Reformátusok Lapja 2021/47. szám by Reformátusok Lapja

LXV. ÉVFOLYAM,

47. SZÁM,

2021. NOVEMBER 21.

LAPJA

REFORMÁTUSOK

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 400 FT

Egy éve várt szolgálat ÖRÖMMEL ÉS KÍVÁNCSISÁGGAL KÉSZÜL A NYÍRI GYÜLEKEZET A RÁDIÓS ISTENTISZTELETRE

9 771419 856007 21047

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Tartsd hálás emlékemben szüntelen azon örök szeretetet, mellyel valál, vagy és leszesz, és mellyel szent Fiad, a Jézus viseltetett hozzánk, váltságul adván magát érettünk; hogy én is testvéreimet tekintsem és szeressem az emberekben; hogy az ellenem vétőkhöz engesztelődéssel forduljak; a szenvedők felé a vigasztalás és segedelem keresztyéni készségével siessek.  TOMPA MIHÁLY (1817–1868)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu) Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Mb. felelős szerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (zila.teodora@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu) Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu) Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.

Címlapfotó: Kalocsai Richárd

INTERJÚ • 6. Újra találkoztak a Gekib képviselői | Gulyás Dórával, a Zsinat Ifjúsági

Osztályának osztályvezető-helyettesével beszélgettünk INTERJÚ • 8. „Istendicséretre ösztönöz a sok gyönyörűséges ének” | Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke az új énekeskönyv kulisszatitkairól AKTUÁLIS • 12. Egy éve várt szolgálat | A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Nyíriből közvetíti a november 21-i istentiszteletet a Kossuth Rádió INTERJÚ • 16. „Csak egy van, aki jó” | Sipos József református lelkipásztor lassan öt éve segíti az „elfelejtett” gyerekeket GONDOLATOK • 21. Egy író kálvinistasága | T. Németh László írását ajánljuk REFORMÁTUS SZEMMEL • 22. „Muszáj türelmesnek lenni” | A Magyar Református Szeretetszolgálat ózdi irodájában jártunk

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAIL-CÍMEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2021. november 21.

Reformátusok Lapja

| AZ IGE MELLETT |

XI. 21. VASÁRNAP

XI. 22. HÉTFŐ

XI. 23. KEDD

XI. 24. SZERDA

STEINBACH JÓZSEF

(2) „…amikor különféle kísértésekbe estek…” (Jak 1,1–8) Már az első keresztyéneket is sok kísértés zaklatta. Ma is testvéri közösség és közélet, egyház és világ, emberi kapcsolatok, anyagi javak, érdekek mind kísértéssé lehetnek, miközben hajótörést szenvedhetünk a hitben. Nincs az életnek területe, amelyet ne használna fel a gonosz arra, hogy támadjon bennünket (2). Erősítő, bátorító üzenet hangzik számunkra: a kísértés a hitünk próbája, mert miközben megállhatunk e próbák között, hitünk erősödik, életünk egyre állhatatosabb, látható cselekedeteiben is hitelesebb lesz. Áldott bizonyosság tudni, hogy az Úr nem engedi el a kezünket a kísértések idején, miközben egyre hibátlanabbak és tökéletesebbek leszünk a Jézus Krisztus napjára (2–4). A kísértések közepette azonban folyamatosan, kételkedés nélkül könyörögnünk kell, hogy az Úr adja meg nekünk a bölcsességet, az erőt, a szabadulást. Jézus Krisztus győzelmet szerzett nekünk minden kísértés felett, mert ő legyőzte a gonoszt. Kételkedés nélkül hozzá meneküljünk minden kísértő próba között, minden lehetetlen helyzetben, nem fogunk csalatkozni! (5–8) Zsolt 96  96. zsoltár (12) „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart…” (Jak 1,9–18) A kísértés folyamatos, szünet nélkül ostromol általa a gonosz, elég egy gyenge pillanat, már el is buktunk. Saját kívánságaink által csalogatva esünk kísértésbe, a kívánság megfogan, bűnt szül, és az kiteljesedve halált nemz (14–15). Kívánságainkat mindig tegyük Isten akaratának mérlegére. Ha ez nem történik meg, már csak azt vesszük észre: halálosan elromlott minden… Rettenetes, hogy még a legszentebb ügy mögött is saját gyarló kívánságainkról van szó. Aki a kísértés idején kitart, elnyeri az élet koronáját. A teljes Írás összefüggésében megfordíthatjuk az üzenetet: mivel Jézus Krisztusban már elnyertük az élet koronáját, e bizonyosságunk a sokféle kísértés idején is megtart bennünket az Isten iránti hűségben (12). Isten az egyetlen, aki nem visz a kísértésbe, de ha a saját vágyaink kísértésbe kényszerítettek minket, csakis ő szabadíthat meg minket (13). E bizonyosság megtapasztalta és mindenkor vallja: a jó és tökéletes, az örök ajándék az Úrtól származik (17–18). Mondjuk ki (16): amit nem az Úr kezéből fogadtunk el – engedve a kísértésnek –, az tönkrement a kezeink között. Boldog, aki az Úr uralma alatt él, az ilyen ember a kísértés idején is megáll, Ura erejével, miközben saját – Istennek kedves – kívánságai is kiteljesedhetnek… Zsolt 97  97. zsoltár (27) „Tiszta és szeplőtlen kegyesség… meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban…” (Jak 1,19–27) Személyes emlékeim vannak arról, ami alapján megértettem ezt a bibliai verset: „Az a tiszta kegyesség, amikor meglátogatjuk az árvákat meg az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizzük magunkat a világtól.” Édesanyám fiatalkora, gyerekkorunk idősek gondozásával telt. Ők ott éltek velünk, félig kész családi házunk egyik szobájában, és hosszú évek múlva ott is haltak meg. Anyánk képtelen volt otthonba adni a család időseit, noha aktívan, munkahelyen dolgozott, mellette ellátta őket is. Öcsémmel együtt rég kirepültünk otthonról, amikor elment a család öregjeinek utolsó tagja, apám is meghalt, és anyám szó szerint is beleöregedett az idősgondozásba, az ágytálazásba, a mosdatásba… Alázattal, hittel végezte ezt a szolgálatot. Soha, egyetlen igét nem idézett ehhez, nem igazolta magát a Bibliával. Csak akkor láttam indulatosnak őt, amikor a gyülekezetben a szeretetszolgálatról beszéltek olyanok, akik soha, egy évet sem ápoltak, saját házukba befogadva, senkit sem. „Kit látogassak még meg árvát, özvegyet meg nyomorultat?” – kérdezte tőlem ilyenkor. „Sajnálom, hogy nem sikerült tisztán megőriznem magam, mert közben sokszor elfáradtam, belefáradtam, és az életem is ráment!” Közben szolgált tovább, hűséggel… Zsolt 98  98. zsoltár (13) „…az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.” (Jak 2,1–13) A mindennapokban látszik: Isten irgalmas szeretete valóban diadalmaskodott-e rajtunk, kiemelve minket a kárt vallott ítélet mélységeiből. Akiben valóban az Isten üdvözítő irgalma munkál, az irgalmas az embertársával is. Rajtunk azokkal kapcsolatban kéretik számon az irgalom, akik között élünk. Az irgalmasság folyamán Isten szeretete mozdul bennünk, amely csakis jót akar az ember egész valójának. Isten szeretete az élet teljességét munkálja bennünk. Ezért irgalmatlanság minden, ami sorvasztja az életet, szomorúvá, nehézzé, reménytelenné teszi. Hányszor vezet bennünket, az irgalmat emlegetve is, az irgalmatlanság, a

Reformátusok Lapja 2021. november 21.

| AZ IGE MELLETT |

másik tesztelése, megalázása, kifárasztása. Irgalmatlan, akivel csak addig lehet jóban lenni, amíg egyetértesz vele. Az irgalmatlanság egyik módja a személyválogatás. Isten nem személyválogató, de valljuk meg bűnbánattal: világunkban csak a személyválogatás működik, Isten népén belül is… Az Isten ítélete irgalmatlan lesz ahhoz, aki nem cselekedte meg azt az irgalmasságot, amit megcselekedhetett volna. Az irgalmasság azonban diadalmaskodik az ítéleten. Az Isten szeretete győzedelmeskedett – Jézus Krisztus váltsághalála által – azon az ítéleten, amely mindannyiónknak járna. Csak ez az isteni szeretet válthat meg és szülhet újjá igazán az irgalomra. Zsolt 99  99. zsoltár (17) „…a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” (Jak 2,14–26) Pál hangsúlyozta: egyedül hitből él az igaz ember (Róm 1,17). Az ember hit által lesz igazzá Isten előtt (Róm 3,28), a Jézus Krisztusba vetett hit által (Gal 2,16). Ez azt jelenti: hitemből következik a krisztusi szeretet jó cselekedete, de nem azért, hogy üdvözüljek, hanem azért, mert üdvözültem. Vagyis az élő hit mindig azonnal cselekszi az emberszeretet adott alkalomból fakadó tetteit. Az élő hit eleven, ellentmondásos és nehéz helyzetekben is éli és hiteles cselekvésével is hirdeti Jézus Krisztus megváltó cselekvését. Hit és cselekedet ugyanannak az – ingyen kegyelemből kapott – üdvösségnek egy-egy oldala, egységben. Amikor pedig élő hittel kezdhetünk el élni a mindennapokban, akkor döbbenünk rá, mennyire kegyelemre szorulunk. Az élő hit cselekszik, életté formálja Jézus Krisztus könyörülő szeretetét. Közben belátjuk, minden cselekvésünk kegyelmi kiegészítés után kiált, miközben a világ megváltásra szorul, mert bármihez nyúlunk, tökéletlenséget tapasztaltunk, és segítő cselekvésünk csak újabb bajokat tár fel… Zsolt 100  100. zsoltár (1) „…ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk.” (Jak 3,1–12) A tanítóknak Jézus Krisztus evangéliumát kell hirdetniük. Áldott az a tanító, aki az Isten Igéjéből felragyogó, könyörülő isteni szeretetről szól mindenkor. Mivel sokan vagyunk tanítók, egyházban, világban, halljuk meg a mai ige intését. Halljuk meg, és rettenjünk meg! Ez a megrettenés csendesítsen el bennünket, ráébredve arra, nem kell mindig szólni, sokkal-sokkal többet kell hallgatni, figyelni, csendben lenni (1,19). Szólni nagy felelősség! Valamibe önhitten belefecsegni pedig súlyos bűn! Minden szavunkkal hatunk. Milyen lélek munkál bennünk, amikor szólunk? A nyelvről azt mondja az ige: ez a parányi szerv a gonoszság egész világa (6): olyan „parányi tűz”, amely erdőket éget fel; olyan méreg, amely kínok között végez beszélővel és kibeszélttel egyaránt; olyan „apró piszok”, amely kárhozatosan beszennyez mindent, mint egy apró tintacsepp az egész tiszta mosást (5–8). Barth Károly írja: legtöbb szavunk üres és barbár szó! E megrettenés megtérésre hív: csak akkor szólaljunk meg, ha Isten Lelke indít bennünket, és így erővel, szeretettel és józanul tudunk szólni (2Tim 1,7), és bármiről tanítunk, abban Jézus Krisztus megváltó szeretete munkál. Zsolt 101  101. zsoltár (13) „Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek?” (Jak 3,13–18) A szó gondolatból fakad, a gondolat bölcsességet hordoz, a bölcsesség a lélekre, a szívre vall, ahogy Jézus mondja, a szív teljességéből szól a száj (Mt 12,34). Az ige kétféle bölcsességet különböztet meg: a felülről való, krisztusi bölcsességet (17) és a testi, földi, gonosz bölcsességet (15). E megkülönböztetésben figyelmeztet az üzenet: a gonosz bölcsesség is bölcsességnek tűnhet, vagyis elkápráztathat, lehet lenyűgöző és mégis gonosz, életveszélyes. Bonhoeffer mondta: a világ nagyjait gonosz erők veszik körül. A testi bölcsességről még árnyaltabban szól mai igénk. Aki kesereg, irigykedik, viszálykodik, önhitten dicsekszik, ügyes trükkökkel – az igazságra hivatkozva – ejt át másokat, annak bölcsessége földi, testi és ördögi (14–16). A felülről való bölcsesség (17–18) mindent bölcs szelídséggel tesz (13). Akit Jézus Krisztus újjászült, mer szelíd lenni. A szelídséghez felülről való erő kell, Istentől kapott biztonság, bizonyosság és nyugalom. Jézus Krisztusban adatik nekünk a szelídséghez szükséges erő, amely egyben minden boldogságunk forrása, s egyedül képes másokat is boldoggá tenni. Zsolt 102  102. zsoltár

XI. 25. CSÜTÖRTÖK

XI. 26. PÉNTEK

XI. 27. SZOMBAT

2021. november 21.

Reformátusok Lapja

| INTERJÚ |

ösztönözni a fiatalokat, hogy az új lakhelyükön is keressék a gyülekezeteket és azt az ifjúsági csoportot, ahova szívesen mennek. Fontos ugyanakkor megszólítani az idősebb korosztályt is, hogy ők is nyissanak a fiatalok felé. Mit tud tenni a Gekib a jövő egyházáért? Hogyan tud a Gekib a valódi igényekre válaszolni? Mivel a Gekib tagjai hosszú ideje nem találkoztak, a mostani alkalom kissé eltért a korábbiaktól, a személyes találkozás öröme volt a meghatározó. A csoportmunkák tematikája is az volt, hogy miként lehet szorosabban együttműködni, hol lehet és kell folytatni az ifimunkát. Elsősorban a kapcsolatépítésben tudjuk egymást segíteni, nem megfeledkezve a lelki oldaláról sem, hiszen ilyen értelemben nincs távolság, nincs határ, mint ahogy az imaéjjel is ugyanakkor van az egész Kárpát-medencében. A Gekib-találkozón nemcsak örülünk egymásnak, de megosztjuk a tapasztalatainkat is, olyan működő módszereket veszünk át egymástól, amelyeknek köszönhetően jobban bevonhatók a fiatalok az egyház munkájába; mivel ezen a fórumon sok nézőpont találkozik, így a legjobb megoldások is itt születnek. A legtöbb ifjúsági szervezet törekszik arra, hogy online is megszólítsa a fiatalokat. Nemcsak klasszikus istentiszteleteket közvetítenek a fiataloknak, hanem a kvízektől kezdve az interaktív beszélgetéseken át sok mindent, és a konferenciákat is online tartják. Célunk, hogy felélesszük az elmúlt években elmaradt programokat. Az egyik ilyen a Konfi+ nevű esemény, amely elsősorban a konfirmáció utáni korosztálynak és a velük foglalkozóknak kínál majd segítséget és találkozási lehetőséget.

Újra találkoztak a Gekib képviselői Ismét megszervezte éves tanácskozását a Generális Konvent Ifjúsági Bizottsága (Gekib). A Kárpát-medencei református ifjúsáILLÉNYI ÉVA gi szervezetek vezetői, lelkészei az ifjúsági munka fellendítéséről, az együttműködések további lehetőségeiről tanácskoztak. A (Gekib) találkozóján olyan emberek találkoznak, akik akarnak tenni a jövő egyházáért. Gulyás Dórával, a Zsinat Ifjúsági Osztályá nak osztályvezető-helyettesével beszélgettünk. Mostanában a fiatalok sokszor arra panaszkodnak, hogy soha nem volt ilyen nagy a szakadék a generációk között, ezért is maradnak el a fiatalok a gyülekezetekből, istentiszteletekről. A Gekiben is úgy látják, hogy nehéz megszólítani a Z-generációt? A Gekib a református fiatalok bizalmi hálója. A találkozóra most is sokfelől érkeztek résztvevők az anyaországból és a határon túlról is, olyan szervezetek képviselői, akik nap mint nap szembesülnek a fiatalok problémáival. Valóban egyre inkább érezhető a lemorzsolódás a fiatalok körében. Régóta látjuk, hogy bár elég sok fiatal konfirmál a gyülekezetekben, utána mégis eltávolodnak az egyháztól. Ennek egyik oka, hogy a fiatalok továbbtanulnak, elmennek a szülővárosukból. A mi feladatunk arra 6

Reformátusok Lapja 2021. november 21.

Milyen a tökéletes ifjúsági munkás? Kommunikál, mediál, zenél, jól prédikál? Ezek így együtt és egyben nagyon hasznosak. Fontos, hogy képezze magát, nyitott legyen az újdonságok iránt, de természetesen ne tévessze szem elől az elsődleges célt, az evangélium átadását. Fontos cél lehetne, hogy a gyermekek szívében már kisgyermekkorban kialakuljon a missziós tudat, hogy a rászoruló társaik segítése ne kötelesség, hanem szívből és szeretetből adódó belső igény legyen. Valóban, a gyerekeket minél kisebb korban meg kell ismertetni a segítségnyújtás örömével, ha nem is direkt módon – a szülő a példamutatásával is sokat taníthat a gyermekének. A Csillagpont korosztálya is közel áll a szívemhez. A fiatalok maguk jelentkeznek, hogy mikor lesz a rendezvény, ez is azt mutatja, hogy van rá igény, nem hiába dolgozunk. Vannak fiatalok, akik vágynak arra, hogy Istenről halljanak, hogy a saját szolgálatukkal is kifejezzék a hitüket, és továbbadják az üzenetet. 

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

MOLNÁR AMBRUS

Viszonyítás az örökkévalósághoz A szerző református lelkipásztor

Vitéz Ferenc, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem oktatója, irodalmár egy cikkében a közéletből származó sajtófotókról értekezik. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy „Hazudik-e a sajtófotó?”, azaz milyen a közéleti fénykép valósághoz való viszonya. Azt írja: „egy kép ma már nem azért készül, hogy meggyőzzön az esemény valóságosságáról, hanem azért, hogy hatást gyakoroljon ránk. Nem arról van szó, hogy az esemény fotója meghamisítja az eseményvalóságot (tehát nem hazudik), hanem arról, hogy befolyásolja a valóságról alkotott képet (tehát manipulál, véleményt közvetít, véleményalkotásra késztet, elhallgatással dezinformál).” A vizuális kommunikáció igen fontos helyet foglal el az életünkben nap mint nap. A mások vagy magunk által kiemelt képi pillanatrész önmagában is

„Így lehet abból a legfontosabb kisképből, hogy egy gonosztevőt kivégeznek a kereszten, mert hazug módon királlyá tette magát (vö. Lk 23,38), a tágabb kontextus alapján az örökkévalóság üzenete..” jelentéssel bír. Viszont ahogy Vitéz Ferenc rámutat, a kis kép végső értelme és jelentősége attól függően változhat, hogy ismerjük-e a hátteret, azokat az információkat, amelyek nincsenek rajta a képen. Mert azok akár teljesen módosíthatják a jelentést. Bennünket is fenyeget, hogy az életünket, a világot és Istent fényképszerűen értékeljük. A helyes viszonyítás nélkül kiemeljük a számunkra fontos pillanatokat, és a valóság többi részét letakarjuk. Ez életveszélyes. Jézus a Hegyi beszédben következőket mondja: „Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Mt 7,22–23) Jézus olyanokról beszél, akik azt gondolják, hogy minden rendben van velük. Azért hihetik így, mert az életük jól megválasztott részletei ezt jelzik számukra. Ha csak az életünk kis képkockáira figyelünk, akkor könnyen félreértésekbe bonyolódhatunk. A rossz olykor jónak is tűnhet. De a jót

is értékelhetjük ellentétesen. Így még olyan kijelentésekhez is eljuthatunk, hogy Jézus baloldali volt, mert ezreket lakatott jól. Vagy Jézus jobboldali volt, mert megerősítette a mózesi törvényt, azaz ragaszkodott a „hagyományhoz”. Miközben mindkét képkocka önmagában igaz, a Biblia teljessége alapján tudjuk, hogy Jézus országa nem ebből a világból való, nem emberi pártot vagy filozófiát képvisel. Aki nem jól akar lakatni, hanem rámutat halandóságunkra. Aki a törvény értelmét helyreállítja, és megmutatja, hogy új szívre van szükségünk. Ő maga a testté lett Isten, aki bűnbánatra és megtérésre hív. Így lehet abból a legfontosabb kisképből, hogy egy gonosztevőt kivégeznek a kereszten, mert hazug módon királlyá tette magát (vö. Lk 23,38), a tágabb kontextus alapján az örökkévalóság üzenete. Hiszen a nagykép megmutatja, hogy „Isten előre elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, [...] őt Isten feltámasztotta, feloldva a halál fájdalmait, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt.” (ApCsel 2,23–24) Tűnhet úgy, főleg kívülről, hogy a helyes Isten-ismeretnek és a keresztyén hit megélésének, a Krisztusról szóló bizonyságtételnek nincs igazi következménye. A keresztyénekkel és a nem keresztyénekkel is megtörténhetnek ugyanazok itt, ebben a világban. Jézus halála és feltámadása megmutatja, hogy mindennek a végső értelmezési kerete az örök élet és az örök kárhozat. Legyen Isten és az ő szava, a Biblia a mi személyes viszonyítási keretünk! Lássuk és értelmezzük az életünket, a tetteinket folyamatokban, sőt, az egész világ menetét szemléljük az örökkévalóság felől! Miközben sokszor becsapjuk magunkat és egymást, a valódi értelemre, a helyes viszonyításra van szükségünk. Minden e világi híreszteléssel ellentétben ne csupán az életünk kis képkockáira figyeljünk, hanem lássuk azokat egy nagyobb egész részeként. Isten történetének részeként, a bűneset–megváltás–utolsó ítélet fényében. Mert így nyeri el az életünk igazi értelmét és jelentőségét. Ha nincs ez a tág és biztos viszonyítási keret az életben, akkor a jó és a rossz felcserélődhet, és minden összekeveredhet. És ennek az idejét éljük most.  2021. november 21.

Reformátusok Lapja

| INTERJÚ |

„Istendicséretre ösztönöz a ILLÉNYI ÉVA

„Az egyházzene összeköt.” „Zenével is lehet szolgálni.” „A Zsoltárok a Bibliának az az Isten által sugalmazott könyve, amelyet eleve éneklésre adott a híveinek azzal, hogy őt így kell dicsérni. Erről nem mondhat le egyetlen keresztyén ember sem. Hozzánk, reformátusokhoz is közel kell állnia a zsoltároskönyvnek: olvasva és énekelve is.” Csak néhány gondolat azoktól a zenetudósoktól, akikkel mostanában beszélgettem. November 21-én a Kálvin téri templomban hálaadó istentiszteletre kerül sor, az új énekeskönyv bemutatójára, ahol Fekete Károly püspök hirdeti az Igét. Az új énekeskönyvvel több mint tízéves munka fejeződött be. A munkafolyamatokról és műhelytitkokról beszélgettünk Fekete Károllyal, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökével.

Az elmúlt hónapokban szinte minden interjúalanyom hangsúlyozta, hogy nagyon várja az énekeskönyvet. Beszélgettem olyannal, aki részt vett a munkafolyamatokban, mint Papp Anette egyházzenész vagy Pölcz Ádám nyelvész, aki tanít a kántorképzőn is. Mindannyian egybehangzóan azt mondták, már nagyon érett, hogy elkészüljön. Amikor először a kezébe vette az új énekeskönyvet, mire gondolt? Nagyon jó érzés töltött el, mert hosszú várakozás után nagy adósságot törlesztettünk. Hálás vagyok Istennek, hogy nem hiába dolgoztunk a Liturgiai és Himnológiai Bizottság tagjaival a szerkesztésen. Gyülekezeti istentiszteleteink és különböző alkalmaink gazdagodhatnak meg az új dallamok és szövegek segítségével. Énekeskönyvünk a tartalmával és a megjelenésével egyaránt felzárkózott az európai protestantizmus elmúlt években kiadott énekeskönyveihez. Örömmel forgatom, és Isten dicséretére ösztönöz a sok gyönyörűséges ének. Az új énekeskönyvünk nemcsak megújult tartalommal, de megújult beosztással is segíteni kívánja az éneklés liturgikus funkcióját, az adott istentisztelet rendjének és az egyházi év ünnepi időszakainak megélését. A korábbi változat ötvenöt, legritkábban használt énekének kivételével fellelhető az előző énekeskönyv teljes énekanyaga. Emellett kétszáztíz új éneket is tartalmaz. A korábbi 512 énekből csak azt a mintegy félszáz éneket hagytuk ki, amelyek hetven év alatt sem tudták megszerettetni magukat velünk. Az énekcsoportokra osztott számozással, amely az énekanyag további bővítésére hív – hiszen még vannak a csoporton belül kiadó számok – azt szeretnénk ösztönözni, hogy az énekeskönyv ügyének gondozása, a használat közben megmutatkozó további alakítás ne várasson olyan hosszú ideig magára, mint ahogyan az most történt. A megújult beosztással az éneklés liturgikus funkcióját kívánjuk segíteni az istentiszteleteinken, hogy az adott istentisztelet rendjét és az egyházi év ünnepi időszakait jobban lehessen követni. Ezért rendeztük egyházi énekeinket három nagy fejezetbe: zsoltárok, dicséretek, bibliaköri énekek. A fejezetek belső tematikus egységei szabadabb keret8

Reformátusok Lapja 2021. november 21.

be kerültek, hogy könnyebb legyen a szövegek gazdagságát fölfedezni. Nagyon vártuk már azt is, hogy a dallamok minden éneknél megjelenjenek. A kevéssé ismert, ám értékes tételeknél szöveg- és dallamigazítással próbáltuk növelni azok használatának jövőbeni esélyeit, illetve kiegészítettük az énekeskönyvet már ismert és igényelt, valamint az eddigi énekanyagot témában és stílusban gazdagító új énekekkel. Szinte minden fejezet elején szerepelnek az adott témához, ünnepkörhöz ajánlott, oda kapcsolódó zsoltárok. A zsoltárok átszövik az új énekeskönyvet, és reméljük, ez éneklésünk és imádságos életünk gazdagítását szolgálja a jövőben. Sok hasznos dolgot találhat az új református énekeskönyvben az is, aki eddig nem járt templomba, hitünk alapjaival is megismerkedhet az énekeskönyv segítségével. Hitünk alapja az üdvtörténet, amelyet az egyházi esztendő évről évre felidéz, és ezzel emlékezni és emlékeztetni tanít. Az egyházi év ünnepei gyökeresen meghatározzák a munka, a pihenés, a megállás, az egymásra figyelés rendjét, azaz az élet ritmusát és az emberi élet minőségét. Énekeskönyvünk is segít tudatosítani: ünnepeinkkel Krisztust valljuk és ünnepeljük, és általuk tanúvallomást teszünk Urunkról. Tanúvallomásunk eszköze az imádság. Régi református énekeskönyveink évszázadokon át közöltek az énekek mellett imádságokat is az egyéni és családi elcsendesedéshez. Az 1948-as énekeskönyvben nem volt imádságos fejezet. Mi most újra visszahoztuk. A közölt imádságok kapcsolódnak az ünnepekhez, az istentiszteleti alkalmakhoz és a hét napjainak megszenteléséhez. Barta Zsolt lelkipásztor biblikus, teológiailag átgondolt, igényes szavú imádságai külön ékkövei énekeskönyvünknek. Az elmúlt tíz év munkája, gondolom, vitákat is szült a szerkesztők között… Csupa elkötelezett, szakmailag felkészült, az egyházzene ügyéért tiszta szívvel és művészi érzékenységgel munkálkodó tagja volt és van a bizottságnak. Soha nem kerékkötés, akadékoskodás szülte a vitáinkat, hanem a mélységes hitbeli és szakmai felelősségérzet, hogy megfontoljuk, milyen

| INTERJÚ |

sok gyönyörűséges ének” „A zsoltárok átszövik az új énekeskönyvet és reméljük, ez éneklésünk és imádságos életünk gazdagítását szolgálja a jövőben.”

2021. november 21.

Reformátusok Lapja

| INTERJÚ |

dallam- és szövegminőségű éneket adunk gyülekezeteink szájába. A kompromisszumok megtalálásához döntő segítség volt, hogy a 2010 márciusában a Zsinat által adott szerkesztési szempontrendszer első pontját érvényesítettük, amely kimondta: az új énekeskönyv legyen tudományos alapú, de gyakorlati igényű. A tudományos kutatásból leszűrt tendenciák, tanulságok jelenre adaptálását tartsuk fontosabbnak, mint a hiányzó tudományos forrásközlések pótlását. A gyülekezetszerűség maximális tiszteletben tartására törekedtünk.

„Aki erre időt és energiát szán, aki igazán akarja, aki érdeklődikiránta, annak az erőfeszítését megáldja a Szentlélek és megajándékozza megújulással!” Digitális formában az enekeskonyv.reformatus.hu oldalon érhető el az énekeskönyv, illetve mobiltelefonos applikáció is készült hozzá. Utóbbival elsősorban a fiatalokat célozták meg? Elképzelhetőnek tartja, hogy istentiszteleten valaki a mobilapplikációt használja? Természetesen. Sőt, már a korábbi énekeskönyv is le volt töltve sok telefonra. Mivel a nyomtatott énekeskönyvek megfelelő példányszámú elterjedése időbe fog telni, ezért mindenképpen fontos a mobiltelefonos applikáció. Készül az énekeskönyv anyagának digitalizált változata is, amely megkönnyíti az énekek kivetítését, istentiszteleti lapok elkészítését. Sokan mondják, hogy az egyházi élet megújulásra szorul. Az új énekeskönyv lehet-e Isten eszköze egyházunk és gyülekezeteink megújulásában? Minden korosztályra szüksége van Istennek, és a megújulásnak mindig ára van. Kellek hozzá én is. A változás-változtatás igényt tart ránk. A Szentlélek eszköztára kimeríthetetlen, amelyben benne van az új énekeskönyv is. Egyházi életünk egésze megújulásának kulcsát abban látom, hogy engedjük-e felgerjeszteni magunkban a megismerés vágyát (vö. 2Tim 1,6). A közöny, az érdektelenség, a fásultság, az unalom ellene hat mindenféle megújulásnak. Akarom-e igazán megismerni Jézus Krisztust, a Szentírást, a keresztyén tanítást, az énekeinket, az istentiszteletünk logikáját, az egyházunk történetét. És még sorolhatnám… Hajlandók vagyunk-e erőfeszítést tenni ezeknek a kincseknek, örökségünknek az átvételéért? Aki erre időt és energiát szán, aki igazán akarja, aki érdeklődik iránta, annak az erőfeszítését megáldja a Szentlélek, és megajándékozza megújulással. Az újat abban éri tetten, hogy élettel telik meg az egyháziassága, elkezdi otthon érezni magát a gyülekezetben, értelmet nyernek számára az Ige szavai, magáénak érzi az énekeinket, imádságainkat, liturgiánkat. 10 Reformátusok Lapja

2021. november 21.

A zsoltárok, dicséretek énekelt imádságok, az összes emberi érzést bemutatják a haragtól a kétségen át Isten dicsőítéséig. Az sem mindegy, hogyan szólaltatjuk meg őket. Szakemberek azt is megfogalmazták, hogy jó lenne, ha a gyülekezetek nemcsak az ismert énekeket énekelnék, hanem nyitottabbá válnának az új vagy újabb megismerésére. Az új énekek zömmel a bibliaköri énekek fejezetében kaptak helyet. Ilyenek például a népdalzsoltár-feldolgozások, a 20. századi modern zsoltárparafrázisok (például Gryllus Dániel és Pálhegyi Dávid énekei), ezek kapcsolódási pontok lehetnek a fiatalabb nemzedékeknek. Talán az sem véletlen, hogy a november 21-i hálaadó istentiszteleten olyan neves énekesek éneklik a dicséreteket, mint Sebestyén Márta, Gryllus Dániel és Gryllus Vilmos, valamint Molnár Ferenc Caramel. Nekünk bárhol és bárki által vállalható, értékes énekkincsünk van. A neves énekesek felkérése tudatosan történt, és ökumenikus nyitottsággal. A népdal és egyházi ének kapcsolata, kölcsönösen ihlető hatása a zenetörténet széles kutatási területe, amelynek mindkét területen járatos megszólaltatója a római katolikus Sebestyén Márta. Molnár Ferenc Caramel a törökszentmiklósi református iskolából indult, és számára is ismerős a református énekek világa. Az evangélikus Gryllus-testvérek zsoltárparafrázisaiból néhány található az új énekeskönyvben, de az evangélikus korálok is kedves, közös örökségünk. Történelmi énekeskönyveink énekei kölcsönösen hatottak egymásra, és mindig voltak átfedések repertoárjainkban. Sokszor hallani azt a kritikát is, hogy a hívek éneklése kissé „megfáradt”. Az új énekekkel könnyebb „dolguk” lesz a kántorképzőknek, kórusvezetőknek? A tanulás mindig erőbevetést igényel. Nem mindegy, hogy ki és hogyan motivál, hogyan kelti fel az érdeklődést az új énekek megtanulására. Az énektanítás nem véletlenül lett hosszú évek óta a kántorképző tanfolyamok tantárgya. Most minden leleményességre és lelkesedésre szükség lesz. Sokat vártunk arra, hogy ezt kamatoztassák kántoraink, karvezetőink, énektanáraink. Remélem, mindent megtesznek azért, hogy felgerjesszék az énektanulás iránti vágyat! Hitünk megélésének az egyik legfontosabb területe a zene: a közös éneklés, az orgona hangja, amelyek betöltik a templom terét. Hogyan jelent meg az ön életében a zene iránti érdeklődés, és miért épp az orgonát választotta? Gyermekkoromban szinte naponta hallottam édesapámat harmóniumozni, mert Tornyospálcán akkor még nem volt orgona. Itt tanultam meg bánni a billentyűkkel. Sokat hallottam tőle Albert Schweitzerről, aki nemcsak afrikai betegeit gyógyította, hanem elindította a régi barokk orgonák hangideáljának mozgalmát, és orgonareform-mozgalmat indított a mechanikus traktúrájú műemlék hangszerek megmentéséért. Amikor tizenkét éves koromban Kabán már igazi orgona mellé ülhet-

| INTERJÚ |

„A gyülekezeti élet élénkítése, az istentiszteletek élőbbé tétele folyamatos feladatunk.” tem, tudtam: ez lesz az én hangszerem, amely azóta is a zenei hangzás teljességének élményével ajándékoz meg. Olvastam egy interjúban, hogy a középiskolában oszlopos tagja volt a Kollégiumi Kántusnak, és tehetségesen orgonált. Komolyan foglalkozott önnel az iskolában Karasszon Dezső orgonaművész. Tanulmányai során megcsillant annak a lehetősége is, hogy az orgonatanszakra felvételizik, miért választotta mégis a teológiát? Miskolci orgonatanulmányaim idején évente egy-két orgonistahely volt a Zeneakadémián, jelentkező meg sokszorosan több. Számomra az istentiszteleti életben való szolgálat volt a cél, amit én nem a hangszertanulás útvonalán, hanem a gyakorlati teológiai tanulmányok, azon belül a homiletika és a liturgika tudománya felől értem el, amiben a korábbi zenei tanulmányaim csak segítségemre voltak.

Püspökké szentelésekor azt nyilatkozta, hogy a gyülekezeti élet élénkítését, megújulását, az istentiszteletek élőbbé tételét tekinti fontos feladatának, mert ez az, amire óriási szükség van. Mindez azt a célt szolgálja, hogy „aki közénk tartozik, érezze: jó reformátusnak lenni, jó reformátusként élni az életünket” – nyilatkozta ezt 2015-ben. Hogy látja, sikerült? Jó ma reformátusnak lenni? Református hitemet nem cserélném fel semmilyen más hitre. A gyülekezeti élet élénkítése, az istentiszteletek élőbbé tétele folyamatos feladatunk. A világjárvány most még meg is nehezítette a dolgunkat, de rávilágított arra, hogy a bibliai üzenet, a lelki tartalom, az igehirdetés semmivel nem pótolható. A Krisztus-közép nem hiányozhat, mert akkor nincs mit körülvennie a többi istentiszteleti elemnek. Amikor ezek harmóniája megvalósul, akkor ott jó református istentiszteletet ünnepelni.  FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA 2021. november 21.

Reformátusok Lapja 11

| AKTUÁLIS |

Egy éve várt szolgálat HEGEDŰS BENCE

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Nyíriből közvetíti a november 21-i istentiszteletet a Kossuth Rádió. A két leányegyházközséggel is rendelkező gyülekezet a 16. században alakult, azóta pedig már több mint harminc lelkipásztor szolgált a nyíri, füzérkomlósi és hollóházi reformátusok között. A nyíri gyülekezetet tavaly is felkérték a rádiós szolgálatra, de a koronavírus-járvány második hulláma elmosta a lehetőséget. Idén újra megkeresték őket.

Évszázados múltra tekint vissza az a gyakorlat, hogy a Nyíriben szolgáló református lelkipásztor vezeti a szomszédos Füzérkomlós és a határ menti Hollóháza református gyülekezeteit is. Mindhárom gyülekezetnek saját temploma és önálló presbitériuma van, és anyagilag sem függnek egymástól. Külön alkalmakat tartanak, de néha-néha „összejárnak” a gyülekezeti tagok. Legutóbb például nyáron, háromnapos hitmélyítő csendességen találkozhatott egymással a három gyülekezet, de a már hagyományosnak számító adventi koncert is közös alkalom.

HOLLÓHÁZA A porcelángyáráról elhíresült Hollóháza csupán három és fél kilométerre fekszik a szlovák határtól. Az üzemben egykor ezerkétszázan is dolgoztak, mára ez a létszám hatvan főre apadt. A porcelángyár boltját vezette egykor Farkas Zoltán, akivel a nyolc12 Reformátusok Lapja

2021. november 21.

száz fős község református temploma előtt találkozunk. A ma már nyugdíjas férfi még jól emlékszik arra, amikor a rendszerváltás előtt Petró Béla református lelkipásztor felhívására összeszámolták a katolikus többségű falu reformátusait. – Hetvenhét főt írtunk össze akkor. Tiszteletes úr pedig mondta, hogy szeretne nekünk istentiszteletet tartani 1989 karácsonyán. Egy régi iskolai teremben gyűltünk össze – idézi fel emlékeit a presbiter. Ekkor merült fel először a gyülekezetben a templomépítés gondolata, amit Hollóháza első embere is támogatott: a falu elején, egy kis utcában fekvő telket ajándékozott a helyi reformátusoknak. A telekre Csongrády János budapesti építész egy kereszt alaprajzú, apró templomot tervezett, amelynek építéséhez 1993-ban fogtak hozzá. – Igazi közösségi munka volt – mondja Farkas Zoltán. Felidézi, hogy a gyülekezet tagjai a közeli erdőből hordták

| AKTUÁLIS |

A hollóházi református gyülekezet temploma Csongrády János tervei alapján épült

FÜZÉRKOMLÓS Hollóházától délkeletre fekszik Füzérkomlós. A háromszáz fős településen a legutolsó népszámláláskor a lakosság mintegy húsz százaléka vallotta magát reformátusnak, közülük nagyjából húsz-huszonkét fő az, aki rendszeresen részt is vesz a tíz órakor kezdődő vasárnapi istentisztelteken. Az 1800-as évek elején épült templom teljesen megújult ebben az évben. A tizenötmillió forintos kormányzati támogatásból új tetőszerkezetet és tetőborítást kapott az épület és a torony is, valamint kívül-belül újrafestették. A templom új padlót is kapott, a mennyezet pedig lambériaborítást, valamint kilenc festett fakazettát. A templomszentelésre idén már nem kerül sor a felfutó koronavírus-járvány miatt, de még nincsenek is készen teljesen a felújítással. Hátravan még az ablakok cseréje, valamint a szószék koronájának felújítása is. A koronát korábban a fiókáit saját vérével tápláló pelikán fából faragott alakja díszítette. A

össze a templom építéséhez szükséges termésköveket, majd vésték őket formára. A mediterrán hangulatú, kis bazilikára emlékeztető templom szögletes kupolát is kapott, szentelésére 1996 szeptemberében került sor. Azóta minden vasárnap délelőtt kilenc órakor gyűlnek össze itt istentiszteletre a hollóházi reformátusok. A hetvenkét fős gyülekezeti létszám az elmúlt harminc évben huszonkét főre csökkent, de a közösség lelkesedése töretlen. Az évek alatt a templom és környéke folyamatosan szépült és fejlődött: haranglábat építettek a két, Erdélyből kalandos úton a gyülekezethez került harang számára, amelyeket később elektromosan vezérelhetővé alakítottak át. Vida Sándor debreceni kovácsmester először csillárt, majd kaput, kerítést, végül szószéket készített a gyülekezetnek, ettől az évtől kezdve pedig padfűtés teszi komfortosabbá a téli alkalmakat. Talán nincs is másik gyülekezet az országban, ahol az úrvacsorát hollóházi porcelánból készült kehelyből vehetnék magukhoz a bűnbocsánatra vágyó hívek, vagy szintén hollóházi porcelánból készült keresztelőkancsóból csöppenne a csecsemők fejére a keresztvíz.

jelenlegi ablakok helyére pedig szintén református szimbólumokat ábrázoló, színes, többrétegű üvegek kerülnek majd fa keretben, amelyet a Zempléni Egyházmegye építési támogatásának, illetve egy presbiter nagyvonalú adományának köszönhetően valósíthat meg a gyülekezet. – Jól megmutatta a gyülekezet összetartó erejét a felújítás – mondja Vidumánszki Erzsébet presbiter, a gyülekezet pénztárosa, miközben végignéz a száz ülőhelyes templomon. Mint kiderül, a közösség aktív szerepet vállalt a felújításban, például ők csiszolták és festették újra a templom padjait. – Sőt, még katolikus testvérek is segítettek, nagyon boldogok vagyunk – vallja be az asszony, az öttagú presbitérium egyedüli női tagja. Elmondja, hogy bár nem Füzérkomlóson született, de már negyven éve a településen él, és nagyon szereti a falut, akárcsak a református templomot. – Sokfelé járok a világban, annyi sok szép 2021. november 21.

Reformátusok Lapja 13

| AKTUÁLIS |

„Igyekszünk megőrizni a régi dolgokat, amelyeket elődeink hagytak ránk.” (Orbánné Verók Zsuzsanna)

„Sok szép templomot és más csodát láttam, de mindig alig várom, hogy újra itt legyek ebben a közösségben.” (Vidumánszki Erzsébet)

templomot és más csodát láttam, de mindig alig várom, hogy újra itt legyek ebben a közösségben – vallja Vidumánszki Erzsébet.

1579 nyarán kezdte meg a szolgálatot a faluban – mondja Orbánné Verók Zsuzsanna.

NYÍRI

RÁDIÓS ISTENTISZTELET

Füzérkomlóstól alig két kilométerre fekszik a háromszázötven fős Nyíri, ahol a reformátusok aránya a lakosságban – az emberek saját bevallása szerint – eléri a negyven százalékot. Olvasóinknak ismerős lehet a település és az ott szolgáló lelkipásztor, Orbánné Verók Zsuzsanna neve, ugyanis két évvel ezelőtt közöltünk riportot annak apropóján, hogy a gyülekezet a régi parókiaépületet vendégházzá alakította át. – Mire megnyithattunk volna, beütött a koronavírus – kezd bele az értékelésbe a lelkész. A gyülekezet eleinte ifjúsági szállásként szerette volna működtetni a vendégházat, de a vírushelyzet miatt elmaradtak az iskoláscsoportok és a gyülekezeti kirándulások is. – Muszáj volt más útvonalon is elindulni, ezért különböző szálláskereső oldalakon is fenn vagyunk, elsősorban onnan érkeznek a vendégeink – újságolja a lelkész. Elmondja azt is, hogy ebben az évben kicsit későn indult a szezon, de utána szinte mindennap volt vendég a parókiából lett vendégházban. A gyülekezet szomorúságára a koronavírus-járvány miatt eddig szinte kihasználatlanul állt a tavaly felújított gyülekezeti ház, amelyet 2020 januárjában adtak át. – Jött a vírus, így a legnagyobb fagyban sem mentünk fel a templomból, mert azt mondták a testvérek, hogy mivel az kisebb, zárt terem, akkor inkább, ha hideg is, de maradjunk a nagyobb légterű templomban. A Nyíri Református Egyházközség 1804-ben épült templomában – szemben a hollóházi vagy a komlósi templommal – még nincs padfűtés. A nyíri gyülekezet büszke arra, hogy eddig harminchárom lelkipásztor szolgált már közöttük. – Gönc és Vizsoly közelsége is közrejátszhatott abban, hogy Nyíriben viszonylag korán volt már református lelkész Kápolnai Máté személyében, aki

De nemcsak a lelkészek számára, hanem arra is büszke a gyülekezet, hogy november 21-én Nyíriből szólhat Isten Igéje a Kossuth Rádió hullámhosszán. Az éteri szolgálatra Orbánné Verók Zsuzsanna már közel egy éve készül. – Eredetileg tavaly jött volna a rádió hozzánk, ugyanígy, év vége felé, de végül lemondták, mert sokan megbetegedtek a stábból, ezért inkább budapesti és Pest megyei gyülekezetekből közvetítettek istentiszteletet – idézi fel a történteket a lelkész. – Másfél hónapja újra felhívtak, hogy most lenne lehetőség, mi pedig szerettünk volna részese lenni ennek – teszi hozzá. Orbánné Verók Zsuzsanna bevallja, hogy a prédikáció már készen van, alapja pedig ugyanaz az igeszakasz lesz, mint amelyre a tavalyit felépítette volna. Az az ige nem eresztett – szúrja közbe a lelkipásztor. Hozzáteszi, hogy a gyülekezet kicsiny kórusa is vállal szolgálatot ezen a jeles vasárnapon. A lelkészen kívül természetesen a gyülekezet is készül a rádiós istentiszteletre, lelkiismeretesen gyakorolják az énekeket, hogy „rádióképes” legyen az előadás. Rendkívüli dolognak érzik, hogy egy határ menti, hegyek között megbúvó egyházközség, mint Nyíri és két társgyülekezete megmutathatja magát, hírt adhat magáról, hogyan igyekeznek az itteniek Istenhez hűségesek lenni, a gyülekezet közösségéhez való tartozásukat megélni. A november 21-i vasárnap nemcsak a rádiós szolgálat miatt lesz különleges, hanem azért is, mert rendhagyó módon Hollóházán és Füzérkomlóson elmarad az istentisztelet. – Megkértem az ottani testvéreket, hogy jöjjenek át Nyíribe, legyünk együtt ezen az alkalmon.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

14 Reformátusok Lapja

2021. november 21.

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

A tökéletes szó megtévesztő lehet a következő igében: „...az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen.” (2Tim 3,17) Hibátlanságot, erkölcsi tisztaságot, sőt bűnnélküliséget feltételezünk arról az emberről, akire azt mondják: tökéletes. Ezek szerint el lehetne érni a tökéletességet? A szó nem feddhetetlenséget jelent, hanem azt, hogy eredeti céljának és rendeltetésének megfelelő és alkalmas ember, és hozzáteszi, minden jó cselekedetre felkészített. Nem kevesebbet tűz ki célul a levél írója, minthogy igazi emberré váljunk, akik embertársainkra figyelünk, és észrevesszük a segítés, a jó cselekvésének alkalmait. Senki nem tökéletes, egyedül Isten, mi, teremtményei nem érhetünk föl hozzá. Lehetőségünk mégis, hogy Jézus Krisztus követésében járva, Jézus maga vonzzon és emeljen, növeljen, hogy hozzá hasonlítsunk, és olykor még önmagunk szintje fölé is érjünk. Erre készít a szüntelen tanulás és gyakorlás. Az egykori tanítvány, Timóteus az akkor elérhető írásokból tanult, azokból a szent iratokból, amelyek akkor hozzáférhetők voltak. Nyilvánvalóan az ószövetség bizonyos tekercsei nek szövegei ezek görög fordításban (Szeptuaginta). Erre utal az apostol: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre.” (2Tim 3,16) Mi bibliánkban így olvassuk: teljes írás. De tudjuk, hogy akkor még nem volt teljes, lezárt, kanonizált Ó- és Újszövetség, ahogyan azt mi ma a kezünkben tarthatjuk. Más fordítások ezért például így adják elénk ezt a verset: „Minden Írás, amit az Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az érvelésre, a feddésre, s az igaz életre való nevelésre.” (Szent István Társulat) Az eredeti görög szöveg mindkét fordítás lehetőségét megengedi. A lényeg mindkét értelmezésben azonos: Isten kijelentette magát választott embereinek, prófétáknak, azoknak, akik leírták. Természetes, hogy azt úgy fogalmazták meg, ahogyan az adott történelmi korban és ismereti, tudati szinten képesek voltak befogadni. Ezért a Szentírás Isten kijelentése, de emberi megfogalmazásban. Az írások magukon viselik koruk és ismeretük korlátait, ezért kell küzdeni, hogy meg is értsük üzenetét. Hasznos akkor is, ha valaki csak művelődni akar, hiszen meghatározó ismeretanyag van benne. Nem érti az irodalmat, művészetet, sokszor még a közmondásokat sem, aki nem ismeri az Írásokat. De belőlük Isten szól az emberhez, ha Szentlelke megérinti az olvasót. Felkészít, és nem hibátlanná, tökéletessé, de alkalmassá tesz az igazi életre. 

IMÁDKOZZUNK!

Nálunk sokszor csak beszéd, nálad azonban örök élet beszéde van, Uram! A kettő közötti különbség ki sem fejezhető emberi szavakkal. Üres szavaink súlytalansága terheli lelkiismeretünket. Könyörülj rajtunk, megnyitjuk magunkat előtted! Mert valljuk a hittel kimondott szó erejét, legyen az igehirdetés vagy csendes bizonyságtétel, legyen az teli stadionokban kiáltott szó, vagy haldokló ágyánál elhangzó suttogás. Uram, annak titka nálad van, hogy hogyan lesz az emberi szóból igehirdetés, hogyan érint meg egy szó vagy egy mondat embereket. Nem a titkot keressük, hanem azt, akié a titok! És végtelen hála van a szívünkben, mert bár porból lett a testünk, és azzá is lesz, sok sebtől fáj a lelkünk, mégis alkalmas eszközök lehetünk kezedben arra, hogy örök élet beszéde áradjon általunk! Legyen áldásod az idén felszentelt lelkipásztorokkal! Ámen!  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

„Az Úr országol” E hétre rendelt zsoltárainkban egymás után háromszor olvassuk: „Uralkodik az Úr!” (Zsolt 96,10; 97,1; 99,1) Az egész teremtettség, láthatók és láthatatlanok zengik és hirdetik a nagy, hatalmas és minden istennél nagyobb Úr uralmát és erejét. Ítélete igazságos, kegyelme kifogyhatatlan, hűsége végtelen. Csodákat tett és tesz, nem csupán népével, hanem minden néppel és nemzettel. Ő egyedüli, valódi Úr és Isten, királyok királya. Nem olyan, mint a bálványok, amelyeknek nincs hatalmuk, erejük, szavuk, nem teremtettek semmit, hanem emberek teremtették és alkották őket. Isten uralmának, királyi hatalmának, felségének e világon történő meghirdetésére, kinyilvánítására nem az Úristennek van szüksége, hiszen uralmának nincs és nem lesz vége. Egyrészről Isten népének hitből fakadó kötelessége, hogy szívből jövő új énekkel Isten uralmát megénekelje és kihirdesse, tanúbizonyságot tegyen róla e világban; másrészről reménységünket és hitbizonyosságunkat viszonylagos, mulandó, értékvesztett világunkban saját magunk számára is újból és újból meg kell fogalmaznunk. „Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk.” (Zsolt 95,7) A babiloni fogságból való hazatérés jövőképe, a romok megvigasztalása az, hogy abban a reménytelen helyzetben is van, aki kimondja és hirdeti: „Milyen kedves annak az érkezése, aki örömhírrel jön a hegyeken át! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik!” (Ézs 52,7) Pilátus is Jézus királyságát akarja kivizsgálni, de Urunk ezt mondta neki: „Az én országom nem e világból való.” (Jn 18,36) Krisztus a vállán hordozta uralmát, és e királyság növekedésének nem lesz vége (vö. Ézs 9,5–6) Szenci Molnár Alberttel valljuk mi is: „Az Úr országol és regnál nagy jól.” (RÉ 99,1)  PAP FERENC 2021. november 21.

Reformátusok Lapja 15

| INTERJÚ |

„Csak egy van, aki jó” HEGEDŰS BENCE

Évente tucatnyi gyermeket hagynak magára szüleik a kárpátaljai kórházakban. Az „elfelejtett” gyerekeket lassan öt éve segíti Sipos József református lelkipásztor és önkéntesekből álló csapata, akik naponta látogatják, fürdetik, pelenkázzák őket, majd játszanak is velük annak ellenére, hogy nem szívesen látják őket az intézményekben. A közösségi médiában tizenháromezer követőjük van, ahol akad, aki a személyiségi jogokért jobban aggódik, mint a gyermekek életéért. Sipos Józseffel beszélgettünk.

Amellett, hogy református lelkészként szolgál a kárpátaljai Tiszakeresztúron, ön a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet vezetője, illetve a Kegyes (Kárpátaljai „Elfelejtett” Gyermekek Segítése) Jótékonysági Alapítvány igazgatója is. Azé az alapítványé, amely a kórházban „felejtett” gyermekekről igyekszik gondoskodni. Hogyan került kapcsolatba az „elfelejtett” gyermekekkel? Öt évvel ezelőtt Mikulás-napi adománygyűjtő akció után jutottunk el a nagyszőlősi gyermekkórházba egy vállalkozóval és néhány társunkkal. Itt már évtizedes probléma volt az, hogy vannak anyák, akik miután megszülik a gyereküket, egyszerűen otthagyják őket a kórházban. A gondot csak tetézi, hogy az ukrán gyámügy sincs a helyzet magaslatán, nem tudnak mit kezdeni az otthagyott gyerekekkel. A kórház nővéreinek nem az a dolguk, hogy őket gondozzák, idejük sem lenne rájuk, így szinte teljesen magukra vannak hagyva. Ezt látva kezdtünk el kiépíteni egyfajta állandó szolgálatot. Eleinte csak egy munkatársunk tudott ott lenni velük napi szinten, de ma már eljutottunk oda, hogy két kórházban, Munkácson és Nagyszőlősön, időnként nyolc ember is dolgozik naponta a gyerekek között. 16 Reformátusok Lapja

2021. november 21.

Mit csinálnak a Kegyes Jótékonysági Alapítvány önkéntesei a kórházakban? Reggel bemennek, kezükbe veszik a gyerekeket, megfürösztik, tisztába teszik, rendbe rakják őket, és játszanak velük. Eléggé el vannak hanyagolva ezek a gyerekek, akár egy nap után is. Hétvége után meg pláne! Két évvel ezelőtt Nagyszőlősön az egyik folyosót a kórház engedélyével leválasztottuk, és ott csodálatosan szép, ingergazdag babafoglalkoztató szobát hoztunk létre, ahol a munkatársaink egész nap tudnak játszani a gyerekekkel, amíg a kicsik ki nem buknak a fáradtságtól. Munkácson most készül ugyanilyen babaszoba, pár hét múlva át is adjuk. Kik és miért hagyják el saját gyereküket? Jellemzően roma anyák, többen sátoros cigánytáborban laknak. Ők többek között szociális és lakhatási problémák miatt nem viszik haza a gyermeküket. De nemcsak csecsemőket hagynak magukra, hanem egy-két éves gyerekeket is. Amikor eljön a tél, megduplázódik az ottfelejtett gyerekek száma. Ugyanis nyáron egy pólóban is el lehet lenni, de ha eljön a tél, az anyák behozzák

| INTERJÚ |

a gyereküket egy ilyen téli menedékhelyre, hogy ne fagyjanak meg. Most a koronavírus miatt a kórház még kevésbé szívesen fogadja ezeket a gyerekeket, és a gyámügy sem tudja hova vinni őket, megy a hercehurca. Most is van egy ilyen eset: egy kétévesen hat és fél kilós kislányt a kórház hazaadott az anyjának. Utánamentem a cigánytáborba, ahová sem a rendőrök, sem a gyámügy nem szívesen megy ki, és a vezetőjük engedélyével megkerestem a családot. Kiderült, hogy a tábor szélén egy háromszor három méteres fatákolmányban él az anya két gyerekével meg a nagymamával. Innen nagy nehézségek árán visszavittem a gyereket a kórházba, de ez a lépés sem a gyámügynek, sem a kórháznak nem tetszett. Sokan ítélkeznének ilyen helyzetben. Így van. Viszont hogy megértsük, bele kellene látnunk a romák gondolkodásába. Amellett, hogy az anyagi haszonszerzés is motiválja a szülőket, hogy sok gyereket vállaljanak, majd magukra hagyják őket, le nem mondva róluk, megkapva értük a szociális segélyt, akadnak olyan szituációk, amikor nem ez áll a gyerekek elhagyása mögött. Mondok egy konkrét esetet.

günk senkitől. Egy tizenháromezer fős, valódi lelki közösség áll mögöttünk, sok civil ember, akik napról napra látják a munkánkat, és támogatnak bennünket vallási hovatartozás nélkül. Van azért, akinek jóra fordul a sorsa a gyerekek közül? Istennek hála, több ilyen történet is van, például legutóbb Janóé. Őt a tavalyi advent táján vittük be a kórházba. Tizenegyedik gyermeke volt egy roma anyának, akinek két év alatt három terhessége volt. Egy egyszobás, lakásnak nem nevezhető épületben éltek. A kisfiút végtelenül lesoványodva (kétévesen hatkilós volt), életveszélyes állapotban vittük be a kórházba. Az anyja hivatalosan lemondott róla, így gyorsan tudtunk neki segíteni. Öt hónap alatt életerős kis gyerekké kupálódott ki. Közben elindult a gyámügyi eljárás, és az örökbefogadási listán következő ukrán család örökbe fogadta, így ők egy szép, egészséges, talpraesett, mosolygós gyermeket kaphattak. Utána újra találkoztam Janó édesanyjával, aki azt mondta, bánja már, hogy lemondott a gyerekről. „Ne bánd, mert ha nálad marad, két nap múlva a halálos ágya mellett állhattunk volna mindketten” – feleltem.

Önálló civil szervezet vagyunk, nem függünk senkitől. Egy tizenháromezer fős, valódi lelki közösség áll mögöttünk, sok civil ember, akik napról napra látják a munkánkat, és támogatnak bennünket vallási hovatartozás nélkül. Amikor elindult a szolgálatunk, megkeresett egy édesanya, aki öt évvel ezelőtt hagyta ott saját gyerekét egy ilyen helyen. Ő vállalta volna a gyermeket, de a párja elhagyta, édesanyja meghalt, az albérletbe, amire amúgy sem nagyon volt pénze, nem engedték, hogy gyereket vigyen. Ezért a szülés után rögtön dolgozni kezdett, hogy valahogy helyrehozza az életét, és mivel az ukrán törvények engedik, hogy a kórházban hagyja a gyermekét, így is tett. Amikor hónapok múlva visszament érte, már nem volt a kórházban a baba. Ugyanis ha három hónapon belül nem jelentkezik érte senki a családból, akkor a gyámügyhöz kerül a gyermek. A nő öt év után még mindig keresi a gyermekét. Tehát lehet hibáztatni ezeket az embereket, de ha így állunk hozzá, egyből kikiáltjuk őket bűnbaknak, és nem adunk megoldást, attól a probléma nem oldódik meg. A Kegyes Jótékonysági Alapítvány egyedül képes megoldani ezt a problémát? Nem. De jobb körülményeket és picit komfortosabb érzést tudunk teremteni az „elfelejtett” gyerekeknek. Négy éve mi álljuk a gyerekek pelenkáját, popsikrémjét, ruháikat, gyógyszereiket, nem beszélve a két fejlesztőszobáról. Szerencsére nincs anyagi problémánk, bár (még) nem támogat bennünket sem az ukrán, sem a magyar állam. Önálló civil szervezet vagyunk, nem füg-

Tud segíteni az örökbefogadásban az alapítvány? Nem. Az örökbe fogadáson gondolkodókat a Sámuel Alapítványhoz szoktuk irányítani, ők felelősek Kárpátalján a nevelőszülői hálózatért. Aki külföldről – mondjuk Magyarországról – szeretne örökbe fogadni ukrán állampolgárságú gyermeket, annak kibogozhatatlan bürokratikus útvesztőkön kell végigküzdenie magát, és a teljesen hivatalos ügyintézés miatt mélyen a zsebébe kell nyúlnia. Tervezzük, hogy a nemzetközi örökbefogadásban fogunk segíteni pároknak. Korábbi interjúiban említette, hogy saját átmeneti otthont nyitna az alapítvány. Történt előrelépés az ügyben? Vannak rövid és hosszú távú terveink. Valóban szeretnénk átmeneti otthont, de szeretnénk saját irodát is (akár jogi ügyintézéssel és ügyvédekkel). Szeretnénk valamit elindítani. Csak ez mind idő, és a terveinknek a járvány sem kedvez. Örülünk, ha bent maradhatunk a kórházban, mert nap mint nap ott van a kérdőjel a fejünk fölött, mikor szólnak, hogy már nem mehetünk. Volt már ilyen? Volt, igen. Tavaly márciustól decemberig nem mehettünk be a kórházakba. Egy-két sors el is dőlt, például elvesztettünk egy Mózes nevű gyermeket ez alatt az idő alatt. Hiába jutottunk el 2021. november 21.

Reformátusok Lapja 17

| INTERJÚ |

Nekem amúgy is az a jelmondatom, hogy vannak még csodák. vele végül Kijevig, nem tudták megmenteni az életét. Súlyos szívbeteg volt. Most inkább a sürgős napi teendőkkel foglalkozunk, a hosszú távú terveink ott vannak az asztalon, keressük a kapcsolatokat, lehetőségeket. Patrónuscsaládok hálózatának a kiépítésén is gondolkodunk. Gyakori az elutasítás? Igen. Bár van szerződésünk a kórházakkal, mégsem szeretik, ha ott vagyunk. Miért? Mert mindent látunk, és sok mindenről nem lenne szabad tudnunk. Ebből adódóan sokszor átlépjük a határokat, akár egyegy, az osztályon készült fotó vagy videó közlésével. Nemrég valaki nemzetközi bírósághoz akart fordulni ebben az ügyben, vádolt bennünket egyrészt pedofíliával, mert a képeken látszott a gyermekek teste, hiába voltak kitakarva az intim részek, másrészt hogy nem tartjuk tiszteletben a gyermekek jogait, és arcuk kitakarása nélkül osztjuk meg a róluk készült képeket az interneten. Őrület, hogy ma nem az a gond, ha meghal egy kisgyermek az elhanyagolás miatt, hanem hogy mi nem védjük az ő személyiségi jogaikat. Lett ennek valami következménye? A sértegetés miatt kizártam a csoportból. Azóta viszont – mivel részben igaza is volt – próbálunk olyan képeket készíteni, hogy ne látszódjon a gyermekek arca. Tény, hogy a Facebook-csoportunkban szeretik látni a mosolyt és az elért változásokat a gyermekek arcán. Ha kitakarod, akkor elrejted a valóságot. Mi lerántjuk a leplet, és kendőzetlenül mutatjuk be a problémát, ami sokaknak nem tetszik. Vannak, akik a kárpátaljai Böjte Csabaként hivatkoznak önre. Ez nagyon megtisztelő. Tisztelem Böjte Csabát és a munkásságát, számomra ő példakép, én ezt református lelkészként többször is kimondtam. Találkoztak már? Egyszer igen. Két évvel ezelőtt egy fát ültettünk együtt Beregszászban. Röviden beszéltünk is. Megadta az elérhetőségét, remélem, hamarosan fogok vele találkozni. Szeretnénk a csapattal megnézni néhány otthonát, hogy lássuk, Romániában hogyan működnek ezek a dolgok, és hogy információkat és motivációt kapjunk. Nem akarjuk elsietni az álmunkat, a nagy lépésünket. Gyermekmentő munkáját már több díjjal is elismerték. Legutóbb november elején kapta meg a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom Kopp–Skrabski-közönségdíját. Át tudta venni személyesen? 18 Reformátusok Lapja

2021. november 21.

Igen, ez is nagyon megtisztelő volt. Már csak azért is, mert ez közönségdíj. Már a tíz jelölt között lenni is megtisztelő volt. Ezt a „Jó emberek Oscar-díjának” is nevezik, de erre én református lelkészként azt mondom, „csak egy van, aki jó” (Mt 19,17). A másik pedig, hogy valóban Istennek adom a dicsőséget mindazért, amit művel ezzel az üggyel. Ő van mögöttünk, ő adja az áldást, ő adja a segítő embereket, ő nyitja a kapukat, az adományozók szívét. Annyi csodáról tudnék mesélni. Mindennap tőle kérek útmutatást, kapcsolatban vagyok vele, hallgatok rá. Az alapítványnál mindig ott van és ott lesz az Isten. Csodákat említett az előbb. Megosztana az olvasókkal is egyet? Nekem amúgy is az a jelmondatom, hogy vannak még csodák. Például a két évvel ezelőtti adománygyűjtési akció, amit Ercsiből egy tízgyermekes anyuka, Eszter és lelkész férje, Erik koordinált. Másfél kamionnyi adomány gyűlt össze egy hónap alatt úgy, hogy érkeztek csomagok Londonból, Brüsszelből, Németországból, Floridából is, meg ki tudja még, honnan. Rengeteg mindent kaptunk, sok mindent be sem tudtunk vinni a kórházakba. A karantén alatt Kegyes Babatámogató Programot szerveztünk, negyven kárpátaljai családhoz vittünk ki negyven-ötvenezer forint értékű csomagot. Így találtuk meg Janót is. Tehát mi csak postások vagyunk. Erről jut eszembe, üdvözlöm az ercsi postást, aki egy hónapon keresztül hordta a csomagjainkat az ottani parókiára. A tiszakeresztúri gyülekezet hogyan tolerálja az alapítványi szerepvállalást? Jó a kapcsolatom a gyülekezettel, a presbitériummal, meg tudtuk húzni a határokat, és az elvégzett gyülekezeti alkalmak mellett még, hála Istennek, jut időm a gyerekekre is. Húsz év szolgálat után utolsó évemet töltöm a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet elnökeként, pont azért, hogy több időm legyen, és meg tudjam tartani az egyensúlyt a gyülekezet és a Kegyes között. És a család között, gondolom. Igen. Az a jó, hogy a családom mellettem áll. A feleségem rengeteget besegít ezekbe a dolgokba, anélkül nem menne. Támogat ebben, és ez nagyon-nagyon sokat számít. Támogatnak a nagyobb gyermekeim is, akik be-bejönnek velem a kórházba is. Négy lányom van, egy húsz-, egy tizenhat, egy kilenc- és egy ötéves. Nagyon büszke vagyok rájuk, és ők is büszkék, hogy ezt csinálom. Ők is szívesen besegítenek, legyen szó akár a kórházi látogatásokról, akár a gyülekezeti munkáról. Elfogadták, hogy nekünk ez az életünk, ennek nagyon örülök. Igaz, hogy kevesebb időt töltök velük emiatt, de amikor velük vagyok, arra törekszem, hogy az minőségi együttlét legyen.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

| AJÁNLÓ |

„A világosság a sötétségben fénylik…” (János 1,5)

Udvardi Erzsébet – a Ráday Gyűjtemény Bibliamúzeuma és a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény közös időszaki kiállítása Megtekinthető november 18. és január 22. között Budapesten, az Erkel u. 15. alatt a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény kiállítóterében.

Udvardi Erzsébet egyszer ezt írta a Balatonról: „…megláttam egy különös szembe-fényben a tótükröt, amelyet az érkező szél felkorbácsolt, s amelyen minden hullám külön-külön tükröződött valami végtelen fényességben. Az olyan lélegzetelállítóan gyönyörű látvány volt, hogy máig felejthetetlen számomra.” A tó megigézte a festőt. A Balaton vezette el a szakrális fény ábrázolásaiban megfigyelhető csillogó ezüst- és aranyfüst használatához, amelyek annyira jellegzetessé emelik természeti, bibliai és irodalmi témájú festményeit. Ezzel az egyéni kifejezésmóddal egyedülálló a magyar festészetben. Munkái az isteni gondviselésbe vetett mély hitéről, a tiszta ragyogásról beszélnek. Udvardi Erzsébet, az ismeretlen ismerős, a közös út, a közös cél, a közös reménység, az elfogadás és a megérkezés kivételes érzékenységű festője.

2021. november 21.

Reformátusok Lapja 19

| INTERJÚ |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

LXV. ÉVFOLYAM,

47. SZÁM,

2021. NOVEMBER 21.

„Egy test voltunk mi ketten, te meg én, egy lélek leszünk az Isten tenyerén.” (S. I.)

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Isten tenyerén

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 400 FT

Szüleim sírjára írattam e néhány sort, mert hiszek abban, hogy élőknek és holtaknak egyaránt akad hely az Isten tenyerén. Egy mondás szerint amikor meghalunk, Isten egyik kezéből kihullunk, és e szárnyaló zuhanás után a másik kezében landolunk. Mindenesetre örökzöld kérdés, hogy mi vár ránk „ama nem ismert tartományban”, ahonnan nem tér vissza utazó. Pál apostol szerint a holtak mélyen alusznak mindaddig, amíg meg nem szólal majd a harsona hangja. Jézus azonban azt mondta az egyik mellette megfeszített embernek: „…ma velem leszel a Paradicsomban.” Eszerint a halottaink nagyon is jó helyen és jó társaságban vannak, mondhatni, az Isten tenyerén laknak. Akik Isten tenyerén laknak, élők és holtak, azoknak közük van egymáshoz és az Örökkévalóhoz is. Jékely Zoltán így vall erről: „Így énekelünk mi, pár megmaradt – azt bünteti, akit szeret az Úr –, s velünk dalolnak a padló alatt, kiket kiirtott az idő gazul.” (A marosszentimrei templomban) Tehát ők velünk vannak, s ha mi is velük vagyunk, megajándékoznak, örökséget hagynak ránk, hajdani életük gyümölcsét. Kérdés, hogy ismerjük-e és folytatjuk-e a történetet, ami az övék és a mienk egyszerre, hiszen a génjeiket és a sorsukat is örököljük. Nem az ő életüket kell élnünk, de nem is a semmiből kell kezdeni az életet, hiszen ők már „ama nemes harcot megharcolták”. Bátran meríthetünk a győzelmeikből, és a kudarcaik is sok tanulsággal szolgálnak számunkra. Minél jobban megismerjük őket, annál jobban megismerjük magunkat, a lehetőségeinket és a határainkat. Az arisztokraták nagy erőssége, hogy évszázadokra visszamenőleg ismerik elődeiket, azok történetét, így tisztában vannak azzal az örökséggel, amit rájuk hagytak. Családom erdélyi és partiumi gyökerű, azonban a háború után jónak látták hazát és házat cserélni, Budapestre emigráltak. A menekülés mindig veszteségekkel jár, hiszen a múltat mindenestől ott kell hagyni, legalábbis ami az ingó és ingatlan örökséget jelenti. Csak az egyik nagyanyám és nagynéném maradt Nagyváradon, meg szétszóródva néhány rokon, akiket már nem ismerek. Nagyapáim korán elhaltak, így őket sem láthattam soha. Családunk történetéről meglehetősen keveset tudok, hacsak nem próbálom emlékezetembe idézni mindazt, amit gyermekkoromban hallottam. Akkor még nem tűnt fontosnak, ami ma már egyre lényegesebb: a múlt, a család története, s elődeimnek, e történet szereplőinek ismerete. Mert akár élünk, akár halunk, az Isten tenyerén vagyunk, és ott is maradunk. Jézus mondja: „Az én Atyám házában sok hajlék van.” Ez az a paradicsomi hely, ahol nagyon jó lenni, mert az ő irgalmas szeretetében elmerülve közünk lehet egymáshoz, élőknek és holtaknak egyaránt, és egy lélek leszünk mi mindnyájan az Isten tenyerén.  SIMON ISTVÁN

Egy éve várt szolgálat ÖRÖMMEL ÉS KÍVÁNCSISÁGGAL KÉSZÜL A NYÍRI GYÜLEKEZET A RÁDIÓS ISTENTISZTELETRE

9 771419 856007 21047

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... .................................................................................................. Telefon (nem kötelező): ........................................................... Aláírás: ................................................................................... ReformátusokLapja Lapja 2019. 2021.január augusztus 6. 8. 20 20 Reformátusok



1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

| GONDOLATOK |

T. NÉMETH LÁSZLÓ

Egy író kálvinistasága

A szerző újságíró, történész

Illusztráció: reform500.hu

Nekem a kálvinizmus a dolgok gyökeréig menő egyenességet, őszinteséget s a szabad szót jelentette (Kálvin tér 13/95) – írja Móricz Zsigmond. Joggal kérdezheti az olvasó, hogy az idézet végén mit is jelent ez a hivatkozás. A reformáció ötszázadik emlékévében a budapesti Kálvin tér burkolatának 95 elemét új kövekkel cserélték ki. Mindegyiken olvasható egy idézet egy-egy nyugati reformátortól, valamint egy másik, a reformáció kezdete óta eltelt évszázadok protestantizmushoz kötődő, jelentős magyar személyiségeitől származó rövid gondolat. Legutóbb megragadt bennem a tér templom előtti részére helyezett 13-as számú kő felirata. Érdemes utánajárni, mikor és hol jelent meg első ként Móricz Zsigmond kálvinizmussal kapcsolatos határozott kijelentése. Móricz Zsigmond ról – akinek nevét Budapesten csakúgy forgalmas csomó pont őrzi, mint Kál vinét – tudjuk, hogy református lelkész ősök leszármazottja, tanult Debrecenben, Sárospatakon és Kisújszálláson is, valamint rövid ideig teológiára is járt. A 19. és 20. század fordulóján Budapestre költözött, majd a kortárs írói körökkel megismerkedve próza- és újságíróként is dolgozott. A Nyugat című lapot Babits Mihállyal közösen szerkesztette, a harmincas évek végén pedig a Kelet Népe főszerkesztőjeként a népi írók egyik vezéralakjává vált. A Református Figyelő 1928-ban – mások mellett – őt is felkérte arra, hogy írja meg válaszát a szerkesztőségnek erre a kérdésre: „Milyennek látja a magyar református egyház lelki alkatát, és milyennek szeretné látni?” Móricz a válaszát megírta, amint fogalmazott, „kálvinista őszinteséggel” – a kérdést azonban a saját maga szóhasználata szerint némileg átalakította a lap szerkesztőjének írt feleletben: „Azt kérdezi, mit köszönök kálvinistaságomnak?”

Nem ez volt Móricz első állásfoglalása egyházával kapcsolatban. Jól ismert, hogy több mint egy évtizeddel korábban, az első világháború idején megjelent A fáklya című regényében nem túl biztató képet mutatott be a lelkész főhőséről és a református emberekről. Ez természetesen nem maradt válasz nélkül, hiszen – amint a Protestáns Szemle írta a regényről 1920-ban – „éleshangú kritikák egész sora tiltakozott annak idején a »Fáklya« jellemrajzainak torzító vonalai ellen, melyekben az egyház nagy rendeltetésével szemben cinizmust, az egyházközséget alkotó nép irányában pedig rosszmájúságot ismert föl”. A művét később Móricz újra kiadatta, és ezzel kapcsolatban akkor így írt a kritikus hangoknak a Protestáns Szemle érdeklődésére: „Remélem, ma már meg fogják benne találni a szeretetet, hitvallást s a kétségbeesett bánatba mártott lelkesedést is.” De mit is köszönhetett Móricz a „kálvinistaságának”? A Református Figyelőben felidézi hittanárait, köztük az elemi iskolai tanítóját, akivel naponta énekelték a zsoltárokat. „Ma is szívemnek gyönyörűsége, ha jól kiénekelhetem magamat idehaza vagy a templomban” – fogalmaz. A gimnáziumi tanáraira sem gondol rossz érzéssel, de – amint írja – „fáj, hogy soha nem tudtak annyit adni, mint az édesanyám, aki még elemi iskolás koromban, esténként nyári csillagos ég alatt felnézett velem az égre, s a jó Istenről, a világ teremtéséről s a mindenség véghetetlenségéről beszélt”. Móricz megemlékezik lelkész nagyapjáról és dédapjáról, és arról is, hogy belőle miért nem lett teológus és „vallásreformátor”. Szót ejt A fáklya körüli korábbi reakciókról, és megállapítja, hogy „már egyre fogy azoknak a száma, akik követ dobnak rám érte”. Kálvinistasága következményének tartja, hogy mindig őszintén, bátorsággal, szabadság- és kötelességtudattal fogott hozzá mindenhez. Szomorúan állapítja meg, hogy nevelése során őt valójában soha senki nem ismertette meg Kálvinnal, sőt a kedvét sem hozták meg ahhoz, hogy foglalkozzon vele. Ezért így összegzi saját kálvinistaságának lényegét, amelyet ma sok keresztyén talán kevésnek gondolhat, mégis nagyon elgondolkodtató lehet számunkra: „A magyar nemzet lelkének megnyilatkozását kerestem s találtam meg a magyar kálvinizmusban. Számomra a magyar kálvinistaság azt jelentette: talpig ember lenni.”  2021. november 21.

Reformátusok Lapja 21

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

„Muszáj türelmesnek lenni” KOCSIS JULIANNA

Mennyire ismerik Ózdot? – szegezi nekünk határozottan a kérdést Bakos Zsuzsanna alig néhány perccel azután, hogy megérkezünk a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) helyi irodájába, és beszélgetni kezdünk. Némileg zavartan habogjuk, hogy most járunk itt először, de azért van fogalmunk a város helyzetéről. – Ha gondolják, elmehetünk egy körútra, tudnék néhány helyet mutatni, csak hogy pontosabban érzékeljék a helyzetet – ajánlja fel mosolyogva az irodavezető, mi pedig elfogadjuk az invitálást.

Manapság valószínűleg kevesen vannak, akiknek egy hétvégi kiruccanást tervezve az elsők között ugrana be Ózd lehetséges célállomásként, sőt, még a sokadik találat sem a város lenne. Habár a település egykor – a 19. század közepétől százötven éven át – jelentős kohászati központ volt, ez mára csupán történelem. Az ózdi vaskohászat – ahogy a helyiek mondják: a gyár – emlékei azonban máig megmaradtak. Igaz, nem egészen úgy, ahogyan arra az itteniek vágytak volna. Az egykori munkáskolóniák lakhelyei ma egyszerűen csak „telepek”. Ezeken pedig gyakran olyan körülmények tapasztalhatók, amelyek a viszonylagos jólétben szocializálódott nagyvárosi és környéki embereknek nehezen hihetők – pedig mindössze kétórányi autóútra vagyunk Budapesttől. Most azonban nem a helyzeten keseregni jöttünk. Épp ellenkezőleg: annak próbálunk utánajárni, hogyan lehet hosszú távon kiutat kínálni a nyomor és megvetettség kilátástalanságából a cigánytelepeken felnövő gyerekeknek. 22 Reformátusok Lapja

2021. november 21.

VÁLASZÚT Az MRSZ 2014 óta van jelen Ózdon, és munkatársai lassanként jó kapcsolatot építettek ki a helyi romákkal, valamint a halmozottan hátrányos, mélyszegénységben élő családokkal. Saját épület híján kezdetben egy, a két telep határán lévő gyülekezeti terem volt a bázisuk, oda vonzottak sok kisgyermeket. A mai napig kapcsolatban vannak velük – immár jól átgondolt keretek között. – A Válaszút Programot 2018-ban indítottuk egy európai uniós pályázati lehetőségnek köszönhetően. Százhúsz fiatal bekapcsolódására teremtettünk alkalmat, őket 7. osztályos koruktól a középiskola végéig, öt éven át kísérjük és nyújtunk nekik segítő kezet több területen – avat be az irodavezető. A Válaszút: digitális felzárkóztató program, amelyben ös�szekapcsolódik a személyes és az online tanácsadás. Ez utóbbihoz minden gyermek számára tableteket és – a Telenor jóvoltából – harminc gigabit internetet szolgáltatnak. A terv több összetevős: az MRSZ a csatlakozó gyerekeknek olyan komplex

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

segítséget nyújt, amelyet családjaik zöme önerőből nem tudna felkínálni nekik, és ha mégis megpróbálnák, akkor is nehezen leküzdhető társadalmi és morális falakba ütköznének. – A programnak négy alappillére van, amelyek közül az egyik a szociális: vannak szociális mentoraink, akik itt, helyben dolgoznak. Ők vannak jelen a családok, a fiatalok életében – mondja az irodavezető, s azt is elmagyarázza, pontosan mit takar ez a jelenlét. – Ha a családoknak élelmiszercsomagra van szükségük, vagy ügyintézésben kell közbenjárás, esetleg nincs, aki elvigye a gyereket az iskolába beiratkozni vagy az orvoshoz – bármiben kérnek segítséget, a mentorok mindent megtesznek értük. Emellett nyomon követik a gyerekek ös�szes programját a Válaszútban, illetve hozzák-viszik őket.

Az MRSZ kollégái ebben is igyekeznek segíteni. – Ha elengednénk a kezüket, ezek a gyerekek sok esetben kiesnének az iskolából – a gyakran több kistestvért nevelő szülők nem járnák végig a szükséges adminisztratív folyamatokat, és az sem biztos, hogy az illető iskola felvenné őket, hiszen sok rossz tapasztalatuk van a hasonló háttérből érkező gyerekekkel – mondja az irodavezető. Hozzáteszi: – Én megértem, hogy nem könnyű velük, de azt gondolom, muszáj türelmesnek lenni, és elfogadni a helyzetet – ha ugyanis nem adunk nekik esélyt, abból nem születik semmi jó. Nem lesz jó megélhetésük, és az ő gyerekeik is csak ugyanazt fogják látni, megtanulni. Ezeknek a fiataloknak is vannak álmaik – igyekszünk segíteni a megvalósításukban.

Bakos Zsuzsanna tisztán látja a is vidék legégetőbb A mentorok munkája állandó készengondját: a szakemberhiány az oktatási intézményeklétet igényel, a jó eredményekhez nélküben is megmutatkozik. Elismeri: így nehéz türelmesnek lözhetetlen a folyamatos kapcsolattartás lenni. Épp ezért vették fel az érintett intézményekkel a mentoráltakkal – személyesen, Mesa kapcsolatot, hogy az ott dolgozók tudjanak róla: a sengeren, telefonon, minden lehetséges kommunikációs módon. „…muszáj türelmesnek len- gyerekek részt vesznek az MRSZ programjában, a ni, és elfogadni a helyzetet mentorok pedig készek segíteni, ha baj van. Az irodaNEKIK IS VANNAK ÁLMAIK vezető abban bízik, hogy együtt rövidesen sikerül túl– ha ugyanis nem adunk jutni a kezdeti buktatókon. nekik esélyt, abból nem – A következő pillér a pályaorientációs seszületik semmi jó. gítség. A résztvevők korábban online, ma már személyesen is tartják a kapcsolatot Nem lesz jó megélhetésük, CÉLOKAT TALÁLNI egy-egy pályaorientációs mentorral. E és az ő gyerekeik is csak – A Válaszút Program következő pillére a mentálhiszakemberek egyénileg és csoportosan is ugyanazt fogják látni, giénés tanácsadás. Ez korábban online zajlott, de ma segítik őket a tudatos pálya- és iskolavá- megtanulni. Ezeknek a fia- elindítottuk az első személyes foglalkozást – avat be lasztásban – informál Bakos Zsuzsanna. taloknak is vannak álmaik az irodavezető. Kiderül, a szomszédos teremben épp A Válaszutasok egy része most kilencedi– igyekszünk segíteni Illyés Gabriella Márta mentálhigiénés szakember fogkes, tehát új iskolába kell beilleszkedniük. a megvalósításukban.” lalkozik hat lánnyal. Renáta, Mirjam, Ildikó, Katalin, LíEz nem mindig megy zökkenőmentesen. via és Szabina lelkesen számolnak be az élményeikről. (Bakos Zsuzsanna) 2021. november 21.

Reformátusok Lapja 23

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

– Keressük, hogy ennek a csoportnak mi a célja, de tény, hogy a játékosabb vagy komolyabb gyakorlatok által beszélhetünk az őket körülvevő helyzetről, fejlődhet a kommunikációjuk, jó hatással lehetünk az önismeretükre és a személyiségfejlődésükre. Előhozhatjuk a dilemmáikat, mindazt, amiben bizonytalanok, vagy amiben ellenállnak, esetleg érdektelenek. Így személyre szabott távlatokat, célokat találnak, és elkerülhetnek szenvedéssel teli lépéseket – mutat rá Illyés Gabriella Márta. A cserfes, okos Renáta jelenléte különösen sokat jelent a mentoroknak, hiszen a tizenhat éves lány a négyhónapos Zselyke anyukája. – Nagyon jó baba, egész nap elvan, amikor meg tanulnom kell, anya segít – mondja Renáta arról, miként tudja összeegyeztetni a gyermeknevelést a tanulással. Míg beszél, az addig nagy hangon csivitelő lányok csendben hallgatják

„Előhozhatjuk a dilemmáikat, mindazt, amiben bizonytalanok, vagy amiben ellenállnak, esetleg érdektelenek. Így személyre szabott távlatokat, célokat találnak, és elkerülhetnek szenvedéssel teli lépéseket.” (Illyés Gabriella Márta) tapasztalatait. A mentorok szerint az édesanya ösztönözte lányát: ne maradjon ki a Válaszút adta lehetőségből. Hiszen az egyetlen esélyük a helyzetük megváltoztatására, ha Renátának lesz iskolai végzettsége, így pedig pénzkereseti lehetősége. – Nagy szeretetéhség van ezekben a lányokban. Azt gondolják, ha lesz párjuk, külön családjuk, akkor majd valóra válnak az álmaik, függetlenek lesznek, minden szebb és jobb lesz. Aztán tapasztalniuk kell, hogy ez nem így van. Miért is lenne? Nem lesz több pénzük, biztos munkájuk. A terveik gyakran nincsenek szinkronban a realitással – mondja Bakos Zsuzsanna.

VAN MIT BEPÓTOLNI – A negyedik pillér a pedagógia, amelynek több része van. A klas�szikus tantárgyak mellett szerettünk volna olyat is tanítani nekik, ami még nincs benne a köztudatban. Ezért tanulnak Lego-robotikát, azaz robotokat programoznak. Erre a feladatra elsősorban fiúk jelentkeztek. A másik ilyen különlegesség a 3D-nyomtatás. Ügyesek, nagyon büszke vagyok rájuk – mondja Bakos Zsuzsanna, és azt is elújságolja, hogy a Válaszútban tanuló gyerekek a robotikában szerzett ismereteiket már elit iskolásoknak is bemutatták. Ez nagy szó arrafelé, és jót tett a gyermekek önbecsülésének is: olyan közegnek mutathatták be tudományukat, amely – a származásukból és az életkörülményeikből fakadó előítéletek miatt – nem feltételezte volna róluk, hogy képesek elsajátítani ezt a tudást. – Emellett korrepetálást is szervezünk, leginkább a közismereti tantárgyakból, matematikából, magyarból, angolból és németből vannak óráink – avat be az irodavezető. A fiatalok a német nyelvet két német fiúval gyakorolhatják, akik az Önkéntes 24 Reformátusok Lapja

2021. november 21.

Diakóniai Év (ÖDE) programjain tartózkodnak Ózdon. Nyáron az angol nyelvtudásuk gyakorlati tesztelésére nyílt lehetőségük, amikor ugyancsak az ÖDE szervezésében két pakisztáni lány segítette az MRSZ munkáját a településen. A programban részt vevő fiataloknak személyes mentoraik is vannak: online formában korrepetálják őket a szükséges tantárgyakból. Kezdetben nemzedéktársakat, középiskolásokat próbáltak bevonni a feladatba, ám ez az elképzelés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ezért felvették a kapcsolatot a Károli Gáspár Református Egyetemmel, az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel, valamint az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemmel: a hallgatókkal való együttműködés nagyobb sikerrel járt. A munkát továbbá kiváló helyi tanárok és a KOHÓ – Kapcsolati Háló önkéntesei is segítik. – Vannak olyan gyerekeink, akiknek az alapvető műveletek elvégzése is nehézséget okoz, van mit bepótolniuk. Emellett nem tudják helyesen kifejezni magukat, nem tudnak jól kommunikálni. A mentorálás nem csak abból áll, hogy tanulnak. Ez a fő feladat. Ám az, hogy új, idegen emberekkel beszélgethetnek, ugyancsak fontos. Hiszen zárt világban élnek, nincsen önbizalmuk, mindentől félnek, és rengeteg kedvezőtlen hatás érte már őket. A mentorprogramban kicsit tágul a látókörük, hallanak más városokról, más emberekről, másfajta gondolkodásmódokkal szembesülnek – magyarázza az irodavezető.

ÉRTED A PÉNZED? Ebben az esztendőben az MRSZ újabb kezdeményezéssel igyekszik segíteni a helyi hátrányos helyzetű gyerekeket. Az Érted a pénzed? elnevezésű program a Magyar Nemzeti Bank támogatásával valósul meg. A Válaszúttól különálló, azzal mégis

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

SZÜKSÉG VAN MENTOROKRA Az MRSZ ózdi irodája várja azok jelentkezését, akik szeretnének online csatlakozni a helyi fiatalok mentorálásához, korrepetálásához. További információt kérni és jelentkezni a sallai.ferenc@jobbadni.hu címen lehet.

összetettebb ismereteket is tanulnak, de leginszorosan egybefonódó programsorozat a fiatakább ahhoz tudnak kapcsolódni, amit a mindenlok pénzügyi tudatosságát hivatott megalapoznapi életükben reálisan elérhető célnak látnak. A ni, élménypedagógiai módszerek és szakmai pénz fogalmával és annak kezelésével kapcsomentoráció révén ösztönzi a gyermekeket a tulatban ugyanis ritkán látni jó példát a telepeken: datos pénzhasználatra – már most, fiatalkorban. – Ők mindig a jelenben és a mának élnek. A – A Válaszút Program kapcsán hozzánk járó családokban jól tudják, mikor érkezik a csalágyerekek közül választottunk ki kezdetben negydi pótlék, amely a kicsisége, illetve a nagyfokú venet, akikkel a nyár folyamán kiscsoportokban „Ők mindig a jelenben és hiányérzet miatt hamar elfogy, a hónap végére eltöltöttünk három napot – kettőt egy általunk a mának élnek. A csalámár alig van belőle. kitalált, a pénzügyi tudatosságot ösztönző tárdokban jól tudják, mikor sasjátékkal töltöttünk, a harmadik napon pedig érkezik a családi pótlék, a fővárosba látogattunk – számol be Rubintné amely a kicsisége, illetve a „MAGUKHOZ OLYAN JÓ JÖNNI” Szűcs Emőke, az Érted a pénzed? helyi koordiná- nagyfokú hiányérzet miatt A mentor szerint épp ezért fontos, hogy a tora. Az ötlet sikeresnek bizonyult, ezért ősszel hamar elfogy, a hónap vé- hozzájuk járó gyerekek szülei szívesen veszik immár szakkör formájában folytatják a munkát. gére már alig van belőle.” a csemetéik pénzügyi edukálását. – Persze a A negyven gyermek közül többen lemorzsolód(Rubintné Szűcs Emőke) havi ösztöndíj elég lelkesítően hatott, de elmatak, ezekkel az órákkal ugyanis nem fér össze a gyaráztuk, hogy ezért a gyerekeknek tenni kell, link magatartás. nem fogják csak úgy megkapni – összegzi Ru– Huszonnégyen maradtak, velük foglalkobintné Szűcs Emőke. zik kéthetente a K&H helyi bankfiókjának vezetője, GalamA mentor elismeri, munkatársaival együtt nem könnyű hibosiné Vince Zsuzsanna és Szabó Tímea, a Széchenyi István vatást választottak. Ő 2017 óta erősíti a csapatot, és egyetKatolikus Technikum és Gimnázium közgazdaságtan-tanára. len percig sem kételkedett abban, hogy van értelme a munElméleti és interaktív gyakorlati feladatokat kapnak. Ezek sikájuknak. – Szeretek foglalkozni velük, mert olyan hálásak. keres megoldásával pontokat gyűjtenek össze. A legeredméAzt mondják: „Magukhoz olyan jó jönni, mert olyan kedvesek, nyesebbek ösztöndíjban részesülnek – magyarázza a mentor. itt annyi szeretetet kapunk!” De ez visszafelé is érvényes. A A szakkörön a résztvevők olyan ismereteket szereznek, ametanévnyitón is megkönnyeztem, hogy ugyan nehéz helyzetlyeket a mindennapokban hasznosítani tudnak. Megtanulják ben vannak, mégis kaptunk tőlük egy-egy szál gerberát meg például, hogyan számítják ki a jövedelmüket, ha munkába állegy-egy tábla csokit, mondván, hogy szeretnék megköszönni nak, mit jelent a bruttó, mit a nettó kereset, hogyan kell kitöltea munkánkat, azt, hogy mellettük vagyunk. Igaz, hogy mindez ni egy csekket, mi az internetbank, és miért von le tőlük pénzt néha fárasztó, lelkileg is megterhelő – de akkor is szeretem a a bank egy-egy utaláskor. Rubintné Szűcs Emőke azt mondja, munkánkat.  FOTÓ: DORKÓ DÁNIEL 2021. november 21.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Református konyha Ha a múlt heti almáspitéből kimaradt két szem alma, segítünk, hova kerüljön. Balogh-Zila Teodóra nemrég felfedezett, azóta konyhájában slágerreceptté vált ételét ajánlja Olvasóinknak.

Avar Judit Ő-szök című ciklusából idézünk két sort.

ALMÁS SÜTI

Vízszintes: 1. Az idézet első sora (G, T, M, Y, E, N). 13. Az udvaron, népiesen. 14. Részben beleönt! 15. Az alapmérték milliomod részét jelöli. 16. Nóé egyik fia. 17. Összekuporgatott vagyon. 20. Vadászrejtek. 21. Zöld Mihály. 22. Kötetlen. 23. Kutyuska. 25. Dorombolni kezd! 26. Ázsiai vadló. 28. …, Satanas! Távozz tőlem, Sátán! 30. Pecekkel rögzít (pl. kapát a nyelére). 33. Szégyenít. 35. Válogatott zambiai labdarúgó (Patson DAKA). 37. Bolt. 39. Maró folyadék. 41. Zenei kifejezés: lassan adandó elő. 43. Központi Sportiskola, röv. 44. Ideiglenes szálláshely a fejősjuhászatban. 45. Argon és kálium vegyjele. 46. Az alkímiai nagy mű végterméke (REBIS). 48. Számnév. 49. Ada …, víz alá került egykori dunai sziget. 51. Vár. 53. Hosszú nyelű vashegyű lándzsa. 54. Nulla. 56. Schöck művésznő keresztneve. 59. Tengernévadó város a rosztovi területen. 61. Strázsa. 62. Afrikai folyam, angol térképen. 64. Származik. 66. Szolmizációs hang. 67. Betiltott, nagyhatású rovarméreg rövidítése. 69. Csikktartó edény. 71. Albedo fele! 72. Összetételekben idegrendszerrel való kapcsolatot jelöl. 74. A buddhizmus japán ága. 75. Elena Jane Goulding, angol énekesnő művészneve (ELLIE).

A lisztet, cukrot, vaníliás cukrot, fahéjat, va níliát, sütőport és a csipet sót összekeve rem, majd hozzákeverem a felvert tojást, az olívaolajat, joghurtot, ecetet, mazsolát és tört mogyorót vagy diót. Kibelezek két almát, majd papírvékony szeletekre vágom. A masszát beleöntöm egy őzgerincformába, a szeleteket pedig egyesével a tepsi hosszának hol egyik, hol másik oldalára, egymás elé sorakoztatva félig belehelyezem. Előmelegített, 180 fokos sütőben 35-40 percig sütöm. Nem szelem fel, míg teljesen ki nem hűlt. 

Függőleges: 1. Ennivaló. 2. Vizenyő. 3. Vanádium és amerícium vegyjele. 4. Dísz. 5. Margit olasz becézésből önállósult női név. 6. Levegőben hirtelen megfog. 7. Tenger, angolul. 8. Haraszt igéje. 9. Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, röv. 10. Németh Imre. 11. Nyakal páros betűi. 12. Olasz karmester (Alberto). 18. Vagyis. 19. Kezd magához térni. 22. Mocsarak és füves puszták környékén élő vándormadár. 24. Nyugalom. 27. Tűzfegyver csövének belső átmérője. 29. Egyházi átok. 31. Levest fogyaszt. 32. Az idézet második sora (T, Ö, E, J, L). 34. Keresztülbukó. 36. Katonai kiképzés jelzője. 38. Bizsergés része! 39. Szigetek, röv. 40. Magot hint. 42. Három, olaszul. 47. Ceruza. 50. Előfordul. 52. Olimpiai bajnok vízilabdázó (Tamás). 53. Brazil tagállam. 55. Haszonlesés. 57. Angol folyó. 58. Prága történelmi központjára néző domb. 60. Nyugat-indiai település az Arab-tenger partján (ORLIM). 63. Ezen a helyen, régies szóval. 65. Alkotórész. 68. Tutaj eleje! 70. Urán és einsteinium vegyjele. 71. Török férfinév. 73. Errefele! 76. Éneklő szócska.

Hozzávalók: 4 tojás, 20 dkg barna cukor, 1 cs vaníliás cukor, 1 cs sütőpor, kevés vaníliaőrlemény, kevés fahéj, 50 ml olívaolaj, 1 kis doboz joghurt, 34 dkg liszt, 1 tk ecet, 4 dkg mazsola, 4 dkg tört mogyoró vagy dió, két szelet alma, csipet só.

Az előző rejtvény megfejtése: „…a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre...” (2Tim 3,16)

26 Reformátusok Lapja

2021. november 21.

| GYERMEKEKNEK |

Hajnali ima Korán volt még, alig virradt, amikor Erzsébet finoman meg cirógatta Jisma arcát: – Ébredj, fiam, indulnotok kell! A gyerek résnyire nyitotta a szemét. Az olajlámpás lobogó fényénél csak az öregasszony kedves arcát látta, testének körvonalai elvesztek a sötétségben. A fiú álmos volt még, nem értette, miért kell ilyen korán kelnie. Szívesen visszafordult volna a másik oldalára, de nem tehette. Ha az asszonya szólította, mennie kellett. De Erzsébet megborzolta a haját: – Nem kell úgy sietned. Készülődj csak nyugodtan! Még a reggeli imánkat úgyis elvégezzük. A fiú bólintott. Tudta, hogy akkor még van ideje felöltözni, mosakodni, bekapni pár falatot. A reggeli imádság végeztéig útra készen lesz. Bár csak szolga volt, a két öreg úgy szerette, mintha a saját fiuk lett volna. Mert nekik nem volt saját gyerekük. Mindennél jobban vágytak egy gyermekre, de az Úr nem adott nekik. Jisma tudta, a városban sokan találgatják, hogy vajon miért nem áldotta meg az Úr gyermekkel Zakariást és Erzsébetet. Hiszen jó emberek, boldog házasságban élnek, már ki tudja, hány évtizede. És istenfélők is, tudja azt mindenki, a két kis öreg milyen kényesen ügyel rá, hogy Mózes minden törvényét betartsák, még a több száz rendelkezést is. Ráadásul mindketten papi családból származnak, ami persze manapság nem sokat jelent. Mert Heródes király nem nagyon ad a régi szokásokra, kénye-kedve szerint váltogatja a főpapokat, és hát a papok is… Őket sem lehet mindig a szentség és tisztaság példaképeként emlegetni. Többet foglalkoznak a templomadóval meg az áldozati oltárról lehulló zsíros falatokkal, mint Isten fenségével. De Zakariás nem ilyen pap volt, ügyelt a törvényre nemcsak a templomban, hanem a saját házában is. Mégis, a városban sokan sokfélét beszéltek. Hogy Zakariásnak vagy Erzsébetnek valami titkos bűne kell hogy legyen. Vagy ha nekik nem, akkor a szüleiknek. Vagy valamelyik ősüknek. Mert különben miért ne adna nekik gyermeket az Úr? Erzsébet fülébe is eljutottak ezek a pletykák, és sokszor sírva borult a férje vállára: – Nem elég nekünk a mi nagy bajunk? – kérdezte Zakariást zokogva. – Miért kell még a nevünket is bemocskolni? – Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van – válaszolta Zakariás, miközben megsimogatta a felesége haját. Erzsébet értette, mit üzen nekik az ige, amit az Úr mondott Sámuelnek Dávid felkenése előtt. Hiszen Sámuelre is hosszú éveken át várt az édesanyja. Erzsébet elmosolyodott. Hát persze. Hiszen még Éli főpap is tévedett, amikor látta Annát gyermekért könyörögni az Úrhoz.

Azt hitte, részeg. Ha egy főpap ekkorát tévedhet, akkor nem csoda, hogy az egyszerű emberek ostobaságokat gondolnak róluk. Egy pillanatra megnyugodott, de aztán újra erőt vett rajta a szomorúság. Mert Annának megadta, amire vágyott. De neki már nem lehet gyermeke. Túl öreg hozzá. De Zakariás megfogta a felesége kezét: – Gyere, imádkozzunk az Úrhoz! Ő nem szégyeníti meg a benne bízókat. Jisma számtalanszor látta a gazdáját és a feleségét így imádkozni. Minden este és minden reggel. Felkeltükben és lefektükben, jöttükben és mentükben egyre csak fohászkodtak egy gyermekért. Lesz hát ideje most is felkészülni az útra.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2021. november 21.

Reformátusok Lapja 27

| AKTUÁLIS |

ÁLDÁS ÉS HÁLA – istentiszteleti belső párbeszéd Már november van. Túl az aratáson, túl a szüretelésen, túl a betakarításon. A köd és a szürke reggelek egyre nagyobb teret nyernek a mindennapokban. A hírek is egyre komorabbak, a nappalok egyre csak rövidülnek. Mégis újabb hét telt el, vasárnap délelőtt van. A templompadban ülök, figyelek. Várakozok. Néhány sorral előttem megpillantok egy énekeskönyvet az egyik gyülekezeti tag kezében. Gondosan lapozgatja, és az igés könyvjelzőket elhelyezi a megfelelő, soron következő énekekhez. Rend van, a lélek készítése ez is. És elmosolyodom, mert a pillanat kedves gyerekkori emlékképet hív elő bennem, ahogyan egy hideg, apró templomban ülök, várok, és az érzésre is emlékszem, milyen kíváncsisággal és némi csodálattal leskelődtem a hitben és korban előttem járók mozdulataira, imádságaira az istentiszteleteken. Most is megragad a pillanat, felnőtt fejjel. Aztán az istentisztelet előtti percekben a vendéglátó gyülekezet serénykedését látom: az aratókoszorúkat a bőséget jelképezve elhelyezik, az úrasztala megterítve áll. Rajta a kenyér és a bor, és középen egy kosárral az idei termés legjavából. Szemmel láthatóan üzenik: az idei esztendőben is megtartattunk. Szemmel láthatóan mutatják, megláttatják a Gondviselő Isten keze nyomát. Tőlem jobbra már a kamerák is készen állnak, hogy megnyissák a templomteret: a Kárpát-medence református gyülekezetei elférhessenek idebent. Ezekkel a pillanatképekkel kezdődött el számomra a hajdú nánási református templomban november 14-én az az is tentisztelet, amelyen a 2021-es év terméséért, a betevőért adhattunk hálát közösen Istennek. A Református Közéleti és Kulturális Alapítvány, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának elnöksége és az Agrárminisztérium már harmadik éve ápolja ezt a hagyományt, a termésért való hálaadás mozzanatának kiemelt fontosságát egy olyan korban, ahol már mindannyian érzékeljük, a saját bőrünkön is tapasztaljuk 28 Reformátusok Lapja

2021. november 21.

a klímaváltozás, a természet sebzettsége és megannyi külső tényező következményeit. Isten mégis, és még mindig ad. Idén is adott, bőséggel. Nem vonta vissza szavát: „Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.” (1Móz 8,22)

ÉS ELKEZDŐDÖTT AZ ISTENTISZTELET A szolgálatot végzők – Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Gacsályi Gábor, Kocsis Áron, a gyülekezet énekkara, kántora és a technikusok – az alkalom kiemelt vendégeivel együtt – Nagy István agrárminiszter, Molnár János, a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és a Magyarországi Református Egyház Zsinatának presbiteri elnöke, Gér András zsinati tanácsos, Barna Sándor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője, Hafenscher Károly, a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, Csiszár Imre, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány kuratóriumának elnöke, Szólláth Tibor, Hajdúnánás polgármestere, Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke, az Agrárminisztérium államtitkárai és miniszteri biztosai, a település és az egyházközség vezetői és dolgozói – elfoglalták helyüket. Az énekkar vezeti a gondolataimat és a figyelmemet a lényeg felé: „Erős vár a mi Istenünk…” – éneklik a 390. dicséret sorait. Éneklik: lelkész és gyülekezeti tagok együtt. És folyik tovább a liturgia, a lekció, a 67. zsoltár imádságos szavai csendülnek fel:

| AKTUÁLIS |

„Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját! (Szela.) Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között! Magasztaljanak a népek, ó, Isten, magasztaljon minden nép! Örüljenek, ujjongjanak a nemzetek, mert pártatlanul ítéled a népeket, és vezeted a nemzeteket a földön. (Szela.) Magasztaljanak a népek, ó, Isten, magasztaljon minden nép! Meghozta termését a föld, megáld bennünket Istenünk, az Isten. Megáld bennünket az Isten, féljék őt mindenütt a földön!” (Zsolt 67,2–8) A zsoltár közben érzékelem, ahogyan a környezetemben ülőket átjárja a szavak súlya, az idei év megtapasztalt valósága mindenestül találkozik a zsoltáros istenélményével, s néma bólintással fogalmazzák meg Isten felé a hódolatot, mintha csak azt mondanák: ó, Uram, igen, valóban nagy a te hűséged.

KÖZELEDÜNK AZ IGEHIRDETÉS FELÉ. FELÁLLUNK. TEXTUS „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” (4Móz 6,24–26) S mondom én is magamban, jól ismert szavak. S talán a legjobban ismert és legtöbbet hallott kedves igéink válnak végül könnyedén a megszokottság ürességének áldozatául. Jó lesz újra hallani, megérteni, mit is jelent mindaz, amely megannyiszor elhangzik istentiszteleti alkalmainkon – állapítom meg magamban. A gyülekezet leül. A padok fűtése elveszi a hideg tompító hatását. Figyelek. Tekintetem a szószékre néz. Püspök úr megszólal:

„Az áldás a Biblia egyik legerőteljesebb szava. Különleges pillanatokra tartogatott szó. A legtöbbször az élet határhelyzeteiben emelkedik ki. Az áldás – ige a határon: búcsú és elindulás között, amikor lezárul valami, de kezdődik valami új, valaki megérkezik, de elindít valaki mást.” Erős felütés. Gondolataimba azonnal beszöknek az idei évem határhelyzeteinek emlékei. A búcsúk és az elindulások. Körbenézek. Mennyi élettörténet! Együtt a templomban és a közvetítés által a még nagyobb templomban. Mennyi megtapasztalt határhelyzet zúdul most egy pillanat erejéig Isten elé. És visszatekintek a szószékre. Az igehirdetés folytatódik. „Az Isten áldása nem ráadás, nem kiegészítés, nem toldalék és nem díszítő-dekorációs elem. Isten áldása nélkül ugyanis minden hiábavalóság! Áldatlan állapotok között semmi nem úgy megy, mint ahogyan annak mennie kellene. Az áldás éppen ezért alapvető szükséglet: erő, élettér, biztonság, nyugalom, boldogulás, üdvhozó erő származik belőle. Az áldásnak magas árfolyama van, mert nélkülözhetetlen.” A járványhelyzet óta mennyire átrajzolódott az emberi szükségletek fontosságának térképe! Amiről hittem és hittük, hogy nélküle élni is nehéz, mégis nélkülözhető, és sok minden, amit korábban természetesnek vettem és vettünk – személyes találkozások, vagy akár az, hogy a föld terem – felértékelődött. Isten áldása nélkül mindegy, hogyan értékeljük ezeket, mindegy, hogy kicsit igazabb lett az a térkép, hiábavalóságok, megtört valóságok maradnak. Előre tekintek és vágyakozom az áldás erejére. Az igehirdetés folytatódik. Az ároni áldás részleteiben kibomlik.

„ISTEN ÚGY ÁLD, HOGY ŐRIZ” Tényleg nem kipótlás az áldás. Nem akkor és nem azért őriz, mert más már nem teszi meg, vagy nem tudja megtenni. Hanem értünk. Szeretetből. Adventhez közeledünk. És már nyelvemen a név: Immánuel! „Isten úgy akar megáldani minket, hogy ránk ragyogtatja világosságát. Áldás az Isten fénye, mert az ember ősfélelme a sötétség.” Imává formálódnak bennem a szószéki szavak. Uram, ha csak belehunyoroghatok a te világosságodba, elkotródik minden sötétség. „Isten úgy akar megáldani bennünket, hogy odafordul hozzánk. (…) Az ő tekintete mindig kész találkozni a mienkkel.” És itt elhalkulnak, elszöknek a cikázó gondolatok. A találkozás az, ami van. Az úrasztala megterítve áll, megterítve vár. Mert „meghozta termését a föld, megáld bennünket Istenünk, az Isten” (Zsolt 67,7). Az istentisztelet utolsó percei a csendé. Állok, állunk, és csend van. S magamban elmondom az imát, a nagy kérést: hajlékodból eltávozva, Uram, arra kérlek, lehessek megtartója a te szent Igédnek. Ámen. (Hálaadó istentisztelet a 2021-es év terméséért, Hajdúnánás)  BOGYÓ ZSÓFIA, FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA

2021. november 21.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat vagy éppen szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be öt kérdésre adott válaszaik segítségével. A mai számban Berecz Péterrel ismerkedhetnek meg.

Mi hívta életre a Szólj be a papnak! rendezvényt? 2017-ben, a reformáció emlékévében azt beszéltük a testvérekkel, hogy emlékezni arra kell, ami már nincs, ezért a reformációra ne lezárt eseményként, hanem olyan valamiként tekintsünk, amit a krisztusi alapokra helyezve mi is tovább tudunk vinni. Ezért döntöttünk úgy, hogy csináljunk valami ahhoz hasonlót, mint ami anno a reformáció volt. Baráti körben találtuk ki, végül én maradtam benne, és egy 15-20 fős önkéntescsapat épült ki köré.

Fiatal kora ellenére presbiter a DebrecenÁrpád téri Református Egyházközségben, emellett a ma már országosan ismert Szólj be a papnak! rendezvény kitalálója, szervezője. A jogi végzettségű Berecz Péter célja, hogy közelebb vigye Istent az emberekhez, és gyermekének megtanítsa, hogyan találhatja meg az utat az Úrhoz.

Mikor jutott hitre? Visszaidézem az általános iskolai hitoktatóm szavait hitünk alapjairól, most is a fülemben csengenek. Amire különösen emlékszem, az „az Isten háta mögött” mondáshoz kapcsolódik: „Isten háta mögött nem lehet lenni, mert Isten Mindenható, a mindenség Ura.” Gyermekként ezek az apró dolgok a gondolkodásomban rámutattak arra, hogyan kell az Isten-kérdést megközelíteni, felnőttként pedig igyekeztem átgondolni, értelmezni többek között a filozófia és a tudomány szemszögéből, és megerősödtem bennük. Nem egy pillanathoz kötném ezért a hitre jutásomat, az azonban biztos, hogy az általános iskola világában gyökerezik.

Fiatalon lett presbiter, hogyan élte ezt meg, és mi a célja ebben a pozícióban? Őszintén örültem. Ha nem elhívásnak fogjuk fel, hanem csak pozíciónak, nem éri el a célját. Azt szeretném megérteni, mire hív az Úr, hogy abba az irányba tudjak menni. Tudatosan választottam egyébként az Árpád-téri gyülekezetet. A családi hagyományok vezettek ide, de a lelkipásztorunk, Veres János prédikációit hallva nem volt kérdés, hogy itt maradok. 30 Reformátusok Lapja

2021. november 21.

Mit szeretne átadni a gyermekének? Sokan úgy gondolják, hogy a gyereküknek olyan fajta hitben járást kell folytatniuk, ami a szülőkre volt jellemző. Én azt szeretném neki megtanítani, hogy találja meg az útját Istennel, de az lehet teljesen másfajta út, mint az enyém. A lényeg, hogy legyen.

Mi az élete vezérigéje? Általában hordozok magamban egy igét és azt közelebbről megvizsgálom. Ami most foglalkoztat: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7,21) Én úgy értem ezt az igét, hogy sokan, akik „nagyon hívőnek” gondolják magukat, állandóan az Úr nevét hívják, mert nem ez számít, hanem az, hogy cselekedjük-e az Atya akaratát. Ezt állandó figyelmeztetésnek fogom fel, állandó önvizsgálatra hívásnak, hogy ne a formalitásokban, ne a külsőségekben vesszek/vesszünk el, hanem próbáljuk meg megérteni az Atya kívánságát, és ahhoz igazítani a tetteinket. Ezt az igét most aktuálisnak is érzem, hiszen az a kérdés mindig is foglalkoztatott (mert a keresztyén újságírásban is járatos vagyok), hogy vajon tényleg az jelenti-e a Krisztus melletti kiállást, a legnagyobb hitvallást, ha formálisan, de hangosan kia báljuk az Úr nevét, vagy az, ha csendben maradunk, mélyebbre nézünk, kicsit érleljük a dolgokat és úgy próbálunk megváltozni.  BUZÁS BORBÁLA

| EGYHÁZI ÉLET |

EGYÜTTMŰKÖDÉSI HATÁROZAT

Határozat született a Magyarországi Református Egyház és a Magyar Református Presbiteri Szövetség együttműködéséről A Magyar Református Presbiteri Szövetség tájékoztatta helyzetéről a Zsinat Elnökségi Tanácsát. A testület örömmel vette tudomásul, hogy a szövetség jogi státusza két év után idén tavasszal jogerősen rendeződött, valamint határozatában üdvözli annak megújulási programját, és támogatja az abban megfogalmazott hármas célt: fiatalítás, a taglétszám növelése és szorosabb együttműködés a közegyházzal.

A HÉT KÉPE

Az Érted a pénzed? elnevezésű program ózdi résztvevői budapesti városnézésen.  FOTÓ: DORKÓ DÁNIEL

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

A Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és Diákotthona pályázatot hirdet ének-zene tanári és karnagyi állásra. A foglakoztatás jellege: teljes munkaidőre szóló munkaviszony. A jogviszony időtartama: határozott idejű, egy évre szól. Az alkalmazás meghosszabbítható, illetve határozatlan idejűre módosítható. A pályázat benyújtásának határideje: 2022. február 28. További részletek a drkg.hu honlapon találhatók.

Áldás, békesség! Kedves Olvasónk!

Köszönjük, hogy hűségesen olvassa a Reformátusok Lapját, és előfizetésével hozzájárul, hogy a magyar református közösségnek hétről hétre színvonalas hetilapja jelenjen meg. Hűségét szeretnénk megköszönni és felajánlani azt a lehetőséget, hogy ha még ebben az évben megújítja előfizetését, vagy új előfizetést vásárol, a jövő évi 500 forintos ár helyett kedvezményesen 450 forintért juthat hozzá a Reformátusok Lapjához. A világpiacon drasztikusan – több száz százalékkal – emelkedett a papír ára, valamint jelentősen növekedtek a nyomdai és postaköltségek is, emiatt szükséges a lap árának megváltoztatása 2022-ben. A Reformátusok Lapjában mindennap azon dolgozunk, hogy egyházunk és gyülekezeteink életéről átfogó beszámolókat, hitmélyítő írásokat, riportokat, interjúkat olvashassanak. Örülünk, hogy Ön is a Reformátusok Lapjából tájékozódik keresztyén közösségünk fontos híreiről, eseményeiről. Bízunk benne, hogy jövőre is találkozunk a Reformátusok Lapja hasábjain. Kérjük, fizessen elő lapunkra, és ajánlja református testvéreinek újságunkat! Köszönjük. Isten áldását kívánjuk Önre és Családjára! A REFORMÁTUSOK LAPJÁNAK SZERKESZTŐI CSAPATA

KÖSZÖNET AZ 1%-ÉRT

A Budahegyvidéki Református Templomért Alapítvány kuratóriuma ezúton szeretne kö szönetet mondani mindazoknak, akik 2020. évi személyi jövedelemadójuk 1%-ának fela jánlásával hozzájárultak az alapítvány működéséhez. A felajánlott összeget a templom felújítási és karbantartási munkáira hasz nálják fel.

Eladó orgonák,

rövid telepítési határidővel, akár karácsonyra!!! 3 napos szervíz, felújítás, hangolás, stb. 29 év tapasztalattal

Tel.: 06-70-284-3200 facebook.com/orgonaszerviz orgonaszerviz.hu KÉRJE AJÁNLATOMAT!

2021. november 21.

Reformátusok Lapja 31

Reformátusok Lapja 2021/47. szám

Articles inside

ÁLDÁS ÉS HÁLA

„Istendicséretre ösztönöz a sok gyönyörűséges ének”

Újra találkoztak a Gekib képviselői