__MAIN_TEXT__

Page 1

LXV. ÉVFOLYAM,

6. SZÁM,

2021. FEBRUÁR 7.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

9 771419 856007

Először Isten országát keresni PÁLÚR JÁNOS ÉS KORNÉLIA A HÁZASSÁG HETE ARCAI

21006


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Házas asszonynak könyörgése: Oh, kegyes Atya Úr Isten, adjad, hogy legyek engedelmes az én férjemnek, mint az úrnak. (…) Emberséges és nyájas szókkal az én férjemnek haragját és búsult elméjét lecsendesítsem és megengeszteljem, és őnéki szelíd engedelmességgel elejét vegyem, és továbbá őnéki a házi gondviselésben hűséges segítője legyek. Ámen!  SZENCI MOLNÁR ALBERT (1574–1634)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (balogh-zila.teodora@reflap.hu), Feke György (feke.gyorgy@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Sebestyén László

6

8

16

30

INTERJÚ • 6. Szükségük van rájuk | Salánki Istvánnal, az Angliai Magyar Református Egyház londoni lelkipásztorával beszélgettünk REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Ezerszer is igen! | Szőke Etelka vezércikke AKTUÁLIS • 8. Egy család vagyunk | Vallásüldözésről és a keresztyénség globális kihívásairól kérdeztük Ódor Balázst, a külügyi iroda vezetőjét REFORMÁTUS ÉLET • 16. Ének a szőlőből | Mádról hangzik a februári rádiós istentisztelet-közvetítés GONDOLATOK • 21. Versenyezni az ürességgel | Kincses Krisztina publicisztikája EGYHÁZI ÉLET • 29. Válassza a református felsőoktatást! | Bemutatjuk képzéseinket PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Ismerjék meg ezúttal Kató Szabolcs Ferenczet, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet adjunktusát

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2021. február 7.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

II. 7. VASÁRNAP

II. 8. HÉTFŐ

II. 9. KEDD

II. 10. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(1) „Ha valakinek az áldozata békeáldozat…” (3Móz 3) A békeáldozat erre rendelt részét az áldozó fogyasztotta el a hozzátartozóival együtt. Az áldozó az áldozati állat fejére tette a kezét, mintegy rátámaszkodott, hogy ráhelyezze minden bűnét, amelyeket az Istennel és az emberekkel kapcsolatos békesség ellen vétett (2). Az áldozat és az azt követő asztalközösség kifejezte Isten és az ember, valamint az ember és ember közötti helyreállt békességet. Jézus Krisztus a mi békességünk, aki lerombolta a válaszfalakat, amelyeket mi mindig újraépítenénk (Ef 2,14). Ez a békesség nélkülözhetetlen. Az Isten békessége minden értelmet felülhalad, kibeszélhetetlen, mindenestül ajándék, hitben már itt a miénk, de csak odaát lesz hiánytalan (Fil 4,7). Ez a békesség az Úr ügyéhez való hűtlenségben, olcsó és hitünket feladó kompromisszumokkal soha nem lesz megtapasztalható. Ezért a bűn korszakában ez bizony sokszor küzdelmet, szenvedést, harcot vállaló békesség (Mt 10,34). A szent, békességszerző törekvés az Isten emberének naponkénti áldozata (Mt 5,9). Jn 8,48–59  112. zsoltár (2) „…ha valaki nem szándékosan vétkezik…” (3Móz 4) A vétekáldozatot olyan bűnök engeszteléseként mutatták be, amelyeket nem szándékosan követtek el, hanem tudatlanságból, nem megátalkodottan, nem az Úr elleni lázadás lelkületével (1–4). Az áldozati állat vérét bevitték a kijelentés sátrának szentélyébe, meghintették vele a szentek szentjébe vezető kárpitot, és megkenték vele a szentélyben lévő illatáldozati oltár szarvait, aztán a vér többi részét a külső udvaron található égőáldozati oltár aljára öntötték (5–7). Az áldozat kövérjét elfüstölgették ezen az oltáron (8–10), majd az egész állatot elégették a táboron kívül. A pap nem ehetett a saját magáért és a gyülekezetéért bemutatott áldozat húsából (11–12). De jó, hogy nekünk nem kell ezeket a cselekményeket újra és újra végrehajtanunk, mert a mi Urunk örök engesztelést szerzett nekünk! A pap is ember, vétkezik, engesztelésre szorul, de nem lehetnek szándékosan elkövetett vétkei, mert akkor hiteltelenné lesz a szolgálatra. Az Úr irgalmát megkaphatja, ha töredelmes szívvel kéri azt, de a szolgálatot már nem. Vigyázzunk erre a szent szolgálatra, mert a „papok” által Isten népét ítélik meg a világban (3–12). A pap engesztelésért könyörög, közbenjár népéért, és a bűnbocsánat bizonyosságával biztatva terelgeti őket (13–21). Isten népe pedig szereti, tiszteli, megbecsüli őket, éltetve a szent szolgálatot. Így építhetjük együtt Isten országát a Krisztusban. Jn 9,1–12  460. dicséret (2) „…még ha nem is vette észre, (…) vétkessé vált.” (3Móz 5,1–13) Állatorvosnál voltunk a megvénült vizslánkkal, akinek lassan letelt az ideje. Kétségbeesve tekintett ránk. Mennyit szenvedett a nyomorult állat, hogy elmehessen végre! Az infúzió bekötéséhez a kutya lábán nehezen találta a doktornő a vénát, és Isten nevét emlegetve elkáromkodta magát. Beleremegtem, miközben ő észre sem vette, mit mondott. A mai igében leírt bűnök közös jellemzője az, hogy elkövetője először észre sem vette, hogy vétkezett (1–4). Ha nem vettük is észre a bűnt, attól az még bűn, amely terhel bennünket. Elhajlott, kísértésekkel teli életünk tele van ilyen helyzetekkel. Az ember életének alapvető nyomorúsága az, hogy nem tudatosodik benne a vétke. Nem tud mit kezdeni a bűnnel, a bűnösség kérdésével, saját bűneinek belátása helyett másokra mutogat. Kegyelmi állapot, amikor valaki rádöbbenhet saját életének nagy bűnére és nyomorúságára, és töredelmes szívvel az Úrhoz menekülhet. Kegyelmi állapot, amikor valakinek fáj a bűn, meg tud szomorodni, tud sírni emiatt (Mt 5,4), és az Úrtól jövő megoldásra vár. A bemutatott vétekáldozat a látható külső keret, de a törvény is megfogalmazza azt, amit a próféták is kiemeltek, miszerint a bemutatott áldozat a szív töredelme nélkül üres szertartás. Az áldozat bemutatója vallja meg tehát, hogy miben vétkezett (5), és utána mutassa be áldozatát. Jn 9,13–17  184. dicséret (25) „Jóvátételi áldozatul…” (3Móz 5,14–26) Amikor valaki kárt vagy veszteséget okozott, akár tudatlanul, akár szándékosan, jóvátételi áldozatot kellett bemutatnia. Ez először is akkor vált szükségessé, ha valaki hűtlenül bánt az Úr szent dolgaival (14–19). Ma ez az igeszakasz az egyházat hívja önvizsgálatra és bűnbánatra, mert sokféleképpen bánunk hűtlenül Isten szent dolgaival. A jóvátételi áldozatok másik fajtáját akkor mutatták be, amikor valaki hűtlenséget követett el a felebarátjával szemben (20–26). A jóvátételi áldozat azt az örömhírt tárja elénk, hogy jóvá lehet tenni azt, amit elrontottunk, és hogy van bűnbocsánat. Ebből a megnyert kegyelemből pedig az kö-

Reformátusok Lapja 2021. február 7.


| AZ IGE MELLETT |

vetkezik, hogy jóvátesszük azokat a hibákat, amelyeket még lehetséges. Sok mindent nem tudunk jóvátenni. Milyen nagy kegyelem, hogy Isten Jézus Krisztusban jóvátette a bűneink által okozott nyomorúságot, és Isten országa által elkezdte visszaállítani az üdvösséges isteni rendet. Jn 9,18–23  242. dicséret (6) „A tüzet állandóan tartsák égve…” (3Móz 6) Az égőáldozat esetében a papok feladata volt az, hogy az oltáron állandóan égjen a tűz (6). Ez a gondoskodás minden áldott szolgálat feltétele: állandóan az Úr ügyét képviselve égni, de nem másokat „elégetni” a túlbuzgóságommal, és nem is önmagamat felemészteni. Mert csak a józanság lelkének hite tud építően szolgálni a világban (2Tim 1,7). Isten ügyének szolgálata folyamatos, de ezt mindenki a maga feladatában, a maga helyén gyakorolja. A pap öltözéke más akkor, amikor a szent szolgálatot végzi, és más ruhában van akkor, amikor kilép a szent sátorból, hogy a hamut a táboron kívüli helyre vigye. Isten közelében a tiszta ruha, a gyolcsruha megjeleníti azt, hogy a lelkünk is tiszta ünneplőbe szeretne öltözni az Úr kegyelme által. Nem keverhetjük össze a szentet és a profánt, illetve az a szolgálatunk lényege, hogy a szent átjárja a hétköznapit (3–4). Nem véletlen az sem, hogy az égőáldozat áll első helyen ebben a felsorolásban, amelyből a papoknak semmi nem jutott, vagyis a szolgálat, a kötelesség volt az őket megillető rész. Természetesen méltó a munkás a maga bérére (Lk 10,7), de elhívás nélkül csak béresek leszünk és nem pásztorok (Jn 10,12). Bizony, ma is nagy nyomorúságunk ez. Pedig ahogy Jézus Krisztus mondta, ha mindent megtettünk, akkor is haszontalan szolgák voltunk, és csak azt tettük, ami a kötelességünk (Lk 17,10). Jn 9,24–34  371. dicséret (15) „A hálaadó békeáldozat…” (3Móz 7,1–21) Egy család vagy közösség hálaadó békeáldozattal fejezte ki háláját az Úrnak. Megjelentek az Úr színe előtt, és valamit odaáldoztak neki abból, amit Istentől kaptak. Mennyi mindenünk van! Még a legszűkebb időkben is van miért hálát adni. Az Isten népe és Isten embere hálás, mert tudja, hogy mindent az Úrtól kapott, és ebből valamit hálából visszaad az Úr ügyére. Az egyházfenntartás kérdése nem lenne probléma ott, ahol hívő, hálás életek vannak. A békeáldozat, így a hálaadó békeáldozat sajátossága a vele együtt járó közösségi étkezés volt (15). Az asztalközösség, ahol imádság is elhangzik előtte, kifejezi testvéri összetartozásunkat, Isten iránti hálánkat és azt, hogy az Úr minket testben és lélekben tápláló, gondviselő és megváltó szeretetére szorulunk. A békeáldozatból a közös étkezésre szánt részt aznap meg kellett enni (15). Isten ajándékaival a hálaadó élet hűségesen sáfárkodva él, nem késlekedve azzal, nem halogatva azt másnapra, mert nem tudjuk, lesz-e másnap. Nem pazarolunk ételt, időt, mert mindezek a lehetőségek másnapra „megromlanak” (18), „elégnek” (17). Mindent idejében megtenni, az Istentől készített alkalmakkal ekként élni, kimért életünket szép isteni rendben leélni. Jn 9,35–38  479. dicséret (25) „Ki kell irtani (…), aki eszik annak az állatnak a kövérjéből, amelyből tűzáldozatot mutatnak be az Úrnak...” (3Móz 7,22–38) Ami az Urat megilleti, azt nem vehetjük el tőle, mert belehalunk, kiirtjuk egymást és saját magunkat. Minden bajunk és nyomorúságunk e földi létben abból fakad, hogy nem adjuk meg Istennek, ami az Istené, így az életet lehetővé tevő rend is borul, és arat a gonosz és a halál. Ezzel szemben minden örömünk abból fakad, ha megadjuk Istennek azt, ami az övé (Mt 22,21): az országot, a dicsőséget és a hatalmat (Mt 6,13), azaz az elsőbbséget (Mt 4,10). Csak így lehet áldás az életünkön, szolgálatunkon, viszonyulásainkon, kapcsolatainkon. Erről szól a mai igeszakasz is, a mózesi törvény nyelvén. A vér – mint az élet hordozója – az állat legértékesebb részével, a kövérjével együtt csakis az Urat illette. Az életével fizetett, aki ezekből evett (22–27). Ami az Urat megilleti, azt nem vehetjük el őtőle (27). Ha ezt tiszteletben tartjuk, minden a helyére kerül az életünk isteni rendjében: Isten, hit, papok, egyház, világ, hatalom, munka, pihenés. Minden ékes, üdvösséges, örömteli rendben van, ha az Úr az első. Minden valódi gazdagodásunk forrása csakis ez. Nagy bajokkal küzdünk családban, egyházban, világban. Az ige rámutat a baj gyökerére: nem adjuk meg az Istennek azt, ami az Istené. Térjünk meg! Jn 9,39–41  2. zsoltár

II. 11. CSÜTÖRTÖK

II. 12. PÉNTEK

II. 13. SZOMBAT

2021. február 7.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

Szükség van rájuk Stabilizálódik a londoni magyar református gyülekezet helyzete, megállt ugyanis a brexit okozta hazavándorlási folyamat. Most a koronavírus-járvány miatt hozott HEGEDŰS MÁRK szabályokhoz alkalmazkodó közösségépítés nehézségeivel küzdenek. A részletekről Salánki Istvánt, az Angliai Magyar Református Egyház londoni lelkészét kérdeztük.

Éppen egy éve beszélgettünk annak apropóján, hogy az Egyesült Királyság kilépett az Európai Unióból. Néhány hete a végleges brexitmegállapodás is megszületett. Hogyan érinti mindez az Angliai Magyar Református Egyházat? Minden évben voltak hazaköltözők, de 2020-ban már nem a brexit, hanem a koronavírus-járvány miatt. A kilépés 2016-os megszavazása után települtek haza a legtöbben, körülbelül kétszázan. Továbbra is az a szabály, hogy a már itt élő uniós állampolgárok maradhatnak az Egyesült Királyságban. Egy angol jogi cég szakemberei segítettek kérvényezni a letelepedett státuszt, a közösségünk itt maradó tagjai is megkapták a lehetőséget. Hányan maradtak a gyülekezetben? Több százan tartoznak hozzánk – nem merek konkrét számot mondani. A brit járványügyi szabályok szerint most csak a londoniak jöhetnek el személyesen az istentiszteletekre. Az alkalmainkat részben online tartjuk, a vasárnapi istentiszteletet háromszáz-háromszázötven eszközről követik az Egyesült Királyságból és tíz másik országból. 6

Reformátusok Lapja 2021. február 7.

A brexit előtt félezer tagjuk is volt.   Volt már száznál is több lelkes, szolgáló egyháztagunk, akik havi rendszerességgel segédkeztek a szeretetvendégségek szervezésében, a gyermekek között végzett és a zenei szolgálatban, a bibliaórák, az imaórák vezetésében. Ez most lecsökkent. Húsz éve vagyok lelkész Londonban. Ez idő alatt a gyülekezetünk tagjai folyamatosan cserélődtek. Szerintem ez most is így lesz, csak valószínűleg kisebb számban érkeznek majd újak. Hiszen az új szabályok is lehetővé teszik a munkavállalást, a letelepedést Nagy-Britanniában. Tehát attól nem félek, hogy a közösségünk nagyon összezsugorodna, sőt idővel növekedhetünk is talán. Az biztos, hogy többet kell imádkoznunk, mint eddig, és keményebben kell dolgoznunk. Isten előtt nincs lehetetlen. Amióta tart a pandémia, egy kicsiny, elkötelezett csapattal minden este online imádkozunk. A gyülekezet építéséhez még jobban be kell vonnunk a helyi magyar reformátusokat, még jobban fel kell térképeznünk, hogy ki mivel tudja segíteni ezt a munkát. A brexit óta érte önöket atrocitás azért, mert Londonban élő magyarok? Egyetlen alkalommal: röviddel a kilépésről szóló népszavazás után egy szupermarketben valaki durván szólt hozzám. Nehezményezte, hogy a családommal magyarul beszélgetünk. De általában pozitív a légkör, nem néznek ki minket. Sőt, több olyan beszélgetésem is volt a brexitet támogató angolokkal, amelyekből az derült ki, hogy senkit sem akarnak hazaküldeni az országból, szükség van ránk – csak szerintük az Egyesült Királyságnak gazdasági okokból jobb lesz az Európai Unión kívül.  Önökben nem merült fel, hogy búcsút intenek az angol fővárosnak? Mi oda megyünk szolgálni a feleségemmel, ahova Isten küld minket. Úgy érezzük, hogy húsz éve Londonba hívott, és még itt van feladatunk. Amíg ő nem mondja, hogy menjünk tovább, maradunk. Nekünk is könnyebb lenne hazamenni, de úgy látjuk, hogy most itt a helyünk. Biztosan nehezebb lesz, mint eddig volt, de alkalmazkodunk.  NEM TETTEK LE A MANCHESTERI GYÜLEKEZETALAPÍTÁSRÓL – Elsődleges célunk a londoni gyülekezet megerősítése, de négy-öt év múlva, ha lesz rá igény, Manchesterben is újra megpróbálunk közösséget szervezni – mondja Salánki István. Anglia második legjelentősebb városában néhány éve már majdnem megvásároltak egy ingatlant, hogy belekezdjenek a gyülekezetépítésbe, ám a terv akkor meghiúsult. – Azóta már tudjuk: Isten nem véletlenül nem hagyta, hogy megvegyük. Hiszen jött a brexit és a járvány – mutat rá a lelkész.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

SZŐKE ETELKA

Ezerszer is igen! A szerző református lelkész, pár- és családterapeuta

„Bárcsak kicsit is fontos lennék a férjem számára!” „Bárcsak elég jó tudnék lenni a feleségemnek!” Oly sokat hallom ezeket a sóhajokat házas emberek szájából, amikor már eljutnak odáig, hogy ezeket a kötődési szükségeiket meg tudják fogalmazni, valós vágyaikat merik vállalni úgy is, hogy közben sebezhetővé teszik magukat. És valóban. Mennyire sóvárog az ember lelke az igenek után! Mert azokban valódi és lényegünket érintő szeretet van. Paradicsomi létünkből kihullva, a szeretet hiányával érkezünk meg erre a földi világra. Pontosan ezért amíg nem bizonyosodik meg a lélek arról, hogy őt ismerik, és ahogyan van, mindenestől szeretik, addig csak erre az elementáris szükségére összpontosít, ennek elérésére figyel. Sokan még felnőttként is rejtve, de mindenben ezt

„Az ezerszer is igen olyan erős elköteleződést hordoz magában, amely a hosszú évek alatt jött létre és alakult ki ennyire biztossá és megkérdőjelezhetetlenné.” keresik. Minden tettüket ez a be nem teljesedett élmény hajtja, hogy szerethetők legyenek. Ki így, ki úgy. Van, aki reméli, szinte égi csodát várva, valaki megpróbálja megszolgálni bárhol, bármikor, bármi áron, de lehet elvárni, sőt követelni is a szeretetet. És – Isten titka, hogy kinek mit rejt el a sorsában – van, akinek egyszerűen csak megadatik, lehetősége sincs elgondolkodni azon, milyen is a szeretet maró hiánya. Az ilyen ember sokszor nem is tudja, milyen nagy ajándékot kapott az életben, így kellően hálás sem tud lenni érte. (Csak megjegyzem: neki is kiüresedik egyszer a szeretettankja, hogy Isten tölthesse meg végleg.) Bizony nagy ajándék az életutunkon, ha szerethetőnek élhettük meg önmagunkat gyermeklétünk ideje alatt. Hiszen a sóvárgott igenek megtapasztalása tesz késszé bennünket arra is, hogy saját magunkra igent mondjunk, hogy önmagunkat el tudjuk fogadni sorsunk fájdalmas részeivel együtt, elfogadni a valóságunkat bűntudat vagy megerősített öntudat, gőg nélkül, és tudjunk másokat is észrevenni, másokért is lenni. Mindennek fényében csoda az, amikor egy hosszabb közös életút után ki tudja mondani a házaspár egyik tagja a másiknak: „Visszanézve ezerszer is újra igent mondanék rád.”

Nem gondolom, hogy ez akkor történik meg, amikor egy házaspár látszólag zökkenőmentes közös életutat kapott. Az ezerszer is igen olyan erős elköteleződést hordoz magában, amely a hosszú évek alatt jött létre és alakult ki ennyire biztossá és megkérdőjelezhetetlenné. Sok türelem, együttérzés, fájdalom, meghozott áldozatok és megbocsátások közös kohójában izzik létre az ezerszeres igen. Sokszor tapasztaljuk házaspárokkal folytatott beszélgetésekben, hogy várnak egymásra. Várnak a másik igenjére. „Ha kicsit törődne velem, nekem is könnyebb lenne rá figyelnem.” „Ha értékelne valamit is, amit teszek, utána könnyen lennék vele kedvesebb.” Tipikus mondatok. Az életben ezek az elakadások nagyon sokszor nem oldódnak fel, csak a távolságot növelik férj és feleség között. A terápia lehetőséget nyújt ennek feloldására: „itt és most” mindketten megélhetik a másiktól kapott igent, és megtörténhetnek a reparatív élmények. Ugyanakkor felemelő élmény, amikor keresztyén párokkal dolgozom, és arról tesznek bizonyságot, hogy kidolgozták már: amikor belekerülnek a konfliktusba, külön szobába mennek egymástól, és ezt a rövidebb időt ott imádsággal töltik. Isten igenjét kérik, megnyitják magukat, megélik, hogy ő a társukra és a szeretetkapcsolatukra is igent mond. Ezután mindketten, de szinte biztos, hogy egyikük képessé válik arra, hogy az első lépést megtegye a másik felé, és erre már könnyű a másiknak is szeretetlépéssel válaszolni. Amikor meghallottam az idei házasság hete mottóját, az első, ami eszembe jutott: a Mennyei Atya, aki ezerszer is igent mond ránk. Újra és újra. Irgalomról irgalomra, kegyelemről kegyelemre. Hűtlenségünkben, bizalmatlanságunkban, önhittségünkben, tévedéseinkben, szeretetlenségünk ellenére is. Jézus Krisztusban megkaptuk az elveszíthetetlen, örökre szóló igent. Így vár Isten kitárt karokkal mindannyiunkat: „Ismerem az enyéimet, ezerszer is igent mondok rád.” És így várja Urunk a házastársakat is: „Én vagyok a házasságszerző, ezerszer is igent mondok rátok.” 

2021. február 7.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

Egy család vagyunk FEKE GYÖRGY

– A vallási alapú üldöztetés rendkívül erős, sőt egyre erősödő jelenség, mégsem ez a keresztyénség legnagyobb próbatétele – állítja Ódor Balázs. Valóban Krisztust a legveszélyesebb követni? Egyházunk külügyi szakemberével erről, valamint szenvedő testvéreink aktuális helyzetéről, a globális ökumenikus szemléletről, illetve a vallásszabadság és az emberi jogok kapcsolatáról is beszélgettünk.

Világszerte minden nyolcadik Krisztus-hívőt ér valamilyen hátrány, negatív megkülönböztetés, esetleg erőszak a vallása miatt – áll az üldözött keresztyéneket támogató Open Doors szervezet legújabb jelentésében. 4761 olyan embert tartanak számon, akit Jézus Krisztusba vetett hite miatt gyilkoltak meg 2020-ban, és háromszáznegyvenmillióra becsülik azon keresztyének számát, akik számukra valamilyen szempontból veszélyes országban élnek. Ódor Balázst, a Zsinati Hivatal külügyi irodavezetőjét arra kértük: segítsen kontextusba helyezni az évről évre növekvő számokat és értelmezni a belőlük kirajzolódó riasztó jelenségeket.

GLOBÁLIS KÖZÖSSÉG, ELTÉRŐ PROBLÉMÁK – Hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a keresztyénség ma messze a legnagyobb és legelterjedtebb világvallás – emlékeztet Ódor Balázs. Világszerte 2,3 milliárd ember vallja magát Krisztus követőjének, félmilliárddal többen, mint a képzeletbeli dobogó második helyezettje, az iszlám hívei. Keresztyén közösségekkel a világ minden táján találkozunk Izlandtól Fokvárosig, az észak-amerikai rozsdaövezetektől a csendes-óceáni szigetvilágig. Méretüket és arányukat jól jelzi, hogy a keresztyének csak tizenhárom százaléka él vallási kisebbségben. Ez a globális közösség összetett valóság, régiónként eltérőek a problémák is. A nyugati társadalmakban, beleértve Magyarországot is, azzal szembesülünk, hogy átalakul a vallásosság: az 8

Reformátusok Lapja 2021. február 7.

emberek túlnyomó többsége továbbra is hisz Istenben, viszont az egyházi kötődésük egyre inkább vis�szaszorul. – Európa egyházai azzal a fájdalmas próbatétellel néznek szembe közösen, hogy bár rendíthetetlen meggyőződésünk, hogy Jézus Krisztus evangéliuma a válasz az emberek problémáira, mégis nehezen tudjuk elérni őket ezzel az örömüzenettel – mondja a református lelkész. Más térségekben viszont rohamosan terjed a keresztyénség, még az olyan ellenséges környezetben is, mint a kommunista párt által vezetett Kínai Népköztársaság. Afrikában például a törzsi vallásosság, hiedelmek keverednek a keresztyén hittel: sokan azt hiszik, Isten megvédi őket a koronavírustól, de az is közkeletű tévhit, hogy Isten áldása a gazdagságban mutatkozik meg. És valóban vannak olyan, jellemzően muszlim többségű országok, ahol tilos a misszió, ahol az áttérőket börtön vagy akár halál fenyegeti. Az üldöztetés ugyan kezdettől fogva része az egyház lényegének, de a külügyi irodavezető szerint összességében tévedés úgy gondolni a keresztyénségre, mintha az elsősorban valamiféle külső erő, hatalom által veszélyeztetett vallás lenne. – Ez világszinten dinamikusan fejlődő, felekezeti és kulturális szempontból is szédítően sokszínű közösség, amelyet a belső ellentmondások gyengítnek leginkább. A nem csupán felekezetileg, hanem kulturálisan és politikailag megosztott keresztyénség legnagyobb feladata, hogy az egyetértést és egységet munkálja – véli az ökumenikus kapcsolatokért felelős lelkipásztor.


| AKTUÁLIS |

Malajzia

Szomália

TÁRSADALMAINK LAKMUSZPAPÍRJA A világméretű koronavírus-járvány, valamint gazdasági válság számos országban hozzájárult a törzsi, etnikai és vallási ellentétek növekedéséhez, megterhelte a különböző hátterű közösségek békés együttélését. Több helyről is arról számoltak be, hogy a keresztyének egyáltalán nem, vagy csak kevesebb élelmiszerhez, humanitárius segélyhez jutottak az állami vagy a helyi vezetők zsarnokoskodása miatt. Ezért is nőttek egy év alatt ilyen látványosan az Open Doors-jelentésben szereplő számok: a halálos áldozatok száma ezerrel, a bármilyen hátratételt, negatív megkülönböztetést, atrocitást megélők száma nyolcvanmillióval. A holland református gyökerű, globális humanitárius és emberi jogi szervezet évtizedek óta figyelemmel kíséri a keresztyének vallásgyakorlásának szabadságát, és mozgósít az érdekükben. A hivatalos adatok mellett munkatársainak a terepen szerzett tapasztalataira és becsléseire támaszkodva állítja ös�sze azon ötven ország listáját, ahol hittestvéreink a leginkább üldözésnek vannak kitéve hitükért. Hogy mit értsünk üldöztetésen, azt nem egyszerű megmondani, még nehezebb mérhetővé tenni. Ezért a rangsor összeállításához számos tényezőt figyelembe vesznek: a lelkipásztorokat, híveket és egyházi épületeket ért fizikai támadások mellett a társadalmi fenyegetettséget

Kongó

– a különböző mértékű diszkriminációt, a többi állampolgárt megillető azonos jogok hiányát, a nők és a gyermekek kiszolgáltatottságát –, az állami szervek mellett a szélsőséges csoportok okozta nyomást is. A pontos adatok meghatározását tovább nehezíti, hogy sok esetben nem azonosítható a hátratétel vagy az erőszak mögött meghúzódó motiváció, esetleg nem kifejezetten a keresztyének ellen irányul, vagy maguk a keresztyének követték el akár egy másik felekezet tagjai ellen. A jelentésben is vannak erre példák, és a nyolc alapvető indíték közül csak három vallási eredetű. Ódor Balázs szerint ezért sem lehet számszerűsíteni, melyik a legüldözöttebb vallás. – A hit és a vallás fontos szerepet játszik globális valóságunkban, a népek együttélésében, a világpolitikában, ezért is nő a vallásokkal való politikai visszaélés és egyes helyeken a vallási erőszak, de ez nem új keletű jelenség. A nyugati típusú demokráciák, így az Egyesült Államok és az Európai Unió külpolitikájukban évtizedek óta kiemelt figyelmet szentelnek a vallásszabadság kérdésének. Félreérti a jelentést, aki leragad a sokszor becsléseken alapuló, figyelemfelhívást szolgáló számoknál, és nem fektet energiát abba, hogy a jelenség mögé nézzen. Számunkra, akik Krisztus testének tagjaiként felelősséggel tartozunk szenvedő testvéreinkért, fontos, hogy megismerjük a

A KERESZTYÉNEK SZÁMÁRA A LEGVESZÉLYESEBB ORSZÁGOK ÉS AZ ÜLDÖZTETÉS FŐ OKA (az Open Doors 2021-es jelentése alapján): 1. Észak-Korea – kommunista diktatúra. 2. Afganisztán – törzsi ellentétek. 3. Szomália – törzsi ellentétek. 4. Líbia – iszlám elnyomás. 5. Pakisztán – iszlám elnyomás. 6. Eritrea – felekezeti protekcionizmus (a keresztyénségen belül). 7. Jemen – iszlám elnyomás. 8. Irán – iszlám elnyomás. 9. Nigéria – iszlám elnyomás. 10. India – vallási nacionalizmus. 11. Irak – iszlám elnyomás. 12. Szíria – iszlám elnyomás

2021. február 7.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

Indonézia

Szaúd-Arábia

hátratételt és üldözést elszenvedő közösségek helyzetét, illetve megértsük, hogyan tekintenek ők magukra, és ezt képviseljük nemzetközi fórumokon. Még akkor is, ha szembemegy geopolitikai érdekeinkkel – figyelmeztet Ódor Balázs.

AZ ÜLDÖZTETÉS SOKFÉLE ARCA Két évtizede vezeti az Open Doors szégyenlistáját Észak-Korea, ahol az ateista diktatúra lehetetleníti el a vallásos emberek életét. – Globális felmérések szerint a világ nyolcvan országából – ez az összes negyven százaléka – jelentenek vallási megszorításokat, háromnegyedük diktatúra. A totalitárius rezsimek fontos jellemzője, hogy a szuverenitásra hivatkozva igyekeznek kizárni a külvilágot, a nyilvánosságot. Az ökumenikus szervezetek, kiemelten is az Egyházak Világtanácsa ilyen helyzetben is hatékonynak bizonyul, a két Korea közeledésében is fontos szerepet játszik. De így is csak sejtjük, hogy az ottani keresztyének hasonlót, vagy még súlyosabb dolgokat élhetnek meg, mint mi a kommunista diktatúra legsötétebb időszakában – mondja az irodavezető. Iráni keresztyének elbeszéléséből tudjuk, milyen az, ha a muszlim többségű társadalomban az állam a titkosszolgálattal karöltve üldöz egy vallási közösséget. – Időről időre érkeznek beszámolók, amelyek az áttértek tárgyalásáról, esetleg kivégzéséről tudósítanak. Az iráni presbiteriánus egyház teljes vezetősége elhagyta az országot, és az Amerikai Egyesült Államokban jegyzett be zsinatot – mutatja be a keresztyénüldözés másik arcát Ódor Balázs. Pakisztánban is másodrendű állampolgárok a keresztyének, és ott is üldözik az áttérőket, de – sok más országhoz hasonlóan – annyival jobb a helyzet, hogy működhetnek az egyházak, vannak virágzó intézményeik, és helyi szinten akár jó kapcsolatot is ápolhatnak a muszlim többséggel. Azonban épp a járványhelyzet mutatta meg e status quo törékenységét: a muszlim szervezetek nem biztosítottak támogatást a keresztyéneknek, ezért küldött nekik egyházunk segélyt karácsony előtt. – Bármikor fordulhat a helyzet, szélsőségesek felgyújtják a templomokat, a rezsim pedig nem véd meg. Olyan nyomás alatt élnek, annyira nem látják a jövőt, hogy sok keresztyén fiatal el akarja hagyni az országot – teszi hozzá az irodavezető. Szíriában ennél is „könnyebb” a helyzet: nem azt jelenti az üldözés, hogy ne gyűlhetnének össze, ne építhetnének templomot, ne mehetnének az utcára, sőt a kormány valamennyire védi a keresztyéneket, de bármikor fellángolhat ott is a feszültség. Ottani testvéreink nem is szeretnek magukról üldözöttként beszélni. Olyan kisebbségként gondolnak magukra, amely nem részesedik a többséggel azonos jogokban, de szeretnének 10 Reformátusok Lapja

2021. február 7.

Nigéria

egyenrangú állampolgárok lenni, hogy ne érje őket hátratétel azért, mert keresztyének, illetve protestánsok. A Közel-Keleten egyébként is fontos, hogy mióta van jelen az adott közösség és mennyire tud „hasznossá” válni a társadalom számára. Társadalmi szolgálatuk támogatása éppen ezért létfontosságú. – Ugyanakkor szembe kell néznünk azzal is, hogy sok hittestvérünk a keresztyén többségű országokban szenved – figyelmeztet a lelkipásztor. Tavaly Nigériában történt a legtöbb halálos támadás, de az ottani feszültségek jellemzően törzsi indíttatásúak, ami viszont felekezeti és vallási szempontokkal keveredik. Etiópiában is ortodox, protestáns – jellemzően református – és muszlim közösségek állnak szemben egymással, miközben a központi hatalom egyik országban sem tud vagy akar mit kezdeni a radikális csoportokkal. Az a közös a különböző helyzetekben, hogy ezek az emberek minden hátratétel, erőszak és szenvedés dacára is állhatatosan kitartanak Krisztus mellett.

KIÁLLÁS A VALLÁSSZABADSÁG MELLETT – Aki imádságában az üldözöttekre gondol, abban tudatosul, hogy világegyház vagyunk, így ökumenikus elkötelezettségéről tesz tanúbizonyságot. Az ökumenikus és globális nyitottság pedig az egyház lényegéhez tartozik – Ódor Balázs szerint az Open Doors és a hasonló szervezetek jelentéseinek nem az az értelme, hogy számszerűsítsék a szenvedést, hanem hogy a távoli régiók problémáira irányítják a figyelmünket és arra, hogy egy család vagyunk. – Krisztus egyháza egyetemes. Mi, magyar reformátusok is azt valljuk, hogy „Isten Fia a világ kezdetétől a világ végezetéig az egész emberi nemzetségből Szentlelke és igéje által az igaz hitben megegyező, örök életre kiválasztott gyülekezetet gyűjt magának”. Ennek a gyülekezetnek mi is tagjai vagyunk, és így ha egy másik tagot üldöztetést ér, az minket is érint. Együtt szenvedni a szenvedővel – életünk mindennapi részének kellene lennie. Akár imádsággal, akár támogatással, akár kapcsolattartással – hangsúlyozza a lelkipásztor. Ezért van az, hogy a szíriai ortodoxokért is felelősséget viselünk, ha ott járunk, velük is találkozunk, hiszen helyben ők is közösségben vannak protestáns testvéreinkkel. – Aki az üldözött keresztyének ügyét a szívén viseli, az a vallásszabadság és az egyetemes emberi jogok ügye mellett áll ki. Amellett, hogy mindenki szabadon gyakorolhassa a vallását, semmiféle hátratétel ne érhesse azért, hogy melyik felekezethez vagy valláshoz tartozik – teszi hozzá. A kettő szükségszerűen összetartozik, mert aki igyekszik másokat rávenni arra, hogy biztosítsák a keresztyének jogait, az önmagát is arra kötelezi, hogy azokat a saját kisebbségei számára biztosítsa.  FOTÓ: OPEN DOORS


| INTERJÚ |

Először Isten országát keresni A Pálúr házaspár szerint a címben szereplő mondat a kulcsa a hosszú éveken át tartó, szilárd alapokra épülő házasságnak. Pálúr BALOGH-ZILA János orgonaművész, a Budapest-FasoTEODÓRA ri Református Egyházközség kántora és felesége, Kornélia, az egyházközség iskolájának igazgatóhelyettese lettek ez évben a házasság hete arcai. Beszélgetésünk során megalapozott döntésekről, örömökről, nehézségekről és kitartásról vallottak. Ezerszer is igen! Ezt a mottót választották a házasság hetére. A házastársaknak újra és újra dönteniük kell egymás mellett? János: Azt gondoltuk, hogy nem csak egyszer szeretnénk igent mondani egymásnak, ez nagyon fontos eleme annak, hogy együtt maradjunk és boldogságban legyünk. A mottó nyomatékát az ezres szám adja – bár ha harminc éve mindennap igent mondtunk egymásra, akkor már túlhaladtuk a tízezret is. Ez a mondat azt is kifejezi, hogy az életben nem csupán egymásra kell igent mondani, hanem Istenre is. Kornélia: Valóban mindennap döntéseket kell hoznunk, és az igen nem mindig szavakban nyilvánul meg. Abban is megjelenhet, hogy miként oldunk meg konfliktusokat, hogyan bocsátunk meg egymásnak és hogyan kezdünk újat. Milyen volt az, amikor először igent mondtak egymásra? Kornélia: 1987-ben találkoztunk először, ekkor én tizenkilenc, János pedig húszéves volt. Olyan közegben ismertük meg egymást, ahová egymástól függetlenül is mindketten vágytunk – ez egyetemisták, nagyobb gimnazisták számára szervezett nyári tábor volt, kifejezetten azzal a céllal, hogy Isten Igéjét tanulmányozzuk, együtt énekeljünk, közösséget gyakoroljunk. A mai Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség elődje szervezte, és sok közösségből érkeztek ide fiatalok. Már elsőre rögtön feltűntünk egymásnak. Nem mondanám, hogy ott már nagy döntések születtek, de észrevettük egymást. János: Érdekes, hogy a házasság hetének szervezői ott voltak az ekkor szervezett bibliakör rendezői között. Talán nem véletlen, hogy ennyi év után megtaláltak bennünket, ugyanis látták, hogyan találkoztunk, és tudták, hogy az első igenünk arra vonatkozott, hogy szeretnénk keresztyén egyetemisták közösségében lenni. Kulisszatitok, de én előre nemet mondtam arra, hogy 2021. február 7.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJÚ |

lányokkal ismerkedni menjek ebbe a táborba. Megadatott, hogy egyértelmű vágyakozás volt a szívemben, és ez harmonizál azzal a fő üzenetünkkel, amelyet a Biblia alapján így szeretnénk megfogalmazni: először Isten országát érdemes keresni. A mi történetünk bizonyítja, hogy az ő országát és hívő egyetemisták közösségét keresve egymásra is rátaláltunk. Döntést hozni nehéz. Emberi szemmel nézve pedig minden döntésünk utólag igazolódik. Mi adott önök számára biztosítékot, biztonságot, amikor végül mégis egymás mellé kerültek? János: Az említett tábor előtt két évvel olyan esemény volt Budapesten, amilyent szocialista időkben nem volt szokás rendezni: Billy Graham evangélizált a Budapest Sportcsarnokban. Kristálytisztán emlékszem, hogy milyen nagy élmény volt számomra a hatalmas zenei apparátussal megvalósuló egyházi éneklés. Amikor elnéztem a szimfonikus zenekar és az énekkar felé, az a gondolat futott át bennem: mi lenne, ha az én jövendőbeli feleségem is ott énekelne. És bár csak két év múlva pillantottuk csak egymást az említett táborban, ez a gondolat mégis megvalósult. Ezzel együtt a tábori találkozás után nehéz fél év következett, igenünket a legteljesebb valóságában kellett kimondanunk egymásnak. Nem volt egyszerű, mert sok mindent végig kellett gondolni, sokat vártam Kornélia igenjére. Kornélia: Minden döntés küzdelmes, még akkor is, ha az ember tudja, mit keres. Azt mindketten tudtuk, hogy olyan társra vágyunk, akinél az első döntés, az első igen a helyén van. Erre jó lehetőségeink is voltak, hiszen a szüleink úgy neveltek bennünket, hogy találkozhattunk Istennel. Mégsem olyan könnyű megtalálni azt az embert, aki társunk lesz. Az említett fél évben voltak hullámvölgyek – volt olyan időszak, amikor meg kellett magunktól kérdezni, tényleg ő-e a társam, tényleg összeillünk-e, tényleg tudna-e ő egy család vezetője lenni. Egyszer, a bizonytalanabb időszakomban János nagyszabású és alapos felkészülést igénylő hangversenyt adott a Zeneakadémián. Erre sokakat meghívott a keresztyén diákközösségből, és velük én is elmentem a koncertre. Jó döntés volt, hiszen olyan helyzetben láttam őt, amely meggyőzött arról, hogy megállja a helyét abban, amit csinál, jól csinálja, jól felkészült rá. Ki tudtam mondani, egy ilyen fiúban meg tudnék bízni. Ez a helyzet bizonyosított meg arról, hogy ő legyen a társam. Még éppen idejében, mert mint kiderült, akkor ő már úgy érezte, hogy nagyon sokáig nem adok választ. János: Még egy érv, hogy miért fontos koncertekre járni. Kornélia: Az is fontos, hogy a másikat olyan helyzetben lássuk, ahol a munkáját végzi, vagy ahol felelősségteljesen meg kell állnia. Bármilyen munka lehet, nem kell mindenkinek színpadon állni. Jó, hogy szóba kerültek a különböző szerepek és a helytállás. Visszaolvasva korábbi, házasság hetére készült interjúkat, 12 Reformátusok Lapja

2021. február 7.

minden beszélgetésben előkerült a kérdés, hogy ki milyen szituációban áll elöl vagy húzódik hátrébb, a párok hogyan működnek együtt, csapatként. Ez önöknél hogyan van? Kornélia: Az a jó, hogy fiatalon kezdtünk el közös csapatban játszani. Mindketten tanultunk, egyetemisták voltunk. Úgy tudtuk felépíteni az életünket, hogy mindenki megtalálja benne a helyét, ugyanakkor minden időszakban máshova tevődtek a hangsúlyok. Mivel nagyon hamar érkeztek a gyermekeink, és én sok időt töltöttem velük, Jánosnak ebben az egészen különleges hivatásban kellett megtalálnia a helyét. Közösen dolgoztunk azon, hogy az ő pályája is működjön, de ugyanúgy a család és az én életem is. Nem merült fel, hogy valakit hátrébb kelljen szorítani azzal: most várj, majd egyszer eljön a te időd. Mind a ketten az adott pillanatban azon a helyen voltunk, ahol szükség volt ránk. János: Hogyha azon jár az eszünk, hogy mit tegyen a másik a házasságunkért, családi életünkért, akkor valami elromlott. Az biztos, házasságunk első éveiben, évtizedeiben mind a ketten szívesen adtuk bele a közösbe, amit hoztunk. Kornélia talán alátámasztja, hogy én nem tipikus bohém művészfigura vagyok, aki nem ért semmihez. Édesapámtól örököltem a mérnöki vénát, annyira, hogy majdnem építész lettem. Sok mindent szeretek megvalósítani, amihez tipikusan férfi észjárás kell: kitalálni megtervezni, összerakni, elvégezni. De azért persze az élet hozza magával, hogy kifáradunk, megfakulnak a lelkesedések. Ha ilyenkor elkezd járni azon járni az eszünk, hogy a másik ezt vagy azt miért nem teszi meg, akkor átkerülnek a hangsúlyok és hibázunk. Azt hiszem, mostanában megint abban a fázisban járunk, hogy vannak ötleteink arra, mit tehetünk meg a családért, ami aztán a többieknek örömet szerez. Például az egyik interjúnkra lányunk olyan gyönyörű rendet rakott a nappaliban, hogy jobb meglepetés nem is érhetett volna bennünket abban a helyzetben. Az előbb elhangzott az a mondat, hogy ki mit hoz a házasságba. A házasság hete eseményeiben most példaként szerepelnek mások előtt. Önök előtt milyen minták voltak? Láttak olyan házasságot, amelyre azt mondták: én is ilyet szeretnék? János: Klasszikus eset, hogy a gyerekek kételkednek a szüleik példájában. Jó esetben ez kamaszkorban történik meg, nálam is így volt. Mára érezzük annak a jó ízét, hogy mind a két oldalon abszolút hiteles mintákat láttunk szüleinktől. Valóban Isten országát keresték, Isten vezetésére mondtak igent. Nem az a kérdés, hogy hibátlanul éltek-e a házasságukban, hanem hogy hitelesen. Ez pedig így volt, olyannyira, hogy már a gyerekeink is veszik át azokat a példákat, amelyek egyenes ágon jönnek a nagyszüleiktől. Ez számunkra óriási öröm. Kornélia: Édesanyámnak nyolc testvére volt, így sok házasságot láttunk magunk körül a családban. Ha csak az arányokat nézem, az ő családjaikban a férjek és feleségek szinte min-


| INTERJÚ |

„Ha egy kapcsolatban vannak nehézségek vagy konfliktusok, az nem azt jelenti, hogy a házasságnak vége, vagy hogy rossz az a házasság.” (Kornélia) „Hogyha azon jár az eszünk, hogy mit tegyen másik a házasságunkért, családi életünkért, akkor valami elromlott.” (János)

2021. február 7.

Reformátusok Lapja 13


| INTERJÚ |

denhol kitartottak egymás mellett. Ez nem azt jelentette, hogy nem voltak problémáik. A mi gyerekeink is láthatják, hogy akár naponta adódhatnak nehézségeink. Van úgy, hogy összeveszünk, hogy olyat mondunk – akár őelőttük is –, amit utána megbánunk. De azt is láthatják, hogy megvan bennünk a vágy: szeretnénk kitartani egymás mellett, és szeretnénk újat kezdeni akár azon a napon. Ha egy kapcsolatban vannak nehézségek vagy konfliktusok, az nem azt jelenti, hogy a házasságnak vége, vagy hogy rossz az a házasság. Nem vagyunk büszkék a nehezebb napokra, de talán nem baj, hogy ezt látták a gyerekeink is, mert emellett azt is észrevehették, hogy sosem jutottunk el gondolatban odáig, hogy nincs folytatás. Már szóba került, hogy tavasszal lesz a harmincadik házassági évfordulójuk. Voltak a közös úton nagyobb kátyúk? János: Az, hogy erre nem tudunk kapásból példát említeni, talán jót is jelenthet. Arra viszont kristálytisztán emlékszünk, hogy könnyen kerülhet egy házasság, így a miénk is olyan helyzetekbe, amikor azt érezzük, hogy ez így tarthatatlan. Ezekben a pillanatokban az a szörnyű, hogy akkor jönnek el, amikor nagy dolgok készülődnek, nagy erőbedobásra lenne szükség, hiszen ilyenkor vagyunk a legkísérthetőbbek. Ezért a mi üzenetünk nem az, hogy mi csináljuk jól, és velünk nincsenek problémák, hanem inkább az, hogy ha őszintén, a szívünkben keressük Isten országát, és ehhez igazítjuk az életünket, akkor a konfliktusokban ez az istenkeresés meg fog tartani bennünket. Kornélia: A házasságokat nem mindig a nagy nehézségek próbálják meg legjobban. Sokszor éppen a mindennapok fájdalmas elszürkülése, ügyintéző-mentalitása a veszélyes. Amikor csak arról kommunikálunk, hogy megtörténtek-e bizonyos dolgok a felszínen: befizetted-e, elvitted-e a gyereket, vagy már megint nem csináltad meg ezt vagy azt. Sokszor ezek a kis csalódások vezetnek oda, hogy elvesztjük a bizalmunkat a társunkban, vagy úgy érezzük, hogy neki már nem olyan fontos akár a mi személyünk, akár a család léte. Ezek a hosszú időn át tartó próbák is meg tudják viselni a házasságot. Van esetleg valamilyen ötletük, szokásuk arra, hogyan lehet ezen változtatni? Kornélia: Szeretünk kimozdulni a szürke napokból. Ami pedig fontos: ez a vágy mindkettőnkben megvan. Nem mondanám, hogy bevált módszereink vannak, amelyekkel mindig ki tudjuk egymást mozdítani, inkább vannak olyan örömteli javaslataink egymás számára, amelyekben mind a ketten szívesen részt veszünk. Például amikor lehetőség van rá, szeretünk utazni, étterembe járni. De ebben a vírusos időben is nagy örömmel voltunk együtt otthon, együtt étkeztünk és beszélgettünk, filmeket néztünk. Megtaláltuk az örömöket. Inkább az a nehéz, amikor sokat kell dolgozni, és az egyikünk vagy mindketten úgy érünk haza este, hogy már semmihez sincs kedvünk. 14 Reformátusok Lapja

2021. február 7.

János: Őszintén elmondhatom, hogy testileg-lelkileg nagyon szeretjük egymást és vonzódunk egymáshoz. Szerintem ez óriási dolog. Nem kerül néhány másodpercbe sem felidézni azt, hogy mennyire így volt a megismerkedésünk kezdetén is. Ezek a visszaemlékezések is csodára képesek. Jó mindig megerősödni abban, hogy szeretem a feleségem, vonzódom a feleségemhez, még ma is fel tudok nézni rá. Az igaz, hogy számos dolog céloz meg és támad bennünket, de fel kell ismerni, hogy az élet nem mentes ezektől a támadásoktól. Létezik Isten-ellenes erő, amely kimondottan a házasságokat akarja tönkretenni, hiszen a teremtő Istennek ez az egyik legszebb ajándéka itt, a földön. Ha nem vagyunk éberek, beleesünk a csapdába, és azt hisszük, hogy a másik az ellenség, miközben sokkal nagyobb ellenség támad együttesen bennünket. A beszélgetés eddigi részéből egyértelmű, mennyire fontos önök számára a hit. Mindketten a budapest-fasori református gyülekezetben szolgálnak. Mit jelent a kapcsolatukra nézve, hogy ilyen közösséghez tartoznak? János: Az indulásunknál bölcsességre volt szükségünk, hogy eldöntsük, hova tartozzunk, hiszen mindketten más gyülekezetből, sőt, más felekezetből jöttünk. Ez a tény a házasságunk szépségéhez és érdekességéhez járul hozzá. Én kifejezetten élveztem, hogy Kornélia baptista. Óriási, kiegyenesítésre váró kérdőjel volt előttem a pályakezdésemkor: mit kezdjek azzal, hogy orgonista leszek? Bár egy orgonistának elsősorban hangszerre van szüksége, nem gyülekezetre, határozottan éreztem, hogy ez utóbbi a közös életünk alapköve, közege. Végül az isteni időzítés segített. Életünk egyik csúcspontja volt az az egy év, amelyet Párizsban töltöttünk, amikor a pályám szempontjából fontos tanulmányokat végeztem. Onnan hazatérve kaptam a meghívást a Fasorból. A gyülekezetben aztán sosem különleges elemként voltunk jelen. Az új orgona játszóasztalai közül például a lentinél szeretek játszani, ahol közösségben lehetek az istentisztelet résztvevőivel. A zenei élet vezetése mellett részt veszünk a házaspárok között végzett szolgálatban és a közösség más szegmenseiben is. Kornélia: Amikor összeházasodtunk, közös döntést hoztunk arról, hogy melyik gyülekezetbe járjunk, hiszen azt szerettük volna, hogy a gyerekeink egy bizonyos közösségben nőjenek fel. Elsősorban olyan helyet kerestünk, ahol az igei üzenetet vasárnapról vasárnapra megkapjuk. Párizsban például olyan gyülekezetbe jártunk, ahol amellett, hogy igazán kedvesek voltak hozzánk, a neves építőtől származó, bár nem túl nagy orgonán János végre hétről hétre gyakorolhatta hivatását. Végül hazakerülve hívtak minket a Fasorba, ahol húsz évvel később meg is épült az új orgona. Sok barátra találtunk itt, akikkel lelkigondozói és más beszélgetéseken, házi csoportok alkalmain is találkozunk. Hogyha problémánk van, mindig van hova menni. Lelki biztonságot és támaszt ad egy ilyen közösség.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Szabó Lőrinc Szél hozott, szél visz el című verse a (poszt)modern embert átitató életérzés költői szépségű megéneklése. Nem véletlen, hogy népszerű, a megzenésített változata talán még közkedveltebb sláger is lett: „Köd előttem, köd mögöttem, / Isten tudja, honnan jöttem, / szél hozott, szél visz el, / minek kérdjem: mért visz el? Sose néztem, merre jártam, / a felhőknek kiabáltam, / erdő jött: jaj, be szép! – megcibáltam üstökét.” Azt az életérzést énekli meg, amikor az ember szinte csak lebeg a létezésben, élvezi az élet örömét és a teremtett világ szépségét. A következő két sor még hozzátesz a vers légies képéhez egy misztikus gondolatot: „szeretőm: a titok, / ő se tudja, ki vagyok.” A költő hitéről nem sokat tudunk, annyi bizonyos, hogy nem volt gyökértelen és hitetlen ember. Ősei között református lelkészek és tanítók voltak. A gimnázium nyolc osztályát a Debreceni Református Gimnáziumban és Kollégiumban végezte, ahol keresztyén műveltsége megalapozódott. Miről szól a vers? A semmiből a semmibe megyünk? Elszakadva és elhagyatva mindentől és mindenkitől? Sodródunk gyökértelenül, ahogyan Tiszta szívvel című versében József Attila írja: „se istenem, se hazám”? A szavak nála is átvitt értelmű jelentésűek, olyan pillanatnyi érzések, amelyeket mindannyian átélünk. Akkor van baj, ha ez életszemléletté lesz. Mert a hamisan értelmezett és a ma egyre szélesebb körben terjedő szabadságfelfogás kilátástalanságba taszítja az amúgy is bizonytalan, múlt és jövő nélküli nemzedéket. A világjárvány közepén még több félelem is szorongatja azokat, akiknek nincs biztos fundamentum a lábuk alatt, változó és esetleges a hátterük, istenhitük, és nincs reménységük. Pillanatkép az, amit Szabó Lőrinc gyönyörű stílusban és formában elénk fest, de ha csak ezt és ennyit ismerünk tőle és belőle, könnyen félreérthetjük, és elsodorhat az általános nihilizmus. Mást jelent a könnyed kószálás, amit megenged magának kikapcsolódásként a tudatos ember, és megint más a sodródás mint életmód, amelybe belecsúszik a gondolkodás és tartás nélküli ember. Az utolsó versszak első sora lehetne biztató vallomás is: „Isten tudja, honnan jöttem, / köd előttem, köd mögöttem, / szél hozott, szél visz el, / bolond kérdi, mért visz el?” Jézust gyakran faggatják csodálkozón és ellenségesen, hogy kicsoda ő. Az ő bizonyságtétele magáról így szól: „…tudom, honnan jöttem és hová megyek, ti azonban nem tudjátok, honnan jövök, vagy hová megyek.” (Jn 8,14) Istentől jött, és Istenhez vezet. Mi őt követjük a világosságban. 

IMÁDKOZZUNK!

Csak csendben, a leghalkabb sóhajunkkal kérünk: ülj ide mellénk! Bár szeretnénk eléd borulni, teljes valónkat hálával kezedbe simítani, ez most nem megy. Csak kiborulni tudunk, háborgunk kérdéseinkkel, lázadozó szívünkkel, a rengeteg miérttel és váddal a gondolatainkban. Ezért kérjük, hogy most csak ülj velünk együtt, és hadd nyugodjunk meg a jelenlétedben! Békességre vágyunk, és tudjuk, hogy ezt csak tőled kaphatjuk meg. Nem baj, ha nem válaszolsz, nem haragszunk azért, mert sok dolgot nem értünk. Tudjuk, hogy felénk jössz a vízen, odasétálsz mellénk a körülményeink háborgása között, és amíg mi berángatnánk a hajóba, azt vesszük észre, hogy átértünk a túlsó partra. Ez a túlsó part a mi reménységünk. Kérjük, ülj mellénk, és nyugtass meg, hogy veled bizton odaérünk. Ámen.  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Vakon született János evangélista rendkívüli érzékenységgel, az egyes mozzanatok, szavak finom ecsetvonásszerű megfestésével írja meg Jézus Krisztus történetét. A nyelvi szépség és a gondolati mélység kimeríthetetlen gazdagsága jellemzi a negyedik evangéliumot, írója ekként tesz tanúvallomást a testté lett Igéről, a mi Urunkról, aki valóságos Isten és valóságos ember. János evangéliumának egyik kulcstörténete a vakon született ember meggyógyításának elbeszélése. Ez az ember nem mások bűne miatt született vakon, hanem azért, „hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei” (Jn 9,3). Miután találkozott Jézussal, ő lett a „látó vak”, aki látja és érti az Isten Fiát és a világosság cselekedeteit. A későbbiekben őt faggató farizeusok, zsidók pedig a „vak látók”, akik nem látják és nem értik az Urat. A meggyógyult és látó vakot kiközösítették, kizárták a zsinagóga közösségéből a gyógyító Krisztus miatt (Jn 9,22.34–35), akivel a vallatások után újból találkozott, szemtől szemben állt vele. Kérdésére a hit szavával felel, miután Jézus saját magát mutatja be Emberfiaként: „Látod őt, és ő az, aki veled beszél.” (Jn 9,37) Az igazán látó vak hitvallást tesz: „Hiszek, Uram. És leborulva imádta őt.” (Jn 9,38) Első látásra elveszített mindent, megszakadt minden kapcsolata, de a látó hit által új közösséget talált. A gyógyítás eszköze egy egyszerű jel: Jézus „a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire” (Jn 9,6). A teremtő Úr a föld porából formálta egykor az embert (1Móz 2,7), most pedig szombaton a Fiú teremtői erővel, az új teremtés elővételezéseként azt adja meg a névtelen vaknak, amije soha sem volt: a látását. Lát a szemével, lát a hitével, átéli a csodát. „Egyet tudok: bár vak voltam, most látok.” (Jn 9,25)  PAP FERENC 2021. február 7.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

Gyülekezeti szüret

Ének a szőlőből BALOGH-ZILA TEODÓRA

Az ország elvándorlástól fokozottan sújtott, szegénységgel küzdő vidékein a gyülekezet építése, a református közösségért végzett munka nem csupán szimbolikus jelentőségű – tudtuk meg a február 14-én Mádról hangzó rádiós istentisztelet-közvetítés apropóján készített riport összeállítása közben. A járványhelyzet miatt személyesen ugyan nem volt lehetőségünk a település hófehér templomához tartozó közösséget meglátogatni, de telefonos beszélgetéseinkkor lélekben velük jártuk végig a gyülekezet otthonát, szőlőjét és a templom környéki utcákat. Közben arra is rájöttünk, hogy nem csupán a helyi bornak, hanem a mádi beszélgetéseknek is jó íze van.

„…akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál…” – nem véletlen, hogy ennek az igeversnek a helye (Róm 8,28) olvasható a Mádi Református Egyházközség pecsétjében. A települést nem kímélték a századok: volt itt pestisjárvány, sáskajárás, előfordult, hogy a falu porig égett, és a szőlőtermesztők által rettegett filoxéravész sem kerülte el a helyi dűlőket. – Az itteni reformátusoknak három templomot kellett emelniük történelmük során, ezt a most látható harmadikat pedig egy tűzvész után újjá kellett építeni. De az emberek itt nem ijednek meg a munkától, a feladatoktól, össze tudnak fogni – mondja Tar László Péter. A lelkipásztor azt is elárulja, ma másféle kihívásokkal néz szembe a kétszázhatvanhat tagú közösség: a fiatalok elvándorolnak innen. A gyülekezetben ugyan minden korosztály jelen van, de a húsz és negyven év közöttiek többsége nagyobb városokban tanul tovább, kezdi el pályáját. Azokon a hétvégéken, amikor hazalátogatnak, eljönnek a templomba, de a hétköznapokon nincsenek jelen. A koronavírus-járvány előtti időkben ötven-nyolcvan ember indult el vasárnap délelőttönként Isten Igéjét hallgatni. Amióta – gondos elővigyázatosság mellett – újranyitott a templom, nagyjából negyvenen-ötvenen. A gyülekezet másik része interneten követi az istentiszteleteket. 16 Reformátusok Lapja

2021. február 7.

SZERETETKÖZÖSSÉG KEZDETTŐL FOGVA

Tar László Péter bő másfél évtizede vezetője a közösségnek, ahová a közeli Sárospatakról érkezett. – A feleségem, Berki Andrea is lelkipásztor. Mind a ketten a sárospataki gyülekezetben voltunk előbb segéd-, majd beosztott lelkészek. Engem öt év szolgálat után hívtak el prédikálni a mádi reformátusok arra az evangélizációs hétre, amelyet korábbi lelkészük, Csomós János nyugdíjba vonulása előtt tartottak. Miután meghallgatták igehirdetésemet és bemutatkozásomat, úgy döntöttek, meghívnak vezetőjüknek. Kezdetben – hivatalosan – csak én voltam az egyházközség lelkipásztora, egy-két év után azonban látták, hogy feleségem – sérült gyermekünk nevelése mellett – milyen komoly missziós munkát végez az ifjúság között. Végül a presbiterek javaslatára felkérték: vállalja el félállásban a beosztott lelkészi szolgálatot – fogalmaz Tar László Péter. Szerinte a gyülekezet- és lelkészválasztás olyan, mint a párválasztás, amely jelen esetben igen jól sikerült. – Harmonikus a közös életünk. Kezdetben úgy gondoltam, „új seprű jól söpör”, de immár tizenöt év múltán ugyanúgy megvan a szeretetközösség. Már nem ideköltözött emberként tekintenek rám: maguk közül valónak látnak. A kisvárosból érkező lelkészházaspár úgy tapasztalja, a falusi gyülekezet polgári életmódot élő tagokból áll, akik szívesen ve-


| REFORMÁTUS ÉLET |

Gyermek- és ifjúsági napok napközis tábora

szik, ha adventkor vagy más ünnepeken hangversenyeknek is otthont ad templomuk. – A mádi ember figyelmes. Lassan nyit, de ha látja, hogy valaki érdemes a szeretetére, azt soha nem tagadja meg – mondja mosolyogva a lelkipásztor a helybéliekről. – Rendkívül munkaszerető emberek élnek itt, de ez azzal is jár, hogy néha a vasárnapot is feláldozzák a munka oltárán. Ám azt hiszem, gyülekezeti tagjaink felismerték, hogy az emberé a munka – de Istené az áldás. Nem lesznek többek vagy gazdagabbak, ha a vasárnapot nem adják oda Istennek, sőt: a nyugalom napja megszentelésének jóval több haszna és nagyobb áldása van – teszi hozzá Tar László Péter.

ORANDO ET LABORANDO

Ifjúsági sátortábor

Élményszüret sérült gyerekeknek

Vendéggyerekek az élményszüreten

Úton a gyülekezet szőlőjébe

Tokaj-Hegyalján nem halt ki a közös szőlőművelés hagyománya. A mádi gyülekezeti tagok idejüket és erejüket áldozzák arra, hogy az egyházközség közel másfél hektáron elterülő szőlőjét gondozzák. A munkát Nagy Zoltán gondnok tartja kézben néhány – borászattal egyébként is foglalkozó – presbitertársa segítségével. – A metszéstől a betakarításig történő közös munkavégzésben ugyanúgy részt vesz a lelkész, mint a presbiterek és más gyülekezeti tagok. Tudjuk, miért dolgozunk: a közös szőlő tartja fenn a gyülekezetet. Őseink korában is így volt az egyháznak lehetősége fizetni lelkészét, kántorát és tanítóit. Mi az ő példájukat követjük – mondja büszkén a gondnok. A lelkipásztor minden közös munkaalkalmat kihirdet, így a gyülekezeti tagok mindig értesülnek arról, ha a szőlőben elkél a segítség. – Meg szoktam hirdetni, mikor vannak a metszési munkálatok, a szálvesszőlekötés, a fájavágás és a szüret – veszi át a szót Tar László Péter lelkipásztor. – Ilyenkor tízen-tizenöten összejövünk, és elvégezzük a szükséges feladatokat. A presbiterek egy részének van egy-egy saját, örökbe fogadott sora, amelynek minden gondját-baját vállalják. A szőlő többi része kalákasorokból áll, amelyeket együtt művelünk. – A közös munkát mindig imával kezdjük és imával zárjuk. Jó, hogy együtt dolgozunk, mert ilyenkor a testvérek beszélgetnek, megosztják egymással gondjukat-bajukat, amire hétközben nem mindig jut idő. Persze közben viccelődünk is – vidáman jobban megy a munka. Az is előfordul, hogy valamelyikünk megemlít egy dalt, amelyet aztán közösen éneklünk. Csodálatos időszakok ezek. A konfirmandusainkat is megkérjük, hogy jöjjenek ki egy-egy ilyen alkalomra, kóstoljanak bele, mit jelent mádi reformátusnak lenni – fűzi hozzá Nagy Zoltán. Az elöljárók úgy érzik, ez a rendszer mindig is határozott identitással indította el az életbe a mádiakat, hiszen abba nőttek bele, hogy tevékenyen részt kell venni a közösség életében. – A közös munka nélkül a gyülekezetek kultúrklubbá válhatnak, öncélúvá, megüresedetté lehetnek, ha az emberek csak a maguk kedvére jönnek össze és hallgatják az Igét. Az, hogy a gyülekezeti tagok hétről hétre együtt dolgoznak a szőlőben, itt a fennmaradásért vívott harcot jelenti. Igazán ez kovácsolja erős 2021. február 7.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |

közösséggé a mádi reformátusokat. Nem véletlenül született egykor a reformátori mondás: ora et labora, azaz imádkozzál és dolgozzál! Azok az emberek, akik együtt végzik a munkát, és saját verejtékükkel tartják fenn a gyülekezetüket, sokkal inkább átérzik az összetartozás jelentőségét – vélekedik Tar László Péter.

ÉLMÉNYSZÜRET

Hogy a vendéglátás mennyire természetes velejárója az életnek Mádon, azt legjobban talán az élményszüret mutatja. Az évenként megszervezett őszi programra a gyülekezet már jóval korábban kezd készülni, hiszen ilyenkor sérült gyermekek érkeznek hozzájuk szerte a környékről. – A nagy nap előtt az egyik presbiteBOR ÉS MISSZIÓ rünk tanyáján a konfirmandusokkal megtöltünk ötven szalmazsákot. Ezek lesznek a A közösség munkájának gyümölcséből bor A koronavírus-járvány előtti traktorutánfutókon közlekedő gyermekek készül, amelyet többféle módon is felhasználidőkben ötven-nyolcvan ülései. Kis vendégeink megérkezése után nak. – Fontosnak tartjuk, hogy az úrvacsorai ember indult el vasárnap az asszonyok házi vajaskalácsot és házi tejbor a gyülekezet pincéjéből származzon. Ez délelőttönként Isten Igéjét ből készített kakaót adnak eléjük reggelire. csupán akkor van másképp, ha helyi borász felhallgatni. Amióta – gondos elővigyázatosság mellett A férfiak ezalatt a traktorokkal és az utánajánlása érkezik erre a célra – mondja el Nagy – újranyitott a templom, futókkal felsorakoznak, majd körbeviszik a Zoltán rámutatva, milyen lelki többlettel nyúlnagyjából negyvenen-ötvenen. vendégeket a mádi hegygerincen. A szőlőhat a kehelyért az, akinek a szent szimbólum nél megállnak, és jelképesen lecsippenteelőteremtésében saját verejtéke is benne van. nek egy-egy fürtöt. Miután visszajönnek, kipréselik a termést, A borkészítés a missziónak is teret enged. Mádon ugyanis és elfogyasztják az ebédet. Ezeket az őszi napokat nemcsak a minden évben szüreti napokat rendeznek, amikor a gyülekezet vendéggyerekek, hanem a gyülekezet tagjai is nagyon élvezik: a is szélesre nyitja kapuit. – Sok vendég érkezik ilyenkor, egészen kicsiktől a legidősebbekig mindenki segít, hogy vidám és zökkemessziről is meglátogatnak minket. Bejönnek, leülnek egy ponőmentes legyen a szüret – osztja meg a lelkipásztor. hár bor és egy szelet zsíroskenyér mellé, és elkezdenek beszélgetni a gyülekezeti tagokkal, a presbiterekkel. Ezek az alkalmak ÖRÖMMEL SZOLGÁLNI lehetőséget adnak a bizonyságtételre: a közösség tagjai elkezdhetnek arról beszélni, hogy miért vannak itt, miért dolgoznak in„Szolgáljatok az Úrnak örömmel…” (Zsolt 100,2) Tar László Pégyen Isten dicsőségére, és mit jelent számukra a hit – avat be ternek nagyon fontos ez az ige: nem csupán lelkészi hivatásáminket a lelkész. nak indulását határozta meg – mádi beiktatásának alapigéje is A helyi reformátusok bora nem csupán ezeken a napokon ad ez volt: – Úgy látom, hogy ezt az igét nemcsak én, hanem a gyüalkalmat a kapcsolatfelvételre: előfordul, hogy kiránduló gyülelekezet tagjai is meg tudják élni, hiszen rengeteg szolgálatban kezeteknek szervez borkóstolást a közösség. helytállnak. Itt minden korosztályra lehet számítani.

18 Reformátusok Lapja

2021. február 7.


| REFORMÁTUS ÉLET |

hanem énektanítással, szólóénekléssel A helyi reformátusok nem csupán is jelen vagyok. Habár a mádi reforszőlőjüket művelik együtt. Hetente mátusoknak nincsen saját kórusa, egyszer temetőjüket is gondozzák, elmondható, hogy jó hangúak, akik amibe a közmunkaprogram résztszeretnek énekelni és sok énekesvevői is becsatlakoznak. A fizikai könyvi dallamot ismernek – mondja munka mellett ugyanakkor fontos a kántor. a lelki élet segítése is, többen szolBihari Lilla gyermekkorában nagygálnak például a gyermekek között. szüleivel járt el a templomba, nagyapja A gyermek-istentiszteleteket a felnőtsok éven át töltötte be a gondnoki tisztteknek szólóval azonos időben tartják, séget. Azt mondja, a gyerekkori élmények, erre általában tíz-tizenkét gyermek jön el. az akkori lelkészek szolgálatai meghatározók A faluban egyébként huszonkét óvodás és A metszéstől a betakarításig voltak számára: – Kislányként lehetőséget harminchat iskolás vesz részt a hitoktatásban, történő közös munkavégzésben kaptam a templomi éneklésre. Mindig öröma konfirmációs felkészítésben pedig kilenc fiatal. ugyanúgy részt vesz a lelkész, mel hallgattam az orgonát és csodálkoztam A hittantanárok többször hívják csoportjaikat mint a presbiterek és más rá, milyen szép hangja van. Később arra vágykötetlen délutánokra: filmet néznek, társasjátégyülekezeti tagok. tam, hogy én is az orgonapadhoz ülhessek koznak vagy épp szalonnát sütnek. Az ovisok, az és szolgáljam Istent a tőle kapott énekhanáltalános iskolások és a már konfirmált fiatalok gommal. Örülök, hogy évekkel később Debrecenben, a Kollégiumi számára nyaranta napközis tábort szerveznek. Ezeken a heteKántusban és a főiskolán is fejlődhettem zeneileg. Számomra a ken akár százan is részt vesznek, hiszen a katolikus fiatalok is kántori lét nem munka, hanem szolgálat. Az pedig, hogy visszaszívesen csatlakoznak a vidám eseményhez. A konfirmandusok kerültem Mádra, isteni vezetés. Remélem, a rádiós közvetítés alsátortáborban is részt vehetnek. kalmával is bizonyságot tudok tenni éneklésemmel, játékommal. Az ifjúsági munka mellett az egyháztagok szívesen segítik az istentiszteleteket is: tizenöt éve hagyomány, hogy nagypénteAJÁNDÉK ÉS PRÓBATÉTEL ken mindig más és más csoport olvassa fel Jézus szenvedéstörténetét. A mádi reformátusok beszámolóit hallgatva úgy tűnik, másképp élik meg a hitüket azok, akiknek mindennapi betevője a természet VISSZAHOZNI A TUDÁST változásaitól is függ. Alázatukból és a munkához való hozzáállásukból van mit tanulnunk. Nagy Zoltán gondnok erről így fogalA közösség zenei életéért Bihari Lilla felel, aki tősgyökeres mámaz: – Ha az Úr nem segít, semmik vagyunk. Ezt mi itt, a sződiként örül, hogy debreceni tanulmányai és más gyülekezeteklővidéken talán kicsit jobban megéljük. Nekünk az a feladatunk, ben végzett szolgálatai után Isten visszavezette a szülőfalujába. hogy kitartóan dolgozzunk, ami pedig nem rajtunk múlik, azt az – Igyekszem helytállni a feladatomban, amelyet nagyon szeÚr tudja. Az ő kezéből fogadjuk az ajándékot és a próbatételt is.  retek. Nem csupán az orgonán szoktam kísérni a gyülekezetet,

2021. február 7.

Reformátusok Lapja 19


| GONDOLATOK |

KOCSIS JULIANNA

Rend a lelke

Fáradtan rogyok le a kanapéra. Illik, nem illik, felteszem a lábam a kisasztalra – jólesik kinyújtóztatni az egész napos talpalás után. Az asztalon túl, a szoba közepén nagy halomban állnak a kisebb-nagyobb kartondobozok, bennük gondosan becsomagolva tányérok, poharak, törékeny életünk még törékenyebb részletei. Köztük, körülöttük fekete kukászsákokba gyűrve ruhák – jóval több, mint amennyire szükségünk van. Még napokba telhet a szortírozás és az elpakolás. Ez a kis zug, itt, ahol ülök, már otthonos. Igyekeztünk gyorsan azzá tenni – feltölt, ha a káosz közepén van nyugalmi zóna. A sarokban, a nagy ablak előtt a költözést vitézül viselő szobanövények lubickolnak a ritkaságszámba menő téli napfényben, mellettük, a pamlagon kényelmes párnák hívogatnak. Fölöttük Kosztolányi Dezső méretes fotója – egykor színházi kellék volt, ma az enyészettől mentett, szívünknek kedves darab. E kis sziget most a mi menedékünk, ha elfáradunk a rakodás, a dolgok – és a magunk új – helyének keresése közben. Nem először költözöm. Elsőként tízévesen, szüleimmel telepedtünk át az egyik faluból a másikba, a kis panellakásból édesapám családi házába. A leszakadt szőlőlugast az örökségül kapott épület udvarán akkoriban még vadregényes, felfedezendő csodának láttam. Torkomban dobogó szívvel vágtam ösvényt az embernagyságú bürökben a jókora kertben, hogy elérjem kedvenceimet, a százéves diófákat. Fiúkat megszégyenítő ügyességgel, no meg gyakorisággal másztam az öreg ágakra, ahol minden gondom – a régi barátok hátrahagyása, az újak szerzése, a bizonyítási vágyam az új osztálytársak és tanítók előtt – eltűnt a diólevelek erezetének útvesztőjében. Mit sem tapasztaltam a cipekedés, a pakolás, a szervezés nehézségeiből – ezek a szüleim gondja voltak, akik – ma már tudom – ügyesen, talpraesetten szervezték meg új életünk részleteit. Öt év elteltével a középiskola kollégiumába kellett beköltöznöm – ez már nagyobb megrázkódtatás volt. Pedig nem egy emberöltő, csak egy kamaszlány kellékeit kellett ideiglenesen elhelyeznem a szigorú alma mater falai között. Majd jöttek a diákévek: Ungvár és az egyetem négyes számú, több ezer lakosú kollégiumában lévő pici szoba öt évig volt tanúja annak, ahogyan 20 Reformátusok Lapja

2021. február 7.

fiatal felnőtté cseperedtem. Az a picike élettér nyújtott díszletet két szobatársam és saját egyéniségem harcaihoz, összecsiszolódásához, barátokká éréséhez. Később a munka Beregszászba, albérletből albérletbe szólított, végül pedig a magyar fővárosba vezetett az utam. Ez utóbbi költözés igényelte a legtöbb tervezést: mit vigyek magammal, és mi maradjon? Mi az, ami pótolhatatlan, amit hiába kínálnak a boltok százai, nekem mégis az a régi, kopott családi darab kell belőle? Hány tányért és poharat érdemes átutaztatni a határon és a fél országon? Mit felejtek el, mi miatt haragszom majd először magamra, amiért otthon hagytam? Emlékszem, az autó megpakolt csomag- és utasterét látva a szolgálatban lévő vámos felvonta a szemöldökét – szemmel láthatóan semmi kedve nem volt átvizsgálni a járművet és a holmimat. Így legalább nem kellett szemlesütve megbirkóznom a hátamba fúródó türelmetlen pillantásokkal, amiért feltartom az amúgy is csak lépésben haladó sort a magyar–ukrán átkelőn. Eltelt két év, és most itt ülök új otthonunk kanapéján, előttem a nagy kupacnyi, még helyét kereső dologgal. Akadnak köztük olyanok, amelyeket nem akartam ide is magammal cipelni – ahogy az életembe kúszó kéretlen terhektől, úgy ezektől sem könnyű szabadulni. Kedveseknek, ragaszkodónak tűnnek, elhitetik velem, hogy szükségem van rájuk. Vagy egyszerűen csak nincs időm szelektálni köztük – jöttek velem, itt vannak, és most foglalják a helyet. Szerencsére azonban nem egyedül kell az ijesztő kupacokat elpakolnom – sem a lakásból, sem az életemből, a lelkemből, és e tudat biztonságot nyújt. A segítség immár karnyújtásnyira van – ideát, és még közelebb, mindössze egy imányira – odaát. 


| GONDOLATOK |

KINCSES KRISZTINA

Versenyezni az ürességgel

A szerző újságíró, a Magyar Nemzet belpolitikai munkatársa

ILLUSZTRÁCIÓ: PIXABAY.COM

Lassan lenyomtam a jéghideg kilincset, noha tudatában voltam, hogy a kintről betóduló csípős levegő pillanatok alatt lehűti majd a kicsi, gondosan átfűtött lakást. A küszöbre lépve, nyitott ajtónál hallgattam a belvárosi bérház falai közé lopózó, ismeretlen irányokból érkező neszeket. Átlagos vasárnap volt. Pár perccel ezelőtt még a szobában álltam, azon gondolkodva, vajon hogyan fogom leszedni a mennyezet sarkában napról napra ké-

nyelmesebben elterülő pókhálót – amelynek lakója mintha pontosan tudná, hogy nincs a lakásban létra (csak ez magyarázhatja vakmerő bátorságát). Ekkor siklott szemem az ablakon beszűrődő fényre, az égbolt vérnarancsban játszó, különös színére, és kiléptem az ajtón. A 21. századi ember legnagyobb ellensége az idő. Harcba szállunk vele, próbáljuk lassítani, vagy tehetetlen dühvel figyeljük múlását. Túl sok mindent kell megértenünk túl kevés idő alatt, a rohamos fejlődés pedig belénk kódolta a lemaradástól való félelmet. A közösségi média, a temérdek applikáció, a techcégek számos „emberközpontú” vívmánya elhitette velünk, hogy megfigyelőkből a társadalom irányítóivá válhatunk, így a legtöbben fontosságuk teljes tudatában szentelik életüket roppant kötelességük teljesítésének. Csakhogy az idő nem akar velünk versenyezni – sohasem akart. Nem lett sem gyorsabb, sem lassabb. Kiszúrni sem akar velünk. A fiatalok közt

egyre gyakoribbá váló korai kiégést, a megszállottsággal határos félelmet az öregedéstől vagy épp a siralmas demográfiai mutatókat gyakorta századunk sajátosságaival magyarázzuk, máskor a rendkívül gyors modernizáció mellékhatásaként fogjuk fel. De mi van akkor, ha ezek a – sokszor tudományosan is alátámasztott – magyarázatok csupán a fejlődésnek mindinkább áldozatául eső ember menekülését palástolják? Mert előbb-utóbb be kell látnunk, hogy körülményeinkkel együtt mi magunk is megváltoztunk, és hogy nem minden változás jó. Hogy a haladásba vetett hit nem üdvözít, és senki nem ígérte meg nekünk, hogy ha kezeinket szemünkre tapasztva követjük a hangját, feltétlenül a fény felé vezet minket. A szemlélődő ember, aki az imént még nem legyőzendő akadályként érzékelte, hanem bölcsen elfogadta és megbecsülte az időt, hirtelenjében kevésnek találta a gyönyörködést, erőteljesebb, izgalmasabb ingerekre kezdett vágyakozni. Egy pillanat alatt elfeledte, hogy a teremtett világ odaadó fürkészése, a környezetünkkel szemközt ébredő rácsodálkozás mélyebb és igazabb megértéshez vezet, mint bármilyen modern találmány. Nem, az ember nem tudott ellenállni az ízes-szagos-vibráló ingereknek, és úgy látta, a termelés és fogyasztás korszakában semmi szüksége többé Istenre. De csalódnunk kellett: nem érkezett el a várva várt lelki-szellemi kielégülés, sőt minél több mindent fogadtunk be, öleltünk át, bizonyítottunk és digitalizáltunk, annál inkább üresnek és boldogtalannak éreztük magunkat. Ezért aztán csalódnunk kellett: nem érkezett el a várva várt lelki-szellemi kielégülés, sőt minél több mindent fogadtunk be, öleltünk át, bizonyítottunk és digitalizáltunk, annál inkább üresnek és boldogtalannak éreztük magunkat. Talán érdemes lenne néha hátrafelé is nézni, miközben haladunk előre – hogy észrevegyük, men�nyi értékes élményről mondtunk le az esztelen rohanásban. Így lassacskán megértenénk, hogy a legelemibb élményeket tálcán kaptuk a teremtésben, s hogy az oly gyakran ránk telepedő ürességet nem tölthetjük be földi hívságok kergetésével.  2021. február 7.

Reformátusok Lapja 21


FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

Hol az igazság?

LXV. ÉVFOLYAM,

6. SZÁM,

2021. FEBRUÁR 7.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

9 771419 856007

Furcsa megfigyelésem, hogy akik manapság a lelkészi hivatalba bekopognak, többségében nem tanácsért és nem is igéért jönnek, hanem azért, hogy elmondhassák. Igen, hogy kimondják, elsorolják a kikívánkozó gondolatfüzéreket. Ez azt jelzi, hogy a lelkünk oly sok békétlenséget, fájdalmat és panaszt őrizget, amennyit egyszerűen nincs kivel megbeszélnünk. Mert a világ már csak olyan, mint egy gyorsan pörgő Facebook-hírfolyam. Gépiesen olvassuk a címeket és nyomjuk a lájkokat, gondolkodni sem kell, az ösztönös mozdulatokon van a hangsúly. És ide kívánkozik a második megfigyelés: az emberek zöme nem foglal helyet a hivatalban. Mindenki máris menne, sietne tovább. Ezért másodjára, sőt harmadjára is nyomatékosan kérnem kell, hogy üljenek le. Tegyék le a terheiket, és adjanak időt maguknak. Egy kis beszélgetésre. Önfigyelemre, magukba nézésre. Arra, hogy a felszínre jöjjenek a mélybe gyömöszölt sérülések, a robbanásközeli feszültségek. Egy szék és egy kis figyelem csodákra képes. Gyakran megesik, hogy közbeszólni sem tudok és nincs is miért, mert ott és akkor hallgatni kell. Meghallgatni. És itt jön a harmadik megfigyelés. Ki-ki a maga igazának, igazságának a tudatában szól. Senki sem tévedett, senki sem hibázott. Mint a farizeus, aki hálát ad Istennek, hogy nem olyan, mint a többi ember, vagy mint az a vámszedő ott, ni. Mennyire jellemző a világ mai korszakára, hogy mindenki keresi az igazságot, és majdnem mindenki azt is hiszi, hogy megtalálta. A hírekben, a közösségi médiában, a saját gondolataiban, és ezt a vélelmezett igazságot mondja, hirdeti. És ennek nyomán lesz önmaga orvosa, virológusa, papja és istene. Mindenről véleménye van, és mindent jobban tud. Vitázik a szakértőkkel, tudósokkal. Senkinek sem hisz, csakis önmagának. Folyton újabb és újabb igazságokat keres, talál és hisz. Mindig van egy aktuális igazsága, amelyet a közösségi oldalakon posztokban és kommentekben hirdet az ismerőseinek, a „kiváltságosaknak” pedig hosszú monológokban „prédikál”. Azonban hiába ez a sok-sok igazsághalom, ez a mindennapi, éppen mai, aktuális igazság, mert valahogy mégsem csökken a félelme, aggodalma, állandósult szorongása. Az életét fájdító rettegés. Talán mert ezek az „igazságok” csak addig – sőt még addig sem – tartanak, amíg kikapcsolja a gépet, a telefont, a bármit. Mert egyedül Jézus Krisztus az Isten igaza. Kereshetjük az igazságot akár egy életen át is hiába, miközben ott van az egyéni és közösségi istentiszteletünk örömében, üzenetében. Pilátus közel áll ehhez az igazsághoz. Vele szemben. Mégsem ismeri fel. Istenem, nyisd meg a szemünk, hogy lássunk!  FÁBIÁN TIBOR

ÁRA: 400 FT

Először Isten országát keresni PÁLÚR JÁNOS ÉS KORNÉLIA A HÁZASSÁG HETE ARCAI

21006

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... .................................................................................................. Telefon (nem kötelező):........................................................... Aláírás:................................................................................... 22 Reformátusok Lapja

2019. január 6.

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.


| AJÁNLÓ |

Viharálló szerelem Viharos év áll mögöttünk, és még mindig nem vonultak el a felhők. Várjuk, hogy végre minden újra „normális” legyen. De valójában a viharok, a krízisek kikerülhetetlen kísérői a normális életünknek is, és bár többnyire váratlanul érkeznek, nem kell felkészületlenül találniuk minket. A felkészülés egyik legfontosabb eleme, akár járványról, akár más próbatételről van szó, a fizikai és a lelki ellenállóképességünk – más szóval rezilienciánk – fejlesztése. A reziliencia szó jelentése hasonló a fizikában használt szakítószilárdságéhoz, amellyel egy anyag tartós terheléssel szembeni ellenállását fejezik ki. De meg lehet-e mérni a kapcsolatok szakítószilárdságát? „Mit tehetnek a párok annak érdekében, hogy kapcsolatuk ellenálljon az erős szeleknek? (…) Hogyan lehetne egy kutatással választ találni erre a kérdésre, amikor annyiféleképpen élik meg az emberek a nehézségeket? Hogyan lehetne egyáltalán kiszűrni azokat a párokat, akik átéltek valamit, ami a szokásos életvitelüktől teljességgel eltért, hogy aztán kiderítsük, mit tettek jól azok, akik felülemelkedtek a kihívásokon, és mit tettek rosszul azok, akiknek végül beletört a bicskájuk?” Ez a kérdés foglalkoztatta Mihalec Gábor párterapeutát, miközben a világ egy csapásra (ha a járványt csapásnak lehet nevezni) hatalmas laboratóriummá változott, ahol egyszerre rengetegen kerültek embert és kapcsolatot próbáló helyzetbe. Az első sokkból magához térve felismerte az egyedülálló kutatási lehetőséget, és nekiállt, hogy feltérképezze a párkapcsolatok helyzetét. Így ír kezdeti tapasztalatairól: „Alig telt el néhány hét, és az olló elkezdett szétnyílni. Az egyik oldalon elkeseredett, tehetetlen és reményvesztett segélykiáltások érkeztek olyan emberektől, akiknél anyagilag, idegileg és kapcsolatilag is szakadozott a háló. (…) A másik oldalon azonban egyre többen álltak növekedési pályára. Rengetegen írták, hogy a nyilvánvalóan sajnálatos dolgok mellett mennyire hálásak azért, hogy most ilyen sokat lehetnek együtt.” Van, akinek sokkal jobban sikerült az alkalmazkodás az új helyzethez, mint másoknak, a terapeutát pedig pontosan ez érdekelte: mit tud az egyik csoport, amit a másik nem? Alapos vizsgálódás után a kommunikáció, a konfliktuskezelés, az érzelmi támogatás, a viszonyulás a pénzhez, az intimitás, a közösen megélt hit, valamint a rendezett élettér és a személyes ápoltság témakörei kristályosodtak ki a párkapcsolati reziliencia meghatározó alkotóelemeiként, így a további kutatás alapjául szolgáló kérdőív is ezekre fókuszált. A tavaszi kijárási korlátozások alatt rövid időn belül meglepően sokan, több mint ezerkétszázan döntöttek úgy, hogy ha már úgyis ketrecbe kényszerültek, vállalják a kísérleti nyúl szerepét, és kitöltik a kérdőívet. Az egyik legfontosabb következtetés, amelyet válaszaik nyomán a könyv megfogalmaz: „A karantén megmutatta,

mennyi tartalékunk van anyagilag, érzelmileg, idegileg, sőt még egészségileg is. (…) Úgy látszik, sok magyar ember automatikus válasza az erejét meghaladó krízisre az erőszak, az alkohol és a válás. Tudom, ez így kicsit nyersen hangzik, és nyilván nem általánosíthatunk. A számok arra utalnak, hogy a legtöbb válaszadónak volt elegendő tartaléka, hogy szembenézzen a pandémia kihívásaival, azok viszont, akiknek kimerültek a tartalékaik, könnyebben nyúltak a felsorolt – nyilvánvalóan nem megfelelő – eszközökhöz.” A kapcsolat viharállósága tehát nem a viharban dől el, hanem az azt megelőző tetteinkben, hozzáállásunkban. Ha a kutatás felismerései és a szerző gyakorlati tanácsai segítségével átvizsgáljuk és feltöltjük a tartalékainkat, hatalmas lépést tettünk afelé, hogy sikerrel szálljunk szembe a következő viharral, akármilyen formában érkezik is.  SINKÁNÉ ZOMBORY KATALIN (Mihalec Gábor: Viharálló szerelem – Kapcsolatmentő felismerések és tanácsok krízishelyzetekre, Harmat Kiadó, Budapest 2021) 2021. február 7.

Reformátusok Lapja 23


| EGYHÁZI ÉLET |

„Ne legyünk néma egyház!” A Dunántúli Református Egyházkerület új közgyűlése január 29-én alakult meg Pápán. Mint arról már korábban olvashattak, az egyházkerület presbitériumai ismét Steinbach József balatonalmádi–balatonfűzfői lelkipásztort választották meg a kerület püspökévé, aki immár püspöki szolgálatának harmadik ciklusát kezdi meg. Az új főgondnok Nemes Pál nagykanizsai gondnok lett. Újdonság, hogy a módosított választójogi törvény rendelkezésének megfelelően a közgyűlés választotta meg az egyházkerületi lelkészi és világi főjegyzőt. Az egyházkerület elnökségének javaslatára az új lelkészi főjegyző Máté László komáromi lelkipásztor, a világi főjegyző Szabó Gábor fehérvárcsurgói gondnok lett. A közgyűlés létrehozta az egyházkerületi tanácsosi és az egyházkerületi kommunikációs igazgatói tisztséget – az előbbire Farkas Gergely püspöki titkár-hivatalvezetőt, míg az utóbbira Köntös László volt lelkészi főjegyzőt, a Dunántúli Református Lap és a kerületi honlap felelős szerkesztőjét választották meg. Steinbach József püspöki előretekintésében a most kezdődő ciklusra nézve kiemelte, hogy megbecsülve a látható egyházat ne csak a korrekt ügyintézés irányítsa az intézményt, hanem fontos, hogy mindezen átragyoghasson a krisztusi evangélium. – Ne legyünk néma egyház, amely folyamatosan beszél és tevékeny, de a krisztusi evangélium üdvözítő hatalma, életmegújító ereje nem üt át nyüzsgésén – emelte ki a nagy teológusra, Rudolf Bohrenre hivatkozva, hozzátéve, hogy a dunántúli reformátusok nagy családja erős, összetartó, egymást buzdító közösség, és fontos, hogy ez még inkább így legyen a következő hat évben is. A püspök összegzésként elmondta, hogy a nagyobb szeretet, nagyobb fegyelem, több krisztusi evangélium elvét kívánja követni ebben a ciklusban. A 2021–2026 közötti időszakra Nemes Pált, a nagykanizsai egyházközség gondnokát, a Somogyi Református Egyházmegye volt gondnokát választották meg egyházkerületi főgondnokká. – Nemcsak a lelkészeknek, hanem nekünk, világiaknak is feladatunk, hogy az Úrtól kapott tálentumok szerint mindent megtegyünk Jézus Krisztus ügyének előremozdítása érdekében – hangsúlyozta székfoglaló beszédében, majd

hozzátette, szeretné, ha valós segítséget tudnának nyújtani a kicsi, elnéptelenedő, nehéz helyzetben levő gyülekezeteknek. Az egyházkerület lelkészi főjegyzője Máté László, a Komáromi Református Egyházközség lelkipásztora lett. Székfoglaló beszédében elmondta, hogy a jól elvégzett munkához az egyházban minden tagra szükség van. – Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon (1Kor 4,1–2) – emelte ki a püspökhelyettes. Világi főjegyzővé Szabó Gábort, a Fehérvárcsurgói Református Egyházközség gondnokát választották, aki tisztét Istentől kapott kivételes feladatnak tekinti. – Életem elválaszthatatlan része a másokért végzett szolgálat. Megtérésemtől fontosnak tartom, hogy Istennek tetsző módon éljek és szolgáljam őt. Ehhez kevés az emberi erő, ezért meghatározó számomra a Fil 4,13 igeverse: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít”. Steinbach József külön méltatta Huszár Pál szolgálatát, aki tizenkét éven át volt a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka. Ugyanebben az időszakban a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöki tisztét is betöltötte. Huszár Pál a Kárpát-medencei Magyar Református Egyház utazó nagykövete, avatott diplomatája is volt, „soha nem bocsátkozott vitákba, első perctől a maga számára értelmezte a feladatát, és aszerint odaadó hűséggel tette a dolgát, mindenkinek megadva a tiszteletet és a szeretetet” – mondta róla Steinbach József. A Dunántúli Református Egyházkerület közgyűlése 2021-ben Huszár Pálnak ítélte oda a Pro Pannonia Reformata díjat, amelyet az ünnepi közgyűlés istentiszteletén vehet majd át.  REFDUNANTUL.HU

Február 17-én alakul meg a Zsinat A járványügyi előírások szigorú betartása mellett, a Károli-egyetemen lesz a Zsinat alakuló ülése – erről az Elnökségi Tanács leköszönő, szolgálatukat folytató és új elnökségi tagjainak január 20-i közös tanácskozásán döntöttek. Az Egyház tisztújításával kapcsolatban az új Zsinat alakuló ülésének helyszínét és időpontját is meghatározták. Az ülést február 17-én tartják a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán.  REFORMATUS.HU 24 Reformátusok Lapja

2021. február 7.


| EGYHÁZI ÉLET |

Alakuló ülés Tiszántúlon Videókonferencia formájában tartotta meg alakuló ülését a Tiszántúli Református Egyházkerület újonnan meg­választott közgyűlése január 30-án. Az online alkalomra százhuszonhárom alkotótag kapcsolódott be. Az egyházkerület legfőbb döntéshozó testülete alakuló ülésére azután került sor, hogy a Magyarországi Református Egyházban 2020-ban lezajlott az egyházi törvények által előírt tisztújítás. Az új összetételű egyházkerületi közgyűlés mandátuma 2021-től 2026-ig tart. A közgyűlés kezdetén az egyházkerület újraválasztott püspöke, Fekete Károly tartott áhítatot. A püspök imádságában könyörgött a járvány elmúlásáért, a betegek gyógyulásáért, a gyászolók vigasztalásáért és a gyógyítás, gondoskodás szolgálatában állókért is. Az áhítat után Molnár János egyházkerületi főgondnok mondta el köszöntő szavait, és az elnökség nevében megnyitotta a közgyűlést. A testület megerősítette a 2020-ban lezajlott tisztújítás eredményét, megválasztotta az egyházkerület tisztségviselőit és létrehozta az egyházkerületi főtanácsosi tisztséget. A főtanácsos feladata az elnökség munkájának támogatása, a kapcsolattartás és információáramlás szervezése. Az elnökség jelölése alapján a közgyűlés egyházkerületi lelkészi főjegyzőnek, azaz püspökhelyettesnek választotta meg Püski Lajost, a Debrecen-Nagyerdői Református Egyházközség lelkészét. Világi főjegyzővé Fazakas Gergely Tamás presbitert, a Debreceni Egyetem habilitált egyetemi docensét, intézetvezetőt választotta meg. Egyházkerületi főtanácsosként Gonda László lelkipásztor, egyetemi docens kapott bizalmat.

A Gáborjáni Szabó Botond nyugdíjba vonulása miatt megüresedett egyházkerületi gyűjteményi igazgatói tisztségre a testület Győri L. Jánost, a Református Művelődés- és Iskola­ tör­téneti Kutatóintézet vezetőjét választotta meg. Újraválasztották Kocsis Márta és Molnár Pál egyházkerületi jogtanácsost, és továbbra is Veress Bertalan tölti be az egyházkerületi tanügyi főtanácsosi tisztséget. A közgyűlés további tisztségviselők megválasztásáról döntött, illetve személyi javaslatokról határozott a Magyarországi Református Egyház hamarosan megalakuló zsinata egyes tisztségviselőivel kapcsolatban. Fekete Károly püspök zárszavában reményét fejezte ki, hogy a következő egyházkerületi közgyűlésen az alkotó tagok immár személyesen vehetnek majd részt, és sor kerülhet számos, hagyományosan az alakuló közgyűlés részét képező határozathozatalra is. A Tiszántúli Egyházkerület közgyűlésének alakuló ülése áldásmondással zárult.  FORRÁS: TTRE.HU

Tiltakozás a vallási jelképek kigúnyolása ellen

Közös nyilatkozatot adtak a ki a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) tagegyházai, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK), a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz), az Egységes Magyar Izraelita Hitközség (EMIH) és a Magyarországi Muszlimok Egyháza. NYILATKOZAT • Vallási közösségek vezetőiként tiltakozásunkat fejezzük ki a vallási jelképek, szentségek és szent helyek meggya­ lá­zása, kigúnyolása ellen. Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa: Steinbach József református püspök, elnök; Fischl Vilmos főtitkár Magyar Katolikus Püspöki Konferencia: Veres András katolikus püspök, elnök Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége: Heisler András elnök Egységes Magyar Izraelita Hitközség: Győrfi László választmányi elnök Magyarországi Muszlimok Egyháza: Sulok Zoltán Szabolcs elnök – Magyarországon mindenki szabadon gyakorolhatja a vallását, ez a létezésünk egyik alapfeltétele. Ehhez hozzátartoznak jelképeink, szentségeink és szent helyeink, amelyeket nem lehet sem meggyalázni, sem elítélni, sem pedig gúny és nevetség tárgyává tenni – egészítette ki a nyilatkozatot megkeresésünkre Fischl Vilmos, a MEÖT főtitkára. Mint mondta, fontos, hogy a MEÖT tagegyházai mellett az MKPK elnöke és más világvallások vezetői is aláírták a nyilatkozatot, ez a közös üzenet emlékeztet a vallásszabadság valódi jelentésére.  REFORMATUS.HU 2021. február 7.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

Református konyha

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Ezen a héten arra gondoltunk, különleges asztalközösségünknek évezredek és birodalomhatárok sem szabhatnak gátat, és egy, a szentírási időkből származó étel elkészítését mutatjuk be. Ehhez az Ételek a Biblia korában című kötetet hívtuk segítségül. OLAJJAL SÜTÖTT SÜTEMÉNY

Egyetlen bibliai szöveghely sem utal az olajbogyó fogyasztására. Ám az erre a korra keltezhető forrásokból megtudjuk, hogy az olívaolajjal együtt része lehetett a hétköznapi étkezésnek, Dávid király és Jézus asztalától Ruth és Bóáz földeken elköltött ebédjéig. Az „olajjal gyúrt lepény” pedig szerepelt a szent sátorban, majd a templomban Istennek felajánlott áldozati ajándékok között. Feltételezhetjük, hogy hasonló ételeket a családi étkezések során is felszolgálhattak. Bár a Mózes második könyvében található eredeti „recept” nem említi a mézet, úgy találtuk, hogy egy cseppnyi édesség gazdagítja és finomabbá teszi az ételt. Hozzávalók: 2 csésze búzadara, 4 csésze hideg víz, 1/2 teáskanál só, 1 csésze olívaolaj, ¼ teáskanál (vagy kalácsonként egy levél) zsálya, kevés méz. A búzadarát nagy, kizsírozatlan serpenyőben folyamatosan keverve két-három percig pirítjuk. Tálba öntjük, hozzátöltjük a vizet és a sót, majd jól elkeverjük. Visszaöntjük a serpenyőbe, és folyamatosan kevergetve addig főzzük közepes lángon (körülbelül hét percig), amíg a kicsit száraz zabkása állagára nem kezd hasonlítani. Levesszük a tűzről, és hagyjuk kihűlni. Lassan beleöntjük az olívaolajat, és addig keverjük, míg az jól el nem oszlik. Bevizezett kézzel kerek, zsömle méretű pogácsákat formálunk a tésztából, majd kizsírozatlan tepsiben, közepes hőmérsékleten tíz-tizenöt percig sütjük. A sütőből kivéve, kihűlés előtt minden pogácsára fél teáskanálnyi mézet csorgatunk.  FORRÁS: MIRIAM FEINBERG VAMOSH: ÉTELEK A BIBLIA KORÁBÓL, PÁPAI REFORMÁTUS TEOLÓGIAI AKADÉMIA, 2005.

26 Reformátusok Lapja

2021. február 7.

Jézus ígérete a János evangéliumából. Vízszintes: 1. Az idézet első része (A, E, T, N, E). 13. Régi iskolatípus. 14. Járom. 15. Ázsiai hegység. 16. Dubrovnik egykori magyar neve. 18. Szándékozó. 20. Néha egynemű betűi. 21. Oda-vissza: felém. 22. USA-tagállam. 24. Török katonai rang volt. 25. Tudathasadás! 27. Férfi énekhang. 28. Puzdra. 30. Bolti alkalmazott. 32. Nagy-…, 826 méter magas börzsönyi csúcs. 34. Somogy megyei település. 35. Sinkó László. 36. Római 605. 38. Cinnel bevonni. 40. Spion. 42. Mobiltelefonban használt kártya. 44. Női becenév. 45. Neodímium és jód vegyjele. 47. A búza őse. 50. Klasszikus köszöntés. 52. Gally. 53. Alkotóelem. 55. Mester keze alá dolgozik. 57. Főúri költő (László). 59. Alattomos. 61. Kínos eset. 63. Mutatószó. 64. A román pénz többes száma. 65. Az aradi tizenhárom egyike (Lajos). 67. A kiütés jele. 68. Fordított kettős betű. 69. Ritka férfinév. 70. Egyházi tanácskozás. 73. Kis Kornélia. 75. Nyakmelegítő. 77. Német nagyváros Észak-Rajna-Vesztfália tartományban. Függőleges: 1. Izráeli uralkodó Jézus születésekor (két szó). 2. Szalagdarab! 3. Védjegyezett horvát ételízesítő. 4. Növényevő halfaj. 5. … Taylor, Oscar- és Golden Globe-díjas angol–amerikai színésznő. 6. A szabadba. 7. Hámba fogott állat. 8. Olasz tésztaféle. 9. Malom része. 10. Átló vége! 11. Aján Tamás. 12. Tüzes vassal billogoz. 17. Párizsi szamár! 19. Juttat. 23. Becézett női név. 24. Ismét, Londonban! 26. Út menti fasor. 27. Pocsolya. 29. Elbont páratlan betűi. 31. Azonos betűk. 33. Disznó, gyermeknyelven. 37. Férfi és női becenév is. 39. Működési rendellenesség. 41. Szalagcsokor. 43. Leonardo da Vinci híres modellje (két szó). 46. Gyermekverés. 48. Belül felzokog! 49. Idegen anyagtól megtisztít, finomít, latin eredetű szóval. 51. Félelem! 54. Étek. 56. Kén, fluor és szén vegyjele. 58. Világbajnok spanyol autóversenyző (Fernando). 60. Madárbörtön. 62. Bérház páros betűi. 66. …40, 1978-ban alapított brit együttes. 67. Gyakori magyar családnév. 69. Annál lejjebb. 71. Készlet, angolul. 72. A zenei alaphangsor 6., 3. és 7. hangja. 73. Az idézet második része (E, H, L). 74. Kétell! 76. Szolmizációs hang. 78. Nátrium vegyjele. Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: A lelkünk vers, a lelkünk csupa ének, a lelkünk, hej, régibb, mint mink magunk.


| GYERMEKEKNEK |

Pirkadat Jeruzsálem felett Még alig pirkadt, Hémánt már ébresztgette is az édesapja: – Ébredj, ébredj, kisfiam! Indulnunk kell! A gyerek máskor talán nyűgösködött volna, hogy minek ilyen korán felkelni, hiszen még nem is pirkad, de most egy hang nélkül felugrott alvógyékényéről, és magára kapta felső­ ruháját. Tudta, hogy ha jó helyet akarnak kifogni, akkor még a hajnali őrváltás előtt el kell érniük az Olajfák hegyére. A legjobb árusítóhely Pelája szőlői mellett volt, ott, ahol összefutottak a zarándokutak. Mindegy, hogy Jerikóból, a Jordán völgyéből vagy éppen Galileából érkeztek a zarándokok, Pelája szőlői mellett el kellett haladniuk. Ilyenkorra már fáradtak voltak a többnapos gyaloglás után, sokaknak elfogyott az élelme is, vagy éppen elszakadt a saruja, netán ellopták az imakendőjét az úton. Mindegy, a lényeg az, hogy amikor az Olajfák hegyéről meglátták a Jeruzsálemet, amikor felragyogtak előttük a templom fehér falai, alig akadt olyan zarándok, aki meg ne pihent volna egy rövid időre. Ha másért nem, hát azért, hogy megcsodálja a látványt vagy igyon a forrás hűs vizéből. És ha már megpihentek, akkor bizony szét is néztek az árusok portékái között, és vásároltak is ezt-azt. Pedig a Damaszkuszi kapu csak néhány futamnyira volt innen, a zarándokoknak mégis jólesett egy kicsit megpihenni az Olajfák hegyén. Hémán meg is értette őket. Jeruzsálemnél szebb várost nem látott a világ, a templomnál pedig nincsen szentebb hely, akármit mondjanak is a rómaiak. A fiú tudta, hogy Isten törvényeiben meg van írva, hogy minden hithű zsidónak fel kell mennie Jeruzsálembe a páska ünnepére, ha lehet, minden év-

ben. Persze ezt nem mindenki tudja megtenni, úgyhogy van, aki életében csak egyszer jár a szent városban. Jeruzsálemet Kiszev hónapban így is ezrével lepték el a zarándokok. Bár az ünnep egyhetes volt, sokan már jóval hamarabb érkeztek, és ha már megtették a nagy utat, elidőztek még egy kicsit Jeruzsálemben. A kereskedők, kocsmárosok, szállásadó gazdák és nem utolsósorban a papok nagy örömére. A páska idején Hémánék is kiadták a házukban a felső szobákat, de sokszor még a pitvarban és az istállókban is zarándokok húzták meg magukat. Az anyja, Táfát főzött-mosott rájuk, a páskavacsorát is segített elkészíteni a férjével, Gesemmel együtt. Gesem sokszor még az áldozati állat kiválasztásban is segített a zarándokoknak, és a gyerekek is kivették a részüket a munkából. A lányok csak otthon tüsténkedhettek az anyjuk körül, de Hémánra már nagyobb feladatot is rábízott az apja: frissen sült kenyeret, fügét és gránátalmát árult a zarándokoknak Pelája szőlői mellett. Nagy megtiszteltetés volt ez, igazi férfimunka, pedig Hémán csak jövőre tölti be a tizenharmadik életévét, amikor Izráel törvényei szerint felnőtt férfivá válik. Szerette is az árusítást, hiszen az nem mehet alkudozás nélkül, az pedig igen vidám dolog. Csak ezt a hajnali ébresztőt nem szerette. De tudta, hogy idejében oda kell érniük Pealája szőlőihez, mert különben megelőzik őket a többiek, és csak valami távoli zugba terítheti ki a gyékényét.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2021. február 7.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

FELVÉTELI

A Pápai Református Teológiai Akadémia felvételt hirdet a 2021/2022-es tanévre református teológia osztatlan és katechéta–lelkipásztori munkatárs alapképzési szakjaira, állami ösztöndíjas és önköltséges képzésre. Jelentkezési határidő: 2021. február 28. Valamint felvételt hirdet református hit- és erkölcstanoktatói, szaklelkigondozói, homil­ etikai szakirányú továbbképzési szakjaira, önköltséges képzésre. Jelentkezési határidő: 2021. augusztus 19. További információ: www.prta.hu, tel.: (89) 131-2331, +36 (30) 748-1620. APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70-6309502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu. Rozsdamentes, hosszú élettartamú

ÚRVACSORAI KISKEHELY GYÁRTÁSA

Képzések indulnak Debrecenben A Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) felvételt hirdet a 2021/2022-es tanévre az alábbi szakokra: református teológia osztatlan MA szak – nappali tagozat; református teológia szak lelkész szakirány – nappali tagozat; vallás- és nevelőtanár osztatlan szak (tíz félév) – nappali tagozat; vallás- és nevelőtanár osztatlan mesterképzés hitoktató, lelkész vagy tanár szakképesítésre épülve – levelező tagozat; katekéta-lelkipásztori munkatárs BA szak, katekéta szakirány – nappali és levelező tagozat, református kántor BA szak – nappali tagozat; hit- és erkölcstanoktatói szakirányú továbbképzési szak (pedagógiai végzettségre épülő); teológia minor részismereti képzés (a teológiatudomány iránt érdeklődőknek és a hitéleti mesterszakra jelentkezés előfeltételeként). A hittanár-nevelőtanár szak egyszakos formája mellett Debreceni Egyetemmel közösen induló kétszakos, nappali tagozatos, tízféléves képzésekre is lehet jelentkezni: hittanár-nevelőtanár–magyartanár; hittanár-nevelőtanár–történelemtanár és állampolgári ismeretek, hittanár-nevelőtanár–német nyelv és kultúra; hittanár-nevelőtanár–hon- és népismeret. A szakpáros tanárképzés során a hittanár-nevelő szak mellett a választott másik szakjukon is tanári képesítést szerezhetnek az érettségizett és református egyházban konfirmált fiatalok. A DRHE-n a szakhoz szükséges teológiai, módszertani, pedagógiai és pszichológiai, valamint gyakorlati felkészültséget szerzik meg a jelentkezők, a közismereti szakhoz tartozó ismereteket és gyakorlatokat a Debreceni Egyetem biztosítja számunkra. A jelentkezési határidő: 2021. február 26. Az alkalmassági vizsga időpontja, további információk, valamint jelentkezési lap a drhe.hu/felvetelizoknek honlapon található. A DRHE felvételt hirdet továbbá a 2021/22-es tanévre tanító BA szak – nappali és esti tagozatos képzésre. A tanító szakra a központi felvételi eljárás keretében kell jelentkezni. A jelentkezési határidő: február 15. További információk a felvi.hu és a drhe.hu/felvetelizoknek honlapon olvashatók. 

A HÉT KÉPE

Várjuk szíves érdeklődését www.femnyomasfot.hu femnyomasfot@gmail.com 06-30-307-4818, 06-30-473-4129

A református szeretetotthonokban is elkezdték beadni a koronavírus elleni védőoltásokat. A fenti képen a Tiszáninneni Református Egyházkerület Encsi Idősek Otthonának egyik lakója kapja meg a Pfizer–BioNTech vakcináját.  FOTÓ: VAJDA JÁNOS/MTI

28 Reformátusok Lapja

2021. február 7.


| EGYHÁZI ÉLET |

Válassza a református felsőoktatást! Református teológia, biblioterápia, fejlesztőpedagógus, japanológia, színháztudomány, mentálhigiénés tanácsadás, szociális munka, pedagógusképzés óvodától egyetemi szintig: bemutatjuk a Debreceni Református Hittudományi Egyetem, a Károli Gáspár Református Egyetem, a Pápai Református Teológiai Akadémia és a Sárospataki Református Teológiai Akadémia képzési kínálatát. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem az ország egyik legrégebbi oktatási in-

tézménye: 1538 óta gazdag tapasztalatokkal, református keresztyén elkötelezettséggel, a modern kor színvonalán végzi oktatói, nevelői munkáját. Képzései az egyházi szolgálatra és a keresztyén értelmiségi létre készítenek fel a „Közösség, hit, tudás” jelmondat szellemében. Az intézmény elsődleges célja református lelkészek és egyházi munkatársak képzése a Magyarországi Református Egyház számára. További feladata olyan teológusok, pedagógusok és egyéb világi, pedagógiai és kulturális szakemberek felkészítése, akik egyházunk hitelveit, hagyományait ismerik, egyháztagságuk esetében pedig készek és hajlandók szakismeretükkel gyülekezeti közösségeinket szolgálni. A jelentkezéssel és a felvételivel kapcsolatos tudnivalók a felveteli.drhe.hu oldalon megtalálhatók.

lévő gyülekezetek legmagasabb szintű szellemi központjaként működik, figyelembe véve a Kárpát-medence magyar reformátusságának a reformáció évszázada óta ápolt, közös lelki-szellemi örökségét is. Elsődleges feladatának tekinti református teológusok, lelkipásztorok, katechéták (hittanoktatók) képzését és továbbképzését, a teológiai tudományok művelését. Az úgynevezett bolognai rendszer szerinti osztatlan képzésben (MA), alapképzésben (BA), illetve szakirányú továbbképzésben folyik az oktatás, ez biztosítja a felsőoktatási intézmények közötti átjárás lehetőségét. Szélesedő képzési kínálattal, magasan képzett oktatói és kutatói karral, intézetek és kutatóközpontok megalapításával igyekszik hivatását betölteni. Gazdag teológiai szakkönyvtár, modern oktatástechnikai eszközök és multimédiás segédletek állnak a hallgatók rendelkezésére.

A Károli Gáspár Református Egyetem a legfrissebb felmérés

A Sárospataki Református Teológiai Akadémia célja szintén az, hogy

szerint hetedik legjobb a rangsorolt harmincnyolc magyarországi felsőoktatási intézmény közül. A folyamatosan növekvő hallgatói létszám mellett még családias a hangulat, az oktatók és a hallgatók között személyes kapcsolat van. Az egyetemet első helyen megjelölők számára egyedülálló ösztöndíjprogramot kínálnak, amelynek segítségével az önköltség mértéke akár hetvenöt százalékkal is csökkenthető. Az összesített képzési rangsorban a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar az élmezőnyben, a nyolcadik helyen végzett az ott szereplő száznegyvenhét hazai felsőoktatási kar között. Az oktatók kiválóságát tekintve az Állam- és Jogtudományi Kar első a jogi képzésterületi rangsorban. A Hittudományi Karon tutori rendszer segíti az első-, majd felsőbb éves hallgatók beilleszkedését. A tudományos fokozattal rendelkező oktatók arányát tekintve a Szociális és Egészségtudományi Kar első a társadalomtudományi képzésterületi rangsorban, a Tanítóképző Főiskolai Kar pedig a harmadik legjobb a tanító alapképzési szakos besorolásban.

A Pápai Református Teológiai Akadémia történelmi örökségéből fakadóan elsősorban a Dunántúli Református Egyházkerület területén

református egyházunk igényei szerint képezzen teológusokat, lelkipásztorokat, egyházi munkatársakat. Küldetésnyilatkozata szerint „a Sárospataki Református Kollégium egyik oktatási intézményeként őrzi és továbbviszi a Kollégium sajátos körülmények között kialakult, több évszázados, a református hitvallásokra és a magyar nemzet iránti elkötelezettségre épülő szellemi és lelki örökségét. (…) Történelmi örökségéből adódóan felelősséget hordoz nemcsak a fenntartó egyházkerületért, hanem a Kárpát-medence ezen régiójának magyar református egyházaiért is. (…) Mindezzel Isten dicsőségét, egyházunk építését, magyar népünk javát szeretnénk munkálni.” Ennek szellemében várják mindazokat, akik lelkészi, hittanoktatói vagy más egyházi hivatást szeretnének választani. A szociális munka alapképzési szakra kizárólag a központi felvételi eljárásban, míg a hitéleti képzésekre csak online, az intézmény honlapjának „Felvételizőknek” elnevezésű menüpontja alatt lehet jelentkezni. Részletek a Magyarországi Református Felsőoktatási Tájékoztatóban olvashatók, a kiadvány letölthető a reformatus.hu „Oktatás” menüpontjából.  REFORMATUS.HU 2021. február 7.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Kató Szabolcs Ferenczet, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet adjunktusát kérdeztük. Kató Szabolcs Ferencz 2013-ban fejezte be tanulmányait a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben, ahol most adjunktusként dolgozik. Németországban végezte el a doktori képzést, és két évig a kolozsvár-felsővárosi gyülekezet beosztott lelkipásztora volt. Gyökerei Szatmárudvarihoz és Szatmárnémetihez kötik. Házas, hamarosan egy kisfiú édesapja lesz.

1

Kolozsváron a teológiai intézetben az ószövetségi katedrán tanít. Mi vezette az Ószövetség tanulmányozására? Az egyik tényező a gyerekkori érdeklődésem. Mindig is nagyon izgatott az ókori Közel-Kelet, Egyiptom világa, a letűnt civilizációk. Amikor kapcsolatba kerültem a teológiával, megfogott, hogy az Ószövetség kulturálisan épp ehhez a környezethez kapcsolódik, annak szerves része. Sőt annak, aki az Ószövetséggel foglalkozik, sok egyéb témában is otthonosan kell mozognia. Ezt doktori tanulmányaim során is tapasztaltam. A Hóseás könyvéről írt értekezésemben azt vizsgáltam, hogy a könyvben megjelenő istenképzetek hol és hogyan jelennek meg az időben közel álló közel-keleti irodalomban.

2

Lipcsében is tanult, majd Tübingenben doktorált. Mi vonzotta haza a külföldi tanulmányok után? A külföldre menők többsége határozatlanul indul el. Én már az elején tudtam, hogy ezt megvalósítom, és utána vissza szeretnék térni, hogy az itthoniaknak elmondjam, amit felismertem, tanultam, hogy itt is haladjunk a tudománnyal, az egyházi élet fejlesztésével. Tehát a külföldön tanulás nem cél volt, hanem eszköz. Természetesen személyes okai is 30 Reformátusok Lapja

2021. február 7.

vannak: szeretem az itthoni létet, az embereket, és a feleségem is idekötött.

3

Történészként is végezhette volna a kutatásait. Miért a lelkészi hivatást választotta? A kettő számomra természetes módon fonódik össze. Az egyház nekem a szellem és a lélek ös�szekapcsolódását jelenti. Valóban történelmi érdeklődés is ez, de ott van az egyház és Krisztus iránti elköteleződés is: hogy az embereket, a közösséget valahogy közelítsük azokhoz az elvekhez, amelyeket, úgy hiszem, Krisztus adott ebbe a világba. A hit és a tudás összekapcsolódik bennem, nagyon természetesen kötődik a szószékhez, illetve a teológián a katedrához is.

4

Melyik ige vezérelte? Amikor a teológiára jelentkeztem, megfordult a fejemben, hogy mi lesz, ha nem jutok be. Ekkor eszembe jutott: „…mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.” (Róm 14,8) Ebből nekem az volt az üzenet, hogy akármi történik, az Istenéi vagyunk és maradunk, és ez a gondolat máig meghatározza az életemet. Ő ezt megígérte, és ebből erőt lehet meríteni a nehéz napokban, hálát adni a jó napokon.

5

Fiatal tanárként milyen fontos célokat lát maga előtt? A tudomány a gondolkodó, okokat kereső ember számára mindig érdekes és izgalmas. Nekünk, tanároknak fel kell keltenünk a diákokban az érdeklődést. Azt tapasztaltam, hogy ezt a megfelelő szemléltetéssel, egy-egy kérdést a hétköznapokhoz közelítve elérhetjük. Ma már mindenki a digitális világhoz kötődik, és ezt az oktatásban is egyre inkább figyelembe kell venni. Kérdés, hogy a szövegközpontú teológiai szakma ezt hogyan valósítja meg. Látom azonban a pozitív hozadékát is: aki mindezt jól teljesíti, valódi sikerélményekkel gazdagodhat oktatóként.  BEREKMÉRI GABRIELLA, FOTÓ: KISS GÁBOR


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2021/6. szám  

INTERJÚ • 6. Szükségük van rájuk | Salánki Istvánnal, az Angliai Magyar Református Egyház londoni lelkipásztorával beszélgettünk REFORMÁTUS...

Reformátusok Lapja 2021/6. szám  

INTERJÚ • 6. Szükségük van rájuk | Salánki Istvánnal, az Angliai Magyar Református Egyház londoni lelkipásztorával beszélgettünk REFORMÁTUS...