__MAIN_TEXT__

Page 1

LXIV. ÉVFOLYAM,

50. SZÁM,

LAPJA

REFORMÁTUSOK

2020. DECEMBER 13. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 400 FT

Mint egy nagy család 9 771419 856007

MÚLTGONDOZÁS ÉS JÖVŐBE TEKINTÉS A NAGYVÁRAD TÉREN

20050


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Induljanak meg a te belső tagjaid édes gyermekeden, s könyörülvén könyörülj rajta. Szent fogadásod, Uram, hogy azokkal közöljed boldogságodat, kik kegyelmedet éhezik: nyújtsd azért könyörülő kegyelmedet nekem, hogy szent füleidbe zengedezhessem e könyvben lévő próbák alatt nyögő fohászkodásaimat.  CZEGLÉDI ISTVÁN (1620–1671)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (balogh-zila.teodora@reflap.hu), Feke György (feke.gyorgy@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Kalocsai Richárd

6

8

16

25

INTERJÚ • 6. Új kisbuszt kér karácsonyra a Bethesda | Bencze János diakóniai igaz-

gatót, a Bethesda alapítványának vezetőjét kérdeztük REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Várjuk az Urat | Kertész Adrienn vezércikke INTERJÚ • 8. „Megígértem neki, hogy én visszajövök” | Gui Angéla karitatív futó nagykövettel, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet kommunikációért, civil és külkapcsolatokért felelős igazgatójával beszélgettünk REFORMÁTUS ÉLET • 16. Húsz év a lakótelep szívében | A Szigetszentmiklós-Újvárosi Református Egyházközségbe látogattunk EGYHÁZI ÉLET • 25. Megtartani a reményt a nehézségek között | Közösségi finanszírozást indít a Bárka tábor PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Ismerjék meg Kovács Imrét, a Polgári és az Újtikosi Református Missziói Egyházközség lelkipásztorát

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2020. december 13.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

XII. 13. VASÁRNAP Advent 3. vasárnapja

XII. 14. HÉTFŐ

XII. 15. KEDD

XII. 16. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(27) „…az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik…” (Zsid 9,15–28) Advent harmadik vasárnapjának klasszikus értelmezése saját halálunkra mutat rá. A mai igeszakasz is ezt hangsúlyozza: egyszer meghalunk (27). Mi lesz utána? Ez a vasárnap figyelmeztet: a halál nem a lét, hanem az élet ellentéte, tehát halálunk után meg kell állnunk az Úr színe előtt számadásra, és ő megítél bennünket (27). Mit hozunk fel mentségül magunk mellett, hiszen annyi mindent elrontottunk? Ott nem mutogathatunk a másikra bűnbakként, ott nem lakolhat csak a másik. Márpedig itt, ebben a világban – egyébként a bűn miatt joggal – az ószövetségi logikát követi minden paragrafus: valamiféle rendnek érvényesülnie kell, és valakinek lakolnia kell, mert büntetés, „vérontás” nélkül nincs bocsánat és megnyugvás (22). A számadáskor nem mutogathatsz a másikra (18–22). Személyesen rád vonatkozik ez az igevers: egyszer meghalsz, és utána megítél az Isten. Nem baj, ha ez az igevers félelemmel tölt el (27)! Advent harmadik vasárnapja evangéliumot hirdet. Ez az ítélet, Isten irgalma, kiválasztó kegyelme által, Jézus Krisztus egyszeri és tökéletes áldozatára tekintve, számodra a megváltás kiteljesedését jelenti (23–28). Nincs már kárhoztató ítélet azok ellen, akik Jézus Krisztusban vannak (Róm 8,1). Nincs ennél nagyobb örömhír! Jób 33  146. zsoltár (11) „…sokszor mutatja be ugyanazokat…” (Zsid 10,1–18) Újra és újra ugyanazt kell tenni. Naponta ugyanazt, évente ugyanazt: az életívünk ugyanaz; ha a részletekben vannak is különbségek, az ismétlődés ugyanaz. Legfeljebb ma annyit változott mindez, hogy sokkal gyorsabban, minél hatékonyabban és újszerűbben kell „verklizni” a dolgokat (11). Mégis, újra és újra el kell végezni a teendőket, hogy biztonságban érezzük magunkat, hogy rend legyen körülöttünk, hogy megnyugodjunk, tettünk valamit… A mai igeszakasz arra mutat: az ember állapotát jelzik ezek az ismétlések. Semmi sem tökéletes bennünk, általunk, körülöttünk, ezért újra és újra ismételnünk kell; tenni, tenni, egyre látványosabb eredménnyel, hogy igazolhassuk az életünket. Ma már mindenki publikálhatja is, hogy éppen mit csinál. Az egyre lelketlenebbül ismétlődő tevékenységmánia a legnagyobb nyomorúságunkra mutat rá: tökéletlen, erőlködő, valójában erőtlen és halandó életünkre, amely megváltás után kiált. Még mindig az ószövetségi szinten vagyunk, csak most „elvilágiasodott” formában mutatjuk be újra és újra áldozatainkat, beáldozva a minősített időt, egymást, akár a szeretteinket is, és nincs megnyugvás, nincs megtisztulás. Íme, itt van, aki nem áldozatot és ajándékot akar, aki ezeket nem kedveli (4–7), mert Jézus Krisztus egyszer és mindenkorra megváltó, szerető szövetségébe fogad, és jelzi, hogy életünk igazolt, még mielőtt bármit tennénk is. Ez az üdvözítő szeretet hálás engedelmességre indít. Jób 34  318. dicséret (19) „…teljes bizalmunk van…” (Zsid 10,19–39) Teljes bizalmunk van a Jézus Krisztusban, és ez az ő Lelkének ajándéka. Ez a teljes bizalom csakis a feltámadott Urat illeti meg. Teljes bizalommal hisszük, hogy – minden nyomorúságunk ellenére – bemehetünk az örök, mennyei hazába, ahol igazán jó lesz nekünk (19–21; Fil 1,23). Teljes bizalommal hiszünk, és meg is maradunk ebben a bizalomban. Ezért naponta odajárulunk az Úr színe elé, teljes hittel. Járuljunk az Úr színe elé, hiszen ő teszi igazzá szívünket, életünket, ő az, aki megtisztít, és nem tulajdonít nekünk bűnt. Ezen az adventi napon is a kegyelem jele: megállhatunk az Úr előtt, Igéjére figyelve, hogy soha el ne felejtsük reménységünket és azt, hogy hű az Isten, aki az ígéreteket tette (19–23). Teljes bizalmunknak konkrét gyümölcsei vannak. Saját gyülekezetünkben egymást kölcsönösen szeretjük, buzdítjuk, saját gyülekezetünket el nem hagyjuk, hiszen tökéletes gyülekezet nincs, amíg abban én jelen vagyok. Imádságos tudatossággal ügyelünk ezekre (24–25). Teljes bizalmunk jele az, hogy komolyan vesszük a közelgő ítéletet, de nem félelemmel, hanem bizonyossággal, hiszen az ítéletet mi Jézus Krisztusban éljük meg, számunkra az ítélet a megváltás teljességének megvalósulása (25–31). Teljes bizalmunkban tartsunk ki: kitarthatunk, hiszen ő megtart (32–39)! Jób 35  320. dicséret (2) „Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek.” (Zsid 11,1–7) Az élő hit jó bizonyságát az előttünk jártak tanúbizonysága által nyertük el. Isten eszközöket használt fel az életünkben, a Biblia bizonyságtételét szentlelkesen továbbadták nekünk. Becsüljük meg ezeket a régieket, a hit hőseit! Nemcsak a nagy hősöket, akiket itt a levél írója felsorol, hanem azokat a „névtelenül is szent” embereket, akik a mi személyes életünkben lehettek az Ige evangéliumának továbbadói, és akiknek

Reformátusok Lapja 2020. december 13.


| AZ IGE MELLETT |

nevei fel vannak írva a mennyben (Lk 10,20). Számos kérdés merül fel itt. Ki a te életedben ez a tanúságtevő? Te kinek az életében lehettél bizonyságtevővé? A saját családod életében mi a helyzet ezen a téren (2)? Ez az igevers egyben diagnózist is kiállít korunkról, ahol az elődök, az örökség megbecsülése már alig számít valamit. Új kell, más kell, és alapjaiban fordítjuk fel a világunkat, mindent megkérdőjelezve. Olyan ez, mint amikor azonnal porrá rombolom az atyai házat, úgy, hogy még ott élnek benne a szüleim. Törődünk-e idős szüleinkkel, megbecsüljük-e az előttünk járt bizonyságtevőket, számít-e még a keresztyén üzenet, az evangélium? Itt a régiek bizonyságtétele eleve a Krisztus evangéliumára vonatkozik, és az abból következő hitre és életre. Tudjuk, hogy tökéletes nincs e világban (2Kor 5,6), éppen ezért a régiek megbecsülése hit kérdése. Jób 36,1–25  321. dicséret (16) „…jobb után vágyakoztak…” (Zsid 11,8–22) A hit érzékennyé tesz. Az élő hit látja, és érzékenyen rezdül arra, ami nem jó e világban, és jobbat remél annál. A hit érzékeny arra, hogy jövevények vagyunk, fáj neki, hogy e világ a mulandóság rabságában nyög, hiszen itt minden elavul, elmúlik, kárrá és szemétté lesz: legyen az dicsőség, hatalom, vagyon, emberi kapcsolatok, emlékek… Ez a hívő érzékenység jelzi, hogy jobb után vágyunk, maradandó hazát keresünk. Nem hívő ember az, akinek ez nem fáj, és hitére hivatkozva keménnyé és érzéketlenné lesz (13–14). A hit azonban bizonyos abban, hogy van jobb annál, mint amiben most élünk, és éppen ez a bizonyossága segíti őt ahhoz, hogy már ezt a világot jobbá tegye. Ez a jó a mennyei világ gazdagságából ered, amely a legjobb (Fil 1,23). A legjobb pedig Isten ajándéka. Ebből következhet minden jó már ebben a világban is. A hit az élő Isten megszólító ajándéka, ahogy Ábrahám életében is történt. Ez a hit engedelmessé tesz az Úr iránt. Ez a hit kimozdít a holtpontról: felkel és elindul, noha bizonytalan a holnap, de bizonyos abban, hogy az Úr előtte jár az idegenben, a bizonytalanban. Ez a hit „sátrakban” lakva bizonyossággal várja azt a várost, amelynek szilárd alapja van, és amelynek alkotója és tervezője az Isten (8–12). Jób 36,26–37,13  323. dicséret (26) „…nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél…” (Zsid 11,23–40) Jót beszélgettünk az egyik testvéremmel és barátommal. A társalgáskor az is felmerült, szinte kimondatlanul, de annál direktebben, hogy örülünk itt letelő éveinknek, meg annak is, hogy már letelnek, miközben aggódunk és könyörgünk gyermekeinkért, mert nem tudunk azonosulni azzal a hitünk örökségeit bántó, szekularizáló világgal, amelyben most élünk… Egyszóval nem érezzük már jól magunkat ebben a világban! Fájt a szintén kimondatlan tehetetlenségünk érzete is. Aztán mielőtt ebbe belekeseredtünk volna, megszólalt a mai igeszakasz, azonnal megkaptuk az Úr válaszát hitetlen búslakodásunkra: „Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. Mert inkább vállalta Isten népével együtt a szenvedést, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, mivel többre becsülte Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot.” (24–26) Ha Egyiptom kincseit – meg minden más kincset – nagyobb gazdagságnak tartjuk a ránk bízott kincsnél, az egyetlen, örökkévaló kincsnél: Krisztusnál, akkor tényleg nincs jövőnk. Jób 37,14–24  324. dicséret (3) „…lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.” (Zsid 12,1–11) Micsoda biztatás (3)! Erre van szükségünk! Ez mennyei hang, ez az Isten igéje! Ne féljünk, ne csüggedjünk, ne nyögjünk a terhek alatt, ne panaszkodjunk, hogy lelkünkben megfáradtunk, kiégtünk! Tegyük le ezeket a bűnöket, és minden minket megkörnyékező bűnt (1). Sok a kísértés, fojtogat, gyakran észre se vesszük, hogy bedarál. Valójában egyetlen bűn létezik, amelyből a többi fakad: a feltámadott Úr elutasítása. Tekintsünk a hit hőseire (1)! Azokra, akiket a Biblia elénk állít, és azokra is, akik az egyház története során hűséges tanúk voltak, és mindvégig örömmel és erővel hirdették és élték az evangéliumot. Hűséggel, örömmel és erővel, nem pedig megkeseredve futották meg az előttük lévő pályát. Urunk, őrizz meg bennünket az örömteli reménységben! Csukás István köszöni az Úrnak az egyik versében, hogy mindeddig megállhatott az „öröm ujjhegyén”. Nézzünk fel Jézus Krisztusra (2)! Mi bajunk lehetne? Jób 38  325. dicséret

XII. 17. CSÜTÖRTÖK

XII. 18. PÉNTEK

XII. 19. SZOMBAT

2020. december 13.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

nuljunk, az ott szerzett tapasztalatokat beépítettük a saját munkánkba. De ezzel a busszal szállítottuk azokat a kis betegeinket is, akik a délelőtti terápiás kezelések után szabadidős foglalkozáson vesznek részt, nyaranta pedig táborokba is vittük vele a gyerekeket.

Új kisbuszt kér karácsonyra a Bethesda Magasabb minőséget szeretne adni a református Bethesda Gyermekkórház a náluk gyógyuló kis betegeknek annál, mint HEGEDŰS amit a törvény előír számukra. Épp ezért MÁRK most kisbuszra gyűjtenek, amellyel például táborba vihetik a gyerekeket, és amelynek segítségével Kárpátalján is gyógyíthatnának. Bencze János diakóniai igazgatóval, a Bethesda alapítványának vezetőjével beszélgettünk. Miért van szükségük új kisbuszra? Mert Dönci – ahogy egy kórházlelkész kollégám elnevezte –, vagyis a jelenlegi kisbuszunk már tizenöt éves, több mint négyszázezer kilométert futott, és tönkrement. Épp szervizbe akartuk vinni, amikor a motorja egy halk pukkanással felmondta a szolgálatot. A szerelők jelezték, hogy többmillió forint lenne a javítása. Ekkor döntöttünk új vásárlása mellett. Advent időszakában mindig többen keresnek bennünket, hogy mivel segíthetnének, ezért gyűjtést hirdettünk meg. Milyen célokra használták Döncit? Sokszor mentünk vele Kárpátaljára, olyan településekre, ahová ritkán jut el orvos, és akár a kisbuszban is meg tudtuk vizsgálni, gyógyítani a gyerekeket. Emellett Erdélybe is vittünk vele segélyszállítmányt. Hollandiába azért utaztak vele a munkatársaink, hogy az otthonápolásról és az égési sérültek ellátásról ta6

Reformátusok Lapja 2020. december 13.

Hogy áll most a gyűjtés? November végén hirdettük meg, és alig több mint egy hét alatt összegyűlt a kitűzött tizenötmillió forint majd kétharmada. Minden adományért hálásak vagyunk. A legkisebb felajánlás ötszáz forint volt, a legnagyobb magánszemélytől érkező támogatás pedig ötezer euró, azaz nagyságrendileg egymillió-nyolcszázezer forint. Két cég is két-kétmillió forint támogatásról biztosított bennünket. Több mint százötven utalás érkezett eddig, sokan öt- és százezer forint közötti összegeket küldtek. Minden támogatónak felajánljuk, hogy a nevét felírjuk egy szív alakú szófelhőbe, és azt felragasztjuk az új kisbusz oldalára. Lehet, hogy végül zsúfolt lesz, mert már most több mint százötvenen támogatták a gyűjtésünket. Reménységünk, hogy karácsonyra összegyűl a pénz, és jövő év elején az alapítvány be tudja szerezni az új kisbuszt. Ne értse félre a kérdést, de hogyan fordulhat elő, hogy egy kórháznak nincsen forrása arra, hogy önerőből le tudja cserélni elöregedett kisbuszát? Amennyit az egészségbiztosítás tud adni, az nem elegendő arra, hogy ilyen jellegű fejlesztéseket saját forrásból megoldhassunk. Ez nem a Bethesda sajátossága, ezzel így van a többi hazai, de külföldi kórház is. Még az Amerikai Egyesült Államok kórházainak is vannak alapítványaik, amelyek támogatásokat gyűjtenek az intézmények fejlesztéséhez. A Bethesda Kórház Alapítvány évente százharminc-száznegyvenmillió forint adományt gyűjt össze – beleértve az egyszázalékos felajánlásokat is – ezekből tudunk fejleszteni, a lehető legjobb körülményeket megteremteni, és hozzátenni valami különlegeset is az alapfeladat-ellátáshoz. Mert például nem kötelessége egy kórháznak, hogy epilepsziás gyermekeket táborozni vigyen, de mi úgy érezzük, hogy annyira kötődnek hozzánk ezek a családok, hogy így is segítenünk kell őket. Az sem kötelező, hogy Kárpátalján szűrővizsgálatokat végezzenek az orvosaink, de ezt is fontosnak tartjuk. Amikor mi támogatást kérünk, akkor azt a magasabb minőségű ellátáshoz, a kórházi munkánk kiteljesítéséhez kérjük.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD ÍGY TUDJA TÁMOGATNI A BETHESDÁT Felajánlásukat a Bethesda Kórház Alapítvány számlaszámára utalhatják át: 10300002-20350699-70073285, közlemény: „Dönci” vagy „kisbusz”. További tájékoztatás kérhető a bese.nora@ bethesda.hu vagy az alapitvany@bethesda.hu címen.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

KERTÉSZ ADRIENN

Várjuk az Urat A szerző budapest-angyalföldi beosztott lelkész

Az advent szó jelentése: eljövetel. Azt szoktuk mondani, hogy ez a várakozás ideje: várunk Jézus eljövetelének ünnepére, amelyet majd karácsonykor ünnepelünk meg. Azonban ez az adventi készülődés más, mint amit megszoktunk. Most sokan érzik hasonlóképpen magukat, mint a 130. zsoltár írója: a várakozásunk közben a mélységből kiáltunk Istenhez. Várjuk, hogy jobb lesz a helyzet, hogy Isten kiemel minket a bajból, hogy ne kelljen félteni a szeretteinket, egészségünket, hogy ne nyomas�szon tovább a sok otthon töltött idő, a kétely, hogy megmarad-e az állásunk, vagy találunk-e

„Zarándokének. A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra! Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram, ki marad meg akkor? De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt. Bízzál, Izráel, az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani. Meg is váltja Izráelt minden bűnéből.” (Zsolt 130,1–8) újat. És ott a kérdés bennünk: milyen lesz a karácsonyunk? Tudjuk-e majd együtt tölteni azokkal, akiket szeretünk? A zsoltár írója is ezt mondja egy helyen: „Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt.” (5–6) Mit is jelent ez? Az őrök a munkaidő végét várták, de miért pont a reggeli őrváltásról van itt szó? Több zsoltárban is arról olvashatunk, hogy a reggelt annak az időszaknak gondolták, amikor az isteni segítség érkezik. Másrészt a reggel az a napszak, amikor fény tölti be az életünket. Mi jut vajon eszünkbe erről? A Szentírás Jézusról beszél úgy, mint a világ világosságáról. Ennek a világosságnak, az Úrnak az eljövetelét várja a zsoltár írója, hogy ragyogja be az életét. Hiszen már akkor is várták a Messiást. Az igében szereplő ígéret szót pedig fordíthatjuk Isten Igéjének, Isten szavának is. Tudjuk-e, hogy Isten Igéje mikor öltött testet ebben a vi-

lágban? Bizony, Jézus Krisztusban az első karácsonykor. Róla beszél úgy János az evangéliumában, hogy ő a testet öltött Ige. Azonban beszél itt a zsoltár írója a bizalomról is. Bízunk-e abban, hogy az Úr valóban jelen lehet az életünkben most is, a nehézségek idején is? Egyre többünkben válik egyértelművé a felismerés, hogy Isten ebben az időszakban is tanítani akar minket valamire. Például arra, hogy meg kell tanulnunk bízni benne. Az ünnep előtti várakozás időszakát éljük, csak idén kicsit másképpen várakozunk, bizonytalanabbul. A bizonytalanság oka pedig abból fakad, hogy úgy érezzük, kicsúszott a kezünkből az életünk irányítása. De vajon hol van az életünk a legjobb helyen? A saját kezünkben, vagy ha Isten kezébe tesszük le? Jézus Krisztus testet öltött az első karácsonykor. Helyettünk szenvedett, és helyettünk halt meg, hogy nekünk, ha hiszünk benne, örök életünk lehessen. Tehát amikor valami szenvedés, baj, bánat ér bennünket, akkor gondoljunk arra, hogy Jézus ennél sokkal többet szenvedett. Ő az életét adta értünk. Ebből is láthatjuk, hogy Isten tervében a hívő ember számára még a rossznak vagy tragikusnak tűnő dolgok is áldássá válhatnak. Továbbra is bűnös világban élünk, ezért még most is hordanunk kell a keresztünket, de Isten csak annyira terhel meg minket, amennyire az még elhordozható számunkra. Lehet, hogy nagyon nehéz, de még elhordozható. A zsoltárírónak is voltak nehézségei, és ő ezekben a bajokban Istenhez fohászkodott, benne bízott. Imádkozzunk mi is, készülődjünk az ünnepre egész lényünkkel, hogy Jézus eljövetelének ünnepe azt is jelentse, hogy a szívünkbe fogadjuk be őt, és találjunk megnyugvást annak tudatában, hogy az Úr mindig, még az embert próbáló élethelyzetekben is a javunkat akarja. Bízzuk rá magunkat! 

2020. december 13.

Reformátusok Lapja

7


| INTERJÚ |

„Megígértem neki, hogy én visszajövök” Jótékonysági aktivista, karitatív futó nagykövet, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet kommunikációért, civil és külkapcsolatokért felelős igazgatója. „Hazajár” a kárpátaljai Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthonba, amelynek lakóit folyamatosan segíti, szereti: kétplusz hetvenkilenc gyermekes anyának tartja magát. „Nem »letudni« akarta a gyűjtést, hanem KOCSIS JULIANNA folyamatosan segíteni akar” – fogalmazott róla Katona Viktória lelkész-igazgató, amikor a Reformátusok Lapjával tavaly tavasszal az intézményben jártunk, hogy a Magyar Református Egység napjára készülő ünnepi lapszámunkban bemutassuk őket. Gui Angélával beszélgettünk. Honnan a futás iránti szeretet? A Partiumban nőttem fel, ahol gyermekkoromban nem volt lehetőség szervezett sportolásra, így a sport kimaradt az életemből. Harminckilenc éves koromban egy rejtélyes betegséggel jártam végig a magyar egészségügyet. Talán a huszonhatodik orvos mondta, hogy fogalma sincs, mi lehet ez, de kezdjek el futni, attól biztosan jobb lesz. Természetesen elsőre azt gondoltam, ez butaság. Az orvos ráadásul ultrafutó volt, úgyhogy nem győzött meg. De aztán úgy voltam vele, hogy már annyi mindent megpróbáltam – mit veszíthetek? És ha nem is a gyógyulással, de a futás megváltoztatta az életemet. Nemcsak a sport iránti szeretetemet találtam meg, hanem motivációt, lelkesedést és segítő szándékot tudtam vele összekötni. Akkor 8

Reformátusok Lapja 2020. december 13.

még kicsik voltak a gyerekeim, félig külföldön éltünk, és nehéz munkakörben, az Emberi Erőforrások Minisztériuma egészségügyért felelős államtitkárságának kommunikációs vezetőjeként dolgoztam. Nehezen jött egyik kilométer a másik után. Volt, hogy az összes futófelszerelésemet kidobtam a kukába. Aztán a következő napon újra elővettem, és ismét nekimentem a feladatnak – küzdelmes út volt, de nem vagyok feladó típus. Ahogy egyre hosszabb távokat tettem meg, meditációvá lett a futás. A magánéleti és munkahelyi stressz hatása alatt úgy éreztem, hogy ez az az idő, amikor magamra tudok figyelni, és amikor a legközelebb vagyok ahhoz, aki teremtett. Az volt az én elvonulásom. 2015-ben pedig megszerveztem az első jótékonysági futásomat Böjte Csaba gyermekeiért.


| INTERJÚ |

Hogyan lesz az egészségmegőrző hobbiból országokon átívelő karitatív tevékenység? Ez kissé nagy ugrásnak tűnik. Futás közben „őrült” ötletek szoktak eszembe jutni. „Sajnos” ilyenkor néha el-elküldök egy-egy SMS-t valakinek azzal, hogy „na, akkor megcsináljuk?” Ha pedig a válasz igen, akkor már nehéz lenne kihátrálni. Az első, Dévára szervezett út ötletét annak az orvosnak küldtem el így, aki a futást javasolta gyógy­módként nekem. Önmagában már a szervezés is jó dolog. Hihetetlen, hogy milyen kapcsolatokkal és mennyi szeretettel találkozunk ilyenkor. Amikor először voltunk Déván ismerkedni, terepszemlét tartani, odajött egy kislány, és adott egy rajzot. A címe az volt, hogy Emília tökéletes világa. Az életét ábrázolta a gyermekotthonban, amely számára a tökéletes világ volt. Mi gyakran azt hisszük, hogy nekünk a legrosszabb, és sajnálkozunk, hogy miért nem jobb, könnyebb az élet. Amikor azzal szembesülünk, hogy egy gyermekotthonban élő kilencéves kislány azt gondolja, neki az a tökéletes, amit ő ebben az intézményben megkap, más kontextusba kerül a saját sorsunk. Miért épp a gyermekotthonokra esett a választása? Hiszen segíteni sokféle területen lehet. Alig múltam tizennyolc éves, amikor Nagykárolyban elmentem a gyermekotthonba, és onnan vasárnaponként hazavittem egy kislányt. Sanyarú körülmények között nőttek ott a gyermekek. Soha nem fogom elfelejteni, hogy ez a kislány, amikor a vasárnapi húslevest ettük, bepisilt örömében. Nekem is van két lányom, akik most már nagyok, tizennyolc és tizenhat évesek. Sokáig azt hittem, hogy a szüleimtől tanultam a legtöbbet, de rájöttem, hogy a lányaimtól legalább annyit – ha nem többet – tanulok. A tisztaság, az ártatlanság, a jó minden gyermekben ott van. Elő lehet szeretni belőlük a jót. Szomorú, ha ezekből a gyerekekből a körülményeik miatt lesznek más felnőttek. Szavaiból fel-felsejlik a határon túli lét. Idén, a trianoni emlékévben is nagyszabású futással emlékeztetett a nemzet egységére. A koronavírus azonban sok tervet meghiúsított. Hogyan sikerült ezt a programot kivitelezni? Huszonhat éves koromban költöztem át Magyarországra. Őszintén megvallom, azelőtt már három alkalommal próbálkoztam a költözéssel. De mindig visszamentem, úgyhogy én egyelőre többet éltem a határon túli Magyarországon. A gyökereket nem lehet elfelejteni. Jó érzés, hogy most cselekvő szeretettel viszonozhatom azt, amit a szülőföldemtől kaptam. Az idei jótékonysági esemény eredeti terve szerint a délvidéki Emmausz fiúkollégiumba futottunk volna azokkal a határon túli gyermekkel együtt, akikhez valaha elfutottunk. A Felvidékről, Erdélyből, Horvátországból is jöttek volna gyermekek. Nyár közepén azonban be kellett látnunk, hogy ez ebben a formában nem fog megvalósulni. Így csak a röszkei határig mentünk. Az utolsó ötszáz méteren bekapcsoltuk az Ismerős Arcok együttes Nélküled című számát, hiszen egy vérből vagyunk –

ez a neve az alapítványunknak és a jótékonysági eseményünknek is. Megható volt, hogy a négyszáz kilométeres futás végén még énekeltünk is. Arra gondoltunk, hogy ugyan most megállunk a határnál, de ha száz éve a határmódosítás nem tudott minket elválasztani, ez a vírus sem tud: meg fognak nyílni a határok, és akkor majd célba érkezünk. Végül kiknek a társaságában futott el a magyar–szerb határig? Egy jótékonysági futáson mindig van egy „kemény mag”, amelynek a tagjai vállalják, hogy váltóban teljesítik az adott távot. Hozzájuk lehet meghatározott csatlakozási pontokon beállni. Az utolsó, Szegedről induló szakaszra végül néhány kollégista fiú is átjöhetett a határon, mellettük pedig szegedi futók, gyermekorvosok és Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár csatlakozott hozzánk. Sokfelé futott már, sokaknak segített. Egy interjúban mégis úgy fogalmazott, hogy a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthonba már szinte hazajár, szobája is van ott. Honnan a kapcsolat, és miért épp a dobronyi református otthonban „ragadt ott”? Én magam katolikus vagyok – a Jóisten nem a vallásokban és a templomokban, hanem az emberekben lakik. Mindegy, hogy milyen vallású, bőrszínű, származású valaki – ha bajban van, segíteni kell rajta. Sok gyermekotthonban jártam határon túl és innen is. Sok helyre nem lennék képes visszamenni: bántalmazó, rendkívül nehéz körülmények között élnek ott a gyerekek – ehhez nem vagyok elég erős. Talán a nagydobronyi otthon volt az első, ahol azt éreztem, hogy ezek a gyermekek nem akarnak velem hazajönni, ők ott jól vannak. Most már négy éve, hogy tényleg hazajárok oda – és a gyermekeim meg a szüleim is. Eleinte nem értettem, hogy miért ilyen jó hely ez az otthon. Nincs olyan gyermek a – jelenleg – hetvenkilenc közül, aki ne élt volna át olyan traumát, amely egy országnak is elég lenne, nemhogy egy picike, törékeny léleknek. Valaki úgy fogalmazott: ennek a gyerekotthonnak gyógyító ereje van. Nem a traumákat, hanem azt kell látni, hogy hogyan gyógyulnak belőlük a gyerekek. Ez csodaszámba megy. Hittel és szeretettel fordulnak egymáshoz – és a szüleikhez is, akik lemondtak róluk, akik adott esetben bántalmazták őket. Ezen a helyen valami olyat tudnak, valami olyan van jelen, amit sem én, sem sokan mások nem tudnak. Hálás vagyok a sorsnak, a gyerekeknek és Katona Viktória lelkésznek, aki a lelke ennek a gyerekotthonnak, hogy ilyen csodálatos helyet működtetnek. Megtiszteltetés, hogy mehetek hozzájuk. Hogyan került kapcsolatba az otthonnal? Egy egészségügyi delegációval mentem 2017-ben Ungvárra, egy tárgyalásra. Azért mentem, mert tudtam, hogy meg fognak állni egy gyermekotthonnál is. Amikor megérkeztünk, a gyerekek műsorral vártak. Amikor a hivatalos rész véget 2020. december 13.

Reformátusok Lapja

9


| INTERJÚ |

ért, észrevettem, hogy a sarokban van egy síró, fogyatékkal élő nagylány, Erikának hívják. Odamentem hozzá, és kiderült, hogy nem énekelhette el nekünk a dalt, amellyel készült. Megígértem neki, hogy én visszajövök majd, és nekem elénekelheti a dalt. Ha pedig egy gyermeknek ígérünk valamit, akkor azt megtartjuk. Hazatérve azon gondolkodtam, miért ne jöhetnék vissza futva? Ez épp a reformáció emlékévében volt. Kiszámoltam, hogy Budapesttől a Vereckei hágó – Nagydobronyt útba ejtve – pontosan ötszáz kilométerre van. Jó kapcsolatot ápoltam Velkey Györggyel, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatójával, így megkérdeztem, velem tartanak-e, hogy megvizsgálják a gyerekeket. Ők pedig csatlakoztak, futottak is. Valahogy így hozza mindig egyik gondolat a másikat, és végül kialakul a jó koncepció. Ha valaki megnézi a közösségi oldalát, nemcsak az aktuális kampányaival, hanem arcokkal, nevekkel, sorsokkal is találkozik – legutóbb például Dásáéval, az otthon legújabb lakójáéval. Ez segít a gyűjtésben? Segít, hogy kommunikáció a szakmám. Vadidegen emberek bíznak meg bennem, és a világ minden részéről utalnak az alapítványomnak. Ez valószínűleg azért van, mert amire gyűjtök, azt utána felmutatom, gyorsan visszajelzek róla. Ha adományt akarunk gyűjteni, fontos, hogy lényegretörően fogalmazzunk, és a lélekre hassunk. Jó, ha látjuk, kin segítünk. Az lenne a legjobb, ha mindenki legalább két megsegített embert ismerne személyesen, akinek nyomon követheti az életét, mert akkor látná, honnan hová jut el az által, hogy kézen fogta. Erre sokaknak nincs lehetősége, ezért fontos, hogy látják a gyermekek fényképét, és beszámolok róluk, mert ismerem őket. Persze sok dolgot nem mondhatok el. Nehéz terhek ezek, amelyekkel meg kell tanulnom együtt futni. Olyanoknak gyűjtök, akiket szeretek. Gyűjtött már az otthonnak kazánra, matracokat is cserélt, sportcipőket szerzett, véradást szervezett, és sportszoba kialakításában is segédkezett. Úgy tűnik, az adakozók lelkesedése nem csügged, bíznak önben. Ez nagy felelősség. Hogyan lehet ezzel jól együtt élni? Hosszú út volt, míg ebben megtaláltam magamat – és még nem vagyok az út végén. A legnehezebb az volt, hogy a saját gyermekeimet ne büntessem akaratlanul azért, mert ők nem éheznek, vagy mert két sportcipőjük van, nem pedig csak egy. Mindezt pedig tegyem úgy, hogy ne csak elfogadják, hogy anya ezt csinálja, hanem őket is bevonjam. Hiszen ha csak én örülök, a gyermekeim pedig a saját önző kis világukban élnek, akkor valójában semmire sem mentem. Úgy érzem, jó irányba haladunk. A felelősség nehéz. Segít, hogy futok – ez feltölt. Mert legyünk őszinték: nem csak jó szándékú emberek vannak. Sok bántó, sőt fenyegető, zsaroló üzenetet is kaptam már. Néha nagyon elfáradok, és jön a kérdés, hogy rajtam ki segít? 10 Reformátusok Lapja

2020. december 13.

Ekkor viszont mindig jön valahonnan, egy idegen embertől egy üzenet, például arról, hogy szeretné, ha a gyermeke felnőve olyan lenne, mint én. Ilyenkor elszégyellem magam, és tudom, hogy nem hagyhatom abba. Az aktuális, adventi kampányában ismét a nagydobronyi otthonnak gyűjt, hogy ajándékokat vehessen. Minek örülnének idén karácsonykor a lányok? Amikor kértem, hogy mind a dobronyi, mind a ráti otthonban (Ráti Szent Mihály Gyermekotthon – a szerk.) kérdezzék meg a gyermekeket, mit kérnek karácsonyra, azt mondták, hogy semmit, csak menjek… Ez most nem valósulhat meg. Sokan bluetooth fülhallgatót vagy kis zenedobozt kértek. Két gyermeknek óriási plüsst küldök, mert arra vágynak. Van, aki horgolótűt, van, aki meleg zoknit kér. Vannak, akik pizsamát, gördeszkát, focilabdát, sportcipőt, meleg cipőt, ágyneműt, körmöcske kötőkészletet kérnek. Jó érzés, hogy mindenki meg fogja kapni, amire vágyik. A koronavírus miatt rendkívül megterheltek az egészségügyi intézmények, úgy sejtjük, nem kivétel ez alól az ön munkahelye sem. Hogyan készül ön ebben az időszakban a karácsonyra? Erősnek kell lenni. Nem szabad félni, mert a félelem megölheti bennünk az ünnep melegét. Tavaly december 24-én még bejöttem a munkahelyemre, egy kántálócsapattal végigjártuk a kórtermeket, együtt énekeltük a betegekkel a Mennyből az angyalt – idén ezt nem tudjuk megvalósítani. Negyvenhat éves vagyok, és mind a negyvenhat szentestét együtt tölthettük a szüleimmel. Ez a karácsony más, mint a többi, és tartani kell a lelket idős szüleinkben, családtagjainkban. Fontos, hogy az is főzze meg a karácsonyi vacsorát és öltözzön ünneplőbe, aki egyedül marad. Azt tervezem, hogy a világ minden részére szakadt családomat karácsonykor összehozom az online térben: szenteste így együtt fogunk ünnepelni az erdélyi, németországi, spanyolországi rokonokkal. Mit tervez a következő esztendőre? Olyasmit, amit még soha senki nem csinált: Budapestről Tusnádfürdőig szeretnénk futni, a magyarkürtösi református gyermekotthon javára gyűjtenénk. Csíksomlyón keresztül a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban érkeznénk célba. Ez kilencszáz kilométeres jótékonysági futás lesz legalább tízezer méteres szintemelkedéssel. Hosszú, magas és nagyon szép futás lesz.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ EGY VÉRBŐL VAGYUNK ALAPÍTVÁNY Gui Angélához és társaihoz ön is csatlakozhat: futással, adományozással vagy véradással segíthet a hazai és a határon túli rászorulóknak. Az alapítvány céljairól, az adakozás mikéntjéről és az aktuális kampányokról az egyverbol.hu oldalon tájékozódhat.


| AKTUÁLIS |

Mint egy nagy család HEGEDŰS BENCE

Lassan száz éve áll Budapesten a forgalmas Üllői út mellett a Nagyvárad téri Református Egyházközség temploma. Múltját gondozó és a jövőbe tekintő gyülekezetnek ad otthont, amely most, advent harmadik vasárnapján a Kossuth rádió istentisztelet-közvetítésének házigazdája lesz.

2020. december 13.

Reformátusok Lapja 11


| AKTUÁLIS |

A Nagyvárad téri gyülekezet 1908-ban alakult, két és fél évtizeden keresztül a Lorántffy Zsuzsánna Egyesület Család utcai imatermében tartották alkalmaikat. A templomépítés gondolata 1921-ben merült fel először, amikor a Budapesti Református Egyházközség presbitériuma elkezdte a Külső-Ferencváros-Tisztviselőtelepi Református Missziói Egyházrész szervezését.

AZ EMLÉKEZET TEMPLOMA Az első világháború hőseinek emléket állító templom építésének gondolata a gyülekezet első főgondnokhelyettesétől, Zakar Alberttől származott, miután a világháborúban ő is el-

kezethez közel álló katonák emlékét, ólomüveg ablakain pedig többek között a Trianon előtti Magyarország hatvannégy vármegyéjének címerei láthatók. A gyülekezeti terem falán most is ott függ díszes, aranyozott keretében a gyülekezet 1930-ban írt alkotmánya, amelyet a templom alapkőletételekor 62-en írtak alá. A szignók között olvashatjuk gróf Klebelsberg Kunó, gróf Bethlen István, Ripka Ferenc főpolgármester, Sipőcz Jenő főpolgármester-helyettes, Darányi Kálmán későbbi miniszterelnök és Ravasz László püspök aláírását is. Az alapító okiraton első helyen Horthy Miklós aláírása látható, aki személyesen is részt vett a templom alapkövének letételén, és fővédnöke volt az Emlékezet Temploma építésének. Az alkotmány alatt egy kis üvegvitrinben még ma is őrzik azt a pennát, amellyel az elöljárók aláírták a dokumentumot, illetve azt az ezüstözött kalapácsot is, amellyel, élükön az államfővel, minden felkért vendég ráütött az alapkőre, és ezt mondta: „Isten dicsőségére, az elesett hősök emlékezetére!” Ezt a mondatot később bevésték a templom főbejárata fölé, ahol a mai napig is olvasható.

A GYÜLEKEZET 2009 óta vezeti a múltját gondosan őrző és ápoló gyülekezetet Zila Péter, akit a Hajdúböszörmény-Kálvin téri Református Egyházközségből hívott el a Nagyvárad téri presbitérium, miután Sipos Ete Álmos lelkipásztor tizenhat év Nagyvárad téri szolgálat után, 2009-ben nyugdíjba vonult. Szerinte a gyülekezetnek úgy kellene működnie, mint egy normális családnak, ahol együtt vannak a szülők, a nagyszülők és az unokák is. E koncepció tetten érhető számos alkalmukon és kirándulásaikon is. Botos Gyula gondnok elmondása szerint a háromszáz fős „Nagyon fognak hiányozni ezek a programok, gyülekezet egy része nem helyben lakik, sokan jönnek a főváros a készülődés élménye, mert ez az ünnep része.” más kerületeiből vagy az agg(Zila Péterné) lomerációból a Nagyvárad térre. Ő például Zuglóból jár át minden vasárnap. – Korábban nagyobb volt a fluktuáció, a 2009-es lelkészváltás megviselte a gyülekezetet, de ez természetes. Azóta szerintem jó közösség alakult ki. Mondtam is a lelkészünknek és a testvéreknek, hogy Istennek valamiért kedvesek a Nagyvárad tériek, mert ő jelen van köztünk, valódi gyülekezetként tekint vesztette öccsét, akit elesett bajtársaihoz hasonlóan hazájától ránk, nem emberi akaratból összekovácsolt tömeg vagyunk. távol helyeztek örök nyugalomra. Mivel a harctéren elesettek hozzátartozóinak nem volt lehetőségük leróni kegyeletüket, MEGSZÓLÍTANI MÁSOKAT ezért sokan szorgalmazták az emléktemplom építését. Az akkori presbitérium elfogadta az indítványt, és az építendő haj– Ami nagyon hiányzik, az a családlátogatás – mondja Zila Pélékot az Emlékezet Templomának nevezték el. ter, aki korábbi szolgálati helyein megszokta, hogy az emberek A Dudás Kálmán tervezte neoeklektikus templomot 1930nyitottak, ismerik egymást, és tudnak egymásról. – Budapesban kezdték építeni, és 1935-ben szentelték fel. Falain ma is ten bezárkóznak az emberek, főleg most, járvány idején – temárványtáblák őrzik az első világháborúban elesett, a gyüleszi hozzá. Példaként elmondja, hogy 2012-ben az Evangéli12 Reformátusok Lapja

2020. december 13.


| AKTUÁLIS |

umot Minden Otthonba Alapítvány segítségével a szolgálati területükön lévő minden lakásba eljuttattak postán keresztül egy gyülekezeti meghívót és egy néhány oldalas traktátust. – Szinte semmi visszajelzés nem volt, talán két ember, ha eljött – summázza a lelkész az eredményt. Szerinte ez a személytelen megkeresés hátránya. – Sokkal jobb lenne a személyes kapcsolatépítés, ez viszont itt, Budapesten nagyon nehéz, pedig sok mindennel próbálkozunk.

A LEGKISEBBEK

térben tartanak istentiszteleteket, amelyeket a gyülekezet Facebook- és Youtube-oldalán is közvetítenek. – Az istentisztelet után negyedórás-húszperces gyerekórát tartok. Több nehézség is adódik, például statikus a kamera, nagyjából másfél méteren belül mozoghatok, így eszközöket nem nagyon tudok használni, mert nem látszik. Így ez szó szerint vett gyermek-istentisztelet. Nehézség az is, hogy az igemagyarázatnak mindhárom korosztályhoz kell szólnia, így próbálok valamilyen középutat találni – magyarázza Zila Péterné Marika. Zila Péter elárulja, hogy az istentiszteleteket az első hullám miatt bevezetett, márciusi korlátozások óta közvetítik az in-

– Ez a próbálkozás a gyerekmunkában is megmutatkozik – veszi át a szót Zila Péterné Marika, aki összefogja a gyermekek és szüleik között végzett szolgálatot a Nagyvárad téren. – Tél végén fánkot sütünk a hittanos gyermekekkel és szüleikkel, tavasszal tavaszváró programot szervezünk, ahol például virágot ültetünk a templomkertbe, nyáron napközis gyermektábort tartunk, advent idején pedig koszorúkészítésre, mézeskalácssütésre hívjuk a gyermekes családokat. Ezeken az alkalmakon sokan megfordulnak, olyanok is, akiket addig és azután sem láttunk. De nem bánjuk, mert Istennek van hatalma egy alkalmon is megszólítani valakit. Másrészt így személyessé válik számukra, és „beleszimatolhatnak” a közösségbe. Elmondhatom, hogy jól szokták érezni magukat. Zila Péterné Marika szerint éppen ezek miatt szomorú, hogy a járványügyi korlátozások miatt az adventi közös alkalmak idén elmaradnak. – Nagyon fognak hiányozni ezek a programok, a készülődés élménye, mert ez az ünnep része. A korlátozásoktól men­ tes időszakban a vasárnapi istentisztelettel egyszerre „Több szempontból is örülök, hogy itt lehetek zajlanak a gyülekezet gyerzenei vezető. Egyrészt a testvéri közösség miatt, mekalkalmai azért, hogy a illetve hogy ilyen jó csapat van a kórusban, családok együtt tudjanak eljönni templomba. Ez a és persze a nagyszerű Angster-orgona miatt is, lelkész és felesége szerint amelyet az elmúlt években sikerült felújítani.” is különösen hasznos. A (Balogh Lázár) gyerekórák a gyülekezeti teremben, illetve a nemrég felújított altemplom erre szolgáló helyiségeiben zajlanak, a konfirmandusok pedig már nem gyerekórára járnak, hanem a felnőttekkel együtt. – Mindhárom csoport azonos tematikával dolgozik, és mindegyiknek van felelőse. Ehhez a munkához készítek segédanyaterneten, és akkor sem álltak le a sugárzással, amikor már újra got egy-két háttérinformációval és ötlettel, aranymondás- és lehetett templomba menni. énekajánlással. A csoportokban szolgálók maguk készülnek fel A gyülekezet diakóniai munkacsoportja a járvány alatt külöaz alkalmakra ennek az anyagnak a segítségével, azt használnösen odafigyel a hatvan év feletti gyülekezeti tagokra. – Szinte nak fel belőle, amit gondolnak, semmi sem kötelező. minden idősebbről tudunk a gyülekezetben. Őket hetente-kéthetente felhívjuk, és beszélgetünk velük egy keveset. Azelőtt PANDÉMIA ALATT havonta egyszer, szombat délelőtt találkoztunk. Volt áhítat, zene és énektanulás. A gyülekezetünk tagja egy nyugdíjas orvos A világjárvány második hulláma miatt hozott korlátozó intézis – ő a vezetője a Diakóniai Munkacsoportnak –, aki ilyenkor kedésekkel összhangban a Nagyvárad téren csak az online 2020. december 13.

Reformátusok Lapja 13


| AKTUÁLIS |

A pandémia előtt hétfő esténként tartottak próbákat, fellépéseik pedig zömmel a gyülekezet ünnepi alkalmaihoz kötődtek. – Ezenkívül ott szoktunk lenni a Református Zenei Fesztiválon, két éve az egyesített kórus része voltunk a Művészetek Palotájában tartott Református Énekek koncerten. Gyakran járunk kórustalálkozókra, és minden évben ősszel elmegyünk egy-egy vidéki gyülekezetbe énekes szolgálatra, vaGENERÁCIÓKON ÁT lamint tavaszonként közös hangversenyt adunk a Vajda Péter Azt, hogy a gyülekezet egy nagy család, nemcsak a nyaranta Ének-Zenei Általános Iskola énekkarával is. megtartott és népszerű generációs táborok mutatják, Balogh Lázár szerint a Nagyvárad téri jól éneklő, kihanem az is, hogy a házas kör nem csak a fiatal fejezetten jó hangú gyülekezet. –Több szempontházasok, hanem az idősebb házaspárok előtt ból is örülök, hogy itt lehetek zenei vezető. Egyis nyitott. A vasárnapi istentiszteletek után részt a testvéri közösség miatt, illetve hogy tartják a házaspári kört, amely valójában ilyen jó csapat van a kórusban, és persze a közös ebédet jelent, és beszélgetést nagyszerű Angster-orgona miatt is, amemindig egy adott témáról. lyet az elmúlt években sikerült felújítani. – – Ebben is törekedtünk arra, hogy Ez a hangszer egyedülálló Budapesten, és ne váljunk szét generációkra. Úgy emorszá­gos jelentőségűnek is mondható. lékszem vissza a fiatalságomra, hogy – 2007 óta ápolunk testvérgyülekezeti nekem nagyon sokat jelentett, ha bekapcsolatot a kárpátaljai Szernye reformátusapillanthattam az általam nagyra becsült Ma is őrzik azt a tollat, ival. Ideérkezésem után abban állapodtunk meg idősebbek életébe, és kiderült, hogy ők is amellyel 1930-ban aláírták az elcsatolt területen élő gyülekezet presbitériazzal küzdenek, amivel én, esetleg van benne a gyülekezet alkotmányát umával, hogy az egyik évben ők jönnek hozzánk tapasztalatuk, vagy éppen azt mondják el, hogy kisebb küldöttséggel, a másik évben mi megyünk hozzájuk. A „így ne csináljátok” – mondja Zila Péterné Marika. Tapasztalata mi utazásunk nagy részben a kórusra épül, de más gyülekezeti szerint nem olyan egyszerű ma a fiatalokkal elhitetni azt, hogy tagok is eljönnek velünk. A pénteki nap utazással telik, valamint jó lesz együtt lenni az idősebb generációval. – De aki belekóstolt, azzal, hogy beszélgetünk a gyülekezetekben egy év alatt történt az hamar rájött erre. Volt idő, amikor az idősebb házaspárokat eseményekről. Szombaton közös kirándulás vagy más program kellett hívogatni, hogy higgyék el, nekik is itt a helyük közöttünk. vár ránk, vasárnap pedig közös istentisztelet, amelyen a kórus – Ha egy családban tud együttműködni a szülők, nagyszüszolgál. Sokkal erősebbé teszi a testvéri kapcsolatot, hogy csalők és a gyerekek generációja, akkor miért ne lehetne ez így a ládoknál vagyunk elszállásolva, és így bőven van lehetőség a begyülekezetben is? – teszi fel a kérdést Zila Péter. – Igaz, hogy szélgetésekre. Természetesen az internet segítségével is tudjuk sok esetben ez már a családokban sem működik, de a kereszegymást bátorítani – mondja Zila Péter tyénségünk abban is állhat, hogy ebben is tudunk szeretettel lenni, és elhordozni egymást – fűzi hozzá Zila Péterné Marika. húszperces egészségügyi előadást tartott, és egy kis tornával meg is mozgatta őket – sorolja a lelkész az idősek elmaradó programjait, amelyek is voltak jók, mert így kimozdultak otthonról és közösségbe járhattak az idősek. – Ez különösen aktív közössége a gyülekezetnek – teszi hozzá Zila Péterné Marika.

BEUGRÓ SZOLGÁLAT

KÓRUS ÉS MÁS A gyerekmunka, a diakóniai szolgálat és a házaspárok köre mellett a gyülekezet tartópillére a nagy múltra visszatekintő kórus, amelyet Balogh Lázár orgonaművész vezet, aki 2009 óta a gyülekezet kántora. – 1935-ben százfős énekkar működött itt, a Nagyvárad téren, most húsz-huszonöt tagú a vegyeskar. Tizenegy éve vezetem a kórust, amely valóban fontos közössége a gyülekezetnek, létszámában is jelentős a gyülekezeti csoportok között. Nagy az összetartás közöttük, többen vannak, akik először az énekkarba kezdtek el járni, és csak utána találták meg a helyüket a gyülekezetben – fogalmaz Balogh Lázár. – Sokszor előfordul, hogy ha hirtelen gyülekezeti szolgálatra van szükség, megírjuk a kórus levelezőlistájára, és egyből van jelentkező. Az énekkar jó bázisa lett a gyülekezetnek – véli Zila Péterné Marika. 14 Reformátusok Lapja

2020. december 13.

Azt, hogy advent harmadik vasárnapján a Nagyvárad téri református templomból közvetíti istentiszteletét a Kossuth rádió, csupán november végén tudták meg. – Be kell ugranunk egy vidéki helyszín helyett, mert a vírushelyzet miatt a rádió is felfüggesztette a Budapesten kívüli kiszállásokat. Így, ha minden igaz, a járványügyi korlátozások alatt mindegyik, a Kossuth rádióban sugárzott istentiszteletnek egy-egy budapesti gyülekezet lesz a házigazdája – tájékoztat Zila Péter. A lelkipásztor szerint nagy dolog, hogy az ember adott esetben több tízezer hallgató előtt szólalhat meg, és ebben a félelmes, csüggesztő időben az Isten szeretetéről szóló jó hírrel bátoríthat sokakat. – Ez óriási felelősség is, és szeretnék jól élni vele – mondja a lelkész. Botos Gyula gondnok úgy véli: bár a Facebookon és a Youtube-on is megy majd az istentisztelet közvetítése, rádión keresztül még több emberhez juthat el Isten Igéje.  FOTÓ: BUDAI ÁKOS, KALOCSAI RICHÁRD


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

A kiskorúaknak törvények kellenek, amelyek meghatározzák az életüket, kijelölik a határaikat, mert maguktól nem tudják, hogyan éljenek, mi a helyes és mi a helytelen. Szívesen önállósodnának, de még nincs megfelelő veszélyérzetük, ezért kockáztatják mások életét, és a sajátjukat is. Olvasunk a lelki kiskorúságról Pál leveleiben és a zsidókhoz írt levélben is: „Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek tapasztalatuk folytán gyakorlottak az érzékeik a jó és a rossz megkülönböztetésére.” (Zsid 5,13–14) Arra volna szükségünk, hogy valaki tanítson, kívülről ránk parancsoljon? Maradj otthon! A szigorúbb járványügyi szabályok mellett is rajtunk a felelősség: tudjuk-e korlátozni magunkat? Vagy a pillanatnyi vágyainkat és érzelmeinket követjük, és a korábbi karácsony előtti szokásainkat: nézelődés a tömegben, lázas ajándékkeresés az üzletekben, vásárlás, tolongás a bevásárlóközpontokban? Az önkorlátozás és önszabályozás a felnőtt és felelős ember sajátja. Józan figyelem és fegyelem, bölcsesség, a döntések előtt mérlegelés és lemondás – ezek az érett ember tulajdonságai. Jézus Krisztus ilyen tudatos követőket akar és hív ma is. Nem olyanokat, akik belül talán titokban szoronganak, ugyanakkor – vagy éppen ezért – nyíltan ellenkeznek, nem engednek a szelíd ajánlásoknak és a kérésnek, hogy viseljenek maszkot, tartózkodjanak a társas összejövetelektől. Inkább kihívóan hősködnek virtuskodó és istenkísértő módon. Gondoljuk meg, hogy ezen a karácsonyon valami másfajta ajándékot kaphatunk Istentől, és adhatunk másoknak mi is. Olyat, ami nem megvásárolható. Isten ugyan nem adott újabb kijelentést arról, hogy mi a célja a világjárvánnyal, azt azonban tudjuk, hogy folyamatosan az ő újjáteremtő kezében vagyunk. „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Ha kerestek majd, megtaláltok engem, ha teljes szívből kutattok utánam.” (Jer 29,11–13) Volt vigasztaló kijelentése a fogságban élő népének – a mai „fogságban” élő emberiségnek is van. Várjuk az ő szabadítását! Keressük és kérjük őt, aki Jézus Krisztusban közelít hozzánk! Másokért is, akik nem keresik őt. Ő tanít józanságra, lemondásra, önkorlátozásra, hogy ne ragadjanak el az érzelmeink, ne a szokott rutinnal készüljünk az ünnepre, hanem Isten akaratának intenzívebb teljesítésével. 

IMÁDKOZZUNK!

Kétségbeesetten keressük a helyünket ebben a világban. Hol lehetek az, aki igazán én vagyok? Hol teljesedhetek ki? Hollywoodi mintákat másolunk, elérhetetlen célok után futunk, amíg meg nem csömörlünk, vagy el nem fáradunk saját sikertelenségünktől. Hol a helyem, Uram? – kérdezzük tőled is kényelmes kanapénkon ülve, a tévé távirányítóját szorongatva. Merre induljak? – faggatunk elkeseredetten, miközben hátradőlünk a meleg szobában, a vasárnapi ebéd után. Mindenünk megvan, csak a helyünket nem találjuk. Talán idén végre jó irányba indulunk, és megérkezünk ahhoz a betlehemi istállóhoz. Talán végre otthont készítünk neked, aki számára nem volt hely. Talán akkor végre mi is hazatalálunk hozzád. Ámen.  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Bölcsességet akarsz? Maradj csendben! Márpedig a tanuláshoz csend kell, mondogatta gyakran egy régi tanárom. Nem értettük. Nekünk a zaj mást jelentett. Fiatalok voltunk. Jób már nem volt fiatal, amikor a csapás utolérte. Felnőtt férfi, aki minden erejével igyekszik egyben tartani családját és vagyonát, mégis nyakába szakad az érthetetlen veszedelem. Megérteni a felfoghatatlant – ehhez kell a bölcsesség, amelyre Isten taníthatja meg az embert. De a tanuláshoz először a csendben maradás művészetét kell elsajátítani: „Légy csendben, majd én bölcsességre tanítlak”, hangzik az intés (Jób 33,33). Csendben maradni. Ez a legjobb tanács, amelyet Jób gyötrődése idején kapott. Amikor hamuban ülve vakargatta sebek borította testét, ellenállt a kéretlen tanácsnak, és sóhajtotta, vagy csak dünnyögte maga elé: „Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk.” (2,10) Ezután mégiscsak kitört belőle az ember, szitkozódni kezdett, megátkozva fogantatása éjszakáját és születése napját ezt kiáltotta az égre: „Miért nem haltam meg, mikor megszülettem?” (3,11) Ezután barátaival, látogatóival beszélgetve szüntelen védte igazát. Beszélt, sorolta sérelmeit, nem figyelve arra, hogy aki ártatlanságát bizonygatja, azt is kimondja: nekem nincs szükségem megtérésre. Hallgass, amíg bölcsességre tanítanak! – így hangzik az intés 2020 csendes adventjében is. Ránk fér. Lelassult a világ, míg mi szünet nélkül mondjuk az okosságot, meg sóhajtozunk, az égre kiáltva a kételkedés nehéz szavait, súlyos örökségünket: „…ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez? Hol vannak mindazok a csodák, amelyekről atyáink beszéltek nekünk…?” (Bír 6,13) Maradjunk csendben végre, akkor talán megértjük, miként térhetünk vissza az élet gyönyörködtető világosságába. Amíg zajban vagyunk, Isten hiába szól hozzánk. Ideje elcsendesedni. Ünnepre készülünk.  HODOSSY-TAKÁCS ELŐD 2020. december 13.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

Húsz év a lakótelep szívében HEGEDŰS BENCE

Húszéves hálaaadó istentiszteletre készül a Szigetszentmiklós-Újvárosi Református Egyházközség, amelyet a járványhelyzet miatt csak az online térben tudnak megtartani.

Hívogatóan emelkedik ki a négyemeletes panelházak közül a Szigetszentmiklós-Újvárosi Református Egyházközség temploma. Fehér tornya és az erdélyi fatemplomokat idéző toronysisakja furcsa kontrasztot ad a panelházak sűrűjében. Az épület, amelyből a templomot kialakították, korábban a gyülekezet egyik tagjának tulajdona volt, amelyet a ‘80-as években az állam megvásárolt, majd évekig a Szigetszentmiklósi Rendőrkapitányság működött a falai között. – A padláson, a templomtér helyén lőtér volt, a pincében pedig fogda – osztja meg az érdekességeket az épület múltjáról Morva Ákos lelkipásztor. A rendszerváltás után a Szigetszentmiklós-Kossuth utcai Református Egyházközség kárpótlásként ezt az épületet kérte az államtól, hogy használhassa az akkor már szerveződő újvárosi gyülekezetrész. Ma ebben az épületben van a parókia, a lelkészi hivatal és a gyülekezeti terem, lépcsősor és lift visz fel a templomtérhez, illetve a további helyiségekhez, ahol a gyermekalkalmakat tartják.

PANELHÁZAK KÖZÖTT – A közösség életébe csöppenve nem mondanám, hogy ez lakótelepi gyülekezet. Inkább lakótelepen lévő gyülekezet. Mi nem a lakóhely szerint nézzük, hogy ki tartozik ide. A Szentlélek az, aki összetart bennünket, nem pedig az, hogy mi van a lakcímkártyánkra írva, ez pedig túlmutat a lakótelep határán. De még a város határán is, mert van, aki messzebbről jár a gyülekezetbe – mondja Varga Emese, a gyülekezet beosztott lelkésze. Morva Ákos úgy tapasztalja, hogy Szigetszentmikló­son nagyobb a fluktuáció, mint más településeken. – Ide­köl­töz­nek, egy ideig itt laknak, aztán ha jobban megy, ak­kor továbbállnak. Érdekes, hogy ez ad egyfajta ru­gal­mas­­­sá­got az embereknek és a gyülekezetnek is. Azt jónak látom a közösségünkben, hogy a sok változás ellenére is gondoskodók vagyunk, figyelünk egymásra. 16 Reformátusok Lapja

2020. december 13.

Jó néhány gyülekezeti tag van, aki megtehetné, hogy az ország más területére költözzön, de a gyülekezet miatt nem teszi. – Olyanok is akadnak, akik már nem itt laknak, de visszajárnak a közösségbe – erősíti meg Varga Emese. A beosztott lelkész szerint amikor a lakótelepi embereket kell megszólítani, az alapok ugyanazok, habár tény, hogy ők jobban bezárkóznak. Főleg idén, a vírushelyzet miatt. – Én magam is itt lakom az egyik lakótelepi házban, és habár nem tartom magam zárkózott személyiségnek, fél évig azt sem tudtam, hogy kikkel élek egy házban, mert nem is találkoztam velük. Ezért nehezebb úgy megszólítani őket, hogy itt vannak ugyan a közelben, mégsem elérhetők. Pont ezeket az akadályokat próbáljuk leküzdeni a programjainkkal. Itt ilyen a terep, de a küldetés nem lehetetlen, és nekünk ez adatott. – Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy húszéves fennállásunk első tíz évében kudarcot vallottunk a lakótelep megszólításával – vallja meg Madácsi Imre gondok, aki a gyüle­ke­zet kántora is. – Azért ez a gyülekezet korábban nem la­kó­telepiekből épült fel. A magja Szigetszentmiklós falusi részéből járt össze, kiegészülve a betelepülőkkel, akik nem feltétlenül laktak a kör-


| REFORMÁTUS ÉLET |

A KULCS Madácsi Imre szerint a jól működő gyülekezet egyik titka az emberek közötti tiszta kommunikáció. – Alapvető fontosságú a szószékről jövő, a Szentlélek által ihletett kommunikáció, de fontos az egymás közötti megértő, segítő, építő, helyreállító párbeszéd is. Az Úristen kegyelme és áldása után ez a kulcsa annak, hogy hogyan lehet a gyülekezetet erőssé, dinamikussá tenni.

nyéken. Kudarcunk oka az volt, hogy nem volt gyakorlatunk a zárkózottabb, lakótelepen élő emberek megszólításában. Ma már jobb a helyzet, mert egyrészt változott a kommunikációs mód, az internet nagy segítségünkre van, másrészt nyitottabbak lettek az emberek, mert rájöttek, hogy nekik is szükségük van a társadalom többi tagjára.

GYÜLEKEZET – Ha röviden kellene összefoglalni a gyülekezet megalakulását, akkor azt mondhatjuk, hogy a Kossuth utcai anyagyülekezetben felmerült az igény, hogy közösség épüljön a lakótelepen. Az épület rendelkezésre állása után érkezett a határozott jövőképpel megáldott lelkészházaspár, Harmathy András és felesége, Sárai Ágota, akiknek erős hitük mellett arról is volt elképzelésük, hogyan lehet a lakótelep közepén új gyülekezetet szervezni. Fontos volt a közösség „tűzzel égő” magja, amely a Magyar Kékkereszt Egyesület helyi tagjaiból jött létre. Tüzüket, lelkesedésüket az a mérhetetlen hála táplálja, amelyet azért éreznek, mert Isten segítségével megszabadultak az alkohol rabságából, és megváltozott az életük. Ők azok, akik

ugrásra készen álltak és állnak, hogy előmozdítsák Isten ügyét a munkájukkal és az imádságukkal – foglalja össze a gyülekezet megalakulásának történetét Madácsi Imre. Balogh Lászlóné Aranka presbiter, a lelkészi hivatal korábbi vezetője ezt néhány számadattal is kiegészíti. – 2000. december 18-án alakultunk meg, de sosem voltunk missziói egyházközség. Egészen a 2006-os önállósodásunkig a Kossuth utcai gyülekezet részeként működtünk – fogalmaz. A presbiter hozzáteszi: jelenleg háromszáznyolcvanegy név szerepel a választói névjegyzékben, és kilencszáz emberrel tartanak kapcsolatot. A gyülekezetben a vezető lelkész mellett egy beosztott lelkész és egy gyakornok lelkész szolgál, munkájukat a nyolc plusz két tagú presbitérium segíti.

SEGÍTŐK – A gyülekezetünk igéjét Pál filippieknek írt leveléből választottuk: „…ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek.” (Fil 2,15–16) Néha szavak nélkül szeretnénk bizonyságot tenni arról, honnan van a világosságunk. Többen mondták, hogy azért csatlakoztak a gyülekezethez, mert látták, hogy itt állandóan világít a lámpa esténként, jól érzik magukat az emberek. Hallották azt a kellemes kis zajt, amely bentről kiszűrődött, és ezért jöttek ide – árulja el Morva Ákos. Programokból, gyülekezeti és egyéb alkalmakból nincs hiány, legalábbis a pandémia előtt a hét minden napjára jutott legalább egy-egy állandó alkalom a gyülekezeti kirándulások, táborok, imaséták és családi napok mellett. Mindezek a gyülekezet aktív segítőinek, szolgálóinak köszönhetően valósulnak meg. 2020. december 13.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |

– Fontosnak tartottuk, hogy a lelkészek fizikai korlátait valahogy áthidaljuk, tehermentesítsük őket. Egy lelkész nem tud ennyi csoportot vezetni, nincs ennyi ideje, sok más feladata is van – mondja Madácsi Imre. Így alakult ki az, hogy egy-egy csoportot két aktív gyülekezeti segítő vezet, akik hetente ös�szejönnek az Ige körül, és megbeszélik az elmúlt napok eredményeit, a közelgő napok feladatait, évente egyszer pedig közös kiránduláson, a szolgálók hétvégéjén is együtt vannak. A csoportvezetők nemcsak hetente találkoznak, hanem megbeszéléseken és továbbképzésen is részt vesznek. – Ennek célja, hogy szolgálatuk igeközpontú, Krisztus-központú legyen, és ugyanazon elvek szerint működtessék a csoportjukat – magyarázza a gondnok. – A csoportvezetőknek szabadságuk van, de kapnak támaszt. Kapnak segítséget akár vázlatban, akár a csoportvezetői képzésben, amelybe a régieket és az újakat is bevonjuk – teszi hozzá Varga Emese.

„2000. december 18-án alakultunk meg, de sosem voltunk missziói egyházközség. Egészen a 2006-os önállósodásunkig a Kossuth utcai gyülekezet részeként működtünk.” (Balogh Lászlóné Aranka)

SZÉPSÉG ÉS KÖZÖSSÉG – Harmathy Andrásék két dolgot vettek észre, ami hiányzik itt az embereknek: a szépség és a közösség – idézi fel elődje megállapítását Morva Ákos. Ezért a közösség, az összetartozás érzését szolgáló és erősítő programokra nagy hangsúlyt fektettek. Ezért szerveztek különleges alkalmakat, és ezért lett ilyen szép a templom és környezete. – Öt éve vagyok itt, de még mindig jó érzéssel tölt el, hogy a testvérek nem kipipálni akarják a missziós és egyéb alkalmakat, hanem teljesen odaszánják magukat a szolgálatra. Ez pedig ragadós. A legtöbb szolgáló egy másik, idősebb testvértől látja, hogy nálunk ez a természetes. Az egész gyülekezetről elmondhatjuk, hogy szívesen vállalnak áldozatot az Úrért és a közösségért. Remek példa erre, hogy nemrég négy és félmillió forint gyülekezeti adományból festették újra a templomépület külsejét. Ilyen közösségerősítő program például a nyári evezős tábor, amely nem csak a fiatalok között népszerű. – Már tizenöt éve minden nyáron elmegyünk egy hétre az egyik hazai folyóra evezni. A program vezetője az egyik presbiterünk, néhány éve pedig több segítőnk elvégezte az evezőstúravezető-képzést is – mondja a lelkész. – Idén nyáron sokat gondolkodtunk, hogy mely táborokat merjük megtartani a járványhelyzet miatt. Ehhez az egyhez ragaszkodtam – teszi hozzá. Azt is elmondja, kicsit féltette a fiatalokat, hogy mennyire „kapja szét őket” az elzártság, de rá kellett jönnie, hogy a karantén és a Covid–19 nem fogja őket elválasztani. – Most is kiderült, hogy az evezős tábor mágnes, amely összehúzza a régieket, az újakat, a kicsiket és a nagyokat. Ebből tudunk építkezni szeptemberben. A gyülekezet népszerű programjai közé tartozik még a többgenerációs tábor, amelyre olyan sokan jelentkeznek, hogy a sokak által kedvelt mátraházai konferenciaközpont már kicsi számukra. A nyári napközis gyermekprogramból, a Kincskereső táborból hármat tartanak. – Negyven gyermeknél nem 18 Reformátusok Lapja

2020. december 13.

„A Szentlélek az, aki összetart bennünket, nem pedig az, hogy mi van a lakcímkártyánkra írva, ez pedig túlmutat a lakótelep határán.” (Varga Emese)


| REFORMÁTUS ÉLET |

vállalunk többet egyszerre, mellettük pedig tizenöt-húsz segítő dolgozik, hogy jó minőségű legyen a közösség és a tábor, amely talán életet formáló alkalom lesz. Inkább tartunk hármat, csak ne menjen a minőség rovására – érvel Morva Ákos.

KISHÁZ

„Fontosnak tartottuk, hogy a lelkészek fizikai korlátait valahogy áthidaljuk, tehermentesítsük őket.” (Madácsi Imre)

A programok jelentős része nem a gyülekezeti teremben vagy a templomban folyik, hanem az utóbbi mellett álló Kisházban, amelyet a gyülekezet 2015-ben vásárolt meg pont azért, hogy olyan alkalmaknak is helyet adjon, amelyek azoknak szólnak, akik még nem tagjai a gyülekezetnek. – Ez missziós célú épület a templom küszöbén kívül – fogalmaz Madácsi Imre. A Kisház többek között olyan programoknak ad otthont, mint a kézimunkaklub, a festőklub, az angolklub, a nyugdíjasklub és a ruhabörze. Morva Ákos megosztja: a Kisház hamarosan Nagyház lesz, mert egy kétszázkilencvenmillió forintos pályázatból elbontják a házat, helyette pedig missziós gyülekezeti házat építenek, amely lelkészlakásoknak, közösségi tereknek és egy teázónak is helyet ad. – Utóbbit kifejezetten a gimnazistáknak szánjuk, hogy legyen egy pont, ahol reggel és délután találkozhatnak. A lakás pedig lehetővé teszi egy missziós lelkész szolgálatát a város úgynevezett Bucka részében.

HÚSZ ÉV

„Öt éve vagyok itt, de még mindig jó érzéssel tölt el, hogy a testvérek nem kipipálni akarják a missziós és egyéb alkalmakat, hanem teljesen odaszánják magukat a szolgálatra. Ez pedig ragadós.” (Morva Ákos)

A Szigetszentmiklós-Újvárosi Református Egyházközség decemberben ünnepli húszéves születésnapját, a pandémia miatt viszont nem úgy, ahogyan azt tavasszal elképzelték. – Azt terveztük, hogy már hetekkel korábban elkezdünk hangolódni erre az eseményre. A gyülekezet életét bemutató képekből kiállítást rendeztünk volna a templomtérbe felvezető lépcső falain. Ehelyett most ezeket a képeket a vasárnapi istentisztelet közvetítései előtt vetítjük le – lát a nagy esemény bemutatásához Morva Ákos. Folytatja: – Tervben volt az is, hogy tortát készítünk, amelyet közösen vágtunk volna fel a vasárnapi hálaadó istentisztelet utáni gyülekezeti asztalközösségben. Ezt is át kellett alakítanunk: a családok otthon készítenek el egy-egy tortát, amelyet lefotózhatnak és megoszthatnak a gyülekezet Facebook-oldalán. Mindebből azt tanultuk, hogy az ünnep nem marad el, csak más lesz. Ezt először magunknak, majd a gyülekezetnek is el kellett mondanunk. Így értünk el az adventhez és a hálaadó ünnep szervezéséhez. Ha nem tudnak eljönni, majd mi közeledünk a testvérekhez másképp. Épp ezért kis ajándék- és emléktárgyak is készülnek az alkalomra. Lesz a gyülekezet logójával díszített szövet válltáska, és képeslap is készül a frissen festett, ünneplő ruhájába öltözött templomról. Utóbbit eredetileg személyesen adták volna át a gyülekezet tagjainak, így azonban postán kapják meg. A december 13-án, online tartott istentiszteleten a gyülekezet jelenlegi három lelkésze mellett Harmathy András, a gyülekezet alapító lelkipásztora is szolgál.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

2020. december 13.

Reformátusok Lapja 19


| RE-KONSTRUKCIÓ |

Jézus Krisztus A keresztyén világ karácsony ünnepére készülődik. A „keresztyén világ” itt most kiterjesztő kifejezés, amely utal mindazokra, akik keresztyén hátterű kultúrába születtek, itt váltak emberré, és akiknek a karácsony magától értetődő, úgyszólván öntudatlan szokás. Számomra mindig is rejtélynek tűnik az az ellentmondás, hogy miközben a keresztyén hátterű nyugati civilizáció teljességgel elveszteni látszik történeti tudatát, elfelejti eredetét, azonközben az eredettörténetre emlékező karácsony mégis ilyen szívósan tartja magát. Ho-

„…az ember önerejéből soha nem tud azzá válni, akivé Isten gondolta. A feltámadott Jézus Krisztussal közösségben mégis azzá válhat. Ez a megváltás.”

vatovább azt lehetne mondani, hogy a keresztyén identitását egyre inkább elvesztő nyugat társadalmi szinten is érzékelhető keresztyén jellegét a karácsony ünnepe fejezi ki a leginkább. De már ez is tömegek, sőt a többség számára is öntudatlanul megőrzött ünneppé vált, és még csak föl sem merül a kérdés, hogy mégis, minek az ünnepe. Vagy ha történik is valamiféle nyilvános közlés róla, akkor az annyi, hogy a hívő keresztyének ilyenkor Jézus születésére emlékeznek. Ez pedig úgymond az egyház dolga. Így lesz a keresztyénségből egyházi belügy, a hívő egyének számára pedig magánügy. Holott a karácsony eredete mégis csak egy történeti eseményre nyúlik vissza. Olyan eseményre, amely, akárhogyan is, a világ történetét radikálisan megváltoztatta. Megszületett valaki, akinek az élete, a tevékenysége, a tanítása korokon átívelő hatást gyakorolt és gyakorol a világra. Ennek fényében teljesen jogos azt állítani, hogy Jézus születése egyetemes jelentőséggel bír az egész emberiség számára, függetlenül attól, hogy ki milyen világnézettel azonosul. Mindenkinek, aki valamit is ad magára, egyszer fel kellene tennie azt a kérdést, hogy voltaképpen ki ez a Jézus, aki ilyen kitörölhetetlen nyomot hagyott az emberiség történetében. Miért fontos ő? Mi teszi Jézust egyetemessé és megkerülhetetlenné még azok számára is, akik amúgy nem vallják magukat keresztyénnek? 20 Reformátusok Lapja

2020. december 13.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

Nos, Jézus jelentősége abban van, hogy egyszer s mindenkorra mércét és mértéket állított arra nézve, hogy mit jelent embernek lenni. Amikor arról vallunk, hogy az Ige testté lett, akkor ebben nemcsak egyirányú mozgás van Istentől az ember felé, hanem ez visszafelé is érvényes, az embertől Isten felé. Egyszerűbben: Jézus Krisztusban megjelent az az ember, akinek az embert Isten mindig is akarta és gondolta. Jézus Krisztus azért egyetemes és megkerülhetetlen, mert nélküle nem tudunk válaszolni arra a kérdésre, hogy mit jelent embernek lenni. Márpedig ez a kérdés semmit sem veszített aktualitásából. Az ember mindig feladatot jelent önmaga számára. Azért, mert képes szembesülni önmagával, ugyanakkor semmiképpen nem tud kikeveredni önmagából. Nem mutat semmiféle fejlődést. Maradt az az ösztönlény, aki mindig is volt. Ugyanakkor – és ez a titokzatos – mégiscsak van erkölcsi tudata, képes meglátni bűnösségét, és vágyik is arra, hogy tisztán erkölcsi lénnyé váljék. De nem tud. Ezért van az, hogy az emberlét mindig kihívás. Szembesülés a rosszal, és vágyakozás a tiszta emberségre. Jézus az ember végső beteljesülése. Ezért egyetemes és megkerülhetetlen. Születése azért a történelem legnagyobb eseménye, mert Isten nyilvánvalóvá tette szándékát az ember végső formájára nézve. Csakhogy ő nem pusztán modell, a „nagy ember”, akit szimplán követni kell. Ez a humanizmus válasza, amely úgy gondolja, hogy némi erőfeszítéssel az ember meghaladhatja önmagát. Nem. Jézus Krisztus a Megváltó. Azért az, mert az ember önerejéből soha nem tud azzá válni, akivé Isten gondolta. A feltámadott Jézus Krisztussal közösségben mégis azzá válhat. Ez a megváltás. Jézus Krisztusban megnyílt az ember végső távlata, túl e világ átmenetiségén. „…micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?” (Zsolt 8,5) 


| GONDOLATOK |

JAKAB-KÖVES GYOPÁRKA

Sárkányok tánca

A szerző író

ILLUSZTRÁCIÓ: KAPÁS CSILLA

Meg kell ismernünk a körülöttünk lévő világ lelkét ahhoz, hogy Krisztus eszközei lehessünk benne. Ahhoz pedig, hogy megismerjük, milyen folyamatok játszódnak le, mélyebbre kell hatolnunk a felszínnél. Régóta figyelem, mekkora jelentőségre tettek szert a meseszerű történetek az alapvetően realitásra törekvő nyugati kultúránkban. A felnőttmesékben emberek küzdenek más emberekkel, de régi mesék alakjaival is: sárkányok, óriások,

mindenféle rendű és rangú emberfeletti lények és emberhez hasonló szerzetek töltik be a színt, úgy, hogy közben az új mesék világában megmaradnak alapvető realitások. Egy közös pontja van ezeknek a történeteknek: a legfőbb ellenség a sötétség – maga a halál. Ez az ősi emberi félelem olyan erőssé vált korunkban, hogy majd minden erre hegyeződik ki: milyen esélyünk van a halállal szemben? Hogyan menekülhet meg az élet? Az emberiség traumatikus pillanatai jelennek meg egy-egy történetben. Azok a helyzetek, amelyeket már emberként nem tudunk kontrollálni. Mesébe burkolva mintha csak a közelmúlt történéseit látnánk terrortámadásokról, váratlan katasztrófákról, járványról. Az emberiség választ keres. A jövő és a dolgok értelme miatti emberi bizonytalanság a bűneset óta az egyik legnagyobb teher. De a világ sóhajtozva várja, hogy oldódjon a bizonytalanság, és választ találjon kérdéseire. Nem is annyira a miértekre. Ma a társadalom nem akarja tudni a miérteket. Amit tudni akar, az inkább a hogyan. Hogyan lehet túlélni, hogyan lehet kijutni? Hogyan lehet kimenekíteni az életet a sötétségből?

Végidős várakozás ez. Tudatalatti advent. Csakhogy a bizonytalanság az ismeret hiányában épp a reménységet nélkülözi. A világ úgy él folyamatos végidős várakozásban, hogy a reménység helyét átveszi a félelem. Mégpedig a legősibb félelem: a halál rettegése. Sárkányokkal és óriásokkal, vagy puszta testi erővel, hősiességgel és kitartással verné le a halál birodalmának seregeit. De hát pontosan erre készülünk. És az a szuperhősöknél hősibb harcos, aki megteszi ezt nekünk, az adventi várakozásunk tárgya, Krisztus, aki „véget vet a halálnak örökre”. Isten nem azt ígérte, hogy Krisztus második eljöveteléig a teljes béke korszakát éljük át, hanem igenis az egyre szorítóbb nehézségeket, ahol a gonosz erői fenyegetnek bennünket. Igaza van a modern meséknek: szükségünk van a kitartásra, szükségünk van erőre, és szükségünk van hősiességre. De a mi kitartásunk alapja több, mert reménységből fakad. Erőnk több, mert Isten hatalma erősít bennünket, és hősiességünk minden emberi vitézségen túl szeretettel van felvértezve. Mégsem elég mindez, mert feladatunk és felelősségünk van azokkal szemben, akik nem így erősek és nem így bátrak. A mi adventi seregeink még rettenetesen kicsinyek, és feladatunk, hogy nőjenek, mert senkit nem hagyhatunk az út szélén, hogy végül a sötétség erői kerítsék hatalmába. Amit az emberi mesék nem tudnak elmondani, az a keresztyénségnek egy hatalmas többlete, és szégyen, hogy nem tudjuk érvényre juttatni üzenetét. Hiszen Isten mindenki Istene. Ő, aki teremtette ezt a világot, mindenkinek az Ura. És aki teremt, az újjá is tud teremteni. Minden reménységünk alapja, hogy a mi várakozásunk nem a halál erőinek felülemelkedésére néz, hanem a végső győzelemre, amikor Krisztus „véget vet a halálnak örökre”. Ez a csoda már közöttünk van. Az emberré lett Isten Fia maga a világ világossága. Erejét és hatalmát megmutatta közöttünk. A mesékbe kapaszkodó, válaszokat és a túlélés lehetőségeit kereső emberiség előtt ott az igazság a maga felmérhetetlen távlataival és gyógyító világosságával. Mi pedig emberi eszközök vagyunk abban, hogy érvényre juthasson ez az igazság a világ adventjében. Míg ő eljön. Márpedig ő eljön. Az advent pedig nem puszta várakozás, hanem felkészülés, sőt a világ felkészítése Krisztus eljövetelére. Amíg ő eljön. Ad venit.  2020. december 13.

Reformátusok Lapja 21


| GONDOLATOK |

Fény és sötétség adventben Ha az adventi időszakra gondolunk, akkor akarva-akaratlanul eszünkbe jut a fény és sötétség kettőssége. Egyre hamarabb sötétedik, tehát mondhatjuk, hogy erősödik a sötétség, ugyanakkor egyre több a fény is a házakon, utcákon és a köztereken. Látszólag ez egyenlő küzdelemnek is tűnhet, de valójában nem az, mert ahol a fény megjelenik, ott esélye sincs a sötétnek. Így világíthat meg egy egész szobát egy kicsi gyertyaláng is. A fényről és a sötétségről eszembe jutott két idézet, amelyeket mostanában olvastam. Stephen Hawking szerint „a menny tündérmese azoknak, akik félnek a sötétségtől”. John Lennox erre azt válaszolta, hogy „az ateizmus tündérmese azoknak, akik félnek a világosságtól”. Hívő emberként nekünk nincs mitől félnünk, mert még ha a halál árnyékának völgyében (a legsötétebb helyen) járnánk is, akkor is velünk van Isten. „Uram, a te Igéd nekem / a sötétben szövétnekem” (231. dicséret) – vagyis van fényforrásunk. A hitetlen, az Istentől rejtőzködő ember viszont azért fél a világosságtól, mert az nemcsak a környezetét világítja meg, hanem őt magát is. Az ember pedig szereti rejtegetni a bűneit a sötétben, az árnyékban. Ezért elég a legtöbb embernek az adventből és a karácsonyból is egy kicsike fény. Éppen annyi, amennyi egy kis hangulatot, vidámságot, ünnepélyes érzést hoz a szívbe. A fényeken és különböző díszítéseken kívül ehhez még hozzátartozhat néhány szó Jézusról – ha már az ő születésnapját ünnepeljük –, néhány hangulatos ünnepi ének, egy kis vallásos hangulat. De Isten ennél sokkal többet akar nekünk adni, a teljes világosságot. Azt olvassuk az Ézs 9,1-ben, hogy „a nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát”. Nem kis fényecskét, hanem nagy világosságot. Már ez is Jézusról szól, de János evangélista még érthetőbben írja le: „Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba.” (Jn 1,9) A jó értelemben vett keresztyén „megvilágosodás” akkor történik meg, amikor a helyükre kerülnek a dolgok, a kirakós összeáll, meglátjuk a magunk életének a helyét is valamilyen formában Isten tervében. Minden értelmet nyer, átérezzük Isten szeretetét, és Jézus követése lesz a legfőbb célunk. Mert az életünkben a királyi székbe Jézus Krisztus kerül, aki megvilágosítja a gondolatainkat. És ennek megvan a maga következménye a mindennapjainkra nézve is, mert Jézus azt mondja: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12) Ha ezt megtapasztaljuk, és valóban a világosságban igyekszünk járni, akkor biztosan áldott és Istennek szentelt adventünk lesz. Így legyen!  SÁNDOR TÖHÖTÖM 22 Reformátusok Lapja

2020. december 13.

Gyermekké lenni Jeles napok várnak ránk mostanában, elsőbb az adventus Domini, az Úr érkezésének, illetve várásának, a várakozásnak ideje, majd a karácsony ünnepe. Tudjuk, hogy ez évben másként fogunk ünnepelni, mint oly sok esztendőn át. Tavaly még csak rebesgették, hogy nagy veszély leselkedik ránk egy parányi vírus által. Hittük is, meg nem is, hogy megtörténhet velünk, hogy egy láthatatlan ellenség sarokba szorít minket, és kegyetlenül megtizedeli – többnyire beteg, idős – szeretteinket. Akarva, nem akarva, emberkerülők lettünk, távol tartjuk magunkat egymástól, maszkot hordunk, és ha csak tehetjük, otthon maradunk. Azonban a vírus továbbra is terjed, egyre nehezebb a helyzet. Ilyen körülmények között készülhetünk a karácsony ünnepére, amely, úgy tűnik, valóban más lesz, mint a többi. Elmaradnak majd a nagy találkozások, lakomák és ajándékozások. A népes családi ünnepek helyett csak szerény kis együttlétekre gondolhatunk. Más lesz ez a karácsony, ezért másként is kell készülnünk rá. Mindenekelőtt úgy, hogy megkérdezzük, valóban olyan nagy baj-e ez. Mert hátha jobb lesz, szerényebb, csöndesebb ugyan, de meghittebb és elmélyültebb, mint korábban. A lázas készülődés, a „kötelező” ajándékozás, a nagy vendégségek bizonyára hiányozni fognak mindaddig, míg meg nem érezzük szánkban „Isten nevének jó ízét” (Ady) és a békességet, amely testünket-lelkünket átjárja, szorongó várakozásunkat csöndes áhítattá formálja. Itt a lehetőség arra, hogy szerényebb, de békésebb, örömtelibb ünnepünk legyen, amelynek középpontjába nem annyira a találkozás és az ajándékozás, hanem inkább a spiritualitás kerül. Ehhez pedig nem kell mást tenni, csak ismét gyermekké lenni, mert „a gyermekeké az Isten országa” – mondja Jézus. Mert ők tudnak igazán lelkesedni mindenért, a betlehemi jászolért, a karácsonyfa alatt elhelyezett ajándékokért, amelyekkel azonnal játszani kezdenek. Gyermeknek lenni ugyanis azt jelenti: szüntelenül játszani, vagyis az álmokat, vágyakat, elképzelt történeteket valóra váltani. Nimród unokánk kedves játéka volt egy olyan traktor, amelynek hiányzott a két első kereke. Engem bántott ez a hiátus, ezért legszívesebben leselejteztem volna. Később rájöttem, hogy Nimród szemében és kezében ez a traktor nem csonkabonka járgány, hanem csodálatos munkagép, amellyel pompásan lehet a földeken munkálkodni, például szántani. A gyermekek ilyenek, és ilyeneké az Isten országa is. Mi fölnőttünk, és közben elfelejtettünk játszani, pedig szükségünk volna a bennünk lévő homo ludensre, a játékos emberre. Karácsonyhoz közeledvén a Mindenható ezt mondja: ne félj újra gyermekké lenni, mert én is ezt tettem azon az éjszakán, amikor a Megváltó megszületett Betlehemben. Bízzál bennem, ne félj se élni, se meghalni, mert nem vagy egyedül, én mindig veled vagyok.  SIMON ISTVÁN


| SZEMLE |

Mint a mai nap November 21-én online díjátadóval zárult a 23. Faludi Nemzetközi Filmszemle programja: az eseményen tizenhárom kategóriában díjazták a legjobb alkotásokat, köztük az ökumenikus zsűri által kiválasztott filmet is. A fesztivál minden évben több műfaji kategóriában – rövidfilm, dokumentumfilm, animáció, kísérleti film – várja a nevezéseket, így a nemzetközi zsűri is kategóriánként választja ki a szemle legjobbjait. Külön elismerést kap a legjobb filmrendező, a legjobb diákfilm és a legjobb színész is. A filmfesztiválhoz tizenegyedik éve fotópályázat is kapcsolódik, amelynek díjátadóját szintén a záróünnepségen tartották: egyéni fotó és fotósorozat kategóriában is díjat kaptak a legjobbnak ítélt művek. Az idei ökumenikus zsűri tagjai Jean-Paul Käser fordító (Svájc), Matías Zemljič rendező, forgatókönyvíró, vágó (Szlovénia), Nacsinák Gergely ortodox pap, író és Paksa Balázs újságíró, szerkesztő voltak. Az idei év egész versenyszekcióját – azaz tizenegy filmblokkban ötven filmet – online nézték meg, a műfaji sokszínűség ellenére a teljes versenyprogramból ha-

gyományosan csak egy filmet díjaztak. 2020-ban a zsűri Magda Strzyżyńskának ítélte oda díját rövidfilmjéért, az A day like today című alkotásért, amely a rendező első filmje is egyben. A rendezőnő egy anya és lánya rendhagyó napját mutatja be, amikor a tinédzser egy tehetségkutatón vesz részt. A szereplés nem túl sikeres, de a készülés izgalma, majd a fellépés kudarca közelebb viszi egymáshoz a két főszereplőt, rámutatva, hogy az emberi kapcsolatokat a megpróbáltatások is elmélyíthetik. Az anyának rá kell jönnie, hogy gyermekének nem az ő álmait kell megvalósítania, a tizenhárom éves lány pedig felismeri, hogy a megfelelés kényszere nem vezet katarzishoz. A fellépés okozta feszültség olyan kivételes helyzetet teremtett, amelyre egyik szereplő sem tudott felkészülni. Ez a váratlanság, ez a kiszámíthatatlanság tárja fel előttük kapcsolatuk sérülékenységét, amelyet csak egymás iránti szeretetükkel tudnak orvosolni. A rövidfilm üzenete talán abban összegezhető, hogy a másik iránti nyitottság és az a képességünk, amellyel lemondhatunk saját vágyainkról közelebb visz minket egymáshoz.  KÓKAI NAGY VIKTOR, FOTÓ: FACEBOOK

Fényekkel a gyógyulásért Járvány ide vagy oda, a kis betegek vidám falak között gyógyulnak a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházában. Az előző évhez hasonlóan idén adventkor is fényfestés díszíti esténként az intézmény homlokzatát, hogy mosolyt csaljon a lábadozók és a gyógyítóik arcára. Az előkarácsonyi ajándékot ezúttal a Gyermelyi adta a Bethesda Kórháznak.  FORRÁS: BETHESDA GYERMEKKÓRHÁZ FACEBOOK-OLDALA

2020. december 13.

Reformátusok Lapja 23


| SZEMLE |

Kincs Drezdából Pápai Páriz Ferencet, aki 1649. május 10én Désen született, Pápai Páriz Imre puritán prédikátor-író fiaként, a késő tizenhePETRŐCZI tedik és a tizennyolcadik század elejének ÉVA egyik legszínesebb egyéniségű, Isten és az emberek szeretetét mindig összeegyeztetni tudó embereként, ahogy kortársai emlegették, „a béke embereként” tarthatjuk számon. Hivatásainak száma igazi polihisztort mutat: orvos- és bölcsészdoktor, filozófus, szótárszerkesztő nyelvész, író, I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem és Bornemisza Anna fejedelemasszony udvari orvosa, és negyven éven keresztül a nagyenyedi Bethlen Kollégium tanára. Jellemének két legszebb vonása a rendíthetetlen hit és hűség. Amikor megvásárolta szellemi és lelki rokona, Szenci Molnár Albert Naplójának kéziratát, ugyanabba a kötetbe rovogatta feljegyzéseit Kincseskamrácska címmel. Már a bevezető sorok megrendítőek, hiszen szülővárosa nevét az Isten, latinul Deus szóból eredezteti: „Születtem Belső-Szolnok megyében, nemes Dés városában, mely a Szamos folyó mellett fekszik, Erdélyben (…) Mely úgy hangzik, mint a Deus; ezt világosan bizonyítja az (akkor) emelt, máig is álló torony, ahol ez olvasható: »S Dés a Deus szóból nyerte nevét.«” Így tehát természetes, hogy úti feljegyzéseiből – bár ő nem lelkészként szolgálta Isten nagyságos dolgait – sem hiányoznak a hitéleti elemek, közöttük egy felbecsülhetetlen értékű, 1672 nyarán, huszonnégy éves korában, két évvel bázeli orvosdoktorrá avatása előtt naplójába írt beszámoló június 27-éről. Ezen a napon ő és útitársai megtekintették Drezdában II. Johann Georg választófejedelem hét termet megtöltő ritkasággyűjteményét, ezt a komoly értékeket bemutató, látogatókat is fogadó „ős-múzeumot”, ahogy a helybéliek nevezték, Curiositen-Cabinetet, a későbbi Matematisch-Physikalischer Salon és Kunstkammer elődjét. Pontos, idejét mindig beosztó ember lévén, Pápai Páriz nagy figyelmet szentelt a gyűjtemény különleges óratermének. Több kronométerről részletes leírást ad, de egyikről sem olyan személyes hangút és gyöngédet, mint egy, a Születés ünnepét kiábrázoló remekműről: „Más óra éppen a Christus születését repraesentálja, ha megindítják, először is leszállanak az angyalok az égbül a pásztorokhoz, (ezek pedig mind külön-külön ki vagynak csinálva), az után a juhászforma pásztorok hárman megindulnak, s mindjárt verni kezdi az óra ezt a nótát: Mennyből jövök most hozzátok. Azonban az pásztorok mind ballagnak az istálló felé, s odaérvén külön-külön meghajtják magokat. Az istállóban láttatnak az Krisztus egy tekenőben, mellette Mária, József rengeti. Mária danoldogál, s az ökrök a jászolhoz kötve úgy látszanak enni és szedegetni a jászolból nagy mesterséggel. Ez meglévén, megindul az csillag, az után török viseletben az 24 Reformátusok Lapja

2020. december 13.

ajándékvivő mágusok nagy hódolattal átadják az ajándékot. Ez meglévén, üt az óra. S aztán újrakezdődik ugyanez a művelet.” (Zárójelben megjegyezzük: ez az akkoriban már Európa-szerte közismert dallam és szöveg Luther legnépszerűbb karácsonyi éneke volt, valószínűleg 1534-ből, és 1535-ben már be is került az akkori evangélikus énekeskönyv anyagába, Gyermekeknek való ének, Krisztus szent estéjére címmel. Népszerűsége mindmáig töretlen, az evangélikus mellett többek között református és katolikus körökben is.) Az aprólékos, szeretetteljes leírásból kiderül, hogy ez a drezdai óraremek nem egyéb, mint miniatűr betlehemes játék, egy népszerű karácsonyi énekkel gazdagítva. Megpróbáltam kutatni az óra sorsa után, a német és angol szakirodalomban nem leltem nyomát sem, de képeken is csak olcsó, igénytelen, főként amerikai gyártmányú „nativity” (Jézus születése) témájú órákat találtam. Ezek pedig egy napon sem említhetők művészi igényű elődjükkel, amelyről Pápai Páriz ezt a szép tudósítást írta. Közismert, hogy Drezda városában a rettenetes szőnyegbombázások idején rengeteg anyagi és szellemi érték pusztult el, nagyon valószínű, hogy ez az óra, amely konstrukciójában, működésében a híres prágai Orloj „kistestvére”, akár köztük lehetett. Mégis, öröm és csöndes büszkeség lehet számunkra az idei, nem könnyű 2020-as esztendő karácsonyán, hogy egy tudós magyar látogató jóvoltából ez a Jézus születésének eseményeit harmonikus szépséggel felidéző időmérő eszköz legalább az ő szavainak köszönhetően megőrződött, emléke nem lett teljesen az enyészeté. Legyen ez a naplóbejegyzés ünnepünk egyik kincse, Pápai Páriz Ferenc időtálló Kincseskamrájából!  ILLUSZTRÁCIÓ: WIKIPÉDIA


| EGYHÁZI ÉLET |

Megtartani a reményt a nehézségek között FARKAS ZSUZSANNA

A Magyarországi Református Egyház (MRE) Bárka tábora nyaranta nyolc turnusban ezerötszáz nehéz körülmények között élő gyermeket táboroztat ingyen. Ahhoz, hogy ez továbbra is sikerülhessen, minden támogatásra szükség van – a szervezők erre és a tábor céljaira is szeretnék felhívni a figyelmet adventi kampányukkal, valamint készülő dokumentumfilmükkel.

szeretne lépni, és nem hagyja őket egye„Élményt adni. Játszani. Fejleszteni. Tö­ dül az élet nehézségei közepette sem. rőd­ ni. Bátorítani. Nevetni. Közösséget Csatlakozzon a Bárka tábor Ahhoz azonban, hogy minden nyáron épí­teni” – hét nap alatt ezzel a hét üzetámogató programjához, és segítse nyolc turnusban valóban sikerüljön ezernettel foglalták össze a Bárka tábor céljaa küzdelmet a nehéz sorsú gyermeötszáz gyermeket táboroztatni, anyagi it a program Facebook-oldalán, december kek fejlődéséért és jóllétéért! segítségre van szükség. A Bárka tábor 7-től pedig a készülő dokumentumfilmcsapata a nyáron indult közösségi adojük előzetese is megtekinthető. mánygyűjtés keretében olyan partnereket keres, akik szívesen A 2021 tavaszán debütáló filmmel szeretnék közelebb hoztámogatnák a táborozókat, egyetértenek a Bárka célkitűzéseini a Bárka tábor célkitűzéseit és történeteit az érdeklődőkhöz, vel, és komolyan gondolják a társadalmi felelősségvállalást. emellett bemutatni, hogy a programsorozatban immár három A pénzügyi segítség mellett természetbeni, kommunikációs éve minden nyáron több mint ezerötszáz gyermek táborozik és önkéntes támogatásokkal, különböző szolgáltatások felajáningyen – köztük olyan gyermekek is, akik a szegénység, meglásával egyaránt segíthető a Bárka munkája. A havi rendszeres különböztetés, bántalmazás vagy egyéb krízishelyzet miatt támogatásoknak köszönhetően a Bárka tábor munkája tervezjelentős hátrányt szenvednek mindennapjaikban. A tábor hetővé és kiszámíthatóvá válik. A felajánlók nem csupán a rászohangsúlyt fektet az egyéni és szociális kompetenciafejlesztésruló gyermekek ügyét támogatják, hanem értéket is teremtenek: re: élménypedagógiai eszközök segítségével szeretnék erősíszélesebb körben is felhívják a figyelmet a hátrányos helyzetű teni a gyerekeket, és megoldásokat adni a kezükbe a hátráfiatalok iránti felelősségvállalásra.  FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA nyos helyzetük okozta negatív következmények leküzdésére. – Ez a tábor nem a nehézségekről, a kudarcokról szól. Sokkal ELINDULT A KÖZÖSSÉGI FINANSZÍROZÁS inkább arról, hogy a hétköznapokba visszatérve hogyan lehet – TÁMOGASSA ÖN IS A BÁRKA TÁBORT! biztonságot találni a bizonytalan világban, hogy minden gyerA szervezők célja, hogy továbbra is évente legalább nyolc mek értékes és szerethető – vallják a szervezők. turnusban fogadhassák a gyermekeket a Balaton partján, a A Bárka tábor csapata egész évben azon dolgozik, hogy megszokott és megszeretett Bárka táborban. Amennyiben ön is nyáron a gyermekek önfeledt és vidám tábori élményeket élszeretne hozzájárulni ennek megvalósításához, célzott adományt hessenek át. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan…” – a szervezők juttathat el a Magyarországi Református Egyház számlaszámára: 10702019-19024048-56200007. A közleménybe be kell írni: Máté evangéliuma 11. része 28. versét igyekeznek hitelesen Bárka támogatás. További információk a tábor honlapján (www. és őszintén hirdetni minden résztvevő számára. Céljuk, hogy barkatabor.hu), valamint Facebook-oldalán érhetők el. a gyermekek megélhessék, hogy Krisztus velük is kapcsolatba 2020. december 13.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Jézus, Simeon és Anna (Lk 2,22–38) Az öreg Simeonról többet szól a fáma, aki Jézust régóta várta-várta, s akinek faág-karján repeshetett a Gyermek aztán, ott, a templom szentséges mélyén. S hogy megláthatta Azt, Akit oly régen látni vágyott, immáron búcsúzni készült, s fáradt szemei felragyogtak, élettel betelten. Nem messze tőlük, dédanyás szeretettel csak némán imádkozva állt és nézte őket Fánuel leánya, a nyolcvannégy éveket betöltött prófétanő, Anna. Dajkálta volna később ő is a Kisdedet, de a szemérmes, néma rajongás közelebb lépni még egy kicsinyt, még pár lépést se hagyta. Így városukba tértek, Simeonnal, megvitték Názáretnek a HÍRT.

Vízszintes: 2. Az idézet első sora (J, É, Á, Z). 13. Londoni olaj! 14. Orosz férfinév. 15. Düsseldorfi székhelyű áram- és gázszolgáltató cégcsoport. 16. Vajdasági író (Nándor). 18. Éles hangon kiáltozik. 19. A francia uralkodó megszólítása. 20. … Toimi Waltari, finn író. 22. Maláj tőrtípus. 24. Stroncium vegyjele. 26. Nagyközség Kárpátalján. 28. Nemesgáz. 29. Somogyvári Rudolf. 30. Szekíroz. 32. Fél hópihe! 34. Itt van, fogd! 36. Ádám párja. 37. Támlátlan fekvőhely. 40. Az angol ábécé utolsó betűje. 41. Tetőfedő anyag. 42. Francia zeneszerző (Maurice). 43. Költemény. 44. Részben letérdel! 45. Véleményt alkot. 47. Majdnem élez! 48. Észt–orosz határfolyó. 50. A rossz tanács görög istennője. 51. Életmódmagazin. 53. Létezik. 54. Pozitív elektróda. 56. Fiatalos köszönés. 58. Felvigyázó. 59. Lemberg ukrán neve. 61. Az Édenkertből kiűzött férfi. 64. Még jó! 66. Áldozati asztal. 69. Tenor hangú opera- és oratóriuménekes (József). 71. Hirdetésben van! 72. Teszi a szépet. 74. Azonos betűk. Függőleges: 1. Az idézet második sora (H, Y, L, G, K, E). 2. RII. 3. Alváskor látjuk. 4. Derékszíj. 5. Patinás angyalföldi csapat. 6. Gyilkolja. 7. Keijo „…” Erik Rosberg, világbajnok finn autóversenyző. 8. Belül virít! 9. Vas megyei község. 10. Madaras József. 11. Magad szintén (két szó). 12. Nagy lakoma. 17. Orosz terepjáró gépkocsi. 19. … mora, haladék nélkül. 21. Skót férfinév, jelentése: templom. 23. Tönkretesz. 25. Közszemlére kiállított koporsó. 27. Példaként megemlít a sok közül. 28. Derültség. 29. Favorizáló. 31. Ritka férfinév (a vízszintes 14. magyar megfelelője). 33. Izzásig melegít. 35. Vágja a kenyeret. 38. Berek közepe! 39. A lábához. 45. Iráni vallásalapító a 3. században 46. Berlini kín! 49. Világbajnok brazil labdarúgó (alias Edvaldo Izidio Neto). 52. A KFT együttes alapító tagja, humorista, költő, zeneszerző (András). 55. Általános iskola előtti gyermekintézmény. 57. Lakat alá vesz. 59. Idén alakult indie-rock zenekar, amelynek frontembere Kaszás Melinda énekes-színésznő. 60. Állatot ellát. 62. Elvont dologgal kapcsolatos arány. 63. Fanyar gyümölcs. 65. Beri …, Berencsi Attila zenész, festő művészneve. 67. Hangtalanul eleven! 68. Lágyszárú, de csak a vége! 70. Használhatatlan. 72. Burkolatdarab! 73. Lyka Károly. Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Még betekint az utcalámpa sötét szobámba, mert odakint köd van megint.

 PETRŐCZI ÉVA

26 Reformátusok Lapja

Kassák Lajos: Advent van című költeményéből idézünk két sort.

2020. december 13.


| GYERMEKEKNEK |

Bibliai Facebook-profil Jézus születésének idején még nem volt internet, Facebook. Mi viszont elkészítettük néhány bibliai szereplő bemutatkozó oldalát. Így adventben elsősorban Jézus születésének és életének főbb szereplőit jelenítjük meg, de ti magatok is elkészíthetitek egy-egy bibliai szereplő névjegyét bármelyik történethez. Találd ki, hogy kinek a névjegyét olvasod! Ha ketten vagy többen játszotok, akkor felváltva olvassátok fel a névjegyeket egymásnak. Tippeljetek, és akinek több jó találata van, az nyeri a játékot. Utána párosítsátok a profilokat a megfelelő képekkel! 1. Név: Foglalkozás: Küldött Lakhely: Általában ingázom ég és föld között Család és kapcsolatok: Seregnyi testvérem van Életesemények: Ez a kérdés nehezen értelmezhető számomra. Amióta emlékezni tudok, Isten balján állok, vagy ügyeket intézek a nevében. Fontos küldetésem volt, amikor Zakariásnak szóltam, hogy fia fog születni. Nem is beszélve Máriáról. Igen, erre vagyok a legbüszkébb, amikor hírül vihettem, hogy megszületik a Messiás. Kedvenc idézet: „Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd.” (Lukács evangéliuma 1,32) 2. Név: Foglalkozás: Király Lakhely: Jeruzsálem Család és kapcsolatok: Nem tartom számon a rokonaimat. Elég sokat megölettem, de edómi származásomat nem titkolom. Életesemények: A legfontosabb, hogy én vagyok Júda királya! Semmi más nem számít! Kedvenc idézet: „Menjetek el, és kérdezősködjetek a gyermek felől.” (Máté evangéliuma 2,8) 3. Név: Foglalkozás: Főállású anya Lakhely: Názáret Család és kapcsolatok: József (férj), Jézus (fiúgyermek), Jakab (fiúgyermek), Erzsébet (nagynéni), Zakariás (nagybácsi) Életesemények: Amikor az Úr angyala bejelentette, hogy én leszek a Messiás anyja, ez teljesen megváltoztatta az életemet. Minden anyának a saját gyermeke a legfontosabb a világon. Az én gyermekem azonban a legfontosabb, aki megszületett, amióta világ a világ. Kedvenc idézet: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” (Lukács evangéliuma 1,38)

4. Név: Foglalkozás: Papné Lakhely: Júdea hegyvidéke Család és kapcsolatok: Papi családból származom, Zakariás (férj), Keresztelő János (fiúgyermek) Életesemények: Sokáig nem lehetett gyermekünk. Már le is mondtam róla, hogy valaha lesz, amikor az Úr meghallgatta könyörgésünket. Kicsit nehéz volt a várandósságom ideje, mert férjem a gyerek születéséig megnémult. De fiunk született, és János lett a neve. Kedvenc idézet: „Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám?” (Lukács evangéliuma 1,43) 5. Név: Foglalkozás: Ács Lakhely: Názáret Család és kapcsolatok: Mária (feleség), Jézus (nevelt fiú), Jakab (fiúgyermek) Életesemények: Egyszerű falusi ács vagyok, a munkán kívül nem sok minden történik az életemben. Hacsak az nem, hogy én lehetek Isten Fiának a nevelőapja. Kedvenc idézet: „Ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van.” (Máté evangéliuma 1,20) 6. Név: Foglalkozás: Áldozópap Lakhely: Júdea hegyvidéke Család és kapcsolatok: Erzsébet (feleség), Keresztelő János (fiúgyermek) Életesemények: Papi szolgálatot végzek annak rendje és módja szerint. Egyszer azonban történt valami különös. A szentélyben megjelent előttem az Úr angyala. Ez nem lehet igaz – gondoltam. De alig váltottunk néhány szót, már meg is némultam. Kedvenc idézet: „Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg vagyok, és a feleségem is igen idős.” (Lukács evangéliuma 1,18)

Megfejtések: 1. Gábriel arkangyal; 2. Heródes; 3. Mária; 4. Erzsébet; 5. József; 6. Zakariás 2020. december 13.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

ÁLLÁS

A Tiszta Forrás Alapítvány utcai gondozó szolgálata pályázatot hirdet utcai szociális munkás munkakör betöltésére. Foglalkoztatás jellege: teljes munkaidő, heti 40 óra. Ellátandó terület: Budapest XVIII. kerület Pestszentlőrinc–Pestszentimre. Munkarend: két műszak (délelőtt, délután). Bérezés: közalkalmazotti bértábla szerinti bér, szociális ágazati bérpótlék, veszélyességi pótlék, cafeteria. A munkakör betöltésének feltételei: felsőfokú végzettség (vagy közeli megszerzése), büntetlen előélet (30 napnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány). A munkakör betöltésénél előnyt jelent: felsőfokú szociális diploma, B kategóriás jogosítvány, gépjárművezetői gyakorlat, hajléktalanellátásban szerzett szakmai tapasztalat, elhivatottság, tanulásra való nyitottság. A pályázatnak tartalmaznia kell: fényképes szakmai önéletrajzot, motivációs levelet, végzettséget igazoló dokumentumokat. Jelentkezés módja: tisztaforrasa@gmail.com. APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Református palást, Bocskai-öltöny készítését rövid határidőre vállalom. www.reformatuspalast.hu, e-mail: revertgy@index.hu Gyál, Rákóczi út 3/2. Tel.: 06-30-368-0907.

Tiszántúli tisztújítási eredmények A Tiszántúli Református Egyházkerület választási bizottsága a 2020. december 4-i ülésén az egyházkerület presbitériumai által az egyházkerület püspöki tisztségére és az egyházkerületi főgondnoki tisztségre leadott szavazatok megszámlálása után megállapította, hogy a tisztségviselők megválasztása érvényes és eredményes volt, a szavazatok száma alapján a Tisztántúli Református Egyházkerület püspöke Fekete Károly lett, az egyházkerületi főgondnok Molnár János – mindketten négyszázhuszonkét szavazattal. Négyszázötvenhét szavazólapot küldtek ki, ebből négyszázhuszonhét darab érkezett be. A püspöki tisztségre leadott érvényes szavazatok száma négyszázhuszonnégy, az egyházkerületi főgondnoki tisztségre leadott érvényes szavazatok száma négyszázhuszonöt volt. A bizottság a megállapított eredményt a 2021. január 31-ig összehívandó egyházkerületi közgyűlés elé terjeszti megvizsgálásra és megerősítésre.  TTRE.HU A HÉT KÉPE

LELTÁROZÁS A KÁLVIN KIADÓBAN A Kálvin Kiadó éves leltározása 2021. január 4-től 15-ig tart. Ez idő alatt az árusítás és az utánvételes csomagok küldése szünetel a Budapest XI., Bocskai út 35. és a Budapest XIV., Abonyi u. 21. szám alatti boltokban. Az árusítás az Abonyi utcai könyvesboltban 2021. január 7-én, a Bocskai úti boltban 2021. január 18-án kezdődik.

Tatai István református lelkész meggyújtja a második gyertyát az adventi koszorún a hatvani Kossuth téren december 6-án, advent második vasárnapján.  KOMKA PÉTER/MTI 28 Reformátusok Lapja

2020. december 13.


| IN MEMORIAM |

Egy élet bibliai parafrázisa

Még közelebb Istenhez

Vörösné Baracsi Erzsébet Mária faipari mérnök, bel­sőépítész tervező művész, lelkészfeleség, édes­ anya (1956–2020).

Mint előző lapszámunkban hírt adtunk róla, Pál Csaba nyugalmazott lelkipásztor életének hatvannegyedik évében elhunyt. Hadházy Jenő, a hajdúhadházi gyülekezet tagjának emlékező soraiból idézünk.

„Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá. Mert más alapot senki sem vethet a meglévőn kívül, aki Jézus Krisztus.” (1Kor 3,10–11) A családfa egyik ága kitört. Erzsébet elment, és mi most nézünk utána. Már ahogyan a könnyeink engedik, nem is látunk most mást, csak az űrt. Hiányzik egy családtag. Hallottuk, éreztük örömét, sikerét, gyarapodását, mélypontjait, megfáradásait, és átimádkoztuk szenvedését, végső küzdelmét. Többé már nem tudunk olyan gyorsan elhajtani a visegrádi országúton, hogy át ne melegedne a szívünk a református templom láttán. Erzsébet műve, ihletett, lélekemelő alkotás. Hosszú évek kitartó küzdelmének eredménye a szépen egymásra faragott prédikáló kövekből épült Isten háza. Beleépült a szűkebb és tágabb családja is. De nemcsak ebbe, hanem a többi épületbe is, amelyek közül csak néhányat említek: Dunabogdányban – a községben, amelynek díszpolgára is volt – a parókia, a Polgármesteri Hivatal, Balatonszárszón az SDG Konferencia-központ belsőépítészete, Törökbálinton a templom belsőépítészeti munkái, Nyírbátorban a Báthori-várkastély nagytermének belsőépítészeti munkái, a szob-nagybörzsönyi kisvasút és a csóványosi kilátó tervezése. Erzsébet a minőség embere volt. Ezért szerették, és ezért haragudtak rá. Pál apostol nem anyagi minőségről beszél, hanem szakrális alapról és arról, hogy életünk során mindnyájan meghívást kapunk arra, hogy csatlakozzunk egy óriási építkezéshez. A projekt neve: Isten országa. Erzsébet életében adva volt a feladat, a templomközelség, annak minden fényével és árnyékával. Építkezett családjával együtt, ahogyan erejéből, lelkesedéséből és hitéből futotta. Emlékét szívükben őrzik szerettei és a lelki család: a külső-józsefvárosi, a dunabogdányi, a visegrádi, a nyírbogdányi és a leutenbachi gyülekezetek tagjai, Dunabogdány község lakosai és az Északpesti Egyházmegye közössége, amelynek építési bizottsági tagja volt.  VÖRÖS ÉVA

Gyülekezetei gyászolják a lelkészüket, akit Tiszacsegén, Hajdúhadházon és Bocskaikertben emberszeretete, közvetlensége és nem utolsósorban teológiai felkészültsége alapján nagyra tartottak. Egyháza iránti elkötelezettsége már pályájának kezdetén, Tiszacsegén megmutatkozott, szolgálata idején új parókia és gyülekezeti ház épült, miközben Egyek és Újszentmargita szórványait is gondozta. 1998 márciusában meghívás alapján került Hajdúhadházra. Ebben a gyülekezetben teljesedett ki az egyházközségéért, templomáért és városáért érzett lelkészi felelőssége. Közösségszervező lelkesedése során aktivizálódott a presbitérium, az énekkar és a diakóniai szolgálat, újjászervezte a cserkészcsapatot. A szovátai és az andrásfalvi testvérgyülekezettel kiépített kapcsolatai révén tovább erősítette az egyetemes magyar református közösséget. Hatalmas tenni akarással végezte munkáját. Templomtatarozás, harang­villamosítás, az orgona felújítása mellett szolgálata idején megújult a teljes templombelső, újraépítették a háború során elhamvadt oldalkarzatokat. Lehetetlent nem ismerő szervezőmunkájának eredményeként 2008-ban a városban református óvoda, majd egy évvel később iskola kezdte meg működését. Lelkészi ambícióját megromlott egészsége törte meg. Másfél évtizedes hajdúhadházi szolgálata után idő előtti nyug­díjazásra kényszerült. Feleségével a szomszédos Bocskaikertbe költöztek. Oda, ahol korábban a missziói egyházközség alapítója és vezetője volt. Családi házán székely zászló jelezte hovatartozását. Szívében folyamatosan ott volt a határon kívül rekedt magyarság minden gondja. Életéért és maradandót alkotó munkásságáért hálát adunk Istennek. Ugyanakkor osztozunk szerettei fájdalmában, amelyet enyhíteni próbál a hit és a lelkészi életében annyiszor megfogalmazott, ma is visszacsengő mondata: „Isten közelsége oly igen jó nekem!”  2020. december 13.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Kovács Imre polgári lelkipásztort kérdeztük. Mindkettő katolikus többségű település, kevés reformátussal, akik azonban minden időben élni akartak, megmaradni, jövőt építeni. Igen kicsi, de összetartó közösségek ezek. Van egy gyülekezeti mag, akik a rendszeres alkalmainkon mindenkor részt vesznek, azonban szinte mindig láttam új arcokat, akik sokszor nem is feltétlenül reformátusok. Az elmúlt évtizedekben, lévén missziói gyülekezetek, nem volt helyben lakó lelkészük. Itt, Polgáron azóta van minden héten istentisztelet, amióta bő egy éve ideköltöztem.

Kovács Imre a Polgári és az Újtikosi Református Missziói Egyházközség lelkipásztora. Fiatal lelkészként úgy látja, hogy a legkisebb gyülekezetekben is van tennivaló, sok az olyan szolgálati terület, amely nap mint nap feladatot ad a lelkészeknek.

4

1

Honnan jött az elhívás a lelkészi pályára? Hívő családból származom, tizenöt évesen csatlakoztam a hajdúszoboszlói gyülekezet ifjúságához. A lelkészi elhívást tizennyolc éves koromban kaptam, néhány hónappal az egyetemi jelentkezés előtt. A családom megdöbbent, hogy nem orvosi vagy gyógyszerészi pályára lépek, pedig reál beállítottságú ember voltam. Végül az utolsó pillanatban a teológiára jelentkeztem. A konfirmációkor kapott igém – „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját” (Jel 2,10) – elgondolkoztatott, és elültette bennem azt, hogy én lelki értelemben szeretnék emberek gyógyításával foglalkozni.

2

Fiatal lelkészként milyen jövőképet lát a lelkipásztori szolgálatban? Aki az egzisztencia miatt lép a lelkészi pályára, azt gondolom, nem jó úton jár. Nincs olyan gyülekezet, ahol lelkészként ne lenne tennivaló. Ezért is fontos, hogy az ember az elhíváson kívül a tenni akarást is a magáénak érezze. Itt, Polgáron és Újtikoson, ebben a két kis gyülekezetben is rengeteg lehetőséget látok, akár a hitoktatásban, akár a lelkészi szolgálatban.

3 30 Reformátusok Lapja

Mi jellemzi az ön által pásztorolt kis közösségek életét?

2020. december 13.

Mit lát legnagyobb feladatának a két gyülekezetben? Emberként állni előttük, és megtalálni azt a bizalmi kapcsolatot, amely által képesek megnyílni. A bizalom olyan kulcs a gyülekezetek életében, amelyre lehet építeni. A legnehezebbnek a közösségszervezést látom ebben az elöregedő és utánpótlás nélküli két gyülekezetben. Megvan a régi mag, az idős korosztály, de nincsenek fiatalok. Őket behívni, megszólítani a legnagyobb feladat. Sajnos önmagában a hitoktatás nem elég erre. Nálunk a hittanórákon részt vevők nagy része nincs megkeresztelve sem. Csak bízni tudok abban, hogy az elültetett Ige jó földbe hullik.

5

A vírushelyzet milyen hatással van a közösségekre? Félelmet és a bizonytalanságot váltott ki az emberekből, így a gyülekezeti tagokból is. Sokan mondják, hogy a járvány jó alkalom arra, hogy az emberek felismerjék Istent és az ő kegyelmét, de én nem feltétlenül gondolom így. A tavaszi bezárás utáni nyitás nem hozott kedvező változást nálunk, sőt, érezhetően kisebb lett a közösség. Egyrészt a félelem miatt, másrészt pedig megszokottá vált a távolság. Az online istentiszteletekkel olyan kényelmet is adunk az egyháztagoknak, amely nem ösztönzi őket arra, hogy eljöjjenek a templomba. Valahogy elvész az a miliő, a testi-lelki felkészülés és vágy, amely a közösségbe, a templomba, Isten közelébe hívja az embert.  KOMORNÉ CSERNÁTH ERZSÉBET


13. SZÁM,

2020. MÁRCIUS 29.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

ÁRA: 400 FT

LXIV. ÉVFOLYAM,

„Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét.”

(Pál levele a galatákhoz 6,2)

14. SZÁM,

2020. ÁPRILIS 5.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

ÁRA: 400 FT

LAPJA

2020. MÁJUS 3.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

ÁRA: 400 FT

LXIV. ÉVFOLYAM,

21. SZÁM,

2020. MÁJUS 24.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

ÁRA: 400 FT

Mosoly az arcmaszk mögött

Parkolj és remélj! P+R PARKOLÓBAN TARTOTT ISTENTISZTELETET A BUDAI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG

9 771419 856007

OTTHON MARADNAK, DE ÖSSZETARTANAK AZ ÚJPALOTAI REFORMÁTUSOK

18. SZÁM,

9 771419 856007

9 771419 856007

9 771419 856007

Online istentisztelet élő közösség

LXIV. ÉVFOLYAM,

A BALATONARÁCSI TEMPLOMBAN MEGHITTSÉG ÉS FERTŐTLENÍTŐSZAG FOGADJA A GYÜLEKEZETET

20021

20018

20014

20013

LXIV. ÉVFOLYAM,

11. SZÁM,

2020. MÁRCIUS 15.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

ÁRA: 400 FT

LXIV. ÉVFOLYAM, 32. SZÁM,

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

ÁRA: 400 FT

LXIV. ÉVFOLYAM,

Lelki táplálék az Igével élőknek

„Fontos pillanat a nemzeti ünnep”

5. SZÁM,

2020. FEBRUÁR 2.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

ÁRA: 400 FT

LXIV. ÉVFOLYAM,

7. SZÁM,

Képtelenek elhagyni Jézust MILLIÓK SZENVEDNEK KRISZTUSÉRT, MÉGIS TERJED AZ EVANGÉLIUM

2020. FEBRUÁR 16.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

ÁRA: 400 FT

Se harang, se harag HÉDERFÁJÁN A LEÉGETT ROMOK FÖLÖTT IS ISTENHEZ KIÁLTOTTAK

20007

20005

20032

20011

9 771419 856007

LITERÁTY ZOLTÁN: A MAI PRÉDIKÁTOROKNAK SZEMBE KELL NÉZNIÜK KORUNK SAJÁTOSSÁGAIVAL

9 771419 856007

9 771419 856007

9 771419 856007

MAGYAR SZÓ, PETŐFI-SZOBOR, KOKÁRDA – MÁRCIUS 15. HORVÁTORSZÁGBAN

2020. AUGUSZTUS 9.

LAPJA

LAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK REFORMÁTUSOK REFORMÁTUSOK REFORMÁTUSOK

LAPJA

LXIV. ÉVFOLYAM,

LAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK REFORMÁTUSOK REFORMÁTUSOK REFORMÁTUSOK

LAPJA

Fizessen elő hetilapunkra!

Ha 2020. december 31-ig egyéves előfizetést vásárol, 10 százalék kedvezménnyel – 18 720 forintért – érkezik házhoz a Reformátusok Lapja. Éves előfizetőinket hamarosan levélben értesítjük a jövő évi előfizetésekről. További információ: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ….......……… példányban egy évre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu NÉV:

......................................................................................... CÍM:

........................................................................................................................................................................................... ALÁÍRÁS:

.........................................................................................


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2020/50. szám