Reformátusok Lapja 2020/6. szám

LXIV. ÉVFOLYAM,

6. SZÁM,

2020. FEBRUÁR 9.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

Újjáépül a Ráday utcai kollégium KULCSSZEREPET KAP A BIZTONSÁG

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

9 771419 856007 20006

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Tekints le a magas mennyekből, keserüljed, Uram, siralmas sorsunkat, töröld el kön�nyező országunkról sűrű sérelmeinket, fordítsd örömre bokros, egymást érő jajainkat.

Uram, légy irgalmas! Uram, légy kegyelmes, és ne késedelmezz, hanem hozd el a mi szabadulásunknak kívánatos napját és óráját!  KÖLESÉRI SÁMUEL (1634–1683)

6

12

16

30

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13.

Honlap: www.reflap.hu.

E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu).

Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu) Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu).

Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs.

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája.

Felelős vezető: Papp Tibor igazgató.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x Címlapfotó: Kalocsai Richárd

INTERJÚ

6. Az imának nincs határa | Salánki István londoni lelkipásztort arról kérdeztük, hogyan érinti a brexit az Angliai Magyar Református Egyházat

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. A szavak világán túl | Csűrös-Varga Vanda vezércikke

AKTUÁLIS

8. Újjáépül a Ráday utcai kollégium | Utánajártunk, hogyan haladnak a munkálatok és milyen lesz az új épület

INTERJÚ

12. Csapatjáték szerelemmel | Bemutatjuk a házasság hete idei arcait, Semsei Rudolfot és Dobay Esztert

REFORMÁTUS ÉLET

16. Noéval a Tiszán | Bepillantottunk a szegedi Vesmás építészházaspár hétköznapjaiba

RE-KONSTRUKCIÓ

20. Természet | Köntös László rovata

GONDOLATOK

21. Férfivá és nővé | Jakab-Köves Gyopárka publicisztikája

PORTRÉ

30. Öt kérdés – öt válasz | Brandenburg Sándort, a Pesterzsébet-Központi Református Egyházközség főgondnokát kérdeztük 2020. február 9.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

II. 9.

VASÁRNAP

II. 10.

HÉTFŐ

II. 11.

KEDD

II. 12.

SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(1) „…nem jön már ide többé körülmetéletlen és tisztátalan.” (Ézs 52) Örömhírrel ajándékozott meg bennünket a mi Urunk. Örömhír az, hogy Isten nem engedi többé megalázni, meggyalázni, bántani, nem engedi tisztátalanná tenni népét. Aki népét bántja, az őt magát bántja (5). Örömhír az, hogy Isten nagyra értékel és tisztának tekint bennünket, holott annyi nyomorúságunk van. Merjük magunkat úgy látni, ahogy az Úr tekint ránk. Ő felékesített menyasszonynak (1) látja fogságba vitt, megalázott népét (2–6). Örömhír az, hogy az Úr visszaadja nekünk azt, amit „elvettek” tőlünk: visszaadja házunkat, hazánkat, templomunkat, hitünket, békességünket, szabadságunkat, tisztaságunkat, kultúránkat, örökségünket, örök életünket. – Örömhír az, hogy az Úr visszatér népéhez, a Sionra (7), ő visszatér közénk, „belénk”, majd általunk újból birtokba veszi a világot. Örömhír az, hogy ő ingyen adott oda, ezért ingyen vált meg.

Ingyen adott oda, vagyis nem történt „adásvétel”, valójában mindvégig az övéi maradtunk (3). Örömhír az, hogy az Úr megtisztít, megvigasztal, megszabadít és megvált bennünket. A megváltás maradéktalan, örök szabadulás: Isten dicsőségének megvalósulása népén, minden nép szeme láttára (9–10).

Lk 5,17–26  112. zsoltár (5) „…az ő sebei árán gyógyultunk meg.” (Ézs 53) Ez az Úr szolgájának negyedik éneke (42., 49., 50. és 52–53. fejezet). A prófécia szó szerint beteljesedett Jézus Krisztusban. Ő nem hatalmasság, nem sikerember volt, nem szépelgett. Ezért megvetett és elhagyatott volt. Nem törődtek ővele. Ma sem törődnek ővele: nekünk csak a látványos szépség, siker, hatalom számít (1–3). Jézus Krisztus a mi betegségeinket, fájdalmainkat hordozta, mégpedig némán (7). Valójában Isten ítéletét hordozta el a mi bűneink és vétkeink miatt (4–5). Mindnyájan tévelyegtünk, halálban jártunk. Isten pedig az ő bűnhődéséért nekünk békességet ajándékozott; az ő sebei árán gyógyulást kaptunk (5). Jézus Krisztus igazságát Isten nekünk tulajdonította igazságként, jóvátételként, az Úr akarata szerint (9–12). Az egész hitünk lényege, teológiánk szíve itt szó szerint kimondva, egy csokorban olvasható. Isten odaadta Fiát, hogy rajtunk könyörüljön: ez a helyettes elégtétel csodája. Az Isten igazsága és kegyelme egyaránt érvényesült itt. Jézus Krisztus feltámadásában pedig győzött a látható és kézzelfogható kegyelem a jogos ítéleten. Ez a lényeg. Nincs más megoldás. Nincs máshol gyógyulás.

Lk 5,27–39  436. dicséret (5) „…aki megváltott…” (Ézs 54) Ez a látomás a megváltás valóságának egyik himnusza. Aki megváltotta Izráelt, azt az egész föld Istenének hívják (5). Vége a szégyennek és a gyalázatnak (4), a nyomorult, vigasztalan állapotnak (11). Vége minden elhagyatottságnak (6). Ezt a boldog ígéretet olvassuk itt. A megváltás csodája: ezek hiánya. Tényleg vége ezeknek? Még sok a nyomorúság, a gyalázat és a vigasztalan elhagyatottság. Úgy éljük meg ezt az állapotot, mint amikor az édesapa egy rövid szempillantásra elfordította tekintetét gyerekéről, de a kezét soha nem engedte el (7). A megváltás: Isten örök, hegyeknél is szilárdabb, megingathatatlan hűségének látható érvényesülése népén (8–10). Ahogyan felépül az új Jeruzsálem, akként épül fel az Isten városa, az ő országa, amelynek az itteni „új város” csak halvány előképe: a városnak biztosak az alapjai (11–12), erősek és megtámadhatatlanok a falai, ezért teljes védelmet élveznek az ott élők (15–16), akik mind az Úr tanítványai lesznek igazságban, békességben, hitben (13). Ideális állapot ez? E világból nézve szinte illúzió? A megváltás ezért csoda, mindenestől Isten irgalmas cselekvése. Mi a megváltó Istenben bízunk, Jézus Krisztusban, ezért ujjongunk (1). Ezért a jelen nyomorúságai között sem félünk (4), mert a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mint amit ő készített nekünk (Róm 8,18).

Lk 6,1–11  501. dicséret (1) „…vegyetek és egyetek!” (Ézs 55) Sokféleképpen szomjazunk és éhezünk. A testi szomjazók és éhezők az elsők, akikre figyelnünk kell. A jóléti „szomjazást” és „éhezést” sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ha a testi táplálék adott, akkor jut az embernek ideje és ereje arra, hogy saját életének kínzó kérdéseivel is foglalkozzon. Ilyenkor kezdünk el igazán éhezni és szomjazni. Hol keressük az enyhülést? Isten ingyen kínálja a valódi táplálékot. Most olyan korban élünk, hogy minden önellátást kivettek a kezünkből. Mindenért pénzt kell adnunk. Mi pedig kiszolgáltatottan fizetünk és fizetünk, és keressük a fizetőeszközt. Pénzt adunk azért, ami nem is kenyér, ami nem táplál, nem éltet, hanem inkább megöl (1–2). Jézus Krisztus ingyen kínálja az éltető táplálékot, az

Reformátusok Lapja 2020. február 9.

| AZ IGE MELLETT |

életet, a teljes megoldást: „Vegyétek, egyétek!” (Mt 26,26) Minden szomjazót és éhezőt megelégít az Úr. Térjünk őhozzá! Forduljunk őhozzá! Hívjuk őt segítségül (6–7)! Az ő gondolatai hasonlíthatatlanul mások, mint a mi gondolataink (8–9). Ne megérteni akarjuk az Istent, hanem bizalommal hagyatkozzunk az ő megtartó kegyelmére, miközben elhagyjuk az istentelen dolgainkat, és az Úr dicsőségére élve tesszük, amit aznap éppen lehet. Ennyi elég.

Lk 6,12–19  293. dicséret (8) „Még gyűjtök azokhoz, akiket összegyűjtöttem!” (Ézs 56) A nyugalom napjának megünneplése a megmaradás egyik forrása (1–2): megjelenni az Úr házában, az Úr látható gyülekezetében, hogy együtt dicsérjük szabadító Istenünket, kérve az ő áldását. Már a jelenlét engedelmesség, hitvallás. A látható gyülekezetben való ünneplés annak a reménységnek a megjelenítése, hogy hiszünk az örök életben, hiszen most is félretettük a halaszthatatlan munkát a „jobbik részért”, amit nem vehetnek el tőlünk soha (Lk 10,42). Az idegenek és „csonkák” befogadása szintén a megmaradás forrása (3–8). Isten ugyanis még gyarapítani akarja egykor szétszórt és most összegyűjtött népét (8). A prófétai ige világos: mindenki jöhet, aki az Úrhoz tért, aki a tőle kapott kincseket megbecsüli, és az Úrtól kapott törvényt, a nagy parancsolatot megtartja (Mt 22,37–38). Az etióp kincstárnok egyszerre volt idegen és csonkított, és mégis az Isten választott edénye volt (ApCsel 8,26–40). A megmaradás forrása Isten megváltó cselekvése. Ő a világ végezetéig és azon túl is megtartja népét, engedelmessé és irgalmassá formálja övéit, és általuk még gyűjt azokhoz, akiket már összegyűjtött (8).

Lk 6,20–36  204. dicséret (2) „…de békességre jut…” (Ézs 57) A hit embere elveszítheti a csatát: kudarcot szenvedhet, gonoszság miatt megrendülhet az élete, miközben senki sem törődik vele. Aki az Úrban bízik, annak mindenből kivetve is békessége van (1–2).

Add, Uram, hogy így legyen! Juttass, Uram, békességre! A hit embere mindig imádkozik, hogy ne teperjék le az adott kor istenné emelt bálványai (3–13), hiszen sokféle parázna mesterkedés terhel minden korszakot (10). Milyen világos és visszafogottan határozott az Isten intése: amit te most teszel, az nem használ neked (12). Ez a bálványimádás: nem használ sem a testnek, sem a léleknek, sem az üdvösségnek. Aki folyton paráznán mesterkedik, annak nincs és nem is lesz békessége, „nyugodt fekvőhelye” (2,20–21). A hit emberét vezeti az Úr által készített út. Ez egyértelmű. Az Úr irányítja az eseményeket övéi életében. Méltatlan voltunk ellenére is lehajol hozzánk a szent Isten, és vezet minket az Úr. Itt már nem a fogságból kivezető útról van szó, hanem arról, hogy mint zarándokok az örök élet örömével haladunk itt a kegyelemből már megnyert üdvösséges békesség kiteljesedése felé (14–19).

Olyan sok itt a békétlenség. Jó lesz már az a békesség. Ez tartalmas, áldott, „aktív” békesség, mennyei állapot, amelynek előíze már a miénk a hitben.

Lk 6,37–49  274. dicséret (7) „…ne zárkózz el testvéred elől!” (Ézs 58) Az áldott leckét tudjuk: az igaz istentisztelet mindig az emberszeretetben lesz hiteles. Egész bűnkatalógust olvasunk itt. Valóban, a legnagyobb bűn az embertelenség, amely a saját kedvtelése, élvezete, jóléte érdekében feláldoz mindenkit és mindent (3). De ennél is nagyobb a baj: bűnös, nyomorult állapotunk. Ennek a nyomorúságos állapotnak lényege éppen az, hogy emberi jó szándékkal közel engedve magamhoz a testvéremet és a közelemben élő embertársamat, segítve, „etetve”, „bilincseit oldva” úgy húzom magamra mások baját, mint apró hógolyó a lavinát, amely halálosan maga alá temet engem, aki segíteni akartam. Miért van az, hogy a szabadon bocsátottak utána fölénk kerekednek, és a megetetettek végül „kivernek a házainkból”? Mi a megoldás? Mindenekelőtt csak abban a valódi testvéri körben működhet ez a krisztusi csoda, ahol együtt hívják segítségül az Urat, hogy aztán tevékeny szeretettel, kirívó visszaélések nélkül egymásra is odafigyelhessenek.

Aztán innen kilépve a világba, mindenkinek legyen még plusz egy embere, akit vállal a szeretet minden krisztusi kockázatával (9–11).

Lk 7,1–17  239. dicséret

II. 13.

CSÜTÖRTÖK

II. 14.

PÉNTEK

II. 15.

SZOMBAT

2020. február 9.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

Az imának nincs határa HEGEDŰS MÁRK

Az Egyesült Királyság január 31-én ténylegesen kilépett az Európai Unióból. Hogyan érinti ez az Angliai Magyar Református Egyházat és a londoni magyar gyülekezet életét? Erről kérdeztük Salánki István londoni lelkipásztort.

Tart attól, hogy a brexit miatt sokan elhagyják a londoni gyülekezetet, mert hazaköltöznek?

Ez a folyamat már elkezdődött 2016-ban, a brexitről szóló népszavazás után, amikor a szavazók ötvenkét százaléka a kilépés mellett döntött. Húsz éve vagyok a londoni magyar református gyülekezet lelkésze, két évtized alatt most tapasztalom a legnagyobb elvándorlást. Ez súlyosan érinti a gyülekezetet. Pedig a folyamat lassult az elmúlt évben. Akár a hazaköltözés, akár a maradás mellett döntenek közösségünk tagjai, segítünk nekik.

Hogyan tudnak segíteni?

Meghívtunk egy angol ügyvédi irodát, amely kifejezetten az uniós állampolgárok jogaival foglalkozik. Munkatársai tájékoztatót tartottak az új helyzetből adódó jogainkról és a kötelességeinkről. Annak, aki maradni kíván, regisztrálnia kell, és kérvényeznie kell a letelepedett jogállást. A hazaköltözőknek pedig segítünk, hogy Magyarországon, Kárpátalján vagy Erdélyben új gyülekezetet találjanak. Ehhez nagy segítség, hogy több esperessel, lelkésszel jó barátságban vagyok. Minden évben vendégül látunk lelkészeket, hogy legyen kapcsolat a londoni gyülekezet 6

Reformátusok Lapja 2020. február 9.

és a Kárpát-medence református magyarsága között. A hazatérők közül már többen csatlakoztak otthoni gyülekezetekhez, olyanok is, akik előtte nem jártak templomba.

Hányan hagyták már el a gyülekezetet?

2016-ban kétszáznál is többen. Azóta évente hatvan-hetven ember. Tavaly nyáron tizenöt év után hazaköltözött az egyik kántorunk. Áprilisban hazaköltözik a főgondnokunk. Ez nagy veszteség számunkra, de már választottunk új főgondnokot, hogy zavartalan legyen az átmenet. A gyülekezetünkben az elmúlt három évben a szolgálattevők egyharmada cserélődött ki a brexit miatt.

Most hányan vannak?

Nyilvántartásunk szerint ötszázan tartoznak a londoni gyülekezethez. Vasárnap száz felnőtt és harminc gyerek vesz részt az alkalmainkon – de jóformán mindig másik száz ember. Ennek az az oka, hogy sokuknak legalább másfél óra utazással jár eljönni az istentiszteletre. Isten kegyelme, hogy bár több százan költöztek haza a gyülekezetből, mégsem csökkent a létszámunk, mindig jöttek újak közénk. Amúgy is jellemző, hogy átlagosan két évet töltenek közöttünk az emberek. A jövőre nézve arra számítunk, hogy az utánpótlás apad el, és kevesebben leszünk, illetve változik a gyülekezet korfája. Mi arra törekedünk ezután is, hogy aki szeretné, megtalálja a helyét nálunk.

2016-ban, amikor a népszavazás után beszélgettünk, azt mondta, szeretnének gyülekezetet indítani Manchesterben.

Sikerült megvalósítani a tervüket?

Nem, és ennek éppen a brexit az oka. Szerettünk volna egy templomot és egy parókiát venni Manchesterben, de a kinézett épületet végül nem vehettük meg, mert az eladó visszalépett. Úgy érzem, Isten nem engedte meg, hogy ezt a missziót elindítsuk, mert hamarosan – az unióból való távozás hírére – óriási népvándorlás indult meg Magyarországra. Most úgy döntöttünk, várunk öt évet, megnézzük, milyen hatással lesz a magyar közösségre a brexit. Ha lesz kinek templomot venni, gyülekezetet építeni, újra megpróbáljuk.  AZ EU-T HAGYJÁK EL, NEM EURÓPÁT Az Egyesült Református Egyház (United Reformed Church) és Nagy-Britannia másik három egyháza közös közleményt adtak ki a brexit miatt. Azt írták, „habár az Egyesült Királyság elhagyja az EU-t, mi nem hagyjuk el Európát”. Azt is kérték, hogy az EUban maradó keresztyének imádkozzanak értük. Salánki István a közleményre reagálva azt mondja: – Az imának nincs határa. Érezzük, hogy a mi gyülekezetünk imaélete is erősebb lett, többet imádkozunk, amióta téma az unió elhagyása Angliában.

Sőt internetes imaórát is tartunk hét közben, a vasárnapi találkozások mellett. Elmélyültebb lett a lelkiségünk.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

CSŰRÖS-VARGA VANDA

A szavak világán túl A szerző lelkész, családterapeutajelölt

A házasság hete megtartása, megünneplése egyre jobban részévé válik egyházunknak. Egyre több gyülekezetben fedezhetjük föl, hogy ezen a héten valamilyen rendhagyó programot szerveznek, amellyel a házasságban élőket próbálják megerősíteni. Másrészről pedig figyelemfelhívás is: jó házasságban élni, csapatjátékosnak lenni a szerelemben. Annak, hogyan lehet a házasság csapatjáték, a teljesség igénye nélkül most két oldalát szeretném megvilágítani. „Bizony mondom nektek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én men�nyei Atyám.” (Mt 18,19) Az egyik jegyesoktatáson, amikor erről az igéről beszélgettünk, a vőlegény szeme felcsillant. Szinte látni lehetett benne a

„Ha meglátom a mondat mögött az érzést: »a társamnak hiányzom«, egészen más irányban alakul tovább a beszélgetés.” gondolatot: „Megoldódott életünk rejtélye. Nincs kérdés, csak kérünk, és lesz. És boldogok leszünk.

Hát ilyen egyszerű!” Belerondított a víziójába, amit kérdeztem tőle: „De kinek az akaratát fogjátok kérni?” Úgy látszott, ez hideg zuhanyként érte. Egy akarat, de kié? Az övé vagy az enyém?

Melyikünk akarata, kívánsága, terve legyen a mi közös kérésünk? Érdemes visszagondolni, mennyire stabilan álltunk egymás mellett, egyet akarva, egymás kezét fogva a templomban, az esküvőn. Idilli állapot.

Egyet akartunk: egymást. Ám mennyire nehéz mindig mindenben így állni egymás mellett! Maradéktalanul, teljes összhangban, egy akaratban. Egy akaratban, amikor a gyerekünkről – életünk kincséről – kell a lehető legjobb döntést meghozni. Egy akaratban, amikor az anyósomról van szó. Amikor a saját családunk, házasságunk határainak meghúzása a tét. Amikor azt nézzük, ki mennyit ad hozzá a közös életünkhöz – akár anyagilag, akár jelenléttel, akár az esti mosogatásokkal.

Vagy legyen kompromisszum? Találkozzunk félúton, és akkor senkinek sem túl rossz, bár nem is az igazi? Hogyan legyünk egyetértésben úgy, hogy közben a házasságunk ne olcsó kompromisszumok halmaza legyen? Egy akaraton, de

nem úgy, hogy az erősebb ráerőlteti a maga akaratát a másikra, vagy számon tartva: „A múltkor én engedtem, így most te jössz.” Vagy úgy, hogy mindketten Isten akaratát akarjuk megvalósítani az életünkben. A magunk iránya helyett egy harmadiknak vetjük alá a saját akaratunkat. Ketten együtt. Nem egymást győzzük meg, győzzük le.

Isten tervét keressük közösen az életünkben, hogy ő hol szeretne látni minket, hogyan tudunk az ő tervébe ketten együtt belesimulni.

Beszélünk egymáshoz, mégsem értjük egymást. A legtöbb hozzám érkező pár erre panaszkodik. Beszélek, mondom, százszor újra mondom, de még mindig nem ért engem. Közben a másik felünk is értetlenül néz minket, hogy miért ugyanazt a szólamot fújjuk újra. Ezen már túlvagyunk.

Vagyis ő azt hitte. Nehéz úgy csapatban működni, ha nem értjük egymást.

Leragadunk a szavak szintjén, nehezen látunk túl a szavak világán. Pedig ott vannak az érzések.

Azt érzem, hogy a párkapcsolatban a szavakon túl van a lényeg. Az érzéseknél. Hogyan érzi magát a másik, milyen érzést kelt benne a szituáció, amelybe belekerült. Hogy milyen régi eseményekre emlékezteti őt, a szavai mögött milyen érzések bujkálnak.

Tipikus példa erre a „soha nem segítesz semmit itthon” témaköre. Azt vettem észre, hogy a legtöbb esetben e mögött a mondat mögött a „nem figyelsz rám”, „nem vagyok neked fontos”, „nem kapcsolódunk egymáshoz” érzése áll. És ahogy ezek az érzelmek – mellékes, hogy valós vagy valótlan alapon, mert a megélt érzés számít – bennünk kavarognak, szeretnénk kimondani őket. De vagy nem tudjuk megnevezni, vagy nevetséges indoknak véljük, így nem mondjuk ki. Inkább rávetítjük arra, amit látunk: az el nem mosott edényekre. Persze, ezt sosem tudatosan tesszük. És jön a konfliktus, a számolgatás, ki mennyit mosogatott a héten. Ezen pedig csak összeveszni lehet. De ha meglátom a mondat mögött az érzést: „a társamnak hiányzom”, egészen más irányban alakul tovább a beszélgetés. És tudunk újra egy csapatban lenni, mert tovább már nem egymás ellen harcolunk. Figyeljünk egymásra és Krisztusra a felszínen túl is! 

2020. február 9.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

Újjáépül a Ráday utcai kollégium MÁR A TŰZ ELŐTT IS VOLTAK FEJLESZTÉSI TERVEK

HEGEDŰS MÁRK

Néhány hét múlva „harapja majd szét” a Ráday utcai kollégiumot a bontógép, addig szelektív bontást végeznek a szakemberek. A helyszínen jártunk megnézni, hogyan folyik a munka a tavaly januárban kiégett diákotthonban. Annak is utánajártunk, milyen lesz az új épület, hogyan változik meg a létesítmény 2022-re.

– Nekem van sisakom, de önöknek is gyorsan kerítünk – fogad Veres Sándor főgondnok, a Dunamelléki Református Egyházkerület Székházának főigazgatója. Néhány perc múlva a kollégium kiégett folyosóján találom magamat, sárga fejfedővel. Egy év távlatából is megrendítő itt lenni, hiszen ezeken az elszenesedett lépcsőkön menekültek a kollégium lakói, és itt kereste a kiutat a tűz egyetlen halálos áldozata, a négygyermekes családapa. A korom és a törmelék ropog a cipőm alatt, a szemem nem tudom levenni az ezerkétszáz fokos hőtől meghajlott lépcsőházi korlátokról. Egy munkás zökkent ki a gondolataimból, aki faanyagot – talán egy szekrény részét vagy asztal lapját – hozza a kezében, ugyanis megkezdődött a szelektív bontás. Ez azt jelenti, hogy először a szelektálható, akár nyersanyagként újra felhasználható elemeket bontják el az épületből – ilyen a fa és a műanyag, az üveg. Hetekkel ezután kezdődik majd az épület külső, lényegesen látványosabb bontása. Közben a harmadik emeletre érünk. Összerezzenek, mert két évet éltem ezen a szinten. Mehetnék, de képtelen vagyok elsétálni az egykori szobámig. Inkább a főgondnok és fotós kollégám után fordulok az ebédlőbe. Veres Sándor magához veszi a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) bekeretezett és érthetetlen módon sértetlen címerét, úgy dönt, ezt megmenti és magával viszi. A falon több virágmintás dísztányér is van, amelyeken a Miatyánk részletei olvashatók, az első: „Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.” Nem tudok szólni a torkomban lévő gombóctól. Szörnyű este tanúi ezek a falak.

8

Reformátusok Lapja 2020. február 9.

| AKTUÁLIS |

FEL AKARTÁK ÚJÍTANI

bizonytalan helyzet, főleg a kollégiumi elhelyezés nehézsége áll. A dékán szerint szembe kell nézniük azzal, hogy amíg nem A bejárást követően a főgondnok irodájában ülünk le beszélgettudnak visszaköltözni a megújuló épületbe, addig lesz, aki másik ni. Veres Sándor mappát vesz elő, 2018. decemberi dátum van teológiát választ helyettük. a borítóján. Benne a kollégium részleges felújításának terve, és az illetékes hatóság jóváhagyása. Azt mondja, 2019 januárjáADDIG IS JÓ HELYEN VANNAK ban – tehát a tűz idején – a közel negyven évvel korábban emelt épület megfelelt a vonatkozó tűzvédelmi előírásoknak, de – el– Biztonságos, jó helyen vagyunk a Csopaki utcában, és a kollésősorban a tetőtéri szobák miatt, és részben azért, hogy nögiumkérdés is rendeződött – üzeni Kocsev Miklós a hezitáló felveljék a biztonságot – már tervezték a felújítását. Addig is ellevételizőknek. Februártól ugyanis újra együtt laknak a teológusok nőrizték a meglévő biztonsági rendszert: minden szoba ajtaján az Óbudai Diákhotelben. – Mozaikdarabonként próbáljuk a hétés a folyosók kijelölt pontjain ott voltak a menekülési útvonalat köznapi életet olyanná tenni, amilyen volt – osztja meg a dékán. jelző táblák, az irányfény és a biztonsági világítás működőképes A mozaik részeként tavasszal elkezdődhet az építkezés a volt, a tűzoltó készülékek kellő módon és helyen rendelkezésre Ráday utca 28. alatti épületegyüttesben. Ezen belül a legfonálltak. 2018 szeptemberében – ahogy minden évben – a betosabb feladat, hogy elkészüljön a kollégium, és ezzel párhuzaköltözés után megtartották a tűzvédelmi oktatást. A katasztmosan a teológia oktatási terei is megújuljanak. rófavédelem és a tűzoltóság vizsgálata A „RÁDAY 28.”

MI VÁLTOZIK? is alátámasztotta, hogy az üzemeltetés A budapesti Ráday utca 28. szám alatti szempontjából minden rendben volt.

Az új kollégium és a teológia bejárata épületkomplexum sok intézményt a Markusovszky tér felől lesz, az ajtó befogad. Itt van a Dunamelléki DÖNTÉS AZ ÚJ ÉPÜLETRŐL impozáns aulába nyílik majd. A kolléReformátus Egyházkerület Székháza giumban az eddigieknél kevesebb szoA tüzet követő statikai vizsgálatok alapa püspöki hivatallal, az irodákkal. Az bát alakítanak ki, de azok tágasabbak ján kiderült, hogy a kollégiumot le kell épületben volt a Ráday Felsőoktatási Diákotthon – ez égett ki tavaly és jobban felszereltek lesznek. Emiatt bontatni. A Dunamelléki Református januárban. A tűz előtt itt működött a döntöttek úgy, hogy csak teológusok Egyházkerület elnöksége már 2019 Károli Gáspár Református Egyetem lakhatnak majd bent, külsős egyeteáprilisában úgy döntött, hogy új kollégiHittudományi Kara, a hozzá tartozó misták már nem kaphatnak itt szálumot építenek. – A tűz utáni tervezést Török Pál Szemináriumi Könyvtár, itt lást. Negyvennyolc kétágyas szobában elősegítette a meglévő felmérési dokutanultak a teológusok. Itt van a Ráday Gyűjtemény, a Bibliamúzeum és a hozzá kilencvenhat főt tudnak majd elszállámentáció és a részleges felújítási terv – kapcsolódó könyvesbolt. Ez az épület ad solni. Emellett tizenegy vendégszoba magyarázza Veres Sándor. otthont több teológiai oktató lakásának, is lesz, ahol huszonkét fő alhat. A teoés a Parókia.hu szerkesztőségének is.

ELKEZDŐDÖTT A BONTÁS lógia tanárainak elhelyezését három szolgálati lakás könnyíti majd meg, a A kivitelezés a bontással megkezdődött. kollégium tetején pedig száz négyzetméternél nagyobb tetőA teljes bontás két és fél hónapig tart, ebből negyven nap lesz teraszt alakítanak ki. a nagygépi munka. Ekkor az úgynevezett csipkedő fejjel bontKocsev Miklós dékán az intézményt érintő változásokat soják majd fentről lefelé a kollégiumot. – Ez nagy zajjal és porral rolva kiemeli, nagyobb terük lesz. Tágasabb tanári szobákkal és jár majd, de amit lehet, megteszünk ennek kordában tartásászemináriumi termekkel rendelkeznek majd. A Török Pál Szeért – állítja a főgondnok. A szomszéd házra védőhálót tesznek, mináriumi Könyvtárat a tetőtérbe költöztetik. – Funkciójában és locsolással, párásítással is gátolni próbálják a por terjedését. praktikusabb, kinézetében szebb lesz, mint a mostani könyvtár Egyeztettek a szomszédokkal, a környéken élőkkel, úgy tűnik, – véli a dékán. Ráadásul hosszú nyitvatartási idővel szeretnék mindenki megértő, főleg a Ráday utca 30. lakói, akik a szemközti üzemeltetni, az éjjel-nappali nyitvatartást is fontolgatják. Azt házból látták a tavalyi tüzet. A Markusovszky tér felől is bejártuk is szeretnék, ha komfortos, több kisebb-nagyobb elkülönülő a munkálatokat, ahol már felszedték az önkormányzati sportpárésszel ellátott tanulói tér jönne létre. A főgondnok hozzátelyát és az öntözőrendszert is. Az alkotóelemeket gondosan elpaszi, a kollégiumnak saját beléptetőrendszere lesz, és korszerű kolták, hogy mindent eredeti állapotába tudjanak visszaállítani.

WIFI-hálózattal szerelik fel. – Mindenben meg fog felelni a 21.

ELSŐK A TEOLÓGUSOK századi követelményeknek – állítják a vezetők.

Az új kollégiumi épületben kulcsfontosságú szerepet kap a – Tíz hallgatót biztosan veszítettünk – mondja Kocsev Miklós, a biztonság. Két túlnyomásos, azaz füstmentes lépcsőházat épíKRE Hittudományi Karának dékánja. A teológiát és a kollégiumot tenek – mondja Veres Sándor. Ez azt jelenti, hogy ha esetleg érintő tűz ugyanis 2019-ben a felvételi eljárás közben történt. A újra tűz lenne, a lépcsőházba nem tud bejutni a füst, a tűz addig korábbi húszfős évfolyamok helyett csupán tíz diákkal tudták sem, amíg az ajtó nyitva van. Így nem fordulhat elő, hogy valaki elkezdeni a 2019/2020-as tanévet. E mögött egyértelműen a 2020. február 9.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

a lépcsőig ugyan eljut, de kimenekülni már nem tud. Automatikus oltórendszert is beszerelnek. A jelenlegi tervek alapján már jövő ősszel be lehet költözni az új kollégiumba, és megkezdődhet az oktatás a teológián.

KÁPOLNÁT IS KIALAKÍTANAK Régóta igény volt, hogy legyen kápolna az épületben, ahová bárki bármikor elvonulhat imádkozni, és kisebb áhítatok, imaközösségek megtartására is alkalmas. A kápolna az új kollégiumi szint és a régi épület találkozásánál, a tetőtérben kap helyet, hangulatát a fényviszonyok is meghatározzák majd: a külső homlokzaton is megjelenő, kereszt alakot formáló ablakokon keresztül kap színes fényt a helyiség. Mellette lesz a zeneterem.

A díszterem szintén megújul, fölötte, a tetőtérben kisebb, harminc-negyven fős konferenciák megtartására alkalmas tereket alakítanak ki.

A főépület impozáns, műemlék lépcsőházát is renoválják: felülről kap majd fényt, így sokkal világosabb lesz. A lifttel a

VAN BOCSÁNAT? A kollégium szándékos gyújtogatás miatt égett ki. Három kamasz egy hajléktalan matracát gyújtotta meg, amely a kollégium használaton kívüli ajtajának volt támasztva. Veres Sándor nem találkozott a gyanúsítottakkal, és nem is szeretne, elég, ha az állami hatóságok teszik a dolgukat – az egyház nem akar belefolyni az igazságszolgáltatásba. A főgondnok megvallja: többen kérték, javasolták, imádkozzanak a három kamaszért, de ezt az első napokban nehezére esett megtenni. – Fájdalom, düh volt bennem.

Idő kellett ahhoz, hogy őszintén meg tudjak bocsátani. Szerintem a legnagyobb büntetés az lesz, amikor felfogják, hogy tettükkel közvetve egy édesapa halálát okozták. Ha van bűntudatuk, eljuthatnak oda, hogy megvallják, mit tettek, és erre hitem szerint van bocsánat – talán emberileg is, de a mi Urunknál mindenképpen – fogalmaz a főgondnok.

10 Reformátusok Lapja

2020. február 9.

„Biztonságos, jó helyen vagyunk a Csopaki utcában, és a kollégiumkérdés is rendeződött” – üzeni Kocsev Miklós a hezitáló felvételizőknek.

| AKTUÁLIS |

pinceszintet és a tetőteret egyaránt el lehet majd érni, így a mozgáskorlátozottak is látogathatják a Bibliamúzeumot.

A főgondnok azt is elárulta, hogy a felületi kialakításnak és a megvilágításnak köszönhetően az épület külső homlokzatán a kereszt mellett a református csillag motívuma is kirajzolódik majd.

ÚJ UDVAR – ÚJ LEHETŐSÉGEK

„Az új kollégiumi épületben kulcsfontosságú szerepet kap a biztonság. Két túlnyomásos, azaz füstmentes lépcsőházat építünk” – mondja Veres Sándor.

Néhány parkolóhelyet kivéve megszűnik az udvaron a parkolás, helyette teremgarázst építenek, ahol harminchárom autónak lesz hely. Ide a Biblia utca felől lehet majd beállni. A garázs mellett kap helyet a Ráday Gyűjtemény tömörraktára, ahol több tízezer kötetes állományt őrizhetnek majd. Az autóktól felszabaduló udvar nagy részét füvesítik, közösségi térré formálják.

Egy helyre kerülnek az emléktáblák és a három ’56-os kopjafa is. Emléket állítanak a tűzesetnek is.

A tervek szerint a teljes, hat és fél milliárd forintos állami támogatással megvalósuló beruházás legkésőbb 2022-re fejeződik be.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

2020. február 9.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

Csapatjáték szerelemmel

Ezt a mottót választották maguknak a Házasság hete idei arcai: Semsei Rudolf és Dobay Eszter tizenkilenc éve játszik egy csapatban, és bár a lánykérésre mindketten máshogyan emlékeznek, abban egyetértenek, hogy a házasság alapja egymás tisztelete és az egyre mélyülő szeretet. Egy kapcsolat működtetése rengeteg munkával jár, azonban szerintük gyakran a kő-papír-olló játék is segíthet.

12 Reformátusok Lapja

2020. február 9.

| INTERJÚ |

Délelőtt tíz órakor beszélgetünk. Gyakran van olyan alkalom, amikor hétköznap tudnak együtt időt tölteni, vagy ez most nagyobb szervezést igényelt?

Rudolf: Nem jellemző. A hétköznapokat mindenki munkával és feladatokkal tölti. Én, ha tehetem, szívesen dolgozom itthonról, de akkor egy másik helyiségben ülök, és ott intézem a levelezéseimet, vagy anyagokat állítok össze. Általában este van együtt a család.

Eszter: Négy gyermekünk van, de most már a legkisebb is hétéves, így egyre több időnk jut egymásra. A nagyobbak tudnak vigyázni a kisebbekre, nem kell a nagymamát, nagypapát megkérni, kimozdulhatunk kettesben. Szeretünk moziba, színházba járni, most például táncpróbákon is részt veszünk, mert az óvodában bál lesz, amelyre táncot tanulunk be. Kihasználjuk az alkalmat, hogy egy héten két estén is együtt lehetünk.

Van, amit meg tudtam tanulni, van, amit nem. Például ahogy teregetek, azt a mai napig nem hajlandó elfogadni, én meg nem látom a különbséget, mi az, amitől ő máshogyan hajtogatja a ruhákat. Ezeket el kell engedni. A játékosság is sokat segít: a nem komoly kérdéseket döntsük el kő-papír-ollóval! És amit nem lehetett így elrendezni? Hogy küzdenek meg a komolyabb kérdésekkel?

Eszter: Jolly joker technikát nem tudunk mondani. Például amikor összejöttünk, nehéz időszak volt. Az édesanyám nagyon beteg volt, nem sokkal később meghalt. Én otthon laktam, szerettem volna minél több időt tölteni vele, amikor aztán kórházba került, ápolni is kellett. Viszont Rudi – teljesen természetesen – azt szerette volna, ha minél többet vagyok vele. Őrlődtem a megoldás keresésében, de ezt is átvészeltük.

„A csapatban egyenrangú felek vannak, és nem versenytársakként, hanem együtt kell küzdeniük.” (Rudolf) Ez mekkora tudatosságot igényel?

Rudolf: Már akkor is törekedtünk rá, hogy minél több időt töltsünk kettesben, amikor megszülettek a gyerekek. Az elején még sokat kellett rángatni Esztert, de számomra nagyon fontos volt, hogy minőségi időt is töltsünk egymással.

Eszter: Ebben Rudi nagyon jó volt, mert amikor egész nap otthon etettem, szoptattam, pelenkáztam, altattam, estére elfáradtam, és már nem volt kedvem sehova elmenni. Nagyon jó volt, hogy Rudi ilyenkor biztatott, hogy szedjük össze magunkat, és csináljunk valamilyen programot, mert az a két-három óra valóban fellélegzés volt.

Rudolf: Ha az ember benne van a mókuskerékben, akkor csak végzi a dolgát, és – épp úgy, mint a sportban – egy-egy vezényszóval próbál mindent elintézni. Viszont amikor ki tudunk szakadni ebből, akkor a fontos kérdéseinket és problémáinkat is képesek vagyunk megbeszélni. Mi – különösen régebben – nagyon sok időt töltöttünk együtt a fürdőszobában. Amíg az egyikünk zuhanyozott, addig a másik például mosta a fogát, közben nagyokat tudtunk beszélgetni. Muszáj folyamatosan keresni az alkalmat a kommunikációra. A mi családunkban ennek a legjobb fóruma a közös vacsora: mindennap törekedünk arra, hogy együtt üljünk le, mert akkor ott van mind a négy gyerek, és ilyenkor meg tudjuk beszélni az örömöket és gondokat. Ez „külön világ” számunkra.

Nagyon idillien hangzik. Sok munkájuk van benne?

Rudolf: Valójában ez magától értetődő volt nálunk. Sok házasságban súlyos probléma, hogy mindenből elvi kérdést csinálnak. De miért? Ha a másik boldogabb lesz tőle, akkor miért ne tehetnék meg mindennap apró szívességeket? Főleg, ha az nekem nem kerül nagy erőfeszítésembe. Én például a házimunkában sok mindent máshogyan csináltam, mint Eszter.

Rudolf: Nem voltam megértő, Eszter viszont nagyon türelmes volt hozzám. Ezeket a nagy nehézségeket vagy döntéseket csak úgy lehet kezelni, ha tiszteljük egymást. Ne érezze azt az egyik fél, hogy minden őrá hárul. Meg kell beszélni minden fontos kérdést, és kompromisszumra kell jutni bennük. Ezért lett a mi szlogenünk a „Csapatjáték szerelemmel”: a csapatban egyenrangú felek vannak, és nem versenytársakként, hanem együtt kell küzdeniük. Tipikusan ilyen a gyereknevelés, az biztosan nem működik, hogy a gyerekek előtt más véleményen vagyunk. Az egyik hétvégén történt, hogy itt voltak a nagyfiaink barátai, és együtt filmeztek. Amikor éjfél körül még egyet meg akartak nézni, azt mondtam, hogy nem nézhetnek többet, menjenek aludni. De Eszter megkérdezte, hogy miért olyan nagy baj, ha tizenöt évesek még egy filmet megnéznek szombaton éjszaka. És rájöttem, hogy igaza van! Fél ötig filmeztek végül, de igaza volt Eszternek, ez is belefért.

Szükség van csapatkapitányra?

Eszter: Attól függ, miről van szó. A házimunkában talán én vagyok a csapatkapitány, de ez nem azt jelenti, hogy csak én végzem. A feladatmegosztás elég jól működik, de nem vezetünk táblázatot. Néha Rudi tesz bele többet, néha én, de ez így jól működik. Nekem nagyon jólesik, ha ő például kiszedi az edényeket a mosogatógépből, vagy bármi másban besegít – a teregetésen kívül. Viszont nem várom el, hogy amikor napi tizenkét óra munka után hazajön, nekiálljon porszívózni.

Rudolf: Igen, a munkamegosztás nagyon fontos. Amikor hazajövök, fáradt vagyok, de valószínűleg Eszter is fáradt, hiszen itthon volt a gyerekekkel. De jó azt megtapasztalni, hogy Eszter ilyenkor nem „dobja át” nekem azonnal a gyerekeket, hogy foglalkozzak velük, cserébe én sem ülök le rögtön. Olvastam egy cikket, 2020. február 9.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

hogy a válások hatvanöt százalékát a nők kezdeményezik, és ezt azzal magyarázták, hogy a nők tesznek többet egy kapcsolatért, ám egyszer csak elfáradnak. Mert a párok nem dolgoznak azon, hogy hosszú távon fenntartsák a tüzet, pedig ez állandó munka. Munka, hogy közös programokat tartunk, hogy folyamatosan próbálunk a másik kedvében járni. Igenis udvarolni kell! Le kell segíteni a kabátot a hölgyről, meg kell dicsérni. De nekünk, férfiaknak is nagyon jólesik, ha megdicsérnek bennünket. Ez az életszakasz pedig, amikor felnőnek a gyerekek, újabb feladat elé állítja a párokat, mert a gyerekek kirepülésével légüres térbe kerülnek. Tényleg ezzel az emberrel akarom leélni az életem, akire eddig oda se figyeltem igazán – vagy éppen ő nem figyelt rám?

Azt tudomásul kell venni, hogy sosem lesz olyan a kapcsolat, mint amilyen az elején volt, az a lángoló, feszítő szerelem átalakul. Viszont ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne jobb vagy mélyebb. Jó azt megtapasztalni, hogy én Esztert most sokkal jobban szeretem, mint a kapcsolatunk elején.

ben Isten a harmadik. Sokszor érezzük, akár a házasságunkban is, hogy mi hiába akarunk csinálni valamit, nincs erőnk, egyedül nem megy. Ilyenkor megérezzük Isten segítségét. De nekünk is mindent meg kell tennünk azért, hogy megoldjuk a problémát.

Rudolf: Avilai Teréznek van egy szerintem nagyon fontos mondása: „Imádkozz úgy, mintha minden Istenen múlna, és munkálkodj úgy, mintha minden rajtad múlna.” Nekünk sok lehetőséget adott Isten, de ezekért meg is kellett dolgozni. Ilyen a kapcsolatunk is: ő egymás közelébe rakott bennünket – de az, hogy ilyen szeretet legyen közöttünk, nagyon sokban múlik rajtunk is.

Amikor megismerkedtek, fontos volt önöknek, hogy a másik hitben járjon?

Rudolf: Otthon sokat beszéltünk Istenről, de nem gyakoroltuk a vallásunkat. Kamasz voltam, amikor megismerkedtem egy pappal a 9. kerületben, a parkban lévő pingpongasztaloknál szólított meg. Ezután elkezdtem ministrálni és közelebb kerülni a hithez.

„Nem tudok elegendő alkalommal hálát adni Istennek, hogy ilyen életem van, ilyen férjem, ilyen gyerekeim. Nekem annyira természetes ez a kötelék.” (Eszter) Mi tette ennyire egyértelművé önöknek, hogy együtt szeretnének haladni az úton?

Rudolf: Amikor megkértem Eszter kezét, tudtam, hogy vele akarom leélni az életem. Az más kérdés, hogy ő gondolkodási időt kért.

Eszter: Máshogy emlékszünk a történetre. Amikor Rudi megkérte a kezemet, akkor egy ékszerdobozt adott, amelyben két kis kulcskarika volt, és odaírta mellé: „Mit szólnál, ha bearanyoznánk?” Nagyon boldog voltam, csak egy kis gondolkodási időt kértem, hogy mikor legyen az esküvő.

Ennyire váratlanul érte?

Eszter: Váratlan volt, de leginkább azért, mert nem sokkal előtte halt meg az anyukám, és nem készültem fel arra, hogy hirtelen az esküvővel foglalkozzak. De mi már a legfontosabb kérdéseket akkor megbeszéltük, amikor még csak együtt jártunk. Például mindketten tudtuk, hogy sok gyereket szeretnénk.

Mit tudnának mondani azoknak, akik szerint a házasság csak egy papír?

Rudolf: Ez nem csak egy papír, a közös elhatározás gondolkodásbeli változást idéz elő. Állandóan keressük azt a tökéletes férfit vagy nőt, akivel az életünket le akarjuk élni, hiszen ez meghatározó döntés. És valóban az, de azt is tudomásul kell venni, hogy tökéletes nem lesz. Ha két ember megtalálja a közös utat, közös örömöket, sokkal boldogabbak lesznek együtt, mint külön-külön lennének.

Segít ebben a hit?

Eszter: Nagyon sokat. Szokták mondani, hogy két ember esküjé14 Reformátusok Lapja

2020. február 9.

Eszter: Az én családom vallásos volt, jártunk templomba, de nem éltük meg mélyen a hitünket. Az viszont nagyon izgalmas volt, hogy a mostani szokásainkat mi alakítottuk ki a gyerekekkel együtt.

Rudolf: Néha lefekvés előtt együtt elmondunk egy imát – ennek van valamilyen különös intimitása. Azt szeretnénk, hogy a hit a gyerekek életének is természetes része legyen, de ne legyen hivalkodó. Például itthon mindig hangosan imádkozunk, de azt képviseljük, hogy semmi gond nincs, hogy ha étteremben vagy barátok között nem hosszú imával kezdik az étkezéseket, magukban viszont adjanak hálát. Másik közös szokásunk, hogy amikor valahol elmegy egy mentőautó, akkor egy rövid imát mondunk el azért, aki benne fekszik.

Működik a „hármas fonál”?

Eszter: Nem tudok elegendő alkalommal hálát adni Istennek, hogy ilyen életem van, ilyen férjem, ilyen gyerekeim. Nekem an�nyira természetes ez a kötelék – valóban háromszöget alkotunk.

Rudolf: Az is fontos, hogy egymást is közelebb tudjuk vinni Istenhez. Legyünk őszinték, vannak pillanatok, amikor eltávolodunk tőle. De ha ilyenkor ott van a másik, vagy nekünk, katolikusoknak a lelki atyánk, vagy egy kis közösség, az nagyon sokat jelent. Mert Isten leleményes volt: nekünk csak hitet adott, és nem tudást. Ez pedig arra kötelez bennünket, hogy állandóan dolgozzunk a hitünkért is, éppúgy, ahogy a párkapcsolatunkért. Ebben benne lehetnek a hullámvölgyek is, de ha ilyenkor odaáll mellénk a másik, az nagyon sokat számít.  BENCZE ZSÓFIA, FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA A teljes interjú a reformatus.hu portálon olvasható

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Mit jelent embernek lenni? Mit értett Arany János ezen? Ha végigolvassuk a Domokos napra című versét: küzdés, akarat, erő, Isten-magasztalás, nemes önbizalom, honszerelem, hűség, költészet, hatni, buzdítani, egyesíteni, és megtalálni helyünket, feladatunkat az életben. Érdemes felfigyelni arra, hogy mindezt célként fogalmazza meg: „A legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, / Ember lenni mindég, minden körülményben.”

Embernek lenni, emberré válni életen át tartó, hosszú érlelődés és folyamat. Vajon a csecsemő nevelés nélkül magától emberré válik? Dél-Amerikában az utcán élő, kóborló négy-öt éves árva gyerekek tekintete üres, habozás nélkül kést rántanak a magányos turistára. Nem tehetnek róla, éhesek, a túlélés, az ösztön vezérli őket.

Mit értünk emberségen? Irgalmasság, figyelem, megértés, gondolkodás, befogadás, bocsánatkérés és -adás, vendégszeretet, adakozás, konfliktusok tisztázása, beszélgetés, lelki érlelődés és még sok más gyönyörű tulajdonság. Keresztyén értékek. Krisztustól kapott és tőle tanult magatartás. Antropológusok, filozófusok, írók és teológusok köteteket írtak róla, mégis mindig újra meg kell fogalmazni, és nem tudjuk megvalósítani. Jézus élete, tanítása erről szól: íme, ő az Ember.

A szükségben és bajban lévőnek segítséget nyújtunk, de az álkoldusnak, hazug zsarolónak, csalónak nem.

Mert nem akarjuk támogatni, tartósítani az állapotukat, nem erősítjük meg magatartásukat, hogy ilyenek maradjanak. Emberségünkhöz tartozik az igazságérzet is.

Védelmezzük az igazságot. Az erőszakos követelőzőkkel, mesékkel manipulálókkal, érzelmekkel szánalmat keltőkkel szemben meg kell tanulnunk az önvédelmet.

Megtörtént, hogy egy lelkész beengedte a parókiára a kéregetőt, aki megölte őt. Embernek lenni azt jelenti, hogy okosan védjük magunkat is, hogy ne legyünk szélhámosok áldozatai. Bölcsesség is kell, hogy felismerjük: itt és most ki a felebarátunk.

A vendégszeretet viszont lelki ajándék. Volt egy as�szony a gyülekezetben, aki a vendégszeretet karizmáját kapta. Bárkit befogadott a lakásába határon innen- és túlról. Természetesen, szégyen nélkül, őszintén tudott kérni és adni. A gazdagoktól elkérte, a szegényeknek továbbadta. A szegénytől is kért, hogy adják a munkájukat, az idejüket, azt, amijük van. Különös cserekereskedelmet folytatott. Annyit adott derűsen és jókedvvel, amennyit másoktól elkért. Nem lehetett becsapni, volt esze, hogy elhárítsa azt, aki vissza akart élni a jótékonyságával. Emberség, igazság, önvédelem. Hogyan gazdálkodunk ezekkel? 

IMÁDKOZZUNK!

Hajnali ragyogás Hószikrák pattognak vissza a hajnali napra.

Kristályfény-prizma ébresztgeti a tájat. Ó, bárha fény, vagy valami szikra belőlem is felszakadna, S ragyogva felismerhetném önmagamban teremtő csodádat! Ámen.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Szabadulni a körforgásból „Ő pedig látva hitüket, így szólt: Ember, megbocsáttattak a te bűneid.” (Lk 5,20) Jézus annak a bénának mondta ezt a felszabadító biztatást, akit a társai vittek oda hozzá hordágyon. Mivel a tömeg miatt nem fértek oda Jézushoz, megbontották a háztetőt, és úgy engedték le elé. Jézus a barátok hitét látva megkönyörült rajta, és a bűnbocsánat hírével erősítette, amin a jelenlévők felháborodtak. Ők úgy gondolták, hogy a betegség Isten büntetése az emberen. Számukra úgy volt kerek a világ, ha a bűnös elnyeri méltó büntetését, jelen esetben megszenvedi a betegségét. Jézust istenkáromlónak nevezték, mert beleavatkozott ebbe a rendbe.

Azt kérdezhetnénk, miért nem örültek, hogy ez az ember előbb lelkileg, majd testileg is meggyógyult. Ne ítéljük el őket, mert ma is ismerős ez a gondolkodás. Ha bűnökről hallunk, rögtön büntetésért, bosszúért kiáltunk. Milyen nagy felháborodást vált ki egy-egy túl enyhének tartott bírói ítélet! Az emberi gondolkodást megrontotta a bűn, és csak a bűn, büntetés és bűnhődés kategóriáiban gondolkodunk. A megbocsátás ebbe már nem fér bele. De Isten gondolatai mások, mint a mi gondolataink. Van, akit a bűnei miatti szenvedéssel, és van, akit pedig a bűnbocsánattal tud formálni. Nem tudjuk, hogy ennek a meggyógyított embernek mi lett a további sorsa, de biztosan mély nyomot hagyott benne a Jézussal való találkozás. Megtapasztalta az ő gyógyító erejét, ezzel kiszabadult a bűnös gondolkodás körforgásából, amelyben a Jézussal vitázó farizeusok még mindig küszködtek.

Jézus úgy beszélt velük, mint az, akinek igazán van hatalma a bűnöket megbocsátani, hiszen „azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerombolja” (1Jn 3,8).

Mi is, ma is ebből a bűnbocsánatból élhetünk napról napra.  GYŐRI ISTVÁN

2020. február 9.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

Noéval a Tiszán A gondviselés egy lakóhajó által mentette ki a válság egyre sűrűbb hullámaiból a szegedi Vesmás építészházaspárt. HajóHEGEDŰS jukból, amelyet Noénak neveztek el, végül MÁRK iroda lett a Tiszán. Nem véletlen a bibliai utalás, hiszen a református házaspárnak fontos az Istenbe vetett hit. Terveztek ők már múzeumot, közteret, iskolát és templomot is. Szabadidejükben pedig énekelnek, például a templomi kórus szoprán és tenor szólamában. Tartsanak velünk a Noé fedélzetére, ahol Vesmás Péter és Vesmásné Zákányi Ildikó kalauzol bennünket.

Vesmás Péter és felesége, Ildikó is építész. Közös cégüket 1987-ben alapították, azóta itt dolgoznak – egyes feladatokon együtt, másokon egymással párhuzamosan. Irodájuk szó szerint a Tiszán van, a vízen, vagyis egy lakóhajón dolgoznak.

De hogyan kerültek a folyóra? Péter azt mondja, mindehhez hozzájárult a 2008-as válság. Előtte szép nagy irodájuk volt, aztán – mint mindenkinek – jöttek a nehézségek. Amikor igencsak szükségük volt rá, a kellő pillanatban innovációs pályázatot nyertek, így megvalósíthatták régi álmukat: lakóhajót terveztek és építettek. De a válság és a vele gyűrűző nehézségek nem múltak, így kézenfekvő lett, hogy ne csak saját nyári lakként, hanem irodaként is hasznosítsák a lakóhajót.

Alkotásukat Noénak nevezték el. A bibliai név választása nem véletlen. – Volt a válság, és itt volt a hajó, amely kisegített bennünket belőle, azaz túléltük az özönvizet, és minden jóra fordult éppúgy, mint Nóé történetében Isten és a bárka segítségével. Megtapasztaltuk, hogy a fölülről érkező segítséggel mindig túl tudunk lendülni a nehézségeken, ez pedig erőt ad – mondja Péter. Ildikó hozzáteszi: a református lelkiség mindkettőjük számára fontos, hiszen életük jelentős részét kiteszi, meghatározza a hit.

LENYŰGÖZŐ KILÁTÁS A NAPPALIBÓL

Ezután Péter körbevezet minket a hajón. A part felől érkezve keskeny, stégszerű alapépítmény vezet be minket, két oldalán magas, biztonságérzetet adó korláttal. Itt azonnal szembetűnik, hogy több kajak, csónak is van a fedélzeten. – Régi kajakos vagyok, az ország minden részén szoktunk túrázni. Ha a munka engedi, szívesen vízre szállok a Tiszán is – mondja az építész. A Noéba lépve szemben és jobbra két szobát látunk, balra pedig a nagy nappalit, amelyen belül van a konyha. Találunk itt fürdőt és mosdót is: a hajó tökéletesen alkalmas lenne a mindennapi életre. Ha lakóhajónak használnák, talán hálószobaként és 16 Reformátusok Lapja

2020. február 9.

„Volt a válság, és itt volt a hajó, amely kisegített bennünket belőle, azaz túléltük az özönvizet, és minden jóra fordult éppúgy, mint Noé történetében Isten és a bárka segítségével.

Megtapasztaltuk, hogy a fölülről érkező segítséggel mindig túl tudunk lendülni a nehézségeken, ez pedig erőt ad” – mondja Péter.

| REFORMÁTUS ÉLET |

2020. február 9.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

nappaliként definiálnák a helyiségeket, most inkább irodaként.

Még nagyméretű fénymásoló és nyomtató is van, ahogyan az egy építészirodában illik. Az ott töltött néhány óra alatt egyszer éreztük csak, hogy a víz megmozdítja a hajót, de ez sem volt kellemetlen, inkább csak emlékeztetett, valóban a folyón vagyunk.

A nappaliból kisebb terasz is nyílik, természetesen a Tiszára.

Kávéval, gyümölcslével kínálnak. A látvány már innen, a reggelizőasztalnál ülve lenyűgöző: látjuk a szegedi Dómot, a Belvárosi hidat és persze a folyót. – Amikor ügyfelek jönnek hozzánk, mindig ide ültetjük őket, hogy lássák a panorámát – mondja a Vesmás házaspár.

Az ötven négyzetméteres lakóhajó lapos tetejű, így odafent az egész alapterülete hatalmas tetőteraszban hasznosul: nyugágyakkal és fedett résszel. Itt akadnak még újabb kajakok, az asztalon terítő, fölötte hangulatvilágítás. Napelemek fedezik az egész alkotmány áramellátását. Ha éppen nem tél van, virágoknak ad helyet a terasz, pozsgásokat, leandereket és fűszernövényeket is tartanak itt. Péter büszkén mondja, hogy növényei igen nagyra megnőnek, és jóízű paradicsomuk is szokott lenni.

BARÁTJUK EGY HARCSA, KÖZELÜKBEN ÉL EGY VIDRAPÁR

A Noé fedélzetéről különös, sokak számára elképzelhetetlen közelségbe kerül a teremtett világ. Ha nagyon hideg a tél, a Tisza befagyását élik át, ha árvíz van, hajójuk együtt emelkedik a vízszinttel. Rendszeresen visszatérő állataik is vannak: közelükben él egy vidrapár, gyakori vendégek a madarak, köztük hattyúk, vadkacsák, récék. Míg Péter sorolja az állatokat, egy hal hatalmas loccsanással ugrik mellettünk. – A kedvencünk, egy hatalmas harcsa. Néha feljön és körbenéz – mondja a házigazda. Éppen húsz éve érte el Szegedet a tiszai cianid-szennyezés, ezért ma az egészséges környezet látványa talán még értékesebb.

TEMPLOMOT IS TERVEZTEK Amikor a meghatározó, emlékezetes munkáikról kérdezzük a házaspárt, Péter először arról kezd el beszélni, számára men�nyire fontos és meghatározó az, hogy Szegeden született és nőtt fel. Nagy előnynek tartja, hogy – mint fogalmaz – „lelkileg benne van Szegedben”. A legtöbb munkájukat a csongrádi megyeszékhelyre tervezték, sosem kellett igazán messzire utazniuk egy-egy feladatért. Az ő nevükhöz fűződik például a Mars téri piac újratervezése, a Dugonics tér átgondolása, a Tisza-part rekonstrukciója, a vár rekonstrukciója, a katolikus Karolina-iskola megtervezése. A közeli Hódmezővásárhelyen ők tervezték a Tornyai János Múzeum épületét is. A szegedi munkáknál mindig figyeltek arra, hogy ha van rá lehetőség, valamiképpen belevegyék a Tiszát, a folyó partját is a tervezésbe. Ezeket a ráadásokat a megrendelő elvárásán túl, ingyen vállalták, épp azért, mert rajonganak a folyóért és a városért.

18 Reformátusok Lapja

2020. február 9.

Vesmásné Zákányi Ildikó építészmérnök a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán diplomázott 1980-ban. 1981 és 1986 között a Délterv munkatársa volt. 1987-ben alapító tagja lett a Tér és Forma Kft.nek, ahol azóta is tervezőként dolgozik. 1993-ban az Év lakóháza díjat, 1994-ben Szegedért emlékérmet nyert. 2019-ben pedig megkapta a Vedres Istvándíjat. A Szeged-Honvéd téri Református Egyházközség presbitere. Három gyermekük van.

| REFORMÁTUS ÉLET | Vesmás Péter építészmérnök a Budapesti Műszaki Egyetemen diplomázott 1978-ban. A Délterv munkatársaként a cég új székházának tervezését végezte. 1987-ben alapítója volt a Tér és Forma Kft.-nek, ahol azóta is dolgozik feleségével, Ildikóval. 1998-ban Ybl Miklós-díjat kapott, 2013-ban a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Tiszti Keresztjét kapta meg. 2015 óta a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja. Feleségével negyven éve házasok.

Ildikó veszi át a szót, azt mondja, számára az újszegedi református templom megtervezése volt nagy dolog. Ez a templom Szeged negyedik, legfiatalabb református temploma. A kérdésre, hogy más-e templomot tervezni, mint például piacot vagy teret, Ildikó azt mondja: természetesen más. Sok szálon kötődik a reformátussághoz, több felmenője, az egyik nagyapja és a nagybátyja is református lelkész volt. Évtizedek óta tagja a Szeged-Honvéd téri gyülekezetnek, ahol presbiterként szolgál. Annak idején elindult az újszegedi templomépítési pályázaton, amelyen végül Vesmásék terve győzött. – Ez életünk egyik nagy kalandja volt – idézi fel Ildikó.

Nagy kérdésük volt tervezés közben, hogy az építés men�nyire lehet a tervező önmegvalósítása, és milyen mértékben kell bevonni a gyülekezetet, amelynek a templom épül. Mostanra sem bánták meg, hogy bevonták a közösség tagjait, és sokat beszélgettek velük arról, hogy mit is szeretnének. Végül például az egykori imaház tégláit beépítették a templomba, és az úrasztala, a szószék is az egykori imaházból került az új épületbe. A megbeszélések, egyeztetések során „annyi erőt kapott mindenki, hogy a semmiből templomot teremtettek” – summázza Péter. Ildikó hozzáteszi, mennyire örült volna, ha szülei megérhetik az újszegedi templom átadását.

– Felemelő volt az is, amikor a kórusunkkal ott énekelhettünk – teszi hozzá.

AZ ÉNEKLÉS KÖZELEBB VISZ ISTENHEZ

A közös éneklés fontos a házaspárnak, péntek este és vasárnap reggelente együtt próbálnak gyülekezetük Szegedi Kiss István Kórusával. Ildikó számára gyerekkorától kezdve alapvető szolgálat az éneklés, professzionális kórusban, a szegedi Bartók Béla Női Karban is énekel. Édesapja karnagy volt, így érthető, hogy otthonosan mozog az énekkarok világában. Ildikó úgy érzi, az éneklés még közelebb viszi Istenhez. Péter azt mondja, nem is emlékszik már pontosan, ő hogyan került a gyülekezeti kórusba. – Ildikó próbálni ment a templomba, elkísértem, és én is ott maradtam énekelni. Élvezem az éneklést, de csupán lelkes amatőr vagyok – vallja meg az építész.

ÚJABB LAKÓHAJÓT ÉPÍTENÉNEK

Gyakran megkeresik őket azok, akik a Noéhoz hasonló építményt szeretnének. Vesmásék ilyenkor elmondják, hogy a mindenre kiterjedő engedélyeztetés nem egyszerű. Egyébként a Noé melletti „telek” üres a Tiszán, az építész házaspár azt tervezi, hogy bemutató lakóhajót építenek ide. Ez nagyon kézenfekvő lenne – magyarázza Péter –, hiszen a kikötési pont megvan, a közművek adottak, az engedélyeztetési procedúrát pedig egyszer már ide, a Noé hajóra végigküzdötték, így megvan a kellő tapasztalatuk. Lelkesedésük töretlen, és Szegeden már máshol is van egy-két helyszínelképzelésük, ahová lakóhajót lehetne építeni.  FOTÓ: KAPÁS CSILLA 2020. február 9.

Reformátusok Lapja 19

| RE-KONSTRUKCIÓ |

Természet Van annak azért valami haszna, hogy a mai közbeszéd egyik kedvelt témája ember és természet viszonya. A klímavészhelyzet valós. Azon persze nem kell csodálkoznunk, hogy a természet megvédése azonnal politikai árucikké is vált, s rögvest egymásnak feszülő ideológiai táborok és érdekcsoportok alakultak ki. Az ember már csak ilyen.

A klímavészhelyzetnek az a „haszna”, hogy újra beszéd tárgyává teszi az ember helyét a szűkebb és tágabb természeti környezetéhez való viszonyban. Ugyanis amikor a természet ember általi „megvédéséről” beszélünk, akkor óhatatlanul is fontos feladatot végzünk el: megkülönböztetjük az embert a természettől, de össze is kapcsoljuk vele. Egyik oldalon ott van a természetnek nevezett létező, a másik oldalon ott van az embernek nevezett valóság, aki a természet része, szerves egységet alkot vele, de éppen mert képes megkülönböztetni önmagát a természettől, több is, mint

„...be kellene látni, hogy a Teremtő-teremtény viszonyról szóló biblikus üzenet nem ósdi, régies látásmód, hanem az egyetlen, amelynek segítségével ma ember és természet összefüggéseiről értelmesen beszélni lehet.” természet. Nagy kérdés viszont, hogy ebben a viszonyban hol és hogyan látja az ember önmagát.

A klíma lehetséges összeomlásáról szóló beszéd azért lehet fontos, mert világossá teheti, hogy újra témává kell tenni az ember helyét a környezetével való összefüggésben. Azt a kérdést, hogy milyen távlatokban kell az emberről gondolkodnunk. A természet fenyegetettsége, s ennek következtében az ember fenyegetettsége ellentmondásos módon a modern kori világlátás átfogó kritikájához vezethet, s rég elfeledett horizontra nyithat rá. Üdvözlendő fordulat. Ugyanis ami az elmúlt évszázadokban történt, a „modernitás” korában, melynek következtében a mai klímavészhelyzet kialakult, az egy világkép következménye. Ez a világkép végzetesen beszűkítette az emberről való gondolkodás távlatait, hiszen az embert magát tette meg a legfőbb és egyetlen viszonyítási ponttá, aki felől nézve a valóság egésze megragadható. A kérdés nem az lett, hogy ki az ember a mindenségben, 20 Reformátusok Lapja

2020. február 9.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

hol van a helye az univerzumban, hanem az, hogy ki az ember önmagában.

Ezzel az ember bezárta önmagát önmagába. Nem véletlen, hogy az elmúlt évszázadok felfutó tudományai a társadalomtudományok, amelyek az embert önmagában vizsgálják, valamint a materialista természettudományok, amelyek a természet létét magától értetődő adottságnak veszik. Holott nincs semmi magától értetődőség abban, hogy a természet „van”, s a természetnek van olyan „része”, az ember, aki képes rácsodálkozni arra, hogy a természet, beleértve önmagát is, „van”. Ha a létező léte, bármi legyen is a lét, magyarázatra nem szoruló adottság, akkor értelmetlenné válik az a kérdés, hogy mi az, ami a létet megelőzi, ami a létnek létet ad, s ami a létezőt létben tartja. Így jutott el az emberközpontú világkép ahhoz a hamis következtetéshez, hogy ember és természet viszonya immár nem fogalmazható meg a Teremtő és teremtény fogalmaival.

Ha a természet és benne az ember léte magától értetődő, akkor a Teremtő és a teremtmény fogalmai értelmetlenné válnak. De nem azért, mert ténylegesen értelmüket vesztették volna, hanem mert a modernitás beszűkült világképe már nem tudott túllátni az emberen, már nem tudott rácsodálkozni ember és természet létezésének titokzatos valóságára, s már nem tudta magáévá tenni azt a látást, amelyet a 90. zsoltár olyan gyönyörűen fogalmaz meg: „Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó Isten.” Ebben a mondatban éppen a „mielőtt” a lényeg, hogy tudniillik mi az, ami a természet, s benne az ember létét megelőzi. Ha viszont ez a kérdés elsikkad, akkor beszűkül a horizont.

A klímavészhelyzetnek lehet olyan „haszna”, hogy a természet és ember viszonyának kérdését kiemeli abból a materiális és mechanikus szűkösségből, amelybe az állítólagosan modern ember belerángatta. Ki kell mondani, hogy a természetet és benne az ember helyét csak a Teremtő felől lehet helyesen látni.

Nem kétséges, hogy a klímavészhelyzet okozta problémát nem lehet olyan világképpel megoldani, amely előidézte azt. Talán be kellene látni, hogy a Teremtő-teremtény viszonyról szóló biblikus üzenet nem ósdi, régies látásmód, hanem az egyetlen, amelynek segítségével ma ember és természet összefüggéseiről értelmesen beszélni lehet. 

| GONDOLATOK |

JAKAB-KÖVES GYOPÁRKA

Férfivá és nővé

A szerző író

ILLUSZTRÁCIÓ: ASSZONYI ESZTER

Hogyan foghatjuk meg annak a misztériumnak a lényegét, amely a férfi és nő kapcsolatát jelenti?

A Biblia első lapjain máris erről olvasunk. De mit üzen számunkra a kijelentés? Karl Barth dogmatikájának a teremtésről szóló részében olyan megvilágosításba helyezi a kérdést, amely ma nem divatos, de biblikus és keresztyén.

Karl Barth teremtésteológiája arra épül, hogy a teremtés az Isten és ember közötti szövetség kötésének előfeltétele. Ez azt jelenti, hogy Isten nem önmagáért teremti a világot és benne az embert, hanem azért, hogy partnere legyen egy nagy terv-

ben, amelynek végső értelme maga Jézus Krisztus eljövetele. Jézus Krisztus „a teremtés titkának kulcsa”. Nincs véletlenszerűség abban, ami Isten terve szerint történik. Isten elsődleges célja a megbékélés az emberrel. A szuverén, mindenható Úr megalkotja az ő történetének kiindulópontját és előfeltételét – a teremtést –, amely Jézus Krisztusban nyer valódi értelmet.

A teremtéstörténet egyik csúcspontja az ember istenképűségéről szóló rész. De mit is jelent az, hogy Isten az embert „a maga képmására”, a maga hasonlatosságára teremtette? Karl Barth a kérdést ismét nem a kálvinista hagyomány felől közelíti meg, hanem szívós, hosszadalmas elemzéssel a Szentírást hívja segítségül. Eszerint az ember lét­ alapja az, hogy létezik egy „ősminta”, amely Istennél van. Az ember hasonlít és különbözik is Istentől. Minden más teremtménytől megkülönböztet bennünket, embereket az, ahogyan viszonyulunk a másik emberhez, mert ennek mintája, ősképe az

Istennel való kapcsolatunk, az a szövetséges viszony, amelyet Isten létrehoz az emberrel. Az „Én és Te” kapcsolat ez, amelyben nem létezhet senki csak önnönmagáért, hanem mindig a másikkal való kapcsolat tükrében és fényében.

Az istenképűség legfőbb kifejezése a férfivá és nővé teremtettségünk. Társas lények vagyunk, mégpedig ebben a kettősségben, az egymásra figyelés és egymásra utaltság kettősségében, és ez rámutat arra a kapcsolatra, amely Isten és az ember között van. Ez az egymásra reflektálás az üdvtörténet példájává is válik, végül pedig egyenesen mutat előre arra, ami Jézus Krisztusban és az ő gyülekezetében, az egyházban megvalósult.

Barth azt mondja, a nő – mint segítőtárs – szükséges a férfi számára ahhoz, hogy partnerré válhasson az Istennel való szövetségben. „Ahhoz, hogy az ember jól legyen megteremtve, szüksége van egy olyan lényre, amely hasonló is őhozzá, de különbözik is tőle, akiben magára ismerhet, mégsem magát látja viszont: olyan lényre, aki számára Te, amiképpen ő maga bizonyosan az Én, és aki számára ő maga Te, amiképpen az a másik bizonyosan az Én. Pontosan így fog majd Isten is az ember elé állni, vele kapcsolatra lépni, és így fog vele bánni.”

Szinte himnikus magasságokba emelkedik Barth­nál a férfi és nő kapcsolatának elemzése, és úgy zuhanunk mélyre, ahogy a jelenünk valóságával szembesülünk: mert a férfi-nő kapcsolat mérhetetlenül összekuszálódott, s amint az egyik szerepe dominál és túlzottá válik, már nincs meg az eredeti partnerség. Az, hogy mivé fajult az istenképűségünk, a férfivá és nővé teremtettségünk, a bűn következménye, amely uralja kapcsolatainkat, érzelmeinket. Pedig eredetileg „zárt és lepecsételt” szövetségünk volt egymással, aminek alapja nem más, mint Isten kegyelme és hűsége.

Ha elfogadjuk Barth értelmezését, szembe kell néznünk azzal, mennyire vagyunk mi hűségesek a magunk viszonylataiban, Isten és az emberi társ – a felebarát – iránt. Tükrözzük-e azt a kegyelmet, amelyet Isten megad nekünk? Egyáltalán, hol vagyunk mi ebben a nagy történetben? Bármilyen különösen hangzik is, de igenis, szabadságunkban áll dönteni, hogy melyiket választjuk: az eredeti viszonyulásunkat, amely Isten szeretetét tükrözi, vagy hagyjuk magunkat sodorni a romlottal.  2020. február 9.

Reformátusok Lapja 21

| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra!

LXIV. ÉVFOLYAM,

6. SZÁM,

2020. FEBRUÁR 9.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

Micsoda felfedezés!

LAPJA

REFORMÁTUSOK

MAI ÉLETHELYZETEK

„Hasonló a mennyek országa a (…) kincshez, amelyet az ember (…) megtalált…” (Mt 13,44) A sokoldalú, többdiplomás újságírónő hozta két, konfirmandus korba érkezett fiát a beiratkozásra. Ő maga vidéken született, falujukban magától értetődő természetességgel jártak a templomba, nagymamájával még imádkozott is – és önfeledten hitte Istent és a Biblia tanításait. De hol volt már gyermeksége ideje! Magasan kvalifikált, egyetemi tanár férjével élték budapesti életüket. Igaz szeretettel ragaszkodtak egymáshoz. Mély érzésekkel, gondosan nevelte fiait. Most elérkezettnek látta az időt, hogy a dolgok rendje szerint – ha eddig nemigen foglalkoztak is lelki dolgokkal – essenek túl a konfirmáción a gyermekek. Nem árt nekik, jót tanulhatnak.

A lelkipásztor szívesen fogadta őket, felvette az adatokat, beszélgetett velük. Megbeszélték a konfirmáció részleteit.

Búcsúzás előtt így szólt: – Csendesedjünk el, és imádkozzunk a családért és a tervezett konfirmáció áldásáért is.

Az édesanya – már hitre jutása után – leírta a gyülekezeti lapba bizonyságtételét. Úgy emlékezett első beszélgetésükre a lelkipásztorral, hogy kedves fogadtatásban volt részük.

De mikor az imádkozásba kezdett a lelkész, majdnem nevetés fogta el. Hiszen addig ilyen „hétköznapian” nem esett meg vele, hogy valaki is imádkozott volna. Az a szószékre való, lelkész általi ima. De hogy közvetlen természetességgel valaki komolyan veszi, hogy az Urat kéri, ráadásul az ő családjáért imádkozik – ez váratlan meglepetés volt számára.

A lelkipásztor hívta a szülőket is, hogy jöjjenek a vasárnapi istentiszteletekre. Mint készséges édesanya, előbb ő, majd hívására férje is rendszeresen jött az Ige hallgatására.

Már az első alkalmak megragadták az édesanya szívét. A gyermekkori hitélmények olyan frissé váltak, hogy egykettőre felébredt az évtizedek óta eltemetett hite. Rendkívül szomjassá lett az élő Ige iránt. Hamarosan már a bibliaórán is megfordult. Lelkipásztorától újabb beszélgetéseket kért, és ezekben igen nagy lépésekkel közeledett a megtérés felé.

Rendkívüli öröm járta át a szívét, amikor Jézust befogadta élete Urának. Teljes szívvel, értelemmel, lélekkel boldogan megértette, hogy ez az igazi élet. Mint bevallotta, sokat sírt amiatt, hogy mit vesztett eddig az elmúlt évtizedekben.

Amikor lelkipásztora arra irányította figyelmét, hogy örüljön, hiszen nagyot nyert Jézussal, akkor meg azért sírt örömében, hogy övé is lehet ez a kincs. Így történt, hogy miközben fiait érintgette a bibliai tanítás, ő maga teljes szívvel és odaadással Jézus követője lett. Évek múlva is megmaradt efeletti nagy öröme, és nem értette, hogyan lehet megszokni a hitet, a hitben járást. Számára megszokhatatlan lett az a békesség, erőforrás, életöröm, amely Jézusból áradt felé.  VÉGH TAMÁS

ÁRA: 400 FT

Újjáépül a Ráday utcai kollégium KULCSSZEREPET KAP A BIZTONSÁG 9 771419 856007 20006

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu



MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: .........................................................................................

Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................



22 Reformátusok Lapja 2019. január 6.

Aláírás: ...................................................................................

| SZEMLE |

Altatódaluk – a 42. zsoltár PETRŐCZI ÉVA

Sok szép emléket eszembe juttatott a hozzám január elején megérkező újévköszöntő soraiban egy szakterületén méltán neves, már meglehetősen idős orvos házaspár egyik tagja. Az e-mailt a férj, egy nyugalmazott, nemzetközi hírű gyermekgyógyász professzor írta, akinek felesége ugyancsak visszavonult szemorvos. Ebben a puritán összefoglalóban kettejük látszólag elszomorító jelenéről olvastam, a férj nagyon fegyelmezett, panaszkodást kerülő, gondosan fogalmazott, de már alig látóként írott „képernyőlevelében”. A mindmáig elegánsan és igényesen megszólaló szerző, csa-

ládunk régi barátja beszámolt többek között arról is, hogy mozgáskorlátozottsága mellé előrehaladott makuladegeneráció társult, felesége pedig otthon, de már állandóan ágyhoz kötve tölti életét.

Napjaik általában úgy fejeződnek be, hogy a férj, egy katolikus gimnázium – felnevelő iskolájához nagyon ragaszkodó – neveltje, akinek családjában még egy indiai misszióban szolgáló apáca is volt, minden áldott este leül hithű református, nemrég még aktív nőszövetségi tag felesége ágya mellé. Ezen a kis esti „magánszertartáson” azután elénekel néhány népdalt asszonyának, továbbá a hitvese szívének oly kedves 42. zsoltár mind a hét versszakát, amelyet párja örömére és vigaszául, erőforrásaként tanult meg.

Szenczi Molnár Albert halhatatlan magyar szövegváltozatából éppen a záró versszak, a hetedik

illik leginkább ennek a Philemonnak és Baucisnak méltán nevezhető párnak a jelenlegi életszakaszához, fájdalmaival együtt is szeretetet, szerelmet, ragaszkodást sugárzó szakaszához: „Én lelkem, mire csüggedsz el? Mit kesergesz ennyire? // Bízzál Istenben s nem hágy el, / Kiben örvendek végre. / Ki nekem szemlátomást, / Nyújt kedves szabadulást, / Nyilván megmutatja nékem, / Hogy csak ő az én Istenem.”

E sorok írásakor még nem tudom, ki lesz az Úr 2020. esztendejének házasság hetére kiválasztott párja. Bizonyára figyelmünkre, rokonszenvünkre és megbecsülésünkre kiemelten érdemes emberek. Épp ezért nyilván nem neheztelnek meg rám azért, hogy egy náluknál minden bizonnyal jóval előrehaladottabb korú feleséget és férjet is bevonok e néhány szóval a házasság kötelékének ünneplésébe; az idei kiválasztottak érdemeit, kapcsolatuk erejének fényét ez nem csorbítja.

Ezt a páratlanul szép, megható férji gesztust, a feleségnek szóló valóságos „bölcsődal-zsoltárt” azonban képtelen voltam szó nélkül hagyni.

A történet hitelességén kívül két további okból is. Az első magánjellegű, de olvasóinkkal általam több műfajban, versben és prózában egyaránt megosztott élmény a 42. zsoltárról, éppen negyvenkét esztendős saját évfordulónk idején.

A másik pedig egy, ugyanehhez a psalmushoz köthető közösségi, egyetemi gyülekezeti élmény.

Aki Budapesten járt nappali, vagy – társaimhoz és hozzám hasonlóan – éppen levelező formában az egykori Teológiai Akadémiára, később pedig a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karára, élete végéig nem felejti el az ottani, gyönyörű hagyományt. Nevezetesen azt, hogy a tanárok és diákok közös úrvacsoravételei alkalmával mi is mindig szárnyaló szívvel végigénekeltük a 42. zsoltár minden versszakát. Gyakran, ha sokan voltunk, akár többször is.

Mostantól pedig az előbbiekben röviden ös�szefoglalt újévi e-mail nyomán ez a soha nem „felemás igában”, hanem Istentől kapott harmóniában együtt élő pár ugyancsak eszembe jut erről a zsoltárról. Ahogyan egykor ifjúságuk teljes erejében, úgy jelenlegi megpróbáltatásaik közepette is legyen velük Isten vigasztaló szeretete, az emberi kor legvégső határáig! 

2020. február 9.

Reformátusok Lapja 23

| REFORMÁTUS ÉLET |

Peregrin célba ért Eredményt hirdettek a Peregrin – Az elveszett adatok nyomában című Kárpát-medencei református iskolatörténeti vetélkedőn: az interneten zajló versenyen több mint nyolcszáz diák és mentor vett részt, a legügyesebbek január 25-én vették át díjaikat egyházunk Zsinati Székházában.

szintén innen került ki: Bodor Zoltán informatikatanárnak tizenhét diákja teljesítette a versenyt. A csapatok internetes naplóikban publikálhatták az összetettebb feladatok megoldásait. A legjobb blogért járó különdíjat a székesfehérvári Talentum Református Általános Iskola Ábrahám fiai nevű csapata nyerte.

Számítógépes kalandjátékkal indította a reformáció hónapját több mint hatvan református iskola hétszázhetvenhét diákja.

A kerettörténet szerint egy véletlen baleset miatt a Galaktikus Könyvtár Naprendszer Enciklopédiájából eltűntek a magyar református oktatásról szóló adatok. A digitális információk vis�szaszerzésére a Föld egyik nagy szakértőjét, Peregrint kérték fel, aki azonban csak a játékosok segítségével járhat sikerrel.

BEVÁLTOTTA A REMÉNYEKET Nem egyszerűen tankönyveket, hanem korszerű, személyre szabható digitális tantárgyi segédanyagokat is készít, előremutató kezdeményezéseket hangosít ki a Református Tananyagfejlesztő Csoport. – A pedagógus többé már nem a tudás egyetlen forrása. Inkább a tanulók kritikai gondolkodását kell fejlesztenie, hogy azok jól tudjanak válogatni az informáciAZ ELSŐ HÁROM HELYEZETT CSAPAT 1. (M)érték követők – a gyulai Magvető Református Általános Iskola és Óvoda diákjainak csapata (mentoruk: Baráth Andrea) 2. Magánnyomozók – a vésztői Kis Bálint Református Általános Iskola diákjainak csapata (mentoruk: Kincsesné Nagy Erika) 3. Fantasztikus Négyes – a Ceglédi Református Általános Iskola és Óvoda Kőröstetétleni Tagiskolájának diákjaiból szerveződött csapat (mentoruk: Roják Angéla)

NYOLCSZÁZAN NYOMOZTAK EGYÜTT A versenyre 7–10. évfolyamos diákok nevezhettek, a százhetvenhét csapatban versengő fiatalokat nyolcvanhat mentor segítette. Közel huszonötezer alkalommal léptek be a játék felületére, és összesen ötszáztizenháromezer választ küldtek el a különböző kérdésekre. Ehhez pedig az óvatosabb becslések szerint is minimum négyezer-háromszáz órát kellett eltölteniük az online rendszerben. A rejtvények megválaszolása közben komplex módon, több tantárgy ismereteit integrálva szereztek tudást az egyházi iskolák 16. századtól napjainkig tartó történetéről. Kétszázhatvanegy diák és huszonhat mentor jutott el az utolsó pálya végére, kétszáztizennyolc tanuló és huszonhárom felnőtt elismerő oklevelet is kiérdemelt.

A legaktívabb a Kecskeméti Református Gimnázium volt, huszonnyolc diákjuk szerzett elismerő oklevelet a verseny mindegyik pályájának teljesítéséért. A legaktívabb mentor 24 Reformátusok Lapja

2020. február 9.

ók között – nyilatkozta nekünk korábban Pompor Zoltán szakmai vezető.

A 2017 óta működő szakmai műhely azért fogott online játék fejlesztésébe, hogy a résztvevők jobban megismerjék saját közösségüket, valamint a református egyházi oktatás történetét és máig élő hagyományait. A verseny sikere és a pedagógusok visszajelzései pedig igazolták az alkotók módszertani koncepcióját: a gyerekeket magával ragadta a Peregrin látványos grafikája és izgalmas történetvezetése, a játékos tanulást segítő keretrendszer pedig hatékonyan támogatta a tudásátadást.

A nyomozás során számos egyedülálló digitális tartalommal ismerkedtek meg a résztvevők. Ilyenek például a 360 fokban bejárható virtuális terek, körbeforgatható tárgyak, animációs és dokumentumfilmek. A játék tananyagelemeit a közeljövőben a Református Tananyagtárban (reftantar.hu) is közzéteszik.  REFORMATUS.HU, FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

| KITEKINTŐ |

„Európai egyházak vagyunk, és a jövőben is azok leszünk” Az Egyesült Királyságban 2016 nyarán tartottak népszavazást arról, maradjon-e az ország az Európai Unió (EU) tagja. A kilépéspártiak szoros, 52:48 arányú győzelmet arattak. A hagyományosan eltökélt Európa-párti Skót Egyház vezetőit sokkolta a három évvel ezelőtti referendum eredménye. Elhúzódó tárgyalások, előrehozott választások és elhalasztott határidők után Boris Johnson miniszterelnök vezetésével az Egyesült Királyság 2020. január 31-én valóban elhagyta az EU-t, amelynek 1973 óta volt tagja. Az ország egyházai erre készülve az alábbi nyílt levelet fogalmazták meg az európai uniós tagországok egyházainak.

KEDVES TESTVÉREINK! 2020. január 31-én, helyi idő szerint este 11 órakor megszűnik az Egyesült Királyság európai uniós tagsága. Habár az Egyesült Királyság elhagyja az EU-t, mi nem hagyjuk el Európát.

Egyházaink évszázadok óta hozzájárulnak az európai keresztyén hagyományhoz, és maguk is gazdagodnak általa. Az első hittérítők a Római Birodalommal együtt érkeztek meg a Brit-szigetekre. Őket követte Canterburyi Szent Ágoston – aki eredetileg a mai Olaszország területéről érkezett –, valamint Iona-i Szent Kolumba (a mai Írország területéről) missziója. A Brit-szigeteken megjelenő keresztyének hite a kezdetektől fogva az európai egyházban gyökerezett. A német, a svájci és a holland reformáció óriási hatást gyakorolt szigeteink egyházaira, társadalmaira és nemzeteire, és ez a hatás a mai napig érezhető. Egyházaink sok gyülekezete van jelen európai városokban, és közeli viszonyt ápolunk testvéregyházainkkal szerte a kontinensen. Mi európai egyházak vagyunk, és a jövőben is azok leszünk, a világegyház részeként.

A politikai kötelékek és a kölcsönös elszámoltathatóság gyengülése nem befolyásolja vagy gátolja Európa más részein szolgáló partnereink iránti elkötelezettségünket. Továbbra is teljes mértékben és aktívan részt veszünk az európai ökumenikus szervezetek munkájában, továbbra is támogatni fogjuk Európa más részein működő gyülekezeteinket és partnereinket.

Egyházaink a jövőben is kiállnak azon értékek mellett, amelyekben veletek osztozunk, támogatjuk a békét, valamint védelmezzük az emberi jogokat és méltóságot.

Továbbra is foglalkozunk közös ügyeinkkel, hogy ezzel is biztosítsuk a minden polgárt megillető jólétet, és számon kér-

jük kormányainkat olyan ügyekben, mint a biztonság, a szabadság és a jólét megosztása.

A jövőben is együtt munkálkodunk veletek korunk nagy kihívásai kapcsán, például abban, hogyan reagálnak az európai nemzetek a kényszerű migrációra, illetve hogyan alkalmazkodunk és reagálunk a klímavészhelyzetre.

Ezentúl is elkötelezettek leszünk a szolidaritás alapelvei iránt, amelyek hosszú évek óta összekötnek bennünket, és amelyekhez ragaszkodnunk kell a jelen helyzetben is, amikor növekvő idegengyűlölettel, vallási diszkriminációval, vagyoni egyenlőtlenséggel és a nemzeti önérdek térnyerésével szembesülünk.

Nagyra értékeljük az elmúlt években irántunk tanúsított támogatásotokat és figyelmeteket, és arra kérünk benneteket, hogy továbbra is tartsatok ki mellettünk, miközben körvonalazódik, mit tartogat számunkra a jövő, és kiderül, hogyan tudunk együtt munkálkodni azon, hogy valamennyi közösségünknek reményt és megbékélést nyújtsunk, törekedve arra, hogy Jézust kövessük mindennapjaink során.

Imádkozzatok értünk, ahogy mi is imádkozni fogunk értetek! „Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.

Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. Ha ezt mondaná a láb: »Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része«, vajon azért nem a test része-e? És ha ezt mondaná a fül: »Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része«, vajon azért nem 2020. február 9.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

a test része-e? Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? Márpedig Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így bár sok tagja van, mégis egy a test. Nem mondhatja a szem a kéznek: »Nincs rád szükségem«, vagy a fej a lábaknak: »Nincs rátok szükségem!« Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó tagjai nagyon is szükségesek, és amelyeket a test kevésbé nemes tagjainak tartunk, azokat nagyobb tisztességgel ves�szük körül, és amelyek ékesség nélküliek, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: a becseseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.”

(1Kor 12,12–27) „Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben.” (Ef 4,1–6) 2020. január 24.

Krisztusi szeretettel, Barbara Glasson és Clima Marsh professzor, a Methodist Conference (Metodista Konferencia) elnöke és alelnöke David Mayne, Baptist Union of Great Britain (Brit Baptista Unió) Tanácsának moderátora Colin Sinclair, a Church of Scotland (Skót Egyház) Zsinatának moderátora Nigel Uden és Derek Estill, a United Reformed Church (Egyesült Református Egyház) Zsinatának moderátorai  FORRÁS: REFORMATUS.HU, FOTÓ: VATDESK.EU

26 Reformátusok Lapja

2020. február 9.

A fősorokban az Énekek énekéből idézünk.

Vízszintes: 1. Az idézet első része (L, T, I, K). 13. … Domini, az Úr esztendejében.

14. Kossuth-díjas szoprán opera-énekesnő (Éva). 15. Vadászrejtek. 16. A tízes alapú logaritmus betűjele. 17. Tudakozódás indok felől. 19. Taszít. 21. Szelén vegyjele. 22. … Hungaria, magyarok lakta ország az Ural délnyugati oldalán. 23.

Férfinév. 25. Párizsi jegyzetfüzet! (CARNET) 27. Női becenév. 28. … ikrek, amerikai színésznők, divattervezők (Mary-Kate és Ashley). 29. Mely tárgyat. 30. Svéd nagyváros. 32. Lyka Károly. 33. Mesterséget elsajátít. 36. The … Centre, bevásárlóközpont Szingapúrban (POIZ). 37. YOF. 39. Bölcs zsidó király. 41. Norvég és litván gépkocsijelzés. 42. Elemi alkotórész. 44. Erősen emelkedő. 46. Európa Kupa, röviden. 48. Biztat. 50. Vendégség kezdete! 51. USA-tagállam. 53. Rámenős. 55. Nagy, sós víz. 56. Egymás után mond. 58. Párizsban befutott festő, grafikus (Gyula). 59. Ellentétes kötőszó. 60. Félig saccol! 61. Oscar-díjas olasz színésznő, énekesnő (Sophia). 62. Benkó Sándor. 63. Város a Dunakanyarban.

65. Gyújtóbomba töltőanyaga. 67. Előidéz.

Függőleges: 1. Háziállat. 2. Felsőruházat. 3. Ismeretlen személy névbetűi. 4.

Jászai-díjas színművész (Nándor). 5. Nemrég. 6. Idegen női név. 7. Pusztít. 8.

Oda-vissza: motorfajta. 9. Autós szálloda. 10. Névtelen. 11. Régi hosszmérték.

12. Páros szerv. 18. Alázatos helyeslés. 20. Hirtelen levesz a polcról. 22. Rövidítés angol asszonynevek előtt. 23. Kőolajszármazék. 24. Francia színész (Alain).

26. Forgástest része. 27. Spanyol város Andalúziában, sakktorna színhelye. 28.

Az idézet második része (K, E, M, K). 29. Robert Merle regénye. 31. Szláv eredetű női név Franciaországban, jelentése: kegyes. 34. Kettőzve: afrikai dob. 35.

Részben melodikus! 38. Süllő a Balatonban. 40. Erdélyi szél. 43. Európa-bajnok asztaliteniszező (Judit). 45. Tisztségviselő pap a római katolikus egyházban, a káptalan tagja. 47. Ókori kivégzőeszköz. 49. Európai főváros. 52. Mignon-falat!

54. Helyi, angolul. 55. Összetételek előtagjaként hőre, hőmérsékletre utal. 57.

Kincs után kutat a földben. 58. Hangyavár. 61. Helyi hálózat, angol betűszóval.

62. Charles Dickens álneve. 64. Cérium vegyjele. 66. Gyermekköszönés. 68. Körszelet!

Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Vigyél engem magaddal, fussunk! – Vezess a szobádba, Királyom!

| GYERMEKEKNEK |

A kenyérosztó  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Hullámzott a tömeg a Kosok útján, Ámon-Ré temploma előtt, lépni is alig lehetett. Az apák nyakukba vették a gyerekeiket, hogy legalább ők jól lássanak.

Lássák a csodát, amelyet maguk is alig voltak képesek elhinni. Most is erről beszélgettek, Józsefről, a zsidóról, akit állítólag alkirályi rangra emel a fáraó.

– Édesapám, tényleg rabszolga volt ez a József?

– kérdezte egy kisfiú az apja nyakában. – Rabszolga, mint mi magunk?

Az apja válaszolni akart, de egy köpcös férfi azonnal közbeszólt: – Ugyan – legyintett a kalácsképű, aki maga is sütőmester lehetett, mert a parókájából még most is hullott a liszt –, pletyka az egész. Csak Széth, a zűrzavar istene zavarta meg a fejeteket. Mindenki tudja, hogy aki Egyiptomban rabszolgának született, az rabszolga is marad, aki mesterembernek, az mesterember marad, aki meg fáraónak, az isten marad a világ végezetéig – húzta ki magát a férfi, és látszott, hogy nagyon büszke a lisztes parókájára.

– Aki meg bolondnak született, az bolond is marad – morrantott le rá egy tagbaszakadt fekete férfi, akit Núbiából hurcolhattak el, hogy élete végig cipelje a bálákat a thébai kikötőbe.

A sütőmester nem mert szembeszállni a teherhordóval, de épp akkor fel is hangzottak a kürtök a főisten templomából, jelezve, hogy véget ért a beiktatási ceremónia. A tömegben nem lehetett látni semmit. A hatalmas kapuboltozat egyébként is eltakart előlük mindent, de a kürtök szava azt jelezte, hogy a fáraó kilépett a szentélyből.

– Mit látsz? Mit látsz? – kérdezték a gyereket, de az csak hebegni-habogni tudott a csodálkozástól.

– Nagy… Nagy fényességet… – válaszolta, de ez nem volt elég a várakozóknak.

Pedig a gyerek igazat mondott. A déli nap szikrázó fényében először a fáraó testőrsége lépett ki a pülón, a kapuboltozat keskeny részén, majd a főpapok, mind vakítóan fehér gyolcsruhában, nyakukban az élet keresztjével. Amikor felsorakoztak, megjelent hordszékén a fáraó, a fején Egyiptom kettős koronájával, kezében jogarral és korbác�csal, a királyi hatalom jelképeivel. Egyenes derékkal, mereven ült a hordozható trónszékén. Arcizma sem rezzent, mintha isten volna valóban. Mellette egy fiatalember, akinek a ruhája tiszta, fehér gyolcs, a nyakán és a mellkasán széles aranylánc, a fején Egyiptom felügyelőjének kék koronája.

A kürtök megszólaltak újra, és a tömeg elhallgatott, mert mindenki tudta, a fáraó szólni kíván. A fáraó felállt arany hordszékéből, és az ifjú elé lépett.

– Ezentúl Cafenát-Panéah legyen a neved, mert te adsz kenyeret az én népemnek az ínség idején. A te szavad az én szavam legyen, a te parancsod az én parancsom! – adta át a fáraó az ifjúnak az adószedők aranypálcáját.

– Térdre! – hangzott fel a fáraó parancsa, és a Kosok útján mindenki térdre borult. A király beszállt aranyozott kocsijába, majd József a fáraó második díszkocsijára lépett fel.

A Kosok útjára néma csend borult, amikor elhajtottak a térdeplő nép előtt. Még a núbiai rakodómunkásnak is elakadt a szava egy pillanatra, majd zavarodottan Huihoz fordult: – Mondd csak, mit jelent a te nyelveden az, hogy Cafenát-Panéah?

Hui, a sütőmester ógott-mógott az orra alatt: – Sok mindent jelenthet… De legyen: kenyérosztó vagy kenyér háza. Valaki, aki kenyeret ad, na!

– Ez szép név, nem? Nincs szebb, mint kenyeret adni a népnek… – intett a kapubolt felé a férfi.

– Szép, szép – morgott tovább Hui –, de az az adószedő pálca nagyon nem tetszik nekem.

– Ugyan – csapott a sütőmester vállára a núbiai –, te mindenben csak a rosszat látod!

Hui még szólni akart valamit, de ekkor bejelentették, hogy a frissen megkoronázott alkirály – a fáraó akaratából – hamarosan feleségül veszi Ászenátot, Ón papjának a lányát. Most aztán végképp kitört az ujjongás, de Hui nem örvendett az esküvőnek sem.

– Egy rabszolga alkirály… Ráadásul még a főpap lányát is megkapja… Fenekestül felfordult ez a világ, fenekestül. És miért? Egy ostoba álom miatt… Ám Hui nem tudhatta, hogy ő maga is annak az álomnak fogja köszönni az életét.  2020. február 9.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

ESEMÉNYEK

Február 9. Budapest | A nyugdíjas lelkipásztorok és lelkészözvegyek bibliaóráját kedden 11 órakor tartják, a Kálvin téri gyülekezet udvarában lévő épület 1. emeletén. Nagy Károly nyugalmazott lelkipásztor A harmadik sákramentum?! címmel tart előadást. Az áhítaton Czirják László nyugalmazott lelkipásztor szolgál.

Február 10. Budapest | Visky András költő, dramaturg, színházi rendező lesz a Budavári Evangélikus Szabadegyetem vendégelőadója hétfőn 19 órakor. A Mire való a színház?, avagy (Szent)írás és testi tapasztalat című előadásra a budavári evangélikus templom kápolnájába (I. Táncsics Mihály u.

28.) várják az érdeklődőket.

Február 15. Budapest | A Pasaréti Református Egyházközség és a Bibliai Házassággondozó Szolgálat Kitarthat-e a szerelem egy életen át? címmel házaspári csendesnapot szervez szombaton 10 órakor a pasaréti templomban. Szeretet, szerelem, szenvedély – vagy szenvedés? címmel Nagy Zsolt és Eszter, Hozzá hű leszek… Meddig? címmel Mózes Áron és Zsuzsi tart előadást.

A nyitóáhítatot Czakó Zoltán lelkipásztor tartja. A program alatt gyermekfelügyelet lesz. További információt a következő elér­hetőségeken kérhetnek: Nemeskéri Pál (+36-20-919-3518), honlap: bhsz.hu, e-mail: info@bhsz.hu. Pasaréti Református Egyházközség (Torockó tér 1.), honlap: refpasaret.hu, e-mail: gyulekezet@refpasaret.hu, telefon: +36-1-356-4019.

Diaszpórában élő fiatalok tanulhatnak Sárospatakon A Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma Általános Iskolája és Diákotthona a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának támogatásával a 2020/2021-es tanévre a diaszpórában élő magyar származású, magyar gyökerekkel rendelkező, 8. osztályt végzett tizennégy–tizenöt éves diákoknak angol–magyar két tanítási nyelvű, öt évfolyamos gimnáziumi képzést hirdet meg, legfeljebb harmincnégy fővel, kötelező diákotthoni bentlakással. A felhívás azoknak a fiataloknak szól, akik közösségi tevékenységet is végeznek, például hétvégi iskolában, néptánccsoportban, cserkészközösségben vagy a hitélet valamely területén. A program célja, hogy a résztvevők közép- vagy emelt szintű, esetleg nemzetközi érettségi, majd magyar diploma megszerzése után visszatérjenek saját közösségeikbe, és ott erősítsék a magyarságot. A diaszpórában élő közösségek aktív fiatalságának megszólítását a Sárospataki Református Kollégium kezdeményezte. Nagy-Baló Csaba igazgató az MTI beszámolója szerint elmondta: az idén 489. tanévét kezdő intézmény a hagyomány és innováció összehangolását, valamint a keresztyén nemzeti kulturális örökség továbbvitelét tekinti küldetésének. A jelentkezési határidő március 15. A képzés ingyenes azoknak, akik legkésőbb június 30-ig, a beiratkozás napjáig igazolni tudják magyar állampolgárságukat vagy az annak megszerzésére benyújtott kérelmüket. További információ és a részletes pályázati kiírás a kulhonimagyarok.hu portálon érhető el.  FORRÁS: REFORMATUS.HU A HÉT KÉPE

FELVÉTELI

A Pápai Református Teológiai Akadémia felvételt hirdet a 2020/2021-es tanévre református teológia osztatlan, és katechéta–lelkipásztori munkatárs alapképzési szakjaira, állami ösztöndíjas és önköltséges képzésre. Jelentkezési határidő: 2020. február 28.

Felvételt hirdet továbbá református hit- és erkölcstanoktatói, szaklelkigondozó, homil­ etikai szakirányú továbbképzési szakjaira, önköltséges képzésre. Jelentkezési határidő: 2020. augusztus 14. További információ a prta.hu oldalon található, illetve a +36-89312-331-es és a +36-30-748-1620-as telefonszámon kérhető.

28 Reformátusok Lapja

2020. február 9.

Szilágyi Péter, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős miniszteri biztosa, Nagy-Baló Csaba, a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma, Általános Iskolája és Diákotthona igazgatója, Wáberer György, az iskola öregdiákja és Buzásné Nagy Gabriella igazgatóhelyettes a diaszpórában élő magyar diákokat érintő kezdeményezésről tartott sajtótájékoztatón a Roosevelt-irodaházban január 28-án.  FOTÓ: KOVÁCS TAMÁS/MTI

| EGYHÁZI ÉLET |

PROGRAMAJÁNLÓ

Útban az inkák földjére Peruba utazik missziós útra a debreceni kötődésű Then család. Ünnepélyes keretek között indították őket szolgálatra a debreceni Nagytemplomból a diakónia vasárnapján. „Diospi Suyana”, avagy „Istenben bízunk”. Ezt a nevet viseli a kétezer-hatszázötven méter magasan, az Andok lábánál található német missziós kórház, amely egész Dél-Perunak reménységet ad: nemcsak szakszerű orvosi ellátást kaphatnak az ide érkező betegek, hanem hitbeli szolgálatot is végeznek a kórház misszionáriusai. Az intézmény önkéntes orvosi és ápolói csapatában osztrákok, svájciak és ausztrálok is szerepet vállalnak. Ehhez az elhivatott szolgáló közösséghez csatlakozik májusban a Then család is. A Németországban született Then Simonnak az adott motivációt a misszióhoz, hogy negyvenéves  korában, daganatos betegségben A család önkéntes szolgálatát elhunyt édesanyja ragaszkodott anyagilag is támogathatják.

A Tiszántúli Református hozzá, hogy a sírkövén az szereEgyházkerület számlaszáma: peljen: „Az Isten szeretet.” Fia ekkor 11738008-20011428eszmélt rá, az orvostudománynál 00000000 (OTP Bank). is fontosabb, hogy keresztyén emA megjegyzésbe rovatba berként a szeretetet adjuk tovább. tüntessék fel: „Perui szolgálat”.

Egyetemistaként Spanyolországban végzett önkéntes szolgálatot, ahol megismerte későbbi feleségét, a Debrecenből származó Gáborjáni Szabó Fruzsinát. A háromgyermekes családot már korábban is foglalkoztatta a gondolat, hogy misszionáriusként segítsenek az elesetteknek, a perui kórházat is évek óta ismerték. Amikor tudomásukra jutott, hogy nagy szüksége lenne az intézménynek egy új szakemberre, a család ezt Istentől kapott jelnek vette. A házaspárt ünnepélyes keretek között indította útjára Fekete Károly püspök február 2-án a Debreceni Református Nagytemplomban. A diakónia vasárnapján megemlékezett elődeikről is a külmissziói szolgálatban: az Afrikában evangéliumot hirdető és betegeket gyógyító Albert Schweitzerről, a pápua közösség tagjai között szolgáló Molnár Máriáról, valamint Cseszkó Gyula misszionárius orvosról és feleségéről, Hadady Emmáról, akik a Tiszántúli Egyházkerületből indultak Indonéziába.  LUCSKI ZSÓFIA, FOTÓ: BARCZA JÁNOS

PÁLYÁZAT

Pályázati felhívás a Budapest-Fasori Református Kollégium vezetői pozíciójára. A Budapest-Fasori Református Egyházközség pályázatot hirdet az általa fenntartott kollégium intézményvezetői pozíciójának betöltésére.

A többcélú intézmény vezetője feladatkörében ellátja a kollégium Julianna Általános Iskolájának igazgatói teendőit, valamint irányítja a kollégium Csipkebokor Óvodája tagintézménye vezetőjének munkáját. A pályázat benyújtásának határideje: 2020. március 31. A pályázat teljes szövege letölthető a www.fasor.hu honlapról.

A Dunamelléki Református Egyház­ kerület csendesheteket szervez a Kár­ pát-medence területén élő lelkészeknek és lelkészházaspároknak.

Előbbieket május 11. és 15. között a kecskeméti gyülekezet Emmaus Házában, míg utóbbiakat június 15. és 19. között a Tahi Református Üdülőben várják. Mindkét hét témája: lelkészi hívő életünk karbantartása, és hitre jutott gyülekezeti tagjaink gondozása. Az egyházi kreditpontos rendszer részét képező programokra a ph@ raday28.hu címen lehet jelentkezni.

Részvételi díj: 23 000 Ft/fő.

ÖNKÉNTES SEGÍTŐT KERES A DROGMISSZIÓ

A református drogmisszió (KIMM) önkéntes segítőt keres szakirányú végzettséggel skype-os tanácsadáshoz hétfő délutánonként a 16 órától 18 óráig terjedő időszakra. A jelentkezéseket szakmai önéletrajzzal és motivációs levéllel az erdos.eszter@diakonia.hu címen várják.

APRÓHIRDETÉSEK

Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

SZOLGÁLTATÁS Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó.

Tel.: 06-70-630-9502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu.

ADÁS-VÉTEL Gyűjtő venne bélyeggyűjteményt, régi postai levelezőlapot. Tel.: 06-20-5225690, 06-1-3228-439.

EGYÉB Az Egerszalóki Református Szálláshely egész évben igénybe vehető. Előzetes helyfoglalás a 06-20-469-9773-as telefonszámon. ÁLLÁS Elkötelezett, komoly hivatástudatú hit­oktatót keresünk gyülekezeti és re­ formátus iskolai állásba. BudapestPesterzsébet-Klapka téri Református Egyházközség. Tel.: 06-70-21-30-259.

2020. február 9.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Brandenburg Sándorral, a Pesterzsébet-Központi Református Egyházközség főgondnokával beszélgettünk.

1

Már gyermekkorától fogva a pesterzsébeti gyülekezet tagja. Hogyan lett főgondnok?

A gyülekezetek életében koncentrikus körök alakulnak ki: vannak, akik a Szentlélek indítására jobban belefolynak a gyülekezet életébe, míg mások csak alkalmanként, megint mások pedig kevésbé. Én gyülekezeti tagként, később presbiterként is Brandenburg Sándor 1961ben született Budapesten, négy gyermek édesapja. Tizenöt éve a pesterzsébeti gyülekezet főgondnoka, tizenegy éve a Budapest-Déli Református Egyházmegye gondnoka, öt éve tagja egyházunk zsinatának.

Meggyőződése szerint a keresztyén ember hitelessége leginkább a családjára tekintve érhető tetten.

szerint a magánélet körébe tartozó egyházi tevékenység és világi munkáink között.

3

Ki tudna emelni főgondnoki szolgálatából egy önnek különösen fontos eredményt?

A legfontosabb, hogy az ember a gyülekezetben kapcsolatba kerüljön Jézussal. Rengetegen tudják, sőt tapasztalják, hogy van Isten – Jézus azonban vízválasztó az Istenben hívő emberek között.

Fontos, hogy a közösséget Isten megtérőkkel gyarapítsa, így a fő cél, amelynek egy gondnokot, presbitert vagy egyháztagot mozgatnia kell, hogy a körülötte lévők megérezzenek valamit a Szentlélek munkájából, hitre jussanak, átadják életüket az Úr Jézusnak.

4

mindig szívesen vettem részt bármilyen egyházi munkában. Szeretett gondnokunk, Kósa Lajos, aki már a kommunizmusban is hűségesen szolgált gyülekezetünkben kántorként is, egy szombat esti gyakorlás közben az otthoni hangszerére borult – magához hívta az Úr. Takaró Tamás esperes lelkipásztorunk ezután javasolt engem gondnoknak.

2

Mérnökként dolgozik, mégis rengeteg időt és energiát szentel az egyháznak. Hogyan egyezteti össze a világi és egyházi tevékenységet?

Minden tevékenység akkor jó, akkor lehet rajta áldás, ha szeretetben megy végbe. Amit persze mondani könnyű, de megvalósítani nehéz. Sokan vannak, akik bár nem szeretnek minket, azért elvárják tőlünk a szeretetet – hiszen mind ki vagyunk rá éhezve. Azonban, mint minden más az életünkben, ez sem megy Jézus nélkül, aki megelőzően szeretett minket. Az életünknek erre a Jézusra kell irányulnia; a vele kialakuló kapcsolatunk határozza meg, hogyan viszonyulunk a munkatársainkhoz, feladatainkhoz. Szoros összefüggés van a sokak 30 Reformátusok Lapja

2020. február 9.

Van olyan ige, amely kiemelkedően fontos önnek, esetleg végigkíséri az életét? Érdekes módon csak hosszú idő után, de nagyon fontossá vált a konfirmációs igém, amelyet a mostani lelkészünk szintén lelkipásztor nagyapjától kaptam. „Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.”

(Zsolt 31,2 Károli-ford.) Ez az ige sokszor elkísért az életemben. Voltak kritikus helyzetek, amikor tényleg csak Isten igazsága volt az, ami megmaradt bennem, megtartott.

5

Ön szerint milyen az ideális együttműködés főgondnok és lelkipásztor között?

Ez egyházunk egyik aktuális kérdése. Sok jó példát látunk, de sajnos rosszat is. Ahhoz, hogy két vagy több ember szeretetben végezhesse a munkáját, Jézus szeretetéhez kell igazítaniuk magukat. Ehhez pedig együtt kell lenni a másikkal: nem elég, hogy valakivel vasárnaponként egy órára, öt-tíz percre ünnepi ruhában, ünnepi szívvel találkozom. Meg kell ismerni valakit ahhoz, hogy szeretni tudjuk. De ez minden emberi kapcsolatra igaz. A gyülekezet vezetésében ennek még párosulnia kell azzal, hogy mindent Jézus jelenlétében élünk meg, és a Szentlélek segítségét kérjük a munkánkhoz.  KINCSES KRISZTINA, FOTÓ: RITZL-NAGY KRISZTINA