__MAIN_TEXT__

Page 1

LXV. ÉVFOLYAM,

1. SZÁM,

2021. JANUÁR 3.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

Egy hajóban eveznek 9 771419 856007

MISSZIÓI SZEMLÉLET ÉS ERŐS IMAHÁTTÉR GYÖMRŐN

21001


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Örökkévaló hálákat adunk mi teneked, hogy az elmúlt esztendőnek folyásában bennünket a te kegyelmes gondviselésed alatt megmarasztottál, és ez új esztendőnek első napjára juttattál, melynek megszenteltetésére, a te velünk való jótéteményidnek hálaadóképpen való hirdettetésekre, bennünket ide, a te szent házadban szent színed eleibe (…) behoztál. Dicsőség, tisztesség, hálaadás, méltóság te szent Felségednek mindezekért, mától fogva mind örökkön örökké. Ámen.  GELEJI KATONA ISTVÁN (1589–1649)

6

11

16

29

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (balogh-zila.teodora@reflap.hu), Feke György (feke.gyorgy@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Kalocsai Richárd

INTERJÚ

6. Függőség, amelyből van szabadulás | Literáty Zoltán érdligeti lelkésszel, a Károli Gáspár Református Egyetem docensével beszélgettünk REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Újévi köszöntő | Huszár Pál vezércikke INTERJÚ • 11. Az oktatási stratégia nem receptkönyv | Ábrám Tibort, a miskolci Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon igazgatóját, a református oktatásfejlesztési stratégia kidolgozását vezető munkacsoport vezetőjét kérdeztük REFORMÁTUS ÉLET • 16. Egy nagyszabású álom megvalósulása | Ravasz László Emlékház létesül a leányfalusi Klein-villában EGYHÁZI ÉLET • 29. Napelemek a Szeretetszolgálattól | Felszereltette századik napelemét a Református Szeretetszolgálat a cigándi járásban. PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Ismerjék meg Páldi Attilát, a Budapest-Kelenföldi Református Egyházközség főgondnokát

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2021. január 3.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

STEINBACH JÓZSEF

I. 3. VASÁRNAP

(2) „Csak veletek léptem közösségre…” (Ám 3) Isten közösségre lépett velünk (2). Mindent innen nézve szemléljünk! Istennel megélt üdvözítő, örök közösségünk következményeit Ámósz próféta hét képen keresztül mutatja be. Ezekkel azt hangsúlyozza, hogy bizonyos események felbonthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz. Például ha az oroszlán morog a barlangjában, akkor biztosan zsákmányt fogott, vagy ha az oroszlán ordít, rettegnek, akik hallják (3–6). Isten közösséget kötött népével, velünk, kiválasztott minket. Isten Igéje egyértelműen rámutat arra, ami állandó kísértésként mindig fenyeget minket: a jólétből fakadó hitetlenség, önzés, mások kihasználása, elnyomása. Itt Isten népéről van szó, rólunk, akik közösségben vagyunk az Úrral, és rosszabbá lehetünk, mint a pogányok (9–10). Ő az ítélettel, a büntetéssel is bűnbánatra hív bennünket. Ámósz joggal hangsúlyozza: megtérés nélkül ne reménykedjünk abban, hogy megmenekülünk (11–15). Az azonban lehetetlen, hogy akiket Isten kiválasztott, akiket üdvözítő, örök közösségébe vont, azokat elengedje, és ne tartsa meg őket. Nem hiába ragadjuk meg az „oltár szarvát”, nem hiába ragadjuk meg az Úr kegyelmét, ő ugyanis előbb ragadott meg minket (Fil 3,12). Akik azonban ebben a szent megragadottságban élnek, ha elbuktak is, nem élhetnek vissza pogány módra ezzel a kiválasztó kegyelemmel. Jn 3,31–36  282. dicséret

I. 4. HÉTFŐ

(12) „…készülj Istened elé…” (Ám 4) Rettenetesek Izráel bűnei, rettenetesek az isteni csapások (6–11) és azok eredményei is. Isten népe ugyanis mégsem tért meg (6). Ilyen rettenetes lenne az Isten hatalma? Ilyen rettenetes lenne megállni az élő Isten színe előtt (15), az ő kezébe esni (Zsid 10,31)? Isten hatalma Jézus Krisztus megváltó szeretetében lett számunkra valósággá, megszólítóvá. Akik az Úr gyermekei, azok meghallják a krisztusi szelíd szót is, akik pedig nem az övéi, azok a dörgedelemre sem térnek meg. A megtért ember számára Isten színe előtt lenni nem rettenetes, hanem üdvözítő valóság. Nemcsak készül Isten elé, hanem egész életét az Úr színe előtt éli, az ő megtartó kegyelmébe kapaszkodva. A megtért ember tudja, hogy bűneire van bocsánat, ezért az Úr erejével bűnbánattal leteszi és el is hagyja azokat. Bizonyos az Úr megtartó kegyelmében, ezért neki Isten színe az egyetlen kegyelmes, üdvözítő, mindent véglegesen és maradéktalanul megoldó valóság. A megtért ember mindennap megáll az Úr színe előtt, hogy a megtartó kegyelem bizonyosságában erősödjék. Ez pedig nem rettenetes, hanem az egyetlen jó dolog az életünkben. Jn 4,1–10  237. dicséret

I. 5. KEDD

I. 6. SZERDA

4

(13) „Ezért hallgat most az okos, mert gonosz idő ez!” (Ám 5) A próféta a hallgatás szükségességére hívja fel a figyelmet (13). Gonosz időkben ez a prófétai parancs. Ezeknek az időknek a jellemzője az, hogy bármit mondunk, félreérthető, kiforgatható, mert mindenki a saját érdek- és értékrendszere szerint lát, és aszerint értelmezi a hallottakat. Minden emberi állásfoglalás csak dagasztja a bajt, minden kimondott szó sebez. A próféta ebben az összefüggésben is említi, hogy gyűlölik azt, aki megmondja az igazat a kapukban, és azt, aki dorgálja a másikat (10). Nem arra van most szükség, hogy dorgáljunk és megmondóemberek legyünk. Akkor inkább hallgassunk, mert gonosz idők ezek! Mégis szólni kell! Urunk üzenetet bízott ránk. Ámósznak is szólni kellett: ahogy az oroszlánnak üvöltenie kell, ha éhes, a prófétának szólnia kell, ha az Úr üzenetet bízott rá (2,8). Jézus Krisztus feltámadása óta mindig van mit mondanunk nekünk, az Isten népének, és ezt mondanunk is kell, mert ha mi nem szólunk, akkor a kövek fognak kiáltani (Lk 19,40). Olvassuk végig ezt a prófétai fejezetet, és fordítsuk le jogosan intő üzeneteit – a feltámadott Jézus Krisztusra feltekintve – evangéliummá (Zsid 12,2). Ezt hirdethetjük mindenkor: az Úr kegyelmét! Ha az Urat keressük, akkor élünk (4). Számunkra egyetlen állásfoglalás létezik: a feltámadott Úr mellett, az ő ügye, evangéliuma mellett, az örök élet és e világban az újjászületett élet igéje mellett. Jn 4,11–18  42. zsoltár (1) „Jaj a gondtalanoknak…” (Ám 6) Nem tudom, vannak-e gondtalan emberek. Amíg van halál, van gond is, noha csakis hitben lehet alázattal emlékezni a halálra, és mégis reménységgel túllátni azon. Hit nélkül az ember pótcselekvésekkel menekül a halál elől. A próféta így szól: „Jaj a gondtalanoknak a Sionon!” (1) A legnagyobb baj az, amikor Isten népe lesz hitetlenné, ebből következően gondtalanná, önhitté, felelőtlenné és erőszakossá. Ámósz ezt kiáltja vádként Isten népének. Mindenki a maga ügyével foglalkozik, és Isten ügyére nem gondol, annak jövője nem okoz neki gondot. Az

Reformátusok Lapja 2021. január 3.


| AZ IGE MELLETT |

Úr megítéli ezt az állapotot. Az ő népe nem lehet terpeszkedően mulatozó. Isten népét ebben a világban szent nyugtalanság, áldott gond gyötri, hiszen az Úr ügyében jár követségben itt. Persze tartós gondok között még a szent életben járva is felemésztődünk. Eljön az idő, amikor az Úr leveszi a gondokat rólunk. Maradjunk meg ebben a reménységben! Addig azonban hitben hordozzuk azokat a terheket, amelyeket nem tehetünk le, amelyeket az Úr helyezett ránk, és legyen hűséggel gondunk az ő ügyére! Jn 4,19–26  165. ének (2) „Ó, Uram, Uram! Bocsáss meg! Mi lesz így Jákóbbal, hiszen olyan kicsiny?” (Ám 7) Amacjá és Ámósz vitája (10–17) nem arra mutat rá, hogy a hivatalos, „pénzkereső” próféta az elhívás nélküli, hamis próféta, a másik pedig az elhívott, az igazi. Azonban döbbenetesen rátapint annak a veszélyére, hogy a hivatalos próféták elkényelmesednek, és észre sem veszik, amint hűtlenné lettek ahhoz az Úrhoz, aki egyedül képes megtartani és kiteljesíteni az életet. Többféleképpen kísért minket ez a veszély. Egyrészt ma úgy fenyeget minket, hogy csak a szeretetről szólhatunk, és a szeretet nevében mindent el kell néznünk, miközben mindent feladunk már, amit az Isten ránk bízott és ami egykor a miénk volt. Másrészt úgy fenyeget, hogy tisztán és prófétai módon hirdetjük az Igét, csak éppen a krisztusi szeretet nincs meg bennünk, sőt, szinte élvezettel és harsányan hirdetjük az ítéletet. Mindkettő zsákutca. Ámósz próféta nem kötött alkut, hirdette az Úr – adott, jóléti helyzetre vonatkozó – ítéletes szavát, nem félt, hű maradt (10–17). Ugyanakkor féltő szeretettel szólt, közbenjáró könyörgést mondott azért a népért, amely ellen prófétált, mert azt akarta, hogy megtérjenek, éljenek és Isten könyörüljön rajtuk (1–9). Jn 4,27–30  286. dicséret (7) „Sosem felejtem el, hogy miket műveltek!” (Ám 8) Félelmetesen szól a próféta. Remegjünk csak bele! Nincs remény! Az Úr sosem felejti el azt, amit műveltünk és művelünk (7). A legsúlyosabb, hogy mindezeket Isten népe műveli. A próféta részletesen felsorolja: csak a hasznot, a többet várjuk, ezért hamis mérleget használunk, miközben nem törődünk a másikkal, a kiszolgáltatottal, az „istentiszteletünk” is csak ezt a haszonlesést leplezi (4–6). Nincs remény! Beérett a gyümölcse engedetlen életünknek. Amikor rádöbbennünk, hogy éhségünk és szomjúságunk az Úr után, az ő Igéje és az ő megváltó szeretete után eped, akkor már késő lesz, hiába támolygunk: elesünk és nem kelünk fel többet (11–14). Általánosabban, itt az Isten nélküli emberlétről van szó. Ne tiltakozzunk a többes szám ellen: rólunk szól ez a szakasz. Nincs kivétel. Gondoljunk csak bele: milyen reménytelen az emberi élet. De éppen ebben a teljes reménytelenségben tapasztalható meg a valódi reménység. Ezt a reménytelenséget, elhagyatottságot a mi Urunk, Jézus Krisztus tapasztalta meg a kereszten, hogy számunkra legyen megoldás. Aki érti, miről van szó, az megragadhatta ezt a felfoghatatlan kegyelmet. A „sosem”-ben rejlik a mégis bizonyossága. Ez túlhalad minden emberi logikán, ez mindenestől az Úrnál van. Van remény és teljes, örök, maradandó megoldás! Jn 4,31–38  396. dicséret (5) „Ha az Úr, a Seregek Ura megérinti a földet, megrendül az…” (Ám 9) Isten érintése kifejezi az ő szuverenitását. Az ő érintése hitre vezeti az övéit. Isten Úr volta ugyanis alázatra, bűnbánatra, Isten előtti hódolatra hív, és éppen az az ítéletünk, ha azt gondoljuk, ránk az ő hatalma nem vonatkozik. Isten kegyelme az, hogy amikor ő megérintett minket, akkor megrendülhettünk és leborulhattunk őelőtte. Ez a leborulás az Úrra hagyatkozást jelenti azzal a bizonyossággal, hogy ő mindent szépen intéz, megőrizve minket még a halálon túl is. Hogyan lehetséges, hogy a ma embere nem tud megrendülni az Úr előtt? Aki pedig nem képes erre, az minden tekintetben rendíthetetlen lesz, érzéketlen és irgalmatlan, mint aki önmagán kívül senkin és semmin nem tud megrendülni. Milyen döbbenetes, hogy Isten az, aki megrendült rajtunk, a mi „halálos” életünkön. Isten érintése Jézus Krisztus. Őbenne felállítja életünk összedőlt sátrát, kijavítja annak réseit, és olyanokká leszünk, mint hajdan, amikor ő eredeti szentségben és jóságban megalkotta az első embert (1Móz 1,26–31). Isten Jézus Krisztusban birtokba vett bennünket, az ő tulajdonai vagyunk, biztonságban vagyunk (11–12). Az ő érintése helyreállítja a teremtett világot is (13–15). Másokért is – mindenkiért – közbenjáró könyörgést mondunk szüntelenül, hogy az Úr érintse meg őket a Jézus Krisztusban. Jn 4,39–42  511. dicséret

I. 7. CSÜTÖRTÖK

I. 8. PÉNTEK

I. 9. SZOMBAT

2021. január 3.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

nem javultak a bűnügyi statisztikák, sajnos a lakosok egészségi állapota sem, sőt, sokan az illegálisan, házilag pancsolt, rossz minőségű alkohol miatt betegedtek vagy haltak meg. Egyszóval a próbálkozás kudarcot vallott. Lehet szabályozni az alkoholfogyasztást? Természetesen. De nem törvényi erővel. Úgy gondolom, belső szabályozásra van szükség. Ezt mértéktartásnak nevezzük, amit a Biblia több helyen tanácsol nekünk. Más kérdés az alkoholfüggőség. Ott már nem szabályozásra, hanem szabadulásra van szükség. Ez nem megy máshogy, csakis Krisztus erejéből. Furcsának tartom, hogy az amerikai protestánsok száz éve nem értették volna meg: erővel nem lehet az alkoholizmust meggátolni. Egyetlen gát létezik csupán: az újjáteremtett, megszabadított élet Krisztusban.

Függőség, amelyből van szabadulás Szilveszter után, az újévi fogadkozások idején beszélnünk kell az alkoholról, hiszen az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2016os becslése szerint kilencszázezer magyar HEGEDŰS MÁRK szenved függőségben, és ez kihat a családjaikra, környezetükre, az egész társadalomra. Az Amerikai Egyesült Államokban száz évvel ezelőtt törvényi erővel próbálták visszaszorítani az alkoholfogyasztást, ettől remélve az erőszak, a bűnözés csökkenését. A részletekről Literáty Zoltán érdligeti lelkésszel, a Károli-egyetem docensével beszélgettünk. Miért foglalkoztatja a száz évvel ezelőtti amerikai szesztilalom ügye? Ír is róla a tavasszal megjelenő Theológiai Szemlében. Felfedeztem, hogy rengeteg protestáns gyökere van a témának: a presbiteriánusok, a metodisták és a skandináv evangélikusok voltak aktívak ebben a mozgalomban. Lyman Beecher és Justin Edwards – Amerikában jól ismert lelkipásztorok – is alapítói voltak a 19. század elején az Amerikai Mértékletesség Szövetségnek. Bár egyházi kezdeményezésként indult, az első amerikai közösségi, azaz civil alapon szerveződő tömegmozgalommá vált. Tíz év alatt másfél millióan lettek. A protestánsok úgy gondolták, ha kihúzzák a társadalmi problémák méregfogát, azaz magát az alkoholt, akkor egy pillanat alatt megszűnik a családon belüli erőszak, a szerencsejáték-függőség, a prostitúció és számos más probléma. Mi ennek a tizenhárom éves időszaknak a tapasztalata? Az, hogy törvényi erővel képtelenség meggátolni az alkoholfogyasztást. Köztudott, hogy a maffia megerősödött, egyáltalán 6

Reformátusok Lapja 2021. január 3.

Mit tehet a református egyház, mit tehet egy gyülekezet az alkoholistákért, a függőségüktől szabadulni vágyókért? A református egyháznak van alkoholbetegeket mentő missziója, ahol az evangélium erejével szállnak harcba a függőséggel. A Dömösről hazatérők közül sokak élete megújul, kivirágzik. Többen virágoznak a mi gyülekezetünkben is. Csaknem két éve utógondozó csoport is működik nálunk, amelynek létszáma azóta háromszorosára nőtt. A gyülekezeti termet is csaknem kinőttük. Hogyan fogadták őket a gyülekezetben? Mindig is emlékeztem lelkésztársaim korábbi szavaira: „Egy kékkeresztes csoport áldás a gyülekezetben.” Ezt most már Érdligeten is így tapasztaljuk. Kívánhatna egy közösség többet, mint újjászületett emberek jelenlétét a soraiban? Az ő jelenlétük szavak nélkül is arról beszél, hogy Isten előtt nincs lehetetlen. Minden lelkésztársamat és gyülekezetet arra bátorítok, hogy fogadják be őket szeretettel, és tegyenek meg mindent azért, hogy otthonra találjanak. Sokkal többet kap egy gyülekezet tőlük, mint amit előre el tudnának képzelni. Isten kegyelmét, gazdagságát és ajándékait tapasztaljuk általuk mi is Érdligeten, és ezért nagyon hálásak vagyunk.  FOTÓ: ERDÉLYI ZSOMBOR ANDRÁS A SZESZTILALOMRÓL 1920 januárjában életbe lépett a Volstead-törvény, amely a következő tizenhárom évben megtiltotta a fél százaléknál nagyobb alkoholtartalmú termékek előállítását, importálását és exportálását, szállítását és kereskedelmét az Egyesült Államokban. Magyarországon is volt szesztilalom: 1919-ben, a Tanácsköztársaság alatt.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

HUSZÁR PÁL

Újévi köszöntő A szerző leköszönő dunántúli főgondnok, zsinati világi elnök

Nehéz évet zártunk 2020 végén. A világjárvány tette igazán nehézzé, mert több szempontból is korlátozta lehetőségeinket. Váratlanul jött, és sok kellemetlenséget, sőt, nem is alaptalan félelmet okozott. Sokakkal együtt magam is úgy vélem, hogy Teremtő és Megtartó Istenünk megsuhogtatta pálcáját, figyelmeztetve az embert, hogy „nem te vagy a világ ura, még ha elbizakodottságodban időnként annak képzeled is magadat”. Úgy gondolom, nem büntetésnek, csak intésnek szánta az Úr ezt a járványt, amely a világban milliókat betegített meg, sok százezer embertársunk halálát okozta, és amelyről senki sem tudja, mikor lesz majd vége.

„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy.” (Ézsaiás 43,1b)

Nagy kérdés, hogy az emberiség mennyire képes, mennyire hajlandó az isteni fegyelmeztetés megértésére, elfogadására. Egyelőre csak remélhetjük, hogy ez az intés eléri a kívánt hatást, és mihamarabb eltűnik fejünk fölül ez a veszedelem. Küzdünk a világjárvány ellen, de végül be kell látnunk, hogy nekünk nincs hatalmunk felette. Csak az Úristen megtartó kegyelmében bízhatunk, abban viszont valóban, a csalódás veszélye nélkül reménykedhetünk. Tegyük is meg! Érdemes vállalnunk, hogy ez a mi reménységünk, mert egyedül ez vezethet sikerhez. Az új esztendő a vírusveszedelemtől függetlenül is sok erőpróbát hozhat számunkra. Ezektől viszont nem feltétlenül kell rettegnünk. Ne feledjük, hogy az Úristen segedelmével ezekre a néha talán valóban ijesztő próbatételekre adott válaszaink végül sikereket is eredményezhetnek nekünk. Mi, keresztyének ne adjunk teret a felesleges aggodalmaskodásnak, ne foglalkozzunk olyan elképzelésekkel, amelyekre nem terjed ki az illetékességünk! Hiszem, hogy mi, Istenben hívők lehetünk optimisták, mert bízhatunk Mennyei Gazdánk megtartó kegyelmében. Hittel vallom, hogy ez a kegyelem mindannyiunk számára el-

érhető, de azt rendszeresen el kell kérnünk. Hitvalló őseink mindig tudták „szemeiket a hegyekre emelni,” nemzeti történelmünk legzordabb időszakaiban is el tudták kérni ezt a kegyelmet. Ennek köszönhető megtartatásunk, hogy ma is Krisztus-hívők vagyunk, és ma is magyarul beszélünk itt, a Kárpát-medencében. Hogy ez továbbra is így legyen, kérjük ma is Mennyei Atyánk kegyelmét. Ha ő megtart bennünket, akkor bizonyosan megmaradunk. Mondják, hogy a világjárvány elmúltával sok minden megváltozik. Lehet, hogy igazuk lesz. Még nem tudhatjuk. Sajnos azt sem zárhatjuk ki, hogy keményebb idők jönnek ránk. Újabb gondok is jöhetnek, de akár a mostaniak, vagy azok közül többen is tartósnak bizonyulhatnak. Egy dologban azonban bizonyosak lehetünk mi, keresztyének. Nekünk erre az esetre is biztos menedékünk van. Ígéretünk van Mennyei Gazdánk segítségére: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.” (Zsolt 50,15) Sok-sok évvel ezelőtt hangzott el ez az isteni ígéret, de most is, ránk is érvényes, nekünk is szól, mi is reménykedhetünk benne. Meg is tesszük ezt, csak az ígéret második felével kapcsolatban szoktunk adósak maradni. Gyakran megfeledkezünk a hálaadásról. Ne legyünk restek a jövőben köszönetet, dicséretet mondani a megtapasztalt isteni segítségért! Mindannyian tudhatjuk, hogy Teremtő és Megtartó Istenünk nem véd meg automatikusan bennünket a veszedelmektől, problémáinktól, de erőt és bölcsességet ad azok elhordozásához. Bizonyos vagyok benne, hogy fohászkodásaink mindig meghallgatásra találnak az Úrnál. Az viszont előfordulhat, hogy nem a kért és várt választ kapjuk tőle, hanem ő azt adja, amire leginkább szükségünk van. Ezt magam is többször megtapasztaltam. Abban a szilárd reménységben forduljunk hát az új esztendő felé, hogy az Úristen megtartó kegyelme és áldó szeretete továbbra is velünk lesz. Ez a tény biztosít bennünket afelől, hogy akkor békés, boldog új évünk lesz 2021-ben. Adja a minden kegyelem Istene, hogy úgy legyen! 

2021. január 3.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

Várni békén mindazt, HEGEDŰS BENCE

Furcsa év volt 2020: világjárvány, kijárási korlátozások, zárt templomajtók, online istentiszteletek. Úgy kellett viselkednünk, ahogyan korábban nem, és olyan dolgokhoz kellett hozzászoknunk, amelyek eddig idegenek voltak számunkra. Mit hozhat a 2021-es esztendő, mit várunk az elkövetkező időszaktól? Ezt a kérdést tettük fel hét, a református egyházhoz közel álló személynek.

MÓCSÁNNÉ NAGY ÁGNES,

a nyíregyházi Jókai Mór Református Általános Iskola igazgatója: Különös időket élünk. Otthonainkban és az iskolákban be kell zárnunk a kapukat. El kell rejtenünk az arcunkat. De kinyithatjuk a szívünket! A mögöttünk álló rendkívüli, történelmi esztendő akár lehetőséggé is válhat. Lehetőség és várakozás. Az emberiség egyik része tanul majd a történtekből. Megerősödik, és jobban szeretné csinálni – új emberként. Mi itt, a Jókaiban készülünk az új, jobb időre, talán a tavaszi nyitásra, az elmaradt hagyományos örömök: a Csibeavató, a Cinkeavató, a templomi szolgálatok, az ünnepek, a háziversenyek, a projektnapok, kirándulások pótlására. Készülünk a hagyományaink folytatására, megreformálására, újak bevezetésére, a digitális tapasztalatok beépítésére a jobb jelenléti iskoláért. Hiszen tanulnunk kell! Készülünk az új épületünk ígéretével a jobb körülmények közötti gazdagabb lehetőségek kihasználására. Új tornateremben a régi helyén, új ebédlőben, amelyik nem három utcával távolabb van, új tantermekben, hogy legyen elég helyünk. És már készülünk az új tanévre is: szeretettel várjuk az új jókais első osztályosokat közösségünkbe! És fohászkodom a családom, az édesanyám egészségéért, a gyermekeim biztonságáért. Várom a találkozásokat, amelyek most aggodalommal teliek, vágyom látni a keresztfiam születendő gyermekét. És ha lehet, szeretnénk nyáron önfeledt kerekezést hetedhét Magyarországon! Áldott új esztendőt, jó egészséget, békességet kívánok! „Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre!” (Ézs 26,4)

GÉR ANDRÁS,

a Magyarországi Református Egyház (MRE) zsinati tanácsosa: A következő esztendő egyben új zsinati ciklus kezdete, az egyházi tisztújítás folyamata a végéhez közelít. Ez lehetőség arra, hogy átgondoljuk, mely gyakorlatokat kell megújítanunk 8

Reformátusok Lapja 2021. január 3.

az életünk és a szolgálatunk területein, és melyekhez kell ragaszkodnunk. Egyfajta számvizsgálat ez. Bátorítok mindenkit, hogy ezt saját életében és szolgálati területein is végezze el. Sőt, tovább megyek: az új ciklus és az új esztendő lehetőség arra, hogy tisztázzuk az egyházon belüli feladatmegosztást is. Ha szükséges, változtassunk, vagy mondjuk ki újra azokat az elveket, amelyek korábban evidenciának számítottak. Ehhez bátorság, őszinteség, higgadtság, alázat és bölcsesség szükséges. El kell oszlatni azokat a tévképzeteket, hogy minden úgy jó, ahogy van, de nem szabad a mindenáron változtatás hibájába sem esni. Testvéri légkörben, egymás véleményét tiszteletben tartva, a józan észre támaszkodva, imádságos szívvel át lehet gondolni, hogyan erősítheti a gyülekezeti szolgálatot az egyházi testületek, szervezetek és intézmények rendszere. Eközben kiválóan működő jó gyakorlatokat és működési hibákat is észrevehetünk. Rajtunk áll, hogy mihez kezdünk ezzel az információval. Sokak úgy gondolják, hogy a világ olyan irányba halad, ahol a kommunikáció felértékelődik – legyen szó akár a munkahelyi környezetről, a feladatszervezésről, a szolgatársainkkal való beszédmódról, az igehirdetésről és -közvetítésről vagy a bizonyságtételről. Mikor kell szólnunk és mikor kell attól tartózkodunk társadalmi kérdésekben? Tudjuk-e mi magunk tematizálni a közbeszédet, a társadalmat? Tudunk-e ragaszkodni ahhoz az Igazsághoz, amelyhez csakis igaz istenfélelemmel juthatunk el? Hogyan képviseljük ezt a drága, ránk bízott kincset társadalmunk, nemzetünk előtt? Bízom benne, hogy megtaláljuk a hangot és a stílust, hogy saját környezetünk, a ránk bízottak körében és akár az egész társadalom előtt hiteles „influencerek”: bizonyságtévő lelkek lehessünk. A megújuló énekeskönyv egyházi énekeink gazdag örökségére, az egyéni kegyesség gyakorlásának fontosságára és gyülekezeti közösségeink megelevenítésére is ráirányítja figyelmünket. Bátran éljünk ezzel a lehőséggel! A Biblia világos útmutatást tartalmaz, hitvallásaink pedig határozottak ezekben a kérdésekben is. Az Isten akaratát kell tehát kutatnuk az Írásban ezentúl is, hogy a fenti lehetőségekkel jól tudjunk élni.


| AKTUÁLIS |

ami jön FOTÓ: LAVINIA MEEK

SZEGEDI CSABA

operaénekes: Operaénekesként talán azt várom a legjobban, hogy újra élő közönség előtt énekelhessek. Hogy érezhessem a hallgatóság lüktetését, láthassam, hallhassam a reakciókat, hogy újra valódi taps koronázza meg azt a rengeteg munkát, amelyet belefektetek egy-egy előadásba. Szeretnék újra meghajolni a Magyar Állami Operaház színpadán, és közben hálát adni, hogy ott lehetek, hogy van ott keresnivalóm, hogy egészséges vagyok. Mert az egészség nem természetes dolog, és minden perc a színpadon áldás, ajándék. Olyan jó lesz majd, ha nem kell távolságot tartani a kollégáimmal, ha nem maszkban kell napi nyolc-tíz órát énekelni, ha majd újra szabad egymást megölelni, erős kézfogással üdvözölni. Olyan jó lesz majd látni a tömött nézőteret. A fölszabadult, önfeledt művészet létrejöttét, ahogyan éppen valami értékes születik a pódiumon. Jó lesz majd elfeledni a teszteléseket, az idegőrlő bizonytalanságot: hazamehetek a családomhoz, vagy maradnom kell, esetleg miattam marad el az aznapi online közvetítés? Jó lesz majd újra moziban lazítani az én drága feleségemmel, kirándulni bárhol, bármikor nyugodtan a három gyermekünkkel, vagy egyedül elmélkedni, csöndben lenni, hálát adni egy pohár bor mellett a kedvenc csopaki pincészetem teraszán. Bármikor ellátogatni Perkupára a szüleimhez, a húgomékhoz, nyugodtan megölelni őket, látni, ahogy gyönyörködnek az unokáikban és bennünk. Hiszem, hogy Isten nem engedi el a kezünket, hiszem, hogy a legrosszabb már mögöttünk van.

MAGYARNÉ BALOGH ERZSÉBET,

a Református Missziói Központ lelkész-igazgatója: Új esztendő küszöbéhez értünk. Szükségszerűen kilépünk onnan, ahol eddig voltunk, és belépünk valahová. Akár visszatekintünk, akár előre, a nehéz sóhajokat a legdivatosabb maszk sem tudja magában tartani. Megtelt velük a világ. A terhek pedig ott vannak az emberek szívében és tekintetében. „Miért békességre várni, holott nincs semmi jó; gyógyító időre, holott íme, itt van az ijedelem.” (Jer 8,15, Károli-fordítás) Ha nem ugyanezekkel a szavakkal is, de ugyanezt a kérdést teszik

fel sokan önmaguknak – és nem ritkán nekem is. Sokat tanultam az utóbbi időben Jeremiástól. A megválaszolhatatlannak tűnő kérdésre azt mondja: „Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.” (JSir 3,26) Van Szabadító, van szabadulás is! Hálás vagyok, hogy sokan sokféleképpen emlékeztetnek erre. A missziói központ udvarán december 10-én a negyedik emlékfát ültettük el. Magasra növő európai ciprusokat (Cupressus sempervirens), amelyek fegyelmezett fölfelé törekvésükkel a tekintetet is fölemelik. Mindegyik előtt emléktábla áll, amelyek felhívják figyelmünket: ha bizonytalanok vagyunk a holnap felől, nézzünk azokra, akik ugyanígy álltak új esztendők küszöbén, és a Szabadítót látva szabadultak. A reformáció ötszázadik évfordulója alkalmából a névtelen hithősök emlékére ültettük az első ciprust azért, mert több ismert reformátornak számos emlékhelye van, de a sokkal több kicsinek jóval kevesebb. Engem ők bátorítanak: a névtelenek, akikről csak azt tudjuk, hogy cselekvő reménységben éltek és haltak meg. Hálás vagyok nekik. A második emlékfát Matolcsy Miklósné tiszteletére állítottuk, mert nem tudjuk, van-e bárhol másutt emlékhelye az első pontírásos Biblia készítőjének. Dacolva minden nehézséggel Igét, és ezzel reményt adott a megvakult katonák kezébe. A harmadik fa – amely előtt gyakran megállok – ültetése volt a legnehezebb. L. Molnár István börtönlelkész, a református börtönmisszió egykori vezetője ugyanazt a választ kapta, mint Jeremiás, ezért engedelmesen várt. Ez a várakozás számára beteljesedett, engem pedig engedelmes megadásra tanít. Az idei év küszöbén a névtelen ápolók, orvosok és lelkészek, különösen a kórházlelkészek előtt tisztelgünk, merthogy pandémia van. Példák nélkül nehéz lenne átlépni az új év küszöbét. Mit várok? Annak egyre tisztább látását, ahogyan idáig vezetett az Isten. Ezt várom. E nélkül ugyanis nem lehet várni békén mindazt, ami jön (Dietrich Bonhoeffer: Áldó hatalmak oltalmába rejtve).

VELKEY GYÖRGY JÁNOS,

az MRE Bethesda Gyermekkórházának főigazgatója: A koronavírus éve borzasztóan nehéz volt, de a Bethesda közösségét 2020 megerősítette. Megtanultunk gyorsan és rugalmasan reagálni, még pontosabban dolgozni, még jobban figyelni egymásra, a ránk bízott családokra, és talán ráhagyatkozni a helyzetekre, a valóságban megjelenő Istenre. A járvány áldozatai feletti fájdalmunk erős. Több barátunk, támogatónk és lelki társunk nagyon hiányzik. A kórházban sokan megbetegedtünk, de még mindannyian túléltük a fertőzést – az első kérésem az Úr felé, hogy őrizzen meg minket jövőre is! 2021-ben az egészségügyi rendszer 2021. január 3.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

átalakul. Jó lenne, ha nyugalmas lenne az átmenet, és békésebben tudnának dolgozni a magyar orvosok és ápolók. Reméljük, hogy a nagy rendszerváltoztató sürgés-forgásban a mi kis Bethesdánk is munkájához és szerepéhez méltó, a mainál jelentősebb helyet kap. Különösen fontos, hogy a tervezett kórházbővítésünk ütemesen haladjon, mert létfontosságú számunkra, hogy bővítsük és modernizáljuk tereinket. Okos, szorgalmas, elkötelezett, fiatalos, egyre nagyobb tapasztalattal is bíró a munkatársi közösségünk, és sokfelől, gyakran súlyos bajokkal érkeznek hozzánk a rászoruló családok. A mainál mindannyian sokkal jobb feltételeket érdemelnek. Ráadásul mennyiféle szükség van, amelyet most hely hiányában nem tudunk kielégíteni! Köszönettel búcsúzunk a fenntartói feladatokat ellátó Zsinatunk vezetőitől, akik szerették és támogatták törekvéseinket. Nagy várakozással tekintünk az új zsinati ciklus elé, mert habár azt tapasztaljuk, hogy a Bethesda a magyar református közösség megbecsült intézménye, az egyház és Magyarország életében még több szolgálatra is képesek lennénk.

HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY,

a Vértesaljai Református Egyházmegye esperese: Nem tekintek különösebb várakozással 2021-re. Nem azért, mert reményvesztett vagyok, hanem mert egyre jobban kiteljesedik életemben a bibliai bölcsesség: „…amit vet az ember, azt fogja aratni is.” (Gal 6,7) Az aratás – látásom szerint – a velem történő eseményeket, a jövőmet jelenti. Az, hogy milyen lesz a jövőm, többé nem is olyan titokzatos. Ami az én részem ebből, arra igaz: csak meg kell nézni, mit vetettem eddig. Biztos lesz olyan közöttük, amely 2021-ben fog beérni. Sokat gondolkodtam, vajon melyik múltbeli vetésem fog beérni a következő időszakban. Ez a gondolkodás segít abban is, hogy most már ne másokat hibáztassak, ha valami rossz történik. Pedig de könnyű volt mindig találni valakit, akire áttolhattam a felelősséget: ő az oka ennek vagy annak! Persze belül mindig is éreztem, hogy olcsó, méltatlan gyengeség ez, de nagyon nehéz volt ettől szabadulni. Nagy szabadulásélmény kellett, amely megváltoztatott. Mindent megtettem azért, hogy – akár végérvényesen – elrontsam az életem (persze a hibás ebben az esetben sem én voltam…), mégsem így lett. Ez térített magamhoz: Isten megkönyörült rajtam, itt az ideje az életemmel meghálálni ezt! Hálás vagyok, hogy ezt megértette velem, mert sem lelkészként, sem 10 Reformátusok Lapja

2021. január 3.

apaként, sem férjként nem lehetek hiteles, ha mindig másokban keresem a hibát. Végezetül hiszem: a világban rend van. Semmi nem eshetik meg velem, ami emberrel ne történhetne meg. Persze ez így elég tágra nyitja a lehetséges történések előtt az ajtót. De azt ismertem fel, hogy a rendelkezésemre álló magok közül én választom ki, melyeket vessem el. Vethetek álnokságot, haragot, bosszúvágyat, lustaságot, hűtlenséget, beképzeltséget. De vannak más magok is! A magam tökéletlen emberi módján az elmúlt esztendőkben is törekedtem arra, hogy a tisztaszívűség, a szelídség, a megbocsátás, a szorgalom, a hűség, az alázat, a szeretet magjait vessem el. A bibliai igazság szerint ezek is be fognak érni az aratásra.

BEDEKOVICS PÉTER

egyetemi lelkész: Furcsa dolog az újévi várakozás. Azt gondolom, hogy ez az egész óév-újév történet valójában csak a fejünkben vízválasztó – mégis fontosak ezek a határok. Ezért kettősség van bennem: nem hiszek abban, hogy csak azért, mert új esztendő kezdődik, minden megváltozna, vagy itt lenne az ideje a dolgok újrarendezésének. Közben viszont mégis fontosnak tartom, hogy keressünk határvonalakat magunknak: a terveket valamihez igazítani kell. Azt viszont, hogy ez szeptember (a tanév kezdete), advent első vasárnapja (az egyházi év kezdete), január 1. (a naptári év kezdete), születésnap vagy házassági évforduló legyen, mindenkinek odabízom. A Dunamelléki Egyházkerületben tizennyolc éves időszak zárult le 2020. december 31-én, hiszen véget ért Szabó István püspök úr egyházkormányzói ideje. Egy új vezető színre lépése mindig sok változást tartogat. Ezért kíváncsian várom, hogy ez mit fog hozni nekem és az egyetemi missziónak, amely sokkal közvetlenebb kapcsolatban áll az egyházi vezetők döntéseivel, mint mondjuk egy gyülekezet élete. Abban biztos vagyok, hogy az ifjúsági munka fontossága nem fog csökkenni. Sőt, bízom abban, hogy az elmúlt években tapasztalt tendencia, amely szerint az egyházi vezetők egyre inkább látják ennek a missziói területnek a kulcsfontosságát, tovább fog erősödni. Amit én feltétlenül várok a 2021-es évtől: folytatni kell a munkát, hűségesnek kell maradni az evangéliumhoz. Ez nem változik. Az új körülmények talán hoznak újdonságot a részletekben, de a lényeg nem fog megváltozni: az embereknek 2021-ben is ugyanazok lesznek a gondjaik és vágyaik, mint 2020-ban vagy azelőtt. Ezekre pedig az igazi választ csak Jézus Krisztus tudja megadni. Minden más próbálkozás zsákutca. Nekünk pedig – személyesen nekem is – az a dolgom, hogy ezt az evangéliumot 2021-ben is hitelesen hirdessem. 


| INTERJÚ |

Az oktatási stratégia nem receptkönyv FEKE GYÖRGY

HEGEDŰS MÁRK

Elemenként épül a református oktatásfejlesztési stratégia, amelynek alapvetése a kiválóság. Ábrám Tibor szerint egy református iskolának nem ugyanaz a feladata, mint az utca túloldalán lévő állami intézménynek, hiszen előbbinek a Krisztushoz vezetés is markáns küldetése. A miskolci Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon igazgatójával, a stratégia kidolgozását koordináló munkacsoport vezetőjével egységről és az egyházkerületi főgondnokság utáni időszakról is beszélgettünk.

Egyházkerületi főgondnok, iskolaigazgató, a Zsinat lelkészi alelnöke, stratégiaalkotó – rengeteg feladatot végzett az elmúlt tizennyolc évben, és akkor még a családi méhészetet nem is említettük. Mennyit aludt átlagosan? A kérdés jó és jogos. A napirendem az elmúlt évtizedekben általában úgy alakult, hogy tizenegy óra és éjfél körül kerültem ágyba, reggel négy és öt óra között keltem. Olyan szerencsés genetikával áldott meg Isten, hogy ez az alvásmennyiség elegendő volt, de megértem azokat, akik azt mondják, hogy ennél többre van szükségük.

A Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon élen jár a digitalizációban a magyarországi oktatási intézmények között. Három éve működtetnek digitális osztályt hatosztályos részlegükön, így a tantestületet nem érintette váratlanul a koronavírus-járvány miatt bevezetett online munkarend, sőt, más intézményeknek is segítettek a megfelelő oktatási platform használatában. Hosszabb ideje partneri viszonyt ápolnak a Microsofttal: 2020-ban a cég nemzetközi mintaiskolája lettek – Magyarországról egyedüliként. Ábrám Tibor azt mondja, szeretnék a VR-t, azaz a virtuális valóságot is bekapcsolni az oktatásba, mert élményszerű szemléltetést tesz lehetővé. – Megmutat olyan helyeket, ahová nem tudunk elmenni, mert nagyon sokat kellene utazni, vagy lehetetlen szabad szemmel látni, mint például az atom szerkezetét – mondja az igazgató, aki két éve egy dublini konferencián próbálta ki ezt az eszközt.

Komolyabbra fordítva a szót: hogy bírta az elmúlt évtizedeket? Amíg a gyermekeink kicsik voltak, általában éjszaka tudtam nyugodtabban dolgozni, később átálltam a hajnali munkára. Egy intenzív, öttől hétig tartó időszakba sok dolog belefér. Amikor volt fél órám, azt nem olvasgatással, pihenéssel töltöttem, hanem elővettem egy-egy ügyet. Így született meg például a PhD-dolgozatom is a készülő oktatási stratégiából. Hogyan tervezi a jövőt? Érezhetően kevesebb mostantól a munkája? A Lévay nagy létszámú gimnázium, ugyanakkor diákotthon is, százhúsz fős munkatársi közösség, hatvannégy fős tantestület – ennek vezetése önmagában is elég feladat. Folyamatosan törekszünk az innovációra, a fejlesztésre. Emellett vannak más olyan feladatok is, amelyek az eddigi egyházkerületi és zsinati tisztségeimtől függetlenül folytatódnak, ilyen például a stratégia koordinálása. A XIV. Zsinat utolsó ülésén határozott arról, hogy ezt a munkát folytatni kell. A következő Zsinat első ülésé-

re tervezünk is beterjeszteni összegzést az eddig elvégzett munkáról, hogy a stratégiaalkotás folyamata az új ciklus tevékenységébe is beleágyazódhasson.

Abba, amelyikben pótképviselővé választották. A zsinati tagságot már nem vállalta volna tovább? Azt mérlegeltem, hogy több mint húsz éve vagyok szorosan a Zsinat közelében. Ugyanis a három cikluson át tartó főgondnoki szolgálatot megelőzően, 1990 és ‚'93 között ti­ szán­ inneni iskolaügyi tanácsosként tanácskozási joggal már jelen voltam a Zsinat azon ülésein, amelyeken valamilyen oktatási kérdés merült fel. Most úgy éreztem, elég volt ebből az intenzív jelenlétből. Ez nem jelenti azt, hogy szakmai kérdésekben nem számíthatnak rám, hiszen az Oktatási Bizottság hívhat be külsős szakértőket is. Elérkezett az idő a generációváltásra? Sok értékes fiatal van egyházunkban, akik gyülekezeteinkben, iskoláinkban nőttek fel, és eljöhet az az idő, amikor a komolyabb feladatokat rájuk lehet bízni. Jó, ha nem nyolcvanévesen adjuk át a tisztséget, a feladatokat a hatvanéveseknek. Úgy érzem, rendjén van ez így, hogy most picit hátrébb lépek. De közel harmincéves intézményvezetői tapasztalatomat és stratégiai szemléletemet, amellyel Isten megajándékozott, továbbra is az egyházam szolgálatába állítom. Beszéljünk a stratégiáról, amelynek egyes részeit már el­kezd­­ ték megvalósítani, mások még készülnek. De kinek szán­­ják azt iránymutatásul? 2021. január 3.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJÚ |

Egyházunknak az a hosszú távú célja, hogy oktatási intézményeinek identitása markánsan református legyen: olyan módon neveljék a fiatal generációkat, hogy azok majdan gyülekezeteink és egyházunk jövőjét alakítsák. Ezt a folyamatot fogja össze az oktatásfejlesztési stratégia, amelynek kidolgozásáról 2016 decemberében döntött a Zsinati Tanács. Nem receptkönyvet készítünk, amelyet mindenki kezébe adunk, hogy mostantól abból kell főzni, hanem mozaikszerűen, evolutív módon szerveződik és épül egymásra számos részlet. Egyes elemei a Zsinatnak, a közegyháznak szólnak, hogyan tekintsen intézményrendszerére, mások a fenntartó egyházi testületeket, az intézményvezetőket, a pedagógusokat vagy épp a szülőket segítik.

iskolarendszerünk jelentős részét is elveszítettük: több mint hétszáz intézményünk rekedt határon túlra. Kis-Magyarországon – Európa más országaitól eltérően – az iskolák kétharmada egyházi fenntartású volt. A második világháború után néhány lépcsőben megszüntették az egyházi fenntartású intézményeket, a reformátusokból egyedül a debreceni refit hagyták meg. A ‘80-as évek végén, ‘90-es évek elején elinduló folyamat következménye, hogy a Kárpát-medencében ötszáz településen van református nevelés szervezett formában. Viszonylag nagy intézményrendszerünk alakult ki, döntően Magyarországon, de Erdélyben, Kárpátalján és a Felvidéken is egyre jelentősebb a református oktatás – most épp a nemzeti óvodafejlesztési program keretén belül bővül mindhárom vidéken. Az újrain-

„Mindig is azt vallottam, hogy ott kell és szabad intézményt alapítani vagy átvenni, ahol arra megvan a szülőkben a határozott igény.” Hogyan kell ezt elképzelni? A kidolgozása többéves elvi tusakodással és útkereséssel kezdődött. Az elmúlt húsz-huszonöt évben nem volt ilyen belső szakmai eszmecsere egyházunkban. Először is helyzetelemzésre volt szükség, majd a református köznevelési intézmények küldetését kellett tisztázni és újragondolni. Erre építve tíz stratégiai területen fogalmaztunk meg jövőképet, vagyis azt az ideális állapotot, amilyennek intézményrendszerünket évtizedek múlva látni szeretnénk, amely felé tartanunk kell, hogy küldetésünket betöltsük. A koordináló csoport kiválasztotta az általuk legfontosabbnak ítélt ötöt, ezekkel kezdtük az építkezést. Ha Isten megadja, olyan lesz mint, egy legókockákból készített vár: az alapokra mindig épül valamilyen torony, kiszögellés, új épületrész. Folyamatosan keressük, melyik az a következő terület, amellyel intenzíven kell foglalkoznuk. Évente néhány újabb, intézményeinket segítő cselekvési terv indul majd el. Hisszük, hogy mindez egész iskolarendszerünk megújulását is szolgálja. Kezdjük mi is helyzetelemzéssel, egyébként is meg akartuk kérdezni: milyennek látja a református oktatás elmúlt tizen­ nyolc vagy akár harminc évét? Talán induljunk ki abból, hogy a reformáció évtizedeitől kezdve a magyar reformátusok létszámarányuknál sokkal nagyobb részt vállaltak az oktatás megszervezéséből. Legyünk büszkék arra, hogy Magyarországon a mindenki számára elérhető közoktatás terjedését nagyon felgyorsította a protestáns felekezetek azon látása, hogy iskolát kell alapítani, azokat pedig széles körben meg kell nyitni a fiatalok előtt. Ez eredményezte azt, hogy a trianoni békediktátum előtt több mint ezernyolcszáz oktatási intézményt működtettünk a Kárpát-medencében. 1920-ban nemcsak országunk, hanem 12 Reformátusok Lapja

2021. január 3.

dult, történelmi gyökerekkel rendelkező alma materek mellett vannak alulról építkező óvodák és iskolák, de sok az államtól átvett, táblacserés intézmény is. Ennek a heterogén rendszernek szükséges a fejlesztése – az előző Zsinat jól látta ezt. Egy stratégián belül a küldetés azt mutatja meg, merre van az előre. Esetünkben ez az előbb már kívánatosként említett markáns református identitás? Református intézményként nekünk nem ugyanaz a feladatunk, mint az utca túlsó oldalán lévő állami iskolának. Habár sok az átfedés, de a református nevelés és a Krisztushoz vezetés is markáns feladatunk. A Zsinat által elfogadott küldetésnyilatkozatot minden intézményünk megkapta, hogy tanulmányozzák és építsék be a sajátjukba. A református intézményrendszernek kiválónak kell lennie. Az Isten szerinti kiválóság pedig – szemben a világ szerinti versengéssel, ahol az számít, ki a legjobb, a legelső és a legerősebb – azt jelenti, hogy a saját helyemen felismerem a küldetésemet, beállok ebbe a munkába, és évről évre hatékonyabban, hűségesebben, láthatóbb módon végzem. Ön mikor lenne elégedett, mire mondaná azt, hogy sikerült beteljesíteni a stratégiát? Intézményeink bejárata fölött az van kiírva, hogy református. Ezt az identitást hitelesen megjelenítő, képviselő fenntartó közösségeket, vezetőket, nevelőtestületeket, tevékenységrendszert szeretnék mindenütt. Ez korántsem jelent tökéletességet, hiszen tudjuk, hogy az emberi közösségek hordoznak tökéletlenséget. De tudatosan és határozottan törekednünk kell arra, hogy „az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus” (Ef 4,15). Ezt a fajta felnövekedést tekintem hiteles jövőképnek.


| INTERJรš |

2021. januรกr 3.

Reformรกtusok Lapja 13


| INTERJÚ |

Mire koncentrál a 2019-ben elindított első fázis? Arra jutottunk, hogy első körben a fenntartókat kell támogatnunk abban, hogy jó minőségben el tudják látni a feladatukat, ezt segíti a nekik készített szakmai anyagunk. Fontos az is, milyen identitása van az intézmény élén álló vezetőnek, mennyire határozottan tudja megjeleníteni a követendő jövőképet, illetve az mennyire biblikus. A Zsinat meg is bízta a Károli-egyetemet, hogy dolgozzon ki kétéves posztgraduális képzést kimondottan református intézményvezetőknek. Az akkreditáció megtörtént, idén remélhetőleg elindul, 2025-től pedig kötelező lesz. Hasonlóan fontosnak tartottuk az intézmények spiritualitását is, a Református Pedagógiai Intézet év végére el is készítette a tanulmányt, amely az iskolalelkészek státuszáról, jövőbeli megerősítéséről szól. Emellett a tananyagfejlesztés is folytatódik 2021-ben. Hisszük, hogy a fenntartó, az intézményvezető, a tantestület és az iskola­ lelkész alkotta csapat lehet a biztosítéka annak, hogy iskolarendszerünk megerősödjön reformátusságában. Látják még szükségét további intézmények átvételének, alapításának, vagy inkább a meglévőket kellene a kiválóság irányába segíteni? Nem lehet egyértelmű szabályt felállítani, külön kell megvizsgálni minden régiót, települést, közösséget. Fontosnak tartottuk, hogy geopolitikai szempontból is rátekintsünk az oktatási rendszerünkre, tanácsot adjunk a helyi közösségeknek, hol vannak fehér foltok, hol milyen típusú intézményre lenne szükség. Van jó néhány megyei jogú, illetve húszezer lakos fölötti város, ahol jelentős számú református él, de nem tudnak igénybe venni felekezeti oktatást. Mindig is azt vallottam, 14 Reformátusok Lapja

2021. január 3.

hogy ott kell és szabad intézményt alapítani vagy átvenni, ahol arra megvan a szülőkben a határozott igény. A már említett történelmi gyökerek, esetleg az Ön személyes érintettsége indukálta, vagy teljesen természetes volt, hogy a stratégiaalkotók Kárpát-medencei keretekben gondolkodnak? Habár életem nagyobb részében Magyarországon éltem, identitásom gyökerei partiumiak, ahol édesapám lelkészként szolgált, én pedig Kolozsváron végeztem az egyetemet. De hála Istennek nem csak rám jellemző ez a fajta gondolkodás, hiszen a 2009-es egyházalkotmányi egységesüléssel a magyar reformátusság példát mutatott a nemzetnek. Már több mint huszonöt éve szervezzük a református középiskolák találkozóját – a kezdetektől fogva nem volt kérdés, hogy a határon túliakkal együtt tesszük ezt. Az iskoláknak nagyon nagy szerepük van abban, hogy tudunk egymásról, rendszeresen találkozunk, tudjuk, kihez kell fordulnunk, ha bármire szükségünk van. Az egység iránti elköteleződés szép példája a Kárpát-medencei Református Oktatási Alap is. Ezt szintén 2009-ben hozta létre a Generális Konvent elnöksége azzal a megfontolással, hogy támogatást nyújtson a határon túli kis intézményeknek. Sokat vajúdtunk azon, hogyan működjön, így bátran mondhatom, hogy a saját gyermekemnek is érzem. A pedagógusok és a diákok gyűjtéséből évről évre nagyobb összeg folyik be, már meghaladja a húszmillió forintot is. Már Magyarországon is kezd kultúrája lenni az adománygyűjtésnek, és talán ez az Oktatási Alap legfontosabb eleme: évről évre szociális tanulási folyamatot viszünk véghez.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

A növekedés lett a gazdasági cél, szinte mítosszá vált az utóbbi ötven évben. A huszadik század vége felé felgyorsult ennek hajszolása, egyfajta „öngyilkos fejlődés” zajlott világszerte minden társadalomban. Belepörögtünk, nem kímélve senkit és semmit, pedig ez ellenkezik véges forráskészleteinkkel és törékeny ökológiai rendszerünkről alkotott ismereteinkkel. Hajszoltuk a növekedést anyagi világunkban, közben nem fejlődtünk érzelmileg, értelmileg, lelkileg és szellemileg. A gazdagság, a hatalom és a kényelem a cél. Ez az őrült eszme – még tovább növekedni – olyan, mint a rákos burjánzás a testben. A növekedés, de még inkább a mozgás és a változás az élet jele – biológiai és szellemi értelemben egyaránt. Ami él, mindig mozgásban van, változik. Ha leáll a szív, leáll a légzés, leáll a keringés vagy más folyamat a testben, az a halál. Az ember szervezete állandó mozgásban van, akkor is, ha pihen. Az egyes szervek dolgoznak, a szív nem pihen meg egész életünk folyamán. Minden szervünk folyamatosan dolgozik, az agyunk működik akkor is, amikor alszunk, ezt igazolják az álmaink. De mi van az érzelmi, szellemi, spirituális életünkkel? Istenbe vetett bizalmunk és reménységünk növekszik-e? Isten Igéje és az imádság működik, véd, feltölt megújító erőkkel? Hogyan változunk az események, a környezetünkből kapott benyomások hatására? Anyagi szinten a növekedés véges, a változás folytonos. Az anyag, az élő szervezet elöregszik, közben egyegy területe meg-megújul. Szellemi szinten azonban végtelen a növekedés és a fejlődés lehetősége. Testünk működését kevésbé tudjuk akaratunkkal irányítani, minőségi változásait a szellemi fejlődésünk befolyásolhatja. A fejlődés minden rendszer esetében a folyton változó környezethez alkalmazkodás képességének megőrzése. Mi legyen a célunk ebben az évben? Szellemi, hitbeli, érzelmi területen az ismeretszerzés határtalan. Egyensúlyoznunk, mérlegelnünk kell, mert naponta dönthetünk arról, hogy mi nőjön naggyá bennünk, és miből lesz elég a kevesebb. Miről kellene lemondanunk mint a fejlődésünket akadályozó fölösleges teherről? Hiúságról, büszkeségről, a szerzés-gyűjtögetés fogyasztási szokásáról? Keresztelő János nagy mondata tanít minket: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” (Jn 3,30) Róla és Jézus gyermekkoráról jegyzi fel Lukács evangélista könyvének elején: „A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben.” (1,80) „Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.” (2,52) Növekedjünk mi is a kegyelemben! 

IMÁDKOZZUNK!

Uram, már évközben többször azt kívántam, múljon el a 2020as esztendő, jöjjön egy új, felejtsük el végre! De aztán mindannyiszor elcsendesültem. Miért is gondolom, hogy az év tehet arról, ami van? Mi változik azzal, hogy az utolsó számjegyet lecseréljük? Miért is várok jobbat pusztán az idő múlásától? Men�nyi váradalom volt már az idők során emberekben, hogy majd a holnap jobb lesz, majd unokáinknak jobb lesz, és hányan csalódtak már! Tudom, itt nem lesz olyan, hogy minden tökéletes, pont olyan, amilyennek akarom. De az e felett érzett szomorúságon éppen a te ígéreted segít át: „veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig.” Nem tudom, mikor lesz vége a világnak, és mikor jön el a te királyságod. De ha én hamarabb megyek hozzád, akkor segíts azokat az éveket, amelyeket adsz, emberhez méltó módon leélnem! Ámen.  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Nincs

E mostani, járvány sújtotta világunkban egyre többször kell szembesülnünk azzal, hogy valami nincs. Nincs olyan választék a boltokban, nem mehet az ember akárhova, nem tehet meg akármit, mert nincs rá módja és lehetősége. A szabad akarat önfényében tetszelgő embernek rá kellett döbbennie arra, hogy vannak idők és alkalmak, amikor kiszolgáltatottá válik, mert beleütközik a „nincs” kijózanító valóságába. Heti bibliai szakaszaink sorában a samáriai asszony történetét találjuk, ahol szintén előkerül ez a szó: nincs. „Az asszony így válaszolt: Nincs férjem. Jézus erre ezt mondta: Jól mondtad, hogy férjed nincs, mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed.” (Jn 4,17–18) Az evangélium negyedik és ötödik fejezetében többször előfordul a „nincs” szó. „Bár maga Jézus tett bizonyságot arról, hogy nincs becsülete a prófétának a saját hazájában.” (Jn 4,44); „Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem.” (Jn 5,7); „Nekem azonban nincs szükségem embertől való bizonyságtételre, hanem azért mondom ezeket, hogy ti üdvözüljetek.” (Jn 5,34); „…rólatok viszont tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete.” (Jn 5,42) A „nincs” szó keretet is ad János evangéliumának, hiszen a kánai menyegző történetében ezt olvassuk: „Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: Nincs boruk” (Jn 2,3), majd Jézus borrá változtatja a vizet. Az evangélium végén Jézus így szól tanítványaihoz: „Fiaim, nincs valami ennivalótok? Így válaszoltak neki: Nincs” (Jn 21,5), majd parancsára kivetik a hálót, és átélik a csodálatos halfogást. Éppen e két történet mutat rá arra, hogy csak Jézus az, aki az emberileg lehetetlenből, a „nincs”-ből bőséget és megoldást tud adni. Így bízzuk rá magunkat ebben az új esztendőben is!  SZETEY SZABOLCS 2021. január 3.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

Egy nagyszabású álom megvalósulása Kevesebb mint másfél év, és megnyílik a látogatók előtt a leányfalui Klein-villa épületében a Ravasz László Emlékház, Egyházi Gyűjtemény és Rendezvényközpont, emléket állítva annak a számos meghatározó egyházés kultúrtörténeti jelentőségű személyiségnek, akik valamilyen módon kötődtek a településhez. Tegzes Lászlóné Bibó Borbála a felújítás előtt álló villaépületnél beszélt nekünk nagyapjáról, Ravasz Lászlóról, az épülő emlékházról és arról, hogyan töltötte kényszerű száműzetését a településen a derűs, ám a krisztusi megpróbáltatások hordozását egész életében gyakorló püspök. A helyszínre érkezve Tegzes Lászlóné Bibó Borbála, Ravasz László unokája fogad minket, és az előttünk álló épületegyüttesre mutat. – A Ravasz László Könyvtár ma Magyarországon az egyetlen közintézmény, amely a püspök nevét viseli – mondja kissé szomorúan, majd a könyvtártól balra lévő öreg épület felé vesszük az irányt. Leányfalu központjában évtizedek óta romos állapotban áll a hajdan szebb napokat látott Klein-villa épülete. Az épület és a Duna-parti sétányig húzódó park 1916-tól 1948-ig Klein Árpád pesti bőr- és nagykereskedő neobarokk stílusban kialakított kertje és nyári otthona volt. – A villa később, a háború, majd az államosítás után megjárta azt a sorsot, amelyet a szép épületek többsége, hol üdülőként, hol a Szakszervezetek Országos Tanácsának (SZOT) irodájaként, hol lakásként funkcionált – sorolja Bibó Borbála. A korabeli, víztornyos melléképületet 2007-ben felújították, jelenleg a Ravasz László Könyvtárnak ad otthont, ám a villa főépületének és parkjának sorsa mind ez idáig bizonytalan volt. – A falu a rendszerváltás után nem nagyon tudott mit kezdeni az épülettel, mert nem volt pénz a felújítására, és bár az évek alatt sok ötlet felmerült, hogyan lehetne hasznosítani, a pénzhiány ezeket a próbálkozásokat mindig meghiúsította – mondja el Bibó Borbála, és hozzáteszi: néhány éve az épület tetejét pályázat által sikerült felújítani, mielőtt még teljesen tönkrement volna, de a többi része azóta sem változott.

AZ ÖKUMENÉ JEGYÉBEN Leányfalu egyik különlegessége, hogy több nagy hatású, nemzetközi ismertségű 20. századi egyház- és kultúrtörténeti személyiségnek is otthont adott. Ravasz László református püspök, a lenyűgöző szónok és író, a modern magyar protes­ tantizmus jelentős közéleti személyisége életútjának és munkásságának bemutatása mellett emlékeznek majd Katona Puszta Sándor pap-költőre is, aki negyvenhat évig szolgálta Leányfalu katolikus híveit. Kölley György, a Gulagra szám16 Reformátusok Lapja

2021. január 3.


| REFORMÁTUS ÉLET |

űzött katolikus pap és cserkészvezető is kötődött a településhez, emellett a kiállítási tematikában a Filadelfia-diakonisszák közössége is szerepel majd. Ők a két világháború idején kiváló ápolónői munkát végeztek, a második világháború idején zsidókat mentettek, árvaházakban, gyülekezetekben szolgáltak. – Felmerült a gondolat, hogy ezeknek a személyeknek, akik valamilyen módon mind kapcsolódtak Leányfaluhoz, emléket kellene állítani, ezért találtuk ki ezt a pályázatot – osztja meg velünk Bibó Borbála. Egyetértve az önkormányzat és a kulturális szakemberek törekvéseivel, 2020 tavaszán a magyar kormány negyvenmillió forintos támogatást adott a Ravasz László Emlékház, Egyházi Gyűjtemény és Rendezvényközpont létrehozására és a kiállítási koncepció előkészítési feladataira, így egy évtizedes

várakozás után elindult a jövőbeni helyszín, a Klein-villa építészeti tervezése és egy új, ökumenikus kulturális intézmény megvalósításának előkészítése.

KÁRPÁT-MEDENCEI SIKER – Három évvel ezelőtt a család egy része úgy döntött, hogy a reformáció ötszázadik évfordulójára összeállítunk egy roll-up plakátokból álló kiállítást, azzal a nem titkolt céllal, hogy ne merüljön feledésbe Ravasz László és munkássága – idézi fel Bibó Borbála. – Meghirdettük, hogy ingyen elvisszük a kiállítást iskolákba, gyülekezetekbe. Olyan nagy volt az érdeklődés iránta, hogy tulajdonképpen körbeutaztuk egész Magyarországot, Erdélyt és Kárpátalját. Akkoriban kezdtünk el gondolkodni azon, hogy a kiállításhoz összegyűjtött anyagmennyiségnek és mindannak, ami a roll-up-okra nem fért fel, állandó helyet alakítsunk ki. Leányfalu mint helyszín pedig adott volt, hiszen Ravasz László ebben a faluban töltötte életének utolsó negyedszázadát: miután Rákosiék nyugdíjazták és mindenhonnan 2021. január 3.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |

elűzték őt, ebben a faluban megtalálta az otthonát – mondja Ravasz László unokája, aki reméli, hogy a kor igényeinek megfelelő kiállítást tudnak majd létrehozni az emlékházban. – Én sosem éreztem azt gyermekként, hogy ő bármilyen szempontból megkeseredett, szomorú ember lett volna – idézi fel Bibó Borbála –, hanem mindig azt láttam, hogy írt, olvasott, dolgozott, szabályos napirendje volt. Hajnalban fölkelt, kerti munkákat végzett, a kaszálástól a rózsabeoltásig mindent ő csinált, és utána jéghideg vízben letusolt, reggeliztünk, majd dolgozott egészen ebédig. Sokszor kapott könyveket külföldről, és mivel számos nyelven beszélt, a műveket eredeti nyelven is tudta olvasni. Kiterjedt levelezést folytatott, ezek megválaszolása is sok idejét elvette. Akkoriban, a kommunizmus időszakában a helyi postán állandóan felbontották és elolvasták a leveleit, és amikor már a postás kisasszony unta, hogy mindegyiket a saját borítékjába tegye vissza, az is előfordult, hogy fogott egy nagy borítékot és beletette az összes elolvasott levelet, úgy vitte föl a házhoz őket – idézi fel Bibó Borbála. Ravasz László leányfalui évei csöppet sem teltek tétlenül. Ez alatt a huszonöt év alatt készített egy Újszövetség-fordítást, és minden vasárnapra úgy felkészült, mintha prédikálnia kellene. – Minden vasárnapra volt kidolgozott igehirdetése, és a templomba is elment. A prédikációkat alázatosan hallgatta, és amikor már nem tudott átmenni Pócsmegyerre, a leányfalui imaházba járt el. Bibó Borbála egy megtörtént esetet is felidéz: – Egyszer karácsonykor befagyott a Duna, és olyan jég volt, hogy a lelkipásztor nem tudott átjönni istentiszteletet tartani. A presbiterek megkérték Ravasz Lászlót, hogy prédikáljon, ő pedig előállt egy teljesen kész igehirdetéssel. Nekünk, gyerekeknek minden héten tartott vasárnapi iskolát, ha egy gyerek volt, akkor annak az egynek is, a nagyobb ünnepeken pedig az egész családnak prédikált. Életigenlő, derűs, a helyzetet mindig elfogadó ember

MEGVALÓSUL A KÖZÖS ÁLOM Adorján András, Leányfalu polgármestere korábban az emlékházzal kapcsolatosan kifejtette: – A közelmúltban jelentettük meg a Ravasz László Emlékház építési beruházására szóló, nyílt ajánlattételi felhívásunkat. Bízom benne, hogy az elkövetkező néhány hónapban a szükséges források rendelkezésre állnak majd ahhoz, hogy sikerrel elindulhasson e nagyszabású, közös álom megvalósítása. A polgármester hozzátette: a tervek szerint az interaktív, modern kiállítások mellett az épület rendezvények, konferenciák befogadására is alkalmas lesz. A Ravasz László Emlékház, Egyházi Gyűjtemény és Rendezvényközpont a faluházzal és a könyvtárral kiegészülve alkotja majd a hatalmas Duna-parti kertben Leányfalu új kulturális és turisztikai szolgáltató egységét. A kiállítások kurátora Ravasz László püspök unokája, Tegzes Lászlóné Bibó Borbála és dédunokája, Szabóné Tegzes Orsolya. A kiállítás rendezője Eleőd Ákos Ybl-díjas építész, a tárlat szervezője Kirchkeszner Ágnes kulturális projektmenedzser, az informatikai szakértő Bóna László.

18 Reformátusok Lapja

2021. január 3.


| REFORMÁTUS ÉLET |

VAN EMLÉKE RAVASZ LÁSZLÓRÓL? Az emlékház megálmodói kérik, hogy akinek van olyan relikviája, könyve, emléklapja vagy bármilyen személyes emléke, amely Ravasz Lászlóhoz kötődik, és szeretné, ha ezt a kiállításon bemutatnák, hívja a +36-70-771-4363-as telefonszámot, vagy írjon a szelekovszky@gmail.com címre.

volt, aki a krisztusi megpróbáltatásokat és azok elviselését gyakorolta saját magán – emlékezik a püspökre az unokája. – Amikor a roll-up-plakátos kiállítással jártuk az országot, egészen megdöbbentő volt, hogy akármilyen helyszínre mentünk, mindenhol találkoztunk legalább egy emberrel, akit Ravasz László esketett vagy konfirmált, vagy éppen a szüleit ő temette. Találkoztunk egy hölggyel, aki azt mondta, hogy ő Ravasz László összes Kálvin téri prédikációjánál ott volt, és gyorsírással lejegyezte, majd, amikor hazament, szépen letisztázta őket, és még most is megvannak – mondja Bibó Borbála, aki azt reméli, hogy még sokan vannak, akiknek vannak emlékeik a nagyapjáról.

RÉGI ÉS ÚJ EGYSÉGE A Klein-villa teljes körű rekonstrukciójára kiírt tervpályázatot Lukács Péter építész vezetésével a Haemus Építész Műhely Kft. nyerte el. Koncepciójukban a korabeli és a modern építészeti elemek egységes összképet alkotnak, szervesen kapcsolódva az ősfákkal övezett környezethez, funkcionalitásban pedig a szomszédos Faluházhoz és a Ravasz László Könyvtárhoz. A megújult villaépület modern, korszerű, multifunkcionális terei egységet képeznek a kiállítások szakrális erejével. – A pályázati kiírásra igen sok jó terv érkezett, de amelyiket a bizottság végül elfogadta, jól illik az elképzeléseinkhez, hiszen meghagyja a ház régies jellegét, és inkább hozzátold egy modern épületrészt, amely által egységbe kerül a faluház, az emlékház és a könyvtár épületegyüttese – mutat rá Bibó Borbála, aki azt is elárulja: szeretnék, ha később a villához tartozó Duna-parti részt is rendbe lehetne hozni. Így a kiállítás egy része valamilyen formában oda kerülhetne. Az emlékház földszintjén egy hatvan-száz fős konferenciaterem is helyet kap majd. – Azt gondolom, hogy megélni azt az ötven évet, amelybe beletartozik az első világháború, Trianon, a Horthy-korszak, a második világháború, a Rákosi-korszak, nagyon nehéz, de amit ő letett az asztalra ez alatt az ötven év alatt, az magáért beszél – fogalmaz Bibó Borbála. Itt, ahol száműzetésének utolsó negyedszázadát teljes elzártságban leélte, megérdemli, hogy emléket állítsunk neki. Látogatásunk végén Bibó Borbála meginvitál bennünket a Ravasz-házba, ahol a püspök leányfalui éveit töltötte, és amely ma sem áll üresen, hiszen maga Bibó Borbála, egyik gyermeke és unokatestvére is itt lakik.  KINCSES KRISZTINA, FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

2021. január 3.

Reformátusok Lapja 19


| GONDOLATOK |

Kitörés Harminc éve, hogy a beszorított egyházi állapotok véget értek, és gyülekezeteink szabadon élhetik az életüket. Mennyi dolog lett természetessé, amelyeket én lelkészgyerekként a hetvenes-nyolcvanas években el sem tudtam volna képzelni! Három évtized múltán már az sem tűnik fel, hogy sok új szolgálati lehetőség elveszítette a varázsát. Sok dolog megszokottá lett, bekerült a járandóságok kategóriájába. Már fel sem tűnik, milyen rendkívüli a létezésünk, a heti munka- és szolgálati rendünk, az utazásaink és a találkozásaink,

„Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak adatik, de akinek nincs, attól még az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé.” (Lk 8,18)

a kikapcsolódásunk és a szabadidőnk, a kijárásunk és a közlekedésünk, a közelség és a barátkozás, az istentisztelet és a zavartalan egyházi élet. Beleszürkültünk a természetesnek vettbe, amelyre rá lehet unni, amelybe bele lehet fásulni, amelyet lehet kevesellni, amely miatt lehet panaszkodni. Igehirdetésünk és igehallgatásunk folydogálására gondolva belém hasítanak Jézus fájdalmas szavai: „Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak adatik, de akinek nincs, attól még az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé.” (Lk 8,18) A világjárvány kijózanító. Templomban és templomon kívül, szószéken és online térben, ünnepeinkben és hétköznapjainkban súlya lett a „van”-nak és a „nincs”-nek, a „pozitív”-nak és a „negatív”-nak, az „adatik”-nak és az „elvétetik”-nek. Böjt – nagyhét – húsvét – mennybemenetel – pünkösd – Szentháromság vasárnapja – új kenyér – újbor ünnepe, a keresztelés, a konfirmáció és az úrvacsora, az esküvő és a temetés: minden más lett. Azt gondoltuk, hogy ezek mind a mieink, és mi adjuk meg az események rendjét, arculatát, hangulatát. A világjárvány beköszöntével odalett ez a megszokottá fakult természetesség. Lehet, hogy sokáig hajtogattuk és listáztuk azokat a „nincseinket”, amelyek mégiscsak ott voltak a kezünk ügyében, amelyek létét, értékét jobban 20 Reformátusok Lapja

2021. január 3.

meg kellett volna becsülnünk, de mivel ezt elvétettük, most belekerültünk az „elvétetik” fázisába? Most megméretik az elégedetlenkedésünk, a telhetetlenségünk, a kicsinyhitűségünk, a gyávaságunk, a lustaságunk, a passzivitásunk, az önzőségünk, a hálátlanságunk: minden, amivel visszaéltünk, ami miatt ránehezülhetne a Mindenható keze az „elvétetik” startgombjára. Most megméretik az akarásunk, a megelégedettségünk, a kezdeményező- és a szolgálatkészségünk, az örömünk, a leleményességünk, a hitünk, a reménységünk, a szeretetünk, a lelkesedésünk, az imádságunk, az adakozókedvünk: minden, amivel merünk élni, rábízzuk Istenre, és ami miatt – végtelen kegyelméből – újrastartolhatna az „adatik” fázisa. Ha tetszik, ha nem: a 2020. évvel az Egyház Ura elindította az egyházi élet átalakítását. A változást munkáló Istent vigyázva figyelő-hallgató magyar református keresztyének felfedezik azt, amire vagy akire tekintve hálaadással, örömmel mondhatjuk: mi vagyunk a megajándékozottak, akikre ráillik, hogy nekünk „van”. Van Istenünk, aki teremtő, megváltó, megszentelő Úr. Bőkezű Urunk van, aki a nekünk adottak haszontalan látszatbirtoklása helyett azok szolgálatba állítását várja tőlünk. Az egyháznak ma is van jövője, érdemes a tagjának és a szolgálattevőjének lenni. A keresztyén emberé a jövő, mert mi az Isten Országa felé megyünk: Krisztus a jövő, együtt követjük őt! Ennek igazságát a hálás, derűs egyház tudja megmutatni. Az aktív, tevékeny egyháznak van jövője! Sokkal több biztatás, bátorítás, elismerő szó és érdeklődés kell egymás iránt, hogy tálentumaink összeadódjanak, és tudatosuljon bennünk: nekünk „van”, hiszen nekünk azzal van szövetségünk, aki ezt mondta: „Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen. Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz.” (Jel 21,6–7) Jó lenne, ha a pandémia utáni keresztyén életünkben kitörnénk a megszokottá fakult természetességből, a közönyösségből, és mernénk ráhagyatkozni az ígéretre: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsid 13,8)  FEKETE KÁROLY


| GONDOLATOK |

VITÉZ FERENC

Védőoltás az örökléthez A szerző főiskolai docens, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék vezetője, újságíró

KÖVEK, A SZERZŐ ILLUSZTRÁCIÓJA

A Remény ideje. Ezt szerettem volna címként írni e gondolatcsokor fölé. Még egy másik reménységidőben, a negyedik adventi hét elején ültem a képernyő elé, amikor a járványkutató szakemberek szerint a vírus terjedése éppen a „platón” volt; amikor a Megváltó születésére várva abban is reménykedtünk, hogy ha csak rövid időre is, ha csak a tekintetünkkel átölelve egymást, meg tudjuk látogatni szeretteinket; és amikor még olyan mes�szinek tűntek az újévi jókívánságok.

Újévkor mindig bizakodik az ember: gazdagodni fog lelki, szellemi és anyagi javakban (bár a sorrend nem mindenkinél egyforma, és gyakran megesik, hogy egyik vagy másik „tétel” ki is marad belőle). Egyre kevesebben vannak, akik újévkor is a Miatyánk – „legyen meg a te akaratod” – szellemében imádkoznak, vagy akik Jézus Gecsemáné-kertben kezdődő gyötrődéseit idézve, fohászuk végére alázatosan odasóhajtják: „mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te.” Az éntudatnak mekkora hiúságáról tanúskodik, hogy a dolgok majd mindig az én akaratom szerint alakulnak? Az öntudatnak milyen alacsony fokát bizonyítja, ha erőfeszítések helyett a szerencsében reménykedünk? És az Isten-tudatunk milyen sérüléséről, hiányáról árulkodik, ha reményeink templomtalanok, hitünk pótcselekvések mankóira támaszkodik, a szeretetünk pedig legfőképpen magunk felé irányul egoistává nevelő társadalmunkban?! A Remény idejéről szerettem volna írni, mert eszembe jutott Pál korinthusiakhoz írt első levele,

a szeretethimnuszként ismert 13. rész 13. verse: „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet.” Talán a legtöbbet emlegetett és kommentált újszövetségi igéről van szó, ennek ellenére mindig új távlatokat nyit. Föltehetjük ugyan a kérdést, hogy egymás mellé rendelésről vagy sorrendiségről van-e szó, ám a szöveg mindkettőt igazolja: egymás mellé rendelt a hit és remény, a szeretet pedig, bár mellettük van, ugyanakkor fölöttük is áll. Ha a hit és remény egymás mellé rendelt, föl lehet-e állítani sorrendet a kettő közt? Melyik van előbb, a hit vagy a remény? Úgy vélem, pusztán a szavak jelentését figyelembe véve, hogy a remény önmagában még nem hit, ezért a hit erősebb a reménynél. Ha azt mondom, hogy „remélem”, ezzel csupán annyit állítok, hogy „szeretném”, kifejezem emberi vágyaimat. Ha azt mondom, hogy „hiszek benne”, ezzel tudatosítom a reményem megvalósuló voltát. A hit már meggyőződés (megtapasztalt reménység). Ugyanakkor ez is emberfüggő: szoktuk mondani, hogy a remény hal meg utoljára. És valóban „meghal” a remény a szeretetben: feloldódik benne, mert a hit és a remény is beleolvad a szeretetbe. Utaltam korábban e hasábokon Cserháti Sándor Pál apostoli, e levélre vonatkozó egzegézisére, amely szerint a hit és reménység az ember részéről való megnyilvánulás, a szeretetnek azonban mindkettőnél több, mindent átfogó szerepe van. „Egyedül a szeretet jellemzi Isten cselekvését az emberen, de egyúttal az ember feleletét is erre a cselekvésre.” János leveleiben olvasható a kijelentés, amellyel a református templomok és gyülekezeti termek fogadnak: „Az Isten szeretet.” (1Jn 4,8) Emlékszem, amikor olvasni tanultam, és nem tudtam, hogy ebben az igében a szeretet maga a névszói állítmány, egyúttal metafora, amely az azonosítást fejezi ki, a szöveget eleinte félreolvastam. Csodálkoztam, hogy Isten szeretett, de most már nem szeret? Időközben megtapasztaltam az állítmány örök jelen idejű voltát, amely Krisztus cselekvő állítmányában, áldozatvállalásában testesült meg. Ezért változtattam meg a címet. Az újévkor is megtapasztalt remény, a szeretet a legerősebb vakcinánk a szeretetlenség járványa ellen. Védőoltás az örökléthez.  2021. január 3.

Reformátusok Lapja 21


FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

Jobb adni, mint venni

LXV. ÉVFOLYAM,

1. SZÁM,

2021. JANUÁR 3.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Lassan harminc éve, hogy az akkor ötvenes éveiben járó özvegyasszony feltűnt a gyülekezetünkben. Az első találkozásokra már nem emlékszem. Számomra onnan kezdődik a történet, hogy valahonnan nagyobb mennyiségű ajándék krumplit kaptunk idősek, rászorulók részére, és ő is részt vett a szétosztásban. Nemcsak hogy segített, hanem ismerve két kerületben sok egyedül élő idős embert, kész volt az önkéntes sofőr mellé beülni, és irányítani a házhoz szállítást. Azt csak a második forduló után tudtuk meg, hogy betegségei miatt már az első körben hányinger környékezte, és szenvedett – de mindvégig kitartott. Innen kezdve leírhatatlan a folyamat, ahogyan szinte észrevétlenül megjelent mindenütt, ahol segíteni lehetett. Háromszobás lakásából két szobában – majdnem csupán a rezsiköltségért – főiskolásoknak adott szállást. Gyorsan ös�szebarátkozott az egyházfi házaspárral, és amikor szükség volt rá, helyettesítette őket. Egyszer hétköznap bementem valamiért az üres templomba, és láttam, hogy a kövezet kockáit nagy odaadással egyenként csiszolja, tisztítja. Máskor az irodában találkoztunk, ahova a Reformátusok Lapja csomagjait hozta a Szerkesztőségből. Az egyik legszívesebben végzett szolgálataként küldeményeket kézbesített: vitte, amit rábíztunk, hozta, amire szükségünk volt. Amikor az egyik hozzánk tartozó kisfiút kellett fociedzésre kísérni, nagyon szívesen tette, hiszen férjével korábban éppen annak a csapatnak a mérkőzéseire jártak, ahova ez a fiú igyekezett. A gyülekezeti konyhában is otthonosan mozgott. Mindezt olyan észrevétlenül tette, mintha ott sem lett volna. Nem is tudtam, hogy öt-hat körzetet is elvállalt a területen, ahová negyedévenként kézbesítettük a gyülekezeti újságokat. Amikor rádöbbentünk erre, annyit mondott: – Ezeket nem vitte senki, de egyébként is kis körzetek azok. Amikor eljutott egy-egy országos csendeshétre, ott is észrevette a szükséget, több hetet is vállalt a konyhai segítésben, vagy csak úgy, egy napra elutazott oda takarítani. Megtapasztaltuk azt is, hogy bármit adunk neki – gyümölcsöt, édességet –, már azon jár a gondolata, kinek is adhatja tovább. Megtudtam, hogy a kedves éneke a 172. dicséret: „Szűkölködünk nagymértékben segedelem nélkül…” Azzal ajándékozhattam meg, hogy többször is ezt választottam az igehirdetés előtti éneknek. Ma már fogy az ereje, de még mindig járja a 6. és 7. kerületi házakat, számontartja lassan elfogyó egykori munkatársait, a vasutasokat és a gyülekezet időseit, szegényeit. Közben a hite is egyre tisztult, ma már tudatosan is Jézus Krisztus az erőforrása és éltetője. Az itt leírtakkal csak érzékeltetni tudom azt a számunkra megszégyenítően sokoldalú szeretetmunkát, amelyet napról napra végez. Feleségemmel együtt nagyon szeretjük őt, úgy emlegetjük magunk között, mint a mi Urunk olyan „szentjét”, akiben sok öröme telik.  VÉGH TAMÁS

ÁRA: 400 FT

Egy hajóban eveznek 9 771419 856007

MISSZIÓI SZEMLÉLET ÉS ERŐS IMAHÁTTÉR GYÖMRŐN

21001

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... ..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


| REFORMÁTUS ÉLET |

Egy hajóban eveznek HEGEDŰS BENCE

Január első vasárnapján a gyömrői református templomból közvetíti az istentiszteletet a Kossuth Rádió. Az éteri szolgálat apropóján beszélgettünk Csűrös András és Csűrös-Varga Vanda lelkipásztorokkal a szerteágazó szolgálati területekről, a missziói szemléletű, tagjait imádságban hordozó gyülekezetről és terveikről.

Több mint négy éve szolgál már a Pest megyei Gyömrőn Csűrös-Varga Vanda és Csűrös András lelkipásztor, akiket 2016-ban hívott meg a gyülekezet korábbi lelkészük, Lakatos Tibor tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála után. – Szeretettel fogadtak bennünket, és mi is nagy örömmel érkeztünk. Elődeink beszámolóiból tudtuk, hogy a gyömrőiek szeretik a lelkipásztoraikat, és ezt mi is megtapasztaltuk – mondja Csűrös András. Szerinte a korábbi lelkészek munkájának köszönhetően az Isten Igéje iránt nyitott, igényes közösségbe érkeztek, így volt mire építkezniük. Csűrös–Varga Vanda szerint felszabadító volt azt érezni, hogy a gyülekezet nem kényszerít rá semmilyen régi szokást vagy gyakorlatot az új lelkészekre. – Jó volt megtapasztalni, hogy itt nem volt ilyen jellegű elvárás, hanem ahogyan jöttünk, amilyenek vagyunk, úgy fogadtak el és úgy szerettek meg minket – mondja a lelkipásztor. A gyömrői gyülekezet több mint félezer tagból áll, az aktív templomba járók száma meghaladja a százhúszat. Mivel a város Budapest agglomerációs körzetében fekszik, így népszerű a fővárosból ki-, illetve a vidékről felköltözők körében, akiknek jelentős hányadát alkotják a két-háromgyermekes fiatal családok. Ez a tendencia megmutatkozik a gyülekezet összetételén is.

MINÉL TÖBBEN TARTOZZANAK KRISZTUSHOZ A lelkészházaspár szerint az elmúlt négy esztendőben azt a folyamatot élték át, ahogyan egy tradicionális látásmódú gyülekezet missziói szemléletűvé válik. – Ezen dolgozunk teljes erőnkkel, és ez nemcsak fontos, hanem izgalmas dolog is – véli Csűrös András. Céljuk az, hogy a látásmód átformálásával élő közösség alakuljon ki. – Nem az a fontos, hogy a templomban ülők minél többen legyenek, a misszió célja nem ez, hanem hogy a Krisztushoz tartozók létszáma növekedjen – hangsúlyozza a lelkipásztor. A gyülekezetben továbbra is a vasárnapi istentisztelet a központi alkalom, ahol a tanításban és magában a liturgiában is megjelenik a missziói szemlélet. – Laikus szolgálókat is bevonunk, elhangoznak bizonyságtételek, de az igehirdetésekben is hétről hétre szóba kerül, hogyan kell a missziót elméleti, illetve gyakorlati módon a hétköznapokba is becsempészni – sorolja a lelkész. Elmondása szerint ez lassú folyamat, amelynek a presbiteri és a szolgálattevői struktúrát is alárendelték. Gyömrőn bizottsági rendszerben működik a presbitérium, amelyen belül külön bizottság felel például a kertért és egy

AZ ÉTER HULLÁMAIN ÁT Január első vasárnapján a gyömrői templomból közvetíti majd a református istentiszteletet a Kossuth Rádió. Bár ilyen módon, az éter hullámain át még nem szólt az Ige a 19. század első felében épült templomból, de három harangjának hangját már hallhatták a rádióhallgatók. Csűrös András szerint ez jó lehetőség arra, hogy felhívják a figyelmet a gyülekezetre és arra, amit képviselnek.

másik a misszióért. – Ez utóbbi elvileg minden gyülekezetben létezik, nálunk azonban nagyobb hangsúlyt kap a szolgálatuk. Eleinte csak missziói szemléletű könyveket olvastunk közösen, majd szociológiai felmérést végeztünk, elemeztük a városi statisztikákat azért, hogy tudjuk, merre kell elindulnia a missziónak. Végül küldetésnyilatkozatot írtunk a gyülekezet számára – emlékezik vissza a szemléletváltás első lépéseire Csűrös András. – Fontosnak tartottuk, hogy ők is lássák, milyen cél felé haladunk és azt, hogy ez miért jó mindannyiunknak – teszi hozzá Csűrös-Varga Vanda.

ISTENTISZTELET A TÓPARTON A missziói szolgálat talán legkézzelfoghatóbb eseménye a pünkösd hétfői sátoros istentisztelet, amelyet a gyömrői tó partján tartanak már évek óta. – Gyömrőn a pünkösdhétfő mindig különleges, és mi úgy ünnepeljük meg, hogy missziós istentiszteletet tartunk szeretetvendégséggel és sok énekléssel. Erre már az előtte lévő vasárnapokon elkezdünk felkészülni. Ilyenkor hangsúlyozzuk, hogy lehet hívogatni másokat is erre az alkalomra. Ehhez tanácsokat is adunk, például hogy kiket érdemes megszólítani. A gyülekezet határozottan nyitott erre, és sokakat elhoznak magukkal. Ilyenkor házigazdának is érzik magukat, és ha látják, hogy valaki téblábol vagy bizonytalan, odamennek hozzá segíteni és beszélgetni – mutatja be a tóparti istentiszteletet Csűrös András. Hozzáteszi, hogy 2020-ban ez a százakat megmozgató esemény a vírushelyzet miatt elmaradt.

KÖSZÖNET A SZOLGÁLATÉRT A lelkészek elmondása szerint tengernyi munkát vesz le a vállukról az a nyolcvan segítő, akik valamilyen kisebb-nagyobb, de állandó szolgálatot végeznek a gyülekezetben. – Őket is szerettük volna támogatni azzal, hogy az elmúlt év elején új szolgálati 2021. január 3.

Reformátusok Lapja 23


| REFORMÁTUS ÉLET |

„Jó volt megtapasztalni, hogy ahogyan jöttünk, amilyenek vagyunk, úgy fogadtak el és úgy szerettek meg minket.” (Csűrös-Varga Vanda)

ÓVODA

struktúrát hoztunk létre. Három csoportra osztottuk a segítőket, és mindegyik szolgálati ágnak lett egy-egy vezetője, akiket kapitánynak hívunk, bár mindannyian egy hajóban evezünk. Így külön felelőse lett a lelki, a közösségi és a fizikai szolgálatnak is – magyarázza Csűrös András. – Ha mondjuk valamit pakolni kell, akkor nekem elég csak a megfelelő kapitánynak szólnom, ő pedig összehozza a csapatot – mond egy példát a lelkész. – Ugyanez visszafelé is működik – veszi át a szót Csűrös-Varga Vanda. – Ha valakinek nehézsége van, vagy elakad a felada24 Reformátusok Lapja

2021. január 3.

A Gyömrői Református Egyházközség is részt vesz egyházunk Országos Óvoda Programjában, amely hatvanhat intézményt érint, és negyvenhét új építését teszi lehetővé. Az épülő óvodák között van a gyömrői reformátusok közel ezer négyzetméteres, száz férőhelyes intézménye is. – Gyömrő új városrészén épül majd fel az óvoda, az előkészítő munkát már másfél éve megkezdte a gyülekezet óvodabizottsága. Már keressük a leendő munkatársakat, tudjuk azt is, hogy kikből áll majd az igazgatótanács, és készül a pedagógiai program is. Szeretnénk, ha az új városrész motorja lehetne az intézmény, nem csupán egy egyszerű óvoda. Hosszú távú elképzelésünk, hogy ott egy gyülekezetrész, missziós állomás alakuljon majd ki – avat be a gyülekezet terveibe Csűrös András.


| REFORMÁTUS ÉLET |

vagy cserélhet is, ha más területen érzi magát elhívottnak. A gyülekezet az advent előtti vasárnapon közös ebéddel is megköszöni a segítők egész éves munkáját. – Ezen a napon az igehirdetés is a szolgálatról szól, a déli asztalközösséget pedig beszélgetés zárja – mondja Csűrös András.

IMÁDKOZVA MINDENKIÉRT A gyömrői gyülekezetben imaszolgálat is van, amely a járvány miatt kiemelt hangsúlyt kapott az utóbbi időben. – Talán ez az egyik legnépesebb szolgálati águnk, negyven-ötven fővel, saját Facebook-csoporttal. Ők a gyülekezet meghatározott kérései alapján imádkoznak, de csoporton belül vannak olyanok is, akiknek állandó témái vannak: más-más mond rendszeresen imádságot a gyászolókért, a magányosokért, a lelkészekért, a hitoktatókért vagy éppen a leendő óvodáért, de van két olyan tagunk is, akik azokért a párokért imádkoznak, akik szeretnének gyermeket, de még nem kapták meg ezt az ajándékot Istentől – árulja el Csűrös András.

LELKÉSZI SEGÍTSÉG ÉRKEZIK

„Nem az a fontos, hogy a templomban ülők minél többen legyenek, a misszió célja nem ez, hanem hogy a Krisztushoz tartozók létszáma növekedjen.” (Csűrös András)

tában, akkor a kapitányától tud információt vagy segítséget kérni. Emellett persze mindig hangsúlyozzuk, hogy ez nem azt jelenti, hogy hozzánk, lelkipásztorokhoz közvetlenül nem jöhetnek, vagy nem kérdezhetnek tőlünk, de mindig van olyan állandó ember, akivel közvetlen összeköttetésben vannak. A kialakított rendszer része, hogy ha a segítők közül valaki megfárad, vagy inkább másfajta feladatot vállalna a közösségben, erre is van lehetősége. Leginkább a májusban tartott gyülekezeti napon, amikor bárki felvehet vagy leadhat szolgálatot,

– Alapvető gondolatom, hogy nem annyi emberre van szükség, ahányan éppen elvégzik a munkát, hanem mindig kicsivel többre, hogy legyen valamennyi szabad kapacitásuk a munkatársaknak – avatja be munkaszemléletébe az olvasót Csűrös András. – Ha marad erőtartalékuk, a köztes időben felszabadulhatnak a kreatív energiák, amelyek által új ötletek születhetnek meg – fűzi tovább a gondolatot Csűrös-Varga Vanda. A lelkészházaspár úgy látja, hogy a gyömrői gyülekezet közössége egyre jobb, a testvéri kapcsolatok mélyülnek, és a tagok egyre inkább igénylik a lelkigondozói beszélgetéseket, a tanácsadásokat, a személyes pásztorolást. – Úgy érezzük, hogy ezek azok a feladatok, amelyekben több teendőnk van, ezért a presbitériummal egyeztetve hamarosan új beosztott lelkész csatlakozik majd a gyülekezethez – árulja el Csűrös András. – Az ő segítségével szeretnénk majd új szolgálati ágakat létrehozni, és jól jön majd a munkája a gyülekezet újraélesztéséhez is a koronavírus-járvány utáni időben.

REMÉNYTELI NYÁRI TERVEK A járványhelyzet miatt nemcsak a pünkösdhétfői istentisztelet maradt el számos más program mellett, de nem tartják meg a januári balatonszárszói gyülekezeti hétvégét sem. – Tavaly több mint százan vettünk részt ezen az alkalmon, amely integráló, közösségépítő és evangélizációs hétvége is egyben. Eleinte mi ketten, a lelkipásztorok szerveztük, de a legutolsó alkalommal már csak az igei részével kellett foglalkoznunk, mert minden mást elvégeztek a gyülekezet segítői – tekint vissza Csűrös-Varga Vanda. A lelkészházaspár reménykedik abban, hogy ezen a nyáron már megtarthatják a napközis gyermektábor és az ifjúsági tábor mellett a gyülekezeti hétvégét is, hiszen úgy érzik, rengeteg áldás van ezeken a hétvégéken.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD 2021. január 3.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Református konyha „Az étel közösséget teremt a családon belül, a barátok között, és rég elmúlt nemzedékeket hoz közel hozzánk” – írja Viola Judit 2019-ben kia­ dott szakácskönyvének ajánlásában. És valóban: az étel nekünk, reformátusoknak is fontos kapcsolódási pont – eszünkbe juthat egy-egy szeretetvendégség, gyülekezeti ebéd vagy legszentebb közösségünk, az úrvacsora. Új rovatunkban a megjelenő receptek egyházunk tagjainak konyháiból származnak, közreadásuk célja pedig az, hogy különleges asztalközösségben lehessünk együtt. FÁCÁNOS LENCSELEVES HOZZÁVALÓK: 20 dkg lencse, egy tisztított fácán, 30 dkg vegyes zöldség (répa, petrezselyem, karalábé, zeller), két közepes fej hagyma, egy gerezd fokhagyma, só, szemes bors, babérlevél, 10 dkg füstölt szalonna, 2 dkg (púpos evőkanál) liszt, egy mokkáskanál mustár, egy doboz tejföl, csipetnyi őrölt bors, kevés citromlé A fácánt három liter vízben feltesszük főni, és szabályos húslevest főzünk belőle. A lencsét előző este beáztatjuk. Amikor a leves kész, leszűrjük, a fokhagymát és a babérlevelet beletéve puhára főzzük benne a lencsét. A szalonnát felkockázzuk és kisütjük. A töpörtyűt kivesszük és a liszttel a zsírban világos rántást készítünk. Amikor kihűlt, belekeverjük a mustárt, a tejfölt és a levest besűrítjük. Citromlével és borssal ízesítjük, majd a mellehúsát, egy répát és egy kevés zellert csinos darabokra vágva beletesszük. Gyöngytyúkból vagy idősebb falusi tyúkból is kiváló.  FORRÁS: VIOLA JUDIT – ÉTELEK ÉS ÉLETEK, SÁROSPATAK, HERNÁD KIADÓ, 2019

26 Reformátusok Lapja

2021. január 3.

Arany János Alkalmi vers című költeményéből idézünk négy sort. Vízszintes: 1. Babérdarab! 4. Az idézet első sora (K, E, Y). 9. Két betűi keverve. 12. Ércet rejtő kőzet. 13. Kén-monoxid. 14. Férfinév. 16. Francia területmérték. 17. Festékkel beken. 20. Párizsi fekete! 21. Jóleső. 23. Az idézet második sora (V, D). 25. Ima befejezése. 26. Félakós! 27. Pinceszag. 28. Csavar páros betűi. 29. Cementadalék! 30. Továbbá. 31. Kígyó okozta seb. 33. Ómen egynemű betűi. 34. Ón vegyjele. 35. Háry János kedvese. 37. Az OTI utódja. 39. Oscar-, Golden Globe- és Grammy-díjas angol énekesnő művészneve. 42. Létező. 44. Győztes. 46. Zala megyei község. 48. Jegyezget. 50. Vércsoport. 51. John Lennon. 53. Galambturbékolás. 55. Rangjelző szócska. 56. Középen jegel! 57. Rovancs páros betűi. 59. Gyere, népiesen. 60. Vicei Natália. 61. Fosztóképző. 66. Földből előkotor. 67. AC …, híres olasz labdarúgócsapat. 68. Szent, röviden. 69. Pénztárca. 71. Holland gépkocsijelzés. 72. Küzdelem. 74. Kerti szerszám. 75. A felesége sóbálvánnyá változott. Függőleges: 1. Névelős szövőmester. 2. Baranya megyei falu. 3. Étel. 4. Kiejtett betű. 5. Fémpénz. 6. Okos. 7. Osztrák építész a Monarchiában (Adolf LOOS). 8. A zenei alaphangsor 5. és 7. hangja. 9. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település. 10. A többitől elütő. 11. Egyszerű gép. 15. Egy szó mint száz. 18. Bibliai próféta a Krisztus előtti 8. században. 19. Ady múzsája. 22. A természetes logaritmus jele. 24. Rendeltetés. 30. Vércsatorna. 31. Kossuth- és Liszt-díjas operaénekes (György). 32. Patinás szombathelyi ruhagyár. 35. Házi kedvenc. 36. Vas megyei falu. 38. Kicsinyítő képző. 39. Az idézet harmadik sora (D, N). 40. Errefele! 41. Az idézet negyedik sora (T, N, B). 43. Strázsa. 45. Enyv. 47. Helyeslés. 49. Vízhordó edény. 52. Szakképzetlen. 54. Vezetékben kering. 56. Hitegetve elvisz. 58. Lógyerek. 60. Ritka női név. 61. Tomanek Nándor. 62. Fekete István vadkacsája. 63. Az összes. 64. Több pápa neve. 65. Állatot ellát. 69. Apó. 70. Klasszikus diftongus. 73. Hangtalanul oson! Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Puha jászolként vár a szívem rád: végy, Uram Jézus, lakozást benne!


| GYERMEKEKNEK |

A Könyv Házában Jázon tényleg nem akart összeverekedni Zakaival. Csak valahogy úgy alakult. Persze, ha ők ketten egymás közelébe kerülnek, valahogy mindig úgy alakul, hogy verekedés lesz a dologból. Zakai apja tanította a fiúkat a zsinagóga melletti iskolában, a Könyv Házában. És hát igaz, ami igaz, Jázon nem nagyon szeretett oda járni. Pedig Betuél, Zakai apja nagyon kedves ember volt, mindig csak jót akart mindenkinek. Jázonnak is, azért ragaszkodott hozzá, hogy rendesen járjon iskolába. Jázon kicsi kora óta jobban érezte magát odakint, a bárányok mellett, mint a városban, Betuél viszont fontosnak tartotta, hogy Betlehemben minden kisfiú megtanuljon olvasni, hogy azután tanulmányozni tudja a Tórát meg a tóramagyarázatokat. Az olvasás nehéz mesterség, így a gyerekeknek jobbára vége-hossza nincs tóraszakaszokat kellett megtanulniuk fejből. Jázon a felét sem értette annak, amit Betuél a Tórából felolvasott. Hiába ismételték el egymás után vagy százszor az idézetet, a szavaknak egyre kevésbé volt értelme. Jázon egy idő után már nem is tudott figyelni, csak hablatyolt összevissza, mert ez legalább vicces volt. Legalábbis a barátja, Móse jót mulatott azon, ahogy Jázon ott ül a többiek között Betuél lábánál, ugyanolyan ájtatos arcot vág, ugyanúgy magasba emeli a kezét, hajladozik előre-hátra, mint a tanítójuk. De közben nem a Tóra szavait mondja, hanem azt a zagyvaságot, amit kihall belőle. – Szav laszav, szav laszav, kav lakav, kav lakav, zeér sám, zeér sám – ismételgette Jázon, Móse meg pukkadozott a röhögéstől. Az áldott jó Betuél persze semmit sem vett észre, még meg is dicsérte Jázont, hogy milyen buzgó volt aznap a Könyv Házában. Bezzeg Zakai nem hagyta annyiban a dolgot. Amikor befejezték a tanulást, dühösen Jázon után futott, és az udvaron jól megrángatta felsőruháját: – Ne merd még egyszer kicsúfolni az apámat! – Nem csúfoltam – rántotta meg a vállát vigyorogva Jázon –, csak elismételtem, amit mondott. Zakai mondani akart valamit, de akkor odalépett mellé Éhúd. – Ugyan, hagyd már – tette Zakai vállára a kezét, hiszen jó barátok voltak –, nem érdemes egy ilyennel vitatkozni. Hidd el, tényleg nem ért a Tórából egy szót sem. Zakai hirtelen elmosolyodott, a barátja vállára csapott, és vigyorogva vetette oda Jázonnak. – Hogy is érthetne? Hiszen ostoba, és ráadásul tisztátalan! Ő is, meg a családja is! – mondta ki végül utálkozva a megvető szót.

Jázon és Móse össze se nézett, mégis egyszerre ugrottak a két fiúra. Mert bizony a legnagyobb sértés volt ez, amelyet csak a fejükhöz vághattak. Rokonságuk pásztorkodásból élt, és a pásztoroknak valóban nehéz betartani a tisztasági szabályokat. Mert a pusztában vagy az akloknál nem lehet naponta hétszer kezet mosni, vagy arra ügyelni, hogy melyik lábbal kel fel az ember. Zakai családjában viszont ez volt a legfontosabb, így a fiú megvetette azokat, akik nem tartották be az összes törvényt és rendelkezést. Persze rögtön köréjük sereglettek vagy húszan. Volt, aki Jázonnak, volt, aki Zakainak szurkolt. Csak Betuél nem szurkolt senkinek. Mert amikor a nagy zajra kiszaladt a házból, azonnal fülön fogta a két egymásba gabalyodó jómadarat. Nem is kérdezett tőlük semmit, csak kiosztotta a büntetést: – Most leültök ide, és előttem mondjátok el Hillél rabbi tanítását arról, hogy mi a Tóra szíve! Halljam! – Amit magadnak nem kívánsz, azt ne tedd másnak… – mondta a két fiú kórusban, hiszen már vagy százszor hallották ezeket a szavakat. És tudták, hogy ma még százszor el fogják ismételni.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2021. január 3.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

Megújult az orosházi Forrás Óvoda A 2002-ben megnyílt orosházi Forrás Református Óvoda iránt évről évre egyre nagyobb lett az érdeklődés, így a megnövekedett gyermeklétszám miatt a csoportszobák alapterülete már nem felelt meg a törvényi előírásoknak – írta szerkesztőségünknek Tóth Mónika óvodavezető. A folyamatos megoldáskeresés után 2015 szeptemberétől két helyen folytatták az oktató-nevelő munkát, az egyik csoport ideiglenesen a református gyülekezeti házban kapott helyet. Ez a megoldás hosszú távon tarthatatlan lett volna, így tovább keresték a forrásokat, hogy megújult, minden igényt kielégítő épületben újra mind a három csoporttal együtt folytathassák a munkát. Imádságaik meghallgatásra találtak, valóra vált az álmuk. Az Orosházi Református Egyházközség 2017 decemberében a Forrás Református Óvoda bővítésére és felújítására több mint kétszázhetvenmillió forint támogatást nyert A foglalkoztatás és az életminőség javítása családbarát, munkába állást segíHALOTTUNK

A HÉT KÉPE

Orosz Ferencné született Döbrőssy Ida nyugalmazott református lelkipásztor békességgel viselt hosszú betegség után, 2020. december 13-án, életének nyolcvankilencedik évében hazatért megváltó Urához. Temetése december 18-án volt a péceli református temetőben. A járványhelyzetre tekintettel későbbi időpontban tartanak majd hálaadó istentiszteletet a péceli református templomban. „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka…” (Ef 2,8)

28 Reformátusok Lapja

tő intézmények, közszolgáltatások fejlesztésével című pályázattal. Már a tervezés szakaszában nyilvánvalóvá vált, hogy a pályázati forrás nem elegendő a munkálatok teljes egészére, így az Orosházi Református Egyházközség több mint nyolcvannégymillió forint támogatást nyújtott az intézménynek. Három, egyenként hetvenöt négyzetméteres csoportszoba létesült, mindegyikhez tartozik mosdó és öltöző is. Az új épületrészben tornaszoba is helyet kapott. A meglévő óvodaépület belső terét teljesen átalakították, modern kiszolgálóhelyiségeket alakítottak ki. Emellett az intézmény területén játszóudvar és parkolóhelyek is épültek. Az épületet ettől a nevelési évtől vehették birtokba a gyerekek és az óvónők. Bár a koronavírus-járvány miatt eddig hivatalos átadási ünnepségre nem volt lehetőség, de Zalai Mihály, a Békés Megyei Önkormányzat elnöke Szalkay Róbert orosházi lelkipásztorral és az óvoda vezetőjével bejárta a megszépült intézményt. 

2021. január 3.

Leányfalu központjában évtizedek óta romos állapotban áll a hajdan szebb napokat látott Klein-villa épülete, amely hamarosan a Ravasz László Emlékháznak fog otthont adni.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ


| EGYHÁZI ÉLET |

Napelemek a Szeretetszolgálattól Felszerelte a századik napelemét a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) a cigándi járásban, ezzel lehetővé téve egy ötgyermekes család otthonának világítását, valamint egy USB-csatlakozós töltő működtetését. A térségben több mint két évvel ezelőtt kezdődött az a hosszú távú program, amellyel az itt élők társadalmi leszakadását kívánja csökkenteni a szervezet. Az MRSZ 2018-ban hívta életre azt a programot, amellyel az ország egyik legszegényebb térségeként számontartott cigándi járásban segíti a lakosság társadalmi felzárkózását. A térségben számos család él olyan ingatlanban, amelyben nincs villanyáram, mert a felhalmozott tartozásaik következtében kikapcsolta azt a szolgáltató, vagy már az előző tulajdonos felhalmozta a tartozást annál az ingatlannál, amelybe beköltöztek. Sok család veszi igénybe a feltöltőkártyás szolgáltatást is, de nem mindig van lehetőségük a folyamatos feltöltésre, így napokig nincs náluk áram. Az MRSZ az ő megsegítésükre kezdte meg 2020 szeptemberében legújabb programját, amelynek keretében már a századik család házára helyeztek fel napelemeket. – Az MRSZ-nél kiemelten fontosnak tartjuk, hogy reményt adjunk. Nap mint nap halmozottan hátrányos helyzetű, nehéz körülmények között élő családokkal találkozunk, ahol különösen fontos a lelki támogatás mellett a cselekvő szeretet fizikai megnyilvánulása is. A napelemprogramunkban a technológia innovációit hasznosítjuk arra, hogy a családok otthonába akár több év sötétség után hozzunk újra fényt – nyilatkozta Lutár Balázs, az MRSZ igazgatóhelyettese, szociális fejlesztési vezetője. Tavaly decemberben a századik napelem egy bodroghalmi ötgyermekes család otthonára került fel, ahol az édesanya

egyedül neveli gyermekeit. – Már három éve nincs áram a házunkban. A téli időszak különösen nehéz, mert korán sötétedik, és a gyerekek nem tudnak tanulni, problémás az esti teendők elvégzése. Az MRSZ sok dologban segítségünkre volt már, most napelemet szereltek fel a házunkra, így lesz világítás a gyerekek szobájában. Nagy öröm ez nekünk, hálásak vagyunk minden eddigi segítségükért – fejezte ki köszönetét Bea, a gyermekek édesanyja. A napelemek mellett a családokat megtakarításra ösztönző programmal is segítik, amelynek fontos pillére az intenzív családmegtartó szolgáltatás. Ez szociálismunka-módszertanon alapul, és elsősorban krízisben lévő családoknak szól, ahol a gyermek kiemelésének alternatívájaként szolgál, vagy éppen a korábban kiemelt és hazakerülő gyerek érdekében erősíti meg a családot. – A szolgáltatás komplex módon tud segítséget nyújtani a krízishelyzetbe került családoknak. A lelki támasz mellett például az ügyintézésben, lakhatási, gyereknevelési és higiéniai problémákban, munkahelyhez jutásban, szállításban, gyermekekkel való foglalkozásban, tanulásban, anyagi erőforrások megkeresésében, konfliktusok kezelésében nyújtunk segítő kezet. Cél a család egyben tartása, megerősítése, működőképessé tétele – ismertette a program részleteit Nagy Szilvia szakmai vezető.  TTRE.HU 2021. január 3.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Páldi Attilát, a Budapest-Kelenföldi Református Egyházközség főgondnokát kérdeztük.

Páldi Attila 1967-ben született Budapesten. Feleségével, Gerbár Ritával 1992-ben kötöttek házasságot, két gyermekük született: Soma 1996-ban és Bori 1997-ben. Két kertészeti vállalkozás tulajdonosa és vezetője. Szabadidejét legszívesebben családjával, barátaival és sportolással tölti.

1

Hozott változásokat az életében, amikor a kelenföldi gyülekezet főgondnoka lett? Amikor 2005-ben Takaró Károly felkért, hogy vállaljam a jelölést, megrettentem. Úgy gondoltam, nincs elég időm, energiám és megfelelő képességeim a feladat betöltéséhez. Később Cseri Kálmán egy találkozásunkkor megosztotta velem, hogy amikor fiatal lelkészként Joó Sándor után Pasarétre került, ő is küzdött ezzel a problémával, de végül Isten a helyére tette. Megértette vele, hogy nem II. Joó Sándornak kell lennie, hanem Cseri Kálmánnak, abból viszont a legjobbnak! Ez segített megtanulni, hogyan viszonyuljak szolgálatomhoz.

2

Ön szerint hogyan lehet a fiatalokat leginkább Isten közelébe vonni? Az őszinte bizonyságtétel von minket közösségbe egymással, a gyülekezettel és legfőképpen Jézus Krisztussal. A fiatalok nem tökéletes igehirdetésre vágynak, hanem őszinteségre és bizalomra, amelyet a Szentlélek hitelesít. Persze, a generációk között szükséges hidat emelni, hiszen más nyelvet beszélnek, más problémáik és félelmeik vannak. Meg kell tanulnunk az ő nyelvüket, vennünk kell a fáradságot, hogy megértsük őket, szeretnünk kell őket és használnunk az 30 Reformátusok Lapja

2021. január 3.

online teret, gyorsabban reagálnunk, felelősséget és szolgálatot biztosítanunk számukra.

3

Ki tudna emelni három, az ön számára fontos hitéleti pillanatot az életéből? Az első, amikor Isten a Józsué könyvéből származó igével elhívott: „Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.” (Józs 1,9) Nekem, gyáva és gyenge embernek ez beleégett a szívembe. A második a házasságom volt, amikor egy felbontott eljegyzés után Isten megértette velem, hogy bár most nem úgy látszik, mégis Rita lesz a feleségem: nem a magam választása, hanem Isten ígéreteként, amelyben bíznom kell. A harmadik a presbiterré, majd főgondnokká választásom.

4

Előfordult már, hogy nem tudott úgy belehelyezkedni egy-egy ünnepbe, ahogy szeretett volna? Ebben az évben bőven kijutott ezekből az alkalmakból. Az első a húsvét volt, online istentisztelettel, házi úrvacsorával. Különös, de bensőséges volt családi körben ünnepelni. Persze nagyon hiányzott a gyülekezet, de annál nagyobb öröm volt később a templomban újra találkozni. Azután jött a maszkos pünkösd, maszkos konfirmáció, a maszkos reformációünnep és az online advent. Bár egyházunkban vannak, akik szerint az online istentisztelet és úrvacsora nem biblikus, úgy vélem, ez Isten közvetítői munkái közé tartozik, hálásak lehetünk érte.

5

Milyen kitűzött céljai, tervei vannak főgondnoki szolgálatában a 2021-es évre nézve? Nagy feladat a gyülekezet újjászervezése a járvány után. Nem gondolhatjuk, hogy majd minden visszaáll magától a régi kerékvágásba. Minden krízis egyben lehetőség is a megújulásra. Meg kell vizsgálnunk, hogyan kell még inkább Isten szerint, teljesebb szívből végeznünk feladatainkat, megélnünk gyülekezeti életünket.  KINCSES KRISZTINA


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2021/1. szám