Reformátusok Lapja 2020/9. szám

LXIV. ÉVFOLYAM,

9. SZÁM,

2020. MÁRCIUS 1.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

Isten álmát álmodjuk, ne a sajátunkat!

9 771419 856007

TISZÁNNINENI TÖRTÉNETEK ARRÓL, HOGYAN LESZ ÁLDÁSSÁ A NEHÉZSÉG

20009

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Oh, nagy Isten, ki a hitnek szikrácskáját meggyújtottad, és a jót bennem elkezdetted, kiáltok hozzád. Munkálódd azt mindvégig, hogy meggazdagulván minden lelki értelemmel, tiszta és botránkozás nélkül való lehessek az Úr Krisztus napjáig, teljes lévén a megigazulásnak gyümölcsével a te dicsőségedre!  PETRŐCZY KATA SZIDÓNIA (1685–1708)

6

8

12

29

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13.

Honlap: www.reflap.hu.

E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu).

Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu) Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu).

Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs.

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája.

Felelős vezető: Papp Tibor igazgató.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x Címlapfotó: Szarvas László

INTERJÚ

6. Nem félnek a kínai reformátusok Magyarországon | Zhou Yong Pinggel, az Agapé Európa Misszió Áldás Gyülekezete lelkészével beszélgettünk a koronavírus kapcsán

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. Böjti zarándokút a 119. zsoltárral | Gáncs Péter vezércikke

AKTUÁLIS

8. Mérnöki kompromisszumok református szemmel | A Budapesti Református Mérnöktalálkozón jártunk

INTERJÚ

12. A böjt nem cél, hanem megszentelődésünk egyik útja | Hodossi Sándorral, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Gyakorlati Teológiai Tanszékének főiskolai docensével a böjtről beszélgettünk

REFORMÁTUS ÉLET

16. Isten álmát álmodjuk, ne a sajátunkat! | Látogatóban az Abaúji Református Egyházmegyében

GONDOLATOK

21. Mi történt? Elmondjam? | Nagy Károly Zsolt publicisztikája

AKTUÁLIS

29. Sikertörténetből Krisztus-történet | Átadták a Dizseri Tamás Szeretetszolgálati Díjat

PORTRÉ

30. Öt kérdés – öt válasz | Torda János nyírábrányi gondnokot kérdeztük 2020. március 1.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

III. 1.

VASÁRNAP

III. 2.

HÉTFŐ

III. 3.

KEDD

III. 4.

SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(17) „…ne oszd meg másokkal!” (Péld 5) A férfi és a nő találkozása egyetlen és örök. Isten eredeti gondolata ez. Az embert erre nézve teremtette férfivá és nővé, ezért áldotta meg őket, és efelett mondta ki azt, hogy ez jó: ez csakis így jó. Ahogy az ember nem tudja lecserélni a szüleit, nem teheti ezt a házastársával sem. Megérint az egykori kérdés: ha sok „házastársam” volt, akkor melyiké leszek „odaát” valójában? (Mt 22,23–30) Jézus válasza megfontolandó: a mennyei világban már nem nősülünk, és férjhez sem megyünk. De ezzel Jézus nem mondja azt, hogy az az egyetlen valaki, akit itt „házastársként” nekünk ajándékozott, az nem lesz számunkra kiemelten fontos „odaát”. Igen, pontosan itt kezdődnek a problémák: örökölhetik-e a paráznák az Isten országát? (20–23) Egyedül a miénk az, akit az Úr nekünk rendelt (17). Nem oszthatjuk meg mással. Szent kizárólagosság ez. Ám ne legyünk képmutatók: életünknek legkísérthetőbb területe éppen ez. Manapság minden tekintetben bombázza a gonosz az isteni rend alapját: a házasságot, a családot, a férfi és nő áldott kapcsolatát (4–6; 8–11). Ennek ihletésében vegyük észre nekünk rendelt feleségünk szépségét, és igyunk vizet a magunk kútjából (15–19). Vegyük komolyan erre vonatkozóan a féltő intést (1–2; 7; 11–14)!

Lk 11,14–32  32. zsoltár (1) „…ha kezességet vállaltál…” (Péld 6) Feleségem áldott, szorgos keze mindig megnyugtat. Ez a kéz figyelmeztet arra, hogy az Úr kezében vagyunk, Jézus Krisztusban vagyunk, aki kezességet vállalt értünk (1–5). Az ő kezébe tesszük le életünket, mindenünket, hiszen őtőle kaptunk mindent (Lk 23,46; Zsolt 36,1). Mi az ő kezében vagyunk (Ézs 49,16), és ő nem enged alázuhanni, elveszni bennünket. Sőt, a mindennapok útvesztőiben is megtarthat. Legyünk tehát egymással is kezesebbek! Boldog ember az, aki szerettei kezét úgy foghatja meg, mintha az Úr kezébe, kegyelmébe kapaszkodna.

Lk 11,33–54  205. dicséret (27) „…levisz a halál kamráiba.” (Péld 7) Isten szavait, féltő szeretettel kimondott parancsait megőrizni, megtartani: az életet jelenti (1–4), míg az ellenkezője a halál kamráiba vezet (27). Érzékletes a kép: a halál nem megsemmisülés, hanem „kamralét”, megkötözött lét, kárt vallott élet. Ezt a kamralétet már ebben a világban éljük, ha nem adatik meg nekünk az a mennyei bölcsesség, amely Isten szavát, annak parancsait komolyan veszi, megőrzi, mennyei erővel megtartja (27). Isten jelenléte, szava, megtartó parancsai nélkül a szegénység kunyhójánál is szűkösebb ez a kamralét, amely a dúsgazdagságot is ugyanúgy szűk kamrává nyomorítja. Ki lehetne jönni a szűk és sötét kamrából, az élet teljességére (Jn 10,10). Jézus Krisztus feltámadott. Ő megnyitotta a halál kamráit. Ő felragyogtatta előttünk Isten szavát, szívünkbe írta az Úr parancsait, mint az örök élet boldog rendjét. Ő kihozta népét a halál kamráiból. Ő fogja a kezünket. Ő tart meg bennünket. Őrá figyelünk (Zsid 12,2).

Lk 12,1–12  242. dicséret (31) „…gyönyörködtem az emberekben.” (Péld 8) Az élet kivételezett, nagy ajándékai azok a pillanatok – e rohanó világban különösen –, amikor megállunk, és önfeledten gyönyörködünk valamiben. Ezekben a pillanatokban az örökkévaló, mennyei jelent éljük át. Életem kiemelkedő emlékei azok, amikor átéltem ezeket a pillanatokat: amikor megláttam a leendő feleségemet, amikor lesétálok a Balaton-partra, amikor felhangzik egy Bach-kantáta vagy egy Mozart-zongoraverseny, amikor Csehov egy darabja újra és újra megtalál, amikor L. Afremov festményeire tekintek… És főként, amikor Isten Igéjét tanulmányozhatom, hirdethetem. Az Úr bölcsessége Jézus Krisztus tisztaságán át tekint az emberre, és gyönyörködik az emberben. Ez az isteni gyönyörködés az Úr Lelke által újjászül bennünket, hogy valóban legyen mit gyönyörködni bennünk, így egyre szebb, tisztább, szentebb, gyönyörűségesebb legyen az életünk. Kegyelmi állapotban van az az ember, akiben gyönyörködik az Úr. Az ilyen ember gyönyörűvé lesz, megújul Isten kegyelme által. Az ilyen ember gyönyörködik az Úrban és az ő Igéjében. Az ilyen ember másokban is tud gyönyörködni, még akkor is, ha alig lehet felfedezni, hogy mi gyönyörűség lehetne az illetőben. Éppen ez a krisztusi gyönyörködés lényege. Az ilyen ember meg tud állni, és tud „csak úgy” gyönyörködni: mert annyi szép van még mindig ebben a bűntől hemzsegő világban is.

Lk 12,13–32  266. dicséret

Reformátusok Lapja 2020. március 1.

| AZ IGE MELLETT |

(10) „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme…” (Péld 9) Milyen a hitből fakadó bölcsesség? Az Úr félelméből fakadó bölcsesség tele van életörömmel. Ez az életöröm az Isten ajándéka. Ennek az életörömnek része, hogy van saját életterünk, vannak Istentől kapott javaink – áldott munkánk gyümölcsei: házunk, asztalunk, ennivalónk –, amelyeknek egy részét megoszthatjuk másokkal, miközben a másik rész csak a miénk. Az életöröm része a találkozás, a beszélgetés, a gazdagodás egymás kincseiben. S az életöröm része a teljes visszavonulás lehetősége is: egyedül lenni egy időre, amikor senki nem beszéli tele a fejünket. Urunk, adj életörömöt (1–6)! Az Úr félelméből fakadó bölcsesség életöröme számol a halállal. Ha az életöröm nem számol a halállal, akkor ez az öröm csupán duhajkodás. A halál ténye teszi életörömünket hitelessé, mint akik a halálon túli élet reménységével örülnek ebben az életben, és nem a halál elől menekülve (10–12). Az Úr félelméből fakadó bölcsesség életöröme számol a halállal, és földi életének éveit soha nem vesztegeti balgaságokra.

Ez a bölcsesség nem kínlódik olyan emberekkel, akiket semmiféle emberi technika nem változtathat meg. Ezekért imádkozik; ahol tudja, segíti őket, de nem veszteget rájuk érdemi időt. Sok balgaság, rög­ eszme, pletyka, hergelés, konfliktus mögött feszülnek halálos árnyak. Egyszer ötven fölött fakadt ki előttem valaki: – Erre az hiábavalóságra nekem már nincs időm! – Valóban, az Úrtól kapott időnkkel így is el kell számolnunk: minek adtunk hangsúlyt a szűkre szabott keretben, és minek nem (7–9; 13–18).

Lk 12,33–40  240. dicséret (30) „Az igaz soha meg nem inog, de a bűnösök nem maradnak meg a földön.” (Péld 10) Az ellentétpár végigvonul a fejezeten és magán a Példabeszédek könyvén is: az istenfélő és az istentelen közötti különbség. Ez a szemléletmód mindenre az élő, egyetlen Istenhez való viszonyulásban tekint.

Valóban: mindent meghatároz, hogy hitben járunk-e vagy sem. Az istenfélő mozdíthatatlan, nem inog.

Mégis, az istenfélő is meginoghat. Az az Isten nem inog, aki az istenfélőt hordozza. Az istenfélő szilárdsága nem önmagában van, hanem kőszikla Istenében és megváltó Urában, aki feltámadott a halálból. Őrá tekintve állhatunk szilárdan, tudva, hogy életünk nem hiábavaló (1Kor 15,58). Az istenfélő mozdíthatatlansága nem valamiféle hajthatatlan, embertelen ügybuzgóság, amely mindenkit és mindent kész lenne feláldozni az ügyért, amelyet képvisel. Az istenfélő mozdíthatatlansága krisztusi: mozdul a másikért, de soha nem mozdul a sajátjai ellen. Az istenfélő soha nem lehet a rábízott kincsek árulója. Az istentelennek nincs maradása, nincs nyugta, nincs biztos lakozása. Az istentelennek mindig új, más és több kell. Ez a változtatni akarás nem tényleges jobbra törekvésből fakad, mint az istenfélőknél, hanem magából az istentelenségből: vagyis abból, hogy megunta a régit, legyen az feleség, barát, munka, lakás, gyülekezet, lelkész, egyház. Az istentelen eleve parázna. Sajnos a látható egyházban is sok ilyen istentelen van.

Lk 12,41–59  467. dicséret (7) „Ha meghal a bűnös ember, odalesz a reménysége…” (Péld 11,1–16) Szíven ütött ez a szó: odalesz! Ez azt jelenti: összetörik, tönkremegy, elvész, eltűnik. Sóhajtva fakad fel belőlünk olykor: „Hová tűnik a reménység, a fiatalság, az élet?” Valójában már nem része a kultúránknak, hogy erre rákérdezzünk, mert a fiatalos, vidám és erős életszeretet „hivatalosan előírt kurzusa”, a pillanatnyi jelen élvezetének megélése mindent visz. Ennek a narratívának része, hogy reménységünk csak a pillanatra, csak erre a földi életre irányul, még a hit emberei is valójában csak erre tekintenek. Ez a kultúra az egészségesek, az erősek, a sikeresek „tapló kultúrája”, ahol a gyengékkel és a betegekkel csak az egészségesek önmagukat reklámozó szeretete felől foglalkoznak, vagyis a nyomorúság is a vitalitás eszközévé lesz. Erre utal igeversünk párhuzamos, második sora, amikor az erősekhez fűzött várakozásról beszél. Pedig ha csak ebben az életben reménykedünk, és még Jézus Krisztusban is csak erre az életre nézve reménykedünk, akkor mindenkinél szánalomra méltóbbak vagyunk (1Kor 15,19). Ez a beszűkült reménység nem valódi reménység, mert cserben hagy bennünket, odalesz, mint ahogy az erősekhez fűzött várakozásaink is. Lehet kertelni: a kudarcosat, az erőtlent, a beteget mindig leírták e világban. Ma is irgalmatlanok vagyunk ebben. Aztán jön a halál, majd az ítélet (Zsid 9,27). Ezekről végképp nem akarunk hallani. Pedig bűnös gondolkodás ez, mint ahogy az életünk is bűnnel és sok vétekkel terhelt. Istenünk azonban örök reménységgel ajándékozott meg bennünket. Csak a krisztusi örök életbe vetett hit a reménység, a többi önáltatás.

Lk 13,1–21  207. dicséret

III. 5.

CSÜTÖRTÖK

III. 6.

PÉNTEK

III. 7.

SZOMBAT

2020. március 1.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

Témája-e a koronavírus az imádságaiknak?

Most ez a fő témánk. Februárban egész hónapos böjtöt tartottunk, mindennap imádkoztunk a vírus miatt, kérve Istent, hogy segítsen, hogy minél hamarabb megszűnhessen a járvány Kínában, és hogy a kormány meg tudja oldani a helyzetet. Imádságainkban azt is kérjük Istentől, hogy bocsásson meg a kínaiaknak. Az igehirdetéseimben is szóba kerül a koronavírus, bibliai járványokra utalva beszélek róla, mert lelkészként tudom, hogy azért van járvány, mert ezt Isten megengedi. Mózes negyedik könyvében is olvasunk hasonlóról, látjuk, hogy a nép zúgolódását Isten megbüntette. Szerintem a koronavírus azt üzeni a világnak, hogy térjen meg. Nekünk, Krisztus-hívő, Istent félő embereknek most az a legfontosabb feladatunk, hogy hirdessük az evangéliumot.

Nem félnek a kínai reformátusok Magyarországon Nem éreznek megvetést a Budapesten élő kínai reformátusok a koronavírus-járvány miatt. Noha Magyarországon nincs jelen a HEGEDŰS kór, azért a kínai éttermekbe, piacokra keMÁRK vesebb magyar tér be. A kínai reformátusok februárban böjtöltek, naponta imádkoznak a járvány felszámolásáért, és – habár nem félnek – óvintézkedéseket vezettek be a gyülekezetben. Zhou Yong Pinggel, az Agapé Európa Misszió Áldás Gyülekezete (Agape Budapest Enfu Christian Church) lelkészével magyarul beszélgettünk.

Sokan nem is tudják, hogy Budapesten élnek kínai reformátusok. Mit lehet tudni önökről?

Budapesten 1991 óta létezik kínai református közösség. Jelenleg több gyülekezet is van, ezek közül háromban száz fő feletti a lélekszám. A miénk 2005-ben alakult, hozzánk száztíz felnőtt és ötven gyermek tartozik. A legtöbben itt, Magyarországon tértek meg, de vannak, akik már hívőként érkeztek Kínából. Jó kapcsolatban vagyunk a Bódvaszilasi Református Egyházközséggel.

Milyen alkalmaik vannak?

A vasárnapi istentisztelet mellett szerdánként imaórát tartunk, péntekenként kisebb csoportokban találkoznak a gyülekezet tagjai, és időnként vannak bibliaóráink is. Nemrég egy Helsinkiből érkező egyetemi professzor látogatott meg minket, húszórás tanfolyamot tartott a gyülekezeti tagoknak arról, hogyan vállalhat mindenki feladatot az evangélium hirdetéséből.

6

Reformátusok Lapja 2020. március 1.

Félnek a vírustól?

Nem félünk, hiszen Magyarországon nincsen jelen. Elővigyázatosságból úgy határoztunk, hogy ha valaki hazautazik Kínába, akkor visszatérése után két hétig otthon marad, és nem jön el a gyülekezeti alkalmakra, hiszen a vírusnak bizonyítottan hét-nyolc nap, legfeljebb két hét a lappangási ideje. Aki mégis fél, az most egyszerűen nem jön el a programokra.

Tapasztalt félelmet vagy megvetést a budapestiek részéről a kínaiakkal szemben?

Sem én, sem a gyülekezet tagjai nem tapasztaltunk ilyesmit.

Normálisan folynak a hétköznapok, barátságos, jó viszonyban vagyunk a magyarokkal. Nem érzünk kirekesztést, jól érezzük magunkat. Néhány napja voltam háziorvosnál, kedves volt velem, és a váróban is mellém mertek ülni, még beszélgettünk is az ott lévőkkel. Tehát tényleg nem tapasztalok semmi negatívat az emberektől.

Gyülekezeti tagjaik megélhetését mennyire befolyásolja a vírus híre?

Tagjaink főleg piacozással foglalkoznak, azt mondják, a forgalmuk csökkent, most nem megy olyan jól az üzlet. Vannak néhányan, akiknek éttermük van, ők is forgalomcsökkenésről számoltak be.  IMAKÉRÉSEK A VÍRUS GÓCPONTJÁBÓL, VUHANBÓL Vuhanban szolgáló lelkészek közös felhívást adtak ki, amelyben azt kérik: „Imádkozzunk odaadóan, egy szívvel és egy lélekkel Vuhanért, Kínáért és az egész világért. Könyörögjünk azért, hogy Isten irgalmasságában és kegyelmében állítsa le a járvány terjedését, gyógyítsa meg a fertőzött betegeket, erősítse meg a gyógyításért dolgozókat, a különféle segítő szolgálatokban fáradozókat, és adjon kitartást a kutatóknak, hogy megtalálják az ellenszert.”

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

GÁNCS PÉTER

Böjti zarándokút A szerző nyugalmazott evangélikus püspök, a Magyar Bibliatársulat elnöke

József Attilával vallom: „mindenkor idejük van a zsoltároknak”… Különösen is böjt idején, amit a bibliavasárnap intonál. A 119. zsoltár páratlan szépségű és hosszúságú – százhetvenhat versből álló – költői és teológiai remekmű. Luther arany ábécének nevezte, mivel a héber ábécé betűinek sorrendjét követve huszonkét szakaszra osztható. Ilyen módon bőséges lelki útravalót kínál arra, hogy személyesen megtapasztaljuk az Istennel folytatható párbeszéd ajándékát. Így a test böjtje a lélek lakodalma lehet.

A zsoltár az új bibliafordításban A törvény magasztalása címet kapta. Isten törvényét, „a Tórát a lehető legtágabban értelmezi, mint Isten élő szavát, amely teremtő és üdvözítő hatalmat hordoz…”

Szakaszonként egy-egy gondolat kiemelésével, tehát összesen huszonkét gyöngyszem felragyog-

„Őszintén remélem, hogy a huszonkét lépés során egyre inkább megérezzük a bibliaolvasás és az arra reflektáló meditatív imádság jó ízét, Isten igéjének zamatát, ami az örök életre táplál minket.” tatásával szeretném meghívni a kedves Olvasót böjti zarándokútra. Őszintén remélem, hogy a huszonkét lépés során egyre inkább megérezzük a bibliaolvasás és az arra reflektáló meditatív imádság jó ízét, Isten igéjének zamatát, ami az örök életre táplál minket. „Boldogok, akik (…) teljes szívvel keresik őt...” – Íme, az első lépés: kitartóan keressük az Urat, amíg ő ránk nem talál! „…igédről nem feledkezem meg.” – Mi se feledjük Jézus kísértőt legyőző figyelmeztetését: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” (Mt 4,4) „Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed.” – Imádkozzunk megnyíló szemért, fülért, értelemért és szívért! „Életem a porhoz tapad: eleveníts meg igéddel!”

– Simon Péterrel együtt valljuk: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.” (Jn 6,68) „Taníts, Uram, rendelkezéseid céljára...” – Segíts, hogy rád figyelő tanítványként megtaláljam életem célját és értelmét! „Tágas téren járok, ha a te utasításodat keresem.”

– Köszönöm, hogy nem beszűkíted az életemet, hanem új távlatokat nyitsz meg előttem. „Rendelkezéseid olyanok nekem, mint az éne-

kek...” – Add, hogy meghalljam az új ének és élet dallamát, és átvegyem ritmusát! „Éjfélkor fölkelek, hogy hálát adjak neked igazságos döntéseidért.” – Ébressz fel, és ébressz rá, hogy mikor, miért adhatok hálát! „Jobb nekem a te törvényed, mint ezernyi arany és ezüst.” – Láttasd meg velem, hogy igéd teszi igazán gazdaggá és másokat is meggazdagítóvá életemet! „…tégy értelmessé, hogy megtanuljam parancsolataidat!” – Óvj meg attól, hogy rest és keményszívű legyek igéd tanulására és megtartására! „…igédben reménykedem.” – Sok mindenben kellett már csalódnom, bátoríts, hogy egyedül beléd vessem reménységem horgonyát! „…utasításaidat kutatom.” – Köszönjük az ének biztatását: „Ki kétkedőn kutatja őt, annak választ nem ád, de a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.” „Milyen édesek ínyemnek ígéreteid!” – Légy áldott, hogy ígéreteidet hordozó igéd táplálék éhes és szomjas lelkem számára. „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” – Vezess igéd fényével a sötétség útvesztőin át az örök világosságra! „Rejtekhelyem és pajzsom vagy...” – Adj erőt felvennünk a hit pajzsát, és jól forgatni a Lélek kardját, ami Isten beszéde! „Én pedig szeretem parancsolataidat...” – Segíts, hogy igédet mindennél jobban szeressük, örömest hallgassuk és kövessük! „Könny patakzik szememből azok miatt, akik nem tartják meg törvényeidet.” – Ne szűnjünk meg imádkozni azokért, akik még nem fogadták el igéd ajándékát. „Nagyon tiszta a te beszéded...” – Hálát adunk, hogy lelkileg is szennyezett világunkban tisztán buzog még igéd éltető forrása. „…elmélkedem ígéreteiden.” – Megtartó erő, hogy éltető igédet forgathatom és megőrizhetem a szívemben. „Igéd tartalma maradandó...” – Köszönjük, hogy szavadra mint örökkévaló kősziklára építhetjük az életünket. „Úgy örülök beszédednek...” – Áldott légy az olvasható, hallható és továbbadható örömhírért, az evangéliumért! „Válaszoljon beszédedre nyelvem…” – Igazi ajándék, hogy igédre imádságban felelhetünk, és így folytatódhat tovább az áldott böjti párbeszéd.  2020. március 1.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

Mérnöki kompromisszumok református szemmel Negyedik alkalommal gyűltek össze Dunamellék református mérnökei az egyházkerület Ráday utcai székházában február 22-én. Az immár hagyományosnak mondHEGEDŰS BENCE ható Budapesti Református Mérnöktalálkozó témáit a kompromisszumkeresés köré fűzték fel a szervezők – a Dunamelléki Egyházkerület és a Mérnökmisszió munkatársai –, erre utalt a találkozó címe is: Krisztusi keskeny út és arany középút, avagy mérnöki kompromisszumok református szemmel.

– Jó mérnökké válni nehéz, alkotóvá válni emberfeletti küldetés – idézte a Mérnökmisszió mottóját köszöntőjében Veres Sándor. A Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka felidézte a tavaly januári tragédiát, amikor leégett a Ráday utcai kollégium épülete, a tűzben pedig életét vesztette egy családapa. A főgondnok hiszi, nem telik el úgy nap, hogy ne imádkozna valaki a hátrahagyott családért. – Ugyanakkor emberként és mérnökként is öröm van bennem, hogy a pusztulás után jöhet az építés – fogalmazott Veres Sándor.

AZ ÚR SZOLGÁJA NE VISZÁLYKODJÉK – Elkezdődött – folytatta beszédét a főgondnok, megemlítve azt a tényt, hogy a kollégium épületének egy részét már elbontották, miután a statikai vizsgálatok után nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet felújítani az épületet a tűzvészben elszenvedett szerkezeti károk miatt. – Ezzel együtt elkezdődött az a küzdelem is, amely egész életünket végigkíséri, és ebben a küzdelemben már a kezdetekkor megtapasztaltuk Istenünk segítségét, támogatását, támaszát.

Veres Sándor felidézte azt is, amikor a IX. kerületi önkormányzat vezetésénél némi kedvezményt szerettek volna kijárni a közterület-foglalási díjból. – Akkor sok buta támadás ért bennünket, nehéz volt józannak maradni – árulta el, majd megköszönte mérnöktársainak, hogy támogatták, például átküldték neki az arra a napra szóló igeszakaszt, amely így szólt: „Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az 8

Reformátusok Lapja 2020. március 1.

| AKTUÁLIS |

Urat. Az ostoba és éretlen vitatkozások elől térj ki, tudva, hogy ezek viszálykodást szülnek. De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot, és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék.” (2Tim 2,22–26)

ARANY KÖZÉPÚT A BIBLIÁBAN A fohászkodás után Zsengellér József, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora tartott előadást Kompromisszumkeresés bibliai mércével címmel. Azzal a reménységgel köszöntötte az egybegyűlteket, hogy „esetleg” a Károli-egyetemnek is lesz mérnökképzése a nem túl távoli jövőben. Ezután a Bibliai Teológiai és Vallástörténeti Tanszék vezetője olyan bibliai példákat tárt a hallgatóság elé, amelyekből az derült ki, hogy Isten sokszor nem ismer kompromisszumot. „…ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem, minden további szó a gonosztól van” – olvashatjuk a hegyi beszédben (Mt 5,37). – Mintha nem lenne arany középút – mondta Zsengellér József.

A kompromisszummentes istenkép persze nem minden esetben igaz, sőt az Ószövetségben megjelenő emberek és történeteik épp azt az isteni kegyelmet mutatják be, amellyel Isten az emberhez közeledik, ahogyan figyelembe veszi élethelyzetünket. Zsengellér József további bibliai történetekkel – az elsőszülöttek megváltásával, valamit Sodoma pusztulásával – illusztrálta Isten kompromisszumkészségét. Az utóbbi, jól ismert történet szerint Ábrahám alkudozni kezdett Istennel a város megmentéséért, ám végül még tíz igaz embert sem talált ott Isten, akik miatt megkímélte volna Sodomát. – Ha vannak olyanok, akikért érdemes, akkor Isten hajlandó akár még vissza is vonni a saját döntését – vonta le a következtetést a rektor. Zsengellér József szerint „van olyan minimum, amelyet mindenképpen, kompromisszumok nélkül meg kell tartani ahhoz, hogy hívő keresztyénnek és Krisztus követőjének nevezhessük magunkat”.

IMÁDKOZUNK A CÉGÉRT A IV. Budapesti Református Mérnöktalálkozó második, Keresztyén mérnöki vállalkozások (nem) mindennapi kompromis�szumai című előadását Diviánszky Ákos, a nemzetközi piacra számítógépes és okostelefonos játékokat készítő debreceni Invictus Games társalapítója tartotta. A fiatal programozó őszintén beszélt arról, hogyan talált vissza Istenhez, miért vált számára egyre fontosabbá az, hogy vállalkozásának gazdálkodása kikerüljön a szürke zónából, és megosztotta a hallgatósággal azt is, hányszor mentette meg Isten a céget a csődtől.

– Bárcsak sokkal hamarabb hoztam volna meg ezt a döntést!

– utalt vissza a cégvezető arra, amikor csődközeli állapotban el kellett küldeniük a munkatársak jelentős részét, viszont az így 2020. március 1.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

megmenekülő cég már mindenben a jogszabályi előírásoknak megfelelően tudott gazdálkodni. – Nagyon nehéz összehasonlítani a korábbi időszakkal, hogy azóta milyen könnyen jön álom a szememre, vagy milyen egy adóellenőrzésről szóló levelet felbontani – hozott példákat Diviánszky Ákos. – Úgy érzem, vannak lépcsőfokai az ilyen megtisztulásnak, és azt hiszem, szépen sikerül felfelé lépkedni ezeken a lépcsőkön – tette hozzá. – Amióta rendszeresen időt töltök Istennel, valahogy nincs már olyan, hogy a nehéz helyzetben nem sikerül megtalálni a megnyugtató választ – vallotta be Diviánszky Ákos.

REFORMULA CHALLENGE – Célunk az, hogy egyfajta hídszerepet töltsünk be a magunk szerény eszközeivel a mérnöki hivatást végzők, a gyülekezetek és a keresztyén hit között – foglalta össze a fórumbeszélgetések után a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szolgáló Mérnökmisszió tavalyi munkáját annak vezetője. Németh Balázs bemutatta legújabb kezdeményezüket, a REFORMula Challenge – Református Középiskolások és FÓRUMBESZÉLGETÉSEK Az előadások után három fórumbeszélgetés zajlott párhuzamosan, mindegyik a Mérnöktalálkozó központi gondolatát vitte tovább különböző helyzetekben és nézőpontokban. Az egyik folytatta a Divánszky Ákos által kibontott témát, a címe is az volt: Keresztyén mérnöki vállalkozások belső és külső kompromisszumhelyzetei. Ezzel párhuzamosan egy másik fórumbeszélgetésen azt vitatták meg az egybegyűltek, hogy a keresztyén értékrendet magáénak valló gyakorló mérnöknek milyen szempontok mellett kell végeznie alkotótevékenységét, illetve ennek melyek ma a legnagyobb kihívásai református szemszögből. A harmadik fórumbeszélgetés témája a gyülekezetépítés volt, amely számos konfliktussal és megannyi kompromisszummal jár.

10 Reformátusok Lapja

2020. március 1.

Egyetemisták Innovációs Versenyét is. Az idén októberi innovációs megméretés négy pillérre: számítástechnikára és programozásra, ügyességre, bibliaismeretre és építészmérnöki feladatokra épül – mondta a Mérnökmisszió vezetője.

A versenyen tíz négyfős csapat vehet majd részt, mindegyik két autóval. Az egyik egy távirányítós szerkezet, a másik pedig egy virtuális jármű, amely a kiterjesztett valóságban rója majd a köröket. Ennek a virtuális autónak az önvezető programját kell majd jól megterveznie a csapatnak, akik a bibliaismereti kérdésekre helyesen válaszolva előnyökhöz juthatnak. A kijelölt pályán egyszerre versenyeznek majd az autók, a cél az, hogy minél hamarabb teljesítsék az előírt távot.

JÖVŐRE ISMÉT MÉRNÖKTALÁLKOZÓ A találkozó végén Németh Balázstól megtudtuk, hogy jövőre szintén megrendezik a Budapesti Református Mérnöktalálkozót, de hogy hol, az még nyitott kérdés, mert az egyházkerületi székházat akkorra elkezdik felújítani. – Idén szerintem sikerült megvalósítani azt, ami nem mindig megy zökkenőmentesen, hogy mederben tartsuk a találkozót a kitűzött téma körül. Úgy érzem, hogy az a közel száz fő, aki jelen volt, gazdagodott az itt elhangzott gondolatokból – mondta a negyedik találkozót értékelve a főszervező a Reformátusok Lapjának. – Az a reménységem, hogy akik itt voltak, az őket megérintő gondolatokat tudják majd hasznosítani saját gyülekezeteikben, és azok tovább segítik őket a hitvalló mérnöki létük megélésében – tette hozzá.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

| INTERJÚ |

hasznosnak találták. Ennek a szélesebb körben való terjesztésére adott most lehetőséget a Családbarát Ország óriásprojekt; tankönyvet írtunk, trénereket képeztünk ki, és ők fogják továbbadni országszerte ezt a tudást. Nagyon fontos lenne, hogy a református oktatási intézményeinkből minél előbb és minél többen jelentkezzenek erre a képzésre. Az ideális az, ha egy iskolából ketten jelentkeznek, így egymást szakmailag és lelkileg is támogathatják a törekvésben. Hiszen napjainkban a keresztyén fiataloknak nagy szükségük van minél felvértezettebben készülni a felnőtt életükre, az elkötelezett, felelősségteli szeretetkapcsolatban való családi együttélésre. Ez a képzés ezt a szemléletet közvetíti és erősíti, hogy a résztvevők is továbbadhassák.

Családi életre nevelni A családi szerepek, a családon belüli élet tanulható és tanítható. Egy ideje egyetemi szinten is foglalkoznak a kérdéssel a Károli Gáspár Református Egyetemen, de márciustól ezer, a gyermekek nevelésében részt vevő szakember ingyenesen sajátíthatja el, hogyan érdemes a különböző korú gyermekekkel erről beszélgetni.

A szervezők azt vallják, érdemes velük együtt gondolkodni a családjukban elfoglalt helyükről, az egymással való kommunikációról és arról, hogyan tudna jobban, örömtelibben működni egy család. Komlósi Piroska pszichológus, egyetemi docens mesélt a továbbképzés előkészületeiről és a folytatásról.

Mi volt az a gondolat, amely életre hívta ezt a programot?

Kopp Mária orvosprofesszor a kutatásai alapján kimutatta, hogy a család úgynevezett „egészségvédő faktor”, vagyis a benne élők számára több olyat is nyújt, ami a testi-lelki egészséget támogatja. És úgy gondolta, hogy a családok akkor tudnak megerősödni, ha a gyerekek már iskoláskorukban megértik a családban élés fontosságát, illetve a saját aktív szerepüket.

2012-ben sikerült beépíteni a Nemzeti alaptantervbe a „Családi életre és kapcsolati kultúrára felkészítés” témakörét a fejlesztési területek és nevelési célok közé. Ezután sürgetővé vált az érdeklődő pedagógusok felkészítése ezekre.

Ez azonban rengeteg pedagógust és rengeteg munkaórát jelent.

Ez lelkesítő feladat. A Károli-egyetemen 2013-ban elindítottunk egy negyvenórás, úgynevezett CSÉN továbbképzést pedagógusoknak és segítő munkát végző szakmabelieknek. Lelkészek, hitoktatók, vallástanárok, óvodapedagógusok, védőnők, szociális munkások is jelentkeztek ezekre a képzésekre, és nagyon

A szakmai elhivatottságon túl szükséges az értékrendbeli meggyőződés is?

Igen, csak hiteles ember tud hatékonyan nevelni és növelni. A családközpontú szemléletünk olyan értékeket foglal magába, amelyeket a Biblia is tanít, kezdve attól, hogy a házastársat hozzánk illő segítőnek tekintjük, a szülőket a gyermekeik lelki neveléséért is felelősnek tartjuk, egészen odáig, hogy milyen konfliktuskezeléssel érhető el, hogy a rosszat jóval győzzék meg és minden napot szeretetben zárjanak le. Nagyon sok, egyébként hívő pedagógus és segítő szakmabeli nehezen beszél ezekről, mert nem látott erre mintát, nem kapott ehhez módszereket – ők most segítséget és segédanyagot is kapnak a munkájukhoz.

A család témakörén belül milyen hangsúlyok köré épül a képzés?

A negyvenórás CSÉN képzés nyolc témakört ölel fel öt-öt órás modulokban: társas kapcsolatok és konfliktuskezelés, önismeret és érzelmi intelligencia, értékrend és etika, változások és veszteségek kezelése a családban, nemiség, párkapcsolat, szexualitás.

Mindegyik blokkban olyan kérdések kerülnek terítékre, amelyek szorosan kapcsolódnak a házassághoz, a családhoz, és ebbe még az önismeret is beletartozik. Sokféle továbbképzés van az országban, de a miénk kifejezetten a családra fókuszál. Számomra ez nem elsősorban munka, hanem egyfajta küldetés, mert nagyon sok múlik azon, hogy az ember milyen családból indul, és ott milyen útravalót kap. Ez befolyásolja azt is, hogy később milyen tagjává válik a közösségének. Tudom, hogy a mi Családi Életre Nevelés nevű képzésünk csepp a tengerben, de azt is tapasztaltam, hogy akik korábban részt vettek rajta, rengeteg dolgot megértettek, és sikerült nekik változtatni mind a gondolkodásukon, mind a viselkedésükön.  BENCZE ZSÓFIA, FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA KÖZÖS GONDOLKODÁS A CSALÁDRÓL Pár héten belül elindul az internetes jelentkezés a www.kmr.csbo. hu oldalon, a képzésre pedagógusok, óvodapedagógusok, fej­ lesztőpedagógusok, gyógypedagógusok, iskolai védőnők, isko­lai szociális segítők, gyermekjóléti szolgálatoknál dolgozó szociál­ pedagógusok, hittantanárok, hitoktatók, nevelők jelentkezését várják.

2020. március 1.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

A böjt nem cél, hanem megszentelődésünk egyik útja HEGEDŰS BENCE

Böjtölni annyit jelent, hogy lemondunk valamiről egy nagyobb jó érdekében – véli Hodossi Sándor, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Gyakorlati Teológiai Tanszékének főiskolai docense, akivel a böjtről és annak hitünkre gyakorolt hatásáról beszélgettünk.

Össze lehet hasonlítani az adventet és a böjtöt? Miben más és miben azonos a két várakozási, felkészülési időszak?

A karácsony és a húsvét egyaránt az Isten titka. Csoda, amelyet az ember igazából nem érthet meg. Karácsonykor arra csodálkozunk rá, hogy az Isten emberré lett, húsvétkor pedig helyreáll a világ nagypénteken felborult rendje. Mindkét ünnep alapjaiban határozza meg a hívő ember világról és benne az emberről alkotott képét. Talán azért alakult ki az a hagyomány, hogy éppen a húsvét (ezen kívül az ortodox világban karácsony) előtti felkészülés része a böjtölés. Mert a csodát értelemmel nem lehet felfogni, de önmagunkat felkészítve, megtisztítva részesei lehetünk a titoknak. Természetesen minden lelki készülődés nélkül is eljön az ünnep, de annak megélése egészen más minőségű akkor, ha intenzív felkészülési időszak előzte meg.

Mintha a reformátusoknál is az rögzült volna, hogy a böjt an�nyit jelent, hogy nem eszünk húst. Milyen böjtje lehet ma egy reformátusnak?

Azt nem tudom, hogy „egy reformátusnak” általában milyen böjtje lehet, csak arról tudok beszámolni, hogy mi a családunkban hogyan gondolkodunk erről. A böjt számunkra nem elsősorban a táplálkozáshoz kötődik, általánosabb értelmű.

Azt jelenti, hogy önként lemondunk valamiről egy nagyobb jó érdekében. Felismerjük, ami aktuálisan a leginkább elválaszt Istentől, és nem félünk meghozni ennek következtében a gyakorlati döntéseket. Az elmúlt évtizedekben volt példa arra, hogy nem néztünk tévét, máskor édességet nem ettünk, vagy éppen alkoholt nem fogyasztottunk feleségemmel a böjt idején. Általában együtt böjtölünk. A húsevésre visszatérve: ez sokkal inkább gyakorlati kérdés a számomra, sosem éreztem benne a kísértést, a hitpróbát. Nem gondolom, hogy közelebb kerülnék Istenhez, ha nem ennék húst. Amikor azonban tévé12 Reformátusok Lapja

2020. március 1.

nézés helyett beszélgettünk, együtt imádkoztunk esténként, az erősítette az Úrral és egymással való kapcsolatunkat is.

Kell-e tartani a negyvennapos böjtöt?

Szerintem nem kell, hanem szabad, és ez jelentős különbség. De úgy gondolom, a keresztyén ember egész életstílusára jellemző az önkorlátozás. Ez azt jelenti, hogy nem teszek meg mindent, amit pedig megtehetnék, nem vásárolok, nem fogyasztok annyit, amire pénzem, lehetőségem lenne. Mert nem csupán a mában és nem csupán a mának élek. Gyakorlati példa erre, hogy amióta a gyerekeink felnőttek, és már nem velünk élnek, alig termelődik szemét a lakásban. Igaz, szelektíven gyűjtjük a hulladékot, de heteken keresztül nem telik meg a kuka. Ugyancsak túlmutat a negyvennapos időkereten az a tapasztalat, hogy vannak az életben olyan hosszabb időszakok, amelyek megint csak jelentős önkorlátozással járnak. A gyereknevelés sok-sok öröme mellett tagadhatatlan, hogy jelentős lemondásokkal teli időszak volt az a csaknem húsz év, amíg felnőttek a gyermekeink. Emlékszem, három kicsi gyerekkel nap mint nap buszozva mennyire vágytam akár egy használt Trabantra a kilencvenes évek második felében, de ez akkor elérhetetlen álomnak számított. Legalábbis nekünk. Nem tudatosan vállalt „böjt” volt ez, hanem egyszerűen szegénység. Abban viszont tudatosak voltunk, hogy az anyagi nehézségek nem tántorítanak el bennünket a gyermekvállalástól, és mindent megteszünk, hogy a gyerekek semmiben ne szenvedjenek hiányt. Aztán eltelt ez az időszak is, és ahogyan a gyerekek növekedtek, családunk anyagi helyzete is stabilizálódott. Harmadik gyerekünk születése után eljött az idő, amikor a nagycsalád vállalása már nem jelentette automatikusan a szegénység vállalását is. Az eredeti kérdésre visszatérve: több évben megtapasztalhattuk a húsvét előtti negyvennapos böjt áldásait. Ám voltak évek, amikor erre nem figyeltünk oda, és ilyenkor általában szegényebb volt az ünneplésünk. Összefoglalva: nem kell, hanem szabad tartani a negyvennapos böjtöt, tudva, hogy ennek áldásai gazdagítanak bennünket.

A Tiszántúlon mennyit változott a böjt fogalma vagy gyakorlata?

Fogalmam sincsen. Tudatosan kerülöm a böjti – és minden más – népszokásról szóló beszámolókat. Talán azért, mert nagyon zavar, hogy a televízióban, helyi és országos lapokban

| INTERJÚ |

„A szabadságához ragaszkodó ember legfeljebb saját kárából hajlandó tanulni.

Isten pedig tiszteletben tartja a saját képére és hasonlatosságára teremtett ember szabadságát.”

2020. március 1.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

mindig csak ezeket a népszokásokat emlegetik az egyházi ünnepek kapcsán. Mintha ez volna a lényeg. Ez a kommunikáció azt sugallja, hogy a Krisztus-követés csak hagyományőrzés.

Szerintem ez nagyon rossz és hamis üzenet. Nem a néphagyományt, az evangéliumot kell továbbadni. És az ön gyülekezetében?

Debrecenben élünk, a nagyerdei gyülekezet tagjai vagyunk a családommal. A város egyik legnagyobb református közössége a miénk. Sok felnőttként megtért tagja van az egyházközségünknek.

Bőven tíz fölött van azoknak a bibliaköröknek, ifjúsági csoportoknak a száma, amelyek heti rendszerességgel tartják alkalmaikat. A böjti időszakban részben a szószékről hangzik tanítás minden évben, de a gyülekezeti újságunkban is mindig megjelenik témaként a böjt. Természetes, hogy a kiscsoportokban is előkerül a kérdés.

Sokan és sokfélék vagyunk, természetes, hogy máshová kerülnek a hangsúlyok gyülekezetünk tagjainak gondolkodásában, kegyességi gyakorlatában. Sokféleképpen lehet böjtölni, de véleményem szerint mindenképpen érdemes valamilyen módon. Az, hogy mikor, milyen módon és intenzitással, sokféle tényezőn múlik.

A családi közösségben milyen szerepe van a böjtnek?

Véleményem szerint meghatározó. A családban sajátítjuk el azokat a mintákat, értékeket, amelyek végigkísérik életünket. A böjtről is a családban hallunk először, vagy sokáig sehol. A szülők, felnőttek értékítélete, böjthöz való viszonyulása életünk első tizenhárom-tizennégy évében minden más hatást felülír.

Milyen szerep jut a böjtnek az ön családjában?

Nem keresztyén családban nőttem fel, tehát a böjttel kapcsolatos szülői minták átvételének folyamatáról, annak nehézségeiről és áldásairól nem tudok beszámolni. Nálunk otthon nem volt téma sem a hit, sem a vallás. Feleségemmel mindketten egyetemista korunkban tértünk meg. Viszont gyermekeink kicsi korától kezdve mindig sokat beszélgettünk velük az aktuális keresztyén ünnepekről. Megbeszéltük, hogy mit ünneplünk, miért és hogyan. Ahogyan egyre nőttek, egyre több és komolyabb kérdésük lett. Sokszor beszélgettünk ezekről. Látták, hogyan böjtölnek szüleik, és láttak jó mintákat a gyülekezet sok hozzánk hasonló családjában is. Amikor eljött az ideje, maguk is felismerték a böjt hasznosságát, és elkezdték gyakorolni. Ennek mi szülőként örültünk, és bátorítottuk gyerekeinket. Volt, hogy együtt, közösen böjtöltünk, és arra is akadt példa, hogy utólag mondták el, hogyan és miért böjtöltek az adott évben.

Hogyan készíthet fel a böjt a nagyhétre?

A nagyhét a böjti időszak csúcspontja. Ahhoz, hogy ezt átéljük, mindenképpen szükség van felkészülésre a megelőző hetekben. Ha ez nincs, akkor marad a hosszú hétvége, a sonka, tojás, locsolkodás vagy a „csokitojást tojó nyúl”, amely értelmetlen és nevetséges képzavar. A nem keresztyén világ menekül 14 Reformátusok Lapja

2020. március 1.

a húsvét elől. Ezért vannak tele ilyenkor mindig a szállodák.

Feltételezem, hogy sokan vannak, akik nem csupán a tolakodó locsolkodókkal, hanem elsősorban Krisztus feltámadásának evangéliumával nem tudnak mit kezdeni. Pedig sokan vágynak a biztonságra, elfogadásra, Isten gondviselő szeretetének megtapasztalására. A mai tanítványok feladata az, hogy érthetően és hitelesen képviseljék életük Urát.

Melyek azok a böjtről szóló írások a Bibliában, amelyek ön szerint segíthetnek megérteni a lényegét?

A szinoptikus evangéliumok szinte szó szerint egyező módon írják le Jézus szavait, amelyekkel azokat szólítja meg, akik követni szeretnék őt. „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.” (Mk 8,14–15) Igaz ugyan, hogy Krisztus követése önmegtagadással, kereszthordozással jár, mégis egyedül ez jelenti az élet választását. Ugyanez az önmegtagadás figyelhető meg a tékozló fiú példázatában szereplő atya magatartásában. Mekkora önfegyelem kell ahhoz, hogy az ember ne szaladjon a saját vesztébe rohanó fia után? Mekkora önmegtartóztatásra van szükség, hogy tiszteletben tartsa fia rossz döntését is? A szabadságához ragaszkodó ember legfeljebb saját kárából hajlandó tanulni. Isten pedig tiszteletben tartja a saját képére és hasonlatosságára teremtett ember szabadságát. De a veszteségek, amelyeket rendre elszenvedünk, mégis csak ideiglenesek, és felülírja őket a megtalálás öröme. „Együnk és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.” (Lk 15,23–24) A böjt tehát nem cél, hanem fejlődésünk, megszentelődésünk egyik útja.

Hogyan lehet megélni a mai világban a böjt hétköznapiságát? Úgy tűnik, hogy a világ nem igazán ismeri a böjt gyakorlatát.

Legfeljebb a léböjtkúráról tud, de ez inkább egészségmegőrző vagy fogyókúra jellegű, és nincs köze Istenhez. Az önvizsgálatra, bűnbánatra indító böjttel nem tud mit kezdeni az olyan ember, aki szerint az a legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat, aki szerint minden dolog legfőbb mértéke az ember. A bűn nem létezik, a megbocsátás pedig annyit jelent, hogy önmagunknak kell megbocsátani. A fogyasztói társadalom számára idejétmúlt, idegen és rémisztő a böjt gyakorlata.

A böjt semmit sem ér, ha nincs benne a lélek. Különben nem más, mint diéta. Hogyan lehet megtölteni tartalommal a böjtöt?

Nem vagyunk egyformák, sőt minden évben más-más lelkiállapotban, élethelyzetben érkezünk el a böjti időszakhoz. Én nagyon örülök annak, hogy a református egyház nem köti gúzsba részletes előírásokkal tagjait, hogy mikor mit és hogyan tegyenek vagy ne tegyenek böjtben, de egyértelműen bátorít a böjt gyakorlására. FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Slágertéma lett az önbizalom, önbecsülés, önmagunk elfogadása. Népszerű előadások és könyvek tanácsolnak abban, hogyan teljesedjen ki az életünk, miként valósítsuk meg önmagunkat. Helyzetgyakorlatokkal, példákkal szemléltetik okos pszichológusok és terapeuták azt, hogyan kell kiállni felismert érdekeinkért.

Ezekhez képest Jézus meghívása önmagunk megtagadására nem tűnik vonzónak. Pedig ő nem az ellenkezőjét tanítja, nem öngyűlöletről, önmegvetésről szól, nem akarja, hogy lefokozzuk, utáljuk magunkat vagy kisebbrendűségi érzések alakuljanak ki bennünk. Akik kívülről, felületesen nézik, félreértik a keresztyéneket, és csak annyit látnak, hogy savanyú arccal, búskomor sóhajokkal hangsúlyozzuk, hogy bűnösök vagyunk, halált és kárhozatot érdemlünk. Nemkívánatos vallásnak látják, mondván: elég baj és rossz történik a világban, még ezzel a kezelhetetlen bűntudattal is tetézzük? A wellness korában, amikor már elvesztettük az igazi örömélményeket, boldogító érzéseket, Jézus felhívása nehéznek tűnik. „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem!” (Lk 9,23) Le kellene mondani mindenről, ami élvezetet ad? Csak a kereszt és a szenvedés az ajánlata? A legtöbb ember az életkörülményeit akarja javítani, kényelmesebbé tenni, amihez több pénz kell. Jézus nem többet, hanem mást ajánl követőinek: isteni életet. Valódi önismeretre hív és segít el, amelyben fájdalmasan tisztán megismerjük önmagunkat és negatívumainkat.

Egy vidéki temetés után a jelenlévőkkel a sokak által szeretett férfiról beszélgettünk, akitől búcsúztunk.

Emlékeztünk, hogy szorgalmas, szerény és becsületes volt, vigyázott arra, hogy senkinek ne legyen útjában.

Mindig ellenőrzés alatt tartotta magát, nem panaszkodott, többen nem is tudták róla, hogy régóta beteg volt.

Segítőkész, de segítséget nem kérő, önmagával szemben kíméletlenül maximalista ember volt. Vajon ezt várja Jézus, amikor önmegtagadásra szólít? Biztosan nem.

Szabad karriert befutni, pénzt keresni, boldogan élni, kiteljesedni. Nem önsanyargatást kér, hanem a rossznak, a hamisnak és a károsnak a megtagadását. Belebetegszem abba, ha görcsösen háttérbe szorítom, ha nem tudom jól szeretni magamat, és vállalni saját érdekeimet, érzéseimet. Nem letagadni kell magamat, hanem megtagadni, elhagyni azt, ami akadályoz Jézus követésében, ami önzővé és szeretetlenné tesz. Elköteleződést kér a krisztusi útra, ahol a szenvedés és a kereszt önmagunk fölé, Istenhez emel. 

IMÁDKOZZUNK!

Érzem Érzem a kezed melegét, ahogyan betakarsz örök védelemmel. Érzem szavaid erejét, ahogyan küzdesz a félelmeimmel. Érzem, hogy nem engedsz eltévelyednem. Érzem, Uram, hogy szeretsz engem. Ámen.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Küzdelem a sötét ellen A világot teremtő Isten így szólt: „Legyen világosság!” Ez volt a Biblia szerint az Úr első mondata, még a kezdet kezdetén. Ettől kezdve lett nappal és éjszaka. Az utóbbi megmaradt sötétnek, és az ember próbált kezdeni valamit azokkal az órákkal, amelyekben először az árnyak nyúlnak meg, majd leborul az éj fellege. Ma a kapcsoló után tapogatózunk, a régiek elővették lámpásukat, amiről Jézus is beszélt: „Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot.” (Lk 11,33) A cseréplámpás egyszerű, de csodálatos találmány, amellyel pislákoló fényt lehetett csempészni a vak sötétségbe. Ehhez kellett egy nagyobb teáscsészényi méretű, bár lapos edény, amelybe olajat, rendszerint olívából préselt olajat csorgattak, valamint kellett egy kanóc. Ennek kiálló végét lehetett lángra lobbantani – ez az alapelv nem változott évezredekig, csak a lámpások formája alakult az idők során. Sokáig egy darabból formázták ezt a speciális edénytípust, amely leginkább csőrös hamutartóra emlékeztetett. Ezt a funkció indokolta: így az olaj befogadására szánt rész nagyobb nyílással készült, könnyebb volt feltölteni, a szélén viszont úgy nyomták össze a még lágy agyagot, hogy kis csőr keletkezzen, ez jól támasztotta a kanóc égő végét. Jézus korára divatba jöttek a hosszabb csőrű lámpások, mint egy kis teáskanna: a kanóc égő vége távolabb került a lámpás olajjal feltöltött testétől. Ezen csak apró lyukat hagytak. Akárhogy készült is azonban a lámpás, egyszerű vagy díszes kivitelben, a lényeg nem változott: a sötétség ellen küzdött az ember. A fény halványan pislákolt az éjszakában, de a semminél ez is több volt. Lehetett várni a reggelt, akár Dávid énekével: „Te vagy, Uram, a mécsesem, az Úr fénysugarat küld nekem a sötétbe.” (2Sám 22,29)  HODOSSY-TAKÁCS ELŐD

2020. március 1.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

Isten álmát álmodjuk, ne a sajátunkat!

A határ menti településeket a csökkenő lélekszám és az apró gyülekezetek jellemzik, ahol olykor a denevérek nehezítik meg FARKAS a hétköznapokat, máskor pedig a jégeső ZSUZSANNA – és ahol lassan mégis áldássá lesznek a nehézségek. Mező Arnold lelkipásztorral útkeresésről, szolgálatról és az elöregedő gyülekezetekről beszélgettünk. Tavaszváró történetek a Tiszáninneni Református Egyházkerületből.

Fent, északon, a határ mellett fekszik Aggtelek, amelyet leginkább a nevét viselő nemzeti parkról és barlangrendszeréről ismerünk, ez alkalommal mégis azért keltünk útra, hogy megismerjük református gyülekezetét – és mint később kiderült, másik hat települését is. Legelőször a templomtoronyhoz érve csodálkozunk el, ahol kiderül, hogy hiába az irányjelző csillag, templomot közel s távol sem látunk. Így még egy kanyarra és pár száz méterre van szükségünk, hogy felfedezzük a temető mellett az aprócska lelki hajlékot és a parókiát, ahol Mező Arnold lelkipásztor vár bennünket.

Hamar kiderül, hogy a torony régen őrtorony volt, amely aztán 1802-ben került a gyülekezet tulajdonába, azóta ad otthont a harangoknak és tetején a csillagnak. Habár a messziről érkezőket minden alkalommal meglepi a különleges megoldás, a gyülekezet tagjainak ez már természetes. Azonban nem ez az egyetlen 16 Reformátusok Lapja

2020. március 1.

| REFORMÁTUS ÉLET |

Csorba László, a gyülekezet gondnoka

érdekesség, amellyel szembesülünk. A lelkipásztor rögtön elmondja, hogy Aggtelek reformátusairól nem tud anélkül beszélni, hogy meg ne említené a többi gyülekezetét is: hozzá tartozik még Jósvafő, Tolnakápolna és Szinpetri, februárig pedig Imola, Ragály és Trizs református közösségében is helyettesített. Az utóbbi három gyülekezetet sikeres szeptemberi lelkészképesítő vizsgája után átvette a korábbi segédlelkész, Szegedi Csaba.

ÉLNI AKARÓ KÖZÖSSÉGEK

Mező Arnold lelkipásztor

Csorba Lászlóné, a közösség pénztárosa

– Az ember sokszor elköveti azt a hibát, hogy megálmodja a saját álmait, és azokhoz ragaszkodva kéri Isten támogatását, majd csodálkozik, ha nem kapja meg – emlékezik vissza Mező Arnold arra az útra, amely végül Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe hozta. – Kárpátalján születtem, Sárospatakon jártam gimnáziumba, majd a teológiára, de mindig is hazavágytam, készültem az otthoni szolgálatra. De sosem felejthetjük el, mit mond az Úr Ézsaiás könyvében: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr.” (Ézs 55,8) – fogalmaz a lelkipásztor.

Végül visszatért Kárpátaljára, de menyasszonyát és őt egy magyarországi lelkésznő adta össze, amiből akkor komoly konfliktus származott. – Tudatosult bennem, hogy nem lehetek lelkész ott, ahová mindig is vágytam. Haragudtam, de szinte azonnal kiderült, hogy az itteni gyülekezetekben segítségre van szükség, így útra is keltünk. Először jómagam, aztán két év múlva – a főiskola befejezése után – a feleségem is ideköltözött. Megtanultam, hogy olykor muszáj elcsendesedni és arra figyelni, hová vezet az Úr, és nem arra, hogy vajon az énáltalam választott úton miért nincs ott mellettem. Ilyen alkalom a böjt is, amikor hálát adhatunk, hogy ő a legnehezebb helyzetből is a legjobbat hozza ki – hangsúlyozza a lelkipásztor.

Habár nem volt egyszerű a gyülekezetek vezetése, de végig érezte az Úr támogatását, amelynek köszönhetően folyamatosan fejlődhettek: a hét gyülekezetben tavaly ősszel tizenkét projekt futott párhuzamosan, ebből öt templomfelújítás volt – mindegyik hajlék műemlék. – Rossz megélni, hogy a határ menti gyülekezetekben a szolgálatunk legnagyobb része nem kifejezetten lelkészi munka, hanem sokszor inkább menedzseri – folytatja Mező Arnold. – Azt tapasztalom, hogy egyszerre talán két gyülekezetben tudunk teljes mértékben lelkészként jelen lenni, azonban az a kényszerhelyzet, amikor ennél több közösség van ránk bízva, megmutatja, milyen önállóságra képesek. A presbitériumok jól működnek, ők szervezik az alkalmakat, mindenben támogatják a szolgálatot és összefogják a gyülekezetet – látszik, hogy élni akarnak – fogalmaz a lelkipásztor.

2020. március 1.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

A DENEVÉREK, A JÉGESŐ ÉS A CSODÁK Bármennyire kis településekről van is szó, mindegyiknek megvan a maga különleges története. Mint megtudjuk, Imolán például a 18. századi templom újult meg az elmúlt években, a mellette lévő parókiából hamarosan közösségi ház lesz, Ragályon pedig jelenleg is folyik a középkori templom felújítása. Jósvafőn erdei iskola, oktatási centrum és múzeum is működik a gyülekezet fenntartásában, de még ennél is érdekesebb Szinpetri temploma: az épület az Aggteleki Nemzeti Park területén áll, az utóbbi esztendőkben pedig a padlására fokozottan védett denevérek költöztek – akikkel eleinte nehezen barátkoztak meg a gyülekezet tagjai. Időközben a templom tetőszerkezete igen romossá vált, de mivel a denevérek védettek, összefogva a nemzeti park munkatársaival az ő megmentésük érdekében is renoválják a templomot, és denevérbarát tetőszerkezetet alakítanak ki. – A gyülekezet nehezen fogadta el a hangos és olykor büdös állatokat, de beszéltünk róla, hogy ők is Isten teremtményei, akiknek köszönhetően most egybe tud fonódni a teremtett világ egy apró részletének megóvása és a templomuk felújítása. De arra is figyelmeztettem a közösséget, hogy az épületet majd használ-

„...ez nem csak a felújításról szól, hanem arról is, hogy megújulunk, mert ez a közösség vágyik Istenre.” (Mező Arnold) niuk is kell, meg kell tölteni a padokat. E nélkül csupán felesleges erőfeszítés az építkezés – emlékezik vissza a lelkész.

Hasonló kitartásról tesz bizonyságot Tornakápolna református közössége is, ugyanis ez az ország egyik legkisebb települése, összesen nyolc lakójából öten szerepelnek a választói névjegyzékben – vasárnaponként mégis sokszor tízen-tizenöten vannak az istentiszteleten. – Ha itt megszólal a harang, mindenki eljön a templomba: Tornakápolnához hozzátartozik az istentisztelet – magyarázza Mező Arnold, amikor látja arcunkon, hogy nem tudjuk értelmezni az említett számokat. – Sok vállalkozónak, nagyobb városban élőnek van itt hétvégi háza, amikor pedig a környéken pihennek, csatlakoznak hozzánk vasárnap. Az Úr így mutatta meg nekem, hogy terve van még egy ilyen pici gyülekezetben is – mutat rá a lelkipásztor.

Ez a terv látszik az templom felújítási munkálatain is: a gyülekezet sokáig nem is használta a rossz állapotban lévő hajlékot, de a lelkipásztor buzdítására visszatértek az épületbe. A felújítás igénye már ekkor megmutatkozott, de anyagiak hiányában az álom csak álom maradt. Végül az önkormányzat talált egy pályázati lehetőséget, amelyhez hozzátette az önrészt, és így megújulhatott a templom. – Segítséget kaptunk az egyházkerülettől és sok magánembertől is. A belső teret már magunk renováltuk, a közösség adakozott és komoly fizikai munkát is végzett. Hiába mondtam az idősebbeknek, hogy ne csinálják, nem nekik való már ez, azt válaszolták, akkor érzik a sajátjuknak, ha segítenek – idézi fel a lelkipásztor. – Akkor értettem meg, hogy ez nem csak a felújításról 18 Reformátusok Lapja

2020. március 1.

szól, hanem arról is, hogy megújulunk, mert ez a közösség vágyik Istenre. Szomorú, hogy augusztusban a jégeső a templomot is elverte, a külső vakolatot újra kellett cserélni, a rézlemez tetőborítás pedig deformálódott. A gyülekezeti tagok azonban azt mondták, hogy nincs semmi baj, legalább az épület nem ázott be. Ha a régi palatető maradt volna, tönkrement volna az egész – de az Úr pont így tartotta meg hajlékát – mosolyog Mező Arnold.

A lelkipásztor azt is elmondja, nehéz egyensúlyt tartani a szolgálat és a szervezés között. Habár egyre többször projektmenedzsernek érzi magát, mindig igyekszik hangsúlyt fektetni az imára. – A hét gyülekezet valójában együtt tenne ki létszámában egy nagy gyülekezetet, de azt látom, hogy az itt élő emberek vágyják Isten Igéjét – és így van miért végezni a szolgálatot, látom, ahogy csodák történnek. Embert próbáló a többszöri szolgálat vasárnaponként, de így egy vasárnap annyi emberhez jut el az evangélium, mintha egy nagyobb gyülekezet szószékén állnék – teszi hozzá.

RÉGI TEMPLOM, ÚJ HAGYOMÁNYOK Bár gondolatban eddig is kirándultunk a környező településekre, beszélgetés közben végül valóban elindulunk a parókiához tartozó kertbe, ahol éppen szilvalekvárt főznek a gyülekezeti tagok a közelgő családi napra. Korábban gyümölcsöst telepítettek a területre, amely tavaly harminc szilvafával is gazdagodott – ebből készül a natúr lekvár hagyományosan, üstben, a közösség tagjainak segítségével.

| REFORMÁTUS ÉLET |

ruk harmadik kislányát tavaly nyáron már az egész gyülekezet együtt várta. – Gondnokként bevezettem egy új hagyományt: a keresztelő után egy üveg – a parókia kertjében termett szilvából készült – házi pálinkát ajándékozunk a gyermekeknek azzal az üzenettel, hogy majd tizennyolc éves korukban bontsák fel.

Lehet, hogy én már nem fogom őket akkor látni, de remélem, eszükbe jutunk majd, és azt sem felejtik el, hogy reformátusok – fogalmaz Csorba László.

TÖLTSÜK BE A TÖRVÉNYT! Mező Arnold nem titkolja, mennyire várja már, hogy minden projekt a végéhez érjen, ahogy azt sem, hogy aktív, feszített tempójú évek állnak mögötte és a gyülekezetek mögött: – Van, amikor úgy érzem, szögre kéne akasztanom a palástom, mert nem azért lettem lelkész, hogy felújításokat vezessek. A betegek mellett szeretnék imádkozni, együtt szeretnék sírni a gyászolókkal és házasulni vágyókat szeretnék a közös életük felé vezetni. Szeretnék Igét hirdetni, családokat látogatni, keresztelni. De szeretem ezeket a közösségeket, és ha most ezt bízta rám és a családomra az Úr, nem vonjuk kétségbe a szán-

„Lehet, hogy én már nem fogom őket akkor látni, de remélem, eszükbe jutunk majd, és azt sem felejtik el, hogy reformátusok.” (Csorba László) A gőzölgő lekvárt figyelve megismerkedünk Csorba László gondnokkal és feleségével, aki a gyülekezet pénzügyeit fogja össze. Elmondják, hogy további ötven fa betelepítését tervezik, hiszen hely van még, a lekvár pedig bevételi forrás a közösségnek. – Kis gyülekezet a miénk, de kitartunk a reformátusságban.

Azt nagyon sajnálom, hogy rossz állapotban van a templomunk, de küzdünk érte, hogy idővel ez is megújulhasson – foglalja ös�sze Csorba Lászlóné, majd hozzáteszi, a gyülekezet anyagi forrásai szűkösek, de azzal is tisztában vannak, hogy másoknak még nehezebb. Amikor például tavaly hallottak a Ráday utcai kollégium leégéséről, nem volt kérdés, hogy gyűjtést szerveznek az otthon nélkül maradt teológushallgatóknak.

A házaspár a településen nőtt fel, itt is találkoztak, a férfi bányászként dolgozott, felesége pedig pénzügyesként. Az elmúlt évtizedekben látták, ahogy régiójuk átalakul és elöregszik, a fiata­lok elköltöztek Nyugat-Magyarországra vagy Európa más országaiba. Mint mondják, értik ezt a folyamatot, saját lányuk is Londonban él a férjével és gyermekével, de hálásak, hogy ott is református közösségbe járnak, és amikor csak tudnak, haza­ látogatnak. – Hiányoznak már a fiatalok a környékről, ezért is örülök, hogy a tiszteletes úr akár a fiam is lehetne, büszkék vagyunk, hogy segíthetünk neki. Mi gyermekként megtanultuk, hogy reformátusok vagyunk, ebbe születtünk, de ki is tartunk benne, ezért fontos, hogy a templomunk sose álljon üresen – foglalja össze Csorba László. A gondnok azt is hozzáteszi, ezért nagy öröm mindig, amikor gyermekek születnek. Lelkipászto-

dékát – állítja a lelkész. Mint mondja, megerősíti, hogy még Illés próféta is elfáradt, de Isten továbbvitte a kijelölt úton.

Mező Arnold szerint ugyanakkor fontos arról is beszélni, hogy a lelkészek leterheltek és kimerültek, egyre nagyobb szükség lenne a „szombatfélév” működő rendszerére és a szupervízió lehetőségére. – Figyel ránk az egyházmegye, a lelkésztársak, mégis a saját helyén mindenki küzd. Ugyanakkor azt is tudom, hogy ez a feszített időszak véget ér egyszer – az áldásokat pedig folyamatosan érezzük – teszi hozzá.

A falvak elöregedő lakói között általános az elkeseredettség, és a félelem attól, hogy teljesen elfogy a lakosság. – Nehéz tartani bennük a lelket, de el kell mondanunk, hogy ez is csak átmeneti időszak, ők pedig fontosak Istennek – hangsúlyozza Mező Arnold. – Voltak háborúk, betegségek, tűzvész, de Isten kegyelméből azokat is túlélte a gyülekezet, most is megtart majd. Ezt a közösség is hiszi, a presbiterek például összefognak vasárnaponként, és kocsival hozzák el a templomba azokat az időseket, akiknek már nehézséget jelent a távolság, hogy hallhassák az Igét. – Az visz tovább, hogy elhiszem, Isten igazsága az igazság. Néha olyan, mintha a folyón felfelé kellene evezni, de az Úr ma is azt üzeni: szeressük őt és szeressük embertársainkat, mert ezzel betöltjük a törvényt. Az a hivatásom, hogy erre igyekezzek: betölteni Isten szeretetének Krisztusban megjelent törvényét, és erről bizonyságot tenni másoknak is. Ha sikerül ezt megmutatnunk, hiszem, hogy nem fogunk elfogyni.  FOTÓ: SZARVAS LÁSZLÓ

2020. március 1.

Reformátusok Lapja 19

| RE-KONSTRUKCIÓ |

Isten Előző cikkünkben arról írtunk, hogy minden mai hiedelemmel ellentétben a világ és benne az ember nem ismerhető meg Isten nélkül. Őt kell megismerni ahhoz, hogy a világról és az emberről bármiféle végleges és összefoglaló tudással rendelkezhessünk.

Igen ám, de hogyan ismerhető meg Isten? Amióta az ember ember, azóta küzd ezzel a titokkal.

Az Isten-kérdés a szellem nagy és megszüntethetetlen kihívása. Nem csak a teológiát foglalkoztatja, hanem mindazokat a nemrégiben született társadalomtudományokat is, amelyek a vallási tapasztalat egyetemes jelenségét tették és teszik meg kutatásaik tárgyává. Ezek a tudományok vi-

„Hogyan ismerhető meg Isten? Sehogyan sem, hacsak ő meg nem ismerteti önmagát. Ez persze ma eléggé botrányos állítás, minthogy az általános vélekedés szerint minden ismeret egyetlen biztos alapja az ember.”

szont már nem arról akarnak beszélni, hogy ki Isten önmagában, hanem arról, hogy mi történik az emberben és az emberrel, midőn Istenről beszél.

Sajnálatos módon az európai szellemtörténetben így következett be az a máig ható fordulat, amely nem Isten felől akarta megközelíteni az embert, hanem pont fordítva, az ember felől az Istent.

Ebben a fordulatban az a tragikus, hogy azt feltételezi, az Isten-ember viszonyban már nem Isten cselekszik, hanem az ember. Következtetésképpen Isten tárggyá válik. Már nem az a kérdés, hogy mit mond és cselekszik Isten, hanem az, hogy mi történik az ember tudatában és lelkében, amikor Istenről akar számot adni. Már nem Isten cselekszik a történelemben, hanem legfeljebb a vallásos ember, akinek a tudatában valamilyen lélektani oknál fogva él egy istenképzet. Megnőtt a szubjektum szerepe az Istenről szóló beszédben, mi több, szinte bizonyítékká vált, mintha Isten valóságának igazsága azon múlna, hogy mit hisz az ember. Az ebből az antropológiai fordulatból származó nézet manapság olyannyira bevett és elterjedt, hogy némelyek hajlamosak feltételezni: az ateizmus általánossá válása egyúttal megfelelő racionális érv is Isten létének a tagadására.

20 Reformátusok Lapja

2020. március 1.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

Miután ez a nézőpont Istent tárggyá tette, értelemszerűen Isten alanyisága úgy tűnt fel, mint az emberi lélek valamiféle kivetülése. Nem azt kell kérdezni tehát, hogy kicsoda Isten, hanem azt, hogy milyen társadalmi-lélektani okok vezetnek a szubjektumon belül az isteneszme megszületéséhez. Isten nem az emberen kívül álló, tőle független entitás, hanem az ember „terméke”, és – mint az emberhez képest más valóság – abszurditásként tűnt fel.

Ez a nézőpont csak a leglényegesebbet nem vette figyelembe: Isten nem tárgy, hanem alany, aki cselekszik, közli, kijelenti, kinyilatkoztatja, megismerhetővé teszi önmagát. Mégpedig úgy, hogy az embert személyes közösségbe hívja. Az Isten-ember kapcsolat lényege épp a személyesség.

A különböző társadalomtudományok, amelyek az ember felől közelítik meg az Isten-kérdést, pont ott tévednek, hogy Istent a szubjektum belső világának a kizárólagos eseményévé teszik, és azt feltételezik, hogy az Isten-kérdés meghaladható, ha a szubjektum belső igényei már nem termelik ki az isteneszmét. Mintha bizony a szubjektummal kellene tenni valamit, hogy az Isten-kérdés megoldható legyen. Ebből a nézőpontból születtek meg olyan eszmék, amelyek a haladást az Istenről tudás fokozatos elhalásával azonosították. Holott pont fordítva: fel kellene ismerni, hogy nem a szubjektum teremtette Istent, hanem Isten a szubjektumot, és a Teremtő ismerete nélkül semmi végleges nem mondható el az emberről.

Hogyan ismerhető meg Isten? Sehogyan sem, hacsak ő meg nem ismerteti önmagát. Ez persze ma eléggé botrányos állítás, minthogy az általános vélekedés szerint minden ismeret egyetlen biztos alapja az ember. De hogy ez mitől olyan biztos, azt nem lehet tudni.

Nem kell tehát bedőlni az ügyeletes mítosznak, hogy az ember hozta létre Istent. Isten az, aki cselekszik, megszólít, kijelenti önmagát, az embert személyes kapcsolatba hívja, és aki által az ember önmagához jut. Persze ezt úgysem értik azok, akik ezt a tapasztalatot puszta vizsgálat tárgyává teszik, és ezzel felszámolják az Istennel való személyes kapcsolat lehetőségét, amely a feltétele annak, hogy Isten felfedje önmagát. 

| GONDOLATOK |

NAGY KÁROLY ZSOLT

Mi történt? Elmondjam?

A szerző kulturális antropológus, az MTA BTK Néprajztudományi Intézetének tudományos munkatársa

A SZERZŐ ILLUSZTRÁCIÓJA

Vagy hagyjuk inkább az egészet? Túl közel vannak az események, még csak félmúlt, alig-múlt minden, és várjuk meg a történelmi távolságot? Jobb lesz, amikor már senki sem él, vagy legalábbis elmegy ez a nemzedék? Legalább nem fog fájni?

Tényleg? Nem az fog fájni, hogy megtehettük volna, de nem tettük? Most sem? Vagy azt mondod, zárjuk le annyival, hogy ne ítélj, hogy ne ítéltess?

Meg Istené a bosszúállás? De hát ki beszél itt bos�szúról? Ki beszél itt ítéletről? Miért beszélsz rögtön ítéletről, holott az a kérdés, hogy mi történt? Vagy kimondani azt, ami történt, már önmagában bos�-

szú? Vagy éppen arról van szó, az a lényeg, hogy kimondhatatlan legyen, hogy ne válhasson felszabadító történetté, hogy belül maradjon a trauma, és megemésszen elkövetőt és áldozatot egyaránt?

Vagy egyáltalán nem kellene beleállni ebbe az elkövető és áldozat pozícióba? Hogy az elkövető is áldozat volt valójában? És ez nem relativizálás?

Hogy ideje „tiszta lappal” újrakezdenünk? Ez a „tiszta lap”? Szóval nem történt semmi?

Vagy egyezzünk meg abban, hogy úgysem tudjuk rekonstruálni, hogy mi történt? Ott voltál? Ott voltam? Ki volt egyáltalán ott, ki látta? És ha ott voltál is, mit ér az? Ki tudja függetleníteni a múltat a saját múltjától? És mit mondanak a dokumentumok? Vannak egyáltalán dokumentumok? Mi az, amit bezúztak, mi az, ami megmaradt, és ami megmaradt, abból mi rekonstruálható? Hol lappang a többi anyag? Ki férhet hozzá? Ki nyitja meg a betett könyvet? És mi van azzal, ami nincs a könyvben?

Honnan tudod, hogy mit gondolt, miközben „azt”

tette? Tehetett volna egyáltalán mást? Nem éppen értünk tette, hiszen itt vagyunk? Ja, hogy volt, aki nem tette? És ha csak tettette? És aki látta, miért nem beszél, miért nem tanúskodik a szemtanú? Miért fél? És ki nem fél közülünk? Mert úgy megverték a nagyapját, hogy másnap belehalt? Mert a nővérét megerőszakolták? Mert elvették mindenüket, és az apja felkötötte magát? Mert a tiszteletes úr azt mondta, hogy a jó református ember a közösséget tartja fontosnak, hát be kell menni a közösbe? Hogy meg kell bocsátani, szó nélkül tűrni kell, rá kell hajolni a büntető isteni kézre, mert bűnösök voltunk mindahányan? Mert megfenyegették, hogy ha beszélni mer, őt is megverik vagy elviszik egy kis munkára? Mert egész életében alázták? Mert a pufajkás unokája most az ő unokáját tanítja? Mert nem tudhatja, hol és mi maradt meg róla? Mert elkapták és beszervezték? Mert féltette a feleségét, a gyerekeit, azt a keveset, ami megmaradt, a jövő csekély reményét, és inkább ő is aláírt? Mert nem tudott hős és mártír lenni? Mert jelentett?

Kényszerből? Vagy önként, dalolva? Mert akkor kuláklistázták, most meg ügynöklistáznák? Vagy valóban hős volt, a mindennapoké, csak ez épp most nem aktuális? Mert a történelmet most is a győztesek írják?

Szóval mondjam? Mondod? Az ismeretlen tűzvészébe nyúlni ki merészel? Mi lesz, ha megérint a történet? Elfogadod, hogy bár nem akarom, de így is eltalálhat egy szó? Mi lesz majd, ha kiderül, hogy téged is érint, hogy nem gondoltad, nem tudtál róla – vagy nem akartál tudni, vagy mindig is tudtad, de nem akartad magadnak se bevallani –, de kiderül, hogy érintett vagy? Mi lesz, ha kiderül, hogy az apád, az anyád, a testvéred, a nagyszüleid érintettek? Ha kiderül, hogy ők voltak? És mi lesz, ha kiderül: te tetted? Vállalod? Kiderülhet? Mi lesz, ha kiderül, hogy én vagyok érintett? Mi lesz, ha kiderül, hogy az apám volt, vagy az anyám, testvérem, nagyszüleim? Vagy mi lesz, ha kiderül: én voltam? Vállalom? És te? Kiderülhet? És mi lesz velünk? Rám tudsz nézni, ha kiderül, hogy én tettem? Rám tudsz nézni, ha kiderül, hogy te tetted? És én rád tudok majd nézni, el tudom mondani, hogy bocsásd meg az én vétkeimet, miképpen én is megbocsátok? De kinek kell megbocsátanom?

Kinek kell kezet nyújtanom?  2020. március 1.

Reformátusok Lapja 21

| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra!

LXIV. ÉVFOLYAM,

9. SZÁM,

2020. MÁRCIUS 1.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

A próféták észrevették a böjtölésben rejlő képmutatás veszélyét. Ezért hirdette például Ézsaiás, hogy a böjtölésnek akkor van értelme, ha azzal, amiről lemondunk, mások terhét könnyítjük, vagy másokat gazdagítunk. „Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a jogtalanul fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény hajléktalant, ha meztelen embert látsz, ruházd fel (…)!” (58,6–7) Keresztelő János nemcsak azért hirdetett böjtöt, hogy ezzel a Messiás eljövetelére készítse fel a népet, hanem azért is, hogy minél előbb eljöjjön. Minderre Jézus megérkezése után már nem volt szükség: elkezdődött a menyegző, ahol tilos volt böjtölni. Jézus nem tiltotta a böjtöt, ő is böjtölt, sőt az egész élete az volt. Erről vall a Krisztus-himnusz: „Megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, (…) megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,6–8) Jézus a böjtölésben a magamutogatást kifogásolta. „Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók (…). Te pedig, ha böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megjutalmaz téged.” (Mt 6,16–18) Nem érdemszerzés a böjtölés célja (Lk 18, 9–14), és nem is az, hogy Isten akaratát megváltoztassuk, hiszen ő a böjtölésünk nélkül is jót akar nekünk. Ahogyan Pál apostol vallotta: „…akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál....” (Róm 8,28) Mi a böjt célja református tanításunk szerint? Hogy Krisztushoz egészen közel kerüljünk, még szorosabban kövessük, és szolgáljuk. Meglátogattam egy zenetanárt, akinek évek óta agyvérzéssel feküdt a felesége. Jézus tanítása szerint – „megmosva az arcát, megkenve a fejét olajjal” – lépett be az ágyban fekvőhöz a szobába, úgy, mintha ünnepre készülne: ne lássa a beteg, hogy böjtöl. Nem jutalmat várva tette mindezt, hanem mert szerette a feleségét még ebben az elesett állapotában is. Lehet a böjt nemcsak önkéntes, hanem kényszerű is. Mint itt is, ahol elvétetett a feleség egészsége, vagy más esetben az otthon, az autó, a szeretett személy. Aki az önkéntes böjtöt soha nem vállalta, hogyan fog az ilyen nehéz, kényszerű böjt idején halálig hű maradni? „János tanítványai (…) megkérdezték: Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem böjtölnek? Jézus ezt mondta nekik: Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd olyan napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak.” (Mt 9,14–17) A „böjtölni fognak” utalás a későbbi üldöztetésekre, a kényszerű böjtre.  RISKÓ JÁNOS

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Közelebb Krisztushoz

ÁRA: 400 FT

Isten álmát álmodjuk, ne a sajátunkat!

9 771419 856007

TISZÁNNINENI TÖRTÉNETEK ARRÓL, HOGYAN LESZ ÁLDÁSSÁ A NEHÉZSÉG

20009

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu



MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: .........................................................................................

Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................



22 Reformátusok Lapja 2019. január 6.

Aláírás: ...................................................................................

| SZEMLE |

PETRŐCZI ÉVA

„…egészséges kinézetű és természetű…”

Gyakran megkérdezik tőlem, melyik ősömre, felnevelőmre vagyok a legbüszkébb. Ilyenkor azt válaszolom: mindegyikre, hiszen tőlük-általuk sok útravalót kaptam. Bár nem helyezem a többiek elé, szívemben kitüntetett helye van egyik apai dédapámnak, Vida Károlynak, a Csurgói Református Főgimnázium igazgatójának, aki 1857-ben Zilahon, Ady kedves városában született.

Az „első somogyi oskolát” 1879. szeptember 1-től 1917. február 24. napjáig szolgálta, amikor halálos betegsége miatt nyugdíjazását kellett kérnie.

Itt közölt arcképét sok évtizede ismerem, de egyéniségéhez, apaszívű természetéhez csak akkor kezdtem igazán közelebb kerülni, amikor a nyolcvanas évek második felétől gyakran megfordultunk az akkoriban még állami kézben lévő gimnáziumban. Itt kaptam ajándékba az 1931-ben megjelent Csurgói diákalbum egy példányát, benne számos olyan visszaemlékezéssel, amelyek azt bizonyítják, hogy dédapám tizenkét gyermekes apaként is saját véreinek tekintette diákjait. Így tett még gyermektelen ifjúként is, mások mellett erről tanúskodik a somogyi munkavállalása miatt kiállított orvosi bizonyítvány: „Zilahi illetőségű Vida Károly úr, tanárjelölt, huszonkét éves, alacsony termetű, elég jó alkatú, ép testű, egészséges kinézetű és természetű, öröklő (örökletes) bajban nem szenvedő, tanítói pályára alkalmas. Zilah, 1879. július 19. Dr. Beretzky Károly, Szilágy-megye főorvosa.”

Alig három esztendővel később pedig az akkori igazgató, Bosznay István a következő minősítést adta ki az ifjú tanárnak: „Szolgálati bizonyítvány – Alulírott hivatalosan bizonyítom, hogy tekintetes Vida Károly úr, mint tanintézetünkben a természetrajz és vegytannak, úgy mennyiségtan és földrajznak rendes tanára, a nevezett tantárgyakban tanítványaival képzettségének megfelelő szép eredményt mutasson fel és tapintatos bánásmódja által is közkedvességet nyerjen; ezért a nevezetes tanár urat a tanintézet elöljáróságainak a legjobb lélekismerettel ajánlhatom.”

„Itt közölt arcké­pét sok évtizede ismerem, de egyéniségéhez, apaszívű természetéhez csak akkor kezdtem igazán közelebb kerülni, amikor a nyolcvanas évek második felétől gyakran megfordultunk az akkoriban még állami kézben lévő gimnáziumban.”

A kedvesen régies szöveg több fordulata további minősítéseiben is megismétlődött, egészen a halála előtti utolsó „tanárszéki közgyűlés” jegyzőkönyvéig. Ebből kiderül, hogy kollégáival ugyanolyan – Istennek és embertársainak tetsző – módon viselkedett a csaknem négy csurgói évtizedben, mint diákjaival. „Tekintettel a kivételesen hosszú és tagadhatatlanul érdemekben gazdag igazgatótanári szolgálatára, melyben munkatársai iránt állandóan a legbölcsebb tapintat, atyai, baráti indulat, kartársi hűség s a tanári egyéniséget érvényesülésében támogató igaz jóindulat vezette, hálás emlékezettel az eléggé meg nem becsülhető jellemvonásokra, a nyugdíjba menni készülő igazgató személyéhez ragaszkodásának, mély tiszteletének azzal kíván kifejezést adni, hogy a kitűnő vezetőnek érdemeit és emlékét jelen jegyzőkönyvében megörökíti.”

Bármekkora örömmel tölt el dédapám kiváló eredményekről tanúskodó egyetemi indexe, doktori oklevele és a róla írott sok elismerő minősítés, meg a több rendbeli, testi-lelki épségéről tanúskodó doktori bizonyítvány, nekem mégis a már említett diákalbum Kiss Lajos öregdiák tollából származó, 3 órai elzárás című karcolata a legkedvesebb: „Szenvedésünket azonban nagyban enyhítette az a tudat, hogy a büntetést (egy iskolai juniálist követő kocsmázásért) csakugyan megérdemeltük, főként pedig az a finom ozsonna, amit Vida igazgató úr szépséges leányai csempésztek be – lehet, hogy az igazgató úr tudtával – szigorú börtönünkbe.”

A Vida-lányok egyikének, Rózának unokájaként a Károli Gáspár Református Egyetemen töltött csaknem két évtizedben igyekeztem dédapám kollegiális és tanári hitvallása, továbbá gyakorlata szerint élni, és a somogyi református alma mater jogutódában újra meg újra szolgálni. Így, más csurgói rendezvények mellett, a férjemmel közösen rendezett 2007es csurgói nemzetközi zsoltárkonferencia alkalmából. Azt követően pedig mi hozattuk rendbe Vida Károly és hitvese, Huszár Adél idő marta sírkövét.  2020. március 1.

Reformátusok Lapja 23

| AKTUÁLIS |

Bőven elég FEKE GYÖRGY

– Pénzügyeink tárgyalására készülve csodálkozzunk rá, hogy Isten népe bővelkedő nép, mi mindannyian bővelkedő emberek vagyunk – buzdította a Zsinati Tanács tagjait idei első ülésük kezdetén Steinbach József püspök. A testület február 19-i tanácskozásán elfogadták egyházunk és a közegyházi intézmények idei költségvetését, emellett nyugdíj- és oktatási kérdésekről is döntöttek.

A Dunántúli Református Egyházkerület vezetője a Fil 4,17– 20 alapján beszélt arról, hogy Isten minden szükségletünket betölti „az ő dicsőségének gazdagsága szerint”. Az egyház szolgálatának, azon belül is az igehirdetésnek a lényege: bizonyossággal rámutatni arra, hogy olyan Istenünk van, aki sokféle szükségünket már betöltötte Jézus Krisztusban – hangsúlyozta Rudolf Bohren gyakorlati teológust idézve. – Az örök életet már itt, e földi világban elkezdjük élni – tette hozzá Steinbach József. Mint mondta, ezt a bőséget megélhetjük a testvéri közösségben, az Isten Igéjében, a hivatásunkban és a reménységben is.

– Pál apostolnak ezt a levelét az adás és elfogadás szentlelkes művészete járja át. Hálás vagyok, hogy minden nyomorúság ellenére mi is átéljük ezt az egymást bátorító, erősítő, vigasztaló testvéri viszonyt a Magyarországi Református Egyházban – mondta a püspök, hozzátéve: e testvéri közösséget élhetjük meg az anyaszentegyház teljességében minden keresztyén emberrel, aki megváltójának vallja Jézus Krisztust. Az egyházi vezető a rendszeres kegyesség, az igére figyelés, valamint az Istentől kapott hivatásunkra rácsodálkozás és az azért való hálaadás fontosságára is emlékeztetett.

– Éljük meg az egyetemes papságunkat a munkahelyünkön, adjuk tovább, amit Istentől kaptunk ott, ahová ő helyezett 24 Reformátusok Lapja

2020. március 1.

minket. Azzal a hittel szolgálhatunk, hogy Isten már minden szükségünket betöltötte Jézus Krisztusban, akinek visszajövetelével majd ki is teljesedik mostani reménységünk – buzdított Steinbach József.

TISZTÚJÍTÁS, EGYSÉGNAP, KÖLTSÉGVETÉS Választási évben vagyunk – emlékeztetett elnöki megnyitójában Bogárdi Szabó István. A Zsinat lelkészi elnöke azt kívánta, hogy a tisztújítás mindenütt „jó rendben, egyházunk törvényei szerint” menjen végbe, ehhez pedig bölcsességet kívánt a lebonyolító testületeknek. Mivel a Zsinati Hivatal és a közegyházi testületek ebben a folyamatban nem illetékesek, a félreértések elkerülése érdekében nem is válaszolnak a választásokkal kapcsolatos megkeresésekre, hanem az illetékesekhez irányítják az érdeklődőket – jelentette be a püspök.

Bogárdi Szabó István tolmácsolta a Generális Konvent elnökségének meghívását a május 22–23-i marosvásárhelyi egységnapra: „Mondhatjuk, hogy Trianon mínusz száz esztendőt hozott ránk, a szándék ellenére Isten megőrzött bennünket, megtaláltuk egymást. Nemcsak nemzeti, de még inkább hitbeli közösségben vagyunk. Az egységnapon kérjük el Istentől, hogy a mínuszból plusz legyen.” Mint mondta, nem lesz könnyű a keresztyénség előtt álló időszak: bár a magyar reformátusság

| AKTUÁLIS |

Károli Gáspár Református Egyetem, a Református Lelkészi Nyugdíjintézet, a Wáli István Református Cigány Szakkollégium és a Budapesti Református Cigány Szakkollégium – idei költségvetését is. Az RMKnak nyolcvanöt-, egyházunk hetilapjának hatvanhárom-, a Bethesdának ötven-, a debreceni és budapesti szakkollégiumnak pedig öt- és nyolcmillió forint közegyházi támogatást szavaztak meg. A Kálvin Kiadó a készülő új énekeskönyv, valamint a Református Egyházi Könyvtár könyvsorozat kiadásaira kapott támogatást.

NYUGDÍJÜGYEK, KÖZNEVELÉS, BESZÁMOLÓK A Református Lelkészi Nyugdíjintézet havi 266 474 forintban állapította meg az egy főre jutó 2019. évi lelkészi átlagjavadalom összegét. A tavalyi évre vonatkozó „Csendben, alázatban, tisztulásban, a húsvéti reménységet – a gyülekezetek által fizetett összevont, valamint a hitoktatói óradíjak után befiszem előtt tartva töltsük el a böjti időszakot.” zetett – járulékok alapján számított ös�(Bogárdi Szabó István) szeget a Zsinati Tanács tudomásul vette.

Az időről időre megállapított átlagjavadalom fontos kiindulási pontja a lelkészi nyugdíjkiegészítés „Isten kegyelméből össze tudott zárni”, a nyugati egyházakkal számításának. Emellett a Zsinati Tanács döntött két öregsé„egyre kevésbé ápolhatunk szoros kapcsolatot” azok homoszeginyugdíj-kiegészítés ügyében, valamint egy méltányossági xualitással kapcsolatos álláspontjának változása miatt. – Talán kérelemről is. A Tiszántúli Református Egyházkerület kezdeaz lesz az utunk, ami az övék volt a kommunizmus alatt. Tudták, ményezésére pedig felülvizsgálják egyházunk lelkészeinek mi zajlik nálunk, nem is támogatták az egyházaink vezetőségét, ellátásáról és nyugdíjintézetéről szóló, tavaly novemberben hanem megtalálták a hűségeseket. Lehet, hogy ezt hamarosan módosított törvényét, hogy annak az öregséginyugdíj-kiegéviszonoznunk kell – mutatott rá a püspök. szítés mértékének megállapítására vonatkozó rendelkezései – Csendben, alázatban, tisztulásban, a húsvéti reménységet biztosan megfelelnek-e a méltányosság elvének. szem előtt tartva töltsük el a böjti időszakot – kívánta a Zsinat Újra lehet csatlakozni a Református Köznevelési Előfinanszílelkészi elnöke, aki szerint épp a böjt mutatja meg a nyitó áhítatrozási Alaphoz (KEFA). A 2015 végén létrehozott intézménybe ban összefoglalt „bőség teológiájának” másik oldalát, az „elég” önkéntes alapon lépett be hatvanhárom református intézményteológiáját. – Vegyük figyelembe ezt a költségvetésnél is. Azt fenntartó, és az általuk létrehozott pénzügyi tartalékot az évek tárgyaljuk meg, ami bőven elég – kérte a Zsinati Tanács tagjait. során már több köznevelési intézményük is igénybe vette likvidiEgyházunk idén a személyi jövedelemadó egyszázalékos feltási nehézségei vagy pályázati önrészének előfinanszírozására. ajánlásainak növekedése miatt a tavalyinál némileg több forrásA korábban tartózkodó vagy új intézményfenntartók április 30sal gazdálkodhat, a többletet az egyházkerületek között osztják ig csatlakozhatnak, ha a jelenlegi tagokhoz hasonlóan minden szét a szokásos kulcs szerint – tájékoztatott az Elnökségi Tanács diákjuk után 4 258 forintot fizetnek be az alapba. A KEFA szaés a Gazdasági Bizottság közös előkészítő ülésén született elvi bályzatának most elfogadott kiegészítése lehetővé teszi, hogy döntésről Bogárdi Szabó István. A Zsinati Tanács a Magyarorszáaz igénybe vett előfinanszírozást a Klebelsberg Képzési Ösztöngi Református Egyház költségvetési tervét 6,76 milliárd forint díj Programban részt vevő hallgató ösztöndíjának kiváltására is főösszeggel fogadta el. A közegyház működésére 1,69 milliárd használhassák az intézmények. forint jut, emellett biztosított az államtól átvállalt feladatok és a A Zsinati Tanács tagjai februári ülésükön hozzájárultak a Difutó projektek finanszírozása is. akóniai Iroda fogyatékkal élők támogatott lakhatását segítő inElfogadták a közegyházi intézmények – a Bethesda Gyergatlanának megvásárlásához, valamint elfogadták az Ökogyülemekkórház, a Református Missziói Központ (RMK), a Diakóniai kezeti Tanács és az Országos Református Gyűjteményi Tanács Iroda, a Kálvin Kiadó, a Reformátusok Lapja, a Zsinati Oktatási beszámolóját is.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ Iroda, a Református Pedagógiai Intézet, a Református EGYMI, a 2020. március 1.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Abszolút Latin eredetű idegen szó az „abszolút”. A szaknyelvben pontos és nem nélkülözhető. Például: „Pozitív szám abszolút értéke maga a szám. Negatív szám abszolút értéke a szám ellentettje;” „Két formáját különböztetjük meg a zenei hallásnak: a relatív és az abszolút hallást”.

Olykor a köznyelvben sem helyettesíthető magyar szóval, s az irodalmi nyelvben is találkozunk vele: „Életem folyamán mindig szerettem valakit, néha egyszerre többeket, és biztos, hogy mindig szépet szerettem, abszolút mértékkel mérve is” – nyilatkozta Kormos István, a kiváló költő. Ám a mindennapi beszédben, sőt az írásban és a médiában is nyakló nélkül használják. Beszélnek „abszolút bizalomról” meg „abszolút bizalmatlanságról”, máskor meg arról, hogy „ez a váltás egy abszolút buta dolog lett volna”. Emlegetnek „abszolút jó ifjúsági könyveket” és „abszolút rossz, de mégis zseniális dolgozatmegoldásokat”. Valaki „a körülményekhez képest abszolút jól” érzi magát, amint van, aki „abszolút rosszul mérte fel a lehetőségeket”. Az egyik megszólaló így vélekedik: „abszolút ügyes dolognak tartom a tableteket”, egy másik bevallja: „abszolút ügyetlen voltam és vagyok minden kézműves dologra”.

Valaki „abszolút lebilincselő sorozatot” emleget, másvalaki erről számol be: „nyitott könyv vagyok előttük, ami szerintem abszolút unalmas”. Egy kritikus szerint az egyik film „első nézésre abszolút alkalmatlan”. „Ha ki akarsz kapcsolódni, ez a film abszolút alkalmas rá” – írják egy másik alkotásról…

A sportbeszámolókban is elég gyakori ez a szó: a csapat „diadala abszolút papírforma volt, hiszen hazai pályán még tartalékosan is verték” a vendégegyüttest; „jobban futballoztak, így abszolút megérdemelten vitték haza a három pontot”.

A túl gyakori használat elcsépelt divatszóvá tette ezt a melléknevet. „Abszolút” helyettesíthető tartalmas magyar szavakkal, például ezekkel: teljes(en), egészen, egészében, tökéletes(en), százszázalékos(an), biztos(an), hiánytalan(ul), feltétlen(ül), fenntartás nélküli (bizalom).  ARANY LAJOS 26 Reformátusok Lapja

2020. március 1.

Böjt első vasárnapján a fősorokban Máté evangéliumából idézünk.

Vízszintes: 1. Az idézet első része (D, J, L, E). 13. Madárruha. 14. Női becenév.

15. Klasszikus művészet. 16. Német nyelvű országokból induló historizáló bútorstílus a 19. századból. 18. Az égbolt istennője az egyiptomi mitológiában. 19.

Közlekedési eszköz. 21. Deus …, Deus abstulit. (Isten adta, Isten elvette – Jób).

23. Ötsoros, abszurd versforma. 25. Fluor és foszfor vegyjele. 27. Yma …, a perui csalogány. 29. Becézett női név. 30. Ötletes. 32. Részben valahol! 34. A malária ellenszere. 36. Angol börtön! 37. Kimerülés. 39. Horváth Dezső. 40. Engedélyezési, röviden. 41. Lőfegyverméret. 42. Hidrogén és amerícium vegyjele. 43.

Délután, röviden. 44. Magyarország legnagyobb tava. 45. Több, Londonban! 46.

Homo sapiens. 48. Utazó belseje! 49. Fészkelődik. 50. Eszes. 52. Péter apostol másik neve. 54. Sallai András. 56. Hírt hall felőle. 59. Vízhordó és -tároló edény.

61. Izráel legszentebb dombja. 62. Nagyon fontos személy, angol betűszóval.

64. Csemete. 66. Vissza: tagadószó. 67. Zenei kifejezés: kötött játékmód. 69. … avis, ritka madár.

Függőleges: 1. Mottó befejezése! 2. Németországi székhelyű áram- és gázszolgáltató társaság. 3. Takaró. 4. Részletesen elmond. 5. Meghitt. 6. Germánium vegyjele. 7. Heléna egynemű betűi. 8. Lent. 9. Divatárubolt. 10. Pöstyén része!

11. Nem fehérjeépítő aminosav. 12. Az Örs női párja. 17. Több név becézése is lehet. 19. Real … Balompié, sevillai labdarúgócsapat (BETIS). 20. Az idézet második része (A, T, O, M, C). 22. Gól. 24. …-hegy, Pécs egyik városrésze. 26. … temporale, az agykéreghez tartozó terület. 28. Szeretet, latinul. 31. Orosz harcirepülőgép-típus. 33. Teketóriázik. 35. Közép- és hosszútávfutó, világcsúcstartó atléta (Sándor). 37. Épületelem. 38. A harisnyanadrág fonalának finomságát mutatja. 41. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei község. 42. Cipel. 44. Testápoló krémmel kezel. 45. Uruguayi válogatott labdarúgó (Paolo MONTERO). 47.

Férfinév. 49. Tojás, elavult szóval. 51. Csúcsos fejfedő. 53. Hunor testvére. 55.

Testforma. 57. …-kráter, Európa legismertebb becsapódási krátere Németországban. 58. Szövetség. 60. Vértanúk városa. 63. Béke, spanyolul. 65. Kis Erika.

67. A mélybe. 68. Tantál vegyjele.

Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Ajkad, mint a karmazsin fonál – és bájos vagy, ha beszélsz.

| GYERMEKEKNEK |

dő gabonaszárakat. Satnya termés lett ugyan, de volt épp annyi, hogy megéljenek az emberek. Persze már ekkor is akadtak panaszkodók, szidták Józsefet meg a fáraót, és követelték, hogy nyissák meg a gabonaházakat. De József nem engedett. És nem nyitotta meg a gabonaházakat a következő évben sem, mert még volt mit ennie a népnek.

– Okos, okos fiú ez, csak tudnám, ki ad neki ilyen bölcs tanácsokat – dörzsölte a tenyerét Hui, és csak leste, figyelte, hogyan emelkedik a gabona ára napról napra. A vermében sorakozó gabonás zsákokra gondolt, amelyeket csak akkor fog eladni, amikor igazán magas árat fizetnek érte, amikor már aranyban mérik a gabona minden szemét.

Azután elérkezett a nap, hogy már egész Egyiptomban éhezni kezdtek, és a nép kenyérért kiáltott a fáraóhoz.

– Menjetek Józsefhez, és tegyétek azt, amit mond nektek! – rendelkezett a fáraó.

József ekkor nyitotta meg a magtárakat, és kezdték árulni az összegyűjtött gabonát.

Hui úgy érezte, most jött el az ő ideje.

Megnyitotta a magtárait, és fennszóval hirdette, hogy nála is van gabona eladó.

– Mennyiért adsz egy mérővel? – kérdezte az asszony, aki éppen arra járt.

– Egy arany – vágta ki Hui, de már meg is bánta, mert lehet, hogy kettőt is kérhetett volna.

De az asszony hangosan kikacagta: – Egy arany? Na ne viccelj már! József magtáraiban egy rézpénzért adnak egy vékával.

A sütőmester a maradék haját tépte dühében: – Micsoda? Egy rézgaras? Ez az ember bolond!

Teljességgel bolond! – zihálta, és lerogyott a háza kapujában.

Az asszony aggódva hajolt fölé, de a sütőmester egy kézlegyintéssel elhessentette magától.

Nem. Nem kell segítség. Inkább jöjjön Anubisz, jöjjön a halál, minthogy végig kelljen élnie a rákövetkező ínséges éveket is. Mert a következő és az azt következő években sem termett gabona Egyiptom földjén, de még a környező országokban sem. Ám Egyiptom népe nem éhezett, mert József ellátta őket gabonával. 

Hét szűk esztendő  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Hui, a sütőmester a maradék haját tépte dühében: – Micsoda? Egy rézgaras? Ez az ember bolond!

Teljességgel bolond! – zihálta, és lerogyott a háza kapujában.

Az asszony, akivel beszélgetett, aggódva hajolt fölé, de a sütőmester egy kézlegyintéssel elhessentette magától. Nem. Nem kér segítséget. Még az is jobbnak tűnt, hogy az alvilág útjait járja Anubisszal, mint hogy végignézze, hogyan teszi tönkre az egész életét ez a rabszolgából lett helytartó, ez a József. De hát megmondta ő, megmondta előre!

Aki rabszolga volt, azt hiába emelik fel, rabszolga marad élete végéig.

Hui előtt elsötétült a világ, és hirtelen végigpergett előtte az a közel egy évtized, amióta József volt Egyiptom helytartója. A bőség éveiben nagyon meg volt elégedve Józseffel. Akkor sem változott meg a véleménye, amikor elkövetkezett az első szűk esztendő. A Nílus áradása elmaradt, a művelésre szánt földeket nem lepte el a folyó termékeny iszapja. A vetőmag szikes, terméketlen földbe hullt, de akkor még a csatornákban akadt annyi víz, hogy meg lehetett locsolni a növeke-

2020. március 1.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

Bővítik az országos református szakértői névjegyzéket

A Magyarországi Református Egyház Zsinati Oktatási Irodája pályázatot hirdet az országos református szakértői névjegyzékre történő felvételre. A törvényi szabályozás szerint a névjegyzékre való felvételre javaslatot tehet bármelyik természetes személy vagy református egyházi jogi személy. A pályázatok, illetve a javaslatok elbírálására – a Zsinat Oktatásügyi Szakbizottságával egyeztetve – várhatóan márciusban kerül sor. A névjegyzékre felkerülő új szakértők megbízatása 2020. szeptember 1-jétől öt esztendőre szól. A pályázatok benyújtási határideje 2020. április 3., péntek.

A pályázatokat a következő postacímre kell eljuttatni: MRE Zsinati Oktatási Iroda, 1427 Budapest, Pf.: 643. További információ az oktatasi.iroda@reformatus.hu címen kérhető.

HALOTTUNK

Toókos Csabáné, született Bereczky Lívia életének 88. évében január 26-án elhunyt.

Szolgáló életéért március 7-én, szombaton 13 órakor gyászistentisztelet keretében adnak hálát Budapesten, az Újpalotai Református Egyházközség templomában (XV. Száraznád u. 2.). Hamvait később, szűk családi körben helyezik el. Virágok és koszorúk elhelyezésére a templomban nincs lehetőség, az erre szánt összeget adományként a perselybe lehet tenni. „Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyeg­ zőjének vacsorájára!” (Jel 19,9)

Református pedagógusok munkáját ismerik el Egyházunk Zsinata 2020-ban immár huszonharmadik alkalommal díjazza a református oktatásban tevékenykedők teljesítményét – tájékoztatta lapunkat a Zsinati Oktatási Iroda.

A Makkai Sándor-díj a református nevelési eszményeknek a mindennapi pedagógiai gyakorlatba történő átültetéséért jár. A díj adományozásának feltétele a többéves óvónői, tanítónői vagy tanári tevékenység magyar református köznevelési intézményben, a kiemelkedő szakmai munka és a példamutató emberi-hitbeli magatartás. A díj évente három – két magyarországi és egy határon túli – pedagógusnak adományozható. A díjat 2020. augusztus 29-én, a 2020/21. tanév országos református tanévnyitó istentiszteletén adják át.

Az Imre Sándor-díjat a református iskolaügyért végzett áldozatos munkáért ítélik oda. A díj adományozásának feltétele a többéves iskolavezetési vagy a református oktatásügyért más területen folytatott kiemelkedő tevékenység, valamint a példamutató emberi-hitbeli magatartás. A díj évente egy pedagógusnak adományozható. Az elismerést 2020. november 19-én, a Zsinat őszi ülésén adják át.

A felterjesztéseket 2020. április 3-ig kell eljuttatni a Magyarországi Református Egyház Zsinati Oktatási Irodájának címére (1427 Budapest, Pf.: 643.). A jelölésekhez csatolni kell az intézmény fenntartói igazgatótanácsának támogató véleményét is (ha működik igazgatótanács az intézmény mellett). A pedagóguskitüntetések odaítéléséről a Zsinat 2020. április 22-i ülésén határoz.  A HÉT KÉPE

50 éve ha­rang­ön­tés Őrbottyánban

GOM­BOS MIK­LÓS

Arany­ko­szo­rús ha­rang­ön­tő mes­ter

Kiváló magyar szakemberek ál­ tal készített, külföldön is elismert magyar termékeket gyártunk a harangokkal kapcsolatos bármely munkában.

Referencia: www.ha­rangontes.hu Levélcím: 2162 Őrbottyán, Rákóczi u. 134. Pf. 10.

Telefon: (00-36) 06-28-360-170 Mobil: +36-30-9489-575, +36-30-7288-161 E-mail: gombosmi@harangontes.hu info@harangontode.hu

28 Reformátusok Lapja

2020. március 1.

A Székelyudvarhelyi Református Diákotthon lakói néptánccal örvendeztették meg a Tiszántúli Református Jótékonysági Bál résztvevőit február 21-én. Az eseményen befolyt adományokkal a szervezők a kollégiumot támogatták.  FOTÓ: BARCZA JÁNOS

| EGYHÁZI ÉLET |

Sikertörténetből Krisztus-történet Gécs Sándor, a Cholnoky Ferenc Kórház urológiai osztályának főorvosa vehette át idén a Dizseri Tamás Szeretetszolgálati Díjat. A Bethesda Gyermekkórház egykori igazgató főorvosáról elnevezett elismerést tizenhatodik alkalommal adták át február 22-én a budapesti Hold utcai református templomban.

– Dizseri Tamás életműve arra inspirál, hogy az embernek ne csak a testét, hanem teljes egészét gyógyítsuk – köszöntötte az egybegyűlteket Balog Zoltán Hold utcai lelkipásztor. Hangsúlyozta: Dizseri Tamás élete is példa arra, hogy a hit ereje egészen rendkívüli teljesítményre sarkallhatja és teheti képessé az embert.

Bogárdi Szabó István, a Zsinat lelkészi elnöke áhítatában az apostolok kiküldetését idézte fel. Rámutatott: ez sikersztori, amelyben a tanítványok prédikálnak és gyógyítanak.

Heródest azonban rémülettel tölti el a hír, hogy a csapat tanít és gyógyít az ő birtokain, mivel neki csupán információi vannak arról, hogyan él a népe. Amikor találkozik Jézussal, megörül, mert régóta látni akarta. A püspök szerint fontos különbség, hogy Heródes csak látni akarta Jézust, a tanítványai azonban követni is. A „sikersztori” húsvétkor „keresztsztorivá” válik, a feltámadáskor pedig „Krisztus-sztori” lesz belőle. – A sorrend nem fordítható meg, az emberi sikerektől a kereszten át vezet út a feltámadásig. Az evangélium azoké lesz, akik felveszik a maguk keresztjét – tette hozzá a püspök.

– Szeretetben szolgáljatok egymásnak – foglalta össze Pál apostol szavaival Gécs Sándor életművét laudációjában Huszár Pál dunántúli főgondnok, a Zsinat világi elnöke. A Dizseri-díj idei kitüntetettje 1984-ben szerezte meg orvosi diplomáját a Semmelweis Egyetemen, ahol már tanulmányai alatt elköteleződött az urológia iránt. A Veszprém megyei Cholnoky Ferenc Kórház osztályvezetője mind orvosként, mind magánemberként a feltámadott Jézus Krisztus hi-  A Dizseri Tamás Szeretetszolgálati teles bizonyságtevője – fogalmazott Díjat a Bethesda Gyermekkórház Huszár Pál. Hangsúlyozta: Gécs Sántizenhét éve elhunyt főigazgatója, dor országszerte elismert szaktekinDizseri Tamás emlékére hozta létre a Magyarországi Református tély, aki a hozzá forduló betegeket Egyház Zsinata, a Dunamelléki mindig türelemmel fogadja.

Református Egyházkerület, a Hold Gécs Sándor a díj átvétele után úgy utcai Református Egyházközség fogalmazott, az elismerés megerősíti Protestáns Fóruma és a Bethesda abban az igében, amely az emlékKórház Alapítvány. A kitüntetést 2005 óta Dizseri Tamás halálának plaketten is olvasható: „Mi erősek évfordulójához kapcsolódva adják pedig tartozunk azzal, hogy az erőtleát. Az elismeréssel az irgalmas nek gyengeségeit hordozzuk, és ne a samaritánust ábrázoló Melocco magunk kedvére éljünk.” (Róm 15,1)  Miklós-kisplasztika mellett BENCZE ZSÓFIA, FOTÓ: SOMORJAI BALÁZS

hétszázezer forint pénzjutalom is jár.

SDG-BÖJT 2020

Húsvét előtti böjti lelkigyakorlatra hívják az érdeklődőket a balatonszárszói Soli Deo Gloria Konferenciaközpontba március 27. és 29. között. A hétvégén istentisztelettel, imádsággal, csendességgel, elmélkedésekkel hangolódnak a húsvétra, és együtt keresik, hogy Isten életünk jelenében hol akar megérinteni és bevezetni az ünnepbe. Az alkalmon Pallagi Andrea lelkipásztor–lelkigondozó, Szakács György lelkipásztor–lelkigondozó és a Sotto Voce énekegyüttes szolgál. A lelkigyakorlat időtartama: 2020. március 27–29., 3 nap/2 éj; elhelyezés kétágyas, fürdőszobás szobákban. Kedvezményes részvételi díj a teljes időszakra: 16 500 Ft/fő (egyágyas elhelyezés külön térítés ellenében). További információ kérhető az eross.orsolya@sdghotel.hu címen vagy a +36-20422-2446-os telefonszámon. 

ESEMÉNY

Március 2–7. Nyírmeggyes | Eljött a te időd címmel bűnbánati és evangélizációs hetet tartanak a nyírmeggyesi református templomban (Rákóczi Ferenc u. 1.). Hétfőn és szombaton 18 órától bűnbánati istentisztelet lesz, amelyet 17.30-tól imaközösség előz meg a gyülekezeti házban. Ugyanitt hétfőtől péntekig áhítattal egybekötött imaközösséget tartanak 8 órától.

Keddtől péntekig 18 órakor a templomban várnak minden érdeklődőt az evangélizációs igehirdetésekre, amelyeken Bódis Miklós hátszegi (Erdély) lelkipásztor szolgál. Információ kérhető telefonon: 44/452-189, vagy e-mailben: potor.laszlo@gmail.com. 

APRÓHIRDETÉSEK

Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

SZOLGÁLTATÁS Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó.

Tel.: 06-70-630-9502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu.

2020. március 1.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Torda János nyírábrányi gondnokot kérdeztük.

1

Mi formálta a hitét gyermekkorában?

Fülöpön, a szomszéd faluban nőttem fel.

Nagyapámék akkor építették az imatermet, amikor még gyerek voltam. Szinte minden vasárnap részt vettünk az istentiszteleten. Volt olyan időszak az életemben, amikor kicsit távolabb kerültem a hittől és a közösségtől. Katonatiszti előképzőbe jártam, tiszt szerettem volna lenni, ez azonban nem

Torda János harminc éve a Nyírábrányi Református Egyházközség gondnoka.

E hosszú gyülekezeti szolgálatot útkeresési időszak előzte meg, ezért, mint mondja, ismeri a „másik oldalt” is. Úgy véli, a keresztyéni létben az egyik legjobb dolog, hogy nem félünk a jövőtől.

valósult meg. Miután leszereltem, megnősültem, Nyírábrányba költöztünk. A feleségem görögkatolikus, így gyakran vele mentem templomba, nem ismertem igazán a helyi református közösséget.

Egyik vasárnap azonban rászántam magam, és elmentem az istentiszteletre. Tél volt, az imateremben voltunk. Amikor megérkeztem, csak elöl találtam helyet, már elkezdődött az igehirdetés.

Felemeltem a fejem, és megláttam egy táblát a falon: „Jól tetted, hogy eljöttél.” Azóta járok rendszeresen a református templomba.

2

Hogyan tekint a gondnoki szolgálatra?

Olyan szolgálat ez, amelyet mindenkor hittel, tiszta szívvel, nyitott lélekkel, Isten felé fordulva végzek. Számomra nagyon fontos, és büszke is vagyok rá, hogy a közösségünk gondnoka lehetek.

Ezt az is mutatja, hogy a húszéves osztálytalálkozómon magamról szólva ezt emeltem ki. Fiatalon, harmincévesen lettem gondnok. Akkor még megszólalni is alig mertem, azóta sok minden változott.

30 Reformátusok Lapja

2020. március 1.

3

Mit jelent a hit az ön számára?

Annak idején el sem tudtam képzelni, milyen az élő kapcsolat Istennel, amikor ő válaszol a kérdéseinkre. Ma már ez az egyik legtermészetesebb az életemben: ő ott van a mindennapjaimban. Az ember az élete során lépcsőfokokat lép a hitében. Minél magasabbra ér, annál több mindent lát és ért meg. Azt persze nem tudom, milyen magasan vagyok, mert ennek a lépcsőnek még nagyon messze van a vége, de arra törekszem, hogy a Sátán csábításai ne állítsanak meg, hanem el tudjam engedni azokat magam mellett, és haladni a cél felé. A keresztyénség egyik legnagyobb áldása, hogy nem félünk a jövőtől.

4

Nyírábrány görögkatolikus többségű település. Reformátusként miként éli meg ezt?

Görögkatolikus családba házasodtam be, az esküvőnk is a görögkatolikus templomban volt. Úgy érzem, nekem ez kellett ahhoz, hogy visszavágyjak a saját felekezetemhez. A két lányunkat görögkatolikusnak kereszteltük, amikor viszont megszületett a fiunk, szerettem volna őt reformátusnak keresztelni. Ez nem válhatott valóra, később azonban mindhárman a debreceni református gimnáziumba jártak. Az Isten pedig végül mégis megadta, amire vágytam: tavaly mindhárom gyermekem konfirmált, így ma már reformátusok. Én egyébként mindig jóban voltam a görögkatolikus pappal is, a római katolikus plébános pedig a szomszédom.

Vele régen sokszor beszélgettünk hitről, egyházról.

Nagyon felemelőek voltak ezek az alkalmak, szeretek református szívvel és fejjel gondolkozni.

5

A munkájában hogyan tudja megélni a hitét?

Lakatos vagyok, fémekkel dolgozom. Volt olyan időszak, amikor díszkovácsolással is foglalkoztam, most erre sajnos kevesebb idő jut. Amikor egy munkát elvállaltam, mindig kértem Istent, hogy segítsen. Az Úrtól kapott tehetség mellett ő minden munkámhoz adott ötletet és segítséget.

Nap mint nap éreztem a jelenlétét a munkámban.  KOMORNÉ CSERNÁTH ERZSÉBET