Page 1

LXIII. ÉVFOLYAM, 45. SZÁM, 2019. NOVEMBER 10. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 320 FT

Izgalmas történet kezdeténél vagyunk 9 771419 856007

FÖLDVÁRYNÉ KISS RÉKA: ÚJ ABLAK NYÍLHAT A KÖZELMÚLT TÖRTÉNELMÉRE

19045


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Gyullaszd fel az én szívemben az igaz hitnek világát, mely által téged, egy igaz Istent igazán megismerjelek, amint te magad a te szent Igédben kijelentetted, és hogy én azon a te kijelentett Igédet, te kegyelmedet és bűnöm bocsánata felől való ígéretedet szívem szerint elhiggyem.  PETRŐCZY KATA SZIDÓNIA (1658–1708)

8 A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

11

16

24

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Bagdán Zsuzsanna (bagdan.zsuzsi@reflap.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu) Kun András Nándor (szerk@reflap.hu) Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x

INTERJÚ

6. Búcsút intene a zacskóknak az MRSZ | Környezetbarát megoldás az adományokhoz

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. A hála naponkénti odafigyelést igényel | Szenn Péter vezércikke

AKTUÁLIS

8. A Bethesdában kapta meg Zente az életmentő készítményt | Célhoz ért a hétszázmilliós gyógyszer

REFORMÁTUS ÉLET

11. Református nélkül nincs magyar történelem | A Hagyomány – Identitás – Történelem című konferencián jártunk 16. Játékosok, nem szurkolók | A tökmag közösségteremtő ereje Hajdúbagoson

RE-KONSTRUKCIÓ

20. Hagyomány | Köntös László rovata

GONDOLATOK

21. „Gondviselő jó Atyám vagy...” | Nagy Károly Zsolt publicisztikája

EMLÉKEZÉS

24. Gyülekezeti munka, lelki ébredés, bibliai parancs | Emlékezés és könyvbemutató: száz éve született Szabó Imre lelkipásztor

PORTRÉ

30. Öt kérdés – öt válasz | Nagy János Csaba nyírmártonfalvai gondnokot kérdeztük.

Címlapfotó: Sebestyén László

2019. november 10.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

XI. 10. VASÁRNAP

XI. 11. HÉTFŐ

XI. 12. KEDD

XI. 13. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(17) „De azért az Írást elolvasom, és megmagyarázom…” (Dán 5,8–6,1) A próféta Isten szavát, az Írás üzenetét hirdeti meg. Bátran szól, hűséges, nem kenyerezhető le semmiféle ajándékkal (17). A próféta mindig egy adott helyzetben, egy bizonyos személyhez szól, rámutatva annak bűnére, fölfuvalkodottságára, noha az illető mindenét az Úrnak köszönheti (22–24). A próféta világossá teszi az ember Isten nélküli állapotát: legyünk bár gazdagok vagy szegények, királyok vagy hétköznapi emberek, egészségesek vagy betegek, könnyű életünk szétszóródik, és vége lesz annak (25–30). A próféta megtérésre, az élő Isten előtt leborulásra, önmagunk megalázására, ennek nyomán az Úr dicséretére és a ránk bízott embereket szeretni hív bennünket. A próféta világosan, keményen, könyörtelenül szól, ha kell, éppen ebben mutatkozik meg rajta az Isten embert menteni akaró, felrázó, megváltó szeretete. Kemény beszéde mögött soha nem gyarló emberi indulat, hanem mindig megtartó isteni szeretet munkál (18–21). Dániel is így szólt Bélsaccar királyhoz a király apjának megtéréséről (21). A krisztusi szeretet ma is egyre inkább prófétai hangon és prófétai bátorsággal mutatkozhat meg. Így int, felráz és hív. Kolossé 4,2–6  17. zsoltár (17) „…az oroszlánok vermébe dobták.” (Dán 6,2–18) Dániel nagy hivatalra jutott, amikor Dárius király főkormányzója lett. Rendkívüli lélek (4), azaz Isten Lelke munkált benne, és ezt a király és Dániel főkormányzótársai is észrevették. Isten Lelkének munkája látszik, mint a nap ragyogása. Dárius király így megbízott Dánielben, ragaszkodott hozzá, ezért akarta országa élére állítani őt (6,1–4). A nagy hivatal csak látszólag irigyelnivaló. Mégis akadt Dánielnek irigye bőven főkormányzótársai közül, akik ürügyet kerestek arra, hogy megbuktassák őt. Akik pedig egyszer elkezdenek keresni, azok vagy találnak valamit, mert tökéletes helyzet nincs, vagy kitalálnak valamit (5–10). Dániel úgy cipelte a feladat súlyát, hogy mindennap háromszor, nyíltan vállalva imádkozott az élő Istenhez. Dániel tudta, hogy az oroszlánok vermében könnyebb épen megmaradni, mint a nagy hivatalban. Dániel az Úrban bízott, ezért őt az Úr mindkét helyen megőrizte, megszabadította. Jó lenne hinni, hogy nem oroszlánok verme az, ahol éppen most vagyunk. Lám: Dániel lepecsételt vermében nem győzhetett a halál (15–18). Jézus Krisztus lepecsételt, majd nyitott sírja a mi reménységünk, erőnk az oroszlánok vermében is. Hivatalban vagy hivatal nélkül – mindenkor. Kolossé 4,7–18  503. dicséret (21) „…meg tudott-e menteni az oroszlánoktól?” (Dán 6,19–29) Biztos halál várt Dánielre az oroszlánok vermében. Ügye esélytelen, helyzete teljesen reménytelen. Ennek szimbolikus kifejezéseként az oroszlánok vermét lezárják, lepecsételik, hogy Dániel sorsán semmiképpen se lehessen változtatni (18). Talán merészel rezonálni a szívünk, még hívőként is, erre a nyomorúságos állapotra – mert az emberlét valóságos nyomorúsága a teljes reménytelenség. A szabadító Isten azonban csodát tett, emberi értelemmel felfoghatatlan csodát cselekedett. Ahol a szabadító Isten cselekszik, ott a reménytelen helyzetben kivirágzik a reménység. Dániel hitt az Úrban, életben maradt, mert elküldte érte angyalát az Isten. Amikor másnap kinyitották az oroszlánok vermét, semmilyen sérülés nem volt látható Dánielen (19–24). Isten szabadítása azonban még ennél is sokkal csodálatosabb. Ha felfalnak bennünket az „oroszlánok”, és mindenben úrrá lesz rajtunk a reménytelenség, akkor is érvényes a feltámadott Úr szabadítása. Az igazi csoda, a mindenható Isten cselekvése ott lesz igazán valósággá, ahol az emberi életen – látható módon is – úrrá lesz a halál. Mert mégis van folytatás. Jézus Krisztus feltámadott (Lk 24,34). 1Thesszalonika 1  199. dicséret (13) „Jött valaki az ég felhőin…” (Dániel 7,1–14) Dániel látomásában rémséges vadállatok tűnnek fel, egyik felfalja a másikat. Igazi vadállatok ezek a korabeli, egymást követő birodalmak: a babiloniak, a médek, a perzsák, a mindent egyesítő nagy makedón (görög, hellén) birodalom és annak utódbirodalmai. Mindegyik ijesztő, erőszakos, mindent felemésztő, a maradékot összetaposó, pusztító, nagyokat mondó szájával hőbörgő (1–9). Dániel jelenéig, koráig visz a látomás, Kr. e. 168–165 közé, amikor a látomás szerint a „tizedik, pici szarvacska” hasít fel mindent (7–9): ez az istent játszó IV. Antiochus Epiphanes, aki elnyomta a zsidókat és megszentségtelenítette a templomot. A látomás ívét azonban meghúzhatnánk a mi jelenünkig is. Micsoda megváltás, áldott fordulat. A hatalom mégsem ezeké, hanem az Örökkévalóé (9–10). Őtőle jött valaki. Az ég felhőin, a mennyből jött

Reformátusok Lapja 2019. november 10.


| AZ IGE MELLETT |

erre a világra (Fil 2,6–11). Ez a valaki emberarcú volt, „emberfiához hasonló”, szemben a dánieli látomásban szereplő vadállatokkal. Emberarcú akként, ahogyan Isten – eredeti gondolata szerint – a saját képére és hasonlatosságára megteremtette az embert jóságban, igazságban, szentségben (1Móz 1,27–28). Isten ennek az „emberfiának” adta az örök királyságot: a vadállatok között egy őneki kedves „embernek”. 1Thesszalonika 2,1–12  103. zsoltár (16) „…felvilágosítást kértem…” (Dán 7,15–28) Honnan kapunk magyarázatot, megnyugtató választ a körülöttünk viharzó események menetére, a miértekre, a történelem, az élet, az egyes ember nagy kérdéseire? Hogyan értsük és éljük meg a nagy fordulatokat, amikor egy-egy „királyság” az egész földet bekebelezi (23), sokakat elhitet, megváltoztat alapvető ünnepeket, törvényeket, összezúz eddigi értékeket, az Isten népét üldözi, és halálos káoszt teremt (23–25)? Adatik-e magyarázat, létezik-e megnyugtató válasz? Dániel a mennyei világ követétől kapja a látottak magyarázatát, vagyis a válasz nem az embertől, hanem az Úrtól érkezik (16). Az emberi válaszok elégtelenek. Viszont az Úr válasza üdvösséges, megnyugtató, örök megoldást jelent. Hol van a válasz? Aki naponta olvassa, tanulmányozza, ízlelgeti Isten Igéjét, annak ez mindennap örömöt, reménységet ajándékoz. Amikor elsápadnánk (15–16), mindig megszólal, adatik egy „elmentett ige”, mint Isten szava, magyarázata, megnyugtató, üdvösséges válasza. Isten magyarázatát, üzenetét tartsuk az eszünkben, ne a puszta eseményeket (28)! 1Thesszalonika 2,13–16  346. dicséret (13) „Meddig tart…” (Dán 8,1–14) A szorongatott jelenből tekint vissza Dániel próféta a jelen (Kr. e. 168–165) több száz éves előzményeire, amelyben világbirodalmak falták fel egymást, és gyalázták Isten népét. Ebben a szorongatott jelenben kérdez, kiált, könyörög a próféta: Meddig még, Uram (13)? Meddig tart a szörnyű bűnök sorozata ebben a világban? Meddig tart a kiszolgáltatottság Isten népére nézve, de minden emberre nézve? Meddig leszünk kiszolgáltatva a mindig más köntösben megjelenő gonosznak? Meddig tipor bennünket saját bűnünk, nyomorúságunk, halandóságunk, törékenységünk és gyarlóságunk? Meddig tapossuk egymást? Örömhír a válasz, evangélium. Minden birodalom, minden bűn, a gonosz ideje korlátozott, ezért a szenvedés is csak egy ideig tart. Az időtartam itt szimbolikus, mint ahogy a Jelenések könyvében tíz napról van szó (Jel 2,10): de van határ, van megoldás, van megváltás. Jézus Krisztusban mindez már a miénk. Meddig, Uram? Akik Jézus Krisztusban vannak, azoknak megadatott a válasz. Jézus Krisztusban miénk a megoldás, már beteljesedett és majd végérvényesen kiteljesedik (14). 1Thesszalonika 2,17–20  398. dicséret (22) „…népéből négy királyság lesz…” (Dán 8,15–27) Tekintsünk egyben a nyolcadik fejezet látomására (1–14) és azok magyarázatára (20–26). A „birodalmak” habitusa olvasható itt. Egy birodalom soha nem a maga erejéből lesz erős, de gyarló módon mindig visszaél az erejével (24): az igeszakasz a bűnök tetőfokáról beszél, a kétértelmű beszéd mesterségéről, bősz és elbizakodott tekintetről (23). Ezek mind okosak, tehetségesek, sikeresek, és gyakran „hitetlen gazemberek” (24–25), akik pusztítanak, a szentségest megszentségtelenítik (24). Egy birodalom vége mindig az, amikor magát istenítve a vezérek vezére az Úr ellen támad, akitől hatalmát szolgálatra kapta, és azt magának kisajátította. Ilyenkor összeomlik. A gonosz határát az Úr kimérte (25). Dánielt megviselte a látomás. Reménységben élve is megterhel minket e világ sora. Ez a felelősségünket hitelesíti, és azt a szeretetet, amelyet minden szenvedő és szenvedést okozó ember iránt érzünk megtérésükért könyörögve. Az Isten angyala Dániel mellé állt. Megérint és talpra állít bennünket az Úr, megerősít a hitben és a reménységben, mert vége lesz a bűnös világkorszaknak, és maradéktalanul új kezdődik (15–19). Addig pedig tesszük a mindennapi dolgainkat, és nem spekulálunk (27). 1Thesszalonika 3,1–8  95. zsoltár

XI. 14. CSÜTÖRTÖK

XI. 15. PÉNTEK

XI. 16. SZOMBAT

2019. november 10.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

Sok olyan ruhaadomány érkezik, amely nem alkalmas arra, hogy továbbadják? Többnyire jó minőségű ruhákat kapunk. A szezonalitásról persze lehetne beszélni, mert hasznosabb lenne, ha télen téli ruhákat, nyáron pedig nyáriakat kapnánk. Sajnos az is előfordul, hogy tényleg használhatatlan ruhákat kapunk, de ennek az aránya kevesebb, mint tíz százalék. Viszont a jövőben ezek is jó szolgálatot tehetnek majd, és jobb sorsuk lesz a szeméttelep helyett. Kik készítik majd a táskákat? Önkénteseinket szeretnénk bevonni a folyamatba. Úgy akarjuk megvalósítani a programot, hogy a lehető legkisebb környezetterhelést okozzuk vele. Praktikus lenne, ha helyi központok alakulnának, ahol a beérkező textíliákat feldolgozzák. Ezért várjuk olyan gyülekezetek, intézmények, egyének és csoportok jelentkezését, akik szívesen varrnának. Jelentkezni vagy további információt kérni a lutar.balazs@jobbadni.hu címen lehet.

Búcsút intene a zacskóknak az MRSZ A műanyag vödrök után most a nejlontasakoktól válna meg a Magyar Református SzereHEGEDŰS tetszolgálat (MRSZ). Évente MÁRK több mint tízezer ilyet használnak fel az adományok átadására, de környezetbarátabb megoldást keresnek. Az biztos, hogy önkéntesekre ehhez is szükség lesz. A részletekről Lutár Balázst, az MRSZ igazgatóhelyettesét kérdeztük. Hogyan kívánják leváltani a nejlonzacskókat? Két éve döntöttünk úgy, hogy megpróbálunk az általunk felhasznált anyagoknak környezetbarátabb alternatívát találni. Így a kék műanyag vödröket lecseréltük papírdobozra. Most a műanyag szatyrokat szeretnénk kiváltani, hiszen évente több mint tízezer nejlonzacskót használunk fel az adományok átadására. Ezt textiltáskákkal szeretnénk megvalósítani, amelyeket másra már nem használható ruhákból, háztartási tex­ tíliákból varrnánk meg, önkéntesek segítségével. Ezzel a már elhordott ruhákat megmentenénk a szemétté válástól, és segíthetnénk velük a támogatottakon, hiszen ebben adhatnánk át az adományainkat. Azt pedig csak reméljük, hogy nem egyszer használatosak lesznek, hanem a támogatottak később még használják őket, például bevásárlásra. 6

Reformátusok Lapja 2019. november 10.

Mennyire erősek a táskák? Van már prototípusunk, tesztelünk. Azt a célt tűztük ki, hogy egy táska legalább tíz kilót bírjon el. Ezt speciális varrási technika nélkül is sikerült elérni. A teherbírás függ a felhasznált anyag típusától is: mást bír el egy póló és mást egy farmer. Vannak esztétikai szempontok is a gyártásnál? Nem lesz két egyforma táska! Nem kell félni, hogy valaki más kezében ugyanolyan jöhet szembe az utcán. Az adja majd a különlegességüket, hogy mindegyik egyedi, eltérő külsejű darab lesz. Az önkéntesek kreativitása is meg tud mutatkozni az egyes darabokon. Elsősorban a praktikumot tartjuk szem előtt.  HEGEDŰS MÁRK, FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

ELEKTROMOS AUTÓK IS ÉRKEZTEK AZ MRSZ-HEZ Az MRSZ-nél nem csak a csomagolóanyagok újragondolásában jelenik meg a teremtésvédelem. A közelmúltban a közlekedéssel és adománykiszállítással járó környezetterhelést is csökkenteni tudták, mivel több elektromos autó is érkezett a szervezethez: kormányzati támogatásból – más segélyszervezetekkel együtt – három kishaszongépjárművet kaptak. Ezeket budapesti, debreceni és szegedi központtal használják. Emellett egy elektromos személyautó is segíti az MRSZ munkatársainak szolgálatát. A flotta jövő év elején két további személyautóval bővül.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

SZENN PÉTER

A hála naponkénti odafigyelést igényel A szerző a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház püspöke

A reformáció üzenete számunkra ma is, hogy a Szentírásra figyeljünk, abból ismerjük meg Istent és lássuk meg a magunk tálentumait. Innen egyenes út vezet ahhoz, hogy megtaláljuk, mire rendelt minket Isten ebben a világban. Így mutatkozik meg számunkra is az a kálvini gondolat, hogy a munka istentisztelet, az embernek pedig, akit Isten vezérel, mindenben, amit cselekszik, öröme van. Ugyanakkor ebben a folyamatban a hívő ember nem feledkezhet meg arról, hogy felelősséggel tartozik másokért. Elkeserítő, hogy manapság már

„A hívő ember nem komor és szomorkodó, aki a templomból kilépve változás nélkül folytatja hétköznapjait, hanem képes arra, hogy életén keresztül mutassa meg: Krisztus keresztje valóban ott áll elmúlás és rom felett.”

nem figyelünk oda a körülöttünk élőkre, olykor önmagunkra sem, ezért újra meg kell tanulnunk megállni, elcsendesedni és a kereszt felé fordulni. Jézus Krisztus egyszeri és tökéletes áldozata emlékeztet, hogy nem megtört, hanem megváltoztatott és megszabadított emberek vagyunk, akiknek ővele járva már semmi sem eshet nehezére. Beszélnünk kell a csodáról és az élet gyönyörűségéről, ha ugyanis az ember nem látja meg a létezés csodáját, minden értelmetlen. Csodálatosak vagyunk mi, keresztyének és mi, magyar keresztyének, mert szolgálatunk jó rendben halad – és bár vannak, akik ezt nem értik, nekünk az Úr útján kell maradnunk. A történelem tanít: évszázadok múltak el kitartásunkkal és hűségünkkel, sokszor tett már olyat ez a nép, ami megelőzte korát, és ha letörték is lelkesedésünket, mi akkor is felálltunk, és alázattal, kitartással végeztük tovább feladatainkat. Észre kell vennünk, hogy ahol az Úr növekedést, áldást ad, ott tovább kell munkálkodnunk, és hálát kell adnunk. Amikor pedig munkánk végeztével aludni térünk, bízunk abban, hogy reggel felkelünk, és hálát adunk, ha ez meg is történik – így fekszik és ébred a keresztyén ember, aki bizalommal jár a keskeny, kacskarin-

gós úton, amelyen az Isten mindig megmutatja gyönyörűségét. Éljük meg újra, hogy nemcsak a vasárnapi istentiszteletre öltünk ünnepi ruhát és figyelünk oda egymásra, hanem a hétköznapokban is meghalljuk a segélykérő szót – vagy éppen a csendet. Beszélnünk kell arról, hogy a világ tele van agresszióval és kegyetlenséggel, de arról is, hogy Isten teremtése szép és gyönyörűséges. Talán ezt azért nem látják még sokan, mert mi, keresztyének túl csendesek vagyunk, és nem teszünk elég hangosan bizonyságot arról, aki ide helyezett bennünket. Őbenne bízva láthatjuk meg azt is, hogy nem magától kerül étel az asztalunkra – e csodáért és a gondoskodásért hálával tartozunk. Könnyen megszokjuk a kényelmet, jó sorsunkat, azt, hogy mások elismernek, vagy hogy már semmiért sem tartozunk köszönettel, mert minden magától értetődő. Azonban hiába gondolkodik így a világ, mi tudjuk, hogy a szeretetet és a közösséget nem a külső erők garantálják, hanem a ragaszkodásunk Krisztushoz. Őhozzá tartozni olyan lehetőség, amely mindig előttünk van, és amelyre bármikor igent mondhatunk. Alázatra van szükségünk ahhoz, hogy a Krisztustól rendelt utunkon haladhassunk, és néha a pofonokat is el kell viselnünk – de soha sem azért, hogy hősöknek tűnjünk, hanem hogy megerősödjünk. Nem elég csupán a reformáció hónapjában elmondani, hogy az Isten Igéjéről szóló tanítás az életünk része, amelyben naponkénti odafigyelést igényel a hála, hogy erősödhessünk hitben, reményben és szeretetben. A hívő ember nem komor és szomorkodó, aki a templomból kilépve változás nélkül folytatja hétköznapjait, hanem képes arra, hogy életén keresztül mutassa meg: Krisztus keresztje valóban ott áll elmúlás és rom felett. Ezért kell hálát adnunk, mert ha nem tennénk, Isten nem lenne láthatóvá sem számunkra, sem pedig mások számára. Azért van körülöttünk ennyi csoda, amely növekszik, terem és gyarapszik, hogy meglássuk: az Úr csodásan működik. Néha nem látszik jól az út, de tudjuk, hogy áldások várnak rajta, ezért ne mulasszunk el hálát adni imáinkban és tetteinkben, hogy Krisztus egyháza élő maradhasson – mert ez az egyház mi vagyunk.  2019. november 10.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

A Bethesdában kapta meg Zente az életmentő készítményt Az egész országban és azon túl is sokan összefogtak, hogy a gerincvelő eredetű izomsorvadásban szenvedő Zentének esélye legyen a gyógyulásra. A kisfiúnak okFARKAS ZSUZSANNA tóber 29-én a Magyarországi Református Egyház (MRE) Bethesda Gyermekkórházában adták be a hétszázmillió forintos gyógyszert. – Boldogan jelentem be, hogy Zente a mai napon megkapta a Zolgensma génterápiás kezelést Budapesten az MRE Bethesda Gyermekkórházában! – tájékoztatta az érdeklődőket Facebook-oldalán Tóth Krisztina, a másfél éves, SMA 1-es típusú betegséggel diagnosztizált Zente édesanyja. A terápiát követő sajtótájékoztatón Velkey György, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója tájékoztatást adott arról, hogy országos SMA-központként Zentét már egy éve protokollszerűen kezelik gerincvízbe adott injekciókkal. A gyógyszer hatására a gyermek állapota jelentősen javult. Az injekciók az első évben százharminc millió forintba, a fenntartó kezelések minden évben hatvanhét és félmillió forintba kerülnek – ezeket a magyar társadalombiztosítás finanszírozza. Ezt a gyógyszert már nyolcezer gyermek kapta meg a világon, így ennek hatékonyságáról sokkal több tapasztalat van, mint az október 29-én beadott készítményről. A szülők szeptember 26-án kérték, hogy gyermekük a különleges kezelést is az intézményben kapja meg. Ezzel hos�szú engedélyeztetési folyamat kezdődött el, hiszen az Egye8

Reformátusok Lapja 2019. november 10.

sült Államokban szabadalmaztatott, de Európában még nem törzskönyvezett génterápiás gyógyszert eddig csupán három esetben alkalmazták a kontinensen. Ez az egyszeri kezelés – felváltva az ismétlődő, élethosszig tartó terápiát – csökkentheti a betegség terhét a beteg, a család és az egészségügyi rendszer számára. Gergely Anita gyermekaneszteziológus-intenzívterápiás szak­­orvos, Zente kezelője elmondta, a kisfiúnak az első hónap­ ban hetente, a másodikban pedig kéthetente kell kontrollra jár­nia. A Novartis által kifejlesztett génterápiás kezelést eddig összesen száz gyermek kapta meg a világon. Társadalmi gyűjtéssel összegyűlt a gyógyszer beszerzéséhez, szállításához és előkészítéséhez szükséges összeg, majd azt minden előkészület után a kórház számlájára utalták. A beadásához elen-


| AKTUÁLIS | RITKA GENETIKAI RENDELLENESSÉG Az SMA (spinalis muscularis atrophia) ritka genetikai betegség, amelynek lényege a gerincvelő vázizmokat mozgató idegsejtjeinek funkciókiesése, ami az izommozgások gyengüléséhez, elvesztéséhez, majd a légzőizmok bénulása miatt kezelés nélkül halálhoz vezet. A betegség gyógyítására egyedi, nagy értékű kezelés áll rendelkezésre kétféle gyógyszerrel, de ezek hosszú távú hatására még kevés a bizonyíték.

gedhetetlen szakmai előkészületeket a kórház elvégezte, az Egyesült Államokból érkezett szakértő pedig speciális oktatást tartott a kezelést végző munkatársaknak. A műszereket, a kórtermeket ennek megfelelően, mindenben a legnagyobb biztonságot garantálva készítették elő. A folyamatban segítséget nyújtott az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészségügyért Felelős Államtitkársága; az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet; a társadalombiztosító (NEAK); a gyógyszert gyártó AveXis vállalat; az Exceed Orphan sro., a gyógyszer gyártójának magyarországi tanácsadó szervezete, valamint a gyógyszer-nagykereskedelemért felelős Hungaropharma Zrt. is. Utóbbi a kezdetektől fogva szoros együttműködésben dolgozott a kórházzal és a folyamatot segítő szervezetekkel. Az engedélyeztetést aktívan támogatva felvették a kapcsolatot az amerikai gyártóval, segítették a szerződéskötés lebonyolítását, az extrém szállítási feltételek biztosítását és a zökkenőmentes vámügyintézést. A gyógyszer egy próbaszállítást követően az előírásoknak megfelelően október 28-án érkezett meg a Bethesda Gyermekkórház Intézeti Gyógyszertárába. Feller Antal, a Hungaropharma Zrt. vezérigazgatója rámutatott: habár a cég naponta hétszázötvenezer dobozt szállít, ez a készítmény több szempontból különleges volt, például abban, hogy -60 és -80 fok között tárolták utazás közben. Mint mondta, egy ilyen folyamat csak akkor működhet jól, ha mindenki elkötelezetten végzi a tevékenységét. Bese Nóra, a Bethesda Gyermekkórház kommunikációs vezetője Zente édesanyjának köszönetét tolmácsolta: Tóth Krisztina hálás az egész társadalomnak, türelmet kér, de ígéri, hogy folyamatosan beszámol majd Zente állapotáról.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ, VARGOSZ GÁBOR

Főszerepben a hétköznapi hősök A múlt héten Zente miatt fordult kiemelt figyelem a Bethesda Gyermekkórház felé, de legalább ennyire különleges, hogy a református intézmény október óta kisfilmekkel mutatja be a gyógyítás folyamatát és az egyes osztályokon dolgozók munkáját. A szülők tájékoztatását és a szakma megbecsülését segítő kezdeményezés elnyerte az egészségügyi innovációt támogató Richter Anna-díjat. Már egy hónapja rendhagyó módon kezdődnek a napok a Bethesda Gyermekkórházban: a reggeli referáló értekezletek végén az emberek nem sietnek azonnal a dolgukra, hanem együtt maradnak „a premierre”. Mi minden történik huszonnégy óra alatt egy kórházban? Hogyan kell elképzelni egy fül-orr-gégészeti vizsgálatot? Mit keres egy ló a kórteremben? És kik azok a hétköznapi hősök, akiknek sokszor láthatatlan munkája nélkül elképzelhetetlen lenne a gyógyítás? Ezekre és számos más, a szülőkben gyakran felmerülő kérdésre is választ adnak a Richter Gedeon gyógyszergyár négymillió forintos támogatásából forgatott, naponta debütáló kisfilmek.

ÉRTÜK VAN – Régóta dédelgetett álmunk valósult meg azzal, hogy meg­ mutathattuk dolgozóinknak, mennyire tiszteljük és becsüljük őket – ismerteti Kemenesiné Lakatos Eszter ápolási igazgató, a Bethesda csapatának vezetője kezdeményezésüket. Több mint négyszázan dolgoznak a Magyarországi Református Egyház gyermekkórházában, évente száznegyvenezer beteget gyógyítanak. – Célunk, hogy ezt a nagyvilág is lássa, hogy tájékoztassuk a szülőket és a fiataloknak segítsünk a pályaválasztásban, megmutassuk nekik a szakma szépségét – fogalmaz az igazgató. – Nagyon boldogok voltunk, amikor március 8-án kiderült, hogy mi nyertük a Richter Anna-díjat az egészségügyi szakdolgozó kategóriában, de akkor még nem tudtuk, mire vállalkoztunk – teszi hozzá Tamásné Bese Nóra, a kórház kommunikációs vezetője. Tíz kisfilmet terveztek, végül tizenkettő készült. Az első bemutatja, mi minden kell ahhoz, hogy valaki ápoló legyen, s hogyan motiválja a kórház ebben a fiatalokat. A következő tíz a kórházi osztályokon folyó munkát ismerteti, míg az utolsóban mindenki bepillanthat 2019. november 10.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

abba a háttérmunkába, amely a nap 24 órájában zajlik az intézményben. A Bethesda esetében az ismeretterjesztés különösen fontos, például míg a gyermekek a műtőben vannak, az aggódó szülőknek megnyugvást jelent minden információmorzsa. – Engedélyt kellett kérnünk minden gyermek szüleitől, amit szinte kivétel nélkül meg is kaptunk, mert értették, hogy ez értük is van – tudjuk meg a forgatás részleteit Bese Nórától. Egész nyáron készültek a felvételek, hisz a kórházban folyó munkát nem akaszthatták meg, de a legtöbb jelenetet nem lehetett beállítva felvenni. A szülők számára láthatatlan helyekre is eljutottak, például a laboratóriumba és a mosodába. – Az ott dolgozók boldogan meséltek a munkájukról, hogy az miként része az a gyógyításnak. Így fogadtak: „De jó, hogy itt vagytok, hogy valaki ránk is kíváncsi!” Már ezzel elértük a célunkat – vallja a kommunikációs vezető.

NŐK AZ OKTATÁSÉRT ÉS EGÉSZSÉGÜGYÉRT – Egy felelősen gondolkodó, a fenntarthatóságot zászlajára tűző cégnek muszáj gondolnia azoknak az életkörülményeire, akikkel a legszorosabb munkakapcsolata van – válaszolja meg a díj létrehozásának miértjét Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon Nyrt. kommunikációs vezetője. Esetükben ez a két közeli csoport az oktatásügy és az egészségügy dolgozói, így kézenfekvő volt, hogy orvosok, egészségügyi szakdolgozók, gyógyszerészek és pedagógusok, hallgatók vagy kutatók ötleteit támogassák. – Ma Magyarországon egyik terület képviselői sem úsznak a megbecsültségben, ezen szeretnénk változtatni – tudjuk meg. A száztizennyolc éves gyógyszergyár a Richter Anna-díjjal alapítója, az innovatív készítményeiről ismert Richter GeDÍJAZOTT PROJEKTEK Egészségügyi szakdolgozó kategória: Főszerepben a hétköznapi hősök! A gyógyításban részt vevők hősies helytállását, a kórházi osztályokon folyó munkát és a szakma szépségeit mutatják be a Bethesda Gyermekkórház kisfilmjei. Gyógyszerész kategória: SzeddViddVédd A tudatos gyógyszerhasználat fontosságára hívta fel a figyelmet a Magyar Gyógyszerészhallgatók Egyesületének felmérésen alapuló nyári kampánya. Pedagógus kategória: Richter Anna Tanösvény és mezítlábas park Mezítlábas parkkal és tanösvénnyel hozza közelebb a természetet a legfiatalabb generációkhoz a Selypi Középiskolásokért Alapítvány. Annak működtetésébe az idősebb diákokat is bevonják. Orvosi kategória: Mi jól vagyunk! És ő hogy van? A Spektrum Radiológiával az Egészségért Alapítvány ismeretterjesztő kisfilmmel hívja fel a figyelmet a szűrés fontosságára az emlőrák kezelésében. A közönségszavazás nyertese: Terápiás szabadulószoba Személyre szabott terápiás szabadulószobával egészíti ki a kényszerbeteg gyerekek gyógyítását a Vadaskert Alapítvány.

10 Reformátusok Lapja

2019. november 10.

NÉZZE MEG A VIDEÓKAT YOUTUBE-ON! A Bethesdát bemutató filmek fokozatosan lesznek elérhetők a gyermekkórház közösségi oldalain, honlapján.

deon gyógyszerész és felesége, Winkler Anna szellemisége előtt tiszteleg. A négymillió forintos pénzjutalommal járó elismerés a Richter a nőkért elnevezésű, több programot is felölelő társadalmi felelősségvállalás legújabb állomása, ezért nők, illetve nők által vezetett – legfeljebb ötfős – csapatok kaphatják meg. A tavaly első alkalommal meghirdetett pályázatukra olyan újszerű ötleteket vártak, amelyek hozzájárulnak az oktatás és kutatás, a gyógyítás, a gyógyszerészet vagy az egészségügyhöz kapcsolódó ismeretterjesztés színvonalának fejlődéséhez, minőségi változást hoznak a hétköznapokba. – Ugrás volt ez a sötétbe, de a több mint kétszáz beérkezett pályázat bizonyítja, hogy hiánypótló kezdeményezés ez. Reméljük, hosszú távon inspiráló is – teszi hozzá Beke Zsuzsa, az öttagú zsűri elnöke. A jövő évi Richter Anna-díjra november 24-ig lehet jelentkezni, az elnyerhető támogatás kategóriánként ismét négymillió forint – de az igazi nyereség a megvalósult projektek hozta változás.

EGÉSZSÉGES HELYEN LEHET GYÓGYULNI – Olyan közösségben lehet jól gyógyítani, amelynek tagjai felszabadultak, figyelnek egymásra – fogalmaz a nyertes pályázat kapcsán Velkey György, a Bethesda főigazgatója. Mint mondja, ez a közösség beosztástól függetlenül mindenkire kiterjed, az igazgatótól a gyógyító személyzeten át a műszaki szakemberekig. – Sokszor pénzbe sem kerül, hogy valóban érezzék a megbecsülést, csak oda kell figyelnünk rájuk – veszi át a szót a Bethesda kommunikációs vezetője. Ilyen apró gesztus volt, hogy első magyarországi kórházként csatlakoztak a közösségi médiában terjedő #tetrischallenge kihíváshoz, és fotón mutatták be, milyen eszközök nélkülözhetetlenek a munkájukhoz. Vagy említhetnénk az egészséges életmódra nevelő kampányukat, kezdeményezésüknek, amelyet európai szinten is elismertek, hamarosan kezdődik a második felvonása: ezúttal féléves közös sportolásba kezdenek. A Richter Anna-díjas csapat is különböző szervezeti egységekből verbuválódott: Kemenesiné Lakatos Eszter és Tamásné Bese Nóra mellett tagjai voltak Ternai Zita fül-orr-gégész szakorvos, Maucháné Ligeti Nóra egészségügyi koordinátor és Nyergesné Závodi Edit gyakorlati oktatási vezető. – Aktívan együtt dolgozni közösségépítő dolog. Jobban megismertük egymást, mindenki behozta a saját szempontjait, amelyeket be is építettünk a filmekbe – mondja Bese Nóra.  FEKE GYÖRGY


| AKTUÁLIS |

Református nélkül nincs magyar történelem Magára hagyottság és helytállás Trianon után, a romániai magyar diaszpóra kérdése és egyházi vidékfejlesztés a 19. században, hátratétel és ellenállás a kommunizmus idején – csak néhány az idei Hagyomány – Identitás – Történelem című konferencia témái közül.

is a lelkészi műveltséggel. – Az évszázadokon átívelő, társadalmakat mozgató folyamatok mellett a történelmet átélő, az eseményeket elszenvedő vagy épp alakító emberek is fontosak a számunkra – fogalmazott Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke. – Az előadásokat követően kialakult élénk párbeszédek is azt mutatják, hogy sok-sok olyan téma van még, amelyeket kutatni kellene – összegezte tapasztalatait Lányi Gábor szervező. A KRE Egyháztörténeti Tanszékének adjunktusa szerint ezek a találkozók segítik, hogy a kutatók inspirálják egymást témájukkal, forrásaikkal és megközelítéseikkel is.

– A hagyomány, az identitás és a történelem a református, bibliaolvasó embereket mindig az Igéhez vezeti el – hangsúlyozta Zsengellér József, a KRE rektora október 21-én, a budapesti református teológia ideiglenes épületében. – Ugyanakkor mindig kérdéseket is felvet, például hogy milyen hagyományaink vannak, és azok az Igében gyökereznek-e – tette hozzá a rektor. Egyes gondolkodók szerint a nyugati civilizáció története nem más, mint a Biblia értelmezésének története, ugyanakkor Jézus tanítását az elmúlt évszázadokban sokan saját céljaik propagálására használták – a kétnapos szakmai tanácskozást megnyitó Zsengellér József szerint ezért is van létjogosultsága az ilyen, történelmi távlatok áttekintését és az igazodási pontok újrafelfedezését elősegítő alkalmaknak. A két napon négy párhuzamosan futó szekcióban összesen nyolcvan előadás hangzott el. A legnagyobb figyelem a huszadik századi egyháztörténeti témákat övezte, ezen belül külön panelt kapott a trianoni trauma feldolgozása. Több előadó is azt járta körül, hogyan kényszerítették a határon REFORMÁTUS KUTATÓK SEREGSZEMLÉJE túlra került egyházrészeket, Második alkalommal szervezték meg a Hagyomány – hogy szakítsanak meg miden Identitás – Történelem (HIT) című református egyház- és kapcsolatot az anyaországgal művelődéstörténeti konferenciát a Károli-egyetemen; a és saját egyházi vezetőikkel, Hittudományi Kar Egyháztörténeti Tanszéke, valamint Egyház Az idei konferenciára megvalamint hogyan alakultak és Társadalom Kutatóintézetének Reformáció Öröksége Műhelye vállalta azt, hogy két napra egybegyűjti a Kárpátjelent a 2018-as előadásokból meg kényszerűségből az utódmedence református témákkal foglalkozó történészeit, szerkesztett tanulmánykötet is. államok református egyházai. néprajzosait, teológusait, antropológusait, szociológusait és – Jó értelemben vett sokszínű Hangsúlyos téma volt még a művészettörténészeit. munka, mert nem befoghatatreformátusok helyzete a Rákolanul szerteágazó, de nem is si-korszakban és a Kádár-rendcsak az adott szakterülettel foglalkozó szűk réteg számára értheszer idején: az egyházmegyei határoknak az évszázados fejlődés tő – méltatta a kiadványt Ablonczy Bálint, a Reformáció Örökséeredményeként kialakult regionális sajátosságokat figyelmen ge Műhely vezetője. A megjelent tanulmányok további erényékívül hagyó átrajzolása éppúgy szóba került, mint az erdélyi nek nevezte, hogy szerzőik nemcsak adatközlésre szorítkoznak, magyarok megsegítésére szervezett illegális akciók a ’70-es és hanem ismereteink, narratíváink újragondolására ösztönöznek. ’80-as években. – Leginkább mégis azt mutatják, hogy nem a belterjesség jellemKülön szekcióban foglalkoztak a négyszáz évvel ezelőtti holzi a magyar reformátusság történetét, e nélkül nem lehet megérland dordrechti zsinat magyarországi református teológiára teni az elmúlt ötszáz év magyar történelmét sem – hangsúlyozta gyakorolt hatásaival, az egyházjog kérdéseivel, valamint a 17– a kutató.  FEKE GYÖRGY, FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD 19. század református művelődéstörténeti témáival, kiemelten 2019. november 10.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJÚ |

„Izgalmas történet kezdeténél vagyunk” T. NÉMETH LÁSZLÓ

– Kérdés, hogy a pártállami rendszerben hogyan lehetett átörökíteni a keresztyén hitet, értékrendet, az egyházi gyakorlatokat, és ennek milyen nyílt vagy rejtett technikái voltak – fogalmaz Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke. A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara Egyháztörténeti Tanszékének vezetőjével a történeti kutatások új irányairól és a pártállam időszakának egyházi lehetőségeiről beszélgettünk, kitérve a több mint nyolcvan kutató előadásával október végén megrendezett egyháztörténeti konferenciára is.

12 Reformátusok Lapja

2019. november 10.


| INTERJÚ |

A Hagyomány – Identitás – Történelem konferenciát idén másodszor rendezték meg a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán. Az előadások felekezeti alapon közelítették meg a történelmi kérdéseket? Inkább azt mondanám, hogy döntően református kérdéseket érintettek, az intézményi háttér sok előadónál egyházi keretrendszert adott. Ugyanakkor törekedtünk arra, hogy ne csak felekezeti intézményi kötődésű előadók jöjjenek el – és szép számmal jöttek is. Az előadók témaválasztása volt olyan, hogy a református egyház meghatározó alakjaival, a református szellemi környezettel, az egyházi folyamatokkal foglalkozó kérdések merültek föl. Tehát inkább a témaválasztást látom felekezetinek, nem feltétlenül magát az interpretációt. A szemlélet sokféle, maga a témaválasztás is orientál, de nem biztos, hogy mindenki felekezeti alapon közelítette meg a témáját. A történelmet tudjuk református szemmel vizsgálni, azaz van a történelemnek református olvasata? Ez elég összetett kérdés. A 19. században, amikor a nagy nemzeti narratívák képződtek, valóban volt felekezeti olvasata a történetírásnak, és ez szerepet játszott a nemzeti történelem elbeszélésében. Németh László író azt írta a két világháború között a Magyar élet antinómiáiban, hogy a felekezeti dimenzió inkább érzékeny, mint fontos szempont, miközben Szekfű Gyula történész ezt a meghatározó társadalmi törésvonalak egyik jelentős pontjakét határozta meg. A kommunista diktatúra a felekezeti nézőpontot a történeti gondolkodás nyilvános eszmecseréiből teljesen kiszorította. Úgy látom, hogy 1990 után az egyháztörténet-írás újragondolása kezdődött meg. A felekezeti kötődésből és érdeklődésből kiindulva kialakultak például katolikus kutatócsoportok, és létrejöttek a református egyházhoz kötődő műhelyek. Nyilvánvaló, hogy a magyar kultúrának, történelemnek, művelődéstörténetnek vannak olyan területei, amelyek sajátos felekezeti színeket őriznek. Vannak eltérő hangsúlyok, de azt nem gondolom, hogy ezek ma kiadnának egy összefüggő katolikus vagy református elbeszélést, illetve keresztyén–nem keresztyén narratívát a teljes magyar történelemről. Különösen ahogy közeledünk a közelmúltunkhoz, úgy válik a történetmondásunk is egyre töredezettebbé. 1956-nak például vannak a reformátusok szempontjából fontos saját történetei, elég csak Gulyás Lajos református lelkész mártíriumára gondolni, de a forradalomnak, illetve a szabadságharcnak nincs önálló református olvasata. Ezért én nem látok az egész történelmen végigívelő felekezeti színt. Inkább olyan csomópontokról, kérdéskörökről lehet beszélni, amelyekkel mi, reformátusok foglalkozunk, vagy református nézőpontból elemzünk. A konferencián az is szóba került, hogy az előadások a tudományterületek újfajta megközelítéseit tükrözték. Ez azt is jelenti, hogy másképpen zajlik ma egy történeti kutatás, mint korábban?

A történeti kutatás folyamatosan változik. A történetírásban minden kutató másképpen, eltérő kérdésfelvetésekkel vizsgálja ugyanazt a történeti forrást. Ez hozza magával a vitákat, az egymást kiegészítő értelmezéseket – és mindez akkor jó, ha a történész szakmai eszközrendszerével működik. Mindig vannak olyan kérdések, amelyek fókuszba kerülnek. Nagyon fontosnak tartom, hogy a trianoni évfordulóra készülve a konferencia külön is vizsgálta, hogyan reflektáltak az elszakított területek református egyházai az új helyzetre, milyen belső dilemmák és az új államokkal kialakult konfliktusok mentén indult meg az egyházi intézményesedés. Természetesen ezt korábban is elemezték a kutatók, de ez a probléma most, a századik évfordulóhoz közeledve újra előkerül. Ebben az esetben is látható, hogy egyegy évforduló általában tematizál. Más évfordulóhoz is kapcsolódott a konferencia. Igen, ilyen például a dordrechti zsinat évfordulója, amely ös�szegyűjtötte a dogmatikai kérdésekkel foglalkozó kutatókat. De emellett fontos része volt a tanácskozásnak, hogy kiemelten foglalkozott azzal is, hogyan változott a lelkészek szerepe az újkorban. A mi szekciónkban nagy hangsúlyt kapott az a probléma, mit jelentett a szocializmusban a vallásgyakorlás mint kulturális ellenállás. A diktatúra önmagát a vallásokkal szembenállónak határozta meg, és az egyházi intézményrendszert a perifériára akarta szorítani. Az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) vezetője, Horváth János 1958-ban azt mondta, hogy az egyházak a pártállam legnagyobb legális ellenfelei, és a vallást mint „ideológiai terméket” végig ellenségnek tekintették. Kérdés tehát, hogy ilyen rendszerben hogyan lehetett átörökíteni a keresztyén hitet, értékrendet, az egyházi gyakorlatokat, és ennek milyen nyílt vagy rejtett technikái voltak. Például az alkalmazkodó ellenállás különböző formái: a kódolt beszéd, a leplezés, a mimikri. Számos variációja volt, hogyan próbálták ebben a kettős nyomás jellemezte bonyolult viszonyrendszerben – mert az egyházvezetés közvetítette az állam elvárásait – a gyülekezeti tagok és a helyi lelkészek, akár kockázatokat is vállalva, a saját autonómiájukat őrizni. Ez olyan kérdéskör, amelyet ebben az összefüggésben még nem vizsgáltunk. Ilyenkor, november elején az 1956-os Megújulási Mozgalommal is aktuális foglalkoznunk. Ez a történet is kevésbé van benne a közgondolkodásban, mint amennyire megérdemelné. Pap László és Ravasz László vezetésével, az ő hitelességükre építve jött létre olyan szerveződés, amely az egyház ideiglenes vezetését vállalta, de főleg annak lelki, szervezeti, belső megújulását igyekezett segíteni a forradalom első napjaiban. Ravasz nagyon bölcs memorandumot fogalmazott meg, amely tisztázta a kialakult helyzetet, és számot vetett a lehetőségekkel. Ehhez az egyházi megújuláshoz kérte a gyülekezetek támogatását, majd 1957 februárjáig több mint 900 gyülekezet küldte vissza a válaszát. Ez azt mutatja, hogy vi2019. november 10.

Reformátusok Lapja 13


| INTERJÚ |

déken is óriási társadalmi kohézió és szolidaritás volt még akkor, illetve a presbitériumok bátran vállalták a kockázatot is, hogy névvel, aláírásokkal is elköteleződtek. Ravasz november 4-e, tehát a szabadságharc eltiprása után felmérte a politikai realitásokat, és arra jutott, hogy a meglévő, a rendszer által biztosított keretek maximális kihasználása is több lehetőséget jelent a vallásgyakorlásra, mint amivel az egyház az ötvenes években élni tudott. Hangsúlyozta, hogy az 1948-as, az egyházra kényszerített egyezmény, amely ugyan elvette az intézményeket, mégis meghagyta a lehetőséget családi istentiszteletek tartására, a fiatalokkal való foglalkozásra, evangélizációra, ifjúsági misszióra. Ő azt javasolta, hogy ehhez kell ragaszkodni, vissza kell térni az egyezményhez, miközben azt a pártállam a vallásszabadság hivatkozásaként, egyházpolitikájának legitimációs bázisaként használta. Ravaszék ezt az egyezményt a maguk javára fordították, és azt mondták, hogy használják ki a benne rejlő lehetőségeket: legyen szabad az evangélizáció, lehessen szabadabban foglalkozni a fiatalokkal – tehát a rendszer által elvileg engedélyezett, meglévő kereteket tágítani, és a hitéletet így gazdagítani. A nagy hittancsaták idején, 1959–60-ban országszerte hivatkoztak a lelkészek az egyezményre, az ÁEH hivatalnokai akkor kaptak észbe, hogy ez számukra a visszájára sülhet el. Az 1959 és 1961 közötti időszak a kényszerkollektivizálások miatt is sorsfordító. A hagyományos, autonóm történelmi parasztságot fizikai és lelki erőszakos eszközökkel, propagandával, zsarolással kényszerítették a téeszekbe. Nagyon fontosak ennek az egyházi lenyomatai: az egyik esperesi jelentésben például az olvasható, hogy olyan a falu, mint egy temető, mert egészen apatikusak lettek az emberek, és mint az esperes írja, ennek a hátterében téeszproblémák állnak. De olyan is előfordult, hogy az emberek a megszorított helyzetben is próbálkoztak. Az egyik téesztaggyűlésen a férfiakat a párttitkár számon kérte, hogy a gyerekeket miért járatják hittanra. A férfiak arra hivatkoztak, hogy különben a feleségük elválna tőlük. Gondoljunk bele, milyen megalázó, kiszolgáltatott helyzet volt ez a hatalommal szemben. Ez a jelenet jól mutatja, hogyan lehetett túlélni ezt a helyzetet, és a nők szerepére is felhívja a figyelmet a vallási hagyományok átörökítésében. Egy-egy hosszú, pártállami frazeológiával megírt dokumentumban az ilyen néhány mondat az, amely a történészek számára ablakot nyit arra a világra. Mi volt a legfőbb oka, hogy a hatvanas évektől sokan elfordultak az egyháztól? Sok minden együttesen. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a kommunizmustól függetlenül nyugaton is megindult a szekularizáció. A fogyasztói társadalom jelenléte, a tömegkultúra, a televízió megjelenése szintén erőteljesen átalakította az emberek szokásait. Sok lelkész arra panaszkodott, hogy a tévé miatt nem mentek templomba az emberek. A hatvanas évek pártál14 Reformátusok Lapja

2019. november 10.

lam által erőltetett durva szekularizációjával együtt ezek egymást erősítő hatások voltak, és gúzsba kötötték az egyházat. 1958-ban a párt legfelső szintjén hoztak olyan rendelkezést, hogy a fiatalokkal iskolai oktatáson – amit egyébként ellehetetlenítettek – és a konfirmációi előkészítőn kívül nem lehetetett foglalkozni. Nem szervezhettek diavetítést, sportrendezvényt, nem lehetett kirándulásokra vinni őket. Tehát minden személyes kommunikációt próbáltak nagyon keményen megakadályozni. A tiltott és a tűrt eszközök területe is nagyon képlékeny volt, mert a hatalom szándékosan nem állított fel világos szabályokat arra, hogy mit tilt, mit tűr, mit tekint ellenséges egyházi tevékenységnek. Lényegében bármilyen legális egyházi tevékenységet ellenségesnek bélyegezhetett, ami rendkívül szi­tuatív és kiszámíthatatlan környezetet eredményezett. Egy állambiztonsági belső jelentés szerint az „egyházépítő” és úgynevezett „szervezetszerű hitéleti tevékenységet” minősítették ellenséges tevékenységnek. Tehát nem csupán az aktívan politizálókra tekintett a rendszer ellenségesen, hanem bárkire, aki aktív hitéleti tevékenységet folytatott, különösen ha a fiatalok vagy az értelmiség körében igyekezett a saját értékrendjét, nézeteit továbbadni. Így érthető, miért lehetett a hatvanas években állambiztonsági ügy abból a konkrét esetből is, amikor valaki a fiataloknak szilveszterkor diavetítést szervezett. A konferencián külön témává vált a nyolcvanas évek a határon túli magyar kapcsolatok, valamint a német menekültek történetének nézőpontjából. Az is kiderült, hogy a határon túli magyarok és a német menekültek között is voltak kapcsolódási pontok. Mint elhangzott, a kapcsolatokról az egyházi vezetés és a politikai hatalom is tudott. Ez is nagyon fontos terület, és kevéssé kutatott. Ez a történet azt mutatja meg nekünk, milyen folyamatok és társadalmi utak vezettek a rendszerváltáshoz. Fontos kérdés, hogy milyen állapotban élte meg a magyar társadalom a rendszerváltást, és ebben van-e az egyházi hálózatoknak szerepe. A kutatások arra mutatnak rá, hogy van. A nyolcvanas évekre újraszerveződött a fiatalokból álló nem egyházi csoportokhoz – például táncházakhoz, egyetemi klubokhoz – kötődő laza hálózat, amely megtalálta a kapcsolatot a határon túli magyarsághoz. A hetvenes években ezek még esetiek, egyediek voltak, de a nyolcvanas évekre rendszerszerűvé álltak össze. A konferenciáinkon Kárpát-medencei, erdélyi és magyarországi kutatók közösen, egymást segítve tudnak a határon túli és anyaországi forrásanyagon dolgozva együttműködni. Ez az előttünk álló időszakban nagyon ígéretes kutatási terület lesz. Kiderült az is, hogy ez nem csupán magyar–magyar történet, hanem vannak nyugatra mutató külföldi szálai, amelynek nemcsak nyugati – német, holland, svájci –, hanem keletnémet vonatkozásai is kirajzolódnak. Ezeket elkezdtük feltárni, és ezen az úton kell tovább haladnunk, hiszen most nagyon izgalmas történet kezdeténél vagyunk.  T. NÉMETH LÁSZLÓ


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Az öltözködés természetes, rutinos mozdulat. Mindennap. Esténként levetjük a szennyes ruhát, reggel pedig felöltözünk tisztába. Az igénytelen ember napokig ugyanazt viseli minden alkalomhoz, az igényes viszont tevékenységéhez illően naponta többször is átöltözik. A fáradt, fásult vagy elkeseredett ember nem ad magára, elhanyagolja a külsejét. Lelki betegség, depresszió jele lehet, ha például az egészséges nyugdíjas egész nap pizsamában vagy pongyolában lődörög, és csak otthon ül a televízió vagy a számítógép előtt. Nincs sem kedve, sem ereje mosakodni és felöltözni, emberek közé menni, mert célja sincs, amelyért erőt venne magán. Másoknak viszont az a legfőbb gondjuk, hogy válogatják, vásárolják, vizsgálgatják ruháikat, hogy illenek-e hozzájuk, a hangulatukhoz, egymáshoz az egyes darabok, megfelelőek lesznek-e az alkalomhoz és azokhoz az emberekhez, akik látják őket. Életük fő témája az aktuális divat, és azt követni belső igény és követelmény. Nincs semmi, ami egyéniségükről és saját ízlésükről árulkodna, mivel egyenruhába bújnak. Tucatemberré válnak, eltűnnek a tömegben. A levetkőzés és felöltözés lelki értelmű kifejezés is, magyar nyelvünkben használunk olyan képeket, amelyek az ember belső állapotára utalnak. Például ünneplőbe öltöztetjük a lelkünket. Amikor valaki haragra gyúlva ordít és csapkod, azt mondjuk, hogy teljesen kivetkőzött önmagából. Ez feltételezi, hogy egyébként jó és szelíd ember. A kolosséi gyülekezetnek írt levélben Pál apostol arra biztat, hogy vessük le a csak e földi életre, anyagi világra irányuló ösztönöket, indulatokat – két listányi negatív tulajdonságot sorol fel –, és öltsünk magunkra „könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet” és megbocsátást. „Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.” (Kol 3,12–14) Azaz be lehet öltözni Isten szeretetébe és a Szentlélektől kapott ajándékokba. Az öltözködés a rutinosság ellenére nagyon is tudatos cselekedet. Mert könnyebb egy rossz ruhát ledobni, egy másikat pedig felvenni, mint lelkileg elhajítani a szen�nyes gondolatokat és indulatokat, és a helyükbe tisztát kérni. Odáig sokszor még eljutunk, hogy ostorozzuk magunkat, és belesüppedünk a „nem vagyok jó semmire” mocsarába. De hisszük-e, hogy „Isten választottai, szentek és szeretettek” (12) vagyunk, akiket hófehér ruhába akar öltöztetni? A lelki ruházkodás tudatos kérés, vágy, imádság és folyamat, amelyet valójában a Szentlélek végez el bennünk. Mindennap. 

IMÁDKOZZUNK!

Kegyelemben Mindig kereslek. / Jelenlétedre / jelekből következtetek. / Végül / persze mindig / Te találsz meg engem. Uram, szeretlek! / Jelenlétedben / görcseim szűnni kezdenek. / Míg végül / vergődő létem békére lel / a végtelen kegyelemben. / Ámen.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Felesleges dolgok helyett „Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne.” (Kol 2,6) A kolossébeliekhez írott levél fő gondolata a hitben való növekedés. A Szentírás szerint az Istenben hívő ember a gyümölcsöző fához hasonlít, hiszen minden növény életjele, hogy leveleket hoz, végül pedig gyümölcsöt terem. „…áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit. Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sem kell aggódnia, szüntelenül termi gyümölcsét.” (Jer 17,7–9) Hasonlóképpen Jézus egyik legszebb példázata a szőlőtőről szól. „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (Jn 15,5) De mit jelent az, hogy „éljetek Krisztusban”? A most olvasott levél ilyen képekkel mondja el: „Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne” (2,7); „Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel!” (3,1–2) Az apostol külön kéri a kolossébelieket, hogy ne foglalkozzanak felesleges vitákkal ünnepekről, szokásokról. Ehelyett éljenek Krisztusban, és az ő igéjéből táplálkozva keressék azt, ami kedves előtte! Ma is megvan a felesleges dolgok veszélye. Nemsokára kezdődik az advent. A karácsonyi készülődést minden évben agyonnyomják a reklámok, a vásárlási kényszer – mintha annyi lenne az ünnep, amennyit vásárolunk. Aztán, hogy legyen valami a vallásosoknak is, rádióműsort hallhatunk az adventi gyertyák színéről. Mindezek elvonhatják a figyelmet a lényegről! Az advent akkor lehet áldott idő, ha tényleg a megváltó Jézus Krisztus érkezését várjuk, és neki engedelmeskedve, benne növekedve, örvendezéssel és szeretettel élünk.  GYŐRI ISTVÁN 2019. november 10.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

Játékosok, nem szurkolók Vidáman kezdődik október első szombatja Hajdúbagoson: reggel nyolckor éppúgy repkednek a levegőben a tökkkel kapcsolatos FEKE poénok, mint ahogy a kimagozott tökhéjak GYÖRGY penderülnek fel egymás után a lovas szekérre. Bekapcsolódtunk a Hajdúbagosi Református Egyházközség tökszüretébe, hogy megértsük, hogyan lesz a pirított tökmag a gyülekezetépítés eszköze. – A régi parókia mögötti kert mindig a lelkészi javadalom része volt, de már az elődeim sem művelték – mondja Czeglédi Péter Pál. A fiatal lelkipásztor maga is gazdálkodó családban nőtt fel, jól ismeri ennek a munkának a szépségét és nehézségeit. Nem akarta, hogy a területet felverje a gaz, így egy ideig bérbe adták azt az önkormányzatnak, majd három évvel ezelőtt maguk láttak hozzá a műveléséhez. Nem a megélhetésért teszik, hanem azért, mert vallják: a fizikai munka összehozza az embereket, építi a közösséget.

HAGYOMÁNYT TEREMTETTEK – Az együttlét öröme mellett a tökszüret a gyülekezet hagyománya lett – magyarázza a lelkész, miközben másokkal együtt szorgalmasan aprítja az előző nap betakarított, nagy halom tököt, hogy legyen mit kimagozni a gyülekezeti tagoknak. – Mások is úgy ismernek minket, hogy „a tökös gyülekezet” – teszi hozzá 16 Reformátusok Lapja

2019. november 10.

nevetve. A hosszú asztalok egyikénél Jóska bácsi, a gyülekezet legidősebb presbitere mutatja meg, hogyan kell szakszerűen – szigorúan két ujjal – kiszabadítani a tök húsából a zöld színű, héj nélküli olajos magvakat. Amíg ereje engedte, ő is gazdálkodott, majd felajánlotta földjét művelésre a gyülekezetnek – azon is tök termett az idén. Tőle tudjuk meg azt is, hogy úttörő dologba kezdtek a reformátusok, ugyanis Bagoson nincs hagyománya a töktermesztésnek. – A bagosi dinnyét keresték régen a debreceni piacon, sárgát és görögdinnyét is termesztettünk – meséli Jóska bácsi. – Azután a dohány jött divatba, de igyekezni kellett, hogy ne legyen ráfizetéses – egészíti ki a szemben ülő idősebb hölgy. Honnan jött akkor az olajtök? Olyan növényt kerestek, amely a lehető legkevesebb munkát igényli, de feldolgozva is lehet értékesíteni, hogy ne legyen ráfizetéses a termesztése.

AZ ÉLET PROBLÉMÁIVAL KÜZDENEK Hajdúbagos Debrecentől délkeletre fekszik, a kétezer fős falu számára megtartó erő a nagyváros közelsége. A szakképzett és diplomás fiatalok jellemzően ott találnak munkát és kikapcsolódási lehetőséget, Bagoson pedig megfizethető kertes házat. Erre az átalakulóban lévő településre érkezett Czeglédi Péter Pál lelkipásztornak 2013-ban. – Meggyőződésem, hogy a falu és ezzel együtt a gyülekezet arculata is megváltozik a következő évtizedekben – osztja meg a lelkész, aki szerint ettől nem szabad félni, inkább alkalmazkodni kell a változásokhoz. – Ennek


| REFORMÁTUS ÉLET |

hogy ne vegyék el egymás elől a feladatokat. Ez örömteli – teszi hozzá a lelkipásztor. Persze azért neki is sok a dolga: óvodai és iskolai hittanórákat, bibliaórát és konfirmációi előkészítőt vezet, áhítatot tart a „csigacsináló” asszonykör alkalmai előtt, szervezi a cserkészetet a faluban, az idősek otthonában is vannak lelki alkalmak, valamint nagy hangsúlyt fektet a családlátogatásra. – Aki a gyülekezet látókörébe kerül, vagyis legalább évente, félévente eljön az egyik alkalmunkra, azt felhívom, igyekszem meglátogatni – mondja, majd elgondolkodva hozzáteszi: az évek alatt már a bagosiak húsz százalékának ült a kanapéján, kóstolta a kávéjukat, meghallgatta, mi nyomja a lelküket.

JÁTÉKOSOKAT KERESNEK, NEM SZURKOLÓKAT Körülbelül hatvanan sürögnek-forognak az udvaron: ők szinte kivétel nélkül megfordulnak a felsorolt rétegalkalmak valamelyikén, ha nem jutnak is el minden héten az istentiszteletre. – De attól, hogy hálát adunk majd a közös munka végén, ez továbbra is csak egy tökszedés marad, nem akarjuk „megkeresztelni”. Nekünk az a célunk, hogy olyan gyülekezeti taggá váljanak az emberek, akik a hitéleti alkalmakat látogatják, és az istentiszteleti közösségnek is részesei – mondja a lelkész. Példaként a délutáni, Hortobágy elleni focimeccset hozza: a bagosi csapatnak is elsősorban játékosokra van szüksége, nem szurkolótáborra az üres pálya szélén. Ott sincs mindenki egyszerre a pályán, de az a lényeg, hogy a kispad se legyen üres. Közben egy ikerpár telepedik mellénk tököt magozni: Edit óvónő, Ági gyógyszerész, mindketten gyerekkoruk óta a gyülekezethez tartoznak. – Itt ismerkedtünk meg a Bibliával, azóta is jó barátságban vagyunk az Istennel – meséli Edit. – Nagyon fontos nekünk a közösség, ha tehetnénk, egy alkalmat sem hagynánk ki, csak hát ez a rohanó élet – teszi hozzá Ági. Editék családja gazdálkodik, Ági férje Ausztriába jár dolgozni. Fiatal édesanyaként annyi dolguk van a hétvégén, hogy nem mindig jutnak el a vasárnap délelőtti istentiszteletre, de szívesen visszahallgatják a prédikációkat. Szó szót követ, és megszületik bennük az elhatározás: keresnek még néhány szülőt maguk mellé, és felváltva vigyáznak majd egymás gyermekeire, amíg a többiek az istentiszteleten vannak. érdekében a felnőtt korosztály és a frissnyugdíjasok megszólítására helyeztünk hangsúlyt. Hiszem, hogy kihat az egész családra, ha a családfő eldönti, hogy jár templomba – jelenti ki Czeglédi Péter Pál. Három felnőtt konfirmációs csoportot is vezetett az elmúlt években, a tíz-tizenöt alkalmas képzés során Alfa-kurzus szerűen – vacsorával, előadással, beszélgetéssel – ismerkedtek meg a résztvevők a református keresztyén hittel. Húsz-huszonöt aktív korú ember csatlakozott ennek hatására a gyülekezethez. – Jelen pillanatban ez a gyülekezet nem élet-halál harcot vív, hanem az élet problémáival küzd. Nem nekem kell kitalálnom, mit csináljanak a gyülekezet tagjai, hanem segítenem kell őket,

AZ IGEHIRDETÉS „FŐMŰSORIDŐS” TARTALOM Nehéz az embereket rávenni, hogy pihenés helyett a templomban töltsék a vasárnap délelőttjeiket, ezért Czeglédi Péter Pál nagy figyelmet fordít az istentisztelet minőségére. – Aki először jön a gyülekezetbe, az is tudja, hogy ez a kiemelt alkalmunk, mint a televízióban a főműsoridő, ez alapján ítéli meg az egész közösséget – magyarázza a lelkipásztor. Tehetséges kántoruk figyel a gyülekezeti éneklésre, ő pedig évről évre egyre alaposabban készül az igehirdetésekre. Azt mondja, jó esetben legalább 168 óra történései vannak hatással a szószékről elmondottakra. – Minden potenciális téma, előfordulhat, hogy hatással lesz rám a 2019. november 10.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |

„Jelen pillanatban ez a gyülekezet nem élet-halál harcot vív, hanem az élet problémáival küzd.” – Czeglédi Péter Pál mai alkalom egy találkozás a boltban, vagy épp az angol nyelvű hangoskönyv, amelyet futás közben hallgatok – fejti ki Czeglédi Péter Pál. Az egyetem után ugyanis amerikai ösztöndíjat kapott, két évig éltek a feleségével az Egyesült Államokban. Azt mondja, az anyanyelvi környezet az ismereteknek emberi számítás szerint kimeríthetetlen birodalmát nyitotta ki előtte. – Ennek birtokában még egy falusi lelkésznek sem kell szellemi értelemben elzárva éreznie magát, csak rajta múlik, hogyan készül fel vasárnapra – teszi hozzá.

tést készít: sima sósat, szójásat, enyhén csiliset, zöldfűszereset és cukros fahéjasat. A nő emellett közfoglalkoztatottként adminisztrátori teendőket végez, rendben tartja a gyülekezeti termet, előkészíti a templomot az istentiszteletre és a programokon is rendszeresen segít. – Nagyon szeretem az állandó pörgést, szívvel-lélekkel csinálom – mondja a munkájáról, miközben kávéval és a gyülekezet asszonyainak az alkalomra készített süteményeivel kínálja a jóllakott szüretelőket.

A YOUTUBE-RÓL INSPIRÁLÓDTAK

Paksi János kistermelő, a gyülekezet gondnoka igazoltan van távol a szürettől: feleségével épp a hatvan kilométerrel odébb, Hajdúnánáson zajló Református Ízek Találkozóján kínálja a tavaly termett tökmagot és a gyülekezeti alkalmakon készült csigatésztát. Hazafelé meg is állunk standjánál, de a pirított tökmagnak szinte csak a hűlt helyét tudja megmutatni, mert aznap ez volt a legkelendőbb árucikkük. – Minden alkalommal más fogy – tudjuk meg az üres tálak fölött, de annyi bizonyos, hogy az emberek egyre jobban keresik a mesterséges tartósítószer nélküli élelmiszereket, ropogtatnivalókat. Ilyenek egyébként a bagosi gyülekezet tökmagjai mellett Paksiék különleges ízesítésű lekvárjai és szörpjei is – nem egy közülük díjnyertes termék. Tavalyelőtt százhúsz, tavaly már száznegyven kiló tökmagot adott a bagosi föld, idén legalább kétszázat szüretelt a gyülekezet. Ennek egy részét a gyülekezeti tagok fogyasztják el a saját alkalmaikon. Ezúttal a szokásos adag kétszeresét kell félretenniük, mert a talaj is ki tud merülni, jövőre pihentetik, nem vetnek tököt – közösségi programokban azért biztosan nem fognak hiányt szenvedni.  FOTÓ: PATAKI BOTOND, SZARVAS LÁSZLÓ

A tökhéjak lassan kiürülnek, el is viszik a helyi gazdáknak, akik takarmányként hasznosítják azt. Az összegyűjtött magok házi készítésű mosóba kerülnek, majd szitán csepegnek le, közben pedig Lajos, a szerkezet készítője kiválogatja a magokra tapadt rostokat, ahogy ő mondja: a „pihát”. Ha kartonlapokon teljesen lecsepegett róluk a nedvesség, Mónika, a gyülekezeti munkatárs fehér lepedőkön szárítja meg – időjárástól függően néhány hét alatt –, majd pörköli meg az olajos magvakat. A bagosiak először olajat akartak sajtoltatni a termésből, de nem találtak a közelben szakembert, a nyers tökmag átvételi ára pedig épp történelmi mélyponton volt, így más megoldást kerestek. – Találtam egy videót az interneten, amelyben egy amerikai nő elmagyarázza, hogyan kell pirított tökmagot készíteni. Egy délutánt arra áldoztam, hogy próbálgassam, majd az eredményt átvittem az aznap esti presbiteri megbeszélésre – meséli már ebéd közben Czeglédi Péter Pál. Mindenkinek nagyon ízlett, a lelkész receptjét pedig a gyülekezeti munkatárs fejlesztette tovább. – Különböző fűszerolajjal ízesítem, majd harmincdekás adagokban sütöm ki gázsütőben – árulja el Mónika. Ötféle ízesí18 Reformátusok Lapja

2019. november 10.

KELENDŐ PORTÉKA


| REFORMÁTUS ÉLET |

Váljon a hála életformává! A magyar gazdák munkájáért és az idei esztendő terméséért adtak hálát a Magyarországi Református Egyház és az AgrárminiszFARKAS térium közös szervezésében október 27-én ZSUZSANNA Dunaszentgyörgyön. A Református Közéleti és Kulturális Alapítvány szervezésében megtartott hálaadó istentisztelet után arról kérdeztük a résztvevőket, hogyan is adhatunk hálát hétköznapjainkban. – A hála számomra az az elköteleződés, amellyel kimutatom, hogy a Jóisten jelen van az életemben – osztja meg Szenn Péter, a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház püspöke. Mint mondja, ez egyszerre ösztönző erő, amely azon az úton tart mindnyájunkat, amelyet Jézus Krisztus jelölt ki számunkra. – Tartozom azzal, hogy mindenkor igyekszem követni a világ szabadítóját – hozzá kell tennem, ez nem mindig sikerül. Azonban az Úr kegyelme soha nem fogy el, és megadja a lehetőséget, hogy túllépjünk hibáinkon – véli a püspök. Az egyházi vezető szerint ebben áll életünk legnagyobb csodája, és ezért nem múlhat el nap hálaadás nélkül. A hálaadásban pedig szerinte a Szentírás a legnagyobb segítségünk: „Olvassuk mindennap, és éljünk az Ige szerint!”

A HÁLA AZ EGYENSÚLY „Meghozta termését a föld, megáld bennünket Istenünk, az Isten” – áll a 67. zsoltárban. Ezt az Igét választották a dunaszentgyörgyi reformátusok a hálaadó alkalomra. – Az Úristennel való kapcsolatom lényeges része a hála. Kérhetek tőle, de tudnom kell megköszönni azt, amit kaptam – mondja Huszár Pál, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke. A dunántúli főgondnok szerint akkor van egyensúly, ha hétköznapjainkban így teszünk. – Személy szerint rengeteg megköszönnivalóm van, sok mindenért tartozom hálával, de valójában sose tudom teljesen leróni köszönetemet, mert mindig kapok új áldásokat és ajándékokat – hangsúlyozza. Huszár Pál azt vallja, hogy a legnagyobb hála, amikor a kapott ajándékot és tudást nem tartjuk

meg magunknak, hanem igyekszünk továbbadni. – Tanárként is úgy érzem, ez az ősi feladatunk. Nem szabad csupán őrizni a ránk bízottakat, hanem minél többet át kell adnunk az utánunk következőknek – vallja a Zsinat világi elnöke.

A HÁLA A LEGNAGYOBB ALÁZAT Az idei ünnepségre is ellátogatott Nagy István agrárminiszter, akinek egyaránt szívügye a magyar mezőgazdaság és a reformátusság. – A hála a legnagyobb alázat, amellyel rendelkeznünk kell, mert hiába dolgozunk keményen, az nem természetes, hogy van termésünk és mindennap van kenyerünk. Mi azért is dolgozunk, hogy a hála a mindennapi élet része legyen – hangsúlyozza a miniszter, majd azt kéri, amikor elfogyasztjuk ételeinket, gondoljunk azokra, akik azt fáradságos munkával előállították; akik pedig a földeken tevékenykednek, adjanak hálát, hogy a munkájuknak van eredménye. – Ha valakinek van miért hálát adnia, az pont én vagyok: egy nyírségi tanyán születtem, ott felnőve gyűjthettem össze a helyi parasztemberek ismereteit, majd az élet és a Jóisten kegyelme úgy hozta, hogy ezt a közösséget szolgálhatom miniszterként. A saját utam és tapasztalataim mindig a hálaadásra tanítanak és intenek – idézi fel Nagy István.

A HÁLAADÁS ENGEDELMESSÉG – Hitben járó emberként azt mondom, a hálának válasznak, reakciónak kell lennie arra, amit Isten tett és tesz értem – foglalja össze Rácz József tolnai esperes. Az alkalomnak otthont adó gyülekezet lelkipásztora arra emlékeztet, tulajdonképpen mindennek, amit végzünk – legyen az munka vagy éppen pihenés –, a hálánkból kell fakadnia, nem saját javunkra, hanem Isten dicsőségére kellene tennünk. Az esperes szerint sosem az ember a cél, hanem mindig Isten. Bár úgy érzi, neki sem mindig sikerül elég hálásnak lennie, újra és újra megpróbálja. – A hálánk szava az imádság, ez pedig a hitéletünk csúcsa – hangsúlyozza Rácz József. Az imádságos hálából pedig – mint mondja – engedelmesség fakad: – Engedem Istennek, hogy ő formálja gondolataimat, mondataimat; és engedem, hogy arra vezessen, amerre szeretne.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ 2019. november 10.

Reformátusok Lapja 19


| RE-KONSTRUKCIÓ |

Hagyomány A hagyomány tágabb értelemben mindazon dolgok összessége, amelyet az ember még öntudatra ébredése előtt mintegy készen kap, és amelyet összefoglalóan kultúrának-civilizációnak szoktunk nevezni. Valamilyen formában mindenki valamilyen örökség részese. Ez az egyén öntudatra jutásának alapfeltétele, és valójában ez a tartalma annak a ténynek, hogy az ember közösségi lény. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az egyén nem szeret egyedül lenni, hanem azt is, hogy senki sem teremtheti meg önmagát mindentől és mindenkitől elszigetelve. Noha minden egyes ember egyén, azaz egyéniség, mégis, az egyén öntudatra jutásának, identitása megszületésének alapfeltétele a hagyaték. Senki sem indul „tiszta lappal”, mert már öntudatra születését megelőzően beágyazódott abba, amiben a tudata megszületett.

Meggyőződésem, hogy csak a zsidó–keresztyén hagyománnyal való szabad azonosulás lehet az egyéni szabadság és függetlenség egyetlen alapja.

Ám ha így van, akkor hova lesz az egyén egyénisége? Az, amit egyszerűen csak meggyőződésnek hívunk? Mit kezdjünk azzal a feszültséggel, amely az egyén szabad döntése és az áthagyományozott között fennáll? Ez a kérdés ott lüktet már az Ószövetségben a próféták igehirdetései mögött, Jézus és a farizeusok vitáiban vagy éppen a reformációban, hogy aztán újra és ismét előbukkanjon. Nem kell csodálkoznunk azon, hogy éppen a hagyomány fogalma áll a modern nyugati világ gondolkodását ma is átható kulturális küzdelmek középpontjában. Az alapvető kérdés ugyanis az egyén szabadsága és a hagyomány viszonya. Ha ugyanis a hagyomány belső természetéből következően eleve meghatároz, akkor vajon hová lesz az egyén függetlensége, az a képessége, hogy döntéseket tud hozni? Hogyan lehet szabad az egyén az őt eleve meghatározó hagyománytól, ha egyszer az hozta őt létre? Ez a kérdés még akkor is érvényes, ha a hagyomány nem pusztán formális ismétlés. Ám az alapkérdés mindig az, hogyan is reagáljon az egyéni öntudat arra a felismerésre, hogy öntudata nem a semmiből jön, hanem sok vonatkozásban alapvetően és eleve meghatározott. 20 Reformátusok Lapja

2019. november 10.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

Ez a kérdés az alapja annak a nyugati gondolkodást már régóta meghatározó koncepciónak, amely megteremtette a mindentől független egyén hamis ideáját, és összekötötte azt a szabadság eszméjével. Eszerint az egyén akkor válik igazán szabaddá, ha megszabadul azoktól a közösségi mintázatoktól, amelyeket mintegy készen talált öntudatra ébredése előtt. E nézet szerint ezek valójában csak történelmi konstrukciók, amelyeknek nincs valóságos igazságtartalmuk. Az egyén akkor teljesítheti ki igazán önmagát, ha ezt felfogja, és immár szabadon, függetlenül dönthet hitek, hagyományok és értékrendek között. A független és szabad egyén kívül helyezi önmagát mindazon, amit a hagyomány kínál identitásának megalapozására. Ekként a múltból öröklött modellek elvesztik érvényességüket, és az olyan régi fogalmak, mint Isten, civilizáció, nemzet, család, férfi és nő, semmit sem tudnak nyújtani a független egyén létrehozásában, sőt inkább akadályai és gúzsba kötői a szabadság kiteljesedésének. Ez a ma divatos nyugati nézet alapjaiban hamis és utópisztikus, mert az egyén annak a hagyománynak a tagadásában találta meg szabadságának tartalmát, amely őt létrehozta. Így fejlődhetett ki a nyugati gondolkodás történetében az az abszurd idea, hogy a zsidó–keresztyén kulturális hagyaték elvetése válhat immár az egyén autonómiájának alapjává. Ez a nézet nyilvánvalóan ellentmondás, mert azt feltételezi, hogy az egyén öntudata teljességgel függetlenítheti önmagát mindazon előzmények összességétől, amelyben megszületett, és létrejöhetne a tisztán racionális, történet nélküli ember, aki immár szabadon dönthet a hagyományok piacán. Ettől még az egyéni meggyőződés, szabadság, függetlenség és a hagyomány kapcsolata továbbra is kérdés. Ám az egyén szabadsága nem a hagyomány teljes elutasításában áll, hanem abban, hogy képes tudatosítani, újrafogalmazni, újra elbeszélni azt, amit eleitől kapott, amelyben megszületett, ekként szabadon azonosulni azzal, ami már eleve meghatározta. Ami engem illet, meggyőződésem, hogy csak a zsidó–keresztyén hagyománnyal való szabad azonosulás lehet az egyéni szabadság és függetlenség egyetlen alapja. Nincs más, csak az a felismerés, hogy Isten kikutathatatlan és eleve elvégzett akaratából nekünk ez adatott. Az egyén autonómiájának azonosítása a hagyomány tagadásával nyilvánvalóan zsákutca és szellemi öngyilkosság. 


| GONDOLATOK |

NAGY KÁROLY ZSOLT

„Gondviselő jó Atyám vagy...”

A szerző kulturális antropológus, az MTA BTK Néprajztudományi Intézetének tudományos munkatársa

ILLUSZTRÁCIÓ: A MONOSTOR EGYKORI INGAÓRÁJA A BAKONYBÉLI SZENT MAURÍCIUSZ-MONOSTOR MÚZEUMÁBAN

A kiváló francia filozófus, Simone Weil írja egy helyen, hogy „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”. Ez a vágy nem tartozik az ember alaptermészetéhez. A vágy valamiféle hiány érzetéből születik, arra reflektál. Úgy gondoljuk, hogy a vágyunk tárgya nélkül nem vagyunk teljesek, hogy éppen az – vagy ő – hiányzik az „egészségünkhöz”. Ami viszont a miénk, az többnyire nem hiányzik, hiszen betöltekeztünk vele, részesültünk belőle, vagy része lettünk, tehát a hiány megszűnt. Vágyakozni

akkor kezdünk ismét, ha ez az állapot megtörik, és hirtelen valamilyen értelemben távol kerülünk attól, amit addig a részünknek tudtunk. Ilyenkor viszont előfordul, hogy már késő, mert a törések helyrehozhatatlanok, a távolságok áthidalhatatlanokká válnak. Ezért fontos abban, amit Weil írt, a tanulás, amely olyan folyamat, amelynek tudatosságán és reflexivitásán keresztül távolságot képezünk attól, amire a folyamat irányul, a távolság pedig a megszokottól eltérő perspektívákat nyithat meg előttünk. Ilyen, a megszokottól eltérő perspektíva nyílt meg előttem is néhány napja, amikor Bakonybélben, a bencés közösségben egy ökumenikus konferencián vehettem részt. Az alkalom kezdő- és záró­áhítatain katolikus, evangélikus és református énekeket énekeltünk kíséret nélkül – ahogy mondani szoktuk: „szárazon”. Az együttlét a 277. református dicsérettel indult („Gondviselő jó Atyám vagy…”). Nem nagyon lelkesedem érte, meg is

jegyeztem magamban, hogy annyi szép énekünk van, miért éppen ezt kellett választani? Zömmel temetésekről ismerős számomra ez az ének, az ott megszokott előadásmódban, vagyis többnyire húzva-nyúzva, kicsit magyar nótára emlékeztető modorban rögzült az emlékezetemben. Hatalmas meglepetés volt ezután, amikor a megtelt bakonybéli templomban felcsendült a dicséret: ritmikusan, de a szöveghez igazodva, a normál beszéd tempójában, szépen artikulálva, tisztán. Olyan érzés volt, mintha sosem hallottam volna még. Több versszakot végigénekelve jöttem rá, hogy nem a megszokottól eltérő „profi előadás” az, amely igazán az új perspektíva erejével hatott. A liturgia végére, más felekezetek énekeinek eléneklése után erősödött meg bennem az érzés, hogy az igazán különleges abban, ami itt történik: az öröm. Ez az öröm nem külsőségekben vagy a „kíséreten” keresztül nyilvánult meg, és nem is onnan próbált befelé hatni. Nem hangszer vagy karvezető diktálta a ritmust és a dinamikát, hanem belülről fakadtak – ezért nem volt lötyögés, ezért maradt meg a tempó végig az egész ének alatt. Nemcsak együtt, de közösen énekeltünk, és az ének valamilyen közös tapasztalat kifejezőjévé vált. És ez volt az a távolság, ahonnan nézve elkezdtem vágyakozni a saját, református énekes örökségemre. Nem azért, mert az ökumenikus énekrendben nem tetszett az, ami „más” volt, vagy mert „mégiscsak a református az igazi”, hanem azért, mert felvillant előttem az, hogy a lényegét tekintve – de úgy, ahogyan még sosem tapasztaltam – milyen az, ami az enyém. És a „hogyan lehet mégis ilyenné újra” kérdésén töprengve az is felvetődött bennem – ezért talán az egyházzenészeink haragudni fognak rám –, hogy a gyülekezeti éneklésünk problémája elsősorban nem himnológiai, hanem gyülekezeti kérdés. Lehet, hogy nem azon kellene erőlködnünk, hogy a teológusok legalább kielégítően tudjanak harmóniumozni, hanem azt kellene segítenünk, hogy megérezzék az ilyen éneklés örömét, és rádöbbenjenek, hogy ez belülről, a közös Isten-tapasztalat által formált gyülekezeti közösségből táplálkozik, és nem a kétszólamú korálkönyv kontra „dicsőítőcsopi” kérdéstől függ. Mert a gyülekezeti éneklés a közösség artikulációja.  2019. november 10.

Reformátusok Lapja 21


| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra! LXIII. ÉVFOLYAM, 45. SZÁM, 2019. NOVEMBER 10. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

„…egy hajszál sem eshetik le…”

LAPJA

REFORMÁTUSOK

PETRŐCZI ÉVA

2019. október 14-ét nem felejtem el, amíg élek. Isten kegyelmének köszönhetően férjemnek is, nekem is valósággal második születésnapunkká vált ez a nap. Ő tíz órakor indult el dolgozni, én pedig nem sokkal későbbre terveztem ügyes-bajos dolgaink intézését, főleg a közeli Ráday utcában. Nagyjából háromnegyed tizenegyes indulást terveztem. Azután mégis le kellett ülnöm a számítógéphez. No nem azért, hogy unaloműzésül „szörfözzek a neten”, hanem egy sürgős jószolgálati ügyben. Békésen kopogtam a billentyűkön, amikor tornácunkról, azaz két ajtó közé zárt saját kis gangunkról az egész lakást megrázó, hatalmas dörrenés ijesztett meg. Azonnal kirohantam, s mit látnak szemeim: a belső bejárati ajtónk fölül, épp ott, ahol ki szoktunk lépni az otthonunkból, rakétasebességgel levált a mennyezet egy jókora, sónehéz darabja, de úgy, hogy az apró pozdorjákon kívül egy méretes, legalább kinyitott férfiesernyő nagyságú és meglehetősen vastag vakolatdarab is lezuhant. Bármelyikünk lép ki az ajtón éppen akkor, abban a pillanatban, végzetes következmények jöhettek volna: haláltól az agyrázkódásig, s két műtött szemem műlencséinek kiröpüléséig, azaz egy perc alatti teljes vakságig. A romeltakarítás, technikai segítség szervezése előtti első reakcióm természetesen a hálaima volt, a viszonylagosan civilizált körletrend helyreállítása után azonban már elmélyültebb töprengés következett. Ennek során lelkembe és agyamba villant az a páratlan szépségű és igazságtartalmú szöveg, amelyet a németajkú gyülekezetben szép hagyományként magyarul is, Luther nyelvén is minden áldott vasárnapon elmondunk. Vagyis a Heidelbergi Káté első kérdés-felelete, különösen ez a mondattöredék: „…és úgy megőriz, hogy az én mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le fejemről, sőt, inkább szükséges, hogy minden az én boldogságomra szolgáljon.” Mennyei Atyánk, köszönjük ezt a csodálatos megmenekülést, amely nem a mi érdemünk, nem a mi bölcs és előrelátó tervezésünk, hanem egyedül a tiéd. Hátralévő, így visszakapott életidőnket igyekszünk a te szolgálatodra és embertársaink javára szánni! 

ÁRA: 320 FT

Izgalmas történet kezdeténél vagyunk 9 771419 856007

FÖLDVÁRYNÉ KISS RÉKA: ÚJ ABLAK NYÍLHAT A KÖZELMÚLT TÖRTÉNELMÉRE

19045

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... ..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


| EGYHÁZI ÉLET |

Jubileum Sukorón Kisebb tömeg álldogál a nyárias őszi délutánon az épp felújítás alatt álló sukorói református templom tövében, amikor megérkezünk a Sukorói Keresztyén Kör századik találkozójára. A jubileumot Balog Zoltán lelkipásztor előadásával ünneplik. A résztvevőket fogadó Kardos Ábel helyi lelkipásztortól megtudjuk, hogy az eseménysorozatot 2007 őszén hívták életre. A közösség orvoskörként indult, később értelmiségi kör lett, végül a tízéves évfordulóra keresztyén körré vált.

A KEZDETEK A nyugdíjas fogszakorvos Végh Tibor és felesége, a szintén fogszakorvos Nagy Éva a kezdetek óta tagok. Habár Budapesten élnek, nyaranta gyakran töltik az idejüket Sukorón. – Az volt az alapkoncepció, hogy olyan vendégeket hívjunk, akikkel a minket érdeklő témákról lehet beszélgetni – idézi fel a kezdeteket Nagy Éva. Nem feltétlenül és nem csak egyházi vagy hitéleti kérdésekről esik szó. Az előadók között volt már történész, csillagász, építész, filmrendező is. – Hallgattunk már előadást a génmódosított élelmiszerekről, az élet és a halál kérdéseiről is – magyarázza Nagy Éva. Közbenjárásuknak köszönhetően kilenc évvel ezelőtt Kányádi Sándor költő is ellátogatott hozzájuk. Nem elutasítók az új tagokkal szemben sem. – Lehet vendéget hozni, és ha ő úgy érzi, hogy itt jót kap és érdeklődik irántunk, akkor tágulhat a kör – avat be Nagy Éva, aki azt is elárulja, hogy ők is gyakran hívják el ismerőseiket, barátaikat.

NEM CSAK BESZÉLGETÉS Fennállásuk tizenkét éve alatt kiderült, hogy a közös kirándulásokra is igény van. Ezeknek kedvez a Velencei-tó közelsége. A rác­ keresztúri Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Drogterápiás Otthon lakóival közösen évente körbebiciklizik a tavat. A lelkész kirándulást is szervez a társaságnak minden évben. Legutóbb Pannonhalmán jártak, ahol az apátságot és a bazilikát látogatták meg.

A SZÁZADIK ELŐADÁS Közben az ötvenfős közönség megtölti a gyülekezet apró közösségi termét. Állni azért szerencsére nem kell senkinek. Kardos Ábel felidézi, hogy nagy hatással volt rá a szintén a teremben ülő Nagy Sándor egyik beszéde. Ebben a Zsinat korábbi világi elnöke arról értekezett, hogyan kellene a lelkipásztoroknak kiszélesíteniük a kapcsolatot a gyülekezettel és a társadalommal. – Javasolta, hogy hívjunk meg olyan szakembereket, akik tudományos eredményeket magyaráznak el a lelkészeknek, ezzel is tágítva a látókörüket – mutat rá Kardos Ábel. Balog Zoltán a magyarországi cigányság helyzetéről osztja meg gondolatait és tapasztalatait az egybegyűltekkel. A Németajkú Református Egyházközség lelkipásztora A magyarországi cigányság helyzetéről – csapda vagy lehetőség című előadásában arra hívja fel a figyelmet, hogy milyen különbség van az esélyegyenlőség és az esélyteremtés között, milyen káros és esetleges pozitív hatásai lehetnek a szegregációnak, és hogy a református egyház milyen eszközökkel igyekszik segíteni az országban élő cigányságot. Balog Zoltán úgy gondolja, habár a lelkészek fő műfaja az igehirdetés, annak megvan az a sajátossága, hogy nincs benne párbeszéd, nem lehet hozzászólni, válaszolni. – Ezért is fontos az, hogy a hitéletnek legyenek dialogikus műfajai is, hogy eszmecsere folyhasson a bennünk bujkáló kérdéseinkről keresztyén hitünk szellemiségében. Hogy legyen olyan közösség, amelyben a kapott üzeneteket meg lehet vitatni olyanokkal, akikben van lelki vezetési képesség – mutat rá a lelkipásztor. Balog Zoltán szerint a hasonló csoportok éltetik a magyar vidéket és a szellemi létnek azt a részét is, amelyben úgy lehet beszélgetni a bennünket feszítő erkölcsi, gazdasági, hitbeli, kulturális, szociális gondolatokról, hogy a párbeszéd erősíti a helyben élők öntudatát és identitását. – Az ilyen körök teszik a lakóhelyet valódi közösséggé – véli Balog Zoltán.  HEGEDŰS BENCE, FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

2019. november 10.

Reformátusok Lapja 23


| EMLÉKEZÉS |

Gyülekezeti munka, lelki ébredés és bibliai parancs „Mozaikok egy falusi lelkész életéből” – utalt Kovácsné Pázmándi Ágnes lelkész-könyvtáros Szabó Imre sárbogárdi lelkész Sírjanak T. NÉMETH a papok című önéletírásának alcímére. A LÁSZLÓ család és a gyülekezet hálával emlékezett a száz éve született lelkipásztorra október 26-án a sárbogárdi városháza dísztermében. „Mindent az Atyától kaptam, ingyen kegyelemből, az ő gondviselő szeretete alakította sorsomat, olyan volt az életem, mint egy regény, amelynek a forgatókönyvét Isten írta” – összegezte életútját 2010-ben Szabó Imre, aki 1919-ben született a délvidéki Magyarittabén. Édesapja fiatalon meghalt, utolsó szavaival így szólt a hétéves fiúhoz: „Kisfiam, ember legyen belőled!” Édesanyja cselédmunkát vállalt Nagybecskereken, így ő a nagyszüleivel maradt, és „gyermekkora legboldogabb éveit” töltötte velük. Nagyanyja sokat énekelt és mesélt neki, ez egész életére nagy hatással volt. Amikor édesanyja újra férjhez ment, magához vette a gyermeket.

TESTVÉRI SZERETETBEN A soknyelvű nagybecskereki gyülekezetben találkozott először a belmisszióval. A Trianon utáni években kötelezővé tették a szerb nyelv tanulását a délvidéki iskolákban, a magyar középiskolákat pedig megszüntették. Ekkor alakult meg a Magyar Közművelődési Szövetség, hogy a magyar fiatalokat segítse. Szabó Imre szerb nyelven végezte a középiskola első osztályát, majd mostohaapja kivette őt a gimnáziumból, és inasnak adta egy könyv24 Reformátusok Lapja

2019. november 10.

kereskedésbe, ahol megszerette az olvasást. Eközben egyre több ismerőse és barátja lett, akikkel a népi írók köteteit olvasták. Még Kiss Ernő aradi vértanú sírját is megkoszorúzták – ami akkor bátor cselekedetnek számított. Nagy lehetőséget jelentett számára, hogy magánvizsgákat tehetett a gimnáziumban, és ösztöndíjjal felkészülhetett az érettségire. – Mindeközben megmaradt vallásos református gyereknek, Becskereken konfirmált, és lassan belenőtt az ifjúságba, a Keresztyén Ifjúsági Egyesület tagja lett – fogalmazott Kovácsné Pázmándi Ágnes. Ugyanakkor különböző felekezetekből és nemzetiségekből érkező fiatalokból alakult közösségük, ahol sokat beszélgettek, hitbeli kérdésekről vitatkoztak – mindezt testvéri szeretetben.

A LEGBOLDOGABB TEOLÓGUS Szabó Imrét 1941-ben egyik ismerőse rábeszélte, hogy menjen az anyaországba, és jelentkezzen egyetemre. Budapestre érkezése után matematika–fizika szakos hallgató lett, ám nem érezte jól magát az egyetemen. Egyik sétája alkalmával felfedezte a Ráday utca 28-at, ekkor döntött úgy, hogy jelentkezik a teológiára. „Nem hiszem, hogy nálam boldogabb teológus lakott volna 1941 őszen a Ráday-kollégiumban. Már magát a teológus létet is kiváltságnak éreztem, az órákra szinte úgy jártam be, mint istentiszteletre” – idézte Kovácsné Pázmándi Ágnes Szabó Imrét, aki beköltözése után másnap diáktársaitól megkapta az „Espi” nevet, hiszen úgy hívták, mint az akkori budapesti esperest, aki később az apósa lett. Dolgozott a Ráday-könyvtárban, a Kálvin téri temp-


| EMLÉKEZÉS |

A Szabó Imre írásaiból szerkesztett kötetet Magyarné Balogh Erzsébet mutatta be

lomban Ravasz Lászlót hallgatta, csatlakozott a Soli Deo Gloria Református Diákmozgalomhoz, megismerte Soos Gézát, aki bevonta az ellenállási mozgalomba, majd a háború végén menekülnie kellett.

ÁLLANDÓ SZOLGÁLATBAN A teológián találkozott későbbi feleségével, Szabó Évával, akivel 1949-ben házasodtak össze. Hatvankét évig éltek boldog házasságban, hét gyermeket neveltek fel. – Nem tudom, milyen volt papgyereknek lenni Szabóéknál, de abban biztos vagyok, hogy nagyon keveset látták a szüleiket – fogalmazott Kovácsné Pázmándi Ágnes, aki Szabó Évát is idézte: „Sokszor feszültséget okozott bennem otthon a család, a szolgálat terhe. Ha otthon voltam, nyugtalanított, hogy mennem kellene látogatni, felelős vagyok a gyülekezetben élő, szenvedő emberekért. Ha elmúlt egy látogatás, akkor az bántott, hogy megint nem voltam otthon, nem foglalkoztam a gyermekeimmel.”

OTTHONNÁ LETT SÁRBOGÁRD Szabó Imre a sikeres segédlelkészi vizsgát követően Kiskunhalason és több budapesti gyülekezetben segédlelkész, majd 1950től egyházkerületi missziói lelkész volt. Tagja lett a Bethániának, amely fontos feladatának tartotta az evangélizációt. Jelentős szerep jutott nekik az egész országon végigvonuló lelki ébredési hullámban. Ekkoriban az emberek felismerték, hogy egyéni életük, az egyház és a nemzet megmaradása csakis a tiszta evangélium hirdetése, a bűnbánat és a megtérés alapján képzelhető el. 1952-ben Szabó Imrét megválasztották sárbogárdi lelkésznek. Harminchárom év alatt, majd nyugdíjasként is rengeteg munkát végzett a gyülekezetben. Ezt a település is elismerte, hiszen 2003-ban Sárbogárd díszpolgára lett. Igehirdetés-sorozatokat, hittanórákat tartottak, imaköröket alapítottak, leányórákat és férfiheteket vezettek be, diakóniai szolgálatokat

vállaltak, evangélizáltak, és többször felújították épületeiket. – Újra megtanították ezt a gyülekezetet ünnepelni – összegezte a Szabó-házaspár szolgálatát az előadó, aki azt is hangsúlyozta, hogy Sárbogárd végül az otthonukká is lett. „Itt is embereket akartunk Jézus Krisztushoz vinni” – fogalmazott Szabó Imre egy vele készült interjúban, és azt is hozzátette: „A tűz égett bennünk, hogy új életre vigyük azokat, akik bűnben élnek.” Balog Zoltán lelkipásztor, akkori emberierőforrás-miniszter 2011-ben így emlékezett Szabó Imrére a reformatus.hu oldalon: „Végig kellett élnie a megraboltatás idejét, az ország, a nemzet, az egyház javainak pusztulását. Sírása mégsem kizárólag az érzelmi megrendülés, az önsajnálat, vagy ahogy ő mondta, a »papi önérdek« megnyilvánulása volt, hanem bibliai parancs, amelyet mint isteni üzenetet életének döntő pillanataiban, kudarcok és győzelmek között újra és újra felidézett, és szó szerint követett. Ha már senki sem sír, ha már a megrablottak nem is érzik a veszteséget, ha már senkinek nem fáj, akkor maradnak a papok, a pásztorok, a hűséges szolgák. Akik a nagy nyomorúságból jöttek, s átmenve a nagy ébredésen, politikai és egyházpolitikai változásoktól nem függetlenül, de azokat mindig második helyre utasítva szegődtek el Krisztus szolgálatára.”

MEGHATÁROZÓ IGEHIRDETÉSEK A Prédikációk, tanítások, jegyzetek címmel megjelent, Szabó Imre korábban kiadott írásaiból egybeszerkesztett kötetet a sárbogárdi városháza dísztermében Magyarné Balogh Erzsébet, a Református Missziói Központ (RMK) lelkész-igazgatója mutatta be. – A kötet összefoglalja mindazokat az írásokat, amelyeket sokszor fénymásolt lapokon adogattunk egymás kezébe – fogalmazott Magyarné Balogh Erzsébet, aki arra is emlékezett, hogy a Szabó Imrétől hallott igehirdetések, bizonyságtételek, előadások „meghatározóak voltak egész életünkre nézve”. A missziói központ igazgatója szenvedélyes igehirdetőnek és elmélyült teológusnak mondta Szabó Imrét. – Mit tartalmaz a Prédikációk, tanítások, jegyzetek? Ha a kötetet kezébe veszi az olvasó, akkor újra találkozhat azokkal az üzenetekkel, amelyeket sokan személyesen is megtanultunk Imre bácsitól. Mik ezek? Szentlelkes prédikációk, amelyek egyben teológiai megalapozással megírt tanítások, jegyzetek, amelyeket Isten Szentlelke inspirált, amelyek tanításokká és előadásokká formálódtak. Nagyszerű dolog, és köszönet a család tagjainak, hogy mindezek egy kötetben kézbe vehetők. Mert úgy hiszem, hogy az az ajándék, amelyet Imre bácsi szolgálatán és életén keresztül kaphattunk, megbecsülendő – hangsúlyozta Magyarné Balogh Erzsébet.  FOTÓ: BUDAHÁZI ANIKÓ, FÜLE TAMÁS/PAROKIA.HU

2019. november 10.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Megújult a kálnoki templom Teljes felújításon esett át az erdélyi Kálnok 13. századi temploma. Újjáépült a hajlékot körülvevő romos várfal, és ebben az évben tervezik az új gyülekezeti ház alapjainak elkészítését is. Mindezekért október 27-én úrvacsorás istentiszteleten adott hálát a kétszáznegyven lelkes református közösség. Az elmúlt tizenkét évben restaurálták a tetőt, újravakolták a templombelsőt, felújították a padlót, a kapukat, a bejárati ajtók és a karzat visszanyerte eredeti színét, székely kaput és új kerítést állítottak a harangláb elé. Majd a megyei tanács támogatásával korszerűsítették a csatornázást, a magyar kormány és az Erdélyi Református Egyházkerület hozzájárulásával pedig a szinte teljesen leomlott várfal épült újjá, amelynek a déli oldalán található napórát is helyreállították. A hálaadó istentiszteleten Kántor Csaba egyházkerületi főjegyző hirdette az Igét az Ézs 49,16 alapján. Az ágendai szolgálatot Tóth Anna helyi lelkipásztor végezte, aki elmondta: Jézus szavait – „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” – meghallva fogott össze a közösség, hogy támogatókat keressen, és rendbe tegye templomát.  REFORMATUS.RO

A Zsoltárok könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (T, E, L, T, T). 13. Hidrogén és szelén vegyjele. 14. Süteményfajta. 15. Élen álló. 16. Ritka férfinév. 18. Joy Adamson oroszlánja. 20. Fekete István fecskéje. 21. Sinkovits Imre. 23. Járommal felszerelt. 25. Nem megengedett. 27. Szabadságtól való megfosztottság. 29. Fekvőbútor. 31. Arab női név. 33. Rénium és kálium vegyjele. 35. Ázsiai ország. 36. A győzelem görög istennője. 37. Som Lajos együttese. 39. Tiltószó. 40. Részben elhisz! 41. Rézfúvós hangszer. 42. Némán húzató! 43. Pára egynemű betűi. 44. Mással dolgoztat a kertben. 45. Háborúmentes időszak. 46. Ötrétegű félvezető áramköri elem. 48. Lengyelország sportjele. 49. Dél-szenegáli falucska a gambiai határnál (KORAM). 50. Fájdalmasan kiáltozik. 52. Tesla keresztneve. 55. Német színész, műsorvezető és író (Bruno EYRON). 57. A Nílus angol neve. 58. Éneklő szócska. 59. Tartós állapotú meghajtó angol betűszava. 61. Gazdasági ág. 63. Testi egészség nagyban károsodik. 65. Muzsika. 67. Beteggondozás. 69. Londoni korszak! Függőleges: 2. A vénasszonyok nyarához kapcsolódó. 3. Román pénzek. 4. Elefántcsontparti válogatott labdarúgó (Didier Yves). 5. Közigazgatási egység. 6. Köcsögdarab! 7. Neuronspecifikus enoláz, röviden. 8. Rongyos ruha dísze. 9. Falatozik. 10. Kiss … Kate! (musical) 11. Munkahelyről kirúg. 12. NSS. 13. Az idézet második része (Z, A, E, A, Á). 17. Hasmenés, orvosi szóval. 19. Fehérjealkotó aminosav. 24. Település a Gerecsében. 26. Egyesek, New Yorkban! 27. …-tiki-tévi, Kipling mongúza. 28. Egry József mellett a Balaton másik nagy festője (Pál). 30. Kovásztalan kenyér. 32. Japán műkorcsolyázónő (MIHARA Mai). 34. Női név. 37. A pillanat töredéke! 38. Vissza: rövid angol férfinév. 41. Amerikai párosujjú patás. 42. Zeusz nővére és felesége. 44. Erős lehűlés. 45. A Magyar Iszlám Társaság elnöke (BOLEK Zoltán). 47. Rettenne. 49. A Meshuggah svéd metálegyüttes hetedik albuma (KOLOSS). 51. Alumínium-szilikát. 53. Rongyot portalanít. 54. Francia realista és impresszionista festő (Édouard). 56. Huszonnégy órai. 58. Tó, olasz földrajzi nevekben. 60. Tagadószó. 62. Borogatás része! 64. Vuk apja. 66. A zenei alaphangsor harmadik és második hangja. 68. Lantán vegyjele. Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Tanácsoddal vezetsz engem – és végül dicsőségedbe fogadsz.

26 Reformátusok Lapja

2019. november 10.


| GYERMEKEKNEK |

Ízek és ételek  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

A fiókomban találtam egy húsvéti csokinyuszit. Megkérdeztem anyát, hogy megehetem-e, de azt mondta, nem, mert biztosan lejárt a szavatossága. Anya egyébként se nagyon szereti, ha sok csokit eszem, mert egészségtelen. A bibliai időkben milyen édességeket ettek a gyerekek? Csokit és cukorkát biztosan nem. Nem ismerték a kakaócserjét, amelynek a terméséből a kakaó, a csoki alapanyaga készül, és a cukorrépát meg cukornádat sem, amelyből a cukorkák alapanyagát, az étkezési cukrot nyerik. De ne aggódj, nem maradtak édesség nélkül. Sok gyümölcsöt ettek, a datolya, a füge, a szőlő bőven terem arrafelé. Ezeket meg is aszalták, és datolya- vagy fügekalácsot készítettek belőle, ami nem más, mint az aszalt gyümölcs összepréselve. Ilyesmit biztosan te is ettél már, és tudod, mennyire édes az aszalt datolya, füge vagy szőlő, azaz a mazsola. Cukor helyett mézet használtak édesítőszerként. Kedveltek voltak a különböző kásák, ezeket sokszor mézzel ízesítették. Ez olyasmi, mint a tejbegríz, csak cukor helyett mézzel édesítve. Kóstold meg egyszer! Nagyon finom. Az összetört mandulát, a diót, szezámmagot, de sokszor a megpörkölt gabonaszemeket is fogyasztották mézzel. Hasonló íze lehetett, mint ma a müzliszeletnek. Finom a müzli, de van, amikor jobban esik a kolbász. De úgy tudom, a zsidók nem ehettek disznóhúst. Jól tudod, nem ehettek, és ma sem ehetnek, ugyan-

is a Mózes könyveiben olvasható étkezési szabályok szerint csak „tiszta” állatok, például a csirke, szarvasmarha, kecske, juh, vadkecske, antilop húsát fogyaszthatják, és a halak közül is csak azokat, amelyeknek uszonya és pikkelye van. Nem ehetnek tehát polipot és más tengeri herkentyűket sem. A szegényebbek asztalára ritkán került hús. Jobbára csak ünnepnapokon vágtak le egy bárányt vagy valami szárnyast. Persze akik a Genezáret-tó vagy a Jordán partján laktak, gyakran ettek halat, de más húst ők se nagyon fogyasztottak. A halat szárítással, sózással tartósították. Nemcsak a húsevést szabályozzák a mózesi törvények, hanem sok minden mást is. Például nem ehetnek együtt tejes és húsos ételt, sőt még azonos edényben sem szabad elkészíteni ezeket. A zsidók számára fontos táplálék volt a tej, fogyasztották a tehén-, juh-, kecske- és szamártejet is. De mivel a meleg éghajlaton gyorsan megsavanyodik, inkább vajat, tejszínt, sajtot készítettek belőle. Isai sajtot küldött fiai parancsnokának, amikor Dávidot a táborba küldte, hogy hírt hozzon bátyjai felől (1Sám 17,18). A sajt tehát értékes volt. Én is szeretem a sajtot. Meg a sült krumplit. Dávid is szerette, amikor gyerek volt? Nem ismerte a krumplit, mert az csak jóval később, Amerika felfedezése után került erre a vidékre. Hasonló a helyzet a paradicsommal és a paprikával vagy a kukoricával is. Viszont sokféle főzeléknövényt ismertek: lencsét, babot, tököt, és használták a hagymát, fokhagymát is. Uzsonnára mit csomagolt a gyerekeknek az anyukájuk? Hát, biztosan nem kolbászos zsemlét! A kolbászról már beszéltünk, de olyan péksütemények se nagyon voltak, mint manapság. Többféle gabonát ismertek, a búzán kívül az árpa, a tönköly és a köles volt közkedvelt. Ebből – a Közel-Keleten ma is szokásos – lapos kenyereket sütöttek, kiflit és zsömlét nem, az egyéb mai péksüteményekről nem is beszélve. Viszont sütöttek kalácsot és egyszerű süteményeket, de ezeket is leginkább ünnepnapokra. Egyszer egy kisfiúnál öt kenyér és két hal volt. Ez lehetett a gyerek „uzsonnája”, amelyből Jézus ötezer embert vendégelt meg (Ján 6,1–15).  2019. november 10.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

ESEMÉNYEK

November 10. Budapest | Jakab Hedvig orgonaművész koncertjére hívják az érdeklődőket a Kálvin téri református templomba (IX. Kálvin tér 7.) vasárnap 17 órakor. A hangverseny zenei középpontjában Luther korálja, a Vater unser (Mennybéli felséges Isten) áll Steigleder és Mendelssohn feldolgozásában. Közvetlenül a koncert után, 18 órakor istentisztelet lesz a templomban. Igét hirdet: Kun András Nándor lelkész. November 13. Debrecen | A Debreceni Református Hittudományi Egyetem és a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom közös szervezésében Önismeret – párkapcsolat – család címmel nyilvános és ingyenes előadássorozatot tartanak szeptember 25. és december 11. között. A következő alkalommal, szerdán 16.15-kor Mézes Zsolt Vertikális kötéltánc címmel tart előadást az egyetem Kölcsey Ferenc termében (Kálvin tér 16., 239. terem). November 16. Budapest | A Kelenföldi Barokk Esték huszadik évadának következő hangversenyén, szombaton 17 órakor Alföldy-Boruss Csilla orgonaművész ad koncertet Johann Sebastian Bach orgonaműveiből a kelenföldi református templomban (XI. Október 23. u. 5.). A műsoron mások mellett elhangzik: F-moll prelúdium és fúga BWV 534, négy korálelőjáték az Orgenbüchlein sorozatból, valamint G-moll fantázia és fúga BWV 542. Igét hirdet Takaró János lelkipásztor. November 17. Budapest | A Református Zenés Esték 2019 sorozat következő koncertjét vasárnap 17 órakor rendezik meg a kispest-központi református templomban (XIX. Templom tér 19.). Közreműködik: Virágh András orgonaművész-zeneszerző. A hangversenyre a belépés ingyenes. November 26. Budapest | Andrew Brunson, Törökországban két évre bebörtönzött, majd szabadon engedett amerikai lelkészről szóló dokumentumfilmet vetítenek A megbocsátás ereje címmel a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának székházában (XI. Magyar tudósok körútja 3.) kedden 18 órakor. A rendezvényen személyesen a lelkésszel és feleségével is találkozhatnak az érdeklődők, valamint fellép Pitti Katalin érdemes művész, Oszvald Júlia énekes és Oláh Gábor a Magyar Rádió Énekkarának karnagya is. 28 Reformátusok Lapja

2019. november 10.

Elhunyt Karcsai Nagy Éva Életének 67. évében, 2019. október 24-én megtért Teremtőjéhez Karcsai Nagy Éva, a Kossuth Rádió riportere, a Reformátusok Lapja, a Parókia Portál és az Európa Rádió külsős munkatársa. Nevét és hangját 1979 óta ismerik a Kossuth Rádió és a Miskolci Rádió hallgatói. Tapasztalt rádiósként ő segítette az Európa Rádió miskolci stúdiójának szakmai elindítását. 2006-tól több éven át ő közvetítette a Kossuth Rádióban a református istentiszteleteket Kelet-Magyarországról. Az újságírásban leginkább a portrék vonzották. A megtérés volt a kedvenc témája, ahogyan lassan megnyíltak a riportalanyok, és megtérésük intim pillanatáról, a hit átformáló erejéről beszéltek. Nagyon büszke volt a Bodrogközben található falujára, Karcsára, amelynek nevét is felvette. Munkás éveit Miskolcon töltötte, ahol igazi lokálpatrióta lett. Mindenben meglátta a szépet, kereste az élet értékeit, amelyeket a rádión, újságon keresztül szeretett volna eljuttatni az emberekhez. 2006-ban felkészültségét és értékközvetítő munkáját a Magyar Rádió Nívódíjjal jutalmazta.  REFORMATUS.HU ESEMÉNYEK

November 20. Budapest | A Gyökössy Lelkigondozói Szolgálat sorozatot indított a házasság és család témakörében gyülekezeti tagoknak és érdeklődőknek. Az őszi alkalmat szerdán 18 órakor tartják Konfliktusaink a házasságban, avagy hogyan lesz a bolhából elefánt? címmel a Kálvin tér 8. alatt (2. épület, fszt. 6.). Jelentkezni a Gyökössy Lelkigondozói Szolgálat weboldalán lehet. KÜLDJÖN KÉPET!

A hagyománnyá vált, jó hangulatú tökmagozáskor nemcsak kelendő portékát állítanak elő a hajdúbagosi reformátusok, hanem a közösséget is építik.  FOTÓ: PATAKI BOTOND


| EGYHÁZI ÉLET |

ESEMÉNYEK

Idén is Szeretetdoboz A Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) ebben az évben is meghirdeti Szeretetdoboz elnevezésű adventi akcióját: december 14-ig várják a tartósélelmiszer-felajánlásokat. Az adventi időszakban emellett országszerte több áruházi gyűjtést is tartanak, hogy karácsonykor legalább tízezer nélkülözésben élő családnak, idősnek és betegnek tudjanak segíteni egyegy csomaggal. Oláh István, az MRSZ kuratóriumi elnöke október 29-én Debrecenben, az induló program sajtótájékoztatóján hangsúlyozta: az alapítvány egész évben segíti a bajbajutottakat. Közfoglalkoztatási programjukkal több ezer ember számára kínálnak munkalehetőséget, mentorprogramjukkal az adósságcsapdába került családok számára nyújtanak kiutat, és a napokban zárul a jelentkezési időszak a Nyilas Misi Ösztöndíjprogramra, amellyel tehetséges diákok fejlődését segítik. Az adventi időszakban a Szeretetdobozakció keretén belül tartósélelmiszer-csomagokkal segítik a nélkülözésben élőket, a Nyilas Misi Pakkokban kisgyermekeknek játékokat és édességeket gyűjtenek. Újdonság a Szeretetdoboz-kívánságlista, amellyel mélyszegénységben élő gyermekek karácsonyi kívánságait válthatjuk valóra. „Az adventi időszak különösen ráirányítja figyelmünket az adakozásra, mert az egész advent és karácsony arról szól, hogy Isten az ő egyszülött Fiát nekünk ajándékozta. Ha az Isten ilyen önzetlenül adott, akkor az embernek el kell tanulnia ezt az önzetlen, tiszta szívű adakozást” – fogalmazott Fekete Károly tiszántúli püspök a sajtótájékoztatón. Az újrahasznosított, környezetbarát dobozok az MRSZ irodáiban vehetők át, gyülekezetek, cégek, iskolák nagyobb mennyiséget is igényelhetnek. Az adományokat december 14-ig várják: elsősorban tartós élelmiszereket – cukor, liszt, olaj, tészta, kávé, konzervek – és alapvető higiéniai felszereléseket gyűjtenek. Nagyon hasznos adománynak számítanak a cukor- vagy gluténmentes termékek is, hiszen a rászorulók között is sokan küzdenek ételintolarenciával. További információk a jobbadni.hu oldalon olvashatók. REFORMATUS.HU, FOTÓ: BARCZA JÁNOS

November 12. Budapest | Nyugdíjas lelkipásztoroknak és lelkészözvegyeknek bibliaórát tartanak kedden 11 órakor a Kálvin téri gyülekezet (IX. Kálvin tér 7.) udvarában lévő épület első emeleti termében. Az áhítatot és az előadást Nagy Károly nyugalmazott lelkipásztor tartja. Az előadás témája: a reformáció bibliai modellje; az áhítat központi kérdése: van-e a Bibliában boldog viszontlátás a halál után? (1Ján 3,2) November 15–17. Győr | A 19. Győri Könyvszalon programjainak sorában november 15-én 14 órakor Dinnyés József zeneszerző, daltulajdonos mutatja be a Hajdú Zoltán Levente verseit feldolgozó Negyven fohász dalban című CD-jét a Győri Nemzeti Színház pódiumszínpadán (Czuczor Gergely u. 7.). A CD-t és Hajdú Zoltán Levente könyveit a Kálvin Kiadó standján lehet megvásárolni.

ÁLLÁS

A Budapest-Déli Református Egyházmegye pályázatot ír ki a Budapest-Pestlőrinc-Erzsébet-Bélatelepi Református Egyházközség lelkészi állására. Javadalom: 120 000 forint készpénzjavadalom, négyszobás felújított parókia használata, hittanóradíjak, egyéb költségtérítés, szükség szerint egyházmegyei díjlevél-kiegészítés. A pályázat benyújtási határideje a szükséges mellékletekkel: 2019. december 10. Cím: 1011 Budapest, Szilágyi Dezső tér 3. Érdeklődni lehet a bpdel@bpdel.hu címen, 06-30-3370659 telefonszámon.

APRÓHIRDETÉSEK

Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

SZOLGÁLTATÁS Református palást, Bocskai-öltöny készítését rövid határidőre vállalom. Honlap: www.reformatuspalast.hu, e-mail: revertgy@index.hu, cím: Gyál, Rákóczi út 3/2. Tel.: 06-30-368-0907. 2019. november 10.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Nagy János Csabát, a nyírmártonfalvai gyülekezet gondnokát kérdeztük.

1

Gyermekkorától kezdve hitben nevelkedett? A kapcsolatom Istennel felnőtt koromban kezdődött. Tizennyolc éves voltam, amikor Debrecenből Nyírmártonfalvára költöztünk, ekkor kapcsolódtam be az egyházi életbe. Pázmány József

3

Mit tart a legfontosabbnak a gondnoki szolgálatban? A gyülekezet gondozása nem csak a lelkipásztor munkája, hanem a gondnok feladata is. Ezt nagyon lényegesnek tartom. Ugyanakkor a műszaki és a háttérfeladatok elvégzése is ide tartozik, legyen szó istentiszteletről vagy valamilyen gyülekezeti rendezvényről. Emellett folyamatosan tartom a kapcsolatot a közösségünk tagjaival. Fontos, hogy ne csak a lelkipásztor, hanem a gondnok is rendszeresen látogassa a családokat.

4

Munka, család, hit. Hogyan jelenik meg ez a hármas az életében? Debrecenben egy villamossági szaküzletben dolgozom napi kilenc-tíz órát értékesítőként, nagyon szoros az időbeosztásom. Így csak a hétvégét tudom aktív egyházi munkával tölteni. A napom minden egyes mozzanatát az Istenhez kapcsolódva élem meg – tudom és érzem, hogy fogja a kezemet. Otthon a családommal minden este szánunk legalább tíz-tizenöt percet bibliaolvasásra. Leülünk az ágy szélére, felolvasok egy-egy szakaszt, és kicsit beszélgetünk róla. A Prédikátorok és a Példabeszédek könyve a kedvencem. Ezeket gyakran ajánlom is a fiataloknak, mert itt olyan dolgokat találunk, amelyek teljesen igazak a 21. század emberére, és meríteni lehet belőlük.

Nagy János Csaba hétköznapjainak minden mozzanatában ott van a hit, az Istennel való kapcsolat. Fontosnak tartja, hogy a lelkipásztor mellett a gondnok is részt vegyen a gyülekezet gondozásában.

tiszteletes úr szolgált itt akkoriban, ő terelgetett minket, fiatalokat a hitélet felé. Az ő iránymutatásával tanultam meg később mindazt, amit egy presbiternek, gondnoknak tudnia kell.

2

Volt olyan esemény az életében, amely határozottabban Isten felé fordította? 2011-ben csődbe ment a vállalkozásom. Az elkeseredésem és a veszteség érzése egy napig tartott. Ezután olyan lendületet és erőt kaptam, amely segített túllépni ezen. Éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Imádságban és bibliaolvasásban kértem az Isten útmutatását, aki szinte szó szerint kézen ragadott, és a helyes irányba terelt. 30 Reformátusok Lapja

2019. november 10.

5

Mit jelent az ön számára a hit, Isten? Nagyon erős alapot. Rendszeresen imádkozom, nemcsak amikor reggel felkelek vagy este lefekszem, hanem napközben is. Én az Istennek köszönhetem mindazt, amit elértem. Imádkoztam azért, hogy mutasson utat, adjon megfelelő lehetőségeket és körülményeket. Kikövezett utat mutatott nekem az Úr, szó szerint akadálymentesen tehettem és tehetem nap mint nap a feladataimat a munkámban, a magánéletemben vagy az egyházi szolgálatomban egyaránt.  KOMORNÉ CSERNÁTH ERZSÉBET


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2019/45. szám  

Reformátusok Lapja 2019/45. szám