Reformátusok Lapja 2021/51-52. szám

LAPJA

REFORMÁTUSOK

LXV. ÉVFOLYAM, 51–52. SZÁM, 2021. DECEMBER 19–26. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 800 FT

Igaz emberré lenni BALOG ZOLTÁN: HA MÁSOKÉRT TESZÜNK, VISSZAHAT A SAJÁT ÜNNEPÜNK MINŐSÉGÉRE 9 771419 856007 21051

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Áldott légy, igaz, bölcs, irgalmas és hatalmas Fiú Úr Isten, ki szolgai formát vöttél tennen magadra, és a mi váltságunkra e világra jöttél! Áldott légy, igaz, bölcs, irgalmas és hatalmas Szent Lélek Isten, ki csudálatos munkálkodásod által a Szűz Máriának méhében testet formáltál, hogy az által a bűnös emberi nemzetség megváltatnék! Áldott légy, igaz, bölcs, irgalmas és hatalmas teljes Szentháromság, egy bizony örök Isten, hogy emberi nemzetnek megváltását végben vitted!  DIÓSZEGI KIS ISTVÁN (1635–1698)

8

28

32

53

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13.

Honlap: www.reflap.hu.

E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu) Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Mb. felelős szerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (zila.teodora@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu), Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu), Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs.

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája.

Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.

Címlapfotó: Hirling Bálint

INTERJÚ • 8. A karácsony ajándékai | Steinbach József püspökkel az ünnep legjobb

ajándékairól beszélgettünk AZ ÜNNEP FÉNYE • 25. Négyütemű kegyelem Isten négyes adventjében | Horváth Levente lelkipásztor, a Bonus Pásztor Alapítvány elnökének gondolatait ajánljuk EGYHÁZI ÉLET • 28. Aminek igazán értelme van | A budahegyvidéki református gyülekezetben jártunk VISSZATEKINTÉS • 32. „A próféták példáját kell követni” | Az 1989-es szilágysági eseményeket Molnár Kálmán nyugalmazott lelkésszel idézzük fel EGYHÁZI ÉLET • 42. „Az istenfélők házán áldás van” | Ezúttal a Kozármisleny és Környéke Református Társegyházközség mindennapjaiba pillanthatunk bele REFORMÁTUS KONYHA • 53. Egy pohár öröm elvitelre | Vendégségben az Ösvény projekt megálmodóinál

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAIL-CÍMEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben).

A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel.

2021. december 19–26.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

XII. 19.

VASÁRNAP Advent 4. vasárnapja

XII. 20.

HÉTFŐ

XII. 21.

KEDD

XII. 22.

SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(1) „…kerülgettük a Széír-hegyvidéket.” (5Móz 2,1–25) Isten népe egy ideig visszafelé haladt, illetve kerülgetett egy helyet, Széír hegyvidékét, a Holt-tengertől délre húzódó területet. Évtizedek teltek el (14), és kihalt az az engedetlen nemzedék, amely – Isten ítélete szerint – nem mehetett be az ígéret földjére. Csak hitben járva szűnik meg a fárasztó egy helyben topogás.

Egyedül a hit adhat kimenekedést a halálos zsákutcákból. Csak hit által lehet kitörni a ciklikus ismétlődéséből. Az élő Isten szabadító hatalmában részesülve áll üdvösséges irányban az életünk, látva az Úr által kijelölt távlatokat és az örökkévaló célt. Az Úr mozdíthat ki bennünket a holtpontról. Így indulhat el aztán Isten népe végre észak felé, ténylegesen is közelítve az ígéret földje felé. Jézus Krisztusban szakad meg ez a fárasztó és sokszor halálosan gyarló ismétlődés. A feltámadott Úr legyőzte a halált, és örök célt, távlatot, biztos irányt ajándékozott nekünk, a közeledés és a megérkezés reménységével. Őbenne a halálos „körözés” ítélete levétetett rólunk, megváltott emberek vagyunk, akik hétköznapjaik ismétlődését is – ezt a már áldott, békés rendként megélt ismétlődést is – ezzel a távlatos reménységgel élik meg.

2 Pt 1,12–21  89. zsoltár (30) „…mert megkeményítette lelkét Istened, az Úr…” (5Móz 2,26–37) Isten népe békés üzenettel közelített Hesbón városához és királyához, Szíhónhoz: szabad utat kérnek az Úr által számukra kijelölt céljuk felé, mindenért fizetnek, miközben a meghatározott útról nem térnek le (26–30). Hesbón királya azonban nem engedte át Isten népét, mert az Úr megkeményítette a szívét (30).

Ahol kemény a szív, ott ellenségeskedés támad, harc, pusztítás és halál. Ezt látjuk a mai igeszakaszban is (33–37). Isten népének igazi arcát Jézus Krisztusban szemlélhetjük valóságosan, aki által népének tagjait is újjászüli az Isten, lelkét megnyitja. Az újjászületett ember úgy tud megtartó szeretettel válaszolni mások durva viselkedésére, hogy közben Isten rendelkezését is megtartja. Isten végső akarata az élet, az új, örök élet, az üdvösség: az élet teljessége (Jn 10,10). Urunk, nyisd meg néped szívét, adj megtérést, hogy általunk mások szíve is megnyíljon a krisztusi szeretetre! Ma, ha az Úr szavát, életet munkáló Igéjét halljuk, amelyet ő Jézus Krisztusban kijelentett, meg ne keményítsük a mi szívünket (Zsid 3,15), és minden Igét csakis Jézus Krisztus felől szemléljünk! Tudjuk, Isten nem keményíti meg végleg az övéi szívét, hanem megnyitja azt az evangéliumi lényeg látására.

2 Pt 2  327. dicséret (20) „…amíg az Úr nyugalmat nem ad testvéreiteknek, ahogyan nektek…” (5Móz 3,1–22) Az Úr szereti népét, vezeti őket, harcol értük, amíg meg nem érkeznek az ígéret földjére mindnyájan (22).

Két és fél törzs már megkapta örökségét a Jordánon túli területeken. De ők sem nyugodhatnak meg addig, amíg testvéreik is meg nem érkeznek az Úr által kijelölt területre (18–20). Jézus Krisztusban mutatta meg nekünk az Isten, ő miként harcol értünk igazán, amikor egyszülött Fiát adta értünk, hogy örök életünk legyen. Isten megváltó szeretete így harcol népéért, népe által a világért, hiszen Isten az egész világot szereti (Jn 3,16). Csak e megváltó szeretet tartja meg a népeket, ez tud nyugalmat ajándékozni nekünk, a magunk helyén (3,29). E nyugalom nem tétlen: Isten dicsőségét és sokak üdvösségét szolgálja. Isten megváltó szeretete olyan nyugalmat ajándékoz nekünk, amely megtalálta az Úrtól kijelölt helyét. Az Úrban megnyugodott ember csakis a másikért cselekszik, ő maga ugyanis már mindent megkapott az Úrtól, aki megváltó szeretettel harcolt érte, helyét kijelölte, üdvösségével megajándékozta.

2 Pt 3,1–7  328. dicséret (23) „Abban az időben így könyörögtem az Úrhoz…” (5Móz 3,23–29) Mózes szinte könyörög az Úr előtt, hogy ne kelljen a cél előtt megállni (23), hadd lássa meg azt a jó földet, amit az Úr megígért népének (25), hadd örüljön neki ő is e világban, hiszen annyi küzdelem jutott eddig neki, jó volna egy kis megnyugvás, a megérkezés tapasztalata. Megindító e szakasz, mert őszintén emberi – szóba hozza azt az ellentmondást, amelyet mindannyian átélünk majd: sok a feladat, erő feletti a teher, és amíg benne vagyunk az élet gürcölő sűrűjében, vágyakoznánk leadni a feladatokat, de amikor ténylegesen át kell adni azokat másnak (28), mégsem egyszerű elengedni a dolgainkat, az életet, e világot…

Mózes könyörgése mindezekről vall (25). Végül is meghajlik az Úr akarata előtt, felmegy a Piszgá hegyének csúcsára, megszemléli az ígéret földjét (27), és utódját erősítve (28) elengedi mindazt, amit kell. Aki az Úr akaratában megnyugodott, annak békessége van az elengedéskor. Nekünk Jézus Krisztusban örök bizo-

Reformátusok Lapja 2021. december 19–26.

| AZ IGE MELLETT |

nyosságunk van, így mázsás súlyok kerülnek le rólunk az elengedéskor, és ez a fellélegzés már az örök élet zavartalan dallama bennünk…

2 Pt 3,8–13  329. dicséret (6) „Tartsátok meg és teljesítsétek azokat, mert ezáltal lesztek bölcsek és értelmesek…”

(5Móz 4,1–40) A törvényben Isten akarata mutatkozik meg, amely Isten népét megtartja, megőrzi a veszélyes világban. Isten törvénye az ő szabadító, kegyelmes közelségének bizonyságát ajándékozza népének (7). Ezért mindig Isten kegyelméből, népét elhívó, megszabadító, megtartó irgalmából fakad. Az evangéliumból következik a törvény. Isten Igéje evangélium és törvény egyszerre. Ezért Isten szabadításából következik az Istennek tetsző élet, amely bölcs és értelmes, azaz kiteljesedett élet (6). Életünknek egyedül a szabadító Isten adhat értelmet, aki – Jézus Krisztus által – az örökkévalóság távlataiba helyezte mulandó létünk minden percét. Az élő Istenbe vetett hit nélkül nincs bölcs és értelmes élet, hiszen hit nélkül nem a valós távlatokat látjuk. Vannak értelmes, tehetséges emberek, de hit nélkül az értelem, a tehetség is öncélú, nem az isteni értelem szolgálatában áll. Isten törvénye – parancsolat, döntés, rendelkezés, intés egyszerre (Zsolt 19,8–12) – e világban szintén a szabadító Isten szeretetére utal, mert egyedül az Isten törvénye tarthat meg bennünket az úton. Nagy örömhír annak belátása: amire az Isten nemet mondott, az által ő nem elvesz tőlünk valamit, hanem megóv, megtart, meggazdagít, üdvözít. Így lesz a törvény is evangéliummá.

2 Pt 3,14–18  316. dicséret (42) „Maradjon életben…” (5Móz 4,41–49) Isten szándéka, hogy életet mentsen, menedéket adjon és megtartson. Ezért kellett Mózesnek menedékvárosokat kijelölnie (41–43). Minden, ami Isten népével történt – szabadulás, törvényadás, megérkezés –, az Isten életet megtartó és kiteljesítő, üdvözítő szándékának kijelentése, meghirdetése volt: „Maradjon életben!” (43) E szándék Jézus Krisztusban felragyogott, akiben Isten eredeti, végső és örök gondolata lett világossá számunkra, mint az első karácsonyon: „Velünk az Isten.” (Mt 1,23) Jézus Krisztusban az isteni üdvözítő szándék nem csak felragyogott: megvalósult, beteljesedett. Nincs ennél nagyobb örömhír, félelmeket eltörlő, megtartó, megváltó örömhír, minden nép számára (Lk 2,10–11).

Jézus Krisztus a mi menedékvárosunk. Őbenne életben maradunk, életünk megújul, örök üdvösséget nyer, teljes megoldást talál. Akkor a menedékvárosokban az kaphatott védelmet, aki nem szándékosan bántotta embertársát, akiben nem volt gyűlölet (42). Áldott legyen az Isten, hogy akit az ő megváltó szeretete üdvözítő oltalommal átölel, az megújul, és minden gonosz szándéktól megszabadulva szereti az Istent és a másik embert. Csak Jézus Krisztus az, aki szívünk rossz szándékából szabadulást adhat nekünk! Mennyi rosszindulat süt át ma is emberi megnyilatkozásokból, tettekből! Épp ezen az estén – Isten megváltó szeretete ünnepén – lehet mindezeket belátnunk és letennünk, magunkra nézve is!

Mt 1,1–17  320. dicséret (1) „Halld meg…” (5Móz 5,1–21) Halljuk meg, Isten ünnepre összegyűjtött népeként, az örömhírt! (1) Az Úr, az élő Isten szeret bennünket, ezért szövetséget kötött velünk, hogy életünk legyen, és bőségben éljünk (Jn 10,10). E szövetség jele a karácsonykor született Jézus Krisztus: „A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” (Lk 2,12) E szövetség az egyetlen, hatalmas, mindenható Isten értünk, emberekért lehajló szövetsége, aki önmagát „odaadva” a mi üdvösséges érdekeinkre tekint, miközben mennyei dicsősége még jobban felragyog (Lk 2,14). Nemcsak atyáinkkal, hanem velünk is megkötötte Isten ezt a szövetséget, személyesen velem! (3) Ez a személyesség elevenné teszi Isten szavát, Igéjét számunkra minden napon. Nemcsak kinyílik naponta a Bibliánk, hanem megnyílik az élő, megváltó Úr szava és üzenete, miközben az isteni emésztő tűz megmelegít minket és világít nekünk (4–5). Jézus Krisztusban a jogos isteni ítélet kegyelemmé lett. Ez az örömhír a miénk: félelmeket eltörlő, üdvözítő örömhír ez (5). Ez a kegyelem végezte el, hogy „itt ma életben vagyunk” (3), és mindenkor élni fogunk (Jn 14,19).

Mt 1,18–25  315. dicséret

XII. 23.

CSÜTÖRTÖK

XII. 24.

PÉNTEK

XII. 25.

SZOMBAT

Karácsony 1. napja

2021. december 19–26.

Reformátusok Lapja

5

| AZ IGE MELLETT |

XII. 26.

VASÁRNAP

Karácsony 2. napja

XII. 27.

HÉTFŐ

XII. 28.

KEDD

XII. 29.

SZERDA

6

(29) „…félnének engem…” (5Móz 5,22–33) Az istenfélelem (29) az Isten tiszteletét jelenti. E tisztelet által az ember meghallja és engedelmesen elfogadja az Isten Igéjét, nem firtatja, amit az Isten nem mondott el neki (22). Az istenfélő nép tudja, a titkok az Úréi (29,28), a részleteket nem jelentette ki nekünk, csak szabadító szeretete lényegét. Az istenfélelemből fakadó tisztelet által belátja az ember a maga törékeny, vétkes voltát, miként az Isten dicsőségének ragyogásában, a Tízparancsolat két kőtáblájának átadása során is megrendült Isten népe (23–25). Az istenfélelem a bűnös ember megrendülése a szent Isten előtt. Csak az Isten színe előtt megrendülő ember hallhatja meg az Úr felmentő szavát, így a karácsonyi evangélium félelmet eltörlő, megváltó, jelekkel megpecsételt örömhírét (Lk 2,8–12). E megrendülés az élő hit alapja, félelem Isten előtt, hogy meghallhassuk az isteni biztatást: „Ne félj!” Az istenfélelemből fakadó tisztelet arra indítja az embert: tisztelje az Isten ügyét, miként az e világban megjelenhet. Isten népe szinte „előretolta” Mózest, hogy jól hallja meg Isten szavát, és mondja el nekik, ők pedig hittel befogadják majd az Úr szavát (26–27). Micsoda felelősség terhe nehezedett Mózesre!

Mt 2,1–12  182. dicséret (5) „Szeresd azért az Urat…” (5Móz 6,1–9) A szeretet és az ebből fakadó tisztelet mindenekelőtt az egyetlen, élő Istent illeti meg (4). Féld az Istent, tiszteld őt mindenekfelett! – hangzik a parancs (2). A nagy parancsolat ugyanezt hangsúlyozza: Szeresd az Urat mindenekelőtt, mindenekfelett, teljesen, egész valóddal! (5) Ha az Úr áll életünk csúcsán, akkor kerülhet minden dolgunk üdvösségesen a helyére, akkor fakadhat az Úr szeretetéből és tiszteletéből emberszeretet és embertisztelet, akkor tarthatjuk meg az Úr éltető rendelkezéseit, hiszen ő már megtartott bennünket (2). Ha egyedül az Úr áll életünk csúcsán, akkor maradhat Isten Igéje a szívünkben (6), akkor adhatjuk tovább ezeket az Igéket a gyermekeinknek, unokáinknak (2). Az ember és ember közötti szeretet és tisztelet az Isten szeretetéből, tiszteletéből fakad. Ahol nincs istenfélelem, nincs istentisztelet, ott az emberi kapcsolatokban is eluralkodik a tiszteletlenség, ami a szeretetlenség egyik megnyilvánulása (2).

Isten tisztelete nélkül tobzódni kezd a gonosz, ezernyi idegen bálvány veszi át az élő Isten egyetlen helyét az életünk csúcsán, minden összekeveredik, határtalanul kitágul, mégis halálosan beszűkül…

Mt 2,13–15  134. zsoltár (10) „…neked adja…” (5Móz 6,10–19) Mit adott nekünk az Úr? Isten népe szolga volt, de a szabadító Isten kihozta őket onnan, és bevitte az ígéret földjére (6,21–23), ott minden jókkal élhettek, amelyekért nem ők fáradtak, hanem ajándékba kapták azokat (10–11). Csak a hit szeme látja, a sok külső nehézség és próbatétel mögött is, az Úr ajándékait, amelyekért valójában nem mi fáradtunk, hanem az Úr kegyelméből kaptuk azokat. Kaptunk szabadulásokat, beteljesedett ígéreteket, erőt, bölcsességet, türelmet, reménységet a küzdelmekhez, és közben örömöt… Az Úr azonban ezeknél is többet adott nekünk! Tőle való ajándék, kegyelmi állapot, hogy megtartott bennünket az istenfélelemben (12–19), mert bármit tettünk, őt félhettük és tisztelhettük, nem engedtünk a kísértéseknek, hanem megtarthattuk rendelkezéseit, amelyeket ő jónak tart, és ami nekünk is egyedül a jó, s továbbadhattuk azokat gyermekeinknek (6,20). Az engedelmességet is az Isten féltő szeretete viszi végbe bennünk (13). A feltámadott Jézus Krisztusban Isten ajándékai örökkévaló értelmet nyertek. Épp az örök élet bizonyossága teszi áldássá a földi életet is. Minden más, ami ennél kevesebb, legyen akármilyen szép, valójában kevés. „Több az élet!” (Lk 12,23) Mt 2,16–23  135. zsoltár (25) „És igazak leszünk…” (5Móz 6,20–25) „És igazak leszünk Istenünk, az Úr előtt, ha megtartjuk és teljesítjük mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ő parancsolt nekünk.” (25) Gyönyörű ígéret ez! Amikor megérkezünk az Úr elé, végre maradéktalanul igazak leszünk mi, akik itt gyarlók, törékenyek voltunk. Ez a szentség bibliai értelme is. Az élő Isten, az Úr szent és igaz, és akik az ő színe előtt állhatnak, szentségéből, igazságából részesülnek. Kegyelem, hogy kiválasztott, megszabadított, elhívott bennünket az Úr, szentségével megajándékozott, és e szentséget egyre láthatóbbá formálja rajtunk, mígnem megérkezünk őhozzá! Isten ígérete, szentségünkre és üdvösségünkre nézve, Jézus Krisztusban már beteljesedett, s az ő visszajövetelével maradéktalanul kiteljesedik. E gyönyörű ígéret attól lesz igazán ragyogóvá, ha belegondolunk: a magunk erejéből nem tudjuk megtartani és teljesíteni

Reformátusok Lapja 2021. december 19–26.

| AZ IGE MELLETT |

az Úr parancsolatait. E testben annyi gonoszság és gyűlölet kísért! Az Úr mégis megtart bennünket, Jézus Krisztusban hordoz, megvált, üdvösséggel ajándékoz meg. Éppen ez a megtartó, ingyen kegyelem tesz szív szerint késszé és hajlandóvá minket arra, hogy ettől kezdve az Úrnak éljünk.

Mt 3,1–12  510. dicséret (1) „Amikor bevisz téged Istened, az Úr arra a földre, amelyre most készülsz bemenni…” (5Móz 7) Milyen törpévé lesz az ember egy pillanat alatt, milyen tehetetlenné! Isten népe, mint legkisebb nép, ezt érezhette, amikor az ígéret földjének határát átlépte, hiszen annyiféle más nép lakta azt a földet, akik erősebbek, nagyobbak voltak Isten népénél. Egyetlen esélyük volt: mennek előre, bíznak az Úr megtartó erejében, mindenben csakis Istenüket követik. Ha pedig megérkeznek, otthon maradnak, amíg tart a veszély. Isten népe számára a legkisebb eltévelyedés, az ottani idegen népek szokásaiba, kultuszaiba való belekóstolgatás a halált jelentette volna. Amikor Isten azt a parancsot adja népének, hogy „irtsa ki” mindenestül az ott lakókat (1–6; 22–26), nem gyilkolásra gondol, hanem arra: Isten népe számára még nagy veszélyt jelentenek az ottani népek, ezért maradjanak az Úr és egymás közelében. Ilyen helyzetben nincsenek kompromisszumok. Isten féltő szeretettel oltalmazza sarjadó, zsenge hitű népét, hogy később népe által nyerjen áldást a föld minden tévelygő nemzetsége is (1Móz 3,12).

Mt 3,13–17  167. dicséret

XII. 30.

CSÜTÖRTÖK

(2) „Emlékezz vissza az egész útra…” (5Móz 8) Ha vissza kell emlékezni az egész útra, amelyen vezetett bennünket a mi Urunk (2–10), mindenekelőtt mindnyájunk közös történetéről van szó, amelynek elején a teremtő Úr áll, akivel üdvözítő közösségben élhetett az ember. Az ember hűtlenné lett ehhez a közösséghez, de Isten soha nem szűnt meg szeretni az embert és ezt a teremtett világot. A bűn miatt e világban minden sóhajtozik, várva a megváltásra, az Istennel való eredeti közösségre (Róm 8,22–23). Amikor Isten népe visszaemlékezik az egész útra, nem csak róluk van szó (2–10)! Az ő kiválasztásuk, nagy néppé szaporodásuk, fogságból való megszabadulásuk, a pusztában való vezettetésük, engedetlenségük ellenére való megtartatásuk, az ígéret földjére bemenetelük áldott jele és ábrázolása volt az isteni szeretetnek, amely Jézus Krisztusban minden nép számára teljessé lett (1). De jó tudni, hogy a megváltó Úr a kezdet és a vég, akinek szeretete végül minden lesz mindenekben (1Kor 15,28; Kol 3,11). Így emlékezzünk a megtett útra, ebben az üdvösségesen tág, közös emlékezetben! Ebben már méltó helye lehet akár személyes emlékezetünknek is. Az örökkévalóság távlataiban eddigi életünk eseményei és az elmúló esztendő minden öröme és kínja szentté lesznek. Emberlétünk valahány szép és gyarló mozzanata a Jézus Krisztusban mind az isteni, üdvösséges vezetés részeivé formálódnak. Leborulva (14; 17), ugyanakkor a felemeltetés bizonyosságával zengjük: hála neked, Urunk, mindenért, a Jézus Krisztusban! Ámen.

Mt 4,1–11  280. dicséret

XII. 31.

PÉNTEK

(24) „Folyton lázadoztatok az Úr ellen…” (5Móz 9) Isten Mózes által meginti népét. Az intés része, ahogy Mózes emlékezteti Isten népét: miközben ők folyamatosan megtapasztalták az Isten kegyelmét, mégis folyamatosan lázadoztak az Úr ellen.

Amióta élnek, folyton lázadoznak: ez az eredendő bűn (4–24). Tökéletes a diagnózis: minél több szeretetet, segítséget tapasztal az ember, annál szemtelenebb, éppen azzal, akitől a jót kapja. Aki viszont az orrára koppint, attól tart. Isten kegyelmes népéhez, de e kegyelemben joggal ott fenyeget a „bot”, amely az engedetlen nép hátára suhintva soha nem haszontalan. Ennek az intésnek része az imádság, amellyel Mózes közbenjáró könyörgést mondott népéért. S része a határtalan szeretet.

Az intésben lehet jogos indulat, de nincs harag, csak féltő szeretet. Amint a kegyelemnek mindig része az intés, hogy azzal vissza ne éljünk, úgy az intés mindig csak szeretetből fakadhat. Milyen hatalmas az Isten szeretete, aki az engedetlen népet átsegíti a Jordánon, beviszi arra a földre, ahol sokkal erősebb és szálkásabb népek laknak, mint ők. Itt a „szálkás” a testi erő mellett a jellemre is vonatkozik. Istenük az, aki előttük vonul. Nem ők az erősek, hanem megváltó Uruk (1–3). Minden intés erre irányul: el ne bízzuk magunkat, és adjunk hálát az Isten szeretetéért!

Mt 4,12–25  191. dicséret

Óév napja

2022. I. 1.

SZOMBAT Újév napja

2021. december 19–26.

Reformátusok Lapja

7

| INTERJÚ |

az ajándékozó, és öröm, hála tölt el akár hosszú évtizedek távlatából ma is. Még meghatározóbbak azok az ajándékok, amelyeket nagyon szerettünk volna megkapni, de soha nem kaptunk meg. Ezekkel nevel bennünket Isten: arra késztet, hogy ne kapni akarjunk, hanem adni; és ne csak karácsonykor. Gyakran elszégyellem magam, amikor úgy érzem, hogy keveset tudok adni másoknak. A legnagyobb ajándék a személyes kapcsolat, a család, úgy is, mint gyülekezet, a testvérek közössége, az Isten népének nagy családja. Egyre inkább látjuk, milyen nagy ajándékai vagyunk egymásnak mi, reformátusok, keresztyének. Ön milyen szempontok alapján választ ajándékot?

Mindenünk megvan, ezért hálásnak kell lennünk az Úrnak.

A szegénység és a gazdagság kérdése e világ legbonyolultabb kérdése, ezért mindig legyen egy olyan nélkülöző embered, akit rád bízott az Úr! Ha egyvalaki ilyen „embered” már van, a krisztusi szeretet diakóniai fénye ragyogni kezd az életedben. Vállalj el egy testi, lelki, egzisztenciális nélkülözőt! Nincs az a szegény, aki ne tudna valakinek még adni. Soha ne tévesszük szem elől, hogy Isten szeretete nemcsak diakóniai szeretet, hanem az emberlétet megváltó szeretet, amely legyőzi a bűnt, a betegséget, a halált, a gonosz hatalmát; vagyis mindazt, amit emberi erővel nem tudunk megoldani. De nem akarom megkerülni a kérdést: a családban arra próbálunk odafigyelni, hogy az ajándék örömteli, hasznos és meglepetés legyen, személyesen annak, akinek szánjuk. Ehhez ismerni kell a másikat, és idejében el kell készülni az ajándékkal. Számomra minden ajándékhoz valamilyen formában odakapcsolódik az Isten karácsonykor kijelentett szeretetének üzenete. Én minden karácsonyi ajándék mellé írok egy rövid igei – és saját illusztrációval ellátott – karácsonyi üzenetet, újabban rövid videóüzenettel kiegészítve. Az idei karácsonyra megjelent imádságoskönyvet hosszú évek alatt készítettük elő, ez lesz az idei személyes ajándékom mindenkinek.

A karácsony ajándékai Képesek vagyunk hosszú órákat tölteni a megfelelőnek gondolt karácsonyi ajándékok kiválasztásával és megvásárlásával, pedig HEGEDŰS lehet, hogy drága forintok elköltése nélkül BENCE is adhatunk olyat szeretteinknek karácsony este, amitől igazán boldogok lehetnek. Steinbach József püspökkel beszélgettünk a karácsonyi ajándékokról, az ajándékozásról és a legjobb ajándékról.

Mi jut eszébe először, ha karácsonyi ajándékokról van szó?

A karácsony Isten világot megtartó, újjáteremtő és megváltó szeretetének ünnepe, Isten ezzel a szeretettel ajándékozta meg a világot Jézus Krisztusban, hogy mi is egymást segítő, támogató szeretettel szeressük egymást a legnehezebb időkben is.

Joó Sándor mondta az egyik karácsonyi prédikációjában, hogy amikor önzetlen szeretettel és számítás nélkül tudunk adni a másiknak, abban Isten szeretete indít minket. Tipikus karácsonyi ajándék – az esztendő bármely napján – az, amiben ez az önzetlen, számítás nélküli szeretet tapasztalható.

Ma már olyan sok (és sokszor felesleges) ajándékot kapunk, hogy egy év múlva már nem is emlékszünk rájuk, a jó ajándékokra viszont sokáig. Akad-e ilyen ajándék az ön emlékeiben?

Az ajándékok számomra elsősorban nem tárgyakat jelentenek.

Természetesen vannak az életemnek meghatározó tárgyi emlékei, közöttük karácsonyi ajándékok is, amelyekről eszembe jut 8

Reformátusok Lapja 2021. december 19–26.

Milyen lelki ajándékot adhatunk szeretteinknek karácsonykor?

Az együtt töltött időt. Hiszen minden évben ugyanazt ismételjük végig ilyenkor… És ha így van, ez jó jel, mert rend van, de egymásra, a közvetlen szeretteinkre semmi idő nem jut.

Lelkészként az ünnep idején is rengeteg a szolgálat, amit örömmel és hálával végzünk, de próbálunk magunkra is időt „csenni”. Egy közös vacsora, beszélgetés, kirándulás, koncert a mennyei öröm ajándékaival tölt el bennünket, mert együtt voltunk, és ezeket a ritka pillanatokat – amikor nem mások osztották be az időnket – hálásan meg is köszönjük az Úrnak.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

PECSUK OTTÓ

Az igazi hatalom A szerző a Magyar Bibliatársulat főtitkára

Augustus császár már harminc éve a világ teljhatalmú ura volt. Birodalma Herkules oszlopaitól egészen a Fekete-tengerig terjedt; északon katonái a mai Skócia földjét taposták, délen pedig határőrei a nagy afrikai sivatagot vigyázták.

Augustus emberfeletti ember volt, sikerült neki az, ami korábban kétszáz évig senkinek: elhozta a békét. E béke megkötéséért sok százezer rómainak kellett meghalnia, fenntartásáért pedig milliónyi nem római nyögte a rabigát, fizette az adókat, s küldte el fiait katonának. A híres ókortörténész, Arnaldo Momigliano szerint Augustus

„Máté evangélista elbeszélésében még félreérthetetlenebb a politikai realitás. Vagy Augustus (és Heródes) véres békéje a valóság, vagy Jézus Krisztus békessége.

A kettő egyszerre nem lehet igaz.”

felismerte, hogy Rómának békére van szüksége: ez szolgálta a birodalom érdekeit és teremtette meg az emberfeletti Augustus mítoszát. Jézus Krisztus biztosan nem véletlenül ekkor született meg. Születésének történelmi díszleteként ott magasodott az emberi hatalomból, nagyságból, dicsőségből épített augustusi birodalom, a csúcsán egy olyan emberrel, akit már a kortársai is istennek tartottak, mert akkora hatalma volt, mint előtte senkinek. E korlátlan hatalmú Augustus egyetlen intésére egy aprócska, poros és nyomorúságos tartományban, Rómától úgy nyolcszáz kilométerre, egy fiatal pár útnak indul. Útjuk végén megszületik Jézus, Dávid Efratájában, amely akkoriban már csak egy nevesincs porfészek volt.

A környéken legeltető pásztorokat angyalok karéneke riasztja fel félálmukból. Az elbeszélés zavarba hoz bennünket: ez most valóság vagy mese? Történetírás vagy meditáció a hatalom és a kiszolgáltatottság ellentétéről?

Mikeás próféciáját gyakran idézzük karácsonykor: „Te pedig, Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt.” De ritkábban idézzük a folytatást: „A nyáj elé áll, és legelteti az Úr hatalmával, az Úristen

fenséges nevével. Akkor nyugodtan élnek, mert hatalma kiterjed a föld határáig. Ez lesz a békesség!” Abban a korban, amelyben birodalmi döntéseket hoztak a Sibylla jóskönyvek alapján, amelyben egy prófécia szavainak nagyobb valóságtartalmat tulajdonítottak, mint a mindennapi beszédnek, veszélyes beszéd volt ez. Mit jelentsen az, hogy „ez lesz a békesség”? De hiszen már béke van, Augustus békéje! Csakhogy a megszületett Jézus uralkodni jött minden emberi hatalom felett.

Máté evangélista elbeszélésében még félreérthetetlenebb a politikai realitás. Vagy Augustus (és Heródes) véres békéje a valóság, vagy Jézus Krisztus békessége. A kettő egyszerre nem lehet igaz. Augustus vérrel és okos szövetségekkel szerzett békéje talán életszerűbbnek tűnhetett, mint az állatitatóban alvó újszülött békessége. De hamar kiderül, hogy nem ugyanarról a békéről és nem ugyanarról a valóságról van szó. Jézus békéje egy üldözött újszülött képében jött el közénk.

Még alig jött a világra, máris vérdíjat tűztek ki a fejére. Augustus békéje folyamatos erődemonstrációt igényelt, Jézus békéje azonban a hatalomról való teljes lemondást jelentette. Augustus békéje a sötétséget ideig-óráig legyőző reflektor volt. Jézus békéje a felkelő nap, amely visszavonhatatlanul száműzi a sötétséget.

Lukács és Máté születéstörténetét olvasva kénytelenek vagyunk újragondolni mindent, amit eddig a történelemről, a valóságról, a békéről, a hatalomról és a dicsőségről tudni véltünk. Jézus békét hozott, de Jeruzsálemnek nem kellett a békéje. Néhány évtizeddel Jézus földi élete után kő kövön nem maradt a felperzselt városban. Megszületését egy császári parancs előzte meg. Élete az angyalok pásztorokhoz szóló üzenete szerint Isten dicsőségét, jóakaratát és a föld békességét szolgálta. Halála pedig megint csak a császári rendeletek szerinti büntetése volt egy lázadó királynak: a kereszthalál.

Az evangéliumok Jézusába vetett hit átértékeli bennünk a hatalom és a dicsőség fogalmait.

Miközben a Miatyánkot imádkozzuk, arra kérjük Istent, hogy jöjjön el az országa, és minél többen lássák meg karácsonykor, ha kell, akkor a mi tetteinken keresztül is, ezt a másik valóságot, másik hatalmat és másik dicsőséget.  2021. december 19–26.

Reformátusok Lapja

9

| INTERJÚ |

Igaz emberré

LENNI Isten azért jött a földre, hogy mi igaz emberré váljunk – tolmácsolja Luther gondolatait karácsonyi BALOGH-ZILA interjúnkban Balog Zoltán püspök.

TEODÓRA A Magyarországi Református Egyház (MRE) Zsinatának lelkészi elnökével arról beszélgetünk, hogyan éli meg a karácsonyt, azt az ünnepet, amikor Krisztus vállalta a kiszolgáltatottságot, és esélyt adott nekünk, embereknek az újrakezdésre.

10 Reformátusok Lapja

2021. december 19–26.

A közbeszédben gyakran halljuk, hogy a karácsony a szeretet ünnepe. Keresztyénként inkább úgy fogalmazunk, hogy Isten szeretetének ünnepe. Mi a különbség a kettő között?

Mi, keresztyének a szeretetet azonosítjuk Isten felől, nem pedig a szeretet felől értelmezzük Istent. János első levelében azt olvassuk: „...az Isten szeretet.” Ez a kijelentés azonban nem fordítható a visszájára: nem mondhatjuk, hogy bármilyen szeretet Istennel lenne egyenlő. A szeretet nem Isten. Sok mindent istenítünk, gyakran használjuk azt a szófordulatot, hogy imádunk valamit vagy valakit, legyen szó a szeretteinkről vagy a kedvenc ételünkről. Az eltorzult szóhasználat azt jelzi, hogy az ember próbálja a saját életét isteni szintre emelni, de ezzel

| INTERJÚ |

„A gyerekkori emlék élesen ott él bennem: ilyenkor is vannak mások, ilyenkor is létezik a minket körülölelő világ, vannak szenvedő emberek, vannak magányosok, és ha gondolunk rájuk, teszünk értük, az visszahat a saját ünnepünk minőségére is.”

János első levelében azt is olvassuk, hogy a szeretet kiűzi a félelmet (1Jn 4,18). Hogyan engedhetjük el a félelmet járvány idején?

Nem automatizmus, hogy Isten szeretete kiűzi a félelmet. Isten szeretetének megközelítése, befogadása sem az. Van egy régi kép, amely szépen kifejezi ezt: ha egy kisgyermek keze tele van mindenféle üveggyönggyel, játékkal, amikor megkapná az igazi ajándékot, nem tudja elfogadni, mert képtelen elengedni, amit a kezében tart. Az advent az elengedésről, a megüresedésről szól. Mostanában leginkább az a baj az életünkkel, hogy annyira tele van minden mással, így nem jut hely Istennek. Az advent az egyházi hagyományban a böjtről, a testi-lelki megüresedésről szól, de ezt tévedés volna összekeverni a kiüresedéssel.

Ebben a szent ürességben teret engedünk Isten munkájának, üzenetének, amely így valóban otthonra találhat bennünk, és a félelmeink is helyükre kerülhetnek. Megérezzük azt az alapvető biztonságot, amely abból fakad, hogy ugyan sok rossz történik a világban, de végső soron Isten gondoskodik rólunk, szeret bennünket. Isten szeretetét semmi nem tudja megrendíteni.

csak becsapja önmagát. Karl Barth svájci teológus így fogalmaz: hagyjuk Istent istennek lenni, hogy mi emberek lehessünk. Az alapvető elcsúszás éppen ott van, ha azt gondoljuk: Isten azért lett emberré, hogy mi megistenüljünk. Ez hamis gondolat.

Miért született meg akkor Jézus?

Luther Márton úgy fogalmaz: Isten azért lett emberré, hogy mi igaz emberek legyünk. Ebben pedig példát is adott: elénk élte emberségét. Ha elfogadnánk, hogy sem saját életünkben, sem világméretekben nem kell mindent lepipáló, már-már isteni csúcsteljesítményre törekednünk, sokkal inkább meg tudnánk valósítani azt, ami az élet valódi kiteljesedése, az igazi boldogság. A karácsony alázatra tanít bennünket: Isten cselekedett, elküldte Fiát, mi pedig alázattal, egyfajta szent passzivitással elfogadhatjuk ajándékát. Ha képesek vagyunk elengedni a minden feletti ellenőrzés kényszerét, akkor észrevesszük Isten tökéletes munkáját és szeretetét. A felismerés után pedig jöhet az aktív cselekvés. Felszabadulva tehetjük a jót, és kiteljesedhet az életünk.

Vajon át lehet élni ezt a folyamatot azoknak is, akik az intenzív osztályon fekszenek az életükért küzdve?

Ez a folyamat annyira mély és személyes, hogy kívülről senki sem jelentheti ki, másban hogyan megy végbe. Az egyik legmegrázóbb élményem fiatal lelkész koromból, amikor a gyülekezetünk egyik csodálatos tagját látogattam a kórházban. Mari néni a halálos ágyán feküdt az intenzív osztályon. Kezdő lelkipásztorként nehezen tudtam megszólalni, amikor megkérdezte: „Most mi lesz velem, tiszteletes úr?” Nyilvánvaló volt, hogy már csak órái voltak hátra. Fogtam a kezét csendben, kerestem a szavakat.

Aztán egyszer csak, a búcsú utolsó pillanataiban, alig kivehető módon, mégis hihetetlenül hangosan, szinte fülsértően elkezdte énekelni: „Tudom, az én Megváltóm él...” (ÚjRÉ 773) Még a kommunizmus idején voltunk, de hirtelen az ágy köré gyűltek az orvosok és ápolók, végighallgatták az éneket. A hat elemit végzett Mari néni a legnehezebb pillanatokban bizonyságot tett arról, hogy Isten szeretete mellette van. Magam is voltam betegként az intenzív osztályon, és személyesen is megéltem az isteni biztonságot. Ahogyan a Biblia is mondja: a bizonyságtevők fellege vesz minket körül (Zsid 12,1), számos hitvalló, köztük Mari nénik is. Ugyanezt láttam, amikor édesanyám elment az életből, vagy amikor bölcs tanítómesterem, Vályi Nagy Ervin tette le földi életét. A személyes tapasztalatokon túl jó tudni, mit jelentett Dávid királynak vagy Pál apostolnak, hogy Isten kegyelme elég minden helyzetben. A Szentírásban és személyes életünkben megjelenő bizonyságtételekre építhetünk a félelem idején is.

2021. december 19–26.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

Ha már személyes tapasztalatokat említett, érdekel, hogy püspök urat hányféle élethelyzetben érte a karácsony. Egy prédikációjában így fogalmazott: „Emlékezetes, amikor gyermekként átéltük az első karácsonyok csodáját, annyira a miénk ez a történet, hogy szinte simára, fényesre van esztergálva, és nem látjuk meg azokat a sarkokat, azokat az éleket, azt a keserűséget, azt a mélységet és azt a magasságot, amit ez a történet létrehoz.” Ez lenne a lelkészgyermek tapasztalata az ünnepről?

Ez későbbi tapasztalat. Gyermekként nem volt, ami elvegye a karácsony csodáját, mert a szüleink gondoskodtak róla, hogy boldogan éljük meg az ünnepeket. Később, kamaszkoromban már rosszabbul viseltem az ünnepvárás izgalmát, a három lánytestvérem pedig talán engem. De mire az ünnep elérkezett, valahogyan minden a helyére került. Talán azt nem értettem csak gyermekként, amikor édesanyám meghívott valakit, aki magányosan ünnepelte volna a szentestét. Azt gondoltam, meg lehetne hívni az ünnep másnapján is Irénke nénit vagy Józsi bácsit, miért épp szenteste kell ott lenniük az asztalunknál. Ilyenkor ajándékot is kellett készíteni a meghívottnak. Utólag visszatekintve látom, hogy igenis, ebben a helyzetben is lehet másokkal jót tenni, nem szabad kizárólag a saját boldogságunkra koncentrálni. Ezt a szüleimtől tanultam meg. Felnőttként már én is észrevettem, hogy karácsony előtt olyan gyakran átgázolunk egymáson. Csak a saját családunknak legyen meg minden – gondoljuk. A család is lehet az egoizmus tárgya. A boldogságunkat akarjuk bebiztosítani: megszerezzük az ajándékokat, levédjük a saját terünket, magunkat, s kizárjuk azokat, akik zavaró tényezők lehetnek. Összeveszünk az eladóval, harcolunk az utolsó áruért, türelmetlenek vagyunk az utakon. Sokszor a karácsony előtti hangulat csak annyi, hogy ha majd mi otthon meggyújtjuk a gyertyát, akkor minden rendben legyen. Végül aztán mégsem lesz rendben, mert a lelkünk nem készült föl. Miközben be akartuk magunkat biztosítani, elsikkadt a lélek szükséglete. A gyerekkori emlék éle-

sen ott él bennem: ilyenkor is vannak mások, ilyenkor is létezik a minket körülölelő világ, vannak szenvedő emberek, vannak magányosok, és ha gondolunk rájuk, teszünk értük, az visszahat a saját ünnepünk minőségére is.

Fel tud idézni egy ilyen igazán átélt karácsonyt?

A mi családunkban sokan sokfelé szóródtak szét, ezért az az állandó visszatérő helyzet, hogy amikor elérkezik a szép pillanat, ott állunk a karácsonyfánál, és valamelyik gyermek – vagy most már unoka – felolvassa a karácsonyi történetet, akkor a közös imádságunkban elkezdjük fölsorolni azokat, akik nincsenek ott, pedig szeretnénk, ha velünk lennének. Így végül valahogyan mégis odakerülnek a karácsonyfa köré, a közelünkbe.

Volt olyan, hogy ön sem tudott a családdal együtt ünnepelni, hiszen Németországban is élt. Hogyan teltek ezek a karácsonyok?

Valóban töltöttem kint karácsonyokat, de a családunknak mindig volt egy-két darabja német földön is. Inkább az volt furcsa érzés, amikor először mentem teológusként legációba, és nem tölthettem otthon a szentestét. Kicsit olyan érzésem volt, mintha nem lenne családom. Egyedül üldögéltem a teológia diákszobájában, és szomorúan arra gondoltam, hogy ilyen is lehet a szenteste. Aztán egyszer csak megjelent egy nagyon kedves barátom egy szál gyertyával és egy kis süteménnyel.

Nemrég Magyarországon járt Najla Kassab, a Református Egyházak Világszövetségének szír elnöke. Azt nem tudom, arról beszélgettek-e, hogyan ünnepelik Szíriában a karácsonyt, az mindenesetre izgalmas kérdés, hogy mit tanulhatunk itt, európai kényelmünkben arról, hogyan élik át az ünnepet a megtűrt vagy üldözött keresztyének.

Szíriában nincs hó. Most már talán nálunk sem lesz. Ezt azért is mondom, mert az a fajta romantika, amelyet Európában –

„Itt, az irodámban van az a szíriai gyermekek által készített gyönyörű kép, amelyen angolul az áll: »Isten a mi menedékünk«” – az aleppói háborús árvák ajándékát és a szíriai reformátusok köszönetét hozták el a magyar reformátusságnak egyházi vezetők, köztük Najla Kassab, a Református Egyházak Világközösségének elnöke.

12 Reformátusok Lapja

2021. december 19–26.

| INTERJÚ |

által készített gyönyörű kép, amelyen angolul az áll: „Isten a mi menedékünk.” A menekülők menedéke Isten. Magyarországon is számos olyan ember él, akinek mindennapjaiból hiányzik – a szociális biztonságon túl – a lelki biztonság. Ha rájuk gondolunk, és valamilyen segítséggel melléjük is állunk, máris részt vállalunk a kiszolgáltatottságban. Nem egyszerűen arról van szó, hogy utaljunk át néhány forintot valamelyik szeretetszolgálat számlájára, hanem hogy személyesen segítsünk. Akár úgy, hogy mi rakunk össze egy csomagot, ami aztán eljut egy nehéz helyzetben élő emberhez.

Kiszolgáltatottság az is, hogy folyamatosan elérhetőnek, naprakésznek kell lennünk: nem szeretnénk kimaradni a közösség egyetlen megmozdulásából, lemaradni az információkról, a munkában, a szórakozásban is szeretnénk túlteljesíteni, még pihenni is „aktívan” próbálunk – nem tudunk kikapcsolni. Püspök úr adventi videóüzenetében a megállás fontosságáról beszélt. Olyan munkabeosztással, mint ahogyan ön éli az életét, hogyan tud megállni, csendben lenni, „Ha képesek vagyunk elengedni Istennel kapcsolatba kerülni?

Most még tudatosabban iktaa minden feletti ellenőrzés tom be azt az időt, amikor Iskényszerét, akkor észrevesszük ten üzenetével foglalkozom. A Isten tökéletes munkáját és szeretetét.” napi igeolvasás sosem maradhat el. Reggel együtt olvassuk a feleségemmel az aznapra kijelölt ószövetségi és újszövetségi igeszakaszt. Ezekben a elsősorban a keresztyén középosztály – az ünnep köré fölépínapokban az igeolvasás kicsit tovább tart, hiszen az adventi tett, Szíriában egyszerűen nem létezik. Más az éghajlat, más gyertyákat is meggyújtjuk, azok fényénél olvasunk. A külső a világ. De a karácsony lényegét kifejező szembenállás a fény is segíthet abban, hogy belül jobban készüljünk az ünnepre, és a sötétség között náluk most, az üldözés sötétjében még ahogyan a böjt is segít átélni a megüresedést. De a munka nyilvánvalóbban átélhető. Jézus születése, a karácsonyi törtéközben is lehet az Igére figyelni. Hogy egy konkrét példát is net színtere a Közel-Kelet. A ma ott élő keresztyének kiszolmondjak: egy nehéz, gazdasági témájú tanácskozás napján a gáltatottsága ott van a karácsonyi történetben: menekülni kell Zsinaton a napi ige és Steinbach József püspöktársunk hozzá Egyiptomba, Mária szívét éles tőr járja át, nemcsak a Golgota tartozó magyarázata arról szólt, hogy vagyonról és pénzről hegyén, hanem már Betlehemben is. A gyermek első percétől beszélve általában elromlunk, s nehéz jól és tisztán gondolfogva a végső áldozathozatalra készült. Mi szeretjük elképkodni. Mi ebben az évben komoly kormányzati segítséget zelni hófehér kis pólyában, glóriával a feje fölött, meleg, bakaptunk, amellyel az aktív lelkipásztorok személyes anyagi rátságos istállóban. De a karácsonynak brutális igazsága van: helyzetén tudunk javítani. Az említett zsinati tanácskozáson Krisztus veszélyek közé született, és ebből a védtelen környeegyik esperesünknek eszébe jutott, hogy ha ilyen segítséget zetből bontakozott ki a világ megváltása. Biztos vagyok abban, kaptunk, akkor azt osszuk meg azokkal, akik előttünk jártak hogy hiányok között sokkal jobban át lehet élni a karácsony a szolgálatban, és ma már nyugdíjasként élnek. A nyugdíjas igazságát, mint hogyha az embernek mindene megvan, vagy lelkipásztorok, a lelkészözvegyek és a lelkészárvák juttatását legalábbis ezt hiszi, de pont a lényeg hiányzik. megemeltük, karácsonykor pedig még egy kis szerény segítséget is tudunk nekik nyújtani. A lelkipásztorok lemondanak A jézusi kiszolgáltatottságot jobban érti tehát, aki kiszolgáltabizonyos összegről azért, hogy a kiszolgáltatottabb helytott? Hogyan tud kapcsolódni az, aki nincs elesett helyzetben? zetben élő szolgatársaiknak is jusson. Jó volt tapasztalni a Pontosan úgy, ha észreveszi a kiszolgáltatottakat, és odatámogatott lelkipásztorok együttérzését azok iránt, akiknek figyel rájuk. Ezért is jó, hogy karácsony előtt látogattak meg egyébként nem jutott volna. Kellett ehhez a napi ige tanítása. minket a libanoni és szíriai reformátusok: segít odafigyelni a felelősségünkre. Itt, az irodámban van az a szíriai gyermekek  FOTÓ: HIRLING BÁLINT 2021. december 19–26.

Reformátusok Lapja 13

| AZ ÜNNEP FÉNYE |

FEKETE KÁROLY

ISTENI LÁTOGATÁS emberi módon „El kell menni egészen Betlehemig, és a kezdeti bátortalanság felengedhet a szívbéli jóság melegében.”

Illusztráció: Pályi Zsófia

14 Reformátusok Lapja

Egy kisgyermekkel kezdődött, mégis új korszak nyitánya lett az első karácsony. Az emberiség új korszakba lépett, amelyben az Örökkévaló Isten új lendülettel ismét arról üzent nekünk, ember-gyermekeinek, hogy ő mennyire szeret bennünket. Megváltót, Üdvözítőt küldött számunkra, hogy Jézus Krisztusban közel vonjon bennünket magához, Teremtőnkhöz.

Amikor az Atya megkomponálta ezt a földre érkezést, akkorra már volt benne rutinja. Jött már jó néhányszor dörgő szózatokkal, füstoszloppal és tűzoszloppal, hadjáratok csatazajával, félelmetes természeti jelenségekkel.

Mindez hatásos volt, de nem volt elég hatékony.

Bőven volt tapasztalata arról is, hogy a magas rangú személyek látogatása milyen nyomasztó tud lenni.

Látta elégszer a keleti uralkodókat, akik előtt hajtották a leigázottakat, és jöttek a vezérek a harckocsikon teljes díszben, hogy a diadalív alatt átmasírozzanak.

Amikor a Magasságos Isten meglátogatott bennünket, azt csodálatosan úgy rendezte, hogy emberi módon történjen.

Egy tiszta leány elcsodálkozásával, egy istenfélő ács zavarával, egy kisgyermek mosolyával kezdődött. Isten Egyszülöttje az anyaméh tengeréből szeretet-köntösben jött. Egy kisgyermekkel kezdődött a beteljesedés: igenis, meglátogatott minket a felkelő fény a magasságból, hogy világítson azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékában lakoznak, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa (Lk 1,78b–79).

Jézus Krisztus földre érkezése: látogatása a naptámadat magasságából. Isten-jelenés és Krisztus-érkezés volt ez egyszerre.

Ott, ahol azelőtt le kellett oldani a sarukat, ahol térdre kellett esni, ahol el kellett takarni az arcot és be kellett fedni a fejet a szent félelemtől és remegéstől (a mysterium tremendumtól), ott most gyermekközelbe lehet menni, ott megszűnnek az érintésvédelmi szabályok, el kell menni egészen Betlehemig, és a kezdeti bátortalanság felengedhet a szívbéli jóság melegében.

Abban van a mi Istenünk nagy irgalmassága, hogy tetszett neki egy kisgyermekkel indítani a legnagyobb látogatást, amely a földet valaha is érhette, és ezzel az Egyszülöttel – újjászülte a mindenséget.

A mennyei Atya, ahogyan azt Vasadi Péter költő írja, „bölcsőt faragtat, nem emlékművet. Pásztorokat mozgósít, nem hadsereget. Szelíd tudósokat indít útnak, nem agresszív sajtóirodákat, és puha sötétben dolgozik. Gyönge szalma zizeg a vászonba bugyolált gyermek körül, s minden gyűlöleten, gőgön és elutasításon máig átragyog két szeretettől elszánt és komoly tekintet, anyjáé és nevelőapjáé.”

Töltsön el bennünket örömmel a Megszületett Krisztus földre jötte és a vele való személyes találkozás lehetősége!

Az új kezdet egy kisgyermekkel kezdődött, és ma folytatódhat a mi újjászületésünkkel, Krisztus bennünk való megszületésével. Áldott adventi készülődést és boldog karácsonyt kívánok kedves mindnyájuknak és szeretteiknek! 

2021. december 19–26.

| AZ ÜNNEP FÉNYE |

PÁSZTOR DÁNIEL

Jézus mondja: „…mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem.”

(Jn 12,47b)

Illusztráció: Kalocsai Richárd

Nem az embernek kell az ünnepet megteremteni Az adventi várakozás és a karácsony ünnep, ami különös súllyal bír az ember életében. A keresztyén ember életében különösen is megvan a maga öröme, a maga kiváltságos helye, de megvan a maga veszélye is. Veszélyt hordoz magában az, ahogyan az ünnepet várjuk, ahogyan készülünk rá, hogy mit jelent számunkra az adventi várakozás, és utána milyen lesz a karácsony ünneplése, a megváltó Jézus Krisztussal való találkozás.

Sokszor tapasztalom azt és érzem úgy, hogy mi magunk, emberek úgy gondoljuk, az ünnep olyan lesz, amilyenné mi tesszük. Mi magunk szeretnénk valami módon ünnepet csinálni. És úgy vagyunk vele, hogyha mi magunk nem teszünk meg mindent az ünnepért, akkor nem lesz jó és nem lesz teljes, nem lesz tökéletes az ünneplésünk.

Sokszor megfáradtan, éppen ezért csalódottan jutunk el a karácsony ünnepéhez, mert az a sok fáradozás, az a temérdek tennivaló, amelyről mi úgy gondoljuk, hogy meg kellett tenni az ünnepért, kimerített bennünket.

Mert az ember úgy gondolja, hogy ha a karácsonyi bejgli szétnyílt, akkor már nem lesz jó a karácsony. Ha a házigazda megvásárolta a karácsonyfát, amelyet igyekszik beállítani a karácsonyfatalpba, de ferdére sikerül, nem áll egyenesen, akkor úgy gondolja, hogy ezért nem is lesz jó az ünnep. Hogyha nem sikerült olyan ajándékot vásárolni szeretteinknek, amilyet elterveztünk, akkor úgy gondoljuk, hogy az ünnep nem is olyan, amilyenné mi tenni szerettük volna.

A probléma éppen itt van, hogy mi akarjuk az ünnepet olyanná tenni, amilyennek elgondoltuk, és elfeledkezünk arról, hogy nem az ember van az ünnepért, hanem az ünnep az emberért. Isten készítette az emberért az ünnepet. A karácsony különösen is erről szól. Az angyalok eljönnek és hirdetik: „Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus.” (Lk 2,11) Nem nekünk kell az ünnepet megteremteni. Az Úristen teremtett ünnepet, és mi ebben az Isten által teremtett ünnepen részesülhetünk.

Az ember kényszeres ünnepteremtésének nagy veszélye, hogy könnyen elvonja az energiát és a figyelmet a lényegről, hogy találkozzunk az ünnepelttel, találkozzunk azzal a Jézus Krisztussal, akiért és akiről a karácsony ünnepe szól, akit Isten Megváltóként, Szabadítóként küldött erre a világra. Éppen ezért talán sokak számára ismerősen hangzik Révész Sándor dalszövege: „Vigyázz a madárra, ha kertedbe repül. Őrizd meg a csendet, el se menekül.” Mondhatnák most azt is, hogy vigyázz az ünnepre! Vigyázz rá nagyon, mert fennáll a veszélye, hogy eltelik úgy, hogy csak emberi próbálkozások voltak, emberi akarat volt, de elmaradt a találkozás a Megváltóval, a Szabadítóval, és elveszik az Isten által teremtett és adott ünnep.

Kívánom, hogy minden emberi készülés, amely a karácsonyt megelőzi, szolgálja azt a célt, hogy találkozzunk az értünk megszületett Megváltóval, Jézus Krisztussal, és így legyen áldott ünnepünk és áldott találkozásunk ővele! 

2021. december 19–26.

Reformátusok Lapja 15

| AZ ÜNNEP FÉNYE |

STEINBACH JÓZSEF

Mi lett nyilvánvalóvá? „Ez most nyilvánvalóvá lett, a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.”

(2Tim 1,10)

Illusztráció: Kapás Csilla

16 Reformátusok Lapja

Nyilvánvaló az, amihez nem férhet kétség, amiben egyetértünk, ami tagadhatatlan tény, bizonyosság, éppen ezért biztos támasz minden időben, életünkben, halálunkban, a halálon túl is.

Amikor mindezeket kimondjuk, azonnal feltehetjük a kérdést: mi az, ami nyilvánvaló ebben a bizonytalan világban, ahol minden jelenség, történés, alkotás sokféleképpen értékelhető? Szinte eljutottunk már odáig, hogy ahány ember, annyi látásmód létezik. Miként beszélhetünk itt olyan nyilvánvalóságról, amelyhez kétség nem fér, amiben egyetértünk és amiben megnyugodhatunk? Létezik-e ilyen nyilvánvalóság ebben a világban, ahol eleve az a legnagyobb probléma – minden más bajunk valójában ebből fakad –, hogy van halál, van elmúlás, és odáig is ezernyi kérdés gyötörhet bennünket? Valójában arról van itt szó: létezik-e biztos pont e világban, amelybe bizonyossággal kapaszkodhatunk ez életben és ez életen túl, a hanyatlás, az összeomlás, a csalódás és az elmúlás veszélye nélkül?

A keresztyén üzenet, egyben a karácsonyi örömhír is, így hangzik: Jézus Krisztus megjelenése, megszületése megtörte a halál erejét és világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. Isten örök-megtartó szeretettel szeret bennünket. Ez áldott, boldog, bizonyos, fix, egyetlen nyilvánvalóság, hiszen a hatalmas Isten cselekszik érettünk, akiben nem csalódhatunk. Ez lett láthatóvá karácsonykor: a sötétségből világosság ragyogott fel számunkra, földi életünk megújulhat az örök élet tágasságában. Ez a világ legnagyobb örömhíre, amelyből boldog életvalóság fakadhat.

Ami azonban ennél kevesebb, abban mindig ott bomlaszt a fakulás, romlás, csalódás, elmúlás; az önző és mulandó nyilvánossággá torzul. A karácsonyi örömhír emberi értelemmel felfoghatatlan, csak hit által ragadható meg. Isten azonban formál bennünket az életúton, életünk minden eseményével is, hogy egyre inkább kimunkálja bennünk a hitet, amely ezt az áldott nyilvánvalóságot megragadhatja. Áldott karácsonyi ünneplést! Boldog új évet Krisztusban!  2021. december 19–26.

„Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból; hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak…”

(Lukács 1,78–19)

IMÁDSÁG KARÁCSONYRA KÉSZÜLVE Jöjj, áldd meg adventi várakozásunkat, Urunk, Jézus Krisztus!

Mi, akik olyan sok dolog után fontoskodunk, adj nekünk csendet, hogy meghallhassuk szavadat!

Mi, akik oly sok minden miatt aggódunk, adj nekünk reménységet!

Mi, akiket oly sok áldással halmoztál már el eddig is, add nekünk, hogy királyságod tökéletes öröme is eljöjjön közénk!

Mi, akiknek nehéz a szíve, add nekünk, hogy megtapasztaljuk erőt adó jelenlétedet!

Mi, akik magabiztosan járunk, pedig sokféle sötétségben bukdácsolunk, a halál árnyékában, látogass meg minket, könyörülő irgalmad hajnalt hasító fényével!

Jöjj, Úr Jézus!

Légy velünk mindenkor!

Siess vissza, hogy elmúljon a töredékes!

Addig pedig növeld hitünket, reménységünket, szeretetünket, örömünket! Ámen.

| AKTUÁLIS |

Karácsonyi körlevél a Magyar Református Egyház minden gyülekezete és intézménye számára „Simeon akkor karjába vette a gyermeket, áldotta az Istent, és ezt mondta: Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátta szemem üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára.” (Lk 2,28–31)

KERESZTYÉN TESTVÉREINK!

V

ilágunk gyötrődéseiben Simeon imádsága biztos oltalmat ad. Amikor József és Mária felmegy Jeruzsálembe hálát adni Istennek Jézus születéséért, a templomban istenfélő emberrel találkoznak, Simeonnal, aki egymaga köti egybe az Ó- és Újszövetséget, Isten örök közeledését hozzánk. Simeon karjába veszi a kisgyermeket, íme, a régi hordozza az újat. Éneke pedig hálaadás is, mert Krisztusban teljesül Isten és ember új szövetsége, íme, a régi is áldást nyer az újból.

Ö

rülni szeretnénk, de gyötrődünk, mert szétzilált emberi kapcsolataink megterhelik a karácsonyi ünnepet is. De Isten soha sincs távol tőlünk. Hűsége és irgalma megerősíti hitünket, és örök szeretetére irányítja reménykedésünket.

S

imeon imádságában felragyog az igaz hit, mert ő hosszú évtizedeken át várakozva biztos igazságnak tartotta Isten ígéretének teljesülését, egyúttal teljes szívvel bízott abban, hogy Isten nemcsak másoknak, hanem neki is bűnbocsánatot, örök igazságot és üdvösséget ajándékoz, ingyen kegyelméből, egyedül Krisztus érdeméért. Arra kérjük Istent, hogy a Szentlélek hozza létre bennünk is ezt a hitet az evangélium által!

H

isszük, hogy Isten a mostani karácsonyi ünnepünket is betölti a nekünk szerzett üdvösség szent erejével. Jézus születése napján láthatóvá válik az, hogy Isten nem mond le rólunk, és mindig hűséges marad ígéreteihez. Sok hamis hír és félelemkeltés közepette és ellenére az örök jó hír, az evangélium bátorítja a mi nemzedékünket is. Isten „minden népek szeme láttára” megmutatja, hogy nála van a gyógyulás, a szabadulás, az élet teljessége. Isten az élet, nélküle élni olyan, mintha nem is élnénk. De lám, a gyermekben ott rejlik a várva várt vigasztalás, világosság és feltámadás.

K

érjük hát egy szívvel, egy lélekkel Istentől e nagy áldás kiáradását, és kívánjuk a Kárpát-medencei Magyar Református Egyház minden gyülekezetének és a nagyvilágban szétszórtan élő református hittestvéreinknek, hogy ezen az ünnepen is teljes örömünk legyen az érettünk megszületett Krisztusban, aki a jövő, és mi együtt követjük őt.

2021 karácsonyán

A GENERÁLIS KONVENT ELNÖKSÉGE 2021. december 19–26.

Reformátusok Lapja 17

| AZ ÜNNEP FÉNYE |

Isten terve mint rossz hír és jó hír Adventi sorozatunkban beszéltünk Jézus első eljöveteléről, az első karácsonyi testet öltésről; Jézus személyes eljöveteléről még életünkben, a keresztyén megtérésről; és Jézus eljöveteléről halálunk pillanatában. A sorozat utolsó részében Jézus második visszajöveteléről olvashatunk, amikor az Úr jelenlétében érkezik meg maga az emberi történelem.

Az emberi terveink és maga az emberi élet a mérhető időhöz kapcsolódik. Mérjük azt, hogy mennyi idő telt el a születésünk óta, a tanulmányaink kezdete óta, a munkába állás vagy a nyugdíjas időszak megkezdésétől. Miközben az idő múlásával elérünk dolgokat, veszteségünk is keletkezik. Ha más nem, fogy az időnk, amit itt, ezen a földön felhasználhatunk. Emberi időszemléletünkben meghatározó, hogy az idő fogy, és vele együtt mi is.

A Bibliában azonban másfajta időszemléletet is látunk. Időpontok beteljesedéséről és az azokhoz kapcsolódó események megvalósulásáról olvasunk. Az idő beteljesedése az, amikor a történelemben is megvalósul, láthatóvá válik Isten terve. Ezt látjuk világ teremtésénél: „a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.” (Zsid 11,3) Szintén így olvasunk Isten emberré válásáról és az ő váltsághaláláról: „De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki as�szonytól született a törvénynek alávetve.” (Gal 4,4) Az Isten menetrendje szerint beteljesülő idő hangsúlyozza számunkra, hogy Isten igaz és mindenható: mert előre megmondja, hogy mi következik, és van hatalma teljesíteni azt. Az a tény, hogy a történelem Isten terve szerint alakul, egyszerre rossz hír és jó hír.

ISTEN TERVE MINT ROSSZ HÍR Paul Washer, egy amerikai evangélista egyszer egyetemisták előtt beszélt. Tudta, hogy furcsán fognak rá nézni, és nagyon ellene lesznek annak, amit mondani fog. Miközben a pulpitus

felé tartott, bölcsességért imádkozott. Majd így kezdte beszédét: „Most meg fogom veletek osztani a Biblia legszörnyűbb igazságát.” Figyelmeztette őket, hogy nagyon koncentráljanak, mert ezt nem lesz könnyű elhordozni. Hiszen mindjárt meghallják a legfélelmetesebb dolgot, ami Istenről megtudható.

Amikor már mindnyájan tűkön ülve várták, rájuk nézett és ezt mondta: „A legrémisztőbb igazság az egész Bibliában, hogy Isten jó.” Abban a pillanatban mindenki elkezdett kuncogni, nevetni és értetlenkedni, és ezt kérdezgették: mi ezzel a probléma? Mások hangosan odakiáltottak: mi a baj egy jó Istennel? Mitől lenne ez a hír félelmetes vagy rémisztő? De a lelkész így folytatta: rémisztő és félelmetes azt tudni, hogy Isten jó, mert mi nem vagyunk azok. Mit tesz egy jó Isten az olyan emberekkel, mint mi? Mit tesz a lázadókkal, akik a jósága és igazsága ellen lázadnak? Akik ezzel vétkeznek Isten ellen, a másik ember ellen, a teremtett világ ellen?

Ha a világ Isten terve szerint alakul, akkor a legfontosabb ebben a világban Isten mércéje. Ebben az esetben az Isten által felállított mércén megbukó ember nem csak tökéletlen teremtmény, hanem egyben lázadó is. És mivel Isten jó, Isten szent, Isten igazságos, és az igazsággal, szentséggel és jósággal szembemenni igazságtalanság, ezért Isten jósága az emberre nézve a legrosszabb hír, amit életünkben hallhatunk!

Az ószövetségi próféták a világ rendetlensége és tapasztalható igazságtalansága közepette sokat beszélnek az Úr eljövendő nagy napjáról, amikor Isten eljön, és végleg igazságot tesz a földön. Jóel próféta például a következőket írja: „Resz-

„Mielőtt azt mondanánk, hogy ez az ítélő Isten az Ószövetség távoli és idegen istenképe, amin mi már túlléptünk, amit nem is ismerünk annyira és nem is szeretünk annyira, ne felejtsük el, hogy ugyanennek az Istennek az igazságáról olvasunk az Újszövetségben is.”

18 Reformátusok Lapja

2021. december 19–26.

| AZ ÜNNEP FÉNYE |

„Aki viszont az idő múlását nemcsak önmagában szemléli, hanem Istennek a Bibliában kijelentett terve alapján, annak világossá válhat, hogy egyre direktebb módon látható és érzékelhető az isteni menetrend.”

ket előtte a föld, megrendül az ég. A nap és a hold elsötétül, a csillagok elvesztik fényüket. Az Úr mennydörög serege előtt.

Roppant nagy a tábora, hatalmas az, ki végrehajtja parancsát.

Az Úr napja nagy és igen félelmetes; ki fogja kibírni azt!?” (Jóel 2,10–11) A próféta azt írja le különféle képeken keresztül, ahogyan Isten a történelem végén látható módon eljön erre a világra egy legyőzhetetlen hadsereggel és igazságot tesz. Az igazságtétel alapja pedig az, hogy az embereket Isten a saját igazságának mércéjéhez méri. Ez pedig rossz hír mindenkinek, aki nem olyan, amilyennek Isten szerint lennie kellene.

Mielőtt azt mondanánk, hogy ez az ítélő Isten az Ószövetség távoli és idegen istenképe, amin mi már túlléptünk, amit nem is ismerünk annyira és nem is szeretünk annyira, ne felejtsük el, hogy ugyanennek az Istennek az igazságáról olvasunk az Újszövetségben is. Így olvasunk a feltámadt Jézus Krisztus második visszajöveteléről az emberi történelem végén: „És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden nemzetsége, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel.” (Mt 24,30) Rémisztő és félelmetes azt tudni, hogy Isten jó, szent és igazságos, mert mi nem vagyunk azok. És az istenképünk sokszor azért gyenge, a keresztyén életünk azért erőtlen, az Istenről való beszédünk azért akadozik, ha egyáltalán létezik, mert nem ismerjük és nem értjük, hogy Isten jó és igazságos.

Hogyan lehet ebből mégis bármilyen jó hír számunkra?

ISTEN TERVE MINT JÓ HÍR Az egész Biblia következetesen, határozottan hangsúlyoz és sok oldalról bemutat két dolgot, mégpedig azt, hogy Isten igazságos, de az ember nem az. Ha Isten tényleg igazságos, akkor mit tesz azzal, aki igazságtalan? Ha egy igazságos Isten egyszerűen magához hívja az igazságtalan embert, hogy

2021. december 19–26.

Reformátusok Lapja 19

| AZ ÜNNEP FÉNYE |

közösségben legyen vele, akkor már nem igazságos. A nagy kérdés a Bibliában, hogy az igazságos Isten hogyan bocsájt meg az igazságtalannak úgy, hogy közben igazságos marad?

Ahogy mondtuk, a bukott ember nemcsak tökéletlen teremtmény, hanem lázadó is, akinek le kell tennie a fegyvert.

A fegyverletétel, a megadás, a bocsánatkérés annak belátása, hogy rossz úton járunk, de elkötelezettek vagyunk arra, hogy az életet az alapoktól újrakezdjük. Ezt a megadási folyamatot nevezi a Biblia megbánásnak. A megbánás egyáltalán nem kellemes, mert tulajdonképpen azt jelenti, hogy megöljük saját magunk egy részét, tehát egyfajta halált vállalunk. Ha arra kérnénk Istent, hogy megbánás nélkül fogadjon vissza minket, akkor valójában csak azt kérnénk tőle, hogy engedjen visszatérni bennünket hozzá anélkül, hogy valóban visszamennénk.

„A bűnbánatban úgy szembesülünk Isten igaz ítéletével, hogy az nem végérvényesen rossz hír, mert nem elpusztít, hanem Krisztusban új életet ad, és elindít az Isten akarata szerinti formálódás útján.”

C. S. Lewis, a híres brit irodalmár írja: „A megbánáshoz tulajdonképpen jó emberre van szükség. És itt van a kutya elásva: csak egy rossz embernek van szüksége bűnbánatra, viszont csak egy jó ember tud tökéletesen megbánni valamit. Minél rosszabbak vagyunk, annál inkább szükségünk van rá, és annál kevésbé tudjuk megtenni. Egyetlen személy tudná megtenni, az, aki tökéletes, és épp neki nem volna rá szüksége.”

Isten pontosan tudja ezt. Ezért ölt testet az Ige, ezért lesz emberré Isten, ezért születik meg a názáreti Jézus. És az ember igazságtalansága, a megbánás szükségessége okozza az Isten halálát a kereszten. Jézus Krisztus keresztje Isten teljes megnyilvánulásának rendkívüli kinyilatkoztatása. Isten igazságos, és megbünteti az igazságtalanságot. Isten szeretet, ezért emberré lesz a Fiúban. Emberként tökéletes életet él, és a kereszten mások igazságtalanságait, a mi igazságtalanságainkat magára veszi.

A bibliai bűnbánat továbbmegy az etikai hibák elismerésénél, és felfedi a változás szükségességét. A belső emberi természet nyomorultságára mutat rá. Az igaz bűnbánat éppen ezért nem természetes emberi reakció. A bűnbánat az Isten elkezdett munkájának tudatos megmutatkozása, amikor az ember természete és egész bensője kezd elszakadni önmagától és igazodni Istenhez. Ez a változás csak akkor tud az ember bensőjében elindulni, ha magával az Istennel, az ő erejével és jelenlétével találkozik.

20 Reformátusok Lapja

2021. december 19–26.

A bűnbánatban úgy szembesülünk Isten igaz ítéletével, hogy az nem végérvényesen rossz hír, mert nem elpusztít, hanem Krisztusban új életet ad, és elindít az Isten akarata szerinti formálódás útján.

A ROSSZ HÍRBŐL JÓ HÍR Az a félelmetes hadsereg, amelyről Jóel ír, igaz. Isten igazsága meg fog mutatkozni, mint egy áradat, amely mindent elsodor, mindent elönt, ami Isten szerint nem jóság és nem igazság. De az Úr nagy és félelmetes napja nem az Isten első eljövetele!

Mert az Jézus Krisztusban már megtörtént. Az Isten kegyelmével, megbocsátó szeretetével csak a legrémisztőbb igazságon keresztül találkozhat az ember. Azon keresztül, hogy Isten jó és igazságos, de Isten nélkül az ember nem az. Aki ezt meglátja a kereszten, annak megszólal a szeretet és a kegyelem.

Annak Isten igazsága a legjobb hírré válik.

Mert Isten tervének teljes megvalósulása az utolsó ítélet és a teljes igazságosság helyreállítása lesz. „És láttam egy nagy fehér trónt és a rajta ülőt: színe elől elfutott a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trón előtt állnak, és könyvek nyittattak ki.

Egy másik könyv is kinyittatott, az élet könyve, és a halottak a könyvekben írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki a maga cselekedetei szerint.” (Jel 20,11–13) Rendkívül fontos, mi hogyan végződik. A vég ennyire jelentőségteljes, hogy ott meg tudnak javulni vagy végérvényesen el tudnak romlani a dolgok. A világ menetében sokáig talán úgy tűnik, hogy nem Isten akarata szerint teljesülnek be és követik egymást a nagy események. Aki viszont az idő múlását nemcsak önmagában szemléli, hanem Istennek a Bibliában kijelentett terve alapján, annak világossá válhat, hogy egyre direktebb módon látható és érzékelhető az isteni menetrend.

Ez azonban csak azok számára reménység, akik a múló idő közepette a meghalt és feltámadt dicsőséges Jézus Krisztus látható történelmi visszatérését várják, aki kárpótolja az övéit mindenért, amit a múló idővel elvesztettek. Újra és újra szükségünk van azt meghallani és megtapasztalni, hogy Isten jó és igazságos, mert így jobban ragaszkodunk hozzá, mert így a keresztyén életünk kevésbé lesz rutinszerű, mert így jobban ragaszkodunk ahhoz, aki értünk magát adta oda! „És jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóoszlopai megrendülnek. És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik megváltásotok.” (Lk 21,25–28)  MÁRKUS TAMÁS ANDRÁS, FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Betlehemben Jézus születésekor Isten vállalta az emberi természetet a Fiúban. Testté lett az Ige. Emberi tulajdonságokkal bírt, testi érzékeléssel és érzelmekkel: megküzdött kísértésekkel, megérintette a vakok szemét, belenyúlt a siketnéma fülébe, fogta a halott kislány kezét, hogy felébressze, és az epilepsziás fiúét, hogy meggyógyítsa, átölelte és megáldotta a kisgyermekeket. Együtt evett és ivott egy lakodalom résztvevőivel, a tanítványaival és barátaival, farizeusokkal, gyakran a bűnösökkel is. Éhes és szomjas volt, fáradtan ült a samáriai kútnál, inni kért az asszonytól. Mélyen megrendült lelkében a betegség és nyomorúság láttán, sírt Lázár sírjánál és Jeruzsálem fölött. Engedte, hogy hozzáérjen egy asszony, megkenje nárduskenettel és a hajával törölje meg. Megmosta tanítványai lábát, magányosan gyötrődve imádkozott halála előtt, azután engedte, hogy Júdás megcsókolja arcát azon az estén.

Vállalta, hogy megkötözve vigyék a vádolói elé. Vállalta a korbácsütések borzalmát, a levetkőztetés szégyenét, az átöltöztetés kiszolgáltatottságát, a töviskorona sértését a homlokán, a katonák köpéseit az arcán.

Végül a kereszt súlyát a vállán, a szögeket a kezén és lábán, a kifeszülést a keresztfán, a gyilkos szomjúságot és mondhatatlan fájdalmat, a haldoklás testi-lelki és szellemi küzdelmét. Hallotta a provokáló szidalmakat: „mentsd meg magad, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!” (Mt 27,40) Egészen emberré lett: „Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért. Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet.” (Zsid 5,7–8) Az ember bűnös természetének súlyát vitte.

Mi pedig cserében isteni természet részeseivé lehetünk. Fordított irányú átváltozás: „Az ő isteni hatalma megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket. Ezek által drága és hatalmas ígéreteket kaptunk, hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek.” (2Pt 1,4) Mint a mesében: a király és a koldus ruhát cserélnek, hogy kiderüljön az emberekről valódi természetük. Csakhogy ez nem mese. Nem is csak ruhacsere egy előnyösebb külsőért, hanem újjászületés. Az isteni természet szikrái már most felvillanhatnak rajtunk és bennünk, ha a szeretet, megbocsátás, szabadság, áldozatvállalás és felelősség, gyógyítás és gyógyulás isteni valóságát éljük. 

IMÁDKOZZUNK!

Csak te tudod, Uram, / múltam mi mindent rejteget. / Csak te tudod, Uram, / honnan és miből / menekülhettem meg, / veled.

S szeretnék veled maradni / most már végleg! / Szeretnélek én / teljes szívvel, / szabad lélekkel / követni téged! …de nélküled elveszett / tévelygő vagyok. / S te mégis / az Ígéret földjére vezeted / a léptem.

Hogy az előttem / megnyíló napok / útjain célra találva / érdemes legyen, / veled, élnem. ÁMEN  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Jessének szép vesszeje Karácsony ünnepétől olvassuk Máté evangéliumát, amely Jézus Krisztus származásának bemutatásával kezdődik. A nemzetségtáblázatok az egész Szentírásban, eltérő történelmi korokban rendkívül jelentős szerepet játszottak és játszanak: egyrészről történelmi korszakokat, nemzedékeket kapcsolnak össze, bemutatják a teremtő Isten ígéreteinek teljesülését, folytonos gondviselését, amit az első ember, Ádám leszármazottainak egyaránt megad. Másrészről tanúskodva igazolják az Isten népéhez való tartozást és az Isten által adott örökségre való jogosultságot. A nemzetségtáblázatok száraz felsorolásnak tűnnek a mai bibliaolvasó számára, de ne feledjük, „amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg” (Róm 15,4).

A mátéi nemzetségtáblázat ünnepélyesen vezeti be Jézus Krisztus születéstörténetét és az egész evangéliumot. Felvázolja az ígéretek teljesülésére váró nemzedékek egymás után következő láncolatát, amely Isten Fiában, Jézus Krisztusban ér célt. A nagy ígérethordozó elődök, példaképek mintegy feliratként kiemelve határozzák meg a mondanivalót: „Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségkönyve.” (Mt 1,1) A „Dávid” héber szó betűinek számösszege tizennégy. Ábrahámtól Krisztusig összesen háromszor tizennégy nemzedék (Mt 1,17) várta a Messiás eljövetelét, az ígéretek teljesülését: „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről.” (Ézs 11,1) Isainak, azaz Jessének szép vesszeje született meg, aki „Dávid királynak magzatja” (RÉ21 445,1). Krisztus a valóságos történelmi időben érkezett hozzánk, a valóságos Isten valóságos emberré lett. „De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk.” (Gal 4,4–5)  PAP FERENC 2021. december 19–26.

Reformátusok Lapja 21

| GONDOLATOK |

JAKAB-KÖVES GYOPÁRKA

A sérülékenység ereje

A szerző író

Illusztráció: Reflap-archívum

Egy kiváló amerikai előadó, Brené Brown éveken keresztül kutatta azokat az emberi érzelmeket és motivációkat, amelyek végül az élet nagy dolgai felé vezetnek: a sikerhez, az eredményekhez, az örömhöz, a boldogsághoz és szeretethez. Rengeteg emberi történetet megismert, ezekben megpróbálta felfedezni azokat a mintázatokat, azokat a modelleket, amelyek közösek egy-egy értékes ember életútjában. Azt tapasztalta végül, hogy egy különös érzelem áll mindennek a kezdetén, és ez a sebezhetőség. Pedig tudjuk jól, ez az, amit szeret-

nénk minél inkább száműzni életünkből. A sebezhetőség az az érzelem, amelyben ott van a félelem, különösen az emberi kapcsolatok elvesztése miatti félelmek, aztán ott van benne a szégyen, az egyik legősibb visszatartó erő. Ám csak az tud eljutni egy értékes célig, aki vállalja a kudarcokat, a szégyent, a megaláztatást vagy az alázat szükségességét.

Brené Brown a maga keresetlenségében, sok humorral elmeséli, hogy az egyik nagy hatású TED-előadása után a sérülékenységről (amit mára 16,6 millióan láttak) rengetegen felkérték másutt is előadások megtartására. Sok céghez hívták, s csak annyit kértek tőle, hogy beszéljen bármiről, csak a sérülékenységről meg a szégyenről, legyen szíves, ne szóljon. Miről tartsa hát előadását? Az innovációról, a kreativitásról és a változásról. Brené Brown erre azt mondta: az innováció, a kreativitás és a változás szülőhelye a sérülékenység!

Most innen üzenem Texasba: Brené, ennek az állításnak az alaptörténete Betlehemben játszódott le! Azzal, hogy az Atya elküldte Fiát, s az emberként született meg, emberként nőtt fel, a sérülékenység és kiszolgáltatottság minden lépését megélte az Isten-Ember Jézus Krisztus. Nem angyalként küldte őt el az Atya, nem szuperhősként, hanem sérülékeny, teljesen kiszolgáltatott csecsemőként, akinek élete mindvégig halálos fenyegetettségben telt, s amíg végigjárta földi útját, emberi segítségekre is szüksége volt, hogy küldetését teljesítse. Azt a küldetést, amelyet miértünk, gyarló, nyomorult emberekért vállalt.

Ez egyben azt is jelenti, hogy Isten nem nézi közönyösen a küszködésünket. Isten tudja, mit jelent a szenvedés, és tudja, mit jelent az öröm. Azt is tudja, milyen kegyetlen út vezet addig, amíg eljutunk egy-egy feladatunk végére. Sérülékenyek vagyunk, és igenis, sérüléseket is elszenvedünk életünkben, sőt bukunk és vérzünk. De Isten, aki a Fiúban emberi testben átélte ezt, tudja, mit jelent az ember bukdácsolása. Így hallgatja meg panaszunkat is, sír velünk, ha sírunk, és örül velünk, ha örülünk. Nem közönyös Urunk van, hanem aki végigkísér minket a szenvedésben.

Borongós, sötét idő kíséri idei adventünket.

Egy kiadós havazásban az ember talán valami szentimentális mázzal vonná be a betlehemi történetet, ám az idő barátságtalansága, zord kíméletlensége felidézi a Jézus születése körüli események feszültségét. Mária és József nem tudhatták, csak hittel remélhették, hogy Isten ígérete valóban beteljesedik. Amivel szembesültek, az az élet és a boldogság törékenysége. De abban bizonyosak voltak, hogy a kapott új életet meg kell őrizni, sőt, meg kell menteni az ellenséges világtól. Sérülékenyek voltak mindannyian, de vállalták ezt. A kiszolgáltatott újszülött édesanyja a társadalom szemében megesett fiatal nő volt. Védelmezőjük a férfi, aki nem dobta el jegyesét magától, s ezzel vállalta a nő szégyenét is. Olyan férfi, aki mert félni is. Mindenestül törékeny család védelmezte a fenyegetett létet. Így indult el a Megváltó földi élete. Lekerekedett hát a történet, hiszen a sérülékenységből született meg a leghatalmasabb változás, amely fenekestül felforgatta a világot, a történelmet, az ember gondolkodását.  2021. december 19–26.

Reformátusok Lapja 23

| AZ ÜNNEP FÉNYE |

Törd át…

A szerző református lelkipásztor Debrecenben

Hangyák futkosnak a hátamon. A hideg a karomon jár táncot. Összerezzenek. Felhúzom a szemöldököm. A sejtszinten vívott lelki közelharc jelei. Vesztésre állok a várakozással. Üdvözlőlapra nem illő advent. Nem tudom, mikor fakult ki, égett ki a szó ragyogása: várakozás. Az a gyermeki, az a mindent vagy semmit lelkesedésű, egy egész világot felölelő adventi várakozás. Csak tudom, érzem, idén nem megy. Erőltetett.

„Törd át az ég zárt ajtaját.

Vár a világ, sóvárgva rád” – dúdolom.

Reflexszerűen dúdolom adventben.

Megszoktam.

„Törd át az ég zárt ajtaját.

Vár a világ, sóvárgva rád” – dúdolom, mert érzem, nagy a szükség.

Közeledik a karácsony. Vajon ismer valaki valakit, aki hallott valakiről, aki utoléri magát ilyenkor? – gondolkodom. És önmagát? A lelkét? A sóvárgó lelkét. Száguldó advent, már a harmadik gyertya, a lélek valahol az elsőnél jár. A fenyőillat korommal vegyül. Mennyi gyász. Rezzen a telefonom. Üzenet. Van, aki paplan alá bújna a valóságtól, inkább az álmatag bizonytalanság – írja. Még tovább és hosszabban énekelném, mint négy hét:

Körbenézek. Feszít a most kontrasztja. Kint karácsonyi dalok, bent kevés a levegő. Kint jeget karcoló korcsolyák, bent nehezen mozduló kéz. Kint lazulás, bent feszülés. Kint és bent kétségbeesett reménykeresés. Egy és ugyanaz. A tehetetlenség játéka.

„Törd át az ég zárt ajtaját.

Vár a világ, sóvárgva rád” – egyre hangosabban és hangosabban.

Az egeket is meghassa.

„Törd át az ég zárt ajtaját.

Vár a világ, sóvárgva rád” – dúdolom.

Akarva-akaratlanul dúdolom, hogy törd át végre, Uram!

Körbenézek. Újra. Kívül-belül. Elindulok a hideg reggelbe. A sapka bélése a takaró. Az égősorok fényáradata éppen rápihen az estére, vagy józanodik. Beteszem a fülhallgatót. Sétálok tovább.

Az alföldi szél pirospozsgássá varázsolja az arcom. Természetes smink. A pékségben szép napot kívánnak. Az utcán édesanya és bölcsődés kisfia szapora léptekkel kisember-mértékkel szaladnak. Csak úgy puszit dob felém. Ezt még maszkban is érteni. Belülről elmosolyodom. Jobb kezem a telefonom után nyúl, a hangerőt felemelem. Még mindig mosolygok. A dallamokkal együtt imádkozom:

Idén a mínusz „sokadik” szintről lépünk többen, és egyre többen az adventbe. Egészen a mélyből: imába foglalom a kifulladt várást, a kettéhasadt álmokat, az eltűnt találkozásokat, a járványlopta időt, a túl sok ingert és a bizonytalanság túl kevés biztonságát. Imába öntöm a feszítő kint és bent világát.

Ahogy van. A tehetetlenséget. Imába keretezem a befoghatatlant: milyen nagy a szükség. Én már csak elmesélt történetekből és könyvben olvasott sorokból tudom, hogy valaha az advent böjti időszak volt: a nagy szükségre ébredés és az abból fakadó imádságok tere. A sóvárgás természetes és nem konstruált élőhelye ez. A visszafogottság ideje, ahol hellyel kínálják meg az Istent. Aki mer beleremegni a világba, aki mer belerendülni saját emberi valóságába, az nem tud többé nem sóvárogni. Utat tör. Áttör.

24 Reformátusok Lapja

2021. december 19–26.

„Ó jöjj, ó jöjj, Üdvözítő, Beteljesült már az idő, Törd át az ég zárt ajtaját, Vár a világ sóvárgva rád.”

(Népi gyűjtés, Draskóczy László) Jön. Tudom. Hiszem. Áttöri. És megérkezem.  BOGYÓ ZSÓFIA

| AZ ÜNNEP FÉNYE |

Négyütemű kegyelem Isten négyes adventjében Négyféle adventet ünneplünk advent négy vasárnapján. Mert négyféle advent van, azt is mondhatnám, Isten szeretete és alázata, alászállása négyféle módon nyilvánul meg. Az Atya alázata és alászállása közénk: szeretet! És szeretet a Fiú közénk való alászállása is, mint ahogy a Szentlélek alászállása népe közé is: szeretet.

Arról már nem is beszélve, hogy végül a mennyei Jeruzsálem alászállása közénk is kimondhatatlan szeretet lesz az idők végezetén, amikor Isten országa beteljesedik közöttünk. Lássuk, mi is ez a négy advent, lásd vágyakozón várakozó emberi szív, és öltözz sejtésed örömébe, lásd és ünnepeld Isten alázatát, szerető alászállását és eljövetelét tehozzád!

1.

az emberi nyelv, még az Írás nyelve sem elégséges arra, hogy ezt a titkot kifejezze. És bár Isten tökéletes és nem volt semmire sem szüksége a Isten, mint mindenek Atyja, amikor először szállott alá, hogy világ teremtése előtt, társra, hozzá hasonló partnerre vágyott, rejtelmes szeretetében valakit maga fölé emeljen: ez a teremezért teremteni akart. Lehet, a teremtés előtt csupán jachid, tésben nyilvánult meg és nyilatkoztatott ki. A teremtésben az azaz egyedül volt, de vágyában már ott lüktetett a társ képe, a szeretet nyilvánult meg, amely messze fölötte áll minden ott érlelődtünk Isten szívében. emberinek. Miért volt a teremtés Isten alászálló szeretetének Erre utalhat az efezusi levél is: „Mert őbenne kiválasztott kinyilatkoztatása és tanúsítása? minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és Hisz Isten teljes és tökéletesen elég volt önmagában. Ő feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is hamindent betöltött, nem volt szüksége egy tőle különböző világegyetemre, hogy az rajta kívül, tőle megkütározta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, „Egyesülni lönböztetett módon létezzen. Semmit sem kellett akarata és tetszése szerint…” (Ef 1,4–5) Tehát a vágyott az Isten, teremtenie! világ teremtése előtt a szívében kiválasztott, és szeretni vágyott De az Atya, aki maga a szeretet, egyszerre arra predesztinált, vagyis eleve arra rendelt, hogy az Isten, csak úgy döntött: szükségem van egy hozzám fiai legyünk, éspedig szent és feddhetetlen fiai. ezért teremtett meg hasonló valakire, egy Társra. Nem valamire, haAmikor az Atya a teremtés első öt napja alatt nem valakire. Ezért döntött úgy, hogy teremt, sorra mindent, az egész világegyetemet és egyéb téged.” méghozzá embert teremt, aki hozzá hasonló valaki teremtményeket megteremtette, akkor ez a teremtett lesz, aki társa lehet. Következésképpen az ember lett az világ vágyakozni és várakozni kezdett: ez a várakozás volt egyedüli Istenhez hasonló lény a teremtett mindenségben. az első advent. Mindenki várt, mindenki a lehető legnagyobb Gondolj arra, hogy az ember, akárcsak Teremtője, akinek lényre számított, és senki sem sejtette előre Isten alázatát: Isebben is hasonmása, maga is szereti, ha független és nem ten nem a leghatalmasabb teremtményt választja majd társászorul senki segítségére. Ha ebben mi is teljesen tökéletesek nak, hanem a legtörékenyebbet, a legkisebbet, a leggyengéblehetnénk, és semmiben szükséget nem látnánk, akkor sem bet, a legkiszolgáltatottabbat, a legsebezhetőbbet, az embert! mondhatnánk el, hogy ne lenne szükségünk más emberekre, Olyan kicsit, akihez majd alá kell szállania, akit majd fel kell vagyis embertársakra. Mert az ember társas lény, akárcsak emelnie, egészen a szívéig. Ez Isten alázata, ez Isten érthetetTeremtő Istene, aki ugyan egy, de úgy, hogy három személye len alászállása, ez az első advent: az első öt nap várakozása, az egymással tökéletesen egy. Az Ószövetség az „egy” kifejezésember életterét előkészítő teremtés! re két szót használ, az egyik a jáchid, ez az egyedül maradót Jeremiásnál meg van jövendölve, hogy az az Isten végső céljelöli, míg az echad organikus egységet jelöl, hadd mondjuk ja, az egész teremtés telosza, értelme és végső beteljesítése, így: a társas egyet és a másikkal való egy-séget. azért teremti meg a porszemnyi embert, hogy „én Istenükké Amikor a Szentírás azt állítja, hogy Isten egy, soha sem legyek, ők pedig az én népemmé legyenek” (Jer 31,33, de lásd mondja rá, hogy Isten egyedül volna, és egyedül lenne egy. Az még: Ez 37,23; Zak 8,8 és 2Kor 6,13). Kell valaki nekem, akinek echad kifejezést használja, Isten önmagával mint Atya, Fiú és én vagyok és leszek az Istene, és aki az enyém lesz! Akivel egy Szentlélek Isten organikus egységben egy, és ugyanakkor a (echad!) leszek, szerves egységben. Isten a világtörténelem vénépével, az emberrel is egy! Úgy is mondhatnám, ehhez kevés gén az emberrel, teremtése koronájával egyesülni vágyik, ezért 2021. december 19–26.

Reformátusok Lapja 25

| AZ ÜNNEP FÉNYE |

Az ember is rájött, hogy elromlott, és vágyni kezdett arra, teremtett nem csak valamit (legyen az bár egy mérhetetlen unihogy megjavuljon. De nem tudta magát megjavítani. A Tárverzum!), hanem valakit (legyen az bár egy porszem!), aki hozzá sától, Istentől most már rossz lelkiismeretében félni kezdett, hasonló, aki az ő képe, és akivel egy lehet majd teljesen és tökéde valahol mélyen mégis vágyott a Messiásra, valakire, aki őt letesen, „hogy majd Isten legyen minden mindenekben” (1Kor helyrehozza, aki újra megjavítja Isten-képűségét. Ez volt a 15,28). Mintha csak azt mondaná: „Aki hasonlít rám, olyan, második advent, erre várakozni. És ez teljesedett be, amikor mint én, még ha nagyságrendileg milliószor kisebb is, de akivel ez a Messiás eljött. Mert Jézus, a Fiú nem a leghatalmasabbra, én mégis egy lehetek, aki mégis hozzám lesz hasonló, akihez az Atyára vágyott csupán, hanem megjelent benne egy másik alászállhatok és akit szívem magasságáig emelhetek.” Mekkora vágy, a legkisebb iránti, a legromlottabb iránti vágy. Mi mindig szeretet és milyen figyelmes alázat kellett ehhez! Öt napon át a leghatalmasabbakra várunk, a legbölcsebbre, a legjobbra, a gyönyörködött Isten mindenben, amit megteremtett, és minlegkedvesebbre, ennyi a mi szeretetünk. dennap látta Isten, és sorra kijelentette: jó, amit teremtett.

Istennek azonban fájt, hogy elveszítse azt, akit De a hatodik napon, amikor a saját partnerét, a Társát, Társául rendelt, aki miatt hat napig nem nyugoaz embert teremti meg, akivel vágyott eggyé válni, „Az ember dott meg, amíg végre őt meg nem teremtette. akkor felkiált az Isten: íme, nagyon jó! társas lény, akárcsak A hetedik napon Isten bement a nyugodalmáEgyesülni vágyott, szeretni vágyott az Isten, Teremtő Istene, aki ugyan ba, hogy ünnepelje: lett egy Társam, akivel egy ezért teremtett meg téged. egy, de úgy, hogy három lehetek! Az Isten hetedik napja volt az emberDe hogy lehess, ahhoz az Istennek vissza kellett személye egymással nek az első a földön: nem a munka napja volt, húzódnia, össze kellett húznia magát, hogy helyett tökéletesen egy.” hanem a nyugalomé, a békességé. Nekünk is a adjon a teremtett világnak, és benne mindenekelőtt megigazulásban a kegyelem előbb békességet ad, az embernek. Ezért ez a szeretet alázatos szeretet, önelőbb bemehetünk az Isten nyugodalmába, csendjébe, a magát korlátozó, önközpontúságáról lemondó szeretet. bocsánat örömébe, és ha megnyugszunk a saját cselekedete„Megjelent az Isten kegyelme minden embernek…” – írja az inktől és Istennek megfelelni, tetszeni vágyó érdemhajhászáapostol Titusznak. Aki tehát befogadja ezt a teremtő szeretesunkból, akkor mi a békességből, a kegyelemből indulhatunk a tet, ámulva és várakozva, hogy neki is megjelenjen, ahhoz hamunkára. Mi nem azért küzdünk, teszünk és élünk, hogy a bűlála után eljönnek és alászállanak az Atya követei, az angyalok neinkért bocsánatot nyerjünk, hanem azért, mert bocsánatot és Ábrahám kebelére emelik. Figyeld meg a szegény Lázár és nyertünk a Messiás vére által, és így mi a bocsánatból élünk! a gazdag halálának különbségét a Jézus példázatában: „Történt Isten fordítva: a jól megérdemelt munkájából lép a nyugodalpedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám mába. Mi tehát nem azért harcolunk, hogy győzzünk, hanem kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették.” (Lk 16,22) Az mivel már győztünk Krisztusban és Krisztus által, ezért van Atya a követeiben alászáll és közvetítésükkel felviszi Lázárt, de erőnk harcolni. Mi a győzelemből és a nyugalomból indulunk a gazdagról azt olvassuk: „Meghalt a gazdag is, és eltemették.” a harcba és a cselekvésbe, nincs miért nyughatatlankodjunk.

Semmi angyal, semmi alászállás a gazdaghoz. Isten azt tiszteDöbbenetes a Fiúnak ebben az isteni, hozzánk alászálló li meg alázatával, ahhoz száll alá, aki megbecsüli azt, hogy őt szeretetében, hogy ő inkább a gyalázatost választja, lázadó társául választotta Isten. Az Atya angyalai leszállnak a hívők ellenségét szereti, mintsem a legdicsőségesebbet! Ez a szehalálos ágyára, és behozzák a hívőt az atyai házba, és egyesül retet, amelyik alászáll, ahelyett, hogy felmagasztalná magát… a tékozló bűnös fiú az ő Atyjával, ez lehet a te advented, amiAz Isten Fia Ember Fiává lett, hogy minket, emberek fiait Isten kor meghalsz. Kétféle ember távozik ez életből Krisztus visszafiaivá tegyen, ez a második adventi örömhír. Várt az emberijövetele előtt: lesznek azok, akikhez alászállanak az angyalok, ség a megtestesülésre a karácsony előtti adventben, de az akikért Isten megalázkodik, és azok, akikért nem, mert nem beemberiség minden addigi álmát és várakozását felülmúlta a csülték meg magukat Isten társaként, amire ő hívta őket.

Messiás, aki végül hozzánk alászállott, és megérkezett egy betlehemi jászolban!

A hit azt jelenti, hogy ingadozás nélkül bizonyos vagy: neked ígértetett meg Krisztus, még ha magadat a legromlottabbnak ismernéd is fel, hisz akkor ő rád vágyakozik. Hozzád száll alá.

Az Atya adventje után most nézzük meg Fia, Jézus adventjét.

Nem felemelkedni, még dicsőségesebbnek lenni, nem erre váJézus is alászállt: ez a megtestesülés, az inkarnáció csodája. gyott Jézus, hanem még lejjebb szállani, egészen az elveszett Az ember elbukott és méltatlanná vált arra, hogy Isten hasonbűnösök szívéig. mása és társa legyen. Isten nem valamit, hanem valakit tePál arra biztatja Tituszt: „A szolgákat intsd, hogy engedelremtett, akiért van minden, vagyis minden valami a valakiért, meskedjenek uraiknak, legyenek készségesek mindenben, nos, most ez a valaki semmivé tette magát az Isten előtt, nem ne feleseljenek, ne lopjanak, hanem tanúsítsanak igazi, teljes becsülte meg ezt a megtiszteltetést!

2.

26 Reformátusok Lapja

2021. december 19–26.

| AZ ÜNNEP FÉNYE |

megbízhatóságot, hogy a mi üdvözítő Istenünk tanításának díszére váljanak mindenben. Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket…” (2, 9–12) A szolga úr akar lenni, de nem lehet az, ez képtelen és abszurd vágy. De az Úr szolga akart lenni, de ez nem képtelen, hanem paradox vágya Istennek, és ez, íme, derűvel teljesedő vágya az Isten Fiának! Lám, aki a mindenség Ura volt, szolgánkká tette magát, hogy mi, a szolgák, „az üdvözítő Istenünk tanításának díszére váljunk mindenben” (1O). Miért? „Mert megjelent ez az üdvözítő kegyelme minden embernek” (11), és így minden ember e tanítás díszére válhat!

A megtestesülésben Isten nem olyan primitív módon száll alá, mint ahogy azt gyerekesen el szoktuk képzelni, nem teszi magát annyira kicsivé, hogy azt mondhassuk neki: „Istenem, olyan kicsiny emberré tetted magad a Világegyetemben, mintha csak egy csepp lennél a tengerben.” Nem, egyáltalán nem. Ehelyett teljes áhítattal és csodálattal mondhatjuk: „Te nem vagy a csepp a tengerben. Te vagy az egész óceán – egy cseppben.” Ez az inkarnáció, a Jézus megtestesülésének valódi jelentése.

„Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban…“ És mi indokolja ezt?

4.

A negyedik adventi várakozásunk ténye indokolja: „mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését“ (13), vagyis ezek szerint a Jézus visszajövetele az utolsó nagy alászállás lesz, végső megnyilvánulása az Isten csodás alázatának. Ezért olvassuk a Jelenések könyve végén: „És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve.“ (Jel 1,1–2) Ez a negyedik advent, visszavárjuk őt! És amikor a Király visszatér, akkor az új Jeruzsálem is alászáll: és ez beteljesíti a menny és a föld találkozását, Isten végre akadálymentesen egyesülhet társával, az emberrel, és az az egész teremtés teljes helyreállítása is lesz majd egyben. Mindenek helyreállítása A Szentháromság harmadik személye, a Szentlélek is leszállt: a teremtett világ megszabadulását is elhozza majd a mulanezt az új teremtés érdekében tette. Amikor Jézus elment, tehát dóság rabsága alól. halála és feltámadása után végre felemeltetett az, aki A negyedik adventi várakozásban élünk teleszállani vágyott, azt mondta, jobb nekünk, hogy „Ha látod hát, és valljuk: az egész teremtett világ (és ő ne maradjon velünk, mert ha nem megy el, és megcsodálod ezt nem csak mi, a Lélek zsengéi és örökösei!) nem szállhat alá reánk a Vigasztaló, a Pártfoa hármas alászállását sóvárog és várakozik velünk együtt az Isgó Szentlélek (vö. Jn 16,7). Mit tesz az Atya, ten országa kiteljesedésére. Hadd idéza Szentháromságnak, akkor amikor összehúzza magát és teremt? zük erre nézve is az Írást: Alászáll. Mit a Fiú, amikor a bűnösökhöz a te szívedben is megszületik ez „Mert azt tartom, hogy a jelen szenvonzódik és nem a szentekhez? Alászáll. az adventi vágy, hogy addig cselekedj, vedései nem hasonlíthatók ahhoz a diMit tesz a Fiú, amikor félreáll és helyet ad addig szeress az ő szeretetével, csőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. a Vigasztalónak? Alászáll. És kiben? Hát a amíg a visszatérő Krisztus záloga, Mert a teremtett világ sóvárogva várja az kitöltött Lélekben is alászállt az egyházára az a Szentlélek itt van veled.”

Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ első pünkösdkor. Alázatosan helyet ad annak, akiben visszatér az övéihez. Ha látod és megcsougyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem dálod ezt a hármas alászállását a Szentháromságnak, önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégakkor a te szívedben is megszületik ez az adventi vágy, hogy pedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga addig cselekedj, addig szeress az ő szeretetével, amíg a visszais meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten térő Krisztus záloga, a Szentlélek itt van veled. Nem akarod töbgyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy bé magad felmagasztalni, hanem megalázni és ezt az alászálló az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik szeretetet mind jobban megismerni, befogadni és mások iránt mind ez ideig. De nemcsak ez a világ, hanem még azok is, gyakorolni. A Lélek a te lelkeddel együtt arra vágyik, hogy egyeakik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk sülj minél hamarabb a visszatérő Krisztussal, de addig is, amíg magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására. Mert visszajön, az alászállás gyakorlásában már egyesülhetsz ezzel a üdvösségünk reménységre szól.” (Róm 8,18–24) Mi is mondKimondhatatlan Szeretettel. Ezért mondja Pál, hogy a Szentháhatjuk a Lélekkel és Krisztus Menyasszonyával együtt: „Jövel, romságnak ez a megjelenő hármas adventi alászállása tanítja, Uram!” (Jel 22,17)  neveli az embereket, hogy „a mi üdvözítő Istenünk tanításának HORVÁTH LEVENTE díszére akarjanak válni mindenben” (10): lelkipásztor, Kolozsvár, a Bonus Pastor Alapítvány alapító elnöke

3.

2021. december 19–26.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

Aminek igazán értelme van Hogyan lehet élő egy városi keresztyén közösség, van-e jelentősége egy gyülekezet elé odatenni az értelmiségi jelzőt, és töbBALOGH-ZILA bedmagával hogyan vezeti egyházközségét TEODÓRA a Zsinat volt elnöke – ezekről is beszélgettünk a budahegyvidéki református gyülekezetben jártunkkor. Gyülekezeti riport.

Vasárnap van, nyugalomnap, a lelkész a békességről beszél. Az ember nem is gondolná, hogy egy hajdani mulatóban igyekszik épp elcsendesedni, kiszakadni a kinti ricsajból.

MULATÓBÓL TEMPLOM A Budahegyvidéki Református Egyházközség felújított fehér falai között egykor Claridge néven étterem és bridzsklub működött; a gyülekezeti teremben még megvan a régi táncparkett.

A harmincas évek elején megalakuló gyülekezet 1935-ben vásárolta meg az épületet, amelyben templomteret és más, az egyházi élethez szükséges helyiségeket alakítottak ki. A hegyvidéki egyházközség a lassan benépesedő környékről vonzotta tagjait.

A két háború közötti arisztokráciától kezdve sok mindenki tagja volt a közösségnek, de már akkor is tisztségviselők, középvezetők adták a törzsgárdát. A kommunizmus nagy változást hozott, rengeteg kitelepítés, tulajdonkisajátítás zajlott a környéken. A gyülekezeti élet egészen a nyolcvanas évek közepéig beszorult, a rendszerváltás idején indult meg a felvirágzás.

Ma háromszázan járnak el vasárnapról vasárnapra a templomba, és mintegy ezer fő szerepel a választói névjegyzékben.

A közösséget Bogárdi Szabó István vezeti, munkáját Sánta Ibolya és Ablonczy Tamás beosztott lelkipásztorokon túl számos gyülekezeti munkatárs segíti.

NEM JÖN MAGÁTÓL AZ UTÁNPÓTLÁS A gyülekezet vezető lelkésze úgy látja, a jelenlegi budapesti trendbe illeszkedik az egyházközség tagságának alakulása.

– A belső migráció a két világháború között a fővárosba irányult, még a hatvanas években is, ma már a legtöbben nyugat felé tartanak. Sok olyan fiatal ment el a mi gyülekezetünkből is, akik itt tartották esküvőjüket, negyedük valahol külföldön dolgozik – mondja a lelkipásztor, aki szerint a mostanában tapasztalható kiköltözési hullámmal is meggyűlik a budapesti 28 Reformátusok Lapja

2021. december 19–26.

gyülekezetek baja. – Csak az elmúlt évben 60 ezer ember költözött ki Budapestről a környéki kertvárosokba. Kérdés, hogy az ottani gyülekezetekbe eltalálnak-e, beépülnek-e.

KOMOLYAN VENNI A MISSZIÓT A természetes utánpótlás megszűnése minden fővárosi egyházi közösséget arra kényszerít, hogy komolyabban vegye a missziót, véli a volt püspök. – A missziói parancs általában, de a tapasztalható fogyás is arra késztet bennünket, hogy még komolyabban vegyük saját területükön a hívogatást, a családlátogatást, családgondozást, evangélizációt, hitoktatást.

A lelkipásztor úgy látja, a legnehezebb feladat a családokhoz eljutni, a belső családi életbe beépíteni a hitgyakorlatot.

– A mai családok könnyen bezáródók, belső információdömpingben szenvednek. Gyerekkoromban mindenki a televízióra panaszkodott. Szakonyi Károly Adáshiba című drámája szépen mutatta be ezt akkor: egy család nézi a tévét, és nem veszik észre, hogy Jézus megjelenik közöttük, rá vannak tapadva a képernyőre. Mára sokkal több eszköz, internethozzáférés van a háztartásokban. Mint minden nemzedékben, most is újra kell tanulni, mit jelent szülőként és gyerekként Krisztus-követőnek lenni – mondja Bogárdi Szabó István.

ÖSSZEFOGNI A SZOLGÁLÓKAT A szolgálók összefogása a lelkészek feladata – véli a püspök.

Ez a feladat nem egyszerű, hiszen Budahegyvidéken sokrétű munka zajlik. Működik itt cserkészcsapat, baba-mama kör,

| EGYHÁZI ÉLET |

MAGAS-E A TEMPLOM KÜSZÖBE Sánta Ibolyával is szó esik a misszióról. Úgy látja, még mindig döntően olyanok érkeznek a gyülekezetbe, akiknek korábban volt valamilyen kapcsolatuk az egyházzal. – Az emberek maguk mondják el, hogy az otthoni lelkész bácsi vagy a gyerek-istentiszteletek szép emlékként élnek bennük. Nagyra tartom a népegyházi hagyományokat, jó, hogy sokszor van mire építeni, az viszont már a mi feladatunk, hogy valóban építsünk is. Aki idejön, nekünk fogadnunk kell, meg kell vele találnunk a közös hangot – mondja a beosztott lelkipásztor. Amikor arról kérdezzük, hogyan lehet az akár előzmények nélkül érkezőket is behívni, „lejjebb engedni a templomküszöböt”, hogy az is átléphesse, aki talán még sosem járt hasonló közösségben, a közös hang megtalálására való törekvésen túl a kiscsoportok személyességét vagy akár más kisközösségek munkáját emeli ki. – Azzal is tisztában kell lennünk, hogy annyira sokféle az elvárás, hogy mindenkinek nem tudunk megfelelni. Azok, akik kicsit hasonló egyházias közösségből, kegyességből, családi tradícióból jönnek, mint ami nálunk megtalálható, nagyobb eséllyel tagozódnak be.

Ezért például én az akár más, nem feltétlenül ennyire tradicionális kisközösségeket minden gyerekbetegségükkel sokra tartom, az Úristen áldott eszközének.

A lényeg, hogy majd a mennyországban együtt legyünk.

ringató, családi bibliaórákat, énekkart szerveznek, számontartják a keresztelteket, fogadják az istentiszteletre érkezőket. A tanév végi szolgálók vacsorájára nagyjából SOKRÉTŰ MUNKA 100 főt hívnak meg minden évben.

– Ha a lelkészek nem törődnek Ablonczy Tamás a teológia elvégzése és a a szolgáló közösséggel, várhatják, gyakorlati év után került a gyülekezetbe, hogy történjen valami, ugyanakkor kilenc évvel ezelőtt. – Az elején megszep„...most is újra kell tanulni, mit jelent szülőként és azt is látni kell, hogy a lelkész nem penten érkeztem. Elit kerületbe, értelmigyerekként Krisztus-követőnek lenni.” személyzeti menedzser. Elsősorban ségi gyülekezetbe, dogmatikailag nagyon (Bogárdi Szabó István) szolgálnia kell, Igével, igehirdetéssel, felkészült egyetemi tanár mellé kerülcsaládlátogatással, temetéskor vigasztalni, bátorítani, jegyesetem, aki ráadásul püspök is. Mostanra mindenféle értelemben ket fölkészíteni, keresztelős családokat meglátogatni, betegeklelki otthonra is találtam itt, családommal együtt. Kaptam vis�hez elmenni, és közben még az irodában is ülni kicsit, ha már szajelzéseket, bár ebből lehet, több is jó lett volna, és mindig azt írjuk ki az ajtóra, hogy lelkészi hivatal. Nem könnyű ezt komvolt olyan területe a gyülekezeti életnek, amely továbblendített, binálni, de ha a gyülekezet örömmel végzi a szolgálatokat és az lelkesített, ahol volt sikerélményem. – Ablonczy Tamás amelörömöket a lelkészek és a szolgálók megosztják egymással, aklett, hogy istentiszteleteken prédikál, a baba-mama körért felel, kor könnyebben megy. az ifiseket gondozza és a házi bibliaköröket is ő indította útjára, Egyensúlyt találni a feladatelosztásban nem egyszerű, de amelyből ma már nyolc-tíz is működik Budahegyvidéken. a lelkészek sincsenek magukra hagyva. Erről már Sánta IboKISCSOPORTOK A NAGY GYÜLEKEZETBEN lya beosztott lelkipásztorral beszélgetünk, aki tíz éve végzi munkáját a gyülekezetben. – A lelkész magában soha nem tud Az Isten dicsőítése és a gyülekezeti közösségbe tartozás az, csodát tenni. A gyülekezet élete sokkal nagyobb részben múaminek igazán értelme van, vonjuk le a tanulságot. Arról vilik a gyülekezet összetételén, karakterén, odaszánásán, hitén, szont, hogy hogyan lehet ebbe a folyamatba Budahegyvidémint a lelkészen. Persze fontos a magvetés is, és nem mindken bekapcsolódni, még van mit beszélgetni. Ablonczy Tamás egy, hogy valaki hogyan bánik a rábízott közösséggel. szerint többfelől kell kapcsolódni. – Meggyőződésem, hogy 2021. december 19–26.

Reformátusok Lapja 29

| EGYHÁZI ÉLET |

a gyülekezeti élet középpontja a vasárnapi istentisztelet, ahol mindenki együtt van, együtt dicsőítjük Istent és hallgatjuk a prédikációt.

De mivel ez nagyobb létszámú esemény, a személyességet nehezebb megélni. Ezért is tartom a pásztorolás stratégiailag fontos eszközének a kiscsoportokat. Egymás számontartásának nélkülözhetetlen terepei ezek.

Még a mi gyülekezetünkben sem kapcsolódik mindenki ilyen kisközösséghez, de látjuk a kezdeményezés felfutását – mondja a lelkész.

Az első ilyen bibliakörbe tartozott Szabó Balázs, aki gyermekkora óta a gyülekezet tagja, és már negyedik ciklusát tölti presbiterként. – Kéthetenként jövünk össze hol az egyik, hol a másik családnál, nyolc éve rendszeresen találkozunk. Arra viszont nagyon figyelünk, véletlenül se vetülhessen az az árnyék a kiscsoportunkra, hogy klikkesedünk – mondja Szabó Balázs, aki nem csupán presbiter, örömmel fotóz a gyülekezeti alkalmakon, a pénzügyi bizottság tagja, de nagyon szereti a templom előterében is várni, üdvözölni az istentiszteletre igyekvőket.

NÉHA ELÉG EGY-KÉT JÓ SZÓ

ja Bálint, aki akkor tudott igazán betagozódni, amikor ráismert egy egyetemi kollégájára a templomban, ő hívta el az egyik bibliakörbe.

Azóta Bálint már presbiter, feleségével, Andival pedig az ifivezetés feladata is megtalálta.

– Egy gyülekezetben mindenki nagy érték, de a húszas-harmincas éveikben járó, elkötelezett hívő házasok ritkán fordulnak elő, főleg olyanok, akik ráérnek szolgálni. Ablonczy Tamás jól igyekezett ezt a réteget megfogni. Három háGálffy Szabolcs jelenleg az egyik ifi oszlopos zaspárt keresett meg, akikkel együtt kezdtük el tagja, most már inkább vezetni az ifit. – Nagy álmunk, hogy a mostani vezetőként van jelen. – A ifisekből nőjenek ki a későbbi szolgálók. Egy fiakonfirmálásom után voltam az tal életében az egyetemi időszakig dől el, hogy a első ifitáborban, akkor kezdtem el járni a hétközi ifialkalmakra is. következő húsz évben aktív templomba járó lesz Jól éreztem magam, a legtöbb vagy csak lazán kapcsolódó református. Reméifist korábbról ismertem, szóval lem, tudunk példát mutatni az ifiseinknek azzal, úgy éreztem, megtaláltam a amit csinálunk. helyem ebben a közösségben.

– Szabolcs közössége újabban a vasárnap délelőtti igehirdetés alapigéjével foglalkozik egyegy órán, ami ösztönzés arra, hogy jöjjenek vasárnap is. – Most tizenegyedikes vagyok és elég nehéz az élet, szeretek idejönni péntek délután kicsit kikapcsolni. Ilyenkor nem kell törődnöm mással, közben tanulom a Bibliát is, és hogy hogyan éljek az Úr szerint.

Előtte vagy utána néha beülünk valahova, sokszor ilyenkor gondoljuk tovább az ifit.

Domokos Péter és Kátai Réka tizenkét éve tartoznak a közösséghez, egy játszótéri beszélgetés, baráti hívás után kerültek ide. Kötődésüket szintén meghatározza, hogy az egyik házi bibliakör tagjai. – Számomra a gyülekezethez tartozás és az maga, hogy ide járok, folyamat.

Napról napra, hónapról hónapra érzem, hogy jó úton haladok. Az utamon pedig a bibliaköri és az istentiszteleti alkalmak jó állomások – mondja az egyébként fizikus Péter.

A házaspár nem hívő családban nevelkedett, de volt bennük belső késztetés, amely házasságkötésükkor fordult át gyülekezetkeresésbe. – Amikor már Péterrel együtt foglalkoztatott ez minket, elmentünk a Kálvin térre, ahol olyan fogadtatásban volt részünk, amitől el tudtam engedni a korábbi ellenérzéseimet.

Elfogadást tapasztaltunk, azt, hogy nyugodtan kételkedhetünk – mondja Réka, aki szerint ez a nyitottság Budahegyvidéken is tapasztalható.

AZ EGYETEMI ÉVEKIG DŐL EL, KI LESZ AKTÍV TEMPLOMBA JÁRÓ Duráczky Bálint feleségével, Andival lassabban talált rá a közösségre. Egy temetési prédikáció nyomán kezdtek el a budahegyvidéki templomba járni. – Arra emlékszem, hogy 3-4 éven keresztül lenyűgöztek az igehirdetések, eleinte ez kötött ide minket elsősorban. Mostanra leginkább a közösséghez kötődünk. Talán a legközelebb az ifisek állnak hozzánk – mond30 Reformátusok Lapja

2021. december 19–26.

MINT A LÉLEGZETVÉTEL

Szintén meghívás segített a mélyebb elköteleződésben Bánkiné Váradi Borbálának, aki bár több mint ötven éve a gyülekezet tagja, korábban orvosként és családja mellett nehezebben jutott el a templomba. – Sosem gondolkoztam még azon, mit jelent számomra reformátusnak lenni: természetes, mint a lélegzetvétel – mondja Bori néni, akinek gödi presbiter volt édesapja. – Egyszer a korábbi beosztott lelkész, Lányi Gábor elhívott egy csütörtöki istentiszteletre, amiről kiderült, az idősek bibliaköre, a Naomi kör. Amikor elköszöntünk az ajtóban, mondta, hogy tessék máskor is jönni. Úgy éreztem, kötelességem visszajönni. Arról nem is beszélve, hogy már nagyon hiányzott egy hasonló közösség.

OTTHONRA TALÁLNI ÚJRA ÉS ÚJRA Riportunk apropója, hogy a budahegyvidéki gyülekezet több mint kétéves felújítás után újra birtokba veheti épületegyüttesét. Az építkezés alatt végig az épületben lakott, és Bogárdi Szabó István úgy látja, Isten sok mindenre megtanította a felújítással. Például hogy igazán tudjon örülni annak, ha valami befejeződik. A lelkipásztor az elmúlt időszakban nem csupán az építkezésnek ért végére, tavaly tette le püspöki szolgálatát is. – Jól rendelkezik a református egyház törvénye, hogy a püspöknek gyülekezeti lelkésznek kell lennie, de hálás vagyok a budahegyvidékieknek, elviselték, hogy az egyébként nagy harcok árán megválasztott lelkészüket nem mindig látják.

Ebből a szempontból a legkitűnőbb gyülekezet a miénk: sok buzdítást, támogatást kaptam a püspöki szolgálathoz, ideje törleszteni.  FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA, PÁLYI ZSÓFIA

| AKTUÁLIS |

Hálaadó istentisztelet Budahegyvidéken ILLÉNYI ÉVA

Kívül-belül átalakított és korszerűsített templomáért tartott hálaadó istentiszteletet a Budapest-Budahegyvidéki Református Egyházközség advent harmadik vasárnapján. A két évig tartó munkálatok során az épület kibővült, új tornyot kapott, így most újragondolt templomtér, átalakított gyülekezeti terem és lelkészi hivatal, korszerű hittantermek, ifjúsági terem, cserkészotthon, egyéb közösségi kiszolgáló terek és lelkészlakások állnak a gyülekezet rendelkezésére.

Az ünnepi alkalmon Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke az 1Pt 2-ből hirdette az Igét, és prédikációjában rámutatott: – A belső épülés a közösség életében nemcsak a vágyat hívta elő, hogy legyünk nagyobbak és talán egy kicsit magasabbak is, egy kicsit hangozzunk is jobban itt a környéken, hanem hogy legyen olyan otthona ennek a gyülekezetnek, amely méltó a lelki építkezéshez. Boldog az a város, boldog az a városrész, boldog az az ország, ahol a kettő párhuzamosan halad: a lelki térfoglalás és az anyagi külső gyarapodás.

Az istentiszteletet Bogárdi Szabó István, a gyülekezet lelkésze folytatta Sámuel próféta örök érvényű üzenetével. – Éppen itt, ezen a hegyen is megsegített minket az Úr. Az ország minden részéről ide telepedő reformátusokat megsegítette itt az Úr. 1932-ben, a gyülekezet megszervezésének első évében három tanár, egy fűszeressegéd, két napszámos, egy orvos, két tisztviselő, egy könyvelő és egy civilsegéd gyermekét keresztelték meg a Márvány utcai iskolában. Még ha a háborúban gránáttalálat érte is az épületet, akkor is és mindmáig megsegített minket az Úr. Sosem kellett a gyülekezetnek az épületet elhagyni, folytonosan szolgálhatott istentiszteleti helyként a két nagy átépítés idején, 1996-ban – negyedszázada –, és most is – idézte fel a templom múltját a volt dunamelléki püspök. – Két év alatt, de nem két évre épült meg ez a templom.

Kegyességünk nagy sodrása kocsmából templomot építeni, ez pedig a boldog civilizáció helyes iránya – tette hozzá Bogárdi Szabó István.

Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter köszöntő beszédében kiemelte: amíg templomot kell építeni, mert új gyülekezet alakult, vagy templomot kell bővíteni, mert szűkösek lettek a korábbi falak, addig az ország bizakodva tekinthet a jövőbe.

Fürjes Balázs, a Miniszterelnökség Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkára felszólalásában elmondta: – Aki szívből épít, az tudja, hogy nem a jutalomért tesszük. Pontosabban egyetlen jutalmunk, hogy tehetjük. Szívből kívánom, legyen ez a gyülekezet, ez a közösség továbbra is építő, építkező.

Pokorni Zoltán, a Hegyvidék polgármestere a gyülekezetnek mondott köszönetet a közösségteremtésért. Hozzátette: – És ha ez még épületekkel is gazdagítja a főutcánkat, a Böszörményi utat, az már csak ajándék.

Végezetül Bogárdi Szabó István püspök kiemelte: az istentisztelet perselypénzével a kárpátaljai nyugdíjas lelkészeket támogatják, akik a szovjet időkben illegálisan, szabadságukat, egzisztenciájukat, életüket is kockáztatva szolgáltak lelkipásztorként, így a jelenlegi Ukrajnában nincs nyugdíjuk. A Budahegy­vidéki Református Egyházközség lelkipásztora köszönetet mondott a magyar kormánynak, a gyülekezet vállalkozó és más tagjainak, a határon túli és a magyarországi adományozóknak a templom két évig tartó átfogó felújításához nyújtott támogatásért, és kiemelte, hogy az első adományozók egyike volt a sepsiszentgyörgyi Gyöngyvirág utcai Református Egyházközség.  FOTÓ: FÜLE TAMÁS / PAROKIA.HU 2021. december 19–26.

Reformátusok Lapja 31

| VISSZATEKINTÉS |

„A próféták példáját kell követni” ILLÉNYI ÉVA

1989 karácsonya nem csak a romániai magyarság emlékezetes ünnepe. A román diktátor, Nicolae Ceausescu rendszere az összeomlás szélére került, december 25-én a fogságba esett Ceausescu házaspárt egy rögtönítélő bíróság halálra ítélte. Ekkor a világsajtóban a romániai forradalommal kapcsolatban három településnév szerepelt a leggyakrabban: Temesvár, Bukarest és Szilágymenyő.

A Szilágysági szabadító karácsony – Tövisháti emlékezések című könyv szerzője, Molnár Kálmán nyugalmazott református lelkész az 1989-es rendszerváltás napjaiban a Szilágymenyőbe száműzött Tőkés László lelkésztársaként Szilágycsehben szolgált. Ma is ott él. Mit jelent a történelmi esemény több mint harminc évvel később? Erről is mesél Molnár Kálmán, aki idén vehette át a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést több évtizedes lelkészi szolgálatának elismeréseként.

Falun nevelkedett, majd elvégezte a kolozsvári teológiát, miért a lelkészi hivatást választotta?

Egy körösközi, Arad megyei faluban, Ágyán születtem. Itt kezdtem elemi iskoláimat, majd Erdőhegy-Kisjenőben folytattam. Aradon, a katolikus főgimnáziumban érettségiztem, 1956-ban. Ficzay Dénes tanár úr óriási hatással volt rám, miatta szerettem volna magyar irodalomra felvételizni, de anyagi okok miatt, a padlássöprés korszakában, ez nem válhatott valóra. Gyermekkori jó barátom, Csép Sándor édesapja volt a szülőfalum lelkipásztora. A vele folytatott többszöri beszélgetés hatására felvételiztem a teológiára. Gergely bácsi mondta akkor: „Tudom, hogy most sokat vívódsz, de próbáld meg, mert menet közben is megjön Isten kegyelméből, hogy valaki jó szívvel-lélekkel végezze a lelkészi szolgálatot. Így még jobban valóra válhat az, amit diákkorodban sokszor hangsúlyoztál, hogy a népedet akarod szolgálni.” A tanulmányaim során egyre jobban éreztem, hogy Isten lelke vezetett a teológiára.

Lelkipásztori szolgálatát el is kezdte a Szilágyságban.

A szüleim miatt szerettem volna a falunk közelében elhelyezkedni, de az akkori egyház és az állami hatóság mit sem törődött az én óhajommal; akaratom ellenére kineveztek egy szilágysági faluba, Szilágyzoványba helyettes lelkésznek, szó szerint a mély vízbe dobtak. A Szilágyságban – mely előzőleg az Erdélyi Református Egyházkerülethez tartozott – vasárnaponként és az ünnepnapok alkalmával volt istentisztelet délelőtt, délután, reggel külön kis harangszóval gyermek-istentisztelet. Hétfőn reggel istentisztelettel kezdődött a hét.

Kedden és szerdán este bibliaóra volt nőknek, szerdán és csütörtökön férfiaknak, szombaton két csoportban vallásóra, utána a konfirmációi előkészítő. A Királyhágómelléki Református Egyházkerületben csak a diktatúra idején odacsatolt szilágysági gyülekezetekben volt hasonló a szolgálati rend.

Más követelmények alapján szolgáltak a lelkipásztorok ezekben a gyülekezetekben, más volt az énekeskönyvük is. Végül nagyon megszerettem a Szilágyságot, ahol később több gyülekezetben is szolgáltam. Amikor Tőkés László egyházkerületünk püspöke lett, több ízben megjegyezte, hogy a szilágysági reformátusok olyan lelkületűek, mint Belső-Erdélyben a csíki katolikusok: buzgó, templomba járó egyházszerető közösség.

Szilágycsehben érte a rendszerváltás is. A Szilágysági szabadító karácson – Tövisháti emlékezések című könyvében a temesvári forradalom idején Szilágymenyőben és Szilágycsehben zajló eseményeket, az 1989-es adventet idézi meg.

A rendszerváltás valóban Szilágycsehben ért, ahol már évekkel azelőtt segédlelkész és esperesi titkár voltam, aztán Sülelmedre kerültem, majd Szamosardó közel ezer lelket számláló gyülekezetében megválasztott lelkipásztor lettem. Ehhez a gyülekezethez kötnek a családi események: házasságkötés, két kislányom is – bár Nagybányán születtek – Szamosardóban cseperedtek fel a templom és az iskola között, ahol feleségem tanított. 1988 decemberében kaptam meg a kinevezésemet Szilágycsehbe. December 22-én a Ceausescu klán szökésével kezdődött el a „rendszerváltás-változtatás”. Lelkészhiány miatt Benedekfalván temettem aznap. Ceausescu épp Teheránból

Tőkés László a parókia küszöbén állva üdvözölt, majd így szólt: „Ne várjunk senkire, használjuk ki a Történelem Ura által adott lehetőséget, kérlek, légy segítségemre!”

32 Reformátusok Lapja

2021. december 19–26.

| VISSZATEKINTÉS |

jött haza, a beszédét közvetítette a televízió, gesztikulálva beszélt szokása szerint, de a háttérből már éreztük, hogy valami rendellenes dolog történik. Ahogy a tövisháti emlékezésekben, naplójegyzeteimben is leírom, az ortodox vallású helységben az ortodox pappal együtt temettünk. Ahogy mindketten felvettük a papi ruhát és elindultunk, utánunk kiáltott a tiszteletes as�szony, hogy menjünk vissza, mert valami csodálatos dolog történt. A televízió képernyőjén láttuk Mircea Dinescut, a román költőt, aki arról beszélt, hogy vége a diktatúrának, a Ceausescu klán megszökött. A temetésen a koporsó körül csak a hozzátartozók voltak, mert mindenki szétszéledt a televíziót nézni. A szertartás igehirdetésében már éreztettem, hogy mit is jelent ez az esemény számunkra. Az ortodox pap visszafogottabb volt, mintha attól félt volna, hátha másnap minden a visszájára fordul, és jön a számonkérés. A benedekfalvai temetési szolgálatból hazaérve Szilágycseh főterén morajló embercsoportok fogadtak. A parókia bejárata előtt kislányaim osztálytársaikkal táskáikból elővett tankönyvekből kitépett Ceausescu-képeket égettek halomra téve. A Néptanács előtt egyre jobban szaporodó tömeg azt skandálta, hogy a református paptól akarjuk hallani, mi van Tőkés Lászlóval. Néhány barátom kíséretében elindultunk Menyőbe. Tőkés László a parókia küszöbén állva üdvözölt, majd így szólt: „Ne várjunk senkire, használjuk ki a Történelem Ura által adott lehetőséget, kérlek, légy segítségemre!” Magammal akartam vinni, hiszen ezt várta tőlem a szilágycsehi főtéren összegyűlt sokaság, de közölte velem, hogy „biztonsági okok” miatt nem jöhet. Majd kezembe nyomta román nyelven megfogalmazott felhívását, hogy azt olvassam fel. A rendőrtisztekkel elindultam vissza. Az épületnek, ahol a beszédemet elmondtam, nem volt erkélye, így engem karomnál fogva eresztettek le az ablakon át a főbejárat feletti esővédő cementlapra. Amikor a várakozó tömeg meglátott, tapsviharban tört ki, de tudtam, hogy ez Tőkés Lászlónak szól, 2021. december 19–26.

Reformátusok Lapja 33

| VISSZATEKINTÉS |

aki bátor kiállásával lett „a tűz csiholója”, amiből népfelkelés lett. Román és magyar nyelven köszöntöttem az egybegyűlteket, majd felolvastam Tőkés László felhívását. Feszült figyelemmel hallgatták, és tapsvihar közepette Tőkés László nevét skandálták.

Magyarországon 1989 karácsonyának estéjén jött a hír, hogy kivégezték a Ceausescu házaspárt. Milyen karácsonya volt ekkor a romániai magyarságnak? Én akkor a munkanaplómba és az igehirdető-füzetembe írtam be a történéseket egy-egy pontban. Ezért neveztem el naplójegyzetnek a könyvem első részét. Ebből hadd idézzek most: „Jelenések könyve 1,9. Apró jegyzetek. 1989. december 25. Soha nem tapasztalt ünnepi hangulat ragyogott mindenki arcán, istentisztelet végeztével a hirdetések során bejelentettem: ha az Úristen is úgy akarja, holnap délután a szilágycsehi református templomban, erről a szószékről Tőkés László fogja hirdetni Isten Igéjét. A bejelentést a híveink meghatódott lelkesedéssel fogadták. A délutáni istentisztelet után a presbitériummal megbeszélést tartottam, mindenre kiterjedő figyelemmel igyekez-

„Nem tudom, hogy a nagy múltat látott öreg templomunkban énekelt-e már gyülekezeti közösség olyan lelkesedéssel, mint mi akkor.” tem előkészíteni Tőkés László fogadását, különös tekintettel a biztonságára. Ezt az eseményt egyébként tudattam a helybeli rendőrséggel is. 1989. december 26. Népes gyülekezeti közösségben ünnepeltük a karácsony másodnapját. Ebéd után kimentem Tőkés Lászlóért Menyőbe. Lászlót az ortodox templomban találtam. A református istentisztelet után az ortodox pap és hívei áthívták az ő templomukba, ahol a román tévé riporterei felvételt készítettek az általuk tartott ökumenikus istentiszteletről. Három fegyveres katona kísért bennünket Szilágycsehbe.

Egy rémhírkeltő telefonáló hírverésére, miszerint robbanóanyagot helyeztek el, egy rendőr átvizsgálta a templomot, semmi gyanúsat nem talált. Mivel nagy tömegre számítottunk, már a reggeli istentisztelet után kihelyeztük a hangfalakat, a templomon kívül is, hogy senki ne maradjon ki a nagy élményből. Már harangoztak, miközben a tömeg egyre csak gyűlt. Nemcsak a helybeliek apraja-nagyja indult a templomba, hanem a szomszédos falvakból is sokan odasereglettek, sőt Menyő felől jövők sokasága is. A harmadik harangszóra a templom zsúfolásig megtelt, bent körülbelül 1200-1300 ember volt, kint ugyanen�nyi. Palásttal a vállunkon, egyházi elöljáróink és családtagjaink kíséretében elindultunk a parókiáról. A tömeg fegyelmezetten 34 Reformátusok Lapja

2021. december 19–26.

nyitott utat, majd a kívül állók tapsviharban törtek ki, kézfelemelésemre azonban elcsendesedtek. Ekkor a sokaság láttán Tőkés László a fülembe súgta: ennyi ember előtt még sohasem prédikált. – Majd fogsz, még több előtt is – válaszoltam. Ahogy közeledtünk a templomajtóhoz, mindenfelől köszöntések és áldáskívánások hangzottak el: »Hála Istennek, hogy itt van, hogy él. Tartsa meg az Úristen sokáig nekünk.« A templomajtón belül a nagy tömeg miatt már féloldalt fordulva haladtunk a szószékhez. A felénk sugárzó arcok örömét meg sem próbálom leírni. A halkan szóló orgona hangja a karácsonyi ének bediktálása után felbúgott, majd a gyülekezet énekelni kezdett. Nem tudom, hogy a nagy múltat látott öreg templomunkban énekelt-e már gyülekezeti közösség olyan lelkesedéssel, mint mi akkor. Éneklés után Tőkés László felment a szószékre, körültekintett a jelenlevőkön. És amikor elmondta az előfohászt, már nem Temesvár hőse, hanem Istennek alázatos szolgája volt, aki Igét hirdet népének az első szabad karácsony alkalmával.”

Vagyis a hangulatuk csodálatos és felejthetetlen volt.

Még folytatom az idézetet: „A római katolikus kolléga előzetes megbeszélésünk alapján saját templomukban várt ránk istentisztelet után. Időközben „titkos üzenet” érkezett hozzám, hogy az ortodox hívek megsértődtek, mert az ő templomukba nem mentünk át, bár előzőleg nem kaptunk meghívást. Máris indultunk hozzájuk. Közben beesteledett, de a kitartóbbak és lelkesebbek szeretettel vártak ránk, és fogadtak bennünket.

Papjuk köszöntő szavaira Tőkés László románul válaszolt az egybegyűlteknek. Hangsúlyozta, hogy a diktatúra idején csak álszent volt a testvériség és az ökumené hangoztatása, reméljük, hogy ezentúl Krisztusban igazán egymásra találunk.

Mindhárom templomban úgy éreztük magunkat, mintha a karácsonyi angyali üzenet szó szerint valóra vált volna. Szeretet, öröm, békesség és jóakarat töltötte el a különböző nyelven és felekezet szerint imádkozó emberek lelkét. A szilágysági parókián aznap este sokáig folyt a beszélgetés. Egymásnak adták a kilincset azok, akik szót akartak váltani Tőkés Lászlóval, és nagyon sokan, különösen gyermekek és fiatalok dedikációt kértek tőle bibliájukba, énekeskönyvükbe. Így akarták megörökíteni annak a felejthetetlen találkozásnak az emlékét. Éjféltájt mentünk vissza Menyőbe.”

Tőkés László püspököt a kommunista hatalom költöztette a szomszédos Szilágymenyőbe. Milyen volt a kapcsolatuk?

Tőkés püspök úr nyilatkozott, amikor Temesvárról mindenáron el akarták távolítani: „Menyő számomra két szóban fejezhető ki: egy nagy ’nem’ és egy nagy ’igen’. Hat hónapig egy nagy ’nem’ volt. Nem megyek Menyőbe! Nem engedek a klerikális diktatúrának! Sajnos sokan nem látták akkor világosan, hogy mit jelent ez a ’nem’. Pedig az Írás is azt mondja, hogy a ti igenetek legyen igen, a nemetek nem. Ezt a ’nem’-et mondtam, és megtanultam, milyen nehéz fenntartani hónapokig. El-

| VISSZATEKINTÉS |

„Mindhárom templomban úgy éreztük magunkat, mintha a karácsonyi angyali üzenet szó szerint valóra vált volna.” segélyszolgálatot kell nyújtanunk népünknek” (Tőkés László). Sodrásba kerülve éreztem, hogy itt nekem olyan feladatom van, amely túlmutat a lelkipásztori szolgálaton, tehát többet kell tennem. Ezt nagyon komolyan vettem. Hozzáteszem, sem Tőkés László a szószéki igehirdetés során, sem én soha úgy nem prédikáltunk, hogy valamilyen pártos hangulatba vagy politikai események sodrásába vigyük a híveket. Főleg Tőkés László állott a sajtó kereszttüzében, de válaszaiban tisztánlátásával mindig fején találta a szöget. Tőkés László a maga helyén, én az egyházmegyében arra törekedtem – Adyval szólva –, hogy hályogot tépjünk a magyar szemen, hogy tisztábban és többet lássanak.

mondhatom, hogy a menyői egyházközség Isten kegyelméből ’igenné’ változott attól a pillanattól, amikor idehurcoltak, mert hiszen ez nem más, mint deportálás, püspöki útlevéllel ugyan, de karhatalmi erőktől elhurcolva. És mégis ekkor egy nagy ’igen’ lett: Igen, Uram, én ezt a pászmát a magaménak vállalom, én menyői lelkész is vagyok.” Tőkés Lászlót Menyőbe hurcoltatása után szerettem volna meglátogatni, előre átgondolt terv szerint. De Szilágyszegen, a Menyő felé vezető útelágazásnál fegyveres rendőrök nem engedtek tovább, igazoltattak, és vissza kellett fordulni. Zsákfalu volt Menyő, nem volt más megközelítési lehetőség. Így vele egy futó dési találkozás óta a sorsfordulóig nem találkoztam.

Amikor ön esperes volt a Zilahi Református Egyházmegyében, a rendszerváltás után a Szilágyságban sokat foglalkozott önnel a sajtó, és a szemére vetették, hogy Tőkés Lászlóhoz hasonlóan beleszólt a politikai folyamatokba is. Hogyan élte át azokat az éveket?

Amikor látván látjuk népünk balsorsát, sorsközösséget kell vállalni velük. A temesvári szikra bennem is megerősítette azt, hogy nekünk, lelkészeknek a próféták módján „politikai

2003-ban, amikor Tőkés Lászlót leváltották az RMDSZ tiszteletbeli elnöki székéről, megalakult az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, amelynek fő célja volt, hogy az autonómia ügye ne essen kútba. Nyugdíjas lelkipásztorként hogyan látja, az akkori események célt értek? A mai helyi magyarság felidézi még a temesvári eseményeket?

Mi az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot éppen abból a célból alapítottuk meg Tőkés László kezdeményezésére, hogy az RMDSZ által hajdan kitűzött sarkalatos célokat tartsuk szem előtt. Többek között az autonómia kérdése kapott komoly teret, az önálló magyar egyetem, az egyházi javak visszaigénylése. Ami a megemlékezéseket illeti, azt szinte már csak Temesváron tartanak. Úgy gondolom, nem túlzom el, ha Camus-val együtt mondom: „Alvad a vér az emlékezetben...”

Azt mondta, hogy „a próféták példáját kell követni”. Hogyan tudjuk ma ezt teljesíteni?

A próféták Isten akarata szerint szem előtt tartották annak a népnek a sorsát, amely közé küldte őket. És minden ellenséges indulattal szembe mertek fordulni. Sok példa van erre a Bibliában. Emlegethetjük az Újszövetségben a Zsidókhoz írt levél 12,1–3 verseit, ahol a szentíró az előttünk járó „bizonyságtevők fellegeire” utal, hogy legyünk kitartóak pályafutásunk során.

Nézzünk a keresztre feszített Jézusra, az erőforrásra, hogy el ne csüggedjünk… Én viszont most már inkább Adyt idézhetném: „Most már megállhatok: / Már-már minden emlék, / De mégis, ha újra, / Ha százszor születnék: / A jussáért küzdő / Lantos és parittyás, / Csak ugyanaz lennék.”  FOTÓ: VILLÁNYI ZOLTÁN 2021. december 19–26.

Reformátusok Lapja 35

| AZ ÜNNEP FÉNYE |

A karácsony egy walesi „bárd” mű PETRŐCZI ÉVA

Az 1995 nyarán költészeti Nobel-díjra jelölt walesi poétát, prózaírót és madármegfigyelőt életének épp ebben a szakaszában személyesen is megismerhettem. Találkozásunk idején már elkészültem egy csokornyi versének fordításával, s a magyar változatokat angolul be is mutattam neki, elnyerve jóváhagyását. Verseinek általam tolmácsolt kötete Békési Sándor akkori teológiai dékán és grafikusművész rajzaival, a Fekete Sas Kiadó és a Szenci Molnár Albert Egyházművészeti Intézet közös kiadásában 2007-ben meg is jelenhetett.

R. S. Thomas, akit sokszor neveztek a Deus absconditus, vagyis „a rejtőzködő Isten” költőjének, világéletében irtózott mindattól, ami felületes, édeskés vagy épp túl látványos, így az anyagias karácsonyszemlélettől is. Az imént említett magyar nyelvű versválogatásban több olyan költeményt magyarítottam, amely a karácsony témáját a megszokottól eltérően, de végtelen, féltő szeretettel közelíti meg. A „Hegyi karácsony” olyan úrvacsoravételre hív meg bennünket, amelyen walesi földművesek vették magukhoz a kenyeret és a bort, „és kiéhezett szívük / kevés időre meghallotta a szeretet szavát”. Az „Elveszett karácsony” ennél sokkal tragikusabb költemény: együtt van itt a három király, a betlehemi csillag, a jászol, három bandukoló fa, de Heródes (a karácsony megrontóinak örök jelképe!) kilopta a jászolból a gyermeket. A „Karácsony” ismét egy fagyos reggelhez és egy úrvacsoravételhez vezet bennünket, ahol „a szeretet új kenyerét” nem borral, hanem „majdan kiontott vérük maró ízével” öblítik le az ünneplők. E részben fájdalmas írások után a „Karácsonyi ének” maga a megnyugvás: karácsonyi képeslap, hóval és egy vörösbeggyel, „akit” a madarak barátja, az éneküket tudományos igénnyel gyűjtögető pap-költő-ornitológus az emberi vétkek enyhítőjeként mutat be. A „Vízkereszt” kritikus hangú, középpontjában azzal a Jézussal, akinek születését az elanyagiasított, lélektelenné tett karácsonnyal sokan megcsúfolták, s akinek „fején papírpénzünkből / tákolt bohócsipka csücsül”. E sorok

hatását ellensúlyozza a „Dal”, amelynek középpontjában ismét vörösbegy röpköd, s „Úgy jön közénk…, Mint Krisztus, ki hozzánk gyöngesége teljében, / Ámde ajkán felzengő dallal érkezett.” Fontos helye van továbbá e versek sorában a „Születés”-nek, amelyben a betlehemi kisded a Költők Költőjeként jelenik meg, ötszáz becsvágytól fűtött, nyüzsgő poéta mellett: „senki sem maradt, csak az éggel / verselő Gyermek, akit / később prózaírásra fogtak”. Végül lépjünk közelebb R. S. Thomas egyik prózai írásához, amely „A karácsony értékei” címet viseli: „Hány gyerek és felnőtt táplál magában valami titkos vágyat december 24-én a hó vagy legalább egy csipetnyi zúzmara után? Magának a »Krisztus« szónak van valami vékonyka, ropogó hangzása, amely oly jellemző a fagyra és a hóra, s a kis jégszilánkokra, amelyek megroppannak és szétszóródnak a lábunk alatt, úgy, ahogyan Krisztus teste is megroppan a pap ujjai között.” Ehhez a szép és érzékletes idézethez két kiegészítést fűznék: Thomas a „Christ” és a „crisp” angol szavak hasonlóságáról beszél itt, továbbá az anglikán úrvacsoráról, amelyben nem kenyeret, hanem ostyát osztanak.

Végül néhány szó most közölt két, 2021. őszi, ugyancsak R. S. Thomas karácsonyi világába bepillantást kínáló fordításomról. Korábbi, hasonló tematikájú lírai darabjaihoz képest e két írásában a „gyermek” nem nagy kezdőbetűvel, hanem kicsivel jelenik meg. Rövid töprengés után rájövünk azonban, hogy itt nem karácsony szülöttének kisebbítése zajlik, csu-

Ronald Stuart Thomas:

A karácsony keresése Karácsony; elfáradt motívumok.

De szívünkben mindig jut hely egy más mintájú hópihének.

A szeretet kemény, fagyos ujjakkal kopogtat.

Kinézek. Egy ilyen hatalmas Isten árnyékában csak vacogok, Nem találom a fehérség gyermekét.

(Petrőczi Éva fordítása) 36 Reformátusok Lapja

2021. december 19–26.

| AZ ÜNNEP FÉNYE |

műveiben

IMÁDKOZZUNK!

Csendben, csodában, nélkülözve minden felhajtást, megszülettél Uram. Nem Te voltál, aki bármit is elvártál volna tőlünk ez alkalomból, a világ, a menny nem tudta magában tartani örömét! Csak zengtek az angyalok, hódolattal hajtottak térdet a bölcsek a pásztorok, és valahogy minden olyan szépnek tűnt! Valójában csak innen a kényelmes, meleg otthonunkból akarjuk ideálisan szépnek látni azt a betlehemi éjszakát. Amélyben már gyilkos indulatok terveztek gyermekeket mészárolni, álszent hatalomféltők néztek össze riadtan, összeszorult ököllel, és nem voltak ünnepi hangulatban. Ma sem lenne másképpen. De talán kétezer év távlatában, annyi megélt csoda után, éppen itt lenne az ideje nekünk belekiáltani a világba: üdvözítő született nektek, és valójában nincs ennél többre szükségetek! Ámen!  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Sötét nap Betlehemben pán az ünnepkör finomhangolása. Mindkét vers elhatárolja magát a négy-öt karácsonyi „nótát” zengő áruházi hangulattól, a huszonegyedik század agresszív, de sokszor Jézushoz nem méltó mindenároni ünnepelhetnékjétől. Hála Istennek, a költő-lelkipásztor „A karácsony keresésé”-ben és a „Szentesté”-ben is elhelyez néhány méltó, gyógyító és hitmélyítő szókapcsolatot. Az elsőben ilyen a választás szabadságát ígérő „más mintájú hópihék”, a másodikban pedig a „láthatatlan sugárként hozzánk megérkezik”. Köszönjük! 

Ronald Stuart Thomas:

Szenteste

Emelj a pénznek diadalívet, díszítsd fel a holdsarló aranyával. Útját kövezd ki csekkek és hitelek hadával – ahhoz mégsem elég magas, hogy a gyermek áthaladjon alatta, aki ezen az éjszakán láthatatlan sugárként hozzánk megérkezik.

(Petrőczi Éva fordítása)

A négy újszövetségi evangélium mindegyike másképp láttatja Jézus születésének körülményeit. Márk evangélistával nincs sok bajunk: ő egyetlen sort sem szentelt ennek a kérdésnek. János sem okoz komoly fejtörést, ő nem a földi körülményekkel foglalkozott, a karácsony lényegét „az Ige testté lett” mondatba sűrítette. Máté és Lukács leírásai azonban szinte minden részletben eltérnek egymástól. Lukács pásztorokról és népszámlálást elrendelő birodalmi intézkedésről tud, Máté napkeleti bölcsekről és gyermekgyilkos királyról, de mindketten arról írnak, hogy a názáretinek nevezett Jézus bizony Betlehemben született. Jászol volt a bölcsője, ahogy Lukács elmondja, vagy Máté ragadta meg a lényeget, amikor az Egyiptomba menekülő családról szólt? Nehéz lenne ebben a kérdésben igazságot tenni. Abban viszont mindenki egyetért, hogy a történet legmegrázóbb részlete a gyermekek lemészárlásáról szóló tudósítás (Mt 2,16). Biblián kívüli történeti forrásokban nem maradt nyoma ennek a brutális tettnek, de jegyezzünk meg három nevet: Alexandrosz, Arisztobulosz, Antipatrosz. Mindhárman Nagy Heródes fiai voltak, élete végén, Kr. e. 7-ben, illetve 4-ben végeztette ki őket a hatalmát féltő apa, a király, az első kettőt ráadásul egyszerre. Heródes, ha szükségét érezte, ölt. Késlekedés és szívfájdalom nélkül, zavarba ejtő precizitással. Alexandroszt és Arisztobuloszt egyszerűen megfojtatta. Nem tudjuk biztosan, mi történt Betlehemben, de az uralkodó lelki alkatától egyáltalán nem lett volna idegen néhány gyermek meggyilkoltatása.

Mintha csak a csecsemő Mózes története elevenedne meg újra, az éppen megszületett gyermek és az életére törő hatalom egyszerre áll előttünk. De Jézus nem egyiptomi, hanem názáreti lett, visszatért, hogy az atyai házba vezesse Isten vándorló népét. Ilyesmire a legvéresebb király sem számított soha.  HODOSSY-TAKÁCS ELŐD

2021. december 19–26.

Reformátusok Lapja 37

| AZ ÜNNEP FÉNYE |

„Amikor elkezdtem a zsoltárt, az arab kísérők és mindenki, aki a környéken lézengett, megállt némán, átszellemülve hallgatták végig az éneket.

Hatott még abban a muszlim közegben is.

Azt hiszem, a világot meg lehetne jobbítani, de nem rossz beszédekkel, hanem szép énekekkel. ”

38 Reformátusok Lapja

2021. december 19–26.

| AZ ÜNNEP FÉNYE |

„Két világ ér össze bennem” BALOGH-ZILA TEODÓRA

Sebestyén Márta nevét talán minden olvasónk jól ismeri, de vajon tudják-e róla, miért őt kérte fel a református egyházi vezetőség, hogy – mások mellett – az új énekeskönyvet bevezető istentiszteleten vállaljon szerepet? Az előadóművésszel gyermekkori nyaralásról, féltve őrzött családi relikviákról, református lelkiségről és arról beszélgettünk, mire valók a zsoltárok, miért jó közösségben vagy egyedül énekelni.

Büszkén beszél református gyökereiről, pedig a nagyvilág katolikus felekezetűnek ismeri.

Valóban, katolikusnak vagyok keresztelve. Apai felmenőim Vas megyei katolikusok. Anyukám ága viszont hagyományos alföldi református. Köröstarcsán, kántortanítói családba született, a nagyszülei és a dédszülei is lelkészek voltak. Édesanyám végül a családi béke jegyében az esküvő előtt áttért a katolikus hitre, de ez inkább formaság volt, hiszen az az évszázadokon át érlelődő lelkület, amely nélkül Magyarország már talán nem is létezne, az a nyakas hit ott maradt benne. Szoktam is mondani, bennem összeforrt ez a két világ.

Hogyan hatott ez a kettősség az életére?

Gyerekkoromban általában a katolikus nagyanyáméknál nyaraltam, Vas megyében. Hamisítatlan paraszti gazdaság volt a ‚'60-as évek elején. Jó, hogy akkor megtapasztalhattam, milyen is az, mert a paraszti világ mára mindenestül eltűnt. A falujukban gyönyörű kis Árpád-kori templom áll, mindig megtelt vasárnap – most kong. A református nagyszüleim Nyíregyházán voltak tanítók. A nyíregyházi főiskolán nagyapámnak, Farkas Istvánnak ma is emléktáblája van. Nagymamám, született Szabó Ilona, igazi szelíd lelkű lelkészlány volt. Amikor náluk voltunk, külsőségek nélküli, mély hitet éreztünk. Valahogy úgy, ahogyan a református templomoknál is látja az ember: cifraságmentesek, letisztultak. Számomra a református a naiv, gyönyörű hit, amely nem néz semerre, hanem az Igére figyel.

Nagymamáméknál is volt igeolvasás minden ebéd után – nem szabadott elrohanni az asztaltól. Előtte imádkozás, utána pedig „szépen megvárod, fiam, a felolvasást, és persze megeszel mindent, ami a tányérodon van”. Szigorú, de jóságos ember volt a nagyapám. Mindig gyöngybetűkkel írt, született tanító volt. Az említett emléktábla avatásán, tíz évvel ezelőtt, Nyíregyházán megjelentek régi diákjai. Hetvenen fölüli emberek, akik úgy csiviteltek, mint a kisdiákok. Fölmentek az iskola régi lépcsőházában, énekelve bementek az egykori termeikbe, és megemlékeztek nagyapámról, akinek köszönték, hogy máig összetartanak.

Elég hamar el is érkeztünk az énekléshez. Ezek szerint önnek nem voltak ismeretlenek a református énekek már gyermekkorában sem. Mégis: hogyan lehet közelíteni ehhez az egyházi énekkincshez a népi kultúra felől?

Nagyon egyszerűen. Attól függően, hogy az ember milyen vidéken gyűjt, egyből szembesül a helyi egyházi énekekkel.

Legyen az református vagy éppen katolikus vidék, az adott felekezet vallásos éneke előbukkan az adatközlő néniből, bácsiból. A hagyományos kultúrában olyan szorosan együtt él az istenhit és a mindennapi élet nehézségeivel való szembenézés, hogy nem lehet szétszálazni. Ezt felekezettől függetlenül mondhatom.

Ma is találni még ilyen adatközlőket?

Elsősorban határon túli gyűjtőutakra szoktam menni, mert szűken vett hazánkban erősen megfogyatkozott ez a fajta naiv hagyományozódás. Bár szerencsére sok szép meglepetés ért már itthon is. Volt, hogy úgy mentem valahová, hogy már minden bizonnyal csak a tévét és a rádiót hallgatják az emberek, nem fogok semmit találni, mégis szembejött egy adatközlő, aki tudott újat mutatni. Ezért is fontos a családi hagyomány, amely továbbadódik. Ha természetesen adjuk tovább, a fiatal generáció is magáénak érzi a kultúránkat, kényszerű kötelesség helyett örömmel vállalja fel. És ráérez arra a felemelő erőre, ami az éneklésben van.

November végén mutatták be az új református énekeskönyvet. Az ünnepi istentiszteleten többek között ön is énekelt.

A zsoltárénekléshez, ha csak lehet, mindig boldogan csatlakozom. Azt gondolom, művelt embernek felekezeti hovatartozástól függetlenül ismernie kell néhány genfi zsoltárt – pláne, ha zenész az illető. Egész egyszerűen hozzátartozik az általános műveltséghez. Szenczi Molnár Albertről tudni kell, kicsoda, a „Tebenned bíztunk eleitől fogva...” vagy a „Mint a szép híves patakra...” kezdetű zsoltárokat ismerni kell.

Mire jók, mire valók a zsoltárok?

2021. december 19–26.

Reformátusok Lapja 39

| AZ ÜNNEP FÉNYE |

Hadd mondjak erre egy példát. A görögországi hegyekben is sokat jártam gyűjteni. Egyszer egy útmenti sziklás részen találkoztunk egy fekete reverendás, idős görög pap bácsival. Utánamentünk, kis templomhoz vezetett minket. Miután beszélgettünk arról, ki vagyok, megkért, énekeljek valamit. Amikor rákezdtem egy himnuszra, ő lehajtotta a fejét és összetette a kezét, pedig egy árva szót nem értett abból, amit énekeltem.

Valahol itt van a lényeg. Az énekeknek lelkisége van, amelyet megérzünk akkor is, ha nem feltétlenül értjük a szövegüket.

Vagy amikor a tunéziai és szíriai forgatáson voltam a Gryllus testvérekkel fölvenni a zsoltáros anyagunkat, egyszer egy kora keresztyén vár kerengőjében álltam, míg forogtak a kamerák. Egy 1575-ös keltezésű református zsoltárfeldolgozást énekeltem éppen: „Ne hagyj elesnem, felséges Isten...”

Amikor elkezdtem a zsoltárt, az arab kísérők és mindenki, aki a környéken lézengett, megállt némán, átszellemülve hallgatták végig az éneket. Hatott még abban a muszlim közegben is. Azt hiszem, a világot meg lehetne jobbítani, de nem rossz beszédekkel, hanem szép énekekkel. Ez az említett zsoltár azóta is kíséri az életemet, megszólal templomi fellépéseimen.

Ha jól tudom, többféle énekeskönyve is van. Az egyikben ez az említett ének is szerepel.

Vannak különleges református relikviáim, de nem csupán énekeskönyvek. Ami most az egyik kincsem, az az a kárpátaljai református énekeskönyv, amelyet a menyemtől kaptam.

Nagyberegi lány, a határtól 25 kilométerre él a családja, a te-

„Ne hagyj elesnem, felséges Isten, keserűségemben!

Te szent nevedért légy segítséggel, ne essem kétségbe, mert mindenfelől, látod, Úristen, vagyok kísértésben.

Gyermekségemtől, felséges Isten, mind ezideiglen téged hívtalak én segítségül minden ínségemben: mostan sem lehet más bizodalmam, sem földön, sem mennyben.

Nincs is énnekem más bizodalmam, Úristen, náladnál.

Akármiképpen cselekedj vélem, csak ne haragudjál!

Mint kegyes Atya, fiadat dorgáld, ó, csak meg ne utálj!

Dicséret neked, Atya Úristen, a te szent Fiaddal! Áldassál tőlünk a Szentlélekkel, mi Vigasztalónkkal!

Most és örökké imádunk téged zengő énekszókkal.”

Dallam: Kolozsvár, 1744.

Szöveg: Nagybánkai Mátyás, 1570 előtt. (ÚJ RÉ 168)

40 Reformátusok Lapja

2021. december 19–26.

lepülés 1409-es, gyönyörű gótikus református templomában kísértem az úrasztala elé egyik fiamat három évvel ezelőtt.

Felesége keresztapja adta őket össze. Azóta a vírus idején többször hallgattam már az ottani istentiszteletet, ilyenkor mindig a menyemtől kapott könyvet veszem elő. Vannak egyébként régi és újabb énekeskönyveim, de ezeken túl más református kincseim is vannak. Például egy különleges történettel rendelkező oklevél. Akkor kaptam ezt az ajándékot, amikor négy évvel ezelőtt a nagyváradi reformátusoknál koncerteztem. Emlékeztem, hogy vannak otthon olyan családi fotók, amelyeknek a hátán egy nagyváradi fotós pecsétje áll, a fotón pedig gyönyörű nagybajszos lelkész dédapám és széparcú dédanyám, de többet nem tudtam a család környékről származó ágáról. Amikor a nagyvárad-újvárosi templomban énekeltem, a koncert végén rejtélyes mosollyal hozzám lépett a lelkészasszony, és azt az oklevelet adta a kezembe, amely tanúsítja, hogy 1904-ben ugyanabban a templomban kötött házasságot dédapám, nagytiszteletű Szabó Bertalan és dédanyám, Homolya Ilona. A táblán az áll: „Istenbe és a boldog jövőbe vetett hittel.” Amikor rádöbbentem, hogy ebben a templomban házasodtak a dédszüleim, arra is rájöttem, hogy az énekek és a hagyomány generációkon át szövődik, és ös�szeköt bennünket. Ezer szállal és ezer emlékkel tartozom a református hagyományhoz tehát.

Ha ilyen szép régi énekhagyományunk van, miért lehet mégis jó új, kibővített énekgyűjteményt kiadni?

A templomba járó fiataloknak is jó, ha kedveznek nekik az énekeskönyv-készítők, és hozzájuk közelebb álló, friss énekeket tesznek bele a könyvbe. Számomra ugyan többet adnak a régi, genfi zsoltárok, hiszen ezek évszázadokon át sem rostálódtak ki, ma is énekeljük őket. De persze minden kor hozzáadott különböző énekeket, helyi variánsokat az énekkincshez, ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Úgy tűnik például, hogy azokat a több mint húsz éve keletkezett zsoltárokat, amelyeket Gryllus Dani és Sumonyi Zoltán alkottak, és számos alkalommal énekeltük őket közösen, megkedvelték az emberek. Tőlem is sokszor kérik esküvőkön egyiket-másikat. Az, hogy most ezek közül belekerülnek énekek az új református énekeskönyvbe, azt mutatja, hogy amit ajkára vesz a nép, az attól kezdve a sajátja lesz, szereti majd közösségben is énekelni.

Melyik az az énekeskönyvben szereplő zsoltár, amely közel áll a szívéhez?

A már említett „Te benned bíztunk elejétől fogva...” és a „Mint a szép, híves patakra...” Ezek egy héten többször is beugranak.

De ugyanúgy Bach zenéje, a gyönyörű korálok is ott zúgnak a szívemben. Ezért is mondom, hogy a zenei műveltség fontos.

Ha valaki, aki egyébként is foglalkozik vagy foglalkozott nemes zenével, egyszer találkozik a református kultúrával, ismerősen fogja érezni magát, az éneklés pedig egyből gyönyörű élmén�-

| AZ ÜNNEP FÉNYE |

„Október elején pedig Bihardiószegen jártam, az Érmellék legnagyobb református templomában. Ott aztán volt éneklés! A kántor asszony belekezdett a Himnuszba, a tiszteletes úr kieresztette nagy bariton hangját, és zengett a nemzeti imádság.” nyé válik számára. És ez minden zenetanítás kulcsa: zenei élményekre van szükség. Ha bottal ütünk valakit, mondva: „fiam, énekelj”, és pláne „énekelj zsoltárt”, nem fog működni.

De ha élménnyé válik az éneklés, akkor igen. Erre jó az énekeskönyvet bemutató istentisztelet is.

Ha valaki nem jutott el erre az istentiszteletre, hogyan élhet át hasonló élményt?

A közelmúltban két gyönyörű református templomban is volt szerencsém koncertezni. Az egyik a gyönyörű Árpád-kori siteri református templomban volt augusztus 20-án. Ott nem kellett nógatni senkit, amikor közös éneklésre került sor. Október elején pedig Bihardiószegen jártam, az Érmellék legnagyobb református templomában. Ott aztán volt éneklés! A kántor­ asszony belekezdett a Himnuszba, a tiszteletes úr kieresztette nagy bariton hangját, és zengett a nemzeti imádság. Egyébként úgy látom, a református közeg emberközeli, a lelkészek is azok, nem távolságtartók. Egy-egy falunak a lelke a lelkész, ahogyan annak idején a tanító is. Ezért volt például nagyszüleimnek hatalmas tisztelete, még haláluk után is. A tanító egy falunak szinte az apja volt. A tanuláson túl olvasókört, dalos-

kört szervezett. Anyukám ilyen közegből jön, és ő is ugyanezt képviseli: a vérében van a közösség. Egykori Kodály-tanítványként, 87 évesen, régi diákjainak még kóruspróbákat tart péntekenként. És jönnek a hatvan-hetven éves emberek, ahogyan kisdiákkorukban is jöttek. Ahol anyukám megjelenik, tíz percen belül biztos, hogy mindenki közösen énekel. És ami még fontosabb: tisztán énekel! Fontos, hogy az élmény, amiről az imént beszéltem, jó élmény legyen, ne rossz. Mert ha hamisan, kínkeservesen éneklünk, akkor hogyan várnánk el, hogy más is vágyjon arra, hogy csatlakozzon. Törekedni kell a jóra. Ön miért nem lett zenepedagógus?

Lassan értettem meg, hogy nem mindenki tanul olyan egyszerűen, hogy meghall egy dallamot, és már ott is van a fülében. Én ebben nőttem fel, édesanyám hasában én is ott voltam Kodály Zoltán óráin. Ha nem adok is órákat, a magam módján talán én is tanítok, ha máshogy nem, példával. Sokat szoktam beszélni egy-egy koncerten: háttértörténeteket mondok, kicsit olyanok a koncertjeim, mint egy rendhagyó irodalom-, történelem- és énekóra egyben. Tehát ha ezekből élmény keletkezik, az is tanítás, tanulás.  FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA 2021. december 19–26.

Reformátusok Lapja 41

| EGYHÁZI ÉLET |

„Az istenfélők házán áldás van” HEGEDŰS BENCE

Két dologra van szükség a gyülekezet növekedéséhez – vallja Nagy Mariann, a Kozármisleny és Környéke Református Társegyházközség lelkipásztora. Vele és a gyülekezet presbitereivel a zene fontosságáról, a gyülekezeti csodákról és egy reformátussá tett katolikus szokásról is beszélgettünk annak apropóján, hogy karácsony másnapján a Baranya megyei város református templomából szól majd Isten Igéje a Kossuth Rádió hullámhosszán.

Szakadó esőben érkezünk meg a Mecsek déli lábánál fekvő Kozármislenybe advent második vasárnapján. Toronyiránt ha­ ladunk, a tavaly 15. évét töltő református templom tornya még ilyen időben is messziről látszik. Szinte egyszerre érünk a nemrég bekerített parókiaudvarra a gyülekezet istentiszteletre igyekvő tagjaival, akik közül többen már a kapuban felteszik maszkjukat. Így teszünk mi is, első a biztonság.

Bent a templomban már ég a második gyertya is az adventi koszorún, az orgona előtt három cselló és egy kottaállvány árulkodik arról, hogy nem „sima” istentiszteletre érkeztünk. A koronavírus-járvány negyedik hulláma ellenére sokan gondolták úgy, hogy igehallgatásra szánják a vasárnap délelőttjüket, 42 Reformátusok Lapja

2021. december 19–26.

a székeken és a karzatokon több mint ötvenen foglaltak helyet, ami a gyülekezet létszámának közel negyede. A jelenlévők között sok a fiatal felnőtt és a középkorú, de az idősebb korosztály tagjai is képviseltetik magukat. Az istentisztelet első felén még a gyerekek is részt vesznek, ők csak később vonulnak át a gyülekezeti teremben tartott gyermek-istentiszteletre.

A gyülekezetet már tizenkét éve vezető Nagy Mariann hangja mikrofon nélkül is betölti a teret. Kiderül, hogy eredetileg Ján Boglárka gordonkatanár és tizenöt tanítványa adott volna adventi koncertet ezen a vasárnap, de a vírushelyzet miatt csak hárman vállalták a fellépést, köztük a lelkész kisebbik lánya, Bori.

| EGYHÁZI ÉLET |

HANG-SÚLY – Nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak szavak által, hanem hangok által is dicsőítsük Istent. A zene mélyre tud hatolni, sokszor mélyebbre, mint a szavak – mondja az istentisztelet után Nagy Mariann, aki maga is több hangszeren játszik, jelenleg pedig kántorképzőbe is jár. Bevallása szerint a kozármislenyi gyülekezet megszokta már, hogy gyakran vannak zenés istentiszteletek, különösen ilyenkor, advent idején. Megszokták és megszerették, ugyanis a közösségben felülreprezentáltak a zenészek. – A gyülekezetünkben sok a zenetanár, akik fuvolát, trombitát, zongorát oktatnak. Ők és tanítványaik is gyakran adnak hangversenyt a templomunkban – mondja a lelkész.

Megemlíti, hogy az SMA-val küzdő kisfiú, Zente megsegítésére is a gyülekezetbe járó gyermekek adtak először koncertet, ami a saját ötletük volt. Később pedig a P. Mobil egykori énekese, Rudán Joe tartott jótékonysági koncertet a református templomban, ahol félmillió forintnál is több gyűlt össze. – Ez egy ilyen kis gyülekezettől, mint a mienk, szerintem nagy teljesítmény – véli Nagy Mariann. Rudán Joe neve az istentiszteleten is elhangzott, ugyanis a Kozármislenyből származó zenész a református templomban mutatja majd be nemrég megjelent életrajzi könyvét és ad koncertet az advent harmadik vasárnapját megelőző szombaton.

Furcsa lenne, ha a zenekedvelő gyülekezetnek nem volna saját kórusa, amelyről kiderül az is, hogy kétszer alakult meg. – Bóka András esperes úr volt az első lelkészünk, vele alakítottuk az első kórust – idézi fel a kezdeteteket Zélityné Erdei Ágnes presbiter. A kórusba aztán egyre többen beléptek, köztük a gyülekezethez alig, vagy egyáltalán nem kötődő énekesek is, így a gyülekezeti kórusból lassan városi kórus lett. – Így újra alakítottunk egy kórust, amelynek tagjai már csak a gyülekezetből kerültek ki – mondja a presbiter. A tizenöt fős énekkar már kétszer volt házigazdája az évenként megrendezett egyházmegyei kórustalálkozónak.

A templomban – a gyülekezet első lelkipásztorának tiszteletére – András napi jótékonysági hangversenyt is tartanak, ahol nemcsak a gyülekezet kórusa lép fel, hanem a Kozármislenyi Fúvószenekar is, valamint számos vendégművész szolgál szólóhangszeren vagy épp énekkel.

PLÁNTÁLT GYÜLEKEZET Az istentiszteleten elhangzott az is, hogy a gyermekek karácsonyára százötven ajándékcsomagot kell összeállítani majd a gyülekezetnek. Nagy Mariann szerint ez a százötven fős gyermeklétszám egy a számos csoda közül, amely végigkísérte a gyülekezet elmúlt évtizedeit. – Nyíregyházáról jöttem Pécsre, onnan kerültem Kozármislenybe szolgálni. Itt az iskolában kezdtem a gyülekezetépítő munkát, ahol először mindössze három gyerek iratkozott be hozzám hittanórára. Teljesen összeomlottam, mert nyírségi meg szatmári statisztikák voltak a fejemben arról, hogy egy ekkora közösségben mekkora a református hittanos gyermekek aránya. Ekkor jöttünk rá a presbitériummal közösen arra, hogy a legkisebb gyermekek között kell elkezdeni a munkát.

A fiatal lelkész első lépése az volt, hogy baba-mama klubot indított. A heti kétszeri alkalmon egy idő után már tizenöt-húsz gyermek is összejött. Ők mentek aztán óvodába, onnan pedig az iskolába. – Szépen növekedett a gyülekezet. Most ott tartunk, hogy tavaly is és idén is húsz fölött volt a konfirmandusok száma. Ők annak a korosztálynak a tagjai, akikkel a baba-mama klub indult – mondja Nagy Mariann, aki szerint csupán két dolog kell a növekedéshez: Isten áldása és nagyon sok munka.

– A mi unokáink is ebbe a korosztályba tartoznak – mondja Zélityné Erdei Ágnes, aki szerint Nagy Mariann szolgálata nemcsak a gyerekeket vonzza, hanem a gyülekezet felnőtt tagjait is.

– Minden vasárnap eljövünk a templomba, mert a prédikációja feltölt bennünket – állítja a presbiter. Hogy a lelkész és prédikációja milyen hatással is van a hallgatóságra, talán jól példázza annak a katolikus anyukának az esete, aki most, a zenés istentisztelet után megszólította Zélityné Erdei Ágnest és azt kérdezte, mit kell tennie ahhoz, hogy a reformátusokhoz járhasson a gyermeke.

– Így növekszik a mi gyülekezetünk – summázza.

2021. december 19–26.

Reformátusok Lapja 43

| EGYHÁZI ÉLET |

CSODÁK – Az elmúlt évtizedek alatt sok mindent megélt a gyülekezet, és mindig kevés pénze volt az egyházközségnek – mondja Nagy Mariann. – De amikor kellett, akkor mindig lett – veszi át a szót Hofferné Erdei Mária. Az elmúlt évek egyik karácsonyát hozzák fel példának, amikor nem volt pénzük a gyermekeknek szánt ajándékcsomagra.

– Sosem felejtem el. Emlékszem, ültünk bent az irodában, és arról beszélgettünk, hogy kellene még harmincezer forint az ajándékokra, miközben folyamatosan rezgett a telefonom. Nem akartam felvenni, mert fontosabbnak tartottam a megbeszélést, mint a bejövő hívást. A presbiterek győzködni kezdtek, hogy vegyem fel. Az egyik önkormányzati képviselő szólt bele a telefonba azzal, hogy most volt képviselői gyűlés, és elfogadnánk-e harmincezer forintot a várostól karácsonyi adományként – idézi fel a karácsonyi történetet a lelkész.

Hofferné Erdei Mária is felidéz egy emlékezetes esetet az isteni gondviselésről. – Arról tanakodva ültünk a szinte teljesen kész templomban, hogyan kerül majd fel a csillag a templomtorony csúcsára, ugyanis a pénzünk teljesen elfogyott. Egyszer csak benyitott egy nő és egy férfi. Beszédbe elegyedtünk. Elmondták, hogy a pécsi lakásuk erkélyéről látnak egy hosszú, egyenes utat, amely egy kis ékszerdobozhoz vezet. Ez csalta ide őket, kíváncsiak voltak, hogy mi van a végén. A templomunkat találták ott. Elmondtuk nekik azt is, hogy éppen arról beszélgetünk, miként kerül majd fel a csillag a helyére. A férfi szeme felcsillant, és mondta, hogy neki ez csak néhány telefonhívásba kerül, ugyanis tűzoltó Pécsett. Nemsokára megállt egy tűzoltósági darus kocsi a templom mellett, és a tűzoltók feltették a helyére a csillagot.

44 Reformátusok Lapja

2021. december 19–26.

Több hasonló történet is elhangzik a beszélgetés közben, például a templomot fedő bádogról, amelyre a hiányzó félmillió forintot az első református bálra „betévedt” veteránautósok adományozták a gyülekezetnek, vagy a parókiaépítéshez szükséges források előteremtése, illetve a parókiaudvar füvesítése, amit az egyik gyülekezeti tag végzett el.

– Mindig figyeltünk azért arra, hogy addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér – fogalmaz Kiss Zoltán. A gyülekezet gondnoka szerint az építkezéseknél is megtartották a fokozatosságot, sosem léptek egyszerre több lépcsőfokot. – Először a gyülekezeti terem épült meg 2002-ben, utána 2006-ban a templom, és három éve lett kész a parókia – sorolja a presbitérium vezetője, aki szerint az is sokat számít a gyülekezet előrehaladásában, hogy minden vitás kérdést megbeszélnek, és az ügyekben teljes egyetértésben hoznak döntést.

KARÁCSONY KOZÁRMISLENYBEN Az egyik ilyen téma volt a karácsonyi éjféli istentisztelet is, ami Zélityné Erdei Ágnes ötleteként került a presbitérium elé, de első hallásra nem nyerte el mindenki tetszését. – Tudom, hogy ez katolikus szokás, de hallottam arról, hogy más református gyülekezetek is tartanak szenteste éjféli istentiszteletet – mondja az ötletgazda. – Hagyománytisztelő vagyok, és ezért először nagy ellenzője voltam – vallja be Nagy Mariann.

– Aztán meggyőztek – fűzi hozzá mosolyogva a lelkész, aki elismeri, hogy egyáltalán nem bánta meg a döntését.

Idén már a második éjféli istentiszteletre készül a gyülekezet. Hofferné Erdei Mária szerint az alkalom hangulatát megalapozza a várakozás, különös keretet ad neki az éjjeli templom

| EGYHÁZI ÉLET |

és a számtalan meggyújtott gyertya. – Izgalmas a készülődés és hogy éjjel együtt imádkozunk és éneklünk a templomban – mondja Kisfali Jánosné Magdi, a gyülekezet pénztárosa. Nagy Mariann szerint az éjféli istentisztelet a gyülekezeti tagoknak egyfajta lemondás is arról, hogy eltelítődve a karácsony esti vacsorától, az ajándékok bűvöletében otthon „punnyadjanak”.

A kozármislenyi gyülekezetben ez az egyetlen alkalom december 24-én, a gyermekek karácsonyát hagyományosan advent negyedik vasárnapjának délutánján tartják. December 25-én úrvacsorás istentiszteletre gyűlnek össze a templomban, karácsony másnapján pedig különleges szolgálatra vállalkozik a gyülekezet.

AMI MÉG NEM VOLT – Ne izguljon, Mariann, az arca nem fog látszódni – próbált bátorítani püspök úr, amikor néhány hete felkért a szolgálatra – emlékszik vissza a telefonhívásra a lelkipásztor, akit Balog Zoltán dunamelléki püspök személyesen kért fel a Kossuth Rádióban hallható, karácsony másnapi istentisztelet megtartására. – Jó érzés azt tudni, hogy a mi kicsi gyülekezetünkre, itt a baranyai végeken, számít az egyházkerület püspöke, számít az egyház.

Kiss Zoltán gondnok szerint a felkérés a rádiós szolgálatra elismerés a gyülekezetnek és a lelkipásztornak egyaránt. – Nagyon örültünk neki – ismeri el Hofferné Erdei Mária is. – Azt javasoltuk a lelkészasszonynak, hogy adja önmagát. Büszkék vagyunk arra, hogy viszik a hírünket. Szükség is van rá, mert találkoztam már olyan emberrel, aki azt gondolta, Kozármisleny nem is Magyarországon van.  FOTÓ: HIRLING BÁLINT

Nagy Mariann a Kozármisleny és Környéke Református Társegyházközség harmadik lelkipásztora. 2009ben kérte fel őt lelkészének a gyülekezet, miután előző lelkipásztoruk, Végh Barna betegség következtében, fiatalon Teremtőjéhez távozott. A gyülekezetet Bóka András, a Baranyai Református Egyházmegye egykori esperese alapította, miután az általa gondozott társegyházközségekből többen Kozármislenybe költöztek.

Ma már a választói névjegyzékében nyilvántartott egyháztagok száma közelíti a kétszáz főt.

2021. december 19–26.

Reformátusok Lapja 45

| AZ ÜNNEP FÉNYE |

ILLÉNYI ÉVA

Tímár Sára hangja és kisugárzása egyet jelent a nőiességgel, tisztasággal, eleganciával és profizmussal.

A Junior Prima Díjas énekesnő saját zenekarát több mint tíz éve alapította, azóta sok hazai és külföldi koncerten és számos népzenei hangzó anyagon van túl. Évek óta a Sebő-együttes szólistája, alapítója az elmúlt évek legsikeresebb énektriójának, a Dalindának, akikkel sikerre vitték a népdalkincsre épülő a cappellát. Az énekesnőt adventben újra hallhatjuk a Zeneakadémián. Ez is jó alkalom arra, hogy beszélgessünk. Vendégünk Tímár Sára énekes, zenetanár, három hete pedig édesanya.

„A karácsonyi idill megszületett bennem” Mindenszentekkor jelent meg egy új dala, Weöres Sándor Talizmán című versét zenésítette meg, amelynek központi témája a halál és az élet. A videóban egy őszi erdőben ülve – még várandósan – énekel arról az üzenetről, hogy a fizikai halállal nem ér véget az élet. Családi életében most megjelent egy új élet… Gratulálok. Fiú vagy lány?

Köszönöm szépen, kislányom született.

Eddig sem unatkozott. Megnőtt az energiaszükséglete?

Nagyon érdekes ez az új állapot, amely három hete körülvesz.

Eléggé energikus személyiség vagyok, aki szereti sok feladattal körül venni magát, szeret aktívan élni. Az anyaság szerepköre hasonlóan nagyon intenzív, teljesen új fókuszú jelenlétet igényel. Meg kell tanulnom másképp beosztani az energiáimat, és másképp jelen lenni, szellemileg és lelkileg egyaránt.

Most még „tanuljuk egymást” a kislányommal.

46 Reformátusok Lapja

2021. december 19–26.

Három lábon áll előadói karrierje: a Sebő-együttessel a népzenét gyakorolja, a Dalindával a női témák kerülnek előtérbe, a saját projektjeiben pedig a szakrális témák a hangsúlyosak. Melyik műfaj vagy tematika az, amelyik a leginkább az öné?

Ahhoz, hogy az előadó kiálljon a hallgatóság elé, kell egy nagy adag önbizalom. Bennem is van mindig egy kis félelem, hogy vajon jól fogadja-e a közönség, értékes-e az, amit képviselek, és lesz-e befogadó közeg rá, méltónak találnak-e arra, hogy figyelemmel kísérjenek. Figyelmeztetem magam arra is: ne azzal foglalkozzak, mennyire fognak szeretni, hanem azzal, hogy valódi értéket képviseljek, ami számomra a népzene, a versek világa és a női témák, az a capella megszólalásban. Mindegyik hitelesen fakad belőlem, az élet szépségét mutatják be a témáim. Ezért azt érzem, nem is kell választanom, egységként szólal meg bennem és belőlem.

| AZ ÜNNEP FÉNYE |

A Dalinda zenekarral, Nádasdy Fannival, Paár Juliannával a Zeneakadémián kapcsolódtak össze, három teljesen eltérő karakterű nő, énekhang, személyiség találkozik a színpadon, a megszólaló produkciókban viszont egyek. Bejárták nemcsak a Kárpát-medencei színpadokat, hanem felléptek neves külföldi fesztiválokon is. Amikor világzenei rendezvényekre viszik a magyar dalokat, ott óriási ereje kell hogy legyen a zenének, hogy valóban át tudják adni a magyar élet üzenetét.

Legutóbb, a pandémia megjelenése előtt, a Föld második legnépesebb országában turnéztunk egy hagyományos fesztiválon, India három különböző területén. A közönség pontosan tudta, hogy izgalmas zenei csemegét fog kapni, hiszen a világ minden tájáról érkeztek zenekarok. A hallgatóság nyitott füllel és szívvel érkezett a fesztiválra, így megtapasztalhattuk, milyen az, amikor bár nem értik a szöveget, mégis befogadók. A magyar népdalaink annyira gyönyörűen reflektálnak a szövegekre, hogy szavak nélkül is át tudott menni az üzenet. A külföldi fesztiválokon angolul fel szoktuk vezetni, hogy körülbelül milyen asszociációkat képzelhetnek oda, így a közönség szép utazásban tud részt venni. Kínában óriási hagyománya van az említett nemzetközi kórusfesztiválnak, nagy létszámú és profi énekkarok léptek fel. Ott az volt a próbatétel, hogy pusztán három énekhang hogyan tud kiállni egy száztagú kórus után.

Nagyon jól fogadta a zenénket a kínai közönség. Átutaztunk Belső-Mongóliába, ott is örömmel hallgatták a muzsikánkat.

A Dalinda által feldolgozott női témák közül szívesen énekli az asszonymulatságról szóló énekeket, de néha a Búbánat című gyimesi népdal feldolgozását szereti jobban megszólaltatni. Mitől függ ez?

Leginkább a hangulatomon múlik. Nagyon nehéz kiválasztani olyan témákat, amelyek mindig ugyanazt adják. Igyekszünk úgy „megcsinálni” a dalokat, hogy ne unjunk rá, érezzük azt, hogy kerek egységet alkotnak. Az Asszonymulatságot a „Minek nevezzelek” lemezünkről azért szeretem, mert azokkal a barátnőimmel énekelem, akikkel a pályám kezdete óta együtt dolgozom, barátok vagyunk. Ez az összeállítás a régi mulatságainkat idézi föl. Népdalaink sora önkifejezésünk legtisztább forrása. Együtt át tudjuk adni azt az ízt, amely a mi ünnepeinket jellemezte. A Búbánat című gyimesi feldolgozást a Dalinda Átjárók lemezére készítettem. Zeneiségünkben arra törekszünk, hogy színpadra vigyük a népdalokból áradó ösztönös éneklési stílust, érzékenyen átdolgozva, akár újraértelmezve.

Talán nem véletlen az sem, hogy gyűjtőutakra járnak határainkon innen és túl: a Felvidéken, Gyimesben, a Küküllő vidé­ kén, a Mezőségen gyakran előfordulnak. Keresik az újabb ins­ pirációkat, témákat?

Minden adatközlő különböző személyiség, így a népzene másképp tud megérinteni. A zenei anyagot össze is kötöm egy-egy adatközlő személyiségével, azokkal az élményekkel,

amelyeket az adott régióban megéltünk. Mindenkit arra buzdítok, hogy a saját környezetében is énekeltesse meg az időseket, mert csodálatos történetek jönnek elő, meg is lepődnénk, hogy mennyi minden lapul a környezetünkben. Ezek olyan gazdag kincsek, zeneileg és szövegileg is, amelyeket meg kell őriznünk.

Van-e olyan története akár a Felvidékről, akár a Küküllő vidékéről, amit szívesen megosztana az olvasókkal?

Mindenhonnan hoztam magammal különös élményeket. Az egyik alkalommal Szántó Feri bácsinál voltunk. Ő Küküllő-vidéki furulyás, énekes, táncos, hegedűs mester (a Népművészet Mestere), nagyon sokrétű előadó, egyébként pásztor volt. A barátnőimmel meglátogattuk, sokat mesélt, énekelt nekünk, majd elbúcsúztunk egymástól. Este kaptuk a hírt, hogy miután elmentünk, Feri bácsi lepihent, és örök álomra szenderült.

Ismeretes az Utolsó Óra nevű népzenei gyűjtéssorozat, akkor úgy éreztük, valóban az utolsó óra volt, amikor felgyűjthettük az énekeit. Nagyon hálás vagyok, hogy megismerhettem Feri bácsi személyiségét, mert igazán izgalmas zenei anyagot őrzött meg számunkra. Sajnálom, hogy nem tudtam több időt tölteni vele. A másik nagy találkozásunk egy édesanya és lánya Magyarszovátról: Papp Erzsi néni (Kádár Sándorné Papp Erzsébet, a Népművészet Mestere ) és Kádár Erzsi néni (Dezső Balázsné Kádár Erzsébet), aki nemcsak a régi magyarszováti dalokat tanulta meg édesanyjától, hanem az archaikus előadásmódot is az anyatejjel szívta magába. Az idősebb Erzsi nénit kezdtünk először látogatni, ő egy rendkívül gazdagon díszítő énekes. Kilencvenéves is elmúlt, amikor találkoztunk, nagyon szerényen élt. Ő mutatta be nekünk a lányát, Kádár Erzsi nénit. Első alkalommal elkapott minket a vihar, mivel mi stoppal jártuk ezeket a gyűjtési helyszíneket, nem tudtunk továbbállni, ott maradtunk éjszakára. Nagy élmény volt, hogy annak a mesterünknek a házában lehettünk, akit gyerekkorunk óta hallgattunk kazettáról és CD-ről. Az idei kapolcsi fesztiválon Kádár Erzsi néni volt a Dalinda együttes egyik vendége; három napig volt szerencsém vele éneket tanítani. Bízom abban, hogy lesz még lehetőségünk együtt koncertezni, éneket tanulni és tanítani. Legutóbb abban maradtunk, hogy találkoznia kell a kisbabánkkal is.

Ma már édesanyaként az ön női mivolta is átalakult. Men�nyire aktualizálhatók a zenéikben megszólaló témák egy XXI. századi nőre?

Mivel a népdalok a hétköznapi ember életéről, érzéseiről, a mindennapjairól, az ünnepeiről szólnak, mindenkiről és mindenkihez szólnak. Pontosan ezért gondolom azt, hogy nem ódivatú a magyar népdal, hanem minden időben örök érvényű üzeneteket tud átadni, tehát aktualizálható. Nem szeretnék „direktben” rájátszani a kismamaságra, hogy én most gyerekanyaggal rukkoljak elő vagy altatókat énekeljek fel, egyszerűen hagyom, hogy az anyaság hasson rám. Az is lehet, felnőtt-témát hív elő belőlem, most megélem ezeket a nemes pillanatokat, órákat, éveket.

2021. december 19–26.

Reformátusok Lapja 47

| AZ ÜNNEP FÉNYE |

Egyre többen fordulnak a népzenéhez, a táncházakba a fiatalok is szívesen mennek. A koronavírus most kissé akadályozza ezeket a találkozókat, de magam is úgy érzem, elkezdett hiányozni a folklór. Ön három iskolában tanít. A gyerekek körében is tapasztalható a népzene iránti érdeklődés?

Igen, a Ward Mária Zeneművészeti Szakgimnáziumban érzem, hogy egyre több gyerek jön úgy zenét tanulni, hogy már tudatosan a népzenei pályára készül. Itt, Szentendrén, a Vujicsics Tihamér Alapfokú Művészeti Iskolában azt látom, hogy a kisebb korosztályt olyan szülők íratják be zenei tanulmányokra, akiknek volt közük a népzenei kultúrához, és keresik ezt az élményt. A közös éneklés élménye pótolhatatlan, nem is szabad, hogy kimaradjon egy gyerek életéből sem. A Károli Gáspár Református Egyetemen a jövő pedagógusait oktatom, nekik újra kell ismerkedniük ezzel a zenei anyaggal, és meg kell tanulniuk fontos eszközként használni a tanári pályájuk során.

A Zeneakadémián, a népzene tanszakon nagy a túljelentkezés, sokan vannak, vagyis valóban érezhető, hogy van divatja ennek az irányzatnak.

A Református hálaének népzenével című műsora is nagyon népszerű a koncerteken.

A református egyházhoz fűződő viszonyom már magzatként elindult, hiszen református lelkész felmenőim is vannak. A szüleim számára nagyon fontos volt, hogy a neveltetésünkben az egyházi nevelés kiemelt szerepet kapjon. Lelkesen jártam a hittanórára, a gyülekezeti gyermekfoglalkozásokra. Esténként közösen imádkoztunk, bibliai történeteket olvastunk, szerettem ezt a világot. Fiatal felnőtt koromban rádöbbentem, ez a hit csak szerzett tudás, nem pedig valóban megélt lelki út. Nem mondom, hogy könnyű volt az istenképkeresés az életemben. Örülök annak, hogy tudatosodott bennem: ne gyermeki hittel éljem az életemet, hanem valóban keressem Istent, és beszélgessek a Teremtővel. Ezért is szólaltattam meg a Református hálaének népzenével című lemezt. Ez a kettősség: a gyermeki hit, a felnőtt hit; a népzene, az egyházi zene kapcsolata; a régi és új kifejezési eszközök; bevinni a templomba a népzenét, kihozni a templomból az egyházi zenét: ezek számomra lényeges kérdések voltak.

A Reforduló című számunk örömének: a legjobban ötvözi a népzenét és az egyházi zenét számomra, táncházi muzsikát imitál. A népzenei koncertjeinken rendszeresen játsszuk a Refordulót, az emberek meglepődnek, hogy ez liturgikus református énekekből álló hálaének.

A „Mikor szabadulok” dal végén ima, sirató szólal meg, amely fájdalmas kérés az Istenhez, hogy „szabadítson meg ebből a fájdalomból, hogy eljuthassak az anyámhoz és az apámhoz”. Most, a koronavírus okozta karantén miatt ez is különösen aktuális. Sokan beszorultunk az otthonainkba, sokszor még a saját rokonainktól is távolságot kellett tar48 Reformátusok Lapja

2021. december 19–26.

tanunk. Többen ragadnak külföldön, és még karácsonykor sem találkoznak a családtagok. A népdalok fel tudják oldani ezt a bezártságot?

Idén lassabban érkeztem meg az adventi időszakba. Magam is épp ezen gondolkodtam, hogyan tudom segíteni a közönségem lelki készülődését az ünnepre. A zenének gyógyító ereje van. Még nem mondtam el más fórumon: a lemezen ez az egyetlen rész – a „Mikor szabadulok” vége –, ami nem népdal.

Ezt én írtam, ez improvizált sirató, fohász. Nagyon meglepődtem, hogy most pontosan ezt emelte ki, mert katartikus volt az élmény, amikor ezt megalkottam. A szabadtéri koncerteken is nagyon át tudta érezni ezt a siratót a közönség. A múlt évben a zenekarommal megajándékoztuk a közönséget egy karácsonyi lemezzel, a Feljött immár az a csillag cíművel.

Ezen található Nemes Nagy Ágnes Karácsony című versének feldolgozása. Ez jelképezte számomra a leginkább azt az állapotot, amely a karácsonyt körbeöleli a pandémiában. Nem is tűnik adventi hangulatúnak ez a vers, nincs benne olyan szintű fény, amit várna az ember, ami az ünnepet még teljesebbé tenné. De hogyha kellőképpen fókuszálunk a vers szövegére, és befelé figyelünk, körbe tud ölelni minket az a fajta szeretet, üzenet, amit az advent és a karácsony képvisel. Ez a vers picit a megtérésélményről is szól. Készítettünk hozzá videoklipet is, amely hűen tükrözi a vers hangulatát. Bízom abban, hogy a mi üzenetünk is segíteni tud feldolgozni a mostani nehéz élethelyzeteket.

Most kismamaként már egészen más hangokat szólaltat meg. A pici lánnyal hangolódnak az elcsendesedésre. Ő melyik zeneműfajt választja, mi az, amire ő is elcsendesedik?

Azt gondolom, minden kisgyermeknek az édesanyja hangja a legszebb, és remélem, nem vagyok elfogult, de úgy érzem, hogy pillanatnyilag az én énekhangomra reagál a leginkább, hiszen a legtöbbet az én hangomat hallhatta a pocakomban is.

Említette a Feljött immár ez a csillag című lemezt. Ezzel most decemberben fel is lépnek a Zeneakadémián.

Nagyon izgalmas lesz a kislányom mellett koncertezni. Engem az év vége felé korábban mindig óriási zaj vett körül.

Diákjaimmal a karácsonyi fellépésekre készültünk, ezért én már október végétől folyamatosan ezeket a szövegeket és dallamokat énekeltem. Most viszont minden visszafogottabb lett körülöttem, csendesebb az életem, teljesen másképp tudok készülni a karácsonyra, így erre a fellépésre is.

Sokkal inkább el tudok mélyülni. A kislányom megszületése óta mondhatom, karácsonyi hangulat vesz körül, hiszen az ünnep arról szól, hogy egyfajta időtlenségbe kerülünk, ünnepi fény vesz körül minket, boldogság költözik a szívünkbe.

Amióta édesanya vagyok, ez a karácsonyi idill megszületett bennem. Reménykedem, hogy ez az esszencia meg fog szólalni a Zeneakadémián.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

| AZ ÜNNEP FÉNYE |

FELJÖTT IMMÁR AZ A CSILLAG Az énekesnő így vall az alkotás folyamatáról: „Kizökkent világban élünk, de az esztendő jeles napjai keretet adhatnak életünknek. Ebben a rendben kitüntetett helyen szerepel az év vége, amely mindig egyfajta belső összegzést, lezárást, várakozást, újrakezdést jelent számomra. Az adventi készülődés gondolata európai kultúránk szerves része, a néphagyományon túl költőket is megihletett, így lett Nemes Nagy Ágnes verse a lemez felütése. A zenei világ a szürke, borongós hangulattól vezet a fény felé, ahogy a napkeleti királyok is lassan, lépésről lépésre jutottak el a bölcsőig. Szabó Dániel értő és érzékeny zenei megközelítése a hagyományos karácsonyi énekek tisztaságát megőrizve új hangképpel öltözteti fel azokat.”

2021. december 19–26.

Reformátusok Lapja 49

| PORTRÉ |

Lovak a parókián HEGEDŰS BENCE

Talán az egyetlen magyarországi „lovas lelkész” szolgál a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Bükk­ zsércen. Ferenc József szórványlelkészi szolgálat után érkezett a festői faluba, ahol rekreációs céllal kezdett lovat tartani a parókia udvarán, de végül missziós feladatai is lettek az állatoknak. A lelkipásztorral a lovak kapcsán beszélgetünk élete legnagyobb élményéről, a parókus lelkészi lét meglepő fordulatairól, és még az öttusa is szóba kerül.

Milyen reakciókat vált ki az emberekből, amikor először bemutatkozik nekik?

Nekem is meg kellett szokni a nevemet, ez gimnazista korom után már sikerült is. Van előnye, például ha megkérdezi egy portás valahol, hogy hogy hívnak, egyből van miről beszélgetni. Volt néha hátránya is.

Elmeséli?

Sok évvel ezelőtt az egyik barátommal Zorán-koncerten voltunk, ahol bemutatkoztunk két lánynak, akikkel az előadás alatt szemeztünk. Először a barátom mondta a nevét, utána én. Akkor a lányok kiröhögtek és faképnél hagytak bennünket azzal, hogy ne hülyítsük őket. Sajnos semmilyen igazolvány nem volt nálam, amivel bizonyíthattam volna, hogy engem tényleg így hívnak. Így jártunk.

Gimnázium után az útja nem a teológiára, hanem a Soproni Egyetemre vezetett, de végül nem lett önből faipari üzemmérnök.

Valóban. Ott fél év alatt letisztázódott bennem, hogy nem az az én utam. Sokat beszélgettem olyanokkal, akik nem egyházi iskolába jártak. Kérdezgettek a református vallásról, és gyakran ki kellett javítanom az ismereteiket. Sopronban jártam bibliaórára is, ami szintén elvitt egy kicsit ebbe az irányba. Rájöttem, alkalmas vagyok arra, hogy embereket tanítsak, megértsem a kérdéseiket, problémáikat és az ő nyelvükön tudjam megfogalmazni azt, amit hiszünk. Ekkor gondoltam azt, hogy megpróbálom a teológiát. Ha Isten azt akarja, hogy lelkész legyek, akkor fel fognak venni. Felvettek.

Bükkzsérc lett az első szolgálati helye?

Korábban az Andornaktályán és szórványaiban élő reformátusok lelkipásztora voltam, sokat ingáztam, rengeteget autóztam. Bükkzsércre 2006 októberében kerültem: egy falu, egy templom, egy fél iskola és egy nagy kert. Meg kellett szokni, hogy egyáltalán van templom, mert a szórványban igen változatos helyeken prédikáltam: családoknál, művelődési házakban, kórházban vagy éppen egy baptista imaház keresztelőmedencéjének tetején.

Sikerült megszokni a parókus lelkészi státuszt?

50 Reformátusok Lapja

2021. december 19–26.

Igen, bár az például vicces volt, hogy már több éve voltam lelkész, de még nem tudtam, hogyan kell harangozni, mikor, miért és mennyit kell csendíteni. De jobb helyben lakó lelkészként szolgálni. Közelebb vagyok a gyülekezethez, itt élek köztük. Összefutunk a boltban, a szőlőben. Ha ég a villany a parókián, tudják, hogy itthon vagyok. Nem azt mondom, hogy gyakran bejönnek beszélgetni, de köztük vagyok. A nagy jövés-menés közben hirtelen lelkésszé válik az ember.

Ha kinézek az ablakon, két lovat is látok. Hogyan kerültek a lovak a lelkészlak udvarára?

A lovak már gimnazista koromban megjelentek a vágyak szintjén. Ám mivel a lótartás elég komoly hátteret igényel, ez pedig Egerben, az akkori családi házunknál nem volt megoldható, elérhetetlennek tűnt. Viszont amikor ide kerültem, Zsércre, és megláttam, mekkora kertje van a parókiának, arra gondoltam, ha ügyes vagyok, itt még lovat is tarthatok. Bárányokkal kezdtem, kicsiben. Kíváncsi voltam, hogy egyáltalán képes vagyok-e állatot tartani. Végül a bárányok túlélték, és jött a ló. Egy barátom segítségével sikerült olyan lovat vásárolni, amely megtanított arra, hogyan tartsam őket: szólt, ha szomjas vagy éhes volt, soha sem bosszult meg semmit.

Viszont amikor megvettem, kiderült, hogy néhány hónapon belül kiscsikója születik.

Kettő lett, maradhat? Én nem akartam csikót, mert egy csikó felnevelése, belovaglása lovast és szakembert igényel, én pedig nem vagyok igazi lovas, csak szeretek lovagolni. Születése előtt féltem és izgultam, de miután megszületett, remekül tudtam alkalmazni nála is a pedagógiai ismereteimet, következetesen nevelve fegyelemhez szoktattam. Szerencsére partner volt sok mindenben.

Tulajdonképpen együtt fejlődtem Tüncivel. Megtanultam a kötőféket ráadni, lábát felvenni, kipucolni, vezetni. Tünci anyukája már nem él, a másik ló Juci, ő húzza a lovaskocsit, amire a birkákat elcseréltem.

Mit szól a gyülekezet ahhoz, hogy lovakat tart a lelkészük?

Elfogadják, elviselik. Elviselik azt is, hogy néha a lovak megjelennek az igehirdetésben is. Igaz, arra figyeltem egy darabig, de most már természetesen jön, hogy ritkán mondjak lovas

| PORTRÉ |

„Isten kezében van a holnap.

Ezt a mai ember nagyon nehezen fogadja el.” hasonlatokat. Nem akarom ráerőltetni ezt a gyülekezetre, nem mindenki lovas, és nem is kell, hogy azok legyenek. De néha van egy-egy metafora, ami nagyon talál, akkor azt elmondom.

Olyankor ki is nyílik a szemük, mert eszükbe jut, hogy hát igen, a nagyapám is hajtott valamikor lovat. Amikor még fent, Répáshután égették a meszet, azt a zsérciek fuvarozták. Úgyhogy maga a ló, a lovas kocsi benne van a falu történelmében. A jelenében már nem nagyon, mert hárman-négyen vagyunk, akik lovat tartunk a faluban, és mindannyian hobbiból. Most már csak az használ lovat gazdaságilag, aki lovardát üzemeltet.

tán a lovakkal együtt próbáltunk megvalósítani, mint például bátorság, kitartás, bizalom. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy egy gyerek felült Juci hátára, négy-öt gyerek a kocsira, és elmentünk kirándulni. Megtanultuk a környező hegyek és dombok nevét, megismertük a környező forrásokat, utakat, növényeket. Szóval a gyerekek szeretik a lovakat, vágynak rá, persze akad köztük is olyan, akit hidegen hagynak. Ezeket a kis kirándulásokat a járvány eléggé megdarálta. Sajnos az idei Mikulás-napi lovaskocsikázás is elmarad, mert nem sikerül addigra befejezni a kocsi javítását.

Volt istálló a parókia udvarán?

Volt, de mint sok helyen, évtizedekkel ezelőtt gyülekezeti teremmé alakították. Azt meg később vendégházzá, és építettek egy új gyülekezeti termet. Én pedig istállót építettem újra.

Más szerep is jut a lovaknak?

Volt, hogy a szomszédos Cserépfaluban díjugrató versenyt vagy éppen fogathajtó versenyt rendeztek, és megkértek, hogy áldjam meg a rendezvényt. Akkor fölvettem a palástomat, és lóhátról áldottam meg a versenyt.

Ha gazdasági nem is, missziós feladatuk azért még lehet a lovaknak a gyülekezeten belül is.

Igen, jut nekik. A lovakkal jól lehet nyitni a gyerekek irányában. Még a vírushelyzet előtt kitaláltuk, hogy ha a vasárnapi iskolában ügyesek voltak a gyerekek, a délutáni istentiszteletekre eljöhetnek. Ott kis lelki üzeneteket kaptak, amiket az-

Versenyez is a lovakkal?

Nem, csak lelkes amatőr vagyok. Persze a díjugrató versenyen tét nélkül végigmentünk a pályán Tüncivel, és számos rudat levertünk. A fogathajtó versenyen is kipróbáltuk magunkat Jucival, hasonló eredménnyel.

2021. december 19–26.

Reformátusok Lapja 51

| PORTRÉ |

hol még a régi melléképületek is megvannak. Egy féltető, amely alatt három ló meg tud szállni, néhány százezer forintos tétel, kis szénát kell még szerezni – ennek nagyon örülnének a lovas turisták. Nálam az ősszel itt volt egy fiatalember, aki a Zemplénből lovagolt át Zalába, és alig talált szállásokat útközben. Ön is szokott ilyen nagy távokat lovagolni?

Ekkorát nem, általában csak tizenöt-húsz kilométert itt, a környéken, viszont néhány éve pár falubélivel elmentünk Zsércről Csíksomlyóra lovas kocsin. Két-két hucul lóval és egy sátras szekérrel vágtunk neki, mint amilyenekkel itt, a faluban a meszet szállították. Amíg az egyik pár ló húzta a kocsit, addig a másik pár pihent a bennünket kísérő lószállítón. Végül tizenkét nap alatt értünk el Csíksomlyóba, a búcsúra. Református lelkészként is régóta kíváncsi voltam rá, de „Rájöttem, alkalmas vagyok arra, hogy embereket tanítsak, pünkösdkor, konfirmáció környékén nem szokott ideje lenni a lelkészekmegértsem a kérdéseiket, problémáikat és az ő nyelvükön nek. De ekkor sikerült megoldani a tudjam megfogalmazni azt, amit hiszünk.” helyettesítést, nekem pedig életem egyik legjobb kalandja lett.

Mit szól ahhoz, hogy az öttusából kivették a díjugratást?

Jellegzetes mai megoldás, hogy amit nem tudunk csinálni, arról inkább lemondunk – nem biztos, hogy ez a legjobb. Ha nem tudok palacsintát sütni, mert mindig elszakad sütés közben, akkor nem azt kell mondani, hogy nem szeretem a palacsintát, hanem inkább meg kellene keresni az okot, hogy miért szakad el, majd megoldani a helyzetet.

Van, amire a lovak tanították meg?

Arra, hogy a ló akkor boldog, ha lóként néznek rá, és nem ruházzák fel emberi tulajdonságokkal. Mert a lónak parancsolni kell.

Nem demokráciában élnek, vezérük van, aki parancsol, és ha a vezér a helyén van, akkor nyugodt a többi ló, mert tudják, hogy mik a szabályok, a keretek, meddig mehetnek el, és biztonságban érzik magukat. Ha nincs keret, ha nincsenek szabályok, hanem ez a „mindent szabad, aztán majd megbeszéljük” hozzáállás, meg az „ahogy sikerül” attitűd, akkor nem érzik magukat biztonságban. Ez olyan, mintha nem lennének közlekedési szabályok, azok nélkül nem autóznánk ilyen nyugodtan. A mai világnak az az egyik nagy baja, hogy rosszul szereti az állatokat.

Bevallom, nem tudok hirtelen olyan parókiaudvart mondani, ahol lovak is élnek. Ön ismer olyan lelkészt, akinek hasonló a hobbija? Úgy tudom, a gávavencsellői lelkész is tart lovat, illetve van egy nyírségi ifivezető, aki szintén. Egyébként a református egyháznak nagy lehetőségei lennének a lovas turizmusban, ez az iparág ugyanis felfutóban van, de nincs megfelelő infrastruktúra. Nekünk viszont van számos vidéki parókiánk, nagy-nagy kerttel, né52 Reformátusok Lapja

2021. december 19–26.

Milyen adventre és karácsonyra készül a bükkzsérci gyülekezet?

Remélem, hogy nyugodtabb lesz, mint a tavalyi. Bár akkor is lehetett jönni templomba, de eléggé magas esetszámokkal pörgött a járvány. Mi akkor nagyon izgultunk, hogy ebben a kis templomban szenteste hányan leszünk vajon. Hogyan mondhatnánk azt száz fő után, hogy te már menj haza? Nem hangzott volna jól. Ezért aztán azon gondolkodtunk, hogyan válas�szuk ketté a falut: alvég, felvég? Vagy ötven fölött, ötven alatt?

Ez sem lett volna jó, úgyhogy tavaly úgy döntöttünk, hogy nem tartunk istentiszteletet szenteste, viszont karácsony első napján, másodnapján voltak alkalmak, úrvacsorával. A gyerekműsor is nagyon izgalmas volt tavaly, mert online iskola volt, így jobb híján videós jeleneteket tettem fel az internetre. Bízom benne, hogy most – ha a maszkban is, de – együtt tudunk majd lenni a templomban.

Megváltoztatott önben a vírushelyzet bármit is?

Nekem a járvány azt tanította meg, amit egyébként elvileg tudtam, hogy tényleg Isten kezében van a holnap. Ezt a mai ember nagyon nehezen fogadja el, mert mi az, hogy nem mehetek el a boltba akkor, amikor akarok, vagy nem utazhatok el bárhova, bármikor. Most meg lehet, hogy jön az új vírusvariáns, és elképzelhető, hogy lesznek lezárások, hiába vagyunk beoltva. Ez nem rajtunk múlik, nem is a miniszterelnökön, nem is az orvosokon vagy a tudósokon. Igenis, vannak dolgok az Isten kezében a XXI. században is. Erre a vírushelyzet egészen jó példa, amely kicsit alázatra tanít bennünket.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

| REFORMÁTUS KONYHA |

Egy pohár öröm

ELVITELRE

BALOGH-ZILA TEODÓRA

Védett, biztonságos hely szeretnének lenni az úton levők életében – Ancsi és Ricsi, az Ösvény projekt megálmodói egy tálca sütemény és néhány csésze eszpresszó mellett beszéltek vendégszeretetről, úton létről, hitről, és persze a közös szenvedélyről: sütiről, kávéról. Ünnepi számunkban Református konyha rovatunk nem csupán ételreceptet kínál, egy kávézótulajdonos házaspár történetén keresztül igyekszik bemutatni, mitől édes és mitől keserű néha az élet.

Faluközpont, friss levegő, plébániakert, cseresznyefa. Szívesen lépnénk be a tarcali Ösvény kávézóba, most ez mégis csupán képzeletben történik meg. Berényi Richárd egy nyolcadik kerületi kávépörkölő előterében fogad bennünket. Persze, innen sem hiányzik a kávégép, az asztalok és székek, ahogy a szíveslátás sem. Egy életmentő presszó és pohár víz után letelepszünk. Nemrég nyitották a pesti egységet, nincs még nagy forgalom, békésen kezdünk neki a beszélgetésnek. Közben betoppan Berényi-Jerebák Anikó, Ricsi felesége, egy nagy tálca sütivel. Nincs mit tenni, kóstolás következik. Egy ponton bekapcsolom a mikrofont – a beszélgetés vidáman pereg, mint a frissen őrölt fekete, nincs szükség teátrális kezdésre.

ÁLMOK, UTAK – SÜTI, KÁVÉ Ancsi végzettsége és hétköznapi munkája szerint iskolapszichológus, gyerekkorában ugyan álmodozott saját cukrászdáról, végül szülei kérésére egyetemre ment. Az álom mégsem hagyta magát: az egyik iskolában, ahol dolgozik, felnőtteknek szóló cukrászképzés is folyik. Férje unszolására belevágott: az előttünk illatozó francia sütik ennek köszönhetik kifejezetten rövid életüket.

Az egyébként szerhasználókkal foglalkozó, szociális munkás Ricsi a budapesti gazdagréti gyülekezetben kezdett el kávéval foglalkozni. A templom túloldalán középiskola működik, ezért sokszor állnak dohányzó, energiaitalt fogyasztó tizenévesek a kapuban. Őket szerették volna megszólítani a Start Caféval, amelynek megálmodói között volt Ricsi is.

2021. december 19–26.

Reformátusok Lapja 53

| REFORMÁTUS KONYHA |

Először önkéntesként, majd főállásban is végezte ezt a munkát. – Kegyelem volt, hogy a gazdagréti lelkipásztorral, Thoma Lacival mindketten szeretjük a jó kávét. A Start Caféval védett helyet, ifjúsági klubot szerettünk volna létrehozni kávézónak álcázva. A gyülekezet tagjait hívtuk ide szolgálni. Két-három szolgáló is ott volt egy időben, próbáltunk kapcsolatot építeni.

Fél-egy év alatt eljutottunk a srácokkal addig, hogy el merték mondani nehézségeiket. Aki nyitott volt, azzal imádkoztunk is. Korábban, szociális munkásként, már megtapasztaltam, hogy amikor belépünk egy kocsmába, sokkal nehezebb számunkra, kívülről érkezők számára az alkoholistákhoz kapcsolódni, mint például a pultosnak. Neki egyből van konkrét kapcsolata a vendéggel, könnyebben indul meg a beszélgetés.

EGYÜTT AZ ÚTON Nehéz időszak után Ricsi elkerült a budapesti Adna Caféba. A református drogmisszió egykori kávézójában Ancsi is sokat önkénteskedett. Bár korábban találkoztak már, itt találtak igazán egymásra.

Házasságkötésük után úgy határoztak, elmennek az El Caminóra. – Sétáltunk egy nagyot: egy hónapon át mentünk, és az út során elkezdett bennünk kiformálódni, hogy saját helyet nyitnánk, ahol pontosan azt szeretnénk létrehozni, amit a zarándokút során megéltünk: az önzetlen vendéglátást – mondja Ancsi.

54 Reformátusok Lapja

2021. december 19–26.

– A zavarba ejtő kedvességet – teszi hozzá férje. – Korábban más missziókban már átéltük a szolgálat valamilyen formáját, de itt döbbentünk rá, mit jelent, amikor mozgásban vagyunk, és másoktól mégis folyton segítséget kapunk. Amikor éppen csak érintünk egy helyet, ahová többé nem megyünk vissza, vagy találkozunk egy emberrel az esti tábortűznél, akit többé nem látunk, és mégis azt tapasztaljuk, hogy önzetlenül, különösebb cél nélkül jót tesz velünk, ez egészen más szintjét mutatja meg a szeretetnek. Ráadásul az alapvető szükségleteket betöltő segítséget éltük át: enni és inni kaptunk másoktól, az alvásunkhoz adtak biztonságos helyet. Egy alkalommal megtapasztaltuk, hogy a hosszú út után milyen, amikor valaki megmossa a lábunkat. Zavarba ejtő volt. – Ancsi és Ricsi útjuk vége felé arról is hírt kaptak, hogy az Adna kávézó nehézségekkel néz szembe, Ricsi állása veszélybe került. Minden jel arra mutatott, ideje közös projektbe kezdeni. Aztán – mert az út nem mindig egy német autópálya minőségével simul elénk – még két évnek kellett eltelnie, hogy az Ösvény lélek és eszpresszó megszülessen.

RÖGÖK AZ ÚTON Mielőtt belecsaptak volna a közös vállalkozásba, Ricsi néhány nem keresztyén indíttatású kávézót kipróbált, hogy megtapasztalja, milyen, amikor nem „védett” helyen dolgozik. A

| REFORMÁTUS KONYHA |



SPENÓTOS-RICOTTÁS QUICHE LORRAINE A quiche („kis”) francia eredetű sós pite, amely több szempontból is jackpot étel. Egyrészt szinte bármit beletehetünk, ami éppen megtalálható otthon, másrészt bármelyik étkezés alkalmával bevethetjük, akár reggelire is.

HOZZÁVALÓK A TÉSZTÁHOZ: 190 g hideg vaj 300 g liszt (a fele lehet teljes kiőrlésű) 2 ek jéghideg víz egy csipet cukor és só

tapasztalatokat összeszedve épp egy tizenegyedik kerületi helyiséget béreltek volna ki, amikor Magyarországra is betört a koronavírus, lezárták az országot. Vendéglátóhelyet nyitni nemhogy nem lett volna észszerű döntés, egyenes utat jelentett volna a csődhöz. A várakozás időszaka következett: Ricsi szociális munkásként a gyermekjóléti szolgálatnál helyezkedett el. A karantén miatt sem ő, sem Ancsi nem járt be munkahelyére. A férj előző házasságából született kisfiával hárman próbáltak túlélni egy budafoki kis lakásban. Nehezen ment.

HAZAVEZETŐ ÚT – Összevissza időszak volt. A kávégépet levittük a pincébe, ültünk otthon és álmodoztunk. De még így is azt mondom, hogy olcsón megúsztuk. A lezárás ideje alatt is tudtunk ötletelni, tervezgetni, hiszen nagyon bizsergett már a kezünk. A tarcali projektünkhöz a végső löketet az iskolai karantén adta, amikor mindhárman az online térbe szorultunk – mondja Ricsi. A család két hónapot töltött Tokaj-hegyalján. – Nagy sétáink közepette valahogy elkezdtünk álmodozni arról, hogy ott nyitjuk meg a kávézót. Mindig is tudtuk, nem belvárosi helyet szeretnénk, hanem csendesebbet, családiasabbat. Tarcal pedig kis ékszerdoboz, ennél nyugodtabb környezetet el sem lehetne képzelni – veszi át a szót Ancsi.

A tarcali séták során a pár beleszeretett egy épületbe, amely – mint kiderült – a helyi katolikus egyházé. Bár ez a ház nem lehetett az övék, a helyi plébános felkarolta tervüket és egy másik helyiséget ajánlott fel a kávézó számára. – Gyakorlatilag készen kaptunk egy vendéglátásra alkalmas helyiséget, amit csak be kellett rendezni – mondja Ricsi a faluközpontban álló régi épü-

A TÖLTELÉKHEZ: 250 ml tejszín 150 ml tej 4 egész tojás 200 g ricotta 150 g friss spenót (fagyasztottal sajnos nem az igazi) 200 g kockázott bacon 1 fej vöröshagyma Először kimérjük a lisztet, majd belekeverjük a cukrot és a sót. Ezután belekeverjük a hideg vajat, és addig morzsoljuk tovább akár robotgéppel, akár kézzel, amíg a vaj el nem tűnik a lisztben. Hozzáadjuk a jéghideg vizet, és lágy, homogén tésztává gyúrjuk. 30 percre hűtőbe tesszük.

Ezalatt a hagymát felvágjuk és lepirítjuk a baconnel. A tejszínt, a tejet, a tojást és a ricottát összekeverjük.

Kivesszük a tésztát a hűtőből és kinyújtjuk. Ez az adag körülbelül 20-22 cm-es torta- vagy piteformához elegendő, tehát érdemes körülbelül 26 cm átmérőjűre kinyújtani, hogy legyen a formában pereme. Beletesszük a kivajazott formába, és szépen elegyengetjük. 200 fokos sütőben elősütjük, ehhez tegyünk rá valamilyen nehezéket, például lencsét vagy babot sütőpapíron, hogy ne púposodjon föl.

Elősütés után kivesszük, és beletöltjük először a baconoshagymás, majd a tejszínes-tojásos keveréket. A tetejére szórhatjuk a spenótleveleket. Ha szeretnénk, reszelhetünk rá sajtot vagy karikázhatunk paradicsomot. 180 fokos sütőben körülbelül fél óra alatt készre sütjük.

letről, amely a katolikus plébániaudvarban, nagy terasszal, bejárata mellett magas cseresznyefával várja vendégeit.

Az első kávét mégsem Tarcalon adták a vendég kezébe. Ricsi és Ancsi régi csillagpontosok, ebben az évben a kétévente megrendezett ifjúsági találkozón ők működtették az önkéntesek kávézóját. A Csillagpont volt az első hivatalos munkájuk az Ösvény színeiben.

AKADÁLYMENTESEN KERESZTYÉN A segítői vénát nem lehet csak úgy elhagyni – mondja Ricsi, amikor arról kérdezzük, hogy a szociális munka folytatása-e számára a vendéglátás. – Szeretném, hogy az legyen. Szeretnénk, ha közösséget építhetnénk, és szeretnénk adni annak a közös2021. december 19–26.

Reformátusok Lapja 55

| REFORMÁTUS KONYHA |



BANÁNKENYÉR A banánkenyér nagy közönségkedvenc nálunk, pedig szintén egyszerű és gyorsan elkészíthető étel, ráadásul tejmentes, kis átalakítással pedig cukor- és gluténmentessé is tehetjük.

HOZZÁVALÓK: 3 banán 100 g olívaolaj 3 db tojás 180 g nádcukor 200 g teljes kiőrlésű liszt 1 tk szódabikarbóna 50 g dió vagy mogyoró egy csipet só fahéj, csokoládé ízlés szerint A hozzávalók egy átlagos méretű őzgerincvagy kenyérsütőformához elegendőek.

Pürésítjük a banánt, és durvára darájuk a diót. A nedves és a száraz hozzávalókat külön-külön összekeverjük, majd összeállítjuk a masszát. A sütőpapírral kibélelt formába öntjük. Ízlés szerint szórhatunk bele csokoládédarabokat is, majd 160 fokra előmelegített sütőbe tesszük, és körülbelül fél órán át sütjük.

Tűpróbával ellenőrizzük, eléggé átsült-e, s ha igen, fél óra pihentetés után kiborítjuk a formából.

ségnek, ahol jelen vagyunk. Azt gondolom, azt a tudást, amit az utcán vagy az iskolában összeszedtünk, bele tudjuk ebbe a közösségbe fektetni. Ez azért is fontos, mert úgy látom, a fiataloknak egyre inkább szükségük van az akadálymentes dolgokra – mondja a fiatalember, de mi elsőre nem értjük a mondatot.

Aztán persze kiderül, nem arról beszél, van-e rámpa a kávézó bejárata előtt vagy sem. Ricsi úgy látja, egy XXI. századi fiatal még egy nagyvárosi modern gyülekezetben is nehezen jelenik meg, ha nincs az egyházzal régebbre visszanyúló kapcsolata. Az Ösvény – ahogyan a házaspár maga is – szeretne nyitott ajtó lenni. – Szeretnénk megmutatni, hogy keresztyénként nem vagyunk furák. Lehet velünk beszélgetni. A kávézónk kultúrmisszió 56 Reformátusok Lapja

2021. december 19–26.

is, amely nem látványosan, de talán ledönti a tabukat. Rengeteg előfeltevés él a társadalomban a keresztyénekről. Sok olyat gondolnak rólunk, amik mi valójában nem vagyunk, és talán sok olyat nem, amik pedig annál inkább. Persze vannak olyan előfeltevések is, amelyek igazak, azokat pedig vállalni kell és vallani.

Ancsi nehezen szólal meg: először furcsán hat rá a szociális munka kifejezés. – A munkát mindig is elsősorban a misszió felől igyekeztem megragadni. Számomra nagyon fontosak az egyéni életutak. Fontosnak tartom, hogy az egyéni útjukon is kísérjük valahogyan az embereket. Lehet, hogy csak egy presszóval vagy egy cortadóval, de bízom abban, hogy amikor kiadjuk a kávékat, többet is tudunk adni. Régóta újra és újra megfogalmazódik bennünk, hogy annyi sebzettséget látunk a világban, és azt tapasztaljuk, hogy Isten az egyetlen, aki a sebeket igazán meg tudja gyógyítani. Nagyon szeretnénk a kávézóval ilyen gyógyulást elősegítő hely lenni. Sokfelé tapogatózunk, lelki alkalmakat is szervezünk, de vannak barkácsolós, közösséggé kovácsoló eseményeink is. Mára megtanultunk kicsiben gondolkodni, lépésről lépésre ha-

| REFORMÁTUS KONYHA |



SÓSKARAMELLÁS SAJTTORTA HOZZÁVALÓK A TÉSZTÁHOZ: 300 g zabkeksz 150 g vaj A TÖLTELÉKHEZ: 250 g mascarpone 150 g krémsajt 4 db tojás 250 g habtejszín 150 g tejföl 2 tk kukoricakeményítő 200 g cukor

ladni. Én türelmetlen személyiség vagyok, az egyik legfontosabb dolog, amire a kávézóprojekt megtanított, a türelem.

MITŐL LESZ KERESZTYÉN EGY KÁVÉZÓ?

Attól, hogy keresztyének dolgoznak benne – halljuk egyből a választ. Berényiék nem osztanak minden belépőnek igés kártyát, de a kávézó egyik polcán ott a Biblia. Mint mondják, hitelesek, átláthatók szeretnének lenni, és a hely légkörével megmutatni, miben hisznek. – Olyan kávézót szeretnénk csinálni, ahol adhatunk annak, aki bejön, és hogyha tőle idegen a keresztyénség, nem szeretnénk, ha egyből zavarban érezné magát. Ez a hozzáállás segít abban, hogy nyíltan lehessen beszélgetni – mondja Ricsi, aki számára nagyon sokat jelentett annak idején, hogy megkérdőjelezhette, amit hallott a keresztyénségről. – Világi családból jöttem, és mindent megkérdőjeleztem Istennel kapcsolatban. Kérdéseket tettem fel, és kaptam válaszokat, végül megtaláltam az utat. Azt gondolom, hogyha nem találkoztam volna olyan közösséggel, olyan keresztyén emberekkel, akik türelemmel és szeretettel végigkísérnek ezeken a kérdéseken, akkor nem biztos, hogy átadom az életemet. Örülök, hogy szabadok lehetünk arra, hogy az Ösvény ilyen hely legyen: szabadon lehessen feltenni bármilyen kérdést. Aki meg csak leülne nyugodtan meginni egy jó kávét vagy megenni egy jó sütit, az megkaphatja ezt is. Nem szeretnénk erőszakosak lenni, nyitottak annál inkább.

A SÓSKARAMELLHEZ: 100 g cukor 40 g víz 100 g tejszín 10 g vaj 1 kk só A sóskaramellel kezdünk. A cukrot a vízzel közepes lángon óvatosan elkezdjük főzni, majd amikor kezd színe lenni, már nem kavargatjuk tovább, csak rázogatjuk a lábast.

Közben a tejszínt a vajjal és a sóval forrásig melegítjük.

Amikor a karamellünk aranybarnává válik, félrehúzzuk, és körültekintően, hogy le ne forrázzuk magunkat, beleöntjük a tejszínes keveréket. Kis lángon még néhány percig sűrítjük.

Amíg kihűl, összeállítjuk a tortát. Az aljához ledaráljuk a kekszet és megolvasztjuk a vajat. Összekeverjük őket, és kilapítgatjuk a 20-22 cm-es formánk aljára úgy, hogy legyen egy kis pereme is. 10 percig sütjük 160 fokos sütőben. A töltelékhez az alapanyagokat lassan, egyesével hozzáadva alaposan elkeverjük, beletöltjük a még meleg alapba, és visszatesszük a sütőbe körülbelül 40 percre.

Ezután kihűtjük, és ízlés szerint rácsorgatjuk a karamellt.

Egy napig érdemes pihentetni, mielőtt megvágjuk.

TELJES ÖRÖM ÚTKÖZBEN IS – Aki belelát az életünkbe, tudja, mennyire nem volt könnyű az elmúlt két évünk. Pedig ezeket nevezik mézesheteknek, esetünkben mézeséveknek – folytatja Ancsi, aztán fiatalkori kedves igéjét idézi: „Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.”

(Zsolt 16,11) – Jó ideje nem jutott eszembe ez az idézet, pedig már tinikoromban is sokat jelentett. Most ismét beleborzongtam: az ösvény és az úton létel már akkor is fontos volt nekem. Régen azt gondoltam, hogy az életösvény vidám rózsaszín köd, ahova elvezet Isten, de mára rájöttem, hogy valójában nagyon kemény is tud lenni. Mégis ott van az ígéret mögötte, hogy a teljes öröm nemcsak az út végén található meg, hanem az út közben is. Pont azért van értelme küzdeni, hogy ezeket az örömöket megtaláljuk.  FOTÓ: MOLNÁR JÓZSEF, SEBESTYÉN LÁSZLÓ

2021. december 19–26.

Reformátusok Lapja 57

| GYERMEKEKNEK |

A belső szobában Hogy mi történt pontosan a szentélyben, hónapokig nem tudhatta senki.

Csak Erzsébet, akinek Zakariás mindenről részletesen beszámolt. Persze nem kimondott szavakkal, mert beszélni még mindig nem tudott, de írni annál inkább.

A nők nem nagyon tudtak olvasni Izráelben, de Erzsébet papi családból származott, így ismerte a betűket, és maga is olvasta a Tórát.

Rajta kívül egyedül Jisma tudta meg, mi is történt. Mert bizony éppen a gazdája szobájában takarított, amikor Erzsébet boldogan szaladt ki a belső szobából, ahol Zakariás a könyvtekercseket és az íráshoz használt agyagtáblákat tartotta. Itt szokta tanulmányozni Isten törvényeit az öreg pap, és ide vonult vissza akkor is, amikor imádkozni akart, vagy ha éppen valami fontos megbeszélnivalója adódott valakivel.

Erzsébet sem gyakran járt ebben a belső szobában, így Jisma tudta, hogy valami fontos kérdésről lehetett szó az öreg házaspár között. Tudta, hogy nem szép, amit tesz, de annyira furdalta az oldalát a kíváncsiság, hogy amikor Zakariás is elhagyta a belső szobát, Jisma gyorsan besurrant. Nem kellett sokat keresgélnie, gyorsan megtalálta az agyagtáblát, amelyre Zakariás fel szokta írni a gondolatait. Most leginkább arra használta, hogy leírta, ha valamit közölni akart, vagy ha éppen utasítást akart adni valamelyik szolgának.

Jisma remegő szívvel vette kezébe az agyagtáblát. A mécses lobogó fényében lassan tudta csak kibetűzni Zakariás írását: „Az Úr angyala üzent nekünk. Ezt mondta: Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, akit nevezz Jánosnak. Örömöd lesz ő és vigasságod, és sokan örülnek majd az ő születésének, mert nagy lesz ő az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel, Izráel fiai közül sokakat visszatérít majd az Úrhoz, az ő Istenükhöz, és őelőtte jár Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez térítse, és az engedetleneket az igazak lelkületére, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.

De én így szóltam az angyalhoz: Miből tudom meg ezt?

Hiszen én már öreg vagyok, és a feleségem is igen idős. Az

angyal pedig így válaszolt: Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De íme, most megnémulsz, és nem tudsz megszólalni egészen addig, amíg ezek végbe nem mennek, mert nem hittél szavaimnak, amelyek be fognak teljesedni a maguk idejében.”

A fiú zajt hallott odakintről. Gyorsan letette az írópultra az agyagtáblát, és kisurrant a belső szobából. Alig tudta visszatartani az örömét, hogy el ne újságolja a nagy hírt mindenkinek: hamarosan fia fog születni Erzsébetnek. Fia, mégpedig nem is akármilyen! Isten választott gyermeke, aki már foganásától kezdve az Úrnak lesz szentelve. Csakúgy, mint Sámson, Erzsébet gyermeke is názír lesz, aki nem ihat bort, nem érheti a fejét borotva, és nem érinthet semmi tisztátalant. Hogy pontosan ki előtt fog járni, nem egészen értette Jisma, csak abban volt biztos, hogy ha az Úr valamit megígér, akkor az úgy is lesz!  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2021. december 19–26.

Reformátusok Lapja 59

| MOZAIK |

APRÓHIRDETÉSEK

KÖZÖS NYILATKOZAT

Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Quasi-Modo Kft. Padfűtés (svájci fűtőfóliával), harangvillamosítás, toronyóra-felújítás, -kiépítés, programórák, hangosítás, dallamjáték, énekszámkijelző. Honlap: www.quasi-modo.hu, e-mail: kapcsolat@quasi-modo. hu, tel.: 06-30-940-8223 (Sárdi György).

Az egerszalóki református szálláshely egész évben igénybe vehető! Előzetes helyfoglalás a 06-20-469-9773-as telefonszámon.

HARANG eladó! Új öntésű, 725 kg-os, G hangú, füles. Érdeklődni: 06-30-728-8161, info@harangontode.hu.

Megteremtette Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!” (1Móz 1,27–29) A biblikus álláspontot Ferenc pápa budapesti látogatása során is hangsúlyozta, megerősítve, hogy a házasság szentsége egy férfi és egy nő között valósul meg. A zsidó hagyományban is a nő–férfi kapcsolat házasság általi szentesítése az emberi méltóság alapja. Mi, az alulírott katolikus, protestáns és ortodox egyházak, valamint zsidó hitközségek képviselői, a karácsonyra készülve, illetve a hanuka gyertyáinak fényében, egyben az utóbbi időkben egyre erősödő társadalmi vitákra reagálva ezúton is megerősítjük a házasságra, a családra és az emberi méltóságra vonatkozó zsidó és keresztény értékrend fontosságát.

Budapest, 2021. december 9.

MAGYAR KATOLIKUS PÜSPÖKI KONFERENCIA MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ

ÁLLÁS

MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ

Kántort keresünk a vasárnapi istentiszteleteinkre, lehetőleg hosszú távra. Az istentisztelet 10 órától 11 óráig tart. A vasárnapi kántori szolgálatért 6000 forintot tudunk fizetni alkalmanként. Nincs orgonánk, harmóniumunk van. Templomunk címe: 1237 Budapest, Dinnyehegyi út 34. A Határ úttól a 123-as busszal lehet megközelíteni templo­ munkat. Kérem, ezen a telefonszámon hív­ jon: 06-70-229-4758, Péterffy György református lelkész.

MAGYARORSZÁGI BAPTISTA EGYHÁZ MAGYAR PÜNKÖSDI EGYHÁZ MAGYARORSZÁGI METODISTA EGYHÁZ BUDAI SZERB ORTODOX EGYHÁZMEGYE KONSTANTINÁPOLYI EGYETEMES PATRIARCHÁTUS – MAGYARORSZÁGI ORTHODOX EXARCHÁTUS MAGYARORSZÁGI BOLGÁR ORTODOX EGYHÁZ MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZMEGYE OROSZ ORTODOX EGYHÁZ MAGYAR EGYHÁZMEGYÉJE (MOSZKVAI PATRIARKÁTUS) MAGYAR UNITÁRIUS EGYHÁZ MAGYARORSZÁGI EGYHÁZKERÜLETE MAGYARORSZÁGI ZSIDÓ HITKÖZSÉGEK SZÖVETSÉGE EGYSÉGES MAGYARORSZÁGI IZRAELITA HITKÖZSÉG

Eladó orgonák

rövid telepítési határidővel, 3 napos szerviz, felújítás, hangolás stb.

29 év tapasztalattal

Tel.: 06-70-284-3200 facebook.com/orgonaszerviz orgonaszerviz.hu KÉRJE AJÁNLATOMAT!

60 Reformátusok Lapja

2021. december 19–26.

A HÉT KÉPE

Évtizedes vágya vált valóra tavaly szeptemberben a herendi gyülekezetnek.

Ekkor adták át a száz férőhelyes templomukat, ahol végre otthonra találhatott a gyarapodó református közösség.  FOTÓ: KRIEG PÉTER

| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

CSERI KÁLMÁN:

Kegyelem néktek!

Dsida Jenő Imádság című költeményéből idézünk két sort.

Vízszintes: 1. Az idézet első sora (M, S, E, L, D). 13. A kánai menyegzőn fogyóban lévő ital. 14. Bika alakú egyiptomi istenség. 15. Rejt. 16. MÁV ügyfele. 18.

Azonosak. 19. Bajnokok Ligája, röv. 20. Odalök egynemű betűi. 21. Szolmizációs hang. 22. Amerikai író, humorista és környezetvédő (Edward ZERN). 24. Északolasz sportklub. 26. Pénz nyakára hág. 28. Invalidus. 29. Latin ligatúra.

30. Zárlatban van! 31. A tegnap kezdete! 32. Egy fajon belüli kisebb csoport.

34. Költői sóhaj. 36. A magasabban levő, régies szóval. 39. Viszonyszám. 40.

Kacsabeszéd. 42. Játék a tűzzel, bizalmasan. 44. Rengeteg. 45. Hegycsúcs. 47.

A Magyar Lovassport Szövetség kiadványa. 49. Röfögésbe kezd! 50. Mással tisztíttatja a ruhát. 52. Lantán és bór vegyjele. 53. Kérdőszó. 55. Ellentétes kötőszó. 56. Francia festő és grafikus a realizmus és az impresszionizmus határán (Édouard). 58. Svájci közigazgatási egység. 61. Állati köröm. 62. Pénzintézet. 63.

Búcsúintés. 64. Nagyságos részlet! 66. Klasszikus csont. 67. Mértani alakzat.

68. Juhszállás. 70. Düledezik. 72. Tréfás fej. 74. … kezekkel! (2 szó) Függőleges: 1. Ritka férfinév. 2. Tengely körül körbeforgat. 3. Menyasszony. 4.

Apóka. 5. Vásárhelyi Győző művészete. 6. Hasad a tó jege. 7. Kettőzve: Gábor művésznő keresztneve. 8. Névelő. 9. Konyhakerti növény. 10. Tabi László. 11.

Antik. 12. Málta és Ukrajna gépkocsijelzése. 17. Hullámlovaglás. 19. Számítástechnikai alapegység. 23. Teljesen beborít. 24. Deklarál. 25. Kettőzve: tengeri vörösmoszatból nyert gélképző. 26. Az idézet második sora (Z, L, S, O, E). 27.

Kipling kígyója. 28. Nagyobb terület közepén függeszt fel. 29. Állatbiztató eszköz. 31. Erény, amely rózsát terem. 33. Vízinövény. 35. Mesebeli szám. 37. Zsilip része! 38. Részben előáztat! 41. Foszfor és ozmium vegyjele. 43. Száguld. 46.

József Attila költeménye. 48. Sertéscomb. 51. Kártyajáték. 54. Litván autójel.

57. Biztató szó. 58. Gerinc melletti hús mint táplálék. 59. Lengyel iparváros. 60.

Személyemnél. 61. Indiai istennő, Siva felesége. 62. Becézett Erzsébet. 65. Némán simító! 67. Csillagövi jegy. 69. Ébred. 71. Inczédy Tamás. 72. Kies egynemű betűi. 73. Káté!

Előző rejtvényünk megfejtése: „Az Úr szeme az igazokon van, füle az ő könyörgésükre figyel.” (1Pt 1,13)

Különösen időszerű a kolosséi levél üzenetét alaposan meg­ ismernünk.

Pál apostol elszánt küzdelmet folytatott a gyülekezet létét és tisztaságát fegyenyegő tévtanítók ellen. Felsorolja azokat az üdvtényeket, amelyekben ő hitt, amelyekben a kolosséi hívők is hittek, és arra biztatja őket, hogy amit egyszer már Isten kegyelméből megismerhettek, igazságként elfogadhattak, és ami bevált a hívő gyakorlatukban, ahhoz ragaszkodjanak.

Gyakorlati kérdésekre is kitér, hogy az új ember felöltözése mit jelent a családi kapcsolatokon belül, mit jelent a társadalmi kapcsolatokra nézve, és hogyan lehet jól megfelelnünk azoknak, akik kérdeznek minket. Vagyis: Jézus Krisztus tanítványa legyen érett, felnőtt keresztyén, aki értelmesen, világosan, bátran tud beszélni a hitéről, és Jézushoz tud vezetni másokat.

A könyv beszerezhető Cseri Kálmán egykori gyülekezetében, Budapest-Pasaréten (istentiszteltek után), illetve a Harmat Kiadó terjesztésében és a keresztyén könyvesboltokban. 

Úrvacsorai kiskehely

Tömör, rozsdamentes anyagból CNC megmunkálással a generációkon átívelő használatért.

KERESSENEK BIZALOMMAL! www.szekelymuvek.hu +36-30-299-5129 szekely94bt@gmail.com

2021. december 19–26.

Reformátusok Lapja 61

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat, presbitereket és kántorokat mutatunk be. Ezúttal Bukáné Zakar Zsuzsannát kérdeztük. minden tagja szolgáló életet él, nagyszerű munkatársaim vannak, számíthatok rájuk, ez az egyik legfontosabb, amit eredményként élek meg. Öt bibliakörünk van, köztük férfikör is. Az óvodában, iskolában mintegy 180 hittanossal foglalkozunk. „Pro Villa” kitüntetést kaptam az önkormányzattól.

Tudom, hogy ez az elismerés a református egyháznak szól, de azért léleksimogató volt hallani: jó, hogy vagy nekünk!

Ott épített templomot és gyülekezetet, ahol nevelkedett. Bukáné Zakar Zsuzsanna lassan harminc éve szolgál a DebrecenEbes-Szepesi Református Egyházközségben.

Beiktatási igehirdetése alapigéje A zsoltárok könyve 73. részének 29. verse volt: „De nekem olyan jó Isten közelsége!” Azóta is naponta innen indul, ide tér vissza, és ide szeretne behívni sokakat a lelkészi szolgálata által is.

3

1

Mi indította el a lelkészi pályán?

Amióta az eszemet tudom, imádkozó, Istenben bízó életet éltem. Ebből fakadt az a felismerés, hogy nekem fontos feladatom van az életben. E nélkül az „elhívástudat”nélkül, azt hiszem, nem lehet megmaradni ezen a pályán. 18 évesen csak azt tudtam, hogy Istenről kell tanulnom. A teológián erősödött meg bennem a felismerés: lelkész leszek.

2

Nem kezdődött könnyen a hivatása, szinte mindent önnek kellett felépítenie Ebesen.

Hogyan épült itt a templom és a gyülekezet?

1993 óta szolgálok Ebesen, abban a Debrecen közeli volt „szocialista községben”, ahol felnőttem, s ahol nem volt templom, az egyházi élet pedig havi egy istentiszteletet jelentett, amelyen részt vett négy néni, két bácsi, és 12 évesen becsatlakoztam én. Azt tehát tudtam, kikhez küldettem, a sajátjaimhoz, egy maréknyi kis gyülekezethez, akikkel nagyot álmodtunk: templomot, egyházi életet. Ez az építkezés most is tart, bár a templomunk 1997-re felépült, később gyülekezeti teremmel is bővíthettük. 2013-tól anyaegyházközség lettünk, így 20 év szolgálat után lettem megválasztott, beiktatott lelkipásztor. A gyülekezet nyitott, befogadó és sokszínű, sok fiatal család is tagja. A presbitérium 62 Reformátusok Lapja

2021. december 19–26.

A férje művész, ön lelkész. Milyen önöknél a családi élet?

A férjem, Buka László a Dóczy Református Gimnázium rajztanára, festő, alkotó ember. Három felnőtt gyermekünk van. 34 éve élünk házasságban, és úgy érzem, kiteljesedhetett az életünk együtt és egymást segítve. Boldogság, hogy mindannyian hitben élnek a szeretteim.

4

Milyen nehézségekkel találkozik a hétköznapokban, az egyházban lelkésznőként?

Ez a pálya nem nőknek való. Ez talán keményen és furcsán hangzik lelkésznő szájából. Túl sokan nem is szolgálunk úgy, hogy nem lelkészférj van mellettünk, és megválasztott lelkipásztorok vagyunk. Az „egy lelkész, egy gyülekezet” alapmodellben valóban mindenhez kell érteni. Ezért is mondtam, hogy csak erős lélekkel és elhívással lehet nőként bírni.

Az egyházunkban az egyháztagok nagyobb része nő, a vezetőség viszont szinte teljes egészében férfiakból áll. Úgy érzem, jó lenne, ha ott is jobban jelen lehetne a női kreativitás, megoldási készség.

5

Milyen szerepet lát a jövő női lelkészei előtt?

Eddigi szolgálatom alapján az alábbi kulc­s­­ szavakat fogalmaztam meg magamnak: közvetlenség, hitelesség, érthetőség. Azt éltem meg, hogy ezek működnek. A lelkigondozás az a terület, ahol nagy szükség van a lelkészekre, és a nők ebben empatikusak, közvetlenek tudnak lenni. Szükség van a személyre szabott igehirdetésre, az elérhetőségre, a megszólíthatóságra, és hiszem, hogy a női tulajdonságainkból ez természetes módon fakad.  BUZÁS BORBÁLA

LXV. ÉVFOLYAM,

21. SZÁM,

2021. MÁJUS 23.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

ÁRA: 400 FT

LAPJA

LAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK REFORMÁTUSOK REFORMÁTUSOK REFORMÁTUSOK LXV. ÉVFOLYAM,

11. SZÁM,

2021. MÁRCIUS 14.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

ÁRA: 400 FT

LXV. ÉVFOLYAM,

30. SZÁM,

2021. JÚLIUS 25.

ÁRA: 400 FT

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LXV. ÉVFOLYAM, 14–15. SZÁM, 2021. ÁPRILIS 4–11. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 800 FT

A szeretet összeköt 2009

APRÓ KEZEK ÉPÍTIK A SZERETETHIDAT

FADD-DOM

2015

(János 14,19)

BORI

TATA

R

DEBRECEN

DEBRECEN

Csillagpont DEBRECEN 2021. JÚLIUS 27–31.

9 771419 856007

9 771419 856007

9 771419 856007

9 771419 856007

MEGJELENT BALOGH SÁNDOR ÉS KIS GERGELY MÁRTON RENDHAGYÓ ÉNEKGYŰJTEMÉNYE

MEZŐTÚ

2019

2017

TATA

Ha református citerások találkoznak

„…mert én élek, és ti is élni fogtok.”

2013

2011

LAPJA

Fizessen elő hetilapunkra!

21014

21030

21011

21021

Áldás, békesség! Kedves Olvasónk!

Köszönjük, hogy hűségesen olvassa a Reformátusok Lapját, és előfizetésével hozzájárul, hogy a magyar református közösségnek hétről hétre színvonalas hetilapja jelenjen meg.

A világpiacon drasztikusan – több száz százalékkal – emelkedett a papír ára, valamint jelentősen növekedtek a nyomdai és postaköltségek is, emiatt szükséges a lap árának megváltoztatása 2022-ben.

Mindennap azon dolgozunk, hogy egyházunk és gyülekezeteink életéről átfogó beszámolókat, hitmélyítő írásokat, riportokat, interjúkat olvashassanak. Örülünk, hogy Ön is a Reformátusok Lapjából tájékozódik keresztyén közösségünk fontos híreiről, eseményeiről.

Bízunk benne, hogy jövőre is találkozunk a Reformátusok Lapja hasábjain. Kérjük, fizessen elő lapunkra, és ajánlja református testvéreinek újságunkat! Köszönjük. Isten áldását kívánjuk Önre és Családjára!

A REFORMÁTUSOK LAPJÁNAK SZERKESZTŐI CSAPATA

További információ: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala 06-1-217-6809



1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu Név: ............................................................................................

Cím: ............................................................................................................................................

E-mail: ......................................................................................

Telefon (nem kötelező): ...........................................................

Aláírás: ..................................................................

