Reformátusok Lapja 2021/46. szám

Page 1

LXV. ÉVFOLYAM,

46. SZÁM,

2021. NOVEMBER 14.

LAPJA

REFORMÁTUSOK

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 400 FT

„Vigyük be Jézust az ő világukba” BESZÉLGETÉS KEREKES SZABOLCSSAL, EGY JAVÍTÓINTÉZET LELKÉSZÉVEL 9 771419 856007 21046



| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Vonj el, Uram, Isten, minden undok személyeknek társalkodásoktól, óltalmazz azoknak gonoszra hitegető beszédektől és tanácsoktól! Öntsed, Uram, félelmedet lelkembe, hogy valahol járok az emberek között, minden rossz társaságot eltávoztathassak, és a jókkal társalkodván, isteni félelemmel, tisztességesen és szemérmetesen viselhessem magamat!  SZATMÁRNÉMETI MIHÁLY (1638–1689)

8

12

24

30

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu) Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Mb. felelős szerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (zila.teodora@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu) Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu) Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó:

INTERJÚ • 6 Vigyáznunk kell egymásra | Czelecz Judittal, a Bethesda Gyermekkór-

ház osztályávezető főorvosával beszélgettünk REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Szociális munka a diakónia fényében | Vörösváczki Csaba vezércikke EGYHÁZI ÉLET • 8. „Vigyük be Jézust az ő világukba” | A Javító című film nyomába eredtünk, riportunk a Rákospalotai Javítóintézet és Központi Speciális Gyermekotthonból INTERJÚ • 12. Kegyelemből ered | Novák Katalin családügyi minisztert, a Magyar Református Szeretetszolgálat jószolgálati nagykövetét kérdeztük AJÁNLÓ • 24. Templomok az elmúlt évtizedből | A Református templomok 2010–2020 című kiadványt november 5-én mutatták be PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Ismerjék meg Farkas Balázst, a Tatai Református Egyházközség lelkipásztorát

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAIL-CÍMEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2021. november 14.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

XI. 14. VASÁRNAP

XI. 15. HÉTFŐ

XI. 16. KEDD

XI. 17. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(15) „…helyesen fejtegeti az igazság igéjét.” (2Tim 2,14–18) Helyesen az szólja az Isten Igéjét, aki nem bonyolódik okoskodó bölcselkedésekbe, üres fecsegésekbe. Az evangéliumot kell szólni röviden, pontosan, életszerűen, senkit nem provokálva (14). Helyesen az szólja az Isten Igéjét, aki nem hirdet olyat, ami ellenkezik Isten kijelentésével. Pál a mai igében is említ tévtanítókat. Ezek a görög halhatatlanság tanítását belekeverték a keresztyén üzenetbe, Isten Igéje pedig pontosan az ellenkezőjéről szól. Az ember halandó, csak Isten hatalma és kegyelme adhat megoldást a halál kérdésére (17–18). Urunk, el ne térjünk a Te Igéd tiszta tanításától, üzenetétől ebben az ezerféle kínálatú világban, ahol összekevernek mindent mindennel! Helyesen az szólja az Isten Igéjét, aki nem lesz szentségtelenné, istentelenné, aki a legnyomorultabb helyzetben is megmarad az Isten tisztelete mellett. Vagyis helyesen szólni az Isten Igéjét azt jelenti: egész életünkben hűségesek maradunk az Úrhoz, életünkkel is hitelesítve az igazság beszédét. S azt jelenti, a megváltás evangéliuma, Jézus Krisztus feltámadásának örömhíre ragyog fel minden igéből általunk, rámutatva: a magunk erejéből nem tudjuk megoldani az élet alapvető problémáit, csak ha az Úr könyörül rajtunk. Ő könyörült! Zsolt 89  89. zsoltár (21) „…megszentelt edény lesz…” (2Tim 2,19–26)

Bizonyosságunk az, hogy Isten tulajdonai vagyunk, akiket nem enged elszakítani magától soha az Úr. Ez a bizonyosság arra is késszé tesz bennünket, hogy elhagyjunk minden gonoszt. Aki az Úr nevét vallja, az szentül él, miközben élete egyre inkább tisztul, érik (19). A szentség kapcsán képet tart elénk az apostol: különféle anyagból készült edények vannak egy háztartásban, de az edény szentségét nem az anyaga határozza meg, hanem az, hogy mivel töltik meg az edényt, mit hordoz. Mivel van tele az életünk? Mit kell kiborítani abból, hogy helye legyen ott annak a Valakinek, aki egyedül adhat értelmet életünknek, és aki az örökkévalóság távlataiba helyezheti azt? Azok az edények is szentté lehetnek, amelyeket nem istentiszteleti, hanem hétköznapi használatra szántak (20). Sőt, ez a küldetésünk: a hétköznapokban is szentül élni, az élet istentiszteletét élni! (Róm 12,1–2) Világosan megfogalmazza az apostol, mit jelent ez a szentség a hétköznapokra nézve: hasznossá lenni mások számára, az Úrnak kedves módon. Hasznos-e az egyház? Hasznos-e másoknak az, amit mondunk, hirdetünk, teszünk? Értik-e azt az emberek? Épülnek-e általunk? Urunk, tégy bennünket így „megszentelt edényekké”, mint akik mindenkor hasznosak, áldottak! Zsolt 90  90. zsoltár (5) „Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan…” (2Tim 3,1–9) Döbbenetes az a bűnkatalógus, amelyet itt a testi emberről leír az apostol (2–4). Olvassuk csak el egyenként ezt a „listát”, önvizsgálatot tartva, nem a másikra, hanem magunkra gondolva! A testiség legnagyobb nyomorúsága az, hogy képes a kegyesség látszatát is kelteni, miközben csakis önmagát szolgálja, és nem az Urat. A testi emberből hiányzik a kegyesség ereje (5), valójában képmutató kegyesség ez. Az ilyen kegyesség nagyon okos, de az igazsághoz, a megváltó Jézus Krisztushoz semmi köze sincs (7). Mi is mindannyian ilyenek voltunk egykor, de Isten megváltott bennünket, testünket és lelkünket egyaránt. Élhetünk a Lélek szerint, éljünk a Lélek szerint! (Gal 5,25). A testünk is Isten ajándéka, egész valónk – testünk és lelkünk – meghalt és feltámadott a Jézus Krisztussal! A hiteles kegyesség nem tökéletesség, hanem az Úr megtartó kegyelmére hagyatkozó élet, akit az Úr felemel és megszentel! A hiteles kegyességben testünk a Szentlélek temploma lesz (1Kor 6,19). Az ilyen emberben kiformálódik a Krisztus, és élete Léleknek és erőnek megmutatásává formálódik, még testi elesettségében is (1Kor 2,4). Ez a csoda csakis az Úr cselekvése! Zsolt 91  91. zsoltár (11) „…megszabadított az Úr!” (2Tim 3,10–17) Nehéz és veszélyes szolgálata volt az apostolnak, hiszen miközben Jézus Krisztus evangéliumát hirdette, sok üldöztetést kellett elszenvednie. Az Úr azonban megőrizte az apostolt. Az isteni szabadítás megnyilvánulhat így is: megőriz bennünket az Úr. Magam is csodaként élem meg az életemet, szolgálati időmet, noha messze nem hasonlítható mindez az apostol szenvedéseihez, de én is hálát adhatok, hogy mind ez idáig megőrzött az Úr sok-sok nehéz és nyomorúságos ügyben (11). Lám, Timóteust nem elriasztotta az a sok szenvedés, amit Pál életében látott, hanem követte az apostolt, és az apostol – mint példa – által magát az Urat követte. Mindig hiteles, krisztusi, emberi bizonyságtételek és példák által követjük az Urat.

Reformátusok Lapja 2021. november 14.


| AZ IGE MELLETT |

Jézus Krisztus követése tele van küzdelemmel, de életünk egyetlen értelme és öröme csakis ez. Márpedig ahol a gonoszság egyre határtalanabb, ott csak egy szabadulás létezik, Jézus Krisztus megváltó és újjászülő szeretete. Ez a szabadítás megőriz a bajtól és a bajban, új emberré formál. E szabadításról, ennek örömteli ajándékáról szól az egész Írás (16–17). Zsolt 92  92. zsoltár (5) „…töltsd be szolgálatodat.” (2Tim 4,1–5) Urunk, segíts bennünket, hogy ránk bízott szolgálatunkat maradéktalanul betölthessük! A szolgálat betöltése Jézus Krisztus evangéliumának hirdetése, megélése, képviselete (5)! Ravasz László pontosan fogalmaz: „Ne igyekezz népszerű lenni, ne kotnyeleskedj világi dolgokba, hagyj békét az emberi tudományoknak, ideológiáknak, filozófiáknak: az evangéliumot prédikáld! Az evangélista munkáját cselekedd: beszélj Krisztus haláláról és feltámadásáról, arról, hogy mit mondott és mit tett az Úr!” Ne azt hirdessük, amit a viszkető fülű világ szeretne hallani – mert nem a világnak kedves, érdekes és új vezet az üdvösségre –, de nagyon szeressük a világot, az embereket! (3) Az egészséges tanítás nem tökéletes tanrendszer, hanem a Jézus Krisztus evangéliuma, amely újra üdvösségesen egésszé formálja a töredezett emberi életet. Ne magunknak, hanem Krisztusnak gyűjtsünk embereket! (3) A szolgálat betöltése tehát azt jelenti, hogy Isten Igéjének üzenetét, Jézus Krisztust mindenkor képviseljük, vállaljuk, hirdetjük és éljük, mert egész életünk értelme és célja ez, ezért erre a szolgálatra minden idő alkalmas (2). Isten Igéje örömhír, tehát mindenekelőtt az evangélium követei vagyunk (5). A krisztusi örömhír elsőként biztatás, tehát az intésben és a tanításban is ott kell lennie a biztatásnak (2). Zsolt 93  93. zsoltár (8) „…akik várva várják az ő megjelenését.” (2Tim 4,6–8) Akik várva várják Jézus Krisztus visszajövetelét, sóhajtozva, könyörögve várják. Ez a várakozás arra utal: életünk kiteljesedése, megváltásunk kivirágzása Jézus Krisztus visszajövetelével lesz valósággá. Addig töredék itt minden. Felgyorsult életmódunk során mindinkább tapasztaljuk, egyre nehezebb, problémásabb körülöttünk minden. Ez a „várva várás” bűnbánattal és sóhajtozva várja az Urat, mint egyetlen megoldást. Ez a várakozás azonban arra is utal: amíg tehetjük, végezzük a szolgálatunkat, futunk, de úgy, mint akik a hitet megtartják, illetve mint akiket megtart a hit. Igen, ez az egyetlen reménységünk: miközben az Urat váró, imádkozó hűséggel tesszük a dolgunkat, ő megtart bennünket, reménységet ad, hiszen úgy futunk, mint akik már elnyerték az igazság koronáját. Ez nem versenyfutás, hanem annak az embernek a futása, aki a versenyt már megnyerte, ez már a győztesek köre, ezért reménységgel, bizonyossággal teljes, nemes futás (8). Ez a várakozás tudja azt, hogy amikor el kell költözni ebből a világból, akkor Jézus Krisztus kegyelméből állhatunk meg az Úr előtt (6). Várva várjuk az Urat mindennap, és a mai napon is ővele indulunk a „futásba”, bizonyossággal, nemesen, megtartó kegyelmére hagyatkozva. Zsolt 94  94. zsoltár (17) „De az Úr mellém állt…” (2Tim 4,9–22) Előbukkan Pál emberi arca itt is, amikor búcsúzik a földi élettől és a szolgálattól. Lám, az az apostol, aki a mindenkori örvendezésre hívta fel a figyelmünket, maga is tudott csüggedni. Az emberlét része a csüggedés, hiszen testben-lélekben elfáradunk, egyedül maradhatunk, sok rosszat követhetnek el ellenünk mások. A csüggedés ráadásul felnagyítja a bajokat. Az apostol csüggedése azonban csak átmeneti villanás Pál hangjában. Az utolsó pillanatig hasznosan szolgál: könyveket és köpenyt hozat Timóteussal (13). Kéri, Márkkal együtt jöjjön el hozzá mielőbb, mert kettejüknek nagy hasznát veszi a szolgálatban (11), imádkozik ellenségeiért (16). Teszi, amit tehet, mindvégig hűséggel (Jel 2,10). Hiszen a bizonyosság mindig legyőzi a csüggedést: „De az Úr mellém állt!” (17) Jézus Krisztusban örökre mellénk állt az Isten, velünk van mindenkor (Mt 28,20), nem hagy minket elveszni a gonosz markai között (18), életünket, munkánkat megáldja, amíg kirendelt időnk tart (17), végül bevisz minket az ő mennyei országába (18). Pál hálával tekint vissza életére, amelyet megáldott az Úr, hiszen általa lett teljessé az Ige hirdetése (17). Végül is nyoma sincs itt a csüggedésnek: hála, bizonyosság, magasztalás zeng (18). Zsolt 95  95. zsoltár

XI. 18. CSÜTÖRTÖK

XI. 19. PÉNTEK

XI. 20. SZOMBAT

2021. november 14.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

múlt másfél évben egyetlen légúti beteget sem gondoztunk. Viszont az elmúlt hónapokban sem a távolságtartás, sem a maszkviselés nem volt kötelező, és közösségbe is jártak a gyerekek, ami magával vonta a régi betegségek visszatérését. Augusztus óta nagy számban gondozunk a Covid-tól független tüdőgyulladásos és fulladós kisgyermeket az osztályon. Oltópont is működik a Bethesdában. Milyen hatással van a járványhelyzet felfutása az oltakozási kedvre? Egyre többen kezdenek el „észhez térni”, és kérik az oltást, sokan még csak az elsőt. Szomorú volt látni, hogy sokaknak egyáltalán nem természetes, hogy ne csak magukra, hanem másokra is gondolva beadassák a védőoltásokat. Most is fekszik az osztályon több olyan gyermek, akiknek a kísérő szülője sajnos nincs beoltva. Tőlük az előírásoknak megfelelően azt kérjük, hogy egy negatív PCR-vizsgálattal igazolják azt, hogy ők nem fertőzöttek. Így tudnak a gyermekük mellett lenni.

Vigyáznunk kell egymásra Az adatok szerint berobbant a Covid-járvány negyedik hulláma Magyarországon is: naponta ezrekről derül ki, hogy elkapták a betegséget, százak kerülnek kórházHEGEDŰS ba, és növekszik a napi halálos áldozatok BENCE száma is. Igaz az is, hogy a romló adatok hatására egyre többen kérik az oltást azok közül, akik még egy vakcinát sem kaptak. A református Bethesda Gyermekkórház belgyógyászati osztályának vezetőjével, Czelecz Judit főorvossal beszélgettünk kórházon belüli és azon kívüli tapasztalatairól. Mennyire van kitéve a Bethesda a Covid-járvány negyedik hullámának? Mi a közvetlen Covid-ellátásban nem veszünk részt, de áttételesen ránk is hatással van. A légúti betegséggel érkező gyermekeket automatikusan szűrjük, közülük egyre több a pozitív beteg. A nem súlyos tüneteket mutató gyerekeket haza, a többi­eket pedig a hivatalos Covid-ellátóhelyre, a Heim Pál Gyermekkórházba küldjük. Nagyon érdekes tapasztalás volt, hogy a kötelező távolságtartás és maszkviselés miatt az el6

Reformátusok Lapja 2021. november 14.

Van-e arra idejük, hogy megpróbálják meggyőzni az oltás fontosságáról őket? Kerítünk rá. A legtöbben érdemi indokot nem is tudnak felsorakoztatni amellett, hogy miért nem kérik az oltást. Ennek ellenére megpróbáljuk meggyőzni őket, volt, akit sikerült. Szerintem az oltás felvétele egyéni döntés, de közösségi érdek. Az Egyesült Államokban a napokban engedélyezték az 5-11 éves korosztály oltását, és már az Európai Unióban is napirenden van a kérdés. Szükséges-e oltani ebben az életkorban? Szerintem szükséges. Ahhoz, hogy érdemi védettséget tudjunk elérni, a kisebb gyerekek oltása is elkerülhetetlen lesz. Fontos persze, hogy az oltás ne jelentsen veszélyt a gyerekekre, de az eddigi vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy e korosztály számára is biztonságos a védőoltás. Mi várjuk, hogy Magyarországon is elinduljon az 5-11 évesek oltása, ebben pedig a Bethesda is nagy szerepet fog vállalni. Nemrég jelent meg a Magyarországi Református Egyház Zsinati Elnökségi Tanácsának ajánlása, amelyben arra kérik a gyülekezeteket, intézményeket, hogy alkalmaikon viseljenek maszkot. Hol kellene még maszkot viselnünk? A zárt téren van a fő hangsúly, meg azon, hogy hányan vannak ott, és milyen távolságra vannak egymástól. Én egyébként a budapesti fasori gyülekezetbe járok, ahol már két héttel ezelőtt elhangzott a kérés, hogy aki részt vesz az istentiszteleten vagy bármilyen gyülekezeti alkalmon, az viseljen maszkot. A következő vasárnap már mindenki így ült a padokban, ez teljesen természetes volt. Szerintem ez a helyes hozzáállás, tényleg vigyáznunk kell egymásra. 


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

VÖRÖSVÁCZKI CSABA

Szociális munka a diakónia fényében A szerző az Ékes Kapu Református Fogyatékos ÁpolóGondozó Otthon intézményvezetője

„Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon…” (Mt 20,28) „A gép forog, az alkotó pihen” – vetette papírra egykor a nagy drámaíró. Mai egyszerű nyelven szólva, halandó emberi életünkre tekintve mondhatnánk, hogy a munka el van végezve, nyugodtan hátra lehet dőlni a mindennapok zajos útvesztőjében. Benne van ebben a megnyugvás és elégedettség érzése. Megnyugvás afelől, hogy a munkámat jól elvégeztem, megnyugvás a nyughatatlanságban azzal az érzéssel, hogy elégedett vagyok magammal és az elért eredményeimmel. Megnyugvás ez afelől, hogy feladatomat biztonsággal magam mögött tudhatom. Benne van az az elégedettség, hogy valami maradandót alkothattam, ha nem is a történelem asztalán, de legalábbis a magam esendő éle-

A diakónia azon az alázatos felismerésen keresztül valósulhat meg, hogy mi magunk sem különbözünk a tőlünk segítséget váróktól. Csupán mások a nehézségeink. tében. És benne van a tudatnak az az emberi vágya, hogy biztonságos földi életem lehet. A gyakorlati életben azonban ez a gondolat a legtöbb esetben csak utópia marad. Egyrészt a gép ugyan forog, de időnként nehezen, akár meg is áll. Az alkotó, (ebben az esetben) az ember pedig nem pihen, nem nyugszik. Végzi a feladatát, teszi a dolgát. Ez a gépiesség itatja át a legtöbb ember mindennapjait. Azokat a mindennapokat, ahol a környezetünk, az érzéseink, a fizikai valónk hatnak ránk és alakítják az életünket. Igaz lehet ez feladattól vagy szakmától, magánélettől vagy munkakapcsolattól kezdve az élet legkülönbözőbb színtereire. Igaz a legtöbb hivatásra is. És igaz szűkebb értelemben véve a szociális munkára és a szociális munkásra is, igen, be kell ismerni, hogy még a diakóniára és a diakónusra is. Különösen igaz ez, amikor hivatásunk során olyan elesett emberekkel foglalkozunk, akik az életük valamely területén elakadtak. Olyan emberekkel, akik életük nehézségei közt olyan kiszolgáltatott helyzetbe kerültek, hogy muszáj volt külső segítségért

folyamodniuk, mert a „gép már nem úgy forgott”. Van ebben kiszolgáltatottság, és van benne alázat. Van ebben fenntartás, de bizalom is. És van ebben némi siker, időnként sok csalódás is. A szociális munka talán egyik legnehezebb jellemzője az, hogy sikerben és számokban nehezen mérhető. Nem lehet okoseszközökkel helyettesíteni, meggyorsítani. Idő, sok idő kell hozzá a mai felgyorsult világban is. Ráadásul nem olyan munka, mint egy jó asztalosműhelyben, ahol ha a mester esetleg nem készül el a munkaidő végére, akkor sincs baj, mert a tennivaló másnapig megvárja úgy, ahogy azt hagyta. A szociális munka teljesen más. Mindennap teljesen új feladat áll előttünk, hiszen emberekkel foglalkozunk. Számunkra idegen emberek megtisztelő bizalommal beengednek a mindennapjaikba, de eközben az életük zajlik. A „munka” nem úgy fogad másnap, ahogy „hagytuk”. Ennek okán sokféle érzés borítékolható a segítés során, azonban ott a „mégis”. A mégis az újrakezdésre, a segítés új irányának a tervezésére, az elengedésre. Olyan csoda ez, amelyet leginkább az isteni gondviselés és törődés tükrén keresztül érthetünk meg. Annak a tükrén keresztül, ahogyan Jézus sem küldte el a tőle segítséget kérőt. Annak a tükrén keresztül, ahogy mi, segítők, diakónusok is megsegítésre, Isten segítségére, kegyelmére szorulók vagyunk. A diakónia azon az alázatos felismerésen keresztül valósulhat meg, hogy mi magunk sem különbözünk a tőlünk segítséget váróktól. Csupán mások a nehézségeink. Annak a felismerésnek a tükrében, hogy Isten eszközei lehetünk az ő gondviselő munkájában és törődésében, már nem is láthatjuk másként a segítségnyújtást. Ugyanakkor ebben a szolgálatban a szép köszönést újraértelmezve mondhatjuk el: „Isten hozott!” Isten hozott a szolgálatba, hogy a földi életben embertársaink és testvéreink segítésére, támogatására lehessünk, az Isten élő egyházának fontos tagjaiként. Mindemellett azt is elmondhatjuk a diakóniában, hogy a szolgálat során nem vagyunk egyedül a segítésben. Az Isten megy előttünk. Ő a mi támaszunk, ő adja a zsinórmértéket és tölti meg Lelkével szolgálatunkat a diakóniában is.  2021. november 14.

Reformátusok Lapja

7


| EGYHÁZI ÉLET |

„Vigyük be Jézust az ő világukba” ILLÉNYI ÉVA

A fiatalkorúak körében elterjedő agresszió egyre súlyosbodó problémát jelent nemcsak Magyarországon, hanem a világ számos országában. Riasztó tény, hogy a csoportos végrehajtás, a brutális, kíméletlen erőszak mind gyakrabban jellemzik a fiatalkorú elkövetőket is. Ki a felelős? Senki sem születik bűnözőnek, de azzá válhat a környezetében tapasztalt szeretethiány, deviáns minta és erőszak miatt. Ezt a fontos társadalmi problémát láttatja a Rákospalotai Javítóintézet és Központi Speciális Gyermekotthonban forgatott, A Javító című dokumentumfilm.

A film hatására szerettem volna megismerni azokat, akik épp „javulnak”. Busszal érkezem Rákospalotára. Nincs időm körülnézni, csak a nagy, szögesdróttal ellátott kerítés tűnik fel. Máris megérkezik Kerekes Szabolcs, az intézet lelkésze, mosolyogva int, hogy üljek be mellé. Behajtunk a nagykapun. A beléptetésnél bemondja a nevem: ma Illényi Éva az önkéntes kísérőm. Leparkolunk. Idegenvezetőm azt mondja, hagyjam kint a táskámat, a telefonomat, jobb a békesség. Több csoportot is meglátogattunk: vannak a letartóztatottak (nem előzetes), a javítóintézeti, a speciális gyermekotthoni részleg és az anyaotthon lakói. Én nem látok különbséget, nagyjából azonos korú lányok: barnák, szőkék, soványak, teltek, izgágák, hangosak, olyanok, akikkel találkozunk a szakiskolában, a moziban, a közértben, a főtéren. Az első szobába belépve Szabolcs hangosan köszön, hogy a lányok meghallják, megjöttünk. Bemutat. Nem csodálkoznak. Megszokták, hogy mindig jönnek önkéntes segítők, örülnek nekem. „Szia, Évi. Én Vivi vagyok. Évi, Vivi…” – mosolyog. Úgy tűnik, hamar befogadnak. Egy nagy fekete macska fekszik az ágyon, Démonnak hívják. Talán terápiás macska? Végig csöndben napozik a beszűrődő napfényben. Körbeüljük az asztalt, 8

Reformátusok Lapja 2021. november 14.

a lányok máris sorolják, melyik éneket énekelnék szívesen. Amolyan kívánságműsor: „A négyest, Szabolcs! Nem, a kettest!” Szabolcs előveszi a gitárját, és már szól is az ének: „Amikor teljes sötétség borul reám, És amikor kialszik minden fény…” „Szabolcs, a 12-est is kérjük!” A gitár újra felcsendül és a lányok mosolyogva, örömmel éneklik: „Lelkem vágyik utánad, Ott az otthonom, ahol te vársz. Az asztal mindig terítve nálad, Vándorló életem hazatalál. És látom már, amit szem nem lát, Új világ tárul fel, kegyelmed formált át. Új ember lehetek Jézusban, Lelkem fellélegzett, tudja, hogy otthon van…” A nevelő néha rám mosolyog. Érzek benne egy kis „elnézést a körülményekért” kifejezést, de lehet, hogy csak elfogadó. Elfogadta a lányokat is. Én is csatlakozom az énekléshez, a szövegek rám is hatnak, magam is nyitottabb leszek.


| EGYHÁZI ÉLET |

SZEMÉLYES TÖRTÉNETEK Szabolcs már a telefonbeszélgetésünkkor mesél az intézetről, amelyet mára már magáénak érez. Fontosak neki ezek a fiatalok, akik hibát követtek el, kisebbet-nagyobbat. A lányok néha beszélgetnek, Szabolcs fegyelmez. Érzem, kellenek a keretek. BV, zsaru, lopás, drog, anorexia, börtön… Csak néhány szó, amely elhangzik itt. Az egyik csoportban két lány kéri, hogy beszélgessünk négyszemközt. – Szabolcs, lehet? – kérdezi az egyik. Megengedi. A lány invitál: – Jöjjön. Én kicsit szorongva követem a szobájába. A falon különféle érmék: futásért, röplabdáért és kosárlabdáért járó díjak. – Szeretek sportolni – mutatja büszkén a kitüntetéseit, nevezzük Lilinek. – Azért hívtalak be, Évi, mert én könyvet írok, amit meg akarok mutatni neked – és máris elővesz egy A4-es füzetet. Lili kézzel írja a történetét, szépen formálja a betűket, meglepően helyesen ír. A cím: Egy élet és egy szerelem… Az írás magával ragad. Néha felnézek, a szeme nagy, mosolygós. – Milyen terveid vannak még? – kérdezem. Azt mondja: „Van már egy szakmám, dajka vagyok és elvégeztem egy év pincérkedést is. A célom a Harvard-egyetem.” Itt megállunk, talán a reakciómat várja. – Komoly tervek – mondom. Úgy érzem, hogy szeretne tovább mesélni. Hagyom. Néha bejön a szobatársa, Lili megkéri, hogy menjen ki. A lány szót fogad, elnézést kér. – Hogy kerültél ide? – kérdezem. Azt mondja: „Több testvérem van. Az egyik húgom is itt van. Verekedésbe keveredtünk. Már bánom, de akkor nem tudtam, hogy mit csinálok. A párom kért meg rá.” A megbánás jeleit valóban látom a mélybarna szempárban. Majd megkérdezi, tudok-e segíteni neki a könyv kiadásában. Már többen ígérték. A könyv borítója is elkészült már, a nevelő rajzolta. Egy szerelmespár ül egy padon a fa alatt. „Ezek mi vagyunk. De már mást akarok, nem azt az életet” – mondja, majd mosolyogva kimegy. Most a szobatársa kezdi a beszélgetést. – 11 éves korom óta drogoztam. Azért cuccoztam, mert mindenki azt csinálta. Két éve vagyok tiszta, de még mindig érzem a drog hatását. Szerinted mit csináljak? – kérdezi. Mondom: sportolj. – Azt nem szeretek – jön a válasz. – Akkor énekelj. – Azt sem szeretem – válaszolja. – Pedig apám énekes. Most ő is börtönben van. Voltam 37 kiló, anorexiával kezeltek, aztán 45, majd meghíztam 80 kilóra – folytatja. – Éppen ezért kellene a sport – mondom –, azzal termelsz adrenalint is, olyan, mint a drog, csak pozitív. – Mondja a magáét, nem vár visszacsatolást. Csak ki akarja adni magából.

KINT ÉS BENT Megérkezik Szabolcs, mennünk kell. Elköszönök. Közben megértem, hogy az intézetben több az olyan fiatal, aki bent nagyobb biztonságban érzi magát, mint odakint. Eszembe jut a kérdés: mi lesz, amikor kikerülnek innen, van-e utánkövetés? Biztos lesz közöttük olyan, aki a társadalom hasznos tagja lesz, dolgozni fog. És lesz közöttük visszaeső is, mert többgenerációs bűnözőcsaládban nőtt fel. Szabolcs mondatai megnyugtatnak: – A bűnök nagy része törvényileg is szabályozva van, elévül. Vagyis lehet újrakezdeni. 18 éves kor után, ha nem súlyos a bűncselekmény, nem lesz priusz. De hogy kin múlik a jövő? Az esetek többségében olyan halmozottan hátrányos fiatalok kerülnek be az intézetbe, akik a negatív minta, a szeretetéhség, az elhagyatottság és kényszerítés hatására válnak agresszívvá, erőszakos bűnelkövetőkké. Ahhoz, hogy megértsük a nevelőintézetekben élő fiatalok és az erőszak kapcsolatát, meg kell ismerni a családi körülményeiket. „Nem volt jó gyerekkorom. 2021. november 14.

Reformátusok Lapja

9


| EGYHÁZI ÉLET |

„Lányok, szeretném, ha mindenki idefigyelne, mivel ezek nagyon mély imádságok, Istennek éneklünk. Ez nagyon szép formája az imádságnak.” Így készítem fel a légkört az Isten Igéjéhez – mondja Szabolcs. Sokat vertek”– mondja egy másik csoportban egy tini. Megfogja a kezem. Hozzám bújik. Azt mondja: „Szeretem magát”. Rámosolygok. Neki ennyi válasz elég. Így ülünk végig, miközben megy az éneklés: „Jöjj Jézushoz, még nem késő. Jézus a te megmentőd. Ő az út, az igazság. Őáltala élhetsz tovább.”

SZABOLCS TÖRTÉNETE Egy hét múlva újra találkozom az intézet lelkészével. Mosolyog, jókedélyű. Kerekes Szabolcs eredetileg gépészmérnök-matematikus végzettségű, egy szoftverfejlesztő vállalkozást vezetett. A rendszerváltás után hazánkban lehetőség nyílt gyülekezetek alapítására, aminek ő maga is részese lett. A Barnabás Csoport Alapítvánnyal kezdett el dolgozni. – Gyerekként még tudatos ateista voltam. Nagybátyám, Pánczél Tivadar református lelkész volt. 14 évesen kötelező jelleggel konfirmáltam. Fiatalon még tiltakoztam minden ellen, ami a vallással kapcsolatos volt. Hippiként éltem az életem, majd egyszer csak otthon megérintett Isten. Letérdelve olvastam a Bibliát, imádkoztam. A barátom ráérzett a változásra, és meghívott egy gyülekezetbe, ott megtértem – meséli mintegy ismerkedésként. A segítő szakma Kerekes Szabolcsot a megtérése óta érdekli. Miért pont a lánynevelő? – kérdezem. – Dani Eszter (ma a Zsinat Missziói Irodájának vezetője) hívott a Rákospalotai Leánynevelő Intézetbe azzal, hogy szeretné elindítani ezt a szolgálatot. Az első tapasztalataim nagyon rosszak voltak – idézi fel a kezdeteket Szabolcs. – Sok lány csak azért jött, mert ezeken a foglalkozásokon találkozhattak egymással, nem érdekelte őket a hit, nagy ellenállás volt bennük. Mi a kollégákkal hittel csináltuk, úgy éreztük, hogy ha kitartunk, Isten országa valahogyan megérkezik. Most is vannak olyanok, akikben hazug az érdeklődés. Mégis mondhatom, hogy többen őszintén keresik Istent, és csillog a szemük, olvassák a Bibliát, hatással van rájuk Isten Igéje. Szabolcs hetente jár be az intézetbe, már tíz éve, és gyakran él meg kudarcokat is. – Egészen különböző lelkiállapotban vannak a lányok. Sokszor sikítozva hozzám rohannak, leülnek, figyelnek, de van olyan csoport, ahol ki sem akarnak jönni a szobájukból, ellenállnak. Van, hogy elkezdjük, és közben kizökkenti őket valami, a háttérben lehet valami feszültség a csoportban, ilyenkor váratlanul, éneklés közben is összeverekednek, tépik egymás haját – meséli Szabolcs. – De tudom, mennyire ne10 Reformátusok Lapja

2021. november 14.

héz összezárva lenni olyanoknak, akik nem egy családból valók. Ilyenkor próbálom kideríteni az ellenállás okát, megtalálni azokat a lányokat, akik szívesen beszélgetnek, a többieket pedig elengedem. Ha el tudják fogadni, hogy létezik szerető Isten, már csak egy lépés választja el őket attól, hogy hitet kaphassanak.

EVANGÉLIUM ÉNEKELVE IS Amikor bent voltam, azt láttam, hogy az énekeket sokan már kívülről tudják. Mit jelenthet nekik, hogy énekelhetnek ilyen dicséreteket? – Az a szerepe, hogy megérkezzenek a szétszórt figyelemből. Egy ponton azt mondom: „Lányok, szeretném, ha mindenki idefigyelne, mivel ezek nagyon mély imádságok, Istennek éneklünk. Ez nagyon szép formája az imádságnak.” Így készítem fel a légkört az Isten Igéjéhez – mondja Szabolcs. Felmerül bennem a kérdés, hogy vajon mennyire lehet őszinte az Istenhez fordulása annak, aki korábban lopott, hazudott, még rosszabb esetben ölt. Hogy lehet itt másfelé terelni a gondolataikat? – kérdezem mintegy megoldásra várva. – Egyértelműen kell beszélgetnünk velük az evangéliumról is. Tudniuk kell, hogy az evangélium az az üzenet, amelyet az Úr Jézus hozott, és amelyet az apostolok is hirdettek. És itt nem csak arról beszélek, miszerint bűnös vagy, de Jézus Krisztus meghalt érted a kereszten. Ezt fontos elmondani, de ezenkívül még sok biztatást ad Isten, és ezeket más keresztyén hívőknek is újra és újra hallani kell, például hogy „jöjjetek ki hozzám mindnyájan, akik meg vagytok fáradva” vagy „ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék”. Ez is az evangélium része. A lányokat is arra vezetem rá, hogy az ő útjukon mi az örömhír, hogy el akarjanak indulni Isten felé. Abban bízom, hogy ebbe bele tudnak kapaszkodni. Bátorítom őket abban, hogy keressenek gyülekezetet, ahol megtalálják a közösséget Istennel, ami gyógyító, és amiben bűnbocsánatot kapnak; ez megtarthatja őket tisztán akkor is, amikor visszatérnek a nehéz világukba. – A Javító című filmben hangsúlyosan látható, hogy a lányokban erős az agresszió, sok a verekedés, rángatják egymást, sok a trágárság, a nemi vágyak előretörése, leszbikus hajlamok. Mit tudsz nekik ilyenkor mondani? – Nagyon különböző hátterű és lelkületű lányok vannak. Nincs állandó séma. Van több olyan lány, aki egyáltalán nem ismeri a szüleit, állami gondozásból került ide; van olyan, aki átélte, hogy meghaltak körülötte a szülők. A bírósági rendszer a konkrét bűncselekményt bünteti, csak kis mértékben veszik figyelembe, hogyan jutott el valaki a bűnelkövetésre. Itt van betöréses rablásban részt vevő is. Ezek a lányok egyszerűen bekerülnek egy csapatba, félelemből eleget tesznek a férfiaknak, és így válnak csoportos elkövetőkké. Sok a súlyosabb bűncselekmény, nem védekezhetnek szabadlábon, a javítóban töltik az előzetest. Pszichológus is foglalkozik velük. Én viszont úgy tudok egy beszélgetésben melléjük állni, ha először rátalálnak Krisztusra. Arra koncentrálok, hogy Istent megtalálják, és ebből fakadjon minden döntésük. Vannak-e emlékezetes, jó pillanatok? – Több ilyen van, mosolyog Szabolcs. – Néhány alkalommal bevihettem a javítóba


| EGYHÁZI ÉLET |

programokat. Ilyenkor 16 fős szolgáló csoport jön velem: reggel istentiszteletet tartunk, majd kiscsoportos játékok vannak, sportversenyek, este pedig keresztyén koncert. A tábor mély megtéréseknek egyik helye, itt voltak már csodák. Egy beszélgetés alkalmával az egyik lány – súlyos bűncselekmén�nyel, gyilkossággal a háta mögött – egyszer csak felemelte a kezét, és azt mondta: „Megbocsátott nekem Isten.” Hátul ült, távol tőlünk. Mire gondolsz? – kérdeztem. Erre azt válaszolta: „Most, hogy beszélgettetek, imádkoztatok, nekem eltűnt a szoba, és újra ott voltam, kívülről láttam a gyilkosságot, azt, hogy milyen szörnyű az, amit csináltam. Egyszer csak azt éreztem, hogy nem vagyok egyedül, hogy ott van Isten és lát engem. És hogy teljesen megért mindent. Akkor csak azt tudtam neki mondani, hogy bocsáss meg nekem. És ő megbocsátott.” Ezt olyan bizonyossággal mondta, hogy látszott rajta, ő ezt megélte, Isten megbocsátott neki. Teljesen megváltozott az élete. Addig féltek tőle lányok, utána a kedvence lett a csoportnak, ő vigasztalt másokat. Elkezdett nagyon keményen tanulni, leérettségizett, egyetemre szeretne továbbjutni. Végezetül arról kérdezem Szabolcsot, hogy ő mit üzenne azoknak a szülőknek, akik hét percet foglalkoznak a gyerekkel. – Gyengül a családi kör megtartó ereje: régen esténként összeültek a családtagok, megbeszélték a napi eseményeket. Ma a sivár családi kapcsolatok miatt magányossá válnak a gyerekek. A szülőnek tudnia kell, hogy sokkal jobban odafigyel a gyerek rá, ha a nyitottság őszinte. Nem baj az, ha a szülőnek sokat kell dolgoznia, de amikor összetalálkozik a gyermekével, akkor minden ízével rá koncentráljon, hogy ne elítélje, hanem meghallgassa a gyerekét. Az odafigyelést tudatosan kell gyakorolni. Egyetlen Oscar-díjas film sem tudja azt adni, amit egy édesanya vagy édesapa akár egyetlen mondata. A társadalomnak is óriási a szerepe, hiszen a tinédzsermunka közösségépítés: ne kényszerítsük át őket a mi keresztyén-felnőtt kultúránkba, hanem vigyük be Jézust az ő világukba. Legyünk ott velük, mint Jézus Máté házában.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ, VIDEÓMEGOSZTÓ: JAVÍTÓ FILM – SHOESHINE.HU

2021. november 14.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJÚ |

Kegyelemből ered A hite keretet és értelmet ad életének. Bár felnőtt fejjel kezdte el napi szinten olvasni a Szentírást, mára elképzelhetetlennek BALOGH-ZILA tartja, hogy enélkül induljon a nap. Novák TEODÓRA Katalin családügyi miniszter szeptembertől a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) jószolgálati nagykövete. Interjúnkban új megbízatásáról, személyes istenkapcsolatáról és családjáról is beszélt a Reformátusok Lapjának. Nem szabad eltagadni, hogy az ország családpolitikában elért eredményei mellett vannak még szegény, rászorult, hátrányos helyzetűek. Ezeket az embereket a politikusok nem szokták észrevenni, Novák Katalin azonban képes meglátni őket – mondta Balog Zoltán püspök méltatásában, amikor szeptemberben a Milotai Nyilas István-díjat adományozták önnek. Hol lát nélkülözést?

„Az istentiszteleti közösség fontosságát a pandémiás időszakban értettem meg igazán.” Nem kell messzire nézni ahhoz, hogy észrevegyük, mennyi helyen van szükség, ebből következően pedig kötelezettségünk a segítségnyújtásra. A nagyszüleimtől azt tanultuk, hogy emberi viszonyainkban mindig nézzünk lefelé, mert akkor fogjuk értékelni, hogy nekünk mi adatott. Mindig találunk majd valakit, aki rosszabb helyzetben él, mint mi. Ha ezt felismerjük, erőt nyerünk a segítségnyújtásra is. Hálás vagyok Istennek, hogy a családunknak van ereje és lehetősége figyelni a nehéz sorban élőkre, és hálás vagyok azért is, hogy miniszterként ezt a munkámon keresztül is megtehetem. Ezért is vállaltam jó szívvel a református szeretetszolgálat felkérését. Az MRSZ számos programja széles körben ismert, de vannak olyan kezdeményezéseik, amelyeket a többség kevésbé lát. Segítik a gyerekek tanévkezdését, de a Mentőmaci-programtól kezdve a tűzifa-adományozáson keresztül a Bethesda Gyermekkórház munkájának támogatásáig rengeteg helyen nyújtanak segítséget. Most arra kaptam lehetőséget, hogy én is hozzátegyek a szolgálatukhoz. Mit tapasztal, mennyire látjuk meg a nehéz sorban élőket? Két párhuzamos jelenséget figyeltem meg. Egyrészt vannak olyanok, akik folyamatosan arról beszélnek, hogy Magyarországon 12 Reformátusok Lapja

2021. november 14.

mennyi szegény ember él. Sokszor a valóságtól elrugaszkodott, túlzó megállapításokat tesznek, például azt, hogy milliók éheznek az országban. Ez nem igaz! Ezek a megnyilvánulások a legtöbb esetben megmaradnak a szlogenek és a rémhírkeltés szintjén, segítő tettek azonban nem kapcsolódnak hozzájuk. A másik oldalon látom a cselekvő szeretetet, a gondoskodást, ami sokszor nem a reflektorfényben zajlik, de rengeteg embert megmozgat. Az meglepő, hogy sokan aggódnak az éhező afrikai gyerekekért, és szeretnének nekik segíteni, arra azonban nem éreznek késztetést, hogy egy borsodi cigánytelepen végezzenek önkéntes munkát. Természetesen az afrikai gyerekek segítése is nemes feladat, de meggyőződésem szerint először a saját házunk táján van tenniva-


| INTERJÚ |

lónk. Addig, amíg Magyarországon van olyan cigánytelep, ahol sok gyereknek nincs cipője, meleg ruhája, akad dolgunk bőven itthon is. Sokszor megfordultam mezítlábas, rossz körülmények között élő gyerekeknél. Bár ma már adott a lehetőség, hogy a kormányzati támogatásnak köszönhetően ne kelljen éheznie egyetlen gye-

zonyosság: a keresztyén ember tudja, hogy van dolga, és jó esetben azt is felismeri, hol, kivel van dolga, és mi a feladata. Keresztyénként a hittestvéreinkért, magyarként pedig honfitársainkért tartozunk felelősséggel. Meggyőződéssel beszél erről az identitásról, a keresztyén igazodási pontról, amely megkön�nyítheti a döntéshozatalt is. Hol talált rá erre az alapvető bizonyosságra? A hitét folyamatosan mélyíteni igyekvő ember vagyok. A budapesti Hold utcai gyülekezethez tartozik a családunk, ezen belül én olyan hitmélyítő közösségbe is járok, amelyben kétheti rendszerességgel találkozunk. Ezeken az alkalmakon lehetőségünk van a Szentírásról beszélgetni, hitbéli kérdéseket közösen feltenni, és azokra válaszokat keresni. A hit bizonyossága mellett tehát folyamatosan jelen van a hit mélyítésének szándéka is. Ami pedig a lelkieken túl személyes indíttatásomat illeti, a nagyszüleim példájára igyekszem támaszkodni. Mindkét ágon kihívásokkal teli életük volt, de halálukig szerető házasságban éltek, ahogy a szüleink is több évtizede tartanak ki egymás mellett szeretetben, ami a bátyámnak és nekem is követendő példa. Így nekünk nem volt nehéz dolgunk, amikor mintákat kerestünk. Persze azt felismerni, hogy nem kell másik út, elég ugyanarra lépni, mint amin az előttünk járók mennek, legalább olyan nehéz, mint új utat keresni. Családügyi miniszterként sokat foglalkozik az otthonteremtés kérdésével. Mit jelent önnek az otthon? Számomra az otthon az a hely, ahol jó szándékkal vesznek körül, bátran lehetek önmagam, nem kell semmilyen szerepet játszani, álarcok mögé bújni.

reknek sem, tény, hogy vannak családok, akik ma is súlyos nélkülözésben élnek. Velük dolgunk van. Elsősorban itt van dolgunk, Magyarországon és a határon túl élő magyarok között. Milyen pluszt ad a segítségnyújtáshoz, hogy keresztyénként segítünk? Legalább egyszer az életben mindenki felteszi magának a kérdést, ki is ő valójában. Én református keresztyén magyar vagyok, gyerek, szülő, feleség, testvér. Ez az identitásom. Amikor meg tudjuk fogalmazni, kik vagyunk, olyan igazodási pontokat találunk, amelyek leegyszerűsítik az életünket és megkön�nyítik a döntéseinket. Keresztyénnek lenni felelősség és bi-

Van lelki otthona? A Hold utcai gyülekezetben otthon vagyok, de felszabadító felismerés, hogy nincs mindig szükségem templomra ahhoz, hogy megélhessem az Istennel való közösséget. Egyszer egy fontos beszélgetés után, amely számomra meghatározó döntést eredményezett, úgy éreztem, olyasvalami történik velem, ami messze túlmutat rajtam. Nem azért kapom, mert megérdemlem, hanem kegyelemből. Amikor az említett beszélgetésről eljöttem, első ösztönös reakcióm az volt, hogy szeretnék hálát adni, templomba menni, erre azonban éppen nem volt lehetőségem. De azt is tudtam, hogy akkor és ott tudok együtt lenni Jézus Krisztussal, amikor és ahol szeretnék, így egyszerűen félreálltam az autóval, és egy parkban kezdtem el imádkozni. Felszabadító érzés volt. 2021. november 14.

Reformátusok Lapja 13


| INTERJÚ |

Miniszteri időbeosztással, feltételezem, egyedül lenni sincs mindig idő. Valóban így van, de gyorsan hozzáteszem, hogy a személyes csend iránti igény sem ment föl az alól, hogy eljárjak a templomba vasárnaponként, amikor csak tehetem. Az istentiszteleti közösség fontosságát egyébként a pandémiás időszakban értettem meg igazán. Bár volt színvonalas online közvetítés, és igyekeztünk vasárnaponként a gyerekekkel együtt jelen lenni az istentiszteleten, bevallom, néhány hónap elteltével előfordult, hogy közben főtt a leves, vagy valami elvonta a figyelmünket. Amikor ott ülök az istentiszteleten, gazdagabban jövök el, mint ahogyan érkeztem. A legtöbb esetben ez a prédikációnak köszönhető, de van, hogy a gyülekezettel megélt közösség juttat olyan felismerésekre, amelyekre nem döbbenek rá, ha aznap nem megyek templomba. Milotai Nyilas István, akiről a már említett díjat elnevezték, a református oktatás egyik legkiemelkedőbb alakja volt az 1600-as években. Sokat tett azért, hogy a református kollégiumok színvonalasan működjenek. Önnek is református iskolába járnak a gyerekei. Milyen tapasztalatai vannak az egyházi oktatásról? Mindhárom gyerekünk a Baár–Madas Református Általános Iskolába és Gimnáziumba jár. Az alsó tagozatot állami iskolában töltötték. Mindkét helyen kiváló az oktatás színvonala, itt azonban lelki többletet kapnak, kapunk. Szülőként sokat jelentett például, amikor a koronavírus bezártsága alatt az igazgatói, osztályfőnöki levelekben az aktuális tudnivalók mellett mindig volt

„Jó látni, hogy a gyerekeknek minden hete közös istentisztelettel és minden napja közös elmélkedéssel indul, így szinte magától értetődően válik az életük részévé Isten jelenléte.” egy-egy igevers. Azt is jó látni, hogy a gyerekeknek minden hete közös istentisztelettel és minden napja közös elmélkedéssel indul, így szinte magától értetődően válik az életük részévé Isten jelenléte. Én felnőtt fejjel váltam naponta igét olvasó emberré. Nem volt egyszerű felnőttként beleilleszteni az életembe, most már viszont nagyon hiányozna, ha elmaradna. Abban bízom, hogy a gyerekeink, akiknek naponta megadatik a lelki útravaló, őrzik majd ezt a gyakorlatot, és ha felébred bennük az éhség, tudják majd, merre kell fordulni. Jó látni, hogy a 18 éves fiunk a barátaival azon verseng – persze sok más fiús program mellett –, hogy melyik zsoltárt ki mennyire ismeri. Egyszer Zákeus és Jézus találkozása jött otthon szóba. Elkezdtem a gyerekeknek összefoglalni a történetet, mire az volt a válasz, hogy: de hát 14 Reformátusok Lapja

2021. november 14.

anyu, Zákeus történetét mindenki ismeri! Akkor arra gondoltam, milyen jó, hogy ez számukra természetes, milyen jó, hogy ők azt hiszik, valóban mindenki tudja, Zákeus hogyan jött le a fügefáról. Azt is érdekes látni, hogy a gyerekeink közegében nem számít rendkívülinek, ha valaki nagycsaládban él vagy gyülekezetbe jár, szinte kirívó, hogy ők csak hárman vannak testvérek, nem négyen-öten vagy még többen. Keresztyénként sokszor hivatkozunk Isten szeretetére, vezetésére. Mennyire tapasztalja ezt a szeretetet, biztatást a hétköznapokban, annak ellenére, hogy politikusként bizonyára sok támadás éri? Amióta közhivatalt viselek, a miatyánk átértékelődött számomra. Az imádság végén azt mondjuk: „mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség”, de sokszor a hangsúlyt az „ország”, „hatalom” és „dicsőség” szavakra tesszük, holott a „tiéd”-re kellene. Akárhányszor mondom el a miatyánkot, ennél a résznél minden alkalommal tudatosul bennem: az ország, a hatalom és a dicsőség nem az enyém, nem a miénk, hanem csakis az Istené. Ebből a mondatból is kiderül, hogy a hatalom, a hivatal, a tisztség kegyelemből ered. Ez a gondolat pedig felvértez erővel, energiával, valódi biztonságérzettel. Tudom, hogy Istené az ország, és ez nem tétlenségre késztet, inkább felszabadít, hiszen lehetőségem van szolgálóként részt venni az ő világában, és így értelmet kap a munkám és az életem is.


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Haszontalan dolog tévtanokat hirdetőkkel vitázni, belebonyolódni véget nem érő szócsatározásokba. Sok energiát fölemészt, és nem vezet sehova, sőt, elbizonytalaníthat gyönge hitű vagy gyönge jellemű embereket. Az apostol inti Timóteust és gyülekezetét, hogy jól készüljenek fel a keresztyénnek látszó téveszmék hirdetőinek támadására. Nemcsak a keresztyénüldözés kívülről jövő veszélye árthat az egészséges hívő életnek, hanem az alattomosabb, belülről bomlasztó, vallásos deformálódás. Jézus Krisztus nevére hivatkozva más evangéliumot hirdetnek (például tiltják a házasságot, bizonyos ételeket, azt állítják, hogy a föltámadás már megtörtént stb.). Belopakodnak és megosztják a gyülekezet közösségét mindenféle szentségtörő tanítással. „A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben, és szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély.” (2Tim 2,16–17) Ma is vannak, akik szeretnek úgy okoskodni, hogy megnyilatkozásuk (kinyilatkoztatásuk) messzire eltereli a figyelmet az Igéről. Saját felismeréseikkel vitára ingerelnek, ami kifejezett veszekedésbe és háborgásba csaphat át. Néha saját magukról beszélnek és a maguk alkotta filozófiájukról, máskor kritika nélkül átvett idegen, szektás szellemiséget hoznak be és képviselnek tudatlanul. Sok türelem kell ahhoz, hogy szelíden leállítsuk a hibás nézeteket vallót, és helyes mederbe tereljük vissza a beszélgetést. Erősen próbára teszik önfegyelmünket és szeretetünket. Ott kezdődik a nagyobb baj, ha nemcsak üres fecsegés, hanem rivalizáló, erőszakos, hatalmaskodó és önjelölt próféták akarják magukhoz ragadni a szót, elvéve mások elől a tiszta bizonyságtétel lehetőségét. Kijelentő módban mindenkit megvetően elítélnek, aki nem osztja nézeteiket. Ezek a jelenségek belülről bomlasztanak. Vitázni szabad, okosan és érvekkel alátámasztva, megadva egymásnak a tiszteletet. De legtöbbször nem érvek ütköztetése történik, mint a klasszikus hitvitákban, hanem érzelmek és indulatok csapnak össze. Az indulatokkal pedig könnyen saját színvonalunk alá süllyedünk. Az önvédelem is harc, ezt meg kell tanulnunk, hogy Isten gyermekeinek méltóságát megőrizzük. Felelősek vagyunk megvédeni magunkat és a ránk bízottakat. Gyakran nincs más mód, mint kitérni a provokáló szavak elől. Az értelmes dialógus a más hiten lévőkkel és az ökumenikus találkozások más felekezetű keresztyénekkel viszont építheti hitünket. Az ilyen konferenciák szélesebbre tárják látásunkat. Nem megsebezzük, nem megítéljük egymást, hanem tisztelettel és kíváncsian kérdezzük. 

IMÁDKOZZUNK!

Velem vagy (Zof 3,17)

Velem vagy, Istenem, Uram! Erőd végtelen,

Új életre hív, hogy te tudsz örülni nekem!

s tudom, hogy mindig megsegítesz!

Ujjongok veled boldogan, amikor kegyelmet hirdetsz! ÁMEN  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Haszontalan szóharc Az emberi kommunikáció az évszázadok alatt számos változáson esett át, rengeteg eszköz segítette és próbálta átvenni az emberi beszéd helyét, ennek ellenére a legfőbb és leginkább figyelmet felkeltő információs csatorna az emberi szó. Azért van ez, mert az emberi szóhoz hozzákötjük óhatatlanul is a személyt, az arcot, a hangot, a megjelenést. Rögtön észrevesszük, ha az emberi szó, beszéd mást mond és üzen az adott illető megjelenése, mimikája, hangja és gesztusai által, mint ami a valóság. Hiteles szóra, ezáltal hiteles emberekre vágyunk, mert bennük érezzük igazán, hogy a kimondott szónak súlya van. Heti bibliai szakaszaink sorában az öreg, halálára készülő Pál apostol inti és óvja szeretett tanítványát, Timóteust, hogy intse és kerülje azokat az embereket, akik „haszontalan szóharcokat” (2Tim 2,14) folytatnak a gyülekezetben, mert ez annak tagjaira nézve csak káros kihatással lehet. Közéletünkben és közbeszédükben bizony nagyon sokszor találkozunk ezzel a jelenséggel, amikor némelyek értelmetlen és felesleges szóharcot folytatnak ügyekkel és témákkal kapcsolatosan, amelyek nem megoldást kínálnak, hanem még inkább eltávolítják az embereket egymástól. Ez teszi hiteltelenné az embert és magát az ügyet is, mert nem különbek annál, mint ahogyan Pál nevezi őket: „szentségtörő, üres fecsegők” (2Tim 2,16), akiknek a „szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély” (2Tim 2,17). Milyen jó lenne, ha közéletünkben, egyházunkban nem üres fecsegések, nem hasztalan szóharcok folynának, hanem beszédünk mindenkor kedves lenne és sóval fűszerezett, hogy mindenkor mindenkinek helyesen tudjunk felelni (vö. Kol 4,6). Fogadjuk meg Jakab apostol intését: „Hanem legyen az igenetek igen, és a nemetek nem, hogy ítélet alá ne essetek.” (Jak 5,12)  SZETEY SZABOLCS

2021. november 14.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

Harminc év az ötszázból Harminc éve annak, hogy a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma 1991. szeptember 1-jén újra elindíthatta első osztályait, megkezdve akkor a négyszázHEGEDŰS BENCE hatvanadik tanévét. Nem sok olyan, még ma is működő oktatási intézménye van az országnak és benne a református egyháznak, amely közel ötszáz éves múltra tekinthet vissza. A pápai refi viszont fél évezred óta meghatározó iskolája a Dunántúlnak, ide járt Petőfi Sándor és Jókai Mór, akárcsak Orlai Petrich Soma, de itt tanult száz évvel később Csoóri Sándor is. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Pápai Református Kollégium 1531-es alapításakor még a lutheri tanokat követve oktattak az intézmény falai között, ám a kálvinizmus néhány évtized alatt előretört Pápán is, így 1585-ben már kéttagozatos református főiskolaként működött a kollégium, amelyben hatosztályos gimnáziumi és két- vagy hároméves teológiai oktatás folyt. S bár a Pápai Református Kollégium a XVII. századra egyre meghatározóbb iskolájává vált a Dunántúlnak, pont a földrajzi elhelyezkedése sodorta ekkor nehéz helyzetbe. A három részre szakadt ország nyugati felén az ellenreformációt használták fel a Habsburgok arra, hogy hatalmukat megszilárdítsák. Az ellehetetlenítés az 1650-es évek után indult el igazán, később pedig már a nyílt vallásüldözés sem kerülte el a kollégiumot. Kocsi Csergő Bálint rektor és Séllyei István dunántúli püspök is a között a száz protestáns prédikátor és tanító között volt, akiket a pozsonyi törvényszék 1674-ben lázítás miatt először halálra ítélt, majd enyhítésképpen inkább eladták őket gályarabnak. Minden támadás ellenére sikerült fennmaradnia a kollégiumnak ebben az időszakban, a rákövetkező évtizedekben mind infrastrukturálisan, mind oktatásügyileg bővülni tudott, ám 1707-ben a császáriak felégették a várost, a tűzvészben az iskola épülete is elpusztult. A tragédia csak bevezetője volt annak a megpróbáltatássorozatnak, amely a kollégiumra várt a következő nyolcvan évben.

SZÁMŰZETÉS Miután 1749-ben Esterházy Ferenc követelésére az országot irányító helytartótanács megszüntette Pápán a szabad vallásgyakorlást, néhány év jogi huzavona után a város református 16 Reformátusok Lapja

2021. november 14.

lelkészeit és a kollégium rektorát elűzték Pápáról. Viszont Mária Terézia megengedte, hogy a kálvinisták egy szomszédos faluban továbbra is gyakorolhassák vallásukat: a közeli Adásztevelen torony nélküli templomot építhettek, és algimnáziumként újraindulhatott az oktatás. A hagyomány szerint ekkor lett az iskola jelképe az eperfa, miután az adászteveli iskolában nem fértek el a kollégisták, akik így egy terebélyes eperfa alatt hallgatták az órákat. A harmincévnyi adászteveli száműzetésnek II. József türelmi rendelete vetett véget. A Pápára visszatérő reformátusok ekkor építették fel a mai Ótemplomot, a kollégium pedig egy iskolává átalakított házba költözhetett be. 1797-ben a Dunántúli Református Egyházkerület gondnoksága alá került. Ekkor már lassan egy évtizede Mándi Márton István volt a kollégium vezetője. Neki köszönhető, hogy 1804-ben a református konvent a sárospataki és debreceni kollégiumokkal egyenrangúnak ismerte el a pápai iskolát. Trócsányi Zsolt A pápai kollégium története című munkájából kiderül, hogy

Mándi Márton István negyvenegy éves regnálása alatt kezdtek kialakulni a modern főiskolákra jellemző tanszékek. Az elsők között volt, aki diákjait magyar nyelven oktatta.

FELEMELKEDÉS, HÁBORÚ, ISMÉT FELEMELKEDÉS A XIX. század első fele a Pápai Református Kollégium fénykorának számít. Ekkor új mecénása lett az intézménynek a korábban ellenséges Esterházy család feje, Esterházy Károly személyében. A kollégium akkori vezetője, Tarczy Lajos 1837ben megalapítja a kollégium nyomdáját, 1841-ben pedig a Képzőtársaságot, utóbbi hamar Pápa egyik legjelentősebb szellemi


| REFORMÁTUS ÉLET |

központjává vált, megalakulásakor tagja lett Jókai Mór, Orlai Petrich Soma és Petőfi Sándor is. A társaság 110 évig állt fenn, létezésének a kollégium 1952-es államosítása vetett véget. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után Bécs a gimnáziumok nyolcosztályúvá fejlesztését, szaktanárok alkalmazását írta elő, és bevezette az érettségi vizsgát. Az első érettségit 1857-ben tartották meg az iskola újonnan elkészült épületében, amely ma a teológiának helyet adó Nátus a Március 15. téren. A mai gimnázium épületét pedig 1895-ben adták át, homlokzatán a Jókaitól származó híres jelmondattal: „Istennek, hazának, tudománynak”. A régi épület ezután csak internátusként (innen a becenév) működött, majd itt jött létre 1902-ben a Nőnevelő Intézet.

ÁLLAMOSÍTÁSOK ÉS ÚJRAINDULÁS A Pápai Református Kollégiumot először 1919-ben államosították, ám három hónap elteltével, a Tanácsköztársaság bukása után visszakerült az egyházkerülethez. Harminc évvel később, a kommunista hatalomátvételt követően ismét államosították, a kollégium híres jelmondatát leverték a főépület homlokzatáról, az újraindulásra viszont három hónapnál kicsit többet, közel negyven évet kellett várni. 1991 szeptemberében a 460. tanévét kezdhette meg a Pápai Református Kollégium, amely 1994-ben kapta vissza teljesen a régi épületét, ekkor került fel újra a homlokzatra a Jókai-idézet is. Az eleinte csak négyosztályos gimnázium 1998-ban hatosztályos tagozattal bővült. A fejlődés azóta töretlen, 2010 óta művészeti képzést is nyújt az intézmény festészet, grafika, néptánc tagozaton, de angol nyelvi előkészítőt is választhatnak a diákok robotikaoktatással, vagy akár természettudományos osztályt emelt matematika vagy biológia óraszámmal. Tavaly pedig elkezdődött az új internátus építése is.

EXREFISEK A harminc évvel ezelőtti eseményeket is felelevenítették az október közepén rendezett háromnapos II. Pápai Exrefis Találkozón. Ennek részeként a 490. tanév jegyében 490 percnyi

sportos program várt a gimnázium jelenlegi és volt tanulóira, majd az intézmény korábbi igazgatója, a fiatalon elhunyt Kovács Péter fotóiból, valamint exrefis képzőművészek munkáiból nyílt kiállítás, amelyet hivatástalálkozók, rendhagyó órák, gálaest és hálaadó istentisztelet követtek. Egy rögtönzött osztálytalálkozón exrefis diákok emlékeztek vissza a gimnáziumban töltött évekre, köztük Kálmán Gábor író, aki 2000-ben érettségizett a Refiben. – Bár nem vagyok vallásgyakorló ember, mégis úgy látom, hogy a kultúrára oktatásnak még mindig az egyházi oktatás a legjobb formája, ez pedig rengeteg dolgot megalapozott később az életemben – mondta lapunknak az író, aki 2012-ben Bródy Sándor-díjat kapott első regényéért. A református lelkészcsaládból érkező Gueth Péter 1999ben érettségizett a pápai Refiben, s bár elvégezte a pápai teológiát, lelkészképesítő vizsgát nem tett. Ösztöndíjjal Indonéziába utazott, majd végiglátogatta Kelet-Ázsia szigetvilágát, de a Pápán töltött évek végig elkísérték. – Számomra a vallás intézményes keretek között való megélése egy ponton elhalványult, viszont a Távol-Keleten töltött éveim fordítottak ezen: más kultúrákban élve jöttem rá arra, hogy mennyire fontos nekem a sajátom, és ebbe beletartozik a pápai Refi is. – Nagyon sokat kaptam az iskolától, és mindig szeretettel gondoltam vissza rá. Mégsem hittem volna, hogy egyszer itt fogok majd tanítani, bár volt ilyen álmom – nyilatkozta Ferenczi Alpár volt pápai diák, aki jelenleg a gimnázium igazgatóhelyettese. – Óriási megtiszteltetés volt visszajönni az Alma Materbe, és jó volt a kollégákkal abba a munkába belevetni magam, amelyet én is megtapasztaltam diákként: hogyan próbálnak minket a tudományok mellett az élet útjára is tanítani. Felemelő, hogy részese lehetek ennek – tette hozzá. ELVESZETT GENERÁCIÓ

Idén új díjat alapított az iskola tantestülete. A Pápai Református Kollégium Gimnáziuma, Művészeti Szakgimnáziuma és Diákotthona tiszteletbeli polgára címet azok kaphatják meg, akik nem járhattak a Refibe az államosítás harminc éve alatt. – Volt olyan generáció, amely lélekben refis volt, akik az ötvenes-hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években lettek gimnazisták, de nem járhattak ide. A címet azok kapják, akik ennek ellenére gyarapították, továbbvitték iskolánk hírnevét, támogatták az intézményt – foglalta össze Baráth Julianna igazgató. A díjat idén Kövy Rózsa, Szőllősy Szabolcs, A. Tóth Gábor Sándor és Jókay Károly kapta meg.

2021. november 14.

Reformátusok Lapja 17


| INTERJÚ |

Csillagpont Keddeste Új koncepcióval érné el a fiatalokat az Ifjúsági Osztály

BALOGH-ZILA TEODÓRA

Új alapokra helyezi a fiatalok megszólítását a Magyarországi Református Egyház (MRE) Ifjúsági Osztálya, amely korábban az Ifjúsági Iroda nevet viselte. A központi szervezet életében az elmúlt években sok változás történt, most nyugvópontra érni látszik az osztály sorsa, ezért új kapukat nyitnának a fiatalok felé. A Csillagpontot is szervező közösség terveiről és a konkrétumokról Kovács Balázst kérdeztük, aki január óta áll a szervezet élén.

A piaci szférából érkeztél az MRE Ifjúsági Osztályának élére. Hogy látod, ez inkább előny vagy hátrány? Részben még mindig a piaci szférában vagyok, aktív vállalkozóként. Azt a fajta látásmódot, amelyet a versenyszférából merítek, mindenképpen előnynek találom, elsősorban azért, mert talán ennek hiánya van az egyházban. Félre ne érts, nem gondolom, hogy a piaci gondolkodásnak kellene uralni az egyházi gondolkozást, viszont az elkényelmesedés sem tesz jót a református közösségnek. Arra törekszem, hogy az egyház előnyére legyen az a szemlélet, amelyet magammal hozok. Az egyik közösségi platformon a borítóképedre az van írva: ne sikeres legyél, hanem értékes. Ez a mondat jól összefoglalja a célomat. Jelenleg Kovács Simon Dániellel együtt irányítjuk az osztályt, és nagy terveink vannak. Viszont nyíltan megfogalmaztuk, számunkra a legfontosabb az osztály munkatársainak lelkiállapota: mindenki azt és csak an�nyit, tehát se többet, se kevesebbet ne tegyen, mint amennyi lelki életéből következik. Az osztályközösségünkben dolgozóktól is azt kérjük, hogy elsősorban a saját lelkére, lelkiismeretére figyeljen mindenki, saját belső hangjára és Isten hangjára. El is várjuk egymástól, hogy jelezzük, ha nem méltó valami a közösségünkhöz. Volt például olyan eset, amikor azon kaptuk magunkat, hogy közösen kicsúfolunk valakit, akit igazán nem is ismertünk, és aztán egyszer csak egymásra szóltunk, hogy ezt mégse csináljuk. Tehát próbáljuk együtt, kicsiben is a lelkiséget előtérben tartani. Kérdésedre visszatérve: számomra azért is vált az említett mondat fontossá, mert ösztönösen az ellenkezőjére törekszem. Viszont arra tudatosan kell gondolnom, hogy a sikereimre való törekvés miatt ne gázoljak át embereken, vagy akár a saját lelkemen, hitemen. Január óta vezeted az Ifjúsági Osztályt, amely az egyház ifjúsági csoportjait, vezetőit és eseményeit igyekszik összefogni. Milyennek láttad az osztály múltját, amikor megérkeztél, és milyen terveid voltak? Aki az utóbbi időben a csapat körül mozgott, egyetért abban, hogy az elmúlt időszak nehéz volt. Az osztály vezetői székében az utóbbi öt évben öt különböző ember ült, öt különböző elképzeléssel. Ifjúsági osztályt vezetni egyébként sem egyszerű feladat, hiszen a fiatalság átmeneti kor, de ennek nem kellene azt jelentenie, hogy 18 Reformátusok Lapja

2021. november 14.

az ifjúsággal foglalkozók állandóan váltakoznak. Az újabb és újabb változásokat nem csupán a vezetők szenvedték meg, hanem az egész csapat, és mivel még én sem vagyok itt kerek egy éve, talán még mindig van egy kis zavar. Én hosszabb távra tervezek, bízom benne, hogy folytatjuk a megkezdett munkát, és kialakulhat a stabilitás. A stabilitás pedig nem az én személyemhez kötődik majd, hanem ahhoz a vízióhoz, amelyet közösen dolgoztunk ki. Vízió? Ígéretesen hangzik, de mit takar pontosan? Az Ifjúsági Osztály csapatában a lelkiség után a legfontosabb, hogy küldetésünkben a leghatékonyabbak legyünk. Ebben segítenek a pontosan megfogalmazott célok. A munkát azzal kezdtük, hogy leszögeztünk néhány olyan pillért, amely talán elsőre nem tűnik kérdésnek, mégis jónak tartottuk megfogalmazni. Ilyen például, hogy feladatunk fiatalokat megnyerni Krisztusnak, és aztán meg is tartani őket az egyházunkban. Emellett kimondtuk, hogy akkor is törekednünk kell az önfenntartásra, ha ez akár sosem sikerül. Ahol még a reménye sincs meg az önfenntartás lehetőségének, ott ne dolgozzunk. Ezekre az alapcélokra építettük fel a konkrétumokat. Alapvetés volt az is, hogy az evangélium természetes módon terjed, növekszik. A mi feladatunk eltávolítani a terjedést gátló akadályokat. Azt keressük, mi akadályozza a fiatalokat elsősorban abban, hogy hívő, gyümölcstermő életet éljenek. Mit találtatok, mi akadályozza őket leginkább? Kidolgozott ötleteink válaszok egy-egy akadályra. Mielőtt azonban ezekről beszélnénk, fontos még annyit leszögezni, hogy az egyházon belül vannak egyházkerületek, egyházmegyék, gyülekezetek, lelkészek, tehát sokan tesznek az ifjúságért. Számunkra az volt a fontos, hogy olyan területet találjunk, ahol központi szervezetként tudjuk segíteni az evangélium terjedését. Úgy látjuk, a legnagyobb hiányterület az online tér, ahol nem látszik eléggé a keresztyénség, a reformátusság. Fiatalokról beszélünk, gondolom, az nem lep meg senkit, ha azt mondjuk: az ifjúság első számú tere az internet. Mindenki kezében van olyan okoseszköz, amellyel egy egész világhoz hozzáfér. Ez a világ pedig hat rá. Ma a fiatalok már az internetről tanulják, hogyan éljenek, hogyan gondolkozzanak, kiket szeressenek. Elsőrendű feladatunk ebben a térben megjelenni. A láthatóság nemcsak az egyes gyülekezeteknek fontos, nekik is meg kell jelenniük, de szükség van olyan központi


| INTERJÚ |

Ez tehát az első lépés? Igen, innen indulunk. A következő lépés az lesz, hogy heti rendszerességű alkalmat szervezünk, amely már a személyes találkozásra is alkalmat nyújt. Kedd esténként Budapesten találkozunk majd, hiszen tagadhatatlan, hogy itt él, tanul a legtöbb magyar fiatal. A Kedd estékre már személyesen tudnak eljönni az online térben megragadott fiatalok. Bízunk benne, hogy ezen az alkalmon ráébrednek, hogy naponta szeretnének lelki tartalommal foglalkozni. Ehhez alapot ad majd megint csak az online felület. Naponta osztunk majd meg lelki tartalmakat, amelyeket aztán országszerte szervezett kisebb csoportokban fel is tudnak dolgozni a fiatalok, így bekapcsolódva a gyülekezetekbe. A kiscsoportoknak egy-egy gyülekezethez köthető házigazdája lesz. Ez nem jelenti azt, hogy minden gyülekezetben kötelezően kell legyen ilyen ember, de a lehetőség adott. Bízunk abban, hogy a gyülekezetekkel partneri módon tudunk együttműködni.

megjelenésre is, amelyet az osztálynak kell biztosítania. El szeretnénk mondani, mit jelent református fiatalnak lenni a YouTube-on, Instagramon és a Tiktokon is, vagy azokon az új felületeken, amelyek ezután jelennek meg. Tudjuk jól, hogy az egyház elsősorban személyes közösség, ezért azon is gondolkozunk, hogyan tudjuk majd az online elért fiatalokat gyülekezetekbe hívni. A református egyház gyülekezetei viszonylag autonóm közösségek. Hogyan tud az MRE országos ifjúsági szervezete az egyházközségekbe kapcsolni fiatalokat? Ez hosszabb folyamat. Az említett online felületeken, mint a YouTube, Tiktok és Instagram, próbálunk olyan tartalmakat keresni és előállítani, amelyek képviselik az egyházat, a tanítványságot, Krisztust, Istent, összességében a keresztyén értékrendet. Nemcsak azokhoz akarunk szólni, akik keresnek minket, keresik Istent és az egyházat, hanem el akarunk menni annyira messzire, hogy ha valaki csak kíváncsian éli az életét és találkozik velünk, legyen kedve beljebb lépni, többet megtudni és csatlakozni hozzánk. Nem várjuk el, hogy az emberek maguktól keressék az egyházat, hanem mi szeretnénk keresni őket. Tehát olyan tartalmat akarunk készíteni, amely az átlag fiatal hétköznapjába belefolyik, anélkül, hogy ő kifejezetten Istent keresné. Épp egy beszélgetős műsort készítünk elő, amelynek Miben hiszel? lesz a címe, és heti rendszerességgel jelentkezik majd a YouTube-on. Hírességeket, közéleti szereplőket fogunk megkérdezni arról, hogy miben hisznek, miért hisznek, vagy más értékrendbeli dolgokról mit gondolnak. Friss témákkal, eseményekkel fogunk foglalkozni. Ezenkívül pedig az egyéb online felületeken reagálunk majd a közélet eseményeire, hírességek olyan megszólalásaira, amelyeknek van etikai értelmezhetősége: igyekszünk felrajzolni – a megnyilvánulások mentén vagy azokkal ellentétben –, hogy reformátusként mi miben hiszünk, milyen lelkiségünk, értékrendünk van.

Sok gyülekezetnek már van ifjúsági csoportja. Miben különbözhet ez az új rendszer az eddigitől? Semmiképp nem felváltani szeretnénk ezeket az ifiket, hanem hozzáadni a működésükhöz. A kiscsoportok az ifik mellett működhetnek. Bár az ifi sok helyen kis csoport, ez nem azért van, mert szándékosan kicsi ifiket szeretnének szervezni a lelkészeink, hanem mert kevés a fiatal. Ugyanakkor vannak nagy létszámú ifik is. Mi kiscsoportokon házicsoportszerűen működő, személyes kis sejtek létrejövését értjük. Így akár egy gyülekezetben több kis ifjúsági csoport hozzásegíthet, hogy maga az ifi nagyobb legyen. Beszéltél személyes központi eseményről. 2021 a Csillagpont éve. A Csillagpont az Ifjúsági Osztály olyan központi rendezvénye, amely nagyon sok, az egyházhoz lazábban kapcsolódó fiatalt is vonz. Terveztek kapcsolódni a kétévente megrendezett fesztiválhoz, vagy új típusú eseménysorra kell gondolni? Fordítva mondanám: nem mi szeretnénk a fesztiválhoz kapcsolódni, hanem a fesztivál fog kapcsolódni ehhez az egész rendszerhez, amelyről beszéltem, hiszen maga a Csillagpont húzónév. Az elmúlt évünk gyakorlatilag arról szólt, hogy aprólékos terveket, részleteket és a megvalósítás elejét kidolgozzuk, az egész koncepciót útnak indítsuk. A fesztivál nem kérdés: fontos bázisa a munkának, maradnia kell. Az viszont már igen, hogy hogyan illeszthetjük bele az egész rendszerbe úgy, hogy az egyelőre kétévente, de tervek szerint lehet, hogy majd évente megrendezett találkozó ugyanúgy hívószava legyen a napi lelki tartalmaknak, amelyeket megosztunk, és a helyi szinten szerveződő kiscsoportoknak. Azt már biztosan tudjuk mondani, hogy az Ifjúsági Osztály tevékenységének nagy részét egységesen a Csillagpont név alatt fogjuk közzétenni. A korábban két irodaként működő Csillagpont-iroda és Ifjúsági Iroda ezért is vált közösen Ifjúsági Osztállyá. Aki a jövőben kíváncsi a munkánkra és az itt felsoroltak eredményére, figyelje a Csillagpont közösségi oldalait, illetve új honlapunkat a www.csillagpont.info weblapot, és mindenről kellő időben értesül. 2021. november 14.

Reformátusok Lapja 19


| INTERJÚ |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

Őket is elhívta

LXV. ÉVFOLYAM,

45. SZÁM,

2021. NOVEMBER 7.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

„…ti, akik egykor távol voltatok, közel kerültetek a Krisztus vére által.” Ef 2,13

ÁRA: 400 FT

A lelkipásztor lelkesen gyűjtögette a konfirmandusokat. Minden, egykor megkeresztelt gyermek családját meglátogatta, akik abban az évben kerültek sorra. Az egyik család teljesen ismeretlen volt számára, sem a szülőkkel, sem a gyermekkel nem találkozott egyszer sem, pedig akkor már 10 éve ott szolgált a gyülekezetben. A bibliaórán tájékozódott a névsor alapján, ha valaki ismeretlenebbnek tűnt. Így történt ezzel a gyermekkel is. Kiderült, hogy a nagymamája bibliaórára járt, sőt azt is megtudta, hogy a gyermek dédnagyapja a gyülekezet egykori, megbecsült gondnoka volt. A nagymama lebeszélte arról, hogy elmenjen a családhoz: – A fiam is hitetlen lett, a menyem azt sem tudja, hogy milyen vallású. Második felesége idősebb is nála, valahol a fővárosban ragadt a fiamra, de azok aztán nem törődnek a hittel. A lelkipásztor mégis meglátogatta őket. Udvariasan fogadták. Hamarosan elhangzott a szülők szokásos kérdése fiukhoz: – Akarsz konfirmálni? – A gyermek azt sem tudta, mit jelent ez, de vagy szimpatikus volt neki a lelkész, vagy mert minden területen eminens tanuló volt, azt válaszolta: – Igen. Nagyon figyelt az órákon. Számára minden új volt. A tanfolyam végén egyhetes táborozásra is elmentek, ahol még hatásosabban szólt az Ige. A fiú új szívvel, megtérve érkezett haza a hétről. Édesanyja, akinek egy szem gyermeke, szeme fénye volt, elindult vele az istentiszteletekre. Otthon is sokat beszélgettek. Az anya szívében is vágy ébredt Jézus követésére. Lehetősége volt a gyülekezet gyakorlata szerint eljutni egy női csendeshétre. Ott megnyílt az ő szíve is. Boldogan érkezett haza. Férje csak azt vette észre, hogy megváltozott körülötte a világ. Ő ugyan nem kívánta a hitet, de a többletszeretetet, a türelmesebb légkört örömmel fogadta. A lelkipásztor másik gyülekezetbe került. Elvesztette szeme elől ezt a családot is. Amikor újra találkoztak, már az egykori konfirmandus fiú mérnök lett, élő hitű leányt vett feleségül, akivel lelki konferencián ismerkedett meg. Három gyermekük született. Egyikük éppen konfirmandus korú volt, amikor az órára belátogatott az egykori lelkész. Bibliakereső versenyt játszott a fiatalokkal. Az egykor „távol” lévő fiú leánya szinte minden bibliai helyet elsőre talált meg a csoportban. A kérdésre: – Hogy hívnak? – azt felelte: – Tiszteletes bácsi ismeri apukámat –, és már mondta is a nevét. Milyen öröm volt a lelkész szívében, hogy átélhette ebben a jelenetben is a fenti páli igét! Áldott legyen Isten, aki ma is végzi ezt a távolból közelre szerető munkát!

Dalok, amelyeket együtt tudunk énekelni 9 771419 856007

GRYLLUS DÁNIEL AZ ÚJ REFORMÁTUS ÉNEKESKÖNYVRŐL

21045

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... .................................................................................................. Telefon (nem kötelező): ...........................................................

 VÉGH TAMÁS

Aláírás: ................................................................................... ReformátusokLapja Lapja 2019. 2021.január augusztus 6. 8. 20 20 Reformátusok

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.


| GONDOLATOK |

VITÉZ FERENC

Bölcsességet áhítva A szerző főiskolai docens, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék vezetője, újságíró

Illusztráció: Regéczy-Nagy Enikő

Intenzív olvasmányaim közé tartoznak nemcsak a bibliai, hanem a Márai Sándor „prózai epigrammáit” tartalmazó könyvek is. Intenzív, hiszen gyakran veszem elő ugyanazt a könyvet, a szent és a profán olvasmányokat. Mint a kevés könyvű világban cselekedték ezt a Szentírás mellett az imádságoskönyvekkel vagy a kalendáriumokkal. Van mellettük még több ezer a polcokon, mert mindegyiket megkívántam egy pillanatban – ahogy Somlyó György is írta a könyveihez való viszonyáról –; sokat csak futtában lapoztam föl, sokat még úgy sem. Ám ha megüresedik bennem egy gondolatnyi hely, mégis a fönti kettőhöz for-

dulok. Néha csak véletlenszerűen, máskor határozott céllal. Támpontot keresve, biztatást, megerősítést, vagy csak időzni akarok a sorok között. Nem pusztán a szöveg, hanem a felismerés öröméért. Most a bibliaolvasó kalauzt hívtam segítségül, és természetes módon kínálta magát a november hónap is Márai A négy évszak című kötetéből. A november, amelyre nem lehet igazán felkészülni, mert még az ősz, de már a tél is; a nyirkos és hideg ködben ólálkodik valami várható, mégis kiszámíthatatlan. Nem lehet, mert félünk valamitől. Ha bevalljuk, akkor a hidegtől, a rövid és vérszegény nappaloktól meg a hosszú és sötét éjszakáktól, de félünk a betegségtől, attól is, hogy a járvány újabb variánssal támad; ha pedig be sem valljuk, akkor a mulasztásainktól félünk. „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” – olvasható A zsoltárok könyve

90. fejezetében, a 12. versben. Válaszként arra a gyakori mentségre is, hogy nincs időnk erre, nincs időnk arra – tovatűnnek éveink, mintha repülnének –, míg végül nem lesz időnk magunkra, és nem lesz Istenre sem. Aki előtt (ugyanebből a zsoltárból) ezer esztendő annyi, mint a tegnapi nap, vagy „mint egy őrjárásnyi idő éjjel”. De a bölcsesség vajon miféle tudás? A szó élettapasztalatot és helyes életvezetést jelent, s hogy képesek vagyunk jó döntéseket hozni. Ehhez nem elegendőek a lexikonok, a tankönyvek és a módszertani segédanyagok. Erkölcsi mércét kell inkább magunk elé állítani, így gyakorolva a bölcsességet. Napjainkat (tehát az időt) nem naptár szerint, hanem ajándék- vagy talentum-időként kell számolni, a percek élvezete helyett bizony feladatként és lehetőségként is. És az időt ugyan néha önmagunkra sem szabad sajnálni, de végül mások szolgálatába kell állítani. Mózes sem a saját ügye miatt állt az Úr elé, hanem azért, hogy közbenjáró legyen. A zsoltár ráadásul azt is megmondja, hogy a bölcsesség nem az elmében, hanem a szívben lakozik. Novemberi jegyzetében Márai Sándor szintén megállapítja a műveltségről gondolkozva, hogy az bizony homályos dolog olykor. „Ami az évszámokat illeti, tanácsos minden alkalommal utánanézni a kézikönyvekben. Ami az igazságokat illeti, új igazságok megtanítottak kételkedni érvényükben. S ami a műveltséget illeti, mindennap újra kell megszereznem, mint egy ragadozónak, s mindennap elölről kell kezdeni az egészet.” A műveltség tehát annak alázatos belátása is, hogy alig tudunk többet a semminél, ami bizonyos értelemben már bölcsesség. A következő oldalon erről is ír Márai. Arról az alázatról, amely „nyugodtan és mozdulat nélkül néz farkasszemet a világgal”, és közben „nem bizonygatja, hogy igaza van”. Mert „van egyfajta alázat, mely fegyver is, van egyfajta meghajlás, melyre csak meghajlással lehet válaszolni”. Az elme tudása gyakran lenyűgöző, a szív tudása azonban megható. A novemberrel már elkerülhetetlenül beköszöntő rövid nappalok és hos�szú esték alkalmasak arra, hogy az elme tudását pallérozzuk, az áhított bölcsességet azonban nem tudjuk vele megszerezni. Ezt a birtokbavételt egészen biztosan azzal kell megkezdeni, hogy magunkat odaadjuk. S hogy meleget viszünk oda, ahol fáznak. 2021. november 14.

Reformátusok Lapja 21


| EGYHÁZI ÉLET |

Pakisztánban élő afgán menekülteknek gyűjtenek a reformátusok Kéthetes, intenzív gyűjtést indít a Magyarországi Református Egyház és a Magyar Református Szeretetszolgálat afgán menekültek megsegítésére a „Tehillim Segítő Kezek” pakisztáni református közösség kezdeményezéséhez csatlakozva. A november 5. és november 19. közötti gyűjtésben kétszáz Pakisztánba menekült afgán család és gyermek támogatása a cél, hogy ha már szülőföldjüket kénytelenek voltak elhagyni, közelebb tudjanak maradni hazájukhoz. Afganisztán humanitárius válságot él át, csak 2021-ben több mint félmillió ember kényszerült elhagyni otthonát. Az afgán menekültek mintegy háromnegyedét a szomszédos Iránban és Pakisztánban fogadták be, több mint 2,2 millió főt regisztráltak ebben a két országban. A lakóhelyüket elhagyni kényszerülő afgánok az erőszak és a hajléktalanság mellett a szárazsággal és élelmiszerhiánnyal küzdenek, valamint korlátozott az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésük is. Helyzetüket tovább súlyosbítja a közelgő tél, amely a térségben akár mínusz 12 fokos hideget is jelenthet. A „Tehillim Segítő Kezek” célja ezer Pakisztánban élő afgán menekült családnak étel, menedék és ruházat biztosítása. Az eddig összegyűlt adományok mintegy 70 család ellátására elegendőek. A cél további 14 millió forintnyi adomány összegyűjtése nemzetközi összefogás keretében, amely további 900 családnak jelentene segítséget. Ennek összegyűjtéséhez kér most nemzetközi összefogást a pakisztáni református közösség. A Magyarországi Református Egyház és a Magyar Református Szeretetszolgálat is csatlakozik a felhíváshoz. Az egyház és a szeretetszolgálat legalább hárommillió forintot szeretne ös�szegyűjteni, amely 200 menekült család és gyermek ideiglenes ellátásához lenne elegendő. Az adománygyűjtéshez az adomany.jobbadni.hu oldalon keresztül, valamint a szeretetszolgálat 10702019-85008898-51100005 számú bankszámlájára (IBAN: HU67 1070 2019 8500 8898 5110 0005; SWIFT-kód: CIBH HU HB) történő utalással (KÖZLEMÉNY: Afganisztán) lehet csatlakozni. „Arra kérjük református testvéreinket, hogy hallják meg a karachi református gyülekezet felhívását, és lehetőségeikhez 22 Reformátusok Lapja

2021. november 14.

mérten járuljanak hozzá az afgán menekülttáborban fedél nélkül maradt és kétségbeesett emberek megsegítéséhez adományukkal” – kérte Czibere Károly, a Magyar Református Szeretetszolgálat Kuratóriumának elnöke. A menekülteket segítő szervezet arra kéri támogatóit, hogy hordozzák imádságban a pakisztáni keresztyéneket, köztük a Tehillim Pakisztánt és a karachi református gyülekezetet, hogy Isten óvja és őrizze mindnyájukat, amíg biztonságos hazatérésükre nincs kilátás. Hordozzuk imádságban kinti testvéreinket embert próbáló szolgálatukban, és lehetőségeink szerint adományainkkal is segítsük őket, hogy ezek a családok is megtapasztalják rajtunk keresztül Krisztus szeretetét és könyörületét.

HÁTTÉR – „A PAKISZTÁNI MINI-KABUL” Az elmúlt 40 évben Pakisztán több mint egymillió afgánnak adott otthont. Az afgánok a világ egyik legnagyobb menekültnépessége közé tartoznak. Az egyik legnagyobb afgán menekülttábor Chaman tartomány határán, Kvetta és Karachi városában található. Karachi több mint háromszázezer afgán menekültnek ad otthont. A 2021-es tálib hatalomátvétel után Afganisztánban hatalmas menekülthullám indult el Pakisztán felé a biztonság reményében.

AZ EGYHÁZ KINYÚJTOTT KARJA Húsz évvel ezelőtt, 1999-ben stratégiai okokból az afgán menekülttábor közelében épült fel az első református templom Karachiban. A templomot 2009-ben szentelték fel. Ezzel egyidejűleg épült meg – mintegy az egyház kinyújtott karjaként – a Tehillim Központ, hogy átgondolt stratégia mentén segítse a missziót Karachi külvárosában.

AFGÁN GYERMEKEK VESZÉLYBEN Az afgán menekült gyermekek hatalmas veszélynek vannak kitéve, miközben a megélhetésük biztosítására szemetet és rongyot válogatnak szét. A szemét szelektálása már önmagában is veszélyes, de ezek a gyermekek napi szinten találkoznak erőszakkal, és fennáll a veszélye, hogy elrabolják őket, vagy bűncselekményekbe keveredhetnek. A Tehillim Pakisztán ezeknek a nehéz körülmények között felnövő gyermekeknek biztosít élelmiszert és téli ruhát.  FORRÁS: REFORMATUS.HU


| AJÁNLÓ |

Bemutatták a Károli-Biblia mai kiadását A mai generációk számára is jól érthető nyelvezettel, de a régi szövegkép megőrzésével jelent meg idén az új Károli-Biblia. A szakemberek több mint négy évet dolgoztak az új kiadáson, a mai magyar helyesírás szerint revideált változaton. A kötetet a Magyar Bibliatársulat és a Kálvin Kiadó közös könyvbemutatója ismertette. Ünnepélyes keretek között mutatták be az 1908-as Károli-Biblia új kiadását november másodikán. A revideált új fordítású Biblia (2014) után most az 1908-as Károli-Biblia mai magyar helyesírás szerint revideált változata látott napvilágot. Ezt mutatta be Szabó András, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának emeritus professzora, Pecsuk Ottó, a Magyar Bibliatársulat főtitkára és Gáncs Péter nyugalmazott evangélikus püspök, a Magyar Bibliatársulat elnöke. A munkálatok 2015-ben kezdődtek. Nem volt egyszerű feladat – emlékezett vissza Pecsuk Ottó –, hiszen csak a szöveg javításához három év kellett. A legfontosabb szempont az volt, hogy a történelmi, archaikus szöveget úgy alakítsák át a mai olvasók számára is jól érthetővé, hogy közben a tartalmi részén ne módosítsanak. Gáncs Péter, a Magyar Bibliatársulat elnöke megfogalmazása szerint ez az új kiadás nem valamiféle leporolása egy muzeális értékű műtárgynak, nem ráncfelvarrás, még kevésbé balzsamozás, sokkal inkább értékteremtés. A szakembereknek sokszor dönteniük kellett: a régies megfogalmazások sorát (például a népnyelvi elemeket, népies fordulatokat) írják át maivá, vagy teljesen hagyják el, esetleg őrizzék meg eredeti formájában (hiszen ez sem áll távol későbbi korok nyelvétől, s máig érthető). Az új kiadás célja úgy megőrizni az 1908-ban kiadott Károli-Bibliát a mai generációk számára, hogy ne csak jól olvasható legyen, hanem világosan érthető is. Ennek érdekében az archaikus írásformát, a helyesírási és külalaki régiességet át kellett formálni maivá – tájékoztatott Pecsuk Ottó főtitkár, a KRE Hittudományi Karának docense. Mindezeket a változtatásokat úgy akarták megoldani, hogy ne modern Bibliát alkossanak: a tartalom megmaradt, de a régi szöveg átalakult, mai helyesírással, mai szövegképpel. Új tördelést kapott a kiadvány, de igyekeztek megőrizni a régi szövegkép értékeit. A kereszthivatkozások a lap aljára, lábjegyzetbe kerültek. A szakaszcímeket kiemelték, de igyekeztek nem túlhangsúlyozni. A bemutatón Gáncs Péter a reformáció ünnepére utalt vis�sza, felidézve Luther Márton egyik gondolatát: az egyháznak az igazi kincse az evangélium, amelyet nem elég csak olvasni,

Gáncs Péter nyugalmazott evangélikus püspök, a Magyar Bibliatársulat elnöke érteni is kell. Erre jó ez az új kiadású Biblia. A püspök szerint mindennél nagyobb kincsei e kiadásnak a kereszthivatkozások – amelyeket a lap alján találunk –, hiszen ezek segítenek eligazodni az igazi reformátori bibliai szóhasználatban, itt a Biblia magyarázza önmagát. Szabó András szerint a Bibliával való foglalkozás mindig is kollektív munka volt, már a Vizsolyi Biblián is többen dolgoztak. Ez nagy formátumú kiadvány volt, leginkább az úrasztalára kitéve, templomban lehetett használni. Történelmi visszaemlékezését azzal folytatta: az elkövetkezendő években egyre kisebb formátumban, kézbe foghatóként, kézikönyvként adták ki a Bibliát. A 17–18. században a különböző fordítások, kiadások, nyomtatványok egyre nagyobb számban, elsősorban külföldön (Németországban, Svájcban) láttak napvilágot. A fordulópont az 1800-as év volt, hiszen a nyomdatechnika és az írni-olvasni tudás terjedésével növekedett az igény a nagy mennyiségű, gyors szövegkiadásra. Míg korábban a Bibliát a hívek úgy ismerték meg, hogy a lelkész vasárnaponként és ünnepnapokon felolvasta az aznapi igét, az 1800-as évekre egyre többen tudták maguk is önállóan olvasni a könyveket. Ezzel viszont szükségessé vált a Károli-féle Biblia felújítása, javítása, amely 1908-ra készült el. Ennek a szövegét láthatjuk viszont a most, 2021-ben kiadott verzióban. Ez az utolsó Károli-Biblia – zárta gondolatmenetét Szabó András professzor. Pecsuk Ottó előadásának végén felhívta a figyelmet: várják, gyűjtik a visszajelzéseket, észrevételeket az új kiadással kapcsolatban.  FÜLÖP-P. P. ANNA 2021. november 14.

Reformátusok Lapja 23


Templomok az elmúlt évtizedből Szemináriumi dolgozatnak indult, végül hiánypótló könyv született azokból a leírásokból, amelyeket a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) művészettörténet szakára járó mesterszakos hallgatók készítettek tizenöt, az elmúlt évtizedben épült magyarországi református templomról. A Református templomok 2010–2020 című kiadványt november 5-én mutatták be az érdeklődőknek a KRE bölcsészkarán. CENTRÁLIS TÉR Ordasi Zsuzsanna egyetemi docens, a kötet ötletgazdája és szerkesztője szerint sokkal nehezebb református templomot építeni, mint katolikust. A katolikus hagyomány értelmében a templom Isten háza, a reformátusok szerint viszont a templom a gyülekezet háza, amely helyet ad a közösségnek az együttlétre, közös imádságra. A katolikus templomok építészének meg kell felelnie a több évszázada érvényes szabályoknak, s ez lehet könnyebbség is. – A református templomok központi helye az úrasztala, e köré szerveződik a belső kialakítása. Ezért tűnik alkalmasnak a centrális tér tervezése, ahogyan ezt Petz Samu már 1888-ban javasolta A protestáns templomok építéséről című tanulmányában. Ez pedig komoly feladat elé állítja a templomok építészét. Ahogyan az is, hogy építészeti együttest kell tervezniük, hiszen a templom mellett imaterem, közösségi terek, lelkészi hivatal és parókia létesítése is kívánalom – mondta Ordasi Zsuzsanna. 24 Reformátusok Lapja

2021. november 14.


020 között épült református templomok tizenöt szép éppen az a szándék határozta meg, hogy rávilágítson szetben érvényesülő kortárs építészeti tendenciákra, alkotások az általánosan jellemző magyar építészeti

Református templomok, 2010–2020

| AJÁNLÓ |

ÉVTIZEDEK, TEMPLOMOK

ról írt tanulmányokat gazdag képanyag illusztrálja. A Károli Könyvműhely gondozásátanulmányok a Károli Gáspár Református Egyetem ak és oktatójuk, Ordasi művészettörtéban Zsuzsanna megjelent Református temp019/2020-as tanév tavaszi félévében tartott „Kortárs 2010–2020 ímű szeminárium lomok keretében folyt kutatómunka gyü- kötet tizenöt éget teremtett az önálló kutatási folyamatok elsajátíhazaitanulmányaiba templomot mutat be abból lgatók művészettörténeti is.

Szerkesztette:

ORDASI ZSUZSANNA

Református templomok

ORDASI ZSUZSANNA (szerk.)

a negyvenhétből, amely a vizsgált évtizedben épült. – Az volt a fonSzerzők: tos, hogy építészeti szempontok Martin Kucsera Sándor alapján dolgozzuk fel a templomoMarton Frida Luca Hanna Ordasi Zsuzsanna kat – mondta a könyvbemutató Szilágyi Sára Eszter rienn Túróczi Réka után Ordasi Zsuzsanna. Az ő ötlete ongor Vass Petra Lea volt, hogy a Kortárs tendenciák a magyar építészetben című szeminárium hallgatói felkeressenek és elemezzenek egy-egy új építésű református templomot, hogy azután a szemináriumi dolgozatnak szánt elemzéseket egy kötetbe rendezve ki is adják. – Azért mégiscsak jó, ha az ember még diákévei­ ben fel tud mutatni valamiféle publikációt. Egy ehhez hasonló, közös munkával készült kiadvány eddig precedens nélküli dolog volt itt nálunk – mondta lapunknak a könyv egyik szerzője, Dávid Eszter.

2010–2020

TIZENÖT A könyvbe nem férhetett bele mind a negyvenhét templom, amelyek mindegyike megfeleltethető három építészeti szempont valamelyikének, így a kiadványban szereplő tizenöt templom egyfajta metszete, bemutatója az ezredforduló utáni második évtized református templomépítészeti trendjeinek. Az első csoportba a hagyományosnak számító templomok kerültek, amelyek a történeti és helyi építészeti hagyományok szerint és helyi anyagokat felhasználva épültek, mint például a könyvben is

HEGEDŰS BENCE

A Református templomok 2010–2020 című kötetet a nagyobb könyvesboltokban vagy közvetlenül a L’Harmattan Könyvkiadónál, illetve interneten lehet megvásárolni.

„A templomépítés szimbolikus aktus, egy közösség abbéli vágyának beteljesülése, hogy Istennek és az Isten képére teremtett embernek szereplő monorierdei, nyékládházi méltó találkozási helye legyen. Az építéstörténeti és építészettörtévagy éppen a badacsonytomaji reneti szempontból vizsgált templomok 2010templom. és 2020 között különformátus féle koncepciók mentén épültek. A Amásodik csoportot kötet gazdag képanyaggal, do- az „orgakumentációval tárja a református nikusnak” nevezett templomok és nem református közönség elé ezeknek az értékeknek a szakmaalkotják, amelyekben – ahogy ilag igényes feldolgozását.” Enikő: Lectori salutem!) Ordasi(SepsiZsuzsanna fogalmazott

– egy egyenes fal sincs. Ezt az építészeti stílust a könyvben az egerszalóki református templom, illetve a hortobágyi ökumenikus templom képviseli, kiegészülve a Pesterzsébet-Szabótelepi Református Egyházközség idén átadott hajlékával. A harmadik csoportba azok a templomok tartoznak, amelyek számos ötletes elemmel gazdagítják a magyar református szakrális építészetet. A Nyíregyháza-Örökösföldi Református Egyházközség temploma vagy a Debrecen-Lencztelepi Református Központ együttese újdonságai mellett is kötődik a történeti hagyományhoz, az Újpalotai Református Egyházközség temploma és a Vác-Alsóvárosi Református Egyházközség Hősök Emléktemploma pedig szokatlan, modern megoldásokat mutat formájában és építőanyagában is. – Nem lehetett mindent belevenni, és egy idő után az ember kénytelen lezárni a könyvet – mondta Ordasi Zsuzsanna, aki szerkesztőként több hónapig dolgozott a kiadványon. Mindemellett nagyon büszke hallgatóira, akik nem „mumifikálódott építészettörténetet” írtak a templomokról, hanem friss szemmel, új szempontok alapján tárgyalták azokat.

2021. november 14.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

2021-11-14  KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

1

2

3

4

5

6

13 17

18

22

Református konyha Tördelő munkatársunkat szabadság esetén évek óta Szabó Dávid helyettesíti, aki ily módon tiszteletbeli kollégánk, és mint kiderült, lelkesen süt is, így most az alábbi közkedvelt süteményt az ő változatában osztjuk meg Olvasóinkkal:

11

31

19

20 24

35

36

38 42

45

47

46

48

53

49

54

50 55

58

60

61 66

51 56

59

62 67

25

37 41

44

57

21

33

40

43

29 32

39

12

63 68

64 69

70

ALMÁS PITE

Hozzávalók a tésztához: 25 dkg vaj, 40 dkg finomliszt, 10 dkg kristálycukor, 1 tojássárgája, 1/2 citrom reszelt héja és leve, 1/2 csomag sütőpor, 1 csomag vaníliás cukor, 1-2 evőkanál tejföl, csipet só. A töltelékhez: 2 kg alma, kb. 1 tk. fahéj, 2 csomag vaníliás cukor, 10 dkg kristálycukor. Az összeállításhoz: 5 dkg dió vagy zsemlemorzsa, 1 tojássárgája a kenéshez.

A lisztet összekeverjük a sütőporral és a sóval, a keveréket a vajjal elmorzsoljuk óvatosan, ügyelve arra, hogy ne olvadjon meg. Hozzáadjuk a cukrot, a vaníliás cukrot, a tojássárgáját, a reszelt citromhéjat, végül a tejföllel beállítjuk a tészta állagát. Ha a tészta összeállt, egy kisebb és egy nagyobb cipóra osztjuk, felhasználásig hűtőszekrényben pihentetjük. Az almát lereszeljük, levét kifacsarjuk, ledinszteljük a cukorral és a fahéjjal, majd kihűtjük. Következik a pite összeállítása. A nagyobb tésztarészt kinyújtjuk, kibéleljük vele a kivajazott, esetleg sütőpapírral bélelt tepsi vagy tortaforma alját. Megszórjuk a darált dióval vagy a zsemlemorzsával, és egyenletesen ráhalmozzuk a tölteléket. A kisebb tésztarészt kinyújtjuk (szaggathatunk bele mintákat is), és a töltelékre borítjuk. A pite tetejét villával megszurkáljuk, megkenjük a tojássárgájával. 200°C fokra előmelegített sütőben 40 percig sütjük.  26 Reformátusok Lapja

10

15

28

34

65

9

23

27

30

52

8

14

16

26

7

2021. november 14.

Pál apostol Timóteusnak írt második leveléből idézünk: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, …” (folytatás a rejtvényben) Vízszintes: 1. A folytatás első része (É, E, O, Á). 13. Párizsi Mária! 14. Hegység Gyöngyöstől É-ra. 15. Sérülés. 16. Verne Gyula hóbortos doktora. 17. Német, luxemburgi és osztrák gépkocsijelzés. 19. A fekete lovas. 21. Társadalombiztosítás, röv. 22. Olyan terület, ahol egy adóállomás jelei nem vehetőek (2 szó). 24. A többitől elüt. 26. … Gardner, amerikai színésznő. 28. Lóversenypálya jelzője Budapesttől É-ra. 29. Nehezen átjárható erdő. 30. Cink, német nyelvterületen. 32. Majdnem epés! 33. Apróra vágott hús. 34. Észt férfinév (INNAR). 36. A foszfor legfontosabb ásványa. 38. Török Sándor. 39. Úgy, mintha. 41. Retesz. 43. Latin diftongus. 44. Kincstár. 46. Mary Sandeman skót énekesnő művészneve. 47. Német gépkocsimárka. 48. Rémes, de csak belül! 50. Bizonytalan lábon áll. 52. Tömegtájékoztatási eszköz. 54. Közigazgatásilag Gárdonyhoz tartozó település. 56. Egy falat máglyarakás! 57. Az apai nagybácsi felesége. 58. Éles hangon hallatszó. 60. Görög Ilona. 61. Orosz rőf. 63. Főbejárat része! 64. Kalauz nélküli, röv. 65. Sétapálca. 67. Holland harmonikaművész (Dominique PAATS). 69. Kettémetsz. Függőleges: 1. Egyiptomi istenség. 2. Telefonvonalon továbbított levél. 3. Erbium vegyjele. 4. … és Aeneas (Purcell). 5. … Reese, amerikai dzsessz- és gospelénekesnő, valamint színésznő (DELLA). 6. Sibrik Miklós. 7. Gyümölcsök betakarítására szolgáló szerkezet. 8. Egy angol diákváros lakója. 9. A távolabbi irányba. 10. Sav igéje. 11. Égés egynemű betűi. 12. Mózes apósa. 18. Norvég férfinév (ATLE). 20. Ügyeletes zseni a barátok között. 22. Amerikai rajzfilmkészítő (William). 23. Mexikói forradalmár (Emiliano). 25. Szópótló szócska. 26. A folytatás második része (Z, A, A, E). 27. Turisztikai paradicsom a Bakonyban. 29. Srí Lanka-i zenei műfaj (BAILA). 31. Hím házőrző (2 szó). 33. Háztartási tüzelőolaj, röv. 35. Kabátot felsegítő. 37. Kozák vezető. 38. Eszkábál. 40. Nemzeti Művelődési Intézet, röv. 42. Mecseki csúcs. 45. Hajdanában, régies szóval. 47. Tajga tagja! 49. Rengeteg. 51. Erőtlen. 53. Negatív töltésű anyagi részecske. 54. Ázsiai, New York-ban! 55. Bécsi pecek, horonyék! 58. Olaszból átvett fiatalos köszönés. 59. Találá. 62. Hangtalanul repülő! 64. Veszteség. 66. Televízió, röv. 68. Savó egynemű betűi. 70. Vanádium és kén vegyjele. Az előző rejtvény megfejtése: „Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet...” (1Tim 6,12)


| GYERMEKEKNEK |

Az áldás Avi bánatosan kullogott haza. A ruhája csuromvizes volt, a lába tiszta sár. Az anyja összecsapta a kezét: – Kisfiam, hogy nézel ki? Mit csináltál? – Semmit – válaszolta morcosan Avi −, csak játszottam. – De mit? – Csodásat. – Hát az tényleg csodás, ahogy most kinézel – szólt epésen az anyja −, de mégis, hogy lettél ilyen mocskos? – Mondom: csodásat játszottam. Tudod, itt tanít Jésua a környékünkön. Azt beszélik, nagy csodákat tesz. Hát én is megpróbálkoztam néhánnyal. Csak nem igazán sikerült – válaszolta szomorúan Avi. Az anyja értetlenül nézett rá. Így hát Avrielnek nem volt más választása, mint hogy elmondja Csillagot. Hogy megpróbálta feltámasztani. Meg a korsókat. Hogy hiába igyekezett, nem változott a víz borrá. Most meg a vízen járás. Ez se jött be. Pedig még Simonnak is sikerült. Legalábbis egy kicsit. – Te kis bolond! – borzolta meg az asszony kisfia csapzott haját. – Csodákra mi, emberek nem vagyunk képesek. Simon is csak addig tudott a vízen járni, amíg Jésuára nézett. Csodákat csak ő tud tenni. Mert ő Isten Fia. – Isten Fia? Tényleg? Akkor… ő a megígért Messiás? – kerekedett nagyra Avi szeme. A Messiásról sokat hallott már. Évszázadok óta várták a visszajövetelét. Tudta, hogy szűztől fog születni, azt is, hogy sok csodát tesz majd. És valóban! Jésuának már a születését csodák kísérték, legalábbis úgy hírlik. Angyalok köszöntötték, messze földről bölcsek jöttek meglátogatni mint királyi gyermeket. Felnőttként meg annyi csodát tett, hogy szinte számon sem lehet tartani. – Tényleg Jésua a Messiás? – kérdezte hát lelkesen Avi.

Az anyja bólintott. – Igen, úgy hiszem. Ettől kezdve Avival nem lehetett bírni. Egyfolytában azzal nyúzta az anyját, hogy menjenek el, keressék meg Jésuát. Látni akarja a Messiást! Nem is kellett rá sokat várni, mert Jésua gyakran tanított a környéken. – Gyere, induljunk! – fogta kézen Avit az anyja. – Nagy tömeg gyűlt össze megint, biztosan ott lesz Jésua. Igaza lett, de tényleg nagy volt a tömeg. Akkora, hogy Avi nem hallott, nem is látott semmit, csak az előtte álló férfiak hátát. De az anyját nem kellett félteni: – Engedjetek! – kiáltotta. – A Mesterhez megyek, hogy megáldja a fiamat! Tegye rá a kezét, és imádkozzon érte! – Ha a fiadat megáldja, áldja meg a lányomat is! – csatlakozott hozzá egy másik asszony, aki egy csecsemőt tartott a kezében. Jó néhányan összeverődtek, anyák a gyermekeikkel, akik mind Jésua áldását szerették volna kérni. A tömeg előreengedte őket. Ám a tanítványok morcosan néztek az asszonyokra: – Ne zavarjátok a Mestert ilyen ostobaságokkal! Jésua felkapta a fejét a szóra. Megrovóan nézett a tanítványaira: – Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Széttárta a karját, és a gyerekek mind odafutottak hozzá. Jésua átölelte, és kezét rájuk téve megáldotta őket. Avi is ott volt Jésua ölelésében, és úgy érezte, hogy valami eddig ismeretlen, mennyei szeretet veszi körül, amely ezentúl mindig vele lesz, a világ végezetéig.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2021. november 14.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Quasi-Modo Kft. Padfűtés (svájci fűtőfóliá­ val), harangvillamosítás, toronyóra-felújítás, -kiépítés, programórák, hangosítás, dallamjáték, énekszámkijelző. Honlap: www.quasimodo.hu, e-mail: kapcsolat@quasi-modo.hu, tel.: 06-30-940-8223 (Sárdi György). HARANG eladó! Új öntésű, 725 kg-os, G hangú, füles. Érdeklődni: 06-30 728-8161, info@harangontode.hu. PÁLYÁZAT

Az MRE KIMM ráckeresztúri Drogterápiás Otthonába elsősorban férfi lelkész munkatársat keresünk szenvedélybetegek felépülésének missziós evangélizálásához. Előny, ha gitározik, járatos a csoportműködés és személyiségfejlődés területén, esetleg mentálhigiénés képzésben vett részt. Feladatok: vasárnapi istentiszteletek, heti két bibliaóra, a kliensekkel és a munkatársakkal folytatott folyamatos egyéni lelkigondozói beszélgetések, áhítatok, csendesnapok és a tábori csendeshét megszervezése. Kétszintes sorházi lelkészlakás Martonvásáron, cafeteria, útiköltség-támogatás, támogató munkahelyi környezet. A jelentkezés fényképes szakmai önéletrajz, motivációs levél és bérigény megjelölésével az eszter@kimm.hu e-mail-címre. ELŐADÁS

November 12. péntek – Orgonabemutató koncertet tartanak Csömörön a református templomban délután 6 órakor. Egyéni adakozás tette lehetővé a tizenöt regiszteres, kétmanuálos orgona megépítését, amelyet Pálúr János Liszt Ferenc-díjas orgonaművész, a Budapest-Fasori Református Egyházközség kántora mutat be. A koncerten elhangzó művek: Anthoni van Noordt: Három strófa a 24. genfi zsoltár dallamára; John Bull: A király vadászata; Johann Caspar Kerll: Capriccio a kakukk énekére; Louis Vierne: II. szimfónia, nyitótétel; Pálúr János: Improvizáció a 80. genfi zsoltárdallamra; Charles Tournemire Maurice Duruflé által lejegyzett, 1930-as improvizációja. A részvétel ingyenes, de az eseményen összegyűlő önkéntes adományokat kárpátaljai magyar családok megsegítésére küldik el. 28 Reformátusok Lapja

2021. november 14.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ ZSINATI ELNÖKSÉGI TANÁCSÁNAK KÖZLEMÉNYE

Maszkviselésre kérjük testvéreinket az istentiszteleteken és a református egyház rendezvényein Kedves Testvéreink! A súlyosbodó járványhelyzet miatt arra kérünk mindenkit, hogy az istentiszteleteken, illetve az egyházi és iskolai rendezvényeken viseljenek maszkot. Arra biztatunk, hogy aki még nem vette fel az oltást, tegye meg önmaga és a környezete biztonságáért. Imádkozzunk a betegekért, a gyógyítókért és a vírus miatt nehéz helyzetbe kerültekért. Adjunk hálát a gyógyultakért, és könyörögjünk mindenható Istenünkhöz abban a tudatban, hogy Ő mindennek az Ura. „Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” (Zsoltárok könyve 91. fejezet, 11-12. vers) A Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnökségi Tanácsa Budapest, 2021. november 3.

Ásványok a Bibliában Szép kiállítású, színvilágában is élethű ásványképeket tartalmazó album jelent meg Kecskeméten, amelynek a szövegét Barna Tamás, a fényképeket Tóth László készítette. Az kötet gondolati vezérfonala a Biblia, ehhez a szerző egyaránt használja a Károli-biblia régebbi, 1868-as és 1821es kiadásait, valamint az 1973-ban megjelent katolikus Bibliát. A fotók előtt az ásványtani szakirodalom megfelelő része szerepel, majd bibliai idézetek, amelyeket rövid, tárgyilagos tartalmi összefoglalások és magyarázatok követnek. Talán a legértékesebb rész az egyes ásványok leírásánál a kultúrtörténeti magyarázat. Ez az ókori keletnek az ásványokról való felfogását idézi, ami kimeríthetetlen ismeretek tárháza. Nagy felfedezése a szerzőnek, hogy idézi a zsidó vallás egy avatott képviselőjét is, Löw Immánuel (1854-1944) szegedi főrabbit, aki nemrég újra kiadott művében a

rabbinista írásmagyarázat szép példáit adta. A Biblia az élet teljességét felöleli, ami a benne említett ásványok sokféleségében is megnyilvánul. Ezt fejezi ki a könyv címe: a mélységekben talált ásványok a mennyei magasságok kiábrázolói lehetnek.  VICZIÁN ISTVÁN Barna Tamás–Tóth László: A mélységektől a magasságokig. Ásványok a Bibliában. Kiadja: Barna Tamás, Kecskemét. 2020. 99 p. A könyv megrendelhető a szerzőnél, dr. Barna Tamás, 6000 Kecskemét Pósa L. u. 9., vagy e-mailen: barnaesfiai@gmail.com.


| EGYHÁZI ÉLET |

FELHÍVÁS

Felterjesztéseket várnak a Dizseri-díjra A Németajkú Egyházközség Protestáns Fóruma és a Bethesda Gyermekkórház kezdeményezésére a Magyarországi Református Egyház Zsinata, közösen a Dunamelléki Református Egyházkerülettel, 2004. november 10-én a Zs-37/2004-es döntésével úgy határozott, hogy a Bethesda Gyermekkórház 2003 januárjában elhunyt főigazgatója emlékére Dizseri Tamás Szeretetszolgálati Díjat hoz létre. A díj célja, hogy minden év januárjában, Dizseri Tamás halála évfordulójának havában, elismerésben részesítsen egy olyan személyiséget, aki a Bethesda Gyermekkórház volt főigazgatójának lelkületével, példamutatóan szolgálja a beteg, elesett emberek ügyét, egyszerre gyógyítva szeretettel azok testét és lelkét.

A DÍJ ODAÍTÉLÉSÉNEK SZEMPONTJAI: 1. Dizseri Tamás-díjra felterjeszthető az a személy, aki a szeretetszolgálat bármelyik ágában önfeláldozó, többéves munkájával vagy életművével kiemelkedő szolgálatot végez vagy végzett;

2. vagy aki példamutató emberi, hitbeli magatartásával, a diakóniai szemlélettel, a másokon való közvetlen segítés igényének felkeltésével környezetében támogató szolgálatot hozott létre vagy valósít meg; 3. vagy aki a szükséget szenvedők bármely csoportjában (betegek, idősek, fogyatékosok, szenvedélybetegek, hajléktalanok, szegények stb.) végzett hűséges, önfeláldozó munkájával kimagaslik. 4. A díj megosztva több személynek is odaítélhető. A díjra felterjeszthet: bármely gyülekezet, egyházmegye, egyházkerület vagy ezek diakóniai, egészségügyi intézménye. A felterjesztéseket és annak részletes indoklását a Bethesda Kórház Alapítvány kuratóriumához kell eljuttatni, legkésőbb 2021. december 15. szerdáig (postára adás legutolsó időpontja). Az alapítvány postacíme: 1142 Budapest, Bethesda utca 3–5. (Bencze János). Elektronikus elérhetősége: alapitvany@bethesda.hu.

„Háborút, romlást nem akartam én” Szenes Hanna-emlékjelet avattak a Baár–Madas Református Gimnáziumban Költő, izraeli nemzeti hős, akit a brit hadsereg ejtőernyővel dobott le Jugoszlávia területére a második világháború idején, hogy Magyarországra visszajutva segítsen a holokauszt borzalmai elől menekülő zsidóknak. Szenes Hanna emlékművét avatták fel egykori iskolájában, a Baár–Madas Református Gimnáziumban, az „Üres padok – Állítsunk emléket a holokausztban elpusztított diákoknak!” program keretében november negyedikén. A diákok műsorukkal megemlékeztek Szenes Hannáról: felolvastak naplója gimnáziumi részeiből, idézték verseit és elbeszélték élete egyes fejezeteit. Hanna száz éve született asszimilált zsidó családban. A Baár– Madas Református Leánynevelő Intézetben tanult Áprily Lajos igazgatósága

idején. 1939-ben érettségizett kitűnő eredménnyel. A magyarországi helyzet és az itthoni jövőépítés lehetőségeinek meghiúsulása miatt a cionizmus felé fordult, és Palesztinába emigrált. Egyike

volt azoknak a zsidó önkénteseknek, akiket a brit hadsereg ejtőernyősként dobott le Jugoszlávia felett, hogy Magyarországon részt vegyenek a zsidók mentésében. Ám a német megszállás keresztülhúzta a tervet, így Hanna három hónapig a jugoszláv partizánokkal bujkált. Végül 1944. június 9-én úgy döntött, mégis megpróbál bejutni Magyarországra, de nem sokkal a határ átlépése után elfogta egy csendőr. Öt hónapig tartották fogva, megkínozták, hogy információkhoz jussanak, még édesanyját is elfogták, de Szenes Hanna nem beszélt. A nyilas hatalomátvétel pecsételte meg a sorsát: mivel brit katonaként tért vissza az országba, árulás miatt katonai bíróság elé állították, s még a tárgyalás lezárása előtt kivégezték.  FORRÁS: REFORMATUS.HU

2021. november 14.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat, presbitereket és kántorokat mutatunk be. Ezúttal Farkas Balázzsal, a Tatai Református Egyházközség lelkipásztorával beszélgettünk.

3

Családjában nem ön az első lelkipásztor. Kapott-e gyakorlati tanácsokat a szolgálatához? Valóban többen vagyunk, bár személyesen csak a nagybátyámat ismerem, a nagyapám hatéves koromban meghalt, az akkor zajló délvidéki háború miatt pedig nagyon keveset találkoztunk. Gyakorlati tanácsként kettőt emelnék ki. Az egyik, hogy szeretni kell a ránk bízott embereket, a gyülekezetet. E nélkül nincs pásztori szolgálat. A másik pedig egy „időkapszula”. A családtól megkaptam ajándékba nagyapám Bibliáját, amelyből prédikált. Halála után ezt gondosan megőrizték úgy, hogy jegyzetei, prédikációi még mindig benne vannak egy-egy oldalon. Hiszem, hogy ezek a Lélek által megfogalmazódott üzenetek számomra is iránymutatók lehetnek.

Farkas Balázs 32 éves lelkipásztor délvidéki születésű, 1993 óta Magyarországon él. 2016-ban végzett a Pápai Református Teológiai Akadémián, ugyanebben az évben kötött házasságot Farkas Diánával. Kislányuk, Emma 2020 nyarán született.

1

Hat éve, hogy segédlelkészként szolgál a Tatai Református Egyházközségben, október 30. óta pedig már beiktatott lelkipásztora a gyülekezetnek. Mi járt a fejében, miközben lelkésztársai megáldották önt? Sok minden kavargott bennem, természetesen pozitív értelemben. Az áldó lelkészek közül többet barátomnak mondhatok, vagy éppen tanáraim voltak, megint mások legációk során rengeteget tanítottak nekem. Mégis elsősorban az járt a fejemben, hogy egy közösség része vagyok. Itt, Tatán egy csapatként szolgálunk a többi kollégával és a gyülekezettel. Az áldások közben viszont azt tapasztaltam meg lelki módon, amit fejben eddig is tudtam: az egyházmegye és az egyházkerület részéről is közösségben lehetek. Ez pedig nagyon fontos a mai világban, nekünk a lelkészi szolgálatban különösen is: számíthatunk a másikra, nem vagyunk egyedül a szolgálatban.

2

Az elhangzott áldások között volt-e olyan, amely igazán mélyen érintette? Miért? Elsősorban az áldó személyek miatt volt különleges egy-egy áldás, ezért kiemelni nem szeretnék egyet a sok közül, de szinte mindegyikre elmondható, hogy különleges, személyre szóló és a közös történetünk hátterével „átitatott” áldás volt, imádságban elkérve. 30 Reformátusok Lapja

2021. november 14.

4

Az ön feladata elsősorban a gyülekezeten belüli ifjúsági munka. Milyen módszerekkel lehet és érdemes megszólítani őket? A Krisztus módszerével. Ezt pedig komolyan gondolom. Sokáig szolgáltam úgy, hogy világi módszerekkel próbáltam meg a fiatalokat megszólítani. Képi és hanganyag, videók és játékok, csoportos és páros feladatok stb. Ezek fontos dolgok, segíthetnek minket, de a fiataloknak is elsősorban az evangéliumra van szükségük. Arra a jó hírre, hogy Isten szereti őket, ennek pedig örömmé kell válnia bennük. Aki ezt megtapasztalja a közösségünkben, akár közösségünk által, ritkán távozik az ifiből, a gyülekezetből. Istennek hála, egyre többek érezhetik meg az evangélium örömét fiatalon is.

5

Mi a hobbija, hogyan kapcsol ki? Fiatalkorom óta a labdajátékok rajongója vagyok. Elsősorban a kosárlabda a sportom, de ezen a vidéken az kevésbé népszerű, így a másik kedvencemnek, a focinak szentelek a hetemben egy-két órát. Ha nem sporttal, akkor olvasással, valamint a családommal töltött idővel kapcsolódom ki leginkább. Az is nagy áldás, hogy városunk nagyszerű adottságokkal rendelkezik, így egy hétköznapi kutyasétáltatás is élményt, kikapcsolódást tud nyújtani.  HEGEDŰS BENCE