__MAIN_TEXT__

Page 1

LXIV. ÉVFOLYAM,

46. SZÁM, 2020. NOVEMBER 15. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

Az egyház jövője közös felelősségünk A KÁROLI-DÍJAS HUSZÁR PÁL: „KÁLVINTÓL MA IS TANULHATUNK!” 9 771419 856007 20046


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Viselj gondot rám, kegyelmes Istenem és Atyám, földi szükségeimben is. Tudod, miben szűkölködöm, látod, mi hiányzik nekem, add meg azért nekem, nem az én akaratom, hanem a te akaratod szerint. Ha az egészség hasznos nekem, adj egészséges testet, hogy annál serényebben forgolódhassam hivatásomban, melyben helyeztél. (…) Reád vetem, oh, Isten, minden gondomat, mert te Istenem és Atyám vagy. Amennyire számomra szükséges, amennyire lelkemnek üdvös, áldd meg földi életemet is ideig való áldásaiddal.  SZIKSZAI GYÖRGY (1738–1803)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

6

17

14

24

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (balogh-zila.teodora@reflap.hu), Feke György (feke.gyorgy@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Fotó: Kalocsai Richárd

INTERJÚ • 6. Bécsi reformátusok a terrortámadásról | Karvansky Mónikát, az Ausztriai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat lelkészét kérdeztük REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Hogy ne támadjon zűrzavar | Gér András vezércikke AKTUÁLIS • 14. Megválasztották a dunamelléki püspököt és főgondnokot | Bemutatjuk Balog Zoltánt és Veres Sándort REFORMÁTUS ÉLET • 17. A megújulás közössége | Balmazújvárosról szól majd a következő rádiós istentisztelet-közvetítés SZEMLE • 24. Dokumentumfilm Pap Lászlóról | Szakács Sára rendezővel beszélgettünk PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Ismerjék meg Faragó Csabát, a Dunaharaszti Református Egyházközség lelkipásztorát

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2020. november 15.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

XI. 15. VASÁRNAP

XI. 16. HÉTFŐ

XI. 17. KEDD

XI. 18. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(20) „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk…” (Fil 3,15–21) Áldott bizonyosság: nekünk a mennyben van polgárjogunk. Az üdvösség már most a miénk. Üdvösségünk azonban Jézus Krisztus visszajövetelével maradéktalanul kiteljesedik, amikor egész életünk, testünk és lelkünk megszabadul minden gyarlóságtól, és részesül az Isten dicsőségében, örömében, boldogságában (1Tim 1,11). Jézus Krisztus halált legyőző, a gonoszt és mindeneket maga alá rendelő ereje képes megcselekedni ezt a csodát. Áldott bizonyosság: Jézus Krisztusban üdvösségünk van (20–21). Ez a bizonyosság tudja azt is, hogy Jézus Krisztuson kívül nincs üdvösség. Őnélküle minden igyekezetünk ellenére is kárt vall az életünk (18–19). Az apostol sírva beszél azokról, akik ebben az állapotban vannak, és ebben a sírásban ott rejlik az értük való könyörgés, a velük kapcsolatos üdvösséges reménység (18). Az üdvbizonyosságból ugyanis soha nem következhet mások kárhoztatása. Hitünkben és üdvösségünkben legyünk bizonyosak, de soha ne felejtsük el, hogy mindez ajándék, ezért senki sem kérkedhet (Ef 2,8–9). Ebben az imádságos alázatban is legyünk Pál követői! A hívő gőgnél nincs visszataszítóbb, és ez egyben az elvetett állapot beszédes jele. Az Úr óvjon bennünket ettől! (15–17) Jób 6  123. zsoltár (5) „Az Úr közel!” (Fil 4,1–9) Az Úr közelsége jó – nincs ennél jobb (Zsolt 73,28). Az ő közelsége az üdvösség, amire valójában szükségünk van. Az Úr közelsége: tény. Isten megváltóan közel jött hozzánk egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban. Isten üdvözítő ígéretei beteljesedtek. Ezek az ígéretek Jézus Krisztus visszajövetelével maradéktalanul kiteljesednek majd. Erre várunk: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22,20) Az Úr közelsége tehát már itt beteljesedett, odaát pedig kiteljesedő valóság. Itt van Isten köztünk. A látható egyház, a gyülekezet puszta léte is ezt a közelséget hirdeti, beleértve még egy templomtornyot is. Ne becsüljük le a látható egyházat, hanem szeressük azt, imádkozzunk érte, szolgáljunk abban, a mi hitünk töltse meg az „intézményes egyházat” élettel! (5) Az Úr közelsége áldás. Az ő közelségéből valóságos áldások fakadnak: öröm, megnyugvás, bizonyosság. Az öröm az Úr kegyelméből fakad, ezért soha el nem múló öröm ez, amely független a külső körülményektől. A megnyugvás az Úr kegyelmére hagyatkozva megszabadít bennünket attól, hogy úrrá legyenek rajtunk az aggodalmak. A bizonyosság az Úr kegyelmében bízva mindenkor tudja, hogy ő megőriz, megtart bennünket, még a halálon túl is, és a világ végezetéig megtartja az ő népét is (4–7). Az Úr közelsége: szolgálat. Aki ugyanis megtapasztalta az Úr közelségét, annak jósága, szelídlelkűsége ismert lesz minden ember előtt (5). Jób 7  155. dicséret (19) „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket…” (Fil 4,10–23) Az apostol arról írt, hogy a fogsága és a tényleges nyomorúsága ellenére bővelkedik a hitben (18), ezért bővelkedik az örömben (4,4), a békességben (4,7), az elégedettségben (11), az erőben (13). Ez a feltámadott Jézus Krisztusba vetett hitből fakadó bővelkedés a szükségben (19), amelynek elhordozásához krisztusi erő kell (13). Ezzel az apostol rámutat ennek a világnak minden szükségére. Az apostol a reménységében sem feledkezik el a tényleges valóságról. Ez a világ nyög és sóhajtozik, benne mindenki és minden (Róm 8,22). Szűk ez a világ, szorít, szorongat. Töredékes ez a világ, nem teljes, éppen ezért fájdalmas, veszélyes, félelmetes. Az apostol azonban túllát a tényleges valóságon. Vallja, hogy itt tükör által homályosan látunk: a tükör visszatükrözi és tágítja ezt a világot, de benne csakis önmagamat láthatom, mulandó örömeimet és itteni szükségeimet is felnagyítva (1Kor 13,12). Ne a tükörbe nézzünk, hanem az Úrra tekintsünk! Csak az Úr tart meg, és az őbelé vetett hitből fakadó reménység. Íme, a reménységünk: a mi Istenünk be fogja tölteni minden szükségünket, az ő gazdagsága szerint (19). Jób 8  131. zsoltár (2) „…az örök élet reménységére…” (Tit 1,1–9) Az örök élet reménysége hitünk lényege. Isten örök életre teremtette az embert, és Jézus Krisztusban az örök életet ajándékozza vissza nekünk az Isten. Az örök életet Isten megígérte, és ő nem hazudik, meg is adja nekünk (2). Az örök életről annyit tudunk, hogy az sokkal jobb mindennél (Fil 1,23): a rend és a szabadság egysége ez, az emberi élet zavartalan kiteljesedése Isten oldalán. Az örök élet bizonyságaként ajándékozta nekünk Isten az ő Igéjét, amely ígéretként előre, beteljesedésként pedig visszafelé, Jézus Krisztusra mutat, aki az örök élet evangéliumát hozta el nekünk (3). Pál az örök élet evangéliumának, azaz a

Reformátusok Lapja 2020. november 15.


| AZ IGE MELLETT |

feltámadott Jézus Krisztus evangéliumának hirdetésére kapott megbízatást az üdvözítő Istentől (3). Ezt a megbízatást kapjuk mindannyian, akik hihettünk az Úr beszédének (1), és akiket ez a beszéd újjászült. Isten beszéde újjászül és szolgálatba küld. Jób 9  465. dicséret (12) „A krétaiak…” (Tit 1,10–16) Félelmetes tükröt tart elénk ez a jellemzés, amelyet az akkori krétaiakról olvasunk. Ahol nincs élő hit, ott minden szétesik, mert felemészti a hitetlenségből fakadó, világias szabadság az életet kiteljesítő, isteni rendet. Ahol pedig élő hitre jutnak az emberek, ott annál nagyobb bevetéssel támad a gonosz, és tévtanításokkal vagy tanbéli, kegyességi vitákkal és sok más módon szabdalja szét Isten népét. Mindegyik nyomorúság gyötört bennünket itt, „az öreg kontinensen”. A krétaiak most mi vagyunk. Ilyenkor nagyon kellenek Jézus Krisztus elhívott, feddhetetlen szolgái, mint amilyen Titusz lehetett. Pál azért hagyta őt Krétán, hogy rendezze az elintézetlenül maradt gyülekezeti ügyeket, feddhetetlen, tapasztalt testvérek, presbiterek szolgálatba állításával (1,5), és közben hirdesse az evangéliumot a szigeten. Az apostol ezért azt kéri Titusztól, hogy határozott, kímélet nélküli, feddő keménységgel szolgáljon a krétaiak között (13), hogy azok ne értelmetlen emberi mondákkal, bölcselkedésekkel foglalkozzanak (14), hanem hitben járva, az Isten Igéjéből következő igaz tanítás alapján tájékozódjanak (1,9). Valóban, mi mindenen tud morfondírozni az ember, és nem veszi észre, hogy mindezek a saját gyarló szüleményei… Isten kijelentése nélkül tévelygünk, majd végérvényesen eltévelyedünk. Jób 10  485. dicséret

XI. 19. CSÜTÖRTÖK

(10) „…üdvözítő Istenünk tanításának díszére váljanak mindenben.” (Tit 2,1–10) A valóságos dísz – ellentétben a giccsel – nem önmagára hívja fel a figyelmet, hanem túlmutat önmagán a viselőjére, még inkább az alkotójára. A dísz ékessége viselőjének és alkotójának egyaránt. Vannak olyan drága díszek, amelyeket mi magunk soha nem tudnánk megvásárolni, csak ajándékba kaphatjuk meg azokat. Minden dísz ócska giccsé lesz, ha csak a díszen magán akadunk meg, és nem látunk túl azon. Mondjuk, egy méregdrága nyakék láttán csak az értékére koncentrálunk, és valójában annak sem a viselője, sem az alkotója nem érdekel minket. A giccs az öncélú, tobzódó, embertelen, gonosz, kárba veszett élet ábrázolója. Kár, hogy ebben a világban többnyire minden csak erről szól: giccses, öncélú életet élünk. Az ilyen élet csak kárt hoz ránk. Istenünk azonban nem akarja, hogy ez így legyen és így maradjon. A keresztyén tanítás és élet olyan ékesség, amely üdvözítő Istenünkre mutat (10). Üdvözítő Istenünk van. Ez a keresztyén üzenet. Ez az evangélium. Ez a karácsonyi üzenet is: Isten az élet Istene, aki Jézus Krisztusban cselekedett érettünk, aki megszabadított és visszaadta nekünk az élet teljességét (Jn 10,10). Az üdvösség az Úr jelenlétének minden áldását magában foglalja, amelyek nyomán kivirul az emberi élet. Az üdvösség: az, ami maradéktalanul jó nekünk (Mt 17,4; Fil 1,23). Az üdvösség már ebben a világban a miénk az Úrban. Jób 11  71. zsoltár

XI. 20. PÉNTEK

(11) „Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek…” (Tit 2,11–15) Megjelent az Isten, megmutatta magát nekünk. A teremtett világ, a történelem, a lelkiismeret, a valódi művészet folyamatosan utalnak a mindenek Urára, az élő Istenre. Megjelent az Isten, megmutatta magát nekünk – miután sokféleképpen szólt a próféták által, a legegyértelműbben egyszülött Fia által szólt hozzánk (Zsid 1,1). Megjelent az Isten kegyelme. Isten megjelenése mindig hatalmasan kegyelmes jelenlét, szabadítás az ember számára. Ez a hatalom lehet ítéletté is a hitetlenség felett. Nekünk azonban csak arra van mandátumunk, hogy ezt hirdessük: megjelent az Isten üdvözítő kegyelme! Az üdvösség az élő Isten jelenléte az életünkben, amely jelenlétből minden körülmények között áldás fakad. Az üdvösség: a legfőbb jó (Fil 1,23). Az üdvösség az örök élet bizonyossága, amely beragyogja ezt a földi életet. Azt írja a mai ige, hogy minden ember üdvösségére jelent meg az Isten kegyelme (11). Merjük komolyan venni az üdvösség ígéretét magunkra és másokra nézve is! Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme, és akik számára felragyogott a Krisztus (Ef 5,14), azok újjászületnek, minden törékenységük és gyarlóságuk ellenére is (2Kor 5,6), mássá lesznek, megtisztulnak az Istennek kedves életre (12–15). Jób 12  373. dicséret

XI. 21. SZOMBAT

2020. november 15.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

Jó, hogy nem esett bántódása. A bécsi magyar református gyülekezet tagjai közül érintett valakit a támadás? Úgy tudom, hogy nem. Sokan maguktól is jelentkeztek, másokra én kérdeztem rá, jól vannak-e. Az egész várost, az országot sokkolta, ami történt. Még döbbenet van bennünk, előjöttek néhány éves emlékek, amikor a magas fokú terrorveszély miatt óvintézkedéseket kellett bevezetnünk a templomban. Akkoriban az istentisztelet kezdetén a kapukat be kellett zárni, és az ajtóhoz felügyeletet kellett állítani. Ez is aggasztó volt, hiszen belegondoltunk, hogy milyen nagy veszélynek vagyunk kitéve. Most is várható a terrorveszély miatt valamilyen szigorítás, intézkedés? Bízunk abban, hogy Bécs belvárosában megerősítik a rendőri felügyeletet, a templomoknál és vallási intézményeknél szigorúbb ellenőrzésre számítunk. Erre nem csak a november 3-i támadás ad okot. Egy héttel korábban két templomban is atrocitások történtek, a Szent István-székesegyházban valaki randalírozott, a 10. kerület egyik katolikus templomában pedig ötven fő zavargásai miatt kellett beavatkozniuk a rendőröknek. A történtek miatt úgy érezzük, hogy fontos lenne a körülmények külső biztosítása.

Bécsi reformátusok a terrortámadásról Sokkolta a bécsieket a november 3-i terrortámadás, amely következtében négyen meghaltak. A lövöldözések egyik helyszínétől néhány száz méterre van a reforHEGEDŰS MÁRK mátus templom, ahol a helyi magyarok tartják az alkalmaikat. A gyülekezet vezetősége bízik abban, hogy a történtek után Bécs belvárosában megerősítik a rendőri felügyeletet. Az Ausztriai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat lelkészével, Karvansky Mónikával beszélgettünk. Hogy érzi magát? Hol érte a terrortámadás híre? Feldúltak az események. A magyar reformátusok több mint száz éve a bécs-belvárosi református templomban tartják alkalmai­ kat. Az épület csupán néhány száz méterre van a támadás egyik helyszínétől. A merénylet délutánján éppen egy magyar család keresztelőjének papírjait intéztem a lelkészi hivatalban. Ezután hazaindultam a belvároson át. Feltűnő volt, hogy a vendéglők asztalai körül kívül és belül egyaránt zsúfoltan ültek az emberek. A koronavírus-járvány miatt meghozott intézkedések kezdete előtti este volt ez, másnaptól bezártak az éttermek. Amikor én arra sétáltam, semmi különöset nem tapasztaltam. Villamosra szálltam, egy óra múlva hazaértem. Ekkor szembesültem a sorra érkező üzenetekkel, hogy jól vagyok-e. Megnéztem a híreket, így értesültem arról, mi történt, amíg én hazafelé tartottam. 6

Reformátusok Lapja 2020. november 15.

Mit tehet most a gyülekezetük, mi lehet a feladata terrorhelyzetben a hívő embernek? Döbbenet, szomorúság, gyász és aggodalom nehezedik most Bécsre, az országra, az életünkre és a lelkünkre. Jeremiás próféta szavaival biztatok mindenkit imádkozásra a városért, az országért, az értünk dolgozókért, egymásért: „Fáradozzatok annak a városnak a jólétén (...), és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak a jólététől függ a ti jólétetek is!” (Jer 29,7)  MAGYAR REFORMÁTUSOK BÉCSBEN Az Ausztriai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat feladata a külhoni szórványmagyarság összefogása és gondozása. Bécsben, Ausztriában már az első és második világháború idején is éltek magyarok, az 1956-os forradalom idején kétszázezren lépték át az osztrák határt, a ‘80-as években erdélyi menekültek érkeztek, a 21. század elején pedig az uniós szabad munkavállalás miatt költöztek sokan Ausztriába. A lelkész szolgálatai alatt évente körülbelül kétezer emberrel találkozik. A bécsi magyar református gyülekezet az osztrák gyülekezettel szoros kapcsolatot ápol – ennek keretében használhatják például a belvárosi templomukat –, és együttműködik többek között a Magyar és a Magyarországi Református Egyházzal is.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

GÉR ANDRÁS

Hogy ne támadjon zűrzavar A szerző református teológus, zsinati tanácsos

Különböző eszmecserékben gyakorta felvetődik a kérdés: élő közösség-e a gyülekezet. Az ismérvek a beszélgetőpartner nézőpontjától függően sokfélék lehetnek. Közös bennük, hogy az életet Isten Lelke adja a gyülekezetnek. Ennek dinamikáját kikényszeríteni nem lehet, noha magunkat – a közösséget – késszé lehet rá tenni. Egyházi szolgálatunk nagy csodája és titka is ez: emberileg mindent megtenni, amit ránk bízott Isten, ha már munkatársaivá fogadott minket.

„Be kell látnunk: az emberi szellem legkiválóbb teljesítményével sem mérhetjük fel az isteni titkot – sem ébredést, sem megtérést, sem újjászületést, sem üdvösséget nem kényszeríthetünk ki.” Felmérések készülnek, stratégiákat választunk, de be kell látnunk: Isten nélkül semmire sem megyünk. Hasonlóak vagyunk legkisebb lányomhoz, aki kétévesen már elég érett ahhoz, hogy akaratát kifejezze, de a képességei még nincsenek meg, hogy véghez is vigye. Hányszor hallom mégis tőle: „Nem, apa, én magam! Magam!” – aztán persze melléönti a vizet a pohárból. Megválasztott vezetőinknek sem egyedül kell megoldaniuk a feladatokat. Már csak azért sem, mert kaptak szolgatársakat, és mert Isten munkatársaivá fogad minket, és megsegít. Velünk van a testületi üléseken, és a magányos tehernek látszó, súlyos döntésekben is. Válaszol a gyűlések elején elmondott imádságokra, munkálkodik a szívekben és az elmékben. Be kell látnunk: az emberi szellem legkiválóbb teljesítményével sem mérhetjük fel az isteni titkot – sem ébredést, sem megtérést, sem újjászületést, sem üdvösséget nem kényszeríthetünk ki. De ennek nem felelőtlenségre kell ösztönöznie minket. Ellenkezőleg: szorgalmas és lankadatlan munkára. Ha nem hirdetik az Igét az embereknek emberi szóval, ha nem vetjük el a magot a magunk tökéletlenségével, akkor mi szökellhet szárba, mit tegyen a Lélek élővé? Isten szolgákat használ fel az egyház megszervezésére. Feladatukat hitvallásunk summája alapján így fogalmazhatjuk meg: egybegyűjtés, meg-

szervezés, kormányzás és megőrzés. A püspökök felvigyázók és az egyház őrei, a főgondnokok tanácsosai annak. Mindannyian olyan személyek, akikről egyértelművé válik, hogy emberileg nézve alkalmasak a feladatra: helyes és szent tudományban, kegyes ékesszólásban, tiszta bölcsességben, mértékletességben és erényben. És ezt meg is erősíti a választói akarat. Az egyház egysége és működése érdekében ki kell választani a szolgálók közül egyet – azért, hogy ne támadjon zűrzavar, és az egyház egysége megmutatkozzék a világban. Az így elnyert hivatal és az azzal járó hatalom azonban nem uralkodást jelent, sőt: inkább szolgálatot. A szolgálók alázatos szolgálata, amelyben a pásztorolás kiterjed a nyáj megőrzésére és a szükségeikről való gondoskodásra, a döntéshozatalra és az egyházfegyelemre is. Megtisztelő és egyben megrázó volt, amikor láthattam, hogy e hatalmas terhet hogyan hordozzák vezetőink. A szívem összeszorult, amikor megértettem, hogy ennek a kormányzásnak semmi köze nincsen a világ szerinti hatalomhoz – sokkal inkább a hatalom alá vettetéshez. Isten adja meg ehhez az erőt nap mint nap választottainak. Most tartjuk a tisztújítást egyházunkban. Tisztújítás. Mint a laptop esetében a rendszerfrissítés. Alkalom a korábbi hiányosságok megjavítására, a jól működő gyakorlatok megerősítésére és az új lehetőségek megismerésére. A választás adott időszak egyházunk életében. De nem ér véget 2020 novemberében: 2026 őszéig tart. Mert választás előtt vagyunk addig mindennap, akár a gyülekezeti tag feladatait, akár az egyházközség elöljárójának feladatait, akár a kormányzó, tanácskozó testületek feladatait hordozzuk. Válasszuk azt, amit Isten az ő bölcsességében és szeretetében elkészített nekünk: imádkozzunk elöljáróinkért, bölcs tanáccsal szolgáljuk döntéseiket, alázatos szívvel fogadjuk el határozataikat, szeretetben és testvérként tekintsünk szolgatársainkra, hívjuk segítségül az Egyház Urát az egyház dolgainak intézésében, feladataink ellátásában. És a lényeg: mindenért Istennek adjunk hálát! Ha így teszünk, akkor könnyen megválaszoljuk a fenti kérdést is: közösségünk élő közösség.  2020. november 15.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

Az egyház jövője közös felelősségünk Kálvintól ma is tanulhatunk, legfőképpen azt, hogy elkötelezettek legyünk hitünk és nemzetünk iránt – ez a szolgálat iránt érzett elkötelezettség és hála kíséri Huszár Pál FARKAS ZSUZSANNA nyugalmazott egyetemi tanár életét. A Dunántúli Református Egyházkerület főgondnokaként és a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnökeként is a missziói parancsnak igyekezett eleget tenni, hogy tevékenységével Krisztusra mutasson. A protestáns örökség ápolásáért és tudományos tevékenységéért ez évben Károli Gáspár-díjjal tüntették ki, ennek alkalmából visszatekintettünk vele élete fontos eseményeire. – Úgy érzem, olyan élet csúcspontján vagyok, amely alatt végig érezhettem a megtartó kegyelmet – vallja Huszár Pál. Hozzáteszi: – Lassan véget ér főgondnoki megbízatásom, és bár örömmel folytatnám ezt a fajta szolgálatot, életem nyolcvanadik évében nem merek újabb hatot ígérni. Azonban az Úristen iránti végtelen hálával tekintek vissza az elmúlt tizenkét, ha az egyházmegyei gondokságot is nézzük, akkor tizennyolc esztendőre – ahogy valójában mind a nyolc évtizedre. Sámuel prófétával együtt mondom: „Mindeddig megsegített minket az Úr!”

ALAP, AMELYRE ÉPÍTENI LEHET Huszár Pál 1941-ben, Várpalotán született, paraszti család ötödik gyermekeként. Másfél éves volt, amikor édesapját elveszítette, majd a háború alatt a házuk is leégett – mégsem beszél keserűen ezekről az emlékekről. – Ha édesanyámnak nem lett volna szilárd, erős hite, nem tudom, mi lett volna belőlünk. De ő mindvégig hitt, és ezt adta tovább nekünk is, ez lett az az alap, amelyre mi is építhettük az életünket – fogalmaz a dunántúli főgondnok. Mint mondja, édesanyja úgy állt mellette és testvérei mellett, hogy azzal pótolni tudta valamennyire édesapjuk hiányát. Fejes Sándort, a település lelkipásztorát is lelki és szellemi atyjának tekintette. – Tőle nagyon sokat kaptam hitemben, 8

Reformátusok Lapja 2020. november 15.

ismeretemben és magyarságtudatomban. Kisgyermekként fel sem fogtam igazán, mit jelent, hogy elvesztettük édesapánkat, de az Úrtól – lelkipásztoromon által – valóban olyan lelki-szellemi értékeket kaptam, amelyeket tolvaj el nem orozhat, tűz meg nem égethet, rozsda meg nem emészthet, múló idő meg nem kevesbíthet – hangsúlyozza Pali bácsi. Várpalotát csak az egyetemi évek idejére hagyta el, felsőfokú tanulmányait Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán folytatta: történelmet, valamint német és orosz nyelvet tanult. – Belénk nevelték a tudós-tanár viszonyulást, azt, hogy ne csak tanítsuk, hanem műveljük is a tudományterületünket – fogalmaz. – Ez számomra a műfordítás és az írás volt, elsősorban a történelem területén. A história iránti szeretetem pedig már gyermekkoromban kialakult, Várpalota végvári múltja hamar magával ragadott.


| AKTUÁLIS |

„Ez az elismerés arra emlékeztet, mennyi megköszönnivalóm van Istennek, hiszen egész életem és pályafutásom során érezhettem megtartó kegyelmét."

LELKÉSZ VAGY TANÁR Első generációs értelmiségiként két lehetséges hivatás lebegett a szeme előtt: a lelkészi és a tanári. – A lelkészem biztatott, hogy a budapesti teológiát válasszam, de engem visszatartott az, hogy akkoriban a teológushallgatókat másfél évre behívták katonának. Bár sokan mondták, hogy ez inkább összetartó erő volt, én mégis a tanári hivatás mellett döntöttem – idézi fel, miért választotta a tanári pályát egy igazán nehéz időszakban. Hozzáteszi: – A gimnáziumi osztályfőnököm magyar és német nyelvet tanított nekünk, nagyon büszke volt német identitására – ma azt mondanánk rá, kettős identitású európai polgár. Ettől az embertől annyi magyarságtudatot kaptam, ami egy életre elegendő. Az ő példája hozott erre a pályára, a választásomat nem is bántam meg soha. Pali bácsi az egyetem alatt az újraalapított Eötvös József Collegium tagja volt, és bár az intézmény akkoriban legin-

kább a „megtűrt” kategóriába tartozott, az egyetemen többen tanítottak a korábbi kollégium tagjai közül, ezért zavartalanul működhetett. – Ők voltak a védőernyőnk. Szívesen emlékszem vissza erre az időszakra, fontosnak tartom, milyen baráti társaságba kerül valaki egyetemistaként. Hálás vagyok, hogy az én társaságomban nem volt szégyen tanulni, hiszen mind azért mentünk oda – idézi fel. A dunántúli főgondnok azt is elmondja, utolsó egyetemi évük végén azon kezdtek „versengeni”, ki lesz az évfolyam első doktora: – Júniusban államvizsgáztunk, én szeptemberben nyújtottam be a disszertációmat, és májusban summa cum laude szigorlatoztam. Ma már talán nincs jelentősége, hogy azt a versenyt megnyertem, de akkor nagyon büszke voltam. És hálás azért, hogy a doktorrá avatásomon még ott lehetett édesanyám és már a leendő feleségem is. 2020. november 15.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

„Hálás vagyok ajándékaiért és hogy nagyon sok nehézségtől megkímélt, ezért továbbra is egyedül az ő kegyelmében bízom.”

BÜSZKE REFORMÁTUS HAGYOMÁNYAIRA Az egyetemi évek után hazatért Várpalotára, huszonnyolc évig dolgozott szülővárosában gimnáziumi tanárként, 1992-től nyugdíjazásáig a Veszprémi Egyetem Német Nyelv és Irodalom Tanszékén tanított, az elmúlt években pedig a Pápai Református Teológiai Akadémián oktat. – Érdekes, hogy tanári pályafutásom során sokszor kerültem kapcsolatba olyan fiatalokkal, akik csonka családban nőttek fel, és keresték bennem a pótapát. Igyekeztem ennek megfelelni, mert tudom, milyen érzés ez a hiány – fogalmaz Pali bácsi. Szülővárosa mellett a gyülekezete is életének fontos része. Egyházközségüknek 1740 óta van anyakönyve, amelyben megtalálta az őseit. – Itt éltek ők is, szegény emberek voltak, ahogy akkoriban a legtöbben, de büszke vagyok rá, hogy folytathatom református hagyományainkat. Az Úr szép pályát adott nekem ebben a gyülekezetben, én lehettem innen az első megyei, majd az első kerületi gondnok, az első zsinati elnök és most az első Károli-díjas – teszi hozzá. Tanári munkásságát többször is elismerték, megkapta például a Kiváló tanár és az Apáczai Csere János-díjat is. Nyugdíjazása óta több kötetet fordított németről magyarra, illetve magyarról németre a Kálvin Kiadó számára. Írásaival is igyekszik segíteni a református egyház tevékenységét. Fordítói munkája egyik legérdekesebb részének azt tartja, amikor magyar nyelvről német nyelvre ültetett át egyezményeket: ahhoz, 10 Reformátusok Lapja

2020. november 15.

hogy a 19. század elején a reformáció helvét és ágostai irányát követő hívők együtt úrvacsorázhassanak, megállapodásokra volt szükség. Ezeket a 19. századi magyar szövegeket fordította német nyelvre, majd archaizálta, hogy korhűk legyenek.

KÁLVINTÓL MA IS TANULHATUNK Emellett saját könyvet írt Kálvin János életéről és reformátori munkásságáról. Mint mondja, Kálvin János szilárd alap a reformátusság számára. – Kálvintól ma is tanulhatunk – legfőképpen azt, hogy elkötelezettek legyünk hitünk és nemzetünk iránt – hangsúlyozza az év végén leköszönő főgondnok. Ezzel az elköteleződéssel mondott igent egyházi szolgálataira is, amelyekben valóban a szolgálatot látta. – A presbiteri elhívást is örömmel fogadtam, még akkor is, ha ezt a tevékenységet a Kádár-rendszerben nem nézték jó szemmel. 1987-ben például még feljelentettek, mert egy ökumenikus küldöttség tagjaként Németországba mentem. Igaz, addigra már lazult a rendszer, ezért ezt a feljelentést nem vették komolyan, de néhány évvel korábban még nagy bajba kerülhettünk volna – emlékezik vissza.

ENGEDJÜNK A MISSZIÓI PARANCSNAK! – Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy főgondnok és a Zsinat világi elnöke lehettem. Mindig is elhivatottnak éreztem magam a teljes Kárpát-medence magyarsága iránt – különösen is kárpátaljai testvéreink iránt, mert nekik nagy szükségük


| AKTUÁLIS |

van ránk – folytatja. – Az ottani találkozásokból látom, hogy a reformáció bizony nemzetmegtartó erő is. Ez alapján Pali bácsi az egyház jövőjét is optimistán látja: mint mondja, a paritás elve nagyon fontos protestáns értékünk, jó lenne, ha minden egyháztag érezné felelősségét közössége iránt és aktívan részt venne az egyház életében. – Sokszor idézem Krisztus missziói parancsát – de az ahhoz kapcsolódó ígéretet is: „…én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20) Ezt nem szabad elfelejtenünk, mert ez az ígéret arról szól, hogy egyház a világ végezetéig lesz. De az, hogy a mi egyházunk megmarad-e addig, rajtunk is múlik. Krisztus Urunk velünk van, de közösségünk sorsa a mi felelősségünk is – emlékeztet az egyházi vezető. Pali bácsi azt vallja, tanárként, közéleti szereplőként, egyházi emberként és teológiai oktatóként is a missziói parancs adta szolgálata alapját. – Ez mindnyájunkra vonatkozik, tisztségünktől függetlenül. Ha Krisztus tanítványai vagyunk, kötelező úgy élnünk, nyilatkoznunk és gondolkoznunk, hogy az hozzá méltó legyen. Sokan nem ismerik ma a Bibliát, ők rólunk alkotnak képet a keresztyénségről, ezért jó lenne valóban a Biblia tanítása alapján élnünk – teszi hozzá. Mint mondja, ha ezzel a törekvéssel éljük az életünket, akkor minden kornak

meglesz a maga szépsége és áldása: – Nem tudnám megmondani, melyik időszakot szerettem a legjobban pályámon, valójában mind a negyven esztendőt. Ezeknek az éveknek az elismeréseként vette át októberben, a reformáció emléknapjának hetében a Károli Gáspár-díjat. – Végtelen hálával fogadtam a hírt, hiszen mindenki örül, ha elismerik szolgálatát, számomra pedig Károli Gáspár reformátor különösen sokat jelent: az 1908-ban revideált Károli-fordítású Biblián nőttem fel, ezt használom ma is, szeretem különös nyelvi patináját és hangulatát. Pali bácsi számára sokat jelentett az is, hogy a díjat Várpalotán, saját gyülekezetében vehette át, együtt örülhetett közösségével – az ünnepségen részt vett a város polgármestere és az alpolgármester is, akik egykor mindketten tanítványai voltak. – Kis település a miénk, ezért úgy érzem, a díj kicsit a gyülekezeté és a városé is – mondja. – Ez az elismerés arra emlékeztet, mennyi megköszönnivalóm van Istennek, hiszen egész életem és pályafutásom során érezhettem megtartó kegyelmét – zárja gondolatait. – Hálás vagyok ajándékaiért, és hogy nagyon sok nehézségtől megkímélt, ezért továbbra is egyedül az ő kegyelmében bízom.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

2020. november 15.

Reformátusok Lapja 11


| AKTUÁLIS |

Egyházjogász a Károli-díjasok között HEGEDŰS BENCE

A koronavírus-járvány miatt idén nem egy központi ünnepségen vehették át az állami Károli Gáspár-díjat a kitüntetettek, hanem „házhoz” vitte azt Soltész Miklós államtitkár. Szathmáry Béla teológiai professzor a Sárospataki Református Teológiai Akadémián kapta meg az elismerést.

Idén ketten vehették át a Károli Gáspár-díjat, amelyet immár tizenhárom éve azok kaphatnak meg, akik a hittudományok területén maradandót alkotva gazdagítják a magyar tudományos életet, a vallásos szellemi életet, valamint kimagasló eredményeket érnek el a biblikus tudományok területén. Szath­máry Béla egyetemi tanár, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia professzora az állami egyházjog református szemléletű kutatásának új szempontokat felismerő tudományos és tanári munkásságának elismeréseként kapta meg a református bibliafordítóról elnevezett díjat.

RENDHAGYÓ HELYSZÍN – Ez olyan állami kitüntetés, amely Károli Gáspár nevét viseli, és a református tudományos tevékenységért adják. Többek között a név az, amely egyházivá teszi, ezért is szokták épp a reformáció emlékünnepének napján, október 31-én átadni – mondta Szathmáry Béla, miután átvette az elismerést a Sárospataki Református Teológiai Akadémián Soltész Miklóstól, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkárától, valamint Fürjes Zoltán helyettes államtitkártól. A szűk körben tartott ünnepségen Soltész Miklós Pál apostol azon idézetével kezdte a beszédét, amelyet a korinthusi gyülekezetnek írt első levelében olvashatunk. Ezt választotta igei mottójául Szathmáry Béla is: „Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít. Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét.” (1Kor 10,23–24) Az államtitkár szerint ez az igei küldetés akár mindannyiunké is lehetne.

A JOG FONTOS ÉS SZÜKSÉGES Soltész Miklós kiemelte: Jézus Krisztus tanításaiban és életében a jog közvetlen módon nincs benne. Sőt, mintha kerülné is, illetve adott esetben ő maga is megrója azokat, akik az Ószövetséget betű szerint követik, akik a jog szerint akarják értelmezni az isteni tanítást. Az államtitkár szerint mindezek ellenére a jog kell ahhoz, hogy összefogja mindazt, amit mi intézményes egyháznak tartunk. – A jog fontos és szükséges az ember életében, mert anélkül nem tudna élni a társadalom, a nemzet vagy akár az Euró12 Reformátusok Lapja

2020. november 15.

pai Unió – fogalmazott a politikus. Szerinte emellett a joggal sokan vissza is élnek, vagy éppen hiányzik belőle az emberiesség: – Nekünk, keresztyén embereknek az a feladatunk, hogy ezt a kettőt ötvözzük a mindennapokban, hogy a krisztusi tanítás és a jogszerűség is megmaradjon. Az államtitkár szerint a Károli-díjjal azért is szeretnének köszönetet mondani, hogy Szathmáry Béla a diákok, a teológusok és a lelkészek tanítója és mestere. – Nagy szükség van erre. Látjuk, hogy mekkora harc folyik a világban, és csak akkor tudunk a keresztyénségért, a magyarságért mindent megtenni, ha képzett fiataljaink vannak. Ők fel tudják venni a harcot, és merik vállalni a keresztyén tanítás legmélyét is – fogalmazott.

NAGY ELŐDÖK NYOMÁBAN – Szathmáry Béla az állami egyházjog és a magyar református egyházjog kiemelkedő képviselője. Tudományos igényességgel megírt kompendiuma az állami egyházjog és a református egyházjog oktatásának alapműve. Teológiai tanárként és a magyar bírói kar országosan megbecsült tagjaként példaadóan valósítja meg az egyházi és a világi tudomány és szakértelem egységét. Nagy elődök után az állami egyházjog református szemléletű kutatásának új szempontokat felismerő és megismertető jeles képviselője – fogalmazott laudációjában Fürjes Zoltán helyettes államtitkár.

EGY KÖZÖSSÉG ÉRDEME Szathmáry Béla elmondta, hogy munkásságának betetőzéseként tekint a Károli-díjra, és azt nemcsak saját érdemének tartja. – Ez megtiszteltetés nem csak nekem, hanem Sárospataknak és ennek az intézménynek is. Ezzel a díjjal valójában nemcsak engem, hanem a teológia oktatói gárdáját is elismerték, akik nagyon sokat segítettek abban, hogy ez az oktatói pálya kiteljesedjék – fogalmazott a díjazott. Szathmáry Béla külön köszönetet mondott a hallgatóinak, akik „értelmes kérdéseikkel segítettek abban, hogy elgondolkozzam, és a tanítás szempontjából még inkább alkalmassá tegyem ezt a munkát”. Elárulta, hogy külön meglepetésként érte, amikor a laudációban és az adományozási okiratban az állami egyházjogi te-


| AKTUÁLIS |

„Ez megtiszteltetés nemcsak nekem, hanem Sárospataknak és ennek az intézménynek is. Ezzel a díjjal valójában nemcsak engem, hanem a teológia oktatói gárdáját is elismerték, akik nagyon sokat segítettek abban, hogy ez az oktatói pálya kiteljesedjék.” (Szathmáry Béla) vékenységét emelték ki. – Igaz a habilitációmnak is ez volt a fő tárgya. Sajnálom, hogy az utóbbi időben nem tudtam kellő energiát és odafigyelést fordítani erre, de az élő kapcsolat még mindig fennáll. Nagyon köszönöm az előterjesztőknek, a díj adományozóinak, az államtitkár és helyettes államtitkár uraknak, hogy elhozták nekem, nekünk, Sárospataknak ezt a díjat, elismerve az intézmény tudományos és oktatói tevékenységét – zárta beszédét Szathmáry Béla.

MEGLEPETÉS – Meglepett, hiszen én nem olyan régen, 2016-ban már kaptam egy kitüntetést (a Magyar Érdemrend tisztikeresztje, polgári tagozat kitüntetést – a szerk.). Úgy gondoltam, hogy azzal az én tevékenységemet, munkámat már elismerték – mondta a Reformátusok Lapjának Szathmáry Béla a családias hangulatú ünnepség után. Hozzátette: – Itt most valóban más tudományterületről van szó: nem a református, hanem az állami egyházjogról, amely a szívemhez közel álló terület. A meglepetésen túl nagyon örülök neki, hogy ezt a díjat megkaptam – vallotta be a professzor. Szathmáry Béla azt is elmondta, hogy a református egyházjog az egyház belső normarendszerével foglalkozik, míg

az állami egyházjog az állam és az egyházak egymáshoz való viszonyával. – Ez két különálló terület, de van kapcsolódási pont – magyarázta a professzor. Szerinte a református egyház alkotmányának egyik alapelve a szabad egyház, szabad állam elve, amelynek fényében fontos, hogy az egyházjogász mindkét területet művelje.

HARMINCÉVES LEMARADÁS – Amikor 1995-ben elkezdtem foglalkozni az egyházjoggal, teljesen elavult tudományterületnek számított, nem volt tudományos szintű művelője. Az utolsó tankönyvek, monográfiák 1948-ban jelentek meg, ezek akkor már teljesen elavultnak számítottak. Azóta már teljesen más jogrend szerint működik az egyházunk, és egy-két egyházi, dogmatikai kérdés is felülvizsgálatra szorult – árulta el Szathmáry Béla, aki bevallotta: „gyakorlatilag a nulláról” kellett újrakezdenie a munkát. – Nem voltak professzoraim, nem voltak olyan tanárok, akiktől tanulhattam volna. Könyvekből, tanulmányokból és a saját jogértelmezésemből kiindulva kellett jegyzeteket, tankönyveket készíteni. Ennek a huszonöt éves munkának az összefoglalója lett végül az ez évben megjelent Református egyházjog című monográfiám.  FOTÓ: BÓDISZ ATTILA 2020. november 15.

Reformátusok Lapja 13


| AKTUÁLIS |

Balog Zoltán

Veres Sándor

Megválasztották a dunamelléki püspököt és főgondnokot Balog Zoltánt választotta püspökévé a Dunamelléki Református Egyházkerület – közölte az egyházkerület választási bizottsága november 5-i szavazatszámláló ülése után. Az egyházkerületi főgondnoki tisztséget továbbra is Veres Sándor tölti be. Megbízatásuk hat évre szól. Az egyházkerületi választáson két püspökjelölt indult. Balla Péter, a Károli Gáspár Református Egyetem korábbi rektora a szavazatok harminchárom százalékát, szám szerint kilencvenkilenc szavazatot kapott a presbitériumoktól. Balog Zoltán, korábbi emberierőforrás-miniszter, a Budapesti Németajkú Református Egyházközség lelkipásztora a szavazatok hatvanhét százalékát, azaz kétszáz szavazatot tudhat magáénak – adta hírül a Parókia portál. Az egyházkerület főgondnoki tisztére a hivatalban lévő Veres Sándort, valamint Kovács Levente egyetemi tanárt, a Bankszövetség főtitkárát jelölték. Veres Sándor a szavazatok hatvanhét százalékát, azaz százkilencvenhét szavazatot, Kovács Levente a szavazatok harminchárom százalékát, szám szerint százhárom szavazatot kapott.

BALOG ZOLTÁN 1958-ban született Ózdon, a Debreceni Református Gimnáziumban érettségizett 1976-ban. Hazai és külföldi teológiai tanulmányok után 1983-ban Maglódon és szórványgyülekezeteiben kezdte a lelkészi szolgálatot. 1987-től ösztöndíjas volt Németországban. 1989 őszén tábori lelkészként a keletnémet menekültek között szolgált. 1989-től a budapesti Németajkú Egyházközség beosztott lelkésze, 1996-tól megválasztott lelkésze. Tanított óraadóként a budapesti teológián, vallástanárként a Baár–Madas Református Gimnáziumban. A Bonni Egyetem Ökumenikus Intézetében három évig volt tudományos munkatárs. Egyházpolitikai tanácsadóként, majd minisz14 Reformátusok Lapja

2020. november 15.

terelnöki főtanácsadóként dolgozott. 2006-tól lelkészi jellege megőrzése mellett tizenkét évig szüneteltette lelkészi szolgálatát, mert országgyűlési képviselővé választották. 2010-től a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára, 2012 és 2018 között az Emberi Erőforrások Minisztériuma vezetője, 2003-tól a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány főigazgatója, majd a kuratórium elnöke. Az ő javaslatára is döntött a Kormány a vidéki lelkipásztorok jövedelemkiegészítéséről, kezdeményezésére lett újra bűnbánati ünnep a nagypéntek. Harmincegy évvel ezelőtt elvált. Második feleségével harminc éve élnek együtt, öt gyermek szülei, nyolc unokájuk van.

VERES SÁNDOR A jelenlegi dunamelléki főgondnok hetvenéves, nyugdíjas villamosmérnök. Negyven éve presbiter, huszonnyolc éve gyülekezeti gondnok, 1994-től egyházmegyei tanácsos, 2002-től egyházmegyei gondnok, 2008-tól egyházkerületi világi fő­ jegy­ző, 2019-től egyházkerületi főgondnok. Nős, három felnőtt gyermeke és három unokája van.  Az egyházkerület háromszáznégy gyülekezetének összesen háromszázharmincegy szavazati számértéke van. (A nagyobb gyülekezeteknek több a szavazati számértéke.) A déli 12 óráig beérkező, dupla borítékba zárt szavazatokat november 5-ei zárt ülésén bontotta ki a választási bizottság.  REFORMATUS.HU


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Az egy sokszor több, mint a sok, és értékesebb is. Igaz ez a szeretetkapcsolatra, barátságra és szerelemre és a munkára, hivatásra nézve is. Pál vallomása arra ad példát, hogy összpontosítsuk erőinket az egy fontos dologra. Engedjük el a kevésbé értékes, későbbre is halasztható ügyeket, feladatokat, találkozásokat. Márta sok mindenért aggódott, amikor Jézust vendégül látták a házukban, Mária viszont követte azt a belső igényét, hogy hallgassa a tanítását, és ezt a Mester megdicsérte: „…kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta…” (Lk 10,42) „…de egyet teszek” – mondja sok terve és tennivalója közben az apostol –, „ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fil 3,14) A legtöbben attól szenvedünk, hogy százféle dolgot csinálunk egyszerre, gyakran kevés eredménnyel. Szétforgácsolódnak az energiáink, ezért örökké elégedetlenek maradunk, mert sokat tettünk, el is fáradtunk, de nem sokra jutottunk. Gyakran őrlődünk a tennivalók között, hogy melyik a fontosabb. Kevés a szükséges és fontos, de leginkább csak egy. Felismerjük-e, hogy mi az? Az apostol szerint az a fontos, ami előremutat. Kettős feladat: számot vetni a múlttal, és a jövőnek élni. Életünk egy-egy pontján jó ilyen számadást készíteni nekünk is. Visszatekinteni, megérteni, vállalni a múltunkat, azt, ahogyan éltünk, amit választottunk, ahogyan cselekedtünk, amit elvesztettünk, és kiválogatni azokat, amiket továbbviszünk. Nem időzni, bajlódni, nem keseregni tovább azzal, amit kárnak és szemétnek ítélünk belőlük. Időnként kell ez a radikális válogatás, az értékek és a lomok megkülönböztetése. A lelki lomtalanításban a hátunk mögé vetjük azt, ami szükségtelen teher, és előrenézünk. De mi van előttünk? Erre a kérdésre csak hitből lehet válaszolni, egyedül Isten tudja. A mostani világjárvány elbizonytalanítja a legcéltudatosabb embert is. De Pál apostol sem nyugodt, rendezett körülmények között írja ezt. Börtönben van, nem tudja, mi lesz a sorsa. Mégsem magát siratja, nem maga elé, hanem a jövőbe néz, mes�sze előre a célra, és arra törekszik. Sőt fut. Egyenest a cél felé, mint az olimpián. Egyelőre helyhez van kötve, de ez nem számít. Lelki, szellemi karrierünk a mennybe, az örök életbe vezet. Ha most újra beszűkül is a mozgásterünk, karanténos helyzetben élünk, egyet tehetünk: mi is nézzünk messze előre! A cél: Krisztus követése, önmagunk fölülmúlása, hasonlóvá lenni őhozzá. 

IMÁDKOZZUNK!

Uram, újra ez az embert próbáló helyzet! Megint jön a bezártság, megint halálról szólnak a hírek, megint védekezünk a láthatatlan ellenség ellen. Jaj, de könnyű keresztyénnek lenni, ha jól mennek a dolgok! Milyen könnyű akkor benned hinni, és zengeni: „Tebenned bíztunk eleitől fogva…” De most a falnál vagyunk megint. Erőtlenek vagyunk – ez a tehetetlenség erőtlensége. Belülről fáradunk el, még csak a vírust sem kell elkapni hozzá. Azonban hisszük, ilyenkor nyer értelmet igéd: „…az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Kor 12,9) Urunk, érjen célhoz mennyei erőd sok elfáradt testvérünk életében! Érjen célba mennyei erőd a betegek életében! Érjen célba mennyei erőd az erőtlenek életében! És már nem lázadunk, mert értjük: ehhez a földön erőtlenség kell. Urunk, erőtlenség van most bőven. Kérünk, áraszd mennyei erőd! Ámen.  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

A támogatás elfogadásáról Pál apostolhoz közel álltak a Filippiben élő keresztyének, erre utal az a tény, hogy ettől a gyülekezettől anyagi támogatást fogadott el (Fil 4,10–20). Gondolhatjuk, persze, hogy ez semmit nem bizonyít. Elvégre szégyenlős koldusnak üres marad a tarisznyája, ha adnak, fogadd el, ha ütnek, szaladj el, és a vantól különben sem kell félni. Miért ne fogadta volna el? A Krisztus utáni első század római társadalmában, amikor az apostol a Földközi-tenger keleti medencéjének városait járta, az anyagi támogatás csak egy adott kapcsolatrendszeren belül volt elképzelhető. Az ajándék lekötelezetté tette a támogatottat, a támogató felértékelődött. Az ilyen kapcsolatban csak úgy emelkedhetett a megajándékozott tekintélye, ha visszafizette, amit kapott, és még hozzá is tett valamennyit. Nem meglepő módon ebben a környezetben a sztoikus filozófusoknak a megelégedés a már megszerzett javakkal, és az ebből fakadó függetlenség elérése fontos erény volt. Ebben a világban Pál és a gyülekezet kapcsolatát az anyagi támogatás nem megerősítette, hanem megterhelte, még akkor is, ha az apostolnak szüksége volt a pénzre szolgálata folytatásához. Ezért nem intézhette el az anyagiak kérdését gyors köszönetmondással. Pál mondatai visszatükrözik a kortársak gondolkodását, például Seneca szavait: „Boldog, aki elégedett a jelen körülményeivel, akármilyenek is azok.” Megtanult megelégedetten élni nélkülözésben és jólétben egyaránt. Figyelmeztet, hogy a támogatás nem két-, hanem háromszereplős kapcsolatban kap értelmet: a harmadik szereplő az Örökkévaló Isten, minden áldás forrása. Innen nézve a filippibeliek nem pénzt adtak Pálnak, hanem áldozatot mutattak be az Úrnak, akitől javaik származnak. Ezt persze csak a megelégedett és minden ajándékért Istennek hálát adni tudó ember értheti meg.  HODOSSY-TAKÁCS ELŐD 2020. november 15.

Reformátusok Lapja 15


| AKTUÁLIS |

Rendkívüli intézkedések a koronavírus-járvány miatt A koronavírus elleni védekezés miatt november 9-én, hétfőn újabb korlátozó intézkedéseket jelentett be Orbán Viktor miniszterelnök a Facebook-oldalán közzétett videóban. Egyházunk – az állami szabályozásokkal ös�szehangolt – legújabb intézkedései lapzártánkig folyamatban voltak, így ezeket lapunkban sajnos még nem áll módunkban ismertetni olvasóinkkal. Az egyházi alkalmakkal kapcsolatos aktuális ajánlásokról és határozatokról a reformatus.hu portálon tájékozódhatnak. A miniszterelnök elmondta: a járvány kezdete óta Magyarországon százkilencezren, Európában nyolcmilliónyian betegedtek meg, és tapasztalataik szerint a járvány lefolyása Magyarországon egy-két hét késéssel követi az ausztriait. Hangsúlyozta, hogy a kórházakat ugyan felszerelték és minden szükséges eszköz rendelkezésre áll, az orvosok és az ápolónők pedig emberfeletti munkát végeznek, de „ők is emberek, és számuk véges”. Hozzátette: ráadásul a vakcina megérkezéséig még több hét van hátra. „Ha ilyen ütemben nő a fertőzöttek száma, akkor a kórházaink nem tudnak megbirkózni a rájuk nehezedő teherrel. Ezért a megbetegedések számát csökkentenünk kell” – fogalmazott Orbán Viktor. Rámutatott: a maszkviselés önmagában már nem lassít eléggé, ezért az operatív törzs javaslatokat tett a járvány terjedését lassító korlátozó intézkedésekre. A november 10. éjféltől bevezetni tervezett, első lépésben harminc napig érvényes fontosabb intézkedések a következők: • Este 8 és hajnal 5 között kijárási tilalom lesz, felmentést csak a munkába menők és a munkából jövők kapnak, illetve rendkívüli esetekben adható ilyen igazolás. • Általános rendezvénytilalom lép életbe. • Minden gyülekezés tilos. • Családi összejöveteleken, magánrendezvényeken legfeljebb tízen vehetnek részt. • Az éttermek bezárnak, csak házhoz szállítás lehetséges, és csak az üzemi étkezdék tarthatnak nyitva. • Az üzletek, a fodrászatok és egyéb kisipari szolgáltatók 19 órakor bezárnak. • A felsőoktatás online rendszerre áll át, az egyetemi kollégiumokat bezárják. • A középiskolákban a 8. évfolyamok felett online oktatás lép életbe. • A bölcsődék, óvodák és általános iskolák a tizennégy éven aluliaknak nyitva maradnak. 16 Reformátusok Lapja

2020. november 15.

• A kórházi, a bölcsődei, óvodai, iskolai dolgozókat hetente tesztelik, még ha a gyorsteszt csak 50-60 százalékos biztonsággal ad is eredményt. • Esküvők csak lakodalom nélkül lehetségesek, az egyházi és a polgári szertartásokon csak a tanúk, a szülők és a testvérek vehetnek részt. • A temetéseken legfeljebb ötven ember vehet részt. • A sportmérkőzéseket zárt kapuk mögött lehet megrendezni. • Szabadtéren az egyéni sportolás megengedett, de az amatőr csapatsport tilos. • A szabadidős létesítményeket, fitnesztermeket, fedett uszodákat, színházakat, múzeumokat, állatkerteket zárva kell tartani. • A szállodák csak üzleti célból érkezett vendégeket fogadhatnak, turistákat nem. • A szállodáknál a zárás utáni első harminc napban a november 8-ig beérkezett foglalásokat, illetve azok 80 százalékát az állam megtéríti – abban az esetben, ha a szállodai dolgozókat nem bocsátják el, és megkapják a fizetésüket. • Az éttermeknek és a szabadidős létesítményeknek a zárás első 30 napjára nem kell járulékot fizetniük, és az állam a munkavállalók bérének a felét megtéríti – ennek is feltétele, hogy a dolgozókat ne bocsássák el, és a munkavállalók megkapják a fizetésüket. „Tudom, mindannyian tudjuk, hogy nem lesz könnyű. A következő hetek nehezek lesznek. De a vakcina már belátható távolságban van, addig kell kibírnunk” – fogalmazott Orbán Viktor hangsúlyozva, hogy addig is vigyáznunk kell a veszélyeztetett honfitársainkra.  FORRÁS: MTI.HU, FOTÓ: KORONAVIRUS.GOV.HU


| REFORMÁTUS ÉLET |

A megújulás közössége Általában olyannak képzelünk el egy református templomot, mint amilyenhez gyermekkorunk óta kötődünk, tartozunk. Mégis, ha nem egyházunkhoz tartozókat kérdezünk, mit gondolnak e hajlékokról, többnyire a hófehér falakat és a letisztultságot emelik ki. Az Alföldön járva mindenütt ilyen BALOGH-ZILA „igazi” református templomokat láthatunk. A falak közé pedig könnyen odaképzeljük az egyenes TEODÓRA háttal ülő, nyakas alföldi egyháztagokat. Balmazújváros főterén is gyönyörű, nagy templom áll, innen szól majd november 22-én a Kossuth Rádió istentisztelet-közvetítése. Annak jártunk utána, ma kik ülnek a magas fehér oszlopok között: milyen közösség a balmazújvárosi reformátusoké? Balmazújváros főterére kanyarodva nem csupán az említett – most felújítás alatt álló – templomot, hanem mellette a református iskolát, a gyülekezeti házat, a közelben pedig az egyházi óvodát találjuk. Azonban nem volt ez mindig így: iskolája és óvodája szűk tíz éve van a közösségnek, a most látható parókiaépület – amely egyben a hivatalnak és a gyülekezeti teremnek is helyet ad – pedig az idén leköszönő esperes-lelkipásztor, Szabadi Árpád elődje, Vad Zsigmond szolgálati idejében épült. Kedves gyülekezeti tagok fogadnak. A közösség múltjáról beszélgetve elmondják, hogy Balmazújváros ugyan hagyományosan református település, a múlt században a gyülekezet lélekszáma jelentősen csökkent. Az államszocializmus alatt „kis Moszkvaként” emlegették a várost, utalva ezzel a rendszerváltás előtti egyházellenes hangulatra.

FÁJÓ MÚLT A 20. század másként is megsebezte a gyülekezetet, amelynek kisebb temploma is volt. A németfalusi városrészen élők korábban önálló egyházközséget alkottak: ahogyan a településrész neve is mutatja, itt német ajkú közösség élt. 1945-ben azonban hatszáz főt, azaz a közösség jelentős részét deportálták, így megszűnt az önálló gyülekezet, a templom pedig a központi egyházközség fennhatósága alá került. – Az én nagynéném férje is kint töltött öt évet a deportáltak között – mondja Mihalik Istvánné Erzsike, a gyülekezet egyik presbitere. Az elhurcoltak közül több mint százharmincan odavesztek, a visszatérőkre pedig sok hányattatás várt. – A németfalusi gyülekezetrész körében elevenen él a múlt, minden évben koszorúzással emlékeznek. Azt hiszem, ez nagyon fontos: ennek a szörnyű időszaknak az emlékezetét ébren kell tartanunk – fogalmaz a presbiter.

„»Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem« (Fil 4,13) – engem egész pályámon ez az igevers vezetett. Ezt a biztatást hagyom az utánam szolgálókra is.” (Szabadi Árpád) KÖZPONTBA KERÜLVE Szabadi Árpád bő harminc éve kezdte meg szolgálatát Balmazújvárosban. Akkoriban indult meg a hitoktatás. – Ebben a kisvárosban úgy néztek ránk, mintha az űrből jöttünk volna. Némelyek csak eltűrtek, mások őszintén, nyitottan álltak hozzánk – emlékezik vissza a lelkipásztor. A munka sok küszködéssel járt, de egyre többen csatlakoztak a hittanos csoportokhoz, az utóbbi időben már négyszáz-négyszázötven fiatallal foglalkoztak az órákon. 2020. november 15.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |

Dobi Józsefné

Nagy László

A lassú, de biztos építkezés következményeként a gyülekezet presbitériumában megfogalmazódott a saját iskola gondolata. 1993-ban a balmazújvárosi reformátusok visszaigényelték az egykori németfalusi református iskolaépületet, amelyben ökumenikus intézményt szerettek volna kialakítani. Sok küzdelem és elutasítás után azonban félretették az új iskola indításának tervét, és inkább a diakónia felől próbálkoztak. A kilencvenes évek derekán, pályázat segítségével, tizenkét fős idősek otthonát indítottak el az épületben azzal a céllal, hogy a helyi idősebb reformátusoknak ne kelljen elköltözniük a városból, hogyha egyházi szeretetotthonba vágynak. Az otthon az évek alatt többször bővült. Jelenleg ötvenhat idős emberről gondoskodnak, akiknek húsz százaléka fekvőbeteg. De az iskola utáni vágy sem maradt annyiban: 2011-ben a város vezetőségének támogatásával és segítségével elindulhatott az első tanév a „refiben”. – Nem könnyen lett Balmazújvárosnak református iskolája, ez is sok harccal, nagy csatákkal járt. Az én iskolám például nagyon fájlalta, hogy eljöttem ide dolgozni, pedig tudtam, hogy nem magamtól jövök, hanem Isten hívott el erre a munkára – mondja Mihalik Istvánné, aki egyike az iskolát elindító pedagógusoknak. – Azóta, hála Istennek, megbékélt a város lakossága és elfogadta az új helyzetet. Úgy érzem, hogy a bennem, bennünk dolgozó szeretet segítette ezt a folyamatot helyrebillenteni. – Az iskola és óvoda manapság jó kapcsolatot ápol a többi városi intézménnyel – helyesel Dobi Józsefné iskolai titkár és Tóth Erzsébet intézményvezető-helyettes. A mára háromszázhetvennyolc iskolással és százhuszonöt óvodással a település szívében működő református oktatási intézmények nagy presztízsű, vonzó közösségek a fiatal családok számára. Ez pedig jó lehetőség az igehirdetésre. – Számunkra egyértelmű, hogy miért jó református intézményben dolgozni – fogalmaz Tóth Erzsébet. – Istenfélőkként inkább gát lenne nem egyházi iskolában tanítani, kevésbé tudnánk és ennyire szabadon nem is mernénk azt az erkölcsi útmutatást adni a gyerekeknek, mint amelyre itt lehetőségünk van. Ennek pedig biztosan van foganatja. A gyülekezet folyamatosan megújul, a szülőkkel kialakított kapcsolat által olyanok is megjelennek a templomban, akik talán egyébként nem jöttek volna. 18 Reformátusok Lapja

2020. november 15.

Tarné Csobán Erzsébet ERŐS KÖTELÉK A vasárnapi istentiszteletek nem csupán a bibliai üzenetek hallgatásáról szólnak, hanem egyben találkozók is, amelyekhez hozzájárul az intézmények és az ott dolgozók között egyébként is meglévő erős kötelék, a jó, családias kapcsolat. Az óvodások, iskolások és a helyi nőszövetség tagjai rendszeresen járnak az idősek otthonába, hogy meglátogassák a bentlakókat, akiknek előadásokat is szerveznek. Sok idős személy a verselő, éneklő gyerekek közt látja saját unokáját is ilyenkor. – Más a lelkület, biztonságot és békességet találni ezen a helyen, ezt próbáljuk átadni az időseinknek is. Ebben a vészterhes időszakban különösen nagy szükség van erre a lelkületre. Most a legnehezebb a várakozás, hiszen a koronavírus miatt a családtagok nem látogathatják az idős rokonokat, csomagokat sem küldhetnek. Maradnak a kedves szavak és a munkatársak biztatása, jelenléte. Ez óriási terhet ró mindenkire. Jó, hogy az intézmény mögött kétszeres segítség áll: bármikor kérhetünk szakmai útmutatást az ÁNTSZ-től és az intézményi orvosunktól. De ott van a lelki biztatás is: lelkipásztorunk egyben az intézmény vezetője is, akitől bármikor kérhetünk segítséget, bármikor leül velünk beszélgetni – mondja Tarné Csobán Erzsébet, az otthon vezető ápolója, aki tíz éve végzi szolgálatát. Az intézményben bibliaórát és istentiszteletet is tartanak minden héten.

SOKRÉTŰ KÖZÖSSÉG Az említettek mellett házi segítségnyújtószolgálat, nőszövetség, gyülekezeti újságot író csapat, illetve a biblia- és imaórák, ifjúsági alkalmak közösségei működnek Balmazújváros mindkét gyülekezeti részében. – Kicsit passzívak vagyunk most, hiszen mindenki beszorult az otthonába. A vírus előtt sokat kirándultunk belföldön és külföldön is, sokszor más közösségekkel együtt utaztunk. Testvérgyülekezeti kapcsolatunk van a Kolozsvár-Kerekdombi Egyházközséggel, akikkel szinte évente találkozunk. Korábban fiataljaink sokat voltak együtt Moers (Németország) evangélikus fiataljaival is. Jó, hogy különböző szinteken építhetjük a kapcsolatainkat egymással és Istennel – mondják beszélgetőtársaink. Hozzáteszik: – Általában nem „csak úgy” összegyülekezünk. Mindig célokért, fel-


| REFORMÁTUS ÉLET |

adatokért tesszük a dolgunkat, reménységgel – akkor is, ha nehéz. A tavaly átadott ifjúsági házban is több gyülekezeti tag munkája van. A fiatalok ez utóbbiban tartják alkalmaikat. Az iskola ugyan jól be tudja őket csatornázni az egyház közösségébe, azonban van, akinek túl formális az intézményi környezet. Ezért is jó lehetőség az ifjúsági táborok szervezése, ahol kötetlenebbül lehet együtt lenni. – Sok fiatal csodálkozik, mennyire közvetlen az a hangnem, amely egy ilyen táborban jelen van. Csodálatos látni, mennyire másként élik meg Isten jelenlétét ilyenkor – mondja Mihalik Istvánné Erzsike, aki átkísér minket a közelben álló új épületbe. Itt található a beosztott lelkészi lakás és az egyházközség könyvtára, amelyet szintén a presbiter tart

A VÁLTOZÁS IDŐSZAKA – A koronavírus sokfelé elcsendesítette a közösségeket, így van ez Balmazújvároson is – mondja Nagy László, az egyházközség gondnoka. A gyülekezet változások előtt áll, hiszen november 1-én Szabadi Árpád nyugdíjba vonult, jelenleg nyugdíjas lelkipásztorként végzi szolgálatát. – Meglepő változásra személyi szempontból nem számítunk, hiszen jelenleg is a gyülekezetben szolgál beosztott lelkészként Balogh Mihály, akit a közösség Szabadi Árpád utódjául szemelt ki – osztja meg a gondok. Gyülekezeti munkája mellett Balogh Mihály látja el a nagyhegyesi missziói gyülekezet lelkészi feladatait is, felesége, Krisztina pedig a hortobágyi missziói gyülekezetben szolgál. A közösségben szolgál Vincze Márta beosztott lelkipásztor is, így a gyülekezeti élet a már jól ismert vezetők irányításával mehet tovább.

A JÖVŐ GYÜLEKEZETE Szabadi Árpád lelkipásztor a főtéren álló, ezerkétszáz fős nagytemplom­ban körbenézve emlékezik vissza: amikor harminc éve idekerült, az akkori idősek félve kérdezgették, vajon ki lesz utánuk, jönnek-e majd az emberek templomba. Azóta gyakorlatilag kicserélődött a gyülekezet, és vitathatatlan, hogy ezt a folyamatot segítették az időközben induló intézmények is. – Mi nem azért gondolkodtunk annak idején az óvoda és az iskola megszervezésében, mert másoknál jobban tudunk intézményeket üzemeltetni, „A gyülekezet folyamatosan meg„A németfalusi gyülekezetrész hanem mert ott volt bennünk: ha Isújul, a szülőkkel kialakított kapcsokörében elevenen él a múlt, minden ten elvégzi, a beiratkozó gyerekekből lat által olyanok is megjelennek a évben koszorúzással emlékeznek. és a szüleikből lesz a jövő gyülekezete. Azt hiszem, ez nagyon fontos: ennek templomban, akik talán egyébként Most ez a „jövő gyülekezete” jelenné nem jöttek volna.” a szörnyű időszaknak az emlékezevált, ők hallgatják az Igét vasárnapról (Tóth Erzsébet) tét ébren kell tartanunk.” vasárnapra. Sok szülő dönt úgy, meg(Mihalik Istvánné Erzsike) keresztelkedik vagy konfirmál. A vírus előtti időszakban már nagyjából százötvenen jártak templomrendben. – Amiben tudok, szívesen segítek. Örömmel vagyok ba, a németfalusi gyülekezetben pedig körülbelül harmincan. itt. Lelkesen láttam neki a munkának – habár lassan haladEmellett sokan tartoznak papíron az egyházközséghez, az tam vele, hiszen minden egyes könyvet elolvastam, amely a ezerhatszázharminc névjegyzéki fő egyfajta ragaszkodást fekezem ügyébe került. Rengeteg szépségre bukkantam olvasás jez ki. Az utódokra marad a feladat, hogy akiket sikerült behívés rendezés közben – számol be sokrétű szolgálatáról mosoni a gyülekezet közösségébe, meg is tudják tartani. „Mindenre lyogva Mihalik Istvánné Erzsike. A könyvtárban sok értékes van erőm Krisztusban, aki megerősít engem” (Fil 4,13) – enkötetet találni, amelyek egy részét a hívek adományozták a gem egész pályámon ez az igevers vezetett. Ezt a biztatást gyülekezetnek. „Dicsérik az Urat, akik őt keresik” – olvassuk hagyom az utánam szolgálókra is – fogalmaz Szabadi Árpád. az egyik könyv kézzel írott ajánlásában. A presbiter úgy látja, Hozzáteszi: november 22-i, a Kossuth Rádióban is közvetített a díszített írásból kitűnik, hogy nem elhasznált, elunt könyvről igehirdetése az egyik utolsó lesz ebben a közösségben, a szóvan szó, hanem szeretettel ideajándékozott példányt tartunk székről mégsem nosztalgiázni szeretne, hanem Isten Igéjét a kezünkben. Erről a lelkületről tanúskodik az is, hogy maga az hirdetni – mint arra elhívását kapta.  FOTÓ: SZŐNYI ISTVÁN épület is egy helyi házaspár adományából épült fel. 2020. november 15.

Reformátusok Lapja 19


| RE-KONSTRUKCIÓ |

Forradalom Napjainkra mintha újraélednének a forradalmi eszmék. Ezek mind arra irányulnak, hogy végre rendet tegyenek a világban, és végre már itt, a földön mindenki számára eljöjjön az emberi együttélés vágyott ideáltipikus állapota, a „szabadság, egyenlőség, testvériség” álma. Nem új keletű dolgokról van szó, legalábbis ami a békés jövőre vonatkozó váradalmakat illeti. Már Ézsaiásnál is arról olvasunk, hogy „akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket”. Az állandó

„A keresztyén üzenet annyival több, hogy egyszer s mindenkorra leszámol azzal a tévhittel, hogy az ember önerejéből képes megteremteni azt a világot, amelyről amúgy mindenki álmodik.” emberi léthelyzet ugyanis olyan, hogy a mindenkori jelen mindig is elégtelennek tűnik ahhoz az ideához képest, amely az emberben mindig is benne él az Istennel való teljes közösség megszűnése, vagyis a bűneset óta. Azzal a nagy paradoxonnal állunk itt szemben, hogy a forradalmi eszmék is pontosan érzékelik az emberi lét erkölcsi nyomorúságát és elégtelenségét, ám annak felimerésére már nem képesek, hogy az ember nem tudja meghaladni önmagát, azaz nem tud túllépni önmaga erkölcsi elégtelenségén. Míg tehát felismerik a jelen elégtelenségét, annak eredetét nem a mindenkori emberben keresik, hanem a történelmi helyzetben. Így termelődik újra és újra az a forradalmi téveszme, hogy a világot meg lehet és meg kell változtatni. Ézsaiással ellentétben már nem Istentől várják a remélt jövőt, hanem az ember válik önmaga messiásává. A forradalmiság eszméje valójában egyfajta szekuláris messianizmus. Nem Isten jön el, aki megváltja az embert, vagyis megszabadítja az embert önmagától, hanem az ember nő önmaga fölé, saját erejéből. Mondani sem kell, hogy ez utópia, és ez nem valami íróasztal mellett kitalált tétel, hanem a tapasztalat igazolja. A történelem eddig semmilyen módon nem tudta bizonyítani, hogy az ember erkölcsileg fejlődne. A módszerek változtak csupán,

20 Reformátusok Lapja

2020. november 15.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

de az ember maga egy jottányit sem, és a rossz egyetemes jelenléte tagadhatatlan. Éppen ez a tapasztalat hívja újra és újra életre a forradalmi eszméket, és éppen ez a tapasztalat tesz sokakat hiszékennyé a forradalmi kísérletekkel szemben. Mindig életre kel az az illúzió, hogy „holnap majd más lesz”. De mint a történelemben eddig mindig, most is előre tudható, hogy az új forradalmi eszmék nem változtatnak meg semmit sem, a világ marad olyan, amilyen volt, és a világot megváltoztatni akaró eszmék mögött valójában semmi más nem áll, mint hatalmi törekvés. Az Isten őrizzen meg azoktól, akik radikális módon meg akarják változtatni a világot, mert akkor kő kövön nem marad. Ez az a bizonyos orwelli szép új világ (George Orwell: 1984). Ezek nem a belenyugvás vagy a cinizmus szavai. A világ tényleg pocsék hely, messze nem az, amit az ideális emberi létről gondolunk. Ez a világ a könyörtelen anyagi érdekek világa, a fizikai erő világa, a létfenntartásért vívott kíméletlen harc világa, megtetőzve azzal, hogy mindez be van bugyolálva valamiféle émelyítő moralizmusba. A keresztyén üzenet annyival több, hogy egyszer s mindenkorra leszámol azzal a tévhittel, hogy az ember önerejéből képes megteremteni azt a világot, amelyről amúgy mindenki álmodik. Isten országát nem az ember teremti meg, hanem Isten országa eljön. Nagy különbség. Ez egyrészt józanságra tanít, hogy nem szabad bedőlni mindenféle forradalmi eszmének. Másrészt ez a józanság nem tesz cinikussá. Az a körülmény ugyanis, hogy a keresztyén üzenet az ember végső jövőjét Isten felől látja beteljesedni, megkíméli az embert a hamis illúzióktól és utópiáktól, de nem semmisíti meg a létezés értelmébe vetett hitet. Sőt, az Isten által Jézus Krisztus feltámadásában kijelentett végérvényes jövő az egyetlen olyan kilátópont, amely kíméletlen realizmussal látja a mindenkori világ nyomorúságát, mégis rendíthetetlen reménységet ad. 


| GONDOLATOK |

NAGY KÁROLY ZSOLT

Láz

A szerző kulturális antropológus, az MTA BTK Néprajztudományi Intézetének tudományos munkatársa

ILLUSZTRÁCIÓ: KAPÁS CSILLA

Sosem voltam lázas típus, múlt héten azonban összeszedtem valamit – hogy Covid-e, az még nem derült ki – és belázasodtam. Azt hiszem, „bepótoltam” az elmúlt évtizedeket. Egy héten át, éjjel-nappal csillapíthatatlan, harmincnyolc és fél fok körüli lázban égtem. Persze, lehetett volna magasabb, veszélyesebb is, de nekem épp elég volt ennyi ahhoz, hogy fokozatosan kiégessen.

Napról napra egyre gyengébb lettem, így egymás után engedtem el fontosnak vélt tennivalóimat, a napi feladatokat és célokat, lemondtam mindent, amit vállaltam, és a végén már lemondtam mindenről. Nem maradt gyakorlatilag semmi más, mint a didergő remegés, a gondolattalan vacogás és a halvány remény, hogy ha már nagyon kifáradok, elalszom, és talán egy darabig jobb lesz. Napközben is sokszor kapott el valami kábulatféle, hol ettem, hol nem, fáradt voltam, sokszor fektemben is forgott velem a világ, így végül teljesen kizökkentem az élet megszokott, természetesnek vélt rendjéből. Egészen sajátos állapot ez a láz – nekem legalábbis, aki nem nagyon voltam még ennyire lázas, és sosem szívtam semmit, újszerű élményt jelentett az a módosult tudatállapot, amit okozott. Az éjszakák jelentették a mélypontot. Sokszor jártam meg a reszketős-forró éberség és a kisimuló félálom közti kábulat mezsgyéjét, azt a küszöb-tapasztalatot, amely igazából nem valaminek az élménye, hanem a „sem egyik, sem másik”, a köztesség tapasztalata. Ebben a köztességben teljesen kikapcsolódott a tudatos reflexióm: már nem érdekelt maga a betegség, nem érdekeltek a racionális okok vagy okoskodások a

racionális okokról, nem foglalkoztatott a gyógyulás és az észszerű gyógymód – talán csak annyi, hogy jöjjön valaki, aki ujját a vízbe mártva enyhítse a forróságot az ajkamon –, már az a tudat sem bátorított, hogy azért vagyok lázas, mert épp gyógyulok, küzd a szervezetem. A köztességben minden elhamvadt, csak a testem lüktetett, izzott, és csukott szemhéjamról pattannak vissza vörös és fehér szikrái. Elméletileg ismerős ez az állapot: a születéstől a társadalmi státuszok közti váltásokon át a végső átváltozásig az emberlét nagy átmeneteit kísérő rítusok fontos eleme ez a köztesség. Egyes kultúrákban az alanyokat, a rituális utazókat sokszor szándékosan taszítják ebbe az állapotba, sebeket ejtenek rajtuk, hogy lázasak legyenek, és így kényszerítsék őket mindennek az elengedésére, hátrahagyására. Persze nem biztos, hogy jó, de most elég friss az élmény, és elég erősnek tűnik a metafora ahhoz, hogy azt, ami körülöttem történik, annak alapján értelmezzem, ami bennem történt. Épp most olvastam Tomáš Halík megrázóan őszinte gondolatát, aki azt írta: „Életem során fél évszázadon át azt a nagy álmot tápláltam magamban, hogy egységbe kerülhet egymással mindenki, aki hisz Krisztusban. Mára már köddé oszlott ez az álmom.” Nekem nem volt fél évszázadom, és csak magunkról, reformátusokról gondolkodtam így, de az eredmény hasonló. Egy ideje elengedtem már a híreket, de most kezdem átértelmezni azt, amit hallok egyházi választásról, palotákról, intézményi programokról, felújításokról, harangjátékokról, a hivatalosság részvétlenségéről a társadalom elesettjeivel vagy épp „hitünk cselédeivel” szemben, a szolidaritás szinte teljes és megdöbbentő hiányáról, az „alternatív tények” iránti egyre nagyobb rajongásról, a racionális gondolkodás mellőzéséről és a történeti református identitásmintákon nyugvó cselekvési stratégiák és preferenciák elhagyásáról. Mi történik? Semmi nagy katasztrófa, csak vannak „problémák”, vitás kérdések – vagy egy rég magunk mögött hagyott kegyesség nyelvhasználatával: „látásbeli különbségek” – közöttünk? Ha nem jó is, de így természetes? Vagy mindez az egyre lázasabb állapot kísérőjelensége? Elengedünk, eldobunk mindent, és lassan minden elhamvad, és jön a láz legmélyebb pontja, a didergő remegés.  2020. november 15.

Reformátusok Lapja 21


| GYÜLEKEZETEINK |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

MAI ÉLETHELYZETEK

LXIV. ÉVFOLYAM,

46. SZÁM, 2020. NOVEMBER 15. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Isten útján Istennek mindannyiunkkal egyéni útja van. Így volt ez azzal a fiatalasszonnyal is, aki hároméves kislányával maradt egyedül körúti lakásában. Kapcsolata a férjével enyhén szólva sem volt felhőtlen. Jóllehet megtérése után egy gyülekezeti csendeshéten a csoportbeszélgetésen megvallotta: – Ha már elválásunkkor is hitben járok, lehet, hogy másként alakulnak a dolgaink. De akkor így kellett folytatnia a nem könnyű életet. Talpraesett természete vitte tovább. Munkahelyén is szerették, kislányával is szoros szeretetkapcsolatban éltek. A gyermekkorában templomba járó családban felnőtt nő – sok kortársához hasonlóan – távolabb került Istentől. De neki jó terve volt vele. Kisleányát nyolcévesen az erdélyi rokon lelkipásztor megkeresztelte, majd beíratta gyülekezeti hittanórákra, és ő is bekapcsolódott a gyülekezet életébe. Hamarosan olyan testvérekre talált, akikkel a mindennapi kérdéseiket is megbeszélhették. Sőt, egyre többet segített a gyülekezeti ügyintézésekben, a gyermekmissziós munkában. Hamarosan presbiterré választották. Saját szavait idézem: „Mit sem tudtam még akkor a megtérés lehetőségéről, Jézus Krisztus kereszthalálának a jelentőségéről, erről nem szólt az akkori igehirdetés.” De új lelkipásztor került a gyülekezetbe, aki élő igét hirdetett. Evangélizációs alkalmakat rendeztek, csendeshetekre jártak a gyülekezet tagjai. Semmiből sem kívánt kimaradni, szomjas szíve itta a hallottakat. Egyre jobban megismerte Jézus Krisztust, erősödött a hitében. Egy csendeshét után letette bűneit a kereszt alá, és befogadta Jézust Megváltójának. Az új élet öröme járta át a szívét. Előbb felnőtt keresztlánya, majd annak édesanyja, azaz a testvére és annak másik leánya is bekapcsolódott a felnőtt-konfirmációs tanfolyamba. Ő is ment velük, pedig már korábban konfirmált. Sorra hitre jutottak. Szolgálatkészsége és sokoldalúsága hasznára volt a gyülekezetnek. Amikor nyugdíjba ment, fiatalos lendületével az irodai helyettesítő szolgálattól kezdve a felnőtt konfirmálók csoportjai melletti segítésen át a gyülekezeti szeretetszolgálat összefogásáig szinte teljes munkakört vállalt. Közben leánya is felnőtt, távolabbi városba került, ott férjhez is ment. A kisgyermekei mellé nagyon jól jött, hogy édesanyja elcserélte fővárosi lakását, és a közelükbe költözött. Abban a városban is megtalálta gyülekezetét, lelki testvéreit és szolgálatát. Amikor visszatekint életútjára, hálás szívvel veszi számba, milyen hűséggel építette fel hitét az Úr – és építi ma is. Régi gyülekezete csendesheteire vissza-visszajár, jólesik sokakkal osztoznia a fentről kapott szeretetben.  VÉGH TAMÁS

ÁRA: 400 FT

Az egyház jövője közös felelősségünk A KÁROLI-DÍJAS HUSZÁR PÁL: „KÁLVINTÓL MA IS TANULHATUNK!” 9 771419 856007 20046

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... ..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


TISZTÍTSUK MEG AZ ORSZÁGOT! Egyházi jogi személyek is részt vehetnek a Tisztítsuk meg az országot! elnevezésű, az Innovációs és Technológiai Minisztérium által az illegális hulladéklerakók felszámolása érdekében kiírt nyilvános pályázaton.

EGYHÁZI JOGI SZEMÉLY PÁLYÁZHAT:

– a tulajdonában vagy kezelésében álló területeken található illegális hulladékok összegyűjtésére, az elszállításig történő őrzésére, elszállítására és kezelésére; – (4. cél) valamint rendkívüli helyzetek kezelésére, ha azt az illegális hulladéklerakat kirívó mennyisége, összetétele, sajátos elhelyezkedése vagy más hasonló ok indokolttá teszi. A megvalósításra december 31-ig van lehetőség. A pályázatok november 9. reggel nyolc órától november 20. 23:59 percig nyújthatók be – kizárólag elektronikus úton, a pályázati portálon (tmop.ifka.hu) keresztül, ügyfélkapus azonosítást követően, az adatlapok kitöltésével és a szükséges dokumentumok csatolásával. Igényelhető támogatási összegek a 3. célra: min. bruttó 500 000 Ft – max. bruttó 5 000 000 Ft; a 4. célra, mivel rendkívüli helyzetek kezelése a cél, nem határoztak meg támogatási korlátot. A pályázat keretösszege a 3. cél esetében 1 250 000 000 forint; a 4. célra 2 000 000 000 forint. Az adott keret kimerüléséről közleményben tájékoztatnak. Forrás: Ökogyülekezeti Mozgalom


| SZEMLE |

Érték és mérték – dokumentumfilm Pap Lászlóról

BALOGH-ZILA TEODÓRA

Több mint egy évtizeddel ezelőtt, a Reformátusok Lapját olvasva találkozott a 20. század egyik legjelentősebb reformátusának élettörténetével a dokumentumfilm-rendező, ezen a héten pedig bemutatják azt a filmet, amelyet ez az olvasmányélmény ihletett. Szakács Sára Érték és mérték című, Pap Lászlóról szóló dokumentumfilmjét november negyedikén tekinthette meg a közönség az Uránia Nemzeti Filmszínházban.

Tizenkét éve annak, hogy Szakács Sára felütötte a Reformátusok Lapját, és a szeme elé került egy cikk Pap László teológiai professzorról, református lelkészről. Valóban elég volt egy írás ahhoz, hogy egy új film szikrája legyen? Igen, azt hiszem, elég volt. Aki hisz, tudja, hogy nincsenek véletlenek. Az említett újságban jelent meg velem beszélgetés Gulyás Lajos lelkipásztorról, hiszen a róla szóló filmet akkor fejeztem be. Ugyanebben a számban volt szó Pap Lászlóról is. Azelőtt ugyan hallottam róla, de nem tudtam, kicsoda. Amikor többször elolvastam az őt méltató írást, szembesültem azzal, hogy az Úristen rám testálta ezt a feladatot. Tizenkét évbe került, amíg a film láthatóvá vált. Gulyás Lajos mártír lelkipásztor, a Mindszenty-perben elítélt plébános, erdélyi hívek és ötvenhat kapcsolata, most pedig Pap László élete – csupán néhány példa, milyen témákat dol24 Reformátusok Lapja

2020. november 15.

gozott fel Szakács Sára. Filmjeiben a kommunizmus és szocializmus által meghurcolt keresztyén emberekre fókuszál. Miért pont ez az időszak inspirálja, és miért ezek az életutak? Meg vagyok győződve arról, hogy mindenkinek megvan a kijelölt útja. Ötvenhatban hatéves voltam. Még megvan az a babám, amelyet annak idején bújtattam és óvtam, hiszen vidéken is elkezdtek pakolni a forradalom hírére. A második világháború után mindenki a legrosszabbra készült: menteni akarták a menthetőt, és persze sok adományt küldtek a forradalmároknak Budapestre. Erről az időszakról szól egyébként az Elsőkézből című filmem. Azt mondhatom, hogy pecsét az életemen 1956. Én is megszenvedtem: tíz évvel később, amikor debreceni diákként megemlékeztem az októberi eseményekről, politikailag megbízhatatlanná váltam, iskolámból eltanácsoltak, és a felsőoktatási intézményekbe való jelentkezéstől három évig eltiltottak. De ne értse félre, nincsen bennem harag. Külön utakat jártam, és


| SZEMLE |

rengeteg tapasztalatot szereztem. Amikor pedig Jézus Krisztussal mint személyes Megváltómmal találkoztam, rádöbbentem, hogy ezzel nyúlt bele Isten az életembe. Csak hálával tartozom, mert így dokumentumfilm-rendezővé lehettem, és talán szélesebb körben mutathatom meg a keresztyén üzenetet. Keresztyén üzenet Pap László élete is. Hogyan látja, ismerik, és ha igen, elismerik-e Pap Lászlót? Emlékezik rá kellőképpen az utókor? Határozott választ erre nem tudok mondani. Amikor elkezdtem a témát, nagyon sok elutasítással találkoztam, úgy éreztem, a Pap László mellett való kiállás hiányos. Azt most sem tudom, hogy miért, hiszen ő a keresztyéni, krisztusi magatartásnak példája lehet. Ezt a filmben is igyekeztünk megmutatni. Keresztyénként a kívülállóknak látniuk kell, kit képviselünk. Ellenségeinket nem gyűlölhetjük, hanem imádkoznunk kell értük. Ez óriási parancs, amely Pap László életében megmutatkozott. A film ezzel a bevezető szöveggel indul: „Érték és mérték. Nem csak reformátusoknak, nem csak lelkipásztoroknak, nem csak teológusoknak, minden embernek.” Mit gondol, hogyan kerül egy nem hívő ember egy református teológiai professzor életéről szóló film elé, és mi tartja a képernyő előtt? Ez a kérdés engem is végig foglalkoztatott. Azt hiszem, a vágás dinamikája és a sokszereplős beszélgetések mindenképp segíthetnek. Az említett szöveget azért is helyeztük el, mert a film felépítése általános emberi együttélési, bizalmi szeretetre épülő koncepció: nem ellentmondásokkal találkozunk, hanem a gondolatok továbbfűzésével. A gondolati ív megrajzolásában segített az is, hogy a héber nyelv célvezérelt logikáját közelebbről megismerhettem. Ez egyben Pap László életéhez is visszavezet. Például, amikor a zsidómentésben vett részt, megmutatkozott, hogy szellemi gondolkodása és látása milyen cél által vezérelt. A dokumentumfilm utolsó képkockájának felirata: Szeress! – Pap László ezt a parancsot tartotta a legfontosabbnak. Tapasztaljuk, hogy bár csaupán a szeretet tartja meg a világot, ennek ma híján vagyunk. A film a kezdeti tanulmányoktól indulva leginkább a katedrán töltött időszakot mutatja be, majd az ötvenhatos helytállást és a „száműzetés” éveit. Ilyen életútból nehéz lehetett válogatni. A tizenkét év, amíg a film készült, engem is próbára tett. A mostani vetítés csupán egy állomás, hiszen még nagyon sok vágatlan anyag van, amelyet a jövőben remélhetőleg szintén fel tudunk dolgozni. Nekem is szükségem volt erre a tizenkét évre a téma miatt és a kollégák kiválasztása kapcsán is, illetve azért, hogy ki tudjuk fizetni a film elkészülését és az utómunkákat. Ez utóbbit támogatta mások mellett a Magyarországi Református Egyház Missziói Alapítványa, köszönettel tartozom Péntek László nyugalmazott esperesnek és Magyarné Balogh Erzsébetnek is. Örülök, hogy Nagy Ernő személyében olyan munka-

társat kaptam, akivel együtt tudtunk gondolkodni. Huszonnégy órányi nyersanyag állt rendelkezésünkre: a drágagyöngyök közül a legértékesebbeket kellett kiválogatnunk. A filmben megszólalók nagy része személyesen ismerte Pap Lászlót. Egykori tanítványaiból református lelkészek, teológiai tanárok lettek. Hogyan talált rá ezekre az emberekre, és milyen volt velük együtt dolgozni? A kulcs szintén a Gulyás Lajosról készült film volt, amelyet az Uránia mozi többször is vetített. Az egyik vetítés alkalmával találkoztam Papp Vilmossal, akinek épp akkor jelent meg egy könyve Negyvenegy prédikátor – Huszadik századi gályarabok címmel. Ebben a kötetben szerepelt Gulyás Lajos, ezért megajándékozott egy dedikált példánnyal. A könyvben Gulyás mellett ott volt Pap László is. Ő volt az első kapcsolat, azután elindult egy gombolyag: mindig volt egy-egy interjúalany, aki szólt, hogy rajta kívül még kit lehetne megszólítani. Máshogy nem is működött volna. A film készítése csodák sorozata volt, amelyek során megtapasztaltam, ennek a világnak van egy óriási rendezője, az Úristen. Ő mindent számontart. Ilyen értelemben mondhatjuk azt is, hogy ő rendezte ezt a filmet, én csak engedelmeskedtem neki. Tizenkét éven át foglalkozott Pap László életével, gyűjtötte az anyagokat, személyes beszámolókat. Évekig ott élt a fejében az a történet és példa, amelyet a segédlelkésszé visszaminősített professzor az emberek elé élt és hátrahagyott. Ha meghallja ezt a nevet: Pap László, mi az a legfőbb hagyaték, amely eszébe jut? Nagy ajándéknak tekintem, hogy én készíthettem róla dokumentumfilmet, mert ő az a példakép, amilyennek elképzelem az igazi keresztyén embert. A keresztyén karakternek olyannak kellene lennie, mint amilyen ő volt. Aki tett is, hiszen amit a katedráról tanított, azt megélte. Örömmel tölt el, hogy találtam valakit, akire ez valóban jellemző volt. A mai emberek életében nagy szükség lenne ilyen példaképekre.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

A TEOLÓGIAI TANÁR ÉLETÚTJA Pap László (1908–1983) korának egyik legjelentősebb református tudós professzora, a budapesti teológia dékánja, a második világháború alatt a Nemzetközi Vöröskereszt embermentő munkatársa, a háború utáni egyház egyik újjászervezője. Ő volt a Ráday Gyűjtemény főigazgatója, több nemzetközi szervezet vezetőségi tagja és rövid ideig magas egyházi tisztségviselő. 1956 októberében a református Megújulási Mozgalom egyik vezetőjévé vált. A megtorlás éveiben minden tisztségét elveszítve a tolnai szórványban, Murgán vállalta a segédlelkészi szolgálatot, a „száműzetést”, majd néhány év elteltével teljesen kirekesztették az egyház életéből. Az ő életéről szól az Érték és mérték című dokumentumfilm, amelyet a múlt héten mutattak be az Uránia Nemzeti Filmszínházban.

2020. november 15.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

RAY MASCHER:

Tanítsd meg, Uram, útaid… Tanítsd meg, Uram, útaid, Tanítsd, tanítsd! Iránytűm kegyelmed legyen, Tanításodra éhezem! Segíts megszabni utamat, Hit kell, és nem tapasztalat; Mennyei fény-fáklya alatt, Tanítsd Te nékem utamat. Ha a szívemben fájdalom lakik, Taníts utadra engem! Földi öröm ha távozik, Taníts utadra engem! A magánynak óráiban, S ha minden társam messze van, Legyek bár boldog vagy boldogtalan, Taníts utadra engem! Ha kétség kínoz, s félelem, Taníts utadra engem! Vihar ha dúl, az égbe’, fenn, Taníts utadra engem. Felhőn, esőn ragyogj keresztül, Fájdalom, bánat, küzdés szűnjék ettől; Omoljék szét a göröngy kezedtől, Taníts utadra engem! Míg engem élni engedsz, Taníts utadra engem! Életem bárhol, bárhogy telhet, Taníts utadra engem. Míg futásomat megfutottam, Míg életem végéig jutottam, Míg koronám kezedből megkaptam, Taníts utadra engem!  PETRŐCZI ÉVA FORDÍTÁSA

Dsida Jenő Olyan egyszerű című költeményéből idézünk két sort. Vízszintes: 1. Magunk. 3. Az idézet első része (H, G, L). 9. A három fázis betűjele. 12. Ádám párja. 13. Az OTI utódja. 14. Narancsszelet. 16. Általános növénybetegség erdőben. 18. Export. 19. Hosszú magánhangzóra jelet tesz. 21. Tengeri ragadozó. 23. Oxigéntartalmú szerves vegyületek egyik csoportja. 24. Dobolni kezd! 25. Babits Mihály költeménye az 1911-es kötetéből. 28. Az idézet második része (Ú, Á, L). 29. Korai gyümölcs növénye. 31. A finn Embraze együttes első albuma (LAEH). 32. Szégyenben marad! 33. Zenei együttes azonos szólamcsoportba tartozó tagjai. 34. A kereskedelem istene a római mitológiában. 36. Égtáj, röviden. 38. Zala megyei község. 40. Munkahely. 42. Lőfegyver űrmérete. 44. Tető a litvánoknál (STOGAS). 47. Az elhunytak jó szellemének neve a rómaiaknál. 49. Lutécium és fluor vegyjele. 51. Házi kedvenc. 52. Somogy megyei falu. 56. Mutatószó. 57. Kívánság. 58. Afrikai ciklon, amely a földrész déli felén pusztított 2019-ben (IDAI). 59. … Troll (Heine). 61. Bátortalan, névelővel. 63. Állam, angolul. 65. Indulatosan a szobába megy. 66. Kerti munka. 67. Helyez. 70. Arany János Családi körében ilyen bogár megy a falnak. Függőleges: 1. Nagy cukortartalmú (gyümölcs). 2. Római négyes. 3. Londoni páncélfiók! 4. Kas betűi keverve. 5. Tölcsér alakú hangtovábbító eszköz. 6. Becsap. 7. Rékasi Károly. 8. Ezüst és jód vegyjele. 9. Egyszerű zár. 10. Jászai-díjas színész (Gyula). 11. Némán tóduló! 15. Női név. 17. „A” dobogós helyezett. 18. Kincstáros. 20. Egyiptomi és etióp keresztyén közösség tagja. 22. Sarok, angol térképen. 26. Weboldalak készítéséhez fejlesztett nyelv. 27. Basszushangú énekművész (László). 30. Ige betűi keverve. 34. Előfordul. 35. Több kabátot fogasra helyez. 37. Az idézet harmadik része (B, C). 39. Magánszám, idegen kifejezéssel. 41. Stroncium és oxigén vegyjele. 43. Mohács környéki álarc. 45. Az idézet negyedik része (S, A, Í). 46. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település. 48. Ételízesítő. 50. A svédasztal hazai meghonosítója (FEHÉRI Gábor). 52. Piackezdet. 53. Átok egynemű betűi. 54. … Hopkinson, jamaicai születésű Kanadában élő sci-fi-író (NALO). 55. Csigatempójú. 60. Elképzelés. 61. Babér közepe! 62. Intéző egynemű betűi. 64. Zenei félhang. 66. Gally. 68. Klasszikus diftongus. 69. Hosszmérték, röviden. Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Elsüllyesztem a szememet, ha nem szeretsz el a haláltól.

26 Reformátusok Lapja

2020. november 15.


| GYERMEKEKNEK |

Hámán bukása A király és Hámán ismét Eszter királyné vendégei voltak. A dúsan rakott vacsoraasztal mellett Ahasvérós folytatta az unszolást, hogy árulja már el a királyné, milyen ajándékot szeretne tőle: – Mit kérsz, Eszter királyné? Megkapod! Mit kívánsz? Ha az ország felét is, meglesz! – ígérte a király most is, mint az előző alkalommal. Eszter úgy érezte, itt az idő, hogy előálljon a kérésével. Igen ám, de hogyan fogalmazza meg ezt a hatalmas kérést? Csak úgy főtt a feje, hogy is kezdje a mondandóját. Szerinted melyik udvariassági formát mondta ki végül? – …az életemet és népemet. Ahasvérós összehúzta a szemöldökét. Nem értette, mit szeretne Eszter. De a királyné folytatta, és elmagyarázta, hogy valaki a népe életére tört. Ahasvéróst elöntötte a méreg: – Ki az, és hol van, aki arra mer gondolni, hogy ilyet tegyen? – Ez a gonosz Hámán az, a mi ádáz ellenségünk! – válaszolt Eszter. A király olyan dühös lett, hogy mérgében kirohant a szobából. Vajon mit tett Hámán? Válaszd ki a jó megoldást! 1.) Odaborult Eszter mellé a pamlagra, és remegve az életéért könyörgött. 2.) Eszterre vetette magát dühében, és meg akarta ölni. 3.) Túszul ejtette Esztert, és azt követelte, hogy teljesítsék minden parancsát. Amikor a király visszatért, és meglátta, hogy mit tesz Hámán, alig tudta fékezni a dühét: – Nem volt elég? Még itt is képes vagy a királyné ellen fordulni? Hámán azonban nem tudott válaszolni. Mire megszólalhatott volna, az őrök elfogták, és már be is takarták a szemét. – Van egy bitófa, ott áll Hámán házánál. Mordokajnak készítette, aki megmentette a királyt – szólalt meg Harbóná, az egyik háremőr. – Akasszátok föl arra! – parancsolta a király. Hámán gonoszságot tervelt a zsidók ellen, de jól megjárta. Van egy magyar közmondás, amely pontosan kifejezi ezt. Ráismersz a képek alapján? Tudtad-e, hogy ez a közmondás bibliai eredetű? A Példabeszédek könyve 26. részének 27. igeversében majdnem szó szerint megtalálod.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN Megoldások: Ha elnyertem a király jóindulatát, és ha jónak látja a király, azt kérem, adják nekem…; 1.); Aki másnak vermet ás, maga esik bele. 2020. november 15.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

NYÍLT NAP PÁPÁN

A Pápai Református Teológiai Akadémia (PRTA) november 25-én, szerdán 10 órától tartja a Nátus-épület dísztermében (Pápa, Március 15. tér 13–14.) nyílt napját, amelyre minden érdeklődőt várnak. A 2021/2022-es tanévben az alábbi szakokat indítják: református teológia osztatlan mesterképzés (MA), katechéta–lelkipásztori munkatárs alapszak (BA), református hit- és erkölcstanoktatói szakirányú továbbképzési szak, szaklelkigondozó szakirányú továbbképzési szak, homiletikai szakirányú továbbképzési szak. A nyílt nap tervezett programja: 10 órakor nyitó áhítat (Balla Ibolya prorektor); 10.15: Németh Tamás rektor köszöntője, majd részletes tájékoztató az akadémián folyó oktatásról, az alkalmassági vizsgákról; 10.45: óralátogatás; 12.00: a teológia oktatási helyiségeinek, könyvtárának bejárása, ismerkedés a teológusotthonnal. 

Kopjafával emlékeztek Fehérvárcsurgón Ünnepi istentiszteletet tartottak október 31-én Fehérvárcsurgón a reformáció emléknapja alkalmából – tájékoztatta szerkesztőségünket Simon Pál. Az igehirdetés szolgálatát az 1Kor 15,1–4 alapján Köntös László, a Dunántúli Egyházkerület lelkészi főjegyzője – akinek édesapja, Köntös Dezső 1970-től 1991-ig a település református lelkésze volt – végezte. Az istentisztelet után felavatták azt a kopjafát, amelyen a településen az írásos feljegyzések szerinti kezdetektől napjainkig szolgáló lelkészek, az 1948-as államosításig működő tanítók és az egyházközség gondnokainak nevei olvashatók. Az ünnepségen nemcsak a helybeliek vettek részt, hanem a kopjafán szereplő egyes lelkészek, tanítók és gondnokok leszármazottai is, akik megjelenésükkel Fehérvárcsurgó iránti kötődésüket fejezték ki, és azt, hogy számukra is fontos a közös múlt, a közös történelem, az ősök hagyatéka. 

Bízzatok!

„Mennyei Atyánk a legnagyobb megpróbáltatások között is velünk van Jézus Krisztusban, a Szentlélek által.” A Generális Konvent elnökségének körlevele.

„Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” – Az Úr Jézus Krisztus ezekkel a szavakkal bátorította tanítványait, amikor reménytelenül küzdöttek a természet erőivel (Mt 14,27). Ma, amikor az egész Kárpát-medencében a koronavírus-járvány második hullámát tapasztaljuk, és egyre többen vannak körülöttünk, gyülekezeteink körében is, akik megbetegedtek és a fertőzés súlyos következményeivel küzdenek, számunkra is csak az adhat bátorítást, ha megerősödünk hitünkben: Mennyei Atyánk a legnagyobb megpróbáltatások között is velünk van Jézus Krisztusban, a Szentlélek által. Mi, a Magyar Református Egyház püspökei és főgondnokai ebben a hitben buzdítjuk gyülekezeteinket, hogy ne szűnjenek meg könyörögni Istenhez a járvány elmúlásáért az egész világon. Imádkozzunk mindazok gyógyulásáért, akik a betegséggel küzdenek, és vigasztaljuk gyászoló testvéreinket. Hordozzuk imádságban a gyógyítás és ápolás szolgálatát végzőket és felelős döntéshozóinkat. Kitartóan végezzük a szeretet cselekedeteit mindenütt, ahol embertársaink szükséget szenvednek. Adja meg számunkra a Mindenható Isten, hogy a súlyos próbatételek között se veszítsük el hitünket és reménységünket, és hogy hamarosan ismét együtt adhassunk hálát neki gyülekezeteink, Magyar Református Egyházunk és az egyetemes Egyház élő közösségében. 2020. november 4. Szabó István püspök és Veres Sándor főgondnok – Dunamelléki Református Egyházkerület; Steinbach József püspök és Huszár Pál főgondnok – Dunántúli Református Egyházkerület; Kató Béla püspök és Dézsi Zoltán főgondnok – Erdélyi Református Egyházkerület; Szenn Péter püspök és Kel József főgondnok – Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház; Zán Fábián Sándor püspök és Nagy Béla főgondnok – Kárpátaljai Református Egyház; Csűry István püspök és Bara Lajos István főgondnok – Királyhágómelléki Református Egyházkerület; Halász Béla püspök és Székely Károly főgondnok – Szerbiai Református Keresztyén Egyház; Fazekas László püspök és Fekete Vince főgondnok – Szlovákiai Református Keresztyén Egyház; Csomós József püspök és Ábrám Tibor főgondnok – Tiszáninneni Református Egyházkerület; Fekete Károly püspök és Molnár János világi főjegyző – Tiszántúli Református Egyházkerület

28 Reformátusok Lapja

2020. november 15.


| EGYHÁZI ÉLET |

Elhunyt az énekmondó Életének hatvanhetedik évében Teremtője hazahívta Kátai Zoltán Kossuth- és Magyar Örökség Díjas énekmondó előadóművészt. Kátai Zoltán 1954-ben született Mosonmagyaróváron, gyermekkorában zongorázni tanult, majd ének szakra járt a szombathelyi tanárképzőbe, 1977-ben, az első táncházzenész-képző tanfolyam végére, az utolsó félévre beiratkozott a nagybőgőn tanulók közé. 1983 óta hivatásszerűen zenélt. 2005-ben Artisjus-díjat, 2006-ban Tinódi-Lant díjat, 2014-ben Párhuzamos Kultúráért díjat, 2016-ban Magyar Ezüst Érdemkeresztet, 2019-ben pedig Kossuth-díjat kapott a Kárpát-medence magyarságának összetartozás-érzését, nemzettudatát a régi magyar zene és irodalom népszerűsítésével, valamint a régi magyar krónikás énekek élményszerű megjelenítésével erősítő több évtizedes, példaértékű és hiteles történeti énekmondói pályafutása elismeréseként.

PÁLYÁZAT LELKÉSZI ÁLLÁSRA

A Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye esperese, egyetértésben az Izsáki Református Egyházközség presbitériumával, a 2013. évi I. törvény 61. § (1) szerint pályázatot ír ki az Izsáki Református Egyházközség megüresedett lelkipásztori állására. A pályázatot a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye Esperesi Hivatala címére (6500 Baja, Petőfi Sándor utca 19.) ajánlott küldeményként kell benyújtani, a pályázat megjelenésétől számított 30 napon belül. A pályázatnak tartalmaznia kell mindazokat az okiratokat, amelyeket a lelkészek szolgálatáról és jogállásáról szóló 2013. évi I. törvény 56. § (7) előír. A lelkipásztor kötelezettségeit és jogait a hivatkozott törvény VII. és VIII. fejezete részletesen körülírja. A megválasztott lelkipásztort megilleti az Izsáki Református Egyházközség díjlevelében megállapított készpénzjavadalom, havi 202 400 forint + korpótlék, stóla a helyi gyakorlat szerint, hitoktatói óradíj a megtartott órák szerint, valamint a 250 négyzetméter alapterületű, négyszobás parókia teljes rezsiköltséggel. A pályázat elkészítéséhez minden további információ csak a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye Esperesi Hivatalán keresztül (bacs-kiskunsagi.em@reformatus.hu; +36-76-441-057) kérhető.

APRÓHIRDETÉSEK

Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Kátai Zoltán leginkább reneszánsz költők, históriás énekesek szerzeményeit énekelte. Nemzetközi és országos népzenei és történelmi fesztiválokon, irodalmi esteken, református egyházi ünnepeken és programokon lépett fel, az iskolákban tartott rendhagyó óráival segítséget nyújtott az ének-zene, az irodalom és a történelem oktatásához. „Lészek mindörökké az én Istenemnek és Uramnak házában, / Az én Krisztusomnak pásztorsága alatt az anyaszentegyházban, / Az ő juhainak, igaz híveinek kívánt társaságában, / Kikkel egyetemben örökké vigadok örök boldogságban” – Sztárai Mihály reformátor soraival emlékezett meg Kátai Zoltánról Szenn Péter, a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház püspöke. Mint írta, „énekmondóként hűséges szolgája volt az egyháznak és a nemzet napszámosaként erősítette a magyarságot a Kárpát-medencében”.  REFORMATUS.HU

Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70-630-9502, www.egyhaziszabo. eoldal.hu. Quasi-Modo Kft. Padfűtés (svájci fűtőfóliával), harangvillamosítás, toronyóra-felújítás, -kiépítés, programórák, hangosítás, dallamjáték, énekszámkijelző. Honlap: www.quasi-modo.hu, e-mail: kapcsolat@quasi-modo.hu, tel.: 06-30940-8223 (Sárdi György). Gyűjtő venne bélyeggyűjteményt, régi postai levelezőlapot. Tel.: 06-20-5225690, 06-1-3228-439. 2020. november 15.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Faragó Csaba dunaharaszti lelkipásztort kérdeztük.

Faragó Csaba 1998 óta szolgál Dunaharasztin, 2001 óta vezeti az egyházközséget. Felesége hittanoktató a gyülekezetben, életüket Isten három gyermekkel áldotta meg.

1

Gyermekkorától kezdve lelkipásztornak készült? Testnevelő tanárnak készültem, hogy mégis a lelkipásztori hivatást választottam, két meghatározó eseményhez köthető: a megtérésemhez és az elhívásomhoz. 1991-ben, egy nyári táborozás után átadtam Jézus Krisztusnak az életemet. Amikor jelentkeztem a pécsi Janus Pannonius Egyetemre, nem éreztem a helyemen magamat. Ebben az időben olvastam a következő igét: „Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását.” (Péld 16,9) A Szentlélek ezen keresztül tükröt tartott elém: láttam magamat, mint aki nagy elszántsággal akarja a maga útját megvalósítani, miközben Jézus Krisztus másfelé szeretné vezetni. Úgy éreztem, hogy ő hív erre a szolgálatra, ezért – sok kétséggel és félelemmel a szívemben – jelentkeztem a teológiára.

2

Ugyanabban a gyülekezetben szolgál, ahol felnőtt. Nagyobbak ilyenkor a követelmények egy lelkész számára? Van olyan gyülekezet, amelyben az embert évtizedek múltával is csak vasárnapi iskolás kisgyermekekként látják. A dunaharaszti gyülekezetre azonban ez a mentalitás soha nem volt jellemző. Már az elődöm – édesapám – is itt nőtt fel, és ahogyan az ő szolgálatát elfogadták az itt élők, úgy az enyémet is. Általában szerencsésebb, ha a lelkész nem 30 Reformátusok Lapja

2020. november 15.

a küldő gyülekezetében szolgál, de a saját bőrömön tapasztalom, van úgy, hogy Isten Lelke arra hív: „Térj haza, és beszéld el, mit tett veled az Isten.” (Lk 8,39) Visszatekintve látom, hogy esetemben az Úr előkészítette ezt az utat. Már teológuskoromban is ifjúsági csoportot vezettem, ez a helyzetem segített abban, hogy a közösségünk fiatalabb és idősebb generációja is elfogadjon lelkipásztoraként.

3

Gyakorlatias vagy inkább lelkigondozó típusú lelkésznek tartja magát? Habár gyakorlatias embernek tartom magam, lelkészként mindkét oldalon törekszem a magam képességei és lehetőségei szerint helytállni. Nekünk, lelkipásztoroknak legelőször az emberek lelkéhez van küldetésünk, de közben nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az éhezőknek enni kell adni, és a fagyoskodóknak ruházatra van szükségük. Emellett fontos, hogy a ránk bízott közösséget vezessük, lelkileg élő igével tápláljuk, pásztorai legyünk, és a lelki otthonukat is rendben tartsuk.

4

Melyik életének legmeghatározóbb igéje? Az életem több pontján is helyezett a szívemre a Szentlélek egy-egy igét, amely aztán lámpásként világított, és utat mutatott. Ezek közül talán a Mt 4,4-et emelném ki: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” Áldott emlékű keresztapámtól kapott első Bibliámba volt ez a vers beírva. Azóta is naponként tapasztalom az igazságát.

5

Az aktív vagy a passzív kikapcsolódás tölti fel jobban? A mozgás iránti szeretetet az Úristen mélyen belém ültette, ezért a teljes és tökéletes kikapcsolódást leggyakrabban így élem meg. Rendszeresen járok kerékpározni, úszni, és nagy örömmel kapcsolódom be gyülekezetünk ifjúsági röplabdameccseibe is. Ilyenkor rendszerint megáll az idő körülöttem, és megtelik a szívem örömmel, hálaadással, Isten-dicsőítéssel.  JEZSOVICZKI NOÉMI


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2020/46. szám