Reformátusok Lapja 2021/50. szám

LXV. ÉVFOLYAM,

50. SZÁM,

2021. DECEMBER 12.

LAPJA

REFORMÁTUSOK

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 400 FT

„Lépj be kopogtatás nélkül!” ŐRBOTTYÁNI SZERETETOTTHON: AZ OTT ÉLŐ 165 LAKÓ ÖNZETLENÜL ADJA JÓKEDVÉT

9 771419 856007 21050

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Te, ki az vakoknak látást adtál! Világosítsd meg a mi értelmünknek is setét szemeit, hogy megfoghassuk és érthessük azokat, amikről hallunk! Nyisd meg az ajtait és terjeszd ki a mi kemény szíveinknek szoros rejtekhelyeit, hogy örömmel hihessük azokat, amiket hallunk és látunk – hogy boldogul élhessünk azokkal, amellyeket hiszünk, de nem látunk!  BÖKÉNYI PHILEP JÁNOS (1652)

6

11

22

24

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13.

Honlap: www.reflap.hu.

E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu) Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Mb. felelős szerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (zila.teodora@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu) Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu).

Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu) Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs.

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája.

Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.

Címlapfotó: Kalocsai Richárd

INTERJÚ • 6. A szakrális fény festője a Bibliamúzeumban | Bán Boróka művészettörténész Udvardi Erzsébet festőművész kiállítására invitál EGYHÁZI ÉLET • 8. Hogyan formálhat bennünket a Jézus második eljövetelébe vetett hit? | Márkus Tamás András gondolatait ajánljuk INTERJÚ • 11. Nem engedjük el a szórvány kezét! | Bereczky Ildikó nyugdíjas lelkipásztorral beszélgettünk INTERJÚ • 16. Kapaszkodót nyújtanak a gyülekezeti kapcsolatok | Az őrbottyáni Juhász Zsófia Református Szeretetotthon Fogyatékosokat Ápoló és Gondozó Intézményében jártunk GONDOLATOK • 22. Visszatért a nagyenyedi Bethlen-kastély | Gudor Kund Botond történész összeállítása EGYHÁZI ÉLET • 24. Közös siker: Mester és tanítványa | Vendégünk a Virtuózok V4+ elődöntőse, Mészáros Jázon és mentora, Varga István

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAIL-CÍMEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben).

A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel.

2021. december 12.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

XII. 12.

VASÁRNAP Advent 3. vasárnapja

XII. 13.

HÉTFŐ

XII. 14.

KEDD

XII. 15.

SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(10) „Kőfal vagyok, (…) de őelőtte olyan leszek, mint aki megtalálta boldogságát.” (Énekek 8) A lány megnyugtatóan felelt fivérei féltő szeretetére: kőfal lesz, szilárdan megáll, de az egyetlen igazinak, ha jön, kaput fog nyitni, mint aki megtalálta boldogságát (10). Legyünk kőfalszilárdságúak, zártak a magánéletünkben, és csak az Istentől rendelt egyetlen igazinak nyíljunk meg. Legyünk szilárdak a mindennapokban, álljunk ellent magánéleti és közéleti kísértésnek. Legyünk tiszták és hűségesek, egyszersmind óvatosak és megfontoltak! Legyünk kőfalszilárdságúak a hitben, hiszen ez a hívő, szent zárkózottság annak bizonysága: a mi egyetlen Urunkban megtaláltuk a boldogságot! E boldog bizonyosság azt is jelenti: csak az Úr előtt lehetünk nyitottak, őelőtte kitárulkozhatunk. Aki hűséges, kőfalként tesz bizonyságot az Egyetlenről, nyithat mások felé, mint Isten boldogságot adó szeretetének szolgája. Hit nélkül csak a fal zártsága marad azok számára is, akik a szabadság nyitottságát hirdetik. Urunk, találj meg bennünket, hogy mi megtalálhassunk téged, így önmagunkat, egymást! Előtted nyitottan olyanok leszünk, mint akik megtalálták a boldogságot a kőfal és az ajtók egységében (10).

1Pt 3,1–7  126. zsoltár (7) „Csend legyen az én Uram, az Úr előtt!” (Zof 1) Nagy volt a hitetlenség, amikor Jósiás, Júda királya szinte gyerekként uralkodni kezdett (Kr. e. 641–609), és akinek idején szólt Zofóniás (1–6). A próféta e hitetlenséget így foglalja össze: „…elfordultak az Úrtól, nem keresik az Urat, és nem törődnek vele.” (6) Teljes volt a hitetlenség, ennek nyomán teljes volt a káosz, hiszen ahol az élő Istent elhagyják, ott a gonosz tombol. Ez a káosz már annak az ítéletnek a része, amely Isten jogos büntetése, és amelyről rettenetes képeket tár elénk Zofóniás (14–18): Isten elsöpri az embert a föld színéről, vele együtt minden hitetlenséget, bűnt, botrányt (2–3; 18). Nagy összeomlásról ír a próféta (10), amely hamarosan bekövetkezik, mint az Úr ítéletes napja (14). Egyedül a megtérés segít rajtunk, ha az Úrhoz fordulva kegyelméért könyörgünk, és igazodunk az ő üdvözítő rendjéhez. Jézus Krisztusban az ítélet megtartó kegyelemmé formálódott, az Úr napja a feltámadás, az örök és új élet napjává lett, bűnbocsánatunkkal együtt. Más esélyünk nincs. Csend legyen tehát az Úr előtt (7), megtérés, leborulás, bűnbánat, hogy lehessen felemeltetés!

1Pt 3,8–17  318. dicséret (1) „Térj magadhoz, szállj magadba…” (Zof 2) Isten féltő szeretettel szólítja meg népét, mert az Úrnak jogos a haragja, de mentő a szeretete irántunk (1). Ez az isteni felszólítás önmagáért beszél, ugyanis amikor valaki elesett és összetörte magát, hiába mondom neki: szedje össze magát és keljen fel! Az élet igazán valós helyzetei azok, amikor rádöbbenünk: Isten szabadító, megtartó, megváltó, újjászülő erejére van szükségünk. E felismerés megtérésre vezető magunkba szállás, amit Isten Lelke munkál bennünk (1), amíg tart a kegyelmi idő, és még mielőtt Isten jogos ítélete megelégelné mindazt, amit művelünk. Ragadjuk meg a kegyelmet! (2) Urunk, könyörülj, hogy megragadhassuk szabadító irgalmadat! Köszönjük, hogy kereshetünk téged, mert te már kerestél és megtaláltál minket Jézus Krisztusban! Áldott légy, hogy a mi Urunkban újjászületve minden megváltozik: alázat, igazság, oltalom vesz körül bennünket (3). Isten népe alázatos, mert tudja: az isteni kegyelemtől függ az élete. Isten népe az igazságot cselekszi, mert meghajlik az Úr egyetlen igazsága előtt, amely mindig az ember javát munkálja. Isten népe örök oltalmat talál az Úrnál.

1Pt 3,18–22  321. dicséret (8) „…amikor mint vádló előlépek!” (Zof 3,1–8) Jeruzsálem városa Isten mindenkori népét is megjeleníti. A próféta lázadónak, beszennyezettnek, erőszakosnak látja ezt a várost, amely idáig nem fogadta meg az isteni intést, és soha nem bízott igazán az Úrban (1–2). Pedig Isten irgalmazni akar népén. Márpedig az Úr nélkül kő kövön nem marad, ha nincs megtérés, annak csak a nagy összeomlás lehet a vége. Nem az a megtért ember, aki ezt bizonyságtételekben meghatóan, újból és újból elénk tárja, nem is az a megtért, aki folyton igéket citál, és azzal igazol mindent, hanem aki belátja a maga nyomorúságát, és akit az Úr hatalma megszabadított ordító, pusztító természetétől (3–4). Isten valóban előlépett, és jogos haragját egyszülött Fiára vetette, hogy rajtunk könyörülhessen, az ő Fia omlott össze a kereszten, hogy a mi életünket üdvösségesen felépíthesse az Isten.

Isten szeretete, amelyet ő megmutatott a Krisztusban, valóban sarokkő: vagy ő tart meg bennünket, vagy

Reformátusok Lapja 2021. december 12.

| AZ IGE MELLETT |

összeomlik életünk épülete. Isten előlépett mint szerető Atya, de e szeretet vád lehet azok számára, akik ettől kezdve az Isten megtartó szeretete nélkül akarnak élni (8).

1Pt 4,1–11  323. dicséret (18) „…szomorkodnak, mert nem ünnepelhetnek…” (Zof 3,9–20) Isten népének ismertetőjele: tagjai gyötrődnek azon, hogy az élet nem ünnep, nem teljes, nem istentisztelet és emberszeretet. Isten népéhez az tartozik, aki megszomorodik a jelen láttán, de nem a másikat vádolja, hanem bűnbánatot tartva a szabadító Istenhez fordul, akitől a megoldást várja (18). Az „idegenben” megszomorodni tudó, így Urához forduló népnek szól az ígéretből fakadó biztatás: „Ne félj, ne csüggedj, veled van az Úr, az erős Isten, aki meg tud segíteni és meg tud újítani szeretetével! Ne félj, hanem örülj!” (14–17) Jogos a csüggedés és a félelem a szabadító Isten ismerete nélkül. Hit nélkül az élet pótcselekvések sorozata. Az egyetlen megoldás Isten megváltó szeretetének szabadítása, amely valódi örömmel, biztatással, bizonyossággal ajándékoz meg bennünket!

Ez lett nyilvánvalóvá az első karácsonyon: „Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.” (2Tim 1,10) Ez az örömhír, Isten népe által, el akar jutni minden néphez, meg akarja tisztítani minden nép életét, kiemelve őket a gőgből, felemelve őket a szegénységből, megszabadítva a halálból! Az evangélium egyetemes békességet munkál, a nyáj békességét (13). Csodálatos ez a kép: a nyáj békessége.

1Pt 4,12–19  324. dicséret (3) „…Mózes elbeszélte Izráel fiainak…” (5Móz 1,1–18) Fontos az emlékezés! Kikapcsolódás számomra a nagyok naplóit olvasni. Most éppen Márai Naplóját szemezgetem. Sok személyes részlet ez, felfűzve az emlékező életének tengelyére, azzal a szemmel látva élete eseményeit, ahogy csak ő láthatta. Hisszük azonban: az eseményeket, a részleteket is, kézben tartja az Egyetlen Rendező! Így lehet a szubjektív emlékezés minden eleme objektív, üdvösségesen rendezett egész. Mózes visszatekintett az eddig megtett útra, a pusztai vándorlás végén, a negyvenedik évben. Elbeszélte Izráel fiainak mindazt, amit megparancsolt nekik az Úr (3). Mózes az Isten Igéjére emlékezett, és emlékeztette a népet is. Isten Igéje többek között parancsokból állt, mintegy útjelzőkből, amelyek üdvösséges eligazodást adtak a részletek rengetegében. Az isteni parancs: mentő fényforrás a sötétben, ösvényünk világossága (Zsolt 119,105). Vegyük észre, Isten vezetett minket, ezért életünkben nem voltak véletlenek, mert Isten az eseményeket is a kezében tartotta, és egyre közelebb segített minket az örök élethez. Emlékezzünk az evangéliumra! A teljes Biblia alapján is fontos felszólítás ez (1Kor 15,1; 2Tim 2,8). Íme, Isten elénk tárta azt a földet, amelyet nekünk szánt (7–8). Jézus Krisztusban tárult fel igazán az ígéret földje, az Isten országának teljessége, az üdvösség boldogsága.

1Pt 5  325. dicséret (31) „…úgy vitt téged Istened, az Úr, ahogy a fiát viszi az ember…” (5Móz 1,19–46) Mindenre elégséges biztatást hallunk a mai igéből: ne ijedjünk meg, ne féljünk, hiszen az Úr előttünk jár, harcol értünk, úgy visz bennünket az egész úton, mint ahogy a fiát viszi az ember, amíg megérkezünk! (29–31) Csak az Úr biztatása ad erőt, örömöt, valóságos távlatot az úton. Isten biztatása nélkül betegesen hullámzik az életünk, egy helyben vesztegel, visszafelé haladva távolodik az üdvösséges céltól. Isten biztatása nélkül valójában ítélet alatt vagyunk, miként a zúgolódó nemzedék nem mehetett be az ígéret földjére. Ezt az ítéletes állapotot döbbenetesen tárja elénk egy igevers: „Ti pedig forduljatok meg, és induljatok a pusztába…!” (40) Az élet útjáról visszafordulni a puszta, a halál felé… Rettenetes! Isten biztatása testet öltött Jézus Krisztusban. Őbenne megújította kegyelmét rajtunk az Isten, újból üdvösséges irányba állította eltévelyedett, sokféleképpen veszteglő életünket, jogos ítéletét feloldotta, hogy miénk lehessen a beteljesedett ígéret, és gyermekeinké is!

Milyen jó tudni: tart még a kegyelmi idő, nem hiába szomorodunk meg, nem hiába sírunk, hallja még az Úr! Úgy hordoz bennünket az Isten, miként a Fiát, akinek földi életét megáldotta, akit feltámasztott a halálból, és mennyei világába emelt.

2Pt 1,1–11  326. dicséret

XII. 16.

CSÜTÖRTÖK

XII. 17.

PÉNTEK

XII. 18.

SZOMBAT

2021. december 12.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

Udvardi Erzsébet mindig szeretettel figyelte a világot. Nekem nagy kedvencem a Szigligeti-öbölről készült festménye, ezen a jellegzetes balatoni képen is az arany szín a meghatározó.

Valóban vannak olyan témájú képei, amelyeken akár a saját érzéseink is visszaköszönnek, hiszen sokan ismerjük és szeretjük a Balatont. Érdemes megállni és elcsendesülni a festményei előtt. A művész úgy festi meg „történeteit”, hogy mindannyiunk számára érthető és befogadható lesz, tehát egyszerre tiszteli a festészet témáját és magát a befogadót. Arra törekedett, hogy közvetítse azt a fényt, amelyet saját életében és hitében megtapasztalt.

Egy portrébeszélgetésben azt vallotta magáról a festőművész, hogy „a festés szolgálat és imádság” számára. Olyan tevékenység, amikor „a lélek szavak nélkül imádkozik”.

A bibliai témájú festményeinél a saját különös művészeti technikájával tud bennünket még inkább megszólítani, közelebb vinni a mélyebb tartalomhoz. A mostani tárlaton három bibliai kötődésű kép látható, ebből kettő karácsonyi, az egyik a Fénylő betlehemi istálló, a másik a Karácsony a műteremben, amelyen egy angyal is látható. A harmadik a Földi utunk című alkotás, amely az egyik fő műve. Bár a balatoni jég hasadása, az emberi élet küzdelmes útja nem közvetlenül vallásos témájú, mégis mélységesen szakrális üzenete van. Kiállításunk egyfajta elcsendesülést jelenthet az ünnepre készülők számára.

A szakrális fény festője a Bibliamúzeumban Sokan vagyunk a Balaton szerelmesei, de ke­vesen tudjuk láttatni a tó iránti von­zal­ mun­ kat. Udvardi Erzsébet Munkácsy- és ILLÉNYI ÉVA Kossuth-díjas, kiváló és érdemes művész szű­kebb hazája, a Badacsony világa, a tó, a hegy, az ott élő emberek látványa expresszív szürrealista stílusú festményein köszön vissza. Most Bán Boróka művészettörténész, a Bibliamúzeum kiállításán várja a magyar tenger szerelmeseit.

Az adventi kiállítás címe a János evangéliuma kezdősoraiból vett idézet: „A világosság a sötétségben fénylik”.

A kiállítás címe egyfelől az adventi időszakra reagál, másfelől Udvardi Erzsébet művészetére, aki mélyen hívő ember volt. Alkotásainak állandó témája a Balaton mellett a Biblia és a szentek élete.

A művész munkáival a Balaton-felvidéken, de az ország más tájain is találkozhatunk templomok, kápolnák oltárképein, szentfestményein. Műveinek ihlető forrása, kifejező eszköze lett a fény és a ragyogás, amit hosszas kísérletezés, különféle technikai próbálkozások eredményeként az aranyfüstlemez és az ezüstfólia segítségével valósított meg. Ezzel egyedi kifejezésmódot hozott létre a hazai képzőművészetben. Tájképein éppúgy fellelhetők ezek az Udvardi-féle védjegyek, a megcsillanó felületek, mint a szakrális festményein. A múzeumnak ez a második Udvardi Erzsébet-kiállítása. A festmények ezúttal is az Udvardi-képtárból érkeztek.

6

Reformátusok Lapja 2021. december 12.

Más adventi programokat is kínálnak a tárlat mellé?

A kiállításunknak több kísérőprogramja is van: a tárlat melletti vetítőteremben Udvardi Erzsébetről készült filmek tekinthetők meg. Advent idején családi programunkon koncerttel, gyerekkórussal és kézműves foglalkozással is várjuk az érdeklődőket. Megismerkedhetünk a művész képalkotásának egyedi technikájával, ami alapján elkészíthetjük saját ékszereinket és a Messiást váró aranykoronáinkat. Timár Gabriella, a Bibliamúzeum vezetője, valamint Udvardi Anna, az Udvardi-gyűjtemény tulajdonosának közös szubjektív tárlatvezetése is érdekes programnak ígérkezik.  FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA

„A VILÁGOSSÁG A SÖTÉTSÉGBEN FÉNYLIK” A kiállítás ingyenesen látogatható a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény kiállítótermeiben (1092 Budapest, Ráday utca 18., bejárat az Erkel utca 15. felől) 2022. január 22-ig, keddtől péntekig 10–18 óra között, szombaton 10–14 óra között.

December 24. és 2022. január 3. között a tárlat zárva tart.

További információ: a www.bibliamuzeum.com oldalon és a múzeum Facebook-oldalán.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

PÁSZTOR GYULA

Együtt az Eljövendővel A szerző református lelkész

Ha az elmúlt évek adventjeire visszatekintek, örömmel állapítom meg, hogy ezek a hetek rendszerint hitéletem és ezzel együtt életem legkiegyensúlyozottabb időszakai. Akkor is, ha nem kikapcsolódással, családi üdüléssel, hanem munkával, küzdelmekkel telnek. Ennek okát pedig abban a kettősségben látom, amit az advent szó közvetlen jelentése és a hozzá mélyen társuló érzés hordoz: eljövetel és várakozás. A kettőnek együtt különös ereje van, amit ezzel az ellentmondással tudok megfogalmazni: együtt az Eljövendővel.

„A fedezet ő maga, szeretete, hatalma. Rajtam a hűség múlik. És gyakorolhatom már az elejétől fogva azt, amiben az egész évem, az egész előttem álló földi idő telhet: együtt vele.”

Advent két első vasárnapja Isten két végérvényes döntését erősíti meg: eljött. Egyfelől vállalta, hogy Jézus Krisztusban emberré legyen, közénk jöjjön. Jézus földi életében mindent megtett azért, hogy ami addig terhelt és elválasztott tőle, az többé ne legyen akadályként köztünk: magára vette bűneimet, kereszthalálával elszenvedte helyettem azok büntetését, aztán feltámadásával legyőzte a halált. Másfelől úgy döntött, hogy amit ilyen szeretettel elkészített, azzal nem vonul vissza, nem vár ránk, hanem utánunk jön. Alkalmas időt, élethelyzetet keresve megszólít és arra hív, hogy társuljunk, induljunk együtt tovább.

Névre, személyre szólóan felkínálja újjáteremtő bocsánatát, hogy semmi ne válasszon el tőle. És aki erre hittel igent mond, azzal életre szóló közösségre lép. Kiterjeszti rá a kísértő, a bűn és a halál fölötti hatalmát. Ezt a döntését adta tudtul, amikor mennybemenetele előtt így szólt az övéihez: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. (…) És íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,18.20) Ezt az Úr részéről végleges döntést erősíti meg advent második vasárnapja: hozzám jött. Erre már nem kell várnom, ezért már nem kell imádkoznom.

Az egyházi év elején azt mondja: innen, ezzel indulhatunk. Van-e ennél biztatóbb kilátás, bizto-

sabb fedezet mindazzal szemben, ami előttünk, előttem van? Vallhatom, amit Ászáf, a zsoltáríró mond, amikor számba veszi mindazt a gondot, igazságtalanságot, fenyegetést, ami körülveszi és amivel szembe kell néznie, de megért valamit Isten szeretetéből: „De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet. (…) De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak.” (Zsolt 73,23.28) Azért fontos ez, mert az advent, az egyházi év kezdete a továbbindulás ideje. Elindulni arra, amit meg kell értenem, amit el kell végeznem, amiben meg kell állnom, amit el kell szenvednem. Arra, amivel számolnom és amire várnom kell, amire fel kell készülnöm. Már a legelején biztosít az én Uram arról, hogy ehhez mindent elkészített és mellém állt. Így indulhatok el vele arra, amit ugyancsak ő hoz el, amire nézve szól felkínált ereje, oltalma, szeretete, békessége. Így nézhetek kíváncsisággal és örömmel szembe azzal, ami ma körülvesz, ami ma vár rám. Ezeket vele láthatom, vele várhatom, vele végezhetem. Mivel visszavonhatatlan a döntése, hogy velem van, ezért ezt teljes hittel tehetem. Nem leszek egyedül. Közös ügyünk, feladatunk, küzdelmünk mindez. A fedezet ő maga, szeretete, hatalma. Rajtam a hűség múlik. És gyakorolhatom már az elejétől fogva azt, amiben az egész évem, az egész előttem álló földi idő telhet: együtt vele.

Mivel eljött és velem van, így vele készülhetek arra is, hogy földi életem lezárultával már közelebbről találkozhatom vele. Biztos lehetek benne, hogy erre Lelke által lépésről lépésre a legnagyobb szeretettel készít fel. Velem lesz ennek kísértéseiben és küzdelmeiben. Az eddig is megtapasztalt hűsége a biztosíték. Ő nem változik. Különös, de vele várhatom reménységgel és örömmel őt magát. És mivel arra hívott, hogy nekem is üdvösséget, vele örök közösséget adjon, ezért az advent megerősít abban, hogy erre megőriz maga mellett. Mindazon keresztül, amin addig e földi életben átvezet, arra készít, hogy amikor újra eljön ítéletre, hálával és boldogan ismerjem fel őt. Hiszen eljött ezért, s velem van, ő, az Eljövendő. 

2021. december 12.

Reformátusok Lapja

7

| EGYHÁZI ÉLET |

HOGYAN FORMÁL

a Jézus második eljö Vannak olyan egyházi közösségek, gyülekezetek, ahol sokat beszélnek Jézus visszatéréséről – prófétai konferenciákon vizsgálják a bibliai eszkatológiát, az utolsó idők eseményeinek „pontos” menetrendjét, egyes aktuálpolitikai eseményekkel azonosítanak bibliai leírásokat, az antikrisztus személyének etnikai hovatartozását is meghatározzák, továbbá a hívők úgynevezett „elragadtatása”, Krisztus ezeréves földi királysága az igehirdetések állandó témája. Nem ritka, hogy az ilyen közösségekben az egyéni kegyesség egyik központi eleme a titkos elragadtatásra való felkészülés – elkerülendő, hogy mi itt maradjunk, és végigszenvedjük az utolsó idők nagy nyomorúságát, miközben szüleink, szeretteink, barátaink és ismerőseink elragadtatnak.

A végidőkkel kapcsolatban más teológiai tradíciókat követő keresztyén közösségekben viszont – gondoljunk a történelmi protestáns felekezetekre – épp ellentétes tendenciát látunk: a második advent és annak jelentősége – mind az örömteli, mind a fenyegető aspektusa – gyakran elhalványul. Holott a történelmi protestáns hitvallásokban is hangsúlyos a Krisztus újbóli eljöveteléhez fűződő reménység, lásd például A második helvét hitvallásban megfogalmazottakat: „És majd ő maga jön vissza a mennyekből ítélni, akkor, amikor a világon a legjobban elhatalmasodik a bűn, és az Antikrisztus, az igaz vallást megrontva, babonasággal és istentelenséggel áraszt el mindent, s vérrel és tűzzel kegyetlenül pusztítja az egyházat (Dán 11). Krisztus pedig vissza fog jönni, hogy övéit megszabadítsa, hogy eljövetelével megsemmisítse az Antikrisztust, és hogy ítélkezzék elevenek és holtak fölött (ApCsel 17,31). Mert a halottak feltámadnak (1Thessz 4,14– 17), és akik azon a napon (amelyet egyetlen teremtmény sem ismer, Mk 13,32) még életben lesznek, egyetlen szempillantás alatt elváltoznak; a hívők pedig mindnyájan Krisztus elé ragadtatnak az egekbe, hogy onnan vele együtt menjenek be boldog lakhelyükre, hogy örökké éljenek (1Kor 15,51–53). A hitetlenek vagy az istentelenek viszont alászállnak az ördögökkel a poklokra, hogy ott örökké égjenek, és a gyötrelmektől soha meg ne szabaduljanak (Mt 25,46).” (XI. Jézus Krisztusról, a valóságos Istenről és valóságos emberről, a világ egyetlen megváltójáról) Akármilyen eltérések legyenek is a különböző teológiai tradíciók végidőkkel kapcsolatos elképzelései között, Krisztus újbóli eljövetele, dicsőséges visszatérése minden keresztyén hitének központi eleme, Isten felekezeteken átívelő, egyetemes egyházának közös reménysége. Nem is lehet ez másként, tekintetbe véve, hogy az Újszövetségben 318 utalás van Krisztus második eljövetelére, körülbelül minden tizenhárom

„A kérdés az, mi hogyan élnénk, ha tudnánk – pontosabban, ha számítanánk rá –, hogy ma este visszajön Jézus?”

8

Reformátusok Lapja 2021. december 12.

| EGYHÁZI ÉLET |

LHAT BENNÜNKET

övetelébe vetett hit? versből egy megemlíti. Sőt, az Újszövetségben szinte mindegyik etikai parancs a második adventhez kapcsolódik. Krisztus újbóli eljövetele tehát nem hitörökségünk valamiféle mitikus eleme, nem valamiféle naiv váradalom, hanem szó szerint értendő tény. Ennek a ténynek – annak, hogy Krisztus bármely nap bármely órájában visszatérhet dicsőségben – ki kell józanítania és meg kell változtatnia minket.

Legalább négy ponton kellene formálnia bennünket. Hogy pontosan miben, abban szolgáljanak számunkra sorvezetőként J. D. Greearnek, az észak-karolinai Raleigh-Durhamben található The Summit Church vezető lelkészének a The Gospel Coalition online platformján publikált írásában szereplő gondolatai.

„Annyira lefoglalnak minket a nyaralások, a különféle hobbik, a bakancslisták és az, hogy új dolgokat szerezzünk és birtokoljunk, hogy óhatatlanul is azt az üzenetet közvetítjük tetteinkkel a világnak, hogy nem közeleg a vég, és küldetésünk korántsem annyira sürgető.”

1.

LELKI ÉBERSÉG

Akármilyen túlzásokba eshetnek is némely közösségek a vég­ időkkel kapcsolatos elképzelések terén, abban igazuk van, hogy Jézus újbóli eljövetele központi jelentőségű a keresztyén hit szempontjából. Az újszövetségi írók mindannyian türelmetlenül várták Krisztus visszatérését. Feszülten várták, szinte tűkön ülve vágyakoztak arra a napra. Lelki éberség jellemezte mindennapjaikat, hiszen arra számítottak, hogy bármelyik pillanatban bekövetkezhet.

A kérdés az, mi hogyan élnénk, ha tudnánk – pontosabban, ha számítanánk rá –, hogy ma este visszajön Jézus? Feltennénk-e magunknak a következő kérdéseket: Készen állok? Úgy élek, mint akit örömmel tölt el, hogy már ma este láthatom őt? Vannak gyülekezetek, ahol a következő mondattal fejezik be az istentiszteletet: „Maranatha.” Ez azt jelenti: „Az Úr eljön.” És igen, ez akár ma is megtörténhet. Ilyen hozzáállásnak kellene jellemeznie Krisztus egyházának tagjait. Némelyeknek talán túlzó vagy demagóg kijelentésnek tűnhet, de lehet, hogy ma van az utolsó esélyünk a bűnbánatra, a megbocsátásra és arra, hogy megosszuk másokkal az örömhírt.

2.

SÜRGETŐ FELELŐSSÉG A MISSZIÓ TERÉN

Ha tudjuk, hogy egyszer vége lesz a világnak – és hogy ez hamarosan bekövetkezhet –, átrendeződnek prioritásaink. Nincs értelme rendezgetni a székeket a süllyedő Titanic fedélzetén.

És mégis, sokan közülünk ezt teszik az életükkel. Annyira lefoglalnak minket a nyaralások, a különféle hobbik, a bakancslisták és az, hogy új dolgokat szerezzünk és birtokoljunk, hogy óhatatlanul is azt az üzenetet közvetítjük tetteinkkel a világnak, hogy nem közeleg a vég, és küldetésünk korántsem an�nyira sürgető.

Itt nem az önmagáért való aszkézisről vagy lemondásról van szó. Hiszen miért ne lenne része az is Isten kegyelmének, hogy szép dolgaink legyenek, és élvezzük őket? Egyúttal azonban tisztában kellene lennünk azzal, hogy az élet fájdalmasan rövid (ha másra nem, erre egyértelműen rávilágított az elmúlt két esztendő), és ennek tükrében arra kell törekednünk, hogy amikor a Mester visszatér, azt lássa, hogy tehetségünket, tálentumainkat, ajándékainkat az ő országának építésébe fektettük, és nem ráérősen elherdáltuk őket. Ígéretünk van arra, hogy bizony a látható egyházból sokan fognak szembesülni az utolsó napon Jézus dermesztő szavaival: „Ura így válaszolt neki: Te gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam? Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamatostul kaptam volna vissza azt, ami az enyém. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” (Mt 25,26–30) 2021. december 12.

Reformátusok Lapja

9

| EGYHÁZI ÉLET |

3.

4.

Tim Keller amerikai lelkész rámutat, hogy a Jézus visszatérésében való hit ad erőt a megbocsátáshoz. Amikor valaki megbánt, megsebez minket, igazságot akarunk szolgáltatni.

Egyből rohannánk az ítélőszékhez, sőt beülnénk a bírói székbe, hogy kiosszuk a velünk szemben állókra az őket megillető büntetést. Az a probléma ezzel, hogy nem erre születtünk, ez a szék egyszerűen túl nagy nekünk. És mint A Gyűrűk Urában a hatalom gyűrűi, eltorzítja személyiségünket. A legrosszabbat feltételezzük másokról, negatív sztereotípiákkal illetünk csoportokat, de vakká tesz bennünket egyéni bűneinkre is.

Nincs más erőforrásunk a Krisztus második eljöveteléről szóló tanításon kívül arra, hogy megóvjuk magunkat ettől a mentalitástól. Csakis annak tudatában, hogy Jézus újból eljön, és visszajövetele a teljes igazság maradéktalan érvényesülését hordozza magában, elégedhetünk meg azzal, hogy egyelőre nem érvényesül az igazság a személyes életünkben, és ne is akarjuk mindenáron kiharcolni. Ennek tudatában vagyunk képesek elviselni az igazságtalanságot, mert tudjuk, ő egyszer napvilágra hozza és megítéli azt.

A Jézus visszatérését megjelenítő legtöbb ábrázoláson azt látjuk, hogy Jézus felhőkön jön el, vagy a felhők tetején lovagol. De Jézus azt mondja – legalábbis szó szerint –, hogy „a felhőkben” fog visszajönni (Mk 13,26). Ez fontos megkülönböztetés, mert visszautal az ószövetségi „Isten dicsőségére”.

Isten gyakran hatalmas felhő formájában jelent meg népének: amikor kivezette népét Egyiptomból (2Móz 13,21), amikor törvényt adott nekik (2Móz 24,16), vagy amikor felszentelték a templomot (2Krón 5,14). Ez az Úr dicsőségét megjelenítő felhő annak a jele volt, hogy Isten eljön, hogy népével „lakjon”, és visszafordítsa a bűneset okozta fájdalmat és szenvedést.

Jézus a Mk 13,26-ban azt mondja, hogy visszatérése Isten dicsőségének állandó jelenvalóságát jelenti. Ez ígéret arra, hogy az életünkben lévő összes fájdalom és szenvedés csak ideig való. Vagy ahogy Cornelius Plantinga mondja: „Krisztus vis�szatérése jó hír azoknak az embereknek, akiknek az élete tele van rossz hírekkel.”

Ha gyermekünk most halt meg Covid-fertőzésben, vagy egyik családtagunk rákbetegségben, ha tönkrement a házasságunk, ha testünket krónikus fájdalom gyötri, akkor Jézus szavai különösen aktuálisak számunkra: nézz fel, szegezd tekinteted az égre, visszajövök érted, lehet, hogy még ma! Ha a legnagyobb mélységeken mész is át, van okod reményre.

Ahogy egy keresztyén szerző fogalmaz: „a régi szép idők” nem mögöttünk, hanem igazából előttünk vannak.  MÁRKUS TAMÁS

ERŐ A MEGBOCSÁTÁSHOZ

„Némelyeknek talán túlzó vagy demagóg kijelentésnek tűnhet, de lehet, hogy ma van az utolsó esélyünk a bűnbánatra, a megbocsátásra és arra, hogy megosszuk másokkal az örömhírt.”

10 Reformátusok Lapja

2021. december 12.

REMÉNYSÉG A SZENVEDÉSBEN

ANDRÁS

| INTERJÚ |

Ne engedjük el a szórvány kezét!

Ökumenikus evangélizáció Gordisán (archív fotó)

BALOGH-ZILA TEODÓRA

Baranyában működött az összefogás elve, de az egyházszervezés többet tudna segíteni – véli Bereczky Ildikó. A Magyar Érdemkereszttel kitüntetett, Dizseri Tamás Szeretetszolgálati Díjas, immár nyugdíjas református lelkipásztort a legtöbben a Harkány körüli szórványban végzett munkájáról ismerik egyházunkban. Kiürülő, elcigányosodó falvakról; állami, egyházi és egyéni felelősségről; a szórvány túlélésének esélyeiről beszélgettünk vele – no meg arról is, hogyan piszkálja fel a szunnya­ dó kollektív tudatalattit egy romos falusi templom kazettás mennyezete.

Amikor beszélgetünk, éppen Harkányban van. Mennyire lehet elszakadni szűk harminc év után egy ilyen közösségtől, munkától?

Nem könnyű. Hogyha az ember szívvel-lélekkel, lokálpatriótaként végzi a munkáját, akkor összenő vele. Jó előre próbáltam készíteni magamat és a gyülekezetet is, hogy nyugdíjba fogok menni. Azt is fontosnak tartottam, hogy messzebb kerüljek, és az utódomnak ne legyen tehertétel a jelenlétem, tudjon szabadon dolgozni.

Most mégis Harkányban van.

Nagyon jóban vagyunk az utódommal. Horváth Andrea lelki testvérem, lelki gyermekem is, ha megkér, vállalok szolgálatot a gyülekezetben. Az elmúlt évben kétszer helyettesítettem őt, de csak azért, mert nem talált mást. Ezt pedig jól ismerem: hosszú évekig nem volt, aki helyettesítsen, amikor szükségem lett volna rá. Itt mindenkinek megvannak a maga falvai, a lelkészek nem tudnak elszakadni, a nagyobb városoktól pedig messze vagyunk. Az, hogy visszajárok, tulajdonképpen azt

jelenti, hogy visszajövök segíteni, ha kell. De például temetést, esküvőt, keresztelőt nem vállalok.

A szórványmunka életre szóló vagy legalábbis hosszú távú hivatás?

A lelkészi elhívás életre szóló. Ennek helyszíne már a következő lépés, a külső-belső elhívástól függ. A külső elhívás, amikor meghívnak valakit egy szolgálati helyre, a belső pedig, hogy az ember ezt megbeszéli Istennel. A parókia szó, ahogyan a lelkészlakást hívjuk, azt jelenti: átmeneti szállás. Érdekes dolog ez: a lelkész több gyülekezettel is lehet olyan szolgálati kapcsolatban, amely szólhat egy életre is, de szólhat egy időre is.

Pályakezdésekor ez a típusú szolgálat száműzetést jelentett, viszont ön magától vállalta a feladatot. Hogy látja, ma is száműzetés a szórványban dolgozni lelkipásztorként?

Másképp fogalmaznék. Akkoriban ez büntetésként merült föl: ha bizonyos dolgokat nem vállalsz, vagy nem úgy viselkedsz, 2021. december 12.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

akkor kikerülsz a végekre. Most már nem így működik a rendszer, de az ember érezheti úgy, hogy magára van hagyva. Az elfogyó falvak nemcsak az egyházban elhagyatottak, hanem a társadalmon belül is a peremen helyezkednek el. Nemcsak a szocializmusban, hanem azelőtt is így volt. Trianon után a baranyai falvak a perifériára kerültek, és most is ott vannak.

Jól látható folyamat, ahogy a falvakból elfogynak az emberek.

Mennyire párhuzamos ezzel a templomok kiüresedése?

A faluban – legyen az református vagy katolikus – párhuzamos.

Valamikor a falvak lélekszáma egyenlő volt a gyülekezetek lélekszámával is. Ha elfogy a falu, elfogy a gyülekezet is. Látni kell ennek a súlyos történelmi hátterét: a második világháború előtt a gyülekezetek presbitériumai jórészt nagygazdákból álltak, akiket a proletárdiktatúrában kulákosítottak, kitelepítettek, tönkretettek. Az egyházi iskolákat, földeket elvették. Így mentek aztán tönkre a gyülekezetek is. A fogyás anyagi oldala, hogy nyolc-kilenc falu sem tud már eltartani egy lelkipásztort. Régen mindenhol volt lelkész, tanító, templom és iskola, és volt hozzá egyházi föld is. A falvak rendelkeztek infrastruktúrával. A rendszerváltás után az egyház visszaigényelhette ugyan az elvett ingatlanokat – amelyek még állami tulajdonban voltak –, de azt a pár hold földet nem. Úgy szoktuk mondani: a borjakat visszakaptuk a tehén nélkül.

Ma egyházfenntartói járulékot fizetnek az egyháztagok, azelőtt – itt úgy mondták – „lukmát” adtak. A gyülekezeti tagoknak gazdaságok nem vehetik fel a versenyt. Az minden évben be kellett adni bizonyos men�állatok tartása sem éri már meg, mert sokba kenyiségű búzát, kukoricát, zabot, bort stb. Így tar- Márfa, ökumenikus imahét, 2015 rül a táp, drágább a leves, mint a hús. tották el a lelkészt, tanítót. A parasztnak volt földje, és volt az egyháznak is. Az egyház földjét a gyülekezeti tagok munA falusi kultúra is megszűnt? kálták meg – sok helyen maga a lelkész is –, és a bevételből Azt a felhalmozott óriási kincset, amelyet falusi kultúrának gazdálkodtak. Most így mondjuk: vállalkozást folytattak, hogy nevezünk, jobbára már csak a templomaink őrzik. Amikor ‘81fenn tudják tartani az egyházközséget. Ez az elnevezés is arról ben Baranyába kerültem, még élt az a korosztály, akik szőttek, árulkodik, hogy az egyházközség lélekszáma lefedte a község faragtak, akikhez odavihettük a turistát, hogy megnézze: így lakosságát. A gazdálkodásra példa Kiskunhalas, ahol tudomászövi Soós Margit néni az ormánsági szőttest Szaporcán. Ezek som szerint a mostani gyülekezeti ház annak idején sóhivatal az emberek kihaltak. Inkább egy-egy visszatelepült városi érvolt, amiből az eklézsiának szép bevétele származott. A kisebb telmiségi, néprajzhoz kötődő fiatal őrzi, amit fontosnak tart az falvakban is kereskedett valamivel a gyülekezet, sok helyen a örökségből. kocsmát is ők működtették. Nem részletezem tovább: az egyház felépítése működőképesnek bizonyult a falvakban is.

Mi az, ami menthető?

Ahol ember van, ott dolgunk is van – függetlenül attól, hogy Ha ma lenne ehhez hasonló, komplex módon felépített rendannak az embernek milyen a bőrszíne. Azt hiszem, a reformászer, ha lennének „tehenek a borjak mellett”, szembe lehetne tus lelkészek a lelki élet vezetésén túl mindig is vállalták a kulmenni az elfogyással? turális missziót, és ezt ma is vállalniuk kell. Olyan falvakban is Most már nem. Mégpedig azért nem, mert a falusi életforma lehet érdekes programokat szervezni, ahol az emberekben már lényegében megszűnt. Néhány gép elvégzi tíz falu földjén is a nincsenek meg a régi kulturális nyomok. Az egyházi épületekhez munkát. Az élelmiszerláncok olcsón adják az árut, amivel a kis12 Reformátusok Lapja

2021. december 12.

| INTERJÚ |

hagyományos cigány kultúra is elsorvadt errefelé. Nincs meg a korábbi hierarchia, a vajdák, a sajátos cigány társadalom. Az erőszakos integrálással olyan élethelyzetbe kényszerültek, amely tradicionálisan nem az övék.

Tehát a gond alapja az identitásválság?

Nincsenek helyükön az emberek: sem a falusiak, sem a városiak. A faluba beköltöző cigányokra visszatérve, generációk nőttek fel abban, hogy nem dolgoznak. A jóléti társadalomnak nincs szüksége olyan hagyományos cigány szakmákra, mint a vályogvetés, bádogozás, drótozás, kosárfonás. A közmunka sokat javított különben, de a probléma nem oldódott meg.

kapcsolódva föleleveníthetünk valamit abból a kollektív emlékezetből, amely még talán ott szunnyad valahol a faluban. Hogyha valaki belép egy elnéptelenedett vagy elcigányosodott falu kazettás református templomába, megnyílik előtte a világ. Mert ezeknek a falvaknak a templom körül különös szellemisége van. Éppen tegnap beszélgettünk erről az utódommal, aki ormánsági származású. Arra jutottunk, hogy azért sem szabad lebontani üres templomainkat, mert a templom nélkül megszűnik egy-egy település jellege – függetlenül attól, hogy hányan és kik laknak benne. A templomnak kisugárzása van, még romjaiban is. Tudat alatt is hat az emberre.

A szórványok gondozásáról 2004-ben állt elő egy javaslattal.

Ebben azt is kimondta, az elcigányosodott falvakban szolgálatot vállaló lelkészeknek speciális képzésre van szüksége.

Több szociológiaórára, gyakorlatra, roma kultúrával foglalkozó tárgyra gondolt?

Erre mind szükség lenne. Mielőtt én idejöttem, semmi hasonlót nem tanultam. Az emberekkel találkozva alakítottam ki azt a fajta kommunikációt, amellyel aztán meg tudtam értetni magam. Tudomásul kell venni, hogy nemcsak a falusi, de a

Az ember mégis úgy képzeli, hogyha egy kis faluba egy „lánglelkű prédikátor” kerül, egyből kulturális, hitbeli világítótoronnyá válik. Azonban ha egyszerre tíz-tizenkét falu jut valakire, nem tud egy helyben világítani.

A hagyományos lelkészi munkának is át kell formálódnia. Már nem úgy próbálunk dolgozni falun, ahogyan elődeinktől tanultuk – Krisztus ugyanaz, aki volt, de a mi élethelyzetünk megváltozott, ehhez pedig alkalmazkodni kell. Ha nem jön be hozzám a parókiára az egyszeri ember, akkor én megyek hozzá. Mi ezt úgy próbáltuk kezdetben megoldani, hogy az aránylag központi helyzetben lévő, ugyan kicsiny, de élő harkányi gyülekezet tagjaival elindultunk a környező falvakba „vallásos esteket”, ökumenikus imahetet, evangélizációt tartani, templomba, télen faluházba, üres parókiák szobáiba. Nagyon hálásak voltak az ottaniak.

Aztán már nemcsak a helybeliek vettek részt az alkalmakon, hanem három társegyházközség lelkészeivel, az alsószentmártoni katolikus plébánossal és a kémesi plébániaigazgatóval összehordtuk a környező falvak népét is, naponta más-más faluba – ugyanis errefelé a cigányok katolikusok. Kölcsönösen próbáltuk meglátogatni, megvendégelni egymást – éreztetni a másikkal, hogy fontos. Volt, hogy ott ült 15-20 cigánygyerek a kisbuszban két református néni mellett. Számunkra elsőren­ dű volt, hogy közösségben legyenek, történjen velük valami. A szeretetvendégségeken megtanulták, hogy csak akkor kezdünk nekilátni a süteményeknek, ha már közösen imádkoztunk. Előfordult, hogy néma csendben vártak bennünket, lelkészeket, aztán persze megindult a pezsgés. Kialakult, hogy először az idősebbeket kínálják, csak azután esnek neki a finomságoknak.

A maradékból aztán mindig jutott az otthoniaknak is. Ahogyan Moltmann mondja: a misszió a hasban kezdődik.

A harkányi munka szolgált mintául a Baranyára kidolgozott javaslatában?

Igen. Öt társegyházközség falusi lelkészeivel készítettünk közös missziói programot. Valójában közös gyülekezetgondozó munkát végeztünk anélkül, hogy ennek a jogi formája adva lett volna. Talán ez a modell valósulhat meg a közeljövőben egyházunkban. Minden évben megbeszéltük, hogy mit fogunk csinálni.

2021. december 12.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

Ökumené a gyakorlatban egy baranyai református templomban, 2017

Tavasszal és ősszel egy-egy teljes hetes evangélizációt vagy vallásos esteket tartottunk és tartanak ma is az itt szolgálók.

Huszonnyolc faluból szedtük össze az embereket, minden este másik településre mentünk. Elindultunk autókkal, kisbusszal, összegyűjtöttük az embereket, az alkalom után aztán haza.

A többi hónapban mindig tartottunk közös istentiszteletet, megint más-más faluban. Ennek mintájára 2017-től az egyházmegye gyülekezetei közös reformációi ünnepre gyűlnek össze.

Meghirdettük az „evangéliumot minden faluba” programot is. A mai napig vannak közös táborok kisgyerekeknek, konfirmandusoknak, ifiseknek. Minden olyan missziói ág érintve van, amely egy élő gyülekezetben megszokott, csak éppen itt nagyobb területen. Mindenki örült annak, hogy össze lehet fogni. Nekem szerencsém is volt, hiszen a környező lelkészeket, gyülekezeti munkásokat ismertem korábbról. Több elhivatott tanítványom jött a nagykőrösi főiskola után erre a vidékre. Ők preoráns tanítók (a keresztelésen és úrvacsorán kívül lelkészi teendőket ellátó személy – a szerk.) voltak, képzett, hívő emberek, akik ki tudtak menni azokba a falvakba is, ahova én már nem értem el. Szórványszolgálat közben végezték el Komáromban, Pápán a teológiát és lettek önálló lelkészek.

Aztán ezek a tanítványok ott ragadtak a végeken?

Igen. Olyan munkaközösség volt, ahol értettük egymás szavát.

Sokan mondták, milyen jó, amit csináltok, de én nem tudnék így összedolgozni a szomszéd lelkésszel. Ezért is lenne arra szükség, hogy megfelelő koncepció mentén kerüljenek lelkipásztorok egy-egy helyre. Emberierőforrás-gazdálkodás nélkül nem lehet rendet tenni. A nagyvárosokban három-négy lelkész is van, sokszor még sincs közös munka. A modellt, amelyet mi itt megvalósítottunk, és amely, túlzás nélkül mondom, minden 14 Reformátusok Lapja

2021. december 12.

rétegre nézve működik, úgy lehetne kiterjeszteni, ha a lelkészeket a közös munka fényében küldenék ki terepre.

Közösen jobban megy a munka – egyszerű igazság. De valóban ilyen egyszerű a megoldás?

Lényeges a lelki, szellemi, kulturális felkészültség, amelyet korábban kell elsajátítania egy lelkésznek, hiszen ez muníció lesz majd az évek során. A teológiai képzés mellett vagy után lelkészképző intézetekre, prédikációs szemináriumokra is szükség lenne. Ilyet szeretnénk Pécsett is létrehozni. Az elgondolás szerint: az a teológus, aki lelkész szeretne lenni, az egyetem utolsó két évében kijönne ide, a terepre. Végigvinnénk a falvakon, de ugyanúgy a pécsi, városi panelmisszió területén is. Azután elhívása szerint dönthet arról, milyen munkát vállal. Azután ha valaki kikerül valahová és megtapasztalja a feladat szépségét, hívhatja a barátait is, hogy kövessék – velük később jól össze tud dolgozni. Mi is így csináltuk annak idején, már a teológián barátok voltunk. Tehát ez az egyik oldal: legyen lelki muníció. A másik pedig, hogy ahova lelkész jön, ott az egyház biztosítson valamilyen infrastruktúrát. A mindenkori államnak is segítséget kell nyújtania ebben legalább annyira, hogy ne engedje el ennek a vidéknek a kezét, mert ide nem kell sok pénz ahhoz, hogy működjön az élet, de valamennyi kell. Ezért is volt a témában tartott előadásom címe a nemrég tartott Nagy Péter-emlékkonferencián ez: Sáfárság és szolidaritás. Sáfárkodni kell, azaz jól kell bánni azzal, amink van. Feladat van ránk bízva, amellyel el is kell számolnunk. A szolidaritás annyit jelent, hogy az erősebb segíti a kisebbet. Ezért is fontosak a testvérgyülekezeti kapcsolatok, országon belül is. Ha ez az összehangoltság működik, ha nem a státuszokat finanszírozzuk, hanem az elvégzendő feladatokat, akkor van jövő a szórványban. 

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

A felépülés szót hallva mostanában mindenki a Covid vagy más súlyos betegség utáni gyógyulás folyamatára gondol. A lábadozás szakaszára, amikor már nem beteg az ember, de még gyönge, s időbe telik a teljes felépülése, a munkába és társaságba való visszatérése. A másik jelentése viszont az építészet területére utal, amikor az alapozás után emelkednek a falak, épül valakinek a háza. A görög „oikodomé” szót mindkét értelemben lehet használni: fizikai-anyagi és lelki-szellemi építkezésre egyaránt.

Péter első levelében az apostol ez utóbbiról beszél, a lelki ház épüléséről. Adventi programot készíthetünk ebből magunknak, a házasságunknak, családunknak és gyülekezetünknek, hogy karácsonyra felépüljünk (és ne leépüljünk). Isten ajándékaként „ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.” (1Pt 2,5) Az igealak nemcsak felszólító módban, hanem kijelentésként is fordítható, mégpedig jelen időben: ha folyamatosan dolgoztok magatokon, ti magatok is felépültök, ha Jézus Krisztushoz járultok, életetek alapjához, mint élő kőhöz.

Mindkét esetben föltehető a kérdés: ki tehát az építész? A címzettek, a hívő keresztyének és így mi, mai igeolvasók vagy maga Isten? A tervrajzot Isten készítette, a kivitelezés a mi dolgunk, így munkatársai vagyunk. De tudjuk, hogy az építési munkák közben állandóan egyeztetni kell a tervezővel. „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.” (Zsolt 127,1) Akkor nem hiábavaló a munkánk, ha Isten Lelkével kapcsolatban maradunk, ő adja rá az áldást. Készen kell lennünk a változtatásokra is, hiszen annyi minden adódik közben, sokszor félreértések is. A Szentlélek ajándéka, ha valóban megépül a templom, Isten háza, azaz épül általunk a világ.

Az advent a lelki-szellemi épülés és építkezés ideje. A csöndes várakozásé, befelé tekintésé, a kifelé és fölfelé figyelésé, a szemlélődésé. Egyáltalán nem pas�szív magatartás. A lelki áldozatok bemutatása a szent papi tisztség és feladat betöltése. Nem elég a saját élő kövünket faragni és faragtatni, a közösség élő kövei is kellenek hozzá. Kapcsolatainkban egymásért élni, szeretni, egymásért áldozatokat hozni. Megbocsátani és bocsánatot kérni, az önzéstől, irigységtől kitisztulni, kényelmünket föláldozni, egymást meghallgatni, hatalomvágyunkat megszelídíteni. Időnket, energiánkat, önmagunkat beleadni, másokat is építeni. Jézus Krisztus áldozatos szeretetét megjeleníteni a világban – ez az aktív Krisztus-várás. 

IMÁDKOZZUNK!

Eddig is a te kezedben voltunk, Urunk, ugyan miért lenne ez másképpen ezután? Már pusztán ez a felismerés új keretet szab az életünknek. Ami eddig szűk keret volt, az most kitágul. Másoknak kiszolgáltatott, félelemmel, aggódással terhelt tudatunk felszabadul, tágas térre jut lelkünk! Szemeink már nemcsak a jelenvalót látják, hanem téged is, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz vagy! Egyszerre megtelik életünk friss levegővel, az életet már nem csak a halálig hisszük, örökkévaló perspektívánk van. Urunk, így élünk ebben az adventben is, az ünnepet valójában már várni sem kell, mert ünnep így számunkra minden új nap. Elcsendesítjük lelkünket, imádságban hordozzuk népünket, családjainkat, egyházadat. Köszönjük, mindenható Úr, hogy jelenlétedben élhetünk! Ámen!  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Álmodók Az álom az emberi elme előtt titokzatos világ, hiába próbálták már különféle tudományok megfejteni. Álmunkban megképződhetnek előttünk félelmeink, vágyaink, frusztrációink, lelkünk legbensőbb rezdülései, amelyekről éber állapotunkban akár semmit sem sejtünk.

Heti bibliai szakaszaink sorában a fogságból való szabadulást a zsoltáros az álomhoz hasonlítja: „Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr, olyanok voltunk, mint az álmodók.” (Zsolt 126,1) Annyira hihetetlen, elképzelhetetlen és lehetetlen dolognak tűnt a szabadulás, hogy a megszabadultak ezért gondolhatták: mindaz, ami történt, álomszerű valóság. Különös, hogy éppen a következő zsoltárban olvassuk azt, hogy „akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget” (Zsolt 127,2). Az Istenre figyelő, benne bízó, az ő útján járó ember olyan szabadításokat, csodákat élhet át, mintha álomvilágban lenne, és Isten azzal ajándékozza meg az őt követőket, az Úr munkájában szorgalmasokat, hogy álmunkban is megelégíti őket. Az utolsó időkben éppen ezért lesz, hogy „fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak” (Jóel 3,1).

Isten az Ószövetségben sokszor jelenti ki magát álmokban, amelyek ítéletet és kegyelmet jelentenek azoknak, akikről és akiknek szólnak. Máté evangéliuma első és második fejezetében öt álombeli kijelentésről olvasunk, amelyek Isten különös kegyelmét jelentik ki, a szabadulást, mert elérkezett a tökéletes és egyetlen szabadító Úr: Jézus Krisztus.

Advent idejében egyetlen Megváltónk jövetelét várjuk és óhajtjuk, aki olyan nagy szabadulást szerzett, amit még álmunkban sem gondoltunk volna. Várjuk most is ezzel a hittel és reménységgel, hogy amikor eljön a végső számadás, akkor meghallhassuk kegyelmes szavát fölöttünk: „Nem halt meg, csak alszik.” (Mk 5,39)  SZETEY SZABOLCS 2021. december 12.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

Ünnepi díszeket és karácsonyi ajándéknak szánt tolltartókat készítenek hulladékból az egyik fiúcsoport tagjai

Kapaszkodót nyújtanak a gyülekezeti kapcsolatok HEGEDŰS BENCE

Csaknem kétszáz értelmi fogyatékos lakója van az őrbottyáni Juhász Zsófia Református Szeretetotthon – Fogyatékosokat Ápoló és Gondozó Intézménynek. A lakókat – amikor a vírushelyzet lehetővé teszi – rendszeresen látogatják különböző gyülekezetek tagjai, akik az évek alatt szoros kapcsolatot alakítottak ki egy-egy csoporttal. Most mindenki abban reménykedik, hogy az idei karácsonykor a látogatóknak nem kell megállniuk az intézmény kapujánál, hanem személyesen adhatják át ajándékaikat.

Lassan száz éve már, hogy a diakónia szolgálatában áll az őrbottyáni Kvassay-birtok, amelyet 1928-ban vásárolt meg Kovács J. István teológiai professzor és felesége, hogy otthont nyújtsanak megözvegyült lelkészfeleségeknek és árván maradt lelkészgyerekeknek. Három évtizednyi működés után az otthont az akkori államhatalom bezáratta. Csak három évvel később, 1960-ban nyithatta meg újra a kapuit, ám akkor már az értelmi fogyatékos és a súlyosan, halmozottan fogyatékos személyek ápolása, gondozása lett a feladata.

A Juhász Zsófia Református Szeretetotthon – Fogyatékosokat Ápoló és Gondozó Intézmény Őrbottyán szélén fekszik.

Többhektáros területén még tó is található, a parkot nemcsak a hivatásos személyzet, hanem a lakók is gondozzák. A terület központi részén található a csak „kastélynak” hívott épület. A ma üresen álló és felújításra váró, a 19. században épült úri lak volt sokáig a fő helyszíne a diakóniának. Az 1960-as újranyitás után új épületeket kellett felhúzni a növekvő létszám 16 Reformátusok Lapja

2021. december 12.

miatt, végül a kastélyépületet a 2010-es években bezárták.

Bejáratánál márványtáblák emlékeztetnek a csaknem száz évvel ezelőtti indulásra.

A szeretetotthon infrastruktúrája folyamatosan fejlődik, de új lendületet a kétezres évek hoztak. Ekkor új épületeket emeltek, lakóotthoni körülményeket alakítottak ott ki, négy-öt ágyas szobákkal, konyhával és saját fürdőszobával. Az évezred elején többek között az intézmény konyhája is megújult, és kialakították a HACCP élelmiszer-biztonsági rendszert.

LAKÓK – Jelenleg 165 lakónk van 15 gondozási csoportban – tájékoztat beszélgetésünk elején Görcsös Éva lelkipásztor, intézményvezető. Az otthon legfiatalabb gondozottja nyolcéves lány, a legidősebb pedig hetvennyolc éves férfi, az átlagéletkor közelíti a negyven évet. A lakók többsége közepes vagy súlyos értelmi fogyatékosságban szenved, ez számos esetben testi fogyatékos-

| REFORMÁTUS ÉLET |

sággal is párosul. Vannak ápoltak, akik teljesen ágyhoz kötöttek, és olyanok is, akik csak kerekesszékkel tudnak közlekedni.

– Lakóink hatvan százaléka kórházi ellátást igényel, azaz súlyos egészségügyi problémákkal és súlyos fogyatékossággal élnek – árnyalja a képet Görcsös Éva, aki már csaknem nyolc éve vezeti a szeretetotthont. – Ezért is fontos, hogy van szakápolói engedélyünk. Vért izzadunk, hogy meg is maradjon, de nagyon örülünk neki.

– Lakóink közül többen gyermekként kerültek be hozzánk, és már harminc-negyven éve itt élnek – folytatja az intézményvezető. – Az idősödés folyamatát nagyon érdekes látnia egy gyógypedagógusnak. Nekünk is szembesülnünk kell az öregedésükkel: egyikőjük például öt éve még a kerekesszékes tánc­ csoportban tologatta sorstársát, és együtt táncoltak, ma már nem képes erre. Idősödnek, és mi örülünk annak, hogy el tudjuk kísérni őket ezen az úton, és hogy nálunk teljes életet élhetnek.

GYÜLEKEZETI KAPCSOLATOK De mi is ez a teljes élet? Minden lakónak más, abban viszont mindannyian ugyanúgy éreznek, hogy vágynak más emberek társaságára, a megszokottól eltérő ingerekre, új arcokra és élményekre. Éppen ezért a szeretetotthon munkatársai igyekeznek változatossá tenni a hétköznapokat, és például egyegy kirándulással megszakítani a napok monotonitását.

Ezért is tartja kiemelten fontosnak a gyülekezeti kapcsolatokat az intézmény vezetője. Görcsös Éva elmondása szerint a legtöbb

lakócsoportnak van egy-egy pártoló gyülekezete, akik szívükön hordozzák, rendszeresen látogatják, vagy éppen vendégül látják a csoport tagjait. A legtöbb gyülekezet – és a lakók is – szeretik a „klasszikus kiszállást”, amikor a csoport tagjai egy vasárnap meglátogatják a gyülekezetet, részt vesznek az istentiszteleten, amelyen ők is szolgálnak egy kisebb műsorral, a gyülekezet pedig az alkalom után általában megvendégeli őket.

– A kiszállás mellett némely gyülekezet gyógypedagógiai kirándulást is szervez a csoportoknak. Például az egyik budapesti múzeumban van külön gyógypedagógiai program – erre ellátogatnak a gyülekezet tagjaival, együtt töltik a délelőttöt, majd a Városligetben piknikeznek. Ezek óriási dolgok nekünk – ismeri el Görcsös Éva. A gyülekezeti kapcsolatok többsége már évtizedes múltra tekint vissza, de ha új gyülekezeti megkeresés érkezik, mert például szolgálói csoport alakult a közösségben, az ismerkedős időszak után igyekeznek a megfelelő lakócsoportot megtalálni számukra. – Ilyenkor kötetlenebb napokat szoktunk tartani. A gyülekezet tagjai eljönnek, együtt kézműveskedünk, kreatívkodunk, vagy csak sétálunk a parkban. Soha nincs elég ezekből a kapcsolatokból – mondja.

KONFIRMANDUSOK ŐRBOTTYÁNBAN Neuwirth Tibor beosztott lelkésze a káposztásmegyeri református gyülekezetnek, hozzá tartozik többek között a fiatal korosztály pasztorálása. Édesanyja csaknem 25 évig dolgozott az őrbottyáni szeretetotthonban, ahol ő maga is önkénteskedett.

A Tábita csoport a svábhegyi gyülekezet tagjaival készült közös fotókat mutatja lakrészük konyhájában

2021. december 12.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

A 49 éves Vitek Ildikó már 16 éves kora óta az otthon lakója, az ő munkája a bibliai jeleneteket bemutató csempefal is, amely a főépület aulájának falát díszíti

Az ott szerzett tapasztalatok alapján döntött úgy pár évvel ezelőtt, hogy a gyülekezet konfirmáció előtt álló tagjait elviszi szolgálni a gondozottakhoz.

– Azért is mentünk, hogy a fiatalok rájöjjenek arra: amijük van, ahogy élnek, az nem természetes, és a testi egészség meg az értelem ajándék. Ennek fényében a hála a helyénvaló viszonyulás az élethez, nem pedig a versengés – hívja fel a figyelmet Neuwirth Tibor. – Amikor együtt vagyunk velük, előadjuk a kis műsorunkat, együtt éneklünk és játszunk, spontán módon ők is bekapcsolódnak az előadásba, verset mondanak vagy énekelnek.

A lelkész szerint a látogatás után mindenki feltöltődve és kicserélődve érzi magát. – Meggazdagodunk azáltal, hogy ők a maguk egyszerű módján kifejezik a szeretetüket.

CSALÁD HELYETT Az intézményvezető szerint személyes kapcsolatokból soha nincs elég, így a gyülekezeti kapcsolatok felértékelődnek. – Akinek nincs családi kapcsolata, annak nagyon nehéz, főleg, amikor jönnek az ünnepek. Mert látja, hogy az egyiket hazaviszi a családja, a másikhoz bejönnek a rokonai, és hoznak karácsonyi ajándékot, mást meg felhívnak telefonon. De akikhez nem tudnak jönni, vagy akiket nem tudnak hazavinni, szomorúak lesznek, s ezt a gondozottak és az intézmény dolgozói is érzékelik.

Görcsös Éva szerint ilyenkor óriási kapaszkodót nyújtanak a gyülekezeti kapcsolatok, mert ilyenkor mondhatják a szomorkodó lakóknak: „Neked is ott van a családod: a gyülekezet, mert testvérek vagyunk Krisztusban. Hozzád is jönnek!”

A lelkész bizakodik, hogy az idei karácsonyi időszakban nem kell teljesen bezárkózniuk az otthonba, és fogadhatnak majd látogatókat.

De bármit hozzon is a december, néhány csoport lakói névre szóló karácsonyi ajándékot kapnak majd a pártoló gyülekezetüktől, ahogy az egy családban szokás.

SVÁBHEGYIEK LÁTOGATÓBAN – Ez is óriási lehetőség. Például éppen a napokban kaptunk e-mailt a Svábhegyi Református Egyházközségtől, akik a Tábita nevű, jó képességű lánycsoportot támogatják évek óta: kérdezték, ki milyen ajándékot szeretne karácsonyra a csoportból. Megbeszéltük a lányokkal, szépen összegyűjtöttük, és elküldtük a listát – mondja Görcsös Éva.

Amikor nincs vírushelyzet, a svábhegyi gyülekezet tagjai eljönnek karácsony előtt, együtt töltenek a lányokkal egy napot, beszélgetnek, közösen énekelnek. – Ilyenkor általában hoznak ők is valamit. Vagy egy dicsőítő csapattal jönnek, vagy hoznak egy adventi-karácsonyi kis színdarabot, bábelőadást, amivel az intézmény minden lakója számára kedveskednek, így mindenki részesül abból a jókedvből, a szeretetből, ami velük együtt érkezik – idézi fel az elmúlt évek karácsonyait az intézményvezető.

–Széles skálán mozognak az ajándékok. Mivel nagyon kreativitás-orientált az intézmény, ez megmutatkozik a lányok 18 Reformátusok Lapja

2021. december 12.

Pár éve újították fel az intézmény konyháját, ahol a hét minden napján főznek a 165 lakónak

kívánságaiban is. Többen kérnek rajztömböt, színezőt, felnőtteknek való kifestőt. Hozzá színes ceruzát, papírt és hasonlókat. Megjelennek persze a lányos – parfüm, hajgumi, hajcsat és körömlakk – és a praktikus kérések is: táska, pulóver, cipő – sorolja az otthon lakóinak kívánságairól érdeklődő kérdésünkre Pethő-Korpos Orsolya, a Svábhegyi Református Egyházközség beosztott lelkipásztora.

Ha lehet, egy-egy nagyobb, közösen használt eszközhöz is segítik hozzájutni a csoportot, legutóbb például egy mosogatógép megvásárlásához járultak hozzá. – Mindig van egy

| REFORMÁTUS ÉLET |

videót vagy néhány képet, ami némiképp pótolja a személyes jelenlétet.

LÁTOGATÓBAN SVÁBHEGYEN A már több mint tíz éve tartó kapcsolat része, hogy pünkösdhétfőn a svábhegyi gyülekezet látja vendégül a Tábita csoportot. – Óriási élmény, amikor elmegyünk hozzájuk – mondja Görcsös Éva. Tapasztalata szerint a gyülekezet is várja a találkozást. – Annyira megható, amikor jönnek be a gyülekezet tagjai, egyesével köszöntenek minket, ÖNKÉNTES SZOLGÁLAT és örülnek nekünk. Van, aki egyenként A szeretetotthon fennállása óta szívesen végigpuszilja a lányokat. Ismerik őket fogadja az önkéntesek segítségét. Számos név szerint, és érdeklődnek, mi történt lelkész önkénteskedett Őrbottyánban még azóta, hogy nem találkoztak. a teológia alatt, vagy akár előtte. Az itt Görcsös Éva felidéz egy megindító jeszerzett tapasztalat indította őket később lenetet is. Néhány évvel ezelőtt történt arra, hogy gyülekezeti szinten is felvegyék a kapcsolatot az intézménnyel. A diakóniai a pünkösdi istentiszteleten. – Az intézmunkára mindig nagy szükség van a ményi lelkészünk és a gyülekezet lelkiszeretetotthonban, de a koronavírus-járvány pásztora osztotta az úrvacsorát. Már megnehezíti az önkéntesek fogadását. szinte végére is értek a sornak, amikor felálltak a mieink is, hogy részesüljenek a sákramentumból, viszont a kerekesszékes lányok nem tudtak odajutni az úrasztalához. Egyszer csak elindult a két lelkész, és odasétáltak hozzájuk, elhozták az úrvacsorát. Ha mi nem tudunk odamenni, akkor jönnek ők. Annyira bensőséges volt. Ezek az emberi kapcsolatok, gesztusok nagyon számítanak, ahogyan egy-egy gyülekezet hordoz minket, ahogyan látják, érzik, tudják, mik a korlátaink, a lehetőségeink, mik a szükségleteink.

KOPOGTATÁS NÉLKÜL

nagyobb ajándék, amit közösen kap a csapat – magyarázza.

Tavaly karácsonykor elmaradt a személyes találkozás, kapun kívül kellett átadni az ajándékokat. – De készítettünk videót a lányoknak, így köszöntöttük őket.

A svábhegyi gyülekezet minden lehetséges szempontot figyelembe véve készül az idei karácsonyra. Valószínű, hogy most is csak a kapun keresztül adhatják majd át az ajándékokat, de egy kicsit azért bizakodnak, hogy lesz lehetőség személyes találkozásra is. – Ahogy tavaly, igyekszünk idén is az ajándékok közé rejteni egy-egy személyes hangvételű

– Az intézmény névadójának, Juhász Zsófiának volt ez az ajtajára írva: „Lépj be kopogtatás nélkül!” Találó jelmondat – állítja Pethő-Korpos Orsolya. – Aki találkozik a lányokkal vagy az otthon lakóival, megtapasztalhatja, hogy olykor ők is kopogás nélkül lépnek be – akár az ember személyes terébe is. Ez meglepő vagy akár ijesztő is lehet, de azt is jelenti, hogy ők ugyanígy, kopogás nélkül adják a szeretetüket, a jókedvüket, a ragaszkodásukat is.

A lelkész a közös istentiszteletek és imádságok alkalmával úgy tapasztalta, ez az Istennel való kapcsolatukban is megmutatkozik. – Hozzájuk Jézus is kopogás nélkül be tud lépni, míg nálunk gyakran hosszan kell várakoznia az ajtó előtt. Éppen ezért úgy hiszem, a gyülekezet többet kap tőlük, mint amit mi adni tudunk nekik. Ők lelki példát állítanak elénk – vélekedik Pethő-Korpos Orsolya.

Az említett közvetlenséget magunk is megtapasztaltuk, amikor felkerestük a Tábita csoportot lakószobájukban. Éppen teázni gyűltek össze a konyhaasztalnál, amikor bekopogtunk hozzájuk. Csak egy kicsit lepődtek meg a jelenlétünkön, és három perc sem kellett ahhoz, hogy fotós kollégámat nagy szeretettel megöleljék.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD 2021. december 12.

Reformátusok Lapja 19

| INTERJÚ |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

LXV. ÉVFOLYAM,

50. SZÁM,

2021. DECEMBER 12.

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Isten meglepetése Hosszú évek óta hűséggel, szeretettel ápolja tolókocsiba szorult, súlyosan beteg férjét egy hívő asszonytestvérünk.

Dolgoznia is kell, egyéb családi gondok is szorítják, néha már a fáradtságtól, kimerültségtől sírva és kétségbeesve végzi éjjel-nappali feladatát. Felnőtt fiaira nem számíthat, gyakran még inkább neki adnak feladatot.

A közeli városban működik egy rehabilitációs otthon. Hat éve kérelmezi, hogy legalább két hétre vegyék le róla a gondozás súlyát, kapjon „szabadságot”, hogy kialudja magát, idegileg, fizikailag is fellélegezzen. Eddig még minden kérését visszautasították, mondván, hogy férje állapota szinte semmit nem javulna, így nincs szüksége a rehabilitációra.

Evangélizációs hét volt a gyülekezetben. A vendég igehirdető évek óta ismerte őket. Évente meg is látogatta a családot, ez alkalommal is így tett. Látva a súlyos, megoldhatatlan helyzetet, őszintén azt mondta: – Nagyon együttérzek veletek, de semmi megoldást nem látok. Csendesedjünk Isten elé, imádkozzunk tehetetlenségünkben. – Megtették.

Már ez a látogatás is sokat jelentett, mert az apátiába süllyedt beteg férj egészen fellelkesült, és az Úrtól kért erővel jobban együttműködött feleségével. Négy nap múlva csörgött a telefonjuk. Az egészségügyi központból hívták őket, hogy hétfőtől három hétre várják a beteget bentlakásos kezelésre, megőrzésre.

Kiderült, új vezető érkezett a központ élére. Végiglapozta a beadott igényeket. Mivel a tapasztalat szerint ilyen beteg ápolása mellett hat év után az ápoló is súlyosan megterhelődik mentálisan, némi lélegzetvételre szüksége van, úgy ítélte meg, nem hagyhatják figyelmen kívül a segélykiáltást.

A házaspárnak azonnal a hét eleji közös imádság jutott az eszébe. Hiszen imádkoztak ők mindennap. De most a lelkész baráttal is teljes tehetetlenségükben borultak Isten elé. Néhány nap múlva könnyek között élték át Isten meglepetését. Ami addig lehetetlen volt, most lehetségessé vált.

Sokan el sem tudjuk képzelni, hogy valakik ilyen problémával küzdenek. Számukra egy ilyen három hét rendkívüli ajándék. Most mehetett az asszony hat év után meglátogatni elvált fiának az ország másik végébe került kislányát.

Tízéves már a leány, az első négy évben nagyon sok szeretetet kapott nagymamájától. Szabadságot vett ki, hogy ő is testben-lélekben megújuljon, és úgy folytathassa tovább nagy feladatát.

Amikor az események örömében, hálaadásában együtt imádkoztunk testvérünkkel, felerősödött szívünkben az ige: „Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Uram!

Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő megfeledkeznék is, én akkor sem feledkezem meg rólad! Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid.” (Ézs 49,14–16)  VÉGH TAMÁS

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 400 FT

„Lépj be kopogtatás nélkül!” ŐRBOTTYÁNI SZERETETOTTHON: AZ OTT ÉLŐ 165 LAKÓ ÖNZETLENÜL ADJA JÓKEDVÉT

9 771419 856007 21050

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: .........................................................................................

Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................

Telefon (nem kötelező): ...........................................................

Aláírás: ...................................................................................

ReformátusokLapja Lapja 2019.

2021.január augusztus 6. 8.

20 20 Reformátusok





1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

| GONDOLATOK |

KINCSES KRISZTINA

Körkörös pusztaságok

A szerző újságíró, a Magyar Nemzet belpolitikai rovatának munkatársa

Illusztráció: Kapás Csilla

Az utóbbi években keresztyén ünnepeinkhez – legfőképp a karácsonyhoz – közeledve egyre nagyobb aggodalommal tölthetnek el minket az ünnepi reklámok és a streamingszolgáltatók várható kínálatai. Ez az aggodalom nem ok nélküli, bizonyára sokan emlékeznek a Netflix 2019-ben legyártott, Krisztus első megkísértése című, botrányos filmjére, amelyben Jézus Krisztust homoszexuálisként, Szűz Máriát pedig házasságtörő asszonyként ábrázolják. A két évvel ezelőtti sokkhatás óta az ideológiailag elkötelezett, keresz-

tyénellenes fősodor egymásra licitálva igyekszik minél polgárpukkasztóbb tartalmakkal gyalázni a keresztyénséget, hívők millióit sértve meg ezzel. Éppen ezért nem érhet minket meglepetésként, hogy az idei évben sem maradunk keresztyéngyalázó műsorok nélkül, hiába kellene olyan égető problémákkal foglalkozni inkább, mint a lassan két éve tartó koronavírus-járvány, az egész világra kiható migrációs válság, a keresztyénüldözés, vagy a világ különböző pontjain tapasztalható, egyre feszültebb politikai, több helyen háborús helyzet.

A norvég posta két évvel ezelőtt kezdett el ünnepi hirdetéseket készíteni karácsony közeledtével, kampányuk azóta az ország ünnepi szezonjának részévé vált. Az idei reklám azonban hatalmas visszhangot váltott ki, mivel a posta úgy döntött, legújabb ünnepi alkotásában arról emlékezik meg, hogy az ország ötven éve dekriminalizálta a homoszexualitást. A reklám tehát idén egy

férfi történetét meséli el, aki beleszeret a Mikulásba, majd a film végén a két férfi csókot is vált. „Ha azt vesszük, hogy Jézus sem volt fehér, akkor akár azt is hihetjük, hogy Szűz Máriának szakálla volt, nem?” – ezt már Riccardo Simonetti, az Európai Parlament LMBTQ-ügyekért felelős jószolgálati nagykövete mondta, majd arról posztolt közösségi oldalán, hogy egy Siegessäule nevű LMBTQ-magazin címoldalán pózol transznemű Szűz Máriaként. Mellette egy fekete férfi áll mint Jézus nevelőapja, József.

Aggasztó történetek, de még aggasztóbb az a tehetetlenségből adódó ingerképtelenség, amely a nyomukban jár. Keresztyén hitünk egy méltatlan ideológiai küzdelem eszközévé silányult, akarva-akaratlanul sodorva minket a politikai és világnézeti sárdobálásba. A keresztyénséget ugyanis minden politikai oldal felhasználja valamilyen módon, és egyáltalán nem érdek nélkül. Az egyik el akarja törölni, relativizálni akarja tanait, gúnyolódva igyekszik hitelteleníteni, a másik szomjazik a támogatására, irányítani akarja, mintha az egyháznak Istenen kívül mást is szolgálnia kéne.

Mi marad majd, ha templomaink kávéházakká, lelkészeink bűnbakokká, ünnepeink gúny tárgyává, a hívek pedig szkeptikussá válnak? Mit kell tennünk, ha a jobb és a bal kéz marionettbábuként próbál velünk mutatványokat csináltatni? Meddig szabad tűrni az evangélium meggyalázását, Jézus kigúnyolását, a keresztyén tanítások átformálását?

A keresztyén élet harcos élet. Kétezer éve állunk támadás alatt, hogy is ne váltunk volna harcosokká?

Sokszor azonban elfogy a lelki muníció; az egyetlen fegyverünk, amit kaptunk és birtokolhatunk. Az aggasztó hírek, a vészjósló folyamatok, a szélsőséges ideológiák és a vallásunkat érő folyamatos támadások alatt összeroskadó ember talán még sosem vágyott úgy a pusztába, mint manapság. Oda, ahol kiürül a fej, megtisztul a szív, megerősödik a hit.

Ahol küzdhetek a túlélésért türelemmel, tiszta fejjel, akkor is, ha fáj, akkor is, ha nem akarok, erőtlenül is bármi áron, még ha úgy érzem, már szeretni is képtelen vagyok. Soha bele nem nyugodva is elégedetten róni köreinket, mindenkinek a sajátját, összeérnek, kitaposni, véknyítani, ha kell, százszor is újra és újrakezdeni. Ki merné unalmasnak nevezni ezt az örökké kereső küzdelmet? Streamingszolgáltatók szabta, rozoga életek.  2021. december 12.

Reformátusok Lapja 21

| INTERJÚ |

Visszatért a nagyenyedi Bethlen-kastély Erdély kis Debrecenje – így nevezi Benkő József történetíró, teológus Nagyenyedet, Michael Bonbardi magyarországi topográfiája nyomán. Véleménye szerint „Enyed közönségesen a kis Debrecen névre hallgat, mivel mind lakosai számával könnyen felülmúlja a többi várost, mind a kálvinisták kiváló iskolájával is büszkélkedik, tudniillik innen sugároztak szerteszét az egyházi tanok Erdély más részeibe is.”

A középkorban szászok és magyarok által lakott mezőváros koronaékszere a középkori vártemplom és annak egyik ékessége, a Bethlen-kastély. Ez az épület hallgatagon figyelte a Kollégium épülését, a város fejlődését, a téli zsinatolást és az enyediek szórakozását. A nehéz időkben, 1940–1945 között a magára maradt Dél-Erdély magyarsága innen, az irodaházzá átalakított épületből merítette a megmaradás reményét, ez volt akkor Erdély politikai-oktatási-gazdasági szíve. Éppen ezért számít mérföldkőnek, hogy a bukaresti Restitúciós Bizottság a romániai magyar egyházakat érintő többrendbeli jogcsorbítása után olyan épületet szolgáltatott vissza, amelyik 1564-ben a református egyház születésénél is bábáskodott.

AZ ERDÉLYI TÖRTÉNELEM ŐRE Kevés olyan épület van, amelyről elmondhatjuk, hogy Erdély történelmi sorsát meghatározó események tanúja lehetett. A Bethlen-kastély ilyen. 1437-ben itt leltek menedékre az őket ostromló nemesség elől a lázadó Budai Nagy Antal és társai.

1447-ben a várkastélyban időző Hunyadi János innen keltezi egyik adománylevelét, és 1551-ben itt volt magyar kézben utoljára a Szent Korona, mielőtt a Habsburgok birtokába került.

Kastélya őrzi Dávid Ferenc református püspökké választásának mozgalmas történetét és a protestantizmus etnikai törésvonalak mentén való erdélyi osztódását. 1629-ben Bethlen Gábor fejedelem az épületet az egyháznak adományozza. A református oktatás Nagyenyedre költözésével 1662 októbere után az erdélyi magyar értelmiség itt pallérozza elméjét. 1704 gyászos virágvasárnapján, március 14-én Tiege labanc ezredes ágyúit a kastély kapuinak szegezte. Ekkor vonul vissza „Behemótnak” nevezett falai alól Pápai Páriz Ferenc professzor vezetésével a diákság a Kollégiumba és a pusztulásba, amelyből kitörve „a nagyenyedi két fűz” segítségével egyszerre vállalták a hősi halált és a közösségmegtartó küzdelmet.

Miután Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz, Gyulafehérvár a dél-erdélyi katolikus magyarok, míg Nagyenyed 22 Reformátusok Lapja

2021. december 12.

a református egyház szellemi központja lett. A kastély termei benépesültek, és 1940–1945 között Erdély egyházait, gazdaságát, közművelődését és megmaradását szolgálták. 1948ban államosították, és városi történelmi múzeummá alakították. Itt tárolták és állították ki gondosan recenzeálva a román történetírás szempontjából elfogadható anyagokat.

AZ IRODALOM, SZÓRAKOZÁS ÉS OKTATÁS SZOLGÁLATÁBAN A kastély körüli események és maga a kastély is három jelentős irodalmi művet ihletett. Jókai A nagyenyedi két fűzfa című művében emlékezett meg a hősi halált halt, majd a Kápolnadombon eltemetett bátor diákokról. Móricz Zsigmond az Erdély-trilógiájában írta le a kastélyban időző Izabella királyné búcsúját Erdélytől.

Apafi Mihály fejedelem 1662-ben döntött a kollégium átköltöztetéséről, ezután vásárolták meg a kastéllyal szemben levő Váradi-féle házat oktatási célra. Emellett igénybe vették a Bethlen-kastélyt is a vártemplom udvarán levő református paplak helyén levő házakkal együtt.

1940 után a Bethlen-kastély a dél-erdélyi magyarság irodaházává változott. Nagy Ferenc tövisi lelkész, dél-erdélyi református püspökhelyettes innen látta el egyházszervező munkáját. Mintha a kastély évszázados védelmét keresték volna a népművelést, erdélyi gazdasági életet szervező, könyvkiadást működtető magyar szervezetek is. Az addig kihasználatlan komor, vaskos falú irodái élettel telítődtek meg. Az új dél-erdélyi magyar irodalmi élet (Szövetkezés, Erdélyi Gazda) Kacsó Sándor

| INTERJÚ |

A templomerőd tömbje Nagyenyed központjában, a templom túlsó oldalán megbújó Bethlen-kastéllyal és mögöttük a kollégium hatalmas épületével

által irányított logisztikai központja lett a kastély. 1943-ban Méliusz József a Sors és jelkép című, dél-erdélyi utazási élményeiről szóló könyvében így ír a kastély lakóiról: „A Maros-parti városból irányította Szász Pál munkatársaival, köztük Kacsó Sándorral, a dél-erdélyi magyarság önvédelmi harcát, melynek során megtanulta már a magyar betű, a magyar szó s általában a magyar szellemi élet rendkívüli fontosságát.” A magyar megmaradásban való kitartó küzdelmük miatt 1945 után az erdélyi értelmiségieket internálták, köztük a nagyenyedi Burgban tevékenykedő Kacsó Sándort, Horváth Zoltánt és Vita Zsigmondot is. A zsilvásárhelyi (Târgu-Jiu) táborba 1944. szeptember 18-tól 1945. június 21-ig több enyedi értelmiségit is internáltak. Így került politikai rabokat kivégző fogolytáborba Elekes Viktor, Jarosievitz Zoltán, Nagy József, Nagy Mihály, Nagy Miklós, Vass Albert, Szigeti Béla, Füzi Sándor, Tövissy Géza, Unghy Mihály, Hámorszky Rezső, Berkessy Kálmán is, akiket a velük raboskodó Vita Zsigmond „nemzetiségünk kiválasztott bűnbakjainak” nevezett. Közülük is kiemelkedő személyiség a Bethlen-kastély szürke eminenciása, a mártírhalált szenvedett marosszentimrei és kollégiumi főgondnok, gáldtői földbirtokos, dr. Szász Pál.

A KASTÉLY ÉS TÖRTÉNELMI GYŰJTEMÉNYE A múzeum létrejötte szorosan összefügg a nagyenyedi oktatás 1662 óta észlelhető és a 18. században divattá vált igyekezetével, amely során a tanárok, jótevő adományozók és diákok előszeretettel gyűjtöttek ásványokat, ritka növényeket vagy állati fosszíliákat. Az intézmény hivatalos megnyitásának éve 1796. Alapítója Benkő Ferenc, aki J. F. Cmelin, Linné munkatár-

sának tanítványa volt. Sajnos 1849 januárjában a városra törő mócok ostromgyűrűjében a gyűjtemény java elpusztult.

Az utolsó, még akkor egyházi tulajdonban levő gyűjtemény rendszerezése 1947 augusztusában történt. Ekkor Kós Károly vizsgálta át a Természettudományi Múzeum néprajzi állományát, és a nagyon értékes gyűjtemény megóvását-népszerűsítését illetően fontos ajánlásokat fogalmazott meg. 1948ban a gyűjtemény anyagát a befogadó épületekkel, a kastéllyal együtt államosították. A kommunizmus időszaka leginkább a régészeti részt gazdagította új ásatási anyagokkal vagy a dákó-román kontinuitást „igazoló” tárlatokkal.

Az épület és a gyűjtemény visszaszerzésének bonyolult pere 1991 után kezdődött, amikor a romániai jogszolgálttás lehetővé tette az államosított ingatlanok visszaigénylését. Az Erdélyi Református Egyházkerület a nagyenyedi Bethlen Gábor Református Kollégium jogutódjaként és mint egykor a városban székelő és telkeket-épületeket birtokló egykori tulajdonos élt törvény adta jogával. A Bethlen Kollégium, a Bethlen utcai tanári lakások, a dokumentációs könyvtár visszakerült a jogos egyházi tulajdonba. Pár éve a kollégium épülete a város és az Erdélyi Református Egyházkerület együttműködésével, uniós támogatással megújult.

A Bethlen-kastély visszaszerzésének pere azonban nehézkesen haladt. Az egyház több pert is indított a műemléképület visszaszolgáltatásáért. A végeredmény kétséges volt, miután az államosított egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása 2014 után gyakorlatilag leállt, sőt, már átadott épületeket is visszaállamosítottak (Mikó, Batthyaneum). A Zilahi Református Kollégium vis�szaszolgáltatási ügyében botrányosnak nevezhető, református püspököket okirathamisítás vádjával kihallgató peres folyamat közben született meg a döntés a Bethlen-kastély visszaszolgáltatásáról eredeti tulajdonosának, a református egyháznak. Ez kivételes eseménynek számít a nagyszámú elutasított vagy soha nem is tárgyalt visszaszolgáltatási ügyiratcsomók árnyékában.

A jogi döntés ugyanakkor nem vonatkozik a természettudományi és történelmi gyűjteményekre, ezeket külön kell visszaigényelni. Az Erdélyi Református Egyházkerület az 1948-ban, az államosítás előtt készült leltárok alapján 14 ezer tárgyat igényelt vissza. A bukaresti Restitúciós Bizottság vonakodott a történelmi értékű tárgyakat visszaszolgáltatni, ezért külön fellebbviteli per indult. A dolgot nehezíti, hogy annak ellenére, hogy az épületeket és az azokban levő leltári anyagokat egységesen államosították, mégis egyenként visszaigényelni, ezért a visszaigénylő per jelenleg is folyamatban van. Pozitív bírósági döntés esetén létrejöhet egy regionálisan, sőt országosan is fontos történelmi–néprajzi, református tulajdonú múzeum.

Ezzel a visszakapott épületeket újra betöltő kiállítási anyaggal a Bethlen Gábor Református Kollégium tovább folytathatja reformátusságunk hite és nemzetisége érdekében zajló, immár 400 éves küzdelmét.  GUDOR KUND BOTOND A szerző történész, gyulafehérvári lelkipásztor, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese, a Bod Péter Alapítvány alapító elnöke

2021. december 12.

Reformátusok Lapja 23

| INTERJÚ |

KÖZÖS SIKER:

Mester és Tanítványa ILLÉNYI ÉVA

Mészáros Jázon, a Bocskai István Református Oktatási Központ Egressy Béni Művészeti Szakgimnáziumának 11. osztályos tanulója is bekerült a Virtuózok nemzetközi elődöntőjébe. A 17 éves fiú három zenésztársával képviseli Magyarországot a nemzetközi mezőnyben. A Virtuózok az első magyar fejlesztésű komolyzenei tehetségkutató műsor, amelyben idén a visegrádi négyek mellett Horvátország is részt vesz. Mészáros Jázon 7 éve játszik klasszikus klarinéton, néptáncol, úszik és éli a középiskolások hétköznapi életét. Tehetsége megkérdőjelezhetetlen, hogy merre repíti őt a talentum, még kérdés.

A Jázon görög mitológiai eredetű férfinév, jelentése gyógyulást hozó. A klarinét gyógyít?

Igen. Legalábbis az én lelkemet biztosan, és örülök, ha klarinétjátékommal mások lelkét is gyógyítom.

Kedvenc magyar klarinétművészed?

Elsőként a tanárom, Varga István. Azonban nagy tisztelője vagyok a nemrég elhunyt Kovács Béla klarinétművésznek, zenepedagógusnak, és szívesen hallgatom Rumy Balázs és Klenyán Csaba klarinétjátékát is.

Külföldi?

Több klarinétművészt is követek, leginkább francia és olasz zenészeket.

Thomas Gottschalk, a döntő egyik műsorvezetője nyilatkozta, hogy sokan különbséget tesznek a klasszikus zene és a szórakoztatás között, pedig nincs különbség. Neked mit jelent a zene?

A zene művészet. Egyfajta kifejezésforma: az érzések átadása, az emberek boldogabbá tétele, vagy legalább az, hogy megértsék azt, ami bennem van. A néptánc is épp olyan fontos számomra, mert abban az öröm mellett bánatot is közvetí24 Reformátusok Lapja

2021. december 12.

tünk. A klasszikus zenében minden visszatükröződik, sok minden kifejezhető, akár lázadás vagy mély érzelem is. Én ebben is csak önmagamat szeretném adni.

Milyen zenei műfajt hallgatsz még szívesen?

A legtöbbször és a legtöbbet klasszikus zenét hallgatok, de szívesen veszem a népzenét, népzenei átírásokat, a török és indiai muzsikát.

A népzenekedvelés mellett ott a néptánc.

Még óvodában beírattak tánctanárhoz a szüleim, mivel ki lehetett próbálni, és én megszerettem ezt a mozgásformát. Azóta, több mint 14 éve táncolok a Csillagszemű Táncegyüttesben.

Hároméves korom óta úszom is, nagyon jót tesz a tüdőnek. A fúvós hangszerek a test ritmikus szerveivel, a tüdővel és a szívvel köthetők össze, a tüdőkapacitás nagyon fontos ezeknél a hangszereknél.

A nemzetközi verseny egyszemélyes „szuperzsűrije” Plácido Domingo operaénekes-karmester. Izgulsz?

A versenynek pont az a lényege, hogy ne az izgalmakra gondoljunk, oda kell tennünk magunkat, hiszen örömből zenélünk.

| INTERJÚ |

Itt nem a megfelelési kényszer van előtérben, hanem a zene élvezete. Hiszek abban, hogy sikerülni fog, a zene élvezetével a kamerák kihozzák belőlem azt, amit eddig.

A Virtuózok zsűrijében a hazai komolyzenei élet legelismertebb képviselői foglalnak helyet. A produkciód után Kesselyák Gergely karmester, operarendező annyit mondott, a játékodból érződik, hogy „kiegyensúlyozott személyiség” vagy.

Az vagy?

Szerintem igen, bár ezt majd bebizonyítja az élet. Én bízom Kesselyák művész úr értékítéletében.

művészeti egyetemre, és ehhez most rengeteg megméretésre van szüksége, hangversenyekre, koncertekre. Jázon bejutott a legjobb négy közé, de óriási dolog volt, hogy Knyazoviczky Linett és Petrik Balázs – akik szintén tanítványaim – is eljutottak a tehetségkutató tévés fordulójáig. 250 nagyon tehetséges fiatal muzsikusból ötven versenyzőt választottak ki, és ebből a félszázból az iskola három tanulója is csodálatosan teljesített.

Bármilyen eredmény születik, az a legfontosabb, hogy a szerzett tudást és tapasztalatot senki nem veheti el tőlük.

A hazai zsűri egyik tagja, Bogányi Gergely zongoraművész a televíziós műsorban külön megköszönte a zongorakíséretet, ahogy ő fogalmazott, az „együttjátékot”. Mennyit gyakorolA nemzetközi sorozat idén a visegrádi négyek országai és Hornak közösen? vátország tehetségeit kutatja. Mit vársz a versenytől?

Mindenképpen ki kell emelnünk Miskei László nevét, ő a zonNekem az volt a nagy álmom, hogy kapjak egy kis hegedűt ebben goristánk, a korrepetitor. A megmérea műsorban. Minden más már a „finálé”. tés előtt a mi kis műhelyünkben biztos Ha nem kapok díjat, az sem fog megrázVIRTUÓZOK V4+ volt legalább ötven próbánk. Csak úgy ni, ha kapok, annak nyilván nagyon fogok engedek versenyre vagy koncertre egy örülni. Azért lépek színpadra, hogy zenélA Virtuózok a Magyar Televízió komolyzenei tehetségkutató produkciót, ha az megérett a bemutajek. A verseny csak plusz töltést ad. versenysorozata. A produkció célja tóra. Azt, hogy eljutottunk ide, kemény a tehetségkutatás mellett az, hogy műhelymunka előzte meg. A Virtuózok Református intézményben tanulsz, minél szélesebb körben ismertesse és egyfajta showműsor, olyan műsorvámilyen kötődésed van az egyházhoz? szerettesse meg a klasszikus zenét lasztást igényel, amely a klasszikus Keresztyén család a miénk. A bátyám, a a nézőkkel. 2020-ban a Virtuózok a nemzetközi színtérre is kilépett, irodalomnak a színpadra termett váltohúgom is zenél, rengeteget dolgozunk, magyarok mellett már a másik három zatát kedveli. Kovács Béla Ich begrüsse és nagyon sok a fellépésünk. Amikor visegrádi ország és Szerbia versenyzői Sie, Herr Johann Strauss című szerzeidőnk engedi, eljárunk istentiszteletre, is szerepeltek. Idén Horvátország ménye volt erre a legmegfelelőbb. tartunk közös imádkozásokat. Most csatlakozott a visegrádi négyekhez. adventben és karácsonykor biztosan A Bocskai István Református Oktafogunk közösen is zenélni. tási Központ Egressy Béni Művészeti Szakgimnáziuma 2012-ben kérte a református fenntartásba „Szuper showt mindenki tud csinálni, de tehetséges gyevaló kerülését, ezzel a Magyarországi Református Egyház rekeket csak fantasztikus tanárok tudnak nevelni” – fogallegmagasabb fokú művészeti képzését biztosítja. Ön miért az mazott Peller Mariann, a Virtuózok alapítója. Varga István Egressyt választotta? a fiatal virtuóz, Mészáros Jázon felkészítő tanára, a Bocskai 25 évesen lettem a Zeneakadémia tanára. Tavaly betöltöttem István Református Oktatási Központ Egressy Béni Művészeti a hatvanat. A főiskola előtt zeneiskolában tanítottam, egészen Szakgimnáziumának klarinétművész tanára. Amikor megkérkicsiket. És mindig mondtam, hogy a nyugdíjhoz közeledve újra deztem Jázont, ki a kedvenc klarinétművésze, kapásból önt kisebb gyerekekkel szeretnék foglalkozni, mert annál nagyobb említette. Könnyű dolga van Jázonnal? öröm nincs, mint látni a csillogó szemüket, az örömöt az arcukon, Nem csak zenében, szinte mindenben kivételes, egyedi adottahogy egy-egy hang, dallam megszólal. Sokat járom az iskoláságú, nagyon tehetséges, kreatív fiatalember. És én nemcsak kat, onnan merítek 25-30 kis diákot évente, hétéves kortól, így könnyen dolgozom vele, de minden tanár kollégámnak ilyen került hozzám Jázon is. Amióta a református egyház átvette az diákot kívánok. irányítást, azóta még megalapozottabb, még biztosabb munkafolyamatok jellemzik tanintézményünket. Olyan hátteret és infÖn nevezte be a fiatalembert a megméretésre? rastrukturális feltételeket tudunk biztosítani a gyerekeknek, amit Együtt gondolkodtunk, több szempont is vezérelt bennünket. talán kevés zeneiskola mondhat magáénak ma Magyarországon.

Kicsit a sporttal tudnám összehasonlítani, az olimpiákkal. Mi is Lett egyházzenei szakunk is. Folyamatosan részt veszünk kamahosszú távra tervezünk, azaz van egy előremutató terv, és azon rahangversenyeken, akár egyházzenével, olyan helyeken, ahol belül kisebb lépcsőfokok. Jázon tizenegyedikes tanuló, még legbefogadják a szakrális zenét, református, római katolikus, görögalább két éve van az egyetemi felvételiig. Az elsődleges célja bekatolikus templomokban is.  FOTÓ: HURTA HAJNALKA jutni a Zeneakadémiára vagy más hasonlóan színvonalas zene2021. december 12.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Recept katicákkal, gombákkal 1978 karácsonyán F. Nagy Angéle A család szakácskönyve című, mindmáig klasszikus remekében találtam rá a közismert vaníliás koszorú receptjére: 50 dkg liszt, 25 dkg margarin (inkább: vaj!), 25 dkg cukor, 3-4 tojássárgája, 1 csomag vaníliás cukor (jobb a tésztába gyúrt vaníliaaroma!) és reszelt citromhéj. A hozzávalókat összegyúrtam, de – s itt kezdődött a karácsonyi meglepetés – nem a megszokott szív, csillag és kör formákat vágtam ki a tésztából, hanem valami egészen mást. A szeretet szárnyakat adott nekem, méghozzá: katicaszárnyakat. A nagyobbacska kerek szaggató adta ki a katica testét, a kicsi a fejét, a pöttyöket én rajzoltam kiskéssel kedvenc bogarunk testére, a hat láb és a csápok is a kiskés jóvoltából kerültek a helyükre – és ugyanebből a tésztából aztán pöttyös gombákat is készítettem. Most, amikor már a második karácsonyt éljük meg szorongások, szorongattatások árnyékában, mindenkinek (a konyha körüli tehetséggel megáldott férfiaknak is!) szívből ajánlom, gyűjtsön erőt, örömet, energiát Jézus születéséből, s szerezzen sok, apró örömet szeretteinek saját készítésű, egészséges és játékos külsejű finomságokkal.  PETRŐCZI ÉVA

Péter apostol első leveléből idézünk.

Vízszintes: 1. Az idézet első része (A, Z, A, Z, V). 13. Égtáj. 14. Hajórész. 15.

Pest megyei település. 16. Semmikor. 17. Görög eredetű női név angol alakja.

19. Bór, oxigén és kálium vegyjele. 20. Liechtenstein autójele. 21. Némán bezáró! 23. Matuzsálem része! 24. Idegen filmszínház. 25. Veri. 27. Lapos. 29. Egyik évszakhoz kapcsolódó. 31. Fordított kettős betű. 32. Szaglás. 35. Kirándulás.

37. Zeneszerző, karmester, zongoraművész (Ferenc). 39. Európai főváros. 41.

Spanyol eredetű, ritka női név. 43. Egyiptomi istenség. 44. Nótázik. 45. Német író testvérpár (Heinrich és Thomas). 46. Orosz gépkocsitípus. 47. Pályaudvari felszállóhely. 48. Szemcsés anyagot osztályozó eszköz. 50. Német eredetű, francia közvetítéssel kialakult női név. 52. Jegyzettömb. 54. Himfy névjele. 56.

Az amerikai Nagy-tavak egyike. 58. Északi szarvasfajta. 59. Összetételekben istenre utal. 61. Fiatalabb fiútestvér, becézve. 63. A pillanat törtrésze! 65. Román és svéd gépkocsi jelzés. 67. Rózsa Sándor. 68. Nanohertz, röv. 69. Békés megyei város. 71. Pillanatnyilag. 73. Nobel-díjas ír költő (William Butler). 75. Berlini angolna! 76. Zenei kifejezésekben: nagyon.

Függőleges: 2. Az Ótestamentum egyik könyvének rövidítése. 3. Össze-vissza húz! 4. A Rába német neve. 5. Saját kezűleg, röv. 6. Egykori baszk szeparatista szervezet betűszava. 7. József Attila költeménye. 8. Erdőgazdasági objektum. 9.

Kettőzve: Gábor művésznő keresztneve. 10. Iszlai Zoltán. 11. Unisex becenév.

12. Fejér megyei város. 13. Az idézet második része (L, Ő, Ö, Ü, F). 17. Felbonthatatlan természetes szám.18. Henye életmódra vált. 22. Román folyó. 24. Király, röv. 26. Tanintézmény. 28. Elegyít. 30. Apróra tör. 33. A buddhizmus japán ága. 34. Játékból kivett, asztalra helyezett kártyalapok. 36. Vízszintet csökkent.

38. Kerti részlet! 40. Véradó. 42. Kézzel jelez. 44. Sámson kedvese. 45. Vízben tisztít. 47. Halfaj. 48. Francia színész (Jean). 49. Jézus küldötte. 51. Opus …, Isten műve. 53. Lábrész. 55. Ókortörténész, rabbi, könyvtáros, középiskolai és egyetemi tanár (SCHER Tibor). 57. Helyre tesz. 60. Első, németül. 62. Kellemetlen illat. 64. Szándékozik. 66. Londoni füstköd! 69. Sors! 70. Angol világos sör. 72.

Afféle. 74. Kiejtett betű. 76. Személyes névmás.

Az előző rejtvény megfejtése: „Jégjegenyék hajladoznak, jégrózsa nyit a kőfalon” (Vészi Endre: Téli zene)

26 Reformátusok Lapja

2021. december 12.

| GYERMEKEKNEK |

A belső szoba Nem Jisma volt az egyetlen, akinek fúrta az oldalát a kíváncsiág, hogy mi történhetett Zakariással a szentélyben. Aznap reggel, mint általában, sokan voltak a templomban a napi áldozat bemutatásánál. Jobbára jeruzsálemiek vagy a környéken lakók. De érkeztek távolabbi vidékről is, így gyorsan híre ment egész Izráelben, hogy Zakariás pap nem tudott megszólalni az illatáldozat bemutatása után. Hogy mi történhetett vele, senki sem tudta. Csak találgatni lehetett. Találgattak is rendesen, még a piacokon is Zakariás némasága volt a beszédtéma.

Hazaindulásuk előtt Jisma is kiment a piacra, hogy megvásárolja azt a finom gyolcsot, amit csak Jeruzsálemben lehetett kapni, és Erzsébetnek szüksége volt rá. Ha már arra járt, vett néhány kenyeret is az útra, meg egy kis szárított halat és némi fügét. A péknél persze megint csak a gazdájáról volt szó.

– Azt mondják, meg sem tudott szólalni – kezdte a pékné –, csak mutogatott, amikor kijött a szentélyből.

– Látomása volt biztosan – bólogattak a többiek.

– Ki tudja? Lehet, hogy egy új prófétát támaszt nekünk az Úr? – szólt közbe egy nagyszakállú férfi is.

– Az is lehet – halkította le a hangját egy másik, horgasorrú alak –, …hogy a Messiásról kapott hírt Zakariás. – Még halkabbra fogta a hangját, és körbe is nézett, mielőtt megszólalt.

– És azért nem beszélhet, mert Istennel jól kitervelték, hogyan zavarhatná el a Messiás a rómaiakat…

A szemekben felcsillant a remény, de a nagyszakállú lehűtötte őket: – A Messiás nem azért jön, hogy a rómaiakkal háborúzzon, hanem hogy Istenhez vezesse a népét.

A horgasorrú azonban nem hagyta annyiban: – Már hogyne törődne a rómaiakkal? Amíg ezek a tisztátalan ebek a nyakunkon ülnek, addig nem jöhet el Isten országa!

– A rómaiaknak semmi köze ehhez! Isten országa az alkalmas időben fog eljönni, akár tetszik Rómának, akár nem! – vágott vissza a másik.

A horgasorrú válaszolt valamit, de azt már Jisma nem hallotta, mert megkapta a lepénykenyereket, fizetett és elment.

De biztos volt benne, hogy a két férfi még sokáig vitatkozik a Messiáson, Isten országán meg a rómaiakon, ahogyan ez a zsidóknál szokás.

Igazság szerint Jisma is nagyon boldog lett volna, ha mihamarabb eljön a Messiás. Az Írások sokat elmondanak arról, hogyan fog ez történni, de hogy mikor, arról nem beszélnek. Így Jisma is, mint minden hithű zsidó Izráelben, abban a várakozásban élt, hogy akár már ma megjelenhet a Messiás.

Hosszú volt az út hazafelé, Jismának akadt ideje töprengeni azon, amit a piacon hallott. Tudta, hogy Zakariást hiába kérdezi, nem tud válaszolni. De annyira fúrta az oldalát a kíváncsiság, hogy csak megkockáztatta a kérdést.

– Uram, tudom, hogy nem tudsz szólni, vagy nem szólhatsz, de kérlek, bólints a fejeddel! Engedd, hadd kérdezzem meg: a Messiásról kaptál hírt a szentélyben?

Zakariás megállt a meredek úton, egy pillanatra elgondolkodott. Először mintha nemet akart volna inteni, de végül kicsit bizonytalanul igent bólintott.

Jismának a torkában dobogott a szíve, de csak megkérdezte, ami a lelkét nyomta: – És a gyermek? A ti gyermeketekről is hírt kaptál?

Zakariás nem válaszolt, csak elmosolyodott magában. Ám ez a mosoly olyan boldog és ragyogó volt, hogy Jisma biztosra vette, meghallgatta az Úr az imádságukat: hamarosan gyermeke fog születni Erzsébetnek.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2021. december 12.

Reformátusok Lapja 27

| MOZAIK |

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

HARANG eladó! Új öntésű, 725 kg-os, G hangú, füles. Érdeklődni: 06–30–728–8161, info @ha­rangontode.hu.

1%-OS HIRDETÉS

A Szenczi Molnár Albert Cserkészalapítvány köszönetet szeretne mondani mindazoknak, akik 2020-ban adójuk 1%-át az alapítványnak ajánlották, ezzel is a református cserkészmunkát segítve. Isten tegye áldottá felajánlásukat.

BIBLIAÓRA

Kedves Testvérek! Sajnálattal közöljük, hogy az egyre romló vírushelyzet miatt a nyugdíjas lelkészek szokásos, 2021. december 14-re tervezett bibliaórája elmarad. Kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket, áldásokban gazdag boldog új évet, reményteljes jövőt kívánunk. „Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lk 2,10–11) Sok szeretettel: Nagy Károly.

Eladó orgonák

rövid telepítési határidővel, 3 napos szervíz, felújítás, hangolás stb.

29 év tapasztalattal

Tel.: 06-70-284-3200 facebook.com/orgonaszerviz orgonaszerviz.hu KÉRJE AJÁNLATOMAT!

28 Reformátusok Lapja

2021. december 12.

Ismét Steinbach József a MEÖT elnöke Újra Steinbach József református püspököt választották meg a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) elnökének és Fischl Vilmos evangélikus lelkészt főtitkárnak a követ­kező ötéves ciklusra a szervezet éves közgyűlésén – közölte a MEÖT csütörtökön az MTI-vel.

A tizenegy tagegyház és további húsz együttműködő egyház, illetve egyházakhoz kötődő társadalmi szervezet által alkotott közösség mind az elnöki, mind pedig a főtitkári jelentést elfogadta, akárcsak a bizottsági elnökök idei évről szóló beszámolóit.

A MEÖT által kiadott közlemény szerint a közgyűlésen elfogadták a szervezet 2022-es költségvetését is.

Az elnök és főtitkár újraválasztása mellett Kondor Péter evangélikus püspököt, Khaled A. László metodista szuperintendenst és Magyar Marius román ortodox esperest alelnöknek, Pataky Albert pünkösdi egyházelnököt elnökségi tagnak választották meg. A háromfős felügyelőbizottságba a következő öt évre a közgyűlés Papp János baptista egyházelnököt, Szentirmai Róbert konstantinápolyi ortodox atyát és Frank Hegedűs anglikán esperest választotta – közölték.  MTI/REFORMATUS.HU

Áldás, békesség! Kedves Olvasónk!

Köszönjük, hogy hűségesen olvassa a Reformátusok Lapját, és előfizetésével hozzájárul, hogy a magyar református közösségnek hétről hétre színvonalas hetilapja jelenjen meg. Hűségét szeretnénk megköszönni és felajánlani azt a lehetőséget, hogy ha még ebben az évben megújítja előfizetését, vagy új előfizetést vásárol, a jövő évi 500 forintos ár helyett kedvezményesen 450 forintért juthat hozzá a Reformátusok Lapjához.

A világpiacon drasztikusan – több száz százalékkal – emelkedett a papír ára, valamint jelentősen növekedtek a nyomdai és postaköltségek is, emiatt szükséges a lap árának megváltoztatása 2022-ben.

Mindennap azon dolgozunk, hogy egyházunk és gyülekezeteink életéről átfogó beszámolókat, hitmélyítő írásokat, riportokat, interjúkat olvashassanak. Örülünk, hogy Ön is a Reformátusok Lapjából tájékozódik keresztyén közösségünk fontos híreiről, eseményeiről.

Bízunk benne, hogy jövőre is találkozunk a Reformátusok Lapja hasábjain. Kérjük, fizessen elő lapunkra, és ajánlja református testvéreinek újságunkat! Köszönjük. Isten áldását kívánjuk Önre és Családjára!

A REFORMÁTUSOK LAPJÁNAK SZERKESZTŐI CSAPATA

| MOZAIK |

Verses advent ULICZA TAMÁS

Az idei advent során a reformatus.hu honlap minden héten egy verssel készül az Úr eljövetelére.

A verseket Lackfi János költő írta, Rajkai Zoltán színművész szavalta el, és Szabó-Nyulász Melinda animációs rendező, illusztrátor látta el kísérő grafikával. A három művészt kérdeztük arról, hogyan dolgoztak, és milyen érzéseket keltett bennük a felkérés a feladatra.

Lackfi János jelezte, örült a felkérésnek, habár rengeteg a munkája, így úgy érezte, nem volt észszerű elvállalnia. – Viszont rendkívül vonzott a rám szabott feladat, úgy éreztem, van mit mondanom az advent, a várakozás kapcsán. Hiszen tiszta képtelenség várni Istenre, aki itt van velünk minden nap minden percében! Valahogy mégis azt szeretné évről évre, ha mind jobban fellobbanna bennünk az vágyakozás rá, ahogy egy gyümölcsnek is érnie kell, napról napra, alig észrevehetően. Épp ilyen fontos szempont volt, hogy egyre sürgetőbben hallani mindenfelől: Jézus az egységre hív bennünket. Isten nem poligám, nem háreme van, hanem egyetlen menyasszonya. Aki mi vagyunk.

Vagyis öröm, ha tudunk felekezeteken innen és túl egységben imádkozni. Ez nem valami álságos összeborulás vagy bamba önfeladás. Hanem hogy arról ismer fel a világ, mennyire szeretjük egymást. Katolikusok és protestánsok, szabadkeresztények mennyire szabadok arra, hogy egy szívvel odaálljanak Isten elé?

Hogy ne ferde szemmel sandítgassunk egymás temploma felé, hanem örömmel szemléljük, lám, ott is tesók lakoznak! Ez nagyon felemelő... Evvel párhuzamosan egyáltalán nem kell feladnunk felekezeti kincseinket, sőt, érdemes elmélyülnünk bennük, kievezni a mélyre. Miközben tudunk egymás bántása vagy a sajátságok legyalulása nélkül összekapaszkodni Isten szeretetében. Erre kaptunk meghívást.

A verseket Rajkai Zoltán színművész, a Katona József Színház színésze adja elő a videókban. – Hatalmas öröm és megtiszteltetés ez nekem. Hívő reformátusként számomra mindig öröm, ha az egyházért tehetek bármit is, és örülök, ha előadóművészi mivoltomban is számítanak rám. Másrészt nagyon szeretem Lackfi Jánost és a verseit, a személyiségét, a humorát.

Rajkai Zoltán azt is kifejezésre juttatta, hogy mind a négy vers módfelett megpendített benne valamit. – Nekem erősen rezonál a lelkem arra a látásmódra, ahogy János látja a világot, és arra, ahogyan ezt játékosan, humorral, egyúttal találóan, tömören és mindezt hittel átitatva megfogalmazza. Egyszerűen szólva, testvérinek érzem, rendkívül rokon lelkek vagyunk. Minden sorát értem, mindegyikkel tudok azonosulni, vagy inkább minden sorát tudom interpretálni. Értem, hogy miről szól, hogy miért fogalmaz így, hogy ebben mik a mélységek és a magasságok, hol van benne humor, bármilyen más mélység vagy tartalom. Nem tudom, hogy más kollégák hogyan látják, de szerintem Lackfi jó költő, és jó költőknek a verseit mindig hálás feladat mondani.

A versekhez a varázslatos animációkat Szabó-Nyulász Melinda animációs rendező, illusztrátor készítette. – Nagyon

szeretem Lackfi verseit, már vártam, mit fog írni. Azt tudtam, hogy lesz benne humor, és arra voltam kíváncsi, a vallás és a humor hogyan találkozik a szövegben.

Aztán megkapta a szöveget, és azzal a céllal kezdett neki a munkának, hogy ne nyomja el a sok grafikai elem a verset, ezért kezdetben az volt a terv, hogy egyetlen grafika jelenik meg, de az túl statikus lett volna, és talán éppen ezért zavaró.

– Így jött aztán az ötlet, hogy a grafika önmagába visszatérő mozgású legyen, folyamatos, megnyugtató ringás. Nehézség volt, hogy nem választhattam ki egyetlen elemet, hanem azt kellett kitalálnom, hogyan tudok egy sűrített gondolatot kifejezni a grafikával, amely a teljes versről mesél. Ezért azt gondoltam, a grafikát picit kiemelem a szövegből, hogy ne pontosan azt lássuk a képen, amit hallunk a szövegben. A látvány, illetve a vizuális világ pedig az én grafikai stílusom, önmagamat adom – ebből adódik a képi megjelenítés.

A versek az adventi vasárnapokon jelennek meg a reformatus.hu oldalon, természetesen visszamenőleg is megnézhetők.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ 2021. december 12.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat, presbitereket és kántorokat mutatunk be. Ezúttal Czentnár Simon református lelkipásztorral beszélgettünk. letében elválaszthatatlan egymástól a hit és a tudomány, de nincs külön elmélet és gyakorlat sem: csak az értette meg Isten Igéjét, akinek a Szentlélek az életét is átformálta. E felismerések a személyes bibliaolvasásomra, valamint szolgálataimra, illetve oktatói munkámra is hatottak.

Arra biztatom hallgatóimat, hogy bátran építsék életüket és szolgálatukat Isten szavára – ez az egyetlen biztos alap az életünkben.

Czentnár Simon szülei révén felvidéki, illetve Borsod-Abaúj-Zemplén megyei gyökerű, ő maga már Budapest nyolcadik kerületében nőtt fel, a család negyedik gyermekeként. Szolgálatát beosztott lelkészként az őt felnevelő BudapestJózsefvárosi Református Egyházközségben kezdte 2016-ban, miután elvégezte a teológiát. 2020 óta házas.

3

1

Beosztott lelkésze a Pesthidegkúti Református Egyházközségnek, adjunktusa a Károli Gáspár Református Egyetem Rendszeres Teológiai és Ökumenikai Tanszékének. Mit jelentett önnek oktatóként visszatérni a Károlira?

A Hittudományi Kar oktatói és hallgatói is nagy szeretettel fogadtak. Már a doktori képzés alatt lehetőségem adódott az oktatásra, 2020 őszétől pedig egykori témavezetőm, Békési Sándor tanár úr utódjaként folytathattam a munkát a tanszéken. A tanár úrral folytatott személyes beszélgetéseink, közös gondolkozásunk azóta is sokszor ad ösztönzést a tanításban. Oktatóként tudatosítanom kell a tanítás és kutatás felelősségét, máskor pedig szinte egy vagyok a hallgatók közül: velük együtt átélem a felfedezés és tanulás izgalmát. Persze nem nehéz így éreznem, hiszen korban is közel állok hozzájuk.

2

Ebben az évben doktorált. Lelkészi szolgála­ tá­ ban tudja-e alkalmazni a Kálvin János Szent­ írás-értelmezéséről folytatott kutatásai ered­ményeit?

Kálvin János Isten előtti alázattal és azzal a bizalommal olvasta a Bibliát, hogy annak egészében Krisztus megváltó munkája ragyog fel. Szemlé30 Reformátusok Lapja

2021. december 12.

Újra kötelező a maszkviselés a zárt tereken, de a templomokat még látogathatjuk.

Volt-e kedvező tapasztalata a korlátozásokról? Éppen a vírushelyzet közepén kerültünk feleségemmel a pesthidegkúti gyülekezetbe. Nagyon bátorító látni, hogy a közösség tagjai a korlátozások ellenére is számontartják egymást – ha máshogy nem lehet, telefonon vagy interneten. Emellett az online jelenlét új eszközökkel is segíti a missziót és diakóniai szolgálatot. Voltak, akik az online ifjúsági óráinknak köszönhetően csatlakoztak a közösséghez. Néhány idősebb testvér most tanulta meg használni az internetet, így azok is csatlakozhatnak az alkalmainkhoz, akik nehezen mozognak.

4

A felsoroltak közül melyiket tartja a legfontosabbnak, és miért?

A közösség szerepének felértékelődését. Aki a korlátozások alatt nem kereste a gyülekezetet, könnyen elhitte, hogy anélkül is lehet élni, hiszen sokan amúgy sem járnak gyülekezetbe. Mások felismerték: a közösség Krisztus teste, hitünknek szerves része, és még jobban becsülni kezdték a lelki alkalmakat és a személyes találkozásokat.

5

Mi a hobbija, hogyan kapcsolódik ki?

Amikor sikerül időt szakítani a pihenésre, a feleségemmel meglátogatjuk a családunkat, illetve Pesthidegkút és Hűvösvölgy környékén kirándulunk, rácsodálkozunk a hónapról hónapra változó teremtett világra. Néha zenehallgatással, olvasással, rajzolással vagy más alkotómunkával pihenek.  HEGEDŰS BENCE, FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD