__MAIN_TEXT__

Page 1

LXIV. ÉVFOLYAM,

27. SZÁM,

2020. JÚLIUS 5.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

Villámárvíz és összefogás Gyúrón

9 771419 856007 20027


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Vigasztalj meg engem, édes Jézusom, s mondjad az én szegény lelkemnek: Ne félj! Bízz, megbocsáttattak a te bűneid. Lám, Uram, még egy megtérő bűnöst sem utáltál meg, hanem magadhoz fogadtad, és megvigasztaltad. Uram, jöjj hozzám, fogadj magadhoz, és örvendeztesd meg elrettent szívemet, s lelkemet, hogy ez rettegéstől megszabadulván lelkem, s elepedt szívem nagy örömmel dicsérhesse szent neved, és a bűnösöknek hirdethesse irgalmasságodat.  SZATHMÁRNÉMETHI MIHÁLY (1638–1689)

6 A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Feke György (feke.gyorgy@reformatus.hu) Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Kalocsai Richárd

12

16

24

INTERJÚ • 6. Isten különös segítségnyújtása | Velkey Györgyöt, a Bethesda főigazgatóját kérdeztük a kórház koronavírus elleni védekezéséről REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Siker vagy eredmény? | Kovács Mihály vezércikke INTERJÚ • 12. A történetek mögött | A járvány miatt később induló Bárka tábor idei programjairól és lehetőségeiről beszélgettünk Gőbel Gergely projektvezetővel AKTUÁLIS • 16. A változás velünk kezdődik | Lelkipásztori hivatás „megszokásos” és rendkívüli időkben címmel rendeztek konferenciát Budapesten GONDOLATOK • 21. Új idők focija | Nagy Károly Zsolt publicisztikája EGYHÁZI ÉLET • 24. Kék esernyőkkel az egységért | A múlt sebeinek gyógyulásáért imádkoztak a koreai reformátusok PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Petrócziné Petrov Anitát, a Bagaméri Református Egyházközség beosztott lelkipásztorát kérdeztük

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala a koronavírus-járvány miatt ezekben a hetekben ügyeleti rendben dolgozik. Személyes ügyfélszolgálatunk szünetel, ez idő alatt telefonon és e-mailben érnek el bennünket.

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). 2020. július 5.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

VII. 5. VASÁRNAP

VII. 6. HÉTFŐ

VII. 7. KEDD

VII. 8. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(29) „Légy türelemmel irántam…” (Mt 18,21–35) Csodálatos példázat ez, nem csak a megbocsátásról. El vagyunk adósodva. Ez akkor is súlyos és szorongató helyzet, ha már lejártak a banki hiteleink. Ugyanis életünk – minden igyekezetünk ellenére – hemzseg a hibáktól, tévesztésektől, mulasztásoktól, vétkektől, bűnöktől (21–25). Egyetlen lehetőségünk van: leborulunk Urunk előtt, és türelemért, kegyelemért könyörgünk. Ebben a leborulásban, magunkat megalázva döbbenünk rá arra, hogy eddig is az Úr kegyelméből éltünk. Urunk most is lehajol hozzánk, megszán, felemel, krisztusi türelemmel megbocsát, tartozásunkat elengedi, szorongatott helyzetünkből kiszabadít, emberlétünk nyomorúságából megvált. Ez az evangélium (26–27). Döbbenetes, hogy mi megkaptuk az Úr kegyelmét, másokkal mégis irgalmatlanok vagyunk, egyházban és világban egyaránt. Mi annyi mindent kaptunk az Úrtól, azzal mégis annyiszor visszaéltünk. Ennek ellenére még mindig élünk, még kegyelmes és irgalmas velünk az Úr. Mi pedig annyira türelmetlenek és kegyetlenek vagyunk egymással! Amikor a másikat érinti valami, az nem számít, amikor engem érint ugyanaz, akkor hasadjon meg bele a világ (28–35). 2Móz 7,26–8,28  45. zsoltár (6) „Amit tehát Isten egybekötött, ember azt el ne válassza!” (Mt 19,1–12) Kérdés a házassági elválásról. A házasság Isten teremtési rendje, örök szövetség, amelyben az Isten akarata által egymásnak szánt férfi és nő egy testté lesz mindenben. A házasság a legintimebb, legszentebb emberi közösség, amelyen Isten áldása van. Amikor két ember megismeri és megszereti egymást, és életük folyama egymásba ömlik, akkor hisszük, hogy ez nem véletlen, hanem Isten kötötte egybe őket, ezért azt ember többé szét nem választhatja. A nagy Dunából sem lehet Passau után szétválasztani azt, ami az Innből és a korábbi Dunából való (4–6). A házasság ajándékát különösképpen támadja a kísértő. Az ember legnagyobb nyomorúsága, hogy parázna, házasságtörő minden tekintetben: megunja és megszokja azt, ami van, és újra, változatosságra, addig ismeretlen élményekre és élvezetekre vágyik. Szívünk kemény és ingatag, gondolatainkról nem is beszélve (7; Mt 5,28). Jézus rámutat Isten eredetei gondolatára, amely az örök hűség. A tanítványok is megijedtek, hallva a jézusi mércét (8–10). Higgyük el, Isten nekünk akar jót, mert szeret bennünket! Nincs nagyobb ajándék a házasságban kiteljesedett életnél. Ez azonban kegyelmi állapot. Valljuk, hogy akinél elromlott, megadatik az újrakezdés lehetősége, de csakis az Úrban. 2Móz 9  208. dicséret (14) „Engedjétek e kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa.” (Mt 19,13–15) A gyerek kicsi. Mindenki nagy akar lenni, és a sok-sok „nagy” ember megemészti egymást. Ez a „hatalmas nagyság”, ez a felnőtt állapot a mi legnagyobb bajunk. Pedig az egyetlen, hatalmas Isten Jézus Krisztusban kisgyermekké lett az első karácsonyon, megalázta magát (Fil 2,6–8). A gyerek őszinte – egy bizonyos korig. Bizony, manapság hamar eltanulják a gyerekek a felnőttséget a hazugságban, a képmutatásban. Jézus azt mondja, a kisgyermekeké a mennyek országa. Micsoda energiát fektetünk a játszmáinkba, egymás provokálásába, miközben csupa elrejtett szándék, csupa hátsó gondolat az egész világunk. Nem merünk sem kicsik, sem őszinték lenni. Gyerekeink is hamar felnőnek. Messze is van tőlünk az Isten országa, az igazság, a Szentlélek általi békesség és az öröm. A gyereknek van apja. A gyereknek mindig hatalmas apja van, aki mindent meg tud tenni, minden ellenséget le tud győzni, hiszen ő a legbölcsebb és a leghatalmasabb a kisgyerek számára. Ez az Atya felvesz az ölébe, megölel, megáld. Jézus ölében lenni jó. Nem kell félni már semmitől sem. Tégy bennünket kisgyerekké, Urunk! 2Móz 10  511. dicséret (26) „Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.” (Mt 19,16–26) Érdekli a ma emberét az örök élet? Minden koncentrációnk a földi életre irányul, azon belül is a jelenre, mint akik sohasem halnak meg, és valójában a másik halálára is legyintenek (16). Ez az ifjú szeretné az örök életet. Értékelendő buzgalom. Amikor Jézus kérdésére rávágja, hogy a parancsolatokat ő mindig megtartotta, akkor Jézus egy, az ifjú életéből vett példával megmagyarázza a nyolcadik és a kilencedik parancsolatokat: add el a vagyonodat, mert a másiké is nálad van (18–22)! Az ifjúnak nagy vagyona volt, ezért szomorúan távozott. Nem a gazdagsággal van baj, hanem azzal, hogy nem látjuk be, nagyon sokan

Reformátusok Lapja 2020. július 5.


| AZ IGE MELLETT |

vagyunk gazdagok, és Istené mindenünk, a javaink, amelyek nagy részét Isten nem nekünk szánta, csak nálunk rakta le, hogy továbbadjuk azokat. Mi azonban képtelenek vagyunk elengedni azt, ami egyszer már a kezünkbe került, és képtelenek vagyunk arra is, hogy kimondjuk: elég ennyi (23–24). Mi nem vagyunk jók, csak az Isten és az ő Krisztusban közölt kegyelme (17). Nekünk lehetetlen bejutni az örök életre érdemből. Csakis kegyelem által üdvözülhetünk, mert ami embernél lehetetlen, Istennél lehetséges (25–26). Viszont: hitben járva az ember újjászületik, és Isten Lelke által egyre inkább megtanul adni és megelégedni (1Tim 6,6). 2Móz 11  151. dicséret (30) „De sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első.” (Mt 19,27–30) A világ mostani és eljövendő új formája között ellentétes a viszony. Ami itt értéknek látszik, az ott semmivé válik: elsők és utolsók szerepe minden tekintetben végzetesen felcserélődik. Krisztus egyházának az a feladata, hogy már itt, a földön egész szolgálatával „előlegezze” a jövőnek ezt a rendjét. Aki valóban Jézus Krisztus követése miatt lett utolsó ebben a világban, azt mindig elsőként hordozza kegyelmében az Isten. Aki Jézus követését érdemnek tekinti, és magát mások elé helyezi, az tündöklő elsőnek tűnik, de valójában utolsó (30). Igazából az Isten kegyelmének ajándéka az örök élet, amely megáldja ezt a földi életet is. Isten kegyelmének ajándéka az is, ha Jézus Krisztusért elhagytunk mindent, azaz ő lett a mi Urunk, az életünk irányítója, minden dolgunk értékének meghatározója. Akit, amit az Úrért elhagytunk, azt az ő áldásával kapjuk vissza már ebben a világban, „odaát” pedig az örök életet kapjuk. Ne felejtsük el: ebben a világban minden csak időlegesen a miénk, egyszer el kell engednünk szeretteinket, kincseinket, érdemeinket, és csakis az Úr marad nekünk, meg „odaát” mindenki és minden, akit és amit az ő kezéből fogadtunk el (29). 2Móz 12,1–20  183. ének (15) „Vagy azért vagy irigy, mert én jó vagyok hozzájuk?” (Mt 20,1–16) A szőlőmunkások. A gazda megegyezett a munkásaival, mennyit kapnak egynapi vagy egyórai munkáért. A gazda tartotta is magát a megegyezés szerinti egy dénárhoz, amely függetlenül a munkában eltöltött időtől, mindenkinél egyformán ennyi volt. A példázat ezen a ponton rokon a talentumok példázatával, hiszen csakis az odaadó, hűséges sáfárság számít az Úr előtt, nem pedig a számokban kimutatható eredmény (Mt 25,14–30). Aki több ajándékot kapott, több tehetséget, attól sokkal többet vár az Isten, és a „bér” nem lesz ettől több. A mi „gonosz szemünk” (15. vers, Károli-fordítás) azonban csak számokban, statisztikákban, eredményekben, haszonban, még több profitban tud gondolkodni. Ez a gonosz szemléletmód azonban tönkretesz. Meg kell térni, igazán meg kellene térni (Mk 1,5)! Isten szeme, tekintete, szemlélete, cselekvése egészen más. Ő ezt mutatta meg Jézus Krisztusban, és az őáltala elhozott országban. „Isten országa nem jogrend, hanem kegyelmi rend, ahol Isten észfeletti, szabad és nem számolható jósága uralkodik. Az érdemre, teljesítményre építő gőg, önzés és irigység nem bírja elviselni a kegyelem bőkezűségét. A kegyelem világában nincsenek jogok, sem előjogok.” (Ravasz László) 2Móz 12,21–51  126. zsoltár (26) „…aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok…” (Mt 20,17–28) Ezen a földön még a mennyei világra nézve is csak úgy tudunk gondolkodni, hogy ki az első. Én és az enyéim legyenek az elsők. Zebedeus fiainak anyja megy oda Jézushoz ezzel a kéréssel, a fiai elsőbbségének ügyében. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy nem is maguk a fiak, hanem az anyjuk „lobbizik” Jézusnál gyermekei ügyében. Sok itt a baj: kiskorúságban tartott, „infantilizált” gyerekek, „lobbizás” a felsőbbségnél, a magam ügyében, a saját érdekeimet képviselve, kapcsolatok és sokféle eszköz segítségével, mindenkin átnyúlva, mert én akarok lenni az első. Ha nem én vagyok az első, akkor elhatalmasodik rajtam a harag, az irigység, a gyűlölet, ahogy a többi tanítvány is megharagudott Zebedeus fiaira, anyjuk kérése miatt (24). Ilyen az ember. Ez a bűn. Ebből fakad az ember minden nyomorúsága. Ez az istentelenség diagnózisa (20–21). Mára ennyi, nem oldom fel, legközelebb folytatjuk. 2Móz 13  152. dicséret

VII. 9. CSÜTÖRTÖK

VII. 10. PÉNTEK

VII. 11. SZOMBAT

2020. július 5.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

kollégák otthoni munkát végezhettek, ha akartak, a hatvanöt év fölöttieknek pedig kötelező volt otthonról dolgozni, június közepéig nem is jöhettek vissza.

Isten különös segítségnyújtása HEGEDŰS MÁRK

A vírus még itt van közöttünk, ezért a református Bethesda Gyermekkórházban óvatosak. Az egyik gyermeknek például a bőrpanaszaiból jöttek rá, hogy koronavírusos. Ráadásul a veszélyhelyzet alatt dönteniük kellett, hogy segítenek-e szlovák SMA-s kisbetegeken. Velkey Györgyöt, a Bethesda főigazgatóját kérdeztük.

Jogilag véget ért a veszélyhelyzet, ön szerint tart még a járvány? Fokozott készültség van, a vírus itt van közöttünk. Betartjuk a maszkhasználatot, a távolságtartást, az alapos kézmosást, és a fertőző betegeket, valamint a műtőben dolgozó munkatársainkat teszteljük a koronavírusra. Tavasszal visszaesett a betegforgalmunk, most örülünk, hogy újra gyógyíthatunk. Ám várhatóan csak a nyár folyamán csökken a COVID-19 megbetegedések száma, és később még komolyabban kell foglalkoznunk a járvánnyal. Volt koronavírusos betegük? Súlyos fertőzött nem volt, mivel az utasítási rend szerint a koronavírusos kiskorúak ellátása a Heim Pál Gyermekkórház feladata. Nálunk járóbetegek voltak, például akiknek a műtétje előtti kötelező teszten derült ki, hogy tünetmentes fertőzött. Volt olyan gyermek is, akinek a bőrtünetei jelezték a vírust, de őt távdiagnózissal, átküldött képek alapján kezeltük. Volt olyan munkatársuk, aki megfertőződött a vírussal? Egy orvosunk tünetmentes fertőzött volt, karantén és gyógyulás után folytathatta a munkát. Hozzáteszem, hogy az előírtaknál szigorúbb belső renddel dolgoztunk: a hatvan év feletti 6

Reformátusok Lapja 2020. július 5.

Mit üzenne azoknak, akik szerint valójában nem is volt járvány? A jelentős világjárvány tart most is, aki ezt nem látja, az nem gondolkodik racionálisan, vagyis nem a számok és a világos helyzet alapján ítéli meg az eseményeket. Magyarországon, hála Istennek, nem volt olyan súlyos a lefolyása, mint amire számítottunk. Ahhoz, hogy lássuk, eddig miért tudtuk így mederben tartani a járványt, még elemzés szükséges. Annak a hatszáz embernek az élete, aki itthon belehalt ebbe a betegségbe, hatszáz egyedi élet volt – így nem állíthatjuk, hogy problémamentesen folyik a járvány.

Két magyar SMA-s szenvedő kisfiú után több szlovák gyermeknek is önök adták be a világ egyik legdrágább gyógyszerét. A Válasz Online-nak azt nyilatkozta, hogy először nemet mondtak a szlovák szülők megkeresésére. Miért? Hajmeresztő ötletnek tűnt, amikor Zente anyukája felvetette, hogy mi adjuk be a magyar kisfiúnak a gyógyszert. Korábban ezt csak Amerikában alkalmazták, sok hatóság, gyógyszer-nagykereskedő, minisztérium együttműködése kellett ahhoz, hogy a beszerzés megvalósulhasson, ugyanakkor a vírushoz kötött gyógyszer alkalmazása szakmailag is hatalmas kihívás. Egy, az Európai Unióban akkor még nem törzskönyvezett, ráadásul ennyire drága kezelés nem tűnt megvalósíthatónak. Zentének és Leventének mégis beadtuk az orvosságot. Azután pedig külföldről jöttek újabb és újabb megkeresések. Végül úgy döntöttünk, nekik is segítünk, mert ez a gyógyszer csak kétéves korig adható be, időhiányban voltak. Jött a járvány is, lezárták a határokat – a nemzetközi ügyintézések még bonyolultabbak lettek. Isten különös segítségnyújtását tapasztaltuk meg abban, hogy a járvány miatt hozzánk érkező kórházparancsnok segítségével megnyitották a hozzánk igyekvő szlovák betegek előtt a határt. Így már összesen hat gyermeket hoztunk olyan állapotba, ami számunkra is csodaszerű.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

KÜLFÖLDRŐL KÉRNEK TANÁCSOT A BETHESDÁTÓL Hétszázmillió forintos gyógyszere van az SMA-nak, vagyis a gerinc eredetű izomsorvadásnak. – A kezeléssel kapcsolatosan nemzeti központok és szülők is kérnek tanácsot tőlünk – mondja Velkey György. A főigazgató számít arra, hogy a jövőben sok hasonló esetben kell még segíteniük.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

KOVÁCS MIHÁLY

Siker vagy eredmény? A szerző nyugalmazott esperes

Olyan korban élünk, amelyet valaki a versenyek világának nevezett. Napjaink híradásai tele vannak sporthírekkel, amelyek győzelmekről tudósítanak. Szinte nincs olyan foglalkoztatási ág, ahol ne lenne jelen a másokhoz hasonlítgatás. Ez már gyermekkorban elkezdődik, majd folytatódik a felvételi vizsgákon, a színpadon, a koncertteremben, az állásinterjúkon – mindenütt, ahol a teljesítmény a döntő. Mi a célja a versenyeknek? Az érvényesülés, a győzelem, a siker. Aki velünk egyidejűleg hozzánk hasonló cél megvalósítására törekszik, akaratlanul is sérti az érdekeinket, vetélytársunkká válik, kénytelenek vagyunk megmérkőzni vele. A 21. századi ember óhatatlanul versenyzővé vált.

„Jézus bizonyára akkor lett volna sikeres, ha kora Messiás-váradalmának megfelelve királyként ünnepelteti magát. Ő azonban (…) azt az utat járta végig, amelyen kevesen értették meg, amely végül a kereszthalál „sikertelenségéhez” vezetett.” A siker iránti vágy és a beteljesedése esetén érzett öröm a Bibliában is tetten érhető. Pál abban a reményben írja levelét a rómabeliekhez, hogy egyszer elmehet hozzájuk (1,10), János pedig harmadik levele elején kívánja Gájusznak, hogy mindenben „jól legyen dolga” (2). A legszembetűnőbb azonban Jézus hetven tanítványának kiküldetésük után érzett öröme, az a megbízatásuk következményeként tapasztalt siker, amely szerint „…még az ördögök is engednek nékünk…” (Lk 10,17) Ha arra gondolunk, hogy ezt megelőzően – míg Jézus három tanítványával a megdicsőülés hegyén tartózkodik – a völgyben maradt többiek nem képesek meggyógyítani egy epilepsziás gyermeket, akkor ez a szinte mámoros öröm érthetőnek tűnik. Sikerük azonban nem kápráztatja el Jézust, alaposan lehűti őket eszméltető szavaival: „…inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.” (Lk 10,20) Jézus különbséget tesz a siker és az eredmény között. Tudatában van annak, hogy az előbbi könnyen megszédíti az embert: hamar önteltté, nagyravágyóvá válhat. Ennek pedig egyenes következménye az öndicsőítés: a siker mindig

elismerésre vágyik, és annak minél szélesebb körben való hírül adására törekszik. Láthatatlan siker nincs, de minden sikernek van másik oldala is: ha elmarad, az ember könnyen türelmetlenné, elégedetlenné, keserűvé, lázadóvá válhat. Ha valami nem sikerül, hamar képes feladni a küzdelmet. Életünk végén pedig sok siker vész a feledés homályába. A sikeresnél fontosabb az eredményes életre való törekvés – a kettő nem ugyanaz. Eredmény az, ahol nem az én a főszereplő, hanem a láthatatlan, bennünket felülről átható Isten, aki az embert megszólítja, és a terveibe is beavatja. Előfordulhat, hogy ez nem azonnal válik láthatóvá, de részünk van benne, mint ahogy egy-egy lépcsőfoknak is fontos szerepe van egy épületben. Jézus bizonyára akkor lett volna sikeres, ha kora Messiás-váradalmának megfelelve királyként ünnepelteti magát. Ő azonban félreérthetetlenül kijelentette, hogy királysága nem e világból való (Jn 18,36). Azt az utat járta végig, amelyen kevesen értették meg, amely végül a kereszthalál „sikertelenségéhez” vezetett, hogy Isten bűnbocsátó szeretetét az egész világ számára nyilvánvalóvá tegye. Élete arra (is) tanít, hogy nem a siker kéretik számon, hanem hogy mindent megtettünk-e az eredmény érdekében. A siker és az eredményes élet közötti különbséget jól érzékelteti a tálentumokról szóló példázat (Mt 25,14–30). Már az elején látszik a különbség, hiszen nem egyformán kapták megbízatásukat. Emberileg nézve már ez kedvét szeghette a sikerre vágyóknak, de amikor elérkezett az ideje, az elszámolás a kapott tálentumok arányában történt. A szolgák Ura a különbségek ellenére egyetlen magatartást kért számon, amely minden eredményes gazdálkodás egyik legfőbb feltétele: a hűséget. Ne keserítsen el minket, ha nincsenek látványos sikereink! Próbáljuk átélni annak örömét, hogy az Úr minket is felhasznál(hat) az ő munkájában. Végtelen szeretetéből mi is láncszemek lehetünk terveiben. 

2020. július 5.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

Villámárvíz és gyülekezeti összefogás Gyúrón HEGEDŰS BENCE

Tíz centméter magasan állt a víz a gyúrói református templomban, miután június 14-én vasárnap villámárvíz tört be a Fejér megyei faluba. A gyorsan levonuló árhullám hordalékot és vastag iszapréteget hagyott maga után. Egy hétbe telt, mire gyülekezeti összefogással sikerült kitakarítani a templomot.

Közel negyven lakóházat rongált meg, egyet pedig teljesen lakhatatlanná tett a június 14-ei villámárvíz a Fejér megyei Gyúrón, ahol másfél óra alatt egyhavi csapadékmennyiséggel kellett volna megbirkózniuk a vízelvezető árkoknak. A váli dombok vízgyűjtő területén fekvő település utcáit pillanatok alatt elöntötte az áradat, és vitt mindent, ami az útjába került: autót, hidat, kerítést, táblákat. A víz betört a református templomba is, ahol tíz centiméter magasságig emelkedett, eláztatva az aljzatot, a falakat és a padsorokat is. Csaknem egy héttel a természeti csapás után még mindig tartott a kármentesítés.

ÁROKGONDOK Szombaton reggel nyolc órára várta a gyülekezet segítő tagjait Kádár Ferenc református lelkipásztor. Mi is megérkezünk a meghirdetett időpont előtt, de közel sem mi vagyunk az elsők. Kádár Ferenc és Lázár Bálint tiszteletbeli presbiter éppen azt tárgyalják a parókia udvarán, hogyan jöhetett össze ilyen rövid idő alatt ekkora mennyiségű víz a faluban. – Az egész környék csapadéka Gyúrón folyik össze, nagy a vízgyűjtő terület. Ide lejtenek a váli dombok Kajászótól a váli határig, és még a tabajdi határnak egy része is – mondja a nyugdíjas presbiter. Hozzáteszi, hogy a vízelvezető árkokat a környező földterületek tulajdonosai nem tartják karban, több árok az elhanyagoltságtól már nem is tudja betölteni a funkcióját. A parókia udvarán már viszonylagos rend uralkodik, csak a templom körül van eltakarításra váró iszap. A teraszon péksütemény, frissen főzött kávé és tea várja a gyülekezet segítőkész tagjait, a lelkészcsalád tagjainak gumicsizmái a bejárati ajtó előtt sorakoznak. – Nem csak most kellenek, időnként azért szükség van rájuk a faluban – mondja Kádárné Göndöcz Eszter az alkalmi lábbelikről.

CSUPÁN HÁROM CENTIMÉTER A református templom a település viszonylag alacsony pontján áll a Rákóczi utcán, egy nagyobb vízelvezető szomszédságában. Pont ennek az ároknak „köszönhető”, hogy a környéken 8

Reformátusok Lapja 2020. július 5.


| AKTUÁLIS |

fogta az ember, olyan hirtelen és váratlanul, a semmiből érkezett az ár. Utána egy órán belül már itt volt a segítség, és négy órán keresztül lapátoltuk az iszapot a parókia udvaráról és a templomból. Voltunk vagy húszan – emlékezik vissza a vihar utáni mozzanatokra Kádár Ferenc.

VÍZ A TEMPLOMBAN összegyűlt csapadék erre keresett utat magának. A víz vasárnap délután fél három körül érte el a települést. – Eleinte a teraszról néztük az esőt a gyerekekkel, akik élvezték a vihart. Volt egy kis jégeső is, majd megunták, és bementünk. Már vagy másfél órája eshetett, amikor arra lettem figyelmes, hogy a kutya úgy ugat, mint amikor valaki bejön a kapun. Kijöttem és láttam, hogy a kutya nem tévedett, csak nem ember, hanem a víz jött be az udvarba. Gyorsan körbeszaladtam, hogy mit tehetnénk az ajtóba a víz ellen, mert homokzsákunk nincs itthon. Aztán rájöttem, hogy semmit. Ekkor már a februárban elkészült parókia lábazatát nyaldosta a víz, a templomban pedig tíz centiméter magasan állt. Csak an�nyit tudtam tenni akkor, hogy az állványon pihenő gitáromat és az elektromos dolgokat felkaptam a vízből – idézi fel a rossz emlékű vasárnap délutánt Kádár Ferenc. – A templom szerencsére nem volt áram alatt, mert istentiszteletek végén a biztosítékot mindig lekapcsoljuk. – Amikor a víz elérte a parókia lábazatának magasságát, és már csak három centiméter hiányzott, hogy betörjön a házba, akkor már erősen imádkoztam – vallja be a lelkipásztor. Istennek hála, a vízszint nem emelkedett tovább, majd gyors apadás következett. – Fel sem

– Itt lehet látni, meddig ért a víz – mutatja a templombelső falán Lázár Bálint, aki szerint a Rákóczi utcára néző főbejáraton jött be a víz az épületbe. Miután az áradás levonult, nemcsak a parókia udvarán hagyott több centiméternyi iszapréteget, hanem mindenhol, ahová bejutott, így a templomban is. – A temető felől jött a víz, onnan hozhatta a legtöbb iszapot. Megsüllyedt húsz-huszonöt sír is – teszi hozzá a tiszteletbeli presbiter. A vihar utáni napon, hétfőn a templomban is nekiláttak a kármentesítésnek. – Akkor még nem volt semmilyen tapasztalatunk ebben. Párhuzamosan ment a vizes tisztítás, a magasnyomású mosó, és próbáltuk átmozgatni a padokat. Olyan káosz lett, amit nem kívánok senkinek – mondja Kádár Ferenc. – Mára már kiforrta magát a technikánk – teszi hozzá viccelődve a fiatal lelkipásztor, aki reméli, hogy többet nem kell használniuk a frissen szerzett tudást. Ahogyan Lázár Bálint visszaemlékezik, eleinte csak meg akarták emelni a padokat, hogy az alájuk került iszapot kitakarítsák, de végül arra jutottak, hogy az egybeépített padsorokat az oldalukra állítják, így alattuk is ki tudnak takarítani és az aljukat is le tudják mosni. Hétfőn az öt egybeépített padsorból három alatt tudtak kitakarítani, a másik kettő mozgatása szombatra maradt. 2020. július 5.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

hasonló, de több jéggel, nagyobb széllel, viszont kevesebb esővel járó vihar okozott. Kádár Ferenc hálás Istennek, amiért nem érte olyan nagy kár az egyházközséget. – Az, ami itt történt nálunk, nem olyan nagy kár, mintha valakinek a háza teljesen tönkremegy. Negyven gyúrói családról tudunk, akiknek az otthonát kisebb-nagyobb mértékben elöntötte a villámárvíz. Szemben, a harangozónk házába is betört a víz, egy szobát lakhatatlanná tett. Mi egy kicsit magasabban vagyunk, mint az utca másik oldala, őket jobban érintette az áradat – mondja a lelkipásztor.

ÖSSZEFOGÁSSAL Miközben a templomot ért károkat szemléljük, folyamatosan érkeznek a gyülekezet tagjai a parókia udvarára. Szinte mindenki benéz a templomba, ahol még szárad az élére állított három padsor, Lázár Bálint pedig azt magyarázza az összegyűlt férfiaknak, hogy legalább nyolcan kellenek majd ahhoz, hogy folytatni tudják a munkát a másik kettővel. Eközben Kádárné Göndöcz Eszter irányítása alatt az asszonyok a gyülekezeti terem és a bútorzat takarításához fognak hozzá, hogy vasárnap már ott tarthassák meg az istentiszteletet. Miután a szükséges létszámban összejönnek a férfiak, a nyugdíjas presbiter vezényletével a hétfő óta száradó padsorokat méteres alumíniumcsövekre engedik vissza, majd a helyükre görgetik, és téglákra állítják őket, hogy tovább száradhassanak. – Az 1975-ben készült padsorokat a templom 2004-es nagy renoválásakor sem mozdították el a helyükről. Átépítették a karzatot is, de a padokhoz nem nyúltak – szolgál némi érdekes információval a lelkipásztor. Elmondja azt is, hogy száradás után ki fogják festeni a templomot, és ekkor végre eltűnnek majd a 2015-ös beázás nyomai, amelyeket egy, a mostanihoz 10 Reformátusok Lapja

2020. július 5.

ÁRVÍZ A SZOBÁBAN A templommal szemben narancssárga betonkeverő morog egyhangúan. Az elkészült építőanyagot talicskával tolják be az egykor szebb napokat látott kovácsoltvas kapun, amelyet láthatóan elhajlított a víz. Rácsai között fennakadt a hordalék, a ház falán fél méter magasságban sárcsík húzódik. Gémesi Sándorné Takács Ibolya harangozó a családjával együtt vészelte át az árvizet, most a konyhában fogad bennünket. – Az utcára néző szobámban voltam. Láttam, ahogy az autókat is viszi a víz, egymásnak sodorva őket. Ameddig csak elláttam, mindenütt víz volt, és nagyon gyorsan ömlött. Jött be itt az ajtó alatt, meg az előszobában, a konvektor szellőzőjén is. Az én szobám van a legalacsonyabban, itt gyűlt ös�sze – emlékezik vissza a vasárnap délutánra a harangozó. A szoba lakhatatlanná vált, de ezt akkor még nem is sejtették. – Az ár elvonulása után azt gondoltuk, hogy csak a padlót kell felszedni, de amikor megtettük, látszott, hogy meg van repedve, sőt meg is van süllyedve a beton – mondja az as�-


| AKTUÁLIS |

szony. – Aztán Kádár Ferencné Eszter telefonált, érdeklődött, hogy vagyunk, mert akkor már befolyt a templomba is a víz, és sejtette, hogy nálunk is nagy a baj – idézi fel a történteket a harangozó, aki hozzáteszi azt is, hogy eszébe sem jutott gyűlölködni vagy Istent okolni mindezért. – Sok baj ért már minket, de ilyenre soha sem gondoltam volna. Azt viszont hiszem, hogy valamilyen szándéka van ezzel az Istennek.

ÖKUMENÉ ÉS HÁLAADÁS Mire visszaérünk a harangozói házból a templomhoz, a szorgos kezek a padsorokat már oldalukra állították, az iszapot feltakarították és le is fertőtlenítették a kövezetet. Kádár Ferenc elmondja, hogy a héten a gyúrói önkormányzat közleményt adott ki arról, hogy az árvíz után hátramaradt iszap nem fertőző és nem veszélyes, de nem árt az óvatosság. A templombelső kitakarítása után az udvaron maradt sárréteg eltávolításába kezdenek a segítők. Többen a templom tövében lévő, csapadékelvezetést segítő folyami kavicsokat lapátolják a felhajtóra. A köveket teljesen belepte a sár, így le kell mosni őket, ami egyáltalán nem hálás feladat. A lapátolók között ott van Süller Zsolt evangélikus lelkész is, aki gyülekezetének több tagjával együtt reggel óta részt vesz a kármentési munkálatokban. – Nagyon jó kapcsolat van a közösségeink között, így nem is volt kérdés, hogy jövünk segíteni. Ha fordított helyzetben lennénk, tudom, hogy ugyanígy tennének, ez nem is kérdés. Azért mi vagyunk itt, mert a református templom alacsonyabban fekszik, mint az evangélikus – mondja a lelkipásztor. Hozzáteszi, hogy vasárnap délután is azonnal jöttek, amint hírét vették a szükségnek.

Az önkéntesek rövid ideig megpihennek, amíg a kedvünkért összeállnak egy csoportképhez. Kádár Ferenc meg is ragadja az alkalmat a köszönetmondásra azért, hogy ilyen sokan eljöttek segíteni. Szerinte nagy áldás, hogy a gyülekezet közössége így összefog a szükség idején egy cél érdekében. A köszönet szavai után pedig a jelenlévők rövid imádságban adtak hálát Istennek.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD ÖN IS SEGÍTHET A heves esőzések nemcsak Gyúrón, hanem a közeli Vértesacsán és Mányon is több család otthonát megrongálták. Számukra, illetve a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tiszabercel és Paszab települések lakóinak részére vár adományokat – elsősorban az épületekben keletkezett károk helyreállításához – a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ). Ha valaki szeretné támogatni az adománygyűjtést, a jobbadni.hu oldalon vagy közvetlenül a 10702019-85008898-51100005-ös számlaszámra utalva teheti meg. Utóbbi esetben a közlemény rovatban kérik feltüntetni: „Viharkár”. Tárgyi adományokat is vár a szervezet: szükség van festékekre, fóliákra, fertőtlenítőszerekre. Ezeket az MRSZ budapesti és debreceni irodáiban tudják fogadni.

2020. július 5.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJÚ |

A történetek mögött KOCSIS JULIANNA

Február közepén megkerestük a Bárka tábor szervezőit, hogy tájékoztathassuk olvasóinkat, hol tart egyházunk kiemelt programjának szervezése. Becze Orsolyával, a tábor szakmai vezetőjével folytatott beszélgetésünkből kiderült, akkor az oktatók és az önkéntesek toborzása volt a legégetőbb feladat. Aztán röviddel az interjú megjelenése után jött a koronavírus-világjárvány, amely felülírta a terveket. Arról, hogy mi lesz most a programmal, és miért különösen fontos lehetőség, Gőbel Gergelyt, a Magyarországi Református Egyház (MRE) projektmenedzserét, a Bárka tábor projektvezetőjét kérdeztük.

Bárka tábor kontra járvány – mi történt az elmúlt hónapokban, hol tart most a szervezés, és milyen feladataik vannak jelenleg? A világjárvány értelemszerűen az idei Bárka tábor szervezését is eléggé átalakította. Nekünk a gyermekek biztonsága az első, így – az egyházi vezetőség jóváhagyásával – sajnos igen hamar azt a döntést kellett meghoznunk, hogy az első három turnusunkat elhalasztjuk. Mikor kezdődtek volna a turnusok? Június 2-i kihajózással összesen hármat tartottunk volna ebben a hónapban – mindegyik elmaradt, erről még márciusban döntöttünk. Szerencsére eredetileg is úgy terveztük, hogy augusztusban indul a turnusok következő köre. Augusztus 3-án fel is szedjük a horgonyt – reméljük, nem jön addig a vírus második hulláma. Így öt turnust meg tudunk valósítani. A járványveszély elmúltával, a veszélyhelyzet folyamatos feloldása alatt utána kellett járnunk, hogy azok az intézmények, amelyek korábban, még márciusban benyújtották a jelentkezésüket, továbbra is fenntartják-e azt, vagy módosítanak. Többen az utóbbi lehetőséget választották, hiszen sok szülő még nem meri elengedni a gyermekét. Ez érthető szempont, ráadásul a szervezés szempontjából szerencsések vagyunk, mert fel tudtuk tölteni a turnusokat: mindegyik hetünk teltházas. Hol tartanak az előkészületek? A turnusaink regisztrációit véglegesítjük, megszervezzük azokat a programokat, amelyek még színesebbé teszik a Bárka tábor lakóinak életét, és tart az oktatók és az önkéntesek július végi felkészítő hétvégéjének szervezése is. A tábort rendezők rendszerint már hónapokkal a kezdés előtt megkapják a felkészítő és a turnustalálkozók időpontjait, hogy tervezni tudjanak. Július a nyár legzsúfoltabb időszaka – hogyan lehet ebben az időszakban a felkészülést megszervezni? Ez az év sok szempontól nem szokványos forgatókönyvet tárt elénk. De szerencsére ez rugalmasságot is hozott magával: tudtuk, hogy mit szeretnénk. Tudtuk, hogy akarunk Bárkát, 12 Reformátusok Lapja

2020. július 5.

akarunk felkészítőt, és azokkal, akik a szervezésben és a lebonyolításban részt vesznek, ott álltunk a startvonalnál, és figyeltük, mikor enged a kormány, mikor enged az egyház, a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) elvárásait figyelembe véve – továbbra is a gyermekek biztonságát az első helyen tartva – mikor dördülhet el a startpisztoly. Másként nem tudtuk volna megszervezni az említett öt turnust. Pontosan mikor és hol lesz a felkészítő? Július 23. és 26. között Balatonfenyvesen. Tehát ott, ahol maguk a táborok is lesznek. Valóban, szerettük volna a táborok jövendőbeli helyszínén megszervezni ezt a programot. Jó a kapcsolatunk a Balatonfenyvesi Református Gyermek- és Ifjúsági Üdülőt üzemeltető kaposvári egyházközséggel, hálásak vagyunk nekik, hogy helyet adnak a képzésnek. Szakmai szempontból ugyanis az ideális, ha a résztvevők azon a helyszínen készülnek, ahol majd a turnusok is megvalósulnak. Máshol nehéz elképzelni – különösen annak, aki még soha sem járt a leendő táborhelyen –, hogyan lehet például eljutni a gyerekekkel egyik helyszínről a másikra, mennyi időre van ehhez szükség. Reményeink szerint ez megkönnyíti a tábori életet. Hogyan lehet a jelenleg hatályos rendeleteknek megfelelve megszervezni a gyerektáborokat? Gondoljunk például a másfél méteres távolságtartásra és a létszámkorlátra, hiszen turnusonként kétszáz gyermekről beszélünk, akiknél a fő szempont az integráció – tehát eljutni például oda, hogy a cigány és a magyar gyerek merje megfogni egymás kezét. Folyamatosan figyelemmel kísérjük azokat az intézkedéseket, amelyeket az NNK hoz. Szerencsére a jogszabályok folyamatosan enyhülnek, a szigorú rendelkezéseket hatályon kívül helyezik. A Bárka tábor célja továbbra is az, hogy megvalósuljon az integráció, mindent a járványügyi előírások betartásával fogunk megszervezni. Folyamatosan egyeztetünk az üzemeltetővel, hogy milyen tisztasági eszközök, takarítási beosztások legyenek, amelyek garantálják, hogy ebben a rendkívüli évben mindenki úgy érezhesse, hogy testi-lelki értelemben biztonságos közegbe érkezik.


| INTERJÚ |

INDUL A KÖZÖSSÉGI FINANSZÍROZÁS – TÁMOGASSA ÖN IS A BÁRKA TÁBORT! A Bárka tábort pályázati forrásból szervezik, de ez nem marad mindig így. Ugyan a pályázat szerint a program a következő évben véget ér, a szükséget szenvedő gyermekek száma nem csökken. A szervezők célja, hogy továbbra is évente legalább nyolc turnusban fogadhassák a gyermekeket a Balaton partján, a megszokott és megszeretett Bárka táborban. Amennyiben ön is szeretne hozzájárulni ennek megvalósításához, célzott adományt juttathat el az MRE számlászámára: 10702019-19024048-56200007. A közleménybe be kell írni: Bárka támogatás. További információk a tábor Facebook-oldalán érhetők el.

2020. július 5.

Reformátusok Lapja 13


| INTERJÚ |

„Az egyik ilyen történet egy fiúé, aki az első évben táborozó volt. Megfogta mindaz, amit tapasztalt: úgy látta, annyi szeretetet kap, hogy nem teheti meg, hogy ne adja vissza. Amikor megkezdtük a felkészülést a következő évre, megint találkoztunk a nevével – de résztvevő helyett immár önkéntesként jött el. Jó, hogy ragályos, mondhatni pozitív járvány az, ha valaki megtapasztalja a szeretetet, és képes továbbadni azt.” Arra is figyelmet fordítanak, hogy a gyerekek megismerkedjenek az egészséges életmóddal, viselkedési formákkal – nem csak vírushelyzetben tanulnak meg alaposan kezet mosni. Fontosnak tartjuk, hogy a gyermekek megismerkedjenek az egészségtudatossággal. Ez az év tematizálta ezt: nem nekünk kellett kitalálnunk, hogy minek kapcsán építsük fel az idei egészségfejlesztési programunkat – a Covid-helyzet tálcán kínálta a témát. A kézmosás fontossága csak egy szelete annak, amit a gyerekek kapnak. Az egészségfejlesztőink minden turnusban jelen lesznek. Ők mindannyian szakképzettek, és gyakorlatuk is van abban, hogyan kezeljék a helyzetet. Van rá protokoll, hogyan kezeljük a járványhelyzet kapcsán felbukkanó eseményeket – ezt a vezető egészségfejlesztőnk készítette el. Benne van minden, ami a tábor működésére nézve kötelező, ajánlott, megfontolandó, megfogadandó. Mindez megoldható az egészségfejlesztők eredetileg tervezett létszámával? Igen, ráadásul az egészségfejlesztők mellett még legalább két főből álló egészségügyi személyzet is folyamatosan jelen van a táborokban. Ők a gyerekek bármilyen felmerülő problémájának megoldásához huszonnégy órában a program helyszínén vannak. Ez nem jogszabályi előírás – mi ezt ráadásként vállaljuk, mert szükségét érezzük. Az első évben például volt olyan kisfiú, aki nem tudta hová tenni azt, hogy a táborban többször vehet az ételből – ilyennel ő még nem találkozott, és persze a sok evéstől rosszul lett. Kellett az egészségügyi stáb, hogy ezt és a hasonló helyzeteket hatékonyan tudjuk kezelni. Ők az idei események kezelésében is a segítségünkre lesznek: kapcsolatban lesznek a területileg illetékes kórház infektológus főorvosával, és percre kész információkat kapnak a járványhelyzettel kapcsolatban. Az említett kisfiúéhoz hasonló esetek nyomot hagynak az emberben. Több ilyen történettel találkoztunk személyesen – hiszen az oktatók és az önkéntesek mellett mi, a főszervezők és felelősséget vállalók is jelen vagyunk a turnusokban –, vagy éppen hallottuk valamelyik munkatársunktól. Az egyik ilyen történet egy fiúé, aki az első évben táborozó volt. Megfogta mindaz, amit tapasztalt: úgy látta, annyi szeretetet kap, hogy nem teheti meg, hogy ne adja vissza. Amikor megkezdtük a 14 Reformátusok Lapja

2020. július 5.

felkészülést a következő évre, megint találkoztunk a nevével – de résztvevő helyett immár önkéntesként jött el. Jó, hogy ragályos, mondhatni pozitív járvány az, ha valaki megtapasztalja a szeretetet, és képes továbbadni azt. A Bárka tábor jó eredménye, hogy a fiú felismerte: ez a továbbadás működik. A másik történet, amely eszembe jut, kevésbé vidám. A dél­ előtti élménypedagógiai foglalkozás alatt az egyik gyerek hirtelen sírni kezdett. Kiderült, hogy a gyakorlat fájdalmas érzéseket hozott felszínre benne az otthoni bántalmazásáról. Erről eddig soha nem tudott beszélni. Ezek a foglalkozások olyan intenzitásúak, hogy eltemetett vagy annak vélt dolgokat hoznak elő a résztvevőkből. Ebből a gyerekből is egy pillanat alatt felszakadt mindaz a sérelem, amely az egész gyerekkorát végigkísérte. De azt is megtudjuk, hogy egy-egy gyereknek miért vannak tanulási nehézségei az iskolában, ahol elvárás, hogy teljesíteni kell. Van például egy kisgyerek, aki nem tanul rendesen, és gondok vannak vele az iskolában. Kiderült, hogy egy közmű nélküli másfél szobás házban él tizedmagával. Értelemszerűen nem tud tanulni – hogyan, miként tehetné? Hasonló történetekből minden turnusban sok akad. Ha pedig egy-egy ilyen sors mögé nézünk, akkor látjuk, hogy még hos�szú út áll a Bárka tábor előtt.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

HÁTRÁNYKOMPENZÁCIÓ SZERETETTEL ÉS ÉLMÉNYPEDAGÓGIÁVAL A Bárka tábor a református egyház nagyszabású esélyteremtési programja, amelynek jóvoltából négy év alatt hatezer-ötszáz gyermek táborozhat ingyenesen két helyszínen, Balatonfenyvesen és Balatonszárszón. A nyolcszázmillió forintnyi európai uniós pályázati forrásból megvalósuló eseménysorozatban hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű, valamint sérült gyerekek vehetnek részt. A gyerekek a református egyház önkénteseinek és a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely munkatársainak köszönhetően élménypedagógiai fejlesztő foglalkozásokon és jól szervezett szabadidős programokon keresztül szerezhetnek életre szóló élményeket. A Bibliából származó elnevezés adja a program kerettörténetét is: a résztvevők ehhez kapcsolódó szerepeket kapnak. Így lehetnek a főszervező Zsinati Hivatal munkatársai „hajóácsok”, a turnusvezetők „felfedezők”, az élménypedagógiai foglalkozásokat vezetők „kapitányok”, a szabadidő-szervezők „kormányosok”, a gyerekek szükségleteiért felelős önkéntesek „fedélzetmesterek”, a lelki vezetők „halászok”, a gyermekek pedig „matrózok”.


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Betonbiztos anyagi és egészségi állapotra törekszünk, kényelmes életre, de nincs, aki ezt biztosítani tudná nekünk – habár mindenki ezt szeretné elhitetni velünk. A biztosítótársaságok versengenek a kegyeinkért, a pénzünkért. De csupán annyit kínálhatnak, hogy ha már megtörtént a vihar, a tűzeset, a baleset, a rablás vagy egyéb nem várt esemény, amelynek következtében egészségügyi vagy anyagi kárt szenvedtünk, utólag enyhítenek a ránk zúduló bajokon. Utólag kárpótolnak minket. Előre senki semmit nem tud garantálni, nem tud garanciát adni arra, hogy nem történik velünk baj. Pedig ezt szeretnénk minden vonalon: gazdasági és egészségi állapotunkban, emberi kapcsolatainkban. Ezt várjuk el Istentől is. Biztonságra törekszünk. Ez természetes, mert alapvető szükségletünk. Körülvesszük magunkat vagyonvédelmi berendezésekkel, megfigyelő kamerákkal, riasztórendszerekkel, amelyek némiképp visszatarthatják az illetéktelen behatolókat, megakadályozhatják akciójukat. Ösztönösen tárgyakat birtokolunk, vagyont gyűjtünk, és ellenőrizzük a környezetünket. De minél inkább törekszünk rá, annál kevésbé érezzük magunkat biztonságban. Hiába a berácsozott lakásajtó, az óvintézkedések, a biztosítási kötvények. A koronavírus-világjárvány pedig alapvetően megrendítette az egyébként is törékeny és bizonytalan biztonságérzetünket. Korábban szerzett kincseink nem óvnak meg a betegségtől. Most az előállítandó vakcinában, a védelmet nyújtó oltásban reménykedünk. Mert ha lesz, akkor visszaszerezzük a kontrollt az életünk fölött. Továbbra is magunkban és a tudományunkban bízunk, nem a felső segítségben. Pedig csak úgy tudunk kilépni az ördögi körből, ha Istennél keressük az oltalmat. Egyedül az életet adó Istenbe vetett bizalom és reménység ad képességet a rugalmasságra, alkalmazkodásra ebben a megváltozott helyzetben, hogy elfogadjuk gyöngeségünket, törékenységünket anélkül, hogy összetörnénk. Nincs biztosíték: kiszolgáltatottak vagyunk, szükségünk van a Megváltóra és vigasztaló Lelkére. A belé vetett bizalom ad békességet veszteségeink, szenvedéseink és kétséges vagyoni helyzetünk ellenére. Ezt a hitet fogalmazza meg biztatón a költő: „Nem te, hanem Ő, / talán azért is Ő, mert Nála / a virrasztás végtelen kegyelme, / kérdéseidre már hangtalan felelne / élet-gyertyád szüntelen lobogása. / Fényénél tollad hajnalig imádkozott, / hogy „kétkedő fajod” is belássa: / a lét eleve nem lett elátkozott… / bár annyiszor voltál lent a mélyben, / Ő veled volt mindhárom személyben.” (Nagy Gáspár: Szüntelen virrasztás) 

IMÁDKOZZUNK!

Irgalom Mennyire nehezen / engedek magamból. / Mennyire nehezen / engedek neked. Piszkál bennem / az önérzet, / s ellened piszkálnak / az emberek. Te pedig vársz, / még mindig, / türelmesen, / csak vársz rám, Uram. Hogy engem, / – szerelmed / kegyelem-hálójába hullva –, / végül átölelj, / irgalmasan. / Ámen.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Hányszor kell megbocsátani? Ez a fontos kérdés izgatta Jézus tanítványait is, amikor Mesterük tanítását hallották. A kérdést ugyan Péter teszi fel, de most is a tanítványok szószólójaként szerepel. „Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: Uram, hányszor kell megbocsátanom az ellenem vétkező testvéremnek? Még hétszer is? Jézus így válaszolt: Mondom neked, nemhogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.” (Mt 18,21–22) Péter a megbocsátásra való készségét akarja kifejezni azzal, hogy a kérdésében jelzi is: ő hétszeri megbocsátásra gondolt. A hetes szám akkoriban a teljességet jelezte, de még megszámolható, számon tartható. Jézus válaszában a mértéket jóval feljebb teszi, a hetvenszer hét már alig követhető szám, ez már a végtelen sokat jelentette az akkori gondolkodásban. Hasonlóan ahhoz, mint amikor ma azt mondjuk: „százszor kértem”. Senki sem ellenőrzi, de azt jelenti, hogy végtelenül sokszor. Jézus példázattal világítja meg, mi áll ennek az első hallásra igen nehéz követelménynek a hátterében. Más példázatokhoz hasonlóan itt is a mennyei Atyával azonos a király, akinek az egyik szolgája megfizethetetlenül nagy összeggel tartozik neki. Ekkora adósságot csak úgy lehetett összehozni, ha hűtlenül bánt a rábízott pénzekkel. Talán a király hivatalnoka volt, aki fontos célra kapott nagy összeget, és azt valamilyen okból eltékozolta vagy elvesztegette, így lett többszörösen is vétkes, és adós a gazdájának. Mivel ekkora adósságot nem lehet ledolgozni, a király megbocsát neki, ő pedig megkönnyebbülve kimegy. Ő azonban nem tud megbocsátani az egyik szolgatársának, aki kisebb összeggel tartozik neki. Végül a király megbünteti ezt a szolgát. Amikor megértjük, hogy a mi Atyánk mekkora bűnadósságot engedett el nekünk, az számunkra lehetőség a megbocsátásra. A kérdést így is feltehetjük: hányszor lehet megbocsátani?  GYŐRI ISTVÁN

2020. július 5.

Reformátusok Lapja 15


| AKTUÁLIS |

A változás velünk kezdődik FARKAS ZSUZSANNA

– Az üres templomok utóbbi hónapokban látott képe egyelőre olyan lázálom, amelyből felébredhettünk, ugyanakkor figyelmeztetés is, amelynek értékelésre kell késztetnie bennünket – fogalmazott Hajdú Szabolcs Koppány lovasberényi lelkész a Lelkipásztori hivatás „megszokásos” és rendkívüli időkben címmel szervezett június 27-i konferencián. A Budapest-Németajkú Református Egyházközség, valamint a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány közös műhelyén arra keresték a választ, milyen változásokat és kérdéseket hozott egyházunk életébe a világjárvány.

– Értsünk szót: először Isten szavát értelmünkkel és szívünkkel, majd testvéri beszélgetésben – odafigyeléssel – köszöntötte a konferencia résztvevőit Lakatos Gábor, a vendéglátó gyülekezet gondnoka, összefoglalva a program célját. Balog Zoltán házigazda lelkipásztor hozzátette: azért fontos a találkozás, hogy értő, hitvalló tanítványok lehessünk, és szolgálatunkat az Ige mércéjéhez igazítsuk. Nagy Péter nyugalmazott lelkipásztor áhítatában arra emlékeztette a résztvevőket, hogy keresztyénekként közösen kell gondolkodnunk lényeges dolgainkról, miközben Istenre mutatunk. – Az egyház kezdettől fogva rendkívüli időket él. A feladatunk vigyázni és készen állni, miközben a magunkévá 16 Reformátusok Lapja

2020. július 5.

kell tennünk azt, hogy a lényeges dolgokban egységesek tudunk lenni – hangsúlyozta a lelkipásztor.

MINDEN IDŐBEN – Az én dolgom sem nem valószínű, sem nem valószínűtlen, az én dolgom bizonyos – idézte Somogyi Péter budapest-fasori lelkipásztor Karácsony Sándor gondolatait a szolgálatról. A lelkész szerint a szolgálat „rendkívüli időben is megszokott, és megszokott időben is rendkívüli”, a kérdés mindig az, mit kezdünk azzal, amit az Úr ránk bízott. – Célunk megdicsőíteni az Atyát, ahogy Jézus Krisztus is ehhez ragaszkodott mindenen át. Ő adta meg nekünk a célcsoportot, az üzenetet és a pártfogót:


| AKTUÁLIS |

mindenkinek hirdetnünk kell a megtérést és az evangéliumot, ami mellé megkaptuk a Szentlelket – mennyei vezetést és oltalmat a küldetéshez – fogalmazott Somogyi Péter. Mint elmondta, az Úr írja életünk forgatókönyvét, és miközben nekünk is kell terveznünk, alázattal kell tudomásul vennünk, hogy a körülmények irányítása Isten kezében van. – Baj, ha a körülmények miatt megtorpanunk, ahelyett, hogy megtalálnánk „a mindenütt jó cselekvést”, és azt, amit Isten elkészített, hogy aszerint éljünk – hangsúlyozta Somogyi Péter. A lelkipásztor szerint fontos, hogy a változó körülmények között is a jót felismerve töltsük be küldetésünket, amely tartalmában sosem változik, és „aki tud jót tenni, ne tévesszen célt, ne mulasszon el semmit abból, amit Ura rá bízott. Ő nem változik, minden időben velünk van”.

BUROKREPESZTÉS Az 1980-as években egy berlini múzeumban tömegeket vonzott Rembrandt festménye az aranysisakos férfiról, egészen addig, míg ki nem derült, hogy nem is a neves festő alkotása,

hanem az egyik kortársáé. Onnantól a mű értékesből átlagossá vált – ezzel a példával illusztrálta Hajdú Szabolcs Koppány vértesaljai esperes, lovasberényi lelkipásztor, hogy minden annyit ér, amennyi értéket neki az emberek tulajdonítanak. Fájdalmas statisztika, hogy Európában rohamosan csökken a keresztyének száma, miközben Latin-Amerikában és Afrikában folyamatosan növekszik. – Vírushelyzettől függetlenül fogyatkozunk. Az üres templomok utóbbi hónapokban látott képe egyelőre olyan lázálom, amelyből felébredhettünk, ugyanakkor figyelmeztetés is, amelynek értékelésre kell késztetnie bennünket – hangsúlyozta a lelkész. Rendkívüli helyzetben a lelkipásztorok milyen értéket, gondolatot tudnak közvetíteni? Hajdú Szabolcs Koppány szerint hangsúlyozni kell a különbséget az egyházközség mint jogi megnevezés, és az ecclesia mint az Isten Lelke által egybegyűjtött közösség között – mivel az ecclesia Isten lényéből fakadó csoda, amely sosincs alávetve a jogi keretnek. Ha csupán az egyházközség jogi kereteire figyel az ember, könnyű megmaradni materiális síkon, de a lelki közösségre tekintve érthető meg, mi a különbség megszokott és rendkívüli idők között. – Sugározzon rólad, hogy olyan üzeneted van, amelyet senki más nem tud elmondani helyetted. Nincs igehirdetés kontex­ tus nélkül, tudnunk kell, mi van a világban – hangsúlyozta Hajdú Szabolcs Koppány, aki a magunk erőtlenségét pont abban látja, hogy ha nincs mögöttünk stabil háttér, könnyen zárkózunk az egyház burkába. – Az utóbbi hónapokban burokrepesztés történt, szétnyílt megszokott közegünk és vajúdtunk azon, hogyan értelmezzük ma teológiai értelemben vett szolgálatunkat. Hogyan tudunk szolgálni, amikor eszköztelenné válunk? – tette fel a kérdést a lelkipásztor. Ahol a rendkívüli helyzettől függetlenül is az ecclesia volt hangsúlyos, ott a tapasztalatok alapján magukra találtak a közösségek és a lelkipásztorok is. Emellett az elmúlt hónapokban a lelkészek is inkább családi körben tölthették idejüket – úgy, ahogy talán évek óta nem tudták. Ez pedig arra is emlékeztethet bennünket, hogy oktatási, szociális és egészségügyi kérdésekben kisebb mára az egyház szerepe, mint korábban, de a család maradt az a biztos alap, ahol Krisztus-követésünk láthatóvá válhat. – Meg tudjuk élni családunkban, amit a szószékről hirdetünk? Ha az emberek azt látják, hogy a keresztyén családokban sem működik a türelem, a hűség és a tisztesség, akkor nem leszünk hitelesek. Ugyanakkor, ha családunkban helyt tudunk állni, akkor a szolgálatban is – emlékeztetett Hajdú Szabolcs Koppány.

EGYEDÜL NEM MEGY Veres Sándor, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka felidézte: tíz évvel ezelőtt szintén a Hold utcában szólt arról, hogy a következő generációk Istent is az interneten keresik majd, azt azonban nem gondolta volna, hogy lesz idő, amikor az egyház teljesen az online térbe kényszerül. Mint mondta, 2020. július 5.

Reformátusok Lapja 17


ÖRÖK ÜZENET ÚJ SZAVAKKAL – Megrendülés akkor következik be, amikor pontosan tudjuk, érezzük és átéljük, hogy Isten kezébe vette az életünket – fogalmazott Balog Zoltán lelkipásztor. Kivételes helyzet az, amikor valamilyen formában ezt az egész emberiség átéli. Ez magával hozza a megrázkódtatást, de annak érzését is, hogy Isten képes tanítani bennünket a világban történő eseménye18 Reformátusok Lapja

2020. július 5.

jelenlegi helyzetünk megértéséhez ismerni kell a történelmet is, emlékezni kell azokra a lelkészekre és presbiterekre, akik az 1950-es és ’60-as években a kitelepítések és meghurcolás után tudták még a feltámadt Krisztust hirdetni, és támogatni a rájuk bízott közösségeket. A rendszerváltás után növekedett a hívek száma, fontossá vált tartozni valahová, de míg 2001ben 1,6 millióan vallották magukat reformátusnak, tíz évvel később már félmillióval kevesebben. – Csökkentek az emberek és a látható egyház találkozási pontjai, a falvakban sok helyen már nincs orvosi ellátás, nincs iskola, a lakók pedig városokba költöznek. Sok lelkész jól tudja, hogy településén ő az utolsó helyben lakó lelkipásztor – hangsúlyozta Veres Sándor. E folyamatok ismeretében dönteni kell a szolgálati helyek átminősítéséről és a felszabaduló lelkipásztorokról, de úgy, hogy közben megerősödhessenek elhívásukban. – Nem a mi feladatunk válaszokat találni, de arra rá kell jönnünk, hogyan szólítható meg a ma embere, hogy hitvallást tudjunk tenni a krízishelyzetben fellépő tévtanításokkal és a vallásellenességgel szemben – folytatta a főgondnok, majd hozzátette: – Fontos javítanunk a körülményeken, rendeznünk kell a lelkészi fizetéseket, szükség van olyan gondnokokra, akik együtt imádkoznak a lelkészekkel, és együtt szervezik a közösség életét. Sokszor hiányzik a laikusok elfogadása és a bizalom, pedig feladatmegosztásra szükség van ahhoz, hogy közösen viselhessük a felelősséget. Veres Sándor szerint a stabil anya- és a fejlődő missziói egyházközségek könnyebben élték meg az elmúlt hónapokat, de nehéz helyzetben voltak az elöregedő közösségek és az instabil egyházközségek. – Közös tervezésre kérem a közösségeinket, hogy megnézzük, milyen formában tudjuk megtartani azokat, akiket még nem ismerünk, de az online térben jelen voltak alkalmainkon – fogalmazott a főgondnok, majd emlékeztetett: – Ha egy gyülekezet tagjai együttműködve vállalnak közösséget, akkor kiérdemelték, hogy egyháznak nevezzék őket. Nem végezhetjük el egymás munkáját, a teljes közösség együttes szolgálata hozhat eredményt, szükség van mindenkire, aki a saját területén református. – Ismerjük fel: szolgálatunk része, hogy a hívők teljes egészét alkalmassá tegyük a szolgálatára – hangsúlyozta Veres Sándor. A dunamelléki főgondnok szerint a járvány rámutatott hibákra és hiányosságokra, ennek nyomán foglalkozni kell a lelkészek megbecsülésének kérdésével, az aktív presbiterek választásával és képzésével, ugyanakkor az online kommunikációs lehetőségek jobb kihasználásával is.

| AKTUÁLIS |

„Megrendülés akkor következik be, amikor pontosan tudjuk, érezzük és átéljük, hogy Isten kezébe vette az életünket.” (Balog Zoltán)

„Nem végezhetjük el egymás munkáját, a teljes közösség együttes szolgálata hozhat eredményt, szükség van mindenkire, aki a saját területén református.” (Veres Sándor)


| AKTUÁLIS |

„Sugározzon rólad, hogy olyan üzeneted van, amelyet senki más nem tud elmondani helyetted. Nincs igehirdetés kontextus nélkül, tudnunk kell, mi van a világban.” (Hajdú Szabolcs Koppány)

„Baj, ha a körülmények miatt megtorpanunk, ahelyett hogy megtalálnánk »a mindenütt jó cselekvést«, és azt, amit Isten elkészített, hogy aszerint éljünk.” (Somogyi Péter)

ken keresztül – feltéve, ha azokat az Ige mérlegére tesszük. Ugyanakkor „azt láttuk, amit mindig is látnunk kellene, hogy milyen kiszolgáltatottak és mennyire alkalmatlanok vagyunk, rég látszott ennyire nyilvánvalóan, milyen éhség van az emberek lelkében a hiteles, világos üzenetre”. – Arra az üzenetre, amely leleplez, felemel és megszabadít – foglalta össze az elmúlt időszak tapasztalatait a vendéglátó gyülekezet lelkipásztora. Hozzátette: tanuljuk meg, hogy mindez velünk kezdődik, „ha mi nem rendülünk meg, akkor nem találjuk meg az utakat azok szívéhez, akikben ott az éhség”. Mint mondta, személyes tapasztalata, hogy saját gyülekezetében is a veszélyhelyzetnek köszönhetően kezdték el közösségépítésre használni a telefont, és kerestek új megoldásokat a felmerülő nehézségekre. – Meg kell találnunk a helyes arányt az új beszédmódok használatában: az üzenetünk örök, de olyan új szavakkal kell elmondanunk, amelyek méltók az evangéliumhoz – szögezte le Balog Zoltán. A lelkipásztor szerint akkor is lehet érvényesen hirdetni az üzenetet, ha csupán a megrendülést látjuk, mert a kiszolgáltatottságra az evangélium ad választ: „…jobb Isten kezében lenni, mint emberek kezébe jutni” (2Sám 24,14). – Együtt kellene megértenünk, mi van ránk bízva, mi a textus, mert emellett a kontextus mindig az lesz, ahogyan élünk. A világ és Isten Igéjének a találkozása a mi felelősségünk – folytatta, majd hozzátette: ki kell mondani azt is, hogy a jelenlegi kontextus az előttünk álló egyházi tisztújítás, amely lehetőséget ad az újradefiniálásra – ehhez azonban az egyházkerületek közötti békességre és testvéri légkörre van szükség. A társadalmi kontextus pedig a kiszolgáltatottság és a lelkészi hivatás törékenysége, amelynek megerősítéséhez szükség van a szolgálat kísérésére és a külső biztonságra – ebben segítség lehet az állam is, jó kezdeményezés például a kistérségi támogatás. – Fel kell tennünk a kérdést, mit is kezdünk a kívülről érkező anyagi támogatással? Az a cél, hogy a gyülekezetek egyéni helyzete ne sziget legyen, az egész egyháznak közösségben kell élnie. Ez maga a közegyház, erről ne mondjunk le, a szigetekből kontinensnek kell lennie – fogalmazott Balog Zoltán, aki szerint hosszú távú cél önfenntartó egyházzá válni, és szem előtt tartani, hogy nincs üdvözítő politika. Az egyház feladata az üdvösségről beszélni, „ezt pedig több autonómiával kell tennünk. Sem az elegáns távolságtartás, sem az öncélú, sértett kuruckodás nem megoldás. Öntudatos együttműködésre van szükség: elismerni a jót, és prófétai intéssel kezelni a rosszat. De mindez önvizsgálattal kezdődik.” Balog Zoltán is kitért az egyházban szolgáló laikus tagok szerepének fontosságára, emlékeztette a hallgatóságot, mekkora ereje van a presbiterek és gondnokok személyes hitvallásainak, élettörténeteinek. – Becsüljük meg, hogy vannak, akik a világban beszélnek Krisztusról, mert hiába vannak félresiklások, beszélnek róla – ez pedig nagy lehetőség a gyülekezeti határok átlépésére – zárta gondolatait a vendéglátó gyülekezet lelkipásztora.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ 2020. július 5.

Reformátusok Lapja 19


| RE-KONSTRUKCIÓ |

Szabadság Köznapi értelemben a szabadság az önrendelkezés képességét jelenti. Szabad az, aki képes arra, hogy megvalósítsa az akaratát. Csak az a probléma, hogy mindenkinek van akarata, és ezek az akaratok szükségszerűen ütköznek. A kérdés mindig az, hogy kinek az akarata valósuljon meg. Az akaratok közötti konfliktusok végigkísérik az ember életét jóformán születésétől fogva, minden élethelyzetben. Az emberi élet folytonos tapasztalat arról, hogy a szabadságnak korlátjai vannak, és a korlát: a másik ember akarata. Mi más? Nem kell azt gondolni, hogy az, ami a nagypolitikában, a világtörténelemben zajlik, valami egészen más, mint amit a hétköznapi életben nap mint nap átélünk.

„Miután a szabadságért folytatott küzdelmek mindig emberek között zajlanak, a szabadság amúgy elvont, megigéző eszméje és mágikus hatalma mögött valójában mindig az az igény működik, hogy a mások akaratával és hatalmával szemben az én akaratom érvényesüljön.” Az emberi történelmet egyetlenegy kérdés mozgatja: kinek az akarata érvényesüljön? A szabadságvágy mindig akkor és azok részéről jelenik meg, akiknek a rovására egy másik akarat érvényesül. Ilyen helyzetben a szabadság úgy tűnik, mint ami a végső és egyetlen megoldás az emberi élet nagy problémáira. Ezért van az, hogy a szabadság vágya, az érte folytatott küzdelem mindazok részéről, akik elnyomottnak érzik magukat, képes azt az illúziót is megteremteni, hogy ha eljön a szabadság, akkor máris beköszönt a várva várt ideális emberi lét. Csakhogy van egy probléma. Miután a szabadságért folytatott küzdelmek mindig emberek között zajlanak, a szabadság amúgy elvont, megigéző eszméje és mágikus hatalma mögött valójában mindig az az igény működik, hogy a mások akaratával és hatalmával szemben az én akaratom érvényesüljön. Magyarán, minden szabadságigény legalján mindig ott van az önzés, a hatalom akarása más hatalommal szemben. Ezért van az, hogy amikor egy szabadságigény megvalósul, akkor nagyon hamar kiderülhet róla, hogy nem is a szabadság volt a fő cél, hanem a hatalom. Ha megnézzük az ember történetét, akkor nem látunk mást, 20 Reformátusok Lapja

2020. július 5.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

mint szabadságtörekvések szakadatlan folyamatát. Ezek a szabadságtörekvések mindig emberek közötti háborúkban jelennek meg. Nem kérdéses, hogy aki erősebb, annak az akarata fog érvényesülni. Így volt ez mindig, és így is lesz. Az ember már csak ilyen. Nem tud nem önző lenni. Ezért aztán hiába minden szabadságtörekvés, a végén mindig az derül ki, hogy a szabadság töredékes, és az egyetemes szabadság vágyva vágyott pillanata nem tud eljönni. A keresztyénség is ismeri a szabadság fogalmát, de éppen azzal nyújt többet, hogy egyszer s mindenkorra leszámol az önző emberi természettel. Sokszor vetették már a keresztyénség szemére, hogy folyton csak a bűnről beszél, és képtelen meglátni az emberben a jót. De a keresztyénség nem azért beszél a bűn egyetemes jelenlétéről, mert örömét leli abban, hogy az emberről minél rosszabbat mondjon. Hanem azért, mert a keresztyénség alapvető kérdése az, hogy miért képtelen az ember arra, hogy megteremtse az egyetemes szabadság világát, egy olyan világot, ahol nem kell az egyik embernek a másik embertől félnie, és ahol az akaratok békésen megvannak egymás mellett és „a farkas a báránnyal együtt legel”. Ha más nem, a történelem egyértelműen igazolja a keresztyénség alapvető igazságát. Az ember nem alkalmas arra, hogy mindenki számára megteremtse azt a szabad világot, amelyről amúgy mindenki álmodik. A keresztyén szabadságfogalom tartalma itt kezdődik: hogyan lehet megszabadulni magától a bűnös emberi természettől, amely végül akadálya a szabad életnek? Ha ugyanis mindenki a saját önzésének rabja, és a szabadságigények mögött valójában csak önző érdekek állnak, akkor a szabadság valójában csak illuzórikus. Azért az, mert a szabadság valódi tartalma nem a másik embertől való szabadság, hanem szabadság az emberi természet fölött. Nos, ez az, ami túlmegy az emberi szabadságtörekvések körén. Mert nem az a kérdés, hogy ki a győztes, és ki a vesztes, hanem az, hogy szabaddá válhat-e az ember arra, hogy önmaga szellemi rendeltetését betöltse. Megszabadulhat-e az ember a benne lakozó ösztönlénytől, avagy bele kell törődnie abba, hogy a szabadságeszme sem más, mint egy önző világ erkölcsi mázzal bevont hazug tartozéka? Ez a keresztyénség igazi kérdése a szabadságról. 


| GONDOLATOK |

NAGY KÁROLY ZSOLT

Új idők focija

A szerző kulturális antropológus, az MTA BTK Néprajztudományi Intézetének tudományos munkatársa

A SZERZŐ ILLUSZTRÁCIÓJA

Hosszú ideig amolyan hivatalos fotósa voltam az egyik nagy hazai komolyzenei fesztiválnak. A hivatalos fotósnak azért jó, mert olyan helyekre is bejuthat, ahová más nem, készíthet képeket a „kulisszák mögött” – ugyanakkor van egy nagy átka is ennek a munkának, hiszen a feladatai közé tartozik az is, hogy a „háttéralkuk”, a szponzori megállapodásoknak való megfelelés képi dokumentációját is elkészítse. Magyarán minden egyes koncert helyszínén szépen le kellett fényképeznem a megjelenő notabilitásokat, és ami még izgalmasabb fela-

dat: a támogatói plakátokat, lehetőleg úgy, hogy a plakát mellett az előadás közben a művészek és a közönség is jól látható legyen. Ezek a képek persze többnyire a süllyesztőben végezték, de előfordult, hogy külön elvárásként fogalmazódott meg, hogy a fotó úgy készüljön el, hogy azt a szponzor saját reklámtevékenységére is használni tudja. Ilyenkor arra is ügyelni kellett, hogy az illető támogató logója, neve jól láthatóan, mégis a háttérben szerepeljen, a néző pedig a kép fő témájaként a művészeti eseményt azonosítsa. Nem szerettem ezeket a feladatokat, de azzal vigasztaltam magam, hogy ez igazából semmiség ahhoz képest, amit a klasszikus zenénél nagyságrendekkel nagyobb tömegeket és pénzeket megmozgató sporteseményeken lehet látni. Egy Forma–1-futam televíziós közvetítését követve az ember alig talál üres felületet a pilóták ruháin vagy az autókon, mert mindent elborítanak a támogató cégek logói és feliratai. Lassan ugyanez a helyzet a foci- vagy kézilabda-mérkőzéseken is, nem is

beszélve arról a végtelenül idegesítő reklámdömpingről, amely egykor a pályák szélén húzódó feliratokat felváltó elektronikus kijelzőkről villódzik a néző szemébe. Ez a megoldás már egyáltalán nem olyan diszkrét, mint amire annak idején engem kértek. Ez a reklámáradat különösen akkor érdekes, ha figyelembe vesszük, hogy a szakértők szerint tulajdonképpen ezek a felületek nem is igazán hatékonyak. Nem alkalmasak arra, hogy direkt vásárlásra ösztönözzék a nézőket. Nem véletlen, hogy többnyire el is tűntek ezekről a kézzelfogható termékeket reklámozó hirdetések. Mégis, ezeknek a felületeknek hatalmas értéke van. Egy cégnek hatalmas pénzeket kell fizetni azért, hogy ott megjelenjen, ám – ettől a beruházástól nyilván nem függetlenül – ennél is fontosabb az, hogy ennek a megjelenésnek presztízsértéke van. Amit látunk, azok csupán nevek vagy azokra utaló logók: de tudjuk, hogy ők a legnagyobbak, a legerősebbek, a legbefolyásosabbak, ők teszik lehetővé azt a cirkuszt, amelyet élvezünk, ők szállítják hozzá a rabszolgákat és a fenevadakat. A cirkuszoknak jó a támogatásuk, mert ők a legnagyobbak, de annak is elég nagy az esélye, hogy a legnagyobbak csak a legnagyobb cirkuszt támogatják, s ettől mi, nézők is jól érezzük magunkat. A cirkusz és a cézárok kölcsönösen növelik tehát egymás presztízsét, ám e kölcsönösségből mégis a támogató – politikai vagy gazdasági – hatalom jön ki jobban, hiszen folyamatosan egyre nagyobb teret foglal el magának ott is, ahol egyébként nem sok keresnivalója volna. A gazdasági, politikai hatalom fokról fokra így foglalhat el mindent, így terjeszkedhet ki az élet minden területére. (Hol van már a „régi idők focija”?) A hirdetési pénzek alakulása, ahogyan azt épp mostanság megint tapasztalhatjuk, egy-egy hirdető megjelenése vagy kivonulása pillanatok alatt eldöntheti egy-egy médium sorsát, s a hirdetési pénzek akkor jönnek, ha az adott médium „emeli a hirdető presztízsét” vagyis többnyire azt írja-mondja, amit a hirdető jónak gondol. A reklám, a hirdetés – kivált a politikai fajtája – olyan, mint a vár bástyájára kitűzött zászló: a pénz, befolyás, hatalom jele – és bélyege. Talán ez a szerencsénk, mert természetéből következően látszania kell. Ha tehát már a sorok között sem tudunk olvasni, talán érdemes a hirdetéseket figyelni.  2020. július 5.

Reformátusok Lapja 21


| GYÜLEKEZETEINK |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

A visszatérés

LXIV. ÉVFOLYAM,

27. SZÁM,

2020. JÚLIUS 5.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Nyolc héten át légüres térbe került a templomunk. A leglélekfájdítóbb az volt, amikor a vasárnapi istentiszteletre hívogató harangszót hallgattuk. Némán, a szokásos készülődés nélkül. A harang és az azt működtető rendszer nem vett tudomást járványügyi körülményeinkről, szokásához híven hűségesen hívott minket, de mi nem mentünk, nem mehettünk. Helyette a világhálón bíbelődtünk, hogy sikerüljön megtartani az online istentiszteletet, vagy hogy megfelelő formában posztoljuk az igehirdetés leírt változatát. Hozzá előzőleg képeket készítettünk a templomról. Időnként a belső térről is. Mintegy emlékeztetőleg: a templom ugyan üres, de visszavár. Nyolc sanyarú vasárnap telt el így. Köztük a húsvét és az anyák napja is. Valami reánk dőlő nagy csenddel, ahol ugyan a tévé, a rádió és az internet mondta az igéket, egyszóval minden eszköz a segítségünkre sietett, csak éppen a templombelső volt néma. Furcsa volt látnunk önmagunk és mások reakcióit, hiányérzetét. Volt, aki azt mondta, bárcsak megnyílna a templom ajtaja ismét, ezután minden vasárnap itt lenne. Kedvesen mosolyogtam, és tudtam, hogy nem mond igazat. Azóta sem jött. Mert a hit lábak nélkül, tettek nélkül csak üres, elszálló szóbeszéd, nem áll össze mindennapi valósággá. Nyolc hét, nyolc szomorú vasárnap – sokféle megtapasztalás. Jól látszott, hogy akinek eddig fontos volt a templom, az istentisztelet, aki eddig is jelen volt, az hiányolja, és ugrásra készen várja a lehetőséget. Akinek pedig eddig sem volt fontos a vasárnapi csendes óra, az talán észre sem vette, hogy a beharangozást most nem követi istentisztelet. A hívők megerősödtek hitükben, az Úr iránti elköteleződésükben, mint ahogy sajnos azok is a maguk képzelgésében, akik mástól remélnek megtartatást. Egyszóval ahogy szépen, fokozatosan megnyitották a kocsmákat, a plázákat, majd Romániában utolsóként a templomokat, mindenki visszament, visszatért oda, ahová eddig is járt, ahová eddig is tartozott. Néhány hete emléktáblát avattunk. A nyolc vasárnap emlékére, amikor üres maradt a templom. Mégis hálás emlékezéssel, hogy kegyelemből megtartattunk a világjárvány közepette. Mementóként az utánunk jövőknek, lássák: ilyen is volt. Hitünk próbájaként. A tábla rendhagyó módon nem a templomra, hanem a kerítésre került, hogy a járókelők is jól lássák, olvassák. Hogy Csiha Kálmán kedves, kérlelő szavai biztassák a szívet, s ha kell, fájdítsák a lelkiismeretet: „Sok értéktelen limlomot / elrabolt tőlünk ez az élet, / de meghagyta a templomot. / A templomot ne hagyjátok, / a templomot szeressétek! / Szeressétek a templomot!” 

ÁRA: 400 FT

Villámárvíz és összefogás Gyúrón

9 771419 856007 20027

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:.........................................................................................

FÁBIÁN TIBOR

..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


| EMLÉKEZÉS |

Akinek egész élete az Úr Jézusra mutatott Száztíz éve született, és ötven éve, 1970. július 3-án hívta haza az Úr Joó Sándort, aki harminckét éven át szolgált a Budapest-pasaréti egyházközségben, mint a gyülekezet első lelkipásztora. Hitvallását egy 1940-ben elhangzott igehirdetésben fogalmazta meg: „Ezért választottam én is nemcsak mai igehirdetésem, de egész lelkipásztori munkásságom alapigéjéül is Pál apostolnak ezt a mondását: »Nem végeztem, hogy egyébről tudjak tiköztetek, mint a Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről.« (1Kor 2,29 Károli-fordítás)” Első pasaréti prédikációja 1937 karácsonyán hangzott el. Az akkor még csak hu­szonnyolc éves Joó Sándor már ugyanarról a szabadító Jézus Krisztusról tett bizonyságot, akiről egész szolgálata alatt minden alkalommal, míg végül személyesen találkozhatott megváltó Urával. „Eljön az idő, amikor a mi életünk napjai is meg lesznek számlálva. Akkor valóban meg kell jelennünk a nagy bírói tárgyaláson, s valóban belevettetik életünk a mérleg egyik serpenyőjébe. (…) Most még van időnk jóvátenni mindent (…) azáltal, hogy még ma megnyitjuk lelkünket Krisztus előtt, átadjuk, reá bízzuk életünket az ő vezetésére, hogy az őáltala megszerzett érdemekkel meggazdagodva mehessünk az utolsó ítéletre Isten ítélőszéke elé.” – figyelmeztetett igehirdetésében. Pasaréti utódja, Cseri Kálmán 2010-ben, Joó Sándor születésének századik évfordulóján írta a lelkipásztorról: „Segédlelkészi szolgálatát a Kálvin téri gyülekezetben kezdte, ahol Ravasz László és Muraközy Gyula voltak a vezetői, Czeglédy Sándor a kollégája. 1937-ben kezdték szervezni a Budapest nyugati szélén fekvő pasaréti gyülekezetet, ahová Ravasz László őt rendelte ki segédlelkésznek. 1937 karácsonyán prédikált itt először egy magánházban berendezett imateremben. 1938-ban a missziói egyházközség már templomot kezdett építeni (…). 1940 őszén be-

iktatták ide lelkipásztornak. 1942-ben a Debreceni Tudományegyetemen teológiai doktorátust szerzett (…). A gyülekezet még abban az évben hozzálátott a parókia építéséhez, amely 1943-ra elkészült. 1945-ben súlyos találat érte a templomot. (…) Az ébredés idején Joó Sándor az evangélizáció élharcosa, 1956-ben az egyházi Megújulási Mozgalom egyik motorja volt. 1957 tavaszán rövid ideig börtönbe zárták, s utána folyamatosan megfigyelték, egyházi felettesei pedig teljesen mellőzték. Ugyanez volt a sorsa legjobb barátjának és lelki testvérének, Gyökössy Endre újpesti lelkipásztornak is, akivel egymást erősítve végezték a szolgálatot és szenvedték az üldözést. A segítségre szorulók mellett mindig kiállt. Az üldözés idején zsidókat keresztelt és bújtatott, a kitelepítés alatt a földönfutóvá vált egyháztagokban tartotta a lelket, a gyülekezet 1946–1952-ig szegénykonyhát működtetett. Rendszeresen küldött leveleket a fronton harcolóknak, betegeknek, magányos öregeknek, akiket látogatott is. Hívták teológiai tanárnak, több gyülekezetbe lelkésznek (…), de ő egész életében hű maradt Pasaréthez. 1970 nyarán szabadsága idején agyvérzést kapott, amelyből már nem tért magához. Július 3-án halt meg a veszprémi kórházban. Személyében a jól képzett, kulturált teológus és az alázatos hívő ember egyesült szép harmóniában. Igehirdetéseit a Szentírás tekintélyének komolyan vétele, a bibliai szöveg igényes, szakszerű elemzése és annak találó alkalmazása a mai életre tette elevenné. Minden prédikációja Krisztus-központú, valóban a keresztről szóló beszéd. Személyes életének legdöntőbb élménye is Jézus váltsághalálának és feltámadásának jelentősége volt. (…) Gondosan kidolgozott, szó szerint leírt és megtanult igehirdetéseiben komolyan vette a formális homiletika törvényeit, valamint a retorika és esztétika szabályait is. Minden póz nélkül beszélt, mondatain azonban átsütött személyes hite, az élő Jézus iránti szeretete, s hitelesítette azokat megszentelt élete.”  ÖSSZEÁLLÍTOTTA: JEZSOVICZKI NOÉMI

2020. július 5.

Reformátusok Lapja 23


| EGYHÁZI ÉLET |

Kék esernyőkkel az egységért

A koreai reformátusok a múlt sebeinek gyógyulásáért imádkoztak, egyben a békés együttélés melletti keresztyén tanúságtételre emlékeztettek békegyűléssel és békemenettel, közös imádsággal és ökumenikus felhívással a koreai háború hetvenedik évfordulóján.

A két Korea közötti demilitarizált övezetben több száz keresztyén gyűlt össze, többségükben az eseményt szervező Koreai Köztársaság Presbiteriánus Egyháza (PROK) tagjai és vezetői, hogy a súlyos bizonytalanságot és krízist elszenvedő Koreai-félsziget és általában a világ békéjéért, a kiengesztelődésért és az ország újraegyesítéséért imádkozzanak, valamint a béke mellett demonstráljanak. A kék ernyők az egységet szimbolizálták, a koreai nemzet egységét éppúgy, mint a világ keresztyénségének szolidaritását és a nemzetközi összefogást, amelyet az eseményen is felolvasott ökumenikus békeüzenet is megerősített. Az esemény élő közvetítését több tízezer keresztyén közösség követte Ázsiában és szerte a világban. Az Egyházak Világtanácsának főtitkára, Ioan Sauca videó­ üzenetében megerősítette az ökumenikus szervezet évtizedes elkötelezettségét a koreai háború lezárása és a koreai nép egysége mellett. – A béke melletti keresztyén tanúságtétel e kiemelt pillanatában megerősítjük elkötelezettségünket és odaszánásunkat arra, hogy keresztyén elhívásunknak engedelmeskedve a béke követei legyünk a világban. Észak és dél békés együttélésének vízióját ne engedjük el, és támogassuk 24 Reformátusok Lapja

2020. július 5.

az oly régóta megosztott koreai nemzet újraegyesítését – üzente a legnagyobb egyházi világszervezet vezetője.

AZ ÉV KIEMELT ÖKUMENIKUS ESEMÉNYE Jae Cheon Lee, a PROK főtitkára, az esemény házigazdája imádkozott a mai napig lezáratlan, kegyetlen háború több millió áldozatáért, „akiknek vére az égbe kiált”, és határozott kéréssel fordult a testvéregyházakhoz: „a világ keresztyén közösségét és minden barátunkat arra kérünk, hogy álljanak az oldalunkra és csatlakozzanak a mozgalomhoz a békés világ: a béke új korszaka felé vezető úton.”

VESSÜNK VÉGET A HÁBORÚNAK! A PROK a háború kitörésének hetvenedik évfordulója alkalmából június 20-án békegyűlést szervezett a dél-koreai Cholwonban, az úgynevezett Fehér ló emlékműnél (White Horse Memorial). Jaecheon Lee főtitkár elmondta, hogy az emlékhelyet a koreai háború legádázabb csatájának helyszínén hozták létre. 1952. október 6. és 15. között e négyszáz méter magas domb körül zajlott a háború talán legvéresebb ütközete.


| EGYHÁZI ÉLET |

A szembenálló felek között huszonnégy alkalommal cserélt gazdát a „hegy”, amely a heves összecsapások következtében elvesztette eredeti formáját, olyannyira, hogy egy földön fekvő fehér ló alakját vélte felismerni benne az utókor. – A koreai háború nagy áldozatokat követelt, és még mindig nem ért véget, a fegyveres konfliktus okozta sebek hét évtized alatt sem gyógyultak be. Észak- és Dél-Korea népe ma is szenved a háború következményeitől, és tovább folytatódik az ellenségeskedés – emlékeztetett a főtitkár, aki arra is rámutatott, hogy a koreai-félszigeti konfliktus nem polgárháború, hanem globális hatalmak szembenállása, ezért a két ország békés együttélése egyben a világbéke „kulcsa” is. Krisztus egyháza pedig arra hívatott el, hogy Isten eszköze legyen a békéhez vezető úton. Az egyházvezető ezzel kapcsolatban önkritikusan nyilatkozott. – Az egyház nem volt képes túltenni magát azon az érzésen, hogy a háború áldozata, és ez tovább mélyítette a sebeket – mondta Lee. Sokak mellett az ökumenikus békenyilatkozatot is jegyző Ázsiai Keresztyén Konferencia (CCA) is megerősítette szolidaritását és megújította elkötelezettségét a koreai egyházak megbékélésért és újraegyesítésért folytatott küzdelmének támogatására. A CCA titkára, Mathews George Chunakara a PROK békegyűlésére küldött nyilvános üzenetében úgy fogalmazott, hogy a megemlékezés, kiengesztelődés, béke és újraegyesülés mozzanatait magába foglaló rendkívüli istentiszteleti alkalom újabb ösztönzést jelent a szélesebb ökumenikus összefogásnak a Koreai-félsziget békéjéért. – A félszigeten még mindig meglévő feszültség az 1950-es évek nemzetközi hatalmi játszmáinak következménye – tette hozzá az indiai Tamás-keresztyének anglikán ágához tartozó Mar Thoma Szír Egyház laikus vezetője. Chunakara hangsúlyozta, hogy a béke víziójának újbóli megerősítése és a koreai egyesülési folyamat támogatása a koreai emberek személyes vágyában gyökerezik.

HETVEN ÉVE TÖRT KI A KOREAI HÁBORÚ Korea mellett világszerte tartottak megemlékezéseket és istentiszteleteket a mai napig lezáratlan háború kitörésének jubileumán. Az Egyházak Világtanácsa (EVT) még februárban hirdetett globális imakampányt a békéért és a háború lezárásáért a Koreai-félszigeten. Az évforduló alkalmából hetvennaposra tervezett kezdeményezés március 1-én kezdődött, és egészen augusztus 15-ig tart. Ezt a napot 1945 óta mind Észak-, mind Dél-Koreában a felszabadulás napjaként ünnepelik, amelyen a japán megszállás véget ért, és Korea elnyerte függetlenségét. Ez a dátum egyben a két részre szakított ország megosztottságának kezdetét is jelöli.

HETVEN ÉV HÁBORÚ – HETVEN NAP IMA – Hiszünk benne, hogy ez az imakampány a béke kulcsa, amely megnyitja Isten kegyelmének kapuját, és a béke fuvallata, amely megteremti a megbocsátás és megbékélés kultúráját,

a béke forrása, amely megújítja a globális ökumenikus szolidaritást, és a béke mérföldköve a koreai ökumenikus közösség Isten adta újjáteremtése felé – fogalmazott az EVT korabeli főtitkára, Olaf Fykse Tveit. – A koreai békét az egész emberiség egyfajta lakmusztesztjének tekintem. Ha nem találunk megoldást arra, hogy a hetven éve tartó háborús őrületnek véget vessünk a Koreai-félszigeten, hogyan várhatnánk el, hogy az egész bolygónkra leselkedő életveszélyes fenyegetésekre megoldást találunk? – fogalmazott Erich Weingartner, az EVT Nemzetközi Ügyek Bizottságának (CCIA) nyugalmazott kanadai főtitkára.

TÖBB ÉVTIZEDES GLOBÁLIS ÖSSZEFOGÁS Az EVT bizottsága immár több mint három évtizede vezető szerepet játszik a koreai helyzet megoldására törekvő keresztyén szolidaritás összefogásában. Peter Prove, a CCIA jelenlegi igazgatója a jubileumi év megnyitása alkalmával visszatekintett a megtett útra, amelynek meghatározó pillanata és kiindulópontja az 1984-ben az EVT és a CCIA kezdeményezésére az Ázsiai Keresztyén Konferenciával közösen egybehívott konzultáció volt a japán Tosanzóban. Az ökumenikus tanácskozásnak köszönhetően tárgyalások sorozata indult el, és a résztvevők megfogalmazták az EVT tevékenységében a Koreai-félsziget jövőjével kapcsolatos, máig útmutatásul szolgáló nyilatkozatot. Egy évvel később az EVT delegációja első alkalommal látogatta meg a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, és hivatalosan is kapcsolatba lépett az Észak-Koreai Keresztyén Szövetséggel (KCF). – 1986-ban a Glion-i Konzultáció megrendítő élmény volt a résztvevők számára – idézte fel Peter Prove az első alkalmat, amelyen keresztyének Észak- és Dél-Koreából személyesen is találkoztak, együtt imádkoztak, és a megosztottság közepette is az egységet hirdették azzal, hogy közösen úrvacsoráztak. A CCIA igazgatója azt is felidézte, hogy az EVT tevékenysége az imádságon, istentiszteleti alkalmakon és diplomáciai közvetítésen túl a humanitárius segítségnyújtást is magába foglalta. – Amikor nagy éhínség tört ki az 1990-es évek elején, az EVT negyvenhárom millió dolláros humanitárius támogatást nyújtott tagegyházainak köszönhetően – emlékeztetett Peter Prove. Az EVT a Koreai-félsziget békéjét, újraegyesítését és együttműködését támogató ökumenikus fórum koordinálásával ma is vezető szerepet játszik a keresztyén egyházak és szervezetek tevékenységének összefogásában. Az EVT 2013-as puszani nagygyűlését követő években újabb és újabb partnerek kapcsolódtak be a szervezet munkájába, köztük egyházunk is. – A béketeremtést legjobban a személyes találkozások ösztönzik – ez a jövőben is az EVT célja és eszköze marad a térség békéjéért folytatott munkájában – összegezte sok évtizedes tapasztalatát az ausztrál evangélikus jogász.  REFORMATUS.HU 2020. július 5.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

„Konkrét tények” Latin eredetű melléknevünk, a konkrét tudományos szakszóként – az elvont, absztrakt ellentéteként – pontosan használt fogalom. Például a konkrét szám olyan megnevezett szám, amely azt a mértékegységet is megjelöli, amelyre a benne foglalt egységek vonatkoznak (tíz liter, száz méter, tizennyolc kilogramm). Szabatos a nyelvtudomány kifejezéseként, ’nem elvont’ jelentésben: a konkrét főnév érzékelhető vagy ilyennek képzelt élőlényt vagy dolgot jelentő főnév. Ám a hivatali és a médianyelvben rendszerint jól helyettesíthetők – lehetnének – magyar szinonimákkal. Gyakran olvasunk efféle közléseket: „Bár a története nem keretes, mégis szerepel az elején és a végén is egy-egy konkrét állítás”; „Nem kötelező adatok esetén az adatkezelés az adat megadásának időpontjától a konkrét adat törléséig tart”. Magyarosabban: szerepel az elején és a végén is egy-egy tényszerű állítás, az adat megadásának időpontjától a pontos adat törléséig tart. Az állítás lehet az említetteken kívül valóságos, tényleges, kézzelfogható; az adat pedig megbízható, hiteles. Más esetekben a „konkrét” helyett megfelelnek például a következők: meghatározott, bizonyos, érzékelhető, tapasztalható, megragadható, adatszerű, szabatos, aprólékos, alapos, jelenlegi, szóban forgó, fennálló, meglévő, adott. Gyakran el is hagyhatjuk ezt a szót. Sűrűn olvasunk például az említett szakterületek nyelvhasználatban ilyen mondatokat: „Itt vannak azok a konkrét tények, dátumok, amikre mindannyian vártunk már”; „Amikor az emberek érzékelik a stresszt keltő eseményeket, s arról konkrét tények, esetek is meggyőződésül szolgálnak, az alarm reakciót indít”. Elég ennyi: Itt vannak azok a tények, dátumok; arról tények, esetek is meggyőződésül szolgálnak… Reméljük, eléggé konkrétan – pontosabban: kézzelfoghatóan, megragadhatóan – je­leztük most is: használhatnánk bátrabban rokon értelmű szavakat!  ARANY LAJOS 26 Reformátusok Lapja

2020. július 5.

A zsoltárok könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (S, A, R, K). 13. Szép Ernő színműve. 14. Hirtelen nekimegy. 15. Annál lejjebb. 16. Egyházi tanácskozás. 18. Német zeneszerző (Werner). 19. Szerepet hitelesen formál. 21. Adnak neki. 22. Sodó egynemű betűi. 23. Undorral vegyes borzadály. 25. Négylábú barát. 27. Önálló kisiparos. 30. A buddhizmus japán ága. 31. Kisalföldi folyó. 33. Azonos betűk. 34. Beszélgetés Istennel. 36. Pamír belseje! 38. Technécium és jód vegyjele. 39. Tanmese. 42. Elektronvolt, röviden. 43. Férfiági felmenő. 45. Tokió egykori neve. 46. … Boleslav, cseh kisváros. 48. AAAA! 49. Afrikai főváros. 52. Forrasztóón. 53. Exvilágbajnok lett sakkozó (Mihail). 55. Klasszikus köszöntés. 56. Balzsam. 57. Csuhaj ikerszava. 58. Bécsi egy! 60. Lustálkodó. 63. Súlyarány, röviden. 64. Kárpátaljai város. 67. Nehézkesen ír. 68. Fehérorosz folyócska (UTS). 71. Tó jege teszi. 72. Alattomos. 74. Pirított zsemlemorzsa. 76. Német hivatal! 77. Olimpiai bajnok sífutó (Johannes Høsflot). 79. Barátságtalan. Függőleges: 1. Stanza páratlan betűi. 2. Kettőzött kettős betű. 3. Fejlődik. 4. Közép-amerikai ország. 5. Ésszel felfog. 6. Libabeszéd. 7. Olasz karmester (Alberto). 8. Nagy testű kutya. 9. A Föld ura a sumér mitológiában. 10. Múlt idő jele. 11. Kecskeméti főügyész, drámaíró (József). 12. Vegyület alkilén voltát jelölő végződés. 17. Szülő. 19. Bázel központja! 20. Az idézet második része (M, E, D, R, L). 22. Érzelmi kötelék. 24. Európa-bajnok távolugró (László). 26. Bács-Bodrog vármegye népies neve. 28. Tenger, angol földrajzi nevekben. 29. Tébolyító. 32. Torbággyal egyesült. 35. Molibdén vegyjele. 37. In … res, a dolgok közepébe vágva. 39. Dél-amerikai folyam. 40. Vissza: igekötő. 41. Rangjelző szócska. 44. Polgári perrendtartás, röviden. 47. A zenei alaphangsor 6., 8. és 7. hangja. 50. Edelényi Vivien. 51. Írország sportjele. 54. Zenében: kötötten adandó elő. 57. Gazdatiszt. 59. Olasz, vatikáni és norvég autójel. 61. Indokol. 62. Róma modern városrésze. 65. Luxusszálló Koppenhágában. 66. Rock and …, társastánc. 69. Szakszervezeti csúcsszerv. 70. Nemzetközi Sakkszövetség, francia betűszóval. 73. Katonai egység. 74. A krimi atyja (Edgar Allan). 75. Leirat egynemű betűi. 77. Kupa fele! 78. A szobába. Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz.


| GYERMEKEKNEK |

Az első lépések  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Elsőre úgy tűnt, jól alakulnak a dolgok. Pontosan úgy, ahogy Isten megmondta előre. Amikor Mózes visszatért a csipkebokortól, fogalma sem volt, mit mondjon a feleségének meg az apósának. „Őrültnek fognak nézni mind. De hát… Végül is… Egyiptomból jöttem, zsidó vagyok. Nincs abban semmi furcsa, ha vissza akarok menni a népemhez.” Jetró, az apósa sem csodálkozott, sőt inkább biztatta, így hát felmálházták a tevéiket, és Mózes a kis családjával elindult Egyiptom felé. „Huh, ez könnyen ment” – sóhajtott fel Mózes, amikor elhagyták Jetró sátrait. De tudta, hogy a feleségének mindent el kell mondania. Hosszú volt az út Egyiptomig, bőven adódott idejük megbeszélni a dolgokat. – Nem tudom… Nem tudom, miért engem küld az Úr – tépelődött Mózes. – Találhatott volna nálam alkalmasabbat is. – Ne kérdőjelezd meg Isten döntését – tette férje kezére a kezét Cippóra. – Ő tudja, hogy képes leszel meggyőzni a fáraót, engedje el a népet. – Ugyan – legyintett Mózes –, még beszélni sem tudok! Hebegek-habogok. Összeakad a nyelvem. Megszólalni sem tudok majd a fáraó előtt

– nézett aggódva a feleségére. És ez az aggodalom jogos volt. Hiszen gyerekként, ha csak meglátta a fáraót, elhagyta minden ereje. A fáraó lányának fogadott fiaként időnként kénytelen volt megjelenni a „nagyapja” előtt, de két értelmes mondatot sem tudott kinyögni előtte, annyira rettegett tőle. És akkor most? Most hogyan álljon oda a fia elé? Hogyan győzze meg arról, hogy engedje el a zsidókat? De Cippóra erre is tudta a választ, hiszen Mózes részletesen elmesélte neki, miket mondott az Úr a csipkebokorból. – Nem te beszélsz majd, hanem a testvéred, Áron. – Áron? – nevetett fel gúnyosan Mózes. – És vajon hogy fogom megtalálni a testvéremet? Nem is emlékszem rá. Kisgyerekkorom óta nem láttam. Szerinted hogy fogom megismerni? És ő hogy ismer majd rám? Cippóra nem tudta: – Majd az Úr megoldja – próbálta nyugtatni a férjét, de Mózes nem hallgatott rá. Dühösen előretrappolt a tevéjével, hogy valami tervet eszeljen ki, hogyan találja majd meg Áront és Mirjamot, ha Egyiptom földjére ér. De nem volt szükség tervre. Az Úr egyszerűen csak szólt Áronnak: „Menj Mózes elé a pusztába!” És Áron nem habozott, elindult a testvére elé. Épp Isten hegyénél találkoztak össze. – Te volnál? Hát te volnál a kisöcsénk? – ölelte át az ősz hajú Mózes vállát Áron. – De mit keresel te itt? El kell mesélned mindent! És Mózes elmondta a találkozását az Úrral. Hogy milyen feladatot bízott rá. Azt is, hogy milyen félelemei vannak. – Egyet se félj! – nevetett Áron. – Ha az Úr velünk van, bármi sikerülhet! Amint hazaérünk, ös�szehívom a népet. Elmondom mindazt, amit az Úr mondott neked. Te meg bemutatod a csodákat. Hidd el, menni fog. Áronnak igaza volt. Amikor a nép meghallotta, hogy az Úr meg akarja szabadítani a népet, meghajoltak, és leborultak Isten előtt. – Huh, ez elég jól ment – szorította meg Áron vállát Mózes. – Csak menjen ilyen jól a többi is. Mert holnap felmegyünk a fáraó palotájába.  2020. július 5.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

KÖNYVAJÁNLÓ

Újra kapható a Joó Sándor élettörténete című könyv és Pánczél Tivadar Szólj, Uram! című prédikációskötete. Érdeklődni lehet Ajtony Artúrnál a 06-20-230-4423-as telefonszámon. ÁLLÁS

A Bagaméri Református Szeretetotthon vezető ápoló munkakörbe felvételt hirdet. A munkavégzés helye: 4286 Bagamér, Bocskai u. 10–15. A munkavégzés teljes munkaidőben történik. Szükséges végzettség: diplomás ápoló, okleveles ápoló vagy mentőtiszt. Az önéletrajzokat személyesen vagy postán, illetve e-mailben a bérigény megjelölésével kérjük eljuttatni! Érdeklődni az alábbi elérhetőségeken lehet: Kertészné Tóth Marietta intézményvezető: +36-30-640-06-32, bagameriszeretetotthon@reformatus.hu. KÖSZÖNET AZ 1%-ÉRT

A Hit-Remény-Szeretet Alapítvány (adószám: 18663695-1-13) hálás szívvel fejezi ki köszönetét mindazoknak, akik a 2019. évben személyi jövedelemadójuk 1%-ával – összesen 1 321 422 Ft értékben – az alapítvány javára rendelkeztek, egyben tisztelettel kéri további támogatásukat. Az Önök segítségével az alapítvány a Juhász Zsófia Református Szeretetotthon Fogyatékosokat Ápoló és Gondozó Intézmény (2162 Őrbottyán, Csomádi út 2.) lakóinak ellátását támogathatja. (Lapunk 2020/26. számában az egyszázalékos felajánlásokból befolyt összeg tévesen jelent meg, ezért olvasóink szíves elnézését kérjük – a szerk.)

Új rektor Debrecenben Kinevezte a köztársasági elnök a Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) új rektorát. Augusztus 1-jétől három éven át Baráth Béla jelenlegi tudományos rektorhelyettes (b2) lesz az intézmény első számú vezetője – adta hírül az egyetem. Az új rektor június 23-án vette át kinevezését Áder János köztársasági elnöktől Budapesten, a Sándor-palotában rendezett ünnepségen. Baráth Béla 1997 óta dolgozik az egyetemen, három éve tudományos rektorhelyettes, korábban 2011 és 2015 között a Teológiai Intézet vezetője volt. A Debreceni Református Teológiai Akadémián (a DRHE elődje) végezte teológiai tanulmányait. A DRHE oktatási rektorhelyettese továbbra is Eged Alice lesz, az általános rektorhelyettes pedig Bodó Sára. A rektorhelyettesek személyéről az egyetem szenátusa júniusi ülésén szavazott. Baráth Béla az intézmény vezetését Kustár Zoltántól veszi át, aki három éven át volt az egyetem rektora.  FOTÓ: MTI A HÉT KÉPE

50 éve ha­rang­ön­tés Őrbottyánban

GOM­BOS MIK­LÓS

Arany­ko­szo­rús ha­rang­ön­tő mes­ter

Kiváló magyar szakemberek ál­ tal készített, külföldön is elismert magyar termékeket gyártunk a harangokkal kapcsolatos bármely munkában.

Referencia: www.ha­rangontes.hu Levélcím: 2162 Őrbottyán, Rákóczi u. 134. Pf. 10. Telefon: (00-36) 06-28-360-170 Mobil: +36-30-9489-575, +36-30-7288-161 E-mail: gombosmi@harangontes.hu info@harangontode.hu

28 Reformátusok Lapja

2020. július 5.

Benko Pál gimnáziumi tanár, a helyi gyülekezet gondnoka az általa festett fakazettás mennyezetburkolat darabjait helyezi fel a felvidéki Fülek református templomában június 23-án, tájékoztatott az MTI. A 2002-ben felszentelt református templom közadakozásból, közös munkával készült. Bellényből a már majdnem összedőlt református templom tégláit hozták át Fülekre, ahol darabonként letisztítva felhasználták azokat. A templom harangja is a régi bellényi templomból származik.  FOTÓ: KOMKA PÉTER


| EGYHÁZI ÉLET |

Letették a székesfehérvári Olajfa óvoda új épületének alapkövét Tizenhatezernél is több óvodai férőhely létesült 2010 óta, a református és a katolikus egyháznak köszönhetően ez a szám több ezerrel fog növekedni a közeljövőben – hangsúlyozta a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára június 27-én Székesfehérváron, az Olajfa református óvoda alapkőletételi ünnepségén, tudatta az MTI.

ÁLLÁS

A Gara- Vaskút-Csátalja Református Missziói Egyházközség református lelkészi, illetve református hittanoktatói végzettségű, vagy ezeken a szakokon levelező tagozaton tanuló embert keres. Az állás betölthető 2020. szeptember 1-től. Feladatok: iskolai hittanórák megtartása, gyülekezeti gyermek- és ifjúsági szolgálat, bibliaórák vezetése, igeszolgálat a vasárnapi istentiszteleten. A szolgálat ellátásához rendelkezésre áll szolgálati lakás, szolgálati autó, nettó 260 000 Ft fizetés. Je­ lent­ kezni, érdeklődni a gara-vaskut-csatalja@reformatus.hu címen vagy a 06-30-6365836-os telefonszámon lehet. BÁN BÉLA ESPERES Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye

PÓTFELVÉTEL

Soltész Miklós kiemelte, hogy egyházunk az elmúlt években tudatosan készítette elő óvodafejlesztési programját, amelynek eredménye az új székesfehérvári óvoda is. Jelezte: a reformátusok országosan harmincmilliárd forint támogatást kaptak, ebből több mint háromezer-kétszáz új óvodai férőhely jön létre úgy, hogy negyvenhét új óvoda épül és tizenkilencet felújítanak. Az államtitkár megjegyezte, hogy az új óvodaépület háromszázkilencvenhárom millió forint támogatásból épül meg, és száz kisgyereket fogadhat. Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke örömét fejezte ki, hogy a székesfehérvári Olajfa református óvoda megújult körülmények között végezheti szolgálatát a jövőben, és úgy nevelheti a gyermekeket Isten kegyelméből, hogy megismerjék az istenfélelmet. Rámutatott, „az istenfélelem nem azt jelenti, hogy félünk az Istentől, hanem féljük az Istent és elismerjük őt egyetlen Úrnak, rá hagyatkozunk, és tőle várunk mindent.” Huszár Pál, a Magyar Református Egyház (MRE) Zsinatának világi elnöke, a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka arról beszélt, hogy az építkezés minden bizonnyal az Úristen egyházának építését is szolgálja. Hozzáfűzte: a hit az Isten ajándéka, de a hozzá vezető út megrövidíthető – többek között olyan intézményeken keresztül, mint az egyházi óvodák. Az MRE országos óvodaprogramja keretében megvalósuló beruházás eredményeképpen várhatóan jövő szeptemberben már az új épületben fogadják a gyermekeket. Az új, hatszáznyolcvan négyzetméteres épület átadásáig a meglévő óvoda folyamatosan működik, a régi épületet – miután megépült az új – el fogják bontani.  FOTÓ: KOSZTICSÁK SZILÁRD / MTI

A Pápai Református Teológiai Akadémia pótfelvételt hirdet a 2020/2021-es tanévre református teológia osztatlan mesterképzési és katechéta–lelkipásztori munkatárs alapképzési szakra, állami finanszírozású és önköltséges képzésre, valamint felvételt hirdet református hit- és erkölcstanoktatói, szaklelkigondozó és homiletikai szakirányú továbbképzési szakokra. Jelentkezési határidő: 2020. augusztus 14. További információ: www.prta. hu, 06-89-312-331, 06-30-748-1620. TALÁLKOZÓ

A Sárospatakon végzett presbiterek ez évi találkozóját a hitbeli megerősödés reményében augusztus 20. és 23. között tartják Patakon. A találkozó keretében megemlékeznek Trianonról a sátoraljaújhelyi Magyar Kálvárián. Volt tanáraik előadásaira, az emlékező istentiszteletre és a változatos programokra minden öregdiákot várnak. További információ kérhető Biró László szervezőtől a +36-30-212-6844-os telefonszámon vagy e-mailen a biro.laszlo.rg@gmail.com címen. SZÁLLÁS

Baranya megyében, az Ormánság szívében található Sellyén a gyülekezet tulajdonában lévő Barkó vendégház egész évben várja vendégeit. Bővebb információ a gyülekezet gondnokától, Spantler Gábortól kérhető telefonon vagy e-mailen: 06-70-945-5213, spantlergabor@gmail.com. 2020. július 5.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Petrócziné Petrov Anitát, a Bagaméri Református Egyházközség beosztott lelkipásztorát kérdeztük. tunk, felajánlották a férjemnek Fehérgyarmaton, ahol a segédlelkészi évét töltötte, hogy maradjunk ott beosztott lelkészként. Engem is szeretettel, a szatmári emberekre jellemző nyitottsággal fogadtak. Akkor kezdtem el a doktori iskolát a teológián, Fehérgyarmaton pedig a hitoktatásban vettem részt. Nagyon szeretem a gyerekeket, örültem, hogy közöttük szolgálhatok. 2018-ban jöttünk Bagamérba, ahol már lelkészi munkát is végzek, istentiszteleteket is tartok.

Petrócziné Petrov Anita, a bagaméri gyülekezet beosztott lelkipásztora négyéves kisfia és tízhónapos kislánya mellett végzi a gyülekezeti szolgálatot férjével együtt. Nap mint nap megtapasztalják a közösség szeretetét és erejét, amely a Krisztusba vetett hitből fakad.

4

1

Hogyan kapta az elhívást a lelkészi pályára? A debreceni református gimnáziumba jártam, ahol részt vettünk a kórházmisszióban. Sok olyan beteggel találkoztunk, aki már több hónapja ágyban feküdt. Ennek ellenére, amikor bementünk hozzájuk beszélgetni, sokszor tapasztaltuk, hogy ők lelkileg jobban voltak, mint sok egészséges ember. Ezek az alkalmak irányítottak szép lassan a teológia felé. Sokáig orvosnak készültem, a gimnázium utolsó évének első hónapjaiban tudatosult bennem, hogy inkább lelkész szeretnék lenni, és az emberek lelki egészségével szeretnék foglalkozni.

2

Mit tart a teológiai évek legnagyobb áldásának? Ott ismerkedtem meg a férjemmel, így társat kaptam a szolgálathoz, és most már családot is. A teológia első évében ismerkedtünk meg, és végig segítettük egymást. Támaszkodhattunk a másikra a vizsgákra készüléskor, vagy épp a szakdolgozat íráskor is. Kaptunk barátokat is, akikkel mind a mai napig jó leülni beszélgetni.

3

Az első szolgálati helyükön milyen tapasztalatokat szereztek? Nekünk az Úristen nagy lehetőséget kínált fel. Amikor végeztünk a teológián, és összeházasod30 Reformátusok Lapja

2020. július 5.

Hogyan osztják fel a szolgálatot? Én tartom a hittanórákat, azzal a lelkipásztortársunkkal megosztva, aki tavaly itt segédlelkész volt. A gyülekezet fenntartásában működő idősek otthonába felváltva járunk át a férjemmel, mivel Johannára, a tízhónapos kislányunkra egyikünknek vigyáznia kell. Az istentiszteletekkel párhuzamosan én tartom a gyermekfoglalkozást, bár most a járvány miatt ez szünetel, mert olyan sokan vagyunk, hogy nincs akkora termünk, ahol az előírt távolság betartható lenne. Így most az istentiszteleteket tartjuk felváltva a férjemmel.

5

Hogyan tud készülni két kisgyermek mellett a szolgálatokra? Az ünnepi szolgálatok alatt édesanyám vigyáz a gyerekekre, készülni pedig az éjszaka csendjében és a délutáni alvásidőben szoktam. Néha én is elfáradok, de ilyenkor előjönnek a bátorító igék, és a hit, az imádság erőt ad. Sosem maradok válasz nélkül, mindig kimozdít valami ebből a helyzetből. Hálát adok azért is, hogy jó édesapjuk van a gyerekeknek: amiből csak tudja, kiveszi a részét. Amikor az első gyermekünk kicsi volt, három hetet kettesben töltöttek, mert a doktori iskola részeként kimentem Skóciába. Hozzá kell tenni, hogy közben az Úr segítőket is küldött. A hit cselekedetekben nyilvánul meg, és mi ezt megtapasztaltuk a sok önzetlen segítségen keresztül. Ugyanezt érezzük itt, Bagamérban is: a gyülekezeti tagok szeretettel és segítőkészséggel fordulnak felénk, ami csak hálára adhat okot.  KOMORNÉ CSERNÁTH ERZSÉBET


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2020/27. szám