Page 1

LXIV. ÉVFOLYAM,

14. SZÁM,

2020. ÁPRILIS 5.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

9 771419 856007

Online istentisztelet – élő közösség OTTHON MARADNAK, DE ÖSSZETARTANAK AZ ÚJPALOTAI REFORMÁTUSOK

20014


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Örökkévaló irgalmas és könyörülő Isten, mi Urunk Jézus Krisztusnak dicsőséges szent Atyja, kinek mind az élet és a halál a kezében van, és szüntelen mireánk oly gondot viselsz, hogy sem jó egészség, sem egészségtelenség, sem egyéb jó vagy gonosz szerencse miránk nem következhet be, sőt még csak egy hajunk szála sem eshetik le a mi fejünkről, a te szent atyai akaratod nélkül: ki mindeneket, valamik ez életben mirajtunk esnek, úgy igazgatsz, hogy mind a mi üdvösségünkre szolgáljanak. Adj azért minekünk, édes Atyánk, erőt a békességgel való tűrésre és állhatatos bizodalmat a te véghetetlen irgalmasságodban, mellyel a te irgalmasságodnak mutasd jelét e mi gyötrelmünknek kegyelmes megenyhítésében, melyet atyai kézből miránk bocsátottál.  SZÁRÁSZI FERENC (1560?–1610)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386.

12

14

16

24

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu) Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x Címlapfotó: Sájevicsné Sápi Johanna / Reflap

INTERJÚ • 12. Térjünk végre észhez! | Fekete Károly tiszántúli püspököt az egyházi közösségi háló működéséről kérdeztük REFORMÁTUS ÉLET • 14. Az úrvacsorás istentiszteletek otthoni megtartásáról | Bogárdi Szabó István püspök javaslatai REFORMÁTUS ÉLET • 16. Előre tekintenek | A jelenben segít, a jövőre felkészül az MRSZ EGYHÁZI ÉLET • 24. Száz ima (nem csak) Trianonért | Zsebkönyvvel készülnek az évfordulóra a felvidéki reformátusok

Tisztelt Olvasóink!

Lapunk következő két száma összevonva jelenik meg húsvét ünnepére, a terjedelem és az ár azonban változatlan marad. A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala a koronavírus-járvány miatt a következő hetekben ügyeleti rendben dolgozik. Személyes ügyfélszolgálatunk szünetel, ez idő alatt telefonon és e-mailben érnek el bennünket.

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). 2020. április 5.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

IV. 5. VASÁRNAP Virágvasárnap

IV. 6. HÉTFŐ

IV. 7. KEDD

IV. 8. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(14) „…az Úr seregének a vezére vagyok.” (Józs 5) Hisszük, hogy Jézus Krisztus eljövetele óta nem dermesztő a jelenlétünk, mégis istenfélelmet ébreszt általunk az Úr ott, ahol élünk (1). Isten népe a hosszú pusztai vándorlás után megerősítheti az Úr megtartó szeretetének szövetségét: annak külső, testünkön-életünkön hordott jele ugyanúgy fontos (2–8), mint az Úr szabadító tetteire emlékeztető ünnepek megtartása (10–12). Mindkettő az Úrba vetett hitünket erősíti, azt az egyetlen hitet, amely Jézus Krisztusban leveszi életünkről a gyalázatot (9). Ez a gyalázat valójában töredékes, halandó emberéletünk gyalázata, annak minden gyarlósága és nyomorúsága. Micsoda öröm: Istenünk elhárította rólunk a gyalázatot. Áldott bizonyosság: harcainkban velünk van az Úr, legyőzhetetlen seregével. Az Úr seregének élén Jézus Krisztus áll, aki a győztes (Jel 3,21). Krisztusunk a bűn, a betegség, a halál, a gonosz hatalmát győzte le. Ezért Jézus Krisztus nem pusztító, nem kivont karddal jön segítségünkre, hanem szavának, Igéjének új életet adó hatalmával (13–15). Lk 21,20–24 331. dicséret (2) „…kezedbe adom Jerikót…” (Józs 6,1–21) Az Úrba vetett bizalom által omlottak le Jerikó kőfalai (Zsid 11,30). Igen, ez a hit. Józsué és így népe sem fél attól, hogy amíg az Isten parancsának engedve naponta körbejárják a várost, az ott lakók a védett városfalak mögül lenyilazzák őket. Ez a hit: naponta menetelünk az Úr színe előtt parancsa szerint, miközben emberileg alig valamit tudunk a holnapról. De azt tudjuk, hogy az Úr megtartja népét: tesszük a dolgunkat hívő ráhagyatkozással és Isten szabadító cselekvésének bizonyosságával (2–16). Jézus Krisztusban mindenkire és mindenre csakis mentő szeretettel lehet tekinteni, és csakis így lehet cselekedni másokkal. Ennek a szeretetnek krisztusi kockázata van: hiszen a gonosz, pórázon ugyan, de még tombol, pusztít, egymás ellen hergel bennünket. Isten kiirtja a gonoszt. Kompromisszum nincs. Ő azonban megmenti a megtérőket, mert ő az élet Ura. Jerikó kőfalai leomlottak, hogy új város épülhessen fel a helyén, az Isten városa (17–21). Isten a saját népe kezébe adta Jerikót (2). Vigyázzunk, akiket az Isten a kezünkbe, a kezünkre adott, azokat ő számonkéri rajtunk! Akit az Úr a kezünkre adott, azt krisztusi szolgálatra kaptuk, nem pedig gyarló, önző indulatra. Lk 21,25–28  334. dicséret (22) „…hozzátok ki onnan őt és minden hozzátartozóját…” (Józs 6,22–27) Merjük ezt a nehéz szakaszt a Jézus Krisztusra tekintve értelmezni, mint ahogy azt az egyházatyák magyarázták! Istenünk kihoz bennünket a halálos veszedelemből minden gyarlóságunk ellenére, szeretteinkkel együtt (22–23; 25), túllépve saját népe határait. Ezt cselekedte velünk Isten Jézus Krisztusban. Az Úr kihoz a bűnből, a betegségből, a halálból, a gonosz hatalmából. Istenünk szabadító az Úr Jézus Krisztusban. Isten felperzseli a régit, mint Jerikót, hogy teljesen új jöjjön létre (2Kor 5,17). Jézus Krisztus nélkül kardélre hányjuk egymást. Jézus Krisztus nélkül pusztulás és pusztítás az ember állapota, vallástól és kultúrától függetlenül. Jézus Krisztusban megmutatta az Isten, hogy ő életet akar. A régi „kardozásnak” vége. Őbenne vége! Aki mégis kardot ragad, az ítélet alatt van (24). Isten leveszi rólunk az átkot, és megáld bennünket, hogy áldássá legyünk a népek számára, a mai jerikóiak számára is. Isten nem Jerikó romjaira, nem a népek pusztulására, nem életünk széthullására építi fel az újat, hanem saját Fiában megmutatott szeretetére mint örök és szilárd alapra (26). Az Úr örök szeretete mindenkor velünk van (27). Lk 21,29–38  335. dicséret (21) „Megkívántam…” (Józs 7) Isten áldása és az engedelmes élet most fordítva kapcsolódik egymáshoz, mint akkor: a megnyert krisztusi áldásból, az üdvösség öröméből következik a hívő, engedelmes élet, és nem az engedelmes élet érdemli ki az áldásokat. Isten áldott népe ma is komolyan veszi az őáltala megítélt bűnt, azt nem tűri meg maga körül (12), mert az képmutató élethez vezetne. Isten kegyelme megbocsátja a bűnt, ugyanakkor mennyei erőt ad arra, hogy kísértéseinkben megálljunk. „Szegény” Ákán kísértésbe esett, megtetszett neki valami, megkívánta és elvette. Ezután hiába vallotta meg bűnét, kínhalállal irtották ki őt családjával együtt (20– 26). Nem volt irgalom. Ma van irgalom, bocsánat, könyörület Jézus Krisztusban. Még a halál és a gonosz hatalmával szemben is győzelem adatik nekünk. Isten az Ákor völgyét a reménység kapujává tette (Hós 2,17). Ezzel a kegyelemmel azonban nem lehet visszaélni. Lk 22,1–6  337. dicséret

Reformátusok Lapja 2020. április 5.


| AZ IGE MELLETT |

(20) „…nincs módjuk se erre, se arra menekülni…” (Józs 8,1–29) Ma – nagycsütörtökön – összegezzük azt, amit ebben a fejezetben olvastunk! Emberi logikával milyen „korrekt” teológiai tételeket állíthatunk fel a rettenetes események alapján? Sok igemagyarázat is ugyanezt teszi ennél a résznél. Az engedetlen élet következménye a vereség. Lám, Isten népe is vereséget szenvedett Aj városánál Ákán bűne miatt (7,1–12). A vereség pedig csüggedést eredményez (1). Aztán a bűn megtorlása, Ákán megkövezése, majd az újbóli engedelmesség nyomán visszaáll a rend (7,10–26). Isten népe újból győzelmet arat (14–23), s miközben igazodnak a pontos haditervhez, cselvetéshez (3–13), lemészárolják az egész bűnös várost (24–29). Döbbenetes jelenet ez: Aj városa lakóinak „nincs módjuk se erre, se arra menekülni” (20). Ez az emberlét Jézus Krisztus nélkül – Isten szeretete azonban túlmutat az emberi logikán. Isten krisztusi szeretete túlmutat a korrekt teológiai tételeken, valamint az igazságosan jogos és halálos beszorítottságon is. Jézus Krisztusban van menekvés: megtöretett a kenyér és kiöntetett a bor (Mt 26,26–28). Ez a nagyheti események üzenete. Jézus Krisztusban örök, üdvösséges menedékünk van. Amilyen valóságos a kenyér és a bor az úrvacsora jegyeiben, ugyanolyan valóságos ez az isteni, megváltó szeretet. Lk 22,7–38  340. dicséret (30) „Ekkor oltárt épített Józsué az Úrnak…” (Józs 8,30–35) Isten krisztusi szeretete túlmutat a korrekt teológiai tételeken, valamint az igazságosan jogos és halálos beszorítottságon is. Aj városának legyőzése és annak leírt eseménysora, mint Józsué könyvében sok hasonló, csak Jézus Krisztusra tekintve érthető helyesen. Őbenne Istenünk a teljes kijelentéssel ajándékozott meg bennünket. Most, nagyhéten – éppen nagypénteken – ez az értelmezés nemcsak fontos, nemcsak kívánatos, hanem áldottan szükséges is. Aj városának elfoglalása mutatja, hogy Isten nagyon szereti népét, engedelmességre vezeti őket, intésében is tisztogatja őket, és győzelemre segíti ügyüket. Ez a történet azonban csak szűk keresztmetszete Isten akaratának. A fenti tételek krisztusi értelmezése tehát ekként hangzik: az egyetlen engedelmes élet Jézus Krisztus élete. Ő az, akit Isten megbüntetett az emberiség minden engedetlenségéért, hogy a világon könyörülhessen (Jn 3,16). Isten megbékéltette a világot önmagával Jézus Krisztusban (2Kor 5,17–21). Isten népe azért kapott áldást, győzelmet, hogy általa nyerjen áldást a föld minden nemzetsége (1Móz 12,3). Józsué oltárt épített az Úrnak, hálát adva Aj városának legyőzéséért (30–31), majd felírta a mózesi törvényt erre az oltárra (32–33). Utána a törvény minden betűjét felolvasta a nép előtt, annak áldását és átkát egyaránt (34–35). A mi oltárunk a Golgota hegye, ahol Isten Jézus Krisztusban elhordozta és levette rólunk a teljesíthetetlen törvény átkát, az örök elvárások átkát, a bűn és halál átkát, hogy áldottak legyünk és áldássá lehessünk! Lk 22,39–71  341. dicséret (4) „…a maguk részéről cselhez folyamodtak.” (Józs 9,1–15) A gibeóniak csupán túlélni akartak. Belátták, hogy Jerikó és Aj városának eleste után nincs esélyük (3). Józsué szövetséget kötött velük mint jövevényekkel (5Móz 20,10): ha szolgálják őket, életben maradhatnak (15). Ha kiderült volna róluk, hogy kánaáni nép, nem köthettek volna velük szövetséget az Úr parancsa szerint (5Móz 7,1–2). Az Úr akaratát minderről nem kérdezték meg (14). Sok kérdést tehetünk fel itt. Baj, ha az ember túlélni akar, és ezért mindenféle ravaszságokhoz folyamodik? Meddig mehet el az ember azért, hogy a saját életét megtartsa? Józsué itt engedetlenné lett? Neki ugyanis minden ott lakó kánaáni népet – bálványaival együtt – ki kellett volna irtania (5Móz 7,1–2). Hányszor kapkodunk, hányszor nem imádkozunk a fontos döntések előtt? Tetszik nekünk az, legyezgeti a hiúságunkat, hogy mások, életben maradásukért cserébe, a szolgálatunkba állnak? Márpedig ezek a kérdések a mai napig elevenen itt köröznek körülöttünk. Az egész történet úgy, ahogy van, a megtartó Jézus Krisztus után kiált. Akárhogy gomboljuk, nem jó itt semmi. Megváltás kell! Jézus Krisztus meghalt, de nem sokáig pihent a sírban. Harmadnapon feltámadt, hogy kegyelemből „túléljünk”, és ennek a világnak minden ellentmondásos sebét örökre meggyógyítsa megváltó szeretetével. Lk 23  343. dicséret

IV. 9. CSÜTÖRTÖK

IV. 10. PÉNTEK

IV. 11. SZOMBAT

2020. április 5.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

erre az átmeneti időszakra, olyan feltétellel, hogy ezt követően – júniusban – felülvizsgálják a megállapodást. Minden gyülekezetet érint, hogy elmaradnak a perselypénzek. Számíthatnak segítségre? Mint a Gazdasági Bizottság elnöke, javasolni fogom a Zsinat elnökségének, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, és hívjuk fel a kerületek, egyházmegyék figyelmét is erre. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy olyan alapot hozzunk létre, amelyből támogathatjuk a járvány okozta válság miatt nehéz helyzetbe kerülő gyülekezeteket. Ennek a mikéntjét még ki kell dolgozni. A másik, hogy a lelkészeknek, presbitereknek szabad felhívniuk a figyelmet arra, hogy hiába nincsenek istentiszteletek, a gyülekezeteknek vannak költségei: rezsi, illetve lelkészi és más javadalmak. Osszák meg a gyülekezet bankszámlaszámát, amelyre akár otthonról is utalhatnak támogatást a gyülekezeti tagok. Az is megoldás lehet, ha valaki otthon félreteszi azt az összeget, amelyet hetente a perselyadományra szán, és amikor Isten újra engedi, hogy istentiszteleteket tartsunk, akkor teszi be az összegyűjtött pénzt a perselybe.

Fizetések veszélyhelyzetben A koronavírus-járvány okozta válság másmás mértékben, de minden református gyülekezetet érint. Veszélyben vannak-e lelkészi állások? Kell-e válságköltségveHEGEDŰS MÁRK tést készíteni a presbitériumoknak? Mi lesz az elmaradó perselypénzekkel? Pásztor Dánielt, a Zsinat Gazdasági Bizottságának elnökét, tiszáninneni püspökhelyettest kérdeztük. A járvány miatt szükséges válságköltségvetést készíteniük a gyülekezeteknek, református intézményeknek? Nem látom indokoltnak, hogy automatikusan elrendeljük a válságköltségvetések elkészítését. Az intézmények gazdasági, anyagi helyzete biztosított, hiszen normatív ellátásban részesülnek, amelyeket oktatási, szociális intézményeink most is megkapnak. A gyülekezetek helyzete már sokkal nehezebb, összetettebb. Mindegyiküket érinti a járvány okozta válság, de más-más mértékben. Egyházunk gazdasági törvénye arról rendelkezik, hogy a költségvetésről döntő testület – jelen esetben a presbitérium – bármikor módosíthatja azt. Vannak gyülekezetek, amelyek üzlethelyiségeket, ingatlanokat vagy akár a templomukat is bérbe adják. Mit javasol, elengedjék-e néhány hónapig a bérleti díjakat, ahogyan több önkormányzat megtette ezt? Tegyék megfontolás tárgyává a bérleti díj vagy egy részének elengedését. A gyülekezetek nyilván számoltak ezekkel a bevételekkel, nagy kiesést jelenthet a számukra. Szerintem most három hónap a belátható idő. Próbáljanak megegyezni a bérlőkkel 6

Reformátusok Lapja 2020. április 5.

Lelkészi állások vannak-e veszélyben? Egyetlen gyülekezet sem kerülhet olyan anyagi helyzetbe, hogy ne tudják kifizetni a lelkipásztor javadalmát. Kérem a lelkészeket, gondnokokat, hogy ha nehézségük lenne, jelezzék az egyházmegyéknek, egyházkerületeknek, meg fogjuk találni a lehetőséget a rendkívüli segítségnyújtásra. Csökkenhet-e a lelkészek fizetése a veszélyhelyzet alatt, vagy akár azután? Szerintem ez sem fordulhat elő. A lelkészek javadalmát díjlevélben kell meghatározni, amelyet a presbitériumok az egyházmegyéknek terjesztenek fel. A csökkentéshez az illetékes esperes által jóváhagyott új díjlevélre lenne szükség. Nem tartom elképzelhetőnek, hogy lenne olyan esperes az országban, aki aláírná egy lelkésztársa fizetésének csökkentését. Mi a helyzet más egyházi, gyülekezeti munkatársakkal, alkalmazottakkal: például kántorokkal, harangozókkal, egyházfikkal, takarítókkal, titkárnőkkel és hitoktatókkal? Ez nagyon nehéz kérdés. Sokan önkéntesként végzik ezeket a szolgálatokat. Akik javadalmat kaptak érte, remélhetőleg megértik, hogy a kialakult helyzetben eltolódik a javadalmazásuk. Abban bízom, hogy a veszélyhelyzet után tudjuk a gyülekezeteket anyagilag konszolidálni, és ekkor az elmaradt illetményét mindenki meg fogja kapni. A bejelentett, állományban lévő munkatársak állása nem lehet veszélyben. 


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

KERESKÉNYI SÁNDOR

Követhetetlen A szerző a Szeged-Honvéd téri gyülekezet lelkipásztora

Minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy igazodjak az új, szokatlan életkörülményekhez, de gyakran meg kell állnom. Mi legyen azokkal a gyerekekkel, akiknek nem szabad közösségbe menniük? Vigyázzon rájuk a hatvanöt év feletti, veszélyeztetett nagymama, nagyapa, amíg a szülők dolgoznak? Végső esetben be lehet adni őket azokba a kisebb csoportokba, ahol gondozói, tanári felügyeletet kapnak? Megértem én a veszélyhelyzetet, de te, Jézus, mit mondasz? Engedjünk a kisebbik rossznak? Melyik az? Ki az? Távoktatásban kell hittant tanítanunk. A tanárok, tanítók, igazgatók egyaránt azon törik a fejüket, hogyan lehet átadni, számonkérni azt, amit a

„A világ követhetetlen szétszórtságában őt akarjuk követni. Nem lesz könnyű. Soha nem volt az. Még közelebb kell hát jutnunk hozzá.” padokban ülő arcokra nézve, köztük fel-alá járkálva sem könnyű. Krisztusi szeretettel engedjem még rájuk az én „legfontosabb” tárgyam súlyát is, vagy tanúsítsak megértést, és az iskolával, óvodával ápolgatott, sérülékeny jó viszony megőrzése végett kivárjak még néhány hetet? Írjak a szülőknek, kérjék tőlük elérhetőséget? Tőlük, akik közül néhányan tőlem kérik, várják, remélik azt, hogy lelki hónuk alá nyúljak? Átérzem a szülők aggodalmát. Megint térdre roskadok. Uram, a világi, az egyházi törvény vagy az evangélium? Hívnak, írnak a gyülekezeti tagok. Bizonytalan ideig bezárták a munkahelyét. Négyórás foglalkoztatásra változtatták a munkakörét. Jövő hónapban lejár a határozatlan időre kötött szerződése. Eddig sem volt bejelentve. Szívesen vállal bármit. Értsem meg őket! Ez más, mint azoknak az helyzete, akiknek vannak tartalékaik. Értem a szavakat, fáj a tartalmuk, láttam a körülményeiket. Összeilleszkednek a kezeim, egymásba fonódnak az ujjaim. Jézusom! Kérlek, mondd! Gyógyszer? Vinném, intézném én is. Pillanatnyi a készlethiány. Csütörtökre ígérték. Most kellene? Lesz, lesz, megígérik. Elkészítik a fertőtlenítőt, kiadagolják, és mosolyogva visszaesnek a túl-túlórájukat kérő raktárba, pult mögé. Uram, azokért imádkozom, akik csomagolják és szállítják a létfontosságú készítményeket azoknak,

akik örülnének, ha csak annyi problémájuk volna, mint nekem, a húsz milligrammos koleszterincsökkentőmmel. Mekkora kínálat! Imák, áhítatok, istentiszteletek látható, hallgatható, olvasható formában a kritikák kereszttüzét zökkenőmentesen álló világháló elérhetőségein. Szentlélek Úristen! Van egy ajándékod, a lelkek megkülönböztetésének ítéletmentes józansága. Mennyit és mit emeljek ki az oldalak, a képernyők és a hangszórók szent kínálatának óceánjából? Te vagy az örök életem forrása, de annyi helyről folyik az éltető Ige, hogy szelektálnom kell. Szabad? Megteszem, de adj mértéket! Igazodni fogok hozzá. Tájékozódnom kell a felfordult világ dolgaiban. Tények a vírusról. Melyikről? Ez már mutáns változat. Közrend. Rendeletek. Elégségesek vagy hiányosak? Az országok választott testületei. Egyetértek velük. A másikon megdöbbenek. Megmagyarázzák. Ez is, az is. Istenem! Te, aki Dávidnak és Pilátusnak, Nabukadneccarnak és Jósiásnak, Heródesnek és Kálvin Jánosnak is adtál hatalmat. Kire hallgassunk ma? Hogy mondod? Ők és a mai vezetők csak bizonyos időre, kizárólag meghatározott ütemtervek végrehajtására kaptak hatalmat? Tényleg! Jézus, a te Fiad azt íratta le: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.” A világ követhetetlen szétszórtságában őt akarjuk követni. Nem lesz könnyű. Soha nem volt az. Még közelebb kell hát jutnunk hozzá. Felmutatni előtte az ezernyi útmutatást, amit innen-onnan kapunk, és kiválasztani az egyetlen irányt, amelyet a kavalkád közepén ő hagy jóvá. Aztán indulás! Követnünk kell őt. Úgy, mint eddig. Nem! Még figyelmesebben. Visszafogva a buzgóságunkat, amely arra törekszik, hogy azt tegyük, amit Jézus. Arra nem vagyunk képesek. Mert ő Isten, mi pedig teremtmények. Azt, akkor és annyit végezhetünk el, amit a fentebb sorolt helyzetekben és a többiben ő ad nekünk. Akkor, és nem előbb, amikor megértjük. Annyit, amen�nyi nem haladja meg az erőnket. Amit szintén tőle kaptunk. A többivel pedig ne kérkedjünk, mert beleroppanunk! „Itt van szükség a szentek állhatatosságára, akik megtartják az Isten parancsait és Jézus hitét.” (Jel 14,12)  2020. április 5.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

Digitalizálódó gyülekezet HEGEDŰS BENCE

Továbbra is együtt, közösségben vesznek részt a vasárnapi istentiszteleten a Budapest-Újpalotai Református Egyházközség tagjai, akik otthonukból csatlakoznak a világhálón közvetített alkalomhoz. A gyülekezet tagjai fontosnak tartják, hogy együtt lehessenek, még ha csak digitálisan is.

A Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnöksége a koronavírus gyors terjedése miatt hozott kormányzati intézkedésekkel összhangban március közepén arra kérte a gyülekezeteket és a lelkipásztorokat, hogy szüneteltessenek minden egyházi alkalmat, ideértve az istentiszteleteket is. A kényszerállapotot jól összefoglalják Bogárdi Szabó István püspök korábbi szavai: „Lelkészeink tehát most, jobb híján, digitálisan erednek széledező nyájuk nyomába, így szeretnének közösségben lenni velük ebben az átmeneti és rendkívüli időben.”

is. Amikor a mostani helyzet kialakult, nem is azt kezdtük el keresni, hogy a vasárnapokat hogyan oldjuk meg: az első gondolatunk az volt, hogy ezekkel a bensőséges kis közösségekkel, amelyek a hétköznapokat jellemzik és áthatják, hogyan lesz tovább – tekint vissza Fogarasi Gábor. – Mindenképpen az volt a szándékunk, hogy ami az elmúlt évtizedben itt Isten kegyelméből felépült, az ne szakadjon meg, ne boruljon fel – teszi hozzá. A közösségek megtartására a megoldás a koronavírus-járvány miatt digitális oktatásra átálló iskolák által is használt szoftver, a Zoom lett.

HÉTKÖZNAP IS EGYÜTT

BIBLIAÓRA A KANAPÉN

Az újpalotai a főváros egyik legfiatalabb önálló református gyülekezete, amelynek tagjai nem­csak a vasárnapi, tízórás istentiszteleten találkoznak egy órára, hanem hétköznapi közösséget is alkotnak. Fogarasi Gábor vezető lelkész szerint ez a hétköznapi közösségalkotás a gyülekezet összetartó ereje, amelyet évtizedes közösségépítő munkával értek el, és nem szeretnék veszni hagyni a személyes találkozások és gyülekezeti alkalmak szüneteltetésével. – Két éve építettük fel a templomunkat, és azóta templomi közösségben éljük az életünket. Nagyon sok a csoportalkalom, és ezek a csoportok intenzívek az emberi kapcsolatok terén, a személyes gondviselésben és az egymással való törődésben

Sápi Zoltán már több mint tíz éve a gyülekezet gondnoka, civilben pedig a Semmelweis Egyetem I. számú Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetének professzora. Munkájából adódóan már jól ismeri a Zoomot, ezért számára kézenfekvő volt, hogy személyes találkozás helyett ennek a szoftvernek a segítségével tartják meg a rétegalkalmakat. – Ezt a szoftvert a távoktatásban is használjuk, huszonöt nézőig nagyon kényelmes, mert mindannyian látják egymást a képernyőn. Aki csatlakozni szeretne, annak csak rá kell kattintania egy linkre, és már jön is a kép és a hang. Utána olyan, mintha egy teremben ülnénk – mutatja be nagy vonalakban a program működését a gondnok, aki elmondja azt is, hogy huszonöt főnél többen nem

8

Reformátusok Lapja 2020. április 5.


| AKTUÁLIS |

Templomszentelés

Templomépítők koncertje

is szoktak részt venni egy-egy csoportalkalmon. A programot már élesben is kipróbálták, amikor megtartották az első keddi, beszélgetős bibliaórát. A digitális bibliaóra végül remekül sikerült, állítja Sápi Zoltán. Tapasztalata szerint olyanok is csatlakoztak a beszélgetéshez, akik személyesen nem tudtak volna részt venni benne. Hasonló tapasztalata van Fogarasi Gábor lelkipásztornak is, aki nagyon örül annak, hogy a keddi alkalmon kis segítséggel ugyan, de többen is részt vettek a gyülekezet legidősebb tagjai közül. – Ami még nagyon tetszik ebben a rendszerben, hogy könnyen átjárható. Többen vannak, akik részt vesznek a keddi beszélgetős csoportban, aztán később áthallgatnak egy másikba is, az idősebbek pedig bekapcsolódhatnak olyan csoportba, amelyben eddig inkább fiatalok voltak – osztja meg észrevételét a lelkipásztor.

VIRTUÁLIS EGYÜTTLÉT, KÖZÖS ISTENTISZTELET – Ebben a bezártságban sok minden felborul az ember életében, főleg akkor, ha nagy a család, és több generáció él együtt – mondja Fogarasi Gábor, aki szerint ebben az időben is fontos, hogy megszenteljük az Úr napját. – Gondnokunk ötlete volt és nagyon határozottan kiállt mellette, hogy bátorítsuk a gyülekezet tagjait: a vasárnapi istentiszteleten közösen vegyünk részt, mindenki otthonról, de nagyjából egy időpontban. Még ha nem látjuk is egymást, de erősít és ös�szeköt bennünket az a közösségi tudat, hogy ebben az órában együtt vagyunk – teszi hozzá a lelkész. – Az volt a cél, hogy legyen élethű az istentisztelet. Szerintem ez rendkívül fontos az online térben is – véli Sápi Zoltán. Éppen ezért a vasárnapi igehirdetést szombaton rögzítették a templom falai között, majd másnap délelőtt kilenc óra körül tették elérhetővé a gyülekezet Youtube-oldalán. 2020. április 5.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

Nyári gyülekezeti tábor

A vasárnapi istentiszteletet jelenleg még csak felvételről láthatják a gyülekezet tagjai a videómegosztón, de a tervek szerint hamarosan élőben követhetik figyelemmel a közvetítést. Sápi Zoltán szerint kifejezetten szerencsés, hogy a száznyolcvan fős gyülekezet többségének közvetlenül vagy közvetve van internetelérése, így részt vehet a virtuális térben megtartott istentiszteleten. A gondnok elmondása szerint még dolgoznak azon, hogy a gyülekezet azon tagjai is részesei lehessenek valahogy a vasárnapi istentiszteletnek, akiknek nincs internet-hozzáférésük. Valószínű, hogy hozzájuk majd azokat a liturgiás lapokat juttatják el, amelyeket eddig is kiosztottak az istentiszteletek előtt a házigazda-szolgálat tagjai, és nemcsak a lekciót, valamint a textust tartalmazzák, hanem az aznapra szánt énekeket is.

Templomépítők koncertje

A SÁKRAMENTUMOK ÉS A VIRTUÁLIS TÉR Igaz, hogy az internetes istentisztelet-közvetítésekkel és a videobeszélgetős alkalmazásokkal megoldható számos gyülekezeti alkalom megtartása, mégis vannak olyan mozzanatai az istentiszteleteknek, amelyek nem nélkülözhetik a személyes részvételt. Az egyik ilyen aktus a keresztség sákramentumának kiszolgáltatása. Mint Fogarasi Gábor elmondja, amióta felépült a templom, és e közösségben élik az életüket, megnövekedett a keresztelők száma az újpalotai gyülekezetben. – Mi is meglepődtünk ezen, sok keresztelőnk lett volna a tavaszi hónapokban, de egyet sem tudunk megtartani – mondja a lelkipásztor. Ettől függetlenül a Zoom-rendszerben megtartják a keresztelőre felkészítő alkalmakat, mint ahogy a konfirmációi felkészítés is ott folytatódik majd. – Célunk, hogy eljussunk oda, hogy ha majd Isten kegyelméből ez az egész dolog véget ér, akkor megtörténhessen a keresztség szentségének kiszolgáltatása, és ne akkor kezdjük el újra összeszedni az embereket, hogy folytassuk a felkészülést – mondja Fogarasi Gábor. Az úrvacsora sákramentumának kiszolgáltatása viszont, úgy tűnik, megvalósítható otthon, családi istentiszteleten belül is, mint ahogy azt Bogárdi Szabó István püspök javasolta a reformatus.hu-n közzétett írásában. Az egyházi vezető szerint „a jelenlegi járványhelyzetben az úrvacsorázás legegyszerűbben házi istentiszteleti formában oldható meg. Tehát maga a lelkipásztor is házi istentiszteletet tartson (…), és akik a közvetítést nézik, azok is alkossanak házi istentiszteleti közösséget. Egy-egy család. Azzal a többlettel, hogy ezúttal készítsenek elő kenyeret, esetleg kis darabokra szelve, és bort, esetleg külön poharakban. Amikor a közvetítésben a lelkész az úrvacsorai liturgiát vezeti, ők is kapcsolódjanak be, az úrvacsorai kérdésekre ők is válaszoljanak hallható módon Isten és a jelen levő családi, házi gyülekezet színe előtt, a jegyeket pedig os�szák szét egymás között, az úrvacsorázás rendje szerint” – javasolja a Zsinat lelkészi elnöke.

10 Reformátusok Lapja

2020. április 5.

Kisgyermeket nevelők áldó istentisztelete Csendes hétvége Kismaroson


| AKTUÁLIS |

#ISTENTISZTELETOTTHONROLDEMEGISEGYUTT A fenti címkével került fel egy montázs az újpalotai gyülekezet Facebook-oldalára és honlapjára is. A képen az látható, ahogyan különböző életkorú emberek egyedül vagy családjukkal, gyermekükkel éppen az újpalotai vasárnapi istentisztelet közvetítését nézik. A kép elkészítése Sájevicsné Sápi Johanna ötlete volt. Nem véletlen a névazonosság, Johanna Sápi Zoltán gondnok lánya, aki maga is presbiter. Ő szerkeszti a gyülekezet honlapját, kezeli a közösségi oldalakat, az ő szolgálatának köszönhetők a vasárnapi istentiszteletről feltöltött videók is. Elárulja, hogy aznap már kilenc óra előtt publikussá tette a videót, majd eszébe jutott a montázs ötlete. Ekkor írt a gyülekezet tagjait összefogó internetes csoportba, hogy aki tud és szeretne, készítsen fotót magáról úgy, hogy a háttérben látszik az istentisztelet közvetítése is. – Szerencsére sokan küldtek fényképet. Örültem, hogy életkor szerint ilyen tág spektrumból érkeztek a fotók. A montázson szerepel néhány hónapos baba és a két nagymamám is, akik már hetven és nyolcvan év fölött járnak. Igazi reprezentatív mintája ez a gyülekezetünknek, metszet arról, hogy kik is vagyunk – véli Sájevicsné Sápi Johanna.

NAGY SZÜKSÉG VAN RÁ – Bár már korábban is néztem a Youtube-on istentiszteleteket, most először mégis furcsa volt így részt venni az alkalmon a megszokott közösségi megélés helyett – mondja Lénárd Éva, aki férjével, Jánossal együtt ült a számítógép elé vasárnap. De nemcsak a nagy istentiszteleten vettek részt virtuálisan, hanem a szerdai Tanúim lesztek csoport összejövetelén is, amelyet „meglepően jónak” találtak. – Eddig is élveztük a programot, mert őszinte és nyílt volt a légkör. Jó együtt lenni szerda esténként, és hiányzott volna, ha elmarad az alkalom. A Zoomon keresztül pedig csodás volt megélni, hogy nem akadály a távolság sem. Az internetes összejövetelen jól értettük egymást, és mindig láttuk is, aki éppen beszélt. Ez közvetlenebb kapcsolatot teremt, mint a telefonos beszélgetés.

Lénárd Éva szerint fontos a közösség, még ha most csak így tudják is ezt megoldani. – Erre nagy szüksége van minden hívőnek, mint ahogy arra is, hogy közösen, ugyanabból az Igéből táplálkozzon, ugyanazon növekedjen, amit együtt kapunk – véli.

MINTHA TEMPLOMBA MENNÉNK Madarasné Szegvári Borbála férjével és három lányával vett részt az istentiszteleten a nappalijukból. – Örültem ennek az online lehetőségnek, így védve az időseket, a betegeket és a közösséget a fertőzéstől – mondja a családanya, akinek nagy lelki többletet ad a tudat, hogy a gyülekezet többi tagjával együtt nézheti az istentiszteletet. – Erőt merítünk ezekből az alkalmakból. A vasárnapi istentiszteletre úgy készülünk, mintha tényleg elmennénk a templomba: rendesen felöltözünk és idejében megreggelizünk, hogy tíz órára odaérjünk – igaz, most csak a szobáig kellett menni. Fontosnak tartjuk, hogy ne kapkodásból érkezzünk, és hogy a lelkünket is felkészítsük erre – árulja el Borbála. – Talán annyi előnye van ennek az egésznek, hogy a rendszer, amelyet most kiépítünk, nem szűnik majd meg, ha véget ér a járvány. Persze semmi sem pótolja a személyes, élő közösséget, de maga a módszer mindig ott lesz kéznél. Reménység szerint nem a mostanihoz hasonló helyzet miatt, hanem mint a gyülekezeti kapcsolattartás újabb eszköze – mondja mintegy ös�szefoglalásként Fogarasi Gábor.  FOTÓ: FÜLE TAMÁS/PAROKIA.HU, ORBÁN DÁNIEL

2020. április 5.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJÚ |

Térjünk végre észhez!

Felborult az egyház megszokott életritmusa is a koronavírus-járvány miatt. Fekete Károly úgy véli, hogy a „Maradj otthon!” jelszó tiszteletben tartása mindannyiunk érdeke. A tiszántúli püspök hangsúlyozza, hogy vigyáznunk kell egymásra, ezért bármennyire fájó, de szüneteltetik a személyes találkozásokat igénylő csoportos alkalmakat, istentiszteleteket. Sok idős gyülekezeti tagot is érint a korlátozás. Ugyanakkor fontos, hogy érezzék, hogy a veszélyhelyzet idején sem hagyja el őket az egyház. Számon tartja őket az Isten. A közösséget most új módon, digitális eszközökön és az interneten keresztül lehet megélni. Nagyon büszke vagyok azokra a kollégákra, akik ebben a rendkívüli helyzetben is megtalálják az utakat az ige hirdetésére a rendelkezésre álló technikai eszközökkel. Az internet segítségével tartanak áhítatokat, bibliaórákat, ifiket, csoportos beszélgetéseket. Igénybe vehető a telefonos lelkigondozás is, így a négy fal közé bezártak is kaphatnak emberi szót, igei gondolatokat. Sok idős testvérünk fészbukozik, és ez már nem csak a nagyvárosokban élőkre jellemző, hiszen a gyerekek, az unokák miatt megtanulták kezelni a számítógépet. A bezártság napjaiban még inkább felértékelődik az a gesztus, ha a lelkipásztorok hívják fel a híveket, mert érzik, hogy személyesen is számon tartják őket. Vannak olyan gyülekezetek, ahol online istentiszteleti közvetítést tartanak, és sokan használják a közösségi médiát az üzenetek közvetítésére. Ez megerősítheti a híveket abban, hogy a négy fal között is működik az egyházi közösségi háló. Sok egyházközség technikai adottságai lehetővé teszik az online igehirdetést. Tudom, hogy nem tud mindenki kamerákat vásárolni, de azt is látom, hogy több egyháztag ajánlotta fel tudását, segítségét ebben is. Köszönet és hála érte! Szeretném felhívni a figyelmet a református Európa Rádióra, amely a tiszántúli és -inneni egyházkerület legnagyobb részén hallható. Most még fontosabbá válik a szerepe, betöltheti az űrt azokon a településeken, ahol nincsenek meg a technikai feltételek az igei tartalmak közvetítésére. A református rádió az egyházi híreink közvetítésének fontos csatornája a veszélyhelyzetben. Kérem a hallgatókat, hogy figyeljék ilyen füllel is az Európa Rádió adásait, mert lehet, hogy elérkezik a pillanat, amikor olyan közleményeket kell beolvasni, amelyek további intézkedéseket jelentenek a lelki 12 Reformátusok Lapja

2020. április 5.

élet segítése terén. Ezen kívül a köztévé és -rádió is nagyon figyel arra, hogy minden felekezetnek sugározzon igei tartalmakat, de hasonló igyekezetet látok a helyi tévék részéről is. Mit lehet még tenni, hogy eljussanak a hívekhez? A lelki segítségnyújtás, és a különböző új kapcsolódási formák megtalálása mellett arra is figyelnek a gyülekezetek és az egyházkerület is, hogy segítséget jelentő akciókat indítsanak. Elsősorban azzal, hogy élelmiszer és gyógyszervásárlásra önkénteseket toborzunk. A Magyar Református Szeretetszolgálat krízisalapot hozott létre a bajbajutottak megsegítésére, valamint tartós élelmiszereket gyűjt. Vannak példák arra is, hogy a gyülekezetek saját krízisalapot hoznak létre, és a húsvéti borítékos adományokat a gyülekezet nem a maga javára fordítja, hanem olyan alapot képez, amellyel a talpra állást tudják majd segíteni. Nem titok, hogy a járvány olyan gazdasági nehézségeket jelent az egyes embereknek, családoknak, vállalkozásoknak, hogy segíteni kell majd őket újra lábra állni. A szervezeti szintű segítségen túl szükség van a fiatalok aktivitására is. Vannak erre jó példák? Sok önkéntes segít: gyógyszereket váltanak ki, illetve boltba mennek, így támogatva azokat a gyülekezeti tagokat, akik karanténban vannak, vagy más okból nem jöhetnek ki otthonukból. Milyen lelki kapaszkodókat adhat egyházvezetőként? Böjt idején vagyunk. Rendkívüli helyzetben, rengeteg óvintézkedés közepette készülünk a húsvéti szent ünnepre, Jézus Krisztus feltámadásának az ünnepére. Nem tudom elhessegetni azt a gondolatot, hogy a legnagyobb óvintézkedés az élet érdekében éppen ehhez az ünnephez kötődik. Jézus Krisztus szenvedése, halála, feltámadása és a megnyílt út az örökkévalóságba a vele való együttléthez mégiscsak a golgotai kereszten és a húsvéti nyitott sírral vált va-


| INTERJÚ |

lósággá. Ez az örömüzenet ma még hangsúlyosabb. Ha az Úristen úgy intézkedett, hogy óvja az életet, és elvezessen bennünket az örök életbe, akkor a mostani földi nehézségeket vehetjük figyelmeztetésnek. Az egész emberiségnek elő kell vennie a józan eszét, hogy a súlyos bajok megelőzhetők legyenek. Észhez kell térnünk, és nagyon figyelnünk kell arra, hogy az egyszerűbb, emberibb élet talán üdvösségesebb, mint a globalizált, mindent mindennel összekeverő 21. századi életforma. Nem akarok apokaliptikus gondolatokat fölvetni, de ki kell józanodnunk! Ha nem tudunk magunktól belátásra jutni, akkor az Úristen egészen addig szűkíti azt a sávszámot, amelyen rohanunk egymás mellett, amíg lassan egyirányú utca lesz belőle. De még mindig van utca, és még mindig szolgálhatnánk az életet! Van olyan bibliai tanítás, amely püspök úrban rezonál erre a helyzetre? Ezekben a napokban nagyon fontos számomra a Zsidókhoz írt levél harmadik részében olvasható ige: „Vigyázzatok, testvéreim, senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől hitetlen és gonosz szívvel. Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy a bűn csábítása közületek

senkit meg ne keményítsen. Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk.” (Zsid 3,12–14) Lehet ezt óvintézkedésnek is nevezni. A vírus kívülről jövő láthatatlan támadás. Súlyos dolog, mert nem tudhatjuk, hogy hordozói vagyunk-e, viszont ha átadtuk valakinek, annak tönkremehet az élete. Ezért kell felelősséggel élnünk, hiszen a kézmosástól a maszk viselésén át az otthon maradásig minden apróság számít. Az Úristen gondoskodott rólunk; a megváltás művét engedte beteljesedni, és ebbe bennünket is beleölelt, ezért hiszem, hogy felülírja azokat a nehézségeket, amelyeket most át kell vészelnünk. Isten az ember pártján van, és minden gondolata, igyekezete értünk történt. Mert tudjuk, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) Ez az emberpártiság a vírushelyzetben is megmutatkozik. Biztos vagyok benne, hogy nem az ítélet és a büntetés a legfontosabb, hanem az, hogy a jelenlegi helyzet is az emberért van, azért, hogy észhez térjünk végre!  FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA OLÁH ILONA INTERJÚJA ELHANGZOTT AZ EURÓPA RÁDIÓBAN. SZERKESZTETTE: FEKETE ZSUZSA

2020. április 5.

Reformátusok Lapja 13


| REFORMÁTUS ÉLET |

Az úrvacsorás istentiszteletek otthoni megtartásáról BOGÁRDI SZABÓ ISTVÁN

Közeledik a nagypéntek és a húsvét, amikor a keresztyén világ Krisztus kereszthalálára és feltámadására emlékezik. Gyülekezeteink ezt rendszerint úrvacsorás istentisztelettel teszik, a koronavírus-járvány miatt azonban ez is nehézségekbe ütközik. Mégsem kell lemondanunk a közösségről és a szent jegyekről. Bogárdi Szabó István püspök, a Zsinat lelkészi elnökének a reformatus.hu oldalon megosztott javaslatait tolmácsoljuk olvasóinknak.

Az úrvacsorai jegyek – a kenyér és a bor – vétele evés és ivás. Éppen ezért ez másféle tevékenység, mint az, amikor digitális eszközön hallgatunk egy idehirdetést, vagy egy közvetített éneket magunk is énekelünk, egy hallott vagy kivetített imádságot magunk is mondunk, és a képeket figyelve közben vizuálisan és virtuálisan magunk is részesei leszünk egy eseménynek. Virtuálisan nem lehet enni és inni. Márpedig a jegyek vétele része az úrvacsorának: „…vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan; És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik.” (Mk 14,22–24, Károli-fordítás) A jelenlegi járványhelyzetben az úrvacsorázás a legegyszerűbben házi istentiszteleti formában oldható meg. Tehát a lelkipásztor is házi istentiszteletet tartson. Nevezhetjük ezt karantén-istentiszteletnek is. A házi istentisztelet feltételezi, hogy a lelkészen kívül még legalább egy személy jelen van – a házastársa, a nagykorú gyermeke vagy gyermekei, a gondnok, a presbiter, a kántor vagy a kamerakezelő. A közvetítés technikai eszközökkel (például webkamera) biztosítható. Akik nézik – például egy-egy család –, ugyancsak alkossanak házi istentiszteleti közösséget. Készítsenek elő kenyeret – esetleg kis darabokra szelve – és bort – esetleg külön poharakban. Amikor a lelkész az úrvacsorai liturgiát vezeti, ők is kapcsolódjanak be, a kérdésekre ők is válaszoljanak hallható módon Isten és a jelen lévő családi gyülekezet színe előtt, a jegyeket pedig az úrvacsorázás rendje szerint (Lk 22,19–20) osszák szét egymás között. Azt meghatározhatják, hogy milyen sorrendben vegyék a jegyeket. Higiénikusabb, ha az előkészített kenyeret kis kosárba teszik, és abból vesz ki mindenki egy-egy darabot, valamint a poharakat is tálcára teszik, és ki-ki maga vesz el egy-egy poharat. Egyedül élők is előkészíthetnek maguknak kenyeret, bort, és vehetik azt a közvetítés során, hiszen valóságos istentiszteletbe kapcsolódnak be. A nagypénteki és húsvéti alkalmat a gyülekezeteinkben ilyen módon fogjuk közvetíteni. Akik tehát be akarnak kapcsolódni, azokat előre megkérjük (körlevéllel, értesítéssel), hogy otthon tegyék meg az ehhez szükséges előkészületet. Ehhez megküldjük a házi istentisztelet rendjét is, megadva az énekeket, a lekciót és a textust. Több részletkérdés van még, de talán ez a lényeg.  14 Reformátusok Lapja

2020. április 5.

Mielőtt a valóság és a virtualitás vitája kitörne a jel és a jelzett dolog, az ige és az ígéret, a sákramentumi reprezentáció és egyebek kapcsán, ajánlom Kálvin János mondásait: „Tehát azt mondom, hogy az összes sákramentumnak Krisztus az anyaga (materia), vagy ha jobban tetszik, a szubsztanciája, mert minden tartósságuk őbenne van, és rajta kívül semmit sem ígérnek... A sákramentumok ugyanis csak annyiban hatékonyak a számunkra, amennyiben szolgálatuk táplálja, erősíti, gyarapítja a Krisztus igaz ismeretét, hogy egyrészt minél teljesebben a miénk legyen, és másrészt élvezhessük gazdagságát. Ez pedig akkor történik meg, ha igaz hittel fogadjuk el azt, amit a sákramentumokban felkínál.” (Institutio 4.14.16) „Ha pedig hihetetlennek tűnik, hogy Krisztus ekkora távolságból adja nekünk eledelül testét, emlékezzünk csak rá, hogy a Szentlélek titkos ereje mennyire felülmúlja minden érzékünket, és mekkora ostobaság lenne, ha a magunk mértékével akarnánk mérni véghetetlenségét. Ha tehát elménk nem képes felfogni, hadd ragadja meg a hit: a Lélek valósággal egyesíti, amit a távolság elválaszt. Íme, a Krisztus testének és vérének szent közöltetését, amely révén Krisztus olyannyira átárasztja belénk életét, hogy még csontjainkat és velőnket is átjárja, az úrvacsora bizonyítja és pecsételi meg; mert nem valami hiábavaló és üres jelet mutat fel, hanem Lelkének erejét adja, aki beteljesíti ígéretét. A jelzett dolgot valósággal felkínálja, és megmutatja mindazoknak, akik ezen a lelki lakomán az asztalhoz telepednek.” (Institutio 4.11.17)


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

A vírus az úr – hirdette címlapján az egyik képes újság a napokban. Nem, ne adjuk át magunkat a vírus uralmának! Legyünk óvatosak, de az az úr az életünkben, aminek vagy akinek átadjuk a hatalmat. A belváros bulinegyedében most elhalt a máskor harsogó jókedv, szüntelen nyüzsgés, szórakozás. Nincsenek az utcákon lődörgő turistacsoportok, hajnalig tartó, részeg üvöltözés, őrjöngés és zajongás, nem törődve a helyben lakók életével. A korlátlan szórakozás és élvezet helyszínére a csöndes riadtság, visszahúzódás és bezárkózás költözött. A láthatatlan kísértet a szabályozás és korlátozás fegyelmét telepítette ide is, és egy csapásra rendet teremtett. Mert akik nem veszik komolyan a kérést, figyelmeztetést, hogy maradjanak otthon, azok nemcsak a saját egészségüket kockáztatják, hanem mások életét is. De nehéz az új helyzetet elfogadni, hogy semmi nem úgy működik már, mint napokkal, hetekkel ezelőtt. Nehéz önfegyelmet gyakorolni, belsővé tenni a kívülről kapott szabályokat. A törvény az úr. A külső csend adott. De aki eddig zakatolt, pörgött, az nem tud egyik napról a másikra hirtelen leállni, elcsöndesedni, belátni évtizedek hamis eszményét, hogy a legfőbb érték a mozgás, utazás szabadsága, a pillanat élménye, a most gyönyöre, a jelen mámora lenne. Azt sem, hogy a legfőbb cél nem a pénz, amellyel megszerezhető az extázis, nem is a társaság, amely megszabadít önmagunk kínzó ürességétől. A szívünkbe kellene a csend, hogy imádkozni tudjunk. De ehhez idő kell. Végre föltenni olyan kérdéseket: miben hiszek én igazán? Van-e reménységem? Mi a célom, ha túl leszünk a karantén-léten? S ha eddig tartott az életem? Mi lesz a halál után? Milyen az Isten? Ítél vagy próbál? Vagy az majdnem ugyanaz? Mikor könyörül meg rajtam és az emberiségen? A vírus is olyan, mint a bűn: nem válogat, mindenki egyformán veszélyeztetett. Bárki hordozhatja, fertőzhet és megfertőződhet. Radnóti Miklós versének címadó sora szól bele a csendünkbe: „Járkálj csak, halálraítélt”. Mindnyájan halálraítéltek vagyunk, nincs különbség. Mindnyájan meghalunk, ki most, ki később. Nincs kivételezés hívő és hitetlen, igaz és hamis ember között. Pál azt írja: „Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent.” (Róm 3,10-11) A veszélyhelyzet mindent felülír: egyéni érdekeket, terveket, kívánságokat. Felülírja a szabadságjogokat, mert az élet védelme az első. Isten ajándéka az élet. Ő az Úr, Ő parancsolja, hogy élj! Engedelmeskedünk-e törvényének és Krisztusban megjelent uralmának, hogy könyörülhessen rajtunk? 

IMÁDKOZZUNK!

Vágyódás Isten temploma után (a 42. zsoltár üzenete ma) Uram, az Élő Vízhez, / Hozzád, a hűs forráshoz vágyom! / Mert bárhová nézek, / köröttem gyűlölet terjeng, / és félelem motoz. / Ez nem az én világom! Mert te vagy a békesség, / te vagy a bátorítás nekem, / a biztos szikla, / az üdvösség fundámentuma, / az örökkévaló templom, / megtartó Istenem! Ezért hát most is dicsőítelek! / Akármekkora zaj van, / de még itt is, a zűrzavarban / hitvalló éneket éneklek neked! / Mert tudom, hogy van jövő, / hogy van jövőm, / van, Istenem, veled! ÁMEN

HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Beszédei nem múlnak el Szenvedésére készülve Jézus az utolsó idők próbáiról beszél tanítványainak: üldözésről, háborúról, járványokról. Követői megrettennek a bizonytalan jövőtől. Amíg Jézus itt van velük, ez bizonyos védettséget jelent, hiszen ismert tanítóként sokan tisztelik őt, ehhez járul még a tanítványi közösség. Tudják, ha szeretett mesterük már nem lesz itt közöttük, mindez megváltozik. Erre reagálva mondja Jézus az igét, amely templomainkban is sok helyen olvasható: „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” (Lk 21,33) A bizonytalanság idején is biztos pont, hogy ha Jézus nincs is itt a földön, az ő beszéde itt maradt és tovább munkálkodik. Ez abban az időben a tanítványok emlékezetében élő jézusi igéket jelentette, később ők írták le azokat – így jutottak el hozzánk is a Szentírás részeként. A reformáció fontos vívmánya, hogy lefordították, mindenki kezébe adták a Bibliát. Milyen jó, hogy nem csak a templomokban szólhat az Ige! Ha a templomok zárva vannak is, a Bibliánkat kinyithatjuk: lehet otthon lelki tartalék, boltba se kell érte menni. „Az ige kőszálként megáll, / Megszégyenül, ki bántja” – mondja Luther ismert éneke (RÉ 390). Valóban: akik a történelemben a Szentírást tiltották, bezúzták, követőit üldözték, sehol sincsenek, de az Isten beszéde nem múlik el! Szép magyar dicséretünk gyönyörű bizonyságtételként szól az Ige fontosságáról: „Uram, a te igéd nekem / A sötétben szövétnekem.” (RÉ 231) Néhány szép énekünk kedveltsége még kevés ahhoz, hogy jogosan az „Ige egyházának” nevezzük magunkat. A nyomorúság idején sokan újratanulják, hogyan kell imádkozni. Milyen jó lenne, ha újratanulnánk a folytonos igeolvasást is!  GYŐRI ISTVÁN 2020. április 5.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

Előre tekintenek HEGEDŰS BENCE

Krízisalapot hozott létre a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) a koronavírus-járvány gazdasági hatásainak áldozatul esett családok, idősek megsegítésére. Cikkünkből kiderül, hogyan működik a krízisalap, és az is, hogyan segíthetnek még embertársaikon azok, akik ezt Isten kegyelméből megtehetik.

Az MRSZ március közepén indított gyűjtést a koronavírus-járvány következtében kialakuló gazdasági visszaesés miatt. A Szeretetszolgálat tapasztalatai szerint az elmúlt hetekben nemcsak azok fordultak segítségért a szervezethez, akik napról napra élnek, hanem azok is, akik eddig ugyan el tudták látni a családjukat, félretenni azonban nem tudtak a fizetésükből. Sokan már most elvesztették a munkahelyüket, többeknek csődbe ment a vállalkozása, így nekik nehézséget jelent a mindennapi szükségletek előteremtése.

LÁTHATATLAN ELLENSÉG – Több államfő, köztük a magyar miniszterelnök is azt mondta korábban, hogy most láthatatlan és ismeretlen ellenséggel van dolgunk. Ez így is van, viszont nekünk az az örömhírünk van, hogy a mi végtelen szeretettel szerető Istenünk – aki habár nem látható, nagyon is megismerhető, és jelenléte tapasztalható a világban – ezt is le tudja győzni. „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” – idéz Pál második, Timóteushoz írt leveléből (1,7) Juhász Márton, az MRSZ ügyvezető igazgatója. – Ez a józanság indított minket arra, hogy gyűjtést szervezzünk, és létrehozzuk az Összefogás az újrakezdésért krízisalapot – mondja a szolgálat vezetője, akit telefonon értük el. A krízisalap elindítása előtt a Szeretetszolgálat felmérte a kapacitását és készletét, és a munkatársak látták, hogy a raktáraikban álló mennyiség kevés lesz ahhoz, hogy minden rá16 Reformátusok Lapja

2020. április 5.

szorulónak jusson belőle. – Azért is indítottuk el ezt a gyűjtést, hogy ne akkor kapkodjunk majd, amikor vége lesz a járványnak, ne akkor döbbenjünk rá, hogy nincsenek tartalékaink, és nem tudunk segíteni. Jelenleg tíz tonna tartós élelmiszerünk, illetve tisztálkodó- és tisztítószerünk van. Ha egységcsomagokban gondolkodunk, ez a mennyiség ezer ember támogatásához elegendő. Úgy számolunk, hogy ez kevés lesz. Arra számítunk, hogy nem csak most, közvetlenül a vírushelyzetben lesznek hozzánk forduló rászorulók: miután újra elindul majd a normális élet, ugyancsak rengeteg olyan ember lesz, aki segítséget kér – véli Juhász Márton.

ADOMÁNYGYŰJTÉS A GYAKORLATBAN Az MRSZ jelenleg két platformon gyűjt adományokat az Ös�szefogás az újrakezdésért krízisalapba, amelyek közül az egyik az adomany.jobbadni.hu weboldal. – Ez közösségi adományozási felület, amelyet meglátogatva a segíteni vágyók láthatják, hogy milyen célt tűztünk ki, mennyi pénzt szeretnénk ös�szegyűjteni, és látszik az is, hogy eddig ennek hány százaléka valósult meg, és hányan támogatták – mutatja be az oldalt Juhász Márton. Cikkünk írásakor nyolcvanegy támogató kilencszázharmincegyezer forinttal járult hozzá a kitűzött ötmillió forintos cél eléréséhez. Az ügyvezető azt is elárulja, hogy aki szeretne, egyszerű banki átutalással is az ügy mellé állhat. Ennek részletei a jobbadni.hu oldalon találhatók. Szavaiból az is kiderül, hogy ebben


| REFORMÁTUS ÉLET |

a formában már hárommillió forintnál is több adomány érkezett a krízisalapba. Juhász Márton kiemeli, hogy most nem várnak tárgyi adományokat a lakosság köréből, hiszen egy-egy ruha- vagy élelmiszeradományon ott lehet akár a vírus is, amellyel veszélyeztethetnék a támogatottjaikat, a munkatársaikat és az önkénteseiket is. – Vállalati felajánlásokat viszont tudunk fogadni. Ha egy cég például azt mondaná, hogy ad ezer liter tartós tejet, amelyet nem kell hűteni, azzal nagyon is tudnánk mit kezdeni, de a lakosság részéről most nem várunk tárgyi adományokat. Amire még szükségünk van, az budapesti raktárhely, illetve tisztító- vagy tisztálkodási szerek, tartós fogyasztási cikkek gyakorlatilag korlátlan mennyiségben – teszi hozzá az igazgató.

TÁMOGATÓBÓL TÁMOGATOTT – A Szeretetszolgálatnak több vidéki irodája és folyamatosan gyarapodó számú adománypontja van, amelyekben száz szakember dolgozik, így rengeteg olyan egyén, család, illetve egyházi fenntartású intézmény van a látókörünkben, akiknek szüksége van a segítségre – magyarázza Juhász Márton, kik

TÁMOGATÁSI LEHETŐSÉG Az MRSZ krízisalapját a 10702019-85008898-51100005 bankszámlaszámra utalt összeggel támogathatjuk. A szolgálat azt kéri az adakozóktól, hogy a közleményben tüntessék fel: Összefogás az újrakezdésért.

részesülhetnek a krízisalap adományaiból. Hozzáteszi, hogy sok új jelentkező is van, köztük olyan idős emberek, akik eddig adományozóként ismerték jól a Szeretetszolgálatot, most viszont rászorulók lettek, és támogatásra van szükségük. – Mellettük pedig kiemelt figyelmet fordítunk a roma gyülekezetekre is, ahol ugyancsak rászorultsági alapon segítjük a cigány testvéreket – fogalmaz a vezető. A szeretetszolgálat az összegyűlt adományokból folyamatosan tölti fel raktárait.

GYŰJTÉS A NEMZETI ÖSSZEFOGÁS VONALÁN Habár nem a Szeretetszolgálat saját akciója, részben mégis magukénak érzik a 1357-es számon, a Nemzeti Összefogás Vonalán indított adománygyűjtést is. – A református szeretetszolgálat öt másik nagy karitatív szervezettel – Baptista Szeretetszolgálat

2020. április 5.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |

Alapítvány, Magyar Ökumenikus Segélyszervezet, Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Katolikus Karitász, Magyar Vöröskereszt – együtt tagja a Nemzeti Humanitárius Koordinációs Tanácsnak (NHKT) is, amely a veszélyhelyzet alatt ellátja a humanitárius jellegű feladatokat. Az NHKT indította el a 1357-es adománygyűjtő vonalat, amelyen minden hívás ötszáz forintnyi támogatást jelent. A beérkezett adományokat a hat karitatív szervezet fogja eljuttatni a rászorulók részére – mondja Juhász Márton. Az ügyvezető tájékoztatása szerint a Szeretetszolgálat tagja az önkéntességért és adományokért felelős akciócsoportnak is, amely a magyar kormány megbízásából létrehozta a segitunkegymasnak.hu internetes oldalt, ahol többek között önkéntes munkát, eszköz- és infrastrukturális támogatást vagy szolgáltatást lehet felajánlani a koronavírus-járvány elleni védekezéshez és küzdelemhez. – Habár még nem ezen az oldalon keresztül, de kaptunk egy hároméves, kiváló műszaki állapotban lévő kombi személygépkocsit, hogy a kisebb ado-

mányokat kiszállíthassuk. Az ilyen felajánlásoknak is örülünk, és szeretettel fogadjuk őket – fogalmaz Juhász Márton.

MACIK HELYETT MASZKOK A koronavírus-járvány a legtöbb közösséghez hasonlóan az MRSZ terveit is gyökeresen felforgatta, átalakította. – Nagy bánatunkra – tizenkét éve először – bizonytalan későbbi időpontra kell halasztanunk a Szeretethíd nevű rendezvényünket, és elmarad több gyermekfoglalkozásunk, családi és gyülekezeti napunk is. Lemondtuk a tavaszra, nyár elejére tervezett szeretetszolgálati rendezvényeket. Kivárunk, és attól függően, hogyan alakul a vírushelyzet, később meghirdetjük őket, sajnos azonban biztosan lesz olyan is, amelyet csak jövőre tudunk majd megszervezni – mutat rá Juhász Márton. De nem csak rendezvényeket kénytelen elhalasztani a Szeretetszolgálat, a járvány a Mentő Maci Programra is hatással van. – Két évvel ezelőtt vállaltuk, hogy húszezer, igei üzenetet is hordozó macit varrunk ingyen az Országos Mentőszolgálat-

„…a józanság indított minket arra, hogy gyűjtést szervezzünk, és létrehozzuk az Összefogás az újrakezdésért krízisalapot.” (Juhász Márton)

18 Reformátusok Lapja

2020. április 5.


| REFORMÁTUS ÉLET |

Sok új segítséget kérő van, köztük olyan idős emberek, akik eddig adományozóként ismerték jól a Szeretetszolgálatot, most viszont rászorulók lettek, és támogatásra van szükségük. nak (OMSZ) azzal a céllal, hogy minden mentőautóba kerülő két és tizennégy év közötti gyermek kapjon ilyet abban a rendkívül szomorú élethelyzetben – idézi fel Juhász Márton. Ezekből a játékokból már több mint tizenkétezer darabot varrt meg ötven megváltozott munkaképességű munkatársuk Sarkadon, illetve Harsányban, de a napokban az ő feladatuk is megváltozott. – A mentőszolgálat vezetője jelezte, hogy a macik helyett a mentősöknek most inkább maszkokra lenne szükségük. Munkatársaink így most maszkokat varrnak, a munkához több önkéntes is csatlakozott. Az MRSZ oktatóvideót is közzétett Facebook-oldalán, amely alapján bárki akár kézzel is megvarrhatja saját textilmaszkját. Juhász Márton hangsúlyozza, hogy ez a maszk nem nyújt teljes körű védelmet a fertőzés ellen, de arra alkalmas, hogy annak cseppfertőzés útján való terjedését megakadályozza. A Sarkadon és Harsányban készült maszkokat az OMSZ dolgozói mellett a református fenntartású szociális intézmények kapják meg.

MARADJ OTTHON! – Mi is csatlakoztunk a #maradjotthon mozgalomhoz – avatja be a Reformátusok Lapja olvasóit a Szeretetszolgálat ügyve-

zetője, aki úgy véli: mindennek rendelt ideje van, és most az otthon maradásnak van itt az ideje. – Akik megtehetik, hogy otthonról dolgozzanak, vagy nyugdíjas korúak, esetleg egyetemisták, fontos, hogy valóban otthon maradjanak. A felszabadult időt pedig lehet az Isten felé fordulással és önvizsgálattal tölteni – teszi hozzá Juhász Márton, aki egyéb hasznos ötletet is ad az otthon maradóknak. – Elkészíthetjük az adóbevallásunkat, és rendelkezhetünk az adónk 1% + 1%-áról is: felajánlhatjuk például a Magyarországi Református Egyháznak, a civileknek szánt százalékot pedig az MRSZ-nek – javasolja Juhász Márton, aki szerint az adóbevallásra kötelezetteknek csupán negyven százaléka rendelkezik az egyházaknak illetve a civil szervezeteknek felajánlható 1%-ról, a többiek hagyják „elveszni” ezt az összeget. – Szerintem ez fontos és jó lehetőség, jó lenne, ha élnének vele a polgárok. Akik mégis felajánlják, gyakran állatvédő egyesületeknek vagy különböző menhelyeknek adják ezt a részt. Habár szeretem, tisztelem az állatokat és fontos nekem a teremtett világ védelme, szerintem most olyan krízishelyzetben vagyunk, amikor inkább az emberiségnek van szüksége ezekre az adományokra. Hiszem, hogy közben az állatokról is tudunk majd gondoskodni.  2020. április 5.

Reformátusok Lapja 19


| RE-KONSTRUKCIÓ |

Messianizmusok Sorra jelennek meg a különféle utópiák arra vonatkozóan, hogy ez a világjárvány mennyiben és hogyan fogja megváltoztatni az ember történetét. Folyik a spekuláció a jövőről, és kitapintható valamiféle alig rejtett csodavárás, amely szerint a vírus leküzdése után semmi sem lesz olyan, mint előtte volt. Azt hiszem, minden messianizmusnak, legyen a feltételezett messiás akár személy, akár eszme, az az alapja, hogy a mindenkori ember érzi létének elégtelenségét, és vágyódik az ideális jövőre. Innen van az, hogy a különböző messianisztikus váradalmak, utópiák olyan könnyen táptalajra lelnek az emberi lélekben. Jöjjön már valaki, személy, esz-

„A keresztyénség messiáshite mindenféle e világi messianizmus kritikája.”

me, társadalmi rendszer vagy bármi, amely végre beteljesíti az ember csillapíthatatlan vágyát az elképzelt, de soha meg nem valósult boldog jövőre. Ez a világjárvány okozta krízis nagyon is alkalmas arra, hogy újra felkorbácsolja az emberben amúgy mindig is jelen lévő csodavárást. Ma virágvasárnap van, a nagyhét kezdete, és mi, keresztyének arra emlékezünk, hogy Isten történeti eseményben, Jézus Krisztus szenvedésében, halálában és feltámadásában tette nyilvánvalóvá, hogy a Messiás eljött. Feltehető a kérdés – mint ahogyan fel is teszik sokan –, hogy vajon a keresztyénség milyen alapon tarthatja fenn azt az állítását, hogy Jézus Krisztusban valóban a Messiás jött el. Hiszen a történelem tele van messianisztikus váradalmakkal. Jobb, ha a keresztyénség nem azt mondja, hogy Jézus Krisztusban jött el a Messiás, hanem csak azt, hogy a keresztyénség úgy gondolja, hogy ő a Messiás. Elvégre multikultúra van, és meg kell engedni, hogy másoknak is igaza lehet ebben a kérdésben. De ez a relativizmus nem engedhető meg, és nem is kell bedőlnünk ennek az érvelésnek. Miért is kellene megingani hitünkben csak azért, mert vannak, akik mást gondolnak? 20 Reformátusok Lapja

2020. április 5.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

Legfőbb ellenfelünk a szekuláris-világias messianizmus, jelenjen meg bármilyen formában is. Ennek a gondolatnak az a lényege, hogy az ember már ebben a világban képes megvalósítani ideális önmagát. A messiás az ember, aki képes megváltani önmagát, és arra is képes, hogy a világot paradicsommá változtassa. Ez a messianisztikus-utópikus eszme abból indul ki, hogy az ember voltaképpen jó, és nem kell azt feltételezni, hogy a történelemben eddig folytonosan jelen lévő rossz leküzdhetetlen. Csakhogy a keresztyénség hite a Messiásról pont arról szól, hogy a mindenkori ember a bűnös természete miatt képtelen önmaga megváltására. Következtetésképp hamis az az elképzelés, hogy majd az ember még ebben a világban és ennek a világnak a jövőjén belül képes meghaladni önmagát. A keresztyénség messiáshite mindenféle e világi messianizmus kritikája. A keresztyének jól teszik, ha nem adnak hitelt semmiféle olyan eszmének, amely azt hirdeti, hogy az ember e világi jövőjének egy pontján minden megváltozik. Nem változik meg semmi sem, mert az ember nem változik. Ami nem azt jelenti, hogy az életkörülményeink sem változhatnak. Így nagyon reméljük, hogy a koronavírust legyőzzük, és tegyünk is meg mindent mi magunk is, hogy megőrizzük egymást és önmagunkat! Ám a bűn és halál kérdése ettől még nem fog megoldódni. Hiszen minden váradalom mögött ez a kérdés feszül: mi menthet meg bennünket a bűn és a halál hatalmától? És a válaszunk az, hogy semmi sem. A világ el tud veszni. A végső válasz mégsem ez, hanem a világias-utópisztikus jövőképpel szemben álló másik horizont, amely meghaladja az ember világba zártságát, és Jézus Krisztus feltámadása által Isten jövőjébe, azaz örökkévalóságába emeli. Semmi okunk tehát lemondani arról a hitvallásról, hogy Jézus Krisztus a világ Megváltója, hiszen ennek igazsága a végső jövőben, e világnak az átmenetiségén túllépve válik nyilvánvalóvá. Inkább azon kell elgondolkodni, hogy vajon miért van az, hogy eddig minden világmegváltó emberi kísérlet megbukott. 


| GONDOLATOK |

JAKAB-KÖVES GYOPÁRKA

Szabadság-böjt

A szerző író

ILLUSZTRÁCIÓ: KALOCSAI RICHÁRD

Egy színész két hétre elvonult meditálni, és mire visszatért, másik világban találta magát. Egy tomboló járvány közepén, ahol néha a pánik uralkodik, és a megszokott rendet sok rendkívüli korlátozás váltotta fel. Többségünk nem kéthetes Csipkerózsika-álomból riadt fel hirtelen a koronavírus-járvány közepén, de így is meglepetten vesszük észre, mi történik körülöttünk. Mindan�nyian aggódunk, és gyakran nemcsak a betegség, hanem annak gazdagsági következményei miatt is. Politikusok próbálnak a lelkünkre beszélni, és megóvni az egészségeseket a fertőzéstől. Köz-

ben pedig mit látunk? Hogy miközben drámai haláltusákról érkeznek hírek, némelyek végső küzdelmüket vívják az utolsó levegővételért, Európa nagy része üdülésként tekint az eseményekre. Ez az a járvány, amelyre talán így fogunk emlékezni: a tavasz, amikor Európa elment nyaralni. Sőt nyaralni ment Európa esze is. Legalábbis ami a felelősséget, az odafigyelést egymásra illeti. Mert kellemetlen feladni a kivívott szabadságot. A sok évtizednyi küzdelem után megszerzett utazási, munkavállalási és szabadságjogokat a járvány elleni küzdelem idejére a legtöbb országban egy-két nap leforgása alatt korlátozták. Nem utazhatunk, nem repülhetünk ide-oda, nehézségekbe ütközik az ingázás azoknak, akiknek munkahelye másik országban van. Nem vásárolgathatunk kedvünk szerint, nem tölthetjük időnket színházban, moziban, szórakozóhelyeken. Aki

eddig is viszonylag puritán életet élt, azt talán kevésbé rendíti meg a változás. Ám sokan úgy fogják fel a korlátozásokat, hogy a napsütéses tavaszi időben parkokba mennek, igyekeznek jól érezni magukat. Pedig azokban az országokban, ahol nem sikerült szigorúan betartatni a korlátozásokat, lényegesen nagyobb arányban terjedt és pusztított a vírus. A felelősségérzet és annak hiánya megosztja az embereket. Van, aki vállalja szabadsága korlátozását, hogy védjen másokat, és van, aki pedig fütyül minderre. A felháborodás jogos, hiszen nem csupán pillanatnyi lemondásról van szó: sokan elveszítik megélhetésüket, munkájukat. A szabadság ára viszont sokak halála – ezt pedig senki nem akarja. Mindeközben megjelenik az imádkozó ember. Az, aki ugyan a szabadságát most böjtölteti, de imádságban odafordul Istenhez. Egy kedves fiatal lelkésznő meghívott az egyik közösségi oldalon létrehozott csoportba, amelynek lényege, hogy mindannyian imádkozunk másokért. Az invitálás estéjén még talán ha húszan voltunk a csoportban. Másnapra ötszáz fölé nőtt a tagok száma, akik ezen a helyen is beszélgetnek, ismerkednek, bátorítják egymást. A létszám pedig egyre csak nő. Mert továbbra is igényünk van a közösségre, az imában is együtt megélt Istenhez fordulásra. Ám tudjuk, hogy a monitor mögötti közösség csak pótlék. Mert most böjtben vagyunk. A közösségi létünk szabadságát vissza kell szorítanunk – azért, hogy megőrizhessük egymást. Mit él meg az ember ebben a pusztai elvonulásban? Ebben a szabadság-böjtben? Hogy van másfajta szabadság, amely sokkal messzebbre visz a fizikainál. „Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.” (2Kor 3,17) Egyszer az egyik jó barátommal összevitatkoztunk, mennyit is ér ez utóbbi szabadság. „Ez semmi”, mondta ő. Hogy másnak mennyi, nem tudom megmondani. De hogy nekem ez az élet, azt az utóbbi napok mindennél jobban megerősítik. 

2020. április 5.

Reformátusok Lapja 21


| GYÜLEKEZETEINK |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

Laptop és fakanál

LXIV. ÉVFOLYAM,

14. SZÁM,

2020. ÁPRILIS 5.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

9 771419 856007

Iskoláskorú gyerekek szüleiként a háztartásunk az elmúlt hetekben nagy változásokon ment át. A nappali tanodára, a konyha pedig kifőzdére kezd hasonlítani. Gyermekeinkkel együtt tanuljuk az újabb és újabb digitális rendszerek használatát, és sok tízezer sorstársunkkal együtt lépésről lépésre egyre kompetensebbek leszünk. Ezenkívül van még egy olyan terület, ahol számít az évek meg a rutin. Ez pedig a főzés tudománya. Nagyanyám kislány korában látta az ő anyját, nagyany­ját a konyhában sürgölődni mindennap. Négyévesen megkapta a csirkenyakat, hogy ő „főzzön” a macskáknak, és elemi iskolás korára már kétfogásos menüt tudott készíteni, amelyet testvérével együtt vittek ki a mezőre az arató szülőknek. Élete végéig, több mint nyolc évtizeden át főzött majdnem mindennap. Több százszor készített tyúkhúslevest, sütött békebeli meggyeslepényt még az ő nagymamájának receptje alapján. Generációk adták át a főzés praktikáit, és az évtizedek alatt olyan rutinra tett szert, hogy bár nem használt mérleget, mégis tökéletes volt a végeredmény. Évtizedekig jártunk hozzá minden vasárnap délben jót enni és együtt lenni. A szüleim generációja már nem tudott ennyit a konyhában „gyakorolni”, hiszen a kétkeresős családmodell és a városi életforma elhozta a menzák és a kulcsos gyerekek idejét. Nem jutott annyi figyelem a főzésre. Hol sikerült a gyerekek szája íze szerint főzni, hol nem. Eltűnt az a rutin, hogy mindig jól sikerüljön az étel. Édesanyám nagymama korára jutott el oda, hogy az unokái a legjobb szakács díjjal ajándékozták meg karácsonykor. És most jövünk mi. Karanténban három serdülő fiúval, akik a legnagyobb ételkritikusok, és folyamatosan éhesek. A saját munkánk és a tanodai funkció fenntartása mellett mintegy háttérprogramként fut a napi főzés. Ha hibázunk, annak a kutyánk és három tyúkunk látja hasznát. A digitális kompetencia mellett a főzés készsége is napról napra, ebédről ebédre fejlődik, de még messze van a százszázalékos elégedettségtől. Ennek az időszaknak egyik hozadéka lehet az, amit egyik fiunk így fogalmazott meg: „Anya, jó lenne, ha kiválasztanál egy sütit, amit sokszor sütsz és begyakorolsz, hogy mire majd az unokáid jönnek, már profi legyél.”  SIBA BALÁZS

ÁRA: 400 FT

Online istentisztelet élő közösség OTTHON MARADNAK, DE ÖSSZETARTANAK AZ ÚJPALOTAI REFORMÁTUSOK

20014

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... ..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


| GONDOLATOK |

Énekvers vagy vers? PETRŐCZI ÉVA

A Bódiss Tamás kántorral, a református egyházzene sokoldalú, elkötelezett képviselőjével folytatott szakmai beszélgetés, szöveg-átültetési felkérés, illetve a tőle kapott zenetörténeti anyagok újították meg nem csupán énekvers-fordítói buzgalmamat, de egyszersmind az „énekvers vagy vers” mint elvi kérdés iránti érdeklődésemet is. A felkérés tárgya, vagyis az újrafordításra váró zenemű nem más, mint a református énekeskönyv 479. dicsérete, a „Hinni taníts…”

A nagy tudású Csomasz Tóth Kálmán éppen erről a kalandos sorsú énekről mindössze két sort közöl, s annak eredeti angol szövegét, sőt, a szövegíró nevét sem ismeri. 1950-ben megjelent, A református gyülekezeti éneklés című hatalmas művének hatodik fejezetében azonban olyan, bízvást örök érvényűnek tekinthető gondolatokat vet fel, amelyek közel járnak a jegyzetem címében felvetett kérdéshez. Ezek a hitet és bölcsességet sugárzó megfigyelések e sorok íróját abban is segítették, hogy elkészítse e Magyarországon is közismert dicséret újabb, még nem énekelhető, de ezúttal már szöveg- és formahű (rímképlethű) változatát. Nézzük a 479. dicséret szövegének kalandos, szokatlan fejlődési – irodalmi és gondolati hűség szempontjából inkább visszafejlődési – történetét: szerzője, Roy Mascher 1869-ben született, verse tehát legkorábban a 19. század végére datálható. A dallamot Benjamin Mansell Ramsay szerezte, aki 1849-től 1923-ig élt és alkotott zenetanárként és zeneszerzőként Dél-Angliában. Hatvanhét éves korától, már „nyugdíjasként” Chichesterben énekkart hozott létre. A dicséret szövegének német változata körülbelül egy akkori generációval későbbi, szerzője Gotthelf Bernhardt Kühn – már a „Lehre mich glauben, Herr, lehre mich flehn!” könyörgés, azaz a kezdősor jelzi, hogy ez bizony nem fordítás, hanem átköltés. Ebből készült azután – hála Thaly Lórántnak, a Bethesda-kórház belgyógyász főorvosának, vallásos körökben ismert költőnek és műfordítónak – az általunk ismert és mindmáig énekelt magyar változat. Thaly Műfordítások címmel tervezett, 1917-ben sajtó alá rendezett kötetét egy raktári tűz elpusztította, darabjai közül

csak néhány menekült meg. Így a 479. dicséret is, amely bekerült a Hallelujah! énekeskönyvbe. „Míg az angol eredeti – írja Bódiss Tamás – az útkeresésre, a német a hitben járásra teszi a hangsúlyt (…), a német (és az annak nyomán készült magyar) fordítás gazdag költői kifejezésekkel élve a személyességet hangsúlyozza, az angol szöveg igen tömör tárgyilagossággal összpontosít a lényegre, melytől az különös erőteljességet kap.” Bódiss Tamás angol szakfordítói pályán tevékenykedő leánya, Gér-Bódiss Tímea e szavakkal értékeli az ének szövegének változásait: „Először is, a »Teach me thy way« sokkal többet jelent szerintem, mint a »Hinni taníts.« Az Úr útjait ismerni, vagy »csak« hinni az ő vezetésének helyességét, számomra nem egyenlő. Az előbbi aktivitást fejez ki: mutasd meg, mit kell tennem, ha a te utadon járok, jöjjön bár nehézség, veszteség, gyász (…), mutasd meg, mire hogyan kell reagálnom, mit kell tennem! Az utóbbi a kérdés passzívabb megközelítése: érjen bár nehézség, gyász, veszteség, akármi, mutasd meg, hogyan ne veszítsem el a hitemet, hogy tudjak még akkor is benned hinni…” Az angol és a német nyelv ismeretében tökéletesen igazat kell adnom fiatal fordítótársam értő és empatikus elemzésének. Magam is hasonló szempontok szerint készítettem el az angol szöveg verses változatát. Igaz, ez most még nem énekelhető, de őszintén remélem, hogy Bódiss Tamással közös munkánk, pianínó melletti próbáink eredményeként a megbecsülésre és elismerésre méltó Thaly Lóránt-fordítás mellé odakerülhet az én százhárom évvel későbbi változatom is, hogy hinni tanítson, de ezúttal Roy Mascher szövegéhez, hit­ életi logikájához, szándékaihoz híven. FOTÓ: REFLAP-ARCHÍVUM 2020. április 5.

Reformátusok Lapja 23


| EGYHÁZI ÉLET |

Száz ima (nem csak) Trianonért Mindennapi imádsággal készülnek a trianoni szerződés aláírásának századik évfordulójára a felvidéki reformátusok. A kezdeményezéssel nemcsak az egymásra figyelést és a nemzeti összetartozást erősítenék, hanem céljuk az is, hogy „a hálaadás és kérés szava, az imádság hangja” később se halkuljon. Utánajártunk a zsebkönyv formájában kiadott és az interneten naponta közzétett fohászok keletkezésének.

FEKE GYÖRGY

Történelminek ígérkezik az idei nemzeti összetartozás emléknapja, nemcsak mert a cikk megjelenésének időpontjában még nem tudjuk, tarthatunk-e nyilvános rendezvényeket, megemlékezéseket közösségeinkben, hanem azért is, mert június 4-én lesz száz éve, hogy az első világháborút lezáró békeszerződés aláírásával magyarok millióit választottak el határokkal rokonaiktól, szomszédaiktól, honfitársaiktól. A centenáriumra különleges módon készül a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház, mégpedig úgy, hogy azt a koronavírus-járvány sem veszélyezteti: a Zempléni Református Egyházmegye huszonhárom lelkészének fohászait 100 ima címmel jelentették meg és teszik közzé február 26. óta folyamatosan. Mit gondolnak a felvidéki magyarok, azon belül a Bodrogköz – ahonnan a könyv ötlete és a száz ima származik – lakói Trianonról? Ahány ember és életút, annyi válasz lehetséges – akárcsak máshol. – A téma nyilvánvalóan bennünk van, tényleg gondolunk vele, de nem igazán beszélünk róla – számol be tapasztalatairól Molnár István királyhelmeci lelkipásztor, a 100 ima egyik szerkesztője. A Juhász Gyulától kölcsönvett gondolatot úgy érti, hogy a különböző magyar kulturális intézmények, szervezetek, médiumok foglalkoznak ugyan az évfordulóval, de az az ebédlőasztaloknál, a boltokban, a buszmegállókban társalogva ritkán kerül szóba. Általánosságban azt látja, hogy az idősebb generáció érzékenyebb a történelemre, de a fiatalabbak már közömbösen fogadják el az 1920-as eseményeket. – Mi azt tudjuk tenni, hogy beszélünk a történtekről, és a történelmi tények mellett rámutatunk, hogy az elmúlt száz év arról is tanúskodik, hogy Isten még a szétszakítottságban is, 24 Reformátusok Lapja

2020. április 5.

megannyi ellenséges indulat ellenére is megtartott bennünket – hangsúlyozza Molnár István. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyházon belül az elmúlt év őszén kezdtek foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy miként lehetne emlékezni a trianoni döntéshozatal jubileumára. Terveztek közös alkalmakat az egymástól elszakított felvidéki és magyarországi egyházmegyékben, megemlékezéseket a testvérgyülekezetekben. A közös gondolkodás során fogalmazódott meg Molnár Éva lelkipásztorban az a gondolat, hogy az imádság, az egymásért mondott fohász erősítheti leginkább közösségeinket, nemzetünket. Ebből született a százéves évfordulóig tartó száznapos imalánc, illetve száz ima megírásának az ötlete.  Ezzel a gondolattal lelkésztársaik is azonosulni tudtak. Huszonhárman írtak imádságokat – nem „panaszénekeket” vagy „modernkori átokzsoltárokat”, hanem „a jövőbe mutató könyörgéseket” és hálaimákat. Ezeket aztán zsebben is elférő, puhakötésű könyvbe szerkesztették, hogy mindig kéznél lehessenek. Elsősorban Zemplénben szerették volna terjeszteni a kiadványt, de az egyházuk kulturális és közművelődési központja vállalta a nyomtatás költségeit, így az imakönyv mind a hét felvidéki magyar egyházmegyébe eljut, a lelkészi hivatalokban szerezhető be. Háromezer példányban jelentették meg, ami hamarosan kevésnek bizonyult, ezért azóta újabb négyezerötszáz kötet hagyta el a nyomdát. A nyomtatott megjelenésen túl február 26-tól naponként közzétesznek egy-egy imát az egyházmegye Facebook-oldalán, illetve a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház honlapján is, így az imaláncba bárki bekapcsolódhat. A visszajelzések eddig pozi-


| EGYHÁZI ÉLET |

100 ima Rimaszombat, 2020. • Kiadó: Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Kulturális és Közművelődési Központja • Szerkesztők: Molnár Éva, Molnár István • Lektorálta: Langschadl István

tívak: akadnak, akiket az évforduló vezet az imádkozásra, de még többen vannak, akik magáért az imádságért imádkoznak. Az imádságok „felvidékiek”, vagyis azokban elsősorban a felvidéki magyarság mindennapjai, gondjai, küzdelmei és örömei húzódnak meg, de a bűnvallás, Isten magasztalása, a családokért, a közösségekért, a betegekért, a gyászolókért, a vezetőkért, a teremtett világunkért elmondott fohászok mindan�nyiunk imatémái. Külön napokat szenteltek a Kárpát-medence egyéb területein élő egyházkerületekért és a szórványban élő magyarság között végzett szolgálatért mondott közbenjárásnak, valamint vissza-visszatérő téma a magyar nemzet jövője és békés együttélése a szomszédos nemzetekkel. A szövegek az aktuális egyházi ünnepekre is reflektálnak, ugyanakkor az imádkozást az esztendő bármely szakában el lehet kezdeni akár egy-egy témát kiválasztva is, hiszen a lényeg, hogy a hálaadás és kérés szava, az imádság hangja ne halkuljon, és minél többen könyörögjenek naponként népünkért, egyházunkért, ébredésért és megtérésekért – mondják a szerkesztők. Hogyan lehet az ima jó válasz a trianoni traumára? – Nemcsak jó, hanem talán az egyetlen – véli Molnár István. – Ha Istennel kapcsolatban vagyunk, akkor jól látjuk magunkat, nemzetünket, helyzetünket. Akkor sem tartjuk kevesebbre népünket, még ha kisebbségben van is, de nem tölt el bennünket a gőg, az egészségtelen büszkeség, beképzeltség sem. Istennel megélt kapcsolatunkból fakadóan ajándékként tekintünk anyanyelvünkre, szülőföldünkre, és megbecsüljük, sőt tovább gyarapítjuk szellemi és kulturális örökségünket. De imádságban vallhatjuk meg bűneinket, népünk bűneit, valamint kérhetünk bölcsességet és útmutatást a jövendőre nézve. A keresztyén ember imádkozik, mert tudja, megtapasztalta, hogy nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. Most erre az erőre van szüksége leginkább a mi beteg, Istentől egyre inkább elforduló népünknek.  FOTÓ: REFLAP-ARCHÍVUM

HÁLAADÁS A NÉPÜNKET MEGTARTÓ KEGYELEMÉRT Szentháromság Isten! Öröktől létező és örökkévaló Úr: mindenek alkotója és gondviselője! Áldalak és magasztallak, hogy a történelem folyamán megannyi külső fenyegetés és belső viszály ellenére megőrizted népemet: gondviselő Atyaként óvtad, és mind e mai napig megtartottad nemzetemet. Köszönöm, hogy egykor úgy vezetted őseimet, hogy otthonra találjanak a Kárpát-medencében, köszönöm, hogy szívüket úgy formáltad, hogy a történelem adott pontján megismerjenek téged, és megváltójuknak fogadják el egyszülött Fiadat, az Úr Jézus Krisztust. Köszönöm, hogy keményszívűségünk ellenére sem vetettél el minket magadtól, és nem mondtál le rólunk. Hatalmas Úr vagy te, aki előtt a népek olyanok, mint egyetlen vízcsepp a vödörben, annyit érnek, mint porszem a mérlegserpenyőn. Köszönöm ezért, hogy ilyen vízcseppként is fontosak vagyunk a számodra, és porszemnyi voltunk ellenére is mindeddig megtartottál és megőriztél minket. Reménységem én is beléd vetem, és életem megőrzését, népem megmaradását, lelki gyarapodását egyedül tőled kérem és várom. Ámen. IMÁDSÁG A KÓRHÁZI BETEGEKÉRT, A MELLETTÜK SZOLGÁLÓKÉRT Mindenható Uram, jóságos Istenem! A szeretet aggodalmában hívlak segítségül azon betegekre gondolva, akiket szeretek. Szenvedésük, kínok között való gyötrődésük engem is megvisel. Szeretnék mindent elkövetni, hogy enyhíthessem fájdalmaikat, miközben tudom, hogy a betegség próba is, hogy beléd vetett hitem növekedjen. Áldalak, Uram, hogy te a halál markából is vissza tudsz hozni emberi életeket. Ezért amikor súlyosan beteg szerettem ágyánál vagyok, csak át szeretném élni az ige igazságát: ne félj, csak higgy! Kérlek, légy a műtétet, különböző beavatkozásokat végző orvosokkal, nővérekkel és ápolókkal. A gyógyításban és az emberi életekért való küzdelemben áldd meg őket türelemmel, bölcsességgel, határozottsággal. Adj nekik az erejük felett való pillanatokban erőt, a felépüléseket követően örömöt, hogy szívvel-lélekkel tölthessék be mindenkor hivatásukat. Kérlek, Atyám, adj erőt elhordozni a betegség terhét, nyugtass meg Szentlelkeddel, hogy elmúlnak majd a válságos órák, a bizonytalanság napjai, és engedd, hogy szabadító kegyelmedet megtapasztalva, hálatelt szívvel térjek majd vissza a mindennapokba azzal, akit szeretek. Ámen. 2020. április 5.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

Ne zárkózz el! A böjt nem csupán lemondás, hanem egyben találkozás is. „…ne zárkózz el testvéred elől” (Ézs 58,7b), ha valóban böjtölni akarsz! Másképpen szólva ne légy görcsös, ne ragaszkodj annyira a magad igazához. „Nyitnikék”, mondják a madarak ilyenkor, tavasszal. Velük együtt mondd te is: nyitnikék, nyisd meg a szívedet Isten és az emberek előtt. Mostanában az érintkezés materiális értelemben nem ajánlott, de spirituálisan annál inkább. Azonban az igazi nyitás csak akkor lehetséges, ha Krisztus, az élő Isten Fia megajándékoz minket a maga nyitottságával, nagylelkűségével. A böjt a hiányainkkal való szembesülésre biztat, valamint arra, hogy ne zárkózzunk el a testvérünk elől. Létünk egy darabja mindig a másiknál van elrejtve. Bizonyára ezért fájhat nekünk annyira minden szeretetlenség, elutasítás, bántás, gyász. Ha a szeretet cserekereskedelme működésbe lép, akkor mindnyájan megkaphatjuk hiányzó részünket, a másiknál elrejtett darabkát. A Názáreti Jézus azért jött, hogy kinek-kinek odaajándékozza lénye hiányzó elemét. Ezért gyűjtött tanítványokat maga köré, ezért ajánlotta fel a samáriai asszonynak az örök élet vizét, ezért tért be a vámszedők otthonába, hogy együtt vacsorázzon velük. Egy történet szerint a pokolban és a mennyországban is hosszú, terített asztal mellett ülnek a megboldogult lelkek. A finom étkek fogyasztására igen hosszú villák vannak a kezükhöz kötve. A pokolbéli lelkek mindent megtesznek azért, hogy a furcsa evőeszközökkel szájukhoz emeljék a falatot, de sehogyan sem boldogulnak, mind éhen maradnak. A mennyben viszont a hosszú villákkal mindenki a szemben ülő társát eteti, így senki nem marad éhes. Isten országának már itt és most polgára lehet az, aki böjtölve sem zárkózik el a testvére elől, mert mindenkor Krisztus kenyeréből vehet és ehet az élet asztalánál. „Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény hajléktalant, ha meztelen embert látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől!” (Ézs 58,7)  SIMON ISTVÁN

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Virágvasárnapra emlékezünk Márk evangélista szerint. Vízszintes: 1. Az idézet első része (Ő, A, K, Z, T). 13. Vinkó. 14. Meg nem határozott személy. 15. URÉ. 16. Emelet. 18. Cukrásztermék, haverok közt. 19. Műsorszórás. 21. Angol diákváros. 23. Kettőzve: sportfogadás. 24. Alekszandr, orosz férfinév becézése. 25. Bécsi tojás! 27. Pirul ikerszava. 29. Pacsirta jelzője. 31. Pedzi már a végén! 33. Svéd férfinév. 35. Számítógépes hálózat. 36. Építőanyag. 37. Ábrahám fia. 39. Város a Bakony nyugati lábánál. 41. Katonai, röviden. 42. Franciaország területén élt ókori nép. 43. Géptávíró. 44. Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas költő, prózaíró (Zoltán). 45. Becézett Ede. 46. Ajtósi születésű német aranyműves, ötvösmester (Albrecht). 47. Svéd kikötőváros. 48. Zalán Tibor. 49. Tizenkét óra. 50. Görög eredetű szláv női név, jelentése: uralkodó. 52. Versenyhossz. 53. Olimpiai és világbajnok tornász (István). 55. Gyakori családnév. 57. Rénium vegyjele. 58. Haszonnövények részére bekerített területhez tartozó. 60. Lugosi Béla. 62. Testrész. 64. Ázsiai ország. 65. Fosztóképző. 67. Rettenő. 69. Majdnem ráad! 70. Mélyhegedű. 72. Londoni kockázat! Függőleges: 1. Német hasonlító szó. 2. Dizőz vége! 3. Az amerikai Nagy-tavak egyike. 4. Zala megyei város. 5. Televízió, röviden. 6. A hét vezér egyike. 7. Elgázol. 8. Végtelen tizedes tört. 9. Vonatkozó névmás. 10. Római 51. 11. Kettő nem fér meg egy csárdában. 12. Időmérők mestere. 17. A nyelőcső eleje. 19. A távolabb lévő tárgyon. 20. Az idézet második része (P, T, L, T, S, A). 22. Félig nulláz! 24. Locsolócső. 26. Verejtékes. 28. Lézer, eredeti helyírással. 30. Idegen Sándor. 32. Fánkféle. 34. Magyar többségű város Szlovákiában. 36. Kereskedő. 38. Talmi. 40. Folyékony anyagból kivesz. 41. Ébreszt. 43. Finom hálószövet. 44. Dél-afrikai gépkocsijelzés. 46. Az egyik égtájjal kapcsolatos. 47. Férfinév becézve. 49. Heves megyei község. 51. Matróna része! 53. Madridi képtár. 54. Ritka férfinév. 56. Verseny végső szakasza. 59. Quod … demonstrandum, amit bizonyítani kellett. 61. Német zenészcsalád. 63. Főnevet tagadó szó a németben. 65. Trombitahang. 66. Nitrogén, kén és oxigén vegyjele. 68. Édesen egynemű betűi. 70. Betéti társaság, röviden. 71. Névelő. Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Az Úrnál van a kegyelem – és gazdag Ő, meg tud váltani.

26 Reformátusok Lapja

2020. április 5.


| GYERMEKEKNEK |

Bölcső vagy koporsó?  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

A szurok feketén fortyogott az üstben. Mirjam táplálta a tüzet, Jókebed pedig egy hosszú nyelű kanállal időről időre belenyúlt a fekete masszába, kiemelt belőle egy kis szurkot, és az előtte fekvő bölcsőkosár oldalára kente. – Mire készülsz, anyám? – kérdezte Mirjam összehúzott szemekkel. Az asszony nem válaszolt, csak végigtörölte az arcát ruhája hosszú ujjával. A füst csípheti a szemét, semmi más. Csak a füst. Mert könnye már nincs. Elsírta az összes könnyét, amije csak volt ez alatt a három hónap alatt, amióta a kisfia megszületett. Mert azóta minden nap és minden éjszaka rettegésben telt el. A katonák naponta jöttek. Ahol csecsemősírást hallottak, berontottak a házakba, és magukkal vitték a kicsiket. Nem fárasztották magukat azzal, hogy elvágják a torkukat. Volt, ahol meg se nézték, fiú-e a baba. A Nílus partján már várták őket a krokodilok, sokszor röptében kapták el a törékeny testeket.

Nekik eddig szerencséjük volt. A katonák csak egyszer törtek be a házukba, de Mirjam ki tudta menteni a kisfiút, ő maga azt mondta, most ellett meg a macska, annak a kölykei nyávognak éjjel-nappal. Igazat mondott Jókebed, a kismacskák ott nyöszörögtek akkor is a szalma között. Így hát a katona kifordult a házból, Jókebed pedig hálát adott a Mindenség Urának, hogy megmentette a gyermekét. Mirjam okos lány volt, megvárta, amíg elmennek a katonák, csak utána jött haza. – Hol jártál? – vonta kérdőre az anyja. – Hiszen éhes már a kicsi – vizsgálta aggódva a fiát. – Ha felsír, meghaltok mind a ketten. – Dehogy éhes! – nevetett Mirjam. – Nádmézzel etettem, a Nílus partján! Nézd csak, milyen jókedve van. A kisfiú gyöngyözve kacagott, Jókebednek mégsem lett jókedve. – A Nílus partján? De hát hányszor megmondtam, hogy ne csámborogj arrafelé! Hemzsegnek ott a krokodilok, de még a vízilovak is. Csoda, hogy meg nem haltatok! – Nem megyek én olyan helyre, ahol krokodilok vannak – csapta a kezét csípőre Mirjam. – Meg egyébként is, azok most már csak egy helyre járnak, ahova… – de itt elharapta a mondatot. Nem akarta kimondani, hogy oda, ahova a katonák a kisbabákat viszik. Inkább másra terelte a szót. – Képzeld, találtam egy csodaszép fürdőzőhelyet a Nílus partján. Egy sekély öböl, tele van lótuszvirággal, a partját pedig puha, fehér homok fedi. Nem járnak arra krokodilok meg vízilovak, mert azok jobban szeretik a mélyebb partszakaszt. Csak bíbiceket meg kócsagokat láttam, a nád között pedig madarak énekeltek. – El tudsz engem vezetni oda? – kérdezte Jókebed a lányát. – Persze. De miért? Az asszony nem válaszolt. Tudta, nem rejtegetheti sokáig a gyermekét. Már három hónapos, élet­erős, nagy fiú, és bizony jó erős hanggal áldotta meg a Teremtő. Mindegy, hogy sír vagy nevet, a szél messzire viszi a hangját. És ha meghallják a katonák, akkor eljönnek, és megölik. Elhatározta hát, hogy szurkot főz, bekeni vele a kisfiú bölcsőjét, elviszi Mirjammal a Nílus partjára, távol a krokodiloktól. Még mindig nagyobb biztonságban lehet ott a gyermek, mintha megtalálják a katonák. 

2020. április 5.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

HALOTTUNK

Nagy István nyugalmazott lelkipásztor, életének kilencvenhetedik évében, március 18án hazatért Teremtő Urához. Szolgálati helyei Szeghalom, Battonya, Debrecen-Árpád tér, Nagymaros voltak. Nyugdíjas lelkészként a Budapest-Cimbalom utcai gyülekezet, a Budapesti Kórházmisszió, valamint a Vakmis�szió munkájában szolgált fáradhatatlanul. „Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.” (2Kor 4,16) APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

EGYÉB

Az Egerszalóki Református Szálláshely egész évben igénybe vehető! Előzetes helyfoglalás a 06-20-469-9773-as telefonszámon. Gyűjtő venne bélyeggyűjteményt, régi postai levelezőlapot. Tel.: 06-20-522-5690, 06-1-3228-439.

50 éve ha­rang­ön­tés Őrbottyánban

GOM­BOS MIK­LÓS

Arany­ko­szo­rús ha­rang­ön­tő mes­ter

Kiváló magyar szakemberek ál­ tal készített, külföldön is elismert magyar termékeket gyártunk a harangokkal kapcsolatos bármely munkában.

Referencia: www.ha­rangontes.hu

Döntések veszélyhelyzetben Elhalasztják az áprilisi zsinati ülést és a zsinati tanács májusi ülését, valamint az egységes lelkészképesítő vizsgát, továbbra is fizetik a lelkészi nyugdíjkiegészítést és a hittanpénzeket – határozott hétfői ülésén a Magyarországi Református Egyház elnökségi tanácsa. A testület a koronavírus-járvány miatti veszélyhelyzetre tekintettel ezentúl minden hétfőn, szükség esetén pedig akár gyakrabban is ülésezik, hogy azonnal reagálhasson a felvetődő problémákra. Az elnökségi tanács közölte, hogy a nyugdíjas lelkészek nyugdíjkiegészítését a Református Lelkipásztori Nyugdíjintézet folyamatosan biztosítja, valamint a Zsinati Oktatási Iroda továbbra is utalja a hittanórákért járó javadalmakat. Az elnökségi tanács kéri a református gyülekezetek tagjait, hogy húsvét vasárnap reggel 9 órakor – Erdélyben a romániai időszámítás szerint 10 órakor – kapcsolódjanak be a Duna Televízión sugárzott ünnepi istentiszteletbe, amelyet a budahegyvidéki református templomból közvetítenek. Igehirdető: Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke. Kérik a gyülekezeti tagokat, hogy otthon terítsék meg az úrasztalát, és szerte a Kárpát-medencében vegyék együtt, egy időben a kenyeret és a bort. A veszélyhelyzet idejére az elnökségi tanács rövidesen javaslatot tesz a lelkipásztoroknak az úrvacsorai rendre, erről külön tájékoztatást küldenek a gyülekezetekbe. Az elnökségi tanács arra kéri a gyülekezeteket, hogy az istentiszteleti perselyadományaikat átutalással juttassák el az egyházközségekhez. Akinek ez nem áll módjában, kérik, hogy az erre szánt összeget tegye félre, és később adományozza közösségének, hiszen a református gyülekezetek önfenntartók, így a szolgálók, lelkipásztorok javadalmazását a közösség által befizetett adományokból, egyházfenntartói járulékból és perselypénzből fedezik.  KOMMUNIKÁCIÓS SZOLGÁLAT

A HÉT KÉPE

Levélcím: 2162 Őrbottyán, Rákóczi u. 134. Pf. 10. Telefon: (00-36) 06-28-360-170 Mobil: +36-30-9489-575, +36-30-7288-161 E-mail: gombosmi@harangontes.hu info@harangontode.hu

Helyére emelik a szolnoki református templom restaurált rézkakasát március 21-én. Egy éve szélviharban ledőlt a rézkakas, amelyet a felújítás után szereltek fel az új toronycsúcsra. Az 1,8 tonnás szerkezetet és egy speciális daruval emelték fel a helyére.  FOTÓ: MÉSZÁROS JÁNOS/MTI 28 Reformátusok Lapja

2020. április 5.


| EGYHÁZI ÉLET |

„Éppen ezért teljes igyekezettel törekedjetek arra, hogy hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet." (Péter második levele 1,5-7)

Kedves Lelkipásztor Testvéreim! Köszönöm a helytállásotokat

a koronavírus-járvány nehéz napjaiban. Hálás vagyok a jó igyekezetért, hogy számos gyülekezetben az online térben megoldottátok az istentisztelet-közvetítést, a bibliaórát, az imaközösséget és más alkalmakat. Köszönöm, hogy az internet segítségével is bátorítjátok a gyülekezeti tagokat, és minden, az Isten buzdítására vágyó testvérünket. Tudnotok kell, hogy érettetek is sokan könyörögnek, hogy Isten oltalma őrizzen ebben a rendkívüli szolgálatban. Kérem, hogy akinek nem áll a rendelkezésére megfelelő technikai eszköz online igehirdetésre, jelezze a gyülekezetének, hogy a reformatus.hu oldalon ös�szegyűjtve több száz gyülekezeti közvetítést tartalmazó linkgyűjteményt talál. Senki nem marad Isten igéjének hirdetése nélkül, az interneten keresztül vasárnaponként bárki bekapcsolódhat valamelyik istentiszteleti közvetítésbe akár a hivatalos honlapunkon, akár a gyülekezetek Facebook-oldalain.

Kérlek, ajánljátok a gyülekezet figyelmébe, hogy

honlapunkon hétfőn, szerdán és pénteken frissen forgatott videós áhítatot találnak. Keddenként reggel fél nyolc után a Duna Televízió is műsorára tűzi az áhítatainkat.

Hálásan köszönöm, hogy felvettétek a kapcsolatot

az önkormányzatokkal és a segítő szervezetekkel. Köszönjük, hogy segítő kezet adtok a magányos, kiszolgáltatott embereknek, időseknek. Köszönöm a szüntelenül elhangzó imádságaitokat. Köszönöm, hogy ezután is odaálltok mindennap a gondviselő Isten elé, kéritek kegyelmét a betegekre, gyógyítókra, döntéshozókra ezekben a nehéz időkben, amelyekről nem tudjuk, hogy meddig tartanak. Hálát adok az én Istenemnek mindenkor, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban. Testvéri szeretettel: Budapest, 2020. március 24. SZABÓ ISTVÁN püspök, a Zsinat lelkészi elnöke

Online imanap Noha megszakad hétéves hagyománya és idén személyesen nem gyűlhetnek össze a káposztásmegyeri református templomban az Országos Cigánymissziós Találkozón és Imanapon, de a szervezők egy virtuális eseménnyel szeret­ nének megemlékezni a Nemzetközi Roma Napról. 2020. április 4-én, szombaton délelőtt 10 órától, az Országos Református Cigánymisszió Facebook-oldalán és YouTube-csatornáján találkozhatnak a résztvevők! A szokásosnál rövidebb, de lelkiekben hasonló mélységű programmal készül az Országos Református Cigánymisszió az idei online imanapra – felidézve a korábbi alkalmakat, illetve reménységet és bátorítást adva ezekben az időkben: imádkozva egészségért, összetartásért, békességért, nyugalomért, a cigányságért. „Bátorítjuk a testvéreket, hogy minél több embert értesítsenek az eseményről! Szeretettel várunk mindenkit a képernyők előtt, 2020. április 4-én, szombaton 10 órától: ünnepeljük közösen a Nemzetközi Roma Napot!” – hangsúlyozzák a szervezők. Részletek a cigánymisszió Facebook-oldalán (www.facebook.com/ciganymisszio) olvashatók.

2020. április 5.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Devich Mártonnal, a Budapest-Fasori Református Egyházközség főgondnokával beszélgettünk.

1

Gyermekként mennyire kapott nagy hangsúlyt a hit és a vallás a nevelésében? Az, hogy Isten létezik, jó, és mindent ő igazgat, sohasem volt kérdés számomra. Anyai nagyapám református lelkipásztor volt, élete példa volt előttem már kisgyerekként, csakúgy, mint a nagymamámé, aki mindig ellátott igékkel. Az ő imádságuk Devich Márton főgondnoki szolgálatában áldásként tekint a presbitérium egységére és harmonikus együttműködésükre a lelkipásztoraikkal. Úgy véli, Isten nem azért élteti a gyülekezeteket, hogy mindenkor jól érezzük bennük magunkat és saját magunk körül forogjunk, hanem hogy közösségben imádjuk őt.

tartott meg a próbákban. Nekem is volt lázadó korszakom. Éppen a konfirmációm idején. Jött a katonaság, a műszaki egyetem, eltávolodtam Istentől. Sokatmondó, hogy amikor nagyapám meghalt, és kérdezték tőlem, mi az az egy tárgy, amit szeretnék a szobájából megörökölni, akkor azt az aranybetűs táblácskát választottam, amelyen a jól ismert ige áll: „Én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.” (Józs 24,15 Károli-ford.) Ez a tábla máig a lakásunk dísze.

2

Mikor és miért döntött úgy, hogy keresztyén szolgálói életet fog élni? Életem csodálatos ajándéka a feleségem harminc éve. Amikor első gyermekünknek iskolát kerestünk, a Julianna iskola révén a Fasorba kerültünk. Az Igét hallgatva rádöbbentünk, hogy hitetlenül élünk. „Rendben van minden?” – kérdezte tőlünk Isten, ahogy a hazug szolgától, Géházitól is megkérdezte Naámán (2Kir 5,21). Persze hogy tele volt az életünk „rendetlenséggel”! A Somogyi lelkészházaspár elhívott minket egy csendes hétvégére 30 Reformátusok Lapja

2020. április 5.

Tahitótfaluba. Ott fogadtuk be Jézust a szívünkbe. Ez húsz éve történt, megváltozott az életünk, lelki otthonra találtunk a Fasorban.

3

2014 óta főgondnok. Mit tart a tisztséggel járó legnehezebb és mit a legszebb feladatnak? A fasori újság szerkesztőjeként kezdtem, majd presbiternek, később iskolaügyi gondoknak választottak, feleségemmel a páros körben szolgáltunk. A hitbeli fejlődésnek soha nincs vége. Isten folyamatosan formál és alázatban tart. A legszebb feladat, ha szeretetet adhatunk. Van, amikor nehezek a terhek. Nagy gyülekezet a fasori: van óvodánk, iskolánk, sok a teendő. Nem könnyű beosztani az időt, hogy megfeleljek a világi munkámban, a Bartók Rádióban, és jusson belőlem a családomnak is. Nemtelen támadások is érik az embert. Isten azonban nem azért élteti a gyülekezeteket, hogy saját magunk körül forogjunk benne, hanem azért, hogy a közösségben együtt imádjuk őt. Mindennap hálát adunk, hogy a Fasorban szolgálhatunk. Áldás a presbitériumunk egysége, és hogy a lelkipásztorainkkal is harmóniában tudunk szolgálni. Ez most, a vírus miatti nehéz időszakban felértékelődik.

4

Van olyan bibliai ige, amely leginkább jellemzi önt, vagy mottójának tart? Nincs vezérigém, ahogyan szokták mondani. Legyen most az a bátorítás és ígéret a járvány idejére a Példabeszédek könyvéből, amelyet nemrég olvastunk: „Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az Urat féld mindennap, mert van még jövendő, és reménységed nem semmisül meg.”  (23,17–18)

5

Mi a hobbija, hogyan kapcsol ki? Leginkább a családommal, a gyermekeimmel és az unokámmal szeretek lenni. Szeretek jókat enni, a munkámból fakadóan is sok zenét hallgatok, olvasok, sportrajongó vagyok a televízió előtt, és ha sikerül lejutni Balatonalmádiba, a kicsiny házunkba, ahol kertészkedhetek, tehetek-vehetek, az hatalmas öröm számomra.  HEGEDŰS BENCE


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2020/14. szám