__MAIN_TEXT__

Page 1

LXIV. ÉVFOLYAM,

22. SZÁM,

2020. MÁJUS 31.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

Most lélekgyógyító ünnepre van szükség 9 771419 856007

FEKETE KÁROLY PÜSPÖKÖT A SZENTLÉLEK MUNKÁJÁRÓL KÉRDEZTÜK

20022


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Kegyelmes mindenható Atya Úr Isten, ki a te örökkévaló szerelmedből Krisztusért az örök életre választál, örök idők előtt te magadban elhívtál, megigazítottál és dicsőítettél: kérlek a Jézus Krisztus érdeméért, hogy itt ez világon is hívj belől szent Lelkeddel, kívül szent Igéddel az örök életre. Igazíts meg, azaz a te jóvoltodból Krisztus áldozatja érdemével öld meg, temesd el bűneimet: az óembert, a bűnös testet foszd le rólam, mosd el, törüld el bűneimet, bocsásd meg álnokságaimat, fedezd el bűneimet, és ne büntess örökké vétkeimért.  MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER (1536–1572)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Feke György (feke.gyorgy@reformatus.hu) Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Sebestyén László

6

8

16

25

INTERJÚ • 6. Reformátusok és Trianon | Ablonczy Bálinttal, a Reformátusok és Trianon című filmet készítő Reformáció Öröksége Műhely vezetőjével beszélgettünk. REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Pünkösdi szent zavarodottság | Bogárdi Szabó István vezércikke AKTUÁLIS • 8. Találékonyság, kreativitás kellett a vírus miatt | Körkép a főszezonjukat elvesztett református múzeumokról GONDOLATOK • 21. Félelem helyett szabadság | Farkas Zsuzsanna publicisztikája 24. Lelkesen, Lélek nélkül | Kereskényi Sándor gondolatai REFORMÁTUS ÉLET • 25. Jöjj, térj be, kapum tárva | Énekversekben a Szentlélek ajándékairól PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Lucski Márta lelkipásztort kérdeztük

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala a koronavírus-járvány miatt ezekben a hetekben ügyeleti rendben dolgozik. Személyes ügyfélszolgálatunk szünetel, ez idő alatt telefonon és e-mailben érnek el bennünket.

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). 2020. május 31.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

V. 31. VASÁRNAP

Pünkösdvasárnap

VI. 1. HÉTFŐ

Pünkösdhétfő

VI. 2. KEDD

VI. 3. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(7) „Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa!” (Mt 10,1–15) Isten országa Jézus Krisztusban közel van, itt van, kiteljesedőben van. Elsődleges feladatunk az Isten országának hirdetése: először a sajátjainknak – családunknak, népünknek (5–7), majd a világnak (Mt 28,18– 20). Ez Isten uralmának a meghirdetését jelenti. Isten országának megvalósulását hirdetjük, ahol Isten örök rendje, valamint megváltó, szerető hatalma határoz meg mindent, mint ahogy a mágnes a vasreszelék minden apró szemcséjét a maga boldog helyére segíti. Minden tevékenységünkben ez határoz meg bennünket. Minden ebből következik: Isten országának hirdetése közben maga Isten cselekszik. Ezért jelek kísérik, hiszen ahol Isten uralkodik, ott többé nem a betegség, a halál, a bűn leprája győzedelmeskedik, többé nem a gonosz diktál (8). Isten országának hirdetése közben nem az eredményre, nem a jelekre, nem a megélhetésre törekszünk, hanem „csak” végezzük azt, amire az Úr elhívott bennünket, és ő gondoskodik eredményről, megélhetésről, vagyis ő cselekszik (9–15). Az Úr mennyei hatalmat és erőt ad ahhoz a szolgálathoz, amelyre elhívott bennünket (1). Éltető Lelke hitet ajándékoz nekünk, az Úrtól kapott feladatra pedig betölt bennünket, ahogyan azt a prófétákkal tette. Ez a pünkösd csodája. 1Mózes 29  189. dicséret (18) „…tanúbizonyságul nekik és a népeknek.” (Mt 10,16–28) Jézus felkészíti a tanítványokat a sorsukra (18): – Kiszolgáltatnak benneteket énmiattam! – mondja nekik. Ez jelentheti azt, amire utal is: üldöztetést elszenvedve végül törvényszékek előtt állunk. Általános értelemben pedig azt a kiszolgáltatottságot jelenti Jézus szava, amelyet a hívő keresztyén embernek mindig el kell hordoznia Jézus Krisztusért, hiszen a modern társadalmakban, ha nem bántanak is, nem tudnak mit kezdeni velünk… Szerte a világban ma is átélik a keresztyének mindkettőt. Mi vállaljuk ezt a kiszolgáltatottságot Jézusért? Hitvallóként vállaljuk? Úgy, mint akik csakis Uruktól függenek minden helyzetben? A tanítvány szolgálata ugyanis mindenkor, mindenki előtt csakis a bátor bizonyságtétel, a tanúság lehet Uráról, Jézus Krisztusról (19). Bizony, ha kiszolgáltatnak bennünket, akkor Jézusért teszik, vagyis nem csupán miatta, hanem még inkább azért, hogy őróla tanúságot tegyünk. Ez is a pünkösdi csoda része, amelyet azóta is átélünk, ha hitben szólunk: Urunk közben elveszi a félelmet, Szentlelke által segítségünkre jön, és megadja azt, amit mondanunk kell (19–20). 1Mózes 30,1–24  374. dicséret (34) „Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak…” (Mt 10,29–42) A békességet teremteni kell, vagyis a békesség Isten ajándéka: bennem, emberi kapcsolataimban, a nézetés érdekkörök, valamint a népek között egyaránt. Az Úr felhasználhatja tanítványait a békesség munkálásában, de az mindenestől az ő ajándéka a meghasadt és békétlen világban (Mt 5,9). Isten azonban nem teremt úgy békességet, hogy az ő üdvösséges rendje szerint ne tenné rendbe a dolgainkat. Tartós és örök békességet tehát csak úgy lehet munkálni, hogy leborulunk ajándékozójának üdvösséges akarata előtt, és mindenben aszerint hozzuk meg döntéseinket. A leborulás lehetetlenné teszi azt, hogy a látszatbékesség érdekében bárkit és bármit az Úr elé helyezzünk az életünkben, vagy összekeverjük egymással az istenit és a gonoszt. Valódi békesség csakis ott adatik, ahol az Úr az első. Jézus valódi, örök, Isten rendje szerinti békességet teremt, de lerombol minden hamis békességet, amelynek amúgy is mindig összeomlás a sorsa. Jézus kardja nem vagdalkozik, csak elválasztja egymástól azt, ami nem illik össze, és ami bennünk és körülöttünk is annyi feszültséget okoz, majd „halált és kárt hoz” (34). A jézusi, egyetemes szeretetre hivatkozva ne kényszerítsen bennünket senki arra, hogy tagadjuk meg a mi Urunkat, aki a Krisztus, aki az út, az igazság és az élet (Jn 14,6). 1Mózes 30,25–43  368. dicséret (6) „…boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.” (Mt 11,1–6) Megbotránkozni Jézusban azt jelenti: elbizonytalanodni, csalódni benne, ezért szembeszállni vele, majd elutasítani őt, azaz nem hinni benne mint Isten Fiában, Megváltóban. Mi marad nekünk nélküle?! Boldog az, aki nem botránkozik meg Jézusban azért, mert ő nem a mi várakozásaink szerint cselekszik. Keresztelő János az ítélet tüzét várta Jézustól, ő pedig kegyelmes. Lesz ítélet, lesz számonkérés, de boldog az, aki örül a kegyelemnek, és tud örülni annak, ha az Úr másokat is megajándékoz vele. Boldog az, aki a dolgok végső, igazságos átrendeződését az Úrra bízza. Aki nem botránkozik meg Jézusban, hanem elfogadja a rá

Reformátusok Lapja 2020. május 31.


| AZ IGE MELLETT |

kimért részt, és abban hűséggel szolgál mindhalálig (Jel 2,10). A jelen szenvedései között könnyen meginogva kérdezhetjük mi is: hol van az Eljövendő, hol van a Megváltó? (3) Boldog az, akinek nem kérdéssé, hanem könyörgéssé lesznek a szavai: Jöjj, Megváltó! Boldog az, aki a kereszten szenvedő Jézusban meg nem botránkozik, és a feltámadott Úr örök életről szóló ígéretét nem gyarló elméjével akarja megragadni, hanem mindig több hitért könyörög (Lk 17,5). 1Mózes 31,1–21  369. dicséret (12) „…aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála.” (Mt 11,7–19) Keresztelő Jánost az Istentől nyert megbízatása a legnagyobbá tette ezen a földön, hiszen ő lehetett a prófétai ígéretek beteljesedéseként Jézus Krisztus előhírnöke (Mal 3,1; Ézs 40,3). Ma sincs annál nagyobb méltóság ezen a világon, mint a Megváltó eljöttét, mindenre elégséges jelenlétét és mindeneket újra teljessé teremtő visszajövetelét meghirdetni. Akkor is ez a legnagyobb méltóság, ha sokan semmibe sem veszik. Ugyanakkor szolgálatunk a földön csak akkor lehet hitelessé, ha Keresztelő Jánoshoz hasonlóan egyre kisebbé leszünk itt, hogy szolgálatunk által csakis Jézusra figyelhessenek, és ne ránk (Jn 3,30). Amikor azonban Isten országa kiteljesedik, akkor Keresztelő Jánossal együtt osztozunk az Úr dicsőségében. Ott a legkisebb is nagyobb lesz az itteni „nagyoknál”, azoknál végképp, akiknek Isten ügye csupán saját dicsőségük ugródeszkájaként funkcionált. Keresztelő János úgy hirdette meg Jézust, hogy ő egyre kisebbé lett. Keresztelő János ott lesz az üdvösségben, mert az Úrra mutatva eltörpült, mert kegyelem alatt volt. Mi is ott lehetünk, ugyanezért. Nem is beszélve arról, hogy ott már nem lesz „kicsi” és „nagy”. Ezek az itteni kifejezések csakis itteni szolgálatunk hitelességére és lényegére mutatnak rá. 1Mózes 31,22–54  370. dicséret (25) „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura…” (Mt 11,20–30) Jézus magasztalja az Atyát, aki a menny és a föld Ura, azért, hogy kijelentette magát (25). Azért is magasztalja, mert az Atya mindent átadott őneki. Jézus és az őt küldő Isten egysége zavartalan (Jn 10,30): a mennyei világ előíze ez. A mindenség Urát mi Jézus Krisztusban szemlélhetjük. Ő hordozza a mindenséget (Zsid 1,3), mindenünk az övé, és mi magunk is mindenestől az övéi vagyunk, vagyis minden látszat ellenére sem vagyunk kiszolgáltatva idegen, gonosz hatalmaknak, bűnnek, betegségnek, halálnak (27). Jézus magasztalja az Atyát, mert kijelentése megnyílik azok előtt, akiknek az értelmét és a szívét ő megnyitja előtte (27). Ők gyermeki bizalommal hagyatkozhatnak Jézus Atyjára, az egyetlen, élő Istenre. A gyermek – bizonyos koráig – nem okoskodik és bölcselkedik, hanem bízik a szüleiben. A világ bölcsei és értelmesei előtt elrejtett marad az Isten kijelentése, lényegi üzenete, Jézus Krisztus megváltó szeretete. Sok okos és értelmes ember zseniálisan gondolkodik és méricskél a maga barlangjában, amelyet lassan elönt a víz (25). 1Mózes 32,1–22  375. dicséret (7) „…akik nem vétkeztek.” (Mt 12,1–8) A farizeusok szerint Jézus tanítványai vétkeztek, mert olyasmit tettek, amit a mózesi törvény szerint nem szabad: éhesen kalászokat tépdestek, kimorzsolták abból a szemeket, és ettek. A szemek kimorzsolása pedig aratásnak, azaz munkának számított, amely tilos volt szombat napján (2). Jézus szerint a tanítványok nem vétkeztek. Ezt az állítását az Írásokból is igazolja (3–5), igazi érve azonban saját, Istentől való megbízatásában van. Ő Úr: Ura a szombatnak, a törvénynek, a templomnak – mindeneknek. Jézus irgalmasságot akar, és nem áldozatot: az áldozatot ő már meghozta. Nem kell több áldozat! Irgalom kell! (6–8) Hogyan értelmezem a törvényt, hogyan értelmezem az eseményeket, az emberi cselekedeteket, a világot: irgalommal vagy paragrafusokkal? A világ a törvény korszakában van: vétkeket fogalmaz meg. Kell is a törvény, mert a bűnös világban csak így biztosítható a rend. A törvény viszont nem ismer irgalmat, csak vétket, és személyválogató is: aki lebukott, arra lecsap, de sokan megússzák. Aki hitben jár, az az irgalom és a vétkek megbocsátásának korszakában él. Aki hitben jár, az irgalmat nyert – és irgalomra törekszik. 1Mózes 32,23–33  376. dicséret

VI. 4. CSÜTÖRTÖK

VI. 5. PÉNTEK

VI. 6. SZOMBAT

2020. május 31.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

a leendő főgondnokkal, Domahidy Elemérrel – ahogy a forrásban találtuk: „mulatozó román katonatisztek, kétes egzisztenciák és csempészek között”. Ott állapodtak meg arról, hogy önálló egyházkerület megszervezésébe kezdenek.

Reformátusok és Trianon Hogyan fogadták az első világháborút lezáró sokkoló döntést az elszakított területeken élő reformátusok? Hogyan születik meg HEGEDŰS egy új egyházkerület? Ezekre a kérdésekre MÁRK is keresi a választ a Reformátusok és Trianon című dokumentumfilm, amelyet a napokban tesznek közzé. Ablonczy Bálinttal, a filmet készítő Reformáció Öröksége Műhely vezetőjével beszélgettünk. Van előzménye a filmjüknek? Azt gondolnánk, hogy Trianonról már mindent tudunk, de még nincs a békeszerződés református egyházunkra gyakorolt hatását feldolgozó munka. Viszont különálló, egyházkerületi szintű kutatások elkezdődtek, jellemzően az elmúlt néhány évben. A filmünk így lett detektívtörténet, nyomozás, amely összefoglalja, hogy az elszakított területek református egyházaiban a kutatók mit ástak elő eddig a Trianon utáni tápászkodásról és a sokk feldolgozásáról. Ismeretterjesztő film pedig tudomásunk szerint még sosem készült a témáról. Melyik a legemlékezetesebb történet, amellyel forgatás közben találkozott? Többet is emíthetnék, de a Királyhágómelléki Református Egyházkerület megszervezése az egyik legérdekesebb. Nagy dilemma volt. A Tiszántúli Református Egyházkerülettel nem lehetett kapcsolatot tartaniuk, az Erdélyi Református Egyházkerülettel való összeolvadás pedig rengeteg gondot okozott volna, már csak a távolságok miatt is. Végül Sulyok István bihari esperes, későbbi püspök a nagyváradi vasútállomás restijében találkozott 6

Reformátusok Lapja 2020. május 31.

Talált pozitív történetet ebből a nehéz időszakból? Egy példa a sok közül: a Felvidéken meg kellett oldani a lelkészutánpótlást, ezért teológiát alapítottak. A református egyháztagok elképesztő áldozatvállalással összeadták a szükséges pénzt, a skót egyháztól is kaptak támogatást, így Losoncon elindulhatott a képzés. Sörös Bélát, az intézmény igazgató lelkészét egyszer megkérdezték, miből él a teológia. Azt válaszolta, imádságból. Ha lehet valami előremutató jelet felfedezni ebben az egészen lesújtó százéves történetben, akkor éppen ez az. A magyar reformátusok nem sebeiket nyalogatták, hanem rengeteg belső vívódás, imádság után megszervezték magukat, mindenütt fölépítették saját intézményrendszerüket, és nem tűntek el. Mennyire volt ez nehéz munka? A helyzet nem volt könnyű, az utódállamok ellenségesen viszonyultak az általuk magyar vallásnak és magyar egyháznak tartott reformátussághoz. Ráadásul mögöttük nem állt ott a katolikusokéhoz hasonló világegyházi háttér, Magyarországgal pedig nehézkes volt a kapcsolattartás. Amit meg kellett teremteni önmaguknak, azt a határon túlra került magyar reformátusok megteremtették, fillérenként összeadva. Ez nagyon tanulságos történet. Kihez szól a film? Nem szaktudományos munkát készítettünk, célunk egy rövid, feszesre vágott ismeretterjesztő alkotás volt, amelyet akár egy gimnáziumi történelemórán vagy gyülekezeti alkalmon is le lehet vetíteni. A film alapkérdéseket tisztáz, nem akartunk túl nagyot markolni, de törekedtünk a látványosságra: a legjobb kutatókkal készített interjúkat grafikák, illusztrációk, korabeli fényképek és filmfelvételek színesítik. Digitalizáltunk eredeti, másutt még soha nem közölt dokumentumokat, ezek is láthatóak a filmben.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

ÍGY NÉZHETI MEG A FILMET A filmet a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) YouTubecsatornáján lehet megnézni. Eredetileg Marosvásárhelyen, a magyar református egység napján tartották volna a bemutatót, ám azt a koronavírus-járvány miatt jövőre tartják meg. A filmet a KRE Egyház és Társadalom Kutatóintézetében működő Reformáció Öröksége Műhelye készítette, a forgatókönyvet és az interjúkat Ablonczy Bálint jegyzi. A rendező Novák Tamás, több történelmi témájú dokumentumfilm alkotója.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

BOGÁRDI SZABÓ ISTVÁN

Pünkösdi szent zavarodottság A szerző a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, dunamelléki református püspök

Többnyire mások miatt esünk zavarba. Így volt ez pünkösdkor is: a kegyes zarándokok látták, hogy néhány galileai férfiú szent mámorban ujjong – holott a galileaiak jobbára csak ribilliót támasztottak, ha a szent városban csoportosulni kezdtek. Nemrégiben például Pilátus vérontással fojtotta el a lázongásukat (Lk 13,1). De most ezek a nacionalisták tizenkét nyelven beszélnek, és harag helyett dicsőítést sugároz a szavuk. „Mi akar ez lenni?” – kérdezték hát megrökönyödve. Tudjuk: aki fölött a Szentlélek kiterjeszti a szárnyát, akinek megérinti a

„Meg kell halnia a régi, a mindent megmagyarázó, a másikat beáldozó, az alibit gyártó embernek. Meg kell halnia, hogy a Lélek erejében új életre támadhasson.” lelkét és átöleli a szívét, az megittasul. Csakhogy a Szentlélek nem leitat, hanem megitat: áldása nem búfelejtő részegség, hanem az Istenhez józanodás eksztázisa. Így hát ezek a döbbent zarándokok később éppen azoktól kértek életre szóló tanácsot, akiket az első pillanatban még beszámíthatatlannak tartottak. Van azonban más oka is az első pünkösdi zavarodottságnak: önmaguk. Amikor pedig önmagunk miatt bolydulunk meg, az mindig erősebb zavar – ilyenkor minden összeomlik bennünk. Az örökké alibit kereső embernek jó magyarázata van önmagára: „Mindenről a másik tehet!” Az ilyen ember azonban pünkösdkor megzavarodik, mert nem tud kitérni a Szentlélek elől, és nincs magyarázata önmagára. A jeruzsálemi zarándokok attól zavarodtak meg, hogy értették, amit az apostolok mondtak nekik – kinek-kinek a maga nyelvén. A Lélek elől nincs kitérő! Immár nem mondhatják: „Nem értjük, ha a Szentlélek szól.” A Lélek pedig Isten igazságát szólja: „Az Atya Úrrá és Krisztussá tette Jézust, akit mi félretettünk az útból”, hirdeti Péter. Tehát én tettem félre és én adtam halálra. Ez nem a mások bűne volt! Amikor Péter ezeket mondta, megkeseredett a szívük. Mások így fordítják: megütötte a szívüket. De fordítsuk úgy, ahogy Máté és János evan-

gélista használja ezt a szót, amikor a római vitéz a kereszten függő Jézus szívét dárdával döfte át (Mt 27,49, Jn 19,34). Pünkösdkor a Szentlélek átdöfi a szívüket! Mert meg kell halni. Meg kell halnia a régi, a mindent megmagyarázó, a másikat beáldozó, az alibit gyártó embernek. Meg kell halnia, hogy a Lélek erejében új életre támadhasson. A feltámadott Krisztus dicsőségének hatalma átdöfte a szívüket. Hogyan tette ezt? Péter megosztotta velük Jézus történetét, amelyről mondhatták volna, hogy nekik ahhoz semmi közük. Lám, mégis nekik van a leginkább közük hozzá. Mert az üdvözítés története nem – csak – a másoké, hanem a miénk, sőt személyesen az enyém. Mert az nyer életet, aki segítségül hívja az Úr nevét. A pünkösdi zavarodottság legnagyobb mélységét azonban nem a másik, nem is én magam okozom, hanem Isten. Péter így hirdeti Jézus dicsőségét: Isten az, aki elrendelte őt az üdvösség szolgálatára, a kereszt útjára, a föltámadásra. Isten rendelése az is, hogy ha Jézus nevét segítségül hívod, üdvözülsz!  Miért nem inkább azt rendelte el, hogy próbáljuk meg újra, amit Bábel tornyánál elrontottunk: szervezzünk boldog békebirodalmat? Miért nem ad Isten még egy esélyt, hátha okult már az ember? De ő Fiában testet öltött, magára vette a szenvedő szolga sorsát (Ézs 53), mi több: egy eleve megvetett galileai állapotát választotta. A zarándokok is így kezdték a gúnyolódást: hát nem galileusok ezek, akik itt hallelujáznak Istennek? A későbbi tanítvány, Náthániel is azt kérdezte: „Származhat-e valami jó Názáretből?” Fülöp így válaszolt: „Jöjj, és lásd meg!” (Jn 1,46) Hisz csak onnan jön a jó! Ebbe mi belezavarodunk. Nem értjük. Ezért válaszolja Péter a kérdésükre – egyben a mi kérdésünkre is: „Térjetek meg, tartsatok bűnbánatot, és keresztelkedjetek meg!” Legyetek ennek a Jézusnak a követői, őt hívjátok segítségül! Akkor leszel halandóból örök élet várományosa, világárvából Isten gyermeke, bűnösből szent, gyűlölködőből szerető szívű, elveszettből megtalált, meg nem értettből befogadott, ha segítségül hívod az Úr nevét. Mert csak így lehetsz teljesen a Krisztusé, aki immár az Atya jobbján ülve szüntelen közbenjár éretted, és elküldi neked Szentlelkét.  2020. május 31.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei

Találékonyság, kreativitás kellett a vírus miatt HEGEDŰS MÁRK

Főszezonjukat veszítették el a református múzeumok azzal, hogy a koronavírus-fertőzés miatt tavasszal nem fogadhattak látogatókat. A bezártság alatt az online kommunikációra fókuszáltak, Pápán professzionális 3D-s kiállítást készítettek, Kecskeméten pedig humorral is oldották a járvány rossz híreit. Már mindenki készül a nyitásra: Sárospatakon június 2-ától látogatható a világ egyik legszebb könyvtára, míg Debrecenben idén nyáron a szabadtéri sétákra fókuszálnak. Körkép.

SÁROSPATAK: PÜNKÖSD UTÁN NYIT A VILÁG EGYIK LEGSZEBB KÖNYVTÁRA Patakon a veszélyhelyzet kihirdetése után a munkatársak egyharmada dolgozott otthonról, köztük a veszélyeztetett korúak, illetve az asztmások – tudjuk meg Dienes Dénes tudományos gyűjteményi igazgatótól. A többiek bejártak dolgozni, a kellő távolságtartást biztosítani tudták számukra. Munka pedig a zárvatartás mellett is bőven volt: feldolgozás, rendezés és adatbázis-építés. Bővítették online szolgáltatásaikat, így a kutatói igényeket is kielégíthették. A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeit egy átlagos évben tizenkét-tizenötezer látogató is felkeresi, de idén eddig alig néhány százat regisztrálhattak – jelentős bevételtől estek el. A Tiszáninneni Református Egyházkerület múzeuma év végéig felújítás alatt áll, így őket nem érintette a bezárás. A pataki könyvtár – amelyet 2016-ban a New York-i Atlas Obscura szaklap a világ legszebb könyvtárai közé választott – június 2-án megnyitja kapuit. Úgy számolnak, hogy óránkénti váltásban tíz-tizenöt fős csoportokat tudnak majd fogadni. – Ha nem is a régi intenzitással, de tudjuk biztosítani a látogatás és a kutatás lehetőségét – véli az igazgató. A minisztériumi ajánlással egyetértve ajánlják a maszk használatát, de kötelezővé nem 8

Reformátusok Lapja 2020. május 31.

teszik. Dienes Dénes szerint az emberek egyébként is ragaszkodnak hozzá. Ha egy csoport úgy érzi majd magát biztonságban, munkatársaik fel fogják venni a maszkot – mondja. Új kiállításként a trianoni centenáriumhoz kapcsolódó, muzeális értékű könyveket is bemutató tárlattal készülnek. Nyitási kedvezményeik is lesznek: a hetven év fölöttieknek ingyenes a látogatás, és lesz engedmény a családoknak is.

DEBRECEN: IDÉN NYÁRON A SZABADTÉRI PROGRAMOKRA FÓKUSZÁLNAK Egy átlagos évben a látogatók száma megközelíti a harmincezret, és a tavaszi időszak az egyik legfrekventáltabb a debreceni református múzeumban, ilyenkor általában egymásnak adják a kilincset a diákcsoportok – mondja Gáborjáni Szabó Botond igazgató, aki noha tart a járvány második hullámának lehetőségétől, bízik benne, hogy szeptemberre helyreállhat a megszokott létszám. Példaként említi, hogy tavaly az egységnapon huszonnégy óra alatt kétezer-ötszáz látogatójuk volt. A mostani zárvatartás nemcsak a jegyárbevételtől fosztotta meg az intézményt, hanem a múzeumi bolt forgalmától is. Egyetlen csoport láthatta élőben a Debreceni Református Kollégium Múzeuma legújabb kiállítását, még március 14-én.


| AKTUÁLIS |

A Debreceni Református Kollégium Múzeuma

A Bibliamúzeum

Mivel a veszélyhelyzet miatt gyorsan be kellett zárniuk, a tárlatot videós formában tették megtekinthetővé a YouTube-on. A „Debreczen... szabadságunk nyugalmas bölcsője” – költők, írók 1849-ben című kiállítás elsősorban a Nemzeti Emlékhelyhez kapcsolódó tartalmakat eleveníti föl, részben a Debrecenbe menekült írók, költők feleségei nézőpontjából – mondja Keczán Mariann, a múzeum általános igazgatóhelyettese. Az online anyaghoz oktatási segédletet készítettek. A járványhelyzet ráirányította a figyelmet arra is, hogy a múzeum honlapját meg kell újítani: augusztusra készülhet el az új portál. Hogy mikor nyithatnak, még nem tudják – már egyeztetnek a fenntartó Tiszántúli Református Egyházkerülettel. Elmaradt, illetve később valósul meg két kiállításuk, amelyek a református identitás szempontjából fontosak: az egyik a Pápua Új-Guineában misszionárius Molnár Mária hagyatékát, a másik Zsindelyné Tüdős Klára, az Országos Református Nőszövetség néhai elnökének életét mutatja be. Szabadtéri programjaikra fókuszálnak: népszerű belvárosi sétáikat június 2-án hirdetik meg a honlapjukon. Az ezeken részt vevők megismerhetik például Fazekas Mihály, Ady Endre, Móricz Zsigmond és Szabó Magda kötődését Debrecenhez, illetve a reformátussághoz. Némelyik útvonal kerékpárral is teljesíthető. Máskor harminc embert várnak egy-egy csoportba, most tíz-tizenöt főben állapították meg a résztvevők számát. A múzeum még nem hirdette meg nyári gyermektáborait, de a korábbi résztvevők már jelezték részvételi szándékukat. Június végétől augusztus végéig tartanak majd táborokat. A Múzeumok Éjszakáját idén biztosan nem júniusban tartják majd, erről már döntöttek az országos program szervezői. Debrecenben azonban online, helyi összefogás ötlete körvonalazódik.

BUDAPEST: AZ ELMARADT SZÓ AZ IGAZI HIÁNY – Hiányként éljük meg azt, hogy nem érhettük el a látogatóinkat, hiszen a Bibliamúzeum elsősorban missziói állomás. A személyes jelenlétet, a múzeumi tér kínálta beszélgetéseket semmi sem pótolhatja – véli Timár Gabriella, a budapesti Bibliamúzeum vezetője. Az intézményben tavaly januárban, a Ráday utcai kollégium kiégését követően már megtapasztalták, milyen az, amikor hirtelen, egyik pillanatról a másikra nem fogadhatnak látogatókat. Sajnos az új diákotthon építése, valamint a régi szárny felújítása, átalakítása miatt a Bibliamúzeumnak újra be kell zárnia az ősz folyamán. Remélhetőleg a munkálatok ütemezése elősegíti, hogy ez a kényszerű szünet minél rövidebb legyen – mondja Timár Gabriella. A múzeumi látogatás élményét felváltja az online felületekre feltöltött anyagok, feladatok, foglalkozások széles választéka, amelyeken folyamatosan dolgoznak a múzeum munkatársai. A Bibliamúzeumot bemutató, iskolai hittanórákon is használható anyag összeállítását is tervezik. 2020. május 31.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

PÁPA: MODERN 3D-S KIÁLLÍTÁS A Pannonia Reformata Múzeumban a főszezont veszítették el – meséli Halászné Kapcsándi Szilvia intézményvezető. A tavalyi évben több mint tizenegyezer látogatójuk volt, a legtöbben májusban és június első két hetében. Nagyon készültek 2020ra, de az idei számok biztosan jócskán alulmaradnak majd a korábbiakhoz képest. Márciusban nyitották volna meg legújabb tárlatukat Lőrincz Zoltán: A Miatyánk a kortárs magyar festészetben címmel, ám a veszélyhelyzet miatt erre nem kerülhetett sor. A kezdeti döbbenet és aggodalom után azon kezdtek el gondolkodni, hogyan lehetne mégis – ha egyszerűsített formában is, de – megrendezni a kiállítást. Annak aktualitásáról Halászné Kapcsándi Szilvia  azt mondja: – Olyan idők ezek, amikor mindannyian átéljük emberi törékenységünket, sebezhetőségünket. Nem maradt más a kezünkben, mint fohászkodni Istenhez. Ez a rendhagyó tárlat a kortárs műalkotások, valamint az alkotók gondolatain át kapcsol össze bennünket a Megváltóval, visz közelebb ahhoz, hogy imáink révén napi kapcsolatba kerülhessünk vele. Átcsoportosították az erőforrásaikat, és segítség volt az is, hogy tavaly már elkészült a múzeum 3D-s, online bejárható tere, ezt kellett csak „berendezni” a kiállítás anyagával. A tárlat egy speciális 3D webböngésző letöltését követően a dretgy. hu honlapon tekinthető meg. Elindították YouTube-csatornájukat is, ahol közzétették a pápai gyülekezet kántorának szerzői estjét. Parola Csaba  2019 októberében adott koncertet a Musica Pannonica Reformata hangversenysorozat keretében. A múzeumpedagógia területén is nyitottak az online megoldások felé, elindult például az Ótemplom egere sorozat: a YouTube-on látható videókban Géniusz, a kisegér mesél a gyerekeknek Jézus men�nybemeneteléről, a pünkösdről és egyéb témákról. A Pannonia Reformata Segítő Szolgálat elindításával a kávézó munkatársainak találtak új feladatot: időseknek segítettek bevásárolni, gyógyszereket kiváltani, ügyeket intézni. A kávézó a járványügyi enyhítések után már újraindulhatott volna, de úgy döntöttek, a múzeummal együtt nyitják majd meg. A nyitást június második hetében tervezik, addig a minisztériumi ajánlásoknak megfelelően felkészülnek, például már készítik a pénztárost védő plexifalat. A maszk használatát – a minisztériumi ajánlással egybehangzóan – erősen ajánlottnak tekintik, de nem biztosítanak a látogatóknak szájmaszkot. Az egyéni, családos érdeklődőkre készülnek, mivel tartaniuk kell a látogatók között a másfél méteres távolságot. 

KECSKEMÉT: „HÁZIMUZI”, AZAZ A LÁTOGATÓK OTTHONÁBA VITTÉK A MÚZEUMOT A kecskeméti Ráday Múzeum a veszélyhelyzet kihirdetését követően szinte azonnal elindította Házimuzi névre keresztelt sorozatát. Fogarasi Zsuzsa, a múzeum igazgatója a Baon.hu-nak 10 Reformátusok Lapja

2020. május 31.

A Pannonia Reformata Múzeum


| AKTUÁLIS |

azt nyilatkozta: a sorozatban kincseiket, értékeiket tárják a közönség elé rövid poszt és videó kíséretében. A kifejezés szójáték, a házimozi szót alakították át a múzeum szó rövidítésével. Az internetes tartalmakat a múzeumpedagógusok készítik. Kriston-Bordi Zsuzsanna irányítja a munkát, ő azt mondta a portálnak: a céljuk az, hogy ne minden a járványról és a szomorú hírekről szóljon, ezért pozitívumokat, művészeti értékeket és szépségeket közvetítenek. Persze a humornak is helye van a tartalmak között, így részt vettek az internetet meghódító kihívásban, és több, a múzeumban látható festményt is „újraalkottak.” A zárvatartás ideje alatt elkészült a pinceraktáruk felújítása, ez ad majd otthont a múzeum ásványraktárának és ásványcsiszoló műhelyének, valamint a kopjafákat is itt mutatják be – számolt be lapunknak az igazgató. A múzeumnak saját ötvösműhelye van, ahol nem állt meg a munka. Ötvös Nagy Ferenc ötvösmester éppen tizenhárom klenódium restaurálásán dolgozik a Pannonia Reformata Múzeum megrendelésére. Elmondta: voltak ugyan, akik a járványhelyzet miatt érdeklődtek kiskelyhek készítése iránt, de azonnal kérték volna, így nem tudtak megállapodni. A szokásos ötvös-zománc mesterkurzusait a veszélyhelyzet miatt törölni kellett. Már a jövő évi időpontok iránt is hatalmas az igény – mondja –, de bízik benne, hogy az idei programot is el tudják még indítani. 

LEHET-E MISSZIÓ A MÚZEUM? Vannak országok, ahol az egyházi múzeum az egyházon belül a missziói osztályhoz tartozik – mondja Gáborjáni Szabó Botond, az Országos Református Gyűjteményi Tanács elnöke, aki már több mint tíz éve vesz részt az európai protestáns múzeumok találkozóin. Szerinte ez a szemléletmód helyes, ugyanis ezekbe az intézményekbe évente olyan emberek tízezrei látogatnak el – hazánkban is –, akik a templomok küszöbeit nem lépik át. Nekik múzeumaink képesek bemutatni, milyen színes és gazdag a református egyház üzenete, hiszen a falaink között – az iskoláinkban végzett híres diákok révén – megismerhető az egyház tudományra, művészetre, közéletre gyakorolt hatása is. – Ráadásul az egyházi intézmények is túlléptek már a korábbi múzeumképen, amikor elég volt egy tárlóba kitenni néhány tárgyat, és kész volt a kiállítás. Ma már élményt kell adni a látogatóknak, a múzeum a kultúrával való élményszerű találkozás színtere – hangsúlyozza Gáborjáni Szabó Botond. Példaként említi, hogy a Debreceni Református Kollégium Múzeumában van olyan tárlatvezetés, amelyen kollégája beöltözik Huszár Gál nyomdász-prédikátornak, és egyes szám első személyben meséli el az életét, miközben a látogatóval együtt készít régi nyomdaprésen címlapot. Hozzáteszi: – A kreativitás már minden református egyházkerületi múzeumban, gyűjteményben jelen van.

A Kecskeméti Ráday Múzeum

2020. május 31.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJÚ |

Most lélekgyógyító ünnepre van szükség HEGEDŰS BENCE

Hálával tartozunk Istennek, amiért újra összegyülekezhetünk vasárnaponként templomainkban, és együtt lehetünk pünkösdkor, az egyház születésének napján. A Szentlélek azon munkálkodik, hogy a Krisztussal való titokzatos közösség létrejöjjön bennünk. Fekete Károllyal, a Tisztántúli Református Egyházkerület püspökével beszélgettünk.

Mit gondol, milyen lett volna a tanítványok pünkösdje, ha Jeruzsálemben akkor épp kijárási korlátozás van? Sejtelmem sincs. De valamit hiszek: a Szentlélek eszköztára, fantáziája, leleményessége sokszorosan felülmúlja a mi képzelőerőnket és kombinációs képességeinket. Szerintem akkor is lett volna pünkösd, biztosan megtörtént volna a Szentlélek kitöltetése, igazodott volna a megváltozott körülményekhez. A Szentlélek az alkalmazkodás nagymestere, és nem egy kaptafára dolgozik. A Lélek nem egyszeri módon, csak ott, Jeruzsálemben töltetett ki. Ő folyamatosan alkalmazkodik hozzánk. Hányszor és hányszor megtalálta már az első pünkösd óta korok, korosztályok, csoportok és egyének szívét! Mert nem az a lényeg, hogy hol és hogyan, milyen adottságok között munkálkodik és töltetik ki, hanem az, hogy mit végez el bennünk. A Szentlélek átjár, megszabadít, megújít, általa tudom Úrnak mondani Krisztust, és megajándékoz Lelke ajándékával. Nem szabad, hogy az első pünkösdhöz tartozó külsőségek – a szélrohamhoz hasonló zúgás, a tüzes nyelvek, a halláscsoda és a nyelvcsoda – eltereljék a figyelmünket. A személyes megtérés változáscsodájának 12 Reformátusok Lapja

2020. május 31.

bennünk kell megtörténnie. A tanítványok pünkösdje annak bizonysága, hogy pünkösd az áttörés napja, amikor a Szentlélek minden akadályt elhárít az evangélium befogadásának útjából. Milyen lehet a mi pünkösdünk most, a járványügyi szabályok enyhítése után? Örülnék, ha igazi hálaadás töltene el bennünket. Hálára indító, hogy – ha a védelmi szabályok betartásával is, de – újra együtt lehetünk. Az egyház születésnapján megerősödhet bennünk, hogy a gyülekezet közössége milyen érték, hiszen ugyan „csak” viszonylag rövid időre, tíz-tizenegy hétre izolált bennünket a járvány, mégis mennyire tudott hiányozni a templom, az istentisztelet, az úrvacsora, a másik keresztyén testvér, a bibliaórai közösség! A hiányérzet akkor volt „igazi”, ha ezután kitartó közösségépítéssel, jelenléttel becsüljük meg az együttlét lehetőségét. Most kell erőt gyűjtenünk arra, hogy ha újabb fertőzési hullám jönne, akkor a lelki állóképességünk ahhoz is meglegyen. Feltöltődést adó és lélekgyógyító ünnepre van szükségünk, amely a Péter apostol pünkösdi igehirde-


| INTERJÚ |

tése utáni régi kérdést aktualizálja: „Mit tegyünk, testvéreim, férfiak?” (ApCsel 2,37b) Mai válaszunk sem kerülheti meg a pünkösdi kulcsszót: „Térjetek meg!” Hogyan ünnepeljék a pünkösdöt azok, akik tartanak még a vírustól, és még nem akarnak templomba menni, vagy nem ajánlott számukra, mert a veszélyeztetett korcsoportban vannak? A templomtól való távolmaradás semmiképpen se jelentsen elzárkózást. A félelmes szívűek és a veszélyeztetettek számára még fontosabb üzenet, hogy a Jézus küldte Szentlélekről azt mondja az Újszövetség: ő a Paraklétosz, a Vigasztaló, a Pártfogó, a Szószóló, a Kiáltó Lélek. A Szentlélek be is tölti mellénk álló, gyámolító feladatát, ahogyan Jézus ígérte: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.” (Jn 14,18) A Szentlélek ünnepe szó szerint bensőséges ünnep, az ember szíve a helyszíne. Heidelbergi Káténk a Szentlélek istenségének elismerése után azt is vallja: a Szentlélek „nekem is adatott, engem igaz hit által Krisztusnak és Krisztus minden jótéteményének részesévé tesz, vigasztal és velem marad örökké” (HK 53.). A Szentlélek személyes erő, és bennem akar hatni. Az üdvösség Ura, Krisztus a Szentlélek által lesz az enyém. A múltbeli üdvesemény őáltala lesz jelen idejűvé, személyesen megismerhető és elfogadható. Több gyülekezetben felmerült, hogy ha tartanak is pünkösdi istentiszteletet, azt úrvacsora kiszolgáltatása nélkül teszik meg, minimálisra csökkentve így a fertőzésveszélyt. Mit gondol erről? Teljes mértékben megértem a jelen helyzetben az úrvacsorától tartózkodó gyülekezeteket is. A járvány terjedését sikerült lelas­sítani, de még nem szűnt meg, együtt él velünk. Ránk tört a mikroszkópikus kicsiségű fertőzés, amely nemzeteket igáz le, térdre kényszeríti a tudományt, elveszi tőlünk a gondtalanságot, a munkát, a levegőt, és mérgezi a létünket. Eltávolít minket egymástól, és veszélyeztet. Sorban szedi áldozatait szerte a világban és itthon is. Nem lehetünk óvatlanok. Ahol nincs meg az úrvacsorai jegyek, a kenyér és a bor kiosztásának méltó, higiénikus és biztonságos feltétele, ott nem szabad kockáztatni. A közös kehely használata fokozottan fertőzésveszélyes, mert sokan észre sem veszik, hogy vírushordozók. Istennek hosszú távon van ránk szüksége, és nem akar idejekorán lélegeztetőgépre juttatni senkit. Istenkísértő hősködők helyett szabálykövető hitvallókra van szüksége a mi Urunknak. Ha most az örök életre tápláló úrvacsora elmarad, az nem a Krisztus megtagadása miatt történik, hanem Krisztus megváltott gyermekei életének védelmét szolgálja. Üdvösségünket nem az elmaradó úrvacsorák veszélyeztetik leginkább, hanem a bűnbánat hiánya és a hitetlenség megjelenése. Ön javasolja az úrvacsoraosztást az ünnepi istentiszteleten? Ha igen, akkor milyen megoldást ajánlana a sákramentumok kiszolgáltatásához?

Ahol az úrvacsorai jegyek kiosztásának meg tudják teremteni a méltó, higiénikus és biztonságos feltételét, ott jelenleg nem látok okot a szüneteltetésre. De fontos, hogy a folyamatosan változó járványhelyzetben a gyülekezetek pontosan kövessék a Zsinati Elnökségi Tanács rendelkezéseit. Ahol van lehetőség az úrvacsora ünneplésére, ott a hívek tartsák be a legalább 1,5 méteres védőtávolságot az úrasztalához járulás közben is. Viseljen mindenki orrot és szájat eltakaró maszkot (kendőt vagy sálat), amelyet csak az úrvacsora vételének idejére vegyen le. A lelkipásztor az ágendai szolgálat után, a jegyek kiosztása előtt húzzon előre fertőtlenített kesztyűt és vegyen fel maszkot. A kenyeret osztó lelkipásztor kesztyűvel adja a hívek nyitott tenyerébe a kenyeret. A bor vételét mindenképpen külön-külön pohárral kell megoldani, amelyeket nem lehet újratölteni. A közös kehely használata ebben a helyzetben kifejezetten veszélyes, így az nem használható a pohárvételre, csak a liturgiában, a kehely felmutatásakor. Javaslom, hogy egyszerre csak egy úrvacsorázó vegye el a kenyeret és a bort a lelkipásztortól. Az úrvacsora alatt a gyülekezet ne énekeljen, helyette a hangszerjátékot, szólóéneket javaslom. Várható részletesebb ajánlás is, amelyet majd az egyházi honlapokon lehet olvasni. Ahol viszont az úrvacsorai jegyek kiosztásának nem tudják megteremteni az említett feltételeket, ott inkább halas�szák el az úrvacsoravételt későbbre, illetve a pünkösdi televíziós istentisztelet lelkipásztori vezetése mellett, előre felkészülve, családi istentisztelet keretében úrvacsorázhat ki-ki az otthonában, amint azt húsvétkor is sokan megtették. Egyes vélemények szerint a kis, egyszemélyes kelyhek pont az úrvacsora lényegét, a közösségi jellegét veszik el. Ön szerint is? Református úrvacsoratanunkban minden, ami a lényeget hordozza, lelkileg történik. „A Szentlélek által, aki ugyanis ránk szabja és nekünk adja mindazokat a javakat, amelyeket az Úr szerzett, érettünk halálra adott teste és vére által, vagyis magát a bűnök bocsánatát, a megváltást és az örök életet, hogy Krisztus bennünk éljen, és mi őbenne; és azt cselekszi, hogy igaz hittel vegyük magunkhoz őt, aki lelki eledelünk és italunk, vagyis életünk.” (Második Helvét Hitvallás, XXI. fejezet) Úrvacsoránkban a külső, látható, tárgyi mozzanatok sokszor eltakarják és háttérbe szorítják azt a belső, láthatatlan, lelki és lényegi történést, amelyről hitvallási iratunk tanít. Pedig a Szentlélek azon munkálkodik, hogy a Krisztussal való titokzatos közösség létrejöjjön bennünk. Ezt a lényeget nem befolyásolja az egyszemélyes kelyhek használata. A közösségi jellegnél nem felejthetjük el, hogy nem ragadhatjuk ki a jegyek kiosztását, a kenyér és a pohár odaadását az úrvacsora egész folyamatából. Az egység és a közösség megélése, megvalósítása az úrvacsorában nem szűkíthető le az egy kenyérből törésre és a közös kehelyből ivásra, hiszen az ige közös hallgatása, az együtt elmondott bűnvalló imádság és hitvallás, a személyes válaszok a feltett kérdésekre, a közösen kapott feloldozás és kegyelemhirdetés, az együttes odajárulás az úrasztalához, a kiosztás alatti közös éneklés 2020. május 31.

Reformátusok Lapja 13


| INTERJÚ |

együttesen szolgálják a Krisztussal és az egymással való közösséget. Az úrvacsora történéssorának egészét nem nyomhatja agyon az úgynevezett kiosztás mozzanata. Sajnos rosszul rögzült és a torzítást támogatja a közkeletű „úrvacsoraosztás” elnevezés is, amely még mindig nem engedi át a helyét például „az úrvacsora ünneplése” elnevezésnek. Az a reménységem, hogy a vírushelyzet miatt újra elmélyült teológiai eszmélkedés indulhat el református úrvacsoratanunk helyes értelmezéséről. Ezek szerint az úrvacsora és a Szentlélek elválaszthatatlan egymástól? Kálvin tanítása szerint: „Az Úr az ő Lelke által árasztja ránk a vele testben és lélekben való eggyé létel áldását. Az összekapcsoló kötelék tehát a Krisztus Lelke, aki egyesít bennünket vele, és mint csatornán rajta keresztül érkezik hozzánk minden, ami Krisztus és ami az övé.” (Institutio IV.17.12.) Nem származik a mennyei kegyelem gazdag ajándékából az úrvacsorában semmilyen áldás vagy haszon senkire sem, aki nem hittel él az úrvacsorai jegyekkel. Mindaz, amit Isten irgalmából Krisztus tőlünk függetlenül értünk tett, a Szentlélek által lehet a mienk. Ez a részesedés lényege, a részesítés lehetősége pedig a hit kiváltsága. A Szentlélek irányítja rá figyelmünket Jézus Krisztus kereszten végrehajtott egyetlen és megismételhetetlen áldozatára, amelyben rejlik a mi üdvösségünk. A II. Helvét Hitvallás is úgy tanítja: „Isten az ő igéjével kívülről az ő szolgái által tanít bennünket, belülről pedig a Szent Lélek által indítja hitre az ő választottainak a szívét, és ezért a jótéteményért a dicsőséget Istennek kell tulajdonítani.” (XVIII. fejezet) Mit gondol, kihasználták-e az otthoni bezártságot az emberek, és közelebb kerültek-e Istenhez? Csak bizakodni merek abban, hogy igen, habár az ember Isten-hiánya és Isten-felejtése nagyokat birkózik egymással, és a vetélkedés közben az Isten-kérdés már sokaknak nem is kérdés. A járvány jel és eszköz, hogy rájöjjünk: törékenyek, sérülékenyek és Isten kegyelmére szorulók vagyunk. Aki erre ráérez, azt is észreveheti, hogy Isten nem a problémaokozás, a járvány ránk bocsátásának velünk ellenséges oldalán, hanem az életünk megoldásának az oldalán áll. Isten most is velünk van, és ő közel került hozzánk. „Látványosabb” lesz-e a Szentlélek munkája ebben a válságos helyzetben, illetve az elkövetkező időben? Mit fogunk tapasztalni? Meggyőződésem, hogy a Szentlélek ma sem törekszik látványosságra – ahogyan régen sem tette ezt –, és sajnos nem tudom, hogy mit fogunk tapasztalni az elkövetkező időkben. Azt viszont tudom, hogy ma buzgó Lélek-hívás kell, mert sok a távolságnövelő tényező, amely gátolja a Lélek szállásra találását bennünk: fásultság, közömbösség, fakóság, imátlanság, fantáziátlanság, kiégettség, bánat, keserűség, gyávaság, szégyenlősség, kishitűség… és még mennyi minden választ el bennünket 14 Reformátusok Lapja

2020. május 31.

a Szentlélek befogadásától! De azt is tudom: tetszett Istennek, hogy megtörje a távolságnövelő tényezők uralmát, mert ő vált távolságot áthidaló Istenné. A Szentlélek számára nincs reménytelen eset. Lehet az életünk Isten Szentlelke számára Lélek-szállás, hogy nálunk maradjon, és betöltse egész lényünket. A kegyelmi ajándékokat, karizmákat a Szentlélek megnyilvánulásainak tartják. Ha kaptunk ilyet, hogyan kell helyesen használunk? A lelki ajándékokat személyesen kapjuk, de nemcsak magunknak, hanem arra, hogy megosszuk másokkal, és a misszió eszközeként használjuk. Akkor használjuk helyesen a lelki ajándékokat, ha azok közkinccsé válnak az egész gyülekezet épülésére, növekedésére. A lelki ajándékok az ember természetes képességeire, adottságára épülnek, amelyeket Isten Szentlelke lefoglal magának, munkába veszi, megszenteli és megsokszorozza azokat. A használat által nemhogy elfogynának, hanem gyarapodnak sokak javára. Olyan felismerésekkel, készségekkel, meglátásokkal, érzésekkel gazdagítanak, amelyek a Galatákhoz írt levél felsorolása szerint a Lélek gyümölcseit termik meg (Gal 5,23). A lelki ajándékok egy testté teszik az egyházat, és elősegítik működését: „Ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi.” (1Kor 12,26) Sajnos, ahogyan az minden jóval előfordul, a lelki ajándékokkal is vissza lehet élni. Ha a lelki ajándékok használata és a Lélek gyümölcseivel élés a feltűnősködés, a különcködés, a magamutogatás, a lelki gőg, az érdemszerzés vagy önmagunk csodáltatásának eszközeivé válik, akkor az már nem a Szentlélek műve, hanem szenzációhajhászat és hamis erők, szándékok bevetése. Isten őrizzen, hogy bárki is eltékozolja és visszaéljen lelki ajándékával! Az apostoli ige mindenképpen megszívlelendő: „Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.” (1Pt 4,10) A lelki ajándékok nem birtokolhatók, és utánzásuk, hamisításuk pillanatok alatt lelepleződik. Ha viszont jól és tisztán használjuk ezt az ajándékot, akkor áldások forrásává lehet. Van személyes élménye, tapasztalata a Szentlélek kapcsán? Az igehirdetésre készülés közben rendszeresen tapasztalom, hogy a Szentlélek hogyan vezet rá az üzenet felfedezésére, az összefüggések meglátására. Csodálatos dolog az, amikor azon kapom magam: én vagyok a zsoltáros, a próféta, az evangélista, az apostol, a szentíró „magyar hangja”. Az eszemmel tudom, hogy Dávidé, Ézsaiásé, Mátéé vagy épp Pál apostolé a szó, a megfogalmazás, de lélekben Istenhez emelkedve már az enyém is, sőt én vagyok a zsoltáros, a tanú, az írnok, a szószóló, és mintha kicserélődtem volna, enyémmé válnak az üzenetek és van mit továbbadni. Isten Szentlelkét hívom és várom a pünkösdi szolgálataimhoz is: „Jövel, Szentlélek Úristen!” Kívánom, hogy az Olvasókhoz is megérkezzen, és nekik is áldott ünnepet adjon.  FOTÓ: FÜLE TAMÁS/PAROKIA.HU


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

A karantén szót ma már mindenki ismeri, sőt immár életmóddá vált az elmúlt három hónap alatt. Az emberek többsége fegyelmezetten betartotta a korlátozásokat, az otthon maradás és a kézmosás lett a legfőbb fegyverünk. Gyakorlatilag ugyanaz, ami a középkorban az olasz Velence hatóságának rendelete volt a pestisjárvány idején, amikor a tengerészeket és kereskedőket el kellett különíteni a külvilágtól, hogy ne terjesszék a fertőzést. Maga a szó is az olasz quaranta kifejezésből ered, amelynek jelentése: negyven. A mi higiéniai körülményeink mes�sze kényelmesebbek, de a lényeg nem változott. Nincs jobb, sőt az egyetlen védelmi eszközünk ma is az elkülönülés, a találkozások lehetőségének kerülése, a tisztasági előírások betartása: otthon maradás, kézmosás és imádság. Úgy tűnik, az ember tudománya sok mindent fölfedezett, mégsem tudjuk uralni Isten teremtett világát – de a magunk által létrehozott mesterséges világot sem. Túl korán dicsekedtünk, hogy mindent meg tudunk oldani, átalakítjuk a természetet, legyőzzük az éhezést, a járványokat, a háborút. Nem sikerült. Most, a globalizáció világában, hétszáz évvel ezelőtti módszereket vagyunk kénytelenek alkalmazni. Elzárkózunk, helyben maradunk, imádkozunk. Az emberek a tudománytól várják a megváltást, hogy felfedezzék a járvány ellenszerét, az oltóanyagot. Ez természetes. Mi is várjuk, és kérjük hozzá Isten segítségét, mert nem kell a tudományt a hittel szembeállítani. Felületes véleményt fogalmaznak meg azok, akik arra hivatkoznak, hogy a tudomány, az orvosok tanácsára bezártuk a templomokat, és kórházakat építettünk, támogattunk és szereltünk fel modern eszközökkel – tehát a tudomány diadalmaskodott a hit fölött. Több hamisság is van ebben. Egyrészt a tudomány és a hit az emberi élet két különböző megközelítése, nem pedig egymás ellentéte: a tudománynak a tudatlanság, a hitnek pedig a hitetlenség az ellentéte. Másrészt a tudomány sajnos még nem találta meg a biztonságos ellenszert a koronavírusra, csak reméljük, hogy sikerül. Harmadrészt egyházi életünk visszahúzódott ugyan a templomból, de az online térbe költözve fantasztikus lehetőségeket kapott az Ige hirdetésére. Ennek köszönhetően olyanokat is elértünk, akik soha nem jártak templomba, és reméljük, hogy ezután közelednek majd kérdéseikkel az egyházakhoz, és megnyílnak Isten előtt. Meg kell tennünk, amire a tudományunk képessé tesz, és teljes hittel kérnünk kell Istentől a gyógyulást. Bőven eltelt már negyven nap. Húsvét után is már az ötvenedik nap áldását várjuk: jöjj, Szentlélek Isten, áradj az emberiségre, ihlesd tudományunkat és hitünket gyógyulásra! 

IMÁDKOZZUNK!

Várni az ajándékodra – milyen nehéz ez, Uram! Tudni, hogy eljön ígéreted beteljesülése, de nem látni, nem érteni, hogy ez mikor történik, és mit jelent a mi életünkre nézve – kimondhatatlanul nehéz. Cipelni a bizonytalanság súlyát, naponként mérlegre tenni szavaidat, hogy biztosan jól értettük-e, és közben apró győzelmeket aratni a kételkedés, hitetlenség támadásain földre roskasztóan nehéz. Hiszen ismersz minket: tudod, hogy nem éljük meg jól a tétlenséget. Nem szeretünk állni – a lábunk mindig futna, még a piros lámpánál is. Nem szeretünk csendben lenni – őrült türelmetlenségünkben csak hadarunk, fecsegünk, és közben gyilkos szavak vagy mérgező titkok is kiszaladnak olykor a szánkon. Most mégis széttárjuk a karjainkat, és várunk – csendben, megállva. Rád várunk, Urunk, mert önmagadat ígérted számunkra. Jöjj, Szentlélek Isten! Ámen.  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Jákób és Lábán nyájai A Bibliában vannak meghökkentő történetek. Ilyen a magyarázókat is zavarba ejtő, Lábán és Jákób megegyezéséről szóló elbeszélés is (1Móz 30,31–43; 31,41). Amikor Jákób otthoni helyzete tarthatatlanná vált, nagybátyjánál keresett menedéket. Vándorlegény-históriának tűnik ez, nem hiányzik belőle az emberi kicsinyesség szempontja sem: újra kellett tárgyalni a kapcsolat feltételeit. A nyájat az állatok színe és mintája alapján elosztották, majd a két férfi eltávolodott egymástól. Jákób ekkor bemetszett, faragással megcsíkozott vesszőket fektetett az itatóvályúkba az állatok elé, és mindenki ámulatára mindig olyan utód született, amely a színe alapján Jákóbot illette. Hogyan történhetett ez? Sok magyarázó valamiféle ősi pogány mágikus trükköt gyanít a háttérben, amely szerint az, amit nemzés közben lát a párosodó állat, meghatározza az utód tulajdonságait. Mások úgy vélik, hogy a vesszőkből a vályúban kiázó kémiai anyagok megváltoztatták az ivóvíz tulajdonságait, és ez hatott az anyaállatokra. Fantáziadús, de megalapozatlannak ható megközelítések ezek. Van szigorú nyelvészeti értelmezés is: Lábán neve a „fehérnek lenni” kifejezésből származik: ami fehér, az Lábáné. A legvalószínűbb magyarázat szerint azonban a hántolt botocskák – akár a bűvész pálcája – csak a figyelemelterelést szolgálták: míg mindenki ezekre figyelt, Jákób úgy intézte az itatást, hogy a kiválasztott bakok a megfelelő pillanatban jussanak párzási lehetőséghez. Ez a történet Jákóbot kellő kurázsival megáldott pásztornak mutatja, aki megfigyelte az utódok színét, és azt is, hogy némely állat megjelenése csak a második nemzedéken tükröződik vissza. Így jutott végül mindig Jákóbnak a nyáj java. Soha nem fogjuk megtudni, pontosan mi történt a vályúknál, de ne feledjük a legfontosabbat: a Szentírás Isten tervének kiteljesedését ebben a történetben is minden más szempont elé helyezi. Isten úgy akarta, hogy Jákób gazdag legyen, és gazdaggá is tette.  HODOSSY-TAKÁCS ELŐD

2020. május 31.

Reformátusok Lapja 15


| AKTUÁLIS |

Hitvallás és felelős ünneplés KOCSIS JULIANNA

Pünkösd – a Pártfogó, a Vigasztaló, azaz a Szentlélek kitöltetésének ünnepe. A mindenkor velünk lévő Isten Lelke otthonául választotta életünket, és egyházzá formált bennünket, egyedül magányos híveket. Talán nem is lehetne méltóbb alkalmat találni arra, hogy az e különleges egységbe csatlakozók fogadalmat tegyenek: szerte Magyarországon és a Kárpát-medencében többnyire ezen a vasárnapon rendezik a konfirmációkat. Ebben az esztendőben azonban a legtöbb helyen megan�nyi más programhoz hasonlóan ezt is át kellett szervezni. Utánajártunk, miként alakult a helyzet a vidéken és a fővárosban.

A koronavírus-járvány miatt március közepén a kényszerű digitális jelenlétre állt át világunk legtöbb területe, beleértve az oktatást és az egyházi élet számos programját. Gyülekezeti tagjaik és önmaguk védelmében a pedagógusokhoz hasonlóan a lelkipásztoroknak is alkalmazkodniuk kellett a helyzethez. Sokan rázódtak bele kényszerűen az addig számukra idegennek ható technikai feladatokba, és a közösségi média felületeivel is megismerkedtek, hogy élőben vagy felvételről, de hétről hétre célba juttassák Isten üzenetét. De nem csupán az istentiszteletek közvetítését kellett megoldaniuk: a hirtelen karanténoktatásba szorított hittanosokhoz, konfirmandusokhoz is utat kellett találniuk. A megküzdési stratégia településenként, gyülekezetenként eltért egymástól – lehetőségektől, élethelyzettől, csoporttól függően. 16 Reformátusok Lapja

2020. május 31.

„AZ EGYHÁZ LEGYEN PÉLDAMUTATÓ” A veszélyhelyzet kihirdetése előtt az egri református gyülekezetben is arra készültek, hogy pünkösdkor tesznek fogadalmat a konfirmandusok. – Eredetileg pünkösd táján szokott lenni a konfirmáció, de a legtöbb helytől eltérően nem feltétlenül az ünnepet megelőző vasárnapon. Ennek oka az a rend, hogy Egerben minden hónap első vasárnapján úrvacsora van. Tehát bármikor tartjuk is a konfirmációt, akkor a következő hónap első vasárnapján jönnek úrvacsorázni először a gyerekek. A reformáció jubileumi évében például október 31. környékén szerveztük meg a konfirmációt. Most meg kényszerűségből nem tudjuk megtartani – vázolja a helyzetet Tóth Imre lelkipásztor. Hozzáteszi, ők a felkészítő órák halasztása mellett döntöttek. –


| AKTUÁLIS |

„Az online módszer mindenkinek új volt – mi pedig nem akartuk tovább terhelni a gyerekeket. Úgy döntöttünk, hogy – amennyiben már lehetséges lesz – inkább nyáron fogunk folyamatosan találkozni.” (Tóth Imre)

A gyerekek értelemszerűen nem jöhettek személyesen, az online módszer mindenkinek új volt – mi pedig nem akartuk tovább terhelni őket. Úgy döntöttünk, hogy – amennyiben már lehetséges lesz – inkább nyáron fogunk folyamatosan találkozni, még ha lesznek is hiányzók – osztja meg a döntés hátterét a lelkipásztor. Az egriek úgy tervezik, hogy ősszel, szeptember-október környékén keresnek a konfirmációnak alkalmas dátumot. – Semmiképpen sem szeretnénk átvinni a konfirmációt a következő évre. De még nem tudjuk, pontosan mikor tartjuk meg, hiszen számolnunk kell a vírus esetleges őszi terjedésével is. Az egyház legyen példamutató: ha vannak törvények, akkor mi, keresztyének elsőként tartsuk be azokat. Szabálytalanságot legalább nekünk nem szabad elkövetni – ez azok érdekeit szolgálja, akik ránk vannak bízva – vélekedik Tóth Imre.

ÜRES TEREK Persze az elöljárónak és a tizenhat konfirmandusnak, illetve a szüleiknek sem kényelmes ez a helyzet. Ugyanakkor a lelkipásztor úgy látja, a gyerekek rugalmasak, és ez neki is segített: kevesebbszer kellett üres terekkel szembenéznie. Tóth Imrét ugyanis – sokakhoz hasonlóan – megviselte, hogy nem lehet a gyülekezet közösségében. – Rájöttem, hogy nem lehet gyülekezet nélkül prédikálni. Esetlennek és kezdőnek éreztem magam, noha harminc éve szolgálok, mert pont a közösség

teremti meg az atmoszférát: ott vannak, belenézek a szemükbe, tudok a gondjaikról – még ha nagy gyülekezetről van is szó, ismerem őket. Pont ez adja meg az egész lényegét. Emiatt nagyon szenvedtem, de úgy voltam vele, hogy a digitális forma is jobb, mint a semmi – osztja meg a lelkipásztor, aki a korlátozások enyhítésével felszabadult: május 17-én Egerben is istentiszteletet tartottak – immár az egyháztagokkal közösen. Habár még csak „fél gőzzel”, a gyülekezet nagy – főleg idősebb – része nélkül, de mégiscsak együtt voltak.

NINCS SZÜNET A Budapest-Újpalotai Református Egyházközség a konfirmációs órák online levezetése mellett tette le a voksát, árulja el Fogarasi Gábor lelkipásztor, akit épp egy foglalkozás közepén sikerült telefonon utolérnünk. – A konfirmáció az egyik legfontosabb területe a szolgálatunknak, személyes szívügyem, ezért amikor elkezdődött a járvány, szó sem lehetett arról, hogy bármiféle leállás legyen: a gyerekekkel a Zoom alkalmazáson keresztül folytattuk a találkozásokat, és az oktatás mellett a személyes lelkigondozás is tovább folyt – avat be Fogarasi Gábor. Habár a fogadalomtételt ők is kénytelenek elhalasztani, a tanítást a folytonosság megszakadásának félelmétől mentesen lebonyolíthatták. – Évekkel ezelőtt szétválasztottuk a vizsgát és a fogadalomtételt – tehát nem az ünnepi istentiszteleten, hanem előtte 2020. május 31.

Reformátusok Lapja 17


| AKTUÁLIS |

„A konfirmáció – hitre nevelés, igen. De van ennek koinónia, azaz közösség része is. Úgy tapasztaltuk az elmúlt években, hogy a tiniknek óriási élmény az, hogy más hívő gyerekekkel találkozhatnak.” (Fogarasi Gábor)

egy vagy két héttel történik a számonkérés. Ezzel már fölszabadulnak az ünnepségre. Utóbbi most átkerül szeptemberre, írásbeli vizsga azonban lesz, a Google Classroom nevű alkalmazáson keresztül tartjuk meg – magyarázza a lelkipásztor. A körülbelül százhúsz fős gyülekezetben idén nyolc konfirmandus van. Esetükben a gyülekezet a hitre nevelés mellett a kapcsolódásokra helyezi a hangsúlyt: az a céljuk, hogy a konfirmáció után a gyerekekből ifjúsági csoportok alakuljanak, ha pedig kisebb közösség végez, csatlakozzanak a már működő ifikhez. Fogarasi Gábor szerint a kis létszámú csoportoknak köszönhetően többnyire működik az elképzelés.

KÖZÖSSÉGGEL A KÖZÖSSÉGÉRT A konfirmációs ünnepség elmaradása miatt persze a lelkész is szomorú, hiszen ő is úgy gondolja, nem ideális, hogy a lezárás átnyúlik a következő tanévbe. A csapat nyári szétszéledésétől viszont nem tart. – Akikkel most készülünk, az már az a generáció, akikkel elkezdtük a hittant – a csoport felét már régóta ismerjük. A konfirmációoktatás mellett az aktuális csapattal minden évben ökumenikus túrát szervezünk, amelynek keretein belül például ellátogatunk a Bibliamúzeumba és az Evangélikus Országos Múzeumba – a márciusban bevezetett korlátozások miatt ezt idén még nem sikerült megvalósítanunk. Az a tervünk, hogy ha a helyzet rendeződik, akkor nyáron – ha nem is heti rendszerességgel, de – lesznek még csoportórák, és ezeket a látogatásokat is bepótoljuk. Tehát van rá mód, hogy a folytonosság megmaradjon – vélekedik a lelkipásztor. Elárulja: ezt a tervet főként a már említett közösségszervezés miatt szeretné keresztülvinni. – A konfirmáció – hitre nevelés, igen. De van ennek koinónia, azaz közösség része is. Úgy tapasztaltuk az elmúlt 18 Reformátusok Lapja

2020. május 31.

években, hogy a tiniknek óriási élmény az, hogy más hívő gyerekekkel találkozhatnak. Hogy látják: „Nem vagyok balek, aki tizenévesen ilyenekkel foglalkozik – mások is vannak rajtam kívül.” Ez azért fontos, mert a hívő vagy hívő háttérből jövő gyerekek az iskolában sokszor csendesen visszahúzódnak, mert valamiféle egzotikumnak érzik magukat. Úgy öt-hat éve fektetünk erre jelentősebb hangsúlyt, és ez beérni látszik – összegzi Fogarasi Gábor.

EGY VÁROS, KÉT ÚT Szentesen két református gyülekezetben két különböző megoldást választottak – a gyülekezetek vezetői az eltérő körülményekre eltérően is reagáltak. – A megszokott módon, pünkösdvasárnap tartottuk volna meg a konfirmációt. Átálltunk a digitális oktatásra, az anyaggal – a Megtaláltuk a messiást! című könyv alapján – szépen haladtunk, a végére is értünk. Az ünnepséget azonban sajnos el kellett halasztani: a mienk nagy gyülekezet, nálunk negyven-ötven gyermek szokott konfirmálni, és ez idén is így van. Ha a szervezésnél gyermekenként csak két plusz fővel is számolnék, már akkor is túlságosan sokan gyűlnénk össze a templomban – ez pedig a jelenlegi helyzetben nem biztonságos. Ezért leghamarabb augusztus 23-án, újkenyér ünnepén próbáljuk megtartani a konfirmációt – osztja meg a Szentes-Nagytemplomi Református Egyházközség helyzetét Fehér Csaba lelkipásztor. A város másik közösége azonban felnőtt és gyermek konfirmandusai hitvallásának is tanúja ma. A Szentes-Felsőpárti Református Egyházközségben eredetileg virágvasárnap tartották volna az ünnepséget, az új és a régi gyülekezeti tagok húsvétkor már együtt vették volna magukhoz az úrvacsora


| AKTUÁLIS |

jegyeit. Ez az időpont azonban már beleesett a járvány miatti megszorítások időszakába, így a konfirmációt elhalasztották. Most viszont megtartják. – Mi külön szoktuk a felnőttek és a gyermekek konfirmációját tartani – a mostani alkalom kivételt képez. A fogadalomtételt pünkösdvasárnap tartjuk azzal a különbséggel, hogy a vizsga ezúttal nem a gyülekezet jelenlétében lesz – mondja Gilicze Andrásné. A lelkipásztor, aki egyben a csongrádi református közösség vezetője is, azzal indokolja a döntésüket, hogy a gyülekezetük kis létszámú, a templom ugyanakkor tágas: kényelmesen meg tudják tartani a biztonságos távolságokat – semmi okuk tehát elhalasztani az örömünnepséget. Ugyanez a helyzet Csongrádon is: – Szentesen öt felnőtt és három gyermek, Csongrádon pedig öt gyermek konfirmál. Mindannyian felkészültek, és úgy látjuk, hogy a szabályok betartása révén senkit sem veszélyeztetünk, megtarthatjuk a konfirmációt.

„Nálunk negyven-ötven gyermek szokott konfirmálni, és ez idén is így van. Ez pedig a jelenlegi helyzetben nem biztonságos.” (Fehér Csaba)

„A fogadalomtételt pünkösdvasárnap tartjuk azzal a különbséggel, hogy a vizsga ezúttal nem a gyülekezet jelenlétében lesz. Mindannyian felkészültek, és úgy látjuk, hogy a szabályok betartása révén sem veszélyeztetünk.” (Gilicze Andrásné)

Újra találkozhatunk istentiszteleti közösségben

Május 18. óta a megfelelő szabályok betartásával már az egész országban tarthatunk istentiszteleteket. A Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnökségi Tanácsa továbbra is arra kéri a gyülekezeteket, hogy az egyházközségek elnökségének felelős döntése szerint, az előírt higiéniai és biztonsági szabályok betartásával tartsanak istentiszteleteket – ahol zsúfoltság várható, lehetőleg szervezzenek külön istentiszteleti alkalmat a hatvanöt éven felülieknek. A szabályozás betartásához a Tiszántúli Református Egyházkerület által közreadott iránymutatások figyelembe vételét javasolják. Eszerint a templomba való belépéskor kézfertőtlenítő használata javasolt, emellett az istentiszteleten kizárólag szájmaszkkal, sállal vagy kendővel eltakart arccal vehetnek részt a gyülekezeti tagok. A templomban is tartani kell a jogszabályban meghatározott másfél méteres védőtávolságot, ugyanakkor a családtagok és egy háztartásban élők természetesen ülhetnek egymás mellett. 2020. május 31.

Reformátusok Lapja 19


| RE-KONSTRUKCIÓ |

Pünkösd A pünkösdi történet, a Szentháromság Isten harmadik személyének, a Léleknek az eljövetele ma sokak számára érthetetlen. Vélhetően azért, mert az észszerűség mai fogalma azt feltételezi, hogy csak az racionális, ami az embertől indul ki. Ő az, aki megismeri a világot, amelyben élnie adatik, ő a végső viszonyítási pont. Ebben az összefüggésben még az is észszerűnek tűnhet, ha az ember kutatja, vizsgálja a valóságnak nevezett valami végső ös�szefüggéseit, s átfogó magyarázatot keresve eljut addig a feltételezésig, hogy Isten – mint a létező mögötti végső szellemi jelenlét valósága – racionálisan nem zárható ki. A filozófiai gondolkodás történetének van egy határozott vonulata, amely

„A pünkösd csodája az, hogy az ember rádöbben: nincs önmagába zárva, hanem részese egy nagy és átfogó történetnek, amelyben Isten cselekszik, közli önmagát, és nyilvánvalóvá teszi az emberi rendeltetés végső értelmét.”

az ember felől közelíti meg a Isten-kérdést. Ebben az esetben Isten valósága úgy jelenik meg, mint a vizsgálat tárgya: az ember az alany, aki cselekszik, vizsgálódik, s a tárgy Isten, akit az alany kutat. Az ember akar ismereteket szerezni Istenről. Ennek az emberközpontú észszerűségnek tö­ké­ letesen ellentmond a pünkösdi történet, amelyben Isten – összhangban a Biblia róla szóló bizonyságtételével – úgy jelenik meg, mint alany. Az első pünkösd résztvevői passzívak, nem az ő cselekvésük hozza létre a történetet, hanem valami történik velük. Nem az ember az alany, hanem Isten, aki a cselekvésének részesévé teszi az embert. Isten az, aki megnyilatkozik, kijelenti önmagát, ismeretet és tapasztalatot közöl önmagáról, s nem az ember az, aki valamilyen erőfeszítés árán eljut hozzá, megragadja valóságát. A pünkösdi történet tehát ellentmond annak a ma általánosan bevett hiedelemnek, hogy a megismerés alanya csak és kizárólag az ember lehet, s ha a világot meg akarjuk érteni, akkor azt kell vizsgálni, amit az ember gondol, tervez és tesz. Ez a tétel ma olyannyira magától értetődőnek tűnik, hogy az Isten önközléséről szóló biblikus üzenet túlmegy az emberi ésszel elgondolható határán, s ezen racio20 Reformátusok Lapja

2020. május 31.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

nalitás fényében mindenféle Istenről szóló ismeret emberi kivetítésnek tűnik. Így lesz a pünkösdi történetből is sokak szemében valamiféle megmagyarázhatatlan legenda, amellyel a mai emberközpontú észszerűség nemigen tud mit kezdeni. Mi meg azzal nem tudunk mit kezdeni, hogy a modernitásnak nevezett világkép a valóság megismerésének forrását megengedhetetlen módon az emberre korlátozta, s valamiféle soha nem igazolt racionalitás nevében Isten önközlő cselekvését, vagyis a kijelentést, a kinyilatkoztatást eleve kizárta a megismerés forrásai közül. Ezzel brutális mértékben lecsökkentette az emberi önmegismerés lehetőségeinek körét, s az embert eleve bezárta önmagába. A pünkösdi történet azért jelentős, mert végérvényesen nyilvánvalóvá tette, hogy az emberi történet alanya Isten, aki az ő Lelke által az embert részesévé teszi cselekvő akaratának. A kérdés tehát nem az, amit az ember tesz, tervez, hanem az, ami az emberrel történik. Csakhogy az, ami vele történik, az ember számára mindaddig rejtve van, míg értelme a Lélek által meg nem nyílik annak belátására, hogy a történelem alanya Isten, s minden, amit az ember tesz, részvétel valamiben, ami túlmegy az emberi cselekvések összességének körén. Ez az a végső ismeret, amelyet nem az ember szerez meg, hanem amelyet Isten közöl az ő Igéje és Lelke által. „…most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.” Vagyis, ha az a kérdés, hogy mi a világ, ki az ember, mi a megismerés végső alapja, akkor azt kell mondani, hogy az ember önmagától és önmagából soha nem juthat el a tisztánlátás teljességére, a világosságra, mert éppen az a képesség hiányzik belőle, amely a megismerés előfeltétele: nem látja Isten felől önmagát. Ám mégis, miután Isten közli önmagát, cselekszik, a Lelke által beköltözik az ember szívébe, megnyílik számára az út, nem megszerzett, de kapott tudás, nézőpont, világosság, hogy Isten felől lássa egész történetét. A pünkösd csodája az, hogy az ember rádöbben: nincs önmagába zárva, hanem részese egy nagy és átfogó történetnek, amelyben Isten cselekszik, közli önmagát, és nyilvánvalóvá teszi az emberi rendeltetés végső értelmét. 


| GONDOLATOK |

FARKAS ZSUZSANNA

Félelem helyett szabadság

A szerző újságíró, a Reformátusok Lapja helyettes felelős szerkesztője

ILLUSZTRÁCIÓ: KAPÁS CSILLA

„Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” – ez az ige állt lapunk március 22-i számának címlapján. A veszélyhelyzet legelső hetén így szerettük volna elmondani, miben bízhatunk, amikor széthullik a megszokás. Ennek ellenére csak a következő hetekben talált rám igazán ez az üzenet: a sok kérdés után, melyekre nem volt válasz, végül a nagyhéten értettem meg, men�nyire alattomos is a félelem. Ha megtelepszik a gondolatok között, hiába tűnik úgy, hogy tovaszállt, nyomasztó árnyat hagy maga mögött, ami szép lassan

szürkévé teszi a világot. Minden igyekezet ellenére is túl könnyű átengedni a gyeplőt a szorongásnak, hogy aztán a félelem elbizonytalanítson és minden apróságot felnagyítson – miközben észre sem vesszük, mennyi csodát rejt körülöttünk az élet. Amikor újra így éreztem magam, megpróbáltam felidézni, milyen volt először megérezni Isten szeretetét, és elhinni, hogy vele biztonságban vagyok. Felidéztem azt is, hogy a kételyek még ezek után is képesek visszatérni időről időre. Erről eszembe jutott egy régi nyári nap, amikor hosszú táborozás után eljött a búcsú ideje. Úgy alakult, hogy egy számomra nagyon fontos emberrel indulhattam hazafelé – és ahogy beszélgettünk, egyre inkább azt kívántam, bár sohase érne véget az az utazás. De mire a nap nyugodni tért, mi is megérkeztünk, én pedig nehéz szívvel nyújtottam kezet. Ott, az augusztusi alkonyat hűvösében, egy óvatos öleléstől hittem először, hogy ha véget érne az életem, az is rendben lenne: éreztem azt, aminél többet már nem lehet érezni egy másik ember iránt. És mint ilyen esetekben mindig, hirtelen lett sok a kérdés:

mi lesz, ha a boldogság mindig csak pár pillanat? Mi lesz, ha ezzel a búcsúval örökre el kell engednem a kezét? Mi lesz, ha úgy telik el a következő sok-sok évtized, hogy sohasem érkezem igazán haza? Ezek a kérdések térnek vissza hozzám újra és újra, csak más köntösben, miközben már rég megkaptam rájuk a választ. A legnagyobb csoda, amit átélhettem, hogy ma is együtt utazunk, és azóta is az ő kezét foghatom. A kegyelem megnyilvánulása pedig az, hogy ezen az úton nemcsak ketten vagyunk, hanem szüntelenül kísér bennünket Atyánk is. Ő mutatta meg, hogy, bár hajlamos vagyok természetesnek venni, nem a megválaszolhatatlan kérdéseket feltevő félelem lelkét adja mellénk, hanem az erőét és a szeretetét. Megmutatta, hogy valóban megkeres minden elveszett bárányt, és ha ő ölel át, eltűnnek a kérdések is. Szomorú, milyen könnyű mégis elfelejteni ezt, és hagyni, hogy a kételkedés a gondolataink közé ólálkodjon. Még szomorúbb, amikor egyedül szeretnék kivergődni a megválaszolatlan kérdések labirintusából, és nincs előttem, mit ígért Jézus: „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké.” (Jn 14,15–16) Pedig ez az ígéret már az első pünkösdkor beteljesült, és azóta is mellettünk van a Lélek, aki megerősít. Ezekben a napokban, pünkösd ünnepére készülve nem egyszerűen emlékezhetünk az ígéret beteljesedésére, hanem hálát adhatunk, hogy kétezer éve folyamatosan történik. Mennyei Atyánk tudta, hogy nekünk egyedül, pártfogó nélkül nem fog menni, mindig több lesz a kérdésünk, mint a válaszunk. Azt is tudta, hogy a félelem az életünk része, pótlékokhoz csalogat, és magunktól nem bírunk el vele, ezért is küldte el hozzánk bátorító, erőt adó Lelkét, aki képes elűzni a szorongást. Az utóbbi hetekben megtanultam, hogy ha a nehéz, jövőtől tartó időkben hozzá tudok fordulni, úgy ölel át újra és újra, ahogy tette legelőször: elsöprő szeretettel. Igaz, hogy sokszor nem válaszokat ad, de emlékeztet ajándékaira és arra, hogy nem is kell tudnom mindent. Egy választ azonban nem szabad elfelejtenem: Isten minden földi értelmet meghaladó szeretetével találkozni a legvalóságosabb ölelés a világon, ez az, aminél valóban nem lehet többet vagy mélyebbet érezni. És ezt kínálja nekünk Lelke által minden napon, a világ végezetéig.  2020. május 31.

Reformátusok Lapja 21


| GYÜLEKEZETEINK |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

Örökkévaló hűség

LXIV. ÉVFOLYAM,

22. SZÁM,

2020. MÁJUS 31.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Isten az égő csipkebokornál megígérte Mózesnek, hogy vele lesz és vele is marad mindörökké. „Vagyok, aki vagyok”, vagy merészebb fordítás szerint: leszek, aki leszek. Néhai tudós professzorom, Pákozdi László Márton így fordította az Úr szavát: „Én történni fogok.” Farkas József lelkipásztor is így magyarázta a legfőbb jó, az Örökkévaló létezésének titkát: „Az Isten történik, lénye és léte nem statikus, hanem dinamikus valóság.” Eszerint nem rajta kívül történnek a dolgok, nem is általa, mert a történetnek ő is részese – erről szól a Názáreti Jézus élete. Ha mi hűtlenek voltunk is, ő hű maradt és marad, nem vonul ki a világból, hanem hűségesen részt vesz az életünkben, osztozik a bánatunkban és az örömünkben, egész történetünkben. Többnyire úgy gondoljuk, a nehézségeinket annak köszönhetjük, hogy levette rólunk a kezét, holott ő is benne van a történetben. A mostani karanténban is jelen van: az óvintézkedésekben, a gyógyítók erőfeszítéseiben, az összefogásban, az idősebb betegek szenvedésében, netán halálában, a gondokban, a családok viharaiban és békés hétköznapjaiban, az aggodalomban a mindennapi kenyérért, az online térben elhangzó biztató szavakban, versekben, dalokban, az ég felé emelt karokban, az önkéntes szolgálatokban, egyszóval a túlélésért folytatott harcokban. Jelen van a csendben, a magányban, minden fohászban, az áhítatokban és imádságokban, mélységekben és magasságokban. Mindenütt jelen van, ahol a mi történetünk zajlik, márpedig mindig jelen lenni, jóban és rosszban együtt lenni annyit jelent, mint hűségesnek maradni. „Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad…” (2Tim 2,13) A nehézségek idején mi könnyen leszünk hűtlenné, miként Jézus tanítványai, akik szétszéledtek félelmükben. Azonban vannak, akik kitartanak, mindhalálig hűségesek maradnak. Minden hűség alapja Isten Lelke, aki mélyen a szívünkbe költözik. Isten hűsége ragaszkodás az Ábrahámmal kötött szövetséghez, amely valójában az egész embervilágra nézve érvényes. „Szövetségre lépek veled, sőt utódaiddal is, örök szövetségre minden nemzedékükkel.” (1Móz 17,7) Igazából a Názáreti Jézusban vált tetten érhetővé az a szövetség, amely Isten örökkévaló hűségére épül. Jézus és az Atya bensőséges kapcsolata a mindhalálig tartó hűség foglalata, amely tragikus módon, a kereszten teljesedett ki igazán. Akinek szíve mélyén ez a hűséges Lélek lakik, az ugyancsak hű maradhat mindhalálig. Isten hűsége változhatatlan, örökkévaló hűség, amelyet senki és semmi nem változtathat hűtlenséggé. Ha a kiapadhatatlan forrásból, Isten hűségéből merítünk, könnyebb lesz hűségesnek maradni magunkhoz, egymáshoz és a mi Urunkhoz. Pünkösd a hűség Lelkének kiáradása, Isten nagylelkűségének, örökkévaló hűségének az ünnepe. Isten hűségét megízlelve mi is hűségesek lehetünk, de „ha hűtlenek vagyunk is, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja”.  SIMON ISTVÁN

ÁRA: 400 FT

Most lélekgyógyító ünnepre van szükség 9 771419 856007

FEKETE KÁROLY PÜSPÖKÖT A SZENTLÉLEK MUNKÁJÁRÓL KÉRDEZTÜK

20022

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... ..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


| GONDOLATOK |

Egy walesi pünkösd Annak gondolata, hogy a puritánok úrvacsora-elméletével és -gyakorlatával mélyebben foglalkozzam, 1995 kora nyarán, a Szentlélek kitöltetésének PETRŐCZI nagyon szokatlan, mert pünkösdi rózsák nélküli, ÉVA fogvacogtatóan hideg ünnepén merült fel bennem először. Akkori, egy hónapos, engem a hazai pünkösdöktől nagyon messzire elszólító, s a kelta kisvilágba vezető kutatóutam során Lewis Baylyről, Bangor észak-walesi egyetemi város méltán híres püspökéről gyűjtöttem 17. századi adatokat. A téma iránti érdeklődésemet Bayly érdekes, ellentmondásos személye mellett fokozta az is, hogy ezen a Walesben eltöltött, sok szempontból rendhagyó, eleinte nagyon bánatos pünkösdön délelőtt az anglikán székesegyházban, este pedig egy igazi „Welsh chapel”-ben, keltául szólva „gapel”-ben, egy kápolnának nevezett, igazi neopuritán kisközösségben vehettem úrvacsorát. Úgy, hogy az egyetemes papság elvét gyakorolva, padjainkban ülve maradva, mintegy egymás „papjaiként”, a szent szolgálatban társakként adtuk tovább a mellettünk ülőknek a kenyérdarabkákat és az apró kelyheket. Pontosan Lewis Bayly korának puritán úrvacsorai szokásait rekonstruálva. A keresztet formázó, tekintélyes bangori anglikán székesegyház, amely a városka legismertebb műemléke, eredeti formájában már 525-ben megépült, majd 1071-ben lerombolták a normannok. Újjáépítése után 1211-ben ismét elpusztították, ezután részleges helyreállítás következett, de a III. Henrik király és a walesi hazafiak közötti csatározások 1247 táján megint ádázul és kíméletlenül pusztítani kezdték, azután egy nevezetes walesi hadvezér, Owen Glyndwr csapatai csaknem porrá égették mint az idegen hatalom fenyegető jelképét. Ezt követően Istennek e sokat szenvedett, a történelem fordulatainak alárendelt háza kilencven évig romos állapotban maradt. Jelentős felújítása VII. Henrik idejében kezdődött meg, ekkor

megmentettek néhány értékes, kora középkori épületelemet is. A továbbiakban, egyértelműen az angolszászok hatalmát hirdetve, felépült a könyvtár és a püspöki palota, bár többek között megőriztek egy Owen Gwynedd walesi herceg jó emlékezetét hirdető, kelta nyelvű falfeliratot is. Ilyen körülmények között természetes, hogy a bangori székesegyház ragaszkodik az anglikán egyház szertartásrendjéhez, amely elég sok katolikus vonást őriz. Így 1995 pünkösdjén a népes gyülekezet térdepelve, ostyával és borral vett úrvacsorát. Ezzel szemben a már említett szerény, kis alapterületű, építészeti szempontból egyáltalán nem jelentős walesi „kápolnában” egészen más rituálé szerint zajlott a szent jegyek kiosztása. Erre bevezető soraimban már utaltam is. Számomra az otthonosság érzetét két tényező fokozta. Elsőként az, hogy a kenyeret és a „játék-kelyheket” egy kedves, már baráti egyetemi kollégám, a walesi nyelv és irodalom tanszékének vezetője kezéből vehettem-vehettük át. E távoli, tengerparti várost számomra lelkileg belakni segítő másik tényező – a puritán egyház- és irodalomtörténet kutatója lévén – éppen a megélt történetiség volt. Ez pedig ebben a szerény, művészettörténeti szempontból legfeljebb csak kis hitéleti kunyhónak nevezhető épületben is felmérhetetlenül sokat jelentett. Olyan, a zsinat-presbiteri elv alapján megtartott, a „walesi bárdok” erejére, hősiességére emlékeztető pünkösdölés részese lehettem ott és akkor, hogy feledni tudtam minden honvágyat. Igaz, csak plusz négy fokot hirdettek a hőmérők, mégsem hiányoltam többé a hazai pünkösd tündöklő napfényét és pompás, kibomló pünkösdi rózsáit. Hiszen a honvágyat leginkább az idegenség táplálja – az pedig eltűnt mellőlem és belőlem, kezemben az erőt és meleget adó úrvacsorai jegyekkel. Ezért most, pontosan negyedszázad múltával, hálás vagyok Istennek, és a kicsiny bangori kápolna testvéri közösségének.  2020. május 31.

Reformátusok Lapja 23


| GONDOLATOK |

Lelkesen, Lélek nélkül többi fülsárral együtt el nem távolítják azokat, szabaddá téve a Az elején nem volt könnyű. Nem volt bennem harag, de bosszanhelyet a következő, „Lélektelen” üzenet számára. tott. Hallottam, sőt értékeltem; mi több, alkalmanként még meg Ekkor kezdődik a baj. A lelkes, de Szentlélek nélküli kereszis irigyeltem azok felkészültségét és tudását, akiknek a munkátyénség immunrendszere meggyengül. Fogékonnyá válik a ferjából és megnyilvánulásaiból megtanultam: na, így ne! Vagy, kitőzésekre, amelyek nem tétlenkednek; hamarosan támadásba csit lágyabb akcentussal: így azért mégse! lendülnek. Beáll a veszélyhelyzet. A lelkes, de szentlélektelen Kik voltak ezek az utamba került emberek, akik a bennem máig lélek válságos állapotba kerül. Ehhez a testnek is van mondaműködő negatív, mégis hasznosítható útravalót élték elém? Kik nivalója. Félénken, aztán egyre kellemetlenebb, majd fájdalmas voltak ők, akiknek a rossz példáiból tanultam? Azok, akik lelketünetekkel igazodik a lélek válságos állaposen, de a Szentlélek adta többlet ismeretához. Először a kezeletlenül hagyott egyte, ereje, felhatalmazása nélkül végezték „Szentlélektelenségünkben azok háztagban, a csoportos fertőzés stádiumáa munkájukat. Éppen megfelelő szinten, közül szólíthat meg minket az ban a gyülekezetben, a felekezetben, végül vagy nem egy esetben a középszerűséget Úr, akikről azt hisszük, többet az egész világra, az Egyház földi testére magasan felülmúló professzionalitással. tudunk náluk! Tanítókból tanítvákiterjedő pandémiában. Ők az én Apollósaim. Akkor neveztem nyokká szeretnek minket. ÖnteltA megfertőzött emberi lelkek tengeribeel így őket, amikor megakadt a szemem, ségünk helyett Szentlélek-telítetttegséget kapnak. Ide-oda hánykolódnak a majd az eszem azon az aprócska bibliai soségünkben pedig kötelességünk Szentlélek nélküli tanítások, a remegő hanron, amelyet este félálomban olvastam az tanítani lelkes, de szentlélekhiágon hirdetett, de meg nem élt erények és a ágyam szélén. Akkoriban Az apostolok csenyos testvéreinket. ” már nem is titkolt bűnök hullámai között. A lekedeteit fürkésztem, és eljutottam adtiszta, jókedvű, erőt közvetítő evangéliumra dig a versig, amelyben a derék alexandriai szomjas lelkeknek hányingere lesz a szentlélektelen gyülekezetzsidó Efézusban „buzgó lélekkel hirdette, és helyesen tanította től, templomtól, felekezettől, egyháztól. A szolgáltatásait igénya Jézusról szóló igéket, de csak János keresztségét ismerte”. Kibe veszik, mert a pislogó illem, a homályosan megfogalmazott pattant a szemem. Mi az, hogy Apollós buzgó lélekkel, de úgy keresztyén magyarságtudat és a tudattalan lelki szükség úgy hirdette Jézust, hogy csak János keresztségét ismerte? Milyen diktálja. De ez már nem több, mint a bármifajta szónokot, szakákeresztség van még? A Szentléleké. Apollós tehát, Keresztelő csot vagy duguláselhárítót felkereső igény(telenség). János megtérésre hívó lelkesedésével, de szentlélektelenül taníEzzel, a szentlélektelen, de jóakaratú, tenni vágyó Apollóstól totta – egyébként helyesen! – a Jézusról szóló igéket. Mik lehetkiindulva, elérkeztünk a kiábrándult, változtatásra nem vágyó, öntek ezek az igék? Írott evangélium híján a Jézusra utaló ószövetmagukat konzerváló, végstádiumban vegetáló lelkekhez. Tanulhaségi jövendölések (ApCsel 18). tunk-e ebből? Tananyagunk lehet-e rossz példa? Igen! Jézus nem Apollósnak Szentlélek nélkül is volt tudása, Messiást váró, Jémondta, hogy megakadályozza a hamis, szentlélektelen tanítók zus megérkezését valló ismerete, de nem volt kapcsolata az élő működését. Annyit bízott ránk: „De ti ne kövessétek őket!” (Lk 21,8) Krisztussal. Alexandriában csiszolt éles elméje, előadókészsége Apollós hallgatói között voltak ketten, akik korai stádiumában a Jézust hirdető misszionáriusok első vonalába emelte. Rendeldiagnosztizálták az egészségesnek tűnő, de a gyülekezeti imkezett azzal, ami Kéfás (Péter) hívei és Pál apostol elkötelezett munrendszert Lélek-vitamin nélkül oktató lelkesedést. „Amikor tanítványai mellett, akaratán kívül, képessé tette újabb, rivális Aquila és Priscilla hallották, maguk mellé vették, és még alapocsapat alakítására. A Korinthusban pártokra szakadt „keresztyén sabban elmagyarázták neki Isten útját.” (ApCsel 18,26) Aquila és bajnokságban” már így beszéltek a szurkolók: „Én Pálé vagyok, én Priscilla Pál apostoltól hallottak Jézusról; később vele utaztak. A Apollósé, én Kéfásé...” Azért Isten akaratából, hasonlóképpen mint Szentlélek ismeretében, a Szentlélek társaságában. Apollósnak a mai keresztyén lelátókon, ott is megmaradt a legelkötelezettebb rájuk volt szüksége. „B-közép”, amelynek tagjai váltig állították: „…én pedig Krisztusé.” Szentlélektelenségünkben azok közül szólíthat meg minket A bármely korban működő lelkes, de szentlélektelen Apollóaz Úr, akikről azt hisszük, többet tudunk náluk! Tanítókból tasok köztünk élnek. Továbbmegyek: bennünk élnek. Mi vagyunk nítványokká szeretnek minket. Önteltségünk helyett Szentléazok, mi válhatunk azokká abban a percben, amikor a Jézussal lek-telítettségünkben pedig kötelességünk tanítani lelkes, de összeköttetést teremtő Szentlélek nélkül beszélünk, prédikászentlélekhiányos testvéreinket. Hogyan? Úgy, ahogyan a Meslunk. A Bibliában visszakereshető igazságokat szólunk, egyetlen ter ajánlotta: „legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, hibát sem találhatnak a hitvallásainkban, azok mégsem érik el mint a galambok!” (Mt 10,16)  KERESKÉNYI SÁNDOR a céljukat. A levegőben időznek, onnan a fülkagylóba férkőznek, és ott megpihennek. Egészen addig, amíg az Apollós-imádók a (A szerző a Szeged-Honvéd téri Református Egyházközség lelkipásztora.) 24 Reformátusok Lapja

2020. május 31.


| REFORMÁTUS ÉLET |

Jöjj, térj be, kapum tárva A Szentlélek ajándékai – énekversekben

Krisztus Urunk búcsúbeszédében szólt tanítványainak a Szentlélekről, akit Pártfogóként, más fordítás szerint Vigasztalóként említett (Jn 14,16). A Szentlelket 373. dicséretünk „hét ajándékúnak, Isten jobb keze ujjának” nevezi, és rögtön fel is sorol néhányat ebből: „Mondatol élő kútfőnek, / Tűznek és lelki kenetnek, / Atyának ígéretinek, / És az igaz szeretetnek.” Paul Gerhardt, a 17. század egyik legjelentősebb énekköltője Zeuch ein zu deinen Toren kezdetű pünkösdi verse – amely Szénási Sándor református lelkipásztor Mandulaág című verseskötetében, a lelkész fordításában olvasható – e pünkösdi ajándékáért könyörgő imádságunk lehet most: „Ó, jöjj be, kérve kérlek, / s szívem vendége légy, / újjászülő Szent Lélek, / hálám hozom eléd. / Szent Lelke egyaránt / Atyának és Fiának, / éppúgy tárgya imánknak, mely / Vélük áldva áld.” Szénási Sándor fordításának felhasználásával és részbeni kiegészítésével ének született, amely evangélikus testvéreink énekeskönyvében már csaknem négy évtizede megtalálható, a jövőben pedig már új énekeskönyvünket is gazdagítja majd. Dallama legnépszerűbb adventi énekünk (Várj, ember szíve), így bízom benne, hogy az alábbi sorokat énekelve is ki tudja próbálni a kedves olvasó. A Szentlélekről mint keresztségünk pecsétjéről és a gyümölcsöt termő, áldott élet eszközéről szól a két alábbi versszak: „Jöjj, térj be, kapum tárva! Légy drága vendégem, / Ki újjászültél engem már keresztségemben! / Jöjj, áldott Szentlélek, jöjj, Atya, Fiú Lelke! / Hogy szüntelenül zengje erődet új ének! Nagy kegyelmedet zengem: holt vesszőt, megszántál, / S a nemes tőbe engem immár beoltottál. / De jöjj és segíts hát, hogy növekedjem szépen, / És gyümölcs bőven érjen! Végezd be jó munkád!” A következő versek három ajándékról: az imádságra tanító bölcsességről, a mindig új erőt és új reményt adó örömről és a viszálykodók közt is béketeremtő Lélekről szólnak:

„Jöjj, bölcsességnek Lelke, te mutasd meg nekem, / Az Úrnak hogyan kedves most imám, énekem! / Szent segítségeddel, útmutatásod által / A könyörgés felszárnyal, s meghallgatásra lel. Szentlélek, öröm Lelke, te vigaszul jöttél, / Hogy a bút úgy űzd szerte, mint felleget a szél. / Megvigasztal szavad, letörli könnyeinket, / Új örömre hív minket, új reménységet ad. Szentlélek égi lángja, békesség Lelke vagy, / Ki nem örül, ha látja, hogy forr viszály, harag. / Ó, add, szent Szeretet, bárhol háború dúlna, / Békéljenek meg újra a harcoló felek!” Mennybemenetele előtt Jézus azt ígérte tanítványainak: „… erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek” (ApCsel 1,8). Erről szól a következő szakasz: „Hős erő tőled árad megállni győztesen. / Ős ellenségünk támad és kísért szüntelen. / Védd Krisztus harcosát, és add, hogy bátran küzdve, / Rabszolgaságra, bűnre ne adja meg magát! Jöjj, várva várlak téged! Te tölts meg erőddel! / Mert szen�nyet, vádat, vétket szent erőd söpör el. / Tedd tisztává szívem, hogy életem is áldjon, / És szolgálatban járjon mindhalálig híven!” A legnagyobb ajándék a Szentlélek jelenléte, vezetése életünkben. „Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint.” (Gal 5,25) Az utolsó, itt idézett vers így tanít minket imádkozni: „Irányíts, míg itt élünk, szent szándékod szerint, / Mígnem eljő a végünk, s halál órája int! / Segíts kegyelmesen békével halni tudni, / S hozzád a mennybe jutni a hitben győztesen!”  BÓDISS TAMÁS

2020. május 31.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

HALOTTUNK

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Ágoston Istvánné, született Gedeon Aranka volt hejőbábai, ónodi, Miskolc–Csabai-kapui lelkész özvegye életének 82. esztendejében, május 13-án hazatért Teremtőjéhez. Temetése a miskolc-hejőcsabai református temetőben volt május 20-án. „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket.” (Fil 3,20–21) ONLINE CSENDESHÉT LELKÉSZEKNEK A Dunamelléki Református Egyházkerület június 15. és 19. között lelkipásztoroknak és lelkészházaspároknak szervez csendeshetet, amelyet a járvány miatti korlátozások következtében online tartanak meg. A tervek szerint az előadásokat a YouTube-on közvetítik majd. A részletes programleírás, illetve a videómegosztó elérési útvonala a parokia. hu és a reformatus.hu honlapokon tekinthető meg. Tekintettel a különleges helyzetre, a szervezők nyilvánossá és a későbbiekben is elérhetővé teszik a felvételeket.

50 éve ha­rang­ön­tés Őrbottyánban

GOM­BOS MIK­LÓS

Arany­ko­szo­rús ha­rang­ön­tő mes­ter

Kiváló magyar szakemberek ál­ tal készített, külföldön is elismert magyar termékeket gyártunk a harangokkal kapcsolatos bármely munkában.

Referencia: www.ha­rangontes.hu Levélcím: 2162 Őrbottyán, Rákóczi u. 134. Pf. 10. Telefon: (00-36) 06-28-360-170 Mobil: +36-30-9489-575, +36-30-7288-161 E-mail: gombosmi@harangontes.hu info@harangontode.hu

26 Reformátusok Lapja

2020. május 31.

Péter apostol pünkösdi beszédéből idézünk. Vízszintes: 1. …40, brit reggae együttes. 3. Az idézet első része (L, T). 10. Ös�szetételekben földdel kapcsolatos. 13. Konyhai segédeszköz. 14. Magyar történelmi festő (Bertalan). 16. Román folyó. 17. Hajójavító műhely. 19. Betegség kísérőjelensége, névelővel. 20. Római 1001. 21. … Derek, amerikai színésznő és modell. 22. Eperfa egynemű betűi. 24. Kisebb gyár. 25. Igénytelen, önsanyargató ember. 27. Az idézet második része (R, R, L). 29. Heves megye székhelye. 31. Külképviseleti tisztviselő. 32. Szarv vége! 33. Svéd természettudós, orvos és botanikus (Carl von). 35. Endrődi Sándor. 36. Luxemburgi, svéd és olasz gépkocsijelzés. 38. Részben kiönt! 39. Zuhanyozik. 41. Ausztráliai emlős. 44. Társadalombiztosítás, röviden. 46. Némán elférő! 47. Lengyel autójel. 48. Svéd kikötőváros. 50. Frissítő ital. 52. Tisza…, peréről elhíresült település. 55. Loch …, skót tó. 58. Szövetséges. 59. Félig tiszta! 60. Nyomósító szó. 61. Latin kettős betű. 62. Aggastyán. 64. Trónfosztó országgyűlés helyszíne. 66. Fiatalabb fiútestvér. 67. Bakonyi terület Tótvázsony közelében (Úrliget). 69. Ki mit szeret, … (2 szó). 71. A Balaton vizét vezeti le. 72. Mértani fogalom. Függőleges: 1. Azonosítatlan repülő tárgy, angol rövidítéssel. 2. Furulya- és fuvolaművész, karmester, Liszt-díjas zeneszerző, zenetanár (János). 3. Művészi meztelenség. 4. Nátrium vegyjele. 5. Dél-amerikai hegység. 6. PÁO. 7. Területet veteményesként körbeárkol. 8. Kétes! 9. Közadakozás része! 10. Genf, angol térképen. 11. Vajdasági falu lakója. 12. Folyat páros betűi. 15. Harcol. 18. Angol romantikus költő, a szépség költője (John). 20. Az idézet harmadik része (I, Ő, E). 21. Napozik. 23. Norvég könnyűzenei együttes. 25. A magasban. 26. Kína egynemű betűi. 28. Európai főváros. 30. Görög Ilona. 34. Az idézet negyedik része (E, A). 37. Tengeri csiganemzetség (ILANGA). 40. Fehérorosz város az ország északkeleti részén. 41. Augusztus 12-én tartják (két szó). 42. Annyi mint, röviden. 43. Libanoni város a főváros közelében (Aley). 45. Csak lakásban használható tárgy jelzője. 47. A Naprendszer nemrég lefokozott bolygója. 49. Névbetűiről ismert reneszánsz festőnk. 51. Műsorelőzetes. 53. Azonos betűk. 54. Radon vegyjele. 56. A Tenkes kapitánya írója (Ferenc). 57. A román tévés személyiség, popénekes Alexandra Irina Măruţă művészneve. 61. Edzett fém. 62. VÚS. 63. Germánium és kén vegyjele. 65. Borjúszelet! 66. Zúdít. 68. Tomanek Nándor. 70. Magánhangzópár. Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: A Nap elsötétül és a Hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja.


| GYERMEKEKNEK |

A Szentlélek munkája Isten Szentlelke pünkösd napján áradt ki a világra, de valójában a világ kezdete óta munkálkodik közöttünk, ahogyan erről a Biblia is tanít. Ebben a feladatban végigkísérhetitek Isten Lelkének a munkáját a világ teremtésétől Jézus életénének néhány eseményén át a pünkösdi eljövetelig. A Szentlélek tevékenykedésének hat területét emeltük ki egy-egy színes rajzzal. Húzd a megfelelő igét a megfelelő rajzokhoz, amelyek a Lélek munkaterületeit ábrázolják. KIRÁLYI HATALOMMAL RUHÁZ FEL

TEREMTŐ

„A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött.” (1Mózes 1,2)

ERŐT ÉS GYŐZELMET AD

„Ekkor az Úr felruházta lelkével Gedeont, az pedig megfújta a kürtöt, és hadba szólította Abíezer nemzetségét.” (Bírák 6,34)

BÖLCSESSÉGGEL, ÉRTELEMMEL ÉS ÜGYESSÉGGEL RUHÁZ FEL

„Betöltöttem őt isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkára.” (2Mózes 31,3)

„Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és testvérei körében fölkente őt [királlyá]. Akkor az Úr lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt.” (1Sámuel 16,13)

VÉGIGKÍSÉRTE JÉZUS FÖLDI ÉLETÚTJÁT

„Jézus Krisztus születése pedig így történt: Mikor anyja, Mária már jegyese volt Józsefnek, de még nem keltek egybe, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől.” (Máté 1,18)

PÜNKÖSD

„Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” (Apostolok Cselekedetei 2,1–5)  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

2020. május 31.

Reformátusok Lapja 27


| AKTUÁLIS |

Egy nap a templomért Szabolcs-Szatmár-Bereg megye legészakiabb szegletében, az ukrán határ mellett fekszik Tiszaszentmárton, amelynek református templomát, a környék egyik legmagasabb dombján álló, gótikus jegyeket mutató 15. századi építményét a Nyír Pannonhalmának is nevezik. A Középkori Templomok Útja egyik állomásának felújítása már 2002-ben elkezdődött, 2012-re a teljes templombelső megújult. Jelenleg a külső rekonstrukció zajlik. Az év elején még úgy tűnt, hogy csak a hajótető újrafedése történik meg, valamint a torony tetejének újrafestése. Egy felújítási ütemre még nincs teljes fedezete a gyülekezetnek, ez pedig a hajó teljes homlokzatának renoválása. – Mivel jelenleg a teljes templomunk körbe van állványozva, így a jövőbeni folytatáshoz képest többmillió forinttal kedvezőbb, ha most sikerül megvalósítanunk ezt. Ezért gyülekezetünk presbitériuma úgy döntött, gyűjtést szervez a cél elérése érdekében – tájékoztatott minket Battyányi Zsolt lelkipásztor. Június 7-én Egy nap a templomért címmel adománygyűjtő na­pot tartanak a tiszaszentmártoni parókia udvarán, amely 11 órakor szabadtéri istentisztelettel kezdődik, majd különböző programokkal folytatódik. A helyszínen lehetőség lesz az elültetésre váró fák örökbefogadására, az ebből származó bevétel a templom felújítását támogatja. Aki nem tud személyesen részt venni, de támogatni szeretné a felújítást, az a gyülekezet bankszámlájára (11993403-06279815-10000001) utalhat (a közlemény rovatban kérik feltüntetni célként a templomfelújítást).

A HÉT KÉPE

Felházi Zoltán magyarvistai református lelkipásztor áldást mond a kalotaszegi faluban megtartott szabadtéri istentiszteleten május 21-én, áldozócsütörtökön. A koronavírus-járvány miatt Erdélyben korábban nem voltak nyilvános szertartások. Május 15. óta az egyházak ismét tarthatnak alkalmakat, de nem a templomokban, hanem a szabadban, a híveknek pedig maszkot kell viselniük, és be kell tartaniuk a távolságtartási szabályokat.  FOTÓ: KISS GÁBOR/MTI

28 Reformátusok Lapja

2020. május 31.


|

IN MEMORIAM

|

In memoriam Bognár Józsefné Zalánka (1931-2020) Bognár Józsefné Petőváry Zalánka, a Karácsony Sándor Rózsatéri Református Általános Iskola első igazgatója, a budapesti Lónyay Utcai Református Gimnáziumot és Kollégiumot újjászervező igazgató felesége 2020. április 19-én elhunyt. A református oktatásügy egyik útegyengetőjére, egyházunk hűséges tagjára emlékezünk. Az 1950-es évek elején a Budapesti Református Teológiai Akadémia egyik szemináriumának az óráján valaki feltette a kérdést: „Micsoda az élet?” Fiatal professzorunk így válaszolt: „Az élet vándorút. Valamikor elindulunk ezen az úton – amely kinek hosszabb, kinek rövidebb –, és minden nappal közeledünk a célhoz. Útközben sok szép tájban gyönyörködhetünk, de ki vagyunk téve az időjárás viszontagságainak, és útitársak is szegődnek mellénk.” Így indult el élete útján a Budapesten, értelmiségi családban született Petőváry Zalánka is. Fiatalkori megtérése után a Soli Deo Gloria Református Diákszövetség tagja lett. A háború borzalmait követően fejezte be középiskolai tanulmányait. Életét megváltó Urával és a református egyházzal való élő kapcsolat jellemezte, amelynek lélekformáló ereje az akkoriban induló Kelenföldi Ifjúsági Közösség alkalmain bontakozott ki leginkább. Ez a harminc-negyven főből álló csoport vasárnaponként szinte egész délután együtt volt az Ige körül, énektanulással, előadásokkal, elmélkedésekkel egymás hite által gazdagodva. Sokak számára jelentettek ezek az órák egész életre szóló elköteleződést. Zalánka itt ismerkedett meg Bognár Józseffel, aki szintén bibliakör-vezető volt a közösségben. Az ismeretségből házasság lett. Az 1951-ben megtartott esküvő után az ifjú pár rövidesen Pápára költözött, mert a biológia–földrajz szakos férjet az ottani református gimnáziumba hívták meg tanárnak. Az iskola államosítása után Budapestre költöztek, a férj az I. László Gimnáziumban (ma Szent László Gimnázium) folytatta tanári pályáját, ahol később igazgatóhelyettes is lett. Mindeme helyekre természetesen ifjú felesége is követte, aki hűséges segítőtársa volt – nemcsak a családi élet terén, hanem szakmai vonatkozásban is. Három fiuk született. Mivel „klerikális reakciós” családból származott, Zalánka csak 1966-ban, többévnyi segédmunkásság után, sűrű családi teendői mellett szerezhette meg az ELTE-n a magyar–történelem szakos középiskolai tanári diplomát. Így szakmai vonalon is méltó társa lehetett férjének a I. László Gimnáziumban töltött huszonnyolc éven keresztül. 1990-ben, a rendszerváltozáskor teljesen kilátástalannak látszott, hogy a Lónyay Utcai Református Gimnázium visszake-

rüljön az egyház tulajdonába. Ekkor férje – az egykori lónyays diák, majd tanár – az ügy élére állt, és korát meghazudtoló módon tüntetett, szervezett, petíciókat gyártott, „előszobázott”. Számos bonyodalom után – sok imádságot és zörgetést követően – végre megindulhatott az élet a Lónyayban, és az új igazgató Bognár József lett. Ebben a kemény, idegtépő harcban példás hűséggel állt mellette hitvese, Zalánka – nem csak a Lónyay leendő tanáraként: ő volt az, aki a legfontosabb iratokat felkutatta a Püspöki Hivatal irattárában. Akkor igen nagy szükség volt arra a háttérre, amelyet a feleség képviselt, aki a mindennapi családi gondokat fokozottan vállalva nemcsak imádságaival, hanem munkatársként is segítette férjét. Az időközben felnőtté vált fiaik tizenhat unokával ajándékozták meg őket. De meg kell említenünk Zalánka életének azt az időszakát is, amikor Kispesten igazgatóként két tanéven keresztül honorárium nélkül, Isten dicsőségére segítette az akkor induló, ma is működő Karácsony Sándor Rózsatéri Református Általános Iskolát. Mindezek után több éven keresztül érettségi elnökként és a Keresztyén Nevelés című folyóirat főszerkesztőjeként tevékenykedett. Bognárné Zalánka eltávozása kapcsán újra felidéződik előttem a dinamikus egyéniség, akit nem ingatott meg hitében a modern idők szele, vállalta a következményeket, és ha kellett, harcok árán is megmaradt imádkozó szívű, dolgos sáfárnak, aki hűségesen munkálkodott a rábízottakért. Halálhíre magas kora ellenére is váratlanul ért. Fájdalommal tölt el, hogy lezárult küzdelmes, gazdag élete – de hisszük, hogy csak itt, e földön. Az Úr hazahívta szolgálóleányát, aki futását elvégezte, a hitet megtartotta (2Tim 4,7). Közel ötvenhét évnyi házasságuk után Bognár Józseftől 2008. február 1-jén búcsúztunk. Most, 2020. május 14-én feleségétől vettünk búcsút a boldog feltámadás reménysége alatt. Fájdalmunkban Isten Igéje legyen vigasztalásunkra: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (János 14,27) Hálát adva életéért, emlékét megőrizzük szívünkben.  KOVÁCS MIHÁLY nyugalmazott esperes

2020. május 31.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Lucski Márta lelkipásztort kérdeztük. töltöttem Gwangjuban, a Honam Teológiai Egyetemen.

3

Milyen tapasztalatokkal tért haza? A koreaiak együttérző képessége rendkívüli. Eleinte kultúrsokként ért a sok új szokás – például a földön ülve evés. Rövidesen azonban már otthonosan éreztem magam. Meglátogattam több száz fős gyülekezetet is, de egy ötvenfős, családias közösség alkalmain vettem részt rendszeresen, amelynek minden tagja aktív, folyamatosan szerveznek programokat. A koreaiak szorgalmasok, keményen és precízen dolgoznak, az igényességük mindenben észrevehető. Elkötelezettek a hitük iránt is. Ők a közösségben gondolkodnak, nem az egyénben. Úgy vélem, ennek a gondolkodásmódnak mi is hasznát vennénk.

Szerető, hitben élő családban nevelkedett. Szülei példájára választotta a lelkészi hivatást. Koreaiul tanul, lelkesen tanulmányozza a kultúrájukat, és már járt is Dél-Koreában Lucski Márta lelkipásztor, aki jelenleg a Debreceni Református Hittudományi Egyetem PhD-hallgatója.

1

Miért választotta a lelkészi hivatást? A legfőbb indíttatást lelkész szüleim példája adta. Ahogyan szolgáltak és neveltek minket a húgommal vezetett arra az útra, hogy én is lelkipásztor legyek. Ezt gimnazistakoromban döntöttem el végleg. A szüleim nem szóltak bele abba, milyen pályát választunk, de mindenben támogattak és támogatnak a mai napig. 2015-ben szereztem meg a diplomámat.

2

Hogyan jutott el Dél-Koreába? 2016-ban az Országos Református Cigánymisszió szervezésében Kim Seon Koo dél-koreai lelkész havonta egyszer koreai nyelvoktatást tartott a misszió munkatársainak Debrecenben, és a teológiai hallgatóknak is meghirdették a lehetőséget – éltem vele. 2017-ben segítő és fordító voltam két missziós programon, amelyeken koreaiak is részt vettek. 2018 januárjában részt vettem a harmadik Koreai–Magyar Teológiai Fórumon. Itt találkoztam koreai teológiai tanárokkal. Felmerült a lehetőség, hogy vendéghallgatóként ellátogathatnék Koreába. Végül a Campus Mundi ösztöndíjat elnyerve 2018 őszén három hónapot 30 Reformátusok Lapja

2020. május 31.

4

Lelkészként mit tanult ott? Megerősítést nyertem abban, hogy jó, ha a lelkész saját magát is a közösség részének tekinti – az egyenlőség jegyében. Habár a koreai társadalomban alapvetően szigorú hierarchia uralkodik, az általam látogatott gyülekezet ezen a téren haladónak tekinthető, ott ezen felülemelkedtek – felépítése mindig példa lesz számomra. A tagok az istentisztelet előtt egy kávé vagy tea mellett beszélgettek, az alkalmat pedig közös vasárnapi ebéd követte. A leginspirálóbb tehát a családias légkör volt – ezt én is szeretném majd alkalmazni. Szeretnék testvérgyülekezeti kapcsolatot is ápolni koreai közösségekkel. Ez segíthet, hogy lássuk: mind egyek vagyunk Krisztusban, bárhol éljünk is a világon.

5

Visszamenne? Igen. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ha lehetősége adódik, látogasson el Dél-Koreába – rengeteget lehet az ott élőktől tanulni. Életem egyik legmeghatározóbb időszakát tölthettem el ott, és küldetésemnek érzem, hogy segítsem a koreai és magyar kapcsolatok épülését és fenntartását.  BUZÁS BORBÁLA


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2020/22. szám  

Áldott pünkösdöt kívánunk olvasóinknak!

Reformátusok Lapja 2020/22. szám  

Áldott pünkösdöt kívánunk olvasóinknak!