Reformátusok Lapja 2020/45. szám

LXIV. ÉVFOLYAM,

45. SZÁM,

2020. NOVEMBER 8. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

A vízválasztó 9 771419 856007

BOGÁRDI SZABÓ ISTVÁN: „OLYAN AZ EGYHÁZ, AMILYENEK MI MAGUNK VAGYUNK”

20045

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Oltalmazz minden tévelygéstől és hamis isteni tisztelettől, s ne engedd, hogy valamely ágazatában hitemnek kételkedjem vagy eltévelyedjem; add kegyelmedet, hogy az én hitem ne legyen holt, s jó gyümölcs nélkül való, erőtlen, hanem erős, virágzó és gyümölcstermő a szeretet és békességes tűrés által, hogy a hitnek végét, tudniillik az örök üdvösséget elérhessem s nyerhessem a te Szent Fiadért!  PETRŐCZY KATA SZIDÓNIA (1685–1708)

16

14

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13.

Honlap: www.reflap.hu.

E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

30

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu).

Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu).

Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (balogh-zila.teodora@reflap.hu), Feke György (feke.gyorgy@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu).

Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs.

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája.

Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.

Címlapfotó: Fotó: Kovács Tamás/MTI

INTERJÚ • 6. Tudta, hová tart | Szolgatársát megrázta Adorján Gusztáv főgondnok

halála – Fekete Károly tiszántúli püspökkel beszélgetve emlékezünk REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Gyógyítás meglepetésekkel | Kovács Mihály vezércikke AKTUÁLIS • 9. A vízválasztó | Bogárdi Szabó István dunamelléki református püspök, a Zsinat lelkészi elnöke tekint vissza eddigi szolgálatára 14. Károli-díjat kapott Huszár Pál főgondnok | Kitüntették a Zsinat világi elnökét REFORMÁTUS ÉLET • 16. Múlt, jelen és jövő Csömörön | Templomszentelés Csömörön GONDOLATOK • 21. A tájékoztatáson túl | Váradi Ferenc publicisztikája PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Ismerjék meg Beke Borókát, a Karatnai Református Egyházközség lelkipásztorát

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben).

A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel.

2020. november 8.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

XI. 8.

VASÁRNAP

XI. 9.

HÉTFŐ

XI. 10.

KEDD

XI. 11.

SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(5) „…Jézus Krisztus bennetek van?” (2Kor 13) Telnek az évek, mégpedig gyorsan. Ez az esztendő is a vége felé jár. Ilyenkor az idő múlása számadásra késztet, amelyben ez a legfontosabb kérdés: Jézus Krisztus bennem van-e, én pedig Jézus Krisztusban vagyok-e, él-e bennem a Krisztus, hitben járok-e, közelebb kerültem-e Krisztushoz? Ez a számadás nemcsak bűnbánat és megalázkodás, hanem Isten kegyelméből hálaadás is, amely szerint: ahogy telnek az évek, egyre közelebb kerülünk az Úrhoz, és egyre inkább értjük a Krisztus titkát. Erre a kérdésre üdvbizonyossággal is lehet válaszolni, az Urat magasztalva, hogy kegyelem alatt vagyunk, és él bennünk a Krisztus. A bennünk élő Krisztus munkájának egyik jele, hogy a külső eseményeket hitben dolgoztuk fel. Nem az a fő kérdés, milyen külső események történtek velünk eddigi életünk során, hanem az, hogy ezeket a külső eseményeket hitben dolgoztuk-e fel. A siker nem tett bennünket önhitté, és a kudarcok miatt nem lettünk megkeseredettek. Bármi történt velünk, mindent Isten megváltó szeretete felől értelmezhetünk így, hitben és bizonyosságban járva, nem pedig az Úr haragja felől. Szeret az Isten. Úgy megyünk a halál felé, hogy az örökkévalóság felé haladunk.

2Sám 24,11–17  77. zsoltár (10) „…megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára…”

(Fil 1,1–11) A mi Urunk napja, a kegyelem teljességének napja, amikor életünk tisztátalanságát maradéktalanul eltörli, megbocsátja az ő kegyelme. Isten kegyelmére szorulunk, amelyet ő megmutatott Jézus Krisztusban. Hiszen nem vagyunk tiszták és kifogástalanok: sok vétek terhel bennünket gondolatban, szóban, cselekedetben, mulasztásban. Hitünk olyan sokszor elvérzik a hétköznapok próbái alatt! Isten kegyelme azonban őriz bennünket, és nem engedi, hogy vétkeink megbotránkoztató határt lépjenek át. Isten kegyelme őriz minket az üdvösségben (1Pt 1,5). Urunk az eseményeknek is az Ura, nem véletlen, ha ő bezár egy ajtót, egy másikat kinyit. Ez is annak bizonyossága, hogy az övéi vagyunk. Isten kegyelme egyre inkább megtisztít bennünket. Az Úr kegyelme megszenteli életünket. Jézus Krisztus követésében járva egyre inkább megtisztulunk, megérünk: elhagyjuk a vétkeket, letesszük a felesleges batyukat, kidobjuk a régi, koszos lomokat az életünkből, és nem engedjük, hogy a figyelmünket, értelmünket és szívünket bármi elvonja a mi Urunk megváltó szeretetének örömétől. Isten kegyelme arra indít, hogy naponta imádkozzunk, hogy egyre tisztábbak és kifogástalanabbak lehessünk, és mindennapi döntéseinkben is az Úr akarata szerint éljünk, mígnem megérkezünk az ő örök boldogságához.

2Sám 24,18–25  5. zsoltár (12) „…az én helyzetem…” (Fil 1,12–17) A saját helyzetem – összefüggéseiből kiragadva – vagy önhitté torzít, vagy kétségbeesetté nyomorít. A saját helyzetem csak az összefüggéseibe visszahelyezve értelmezhető, múltam, kapcsolataim, vágyaim, tévesztéseim eredőjeként. Legalábbis a bölcselők egy része ezt mondja. Ez az összefüggés azonban édeskevés.

Vannak ugyanis olyan helyzetek – a lényegi helyzetek mind ilyenek –, amikor az emberi összefüggések nem elégségesek, sem a tudományosan empirikus eredmények, sem a nagy formátumú bölcseleti és teológiai gondolatok nem elegendők. A saját helyzetemet egyedül a feltámadott Jézus Krisztus által elhozott, örökkévaló összefüggésekből szemlélve érthetem meg. Olyan ez, mint amikor egy régóta keresett könyvet megtalálok, és végre feltehetem a helyére, a polcra. Ilyenkor szabályosan megnyugszom. Évek óta őrizgettem a gyerekeink kiskorukban készített rajzait egy dobozban, a megszokott helyen. Egyszer csak eltűnt onnan az a doboz. Hosszú évekig nem találtam, már lemondtam róla, de egyszer csak megleltem. Visszatettem a helyére, a szemem elé, és ott mindig látom azt. Boldoggá tett ez a rátalálás. Ilyen az, amikor a saját helyzetemet a krisztusi, örök, megváltó összefüggésekben szemlélem. Ilyenkor a múlt bocsánatot nyer, a jövő megtelik értelemmel, és ez az örökkévaló jövő reménységgel erősíti meg az akármilyen jelent is.

Jób 1  88. zsoltár (20) „…várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani…” (Fil 1,18–30) „Semmiben sem fogok szégyent vallani.” Ez az apostol reménysége, sőt, ezt kéri, ezt várja Urától, ez reménységének és imádságának tárgya. Sok mindenben megszégyenülhetünk Jézus Krisztus követésében, de végül nem vallhatunk szégyent. Más megszégyenülni és más szégyent vallani. Az apostol tudja, ki is mondja, hogy minden megaláztatás, megszégyenülés csakis az üdvösségét szolgálja a hívő embernek.

Az Úr ad erőt a megaláztatások hívő, méltóságteljes, vissza nem vágó elhordozásához. Ugyanakkor az Úr

Reformátusok Lapja 2020. november 8.

| AZ IGE MELLETT |

nem engedi, hogy övéi szégyent valljanak, még akkor sem, ha ebben a világban szégyen és gyalázat lesz az osztályrészünk. Ő sokkal inkább jót, mindennél jobbat készített nekünk. Erre vágyik az apostol. De amíg feladata van, addig hitben elhordozza a megaláztatásokat. Csak ráadás, ha az Úr már ebben az életben kiemel a megaláztatásokból, és igazságot szolgáltat nekünk. Ez azonban csakis az ő jóakaratán múlik. Üdvösségesen jó olvasni, hogy az apostol bizonyossággal vallja, hogy Ura végezetül semmiben sem hagyja őt szégyent vallani.

Jób 2  22. zsoltár (11) „…Jézus Krisztus Úr…” (Fil 2,1–11) Valljuk, hogy a megváltó Jézus Krisztus az egyetlen Úr (11), abban az értelemben is, hogy ő az egyetlen, aki az úr voltát másokért aláhajló szeretetében mutatta meg (6–8). Ez a szeretet: megváltó szeretet, mivel Jézus Krisztus isteni hatalmával egyedül képes bennünket megmenteni a bűntől, a haláltól, a kárhozattól. Jézus Krisztus ugyanis isteni hatalmával győztesen vette magára a halált: legyőzte azt (9–11). Minden krisztusi szeretetből fakadó szolgálatot megáld és végül felmagasztal az Isten. Bizony, az Úrtól elszakadt világban ma is halálos kockázata van a szeretetnek. Ugyanakkor nincs más járható út, mert nem jó olyan világban élni – mondjuk ki: rettenetes olyan világban élni –, amelyben meghidegül a szeretet. Hisszük, hogy Jézus Krisztusban minden emberlétből fakadó szomorúság, reménytelenség, valamint minden itt megélt tragédia ellenére is: van vigasztalás. Az Úrban minden rideg és határtalan emberi kegyetlenség ellenére is van irgalom és könyörület. Jézus Krisztusban minden önzés és hiú dicsőségvágy ellenére is van alázat, minden gyarló széthúzás, szétszóratás, kárhoztatás ellenére is van Istennek kedves egység és üdvösség (1–5).

Jób 3  458. dicséret (15–16) „…ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek.” (Fil 2,12–30) Akkor ragyoghatunk, mint a csillagok a világban, ha az élet Igéjére figyelünk. Ha az Isten Igéjének, Jézus Krisztusnak, a világ világosságának fénye ragyog ránk, csak akkor ragyoghatunk mi magunk is (Jn 8,12).

A mi ragyogásunk nem a mi fényünk, hanem az Úré az, de mi ragyogtathatjuk azt tovább (15). Ebből következően értelmezhető az összes többi nem könnyű tétel, amelyet itt az apostol felsorol. Ahogy a világosságunk nem a miénk, hanem az Úré, úgy az engedelmességünk (12), az üdvösségünk (12–13), a feddhetetlenségünk, a romolhatatlanságunk, a hibátlanságunk (14–15) is mind az Úr ajándékai, amelyekkel zúgolódás és vonakodás nélkül teszünk mindent. Csak így lehet életszerű az, ami egyébként életszerűtlennek és valótlannak tűnik, hiszen az Úr ragyogása nélkül az életünk tele van sötét hibákkal, zúgolódásokkal és vonakodásokkal, miközben félelmeink és rettegéseink sem az üdvösségünket munkálják (12). Pál önmaga feláldozásáról, „italáldozatáról” szól (17–18). Önmagunktól önmagunkat feláldozni is képtelenek vagyunk, csak ha az Úr ehhez kegyelmet és erőt ad – és bizony nem mindenkinek ad ehhez erőt és kegyelmet, tehát azoknak nem is kell magukat másokért feláldozni.

Jób 4  69. zsoltár (8) „…Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért.” (Fil 3,1–14) Jézus Krisztus ismerete páratlan, semmihez sem hasonlítható, egyetlen ajándék, Istentől kapott kegyelmi állapot (9). Az apostol minden igyekvése, futása, nekifeszülése csakis ebből a kegyelemből fakad (10–14). Ő azért ragadhatja meg Krisztust, mert Jézus Krisztus megragadta őt (12). Jézus Krisztus ismerete páratlan abban is, hogy az Úr ismerete üdvbizonyosság: halálból való feltámadás, örök életből fakadó létbátorság már e világban, mennyei erő a szenvedések elhordozásához, nemcsak a szolgálatból fakadó szenvedések, hanem a földi lét gyötrelmeinek Krisztus-hittel való megéléséhez (10). Jézus Krisztus ismeretének páratlansága az a nyereség, amely nem hasonlítható semmiféle földi haszonhoz. Az apostol kimondja, hogy ehhez a nyereséghez képest minden e világi kincsünk kár és szemét. Jézus Krisztus ismeretének páratlansága nélkül mit sem érnek az itteni, mulandó földi kincseink, mert az őbelé vetett hit nélkül mindenünk kidobandó szemétté lesz itt, avul, kopik, megfakul, elrothad – mi magunk is. De fordítva is fogalmazzuk meg az üzenetet: az Úrban minden e világi kincsünk megtelik mennyei tartalommal, áldottá lesz (8–14).

Jób 5  479. dicséret

XI. 12.

CSÜTÖRTÖK

XI. 13.

PÉNTEK

XI. 14.

SZOMBAT

2020. november 8.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

ja, de volt, amikor a megfogant életből nem lehetett megszületett élet. Hitt Krisztusban, aki egyaránt Ura az életnek és a feltámadásnak, aki átment a halálból az életbe, és másfajta dimenziót nyitott meg az ember előtt. Az egyik ünnepség után a szatmárcsekei temetőben sétáltunk, ahol a kopjafák szinte orra buknak. Beszélt lelkész édesapjáról, vallott a reménységéről, és a református fejfákon olvasható ABFRA betűszó üzenetéről: mi a boldog feltámadás reménysége alatt temetünk. Ennek a feltámadásnak a reménysége ott volt a szívében.

Melyik a legemlékezetesebb pillanat a közös szolgálatukból?

A Hirdesd az Igét! programsorozatban a 2016. évi nyírségi témánk az ő támogatásával szerveződött a gyógyító ige köré Nyíregyházán. A Református gyógyítók találkozóján orvosok és lelkészek előtt vallott a két hivatás egymásra utaltságáról. Nem titkolta: magában zsoltárt énekelve szokott indulni műtéteire. Köszöntőt mondott a református védőnők találkozóján is, akiket a fiatal családok életének épségét óvó munkatársaiként és testvéreiként üdvözölt. Itt is személyes hangvétellel beszélt a születés csodájáról. Mindkét alkalommal ragyogott a szeme, és szinte szárnyalt az örömtől. Szakmai biztonság és szilárd hit sugárzott róla. Sokrétű munkakapcsolatukra alapozva biztatta kollégáit és a védőnőket: érdemes a szolgálatukban református keresztyénként helytállni. Orvostársai tisztelettel, a védőnők serege pedig rajongással vette körbe a szeretett főorvost.

Tudta, hová tart Megrázta Adorján Gusztáv főgondnok halála, hiszen elnöktársa gyógyulásában reménykedett. Biztos benne, hogy Adorján Gusztávnak szilárd üdvbizonyossága volt, HEGEDŰS MÁRK tudta, honnan jött és hová tart az élete.

Fekete Károly tiszántúli püspökkel emlékezünk.

Hogyan érintette közvetlen szolgatársának halálhíre?

Nem szégyellem, először dühös lettem. Nem ezt vártam! Sokan és sokat imádkoztunk Adorján Gusztáv gyógyulásáért.

Napok óta stabil volt az állapota, csökkent az oxigénadagolás is. Halálhíre letaglózott és fáj.

Mikor beszéltek utoljára?

Kórházba menetele előtt jelezte, hogy október 4-én nem tud eljönni a Csengeri Hitvallás 450. évfordulója alkalmából tartott ünnepi istentiszteletre. Pedig nagyon készült: szatmári születésű főgondnokként ő mondott volna köszöntőt. Kimentését kérte. Úgy búcsúztunk, hogy október 30-án én fogom laudálni Mátészalkán, amikor majd átveszi a neki odaítélt Milotai Nyilas István-díjat. Sajnos két nappal később lélegeztetőgépre került.

Korábban beszélgettek az örök élet reménységéről?

Adorján Gusztáv azzal a tudatossággal élte református hitét, hogy tudta, honnan jött, és azt is, hová kell majd megérkeznie. Orvosként tisztában volt törékenységünkkel és azzal, hogy a halál milyen nagy úr az életünk fölött. Pályája során sok gyermeket segített világra jönni. Elbűvölte az élet csodá6

Reformátusok Lapja 2020. november 8.

Adorján Gusztáv koronavírus-fertőzés miatt került intenzív osztályra, a világjárvány áldozata lett. Mit üzen a halála református közösségünknek?

Azt, hogy Istennel és egymással naponta rendeznünk kell a dolgainkat. Nem érdemes halogatni. A járvány ráirányítja a figyelmünket, hogy készen kell állnunk a hazatérésre. Elszoktunk a gondolattól, hogy ez bármikor megtörténhet. A főgondnok úr halála szembenézésre, számvetésre sarkall az eddigi életemmel kapcsolatban, azzal, ami még előttem áll, és hogy ezek között mi a fontossági sorrend. A fertőzés nem válogat. Én úgy gondolok a járványra, mint ami elősegítheti az Istenhez fordulást. Nem ő sodort veszélybe minket, hanem mi vittük magunkat ebbe a helyzetbe. Ő azonban most is kész megadni a kimenekedést, a szabadítást.  FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA A TEMETÉSRŐL Adorján Gusztáv főgondnok, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktató Kórház főigazgatója temetése november 11-én, 12 órakor lesz Nyíregyházán az Északi temetőben, a főbejárati ravatalozóból.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

KOVÁCS MIHÁLY

Gyógyítás meglepetésekkel A szerző nyugalmazott esperes

Jézus földi küldetését leginkább két szóval jellemezhetjük: tanított és gyógyított. Személye Istentől eredt, az Atya tanításait adta tovább (Jn 8,28). A gyógyítások is isteni hatalmának megnyilvánulásai voltak. Minden beteget meggyógyított, akit hozzá vittek, és ezek általában nem a tanítások idején történtek (Mt 9,35). Előfordult azonban, hogy tanítás közben, vagy amikor félrevonult, akkor vittek hozzá egy-egy beteget, kihasználva azt, hogy őhozzá mindig lehetett menni.

„Segítőkészségük mellett figyelemreméltó az a bizalommal párosuló hit, amellyel őhozzá vitték, tőle remélve a gyógyulást.”

Ennek egyik jellegzetes esetét találjuk a Mk 2,1–12 verseiben, ahol egy gutaütött gyógyulásáról olvashatunk. Jézus többször járt Kapernaumban. Egyik ott tartózkodásának idején ismét tanított. Hatalmas tömeg gyűlt össze, olyannyira, hogy a házból kiszorulók már az udvaron sem fértek el.

Tanítás közben hirtelen szokatlan mozgás támadt, egy ágyhoz kötött gutaütöttet vittek Jézushoz, négyen emelve a beteget. Segítőkészségük mellett figyelemreméltó az a bizalommal párosuló hit, amellyel őhozzá vitték, tőle remélve a gyógyulást.

Cselekedetük a szeretetteljes összefogás szép példája a mindenkori ember számára.

A jó szándékú segítőkészség azonban váratlan akadályokba ütközött. A Jézust hallgatni akaró sokaság miatt a beteget nem tudták őhozzá vinni, ezért merész gondolatuk támadt: megbontották a ház tetőszerkezetét, és ágyastól engedték le a gutaütöttet Jézus elé (Mk 2,4). Lám, a hagyományos utak mellett, „modern” úton is el lehet őt érni!

A beteg Jézushoz vitele a történet első meglepetése. Nyilvánvalóan olyan sürgősnek és fontosnak érezték a találkozást vele, hogy nem riadtak meg az akadálytól sem, és minden nehézséget leküzdve igyekeztek segítségére lenni a betegnek.

Magatartásuk a hit és a szeretet jelein túl annak is bizonysága, hogy mindezek akkor érik el céljukat, ha nem riadnak meg a nehézségektől.

A történet második meglepetése ezután következik. Jézus ugyanis nem meggyógyította a beteget, hanem megbocsátotta a bűneit (Mk 2,5). E nem várt néhány szó azonban ahelyett, hogy megnyugtatta volna az ott lévőket, inkább megdöbbenést váltott ki, mert az emberi logika szerint más a betegség, és más a bűn. Mintha Jézus „félreértett volna” valamit. A szavak nélkül is érzékelhető megdöbbenést tapasztalja Jézus, amikor szinte magától értetődő formában teszi fel a kérdést: „Melyik a könnyebb? Azt mondani a bénának, hogy megbocsáttattak a te bűneid, vagy azt mondani, kelj fel, vedd az ágyadat és járj? (Mk 2,9) A válasz minden időkre szóló tanítás a bűnbocsánatról. Jézusnál ugyanis „a bűnbocsánat ígérete nem üres szóbeszéd, mert a betegség a bűn tünete, a gyógyulás pedig a bűnbocsánat következménye" (Jubileumi Kommentár).

A következő meglepetés: ahogy fogadják az írástudók Jézus szavait. Mivel tanításainak sokszor voltak hallgatói az írástudók, ennél az eseménynél is természetesnek tekinthetjük jelenlétüket. Az akkori társadalom közismert tagjai voltak ők, akiknek elsőrendű feladatuk volt a mózesi törvények ismerete és alkalmazása. Ezért is figyelték Jézus tanításait, hogy amennyiben azok nem egyeznek a mózesi törvényekkel, megvádolhassák. Most is megbotránkoznak azon, hogy Jézus megbocsátotta a beteg bűneit, holott a bűnöket csak Isten bocsáthatja meg (Ézs 43,25). Különös, hogy nem örülnek egy ember felépülésének, hanem olyan ügyből kreálnak elméleti vitát, amelyben az élet „dübörög” a tantételek betűi felett.

Az igazi meglepetést azonban a történet végén olvashatjuk. A gutaütött ugyanis Jézus szavainak hatására felvette az ágyát, és saját lábán távozott, az ott lévők nagy csodálkozására. Ennek következménye Isten-dicsőítésük, amely spontán tört fel a szívükből. Négy olyan emberről olvastunk, akik számára nem volt közömbös egy ember sorsa, és néhány emberről, akik elvitatkoztak egy csodáról, amely évszázadok múltán is beszél Jézus hatalmáról. Biztasson ez bennünket is hasonló jócselekedetekre, és legyen szemünk felismerni a ma is előforduló csodákat!  2020. november 8.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

A vízválasztó FEKETE ZSUZSA

Az egyház nem a világtól kapta a mandátumát, ezért a Zsinat lelkészi elnökét hosszú szolgálata alatt nem igazán érdekelték a társadalmi elvárások. Bogárdi Szabó István püspök úgy fogalmaz: mi Jézus Krisztusnak tartozunk számadással, megtettük-e, amiért küldött minket?

Szent Ágoston azt mondta, hogy az ember szíve folyton vis�szahajlik önmagába, és elhanyatlik Istentől. Az ön szíve kitartott tizennyolc év küzdelmes püspöki szolgálat után?

Ezt a kifejezést Szent Ágoston nyomán sokan használták: például Anselmus, Luther, Kálvin és Barth is, de mást és mást értettek rajta, talán a legkevésbé a kitartás drámájára vonatkoztatták. Az ember úgy hanyatlik el Istentől, hogy bár mindent kegyelemből, ajándékul kap, ezzel a magakellető visszahajlással mégis elkezdi önmagának tulajdonítani az érdemeket. Ha már ilyen érdekes összefüggést hozott fel, fontos megemlíteni a küzdelem káros mellékhatását: az ember hajlamos elhinni magáról, hogy a helytállás a saját hősiessége, igyekezete és érdeme.

Hogyan tekint vissza hosszú egyházvezetői szolgálatára? Ajándék volt?

Ajándék-e, hogy valakire rábízzák ezt a mandátumot? Nem tudom eldönteni, hiszen nem kötelező elfogadni. Ha Isten megadta hozzá azt, ami kellett, akkor felfogható ajándéknak is. Megbízatásnak tekintem, hiszen felelős választók bíztak meg a tisztség betöltésével. Az nagy ajándék volt, hogy sokan imádkoztak értem. És persze az is ajándék, hogy a mandátum egyszer lejár.

8

Reformátusok Lapja 2020. november 8.

Gondolom, sokszor a fejéhez vágták, hogy fiatalon meg akarta szüntetni a püspöki tisztséget. Hogy van most ezzel?

Az egyházkerületek sok tekintetben megismétlik az egyházmegyék adminisztratív munkáját, észszerű lenne ezt egyből a Zsinatra irányítani a négy kerület beiktatása nélkül. Ebből a szempontból nem fájna a szívem, ha a következő nemzedék úgy döntene, hogy egy egyházkormányzati szintet kiiktatva fölgyorsítja és hatékonyabbá teszi a munkát. Ám, ha különbséget teszünk aközött, ami valójában a Zsinat (törvényhozó, tanító, képviseleti szerv), és aközött, amit a köznyelv nevez zsinatnak – hibásan, ez ugyanis a zsinati hivatal –, akkor már nem olyan egyértelmű a kerületek kiiktatása. A fölösleges egyházkormányzati struktúrák megszüntetését mindig abból a szempontból nézem, hogy élő közösségekben szülessenek meg a döntések, és ne elvonatkoztatott, jobbára hivatali csúcsszervezetben.

Hogyan látta tizennyolc évvel ezelőtt az egyházat, és most, hogy már nagyobb távlatból tekinthet rá?

A feladat örök. Nem hinném, hogy tizennyolc évvel ezelőtt könnyebb vagy nehezebb lett volna Istennek engedelmeskedni, evangéliumot hirdetni és a parancsolatok szerint igyekez-

| AKTUÁLIS |

ni feddhetetlen, tiszta életet élni. A körülmények ugyan változnak, de tizennyolc év az egyház életében röpke idő, még akkor is, ha én úgy érzem, hogy az életem derekán mindent beleadtam ebbe a szolgálatba. Püspökségem idejét nem is önmagában nézem, hanem egy harminc-negyven éves korszakba illesztem bele, amely a rendszerváltozás előtt kezdődött. Ebben benne van a saját eszmélésem és töprengésem arról, hogy mi az egyház útja, és mi a dolgunk református keresztyénként Európában. Elmentek a kommunisták, véget ért a diktatúra, már nem mondták meg, miről prédikálhat a pap és miről nem. Azt gondoltuk, szabadok vagyunk és azt csinálunk, amit akarunk, pedig dehogyis. Azt kell tennünk, amit az Úristen akar tőlünk. És ez, bizony, hosszú történet.

Merre igyekezett kormányozni az egyház hajóját a tizennyolc év püspöki, illetve hat év zsinati lelkészi elnöki szolgálata alatt?

A kübernesis, az igazgatás, az irányítás szó éppen a hajókormányból származik, így jó ez a hasonlat. Az egyház sokszor hasonlítható viharban vergődő hajóhoz; hánykolódik, de nem süllyed el – szoktuk mondani. A hajón azonban kell lennie iránytűnek. Az egyházkormányzó elemi feladata, hogy próbáljon mindenkit meggyőzni az eredeti útirányról, az egyház lényegé­

ről. Hitem szerint az anyaszentegyház az egyetlen olyan közösség, ahol a döntések, a célok és az ügyek mind emberből vannak fonva, vagyis adott pillanatában éppen olyan az egyház, amilyenek mi magunk vagyunk, végcélja mégis Istentől rendelt.

Azért is kérdezem az irányt, mert a nyugati egyházakra gyakran mondják, hogy a progresszivitás felé tartanak. Gondolok itt például a templombezárásokra és a melegházasságok megáldására. Mi a helyzet a Magyarországi Református Egyházzal?

Nyugaton is vannak erős, mélyhitű, Isten rendje szerint élő közösségek, kitűnő látású teológusok, mint ahogy itthon is vannak, akik bálványozzák az úgynevezett progressziót. Ám az egyházat képviselő testületek tekintetében markáns a különbség. Ha a püspökségemnek voltak kudarcai, azok éppen abból fakadtak, hogy nagy küzdelmek árán sem tudtam megértetni: igen könnyen áteshetünk a ló túlsó oldalára, régi diktatúrákból a szabadelvűség diktatúrájába. Az utánunk sorjázó nemzedékek nem feltétlenül értik, miért kell óvatosnak lenni, miért érdemes konzervatívnak maradni. Pedig, bizony, egyszer már ráfizettünk a progresszióra, amikor vörös lobogó és sarló-kalapács vezette a haladókat a rertrográdok ellen a

2020. november 8.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

békeharcban. A mértéktartás nem meddő konzervativizmus, hanem természetes emberi megfontolás. Ez azonban csak a fele a történetnek. Azért vagyok szomorú a nyugati fejlemények miatt, mert az egyház csak akkor tud megállni az evangéliumi igazság mellett, ha teljes és mély meggyőződése, a régiek szava szerint biztos hite van. Hát hol vannak, kérdem, azok a pontok, ahol látható a szilárd evangéliumi elkötelezettség? Ennek nem kell annyira harsánynak lennie, mint amilyen a progresszió zenebonája, sőt, a csendes hűség hosszú távon többet ér. Amúgy pedig hiába nagy a hangerő, ha fals a szólam.

A progresszivitás szólama pedig hamis.

Ha jól értelmezem, az egyház feladata, hogy Istenhez vezesse az embereket.

Az emberek többsége keresi a kapcsolatot a transzcendenssel, nekik pedig ki kell elégíteni Isten-szomjúságukat. Az egyháznak válaszokat kell adnia a jól vagy rosszul föltett létkérdésekre. Ne felejtsük, Jézus Krisztus missziói parancsában az áll, hogy menjetek oda hozzájuk, és tegyétek őket tanítvánnyá!

Ezenkívül már csak annyi van a parancsban, hogy engedelmeskedjünk Krisztusnak. És odamegyünk a heavy metal koncertre vagy a futballhuligánok közé?

Sorolja még nyugodtan…

Sejtem, mire gondol püspök úr, hiszen van börtönlelkészi és kórházlelkészi szolgálat, drogmisszió, hajléktalanmisszió, siketmisszió, cigánymisszió és még folytathatnám, de szerintem akad még vakfolt.

Annyi akcióközösség és program született erre nézve, hogy szinte eltemet bennünket. Mégis mi van a normálisokkal? Mi van az átlag magyar emberrel, aki nem deviáns, sosem bukott meg a suliban, nem veri a házastársát, csak éli az egyszerű alkalmazotti életét egy lakótelepen vagy bárhol. A nagy missziói hevületben az ébredés ügye és az ébredésért való könyörgés, sajnálatos módon, nagyon háttérbe szorult. Egyházkormányzásom egyik nyomasztó kérdése éppen erre a defektusra irányul: miképpen válhatott ez ketté? Vajon lehet egyiket a másik rovására csinálni?

Remélem, az utánam jövők megtalálják majd az egyensúlyt.

Azt tapasztalom, hogy a társadalom az egyházat inkább az alapján ítéli meg, hogy segítő kezet nyújt-e a rászorulóknak.

Hogy az átlagember hitre jut vagy sem, ebből a szempontból a legkevésbé izgalmas kérdés.

Az egyház nem a világtól kapta a mandátumát, úgyhogy engem ez nem érdekel, nem hevülök attól, hogy társadalmi elvárások stréberkéje legyek. Mi Jézus Krisztusnak tartozunk számadással, megtettük-e, amiért küldött minket. A 20–21. század erős társadalmi igényt mutat, hogy legyünk jók, méltányosak, kedvesek, és adjuk meg mindenkinek, ami jár. Nyugodtan ki 10 Reformátusok Lapja

2020. november 8.

merem jelenteni, hogy ez itt a vízválasztó. Természetesen én is tudom, hogy a szociális média korában az emberek hamar össze tudnak rakni maguknak egy képet arról, hogy szerintük milyennek kellene lennie a jó egyháznak. És megjegyzem, vannak kortársaink, nem is kevesen, akik azt az egyházat tudnák a legjobban szeretni, amellyel nincs semmi dolguk. Érdekes, de sokszor mi is ugyanazt mondjuk, mint korunk jó fej emberei, csak persze veretesen, ósdin, porosan.

Püspök úr korábban úgy fogalmazott, hogy az egyházban misszióra és hitelességre van szükség. Ezek szerint a normálisak misszionálása lehetne a fő frontvonal?

Ha visszatérünk a kiinduló kérdéséhez, hogy az ember szíve önmagába hajlik vissza, akkor adott a feladat. Bibliai értelemben egyébként senki nem normális, hiszen az óember mindannyiunkban ott van. Abszolút szükség van társadalmi missziókra. Voltam drogmisszió-alapító, börtönlelkész, játszottam zenekarban (ha nem is metálosan), a B középben is megfordultam, és a dzsumbujban szerveztem gyülekezetet.

Az imént inkább csak azt próbáltam kifejezni, hogy érzésem szerint túlságosan is önmagunk kortársai lettünk. Abba nem gondolunk bele, milyen az, amikor a presbiterek basáskodnak a papon, vagy egyik keresztyén bántja a másikat. Nyilvánvaló, hogy a Szentlélek által újjászületett ember nem a polgári megítélés szerinti rendes ember. Mondok erre egy példát. Az egyik lelkigondozói beszélgetésben egy komoly, hívő keresztyén könyvelő mondta, hogy a cégvezér adót akar csalni, és ha ő nemet mond az utasítására, akkor az utcán találja magát.

Mit tegyen? A cégvezér is jár templomba, egy másikba, ott ájtatoskodik, látszatra szent életet él. A cégnél meg azt mondja: ilyen a világ, csak így lehet talpon maradni.

Mit tanácsol ilyenkor?

Fizesse be az adót! Meg van írva a Rómaiakhoz írt levélben. Fizessétek be az adót, a vámot, senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek! Az is nagy küzdelem, hogy isteni valósággal tudjuk szeretni a másikat, és a szeretet ne csak ragacsos szirup legyen, amit mindenre rá lehet önteni.

Ha már az igét említette: senkinek semmivel ne tartozzatok! Úgy tudom, püspöksége alatt végig azt képviselte, hogy ne tartozzon az egyház a bankoknak. Egyházkormányzása elején visszafizette egyházkerülete minden hitelét, nem folyamodott soha kölcsönhöz, és óva intett mindenkit a hitelek felvételétől. Miért?

Isten gondviselése kellett, hogy a Dunamelléki Református Egyházkerületet minden adósságtehertől megszabadítsuk, és meggyőzzük a gyülekezeteket, hogy ne folyamodjanak hitelért.

Adóssággal örököltem az egyházkerületet, és röviddel a 2008as nagy adósságkrízis előtt fizettük vissza az utolsó részletet.

| AKTUÁLIS |

Három hónap múlva aztán jött, amitől mind a mai napig szenved a fél világ. Óriási kegyelemnek tartom, hogy sikerült visszafizetnünk a hiteleinket, mert nem tud kiegyenesedni az ember, ha adósrabszolga. Az egyháznak is van anyagi élete: a lelkészek javadalmától a gyülekezeti terem fűtésén át a nyári táborokig minden pénzbe kerül. De mennyivel szabadabbak vagyunk, ha mindezt a költséget a magunk vagyonából tudjuk előteremteni!

A Példabeszédek könyve is erre tanít bennünket. Ön mindig azt hangsúlyozta, hogy a gyülekezeteiben él az egyház, és talán soha nem épült vagy újult meg annyi református templom, mint a püspöksége idején. Ez a gondolat és cselekedet közvetlen összefüggésben áll egymással?

Furfangos kérdés, mert a templomot, a gyülekezeti házat, a parókiát a gyülekezetek építik saját maguknak. Az más kérdés, hogy kaphatnak hozzá segítséget. Valóban, nagy ajándék templomot szentelni. A számokkal viszont nem árt óvatosnak lenni, mert a 18. század végén, de a két világháború között is sokkal több templom épült, a világháború után pedig számtalan romba dőlt templom épült újjá. Inkább annak örülök, hogy szabadságunk révén megújíthatjuk a kultuszi épületeinket, és a hívek nem beszakadt tetejű, leszakadt padozatú, jéghideg templomokba járnak. Mivel Magyarország lakossága az elmúlt ötven évben folyamatosan mozog, valóban alakultak új gyülekezetek is szép számmal.

Az épületek megújultak, de hogyan látja a lelkészi kar állapotát?

A saját generációm szerint én is abba a lúzermezőnybe tartozom, amelyiknek még azt tanították: ki fog halni az egyház. Közben látom magam előtt a szüleim hűséges nemzedékét, aztán a rendszerváltás után felsarjadt szabad és elszánt nemzedéket, és látom a legújabbat is a nyugati civilizáció hullámverésében, de keresve az irányt. Mindegyik generációnak vannak kiválóbbnál kiválóbb tagjai. A miénknek is. És minél több kitűnő igehirdetőt, lelkigondozót, gyülekezetszervezőt, okosan gondolkodó lelkészt ismertem meg, annál erősebb lett a kiválóságuk fénye, amelyben a gyengébbeket látom. Ezért is fáj nagyon, ha valaki elhagyja a szolgálatát. Van, aki úgy érzi, nem bír egymaga harcolni, cserben hagyták. Van, aki már az első puskalövésnél berezel. Ezért a lelkészeknek folyton tanulniuk kell az egymás iránti szolidaritást. Sokszor alakult úgy, hogy püspökként katalizátorszerepbe kényszerített ez az ellentmondásos valóságunk, és mintha az lett volna a tisztem, hogy én tegyek rendet minden viszályban, nyomorúságban. Sokszor szóvá tettem, most is megteszem: riasztónak tartom, hogy a lelkészek egy része nem tart élő kapcsolatot a többiekkel. Még riasztóbb, hogy számos lelkész csak a közösségi médián keresztül kommunikál. Bízom abban, hogy kinövik majd ezt a digitális gyermekkort, és rájönnek, sokkal értelmesebb tíz perc alatt elautózni a szomszéd faluba, és beszélgetni egy jót a kollégával, mint fórumokon levelezgetni.

2020. november 8.

Reformátusok Lapja 11

| AKTUÁLIS |

Egy lelkészértekezleten azt mondta, hogy letelt a kegyelmi idő. Azon kell gondolkodnia az egyháznak, hogyan tud önfenntar­tóvá válni. Hol tartunk most ebben?

A riadó továbbra is érvényes. És megvallom, nem voltam elég meggyőző, amikor föl akartam hívni a figyelmet arra, hogy végre le kell vonni néhány konklúziót. Például be kell vezetni a gondozott gyülekezet kategóriát. A jobb anyagi kondíciók között élő gyülekezeteknek támogatniuk kell azokat a közösségeket, amelyek nem tudják biztosítani szolgálóik méltó bérét.

Sok szép bibliai példa van erre. És ehhez teljesen szabadok vagyunk. Itt az ideje, hogy segítsük a gyengék fennmaradását, valamint az új gyülekezeteket, amelyek éppen hogy elindultak a misszió útján.

Az eddigiekből számomra úgy tűnik, hogy inkább ostorozza magát, miközben nem sorolja az eredményeit.

Bízzuk a történészekre, hogy van-e egyáltalán érdemem abban: hány új gyülekezet szerveződött, mennyi templom és parókia épült, mennyivel nőtt a hittanra járók száma, hány iskolánk és szociális intézményünk van. Ha segíthettem, megköszönöm az Úristennek és magasztalom a Szentlélek növelő áldását.

12 Reformátusok Lapja

2020. november 8.

Ne hagyjuk ki a beszélgetésünkből a közéletet. Több alkalommal hangsúlyozta az egyház és az állam szétválasztását. Hogyan lehet egészséges távolságot tartani a politikától?

Távolságot? Ki fertőz meg kit? Ennél egyszerűbb, éppen ezért nehezebb is a helyzet. Az állam és a pártpolitika más rend szerint működik, mint az egyház. Az emberek azért tömörülnek pártokba, mert nézetkülönbségeik vannak másokkal, és ezeket egy-egy politikai formáción keresztül fejezik ki. Aztán a demokrácia szabályai szerint – általában hosszadalmas viták után – konszenzussal, alkukkal az ügyek valahogy mennek előre. Jelzem, ehhez – a vitákhoz – már lehet némi közünk, állampolgárok vagyunk ugyanis. Mindazonáltal az egyházban egyetlen új gyülekezet sem azért szerveződött, mert az emberek másként gondolkodtak volna az üdvösségről itt vagy ott, és szavazáson döntötték volna el, kinél legyen az üdvösségszerzés hatalma. Az alap mindig ugyanaz: Krisztus. A politikai hatalom – ha tudomást vesz róla, ha nem – Isten kezében a gondviselés eszköze, még akkor is, ha gyötri vagy üldözi a keresztyéneket. A szétválasztott felek – az állam és az egyház – jó esetben a teremtett világ fennmaradása és a közjó szempontjából találnak közös célokat, és együttműködnek azok

| AKTUÁLIS |

megvalósításban. Egyetlen államrend sem a mennyország előszobája. Az új totális rendszer, a liberalizmus azért tekinti ellenségnek az egyházat, mert az egyház már a puszta létével is jelzi: sosem volt olyan politikai eszme, amelyre Isten ráütötte volna a pecsétjét, hogy ebből lesz ám a mennyország… Ez a szétválasztás lényege. Egyetlen esetben nem szabad a hatalomnak engedelmeskedni: ha arra akarnak kényszeríteni, hogy megtagadjuk Krisztust.

Püspök urat akarták bármire rákényszeríteni?

Hogyne! Az egyik ilyen eset még a püspökségem kezdetén volt, amikor a Károli Gáspár Református Egyetemen kitettek a lelkészképzésből egy fiatalembert a provokatívan vállalt homoszexualitása miatt. Az akkori liberális kormányzat megfenyegetett, hogy megszüntetik az egyházi iskolák állami finanszírozását, ha nem adunk szabad utat ennek a magatartásnak a református egyházban. Az bizony nagy médiahajsza és komoly dráma volt. A püspököt pedig mégiscsak terheli az iskolarendszerünk, a tanárok, oktatók, diákok iránti felelősség.

Mi lesz a sorsuk, ha nem kapjuk meg a közfeladat ellátásáért járó normatívákat? Isten segítségével és a Zsinat határozottságával helytálltunk ebben a kérdésben is.

Vállalom, ha bulvárosnak tartja a kérdést. Mi volt a legnehezebb a püspöki szolgálatában?

Az egész.

Amikor feltettem a kérdést, nekem a fájdalmas veszteségei jutottak eszembe. Meghalt a főgondnoka, Tőkéczki László, a főjegyzője, Hegedűs Béla, és voltak emberi csalódások is.

Hűséges szolgatársaimat még most is gyászolom. Az emberi csalódásokat pedig vereségként éltem meg. Tekintélyes, komoly munkát végző lelkipásztorok, presbiterek, tanárok, egyházi munkások csúsztak el, pedig az ige figyelmeztet: aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék! (1Kor 10,12) Ezek az esetek nagyon megrendítettek. Kiszolgáltatottnak éreztem magam, mert hát ki vagyok én, hogy az emberi vétkek miatt ítéletet mondjak róluk? Ugyanakkor az egyház szabályai szerint nem maradhattak közöttünk, hiszen az erkölcsi felelősségvállalás rájuk is vonatkozik. Mérhetetlenül sajnálom, mert jó emberek vesztek el, régi barátokkal nem tudok immár szóba elegyedni.

Megoszt ezekből valamit?

Inkább azt mondom, hiszek abban, hogy meg lehet javulni. El tudom képzelni, hogy akiket elvesztettünk, megbánják, jóváteszik vétkeiket, és visszafordulnak. Ha ebben nem hinnék, akkor végtelen csüggedés töltene el, hiszen elsősorban lelkipásztortársakról, tanárokról, presbiterekről van szó. Egy darabig lehet kettős életet élni, de ez egyszer véget ér. Minden ilyen megrázó eset térdre kényszerített. Megkértem az Úristent, adjon erőt, nehogy rossz útra tévedjek. Ne gondolhas-

sam bármiről, hogy meg lehet úszni, aztán csak megvonhatom a vállamat: na és?

Akkor most jöjjön a korábbi kérdés ellenpárja: mik voltak azok, amik a legnagyobb örömet szerezték?

Ezek főleg személyesek. Örülök, hogy megmaradt a gyülekezetemmel a bensőséges kapcsolatom. Hálás vagyok, hogy a tanítást nem kellett letennem. Jó érzéssel tölt el, hogy belefért az időmbe némi tudományos munka is. Örültem mindig, amikor azt képzeltem, hogy vademberek várnak valahol, aztán kiderült, nagyon szeretnek. Nagyszerű szolgatársakat és bennük igaz barátokat kaptam nehéz időkben. Örülök feleségem derűs hűségének, a gyerekeimnek, szépen felnőttek, az unokák csodálatosak. És örülök, hogy nem ment tönkre az életünk. Hálával mondom Bonhoeffer szép versének sorát: áldó hatalmak oltalmába voltam elrejtve. És az egyházat tekintve? Örülök a megfáradt lelkipásztorok megújulásának. Örülök a növekvő gyülekezeteknek. Hálás vagyok, hogy szabadok vagyunk. Hálás vagyok, hogy nem kell azt mondanom az utánam jövő nemzedéknek: ti vagytok az utolsók, aztán már nem lesz egyház. Örülök, hogy a politikai vezetők nagy része az egyházak barátja. Örülök, hogy a külső-belső kríziseket nem kis küzdelmek árán, de komoly tanulságokat levonva tudtuk megharcolni. Hálás vagyok Istennek, hogy Magyarország nem áll háborúban. És leginkább annak örülök, hogy Isten országa biztosan el fog érkezni.

Milyen útravalót adna majd az utódjának? Az interjú időpontjában még nem tudjuk, hogy egyházkerületében Balog Zoltán vagy Balla Péter lesz-e a következő püspök, illetve 2021 februárjában dől el, hogy kit választanak a Zsinat lelkészi elnökének.

Sem a dunamelléki elődömtől, sem a korábbi zsinati elnöktől semmilyen útravalót nem kaptam, csupán a hivataluk ajtókulcsát adták át. Ennél több útravalót adnék, tiszta szívből.

Bárki ül a püspöki székbe, azt kérem tőle, hogy szeresse nagyon azokat, akiket az egyház ura rábíz, még akkor is, ha nem mindig szeretnivalók. Tartsa szem előtt, hogy nem hatalmat, hanem megbízatást kapott. Áldozzon szolgatársainak lelki beszélgetésre több időt, mint én. Imádkozzon többet, mint én.

Szeressen prédikálni, jobban, mint én. Az apostol azt írja Timóteusnak, hogy aki püspökséget kíván, jó dolgot kíván. Aztán tételesen felsorolja, hogyan legyen a püspök jó ember. Lényegét tekintve ez a szolgálat nem tesz tönkre, hanem felnevel az istengyermekségre. Éljen jó lelkiismerettel – Isten kegyelmében és hűségében mindig nyugalmat talál. Értem nagyon sokan imádkoztak, érte is sokan imádkoznak majd. Közöttük leszek én is. És mindenekfölött: a mandátum egyszer lejár, viszont a meghívás a mennyei életre örök érvényű.  2020. november 8.

Reformátusok Lapja 13

| AKTUÁLIS |

Károli-díjat kapott Huszár Pál főgondnok FARKAS ZSUZSANNA

– Személyesen úgy ismerem Pali bácsit, mint igazi tanácsost, istenfélő embert, aki mindenhol megtartotta hitét – és ahol csak tudta, vállalva azt, tovább is adta – fogalmazott Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára a Károli Gáspár-díj átadásán. Huszár Pált, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnökét a protestáns örökség ápolásáért, tudományos munkásságáért és az ökumenikus kapcsolatok terén folytatott tevékenységéért tüntették ki.

A Károli Gáspár-díjat ez évben a reformáció ünnepére készülve, október 29-én adták át. A korábbiaktól eltérően, tekintettel a vírushelyzetre, az ünnepséget a Várpalotai Református Egyházközségben, a díjazott gyülekezeti közösségében tartották meg. – Hirdessük, hogy jó az Úr, mert megtartott bennünket és vigyázott ránk – köszöntötte Lukátsné Orovicz Piroska várpalotai lelkipásztor az alkalom résztvevőit a 106. zsoltár első hat versének üzenetével. Mint mondta: – Református templomban nem kezdődhet alkalom anélkül, hogy az élő Igére ne figyelnénk.

– Azért a királynak nem kell az ő maga bölcsességére magát bízni, hanem az Istentől kérjen bölcsességet, hogy tudja népét és az országát igazgatni. A jó tanácsosok is igen használnak az országnak, kiváltképpen, ha a tanácsosok istenfélők – idézte Károli Gáspár gönci reformátor gondolatait Soltész Miklós, majd hozzátette: – Személyesen úgy ismerem Pali bácsit, mint igazi tanácsost, istenfélő embert, aki mindenhol megtartotta hitét – és ahol csak tudta, vállalva azt, tovább is adta. Ez a keresztyén ember legfontosabb küldetése.

A díjazott egyetemi tanárként, műfordítóként és publikációival is gazdagította a tudományos életet, emellett 2009-től a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnokaként és a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnökeként tevékenykedett egyházáért. – Nemcsak családja körében adta tovább hitét, hanem rábízott gyülekezetében, gyülekeze14 Reformátusok Lapja

2020. november 8.

teiben, Magyarország és a teljes Kárpát-medence közösségében – hangsúlyozta az államtitkár.

A Károli Gáspár-díjat immár tizenhárom éve minden évben olyan személyeknek ítélik oda, akik a hittudományok területén maradandót alkotva gazdagították a magyar tudományos életet, a vallásos szellemi életet, valamint kimagasló eredményeket értek el a biblikus tudományok területén.

– Megtiszteltetés számomra ez a díj, de úgy érzem, megtiszteltetés a gyülekezet és Várpalota számra is – mondott köszönetet Huszár Pál. – Hatvanhárom éve álltam meg először a várpalotai gyülekezet úrasztalánál, és az Úristen iránti végtelen hálával állok itt most is.

A dunántúli főgondnok a díjjal járó összeg egy részét gyülekezete felújítási munkálataira ajánlotta.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

NOVEMBER VÉGÉIG LEHET EGYHÁZI PROGRAMOKKAL PÁLYÁZNI Az ünnepségen Soltész Miklós kihirdette a jövő évi egyházi közösségi programok támogatását is: a gyülekezetek 2020. november 30-ig pályázhatnak kétszázezer és ötszázezer forint közötti összegre. – Reméljük, jövő nyáron már olyan lesz a helyzet, hogy tudunk közösségi programokat szervezni – ezekkel is erősítve országunkat, nemzetünket – mondta az államtitkár. A pályázati kiírás a Miniszterelnökség honlapján olvasható.

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Viharos és szenvedéllyel teli levele végén Pál apostol öt felszólítást és egy ígéretet ad a korinthusiaknak (2Kor 13,11).

Az első – annyi, a gyülekezettel folytatott vita, bántás, védekezés, győzködés és szomorúság után – arra szólít fel: „Örüljetek!” A feszültségek, a vitás kapcsolatuk nehéz tisztázása után, mégis örüljenek. Károli úgy fordította az egyébként ismert görög szót: „legyetek jó egészségben”. Úgy is van mondanivalója, ha ez csupán köszöntés vagy üdvözlési forma, amely a korabeli levelek befejezésénél, elköszönésként volt használatos. Sőt, összekapcsolható a két fogalom úgy, hogy az öröm őrzi az egészséget. A boldog ember ritkábban betegszik meg. De betegségben és testi fájdalmak között is lehet életünk alaphangja az olyan öröm és derű, amely nem a körülmények függvénye, hanem Istentől kapott ajándék.

A második felszólítás még érdekesebb, ha a különböző fordításokat összehasonlítjuk: „állítsátok helyre a jó rendet magatok között”. Az itt szereplő szó gazdag jelentésű: rendbe tenni, összekötözgetni a halászhálót (Mt 4,21), rendet tenni a viszálykodó, pártoskodó kapcsolatokban (1Kor 1,10), felszerelkezni, egyre tökéletesedni, épülni. Könnyebb egy lakásban a tárgyak között rendet rakni, bár az is nagy munka, mint a kapcsolatainkat rendbe hozni. Időnként nagy átrendezés szükséges ahhoz, hogy a helyükre kerüljenek az élmények, benyomások, események és tapasztalatok.

A harmadik, „fogadjátok el az intést”, ugyancsak érdekes, mert Károli a „vigasztalódjatok” szóval fordította. Az eredeti szó ezt jelenti, és a hangulata is nagyon kedves és kifejező: magához hív, maga mellé ültet bizalmas beszélgetésre. Isten Lelke, a Paraklétosz vigasztal így, ha mi nem tudunk is megbékélni magunkkal.

Sokszor két embernek sem könnyű egyetértésre jutni, hát még egy családnak, közösségnek. Nehéz és fáradságos munka a vélemények békés egyeztetése, az egymáshoz igazodás. Erre hívja az apostol a gyülekezetet.

Szó szerint: ugyanarra törekedjetek okosan, keressétek ugyanazt az értelmet a dolgokban, ahogyan Károli utal rá. Akarjuk-e érteni egymást, vagy csak a magunk igazát erőltetjük másokra? Nem mindenben kell egyetérteni, de fontos, hogy egy nyelven beszéljünk, és a lényegben azonos alapokon álljunk, egyező hitet valljunk.

Végül „éljetek békességben” – írja. Istennel, önmagatokkal, emberekkel. A békesség és harmónia értéke az, hogy nem vagyunk egyformák, lehetnek vitáink, de háborúság és gonoszság nélkül képviseljük meggyőződésünket. Akkor Isten, aki mindezt munkálja is bennünk, velünk lesz. 

IMÁDKOZZUNK!

Középpont Ha hitem is / magam körül forog, / ha imában, könyörgésben / középen / mindig én vagyok, akkor a lelkem / vak és süket marad, és meg nem pillantalak, / Uram, / meg nem hallom szavad.

Kérlek, / emelj fel, emelj ki / önmagamból! / S így jelentsd ki / számomra – önmagad! Ámen.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Jób felesége Jób könyvének úgynevezett keretelbeszéléséből (Jób 1–2; 42) ismerhetjük meg az Úc földjén feddhetetlenül élő, istenfélő ember életének egyes részleteit és családját. Igen gazdag, tekintélyes, pátriárka típusú családfőként jellemzi őt a Szentírás, aki Izráel ősatyáira emlékezteti az olvasót. Hét fiú és három leány apjaként különös gondot fordított arra, hogy gyermekei is tisztán, bűn nélkül éljenek, és álljanak az Úr színe elé. Neve héberül hagyományosan egy, az egész történetre jellemző, beszédes kérdést fogalmaz meg: „Hol az Atya?” A csapásokkal sújtott Jób mindent elveszített, és gyermekei is meghaltak. Ekkor a gyász jeleként megszaggatta ruháját, megnyírta a fejét, földre borulva elmondta híres szavait: „Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve! Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób, és nem követett el megbotránkoztató dolgot Isten ellen.” (Jób 1,21–22) Ezek után további próbaként Jób testi betegséget kapott: rosszindulatú fekélyek borították tetőtől talpig, és a hamuban ülve egy cserépdarabbal vakarta magát (vö. Jób 2,7–8). A könyv szerint felesége e helyen jelenik meg először és utoljára, és emberileg talán érthető, lemondó tanácsot ad férjének: „Még most is ragaszkodsz ahhoz, hogy feddhetetlen maradj? Átkozd meg Istent, és halj meg!” Jób azonban ekként felelt: „Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni! Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk.” (Jób 2,9–10) Jób feleségének tanácsa a Szentírás szerinti bolondok magatartására és gondolkodására emlékeztet, ahogyan a zsoltárban is olvassuk: „Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten!” (Zsolt 14,1; 53,2) A végigszenvedett idők után, amikor Isten megjutalmazza Jóbot, feleségével nem, csak visszakapott gyermekeivel találkozunk (Jób 42,13).  PAP FERENC 2020. november 8.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

Múlt, jelen és jövő Csömörön Olyan ajándék ez, amelyhez mérhetetlen alázatra van szükségünk: templomunk akkor töltheti be küldetését, ha folytatjuk a megkezdett munkát – vallja Deák Ferencz, a Csömöri Református Egyházközség gondnoka. A Budapest melletti nagyközségben október 31-én tartottak templomszentelési ünnepséget, amellyel a közösség több évtizedes álma vált valóra.

FARKAS ZSUZSANNA

16 Reformátusok Lapja

2020. november 8.

az

A csömöri kálvinisták története a 19. század közepéig nyúlik vissza, és habár az akkori adatok alapján csupán három református élt a településen, 1910-ben már huszonketten voltak. Ez azért is nagy szó, mert a községbe még Mária Terézia uralkodása alatt telepítettek evangélikus tótokat és katolikus gyökerű svábokat, évszázadokra meghatározva Csömör vallási hátterét, ám lassan mégis nőni kezdett a reformátusok száma. A 20. század második felében a közösséget az akkori kistarcsai lelkipásztor vette gondozásba, kéthetente tartott nekik istentiszteletet, majd az evangélikus lelkipásztor megengedte, hogy alkalmaikat az ő templomukban tartsák. Akkortájt, az evangélikus gyülekezet vendégeként fogalmazódott meg az

| REFORMÁTUS ÉLET |

éve költözhettünk be az akkor elkészült gyülekezeti termünkbe, amelyet nehéz volt megszokni az evangélikus templom tágas terei után – de végre volt saját hajlékunk. Ez az érzés csak erősödött, amikor a templomunk is felépült.

Esztergály Előd Gábor szerint egy agglomerációban épülő gyülekezet mindig különleges. A csömöri közösségre ÚJ KÖZÖSSÉG, ÚJ MÓDSZEREK is jellemző a sokszínűség, tagjai a Kár„Kilenc régió kilenc templomának pát-medence különböző részeiből érkezAz alkalom a közösség régen várt ünnemintáit hoztuk el hozzánk. Az volt a tek. – Nálunk nagy áldás, hogy a gyülepe, a gyülekezeti tagok minket is örömmel fogadnak, miután kicsit csendesedik célunk, hogy kifejezzük közösségünk kezeti tagok helyzete kiegyensúlyozott, sokszínűségét és hitvallásunkat, emellett a közösség nagyon nyitott és a nyüzsgés, beszélgetni is tudunk. – Tíz de azt is, hogy felelősséget érzünk befogadó, fiatalos és érdeklődő – maévvel ezelőtt Riskó János akkori kistargyarázza a lelkész, de azt is hozzáteszi: csai lelkipásztor kezdte szorgalmazazok iránt a testvéreink iránt, akik sok felnőttként megtért gyülekezeti tagni, hogy ez a közösség váljon missziós elnéptelenedő településeken őrzik nak nem volt korábban egyházi kötődése gyülekezetté, önálló jogi státusszal és évszázados szakrális kincseinket.” és vallási tradíciói, ezért a megszokottól presbitériummal. Ez volt az a pillanat, (Esztergály Előd Gábor) eltérő tanulási folyamatokra is szükség amikor már volt értelme templomépívan a közösségben. – Nem vagyunk tratésről is beszélni – kezdi Esztergály Előd dicionális gyülekezet, más nehézségeink vannak. A közösség Gábor lelkipásztor. Az egykor harmincfős gyülekezet időközegy részének természetessé kellett tenni, hogy a vasárnap az ben gyermekekkel és friss tagokkal együtt közel ötszáz fős Úr napja, és ezért az Isten házában kezdődik. Ugyanakkor szíközösséggé bővült, amelyből kétszázötvenhárom felnőtt vesen tanulnak – hálás vagyok, hogy ez a gyülekezet nagyon a választói névjegyzékben is szerepel. – A rendszeresen jó talaj a magvetés szempontjából – magyarázza. templomba járók körülbelül százan vannak. Most, a vírushelyzet miatt ez a létszám alacsonyabb, de sokan online követik az istentiszteleteket – teszi hozzá a lelkipásztor. – Az elmúlt években sok változás volt. Két apró református közösségben a vágy, hogy egy napon saját otthonuk legyen. Ez az álom vált valóra idén október 31-én, amely a csömöri reformátusság számára kettős ünnep lett: ezen a napon egyszerre emlékeztek a reformációra és adtak hálát idén elkészült, A magvető háza elnevezésű templomukért.

2020. november 8.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

ISMÉTLŐDŐ TÖRTÉNELEM Esztergály Előd Gábor számára személyesen is sokat jelent, hogy első gyülekezetét segíthette a templomépítésben, mivel felnőttként, közgazdászból vált lelkésszé. – Kiskoromtól kezdve éreztem, hogy szolgálnom kell valakit, de amikor egy belső hang azt mondta, lelkipásztorrá kell válljak, sokáig elhessegettem magamtól a gondolatot, habár anyai és apai részről is voltak lelkipásztor felmenőim – idézi fel. A változás huszonhét éves korában következett be, amikor Márk evangéliuma 8. fejezetének 34. versét olvasta: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!” Ennek hatására munka mellett elvégezte a teológiát, majd a csömöri gyülekezet vezetője lett.

– Nagyon örültek nekem, amikor megérkeztem. Hatalmas szeretettel fogadtak, hiszen addigra már megérezték a szórványlét minden nehézségét, így vártak egy saját lelkészt, aki helyben tart hittanórát, konfirmációs előkészítőt és istentiszteleteket – fogalmaz a lelkipásztor, aki érkezése után szinte azonnal elkezdett közösségi alkalmakat szervezni, majd hamarosan a templom építéséről is elkezdtek beszélni a presbitérium tagjaival. – Családomban nem én vagyok az első templomépítő lelkész: százhetven évvel ezelőtt Esztergály Mihály evangélikus lelkész a Gyömrő melletti Péteri templomát építette fel, amely túlélt minden háborút. Ez szép példa volt előttem, de sosem gondoltam volna, hogy az Úr nekem is ilyen utat szán. Azonban amikor kiderült, hogy mi is felépíthetjük a templomunkat, ismét éreztem, hogy Isten a tenyerén hordoz – avat be a lelkipásztor.

AZ ÉPÍTKEZÉS FOLYTATÓDIK Deák Ferencz, a gyülekezet gondnoka osztja meg velünk, milyen hosszú út vezetett a templomszentelésig – számára és közössége számára is. – Családommal 2000 óta járunk ebbe a gyülekezetbe, korábban mindig a Pasaréti Református Egyházközségbe utaztunk el vasárnaponként. Egyik alkalommal hazafelé jövet hirtelen elfogott az érzés, milyen jó lenne, ha itt is lenne református gyülekezet, és bár építhetnénk templomot is! Úgy éreztem, csodálatos lenne, ha ehhez bármit hozzá tudnék tenni.

Nem sokkal később hallottak a kis csömöri református közösségről, és el is látogattak egy istentiszteletre. – Nagy szeretettel fogadtak. Ez volt az első gyülekezet, amelyet a sajátunknak éreztünk, ahová hazaérkeztünk – emlékezik az elöljáró.

Deák Ferencz gondnokként közelről láthatta, hogyan lett a gyülekezetnek lelki otthona, végigkísért „minden mozzanatot a tervezéstől a kivitelezésig”, az elmúlt öt évét szinte teljes egészében az építkezés határozta meg. – Hatalmas ajándék ez nekünk, de a gyülekezet sokat tett is érte. Olyan ajándék ez, amelyhez mérhetetlen alázatra van szükségünk: templomunk akkor töltheti be küldetését, ha folytatjuk a megkezdett munkát. Azt gondoltam, kicsit megpihenhetünk, de a munka valójában most kezdődik, ez csak a felkészülési időszak volt – 18 Reformátusok Lapja

2020. november 8.

hangsúlyozza. Ennek jegyében a presbitérium legfontosabb célja a következő évekre még inkább a gyülekezet építése, és az, hogy a közösség kerülhessen a középpontba.

LÉLEKBEN EGYÜTT Deák Vivien, a gyülekezet kántora hozzáteszi: eddig is fontos volt számukra a közösség építése, de sok energiát lefoglalt a tényleges építkezés. – Kiskoromtól járunk ide, a gyülekezet mindig is befogadó volt, de lelkipásztorunk érkezése óta érezzük igazán, hogy tényleg közösség vagyunk. Attól kezdve együtt dolgoztunk azért, hogy saját otthonunk is legyen – fogalmaz. Mint mondja, ő maga már kamaszként bekapcsolódott a kántori szolgálatba, és habár a kezdet nehéz volt, folyamatosan érezte a támogatást, ezért nem adta fel.

– Közel tíz év gyakorlat után a mai ünnepségen mégis izgultam, de nagyon jó volt átélni, hogy minden elkészült, és hazaérkezhettünk. Sajnos a vírus miatt sokan nem lehettek jelen, de tudom, hogy lélekben együtt voltunk – a szolgálatokban pedig most rajtunk, fiatalokon volt a sor – hangsúlyozza Deák Vivien. Így érzi ezt testvére, Deák Áron is, aki szintén segít, ha szükség van rá. – Nekem természetes, hogy fiatalként ide tartozom, szükségünk van rá, hogy a lelkünk minden életkorban épüljön. Emiatt különösen is szép volt a mai ünnep, hálás vagyok, hogy megvalósulhatott – fűzi hozzá.

A TOVÁBBI BŐVÜLÉS REMÉNYE Míg mi beszélgetünk, a gyülekezet azon tagjai, akik segítőként vettek részt a délelőtti istentiszteleten, összegyűlnek az imateremben, hogy együtt nézzék vissza a Duna televízióban

| REFORMÁTUS ÉLET |

is közvetített ünnepi alkalmukat. Így van ezzel Bakó Dorina is, aki a vendégek fogadásában, a lázmérésben és az ételek kínálásában segédkezett. A fiatal lány 2008-tól, Csömörre költözésük óta jár a gyülekezetbe, így ő is személyesen láthatta, hogyan készül el lelki otthonuk. – Összetartónak látom ezt a közösséget. Szerintem egy ekkora gyülekezettől komoly eredmény, hogy saját templomot épített. Megtiszteltetés, hogy ma ekkora figyelem fordult felénk, örültünk, hogy segíthettünk, jó volt látni, hogy mindenki tudta a feladatát – osztja meg véleményét.

Dorina azt is elmondja, hogy habár sok az idős gyülekezeti tag, utánpótlás is van: évente kilenc-tíz fiatal konfirmál. Így tett ő maga is két évvel ezelőtt: – Már az előkészítő alkalmakat is nagyon szerettük, aztán mi lehettünk az elsők, akik az elkészült gyülekezeti házban konfirmálhattunk, ez még különlegesebbé tette az ünnepségünket.

A vírushelyzet miatt ifjúsági csoportjával mostanában ritkábban találkoznak, de tartják a kapcsolatot, és remélik, hogy hamarosan visszaállhat a korábbi rend – közöttük és az egész közösségben. – Úgy érzem, most, hogy terünk és lehetőségünk is van, még tovább fog bővülni a gyülekezetünk – teszi hozzá.

IDŐTLEN KAPCSOLAT Egy templom felépülése és egy gyülekezet megszületése mindig nagy öröm, mivel a határ menti településeken és az apróbb falvakban fogyatkoznak a református közösségeink. Az időközben elcsendesedett templomba belépve pedig megtapasztaljuk, hogy jól tudják ezt a csömöri közösség tagjai is: a mennyezetet a Kárpát-medence különböző régióiból ismert kazetták díszítik.

– Onnan választottunk kazettákat, ahonnan gyülekezetünk tagjai származnak. Kilenc régió kilenc templomának mintáit hoztuk el hozzánk. Az volt a célunk, hogy kifejezzük közösségünk sokszínűségét és hitvallásunkat, de azt is, hogy felelősséget érzünk azok iránt a testvéreink iránt, akik elnéptelenedő településeken őrzik évszázados szakrális kincseinket. Szeretnénk ezekkel a kazettákkal rájuk irányítani a figyelmet – magyarázza Esztergály Előd Gábor. Így emlékeztet mostantól a csömöri templom mennyezete Csetfalva (Kárpátalja), Kézdimártonfalva, Szacsva, Körösfő (Erdély), Mezőcsát, Noszvaj, Gyügye, Patapoklosi és Sonkád (Magyarország) évszázados református közösségeire – és rajtuk keresztül a magyar református egységre.

– Közösségünk alapja ez az egység, ennek köszönhető, hogy mára önálló gyülekezet lehetünk. Eredetileg tavaszra terveztük ezt az ünnepséget, de végül az Úr ajándékaként éltük meg, hogy október 31-én adhattunk hálát – fogalmaz Esztergály Előd Gábor. – Templomunkban, amely egyaránt magán hordozza az egyházi építkezés klasszikus jegyeit és a modern megoldásokat, összekapcsolódik a múlt, a jelen és a jövő. A reformáció ünnepénél méltóbb alkalmat pedig nem is találhattunk volna, hogy ezért köszönetet mondjunk. FOTÓK: MÁTHÉ ZOLTÁN/MTI, SEBESTYÉN LÁSZLÓ

2020. november 8.

Reformátusok Lapja 19

| RE-KONSTRUKCIÓ |

Örök igazságok Márpedig vannak örök igazságok. Attól azok, hogy az alapjuk Isten állandósága. Ha ez a fundamentum meginog, akkor az örök igazság képzete az értelmét veszti. Ha pedig ez az értelem elvész, akkor az ember örök otthontalanságra kárhoztatja önmagát, mert nem lesz semmilyen biztos tájékozódási pontja a világban.

Minden jel arra mutat, hogy a korban, amelyben élnünk adatik, az örök igazságok létébe vetett hit egyre többekben megrendült. Ez azt jelenti, hogy minden biztosnak hitt kapaszkodó eltűnik, és az ember immár képtelen önmaga

„…örök igazságok nem azért vannak, mert a szubjektum azt állítja, hanem pont fordítva: a szubjektum akkor érhet el igazán önmagához, ha hit által az Istenben kijelentett örök igazságok fényében látja meg önmagát.” helyét megtalálni a mindenségben. Ha nincsenek örök igazságok, akkor minden csak esetleges, átmeneti. Ha nincsenek örök igazságok, akkor nincs semmilyen olyan állítás a valóságról, a külső világról, amelyről azt lehetne mondani, hogy objektív. Akkor minden állítás a szubjektum képzetévé válik, és nem lehet tudni, hogy amit a szubjektum képzel vagy gondol a külső valóságról, az valóban megfelel-e a valóságnak, avagy csak a szubjektum szüleménye.

Tehát úgy tűnik, a szubjektivizmus korában élünk. Miután eltűntek az örök igazságok, és a szubjektumnak nincs mihez létét kötnie, immár nem az Isten által kijelentett örök igazságok felől látja magát, hanem önmagából kiindulva akarja megmagyarázni a világot. Így lesz magyarázó elvvé a szubjektum zűrzavaros világa, és e folyamat egészen odáig fajulhat, hogy a szubjektum önmagáról alkotott képzete lesz a mércéje az igazságnak. Tehát az, hogy mi az objektív valóság, attól függ, hogy a szubjektum mit érez.

Ennek a jelenségnek ma látványos példája a férfiról és nőről szóló egészen zajos vita. Nem pusztán arról van itt szó, hogy vannak embertársaink, akik valamiért nem tudnak teljesen azonosulni biológiailag adott nemükkel, hanem arról, hogy ez a szubjektív érzület immár arra tesz kísérletet, hogy a külső valóság objektivitását, vagyis azt, hogy van férfi és van nő, kétségbe 20 Reformátusok Lapja

2020. november 8.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

vonja. A szubjektum, miután számára elérhetetlenné vált az Isten által férfiban és nőben teremtett ember örök és objektív igazsága, önmagát tette meg az objektív valóság mércéjévé, azt állítva, hogy a férfi és a nő valójában csak képzet, előítélet, társadalmi konstrukció, amelynek semmilyen objektív alapja nincsen. Férfi és nő valójában nem létezik. Így eshet meg, hogy ha eltűnnek az örök igazságok, akkor a szubjektum az objektív valóság helyett másik valóságot kreál, mi több, még azt is el akarja hitetni, hogy ez a másik valóság az igazi valóság.

A folyamatnak nincs vége. Ha ugyanis eltűnik a szubjektum önértelmezésének az örök igazságokban adott objektív alapja, akkor a szubjektum mindig ki lesz szolgáltatva önmagának. Olyan ez, mint valamiféle kábítószer, amelynek hatására a tudatmódosult szubjektum minden tájékozódási pontját elveszti. A világ nem lesz más, mint a szubjektum által létrehozott képzet.

Az evangélium az, hogy a szubjektumnak megvan az a lehetősége, hogy önmaga létét ne önmaga, hanem az Isten által kijelentett örök igazságok objektivitása felől nézze. Az örök igazságok objektív léte Isten örökkévalóságában van megalapozva. „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsid 13,8) Ez azt jelenti, hogy örök igazságok nem azért vannak, mert a szubjektum azt állítja, hanem pont fordítva: a szubjektum akkor érhet el igazán önmagához, ha hit által az Istenben kijelentett örök igazságok fényében látja meg önmagát.

Az Isten által kijelentett örök igazságok léte – arról, hogy ki Isten és ki az ember – teljesen függetlenek attól, hogy amúgy az egyének a maguk szubjektivitásában mit gondolnak vagy éreznek.

Nem a szubjektum hite igazolja Istent, hanem fordítva: a hit által elfogadott örök igazságok megismerése által találhat rá a szubjektum Isten által rendelt valódi önmagára. 

| GONDOLATOK |

VÁRADI FERENC

A tájékoztatáson túl A szerző irodalomtudós, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója

ILLUSZTRÁCIÓ: KAPÁS CSILLA

Az idei év egyik meglepetése volt, hogy magyarul is megjelent a brit történész, Ian Morris Háború! című vaskos kötete. Az összegző szándékú könyv azt az ellentmondást szeretné feloldani, hogy miközben az emberi történelem évezredei alatt folyamatos volt a szervezett küzdelem az egyes embercsoportok között, a világ összességében mégis sokkal békésebb hellyé vált. A „termékeny

háború” fogalmának bevezetésével amellett érvel, hogy az erőszakos hódító civilizációk a legtöbb esetben eljutnak arra a pontra, hogy a meghódított területeken a rend és béke fenntartásában lesznek érdekeltek, és ez hosszú békeidőt, csendes gyarapodást hoz (lásd: „Pax Romana”).

Miközben az újabb világháborút szinte elképzelhetetlenné tette a nukleáris fegyverek felhalmozásából adódó (jogos) aggodalom, a globalizált világban továbbra is az a helyzet, hogy a legnagyobbak mindenkire rákényszerítik akaratukat. A nemrég kisebb szenzációt keltő Társadalmi dilemma című dokumentumfilm körülbelül tíz év fáziskéséssel „leplezi le” a nagy, amerikai internetes vállalatok azon törekvését, hogy miközben minden létező információt begyűjtenek a felhasználókról, elsősorban azok magatartását igyekeznek megváltoztatni. Az elsődleges cél: az emberek minél több időt töltsenek a kicsiny vagy nagyobb képernyők előtt. Néhány évtizede a magyar gyermekek napi átlagos három-öt órányi televízió előtt töltött ideje volt a sokkoló adat, most ugyanezt a számot bátran alkalmazhatjuk becslésként a mobileszközökkel kapcsolatban.

Amikor egy magyar közszereplő egy mesekönyv károsnak ítélt részeit semmisíti meg, a helyzet fonáksága szembeötlő: a könyvvel ellentétben nem

semmisíthetők meg így a televíziós programok, filmek, internetes tartalmak, videojátékok. És a másik oldalon: a népnevelő propagandista szándék sem képes ezeket hazánkban létrehozni – tudás, pénz, lehetőségek híján egy könyv kiadása vagy megsemmisítése az a nagyságrend, amelyben egy hazai közszereplő mozogni képes.

Tartok tőle, hogy a tankönyvekkel, tantervekkel kapcsolatban újra és újra fellángoló viták mögött is ugyanez a probléma feszül: 2020-ban Magyarországon a könyvkiadás és az iskolai oktatás működésébe még van beleszólásunk, de a „tudatipar” nagy folyamataihoz nem férünk hozzá. Amerikának és a Távol-Keletnek ezen a téren behozhatatlan előnye van.

A történelmi kor, amelyben az evangéliumok eseményei zajlottak, sok szempontból emlékeztet a miénkre. A Római Birodalom katonai és kulturális fölénye megkérdőjelezhetetlen volt. Ez a civilizációs berendezkedés békét és rendezett viszonyokat eredményezett – de oly módon, hogy lényegében az emberi élet semmilyen fontos kérdésére nem adott választ vagy megoldást. A jelen kor szórakoztatóipara a gladiátorjátékokkal és nyilvános kivégzésekkel összevetve lényegesen humánusabb, de túlzott fogyasztása (és maga a túlzásba vitt fogyasztás) pontosan ugyanolyan értelmetlen időpocsékolás.

Krisztus megjelenése ebben a közegben elsősorban nem a világ feletti ítélet és „igazságtétel” volt. A betegeket gyógyító, az életét a barátaiért áldozó Megváltó a tömegkultúra által mellőzött, megfogalmazhatatlannak ítélt, sőt, tabusított (leprások) területeken jelent meg az igazság Igéjével és cselekedetekkel. Úgy vélem, az Egyház kétezer esztendővel később is jó helyen keresgél, ha képes meglátni a tömegeknek szánt tájékoztatáson túli valóságot, azt, hogy a békét és gazdagságot eredményező világrend az egyszerű, de megkerülhetetlenül fontos kérdésekre nem képes választ adni. A világválságok vagy a jelen járványhelyzet pedig még azt is nyilvánvalóvá teszik: még a világi dolgok feletti uralom is mennyire csökevényes, vagy inkább látszólagos. A Krisztus-követők előnye itt behozhatatlan: életük irányát nem a hatalmas hadi- és tudatipari gépezetek nyomása határozza meg, hanem a Lélek által megerősített útmutatás, a szeretet és az áldozathozatal.  2020. november 8.

Reformátusok Lapja 21

| GYÜLEKEZETEINK |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

Óraátállítás után

LXIV. ÉVFOLYAM,

45. SZÁM,

2020. NOVEMBER 8. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Ahogy őszbe fordul az időjárás, egyre többen kezdünk teát főzni, sütőtököt sütni, és előkerülnek a régi mézeskalácsreceptek. Ahogy nő a külső sötétség és egyre hidegebbek a napok, elkezdünk visszahúzódni házainkba, lakásainkba. Ez az időszak talán arra is alkalmas lehet, hogy megálljunk, és számot vessünk az eltelt idő kapcsán, ahol lehet és érdemes, újra megnézzük életünk mozijának egy-egy epizódját, az emberi kapcsolatainkat. Ha saját életünk idejére visszatekintünk: vajon melyek lehetnek azok a pontok, kapcsolatok, amelyek által Isten taníthat minket? Vannak-e és lehetnek-e még olyan eseményei saját történetünknek, amelyeket régen nem értettünk, de most már kellő távolságban vagyunk tőlük, hogy új megvilágításba helyezve megértsük üzenetüket? Szoktuk mondani, hogy az idő mindent begyógyít. Nem biztos, hogy így van, de az idő múlása kellő távolságot ad ahhoz, hogy talán kicsit higgadtabban merjünk ránézni olyan dolgokra is, amelyek régen dühvel, keserűséggel, szomorúsággal, félelemmel vagy éppen nagy örömmel töltöttek el minket.

Tizennyolc évvel ezelőtt lehetőségem volt az Egyesült Államokban tanulni, és néhány évfolyamtársam elhatározta, hogy egy hosszú hétvégén elvisznek New Yorkba. A megvalósult utazás harmadik napján sikerült összefeszülnöm amerikai barátaimmal. Akkor még nem értettem, miért nem fogják fel, hogy amit lehet, szeretnék megnézni, és minden időmet a városban tölteném. Csak nemrég jöttem rá, hogy mivel az egyik társunk apró termetű volt, ő nem bírt annyit gyalogolni, és a többiek nem akarták, hogy én egyedül csatangoljak a városban. Akkor nehezen értettem meg, miért kell több mint két órát egy kínai vendéglőben töltenünk. Ma már kellő távolságban vagyok az akkori eseményektől, hogy tanulni tudjak akkori türelmetlenségemből, és megértsem a többiek véleményét. Új nézőponttal gazdagodott a régi történet.

Az emberi kapcsolatok világában másként pereg az idő: az órával mérthez képest itt más az időérzékelés. Van, akivel régen találkoztunk, és mégis ott folytathatjuk a kapcsolatot, ahol abbahagytuk. És lehet, hogy eltelik egy-két hónap, év vagy évtized, a régi események, dolgok más megvilágításba kerülnek, átíródnak, és felvehetjük a régi szálakat. Ismerjük Jákób és Ézsau történetét, gyilkos harag és halálos félelem van köztük, amikor elválnak egymástól, és Jákob menekül Ézsau elől. Húsz évnek kell eltelnie, mire a két testvér újra találkozik. Ekkor összeölelkeznek és sírnak. Mire újra tudnak kapcsolódni, eltelik két évtized.

Az életben a rendezetlen dolgok, a sebek velünk jönnek – akár rendkívül hosszú időre is elkísérnek. Öröm lehet a számvetésben, hogy amíg élünk, van lehetőségünk újra felvenni kapcsolati fonalakat, megkeresni elhagyott barátot, megtenni egy rég halogatott lépést. A többi – kegyelem. 

ÁRA: 400 FT

A vízválasztó 9 771419 856007

BOGÁRDI SZABÓ ISTVÁN: „OLYAN AZ EGYHÁZ, AMILYENEK MI MAGUNK VAGYUNK”

20045

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu



MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: .........................................................................................

Cím: .........................................................................................

SIBA BALÁZS

..................................................................................................



22 Reformátusok Lapja 2019. január 6.

Aláírás: ...................................................................................

| SZEMLE |

Két perc lelki töltődés FEKE GYÖRGY

Tanítás a keresztyénségről és segítség a megszentelődés mindennapos küzdelmeiben – így foglalták össze Fekete Károly tiszántúli püspök áhítatoskönyvét annak csütörtöki bemutatóján. Hogyan fér meg egymás mellett szent és profán a rádióban, illetve az életünkben? Mire elég két perc a napi rohanásban? Rendhagyó formában erről is beszélgetett a szerzővel Galsi Árpád kiadóvezető és Fazakas Gergely irodalomtörténész.

2016. január 4-től hallhatók a Kossuth Rádió reggel hat órakor kezdődő hírműsora mellett a négy történelmi felekezet – katolikus, református, evangélikus és zsidó – egyházi vezetőinek napindító gondolatai, imádságai. Fekete Károly tiszántúli püspök is már négy éve készít rendszeresen másfél-két perc hosszúságú elmélkedéseket és imádságokat egy-egy rövid bibliai szakasz alapján. A keresztyén ünnepekhez, egyes zsoltárokhoz, jézusi szavakhoz és apostoli intelmekhez kapcsolódó szövegek mostanra könyvvé álltak össze, amelyet október 29-én este mutattak be – rendhagyó módon – a debreceni Kölcsey Központban.

Fazakas Gergely irodalomtörténész ugyanis – elővigyázatosságból önkéntes karanténból küldött – videoüzenetben méltatta a kiadványt a helyszínen megjelenő és az élő közvetítésbe bekapcsolódó érdeklődőknek. – Nem igemorzsák vagy töredékek ezek, hanem oldalanként egész szövegek, amelyeket áthatják a mindennapi élet és a hit alapvető kérdései, az Istenhez sóvárgó ember életérzése, a hozzá Krisztusban lehajoló Atya szeretete, az egyéni felelősség kérdése és a Szentlélek vezetése. Lelki gyermekeket, hitben éretleneket tanítanak, de a lelki felnőtteknek is segítenek a megszentelődés útján járni – hangsúlyozta a Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének docense. – Teológiai árnyaltság és az Isten által áthatott élet gazdagsága éppen e rövidségben tud koncentrálódni – mondta a nagyerdei református gyülekezet presbitere, aki az áhítatoskönyv fohászainak rendkívüli változatosságát is kiemelte. – E sokféle megszólítás, Urunk egyre sokoldalúbb, összetettebb megismerése mindannyiunkat meggazdagíthat.

Ezek a rádióban elhangzó napi imádságok sokszor kegyetlen hírek, harsány reklámok közé ékelődnek be, amit némelyek a szent és profán kiábrándító találkozásaként érzékelnek, míg mások, így Fazakas Gergely is, ezek megrendítő együttállására lesznek figyelmesek. E kettősségről és a műfaj létjogosultságáról Galsi Árpád, a Kálvin Kiadó igazgatója kérdezte – már élőben – Fekete Károlyt. – Nem szabad szétszakítani a kettőt, baj az, ha csak a templomban töltött órákat érezzük igazinak, vagy éppen fordítva – válaszolta a püspök. Mint mondta: a keresztyén ember igenis otthon van a világban, formálja is azt, hisz át tudja hatni a legszentségesebbel a profánt. – Ha Isten egyszülött Fiát adta érte, semmi bajunk nem lehet a világgal. A hitetlenséggel és az istentelenséggel van problémánk – hangsúlyozta a püspök, aki szerint fontos, hogy meglegyen a helye a szentnek az életünkben, hitünk pedig megjelenjen az emberi kapcsolatainkban és a munkánkban is, sőt, tudjunk gyönyörködni a világban.

Galsi Árpád reményét fejezte ki, hogy ez a kiadvány segíthet felgyorsult világunk miatt széttöredezett életünk gyógyulásában, lelki állóképességünk erősítésében. – Ez utóbbi hiányát legtöbbször a legközelebbi családtagjaink érzik, mert egy-egy szerencsétlen megnyilvánulásunkkal az ő napjukat rontjuk el – tette hozzá a szerző. A püspök szerint ahogy a lemerülő telefonunk feltöltéséről sem feledkezünk meg, úgy kellene a lelkünkre is időt szánni, mindennap Istenre hangolni az életünket, előtte megélni belső mélységeinket és magasságainkat. A kézbe vehető formátum is azt segíti, hogy megállhassunk és megadhassuk mindennap a lehetőséget arra, hogy életünk valósága és a Szentírás üzenete találkozzon.  Fekete Károly: Két percben – Ige – gondolat – fohász, Kálvin Kiadó, Budapest, 2020 2020. november 8.

Reformátusok Lapja 23

| EGYHÁZI ÉLET |

Innovatív református iskolák Ez év őszétől hat magyarországi református iskolában 3D nyomtatókkal és más digitális megmunkálóeszközökkel felszerelt közösségi alkotóműhely jön létre, a fejlesztésben részt vevő pedagógusok pedig alkotópedagógiai továbbképzést és tananyagokat kapnak.

Stratégiai együttműködésbe fogott a Magyarországi Református Egyház keretei között működő Református Tananyagfejlesztő Csoport és az alkotópedagógia hazai úttörője, a Maker’s Red Box tananyagokat fejlesztő Makerspace Kft. A tanév során hat református köznevelési intézményben jön létre digitális közösségi alkotóműhely, az intézmények pedagógusai pedig ezek működtetéséhez szükséges pedagógiai és technikai támogatáshoz jutnak. Középtávú cél közös alkotópedagógiai tananyagok fejlesztése és a módszertan széles körű meghonosítása a református intézményhálózatban.

Miközben a járványhelyzet miatt megnő a digitális oktatás jelentősége, továbbra is fontos, hogy a diákok megértsék az őket körülvevő világ teljességét, összetettségét, a fizikai eszközök működését, modellezni tudják azokat, és akár önálló prototípusokat tudjanak készíteni, megismerve az innováció, a kreatív alkotási folyamat sajátosságait.

MEGOLDÁSOK VALÓDI PROBLÉMÁKRA Pompor Zoltán, a Református Tananyagfejlesztő Csoport szakmai vezetője kiemelte: – A fizikai tárgyak létrehozása, a világ valódi problémáinak szimulálása folyamatosan fenntartja a diákok motivációját, az ilyen oktatási helyzetek pedig óhatatlanul felgyorsítják a komplex szemléletű pedagógia térnyerését, a tanári szerepek átalakulását, a mentori tevékenység felerősödését, ami alapvető szempont az új tananyagaink fejlesztésekor.

A munkaerőpiac egyre növekvő nyomást helyez az oktatási rendszerekre annak érdekében, hogy korszerű technológiai ismeretekkel és megfelelő együttműködési készséggel rendelkező pályakezdők álljanak rendelkezésre. Az alkotópedagógia közel hozza egymáshoz a munka és az oktatás világát, bete24 Reformátusok Lapja

2020. november 8.

kintést enged a diákok számára az alapvető munkakultúrába, a projekt jellegű működésbe, az innovációs folyamatokba és a vállalkozói létbe.

REFORMÁTUS TÉMÁK – Az együttműködés első évében hat intézményben teremtjük meg a digitális alkotás műszaki feltételeit, képezzük ki a pedagógusokat és segítjük őket a módszertan meghonosításában – mondta el Major Gábor, a Makerspace Kft. ügyvezető igazgatója. A résztvevő iskolák további református intézményekkel ismertetik meg a pedagógiai programot. Induláskor a Maker’s Red Box sztorikra épülő tananyagait oktatják tanórán kívüli keretek (szakkör, tábor) között, de a program célja, hogy a tapasztalatot szerzett pedagógusok később saját, református témákhoz kapcsolódó tananyagokat is fejlesszenek.

A PROGRAMBAN RÉSZT VEVŐ INTÉZMÉNYEK Bocskai István Református Oktatási Központ Általános Iskola, Halásztelek; KRK Szilády Áron Gimnázium és Kollégium, Kiskunhalas; Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon, Miskolc; Pápai Református Kollégium Gimnáziuma, Művészeti Szakgimnáziuma és Diákotthona, Pápa; Pécsi Református Kollégium Nagyharsányi Általános Iskolája, Nagyharsány; Rózsakerti Demjén István Református Általános Iskola és Gimnázium, Budapest.  FORRÁS: REFORMATUS.HU A MODERN OKTATÁSÉRT DOLGOZNAK A Református Tananyagfejlesztő Csoport 2017-ben alakult azzal a céllal, hogy a református iskolák számára szakmailag magas színvonalú, keresztyén szemléletű, közismereti tárgyú tananyagokat készítsenek. Alapelvük, hogy a tananyag ne csak az ismeretátadásra fókuszáljon, és a tanulói aktivitás kiemelt szerepet kapjon a megismerési folyamatban. A Makerspace Kft. 2015 óta szervez alkotópedagógiai foglalkozásokat, 2019-ben készültek el az első, saját fejlesztésű tananyagaik. Akkreditált alkotópedagógiai tanárképzésüket már több mint kétszázötven pedagógus végezte el, közreműködésükkel közel hatvan digitális közösségi alkotóműhely jött létre az országban.

| EGYHÁZI ÉLET |

Elismerések október 23-án November 15-ig lehet jelentkezni a Nyilas Misiösztöndíjra

Állami kitüntetéseket adtak át Budapesten az október 23-i nemzeti ünnep alkalmából. Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést kapott Nagy Lenke református teológus, újságíró, a Reformátusok Lapja korábbi főszerkesztője és Siba Balázs református lelkész, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának dékánhelyettese, a Valláspedagógiai és Pasztorálpszichológiai Tanszék egyetemi docense.

Meghosszabbították a jelentkezési határidőt a Nyilas Misi Ösztöndíjprogramra. A Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) november 15-ig várja a tehetséges, ugyanakkor nehéz anyagi körülmények között nevelkedő gyerekek jelentkezését a legyenfolytatas.jobbadni.hu oldalon.

A beadott pályázatok közül szakmai zsűri választja ki a 2020/21-es évad támogatott tehetségeit. A programban részt vevő fiatalok 10 hónapon keresztül havi 10 ezer forint támogatást kapnak, mentoruk támogatását.

A tehetség kincs! – ez az MRSZ ösztöndíjprogramjának jelmondata. A tehetség kibontakoztatásához azonban nem elég a szorgalmas munka, gyakran külső segítségre van szükség. Az iskolai különórák, a megfelelő eszközök beszerzése, a versenyek nevezési díjai költségekkel járnak, melyeket nem minden család engedhet meg magának. Ebben a helyzetben nyújt támogatást a Nyilas Misi-ösztöndíj.

Az évente meghirdetett pályázatra olyan magyar és határon túli magyar nyelvű oktatásban részt vevő 5–12. évfolyamos diákok jelentkezhetnek, akik valamely művészeti ágban, sportban, természet- vagy bölcsésztudományban kiemelkedően tehetségesek, de szociálisan hátrányos helyzetűek. Az ösztöndíjasokat az anyagi támogatáson túl mentorok is segítik, akik többek között a tudatos pénzügyi gazdálkodásra és a tudatos karrierépítésre is tanítják őket.

Ha valaki anyagilag szeretné támogatni a rászoruló tehetségeket, megteheti az MRSZ Alapítvány 10702019-8500889851100005-ös bankszámlaszámán (KÖZLEMÉNY: Ösztöndíj) vagy az adomany.jobbadni.hu oldalon keresztül.  FORRÁS:

Az erdélyi magyar tudományos életben betöltött szerepe, valamint a református egyháztörténet területén végzett kiemelkedő kutatói-oktatói munkája elismeréseként Magyar Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült Buzogány Dezső egyháztörténész, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző és Zeneművészeti Karának egyetemi professzora.

Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést vett át Bogár László Miklós közgazdász, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának docense.

Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata elismerésben részesült Böszörményi-Nagy Gergely, a Design Terminal vezetője, a Brain Bar alapítója, Csomós Józsefné, a Gönci Református Egyházközség nyugalmazott lelkipásztora és Garai Tünde, a Los Angeles-i Első Magyar Református Egyház presbitere és templomának főgondnoka. Kapin Béla, a Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség Kálvineum Idősek Otthona munkatársa Magyar Bronz Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetést kapott.

Ugyancsak Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata elismerésben részesült a magyar–holland kapcsolatok fejlesztését szolgáló tevékenysége elismeréseként Frits de Ruyter de Wildt, a Michiel de Ruyter Alapítvány elnöke, a magyar református egyháztörténet-írás által is számon tartott holland tengernagy leszármazottja. Michiel de Ruyter 1676. február 11-én Nápoly partjainál szabadította ki azt a majd harminc magyar protestáns prédikátort, akiket hitük miatt az ellenreformáció idején gályarabságra ítéltek.

REFORMATUS.HU

 FORRÁS: REFORMATUS.HU

CIGÁNYMISSZIÓS PÁLYÁZAT

A Svájci Protestáns Egyházak Segélyszervezete (HEKS) 2013 óta támogatja a Magyarországi Református Egyház (MRE) cigányok közötti szolgálatát, 2021. január 1-től pedig új pályázati ciklus (Országprogram) indul, amelyre már most várják református gyülekezetek jelentkezését.

További információk olvashatók a ciganymisszio.reformatus.hu oldalon, illetve felvilágosítás kérhető Ignácz Andrea MRE-HEKS gyülekezeti projektkoordinátortól a +36 30-985-2213-as telefonszámon.  2020. november 8.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

A befalazott műhelyablak A sajtónyelv „külön nyelvjárásaként” emlegeti Kemény Gábor nyelvész a kritikai zsargont, az irodalmi és művészeti kritika tolvajnyelvét.

Király István irodalomtörténész a szakszavakkal zsúfolt tudományos szöveg értésének nehézségére figyelmeztet Intés az őrzőkhöz című Ady-monográfiájában (1982): „Egy felduzzasztott, öncélú fogalmi apparátusba, egy tudományos »metanyelvbe« rejtették el magukat gyakorta a hozott gondolatok”. Mint utal rá, lényeges a „puszta műhelymunka”, ám „a műhelynek befalazódott itt szinte az ablaka”. Máig aktuális gondolatok.

Példák e szakzsargonra: „Az ontológiai szintekre összpontosító koncepció fényében Genette diegetikus szintekről szóló elmélete úgy jelenik meg, mint amelyben a virtuális nar­ráció ontológiai szintváltásai és az ezekhez a szintekhez kapcsolódó szükségszerűen eltérő elbeszélők nem különböztethetőek meg.” „A klasszikus maszkulin önéletrajzírás teleologikusságot és fejlődést hangsúlyozó vonulatának egyik alapvető mítosza az az objektivitás, mely a női önreflexív narratíva esetében speciális jelentésréteggel bővül.” „...a kratülizmust éppen az a hermeneutikai elmélet teszi kritika tárgyává, amelyet a jelrendszert puszta idealitásba merevítéssel, a jel és jelentés rögzítésével, olykor egyenesen a leképező fenomenalizmussal vádol a dekonstrukció.” „Ezen a ponton a szöveg az elbeszélő én olyan oszcillálását mutatja meg, mely az egész regényen végigfut: egyrészt Hildi eltávolítja és felszámolja a végesség eme faktuális dimenzióit, másrészt azonban minden feljegyzést, fecnit, dobozt feltérképez...”

Efféle olvasmányélmények után a köznapi olvasóban maradhat néhány kérdés. Ez az „ablakfalazó írásmód” ugyanis nem segíti a szakzsargonban járatlan nyelvhasználókat a megértésben. Eszünkbe juthat a citált részletekről az a tréfás mondat, amelyet Balázs Géza idéz az idegen szavak fölösleges használatáról szólva: „A kacsa nem a regionális biocentrumra száll le, hanem a pocsolyára.”  ARANY LAJOS 26 Reformátusok Lapja

2020. november 8.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Ratkó József Az utolsó versekből című költeményéből idézünk két sort.

Vízszintes: 1. Az idézet első része (L, Z, S, M). 13. Lázár egyik testvére. 14. Zug betűi keverve. 15. Ropsz ikerszava. 16. Arrafele! 17. Ázsiai ország. 19. Lendület. 21.

Zenede harmada! 22. Beszélgetés Istennel. 24. Tisza-parti város. 26. Haranghang.

27. Pengetős hangszer. 29. Francia eredetű női név. 30. Fekete István gólyája. 32.

Osztrák város. 34. A Bakony fővárosa. 36. Héber férfinév, jelentése: Isten oroszlánja.

38. Isten szava. 40. Gonosz, gyalázatos. 42. A férfi párja. 43. Cseh fürdőváros népszerű német neve. 44. Réti egynemű betűi. 45. Óangol eredetű család- és férfinév.

47. Pusztít. 48. Tetőszerkezet. 51. … Trinita beata, a Szentháromságot dicsőítő 15. századi olasz motetta. 53. Orandum est, ut sit mens sana in corpore …. Azért kellene imádkozni, hogy ép testben ép lélek legyen. (Juvenalis) 54. London egyik negyede.

56. Török eredetű édesség. 59. Kis mértéket jelző határozószó. 61. Részben bűzlik!

62. Rendező pályaudvari művelet. 64. … step, társas tánc. 65. Rövid angol férfinév.

66. Döntetlen a sakkban. 67. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei falu. 69. Feltéve, Londonban! 70. Francia zeneszerző (Maurice). 72. Szurkoló bánata vagy öröme. 74. A Nap gyermeke a görög mitológiában, varázslónő.

Függőleges: 1. Drótposta. 2. Zaj. 3. Stroncium vegyjele. 4. Veri. 5. Északi férfinév. 6.

Alaszkai folyó. 7. A zenei alaphangsor 3. és 5. hangja. 8. Istenhez hasonló. 9. Ókori nép a Balkán délkeleti részén. 10. Bécsi egyes! 11. Maléter Pál. 12. Gyümölcsöt szárít. 18. Vagyis. 20. Német származású magyar festőművész (Károly). 23. … Vera, Gábor Pál 1978-as játékfilmje. 25. Könnyű, nyári viselet (két szó). 26. Érték. 28. Zenei kifejezés: hangremegtetés. 30. Régi bútordarab. 31. Az idézet második része (H, M, E, L, L). 33. Lenn. 35. Baranya megyei „pipás” község. 37. Határozó rag. 38.

Római 3. 39. Elment, de csak félig! 41. Silány minőségű. 46. Tótfaluval egyesült Pest megyei község. 49. Démétér álneve a görög mitológiában (DOSO). 50. Bakancsot sártól megtisztít. 52. Vörösmarty műve (két szó). 53. Forgatócsoport. 55. Például valamely só vizes elegye. 57. Balatoni üdülőhely. 58. Schöck művésznő keresztneve.

60. Az Anna erdélyi becézéséből önállósult női név. 62. Színültig. 63. Hosszú ideig.

66. Majdnem érez! 68. Dilemma kezdete! 71. Vanádium és kén vegyjele. 73. Költői sóhaj. 75. Részvénytársaság, röviden.

Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő kimentette őket szorult helyzetükből.

| GYERMEKEKNEK |

Megérdemelt jutalom Azon az éjszakán, mikor Hámán parancsára a bitófát ácsolták, a palotában kerülte az álom a királyt. Megparancsolta hát, hogy vegyék elő a nevezetes történetek krónikáját, és olvassanak föl belőle. Ahasvérós szerette a krónika történeteit hallgatni. De nem a régi idők eseményei érdekelték, hanem azok, amelyek mostanában történtek. Királyként mindent tudni szeretett volna, ami az országában történik, ám nem tudott mindenütt jelen lenni. Ezért a szorgos írnokok minden fontosabb eseményt feljegyeztek. Most is figyelmesen hallgatta a krónikát. Ám egyszer csak felkapta a fejét: – Micsoda? És én erről miért nem tudok? Olvasd csak fel még egyszer!

Vajon mi állhatott a krónikában, ami ennyire felzaklatta a királyt? Nem is olyan egyszerű megtudni, hiszen az évek alatt itt-ott kikopott az agyagtábla, amelyre feljegyezték az eseményeket. Te vajon ki tudod egészíteni a megfelelő szavakkal?

Nem lesz nehéz dolgod, ha visszaemlékszel Eszter könyvének harmadik történetére, amelyet két hete olvashattál.

– Milyen jutalmat kapott ez az ember? – kérdezte a király, amikor újra meghallgatta a feljegyzést.

– Semmit, uram – válaszolta az ifjú szolgáló, aki felolvasott a királynak.

– Hmmm… Nincs ez így rendjén… – gondolkodott a király.

De hirtelen valami zaj csapta meg fülét.

Vajon mit hallhatott? a.) Az udvaron zeneszó mellett mulatoztak a katonák. b.) Edénycsörömpölést hallott. c.) Lépteket hallott, valaki a külső udvarba érkezett.

– Ki van az udvaron? – kérdezte a király.

Amikor megtudta, hogy Hámán, gyorsan behívatta maga elé, és megkérdezte tőle, mit kell tenni azzal az emberrel, akit ki akar tüntetni a király?

Hámán azt gondolta magában: „Ki mást akarna kitüntetni a király, mint engem?” Ezért így szólt: – Öltöztessék királyi ruhába, adják alá a király lovát, tegyenek a fejére királyi koronát. Aztán lovagoltassák végig a város főterén, és ezt kiáltozzák előtte: így tesznek azzal az emberrel, akit a király ki akar tüntetni.

– Rendben! – bólintott a király. – Tedd ezt a zsidó Mordokajjal, és semmit se hagyj el abból, amit mondtál!

Hámánnak majd leesett az álla a csodálkozástól. De ez semmi ahhoz képest, amilyen arcot vágott, amikor végig kellett kísérnie Mordokajt a városon! Mit gondolsz, melyik arc fejezheti ki legjobban Hámán érzéseit?  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

Megfejtés: Mordokaj följelentette a király küszöbét őrző két udvarnokot, akik merényletet terveztek Ahasvérós király ellen.; c.); A második, mivel Hámán nagyon dühös volt.

2020. november 8.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

Ünnepel a Theologiai Szemle

Kilencvenöt éve szolgálja a magyar nyelvű teológiai párbeszédet a Theologiai Szemle folyóirat. Ennek méltó megünnepelésére már egy éve készül a szerkesztőség Szabadság, mérték, közösség a protestáns teológiai gondolkodásban címmel és a „...megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket” (Jn 8,32) igei mottóval – tájékoztatta lapunkat Bóna Zoltán főszerkesztő.

Az emlékkonferencia tervezett dátumát többször módosították a járványhelyzet miatt, végül feladták a megrendezés tervét. Ugyanakkor – amellett, hogy tervezik a Theologiai Szemle 4/2020-as számában a teljes anyagot közölni – a felkért előadók többsége, a szerkesztőség kérésének eleget téve, saját előadásában, videó formájában is elküldte gondolatait.

Az évfordulós előadássorozat már látható-hallható a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a Theologiai Szemle honlapján, illetve a később beérkező videók is megtekinthetők lesznek az online térben.

A szerkesztőség buzdít mindenkit az értékes előadások meghallgatására, ily módon bekapcsolódva a megemlékezésbe. 

Ünneplő nőszövetség A Királyhágómelléki Református Nőszövetség ez évben ünnepeli újjáalakulásának harmincadik évfordulóját. Svébisné Juhász Márta, a Dunamelléki Református Nőszövetség elnöke írásos köszöntőjében így fogalmazott: „Királyhágómellék és Dunamellék kapcsolata több mint huszonöt évre nyúlik vissza. Személyes kapcsolatokból indult, és 2004 augusztusában teljesedett ki a testvér-nőszövetségi szerződésünk aláírásával. (…) Azóta többször is találkoztam a királyhágómelléki szeretettel, amely nemcsak a vendégszeretetben nyilvánult meg, hanem főként az Isten-szeretet megvallásában. (…) A királyhágómelléki asszonyok szolgálatra elhívott és elköteleződött nők aktív közösségét alkotják, amelyben a tagok az Ige vezetésével végzik vállalt feladatukat a lelkipásztor segítőiként, szervezett formában.” Svébisné Juhász Márta levelében kiemelte: „Hiszem azt, hogy nőszövetségek nélkül a gyülekezeti élet színtelen, egyhangú lenne. Szükség van a női szolgálattevőkre, mert különleges érzékkel tudják a hallott Igét cselekedetté formálni. Hitem és meggyőződésem, hogy a mai értékválsággal küzdő, felgyorsult életünkben egyre nagyobb szükség van az ilyen példaadó nőszövetségekre az egész Kárpát-medencében. Imádkozom azért, hogy minél többen megérezzék a szolgálat jó ízét és azt a kiváltságot, hogy Isten munkatársaiként élhetünk a világban. Testvérként hálát adunk a harminc éve újra kinyitott kapuért és a lehetőségért, amelyben Isten a nőket az egyházban való szolgálatra alkalmas munkatársaknak találta. Örülök, hogy élő a mi kapcsolatunk, részt veszünk egymás konferenciáin, és együtt építjük református egyházunk jövőjét.” 

A HÉT KÉPE

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Református palást, Bocskai-öltöny készítését rövid határidőre vállalom. www.reformatuspalast.hu, e-mail: revertgy@index.hu Gyál, Rákóczi út 3/2. Tel.: 06-30-368-0907.

Átadták a Jövő játszóterét az Életfácska Református Óvoda udvarán a Fejér megyei Gárdonyban október 29-én. A Senso Media Zrt. által kifejlesztett digitális játszótér középpontjában a „játékmester” található három érintőképernyővel. A tornyot körülvevő téren különböző színekkel világító, taposásérzékeny felületek vannak, amelyek segítségével irányítani lehet például a képernyőn lévő állatfigurákat.  FOTÓ: KOVÁCS ATTILA/MTI 28 Reformátusok Lapja

2020. november 8.

| EGYHÁZI ÉLET |

Bokrétaünnepség az óvodában Új óvodát épít a Debrecen-Nagysándor-telepi Református Missziói Egyházközség a Magyarországi Református Egyház (MRE) Országos Óvoda Programjának keretében. A szerkezetkész épületben október 28-án tartották a bokrétaünnepséget.

Az eseményen Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke áldást kért az épülő intézményre, majd Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, Széles Diána, Debrecen alpolgármestere és Kósa Lajos országgyűlési képviselő mondott ünnepi beszédet, végül Iszlai Endre, az egyházközség lelkipásztora ismertette az MRE Országos Óvoda Programját.

A Nádsíp utca 11. szám alatti négy csoportszobás, száz gyermek befogadására kész, nyolcszáznegyvennégy négyzetméter alapterületű óvoda várhatóan egy évig tartó építési munkálatai ez év júniusában kezdődtek, és mára már szerkezetkész állapotban van az épület. A fejlesztés közel négyszázhetvenmillió forintos kivitelezési forrását a magyar állam biztosította az MRE Országos Óvoda Programján keresztül.

Az új óvoda fenntartója a Debrecen-Nagysándor-telepi Református Missziói Egyházközség lesz. Az MRE Zsinati Hi-

vatalának Óvodafejlesztési Projektirodájával közösen elvégzett demográfiai és fenntarthatósági vizsgálatok, valamint a helyszíni szükségletfeltárások következtében döntött úgy a Tiszántúli Református Egyházkerület és a Debreceni Református Egyházmegye, hogy Debrecen ezen városrészén indokolt új református óvoda építése.

Iszlai Endre lelkipásztor az ünnepségen kiemelte, hogy a gyermekvállaláson gondolkodó vagy gyermeket nevelő családok számára fontos, hogy a gyermekeiket megfelelő, biztonságos, jó körülmények között tudhassák, és ne csak testben növekedjenek, hanem lélekben is. – A gyülekezeti munkánk, a gyermekek között végzett szolgálatunk is ebben erősít meg, hiszen növekvő, erősödő református közösség vagyunk. Mi, a felépített óvodával és az evangélium szellemében munkálkodó dolgozóinkkal szeretnénk mindent megtenni azért, hogy a ránk bízott gyermekek ne csak gondos felügyelet alatt legyenek, hanem otthon érezzék magukat az óvodánkban. Fontosnak tartjuk, hogy olyan közösséget építsünk és formáljunk, ahol a fejlődésben lévő gyermekek a tudás mellett élményeket, tapasztalatokat gyűjthetnek. Ezek között pedig a legfontosabb, hogy Isten szeretetét, gondviselését nap mint nap lássák és tapasztalják – zárta szavait a gyülekezet lelkipásztora.  FORRÁS: TTRE.HU, FOTÓ: BARCZA JÁNOS

Az EVT elítéli a nizzai terrortámadást Az Egyházak Világtanácsa (EVT) nevében a szervezet főtitkára, Ioan Sauca szolidaritását fejezte ki a francia egyházakkal és emberekkel, valamint részvétét fejezte ki az áldozatok gyászoló családjai iránt az elmúlt napok szélsőséges támadásai, köztük a három ember halálát követelő nizzai terrorcselekmény után. „A tanár, Samuel Paty rettenetes meggyilkolásának és az azt követő mai rémtetteknek arra kell sarkalniuk minket, hogy hathatós választ találjunk az erőszakos vallási szélsőségesség jelenségére, nem csupán Franciaországban, hanem a világ számos más, erőszak sújtotta országában is” – sürgette a főtitkár, aki egyben köszönetet mondott az EVT vallásközi partnereinek, köztük az Emberi Testvériségért Főbizottságnak az együttműködésért.  REFORMATUS.HU 2020. november 8.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Beke Boróka karatnai lelkipásztort kérdeztük.

Sosem éreztem ennek a nehézségét, mivel tudtam, hogy sokkal korábban voltak már lelkésznők, akiket megbecsültek a lelkésztársadalomban. A teológián is úgy éreztem, elfogadnak, becsülnek, csak tudni kellett kezelni a különböző helyzeteket.

Lelkésznőként sem kellett különösebben harcolnom azért, hogy elfogadjanak, legfőképp nem a gyülekezetben. Az egyházkerület igazgatótanácsában is egyedüli nő vagyok. A lelkészértekezlet elnökeként a kollégák érdekeit, nézőpontját igyekszem érvényesíteni.

Beke Boróka a Karatnai Missziós Egyházközség lelkipásztora, nyolc éve az Erdélyi Református Lelkészértekezleti Szövetség elnöke, a Hivatásmegőrző Szolgálat (Hisz) koordinátora. Házas, két fiú és két lány édesanyja, férjével együtt nyolc gyülekezetben szolgál.

A család a Kovászna megyei Zabolán él és tevékenykedik.

4

1

Hogyan vezetett az útja a lelkipásztori hivatás és a jelenlegi gyülekezete felé?

A középiskolát Csíkszeredában végeztem, és már akkor éreztem, tudtam, hogy az egyházban szeretnék tevékenykedni. Sok időt töltöttem Kolozsváron édesanyám családjánál, nagymamám a teológia udvarán lakott. Dédnagyapám, Imre Lajos teológiai tanár volt – ez a vonal is a lelkipásztori hivatás felé terelt. Végül 1997-ben el is végeztem a teológiát, ahol évfolyamtársak voltunk a férjemmel, és ötödév után házaspárként kerültünk Brassóba szolgálni. Onnan Háromszékre vezetett az utunk, Karatnára és a Berecki Missziós Egyházközségbe. Én azóta is itt szolgálok, huszonharmadik éve, a férjem pedig a zabolai gyülekezet lelkésze lett.

2

Nyolc évvel ezelőtt a lelkészértekezlet elnökévé választották. Hogyan élte meg ezt?

Korszakalkotó lépés volt, és számomra nagy meglepetés, mert soha nem volt még női elnöke az értekezletnek. Én is esélytelennek gondoltam magam, de már a második mandátumomat töltöm itt. Szerintem ez az elképzelhető legszebb szolgálati terület az egyházban, nagyon szeretem. Úgy tekintek rá, hogy egy olyan gyülekezet lelkésze vagyok, amelynek úgy hétszáz tagja van – Erdély minden csücskébe szétszórva.

3 30 Reformátusok Lapja

Milyen nőként helytállni az egyházban?

2020. november 8.

Milyen az erdélyi lelkészértekezlet és a Hisz?

Az értekezletben tudatosan próbáltunk hálózatot építeni és erősíteni, nagyobb hangsúlyt kapott – főleg idén – a digitális kapcsolattartás. A járvány próbára tett mindnyájunkat, hiszen éppen az egyház egyik lényegét, a közösséget nem lehetett megélni. A lelkészek között is sokan megszenvedték a találkozások hiányát. A Hisz a segítségnyújtás szándékával jött létre. Képzett csapat, akik felkínálják segítségüket magánéleti vagy hivatásbeli gondokkal küszködő kollégáknak.

Gyakran mondom el, hogy addig nem segíthet az ember máson, amíg magáról nem gondoskodik.

A lelkész sem tud gyászolókat vigasztalni, szolgálatot, igehirdetést végezni, lelkigondozni, amíg ő maga nincs rendben. Erre oda kellene figyelni, főleg most, a járvány idején.

5

Hogyan telnek a mindennapok Zabolán?

Hálásak vagyunk a gyülekezeteknek, hogy férjemmel felváltva végezhetjük a szolgálatokat.

Az én szolgálati helyemen sokszor csak egy-két embernek kell prédikálni, ez hosszú távon lemerítheti az ember tartalékait, de felváltva nagy könnyebbség szolgálni. Zabolán tartok vallásórákat is, a férjemmel együtt készítjük fel a konfirmandusokat, gyülekezeti kirándulásokat szervezünk – mindent, amit egy nagyobb gyülekezetben lehet, a szórványban viszont nincs rá lehetőség. És persze neveljük a négy gyermekünket, habár kettő már felnőtt, egyetemisták. Nem unatkozik a család.  BEREKMÉRI GABRIELLA