Reformátusok Lapja 2020/33. szám

LXIV. ÉVFOLYAM, 33. SZÁM, 2020. AUGUSZTUS 16. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

Bárkásnak lenni jó!

9 771419 856007 20033

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Indítsd növekedésnek az elvetett magot, őrizd meg azt minden égi háborúktól, szolgáltass jó időt minden vetésünkre, és gazdagon áldd meg bő terméssel mezeinket, ékesítsd meg ezt az esztendőt minden gabonának bő terméseivel, hogy a te gondviselésedből aratást békességesen érvén, a halmok örömmel vétessenek körül, a mezők, s völgyek villogjanak sűrű gabonakeresztekkel, és minket szent neved dicséretére indítsanak.  SZATHMÁRNÉMETHI MIHÁLY (1638–1689)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13.

Honlap: www.reflap.hu.

E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu).

Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu).

Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Feke György (feke.gyorgy@reformatus.hu) Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu).

Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs.

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája.

Felelős vezető: Papp Tibor igazgató.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.

Címlapfotó: Gálos Mihály Samu

6

12

16

23

INTERJÚ

• 6. Emberi kapcsolatok fesztiválstop idején | Németh Tamást, a Közös

Pont református lelkész tagját kérdeztük REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. És te miért neveztetel keresztyénnek? | Pálfi József vezércikke INTERJÚ • 12. A mi dolgunk vetni a magot | Vackó László belgyógyásszal, a munkácsi Keresztény Egészségügyi Központ igazgatójával beszélgettünk REFORMÁTUS ÉLET • 16. Időkapszulába zárt üzenet | Óvoda épül Tabajdon GONDOLATOK • 21. Rendhagyó ünnep | Faggyas Sándor publicisztikája SZEMLE • 23. Egy éjszaka a hangszerek királynőjével | Az Orgonák éjszakáján jártunk PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Bemutatjuk Bartha Bélát, a Siófoki Református Egyházközség lelkipásztorát

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben).

A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel.

2020. augusztus 16.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

STEINBACH JÓZSEF

VIII. 16.

VASÁRNAP

(1) „…mit ért el Ábrahám, a mi ősatyánk a saját erejéből?” (Róm 4,1–12) Ravasz László írja: „Ábrahám hitt Isten képtelen, észfeletti, lehetetlen ígéreteiben, és ezzel elvette az ígéretben felajánlott kegyelmet.” Ábrahámot a hite által, és nem a cselekedete, nem a teljesítménye által tekintette Isten igaznak (1Móz 15,6). A hite, amellyel megragadhatta Isten ígéreteit, nem érdem, hanem a kegyelemi állapot jele (1–5). Ez a hit nem a sajátja, hanem Isten ajándéka. Mit ért el Ábrahám a saját erejéből? Az Ígéret földje felé a hit indította el, amelyből Isten akaratának engedelmes cselekvése következett. Ez a cselekvés soha nem maradéktalan, hanem mindig hiányos. A hívő ember életében is, aki mégis boldog, mert tudja, hogy Isten nem tulajdonít neki bűnt (Zsolt 32,1–2), és ez csak megerősíti őt a még engedelmesebb cselekvésben (6–8). Ábrahám életében minden kegyelem Isten ajándéka, és nem a saját erejének terméke. Mit érhettünk el mi a saját erőnkből? Az a legnagyobb hitetlenség és nyomorúság, amikor életünk sikereit, eredményeit, hitünk és szolgálatunk gyümölcseit magunknak tulajdonítjuk. Vigyázzunk, mert észre sem vesszük, hogy újra és újra kísért bennünket ez a veszély, és már-már behálóz az önhittség és önigazság pókja!

1Sám 2,1–10  133. zsoltár

VIII. 17.

HÉTFŐ

(13) „…örökölni fogja a világot.” (Róm 4,13–25) Ábrahám mindvégig kitartott a hitében (Mt 24,13), sőt, folyamatosan erősödött abban, és ezt nem magának, hanem Istennek tulajdonította, az Úrnak adva ezért dicsőséget (21). Az élő hit megtart. Ezt úgy fejezi ki a mai ige, hogy aki hitben jár, annak igaza van, az jól döntött, az örökölni fogja a világot, vagyis Isten népe, Isten gyermeke nem szégyenülhet meg, nem veszhet el, még akkor sem, ha megszégyenítik (Zsolt 25,1–2). A világ öröksége kapcsán az örökségen van a hangsúly: örök életünk van, és az élet teljességét kapjuk meg, mindazt, amit itt a bűn nyomorúsága miatt nem élhettünk meg. Minden megújul, ha hitben járunk! Jézus halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért, üdvösségünkért (24). Könyörögjünk ezért az élő hitért! Minden elvész, ha nincs élő, Jézus Krisztusba vetett hitünk (13–14). Mit küzdünk, acsarkodunk, háborúzunk azért, hogy „megnyerjük a világot” vagy annak egy minél nagyobb darabját, és annál inkább kifolyik a kezünkből az élet, a fiatalság, az élvezet, a hatalom, a pozíció. A lelkünkben pedig kárt vallunk (Mt 16,26). Ábrahám hitéről értünk szól Isten Igéje (22–25). Akkor szólt, ma is és örökké érvényes.

1Sám 2,11–36  212. dicséret

VIII. 18.

KEDD

VIII. 19.

SZERDA

4

(1) „Mivel tehát megigazultunk hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.”

(Róm 5,1–11) Istentől kegyelmet kaptunk a Jézus Krisztusban (2), és az ő szeretete a szívünkbe áradt a Szentlélek által (5). E kegyelem által békességünk van az Istennel: istentelenekből istenfélőkké lettünk (6). Ezzel életünk gyökérkérdése oldódott meg. A fa nem lázadhat az őt megtartó és tápláló talaj ellen, mert kidől és elpusztul.

Ezért a fa életének egyetlen lehetősége, ha megbékül és ráhagyatkozik a talajra. Ez a békesség a jelenben hit, a jövőben reménység, a nyomorúságokban pedig még nagyobb hit és reménység, állhatatosságban és kipróbáltságban (1–4). Istentől üdvösséget kaptunk a Jézus Krisztusban, vagyis ezek az ajándékok a jelenben, a jövőben és az örökkévalóságban is a mieink. Nem szégyenülünk meg (5) az ítélet napján sem (7–11).

Isten szeretetétől senki és semmi el nem választhat bennünket (Róm 8,38–39). Mindezért nem magunkkal dicsekszünk, hanem Istent dicsérjük, hiszen – ahogy az apostol fogalmaz – Jézus Krisztus által mindent elnyertünk. Ez a minden az üdvösség (11).

1Sám 3  512. dicséret (20) „…még bőségesebben kiáradt a kegyelem…” (Róm 5,12–21) Hálaadó bizonyságtétel fakad fel belőlem a mai igeszakasz olvasásakor, és nem enged elveszni a már sokszor magyarázott, csodálatos, de bonyolult teológiai részletekben. Emlékezetemben átfutottam az eddigi életemet. Én, méltatlan, gyarló, vétkekkel teli ember folyamatosan csak az Úr kegyelmét tapasztaltam meg: sasszárnyon hordozott, ahogy a 264. dicséretben énekeljük. Pontosan azt éltem át, amit itt kiemelten, újra és újra hangsúlyoz az apostol: kiáradt ránk, újra kiáradt ránk, még jobban kiáradt ránk, bőségesen kiáradt ránk az Isten Jézus Krisztusban közölt kegyelme, amely mérhetetlenül gazdagabb a bűn és a halál kárhozatos erőinél (15–17). Gondold át, te hogyan tapasztaltad meg ezt a kegyelmet a saját életedben, szeretteid életében, gyülekezetedben, az egyházban? Most merd szó szerint venni az igeverset, ne teologizálj, ne bonyolítsd! „De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem…” (20) Ahol győzött ez a

Reformátusok Lapja 2020. augusztus 16.

| AZ IGE MELLETT |

mindennél hatalmasabb, a bűnt kegyelmesen eltörlő kegyelem, ott van esély komolyan venni és nem relativizálni a bűnt. Örvendezz, kegyelembe fogadott! (Lk 1,28) 1Sám 4,1–11  60. zsoltár (3) „…Krisztus Jézusba kereszteltettünk…” (Róm 6,1–11) Eggyé lettünk a Krisztussal (5). Ez az evangélium: „Velünk az Isten.” (Mt 1,23) De éppen most érthető meg igazán, hogy mit jelent ez az örömhír. Isten örök, keresztségünkben megpecsételt hűséggel velünk van, eggyé lett velünk. Tehát eggyé lettünk Istennel a Jézus Krisztusban, aki meghalt és feltámadott. Eggyé lettünk Krisztussal halálában és feltámadásában, mi is meghaltunk a bűnnek, és feltámadtunk az örök életre. Ne magyarázzuk ezt most tovább, mert belebonyolódunk, és gyengül az üzenet. Magyarázat helyett valljuk meg újra és újra, mint az első keresztyének: „…meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk.” (8) Ez a hitvallás nem ígéretet vagy parancsot, hanem tényt fogalmaz meg, amely érvényben van. Vedd elő a keresztleveledet! Ez a keresztlevél ennek a ténynek a pecsétje. A keresztség azt hirdeti, hogy az új élet nem úgy áll előtted, mint megtérésre szólító zord követelés, mint szabadegyházi program, mint magasan szárnyaló, bőbeszédű evangélizációs üzenet, hanem mint teljes valóság, olyan jövendő, amely Jézus Krisztusban már elvehetetlenül a tiéd. Éppen e tény feletti öröm a hit bizonyossága, amelynek talaján egyre láthatóbban kivirágzik a gyümölcstermően új élet. Kell-e ennél aktuálisabb üzenet keresztyén államalapításunk ünnepén?

1Sám 4,12–22  48. zsoltár (14) „…a kegyelem uralma alatt éltek.” (Róm 6,12–23) A bűn uralma alatt élve a gonosz szolgái vagyunk (16), szégyenletes dolgokat teszünk (21). Persze, szégyenkezni, ennek nyomán bűnbánatot tartani, Isten kegyelméhez menekülni csak a megtért ember képes. A bűn zsoldja a halál, az örök halál, a kárba veszett élet (23). A bűn uralmának összefüggésében a halál soha nem a meghalást jelenti csupán, hanem az örök halált, a kárhozatot. A kegyelem uralma alatt élve a feltámadott Jézus Krisztus szolgái vagyunk (12–18). Hála az Istennek, hogy csak voltunk a bűn szolgái (17). Ő megszabadított bennünket attól, hogy lelkünkben, azaz életünkben kárt valljunk (Mt 16,26). Noha életünk itt kárba vész, de Jézus Krisztus kegyelme által nem vallunk kárt az örök életre nézve (22). A kegyelem uralma alatt élve Isten újjászülő ereje igénybe veszi a tagjainkat is, hogy többé ne a bűn uralkodjon a mi halandó testünkben, hanem szentek legyünk (19). A megigazulást követi a megszentelődés. A szent élet legláthatóbb gyümölcse az (22), hogy végre letettük a gonoszság fegyvereit (13). Olyan kis kárörvendők tudunk lenni a látható egyházban is, olyan kis furkálódók, vagy éppen nyíltan durvák és gonoszok! Kinek szolgálunk? Ki uralkodik felettünk? Adjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból az életre keltetek (13)!

1Sám 5  10. zsoltár (4) „…hogy másé legyetek: azé, aki feltámadt a halottak közül…” (Róm 7,1–13) Ismerek valakit, aki nagyon szereti az édességet. Ő mondta nekem az alábbiakat: „Miért kívánom az édességet, amikor nem szabad ennem? Márpedig kívánom hívő emberként is. Amíg e testben élek, soha nem lesz lerendezett kérdés az életemben az édesség kérdése, még akkor sem, ha halálomig egy falatot sem eszem már belőle.” Az édesség csak egy példa, írd helyére a saját gyengéidet! A törvény szent, igaz és jó. Szent, mert Istentől származik, aki pontosan tudja, mi szolgálja a javunkat. Igaz, mert Isten tökéletes rendjére mutat. Jó, mert az életet szolgálja a halál ellenében. De amíg a törvény uralma alatt élünk, halálban vagyunk, mert folyton megszegjük azt: gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással (12–13). Micsoda evangélium: uralomváltás történt az életünkben (1–6)! Nem a halálra figyelmeztető törvény, hanem az életet ajándékozó, feltámadott Krisztus uralma alatt élünk. Testben élve is Krisztuséi vagyunk, testünk-lelkünk minden kívánsága, gyarlósága, nyomorúsága ellenére is. Őtőle erőt kapunk, hogy itt, a földön ne együnk több „édességet”. A mi Urunk még arra is adhat erőt, hogy e testben élve az „édesség” kívánása is gyengüljön bennünk. De ha ő, a vőlegény visszajön, többé nem böjtölhetnek a lakodalmasok, és minden jót megélhetnek, mert akkor eleve a valóságos jót kívánjuk majd (Mk 2,19).

1Sám 6  394. dicséret

VIII. 20.

CSÜTÖRTÖK

Állami ünnep

VIII. 21.

PÉNTEK

VIII. 22.

SZOMBAT

2020. augusztus 16.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

önkéntes, hogy már tudták, idén sehová sem települhetünk ki. Láttam a szemükben a lelkesedést, az önbizalmat, ezért én sem vagyok szomorú. Remélem, hogy legalább a Közös Pontos évzáró ökumenikus istentiszteleten találkozhatunk a többiekkel, és bízom abban, hogy a járványhelyzet, amely az egész világot megrázta, jövőre már a múlté lesz.

Miért nem kerestek kisebb, ötszáz fő alatti rendezvényeket? Miért nem várják meg, hogy például az októberre halasztott Ördögkatlant végül megtartják-e?

Az Ökumenikus Ifjúsági Iroda munkatársainak – akik a szervezésben segítenek bennünket – már túl körülményes lenne a változtatás, és az önkénteseink szempontjait is figyelembe kell vennünk. Tehát a jelenlegi információk birtokában már nem erőltetjük, hogy mindenképpen felállítsuk valahol a sátrunkat. Nem zárható ki, hogy lenne lehetőség elmenni az Ördögkatlanra, ha végül megtartják ősszel, sőt szerettünk volna ott lenni. De a legfontosabb, hogy ne okozzunk újra csalódást az önkénteseknek azzal, hogy hitegetjük, bátorítjuk őket, két hónapig feltételes módban beszélünk róla, aztán esetleg nem tartják meg. Így az augusztus végére tervezett Stranddal és Szegedi Ifjúsági Napokkal (SZIN) együtt az Ördögkatlant is elengedjük.

Néhányan tervezzük, hogy ha megtartják az Ördögkatlant, nem hivatalos Közös Pont stábként, hanem magánemberekként elmegyünk Nagyharsányba, hogy az elmúlt évek alatt kiépített emberi kapcsolatokat megerősítsük.

Emberi kapcsolatok fesztiválstop idején HEGEDŰS MÁRK

Idén nyáron elmaradnak a fesztiválok Magyarországon, így a Közös Pont ökumenikus fesztiválmisszió sátrai sem fogadják az érdeklődőket. Németh Tamást, a Közös Pontot vezető „hatok” református lelkész tagját kérdeztük.

Mivel bátorítaná a fiatalokat, akik bánkódnak amiatt, hogy idén elmaradnak a fesztiválok?

Azzal, hogy ne csüggedjenek, mert az élet sokkal több néhány jó bulinál. Vannak csendes élmények, amelyek vetekednek az akár több tízezer forintos könnyűzenei programok zajával. A kevésbé színes és kivilágított helyeken is meg lehet találni az értékeket és az élményeket. A Közös Pont sátor is mindig ilyen odú, menedék a forgatagban, ahova vissza lehet vonulni. Kívánom, hogy az értékes emberi kapcsolatokat keressék, amelyekhez ők maguk a kulcsok.

Mit érez most, miután már biztos, hogy nem lesznek idén fesztiválok?

Korábban elhatároztuk, hogy mindenképpen jókedvvel viszonyulunk a helyzethez. Nem vagyok boldog, de nem akarom tragikusnak lefesteni. Sok idő telt el bizonytalanságban, ezalatt volt időnk felkészülni, hogy elmaradhatnak az ötszáz főnél nagyobb rendezvények. Tudtuk, hogy ez a forgatókönyv is bekövetkezhet, augusztus elsején mégis megtartottuk a képzésünket Pestszentimrén, a Luther-kápolnában. Arra még úgy is eljött hatvan 6

Reformátusok Lapja 2020. augusztus 16.

Az önkénteseiket együtt tartják jövőre, vagy újra pályázniuk kell?

Megpróbáljuk azt az évadot is úgy szervezni, ahogy az előzőeket. Október-november környékén szoktunk előkészítő gyűlést tartani, akkor döntünk a következő évi kérdésekről.

Azokat, akik kitartanak, és jövőre is szeretnének önkéntesként részt venni a Közös Pont sátor munkájában, szeretettel várjuk 2021-ben.  MEGKAPJÁK A SAJÁT LEVELÜKET A hangos koncertektől kissé távolabb sétáló fesztiválozók egyik kedvenc programpontja, hogy a Közös Pont sátornál levelet írhatnak saját maguknak, amelyet egy évvel később postán kapnak meg. A 2019-ben megírt leveleket idén is elpostázzák, még augusztusban megkapja mindenki, amit tavaly üzent magának például az EFOTT-on, a Strandon vagy a SZIN-en.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

PÁLFI JÓZSEF

És te miért neveztetel keresztyénnek?

A szerző a Partiumi Keresztény Egyetem rektora

Augusztus 20-hoz közeledve, az aktuális országhatárokon innen és túl – felekezettől függetlenül – minden magyar szívű embernek, még a poszt-trianoni helyzetben is a nemzeti összetartozásunkat megjelenítő államalapítás nagy és közös ünnepe jut eszébe. Népünk és nemzetünk akkor lett „hivatalosan” keresztyénné, amikor az első millennium karácsonyán I. István, az utolsó magyar fejedelem és első magyar király Rómától megkapta a koronát.

Bölcsen folytatta atyja, Géza munkáját (az ország belviszonyainak stabilizálása, szövetségkötés a külső ellenségekkel, csatlakozás a kontinentális ke-

„István király (...) Isten előtt álló és élő emberként élt benne kora politikai, szellemi világában, és ezzel a felelősséggel vette komolyan személyes küldetését, mandátumát.” resztyén köztársaság eszmerendszeréhez). Majd új fejezetet nyitott a magyarság történetében. A korábbi törzsi szövetségekből szervezett magyar fejedelemséget, a korábbi évszázadokból itt maradt idegenekkel együtt, egységes keresztyén magyar állami keretek közé szervezte, amely aztán közel ezer esztendőn keresztül fennállt.

Nem volt ez rendkívüli politikatörténeti esemény akkortájt, amikor egyre-másra jöttek létre a keresztyén fejedelemségek. Két tény mégis egyedivé tette. Egyfelől az, hogy európai nagypolitikai szinten mindenütt azt visszhangozták tovább, hogy Attila „unokája”, István keresztyén király lett.

Másfelől meg olyankor kapott Rómától koronát, amikor a pápaság rövid időre ugyan, de felemelkedett, és nem függött a német-római császártól. Így a korona függetlenséget és önállóságot biztosított számára, és az egymással versengő világbirodalmi közjátékok között nem került vazallusszerepbe.

Ezután mind Kelettel, mind Nyugattal kiegyensúlyozott viszonyra és kapcsolatokra törekedett.

Közhelyként hat, mégis örök evidencia az, hogy minden ember a maga korának az embere. Ennek megfelelően mindenkinek a maga korában és életkörülményei között kell helyes válaszokat adnia azokra a kérdésekre, amelyek adott korban és

élethelyzetben jelentkeznek. Örökkévaló mérték és érték szerinti, korszakos jelentőségű, korszerű és helyes válaszokat adni nem lehetetlen, de nem olyan egyszerű és egyértelmű. István király számára sem mehetett minden olyan magától értetődő módon, miként az az utókor gazdag hagyományú emlékezetében él. A közel ezer esztendő múltja és igaz hagyománya akkor is arról vall, hogy helyes választ adott kora sorskérdéseire. A dolgok hitelességét utólag ugyanis a hit adja meg, amely a jelenségekben a tények feletti világ tükröződését látja (László Gy).

István király helyes válaszokat adott. Kora bizonytalan viszonyai között a megmaradás, a jövő, az állandó, azaz Isten mellett döntött. Világnézete, az életkörülményekre tekintő szempontja szentpont volt. Aki ennek tudatában cselekszik és idejében dönt, azt nem döntik le, mert Istennel dönthetetlen marad (Hegedűs L.). A népet, a nemzetet, az országot, amelyért felelősséget vállalt, a teremtő, újjáteremtő és a minden embert üdvözítő Isten táborába akarta vezetni. Mindez a feudális anarchia és káosz olyan korszakában történt, amelyben az elvilágiasodott életmód, életvitel még a vallásos, egyházi életre is rányomta a bélyegét. Ő azokkal (a clunyi reform képviselőivel) állt közvetlen levelező kapcsolatban, akik Európa-szerte belülről akarták megreformálni nemcsak a kolostori és az egyházpolitikai életet, hanem olyan életforma és életrend kialakítására törekedtek, amely természetes és normális Isten-közelbe és közösségbe vezetett vissza.

Első királyunkat nemcsak a Fiúisten születésének ünnepén történt megkoronázása, a saját századában történt „szentté avatása” vagy a keresztyén élet lehetőségeinek teljes körű kiépítése, stabilizálása okán nevezhetjük keresztyénnek, hanem felelős gondolkodása, szellemisége, lelkisége, hiteles élete, hiteles munkássága miatt is. Isten előtt álló és élő emberként élt benne kora politikai, szellemi világában, és ezzel a felelősséggel vette komolyan személyes küldetését, mandátumát.

Ma, múlt és jövő mezsgyéjén állva, ismerve a Heidelbergi Káté címben idézett, 32. kérdését, szabad elmélkedésünk tárgyává tennünk azt, hogy mi miért (is) neveztetünk keresztyénnek.  2020. augusztus 16.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

„Boldog leszel attól, hogy ők boldoggá váltak” KOCSIS JULIANNA

Viharos körülmények között szállt vízre a 2020-as Bárka augusztus 3-án Balatonfenyvesen: a Magyarországi Református Egyház nagyszabású esélyteremtő programjának idei első táborába szakadó esőben érkeztek meg a gyerekek. A döcögős indulás illeszkedik a koronavírus-járvány miatt kialakult nehéz helyzetbe, de még a nehezített pályán is kiemelkedő stábmunka vette körbe a gyerekeket és kísérőiket, ez pedig már önmagában is azt sugallta: nem akármilyen kalandba csöppentek.

– A járvány miatt az elmúlt hónapokban kicsit megálltunk és várakoztunk. Figyeltük az eseményeket, de nem tehettünk semmit, mert nem tudtuk, elindulhatnak-e idén a táborok. Amikor aztán beindult a gépezet, azt, amit a táborok előtt, tavasszal szoktunk lebonyolítani – például a felkészítő hétvégét és a munkatársak élménypedagógiai képzéseit –, igen rövid idő alatt kellett elvégezni: mindössze egy hete volt a felkészítő, most pedig már el is kezdődött a tábor – vázolja a körülményeket Kovács Niko8

Reformátusok Lapja 2020. augusztus 16.

letta turnusvezető. A Kalandok és Álmok szakmai műhely trénere és tananyagfejlesztője a program 2018-as indulása óta a stáb tagja. Rendszerint felfedező, azaz turnusvezetői szerepkört tölt be a táborban.

– A gyerekek többnyire buszokkal érkeznek hozzánk. Ezúttal az egyik busz nem sokkal indulás után defektet kapott, este fél hat előtt el sem tudtak indulni. Egy másik busz pedig dugóba került az autópályán – avat be a kulisszatitkokba a felfedező. Tehát az az elképzelés, hogy a gyerekek az elmúlt két évben bevált rendszer szerint délután négy óra körül megérkeznek, teljesen megdőlt. Közben pedig szakadt az eső. – Így nehéz volt

| AKTUÁLIS |

esti programot, játékot, áhítatot szervezni. Ehhez jött még ma délelőtt a sajtótájékoztató, amely eléggé felborította a kapitányi foglalkozásokat. Tehát ezt a két napot főleg a nagyfokú rugalmasságnak kellett jellemeznie – tudjuk meg tőle.

BÁRKÁSNAK LENNI JÓ Kovács Nikoletta szerint a felfedező egyik legfontosabb feladata a szakmai programok koordinálása. – Szoros együttműködésre törekedünk a Zsinati Hivatal helyszínen lévő munkatársával és a jelenlegi táborvezetővel, de kiemelkedően fontos feladat a bárkás közösség megteremtése is. A tréner úgy látja, a „bárkás vagyok” életérzés mostanra már sok gyermek sajátja, hiszen többen vannak, akik már harmadszor táboroznak velük.

– Szeretném, ha boldog gyermekek mennének el innen, akik egy hétig jól érezték magukat, mert megtapasztalták: ez a közösség jó, és jó itt lenni – vélekedik Kovács Nikoletta, aki ez évben összesen három turnust vezet.

ZÁSZLÓT FEL! A sajtó munkatársai kicsit idegenül hatnak a gyermekek között, akik lelkesen húzzák fel a tenyérlenyomatukkal és aláírásukkal díszített bárkás zászlót az alakulótér szélén lévő zászlórúdra. A még kissé bizonytalan tábortánc után már mennek is át a nagy rendezvénysátorba, ahol a fellépéshez készülődik sokuk kedvence, a tábor jószolgálati nagykövete, Pápai Joci.

A dalok előtt a sajtó képviselőit Gér András zsinati tanácsos igazítja el. A 2018 és 2021 közötti időszakra szóló nyolcszázmillió forintos állami támogatás, valamint az egyház anyagi, infrastrukturális és szellemi erőforrásai segítségével összesen

2020. augusztus 16.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

hatezer-ötszáz hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű, főleg református fenntartású köznevelési intézményből, tanodai és nevelőszülői hálózatból érkező gyermek táborozhat a Balatonnál. A koronavírus-járvány miatt idén a tervezettnél kevesebb gyereket tudnak fogadni, de a pótlásról jelenleg is folynak az egyeztetések. Az első turnusban százkilencvennégy gyermek érkezik húsz kísérővel, húsz oktatóval és huszonkét önkéntessel – vázolja a zsinati tanácsos. Hozzáteszi: a járványügyi helyzet miatt ügyelnek arra, hogy a játékokat és a közösségi eseményeket szabadtéren vagy az oldalról nyitott sátorban rendezzék, és zárt térben csak kis csoportokban legyenek a gyerekek.

Rácz Zsófia, az Emberi Erőforrások Minisztériumának fiatalokért felelős helyettes államtitkára a saját első tábori élményét eleveníti fel: megosztva a gyerekekkel, hogy annak az egyházi tábornak a tematikája is Nóé bárkájához kötődött, így különös öröm számára ez az esemény. Rácz Zsófia szerint jó látni, hogy a Magyarországi Református Egyház mekkora hangsúlyt fektet az élménypedagógiai módszerekre és az esélyteremtésre. – Ez a kormány számára is prioritás, ezért is támogatja a programsorozatot – összegzi az államtitkár.

SÁRGA PÓLÓS ANGYALOK A sajtótájékoztató után a kis matrózokat „Fedélzetmester” feliratú sárga pólóba öltözött fiatalok terelgetik az ebédlő felé. Ők a pótapukák és -anyukák, akik azért felelnek, hogy a gyerkőcök fizikai szükségleteit betöltsék: figyelnek arra, hogy idejében lefeküdjenek és felkeljenek, eleget egyenek és igyanak, megfelelő öltözékben menjenek a foglalkozásokra. Ha kell, orrot és könnyeket törölnek, játszanak és beszélgetnek, elkísérnek, megölelnek. Szerepük folyamatos készenlétet igényel, és mindenütt ott vannak.

– Ebben a turnusban nagy segítség, hogy most többségében olyanokkal dolgozunk együtt, akikkel a Bárka kezdete óta már volt alkalmunk. Egyrészt nekik már van rutinjuk, másrészt a közös munkában is vannak tapasztalataink, amelyekre építhetünk – avat be Drávay Kinga főfedélzetmester, aki a Bárka 2018-as indulása óta a csapat tagja. Évről évre a fedélzetmesterek vezetőjének szerepét tölti be, idén két turnusban vesz részt. A jelenlegiben huszonkét személy munkáját igyekszik összehangolni.

BIZTOS PONT Drávay Kinga azt is elárulja, amikor először bárkázott, félt attól, hogy középvezetőként nem tud majd közvetlen kapcsolatot kialakítani a gyerekekkel. – Ráadásul nem túl hálás a szerepem, 10 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 16.

A BÁRKA LEGÉNYSÉGE A Bibliából származó elnevezés adja a program kerettörténetét is: a résztvevők ehhez kapcsolódó szerepeket kapnak. Így lehetnek a főszervező Zsinati Hivatal munkatársai „hajóácsok”, a turnusvezetők „felfedezők”, az élménypedagógiai foglalkozásokat vezetők „kapitányok”, a szabadidő-szervezők „kormányosok”, a gyerekek szükségleteiért mert én vagyok felelős önkéntesek „fedélzetmesterek”, a lelki vezetők „halászok”, a gyermekek kísérői az, aki rájuk szól „révkalauzok”, maguk a gyermekek az ebédlőben, és pedig „matrózok”.

este dörgedelmes szó­ noklatot tart, hogy most aztán már lefekvés.

Mégis mindig szeretettel jönnek oda hozzám. Ez megerősített: a gyerekeknek biztonságot nyújt, ha vannak bizonyos határok, amelyeket be kell tartaniuk.

Az élménypedagógusok vezetője, Páll Gábor két éve csatlakozott a Bárka stábjához, az élménypedagógiával pedig hat éve, az ELTE hallgatójaként került kapcsolatba, a Kalandok és Álmok szakmai műhely vezetője, Bányai Sándor kurzusán. – Sok, a szociális kompetenciákat fejlesztő játékot ismertem már akkor is, de azzal a koncepcióval, amelyet a Kalandok és Álmok képvisel – hogy a szociális készségeket tudatosan fejlesztik az élménypedagógia módszereivel –, ott találkoztam először.

Persze az, hogy miként fejlesztik a táborban a gyerekek szociális kompetenciáit, sok dologtól függ. Az egyes csapatok között nagy különbségek vannak, ennek megfelelően a kapitányok sem dolgozhatnak egyetlen séma mentén. Másként kell foglalkozni egy összeszokott osztályközösséggel, és másként azokkal, akik három-négy intézményből kerültek egy adott csoportba, és még egymás nevét sem tudják. – Az olyan csapatoknál, ahol már az első alkalommal jól lehet együtt dolgozni, nehezebb feladatokkal, például egy-egy játékos szemét be-

| AKTUÁLIS |

kötve, vagy érdekes eszközök használatával lehet a szociális készségeket fejleszteni. Ha pedig teljesen új csapatot kell összeszoktatni, akkor már az is fejlődés, ha a kapitány eléri, hogy néhány percig csendben üljenek, és meghallgassák egymást.

– Az élménypedagógia fontos alapja, hogy tudjuk, mit akarunk elérni az adott csoportnál az adott foglalkozáson, és ahhoz rendelünk hozzá játékokat, gyakorlatokat. Végül pedig a feldolgozással igyekszünk levezetni, hogy az a bizonyos kompetencia hogyan fejlődött ezen a foglalkozáson – magyarázza a főkapitány.

JÓ CSAPAT A táborhely előtt, az árokparton bohócruhába öltözött fiatal lány várja a kis matrózokat, akik özönlenek is hozzá. Nyerges Anna tapasztalt kormányos, az első Bárka tábor legelső turnusától kezdve részt vesz a programban, és az elmúlt két évben tíznél is többször segédkezett. – Nagyon szeretem a Bárkát.

Sok jó fej emberrel találkoztam, dolgoztam együtt, a táborozók is azok, és szakmailag is rengeteget fejlődtem – mondja a civilben marketinggel foglalkozó lány. Az is kiderül, hogy a Bárka tábor előtt ő nem táboroztatott, ez a program azonban a szívéhez nőtt. – Fejlesztett: türelmet gyakorolhatok, nyitottabbá váltam. Szeretem a gyermekeket, a stábot, a pörgést, a kreativitást, a szervezést. Boldoggá teszed a gyerekeket, és magad is boldog leszel attól, hogy ők boldoggá váltak. Ezért érdemes csinálni – összegzi a szabadidő-szervező.

GYERMEKEKÉRT, FELNŐTTEKÉRT A csapat pedig a halászokkal teljes. Ők a református lelkiségéért felelős munkatársak, akik mostanra szintén elvégezték a

Kalandok és Álmok műhely alapszintű élménypedagógiai képzését, így könnyebben kapcsolódnak a táborban végzett tevékenységekhez. Turnusonként két-három halász van a stábban.

– Habár elsősorban a gyerekekért vagyunk itt, de a stábtagok is igénylik a segítségünket, így jó, ha többen vagyunk – vázolja Pálfalvi Júlia Viola. A főhalász szeptemberben kezdi a negyedik évét a Károli Gáspár Református Egyetem teológus–lelkész szakán. Rajta kívül még az intézmény hat hallgatója alkotja az idei bárkás halászcsapatot, és igyekeznek bevonni a gyerekeket kísérő lelkészeket is a tábori szolgálatba.

Habár a stábtagok különböző világnézeti háttérből jönnek, rendszeresen előfordul, hogy megkeresik a halászokat beszélgetni, vagy csak azért, mert szeretnék hitelesen közvetíteni a gyermekeknek a tábor és az egyház keresztyén üzenetét, ebben pedig a teológusok a legjobb partnerek. De az is előfordul, hogy a halászok lépnek oda valakihez, mert látszik rajta, hogy szüksége van néhány bátorító szóra.

CSAK A KERET VÁLTOZIK A halászok feladata, hogy a Bárkában a gyermekek napja keretet kapjon: reggel áhítattal készülnek az előttük álló programokra, este ugyancsak közös áhítattal segítenek lezárni a napot, az alkalmak pedig összekapcsolódnak. – Az idei alapgondolatunk az, hogy Jézus nem hagy egyedül, ezért az Úton Jézussal címet adtuk a tábor lelki programjának. Az a célunk, hogy megmutassuk a gyerekeknek, mennyire sokfélék vagyunk a táborban – de Jézus köré is rendkívül sokféle ember gyűlt oda. Olyan történeteket válogattunk össze, amelyek Jézussal való találkozásokat írnak le. Törekedtünk arra, hogy a történetek kapcsolódhassanak az élménypedagógiai fejlesztés lehetőségeihez. Azt szeretnénk, ha a gyermekek látnák, hogy Isten nem hagyja őket egyedül. Esténként pedig a Szentháromságról fogunk beszélgetni – magyarázza Viola.

A főhalász azt mondja, szeretnék, ha a gyerekek megértenék, hogy habár a tábor csak hat napig tart, az itt tapasztaltakat – Isten szeretetével együtt – hazavihetik, továbbélhetik.

– Ezt segíti az utolsó napon a záró istentisztelet is, amelyet hagyományos református liturgiával, lelkész szakos hallgató szolgálatával tartunk azért, hogy megmutassuk a gyerekeknek, hogy amikor hazamennek, otthon valószínűleg más lesz a keret. Nem biztos, hogy a tiszteletes úr színes labdákkal játszva fog a gazdag ifjúról beszélni, de ott is megtalálhatják ugyanazt a tartalmat.  FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA 2020. augusztus 16.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

A mi dolgunk vetni a magot KOCSIS JULIANNA

– Mi, szakmabeliek is csodálkozunk azon, hogy Kárpátalján nem történt meg az, ami Olaszországban – fogalmaz Vackó László belgyógyász, a munkácsi Keresztény Egészségügyi Központ igazgatója a koronavírus-járványról. A munkácsi református gyülekezet gondnoka maga is átélte a fertőzést.

Betegségről, gyógyulásról, hitről és a kárpátaljai mindennapokról beszélgettünk.

A koronavírus-járvány szerte Magyarországon és a Kárpát-medencében, így Kárpátalján is megbolygatta a megszokott életmódunkat. Fel tudtak készülni a nehezített körülményekre?

Amikor az év elején felröppent a hír, tudtuk, hogy a koronavírus előbb-utóbb el fogja érni Európa keleti részét – így minket is. Március közepén Ukrajna be is jelentette a karantént. Itt is megszűnt a járóbeteg-ellátás, csak a sürgősségi ellátórendszer működött. Így csaknem két hónapig mi sem rendeltünk. Persze a telefon működött, a betegek kerestek minket, és többek között azt a kérdést is feltették, hogy létezik-e a vírus. Hiszen a legtöbben nem hallottak megbetegedésről a környezetükben.

Azonban április végéig mindenki betartotta a karantént. De mivel nem történt jelentős változás a betegség terjedésében, nem lettek tele a kórházak fertőzöttekkel, nem volt tömeges elhalálozás, lassacskán lehűlt a kezdeti hév, az ország vezetése is enyhített a szigorításokon. Az emberek egyszerűen ráuntak a helyzetre, és elindultak az üzletekbe, a piacokra. Az egymásra vigyázás pedig finoman szólva sem volt a legerősebb erényünk: alig viselt valaki maszkot, őket is megszólták. Lazult a fegyelem, és talán ez volt a legnagyobb baj, mert májusban rohamosan nőni kezdett a fertőzöttek száma. De a teljes zárlat tarthatatlan volt, így a központban május óta – szigorú óvintézkedések mellett – dolgozunk. A tünetmentes betegeket persze sajnos nem tudjuk kiszűrni, ezért mi védekezünk fokozottan, és hála Istennek, központunk dolgozói között – rajtam kívül – nem is volt fertőzött. A pácienseink között azonban naponta két-három koronavírus okozta tüdőgyulladást szűrünk ki – olyanoknál is, akik már két negatív teszttel érkeznek hozzánk, túl vannak a nehezén, a tüdejükben mégis látjuk az elváltozást.

Szerintem az első nálunk még véget sem ért, csak lassan növekszik a betegek száma. Tavasszal fölemelkedett az esetszám napi öt-hétszázra, azután jött a hirtelen növekedés, és most megint egy tetőzés látszik, csak ezúttal napi ezer beteggel. De könnyen előfordulhat, hogy nem az esetek, hanem csak a tesztek száma nőtt áprilishoz képest.

Mi lehet az oka annak, hogy a vírus nem szabadult el még márciusban, amikor Ukrajnába is hazatértek a fertőzött országokban dolgozó vendégmunkások? A híradások tömött határátkelőkről tudósítottak, sokan számítottak arra, hogy Kárpátalján eszkalálódik a vírushelyzet.

Kollégáimmal hívő emberek vagyunk, és gyakran mondogatjuk, hogy Kárpátalja áldott föld. Nem tudjuk az okát, de Isten nagyon szeret minket, és bőségesen megáld mindennel – védelemmel is. Mi, szakmabeliek is csodálkozunk azon, hogy itt nem történt meg az, ami Olaszországban: rengeteg helyi ukrán állampolgár dolgozik az országban, és ők mind épp akkor jöttek haza, amikor ott a járvány javában dúlt. Én nem látok más magyarázatot, csak azt, hogy Isten kegyelmes volt velünk.

Milyen most Kárpátalja egészségügyi intézményeinek a felkészültsége?

A kollégák ismerik a protokollt, tudják, mi a teendő, ha koronavírust diagnosztizálnak egy betegnél. A kórházak felszereltsége viszont sajnos többnyire kritikus. Munkácson a városvezetés igyekezett felkészülni, beszerezték a helyi kórház számára a szükséges eszközöket, köztük a lélegeztetőgépeket is, de ezt sajnos nem minden város vezetése tudta megtenni.

Milyen a jelenlegi vírushelyzet Kárpátalján?

Egyre telítettebbek a kórházak. Ukrajnában naponta körülbelül ezer beteget regisztrálnak, sajnos Kárpátalja sem marad ki a megbetegedésekből. Míg eddig a – szerte a megyéből érkező – pácienseinktől is rendszerint azt hallottuk, hogy nem tudnak a környezetükben fertőzöttről, addig most egyre többen számolnak be ennek az ellenkezőjéről. Ugyanakkor, hála Istennek, nem beszélhetünk tömeges megbetegedésekről. Sajnos azonban még mindig vannak szkeptikusok a vírus létezését illetően.

A védekezést ezek szerint önkormányzati szinten oldották meg.

A központi intézkedések megvoltak amolyan általános szinten, de az állami kasszából csak szűkösen jutott pénz.

Ez úgy hangzik, mintha Ukrajnában már elkezdődött volna a második hullám.

Nem tudunk határt húzni az első és a második hullám között.

Ennek ellenére döntésekben nincs hiány. Indokoltnak látja-e Ukrajna azon intézkedését, hogy a vörös zónába sorolta többek között Magyarországot is?

12 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 16.

Hogyan lehetne hatékonyabban harcolni a vírus terjedése ellen Kárpátalján?

Igazából a félelem tartja a fegyelmet – és az emberek itt nem ijedtek meg. Ráadásul az állam sem tesz szigorú lépéseket azért, hogy a lakosok betartsák az intézkedéseket.

| INTERJÚ |

„Amikor Isten próbára tesz minket, elkezdünk buzgóbban imádkozni. Én is ezt tettem – és az imám még aznap meghallgattatott.”

Egészségügyi szempontból semmi esetre sem nevezhető indokoltnak ez a döntés. De én úgy gondolom, hogy nem is egészségügyi okot, hanem valami mást kell keresni mögötte.

Az ukrán sajtó is arról cikkez, hogy a besorolás nem indokolt, nem következetes. Ön személyesen is érintett volt a betegségben. Hogyan élte meg orvosként a koronavírus-fertőzést?

Meg kell vallanom, nem volt könnyű megtapasztalás. De nem azért, mert az állapotom súlyos lett volna. Amikor június végén az első tüneteket észleltem magamon, épp csak átfutott rajtam, hogy elkaphattam a vírust.

Akkor már rendeltek a központban. Ott fertőződhetett meg?

A mai napig nem tudom biztosan, hol történhetett, de azt kétlem, hogy a központban: egyetlen munkatársam sem lett

koronavírusos. Annyira vigyázunk egymásra – szakszerűen öltözünk be reggel, majd vetkőzünk le a munka végeztével, betartunk minden nemzetközi fertőtlenítési útmutatót –, hogy a vírusnak gyakorlatilag esélye sincs megfertőzni minket. Valahol a civil életemben kaphattam el a fertőzést. Meg kell vallanom, május környékén én is lazítottam kissé, szorosabb kapcsolatba kerültünk a barátokkal, a rokonsággal, és valószínűleg így történt meg az átvitel. A feleségem nem fertőződött meg. Rajtam viszont ezáltal Isten megmutatta a kegyelmét, és hiszem, hogy ezért betegedtem meg.

Mik voltak az első tünetek?

Péntek este észrevettem, hogy amikor mozgatom, fáj a szemem. Ez gyakori tünet vírusos megbetegedések esetén. Ezt megelőző éjszaka észleltem némi hidegrázást, de ez nálam máskor is előfordul. Más tünetem nem volt. Egy nappal később, 2020. augusztus 16.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

amikor a feleségem süteményt sütött, megszólított: „Érzed, milyen finom illat lengi be a házat?” Én viszont hiába szimatoltam, nem éreztem semmit. Ijedten hozta a parfümjét, hogy megszagoljam – semmi. Ebédkor már az ízeket sem éreztem. Ekkor már biztosan tudtam, hogy megfertőződtem, hétfő estére már teszt is bizonyította a diagnózist. Csak aznap kezdtem köhögni, ekkor már lázam is volt, a másnap elvégzett CT pedig már kimutatta, hogy a tüdőm tele van gócokkal. Nem éreztem magam különösebben betegnek, de a tudat, hogy koronavírus-fertőzött vagyok – már kétoldali tüdőgyulladásom van –, nem volt könnyű. Orvos vagyok, láttam már ezt-azt a praxisom alatt, így jöttek a gondolatok: ha ezek a gócok összeolvadnak, lassacskán egyre kevesebb oxigén jut majd a vérkeringésbe, és elkezdek fuldokolni. A munkácsi kórház pulmonológiai osztályán kezdtem a pályámat, így sajnos nem egy fuldokló beteg haldoklását kellett végignéznem. Ez a halálmód megrettentett. Az ilyesmivel nem szoktunk dicsekedni, hívő emberként is szeretünk erősnek mutatkozni. De amikor Isten próbára tesz, elkezdünk buzgóbban imádkozni. Én is ezt tettem – és az imám még aznap meghallgattatott. Kedd délután olyan találkozásom volt Istennel, amelytől elszállt minden aggodalmam. Isten ráadásul úgy adta, hogy ettől a pillanattól kezdve enyhe lefolyású volt a betegség: nem volt lázam, alig köhögtem. Gyakorlatilag még aznap gyógyulni kezdtem, pedig elviekben hétvégére kellett volna a legsúlyosabb állapotba kerülnöm. Sokan sokféleképpen nevezik az ilyesmit: enyhe lefolyású fertőzésnek, véletlennek… Én azt mondom, hogy ez Isten kegyelme, szeretete és – ez fontos – jelenléte. Isten jelen volt velem aznap, nem hagyott egyedül a félelmeimmel.

A halálfélelem rettentően megterhelő pánikhelyzet lehetett.

Hogyan lehet ilyenkor imádkozni, hogy békességet kapjunk?

Szerintem erre nincs különleges recept. Talán az a próbatételek lényege, hogy kibújik belőlünk az őszinteség. Ki kell mondanunk: ugyan máskor is imádkozunk, de gyakran csak felületesen. A bibliaolvasás is kipipálandó napi tennivalóvá válik: átfutjuk, de nem ott jár az eszünk. Nehéz helyzetekben a beszélgetés Istennel őszintévé válik. Talán mert tudjuk: rajta kívül nincs hová mennünk, és nem vagyunk méltók hozzá. Ki merünk mondani olyasmit, amit egy hétköznapi helyzetben nem. Tudunk igazán alázatosan kérni, és támaszkodni az ígéretre: aki őt őszintén keresi, annak kijelenti magát. Én ezt megéltem. Ráadásul annyira döbbenetesen, hogy sokáig nem is mertem róla szólni senkinek.

Miért?

Féltem attól, hogy nem hiszik el, hogy furcsállni fogják, talán meg is mosolyogják. De megtörtént az, amire nem számítottam, és ezt el kell mondanom. Számítottam egy üzenetre, egy szóra, valamiféle biztatásra az Úrtól. Arra viszont nem, hogy beszélget velem. De megtörtént. Lehet, hogy ez az egész csak valamiféle álom volt – én sem tudom, minek nevezzem –, de megrázó élmény volt.

14 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 16.

Ön több éve a munkácsi református gyülekezet gondnoka is.

Hogyan tudja összeegyeztetni a feladatait a szolgálattal?

Igyekszem megtenni a tőlem telhetőt. De gyakran mondogatom a testvéreknek, hogy nem vagyok méltó a posztra, mert előfordulhat, hogy az orvosi teendőim mellett nem mindig vagyok ott, ahol gondnokként lennem kellene. Mégis úgy érzem, Isten rám bízta ezt a területet, így tőlem telhetően végeznem kell.

Az intézményükben nem csupán keresztyének fordulnak meg.

Orvosként hogyan képviseli a hitét a mindennapokban?

Az elmúlt húsz év alatt – 2000 júliusában nyitottuk meg a központot – kétszázhúszezer páciens, azaz körülbelül Kárpátalja lakosságának negyede megfordult nálunk. Szolgálatnak tekintjük a központot. Annak idején az amerikai missziós orvosszervezet, a Luke Society segítette az intézmény megalakulását. Szerettünk volna az igen rossz állami ellátásnál különb szolgáltatást nyújtani a pácienseknek. Az egészségügyi ellátást igénylők – világnézettől függetlenül – kiszolgáltatott helyzetben vannak. Az orvosnál levetkőznek, olyan dolgokat mondanak el, amelyeket talán a házastársukkal sem osztanak meg. Ilyenkor nyitottabbak Isten szavára is, mi pedig élünk a lehetőséggel: bizonyságot teszünk az áldott Orvosról, aki képes olyan bajok gyógyítására is, amelyekre mi nem. Ez a bizonyságtétel néha csak egy szó, egy mondat. Van, amikor csak rámutatunk egy igés képre a falon. Az is előfordul, hogy a beteg még a várakozás alatt, magától kezdi el olvasni az Isten dolgairól szóló brosúrákat, és megkérdezi, hogy mit jelentenek. Amikor pedig a sikeres kezelés után köszönetet mondanak, az jó ürügy arra, hogy elmondjam: én csak eszköz voltam a gyógyításban. Vagy elhiszik, vagy nem, de néha jó beszélgetések kerekednek. A mi dolgunk vetni a magot – ez a missziónk.

Az egyház eddig minden nehézségben megtartó erőként volt jelen a kárpátaljai magyarok életében. Ön szerint a járványhelyzet idején is sikerül betölteni ezt a szerepet?

Ebben teljesen biztos vagyok. A református egyház segít abban, hogy az emberek megértsék a helyzetet, és a nehéz idők ös�szehozzák az embereket. Amikor nem tudtuk a templomokban megtartani az istentiszteleteket, online alkalmakat közvetítettünk. Munkácson egy átlagos vasárnapi istentiszteleten körülbelül százötvenen vagyunk, az online felvételeket öt-hatszáz személy nézte meg. Ők mindannyian Isten áldása. Ő hatalmas arra, hogy még egy ilyen helyzetből is kihozza a jót, változtasson, és az egyház segít, hogy közelebb kerüljünk hozzá.

Főorvosként és egyházi elöljáróként is nagy felelősség terheli.

Mi segít kitartani és továbbmenni e szerepekben?

Nos, az biztos, hogy nem a híradások. A központ néhány munkatársával rendszeresen összeülünk imádkozni, Isten áldását, erejét, bölcsességét kérni – és meg is kapjuk, ezt boldogan állíthatom. Nincs máshol segítség, csak Istennél, az ő Igéjében. Erre az én gyógyulásom a leghitelesebb példa.  FOTÓ: MAKÓ ANDRÁS

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Rendkívüli istenkapcsolat volt az, amelyről Mózes könyveiben olvassuk sorban a történeteket. Amikor Isten megmutatta magát a népnek – felhőben, tűzben, égzengésben és földrengésben, a különleges kísérőjelenségek között –, mindenki megrémült (2Móz 19). Az emberek azt kérték, hogy inkább csak Mózes találkozzon és beszéljen az Úrral, mert félelmetes az Isten, legyen ő a közvetítő, ő mondja el nekik Isten akaratát, és majd engedelmeskednek. Mózes a táboron kívülre helyezett egy sátrat, az lett a Kijelentés sátra, ott vette át Istentől, amit közölt vele. „Az Úr pedig színről színre beszélt Mózessel, ahogy az egyik ember beszél a másikkal.” (2Móz 33, 11) Nem az a lényeg, hogy el tudjuk-e képzelni, rekonstruálni tudjuk-e azokat a jeleneteket, hanem az, hogy keressük ezek mára szóló üzenetét.

Mózes még többet is kért, Isten dicsőségét szerette volna látni. Érthető, hiszen aki egyszer már átélt valamit Isten közelségéből, szeretetéből, szeretne még többet és többet kapni belőle. Mózes azonban nemcsak személyes kívánságából és kíváncsiságból kéri az élményt, hanem abból a felelősségérzetből is, amelyet vezetőként hordozott a nép élén. Tapasztalnia kellett Isten irgalmas jelenlétét közöttük a súlyos eltévelyedés után, hogy lássa, az Úr valóban megbocsátott egészen, és velük és előttük jár az úton. Megkapja ezt is, bár Isten arcát senki élő ember nem láthatja. Az Úr kegyelmesen betakarja őt, csak hátulról látta meg elvonuló dicsőségét. Így láthatjuk és tapasztalhatjuk Isten munkáját mi is, mindig utólag. Ő kezdeményez, elrendezi sorsunkat, dolgainkat, utólag érzékeljük, hogy csodaképpen történt minden, és ami előttünk kusza, rendetlen, érthetetlen vagy félelmetes volt, megoldódott. A jelenben nem láthatjuk, de felfedezzük keze és lába nyomát a múltban. Ebben a hitben járunk, nem látásban.

Jézus Krisztusban megjelent, testté lett az isteni szó, Ige, mégis a legtöbben, akik látták, nem ismerték fel. Tanítványai azt kérték, amikor már búcsúzott tőlük, hogy mutassa meg nekik Istent. Válasza egyértelmű: „Aki engem lát, látja az Atyát.” (Jn 14,9) A názáreti Jézus a legtökéletesebb képe Istennek. Nem a termete, az arca, a haja, a bőre vagy a szeme színe szerint, hanem isteni természete tükrözi, és a Szentlélek igazolja, aki benne és általa működött. Ha a kijelentések, tanítások, csodatételek közben még nem fedezték fel, akik a közelébe mentek, akkor élete odaáldozása, megváltó halála és feltámadása bizonyítja. Mózes előleget kapott Isten látásából. Krisztust követve mi is kaptunk ilyet. 

IMÁDKOZZUNK!

Találkozás Lelked / álmokra ébreszt fel, / Uram, / és látom a láthatatlant.

Már nem utánad, / hanem veled / futok, / boldogan, és a te erőd / zárakat pattant / le végleg.

A szívem, a lelkem / zárjait.

Hogy felnyíljon / az az ajtó, / az Élet ajtaja. És lássalak téged, / és lássam önmagam. És az új életet, / amit tőled kaptam, / az igazit. / Ámen.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Apák és fiak Sámuel születésének és felnevelkedésének idejében „ritkaság volt az Úr igéje, nem volt gyakran látomás” (1Sám 3,1). Mintha a zsoltáros panaszát hallanánk: „Jeleket nem látunk, próféta nincs többé, és senki sem tudja, meddig tart ez még.” (Zsolt 74,9) Vészterhes és tragikus korszakban járunk: a filiszteusok és a környező népek külső fenyegetései egy belsőleg és hitében meggyengült, megosztott, céltalan népet nyomorgattak. A történet elbeszéléséből kiviláglik, hogy Sámuel születése több mint családtörténeti epizód. A meghallgatott imádság gyermeke intrikák és félreértések között érkezik. A nehéz idők jele a sílói pap, Éli, aki az Úrnak felajánlott fiú nevelője lesz a szent helyen. Sámuel becsületes és Úrra figyelő apjának, Elkánának az ellentéte Éli, ahogyan a gyermekek között is ellentmondás húzódik. Az apjuk hivatalát öröklő papfiak, Hofni és Fineás (1Sám 4,17) „elvetemült emberek voltak, nem törődtek az Úrral” (1Sám 2,12). Papi szolgálatukat nem az Úr törvényei szerint végezték, elvették azt, ami az Úré, kapzsi módon megdézsmálták az áldozatokat, tisztátalan életet éltek. „Igen nagy volt tehát az ifjak vétke az Úr előtt, mert megutálták az emberek az Úrnak szóló áldozatot.” (1Sám 2,17) Sámuel mindeközben és mindezek ellenére egyedüliként tisztán végezte a szolgálatot az Úr színe előtt. Isten végrehajtotta az ítéletet a fiúkon és az apán, mindannyian meghaltak (vö. 1Sám 4,12–22).

Sámuel súlyos üzenetet és feladatot kapott, felnövekedett, az Úr „vele volt, és igéiből semmit sem hagyott beteljesületlenül” (1Sám 3,19). Öregségében Élihez hasonlóan neki is azt kellett megtapasztalnia, hogy saját fiai „elferdítették az igazságot” (1Sám 8,3). A nép lesújtó szava, panasza így hangzott: „Te már megöregedtél, fiaid pedig nem a te utadon járnak.” (1Sám 8,5)  PAP FERENC

2020. augusztus 16.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

Időkapszulába zárt üzenet HEGEDŰS BENCE

Augusztus első vasárnapján helyezték el a tabajdi Fügefa óvoda időkapszuláját az intézmény udvarán. Az ünnepi alkalmon Hajdú Szabolcs Koppány, a Vértesaljai Református Egyházmegye esperese hirdetett Igét, az eseményen részt vett Veres Sándor, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka és Veres Andrea, az Óvodafejlesztési Projektiroda vezetője is.

16 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 16.

| REFORMÁTUS ÉLET |

– Együttélés. Családban, közösségben, településen, gyülekezetben. Kevés csodálatosabb dolog van ennél, mint együtt

megbocsátani, hanem hogy mikortól nem kell megbocsátani – mondta az esperes, és rámutatott: aki azt keresi, hogy hol a határa a megbocsátásnak, az eleve azt feltételezi, hogy egyszer el fog jönni az idő, amikor nem lesz több megbocsátás.

– Itt hasadnak meg az emberi kapcsolatok. Legyen szó családról, településről, gyülekezetről. Mert ha a türelemnek és a megbocsátásnak vége, utána olyan létállapot jön, amely beteggé teszi az emberi kapcsolatokat – mondta Hajdú Szabolcs Koppány. – Ha a legjobb szándékkal is, de a határait keressük a jóságnak, a megbocsátásnak, akkor csak magunknak ártunk.

Mert a harag bennünket fog elpusztítani – fűzte hozzá.

élni, együtt lenni azokkal, akiket szeretek, akikkel egyetértek, akikkel azonos hullámhosszon vagyok. Mennyi öröm tud származni az ilyen együttélésből! – kezdte prédikációját Hajdú Szabolcs Koppány, majd felhívta a gyülekezet figyelmét arra, hogy a harmonikus együttélésen mindegyik félnek sokat kell dolgoznia. Tapasztalata szerint ha nem törekszik mindenki a kompromisszumra, akkor valamelyik fél türelme egy idő után elfogy. Ilyenkor sokan megkérdezik maguktól, hogy hányszor kellene megbocsátani a másiknak, mint ahogyan Péter is megkérdezte Jézustól, hányszor kell megbocsátani az ellene vétkező testvérének.

– Valójában sem Péter, sem a hasonló kérdéseken elmélkedő kérdezők sem arra kíváncsiak, hogy hányszor kell

Hajdú Szabolcs Koppány szerint Isten új utat nyit számunkra a megbocsátással, a bűneinkért járó büntetés elengedésével. – Engedem, hogy átéld, milyen az, amikor megkapod azt, amit nem érdemelsz meg. Engedem, hogy átéld, milyen az, amikor nem kapod meg azt, amit megérdemelnél – ezt mondja az Úr, ez Isten kegyelme és irgalma. Szerinted meg fogod tudni oldani egyedül a konfliktusaidat úgy, hogy már eleve azon gondolkodsz, mikor jön el az, amikor már nem kell megbocsátani? Jézus szerint nem. Erről szól ez a példázat.

Képes leszel-e elengedni, képes leszel-e megbocsátani és újrakezdeni? Akkor igen, ha átéled azt, hogy Isten neked mit engedett el. Ez a mai nap örömhíre számodra – zárta prédikációját Hajdú Szabolcs Koppány.

Augusztus 2-án, vasárnap délelőtt ünnepelni és hálát adni gyűlt össze a tabajdi református gyülekezet és meghívott vendégeik. A református templomban tartott hálaadó istentiszteleten Hajdú Szabolcs Koppány, a Vértesaljai Református Egyházmegye esperese hirdette az Igét. Az egyházmegyei vezető a Mk 1,21–35 versekben olvasható példázat alapján a megbocsátásról beszélt az összegyűlteknek.

HETVENSZER HÉTSZER IS

2020. augusztus 16.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

FÜGEFÁT ÜLTETTEK A tabajdi Mészöly Gedeon Református Általános Iskola és Óvoda a 2007/2008-as tanévben kezdte meg működését. Az óvoda jelenleg egy százéves, volt római katolikus iskola falai között üzemel negyvenöt férőhellyel.

Az új épület elkészülte után a Fügefa nevet veszi majd fel az óvoda, de továbbra is megmarad az általános iskola tagintézményének.

Az igehirdetés után Zsirka László, a Tabajdi Református Egyházközség lelkipásztora köszöntötte a meghívott vendégeket, köztük Veres Sándort, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnokát, Veres Andreát, az Óvodafejlesztési Projektiroda vezetőjét és munkatársait, valamint Bárányos Csabát, Tabajd község polgármesterét, majd arra kérte az ünneplő gyülekezetet, hogy együtt sétáljanak el a templomtól mintegy kétszáz méterre fekvő óvodához.

CSODÁK AKKOR ÉS MOST A Mészöly Gedeon Református Általános Iskola szomszédságában épülő ötven férőhelyes óvoda udvarán közel százan gyűltek össze, hogy tanúi legyenek az időkapszula elhelyezésének.

Zsirka László az ötezer ember megvendégeléséről szóló történetet olvasta fel a Bibliából, majd párhuzamba helyezte Jézus akkori csodatételét azzal, ami most Tabajdon történik. – Nélküle itt és most csak erőlködő és csupán önmagunkkal törődő emberek lennénk, és nem tapasztalnánk meg az épülés csodáját – mondta a lelkipásztor, és kiemelte: – Hiszem, hogy azért jön létre ez az óvoda, hogy együtt adjuk át gyermekeinknek, unokáinknak a lelki öt kenyeret és két halat, azaz a hitet, a megtartó szeretetet és az üdvösség jézusi bizonyosságát. Ha Isten megáld bennünket, akkor újabb és újabb csodák fognak kinőni az óvodából, a megtartás és a jövendő élet csodái.

TEREMTETT VILÁG ÉS ISTENARC – Amikor jöttem az úton, láttam a teremtett világ szépségét.

S most itt vagyunk, hogy a hatodik napon megteremtett ember, az alkotó munkáját lássuk – fogalmazott Veres Sándor főgondnok, majd emlékeztette az egybegyűlteket arra, hogy „feladatunk és küldetésünk, hogy mindazt, amit kaptunk, a te18 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 16.

remtett világot és annak minden szépségét megóvjuk, nemcsak magunknak, hanem gyermekeinknek és unokáinknak is.”

Szerinte értelmünket, minden tudásunkat, amelynek birtokosai vagyunk, úgy kell felhasználnunk, úgy kell alkotnunk, hogy alkotásaink az örökkévaló Istent dicsőítsék. „Egy Istenarc van eltemetve bennem, / Néha magamban látom, néha másban” – idézte Reményik Sándor versét a főgondnok, aki szerint most itt, az óvodaépítésnél ismerhetjük fel magunkban azt, aki velünk van, aki igazgatja az életünket. Köszöntője végén az óvoda dolgozóinak életére kért áldást Istentől, hogy érezzék és őrizzék meg az üzenetet: Isten szeretet.

A LEGNAGYOBB ÖRÖM A főgondnoki köszöntő után Veres Andrea, az Óvodafejlesztési Projektiroda vezetője mondta el köszöntőjét. – Megtiszteltetés itt lenni önökkel és osztozni a gyülekezet örömében ezen a csodás napon – kezdte köszöntőjét az irodavezető, aki felidézte azokat a momentumokat is, amelyek az ünnepélyes időkapszula-elhelyezésig vezettek. – Az óvoda építésére Magyarország Kormányának harmincmilliárd forintos támogatásából van lehetőség, amelyet a Magyarországi Református Egyház kapott az Országos Óvoda Program megvalósítására – mondta Veres Andrea, aki emlékeztetett, hogy az egyházközség számos olyan feladatot is ellát, amelyek túlmutatnak azon a hitéleti tevékenységen, amelyet csak a templomban és csak a tagjai számára tud nyújtani egy egyházközség.

– A Tabajdi Református Egyházközség szociális és idősgondozó tevékenységet is végez, valamint fenntartója a Mészöly Gedeon Református Általános Iskola és Óvoda intézményének.

Számunkra az egyik legnagyobb öröm, hogyha olyan helyszínen járulhatunk hozzá az óvodások életkörülményeinek javításához,

| REFORMÁTUS ÉLET |

ahol már egy működő óvoda van, ahol bizonyított az óvoda és bizonyított a gyülekezet – fogalmazott Veres Andrea.

IDŐKAPSZULA Mielőtt Zsirka László és a meghívott vendégek elhelyezték volna az időkapszulát, a lelkipásztor elárulta, hogy az óvoda mögötti területen a közeljövőben az önkormányzat által elnyert pályázati forrásból kétcsoportos mini bölcsőde is épül, amelyet feladatátvállalási szerződéssel a református egyházközség üzemeltet majd.

A lelkipásztor elmondta azt is, hogy az óvoda építési költsége 363 367 900 forint, ebben az építőipari árak jelentős emel­kedése miatt a Dunamelléki Református Egyházkerület kiegészítése is benne van. Zsirka László reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy 2021 tavaszán nagyobb ünnepség keretében avathatják majd fel az óvodát.

Zsirka László elárulta, hogy az időkapszulaként szolgáló rozsdamentes acélhengerben elhelyeztek többek között egy Fejér Megyei Hírlapot, az iskola és óvoda együttes történetét, egy részszámlát és egy teljesítési igazolást, Németh Sándorné Lídia Időkapszula című versét és a Kék Tulipán Nyugdíjas Klub névsorát is. Szerinte ezek a dokumentumok arról beszélnek majd az utókornak, hogy „voltunk, léteztünk, és valamit hátrahagytunk.” A lelkipásztor emlékeztetett arra is, hogy az eseményt már márciusban meg kellett volna tartani, de a koronavírus-járvány keresztülhúzta a gyülekezet terveit.

Az időkapszulát végül Zsirka László, Veres Andrea, Németh Sándorné Lídia, Hajdú Szabolcs Koppány, Veres Sándor és Bárányos Csaba helyezte el közösen az erre kialakított helyen, majd a 274. dicséret közös éneklésével zárult az ünnepi alkalom.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD 2020. augusztus 16.

Reformátusok Lapja 19

| RE-KONSTRUKCIÓ |

Mivégre?

A keresztyén üzenet lényege, hogy egységes magyarázatot ad az emberi lét alapvető kérdéseire. Ezek a kérdések sokféle formában, de mindig ugyanarra az alapvető problémára vonatkoznak: vajon lehet-e a világ, s benne az emberi sors alakulására nézve valamiféle egységes rendező elvet találni? Magyarán, hogy lehet-e a létezők átláthatatlan forgatagában valamiféle célirányultságot felfedezni. Mondhatjuk-e, hogy noha a dolgok mozgása sokszor kaotikusnak tűnik, mégis van valamiféle végső cél, amely felé az univerzum halad? Értelmes kérdés-e egyáltalán a „mivégre?”, vagy pusztán az emberi tudat kényszeres igénye, amely szeret a dolgok mögött valamiféle célt feltételezni?

„...hogy az embernek nap mint nap szembesülnie kell azzal, hogy az életét átszövik olyan események, amelyek sehogyan sem illeszthetők bele egy végső cél felé tartó világ folyamataiba.”

Vannak nézetek, amelyek azt állítják, hogy a világ mögött valamiféle végső célt feltételezni illúzió. Szerintük ez csupán – görög eredetű szóval – a teleologikus gondolkodás sajátossága (a telosz célt jelent). Nem lehet a dolgok értelmét úgy magyarázni, hogy feltételezünk egy végső célt, s eme célra úgy tekintünk, mint valamiféle végső rendezőelvre, amelynek minden alá van rendelve.

A teleologikus világmagyarázat tehát eleve téves, mert a dolgok értelmét nem lehet egy végső célra visszavezetni, mert ilyen cél nem létezik.

Ennek a nézetnek a fő érve mindig az, hogy a világ tele van olyan történésekkel, amelyeket semmiképpen sem lehet valamiféle átfogó célirányultság alá rendezni. Ha ugyanis lenne valamiféle átfogó cél, akkor a világ nem küszködne értelmetlen események, történések végeláthatatlan sorával. Tény, hogy az embernek nap mint nap szembesülnie kell azzal, hogy az életét átszövik olyan események, amelyek sehogyan sem illeszthetők bele egy végső cél felé tartó világ folyamataiba. Nemcsak arról van szó, hogy az emberen kívül álló természet a maga könyörtelen törvényszerűségeivel látszólag teljes közömbösséget mutat az emberi sors iránt, hanem maga az ember is minden értelme ellenére értelmetlen döntések egész sorozatát produkálja. A történelem mindenesetre nem azt igazolja, hogy az 20 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 16.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

ember képes saját élete eseményeinek összességét valamiféle értelmes cél alá rendelni.

Nem kell tagadni, itt valóban létezik egy látszólag fel nem oldható ellentmondás az emberi ész számára. Ha ugyanis a világnak végső célja van, tehát létezik egy végső „miért?”, akkor miért nincs mégis minden ennek a végső célnak alárendelve? A végső célból tehát nem lehet a világ dolgait levezetni. Ezért a teleologikus gondolkodásmódot el kell vetni.

Mondani sem kell, hogy az a vélekedés, miszerint a világ mögött nem kell semmiféle célirányultságot látni, nagyon hatásos tud lenni. Egész egyszerűen azért, mert a tapasztalat látszólag igazolja. Ha ugyanis az élet tele van értelmetlennek tűnő történésekkel, amelyeket sehogyan sem lehet beilleszteni valamiféle célvezérelt folyamatba, akkor valóban felvetődhet az a kérdés: egyáltalán van-e cél?

Ez a kérdés, illetve a mögötte rejlő állítás, valójában életveszélyes. Ha ugyanis nincs végső cél, s az ember nem tudja a maga személyes sorsát elhelyezni ebben a folyamatban, akkor egy pillanat alatt el lehet jutni arra a következtetésre, hogy ennek az egésznek, amit életnek hívunk, az égvilágon semmi értelme nincs. Ha viszont így van, akkor az igazság fogalma is értelmét veszti, hiszen a világról nem fogalmazható meg semmiféle objektív állítás. Akkor csak a létezők világa marad, benne az embernek nevezett lénnyel, amelyről semmit nem lehet tudni, még azt sem, hogy tényleg létezik-e, hiszen azt sem tudjuk, mi a lét. Ha az emberi ész számára a világ csak meg- és kiismerhetetlen jelenségek kusza halmaza, ha eltűnik a hit valamiféle végső értelemben, célhoz kötöttségben, akkor az felér az ember teljes önmegsemmisítésével. Ezt hívják hitetlenségnek.

A jó hír, hogy van cél. Erről szól a keresztyén üzenet. A gond csak az, hogy amikor az ember felteszi a kérdést, van-e végső cél, van-e „mivégre?”, akkor hajlamos arra, hogy a maga gondolkodásának szűkös kategóriái alapján ítélje meg, hogy mit tart célvezérelt folyamatnak, és mit nem. Ha valami nem illeszkedik abba a folyamatba, amelyet értelmesnek, célirányultnak tart, akkor előáll azzal a téveszmével, hogy nincs is cél.

De van. Csakhogy nem az emberből kell kiindulni, hanem Istenből. „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr.” (Ézs 55,8) 

| GONDOLATOK |

FAGGYAS SÁNDOR

Rendhagyó ünnep A szerző újságíró, a Magyar Hírlap Táncsics Mihálydíjas szerkesztője, a Protestáns Újságírók Szövetsége elnökségi tagja

ILLUSZTRÁCIÓ: KALOCSAI RICHÁRD

„Semmi esetre sem maradok el egyetlen helyről sem, ahol a vidékieknek megjelenni illik, hogy a fővárosi életet Szent István napján tanulmányozzák” – mondta Szindbád régi ismerősének, amikor több esztendő után, 1931-ben ismét a régi, szép Budapestre érkezett. „Lemegyek a budai forrásokhoz is, ahol ingyen lehet Szent Istvánkor megfürödni. Felmászok a Városligetben a virslivel koszorúzott póznára, és részt veszek a lepénye-

vésben is, amelynek közepébe egy körmöci arany van belesütve. Felmászok a Gellérthegyre, hogy közelről láthassam a tűzijátékot. Viszek fáklyát a kezemben, amikor fáklyásmenetet rendezünk a Vár alatt” – sorolta önérzetesen Krúdy legendás hőse augusztus 20-ai programjait. Amelyek között tehát már akkor is elmaradhatatlan látványosság volt a gellérthegyi tűzijáték.

Aligha van olyan magyar széles e világon, aki ne tudná, hogy augusztus 20. nincs tűzijáték nélkül.

Már a reformkorban rendeztek különféle tűzijátékokat Szent István napján, amelyet 1891-ben nyilvánított a magyar képviselőház hivatalos állami ünneppé és munkaszüneti nappá. A Rákosi-rezsim cinikusan államalapító királyunk napjára helyezte a sztálini mintájú „népköztársasági alkotmány” ünnepét, a tűzijátékot pedig áttette április 4-ére, Kádárék azonban az 1960-as évek közepétől ismét engedélyezték az augusztus 20-ai tűzijátékot. A negyvenévi diktatúra után 1991 óta ismét Szent István napját ünnepeljük augusztus 20-án, amely egyszerre nemzeti, állami és egyházi ünnep.

Antall József miniszterelnök 1993. augusztus 20-

án a budai Várban, Szent István szobránál elmondott utolsó nagy beszédében azon óhaját fejezte ki, hogy legyen Szent István napja olyan, mint egy „egyetemes magyar nemzeti búcsú, ahol minden magyar összejön a világ minden tájáról”. Ennek a napnak a csúcspontja, a legfőbb látványossága minden évben az esti budapesti tűzijáték.

Idén, a demokratikus rendszerváltoztatás harmincadik évfordulóján – többnapos, a főváros egészét érintő Szent István-napi programsorozat részeként – Európa legnagyobb fény- és tűzijátékát kívánta megszervezni a magyar kormány. Egy hónappal ezelőtt azonban úgy döntött, hogy a járványügyi védekezés miatt elmaradnak az augusztus 20-ai ünnepségek, beleértve a tűzijátékot és a légi parádét is, mert a koronavírus-fertőzés veszélyét leginkább a nagy tömegrendezvények hordozzák magukban. Nem csak Budapesten, az egész országban elmaradnak a tűzijátékok és más hagyományos ünnepi rendezvények, mint például a híres debreceni virágkarnevál. Emellett továbbra sem lehetnek nyári fesztiválok, nagyobb zenés-táncos rendezvények.

Ez is jelzi, hogy az év elején kitört világjárvány gyökeresen és visszavonhatatlanul megváltoztatta világunkat, benne a mi szűkebb környezetünket is. Ma már egyre több ember felismeri, hogy az ő és mindannyiunk élete nem mehet tovább úgy, ahogy előtte megszoktuk. Mint az Egészségügyi Világszervezet főigazgatója nemrég megerősítette, a koronavírus-világjárvány az elmúlt száz év óta a legnagyobb globális egészségügyi vészhelyzetnek tekinthető, és hatásait évtizedekig fogjuk érezni.

Bár idén – éppúgy, ahogy március 15-én – rendhagyó módon elmaradnak az augusztus 20-ai ünnepségek, mégse búslakodjunk, mert az ünnep végső soron a szívben, a lélekben él. S ha Szindbád ismét eljönne a fővárosba, tűzijátékot most ugyan nem láthatna, de azt igen, hogy – példásan összefogva, magunkra és egymásra is vigyázva – túléltük a pusztító járvány első hullámát, kibírtuk a kijárási és egyéb korlátozásokat, és megtanultunk alkalmazkodni az új körülményekhez. Ahogy Szent István óta mi, magyarok annyiszor megtettük, megújhodtunk és újrakezdtük az életet Istenben bízva. Hisz rég tudjuk: akik Istenben bíznak, „erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el”.  2020. augusztus 16.

Reformátusok Lapja 21

| GYÜLEKEZETEINK |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

MAI ÉLETHELYZETEK

LXIV. ÉVFOLYAM, 33. SZÁM, 2020. AUGUSZTUS 16. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Mennyei forrás A fiatalasszony régóta kereste a hit útját. Előző munkahelyén, ahol néhányan dolgoztak együtt, reggelente közösen olvasták a Bibliát. Igyekezett minden alkalmat megragadni, hogy Istenről többet megtudhasson. E keresés során érintette meg a gyülekezetükben tartott evangélizációs hét üzenete is. Isten szeretete bizalmat épített benne az igehirdető iránt. Amikor felfedezte a lelkipásztor írásait a Facebookon, szerényen érdeklődött, hogy ha a Biblia olvasása közben kérdései támadnak, megírhatja-e neki. Így indult el a levelezés közöttük, amely során az egyik válaszában a lelkipásztor azt is írta, hogy amikor átadja valaki az életét Jézusnak, új lehetőségei támadnak. – Mit jelent átadni az életünket Jézusnak? Ez a megtérésre utal? Már régóta szeretnék megtérni, csak nem tudom, hogyan kell – írta a fiatalasszony. A lelkipásztor nyomban észrevette, hogy a szívében Isten munkálkodik, és valójában azért „hozta össze” őket, hogy segítsen az asszonynak ebben a lépésben. – Úgy gondolom – tette hozzá a fiatalasszony az előző kérdésekhez –, hogy én még nagyon messze vagyok a megtéréstől.

– Nem így van – válaszolt a lelkipásztor –, sőt, a levelezésünk nyomán kijelenthetem, hogy a kilencedik hónapnál tart, hamarosan megtörténik a lelki születése. Keressünk egy mindkettőnknek szabad félórát, ha valóban szeretné átadni az életét Jézusnak, ezt megtehetjük a telefon segítségével is. Így történt, hogy a fiatalasszony megragadta a felkínált alkalmat. Örömkönnyeivel küszködve mondta a lelkipásztor után az imát: – Úr Jézus! Köszönöm, hogy hitet adtál nekem.

Bocsásd meg minden bűnömet! Megtagadok mindent, ami a Sátánhoz köt. Vágj el minden ilyen szálat. Egész szívemből szeretném átadni neked a teljes életemet. Ámen.

Másnap boldogan jelezte a lelkipásztornak, hogy az újjászületése éppen a negyvenedik születésnapjára esett. Néhány nap múlva pedig arról számolt be, hogy az egyik régóta hordozott haragját el tudta engedni. A falujukban házi beteggondozóként dolgozik, és évekkel ezelőtt az egyik gondozottja elterjesztette róla: azért került kórházba, hogy elvetesse a gyermekét. Pedig erről szó sem volt. De a hír az egész falut bejárta, és ő sem tudta megbocsátani az idős asszony rosszindulatát. Most pedig arról adott hírt, hogy egyszer csak teljesen elmúlt a szívéből a neheztelés.

A lelkipásztor ezt hallva biztos volt benne, hogy a fiatalas�szony életébe valóban bekapcsolódott a „mennyei forrás”. Hiszen ha Jézust befogadjuk a Szentlélek által, olyan lesz az életünk, mint amikor egy készüléket áram alá helyezünk: működni kezd. Ezzel elsősorban a forrásra kapcsolódott ember jár jól, de a körülötte élők is, mert békesség, szeretet és öröm jelenik meg az életterükben. Jézus mondja: „…azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (Jn 10,10b)  VÉGH TAMÁS

ÁRA: 400 FT

Bárkásnak lenni jó!

9 771419 856007 20033

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu



MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: .........................................................................................

Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................



22 Reformátusok Lapja 2019. január 6.

Aláírás: ...................................................................................

| SZEMLE |

Egy éjszaka a hangszerek királynőjével Augusztus második hétvégéjén az orgonáé volt a főszerep: több mint ötven helyszínen, csaknem száz koncerten, a legkülönbözőbb formákban csendült fel a zene, hogy a színes programoknak köszönhetően betekintést nyerhessünk ennek a páratlan hangszernek a birodalmába.

A Filharmónia Magyarország 2019-ben, hagyományteremtő szándékkal hívta életre Orgonapont programsorozatuk részeként az Orgonák éjszakáját azzal a céllal, hogy a hangszerek királynőjét minél jobban megismertesse a nagyközönséggel.

Tavaly több mint száz regisztrált eseményen, négy különböző országban százezernél is több orgonasíp szólalt meg. A regisztrálók ebben az évben is különböző kategóriákba sorolt programokkal kapcsolódhattak be: orgonakoncerttel, orgonás litur­ giával, de akár a hangszerhez kötődő egyéni ötlettel is – az elő­adástól a kiállításon keresztül a hangszerbemutatóig.

Az idei, augusztus 8-i Orgonák éjszakáján a koncerthelyszínek között szerepelt egyebek mellett a budapesti Lehel Csarnok, balatoni sétahajó a Siófok, Balatonfüred és Tihany útvonalon, a Harkányi Termálfürdő, a tihanyi apátság, a siklósi vár, a miskolci autóbusz-pályaudvar és a Hertelendi Termálfürdő is.

Idén először a Debreceni Református Nagytemplom is csatlakozott az országos programsorozathoz, a Kálvinista Róma legnagyobb református templomának orgonaalapját még az 1800-as években tervezte Jacob Deutschmann bécsi orgonakészítő mester. A lenyűgöző hangszeren Csorba Gergő, a nagytemplomi gyülekezet kántora Johann Sebastian Bach, Johann Pachelbel és Georg Philipp Telemann műveit szólaltatta meg.

Csorba Gergő lapunk kérdésére elmondta, az idei Orgonák éjszakája várakozáson felül sikerült, hiszen nem csupán néhány lelkes érdeklődő volt kíváncsi a koncertekre. Az este kilenckor kezdődő előadás keretében például egy elektromos orgonát vittek ki a főtérre, és a hangulatvilágítással együtt olyan pozitív

légkör alakult ki, amely vonzotta a közönséget – idézte fel az orgonaművész, hozzátéve: az este tízkor kezdődő koncerten a Nagytemplom főhajója megtelt az érdeklődőkkel. Csorba Gergő szerint a programsorozat azért is nagyszerű kezdeményezés, mert míg a zenés áhítatokon leginkább egyházközeli emberek szoktak részt venni, egy este tíz órakor kezdődő orgonakoncertre olyanok is bemennek a templomba, akik korábban talán nem is voltak még ilyen jellegű eseményen.

A budapest-kelenföldi református templomban AlföldyBoruss Csilla és testvére, Alföldy-Boruss Eszter adtak elő többek között Mendelssohn-, Gluck-, Doppler- és Bach-műveket.

– Úgy hiszem, nagyon ki volt éhezve nemcsak a közönség, hanem a zenészek is egy ilyen eseményre a koronavírus-járvány időszaka után – jegyezte meg érdeklődésünkre Alföldy-Boruss Csilla. Mint mondta, a kelenföldi templom zenés áhítatok terén Budapest egyik központi helyszínének számít, valamint immár húsz éve ad otthont a kelenföldi barokk esték sorozatnak is, azonban a vírus miatt az Orgonák éjszakája keretében megrendezett hangversenyt lehetett először megtartani. A közönség számában Kelenföldön sem kellett csalódni: az este hét órakor megtartott koncertre körülbelül nyolcvan-száz érdeklődő látogatott el a – hangulat fokozása érdekében – félhomályba burkolózó templomba, hogy ott orgona- és fuvolamuzsikát hallgasson. A programsorozat szervezői és a közreműködő előadók is remélik, hogy az Orgonák éjszakája által évről évre egyre többen ismerik majd meg ezt a páratlanul sokszínű hangszert.  KINCSES KRISZTINA 2020. augusztus 16.

Reformátusok Lapja 23

| SZEMLE |

Áfonyatündér – „bütykös” harisnyában Joggal csodálkozhatnak sokan: „Ugyan, mi keresnivalója van, lehet egy készülő gyerekkönyv egyik illusztrációjának egy egyházi hetilap jegyzete mellett?” Igaz, ezt az akvarellt nem akárki készítette, PETRŐCZI ÉVA hanem a nemzetközi hírű Faltisz Alexandra, művészeti díjai mellett elkötelezett tanár, fáradhatatlan tehetséggondozó, s a hegyek-erdők barátja. Különös tekintettel az áfonyára, amelyet ő „áfonykának” becéz, felvidéki őseire gondolva, s minden évben vállalkozik legalább egy tátrai áfonyaszedési túrára. Ráadásul pécsi „földim”, aki jól ismeri közös szülővárosunk és a Mecsek minden zegét-zugát és az erdei gyümölcsök, az áfonya, a málna és a szamóca (Pécsett és környékén, természetesen, csak az utóbbi terem meg!) gyógyító erejét. Így azután Nagyapa meséi című, voltaképpen felnőttekhez és gyerekekhez együtt szóló, Pécset Erdéllyel, ezúttal a Szörényi Érchegységgel és Oravicabányával összekötő kis meseregényem képi világa mindkét városba, mindkét gyönyörű tájra elvezet.

Hogy társszerzőm ezúttal csakis ő lehetett, az akkor derült ki teljes bizonyossággal, amikor az itt mellékelt, minden vonásában gyógyító és játékos vízfestményt megkaptam. A kép azt a pillanatot ábrázolja, amikor Szamóca-, Málna- és Áfonyatündér, az áfonya-csöngettyű-sipkás Holdacska segítő fényénél megkezdi saját gyümölcsei érettre színezését. És mit láttak csak-

24 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 16.

nem hetvenesztendős, gyakori áfonyaevéssel erősítgetett szemeim? Éppen kedvenc szereplőm, a copfos kicsi Áfonyatündér a bütykös harisnyát, a baranyai sokácok egyik hagyományos, kedves ruhadarabját viseli a jelenetben. Azt a ma már nem sokak által hordott, jellegzetesen dél-baranyai, kézzel kötött harisnyát, amelynek láttán kislányként így rajongtam körbe a pécsi Búza téri piacon hol fényesre törölt szőlőlevélen illatozó „szelíd”, azaz kerti epret, hol szamócacsokrokat árusító menyecskéket: „Szép vagy! Pöttyös harisnyás!” A történetben az a megható, hogy én a művésznőnek soha, egyszer sem meséltem erről a bennem mindmáig elevenen élő gyerekkori rajongásomról. De egyik közös tulajdonságunk, a bennünk makacsul és megtörhetetlenül élő gyermeki lélek mégis a felszínre hozta ezt a nagyon kedves emlékemet. S azt, hogy mindkettőnk magánemberi és hivatásbéli vezérigéje az „Engedjétek hozzám a kisdedeket...”

(Márk 10,14). Ez egyben gyermekkorőrző, gyermeki tulajdonságainkat vállaló életünk alapköve is. Amelyet így fogalmazhatnánk meg a költészet és ugyanígy a képzőművészet nyelvén: „Emberek, ne vágjátok el egymást és önmagatokat a gyerekkorotoktól, bármilyen messzinek látszik már.” Meglehetősen közhelyes megállapítás az, és sokan lenéző hangon idézgetik, hogy a költő (és általában minden művész!) örök gyerek! A Márk evangéliumának tiszta fénye megmutatja nekünk, hogy ez nem bírálat, hanem a legszebb elismerés. 

| EGYHÁZI ÉLET |

Eredményes felvételik a Károlin Kétezer-kétszáznyolcvan felvett jelentkezővel eredményesen zárta a 2020. évi általános felsőoktatási felvételi eljárást a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE), és ezáltal a jövőben is az ország legnépszerűbb felsőoktatási intézményeinek egyike marad.

Az Állam- és Jogtudományi Karra hatszázkilencvenhárom, a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karra ezerháromszázhetven, a Szociális és Egészségtudományi Karra ötvenhét, a Tanítóképző Főiskolai Karra százhatvan jelentkezőt vettek fel. A hitéleti képzések esetén, bár az eljárás még nem fejeződött be, az eddigi eredmények alapján tavalyihoz hasonló létszámban nyertek felvételt. Az egyetem legnagyobb kara, a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar (BTK) még növelni is tudta a felvettek létszámát.

Az alapképzések közül a keleti nyelvek és kultúrák alapképzési szak japán szakiránya, a pszichológia, az anglisztika, a szociológia, illetve a gazdálkodási és menedzsment alapképzési szakok, valamint a jogász osztatlan képzés és az osztatlan tanárképzések, míg a mesterképzések közül – többek között – a pszichológia és a kommunikáció- és médiatudomány mesterképzési szakok voltak a legnépszerűbbek.

Vannak olyan képzések is, ahol emelkedett a bejutáshoz szükséges felvételi ponthatár, ilyen például az Állam- és Jogtudományi Kar levelező munkarendű, állami ösztöndíjas, illetve a nappali munkarendű, önköltséges jogász osztatlan képzése, valamint a BTK anglisztika és pszichológia alapképzései.

Ez év szeptemberétől indul először a KRE-n a BTK keleti nyelvek és kultúrák alapképzési szakjának kínai szakiránya és a Szociális és Egészségtudományi Kar ápolás és betegellátás alapképzési szakjának ápoló szakiránya. A pszichológia alapképzést angol nyelven a központi felvételi eljárás keretében első ízben, a BTK-n második évben hirdették meg.

Természetesen továbbra is az állami ösztöndíjas helyek népszerűsége volt a legnagyobb: a felvett jelentkezők több mint háromnegyede a támogatott szakok valamelyikére került be. A jelentkezők többsége idén is a nappali munkarendet választotta: a felvettek 64 százaléka nappali képzésen kezdheti meg tanulmányait a 2020/2021-es tanév őszi félévében.

Azok számára, akiknek az általános felvételi eljárásban nem sikerült bejutniuk, vagy nem is jelentkeztek, az egyetem a 2020. évi felsőoktatási pótfelvételi eljárásban is meghirdetett képzéseket, ezek között többet állami ösztöndíjas finanszírozási formában. A részletekről a KRE honlapján tájékozódhatnak.  FORRÁS: KRE.HU

Idén inkább bringázz!

Egyházunk is elkötelezett a környezet védelme iránt, így a Károli Gáspár Református Egyetem zöldítésének projektje mellett a Magyar Kerékpárosklub 2020-as Inkább bringázz! kampányát is támogatja. Az akció célja a kerékpározás népszerűsítése.

A közlekedésnek ez a formája nemcsak a zöld életmód fontosságát hangsúlyozza, hanem jelentős szerepet játszik az egészségünk megőrzésében is. Sőt: a legtöbben egyfajta pozitív életérzést is társítanak ehhez a mozgásformához.

De miért bringázzunk?

A KÖRNYEZETÉRT • A légszennyezettség egyik fő okozója a közúti közlekedés – a kerékpározással hatékonyan harcolhatunk ellene.

• A kerékpárok előállításához kevesebb nyersanyag és ener­gia szükséges, ráadásul újrahasznosíthatók.

• Ezzel a járművel kis helyen is elférünk, csökkentjük a közlekedési dugókat, és zajt sem keltünk.

A TESTI ÉS SZELLEMI EGÉSZSÉGÜNK MEGŐRZÉSÉÉRT • A biciklizés javítja a tüdőkapacitást, az állóképességet, és segít az ideális testsúly megtartásában.

• Csökkenti a szívbetegségek és a rák kockázatát.

• Segíti az agy vérellátását, ezáltal a tájékozódási érzék mellett a koncentrációs készség is javul.

SAJÁT MAGUNKÉRT ÉS EGYMÁSÉRT Ezek az élmények megosztva sokkal emlékezetesebbek: válasszuk a bringázást, és tekerjünk a családdal, a barátokkal, az ismerősökkel!  FORRÁS: OKOGYULEKEZET.HU 2020. augusztus 16.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

Kitálal, aki „kitálal”?

Némely médiafelületek, sajtótermékek szenzációhajhász fogásainak egyik példája a „kitálal” ige – szándékosan vagy akaratlanul – félreérthető alkalmazása. Ez a szó a bizalmas nyelvhasználatban, átvitt értelemben ezt jelenti: ’őszintén és tapintatlanul, valakire való tekintet nélkül részletesen elmond valamit’. Vagy ezt: ’valakinek alaposan megmondja a véleményét, vagy előadja panaszait’.

A sajtó immár divatszóként él vele: „Kitálal az óceánjárók személyzete” – írják. Ide illik ez a szó, hiszen az utasok idegesítő viselkedési formáit taglalják, azokat, amelyek az óceánjárók legénységét „leginkább kiborítják”. „Kitálalt a Spice Girls sztárja” – olvasom másutt.

Itt is megfelelő a „kitálal” ige. Arról számolnak be ugyanis: „nagyon úgy tűnik”, hogy az angol popénekes hölgyek között „mégsem volt akkora a barátság”. Ám feltűnik az olvasóvadász zengzetes cím a médiában: „Miért döntött úgy Katalin, hogy tíz év után kitálal?” Itt arról van szó: a hercegné eddig alig-alig beszélt nyíltan a magánéletéről, ezért most meglepte az embereket, hogy egy médiaműsor vendégeként „rendkívül őszintén beszélt olyan intim témákról, mint a szülés és az anyaság”. Az olvasó, aki sejtette, hogy a cím nem fedi itt a tartalmat, íme, megbizonyosodott: jól orrontotta. A „kitálalás” szó a média mesterséges, kattintásvadász kifejezése itt. Más példa, rokon témában: „Kitálalt az egykori inas: valójában ezért vette el feleségül Meghant Harry”. Lássuk e cím után a „kitálalást”! Íme: Diana egykori inasa, Paul Burrell szerint Harry „azért vette feleségül Meghant, mert olyan, mint Diana” – mondta. Hozzátette: „Mindketten kiálltak magukért, sosem hagyták, hogy elnyomják őket.” Nos, itt sem érzünk „kitálalást” a jelzett értelemben.

Szóval: nem ártana tisztában lenni a szavak jelentésével, illetve a címben olyan kifejezéseket kellene használni, amelyek már az írás homlokán pontosan utalnak a szöveg tartalmára.  ARANY LAJOS 26 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 16.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A zsoltárok könyvéből idézünk.

Vízszintes: 1. Az idézet első része (S, É, Y, Y, S). 13. Bolgár költő, újságíró és forradalmár, a bolgárok Petőfije (Hriszto). 14. Országos Rendezőiroda, röviden. 15. Halkan neszez. 16. Indíték. 17. Abú …, Mohammed próféta apósa és első utóda. 19. Kidolgozott kéz jelzője. 21. Kettős betű. 22. Sarki részlet! 24. Egymásutániságot jelölő numerus. 26. Sítörés eleme! 27. Berlini Jancsi! 29. Elemi részecske egy indiai fizikus nevéből. 30. Stratford folyója. 31. Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, röviden.

33. Amerikai színész (Richard). 35. Gyümölcsöt szárít. 37. Izomban rejlik. 39. Svéd kikötőváros. 41. Hosszú morzehang. 42. Egy rendezvény ellen – azonos időben, közel azonos helyen – másikat indít. 43. Cipészszerszám. 44. Acsarkodva elűz. 46. Hangtalan átélés! 47. Szóösszetételek utótagjaként hasonlóságot jelölt. 49. Edénytartó falusi fa. 51. Francia írónő, filozófus és misztikus (Simone). 52. Testrész. 54. Hozzám jut. 57. Út menti fasor. 59. Valaki egynemű betűi. 60. Jézus tanítványa. 62. A zenei alaphangsor 6., 3. és 5. hangja. 63. Személyes névmás. 64. Horvát városka. 65. Ősi görög város Ióniában (TEOS). 67. Neon vegyjele. 68. Elakad. 70. Vásári forgatag! 72.

Mézga Géza szomszédja.

Függőleges: 1. Nemes nedű. 2. Kávéfajta. 3. Let … be (Beatles). 4. Félig lebben! 5.

Francia férfinév. 6. A fekete lovas. 7. Kis vízfolyás. 8. …elektromosság, egyes kristályokban nyomás hatására fellépő elektromos áramlás. 9. A lélek tükre. 10. Misztrál kezdete! 11. Izzó fele! 12. Zenében: lassan adandó elő. 18. … Bryant, nemrég elhunyt olimpiai bajnok amerikai kosárlabdázó. 20. Vonaglik. 23. Spanyol eredetű női név. 25.

Bele van zúgva. 26. Magasan a fej fölött száll. 27. Az idézet második része (A, S, E, E, T, N). 28. Zöld színű drágakő. 30. Rendőrségi rajtaütés, névelővel. 32. Női név. 34. Álmos vezér édesanyja. 36. Nyakbavaló. 37. A közelebbit. 38. Cserkészcsapat legkisebb egysége. 40. Egy ideje zajló cselekvést jelez. 45. Az egyik evangélista. 48. Egykori burgonyafajta. 50. Sipos János kerékpárversenyző beceneve. 51. Angol írónő, újságírónő, Pilátus-életrajzát Johnson-díjjal jutalmazták (Ann WROE). 53. Az idézet harmadik része. 55. Ritka férfinév. 56. …-szekrény, Credenz-kaszli, bútortípus régies megnevezéssel. 58. Albán falucska Elbasan megyében (LENIE). 60. ... Warhol, amerikai művész, a pop-art központi figurája. 61. Afrikai főváros. 64. Mekegés része! 66.

Vízinövény. 69. Kicsinyítő képző. 71. Vas megyei község. 73. Radics Béla.

Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Békességet hirdet népének, híveinek, hogy ne legyenek újra oktalanok.

| GYERMEKEKNEK |

Úton hazafelé Naomi elhatározta, hogy hazatér, vissza a szülővárosába, Betlehembe. Összekészülődött az útra, és két menye is vele tartott.

Naomi először bele sem gondolt a dologba. Amikor a férje és fiai éltek, akkor is mindent együtt csináltak, együtt végezte a női munkákat Ruhttal és Orpával.

Mit gondolsz, milyen eszközöket használhattak a bibliai időkben a nők a házimunkához? Karikázd be azokat, amelyek Naomi, Ruth és Orpa kezében is megfordulhattak!

Ahogy haladtak az úton, Naomi elgondolkodott. Vajon milyen sors vár rá Betlehemben? Hova, milyen jövő felé viszi a menyeit? Neki Betlehem a szülőföldje, de Orpa és Ruth számára ugyanolyan idegen ország, mint amilyen neki Móáb volt. Ráadásul még magáról sem tud gondoskodni, nemhogy erről a két fiatalasszonyról.

Naomi egyre lassabban lépdelt. Majd odafordult a menyeihez: – Menjetek haza, térjetek vissza anyátokhoz-apátokhoz! Bánjon veletek az Úr…

Hogyan folytathatta Naomi a mondatot? Válaszd ki a jó megoldást! a.) a legjobban a világon, és teljesítse minden kéréseteket! b.) olyan szeretettel, amilyennel ti bántatok a fiaimmal és velem! c.) igazságosan, és adjon a halott férj helyett élőt!

Orpa és Ruth hangos sírásra fakadt, és nem akarta elhagyni Naomit. Orpa végül is visszafordult, de Ruth kitartott Naomi mellett, hiába unszolta az anyósa, hogy forduljon vissza.

– Ahová te mégy, oda megyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg én is – mondta Ruth könnyes szemmel. – Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Úgy bánjon velem az Úr most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled.

Amikor Naomi látta, hogy Ruth mindenáron vele akar menni, nem győzködte őt tovább. Együtt, ketten folytatták útjukat, amíg Betlehembe nem értek.

Keresd meg Naomi és Ruth útját, amin eljut Móáb földjéről Betlehembe!

A megfejtéseket a lap alján találod. Ha kíváncsi vagy a részletekre, olvasd el a Bibliádból Ruth könyve első fejezetének 7–19. verseit!  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2020. augusztus 16.

Reformátusok Lapja 27

Megfejtések: szövőszék; kézi malom; rézüst; orsó; b.) válasz

| EGYHÁZI ÉLET |

JUBILEUMI DIPLOMA

A Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) jubileumi diplomát ajánl fel a Tisza István Egyetemen, illetve a Debreceni Református Theológiai Akadémián 50, 60, 65, 70, 75 éve végzetteknek (első lelkészképesítő vizsga). Kérik, hogy aki elfogadja az egyetem felajánlását, az intézmény honlapján megtalálható formanyomtatványon, írásban jelezze augusztus 24-ig a DRHE címén (4026 Debrecen, Kálvin tér 16.). A visszajelzésnek tartalmaznia kell a jelentkezési lapot és az ott megjelölt mellékleteket. A jubileumi diplomákat október 3-án, szombaton délelőtt ünnepélyes keretek között adják át a Debreceni Református Kollégium Oratóriumában.

TEOLÓGIAI NÉZŐPONTOK A KARANTÉNRÓL

Megjelent a Sárospataki Füzetek legújabb száma: a Sárospataki Református Teológiai Akadémia szakfolyóirata tematikus számának fókuszában a karantén kérdésköre áll.

Egyháztörténeti és teológiai cikkek reflektálnak a kérdésre, valamint huszonhét szerző – lelkész, teológus, valláskutató, kommunikációs szakember, presbiter és gyülekezeti tag – reflektál Fazakas Sándor Távistentiszteletek gyülekezet nélkül című vitaindító tanulmányára. Az aktuális problémák mellett a múlt traumáival is foglalkozik a lap: Fórizs István például a tiszáninneni hittanoktatás 1952–1956 közötti eseményeiről ír, Szatmári Emília pedig Maller Sándor életútját ismerteti. A folyóirat megvásárolható a nagyobb református könyvesboltokban, Budapesten az Írók Boltja könyvesboltban, vagy online a sarospatakifuzetek.hu címen.

Fejlesztik az Immánuel Otthont Elindult a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség fenntartásában működő, halmozottan fogyatékos gyerekek és fiatalok gyógypedagógiai nevelését-oktatását, rehabilitációját és nappali ellátását végző Immánuel Otthon és Iskola infrastrukturális fejlesztése. A projekt keretében egy volt iskolaépület átalakításával-bővítésével hozzák létre a modern, a célcsoport igényeinek megfelelő gyógypedagógiai oktatási helyszínt. A munkálatok során tantermeket, speciális foglalkoztatótermeket, rehabilitációs helyiségeket, közösségi tereket, iroda-, kiszolgáló- és szociális helyiségeket hoznak létre az egyenlő esélyű hozzáférés jegyében.

A megújult intézményben mintegy hatvan fő vehet részt a fejlesztő nevelés-oktatásban. Az új, országosan is hiánypótló intézmény nemcsak a tanköteles korú súlyosan és halmozottan fogyatékos gyermekeknek és családjaiknak jelent minőségi ellátást, hanem a jelenlegi telephelyen a tanköteles koron túliak számára is megnyílik a lehetőség arra, hogy továbbra is családban élve, nappali ellátást igénybe véve továbbfejlődhessenek, közösségben éljenek, illetve munkaerőpiaci foglalkoztatásban vegyenek részt.

Sikeres közbeszerzési eljárás eredményeként ez év júniusának végén kezdték meg a kivitelezési munkálatokat, amelyek előreláthatóan 2021 nyaráig tartanak majd. Az fejlesztésről az Immanuelotthon.hu honlapon olvashatnak résztelesebben.  TTRE.HU A HÉT KÉPE

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70-6309502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu.

Quasi-Modo Kft. Padfűtés (svájci fűtőfóliával), harangvillamosítás, toronyóra-felújítás, -kiépítés, programórák, hangosítás, dallamjáték, énekszámkijelző. Honlap: www.quasi-modo.hu, e-mail: kapcsolat@quasi-modo. hu, tel.: 06-30-940-8223 (Sárdi György).

28 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 16.

Új református imaház alapkövét tették le augusztus 1-jén Jánkmajtison, olvasható a ttre.hu oldalon. Az alapkővel együtt időkapszulát helyeztek el, amelyben az imaház alaprajzát, presbiteri jegyzőkönyveket, a község és a gyülekezet történetét, valamint fényképeket rejtettek el.  FOTÓ: BARCZA JÁNOS

| KITEKINTŐ |

Imádkozzunk Libanonért!

Cigánymissziós megemlékezés Második alkalommal emlékezett meg a holokauszt roma áldozatairól az Országos Református Cigánymisszió augusztus 2-án, az Evangélikus Középiskolai Kollégiumban, Budapesten. A náci Németország 1944. augusztus 2-áról 3-ára virradó éjjelen számolta fel az auschwitz-birkenaui cigánytábort, csaknem háromezer roma kivégzésével – a dátum 1972 óta a cigány holokauszt nemzetközi emléknapja.

Az eseményen Tóth Anita, az Országos Református Cigánymisszió referense és Dani Eszter missziói irodavezető szólt a résztvevőkhöz, Topolánszky Ákos lelkipásztor pedig az Ézs 58,6–7 alapján kiemelte: – Isten kezébe akarjuk tenni a történteket, a gyógyulást, mert e nélkül nincs továbblépés. A résztvevők megtekintették Varga Ágota Porrajmos – Cigány holokauszt című, a megsemmisítőtáborokat túlélők visszaemlékezéseit bemutató dokumentumfilmjét, majd az esemény imaközösséggel folytatódott, és közös énekléssel zárult.  CIGANYMISSZIO.REFORMATUS.HU, FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA

SZABADTÉRI ÖKUMENIKUS ISTENTISZTELET MAGYARFÖLDÖN, A 10 ÉVE ÉPÜLT FATEMPLOM ELŐTT A Duna Televízió augusztus 30-án (vasárnap) 11 órai kezdettel felvételről közvetíti az ökumenikus is­ ten­ tiszteletet. Szolgálattevő lelkészek: Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök, Bereczky Ildikó református lel­kész, Hortobágyi T. Cirill OSB pannonhalmi főapát. Az istentiszteleten közreműködik Sebestyén Márta, Andrejszki Judit, a Kaláka és a Misztrál együttes, valamint a MH Légierő Zenekara.

A Református Egyházak Világközössége (REV) is szolidaritásáról biztosította a libanoni népet, imádságra és támogatásra hívja tagegyházait a felmérhetetlen károkat okozó augusztus 4-i robbanás miatt, amely a város nagy részét súlyosan érintette, köztük a református templomot is.

A REV felhívásában arra kéri tagegyházait, hogy „lehetőségeikhez képest” nyújtsanak segítséget az amúgy is gazdasági, politikai és társadalmi krízisben lévő országnak.

A robbanás súlyos károkat okozott sok száz épületben, és a bejrúti református templomot sem kímélte. Testvéregyházunk, a Szíriai és Libanoni Nemzeti Református Zsinat (NESSL) helyi templomában ablakok semmisültek meg, ajtók szakadtak ki tokostul. A gyülekezet lekésze, Habib Badr épp akkor lépett ki irodájából, amikor a mennyezet leszakadt. „A kár és rombolás mértéke egyszerűen hihetetlen. Imádkozzatok értünk!” – üzente.

A REV elnöke, Najla Kassab, aki egyben a NESSL lelkésznője, arról számolt be, hogy templomokat és otthonokat is ért súlyos kár, ablakokat és ajtókat szakított ki városszerte a robbanás. „Rengeteg libanoni nem alhatott otthonában, sokak háza romokban hever” – mondta.

A Közel-Keleti Teológiai Szeminárium (NEST) épületében is komoly kár keletkezett. „Soha olyan rombolással nem szembesültünk a NEST történetében, mint kedden, még a tizenöt évig tartó libanoni polgárháború napjaiban sem. De nem mi vagyunk az egyetlenek. Bejrút egészében rettenetes a pusztítás” – írta az intézmény elnöke, George Sabra. „A Közel-Keleten élve megtanultuk a folytatás és reménység művészetét, és azt, hogy bízzunk, az Úr velünk vándorol utunkon” – fogalmazott a REV elnöke. „Ma is elhatároztuk, hogy megmaradunk a reménységben, és felvesszük a küzdelmet a reménytelenséggel szemben – tette hozzá. – Nem szűnünk meg reménykedni a békében, egy jobb holnapban és az erőben, amelyre szolgálatunk során szükségünk van.”  KÜLÜGYI IRODA / REFORMATUS.HU

2020. augusztus 16.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Bartha Bélát, a Siófoki Református Egyházközség lelkipásztorát kérdeztük. misszió. Mindezekkel együtt talán az evangélizáció fontosságát emelném ki: minden korosztálynak elmondani az örömhírt, hogy Isten őket is szereti, Krisztus értük is kifizette az árat a Golgotán, nekik is el van készítve az örök élet, csak el kell kérni.

Bartha Béla tizenhárom éve lelkipásztora a siófoki gyülekezetnek, feleségével és három gyermekével él a Balaton fővárosában.

Szolgálatában az örömhír átadását, az evangélizációt tartja a legfontosabbnak, és vallja, hogy a sport jó lehetőség lelkészként is közelebb kerülni az emberekhez.

4

1

A reformátussága családi örökség?

Református családban születtem a Tisza partján, Mezőváriban. Gyülekezetünkben kereszteltek meg, és ott konfirmáltam. Szüleim nem jártak templomba, ám nagyszüleimnek köszönhetően nem maradt el a vallásos neveltetésem. Első imádságomat még kisgyermekkoromban, apai nagymamámtól tanultam. Isten szeretetéből először testvérem, majd édesanyám jutottak élő hitre. Később én is megtértem, majd kitartó imáink meghallgatásra találtak, és édesapám is hitre jutva szolgálja az Urat.

2

Hogyan kapta az elhívást a lelkészi pályára?

1994 őszén adtam át életemet az Úrnak, és kezdtem szolgálni. Elvégeztem egy gyermekevangélizációs tanfolyamot, ám az Úrnak más terve volt. Az idősgondozás, majd az ifjúsági munka után nyilvánvalóvá tette, hogy lelkipásztornak hívott el.

Jelentkeztem a sárospataki teológiára, ahová fel is vettek. Elhívási igém a Mt 9,37–38 volt: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.”

3

Melyik területet tartja a leghangsúlyosabbnak a szolgálatában?

Amilyen hangsúlyos a gyermekekkel foglalkozás, ugyanolyan fontos az ifjúsági munka, felnőttek között végzett szolgálat, az idősek között végzett 30 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 16.

Ha nem Siófokon szolgálna, a fővárost vagy egy kisebb vidéki gyülekezetet választana szívesebben?

Falun nevelkedtem. Feleségem úgyszintén. A pici taktaközi faluban, Csobajon kezdtük meg közös szolgálatunkat, később Kaposváron szolgáltunk, ám Bárdudvarnokon éltünk. El sem tudtuk volna képzelni az életünket városi lelkészként. Meg is lepődtünk, mikor 2007 elején az esperesünk szóba hozta Siófokot mint szolgálati lehetőséget. Minden porcikánk tiltakozott a városi lelkészség ellen. Azonban Urunk vezetése világos volt, így kerültünk ide. Azóta megnyugodtunk, hiszen ez a település teljesen más, mint egy nyüzsgő nagyváros. Számos gyülekezeti tagunk faluról költözött be, így kicsit olyan a helyzetünk, mintha egy nagy faluban élnénk. Több meghívást kaptunk már budapesti nagy gyülekezetek részéről is, ám mindig elmondtuk, hogy egyelőre nem kaptunk más vezetést Urunktól. Siófok a mi szolgálati területünk. A kérdésre válaszolva: inkább egy kisebb vidéki gyülekezet, mint a nagyváros.

Mivel tölti a – minden bizonnyal nem túl sok – szabadidejét?

Az asztaliteniszt már gyermekkoromban megszerettem, ez a szeretet pedig végigkísérte az életemet és a szolgálatomat. Már a teológián jó eredményeket értem el határokon átívelő teológusbajnokságokon, majd Kaposváron is folytattam a sportolást. Siófokon befogadtak a nagy múltú amatőr egyesületbe, ahol immár ötödik éve elnökként munkálkodom. Hét csapatot koordinálunk, sok kisgyermeket tanítunk, részt veszünk a tömegsportszervezésben, és az iskolai testnevelés része is vagyunk. Jó lelkészként a sport révén közel kerülni olyanokhoz, akiket amúgy talán soha nem érnék el. Isten kezét és vezetését látom ebben is. 

5

JEZSOVICZKI NOÉMI