Reformátusok Lapja 2021/10. szám by Reformátusok Lapja

LXV. ÉVFOLYAM,

10. SZÁM,

2021. MÁRCIUS 7.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

Lelki megújulás és útkeresés 9 771419 856007

RÁDIÓS SZOLGÁLATRA KÉSZÜL A GYULAI GYÜLEKEZET

21010

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Oh, kegyes Isten! Aki minden ember életének határt vetettél, melyet senki által nem hághat, az ő hónapjainak száma tenálad tudva van, és minden életnek napjait megszámláltad, melyek mint a sebesen folyó víz hamar elmúlnak. Minden mi esztendeink mint a füst és az árnyék, minden testi gyönyörűségünk, mint a széna és a mezőnek virága hamar elmúlik, és egy szempillantásban semmivé lesz, taníts meg azért engem kegyelmesen, hogy az én életemnek rövid voltát megismervén, e világból való elköltözésre magamat elkészíthessem.  DIÓSZEGI KIS ISTVÁN (1635–1698)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB.

Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (balogh-zila.teodora@reflap.hu), Feke György (feke.gyorgy@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Bazánth Ivola

INTERJÚ • 6. Felnőttek a feladathoz | Viczián Miklóssal, a Magyar Református Pres biteri Szövetség elnökével beszélgettünk REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Az Ige mindennapi kenyere | Gáncs Péter vezércikke AKTUÁLIS • 8. Százéves fiatal | Jubilál az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület REFORMÁTUS ÉLET • 11. A Szentírás közös ügye | Pecsuk Ottót, a Magyar Bibliatársulat Alapítvány főtitkárát kérdeztük a bibliavasárnap alkalmából GONDOLATOK • 21. Szemükben a titok | Váradi Ferenc publicisztikája EMLÉKEZÉS • 25. Méltatlanul háttérbe szorított lelkészek | Lányi Gábor Reformáció öröksége című sorozatának negyedik kötetét ajánljuk PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Ismerjék meg Schallerné Éles Tímeát, a Monori Református Egyházközség lelkipásztorát

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2021. március 7.

Reformátusok Lapja

| AZ IGE MELLETT |

III. 7. VASÁRNAP

Böjt 3. vasárnapja, bibliavasárnap

III. 8. HÉTFŐ

III. 9. KEDD

III. 10. SZERDA

STEINBACH JÓZSEF

(11) „Örömünnep legyen az ötvenedik esztendő.” (3Móz 25,1–34) A nyugalom Isten ajándéka az életünkben. Itt ugyan törvényként, rendelkezésként olvasunk erről, de az ő parancsainak betartása mindig megajándékozza az embert. Ez a nyugalom nekünk adatik minden hetedik napon, és kibontakozik minden hetedik évben, az úgynevezett szombatévben. Ez a nyugalom érvényesül minden hétszer hét esztendő utáni ötvenedik évben. A szombatévben még a földet sem művelték meg, pihenni hagyták (1–7). Az ötvenedik évben pedig jött az örömünnep, az elengedés esztendeje (8–22). Ilyenkor mindenkire visszaszállt időközben eladott birtoka, jeleként annak, hogy a föld és minden vagyon valójában az Úré, nem sajátítható ki végleg (23). Mindenki visszakapta az eredeti tulajdonát, felszabadították azt, aki eladósodott (25,41). Isten nem engedi meg azt, hogy mindent és mindenkit határtalanul kiszipolyozzunk. Az örömünnep éve annak a nagy szabadulásnak az előlege, amikor Isten elengedi sokféleképpen tönkrement életünk minden adósságát, és visszaadja eredeti „tulajdonunkat”, az élet teljességét. A nyugalom éve kiteljesedik az örök életben, és hit által már itt van bennünk, közöttünk, hiszen Jézus Krisztus meghalt és feltámadt – van minek örülni. Jn 13,31–35  395. dicséret (36) „Légy istenfélő, hadd éljen meg a testvéred melletted!” (3Móz 25,35–55) Ez az igeszakasz rámutat arra, hogy miért van szükségünk megváltásra. Olyan problémákról olvasunk, amelyek azóta is kínozzák a világot, és emberi erővel soha nem oldhatjuk meg azokat. Az ige itt egyértelművé teszi, hogy az örömünnep az ő népére vonatkozik, a testvérekre. Isten törvénye védi az ő népét, hogy a testvérek odafigyeljenek egymásra, ne bántsák, ne gyötörjék egymást kegyetlenül (43), és aki közülük tönkrement, az nyerje vissza minden vagyonát az elengedés nagy évében. Az Úr cselekvése, ha az Isten országából legalább a testvérek közösségén belül elkezd megvalósulni valami már e világban (35–43; 46–54). Isten megváltó szeretete nem engedi, hogy egymást végérvényesen rabszolgává tegyük, és egymás felett uralkodjunk. Mikor, miként, hogyan, hol valósulhat meg ez a csoda? E világban ezt csak hitben járva lehet megtapasztalni, ezernyi csata és ellentmondás között. Megváltás kell, de van Megváltónk! Nem mi fogjuk ezt a kérdést megoldani, és nem „itt”. A magunk körében azonban Isten országát kell hirdetnünk, élnünk és építenünk. Legyünk a megváltó Úr eszközei! Jn 13,36–38  445. dicséret (13) „Én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak…” (3Móz 26,1–39) Isten törvénye világosan fogalmaz: ha megtartjuk az Úr parancsolatait, áldást tapasztalunk, ha nem tartjuk meg, akkor átkot. E világban minden nyomorúságunk abból fakad, hogy az Istent nem féljük, és emiatt a másik embert nem tiszteljük (Lk 18,2). Az Úr nélkül nincs áldás, csak nyomorúság. Nélküle hiába dolgozunk: bizonytalan és ideig való minden eredmény (20). Az Úr nélkül élve menekülünk, noha senki sem üldöz (17), eszünk, és nem lakunk jól (26). Az Úr nélkül gőgösek, noha alávalóan gyávák vagyunk (36). Sok szörnyűséget gondolunk, látunk, művelünk (16), míg végül pusztasággá lesz a földünk, halálosan szétszórt, elevenen rothadó lesz az életünk (33; 39). Csakis az Úrral tapasztalhatjuk meg az áldásokat (3–12). Ezek messze túlmutatnak a földi életünkön, hiszen az Úr áldásának lényege, hogy fenntartja velünk szövetségét „itt” (9) és a földi életen túl is. Ezt a csodát Jézus Krisztusban mutatta meg nekünk. Ő akkor is szeret, ha megszegtük szövetségét, de nem hagy bennünket halálos nyomorúságainkban, hanem megszabadít, mennyei erőt ad és megvált, mert nem veszhetünk el akkor sem, ha testi szemekkel nézve mindent felemészt a halál. Akit az Úr szeret, annak ad eleget (Zsolt 127,2). Jn 14,1–6  475. dicséret (45) „…hogy Istenük legyek.” (3Móz 26,40–46) Isten büntetése kiválasztott népe számára kegyelem. Felrázza, megtérésre segíti őket, hogy ráébredjenek megváltó, megtartó, soha el nem múló szeretetére. Aki számára Isten büntetésében felragyog a kegyelem, megtérve az Úrhoz az Isten népének tagja lesz, és visszavonhatatlanul érvényesek rá az ígéretek. A kiválasztottság jele többek között ez, amely soha nem tehet gőgössé. A megtérő megvallja bűneit, hűtlenségeit, azt, hogy nem számolt az Úrral, sőt szembeszállt ővele (40), megalázkodik és békével hordozza büntetését (41–43). Megtisztulnak zavaros emberi kapcsolatok, megbékülnek életek, még a lakott föld is megpihen, fellélegzik (43), ha határtalan önzésünkben megállít és megtérésre vezet bennünket az Isten. A megtérő

Reformátusok Lapja 2021. március 7.

| AZ IGE MELLETT |

megtapasztalja Isten bűnbocsátó kegyelmét. Ő soha nem felejtett el minket, csak mi felejtettük el őt. Megtérve éppen ezt a bűnt valljuk meg, miközben hálát adunk azért, hogy az Úr nem vetett el, és nem utált meg minket végérvényesen. Szeretetétől senki és semmi el nem választhat minket (Róm 8,38–39). Bizony, minden nép Ura ő, mindenek Ura. Csakis reménységgel teli szolgálattal közelítsünk mindenkihez. Áldott reménység ez, emberi értelemmel nem is lehet továbbgondolni, de nem is kell! Isten Igéjének örömüzenete nekünk elég. Jn 14,7–11  174. dicséret (15) „Ha pedig az, aki odaszentelte, vissza akarja váltani…” (3Móz 27) Ez a fejezet nem az előírt áldozatokhoz tartozó, hanem az önkéntes felajánlásokra és fogadalmakra vonatkozik. Kiemelkedik közülük Annáé, aki gyermekért könyörögve felajánlja azt az Úrnak (1Sám 1,11). Meg is tartotta a fogadalmát, és Sámuel áldássá lett Isten országának építésében. Jeftének értelmetlen fogadalmától azonban el kellett volna állnia, lányát meg kellett volna váltania tíz sékellel (4–5; Bír 11,30–40). Isten Igéje számol az ember gyarlóságával, meggondolatlan fogadalmaival. Mindig baj van azzal, ha a saját „felizgatott” lelkünk vezet bennünket a Szentlélek józansága helyett (2Tim 1,7). Isten Igéje azt hangsúlyozza ma, hogy mindezeket az emberi hangulatból hozott értelmetlen, hazug, nem teljesíthető ígéreteket, hiteltelenül kimondott szavakat bocsánatosan vissza lehet vonni, még idejében. Áldott legyen az Isten, hogy a hangulata nem hullámzó, ő mindenkor ugyanaz (Zsid 13,8). Jn 14,12 –14  178. dicséret

III. 11. CSÜTÖRTÖK

(53) „…ne törjön ki haragom Izráel fiainak a közössége ellen.” (4Móz 1) A rendszeres találkozás az élő Istennel volt az ő népének életében a belső összetartó erő. Ezt a léviták szolgálata kapcsán egyértelműen megfogalmazza az Ige: a léviták a bizonyság hajléka körül végezzék tennivalóikat, kifejezve ezzel Isten megtartó jelenlétének nélkülözhetetlenségét, hogy Isten haragja ki ne törjön Izráel fiainak közössége ellen (53). Isten népét a pusztai vándorlás során, ezernyi veszélynek kitéve, Isten parancsa szerint biztos rendbe kellett szervezni. Ezért vették számba a húsz év fölötti férfiakat, és egyben „seregbe” szervezték őket. Ebben a világban minden a harcról szól. Isten népe is ebben a világban él. Ezért nélkülözhetetlen a külső szervezettség. Amikor Dávid megszámoltatta a népét, hiúságból tette azt, nem Isten parancsára (2Sám 24,1–10). Elfeledkezett az Úrról és arról, hogy a külső szervezet csak eszköz, az áldást, a győzelmet Isten adja. Mai kegyességünk is kiüresedik, ha a külső módszerekben bízunk, mert bizony megszólalásainkból olykor már alig tűnik ki a hitvallás, mintha minden rajtunk múlna. Mi nem a másik ember ellen harcolunk, hanem Isten minden értelmet felülhaladó békességének érvényesülését képviseljük ebben az ő megtartó kegyelmére hagyatkozó, szent rendben (Fil 4,7). Isten majd harcol értünk, ha kell. A hitet nem kell védeni, „csak” meg kell vallani azt. Jn 14,15–21  372. dicséret

III. 12. PÉNTEK

(2) „…a kijelentés sátrától távolabbra (…) táborozzanak.” (4Móz 2) Minden ékes és szép rendben történik Isten népének életében: a táborozás és a vonulás egyaránt. Ez még akkor is így van, ha ezt a rendet a gyakorlat felülírja, mert amikor ténylegesen elkezdenek vonulni, nem pont úgy teszik, ahogy itt le van írva (10,7). Az adott helyzet és néhány gyakorlati szempont átformálhatja a rendet, de attól az még isteni rend marad. Ennek a rendnek lényege az, hogy a szent sátor helyezkedik el középen, kifejezve az élő Isten jelenlétét. A sátor körül – tisztes távolságra – táborozott a nép (2): a szent tisztelet távolsága Isten áldott közelsége, hiszen nem birtokoljuk őt, de ő velünk van (Mt 1,23). Az egész tábort keletre tájolták, mert a világ arra a szabadító naptámadatra vár, aki a Jézus Krisztus (Lk 1,78). Isten népe életében is többször át akarták tájolni ezt az irányt. Más népek isteneinek sokasága lakott „északon” (Ézs 14,13). Egy időben elkezdték az északi tájolást alkalmazni Isten népének tagjai is (Zsolt 48,3). Mivel a pusztító ellenség északról jött, ez az irányváltás nem honosodott meg. Nem az égtájak közötti irányváltásról van szó, hanem arról, amikor elhagyjuk a korábbi örökséget, a biztos, üdvösséges irányt. Minden káosz és alapvető irányváltás a gonosz műve. Az autópályán sem lehet irányt váltani, csak szigorú rendben közlekedhetünk. Ez a rend nem korlátoz, hanem szabaddá tesz. Rend nélkül a halál arat. A gonosz nem akarja a rendet. Minket azonban Isten Lelke vezérel (Róm 8,14; 1Móz 1,2). Jn 14,22–24  164. dicséret

III. 13. SZOMBAT

2021. március 7.

Reformátusok Lapja

| INTERJÚ |

sokat megelőző utolsó szabad hétvégén – megtartottuk a dolog rendezéséhez szükséges küldöttgyűlésünket. Ezt sok adminisztrációs feladat, zárszámadás, könyvvizsgálói jelentés követte, míg végül december elsejével a bíróság megszüntette a vallási egyesületi státuszunkat. Tehát visszaállították a civil egyesületi jogunkat úgy, hogy a már korábban megszerzett közhasznúságot is megőrizhettük.

Felnőttek a feladathoz Egy jogi kálvária után már a jövőre fókuszál a Magyar Református Presbiteri Szövetség (MRPSZ): szeptemberben konferenciával ünnepelnék harmincéves fennállásukat. HEGEDŰS MÁRK Amíg nem lehet személyesen találkozni, a Presbiteri Háló rendszerük elindítását tervezik. A részletekről Viczián Miklóssal, a szövetség elnökével beszélgettünk. Az MRPSZ önálló egyházzá vált bizonyos időre a Fővárosi Törvényszék hivatalos dokumentumai szerint. Mi történt? Sok fejfájást okozott ez nekünk. A Fővárosi Törvényszék 2019es határozatával tájékoztatott minket, hogy a törvény erejénél fogva átsoroltak bennünket a vallási egyesületek közé. Mivel 2016-ig is ilyen jogi státuszba tartoztunk, ez nem lepett meg, azonban azt nem tudtuk, hogy a világi törvények közben változtak: ma már nem ugyanaz a tartalma a vallási egyesületeknek, mint korábban. Tavaly januárban a Zsinat Elnöksége hívta fel a figyelmünket arra, hogy a helyzet tarthatatlan, mert a Magyarországi Református Egyház (MRE) presbitereit mi tulajdonképpen egy másik egyházba soroltuk át. Mi lett a megoldás? Jogi lépéseket tettünk a helyzet megoldása érdekében. Isten csodálatos úton vezetett minket végig. Kirendelte például azokat az embereket, akik révén visszafordítottuk a helyzetet, és 2020 márciusában – a koronavírus-járvány miatti lezárá6

Reformátusok Lapja 2021. március 7.

Most, hogy helyreállt a jogi státuszuk, milyennek remélik a 2021-es évet? Tavaly ez a jogi gond megterhelte a viszonyunkat a református egyházzal – idén azt szeretnénk, ha hangsúlyossá válna: a mi közösségünk az egyházzal, ahogy az Atyával és Jézussal is, természetes közösségben áll. Az idei vezérigénk a következő: „Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal.” (1Jn 1,3) Felnőttünk a feladatokhoz: van folyóiratunk, amely tavaly ősszel megújult, könyveket adunk ki, és kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezünk. Szeretnénk elindítani a Presbiteri Hálót. Mi lesz a Presbiteri Háló? Olyan internetes felület, ahol elsősorban az MRE presbiterei – de akár határon túli testvérek is – bejelentkezhetnek, adatlap készül róluk, és az oldalon keresztül felvehetik a kapcsolatot más presbiterekkel. A felületen nekik szóló hírek, információk és programajánlók is megjelennek majd. Tavaly a járvány miatt elmaradt a fennállásuk harmincadik évfordulójára tervezett ünnepség. Idén pótolják? Tavalyi igénk a következő volt: „Jöjjetek, mert már minden készen van!” (Lk 14,17) Reméltük, hogy ezzel szólíthatjuk meg a presbitereket a Kárpát-medencében, megerősítve harminc éves szövetségünket. Idén az első félévre a járvány miatt nem tervezünk, mert minden bizonytalan. Szeptember 9. és11. között konferenciát szervezünk, ezzel szeretnénk újraindítani a személyes kapcsolatainkat – reméljük, lesz rá lehetőségünk. November 12. és 14. között pedig kifejezetten az ötven év alatti presbitereknek szeretnénk hétvégi konferenciát tartani a szolgálat megújításáról és a következő generáció megerősítéséről.  FOTÓ: ASSZONYI ESZTER ELÉRHETŐSÉGEK Tizennégyezer-nyolcszáz presbiter szolgál a Magyarországi Református Egyházban, tizedük tagja az MRPSZ-nek. A Szövetség elérhetőségei: Levelezési cím: 2200 Monor, Iglói u. 15. Mobil: +36 (30) 747-7177 E-mail: szovetseg@presbiter.hu

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

GÁNCS PÉTER

Az Ige mindennapi kenyere A szerző a Magyar Bibliatársulat elnöke

Böjti „pusztai vándorlásunk” egyik vezérigéje lehet Jézus válasza az ördög első kísértésére: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” (Mt 4,4) Mesterünk Mózes könyvéből merít (5Móz 8,3), bizonyítva, hogy Isten Igéje számára is iránytű. Az idei bibliavasárnapon idézzünk egy másik ószövetségi szakaszt, amely plasztikusan, mármár kegyetlen módon szemlélteti, miként válhat számunkra táplálékká Isten Igéje. Ezékiel elhívási történetében az Úr így szólítja föl választott prófétáját: „Edd meg ezt a tekercset… rakd tele a hasadat, töltsd meg a gyomrodat ezzel a tekerccsel, amelyet adok neked!” (Ez 3,1.3)

„Ha megteremtjük a szükséges külső és belső csendet, és kellő időt szánunk a naponkénti igeolvasásra, elcsendesedésre, akkor igazi áldásként tapasztalhatjuk meg annak az ajándékát, amikor megnyílik a párbeszéd Istennel.” Isten Igéje így válhat mindennapi lelki kenyerünkké, amelyet nem elég csupán kézbe venni és elolvasni. Bár Ezékiel arról vall, hogy az Úrtól kapott tekercs „olyan édes volt a számban, mint a méz” (3,3), reálisan kell azzal is számolnunk, hogy az Ige gyakran kemény eledel, amelyet alaposan meg kell rágnunk, meg kell emésztenünk, hogy a javunkra váljék és az örök élet forrásaként épüljön belénk. Manapság megkísérthet minket, hogy egyfajta korszerűnek vélt fast foodként gyorsan kapjunk be és nyeljünk le egy-két igefalatot. A protestáns egyházakban népszerű a herrnhuti Evangéliumi Testvérközösség által 1731 óta (kétszázkilencven éve!) szerkesztett napi igegyűjtemény, az úgynevezett „Die Losungen”, magyar fordításban: Útmutató a Biblia rendszeres olvasásához. Ebben minden napra kapunk egy ószövetségi és egy hozzá tartalmilag kapcsolható újszövetségi igeverset. Ez egyrészt remekül szemlélteti a reformátori írásmagyarázati alapelvet, amely szerint a Szentírás önmagát is értelmezi. Másrészt viszont magában hordja a kísértést, hogy felgyorsult élettempónkra hivatkozva két ige-

verssel, bibliai „sms-sel” letudjuk naponkénti lelki táplálkozásunkat. Ez a diétás menü több mint veszélyes fogyókúra, amely Istennel való kapcsolatunk elsorvadásához vezethet. Gondoljunk arra, hogy milyen kiüresedő házasság, leépülő család az, ahol férj és feleség, szülők és gyermekek napi két mondatban intézik el egymást. Ezzel a felszínes bibliaolvasási gyakorlattal szemben érdemes újra felfedezni a középkori szerzeteshagyományban gyökerező „ruminatio” fontosságát, amely az ige alapos megrágásának fontosságára utal. A latin szó különben kérődzést is jelent. Ez a kissé ide nem illőnek tűnő kifejezés kapcsolható a már idézett ezékieli igéhez is. A gyorsan, rágás nélkül, egészben lenyelt ige hamar „átszalad” rajtunk anélkül, hogy valódi táplálékká válhatna számunkra. A ruminatio mellett az oratio, az imádság az, amely keretet, mélységet és távlatot adhat igeolvasásunknak. Ehhez bátran meríthetünk az előttünk jártak hitéből, könyörgéseiből is. Például Lina Sandell-Berg svéd költőnő verséből: „Áldd meg e csöndes perceket, / Hadd legyünk együtt teveled, / És te add, hogy ne éhezzünk, / Az élet kenyerét nekünk!” Ha megteremtjük a szükséges külső és belső csendet, és kellő időt szánunk a naponkénti igeolvasásra, elcsendesedésre, akkor igazi áldásként tapasztalhatjuk meg annak az ajándékát, amikor megnyílik a párbeszéd Istennel. Az imádság és az igeolvasás, a be- és a kilégzés lüktető ritmusához hasonlóan, feltölthet és mozgósíthat minket. Az ilyen kapcsolatnak, ige- és imaközösségnek rajtunk túlmutató következményei, áldott gyümölcsei lehetnek. Erről a folytatásról így szól az Úr Ezékielhez: „Ezért, emberfia, szólj Izráel házához….” (Ez 20,27) Az igeolvasás sohasem csupán önmagunkat építő lelki gyakorlat, hanem felkészítés, felkészülés, hogy legyen mondani- és továbbadnivalónk mindabból, amit az ige mindennapi kenyeréből kapunk. Éljünk és éltessünk vele! 

2021. március 7.

Reformátusok Lapja

| AKTUÁLIS |

Százéves fiatal Online térben adtak hálát az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület tagjai múlt vasárnap szövetségük elmúlt száz évéért. Az 1921. február 28-án alapított Erdélyi IKE a karantén bezártságában is egész éves programsorozattal ünnepel: 1921 kilométeres futással, új applikációval és számos fejlesztéssel. A jubileumi év tervei mellett annak is utánajártunk, mi tartja ma is fiatalon az évszázados örökséggel bíró missziós szervezetet. 1921. február 28-án, alig kilenc hónappal azután, hogy Trianon megpecsételte Erdély és a Partium Romániához csatolását, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet épületében megalakult az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület. Misszióval foglalkozó teológushallgatók hosszú előkészítés után épp ebben az embert próbáló időszakban indították el az Erdélyi IKE-t, amelyet az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa is elfogadott, hivatalosan is elismerve ifjúsági missziós tevékenységét. – Csupán harminc teológiai hallgató csatlakozott a mozgalomhoz, mert a diákok többsége bizalmatlanul nézte és „pietistának” titulálta a bibliakörök tevékenységét, tehát az újonnan megalapított egyesületet is – emlékeztet az indulás nehézségeire Buzogány Dezső egyháztörténész, aki maga is nyolc éven át volt az IKE elnöke. A szervezet születése utáni években az egyik teológiai hallgató így fogalmazott az IKE-munkáról és a Krisztus-követő életről: „Hadd lássa meg a világ és e világ káromkodó divatosai, árral-úszó fölényeskedői, modernjei, hogy így is lehet élni: imádkozva, divattalanul, egy világ áradatával is szemben, alázatosan és hűséggel a múlt iránt (…) munkálkodni, örökkévaló célok szolgálatában állva.”

JÉZUS KRISZTUSNAK GYŰJTÖTT IFJÚ SEREG Az IKE nem magyar találmány, hanem nemzetközi ökumenikus ifjúsági mozgalom, amely több mint százhúsz országban működik, és közel negyvenötmillió tagja van. George Williams alapította 1844-ben Angliában azzal a céllal, hogy a keresztyén elveket a gyakorlatban is megvalósítsa. Tagjainak küldetése „egy közösségbe gyűjteni azokat a fiatalokat, akik Jézus Krisztust Megváltójuknak és Istenüknek tartják a Szentírás 8

Reformátusok Lapja 2021. március 7.

Tussay Szilárd

| AKTUÁLIS |

A jubileumért való hálaadás az IKE tavalyi segesvári közgyűlésén kezdődött szerint; az ő tanítványai akarnak lenni hitükben és életükben; és az ő országát terjesztik a fiatalok között”. Első magyar szervezete 1883-ban alakult meg Budapesti KIE (Keresztyén Ifjak Egyesülete) néven. A kommunista rendszer idejében azonban, mint több más vallásos szervezetét, az Erdélyi IKE működését is betiltották. A ’89-es forradalom évében tevékenysége újraindult, 1994-től hivatalosan bejegyzett szervezetként, Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület név alatt működött tovább, vállalva a református egyház ifjúsági munkáját. 2015-ben struktúraváltás következett be a szervezetben: az IKE az Erdélyi Református Egyházkerület Ifjúsági Szövetségévé alakult, magában foglalva az Erdélyi Református Egyházkerület tizenöt egyházmegyéjének ifjúsági csoportjait, amelyek saját vezetőséggel rendelkeznek.

EGYBEN SOKFÉLÉK Sokszínűség, misszió, ifjúsági munka, önkéntesség, testi-lelki-szellemi nevelés, hovatartozás, Isten és fiatalok, más perspektíva – a szervezet tagjai ezekkel a kulcsszavakkal írják le, hogy mit is jelent az IKE. Munkáját Isten megbízásából fiatalokkal fiatalokért végzi. Tevékenysége igen sokszínű, benne egyaránt helyet kap a bibliatanulmányozás, közösségépítő és -fejlesztő programok, missziós tevékenységek, sport, zenei rendezvények. Három alapelve az „egészséges szellem, egészséges elme és egészséges test”. A programjaik, eseményeik az erdélyi fiatalok igényeire válaszolnak. – Elsődleges célcsoportjaink az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeteiben működő ifjúsági csoportok, de olyan fiatalok is vannak, akik a mi rendezvényeinken kerülnek először keresztyén környezetbe. Ezekben az a jó, hogy végre sokan egyfélék lehetünk, még ha Erdély különböző szeglete-

iből, különböző háttérrel érkezünk is, hiszen a környezet, az istentisztelet mégsem idegen – nyilatkozta lapunknak tavaly nyáron Tussay Szilárd, az IKE ügyvezető igazgatója. A Válts irányt! ihletét az IKE-találkozó adta, az nőtte ki magát, majd fesztivállá alakították. De hasonlóképpen jött létre húsz éve a Várom az Urat Adventi Keresztyén Zenefesztivál, valamint a továbbképzések is.

365 NAPOS SZÜLETÉSNAP – A századik évforduló kilátástalan és nehézségekkel teli világban talált ránk, bár az IKE alakulása idején élők és tevékenykedők sem voltak jobb helyzetben, mégis mertek, és hittek benne, hittek az IKE-ben és annak tagjaiban, létrehozva azt – mondja az az ügyvezető igazgató, aki Isten kegyelmének tartja, hogy az IKE megélte a századik évfordulót, és hálás is ezért. Egy ifjúsági szervezet születésnapját nem lehet egyetlen napon megünnepelni, folyamatként látjuk az egészet, hiszen maga az alapítás is egy folyamat része volt – véli Tussay Szilárd. Ezért a századik születésnapot is folyamatos, legalább egy teljes évre kiterjedő alkalomnak álmodták meg, amelynek – mint megtudtuk – lesznek kiemelkedő, különleges pontjai, eseményei. A szervezés már jó ideje tart, a jubileumi évet a tervek szerint három pilléren ünneplik.

ONLINE ÉS OFFLINE PROGRAMOK Egy éven át jubileumi arculat és logó emlékeztet majd mindenkit, hogy száz éve alakult meg a szervezet. A programok szintjén a hálaadás az IKE tavalyi közgyűlésén kezdődött, ahol az egyházmegyei képviselők, az egyetemi missziók vezetői és az IKE elnöksége volt jelen. Az online térben pedig a Várom az Urat huszadik alkalmára elkészült videóval, valamint az új 2021. március 7.

Reformátusok Lapja

| AKTUÁLIS |

Buzogány Dezső

IKE-énekeskönyv applikációjának megjelenésével ünnepeltek, utóbbi androidos és IOS operációs rendszeren is fut. Emellett egy éven keresztül összesen 1921 kilométert készülnek közösen lefutni, ezáltal is emlékeztetve a mozgáshoz csatlakozó IKE-seket, hogy a járvány időszakában kiemelten fontos az „ép testben ép lélek” szlogen. A kezdeményezés 2021. február 28-án indult, és a Facebookon lehet hozzá csatlakozni. 2021 tavaszán vezetőképzőt szerveznek a megyei elnökségeknek, majd minden egyházmegyében tisztújításokat tartanak. Az IKE100 évet terveik szerint az 5. Válts irányt! IKE Fesztivál zárja augusztusban, ahol reménység szerint már nagy közösség gyűlhet össze, amennyiben a járványhelyzet ezt lehetővé teszi.

ÚJ OTTHONOK ÉS KIADVÁNYOK A második pillér a beruházásoké, hiszen mint mondják: „A családnak hajlékra is szüksége van.” – Szervezetünk új székhelyre készül költözni, így terveink szerint a kolozsvári Farkas utcában található Herepei-házban fogunk tevékenykedni a továbbiakban – árulta el az ügyvezető igazgató. Az Algyógyi Ifjúsági Központ felújítása is a beruházásokhoz tartozik, ahol ezután is nyári táborokat, ifjúsági eseményeket szerveznének. Reményeik szerint a Válts irányt! Fesztivál is új otthonra talál, mégpedig a Hargita megyei Zeteváralján. – A számokat tekintve növekedtünk és növekedünk, ezért is kellett Szovátáról Nagyenyedre költöznünk, hosszú távon pedig azért épül a saját fesztiválhelyszínünk, hogy majd Zeteváralján is legyen meg a biztos pont. Az új helyszínen további rendezvények és fesztiválok lesznek megtartva a jövőben – jelentette be Tussay Szilárd. A harmadik pillért a kiadványok alkotják – saját 2021-es határidőnaplóval kezdődött a fiatalok igényei alapján, majd várhatóan egy, a közeljövőben megjelenő, az ifjúsági szövet10 Reformátusok Lapja

2021. március 7.

séget bemutató füzet folytatja a sort, ezután az új IKE-énekeskönyv következik, amely mobilalkalmazáson már most is elérhető.

BENNÜNK VÁLTOZIK Az IKE születésnapja általában a böjti időszak elejére esik, ilyenkor értékelik az előző évet, ölelik magukhoz azokat a szolgatársakat, akikkel az előző tizenkét hónapban programokat szerveztek több ezer erdélyi magyar fiatalnak. – Az alapítás századik évfordulóján éppen hosszabb, kényszerű böjtben vagyunk, amelynek során sok minden átalakult az életünkben – írta február 28. előtt néhány nappal az ügyvezető igazgató. – Ennek a böjtnek egyelőre sejtjük, vagy inkább csak reméljük a végét, de egyre biztosabbak vagyunk abban, hogy semmi sem lesz már olyan, mint előtte. Ami valószínűleg jó, mert ebben az esetben sikeres böjtöt tudhatunk magunk mögött, hiszen változást okozott. A változás pedig bennünk kezdődik el, és hinnünk kell úgy, mint azok a fiatalok, akik az első világháború után a mai Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben hittek a változásban, bíztak az Úr megtartó erejében, és elindították az IKE-t. Azt az IKE-t, amely története során rengeteget változott, mégis sokféleként megmaradt – tette hozzá. Hangsúlyozta, hogy egy ifjúsági szervezetet mindig az aktuális tagjai alkotják, így olyan, mint tagjai és vezetői, mint az a kétezer-ötszáz fiatal, akik a tizenöt egyházmegyében és kétszáz gyülekezetben elszórva tevékenykednek. – Egy mondatban: az IKE mi vagyunk, akik alkotjuk. Ez az örökség egyben erőpróba és inspiráció is számukra: – Mit tehetünk mi, akik a jubileumi századik évben jelen vagyunk, és alakítjuk a szövetséget, éltetjük a tevékenységek és programok által, egyszóval részesei vagyunk? Nekünk is ezt kell tenni, bízni és előretekinteni Isten segedelmével.  IKE.HU

| INTERJÚ |

BALOGH-ZILA TEODÓRA

Az utóbbi évben megtanultuk, hogy semmi sem magától értetődő, természetes. Ez azzal sincs másképp, hogy mindennap kezünkbe foghatjuk, fellapozhatjuk a Bibliát, interneten böngészhetünk benne. A Magyar Bibliatársulat Alapítvány munkája azt a célt szolgálja, hogy valóban elérhető, mindennapi kenyerünk lehessen a Szentírás. Pecsuk Ottóval, a szervezet főtitkárával a bibliavasárnap apropóján beszélgettünk.

A Szentírás közös ügye 2021. március 7.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

Száztizenhetedik alkalommal ünnepli egyházunk a bibliavasárnapot. Mire emlékezünk március első vasárnapján? 1804. március 7-én alakult meg a Brit és Külföldi Bibliatársulat. Ez óriási esemény volt, hiszen a Biblia fordítása és terjesztése korábban esetleges tevékenység volt, nem az egyház felügyelte. Ez 1804-ben megváltozott. Az új társaság céljaként tűzte ki, hogy a Szentírást a lehető legtöbb nyelvre lefordítsa, missziós munkával a világ legtöbb részén jelen legyen. Támogatásokat gyűjtöttek, hogy minél olcsóbban tudják mindenki számára elérhetővé tenni a Szentírást. A társaság létrejötte paradigmaváltást hozott az egyház missziós életébe. A református egyház bibliavasárnapjának hagyománya ehhez képest száz évvel később, 1904-ben jött létre, a brit világszervezet megalakulásának kerek évfordulóját szerették volna megünnepelni vele, hiszen a reformátusság mindig is az Ige egyházának tartotta magát. Sokáig hazánkban is a Brit és Külföldi Bibliatársulat finanszírozta a bibliafordítást, a Károlyi-revíziókat, ők nyomtatták, terjesztették és árusították a Bibliát, ezért az egyház hálás volt nekik.

A jelnyelvi bibliafordító munkacsoport

„Mi azt valljuk, hogy a Szentírás közös szövege alapja hitünknek, és ennek gondozása közös feladat.” Azon túl, hogy felhívjuk a figyelmet a Szentírás fontosságára, kapcsolódik ehhez a naphoz valamilyen esemény? Régi hagyománya van annak, hogy ilyenkor a Bibliatársulat – korábban a Bibliatanács – arra használja az emléknapot, hogy a Szentírás jelentőségéről beszéljen, és bemutassa a gyülekezetekben a bibliamissziót. Ma a református egyházban két központilag elrendelt, azaz kötelező perselypénz van, amelyből az egyik erre a napra esik. Ilyenkor a gyülekezetek adományaikkal a Bibliatársulat munkáját támogatják. Térjünk is át erre a munkára. Mivel foglalkoznak pontosan? Hazánkban a Bibliatársulat a Brit és Külföldi Bibliatársulattól vette át a munkát a második világháború utáni időszakban, hiszen a kommunista hatalomátvétel után a nemzetközi szervezet kénytelen volt elhagyni az országot. Ők az egyházakra – elsősorban a református egyházra – hagyták a Biblia gondozásának, terjesztésének ügyét. Így – református kezdeményezésre – létrejött a Magyar Bibliatanács. E konzultációs testületbe bevontak más egyházakat is, például az evangélikusokat, a baptistákat és a metodistákat. A cél az volt, hogy koordinálják, mennyi bibliát szükséges kiadni és milyen kiadványokra van szüksége az egyházaknak, illetve már abban az időben elkezdték az új fordítást, eredetileg mint a Károlyi-biblia revízióját. Persze a kommunizmus idején nagyon visszafogott és korlátok közé szorított munkát végeztünk, elsősor12 Reformátusok Lapja

2021. március 7.

A Horvát Bibliatársulat programja Szarajevóban. A Magyar Bibliatársulat idén őket támogatja Nyári hittantábor Tomoron a Bibliatársulat ajándék könyveivel

| INTERJÚ |

ban ennek az új fordításnak a munkálatai folytak: az új Biblia 1975-ben jelent meg először. A Bibliatársulat és a református sajtóosztály mindig annyi bibliát adhatott ki, amennyit az állam engedélyezett. A munkánk és a lehetőségeink csupán a rendszerváltás után bővültek ki. Mi változott akkor? 1992-ben Magyar Bibliatársulat néven alakultunk újjá. Nemcsak arról volt szó, hogy az állam nem szabályozta többé a munkánkat, hanem a Biblián túl újabb könyvekkel is igyekeztünk missziós tevékenységet végezni. Adománygyűjtésbe fogtunk, és kórházakban, börtönökben, gyermekotthonokban, iskolákban kezdtük el osztani a Szentírást, illetve az egyház számára is rendelkezésre bocsátottunk ingyenes példányokat. A feladatainkat alapvetően négy részre lehet osztani. Először is a Biblia szöveggondozásával foglalkozunk: amikor szükséges, újra lefordítjuk, köztes időszakokban pedig meglévő fordításaink szövegét gondozzuk, újabb kiadásokat készítünk elő. A másik feladatunk a kiadás. A Kálvin Ki-

„Feladatainkat alapvetően négy részre lehet osztani: a Biblia fordítása és szöveggondozása, kiadás, terjesztés, népszerűsítés.” adóval dolgozunk együtt, hiszen a munkánk és a történetünk szorosan összekapcsolódik. A harmadik terület a misszió: a kiadott könyveket el kell juttatni az emberekhez. Ennek több eszköze van – például nem piaci, hanem támogatott áron árusítjuk a Bibliát, illetve ahol szükség van rá, ingyenes példányokat osztunk. Munkánk utolsó pillére az ismeretterjesztés. Próbálunk olyan könyveket kiadni, az interneten olyan információkat terjeszteni, amelyek a Bibliával foglalkoznak, annak jobb megértését, megismerését teszik lehetővé az egyházon kívüli emberek között is. Mint említette, a Bibliatársulat egyházakon átívelő közösség. Hogyan jelenik meg a mindennapokban, hogy nem csupán a református egyház áll a szervezet mögött? Intézményes hátterünket, az alapítványt (MBTA) elsősorban a református, de vele együtt másik tizenegy egyház hozta létre. Ezek képviselői dolgoznak együtt a kuratóriumban, így mindig közösségi döntéseket hozunk. Református lelkészként mondhatom, hogy ez szép munka, széles körű felekezetközi együttműködés. Az ökumenikus szót ritkán használom, mert az ökumenikus mozgalom célja, hogy az egyházak egységét munkálja, amellyel persze én is egyetértek, ám a Bibliatársulat feladata inkább az, hogy a közösen olvasott és használt Szentírás ügyét szolgálja. Nálunk a keresztyén egység gyakorlati következménye mindannak, amivel foglalkozunk. 2021. március 7.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

Mit kell értenünk a „közös Szentírás ügyén”? Természetesen az egyes egyházaknak rengeteg eltérő hagyománya van, például az értelmezésben: másképp olvassuk és magyarázzuk a Bibliát. A Bibliatársulat nem is törekedhet ennek egységesítésére. Mi azt valljuk: a Szentírás közös szövege alapja hitünknek, és gondozását együtt kell végeznünk. A közös munka a kuratóriumi üléseken és a Szöveggondozó Bizottságunkban zajlik. Ez utóbbiban tizenkét egyház teológiai tanárai, a Bibliával foglalkozó tudósai és lelkészei vannak. Évente többször összejövünk, hogy a Biblia szövegével foglalkozzunk, és olyan kiadványokat készítsünk elő, amelyek a Szentírásról szólnak. Most például a deuterokanonikus bibliai könyvek új kiadását készítjük elő. Ezek azok a könyvek, amelyek a katolikus Ószövetségben benne vannak, de a protestánsból kimaradtak. Nem úgy kezeljük, mint ihletett Szentírást, inkább mint a Biblia korának és gondolatvilágának, valamint az Istenbe vetett hitnek és kegyességnek fontos irodalmi gyűjteményét. Sokszor hallani, hogy lelkészeink bizonyos igehelyeket az eredeti szöveg idézésével, bizonyos szavak eredeti jelentéseinek kiemelésével igyekeznek egyértelművé tenni. Hogyan válik a Szentírás magyar szövege biztos forrássá? Ez igen fontos kérdés. A Biblia lefordítása olyan rendelkezése az Úristennek, amelyet már a Szentírásban is megfigyelhetünk. Amikor a babiloni fogságból visszatértek a zsidók Jeruzsálembe, ünnepet tartottak, amelyen Ezsdrás pap héberül felolvasta a mózesi törvényeket, a léviták pedig lefordították azokat a nép által beszélt arámi nyelvre. A fordítás persze bonyolult és érdekes folyamat, hiszen mind a héber, mind a görög nyelvben nagyon szorosan kapcsolódik a magyarázat fogalmához. Görögül például a fordítást és a magyarázatot, értelmezést ugyanaz a szó jelöli. Nyilván a munkafázisokban különbséget tehetünk: először fordítok, azután értelmezek, de nem tudok anélkül fordítani, hogy először ne értsem meg a szöveget. Bizonyos értelemben tehát ahhoz, hogy a Bibliát lefordítsuk, értenünk kell az üzenetét. A fordítás ilyen értelemben szintén elengedhetetlen. A teológián lelkészeink ezért tanulmányozzák öt-hat évig a Szentírás szövegét az eredeti nyelveken is. Teológiai tanárként talán elárulhatom, hogy néha vért izzadnak ezzel, hiszen nehéz feladat érettségi után holt nyelveket tanulni. Arról nem is beszélve, hogy némelyik bibliai könyvet akár három és fél ezer évvel ezelőtt írhatták. Ha valahol nehezen érthető a szöveg, akkor azt gondos értelmezési munkával és a keresztyén írásértelmezési hagyományok évszázados eredményeinek felhasználásával próbáljuk átültetni. A bibliafordítás sosem lehet felelőtlen egyéni vállalkozás. Eljön-e a fordító életében valaha az a pillanat, amikor nyugodtan hátradőlhet a székében és azt mondhatja: most hibátlan munkát végeztem? Szerintem nem. De amint már említettem: a fordítás iránti igény az Úristen akarata. Ez azt is jelenti, hogy ő ad hozzá erőt, 14 Reformátusok Lapja

2021. március 7.

képességet, kreativitást, és Szentlelke az, aki ihleti ezt a munkát. Az egyháztörténetben sok olyan fordítás volt, amelyet a mai napig ihletettnek tartunk. Ilyen érdekes státusban volt az első keresztyének között a görög Ószövetség. Akkoriban sok keresztyén pogány háttérből lett hívővé: nem tudtak héberül, de görögül értettek és olvastak. Számos újszövetségi szentíró is görögül idézi az Ószövetséget. Ezért az egyik ilyen fordítást, a Septuagintát ihletett fordításnak tartották akkor és később is. Nekünk, magyar reformátusoknak a Károlyi-fordítás is ilyen. Az 1590-ben megjelent Vizsolyi Biblia mérföldkő egyházunk történetében – nem véletlen, hogy a tizenhatodik század óta több tucatnyi revíziója készült. Minden bizonnyal a Bibliatársulat munkájára is rányomta bélyegét a koronavírus. Milyen év áll önök mögött? Mondhatnám, hogy jól vagyunk, de ez nem felelne meg teljesen a valóságnak. Mint már említettem, a munkánk ezer szállal kötődik az egyházhoz. Ahogyan gyülekezeteink élete is lelassult, nehézkessé vált a Bibliatársulat munkája is. A bizottsági ülések, a bibliaterjesztés és -népszerűsítés alkalmai mind a digitális térbe kerültek át. A tavalyi évünket nem fogjuk a leghatékonyabbak közé sorolni. Emiatt is próbáltuk és próbáljuk az online jelenlétünket erősíteni. Fordítási projektjeink, például az ökumenikus bibliafordítás megakadt, és a jelnyelvi fordítás is lelassult. Kiadványokat ugyanakkor tudtunk készíteni az elmúlt évben is: tematikus szövegválogatásokat adtunk ki férfiak számára, illetve az úrvacsora témájában, de családi áhítatoskönyvünk is készült. Pontos, természetes, érthető címmel szintén megjelent az én könyvem is, amely a bibliafordításról szól. Hála Istennek, a könyvek fogyása nem esett vissza jelentősen, pedig jó ideig csak online lehetett bibliát vásárolni. Ugyanígy működött tovább a terjesztés is, de azért a bibliamissziót nagyon nehéz személytelenül és postán keresztül végezni. Bár mostanában nehéz tervezni, de hogyan látja a Bibliatársulat következő évét? Szeretnénk folytatni a jelnyelvi fordítást. Márk evangéliumát már befejeztük, de jó lenne, ha mielőbb elkészülne az apostolok cselekedetei is. Tervezzük az ökumenikus bibliafordítás újraindítását, illetve szeretnénk határon túli egyházaink körében megünnepelni a Váradi Biblia megjelenésének háromszázhatvanadik évfordulóját. Ez az 1661-ben kiadott fordítás azért is érdekes, mert ez volt az első olyan református Biblia, amely a már említett deuterokanonikus, vagy hagyományosabb protestáns néven apokrif bibliai könyveket nem tartalmazta. A Károlyi-biblia helyesírási szempontból javított változatát is megjelentetjük idén, ez az 1908-as kiadást igazítja a mai helyesírásunkhoz. Abban bízunk, hogy a megjelentetését a Váradi Biblia évfordulójához tudjuk kötni és Nagyváradon biblianappal, koncerttel, konferenciával tudjuk megünnepelni.  FOTÓ: MBTA, SEBESTYÉN LÁSZLÓ

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Az állandó figyelemben és készenlétben is nagyon el lehet fáradni, nem csak a munkában és a fizikai tevékenységekben. Lelki erőnlét, egyensúly és derűlátás kell hozzá. Sokan panaszkodnak arról, hogy az éppen egy éve tartó világjárványból már nagyon elegük van, szeretnének szabadulni a kötöttségektől, pedig az önkorlátozás, önfegyelem és önuralom a legfontosabb eszközök abban, hogy megfelelően védjük magunkat és másokat a fertőzéstől. A szabadságunk ilyen korlátozása és fegyelmezése tudatosságot igényel, és ez sok energiát kivesz belőlünk. Csirszka János hívő keresztyén pszichológus egy előadásában beszélt arról, hogy az ember személyiségét hármas erőtér veszi körül, amely oda-vissza hat és kisugárzik. Az első a biológiai és fizikai tér, ennek erőhatása alatt élünk. Atmoszférája van a rajtunk kívül álló térnek, a kőnek, fának, folyónak, egy természeti tájnak, a növényeknek és állatoknak, de az otthonunk tárgyainak is. Ezek emlékeket hordoznak élményeinkről, és jelenünkbe is élményeket hoznak. Ezért jó például sétákat tenni és gyönyörködni a természetben. Nemcsak rajtunk kívül létezik erőtér, hanem bennünk is: ez a lelki, pszichikus erőtér. A külvilágból érkező jeleket fogjuk és befogadjuk magunkba. Szükséges, hogy ez a folyamat ne automatikusan történjen, hanem gondosan megválogatva. Az ember képes megnyílni bizonyos hatásokra, és képes tudatosan elkerülni a negatív erőket. Begyűjthetjük a kedvezőket, és ha nem tudjuk elkerülni a negatívumokat, lelkileg akkor is elszigetelhetjük azokat magunktól. Ez nem önzés. Erre szükség van, amikor környezetünk tele panasszal, betegségekről szóló hírekkel, és már telítődünk a sok nyomorúsággal, a csüggedt vagy agresszív emberek kifakadásával. Hogyan lehet védeni magunkat attól, hogy kétségbe vagy depresszióba essünk? Tudatos távolságtartással: nem hallgatunk minden órában híreket, hanem figyelmünket munkával, mások segítésével, örömszerző elfoglaltsággal, olvasással, zenehallgatással kötjük le, hogy lelkünk feltöltődjön. Nem lehet a nap huszonnégy órájában aggódni, gondokon rágódni, mert azok naggyá nőnek, és belebetegszünk. Keressük a jót, és azt adjuk tovább! A szellemi erőtér a keresztyén hívők igazi élettere. Bármikor benne lehetünk, megszólíthatjuk gondviselő Atyánkat, a jelenlévőt. Csak csitítsuk lelkünket, és vonjuk ki a külső és belső erőtereink viharaiból. Az imádság a mi legfőbb eszközünk. Köszönjük meg az életet, a lehetőségeket és kérjük: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” (Zsolt 51,12) Szeretteinket, betegeinket is így bízzuk Istenre! 

IMÁDKOZZUNK!

Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszéde van nálad! És ez elég nekünk? Elég a vírushelyzetben? Elég a gazdasági krízisben? Elég akkor, amikor sokan az összeroppanás szélén állnak akár a betegség, akár a másokért érzett felelősség súlya alatt? Elég nekünk a te beszéded? Tudjuk, hogy nálad majd örök békesség és szeretet vár, de mi lesz velünk addig itt, a földön? De kezd kitisztulni a kép: ha ez nem elég nekünk, akkor mi másban reménykedjünk? Emberek szavaiban, akik sokszor pont olyan kétségbeesettek, mint mi, csak nem mutatják? Elegünk van az emberi beszédből – úgy döntünk, hogy rád figyelünk, még annál is jobban, ahogy eddig tettük. Mert nem marad más. Uram, járj át minket örök igéddel, eleveníts meg minket életre hívó szavaddal, szólj, és új életre támadunk! Hiszünk neked. Ámen.  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Háromszori tagadás A böjti idő közepéhez közeledve egyre inkább Jézus szenvedése, halála, feltámadása felé fordulunk. János ezen az úton kíséri a tanítványaitól búcsúzó Urat, valamint minket, akik naponként olvassuk az evangélista tanúvallomását, bizonyságtételét. Viszonylagosan kevés az a történet vagy motívum, amelyet mind a négy evangélista rögzített az utókor számára. Péter tagadásának Jézus általi előrejelzését mindannyian szinte azonosan írták meg: „Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.” (Jn 13,38; vö. Mt 26,24; Mk 14,30; Lk 22,34) János különös érzékenységgel és drámaisággal írja le Péter tagadásait, valamint lelki, hitbeli útját. A főpap palotájában az ajtót őrző szolgálólány kérdésére mondja, hogy nem az Úr tanítványai közül való (Jn 18,17), majd a tűznél állva, melegedés közben tagad (Jn 18,25). Harmadszor a főpap szolgájának kérdésére mondja, hogy nem volt együtt a kertben Jézussal (Jn 18,26). „Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas.” (Jn 18,27) Kétszer mondja Péter, hogy „nem vagyok”, harmadszor pedig az evangélista mondja el, hogy „ismét tagadta”. Péter tagadásának leírását megelőzi, hogy Jézus elfogatásakor a kertben az őt keresők kérdésére világosan válaszol: „Én vagyok.” (Jn 18,5.8) Ezt az erős isteni szót az evangélista még egyszer megismétli (Jn 18,6). Péter háromszori tagadása félreérthetetlenül Jézus háromszori „én vagyok” kijelentésével áll szemben. Az evangélium utolsó fejezetében a Feltámadott háromszor kérdezi a Mestert meg- és letagadó Pétert: „Szeretsz-e engem?” (Jn 21,15.16.17) Az Úr szeretettel teli kérdéseire válaszol a szavak súlya alatt roskadozó Péter, és így indul el pásztori szolgálatára, hogy valóban életével és halálával tegyen tanúvallomást élő és feltámadott Uráról.  PAP FERENC

2021. március 7.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

Találkozási pontok Gyulán A lelki megújulás és az új utak keresése jellemzi a Gyulai Református Egyházközséget, ahol egyre többen vesznek részt a gyülekezeti életben és válnak szolgáló HEGEDŰS BENCE munkatársakká. Különös jelentőséggel bír számukra a hagyományos evangélizáció és az általuk fenntartott tanintézményekhez tartozó családok elérése. A közösséget a márciusi rádiós istentisztelet apropóján kerestük fel, vezetőivel a múltról, a jelenről és Isten kegyelméről beszélgettünk. Jelentős eseményre készül a Gyulai Református Egyházközség: március 14-én a nemrég felújított, 18. század végén épült református templomból szól majd Isten Igéje a Kossuth Rádió hullámhosszán. Baráth János, a gyülekezet vezető lelkésze és felesége, Baráth Andrea – aki a gyulai Magvető Református Általános Iskola és Óvoda intézményi lelkipásztora – fog szolgálni ezen az istentiszteleten.

ÚJ KEZDET Egyházunk egyik vezetője a „református bástya” kifejezést használta a közösségre. Bizonyára ezért is kapták a rádiós istentiszteletre a felkérést, hiszen az elmúlt években annak ellenére is növekedtek, hogy a Békési Református Egyházmegyében hatalmas mértékben csökkent a reformátusság létszáma. – Sok évvel ezelőtt komoly gyülekezeti élet folyt Gyulán. Amikor azonban tíz évvel ezelőtt feleségemmel ide érkeztünk, épp mélypontot élt meg a közösség: az alkalmakat kevesen látogatták, alig volt különböző rétegeket megszólító program. Előző szolgálati helyünkön sok gyülekezetépítési tapasztalatot szereztünk, amelynek hasznát vettük, habár itt egészen más körülményekkel találkoztunk. Gyulán tágas teret adott Isten arra, hogy elinduljon a gyülekezetépítés – emlékezik vissza a kezdetekre Baráth János.

ÉBREDŐ GYÜLEKEZET A házaspár a munkatársképzésre helyezte a hangsúlyt. Gyulán olyan emberekkel találkoztak, akik „ugrásra készen” várták, hogy segítsenek a lelkipásztoroknak a gyülekezetépítésben. – Ekkor kezdődött az az időszak, amelyért most is hálát adunk Istennek. Nagy lelki megújuláson és megélénkülésen ment át a közösség, sokan csatlakoztak akkoriban. Ma már biztosan többen vannak azok, akik az elmúlt tíz évben jöttek, mint 16 Reformátusok Lapja

2021. március 7.

| REFORMÁTUS ÉLET |

az eredeti tagok. Hosszú távú gyülekezetépítési koncepcióval érkeztem. Ám már rövid időn belül olyan áldásokat tapasztaltam meg, hogy én magam sem tudtam pontosan, mi miért történt a gyülekezetben. Az biztos, hogy nagy lelki éhséget és az ige iránti szomjúságot tapasztaltam – fogalmaz a lelkipásztor. Baráth János azt is felidézi, hogy a szerdai bibliaóra keretén belül indult Kényes kérdések és őszinte válaszok elnevezésű sorozatot annak idején a városi újságokban is meghirdették. – Az ötfős bibliaóra rövid időn belül ötvenfősre duzzadt. Amikor próbáltam összeállítani, hogy akkor ki kicsoda – mert a többséggel nem találkoztam a vasárnapi istentiszteleten –, kiderült, hogy zömmel olyan emberek érkeztek a programra, akik korábban be sem tették a lábukat a templomba. Semmilyen kapcsolatuk nem volt azelőtt az egyházzal. Baráth János meglátása szerint a gyulai gyülekezet még mindig a megújulás, a gyarapodás szakaszában van. Ennek pontos okát sem az egyház, sem a lelkipásztorok nem tudják – csak sejtik. – A gyülekezet történetében aranyszálként húzódik – és ma is megtalálható – az egykori erőteljes ébredési korszak hatása. BEÉRIK A MAGVETÉS – A mi iskolánk diákjai nyerték meg a Peregrin – Az elveszett adatok nyomában című Kárpát-medencei református iskolatörténeti vetélkedőt, amelynek éppen a budapesti eredményhirdetésére utaztunk vonattal. Kétszer kellett átszállni, és mind a kétszer megállítottak bennünket velünk együtt vonatozó idegenek, akik megkérdezték: honnan szedtem össze ezeket a gyermekeket, akik szépen és illedelmesen viselkedtek, nem trágárul és durván beszélgettek egymással utazás közben, és nem csak a telefonjukat nyomkodták. Merthogy ilyen fiatalokat ma már ritkán látni. A mi iskolánkba is különböző családi háttérrel és viselkedéskultúrával érkeznek a diákok. Hatalmas öröm számunkra, amikor beérik a magvetés, és ezt mások is felismerik – osztja meg Baráth Andrea, hogyan látja a külvilág a Magvetőbe járó iskolásokat.

Amikor a gyülekezeti tagokat látogattam, kiderült, hogy vannak olyan idős testvérek, akik otthonukban éveken keresztül imádkoztak azért, hogy Isten adjon ébredést és megújulást. Egy másik generáció házi alkalom keretében könyörgött ugyanezért. Ezek az imádságok Istennél összetalálkoztak és meghallgatásra találtak. Hisszük, hogy a közösségünk egyik tartóoszlopa az a sok imádságos lelkületű ember, akik komolyan és szeretettel imádkoznak, utána pedig tesznek is ezért a gyülekezetért. Ezért Isten újra és újra áldását adja ránk.

A KÖZÖSSÉG MA A lelkipásztor hozzáteszi: – Ha egy kifejezéssel kellene jellemeznem a jelenlegi gyülekezetet, azt mondanám, hogy széles spektrumú. Ugyanis van egy imádságos és szolgálatkész magja, ehhez kapcsolódnak azok a csoportok és személyek, akik még 2021. március 7.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

nincsenek teljesen beágyazódva a közösségbe. Őket az érdeklődő, alkalmi látogató vagy „csak az ige hallgatója” állapotból szeretnénk eljuttatni oda, hogy szolgálatban részt vevő, önálló taggá váljanak, akik a hétköznapi életükben és a családjukban is képviselik az Isten ügyét. A törekvés eredményes: már működik egy hatvanfős, állandóan szolgáló csapat, illetve van még harminc fő, akik alkalmanként találnak szolgálatot. Baráth János felidézi, hogy a pandémiát megelőzően egyegy vasárnapi istentiszteleten általában kétszázötvenen vettek részt, a családi istentiszteleteken pedig ennél is többen. De nem is olyan egyszerű megszámolni a híveket a hatszáz fős, két karzatos templomban. Viszont tavaly és tavalyelőtt, amikor a templom felújítása miatt a gyülekezeti teremben kellett megtartaniuk a vasárnapi alkalmakat, a kihelyezett székek számából kiderült, hogy kétszázharminc fő alatt nem volt alkalom, a családi istentiszteleteken pedig négyszázan voltak. Ilyenkor egymás után két istentiszteletet tartottak. A vírushelyzet miatt szigorú intézkedések mellett csak a vasárnapi alkalom látogatható, amelyet az interneten is közvetítenek, ezt ötszáz-ezeregyszáz készülékről is megnézik. A többi programot pedig online tartják. A lelkész megosztja: a gyülekezet választói névjegyzékében évről évre háromszáz név szerepel. Viszont a jegyzékbe – az egyházi törvénynek megfelelve – csak az kerül bele, aki megkeresz-

telkedett, konfirmált, részt vesz a vasárnapi istentiszteleten, él az úrvacsorával és áldozatot vállal a közösség anyagi dolgaiban. Korösszetételben kiegyensúlyozott, ám van egy érdekes, az országos átlaggal teljesen szembemenő jelenség a közösségben. A huszonéves fiatalok között sokkal nagyobb létszámban vannak a fiúk, mint a lányok, míg más gyülekezetekben jellemzően inkább utóbbiak vannak többségben.

ÚJ STRUKTÚRA – Amikor ideérkeztünk, a lelkészen kívül senki sem dolgozott a lelkészi hivatalban. Ő vezette az adminisztrációt, rendezte a temetői ügyeket, a hivatali feladatokat. Az első napomon én sem tettem semmi mást, csak a hivatali dolgokat intéztem. Ezután beszéltem az akkori gondnokunkkal. Megkérdeztem tőle: hogyan lesz így gyülekezet, ha én reggeltől estig csak olyasmivel foglalkozom, ami nem lelkipásztori feladat? Istennek hála, ő is hasonlóképpen gondolkodott, és a presbitérium nyitott volt a változtatásra – mondja el Baráth János. Hozzáteszi: – Intézmény- és temetőfenntartó gyülekezetként számos olyan teendő hárul az elöljáróra, amely elvonja az idejét a lelkészi munkától, ezért új struktúrát alakítottunk ki. A főgondnokon kívül gazdasági, igazgatási és építésügyi gondnokot választottunk, akik ezekért a területekért felelősek, és a legnagyobb szakértelemmel végzik a szolgálatukat. Sok protokolleseményre hívnak bennünket, amelyeken gyakorta a főgondnok képviseli a gyülekezetet. Ezt eleinte nehezen értették a szervezők, de lassan elfogadják. A presbitérium munkáját szakbizottságok segítik: gazdasági, számvizsgálói, missziói, diakóniai, temetői, kommunikációs és informatikai. Így most azon kevés lelkész közé tartozom, akinek első számú feladata a gyülekezet pásztorolása, de még így is sok vezetői feladat hárul rám.

GYULAI EVANGÉLIZÁCIÓ A hétközi állandó alkalmak – bibliaóra, női bibliakör, baba-mama kör, kis- és nagyifi, öfi, konfirmációi előkészítő, szolgálattevők bibliaköre és házaskör – mellett kurzusok is indultak – és a jövőben is indulnak. Ezek közül a legérdekesebb talán a tizenkét alkalmas Apakurzus volt, amelyen a leendő és a már gyakorló édesapákat készítették fel a férfiéletre, a férj- és apaszerepre. – Népszerű még a Református hit alapjai című kurzusunk is, amelyet évente megtartunk, illetve a kétévente megrendezett evangélizációs hetünk is – mondja Baráth János, aki szerint egyházunkban az evangélizáció mára már inkább hitmélyítő alkalommá vált. Ők ezzel szemben a társadalom világi, az egyház és

„A legnagyobb evangélizátorok azok a testvérek, akik hitre jutottak. Ők fél éven belül biztosan hoznak egy másik embert. Ennek a folyamatnak a presbitérium és a gyülekezet csak katalizátora tud lenni úgy, hogy a találkozási pontok létrejöttéhez minél több lehetőséget nyújt.” (Baráth János) 18 Reformátusok Lapja

2021. március 7.

| REFORMÁTUS ÉLET |

a hit dolgaiban járatlan rétegét szeretnék megszólítani ezeken az estéken. Az eseményre a gyülekezet is felkészül – imádságban, és olyan előkészítő alkalmakon is, amelyeken megtanulják, hogyan kell másokat hívogatni a programra. Ezenkívül a gyülekezet főgondnoka, Kósa Ferenc, illetve Markó István presbiter, egyházmegyei gondnok felkeresik a környező gyülekezeteket is, hogy azokban is hívogassanak. – Magunkhoz veszünk negyven-ötven plakátot, autóba ülünk a főgondnok úrral, azután bekopogtatunk a lelkészi hivatalokba, a parókiákra. A meglátogatott gyülekezetekből általában egy-két autónyi résztvevő jön el – osztja meg tapasztalatát Markó István. A presbiter azt is felidézi, hogy néhány éve nagy sikere volt Steinbach József dunántúli püspök, majd később Végh Tamás, a Budapest-Fasori Református Egyházközség nyugalmazott lelkipásztora igehirdetéseinek. Baráth János szerint a gyulai gyülekezetben „a legnagyobb evangélizátorok azok a testvérek, akik hitre jutottak”. – Ők fél éven belül biztosan hoznak egy másik embert. Ennek a folyamatnak a presbitérium és a gyülekezet csak katalizátora tud lenni úgy, hogy a találkozási pontok létrejöttéhez minél több lehetőséget nyújt.

CSALÁDI ISTENTISZTELET Ilyen találkozási pont a havonta megtartott családi istentisztelet is, amelyen a gyülekezeti fenntartású Magvető Református Általános Iskola és Óvoda diákjai szolgálnak. Az intézmény 1994-ben kezdte meg önálló működését az 1948-ban államosított református elemi iskola jogutódjaként. Ezeken az alkalmakon a gyerekek mindig olyan bibliai történetet elevenítenek meg, amely kapcsolódik az igehirdetéshez. – A diákokat drámapedagógus kollégámmal közösen készítjük fel a szolgá-

ÉPÍTKEZÉSEK Óriási feladat előtt áll a gyülekezet: több mint kétmilliárd forintos kormányzati támogatásból új tornaterem és iskolai szárny épül majd, amelyben modern ebédlő és szaktantermek kapnak helyet. Emellett az Országos Óvoda Programban elnyert támogatásnak köszönhetően hamarosan az óvoda is új épületbe költözhet. A közösség tervei között egy gyülekezeti ház felépítése is szerepel.

latra. Nagyon lelkesek, mert tudják, hogy nem szerepelni, hanem szolgálni fognak: ők adják majd át Isten üzenetét a gyülekezetnek – mondja Baráth Andrea. A tanintézmény lelkésze szerint sok öröm és áldás, valamint olyan megtapasztalás van az iskolában, amely Isten munkáját bizonyítja. Kósa Ferenc még emlékszik az első évek tanévnyitóira és tanévzáróira, amelyeken a szülők az udvaron meg az utcán cigarettáztak és beszélgettek. – Lassú, hosszú évekig tartó folyamat volt, amíg rendeződött a helyzet. Azzal, hogy az iskolának saját lelkésze lett, alapvető fordulat következett be a családi istentiszteleten is. Most már nem arról van szó, hogy a rokonok meg a szülők eljönnek, hogy megnézzék, a gyermekük hogyan szerepel két percig a színpadon. Már olyan – jó értelemben vett – profi előadás folyik egy-egy ilyen programon, amely a szülőket is közelebb hozza a gyülekezethez – mutat rá a főgondnok. Markó István szerint a családi istentisztelet tulajdonképpen közös hittanóra a gyülekezettel, a szülőkkel együtt, ahol az igéhez szervesen kapcsolódik a drámajáték. – Óriási élmény látnunk, ahogyan a nem vallásos szülők, nagyszülők szájtátva nézik az előadást, és elmerengenek az üzeneten, amely a gyermekük szájából hangzik el.  FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA 2021. március 7.

Reformátusok Lapja 19

| GONDOLATOK |

JEZSOVICZKI NOÉMI

Ki a börtönből

Kertes házban lakunk, annak minden örömével és nehézségével. Éltem már tizedik emeleti panellakásban, régimódi négyemeletes sorházban, modern társasház tetőterében, míg végül a főváros egyik külső kerületébe költöztünk, ahol kora tavasztól késő őszig énekelnek a madarak és zúgnak a fűnyírók, télen pöfékelnek a kémények. Így, lassan már több évtized tapasztalatai alapján, ismerem mindegyik előnyeit és hátrányait. A közösségi oldalak vissza-visszatérő, néha valóságos kommentháborúkat kirobbantó témája az „aki nem bírja a társasházi életet, költözzön tanyára”, illetve a „ha nem tetszik a disznószag és a kukorékolás, vissza lehet menni a városba” ellentét. Az előbbit sokszor hangoztatják azok, akik szerint rendjén van az éjjeli mosógépzaj a hetedik emeleten, a hangfalakból dübörgő zene vagy a vasárnapi falfúrás. Az utóbbi felszólítás pedig sokszor hangzik el kisebb helységek lokálpatrióta lakosainak szájából, ezzel próbálva tudatosítani a „gyüttmentekben” a közösségben elfoglalt helyüket. Bárhol éljünk, bárhová költözzünk is, valamilyen módon alkalmazkodnunk kell másokhoz. A panelban szenvedők azt gondolják, ha végre egyszer lenne egy kis házuk valahol, mindjárt könnyebb lenne az élet. Valóban: megszűnnek a kényszerű közelségből fakadó feszültségek, a fejünk felett nem ugrál többé senki, az ágyunkban fekve nem kell végighallgatnunk éjfélkor, ahogyan a fal túloldalán zajlanak a családi drámák, de ezek helyett lesznek más problémák. Mikor lehet, sőt lehet-e egyáltalán égetni az avart? Érdekel-e valakit, hogy a szabályok szerint szombat este nyolc órától hétfő reggel nyolc óráig nem szabad körfűrészelni, füvet nyírni, légkalapáccsal házat bontani? Féltett virágágyásainkat meglátogatja-e a szomszéd macskája a toalettjét elvégezni, vagy tudunk-e aludni, ha többórás koncertet ad egy éjszakára magára maradt eb tőlünk néhány méterre? Édesanyám sokszor mondta, ha panaszkodtam vagy elégedetlenkedtem valami miatt: „Elköltözhetsz, munkahelyet válthatsz, továbbléphetsz egy másik kapcsolatba – de mindig mindenhová csak saját magadat fogod vinni.” Azaz ha békétlenség, elégedetlenség, keserűség van benned, hiába menekülsz a gondok elől, mindenhol utolérnek. A fenti bölcs mondat még hangsúlyosabbá válik, ha keresztyén ember figyelmeztet vele egy 20 Reformátusok Lapja

2021. március 7.

másik hívőt. Ugyanis nekünk nem marad három pont a végén, hanem Isten kínál rá megoldást. Pontosabban: ha kérjük és hagyjuk, rajtunk kezdi a „kezelést”, és a gyógyulás útjára lépve már a körülményeinkre és a másik emberre is egészen máshogyan tekintünk majd. Ha a pillanatnyilag óriásinak tűnő gondok nem oldódnak is meg azáltal, hogy keresztyénhez illő módon igyekszünk kezelni azokat, akkor sem mellékes, hagyjuk-e, hogy felemésszenek, megkeserítsék éjjelünket-nappalunkat, vagy pedig elengedjük-e őket. Ha a minket zavaró, bosszantó emberekhez keresztyéni indulattal szólunk, mégsem járunk eredménnyel, mert változatlanul folyik tovább a fűrészelés, a macska ismét átjön kertészkedni, vagy századszor is felfüstölődik a kiteregetett ruhánk – van kihez nyugalomért és békés szívért folyamodni. És ő meg is tudja adni ezt nekünk. Amikor elkezdtem fogalmazni e sorokat, azt terveztem, hogy arról a mozgásérzékelős reflektorról fogok írni, amely a szomszédos ház falán van, és minden kis szellőre éles fényáradattal reagál – ezáltal sötétedés után félpercenként olyan érzés fog el, mintha börtönből készülnék szökni, és épp most világítanak rám az őrök. Sokáig bos�szankodtam miatta, képzeletbeli párbeszédeket játszottam le magamban, felkészülve az epés megjegyzésekre és arra, hogyan fogok szükség esetén visszavágni. Aztán egyszer megláttam a szomszédot, megkértem szépen, hogy tegyen valamit vele, mert zavaró, ő pedig megígérte, hogy hamarosan állít a reflektoron. Nem biztos, hogy tényleg fog, de legalább megpróbáltam. Elszégyelltem magamat, hogy mindjárt a csatára készültem, pedig csak néhány kedves szóra volt szükség. Az igazi börtön saját magunk vagyunk önmagunknak. Isten azonban megmutatja a kivezető utat azzal a fénnyel, amely nem a szemünket böki ki, hanem a lábunk elé világít. 

| GONDOLATOK |

VÁRADI FERENC

Szemükben a titok A szerző irodalomtudós, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója

ILLUSZTRÁCIÓ: REFLAP-ARCHÍVUM

Ha megkérdeznénk egy időutazót arról, szerinte mi változott meg leginkább Magyarországon az elmúlt húsz-harminc évben, vajon mit emelne ki? Minden bizonnyal az elsők között említené az emberi kapcsolattartás formáinak változását, az okostelefon és monitor előtt töltött idő óriási mértékű megnövekedését. Ha a nagyobb városokat is alkalma volna megnézni, valószínűleg ugyanilyen mértékben tűnne fel neki a változás, amely az állattartás és főként a kutyatartás terén zajlott az elmúlt évtizedekben. Régen sem volt ritka, hogy az eb családtagként vett részt felnőttek életében, mára szinte megfordulni látszik a korábbi helyzet: a nappalt láncon töltő, ételmaradékkel etetett „házőrző” funkcióját

vidéken is kamerák veszik át (sokszor az állatkínzást büntetéssel fenyegető törvények miatt). A korábban egyeduralkodó őrző-védő kiképzést adó kutyaiskolák háttérbe szorulnak, az egyre népszerűbb „alternatív” tanfolyamok az ebek viselkedésének, gondolkodásának, szükségleteinek megértését tanítják meg a gazdáknak. Ezen rendkívül okos és kedves állatok számára – farkas őseikkel ellentétben – az ember társasága nem csupán kívánatos, hanem szinte nélkülözhetetlen. Sok kutya, ha választhat, fajtársai helyett szívesebben tölti idejét emberek között. Karl Barth dogmatikai műveiben kitér Isten és az állatvilág számunkra rejtett viszonyára – hiszen attól, hogy a Szentírás a teremtett ember szempontjából szól hozzánk, Isten nyilvánvalóan kapcsolatban van az általa teremtett világ többi részével is, csakhogy ez a kapcsolat a számunkra valószínűleg nem ismerhető meg.

A legjobb tudomásunk szerint a kőkorszak táján háziasított kutya az egyik különleges példája annak, mennyi jót és milyen fontos feladatokat tartogat számunkra Teremtőnk. Ahogy Saint-Exupéry világhíres meseregényében olvashatjuk: „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél” – vagyis az ember társaként a kutya kiszolgáltatott helyzetbe került, és – meglepő módon – ez elsősorban nem is testi természetű. Sokan nem tudják, de a világ kutyaállományának nagy része ma is gazdátlanul, falkákban él, vagyis a létfenntartás nem megoldhatatlan számukra. Az említett felelősség sokkal inkább arra vonatkozik, hogy az élővilágban az emberen kívül talán egyedül a kutya szenved a magánytól, az elhanyagoltságtól, az emberi szeretetlenség megnyilvánulásaitól. Barth így írja egy helyen: „Az állat nem önálló társként, de az ember kísérőjeként jelen van a szövetségben, és része van az embernek tett ígéretben és az azt beárnyékoló átokban is.” A bűnbe esett emberiség teher az egész természet számára, látszólagos jólétünkért a világ nagy árat fizet. A kutyák ugyanakkor a jelen történelmi helyzetben mintha egyúttal mentőövet dobnának a lelki értelemben fuldokló városi ember számára. A digitális eszközök, a magánélettel összekeveredő munkaidő, a képernyő-központúság sok szenvedést, megromló kapcsolatokat, rossz lelkiállapotot okoz. Ugyanakkor a ma divatossá váló tudatos kutyatartás megköveteli a rendszeres mozgást, a gazdálkodást idővel és pénzzel, az empatikus odafigyelést. Ha a modern ember elbukna is abban a küzdelemben, amely a saját élet- és időbeosztásának kérdésében zajlik, a kutya közvetlenségével, végtelen bizalmával – és látványos szenvedésével – még mindig képes kikényszeríteni a gazdája életében némi összerendeződést. A szintén egyre népszerűbb ebterápia változatos környezetben segít az embereknek egymásra és önmagukra hangolódni azáltal, hogy a kutyával kialakuló kapcsolatban nyugalmat, önbizalmat, elfogadást nyerhetnek. Honnan ez a látszólag emberi mértékű, de az emberi romlottságot nélkülöző kegyelem, amelyet kutyáink szemében látunk? Barthtal szólva: titok. Ajándék – mert bár az utolsó időket éljük, és Krisztus ereje fog bennünket megmenteni, Teremtőnk a jelen ingatag helyzetben is különleges figyelemmel gondoskodik rólunk.  2021. március 7.

Reformátusok Lapja 21

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

LXV. ÉVFOLYAM,

10. SZÁM,

2021. MÁRCIUS 7.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Mindennel megajándékozottak A háromgyermekes fiatal orvosnő egyike azoknak, akiket Isten mindennel megajándékozott. Kisleány korától követhettem életét a gyülekezetben. Kevés nála szelídebb, hálásabb, boldogabb gyermeket ismertem kortársai között. Pedig szülei házassága korán felborult, de kislányukat mindketten nagyon szerették, ő is ragaszkodott hozzájuk teljes szívvel. Legkedvesebb barátnőjét beíratták szülei hittanórára. Mivel elválaszthatatlanok voltak, ment vele ő is. Később, már felnőttként elmondta: „Visszatekintve hálatelt szívvel látom, hogy az Úr Jézus már ekkor tudott rólam, jó terve volt velem.” Egyházi gimnáziumban folytatta tanulmányait. A családi üzenetrögzítőn hallotta, hogy konfirmációi előkészítő tanfolyam indul. Ott volt a helyük barátnőjével. A konfirmációt megelőző nyári héten adta át szívét Jézusnak – akkor értette meg, hogy valaki őt nagyon szereti, és örökre elpecsételte magának. Boldogan vallotta a gyülekezet előtt hitvallástételekor a kátéfelelettel: „…mind testestől, mind lelkestől, mind életemben, mind halálomban nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok…” Majd megkezdődött élete legeseménydúsabb korszaka a gyülekezet ifijében. Sokan voltak az ifjúsági közösségben. A toronyszoba hangulatos babzsákjain elhelyezkedve énekeltek, és életre szóló barátságokat kötöttek, amelyeket sem a fizikai távolság, sem az idő vasfoga nem tudott kikezdeni. Így vallott erről: „Mintha valóban egy test tagjai lennénk, akik anélkül tudnak egymásról, jelen vannak a másik számára, hogy sokszor valójában tudatában lennének ennek. Hetenkénti kosarazások, pingpongozások, alkalmanként a gyülekezeti újság kihordása, biciklitúrák, síelések élménye gazdagított minket az Úr előtti rendszeres találkozásokon kívül.” Ott ismerte meg azt a fiút, aki később feleségül választotta őt. Párjával közös szolgálatot is vállalt két boldog éven át a legfiatalabb ifisek között. Megtapasztalták, hogy erőfeszítéseik nyomán áldás terem, imáik nyomán győzelem. Esküvőjük alkalmával a gyülekezet szeretetét úgy élhették át, ahogyan emberi szívük azelőtt meg sem sejthette. Most új fejezetet élnek három növekvő kisgyermekükkel. Gyermekeik által is Isten nap mint nap ajándékokkal halmozza el, egyszersmind próbára is teszi őket. A gyülekezet gyakorlatában ők is megkapták és ők is adják az újszülött babák családjának egy hónapon át beosztás szerint hordott komatálakat. Istentiszteletekre, pároskörre járnak. Vallomásuk szerint életük felett Jézus Krisztus változhatatlan hűsége fénylik, megkérdőjelezhetetlenül. „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róm 8,32)  VÉGH TAMÁS

ÁRA: 400 FT

Lelki megújulás és útkeresés 9 771419 856007

RÁDIÓS SZOLGÁLATRA KÉSZÜL A GYULAI GYÜLEKEZET

21010

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... .................................................................................................. Telefon (nem kötelező): ........................................................... Aláírás: ................................................................................... 22 Reformátusok Lapja

2019. január 6.



1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

,,Az igaznak emlékezete áldott” 1908. február 28-án született a 20. század nagy teológusa, Pap László. Születésnapját csak néhány nap választja el február 25-től, a kommunizmus áldozatainak emléknapjától. Áldozat volt ő is, egy kegyetlen kor áldozata, amely derékba törte életét, de azokét is, akik elnémítása miatt nem hallgathatták őt. Halála után 38 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megismerhessük életét. 2020. november 4-én, a nemzeti gyász napján az Uránia Nemzeti Filmszínházban szép számú közönség láthatta Szakács Sára Érték és mérték című, róla szóló dokumentumfilmjét. A visszaemlékezésekből felépülő alkotás csodálatos életpályán vezet végig. Bemutatja Pap Lászlót, a kiváló akadémiai professzort, dékánt, a Ráday-gyűjtemény megalapítóját, kitér embermentő munkásságára, egyház-újjáépítő voltára, 1956os tevékenységére és alázattal viselt teljes elszigeteltségére. Bemutatja: mindezekhez Krisztus közelsége adott neki erőt, mert Krisztus szolgálata mindennél fontosabb volt számára. Azokat a tulajdonságait – tudását, szeretetét, szigorát, emberségét –, amelyeket a film elején felidézett temetésen Pap László fia imájában megköszön, az alkotás további részében egykori tanítványai, lelkipásztorok, teológiai tanárok bontják ki. A film első harmada Pap Lászlót, a kiváló tanárt és a Rádaygyűjtemény megalapítóját mutatja be. Az egymásra épülő vis�szaemlékezések a fáklyaként utat mutató professzort idézik, aki a krisztusi szeretetet példamutatóan gyakorolta: nem csak vallotta, de élte hitét. A következő nagy rész az ’56-os eseményekre való visszaemlékezés. ,,Mindent szabad nékem, de nem minden használ. Mindent szabad nékem, de nem minden épít” – adta útravalóul diákjainak október 23-án. Ennek a bibliai tanácsnak volt köszönhető, hogy nem járt véráldozattal a teológusok számára a forradalom, ugyanakkor tőlük telhetően segítséget tudtak nyújtani a forradalmároknak. Ez a film legsúlyosabb része, még-

sem lehet azt mondani, hogy a csúcspontja, mert Pap László emberi nagyságát ugyanúgy tükrözi a befejező rész, a murgai hívek visszaemlékezése egykori segédlelkészükre, aki a mellőzöttségét olyan rejtve viselte, hogy a falusiak csak sejtették, büntetésből került hozzájuk a magas egyházi tisztséget betöltő személy. Pap László ugyanolyan gyönyörűen prédikált a falu kis templomában, mint dékánsága, püspökhelyettessége idején, és a rábízott feladatokat is ugyanolyan lelkiismeretesen végezte, mint előtte. Nyugdíjasként még volt húsz hosszú éve, amikor sokat alkothatott volna, ha lett volna rá lehetősége, de nem volt. 1963-tól teljesen elszigetelték a hivatalos egyháztól. A film elején Pap László három életszakaszából vett arcképe előrevetíti egész életét. A tanítványai beszéde alatt bejátszott családi fotók, életképek, tablók, diák mind-mind a mondanivalót erősítik, ugyanúgy, mint az ’56-os lerombolt Budapestet ábrázoló felvételek. A murgai faluképek és a még élő, emlékező falubeliek egészen közel hozzák alakját. Vivaldi komor, súlyos hangvételű c-moll hegedűversenyéből, amely sok helyen festi alá a történetet, csak néha ragyog ki egy-egy dicséret, zsoltár, mint az erőt adó kilencvenedik: „Tebenned bíztunk eleitől fogva…” A dokumentumfilm végső kicsengését Pap László utolsó naplóbejegyzése adja: „Jézus csak egy parancsolatot adott: szeress. Boldogok, akik nem felejtik el, hanem gyakorolják.” Ez a krisztusi szeretet adott erőt Pap Lászlónak a kommunizmus igazságtalanságának, embertelenségének elviseléséhez. Köszönet a film alkotóinak, akik megőrizték és közel hozták hozzánk alakját.  FORRÁS: REFORMATUS.HU, BATÁRNÉ SZIGETI MÁRTA 2021. március 7.

Reformátusok Lapja 23

Pap László teológushallgatók körében

| EMLÉKEZÉS |

Egy belső Trianonról beszélő képeslap PETRŐCZI ÉVA

Kilencvenkettedik évében járó anyósom egyik könyvéből hullott ki nemrég ez a nem látványos, de nagyon szomorú kis képeslap. Eredetileg – tudtommal – nem is az ő ifjúkori tulajdona volt, hanem apósomé, Szabó Andor lelkipásztoré, aki még utolsó találkozásunk, beszélgetésünk alkalmával is, pátriárkához méltó módon, valóságos „leltárt” készített utódai hosszú soráról, további dédunokákban reménykedve. Mindez 2016 karácsonyán történt, és őt 2017 januárjában szólította magához a Teremtő.

A képeslapon látható, vállaltan didaktikus (de nevezhetjük segítségért kiáltónak is) rajz jobb felső csücskében ez olvasható, még nagyítóval is alig láthatóan: „Zartler 36” (nagy valószínűséggel az akkor még pályakezdő Zartler/Z. Gács György alkotása). A szomorú népesedéspolitikai anzikszon először ez a felirat ejti fogva a szemlélőt: „Az egyke és a megyék...” A rajz középpontjában a legvadabbul egykéző megyék listája áll, legnagyobb fájdalmamra szűkebb hazám, Baranya a listavezető, ahol hatvan községben dívott ez a nem csak magzatok, de rengeteg fiatal anya életét is követelő szokás. Amelyről, természetesen, már tizenéves korom óta tudok, Kákicsi Kiss Géza lelkész-néprajzkutató Ormánság című könyvéből, s nagyon sok, pécsi gimnazista koromhoz köthető ormánsági barangolásból. Ezek során többek között a térség „fővárosában”, Sellyén megrendítő dokumentumokkal találkoztam. A nem különösebben művészi rajzon Tolna megye is markáns számokat mutat, ahol huszonnyolc községben éltek a vagyon, de legalábbis viszonylagos jómód megtartásának e szörnyű módjával. Részemről nem ítélkezés ez, inkább, a kilencedik évtizedébe lépett, viharvert lapocskát nézegetve, meg-megújuló anyai és nagymamai fájdalom. Mert bármilyen bumfordi a pendelyes, egy-másfél éves kisgyerek figurája ennek az inkább primitív, mintsem művészi népesedési „tacepaónak” a jobb alsó sarkában, látványa mégis szívet szorító. De fordítsuk meg ezek után a viharvert kis kártyát, s mindjárt kiderül, hogyan is kerülhetett ez a képeslap a trianoni témák asztalára. Nézzük először a szöveget, majd történetesen egy éppen 1936-ban megjelent, mindmáig nem érdektelen könyv néhány, e képhez, ehhez a kétségbeesett „nemzetgyarapító” vállalkozáshoz köthető részletét: „A Magyar Szülők Szövetsége nemzetvédelmi mozgalma az egyke ellen. Csonka-Magyarországon a hat éven aluli gyermekek arányszáma országos átlagban 13%, az egykés községekben 7%.” Sokan tudják ugyan, hogy az egykézés már jóval Trianon előtt sok helyütt dívott, olyannyira, hogy többen, így gróf Széchenyi Imre (Az Egyke, 1906), majd Buday Dezső (Az egyke Baranya 24 Reformátusok Lapja

2021. március 7.

megyében, 1909) empátiától sem mentes könyvekben foglalták össze az akkori tapasztalatokat. Mégis – ma már nehéz lenne kibogozni, miért – ez a téma történetesen éppen a képeslap megszületésének évében indázta be újra a magyar sajtót. Ebben az évben adott hírt például arról a Tolnamegyei

| EMLÉKEZÉS |

Újság 1936. július 8-i száma, hogy a Dunamelléki Református Egyházkerület Egykebizottságot alapított, és a Magyar Rádió ugyanebben az évben gyakran adott hírt arról, hogy egyre több szülő kéri szegénység okából gyermekei örökbefogadását. És ugyancsak ebben az esztendőben, a segélykiáltás-lapocska évében jelent meg, a szerző kiadásában, Simonsits Elemér Az egyke demonológiája című, statisztikai adatokra, hazai és külföldi szakirodalmi anyagokra is támaszkodó, de korántsem érzelemmentes könyve. A szerző 1906-tól 1912-ig Tolna megye alispánja volt, a könyv megírására indító első élményeket ebben a térségben szerezte. Józan könyvének egy nyugalmazott vezető hivatalnok szájából bizony egyenesen költőinek ható mondata így hangzik: „Az önfenntartás ösztöne ugyanis úgy bánik a gyermekkel, mint a léghajós a ballaszttal.” Simonits könyve ugyan nem Trianon-központú, szövegében azonban fel-felbukkan egy-egy utalás, olyan, visszafogottságában is hatásos módon, mint az egykézésben „főbűnös” baranyai, tolnai falvak fehér háziszőtteseiben a kiontott vér vörösére emlékeztető minták. Először csak egy fájdalmas, halk félmondat erejéig, amikor a „tőlünk elszakított, svábok lakta Bánát” emlegetésével találkozunk az ex-alispán munkájában. Ez a röpke részlet engem azért szólított meg, mert éppen a Bánát fővárosában, Temesvárott élt nagymamám unokatestvére, a hozzánk kislánykoromban, az ötvenes-hatvanas években rég román állampolgárként ellátogató Vaniss Magda, a mi Magda nénink, aki egy Beisser nevű sváb kereskedő felesége volt. A falvak lélekszáma tragikus csökkenésének anyagi és lélektani (egy hosszú fejezetben egyenesen termőtalaj-minőségi) okait vizsgáló szerző végül, a legcsekélyebb irredenta düh nélkül, kitér Trianonra: „Oly kérdések ezek, amelyeket, különösen itt, a trianoni határok között, nagyon is érdemes fontolóra venni. Mert nagy kérdés, vajon a folyamat, amely a civilizáció vegykonyháján az embertömegek nyersanyagából kultúrát párol le, eme diadalával (a falvak lakóinak az egykézés mellett a húszas, harmincas évektől egyre fokozódó városokba költözésével) jó szolgálatot tesz-e a nemzet fennmaradásának és történelmi hivatásának is?” Érdekes jelenség, hogy most, a huszonegyedik század második évtizedének utolsó esztendejében, de voltaképpen már jóval korábban, ellenkező tendencia figyelhető meg, a civilizáció elől menekülő visszavándorlás, a korábban elnéptelenedett falvak benépesedése, például a holland testvéreink körében oly közkedvelt Tisza-tó környékén, számos hegyvidéki faluban, a Hortobágyon vagy éppen a Budapestet körülfogó agglomerációs gyűrűben. Lám, kezébe vesz az ember egy 1936-ban készült, nyíltan és vállaltan propagandisztikus célzatú, a köztudatban, úgy vélem, ismeretlennek számító, mert nem a megszokott „trianoni térképes”, megfakult, kicsit meggyűrődött, nyolcvannégy esztendős kártyát, s máris egy rendhagyó történelemóra, sőt – közvetve – legújabb kori egyháztörténet óra részese lehet. 

Méltatlanul háttérbe szorított lelkészek Február 25-én a kommunizmus áldozataira, köztük a református egyház meghurcolt tagjaira – lelkészekre, presbiterekre, hívekre – is emlékeztünk. Ismert tény, hogy a keresztyén felekezetek a berendezkedő kommunista hatalom célkeresztjében álltak, de arról már kevesebbet tudunk, hogy a Rákosi-diktatúra milyen manipulációval érvényesítette érdekeit az egyházakon belül. „Mert zsarnokság szól / lázból, harangozásból, / a papból, kinek gyónol, / a prédikációból, / templom, parlament, kínpad: / megannyi színpad” – szól Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verse, és egy frissen napvilágot látott könyv éppen e költői megfogalmazás igazát bizonyítja. Lányi Gábor a Reformáció öröksége sorozat negyedik köteteként, a Reformáció Öröksége Műhely gondozásában megjelent Méltatlanul háttérbe szorított dunamelléki református lelkészek az 1950-es években című munkája dokumentációs mélyfúrással mutatja be, ahogy a korabeli egyházi vezetés teljesítette a hatalom elvárásait. Munkája ugyanakkor arra is bizonyíték: minden eset különbözik, és gyakran az egyházi fegyelmezés mentette meg a renitens lelkészeket a még súlyosabb állami büntetésektől. Közismert, hogy az ötvenes éveket az állami koncepciós perek jellemezték, de mi volt a helyzet a kommunista diktatúra által ellenségnek tekintett felekezeteken, köztük a református egyházon belül? A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara (KRE HTK) Egyháztörténeti Tanszékén docensként oktató Lányi Gábor a Dunamelléken az ötvenes években huszonhét, politikai okokból háttérbe szorított lelkész sorsát dolgozta fel tudományos igénnyel, de a nagyközönség számára is befogadható módon. A könyv nem csak gyakran megrázó személyes életutakat mutat be, de azt is feldolgozza, hogyan vonta ellenőrzése alá a totalitárius rendszer a református egyházat az 1950-es évek elejéig. Lányi Gábor volt a vendége a HIT Talk podcastsorozat – a kommunizmus áldozatainak emléknapján publikált – hetedik epizódjának, amelyben friss könyvéről beszélgetett Földváryné Kiss Rékával, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökével, a KRE HTK Egyháztörténeti Tanszékének vezetőjével és Ablonczy Bálinttal, a KRE Reformáció Öröksége Műhely vezetőjével. Az adást a Károli-egyetem honlapján lehet meghallgatni.  KRE.HU 2021. március 7.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Református konyha Itt a tavasz, és lassan elhagyjuk a tél kellékeit – illatait, ízeit. A meleg radiátorra terített narancshéj illata vagy a forralt borban úszó narancskarika látványa, íze jellegzetes téli élményünk. Viola Judit receptje a hideg napok ízvilágát igyekszik átmenteni tavaszunkba, nyarunkba. NARANCSLEKVÁR Hozzávalók: 6 nagy narancs (kb. 1 kg), 3 dl rostos narancslé (100%-os), 1 kg cukor, 2 tasak dzsemfix extra, 2 citrom leve, 2 rúd felhasított vanília, 1 rúd fahéj, 5 db szegfűszeg, 2 db csillagánizs, 3 cl áfonyalikőr vagy ugyanennyi piros színű szörp. Négy narancsnak sárga héját lehámozzuk, julienre (vékony csíkokra) vágjuk, kevés vízben hat-hét percig főzzük, majd leszűrjük és legalább egy órára hideg vízbe áztatjuk, közben a vizet cseréljük rajta. A narancsokat vastagon meghámozzuk, a fehér héjrészt is levágva, majd éles késsel kifilézzük, azaz kivágjuk a hártyák közül a cikkeket, és tálba tesszük. A narancslevet és a cukrot – 10 dkg híján – és a filézett narancsból kicsorgó levet felfőzzük, beletesszük a citromok levét, a fűszereket, és a héjcsíkokkal együtt hat-hét percig főzzük. A zselésítőt összekeverjük a 10 dkg cukorral, és a gyümölcs húsához adjuk, jól összeforgatjuk. Amikor a lé kellő ideig főtt, beleborítjuk, és újra felforralva még két-három percig főzzük. Levesszük, beleöntjük a szörpöt vagy likőrt, kihalásszuk a fűszereket, előmelegített (forró vízbe állított) háromdecis üvegekbe töltjük, csavaros fedéllel lezárjuk. Néhány perc várakozás után kesztyűvel megfogva mindegyiket a fejére állítjuk és így hagyjuk nyolc-tíz percig, majd talpukra állítjuk őket.  FORRÁS: VIOLA JUDIT: ÉTELEK ÉS ÉLETEK, SÁROSPATAK, HERNÁD KIADÓ, 2019.

26 Reformátusok Lapja

2021. március 7.

Időszerű felhívás Jóel próféta könyvéből. Vízszintes: 1. Az idézet első része (T, E, Z, L, SZ, L). 13. Más néven, latin szóval. 14. Frissítő ital. 15. Ritka igekötő. 16. Pan társa a némafilm korszakában. 17. Richard Strauss operája. 19. Urán és túlium vegyjele. 20. Szintén ne! 21. Guzsalyas kezdete! 23. Kis Erika. 24. Liverpooli csomó! 25. Böszme páratlan betűi. 27. Kocsikerékre húzott vasabroncs. 29. Ázsiai ország. 31. Fél perc! 32. A kilenc múzsa egyike. 35. Igefajta. 37. Görög eredetű női név, jelentése: viola. 39. Az udvaron, népiesen. 41. Nesz. 43. Hajóépítésre használt ázsiai fafajta. 44. … Frankel, zsidó származású lengyel írónő és gyermekkönyv-illusztrátor (ALONA). 45. A kínai iparművészetben régóta megbecsült féldrágakő. 46. Zúdít. 47. Koszorús költőnk (János). 48. A Toyota egyik típusa. 49. Pest megyei város. 51. Japán motorkerékpár-márka. 53. Venyige Sándor. 55. Sakkjátszma egyik befejezése. 57. Ferde sarokillesztés. 58. Zsírozni kezd! 60. Tíz köbe. 62. Vízinövény. 64. A déliek tábornoka az amerikai polgárháborúban (Robert). 66. Állami vállalat, röviden. 67. Bordeaux-i só! 68. Uralkodó. 70. Tulajdonságok összehasonlításával nyert arány, fok. 72. Szivárványhártya. 74. A zenei alaphangsor 5., 2. és 3. hangja. 75. Háborodott. Függőleges: 1. Bács-Kiskun megyei község. 2. Idős. 3. Női becenév. 4. Jin párja. 5. Kiejtett betű. 6. Baszk nacionalista függetlenségi mozgalom betűszava. 7. Fekete István gólyája. 8. Új-zélandi őslakó. 9. Heg betűi keverve. 10. Hordó eleme! 11. Háromszéki falu Sepsiszentgyörgytől délre (OZUN). 12. 1969-ben alapított texasi blues-rock együttes (két szó). 17. Ródli. 18. Becézett női név. 22. Atomerőművekben használt elem. 24. Vekkerdarab! 25. Az idézet második része (Ö, L, R, G, Z). 26. Szórakozóhely. 28. Apró üvegcse. 30. Vonatkozó névmás. 33. A csillagöv egyik jegye. 34. Duna menti város. 36. Dajka és elem jelzője lehet. 38. Ön, táviratban. 40. Matéria. 42. Becézett férfinév. 44. Gabonát betakarítani. 45. Birka. 47. Fényérzékenység az USA-ban. 48. Bern folyója. 50. Néma címer! 52. Függőlegesen lefelé nagy kiterjedésű. 54. Élő test önálló feladatú működési egysége. 56. Témakör. 59. A Beatles tengeralattjárójának színe. 61. … Kazan, görög származású, Oscar-díjas amerikai rendező. 63. Tréfás gyermekfenyegetés. 65. Magasba tart. 68. Kondákor Zsófia. 69. Vadászrejtek. 71. Indok. 73. Vas megyei falu. 75. A kiütés jele. Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Ejhaj, hóvirág! Lesz még egyszer jó világ, február ha fáj is.

| GYERMEKEKNEK |

Fiú a templomban Hémán születése óta itt élt Jeruzsálemben, de sohasem gondolta volna, hogy ekkora ez a város. Élete tizenkét éve alatt bejárta már minden zegzugát, ismerte a legapróbb sikátorokat, a titkos átjárókat és azokat a helyeket is, ahova egy fiú nyugodtan elbújhat. Igazság szerint nem nagyon bízott Máriáék keresésében. A felnőttek persze először az alsóvárost kutatták végig. Azt a városrészt, ahol a szegényebbek laktak, és ahol jobbára a zarándokok is megszálltak. Itt állt Hémánék háza is, és a szülei valóban mindenkit ismertek a környéken. Gesem minden házba bekopogott, Táfát minden asszonyt megkérdezett, hogy nem látták-e Jézust. – Senki sem találkozott vele – siránkozott Mária. – Már második napja keressük, és nem találtuk meg. – Nem baj – próbálta nyugtatni a férje –, holnap bejárjuk a felsővárost is. – De ott az előkelőségek laknak! – mondta elképedve Táfát. – Ott nem kopoghatunk be minden ajtón. – Nem – válaszolta József –, de az utcákat bejárhatjuk. Hátha megtaláljuk valahol. „Ugyan – legyintett magában Hémán –, majd épp itt fog gubbasztani, az alsóváros valamelyik házában. Vagy bolyong a felsőváros utcáin. Biztos, hogy valami érdekesebb helyen lesz. Mondjuk a Bethesda tavánál. Az aztán az izgalmas hely! Én biztosan oda mennék” – gondolta magában, mert ő bizony sokszor elidőzött a Bethesda tavainak oszlopsoránál. Figyelt ő is, mikor mozdul meg a víz. Mert akkor angyal száll el a víz felett, mindenki tudta Jeruzsálemben. Hémán nagyon szerette volna látni az angyalt, és biztos volt benne, hogy Jésua is csak ott lehet. Másnap el is indult, de aztán eszébe jutott, hogy azért megnézi még a Siloám tavát is magának. Mert a Siloám vízgyűjtő medencéje közel feküdt hozzájuk, Jésua is ismerhette, hiszen a zarándokok rendszerint itt mosakodtak meg, mielőtt felmentek a templomba áldozatot bemutatni. Jól sejtette, a Siloám tavánál most is ott hancúrozott néhány gyerek. Körbekérdezte őket, de egyikük sem találkozott olyan Jésua-forma fiúval. Tavasz volt még ugyan, de a nap égetően sütött. Hémán is megmerítkezett a vízben, és ahogyan felbukott a víz alól, ott ragyogott fölötte a templom hatalmas fehér épülete. – A templom! – kiáltott fel, mert hirtelen biztos volt benne, hogy Jésua nem lehet másutt, csak a templomban. Hiszen Mária nemegyszer beszélt arról, hogy Jésua mennyire szeret a tanházba járni, milyen sokat beszélget a rabbival, és hogy milyen kitartóan tanulmányozza az írásokat.

Hémán egy cseppet sem osztozott Mária lelkesedésén, mert ő bizony nem kedvelte a tanházat. De hát Jésua már ilyen fura fiú volt, nyugodtan lehet a templomban is. Lélekszakadva szaladt fel a templom lépcsőihez vezető királyi úton. Jól sejtette, Jésua a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket. Hémán szíve szerint odafutott volna hozzá, de nem tette. Mert a fiú olyan hatalommal beszélt, hogy mindenki csodálkozva nézett rá. Nemcsak Hémán, hanem a tanítók és az írások tudói is. De Hémán akkor csodálkozott el igazán, amikor Mária és József is a templomba értek. Amikor szülei meglátták Jésuát, megdöbbentek, hogy a tanítók között ült. Az anyja pedig így szólt hozzá: – Miért tetted ezt velünk? Három napja kétségbeesetten kerestünk téged. – Miért kerestetek? – kérdezte Jésua szelíden – Hát nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem? A szülei döbbenten néztek rá, majd Mária szorosan magához ölelte a fiát. Azután megfordultak, és elindultak vissza Názáretbe. Hémán hosszan nézte Jésua távolodó alakját. – Ki tudja – gondolkodott magában –, lehet, hogy tényleg ő a Messiás. Bárcsak így lenne!  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2021. március 7.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

Továbbra is Czine Ágnes vezeti a Károlit

Elismerés a tudományos munkáért

Fazakas Sándor, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanszékvezető tanára, a Doktori Iskola vezetője tudományos és tudományszervező munkáját DAB Plakett-díjjal ismerte el a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Területi Bizottsága (MTA DAB). A laudációt Hodossy-Takács Előd egyetemi tanár, az MTA DAB főtitkára mondta, a díjat pedig Páles Zsolt elnök adta át a DAB 2021. február 24-én megtartott éves közgyűlésén.  TTRE.HU, FOTÓ: CSIZI ENDRE KITÜNTETÉS

A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara örömmel tesz eleget annak a hagyománynak, hogy volt diákjait jubileumi díszoklevéllel tünteti ki. Kérjük ezért azokat, akik református teológiai tanulmányaikat az egyetem jogelődjénél, a Budapesti Református Theológiai Akadémián 1951-ben, 1956-ban, 1961-ben, 1971-ben sikeresen lezárták, hogy nyújtsák be kérelmüket a rubin, vas, gyémánt, illetve arany díszoklevél elkészíttetése érdekében a Hittudományi Kar Dékáni Hivatalához (1022 Budapest, Csopaki u. 6.) vagy a dekanihivatal.htk@kre.hu címen 2021. március 31-ig. APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70-6309502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu. 28 Reformátusok Lapja

2021. március 7.

A Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) szenátusa február 22-i ülésén megbízta Czine Ágnes oktatási rektorhelyettest a rektori feladatok ellátásának folytatásával. A kinevezésről szóló szenátusi határozat február 23. napján lépett hatályba. Czine Ágnes alkotmánybíró 2020. június 5. óta vezeti megbízott rektorként a Károli-egyetemet, az intézmény szenátusa e feladatok folytatásával bízta meg február 22-i ülésén. A rektori feladatok ellátásával megbízott oktatási rektorhelyettes a szenátusi ülésen köszönetet mondott Bogárdi Szabó Istvánnak és Huszár Pálnak, a Magyarországi Református Egyház Zsinata leköszönő lelkészi és világi elnökének az egyetemért végzett szolgálataikért, valamint köszöntötte Balog Zoltánt és Molnár Jánost, a Zsinat február 17-én megválasztott elnökeit. A hírről bővebben a kre.hu oldalon olvashatnak.  REFORMATUS.HU, FOTÓ: LINSZKY FRANCISKA

A HÉT KÉPE

A Debrecen tégláskerti városrészében lévő református templom tornyai a naplementében 2021. február 26-án.  FOTÓ: CZEGLÉDI ZSOLT / MTI

| EGYHÁZI ÉLET |

Oltalom a Covid–19 idején Gál Judit, a Magyarországi Református Egyház kórházmissziójának vezető kórházlelkésze által szerkesztett új kiadvánnyal jelentkezik a Tiszántúli Református Egyházkerület. A füzet a járvány idején megbetegedetteket, hozzátartozókat és a segítő szakmában dolgozókat mutatja be és szólítja meg személyes tapasztalatok és szakmai útmutatás által. A benne szereplő írásokból kiderül, milyen hitbeli erőforrásokra, kapaszkodókra találhatunk a legnehezebb időkben. – Már egy esztendeje, hogy ránk tört a mikroszkopikus kicsiségű fertőzés, amely nemzeteket igáz le, tudományt kényszerít térdre, elveszi tőlünk a munkát, a levegőt, és mérgezi a létünket. Napjaink telve vannak bizonytalansággal és kétségeskedéssel – fogalmaz Fekete Károly tiszántúli püspök a kötethez fűzött előszavában. – Az Oltalom a Covid–19 idején című kiadvány írásainak szerzőivel egyek vagyunk az elhatározásban: az Isten Igéjének éppen most nem szabad elnémulnia. Nem hallgathatunk el, mert a Szentírás tükröt tartó, józanító, bátorító, vigasztaló, erősítő üzenetének a vírushelyzetben még nagyobb jelentősége van. (…) Abban a bizonyosságban bocsátjuk útjára a füzet írásait, hogy hisszük: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.” (Zsolt 46,2) – fogalmaz a püspök. A gyűjteményben szereplő személyes hangvételű írások három nagyobb fejezetre oszlanak. Először mindennapi emberek tapasztalatait látjuk, a kötet ezután átvezet a szakmai tapasztalatokra, de továbbra is személyes hangon mutatja be a fizikai betegség lelki tüneteit. A kiadvány végül a betegek között végzett munka bemutatásával zárul. Szinte az összes olyan segítői szolgálatot érinti, amelyben egyházunk tagjai igyekeztek helytállni az elmúlt időszakban. Bepillantást nyerünk a betegek, családok, kórházi dolgozók, szeretetotthonok lakói és dolgozói, valamint a katonák között végzett munkába. A szubjektív hangvételű kötet rövid írásai tárcaszerű személyes beszámolók, helyzetjelentések, amelyek a hit megtapasztalásait mutatják be huszonegyedik századunk talán eddigi legnehezebb időszakában.  FORRÁS: WWW.TTRE.HU u A kiadvány itt érhető el: https://issuu.com/ttresajto/docs/eoltalom_a_

covid_19_idejen

BIBLIATANULMÁNYOZÁS

Ismerje meg ön is az Emmausi Levelező Bibliaiskola tanfolyamain keresztül Krisztust és életére vonatkozó tervét! Tanfolyamok: 1. Amit a Biblia tanít; 2. Élők között a legnagyobb; 3. Találkozás a Mesterrel; 4. Útmutató a keresztyén növekedéshez; 5. A keresztyén élet gyakorlata; 6. A mennybe vezető út; 7. Lukács evangéliuma; 8. Jakab levele; 9. Péter első levele; 10. Péter második levele és Júdás levele; 11. Messiási zsoltárok; 12. Az imádságról. A tanfolyamok ingyenesek, és bárki jelentkezhet rájuk az Emmausi Bibliaiskola Alapítvány, 9013 Győr, Pf. 826 címen.

KÜZDENI A HAMIS INFORMÁCIÓK ELLEN

Miközben egyre szélesebb körben érhető el a koronavírus elleni védőoltás, az Egyházak Világtanácsának (EVT) főtitkára, Ioan Sauca arra biztatja a vallási vezetőket, hogy vegyék ki részüket a bizalom építéséből, harcoljanak a hamis információk ellen, és aktívan támogassák a hazájukban elfogadott döntéseket. – A vallási vezetők szerepe rendkívül fontos az egészségügyi hatóságokba és szolgáltatásokba, illetve a jóváhagyott védőoltásokba vetett társadalmi bizalom fenntartásában – mondta Ioan Sauca. Aggodalmát fejezte ki a megalapozatlan híresztelések és az összeesküvés-elméletek miatt, amelyek alááshatják az emberek bizalmát, és veszélyeztetik a járványhelyzet kezelésével kapcsolatos intézkedések hatékonyságát. Ezért arra szólította fel a vallási vezetőket, hogy segítsék abban közösségeiket és társadalmaikat, hogy az erkölcsileg megalapozott és elfogadott döntésekhez maguk is hozzájárulhassanak. – Keresztyén közösségként feladatunk és erkölcsi kötelességünk, hogy nyilvánosan is szembeszálljunk az alaptalan híresztelésekkel és összeesküvés-elméletekkel, és elősegítsük, hogy az emberek megismerhessék a tényeket. Bár erkölcsi és etikai aggályok a védőoltások elérhetőségével és terjesztésével kapcsolatban is felmerülnek, tisztában kell lennünk a felelősségünkkel, és támogatnunk kell azt, ami orvosi, etikai és emberi jogi szempontból helyes – emlékeztetett a főtitkár, aki maga már részesült a vakcinában a svájci oltási terv részeként.  REFORMATUS.HU 2021. március 7.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Schallerné Éles Tímea monori lelkipásztort kérdeztük.

„Isten ajándékaként öt gyermek édesanyja, lelkipásztor, lelkészfeleség, de mindenekelőtt Isten gyermeke vagyok. Aggtelekről származom, Sárospatakon végeztem a teológiát. Férjemmel 2002 óta szolgálunk a MonorNagytemplomi Református Egyházközségben.”

Fel tudná idézni azt a pillanatot, amikor eldöntötte, hogy lelkipásztor lesz? Sárospatakon végeztem a gimnáziumot, és amikor utolsó éves voltam 1990-ben, a református egyház visszakapta az iskolát. Olyan emberekkel találkoztam ott, akik számomra hitelesen élték meg az Úr Jézushoz tartozásukat. Ilyenek voltak Victor Isti bácsi és felesége, Judit néni. De mivel nagyon szerettem a történelmet, akkor még úgy gondoltam, hogy ez lesz az én utam. Érettségi után Miskolcon tanultam történelem szakon, ebben az időben tértem meg. Sokat foglalkoztatott a kérdés: történész vagy lelkész legyek? Kerestem Isten válaszát, hiszen tudtam, ha nem ő hív el a lelkészi szolgálatra, akkor nincs ott a helyem. Sok imádság és belső lelki harc után egyértelművé vált számomra Isten hívása a Józsué könyvéből. Ez az én elhívási igém: „Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz.” (Józs 1,9)

Milyen a monori gyülekezeti élet, hogyan formálódik a közösség? A gyülekezet korfája kiegyensúlyozott. Több kiscsoport is van, azokban mindenki megtalálhatja lelki otthonát és szolgálatát. Nagyon fontosnak tartom a személyes, őszinte beszélgetéseket, az Úr Jézus szabadításának elfogadását, a lelki közösség megerősödését. Jó látni, amikor családok, fiatalok kötnek szoros, életre szóló, mély barátsá30 Reformátusok Lapja

2021. március 7.

gokat. Gondot fordítunk a diakóniára, a szegények, özvegyek, elesettek támogatására.

A koronavírus-járvány hogyan befolyásolja a gyülekezeti életet? Elmaradtak táboraink, csendeshétvégéink. Az istentiszteletek, az ifis és konfirmandusalkalmaink beszorultak az online térbe. Miközben személyesen nem találkozhatunk az emberekkel, megsokszorozódott azoknak a száma, akiket hétről hétre személyesen felkeresünk. Ilyen módon megerősödött a pasztoráció: SMS-ekkel, bátorító igékkel, telefonhívásokkal, a kéthetente széthordott vigasztaló szavakkal több száz embert érünk el az evangéliummal. Egyre inkább megéljük, hogy Isten nem zárható be a templomba.

Mit szeret a legjobban a hivatásában? Beosztott lelkészként hittanórákon, gyermek-istentiszteleteken sok gyermekkel találkozom: nagyon szeretem őket. Mindig hálával tölti el a szívemet, amikor valaki, legyen gyermek, fiatal vagy felnőtt, elindul Jézus felé, és látjuk, ahogy megérkezik hozzá, elfogadja őt élete Megváltójának. Ennél nincs is nagyobb öröm.

Van kedvenc igéje? „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” (Fil 4, 6–7) A férjemnek kétszer is volt agyvelőgyulladása. Ezt nagyon nehéz időszakként éltük meg. Öt gyermekünkből akkor még csak a három lányunk volt meg, negyedik gyermekünkkel voltam várandós. Sejtelmünk sem lehetett arról, hogy mi lesz vele: meggyógyul-e vagy sem. Emlékszem, a kórházi ágyon fogtuk egymás kezét, úgy, hogy nem tudtuk, lesznek-e még közös éveink. De lettek, hála legyen Istennek. Az Úr akkor, ott ezt az igét juttatta eszünkbe, hiszem, a Szentlélek által. Terve volt velünk, és ahogy eddig is ő hordozott, ezután is ő fog, hiszen megígérte.  SZIRÁK SÁRA

Reformátusok Lapja 2021/10. szám

Articles inside

Találkozási pontok Gyulán

A Szentírás közös ügye