__MAIN_TEXT__
feature-image

Page 1

LXV. ÉVFOLYAM,

16. SZÁM,

2021. ÁPRILIS 18.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

„Legyen arányos az életed” 9 771419 856007

VELKEY GYÖRGY ORVOSLÁSRÓL, CSALÁDRÓL, HITRŐL ÉS A BETHESDA KÖZÖSSÉGÉRŐL

21016


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Naponként ez nehéz kísértetek közt is készíts el engemet az én utolsó végemre, és mikor aztán ez sok nyavalyáknak és gyötrelmeknek színhelyét, ez gyarló testet letészem, légy énvelem. Az én érettem keserves halált szenvedett édes Jézusomnak keserű kínjai édesítsék meg énnékem az én halálomnak kínjait, és vígy által engemet te szent színed látására.  ÁRVA BETHLEN KATA (1700–1759)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (balogh-zila.teodora@reflap.hu), Feke György (feke.gyorgy@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Sebestyén László

6

8

16

23

INTERJÚ • 6. Tartsák a szabadban a tanórákat! | Schlick-Szabó Annát, a Bethesda Gyermekkórház szakorvosát kérdeztük a gyermekek koronavírus-fertőzéséről és a kismamák oltásáról REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. „Hát merítsünk erőt…” | Siba Balázs vezércikke AKTUÁLIS • 8. Háromszázötven év öröksége | Pótolni szeretné a járvány miatt elmaradt ünnepi alkalmakat a székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium REFORMÁTUS ÉLET • 16. „Erősen álljatok, mozdíthatatlanul” | A nagykanizsai református gyülekezetnél jártunk vendégségben AKTUÁLIS • 23. Védettségi igazolvánnyal a templomba? | Csupor Dezső református gyógyszerésszel beszélgettünk a koronavírus ellen használható medicinákról, gyógynövényekről és egy betiltott „csodaszerről” PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Ismerjék meg Kállai Imre debrecen-homokkerti lelkipásztort

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2021. április 18.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

IV. 18. VASÁRNAP

IV. 19. HÉTFŐ

IV. 20. KEDD

IV. 21. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(4) „Adj nekünk birtokot…” (4Móz 27,1–11) A törvény szavatolja e világban az életet védő rendet. A törvény fundamentumát és keretét, minden alaptörvény alapját az Úr adja. Erre épülhetnek rá a vallási és polgári törvények. A jogtudósok ezeket értelmezik, alkalmazzák az élet megannyi esetére, és ha szükséges, törvénymódosítást javasolnak. A történelem mindig megmutatta, hogy előbb-utóbb összedől az a törvénykezés, amely nem az isteni alaptörvényre épült fel (2Móz 20,1–17). Mai igeszakaszunkban egy ilyen fontos, Isten népének akkori életét rendező szabályozásról van szó, amelyben egy korábbi gyakorlatot módosított. Fontos az életet védő, rendet garantáló törvény, amely mindig az élő Isten alaptörvényére épít. Egy berendezkedés csak így állhat meg, csak így lehet áldott és kedves az Úrnak, csak így szolgálhatja az abban lakók életének kiteljesedését. Az igazán fontos kérdés ez: van-e örökségünk az Úrban, van-e örök életünk? A földi élet Isten ajándéka, de olyan rövid, hogy csak az örök élet tágasságában, reménységében lehet itt teljessé. A jogi kérdések fontosak, de csak addig, amíg itt „bogarászhatunk”, és semmit nem számítanak ezek a kérdések a halálunk óráján. Csak az üdvözítő Jézus Krisztusban nyer értelmet az emberi élet. Köszönjük, hogy örök örökséget adtál nekünk, Urunk, a Jézus Krisztusban (4). ApCsel 4,1–12  117. zsoltár (18) „Vedd magad mellé Józsuét…” (4Móz 27,12–23) Mózes eljuthatott az ígéret földjének határáig, de nem mehetett be oda. Őt is megkísértette ugyanis az engedetlenség, népével együtt, amikor Isten cselekvését, a dicsőséget magának akarta tulajdonítani (14; 4Móz 20,10). Minden gyarlósága ellenére az Úr hűséges szolgája, a hit hőse volt (Zsid 11,23–29), de lám, megtántorodnak a legkülönbek is (Ézs 40,30). Isten nem vetette el Mózest, de többször hangsúlyozta az Úr Igéje, hogy küldetése az ígéret földjének határáig tart. Munkánk, hűségünk, erőfeszítésünk gyümölcseit nem mindig élvezhetjük mi magunk, ha mégis, az kegyelem. A legnagyobb ajándék az örök hazatérés, a megérkezés a színről színre látásra (Zsid 11,14–16). Mózes továbbra is felelősséget érzett népe iránt, ezért az Úrtól kért utódot: olyat, akiben az Isten Lelke van, aki pásztori lelkülettel vezet, akit tisztel a nép, akinek – minden pásztori lelkülete ellenére – méltósága van, akit tisztelnek, valamint akit az Úr törvénye szerinti külső rendben beiktatnak hivatalába (15–21). Mózes átadta szolgálatát. Aki hitben jár, az tud félreállni és csendben örülni az életnek, elrendezve a saját dolgait. Mózes még erre is kapott időt (22–23). ApCsel 4,13–22  380. dicséret (3) „…naponta…” (4Móz 28,1–15) Isten népe átmeneti időben él: ott állnak az ígéret földjének küszöbén, de még nem foglalták el azt. Még minden bizonytalan, és Isten Igéje mégis úgy tanít az istentiszteletről, mint ami mindenkor rendelkezésükre áll, reménységet és erőt ad. Isten rendszeres kegyességet írt elő a népének. Ez a napi, heti és ünnepi áldozatok rendje volt, akkor, a vándorlás idején. A napi kegyességet reggel és este is gyakorolták: az Úrral kezdték és ővele zárták a napot (4). Ez mindig megszabott időben történt, tehát akkoriban ehhez igazodott a többi program. Ezt az időt testben és lélekben is odaszánták az Úrnak. Napi ételre és italra szükségünk van, a lelki táplálékra ugyanúgy, méltó körülmények között, odaszánt időben, hogy az Úr áldása legyen rajtunk. Naponta Krisztusra van szükségünk: reggel, este, éjjel és nappal. Mielőtt emberekkel találkozunk, Krisztussal kell találkoznunk. Urunk, bocsáss meg nekünk, hogy rohanva is annyi mindenre van időnk, miközben minden időt tőled veszünk! Állandóan a megváltozott élettempóra, a megváltozott világra hivatkozunk, miközben a te megtartó szereteted állandó, valójában csak mi változtunk meg hűtlen hitetlenségünkben. Adj megtérést! ApCsel 4,23–37  168. dicséret (19) „…mutassatok be égőáldozatot az Úrnak…” (4Móz 28,16–31) A páska ünnepén szent összegyülekezést kellett tartani, és semmi foglalkozáshoz tartozó munkát nem volt szabad végezni (25). Ez a hét ugyanakkor munkás lehetett, hiszen számtalan áldozatot kellett előkészíteni (23–24), de ilyenkor mindenki az Úr szabadítására emlékezve, azért hálát adva, abból töltekezve serénykedett. Aki úgy „pihen”, hogy az Úr ügyében szolgálva tevékeny, az a hétköznapi feladataihoz is mennyei erőt kap. Az ember földi élete akkor áldott, ha békésen tevékeny és építő élet. A rengeteg áldozat és vér kiontása mégis arra utal, hogy itt még nincs béke, rendezettség. Minden ünneplésünkben és tevékenységünkben van valami halandó, töredékes, amit újra és újra meg kell ismételni, mint ahogy a gyomosodó kertet újra és újra

Reformátusok Lapja 2021. április 18.


| AZ IGE MELLETT |

kapálni kell. Csak Jézus Krisztusban szűnik meg a nyugtalanság, az örökös áldozathozatal. Életünk hálaáldozat, de ne legyünk annyira gőgösek, hogy azt gondoljuk: önfeláldozásunk oldja majd meg a világ gondjait. Erre csakis a krisztusi megváltó szeretet képes. Az Úr szabadítása a miénk! ApCsel 5,1–11  217. dicséret (1) „A hetedik hónap…” (4Móz 29,1–11) Az ünnepeknek hitvalló jelentőségük volt, mert az egyetlen, élő Isten előtt álltak meg (1), neki adtak hálát, az ő megtartó és bűnbocsátó kegyelmébe kapaszkodtak. A babiloni, tavaszi évkezdet szerinti hetedik hónap számos ünnepet tartalmazott: kürtzengés ünnepe, engesztelés napja, sátoros ünnep. Ez az időszak, a gyümölcsérés és a szüret időszaka más népek vallási kultuszaiban is tele volt tűzdelve ünnepekkel. Isten népe a saját ünnepeivel megvallotta hitét: a szabadító Úr az Isten, aki engesztelést, bűnbocsánatot ajándékoz (7–11), gondot visel népéről, gondoskodó, megtartó Isten. A számos áldozat bemutatása valójában Jézus Krisztus eljöveteléért könyörög. Milyen hála lehet a mi szívünkben: eljött, akit vártunk. A beteljesedett ígéretek népe vagyunk. Ma minden igehirdetés, összegyülekezés csakis Jézus Krisztusra mutathat, életünk szabadítójára, életünk minden perce az ő egyetlen, tökéletes áldozatának kegyelmét dicsérheti. Ez a hitvallás nem dac, nem identitásőrzés, nem asztalt verő kinyilvánítása annak, hogy nekünk van igazunk, hanem Isten cselekvése bennünk. Nem tehetünk másként mi, akik tudjuk, hogy őáltala élünk. ApCsel 5,12–16  162. dicséret

IV. 22. CSÜTÖRTÖK

(12) „A hetedik hónap tizenötödik napján…” (4Móz 29,12–39) A hetedik hónap tizenötödik napján kezdődött a hét napig tartó sátoros ünnep. A tegnap említett hitvalló szándék mellett, szemben minden idegen kultusszal, az áldozatok mennyisége és ismétlése mást is üzen nekünk. E világban minden tökéletlen, részleges, ismétlésre, megújításra szorul, mindennap újra kell kezdeni mindent. Maga az ünnep is a pusztai vándorlás kapcsán rámutat erre az ideiglenességre: „Lombsátrakban lakjatok hét napig…” (3Móz 23,42–43) A sátoros ünnep a termésért való hálaadás záró alkalma is volt egyben, de ez csak az ünnep egyik külső kerete volt, mert ebben a hálaadásban sokkal többről van szó. Ez a több Isten pusztai létünkről való gondoskodásának maximuma, Jézus Krisztus. A mi Urunk Jeruzsálemben ezen az ünnepen beszélt arról, hogy ő az Isten Fia, az Atya küldötte. Jézus Krisztus ennek az ünnepnek utolsó napján kiáltott fel: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!” (Jn 7,37–38) Ez az éltető víz a miénk, amely életben tart a pusztában, ahol nincs maradandó városunk (Zsid 13,14), ahol sátrakban lakunk, ahol mindent újrakezdünk, de a megérkezés bizonyosságával. ApCsel 5,17–32  140. zsoltár

IV. 23. PÉNTEK

(4) „…kötelezi magát önmegtartóztatásra …” (4Móz 30) A fogadalom lehet időszakos és életre szóló. Tárgya az lehet, ami Isten dicsőségét, népe javát szolgálja és minden ember számára áldássá lehet. Fogadalmunkban azt ajánlhatjuk fel erre a célra, ami felett – Isten akaratából – mi rendelkezünk: önmagunk, tulajdonunk, bizonyos tekintetben a családunk, a házunk népe. A fogadalom kötelez. A fogadalmat tevőnek szüntelenül imádkoznia kell, hogy gyarló emberként felülről kapjon hozzá erőt, vezetést, Szentlelket. Ne tegyünk meggondolatlanul fogadalmat! Ebben segíthetnek azok, akik hozzánk közel állnak (6–9). Ugyanakkor Isten hívő népe, fogadalom nélkül is, csakis az Úr szolgálatában élhet, hiszen Isten eszközei vagyunk, az Úr cselekszik bennünk és általunk. Isten népének tett ígérete Jézus Krisztusban beteljesedett rajtunk. Ettől kezdve ő szív szerint késszé és hajlandóvá tesz minket arra, hogy őneki éljünk. Az önmegtartóztatás – amely azt jelenti, hogy az Úr vezetését követve elhatározom, hogy mit tehetek meg és mit nem – meghatározó, életmentő fogadalom lehetne. Az időleges önmegtartóztatás, mint a böjt imádsággal, egy cél érdekében is történhet. Minden nyomorúság abból fakad ebben a világban, hogy önmegvalósítók vagyunk, feszegetjük a rendelkezésünkre álló határokat – halálosan. Az önmegtartóztatás a legnagyobb szabadság. De ezt csak hitben lehet elfogadni, megtapasztalni, megélni. Szupermodern világunk hallani sem akar az önmegtartóztatásról, pedig az a Szentlélek gyümölcse, amely éltet (Gal 5,23). ApCsel 5,33–42  388. dicséret

IV. 24. SZOMBAT

2021. április 18.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

lesz vége a pandémiának. Ha tudnám, hogy két hónap múlva véget ér a járvány, azt mondanám, ne nyissuk ki az iskolákat. Óvatosságra int, hogy a tanároknál majd csak a második oltás után alakul ki a védettség. A gyermekek pedig csak akkor lesznek teljes biztonságban, ha ők is be lesznek oltva, és az még legalább egy év. A tizenhat-tizennyolc évesek oltását szerintem érdemes lenne máris megkezdeni a Pfizer vakcinával, hiszen a gyártó ajánlása szerint erre lehetőség lenne. Minden Magyarországon engedélyezett oltóanyagnak zajlik már a gyermekekkel folytatott klinikai vizsgálata. A Pfizer és a Moderna már féléves kortól vizsgálja a biztonságosságot és a hatékonyságot. Vizsgálják a Sinopharmot, a Szputnyik V-t is, az AstraZeneca gyermekeken való tesztelését most leállították.

Tartsák a szabadban a tanórákat! HEGEDŰS MÁRK

Bár tesztelnek gyerekeken koronavírus elleni vakcinákat, de még várni kell, mire a tömeges oltásuk megkezdődhet – mondja SchlickSzabó Anna. A Bethesda Gyermekkórház csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvosával beszélgettünk az állapotos nők oltásáról is, amely a szívügye, mert ő is gyermeket vár.

A harmadik hullámban a gyerekeket is jobban érinti a koronavírus-fertőzés? Nem akkora arányban, mint a felnőtteket, de az új variánsok miatt a gyerekek közül is sokkal többen fertőződnek meg. Például egy tavaly novemberi adathoz viszonyítva márciusban másfélszer több covidos gyerek fordult meg a Bethesdában, pedig a koronavírusos gyerekek ellátása elsősorban a Heim Pál Gyermekkórház feladata. A saját adataink szerint az érintett gyerekek életkorában is jelentős változás figyelhető meg: míg az első és a második hullámban főleg tinédzserek voltak érintettek, most a legtöbb beteg gyerek legfeljebb hároméves, és vannak, akik lélegeztetőgépre is kerültek. Oda kell figyelnünk a gyerekekre! Mit gondol az iskolák újranyitásáról? Nehéz kérdés, számos szempontot kell érvényesíteni, örülök, hogy nem nekem kell erről döntenem. Az iskolák nyitása mellett szól egy kevésbé hangsúlyozott érv, hogy a gyerekeket pszichésen megviseli a bizonytalanság, a járvány. Ráadásul az otthontanulás sokaknak nehézséget okoz, az egész kivitelezése a családoknak nehéz logisztikai feladat. De nem tudjuk, mikor 6

Reformátusok Lapja 2021. április 18.

Mit kellene egy iskolában máshogy tenni, mint eddig, hogy a járvány szempontjából biztonságosabb hely legyen? Sokan lankadnak a védekezésben, pedig az egész társadalomnak ki kell tartania. Remélem, így nyáron már szabadabb életünk lehet. A tanárok oltása sokat javít az iskolák biztonságosságán. Itt a tavasz, gyakrabban lehet szellőztetni, sőt, én javasolom, hogy minél több órát tartsanak meg a szabadban. Ez segítené a vírus terjedésének megakadályozását. A maszkhasználat, kézfertőtlenítés és távolságtartás is fontos. A szülők felelőssége pedig az, hogy szigorúan betartsák a karantént, például ha kontaktszemélyek voltak, vagy ha a gyermeknek bármilyen apró tünete van is, ne engedjék közösségbe. Már kaphatnak Covid–19 elleni védőoltást az állapotos nők és a szoptató édesanyák is. Mi változott? Oltóanyagokat – ahogy gyógyszereket sem – kezdetben nem tesztelnek állapotos nőkön, sem gyerekeken. Külföldi kutatások már zajlottak, de a döntést kétségkívül felgyorsította, hogy egyre több várandós nő fertőződött meg koronavírussal, és nőtt az intenzív osztályon kezeltek és a lélegeztetettek száma. A koraszülések száma is megnőtt a koronavírusos kismamák között. Külföldi vizsgálatok szerint a Pfizer és a Moderna biztonságosan alkalmazható állapotos és szoptató nőknél. A magyar protokoll szerint a második trimesztertől adható az oltás első adagja, a második dózist a szülés után kapják meg a nők. Azt, hogy a magzat védettséget szerez-e, még nem tudjuk, de azt igen, hogy az oltás után a köldökzsinórvérben van anyai antitest. A szoptató édesanyáknak is fontos az oltás, mert így a gyermeküket is tudják immunizálni, minél tovább szoptatják a csecsemőt, annál nagyobb védettség érhető el.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

SIBA BALÁZS

„Hát merítsünk erőt…” A szerző a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának dékánhelyettese

Egy japán turista egyszer Ausztrália végtelennek tűnő legelőit csodálta. Feltűnt neki, hogy azon a vidéken nem használnak kerítést a birkanyájak védelmére. Megkérdezte az egyik helyi farmert, miért nincsen sehol kerítés. Nem félnek attól, hogy a birkák elcsatangolnak? A farmer így válaszolt: „Nincs szükségünk kerítésekre, mi kutakat ásunk, így a birkák nem vándorolnak el messzire.” Ha a tradícióra gondolunk, talán a keretek, írott és íratlan szabályok, régről örökölt szokások jutnak eszünkbe. A foglalkozás a tradícióval azonban nem egyszerűen nosztalgiázás, hanem a múlt mérlegre tétele, a jelen kérdéseivel való megküzdés, ugyanakkor a jövő tervezése is. A tradíció szó a latinból származik (tradere), és az átadásra utal. Voltaképpen a hitek és cselekvési minták átadását jelenti, azt, amit az

„Kívülről választásnak tűnik, de mihelyt belép valaki ebbe a történetbe, arra kap meghívást, hogy elfogadja: Isten már előbb választott minket.”

egyik generáció a következőre hagyományoz. A tradíció folyamatosan alakul vagy változik, mégis mindig marad benne valami kapcsolat, amely a régmúlt időkhöz, elődeink elődeihez köt. Olyasmi, amit az egyik ember a másiknak stafétabotként adhat át. Kötőanyaga a személyes kapcsolat, a közös meggyőződés és az ismétlő cselekvés. Az átadás lényegét tekintve apáról fiúra, szülőről gyerekre, vezetőről követőre történik. A stafétabot átadásához annak sikeres átvételére, tudatos döntésre is szükség van, hogy őseink hite immár a sajátunk is legyen, hiszen, ahogyan mondják: „Istennek csak gyermekei vannak, és nincsenek unokái.” A keresztyénség azt állítja, hogy van egy nagy történet, amely választott örökségünkké válhat. A Szentírás és a keresztyénség szempontokat kínál számunkra, hogyan olvassuk Isten munkáját az életünkben. Az örökölt, átvett olvasási mód ugyanis rendszerezi élményeinket, mit és hogyan lássunk fontosnak életünkben. Kívülről választásnak tűnik, de mihelyt belép valaki ebbe a történetbe, arra kap meghívást, hogy elfogadja: Isten már előbb

választott minket. Szeressük tehát őt, mert ő előbb szeretett minket (1Jn 4,19). A keresztyén hitben tehát az emlékezés és a reménység két oldala ugyanannak a történetnek, amelyet Istennel kapcsolatban megélünk. Krisztus munkájára és váltságára tekintve „visszafelé” reménykedünk, és a reménységben a jövőre nézve emlékezünk az ő ígéreteire. Nem arról van szó, hogy csak a szépre emlékezzünk, hiszen Isten nem törli el a múltunkat. Isten megváltó és nem „eltörlő”. A múltunk valamilyen módon mindig velünk lesz, mindig része marad életünk történetének, annak, akik vagyunk és lettünk. A múlt nem törölhető el, Krisztus által megváltott. Múltbeli – akár jogos – sebeink dédelgetése helyett tehát lehet „dédelgetett reménységünk” Istenben. Próbáljuk meg reményteljesen látni a múltat! Ahogy az elképzelt jövőnkben is lehetnek olyan várva várt események, amelyeknek előre örülünk, és bearanyozzák a felkészülési időszakot, például egy járvány utáni nyaralás terve, vagy egy családi ünnep váradalma. Ugyanígy a múltban is kereshetünk, és reménység szerint találhatunk is olyan eseményeket, amelyekre visszaemlékezve kaphatunk erőt, biztatást, örömöt és hálát, hogy a jelen élethelyzetben meg tudjunk küzdeni életünk próbatételeivel. Keresztyénként nem csak a saját történetünk lehet ilyen erőforrás. Évezredek tradíciójának, történetének leszünk részesei, ahol elődeink történetei is mutathatnak példát és adhatnak biztatást, de a legfontosabb reménységünk lehet a hála azért, hogy Krisztus meghalt értünk, feltámadott harmadnapon, és velünk van Szentlelkével, míg újra el nem jön dicsőségesen az ő országában. Addig is erőt adhat az ősi ír áldás biztatása: „Amikor pedig súlyosnak érzed a keresztedet, és meredeknek a csúcsot, ahova az út vezet, pontosan akkor növekedjen meg benned a remény és a bizalom. Ilyenkor jussanak eszedbe azok az évek, amikor melletted volt Isten kegyelme és öröme, és volt igaz barát, aki reményt adott. A múlt erőt ad arra, hogy kivárd a vihar elmúltát és a felhők elvonulását. Így lesz elég erő és idő, hogy a magad hegycsúcsára feljuthass.” 

2021. április 18.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

Háromszázötven év öröksége BEREKMÉRI GABRIELLA

8

Konferenciával, könyvkiadással, nagyszabású ünnepséggel és egyéb rendezvényekkel készültek megünnepelni tavaly a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium fennállásának 350. évfordulóját Székelyudvarhelyen, a koronavírus-járvány azonban felemássá tette ezt az ünneplést is. A 351. évben az iskola közössége rendre pótolja az elmaradt jubileumi tevékenységeket.

Reformátusok Lapja 2021. április 18.


| AKTUÁLIS |

Közel húsz éve, 2002-ben egyetlen osztállyal indult, ma már óvodától érettségiig kíséri diákjait a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium. A mintegy kilencszáz diákot befogadó intézményben nagy hangsúlyt fektetnek a keresztyén nevelésre, az emberi értékek átadására és a közösségre.

MÁIG INSPIRÁLÓ ISKOLAÉPÍTŐ ŐSÖK A nagy hírnevű erdélyi protestáns tanintézményt gróf Bethlen János, Erdély kancellárja alapította 1670-ben. Hitvallását a tavaly állított emléktábla őrzi: „Én, Bethlen János, szemem előtt viselvén, hogy az Isten a világi mulandó jókban csak sáfárrá tett, keresztyén kötelességemnek meg akarván vékony tehetségem szerént felelni, testamentumomba hattam volt az udvarhelyi orthodoxa scholának 1000 aranyat. 1670. március 15.” Az ókollégium Baczkamadarasi Kis Gergely közbenjárására épült fel 1771 és 1781 között, mai formáját 1886-ban nyerte el. Az intézmény névadója építtette a belvárosi református templomot is. A nagy iskolaalapító ősök a mai tanítókat és tanulókat is inspirálják: Tőkés Zsolt igazgató felhívta a figyelmünket arra, hogy Bethlen János elhunyt lányának hozományát ajánlotta fel iskolaalapításra, Baczkamadarasi pedig Bécsig ment, hogy kiharcolja továbbtanulási lehetőségét, majd engedélyt kérjen az iskolaépítéshez. – Büszkeséggel tölt el, hogy ilyen elődeink vannak. A munkát, az életet, amit ők éltek, csak a jó Istenbe vetett hitük motiválhatta, biztosíthatta, másképp képtelenség lett volna mindezt véghez vinniük. Róluk olvasva úgy érzem, én is tudok harcolni ezért az iskoláért – teszi hozzá Tőkés Zsolt. Az újkollégiumnak nevezett főépület 1911–1912-ben épült a magyar állam támogatásával, Gönczi Lajos kezdeményezésére. 1927-ben az Erdélyi Református Egyház ide költöztette a nagyenyedi református leány-tanítóképzőt, 1948-ban azonban a kommunista vezetés kisajátította az épületet, és a református tanítóképző állami intézménnyé vált. A református oktatás 1994-ben indult újra egy osztállyal az állami tanítóképzőben, 1997-ben a Református Teológiai Líceum önálló jogi személlyé vált, 2002-ben pedig teljesen független lett. 2002. október 27-én

vette fel Baczkamadarasi Kis Gergely nevét, 2004-ben pedig szobrot is állítottak neki. Bethlen János nevét az újraindulás 25. évfordulóján átadott új auditórium őrzi.

EGYETLEN OSZTÁLYTÓL AZ INTÉZMÉNYEGYÜTTESIG A kollégium az elmúlt húsz évben folyamatosan fejlődött. Fontos mérföldkő a 2004-es restitúció, miután az iskola ötödik osztályt indíthatott, gimnáziumi tagozatot alakított ki, 2006 szeptemberében pedig elemi tagozat is indult. A következő években rendre felújították a kollégium étkezdéjét, a tornatermet, az épület fűtésrendszerét és tetőzetét, majd 2012-ben a főépület homlokzata, folyosói és tantermei kerültek sorra. Ekkor lett az elemi tagozatnak két előkészítő osztálya is, 2014-től pedig az ókollégium épületrésze is megújult. Az intézmény 2018-ban lett teljes a Napsugár napközi otthon csatlakozásával, így kétéves kortól érettségiig fogadhatnak gyerekeket. Tőkés Zsolt igazgató a következő lépésekről is beszél: új épületet terveznek az óvodásoknak és az elemi osztályoknak tíz tanteremmel, tornacsarnokkal, mögötte pedig a Református Diákotthon Alapítvány bentlakása is helyet kapna, így nagy református oktatási központ alakulhat ki Székelyudvarhely szívében. Az iskolaigazgató szerint az elhelyezkedésnek és a kedvező körülményeknek is köszönhető, hogy ilyen szépen halad az intézmény – Udvarhelyen, az utolsó népszámlálási adatok szerint, még mindig kilencvenöt százalék fölött van a magyarság aránya, ez pedig előny a többi várossal szemben, megkönnyíti a munkánkat. Persze így ülhetnénk is a babérjainkon, de ha már őseink létrehozták és megtöltötték élettel ezt a szép épületegyüttest, kötelességünk a hagyatékot

2021. április 18.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

továbbvinni a kommunizmus éveiben történt romlás után is. Megteszünk mindent azért, hogy az épület régi szépségét felszínre hozzuk, és hála Istennek, sikerül. A gondviselés mindig velünk volt, és akadtak támogatók, jóakarók is – hangsúlyozza Tőkés Zsolt.

ELSŐDLEGES A KÖZÖSSÉG ERŐSÍTÉSE A székelyudvarhelyi kollégiumban kiemelt figyelmet fordítanak a keresztyén nevelésre és arra, hogy a diákok megérezzék a közösség értékét. Minden egyházi és magyar állami ünnepet megtartanak, amely a tanév idejére esik, a konfirmált diákok pedig úrvacsorát is vesznek valamelyik helyi gyülekezetben – mondta el Juhász Zoltán, a kollégium iskolalelkésze. A hodgyai gyülekezet lelkipásztora 2013 óta szolgál az iskolában is. Hétfőn áhítattal kezdődik a hét, a diákokat több csoportra osztják, hogy ne tömörüljenek túl sokan a belvárosi templomban. A lelkipásztor emellett a nagyobb óvodai csoportokkal is foglalkozik, valamint a tanári közösségben is tartott bibliaórákat, és kapcsolatban van a szülőkkel is. Az iskolalelkész foglalkozik a kollégium diákjaival és nevelőivel is, külön áhítatot tartanak, de igyekszik együtt dolgozni az iskola pszichológusával is. A bentlakó diákok többségben székelyudvarhelyiek, de sokan járnak be naponta a környező településekről is. A bentlakásban kilencvennégy hely van, viszont a járvány miatt jelenleg csak nyolcvan diák költözhetett be. A járvány előtt a diákpresbitérium vetélkedőket, tevékenységeket szervezett, konferenciákon vettek részt. Tavaly például csendesnapot terveztek volna, de nem sikerült megrendezni. Most a kórus tevékenysége is szünetel, elmaradnak az Erdély különböző gyülekezeteiben végzett szolgálatok, meghívások. A teológiai osztályokban egyházi könyvelés, keresztyén művészet és irodalom, egyházzene is szerepel a tantárgyak között, egyháztörténet-, bibliaismeret- és hitvallásóra pedig a reál osztályokban is van. Tavaly tavasszal teljesen leállt az ország, így Udvarhelyen sem tarthatták meg a szokásos módon a tanévzárót. A felvételi is különleges intézkedéseket követelt meg, ősztől pedig elkezdték személyes jelenléttel a tanévet, de újra be kellett zárni az iskolát. Diákoknak és tanároknak egyaránt nehéz a folyamatosan változó, ingadozó helyzet, de alkalmazkodnak hozzá. A második félévre újra megnyíltak az iskola kapui, ottjártunkkor viszont már a sárga forgatókönyvet kellett alkalmazniuk: csak az óvoda, az elemi, a nyolcadik és a tizenkettedik osztály járhatott be. Ez egyben a próbaérettségi első napja volt, és az igazgató elmondása szerint csupán egyetlen végzős diák hiányzott aznap. Az iskola az országos rangsorban is jó helyen szerepel, a városban pedig az élen van, Tőkés Zsolt igazgató szerint viszont nem ez a legfontosabb. Úgy véli, nem hasonlíthatjuk össze az ország magyar iskoláit, mert mindenhol mások a körülmények, lehetőségek. Például Székelyföldön a román nyelv és irodalom okoz gondot, míg Kolozsváron, Besztercén ez szinte fel sem 10 Reformátusok Lapja

2021. április 18.

merül. – A közösség erősítése az elsődleges számomra. Nem az a cél, hogy a statisztikákban jól szerepeljünk. Például vannak iskolák, ahol nem engednek érettségizni diákokat, hogy ne rontsák az eredményeket. Ilyet mi sosem tettünk – jelenti ki az iskola vezetője. A keresztyén nevelést pedig a legegyszerűbbnek tűnő példával szemlélteti: a gyerekektől, az iskola diákjaitól a „békesség Istentől” köszöntést hallja, bárhol találkoznak is az intézményen kívül vagy akár a vakáció ideje alatt. Tőkés Zsolt bevallja: tíz évvel ezelőtt képzelni sem merte, hogy ez valaha így lesz, és a nagyobb diákok is ezt a köszönési formát fogják használni. Az igazgató hozzáteszi: – Egyszerű dolgokkal is el lehet érni, hogy a gyerekek hitben erősödjenek. Az sem okoz gondot, hogy több felekezetből valók. Minden évben mennek tőlünk teológiára diákok, sőt, már katolikus teológiára is felvették az egyik végzősünket.

VISSZATEKINTÉS HÁROMSZÁZÖTVEN ÉVRE A tartalmas évszázadok és az ősök előtti tisztelgés jegyében zajlott a háromszázötvenedik évforduló is, bár a világjárvány, mint tavaly mindenre, erre is árnyékot vetett. Már év elején elkezdték azt a történelmi előadássorozatot, amelyet havi rendszerességgel terveztek tartani, a tavaszi karanténidőszakban viszont minden iskola bezárt, a digitális oktatás pedig megmaradt a tanév végéig, így a találkozások elmaradtak. Szintén tavaszra tervezték egy részletes iskolatörténeti kiállítás megnyitását, de ezt is halasztani kellett – előbb szeptemberre, majd a reformáció ünnepére, és végül decemberben tartottak online megnyitót. A tárlat a Haáz Rezső Múzeumban tekinthető meg, fényképekkel, hangfelvételekkel, filmekkel eleveníti fel az eltelt évszázadokat. Érdekességként az udvarhelyszéki református esperesség első jegyzőkönyve is itt áll, amelyben megjelenik Bethlen János egyházi iskolának nyújtott pénzadománya. A látogatók megismerkedhetnek a könyvtár történetével, az udvarhelyi diákok peregrinációjával és az intézményhez köthető kiemelkedő személyiségekkel is – Baczkamadarasi Kis Gergely, Szigethi Gyula Mihály, Magyarósi Szőke József, Gönczi Lajos, valamint a múzeum névadója, Haáz Rezső, az iskola egykori tanára. A kiállított tárgyak között régi könyvek, 17. századi úrvacsorai kehely, iskolai jegyzőkönyvek, festmények találhatók, az iskola épületének alakulását számítógépes animáció mutatja be. A tárlatból nem maradt ki a 20. század, a kommunizmus és a rendszerváltás utáni időszak sem, de a múzeum történetét is megismerhetik a látogatók. Az óvintézkedések betartásával, osztályfőnöki, tanári kísérettel a kollégium diákjai is rendre megtekintik a kiállítást. A diákok a tavaly őszi, száz résztvevővel megrendezett tematikus iskolaismertető táborban is találkoztak mindezekkel. Tőkés Zsolt szerint természetes az igyekezet, hogy a gazdag örökséget átadják a fiataloknak, így minden évben nagy szerepet kap az iskolatörténet a diáktáborokban, de a keresztyén-


| AKTUÁLIS |

„A közösség erősítése az elsődleges számomra. Nem az a cél, hogy a statisztikákban jól szerepeljünk.” (Tőkés Zsolt)

Juhász Zoltán, a kollégium iskolalelkésze, hodgyai lelkipásztor 2013 óta szolgál az iskolában.

ség és a nemzet történelmét is belefűzik a tanultakba. – Akik elérik nálunk azt a kort, hogy ezekre a témákra fogékonyak, azokat elkezdjük tanítani – tette hozzá az igazgató. Szintén az évforduló apropóján a főépület folyosóján emléktáblát állítottak, amely Bethlen János iskolaalapítási tes­ tamentumát idézi, néhány lépéssel odébb pedig nagy, közös tablón az intézmény személyzetét láthatjuk. Az osztályközösségek fényképeit és a diákok neveit színes kiadvány őrzi. Mindezek szűk körben, különösebb felhajtás nélkül történtek – amennyit a járványhelyzet megengedett. Az októberre tervezett nagy ünnepségről is teljesen le kellett mondaniuk. Az elmaradt rendezvények közül idén a Mérföldkövek a kollégium történetében című tudományos ülésszakot mindenképp pótolnák, valamint az Udvarhelyszéki rózsáskert című iskolatör-

téneti kötet ünnepélyes bemutatását is szeretnék megtartani – mondja el Tőkés Zsolt. Az igazgató szerint Isten gondviselése látszott meg abban is, hogy a kötet összeállításának ötletével Bekő István Márton volt iskolalelkészükhöz fordult, és kiderült, a lelkipásztor már korábban összegyűjtötte a szükséges anyagot az alakulástól napjainkig. Másképp nem sikerült volna ennyire gyorsan, még a jubileum évében befejezni a könyvet. Ötven mintapéldányt már kiadtak, a nagyobb példányszám Dávid Gyula irodalomtörténész közreműködésével fog megjelenni hamarosan. A következő kiadás költségeit az Erdélyi Református Egyházkerület vállalta. A rendezvényeket, kiadványokat a Bethlen Gábor Alap és az egyházkerület támogatta, az Emberi Erőforrások Minisztériuma pedig kisbuszt ajándékozott az iskolának.  FOTÓ: KISS GÁBOR 2021. április 18.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJÚ |

„Legyen arányos az életed” Főigazgató, orvos, elismert szakmai tekintély, férj, apa, nagyapa – felsorolni is nehéz, hányféle szerepben kell helytállnia. De bármilyen formában halljuk, olvassuk a szavait, mindig végtelen türelem, kedvesség árad belőlük. Pedig a koronavírus-járvány idején még többször keresik, kérik a véleményét, és fokozott teher nehezedik a vállára. Huszonöt éve kapcsolódik a Magyarországi Református EgyKOCSIS JULIANNA ház Bethesda Gyermekkórházához. Szenvedélyesen képviseli az intézmény és a kis páciensek ügyét, emellett pedig sok-sok egyéb, az egészségügyet előremozdító tevékenységet végez. Elhivatott gyógyító, illetve kórházvezetői munkája, valamint a Kárpát-medencében élő magyar gyermekgyógyászok közötti együttműködés fejlesztését szolgáló tevékenysége elismeréseként március 15-én Magyar Érdemrend Tisztikeresztje polgári tagozata kitüntetéssel díjazták. Velkey Györggyel, a Bethesda főigazgatójával beszélgettünk. Honnan a sugárzó kiegyensúlyozottság – főleg most, amikor ez szerte a világban deficitnek számít? Érdemes lenne a legközelebbi rokonaimat megkérdezni arról, hogy mindig olyan türelmes vagyok-e – azt hiszem, megoszlanának a vélemények. Várakozni például általában nehezemre esik. Az életem úgy alakult, hogy sok dolog tartott a lelkem mélyéig izgalomban, ezért rég hozzászoktam ahhoz, hogy egyszerre több tevékenység folyik körülöttem, amelyekben tudni kell váltani. Nem megy mindig könnyen, de egyre rutinosabb vagyok. Tény azonban, hogy nem könnyű mondjuk egészségpolitikairól váltva kórházi, majd szakmai vagy családi ügyekre koncentrálni. Nem könnyű egyensúlyozni, az élet nagy adománya, 12 Reformátusok Lapja

2021. április 18.

hogy kevés olyan feladatot kellett végeznem, amely nem esett közel a szívemhez. Nagycsaládból származik és nagycsaládos ember – öt testvére és öt gyermeke van. A kisebb famíliába születőknek talán olyan elképzelése lehet, hogy az ilyen családokban állandó a nyüzsgés, kevés a csend, sok a nevetés, de a megoldandó feladat, gond is. Mit szeret legjobban ebben az életformában? Most már öt unokám is van. De még korábbra visszatekintve is nagycsaládosok voltak az őseim – ez talán még a génjeimbe is beleivódott. Rengeteget köszönhetek a nagycsaládnak. Ez tulajdonképpen létforma. A testvéreimmel nekünk is magá-


| INTERJÚ |

tól értetődő volt, hogy ezt akarjuk továbbvinni, és úgy tűnik, a gyermekeinknek is többnyire követhető a példa. Azzal, hogy gyermekként fokozott intenzitású kapcsolatokban éltünk – mi ráadásul egy egészen kis lakásban –, olyan szociális rutinra tettünk szert egymás mellett, amely – talán kimondhatom – fontos, életre szóló előny: az emberek sokkal kevésbé tudnak meglepetést okozni. Hiszen a különböző szituációk már mind megtörténtek, már ismerjük a lehetséges pszichológiai, szociális reakciókat. E tapasztalatot spontán módon, szeretetlégkörben kaptuk meg, ahol ki lehetett elemezni, hogy mi miért történt. A sértődések, a bántások, a különböző szeretetmegnyilvánulások, a hiányok és a korrekciók – tapasztalataim szerint azok, akik nem ilyen közegben szocializálódtak, sokkal kevésbé kezelik ezeket rutinosan. Ilyen szoros kapcsolatokban az emberismeret is erősebbé válik. Testvéreimen és gyermekeimen is azt látom, hogy jól megállják a helyüket a maguk világában, én ezt leginkább ennek tulajdonítom. A sokgyermekes létben megtanuljuk kizárni a külvilágot, akár zajban aludni, dolgozni, tanulni, elmélyedni valamiben. Ugyanakkor fokozott érzékenység, vibrálás is van bennünk – talán ebből is adódik a türelmetlen, folyamatos tenni vágyás. Miért az orvosi hivatásra és azon belül a gyermekgyógyászara esett a választása? Hiszen eredetileg pszichiáternek készült. A felmenőim között sok orvos és pedagógus volt, és én is csak ezeken a területeken tudtam elképzelni magamat. Viszonylag későn, a pályaválasztás előtti időben ismertem fel, hogy a kettő közül az orvoslás illik inkább az egyéniségemhez. Soha nem akart valami egészen más, például űrhajós lenni? Érdekes, hogy nem. Erősen elkapott a vágy, hogy minél közvetlenebbül és egyértelműen segíteni akarok. Édesanyám és egyik nagybátyám is gyermekorvos, nagyapám szintén orvos volt – több minta volt előttem. Úgy láttam, ha az orvos jól csinálja a munkáját, meglehet a lelki békéje, hogy értelmes az élete. Ezért volt egyértelmű a választásom. Roppantul izgatott a pszichiátria, az emberi lélek működése. Már a kezdetektől kerestem, hogy milyen kapcsolata van a hitnek és a gyógyításnak, hol vannak a találkozási pontjai a természettudományos alapú gyógyítókultúrának és a spirituálisnak. Érdekelt, hogyan lehetek intellektuálisan és lelkileg is teljes ember, aki meri átfogó szemlélettel nézni azt, amivel foglalkozik. De aztán amikor először kerültem orvostanhallgatóként gyerekosztályra, egyszerűen azt éreztem, hogy ebben „flow” van, otthon vagyok. Azért a lélek és az elme gyógyítását sem kerülte el: a református hátterű Bethesdában nem hangzik idegenül, ha egy-egy felépülés kapcsán a tudomány által kevéssé megfogható hit jelentőségéről is beszélünk. Ez a legfőbb oka annak, hogy a Bethesdában vagyok. Debrecenben jártam egyetemre, és eleinte az ottani gyermekkli-

nikán dolgoztam. Amikor Dizseri Tamás (a Bethesda korábbi főigazgatója – a szerk.) meghívott ide, részint az ő személye, részint a már kialakulóban lévő itteni program, részint pedig annak a lehetősége győzött meg, hogy közelebb léphetek ahhoz a gyakorlathoz, hogy megpróbáljuk az élet fontos elemeit egyben látni. Részt vehetek annak a kultúrának a felépítésében, amelyben a gyógyítás, a közösség, az istenhit, a spiritualitás mind néven nevezhető és egymást erősítő tényező: nincs ezekben semmi ellentmondás, mindegyiket a maga komolyságában kell egymás mellett megélni. Ugyanez igaz a közösségre: akikkel gyógyítunk, a szakmai szabályrendszert elfogadó és alkalmazó csapat, miközben van gyülekezet jellege is, ahol megéljük a hitünket, és merjük a mélyebb személyiségünket is beletenni. Talán ebből is ered, hogy a Bethesda üde színfolt a kórházak között, és ez nagyban köszönthető az ön vezetésének. Ugyanakkor nem lehetett könnyű az orvoslás napi teendői és az ebből eredő flow felől az intézmény irányítása felé billenteni a mérleg nyelvét. Hogyan élte meg ezt a helyzetet? Az az igazság, hogy – Babits után szabadon – rühelltem, mint Jónás a prófétaságot. De miután főigazgató lettem, rá kellett jönnöm, hogy ezt a váltást meg kellett hozni. És habár akkor nehezemre esett, örülök, hogy így hozta az élet: annyira izgat a kórházunk ügye, de mondhatom, hogy az egész gyermek­ egészségügy is, hogy szívesen dolgozom érte. Ez szolgálat – akkor is, ha ez csak amolyan kegyes szövegnek tűnik. Intenzívorvosként, később osztályvezetőként megtapasztaltam, milyen fontos, ha a megfelelő feltételek, anyagok, gépek, munkatársak, atmoszféra – minden együtt áll az adott pillanatban, ott és akkor, amikor szükség van rá. Egyszer csak abban a helyzetben találtam magam, hogy az a feladatom és lehetőségem, hogy mindezt előteremtsem a magam kis környezetében, a kórházban – és néha országosan. Ezzel a megsokszorozódott segítési lehetőséggel megmaradt a nyugalmam, hogy ez is értelmes és jó. Ugyanakkor valószínűleg rengeteg feszültséggel jár. Igen, a mindennapok többnyire bonyolultak. A hatszázötven fős intézményt – meg azon kívül sok más szervezetet – vezetni állandó konfliktusmenedzsment, és leginkább konfliktusprevenció, illetve szorongás a feltételek megteremthetősége miatt. Vannak küzdelmes időszakok – a hűség próbájához ez hozzátartozik. Egyedül sokkal nehezebb lenne. Az erős közösség fontos támasz. Hogyan tölti a szabadidejét, ha van? Az is a sokgyermekes család következménye, hogy megtanultam: ahhoz, hogy élni tudjak, és eredményes, értelmes legyen, amit végzek, tudni kell ritmust váltani, pihenni – naponta is valamennyire, meg hetente, évente. 2021. április 18.

Reformátusok Lapja 13


| INTERJÚ |

Vezető beosztású emberek ezt ritkán tudják kimondani. Én is ezt tapasztalom. Épp ezért arra biztatom a munkatársaimat, és olyan életformát igyekszünk itt kialakítani egymásnak, hogy ezt belássuk. Rosszul érint, amikor valamelyik kollégám kiég. Immár rutinosabb vezetőként igyekszem idejében szólni a vezetőtársaimnak, és gyakran a lelkesebb fiataloknak is: lassíts, pihenj, menj szabadságra, menj haza hamarabb, ha kell, legyen arányos az életed. Önnek ki szól, hogy ideje lassítani? Azt hiszem, már megtanultam kívülről látni magam – ez vezetőként igen fontos. De kettős létezésünk van a kórházban: van a kötelező hierarchikus beosztásunk, és van egy erős hálózatos szerkezetünk is, ahol mindenki megéli, hogy egyformán társ. Ebben én is egy tag vagyok, nekem is jelzik, ha valamit jól vagy rosszul csinálok. Ez működik. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne dolgoznék sokat. Amikor viszont nem dolgozom, akkor szeretek nagyon nem dolgozni.

hogy amikor reggelizünk – aminek szépen megadjuk a módját –, a református Bibliaolvasó kalauz szerint elolvassuk az igét. Ez programot, mélységet ad a napnak. Azt is meg kell mondanom, hogy mostanra a legerősebb prédikációélményeim a református egyházhoz köthetők. A letisztult, puritán református liturgia, igehirdetés szellemi, lelki élményt nyújt. Már nem is tudom magam reformátusként vagy katolikusként meghatározni. Azt tudom, hogy – hála Istennek – olyan közegekre és utakra leltem, amelyek az enyémek, jézusiak és keresztyének. Különös ajándéka az életemnek, hogy ezt a felekezetek közötti szabadságot megélhetem. De mások mellett a jezsuitákkal, bencésekkel, a Fokoláre mozgalommal és a piaristákkal is intenzív kapcsolatunk van, ezekből a közösségekből is sokat merítettünk. Hangsúlyozni szokta, hogy fontos önnek a határon túli magyarság, a legutóbb kapott állami elismerésében is kiemelik a Kárpát-medencében élő magyarokért végzett munkáját. Honnan ered a kötődés, a törődés?

„Már a kezdetektől kerestem, hogy milyen kapcsolata van a hitnek és a gyógyításnak, hol vannak a találkozási pontjai a természettudományos alapú gyógyítókultúrának és a spirituálisnak.” És olyankor mivel foglalja el magát? Sokat futok és kerékpározom, dolgozni is azzal járok, ha csak lehetséges. Két fiammal csapatban szeretnénk megcsinálni augusztusban az Ironman triatlont, most erre készülünk. Kevés olyan nap van, amikor ne mozognék legalább egy órát, a feleségemmel is gyakran futunk. Sokat kirándulunk, és nagyon szeretem a kertjeinket: a Balatonon egy nagyobb, itthon egy kisebb van, amelyek teljesen lekötnek. Gyógynövényeket gyűjtök, termesztek, szárítok, teát készítek belőlük – karácsonykor általában ez a fő ajándékom, összesen csaknem száz ember kap belőle. Szeretek olvasni, főleg verseket, színházba, hangversenyre járni – a kultúra a járvány alatt nagyon hiányzik: ha nincs szellemi töltekezésem, az rontja a teljesítményem. Emellett az életem folyamatos istenkeresés és párbeszéd. Sokféle lelki utat jártam be, és végül tizenkét éve a meditatív, kontemplatív imamódszerre álltam rá, amely sokat segít a jelenlétben. Teljesen elcsendesedve, a belső imában sok minden a helyére kerül. Ez már csak azért is érdekesen hangzik, mert amíg sokan semmilyen spirituális hátteret nem hoznak magukkal otthonról, addig ön már a családjában háromféle útvonalon is megközelítette azt: édesapja katolikus, édesanyja református, apai nagyanyja evangélikus volt. Mindegyik említett egyházban szeretek élni. Most a református és a katolikus egyházban is intenzíven benne vagyok, és mindkettőt teljes természetességgel élem meg. De az evangélikusokhoz sem ritkán megyek. Mindegyiknek több elemét a sajátomnak érzem. Például minden napot úgy indítunk a feleségemmel, 14 Reformátusok Lapja

2021. április 18.

Az édesapám családja ungvári származású, édesanyámé több vonalon felvidéki eredetű. De ma már nem élnek ott rokonaink, a szüleim is a mai Magyarország területén születtek. Jóvoltukból korán szembesültem a trianoni tragédia érzékenységével. Gyerekkoromban rengetegszer jártunk a Felvidéken, Erdélyben is többször voltunk. Megfogott, hogyan élnek ott a magyarok, miken kellett átmenniük. Hamar megfogalmazódott bennem: ha tudok, segítek nekik. Ki is alakultak – főleg Erdélyben és Kárpátalján – kapcsolataim. Nagyra becsülöm azokat, akik hűségesen helytállnak kint, és szeretek a környezetükben lenni. Van olyan vágya, célja a személyes életében, amelyet a szűkebb vagy akár a tágabb jövőben szeretne elérni? Idén leszek hatvanéves. Szeretném befejezni a Bethesda bővítését, az új szárny belakását. Nagy fejlesztés előtt állunk, amelyhez a szellemi, szakmai, lelki emberi erőforrások már megvannak – „csak” az kellene, hogy megvalósuljon. Hatalmas, évtizedes munka ez. Hozzászoktam már, hogy váratlan helyzetek elé kerülök, és nem én határozom meg, hogy mit csinálok – de most ezt nagyon szeretném késszé tenni. Jó nekem az az életforma, amely felé haladok: a kontemplatív jelenlét, a kert, a természet, a mozgás, a kultúra, az értelmes munka, a kicsit több csend meg békesség, az elfogadó közösségek. Emellett leginkább talán az unokáim villanyoznak fel. Velük kapcsolatban sokkal inkább a boldog együttlét a hangsúlyos a felelősségérzettel, az aggódással szemben. Remek gyerekek, élvezhető a velük töltött idő, és hála Istennek, jó kapcsolatban vagyunk. Igazából ennél többre nem vágyom már.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Háborús időben az emberek félnek. Mindentől. Nem is az a hős, aki nem fél, hanem aki félelme ellenére megy, ahova kell. Fegyverdörgés és puskaropogás közben háztól házig, saroktól sarokig araszol, hogy élelmet szerezzen az óvóhelyen, pincében megbújóknak. Nem álmodozik luxustárgyakról, hogy a régit lecseréli modernebbre. Háborúban a túlélés a fontos ép testtel, ép lélekkel. Az ember megtanul lemondani a megszokott kényelméről és ellátásáról, megtanul akárhol aludni, elfogadni a kényszer adta menedékhelyet, embereken segíteni, idegenekkel együttérezni, tartalékból főzni, tartalék erejét és hitét mozgósítani. Háborúban az élettér szűkül, de az idő nyitott marad. Pilinszky János így ír: „Latrokként – Simone Weil gyönyörű szavával – tér és idő keresztjére vagyunk mi verve, emberek.” Háborús időket élünk most, bár nem fegyveres harcot vívunk, a láthatatlan ellenség ostromol. Egy éve kisebb-nagyobb mértékben beszűkült a tér. Némelyeknek igazságtalanul csak néhány négyzetméterre, mások nagyobb házban és kertben kevésbé szenvednek attól, hogy a mozgásukban korlátozottak. De mindnyájan hiányt szenvedünk és korlátozottak vagyunk. Az idő dimenziója elvileg végtelen. Az elosztás azonban az időben is szélsőséges. Kisgyermekes szülők feszített tempóban dolgoznak, saját munkájukat végzik, a gyerekekkel is tanulnak, osztoznak a pedagógusok dolgában, és a család egyéb szükségleteit is betöltik. Harcolnak a beszűkült térben az idővel is, két-háromszor annyi feladatot látnak el. Az egyedül élőknek viszont nagyobbra nőtt a csend, jobban feszíti őket a magány, alig viselhető a távollevők hiánya. A kép ilyenekre is utal: tér és idő keresztjén vergődünk mindnyájan. A háborús idő alkalom: „Buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy a bűn csábítása közületek senkit meg ne keményítsen.” (Zsid 3,13) Biztat egy asszony vallomása, aki kilencvenen túl és számtalan műtét után már gyönge. Interneten házhoz megy hozzá az istentisztelet. „Naponta hálaadással veszem tudomásul, hogy itt ébredtem fel és még nem odaát. Ezek szerint Istennek még van terve velem. Ha másra nemigen vagyok is képes, egyre több időm jut igeolvasásra, imádságra, az esti lámpaoltás után sokat énekelek magamban. Sok élményem volt az utolsó félévben-évben, a karanténom idején. Már megtapasztaltam, hogy nemcsak a horizontális világban van a boldogságom, hanem főleg a vertikálisban. Ahogy ma hallottam az igehirdetésben: fölfelé nézek. Nem is olyan rossz ez a sok nyomorúsággal, bajjal járó karantén ebben az állapotomban.” Lehet így is. 

IMÁDKOZZUNK!

Isten közelsége Arcod / hol férfi-, hol női arc, / Uram. / Apa és anya, / vagy barát és testvér. Bár kezemmel / elérhetetlen vagy, / Uram, / de ennél közelebb / már nem is lehetnél. Ámen.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

A közösségben minden közös? Az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv első néhány fejezetéből megértjük, hogy az Úr jelekkel és csodákkal erősíti a hirdetett Igét: ezekben a történetekben betegek gyógyulnak meg, és írástudatlan emberek szavai ejtik ámulatba a kor vezetőit. „Kegyelem volt mindnyájukon” (4,33) olvassuk, majd kirajzolódik előttünk a különleges közösség, ahol eltűntek a szűkölködők. Létrejött az egymással mindent megosztó keresztyének csoportja, ahol „akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, és letették az apostolok lába elé, azután szétosztották mindenkinek, ahogyan éppen szükség volt rá" (34–35). Első hallásra idillinek tűnő állapot, amelynek hiányát a kívülállók azóta is a keresztyének szemére vetik. A szegénység felszámolására már a mózesi törvény is törekedett, ezt az adósságok rendszeres elengedésével remélték elérni (5Móz 15,4). Itt továbbléptek, a felhalmozott javakat bocsátották a közösség rendelkezésére. Családként kezdtek viselkedni, ahol nem lehetnek számottevő anyagi különbségek. Ez pozitív, de rögtön előttünk áll ennek az életfolytatásnak a fenntarthatatlansága is: ez a közösség nem együtt dolgozott, hanem együtt fogyasztott. A földek eladása a jövő felélését jelentette, ami más gyülekezeti kontextusban, Thesszalonikában hasonló problémát okozott. Felfokozott várakozásukkal magyarázhatjuk mindezt: őszintén remélték, hogy Krisztus vis�szatérése küszöbön áll, tehát rövidesen semmi szükség nem lesz vagyonra, pénzre, befektetésre. Innen nézve ez nem idilli állapot, hanem szomorú félreértés volt. Urunk nem gyönyörködik a tétlen várakozásban. Megtanulhatjuk ettől a közösségtől a feltétel nélküli egymásra figyelés képességét és saját státuszunk megvetését is, de nem követhetjük el az ő hibájukat. Szolgálatunkban a holnapra is tekintettel kell lenni.  HODOSSY-TAKÁCS ELŐD 2021. április 18.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

„Erősen állja Az elődök munkájára építkezve él és növekszik a nagykanizsai református gyülekezet, amely családias légkörrel és önzetlen szeHEGEDŰS retettel fogadja régi és új tagjait. A hetven BENCE szórványközösséget ellátó egyházközség éppen óvodát épít, miközben folyamatosan keresi azokat az új területeket, ahol elérheti az embereket. Ezért is tartják nagy felelősségnek és lehetőségnek, hogy április harmadik vasárnapján a nagykanizsai református templomból hangzik majd az igehirdetés a Duna Televízió csatornáján. Nyolcvanöt éve áll már református templom Nagykanizsán. A Vécsey Barnabás tervei alapján épült, kétszáz férőhelyes hajlék egyike a tíz legszebb magyar, vidéki art deco épületnek. Huszonkét és fél méter magas tornyában százötven kilogrammos harang hívogat istentiszteletre minden vasárnap. Habár hivatalosan a gyülekezet csak 1887-ben szerveződött meg, büszkén gondol vissza Szeremlényi Mihály protestáns lelkipásztorra, aki a feljegyzések szerint 1544-ben szolgált a helyi várban. Hasonló emlékezet övezi Kanizsai Pálfi Jánost, a Dunántúli Református Egyházkerület második püspökét is, aki az 1580-as évek végén született a településen.

HÍVOGATÓBÓL FELKERESŐ GYÜLEKEZETTÉ VÁLNI – Meggyőződésem, hogy az emberek ma is azt várják: szólítsuk meg őket. Arra van szükségük, hogy először megbarátkozzanak egy keresztyénnel, és csatlakozzanak a hívők egy kisebb csoportjához, akik aztán megmutatják nekik Krisztus követésének előnyeit és próbatételeit – állítja Hella Ferenc esperes-lelkipásztor, aki 2009 óta szolgál a zalai megyei jogú városban. – Tudom, hogy – habár méltatlanok vagyunk rá – mi vagyunk az eszközök, az elhívott szolgák, akiket Isten használ ebben – teszi hozzá. A Nagykanizsai Református Egyházközséghez áttételesen hetven szórványtelepülés tartozik. – Ez katolikus tenger – fogalmaz Nemes Pál főgondnok, akinek szavait a 2011-es népszámlálási adatok is alátámasztják. Akkor az ötvenezres Nagykanizsa majdnem hatvan százaléka állította magáról, hogy római katolikus vallású. Csupán 1,9 százalék vallotta magát reformátusnak, a várostól távolodva pedig az arány csak romlik. Hella Ferenc elmondja: szolgálatának kezdetén az alapkoncepciója az volt, hogy minden Kanizsához tartozó településen jelen legyenek. Ezért levélben mérték fel a szórványban élő reformátusok igényeit és elvárásait. – A válaszok alapján prédikálóhelyeket hoztunk létre a többi között Letenyén, Gel16 Reformátusok Lapja

2021. április 18.


| REFORMÁTUS ÉLET |

atok, mozdíthatatlanul” sén, Murarátkán és Zalakaroson. Ezek közül nem mind maradt meg, viszont akadt, ahol gyarapodásnak indult a reformátusság. Az esperes felidézi Pomthy Dezső korábbi lelkipásztor fáradhatatlan munkásságát, aki motorkerékpárján a 40-es években bejárta az egyházközséghez tartozó összes települést, és felkereste az ott élő reformátusokat. Mindenkit. – A mai nemzedéknek példaértékű lehet az a kitartás és bátorság, amely elődeinkben volt. Ez arra indít, hogy hálát adjunk Istennek, amiért ilyen embereket állított a szolgálatba ezen a vidéken. Őket használta fel abban, hogy a Kárpát-medencének ezen a részén ma éljenek még magyar reformátusok. Hisszük, hogy a Teremtőnek terve van velünk – vallja Hella Ferenc, akinek meghatározó a korinthusiaknak írt első levélben olvasható igeszakasz: „...erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.” (1Kor 15,58, Károli-fordítás)

EGY LÉLEKÉRT SE Őseik hozzáállását tükrözi az is, ahogyan a hittanoktatást végzik. Gál Erzsébet egyike annak a kilenc hitoktatónak, aki az esperes és Bertók Dániel segédlelkész mellett hittant tanít abban a tizenhét intézményben, ahol felmerült az igény erre. – Nyolcvanhét csoportban összesen száznegyvenkét gyermekkel foglalkozunk ebben a tanévben – tájékoztat Gál Erzsébet. Hozzáteszi, a csoportok többsége leginkább egy-három, ritkábban négy-öt fős: – Nem gondolkodhatunk úgy, hogy nincs értelme egyetlen gyermekért elmenni az iskolába. Ha így tennénk, akkor ez a száznegyvenkét iskolás elveszne számunkra. De ha elmegyünk és megtartjuk az órát, akkor reménykedhetünk, hogy az a kis mustármag szárba szökken és kivirágzik. De nem csak hittanórán hallhatnak Istenről a városban és vonzáskörzetében élő kicsinyek. Amíg a járványügyi szabályok lehetővé tették, addig gyermek-istentiszteleten is várták őket, nyaranta pedig napközis tábort tartanak nekik. – Ugyan csak az utolsó pillanatban, de tavaly is sikerült megszervezni, harmincöt gyermek jött el. Itt tartottuk a gyülekezeti teremben, innen szer-

„Nem gondolkodhatunk úgy, hogy nincs értelme egyetlen gyermekért elmenni az iskolába. Ha így tennénk, akkor ez a száznegyvenkét iskolás elveszne számunkra.” (Gál Erzsébet) veztünk programokat. A sok játék és a különböző foglalkozások mellett sokat beszélgetünk velük – erre nagy szükség van.

SZEMÉLYESEN JOBB A nagykanizsai gyülekezetben nyolcadikos korukban konfirmálnak a gyerekek, amire a hittanórákon készülnek fel. Néhány év kihagyás után tavaly az ifjúsági csoport is újraindult – Gál Erzsébet szerint azért, mert most végez az első olyan évfolyam, akik első osztályos koruktól református hittanosok. – Szeretnénk, ha nem szakadnának el a szülővárosuktól és a gyülekezetüktől – teszi hozzá. – Szeptemberben indult újra a csoport, péntekenként szoktunk alkalmat tartani – egészíti ki egyik vezetője, Lukács Anna, aki óvodás kora óta jár a szerinte nagy családra hasonlító gyülekezetbe. A csoportvezető úgy tapasztalja, hogy más közösségekkel ellentétben, ahol az online térbe szorult ifjúsági alkalmaknak megnőtt a látogatottságuk, a kanizsai fiatalok a személyes találkozást részesítik előnyben. – Az élő programokra sokkal többen jönnek. Ezért az ifiben most kevesebben vagyunk, és inkább arra koncentrálunk, hogy közösségben maradjunk. Lukács Anna szerint habár a fiatalokat nehéz megszólítani, az ificsoport magját egy már összeszokott közösség adja, ami segít az együttmaradásban. – Sokan az egyházközség családi táboraiban ismerkedtünk meg és lettünk barátok, mások belenőttek az ificsapatba, amelyet a hit ereje mellett a személyes kapcsolatok tartanak össze.

KISCSILLAG „Meggyőződésem, hogy az emberek ma is azt várják: szólítsuk meg őket.” (Hella Ferenc)

A templommal átellenben épül a gyülekezet óvodája. A tavaly februárban indult építkezést várhatóan idén augusztusban fejezik be. A jelenleg a gyülekezeti teremben összegyűlő kicsinyek így hamarosan birtokba vehetik a Nagykanizsai Kiscsillag Református Óvodát. Nemes Pál elmondása szerint a presbitériumban komoly vita volt az intézményről. – Tudjuk-e majd működtetni, lesz-e elég gyerek? – idézi fel a kérdéseket a presbitérium vezetője. Végül 2021. április 18.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |

úgy döntöttek, hogy beadják pályázatukat az Országos Óvoda Programra. Tervük pozitív elbírálást kapott, így épülhet meg több mint ezer négyzetméteren a három huszonöt fős csoportés tornaszoba a kiszolgáló helyiségekkel együtt. Az első óvodai csoport indításával viszont nem várták meg az épület elkészültét. Inkább az óvoda ideiglenes telephelyévé nyilvánították a gyülekezeti központot, ahová harminc gyermeket írattak be a szüleik. – Úgy jelentkeztek, hogy tudták, valamikor elkészül a végleges épület. A környékbeli falvakból is járnak hozzánk gyermekek, a jövőre induló csoportba pedig már 27-en jelentkeztek – mondja Nemes Pál. – A pedagógiai program két pilléren nyugszik. Egyházi jellegéből adódóan az egyik a keresztyén életet állítja középpontba. A szellemiség áthatja a gyermekek egész napját: hallanak bibliai történetekről, elsajátítanak vidám keresztyén dalokat, megtanulják az étkezésekhez, a foglalkozásokhoz, az alváshoz kapcsolódó imádságokat. A program másik alappillére az érzelmi intelligencia fejlesztése, amely szorosan támaszkodik a Szentírás által megfogalmazott egyetemes emberi értékekre. A gyerekek megtanulnak beszélni, szavakba önteni az érzelmeiket. Egyre pontosabban fogalmazzák meg a lelkiállapotukat, ami segít abban, hogy érthetőbbek legyenek a külvilág számára – mondja Szlotta Hajnalka. Az intézményvezető kifejti: mindez rengeteg beszélgetést, valamint az érzések és fogalmak párosítását jelenti, az azonosítás pedig segíti a gyermekeket abban, hogy az őket ért gondra megfelelő választ adjanak. – Hiszünk benne, hogy ez az első lépcsőfoka az agressziómentes világnak, amelyre a mi Urunk Jézus Krisztus is tanít – vallja Szlotta Hajnalka. Hella Ferenc szerint amellett, hogy nagy élmény hallani a harminc kisgyermeket együtt imádkozni az étkezések és a délutáni alvás előtt, az intézmény működtetése és fenntartása a gyülekezet számára missziós szolgálat. – Célunk Istent megismertetni a gyermekekkel, és közelebb hozni hozzá őket úgy, hogy közben nemcsak azt építjük fel bennük, amit egy világi óvodában is megtanulnának, hanem felvértezzük őket a bizalom és a szeretet erejével.

FELNŐTT GYÜLEKEZET Ahogy sok más gyülekezetben, úgy a nagykanizsaiban is gyökeres változást hozott a hit alapkérdéseire választ adó, a Biblia és Jézus tanításait bemutató Alpha kurzus, amelyen 2009-es indulása óta százan vettek részt. – Az Alpha és a Cursillo is sokat adott hozzá a közösségi élethez – mondja Nemes Pál. A főgondnok szerint persze akad, aki lemorzsolódik, vagy aki továbbra is csak a hirtelen jött élményt keresi, és elhagyja a gyülekezetet. – A kurzus nehézségekkel is jár, de sokat használ. Akik maradnak, szolgálni akaró egyháztagok lesznek. Példaként Letenyét hozza fel, ahol korábban négy emberről tudták, hogy református, majd egy Alpha kurzus után stabil, harmincöt-negyven fős gyülekezet alakult ki. – Ők hetente 18 Reformátusok Lapja

2021. április 18.

CSILLAGFÉNY KÓRUS A kanizsai gyülekezet büszke a kórusára, amelyet jelenleg a kántoruk, Helláné Vörös Noémi vezet. A vegyeskart tizennyolc fő alkotja, akik között nem csak reformátusok, hanem katolikus vallásúak is vannak. A lelkész elmondása szerint többen vannak olyanok is, akik a kóruson keresztül lettek tagjai a gyülekezetnek.

„Az Alpha és a Cursillo is sokat adott hozzá a közösségi élethez. Akik maradnak, szolgálni akaró egyháztagok lesznek.” (Nemes Pál)


| REFORMÁTUS ÉLET |

kétszer-háromszor bejárnak Kanizsára, hogy részt vegyenek az alkalmainkon, ez oda-vissza hatvan kilométer. A pandémia alatt pedig saját Messenger-csoportot hoztak létre, így tartanak online alkalmakat. – Azt tervezzük, hogy ha lesz rá lehetőség, akkor imaházat és közösségi termet alakítunk ki Letenyén. Ezért már egy éve imádkozunk – mondja Hella Ferenc. A letenyei gyülekezetrész elkötelezettségét tanúsítja az is, hogy nagyobb összegű adományt ajánlottak fel az imateremre, amelyet nyolc hónapon keresztül gyűjtenek majd össze.

IDŐPONTVÁLTOZÁS

„Az élő programokra sokkal többen jönnek. Ezért az ifiben most kevesebben vagyunk, és inkább arra koncentrálunk, hogy közösségben maradjunk.” (Lukács Anna)

– Folyamatosan keressük az Úristen vezetését, hogy melyek azok a területek, ahol minél több ember elérésére ad nekünk lehetőséget – mondja az esperes, aki egy példával világít rá arra, milyen apróságokon múlhat egy-egy rétegalkalom jövője. – Tíz évvel ezelőtt úgy tűnt, érdektelenség miatt el kell hagyni a bibliaórákat. Már ment az Alpha kurzus is, és nem értettük, miért nem jön senki az alkalomra. Mielőtt végleg felszámoltuk volna, eszembe jutott, hogy kérdezzük meg a gyülekezetet, miért nem jönnek el. Kiderült, hogy az idősebbek félnek este hazamenni. Így megpróbálkoztunk azzal, hogy délelőtt kilenc órára hívtuk az időseket, az alphásokat pedig este hatra. Legnagyobb megdöbbenésre a délelőtti alkalmon tizennégyen voltak, este pedig huszonnyolcan. Alig fértünk el. Nemcsak a bibliaórák kaptak új lendületet: immár átlagosan százhúszan vesznek részt a vasárnapi istentiszteleten. – Emellett az esztendő kiemelkedő programjai közé tartozik a családos, többgenerációs tábor, amely fontos feltöltődési lehetőség mintegy száz embernek. Gyülekezetünkben mindig fontos volt a diakónia, így egész évben, de különösen az adventi időszakban több jótékonysági akciót indítunk útjára – sorolja Hella Ferenc. Hozzáteszi, hogy évek óta próbálnak segíteni az Emberi Erőforrások Minisztériuma Nagykanizsai Javítóintézetében lakó ötven fiatalnak is, akiket – amikor a vírushelyzet ezt lehetővé teszi – Bertók Dániel heti háromszor látogat meg.

KÖZVETÍTÉS KANIZSÁRÓL Április 18. különleges alkalom lesz az egyházközség életében, ekkor ugyanis 9 órától a Duna Televízió közvetíti majd innen az igehirdetést. Március közepén kaptak felkérést a tévés istentisztelet megtartására, és amellett, hogy a gyülekezet megtisztelőnek tartja a feladatot, a felelősség súlyát is érzik. – Mivel még nem tudjuk, hogy milyen szabályok lesznek érvényben akkor, habár szeretnénk, nem biztos, hogy a kórusunk felléphet – mondja az esperes. Mindezek ellenére van azért néhány biztos pont, amelyeket Hella Ferenc velünk is megoszt. Például hogy Lukács Anna hegedülni fog az alkalmon, illetve Jézus mindenek fölötti hatalmáról és erejéről hangzik majd el a bátorítás azoknak, akik a Duna csatornára kapcsolnak.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD 2021. április 18.

Reformátusok Lapja 19


| GONDOLATOK |

JEZSOVICZKI NOÉMI

A korrektség jegyében

A napokban valahol nyilvánosan leírtam a siketnéma szót. Szinte azonnal érkezett – mindenféle bővebb magyarázat nélkül – az odavetett válasz, hogy ilyen nincsen. Először meglepődtem, vajon milyen hatalmas hibát követtem el, de mivel nem mozgok otthonosan ebben a témában, rögtön arra gondoltam, hogy biztosan változott a szóhasználat, és illenék tudnom az erre vonatkozó új, elfogadott kifejezést. Kértem, hogy az illető fejtse ki, mit kellett volna írnom helyette, így megtudtam: a prelingvális siket a korrekt elnevezés – legalábbis abban az esetben, amelyről ott, akkor szó volt. Természetesen utánaolvastam, és most már képben vagyok. Az viszont némi szorongással tölt el, hogy vajon mikor és hol fogom elkövetni a következő hibát. A közelmúltban leírtam egy közösségi oldalon egy posztomban, hogy „fizet, mint a katonatiszt”. Pillanatokon belül megtudtam egy érintettől, hogy ma már nem szerencsés ezt mondani, mivel a bérezésük rég nem olyan magas, hogy e szólás a 21. században is megállná a helyét. Lehet, hogy annak idején híresek voltak a dorbézoló költekezésükről, elég csak beleolvasni néhány regénybe vagy korabeli újsághírbe, de ma már távolról sem így van. A Magyarországon élő skót ismerősömet még meg sem kérdeztem, mi a véleménye a nemzetiségét érintő viccekről, habár valószínűleg nem indított pert miattuk Strasbourgban. Gyakran elgondolkodom, hogy tényleg en�nyire elmaradott lennék, aki nem követi naprakészen, hogy éppen ma milyen újabb névre vagy szóra mondják ki az ítéletet: nem korrekt. Tudok-e még venni Negro cukorkát, vagy esetleg a Négercsók nevű édesség sorsára jut, megszűnik, netán ahogyan német nyelvterületen tették a habos, csokoládés finomsággal: a politikai korrektség jegyében átnevezik? Vagy éppen szégyellnem kell, hogy a bőröm normál típusú? Ugyanis az egyik nagy szépségipari cég úgy döntött, elhagyja termékei elnevezéséből ezt a szót, ezzel is megkérdőjelezve a szépségideálok hagyományos értelmezését, elősegítve a diszkrimináció megszüntetését. Mint írják: „a haj vagy a bőr ’normál’ kifejezéssel való leírása miatt az emberek többsége kirekesztve érzi magát”. Tényleg ezek most a legnagyobb problémáink? Évszázadok óta megszokott, sokszor egyálta20 Reformátusok Lapja

2021. április 18.

lán nem negatív tartalmú, csak annak vélt vagy kikiáltott szavak miatt vagyunk boldogtalanok, hátrányt szenvedők, kirekesztettek? Szerencsétlenül megfogalmazott mondatokba kapaszkodva engedjük szabadjára felgyülemlett sérelmeinket, gyűlöletünket, szítunk vitát, ugrasztunk egymásnak embereket, csoportokat? Nekünk, keresztyéneknek nem szabadna elvesznünk ezekben a részletekben, mert nagyobb feladatunk van. Kevés annál fájdalmasabb dolog van, mint látni, olvasni azt, amikor a testvér testvérnek támad, és hitére, meggyőződésére hivatkozva akár még gyilkosnak is kikiáltja a másikat, ha az nem ugyanazt az álláspontot képviseli egy aktuális kérdésben, mint ő. „A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem gondolkodásotokban és meggyőződésetekben jussatok egyetértésre!” (1Kor 1,10) – kérleli Pál apostol a korinthusi keresztyéneket, és int minket ma. Így tudnánk harcolni a világ megosztó, bomlasztó, nagynak kikiáltott, de sokszor kicsinyes problémái ellen, amelyek elvonják a figyelmet a sokkal fontosabb kérdésekről. Úgy gondolom, nem attól leszek „korrekt”, ha még véletlenül sem mondok tolószéket kerekesszék helyett, hanem attól, ha megfogom azt a két fogantyút, és segítek a mozgásában korlátozott idős embernek idejében átjutni a zebrán, amíg zöld a lámpa. Vagy éppen attól, ha kedvesen szólok a kínai büféshez, és megköszönöm a kiszolgálást egy odavetett „lesz egy édes-savanyú csirke” helyett. Isten előtt mindnyájan egyformák vagyunk, akkor is, ha ő adta-engedte, hogy legyenek hiányosságaink, tőle kaptuk a bőrünk, hajunk színét, testi-lelki sajátosságainkat. Ő sosem azt mondta, hogy „kínosan vigyázzatok a kifejezésekre, amelyeket használtok”, hanem azt, hogy „az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt” (Fil 2,5). 


| GONDOLATOK |

FAGGYAS SÁNDOR

Luther wormsi helytállása A szerző a Magyar Nemzet szerkesztője, a Protestáns Újságírók Szövetsége elnökségének tagja

Illusztráció: evangelikus.hu

Talán egészen másként alakul Európa s különösen az egyetemes anyaszentegyház története, ha a magyarul Luther Mártonként ismert szászországi szerzetes ötszáz évvel ezelőtt, 1521. április 18-án a wormsi püspöki palotában kimondja ezt a szót: revoco, azaz visszavonom. A német birodalmi gyűlésen a pápa által már kiközösített wittenbergi professzornak a császár, a fejedelmek és az egyházi főméltóságok előtt kellett volna visszavonnia eretneknek minősített könyveit és tanait. Ám ő – életét kockáztatva – azt mondta: „Kötve vagyok a Szentírás általam idézett igéihez és az Isten Igéjébe vetett bizodalmamhoz, így semmit vissza nem

vonhatok, de nem is akarok, mert nem tanácsos és nem helyes dolog a lelkiismeret ellen cselekedni. Isten engem úgy segéljen! Ámen.” A hagyomány szerint azt is hozzátette: „Itt állok, másként nem tehetek.” Bár ez a szállóigévé vált mondat a történészek nagy része szerint valószínűleg nem hagyta el Luther száját, ez lehetne a protestantizmus mottója, sőt voltaképpen az egész nyugati civilizációé – ­ írja Diarmaid MacCulloch, az Oxfordi Egyetem egyháztörténeti professzora a reformáció történetéről írt monumentális művében. Luthert bátor magatartása, a hitbéli meggyőződéséhez végsőkig ragaszkodása, az Isten Igéje iránti hűsége tette történelemformáló személyiséggé, és az ötszáz évvel ezelőtti helytállása tette visszafordíthatatlanná a reformációnak nevezett vallási, egyházi megújulási mozgalmat, amely új kezdetet jelentett Európában: a lelkekben éppúgy, mint a közösségi életben, az oktatásban és a kultúrában, nem utolsósorban a politikában.

Semmit nem von le Luther érdeméből, hogy nem ő volt az első és nem is az egyetlen nagy hitújító. A hozzá hasonlóan karizmatikus genfi reformátor, Kálvin 1543-ban V. Károly császárhoz és a speyeri birodalmi gyűlés résztvevőihez azt írta: „Isten szólította küzdelembe Luthert és másokat, akik az üdvösség útjának feltalálásában fáklyát vittek előttünk, és akiknek buzgalma alapította és állította fel a mi egyházainkat”. Maga a wittenbergi professzor is elismerte, hogy voltak nagy szellemi, hitbeli elődei, köztük első renden Husz János, akit 1415-ben a konstanzi zsinaton eretneknek nyilvánítottak, és máglyán megégettek. A cseh reformátornak pedig az angol John Wycliffe volt a mestere, aki minden hitbeli és egyházjogi kérdésben kizárólag a Szentírásban rögzített isteni kinyilatkoztatást tartotta hiteles, követendő forrásnak. Ahogy a német birodalomban, úgy a Magyar Királyságban is a lutheri reformáció adta meg a kezdő lökést az egyházi és társadalmi, szellemi és kulturális megújuláshoz. Az 1517. október 31-ei fellépése után eleinte csak a nagyrészt német lakosságú magyarországi és erdélyi városokban jelentek meg a lutheri tanok hirdetői, de már 1522-től magyar diákok is tanultak Wittenbergben, amelynek egyeteme évtizedekig a magyar protestánsok legfontosabb felsőfokú oktatási intézménye volt. Luther mellett közvetlen munkatársa és leghűségesebb barátja, a Németország tanítómestereként emlegetett Philipp Melanchthon volt a legnagyobb hatással a magyarországi reformáció hőskorszakának úttörőire. Érdekes, hogy a 16. század második felében a messze legnagyobb hazai felekezetté vált helvét (svájci) irányú magyar reformátusság lelki-szellemi vezetői, „egyházalapító atyái” nagyrészt Luther egyetemén, Wittenbergben (és nem Svájcban) tanultak, Szegedi Kis Istvántól Szegedi Gergelyen és Méliusz Juhász Péteren át a bibliafordító és -kiadó Károlyi Gáspárig. Ezért sokak szerint a magyar kálvinizmus eredetét Wittenbergben kell keresni. Ez azonban Luther mellett főként Melanchthon érdeme, mert a németül többnyire nem tudó magyar diákok teológiai irányultságát a latin nyelven prédikáló és oktató keresztyén humanista tudós határozta meg, aki mindvégig egyensúlyozni és megegyezni igyekezett a protestantizmus lutheri és svájci teológiai iránya között.  2021. április 18.

Reformátusok Lapja 21


FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

Isten szentje

LXV. ÉVFOLYAM,

16. SZÁM,

2021. ÁPRILIS 18.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Magunk között így nevezzük a lassan a nyolcvanadik évéhez közeledő, örömet, derűt sugárzó fiatalos testvérünket, az édesanyát, aki rendkívüli terhét úgy hordozza, mintha ez a dolgok természetes rendje lenne. Valójában az is – számára –, mert évtizedek óta tudja, hogy ez az ő útja. A gyermek-istentiszteletek örömében felnőtt, konfirmált fiatal sok társához hasonlóan elkanyarodott a gyülekezettől. Élte kortársai átlagos életét: tanulás, munka, sport, szórakozás… Így mondta: „Ezekre volt időnk, csak Isten Igéjének hallgatására és olvasására nem.” Férjhez ment, majd megszületett első gyermekük. Végtelen volt az örömük: kékszemű, szőke, mosolygós kisbaba volt. De betegen született. Nem hallott, nem beszélt, nem értette a beszédet, és még járásproblémái is voltak. Elkezdődött életük nagy megpróbáltatása. A sok-sok hiábavaló próbálkozás, reménytelen szaladgálás, hogy fiukon segítsenek, mindkét szülőt megviselte: „Miért hagyja Isten, hogy egy ártatlan gyermek, aki még mit sem tud a világról, ennyit szenvedjen, és ezáltal szenvedést okozzon szeretteinek is?” Isten azonban munkálkodott. Egyik barátjuk temetésén a lelkipásztor igehirdetésén át megérintette az édesanya szívét a gyermekkor csöndes derűje, amikor még templomba járt. Öröm töltötte el a szívét, mert úgy érezte, hazatalált. Ettől kezdve szinte minden vasárnap ott volt a templomban, sőt a szerdai bibliaórák elmaradhatatlan résztvevője lett. Arra a döntő elhatározásra jutott, hogy változtatni kell életén. Aprólékosan összeszedte „negyvenéves pusztai vándorlása” alatt rárakódott bűneit, letette Jézus keresztje alá: kérte, hogy bocsássa meg még azokat is, amelyekre már nem is emlékezik. Természetesen sírt, mert a bűnvallás katarzissal jár. A sírás tisztította testét, lelkét, de még hiányzott valami – az a valami, hogy Isten szóljon hozzá. Az egyik úrvacsorás alkalmon a lelkész a felé nyújtott kenyérhez igét is mondott: „Megbocsáttattak a te bűneid, menj el békességgel.” Az ereje elhagyta, úgy érezte, minden kiesik a kezéből. Ömlött a könnye a boldogságtól, nem is tudta, hogyan talált vissza a helyére. Átélte a teljes örömhírt. Azóta is boldogság önti el a lelkét, ha az Ige személyesen megszólítja. Isten meggyógyította a lelkét: a beletörődést elfogadás váltotta fel. Amíg férje egy-két órára vállalni tudta fiuk felügyeletét, ment a szolgáló csapattal segíteni a Schweitzer-otthonba. Ma már ötvenöt éves a beteg fiuk, aki egész napos feladatot, készenlétet igényel. Más három nap alatt kikészülne a terhek alatt – ő pedig kis szabadidejében készíti a gyönyörű, hímzett igés képeslapokat, és életpéldájával, derűjével tanít mindnyájunkat, hogyan kell és hogyan lehet hálás életet élni – Isten tenyerén.  VÉGH TAMÁS

ÁRA: 400 FT

„Legyen arányos az életed” 9 771419 856007

VELKEY GYÖRGY ORVOSLÁSRÓL, CSALÁDRÓL, HITRŐL ÉS A BETHESDA KÖZÖSSÉGÉRŐL

21016

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... .................................................................................................. Telefon (nem kötelező):........................................................... Aláírás:................................................................................... 22 Reformátusok Lapja

2019. január 6.

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.


| AKTUÁLIS |

Védettségi igazolvánnyal a templomba? HEGEDŰS MÁRK

Hiába igazoltak néhány vérrögképződési esetet az AstraZeneca oltás után, ettől még reálisan nem nőtt a brit–svéd vakcina alkalmazásának kockázata – hangsúlyozza Csupor Dezső református gyógy­szerész. A koronavírus ellen használható gyógyszerekről, gyógynövényekről és egy betiltott „csodaszerről” is beszélgettünk a szakemberrel. Végül az is kiderül, a kutató szerint mikor kellene kinyitni a templomainkat.

FAVIPIRAVIR: NYELVTÖRŐ, AMELY CSÖKKENTI A VÍRUSOK SZAPORODÁSÁT

Továbbra sincs célzott gyógyszer koronavírus-fertőzésre – szögezi le rögtön beszélgetésünk kezdetén Csupor Dezső szakgyógyszerész, aki egyébként jó döntésnek tartja, hogy a Favipiravirt már otthon gyógyuló covidos betegek is megkaphatják. – Nem koronavírusra fejlesztették ki, a készítmény betegtájékoztatójában sincsen szó a Covid–19-ről, de vírusellenes hatású, és most nincs jobb – mondja a szakember. Hozzáteszi: „ha nem járványidőben lennénk, szinte háborús körülmények között”, akkor valószínűleg nem engedélyeznék a használatát covidos betegeken, akkor sem, ha vannak már vele kapcsolatban reménykeltő klinikai kutatások. A szer békeidőben tehát még nem felelne meg a szigorú követelményeknek. Csupor Dezső szerint épp a rendkívüli körülmények indokolják a gyógyszer alkalmazását, mert így megakadályozható, hogy még többen haljanak meg koronavírus miatt, vagy szoruljanak kórházi kezelésre. Utóbbi azért is fontos, mert a járvány

leterhelt kórházakat eredményez, és mindent meg kell tenni azért, hogy csökkentsük azok terhelését. Amikor a mellékhatásokról kérdezzük, elneveti magát, mert állítólag a favipiravir hatóanyagnak néha előfordul egy vicces hatása, ami persze csak annak humoros, akit nem érint: ritkán, de lehetséges, hogy aki beszedi, „hirtelen futásnak ered”. Ez házi karanténban persze igen kellemetlen mellékhatás lehet. A kórházban ápolt covidosok esetében egyébként egy másik gyógyszert, a Remdesivirt szokták alkalmazni. Csak érdekesség: Donald Trump amerikai elnök szintén e két készítményt kapta tavaly kórházi kezelése során a koronavírus-fertőzésére.

NINCS REÁLIS VESZÉLYE AZ ASTRAZENECÁNAK A szakgyógyszerész hangsúlyozza, hogy koronavírus-fertőzésnél nemcsak a tüdő károsodhat, hanem nagy eséllyel kialakul véralvadási zavar is. – Ha valakinek felajánlanak egy oltást, amit nem fogad el, mert egy másikra vár, annak a kockázatát vállalja, hogy megbetegszik, és lehet, hogy a Covidtól épp 2021. április 18.

Reformátusok Lapja 23


| AKTUÁLIS |

véralvadási zavara lesz, ami miatt elutasította az AstraZenecát – figyelmeztet Csupor Dezső. Ez azért fontos, mert a közelmúltban sokan elutasították a vakcinát, miután az Európai Gyógyszerügynökség vizsgálata szerint az AstraZeneca oltásban részesülők között nagyon ritkán, de kialakulhat vérrögképződés, amely alacsony vérlemezkeszámmal társul. Ennek hátterében egy immunológiai folyamat állhat. A jelenség az oltást követő két hétben jelentkezhet, a ritka esetek nagy részében hatvan év alatti nőknél. A jelenség kialakulásának nagyon csekély az esélye: egymillió beoltottból hat és fél eset. Csak összehasonlításként, egymillió egészséges európai embernél egy év alatt ezernél alakul ki vérrögképződés, vagyis infarktus, trombózis. – Ez is mutatja, hogy az AstraZenecával való oltás kockázata nem növekedett számottevően – kérdésre a szakgyógyszerész azt mondja, már be van oltva, de ha nem lenne, akkor saját magának és családtagjainak is elfogadná a Vaxzevriát, az AstraZeneca brit–svéd gyógyszercég vakcináját. A közösségi médiában sok helyen olvasható, hogy az oltás után egy hétig érdemes aszpirint szedni. Csupor Dezső azonban óva int ettől, szerinte semmi értelme, a kis dózisú aszpirin nem elég erős ahhoz, hogy ha kialakulna a vérrögképződés, akkor azt megakadályozza. Viszont feleslegesen vállaljuk a gyógyszer mellékhatásának kockázatát.

MIRE FIGYELJÜNK OLTÁS UTÁN? A szakember azt javasolja, figyeljünk a testünk jelzéseire, és ha a véralvadási zavar tüneteit észleljük, forduljunk szakemberhez. Ilyen tünetek lehetnek a légszomj, a mellkasi fájdalom, a lábdagadás, a szűnni nem akaró has- és fejfájás, illetve az apró, pontszerű bevérzések az oltás helye körül. Ha ezek valamelyikét vagy akár többet is észlelünk magunkon, akkor mentőt kell hívni. Csupor Dezső hangsúlyozza: ha idejében kap valaki orvosi segítséget, teljesen felépülhet. – Ez nem tartós állapotromlás, hanem immunreakció, amelyet ha kezelnek, a probléma megszűnik.

GYÓGYNÖVÉNYEKKEL A VÍRUSOK ELLEN Több növény hatóanyagát vizsgálják, alkalmas-e a koronavírus kezelésére. – Csodaszer, csodanövény nincs, de a feketekömény és a bodza ígéretes – mondja Csupor Dezső. Tavaly november24 Reformátusok Lapja

2021. április 18.

ben lapunknak adott interjújában már beszélt arról, hogy egy vizsgálat szerint a feketeköménynek pozitív hatása van a covidos betegekre. Nem csodaszerről van szó, de egy kutatás szerint egy kevés – például egy hetvenkilós ember esetében napi öt gramm – csökkenti a vírusok szaporodását és gyorsítja a gyógyulást. A bodza pedig bizonyítottan hatásos vírusok ellen, de Covidra még csak laboratóriumban tesztelték. A gyógynövényszakértő hangsúlyozza: ehhez nem a virágát, hanem a termését kell fogyasztani, kézenfekvő például egy bodzalekvárt vásárolni. – Ez biztonságos élelmiszer, kárt biztosan nem okozunk vele magunknak – az adagolás tekintetében napi egy-két kanál lekvár fogyasztását javasolja Csupor Dezső. A Pirulakalauz.hu alapítójának van néhány gyógynövénytippje a Covid–19 tipikus tüneteinek enyhítésére is. Száraz köhögésre például kiváló a mályva leveléből készült tea, illetve a dél-afrikai muskátli gyökerének kivonata is bizonyítottan


| AKTUÁLIS |

csökkenti a köhögést. – Ezek nem gyógyítják a vírusfertőzést, de csökkentik a tüneteket, és segítenek elviselhetőbbé tenni a betegség napjait.

CSODASZERNEK HIRDETTÉK, DE BETILTOTTÁK Akadnak, akik kihasználják az emberek gyógynövényekbe vetett bizalmát. Vannak olyanok is, akik túloznak, vagy valótlan információkkal népszerűsítik a termékeiket, a ViroStop nevű sprayt például úgy hirdették, legyőzi a koronavírust, pedig ilyesmi csak orvosságról lenne állítható. Ez a készítmény eredetileg influenza elleni száj- és orrspray, alapvetően nem is az összetételével volt a probléma – magyarázza Csupor Dezső –, hanem azzal, hogy orvostechnikai eszközként volt forgalomban, mint például egy járókeret. A spray leírása azt ígérte, hogy a szer fizikailag meggátolja a vírusok szervezetbe kerülését, ami „nem igaz, hiszen ha tényleg hat a vírusok ellen hatóanyaga, a bodorrózsa, akkor az nem fizikai úton történik, hanem egyszerűen elpusztítja a vírusokat”. A forgalmazását most betiltotta az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet. Másik vizsgálat is zajlik a ViroStop ellen, ezt a Gazdasági és Versenyhivatal indította, mert túlzónak találta az állítást, miszerint a spraynek koronavírus elleni hatása is van.

MIKOR LEHET MEGÖLELNI ÚJRA A NAGYIT? Családon belül mikor lehet lazítani, mikor lehet bűntudat nélkül megölelni a velünk nem egy háztartásban élő szerettünket? Csupor Dezső saját példát mond: régen nem találkoztak az anyósáékkal, húsvétkor sem ünnepeltek együtt. A kutató feleségének szüleivel kivárják a maximális védettséget, amely úgy valósul majd meg, ha a második oltás után várnak még két hetet. – Tehát ha mindenki megkapta a második oltást, és kivárták a védettséghez szükséges időt, akkor tulajdonképpen a családokon belül visszaállhat a megszokott élet, lehet találkozni, ölelni és puszit adni a másiknak – mondja a szakember. Ráadásul a hírvivő RNS alapú oltásokról – ilyenek a Pfizer–BioNTech és a Moderna vakcinái – már kimutatták, hogy nemcsak védettséget adnak, hanem a tünetmentes hordozást is megakadályozzák. A gyógyszerész hozzáteszi: lehet, hogy erre a többi vakcina is képes, de ezeknek a vizsgálata még zajlik.

POLITIKAI ÉS NEM JÁRVÁNYÜGYI DÖNTÉS A LAZÍTÁS Az általános országos szabályokról Csupor Dezső azt mondja, „a két és félmillió önkényes szám, politikai döntés”, majd hozzáteszi: persze a döntések mögött ott vannak az epidemiológusok, járványmatematikusok és más szakemberek is, de végül a társadalmi hatásokat is figyelembe kell venni. – A két és félmillió első oltás beadásával nem védett még az ország, ehhez sokkal több oltás kell – magyarázza a szakember, hozzátéve, hogy a teljes nyitásnak igen rossz következményei lettek volna. Viszont, szerinte, az a néhány enyhítés, amely most történt, észszerű.

Észszerűnek látja például azt, hogy a kijárási tilalmat tíz órára módosították, így tovább lehet a szabadban lenni. A boltok új szabályozásával is egyetért akkor, ha a tulajdonosok tényleg betartják a létszámkorlátozást, a vásárlók pedig a távolságtartást, a maszkviselést és a kézhigiénét. – Ezek az enyhítések nem fokozzák a vírus terjedésének kockázatát – mondja a szakember. Hozzáteszi: a szabályok enyhítésének azért is van létjogosultsága, mert a járványnak van pszichés hatása is. Épp ezért ezek az intézkedések lelkileg jót tesznek az embereknek, mert azt érzik, napról napra kicsit jobb, kicsit könnyebb. – Persze kényes ez az egyensúly, és csak utólag fog kiderülni, hogy az észszerűség határain belül maradtak-e azok, akik az enyhítésre engedélyt adtak. Az óvodák és iskolák tervezett nyitása szintén politikai döntés – teszi hozzá. Ha virológusokon és epidemiológusokon múlna, akkor a tanárok teljes védettségének kialakulása előtt nem nyitna ki egyik iskolatípus sem – mondja Csupor Dezső.

MIKOR NYISSANAK A TEMPLOMOK? A gyógyszerész, aki egyúttal presbiter is, egyetért azzal, hogy a Magyarországi Református Egyház Zsinata tavaly módosította az alkotmányát: eszerint veszélyhelyzetben dönthet arról az Elnökségi Tanács, hogy be kell zárni minden református templomot. Ekkor ez már nem ajánlás, a gyülekezetek nem választhatnak, hogy tartsanak-e nyilvános istentiszteleteket vagy sem. – A presbitériumok nem járványügyi szakértők, jobb, ha az egyház vezetősége szakemberek bevonásával dönt a templomok zárvatartásáról és majd a nyitásáról is – teszi hozzá. De mikor legyen a nyitás? Egyre inkább úgy tűnik, hogy előbb-utóbb azok vehetnek majd részt tömegrendezvényeken, akik vállalják az oltást, és így védettségi igazolványt kapnak. A közhangulat azt is jelzi, hogy ezt az emberek többsége elfogadja. Ebből következik, hogy az istentiszteleteken való részvételt is a védettséghez lehet majd kötni – mondja Csupor Dezső, de hangsúlyozza: fontos lenne, hogy ne mi legyünk az elsők, akik ilyen feltételhez kötjük a nyitást, nehogy úgy érezzék a még be nem oltott emberek, hogy őket korlátozzuk abban, hogy templomba mehessenek. Viszont ha ez a tendencia általános gyakorlattá válik az országban, az egyházak is bátran alkalmazhatják.  FOTÓ: KAPÁS CSILLA

NÉVJEGY Csupor Dezső szakgyógyszerész, gyógynövénykutató, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógynövény Szakosztályának elnöke. Nős, három gyermek édesapja. A Szeged-Honvéd Téri Református Egyházközség presbitere. A Szegedi Tudományegyetemen gyógyszerész- és orvostanhallgatókat oktat, munkáját díjakkal és ösztöndíjakkal ismerték el. Több könyv és sok száz cikk szerzője, rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat. A Ködpiszkáló Blog és a Pirulakalauz.hu portál alapítója.

2021. április 18.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Református konyha ARANYGALUSKA Hozzávalók a tésztához: 2 dkg élesztő, 50 dkg liszt, 2 tojás, 6 dkg cukor és ugyanannyi vaj, meg egy csipet só. Töltelékhez: 10 dkg olvasztott vaj, 20 dkg darált dió és 15 dkg kristálycukor. Kevés olaj, zsemlemorzsa a forma kikenéséhez. Az élesztőt kevés cukorral ízesített langyos tejben megfuttatjuk, majd a tálba szitált lisztbe öntjük. Beleütjük a tojásokat, hozzáadjuk a maradék cukrot és a szobahőmérsékletű vajat. Alaposan kidolgozzuk a tésztát, amíg fényes és hólyagos lesz. Letakarva langyos helyen kelesztjük, amíg a duplájára nő. Egy nagyobb méretű kuglófformát olajjal kikenünk, és beszórjuk morzsával. A vajat megolvasztjuk, a cukrot és a diót egy mélytányérban összekeverjük. A megkelt tésztát deszkára borítjuk, egy-másfél centi vastagra kinyújtjuk, vagy tenyérrel ellapogatjuk, majd pogácsaszaggatóval félholdakat szakítunk belőle. A forma alját szép lazán kirakjuk a vajba mártogatott tésztadarabokkal, majd megszórjuk a cukros dióval. A következő réteget és az összes többit úgy készítjük el, hogy a vajba mártás után a diós keverékbe is belenyomjuk a darabkákat. A rétegek közé is szórhatunk a dióból. Félig, legfeljebb a kétharmadáig megtöltjük a formát, ügyelve, hogy a fedőrétegen kívül ne legyen dió, és addig hagyjuk kelni, amíg megtölti az edényt. Előmelegített sütőben, 180 fokon tűpróbáig sütjük. Készítsünk elő egy darab alufóliát és negyedóra után takarjuk le a tetejét, mert könnyen megég. Langyosan és melegen egyaránt finom.  FORRÁS: VIOLA JUDIT, ÉTELEK ÉS ÉLETEK, SÁROSPATAK, HERNÁD KIADÓ, 2019.

26 Reformátusok Lapja

2021. április 18.

Az emmausi tanítványok kérését idézzük Lukács evangéliumából. Vízszintes: 1. Az idézet első része (V, L, R, T, I). 13. Magasba tartana. 14. Különleges képesség, angolul. 15. Zola-hősnő. 16. Itáliai költő és filozófus (Alighieri). 19. Locus … a Deo factus est, ezt a helyet Isten készítette. 20. Istennek ajánl. 22. Élelmiszeripari kifejezés: adalékanyag nélküli. 24. WTU. 25. Urán és króm vegyjele. 27. Összetételekben élettel való kapcsolatot jelöl. 28. Román gépkocsijelzés. 30. Katonai fejfedő. 33. A pincébe. 34. Megfontolással, átgondolva. 36. Információval lát el. 38. Mérkőzésvezető hangszere. 39. Rejtegető. 42. Kartell része! 43. Egyiptomi istenség. 45. Egyenirányításra használt elektronikai alkatrész. 46. Belefog. 47. Vízszintes helyzetbe billen. 49. Mindenható. 51. Moszkvics-típus. 53. Londoni tízes! 55. Dél-amerikai hegylánc. 57. Paulay Ede. 58. Illetve, röviden. 60. Ónfedő egynemű betűi. 61. Római 501. 63. Műszeres leszállító rendszer, angol betűszóval (Instrument Landing System). 65. Megjelenés, amely csal. 68. Maró folyadék. 69. Locsolócső. 71. Megmunkálatlan. 72. Kossuth-díjas színművész (Zoltán). Függőleges: 1. Kossuth- és Jászai-díjas színművész (László). 2. A távolabbi. 3. To …, megújulni, angol nyelvterületen. 4. Becstelen. 5. Ódon egynemű betűi. 6. Minden egyes, Berlinben! 7. Összevissza ken! 8. Taktus. 9. Nátrium vegyjele. 10. Egyetemi kórház. 11. Novo …, Újhely szlovén neve. 12. Kacsa, németül. 17. Lent. 18. Női becenév. 21. Tizenkét darab. 23. Kutyák után beszedett pénz. 26. Ló kicsinye. 29. Tanít. 31. Magunkra szánt percek. 32. Chilei válogatott labdarúgó (Marcelo SALAS). 33. Német származású magyar festőművész (Károly). 35. Lengyel iparváros. 37. Irányvonal. 40. Cselekvést nem engedélyez. 41. Skandináv főisten. 43. Az idézet második része (N, L, N, T). 44. Számára. 46. Ismeretlen személy megszólítása, régies szóval. 48. Európa-bajnoki ezüstérmes német labdarúgó (Thomas). 50. Az USA huszonhetedik elnöke (William Howard). 52. Balatoni üdülőhely. 54. A függőleges 33. Szerszáma. 56. A távolabbi tetejére, népiesen. 59. Nőnemű utód. 60. Ovidius ragadványneve. 62. Nemi jelleg. 64. Iráni uralkodó. 66. Bástya fele! 67. Némán zároló! 68. Szintén nem. 70. Gallium vegyjele. 72. Gazdasági társaság, röviden. Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Nagypéntek volt, a fűz már ideadta barkáját kedves kéz által nekem…


| GYERMEKEKNEK |

A menyegző Jiszká úgy érezte, sohasem volt még ilyen csodálatos esküvőn. Az ételek ugyan egyszerűek voltak, de Éder, a vőlegény Kána legjobb étekmesterét fogadta fel, aki úgy értett a főzéshez, sütéshez, fűszerezéshez, hogy a legegyszerűbb birkacombból is királyi étket készített. A bárány mellett akadt roston sült kecske is, agyagedényben, fűszerekkel puhára párolt kacsa, galamb és jércehús, válogatott zöldségekkel, finomabbnál finomabb kásákkal. De Jiszkát és Áhit, mint minden gyereket, leginkább az édességek érdekelték. Degeszre ehették magukat datolyakenyérrel, fügekaláccsal, és ihatták rá a gránátalma frissen facsart levét. Nem csoda, hogy hamarosan úgy érezték, egy falat se megy le a torkukon. De szerencsére egyfolytában szólt a zene, táncolták a férfiak és a nők is a maguk körtáncait, volt hát hol leugrálni a sok finomságot. Persze Tóbia semmivel sem volt megelégedve. Még a vendégekkel sem. Pedig egy esküvőre mindenki hivatalos, rokon, jó barát, szomszéd, falubeli. De Tóbia egyre csak az orrát húzta, ha új vendégek érkeztek. Mert a lakodalom hét napján nem maradt ott mindenki végig. Volt, aki elment, mások jöttek helyettük. Egy körtánc után éppen az anyja mellett pihegett Jiszká, és azon gondolkodott, megegyen-e még egy mézes fügét, vagy inkább ne, nehogy hascsikarást kapjon, mint a kis Fánuel, amikor az anyja megint felmordult: – Na… Megjöttek a názáretiek is… Jiszká örömmel ugrott fel a szóra. A názáreti rokonságot mindig is kedvelte, és örült, ha találkoztak. Régebben ritkábban volt erre lehetőség, mert Názáret jó félnapi járásra esik Kánától. Igazán csak akkor gyalogoltak át, ha valami faszerszámra volt szükség, mert Mária férje, József híresen jó ácsnak számított a környéken. És az a hír járta, hogy a legidősebb fia, Jézus is ügyes kezű mesteremberré nőtte ki magát. Mostanában egyébként éppen Jézus volt az, aki többször megfordult náluk, mert Názáretből Kánán keresztül vezetett az út, ha valaki a Genezáreti-tóhoz akart lemenni. Visszafelé jövet gyakran betért hozzájuk Jézus, hogy az utolsó útszakasz előtt felfrissítse magát. Tóbia zsörtölődése se riasztotta, nem várta el, hogy vendégként kezeljék, megelégedett egy korty friss

forrásvízzel, meg egy darab lepénykenyérrel is. Jézusban azt is szerette Jiszká, hogy mindig tudott valami érdekeset mondani Tóbia sirámaira. Valami olyasmit, amihez az anyja se tudott mit hozzáfűzni, amin időnként el is gondolkodott. Az egyik ilyen eset volt, amikor Tóbia megint a szegénységükre panaszkodott. Jézus csak mosolygott, és az ég madarairól meg a mezők liliomairól beszélt, hogy róluk is gondoskodik Isten, pedig azok nem aggódnak egy csöppet sem. Jiszkának tetszett, ahogyan Jézus beszélt. Szeretett a közelében lenni, már csak azért is, mert ő igazán foglalkozott a gyerekekkel. Érdekelte, hogy mit játszanak, mi bántja őket, vagy éppen minek örülnek. Jézus úgy tudott beszélni velük, mintha felnőttek lettek volna, és komolyan vette a kérdéseiket, problémáikat. Jiszká úgy érezte, Jézusnak képes lenne elmondani, amit még magának se nagyon tud megfogalmazni. Azt a sokféle, kavargó érzést, amit mostanában Áhival szemben érez.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2021. április 18.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

ÚJRA KINYIT A KÖNYVESBOLT A Kálvin Kiadó Bocskai úti könyvesboltjában (XI. Tas vezér u. 13.) április 12-től újra várják az érdeklődőket a megszokott nyitvatartás szerint, hétfőtől péntekig 9 óra és 15.30 között. (Az Abonyi utcai zsinati könyvesbolt további értesítésig zárva tart.) Mindannyiunk egészsége érdekében arra kérik a vásárlókat, hogy amennyiben tehetik, egyedül érkezzenek, és az üzletben tartsanak legalább másfél méteres személyes távolságot. A bolt területén egyszerre csak egy vásárló tartózkodhat, ezért lehetséges, hogy várakozni kell. A száj és az orr eltakarása kötelező, valamint kérik, hogy használják a kihelyezett kézfertőtlenítőt, és lehetőség szerint bankkártyával fizessenek.

HALOTTUNK

Petró László, a Miskolc-Avasi Egyházközség egykori presbitere, diakóniai gondnoka március 29-én, hetvennégy éves korában megtért Megváltó Urához. „Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.” (Jer 31,3)

Új történelmi filmsorozatot indított a Sárospataki Kollégium

Ismeri a középkori Sárospatak történetét? Tudja, hogy mely nemes családok támogatták a Sárospataki Református Kollégium alapítását és fejlődését? Szeretne elmélyülni egy közel ötszáz éves iskola történelmében, megismerve többek között híres tanárait és diákjait? A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei új filmsorozatában a már jól ismert történelmi tények mellett számos, újdonságnak számító momentum is feltárul a Dienes Dénes igazgató által moderált izgalmas beszélgetésekben. A neves kutatókkal és szakemberekkel folytatott eszmecserék a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei nek Youtube-csatornáján érhetőke el.  FORRÁS: TIREK.HU

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

A HÉT KÉPE

Quasi-Modo Kft. Padfűtés (svájci fűtőfóliával), harangvillamosítás, toronyóra-felújítás, -kiépítés, programórák, hangosítás, dallamjáték, énekszámkijelző. Honlap: www.quasi-modo.hu, e-mail: kapcsolat@quasi-modo. hu, tel.: 06-30-940-8223 (Sárdi György).

A költészet napjára jótékonysági összefogásnak és szorgos festőkezeknek köszönhetően a Bethesda kórház betonkerítése ismert gyermekkönyvek színes, vidám polcává változott, amelyen megtalálhatók olyan klasszikusok is, mint a Gőgös Gúnár Gedeon, A két Lotti és A Pál utcai fiúk.  FORRÁS: REFORMATUS.HU

28 Reformátusok Lapja

2021. április 18.


| EGYHÁZI ÉLET |

In memoriam Veress Gábor (1953–2021) Fájdalmas szívvel, de Isten akaratában megnyugodva vettük a hírt: Veress Gábor, a budapest-pesterzsébeti Klapka téri gyülekezet alig néhány hónapja nyugdíjba vonult lelkipásztora, akinek nevéhez fűződik a Klapka téri templom eredeti terv szerinti teljes felépítése, március 31-én elhunyt. Személyében egyházunk egyik hűséges szolgája ment el a minden élők útján. Marosvásárhelyen született 1953-ban, mély hitű kálvinista ősök utódaként. Édesapja orvosi hivatása és nagybátyja tanári munkája nagy hatással volt rá, de egy belső hang hívására mégis a lelkészi pályát választotta, ezért a csíkszeredai érettségi után a kolozsvári protestáns teológiára kérte a felvételét. Ennek elvégzése és a vártemplomi segédlelkészi évek után erdélyi gyülekezetekben lett önálló lelkipásztor, majd Magyarországra áttelepülve a Tiszáninneni Egyházkerületben szolgált hűséggel. 1993-ban lett lelkipásztor a pesterzsébeti Klapka-téri gyülekezet élén, amelyet nagy lelkesedéssel igyekezett lelki közösséggé formálni, kiemelt figyelmet fordítva az ifjúság nevelésére. Ahogy múltak az évek, egyre jobban foglalkoztatta a templom eredeti terve, amely alapján csak a gyülekezeti terem készült el 1940-ben – a háború miatt ugyanis abbamaradt az építkezés. Isten kegyelme és Veress Gábor rendületlen kitartása folytán a 2010-es évek során lehetőség nyílt a teljes terv megvalósítására, így 2019. április 7-én felszentelték az új templomot, az ünnepségen hazánk miniszterelnöke is részt vett. Ugyanabban az évben új feladatként a Vörösmarty Mihály Általános Iskolát is átvette az egyházközség. Így Veress Gábornak aktív lelkészi évei igen mozgalmas, de szép befejezése adatott meg, amelyet törékeny egészségi állapota mellett Isten csodájaként élhetett meg. Mindezekben Isten Igéje volt számára biztatás: „Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,13) Hatvannyolc év adatott számára küzdelmekben gazdag, de Isten által vezetett életében. Családja, szűkebb és tágabb ismeretségi köre egyaránt tapasztalhatta szeretetteljes, de céltudatos egyéniségét, amelyet – Isten iránti hálával – az ismert igével lehet leginkább jellemezni: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam…” (2Tim 4,7) Emlékét szeretettel megőrizzük a szívünkben.  KOVÁCS MIHÁLY

EZER CSALÁD KAPOTT ADOMÁNYT HÚSVÉTKOR

Márciusban országos adománygyűjtést hirdetett a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ), hogy a feltámadás ünnepéhez közeledve tartósélelmiszer-csomagokkal tudjon segíteni a rászoruló családok és idősek számára. A beérkezett tárgyi és pénzbeli felajánlásoknak köszönhetően országszerte közel ezer nélkülöző ünnepe válhatott teljesebbé. Az elmúlt években hagyománnyá vált, hogy a tavaszi időszakban is tartós élelmiszerekkel tölthetik meg a jóakarók a jól ismert Szeretetdobozokat. Az MRSZ azért kezdte el a húsvéti adománygyűjtést, hogy felhívja a lakosság figyelmét: az adakozásra nem csak az adventi időszakban van nagy szükség, hiszen a rászorulókat év közben is folyamatosan szükséges támogatni. Az idei év számos próbatétel elé állítja a karitatív szervezeteket is: a tantermen kívüli, digitális oktatás, majd az istentiszteletek online térbe költözése is megannyi gyűjtőpont bezárásával járt. Az adományozók azonban ez évben is megmutatták, hogy segíteni szeretnének nélkülöző embertársaiknak, országszerte hat megyében gyűltek az adományok. Összesen több mint két tonna tartós élelmiszer, kilencven zsák ruhanemű, cipő és játék, valamint majdnem félmillió forint pénzbeli támogatás érkezett az MRSZ húsvéti felhívására. A húsvéti adománygyűjtéshez csatlakozott a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. is. Közreműködésüknek köszönhetően tizenkét felajánlótól fél tonna liszt, fél tonna egyéb tartós élelmiszer, valamint tizenkét karton puffasztott cirok érkezett. Az adományokat magánszemélyek és intézmények, köztük óvodák, idősotthonok és gyülekezetek kapták. REFORMATUS.HU

2021. április 18.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Kállai Imre debrecen-homokkerti lelkipásztort kérdeztük. miatt nem ítéli el egy világi szakember, a pszichés tünetei miatt pedig nem ítéli el egy nem szakember hívő.

Kállai Imre a kárpátaljai Tiszaágteleken született, teológiai és általános orvosi tanulmányait Debrecenben végezte. 2020 júliusa óta szolgál a debrecenhomokkerti református gyülekezetben, ugyanebben az évben tett szakvizsgát pszichiátriából. Feleségével, Krisztinával, aki molekuláris biológus, négy gyermeket nevelnek: Esztert, Sárát, Abigélt és Sámuelt.

3

Milyen a gyülekezeti élet önöknél? Nagyon kedves, lelkes gyülekezetbe érkeztem: sok lelki munkát végezhetek ott. Sajnos a jelenlegi helyzetben több mindenben korlátozva vagyunk, de a lehetőségekhez mérten igyekszünk megélni az Istennel való kapcsolatunkat mind egyénileg, mind pedig közösségileg. Bizakodunk, hogy az Úr növekedést akar adni, igyekszünk ezt nem akadályozni nyomorúságainkkal.

4

1

Lelkipásztor és pszichiáter. Hogyan talált rá erre a két hivatásra? Eléggé összetett volt az utam idáig, és a jelenben is vannak küzdelmeim. Egyrészt kerestem, akartam ezeket, másrészt pedig úgy érzem, kerestek, akartak engem ezek a hivatások. Tizenhárom éves voltam, amikor a Biblia egyik verse megszólított, különösen személyessé vált, hiszem, hogy a Lélek ereje által. Erős elhívást éreztem ahhoz, hogy lelkipásztor legyek, hogy szolgáljam Istent, hogy beszéljek az embereknek az ő nagy tetteiről, a keresztről, Jézusról halálról és örök életről. Az orvosi hivatás később, gimnazista koromban keltette fel az érdeklődésemet, így lettem orvos is. A pszichiátria pedig olyan komplex területe az orvoslásnak, amelyben lelkipásztorként is jól érzem magam, és fordítva.

2

A gyógyítás, a segítés hogyan jelenik meg az életében? Egyrészt pszichiáterként részt veszek pszichiátriai betegek ellátásában. Ezzel együtt szívesen foglalkozom olyan kliensekkel is, akik vallásos, spirituális kérdések mentén szenvednek pszichés tünetektől. Úgy érzem, egyre nagyobb szükség van arra, amikor a beteg őszintén beszélhet a hitéről és a pszichés tüneteiről egyszerre: a hite 30 Reformátusok Lapja

2021. április 18.

Mindennap készít videós és írott áhítatokat. Milyenek a visszajelzések? Fontosnak tartom, hogy a gyülekezeti tagok mindennap tudjanak töltődni ebben a kritikus időszakban. Egy ismerős hangot a sajátjuknak érezhetnek, ezzel is erősítve a gyülekezeti kötődést. Másrészt pedig valamiféle rendszeresség is kialakulhat az igeolvasásban. Harmadrészt pedig magam miatt is teszem, mert így „odakényszerülök” én is az Ige mellé nap mint nap, mert nekem is nagy szükségem van arra, hogy amit megértek és továbbadok, az engem is átjárjon. A visszajelzéseket illetően nehéz bölcs választ adnom, de bízom abban, hogy a hallgatók, nézők, olvasók számára az elhangzott gondolatok, megértett igék adnak valamit, nem pedig elvesznek.

5

Ön hogyan töltődik fel, honnan merít erőt? Sajnos ebben még van mit fejlődnöm, de igyekszem a feltöltődéssel egyre többet foglalkozni, például szeretek igehirdetéseket hallgatni. Szeretek a családommal lenni, miközben lemerítenek, úgy töltődöm. Szeretek lelkésztársakkal lelki és imaközösségben lenni, ez is éltet. Szeretek a gyülekezeti tagokkal együtt lenni, jó megélni velük a közösséget. Szeretek olvasni, de sajnos keveset teszem, tehetem. Illetve sok erőt, lendületet tud adni, ha érdemben tudok segítségükre lenni másoknak. Felvillanyoz, feltölt, ha hasznosnak érzem magam.  SZIRÁK SÁRA


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2021/16. szám  

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded