Reformátusok Lapja 2021/24. szám

LXV. ÉVFOLYAM,

24. SZÁM,

2021. JÚNIUS 13.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

„Szóljunk bátran, szeretettel” 9 771419 856007

FELSZENTELTÉK PÁSZTOR DÁNIELT

21024

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Ha vannak olyanok, akik még nincsenek elfásulva, s akik nem tudják, hogy mit cselekszenek, azoknak, ó Uram, bocsásd meg bűneiket, és tetszésed szerint világosítsd meg elméjüket az evangélium világával! Valakik pedig megátalkodottak és kérlelhetetlenek, (…) rémítsd meg őket igazságos ítéleteddel, hogy végre-valahára csendben és békében dicsérhessen, ünnepeljen és magasztaljon téged, Istenét és Megváltóját az egész Anyaszentegyház.  ORTOKOCSI FÓRIS FERENC GÁLYARAB LELKÉSZ (1676)

6

12

16

24

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13.

Honlap: www.reflap.hu.

E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Mb. felelős szerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (balogh-zila.teodora@reflap.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu).

Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs.

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája.

Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.

Címlapfotó: Bazánth Ivola

INTERJÚ • 6. Csoportok a gyászolóknak | Bodó Sára lelkészt, a Tiszántúli Reformá-

tus Egyházkerület lelkigondozói koordinátorát kérdeztük REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Keresztyén hitben járni – tanítványi út | Váradi Ferenc vezércikke INTERJÚ • 12. Nem szabad a múltból élni | Bor Imrével, a Magyar Református Presbiteri Szövetség elnökével beszélgettünk REFORMÁTUS ÉLET • 16. Isten Igéje a norma | Riportunk a Felcsúti Református Egyházközség mindennapjairól SZEMLE • 24. Huszadik püspökét szentelte fel a Tiszáninnen | A Tiszáninneni Egyházkerület története PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Ismerjék meg Tóth Judit Györgyit, a Szeged-Kálvin téri gyülekezet presbiterét

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben).

A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel.

2021. június 13.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

VI. 13.

VASÁRNAP

VI. 14.

HÉTFŐ

VI. 15.

KEDD

VI. 16.

SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(13) „…hogy megöljük őket, és így takarítsuk ki a gonoszt…” (Bír 20,1–28) A benjámini Gibea lakói fajtalan, gyalázatos gaztettet követtek el (6) az efraimi lévita és annak másodfelesége ellen. A lévita Izráel egész közösségét harcba hívta Benjámin törzse ellen (4–6), hogy kitakarítsák a gonoszt (13), noha a lévita maga sem volt makulátlan mindabban, ami történt. Prófétai küldetésünk rámutatni a gonosz hatalmára, munkájára, mert ha ezt nem tesszük, akkor mi magunk is hűtlenekké leszünk, ítélet lesz rajtunk. Ugyanakkor a próféta soha nem hajt végre ítéletet, sőt, az ítéletet is az Úr követeként mondja ki, bűnbánatra és megtérésre hív. A próféta maga is bűnbánatot tart, alázattal szól, mint aki szintén az Isten újjászülő és megtartó kegyelmére szorul. Az Úr az, aki megszabadít a gonosztól (Mt 6,13). Mi rámutathatunk a bűnre, és Jézus Krisztusban megtérésre hívhatjuk az embereket, de az Isten őrizzen meg attól, hogy mi kezdjük el kiirtani a gonoszt, mert az csak még nagyobb tombolásává lehet (18–28). Isten őrizzen meg bennünket minden hűtlenségtől, amely eltűri a gonosz munkáját, de attól is, hogy mi bélyegezzünk másokat gonosznak, miközben a saját gonoszságunkat nem vittük oda elé. Jézus Krisztus az egyetlen megoldás a gonosz elleni harcban. Térjetek meg és teremjetek megtéréshez illő gyümölcsöt! (Mt 3,8) ApCsel 20,13–16  50. zsoltár (34) „…nem tudták, hogy milyen veszedelem szakadt is rájuk.” (Bír 20,29–48) Benjámin törzse a harmadik ütközetnek – két győzelem után – nagy magabiztossággal vágott neki. Először úgy tűnt, hogy ezt is győzelemre viszik (32). A túlzott magabiztosság azonban nem kedves az Úr előtt, mert az ilyen ember nem az Úrban, hanem önmagában bízik. A magabiztosság csúcsáról veszedelmeset lehet zuhanni.

Bizony, nem árt tudni, hogy ez a világ veszedelmes hely. Itt soha nem bízhatjuk el magunkat: minden napunkat csakis az Úr megtartó kegyelmére hagyatkozva, leborulva, alázattal kezdhetjük el. Ez a leborulás azonban bizonyosságot ajándékoz nekünk: a veszedelem feletti végső győzelem a miénk a feltámadott Úrban! Urunk, őrizz meg a bizonyosságban, ha veszedelem szakad ránk, mert ebben a világban minden megtörténhet, hirtelen zuhanhatunk fentről lefelé, mint Benjámin törzse. Amikor bekerítenek, üldöznek, tipornak, halálra hajtanak (43) – akár olyan posztmodern módon, hogy lélegzetet sem hagynak venni, annyi a feladat, nincs pihenés, és sohasem jó senkinek semmi –, akkor menekülj a mi kősziklánkhoz, maradj ott, pihenj meg (47).

ApCsel 20,17–38  275. dicséret (6) „…megszánták testvérüket, Benjámint…” (Bír 21) Sok itt az emberi megoldás – még akkor is, ha azt olvassuk, hogy az Úr ütötte a rést Izráelen, amikor Benjámin törzse majdnem kiveszni látszott (15). Összekeveredik az Isten ítélete és az emberi indulat, meggondolatlanság. Két felelőtlen esküről is olvasunk (8–14; 15–23), a szánalomról és a gyilkos indulatról, a felelőtlen eskü megtartásáról és a kibúvó megtalálásáról. Igen gyarló és emberi, megváltás után kiáltó ez az egész. A megoldás halvány napsugara ott kel fel, ahol a törzsek elkezdenek sírni, bánkódni testvérük miatt (1–6). Sok sötétség keveredik ebbe a hajnali sugárba, várni kell még a naptámadatra. Minket azonban már meglátogatott a felkelő nap, és az örök élet fénye ragyogott fel felettünk, akik a halál árnyékának völgyében járunk, életünk megannyi nyomorúságos ellentmondásával (Lk 1,78). Nincs más járható út, csak a bűnbánat, az újjászületés, a megtérés az emberi indulatokból – vállalva a krisztusi minden kockázatát. Életem során mindig akkor döntöttem jól, amikor a legméltatlanabb helyzetben is vártam a krisztusi út lehetőségére, és nem zsigerből válaszoltam. Az imádságos várakozást, lehiggadást áldotta meg az Úr (Ézs 30,15), közben ő cselekedett, és megmutatta a megoldást. Még akkor is ez az egyetlen út, ha a krisztusi szeretettel folyamatosan visszaélnek. Isten azonban megőrzi övéit, és nem engedi a határtalan visszaélést.

ApCsel 21,1–16  399. dicséret (3) „Mi haszna van…” (Préd 1,1–11) A Prédikátor istenfélelemmel néz szembe e hasadt világ tényszerű hiábavalóságaival. Ennek egyik jele az, hogy Istenre hagyatkozva elfogadja az ő döntéseit. Másik jele, hogy az Úr színe előtt élvezi a számára kimért részt. Mi haszna van? A Prédikátor felsorolja világunk ismétlődő jelenségeit: nemzedékek jönnek és mennek, felkel és lenyugszik a nap. Nincs semmi új (4–7). Minden dolog és tevékenység fárasztóvá lesz, kiüresedik (8–11). Nem tudjuk kikutatni a dolgokat (1,12–14), minél több lesz bennünk a bölcsesség, annál inkább látjuk a hiábavalóságot (1,16–18). Nyomorúság átélni a haszontalanságot, hogy kárrá és szemétté lesz itt minden. Mégis: nagy nyereség az istenfélelem (1Tim 6,6), az örök élet maradandóságá-

Reformátusok Lapja 2021. június 13.

| AZ IGE MELLETT |

nak bizonyossága engedelmességgé és megelégedett örömmé formálja az életét. Ezzel a bizonyossággal leszünk hasznossá mások számára, és a saját életünket is ez teszi boldoggá.

ApCsel 21,17–26  4. zsoltár (13) „…rászántam magam…” (Préd 1,12–18) Salamon rászánta magát, hogy jobban megvizsgálja mindazt, ami az ég alatt történik (13). De másként éljük-e meg ma az emberlétet, mint Salamon? Hiábavaló erőlködésről, a megjobbítás reménytelenségéről ír, mert ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni (15): a napi harcoktól a világban dúló óriási küzdelmekig bármi eszünkbe juthat. Idősebb korban már az is kérdés, hogy egyáltalán mire szánjuk még rá magunkat, minek merjünk nekikezdeni. Ami nincs, azt nem lehet számba venni. De nem csak az van, amit ki lehet mutatni. Sokkal több az élet annál, mint amit kikutathatunk (13). A legtöbb az Isten, aki az életet adta, megtartja, Jézus Krisztusban megváltja és megjobbítja – a bajlódó királyét ugyanúgy, mint a bajlódó szegényét, ugyanis lényegileg nincs különbség. Az élő Isten az, aki kiegyenesíti, amit emberi erő soha nem tud egyenessé tenni (15). Ez a bűnbocsánat és az üdvösség. Az Úr megerősít és reménnyel ruház fel, hogy benne a mi munkánk nem hiábavaló (1Kor 15,58). Ez a bizonyosság még arra is bölccsé tesz, hogy eldöntsük: mi az, amit megvizsgáljunk, amire rászánjuk magunkat, és amivel nekünk egyáltalán nem vagy már nem kell foglalkoznunk.

ApCsel 21,27–40  56. zsoltár „Megpróbálom, milyen az öröm, és élvezem a jót.” (Préd 2,1–11) A Prédikátor mint Jeruzsálem királya élt a lehetőségeivel, és nem tagadott meg magától semmi jót (10): élt az örömökkel (1–2); megitta a bort (3); fáradságos munkával nagyszerű dolgokat alkotott (3–8); gazdagságát ezáltal is gyarapította szolgákkal, marhacsordával és juhnyájjal, ezüsttel és arannyal; élt a szép nőkkel (8); naggyá lett, és híre messze jutott (9). A Prédikátor mindezeket bölcsességgel próbálta ki, vagyis mindig megmaradt a határokon belül (3). A valóságban is így volt ez? Éppen ez itt az egyik nehéz kérdés: lehet-e bölcs annyira az ember, hogy ennyiféle jóval jól, ne pedig visszaéljen? Hiszen a felsoroltak mindegyike egyenként is nagy kísértés, amelyben nehéz megállni, mert határtalanul magával ránthat. Tudjuk, hogy Salamon király életében is hűtlenség és bukás lett a vége. Kevés ide az emberi bölcsesség. Ki kell mondani, hogy ebben a világban böjtre és lemondásra van szükség ahhoz, hogy megállhassunk: magamat megregulázom, hogy alkalmatlanná ne váljak (1Kor 9,27). Nem szimpatikus megoldás ez egy élvezetekre kihegyezett világban. Mindezek ugyanis kétségbeesett kísérletek arra nézve, hogy az ember átélje a jót (3), így megtalálja életének értelmét, küzdve a halál tényével, amely minden pillanatot megkérdőjelez. A gond: a halál. A megoldás: a halálból feltámadott Jézus Krisztus és az Úrba vetett hit.

ApCsel 22,1–21  91. zsoltár „Mert mi jut az embernek mindabból, amit fáradsággal és teljes odaadással szerzett…”

(Préd 2,12–26) Lelkészként sok életsorsot ismerek, amelyek nagy része hasonló abban, hogy végig bérből és fizetésből élve próbáltak talpon maradni, fáradsággal és odaadással küzdeni, elvégezni a feladatukat, valamire jutni, és még szerettek volna picit örülni az életnek, a szerzeményüknek. Amíg dolgoztak, erre nem volt idő és pénz, mire már nem dolgoztak, megbetegedtek vagy más nagy gondjaik támadtak. Ez csak egy sablon. Nyugodtan vegyük hozzá azokat is, akiknek van lehetőségük élvezni az életet, és meg is tesznek mindent ezért, még sincs örömük. Mi jut az embernek? Ez itt az alapkérdés.

A prédikátor könyve és a teljes Írás összefüggésében feleljünk. Egyrészt vegyük fontolóra azt, hogy akinek valamiben látványosan több jutott, mint másoknak, annak a felelőssége is nagyobb, illetve az ilyen ember is gondoljon arra, hogy mindezek mulandók és hiábavalók. Örüljünk minden napnak, mert a holnap az Úr kezében van! Tekintsünk mégis reménységgel a holnapra, hiszen a mi Urunk a jövő Ura! Ne ettől a világtól várjuk a valódi jussot, ám vegyük észre, hogy – még a legnehezebb helyzetben is – mennyi mindenünk van. Az Úr ad, mindig ad, eleget ad (Zsolt 127,2), és Jézus Krisztusban a legtöbbet adta: örök életet és üdvösséget.

ApCsel 22,22–26  144. zsoltár

VI. 17.

CSÜTÖRTÖK

VI. 18.

PÉNTEK

VI. 19.

SZOMBAT

2021. június 13.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

gattuk egymást, elmélyedtünk a gyász lélektanában, a teológiai vonatkozásokban, de legtöbbet a gyászolók sajátos helyzetéről beszéltünk, hiszen sokan úgy haltak meg, hogy nem is búcsúzhatott el tőlük a szerettük.

Ez a gyász folyamatát megnehezíti. Hosszú utat jártunk be, hogy a kórházlelkészek a csoportos és egyéni beszélgetéseikben is értően, empatikusan és teológiailag is felvértezetten tudjanak részt venni a haldoklók és a gyászolók kísérésében, támogatásában.

Csoportok a gyászolóknak Covid-gyászcsoportok indulhatnak országszerte gyülekezetekben, kórházakban. A néhány fős közösségekben egymást támogatHEGEDŰS hatják azok, akiknek a világjárványban hunyt MÁRK el szerettük. A Tiszántúli Református Egyházkerület Pasztorációs Intézete gyászcsoportvezetők képzésével segített a kórházlelkészeknek, a részletekről Bodó Sára református lelkész, tiszántúli lelkigondozói koordinátor, a képzés vezetője beszélt.

Hogyan ismerheti fel a gyászoló, hogy szüksége van külső segítségre?

Például aki nem tud éjszakánként aludni, akit betegség kerülget, akinek jelzi a szervezete, hogy a súlyos érzelmi stresszel nem bír el. A gyászba, a fájdalomba bele lehet betegedni. Ha a család, a környezet érzi ezt, akkor megemlíthetjük, hogy segítségért fordulni nem szégyen, de kényszeríteni nem lehet senkit. Mindenki, aki szeret, előbb-utóbb elveszít valakit, és ez fájdalmat okoz. Jó azt is tudni, hogy a gyász önmagában nem betegség, hanem a számunkra kedves személy halála miatt érzett fájdalom. A seb begyógyulhat, és az élet továbbmehet azzal a gazdag örökséggel, amelyet a szerettünktől kaptunk.

Miért indították a lelkészeknek ezt a képzést?

A Kórházmisszió vezetőjének kérésére indult el a képzés az ország különböző területein szolgáló huszonöt kórházlelkész számára, akik szükségét érezték annak, hogy haldoklásról, halálról, gyászról beszélgessünk ez után a nehéz másfél év után. Támo6

Reformátusok Lapja 2021. június 13.

Maga a gyászcsoport új kezdeményezés, vagy korábban is létezett?

Voltak ilyen csoportok, ez a közösségi forma hozzátartozik a lelkészi munkához, de a járvány miatt a lelkész kollégáink rengeteg gyászolóval találkoztak, akik hirtelen nem találtak kapaszkodót. A cél most az, hogy ezekben a négy-öt fős csoportokban a hasonló gondokkal küzdők megoszthassák egymással tapasztalataikat, a lelkész pedig a teológiai felkészültségével, bizonyságtételével legyen közöttük.

Ez évben a gyülekezetekben is érdemes elindítani egy-egy Covid-gyászcsoportot.

Mi az, amit egy gyászcsoport adhat a szerettüket elvesztőknek? Mivel több ez, mint az egyéni lelkigondozói segítség?

Ez a klasszikus önsegítő csoport, vagyis egymás tapasztalatai által gyógyulhat mindenki sebe. Hiába más-más minden halál­eset, mégis segítünk, ha például megosztjuk egymással a járványban elhunyt szerettünk történetét. A vezető pedig figyel, hogy mindenki szóhoz jusson, senki ne sajátítsa ki magának a csoportot.

Hazánkban csaknem nyolcszáz gyermek lett árva vagy félárva a koronavírus-járvány következtében. Sokan a nagyszüleiket veszítették el. A kórházlelkészek készek arra is, hogy gyerekeknek segítsenek?

A képzésen beszéltünk erről is. Ha a kórházlelkész látókörébe gyászoló gyermek kerül, biztosan próbálja támogatni. A gyermekeknek is segítenek a rítusok, például a levélírás, amikor megfogalmazzák, mit köszönhetnek a nagyszülőnek, mi az, amit hátrahagyott a továbbélőknek. Nekünk nagyon fáj, hogy akiket szerettünk, meghaltak, de nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten őket az életből az életbe hívja, várja. Ennek bizonyossága minden korosztálynak segíthet a gyászában.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

HARMINCEZER COVID-ÁLDOZAT Csaknem harmincezer ember vesztette életét 2020 márciusa óta Covid-fertőzésben Magyarországon. Lapzártánkig Budapesten 5336-an, vidéken 24530-an hunytak el, olvasható a koronavirus. gov.hu portálon.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

VÁRADI FERENC

Keresztyén hitben járni – tanítványi út A szerző irodalomtudós, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója

A tanítványság jóval több egyfajta vallásos, teológiai fogalomnál – e szóban benne van az első tanítványok és Krisztus teljes együtt töltött életideje. A megismerkedés, az elbeszélt vagy épp homályban hagyott, közösen átélt boldog és feszültségteli események, a Mester halála, feltámadása, sőt, az első pünkösd katartikus élménye, de még a mártírhalál is hozzátartozik a teljes történethez. Amikor a „tegyetek tanítványokká minden népeket” parancsot teljesítik, az apostolok a tanítványságnak ebbe a felemelő és félelmetes történetébe vonják be a leendő keresztyének millióit.

„Ha magam is tanulóként, tanítványként járok a gyerekek között, azzal őszintén láthatóvá teszem, mi az, ami érdekel a világból, mi fontos nekem, mihez kötődöm.”

Ebből a megközelítésből a tanítás, tanulás fogalma – mert a „tanítvány” szót mégiscsak innen vezetjük le anyanyelvünk logikája szerint – korántsem csak a tudás és készségek átadását jelenti, hanem benne van az együtt haladás, a saját társammá avatni vágyás küldetése is.

Az elmúlt másfél év kiszámíthatatlan és egyre félelmetesebb eseményei erősen próbára tették az intézményes oktatás-nevelés világát: a bölcsődétől az egyetemig változatos körülmények és szabályok között kellett újra és újra kialakítanunk az értelmes és hasznos együttlét lehetőségeit. Próbára tétetett minden és mindenki, a legtermészetesebb dolgok váltak váratlanul kockázatossá vagy lehetetlenné: a reggeli buszozás, a közös étkezés, kirándulás, az órai titkos levelezés. Máshogy zajlott és mást jelentett a dolgozat: a diákok egymást segítő tudáscseréje elvárás vagy legalábbis elkerülhetetlen adottság lett ott, ahol azt azelőtt tiltották.

A hagyományos (vagy annak gondolt) iskola játékszabályai szerint a tanár és tanítvány szerepe nemhogy nem párhuzamos, hanem ellentétes. A tanár tanít, a diák tanul. A diákot osztályozzák, a tanár osztályoz. A tanár a felnőtt, a hatalommal bíró, a diák gyermeki, kiszolgáltatott.

Az iskolákban szükségessé váló digitális munkarend – de akár az óvodák, bölcsődék életének változásai is – világossá tették: ha van szükséges és elismerésre méltó erénye a nevelésnek és a nevelőnek, az az, ha érti és ismeri a jelen világot, követi a változásait, alkalmazkodik, és ezáltal marad emberséges, egyúttal hatékony is. A tanító (végre!) első lett a tanulók között. A valaha megszerzett diploma, minősítés, munkaköri cím jelentősége eltörpült ahhoz képest, hogy látom-e, értem-e, mit és hogyan kell megtanulnom a rám bízott gyermekek érdekében. Így ismerheti fel a nevelő, a pedagógus önmagában az elhívott-elküldött tanítványt.

Hogyha a tanító arról ismerhető meg, hogy ő is mindig tanul – egészen megváltoztatja az iskola alaphelyzetét. Ha magam is tanulóként, tanítványként járok a gyerekek között, azzal őszintén láthatóvá teszem, mi az, ami érdekel a világból, mi fontos nekem, mihez kötődöm. Az esendőségem is megjelenik a felszínen: hogyan ismerem fel gyengeségeimet, hogyan viselem őket, hogyan javítom, ami javítható, és hogyan lehet együtt élni azzal, amiben gyengébb vagyok a többieknél?

Ha a tanítót a tanuló ellentéteként fogjuk fel, útjuk sem lehet párhuzamos, csakis ellentétes.

A tanuló útja szalad a „nagybetűs életbe”, mindig előre, de soha nem szabad megélnie azt, a feladata: mindig csak felkészülni. A tanítóé fordított irányú: el- és kifelé. El a diploma, a doktori fokozat megszerzésétől, egyre mélyebb – évtizednyi, utóbb emberöltőnyi – szakadékkal elválasztva a tanítványoktól.

Az evangéliumokból ismert tanítványság nem ilyen. Ahogyan az elsők együtt haladtak Mesterükkel, úgy haladnak aztán ők is tovább saját tanítványaik százaival, ezreivel. Közös úton, közös irányba, közös sorson osztozva. Őszintén remélem, hogy az elmúlt év kócos, pizsamás reggeli online bejelentkezései, az új és még újabb tananyagokkal, feladatokkal, játékokkal való ismerkedés valóban megerősítette nevelőink tanítványi azonosságtudatát – hogy értsék, lássák, élvezhessék azt az erőt, amelyet a missziói parancsot betöltő tanítványok nyertek az első pünkösd utáni világban.  2021. június 13.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

A leghatározottabban beszélni az igazságról

8

Reformátusok Lapja 2021. június 13.

| AKTUÁLIS |

Az ország egyik legrégebbi református templomában szentelték fel Pásztor Dánielt, a Tiszáninneni Református Egyházkerület huszadik püspökét június 6-án, vasárnap délután. Az ünnepi istentiszteleten a miskolc-avasi református templomban hálát adtak a múltért és kijelölték a jövő feladatait: hirdetni az Igét minden körülmények között.

A Kárpát-medence magyar püspökei áldották meg Pásztor Dánielt, aki Csomós József tizennyolc éve szolgáló püspököt váltja a tiszáninneni egyházkerület élén, megbízatása hat évre szól.

Az új egyházvezető három évtizede szolgál lelkipásztorként, a Borsod megyei Sajóvelezd és Dubicsány falvak lelkipásztora.

ALKALMASSÁ TESZI AZ ELHÍVOTTAKAT Pásztor Dániel székfoglaló beszédében azt mondta: egyedül Isten kegyelmében és szeretetében bízhat, ő engedi meg, hogy szolgálja őt, és püspökként is felhasználja országa építésében. Emlékeztetett, hogy Isten sohasem az alkalmasokat hívja el a szolgálatra, hanem az elhívottakat teszi alkalmassá a feladatra.

– Napjainkban sokszor és sokféleképpen kérdőjeleződik meg Isten Igéjének igazsága és a teremtés rendje. A mi szolgálatunk, hogy a Lélek erejével a leghatározottabban hirdessük az Ige örök igazságait. Hallgassunk, amikor hallgatni kell, de szóljunk bátran, szeretettel, ha Isten arra indít!

– fogalmazott az újonnan felszentelt tiszáninne„Az egyháznak soha nem ni református püspök, aki az egyház legfontosabb volt, ezután sem lehet más küldetésének az evangélium hirdetését, ezáltal a feladata, mint az evangépedig az emberek életének megmentését nevezte. liumot hirdetve tanítvánnyá – Az egyháznak soha nem volt, ezután sem lehet tenni másokat. más a feladata, mint az evangéliumot hirdetve tanítvánnyá tenni másokat. Ez a küldetés hatalmas Ez a küldetés hatalmas kiváltság és felelősség – mondta Pásztor Dániel. kiváltság és felelősség.”

Szerinte püspökként őrálló és kormányzó csak úgy (Pásztor Dániel) lehet, ha maga is Isten által vezetett, naponta kéri fentről az útmutatást, hogy helyes döntéseket hozhasson. Pásztor Dániel székfoglaló beszédét a Tiszáninneni Református Egyházkerület vezérigéjével zárta: „Féljétek az Istent, és neki adjatok dicsőséget.” (Jel 14,7)

HIRDETNI AZ IGÉT MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT – Nem mindig kell szólni, de amikor azt olvassuk: „Szólj!”, az azt jelenti: tanítsd közöttünk Isten Igéjét. Ez a lelkipásztorok feladata – hívta fel a figyelmet igehirdetésében Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, felidézve Pál álmát: „Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban.” (ApCsel 18,9–10) 2021. június 13.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

„Van, amikor ellenszél fúj, van, amikor hátszél. Te csak mondd, te csak szólj, mert a szellemi küzdelmet meg kell vívni.” (Balog Zoltán) Balog Zoltán szerint napjainkban szellemi küzdelem folyik, a lelki vezetők feladata pedig megkeresni azokat, akiket Isten elhívott magának. A nagyvárosokban ugyanúgy, mint a legkisebb falvakban: meg kell látni és meg kell becsülni azokat a kis közösségeket, amelyekben esetleg már csak ketten-hárman vannak, de tartják és gyarapítják egymás hitét. „Isten Igéjének hirdetése maga Isten Igéje” – idézte a Második Helvét Hitvallást a lelkészi elnök, aki így biztatta Pásztor Dánielt: – Van, amikor ellenszél fúj, van, amikor hátszél.

Te csak mondd, te csak szólj, mert a szellemi küzdelmet meg kell vívni.

BARÁTOKKÉNT A KÖZÖS ÜGYÉRT – Az egyház nem velünk kezdődik, és nem is velünk ér véget – folytatta immár köszöntőjében Balog Zoltán, aki a püspöktársak nevében emlékeztetett arra a biztos lelki alapra, amelyet Pásztor Dániel otthonról hozott. – Ehhez hasonlóan egymásnak adjuk át a hitet, a reményt és a szeretetet két fontos közösségünkben is, a Zsinat elnökségében és a Kárpát-medencei református vezetők testületében. Közös dolgunk: egyben tartani, amit és akiket Isten ránk bízott.

NEM A MIÉNK AZ EGYHÁZ A mélytengeri búvárokéhoz hasonlította a püspökök magányát és a rajtuk lévő nyomást Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület korábbi püspöke. Úgy fogalmazott: hálás azért a munkáért, amelyet korábbi helyetteseként Pásztor Dániel végzett. Emlékeztetett arra, hogy Istennek terve van az új egyházvezetővel. – Az egyházkerület közössége bízik benned, örülök, hogy neked adhatom át a püspöki tisztséget – mondta Csomós József, aki az évente megtartott lelkészszentelésen mondott püspöki imával indította útjára utódját: „Szentháromság egy örök Isten, áldunk és magasztalunk téged az anyaszentegyházért, amely nem a miénk, hanem a tiéd, és ez létünknek legfőbb bizonyossága.” – Legyen ez a te legfőbb bizonyosságod is, tudd, neki terve van, és ezt megvalósítja. Azt kívánom, vigyázz, hogy ebben eszköz légy, és ne add alább! – buzdított a leköszönő püspök.

A testvéregyházak képviseletében Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök, Orosz Atanáz görögkatolikus püspök, Juhász Ferenc plébános, az Egri Főegyházmegye pasztorális helynöke és Markovics Zsolt miskolci főrabbi köszöntötték az új református püspököt, egy-egy személyes emléket idézve, lelki útravalót adva szolgálatához. Többen kiemelték az új vezető beszédes nevét, és kívánták, legyen jó pásztora nyájának.

„Tudd, neki terve van, és ezt megvalósítja.

Azt kívánom, vigyázz, hogy ebben eszköz légy, és ne add alább!” (Csomós József) 10 Reformátusok Lapja

2021. június 13.

| AKTUÁLIS |

„Azt kívánom neked, legyél olyan, mint a sajóvelezdi templom előtt álló hársfa: mélyre nyúló gyökereid a kis közösségünk, az egyenes törzsedből hajtó ágakon pedig a püspöki szolgálat a virág.”

(Kató Mihály) A MINISZTERELNÖK IS KÖSZÖNTÖTT „Az egyházkerület új elnökének azt kívánjuk, hogy a magyar világnak ebben a történelmi megpróbáltatásokban és kultúrában gazdag szegletében gyarapítsa tovább a nagy reformátor elődök, fejedelmek, tanítók, sárospataki prédikátorok, egyszerű hívő emberek örökségét” – fogalmazott Orbán Viktor köszöntőlevelében, amelyet Fürjes Zoltán egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár tolmácsolt. A miniszterelnök levelében megemlékezett a nemzeti összetartozás napjáról, és méltatta a magyar reformátusok szerepét „a nemzet határok feletti egyesítésének stratégiai szolgálatában”.

TÁMASZ A MINDENNAPOKBAN – Jézus Krisztus arra kérte a sajátjait, vegyenek példát róla, vigyék a jó hírt, hirdessék az isteni üzenetet még akkor is, ha sokszor falakba ütköznek. Ez a kérés 2021-ben sem évül el: más módszerekkel – és akadályokkal – ugyan, de a Biblia tanítását kötelességünk teljesíteni – fogalmazott ünnepi köszöntőjében Bánné Gál Boglárka, aki szerint a püspöki szolgálat „Krisztus beszédének megtestesülése”. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlés elnöke hálát adott azért, hogy olyan országban élünk, ahol nem kell titkolni a hitünket, a vallási hovatartozásunkat.

Veres Pál, Miskolc polgármestere a református egyház szerepét méltatta beszédében, amely – mint mondta – programjaival, karitatív tevékenységeivel és oktatási intézményeivel hozzájárul a borsodi megyeszékhely sokszínűségének és értékeinek gyarapításához. Hozzátette: az önkormányzat számára kiemelten fontos a jó kapcsolat fenntartása a reformátusokkal. A polgármester szerint Pásztor Dániel személyében az egyházkerület karizmatikus, másokért tenni akaró, kis közösségeket felkaroló vezetővel gazdagodott, akinek szolgálata hozzájárulhat a fejlődéshez.

A VELEZDI HÁRSFA A harmincéves gyülekezeti szolgálatra emlékezett vissza Kató Mihály, a Pásztor Dániel által vezetett sajóvelezdi közösség gondnoka. – Hétről hétre Isten útjára vezetsz bennünket.

Kapcsolatod a gyülekezettel a testvérszereteten és a tiszteleten alapul. Templomunk előtt áll egy nagy hársfa, amely épp a napokban virágzik. Azt kívánom neked, legyél olyan, mint ez a fa: mélyre nyúló gyökereid a kis közösségünk, az egyenes törzsedből hajtó ágakon pedig a püspöki szolgálat a virág. 

Pásztor Dániel harminc éve lelkésze a sajóvelezdi és a dubicsányi közösségeknek.

– A velezdi gyülekezet szerintem olyan, amilyennek egy ideális családnak kell lennie – fogalmazott korábbi riportunkban. – Ahol őszinték lehetünk, nem kell szerepeket játszani, nem kell azon gondolkodni, hogy elmondhatunk-e valamit vagy sem. Tudunk együtt örülni és terheket hordozni. Az istentiszteleti és egyéb alkalmak mellett mi le tudunk ülni együtt szalonnát sütni, beszélgetni, megélni a családi életet. Ebben a harminc évben az istentisztelet számomra sosem azt jelentette, hogy én, a lelkipásztor felmegyek a szószékre, elkezdem hirdetni az Igét, mondom-mondom, a többiek meg csak hallgassák, tanuljanak, ez nem erről szól – fogalmazott akkor a Tiszáninneni Református Egyházkerület új püspöke, aki az isteni igazság hirdetését látja továbbra is legfontosabb feladatának a nagyvárosokban épp úgy, mint a legkisebb falvakban.

BALOGH-ZILA TEODÓRA, KOJSZA PÉTER, FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA

2021. június 13.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

Nem szabad a múltból élni JEZSOVICZKI NOÉMI

„Aki hitét örömmel megvallja, mind presbiter, bár nem az a rangja, de kedves élet Isten előtt: megáldja és megszenteli őt” – írja versében Füle Lajos. Egyházunkban immár hagyomány, hogy tematikus vasárnapjai sorában a presbiterek szolgálatára is felhívja a figyelmet. Bor Imrével, a Dunamelléki Református Egyházkerület újonnan szolgálatba állt presbiteri főjegyzőjével, a Magyar Református Presbiteri Szövetség (MRPSZ) áprilisban megválasztott elnökével beszélgettünk feladatairól, szolgálatáról, a szövetség életéről, a közeljövőre vonatkozó és hosszú távú terveiről.

12 Reformátusok Lapja

2021. június 13.

| INTERJÚ |

Gyülekezetében, Pakson szinte egyenlő arányban szolgálnak férfi és női presbiterek, de olyan református közösségek is akadnak, ahol a hölgyek vannak jelentős többségben. Mit tudnak utóbbiak hozzátenni e hagyományosan férfias szolgálathoz?

A lelkésznők önálló gyülekezeti szolgálatának elindulásával párhuzamosan a nők is megjelentek a presbitériumokban. Úgy gondolom, ahogy a közösségek sem csak férfiakból állnak, helyes, hogy a vezetőtestületben ők is részt vegyenek.

Mi, akik házasságban élünk, tudjuk, hogy a hölgyek másként látják a gondokat, más érzékenységgel fordulnak ügyekhez, máshogy vetnek fel, beszélnek meg kérdéseket vagy súlyoznak egy-egy döntésben. Hasznos és kifejezetten éltető, áldásos lehet, ha a presbitériumban is megjelenik ez a kettősség.

Pakson két lelkipásztorunk van – egy házaspár –, akik szerintem figyeltek is arra a legutolsó választáskor, hogy meglegyen ez az egyensúly.

Ugyanez az idősebbek és a fiatalok arányára is érvényes?

Itt már sajnos nem igaz ez a fele-fele arány, és ez nem helyi sajátosság, hanem általános gond, hogy a teljes egyházat tekintve a presbitériumaink átlagéletkora túl magas. Mint ahogyan az egyháztagságunk túlnyomórészt idősekből áll, és egyre kevesebb a fiatal. Ugyanakkor érdekes kérdés, hogy kit tekinthetünk fiatalnak. Ha negyvenéves kornál húzzuk meg a felső határt, akkor a gyülekezeteink tagjai között igen magas az idősek aránya.

Hogyan lehetne megnyerni a fiatalokat és általában a gyülekezeti tagokat ennek a szolgálatnak?

Sokak szemében a presbiter az a személy, aki az istentisztelet végén megszámolja a perselypénzt, vagy szükség esetén szavaz arról, hogy kifessék-e a közösségi termet.

Egyre kevesebb az olyan hagyományos presbitérium, ahol hiába van a testület, valójában a lelkész dönt mindenről, ő végez el minden feladatot, az elöljáróknak pedig csak formális szerepük van, és egyre több az olyan típusú gyülekezetvezetés, ahol közösen döntenek az ügyekről. Az igazán élő egyházközségekben a presbiterek aktívan, tevőlegesen vesznek részt a közösségi élet szervezésében, irányításában és különösen a misszióban. Ha ez utóbbi a lelkésznek és a presbitériumnak az elsődleges és központi kérdése, az összes gyülekezeti tevékenységet a missziónak rendelik alá.

Azt a lehetőséget keresik minden eseményben, a vasárnapi istentiszteletben és a hétközi bibliakörökben is, hogyan szólítsanak meg és hívjanak be embereket ezekre az alkalmakra.

Vannak olyan programok is, amelyek a hitélet és Isten iránt érdeklődőknek az első fóruma lehet, például az Alpha Tanfolyam, a Református Cursillo, a Keresztkérdések sorozat vagy bármilyen helyi esemény, amely vonzó lehet azoknak is, akik

először járnak református közösségben, és még nem rendszeres bibliaolvasók. Nagy lehetőség a hittanoktatás is, ha az nem merül ki az iskolai órákban, hanem például a vasárnapi gyermek-istentisztelet vagy a nyári tábor is a része. Ezek kapcsán a szülőket is be lehet vonni a gyülekezeti életbe. Mindebben fontos szerepe lehet a presbitereknek.

Az MRPSZ milyen módokon tudja ebben a munkában, szolgálatban segíteni a tagjait?

Másfél hónapja vagyok a szövetség elnöke, és a hatéves ciklus első esztendejére azt a célt tűztem ki, hogy készítsünk programot a hátralévő ötre. Gondoljuk át, mi az, amit reálisan megvalósíthatónak találunk. Jelenleg négyszáz tagunk van, ez egészen kis része a magyarországi presbitertársadalomnak.

Meggyőződésem, hogy háromféle programot kell szervezni számukra. Képzéseket, amelyekkel segítjük őket abban, hogy elmélyüljön a biblia- és az egyházismeretük, találkozókat, ahol nem az ismeretátadáson van a hangsúly, hanem a gyakorlati tapasztalatok megosztásán. Ezáltal gazdagodhatnak a saját szolgálatukban. A harmadik program a hitmélyítő alkalmakról szól. A presbitereknek mindenben példát kell mutatniuk a gyülekezet tagjainak, például folyamatosan gyakorolniuk kell az egyéni kegyességüket. Illik naponta olvasniuk a Bibliát, lehetőleg a református Bibliaolvasó kalauz szerint, mert ez már önmagában egyfajta közösség az egyháztagjainkkal.

Hogyan tekint a szövetség elmúlt három évtizedére?

Kétségtelen, hogy az elmúlt harminc évben az MRPSZ sok szolgálatot végzett, és ezek sok áldást nyertek. De a következő évek azon múlnak, hogy a jelen helyzetünket hogyan értékeljük, és az elkövetkező esztendőben mennyire alaposan gondoljuk át, hogy miről szóljon a következő öt év, illetve hogy elkérjük-e Istentől a Szentlelke által a segítséget ahhoz, hogy a sok út közül melyiken induljunk el. Nem szabad a múltból élni, mert nem abból következik, hogy az eljövő időkben lesz-e áldás, terem-e gyümölcsöt a munkánk. Ez mindig az adott időszak felelőssége, és az adott helyzet jó kezelésén múlik.

Lapjuk, a Presbiter egyidős a szövetséggel. Ezen kívül milyen kommunikációs csatornákon tudják elérni a jelenlegi és leendő tagjaikat?

A mai technika erre hatékony megoldásokat kínál: e-mailben hírleveleket lehet kiküldeni, online kérdőívek segítségével pedig bekérhetünk véleményeket. Természetesen emellett fontos szerepe van a hagyományos eszközöknek, például a harmincéves Presbiter című lapnak, és még sokféle saját kiadványt, könyvet jelentettünk meg. Van honlapunk is, de eddig inkább a lap és a postai levelezés kapott nagyobb hangsúlyt.

Ennek egyik oka az, hogy a szövetség tagjai és a presbiterek között is sokkal többen vannak az idősek, akik kisebb mértékben használnak online eszközöket.

2021. június 13.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

Említette, hogy a jelenlegi tagságuk az országban élő és szolgáló presbiterek számának csak töredékét teszi ki. Mi az oka ennek?

Ez a töredék is egyenlőtlenül oszlik el az ország területén. A Dunántúli Egyházkerületben szinte egyáltalán nem vagyunk jelen, és talán a Tiszántúlon a legnagyobb a taglétszám. Ez abból is fakad, hogy az egyházi vezetőinkben és a lelkészi karban az elmúlt öt-tíz évben fenntartások fogalmazódtak meg a szövetség működésével kapcsolatban. Sokan közülük úgy látták, hogy a szövetség nem velük együttműködve akarja a feladatát ellátni és a presbitereket segíteni. Az elmúlt másfél hónapom tapasztalata, hogy ez a kommunikáción múlt. Az MRPSZ nem minden alkalommal fogalmazta meg pontosan a gondolatait és a törekvéseit, sokszor félreérthető volt, és a másik oldalon félre is értették. De nincs kétség vagy vita arról a testületen

használom, mert bízom abban, hogy a törvényt a következő zsinati ülésen átvezetik majd. Azt gondolom, hogy sokkal pontosabb és testvéribb elnevezés ez az eddigi világi főjegyzőnél.

Milyen feladatai vannak a presbiteri főjegyzőnek?

A törvény szerint a főgondnok általános helyettese. Ebből következően egyházkerületenként teljesen eltérő, hogy milyen feladatokat lát el. Itt, Dunamelléken tevékeny szerepre hívtak engem, az egyházkerület ingatlanjainak üzemeltetésével fogok foglalkozni. A székház az ismert tűzeset miatt most éppen újjáépítés alatt van. Hatezer négyzetméteres irodaházról van szó, sok, egyházunkhoz tartozó, mégis önálló jogi személyiségű intézménnyel. A feladataim része ennek a napi üzemeltetése, de a Ráday Kollégium nyáron kiadható szobái­nak vagy az egyházkerület Ráday utca 28. alatti dísz-

„Úgy gondolom, csak úgy szabad vezetőként létezni az egyházban, hogy az ember szolgálatként tud tekinteni a feladatára, szolgálatként tudja végezni és felmutatni azt. Látszódnia kell minden szituációban minden egyházi vezető tevékenységén, munkáján, döntésein, kommunikációján – annak ellenére, hogy vezetői döntéseket kell hoznia –, hogy ez számára szolgálat, és elsősorban Krisztusról szól.” belül, hogy az MRPSZ a Magyarországi Református Egyház építésén kíván igyekezni minden erejével, szolgálatával és hitével. Sokan vélik úgy, hogy nem helyes az, hogy a szövetség magyar polgárjogi civil egyesület, és az egyházon belül működő jogi személynek kellene lennie. Vizsgálom ennek lehetőségét, mert alapvető célunknak kelle lennie, hogy senkiben ne merülhessen fel az, hogy a szövetségnek egyházunktól elkülönülő, független törekvései lennének. Legelső feladatomként határoztam meg, hogy a négy egyházkerület püspökével személyesen találkozzam, és többek között erről is megkérdezzem a véleményüket.

Az elmúlt években emellett még az is erősítette az önök iránt érzett fenntartásokat, hogy a cégbíróság nyilvántartásában egyházként szerepeltek.

Az egész egy jogi félreértésen alapult. Egy törvényváltozás okán a cégbíróság hivatalból áttette az MRPSZ-t egyesületből egyházi kategóriába. Jogászok segítségével éveken át küzdöttünk azért, hogy töröljék ezt a minősítést és újra egyesületi besorolást kapjunk. Ez – jogerősen – néhány hónapja megtörtént, így ez a probléma megoldódott.

A presbiterség a Dunamelléki Egyházkerületnél végzett munkájában is megjelenik, hiszen püspöki javaslatra a világi főjegyző elnevezést presbiteri főjegyzőre fogják módosítani.

Jogi szempontból még nem hivatalos ez a jelző, de én már 14 Reformátusok Lapja

2021. június 13.

termének eseményekre való kiadása, az egyházkerület egyéb ingatlanjainak fenntartása a mátraházai, a galyatetői konferenciaközpont, illetve a Bibliás Könyvesbolt is az üzemeltetési igazgatósághoz tartozik. A terveim között szerepel, hogy az elkövetkező időben a másik három egyházkerület presbiteri főjegyzőjével együttműködő kapcsolatot alakítsak ki. Az egyik célomnak tekintem, hogy mind a kerületi, mind a megyei főjegyzőket bevonjuk az MRPSZ munkájába. Ez is világos üzenet lehet az egyház minden tagjának, hogy az egyházon belül végezzük a munkánkat.

Mi, reformátusok megszoktuk, hogy a lelkipásztorok munkáját szolgálatnak nevezzük, de lehet így említeni a presbiteri főjegyzőséget is?

Az én szívemhez a szolgálat kifejezés áll közelebb. Egyházunk honlapján a Zsinat címszó alatt, a tagok felsorolásánál a név, beosztás, szolgálati hely mellett egy mottó is szerepel. Én azt a lukácsi igerészt választottam, hogy „…aki vezet, az olyan legyen, mint aki szolgál” (Lk 22,26). Úgy gondolom, csak úgy szabad vezetőként létezni az egyházban, hogy az ember szolgálatként tud tekinteni a feladatára, szolgálatként tudja végezni és felmutatni azt. Látszódnia kell minden szituációban minden egyházi vezető tevékenységén, munkáján, döntésein, kommunikációján – annak ellenére, hogy vezetői döntéseket kell hoznia –, hogy ez számára szolgálat, amely elsősorban Krisztusról szól.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Valaki megelőzte Pál apostolt Efézusban. Egy művelt, okos, kiváló szónok: Apollós. Ez próbatétel. Az első gyülekezetek élete sem volt feszültségektől mentes – ahogyan a mostaniaké sem az. A tanítók és a próféták különböző ismereti és műveltségi szinten álltak, sőt a kapcsolatuk Jézus Krisztushoz is eltérő lehetett. Apollós alakja föltűnik Efézusban, azután Korinthusban. Helyesen és jól tanított Jézusról. Nemcsak meggyőző és lelkes igehirdető volt, hanem bizonyítani tudta az ószövetségi írások tanulmányozása alapján, hogy Jézus a Krisztus. Alexandriából származott, amely akkor a tudományos élet központja volt. Tudós volt, aki nemcsak magának tanult, hanem azért, hogy másoknak szolgáljon vele. Nyitott volt a további tanulásra, Jézus megismerésére. Amire addig eljutott, abból arra következtetett, hogy Jézus az Istentől jött szabadító. Lelkesedéssel hirdette ezt a jó hírt.

A legfigyelemreméltóbb benne mégis az, hogy kitűnő szónok létére hitét és ismereteit az egyszerű kézműves házaspár, Akvila és Priscilla nevelgette és erősítette tovább. Tehetsége és műveltsége tehát alázattal párosult.

Nem tartotta rangon alulinak, hogy tőlük, nála kevésbé iskolázott emberektől leckét vegyen. Korinthusban már külön rajongótábora is alakult, amelyik vetélkedett Páléval és Kéfáséval (1Kor 1,10). Pál ezeket a csoportokat próbálta később integrálni: „Én ültettem, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést.” (1Kor 3,6) Az is tanulságos, hogy Akvila és Priscilla mennyi szeretettel és gondoskodással vette körül először Pált – elkísérték egészen Efézusig, azután pedig Apollóst is, aki akkor érkezett oda. „Maguk mellé vették és még alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját” (ApCsel 18,26), amelyet ők megértettek. Nem túl kényes beavatkozás ez? Elfogadjuk-e, hogy valaki más többet ért már Isten akaratából, mint mi? A gyülekezet tagjainak nemcsak az a szerepe, hogy hallgassa a prédikátort, hanem az is, hogy segítséget, szeretetet és imádságot adjon, és átadja azt, amit megértett a saját hite és tapasztalata alapján. Finom tapintatot igényel ez az „iskola” lelkésznek és közösségnek egyaránt. Kritika, ítélkezés, nagyképűség és harag helyett befogadást és növekedést.

A Lélek munkája korábban kezdődött Efézusban, mint ahogy Pál megérkezett. Apollóst indította előtte. Soha nem légüres térben kezdődik a szolgálatunk. Nem velünk kezdődik a hitélet a gyülekezetben. Valaki mindig megelőz: Isten, a kezdeményező. „És hogyha néha-néha győzök, / Ő járt, az Isten, járt előttem, / Kivonta kardját, megelőzött.” (Ady Endre: Jön az Isten) 

IMÁDKOZZUNK!

Sokszor vizsgáztunk már, Uram! Éreztünk gyomorszorító izgalmat a próbák előtt, kétségbeesést vagy örömöt egy-egy tétel kapcsán. Néztünk már tanácstalanul magunk köré, vagy segélykérőn a tanárra, hogy könyörüljön rajtunk valaki. Te, a Nagy Vizsgáztató, látod igyekezetünket? Örömeinket egy-egy megélt csodában? Bizonytalanságainkat várakozásainkban?

Leborulásainkat reménytelenségeinkben? Hogy szüntelen istenkeresésünkbe időnként belebukunk? Ha minket nézel, Urunk, Krisztusra tekints, és az ő keresztjéért könyörülj rajtunk életünk vizsgáján! Ámen.  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

A pletyka erejéről Pál harmadiknak nevezett, hosszú missziói útja után Jeruzsálembe érkezett. Nagy örömmel fogadták a gyülekezet tagjai (ApCsel 21,17), viszont az apostolnak meg kellett ismerkednie a láthatatlanul terjedő, mindent átszövő és felforgató pletyka erejével is: „…azt hallottuk, hogy Mózestől való elszakadásra tanítod a pogányok közt lévő zsidókat…” (21) Azt hallottuk...

Sokat sejtető, életet megkeserítő szavak ezek.

Pál esetében az idézett állítás az igehirdetés újszerűsége felett érzett csodálkozás jelének is tekinthető. A jeruzsálemi közösség tagjai örültek a misszió tagadhatatlan sikerének, a pogányok megtérésének, de ezenkívül azt is hallották valakitől, hogy Pál a zsidókból lett keresztyéneket korábbi, a zsidó törvényt követő életfolytatásuk feladására akarta rábeszélni.

Ilyet nem mondhat senki, még a tagadhatatlanul sikeres apostol sem. Talán már nincs szükség a törvényre?! Szárnyra kapott a hír, megelőzte az apostolt, és terjedt, járt szájról szájra. Ahogyan a pletyka szokott. Hamarosan senkit nem érdekelt, mit mondott, tanított Pál valójában, már csak az számított, amit valaki hallani vélt, és ami megbízhatónak gondolt tanúk útján érkezett Jeruzsálembe. Pál Mózestől való elszakadásra biztatott, és a Tóra ellen szólt – mindazok, akik ismerik az apostol népe iránt érzett aggodalmát és szeretetét, tudják, hogy ez nem igaz. Az a mai keresztyén, aki csak egyszer figyelmesen elolvassa a rómabeliekhez írt levelet, azzal is tisztában van, miennyire borzadva utasította el Pál az Izráel esetleges elvetéséről szóló képtelen gondolatot (Róm 11,1). A pletyka alaptalan volt. Pál nem a törvény és Mózes ellen, hanem az evangélium mellett tett tanúbizonyságot. Ez az iskolázott farizeus felismerte, hogy amikor Krisztus belépett az emberek világába, új időszámítás kezdődött, amelyben zsidók és pogányok együtt hívhatják segítségül életük Urát.  HODOSSY-TAKÁCS ELŐD 2021. június 13.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

Isten Igéje a norma HEGEDŰS BENCE

Felcsút. A Fejér megyei ezernyolcszáz lelkes településen aktív református közösség él, egyházközségük három éve vált önállóvá és önfenntartóvá. A gyarapodó gyülekezetet a június 13-i rádiós istentisztelet apropóján látogattuk meg.

Szerényen bukkan elő az 1895-ben felszentelt felcsúti református templom huszonnégy méter magas tornya a festői Vál-völgyi tájban. Az épületet a gyülekezeti ház, a segédlelkészi lakás és a parókia, illetve több gyümölcsfa és egy cseperedő mamutfenyő veszi körül. – Néhány éve az útról is alig lehetett látni – mondja a 2015 óta parókus lelkészként itt szolgáló Hős Csaba, aki szerint korábban valódi dzsungel volt a hatalmas parókiaudvaron, a fák és a cserjék sokasága szinte teljesen elrejtette a szemek elől a „Már az is forradalom és lázadás, ha valami állandó templomot.

és biztos. És hol lehetne ez jelen? Csak ott, ahol van abszolút norma: az Isten Igéje, amely összetartja az egyéni és a közösségi életet.” (Hős Csaba)

ÚJRAÉLEDÉS

Hős Csaba azt mondja, a felcsúti közösség az elmúlt évszázadokban már többször éledt újjá. A Sárospataki Református Teológiai Akadémián is oktató lelkész felidézi, hogy már a reformáció korában volt református gyülekezet a faluban, de a török időkben a településsel együtt megsemmisült. Az 1700-as években aztán újra reformátusok költöztek ide, majd ellehetetlenültek a katolikus többség és az ellenreformáció miatt. Az új közösség II. József türelmi rendelete után kezdett szerveződni, és hamar gyarapodásnak indult. Száz évvel később már háromszáz fenntartót tartottak nyilván az anyaegyházközséggé vált Felcsúton, ahol az 1800-as évek végén nyolc hónap alatt építettek templomot az akkori lelkipásztor, Szűcs Károly tervei alapján.

A 20. század első felében eleven egyházi élet jellemezte a települést. A második világháborúval újabb hanyatlás következett, megsérült a templom, és államosították, majd lebontották a gyülekezet iskoláját. A feljegyzések szerint a közösségnek a rendszerváltás előtti években már csak kétszáz fenntartója volt, 2013-ban pedig számuk alig érte el a kilencvenet. – Ebben az évben vettem át a gyülekezetet, akkor még csak helyettes lelkészként. Az első igehirdetésemet öten hall16 Reformátusok Lapja

2021. június 13.

gatták. Nemcsak az épületek voltak romokban, hanem a lelki élet is – emlékezik vissza az elöljáró.

– Ekkor új erőre kaptunk – veszi át a szót a gondnok, Juhász Tiborné Melinda. A tősgyökeres felcsúti asszony szerint egyből visszatértek a közösségbe azok is, akik korábban más települések református gyülekezeteiben keresték a helyüket: – Éreztük, hogy ez a miénk, és szerettünk volna az első perctől kezdve aktívan részt venni a megújulásában.

ISMÉT ÖNÁLLÓAN A gyarapodó közösség elsődleges célja az volt, hogy mis�szióiból anyaegyházközséggé váljanak. – Ehhez szükség volt stratégiára és arra, hogy feltérképezzük erősségeinket, gyengeségeinket. Csak így indulhatott el a tudatos belső építkezés – fogalmaz Juhász Tiborné Melinda. Elmondja azt is, hogy a gyülekezet erősségének akkor és most is a tenni akarás bizonyult. – Gyengeségünk az volt, hogy minden területen mindent elölről kellett kezdeni – mondja a gondnok, és folytatja:

| REFORMÁTUS ÉLET |

Gyermek-istentisztelet

Bibliaiskola

– Éreztük, ez a feladat meghalad minket. Ám az Úristen adott erőt, hogy rendszeres és különleges alkalmak sokaságán keresztül szolgáljunk az ő dicsőségére és egymás javára.

Az önállósodás első lépcsője az anyagi függetlenség elérése volt, ezért adományokból felújították az utca másik oldalán álló romos kántorlakást, hogy annak kiadásával állandó bevételhez jussanak. Szintén adományokból tették rendbe a parókia udvarát, így újult meg a lelkészlak és épült új gyülekezeti terem is, amelyet 2016-ban adtak át. A fáradhatatlan munka elérte a célját: két évvel később a missziói egyházközség önállósodott és egyházjogi értelemben anyaegyházközséggé lett.

MEGTARTÁS A Felcsúti Református Egyházközségnek jelenleg száznegyvenhat fenntartója van, akik közül sokan a járulékon felül is rendszeresen támogatják a gyülekezetet. Hős Csaba szerint nem a számok számítanak, hanem az elkötelezettség – elsősorban Krisztusban, a tenni akarásban és az állhatatos munkában. – Működésünk tekintetében teljesen önfenntartók vagyunk. Több gyülekezeti tag is tizedet fizetve sáfárkodik javaival. Felfogásunk szerint az adakozás nem kényszer, hanem megtisztelte-

tés. Hálánk megnyilvánulása – a munkában és abban is, hogy visszaadunk abból, amivel megáldott bennünket az Úristen – a mindennapi istentisztelet része – vallja Hős Csaba.

Juhász Tiborné Melinda szerint belátták, hogy az önállósághoz és annak megtartásához stabilitásra van szükség, amelyet csak a hatezer forintos egyházfenntartói járulékon felüli, rendszeres adományokkal tudnak biztosítani. – Itt nem tradicionális egyházfenntartó közösség él, hanem hitből adakozó. Tehát itt mindenki annyit ad, dolgozik, szolgál, amennyi tőle telik.

– A megtartás, megőrzés és stabilitás fontos kifejezések, főleg az olyan szekularizált és a végtelen liberalizmusban tobzódó világban, amelyben nincs rend és mindenki azt csinál, amit akar. Már az is forradalom és lázadás, ha valami állandó és biztos. És hol lehetne ez jelen? Csak ott, ahol van abszolút norma: az Isten Igéje, amely összetartja az egyéni és a közösségi életet – mondja Hős Csaba.

HITVALLÁS – Egyikünk sem helyezheti magát a másik elé, nem birtokolhat nagyobb hatalmat vagy uralmat: „…aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok.” (Mt 20,27) Feladatunk, hogy 2021. június 13.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

a gyülekezetben minden békességben és jó rendben történjen, úgy, ahogy Jézus kívánta. Mert Isten nem a zűrzavarok, hanem a békesség Istene. Minden illendően és rendben történjék – idézi a közösség hitvallásának gondolatait Juhász Tiborné Melinda. A rövid, de annál fontosabb alapelv megfogalmazása sokat jelentett nekik. Annyira, hogy a krédót a templomban is kifüggesztették.

A „jó rendről” az aktív szolgálók gondoskodnak. – Az a jó, hogy mindenki a képességének, idejének és lehetőségének megfelelően választ szolgálati területet. Van, aki azt vállalja, hogy kéthetente szegélynyíróval körbenyírja az udvart, vagy kitakarítja a templomot. Van, aki a pedagógiai munkában vesz részt vagy a vasárnapi gyermek-istentisztelet megtartásában segít – magyarázza Hős Orsolya. Példaként említi, hogy a jövő hónapban Felcsúton tartandó katechetikai szakmai napon összesen huszonegy szolgáló vesz részt. – Ez arányaiban nagyon szép szám – von mérleget a beosztott lelkész, aki a gyülekezetben folyó gyermekmunkáért és hitoktatásért felel. – Az idősebbek is példaként járnak előttünk mind a szolgálatban, mind a vállalásokban. Ők nagyon aktívak, rájuk mindig lehet számítani. Itt nem alá- és fölérendeltként tekintünk egymásra: sorsközösséget vállalunk egymással, és tudjuk, hogy teljesen oda kell szánnunk magunkat azért, hogy a feladatainkat jól el tudjuk végezni – teszi hozzá a gondnok.

Gyermektábor Óvodai hittanfoglalkozás

„Itt nem tradicionális egyházfenntartó közösség él, hanem hitből adakozó.

Tehát itt mindenki annyit ad, dolgozik, szolgál, amennyi tőle telik.” (Juhász Tiborné Melinda) Hős Csaba szerint a szolgálattevők és a közösség magjának halmazában elég nagy az átfedés. – Akik tényleg közöttünk vannak, mindig kiveszik a részüket a munkából. Ősszel meg tavasszal gyülekezeti közmunkát tartunk, amely a közegyház Szeretethídjához hasonló. Ilyenkor rendbe tesszük az udvart, nagytakarítást tartunk, kisebb felújítási munkákat is végzünk, a napot pedig közös bográcsozással zárjuk – mondja a lelkipásztor. – Azt is ki lehet mondani, hogy az életünk szakrális és profán része nem válik el egymástól. Az az igehirdetői hitvallásom is, hogy ugyanolyan legyek a szószéken, mint a hétköznapokban.

JÁRVÁNY Felcsúton a május eleji templomnyitás óta szinte az összes hétközi és rétegalkalom visszaállt a megszokott rendbe. Hős Csaba szerint nem csökkent a látogatók száma. – Hálaadásra ad okot, hogy a gyülekezetből senkinek a padja nem maradt végleg üresen a Covid miatt – avat be az elöljáró, aki szerint a közösség megtartásában nagy segítség volt, hogy a falutévé (Puskás Tv) rendszeresen közvetítette az istentiszteleteket, amelyeket írásban is megosztottak az online levelezőlistán.

– A bezártság alatt heti rendszerességgel felhívtam telefonon minden egyházfenntartót. Szerettük volna, ha érzik, hogy ezekben az időkben sem engedjük el a kezüket. A visszajelzé18 Reformátusok Lapja

2021. június 13.

sek alapján sikeres volt a személyes kapcsolattartás e formája – mondja Hős Csaba. Juhász Tiborné Melinda tapasztalata szerint a pandémia alatt letisztultak az emberi kapcsolatok, és sokan rádöbbentek arra, hogy van egy közösség, amely őket is számontartja, érdeklődik utánuk. – Ennek mindig nagy ereje van – véli.

Hős Csabának negatív tapasztalata is van a vírushelyzet enyhülése után. Szerinte arról is beszélni kell, hogy vannak olyan, a periférián lévő tagok, akiket elkényelmesített a házhoz vitt igehirdetés. Vannak, akik az amúgy is terjedőben lévő, elköteleződést nem igénylő otthoni, „privát keresztyénség” felé fordultak – ha ugyan keresztyénségnek lehet nevezni azt, ami nélkülözi a közösség örömeinek és nyomorúságainak vállalását, illetve az abban végzendő szolgálatot.

Hős Orsolya viszont pozitív élményét osztja meg: a Református Pedagógiai Intézet sok anyaggal támogatta a hitoktatást a járvány időszakában, ezeknek az óvodában is nagy hasznát tudták venni. – Voltak gyerekek, akik egyszer sem nyitották meg azt, amit hétről hétre küldtünk nekik. Ám akadtak olyan családok is, ahol heti rendszerességgel végigolvasták és elvégezték a feladatokat a gyerekek – amihez persze a szülők segítsége is kellett. Így olyanokhoz is eljutottunk, akikhez korábban nem.

| REFORMÁTUS ÉLET |

„Az a jó, hogy mindenki a képességének, idejének és lehetőségének megfelelően választ szolgálati területet.” (Hős Orsolya) Az óvodapedagógusként dolgozó Juhász Tiborné Melinda szerint az óvodai hitoktatás online formájával a szülők is megtapasztalták, hogy mennyire szerteágazó a tananyag és sokszínű az ismeret, amelyet átadnak a hitoktatók a gyerekeknek.

Közmunka

SZOLGÁLAT ÉS NEM SZOLGÁLTATÁS – A kezdetektől úgy próbáltuk kialakítani az alkalmak rendszerét, hogy minden generáció megtalálja azt a kisebb közösséget, csoportot, ahol jól érzi magát, ahol igével tud élni és jó társaságban van – mondja Hős Csaba. – A hagyományaink kialakulóban vannak: ami nem működött, azt elengedtük, ami pedig igen, annak próbálunk teret adni. Mindig úgy, hogy a rendezvények, programok mögött legyen valamilyen igei tartalom. Abban nem hiszünk, hogy mindenféle „csinnadratta-bumm” programmal elhúzzuk a mézesmadzagot sokak előtt, és úgy oldjuk meg a rendezvényeinket, hogy az evangélium azokon csak kapcsolva reklámozott dolog – fogalmaz a lelkipásztor. A gondnok hozzáteszi: igyekeznek nem szolgáltatóként működni, hanem szolgálatot végezni. – Az evangéliumot nekünk hirdetni, nem pedig árukapcsolással népszerűsíteni kell – summázza Hős Csaba.

A legjobb példa erre talán a hagyományos nyári tábor, amelyet a korábbi évekhez képest kicsit szigorúbb rend szerint tartanak majd meg idén augusztusban. – Eddig missziós feladatként éltük meg ezeket a heteket – az utóbbi években volt, hogy száznegyven résztvevővel – mondja Juhász Tiborné Melinda. Hős Csaba megfogalmazása szerint szolgáltatásba csúszott át a dolog. – Most, majd egy évtized távlatából úgy tekintünk a gyerektáborra, hogy az nem lehet gyerekmegőrző, a legolcsóbb szabadidős program a faluban. Idén kifejezetten „házon belüli” gyermekek és családok számára meghirdetett program lesz, ahogy a neve is mutatja: hittantábor. Nem tudunk szolgáltatást nyújtani azoknak, akik a református tábor előnyeit élvezve például hittanoktatásra már nem íratják be a gyermeküket, és nem vállalnak közösséget velünk.

ISTENI VEZETÉS A Kossuth Rádióban elhangzó június 13-i rádiós istentiszteleten Hős Csaba prédikál majd, aki cikkünk írásakor még a „textusválasztás gyönyörű gyötrelmét” éli. – Mozog bennem egy ige a Jelenések könyvéből, amely egyébként a Sárospataki Református Kollégium jelmondata, vezérigéje évszázadok óta: „Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget…” (Jel 14,7) De még lehet, hogy Isten belenyúl, és másról kell majd beszélnem.  2021. június 13.

Reformátusok Lapja 19

| GONDOLATOK |

Mindennapi imáink Életünkben sokszor törekszünk a munka és a magánélet egyensúlyának megteremtésére, viszont ez nem mindig lehetséges. Talán nem is érdemes állandó egyensúlyban gondolkodnunk, hiszen maga Jézus sem így élte az életét. Voltak olyan intenzív időszakok, amikor rengetegen vették körül, sok embert meggyógyított, de voltak olyan időszakok, amikor bár még több mindent tehetett volna másokért, úgy döntött, hogy egyedül akar maradni az Atyával.

Bármilyen jó lenne is, nem elég arra várnunk, hogy egyszer majd a béke szigetére érkezünk, a mindennapok sűrűjében is van lehetőségünk átélni a békességet. A tere adott, bennünk van. Már csak időt kell adnunk magunknak arra, hogy ebben a békességben együtt legyünk a mi mennyei Atyánkkal.

Az egyház születése óta kérdés, hogyan is lehet megvalósítani azt, amit Pál apostol ír: „…szüntelenül imádkozzatok…” (1Thessz 5,17) Sok­féle megoldás és válasz hangzott el ezzel kapcsolatban az évszázadok során. Vannak olyan megoldások, amelyek arra teszik a hangsúlyt, hogy egyfajta imádkozó lelkület, az élethez való hozzáállás alakuljon ki bennünk úgy, hogy bármit teszünk is, az Isten jelenlétének tudatában és az ő dicsőségére történjen. A megvalósítás másik fő iránya pedig az olyan életritmus kialakítása, amelyben külön időt szentel a hívő az imádságnak. Kálvin a naponta legalább ötszöri imádkozás gyakorlását tartotta mérvadónak, és maga is készített mintaimádságokat ehhez, de talán a praktikum erősítette meg azt, amit Luther tartott mérvadónak és kivitelezhetőnek, ez pedig a napi kétszeri fohászkodás: reggel és este. Az imádkozó lelkület és az életritmus összehangolása többféle módon valósulhat meg az ember napjaiban, és ez természetesen nem valamiféle teljesítmény vagy verseny, de fontos, hogy legyen imaéletünk.

Számos gyakorlat alakult ki az imádság fajtáira és idejére nézve, de talán elmondható, hogy mindig lehetne többet imádkozni, és a hiányérzet része ennek a lelki útnak. Sokan vágynak arra, hogy rendszeres imaéletük legyen, de ez többnyire csak fellángolás marad. Az igaz, hogy minden embernek megvan a maga ritmusa a lelki élet terén, és ami másoknál működik, az lehet, hogy nekünk az adott életszakaszban nem vonzó, de saját ma20 Reformátusok Lapja

2021. június 13.

gunk miatt fontos, hogy tudjunk időt szánni a napunkban, hetünkben az imádságra.

A rendszeres imaélet vágya akár hosszú ideig is elkísérhet bennünket, de ha egyszer végre tetté, cselekvéssorozattá válik, úgy fogjuk érezni, hogy „bárcsak előbb jöttem volna rá a titkára”. Henri Nouwen író, teológus e kérdés kapcsán egyszer ezt a tanácsot kapta: „Szabjon meg egy észszerű időt, és ha egyszer megszabta, ragaszkodjék hozzá mindenáron. (…) Közölje mindenkivel, hogy ez az egyetlen dolog, amin nem változtat. És ez alatt az idő alatt imádkozzék. (…) Egyszerűen tegye lehetetlenné, hogy bármiféle munkát végezhessen, még ha sürgősnek vagy fontosnak tűnik is az.

Ha kitart emellett, lassan rájön, hogy sok olyan problémája van, amelyen nincs értelme töprengeni, mivel abban az időpontban úgysem tudja elintézni. Akkor, ezekben a szabad óráiban elkezdi majd mondogatni magának: »Mivel nincs semmi dolgom, ezzel az erővel imádkozhatok is!« Így az imádság olyan lényegessé válik, mint az evés és az alvás, és az idő, amelyet erre a célra szentel, nagy mértékben felszabadítja, és a szó helyes értelmében ragaszkodni fog hozzá.”

Az imádság számos formát ölthet: elmélkedés, kérés, szemlélődés, bűnbánat, közbenjárás.

Sokféleképpen kereshetem a mennyei Atyámmal folytatott párbeszéd lehetőségét, de valamilyen módon keresnem kell. Hitéletünk mozaikja csak akkor fog összeállni, ha valóban elkezdünk mindennap időt tölteni az Úrral. Ahogy a számunkra fontos személyekkel jó együtt lenni, ahogy az emberi kapcsolatok mélyüléséhez szükségünk van odaszánt időre és energiára, saját magunk is miatt is fontos, hogy rendszeresen ajtót nyissunk Istennek életünk belső szobájában. Egészen addig, amíg nem is lesz szükség külön ajtónyitásra, hiszen Isten jelenlétét megtanuljuk látni életünknek azon területein is, ahol eddig nem vettük észre. Ekkor a vele való párbeszéd természetessé válik, mint a levegővétel.  SIBA BALÁZS

| GONDOLATOK |

VITÉZ FERENC

Júniusi jutalom A szerző főiskolai docens, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék vezetője, újságíró

A szerző illusztrációja

A tanév végén mindenki megkapja jutalmát. Emlékszem a régi bizonyítványosztásokra és jutalomkönyvekre. Akkor mindegyiket elolvastam, noha felsőben már azokat szerettem jobban, amelyeket saját magamnak vásároltam a gyógynövények gyűjtéséért vagy a téeszben végzett nyári munkáért kapott pénzből. Ezeket a könyveket megőriztem, de már nem olvasom őket. Néha rájuk nézek, ám a nosztalgiában nem a múltat látom, hanem a jövőt. Összevetem, hogy mit gondoltam akkor róla, és mit gondolok most. Hogy tudom-e teljesíteni saját jövőmet. Az édesanyámtól kapott konfirmá-

ciós ajándékot, a református énekeskönyvet a mai napig használom. Föl van jegyezve benne a több mint negyven évvel ezelőtti dátum – és itt van bennem a lelkipásztori áldás a hitnek ama nemes harcáról. Hogy tudom teljesíteni, ha tudok harcolni.

Jutalom volt most az is, hogy az utolsó hónapot majdnem minden iskolás a padokban tölthette, és nem a számítógép előtt. Már akinek volt gépe otthon, és nem a postás vitte ki a tanító vagy tanár által összeállított feladatokat a diáknak. Mert kisebb falvakban ez is előfordult. Nem akartam elhinni, de az alkalmassági vizsgánkon a leendő tanítók beszámoltak ilyen esetekről. Ők éppen azért szerettek volna tanítók lenni, hogy azokkal is törődjenek, akik a társadalom szélén vannak.

Az egyetemistáknak megkezdődött a vizsgaidőszak, még most is javában tart. Nem ültek vissza az előadótermekbe, nekik távolabbi jutalom lebeg a szemük előtt. A végzősöknek a diploma – és a remény, hogy a pályát, a hivatást vagy

az újabb tanulmányokat járványtól mentesen tudják elkezdeni.

A gyülekezetek tagjai ismét személyesen találkozhatnak egymással és Isten Igéjével a templomokban. Isten a maszkok mögött is felismeri az embereket, még ha ők nem ismerik is föl az ő szándékait a történésekben. Ezek a történések nem maguktól keletkeznek, hanem valami kiváltja azokat. Talán a járvány is tünet. Vagy valamilyen próba. Mert Isten számára az emberek „alkalmassági vizsgája” az is, hogyan viselkednek egy szokatlan vagy kényszerű helyzetben. Hogy mit képesek megőrizni belőle és önmagukból. Hogy föladják-e vagy harcolnak. Magukért, a hitükért és érte.

De Isten nem nyilvánítja alkalmatlannak az embert. Még akkor sem, ha úgy tűnik, hogy az ember föladja. Kiérdemelhetetlen jutalma a kegyelem. És mert nem az érdem szerint osztja, mindenki részesülhet belőle. Akár a feladás utáni pillanatban is.

Márai Sándor azt írta egykor júniusban – A négy évszak című prózai epigrammagyűjteményben –, hogy ilyenkor utazni kezd, „csendesen”, és már nem messzire, csak „bensőségesen”. Néhány évvel korábban még Indiába, Kínába, San Franciscóba vágyott. Most már nem fontos a távoli úti cél, nem fontos a megérkezés. Csak az elindulás a fontos. Hiszen „a világ bennünk van. Időnként el kell indulni feléje”.

Elmenni valahová, ahol még soha nem jártunk.

Olykor egészen közelre. Talán csak a közeli faluig vagy lakótelepig. Rácsodálkozni, hogy ott is ugyanolyan emberek élnek, mint amilyenek mi vagyunk.

Előtte össze kell készíteni bőröndjeinket. Úgy tenni, mintha messzire utaznánk. Körbenézünk, elbúcsúzunk, aztán már az elindulás izgalma éltet.

Nagyot sóhajtunk, majd kilépünk a lakás ajtaján.

Meglehet, hogy csak a szomszédos rétig vagy a virágboltig megyünk. „A lakás észrevétlenül megtelik virágokkal – írta Márai, júniusban. – A hétköznap, ünnepszerűen, virágfüzért aggat homlokára […]. Az előszobában is virágok állanak, befőttös üvegben, a szekrény tetején is csokrok virulnak, mintha állandóan menyegző lenne valahol, sikolyokkal, szivarfüsttel, rokoni csókokkal.”

Nem kell a tengerhez elmenni. Elég fölnézni az égre. És ha már sokat kószáltunk, vissza kell fordulni, mint Pál tette. A legrövidebb utat kell választani. Ez lesz a jutalom.  2021. június 13.

Reformátusok Lapja 21

| SZEMLE |

Ugyanabból a vízből és földből – Pógyor István emlékezete T. NÉMETH LÁSZLÓ

Miért tartóztatták le hetven évvel ezelőtt Pógyor Istvánt, a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) egykori titkárát? Mi történt vele a börtönben? Mit mondott Pógyor a sötétzárkával kapcsolatban a kihallgatótisztnek? Hogyan derült ki a halála? Ezekre a kérdésekre is választ kapunk a Reformáció Öröksége Műhely legújabb dokumentumfilmjéből. Ablonczy Bálint történésszel, újságíróval, a film egyik alkotójával – kollégákként tegező formában – beszélgettünk.

Milyen műfajú filmet készítettetek?

Alapvetően dokumentumfilmet, de éppen azért, hogy némileg elszakadjunk a vizuálisan kevésbé befogadható sémáktól, dramatizált jelenetekkel bővítettük. A dokumentarista igényt viszont az is szemlélteti, hogy például a filmbeli zárkában látható beszélgetés szó szerint elhangzott az ötvenes évek elején is.

Ismerik a reformátusok Pógyor István történetét?

A rendszerváltozás után voltak idős KIE-tagok, akik őrizték Pógyor István emlékét, de a története nincs benne a szélesebb köztudatban. Korábban én magam sem ismertem a teljes történetet.

Milyen dokumentumokból dolgoztatok?

Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke és a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) egyháztörténeti tanszékének vezetője foglalkozott Pógyor István életével, és ő szakértőként megszólal a filmben. Páratlan és megdöbbentő forrásanyag maradt fenn: több száz oldalnyi zárkaügynöki jelentés. Miután Pógyort 1951. június 7-én letartóztatták, a zárkába rögtön mellé tettek egy ügynököt, aki hónapokon keresztül, sokszor szó szerint írta le a beszélgetésüket. A jelentésben az is szerepel, hogy amikor kínozni vitték, kérte a zárkaügynököt, imádkozzon érte. Megmaradtak a kihallgatási jegyzőkönyvek és a vádirat is. Egy fiatal ÁVH-s tiszt hallgatta ki, aki egy idő után már nem tudta, hogy miről kérdezze Pógyort, ezért segítséget kért feletteseitől. További fényképek és dokumentumok révén elég jól összeállt ez az eddig el nem beszélt történet.

22 Reformátusok Lapja

2021. június 13.

Miért tekintették őt ellenségnek a kommunisták? Úgy gondolták, hogy az az ember, aki antináci volt, és tevékenyen dolgozott a németek ellen, embereket mentett, magyar hazafi és egyenes gerincű ember, ellenük is dolgozni fog. Ebben a maguk módján igazuk volt. Mert Pógyor István egyaránt utálta a barna és a vörös diktatúrát. Ráadásul a KIE-nek köszönhetően Németországban és az Egyesült Államokban is tanult, és az angolszász orientációban gondolkodott. Ez még inkább gyanússá tette őt. Példája nem egyedi, sok embert tartóztattak le már a negyvenes években is.

Milyen szerepe volt a KIE-nek?

A filmünk az ifjúsági szervezet előtti késői tiszteletadás is. A Keresztyén Ifjúsági Egyesület kifejezetten a fiatalokat, főleg a hátrányos helyzetű nagyvárosiakat megszólító szervezet volt, aktív cserkészmunkával, korszerű közösségszervezési elvekkel.

A budapesti Vas utcában kitűnően felszerelt székházuk működött. Nagy hatású ifjúsági missziót folytattak, amely a háború után ébredési mozgalommá vált.

A film Pógyor István szülőfalujának, Sárosoroszinak is tiszteletadás.

A dramatizált jelenetekben Trill Zsolt, a Nemzeti Színház művésze játssza Pógyor szerepét. Akárcsak Pógyor, ő is Sárosorosziban született. A filmben meg is fogalmazza, miért nem volt kérdés számára, hogy vállalja a szerepet: „Ugyanabból a vízből és földből méretett.” Elmentünk a szülőfalujába, meglátogattuk a

| SZEMLE |

település gyülekezetét, beszélgettünk a helyiekkel, és kimentünk a temetőbe a Pógyor család sírjához. A film tehát valóban főhajtás a kis kárpátaljai falu és az ottani magyarság előtt is.

Kik az alkotók?

Novák Tamás barátommal – akit a nagyközönség a Biszku-film kapcsán is ismerhet – együtt írtuk a forgatókönyvet, és közösen rendeztük a KRE támogatásából megvalósult filmet. Az operatőr Antal Szabolcs, Trill Zsolt mellett pedig főbb szerepet játszik még R. Kárpáti Péter és Ficza István is. A kiváló színészeknek köszönhetően a néző jobban átélheti az eseményeket.

Milyen hatást váltott ki bennetek Pógyor István története?

Pógyort zárt tárgyaláson ítélték el, sokáig senki nem tudott róla semmit. Sorsára egészen drámai körülmények között derült fény. Történt, hogy Kiss Ferenc, egy régi KIE-tag orvosprofes�szor egyetemi hallgatóknak tartott anatómiaórát 1953-ban. A már elhunyt Pógyor István boncolásra szánt holttestét tolták be az órára, majd amikor a professzor felemelte a leplet, felismerte Pógyor Istvánt. Így derült ki, hogy mi történt az egykori KIE-vezetővel. Erős hatást váltott ki bennünk, amikor mi ezzel szembesültünk, olvastuk a zárkaügynök jelentéseit, és kiderült számunkra, hogy milyen brutálisan megkínozták. A kínzások végén, amikor már nagyon rossz fizikai állapotban volt, mindent aláírt, amit elé tettek. Nem az volt a célunk, hogy szentképet fessünk róla, mert a története is éppen attól izgalmas, hogy a drámájával együtt valódi embert látunk. Amikor azzal szembesülünk, hogy neki mit kellett kiállnia a hitéért, akkor rögtön másként értékeljük a saját problémáinkat.

Földváryné Kiss Réka egy tudományos konferencián így fogalmazott: „Pógyor István életében benne van a 20. századi történelmünk minden felemelkedése, traumája és a református egyház élete.”

Az ő életútja valóban ezt mutatja. Nehéz sorsú családból származott, az egyház és a KIE révén tanulhatott, nagy energiával szervezte az ifjúsági missziót. Óriási lehetőségek álltak még előtte, mert tehetséges és emberséges ember volt. Ehhez képest letartóztatták, koncepciós perben elítélték, és belehalt a kínzásokba. Pógyor István sorsa szemlélteti számunkra, hogy mi történt a református egyházunkkal a 20. század közepén. Ő éppen azáltal vált hőssé, hogy nem akart mártír lenni. Azt tette, amit a hite szerint tennie kellett. Ez nagy, megszívlelendő tanulság számunkra is. Hiszen minden elmúlik. Hol vannak már azok az emberek, akik őt kínozták? Mi pedig ma itt vagyunk, és Pógyor Istvánról beszélgetünk. Pártok, politikai hatalmak jönnek-mennek, a keresztyén embernek pedig nem jobbra vagy balra, hanem fölfelé kell tekinteni, hiszen Jézus Krisztus egyháza örök, és hozzá kell mérnünk magunkat.

A most elkészült film címe: „Ti is élni fogtok” – Pógyor István mártírhalála. Az ő és a többi mártír sorsa mit üzen számunkra?

Egyrészt kötelező tiszteletet adni a mártírjainknak. Másrészt fontos, hogy ne gondoljuk, mindenre vannak kész válaszaink, hanem töprengjünk élethelyzeteken, forduljunk hitvalló őseink példája felé, és olvassuk a Szentírást. Ha ebből indulunk ki, és ismerjük a mártírjaink életét, akkor ők is segíthetnek nekünk eligazodni az életünkben, a mai kísértéseink és próbatételeink között. 

 A film június 7., Pógyor István letartóztatásának évfordulója óta szabadon elérhető a Károli-egyetem YouTube-csatornáján: https://www. youtube.com/user/karoligasparegyetem.

A Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társadalom Kutatóintézetén belül működő Reformáció Öröksége Műhely küldetése a református múlt megismertetése. A műhely egyháztörténeti konferenciákat szervez, kiadványokat jelentet meg és podcastsorozat mellett dokumentumfilmeket is készít; a békediktátum 100. évfordulóján, tavaly június 4-én mutatta be a Reformátusok és Trianon című alkotást.

– Abból indultunk ki, hogy a 20. századi református történelmünkben számtalan el nem beszélt történet van, amelyeket sokféleképpen be lehet mutatni. A mai vizuális kultúrában úgy tudunk minél többeket megszólítani, ha mi is alkalmazzuk az emberek által használt eszközöket. A trianoni békediktátummal kapcsolatos dokumentumfilmünket nagyon sokan megtekintették, és a mai napig kapok rá visszajelzéseket – fogalmaz Ablonczy Bálint, a műhely vezetője.

2021. június 13.

Reformátusok Lapja 23

| SZEMLE |

Huszadik püspökét szentelte fel a Tiszáninnen HEGEDŰS BENCE

A sajátos történetű Tiszáninneni Református Egyházkerület területileg a legkisebb a négy magyarországi református egyházkerület közül. Egyházmegyéinek és gyülekezeteinek száma sokszor változott az évszázadok alatt, jelenleg négy egyházmegye és mintegy háromszáz anyaegyházközség tartozik hozzá.

A Tiszáninnen tulajdonképpen a történelmi Magyarország észak­keleti része, amelyet viszonylagosan védett az ellenreformáció időszakában különleges történelmi, földrajzi és hatalompolitikai helyzete. A bécsi udvarból irányított ellenreformáció már kevésbé ért el Magyarország keleti feléig, a török befolyás a terület déli határáig tartott, és ebben az időszakban védelmet jelentett, hogy az erdélyi fejedelemség a hatókörét erre a térségre is kiterjesztette. „E viszonylagos védettségnek a következménye, hogy egyházkerületünk területén sok műemléképület megmaradt, és a református hitvallás bástyái is erősebbek voltak” – írta Mészáros István korábbi tiszáninneni püspök Dienes Dénes Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből című kötetének előszavában.

foglalták azt is, hogy a tiszáninnenieknek püspököt kell választaniuk.

Hiába sürgette személyesen a szatmárnémeti végzés végrehajtását I. Rákóczi György, a fejedelem 1648-ban bekövetkezett halála után „a tiszáninneni esperesek válláról lehullott a püspökválasztás terhe” – fogalmaz Dienes Dénes a fentebb említett tanulmányában. Az egyháztörténész kiemeli, hogy az esperesek nem dogmatikai ellenvetés vagy alapállás miatt nem választottak püspököt maguk közül, hanem megkedvelték a sajátos történelmi helyzet során kialakult egyházmegyei függetlenséget. Mindez addig működött, amíg egy újabb meghatározó történelmi helyzet miatt arra kényszerültek, hogy változtassanak ezen.

EGYHÁZMEGYEI UNIÓ

Ez a történelmi helyzet a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári béke után hozott protestánsellenes törvények megalkotása, valamint III. Károly király vallásügyi rendelete volt.

Bár a Carolina Resolutio szűkre szabta a protestáns felekezetek életterét, annyi haszna mégis volt, hogy törvényes alapot jelentsen a megmaradásért vívott küzdelemben. A törvény előírta a protestánsoknak, hogy adjanak számot egyházkerületeik számáról és azok vezetőiről is.

Dienes Dénes tanulmányában olvashatjuk, hogy két tiszáninneni református nemes, Ráday Pál és Vay Ábrahám hamar felismerte, hogy a tiszáninneni helyzet nem tartható fenn, és a fennálló állapot „nem fogja elnyerni a hivatalos politika jóváhagyását, s ez törvényen kívüli helyzetbe sodorhatja az itteni reformátusságot”. Ráday és Vay szerint a kerületi egység megkönnyítené az ellenreformációval szembeni védekezést.

Vay Ábrahám volt az, aki felvetette a világi főgondnok tisztségét is.

Végül 1733. január 6-án a Zemplén vármegyei Hernádnémeti községben gyűltek össze a tiszáninneni egyházmegyék küldöttei, hogy eleget tegyenek a Carolina Resolutio által támasztott feladatoknak, itt választották meg az egyházkerület első püspökét, Szentgyörgyi Sámuel borsod-gömöri esperest is.

Miután a magyarországi reformáció után terjedésnek indultak a „helvét hitelvek”, Felső-Magyarországon is egyházmegyék szerveződtek, de még a 17. században sem alkottak egységes egyházkerületet, és így nem is állítottak fel püspöki hivatalt.

Egymástól függetlenül, egyfajta unióban éltek az egyházmegyék, az azokat vezető esperesek pedig püspöki jogokat gyakoroltak. Az esperesi-püspöki jogkörök összefonódása Tiszáninnen sokáig megmaradt, és csak 1733-ban, a hernádnémeti zsinaton választottak püspököt.

– A püspökválasztást azért tartották meg, mert a II. Carolina Resolutiót előkészítő királyi kormányzat négy református egyházkerületet engedélyezett, így a tiszáninnenieknek is ebben a szervezeti formában kellett folytatni az életüket – magyarázza Dienes Dénes, miért volt végül szükség a választásra.

A hernádnémeti zsinat előtt legalább két alkalommal tettek lépéseket a tiszáninneni esperesek arra, hogy püspököt válasszanak maguk közül, de ezek inkább időhúzó és látszat­ elhatározások voltak, amelyeket végül nem követett érdemi intézkedés. Ezek közül az egyik volt az 1646. évi szatmárnémeti zsinaton hozott határozat. A fenyegető egyházszakadás miatt hívták össze a zsinatot, ahol többek között határozatba 24 Reformátusok Lapja

2021. június 13.

AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS

| SZEMLE |

A kerület egysége végül 1734-ben, a Carolina Resolutiónak való megfelelés miatt jött létre – ebben írta elő III. Károly, hogy négy református egyházkerület működhet az országban, amelyeket egy-egy superintendens, azaz püspök vezetheti.

Szentgyörgyi Sámuelt is ebben az évben szentelték fel a Hernádnémeti református templomban. A püspök, „leterített szőnyegre térdelve, jobb kezében a magyar Bibliát tartva, baljában a Helvét Hitvallást, ezeknek közepette volt az eskü, ő általa tisztán ismételve, ekképpen megerősítve ünnepélyesen felszenteltetett, egekbe hatoló imádsággal, a tisztelendő abaújvári egyházmegye seniora, az igen tiszteletre méltó, nemes és tudós Szentandrási Mihály által” – idézi tanulmányában Dienes Dénes az abaúji jegyző, Nádudvari Mihály beszámolóját.

A leírásból kiderül az is, hogy Szentandrási Mihály rangidős esperesként végezte a beiktatás szolgálatát.

– Tiszáninneni hagyomány, hogy az esperesek szentelik föl a püspököt. A rangidős esperes vagy a korelnök prédikál, és kézrátétellel mondanak egy-egy áldást a többiek. Ettől néhány esetben eltért az egyházkerület – mondja Dienes Dénes.

EGYHÁZMEGYÉK ÉS TRIANON A protestáns egyházak megtűrt szerepükből 1791-ben, a szabad vallásgyakorlásról szóló törvény megalkotása után válhattak szinte egyenrangúvá a katolikus egyházzal. Szabadon építhettek templomot és iskolát, a katolikus egyház semmiféle felügyeletet nem gyakorolhatott felettük. Ebben az évben a reformátusok zsinatot tartottak Budán, ahol létrejött az egységes szervezetű magyar református egyház. 1799-ben a Tiszáninneni Egyházkerület négy egyházmegyéjéből hetet szervezett, amelyek az 1920-ban kialakított új országhatárokig szinte változatlanok maradtak.

A Trianon után kialakult országhatárok miatt a tiszáninneni egyházmegyékből volt, amelyik teljes egészében, más pedig részben az akkor létrejött Csehszlovákiához került, így újra kellett rajzolni az anyaországban maradt egyházmegyék határait is. Miután az 1938-as első bécsi döntés után a Felvidék egy része újra Magyarországhoz tartozott, így egy időre vis�szaállt a világháború előtti egyházmegyei szerkezet. Ennek az 1947-es párizsi békeszerződés vetett véget. Öt évvel később a Tiszáninneni Egyházkerületet beolvasztották a Tiszántúliba, mivel szándékában állt lemondani a sárospataki teológia működtetéséről. Ekkor jött létre a rövid életű Tiszavidéki Református Egyházkerület.

A Tiszáninneni Egyházkerület 1957 óta újra önálló, de megtartotta egyházmegyéinek az 1952-es egyesüléskor kialakított határait. Érdekesség, hogy a határon túlra szakadt magyar reformátusokkal való összetartozás jeleként a Borsodi Egyházmegye nevét 2000-ben Borsod-Gömörire változtatták. A 2004es európai uniós csatlakozás után egyre gyakrabban fordult elő, hogy átjárnak egymáshoz szolgálni a határ menti lelkipásztorok.  FOTÓ: FORTEPAN / SOMLAI TIBOR, WIKIPEDIA, BAZÁNTH IVOLA

PÜSPÖKÖK AZ EGYHÁZKERÜLETBEN

Szentgyörgyi Sámuel megválasztása óta még tizennyolc püspököt szenteltek fel a Tiszáninneni Református Egyházkerületben. Közülük is kiemelkedik a kerület harmadik püspöke, Szalay Sámuel, aki a cseh–morva misszió legjelentősebb szervezője volt, valamint a püspökök sorában nyolcadik Zsarnay Lajos, aki az 1848–49-es Fejes István (1913-49) forradalom és szabadságharc idején vezette az egyházkerületet, illetve az önkényuralom idején kiadott pátenssel szembeni helyi ellenállást. Tiszáninnen tizedik püspöke, Fejes István nemcsak református lelkész, hanem költő is volt. Számos énekünk, például az Egyedüli reményem kezdetű 276. dicséret szövege is tőle származik.

Meg kell említeni Révész Kálmánt, Tiszáninnen tizenkettedik püspökét is, aki Trianon után szervezte újjá az egyházkerületet.

AZ AVASI REFORMÁTUS TEMPLOMRÓL

Kevés olyan város van Magyar­ országon, ahol tizenkét refor­ mátus templom tornya törne az ég felé. Bár Mis­kolcon valóban ennyi református hajlék található, az avasi tornya már lassan ötszáz év óta az épület mellett áll.

Miskolc óvárosának legrégibb épülete eredetileg katolikus templom volt, de a reformáció óta a reformátusok használják. A hajlékot román stílusban kezdték el építeni a 13. században, majd fokozatosan bővítették, végül a 15. század végén háromhajós, késő gótikus stílusú csarnoktemplommá építették át. A 16. század közepén a törökök gyújtogatásának esett áldozatul az épület, a gótikus bordás boltozat a tetővel, illetve a toronnyal együtt megsemmisült. Több mint húsz évig állt tető nélkül a templom, miközben a reformáció hatására 1554-ben létrejött a miskolci református gyülekezet, a mai Miskolc-Avasi Református Egyházközség előde. A reformátusok 1557-ben harangtornyot építettek az épület mellett, majd 1563 és 1569 között magát a templomot is átépítették. Mivel a harangtornyot az elmúlt közel ötszáz évben nem semmisítette meg tűzvész, ezért a zömök megjelenésű, négyzetes alaprajzú épület bárdolt tölgyfából készült, hatszögű gúlasisakkal fedett tetőszerkezete még jórészt eredeti. Az épület különlegessége még a tizenhárom nagy méretű, hármas osztású gótikus ablak is. A templomban található az a reneszánsz kori királyi stallum, azaz ülőpad, amely az egyetlen fennmaradt bútor Mátyás király firenzei hatású reneszánsz udvarának berendezési tárgyai közül.

A templomnak két orgonája is van, amelyek híresek tökéletes akusztikájukról, így gyakran szolgálnak orgona- és kórushangversenyek helyszínéül.

Az épületet Miskolc legrégebbi sírkertje veszi körül, ahová a feltárások szerint már az Árpád-kor óta temetkeznek.

(Forrás: Miskolc-Avasi Református Egyházközség)

2021. június 13.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Református konyha A Reformátusok Lapjánál nem csupán újságírók dolgoznak: óriási segítség a háttérben állók munkája, nélkülük nem jutnának el írásaink Önökhöz, Olvasókhoz. Ezen a héten Udvariné Veres Melinda gazdasági ügyekkel foglalkozó munkatársunk választotta ki egyik kedvenc receptjét, amelyet az ifistársaitól, az esküvőjére kapott szakácskönyvben őriz.

TEJSZÍNES CSIRKE Hozzávalók: 2-3 egész csirkemell vagy kb.

6 szelet pulykamell, 2 tojás felverve, kevés liszt, 25-30 dkg sajt (ha füstölt, még finomabb), főzőtejszín, só, bors.

Ha vastagok, a csirkemelleket vágjuk ketté, enyhén sózzuk és borsozzuk meg. Ezután a szeleteket forgassuk lisztbe, majd tojásba, végül pedig reszelt sajtba. Az így bepanírozott szeleteket fektessük egy tepsibe egymás mellé, és öntsük le tejszínnel. Ha maradt némi sajt, szórjuk a tetejére. Fóliával lefedve mehet a sütőbe. Húsz perc alatt közepes hőmérsékleten süljön, majd amikor megpuhult, néhány percig fólia nélkül pirítsuk.  26 Reformátusok Lapja

2021. június 13.

A Zsoltárok könyvéből idézünk.

Vízszintes: 1. Az idézet első része (É, S, S, S, N). 13. Kötőszó. 14. Matematikai műveletet végez. 15. Megfelezve. 16. Máj termeli. 17. Gödör a Hyde Parkban! 18. Kaluga folyója. 20. Egyesületi egyed. 21. Rékasi Károly. 22. Terménytároló. 24. Poén. 26.

Kitartó. 27. Magányos ember. 29. Bányamester. 32. Csigafajta. 33. Egykori török katonai rang. 34. Az egyik európai főváros lakója. 36. Némán rakodó! 38. Bohózat. 41.

Idegen filmszínház. 42. Rangjelző szócska. 43. Kézi erővel betakarító. 45. Puha fém.

46. A Villányi-hegység ismert borásza (Attila). 48. Az egyik fő égtájjal kapcsolatos.

49. Tokió régi neve. 50. Federico García Lorca drámája. 52. Háttérben marad! 53.

Gyakorító képző. 55. Oroszból átvett női név. 57. Régi zeneiskola. 60. Gésa egynemű betűi. 62. Helyez. 63. Lajstrom. 65. Almásy László. 66. Világifjúsági Találkozó, röviden. 68. Orosz gépkocsimárka. 70. LOI. 71. Trinitrotoluol, röviden. 72. Francia fizikus és csillagász (François). 74. … Pelin, bolgár író (eredetileg Dimitar Sztojanov). 76. Észak-atlanti Szerződés Szervezete, angol betűszóval.

Függőleges: 1. Amely irányba. 2. 566 méteres csúcs a Cserhátban. 3. Svéd váltópénz. 4. Kipke Tamás. 5. Francia folyó. 6. Napszak. 7. Tildy Zoltán. 8. Győri sportklub.

9. Irány nélküli számérték. 10. Zene fele! 11. Tét betűi keverve. 12. Az ókori egyiptomi vallás egyik legnagyobb tiszteletben tartott istene. 17. Kis Péter. 19. Élénksárga színű kémiai elem. 22. Magot szór. 23. Dicsőít. 25. Ló kicsinye. 28. Ókori indoiráni nép tagja. 30. Erkélyszerű emeleti rész a templom belsejében. 31. Uzsgyi páros betűi. 33. Heves megyei község a Mátra déli lábánál. 35. Pozitív elektród. 36. Az idézet második része (O, J, I, I). 37. Svájci festő, grafikus (Paul). 39. Fakép belseje!

40. ÉÁK. 43. Foggal letép. 44. Impresszionista szobrászművész (Miklós). 47. Errata (hibajegyzék) egynemű betűi. 49. Czuczor Gergely álneve. 51. Harcias nőszemély. 54.

Becézett női név. 56. Vonatkozó névmás. 57. Halkan duruzsol. 58. … Alighieri, itáliai költő, filozófus. 59. Angol férfinév, jelentése: óváros. 61. A francia uralkodó megszólítása. 64. Illés román névváltozata. 67. Ex-világbajnok lett sakkozó (Mihail). 69.

Albán pénzegység. 71. Hajórész. 73. Germánium vegyjele. 75. Ladomerszky Margit.

76. Nitrogén és kén vegyjele.

Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten.

| GYERMEKEKNEK |

A csodálatos halfogás Zéhár csak arra lett figyelmes, hogy az apja keze megáll munka közben. Sohasem látott még ilyet, hiszen Sóhám dolgos ember volt. Reggelente meg igazán iparkodott a hálók megtisztításával, mert ha nem volt ott a felesége, akkor magának kellett piacra vinnie a halakat. Ha meg Hawa elintézte a piacot, akkor azért sietett a férfi, hogy az éjszakai virrasztás után minél hamarabb hazakerüljön, és lefekhessen aludni.

Fiait is egyre csak a munkára biztatgatta, most meg…

Nemcsak a munkát hagyta abba, hanem a hálóit is otthagyta a parton, hogy közelebb tudjon menni a vízhez.

Mire Zéhár észbe kapott, egész tömeg gyűlt össze a kikötőben. A parttól egy kicsit távolabb ott ringott Simon hajója.

De a hajóban nemcsak Simon ült, hanem a vándortanító is, akit még nemigen látott Kapernaumban a gyerek. Az apja a tanító szavait hallgatta! Ilyet sem tapasztalt még Zéhár, mert Sóhám nem sokat adott a rabbik szavára, a vándortanítókat meg egyenesen kinevette. Most mégis olyan elragadtatással hallgatta ezt az idegent, hogy Zéhárnak is muszáj volt odafigyelnie. De nem igazán értette, mit beszél. Nem mintha nem hallotta volna a férfi szavait, hiszen a víz elhozta hozzájuk a hangját, minden szót tisztán ki tudott venni, mégsem igen értette. Csak annyit fogott fel, hogy ez a tanító egészen másként beszél, mint a rabbik vagy a farizeusok, akik a legapróbb rendelkezést is görcsösen be akarják tartani. Másként beszélt, mint a papok a jeruzsálemi templomban, akikkel a páska ünnepén találkozott. Sőt! A fiú biztos volt benne, hogy ha ezt a tanítót hallanák a rabbik vagy a papok, nagyon fel volnának háborodva. Mert ez a férfi hatalommal beszélt. Úgy, mint aki személyesen ismeri Adonájt, az egy Istent, akinek még a nevét sem szabad kimondani, akinek a látását még Ábrahám sem tudta elviselni. Az Atyjának nevezte Ábrahám Istenét, és tényleg olyan szeretettel beszélt róla, mintha a fia volna.

A legfurcsább az volt, hogy senki sem háborodott fel, hanem szinte itták a szavait. Amikor befejezte, odafordult Simonhoz: – Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!

A tömeg felhördült, és vele együtt Zéhár is. A gyerek azt várta, hogy most mindenki hangos nevetésben tör ki. Mert ilyet csak az mond, aki sohasem halászott még a Genezáreti-tavon.

Hiszen errefelé még a gyerek is tudja, hogy olyan hajóval, mint a Simoné, csak éjszaka lehet halat fogni.

Simon is megütközve nézett Jésuára, a vándortanítóra: – Mester, egész éjszaka dolgoztunk, mégsem fogtunk semmit.

Jézus hosszasan nézett rá, míg végül Simon így szólt: – De a te szavadra mégis kivetem a hálókat.

Lebocsátották az evezőket, és a hajó lassan elindult a mélyebb víz felé. Zéhár biztos volt benne, hogy máskor csúfondáros kurjantásokkal kísérték volna a halászok a hiábavaló próbálkozást. Most mégis csend volt a parton. Minden szem Simon hajójára szegeződött. Feszülten figyelték, ahogy kivetik a hálókat. Azután vártak. Tudták, hogy most talán órákig is várni kell, hogy történjék valami. Hiszen a halászat türelemjáték. De alig telt el pár perc, a háló megfeszült. Simon döbbenten nézett Jézusra. De nem volt sok ideje csodálkozni, mert a háló annyira tele volt, hogy már szakadozni kezdett a halak súlyától.

Simon épphogy inteni tudott a társainak, azok már indultak is segíteni egy másik hajóval. Amikor nagy nehezen kiemelték a hálót, annyira megtöltötték a halak a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek.

Zéhár nem akart hinni a szemének.

– Csoda… – suttogta magában. – Ez igazi csoda. És most már biztos volt benne, hogy a vándortanító nem véletlenül beszélt úgy Istenről, hanem valóban jól ismerte.

Olyan jól, mintha a saját édesapja volna.

Simon fejében is hasonló gondolatok járhattak, mert remegve borult le a tanító lábai elé: – Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!

Jézus akkor így szólt Simonhoz: – Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!

Zéhár nem értette, mit jelenthet ez, de abban biztos volt, hogy mától gyökeresen megváltozik Simon élete. És talán az övék is.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2021. június 13.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

BIBLIAÓRA

KÁNTORKÉPZŐ TANFOLYAM BUDAPESTEN

A nyugdíjas lelkészek bibliaórájára hívják és várják a nyugalmazott lelkipásztorokat, lelkésznőket, illetve házastársaikat és a lelkészözvegyeket június 15-én, kedden 11 órára a Budapest-Kálvin téri gyülekezet udvarában lévő épület Kálvin termébe. A nyitóáhítaton Kovács Mihály nyugalmazott esperes szolgál, az áhítat után Hamar István nyugalmazott lelkipásztor tart előadást Jézus a keleti ember szemével címmel.

SZÁLLÁSHELY ZAMÁRDIBAN Hittantáborok, gyülekezeti csoportok, családok részére az egyházi épületben 11 férőhely, valamint az udvaron faházakban 10 férőhely áll rendelkezésre. Konyha használata teljes felszereléssel megoldott. Parkolás az udvarban lehetséges. Érdeklődni az apostolanna838@gmail.com címen vagy a +3630-691-5615-ös telefonszámon lehet.

A Dunamelléki Református Egyházkerület Kántorképző és Kántortovábbképző Tanfolyamot rendez 2021. július 11-től 31-ig Budapesten, a Baár– Madas Református Gimnázium épületében (1022 Budapest, Lorántffy Zsuzsanna u. 3.). Jelentkezés: 2021. június 14-ig a következő címen: Dunamelléki Református Egyházkerület Székháza, 1092 Budapest, Ráday u.

28. A borítékra írják rá: Kántorképző Tanfolyam. Jelentkezni postai úton és online is lehet. A jelentkezéshez csatolandó: rövid önéletrajz, lelkészi ajánlás. A tanfolyam első napján 2 napnál nem régebbi negatív koronavírustesztről igazolást kérnek. Részvételi díj: 45.000 Ft (határon túliaknak kedvezményesen, a kedvezmény mértéke egyéni elbírálás szerint), amelyet a tanfolyam első napján kell befizetni. Az összeg tartalmazza a reggelit, ebédet, vacsorát, a szállást és a tandíjat. Először jelentkezőknek legkésőbb a tanfolyam első napján felvételi beszélgetésen kell részt venniük (előzetes telefonos egyeztetés után), amelyre a Református Énekeskönyv következő énekeinek első verseit tanulják meg kívülről: 42, 65, 90, 134, 165, 225, 299, 390. További információk telefonon Hegedüs Nóra tanfolyami titkártól: +36 30-423-9758, Monostori Ferenc tanfolyamvezetőtől: +36 30-747-3638.

E-mail: dre.kantorkepzo@gmail.com. Honlap: www.kantorkepzo.zsoltar.hu.

A HÉT KÉPE

Úrvacsorai kiskehely

Tömör, rozsdamentes anyagból CNC megmunkálással a generációkon átívelő használatért.

KERESSENEK BIZALOMMAL! www.szekelymuvek.hu +36-30-299-5129 szekely94bt@gmail.com

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

A Budakeszi Református Egyházközség hit­oktatót keres 2021. szeptemberétől, heti 22-23 órában. Jelentkezni a 06-30-6834951 vagy a budakeszi@reformatus.hu címen lehet.

Az egerszalóki református szálláshely egész évben igénybe vehető! Előzetes helyfoglalás a 06-20-469-9773-as telefonszámon.

28 Reformátusok Lapja

2021. június 13.

Egy idős nő elrendezi egy ifjú lány pártáját az erdélyi Nyárszó református templomában, ahol megemlékező istentiszteletet tartottak az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés aláírásának 101. évfordulóján, a nemzeti összetartozás napján, június 4-én.  FOTÓ: KISS GÁBOR/MTI SZÉCHÉNYI NAPOK A Balatonföldvári Széchényi Napok programsorozatára várják az érdeklődőket június 18. és 20. között, péntektől vasárnapig. Az események között szerepel kiállítás, kikötőnévadó-ünnepség és szoboravatás, Széchényi-emlékfutás és a város fúvószenekarának koncertje. Szombaton a Bajor Gizi Közösségi Házban kerekasztal-beszélgetést és konferenciát tartanak gróf Széchényi Imréről, a település alapítójáról. A beltéri programokon védettségi igazolvánnyal lehet részt venni. A részletes program és az előadók listája a város honlapján megtalálható.

| EGYHÁZI ÉLET |

Református óvoda épül Érdligeten Kétéves előkészítő munka után letették az érdi Ég-Ígérő Érdligeti Református Óvoda alapkövét június 5-én. Az intézményben száz kisgyermek tanulhat-játszhat majd jövő szeptembertől.

Balog Zoltán, a Dunamelléki Egyházkerület püspöke igehirdetésében felidézte, hogy a Bibliában a Bábel tornyának építésekor hangzik el az égig érő kifejezés, majd hálát adott azért, hogy az érdligeti gyülekezet nem bábeli tornyot, hanem óvodát épít. Megjegyezte, hogy ennek ellenére a történet ma is aktuális, hiszen láthatjuk, milyen súlyos gondok származnak abból, amikor az ember nem hajlandó tisztelni a határokat, amelyeket Isten a teremtésben kijelölt.

– Köszönjük meg a kötőjelet annak, aki az Ég-Ígérő nevet kitalálta. Megérdemelné az elismerést a bölcsességéért. Nem égig érő, hanem eget ígérő. Így lesz ezzel a kis kötőjellel ember bűnös felfelé törekvéséből ígéret. Isten eget, men�nyországot ígér az embernek. És ha mi az ő nevében ígérjük, akkor abból áldás lesz – egyébként bukás és a nyelvek összezavarása –, méltatta a névadást Balog Zoltán.

A püspök megköszönte, hogy Érdligeten lesz egy újabb hely, ahol „a gyermekek a legfontosabb ajándékot kaphatják, amely nem más, mint Istennek a hozzánk lehajló szeretete”. Ezután a meghívott vendégek mondtak rövid köszöntőt, majd együtt helyezték el az alapkövet jelképező időkapszulát az óvoda alapjába. 



ALAPKŐLETÉTEL DEBRECENBEN IS Családi nap adott keretet az új református óvoda alapkövének letételéhez a Debrecenhez tartozó Bánkon. A településen működő Debrecen-Bánki Református Óvoda új, minden igényt kielégítő épületbe költözik, ahová ötven gyermek jár majd. A rendezvényen Igét hirdetett és áldást mondott Hadházi Tamás, a Debreceni Református Egyházmegye újonnan megválasztott esperese.

FOTÓK: KALOCSAI RICHÁRD

Megtalálni a közös nyelvet

Hálaadó istentiszteletet tartottak június 6-án délelőtt a budai református gyülekezetben annak alkalmából, hogy többéves munka után befejeződött a Szilágyi Dezső téri templom belső tereinek felújítása.

Az ünnepi istentiszteleten Balog Zoltán dunamelléki püspök hirdetett Igét párhuzamba állítva Pál apostol athéni hitvitáit napjaink keresztyén harcaival. Ahogy Pált a különböző vallási és filozófiai irányzatokat hirdető szónokok próbálták kigúnyolni, úgy kell eltűrnie a megaláztatást a mai hívőknek is. Az apostol nem a különbségekre, hanem a közös pontokra alapozva vitázott az athéniakkal. Bár a keresztyénség a keskeny úton jár, ott is meg kell találni a bizonyságtétel lehetőségét, a páli megoldás szerint a közös nyelv keresésével. „Az egyes ember szívén vezet az út a közöshöz” – fogalmazott Balog Zoltán.

Illés Dávid, a gyülekezet esperes-lelkipásztora köszönetet mondott a munkákban résztvevőknek, majd az igehirdetés után Bessenyei Bálint, a budai gyülekezet főgondnoka köszöntötte az egybegyűlteket, végül Fürjes Zoltán egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár tolmácsolta Orbán Viktor köszöntését. A miniszterelnök levelében a Szilágyi Dezső téri templom tornyát ég felé mutató ujjhoz hasonlította, „ami int minket, magyarokat arra, hogy nehéz időkben onnan várhatjuk a segítséget”.  HEGEDŰS BENCE

2021. június 13.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Tóth Judit Györgyit, a Szeged-Kálvin téri gyülekezet presbiterét kérdeztük. keresztül tarthatják a kapcsolatot Istennel. Hiszek benne, hogy az itt elhintett mag termőtalajra talál, hiszen fontos feladatunknak tekintjük, hogy a gyermekek az óvodában átélt élményeikre később szívesen emlékezve keresztyén közösségben találjanak majd otthonra.

Tóth Judit Györgyi 1976-ban született Szegeden.

A Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán szerzett óvodapedagógusi diplomát, majd elvégezte a Károli Gáspár Református Egyetem református hittanoktató szakát. 2001 óta dolgozik a Clarisseum Református Óvodában, ahol 2005 óta az óvodavezető-helyettesi feladatokat is ellátja. Három gyermek édesanyja.

3

1

Hogyan talált rá a hitre?

Református lelkészcsaládba születtem.

Déd­apám a szabolcsi Nyírtass lelkipásztora volt, nagyapám Kisvarsány után Ököritófülpösön szolgált, édesapám Kisteleken és Szegeden. Jómagam a gyermekek közötti szolgálatra kaptam elhívást.

Bartha Tibor néhai Szeged-Kálvin téri lelkipásztor hívására kerültem a szegedi Clarisseum-óvodába, és leltem lelki otthonra az azt fenntartó gyülekezetben.

A kötelezően választható hit- és erkölcstanoktatás bevezetésével az iskolákban úgymond részmunkaidőben segítettem a református hittanoktatást.

2

Hogyan telik egy napja?

Az óvodában jól kialakított napirend segíti a gyermekek érzelmi biztonságát, ebben kiemelt szerepe van a reggeli áhítatoknak. Ezeken megjelennek a játékos, jó hangulatú keresztyén nevelés foglalkozáson hallott bibliai történetek és az ahhoz kapcsolódó üzenetek. Mindemellett jó lehetőség a reggeli elcsendesedés a keresztyén erkölcsi értékek közvetítésére, elsajátítására, és sokszor kihasználjuk ezt a néhány percet a szomorkodók vigasztalására is. A hitben nevelés folyamatosan jelen van a nap folyamán: a bibliai történetek mellett a gyermekek imádságokon és énekeken 30 Reformátusok Lapja

2021. június 13.

Hogyan zajlik önöknél a gyülekezeti élet?

A pandémia után folyamatosan indulnak újra a gyülekezeti alkalmaink. Vasárnaponként két istentiszteleten lehetünk együtt, a tíz órakor kezdődővel egy időben gyermek-istentiszteletet tartunk. Tucatnyi rétegalkalmunk van, havonként szolgálnak lelkészeink idősklubokban, ide olykor az óvodások is ellátogatnak. Az egyházközség fenntartásában működő cserkészcsapat is aktív részese gyülekezeti életünknek. Kifelé nyitva hívogatunk másokat, évente három-négy alkalommal családi napot tartunk, ahol az Ige mellett a szülők és gyermekek társas együttléte is megvalósul. A jövőben szeretnénk megszólítani a fiatalabb korosztályt a Fiatal Házasok Körével és építeni gyülekezetünket baba-mama klubbal, amely az utóbbi néhány évben szünetelt. Minden vasárnapi istentiszteletünkön a templom bejáratánál fogadja és köszönti egy-egy presbiter a gyülekezeti tagokat. E szolgálatnak én is részese vagyok, gyermek-istentiszteletet is tartok. A nyári időszakban előfordul, hogy temetéseken kántorként segítem a lelkészek szolgálatát, egyházmegyei jegyzőként pedig ez a második ciklusom.

4

Van kedvenc igéje? „Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít.” (Jób 5,18) Számtalanszor megtapasztaltam ennek az igének a vigasztalását.

5

Hogyan töltődik fel? Évente kétszer ellátogatunk a családommal az Őrségbe, ahol mindig találunk valami felfedeznivalót, ami aktív pihenésre ad lehetőséget. Mostanában építészettel és 3D-s látványtervezéssel foglalkozom, az ehhez kapcsolódó rajzolás, grafikai munka szintén kikapcsol, feltölt.  SZIRÁK SÁRA

FIZESSEN ELŐ

REFORMÁTUSOK

Ők azok, akik majd minden vasárnap ott vannak az istentiszteleten. Éppen ezért könnyen szembetűnő a hiányuk, akár egy-két alkalom után is keressük őket. Ők azok, akik elsőként érkeznek és utolsóként távoznak.

Akik elsőként adakoznak és elsőként ajánlkoznak segíteni.

Szeretetvendégség, szervezés esetén ők a biztos pont, a megbízható háttérszemélyek. Akik tudják, mi a dolguk és lelkiismeretesen el is végzik az általuk vállalt teendőket.

Sokszor ötletekkel érkeznek, javasolnak. Ami azt jelzi, otthon is számontartják a gyülekezet dolgait, és elgondolkodnak rajta, mi jót tehetnének még a templom és környezete szépítéséért. Ők a szűk mag, akiknek éppen ezért gyakran irigyeik is vannak. Azok, akik jellemzően páholyból, értsd: a kocsmaajtóból nézik, lesik, vagy otthonról, a távirányítóval a kezükben ecsetelik, mi készül már megint a templomtorony alatt.

Na, ők már nem szűk magot alkotnak. Azok, akik soha nem áldozzák fel az öt perc semmittevést vagy a vizezett sör árát a közösségért.

Ez hát a kulcsa a szolgálatunk folyamatosságának. Az áldozatkész, szűk tanítványi réteg, a hűségesek, akik a legtöbb közösségben megtalálhatók. Akik tudják otthon hagyni a teendőket, időt áldozni az Úr ügyének. Talán mert tudatában vannak annak, hogy ha ők kiesnek, nem ugranak oda öten-hatan a helyükre, hogy átvállalják a szolgálatot. Ők a kulcsszereplők. Nem jobbak és nem rosszabbak, mint mások, nem is szentek, sőt, ugyanolyan esendő emberek, mint bárki más. Azonban engedik, hogy az Isten használja őket.

Márpedig ez a mai értékfosztó korszakban igencsak nagy elkötelezettségnek számít. Ma, amikor ki-ki elbújik a maga vackába, amikor sok helyen a közösségi tereket a talponállók jelenítik meg. Amikor sok ember enged annak, hogy az egyoldalú hajtás és önzés irányítsa életét.

A szűk mag az, amely soha nem tömegekből áll. Kis csoport, akik mindig erőn felül vállalnak, kevesen vannak, mégis mindig elegen. Mert az Úr mindig megáldja és kiegészíti az ő kevesüket. Így lesznek sokan és elegen. Így lesznek bővölködők. Egy-két ember időnként kiesik közülük. Üres marad a templomban a helye. Elhalkul a szó, elnémul egy nevetés.

Egy sírhalom jelzi már, hogy valaki eltávozott. Aki tényező volt és számított.

Nemrég székeket vettünk egy konfirmációi adományból.

A karzatra, amelyet ma már ritkán használunk. Ez a konfirmált ifjak helye... Mégis megvettük az új székeket, és amikor elhelyeztük őket, a régi, kényelmetlen falócák helyére, kissé felsandítottunk a mennyezetre. Székek már vannak. Te meg, Uram, adj hozzá híveket. Ámen.  FÁBIÁN TIBOR

LXV. ÉVFOLYAM,

24. SZÁM,

2021. JÚNIUS 13.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

hetilapunkra!

A hűségesek

ÁRA: 400 FT

„Szóljunk bátran, szeretettel” 9 771419 856007

FELSZENTELTÉK PÁSZTOR DÁNIELT

21024

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809



1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: .........................................................................................

Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................

Telefon (nem kötelező): ...........................................................



Aláírás: ...................................................................................

31 Reformátusok Lapja

2019. január 6.