| EGYHÁZI ÉLET |
kell biztosítaniuk az időközben kinőtt református iskolának és az istentiszteleteknek. – Az 1922. január 21-i közgyűlésen elhatározzák, hogy földbirtokot kérvényeznek a lelkész, a tanító és az egyház részére, valamint építési célokra LEÍRHATATLAN TRAUMÁT – mutat rá a presbiter. Megtudjuk azt ÉLTEK ÁT is, hogy az iskola és a templom költségeinek előteremtésére a gyülekezet A cseh katonaság 1919 januárjában országos gyűjtést kezdeményezett: szállta meg Komáromot, a magyarok – Az adománygyűjtők 1922-ben beáprilisban megpróbálták ugyan vis�járták az egész országot, és a Kérő szó szafoglalni, de sikertelenül. A gyorsan című kiáltvány segítségével – a gyűjtőmunkához látó megszálló hatalom ívek tanúsága szerint kettő-öt-tíz koelső intézkedései ígéretei ellenére arra ronánként, ritkán egy-egy százkoronás irányultak, hogy a magyar nemzethez adománnyal – összegyűjtöttek októtartozás érzését megingassák, sőt telberre kétszáznyolcvanhétezer-hatszáz jesen megsemmisítsék az itt élőkben. Fazekas László püspök negyvenhat koronát. A kasszát az – A lakosság kábultan szemlélte az észak-komáromi református ifjúsági eseményeket, sokan reménykedtek abegyesületnek az egyház javára rendeban, hogy ez az állapot csak átmeneti zett jótékonysági estjeinek a bevétele is gyarapította. Többek – számolt be lapunk júniusi számában a száz évvel ezelőtti álközött a város országgyűlési képviselője, Klebelsberg Kuno vallapotokról Fazekas László püspök. Azonban a trianoni diktátum lás- és közoktatásügyi miniszter segítségével 1923-ban megvéglegesítette a kettéosztottságot. A Felvidékre szakadt Kományílt az új, három tantermes iskola, megkapták a szomszédos romi Református Egyházmegye 1921. novemberi közgyűlésén telket, és templomépítési segélyt is utalt ki nekik. A vállalkozók – a jegyzőkönyv tanúsága szerint – leírhatatlan, mély traumáról is alacsony árat számítottak fel munkájukért, és így 1927-re az szóltak az egybegyűltek, elképzelhetetlennek tartva, hogy „szloiskola mellett a parókia és a templom is elkészült. venszko”, avagy „tót” uralom alá kerültek a színmagyar területek. Míg északon a magyar nyelvű kultúráért, oktatásért és A nemesszívű magyar testvérek összességéhez egyházakért harcoltak, a Magyarországon maradt „csonka „(…) Imádkozásra és a szent ige hallgatására csak egy ideiglenesen Komáromnak a közigazgatás tárgyi és személyi feltételeinek átengedett selyemgubóraktárban jöhetünk össze. Ha majd ezt hiányával, a felekezetek elárvulásával kellett szembenéznie”. sem kaphatjuk már meg, nem lesz, ahol a Krisztus evangéliuma A presbiter tudomása szerint körülbelül kétezerötszáz fő meprédikáltassék. Padjaink nincsenek, lelkészlak és iroda egyetlen bérelt szobában van elhelyezve. Egyik tanítónak nincs lakása. S gyermek nekült át hozzájuk a megszállt északi városból. A mindös�egy tanterembe van szorulva. Bensőséges hitre, hazafiasságra sze hét utcából álló kisváros ekkor indult igazán fejlődésnek. nevelni így lehetetlen. Gyülekezetünk túlnyomó része szegény A reformátusok az újrakezdés élére álltak. Nemes Andrásné vasúti munkás, nyomorgó menekült és szűkös viszonyok között ezt Dél-Komárom első polgármestere, Tooth Zsigmond páélő tisztviselő. Önerőből ennyi építkezésre képtelenek vagyunk. (...) lyafutásával példázza: – A pápai református gimnáziumban Siessetek segítségünkre adományaitokkal. A »csonkatörzs« itt vérzik legjobban. Istentől vett javaitokból gyógyítsátok. (…) Sionunk ezen érettségizett, majd jogi diplomát szerzett. Az orosz fronton végvárát fel kell építeni, hogy a hit, erkölcs és haza erős bástyája súlyosan megsérült, 1919 novemberétől 1925-ig volt pollegyen ott, hol erre a legnagyobb szükség van.” (Komáromújváros, gármester. Tevékenyen részt vett a dél-komáromi református 1922, Mikos Lajos h. lelkész és Szenczy Mihály gondnok) gyülekezet életének megszervezésében, presbiter és a Református Ifjúsági Egyesület elnöke volt. (egyes adatok szerint ekkor kétszáznegyvenhárman) már az egyesítés előtt is Komárom anyaegyházához tartoztak, oda jártak istentiszteletre, helyben csak egy kis elemi iskolájuk volt – tudjuk meg a dél-komáromi presbitertől.
„SIONUNK EZEN VÉGVÁRÁT FEL KELL ÉPÍTENI” A dél-komáromiak 1921. október 18-án választottak önálló presbitériumot, és habár kezdetben az „egységes komáromi református egyház újvárosi parochiális köreként” határozták meg magukat, hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a szomszédos állam nem engedi a határokon átívelő egyházszervezet működését, az ideiglenes megoldások helyett méltó helyet
„MAGYAR KÉRDÉS, VAGONKÉRDÉS”
Közben az öreg Komárom a felvidéki magyarság legfontosabb szellemi és kulturális központja lett, tanítóképzőt is indítottak. – A hívek számára a templom, a gyülekezeti közösség menedékhellyé vált, az egyház pedig komoly tényező volt a magyar oktatásügyben, az elesettekről való gondoskodásban is – számol be Fazekas László. Az 1938-as visszacsatolás azért igazi örömünnep volt számukra. Az immár nem „szlovenszko” 2020. december 20–27.
Reformátusok Lapja 47
