__MAIN_TEXT__

Page 1

LXIV. ÉVFOLYAM,

28. SZÁM,

2020. JÚLIUS 12.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

Van emberünk 9 771419 856007

BEMUTATJUK A VÍRUSIDŐSZAK REFORMÁTUS HŐSEIT

20028


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Vedd el szívem természet szerinti restségét és hidegségét, és gerjeszd fel és növeld abban az olyan igaz és valóságos buzgóság tüzét, amelyből jó illatú áldozat szálljon fel hozzád. Mikor imádkozom, tartóztasd meg elmémet a tétovázástól, fogd el a hiábavaló, világi gondolatoktól, és függeszd magadra, hogy figyelemmel imádkozhassam. Töltsd be szívemet felséges és dicsőséges voltod valóságos ismeretével és alávaló, méltatlan és bűnös voltom eleven érzésével, hogy mélységes alázattal imádkozhassam.  SZIKSZAI GYÖRGY (1738–1803)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Feke György (feke.gyorgy@reformatus.hu) Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Kalocsai Richárd

6

12

16

24

INTERJÚ • 6. Ige a zárt ajtók mögött | Gál Juditot, a Református Missziói Központ Kórházlelkészi Szolgálatának vezetőjét kérdeztük a koronavírus-járvány alatt megélt tapasztalatairól REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Isten tenyerében | Farkas Zsuzsanna vezércikke INTERJÚ • 12. Ajándékba kaptuk ezt az időt | Az idei év próbatételeiről és az egyesület jövő évi századik születésnapjáról beszélgettünk Tussay Szilárddal, az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület ügyvezető igazgatójával AKTUÁLIS • 16. Isten terve volt ez a templom | Látogatóban jártunk a herendi reformátusok épülő hajlékában RE-FORMÁCIÓ • 20. A rossz és a jó | Köntös László rovata SZEMLE • 24. Receptre írva | Különleges szakácskönyvet adott ki a Bethesda Gyermekkórház

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala a koronavírus-járvány miatt ezekben a hetekben ügyeleti rendben dolgozik. Személyes ügyfélszolgálatunk szünetel, ez idő alatt telefonon és e-mailben érnek el bennünket.

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). 2020. július 12.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

VII. 12. VASÁRNAP

VII. 13. HÉTFŐ

VII. 14. KEDD

VII. 15. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(27) „…aki közöttetek első akar lenni...” (Mt 20,20–28) Aki első akar lenni, az legyen a másik szolgája. Jézus az ő igazi követőit megváltotta, és erre a rendkívüli szolgálatra újjászülte, amikor a váltság keserű poharát kiitta. Igen, egyetlen megoldás ebben a világban a krisztusi szeretettel végzett szolgálat. Ez az isteni rend szerinti „elsőbbség” és „hatalom” (25–26). Ennek a szolgálatnak a vége pedig könnyen lehet halál, életünket adva a másikért szó szerinti vagy átvitt értelemben, hiszen a krisztusi szeretettel visszaélnek. Egy határig talán védekezhetünk, de a krisztusi szolgálat lényege mégis önmegtagadás és kereszthordozás. Az újjászületett ember nem is érzi jól magát egy olyan durva világban, ahol visszaélnek minden szeretettel, tehát boldogan megy haza, ha itt az idő. A szolgálat lényege, hogy életünket adjuk a másikért. Hiszen Jézus Krisztus már életét adta váltságul értünk, így a szolgálat soha nem értelmetlen (25–27). Ezzel nem kiérdemeljük az üdvösséget, mert azt az Atya annak adja, akinek akarja (23), de a krisztusi szolgálat a már kegyelemből megnyert üdvösség áldott gyümölcse. Csak valóban újjászületve fogadhatjuk be és élhetjük meg Jézus Krisztus szavait. 2Móz 14  120. zsoltár (31) „…könyörülj rajtunk!” (Mt 20,29–34) A két jerikói vak meggyógyítása. Ezek ketten betegek, testi betegek, vakok, de a lelkük is beteg, mert test és lélek nem választható el egymástól. Ketten voltak, többen voltak. Sokan vagyunk betegek, mind azok vagyunk, és csak idő kérdése, hogy ez kiderüljön. Ők tudták, mi a nyomorúság. Csak az tudja, mi az, aki volt már beteg. Az út mellett koldultak, könyörületért kiáltottak, Jézushoz kiáltottak, akit Dávid Fiának, azaz Messiásnak neveztek (30–33). Jézus most látványosan gyógyít, elfogadja a messiási felségjelzőt, hogy megmutassa, az ószövetségi ígéretek őbenne beteljesedtek (Ézs 35,5; Mt 11,5). De az igazi gyógyítás nem itt történt. Ez az, amit a világ és a technokrata kirakatkeresztyénség sem tud befogadni – emlegeti, de ízig-vérig csak „a földi tenyészetre” rezdül. Az igazi gyógyítás a megváltás: Jézus Krisztus kereszten elhordozott szenvedése és halált, emberi nyomorúságot legyőző feltámadása. Ez ma is botrány vagy bolondság, de nekünk Istennek ereje (1Kor 1,18). A hit embere szereti a földi életet, de mindig az örök élet tágasságában él, akkor is, amikor elmúlt a dicsőség, amikor már nincs „látványosság”, amikor már nem lesznek sokan körülöttünk, és gyógyulás sem adatik itt. Mi őt követjük, a Megváltót (34). 2Móz 15  114. zsoltár (3) „…az Úrnak van szüksége rájuk…” (Mt 21,1–11) Jézus azért megy Jeruzsálembe, hogy isteni hatalmával újból rendbehozza a világ sorát, amit emberi erővel soha nem lehet rendezni, csak hittel meg lehet ragadni ezt az isteni megoldást (1). Jézus elküldi a tanítványokat azért a szamárért, amelyen majd bevonul Jeruzsálembe (2). A tanítványok azzal indokolják a szamárnak és csikójának eloldását, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, így a gazda elengedi azokat (3). Egyik testvérem említette szolgálatáról: „Örömöm van, hogy az Úrnak van szüksége rám. Nincs ennél nagyobb öröm. Mindenem ráment erre, ami a világ szerint szamárság, de nekem életem értelme és boldogsága a szolgálat, annak minden nehézsége dacára is.” Örüljünk ennek: az Úr szamarai lehetünk. A szamár gazdái felől fogalmazva meg az üzenetet: ha az Úrnak van szüksége életünkre, elengedünk minden mást. Ez kegyelmi állapot. Örömünk határtalan. Márk szerint az igében olyan szamárcsikóról van szó, amelyen még nem ült ember (Mk 11,2). Ezt jó tudni. Jézus Krisztusban gyermekké leszünk, életünk utolsó percéig hitben „fiatal csikók” maradunk, akik nem emberektől függenek. Az Úrnak van szüksége ránk mint szamárcsikókra. Nincs ennél nagyobb méltóság. 2Móz 16  229. dicséret (13) „…rablók barlangjává…” (Mt 21,12–17) Jézus megtisztítja a templomot. Igen, ilyen az élet nagy piaca: adni és venni. Nagy művészet, ma már „tudomány”: eladni, hogy megvegyék a portékát. A templom sem mentes ettől, hiszen embereket kell meggyőzni: megmagyarázni, érvelni, bizonyítani, hogy érdemes megvenni, elhinni, amit „árulunk”. „Zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort.” (Walt Whitman) Rettenetes innen nézni ezt az egészet. Márpedig Jézus innen nézi, és mindjárt minősíti is ezt a piaci szemléletet: rablók barlangja! Van ebben a forgatagban, zsibvásárban – még a legszentebb módon megjelenítve is – valami halálosan fals, ami tisztátalanná teheti az imádság házát. A „világpiszok” (Németh László), vagyis a bűn mindent beszennyez (13). Akkor fordulhat a kocka, amikor az Isten megállít bennünket, és nem tudunk már részt venni ebben a

Reformátusok Lapja 2020. július 12.


| AZ IGE MELLETT |

forgatagban: váratlan fordulat, baleset, betegség okán. Ilyenkor egyszerre magunkra maradunk. Kegyelmi állapot, ha ebben a nyomorúságban szembesülhetünk életünk csődjével, törékenységével, elveszettségével. Ilyenkor érkezik az Úr. Ilyenkor lesz megtisztított templommá az életünk. 2Móz 17  63. zsoltár (19) „…elszáradt a fügefa.” (Mt 21,18–22) Bármit kérünk, megadja nekünk az Úr, ha hittel kérjük. De aki hittel kér, valójában csak azt kérheti, hogy mindenben legyen meg az Úr akarata (Mt 6,10), mert ő mindent jól, javunkra és üdvösségünkre cselekszik. Mi egyebet kérhetnénk még, hiszen minden kérésünk annyira emberi, gyarló, telítve van vágyainkkal és gyengítve kétségeinkkel. Az Úr akaratára hagyatkozva azonban bátran megnyílhatunk őelőtte emberként is, mintegy megvallva és egyben az ő színe elé letéve mindazt, ami bennünk hullámzik, feszül (21–22). Szükségünk van erre a megnyílásra, és még inkább arra, hogy az Úr tökéletes, megváltó akaratára hagyatkozzunk. Életünk ugyanis terméketlen fügefa, kora tavaszi gyümölcskezdemény vagy tavalyról maradt, most beérő gyümölcs sem található rajta, amely apró enyhet nyújthatna a mellettünk éhezőnek. Szép a fügefa, terebélyes, leveles, de gyümölcstelen. Ha ebben az állapotban rögzül az életünk, elsorvadunk, és másokat is elsorvasztunk. Kívül még minden rendezettnek tűnik, pedig már terméketlen, sorvadt az életünk. Vigyázzunk, mert aki mellettünk él, pontosan azt kell táplálnunk! Példaként egyetlen kérdés: mivel tápláltad, éltetted ma a házastársadat, mivel örvendeztetted meg? (18–20) 2Móz 18  273. dicséret (25) „…mennyből vagy emberektől?” (Mt 21,23–27) Honnan való Jézus? (23–25) Honnan való a küldetése, a felhatalmazása, a hatalma? Honnan való mindaz, amit Jézus mond és tesz? Mindezek alapkérdések. Jézust Isten küldte vagy emberek? Isteni hatalommal cselekszik, vagy nem? Jézus személyére nézve a lényegi kérdés így fogalmazható meg: ő Isten, vagy „csak” egy ember? A kérdésre adandó válasz is döntő. Ezért érkeznek Jézushoz a zsidó vezetők. Ő pedig ezért utal Keresztelő János küldetésének eredetére, hasonló összefüggésben, hogy a maga küldetésének lényegére mutasson rá (23–25). A kérdésre csak az adhat választ, akinek Jézus megválaszol. Ebben az esetben Jézus nem válaszol, és marad a bizonytalanság (25–27). Ez a felismerés – őbenne meglátni az Istent – azért életmentően döntő, mert egyébként maradunk abban a bizonytalanságban, amelyben eltávoztak Jézus elől az akkori kérdezők (27). A bizonytalanság pedig öl, felemészt. Életünk nem más, mint bizonytalanság. Ha pedig Jézus nem az Isten Fia, ha ő csak egy nagy ember, akkor nincs megváltás, nincs segítség, és marad a kínzó bizonytalanság, majd legyőz minket a halál. Áldott legyen az Isten, hogy mi megkaptuk a választ, kicsoda Jézus Krisztus, és minden bizonytalanságon átsegít bennünket a bizonyosságunk! 2Móz 19  99. zsoltár (30) „Később azonban meggondolta magát, és elment.” (Mt 21,28–32) Vannak olyan „jó fiúk”, akik pontosan tudják a leckét, és mindenkor, mindenkinek úgy felelnek, ahogyan éppen kell. Ezek minden helyzetben és rendszerben lefölözik a tejet. A „kegyesek” között szintén vannak ilyen jó fiúk, akik az Isten ügyében is pontosan tudják a szerepüket, minden kérdésre megtanulták a feleletet, és ezt pontosan felmondják, de az életük semmiben sem különbözik a világ fiainak életétől (28–29). Jézus példázata szerint vannak olyan „rossz fiúk”, akik sokáig nemet mondanak az Isten hívó szavára: nyíltan és látványosan engedetlenek. A példázat kifejezéseivel élve: ezek vámszedők és paráznák. De életük egy pontján ők valóban megtérnek, igazán hisznek az Úrban, és nemcsak mondják, „Uram, Uram” (Mt 7,21), hanem cselekszik is a mennyei Atya akaratát (30). Ki a jó fiú, és ki a rossz fiú? Egy bizonyos: nem mi fogjuk eldönteni, hiszen nem az a döntő, amit az adott pillanatban látunk. Isten hatalma sokakat életük végén is megnyerhet az üdvösségnek, akkor is, amikor mi már lemondtunk az illetőről. Az Úrnak van hatalma arra, hogy emberek később meggondolják magukat, és noha először nemet mondtak, végül úgy mondjanak igent, hogy azonnal „el is indulnak az Úr szőlőjébe” (32). Mindig gyarló marad az életünk, de hitben járva nemcsak beszélünk az Isten szeretetéről, hanem mi magunk is engedelmeskedünk az Úr szavának, vagyis vannak látható, másokat tápláló gyümölcseink. 2Móz 20  473. dicséret

VII. 16. CSÜTÖRTÖK

VII. 17. PÉNTEK

VII. 18. SZOMBAT

2020. július 12.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

Kerestük az utat, hogy az Ige erősítése, bátorítása a zárt ajtók mögé is eljuthasson. Például az egyik kórházlelkész a nővérek segítségével telefonon rövid áhítatot tartott a betegeknek. Tudok olyanokról is, akikkel a lelkész mobiltelefonon keresztül együtt imádkozott. Más helyen a lelkészek hetente üzenetet küldtek a dolgozóknak, így erősítve őket. Mi például olvasnivalót juttatunk el a bent fekvőknek, megkértük az ápolókat, hogy osszák ki nekik.

Ige a zárt ajtók mögött HEGEDŰS MÁRK

Milyen tapasztalatai voltak a kórházlelkész­ nek, aki a koronavírus-járvány alatt bejárhatott a gócpontokba? Hogyan tarthatták a kapcsolatot a betegekkel azok, akik nem mehettek be az intézményekbe? Gál Juditot, a Református Missziói Központ (RMK) Kór­ házlelkészi Szolgálatának vezetőjét, deb­ receni kórházlelkészt kérdeztük.

Hogyan élte meg kórházlelkészként azt az időszakot, amikor a kórházakba nem mehettek be látogatók? Mindennap bent voltam a kórházban, az egyetlen félelmem az volt, nehogy én vigyek be valamit a betegeknek. Mindig imádkoztam: „Uram, te tudod, hova kell mennem” – és ez teljes biztonságérzetet adott. Persze felelősségem volt, hogy betartsak minden higiéniai előírást. A harminchat kórházlelkész közül senki sem kapta el a vírust, és jó lenne azt mondani, hogy ez az egész már mögöttünk van, de néhol még életben van a látogatási tilalom. Igaz, a kórházlelkészek kétharmada előtt bezárultak a kórházak ajtajai a járvány idejére. Mi kórházi alkalmazottként dolgozhattunk, de az egyháziak nem mehettek be az épületekbe. Akiknek szabad volt dolgozni, köztük én is, Debrecenben azt tapasztaltuk, hogy nagy szükség volt a személyes találkozásokra a betegekkel, a hitbeli erősítésre, az együtt imádkozásra és a kórtermi áhítatokra. Sok áldást hozott az elmúlt négy hónap. Kórházi kápolnákban szóltak az imádságok, gyülekezetekben alakultak imakörök azért, hogy együtt könyöröghessenek a betegekért és az egészségügyi dolgozókért. Akik nem mehettek be, hogyan tartották a kapcsolatot a betegekkel? 6

Reformátusok Lapja 2020. július 12.

Virológusok szerint szinte biztos, hogy lesz második hulláma a járványnak. Lobbiznak azért, hogy legyen változás a gyakorlatban, és akár járványhelyzetben is dolgozhasson minden kórházlelkész? Kértük egyházunk vezetőitől, hogy továbbítsák ezt a kérést az operatív törzshöz. Úgy tudom, ez már meg is történt, bízunk benne, hogy sikerült megállapodásra jutni. Ez a helyzet jól mutatja, hogy határterületen vagyunk, mert nem vagyunk egészségügyi dolgozók, mégis az egészségügyben szolgálunk lelkészként. Meg kell találni a megfelelő megoldást, hogy biztonságosan jelen lehessenek a kórházlelkészek a betegágyak mellett, akár járványidőben is. Azt is kérik, hogy akár az ideiglenes járványkórházakba is legyen lehetőségük belépni? Kiskunhalason például épült mobil járványkórház. A személyes véleményem az, hogy igen. Foglalkozni kell ezzel a témával is, és egységes megoldásra van szükség, amely elfogadható az egészségügyi dolgozóknak, a virológusoknak – hiszen ők a szakemberek ebben – és a lelkészeknek is. Mi betartunk minden szabályt. Viszont felelősségünk rámutatni arra, hogy az emberek – legyen az bent fekvő beteg, teszten átesett és kétségbeesetten várakozó ember, vagy épp segítő – vágya, hogy beszélgethessenek, feltehessék a spirituális kérdéseiket, imádkozhassanak, mindehhez segítséget kérhessenek.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

ÁLDÁS A JÁRVÁNYBAN A koronavírusos betegeket nem fogadó kórházak megcsendesedtek az elmúlt hónapokban – mondja Gál Judit. „Több volt a mosoly, több idő volt beszélgetni a dolgozókkal, ez mindenképp áldása ennek az időszaknak.” A kenyérszaporítási történetet idézi, ahol az egyik mozzanat, hogy Jézus leülteti a sokaságot. A lelkész szerint most épp erre volt idő: leültetni az egészségügyi dolgozókat, beszélgetni, egymásra figyelni, nem pedig rohanni, mint máskor.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

FARKAS ZSUZSANNA

Isten tenyerében A szerző újságíró, a Reformátusok Lapja helyettes felelős szerkesztője

Visszaállt a normális rend? – kérdezik mostanában egyre többen a hétköznapjainkról és a munkánkról. Jó lenne azt mondani, hogy igen, de egyre bizonyosabb, hogy semmi sem lesz teljesen ugyanolyan, mint a vírus előtt volt. És az is, hogy nem érdemes onnan folytatnunk, ahol márciusban közbeszóltak a karanténos mindennapok. Ez az időszak jó alkalom volt a számvetésre és az elcsendesedésre, amelyek nyomán úgy érzem, az első lépés a „rend” felé a hálaadás. Nap mint nap hálát kellene adnunk azért, hogy Isten megtartott bennünket az elmúlt hónapokban – ő volt az állandóság ezen az időtlenné váló tavaszon, és ő éltette bennünk a reményt, hogy ez is mulandó állapot. Érdekes volt látni, hogy egyik pillanatról a másikra válto-

„Ez a tavasz újra és újra eszembe juttatta Péter vízen járásának történetét: addig vagyunk képesek lépésről lépésre haladni egy ismeretlen terepen, ameddig az Úrra nézünk – azonban ő akkor is megtart, ha félelmünkben levesszük róla a tekintetünket.” zott meg körülöttünk a világ, és vált lényegtelenné sok minden, amit addig fontosnak hittünk. Sokszor feltettem én is a „miért?”, „meddig?” és „hogyan tovább?” kérdéseket, amelyekre édesapám csak annyit mondott: inkább adjunk hálát, hogy nem a pincében, bombák zajában kell eltöltenünk néhány hónapot, talán évet, ahogy tették azt nagyszüleim a második világháború alatt. Sok szempontból nem összehasonlítható a két helyzet, de tény, hogy akkor kerülnek helyükre a dolgok, ha a középpontban a hála áll – mindenért, amink van, és azért is, amitől Atyánk megkímélt bennünket. Különleges élmény volt megtapasztalni, hogy online is együtt lehettünk, megtartó református közösségeink bátorították tagjaikat, akik figyeltek egymásra. A különböző bejegyzésekből és hosszabb-rövidebb történetekből hamar kiderült, mennyi mindenkiért lehetünk még hálásak, hiszen megannyi egyháztagunk állt helyt az egészségügyben, az oktatásban vagy éppen az otthoni munkavégzésben. Valójában köszönet jár mindenkinek, aki betartotta az egészségügyi előírásokat és más szabályozásokat. Apró szerkesztőségünkből figyelve a környezetünket lát-

tuk, lelkészeink mindent megtettek, ami ebben a helyzetben lehetséges, hogy közvetítsék az evangéliumot és összetartsák gyülekezeteiket, miközben a szülők és a tanárok közösen küzdöttek meg a digitális oktatással, a diákok pedig próbálták teljesíteni a félévet. Az egészségügyben tevékenykedők és a diakóniai intézményeink munkatársai néhány hónapra elfelejtették, milyen is a szabadnap, ugyanakkor az élet sem állt meg teljesen, hiszen a dolgozóknak köszönhetően működött a posta, az élelmezés, a közlekedés vagy éppen a szemétszállítás. A magam részéről hálás vagyok a munkatársaimért, akik egy pillanatra sem torpantak meg, hanem rendületlenül keresték a buzdító történeteket. Megnyugvás volt érezni, hogy mindig van olyan üzenet, amelyet érdemes papírra vetnünk – és köszönettel tartozunk minden olvasónknak, aki már azzal is biztatott bennünket, hogy kézbe vette lapunkat. Hosszan folytathatnám még ezt a sort, de a legfontosabb mégis annak megtapasztalása volt, hogy csak együtt sikerülhet túllendülni a nehézségeken. De ez az együtt akkor ad valódi erőt, ha Istennel vagyunk közösségben. Ez a tavasz újra és újra eszembe juttatta Péter vízen járásának történetét: addig vagyunk képesek lépésről lépésre haladni egy ismeretlen terepen, ameddig az Úrra nézünk – azonban ő akkor is megtart, ha félelmünkben levesszük róla a tekintetünket. Ilyen, olykor vizes időszak van talán mindnyájunk mögött, és amit érdemes magunkkal vinnünk belőle, az az, hogy végig Atyánk tenyerében voltunk. Mostanában már abban sem vagyok biztos, hogy volt egyáltalán „normális rend”. Inkább csak éltünk valamiféle megszokás szerint, sokszor elfelejtve a valódi motivációt. Március elején az egyik riportunkban nyilatkozó lelkipásztor azt hangsúlyozta, mennyire fontos lenne, hogy Isten álmát álmodjuk és ne a sajátunkat. Vezérfonalunk lett ez a gondolat az utóbbi három hónapban, és remélem, az is marad, mert valóban így érdemes kiértékelni tapasztalatainkat és előre tekinteni – előre őrá, aki tudja a választ arra, miért, meddig és hogyan tovább. 

2020. július 12.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

Ön is ismer egy vagy több reformátust, aki hősiesen helytállt a veszélyhelyzet idején? Írja meg nekünk, hogy bemutathassunk az ő történetét, történeteiket is!

Van emberünk

– A VÍRUSIDŐSZAK REFORMÁTUS HŐSEI

Ők azok, akik sokkal nagyobb kockázatot vállaltak a mögöttünk lévő néhány hónapban, mint mások. Van, aki gyógyszert szállított házhoz, amikor mindenki otthon volt, más különköltözött a családjától, hogy vigyázzon az idősotthonban lakókra, valaki pedig tanulni segített a baranyai aprófalvak gyermekeinek, ahol még szélessávú internet sincs. Ismerjék meg a koronavírus-járvány református hőseit, akikben két dolog biztosan közös: mindannyiukat arra sarkallta a lelkiismeretük, hogy másokért tegyenek. És nem tartják magukat hősnek. Sok ezren voltak, mi most közülük hatot mutatunk be, ám mindannyiuknak hálásak vagyunk! 

8

JUTALOM AZ INTÉZMÉNYI DIAKÓNIÁBAN A koronavírus-járvány idején a diakóniai szolgálatok munkatársai fáradságot nem kímélve álltak helyt a rendkívüli körülmények között, ezért munkájukat megköszönve július 3-án a Magyarországi Református Egyház Diakóniai Irodája az általa fenntartott szolgálatok – például idősotthonok, fogyatékkal élőkről gondoskodó intézmények – 1007 munkavállalója részére összesen bruttó 211 millió forint jutalmat adott – tájékoztatta lapunkat a Diakóniai Iroda. Reformátusok Lapja 2020. július 12.


| AKTUÁLIS |

Szinte sosem találkoztak Két hétig vívódott Timár Julianna, mit tegyen klinikai lelkigondozóként a járványidőszakban, mi lesz, ha ő viszi be a vírust az intenzív osztályra a beteg gyerekekhez. Máskor – megvallja – ő is félt, féltette a szeretteit, hogy vajon hazaviszi-e a vírust. – Ahogyan Isten vezetését kértem, szinte belém hasított a harminchét éve beteg ember története a Bethesda partjáról. „Nincs emberem” – mondja Jézusnak a férfi. Ekkor teljes békességet kaptam. A karanténhelyzetben még hangsúlyosabbá vált számomra a küldetés: mások emberévé válni. Lelkigondozott, beszélgetett, a látogatási tilalom alatt ugyanis egy-egy szülő hetekig nem találkozhatott a családtagjaival, és ez súlyosbította a gyermekük betegsége miatt fennálló krízisállapotot. Miután a lelke megnyugodott, még sok feladat várt rá otthon is, hiszen meg kellett szervezni másodikos és harmadikos gyermekeinek távoktatását. Férje egy hónapig fizetés nélküli szabadságon volt, azután főleg éjszakai és hétvégi műszakokat vállalt, hogy felesége mehessen a kórházba. – Nehéz volt, szinte sosem találkoztunk, de hálásak vagyunk Istennek, hogy így meg tudtuk oldani. Tudom, senkinek sem volt könnyű ez az időszak. A helytálláshoz a veszélyhelyzetben az otthoni, családi imaközösség adta neki az erőt. A gyermekeivel meg tudták beszélni, mi történik épp az országban, a világban, és közösen tudtak fohászkodni a betegekért, a gyászolókért, erőért, bölcsességért és megtérésekért. – Ez hatalmas erőforrás volt – mondja felszabadultan.

Luxus az áram, internet csak a marhatelepnél – A szarvasmarhatelep mellett volt a legjobb az internet. Otthon a szobaablakba tett telefonon kisebb feladatokat lehetett csak letölteni – ez már Wolf Ferencné Júlia, a Dencsházai Református Tanoda vezetőjének és egy galambosi fiúnak a története. Bonyolultan működött a baranyai kisfalvas világban a koronavírus-járvány miatt elrendelt tantermen kívüli digitális oktatás. A tanoda vállalta, hogy segít eljuttatni az iskolai feladatokat azoknak a diákoknak, akik interneten nehezen vagy egyáltalán nem tudják elérni a leckét. Sok családban ugyanis luxuscikk az áram, és még nehezebb, ahol számítógép, laptop, de okostelefon sincs. Ebben a helyzetben érezte úgy Wolf Ferencné Júlia, hogy hiába múlt hatvanöt éves, hiába tartozik a veszélyeztetett korosztályba, mivel maga is cigány származású, most mennie kell, hiszen ösztönözheti a gyerekeket. A tanárnőben – ahogy ő mondja – volt „aprócska félelem”, de a lelkiismerete ezt diktálta. Mentortársaival huszonöt tanulónak segítettek: volt, aki nyomtatva kérte a feladatot, másnak telefonon kellett elmagyarázni, mi a kérdés. Amikor Júlia úgy érezte, a másnapi matematikadolgozat előtt jobb, ha internetes hívás helyett személyesen tanulnak, akkor a kisdiákkal annak háza előtt, a padon ülve gyakorolták a matekpéldákat. Fárasztó volt a három hónap távoktatás, reggel héttől este nyolcig biztosan dolgozott – egyeztetett a tanárokkal, koordinálta, milyen feladatokat hova kell vinnie a tanoda sofőrjének – akihez időnként csatlakozott –, valamint telefonon, online és személyesen tartotta a kapcsolatot a gyerekekkel. Minden mentoráltjuk sikeresen be tudta fejezni az évet. Júliát két dolog töltötte fel, amikor elfáradt: ha egy tanítványa jó jegyet kapott, illetve a minden reggel elolvasott napi ige. Bízott benne, hogy minden feladatát el tudja látni, és Isten vigyáz rá. 2020. július 12.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

Maradt az integetés Éppen elkészült a fia születésnapi tortája, amikor megtudták, nem is találkozhatnak a járvány miatt. Kéri Erikának végül három hónapig kellett külön élnie férjétől és fiától. A munkahelye, a biharkeresztesi református idősotthon belső szabályzata ugyanis szigorú volt azokkal, akiknek a családjában külföldre utazó van. Kéri Erika családtagjai pedig Nagyváradra jártak dolgozni és gondot viselni férje kilencven fölötti szüleire. Mivel ez beleesett a román–magyar határ harminckilométeres körzetébe, szerencsére karanténkötelezettség nélkül átléphették azt. A családdal maradt a telefonálás és a messziről integetés. Pihenni, aludni jóval kevesebbet tudott, mint máskor, főleg a járvány első szakaszában. – Ránk ült ez az egész – fogalmaz. – Nehéz, lelkileg is megterhelő időszak volt, ha nem református intézményben dolgozom, valószínűleg nem is tudtam volna végigcsinálni. Segített, hogy mindennap beszélgettünk Nagy Zsoltné intézményvezetővel. Három-négy napokat dolgoztak úgy, hogy bent laktak a Gondviselés Háza Református Idősek Otthonában. Örül, hogy jobban megismerték egymást a munkatársaival, és gondozottjaik is nagyon hálásak voltak segítségükért. Kéri Erika büszke, hiszen az otthonban senki sem lett koronavírusos, és az izoláció alatt is voltak különleges alkalmaik: műsorral köszöntötték például egyik gondozottjukat századik születésnapja alkalmából. A lakók is szerveztek ünnepséget, köszönetet mondtak a munkatársaknak a járványidőszakban tett erőfeszítéseikért.

Gyorsan terjedt a hír

​ – A szolgálatunk még nagyobb és fontosabb lett, mint eddig. Felkészítettem a családom, hogy lehetséges, hogy a kórházba kell költöznöm – mondja Bencze János református lelkész, a Bethesda Gyermekkórház diakóniai igazgatója, a kórház alapítványának titkára. Végül erre nem került sor. Együtt járt munkába a feleségével, aki a kórház szomszédságában működő Schweitzer Albert Református Szeretetotthon munkatársa. Bencze János huszonkét éve dolgozik a kórházban, de ennyi időt még sosem töltött a munkahelyén, mint március óta. – Mégis akadt nekem ajándék ebben az időszakban is, hiszen fiunk feleségével és a két unokánkkal átmenetileg hozzánk költöztek a belvárosból. Ők szintén egészségügyi dolgozók – teszi hozzá. A Bethesda egyik vezetőjeként Bencze János már márciusban önkén­ tesek segítségét kérte ötezer textilmaszk megvarrásához. Gyorsan terjedt az ötletük híre, gyülekezeti közösségek, hobbivarrással foglalkozó ma­gánszemélyek ajánlották segítségüket. – Az első hetek feszülten tel­tek, ráterhelődött az emberre a bizonytalanság – emlékszik vissza a dia­kóniai igazgató. Ugyanakkor áradt a kórház felé a szeretet. Felajánlásokat kaptak: volt, aki ételt, gyümölcsöt vitt, mások védőeszközöket adtak, megint mások adójuk egy százalékával, sokan pedig imádságaikkal támogatták a kórházat. „Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét.” (Gal 6,2) – Az elmúlt hónapokban ez az ige adott erőt neki, ennek megvalósulását élték át. – Megtapasztaltuk, milyen fontos egymás terhének hordozása, és hogy minden váratlan, naponta új próbatétellel járó helyzetben számíthatunk egymásra a gyógyításban. 10 Reformátusok Lapja

2020. július 12.


| AKTUÁLIS |

Erkélyjelenetek virágszirommal Évek óta dédelgette vállalkozásának ötletét Jánossy Kinga, a „Gyógyszerész a háznál” szakmai vezetője. A koronavírus-járvány pedig felerősítette az igényt arra, hogy házhoz szállítsák a gyógyszereket, beleértve a vényköteleseket, illetve szaktanácsot is adjanak, ne csak futárként funkcionáljanak. – A mi szakmánkban nem lehetett otthon maradni, a frontvonalban voltunk, és hogy ez mennyire igaz, jól mutatja, hogy az ellátottjaink között volt olyan, akiről beigazolódott, hogy elkapta az új típusú koronavírust. Hirtelen emelkedett a hívások száma, az elején létszámhiánnyal és átmeneti gyógyszerhiánnyal küszködtünk – idézi fel a március közepétől kezdődő fárasztó időszakot a gyógyszerész. A szegedi Honvéd téri református gyülekezet tagja azt mondja, négyöt óránál többet nem aludt éjjelente, tudta, hogy C- és D-vitaminra, és persze vényköteles gyógyszereikre szükségük van az embereknek, méghozzá gyorsan. Munka volt hajnaltól, rendszerezni kellett a kiszállítások sorrendjét, közben nehézkesen lehetett gyógyszert rendelni a központból. Jánossy Kingát és munkatársait napról napra hajtotta a lelkesedés, hogy segítsenek a legveszélyeztetettebbeknek, elsősorban az időseknek. Találkozásmentes szállítást is vállaltak, azaz például ajtó elé tett dobozba helyezték a megrendelt gyógyszereket. Fia éppen idén érettségizett, Jánossy Kinga azzal segíthette őt leginkább, hogy hét hétre a fertőzés lehetőségének elkerülése miatt külön költözött. – Ez nem volt könnyű döntés – sóhajtja. – Maradtak az erkélyjelenetek, őrzöm a virágszirmokat, amelyeket a fiaim szórtak le nekem. Minden napját az Ige melletti félórás elcsendesedésekkel indította, ő is ebből nyert erőt, bátorítást.

Jeltolmács a közvetítéseken Gondoltunk már arra, hogy a siketeknek, nagyothallóknak lehetetlen szájról olvasni a maszkok korában? Hogy milyen fontos, hogy vírusveszélyben is eljusson hozzájuk az Ige és a segítség? A jelnyelvi tolmácsokat is új feladatok elé állította a járvány, és ezek közül csak apróság, hogy a koronavírus szónak még nem volt jele a magyar jelnyelvben, újat kellett találniuk. A Siketmisszió kezdeményezésére már több mint tíz éve jelnyelvi tolmácsolással akadálymentesítik a református istentiszteleti közvetítéseket az állami televízióban, ahol a veszélyhelyzet miatt március óta szinte minden hétre jutott közvetítés. A tolmácsolást hárman látták el: Simon Istvánné Debrecenben, Kovács Zsuzsanna Budapesten tolmácsolt. Az ország további helyszíneire pedig Kompán Julianna utazik és utazott a járvány legbizonytalanabb heteiben is, mert úgy érzi, Isten küldi őt, rajta keresztül juthat el az ő üzenete a hallássérült testvérekhez is. – Hit nélkül ezt a szolgálatot nem lehetne végezni – mondja. A visszajelzések szerint a siketek és nagyothallók is örültek, hogy most több akadálymentes istentiszteletet követhettek a képernyőn. Ebben az időszakban a Siketmisszió egyik hallássérült munkatársa a jelnyelvet tanuló hallók számára készített digitális tananyagot. – Ezen is jól látszik, hogy Isten használja a halló és hallássérült személyeket, hogy közeledjenek egymáshoz és hozzá még ezekben a nehéz helyzetekben is. A járvány idején Julianna is a napi igeolvasásból merített erőt, kérésünkre kiemel egy aranymondást: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” (Péld 3,5) Hozzáteszi: – Minden helyzetben megerősítés, hogy az Úrra tudunk nézni, vele együtt megyünk a szolgálatba. Akkor tényleg nincs mitől félnünk.  FOTÓK: KAPÁS CSILLA, KALOCSAI RICHÁRD 2020. július 12.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJÚ |

Ajándékba kaptuk ezt az időt BEREKMÉRI GABRIELLA

„Egyben sokfélék” – ez a mottó fogadja az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) honlapjára látogatókat. Találó szavak, hiszen a szervezet óriási hálózatában, tizenöt egyházmegyében több mint háromszáz önkéntes húszezer fiatalt mozgat meg. Az idei év őket is próbatételek elé állította, de kreatívan alkalmazkodtak, és teljes erőbedobással készülnek az egyesület jövő évi, századik születésnapjára. Mindezekről Tussay Szilárdot, az Erdélyi IKE ügyvezető igazgatóját kérdeztük.

12 Reformátusok Lapja

2020. július 12.


| INTERJÚ |

Hogyan alkalmazkodott az IKE a szükségállapot idején az új helyzethez? Már az elején rá kellett jönnünk, hogy nem lehet tudni, meddig kell bezártságban otthon maradnunk, ezért már az első héten elkezdtük kidolgozni a következő időszakra az online tartalmaink tervét. Egyértelmű volt, hogy az összes programunkat, tevékenységünket, amely személyes találkozáshoz kötődik, halasztani kell, vagy az online térben tartani. Valamilyen értelemben jót is hozott ez az időszak a nehézségek mellett. Például azt, hogy így volt időnk minden megyei elnökséggel külön-külön beszélgetni, mindenkire odafigyelni. Azt az időt, amelyet eddig utazással és egyébbel töltöttünk, most a kommunikációra fordíthattuk. Ötleteket adtunk egymásnak, illetve magától elindult egy kezdeményezés is: az önkéntesek megírták a saját történeteiket arról, hogyan élik meg a karantént. Ha visszatekintek, azt látom, hogy rengeteg minőségi tartalmat készítettek, amellyel lelki táplálékot nyújtottak egymásnak. Közben az új énekesfüzetünk is készül, mobilalkalmazásunk és Youtube-csatornánk is lesz. Ehhez a kétszázharminc dalból harminckilencet már felvettünk. Ezekkel nagyon sok embert elértünk, és egyensúlyba hoztuk az írásokat a zenés tartalommal. A képzéseinket őszre halasztottuk, de az ifjúsági istentiszteletek továbbra is folytak. A lelkészek, ifjúsági vezetők rövid videókat készítettek, amelyeket megszerkesztettünk, éneket tettünk hozzá. Igyekeztünk olyan lelki tartalmakat és megerősítéseket adni, amelyeket máshol nem kaphattak meg. Így életben tartottuk a kapcsolatot a fiatalokkal, próbáltunk mindenkivel többször is gyűlésezni, online találkozókat tartani. Például közös kávézással indítottunk minden hetet, beszámoltunk a terveinkről, bátorítottuk egymást. Rájöttünk, hogy ez bumerángeffektus: eddig igyekeztünk kihúzni a fiatalokat az online térből, most meg visszahívtuk őket, hogy találkozzunk. De arra is odafigyeltünk, hogy ne legyen túlzsúfolt az egész. Mi történik most a nyári programokkal? A nyári táboraink mellett a Válts irányt! fesztivál is elmarad, hiszen kétezerötszáz ember nem találkozhat, bármennyire reménykedtünk is az elején. Már áprilisban számoltunk ezzel a lehetőséggel, és május közepén jelentettük be a huszonhét tagú szervezőcsapattal, hogy a jövő évre halasztjuk a rendezvényt. Azért mégsem marad el egészen, hiszen augusztus 11. és 13. között online programokat szervezünk. Gyakorlatiasan állunk hozzá a dolgokhoz, igyekszünk online térben megtartani, amit lehet. Nyilván nem ugyanaz, hiszen a személyes találkozást semmivel sem lehet pótolni. Idén annyit tudunk tenni, hogy az érdeklődést fenntartjuk, hogy ne felejtsenek el a fiatalok, és annál nagyobb erőbedobással készülünk a jövő évre. A táborainknál mindenki igyekezett kreatívan megtalálni a pótlás lehetőségét. Az előző gitártáboraink résztvevői dalokat vesznek fel, igyekeznek a tábori érzést az online térben is átadni. Az angoltáborok szintén online zajlanak majd: a tervezett időpontban

reggelente az írországi önkénteseink egy-egy rövid bejegyzést, napi feladatokat tesznek közzé. Hogyan zajlik a Válts irányt! fesztivál, és milyen lesz az idei pótrendezvény? Örökkön örökké – ez az idei téma. Minden Válts irányt! fesztiválnak van íve, sok munka van azzal, hogy tartalmilag is felépítsük. Általában kedden érkeznek a résztvevők, aznap nyitó istentisztelet van, koncertek, berendezkedés. A szerda-csütörtök a zajosabb napok, ekkor lépnek fel az inkább világi szempontból ismert előadók, lemezlovasokat is hívunk, bulit szervezünk. Hiszek abban, hogy a fiatalokat rá lehet nevelni a minőségi zenehallgatásra és szórakozásra, tudatosan válogatjuk a fellépőket és a zenéket is. Péntek estétől már hangolódunk a szombati zárásra, csak kis csendes sarkok vannak, beszélgetések, gitározások, és az esti koncert is a következő napi istentiszteletre készít fel. Az utolsó napi közös úrvacsora szerintem az egyik legszebb pontja az eseménynek. Szokott lenni gyerek-, illetve tiniket, egyetemistákat megszólító sátor beszélgetésekkel, koncertekkel, filmnézéssel, emellett van angol nyelvű sátor is, ahova például ez évben ausztrál előadó is jött volna. Az alternatív sátorban inkább közéleti, politikai témák kerülnek terítékre, a papi sátorban akkreditált előadásokat hallgathatnak a lelkészek. Az imasátor is különlegessé teszi a rendezvényt, illetve a láthatatlan színház szépségeit is igyekszünk minél több emberrel megismertetni. Nagyon jó beszélgetések alakulnak ki itt. Idén csak online tartjuk meg a rendezvényt, de a keret megmarad. Az eredeti nyitó napon rövid áhítat lesz, bemutatjuk a készülő énekfüzet néhány dalát, így pótolva az elmaradó koncertet. Másnap minden sátorból egy-egy előadó röviden összefoglalja az előadása lényegét, az utolsó napon pedig a külföldi partnerek, előadók és hazai egyházi vezetők üzeneteit tesszük közzé, majd zárjuk a rendezvényt – ezúttal úrvacsora nélkül, online áhítattal. Az újdonságokat az esemény Facebook-oldalán tesszük közzé. Úgy döntöttünk, hogy 2021-ben megtartjuk a fesztivált ugyanezzel a programmal, hiszen az örökkön örökké témája sem jár le jövőre. Így az idei online fesztivál egyfajta beharangozó lesz, a jövő évi kivonatolt változata. Mivel a Csillagponttal váltakozva szoktuk szervezni a fesztivált, jövőre mindkettő lesz, és amen�nyiben lehetséges, 2022-ben újra mi következünk. Hamarosan már ezt is elkezdjük szervezni. Jövőre lesz százéves az IKE. Milyen terveik vannak az évfordulóra? Egy ifjúsági szervezet születésnapját nem lehet egyetlen napon megünnepelni, folyamatként látjuk az egészet, hiszen maga az alapítás is egy folyamat része volt. Az Erdélyi IKE 1921. február 27-én alakult Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézetben. Mi is februárban tartjuk majd a központi ünnepséget, de már idén szeptemberben elindítjuk a rendezvényeinket. Több téren is jelentős lesz ez az évforduló. Például beköltözünk Kolozsváron 2020. július 12.

Reformátusok Lapja 13


| INTERJÚ |

a Farkas utcai Herepei-házba, ahol ifjúsági központként fogunk működni, tevékenységeket szervezni, innen koordináljuk majd az országos eseményeket. Felújítjuk az algyógyi ifjúsági központunkat is, ahol egyházmegyéink rendezhetnek táborokat, valamint Zeteváralján új fesztiválozóhely jön létre. Ezek mind nagy lehetőségek, hálásak vagyunk értük, és hiszem, ha ezeket az új épületeket az évforduló alatt átadhatjuk, és megtölthetjük tevékenységeinkkel, erős bástyái lehetnek az erdélyi ifjúságnak a következő években. Most már a Válts irányt! fesztivál is a századik születésnapra esik, de tisztújítás is lesz a szervezetben. Szintén figyelemre méltó, hogy a Várom az Urat adventi keresztyén zenefesztivál huszadik születésnapja lesz decemberben, így bőven lesz mit ünnepelni. Azzal is számolunk, hogy ha nem lehet majd nagy létszámban gyülekezni, megpróbálunk a tizenöt egyházmegyében húsz kisebb alkalmat rendezni. Mindenképp mozgalmas századik év áll előttünk, de persze mindez a koronavírustól is függ. Egyelőre most, a nyugodtabb időszakban mindent előkészítünk. Ilyen nyarunk nem volt még, hogy előre dolgozhassunk, itthonról, és nem éppen valamelyik táborból tervezzünk. Lehet, hogy azért is kaptuk ajándékba ezt a kis időt, hogy tudjunk összegezni, felmérni, megtervezni mindent, ami ránk vár a következő időszakban. Hogyan sikerül mindezt kézben tartani? Milyen a csapat? Minden az önkéntesekre épül. Nem egyszerű a dolgunk, hiszen ők többnyire Kolozsváron tanulnak, de most hazaköltöztek, az egyetem online zajlik. Mi is megéreztük, hogy kiürült a város. Három alkalmazottal és több mint kétszáz önkéntessel dolgozunk, akikre bátran támaszkodhatunk. Ha a Válts irányt! fesztivált és a többi rendezvényünket is beleszámolom, az önkéntesek száma a három-négyszázat is eléri. Nélkülük nem tudnánk haladni, nem lehetne mindezt létrehozni. Sokat számítanak a továbbképzők, ahol a fiatalok akár már tizennégy évesen belekóstolhatnak az ifjúsági munkába, és gyakorlatban is kipróbálhatják, milyen közösen tábort építeni, fizikai és szellemi munkát is befektetni. Hála Istennek, volt és van utánpótlás. Azt hiszem, ez megméretés és áldás is a fiataloknak. Egy ifjúsági szervezetnek addig van értelme, ameddig van kivel és kiért szolgálni. A jövőre nézve még jobb lenne, ha munkahelyet is teremthetnénk a fiataloknak. Remélem, miután beindultak a központjaink, ezt is megvalósíthatjuk. Erdélyben mennyire érdeklődnek a fiatalok a keresztyén rendezvények, fesztiválok iránt? A programjaink, eseményeink igényekre válaszolnak. Ez az igény általában az élő közösségtől jön – így jött létre húsz éve a Várom az Urat, tizenöt éve a továbbképzések. Elsődleges célcsoportjaink az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeteiben működő ifjúsági csoportok, de olyan fiatalok is vannak, akik a mi rendezvényeinken vannak először ilyen keresztyén környezetben. Ezekben az a jó, hogy végre sokan egyfélék lehetünk, még 14 Reformátusok Lapja

2020. július 12.

ha Erdély különböző szegleteiből, különböző háttérrel érkezünk is, hiszen a környezet, az istentisztelet mégsem idegen. A Válts irányt! ihletét az IKE-találkozó adta, az nőtte ki magát, majd fesztivállá alakítottuk. Itt a közös úrvacsora is olyan zárópillanat, amely kiemeli összetartozásunkat, és látszik a fiatalokon, hogy megérinti őket. Megérezhetik, hogy több ezren vannak, akikkel ugyanabban hisznek, ugyanúgy gondolkodnak. Nagy erőt ad minden második évben, hogy több ezren találkozhatunk. A kis táboroknak is megvan a varázsa, de a fesztiválon a hangulat, a nyüzsgés, a zaj, vagy akár az elcsendesedés is, az önismereti rész, odafigyelés rávezeti arra a fiatalt, hogy erre is szükség van. A Válts irányt! a keresztyén értékrend teszi különlegessé. Sokszor kérdés, hogy kellenek-e koncertek egy ilyen fesztiválra. Szerintem kellenek. Azok az előadók, akiket meghívunk egy ilyen rendezvényre, a mindennapi életükben is a keresztyén értékrend szerint élnek. Nekünk fontos, hogy aki eljön koncertezni – még ha bármelyik másik fesztiválon is megtalálnánk –, azt is megosztja a beszélgetéseken, hogy hogyan éli meg a keresztyénségét. A fiataloknak nincs lehetősége ezt máshol hallani. A számokat tekintve növekedtünk és növekedünk, ezért is kellett Szovátáról Nagyenyedre költöznünk, hosszú távon pedig azért épül a saját fesztiválhelyszínünk, hogy majd Zeteváralján is legyen meg a biztos pont. Milyen az együttműködés a hasonló anyaországi, Kárpát-medencei rendezvényekkel? Református vonalon a Csillagponttal alakult ki a kétéves váltakozás. Tavaly ezeregyszáz fiatallal mentünk Erdélyből Debrecenbe. Az evangélikus Szélrózsával is megvan a kapcsolatunk – inkább az előadókat, fellépőket szoktuk közösen meghívni. A Kárpát-medencei ifjúsági egyeztető fórumon is évente találkozunk, beszélgetünk mindezekről, odafigyelünk egymás rendezvényeire, témáira, sokat tanulunk egymástól, ötleteket és kellékeket is cserélünk, jól kiegészítjük egymást, segítünk egymásnak. Az ön számára mit nyújt ez a munka? Ha az ember elég fiatalon bevonódik – én tizennégy évesen kezdtem a munkát gyülekezeti, majd városi és országos szinten folytattam –, megszokja, hogy a hétvégék, esték is erről szólnak. Nálunk nincs megszabott, pontosan kijelölt munkaidő. Délelőtt elvégezzük az adminisztratív teendőket, délután folyik a kapcsolattartás, intézkedés, hétvégén pedig a képzések. Teljesen más rendszerben kell élni: ez egyfajta életmód, megvan a szépsége, varázsa és a hátránya is. Nem könnyű feladat, hiszen friss családosként látom, milyen sokat számít, hogy a feleségem is megérti, miért fontos ez nekem. Hála Istennek, mi itt ismerkedtünk meg az IKE-ben, úgyhogy nem újdonság neki. Másként nem is működne, egy külsős mindezt nem érti meg. A karantén időszaka alatt tapasztaltuk meg, milyen a szabad hétvége. Hiányoznak a programok, de igyekszünk kihasználni ezt az időt is.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Bocsánatot kérni nem könnyű, de adni sem. Mivel összefüggenek, érdemes együtt gondolkodni a kettőről. Megtanultuk Jézustól a leckét, hogy meg kell bocsátani egymásnak. Hányszor? Egyszer-kétszer képesek vagyunk rá, talán még harmadszor is megy, mert jól neveltek vagyunk, és úgy illik. De a negyedik alkalom már bosszantó és dühítő. Mégis, mit gondol a másik? Vegye észre magát, elég volt! Ne éljen vissza senki azzal, hogy jók vagyunk! Péter úgy gondolta, hogy nagyot mond, és dicséretes a kérdése: „Még hétszer is?” (Mt 18,21) Jézus válasza lehűti: „még hetvenszer hétszer is.” (22) Számolatlanul. Számtalan alkalommal bocsáss meg! Ugyanannak? Másnak? Mindegy. Hagyd abba a számolást, mert belefáradsz! Amíg ez szabály, keresztyén lecke, addig számontartjuk, mert saját erőnkből igyekszünk teljesíteni. Szép dolog már ez is, mert ha nem bocsátunk meg, állandó viharok között, örök haragban élünk, morgunk, veszekszünk. Sok energiát elpocsékolunk. Ennél jobb, ha eljutunk oda, hogy tudatosan vizsgáljuk és felismerjük a negatív érzelmeinket, azt, hogy perben vagyunk valakikkel, rosszkedvűek vagyunk, haragszunk, mert átírják mindennapi dolgainkat, késleltetnek, keresztbe tesznek, hátráltatnak terveink végrehajtásában. A nagy sérelmek és fájdalmak pedig, amelyeket éveken át hordozunk, még nehezebbé teszik a szívünket, és idővel depressziót és más testi-lelki betegségeket okoznak. Meg kellene bocsátanunk, hogy meggyógyuljunk. Ez tudatos elhatározássá érlelődik már csak önzésből és önvédelemből is, hogy fölszabaduljunk a teher és a nyomás alól. Persze ez nem megy gyorsan, hosszú folyamat, lelki munka. Fölismerem, fölengedem a mélyből, és átélem, bevallom, elpanaszolom. Aztán leteszem, nem dédelgetem tovább, elengedem. Évek múlva fölbukkan, és újra dolgozom vele, kevésbé fáj. Más szintre emeli a bocsánatadást Jézus példázata az adósszolgáról (Mt 18,21–32). Nem két személy ügye, érzelme, sérelme, tartozik-követel könyvelése, kínja, hanem Isten ajándéka. Nemcsak egy leckéről, nemcsak a másik ember vitatható magatartásáról van szó, hanem arról, hogy igazságot és igazságszolgáltatást kérünk Istentől, vagy kegyelmet. Jogot vagy irgalmat? A kettőt nem lehet vegyíteni, kettős mércével mérve: nekem irgalmat, másoknak ítéletet. Én vagyok adósa Istennek ezer-tízezer talentummal – elengedte, könyörült rajtam, esélyt adott. Mi ehhez képest a másik néhány dénáros adóssága? Amikor Isten Lelke dolgozik bennünk, ebből a forrásból adjuk tovább a bocsánatot. Aki Istentől kért és kapott bocsánatot, az tud szívből megbocsátani. 

IMÁDKOZZUNK!

Hányszor kell egymásnak megbocsátani, Urunk? – állunk eléd mi is Péterrel együtt, és várjuk a válaszod, amelyben megdicsérsz minket, és kifejezed, hogy mennyire értékeled igyekezetünket. Hányszor? Látod, mi tényleg próbálkozunk. Szeretnénk kedvesek és jók lenni, de hát te is tudod, hogy vannak határaink, meg idegrendszerünk, meg baleknak sem akarunk látszani… Gyengének, akivel aztán feltörlik a padlót. Hányszor? Mondd meg egyértelműen, hogy tudjuk számolni, meddig kell teret adnunk neked az életünkben, és mikor jön el végre a mi időnk: a szívünkben őrzött harag és bosszú ideje? Köszönjük, hogy te csendesen leleplezed a szándékainkat. Mert nekünk, magunktól csak az a fontos, hogy mi az, amikor már nem kell megbocsátani egymásnak. Köszönjük, hogy a te irgalmad és kegyelmed nem méricskél patikamérlegen, számolatlanul, pazarló szeretettel, ingyen adja önmagát. Ámen.  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Csalárd nyelv Napjainkban különösen is érezhető, hogy a szavak és a kommunikáció komolyan vétele mennyire sokat vesztett az értékéből. Sokszor halljuk azt a kifejezést, hogy kiüresedtek a szavak, mert nincsen mögöttük tartalom, vagy aki beszél, nem hitelesen szól, mert az élete mást mutat. Az ilyen emberrel kapcsolatosan kérdezi a zsoltáros: „Mit érdemelsz, mit fogsz majd kapni, te csalárd nyelv?” (Zsolt 120,3) Sőt egyenesen azt kéri: „Uram, ments meg engem a hazug ajkaktól és a csalárd nyelvtől!” (Zsolt 120,2) Az Ószövetségben több helyen is olvashatunk a csalárd nyelvről és a csalárd nyelvű emberről. „Az álnok szívű embernek nem lesz jó vége, és a csalárd nyelvű bajba kerül.” (Péld 17,20) „Hiszen gazdagságuk csupa rablott holmi, a város lakói hazugságot beszélnek, csalárd nyelv van szájukban.” (Mik 6,12) Láthatjuk, hogy azok az emberek, akik csalárdok beszédükben, álnok szívűek és hazugok, azaz nem egyenes emberek, hanem mindig azt és úgy mondják, hogy a maguk javát munkálják. Sokszor kísérti meg a keresztyén embert is a nyelv csalárdságának a bűne. Például amikor féligazságokat, félinformációkat közlünk másokkal, vagy amikor nem merjük megmondani az igazat, mert félünk a következményektől. Nem véletlenül mondja Jakab apostol, hogy „ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét.” (Jak 3,2) Vajon nekünk milyen a beszédünk? Mennyire van összhangban az életünk a szavainkkal? A szavak, a beszéd, a nyelv lehetnek öncélúak, amikor az ember bábeli magasságokba akar törni, hogy nevet szerezzen magának (1Móz 11,1–9), de lehetnek Istennek szenteltek, ha jobbítani akarunk és békességre törekedni, „amikor minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil 2,11).  SZETEY SZABOLCS 2020. július 12.

Reformátusok Lapja 15


| AKTUÁLIS |

Isten terve volt ez a templom HEGEDŰS BENCE

Célegyenesbe ért a herendi református templom építése, már a templomszentelés időpontját is kitűzték. A kétszintes épület nem hivalkodó, formájában és funkcionalitásában méltón tükrözi a református szemléletet.

Első pillantásra már késznek tűnik a Herendi Porcelán Manufaktúra Kft. látogatóközpontjának tőszomszédságában épült református templom, már csak kisebb munkák, javítások vannak hátra az épületen.

RÉGI VÁGY Kovács Botond Árpád 2015-ben lett a szentgáli, és így a szolgálati területként hozzá tartozó települések – Herend, Bánd, Vá­roslőd, Kislőd és Csehbánya – gyülekezeteinek vezetője. El­mondása szerint már az első presbiteri gyűlésen megfogalmazták az elöljárók, hogy „de jó lenne, ha lenne imaházunk Herenden”. – Régen nagy vágy volt erre, mert húsz-huszonöt évvel ezelőtt Miklós Ferenc lelkipásztor bibliaórákat is tartott Herenden, alkalmanként harmincöt-negyven résztvevővel. Majd a lelkészváltások alatt ez a bibliaóra jellegű, istentiszteletnek is nevezhető alkalmi sorozat elmaradt. Először még nagyobb létszámban jöttek át a szentgáli istentiszteletre, de egyre kevesebben lettek, ma már öt-tíz főre apadt ez a szám – fogalja össze a lelkipásztor. A háromezerötszáz lakosú Herenden százötvenen vallották magukat reformátusnak a 2011-es népszámláláson, Kovács Botond Árpád is százötven-kétszáz főről tud. – Eleinte biztosan nem fogjuk tudni megtölteni a templomot – mondja a gyülekezet vezetője –, de arra tekintve, hogy öt éve az iskolában mindösszesen öt református hittanos gyermekünk volt, most szeptemberben pedig huszonhét főre duzzad ez a létszám, bizakodhatunk.

ROMHÁZ HELYÉN TEMPLOM Amikor 2018-ban helyet kerestek a templomnak Herenden, a lehetőségek közül a Dunántúli Református Egyházkerület, a Veszprémi Református Egyházmegye és az egyházközség vezetősége egyhangúlag döntött a porcelánmanufaktúra szomszédságában található ingatlan mellett, amelyen egy romház csúfította a környezetet. – Steinbach püspök úr, amikor meglátta a helyszínt, szinte ujjongott. Az örökkévaló Isten nekünk tartogatta ezt a telket – idézi fel a helyszínválasztást a lelkipásztor. 16 Reformátusok Lapja

2020. július 12.


| AKTUÁLIS | 

SZENTELÉS SZEPTEMBERBEN A herendi református templom szentelésének időpontját Steinbach József dunántúli püspök már kijelölte, eszerint az ünnepi alkalmat szeptember 13-án 14 órakor tartják.

2019 januárjában tették le a márvány alapkövet, amely jelenleg is jól látható. A telken álló romos épületet addigra már elbontották, és elrendezték az utcafronti területet. Az alapkőletétel után májusban álltak neki az alapozásnak. Az első elképzelések szerint még abban az évben elkészült volna a templom, de végül 2020 augusztusára fejeződik be az építkezés. Kovács Botond Árpád szerint bár lassan haladtak a munkálatok, de alapvetően minden rendben ment. A lelkipásztor személyesen felügyelte a templomépítést, volt, hogy naponta négyszer-ötször is kilátogatott a helyszínre.

FENNTARTHATÓ TEMPLOM A tervek jóváhagyásakor a gyülekezet választása Gáncs Attila pápai tervezőmérnökre esett, aki figyelembe vette a herendi városvezetés és a porcelánmanufaktúra kéréseit, valamint szem előtt tartotta az egyházközség anyagi lehetőISTENTISZTELETEK DÉLUTÁN ségeit. Kovács Botond Árpád visszaemlékezése szerint nehéz volt a manufaktúra Még nem született döntés arról, milyen műemlékvédelmet élvező, monumentális időközönként lesz majd istentisztelet az új herendi református templomban. Kovács épületegyüttese mellé bármilyen épüBotond Árpád szerint valószínű, hogy letet tervezni. – Az volt a célunk, hogy a vasárnap délutánonként gyűlhetnek majd templom egyrészt beleilleszkedjen a köritt össze a hívek. Úgy véli, hogy azok a nyezetbe, mégis elkülönüljön a kultikus herendiek, akik eddig átjártak a szentgáli jellegével. A manufaktúra néhány stíluseistentiszteletre, ezután is átjárnak majd. Viszont azt tapasztalja, hogy egyre lemét átörökítettük, mégis újat alkottunk. többen vannak olyanok, akik vasárnap Hosszú távon fenntartható templodélelőtt inkább pihennek, számukra mot szerettek volna építeni, ami a leljó választás lehet a délutáni herendi kész szerint sikerült is. – Nincsenek ívelt istentiszteleti alkalom. falaink és dimbes-dombos tetőszerkezetünk, amelyek beázást és sok másféle hibát szoktak okozni, így nem rovunk az utánunk jövőkre nagy anyagi terheket – véli a lelkész, majd hozzáteszi: – A tervezéskor különös gondot fordítottunk arra, hogy az épület minden négyzetcentiméterét jól kihasználjuk, ne legyenek felesleges holtterek, amelyeknek magas a bekerülési költségük.

SZIMBOLIZMUS Ezt a rendelkezésre álló kis tér miatt végül úgy érték el, hogy trapéz alakúvá formálták a szakrális teret azzal, hogy átlósan húzták fel a templomtér utcafronti falát. – Ez az átló megadja a templom és az árkád trapézos jellegét. Ezekben a trapézokban benne van, amit szimbolizálni akartunk. Igaz, hogy a Szentháromság szimbóluma az egyenlő szárú háromszög, de ezeket a trapézokat meghosszabbítva mindig egy-egy háromszöget kapunk. A trapézalakzat megjelenik a torony alapjában és a belső bútorzatok formavilágában is, így háromszögek sokasága fedezhető fel az épületben. Továbbá a hármas szám mint a Szentháromság egyik szimbóluma több 2020. július 12.

Reformátusok Lapja 17


| AKTUÁLIS |

helyen megjelenik: a színekben, az ablakokban, a térformákban, a belső szintekben és a bútorzatban. Figyeltünk az arányokra, az aranymetszésre, így kapott helyet a főbejárat, a harang és a kultikus tér is. Az úrasztala és a prédikálópulpitus porcelán díszítőelemei szintén a Szentháromságra fognak mutatni – sorolja Kovács Botond Árpád.

A lelkész elmondja azt is, hogy egyik éjszaka jutott eszébe ez az elrendezés. A kolumbárium gránitból készült, a bejárat előtt a hamvak szórására kialakított részt súlyos, rézfogantyús gránitlap zárja le. A kis tetőt szintén ebből az anyagból készült oszlopok tartják, egyedül a felirat hiányzik még a kegyeleti helyről: Feltámadás kolumbárium.

KEGYELETI HELY

AZ ALSÓ SZINT

A kétszintes épület alsó szintjéhez lépcsősor vezet az utca­ frontról. A lépcsősor végén térkövezett teraszrész fogad, amelyet az egyik oldalról fal, a másik oldalról pedig lépcsőzetes kialakítású rézsű határol. Az első, ami szembetűnik a látogatóknak, az a fal tövébe épített kolumbárium, amely szintén szimbolikus üzenetet hordoz. Kovács Botond Árpád szerint a herendi református urnatemetőhöz hasonló nem készült még sehol. Különlegessége, hogy nincs ajtaja, szemből nézve pedig bent üresség fogad. – Mit akar mindez szimbolizálni? – teszi fel a kérdést a lelkész, majd meg is válaszolja: – Jézus üres sírját, a feltámadást.

A térköves teraszról juthatunk be az alsó részbe, ahol a mellékhelyiségek mellett fürdőszobás vendégszoba, illetve egy, közel harminc fő befogadására alkalmas közösségi tér található a hozzá tartozó konyhával és a toronyrész alatti raktárhelyiséggel. A lelkész szerint a vendégszobát elsősorban a Herendre látogató, egyházi kötődésű személyeknek, lelkészeknek, egyháztagoknak szánják, akik használhatják majd a közösségi teret és a konyhát is. Érdekesség, hogy a lelkész nem csak ötleteivel segítette az építési munkát, de Botond fiával maga is hozzájárult az elkészüléshez: a konyhaszekrényt ők ketten tervezték és állították össze.

18 Reformátusok Lapja

2020. július 12.


| AKTUÁLIS |

Steinbach József püspök a herendi református templomról

A szülőfalujában református templom épült. Hogyan érinti ez önt? Ez csoda, hatalmas ajándék. A hála és a köszönet szava szólal meg bennem: áldott legyen az Úr ezért! Köszönet a kormányzati támogatásért, és köszönet gyerekkorom gyülekezetének, a szentgálinak, a lelkipásztoruknak és minden szolgálónak, akik felkarolták ezt a szent ügyet, mert ugyanúgy szívügyük volt, mint nekem. Köszönet az Úr minden eszközének, aki segítette a herendi templomépítést. Olyan városban épült meg ez a templom, ahol az én gyerekkoromban nem is tudták, mi az, hogy református. Sok feladat lesz még itt, hiszen akár két-háromszáz református is található a városban, vagy gyülekezetépítő munkával még sokkal több is. Hangsúlyozom: mindenkivel jó kapcsolatra törekedünk, mert csak így lehet Isten országát építeni. Ön választotta ki a templom mottójául szolgáló, Máté evangéliumából származó igét. Miért pont ezt? Számomra ez az igevers a tömör evangélium. Velünk az Isten Jézus Krisztusban, és őbenne megáldja munkánkat, amely nem hiábavaló, ha a feltámadott Úr megváltó szeretetét hirdetjük. Ez a templom számomra a látható egyház, és a ránk bízott magyar református népünk szeretetét, ugyanakkor a krisztusi evangélium egyetemességét jelenti, hiszen Jézus Krisztus az út, az igazság és az élet, és ha ő velünk van, kicsoda lehetne ellenünk. Az igevers kapcsán mindig eszembe jut Bonhoeffer hitvallásos verse, amely napi imádságom: „Csodás hatalmad biztos rejtekében nyugton várjuk, mire ébredünk; velünk az Isten minden reggel, este, és minden új napon bizonnyal velünk.”

A FELSŐ SZINT Az árkádban lévő főbejáraton belépve egyből a szakrális térbe jutunk, ahol már két oszlopban sorakoznak a bordóra festett, trapéz lábazatú padok. – Közel kilencven ember tud itt leülni – magyarázza Kovács Botond Árpád. A torony alatti bejárat különálló kis helyiségbe vezet, ahol majd a lelkész várakozhat, öltözhet, és ahonnan bevonul az istentiszteleti szolgálatra. Az úrasztala és a szószéknek szánt pulpitus a templom baloldali fala mellett kap majd helyet, de az épület trapéz alakja és a különleges, gerendás tetőszerkezet formája miatt úgy tűnik, mintha középen lenne. A belső térben már csak kisebb javítások, kiegészítések vannak hátra. A bútorzatból hamarosan elkészül az úrasztala, a pulpitus, az énekrendet jelző tábla és a persely. Tamás Ákos iparművész porcelánból készíti a szakrális tér díszítőelemeit. A templom mottóját, amely az úrasztala felett olvasható majd, Steinbach József püspök választotta ki a gyülekezet számára Máté evangéliumából: „Velünk az Isten”. (Mt 1,23)

ORGONA OLASZORSZÁGBÓL A templomtér ékessége tagadhatatlanul a kis orgona. Bár a historikus jellegű hangszer eredetileg nem a herendi templomba készült, mégis úgy tűnhet, mintha ide tervezték volna, ami nem a véletlen műve. – Ez a gombhoz a kabátot esete, azaz az orgonához terveztünk mindent. A hangszer vörös színe vis�szaköszön a padokon, mint ahogy az úrasztala és a pulpitus betétjeinek színe a prospektsípok árnyalatát adják majd vissza. Az orgona mérete határozta meg azt is, mekkora legyen az a dobogó, amelyen helyet kapnak mindezek – árulja el Kovács Botond Árpád. A hangszer Hollandiában, a híres Flentrop orgonakészítő műhelyben készült, majd rövid ideig Olaszországban használták, mígnem eladósorba került, és felbukkant egy internetes oldalon. Itt vette észre a lelkész, és rögtön meg is vásárolta. – Egy ilyen orgona újonnan tizenkét-tizenötmillió forintba kerül, mi a vásárlással, a behozatallal, a felállítással és kisebb javítással kétmillió-hatszázezer forintból megszereztük. A hangja betölti a hetvenöt négyzetméteres templomteret, és mérete ellenére tökéletesen alkalmas arra, hogy orgonakoncerteket adjanak rajta. Az orgona mechanikus traktúrájú, négy manuálregiszteres, van tremolo kapcsolója és két pedálregisztere. Egyediségét ki-

emeli, hogy minden sípja fából készült. Az első orgonahangverseny a templomszentelés délutánján lesz, majd szentestei karácsonyi koncerten Kovács Botond Bence és édesapja, Kovács Botond Árpád szólaltatja meg.

TEMPLOMÉPÍTŐNEK LENNI – Egy gyülekezet életében áldás a templomépítés, de különösen nagy áldás, ha Isten e lehetőséget egy lelkipásztor kezébe helyezi. Megszámolni sem tudom, hány éjszakát nem aludtam, mert gondolkodtam, terveztem, megoldásokat kerestem. Minden mozzanata öröm volt, mint amikor az ember a gyermekét neveli: nem terheket lát, hanem azt az örömöt, ahogy a szeme előtt fejlődik, alakul – mondja kissé elérzékenyülve Kovács Botond Árpád. Majd felidézi, hogy annak idején dédapját, a templomépítő Kovács Sándor presbitert saját halottjának tekintette a pápai gyülekezet, édesapja sírtáblájára pedig ez van vésve: „Kovács Emil toronyépítő lelkipásztor”. – Az Úristen megadta, hogy ebben a családban lehet még valaki, aki templomot építhet. Ennél szebb nincs. Az ember leborul az örökkévaló Isten előtt és azt mondja: „Uram, hova magasztalsz fel engem?”

MINDENKI TEMPLOMA Steinbach József püspök az alapkőletételkor hangsúlyozta, hogy bár az épülő templomot református templomnak nevezik majd, de az nyitva lesz az evangélikus és más protestáns felekezetű testvérek előtt is, hiszen ökumenikus keretek között, együttmunkálkodással szeretnének jelen lenni a városban. Kovács Botond Árpád szerint amikor a templom megépül, nem csak a reformátusoknak nyújthat majd kapcsolódási pontot. – A templomi közösségnek talán ilyen vonzereje is lesz majd – fejezi ki reménységét a lelkipásztor.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD FORRÁSOK A száz négyzetméter alapterületre épült kétszintes épületkomplexum az Emberi Erőforrások Minisztériuma kilencvenmillió forintos pályázati forrásából épülhetett fel, illetve további tizenegymillió forint jutott telekvásárlásra, a gyülekezet ötmillió forinttal járult hozzá a berendezéshez. A különböző felajánlások, társadalmi munkák, építőanyagok szintén többmillió forint értéket képviselnek.

2020. július 12.

Reformátusok Lapja 19


| RE-KONSTRUKCIÓ |

A rossz és a jó Nem tudunk olyan kultúráról, amelyik ne ismerné a rossz és a jó fogalmát. Konkrét tartalmuk, tehát az, hogy mikor és hol mit tartanak jónak és rossznak, kultúrafüggő lehet, de az nem, hogy ezek az ideák egyetemesek és kortalanok. Úgy tűnik, csak az emberben van meg az a képesség, hogy tetteire erkölcsi értékítélettel reagáljon, s azt tudja mondani valamilyen cselekvésre, hogy az jó vagy rossz. Ha az ember csak ösztönlény lenne, ha nem tudna kívül emelkedni önmagán, akkor a jó és rossz képzete sem tudna megszületni. A titok éppen az, hogy miközben az ember ösztönlény, vagyis teljesen a természet része, mégis egy olyan része, amely mintegy kívül

„Hiába minden tudás, minden olyan kísérlet, amely az embert magából az emberből akarja megmagyarázni, épp a jó és a rossz képzete kapcsán logikusan és teljesen racionálisan el lehet jutni oda, hogy van valami az emberben, ami nem az emberből jön.” kerül önmagán, és önmagát a természettől idegen, attól független erkölcsi világrendben tudja elhelyezni. Ön-tudata van. Az meg végképp különös, hogy miközben az ember mint anyag részt vesz a természet nagy körforgásában, él és meghal, mégiscsak létezik egy olyan képzet, hogy az emberi életnek erkölcsi jelentése, súlya és tétje van. Az élet nem csak úgy jelenik meg, mint természeti jelenség, hanem főleg úgy, mint erkölcsi kihívás. A természetnek nincs erkölcse. De az embernek van. Az olyan szavak, mint küldetés, rendeltetés, feladat, kötelesség pontosan jelzik ezt. Ez a kettősség adja az emberi léthelyzet feszültségét. Nincs ma tudomány, amely választ tudna adni a jó és a rossz kitörölhetetlen ideájának az eredetére. Annyi viszont bizonyos, hogy az élet erkölcsi rendeltetésének képzetét nem lehet felszámolni. Valójában megmagyarázhatatlan, hogy honnan van az emberben az, ami túlmutat a természeten, a fizikán, az anyagon, és az embernek erkölcsi tudatot ad. Amiért a világ úgy jelenik meg az ember előtt, mint a jó és a rossz küzdelmének színtere. Ezért van az, hogy az Isten-kérdés mindig meghaladhatatlan. Hiába minden tudás, minden olyan 20 Reformátusok Lapja

2020. július 12.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

kísérlet, amely az embert magából az emberből akarja megmagyarázni, épp a jó és a rossz képzete kapcsán logikusan és teljesen racionálisan el lehet jutni oda, hogy van valami az emberben, ami nem az emberből jön. Ez pedig a jó és a rossz gondolata és a folytonos erőfeszítés e két pólus feszültségének a feloldására és magyarázatára. Ez még akkor is igaz, ha a nyugati kultúra történetében bekövetkezett egy sajnálatos, alapjaiban téves és tragikus fordulat, amely arra tett kísérletet, hogy bebizonyítsa: a jó és a rossz gondolatának eredetét nem kell Istennel összefüggésbe hozni. Magyarán nem kell azt feltételezni, hogy az erkölcsi értékítéletnek létezik valamilyen, az emberen kívüli és az emberen túli mércéje, amelyhez képest el lehet dönteni, hogy mi a jó és mi a rossz. Az ember az, aki megmondja, hogy mi a jó és mi a rossz, és nem kell azt feltételezni, hogy létezne bármiféle abszolút erkölcsi viszonyítási pont. A jó és a rossz mércéje maga az ember. Az alapvető gond ezzel az állítással az, hogy a jó és a rossz közötti feszültséget úgy oldja fel, hogy az embert teszi meg az erkölcs forrásának, miközben az emberről kell erkölcsi ítéletet mondani. Ítélő és megítélt ugyanaz. Az ember önmaga bírája. Ez nyilvánvalóan abszurd helyzet, ami abban ölt testet, hogy miközben mindenki elismeri a rossz egyetemes jelenlétét, addig a szembesülés rendre elmarad, hiszen akkor be kellene vallani, hogy miközben az ember tud a jóról, nem képes meghaladni önmagában a rosszat. Ezt a problémát úgy oldja meg, hogy viszonylagossá teszi a jó és a rossz fogalmát. De „jaj azoknak, akik azt mondják a rosszra, hogy jó, és a jóra azt, hogy rossz…” A bibliai üzenet a jóról és rosszról, vagyis az, hogy Isten az erkölcsi értékítélet abszolút mércéje, azért radikális, mert nem hagy teret az ember önfelmentésének. A szembesülés elkerülhetetlen. De éppen ez a szembenézés a mindenkori ember erkölcsi nyomorúságával, vagyis a bűn-tudat emeli fel az embert oda, ahova mindig is tartozónak érzi magát: erkölcsi tudatának forrásához, a könyörülő Istenhez. 


| GONDOLATOK |

JEZSOVICZKI NOÉMI

Tartás és megtartatás

A szerző újságíró, a Reformátusok Lapja munkatársa

ILLUSZTRÁCIÓ: KALOCSAI RICHÁRD

Az elmúlt vasárnapon vettünk részt először istentiszteleten idősebb gyülekezeti tagjainkkal együtt. Eddig, a korlátozások enyhítése óta, külön-külön alkalmat tartottak nekik és a fiatalabbaknak. Most pedig, közel négy hónap elteltével, együtt vehettünk úrvacsorát – ha nem is teljesen a hagyományos, hanem a sokak által már ismert „önkiszolgáló” módon. Szokatlan élmény volt, ahogyan sorban szedegettük a kis papírkapszlikba helyezett kenyérkockákat és az eldobható pohárkákat. Amikor már mindenki visszament a helyére, innen-onnan szipogást lehetett hallani. Mi tagadás, én is elővettem a papír zsebkendőt, kicsit izgulva azon, hogy vajon illendő-e a maszkot levenni, és orrot fújni, de nem volt más választásom. Megható volt ennyi idő után újra az úrasztala elé lépni testvéreinkkel. Belegondoltam, hogy mennyiféle érzés, milyen sok emlék törhetett elő a körülöttem ülőkből. Van közöttünk olyan, aki nemrég veszítette el közvetlen hozzátartozóját, gyülekezetünk tagját, és ezen a szép nyári vasárnapon nem örülhettek együtt annak, hogy ismét egy a közösség, és „egy terített asztal ad új erőt”. Van, aki hálás, hogy súlyos betegsége ellenére az Úr megadta, hogy itt lehet, hogy kimozdulhatott otthonról. És van, akit egyszerűen csak megrendített az, hogy testvéri körben ismét magához vehette a szent jegyeket. A megújult szövegű Apostoli hitvallás közös elmondása alatt sokszor hallani – és ez az úrvacsorás alkalom sem volt kivétel – az „onnan jön el ítélni élőket és holtakat” rész alatt egy-egy sz betű halk szisszenését: „onnan lészen eljövendő”. Nem könnyű megszokni az újat annak, akinek a

konfirmációra felkészüléskor a régi szöveget kellett megtanulnia, és évtizedeken keresztül azt mondta el jeles alkalmakkor. De az is lehet, hogy nem akarja, mert ragaszkodik a régihez. Református identitásunk szorosan kapcsolódik a hagyományainkhoz, a fiatal fülnek régies szövegekhez, a megszokott liturgikus elemekhez. Szeretjük ezeket a hagyományokat, főleg az idősebbek, és nehezen engedünk belőlük, mert egyfajta tartást adnak. Csak arra kell nagyon vigyáznunk, hogy ez a tartás ne váljon rátartisággá. Az Úr előtt egyformák vagyunk, tekintet nélkül korra, nemre, bőrszínre, felekezetre. A hagyományaink megtartanak minket egy közösségben, de a legfontosabb, hogy azt a megtartatást vágyjuk, ahhoz ragaszkodjunk, amely Isten ajándéka. Az idei tavasz és nyárelő mindezek átgondolására is késztetett minket. Amikor márciusban megkaptuk a hírt, hogy a templomokat be kell zárnunk, és csak az interneten keresztül tarthatjuk a kapcsolatot, éppen abba a térbe kényszerültünk, amely a hagyományainkra visszatekintés helyett leginkább az előre menetelésre, a folyamatos modernizációra biztat. Versenybe kényszerít szellemi és anyagi téren, hiszen „aki lemarad, kimarad”. Azonban rajtunk múlik, hogy melyik versenyre nevezünk be. Abba, amelyben csak látszatgyőzelmeket érhetünk el, vagy abba, amely a hervadhatatlan koszorúért folyik. A pályát nehezíti nekünk, keresztyéneknek, hogy míg az előbbi verseny látványos, pillanatnyi örömöt szerző jutalmakat ígér, addig az utóbbi díjat most még csak elképzelni, Isten ígéretében bízva remélni tudjuk, de csak akkor kapjuk meg, amikor találkozunk ővele. Az elmúlt hónapokban talán többet gondoltunk erre a találkozásra, mint korábban, „békeidőben”. Megdöbbentő közelségbe került az egészségesekhez is az elmúlás lehetősége, talán a környezetünkben volt is olyan, aki megfertőződött, vagy akinek a lelkét tépázta meg a bezártság, az anyagi bizonytalanság. Nehéz időszak van mögöttünk, és még nem mondhatjuk ki, hogy elmúlt a veszély, minden rendben van. Pontosabban kimondhatjuk, mert ha az Úr kezébe kapaszkodunk, akkor nem kell félnünk attól, hogy mi lesz holnap, egy hónap múlva, jövőre. Ő megígérte, hogy velünk marad a világ végezetéig. Ennél nagyobb biztonságban pedig nem lehetünk.  2020. július 12.

Reformátusok Lapja 21


| GYÜLEKEZETEINK |

FIZESSEN ELŐ

PETRŐCZI ÉVA

hetilapunkra!

LXIV. ÉVFOLYAM,

28. SZÁM,

2020. JÚLIUS 12.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Kamillás babaszappan Ezekben a vírusvészes időkben nem csupán napjaink ritmusa változott meg, hanem álmaink is kiszámíthatatlanok lettek. Olykor megijedünk, máskor megnyugszunk tőlük. Az egyik legutóbbi álmomat sikerült több napot felderítő valóságként is megélnem. Végtelenül egyszerű kis történet: gyermekeimet, akik nem éppen tárgyi luxusban felnőtt, külföldi csúcstermékekkel ápolt, GAP-remekekbe bújtatott babák voltak, mindig „mezei”, azaz kamillás babaszappannal fürösztöttem meg. A mostani, megnyugtató és kedves álmomat követő első nagytakarítás egyben házi sportot is jelentő alkalmából – a korábbi, sokkal agresszívebb és Isten teremtett világától jóval távolibb, bár kétségtelenül modern felmosók, törlőkendők szagától vadul tüsszögve és szipákolva – bő, meleg és természetesen kamillaszappanos vízzel szaladtam neki az egész lakásnak. Tettem pedig ezt a széles körben az amerikai „mop” szócskával becézett elnevezés helyett egyszerűen és ékes magyar nyelven krizantémnak nevezett nyeles tisztogató szerkentyűvel. Hisz veszélyhelyzet ide vagy oda, anyanyelvünk védőjeként is megpróbálok helytállni! A hatás leírhatatlan volt: tiszta és fényes padló, órák múlva is gyermekeim és a saját, sajnos már távoli gyerekkoromba röpítő illat. A sikeren és a szívet-lelket könnyítő élményen felbuzdulva másnap bársonyhuzatú, sötétkék karosszékeinket ugyancsak babaszappanos szivaccsal tisztítottam meg. Látszólag hétköznapi kis történet ez, amely azonban jócskán túlnő önmagán. Igaz, puszta véletlen, hogy megszokott szappanunk mellé még a bezárkózás előtt – sokkal inkább nosztalgiából, mintsem gyakorlati céllal – vettem két kamillás illattéglácskát is. Arra emlékeztettek, hogy legnagyobb szegénységünk idején milyen ünnep volt, ha az egészséges, de a szememet rettenetesen csípő háziszappant olykor-olykor – többnyire a felnőttek fizetésnapját követő, „könnyelmű” és „fényűző” napokban – szelíd kamillás társa válthatta fel. Némi töprengés után rájöttem, hogy ez a kis életkön�nyítő közjáték nem egyéb, mint a számomra minden élethelyzetben oly kedves 127. zsoltár mostani, emberpróbáló hétköznapjainkba épülése: „Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.” (2) A szappan példázatát immár félretéve: akármilyen gonddal próbáljuk mostanság családunk és önmagunk napjait élhetővé tenni, nagybetűs, nem ok nélkül féltett kis Életünkről, annak feltételeiről valójában Istenünk gondoskodik. Mi annyi részt vállalhatunk mindebből, amennyi emberi erőnkből, szeretetünkből telik. 

ÁRA: 400 FT

Van emberünk 9 771419 856007

BEMUTATJUK A VÍRUSIDŐSZAK REFORMÁTUS HŐSEIT

20028

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... ..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


| SZEMLE |

Élősködők A legtöbbünk számára talán még most sem cseng ismerősen Pong Dzsunho neve, aki filmtörténetet írt azzal, hogy legújabb alkotásával először nyerte el dél-koreai film a Cannes-i Filmfesztivál Arany Pálma-díját, a Golden Globe legjobb idegen nyelvű filmnek járó díját, valamint a legjobb filmnek és legjobb nemzetközi filmnek járó Oscar-díjat (további két Oscar mellett). Bemutatása óta száznyolcvan díjat kapott. A rendező két korábbi munkájához hasonlóan (Okja, 2017 és Túlélők viadala, 2013) az Élősködők (2019) is a kapitalizmus, az egyre szélesebbre nyíló társadalmi olló kritikája. A film két család története, akikben a dél-koreai társadalom két véglete ölt testet. Az elején Kimék szöuli félszuterénjének rácsos ablakain keresztül szemlélhetjük mi is a világot. A család fiú- és lánygyermeke magasra tartott mobiljukkal járkálnak körbe-körbe a patkánylyukszerű lakásban azon méltatlankodva, hogy a fölöttük lakó jelszóval védte le a wifijét. A család mind a négy tagja munkanélküli, idejük nagy részét azzal töltik, hogy az ablak előtt együtt esznek, viccelődnek, pénzkereseti lehetőségeket eszelnek ki, és szidalmazzák azokat, akik az ő ablakuk előtti járdarészt újból és újból nyilvános vécének használják. A Park család Kimék életének éppen a fordítottját éli. Magasan a város fölött, egyedi tervezésű, luxuskivitelű villában laknak, amelynek padlótól a plafonig érő ablaka kifogástalan pázsitra néz. Egy odaadó házvezetőnő, sofőr és magántanárok teszik még kényelmesebbé négyük életét. Amikor egy napon vihar zúdul a városra, Parkék a kanapén kényelmesen elnyúlva a nappaliból figyelik az égszakadást, miközben Kimék az életüket mentik a föld alatti lakásukba betörő eső- és szennyvíz elől. Kimék fia egy jó barát közbenjárására elkezd Parkéknál dolgozni. A film címe valamilyen nyugtalanító szimbiózist sejtet. A parazita-gazda kapcsolatok alapvetően egyenlőtlenek: a betolakodó pióca módjára telepszik meg a gazdán, aki nélkül nincs számára túlélés. A kapcsolat jellege ugyanakkor

legtöbbször egyáltalán nem nyilvánvaló. A Kim család lassan, de magabiztosan férkőzik be Parkék otthonába, mindennapjaiba: a gazdag család érdekeinek aláásásával keresik a maguk hasznát, jól szórakoznak a Park család sok esetben naiv hozzáállásán. Parkék viszont nem hagynak ki egyetlen alkalmat sem, hogy felsőbbrendűségüket leereszkedő módon érzékeltessék Kimékkel. Végső soron melyik család bizonyul valóban kapzsinak? Valójában nem ugyanazt gondolják-e a pénzről és annak hatalmáról? Különbözik-e egyáltalán a két család? Melyikben szeretik jobban egymást? Melyikben összetartóbbak a házastársak? Melyikben fontosabb a gyermekek jövője? Melyik család képes együttérezni a saját társadalmi körén kívüliekkel? A vallás ugyan nem kerül elő közvetlen témaként a filmben, mégis azzal, ahogyan a rendező hozzányúl a kapitalizmus témájához, lehetővé teszi, hogy a néző is elgondolkodjon olyan kérdéseken, mint transzcendencia, végső meghatározottság, egyéni és közösségi meggyőződések, hiedelmek. Mennyire vagyunk tudatában, vagy mennyire ismerjük be magunk előtt, hogy mi teszi lehetségessé az életünket? Milyen mértékben irányítanak olyan erők, amelyeket nem látunk vagy nem értünk? Az Élősködők sajátos eszközeivel gondolkodtathat el azon, hogy az ezekre a kérdésekre adott válaszaink miképpen vannak – gyakran torzító módon – hatással arra, ahogyan a valóságot érzékeljük és értelmezzük.  RÁCSOK GABRIELLA 2020. július 12.

Reformátusok Lapja 23


| SZEMLE |

Receptre írva Az idei Semmelweis-nap, július 1. különös ünnep volt az egészségügyben, reményeink szerint egyfajta lezárása a járványidőszaknak. Azonban nem mehetünk úgy tovább, mintha mi sem történt volna. A Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórháza ezért különös könyvkiadásra szánta el magát: recepteken, ételeken keresztül mutatja be az elmúlt időszak hőseit, az egészségügyben dolgozókat. Receptre írva – így főzünk a Bethesda Gyermekkórházban címmel szakácskönyvet adott ki a kórház, közelebb hozva a gyógyító intézmény hétköznapjait az olvasóhoz. Ahogy Velkey György, a kórház főigazgatója fogalmaz: „Naponta hosszú órákat együtt dolgozva a gyerekek gyógyulásáért, majd leroskadva a nővérpultnál vagy az orvosi szobában, sok más mellett ezek a kérdések is vissza-vis�szatérnek: Mit ettél? Mit főztél? És a válaszokból élmények törnek fel sokszor messzi otthonokról, eseményekről, kultúrákról. A mesélő munkatárs leírásai és emlékei idővel közösekké, a közösségünk élményeivé válnak, hiszen az elmesélt ételek előkerülnek az ügyeleti vacsorákon vagy a közös ünnepi asztalainknál. És az ízek, hangulatok kikövetelik a megörökítést – eleinte egy-egy papírfecnire, és íme, most már egy ilyen szép, képekkel illusztrált könyvbe is. Hát így született ez a könyv. Közös beszélgetésekből, a sokféle kultúrába gyökerezett munkatársaink saját, de közössé vált élményeiből. A dolgozószobáink, adventi asztalaink, közös kirán-

24 Reformátusok Lapja

2020. július 12.

dulásaink és sütős-főzős vacsoráink együtt megélt örömeiből. Az összetartozásunkból.” Tamásné Bese Nóra, a kórház kommunikációs vezetője és a könyv szerkesztője arról beszélt, hogyan és miként jött az ötlet, hogy egy gyermekkórház szakácskönyvet adjon ki. „A karantén negyvenedik napja volt, amikor kezdett feszélyezni az a feszült várakozás, állandó készenlét, szervezkedés, amely a gyermekkórházunk – és az egész társadalom – életét átalakította. El akartam felejteni, túllenni rajta. Ugyanezt láttam a munkatársaimon, a Bethesda gyógyító közösségén. És akkor kipattant a fejemből, hogy állítsunk közösen emléket ennek a furcsa, egybekovácsoló, mégis távolságtartó karanténnak. Hogyan is? Meséljünk a mindennapok ételeiről, az életről, amely az ételeket ihleti. Meséljünk arról, milyen sokszínűek is vagyunk, milyen sokféle módon sütünk-főzünk, és miben változott meg az életünk a járványhelyzet alatt.” A főigazgató gyógyteái, az égéssebész főorvosnő sztrapacskája, a főnővér tábori lecsója, a gyógytornász túrós nudlija, a gasztroenterológus bablevese vagy a kórházhigiénikus almáspitéje nemcsak elkészíthető ételek, hanem reményt keltő történetek, hogy az egészségünk, a gyermekek egészsége olyan gyógyító emberekre van bízva, akik minden körülmények között helytállnak. Korzenszky Richárd OSB, nyugalmazott tihanyi perjel így ajánlja a könyvet minden olvasónak: „Amikor egy gyógyító közösség olyan könyvet ad az olvasók kezébe, amelyben ételekről van szó, nagyszerű tanúságot tesz arról, hogy közünk van egymáshoz. Jelképesen vendégségbe hívja az olvasót: legyünk együtt, ízleljük közösen a sokféle ételt, amely táplál, erősít. Vállaljuk egymást. Megosztjuk egymással azt a csekélységet, amink van. Adja Isten, hogy ennek a gyógyító közösségnek, a Bethesda-kórháznak jelképes, sokszínű terített asztala mindenkinek egészségére váljék!” A könyv megvásárolható a Bethesda Gyermekkórház támogatására a bethesda.hu oldalon, a kórház webáruházában.  BETHESDA.HU


| EGYHÁZI ÉLET |

Logikátlan keresztyénség Sport, rádió, hit Ezzel a címmel jelent meg életútinterjú-kötet Novotny Zoltán rádiós sportriporterről, a Protestáns Újságírók Szövetségének tiszteletbeli elnökéről, aki májusban töltötte be a 80. életévét. A Luther Kiadó által gondozott könyvben az újságírói szakma ikonikus alakjával Boda Zsuzsa beszélgetett. „A Biblia iránymutatását teszem első helyre. Ha mi, emberek a mindennapjainkat a Tízparancsolat, a Hegyi beszéd és Pál apostol szeretethimnusza alapján próbálnánk eltölteni, jobb lenne a világ” – vallja a Táncsics Mihály-díjas Novotny Zoltán az interjúkötetben. A hazai sportújságírás meghatározó alakja a június 30-i könyvbemutatón elárulta, hogy nem egy bizonyos csapatnak, hanem mindig a gyengébbnek szurkol, továbbá azt is, hogy felesége biztatásának köszönheti, hogy ma nem nyugdíjas magyar–történelem szakos tanár, hanem 1966 óta aktív sportriporter. Gáncs Péter nyugalmazott evangélikus püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy aktív püspöki szolgálata alatt a – sajtótájékoztatónak is otthont adó – Deák téri evangélikus templomcsarnokban 2003-tól 2018-ig rendszeresen együtt szolgált a vasárnapi istentiszteleteken a Magyar Rádió örökös tagjával. A Magyar Sportújságírók Szövetségének tiszteletbeli elnöke olvasta fel az igeszakaszt. A fotókkal gazdagon illusztrált kiadványban az olvasók négy fejezetben ismerkedhetnek meg Novotny Zoltán igen gazdag és színes életútjával. Az első fejezet a szülőkről, a gyerekkorról és a pályaválasztás dilemmáiról szól, a második a mikrofonközelben eltöltött évtizedeket eleveníti fel. A népszerű rádiós 1968 óta tizenhárom nyári olimpiáról, valamint számtalan Európa- és világbajnokságról tudósította a rádió hallgatóit. A harmadik fejezet a Műfajok kavalkádjában címet viseli, és kiderül belőle, hogy Novotny Zoltánnak – aki a labdarúgó-mérkőzések körkapcsolásos közvetítésének egyik hazai megteremtője – számos személyes élménye kötődik a televíziózáshoz is, valamint szó esik benne a Budapest kincseiről szóló művelődéstörténeti előadásairól és filmgyári szinkronmunkáiról is. A záró, negyedik fejezetben a számos kitüntetéssel és díjjal elismert médiaszakember őszintén vall hitéről, kötődéséről az evangélikus egyházhoz, a Protestáns Újságírók Szövetségében tizenöt éven át betöltött elnöki tisztségéről.  REFORMATUS.HU, FOTÓ: KOVÁCS TAMÁS/MTI

„A keresztyénség logikátlan” – fogalmazott egy ismerősöm, akitől megkérdeztem, miért nem hisz Istenben. Azt mondta, neki nehéz elképzelni, hogy egyvalaki teremtette a világot. Ahogy azt sem tudja elképzelni, hogy egy ember halála mindent megváltoztathat. Hisz egy-egy háborúban rengetegen meghalnak, és ez is legfeljebb kisebb, lokális változásokat tud hozni. Ő pedig szívesebben él egy logikus világban. Az ismerősömnek igaza van. Mármint ami a logikát illeti. A keresztyénség tényleg nem logikus. Nem logikus, hogy az Isten, aki mindenható, szent és hatalmas, egyszerű emberré lesz. Az Isten, aki nem éhezik, nem fárad el, akinek – Lélek lévén – nincsenek testi fájdalmai, ember lesz, aki időről időre megéhezik, elfárad és fizikai fájdalmat érez. Olyan ember, aki betartja a törvényeket, nem vét senki ellen, három év alatt „A keresztyénség logikáttöbb jót tesz, mint lansága nem azt jelenti, más egész életéhogy nem igaz. Ez pusztán ben. Jézus halottat az Isten odaadó szeretetére támasztott fel és mutat rá.” mindenkinek csak adott, mégis úgy végezték ki, mint egy gyilkost, mint egy tolvajt. A tökéletes meghalt, és ezáltal a tökéletlen és bűnös életet nyert. De nemcsak az akkori ember, hanem azóta is mindenki, aki Jézusban hisz, örök életet és igaz reménységet kap. A keresztyénség tényleg logikátlan. Ebben egyet tudok érteni az ismerősömmel. A logikus az volna, ha Isten nem foglalkozna az emberrel, aki elhagyta őt. Az lenne logikus, ha Isten megmaradt volna az ő szent és hatalmas voltában, és hagyná, hogy az emberek bűnhődjenek a bűnei­kért. Nem jött volna el Jézusban és nem váltotta volna meg az embert. Az lenne logikus, ha az ember reménytelenségben, fájdalmas elveszettségben tengődne abban a néhány évtizedben, ami kijut neki a Földön. A keresztyénség logikátlansága nem azt jelenti, hogy nem igaz. Ez pusztán az Isten odaadó szeretetére mutat rá. Nem szívesen élnék egy logikus világban, ahol az embernek nincs olyan reménysége, mint Jézus. Hála Istennek, hogy a keresztyénség logikátlan.  KOVÁCH I. BENDEGÚZ

2020. július 12.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

ÜGYELET

A Dunamelléki Egyházkerület Püspöki Hivatala július 1-től augusztus 19-ig munkanapokon 9 és 14 óra között tart ügyeletet. PÓTFELVÉTEL

A Pápai Református Teológiai Akadémia pótfelvételt hirdet a 2020/2021-es tanévre református teológia osztatlan mesterképzési és katechéta–lelkipásztori munkatárs alapképzési szakra, állami finanszírozású és önköltséges képzésre, valamint felvételt hirdet református hit- és erkölcstanoktatói, szaklelkigondozó és homiletikai szakirányú továbbképzési szakokra. Jelentkezési határidő: 2020. augusztus 14. További információ: www.prta.hu, 36-89-312-331, 36-30748-1620. HALOTTUNK

Sipos Kund Kötöny esperest, aki életének hetvenhatodik évében, húsvétvasárnapon tért haza teremtő Urához, július 24-én pénteken 13 órakor búcsúztatják a nyíregyházi Északi temető főbejárati ravatalozójából. A család kérése, hogy együttérzésüket egy szál virággal, illetve koszorúmegváltással fejezzék ki, amelynek teljes összegét emlékplakett alapítására fordítják. SZÁLLÁS

Baranya megyében, az Ormánság szívében található Sellyén a gyülekezet tulajdonában lévő Barkó vendégház egész évben várja vendégeit. Bővebb információ a gyülekezet gondnokától, Spantler Gábortól kérhető telefonon vagy e-mailen: 36-70-945-5213, spantlergabor@gmail.com. TALÁLKOZÓ

A Sárospatakon végzett presbiterek ez évi találkozóját a korábban meghirdetettől egy héttel később, augusztus 27. és 30. között tartják Patakon. A találkozó keretében megemlékeznek Trianonról a sátoraljaújhelyi Magyar Kálvárián. Volt tanáraik előadásaira, az emlékező istentiszteletre és a változatos programokra minden öregdiákot várnak. További információ kérhető Biró László szervezőtől a +36-30-212-6844-es telefonszámon vagy a biro.laszlo.rg@gmail.com címen. 26 Reformátusok Lapja

2020. július 12.

A zsoltárok könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (R, M, N, H, L, K). 13. Megmunkálatlan felületű. 14. Eszmét, irányzatot jelölő főnévképző. 15. Középen tálal! 16. Összetételekben műanyagra utal. 18. Ormánd határai! 19. Labdatovábbítás. 21. Botanikus és kémikus (Pál). 24. Észak-amerikai síksági indián népek törzsszövetsége. 25. Részben lecipel! 27. … virumque cano, fegyvert s vitézt éneklek (Vergilius). 28. Királynévá választott zsidó leány. 30. Lányi Sarolta. 31. Olasz gázolajipari cég, védjegye a hatlábú kutya. 32. Magyar krónikás a 13. századból (Simon). 33. Német kikötőváros. 35. Faragatlan kő emlékoszlop a történelem előtti korból. 37. A kiütés jele. 38. Afrikai vírus. 40. Vissza: esdekel. 41. Gyötör. 43. A pincébe. 44. Kézzel jelezve magához kéreti. 47. Könnyűzenei stílus. 48. Milánó operaháza. 49. Elégelne. 51. Szilícium vegyjele. 52. Az egyik égtájjal kapcsolatos. 54. A spanyol szocialista munkáspárt névbetűi. 55. Zodiákus rész! 56. Spanyol gépkocsimárka. 57. Zala megyei község. 60. Malomipari termék, régies szóval. 62. Lobogni kezd! 63. Etiópiai közigazgatási körzet Tigray régióban (AMANIT). 65. MEÁ. 66. Kifejlődött (gyümölcs). 69. Antaiosz, Poszeidón és Gaia gyermeke, idegen helyesírással. Függőleges: 1. Szabadságharcos. 2. Nyaral páros betűi. 3. Az udvaron, népiesen. 4. Női becenév. 5. Katonai egység. 6. ÚI. 7. Lakásrész. 8. Nyomatékos ellentétes kötőszó. 9. Gumidarab! 10. Ozmium és foszfor vegyjele. 11. Az egyik óegyiptomi istennőhöz kapcsolható (Bászt). 12. Air …, 1989-ben alapított dán légitársaság. (ALSIE) 17. Ázsiai folyó és medence. 20. Drámai műfaj, névelővel. 22. Olasz város a Virágok riviéráján. 23. Életet eltölt. 26. Háziállat kicsinye. 29. Terméketlen talaj. 31. Kiutal, angolul (ALLOCATE). 32. Szúrós növény. 34. … ipso, természetesen. 36. Örökítő anyag. 37. Gépjármű. 39. Az Andreanof-szigetek tagja (ADAK). 42. Indulatszó. 45. Éppen hogy. 46. Várpalotával egyesült. 48. Egyiptomi válogatott labdarúgó (Mohamed). 50. … Bus GmbH, egykori német autó- és trolibuszgyártó cég. 52. Az idézet második része (E, A, E). 53. Ármádia. 54. Jászai- és Kossuth-díjas színésznő (Irén). 55. Itáliai reneszánsz költő (Alighieri). 58. Orosz férfinév. 59. A Pa-Dö-Dö együttes tagja (Gyöngyi). 61. Évszak. 64. Kiemelt részlet! 67. Libanoni gépkocsijelzés. 68. A múlt idő jele. Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Szépségedet a király kívánja, mert ő a te urad, borulj le előtte!


| GYERMEKEKNEK |

Engedd el a népemet!  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Mózes nem akart hinni a szemének, amikor elindultak a fáraó palotájába. A távol töltött évtizedek alatt Ramszeszben és Pitónban, a fáraó két városában megállás nélkül folytak az építkezések. Árnyas parkokkal körülvett főúri paloták, fehér falú templomok, és persze Széth temploma, fekete kőből faragva, amelyre gyűlölettel néztek az egyiptomiak. A fáraó nyári rezidenciájához széles sugárút vezetett, könnyű kocsik, gyaloghintók sokaságán kellett magukat keresztültörniük. Hiszen már nem a „nagyapja”, a vén Ramszesz ül a trónon, hanem fia, az ifjabb Ramszesz. Vele meg csak könnyebben szót ért, hiszen nemegyszer még vadásztak is együtt vadlúdra a Nílus nádasában. „Minden jól fog menni, biztosan jól” – biztatgatta magát, ahogy a fogadócsarnok felé közeledtek. A csarnok azonban zsúfolásig tele volt emberekkel. – Na, akkor itt most letáborozhatunk – sóhajtott nagyot Áron, amikor meglátta a tömeget. – Menj, öcsém, iratkozz fel a listára, és várjunk, mikor jutunk be a fáraó fényességes színe elé. Szerintem egy hétbe is beletelik, mire sorra ke-

rülünk. De legalább három napba. De mindegy, kivárjuk… Mózes nem igazán értette a bátyját. Rég elhagyta már a fáraó palotáját, de azt tudta, hogy neki − mint a királyi család tagjának − soron kívüli bejutási lehetősége van az uralkodó színe elé. Felrángatta Áront a földről, és az írnokokra ügyet sem vetve odaállt az ajtónálló elé. – Menj, és jelentsd be a fáraónak, hogy Mózes van itt, Nagy Ramszesz lányának fogadott fia, ki Isten üzenetét hozta testvérének, az új fáraónak. Az ajtónálló kétkedve nézte Mózest. A férfi, aki előtte állt, nem tűnt úgy, mintha a fáraó családjához tartozna. Sőt. Úgy nézett ki, mint valami ócska kecskepásztor. Ha egy ilyen alakot beenged a fáraó elé, azonnal a fejét veszik. De ha mégis a fáraó rokona, akkor… Akkor a krokodilok elé vetik, ami azért rosszabb, mint egy egyszerű lefejezés. Nem sok választása volt hát, bejelentette a fáraónak, ki keresi. És legnagyobb megdöbbenésére a fáraó nem fejeztette le. Krokodilok elé sem vettette. Mert amint meghallotta Mózes nevét, az arca azonnal felderült: – Mózes! Testvérem! Ezer éve nem láttam! Azonnal vezessétek be! A fáraó azonban rögtön elveszítette minden jókedvét, amikor meghallotta, mi járatban van Mózes és Áron. Az elején még próbálta elütni a dolgot: – Ne vicceljetek velem! Kicsoda az az Úr, hogy hallgassak a szavára? És ki hallott már ilyen ostobaságot? Hogy elengedjem Izráelt? Már bocsánat, de nem ismerem ezt az Urat, úgyhogy nem is bocsátom el a népét. Amikor Mózes és Áron tovább erősködött, a fáraó éktelen haragra gerjedt: – Mózes és Áron! Miért akarjátok elvonni a népet a munkájától? Menjetek, folytassátok az építkezéseket! Az egész dolog, amivel itt előhozakodtál nekem, Mózes, merő ostobaság! Mózes szólni akart, de a fáraó felemelkedett trónusáról, és Mózes tudta, hogy most már nem lehet több szava. – Nem engedem el Izráel népét! Soha és semmikor! Most pedig távozzatok! – intett jogarával az ajtó felé, és visszaereszkedett a trónusára.  2020. július 12.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

A bebábozódás után – verspályázat A bezártság és a tartós kiszakítottság a mindennapi rutinból termékeny talaja lehet az elmélyülésnek és a számvetésnek. Vajon visszatérnek-e majd a megszokott hétköznapok? És ha visszatérnek, akarjuk-e, tudjuk-e ugyanúgy élni az életünket, mint eddig? Mit jelent számunkra a kényszerű leállás, és mit jelent az újraindulás? A járványidőszak és a visszatérés dilemmái remek alkalmat nyújtanak arra, hogy a változás természetéről valljunk a poézis nyelvén. A RefCOO – a Református Művelődésért Kutatóműhely művészeti pályázatához 2020-ban lírai alkotásokat várnak klas�szikus és posztmodern formákban: a „nagy összefüggésekről” szóló szövegeket és intim vallomásokat, könnyen értelmezhető verseket és a szubjektum nehezen kifürkészhető rejtvényeit múltról, jövőről, saját magunkról. „Írd ki magadból, hogy mit jelent számodra a szabadulás a báb alakból!” – biztatnak a szervezők. „…vessétek le a régi élet szerint való óembert (…), öltsétek fel az új embert…“ (Ef 4,22–24) A pályázaton életkori és földrajzi megkötés nélkül bárki indulhat, egyaránt jelentkezhet befutott költő és irodalmi vénájú amatőr. Magyar nyelven írt, legfeljebb ötszáz szavas alkotásokat várnak. A pályázatra korábban még nem publikált írásokkal lehet nevezni (a saját blog és Facebook-profil ebben az esetben nem számít publikációnak). Mindenki egy vagy két verset nevezhet, a műveket PDF-formátumban várják a refcoo@kre.hu címre július 31-ig. A pályamű beadásával a szerző – anyagi ellentételezés nélkül – kifejezetten hozzájárul ahhoz, hogy amennyiben bármelyik

írását az első körben kiválasztják, úgy azt a Károli Gáspár Református Egyetem az erről szóló döntés kihirdetésétől számított hároméves időtartamon belül kizárólagos jelleggel, korlátozás nélkül felhasználhatja, könyvben vagy bármilyen egyéb kiadványban, adathordozón, out-of-home plakáthelyen, hirdetőeszközön vagy egyéb felületen szabadon kiadhatja, forgalomba hozhatja, illetve a szerzőre hivatkozva megjelentetheti. A szakmai zsűrit Nádasdy Ádám költő, nyelvész, műfordító vezeti. A pályázat benyújtási határideje: 2020. július 31., péntek. Az elküldött pályaműveket két körben értékeli a zsűri. Első körben kiválasztják azt a negyven verset, amelyet 2021-ben verseskötetben szeretnének kiadni. A kötetbe kerülő versek íróit e-mailben értesítik. Ezen alkotások közül a zsűri kiválaszt három művet. Az első helyen kiemelt vers írója bruttó 250 000 forint, a második helyen kiemelt vers írója bruttó 150 000 forint, a harmadik helyen kiemelt vers írója bruttó 100 000 forint jutalomban részesül. Az ünnepélyes díjátadóval kapcsolatban augusztusban értesítik a kötetbe kerülő versek íróit. Bővebb információ kérhető a refcoo@kre.hu címen. 

A HÉT KÉPE

A magyar állami támogatással megújuló marosvásárhelyi református Vártemplom 2020. július 4-én  KISS GÁBOR/MTI

28 Reformátusok Lapja

2020. július 12.


| EGYHÁZI ÉLET |

Ösztöndíj tanítóknak A Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) ösztöndíjprogrammal népszerűsíti a tanítói pályát. A Kiss Tihamér László Képzési Ösztöndíj Program a tanítói pályára készülő fiatalokat rendszeres tanulmányi ösztöndíjjal támogatja, egy félév alatt akár 125 000 forintot is kaphatnak a hallgatók. Aki az idei pótfelvételi eljárásban jelentkezik tanító szakra, a térítési díjának több mint kilencven százalékát is fedezheti az ösztöndíj. – A program célja a tanítói pálya népszerűsítése, valamint az, hogy a tanító szakos hallgatókat a pedagóguspályán tartsa és arra ösztönözze, hogy a térségben helyezkedjenek el – mondta az egyetem rektora az ösztöndíjprogram bemutatásakor. Kustár Zoltán hangsúlyozta: – Több mint ezer tanítói állás betöltetlen, pedagógushiányról beszélhetünk, továbbá csökken a presztízse a hivatásnak. Egyetemünk szeretné, ha a tanító szakos hallgatók a pályán maradnának, ezért saját költségvetésből több mint harmincmillió forintot különít el az ösztöndíjprogramra. Heves, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén, Jász-Nagykun-Szolnok, Csongrád és Békés megye állami és egyházi fenntartású iskoláinak tanítói utánpótlását szeretné támogatni az egyetem kiválóan képzett, hivatástudattal és megfelelő gyakorlati tapasztalattal rendelkező tanítókkal. A Kiss Tihamér-ösztöndíj célja a tanítói pálya népszerűsítése, a tanítói pályára készülő fiatalok régióban tartása, valamint a tanítói pályát választó hallgatók motiválása a hivatásuk szerinti tartós elhelyezkedésre. – Az ösztöndíjra szeptembertől pályázhatnak az első évfolyamos hallgatók. Tanulmányi átlaguktól függően félévente 75 000 és 125 000 forint közötti összeget nyerhetnek el – ismertette a számokat Eged Alice oktatási rektorhelyettes. A pályázóknak vállalniuk kell, hogy a diploma megszerzése után a hét megye egyikében legalább annyi időt töltenek a tanítói pályán, mint amennyi ideig igénybe vették az ösztöndíjat. A program felmenő rendszerben, négy év alatt épül ki. Az ösztöndíjból a költségtérítéses képzésben részt vevő hallgatók is részesülhetnek. Az ösztöndíjprogram névadója Kiss Tihamér László, a debreceni tanítóképzés múlt századi történetének emblematikus alakja. A sajtótájékoztatón Kiss Tihamér László lánya, Kiss Réka képviselte a családot, aki édesapja gyermek- és emberközeli, kiemelkedő személyiségéről beszélt. Kiss Tihamér László (1905–2005) pedagógus, vallástanár, egyetemi és főiskolai oktató, a magyar pszichológia és neveléstudomány kiemelkedő személyisége. 1946-tól a Debreceni Református Kollégium Tanítóképző Intézetében és a Kossuth Lajos Tudományegyetemen oktatott, majd 1956tól az Állami Tanítóképző Intézetnek lett nagy hatású, iskolateremtő tanára. Alapító tagja volt a Magyar Pedagógiai Társaságnak és a Magyar Pszichológiai Társaságnak. Számos állami kitüntetést kapott, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem 2000-ben díszdoktorává avatta.  DRHE.HU MEGEMLÉKEZÉS

A Református Iszákosmentő Misszió (RIM) megemlékezést tart Siklós József lelkipásztor születésének századik évfordulóján a gyömrői Új temető C parcellájában lévő sírjánál július 14-én 15 órakor. A megemlékezés virágainak elhelyezése után a Csepel-központi református templomban (XXI. Károli Gáspár u 13.), a RIM Csepeli Kékkereszt csoport utógondozó alkalma keretében folytatódik a tiszteletadás.

ÁPOLÓ-SZOCIÁLIS GONDOZÓI ÁLLÁS A Hetey Sándor Református Szeretetotthon (Nyíradony, Vörösmarty u. 26.) ápolói vagy szociális gondozó-ápolói munkakörbe keres munkatársakat azonnali kezdéssel. Az állás betöltésénél előny a fenti szakmai végzettség és a munkatapasztalat. Amit kínálnak: bejelentett jogviszony, rendezett körülmények, munkafeltételek biztosítása, plusz juttatások, beosztás szerinti, kiszámítható munkarend. Jelentkezni fényképes önéletrajzzal a 06-52-203-002-es vagy a 06-30688-9629-as telefonszámon előre egyeztetett időpontban lehet. ÁLLÁS

A Gara-Vaskút-Csátalja Református Missziói Egyházközség református lelkészi, illetve református hittanoktatói végzettségű, vagy ezeken a szakokon levelező tagozaton tanuló embert keres. Az állás betölthető 2020. szeptember 1-től. Feladatok: iskolai hittanórák megtartása, gyülekezeti gyermek- és ifjúsági szolgálat, bibliaórák vezetése, igeszolgálat a vasárnapi istentiszteleten. A szolgálat ellátásához rendelkezésre áll szolgálati lakás, szolgálati autó, nettó 260 000 forint fizetés. Je­lent­kezni, érdeklődni a gara-vaskut-csatalja@reformatus.hu címen vagy a 06-30-6365836-os telefonszámon lehet. BÁN BÉLA ESPERES Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Református palást, Bocskai-öltöny készítését rövid határidőre vállalom. www.reformatuspalast.hu, e-mail: revertgy@index.hu Gyál, Rákóczi út 3/2. Tel.: 06-30-368-0907. Versenyképes áron vállalok alpintechnikával tető- és toronyjavítást, festést és párkányjavítást, valamint minden kőműves-, és burkolói munkát az ország egész területén. Kisadózóként nem vagyok áfakörös, és egyházi referenciákkal rendelkezem. T.: 06-70292-3254, szakacsarpad05@yahoo.hu. Az Egerszalóki református szálláshely egész évben igénybe vehető! Előzetes helyfoglalás a 06-20-469-9773-as telefonszámon. 2020. július 12.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Boros Lászlót, a csombordi gyülekezet lelkipásztorát kérdeztük. idején egy-egy fárasztó nap után is csatlakoztam a feleségemhez, és együtt ültettük a paprikát.

3

Boros László a Nagyenyed mellett fekvő Csombord és Magyarbagó gyülekezeteinek lelkipásztora. 2015 óta szolgál a két közösségben, közben gyümölcsöt termeszt, fűszerpaprikát készít, és igyekszik a helyi borászokat is támogatni. Házas, két lány és egy fiú édesapja.

1

Milyen az élet Csombordon? Nagyenyed közelségének köszönhetően az emberek nem költöznek el a faluból, és a munkalehetőségek is itt tartják a családokat, a fiatalokat. Csombord mindig mágnesként működött rózsaés gyümölcstermelőink, valamint borászaink miatt. A családokban a fiatalok nyáron – számomra meglepő módon – nem kirándulással töltik el az időt, hanem a mezőn segítenek a szülőknek. Ez reményteljes jövőképet mutat. A fiatalok elmondták, hogy több pénzt szereznek itt, a rózsaföldön, mint külföldön. Nekem is van kétszázhuszonkét gyümölcsfám, emellett fűszerpaprikát termesztek, évente százötven-kétszáz kilogrammnyit készítünk a feleségemmel.

2

Hogyan vágott bele a paprikatermesztésbe? 2009-ben kerültem Búzásbocsárdra, ahol hagyomány a fűszerpaprika készítése, szinte minden család foglalkozik vele. Mi is belevágtunk, megtanítottak rá, és hat éven át készítettük. Ezt Csombordon is folytattuk, a Maros partján van a földterület, amelyet a feleségemmel és a gondnokunk családjával művelünk. Mindig is szerettem kint tevékenykedni, az egyházi munka mellett egyébbel is foglalkozni, olyasmivel, ami akár hasznunkra is lehet. Volt olyan év, hogy a tavaszi esperesi vizitációk 30 Reformátusok Lapja

2020. július 12.

Hogyan került kapcsolatba a borral, a borászokkal? Tavaly vettünk részt először csombordi borral a Kárpát-medencei Református Szőlészek és Borászok Fórumának versenyén. Vass Attila gyülekezeti tagunk aranyérmet nyert fehérbor kategóriában, így csombordi lett a Magyarországi Református Egyház bora 2019-ben. Ezt szolgálták fel például Debrecenben a református egység napján is. Mindig fontos volt számomra a helyi borászok tevékenysége. Pál apostol is azt mondja Timóteusnak, hogy „élj egy kevés borral” (1Tim 5,23). Ha mértékkel fogyasztjuk, az egészségünket szolgálja, de ezen túlmenően a bor Jézus vérét szimbolizálja – ezért is ragaszkodtam ahhoz, hogy a csombordi gyülekezeti tagjaim is részt vegyenek a borászversenyen, érezzék meg, hogy mennyire fontos tevékenységet végeznek. A Bibliában Noé volt az első szőlőtermesztő, de még rengeteg borral kapcsolatos igénk van. Egyébként a nevem is Boros, úgyhogy minden találó ezen a téren.

4

Mi tartja meg a hivatásában? Én úgy látom, hogy ez a legszebb hivatás. Tökéletesen megtalálom benne a helyem, szeretem is nagyon. Emiatt vállaltam az egyházmegyei számvevői feladatot is, nem azt néztem, hogy megterhelő-e. A feleségemmel azt valljuk, hogy ameddig lehetséges, amíg bírjuk, minden szolgálatot elvállalunk. Erzsébet nőszövetségi elnök az egyházmegyében, de bútorfestéssel, zenéléssel, énekléssel is foglalkozik – mindennel, ami kapcsolódik a népi hagyományokhoz.

5

Van olyan ige, amely inspirálja? Minden olyan ige, amely a jövőre mutat és a reménységről szól – mindig ezekről szoktam beszélni, szembesíteni a híveket azzal, ami vár ránk, ami a miénk lesz, legyen szó magyarságról, nemzetről, hitről, reformátusságról. Isten az egyedüli erőforrásunk.  BEREKMÉRI GABRIELLA


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2020/28. szám