__MAIN_TEXT__

Page 1

LXIV. ÉVFOLYAM,

24. SZÁM,

2020. JÚNIUS 14.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

Vírus hozta változások ALKALMAZKODÁS ÉS ÚRVACSORA A TÖRÖKŐRI GYÜLEKEZETBEN

9 771419 856007 20024


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Te vagy, én Istenem, nekem esedezőm, szószólóm a te szent Atyád előtt, kinek nevénél több név nem adatott az ég alá, kiben üdvözülhetünk, az csak a te neved, Jézus. Kinek szent nevénél több név nem adatott az égen, földön, kinek pokolban valóknak térdei meghajolnak, kinek isteni szent székedre támaszkodtam egyedül; kinek szent nevének dicséretének mindenkoron örülök, és a te igaz vallásodnak kiteljesedésére, hirdetésére szent Atyáddal, szent Lelkeddel egyetemben szívemből örülök, és szüntelen örvendezek.  ECSEDI BÁTHORI ISTVÁN (1555–1605)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Feke György (feke.gyorgy@reformatus.hu) Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Kalocsai Richárd

8

12

24

30

AKTUÁLIS • 8. Csendben maradt kórusok | A koronavírus-járvány elleni óvintézkedések miatt egy időre elhallgattak a református énekkarok INTERJÚ • 12. Százesztendős, be nem forrott sebek | Pálfi József nagyváradi lelkipásztorral, a Partiumi Keresztény Egyetem rektorával beszélgettünk a trianoni döntés hatásairól EGYHÁZI ÉLET • 16. Alkalmazkodni kell | A törökőri gyülekezet pünkösdi úrvacsorás istentiszteletén jártunk RE-FORMÁCIÓ • 20. A templom hatalma | Köntös László rovata GONDOLATOK • 21. Pünkösd után | Faggyas Sándor publicisztikája EGYHÁZI ÉLET • 24. „Minden magyar testvérünk mellett ott vagyunk” | Gyermektáborok rendezésével és sebészi szájmaszkokkal segít a Szeretetszolgálat PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Hankóczi Gergely őrnagyot, tábori lelkészt kérdeztük

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala a koronavírus-járvány miatt ezekben a hetekben ügyeleti rendben dolgozik. Személyes ügyfélszolgálatunk szünetel, ez idő alatt telefonon és e-mailben érnek el bennünket.

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). 2020. június 14.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

VI. 14. VASÁRNAP

VI. 15. HÉTFŐ

VI. 16. KEDD

VI. 17. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(35) „…a világ kezdete óta rejtett dolgokat jelentek ki.” (Mt 13,31–35) Annyi minden rejtett (35). Olyan dolgok történtek eddig körülöttem ebben az esztendőben, hogy ha az ember komolyan belegondolna, megzavarodna hit nélkül. Olyan dolgok történnek a világban is, hogy védekezünk: nem gondolunk bele a történésekbe. Eleve elnyomjuk magunkban, a következő generációban meg sem piszkáljuk az érzelmi intelligenciát. Itt tükör által homályosan látunk (1Kor 13,12). Itt sok a titok (5Móz 29,28). A titkoknak azonban jó gazdája van: a titkok mögötti lényeget feltáró Úr, aki beteljesíti szabadító ígéreteit. Az Isten országának titka most tárul fel, most teljesedik be; eddig rejtve volt, kezdettől fogva mind ez idáig rejtve volt (35). De Jézus Krisztusban, eljövetelében, szavaiban, tetteiben, halálában, feltámadásában az Isten feltárta azt, ami mindenkori erőnk, örömünk és vigasztalásunk (Zsolt 118,14). Ami „itt” rejtett és fájdalmas, az Jézus Krisztusban elhordozható lesz, majd egyre világosabbá és tisztábbá lesznek a dolgaink, a végső beteljesedés felé haladva: az Úrral, a kicsiből a nagyra, a még nagyobbra, a legnagyobbra, amiként a piciny mustármagból hatalmas, fészekadó fa növekszik, és a kovász által tápláló kenyér dagad számunkra. 1Móz 40  100. zsoltár (36) „Magyarázd meg nekünk a szántóföldben nőtt konkoly példázatát!” (Mt 13,36–43) Joó Sándor igehirdetése, Jézus magyarázata nyomán, meghatározó számomra a búza és konkoly példázata kapcsán. Jézus példázata arra nézve nem ad feleletet, hogy micsoda a gonosz, hogy néz ki, honnan van, miért létezhet ezen a világon. Ezek elméleti kérdések. De a példázat szemléletesen tárja elénk a letagadhatatlan tényt, hogy ebben a világban mindig „kettős magvetés” történik: a jó és a rossz, az igaz és a hamis, a búza és a konkoly mindig együtt növekedik a világ szántóföldjében. Gondolj csak bele: legszentebb, legtisztább gondolatod születésekor azonnal megszületik annak ellenkezője is benned. Így van ez bennünk, körülöttünk, mindenütt… Jézus nem azt mondja, hogy a búza a hívő ember, a konkoly a hitetlen ember! Jézus itt nem hívőkről és hitetlenekről szól, hanem az Isten országának fiairól és a gonosz országának fiairól. Megdöbbentő, hogy Jézus a „gonosz” kifejezéssel nem a hitetleneket illeti, hanem azokat, akik magukat mások ellenében hívőnek tartják, és folyton azt mondogatják: „Uram, Uram!” Ezeknek azt feleli Jézus: „Nem tudom, honnan valók vagytok, távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!” (7,21–23) 1Móz 41,1–36  4. zsoltár (46) „…eladja mindenét, amije van…” (Mt 13,44–52) Az elrejtett kincs, az igazgyöngy. Az Isten országa kincsének és igazgyöngyének valósága és értéke el van rejtve: meg kell találni, észre kell venni, meg kell különböztetni a hamistól, és minden egyebünket oda kell érte adni, hogy az a drága kincs a miénk lehessen. Isten kegyelme segít megtalálni, észrevenni annyi hamisan csillogó lom között az igazit, a valódit, az örök, elvehetetlen, soha meg nem avuló kincset (6,19–21), a hamisítatlan igazgyöngyöt. Örül az, aki megtalálhatta, megláthatta (44; 46). Nem vagyunk „jók” ebben, egyre inkább nem. Seregnyi mulandó kacat terhel bennünket, szinte ránk omlik és agyonnyom. Nem sorolom. Gondolj csak bele! Pedig mit érnek mindezek, ha menni kell majd innen. Kegyelem Istene, jöjj segítségünkre! Aki rátalált az Isten országának kincsére, az mindenét eladja (46), mert más már nem számít, csak ez. Pontosabban fogalmazva: minden „itt ránk bízott” csak úgy számíthat igazán, csak úgy sáfárkodhatunk azokkal hűségesen, ha az Isten országának kincsét, a Jézus Krisztusban nekünk ajándékozott örök életet megtaláltuk, és azt nem cseréljük be hamis, mulandó kincsekre. Nagyon is számítanak az „itteni kincsek” is, ha azokat az Úr bízta ránk, és azokkal az Isten országának rendjében gazdálkodunk, amíg tehetjük. Mindent akarunk, és nem marad semmink. Egyet kell megragadnunk: őt, és miénk lesz minden. 1Móz 41,37–57  196. dicséret (54) „…hazájába érve…” (Mt 13,53–58) Akit közelebbről ismerünk, aki közöttünk nőtt fel, akit már megszoktunk, akit tegezünk, azt nehezebben tudjuk tisztelni, főleg, ha számos gyengeségére is fény derült ebben a közelségben. A messziről jött ember azt mond, amit akar, és az ismeretlensége miatt érdekesebb és tiszteletet érdemlőbb az illető – egy darabig. De aztán kiderülnek a dolgok. Senki és semmi sem az, aminek elsőre látszik. Jézusra is ezzel a gyanúval tekintettek a názáretiek, hiszen közöttük nőtt fel, ismerték a szüleit, az egész családját. „Nehogy már Jézus tanítsa őket bármire is.” Még azt is mondhatnánk, hogy sok esetben jogos ez az emberi tapasztalat, amelyet csak hitben lehet levetni, és a magunk nyomorúságából kiindulva, az Úr színe előtt lehet mégis a másik iránti megbocsátó

Reformátusok Lapja 2020. június 14.


| AZ IGE MELLETT |

szeretetté és tiszteletté formálni. Egyedül Jézus az, akinek a közelében kiderül, hogy ő nem más, mint amit mutat magáról. Ő az egyetlen, akiben nem csalódhatunk. A názáretiek is hallották Jézus bölcsességét és csodáit (54), de nem látták meg Jézusban a Krisztust. Megbotránkoztak Jézusban. Ez a názáreti lelkület, amely ma is kísért, és legfeljebb emberi példát, erkölcsi hőst, csodadoktort lát Jézusban, de nem az Isten Fiát, a Megváltót, aki meghalt és feltámadott értünk (57). 1Móz 42  261. dicséret (1) „…a negyedes fejedelem meghallotta, hogy mit beszélnek Jézusról…” (Mt 14,1–12) Akiben felébred a lelkiismeret, annak Istennel van dolga. Ilyenkor az ő kegyelme „piszkálta meg” a lelkünket Szentlelke által, hogy hitre, megtérésre, bűnbánatra és új életre segítsen. Isten kegyelme végzi el azt is, hogy a lelkiismeret-furdalás rémképeiből megtérés legyen. A lelkiismeret működése még nem megtérés, csak isteni jelzés: fordulj meg most, mert nem jó irányba mész! Az itt leírt történet elénk tárja Heródes Antipász minden istentelen tettét: házasságtörés, saját feleségének elbocsátása a testvérének feleségéért, mulatozás, bor, tánc, megtetszik neki újabb feleségének lánya, felhevült és felelőtlen ígéret, féltékenység, hatalmi és politikai játszmák, gyilkosság, totális szétesés (5–11). Amikor Jézus hírét hallotta ez a fejedelem (1), egy pillanatra lelkiismeret-furdalása lett, vagyis inkább megrémült, mert eszébe jutott életének rengeteg gonosz tette közül az, amikor azt a Keresztelő Jánost, aki az Isten útjára intette őt (3–4), börtönbe vettette, majd kivégeztette (2). Jézusban Keresztelő Jánost látta. Ki itt a menthetetlen? Látszólag Keresztelő János, aki meghalt az Úr ügyéért. Valójában azonban Heródes Antipász a menthetetlen. Krisztus, kegyelmezz: amikor Szentlelked „megérinti” a lelkünket, az életünket, akkor ne megkeményíts, hanem téríts meg minket, ments meg! Kérünk, ne engedj bennünket soha ilyen mélységekbe! 1Móz 43  180. dicséret (20) „…valamennyien ettek és jóllaktak…” (Mt 14,13–21) Jézust nem hagyták egyedül, nem hagyták békén. Ő azonban megváltó erejével, szeretetével, türelmével megszánta, meggyógyította és megetette az éhes és beteg sokaságot (14). Jézusnál kifogyhatatlan volt a mennyei gazdagság tárháza, amely még a keveset is „jóllakásig” eléggé formálta, olyannyira, hogy még maradt is (19–21). Ez csoda, mennyei jele annak, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó. Mi ilyen csodákra nem vagyunk képesek. Mi az Úr nélkül az élet nagy problémáival kapcsolatban tehetetlenek vagyunk: legyen az testi vagy lelki éhség, testi vagy lelki kín és betegség, nem is beszélve a halálról (16–17). De ez a jel hirdeti, hogy hit által még nagyobb csoda adatik nekünk: a kevésben meglátni a sokat, a megelégedés lelkületével. Vegyük észre: közöttünk még a legszegényebbnek is annyija van, ami több mint elég, és még marad is belőle másoknak (20). Ezzel a lelkülettel még ma is megoldhatnánk a világban éhezők nyomorúságát. A hit az, amely jól tartja az ember lelkét, életét is, amelyet pedig semmilyen e világi kenyér és hal nem tud jóllakatni. Fogjuk meg, amink van, vigyük Jézus Krisztus elé (18), tekintsünk mi is az égre, mondjunk áldást, éljünk vele, és adjuk tovább másoknak. Közben Isten majd cselekszi a csodát (19). 1Móz 44  262. dicséret (30) „Uram, ments meg!” (Mt 14,22–36) Ments meg, Uram! Közös kiáltásunk ez, amikor már messze eltávolodtunk a parttól, amikor már nem lehet visszafordulni, amikor már csak előre lehet „hajózni” (24). Közös kiáltásunk ez, amikor „beesteledett” (23), amikor „hullámok rémítenek” (RÉ 394:2), amikor „ellenszelünk” van (24), amikor a „rémek és más idegen hatalmak kísértenek” Urunk megpillantása helyett (26). Közös kiáltásunk ez, amikor Péterhez hasonlóan fogadkozunk, meg Jézusra és a hitünkre hivatkozva látványosan „nagyzolunk”, „vízen járunk”, majd kiderül, hogy gyenge emberek vagyunk és süllyedünk (28–30). Ments meg, Urunk! Nem vízen járni kell, hanem Jézushoz kell fordulni – őt követni kell és lehet, az ő kegyelméből. Ez nagyobb csoda még a vízen járás csodájánál is. Jézus Krisztust követve hűen „járunk az élet vizein”, és soha nem veszhetünk bele abba, még akkor sem, ha egyszer majd „itt” elnyelnek a habok (28–31). Bízzunk az Úrban, ne féljünk (27)! Kiáltsunk őhozzá segítségéért, ha süllyednénk! (30) Ő kezet nyújt, hitet ajándékoz, és megerősíti gyenge hitünket (31). 1Móz 45  265. dicséret

VI. 18. CSÜTÖRTÖK

VI. 19. PÉNTEK

VI. 20. SZOMBAT

2020. június 14.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

nem kellett Afganisztánba utaznom, elég volt két órát autózni, és mégis hetente „afgán faluban” hirdethettem az Igét – a magyar határon. Európában egyedülállónak látom, hogy nyíltan, korlátozás vagy probléma nélkül beszélhettünk Jézusról, a Megváltóról, és ehhez kapcsolhattuk a szeretet cselekedeteit. Ezek az emberek éhesek a barátságra, hálásak a közeledésünkért, és a maguk egyszerű módján, meghatóan viszonozzák is. Általában ketten-négyen jártunk be hozzájuk, csúcsidőszakban huszonöt különböző felekezetű önkéntes. Tartottunk bibliaórát, énekeltünk, hegedültem. Volt, aki focizott, más pingpongozott a gyerekekkel. Egyik önkéntesünk csak a szeretet nemzetközi nyelvét beszélte, az ölelése mégis felbecsülhetetlen volt azoknak, akiket évek óta nem ölelt át senki.

Misszió tranzitzónán kívül is Hite miatt megkínozták, gyülekezete temp­ lomát lerombolták – ilyen sorsokkal is találkoztak az elmúlt években a tranzitzónákban misszionáló reformátusok. Hogyan érinti HEGEDŰS MÁRK munkájukat azok bezárása? Hogyan segítenének az itt megtért keresztyéneknek szülőföldjükre visszatérni? Dobos Ágoston békésszentand­rási lelkészt, a református menekültmisszió csoportvezetőjét kérdeztük. Mit szól ahhoz, hogy az EU Bíróságának ítélete nyomán a kormány felszámolja a tranzitzónákat? Átéreztem az ott élők reményvesztett, hosszú várakozását. Együtt örülök a tranzitzónákban megismert sok kedves emberrel, akik jártak a bibliaóráinkra. Ők örülnek, hogy nyílt táborba kerülnek, viszont szakmailag nem tudom megítélni a döntést. Amit tehetek, hogy imádkozom a döntéshozókért (Tim 2,1). Milyen volt a tranzitzóna belülről? Újságírókat sosem engedtek be oda. Nézőpont kérdése. Hosszú ideig ingerszegény környezetben lenni lelkileg-idegileg megterhelő, viszont a rendszeres étkezést, szállást, a tisztálkodás lehetőségét biztosították számukra. A gyerekek alapfokú oktatásban részesültek. A mi jó életkörülményeink felől nézve ez nagyon rossz, más országok zsúfolt menekülttáboraihoz viszonyítva óriási minőségi többlet. Milyen lehetőségei voltak lelkészként? Jézus a szívünkre helyezte, hogy hirdessük az evangéliumot minden nemzet között. Tálcán kínált lehetőség volt ez: 6

Reformátusok Lapja 2020. június 14.

Találkoztak keresztyén menekültekkel? Kevéssel, de igen. Volt, akit szülőföldjén megkínoztak a hitéért, lerombolták a templomát. Mások útközben tértek meg. Aki keresztyénnek vallja magát, annak a menekültügyi eljárás keretében keresztyénségi vizsgálaton is át kell esnie. Az Európában megtérőket sokszor elutasítják. Kiknek segítene az Onézimusz Oázis, az ön által megálmodott keresztyén vendégház? Menekülttáborokban lehet látni egy szervezet plakátjait, amely ingyen segít azoknak, akik mégis haza akarnak menni. Ha iskolák, kórházak, idősotthonok lehetnek egyházi fenntartásban, egy hazaküldő szolgálatunk is lehetne, hogy az itt megtérőket megerősítsük, és otthon keresztyén közösséghez irányítsuk (Filem 1,8–20). Az Onézimusz Oázis a puszta ügyintézésen túl keresztyén vendégház is lehetne, ahol a hazatérők lelki megerősítése folyna. Átengedném erre a célra a földemet és a házamat Szarvas közelében. Ennek megszervezéséhez keresek partnereket és imatámogatást.  FOTÓ: SZARVAS LÁSZLÓ HELYI GYÜLEKEZETEK BEVONÁSA Vámosszabadi és Balassagyarmat nyílt táboraiba a koronavírusjárvány elcsendesedése után kérhet belépési engedélyt a lelkész, addig táboron kívül tarthatnak foglalkozást. Pünkösdkor a balassagyarmati reformátusoknál hirdette az Igét angolul, amit perzsa és kurd nyelvre fordítottak a résztvevőknek. – Ki kell dolgozni a szolgálat folytatásának módját a helyi gyülekezetek bevonásával – mondja a lelkész, akit a Magyar Református Szeretetszolgálat, a Református Missziói Központ, a Bibliatársulat, egyházkerülete, egyházmegyéje és egyéni adakozók is segítenek a menekültek között végzett munkájában.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

FEKE GYÖRGY

Olajcsere szükséges A szerző újságíró, a budai gyülekezet presbitere

Sokfelé megfordultam az elmúlt tíz évben, a Kárpát-medence számos református templomának, parókiájának küszöbét átléptem, különféle lelkészekkel és presbiterekkel találkoztam. Gyülekezetről, hitről, Istenről, múltbéli és aktuális nehézségekről, jövőbe tekintő reménységről, mindennapi küzdelmekről és örömökről beszélgettünk, ezekről számoltam be lapunk hasábjain is. Egy-egy hosszabb beszélgetés során az ember önkéntelenül is belelát a vele szemben ülők kapcsolatába, így a gyülekezetet vezető emberek közötti (erő)viszonyok is felsejlenek. Felületes megérzések ezek, nem is tulajdonít nekik túlzott jelentőséget az ember, hiszen nem ismeri eléggé a helyzetet, amelybe egy órára, fél napra bele-

„Emlékezzünk és emlékeztessük egymást: mindnyájunknak Isten nyitotta fel a szemünket és a szívünket az ő országára, ő vezetett minket közösségünkbe, ő készített fel bennünket, hogy ott együtt és egymásnak szolgáljunk.” csöppent. A nevek, időpontok és helyszínek egy idő után feledésbe is merülnek, a sok-sok megfigyelés viszont összegyűlik az elme egyik félreeső zugában, mint a nem használt belső égésű motor aljában az olaj. Csavarjuk most ki a dugót, eresszük le a fáradt olajat! Hisz a rengeteg pozitív példa, bajtársias összekapaszkodás, mély lelki közösség mellett azért akadnak elszomorító történetek is: a saját presbitériumuktól mint „kenyéradó gazdától” reszkető lelkészek, a tiszteletesben csupán „lelki közműszolgáltatót” látó presbiterek, vagy épp félreértelmezett kurucsággal igazolt káros nyakasság az egyik, hatévnyi tanulásra és egy mesterdiplomára alapozott önhittség a másik oldalon. A laikusok és a lelkészek közötti ellentétek, vagy éppen versengés, a különféle sérelmekkel terhelt kapcsolat alattomosan mérgezi egyházunk életét: befelé bomlasztja, kifelé hitelteleníti közösségeinket. Pedig mi, presbiterek és lelkészek, szolgatársak vagyunk. A Második Helvét Hitvallás arra tanít bennünket, hogy az egyházban minden szolgának – legyen az püspök, presbiter, pásztor vagy tanító

– egy és ugyanazon hatalom adatott. Emlékezzünk és emlékeztessük egymást: mindnyájunknak Isten nyitotta fel a szemünket és a szívünket az ő országára, ő vezetett minket közösségünkbe, ő készített fel bennünket, hogy ott együtt és egymásnak szolgáljunk. Más-más terve volt az életünkkel, azért némelyeket apostolokká, másokat prófétákká, ismét másokat evangélistákká, pásztorokká vagy tanítókká tett – ahogy azt Pál apostol írja. Úgy alakult, hogy lelkészeink főállásban pásztorolják közösségeinket, míg a presbiterek és a gondnokok munkaidő után, szabadidejükben tudnak a gyülekezet dolgaival foglalkozni. Az eltérő élethelyzetek különböző ritmust diktálnak, és más-más feladatmennyiség elvégzését teszik lehetővé, de ez nem jelenti azt, hogy ne kellene összekapaszkodnunk, ne egészíthetnénk ki egymást. A motor dugattyúinak is szükségük van a hengerek ölelésére ahhoz, hogy ismétlődő mozgásukkal energiát tudjanak termelni. A vezető lelkész, a gondnok, a presbiter különböző szerepet tölt be a közösségben, de Krisztusban mindannyian egyformán gyermekei és örökösei az Atyának. Azért arra biztatom presbitertársaimat, merjünk elvonatkoztatni a belénk nevelt alá-fölérendeltségi struktúráktól, és lássuk meg lelkészünkben azt az embert, aki folyton csak ad, aki mindig mások terhét hordozza, pedig neki is szüksége lenne a felüdülésre, a feltöltekezésre. Legyünk azzá, akivel néha megpihenhet! A lelkészeket pedig arra kérem, lássák meg bennünk a szolgatársat, akivel közösen imádkozhatnak, tervezhetnek és cselekedhetnek. Időnk ugyan kevesebb, de minket is lelkesít, hogy Isten általunk építi országát. Gyülekezeteink motorjai a lelkészek és laikusok imádkozó és szolgáló közösségei. Presbitériumaink tagjai vállvetve végzik szolgálatukat, küzdenek a rájuk bízottakért. De ahol két felület érintkezik, ott súrlódás lép fel, és ez megfelelő kenőanyag híján a gépezetet is károsíthatja. A Szentlélek Isten tegye élővé a presbiterek és lelkészek szolgatársi kapcsolatát, hogy feladatunkat olajozottan végezhessük! 

2020. június 14.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

Csendben maradt kórusok HEGEDŰS MÁRK

Hogyan érinti a hónapok óta tartó koronavírus-járvány a református kórusokat? Mit szólnak a karvezetők ahhoz, hogy nem tarthatnak próbákat? Megtartják-e a Református Énekek hangversenyt a Művészetek Palotájában? Lesz-e Tahi Egyházzenei Hét? Egyre több járványügyi lazításról születik döntés a református egyházban is, ám egy következetes tiltás még mindig érvényben van: az énekkari próbák megtartása tilos, és a gyülekezeti éneklés korlátozását is kéri a Zsinati Elnökségi Tanács, hivatkozva a Tiszántúli Református Egyházkerület elnökségének javaslataira.

NEM EZ AZ ELSŐ JÁRVÁNY A KÁNTUS ÉLETÉBEN – Huzatos negyedévezred áll mögöttünk, a mainál sokkal cudarabb események is történtek már velünk – mondja Arany János, a Debreceni Református Kollégium Kántusának karnagya. Valóban, elég csak a kórus születésének történetét felidézni: az együttes kezdeménye egy énekes kvartett volt, amelyre nagy szükség volt az 1739-es pestisjárvány miatt megszaporodó temetéseknél. Ez a négyes bővült később férfikarrá, így született meg a Kántus. A lassan háromszáz év történetében voltak időszakok, amikor el-elmaradtak a próbák: az 1848–49-es szabadságharc, a két világháború vagy az ‘56-os forradalom idején. Sőt, némelyik krízisben bizonyára több kántustag oda is veszett – mondja Arany János, jelezve, hogy egyetlen koronavírusos megbetegedésről sem tud a kórusban. A tagok március 11. óta nem látták egymást, próbatermüket a Debreceni Református Kollégium épületében augusztus végéig nem használhatják. Ezzel, valamint a Zsinati Elnökségi Tanács kérésével, miszerint egyelőre ne tartsanak kóruspróbákat, egyetért a karnagy. – Teljesen indokolt ez a fajta óvatosság. 8

Reformátusok Lapja 2020. június 14.

Jobb félni, mint megijedni – azért hozzáteszi: bízik az orvosok, járványügyi szakemberek döntéseiben, javaslataiban. Több külföldi hírt lehetett olvasni – idézi fel –, hogy egyetlen fertőzött tag a kórus nagy részét megfertőzte, akár egyetlen alkalom alatt is. – Nem lenne jó, ha épp rajtuk próbálná ki magát a járvány, hogy milyen hatékonyan tudja szedni áldozatait. A debreceni Kántusnak elmaradt egy márciusi és egy májusi fellépése. Lemondták továbbá a júniusra tervezett Trianon kórustalálkozót és a Református Énekek sorozat idei koncertjét is. Arany János azonban egyáltalán nem panaszkodik az elmaradt események miatt. – Nem veszett oda az ország, az egészségünk sem, így én most elsősorban örvendezek, hogy nincs nagyobb baj! A Kántusnál kihasználják a próba nélküli időszakot, és digitalizálják a kottatárukat – több mint kilencszáz kottát. Arany János szerint hosszú távon úgyis afelé mozdul a világ, hogy a jövő kórustagjai elektronikus eszközön követik majd a kottát. Az újrakezdést szeptemberre tervezik: ha lehetséges, egy intenzív, háromnapos próbával, majd visszatérnek a heti két talál-


| AKTUÁLIS |

kozásra. – Újrakezdéskor bizonyára sok rozsdát kell majd lepucolni a hangokról, ami komoly kihívás lesz a karvezetőnek és a kórustagoknak egyaránt – tudjuk meg. Arra a kérdésünkre, hogy lehet-e otthon, egyedül gyakorolni a kóruséneklést, példával válaszol Arany János: egy focista végezhet otthon erőnléti edzést, még a labdát is vezetheti, de helyzetet kialakítani, passzolni, gólpasszt adni nem tud egyedül. Valahogy így van ez velük is. Az első időpont a Kántus-naptárban november közepén egy kórustalálkozó.

HÓNAPOK ÓTA CSENDBEN – Ahogy becsukódtak a templomkapuk, úgy a mi próbáink is elmaradtak, és hónapokra csendben maradt a kórus – kezdi beszélgetésünket Berkesi Boglárka, a 2016-ban megalapított Központi Református Kórus egyik karnagya. Erdélyi Dániellel, a kórus másik karnagyával úgy egyeztek meg, hogy nem tartanak „távpróbákat”, mert nincs olyan technikai megoldás, amellyel érdemi közös gyakorlást lehetett volna kivitelezni. – Pedig a próbák nagyon hiányoznak, a közösséggel és a közösen megélt lelki élményekkel együtt – mondja Berkesi Boglárka. A negyvenöt fős kórust a veszélyhelyzet alatt elkerülte a koronavírus, vigyáztak az egészségükre. Tagjaik között tudják egyébként Bencze Jánost, a Bethesda Gyermekkórház diakóniai igazgatóját és Pintérné Tóth Ágnest, a Schweitzer Albert Református Szeretetotthon lelkészét is. – Ők például nem maradhattak otthon a kijárási korlátozások idején. Hűséggel dolgoztak, büszkék vagyunk rájuk. Nagyon várták a júniusi Református Énekek koncertet is a Müpában, ahol a kórus mindkét karnagya dirigálta volna a több

száz fős egyesített Kárpát-medencei kórust. Az újraindulást a Kántushoz hasonlóan ők is szeptemberre tervezik. Hogy akkor majd kell-e többet próbálni, az a karvezetőket is érdekli, hiszen ilyen hosszú időre még sosem kellett leállniuk. – Bízunk benne, hogy hamar elérjük azt a homogén kórushangzást, amelyet az elmúlt évek során létrehoztunk! Októberben pótolnak egy áprilisban elmaradt gyakorló hétvégét és balatonalmádi szolgálatot. Más program fixen még nincs beírva a naptárukba, de a jelenlegi helyzetben azért nem is mernek túlzottan tervezni. Berkesi Boglárka azonban hangsúlyozza: a kórus alapításakor is cél volt, hogy az egész Kárpát-medencében szeretnének gyülekezeteket látogatni, és ott énekelni. Erről most sem mondtak le, ha lehet, mennek.

KARANTÉNVIDEÓ A FELVIDÉKRŐL A fizikai távolság és a hónapokig tartó próba nélküli időszak nem ismeretlen a Fiatal Reformátusok Szövetségének Cantate Domino kórusa előtt sem. Mivel a felvidéki énekkarnak egész Szlovákia területéről vannak tagjai, ezért évente csak négyszer próbálnak és énekelnek közösen – mondja Süll Kinga karvezető. A járvány miatt a tavaszi és a nyári próbáik elmaradnak. A Cantate Domino körülbelül harminctagú, fiatalok, egyetemisták, ifjú családosok alkotják. – Csupa különleges református fiatal, nagyon ragaszkodunk egymáshoz, igazi közösség vagyunk – véli a karvezető. – Sorra láttuk a különböző kórusok videóit, úgy éreztük, jó lenne nekünk is ilyen – mesél különleges kisfilmjük születéséről. Ám amikor öt gyermekének távoktatása mellett még a munkahelyét is otthonukba kellett költöztetnie, úgy érezte, ezt A Debreceni Református Kollégium Kántusa

2020. június 14.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

A Cantate Domino tagjai az otthonukban készített videóban

az online megjelenést már nincs ideje összeszervezni. Viszont a húga külföldről segíteni tudott a csapatnak. A szintén kórustag Császár Abigél, aki egyházzenét és zongorát tanul külföldön, magára vállalta, hogy koordinálja, majd össze is vágja az énekkar karanténvideóját. Először elkészítette az alapot, amely meghatározza a mű (Martin Smith, Chris Tomlin: Várunk rád, Urunk) ritmusát, harmóniáját, és ezt minden szólamra feljátszotta. Ezt hallgatták a kórustagok, amikor egyedül, otthon felvették az éneket. Végül tehát Abigél szerkesztette össze a beküldött anyagokból az egész klipet. Sosem készített még ilyen komplex videót, kifejezetten ezért tanulta meg használni a vágóprogramot. Süll Kingának így ezúttal karvezetői feladatai nem voltak, de férjével együtt énekel a kisfilmben. Ők azok, akik közösen láthatók a maguk kis „ablakában”. A kórus reméli, hogy küldetését a klip által is betöltheti, amely gyorsan terjed a világhálón.

TÖRTÉNETE SORÁN ELŐSZÖR ELMARAD A TAHI EGYHÁZZENEI HÉT? – Ez lenne az első alkalom 1957 óta, hogy nem lenne Tahi Egyházzenei Hét, ha végül idén a koronavírus-járvány miatt elmaradna a rendezvény – mondja Hargita Péter karvezető, a program főszervezője első telefonbeszélgetésünkkor. Néhány óra múlva beszélünk újra, Hargita Péter tőlünk hallja először a hírt, hogy az Elnökségi Tanács május 27-i döntése szerint tarthatók táborok idén nyáron. Mivel azonban a kóruspróbákra a tiltás érvényben maradt, nem tudják, pontosan hogyan értelmezzék a szabályozást, hiszen ők tábort ugyan tartanak, de ott mégiscsak az éneklésé a főszerep. Egyelőre kivárnak, de meghirdették, hogy lehet jelentkezni az idei augusztusi Tahi Egyházzenei Hétre. Június végéig várják az érdeklődőket. – Ha látjuk, hányan jelentkeznek, akkor 10 Reformátusok Lapja

2020. június 14.

Tavalyi riportunkban bepillanthattak a Tahi Egyházzenei Hétbe

döntünk majd arról, hogy ténylegesen lesz-e idén egyházzenei hét. Remélem, nem marad el – mondja a főszervező, majd hozzáteszi: ő is több külföldi példáról hallott, amikor a vírus terjedésében a kóruséneklés, vagyis a távolságtartás hiánya játszott szerepet, épp ezért továbbra is van egyfajta bizonytalanság a szervezőkben. – Fölösleges kockázatot vállalni. Alapvetően az óvatosság pártján vagyunk.

ONLINE KÓRUSPRÓBA A Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Karának Női Kara is szünetelteti a közös próbákat – mondja Hargita Péter, az énekkar egyik karnagya. Viszont ők megpróbálkoztak egyfajta online segédlettel: felénekelték egy-egy darab szólamait, és ezeket otthon gyakorolhatták a kórustagok. A tapasztalat azért itt is az, ami a kórusoknál általában, hogy semmivel sem pótolható a személyes, közös gyakorlás. Kiderül majd szep-


| AKTUÁLIS |

A Károli női kórusa a Tanítóképző Kar új budapesti épületének szeptemberi átadóján

hanghatásengedélyre is szükség van, ezek jelentős költségekkel járnak. Hónapokkal előre le kell foglalni még a műanyag székeket is, hogy biztosan legyen elég a május végi fesztiválon. A Nemzeti Múzeum lépcsőjét, udvarát is ki kell bérelni. Ez fontos helyszín – teszi hozzá Böszörményi Gergely –, itt, a történelmi lépcsőkön állva szokott énekelni a több száz fős Kárpát-medencei kórus. A szórólapok, plakátok rendelésével is már márciusra kész kellett lenniük. – Szóval már jól álltunk a tennivalókkal – összegezi a főszervező. Végül március 15-én írta meg a résztvevőknek, hogy elhalasztják a rendezvényt. Mindez vis maior, vagyis senki sem veszíthet és senki sem nyerhet a program elmaradásán – foglalja

TILOS AZ ÉNEKKARI PRÓBA „Mivel az éneklés közben levegőbe kerülő lehelet és pára veszélyt jelent, a gyülekezeti éneklés rövid legyen. Az éneklés alatt a száj és orr eltakarása a szolgálattévők kivételével kötelező. Az istentiszteleteken hangszeres kamarazene előadása lehetséges. Énekkari próbát ne tartsanak.” (Részlet a Tiszántúli Református Egyházkerület elnöksége által kiadott szabályzatból)

Böszörményi Gergely a Református Énekek hangverseny egyik korábbi koncertjén

temberben, amikor várhatóan újra együtt énekelhetnek, hogy mennyire volt hatásos a karantén-kórusoktatás.

JÖVŐRE HALASZTOTTÁK A REFORMÁTUS ZENEI FESZTIVÁLT ÉS A REFORMÁTUS ÉNEKEK KONCERTET A Református Zenei Fesztiválon és a Református Énekek koncerten is fontos szerepe lett volna a közös éneklésnek, ám idén mindkét rendezvény elmarad. Böszörményi Gergely, a programok főszervezője azt mondja: már februárban azon gondolkoztak, hogy a koronavírus-járvány miatt el kell halasztani a rendezvényeket. Ekkor még bizakodtak, és egy őszi időpontban reménykedtek. A Református Zenei Fesztivál azonban akkora volumenű, hogy több mint fél év szükséges a szervezéshez. Böszörményi Gergely sorolja a feladatokat: területfoglalási engedélyt, elterelési tervet, műszaki tervet kell beadni a különböző hatóságokhoz,

össze a jogi hátteret Böszörményi Gergely. A Református Zenei Fesztivált 2021 májusára halasztották. A Református Énekek tizenkilencedik estje június 27-én lett volna a Művészetek Palotájában, azonan a Müpa július 7-ig minden programot lemondott. Ráadásul Böszörményi Gergely úgy látja, ennek a koncertnek is teljesen indokolt az elhalasztása járványügyi és egészségügyi szempontból. Ő is külföldi példákat említ, ahol egy-egy kórus az éneklése során tömegeket fertőzött meg. Már lefoglalták a jövő évi időpontot, így 2021. június 26-án tartják meg az idén elmaradt estet. Ha elmúlik a járvány, mernek-e majd az emberek fesztiválra menni, vagy a Müpába beülni egy estére? – kérdezzük Böszörményi Gergelyt. Szerinte ha még idén az egész világon teljesen lecseng a járvány, akkor jövő nyárra már nem lesz az emberekben félelem. Most viszont még van.  FOTÓK: BARCZA JÁNOS, KALOCSAI RICHÁRD, REFLAP

2020. június 14.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJÚ |

Százesztendős, be nem forrott sebek FARKAS ZSUZSANNA

Átmenetinek gondolt állapotból száz éve tartó helyzet – röviden így foglalható össze a Királyhágómelléki Református Egyházkerület története. A trianoni békediktátum aláírásának centenáriuma alkalmából Pálfi József nagyváradi lelkipásztorral, a Partiumi Keresztény Egyetem rektorával a 20. század folyamatairól, változásairól és hatásairól beszélgettünk.

12 Reformátusok Lapja

2020. június 14.


| INTERJÚ |

A Partium és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület 1920 előtt sem Erdélyhez tartozott, egyházszervezetileg pedig a Tiszántúl része volt. Így van, Máramaros, Szatmár, Bihar és a Bánság együtt jelenti, adja a Partiumot, azt a régiót, amelyben két lépésben – először 1920. december 14-én részben, majd 1921. augusztus 16-án a teljes képviselet jelenlétében – alakult meg a Királyhágómelléki Református Egyházkerület. Ez a hatalmas, kis országnyi terület Trianon előtt egyházszervezetileg teljes egészében a Tiszántúli Református Egyházkerülethez tartozott. Hogyan fogadták a partiumi területen élő magyarok az első világháború végét? 1918 és az azt követő esztendők keservesek voltak nemcsak a partiumi, hanem az egész Kárpát-medencei magyarság számára. Kivétel nélkül mindenkit váratlanul ért a kialakult új helyzet. A román uralom tényét kezdetben teljesen kizártnak, lehetetlennek gondolták. Az új demarkációs határvonal meghúzása után általánosan elterjedt vélekedése volt a partiumi magyarságnak, hogy ez csak ideiglenes, rövid ideig tartó, átmeneti állapot, és a nagyhatalmak hamarosan korrigálják ezt a tévedést. Ám nem így lett, mert a rémálomból hamarosan fel kellett ébredni, és rá kellett döbbenni, hogy új, addig teljesen ismeretlen, kisebbségi helyzetbe kerültek. A partiumi régió több mint félmilliós magyarságából ekkor közel kétszázhetvenezer volt református. A lakosság identitásában milyen következményei voltak a trianoni döntésnek és az elszakadásnak? Nemzetünk életében ekkor több mint ezeresztendős múltat írtak át szinte egy tollvonással. Különböző szem- és nézőpontokból vizsgálva az 1920. június 4-én történteket azt kell mondanunk, hogy ekkor másfajta, korábban nem tapasztalt, felfoghatatlan és beláthatatlan, de hosszú távra kiható folyamatok kezdődtek el a politikai nemzet, az anyaszentegyház népe, a Kárpát-medence nemzetei, azon belül pedig a magyar társadalom, a családok és az egyének életében egyaránt. A románság az 1918. esztendő második felében már Erdély-szerte gyors és céltudatos szervezkedésbe kezdett. Nem történt ez másként a Partium „fővárosában”, Nagyváradon sem. A békediktátum aláírását követően gőzerővel beindult a románosítás minden téren és szinten. Módszereit illetően Bukarest változatos volt e tekintetben, hiszen a durva fenyegetésektől, zsarolásoktól, meghurcolásoktól és a legválogatottabb lélektani megnyomorításoktól sem riadt vissza. A magyar társadalom tagjainak válasza természetesen különböző volt, ám az sajnos igaz, hogy a fokozódó elnyomás következtében többen is „elestek”. Románia területén zömében ortodoxok (görögkeleti keresztyének) élnek. Hogyan tudott megmaradni a reformátusság ebben a környezetben?

Száz esztendővel ezelőtt ez egyáltalán nem volt jellemző a Partiumban. Ám az eltelt időszak alatt a tudatos romanizációs politika következtében megváltoztak az etnikai és a felekezeti arányok. Romániában már az 1928-ban hozott első vallási törvény megkülönböztette a felekezeteket: a román ortodox egyházat és görögkatolikusokat bevett vallásnak tekintették, a többit viszont csak kultuszként aposztrofálták. A partiumi reformátusoknak sokat kellett küzdeniük azért, hogy egyáltalán elismerjék őket – törvényben csak 1939 novemberében kaptak erről biztosítékot. A reformátusok országszerte kettős kisebbségben éltek, akiket Bukarest első perctől kezdve „a magyar vallásúaknak” tekintett és kezelt. Ez először is etnikai szempontú megbélyegző pecsétet jelentett, másodszor pedig a román ortodox egyház mellett a másodrendű vallási kategóriába tartoztak. Ezzel együtt azt mondhatom, amit a régi rómaiak is mondtak: vivimus, azaz élünk! A két világháború közötti időszak az újraszerveződésről szólt. Mi történt ebben a szűk két évtizedben a Királyhágómelléki Egyházkerületben? Magyarország számára ekkor – keleten – a történelmi Erdély mellett Máramaros, a Partium és a Bánság is elesett. Nyolc csonka egyházmegye – Máramaros-Ugocsa, Nagybánya, Szatmár, Nagykároly, Érmellék, Bihar, Nagyszalonta és Békés-Bánát – száznyolcvanegy gyülekezete, több mint kétszázhetvenezer híve, számos iskolája és egyéb intézménye maradt egyházi főhatóság nélkül. Javukra legyen mondva, bénultságuk ellenére sem tétlenkedtek sokáig, mert rögtön hozzáfogtak a modus vivendi, vagyis az együttélési mód megtalálásához. Igaz, az események, amelyek lépéskényszerbe hozták a Romániában rekedteket, csak az új határ meghúzása után gyorsultak fel, de ők azonnali, határozott, felelősségteljes döntéseket hozva tették meg a szükséges és korszakos lépéseket. Kezdetben a legtöbben abban reménykedtek, hogy a nagyhatalmak csak ideiglenes döntést hoztak, amely rövidesen megváltozik majd, és ennek okán talán felesleges és szükségtelen hosszú távra berendezkedni. Voltak azonban olyanok is, akik másként gondolkoztak, és így kezdtek tervezni. A történelem azokat igazolta, akik Sulyok István akkori nagyvárad-újvárosi lelkipásztorhoz és bihari espereshez hasonlóan másként gondolkoztak, hiszen az 1920–1921-es években Váradon és a Partiumban is újra kellett írni a történelmet. Hogyan érintette a régiót és a lakosságot az első és a második bécsi döntés? Az első kevésbé érintette a Partiumot és konkrétan az egyházkerületet, a második már annál inkább: ekkor Észak-Erdély visszatért Magyarországhoz, ám a Királyhágómelléki Egyházkerületre ez fájdalmasan hatott, mivel azt szinte kettőbe vágta. A Nagyszalontától délre eső területek Dél-Erdéllyel együtt Romániánál maradtak, így az ott maradottak sokat szenvedtek a megvadult román terror következtében. 2020. június 14.

Reformátusok Lapja 13


| INTERJÚ |

Hogyan sikerült mégis kapcsolatot tartani az elmúlt száz esztendőben a Kárpát-medencei magyar reformátussággal? Ez idő alatt többféle politikai berendezkedést is megtapasztalhattunk, attól függően, melyik országhoz csatolták a magyar reformátusságot. Ezek mindig nagyban befolyásolták és meghatározták a lehetőségeket. A kezdeteket enyhe időszak váltotta, amikor mérsékelten ugyan, de lehetett kapcsolatot tartani a határainkon túliakkal is, az Erdélyi Református Egyházkerülettel pedig természetesen mindvégig élő kapcsolat maradhatott. A száz esztendőnek közel a fele a kommunizmus időszakára esett mindegyik utódállamban – talán nem kell ecsetelnem az „olyan, amilyen” kapcsolattartási lehetőségeket. A kapcsolatok 1990 után kezdtek egyre élőbbé válni, hogy eljussunk oda, ahol most vagyunk.

magyarok szervezik, vezénylik, hanem az arra hosszú évtizedek alatt speciálisan szakosodott politikacsinálók. Száz esztendeje folyamatos az ország különböző intenzitású magyartalanítása. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert ha nem lenne tudatosan szervezett és mesterségesen fenntartott konfliktusgyártás, akkor talán kiegyensúlyozottabb együttélésről beszélhetnénk. Ám mindenkor gondoskodtak arról, hogy ez ne így legyen. A magyar kártyát sajnos mind a mai napig ki lehet játszani országos szinten, és némely esetekben a lokális politikában is. Ön nagyváradi lelkipásztor is, a város pedig mára román többségű – hogyan kezelik a településen a magyarságot 2020-ban? Sokszor eszembe jut, hogy a ’80-as évek elején voltam gimnazis-

„A reformátusok országszerte kettős kisebbségben éltek, akiket Bukarest első perctől kezdve »a magyar vallásúaknak« tekintett és kezelt. Ez először is etnikai szempontú megbélyegző pecsétet jelentett, másodszor pedig a román ortodox egyház mellett a másodrendű vallási kategóriába tartoztak. Ezzel együtt azt mondhatom, amit a régi rómaiak is mondtak: vivimus, azaz élünk!” Az oktatás szerves része minden nemzet és egyház életének. Miként sikerült megszervezni és hogyan alakul ma az oktatás a Partiumban? 1920 után a Királyhágómelléken négy erős középiskola és közel százötven elemi felekezeti iskola maradt. Rendkívül nehéz volt az egyházkerületnek ezeket az intézményeket fenntartania, de kisebb veszteségekkel a második bécsi döntésig mégis sikerült. A második világháborút követően, 1948-tól, a kommunista időszakban minden iskolát államosítottak. Változás 1990 után jött, ekkor újraalapítottak három felekezeti középiskolát: egyet Szatmáron, egyet Zilahon és egyet Nagyváradon. Ekkor indították a Sulyok István Református Főiskolát, amelyiknek jogutódja lett a ma is működő Partiumi Keresztény Egyetem. A teológusok, lelkipásztorok képzésére 1920 után Kolozsváron volt lehetőség, ma továbbra is Kolozsvár az első számú célpont, ám vannak, akik a közelebbi Debrecent választják. A köztudatban ma is aktívan él a magyar és a román lakosság közötti ellentét. Valóban ez a realitás? A korabeli nagyhatalmak az 1918. december 1-jén közreadott gyulafehérvári nyilatkozat alapján elégítették ki a románok területi igényeit. Idén éppen száz esztendeje annak, hogy Románia ezeket az ígéreteket nem tartja be, ezért hát békeszerződésről nem beszélhetünk azóta sem. Békeszerződés az, amikor két vagy több fél közösen megfogalmazott szándéka, akarata fejeződik ki, ám amikor valakire rákényszerítenek egy döntést, és valakitől erővel, erőszakkal jogtalanul vesznek el valamit, azt csak békediktátumnak lehet nevezni. A mélyben mind a mai napig be nem gyógyult sebek vannak. Az országos politikát nem a 14 Reformátusok Lapja

2020. június 14.

ta Nagyváradon. Nekem és még sok érmelléki fiatalnak érdekes jelenség volt az, ha román szót hallottunk, amikor végigmentünk a város főutcáján. Fel is kaptuk a fejünket a nyüzsgésben, és megállapítottuk, hogy ez román beszéd. Manapság, amikor nagy ritkán a főutcára tévedek, akkor arra kapom fel a fejemet, hogyha magyar szót hallok. Tudjuk, hogy a tudatosan szervezett és irányított román nemzetpolitikának mindig megvoltak a stratégiái az erdélyi, a partiumi városok lakosságának etnikai átalakítására. A Partium különösképpen is hangsúlyos ebben a nemzetiségi politikában, mert geostratégiai szempontból két kultúra ütközőzónájává vált. Nem mondom, hogy megfelelően kezelik a város magyarságának ügyeit, azonban azt sem, hogy ne lennének jó szándékú kísérletek. A legnagyobb gond ma is az, hogy nincs egységes képviselete a helyi magyarságnak, mivel a pártpolitikának még mindig sikerül éket vernie közénk. Ezzel együtt minden politikai, polgári civil szervezet igyekszik megtalálni a módját annak, hogy méltóképpen emlékezzen június 4-én. Úgy alakult, hogy nem találkozhattunk a 100. évfordulón, hiszen távolságot kell tartanunk egymástól. Hogyan tudunk ebben az évben mégis közösen emlékezni, hálát adni? Június 4. közel esett pünkösd ünnepéhez – én hiszem, hogy a tiszta szívvel mondott imádságot Isten Szentlelke oda továbbította most is, ahová kell. Hiszem, hogy ha a szívünk a Lélek munkája nyomán összeér, akkor az most is eléri a célját. Trianon ugyanis nem pusztán a múlt: amíg határokon túl élünk, elszakítva az anyaországtól, addig ma is valóság, mert így és itt vagyunk. Hiszem, hogy a Szentlélek Isten ereje ma is képes talpra állítani bennünket a magunk helyén és a magunk idejében. 


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Letört egy rózsaszál a szépen fejlődő rózsatőről, mert nem bírta a ráhulló vízsugár erejét. Olykor megtörténik ilyen, mindennapos eset, mégis példázattá vált a történet. A férfi, aki gondozta, különösen szerette a természetet, és kedvét lelte a kertészkedésben. Nagy élvezettel öntözte, nyesegette a bokrokat, virágokat ültetett a rábízott kertben, mintha csak a sajátja lenne. Azt a néhány rózsatövet, amelyeket ő ültetett, télire figyelmesen betakargatta, tavasszal megmetszette, és mindennap megnézte, hogyan fejlődnek. Amelyik gyönge volt és hajladozott, karót tett mellé. Egyik alkalommal, amint öntözött, a vízsugár visszahanyatló cseppjei túl erősnek bizonyultak, lekonyult az egyik rózsa ága, le kellett vágni. Ez elkeserítette. Gyönyörű, kifejlett, nagy fejű vörös rózsa volt. Talán nem is fog többet teremni az a tő. Vigasztalanul bánkódott, nem tudott megbékülni a ténnyel, hogy odalett a munkája gyümölcse. Hazavitte, és letörten mutatta feleségének a rózsát, amelyet kénytelen volt levágni. Morgolódva és dohogva adta oda a virágot, mert nem tudott napirendre térni a veszteség fölött. Lehet úgy ajándékot adni, hogy mellékeljük hozzá a számláját? Lehet örülni a dühösen vagy kényszerűen adott virágnak? A vörös rózsa sokatmondó jelkép a szerelmi és házassági kapcsolatokban, de az, ahogyan itt megjelenik, valami másnak a példázata lett. Annak, hogyan ragadunk bele sokszor a hétköznapi negatívumokba, és hogyan tartósítjuk a rosszkedvünket, boldogtalanságunkat, amivel mások örömét is ellopjuk. Mi lett volna a helyes magatartás? Az, ha kertészünk a hazafelé vezető úton minden lépéssel egy kicsit mes�szebbre tolja magától a baleset miatt érzett bosszúságát. Ha meg tud békülni a ténnyel, a valósággal még akkor is, ha a saját hibájából történt a dolog. Ha belátja, hogy jóra is fordítható az ügy, mert valakinek örömet fog szerezni vele. Ha megnyugszik abban, hogy mégis jó helyre kerül a virág. Nem kell azt hazudni, hogy kifejezetten a feleségének akarta hozni. El lehet mondani az igazságot: ezt a rózsát nem akartam levágni, de ha már letörött, neked hoztam el, mert megvigasztal, hogy örömöt szerez, és gyönyörködsz benne. Néhány napig él még, mielőtt elhervad. Ha nem tudunk a negatívumokból pozitívumokat kicsiholni, tudatosan kell ezt tanulnunk. Meg lehet változtatni, meg lehet fordítani a nézőpontunkat, a látásunkat arra, hogy mi jó jöhet ki a rosszból. „A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe.” (Péld 15,15) Felelősek vagyunk a hangulatainkért. 

IMÁDKOZZUNK!

Mennyei csend Mennyei csend a pokoli zajban. Ez vagy Te, Uram, és engedd, hogy halljam, csended mit üzen, mire tanít meg, és legyen fülem rá, hogy értselek Téged. Ámen.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Eladja mindenét Máté evangéliuma tizenharmadik fejezetében található hét példázat a mennyek országáról. Ezek közül több Máté saját anyaga (búza és konkoly, elrejtett kincs, igazgyöngy és háló), azaz csak ebben az evangéliumban olvasható. A magvető példázatát (Mt 13,1–23) kivéve mindegyik így kezdődik: „Hasonló a mennyek országa.” (Mt 13,24.31.33.44–45.47) Jézus hétköznapi példákon keresztül akarja bemutatni a mennyek országának titkait, de a „hasonló” kifejezés rámutat arra, hogy itt sokkal hatalmasabb, csodálatosabb és az emberi ész számára felfoghatatlan valóságról van szó. Heti bibliai szakaszaink sorában olvashatjuk az elrejtett kincs és az igazgyöngy példázatát. A példázatokban szereplő ember és kereskedő nagyon értékes dolgokra talál rá, amelyekért kész mindenét feláldozni, „eladja mindenét, amije van, és megveszi” (Mt 13,44) azt, amit talált. Mindenről, amit addig felhalmozott, és amit fontosnak és értékesnek gondolt, kiderült, hogy értéktelen, mert megtalálta az egyetlen és legértékesebb dolgot, hogy a mennyek országa nem elérhetetlen, hanem „közöttetek van” (Lk 17,21). Nem kapaszkodik görcsösen a maga teljesítményébe, a vagyonába, mint a gazdag ifjú, aki Jézus felszólítása ellenére – „add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem” (Mt 19,21) – nem tudta azt megtenni. Ma is nagyon sokan halmoznak fel a világ szemében értékes és értéktelen dolgokat, de vajon a mennyek országa felől nézve mennyi ezeknek az értéke? Nem a hatalom, nem a pénz, nem a rang, nem a pozíció, nem az anyagi javak felhalmozása tesz valakit értékessé, hanem elsősorban az, hogy keresi-e az Isten országát, és hogy megtalálta-e már azt. „Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.” (Mt 10,39)  SZETEY SZABOLCS 2020. június 14.

Reformátusok Lapja 15


| EGYHÁZI ÉLET |

Alkalmazkodni kell

Kistányér, kis kehely, orgonaszó ének nélkül – így úrvacsoráztak pünkösd ünnepén Budapest egyik legkisebb gyülekezetében, Törökőrön.

lomok zsindelyes tornyára hasonlító szerkezetet ácsoltak a sárga téglákkal kirakott Százados úti utcafront bejárata fölé, tetején csillaggal.

Május közepe óta már nemcsak a vidéki, hanem a Pest megyei és a budapesti református gyülekezetek is tarhatnak istentiszteleteket. A Magyarországi Református Egyház (MRE) Zsinatának Elnökségi Tanácsa azt javasolta, hogy az alkalmakat az egyházközségek elnökségének felelős döntése szerint, az előírt higiéniai és biztonsági szabályok betartásával tartsák meg a közösségek. Két hónap zárva tartás után a budapesti gyülekezetek többsége pünkösd vasárnapján nyitotta ki újra a templomok kapuit és várta a közösségi együttlétre vágyó tagjait.

A kapun belépve egyből feltűnik, hogy építkezés folyik. Lécek, deszkák és gipszkartontáblák között jutunk el a belső kapuhoz, onnan pedig az udvarra, ahonnan a templom főbejárata nyílik. A templomtérben a koronavírus-járvány miatt megkövetelt állapotok fogadják a híveket: a bejárat melletti asztalkán, a persely mellett kézfertőtlenítő, arcmaszkok és gumikesztyűk kaptak helyet, bentebb a két oszlopban és hét sorban felállított székek szigorúan másfél méteres távolságra vannak egymástól. Az úrasztalán kistányérok és kis kelyhek várakoznak. Az MRE Zsinatának Elnökségi Tanácsa május 27-i ülése után ugyanis azt javasolta, hogy „a járványügyi változásokra és könnyítésekre tekintettel a gyülekezetek a higiéniai szabályok betartásával külön kelyhes úrvacsorát tartsanak”. Törökőrön ez nem okoz nehézséget, Balássy András lelkipásztor ugyanis már évek óta így szolgáltatja ki a sákramentumot. Lassan rutinná válik az igehirdetések rögzítése is, igaz, az elmúlt hetekkel ellentétben – amikor csak online istentiszteletet tartottak a templomban – most nem a szószékkel szemben áll a kamera. A zsinati ajánlásnak megfelelve a törökőriek is létrehozták a saját egyházközségi védekezési szabályozásukat, amelyben meghatározták az óvintézkedéseket: egyszerre legfeljebb huszonöt fő tartózkodhat a templomban, az istentiszteleten

HEGEDŰS BENCE

TAKARÁSBAN A koronavírus-járvány utáni első hivatalos istentiszteletre érkezünk a budapest-törökőri gyülekezethez, amely Budapest egyik legforgalmasabb pontján, a Hungária körút és a Kerepesi út kereszteződésénél található. Hiába haladnak el itt ezrével az autók, a többemeletes banképület ölelésében – és takarásában – megbújó templom a főváros talán legkisebb gyülekezetének otthona. Korábban az utcáról is észrevehető volt az egykori istállóból kialakított épület apró tornya, amely ma már csak a belső udvarról látható. Egyetlen harangja több mint fél évszázada töretlenül hívogatja a törökőrieket. Hogy mégis legyen kintről is észlelhető tornyuk, néhány évvel ezelőtt az erdélyi fatemp16 Reformátusok Lapja

2020. június 14.

VÍRUS HOZTA VÁLTOZÁSOK


| EGYHÁZI ÉLET |

kizárólag szájmaszkkal, sállal vagy kendővel eltakart arccal vehetnek részt, a templomteret pedig az alkalom előtt és után is szellőztetik, illetve fertőtlenítik.

„MIT TEGYÜNK?” Az istentisztelet 10 órás kezdőidőpontjára a kirakott huszonnégy szék közül csak néhány marad szabadon. A jelenlévők leképezik a gyülekezeti korfát: akad néhány szülővel érkező fiatal, fiatal és idősebb házaspár, és több nyugdíjaskorú hívő is. Az orgonánál – amelyről messziről látszik, hogy különleges darab – Nagy Sándor, a református zsinat korábbi világi elnöke és a gyülekezet előző főgondnoka ül. Mindenkin maszk van, hallani is a 370. dicséret első versszakának éneklése közben, hogy kicsit tompábban szól a megszokottnál. Balássy András az ApCsel 2,11–21 alapján hirdeti az Igét. Elmondja: könnyű dolga volt, amikor a textust kereste erre a vasárnapra, hiszen ebben az egyházi évben minden nagyobb ünnepen a bizonyságtétel volt a kulcsszava a prédikációknak. – Hogyha megfigyeljük, nem egyszerűen arról van szó, hogy Isten lelke indít minket a bizonyságtételre. Valójában a Szentlélek tesz bizonyságot rajtunk keresztül. Az, ami akkor Jeruzsálemben elhangzik, attól annyira csodálatosan átütő, azért dönti le a nyelvi korlátokat, mert valaki olyan szól az apostolok szava által, aki független ezektől a korlátoktól. A Szentlélek maga éri el, hogy értsék azok, akik érteni akarják – fogalmaz igehirdetésében Balássy András. Szerinte nemcsak a nyelveken szóló apos­ tolokban munkálkodott a Lélek, hanem azok­ban is, akik hallgatták őket. – Miután végighallgatták Péter beszédét, úgy érezték magukat, „mintha szíven találták volna őket”. Akit nem talált szíven, az talán másnap is azt gondolta, hogy ezek csak túl sokat ittak az édes borból. Kell, hogy Isten Lelke ott munkálkodjon nemcsak az igehirdetőben, hanem az Ige hallgatójában is. A Szentlélek nem Péter kimondott szavaiban szólal meg, hanem belül, a szívekben. Amikor szíven találja a hallgatókat, azonnal megkérdezik: most mit tegyünk? – fogalmaz a lelkész. Balássy András úgy véli, mindezek fényében Jézus missziói parancsa, amelyet mennybemenetelekor átadott a tanítványoknak, nem a tizenegynek és nem is annak a kétszáz embernek szólt, akik az első pünkösdkor együtt voltak abban a felső szobában – hanem mindenkinek. Nekünk is szól. Péter mondja a végén: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekei­ teké…” A lelkipásztor végül arra kéri az egybegyűlteket, hogy 2020. június 14.

Reformátusok Lapja 17


| EGYHÁZI ÉLET |

KERESZTÜLHÚZOTT SZÁMÍTÁS A koronavírus-járvány miatt a törökőri gyülekezetben idén elmarad a konfirmáció. A nyári szünetig gyermekistentiszteletet és bibliaórát is már csak online tartanak. Szünetel az énekkar, a baba-mama kör és a házi csoport is, nincsenek gyermekdélutánok és kirándulások sem. Habár a Zsinati Elnökségi Tanács úgy határozott, hogy a hatósági szabályozások figyelembe vételével az egyházi nyári táborok is megtarthatók, a törökőri presbitérium fenntartja korábbi döntését, amely szerint elmaradnak a gyülekezeti táborok is.

18 Reformátusok Lapja

2020. június 14.


| EGYHÁZI ÉLET |

„Ahogy meghallottam, hogy újra lehet jönni, azonnal jöttem. Furcsa volt így úrvacsorázni, de a helyzethez alkalmazkodni kell.” (Farkas Istvánné Ilona)

„Döbbenjünk rá, milyen kiváltságos helyzetben vagyunk mi, az újszövetség gyülekezete: mert miénk ez az ígéret és gyermekeinké.” (Balássy András)

„legalább most, pünkösdkor döbbenjünk rá, milyen kiváltságos helyzetben vagyunk mi, az újszövetség gyülekezete: mert miénk ez az ígéret és gyermekeinké”.

KISTÁNYÉR, KIS KEHELY

zethez alkalmazkodni kell – fejezi ki örömét amiatt, hogy ha nem lehetett is tele a templom, legalább ennyien eljöttek. Hasonlóképpen örültek egymásnak a többiek is, akik rég nem látott ismerősként köszöntötték egymást az istentisztelet elején, most pedig maszkban, két lépés távolságban beszélgetnek egymással. Habár az alkalom utáni kézfogást most mellőzni kényszerül, Balássy Andrásnak mindenkihez van egy-két szava.

A prédikáció után elérkezik a szent jegyek kiszolgáltatásának ideje, amelyben Dibuz Sarolta főgondnok van Balássy András segítségére. Mialatt a főgondnok körbejár a templomban, és minden úrvacsorázni szándékozónak fertőtlenítő gélt nyom a kezébe, addig a lelkipásztor maszkot húz, és kézfertőtlenítés után szétrakja az eddig stócokban álló kistányérokat, majd mindegyikre egy darab kenyeret és egy kis kelyhet helyez, végül a kelyheket borral tölti meg. A szereztetési ige felolvasása, a négy kérdésre adott válasz és az apostoli hitvallás után a főgondnok és a lelkész egyenként viszi oda a tányért a rajta lévő jegyekkel együtt a gyülekezeti tagokhoz, akik maszkjukat levéve veszik magukhoz azokat. Az úrvacsora előkészítése és kiosztása alatt a gyülekezet nem énekel, csak Nagy Sándor orgonajátéka hallható. A törökőri úrvacsoraosztás minden szempontból megfelel a higiéniai előírásoknak. A gyülekezeti tagoknak nem kell sorban állniuk, nem érnek hozzá máshoz, csak a nekik szánt kenyérhez és kehelyhez, miközben magukhoz veszik az úrvacsorát. Persze nem biztos, hogy ami egy kis gyülekezetben működik, az egy nagyobban is beválik, legfőképpen azért, mert a szent jegyek kiosztása így lényegesen több időt vesz igénybe.

Dibuz Sarolta főgondnok szerint összeségében nézve az alkalom úgy alakult, ahogyan eltervezték. – Arra gondoltam, hogy talán többen leszünk – vallja be végül. Eredetileg az udvaron akartak pótszékeket felállítani, majd az eső miatt a felújítás alatt álló lelkészlakás egyik félkész szobája szolgált volna póthelyszínként, ahol Soós Tamás presbiter már a hangosítást is megoldotta. Végül aztán ezekre nem volt szükség, mint ahogy a persely mellé kitett maszkokból sem fogyott, mert minden résztvevő hozott magával védőfelszerelést. Balássy András elárulja, hogy a presbiterekkel sokat töprengtek, hogyan oldják meg az érintésmentes úrvacsoraosztást. – Az eredeti terv az volt, hogy lefordított kelyhekkel várjuk az úrvacsora kezdetét, és csak akkor, pont annyit töltöttem volna ki, ahányan tényleg vagyunk. A kenyeret még otthon, kesztyűben, késsel felkockáztam, hogy ne az úrasztalánál kelljen – mondja a lelkész.

ÚJRA EGYÜTT

VÉGRE SZEMÉLYESEN

– Nagyon készültem már az alkalomra – mondja az istentiszteltet után a 82 éves Farkas Istvánné Ilona, Ica néni, aki a gyülekezet egyetlen ma is ide járó alapító tagja, az itt először konfirmálók egyike. – Ahogy meghallottam, hogy újra lehet jönni, azonnal jöttem – teszi hozzá. Balássy András ugyan felajánlotta neki a házi úrvacsoraosztást, de most, hogy nyitva van a templom, ő inkább itt szeretett volna lenni. – Furcsa volt így úrvacsorázni, de a hely-

Balássy András azt is bevallja, hogy „hallatlan megkönnyebbülést” jelentett számára, hogy pünkösdkor végre személyesen találkozhat gyülekezetével. – Az elmúlt hetekben az istentiszteletek felvételekor nekem iszonyú stressz volt, hogy nem tudom, kihez is beszélek. Habár a mimika most is hiányzik, de legalább a szemkontaktus megvan, és a szemekből sok minden kiderül.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

EMBER TERVEZ

2020. június 14.

Reformátusok Lapja 19


| RE-KONSTRUKCIÓ |

A templom hatalma Őszintén szólva nem igazán hittem a szájmaszkos istentiszteletben. Azt gondoltam, ha újra ott lehetek a pápai templomban, de fel kell tennem a maszkot, az nem lesz az igazi. Erőltetett lesz, mert a maszk fogja uralni az istentiszteletet. Még az az illetlen gondolat is átvillant rajtam, hogy olyan lesz, mint valamiféle álarcosbál, ahol nem lehet tudni, melyik a fontosabb: a bál vagy az álarc. Elképzeltem, ahogy ott ülünk majd a padsorokban, tisztes távolságot tartva egymástól – maszkban. Maszkban fogjuk majd köszönteni egymást, maszkban énekelünk – ha egyáltalán tudunk, hiszen soha nem próbáltuk –, maszkban figyelünk az Igére, maszkban imádkozunk,

„Üzen arról, hogy mi a szent és mi a hétköznapi. A templom a nyilvános térben megfogalmazott állítás arról, hogy van szent és van profán. Hatása van arra, aki látja, vagy aki oda belép.”

és maszkban búcsúzunk majd el egymástól. Nem bíztam abban, hogy a szájmaszkos alkalom olyan lesz, mint amilyen régen, a járvány előtt volt. Tévedtem. Mégpedig azért, mert csak magunkat képzeltem el, de nem számoltam a helyszínnel – a templommal. A hatalmával. Abban a pillanatban ugyanis, amikor beléptem, az épület belső tere önálló életre kelt, és szempillantásnyi idő alatt elterelte a figyelmet a maszkról, és átvette az uralmat. Nem az vált hangsúlyossá, hogy miként vagyunk együtt, hanem a hely, ahol vagyunk. Úgy éreztem, hogy helyreállt a világ rendje. Merthogy kizökkent a járvány idején. De azzal, hogy újra a templomban lehetek, valami visszaállt. Valami, ami fontos, mondhatnám: létfeltétel. Ami nélkül nem lehetek az, aki vagyok. A templomban újra teljessé lettem. Azért, mert e hajlék olyasmit ad vagy közvetít, ami ha nem lenne, űr tátongana a helyén. Nehéz ezt megfogalmazni, pláne reformátusul. Mert meggyőződésünk szerint a templom önmagában csak egy épület. Igaz, hogy szóhasznála20 Reformátusok Lapja

2020. június 14.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

tunkban előfordul a templomszentelés fogalma, de – helyesen – nem gondoljuk, hogy a templom, amely kőből és fából összerakott épület, önmagában garantálhatná Isten jelenlétét. Lehet szép, impozáns, hatással lehet a környezetére, a látogatóra, de elsődleges funkcióját önmagában nem töltheti be. Csak akkor töltheti be szerepét, ha az ott összegyülekező emberekben Isten az ő Igéje és Szentlelke által jelen van. Nem a hajlék közvetíti Istent, hanem fordítva: az élő Isten jelenléte teheti szent hellyé a templomot. Éppen ez a tény tette lehetővé azt, hogy amikor el voltunk zárva a templomunktól, otthonainkban teljes érvényű istentiszteleten vehettünk részt, sőt húsvétkor még úrvacsorával is élhettünk. A szent nincsen helyhez kötve, mert Isten az, aki a közösségét az emberrel lehetővé teszi, aki tetszése szerint elválasztja a szentet a profántól: „...mert Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.” (1Kor 3,17) Annál inkább különös, hogy Isten mégis ad nekünk különleges helyet, a templomot, a templomunkat, és képessé teszi arra, hogy az titokzatos módon üzenetet közvetítsen. Igen: nem az épület önmagában, a kő és a fa, hiszen a templom a gyülekezet az Ige és a Lélek által. A templom mint épület Isten kezében mégis üzenetté válhat. Üzen arról, hogy mi a szent és mi a hétköznapi. A templom a nyilvános térben megfogalmazott állítás arról, hogy van szent és van profán. Hatása van arra, aki látja, vagy aki oda belép. És ez a hatás olyan erős lehet, hogy azt még az a zavaró körülmény sem tudja felülírni, hogy ezekben a napokban szájmaszkban kell templomba menni. A hajlék erősebb. Hatalma van, amely alól az ember nem vonhatja ki magát. Így lehetséges az, hogy a templomok, amelyek „csak” épületek, mégis Isten különleges tárgyi eszközei a térben az ő jelenvalóságának hirdetésére. No lám: lehet, hogy ez a járvány arra (is) „jó” volt, hogy Isten a templomainkon mint épületeken keresztül is megmutassa az ő hatalmát, végtelen irgalmát és szeretetét? Visszaadott nekünk valamit, ami nélkül nem lehetnénk azok, akik vagyunk. A templom mi vagyunk. 


| GONDOLATOK |

FAGGYAS SÁNDOR

Pünkösd után

A szerző újságíró, a Magyar Hírlap Táncsics Mihálydíjas szerkesztője, a Protestáns Újságírók Szövetsége elnökségi tagja

ILLUSZTRÁCIÓ: KALOCSAI RICHÁRD

Bő két hónapja írtam e hasábokon, hogy a Kínából kiinduló új koronavírus-fertőzés gyökeresen megváltoztatta világunkat, s benne mindennapi életünket is. A március 11-én kinyilvánított világjárvány gyakorlatilag egész Európában olyan rendkívüli óvintézkedéseket tett szükségessé, amelyek békeidőben korábban elképzelhetetlenek voltak. Mivel ma már Európa-szerte, hazánkban is lecsengőben van a járvány, júniustól mindenki a normális családi és közösségi élet újrakezdését, a gazdaság újraindítását, a szabad mozgás, közlekedés és a korláto-

zatlan személyes érintkezések visszaállítását várja. De van-e, lehetséges-e a visszatérés a járvány előtti megszokott élethez, vagy alkalmazkodnunk kell az egyre gyakrabban emlegetett „új normalitáshoz”, a „járványok korához”? A tapasztalatok szerint honfitársaink többsége jól alkalmazkodott a veszélyhelyzethez és a rendkívüli jogrend szabályaihoz, az iskolák, munkahelyek, templomok, bevásárlóközpontok, vendéglátóhelyek bezárásához. Néhány hét alatt megtanultuk a távoktatás, a távmunka, a távistentisztelet, a biztonságos közlekedés és bevásárlás technikáját, megszoktuk a másfél-két méteres távolságtartást, a maszkhordást és kézfertőtlenítést. S bár nem könnyen, de hozzászoktunk a kötelező vagy önkéntes karanténhoz, a kijárási korlátozáshoz, vagyis ahhoz, hogy nem mehetünk oda, ahová akarunk, nem találkozhatunk azzal, akivel szeretnénk. Mérvadó szakemberek és politikusok szerint az első csatát megnyertük, hiszen hazánk azon kevés ország közé tartozik, ahol – a gyors, hatékony kormányzati és egészségügyi védekezésnek, valamint

az emberek fegyelmezett magatartásának köszönhetően – a tömeges megbetegedések időszaka nem következett el. A neheze azonban még ezután jön. Hiába hitték, hiszik nagyon sokan, hogy elég volt valahogy „kibekkelni” a válságot, csak meg kellett várni, amíg elvonul a vihar, és az életünk ugyanúgy folytatódhat, mint a válság előtt. Jó lenne, ha nem esnénk abba a tévedésbe, amelybe Camus regényében Oran város lakói, akik miután tíz hónap elteltével megszabadultak a karanténból, amelyet a pestis miatt rendelt el a hatóság, örömünnepeket rendeztek. A polgárok azt hitték, a pestis ahogy jött, úgy távozik, és minden ott folytatódik, ahol a járvány kitörésekor abbamaradt. Pedig „a pestis bacilusa sohasem pusztul el, sem el nem tűnik”, és a halálos kórt hordozó patkányok bármikor ismét előbújhatnak. A francia író műve végén arra figyelmeztet, hogy a következő csapás az embereket ugyanúgy készületlenül találja majd, mert „az emberek szíve mit sem változik”. Paneloux atya, a jezsuita szerzetes hiába prédikálja, hogy az orániak Istentől elfordult, önző, bűnös élete miatt „Isten hagyta, hogy a csapás meglátogassa őket” – a bűnbánat, a megtérés, a lelki megújulás elmarad. Pünkösd után vagyunk, de idén – az egyházi közösségeket leszámítva – szinte észrevétlenül és nyomtalanul múlt el egyik legnagyobb keresztyén ünnepünk. Az, amely azt üzeni minden hívő és nem hívő embernek, hogy Isten Szentlelke – ahogy Jézus az utolsó vacsorán ígérte tanítványainak – leszállt e világra, eljött közénk, hogy égi lángja átjárja szívünket és szánkat. Ha elfogadjuk, befogadjuk a Szentlélek ajándékát, akkor megtörténhet a csoda, amelyről Pál apostol írta a korinthusiaknak: „ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.” Jézus tanítása, egyben parancsa nemcsak Nikodémusnak, hanem nekünk is szól: „Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” Pünkösd után vagyunk, de sajnos az újjászületés, a lelki megújulás előtt. Pedig a gyilkos ragály és a súlyos gazdasági válság komoly figyelmeztetést küldött, hogy nem élhetünk úgy, ahogy a járvány kitörése előtt. Visszatérés nem lehetséges a régi életünkhöz, de visszatérhetünk Istenhez. Ha a Szentlélektől újjászületünk, s megváltozunk a szívünkben és elménkben, akkor meg tudjuk változtatni életünket, és elnyerhetjük az örök életet.  2020. június 14.

Reformátusok Lapja 21


| GYÜLEKEZETEINK |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

Ha itt a nyár...

LXIV. ÉVFOLYAM,

24. SZÁM,

2020. JÚNIUS 14.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Itt a nyár, és tervezünk. Telve optimizmussal, bizakodással, hogy világjárvány ide vagy oda, azért a nyaralás, az évi pihenés idén sem marad el. Párhuzamos szervezés zajlik ilyentájt. A szokásos gyülekezeti kirándulás időpontját egy hónappal későbbre halasztottuk, mert a Székelyföld megvár, és mert a Székelyföld a nyerő. Az első, két évvel ezelőtti gyülekezeti kirándulás valósággal lebilincselte a résztvevőket. Már akkor elhatároztuk, hogy mihamarabb visszatérünk, és folytatjuk a szívünknek oly kedves régió felfedezését, további helyszínek megismerését, bejárását. Merthogy megfizethetetlen az érzés, amikor az ember szívét több száz kilométerre az otthonától valami megmagyarázhatatlan, de jóleső otthonosságérzés tölti el. Nem az idegen táj kuriózuma ez, hanem a hazatalálás megnyugvása, békessége. Már annak is, aki először lép erre a vidékre. Aki pedig egyszer odatalált, azt már ismerősként várja vis�sza a magyar táj, várják a nyitott szívű emberek. Ez több mint kirándulás, nyári élményszerzés. Hazajárás! Amikor kis túlzással lemegyünk a térképről, elzarándokolva a csángóföldi egykori országhatárig, de lélekben még mindig otthon vagyunk. Ez pedig megfizethetetlen. Mesélni, írni lehet róla. De valójában látni kell, engedni, hogy hasson ránk az élmény. Aztán a hegyek világa után ugyanígy a test, lélek, szellem egységét keressük a vizek szimfóniájában, az elénk táruló nagy kékségben is. Elmerülünk a szívet gyönyörködtető látványban, a kabócák jellegzetes ciripelésében, és persze a testünket hűsítő habokban. Ez így kerek, így hat. Egyébként az egykori magyar tengerpart felfedezése még a kilencvenes években kezdődött egy ifjúsági gyülekezeti kirándulással. Egy rozoga, bérelt Ikarusszal, sátorban alvással, sűrű konzervnyitogatással, határon ácsorgással, ám az élmény legtöbbünkben egy életre megalapozta a visszajárás igényét és vágyakozását. Egykori lelkészünk lelkes szervezésének köszönhetjük ezt a több évtizeddel ezelőtti indítást. Azóta már ki-ki önállóan, családjával, barátaival folytatja az Adria felfedezését, amelynek számos pontján a magyar múlt, a Monarchia teremtő békeidőszaka köszön vissza jellegzetes épületekben vagy éppen a helyszíneken megfordult nagyjaink előtt tisztelgő emléktáblákban. Szóval itt a nyár, és tervezünk. Térképek, útvonalak, helyszínek, fényképek jelennek meg előttünk a képernyőn. Számoljuk a napokat, míg végül előkotorhatjuk az utazótáskákat, és kezdődik az izgalommal teli pakolás. Indulhatunk! 

ÁRA: 400 FT

Vírus hozta változások ALKALMAZKODÁS ÉS ÚRVACSORA A TÖRÖKŐRI GYÜLEKEZETBEN

9 771419 856007 20024

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:.........................................................................................

FÁBIÁN TIBOR

Cím:......................................................................................... ..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


| AJÁNLÓ |

Mi van a happy end után? A Házassági történet című film (Marriage Story, angol–amerikai dráma, 2019) ott kezdődik, ahol a legtöbb másik végződik. Egy fiatal színésznő és egy feltörekvő színházi rendező egymásra talál New York csodás pezsgésében. Összeházasodnak, és megszületik a gyermekük is. Mindketten sikeresek, azonban megjelenik a kapcsolatukban a feszültség. Előadó-művészet a hivatásuk, így ambiciózusak és vágynak a megbecsültségre. Törekvésük az elismertségre egyszerre erős kapocs kettejük közt, és feszültségre okot adó veszély is. A legtöbb hollywoodi romantikus film végére minden megoldódik, és úgy érezhetjük magunkat, mintha mi is rózsaszín felhőkön járnánk. Lenyűgöző érzéssel tölt el, a szívünk mélyén mégis érezzük, hogy a valóság sajnos messze áll ettől. A film készítői is érezték ezt az önellentmondást, ezért a Házassági történet nem a romantikus álomképről, hanem a színtiszta valóságról szól, amely sokszor fájdalmas és tragikus. Végigkövethetünk egy válási folyamatot. A két fél szereti egymást, ez mégsem elég nekik. Az élettől többet várnak, mint ami valójában, és így megfeledkeznek arról, hogy odafigyeljenek egymásra. Egyedi történetnek tűnhet, mégis sok helyzetben magunkra ismerhetünk. A figyelmetlenség, az önző magatartás, a rosszul megválasztott ügyvédek, a versengés a közös gyermekért olyan helyzetet eredményezhet, amelyben egy megmenthető kapcsolat is könnyedén romba dőlhet. A romantikus érzelmek, a rózsaszín köd csodálatos dolog, mégsem elég egy kapcsolat fenntartásához. Hűség, türelem, alázat, figyelmesség, közös gondolkozás mind-mind olyan fogalmak, amelyek nélkül egy kapcsolat sem tud megfelelően működni.

A film érzelmi utazásra visz minket, amely megmutatja, hogy mi történhet, ha nincs elég erős elköteleződés a két fél között. A könnyed kezdés után a pár szépen, lassan egyre súlyosabb feszültségekbe sodródik, és egy ponton már senki sem érti, hogyan kerültek ilyen mélyre. Egyedi történetet látunk, mégis tükröt tart elénk a film. Tökéletes alapot szolgáltathat olyan beszélgetésekhez, amelyekben noha másokról beszélünk, mégis a saját konfliktuskezelési mintáinkat tudjuk fejleszteni. A film olyan intő példát állít elénk, amelyre ha egy-egy nézeteltérésünkben vissza tudunk emlékezni, akkor kapcsolatot építő, sőt, talán megmentő hatása lehet. Ez a film sem több, mint egy elmesélt történet, mégis, ha le tudunk ülni beszélgetni a látottakról, akkor mi mindannyian benne vagyunk ebben a filmben, legyünk akár házasságra készülők, házasságban élők, válási folyamatot megélő felek vagy gyermekek. Az alkotás minőségére garanciát szolgáltat a két kiváló főszereplő, Scarlett Johansson és Adam Driver, illetve a megannyi Oscar-jelölés is.  VÍGH TAMÁS, FOTÓ: NETFLIX 2020. június 14.

Reformátusok Lapja 23


| EGYHÁZI ÉLET |

„Minden magyar testvé

Legyen mosoly minden hátizsákban! Mosolyt minden hátizsákba! mottóval buzdít adományozásra a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ). A cél másfél millió forint összegyűjtése – ez az összeg háromszázötven rászoruló gyermek táborozását tenné lehetővé. Az MRSZ idén több kis létszámú, főként napközis programot szervez: a tervek szerint ezen a nyáron tizenegy napközis és két ottalvós táborban pihenhetnek a gyerekek. Az alapítvány kárpátaljai táborai ebben az esztendőben elmaradnak: a járványhelyzet egyelőre nem teszi lehetővé azok megszervezését. A magyarországi programokat is szigorú óvintézkedések és a higiéniai előírások fokozott betartásával rendezik meg. – Táboraink tematikáját tekintve idén a fő szempont a pihenés, az aktív kikapcsolódás, a karantén időszakának feldolgozása lesz, de emellett helyet kap majd a pályaorientáció, a közösség- és bizalomépítés is. Előnyben részesítjük a szabadtéri foglalkozásokat a benti programokkal szemben – fogalmaz a jobbadni.hu portálon olvasható tájékoztatóban 24 Reformátusok Lapja

2020. június 14.

Tamáskó Tünde, az MRSZ ifjúsági programvezetője. Hozzáteszi: – A tábor működtetésekor figyelemmel kísérjük a higiénés előírások betartását, emellett fontosnak tartjuk, hogy a személyi higiéné alapvető szabályairól a táborba érkezők is kapjanak részletes, az adott korosztálynak megfelelő szintű tájékoztatást. A legfontosabb megelőző intézkedés, hogy a táborokban kizárólag egészséges, tüneteket nem mutató, magát egészségesnek érző gyermek, illetve szervező vehet részt. Folyamatosan ügyelünk a tábor területének tisztaságára, a napi fertőtlenítő takarítás elvégzésére, a táborozók által használt játékok, sporteszközök fertőtlenítésére.  ÖN IS SEGÍTHET! A június elején meghirdetett adománygyűjtéshez az adomany. jobbadni.hu oldalon keresztül lehet csatlakozni. Felajánlásainkat banki átutalással is eljuttathatjuk. Bankszámlaszám: CIB 10702019-85008898-51100005. Ebben az esetben a közlemény rovatban kérik feltüntetni: Táborok.


| EGYHÁZI ÉLET |

érünk mellett ott vagyunk” Akárcsak korábban a hazai református gyülekezeteket,

úgy a hat határon túli egyházkerületet is összesen huszonhétezer, a helyi reformátusok lélekszámának megfelelő arányban elosztott sebészi szájmaszkkal segíti az MRSZ, így támogatva a lelkipásztorok, egyházi dolgozók és gyülekezeti tagok egészségének védelmét – olvasható az alapítvány honlapján.

Az akció a nemzeti összetartozás napján kezdődött, de a ha-

táron túl élő magyarság segítése nem korlátozódik erre a napra. – Alapítványunk neve így hangzik: Magyar Református Szeretetszolgálat. Nem magyarországi, hanem magyar, ezzel is jelezve, hogy minden magyar testvérünk mellett ott vagyunk, éljen bárhol a világban. A határon túli kapcsolat nem korlátozódik június 4-re, szolgálatunk megalakulása óta fontos szerepet tölt be, és ez a jövőben is így marad. Mégis szerettük volna, hogy ezen a napon, amikor történelmünk sorstragédiájára emlékezünk, még erősebben érezzék a határon túliak, hogy számíthatnak ránk – fogalmazott a kezdeményezésről Juhász Márton, az MRSZ ügyvezető igazgatója a felvidéki Komárom városában szervezett trianoni megemlékezésen.

A maszkok mellett a Felvidékre arcvédő pajzsokat és immunerősítő készítményeket, míg Kárpátaljára higiéniai termékeket szállítottak. Habár a mostani támogatást kedvezményezettként a református gyülekezetek vették át, az MRSZ segítő tevékenységét vallási, nemi és faji hovatartozástól függetlenül végzi a jövőben is a határon túli területeken. A szoros együttműködés a határon túli magyarsággal hosszú múltra tekint vissza: az

MRSZ rendszeresen juttat tartós élelmiszereket, ruhákat és egyéb adományokat a helyi magyar közösségeknek. Emellett az elmúlt évben tematikus gyűjtést hirdetett kárpátaljai rászoruló gyermekek nyári táboroztatására, Erdélyben pedig megnyitotta első irodáját. Habár a koronavírus miatti határzárak némileg megnehezítik az alapítvány munkáját, minden lehetőséget megragadnak, hogy folytassák a határon túli magyarok támogatását.  FOTÓK: AZ MRSZ FACEBOOK-OLDALA

2020. június 14.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

SZOLGÁLTATÁS Református palást, Bocskai-öltöny készítését rövid határidőre vállalom. www.reformatuspalast.hu, e-mail: revertgy@index.hu, Gyál, Rákóczi út 3/2. Tel.: 06-30-368-0907. EGYÉB Az Egerszalóki Református Szálláshely egész évben igénybe vehető! Előzetes helyfoglalás a 06-20-469-9773-as telefonszámon. ÁLLÁS

A Halacska Református Óvoda felvételt hirdet konyhai kisegítő állásra. Munkaközösségünkbe várjuk azok jelentkezését, akik azonosulni tudnak az intézmény református szemléletével. A jelentkezés alkalmával kérünk önéletrajzot, iskolai végzettséget igazoló okmányt. Kérjük, hogy a szükséges dokumentumokat 2020. július 03-ig juttassák el óvodánkhoz: Halacska Református Óvoda, 1221 Budapest, Törley tér 3–4. Tel.: 06-1-482-0224, mobil: 06-30-562-8487, halacskaovi@halacskaovi.hu. HALOTTAINK

Ágai Erzsébet nyugalmazott református lel­ kipásztor április 26-án, életének hetvenegye­ dik évében hazatért Megváltó Urához. Éle­té­ ért gyászistentiszteleten adtak hálát jú­ nius 13-án Veresegyházon. Török Edéné született Vas Klára lelkészözvegy, nyugalmazott pedagógus életének kilencvennyolcadik esztendejében, május 28án visszaadta lelkét Teremtőjének. Temetése június 15-én lesz a karcagi református Déli temetőben. „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” (Jn 11,25)

A zsoltárok könyvéből idézünk. VÍZSZINTES: 1. Az idézet első része (T, Á, K, D, N). 13. Orosz zeneszerző, karmester, 1936-ban a moszkvai rádiózenekar igazgatója (Alekszandr Vasziljevics). 14. Fertőző betegség. 15. Kosztolányi Kornélja. 16. Görög gépkocsijelzés. 17. Menekül. 19. Folyékony arany. 21. A feltételes mód képzője. 22. Arany és bór vegyjele. 24. Elemi parány része. 26. A joule elődjének rövidítése. 27. Heves megyei település lakója. 29. Vízgőz. 31. Zsidó származású román művész, költő, a dadaizmus atyja (Tristan). 33. Nap betűi keverve. 35. Erős, dübörgő zaj. 37. Amerikai magánegyetem New Haven városában. 38. Nagyra nőtt szemfog. 40. Hosszú ideig. 41. Talmi. 42. Az idézet harmadik része (Z, T). 43. Aján Tamás. 44. Csendes-óceáni sziget a Panama-csatorna bejáratánál (NAOS). 46. Sportsérülés. 47. Az Ibériai-félsziget leghosszabb folyója, spanyolul. 49. Összekever. 51. Vaskohászati darab! 52. Támadás. 53. Lendület. 55. Káin öccse. 56. Szögmérték, röviden. 58. Ágyútalp, idegenből átvett szóval. 61. Karate egynemű betűi. 63. Tallium vegyjele. 64. Számítógépes állomány, eredeti írásmóddal. 65. Távolba mutató szó. 67. Foszfor és vanádium vegyjele. 68. Legendás hegyi ember. 70. A választott nép eledele a pusztai vándorlás idején. 72. Görög eredetű ritka női név, jelentése: zsenge fű. FÜGGŐLEGES: 1. Élemedett korú. 2. Gázlómadár. 3. Jutalmazni kezd! 4. Vonatkozó névmás. 5. …-tavak, horgászvizek a Hortobágyon. 6. Az alapmérték ezerszeresét jelenti. 7. Horváth Mihály. 8. Alváskor látjuk. 9. Találatjelző eszköz a tűzfegyveres sportokhoz. 10. Nőstény emlősállatok által kiválasztott váladék. 11. Nemzeti Sport, röviden. 12. Európai vulkán. 18. A NASA elődje. 20. Versenykutya. 23. Kánaánban tisztelt isten. 25. Fiatal férjezett nő. 26. … de Roca, Európa legnyugatibb pontja a kontinensen. 28. A Locomotiv GT egyik alapítója (Gábor). 30. …-i kő, sötét gránitdarab, amely az egyiptomi hieroglifák megfejtésének kulcsa. 32. Egyik megyénkből való. 33. Heves megye székhelyének latin neve. 34. Kis vízfolyás. 36. Ennivaló, barátok között, névelővel. 38. A zenei alaphangsor 6., 3. és 4. hangja. 39. Amerikai rockegyüttes volt. 45. Kémiai vegyület. 48. Francia gépkocsimárka a 20. század közepén (ATLA). 49. Az idézet második része (E, Ó, R, É). 50. Becézett férfinév. 52. Ókori egyiptomi királyné a 25. dinasztia idején (ABAR). 54. Svéd kikötőváros. 55. Részeire szed, és újra felépít. 57. … iacta est, a kocka el van vetve (Julius Caesar). 59. Londoni félelem! 60. Üzemanyagtartály. 62. Vértanú győri püspök (Vilmos). 64. Hímnemű gyermek. 66. Művészi meztelenség. 69. Tildy Zoltán. 71. Vissza: megszólítás. 73. Éneklőszócska.

Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Aki hazugságot beszél, nem állhat meg szí-

nem előtt.

26 Reformátusok Lapja

2020. június 14.


| GYERMEKEKNEK |

Csak egy pásztor Midján földjén  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Mózes megfordult félálmában, és magára húzta a gyapjútakarót. A pusztában a nappalok forróak voltak ugyan, de éjszakára lehűlt a levegő a sátorban is, hiába borították a falakat vastag gyapjúszőnyegek. Sötét volt az éjszaka, de Mózes még félálomban is hallotta, hogy a birkák már felébredtek, mozgolódnak a karámban. Hamarosan eljön a pirkadat, és neki is fel kell kelnie, hogy kihajtsa a nyájat. Midján földjén nem voltak nagy legelők, de a hegyes-dombos vidéken mindig találtak elég rágcsálnivalót a barik, és ami a legfontosabb, friss forrásvizet is. Ma sincs más dolga Mózesnek, mint már évek óta mindig: kihajtja a juhokat, legelőterületet, friss vizet keres nekik, a sérült vagy beteg állatokat ellátja. Nyugodt és békés élet ez. Egyszerűbb, jóval egyszerűbb, mint amit a fáraó palotájában élt. De sokkal boldogabb. Mózes már éppen álomba merült volna újra, amikor a rudakra függesztett vászonbölcsőből halk nyöszörgésre lett figyelmes. A csecsemő hangja melegséggel öntötte el a szívét. Egyiptomban herceg volt, vagy majdnem az. A fáraó lányának fogadott fia. A legpuhább gyol-

csokban járt, arannyal kivert sarut viselt, botját ébenfából faragták. Most meg durva gyapjúszövet fedi a testét, saruját maga varrja, és egy egyszerű szikomorfa bottal a kezében járja a vidéket. Mégis sokkal gazdagabbnak érezte itt magát, mint Egyiptomban. Mert most ugyan csak egy pásztor Midján földjén, mégis a legnagyobb gazdagságra lelt: szívbéli békére és szeretetre. A kicsi egyre hangosabban nyöszörgött. Mózes felült az ágyban, amely valójában a sátor szőnyegére leterített gyékény és néhány birkabőr volt, Mózes mégis jobban aludt rajta, mint a fáraó palotájának magas lábú, díszesen faragott ágyán. Odalépett a lengőbölcsőhöz, kiemelte belőle nyöszörgő kisfiát. Próbálta elringatni, de a gyerek egyre nyugtalanabb lett. A felesége, Cippóra is felébredt már. – Add csak ide azt az éhenkórászt – nyújtotta kisfia felé a kezét. Amikor karjaira vette, a kicsi azonnal elhallgatott, és hangos szuszogással szopni kezdett. Mózes hosszan elnézte őket. A felkelő nap fénye behasított a sátorba, vörös fénnyel ragyogva be az anyát és gyermekét. Soha életében nem látott még ilyen szépet, mint a fia és a felesége. Tudta, indulnia kell, az állatok nyugtalanok. Megsimogatta hát kisfia fejét, megcsókolta a felesége homlokát. Már a hegyek között járt a nyájával, de még mindig Cippóra és Gérsóm járt az eszében. Cippóra… Valóban olyan, mint a neve: egy igazi kis dalos madár, aki mindig megvidámítja a szívét. A kisfiúnak meg a Gérsóm nevet adta, amely azt jelenti: ’jövevény lettem idegen földön’. De most már nem jövevény. Nem is idegen. Otthonra talált Midján földjén. Már távolabb járt, amikor egy pillanatra vis�szanézett. A sátruk előtt már lobogott a tűz, és Mózes mintha Cippóra hajladozó alakját látta volna a távolból. Tudta, a felesége mellett ott a kisfia, Gérsóm is, aki édesen alszik hordozható bölcsőjében. „Ez az én otthonom” – mosolyodott el magában, és indult a birkák után, akik már jócskán lehagyták.  2020. június 14.

Reformátusok Lapja 27


| AKTUÁLIS |

Elvégeztetett „Elvégeztetett.” Ez volt Jézus utolsó szava a kereszten. 1920 júniusában ugyanezzel a címmel jelent meg a Református Lelkészegyesület lapjának a vezércikke is. A magyar népnek száz évvel ezelőtt legalább akkora tragédia volt a trianoni békediktátum, mint Jézus tanítványainak az, hogy Jézus meghalt a kereszten. Mi már tudjuk, hogy ő harmadnapra feltámadt. Tehát nem a teljes vég volt ez számára. Sőt, az „elvégeztetett” fordítható így is: „beteljesedett”. Tehát mindaz beteljesedett, amit Isten megmondott már ott, az Éden kertjében, hogy a Fiú a kígyó fejére tapos, és amit a próféták egyre részletesebben megjövendöltek az évszázadok alatt, hogy a Messiás majd meghal a bűneinkért. Trianonnal kapcsolatban alkalmazva viszont ez a kifejezés csupán a teljes reménytelenséget fejezi ki. Hogy mennyire „elvégeztetett”, annak az egyik jele éppen az, hogy most, száz évvel az ország megcsonkítása után még mindig aktuális ez a helyzet, és ma is gyásznapként jelenik meg ez a nap minden jóérzésű magyar naptárában. Az akkoriak természetesen nem törődtek bele ebbe az állapotba, és azt gondolták, hogy nem maradhatnak így sokáig a határaink. Így született meg a Magyar hiszekegy is: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában.” Jézus Krisztus valóban feltámadt

a halottak közül, Magyarország viszont ilyen módon azóta sem támadhatott fel, és erre egyre kevesebb az esély. Azonban van vigasztalásunk: „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban.” (2Kor 1,3–4) A magyarság vigasztalása az lehet, hogy a nemzet még mindig él határokon innen és túl. Sok nyomorúság ért minket a történelem során, de nem tudtak minket elpusztítani. Sőt, amellett, hogy gyásznapként tekintünk június 4-re, most már új értelmet is kapott – így lehet ez a nemzeti összetartozás napja. A határokon innen és túl élő magyarokat továbbra is összeköti a nyelv, a kultúra, a közös múlt. Nemrég találtam egy nagyon kifejező képet az interneten. Egy fa látható rajta, amelynek gyökere Nagy-Magyarország alakú, az ágai pedig a mai Csonka-Magyarországot ábrázolják, de úgy, hogy egy-egy kis ág és levél azért túlmutat a mai határokon, utalva az ott élő magyarságra. Nagyon érdekes az, hogy sok nagy magyar történelmi személy, költő és író, akikről tanultunk az iskolában, nem a mai Magyarországon született, tehát ma határon túliaknak neveznénk őket. Például Mátyás király, Arany János, Kazinczy Ferenc és Ady Endre a mai Romániában, II. Rákóczi Ferenc a mai Szlovákiában, Kosztolányi Dezső a mai Szerbiában született. Ez is mind arra mutat rá, hogy egy a történelmünk, a kultúránk, a nyelvünk, tehát mind testvérek vagyunk. A nemzeti összetartozás napján ebben erősödhetünk meg.  SÁNDOR TÖHÖTÖM

A HÉT KÉPE

Trianonra emlékeztek a debrecen-szabadságtelepi református templomban június 4-én. Az ünnepségen Fekete Károly tiszántúli püspök hirdette az Igét, beszédet mondott Jeney-Tóth Annamária történész, a Debreceni Egyetem oktatója, a trianoni emlékművet Széles Zsolt, a Népművészet Ifjú Mestere-díjas fafaragó művész, az alkotás készítője mutatta be – tájékoztatott a ttre.hu.  FOTÓ: BARCZA JÁNOS

28 Reformátusok Lapja

2020. június 14.


| AKTUÁLIS |

Az Ég madarai Az Ég madarainak szeretetét két, erősen különböző természetű embertől tanultam meg: férfi dajkai lelkületű, minden fájdalmat és félelmet oldani tudó nagyapámtól, Pétertől, aki 1892-ben született, s egy 1912-ben a világra jött, 2000ben, aggastyáni korban elhunyt, világhírű, látszólag nagyon komor walesi lelkipásztor-költőtől, R. S. Thomastól, akit 1995-ben, személyes találkozásunk évében költészeti Nobel-díjra is jelöltek. Ő évtizedeken át kicsiny walesi hegyi falvak lelkésze volt, életének utolsó szakaszát pedig Anglesey szigetén, egy régi farmházban töltötte. De már korábban is a magányt kereste, egyfajta lelki karanténba vonult a walesi és a nemzetközi irodalmi élet sokszor vásári nyüzsgése elől. Mindennapjainak hű társa, a Biblia és a költészet mellett, Wales változatos madárvilága volt. Olyannyira, hogy egy idő után elnyerte a hivatalos brit „birdwatcher”, azaz madármeg­ figyelő rangot. Fennmaradt, nem túl nagy számú filmes-tévés szereplése közül éppen ezek a madaras epizódok a legmeghatóbbak. Verseiből 2007-ben kötetet állítottam össze, Békési Sándor akkori teológiai dékán, jeles képzőművész varázslatos grafikáival. Ebben a kötetben A feketerigó éneke című Thomasvers­hez nem született illusztráció. Március 23-a hózuhogásos délelőttjén azonban egy kiváló énekes-képzőművész, Márk László kérésemre elkészítette a vershez illő szép tusrajzot. Most, amikor sokunk számára csak a madarak látványa jelenti-jelentheti a szabadság érzését, fogadják szeretettel ezt a gyönyörű, látványt és zeneiséget ötvöző walesi költeményt, s hozzá ezt a muzsikáló rajzot!  PETRŐCZI ÉVA

R. S. Thomas: A feketerigó éneke Elhibázottnak tűnik, hogy e madár Nevének hallatán fekete, komor és Sötét helyekre gondolunk, miközben Oly gazdag zene árad a hangok Ércéből, mintha egy ritka fémmé Válnának, ragyogó csőre érintése nyomán. Gyakran hallgattad őt, egyedül, asztalodnál, Zöldellő áprilisban, amikor Elmédnek édes munkától-elkalandozást kínált, Ha felhangzott a lágy estében, odakint. Megfontolt énekes ő, de megterhel minden hajlítást A történelem, szerelem, gyönyör És a sötéttollú törzsétől tanult Gyász felhangjaival, Távoli gyümölcsösökből Hozza közénk e hangokat, De mindig új könnyek frissítik dalát. (Petrőczi Éva fordítása)

NYÁRON IS MINDEN IDŐBEN A járványügyi korlátozások enyhítésével is folytatódik a Minden időben című reggeli online áhítatsorozat a reformatus.hu oldalon. Az új videók június 8-tól heti egy alkalommal, hétfőnként kerülnek fel az oldalra. Egyes felvételek június végéig kedd reggelente megnézhetők a Duna Televízióban, ugyanazon a napon este pedig meghallgathatók a Kossuth Rádióban. A sorozattal a Magyarországi Református Egyház március közepe óta jelentkezik, hogy segítse az otthoni igehallgatást. Az elmúlt időszakban több mint harmincöt videó készült, amelyek a reformatus.hu portálon is megtalálhatók. Amennyiben református lelkipásztorként ön is szívesen csatlakozna az áhítattartókhoz, szándékát jelezheti Bencze Zsófiának a bencze.zsofia@reformatus.hu címen. BIBLIAISKOLA A Biblia Szövetség Egyesület a 2020/2021. tanévben is elindítja kétéves bibliaiskolai képzését Pécelen. A képzés főbb célkitűzései: alapfokú ismeretet nyújtani az Ó- és Újszövetség könyveinek tartalmáról, megismertetni a Szentírás magyarázatának egyszerű, de nélkülözhetetlen szabályait, amelyek segítik helyesen érteni a Biblia üzenetét, valamint segítik a meggyökerezést és növekedést a Jézus Krisztusba vetett hitben, a bekapcsolódást és az aktív részvételt a gyülekezeti közösségben. A tanfolyam helyszíne az egyesület péceli székháza, az alkalmak szeptembertől májusig havonta egy szombati napon lesznek. Évnyitó és első tanítási nap: szeptember 19. Jelentkezni június 30-ig lehet az alábbi elérhetőségeken. Részletes tájékoztatás található a bibliaszov.hu honlapon, kérhető e-mailben a bsz@bibliaszov.hu címen vagy munkaidőben telefonon a 06-28-452-334-es számon, illetve levélben a 2119 Pécel, Kálvin tér 2/b címen. 2020. június 14.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Hankóczi Gergely őrnaggyal, tábori lelkésszel beszélgettünk. felkopik az állam, és hogy tönkreteszem a családomat (anyukámék teljesen kiborultak), csak egyfelé mehettem tovább, és ez az Ige szolgálata volt. Hankóczi Gergely a HM Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat kötelékében, Kecskeméten hirdeti az Igét. Már frissen végzett teológusként is érdekelte ez a terület, missziói lehetőséget látott a katonák közötti szolgálatban.

2

Amikor elvégezte a teológiát, szeretett volna hagyományos gyülekezet élén állni? Igen, bár már akkor is érdekelt a katonai lelkészség, hiszen ez olyan missziói közeg, ahol a nulláról kell építkezni. Ráadásul hetedikben még vadászpilóta akartam lenni, és a családomban is voltak katonák, tehát nem volt idegen tőlem az ottmunkálkodás gondolata.

3

1

Hogyan hívta el Isten a lelkészi pályára? Megtérésem után mélyebben foglalkoztatni kezdett a gondolat, hogy miként, milyen hivatásban lehetnék az Úr Jézus szolgálatára, és természetesen 18 évesen sokat imádkoztam és tépelődtem ezzel kapcsolatban. Sok minden érdekelt, de tudtam, hogy nem A, B és C tervek készítését várja tőlem Isten, hanem, hogy megértsem az akaratát. Így jutottam el egy ifistársammal való beszélgetésben addig, hogy azzal viccelődtem: kétéves koromban kukás szerettem volna lenni. Erre azt mondta, lehet, hogy annak kell lenned, csak lelki értelemben. Addig is ott volt a lelkészi hivatás a gondolataim és az imádságaim közt, de a testvéri beszélgetés után ez már folyamatosan ott motoszkált a lelkemben. Aztán eljött az ideje, hogy a jelentkezési lapot le kellett adni. Szüleim azt tancsolták, az ismerőseim többségével együtt, hogy inkább a biztosabb pedagógusi pályát vagy bármi más „rendes megélhetést biztosító” munkát válasszak. A biztató igei vezetés és testvéri támogatás ellenére elbizonytalanodtam. Azon a reggelen, amikor döntenem kellett, ez volt a napi ige: „Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel! Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben.” (Kol 3,2–3) Ez megerősített az elhívatásomban, és hiába mondták, hogy 30 Reformátusok Lapja

2020. június 14.

Van a Bibliában olyan rész vagy vers, amelyre vezérigéjeként tekint? Az egyik a konfirmációs igém: „Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid” (Ézs 49,16). A másik az, amit azután kaptam, hogy a teológiára felvettek. Ez így szól: „Emberfia! Őrállóvá tettelek téged Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben!” (Ez 3,17)

4

A parókus lelkészekhez viszonyítva miben más tábori lelkészként családfőnek lenni? Nem sokban. A családfő az családfő mindenhol. A különbség annyi, hogy amíg Ágasegyházán missziói lelkész voltam, addig átjáróház volt a parókia. Volt, hogy hajnalban a kopogás nélkül érkező és szobába benyitó idős asszonytestvér elől alsónadrágban ugrottam át a szomszéd szobába. Viszont egy gyülekezeti lelkésznek nem kell félévekre otthagynia a családját, hogy külszolgálatba menjen, mondjuk Irakba vagy Afganisztánba, ahonnan csak a világháló útján tartható a kapcsolat az otthoniakkal.

5

Szabadidejében mivel foglakozik legszívesebben? Sok minden érdekel ma is. A műszaki dolgok, például a számítástechnika, az elektromos autózás fejlődése, a haditechnika, a történelem, és szívesen hallgatom Lackfi János karanténszínházát, olvasom Cseri Kálmán igehirdetéseit. És persze a gyerekkori legjobb barátommal és családjával való bográcsozást is szeretem.  JEZSOVICZKI NOÉMI, FOTÓ: PAROKIA.HU


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2020/24. szám