Page 1

LXIV. ÉVFOLYAM,

18. SZÁM,

2020. MÁJUS 3.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

Parkolj és remélj! 9 771419 856007

P+R PARKOLÓBAN TARTOTT ISTENTISZTELETET A BUDAI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG

20018


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Oh, édes Istenem, minthogy a te szent Fiadat senki nem ismeri, csak te, és téged senki nem ismer, csak a te szent Fiad és akinek ő akar megjelenteni, kérlek téged, vonj engem őhozzá, és ő vigyen tehozzád! Ismertesd meg velem azt a boldogságot, mely a bűnbocsánatban van, segítsed az én gyenge hitemet, mely a mustármagnál kisebb, hogy az növekedjék, s benned felépülvén meggyökerezzék, s mozdulhatatlan erős legyen!  PETRŐCZY KATA SZIDÓNIA (1685–1708)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

6

8

12

28

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.

INTERJÚ • 6. Fertőtlenítik a református idősotthonokat | Beszterczey Andrást, a Magyarországi Református Egyház Diakóniai Irodájának vezetőjét a járvány intézményeikre gyakorolt hatásáról kérdeztük AKTUÁLIS • 8. Tanteremmé vált nappalik | Utánajártunk, hogyan boldogulnak a digitális oktatással a kisgyermekes családok és a pedagógusok 12. A digitális ballagás nem megoldás | Végzős diákok és tanáraik vallanak arról, hogyan érinti őket az elmaradó ünnepségek ténye GONDOLATOK • 21. Nehezített pályán | Nagy Károly Zsolt publicisztikája INTERJÚ • 28. Gyász – gyülekezet nélkül | Temetések járvány idején PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Darabont Tibort, az Ottományi Református Egyházközség lelkipásztorát kérdeztük

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala a koronavírus-járvány miatt ezekben a hetekben ügyeleti rendben dolgozik. Személyes ügyfélszolgálatunk szünetel, ez idő alatt telefonon és e-mailben érnek el bennünket.

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben).

Címlapfotó: Sebestyén László

2020. május 3.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

V. 3. VASÁRNAP

Anyák napja

V. 4. HÉTFŐ

V. 5. KEDD

V. 6. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(2) „…eljöttünk, hogy imádjuk őt.” (Mt 2,1–12) Imádni csakis az egyetlen, élő Istent lehet. Imádat csakis az Úrnak jár. Amikor a napkeleti bölcsek azért tesznek meg hosszú és veszélyes utat, hogy imádják a „királyt”, akkor ezzel azt hirdetik meg, arról tesznek vallást, hogy Jézus az Isten Fia (1–2). Aki azonban nem Jézus Krisztust imádja, az mindenre képes: mint az önmagát imádó Heródes, aki értesüléseket szerez, hamisan láttat, és közben gyilkos indulattal bármit képes a maga számára kamatoztatni, vagy mint az Írást részleteiben tökéletesen ismerő tudós papok, akik semmit sem tudnak Isten megváltó szeretetéről, és nem látják a fától az erdőt. Isten imádása nélkül tombol a gonosz, írástudók és „írástudatlanok” között egyaránt (3–8). Az emberi élet csakis az Úr imádásában teljesedhet ki. Ekkor kerül a helyére az emberi élet: örvendezik, ajándékot ad, önmagát, mert emberfeletti ajándékot kapott, üdvösséget, örök életet, mindennél többet. Aki Istent imádja, az alázattal beismeri a maga nyomorúságát, és egyedül az ő megváltó, krisztusi szeretetétől várja a megoldást. Az Úr felemeli az őt imádókat, kijelenti magát nekik. Lám, van még remény, hiszen távoli vidékek bölcsei imádják az Urat (9–12). 1Móz 2  25. zsoltár (13) „…menekülj…” (Mt 2,13–18) Van-e menekvés? Heródes haragra lobbant, és hatalomféltésből megöletett minden kétéves és annál fiatalabb gyermeket. Az evangélista tényközlő tárgyilagossággal tárja elénk az eseményeket. Éppen ettől lesz igazán megdöbbentő: mire képes a gonosz által megszállott ember, milyen ez a bűntől megrontott világ. Heródesek mindig voltak és mindig vannak. Mi is Heródessé leszünk, amikor indulatból, féltékenységből pusztítunk, amikor semmi nem szent, amikor semmi nem számít (16). Isten kegyelmében részesülünk, ha megszomorodunk a világ nyomorúságán, ha tudunk sírni (5,4). Kegyelem, ha ez a sírás nem lesz hangos és vigasztalan jajgatássá, vagyis ha nem megkeseredve, hanem reménységgel sírunk, imádkozva sírunk, látva az Úrtól elkészített megoldást, a maradandó vigasztalást (18; Jel 21,4). Az Úr menekülést készített övéinek, Józsefnek és családjának. Az Úr szabadulást készített népének. Amikor testi szemeinkkel azt látjuk, hogy nincs menekvés, meg ne rettenjünk, hiszen amikor Jézus Krisztus számára nem volt menekvés, Isten éppen akkor mutatta meg, hogy az ő hatalma legyőzi még a halált is: harmadnapra feltámadott. Ahol nincs menekvés, ahol az emberi lehetőségek véget érnek, ott kezd igazán munkálni az Úr kegyelme (13–15). 1Móz 3  308. dicséret (23) „Názáretinek fogják őt nevezni.” (Mt 2,19–23) Nagy Heródes (Kr. e. 37 – Kr. u. 4) meghalt (19). Meghalnak az e világon leghatalmasabbak is, meghalunk mindnyájan, és utána meg kell állnunk az Úr színe előtt: „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé…”, hogy kiderüljön, vajon őneki kedvesen éltünk-e (2Kor 5,9–10). Minket őriz az Úr az üdvösségben, mint Józsefet és családját. Még akkor is így van ez, ha ebben a világban már nem őriz meg bennünket, hanem hazahív örökkévaló országába. Milyen nyíltan szól Isten Igéje az emberi tényezőkről is, amelyek a hívő embernél is jelen vannak! Lám, nem mindig szégyen idegenbe menekülni (2,13), nem mindig gyengeség félni, ahogyan József sem Betlehembe ment vissza, mert ott Heródes kegyetlen fia, Arkhelaosz uralkodott (22). Urunk mindent a kezében tart. József és családja életében ezekkel az eseményekkel is mindent szépen intézett, miközben kijelentette magát (22), és az üdvösségünket munkálta, hogy beteljesedjék az Írás Jézus Krisztussal kapcsolatban (Ézs 11,1), hiszen Názáret sarjat jelent (23). A kivágott, kipusztultnak tűnt törzsből új élet, új hajtás fakad; halálra ítélt életünk számára van reménység a Krisztusban. 1Móz 4  36. zsoltár (11) „…aki utánam jön…” (Mt 3,1–12) Vízzel és Szentlélekkel. Mindig kellenek Keresztelő Jánosok, akik az Isten kiáltó hangjai lesznek az élet pusztaságában mások számára (3), amiként bizonyságot tesznek Jézus Krisztusról, és utána eltűnnek a színről, hogy a megváltó Jézus legyen minden mindenekben (Jn 3,30). Mi vízzel keresztelünk, aki utánunk jön, az végzi el a lényeget, ő Szentlélekkel keresztel (11). Amikor bizonyságot teszünk Jézus Krisztusról, elmondunk mindent, amit tudunk. De azzal a bizonyossággal tegyük ezt, hogy noha a mi szavunk erőtlen, „vízzel

Reformátusok Lapja 2020. május 3.


| AZ IGE MELLETT |

keresztelés”, de utánunk jön az Úr (11), aki mindezt Lelkének erejével megpecsételi, igazzá, elevenné, élővé és hatóvá teheti sokak életében. Amit az Úr tesz hozzá szavainkhoz, az a megváltás, az az evangélium, az a keresztyénség. Kell a „keresztelői” szolgálat, de nem elég: Krisztus kell, az ő Lelke kell. Az ő minden hűséges szolgálat nyomában járó, áldó hatalmával. Gondoljuk végig, mi mindent jelent ez: bűnvallás és bűnbocsánat (6), intés és vigasztalás (7–10), az áldozathozatal és a megtéréshez illő élet tekintetében (10). A mi intésünk riogat és megfélemlít, Krisztusé megvigasztal, és nem félelemből, hanem hálából indít új életre. Krisztusról szóló szavaink nyomán jön maga az Úr. 1Móz 5,1–6,8  82. zsoltár (15) „…így illik minden igazságot betöltenünk.” (Mt 3,13–17) Keresztelő János keresztsége a megtérés és bűnbánat keresztsége. A bűntelen Jézus azért keresztelkedett meg Jánosnál, hogy ezzel meghirdesse: ő mindenben közösséget vállal népével, részese népe minden nyomorúságának, és azokat magára veszi, rólunk leveszi, minket megvált. Jézus nem magáért keresztelkedett meg, mintha őneki lenne szüksége bűnbánatra, megtérésre, bűnbocsánatra, hanem népéért, értünk, vagyis azért, hogy kifejezze: halála által nekünk szerez feloldozást és megoldást, feltámadásával nekünk ajándékoz örök életet (13–15). Ember erre képtelen. Bele­ gondolok: mennyire nem tudok osztozni a másik nyomorúságában, nemhogy nem tudom magamra venni azt, hanem inkább menekülök az elől, amíg csak tehetem – nem tudok érdemben segíteni, nem tudok lényegi megoldást ajándékozni. Egyikünk sem képes erre. Isten úgy töltötte be igazságát, hogy kegyelmezett nekünk: Jézus Krisztusban nemcsak osztozott sorsunkban, hanem hatalmával levette rólunk nyomorúságos életünk halálos terhét. Megnyílt az ég (16). Az Úr Lelke megelevenítette testünket és lelkünket (16). Isten gyermekeivé lehetünk mi is, akik hallják az Úr szavát. Az ilyen emberekben gyönyörködhet az Úr (17). 1Móz 6,9–7,24  124. zsoltár (4) „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével…” (Mt 4,1–11) Mivel élünk? Most az első kísértésből induljunk ki (3–4)! Ez a kísértés a mindennapi kenyérrel, a megélhetéssel, az egyre jobb megélhetéssel kapcsolatos, valamint azzal, hogy mindent a magunk érdekében használjunk fel, és soha ne lássunk nagyobb összefüggésekben. Ez a lelkület mindenkiből és mindenből hasznot húzna, „kőszívvel” még a kövekből is. Isten szava, Igéje mint lelki kenyér élteti igazán az embert. Igen, kenyérrel is él az ember, de nem csak kenyérrel él. Ugyanis az embert elsőrenden Isten szava élteti. Mi éltet? Mivel élsz? Ez itt a kérdés! Mert amivel táplálkozol, az vagy. Amivel élsz, olyan módszereket alkalmazol másokkal szemben is. Nem emlegetni kell az igéket, hanem élni azokból, és élni azokkal, azok szerint élni. Elgondolkodtató, hogy mi, akik hirdetjük és fogadjuk az Isten Igéjét, mennyire bízunk annak éltető, tápláló, megújító erejében a „testi világ” keretei között. Sajnos, ki kell mondani, egyre több az aggasztó jel arra nézve, hogy közöttünk is mindent elural a kenyérkérdés. 1Móz 8  40. zsoltár (23) „…gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget…” (Mt 4,12–25) Isten országának evangéliuma gyógyít. Sokan haltak meg mostanában körülöttünk, számunkra fontos emberek. Sokan súlyos betegek, testileg és lelkileg szenvednek, erőtlenek, mindenféle kínokban gyötrődnek. Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó, mert nemcsak hatalmasan hirdette a megváltás evangéliumát, hanem a megváltás előízét adta azzal, igazolva mennyei hatalmát, hogy meggyógyította a testi, lelki, mentális betegeket, mindenféle erőtlenséget, mindazt a sok nyomorúságot (23–25), amely miatt a halál árnyékának völgyében vergődünk (12–17). Ő nem magának halászott embereket. Jézus nem valamiféle elvnek, ügynek, identitásnak toborozott „katonákat” (18–22). Ő az Isten megváltó szeretetét ajándékozta a világnak, zsidóknak és pogányoknak egyaránt (15). Az itteni gyógyulás azonban csak átmeneti. Az igazi gyógyulás az örök élet, az üdvösség, amely már itt elkezdődik, és odaát kiteljesedik a Jézus Krisztusban. Hitben járva szeretjük ezt az életet, de mindennél szánalmasabbak vagyunk, ha nem látunk túl ezen az életen (1Kor 15,19). 1Móz 9  256. dicséret

V. 7. CSÜTÖRTÖK

V. 8. PÉNTEK

V. 9. SZOMBAT

2020. május 3.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

geket, de saját otthonából csak különösen méltányolandó helyzetben vehetünk fel jelentkezőt. Úgy döntöttünk, hogy – a már bent élők biztonsága érdekében – egyelőre nem veszünk fel kívülről érkező új lakókat.

Fertőtlenítik a református idősotthonokat Nem lehet nullára csökkenteni az esélyét, hogy a koronavírus bejusson egy intézmény­ be – mondja Beszterczey András, a MagyarHEGEDŰS országi Református Egyház Diakóniai IrodáMÁRK jának vezetője. Abban azonban biztos, hogy református idősotthon ápolói sosem hagynák magukra a gondozottjaikat, ahogyan azt egy spanyolországi otthonban tették a dolgozók. Van-e lapzártánkkor, április 24-én koronavírussal fertőzött lakójuk vagy ápolójuk valamelyik otthonban? Nincs. Két gyanús eset van, egyikük ápolt, a másik dolgozó. Őket, illetve további munkatársakat és a lakókat is tesztelünk, de nem áll rendelkezésünkre korlátlan számú teszt. Orvosokkal és infektológusokkal konzultálunk. A dolgozóinkon, ha úgy érzik, hogy szükségük van rá, elvégezzük a tesztet. Ez lényeges például azoknak, akik tömegközlekedéssel járnak munkába. Úgy döntöttünk: bár nem kötelező, de teszteljük azokat a lakóinkat is, akik kórházi ellátás után kerülnek vissza. A miniszteri rendelet szerint csak azokat kell tesztelni, akik gyógyintézeti tartózkodás után új lakóként kerülnek be: a kórházak két, negyvennyolc óra különbséggel elvégzett negatív teszt birtokában engedik el a gondozottat. A létszámstop ellenére érkezhetnek új lakók? Ezt a kórházi ágyak felszabadítása teszi szükségessé? A rendelkezés úgy szól, hogy amennyiben van az intézményben igazoltan üres férőhely, akkor a kórházból át kell vennünk bete6

Reformátusok Lapja 2020. május 3.

Van elég védőfelszerelés? Érkeznek szállítmányok az államtól, de ezeken túl mi is rendelünk. Ez azonban nehéz helyzet, hiszen a védőfelszerelések – gumikesztyűk, szájmaszkok, védőoverálok, lábzsákok – ára tíz-tizenötszörösére ment fel néhány hét alatt. Idén már száznegyvenmilliót kötöttünk védőfelszerelése, és még nem látjuk a járvány végét. Hogy ezeket be tudjuk szerezni, le kellett állítani az idei évre tervezett fejlesztéseinket.

Meg lehet védeni teljes biztonsággal egy idősek otthonát a fertőzéstől? Nem lehet nullára csökkenteni a kockázatot, óhatatlanul előfordulhat a legszigorúbb fenntartói, miniszteri utasítások mellett is, hogy a vírus valamiképp bejut. A legfontosabb, hogy a munkatársak felelősségteljesen végezzék el a munkájukat, bármi történjék is. Református idősek otthonában biztosan nem fordulhat elő az, ami egy spanyol otthonban, ahonnan az ápolók elmenekültek a fertőzés elől, és így több magatehetetlen idős ember meghalt. A Diakóniai Iroda egyébként az állami rendelkezéseknél másfél héttel korábban bevezette a szigorú szabályokat, például a látogatási és felvételi tilalmat. A Magyar Honvédség az összes református otthont fertőtleníti? Az egész országban érinti az idősek bentlakásos otthonait a fertőtlenítő takarítás. Az összes intézményünkkel időpontot egyeztetnek, a katonák nyitottan és humánusan viselkednek, az intézmények kéréseihez alkalmazkodnak. A bezártság ellenére van lehetőség a lelki életre? Külsős lelkész nem jöhet be, viszont a legtöbb intézményünknek saját lelkipásztora van. Ők bejárnak, kisebb közösségben tartanak áhítatokat, imádkoznak a lakóinkkal. Most alapvető érzés a félelem, az elszigetelődés, ezért szükség van reménységre, hitre, arra, hogy Istenre tekintsünk.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ NEGYVENEZER EMBER Református fenntartású diakóniai szolgálatok – azaz a gyülekezeti, egyházmegyei és egyházkerületi, valamint a Diakóniai Iroda által fenntartott intézmények – megközelítőleg negyvenezer embernek segítenek az országban, csaknem hatezer munkavállalóval. Összesen százhetvenhat intézmény van – ide tartoznak az idősotthonokon túl többek között a fogyatékossággal élők otthonai, a hajléktalanellátás és a házi segítségnyújtás is. A Diakóniai Iroda fenntartásában működő ötvenkilenc intézményben közel hétezer gondozottért felelnek.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

BÁLINT LÁSZLÓ ÁRON ÉS BÁLINT ANDREA

Testében hordoz A szerzők pándi lekipásztor házaspár

Édesanyám gyermeke vagyok – ez a felismerés már akkor ott van a kisgyermek gondolataiban, amikor még szavakkal nem, de mosollyal, öleléssel már kifejezi szeretetét, vagy amikor édesanyja karjai között lel nyugalomra. Kötődöm ehhez a személyhez, akkor is, ha még nem is ismerem. Nem beszélgettem vele mélyebben, hisz csak sírni, gőgicsélni tudok. Nem kérdezhettem még a véleményét a világ dolgairól, hisz számomra ő maga egyelőre a világ. Így van ezzel mindenki. Azok, akik elmúltak már, és azok is, akik most sírtak fel először. Azok, akik édesanyjukként gondolnak rá, és azok is, akik nem ismerhették személyesen. Azok, akik maguk is szeretnének majd egyszer szülővé lenni, és azok is, akik nem tudják önmagukról ugyanezt elképzelni. Az emberiség legnagyobb gonosztevői, és azok is, akik az Úr útján jártak.

„Megváltónknak valamilyen titokzatos módon úgy tetszett, hogy itt, a földön minket más emberekre bízzon rá. Hogy az ő egy másik gyermeke hordjon minket, tápláljon testéből, szolgáljon, óvjon, tanítson, kísérjen bennünket életünk első szakaszában.” Mindannyiunk egyetemes élménye, mégis különféleképp élhettük, élhetjük meg, és a Szentírásban is többféle anyáról kaphatunk képet. Nincs értékítélet, csupán töredékes, bűntől megrontott, de minden erejükből igyekvő alakok. Elsőként Éva, a „minden élők anyja”, aki mégis a világ első halottjának és első gyilkosának adott életet. Majd olyan névtelen asszonyok hosszú sora, mint Énók, Metúselah vagy éppen Nóé felesége, akik személyiségéről csupán az általuk nevelt gyermekek tetteiből sejthetünk meg valamit, mégis nemzetségtáblákon át sorakoznak leszármazottjaik. Akadnak olyan beszélő nevű asszonyok, mint Sára, Rebeka, Ráhel és Lea is, akik neveinél csak tetteik sokatmondóbbak. Azután ott vannak a törvény két oldalán lévő anyák: Jókebed és a fáraó lánya, akik a szövetség két oldaláról ugyan, de ugyanazt a gyermeket nevelték és támogatták, szembeszállva a halálos paranccsal. A ravaszkodó Támár, a parázna Ráháb és az idegen Ruth, akiket az evangélisták nem vonakodtak az Úr Jézus családfájában megemlíteni. Majd a Szentlélektől fogant, jegyben

járó fiatal lány, akinek később a fiát bűnözőkkel együtt végzik ki. Zebedeus fiainak anyja (micsoda körülményes hivatkozás!), aki hasonlóan körülményeskedőn próbálta gyermekeit minél jobb helyre betuszkolni az Úr eljövendő országába, és még hosszan sorolhatnánk. Különböző módokon, de egyetlen mintába sorakoznak be valamiképpen. Ebbe az egész emberi nemzetségből álló, a világ kezdetétől fogva annak végéig tartó láncolatba. Szinte halljuk is ebben a sorban a Heidelbergi Káté 54. kérdés-feleletének válaszát: „Hogy Istennek Fia az egész emberi nemzetségből Szentlelke és Igéje által, az igazi hitnek egységében magának az örök életre kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe a világ kezdetétől fogva annak végéig. Azt oltalmazza és fenntartja. És hogy annak én is élő tagja vagyok, és örökké az is maradok.” Nem másról, mint az Anyaszentegyházról van itt szó. Mennyire kifejező kép, ahogyan a gondos­ kodó édesanya és Krisztus teste, az egyház képe összekapcsolódik előttünk! Csodálatos titok, de milyen mérhetetlen bölcsesség vezérelte elgondolás, hogy Isten ezt a földi életünket meghatározó alapélményt összekötötte a mennyei életünket meghatározó hatalmas alkotásával! Megváltónknak valamilyen titokzatos módon úgy tetszett, hogy itt, a földön minket más emberekre bízzon rá. Hogy az ő egy másik gyermeke hordjon minket, tápláljon testéből, szolgáljon, óvjon, tanítson, kísérjen bennünket életünk első szakaszában. Emberi felfogásunkhoz alakította azt is csodálatos gondviselése által, hogy mi, akik a bűn miatt elszakadtunk tőle, újból közeledhessünk hozzá. Ennek a formáját itt, a földön egyháza hordozza, ahogy a már idézett kátéfeleletben is megfogalmazták hitvalló eleink. Milyen bölcs atyai gondolat, hogy összegyűjtött gyermekeit ily módon, az egyház segítségével táplálja, hordozza, erősítse, vezesse gondoskodásával mindaddig, amíg el nem érjük hitünk célját, lelkünk üdvösségét. Mindez bizonyos időre szól, ahogy az anya küldetése is. Arra a földi időre, amíg hordozhatjuk egymást. És ezen a csodálatos módon hordozhatjuk hálaadásunkban mi is a mai napon édesanyánkat. 

2020. május 3.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

Tanteremmé vált nappalik

KOCSIS JULIANNA

8

Digitális oktatás vagy a jóval kifejezőbb karanténoktatás – ezek a fogalmak hirtelen árasztották el a sajtó felületeit, ürítették ki a tantermeket, és fészkelték be magukat a családok otthonaiba. Sem a pedagógusok, sem a szülők nem voltak felkészülve arra, amit a koronavírus-járvány a betegség rettenetén kívül nekik, a gyerekeknek és közvetve a társadalmunknak hozott.

Reformátusok Lapja 2020. május 3.


| AKTUÁLIS |

Megváltozott rendhez, felcserélt, aránytalanul elosztott szerepekhez igyekeznek alkalmazkodni napjainkban szerte az országban az emberek. A tanárok, akik jó esetben hivatásként tekintenek a munkájukra, elszakadtak a rájuk bízott iskolásoktól: az osztálytermek zsibongását felváltotta saját lakásuk és a nebulók otthonának csendje vagy épp zaja, az internetes felületek személytelen ridegsége. A szülőknek többnyire legalább három munkakörben kell helytállniuk egyszerre: megpróbálják összeegyeztetni az otthoni munkát, azaz a home office-t, az otthoni oktatást és a házimunkát. A gyerekek mindeközben olyan helyzetbe kerültek, amely életkorukból adódóan idegen számukra: eltűnt az állandó, kiszámítható napirendjük, nem veszi körül őket az osztálytermek nyugodt tanulási környezete. Igen, a tantermek annak számítanak akkor is, ha harminc diák van összezárva, hiszen azonos feladattal, céllal vannak ott; nem számíthatnak a tananyag szakszerű, mindenre kiterjedő elmagyarázására; nem vezethetik le a megszokott módon az energiáikat, a mozgásigényüket; nem lehetnek együtt a barátaikkal. Ellenben órákon keresztül a képernyő előtt kell ülniük – és nem azért, hogy kedvenc sorozatukat nézzék, cseteljenek a haverokkal vagy játsszanak. Holott mindeddig többnyire éppen arra buzdították őket, hogy használják kevesebbet az okoseszközeiket, ne nyomogassák állandóan a telefonjukat.

KARANTÉN GYEREKEKKEL Hatványozottan nehéz helyzetben vannak azok a családok, amelyekben bölcsődés, óvodás vagy kisiskolás korú gyermekek tanítását, lefoglalását kell összeegyeztetni a többi teendővel. Igaz ez az Udvari családra is: Szabolcs és Melinda három gyermekükkel – a harmadikos Andrissal, az elsős Petivel és az óvodás Zsuzsival – egy társasházi lakásban szembesült a karanténoktatás nehézségeivel. Nem volt egyszerű egyik napról a másikra átszervezni az életüket. – A férjem, Szabolcs egészségügyi dolgozó, diagnosztikával foglalkozik – lássuk be, ez nem kifejezetten home office-ban végezhető munkakör. Nem volt könnyű, de végül sikerült ös�szeegyeztetni a férjem és az én munkahelyem munkarendjét: Szabolcs felettese lehetővé tette, hogy eleinte heti egy, most pedig már két alkalommal itthonról dolgozzon, én pedig hetente egyszer megyek be az irodába, a többi napon én is itthonról dolgozom. Így mindhárom gyermekünk felügyeletét itthon oldjuk meg – avat be a gazdasági munkatársként dolgozó Melinda. Amíg a home office feltételei kétségesek voltak, az óvodai és iskolai felügyelet igénylése is felmerült lehetőségként, ezt az ötletet azonban hamar elvetették. – Az ügyeleten

„Mindig is arra törekedtünk, hogy a gyerekek minél kevesebb időt legyenek a képernyő előtt.” (Udvariné Veres Melinda) csak megőrzés van, nem biztos, hogy ott megfelelően haladnának a fiúk – ezzel nem lettünk volna sokkal előrébb, mert akkor másnap dupla annyi tananyagot kellett volna bepótolni – indokolja a döntést az édesanya.

„SEGÍTSÉG, TANÁR LETTEM!” Persze hiába sikerült beosztaniuk a férjével, hogy mindennap legalább egyikük otthonról dolgozzon, a neheze még csak ezután következett. Érezhetően bántja, de Melindának az óvodapedagógusi szerepre jut a legkevesebb ideje, hiszen a két kisiskolás korú fiával folyamatosan foglalkozni kell, hogy elsajátítsák a tananyagot. – Hála Istennek, a lányom annyira jó személyiség, hogy egész délelőtt csöndben elfoglalja magát – magyarázza. Hozzáteszi, társasházban lakva látja, milyen nehéz azoknak, akik bölcsődés és kisiskoláskorú gyermekeket nevelnek egyszerre, és így kénytelenek megbirkózni az új szerepekkel. Szerénysége ellenére Melinda nincs könnyű helyzetben: ahhoz, hogy menedzselni tudja a két gyermek digitális oktatását, a saját munkáját és a háztartást, szigorú napirendre van szükségük, amelyet a hűtő oldalára kihelyezett táblázat segít átlátni. A tanárokkal az Edmodo oktatásra szakosodott ismeretségi hálózaton, a Google felületein és az iskolai levelezőlistán tartják a kapcsolatot. – Az Edmodón saját szülői profillal is láthatom, mi a gyerekek feladata, de az ő profiljukba is be 2020. május 3.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

„Van olyan szülő, akivel közelebbi lett a kapcsolatunk, és jókat beszélgetünk a levelezésben. Ez áldás.” (Ernyei Szilvia)

tudok lépni – magyarázza az édesanya, aki elismerősen szól a tanítónők munkájáról. Bevallja, habár pedagógiai végzettsége is van, kicsit aggódott, vajon hogyan fogja megtanítani elsős fiát írni. Azonban már egy-két nappal a digitális oktatás bevezetése után az illetékes pedagógustól részletes, minden apróságra kiterjedő útmutatót kapott, amely jelentősen megkönnyítette az elsőre riasztónak tűnő feladatot. – Szinte szó szerint mindent leírt abból, amit ő alapesetben a tanteremben elmondana, sőt képekkel is illusztrálta, miként kell megvalósulnia a folyamatnak. Jó látni, hogy milyen módszerekkel tanulnak manapság a gyerekek írni-olvasni – állítja az anyuka, aki fontosnak tartja a visszajelzést is, hogy a tanítónő érezze, lássa: működik, amit csinál.

GYEREKEK A KÉPERNYŐ ELŐTT Melinda szerint technikailag ők egészen jól álltak már a kezdetekben is: egy asztali számítógép és egy laptop is volt otthon, emellett neki okostelefonja is van. Ugyanakkor utóbbin bonyolult a munkavégzés, ahogy a képernyő mérete és a dolgozó felnőtt időszakos telefonos elérhetetlensége miatt sem jó, ha 10 Reformátusok Lapja

2020. május 3.

valamelyik gyerek használja azt a tanuláshoz. Ezen a helyzeten a nagyszülőktől kapott tablet segített. A házaspár a legnehezebben azt szokta meg, hogy a két fiú a délelőtt jelentős részét a monitor előtt tölti, hiszen a járvány előtt ez nem így volt. – Mindig is arra törekedtünk, hogy a gyerekek minél kevesebb időt legyenek a képernyő előtt, tévénk sincs – magyarázza Melinda. Arra külön figyelmet fordítanak, hogy a fiúkban tudatosuljon: ez a helyzet nem állandó, és az okoseszközöket most tényleg csak az ismeretszerzés miatt használhatják, nem nyomogathatják a képernyőt, billentyűket állandóan, nem használhatják szórakozásra az interneten töltött időt. Ez alól csak a szülők által kezdeményezett, az osztálytársakkal folytatott heti rendszerességű videochat képez kivételt. Az Udvari család tapasztalataival összecseng Ernyei Szilvia tanárnő véleménye is. A fiatal pedagógus két békásmegyeri iskolában oktat hittant, a Majosházi Református Általános Iskola növendékeit pedig szolfézsra és zongorázni tanítja. Szerinte a fővárosban és annak környékén a legtöbb család rendelkezésére állnak a megfelelő eszközök, az internethozzáférés is adott, de sajnos akadnak kivételek. – Van, ahol három gyermek van a


| AKTUÁLIS |

 Válasszuk a református hit- és erkölcstant! Az állami általános iskolákban – a koronavírus-járvány miatt online – április 27. és 30. között folyik a leendő első évfolyamosok beiratkozása – emlékeztet a reformatus.hu oldal. A korábbi esztendőkhöz hasonlóan a szülőknek most kell nyilatkozniuk arról, ha gyermekük számára a református hités erkölcstan oktatását választják. Egyházunk a veszélyhelyzet miatt elsősorban a reformatus. hu Hittanoktatás aloldalán, valamint a helyi egyházközségek honlapjain, Facebookoldalain tud tájékoztatást adni a református hit- és erkölcstanoktatás tartalmi és formai kérdéseiről. A szülőknek szóló információs anyagok elérhetőek a hittan.info oldalon.

családban, és csak egy laptop jut mindannyiukra. Ők nehezen tudják beosztani, hogy épp ki üljön a gépnél – magyarázza az alsósokkal és felsősökkel egyaránt foglalkozó Szilvia. A legnagyobb nehézséget ő is az időbeosztásban látja: – Ha a szülő otthonról dolgozik, és emellett kell a gyermekkel tanulnia, az nehézséget jelenthet. Az alsós korosztályra ez fokozottan igaz: ők még kevéssé tudják egyedül értelmezni a feladatokat, nem maradhatnak magukra. A felsősökkel könnyebb, ők önállóbbak, de nekik is hiányzik a suli: ahogy a személyes találkozásokkor, úgy most is igénylik a törődést, megosztják velem a dolgaikat, megkérdezik, velem mi újság van – csak most e-mailben teszik ezt. Jó érzés, hogy tartjuk a kapcsolatot.

TANTERMI VS. ONLINE ÓRA Szilvia azt is elárulja, a kezdeti bizonytalanságok a pedagógusokat is megviselték. A karanténoktatás első nehézsége az volt, hogy megtalálják azt a felületet, ahol kommunikálni tudnak a diákokkal, át tudják adni az ismereteket, illetve ellenőrizhetik a tanulók tudását. Sürgősen megoldást kellett találniuk, nem volt idő rendesen tesztelni a különböző programokat.

– Az első héten mindenki csak tapogatózott, és először a facebookos osztálycsoportjainkban osztottuk meg a feladatokat. Második héttől a Google Classroom felületét kezdtük használni, attól kezdve gördülékenyebben ment a munka. Van, akivel e-mailben tartjuk a kapcsolatot, mert erre tartott igényt, neki így könnyebb – magyarázza a tanárnő. Ebből is látszik: az, hogy ki hogyan oldja meg a tananyag eljuttatását a diákokhoz, akár iskolán, de még osztályokon belül is eltérhet. A megváltozott körülmények miatt ugyanis a megszokott módszerek nem mindig kivitelezhetők: nem biztos, hogy ami a tanteremben megvalósítható, online is működik. Szilvia ezzel kapcsolatban a szolfézsóráit említi: a hallás és ritmusérzék fejlesztése intenzív kölcsönösséget igényel a pedagógus és a diák között, amely még a videochat formájában tartott órák esetében sem, vagy csak nehézkesen, részlegesen valósulhat meg. A zongoratudás fejlesztését ugyanakkor lényegesen egyszerűbben tudja irányítani és ellenőrizni. A tanárnő pozitívumokat is lát a karanténoktatásban. – Mivel a kisiskolások még túl kicsik ahhoz, hogy egyedül értelmezni tudják a házi feladatokat, a szülők segítsége nélkülözhetetlen. Ez remek lehetőség arra, hogy ők is hallják az evangéliumot. Szoktam napi áhítatot vagy egy-egy igét is megosztani velük. Van olyan szülő, akivel közelebbi lett a kapcsolatunk, és jókat beszélgetünk a levelezésben. Ez áldás – véli a tanárnő, aki arról is elismerően szól, hogy a Református Pedagógiai Intézet (RPI) a hitoktatók segítségére sietett. – Még az első héten igényesen kidolgozott anyagokat, PowerPoint-dokumentumokat (PPT) kaptunk, ezek sokat segítenek a felkészülésben. Az RPI emellett webináriumokat is tart az azt igénylőknek. A kilencvenperces online képzésen a digitális hittanórán használható PPT-k és bibliai képregények alkotását, valamint az RPI feladatbank, a WordWall és a LearningApps programok használatát sajátíthatjuk el.

A KEVESEBB NÉHA TÖBB A pedagógusok is segítik egymást, ki-ki igyekszik támogatni a megakadó kollégákat. A közösségi oldalakon tantárgy szerinti csoportokba tömörülve osztják meg egymással a digitális oktatásban bevált tapasztalataikat, saját kidolgozott óravázlataikkal, PDF formátumban feltöltött könyvekkel, egyéb ötletekkel bátorítják egymást. Lassan arra is ráéreznek, mennyi tananyagot bírnak el a távoktatásban a tanulók. – A szolfézzsal kapcsolatban például be kellett látnom, hogy az a gyerekek sokadik plusz órája, így ebben a helyzetben nem követelhetek annyit, amennyit normál esetben: csak feleslegesen terhelném vele őket. Ezt eleinte nehéz volt elfogadnom, mert arra gondoltam, hogy lemaradnak, és azt nehéz lesz behozni. De végül arra jutottam, most az a legfontosabb, hogy valahogyan kimásszunk ebből az időszakból. Jó, hogy szerető, gondviselő Istenünk van, akihez fordulhatunk a káoszban: a legjobb csendben várni az ő szabadítására.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ 2020. május 3.

Reformátusok Lapja 11


| AKTUÁLIS |

A digitális ballagás NEM MEGOLDÁS HEGEDŰS BENCE

Van olyan református iskola, ahol a járványhelyzet ellenére nem hagyják abba a ballagásra készülést, keresik az újbóli találkozás lehetőségét. Egyelőre mégis úgy tűnik, a gimnazisták csak egy csonka érettségivel zárhatják le tanulmányaikat, az általános iskolások végzőseinek pedig még ennyi sem jut.

Rendhagyó év ez a mostani. A világjárvány nem csak a második világháború óta nem tapasztalt gazdasági visszaeséssel fenyeget, de átírta a történelmi egyházak évszázados liturgiáit, elvette a gyülekezetektől a találkozás és a közös istentisztelet lehetőségét, és a végzős diákokat is megfosztotta attól, hogy elődeikhez hasonlóan vegyenek búcsút az iskolájuktól. Az elmaradó ballagásról igazgatókkal, tanárokkal és diákokkal beszélgettünk.

ÜRES AZ OSZTÁLY Amióta a koronavírus-járvány elleni védekezéssel összhangban március közepén bezártak az iskolák és bevezették a digitális tanrendet, azóta leginkább csend honol az ország oktatá12 Reformátusok Lapja

2020. május 3.

si intézményeiben, köztük a református fenntartásúakban is. Csak néhány diákra – akiknek a szülei nem tudják megoldani az otthontanulás feltételeit – vigyáznak a tanárok az iskolákban. Lehet, hogy ők jártak jobban, mert számukra még most is átélhető a közösség, nem úgy, mint azoknak a diákoknak, akik a korlátozások miatt nem találkozhatnak egymással. – Nagyon hiányzik, hogy bent legyünk a suliban. Nem gondoltam, hogy ez valaha megtörténik – mondja a telefonban Németi Eszter 12. osztályos tanuló, a budapesti Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium végzős diákja. – Jó hallani a tanárok hangját az online órákon – teszi hozzá az érettségi előtt álló lány, aki osztálytársaival is napi szinten tartja a kapcsolatot az interneten vagy telefonon. Jágerné Papik Olga osztályfőnök is nehezen éli meg, hogy nem találkozhat a végzőseivel. – Nagyon kötődöm hozzájuk. Személytelené vált az év utolsó három hónapja, mert szerintem az online világ ilyen, én pedig „szívember” vagyok. Szomorúvá tesz, hogy nem találkozhatunk. Az utolsó osztályfőnöki órán – amely a ballagás napján van – mindig néhány útravaló gondolattal búcsúzom tőlük, aztán megölelem őket. Ez most nem történhet meg – mondja elcsukló hangon a nyugdíj előtt álló pedagógus, Németi Eszter osztályfőnöke.


| AKTUÁLIS |

Hasonló érzésekről számol be a Tiszakécskei Református Általános Iskola és Gimnázium 12. évfolyamának osztályfőnöke is. – Az eltelt hónapban állandósult a hiányuk. Eleinte attól féltem, hogy májusban üres lesz az osztály, de már most az. Így másként élem meg az elvesztésüket, mintha a hagyományoknak megfelelően elballagtak volna – árulja el Váraljai-Csitári Éva. – Nem gondoltam volna, hogy egyszer azt hallom majd tőlük, hogy „Erzsi néni, én már úgy mennék az iskolába, úgy hiányoznak a többiek” – mondja diákjairól Lénárt Erzsébet, a lovasberényi Reményik Sándor Református Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Óvoda igazgatóhelyettese, aki osztályfőnöke is a két végzős osztály egyikének.

KI NEM MONDOTT TÉNY

terveztük, nem csak az évzáró ünnepséget. Ez jelentős változás lett volna – árulja el Vuityné Sárándi Klára, a Reményik igazgatója. Tiszakécskén szintén új kezdeményezés esik áldozatául a ko­ronavírus-járványnak. – Sok gyermekem végez iskolán kívüli tevékenységet, például sportolnak, zenélnek. Arra gondoltam, hogy az ezekben elért eredményeikért, teljesítményükért elismerő oklevelet adhatnánk át nekik – árulja el Váraljai-Csitári Éva osztályfőnök, aki közbenjárt azért, hogy a diákok edzői és iskolán kívüli tanárai a ballagáson egy-egy emléklapot adjanak át a végzős tanulóknak. – De mivel a ballagás elmarad, így csak emléklap és oklevél lesz, ünnepélyes átadás nem. A Lónyay 12/A osztályos tanulói kétszer olyan szomorúak az elmaradó ballagás miatt. – A diákok az utolsó pillanatig reménykedtek, hogy mégis lesz ballagás – hatalmas hiányérzet van bennük amiatt, hogy végül elmarad. Mivel ötödikes koruk óta gimnazisták, nekik nem volt ballagásuk a 8. osztály végén, mint ahogy az az általános iskolákból érkezőknek szokott lenni. Ez lett volna életük első igazi ballagása – mondja Jágerné Papik Olga osztályfőnök.

A tantermen kívüli digitális oktatás bevezetése után már az is valószínűsíthető volt, hogy az idei ballagások elmaradnak, vagy legalábbis nem a hagyományos módon és időben tartják meg őket. Az is várható volt, hogy a digitális oktatás módszertanának tökéletesítése és az érettségi körüli nyitott kérdések megválaszolása fontosabb lesz a tanároknak és a diákoknak annál, hogy nem énekelhetik BALLAGNA A VÉN DIÁK „Amikor márciusban elváltunk közösen, egymás vállát fogva a Gaudeamus igitur-t. A ballagás elmaradása – Rossz ez, mert már évek óta egymástól, majd szóltak, hogy csak később, a napi szintű problémák vártuk. Miattunk lett volna feldínem kell többet iskolába menni, elcsendesedése után vált igazán fájószítve az iskola, a sok diák és tanár az teljesen más volt, mint ahogy vá. – Sejtettük, hogy nem lesz ballagás, együtt ünnepelt volna velünk. De de egyenesen senki sem mondta ezt ki elmarad az ünnepség – foglalja elképzeltük az utolsó találkozást.” – árulja el Váraljai-Csitári Éva. össze a diákok gondolatait Lovas (Németi Eszter) Tóth Csaba Csongor, a Lónyay igazDominik, a tiszakécskei gimnázigatója szerint már március közepén um végzős diákja, aki azt sajnálja sejtették, hogy április végéig biztosan a legjobban, hogy nem élheti át a nem normalizálódik a helyzet. – Majdnem biztosra vettük, ballagás pillanatait az osztálytársaival. Kicsit vigasztalja, hogy hogy sajnos a tanév hátralévő része nem lesz az igazi. A pana szalagavatót novemberben még megtartották, így legalább démiás helyzet okán mi már hetek óta úgy gondoljuk, hogy arról lettek közös emlékeik. Azt is megosztotta velünk, hogy az fájó ugyan, de ilyen körülmények között az a legvalószínűbb, osztályban többen vannak, akik elfogadták, hogy elmarad a balhogy az osztálykirándulásokhoz, a Határtalanul Programhoz lagás, és már szeretnének túllenni az érettségin is, de akadnak vagy éppen a Kárpátaljára tervezett adományvivő látogatáazért olyanok is, akik hiányolják az ugyancsak elmaradó szere­ sunkhoz hasonlóan a ballagás is elmarad. nádot és az azután tervezett bolondballagást is. – Egy végzős diáknak ezek meghatározó és emlékezetes pillanatok az életéKERESZTÜLHÚZOTT SZÁMÍTÁS ben – kesereg Lovas Dominik. Nem örül a ballagás nélküli lezárásnak a lónyays Németi EszA megkérdezett igazgatók egyike sem emlékezett arra, hogy az ter sem, akit eleinte sokkal inkább az érettségi körüli bizonyáltaluk vezetett intézményben korábban bármilyen oknál fogtalanság kötött le. – Amikor márciusban elváltunk egymástól, va elmaradt volna egy ballagás. Sajnos az esemény kihagyása majd szóltak, hogy nem kell többet iskolába menni, az teljesen néhány helyen új tradíciók megszületésének a gátjává válhat. más volt, mint ahogy elképzeltük az utolsó találkozást. Elmarad – Ez lett volna az első olyan ballagás, amely olyan osztályt a szép pillanat, amikor az osztály is elbúcsúzhatna egymástól érint, amelynek a tagjai már elsősként is a református iskolába és a tanároktól. jártak. Lovasberényben ezért az egész ballagást a templomba 2020. május 3.

Reformátusok Lapja 13


| AKTUÁLIS |

„Az eltelt hónapban állandósult a hiányuk. Így másként élem meg az elvesztésüket, mintha a hagyományoknak megfelelően elballagtak volna.” (Váraljai-Csitári Éva) RENDHAGYÓ ÉRETTSÉGI Ha ballagással nem is, úgy tűnik, érettségivel azért lezárhatják tanulmányaikat a gimnazisták, ezért az elmaradó ünnepségek helyett az iskolák inkább erre a feladatra koncentrálnak. – Teljesen átalakul az érettségi. Ha csonkítani kell, akkor szerintem is a szóbeli vizsgát érdemes elhagyni. Írásbelin szét lehet ültetni a diákokat, nem kell tömörülniük, nincs szükség vizsgabizottságra sem. A központi feladatsor pedig egységes, jó mérőeszköz – mondja az idei érettségi vizsgáról Balla Norbert Csaba, a tiszakécskei iskola igazgatója. A felkészülés viszont nehézkes: Lovas Dominik szerint jobb lett volna, ha a tanárokkal együtt tudják átismételni a tananyagot. Ettől függetlenül folyamatosan bújja az internetet a korábbi érettségi vizsgák feladatsoraiért, és azokat megoldva edzi tudását a megméretés előtt. Németi Eszter is hasonlóan érez. – Nem ugyanaz a felkészülés, mintha a suliban lennénk. Most csak rajtam múlik, hogy leülök-e, és megoldom-e a feladatokat – így nagyobb felelősségem van. Nem érzem a tanárok személyes jelenlétét, amely arra késztetne, hogy dolgozzak és tanuljak.

PÓTBALLAGÁS, DIGITÁLIS BÚCSÚ A megkérdezett intézmények egyikében sem szeretnék „en�nyiben hagyni” az elmaradó ballagást. Balla Norbert Csaba szerint a digitális ünnepség nem pótolhatja az igazit. – Annak pont az a lényege, hogy a gyerekek jelen vannak, végigjárják a feldíszített osztályokat, személyesen köszönnek el a diákoktól és a tanáraiktól. A digitális ballagást nem tartom jó öt14 Reformátusok Lapja

2020. május 3.

letnek. Nemcsak a személytelensége miatt, hanem mert sok hozzátartozó, főleg az idősebbek nem értenek a technikához, és nem tudnák követni az eseményeket. Ellenben ha a helyzet normalizálódik, akkor egy utó- vagy pótballagást lehetne tartani még a nyári időszakban – reménykedik a vezető, aki szerint enélkül űr marad a diákokban. A pótballagás gondolata a lovasberényi iskola vezetőségében is felmerült, akik – hogy a diákokban és magukban tartsák a lelket – nem is hagyták abba a készülődést. – Nem akarjuk nem lezárni a közös éveket. Megbeszéltük a kollégákkal, hogy nem függesztjük fel a ballagásra történő készülést, mert valamilyen formában szeretnénk elbúcsúzni a gyerekektől. Ki tudja, hogyan alakul a járványhelyzet: lehet, hogy augusztus végéig össze lehet hívni őket. Mindenesetre mi felkészülünk arra, hogy ez megtörténhet – árulja el Vuityné Sárándi Klára. Mivel a diákok tudják, hogy így vagy úgy, de lesz közös évzáró, nem annyira szomorúak. – Ha az Úristen úgy adná, és június közepére visszaállhatna az eredetit megközelítő rend, akkor szokásainkhoz híven ünnepi istentisztelettel zárnánk a tanévet. Az ünnepségre meghívnánk a három végzős osztályt is, és az iskolából vonulnánk át a templomba. Ez lehetne a pótballagás. Nem tudom, megvalósulhat-e, de imádkozhatunk érte – mondja Tóth Csaba Csongor intézményvezető, aki azt is elárulja, hogy a Lónyay tanári kara az események alakulásától függetlenül meglepetéssel készül a végzős diákoknak arra a napra, amelyikre eredetileg a ballagást tervezték. 


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Külsőnket védjük a vírusoktól és a fertőződéstől maszkkal, kézmosással, ruhánk lecserélésével és fertőtlenítéssel. De vajon a belsőnket hogyan védjük? Pál apostol beszél arról a kettősségről, hogy van külső emberünk, és van belső emberünk. Magáról beszél az apostol, és úgy biztat másokat: „Ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.” (2Kor 4,16) Az egész rész arról szól, hogy Isten rendkívüli ereje mint kincs törékeny cserépedénybe van elrejtve, azaz Isten Lelkének szépsége és dicsősége az ember biológiai életébe ágyazva jelenik meg a teremtés által. Tökéletes mintája ennek Jézus élete. Az ő halálát hordozza magában, belső emberében az, aki átadta magát neki, követi őt. Pál az üldöztetésről beszél, személyes létélményéről, hogy naponként a halál szélén áll Krisztusért, a hitéért. Más élethelyzetben élünk most itt, Európa közepén, mégis vehetünk ebből vigasztaló üzenetet. Lefordíthatjuk és értelmezhetjük a magunk helyzetére úgy, hogy ebben a dialektikában küzdünk a túlélésért és az igaz életért. Szeretnénk túlélni a járványt. De nem mindegy, hogyan. Szeretnénk túlélni a félelem, a szélsőséges indulatok, feszültségek kísértését, a karanténhelyzetből fakadó csüggedést, depressziót és ezek ellenkezőjét, az összezártságból adódó súrlódásokat és viharokat, az egymástól elidegenedés vagy elvadulás, kiábrándulás válságát. Szeretnénk átélni, hogy az óvintézkedések betartása, az önfegyelem és az önkorlátozás jobbá tesz minket, és megújult emberként kerülünk ki ebből a láthatatlan ellenség okozta háborúból. Nem kell sötét pincében, óvóhelyen raboskodnunk, hiszen a magunk lakásában élelemmel és a technika sokféle lehetőségével ellátva kibontakoztathatjuk kreatív önmagunkat. Mégis: törékenységünk és tökéletlenségünk így is, vagy a zárt körülmények között még inkább, sok keserűséget okoz. Nehéz elfogadni, hogy sok külső és belső tulajdonságunkon nem tudunk vagy nem is lehet javítani, és azok messze vannak az ideálistól. De Isten így is használni és formálni akar. Ha mi nem tudjuk is megváltoztatni magunkat, ő képes rá. Hogyan? Imádság közben, a magunk és mások imádsága által az ő Lelke alakít át. Csak engedjük, hogy újjáteremtse a belső emberünket! Az apostol imádsága bátorítja az efezusiakat, hogy több hitre, több szeretetre, több ismeretre, teljességre jussanak: „…adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által…” (Ef 3,17) 

IMÁDKOZZUNK!

Jelenléted Egyedül sem vagyok / magamra hagyva. / Imádságom sincs, / hol ne maradna / mások számára / szívbéli hely. Mert te, Uram, / itt vagy velem, / s kibontakozik / a kegyelem, / általad bennem, / és tovább is, mások felé is, / lélekben, szeretetben. Hogy éljem, érezzem, / ami nekem és másoknak is / annyira hiányzik, / hogy jelenéteddel ölelj! Ámen.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Az elhordozhatatlan büntetés Kain és Ábel tragikus történetét jól ismerjük. Előttünk van a lehorgasztott fejű testvér, a föld gyümölcséből vitt áldozat, a gyilkosság a mezőn. A tett nem maradhatott következmény nélkül, az Úr ítéletét és a gyilkos kétségbeesett szavait vissz­ hangozza a Szentírás: Kain tudta, hogy a föld nem tartja el többé, kóborló lesz, aki még Isten elől is rejtőzni fog. Félt, hogy bárki meggyilkolhatja, de ettől végül a rátett jelnek köszönhetően nem kellett tartania. A sóhaj fülünkbe cseng: „Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám!” Mi volt elhordozhatatlan ebben a büntetésben? Kain földműves, a gyilkosság következményeként elszegényedő gazda. A földhöz ért, semmi máshoz, és termőterület nélkül bolyong megélhetést keresve. Tragikus kép, az ókori izraeliták jól értették ezt. Ha a hontalanok millióira tekintünk, érezzük: ez nehéz sors, sokan osztoztak benne a történelem során, de oltalmat és megélhetést keresőként lehet élni. Ráadásul Kain, mint a legtöbb ember, túlságosan keménynek érzi bíráját, és nagyvonalúan szemléli önmagát. De Kain ölt, ítélete nem lehetne más, csak halál (lásd 2Móz 21,12). Ehhez képest a kitaszítás nem tűnik súlyosnak, csakhogy az ököljog, a törzsiség világában semleges ember nem létezik. Barát van és ellenség. Márpedig Kain nem lehet barát – ezért kell a jel, amely megvédi a legrosszabbtól. Azért ne feledjük: ez nem csupán az első gyilkos története, hanem azt is hirdeti, hogy Isten még a gyilkos életét is megoltalmazta. Mit érzett elhordozhatatlannak a kegyelmet nyert gyilkos? A 13. versben használt szó jelenthet bűnt és büntetést is, vagyis érthetjük Kain szavait a bűnével szembesülő ember sóhajtásaként is: „Nagyobb a bűnöm, semhogy elhordozhatnám.” Idegenként, bűntudattal, ellenben Isten nélkül élni. Ez tényleg elhordozhatatlan.  HODOSSY-TAKÁCS ELŐD 2020. május 3.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

Itt kell lenni,

ITT KELL TENNI

FARKAS ZSUZSANNA

„Nem készültem erre a pályára, de megismertem a szakmát és azt éreztem, ezt kerestem, ez az, amit nem tudtam megfogalmazni korábban” – vallja Dávid Rémusz erdőbényei borász. Az idei tavasz egyik utolsó közösségi eseménye volt a Kárpát-medencei református szőlészek és borászok fóruma (BORUM), ezért május 1-jére és a munka ünnepére készülve felelevenítjük a találkozó különleges pillanatait, hogy a közösség tagjaitól tanulhassunk a hivatás szeretetéről.

16 Reformátusok Lapja

2020. május 3.


| REFORMÁTUS ÉLET |

„A gondviselő Isten jelenléte, szeretete és áldó kegyelme az, ami napról napra megtart bennünket. Legyen bármilyen hivatásunk, erre kellene jobban figyelnünk, ezt kellene tudatosítanunk.” (Tóbiás Zoltán)

Ebben az évben március 6. és 8. között, a rendkívüli jogrend és veszélyhelyzet bevezetése előtti utolsó szabad hétvégén gyűltek össze a Kárpát-medence református szőlészei és borászai a BORUM-on, hogy ez alkalommal is tapasztalatokat cseréljenek. A fórumnak a tokaj-hegyaljai Erdőbénye adott otthont, ahová a Magyarországi Református Egyház fehérbora 2017 címet elnyerő Dávid Rémusz borász és a helyi református közösség hívta meg a rendezvényt. Mint megtudjuk, a településen a mindennapok része a földművelés, a mezőgazdaság, a szőlészet és borászat, valamint a fafaragás. Bár Erdőbényén az évszázadok során járványok és tűzvész is pusztított, a szorgalmas lakosságnak köszönhetően mindig újra virágozni kezdett a gazdaság. – Három éve halottam először a BORUM-ról, éppen Kovács Pali bácsival találkoztam, hogy megmutassam neki a boraimat, de ő pont erre a fórumra sietett, hogy zsűritagként részt vegyen a borversenyen. Szerettem volna én is adni egy bort. Nem reméltem ettől semmit, csak kíváncsi voltam, hogyan fogadja a szakmai zsűri – idézi fel Dávid Rémusz első találkozását a rendezvénnyel. Mint mondja, a borszakértő el is vitte borát az akkor a Felvidéken tartott alkalomra, majd másnap felhívta, hogy elmondja neki a jó hírt: győzött a fehérbor kategóriában. A fiatal borász ettől kezdve minden találkozón részt vett, tavaly márciusban pedig felajánlotta, hogy otthona vendégül látja a BORUM-ot. – Úgy gondolom, a világ legjobb borait készítjük Tokaj-Hegyalján, emellett a legszebb településnek tartom Erdőbényét, szerettem volna megmutatni ennek a közösségnek ezt a helyet. Azt tapasztaltam, hogy a BORUM erről szól: a közösségről, a gyönyörű magyar tájakról és a jó borról – hangsúlyozza a borász.

MINDEN PALACK TANÍT Dávid Rémusz azt is elmondja, számára a természet szeretete volt a borászathoz vezető út, ennek köszönhető, hogy 2010ben elindította saját gazdaságát a Budaházy–Fekete Kúriában. – Mindig tiszteltem és szerettem a természetet, amikor pedig Erdőbényére kerültem, megláttam, mivel is foglalkoznak a szőlészek és a borászok. Nem készültem erre a pályára, de megismertem a szakmát és úgy éreztem, ezt kerestem, ez az, amit nem tudtam megfogalmazni korábban – fogalmaz. Ezt az érzést szeretné továbbadni minden látogatónak, mint mondja, el kell jönni, és meg kell kóstolni a borokat, ez segít formálni az ízlést. Természetesen hosszú út vezet a rügyfakadástól a bor elkészüléséig, a februári és márciusi időszak minden évben a szőlő metszéséről és újrakötözéséről szól, ez az előkészületek ideje. Ebben a körforgásban a munka folyamatos, nem is igazán van kezdete és vége: amikor az őszi szüret után leáll a nedvkeringés, máris kezdődhet a metszés, januártól pedig helyet kap a marketing és a különböző borversenyek. És hogy mi motiválja a borászt ebben a folyamatos munkában? – Az alkotás – feleli Dávid Rémusz gondolkodás nélkül. – Alkotunk a szőlőben, aztán a borászatban, ennek eredménye pedig nyomon követhető a palackban. Minden palack időkapszula, amelyből tanulhatunk. 2020. május 3.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |

A fiatal borász a bioborban látja a borászat jövőjét, így ökológiai gazdálkodást folytatnak és csak engedélyezett szereket használnak a szőlőben. – Számomra a bio azt jelenti, hogy visszaállítjuk a földben található faunát, karbantartjuk a gombák és mikroorganizmusok élővilágát. A borok esetében élesztőt, ként és bentonitos derítést alkalmazunk, de mást nem – magyarázza. A borász az utóbbi egy évtized tapasztalata alapján úgy érzi, még nem tud eleget a borok ízéről, de azt látja, hiába készülnek lassabban a bioborok, mégis hosszabb ideig elállnak. Erre példaként egy 2012-es évjáratú sárgamuskotályt említ, amelyet rövid életűnek tartanak, mégsem volt semmi baja, mikor idén kinyitották. – Próbáljuk irányítottan edzeni a bort, de nem nyúlunk bele a folyamatokba, ezt pedig meghálálja – teszi hozzá. Az ezzel a technológiával készült borokat jól fogadják a fogyasztók is. – Szeretem, amikor olyan vendégek jönnek, akik ritkán vagy egyáltalán nem fogyasztanak bort, mert az a legjobb érzés, amikor olyanoknak mutathatom meg ezt a világot, akik nincsenek benne – mondja Dávid Rémusz. És bár a BORUM-ra szakmai közösség érkezett, a borász szerint ez kiváló alkalom a tapasztalatcserére, hiszen a Református Gasztrokulturális Programok résztvevői olyan közösséget alkotnak, ahol őszintén tudnak beszélni egymással.

A HÁLA IDEJE Ez a tapasztalatcsere és a református közösség építése a BORUM legfontosabb célja, hosszú évek óta erősödik már a résztvevők szakmai és lelki közössége. – Minden alkalommal különleges élmény, amikor a fórum vasárnapi napján közösen veszünk részt az istentiszteleten, együtt éneklünk, együtt adunk hálát – fogalmaz Zila Gábor, a programot szervező Református Közéleti és Kulturális Alapítvány titkárságvezetője. – Jó tudni, hogy az itt jelenlévők egyre szorosabb kapcsolatban vannak egymással, és év közben a Kárpát-medence különböző részeiből telefonon cserélnek tapasztalatot a szőlőművelésről. Mint mondja, nagy igény van erre a rendezvényre, szervezőként pedig szeretnének minden alkalommal előremutató szakmai programmal készülni, új technológiákat bemutatni és olyan lehetőséget biztosítani, amikor kicsit megállhatnak a résztvevők. Bár még sok fejlődési lehetőség van a BORUM-ban, a fő cél a közösség épülése marad, és az, hogy erősödhessen a személyes és a szakmai kapcsolat is. – Szükség van arra, hogy „Az alkotás a motivációm. Alkotunk a szőlőben, találkozzunk és mindenki megmutataztán a borászatban, ennek eredménye pedig hassa a borát, az előző évek munkájának nyomon követhető a palackban. Minden palack gyümölcsét. Ha Isten megadja, hogy jó borunk legyen, akkor ez kiváló alkalom a időkapszula, amelyből tanulhatunk.” hálaadásra is – hangsúlyozza Zila Gábor.

(Dávid Rémusz)

JÓL KELL KIHASZNÁLNI Ebben az esztendőben Varkoly Ádám 2018–as évjáratú furmintja lett a Magyarországi Református Egyház fehérbora. A szerencsi borász a Tokaj Y, vagyis Tokaj-Hegyalja új borászge18 Reformátusok Lapja

2020. május 3.


| REFORMÁTUS ÉLET |

nerációjának tagja, csoportjuk célja kizárólag minőségi borok készítése a történelmi hagyományokkal büszkélkedő borvidéken – ennek szép bizonyítéka a BORUM-on elért győzelem is. – 2016-ban fogtunk össze a borvidék fiataljaiként öten, öt különböző településről, azóta is folyamatosan próbálunk fejlődni – emlékezik vissza Varkoly Ádám. – Úgy éreztük, hogy minél hamarabb össze kell fognunk, mert túl rövid az élet a várakozáshoz. Együtt gondolkozunk, tapasztalatokat cserélünk, és együtt jelenünk meg borkóstolókon, borvacsorákon. A borász a Tokaj Y másik tagjától, Dávid Rémusztól hallott a BORUM-ról, úgy gondolta, ha régiója ad otthont a rendezvénynek, szinte kötelező részt vennie a borversenyen. Végül két borral nevezett: egy 2019-es sárgamuskotállyal és a győztes 2018-as furminttal, amely a környék egyik leghíresebb dűlőjéről, a mádi Király-dűlőről származik. Varkoly Ádám azt tapasztalja, még mindig nehéz fiatalon borászként dolgozni, de ez nem veszi el a kedvét. – Kevesen maradunk itthon, így nekünk kell példát mutatnunk arról, hogy ennek van jövője – ehhez pedig itt kell lennünk és itt kell tennünk. Egy borásznak általában negyven éve van bort készíteni, minden évben egyetlen alkalommal. Ha elrontjuk, csak egy év múlva próbálhatjuk meg újra. Kevés az időnk, ezért nagyon jól kell kihasználnunk. „Kevesen maradunk itthon,

így nekünk kell példát mutatnunk arról, hogy ennek van jövője.” (Varkoly Ádám)

MEGTARTÓ GONDVISELÉS

Tóbiás Zoltántól, a vendég­ látó gyülekezet lelkipászto­ rától megtudjuk, hogy a tokaj-hegyaljai reformátusság nagy része is lelkes szőlészekből és borászokból áll, ki családi gaz­dálkodásban, ki nagyvállalkozóként űzi ezt a hivatást. A tele­pülés reformátusainak lélekszáma az országos átlaghoz igazodik, bár idősödő a közösség, a lakosság egyharmada a gyülekezet tagja. – A közösséget először meglepte, hogy hozzánk, erre a kis településre is érkezhet a BORUM, de örömmel fogadtuk, az volt a célunk, hogy bekapcsolódjunk a programba – fogalmaz a lelkész. Tóbiás Zoltán azt vallja, a mezőgazdaságban és a borászatban igazán látszik, mennyire szorosan összekapcsolódik életünk és a teremtett világ, de ezt jobban meg kellene élnünk a hétköznapokban is. – A gondviselő Isten jelenléte, szeretete és áldó kegyelme az, ami napról napra megtart bennünket. Legyen bármilyen hivatásunk, erre kellene jobban figyelnünk, ezt kellene tudatosítanunk – mondja a lelkipásztor, aki szerint segíthet minket, ha figyelmesen járunk a természetben, és megfigyeljük a világot. – Ugyanakkor szükség van a lelki nyitottságra is – hangsúlyozza az erdőbényei gyülekezet vezetője –, hogy otthon, a belső csendben tapasztaljuk meg: az Úr mindenhová elkísérő jelenléte és védelme érezhető.  FOTÓ: SZARVAS LÁSZLÓ

2020. május 3.

Reformátusok Lapja 19


| RE-KONSTRUKCIÓ |

Mi vagyunk az egyház Az egyház titka, vagy ha úgy tetszik, felfoghatatlan ellentmondása abban van, hogy miközben nem e világból való, mégis ebben a világban él. Vagy másképp fogalmazva: miközben az egyház Isten alkotása, azonközben mégis emberekből áll. Az egyház Isten Igéje jelenlétének a jele a világban – emberek által. A nagy titok tehát az, hogy miközben az egyház olyan üzenetet közvetít, amely nem az embertől jön, mégis, ez az üzenet emberek által szólal meg. Miközben igehirdetésünk tárgya mindig az, hogy aki cselekszik az egyházban – tehát az egyház alanya –, nem az ember, hanem az élő Isten, aki végső akaratát az emberre nézve Jézus Krisztusban je-

„Mivel az egyházat emberek alkotják, az egyház valamilyen módon a világ szerves része, még akkor is, ha öntudatában nem azonosul is a világgal.”

lentette ki, addig sokszor megfeledkezünk annak a ténynek a mélységéről és messze ható következményeiről, hogy ez az isteni cselekvés ebben a világban mégis emberek által valósul meg. Nem úgy áll a helyzet, hogy egyfelől van a világ és minden, amit az jelent a maga adottságaival, másfelől pedig, mintegy a világtól elkülönítve, rezervátumszerűen van az egyház, amelynek, minthogy isteni eredetű, semmi köze a világhoz. Sőt, mivel az egyházat emberek alkotják, az egyház valamilyen módon a világ szerves része, még akkor is, ha öntudatában nem azonosul is a világgal. Lássuk be, ez felettébb nagy titok, vagy ha úgy tetszik, feloldhatatlan ellentmondás. Ez abban mutatkozik meg leginkább, hogy bizonyos vonatkozásban az egyház is alá van vetve a világban létezés egyetemes törvényszerűségeinek. Ez első pillanatra meghökkentőnek tűnhet, de rögtön nem lesz az, ha végiggondoljuk azt az alapigazságot, hogy az Ige Isten kikutathatatlan akaratából testté lett, megjelent emberi formában. De nem úgy, hogy ezzel megszüntette az emberlét alapvető és egyetemes adottságait. Istennek úgy tetszett, hogy az ő Igéjének hirdetését, az ő egyházának megjelenését ebben a világban az emberre bízza, de nem úgy, hogy közben létrehozta a „különleges” embert, 20 Reformátusok Lapja

2020. május 3.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

akire többé már nem érvényesek az emberlét alapvető törvényei. Fogalmazhatunk nyersebben is: az egyház nem ufókból vagy valami világon túli lényekből, hanem emberekből áll, akiknek enniük és inniuk kell, fenn kell tartaniuk önmagukat, hordozniuk kell a fizikai életben maradás terhét, meg kell szervezniük önmagukat. Ezért van az, hogy noha az egyház nem ember alkotása, ám mégis, miután emberekből áll, miután ebben a világban él, mégis sok vonatkozásban, kívülről tekintve, ugyanolyan törvényszerűségek vonatkoznak rá, mint bármely más emberi közösségre vagy intézményre. Magyarán létezik az egyház fenntartásának, mű­ ködtetésének a terhe, és ez nincs ellentmondásban azzal, hogy az egyház nem e világból való. Ahogy Jézus mondja a főpapi imájában: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (Jn 17,15) Mindez onnan jutott az eszembe, hogy most, ebben a rendkívüli veszélyhelyzetben, amikor bezártuk templomainkat, amikor egyházunk tagjai is korlátozva vannak mozgásaikban, különös nyomatékkal jelentkezik az egyház fenntartásának, működtetésének a terhe. Jó, ha mindenki, aki az egyház gondját a szívén viseli, tudatosítja magában, hogy az egyház nem létezhet, nem maradhat meg „csak úgy, önmagától”. Istennek úgy tetszett, hogy az ő egyházát nem veszi ki ebből a világból, mi több, emberekre bízza, hogy hordozzák megmaradásának terhét. S ez nem úgymond „kötelesség”, hanem emberi méltóságunk egyetlen alapja. Az egyház titka abban van, hogy mi vagyunk az egyház. Te és én. Ez tényleg felfoghatatlan, hiszen pontosan tudjuk, kik vagyunk mi: bűnös és gyarló emberek, akik Isten ítélőszéke előtt nem állhatunk meg. Ám Istennek mégis úgy tetszett, hogy embereket hív el az ő egyházába, hogy emberekből építi fel az ő lelki házát. „…ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.” (1Pt 2,5) Ez bizony titok. Hogy jövünk mi ahhoz, hogy Isten egyházának aktív részesei, mi több, az ő egyháza megmaradásának, épülésének hordozói lehessünk ebben a világban? Sehogyan sem. És mégis. Mi vagyunk az egyház. Te és én. S ezt nem árt tudatosítani ezekben a nehéz napokban sem. 


| GONDOLATOK |

NAGY KÁROLY ZSOLT

Nehezített pályán

A szerző kulturális antropológus, az MTA BTK Néprajztudományi Intézetének tudományos munkatársa

A SZERZŐ ILLUSZTRÁCIÓJA

Nagyjából hat hete radikálisan megváltozott az életünk, és körülöttünk – talán bennünk is – minden a karanténról meg a vírusról szól. Ezért sem akartam erről írni, végül mégis csak azokról adhatok számot, amik leginkább foglalkoztatnak. Bajban ismerszik meg az igaz barát – tartja a közmondás, és valóban: krízishelyzetekben derül ki leginkább, hogy a dolgainkban mi köze van a külcsínnek a belbecshez. Így van ez egyházi életünkkel és hitéletünkkel is: az elmúlt hetek gyakorlati problémái, tanácstalanságai és vitái többször felszínre hozták azt a kérdést, hogy vajon hol van az öntudatos – vagy inkább

hittudatos – reformátusság, az alulról építkező és magára hagyatottságában is önszerveződő református közösség? Hol érvényesülnek a sokszor hivatkozott történelmi mintáink által kínált cselekvési és gondolkodási modellek a mindennapjainkban? És egyáltalán: mit ér a keresztyénségünk? Figyeltem a történéseket, különösen a húsvéti úrvacsora „megoldásai” körül kialakult vitát, a televíziós és internetes közvetítéseket, és persze azt is, ahogyan saját családomon belül – én magam is – küzdünk a helyzettel. A megküzdés végül oda vezetett, hogy az ünnepben családi körben törtük meg a kenyeret – két papunk is van, a konfirmált gyerekekkel együtt gyülekezetet alkotunk, és így többen vagyunk együtt, mint néhány szórványban, ahol jártam, szóval milyen kifogás lehet még? Ahogy az első keresztyéneket elképzeljük, mi is körbeültük az asztalt, megtörtük a kenyeret és felidéztük az Úrnak halálát. Egyszerű, elemi liturgiával, ahogy a jó öreg Szikszai (Szikszai György református lelkipásztor, teológiai író – a szerk.) javasolta. Katartikus tapasztalat volt. Erős élmény, amely mély hiányokra ébresztett rá.

Az egyik az egyszerűség. Mindig mellbe vág az, ahogy Pál apostol a filippi börtönőr kérdésére válaszolt – még akkor is, ha tudom, hogy van csavar a történetben –, és ebben az egyszerűségben benne van Jézus követőinek egyszerűsége, és ez visszhangzik Szikszai „együgyű” imádságaiban és tanításaiban is. A mozdulat egyszerűsége, ahogy a megtört kenyeret továbbadom a mellettem ülőnek. Nem begyakorolt, előírásosan ívelt, hanem teljesen mindennapi kézmozdulattal. Ezzel szemben sokszor az az érzésem, mintha ma az egyházban Krisztushoz csak nehezített pályán lehetne eljutni. Az isteni mutatkozás elemi gesztusát kimerevítjük, és – mint a középkorban egy könnyező kegyképet – végletekig cizellált, fényesített, aranyozott tanításokkal keretezzük, míg végül már csak a keret látható, mintha az definiálná a képet. A másik a közvetlenség. Sokszor énekeljük, hogy „itt van Isten köztünk”, ám ez leginkább valamiféle eufémizmus a magányunk kifejezésére. A reformáció alapvető gondolata volt a közvetlenség helyreállításának fontossága az Isten és ember kapcsolatában. Most pedig, amikor ennek a közvetlenségnek – nem csak a posztmodern vagy a karantén hatásaként – az elementáris igénye fogalmazódik meg az emberekben, visszahőkölünk, és a közvetítettség különböző formáinak kidolgozására és (ha nem is általánosan, de sokszor) közvetítői szerepünk megerősítésére törekszünk. Mintha nem mernénk elvenni közvetlenül Istentől azt a poharat. A harmadik a derű. Talán ez a leginkább szembeszökő. „Ahogyan elhengeríttetett a kő Krisztus sírboltjának bejáratától, úgy szabadulunk meg mi is a halál és a pusztulás hatalmából a húsvét erejében. Akkor hát éljük egész életünket derűsen és kirobbanó erővel! Szeretettel és nagy távlatokba tekintve, és ajándékozzuk tovább a világnak a feltámadás hitét és örömét!” Erdő Péter bíboros mondta ezt húsvétkor, és közben ezzel a derűvel, mosolyogva nézett a kamerába, és azon keresztül az ünnepi szentmise közvetítését nézők szemébe. Persze nehéz most, a „halál árnyékában” derűsnek lenni, de épp ez az, amitől komolyan vehető és hihető, hogy tényleg „Krisztus lett a vigaszunk”. Egyszerűség, közvetlenség, derű. Keresztyénségem nagy hiányai. Megtalálásuk, megélésük nekem, azt hiszem, elég életprogramnak.  2020. május 3.

Reformátusok Lapja 21


| GYÜLEKEZETEINK |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

MAI ÉLETHELYZETEK

LXIV. ÉVFOLYAM,

18. SZÁM,

2020. MÁJUS 3.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Jó jel

Bibliaórára hívta munkatársnőjét egyik hívő testvérünk. Látta, hogy sűrűsödnek a bajok körülötte, és eléggé el van keseredve. – Gyere el velem – mondta neki –, hátha jót tesz neked az ottani légkör és az Ige hallgatása. – De hiszen még meg sem vagyok keresztelve, valójában Istenben sem hiszek, nem így neveltek, mit keresnék én ott. – Mindenkit szeretettel fogadnak, majd meglátod. Így történt, hogy már két hónapja járt ez az asszony a bibliaórákra. Az egyik óra után beszélgetést kért a lelkipásztortól. – Segítségét szeretném kérni, mert nem egészen értem, ami velem történik. A múlt héten „beszóltam” anyámnak – eléggé durva hangnemben –, és még most is bánt az eset. Mi ilyen nagyszájú család vagyunk. Mindig „osztottuk” egymást, soha senki nem kért bocsánatot a másiktól, valahogy mindig továbbmentünk. Eddig még ilyet nem tapasztaltam magamon, hogy bántott volna a dolog. – Hogyne bántaná, hiszen átlépte a demarkációs vonalat – felelte a lelkipásztor. A Bibliában azt olvassuk: „Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!” (2Móz 20,12) – Amikor csúnyán beszélt az anyjával, a fenti parancsolat ellen vétett. – Hiszen életem során igen sokszor vétettem ez ellen a parancsolat ellen, de sohasem érzékeltem, hogy még napok múlva is bántott volna – mondta az asszony. – Ez jó jel – felelt a lelkipásztor –, annak a jele, hogy az Ige már munkálkodik a szívében. Elmagyarázta neki, hogy többnyire az ige bemegy az egyik fülünkön, és kijön a másikon. De az igehirdetők nem csüggednek, mert nem az ös�szes megy ki, hanem elkezd gondolkodni az igehallgató az elhangzottakon. Jó esetben idáig juttathatja az igét egy lelkipásztor. Már ehhez is Isten Szentlelkének segítsége kell. De ami ezután történhet, az Isten Lelkének a hatásköre. Mert az igét, amelyen elgondolkodik valaki, az agyból a szívig juttatja. Hasonlóan történik ez, mint mikor egy kicsi élet megfogan az édesanya szíve alatt. Nem tudja pontosan, hogy mikor történt, de a jelekből hamarosan megértheti. Így hat Isten Igéje is. Amíg valaki csak hallgatja, érdekesnek vagy unalmasnak tarthatja. Amikor már gondolkodik rajta, akkor történhet a „fogantatás”. A szívünkbe jutott Ige egyik jele, hogy nyugtalanná tesz a bűneink miatt. Elrontott dolgaink, bűneink, megromlott természetünk jelez. – Ez történt önnel is. Azért jó jel ez, mert van megoldása a bűneinknek. Egyetlen. A bocsánat. Jézus azért jött, hogy átvegye bűneink büntetését. Meg is tette, amikor a kereszten meghalt. Végül ezt az igét olvasta fel neki a lelkipásztor: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Jn 1,9)  VÉGH TAMÁS

ÁRA: 400 FT

Parkolj és remélj! 9 771419 856007

P+R PARKOLÓBAN TARTOTT ISTENTISZTELETET A BUDAI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG

20018

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... ..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


| GONDOLATOK |

Donátusi szőlővirágok Mindmáig sok szállal kötődöm szülővárosomhoz, Pécshez, amelynek általam rajzolt, virtuális, ha úgy tetszik, lelki címerében két zöld virágú növényt lenget a tavaszi szél. Az egyik a ma már szedési tilalom alatt álló, ráadásul mérgező, de ritka szépségű helleborus odorus, az illatos hunyor. A másik egy jóval kevésbé látványos, ám annál nagyobb jelentőségű növényke: a szőlővirág. Vele akkor sikerült közelebbi barátságba kerülnöm, amikor építészmérnök nagyapám kora tavasszal olykor elvitt magával a Donátusban megbúvó szép kis – pécsi tájszólásban mondva – „szöllejébe”. Igaz, építészetet ő a Bauhaus mestereitől tanult, de borász-borkereskedő apja hivatása is a vérévé vált. Így, amikor már megtehette, vett magának egy szerény szőlőskertet a város egyik legszebb dombocskáján, amelynek szép kápolnája nevét egy őskeresztyén püspökről, Szent Donátról, latinosan Donátusról, népiesen Dónátról kapta, akiben katolikus testvéreink a szőlők védőszentjét tisztelik. Ám védőszent nélkül is szakrális jelentőségű növény a szőlő, amelyből a bort, az úrvacsora egyik fontos látható elemét nyerjük. Ami az én egykori jókedvű Donátus-látogatásaimat, illetve ottani „borászkodásomat”, azaz óvatos kacsoló-kötözgető munkámat illeti, annak volt két életrajzi háttere. 1951 áprilisában, amikor megszülettem, nagyapám – a családi szokást követve – egy kis mandulafát ültetett érkezésem tiszteletére. A mandula pedig, tudjuk Janus Pannonius óta, minden pannon költők kedves fája. A másik ok egészen prózai: a família orvos tagjainak javaslatára ebédkor megivott, jó pohárnyi szódavizembe pár csepp vörösbort töltöttek – vérszegénységemet így sikerült leküzdeni. Évtizedekkel e – talán szokatlan – gyógy­ mód után, 2015-ben örömmel fogadtam a Fekete Sas Kiadó felkérését, hogy Dékány Tibor fotóművész Isten és a bor című kötetébe, az antológia jelenkori szerzőjeként, verseket írjak. Ez a kötet, felekezeti válogatás nélkül, a Szent István Könyvvásár, sőt, talán a református BORUM egyik kedvelt kiadványa lett,

és közeli rokona egy amerikai fotóművész, Brian H. Neely Wine Filled Year (Borral töltött év) című, ugyanitt és ugyanebben az évben megjelent munkájának. Ez a neves fényíró egy évet töltött Magyarország híres szőlőbirtokain, s nem csupán a prózai munkafolyamatokat, de a borászat „lelkét” is megörökítette. Felvételei sorában a szívemnek legkedvesebb nem valamelyik látványos, szőlőfürtökkel ékes kép vagy éppen szüreti nagyjelenet, hanem az itt közölt, finom-halk szőlővirágetűd. Ilyen megnyugtató és ígéretes látványokra nagy szükségünk van mostani zaklatott, gyakran félelmekkel és kételyekkel teli napjainkban. De ha néhány percig csöndesen szemléljük ezt a halkságában oly erőteljes felvételt, a parányi szőlővirágbimbók beszélni kezdenek hozzánk: „Látjátok, mi látszólag aprók és jelentéktelenek vagyunk, de összebújva, egy bolyban várjuk a fagyok és más veszedelmek elmúltát, hogy szőlővé, majd borrá lehessünk. Sokszor éppen az úrvacsorai kelyhekben felragyogó borrá.” Ha számításaim nem csalnak, az Ószövetségben a legtöbbször, szám szerint kétszáztizenkét helyen előforduló növény éppen a szőlő. E növény rangját számtalan igehely megerősíti. Ezek közül az egyik legszebb, s jelenünkre nézve talán a legígéretesebb a következő: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (Jn 15,5) Igen, a szőlőtő nem mi vagyunk. De a szőlővesszők és a reménykedő, kicsiny szőlővirágfürtök, Isten rendelése szerint: igen. Emberi cselekedeteink, vállalásaink békeidőben és vészhelyzetben egyaránt nagyon fontosak ugyan, de termőre csakis akkor fordulhatnak, borrá csakis akkor nemesedhetnek, ha az első, a döntő helyre Teremtőnk szándékait állítjuk. Hála neki a megerősítő üzenetekért: kertekben és egyre élesedő látásunkat az Írás szavaival is gyakran megszólító képekben.  PETRŐCZI ÉVA, ILLUSZTRÁCIÓ: BRIAN H. NEELY: SZŐLŐVIRÁG

2020. május 3.

Reformátusok Lapja 23


| INTERJÚ |

Parkolj és remélj!

Kilépett az elmúlt hetekben stúdióvá alakított gyülekezeti terméből és autós istentiszteletet tartott a Budai Református Egyházközség április 19-én délelőtt az őrmezői FEKE GYÖRGY P+R parkolóban. Így a koronavírus-járvány miatti óvintézkedések betartása mellett nemcsak a Youtube-on és a Zoomon keresztül, hanem személyesen is tudtak találkozni a fővárosi közösség tagjai. A gyülekezet Szilágyi Dezső téri templomát épp felújítják, így nem ez az első szokatlan helyszín, ahol összegyűlnek: vasárnap esti könnyűzenés istentiszteleteiket egy dunai rendezvényhajóra költöztették, de szerveztek már adventi alkalmat a Budai Vigadóba, azon a vasárnapon pedig, amikor a járvány terjedése miatt az istentiszteleteket csökkentett létszámmal még meg lehetett tartani, a templomkertben találkoztak. Egy hónapja azonban a többi gyülekezethez hasonlóan ők is online tartják az alkalmaikat, így nem csoda, hogy népszerű volt az ötlet, hogy a vasárnapot egy hétvégén szinte teljesen üres parkolóban szenteljék meg.

RÉG NEM TAPASZTALT SZABADSÁG – Az elmúlt hetekben megéreztük, mennyire tud hiányozni az együttlét a másik emberrel – mondta Illés Dávid, az alkalom ötletgazdája. A gyülekezet vezető lelkészét elkezdte foglalkoztatni a személyes, de biztonságos találkozás gondolata, lelkésztársaival ötletelve esett a választásuk a kelenföldi vasútállomás mögött kialakított parkolóra. A hatóságok engedélyét és a szükséges technikai eszközöket is rövid idő alatt sikerült beszerezniük. – Különleges dolog adatott meg számunkra. Nagyszerű, hogy Isten megengedte, hogy így együtt legyünk – adott hálát az istentisztelet elején. Ötletesen P+R, vagyis Pray and Rejoice!, magyarul Imádkozz és örvendj! címmel hirdették meg a szabadtéri alkalmat, de az istentisztelet mottója akár a Parkolj és remélj! is lehetett volna. A gyülekezeti tagok ugyan csak autóik biztonságos távolságából integettek egymásnak, sokan már ezt is rég nem tapasztalt szabadságnak élték meg. A jókívánságaikat, személyes hitvallásukat többen is a szélvédőkre ragasztott papírokkal fejezték ki.

TOVÁBBADNI AZ ÁLDÁST A szabad ég alatt a szokásosnál is könnyebb volt Jézus mennybemeneteléről, mégis jelenvalóságáról elmélkedni. A világjárvány miatt sokak kérdése lett az is: foglalkozik-e Is24 Reformátusok Lapja

2020. május 3.


| INTERJÚ |

ten ezzel a világgal, ahol így eluralkodott a betegség, nyomorúság és halál? – Jézus mondhatná, hogy végeztem az emberiséggel, mert ezek engem kivégeztek, mégis úgy megy el közülünk, hogy megáld bennünket – hangsúlyozta a budapest-déli esperes. Nagyon sok mindent elvesz tőlünk most ez a helyzet, ugyanakkor rádöbbent, mitől függünk, mit kell elengednünk, mi az igazán értékes. Bár Jézus húsvétvasárnap után negyven nappal vis�szatért az Atyához, Lelke által mindenütt jelen van. – Búcsúzóul nem jóléttel és kényelem-

„Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. Azok pedig leborulva imádták őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe; mindig a templomban voltak, és áldották Istent.” (Lk 24,50 –53) mel, hanem a vele való közösséggel áldotta meg ezt a világot. Bárhol kapcsolatban lehetünk vele, bárki hallhatja őt, aki Isten felé nyit. Ahogy Pál apostol írja: a Szentlélek temploma vagytok, bennetek lakik Isten lelke. Jézus az egyházon, a benne hívő emberek közösségén keresztül is jelen van ebben a világban – emlékeztette hallgatóságát Illés Dávid. – Krisztus azt akarja, hogy a keze, a lába, a szeme, a szíve legyünk, hogy rajtunk keresztül közöttünk tudjon járni, szólni, tenni, szeretni. Ha így teszünk, akkor bennünk mutatja meg magát a többi embernek – mutatott rá az igehirdető, aki megköszönte a gyülekezet tagjainak, hogy ezekben a nehéz időkben segítenek egymásnak: beszélgetnek az idősebbekkel, bevásárolnak nekik, telefonon keresztül bekapcsolják őket az istentiszteleti közvetítésekbe – így adják tovább egymásnak Isten áldását.

ÁLDÁS, BÉKESSÉG NÉGY KERÉKEN A résztvevők dudaszóval köszönték meg azok helytállását, akik harcolnak a járvánnyal, illetve biztosítják az alapvető szolgáltatások folyamatos működését az országban és a fővárosban. Hazafelé indulva az adakozásról sem feledkeztek meg. A parkoló kijáratánál azzal a reménnyel intettek egymásnak búcsút, hogy Istennek van célja ezzel a helyzettel is, és ki fogja vezetni belőle az emberiséget. Addig is, ha a körülmények engedik, egy hét múlva – még ha csak keréken gurulva is, de – újra együtt dicsérik őt.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ 2020. május 3.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

NEM CSAK TISZTELETES ASSZONYOKNAK

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Hosszabb pihenő után újraindult a Lel­kész­ feleségként blog. A házigazda, maga is gyakorló lelkészfeleség­ , in­ ternetes naplójával olyan fó­ru­mot kívánt teremteni a lelkipásztorok házastársainak, ahol megoszthatják egy­mással tapasztalataikat, nehézségei­ket, örömeiket, valamint a bejegyzésekhez hoz­ zászólva együtt alakíthatják e virtuális közösséget. A lelkeszfelesegkent.blogspot.com oldalon várják mindazok csatlakozását, akik „civil” házastársként vagy szolgatársként élik meg a lelkipásztor-feleségek mindennapjait, vagy csupán bátorító olvasnivalóra vágynak a jelenlegi krízishelyzetben. A blog együttformálásához saját írásokat is örömmel fogadnak: a lelkeszfelesegkent@gmail.com címre küldhetik el gondolataikat. ÁLLÁS

A Pápai Református Kollégium Gimnáziuma, Művészeti Szakgimnáziuma és Diák­ otthona 2020. augusztus 15-től magyar– angol, magyar–német és magyar–francia szakos pedagógusállásra várja a jelentkezőket. Érdeklődni a papairefgimn@gmail.com címen lehet. HALOTTUNK

Sántha József főorvos, a Karcagi Református Egyházközség örökös és tiszteletbeli presbitere, Karcag város díszpolgára életének kilencvennegyedik évében, április 11-én vis�szaadta lelkét Teremtőjének. Temetése április 16-án 13 órakor volt a karcagi Déli temetőben. „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött.” (Jób 19,25)

A zsoltárok könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (I, Z, É, E, A). 13. Angol zeneszerző a 18. században (Thomas ARNE). 14. Esőn áll. 15. Rádiólokátor. 16. Magunk. 17. Tokaj híressége. 19. Szerves kémiai csoport, amelyben egy nitrogénatomhoz két karbonilcsoport kapcsolódik. 21. Litván gépkocsijelzés. 22. A perjevirágúak rendjébe tartozó palkaféle. 24. Hitves. 26. Csokoládéfajta. 27. Ama betűi keverve. 28. Bibliai személy, aki Súsánban élt unokabátyjával, Mordokajjal. 30. Csorba. 33. Róma modern városrésze. 34. Cserény páros betűi. 35. Nyaláb. 37. Fülbe mond. 39. Mexikói forradalmár (Emiliano). 42. Berlini szabvány! 43. Egymást követő betűk az angol ábécében. 44. Bács-Kiskun megyei település, népfőiskola színhelye. 46. Napszak, röviden. 47. Fényképészeti termékek és mágneses felvevőszalagok márkája az egykori NDK-ban. 49. Szerep megformálása. 50. Őzszín. 51. Ártatlan, fiatal lány szerepét alakító színésznő. 53. Tág betűi keverve. 54. Összetételekben kénatom előfordulására utal. 57. Egy ázsiai ország lakója. 59. Elgondolás. 61. Évekig hangtalanul! 63. Ezüst vegyjele. 64. Lassan elfogyó ázsiai állóvíz. 66. Belül nyitja! 67. Létezik. 68. A skandináv mitológia főistene. 70. Százlábúnemzetség (ORYA). 72. Első osztályú, röviden. 73. Csinálná. 75. Kérdéskör. 77. Vékony, magas, csomó nélküli szárú vízinövény. Függőleges: 1. Improvizációkra épülő stílusirányzat a dzsesszben (két szó). 2. Góliát-termetű. 3. Személyes névmás. 4. Tenger, angol térképeken. 5. Köbméterben fizetett szolgáltatás díja. 6. Égszín. 7. Kettőzve: édesség. 8. Vonatkozó névmás. 9. Egynyári kúszónövény, termése kedvelt főzelékféle. 10. Az egyik szögmérték, röviden. 11. Rövid angol férfinév. 12. Szobrászművész (György). 18. La …, Lajatico településhez csatolt toszkánai falu, Andrea Bocelli szülőfaluja. 20. Mázsál. 23. Vasáru. 25. A hadviselés tudománya. 27. Összetételekben az alapmérték trilliomod részét jelöli. 29. Tupoljev felségjele. 31. Pökhendi. 32. Gomba szára. 34. Kórház, német eredetű régies szóval. 36. Fával benőtt külterület. 38. Ismét. 40. Lakás belseje! 41. Almalé fele! 44. … me tender (Elvis Presley). 45. Táncmulatság. 48. Londoni szárny! 50. Becézett női név. 52. Az a tér, ahonnan az ár levonulásakor a víz eltűnik. 55. Ipper Pál. 56. Az idézet második része (A, K, N, Ó). 58. Kis Ágnes. 59. Sertéshús. 60. Erkölcs. 62. Svájci festőművész, grafikus (Paul). 65. Cigány. 68. … step, társastánc. 69. Nitrogén és tellúr vegyjele. 71. Kettőzve: Thor Heyerdahl könyve. 74. Nemzeti Sport. 76. Egyszerű gép. 78. Igekötő. 79. Aján Tamás. Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Megáldja azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt.

26 Reformátusok Lapja

2020. május 3.


| GYERMEKEKNEK |

A vízből húztam ki  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

A hercegnő karjába vette a kisbabát. Mirjam a nád közül figyelte minden mozdulatát. Igazság szerint sohasem látott közelről ilyen gyönyörű lányt. Valódi hercegnő volt: magas, karcsú, a ruhája finom patyolat. Fürdőzéshez készült, ezért ékszereit, felsőruháit levette, de tömérdek hajának fonataiban így is ott csillogott vagy félszáz, ékkövekből csiszolt gyöngy. A hercegnő bőre sötétebb volt, mint az egyiptomiaké vagy a zsidóké, hiszen az édesanyja Núbiából, a Nílus alsó vízeséseinek vidékéről, Afrika szívéből származott. A núbiai büszke, harcos nép volt, ám Egyiptom folyton leigázta őket. Így tett Ramszesz is. A békekötés napján persze feleségül vette a núbiai király lányát, és hamarosan megszületett a kis sötétbőrű hercegnő, aki a fáraó lánya volt ugyan, de az apját nem sokat látta. Annál többet hallott a núbiai nagy harcosokról, akiket most Ramszesz a saját seregébe kényszerít, hogy leigázzanak más népeket. És sokat hallott Núbia kincseiről, gyémánt- és aranybányáiról is, amelyek mostanában csak nyomorúságot hoztak az országnak.

A Níluson egy bölcső ringott, benne egy fekete, göndör hajú kisfiú, aki torkaszakadtából üvöltött. A hercegnő nem állhatta meg, kivette a kicsit a kosarából, hogy megvigasztalja. „A zsidók gyermekei közül való, akiket apám ugyanúgy rabságban tart, mint anyám fekete bőrű népét – gondolta magában, és el is facsarodott a szíve azonnal. Mert ugyan a núbiai harcosok megbecsült tagjai voltak a fáraó hadseregének, ám a núbiai arany családok ezreinek életét tette tönkre. Ugyanis Egyiptom aranyát Núbiában bányászták, embertelen körülmények között. A hercegnő nem tudhatta, de egy család egyheti megfeszített munkával legfeljebb egy teáskanálnyi aranyat tudott kinyerni a sivatag kőzeteiből. A hercegnő csak azt tudta, hogy népéből sok ezren robotolnak és halnak meg az aranybányákban, hogy a fáraónak méltó sírboltja legyen. A bányászok között szép számmal gyerekek is akadtak, akik sokszor a tizedik életévüket sem élték meg. „De nekik még mindig nagyobb szerencséjük van, mint a zsidóknak – húzta el a száját keserűen a hercegnő, amikor arra gondolt, hogy az apja parancsára a zsidó fiúcskákat azonnal megölik, alighogy megszülettek. – A núbiai kisfiúk legalább élhetnek néhány évet. Ez a kicsi viszont már most halálra van ítélve.” A hercegnő könnyes szemmel nézett a babára: – A héberek gyermekei közül való ez. – És milyen szép – szólt a hercegnő udvarhölgye, aki azonnal megsejtette, mire készül az úrnője. – És okos is! Nézd csak, hogy csillog a kis szeme, ahogy rád néz! A gyerek valóban elhallgatott. Lefoglalta a hercegnő hajtincsei közé font sok csillogó gyöngy. Apró kezeivel megpróbálta elkapni a gyöngyöket, és hogy nem sikerült, nagyokat kacagott. A hercegnő felemelte a fejét, és most már parancsolóan szólt: – Megtartom! Mózes lesz a neve, mert a vízből húztam ki – simította végig a gyermek arcát, és az, mintha értené, hogy az életét köszönheti a hercegnőnek, a nyaka köré kulcsolta apró babakarjait.  2020. május 3.

Reformátusok Lapja 27


| AKTUÁLIS |

Gyász – gyülekezet nélkül HEGEDŰS MÁRK

A koronavírus-járvány a temetéseket is megváltoztatta. A Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnökségi Tanácsa már március 30-án ajánlásokat fogalmazott meg a lelkészek számára. Ebben például azt javasolják, hogy a temetési szolgálatokat védőkesztyűben és szájmaszkban végezzék a lelkészek, a maszkot pedig csak megszólalásaik idejére vegyék le. Az ajánlás lehetőséget ad a szertartás rövidítésére, de a legrövidebb temetésen is el kell hangoznia a feltámadás igéinek és az Apostoli Hitvallásnak. Kíváncsiak voltunk, a gyakorlatban hogyan változtak a temetések a veszélyhelyzet kihirdetése óta.

Interjúink alapján a legtöbb helyen kevesebb a temetés, és gyakori, hogy a hamvasztást követő szertartást a járvány utánra halasztja a család. A legtöbb temetésen alig néhány ember vesz részt, a lelkészek mégis ragaszkodnak a teljes temetési szertartáshoz, esetleg kevesebbet énekelnek, rövidebben imádkoznak, de nem hagynak el liturgiai elemeket. Az általunk megkérdezett lelkészek ódzkodnak a kesztyű és a maszk viselésétől a szertartáson.

KORONAVÍRUSBAN ELHUNYTAT IS TEMETTEK – Bénítóan hat rám, hogy nincs ott a gyülekezet a temetéseken – mondja a Dunamelléki Református Egyházkerület egyik gyülekezetében szolgáló lelkipásztor, akinek nevét és gyülekezetét saját kérésére nem közöljük, így megőrizve az első koronavírusban elhunyt gyülekezeti tag anonimitását. Hogyan lehet vigasztalni a családot ebben a helyzetben? – kérdezzük a lelkészt. – Templomba járó emberről van szó, el tudtam mondani a temetésen, hogy tudjuk: Isten számontartja őt, és a mennyben vele ismét olyan közösségben lehetünk, ahol nem lesz semmi, ami elválasztana bennünket – válaszolja a lelkipásztor. Az elválasztás kifejezés koronavírusos beteg esetében szív­szorító, hiszen az ápolók ugyan gondoskodnak róla, de a 28 Reformátusok Lapja

2020. május 3.

közvetlen családtagjai nem érinthetik, ölelhetik kórházi ellátása során, egy pohár vizet sem vihetnek neki. A dunamelléki lelkész elmondta: a gyászoló család néhány főből állt, és akik nem egy háztartásban élnek, egymástól távolabb álltak. A lelkészt elszomorította, hogy ebben a nehéz helyzetben egymást sem ölelhetik meg a rokonok. A temetésen a gyülekezet kényszerű távolmaradása miatt fájón hiányzott a közös éneklés. – A behantolás közben nem is bírtuk ki gondnoktársammal, énekelni kezdtünk – mondja a lelkész, aki a szertartáson nem viselt védőfelszerelést. Számára elképzelhetetlen, hogy gumikesztyűben és szájmaszkban temessen, ám kellő fizikai távolságot tartott a gyászolóktól, és a vigasztalás miatt ez is nehéz volt. A gyülekezeti életről a lelkész azt mondta: minimálisra csökkentették a találkozásokat, online zajlanak az egyeztetések, istentiszteletek, de a személyes beszélgetést a gyászoló családokkal meghagyták, nem tudja elképzelni, hogy csupán telefonon beszéljenek.

TELEFONOS VIGASZTALÁS – Más személyesen vigasztalni, és teljesen más telefonon – mondja Takaró András, a Délpesti Református Egyházmegye esperese is. A kiskunlacházi lelkipásztor úgy fogalmaz, „gyá-


| AKTUÁLIS |

szos a gyászban”, hogy például egy közismert ember temetésén alig néhányan róhatták le tiszteletüket. Ha nem lenne járvány, több száz ember ott lett volna. Pedig szerinte a családoknak sokat jelent, ha mások is vannak a temetésen, hiszen látják, nem csak ők szerették elhunyt családtagjukat. Most nincs lehetőség részvétnyilvánításra és kézfogásra. Egy másik lelkész elmondta: biccentésre cserélték a kézfogást, így fejezik ki együttérzésüket a gyászolókkal.

BUDAPESTEN TÖBB A TEMETÉS

A nagyvárosokban vannak olyan gyülekezetek, ahol nem csökkent a temetések száma. A Debrecen-Nagytemplomi Egyházközségben például változatlan a helyzet, de ők is tudnak esetekről, amikor a temetéssel megvárják a járvány végét a családok. A budapest-fasori református gyülekezetben több a temetés, mint a járvány kezdete előtt volt. Somogyiné Ficsor Krisztina lelkipásztor szerint ennek vélhetőleg az az oka, hogy a járvány miatt több a hamvasztásos temetés, és a gyülekezet fenntartásáKEVESEBB A TEMETÉS ban van egy urnatemető. Ők is tudnak több családról, akik félnek kimozdulni, így a hamvasztást követő temetési szertartást elhaA veszélyhelyzet kihirdetése óta harmadára csökkent a telasztották a járvány utáni időszakra. – Olyan kérés is érkezett, metések száma a Székesfehérvári Református Egyházközhogy rövidített szertartással legyen az urnaelhelyezés. Aztán, ha ségben. Berze János lelkipásztor szerint ennek oka, hogy elvonul a járvány, akkor tartsunk teljes a temetkezési vállalkozók hamvaszhosszúságú temetést, amikor már mintás után ingyen tárolják az urnákat den családtag ide tud utazni. Ezt nem a veszélyhelyzet végéig. Szokatlan „Az igehirdetésben a jelenlébánjuk, hiszen minél többször hallják az a temetések hangulata, a gyászolók vőknek a gyász mellett a vírus Igét, annál jobb. Sokszor tapasztalom, közül többen maszkot viseltek. Berze okozta fenyegetettség miatt is hogy a haláleset után egy-két héttel fel János lelkész szerint az igehirdetés sem fogják még a családtagok az igeis más egy mostani búcsúztatáson. lelki táplálékot kell adni, hiszen hirdetés üzenetét, így viszont nagyobb – Hiszem, hogy a temetés nagyon még nagyobb a fájdalmuk, ők esély lesz arra, hogy eljut a szívükig az fontos része a gyászfolyamatnak, mimég elesettebbek szerettük üzenet – reménykedik a lelkipásztor. vel ekkor szerettünk lelkét a Teremtő elvesztése miatt.” A gyülekezetben május elején lesz az kezére bízzuk. Az igehirdetésben a első koronavírus-fertőzésben elhunyt jelenlévőknek a gyász mellett a vírus gyülekezeti tag temetése, amelyre okozta fenyegetettség miatt is lelki ham­vasztás után kerül sor, így fertőzésveszély nem fenyeget, táplálékot kell adni, hiszen még nagyobb a fájdalmuk, ők különleges intézkedésre nincs szükség. még elesettebbek szerettük elvesztése miatt – mutat rá a A kérdésre, hogy félnek-e a lelkészek, Somogyiné Ficsor lelkipásztor. Krisztina így válaszol: – Isten kezébe teszem az életem, elvégSzintén változás a megszokotthoz képest, hogy a halotti tozem, amire használni akar – most is feladatunk a temetések rok, amelyeket eddig gyakran az altemplomban tartottak, elmegtartása. maradnak. Imre Bálint, a Mezőföldi Református Egyházmegye esperese szerint azt is nehéz megélni, hogy a megemlékező A TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓ SZEMSZÖGÉBŐL istentiszteletek elmaradnak a temetések után, „pedig ilyenkor a templomban a családdal együtt kérjük a vigasztalás Urát, – Koronavírusban meghalt személy esetében ugyanúgy választhogy legyen velük”. ható hagyományos és hamvasztásos temetkezés, viszont egykét speciális előírással kiegészült az eddig hatályban lévő, fertőző NEM FORDULHAT ELŐ, HOGY CSAK BEFÖLDELNEK betegségben elhunytakra vonatkozó kormányrendelet – mondja VALAKIT Stummer Balázs tatai temetkezési szolgáltató, aki tagja a Magyar Temetkezési Szolgáltatók Országos Szakegyesületének. Csupán két temetés volt az elmúlt hetekben Tiszafüreden. Amikor koronavírusban elhunytat temetnek, munkájuk során Szabó Konrád Sándor azt mondja, az egyiken hárman voltak, kerülik az érintkezést a holttesttel, védőkesztyűt, alkarvédőt még a gyászjelentést sem lehetett kitenni, hogy ne tudjanak a és maszkot használnak, a testet különleges higiéniai szabátemetés időpontjáról a helybéliek. A lelkipásztor hangsúlyozlyok alapján kezelik, szállítják, és a gépjárművet is fertőtlenítik. za: nem tudni, a járvány hogyan alakul Magyarországon, de Szükség esetén védőruházatot vesznek. Aki koronavírusban halt amíg rajta múlik, nem fordulhat elő olyan, hogy „csak beföldelmeg, nem ravatalozható nyitott koporsóval. Stummer Balázs nek valakit”. Felidézi: korábbi szolgálati helyén temetett úgy, azt mondja, sem ő, sem kollégái nem félnek a fertőzéstől, mihogy csak a négy ásítozó sírásónak hirdette a feltámadást, de vel használják a védőfelszereléseket. A temetési szertartásoknál azt a temetést is úgy tartotta meg, mintha százak könnyeztek szerinte fontos, hogy a szertartáson részt vevők is betartsanak volna a sír körül. Arra a kérdésre, hogy fél-e a koronavírustól, minden járványügyi rendelkezést, például tartsanak legalább hitvallással felel: – Ha kell, most is elviszem haldoklóhoz is az kétméteres távolságot egymástól.  úrvacsorát, mert erre hívott el Krisztus. 2020. május 3.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Darabont Tibor ottományi lelkipásztort kérdeztük. Öcsémmel együtt rendszeresen jártunk templomba. Ez nem volt egyértelmű, mert már akkor is létezett a „kikonfirmálás”. Mi megjártuk a gyülekezeti hierarchia lépcsőfokait: először orgonát fújtattunk, majd az énekszámtáblát raktuk ki, később egyházfik is lettünk. Teológusként mint tanuló-segédlelkész is szolgáltam a gyülekezetben. A pályám kiválasztásában Gellért Gyula, akkori lelkészem, későbbi érmelléki esperes motivált.

Darabont Tibor az Ottományi Református Egyházközség lelkipásztora. Partiumi lelkészként úgy véli, az adminisztráció és a politikai helyzet különbözik határon innen és túl, de a szolgálatok és a feladatok hasonló alapra állítják a szolgatársakat.

3

1

Hitbeli nevelés határozta meg a gyermekkorát? Az érmelléki Bihardiószegen születtem és nőttem fel. Mintegy ötezer lélekkel a Királyhágómelléki Református Egyházkerület akkori legnagyobb falusi gyülekezete volt a mienk. Gyermekkoromra már lényegesen megcsappant ez a lélekszám, és a kommunista berendezkedés etnikailag is átrendezte a falu képét. A régiek lelki tartása azonban továbbra is érződött. Habár az úttörőmozgalom mindent megtett, hogy lefoglalja a vasárnap délelőttöket, ez nem gátolta akkori lelkészünket, Kicsi Józsefet, hogy szombat délután konfirmációi oktatást tartson a fiataloknak: több mint negyvenen konfirmáltunk. Vágytam ezekre a foglalkozásokra. Nem volt saját kátém, közkézen forgott belőle néhány, ezért igyekeztünk mindent még az órán elsajátítani. A lelkipásztorom ebben az időben jegyezte meg édesapámnak – akitől ezt csak később, teológusként tudtam meg –, hogy akár még lelkész is válhatna belőlem.

2

Hogyan vezetett az útja a teológiára? Tradicionális, vallásos család voltunk, édesapám a fordulat után, amikor már lehetett, presbiterséget, később gondnoki szolgálatot vállalt. 30 Reformátusok Lapja

2020. május 3.

Milyen szerepe van a családnak a lelkészi szolgálatban, a gyülekezet közösségében? Feleségemmel, aki hittantanár a környező falvakban, három gyermekünk van. A családot mindig olyan, Isten áldotta lehetőségnek tekintettem, amelyen keresztül még több szállal kötődhettem a gyülekezethez. Így alakultak ki olyan kapcsolatok, mint a gyerekek pótnagymamái és barátai, akik már-már pótgyerekeinkké lettek.

4

Mit jelent önnek magyar református lelkipásztornak lenni a Partiumban? Legszűkebb szülőföldemen, az Érmelléken Istent imádva szolgálni a népemet. Ez volt a vágyott célom, amelyhez a Gondviselő elsegített, és ezért áldom az ő nevét.

5

Hogyan látja a partiumi református gyülekezetek helyzetét, jövőjét? A járványhelyzet miatt a megszokott közösségi forma most kényszerű hibernációban van. Az élő istentisztelet-közvetítés megoldáskeresés, de nem pótolhatja az idős gyülekezeti tagjaink igényét a találkozásra. A jelent inkább töprengő helyben járásnak látom. Fontos most a türelem. Rákényszerülünk a virtuális térbeli megjelenésre, amelynek megvannak a pozitívumai és veszélyei is. A partiumi gyülekezetek sajátos, „se kint, se bent” állapotban töltötték az eltelt száz évet, ma pedig már az anyagias és elvilágiasodott gondolkodásformával küzdenek elöregedőben lévő tagságukkal. A bethleni ragaszkodás és megtartó remény mondatja sokszor velünk: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Senki, bizonyára senki sincsen!”  KOMORNÉ CSERNÁTH ERZSÉBET


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2020/18. szám