Reformátusok Lapja 2019/43. szám

LXIII. ÉVFOLYAM,

43. SZÁM,

2019. OKTÓBER 27.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 320 FT

Élő víz a vizek városában REFORMÁCIÓRÓL, ÚJRAKEZDÉSRŐL, MEGÚJULÁSRÓL ÜZEN A TATAI GYÜLEKEZET

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Szent Atya Úr Isten, irgalmasságnak Atyja, ki fiadért, Krisztusért örök lelki békességet szereztél, adtál örök életet, ételt, italt, kérlek, tarts az lelki békességbe. Azon te Fiadért, ha a te tisztességedre vagyon és jó akaratod, nekem épületemre adj testi-lelki békességet, ételt, italt, jámbor házastársat, jó egészséget, jó hírt, nevet, magzatokat.

Ezt míveljed Krisztusért. Ámen.  MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER (1536–1572)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13.

Honlap: www.reflap.hu.

E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó).

Fax: 1-217-8386.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

6

12

16

24

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu).

Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Bagdán Zsuzsanna (bagdan.zsuzsi@reflap.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu) Kun András Nándor (szerk@reflap.hu) Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu).

Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs.

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája.

Felelős vezető: Papp Tibor igazgató.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x Címlapfotó: Kalocsai Richárd

INTERJÚ

6. Értelmezzük újra a hivatásunkat! | Szabó Elődöt, a Kálvin Kutatóintézet megbízott vezetőjét kérdeztük arról, lehet-e még újat megtudni Kálvin Jánosról

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. Reformáció és igehirdetés | Szetey Szabolcs vezércikke

AKTUÁLIS

8. Élő víz a vizek városában | Látogatóban a tatai református gyülekezetnél

INTERJÚ

12. A reformáció legszebb történeteit talán még nem is ismerjük | Balogh Judit egyháztörténésszel beszélgettünk

REFORMÁTUS ÉLET

16. Hagyománytisztelő megújulás | Nyírtéten jártunk, ahol régi és új találkozik a református közösségben

RE-KONSTRUKCIÓ

20. Ige | Köntös László rovata

GONDOLATOK

21. Hitvallásunk tükrében | Jakab-Köves Gyopárka publicisztikája 22. Mai élethelyzetek | Végh Tamás rovata

PORTRÉ

30. Öt kérdés – öt válasz | Molnár Helén magyarberétei lelkipásztor válaszolt kérdéseinkre 2019. október 27.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

X. 27.

VASÁRNAP

X. 28.

HÉTFŐ

X. 29.

KEDD

X. 30.

SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(1) „…kerülte az álom a királyt.” (Eszt 6) Egy „királynak” sok baja van: emberek sokaságának életterhét cipeli, még akkor is, ha „delegálja” a feladatot, ő viseli a felelősséget. A király álmatlan, mert sejti, hogy valami folyamatosan történik a háta mögött, amit ő nem tud (1). Egy vezető rémálma az, hogy félrevezetik azok a munkatársai, akikben kénytelen megbízni (4; 6–10). Hámán agyafúrtsága azonban csődöt mondott, mert az Úr kezében van a király, amíg álmatlan és felelős életet él. Egy király mindig „mesterlövészek” célpontja, hiszen ott áll a kirakatban. Lám, kiderül, hogy mindig vannak haragosai, mert feltételezve most az optimális helyzetet, még a legjobb indulattal sem dőlhetnek el a dolgok úgy, hogy az mindenkinek jó legyen (2). Isten azonban királyát nem engedi: megvédi vagy idejében „kiemeli” őt (2). Eleve nagy kérdés, hogy a „kirakatozás”, az ügyintézés és a tényleges elvek mentén haladó, érdemi, építő munka milyen viszonyban állhat egymással, miközben a vezető nem ura a saját idejének, és összevissza rángatják mindenfelé, belerángatják mindenbe. Tudom, ismerem a vezetéselmélet okos felismeréseit: rossz az a vezető, akit rángathatnak. A valóság azonban nem elmélet. Isten kiszabja mindenre a kellő időt és erőt, vezeti az általa választott királyt. A király vállára mindig nehezednek elintézetlen, lezáratlan ügyek, amelyek aztán újból felkavarodnak, akár a távoli múltból is, és elintézés után kiáltanak (3). Valójában Isten intézte el az elintézetlen ügyeket: Jézus Krisztusban (Tit 1,5). Egy király nyomorúsága, hogy valójában egyedül van, nincs embere (Jn 5,7). Nekünk van emberünk: Jézus Krisztus! Nem álmatlan az a „király”, aki a királyok Királyában bízik!

Jakab 4,1–10  65. zsoltár (7) „…könyörögni kezdett az életéért…” (Eszt 7) Eszter a népe életéért járt közben a királynál. Nem csupán a saját maga ügyét képviselte (1–4), ő és a népe kegyelmet nyert az Úrtól. Ennek az isteni kegyelemnek lehetett most eszköze – tudtán kívül – a perzsa Ahasvérós király. Az Isten kegyelme hordozza és megtartja népét még akkor is, ha Isten népe éppen nem méltó erre a kegyelemre. Az Isten kegyelme még akkor is körbeveszi népét, amikor úgy tűnhet, hogy ebben a világban emberi hatalmasságok előtt „kegyvesztetté” lettünk, és a számok, a tények szerint a dolgaink rosszul állnak.

A kegyvesztettség rettenetes, ha az Isten megtartó kegyelmének bizonyossága nem vértezett fel bennünket.

Ezt látjuk az agyafúrt, másoknak bitót ácsoló, a királyt félrevezető Hámán esetében, aki lebukott, és hiába könyörögött az életéért, jöttek a fogdmegek, a fejét betakarták (5–10). Ebben a világban minden megtörténhet: hol fent, hol lent. Nincs nagyobb nyomorúság ennél a bizonytalan függőségnél. Ám nincs nagyobb bizonyosság a visszavonhatatlan isteni kegyelemnél (Róm 11,29).

Jakab 4,11–17  369. dicséret (8) „…visszavonhatatlan.” (Eszt 8) Az ókori Perzsa Birodalomban a király rendelete visszavonhatatlan volt (8). Ezt a törvényalkotást nevezték a médek és perzsák megmásíthatatlan törvényének (1,19; Dán 6,9). Az Isten népe ellen kiadott rendelet is vis�szavonhatatlanná lett, amint a Hámán által kitervelt törvényt a megtévesztett király aláírta (3,12–14). Rossz döntéseinknek ebben a világban visszavonhatatlan következményei lehetnek. Félelmetes! Még félelmetesebb „az ember bűnének és nyomorúságának” visszatarthatatlan áradata. A gyűlölet gyűlöletet szül, nemcsak önvédelmet (11), hanem kíméletlen bosszút. Amikor Isten népe védelmében is hoztak egy visszavonhatatlan iratot, akkor ezzel az önvédelemre adtak lehetőséget nekik. Ahol azonban elszabadulnak az indulatok, ott az eddig mederbe szorított sáros, szennyes áradat mindent visz (9–14). Mégsem félünk. Ember nem tudja vis�szavonni a bűn és a gonosz pusztító törvényét. Isten azonban ott tud fordítani, ahol az emberi bölcsesség és erő erre képtelen. Nagy örömünk van (15–17): nemcsak azért, mert védekezhetünk, hanem azért, mert az Úr véd bennünket az indulatosan tehetetlen időkben.

Jakab 5,1–6  56. zsoltár (16) „…hogy nyugton lehessenek ellenségeiktől…” (Eszt 9,1–19) Tökéletesen értem, átérzem, osztom: egy határon túl védekezünk, nyugtot akarunk, mert szétszednek, megesznek, elemésztenek. A visszavonhatatlan királyi törvény szerint a tizenkettedik hónap, azaz Ádár hónap tizenharmadikára lett kitűzve – Hámán mesterkedésének következményeként – Isten Perzsiában lakó népének teljes kiirtása (3,13). De ezen a napon fordulat következett be, és a zsidók bánhattak el ellenségeikkel (1); a király másik rendelete szerint (8,10–11) rátámadtak azokra, akik a vesztükre törtek (2). Mivel a zsidó Mordokaj

Reformátusok Lapja 2019. október 27.

| AZ IGE MELLETT |

nagy hivatalra jutott, mindenki rettegett tőle, és a nagy birodalom tartományainak vezetői nem mertek ellenállni Isten népének (3–4). Itt „csak” önvédelem volt ebben a csapást megelőző rajtaütésben, amely a mózesi törvény passzusa szerint járt el, és amely szerint azt kell tenni a bűnössel, amit ő akart tenni embertársával (5Móz 19,19–21). Látjuk azonban, hogy – az emberi bűn halálos örvénye szerint – messze túlmegy minden határon ez az egy nappal meghosszabbított önvédelmi elégtétel. Az emberi élet egyetlen valós fordulata Jézus Krisztusban adatik nekünk. Őbenne nemcsak a Biblia értelmezése kapcsán tűnik el szemünk elől a lepel, hanem az örök élet tágasságában mindent másként látunk. His�szük: elég, ha az Úr megvéd bennünket, ha ő nyugalmat és örömöt ad (16–18). Jézus Krisztus meghalt értünk, de éppen az ő kereszthalála győzte le a gonoszt. Ezért mások szenvedése és pusztulása árán nem kell sem védelem, sem nyugalom, sem öröm.

Jakab 5,7–12  457. dicséret (22) „…ezek azok a napok, amelyeken (…) megnyugodhattak…” (Eszt 9,20–32) Isten népe mindig megemlékezett az Úr szabadító tetteiről, nemzedékről nemzedékre, hogy azokat el ne felejtsék, azokból erőt, örömöt merítsenek (23–28). Így vezették be púrim ünnepét, hálát adva Isten szabadításáért, amelyet a Perzsa Birodalomban – Eszter közbenjárása által – megtapasztalhattak. Nagy ára volt ennek a szabadításnak: sok gyűlölet és elragadtatott indulat sodrásában, határtalan pusztítással állíthatták meg az Isten népe elleni, mindenkit kiirtani akaró gonoszságot. Visszafordult a gonoszság a gonoszra, de közben itt is túllépte a gyarló, emberi indulat az Istentől rendelt határt; a védekezés elégtétellé dagadva tobzódott (Eszt 9). Jézus Krisztusban Isten minden bűnös indulatot elhordozott a golgotai kereszten, helyettes elégtételében, hogy mi végre megszabaduljunk önző igazunk minden gyilkos indulatától, és megbocsátva kérjük az Úr bölcsességét közös dolgaink rendezéséhez.

Hisszük, eljön majd az Urat dicsérő életünk aktív, boldog nyugalma: az öröm, a bőség, az asztalközösség mennyei teljessége. Addig azonban, hitben járva, itt felelős szolgálatunk van. Ezért nyugtunk nincs, de nyugalmunk, békességünk, reménységünk mégis van: az Úrban.

Jakab 5,13–20  390. dicséret (3) „…népe javát kereste…” (Eszt 10) Ahasvérós király adót vetett ki teljes birodalmában. Az adófizetés a rendezett e világi, közösségi, társadalmi élet jele. A szabályozott, következetes, szigorú szeretettel biztosított rend „egy darab menny”. Isten megváltó irgalmának jele ez földi életünk halandó, szétesésre hajló valóságában (1).

Urunk azonban többet készített nekünk a fontos, de rideg rendnél. Többet annál is, amit itt a perzsa királyról és helyetteséről feljegyeztek. Isten többet készített nekünk annál, hogy ebben a világban – valami maradandót alkotva – a nevünket krónikákban jegyezzék fel, és annál, hogy tiszteletet, tekintélyt kiérdemelve megnyugvás töltsön el bennünket, mely szerint életünknek volt valami értelme (2). Istenünk, a feltámadott Jézus Krisztusban üdvösséget ajándékozott nekünk. Ez a bizonyosság áldottá teszi földi életünket, miközben áldássá tesz bennünket mások számára. Ez az üdvösség – mint örök javak gazdagsága – szétfeszít minden emberi lehetőséget és képzeletet, mindent, amit szem valaha is itt látott, hallott, elgondolt (1Kor 2,9). A púrim ünnepének felszabadult öröme talán sejtet valamit ebből… (9,22).

Kolossé 1,1–8  167. dicséret (2) „Az Úr a kezébe adta Jójákímot, Júda királyát és az Isten háza fölszerelésének egy részét…” (Dán 1) Szíven üt, amikor hazaérve döbbenten látjuk, hogy kiraboltak bennünket. Nem is az fáj igazán, hogy elvitték az értékeinket, hanem inkább az, hogy legszemélyesebb dolgainkat törték össze, a legintimebb tereinkben dúltak idegen kezek, és odáig merészkedtek, ameddig csak nagyon keveseket vagy akár senkit sem engednénk. Az fáj, hogy „megszentségtelenítették” az otthonunkat. Amikor Dánielt és társait Babilonba hurcolták, Kr. e. 604 körül, akkor a legnagyobb próbatétel ideje kezdődött. Idegenek hatoltak be a templomba, idegen kezek ragadták meg a szent edényeket. Idegenek hurcolták el Isten népének egy részét, köztük fiatalokat, így Dánielt és barátait is. Dániel és társai az idegenben tisztelettudók, engedelmesek, együttműködők voltak, de mindvégig hűségesek Istenükhöz, hitükhöz, népükhöz és örökségükhöz. Ez a hűség hiszi, hogy az Isten „idegenben” is Isten, így népe ott is az Úr kezében van.

Kolossé 1,9–23  392. dicséret

X. 31.

CSÜTÖRTÖK

A reformáció ünnepe

XI. 1.

PÉNTEK

XI. 2.

SZOMBAT

2019. október 27.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

del vajon hogyan élik meg, akik robotolnak, de nem szívvel dolgoznak. Hogyan viszonyul ez a Kálvin-féle hivatáselmélethez, amely azt mondja, hogy alapvetően minden munka hivatás? A konklúziót Balikó Zoltán lelkész, egy svájci szolgáltató cég magyarországi telephelyének vezetője vonta le: szerinte a robot jellegű munka nem hivatás, mert abban az esetek többségében nem az Istentől kapott hivatás betöltése a motivációjuk, hanem a fizetés, a számlák kiegyenlítése, a család eltartása.

Lehet, hogy lesznek olvasóink, akiben ez bűntudatot ébreszt. Nekik mit üzen?

Kálvin szerint átmeneti időre a kényelmetlen-kellemetlen munka is vállalható, ha éppen nincsen más választásunk. Ha Istenre tekintünk közben, akkor a robotolás is végezhető az ő dicsőségére, még ha nem válik is hivatásunkká. Van egy új pszichológiai kifejezés: a job crafting, azaz a hivatás belülről fakadó újraértelmezése. A modell megalkotója példaként a kórházi takarítókat hozta, hiszen az ő munkájukat gyakran lenézik, miközben a beteg gyógyulása szempontjából óriási jelentősége van a tisztaságnak. Mintha Kálvin is ilyesmiről beszélt volna a maga korában. Ez rendkívül jó példa, hiszen újra és újra jönnek hírek kórházi fertőzésben elhunytakról, hozzám legutóbb egy tizenkilenc éves fiatalember halálhíre jutott el. A kórházi takarító, ha átértelmezi és hűséggel végzi a munkáját, tudhatja: rajta is múlik az emberi életek megmentése.

Értelmezzük újra a hivatásunkat!

Kicsi az esély arra, hogy új információ kerül még elő Kálvin Jánosról, de gondolatai, tézisei ma is alkalmasak arra, hogy korunk HEGEDŰS kérdéseivel összevessük őket. Így teszMÁRK nek évről évre a pápai Kálvin Konferencia résztvevői is. Ez évben téma volt a protestáns hivatásszemlélet is. Szabó Előddel, a Kálvin Kutatóintézet megbízott vezetőjével beszélgettünk.

A Kálvin Kutatóintézet szervezte az október 15–16-án tartott konferenciát. Vannak, akik speciálisan Kálvin életét kutatják?

Egyháztörténettel foglalkozó kutatók vannak, akik Kálvin életével is foglalkoznak, ők minden évben visszatérő vendégek. Rajtuk kívül a magyar és az egyetemes protestáns egyháztörténettel – különösen a református egyházzal – foglalkozó kutatókat hívjuk meg, így mutatva be Kálvin hatástörténetét. Kolozsvárról is érkeznek előadók a konferenciára.

Mit nem tudunk még Kálvin Jánosról?

Mindig új megvilágításba kerülnek a korábban már megjelent levelek, kommentárok, vagy akár maga az Institúció. Kicsi az esély, hogy teljesen új információ kerül elő, de megnézzük, ő hogyan gondolkozott aktuális kérdésekről, és ezt összevetjük a jelen egyházi életével.

Például?

Többek között szó volt a munkáról és annak eredményéről. Arról, hogy a mai társadalomban a háromműszakos munkarend6

Reformátusok Lapja 2019. október 27.

Az ön témája a dunántúli lelkészek 17–18. századi élete volt.

Hogyan éltek akkor?

Kiszolgáltatott életet éltek, feszültségben, hiszen bármelyik év végén elküldhette őket és a tanítót a gyülekezet. De ekkor még ők is dönthettek úgy, hogy elmennek, akkor is, ha a gyülekezet marasztalta őket. Gyakori probléma volt még az italozás. Előfordult, hogy a püspök részegen találta a lelkészt, noha ő tudta, hogy érkezik az elöljárója. És pozitívumok is akadnak: amikor a lelkész élete, igehirdetése példamutató, és jó lelkülettel imádkozik.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD KÁLVIN KUTATÓINTÉZET A Kálvin Kutatóintézet 2009-ben jött lére, Kálvin születésének ötszázadik évfordulóján. Alapításában az újszövetségi, a rendszeres teológiai és az egyháztörténeti tanszék is részt vett. Célja kezdetektől az, hogy Kálvin életével, munkásságával és hatástörténetével kapcsolatban kutatásokat végezzen, illetve ezekkel kapcsolatos témákról konferenciát szervezzen, kiadványokat jelentessen meg. A kutatóintézet a pápai teológián működik, de megpróbálja tevékenységét minél szélesebb körben végezni.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

SZETEY SZABOLCS

Reformáció és igehirdetés A szerző református lelkész, a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának intézetvezető docense

Amikor a reformáció elindulásának ötszázkettedik évfordulóját ünnepeljük, és számot vetünk a kezdetekről, az azóta eltelt időről, akkor nem okafogyott feltenni a római költőnek, Horatiusnak tulajdonított kérdést: „Aetas semper aportat aliquid novi?” Minden korszak hoz valami újat? Természetesen erre mindenki igennel felel, még akkor is, ha tudjuk azt, amit a Prédikátor már megírt: „nincs semmi új a nap alatt.” (Préd 1,9) Visszatérni az eredőkhöz, újra felfedezni a régit – ez is jelentheti egy-egy új korszak kezdetét.

A reformáció ünnepe lehetőség, hogy újból átgondoljunk és tudatosítsunk egy-két alapelvet, illetve megértsük mindazt, ami a tételmondatok mögött húzódik. A reformáció egyik fontos eszköze és ereje az anyanyelvű igehirdetés volt. Krisztus egyházának megújítása egyedül az Isten Igéjével

Ma sem szabad elfelejtenünk, hogy nem ideig-óráig kell megnyernünk embereket Krisztus egyházának és ügyének, hanem az örökkévalóságra nézve szolgálunk és hirdetjük az Igét. A kezdet óta létező Igét (Jn 1,1), aki „testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1,14). való találkozásból és összeütközésből indulhatott ki. Luther az 1521-es wormsi birodalmi gyűlésen fogalmazta meg egyik híres mondatát: „Lelkiismeretem Isten Igéjének a foglya.” A reformáció újra Isten Igéjét tette minden alapjává és az istentisztelet középpontjává. Krisztus az egyház feje, a kezdet, „az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első” (Kol 1,18).

A reformáció adta a teljes Szentírást az emberek kezébe az ő anyanyelvükön. Luther Márton 1534-ben német nyelven nyújtotta át Isten Igéjét a német nemzetnek, Károli Gáspár pedig 1590ben fordította magyarra a Bibliát. Mindenki a saját nyelvén, amelyen először szólította meg édesanyját és édesapját, hallotta és hallhatja Isten „élő és maradandó” Igéjét, hiszen „az Úr beszéde megmarad örökké” (1Pt 1,23.25).

A reformáció előtt a hívő emberek már hosszú ideje énekeltek, imádkoztak, prédikáltak magyarul, és próbálták átültetni a Szentírás szövegét anyanyelvünkre, ahogyan ezt a kódexek és korai

nyelvemlékeink is tanúsítják. A könyvnyomtatás elhozta annak a lehetőségét, hogy minél többen és minél gyorsabban elérjék a keresztyén tanítást.

Egyik legkorábbi összefüggő szövegemlékünk a Halotti beszéd és könyörgés, amely a temetési szertartás részét képező magyar nyelvű prédikáció. A latin nyelv és kultúra egészen a 19. századig az egyetemes és művelt világhoz kapcsolódást jelentette, de az élet jelentős fordulópontjain és a falusi, városi közösség istentiszteletén a latin szertartási részek mellett anyanyelven is szóltak a papok a hívekhez. A Gellért-legendából tudjuk, hogy a magyarok számára evangéliumot hozó szerzetes, későbbi püspök beszédeit a helyszínen fordították a nép nyelvére.

A reformátorok visszatértek a korai egyházból ismert ősi, letisztult prédikációs formához, amely Isten Igéjét nem retorikai alakzatokban és fogásokban adta elő. Így látták teljesülni azt a vágyat, hogy tisztán, elegyítetlenül hirdethessék Isten Igéjét. Nem akartak megfelelni a kor ízlésének és követelményeinek, sem kiszolgálni azt. Ma sem szabad elfelejtenünk, hogy nem ideig-óráig kell megnyernünk embereket Krisztus egyházának és ügyének, hanem az örökkévalóságra nézve szolgálunk és hirdetjük az Igét. A kezdet óta létező Igét (Jn 1,1), aki „testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1,14).

Vajon azt hirdetjük-e, amit Isten az ő egyházára bízott? Ez az ötszázkettedik évforduló kérdése. Azt adjuk-e tovább, amit Lelke által megérthettünk, hogy intsünk, tanítsunk és bátorítsunk, bűnbánatra és megtérésre hívjuk mindazokat, akikhez Isten küldött bennünket? Ne féljünk a reformátorok példájából erőt merítve egyenesen és tisztán hirdetni az evangéliumot! Nem csupán ötszáz évvel ezelőtt volt felrázó és megelevenítő élmény találkozni az Igével, amely olyan, mint a „sziklazúzó pöröly” (Jer 23,29), hanem ma is az. Ha tart a kegyelem, reméljük, hogy ötszáz év múlva is mondhatják utódaink Jézus szavait: „Azok közül, akiket nekem adtál, nem hagytam elveszni senkit.” (Jn 18,9) 

2019. október 27.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

Élő víz a vizek városában

HEGEDŰS MÁRK

A tatai református templomban az úrasztala és a szószék mellett van egy kő. Ez a kő emlékezteti a gyülekezetet a múltjára és arra, hogyan lehet – és kell is – időnként újrakezdeni, ha úgy tetszik, megreformálni a gyülekezeti életet és személyes életünket. Ezt a gondolatot pedig október 31-én, a Kossuth Rádió által közvetített istentiszteleten is szeretnék elmondani az embereknek.

Az említett kő az egykori Szent Balázs-templomból származik, amely Tata főtere, a Kossuth tér alatt helyezkedik el. A tér felújításakor, 2015-ben régészek feltárták a régi templom alapját: ebből kértek egy követ, amelyet azóta a református templomban őriznek.

A régi templom azért fontos a gyülekezetnek, mert amikor a 17. század elején, a török hódoltság miatt megfogyatkozott Tata és környékének népessége, az Alföldről református magyar telepesekkel népesítették be a várost, akik öt év adómentességet is kaptak. Első dolgaik között volt, hogy istentiszteleti helyet ke8

Reformátusok Lapja 2019. október 27.

restek maguknak. Akkoriban az elhagyott Szent Balázs-templomban találtak új lelki otthonra, ezt 1671-ig használták.

A régészeti feltáráskor arra is volt lehetősége a gyülekezetnek, hogy az egykori templom alapjai, megmaradt faldarabjai között imádkozzanak. – Különös volt belegondolni, hogy ott lehettünk, ahol eleink az istentiszteleteiket tartották – mondja Szabó Előd lelkipásztor. Az élet különös forgatókönyve, hogy épp ott jártunkkor ült le megbeszélni a tatai plébánossal, hogy a katolikusok használhatják a református templomot, amíg a közeli katolikus templomot felújítják.

| AKTUÁLIS |

A kérdésre, miért fontos, hogy van a gyülekezetnek fizikai és lelki alapja is, Szabó Előd így válaszol: – Mert fontos tudni, hogy milyen múltja, háttere van a közösségnek. Nem árt tudni, hogy sokszor elvették a tatai reformátusok templomát, így többször újra kellett kezdeni mindent. Ez a gyülekezet rugalmas, képes erre.

1759 és 1783 között – huszonnégy évig – nem lehetett sem lelkésze, sem tanítója a gyülekezetnek. – Elvették a templomukat, a parókiájukat, az iskolájukat. Háromszáz sem írni, sem olvasni nem tudó református gyereket nem tudtak tanítani – mondja a lelkész. Az utolsó újjáéledés a türelmi rendelet után volt, 1783-ban.

BESZÉLGETŐS ÁHÍTAT AZ ÓVODÁBAN Ma azonban más a helyzet: a Tatai Református Egyházközség családi napközit, óvodát, általános iskolát, alapfokú művészeti iskolát, szakgimnáziumot és gimnáziumot is fenntart, mert a lelkiségüket szeretnék megmutatni a gyerekeknek és általuk a szülőknek. – Reméljük, hogy nemcsak az egyházhoz, hanem Jézushoz is közelebb tudnak jutni az intézményeinken keresztül – magyarázza Szabó Előd.

Az intézmények pedig érzik társadalmi szerepüket, hiszen ha jól működnek, az nemcsak a reformátusságra vet jó fényt, hanem Istenre is odairányítja a figyelmet. Például az óvodában a gyerekeknek naponta tartanak áhítatokat, amelyeken ők is kérdezhetnek, és elmondhatják gondolataikat – emiatt előfordul, hogy az amúgy öt-tíz perces áhítat sokkal tovább is eltart – mondja Retkesné Kiss Mónika, a Hajnalcsillag Tatai Református Óvoda vezetője. Az intézményben minden évszakban családi napokkal is nyitnak a szülők felé. Ilyenkor bemutatják, hogy „reformátusnak lenni nem szigorúság, itt sok vidám ember van, és jó közösségben lenni”. A családi délutánokon az óvónők mindig előadnak egy humoros, de komoly üzenetet hordozó történetet.

SPORTCSARNOK A KOVÁCSMŰHELY HELYÉN – Fiatal gimnázium vagyunk – kezdi a beszélgetést Illés Dániel, a Tatai Református Gimnázium igazgatója. 2005-ben indult el a tanítás, alulról építkezve, két kilencedikes osztállyal, hetvenkét tanulóval. Úgy érezték, praktikus lenne itt, az 1-es főút mentén is alapítani egy református gimnáziumot. A másik megerősítést a 2004. december 5-i kettős állampolgárságról szóló népszavazás kudarca adta: érezték, hogy a jövő nemzedékének értékorientált nevelésre van szüksége. Mint az igazgató elmondja, már háromszázkilencven diákjuk van, de az infrastruktúra még most sem tökéletes.

Nem tökéletes, de nagyot léptek előre, hiszen október elején megkapták a sportcsarnokuk működési engedélyét. Eddig az udvaron voltak a testnevelésórák, míg télen az egykori kovácsműhelyből átalakított tornaszobában. Mellette öltözőnek az egykori csirkekeltető átalakított épülete szolgált. Igazi ku2019. október 27.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

riózum, hogy e helyiségeket telente, a szünetekben fával fűtötte be a testnevelő tanár. Az új, modern csarnoknak örülnek a diákok és a tanárok. Utóbbiaknak is jut heti egy óra mozgási lehetőség az új létesítményben: csütörtök délutánonként a férfiak fociznak, a tanárnők tollasoznak.

Az intézménynek hamarosan saját intézményi lelkésze is lesz - erről néhány hete döntött a presbitérium. Reggeli áhítatot itt is mindennap tartanak. Igeolvasás, rövid igemagyarázat, sőt egy ének is belefér ebbe a tíz percbe. Ehhez, a fiataloknak kedvezve, saját ifjúsági énekeskönyvet is összeállítottak.

Fel is tűnik, hogy a templompadokon a fekete énekeskönyvek mellett ott sorakoznak a fehér borítóval ellátott gimnáziumi énekeskönyvek.

BABA-MAMA KLUBON KERESZTÜL A GYÜLEKEZETBE Két éve csatlakozott a gyülekezethez Szécsi Zsuzsanna férjével, Szécsi Sándorral, miután Tatára költöztek. Három gyermekük van: a nyolcéves Sándor, a hatéves András, és a három és fél éves Johanna. A két kisebb gyermek a gyülekezet óvodájába jár, ahová korábban báty­ juk is. Zsuzsanna TÁRSASHÁZ MINT MISSZIÓS LEHETŐSÉG három társával közösen A tatai templom és parókia közvetlen szomszédságában már majdnem koordinálja a gyülekeelkészült egy hetvenlakásos társasházból álló gigaberuházás. A zet baba-mama körét, reformátusok némileg aggódnak, hogy a környék nyugodt jellege amely lehetőséget ad megváltozik majd, de reménykednek is, hogy a – lakásonként négy a gyülekezethez kapfővel számolva – csaknem háromszáz új lakó beköltözése missziós csolódáshoz azoknak szempontból jó lehetőség lesz számukra. is, akik első tervük szerint „csak” keresztelőre jöttek templomba. A koordináló csapat egyik tagja például a közelben lakik, és egy plakát láttán ment el az egyik alkalmukra, majd a baba-mama klubon keresztül csatlakozott a gyülekezethez. Kislányukat már itt keresztelték. Konfirmált, és tagja egy házi csoportnak.

ELMÉLYÜLT BESZÉLGETÉSEK A házi csoportot Zsuzsanna a férjével, valamint Erdei Gyulával és feleségével, Anikóval vezeti. Saját lakásukban kéthetente tartják az egyszerűen csak harmadik kiscsoportnak nevezett kör alkalmait. Erre az igényüket az előző gyülekezetükből hozták. Ilyenkor négy-öt házaspárral beszélgetnek az igéről, együtt keresik Isten akaratát az életükre nézve. Zsuzsanna azt mondja, a kis közösségen keresztül jobban elmélyül a kapcsolatuk egymással és Istennel. Úgy tapasztalja, a beszélgetések is tartalmasabbak, mélyrehatóbbak ilyenkor.

SZÜLŐFÖLDJÉN KONFIRMÁLT, TATÁN TALÁLT GYÜLEKEZETET Más is van a közösségben, aki felnőtt fejjel találta meg a gyülekezetet és Istent. Cseh Tamás tatai háziorvos felidézi, hogy tíz évvel ezelőtt ráeszmélt: az Úr segítsége nélkül nem tudta 10 Reformátusok Lapja

2019. október 27.

| AKTUÁLIS |

volna teljesíteni az élete során rá bízott számtalan feladatot.

Gyermekkorában családi okokból nem konfirmálhatott, úgy érezte, ezt pótolnia kell. Hazautazott Marosvásárhelyre, és a cserealjai gyülekezetben Varga László lelkésznél konfirmált.

Utána csatlakozott lakhelye, Tata református gyülekezetéhez.

Amikor először benyitott a templomba, meglepődött, mennyi ismerőse ott ül már a padokban.

TORONY KERÜL AZ IMAHÁZRA A gyülekezetben több helyen zajlik építkezés. A templom melletti gyülekezeti házat épp felújítják, a tóvárosi városrészben – amely valaha külön település volt – az imaház belül már megújult, és év végéig kívülről is megszépül az épület: a tetőszerkezetet kicserélik, és egy kis tornyot is építenek hozzá.

Vadász Ferenc húsz éve, a fiai konfirmációja után került a gyülekezetbe. Ő is jól emlékszik az első alkalomra, amikor belépett az imaházba, hogy mekkora szeretettel fogadták: – A szeretetet lehet érezni egy gyülekezetben, aki belép, és nem érzi meg, az visszakozik.

TATÁRÓL KÖZVETÍT A KOSSUTH RÁDIÓ Október 31-én, a reformáció ünnepnapján a tatai református templomból közvetít majd istentiszteletet a Kossuth Rádió. A felkérés meglepte a lelkipásztort, hiszen néhány éve volt már innen közvetítés. A rádiós istentiszteletet szép és jó lehetőségnek látja arra, hogy a krisztusi üzenetet átadják az éteren keresztül – nemcsak a reformátusságnak, hanem valamen�nyi rádióhallgatónak, akiknek szintén épülésére szolgálhat.

Mivel a reformáció ünnepén szól majd a közvetítés, kiemelt feladatnak érzik azt, hogy erről beszéljenek. – Fontos, hogy az egyház meg tudjon újulni, de azt is szeretnénk hangsúlyozni, hogy a személyes életünkben is szükség van megújulásra.

Egyénenként is vannak hibáink, gyengeségeink, tévedéseink, amelyeket meg lehet bánni, ki lehet javítani, és Istennel újra lehet kezdeni – mutat rá Szabó Előd. Az istentiszteleten a Tatai Református Gimnázium diákjai ünnepi műsort adnak.

– Kezükben tartják majd a Szentírást, ami jelzi, milyen nagy lehetőség számunkra, hogy mindennap anyanyelvünkön meríthetünk bátorítást Isten Igéjéből – teszi hozzá a lelkipásztor.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

2019. október 27.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

A reformáció legszebb történeteit talán még nem is ismerjük HEGEDŰS BENCE

Miskolci otthonában kerestük fel Balogh Judit egyháztörténészt, hogy a reformációról, annak magyarországi hatásáról beszélgessünk. Az Eszterházy Károly Egyetem habilitált professzora azt is elárulta, mit kapott ő személyesen a nagy reformátoroktól.

Két éve ünnepeltük a reformáció ötszázadik évfordulóját. Beszéltünk-e eleget minden részletéről akkor, vagy elsiklottunk valami felett?

Az ötszázadik évforduló nagyon sok fontos eseményt hozott: kisebb és nagyobb ünnepeket, szép kiadványokat, önreflexiókat, közösségi és egyéni felismeréseket. Ugyanakkor minden ilyen jubileum magában hordozza azt a veszélyt, hogy kiragadunk részleteket, és kissé túlünneplünk dolgokat. Talán nem hangsúlyoztuk eléggé, hogy a reformáció tulajdonképpen folyamat, 12 Reformátusok Lapja

2019. október 27.

pedig éppen ez a lényege: a semper reformanda elve. Valójában a reformátoroknak azt a különleges képességét is ünnepelnünk kellene, amellyel érzékelték, hogy a folyamatosan változó világban kell megjeleníteniük Isten Igéjét és üzenetét. Mindezek után pedig a hétköznapok kegyességét kellene tudnunk jól megélni – ebben kétségkívül segítenek az ünnepek. 2017 ugyanakkor arra is rávilágított, hogy a kis közösségek, helyi gyülekezetek szintjén nagyobb tudatossággal kell őriznünk és továbbadnunk a saját helyi hagyományainkat, erősíteni gyökereinket. Ön hogyan ünnepelte a reformáció ötszázadik évfordulóját?

A gyülekezetünkben sok éven át egy egész hetet szántunk a reformációnak, például söröztünk Luther emlékére, és korabeli ételeket kóstoltunk. Mindez azért jó, mert közel hozza az ízét, az anyagiságát annak a folyamatnak, amelyet reformációnak nevezünk. Fontosnak tartom, hogy ne tűnjön el az, ami a 2017-es ün-

| INTERJÚ |

neplés alatt felszínre jött, hanem újra és újra forgassuk, éljük át, beszélgessünk a múltunkról és az ahhoz való viszonyunkról. Az egyház nagyon figyelt arra, hogy a kis gyülekezetek is próbálják megtalálni a reformációval való kapcsolódásukat. Ez különösen tetszett nekem, mert korábban azt éreztem, hogy a reformáció emléknapján rendre meghallgatunk egy-egy előadást Lutherről, meg arról, hogy kiszögezte-e vagy nem szögezte-e ki a tételeit a vártemplom kapujára, de mindez nagyon távol van tőlünk.

Mondom ezt úgy, hogy én magam is sok előadást tartottam kis gyülekezetektől nagy konferenciákig, szép ismeretterjesztő és tudományos kiadványok létrejöttének lehettem részese.

lönbözőséggel, hogy a magyar egyház volt az egyetlen, amelyik episzkopális, hierarchikus struktúrájú maradt. Ennek talán egyik magyarázata lehet az is, hogy a traumákat feldolgozni nem tudó társadalom félt a strukturális változásoktól. Ez is szerepet játszhatott abban, hogy a magyar reformátorok először talán nem is akarták, a 17. században pedig már nem tudták keresztülvinni, hogy az alapvetően hierarchikus szerkezet megváltozzon.

Milyen eltérő hatásai voltak a reformációnak Magyarországon?

A reformáció első hulláma mindenhol végigsöpört az országon, hatása mindenhol ugyanaz volt. De kétségtelen, hogy például

Ma, két évvel a félezer éves évforduló után, mit üzen „Nagy megtapasztalás, hogy mindannyian benne 2019 emberének a reformáció? vagyunk Isten történetében. Ezt jelenti nekem Azt remélem, hogy egyre többet, mert egyre őszintébben, otthonosabban és nyitottabban mozgunk a saját az úrvacsorák alkalmával elhangzó félmondat, hogy hagyományunkban. A tartalmatlan pátosz sokakat »ezt cselekedték hitvalló őseink«. Jó beleállni abba eltávolít a történelemtől, míg a valós történetekben magunkra tudunk ismerni, vagy azt érezzük, hogy ez a folytonosságba, amely hitem szerint nem velünk is történhetett volna. Ráadásul nagyon sok a reformátorokkal kezdődött, de általuk élettelibbé, minden van még, amit nem meséltünk el a reformácivalóságosabbá, őszintébbé tudott válni. óval kapcsolatban. Ilyen például, hogy az egyéni istenkapcsolatukat megélő egyes emberek új módon vola török hódoltság területén másfél évszázadon át nem tudott tak képesek közösséget alkotni. Ezek a reformációs örökségben jelen lenni a katolikus egyház és a Habsburg Birodalom, ahogy hűséges közösségek emberfeletti módon őrizték gyülekezeteiket az Erdélyi Fejedelemségben és a hozzá tartozó keleti régia legnehezebb időkben is. A 18. században, amikor a Habsburg ókban sem. Így a protestantizmus sokkal jobban meg tudott Birodalom megpróbálta a protestánsokat elhallgattatni, voltak maradni ezekben a térségekben. Erdély élén a 17. században olyan települések, mint például Jászberény, ahol szinte két-hácsak református fejedelmek álltak, akik igyekeztek erőteljesen rom évente építették újjá a hatóság által leromboltatott temptámogatni a reformáció egyházait. A Dunántúlon vagy a Felvilomot, és lelkész nélkül is folyamatosan imádkoztak, Bibliát oldéken a kezdeti nagy lendület megtört. A német ajkú és városi vastak. Ezek olyan csodálatos történetei a hitnek és a reformáció autonómiával rendelkező szabad királyi városok, mint Kassa, örökségének, amelyekről kevésbé tudunk. Azt gondolom, hogy Lőcse, Bártfa vagy Eperjes, még a Habsburg-uralom alatt is pont ezek azok az elemek, amelyeket egyre jobban bele kellene sokáig eredményesen őrizték saját evangélikus identitásukat, építeni az emlékezetünkbe. Emellett jelenleg is íródnak új, fontos egyházi intézményeiket. A falvak lakossága azonban jobban ki történetei Isten népének, amelyek mind hozzátesznek ahhoz az volt téve a Bécs felől érkező rekatolizációs kényszereknek, főörökséghez, amelyet a reformációtól kaptunk. képpen a 17. század folyamán. Ekkor ugyanis a főúri családok egyre nagyobb számban váltak újra katolikussá Pázmány Péter Van-e jelentős különbség a magyarországi és az európai reforesztergomi érsek tevékenysége nyomán: sokszor a jobbágyamáció között? ikat is felekezetváltásra kényszerítették, és katolikus papokat A magyar reformátorok alapvetően az európai reformáció közhozattak templomaikba. Ezeknek a vidékeknek a reformátuspontjaiban szerezték a saját „reformátori ismereteiket”, és soksága, evangélikussága így folyamatos ellenszélben, számos neszor oda köthetők a megtéréstörténeteik is. Ilyen értelemben hézség között igyekezett megőrizni a hitét. Ez nehezebb volt és nagyon szoros kapcsolat van a magyarországi és az európai resok szenvedéssel járt, viszont ellenállóvá is tette az ilyen gyüformáció történései között. Ugyanakkor a 16. században a malekezeteket. Erdélyben és a keleti területeken a protestánsok gyarság számos traumát élt át, szétesett körülötte az ország. élvezték a fejedelmek támogatását, az iskolahálózat előnyeit.

Ekkor a hiteles vándorprédikátorok reményt adtak, és a magyar Viszont el is kényelmesedtek, így a 18. században sokkal védtenyelvű liturgia, Biblia nagyban hozzájárult a sérült nemzeti és lenebbek voltak a felekezetüket ért támadásokkal szemben. A sokszor egyéni identitás gyógyulásához. Kivételesnek vagy legszékelyföldi református nemesség például már a fejedelemség alábbis példaértékűnek nevezhető a hihetetlenül gyorsan felállt korának a végére elveszítette korábbi vezető szerepét a katoliiskolahálózat is, amely mindenképpen magyar sajátosság. A 17. kus székely nemesi csoport tagjaival szemben. századi magyar puritánok döbbenten szembesültek azzal a kü2019. október 27.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

Ma is tart még a reformáció, vagy csak ötszáz évente újul meg az egyház?

Egyháztörténészként azt remélem, hogy ez ma is történik. Akkor él jól az egyház a saját örökségével, ha folyamatosan megújul. Baj lenne, ha csak ötszáz évente jönne változás, mert akkor az azt jelentené, hogy az egyház csak valamiféle muzeális tárgy, amelyet ötszáz évente kicsit helyre kell pofozni. Azt azonban egyértelműen lehet látni, hogy azok a kommunikációs formák, amelyek hosszú ideig az egyház sajátjai voltak, ebben a korban nem elégségesek. Az ilyen jelentős évfordulók kétségtelenül jók arra, hogy ezzel szembesüljünk. Vajon képesek vagyunk-e úgy jelen lenni a társadalomban, ahogyan azt Isten szeretné az egyháztól? Ha az egyház médium az Isten és az ember között, akkor itt a kommunikáció alapvető kérdés. A magyar református egyház talán kicsit későn kezdett hozzá a saját liturgikus reformjához. A fiatalok hosszú ideig úgy érezték, hogy ők nincsenek megszólítva. Megvan-e bennünk az a bölcsesség, hogy az újat és a régit tudjuk ötvözni? Fontosnak tartom a tradíciót. Emlékszem, hogy saját egyetemi éveimben azért harcoltunk, hogy gitáros énekeket énekelhessünk, aztán pedig azért, hogy megtaláljuk a gyökereinket. Hamarosan érkezik az új énekeskönyv, amely nagyon szép kezdeményezés arra, hogy úgy tudjuk énekelni a régi énekeinket, hogy az élvezhető legyen azoknak is, akik ma hallgatják.

Megszámolni is nehéz, hogy hány tanulmányt, esszét írt a reformációról és Erdélyről, vagy éppen az erdélyi reformációról.

Miért foglalkoztatja ennyire ez a két téma?

A reformáció azért, mert mindkét ágon a felekezetükre büszke, tradicionális református családból származom: a református örökség az identitásuk szerves része volt. Erdély szeretete pedig anyai és gimnáziumi hatás. Erdély számomra mindig varázslatos vidék volt, tizenéves koromtól foglalkoztatott a története. Az egyetemen az Erdélyi Fejedelemség lett a témám.

Negyedév végén egy személyes megtérésélmény hatására a kettő összeért bennem, és nagy kiváltságnak tartom, hogy a mai napig ezt kutathatom.

Min dolgozik most?

Jelen pillanatban az akadémiai doktori disszertációmat írom, amely Apafi Mihály fejedelem székely elitjéről szól. Ez azért izgalmas, mert Apafi nagy református fejedelemként él az emlékezetünkben, akárcsak a felesége, Bornemissza Anna, akiről ifjúsági regény is született. Társadalomtörténettel foglalkozom, ami az emberek történeteiről szól. Így találtam rá az Apafi-korból sok személyes dokumentumra, naplókra, levelekre, amelyek plasztikus képet adnak a kor embere szemén keresztül a korszakról. Egy Nemes János nevű református székely főkapitány például – puritán marosvásárhelyi tanároktól tanulva – minden évét egy-egy mély imádsággal kezdte és zárta a naplójában, és megrázóan őszinte sorokkal reagált arra, ha bármiféle bánat vagy öröm érte az életében. Nagyon szeretem látni, ahogyan 14 Reformátusok Lapja

2019. október 27.

az egyéni történetek összeállnak mintázatokká, amelyek révén megérthetőbbé válnak az egész társadalom történései.

Harminc éve foglalkozik reformációkutatással, volt-e ezalatt valamilyen aha-élménye, felfedezése?

A legnagyobb élmény azzal szembesülni, mennyire hasonló vívódások, kísértések, öncsalások jellemezték a reformáció korában élőket, mint minket. Az ember hajlamos az ötszáz éve élt embereket kissé „éretlenebbnek” gondolni saját magánál, akiknél mi már komolyabb, bölcsebb felnőttek vagyunk. Ezzel egyidőben viszont sokszor visszavetítjük a saját elképzeléseinket ahelyett, hogy lenne türelmünk megismerni az adott kort és az adott személyt. Sokszor a múlthoz is úgy kapcsolódunk, mint a másik emberhez: előítéletekkel, a megismerés hosszú folyamatának vállalása helyett türelmetlenül. Például engem megdöbbentett, milyen kevés református lelkésznek volt a 16. században magyar nyelvű bibliája. Ők a latin nyelvű bibliából fordítottak, és abból is prédikáltak, még akkor is, miután megjelent a Vizsolyi Biblia. Ugyanakkor a legtöbbször írni-olvasni sem tudó átlagemberekről meg azt gondolnánk, hogy nem volt biblikus műveltségük, pedig az ő mindennapjaikat átitatta a Biblia történeteinek sokasága. Tudunk arról például, hogy parasztas�szony idézte a Bibliát a 16–17. században, vagy hogy azzal fenyegették férjeiket az asszonyok, hogy úgy járnak, mint Holofernész Judit könyvében. Ebből rögtön kiderül az is, hogy a kora újkori ember nem a mostani protestáns bibliaverziót ismerte, hanem tudta az apokrif könyvek történeteit is. Önnek személy szerint mit jelent a reformáció?

Elsősorban a személyes istenkapcsolat mindent elsöprő igényét, a formák tartalommal megtöltésének vágyát és a keretek, az intézmények megjobbításának a szabadságát. A 16. század reformátorai lázasan kutatták Isten akaratát, és nem féltek változtatni, ha szükségét látták. Nagyon szépnek gondolom azt, ahogyan Luther és társai egészen őszinte és megalkuvásoktól mentes válaszokat adtak azokra a kérdésekre, amelyeket abban a korban mindenki feltett, de nagyon kevesen mertek rá ilyen őszintén válaszolni. Más szempontból pedig azért szeretem a reformációt, és azért szeretném minél többekkel megismertetni, mert a reformátorok bár úgy gondolták, hogy nagyon sok javítanivaló van az egyházban, nagy alázattal tudták, hogy ők egy Krisztustól feléjük tartó, hatalmas folyamat részei. Nagy megtapasztalás, hogy mindannyian benne vagyunk Isten történetében. Ezt jelenti nekem az úrvacsorák alkalmával elhangzó félmondat, hogy „ezt cselekedték hitvalló őseink”. Jó beleállni abba a folytonosságba, amely hitem szerint nem a reformátorokkal kezdődött, de általuk élettelibbé, valóságosabbá, őszintébbé tudott válni. Ezt a fajta őszinteséget, a kizárólag Isten iránt elkötelezett hűséget és a magamat egy történet részeként látó alázatot kaptam a reformátoroktól, számomra ez az ő nagy ajándékuk.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Egy sláger Koncz Zsuzsa előadásában visszhangozza a refrént: „Ahogy lesz, úgy lesz.” Lesz, ami lesz – mondják az emberek nekigyürkőzve a kétséges kimenetelű, nehéz feladatok előtt. „Ha el kell vesznem, hát vesszek el!”– vallja és biztatja magát Eszter királyné a nevéről elnevezett bibliai könyvben (Eszt 4,16b). Életveszélyes feladatra vállalkozott. Tudta a törvényt: „aki hívatlanul be mer menni a királyhoz a belső udvarba, azt kivégzik. Csak az marad életben, aki felé a király kinyújtja aranypálcáját.” (4,11) Nem kis bátorság és elszántság kellett ahhoz, hogy félelme ellenére Eszter megtegye, amit kell, amire nevelőapja kérte, hogy népét megvédje a pusztulástól. Böjtöléssel készül az önfeláldozásra, mert az élete forog kockán, amikor hívatlanul bejelentkezik a királyhoz népe megmentése érdekében. Nem azért került olyan magas pozícióba, a király közelébe, hogy abban tetszelegjen, élvezze a hatalmat és csillogást. Fontos hivatalt tölthet be, ha Isten akaratát cselekszi, és hűséggel megállja a helyét.

Szépsége mellett kedvessége és vonzereje emelte őt királynévá. A legfőbb értéke azonban a finom diplomáciai érzék és készség, amellyel el tudta érni az uralkodónál azt, ami a küldetése volt. Amint ebből a történetből kiderül, szépség és okosság nem egymást kizáró tulajdonságok.

Elszánja magát akár a halálra is, így áll oda a királlyal szemben, és tisztelettel várja a kegyelmet. Türelmesen vár, és megkapja. Méltósággal fogadja azt, és nem ront oda mindjárt a trónhoz. A kérdésre, hogy mi járatban van, nem ad egyenes választ, hanem meghívja a férjét vacsorára. Ha ott, a fogadásakor azonnal rátért volna a tárgyra, és elkezd népéért könyörögni, nem biztos, hogy sikerrel jár. Váratlan kérését talán elutasították volna. Nagyobb hatást gyakorolt az uralkodóra azzal, hogy alaposan megtervezte, előre megfontolt szándékkal nagy lakomát rendezett, időt adott az ügynek. Meghívta gyűlölködő ellenségét, Hámánt is, aki ostoba, hatalmi őrületében kitervelte a zsidó nép kiirtását. Tudta, hogy fehér asztal mellett, borozgatás közben a férfiak más színben látják a világot. De Eszter még akkor sem adta elő kérését, egy második vacsorát is rendezett. Váratta a királyt, hogy szíve felhangolódjon, csak azután mondta el, mit kér. Az elbeszélést drámaian fokozza az író a részletek kidolgozásával. Nagy lelkierő kellett ahhoz Eszternek, hogy visszafogja magát. Kockáztatott és nyert. Isten felhasználta őt, hogy megszabadítsa népét ellenségeitől. Úgy lesz, ahogy Isten akarja. 

IMÁDKOZZUNK!

Köszönjük, Uram, a múltunkat, magyarságunkat háborúban és békében formáló akaratodat! Büszkén gondolunk a honfoglaló ősökre, királyainkra, nemzetünk nagyjaira. Hálával köszönjük tudósainkat, feltalálóinkat, a becsülettel és szorgalommal, a jövő nemzedékért dolgozó apáinkat! Köszönjük, hogy mindig voltak, akik túlláttak a jelen bénultságán, félelemmel terhes pillanatain, és mertek előre nézni, szabadságról álmodni! Köszönjük azokat, akik saját életüket sem kímélve szolgálták a másik embert, mentve és védve társuk életét! Adj megszentelt emlékezést, Urunk! Fájdalmat csendesítő könnyeket, számvetést és bűnbánatot, hitet, reménységet és megbékélést! És gyermekeinknek Tőled elkért jövendőt! Ámen.  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Az imádság ereje Jakab, „Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája” (Jak 1,1) a hagyomány szerint harminc esztendeig vezette a jeruzsálemi ősgyülekezetet. Az Újszövetségben több Jakab nevű férfival is találkozunk, akik Krisztus tanítványai voltak. Eusebius Hieronymus presbiter a 4. században azt jegyezte fel, hogy a levélíró Jakabot az Úr, azaz Jézus testvérének mondják, és még Justusnak, azaz Igaznak is nevezik. Krisztus halála után rögtön Jeruzsálem püspökévé rendelték. Mivel nem volt hajlandó megtagadni Krisztust, az Isten Fiát, megkövezésre ítélték, és törött lábszárral ledobták a templom párkányáról, majd agyonverték. Pál is megemlékezik róla: amikor Jeruzsálemben járt, az apostolok közül nem látott mást, „csak Jakabot, az Úr testvérét” (Gal 1,19).

Az áthagyományozott élettörténet fényében különös jelentőségűek az apostol és a levél biztatásai a mai olvasó számára is. Az utolsó fejezetben – Jób példájára figyelmeztetve (Jak 5,11) – kitartásra és állhatatosságra int, majd az imádság erejéről tanít. Szenvedések között imádkozzon a keresztyén ember, és ha öröme van, ne feledkezzen meg a dicséretmondásról. Betegségben pedig hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy „imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében” (Jak 5,13–14).

Az illatos olajjal megkenés általános eljárás volt az ókorban, a betegek terheinek könnyítésére is használták. Gyógyító, megelevenítő hatása miatt a Szentlélek munkájának jelzésére és kifejezésére is alkalmazták. A betegek kenete e jakabi szakaszra hivatkozva a hét szentség egyike a római katolikus egyházban. „A hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt.” (Jak 5,15) Bátorító ószövetségi tanításként a hozzánk hasonlóan ember Illésre és imádságaira emlékeztet, hiszen „nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének” (Jak 5,16).  PAP FERENC

2019. október 27.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

Hagyománytisztelő megújulás Takaros farakás, mellette kovácsolt vassal ívelt tűzrakóhely hívogat a nyírtéti református templom meglepően tágas udvarának közepén. A szeptember 22-én átadott, vakítóan fehér falú gyülekezeti hajlék olyannak tűnik a tiszta, felhőtlen ég alatt, mintha képeslapon látnánk.

KOCSIS JULIANNA

16 Reformátusok Lapja

2019. október 27.

| REFORMÁTUS ÉLET |

A tizenharmadik századi épület liturgikus terében az ablakokon beömlő fény felé nyúló szobanövények ölelik körbe a gyönyörű, hímzett piros terítővel fedett úrasztalát. Jólesik közelebb menni, csak úgy ott lenni, csendben szemlélődni. Papp Krisztián Sándor helyi lelkipásztor és a gyülekezet egyik presbitere, Bajzáthné Katika örömmel figyelik reakciónkat: láthatóan nagyon szeretik a templomukat.

A NÉGY FALON TÚL – Úgy indultunk neki, hogy csak külső felújításunk lesz. De én úgy vagyok összerakva, hogy amikor elkezdtük, már szerettem volna, hogy belül is rendbe tegyük a templomot. A végső, távlati tervünk egyébként is háromütemes felújítás volt: először tetőt kellett cserélni, utána jött volna a külső, aztán pedig a belső felújítás. Rekonstrukciós munkálatokat is beillesztettünk. Amikor végül levertük a külső vakolatot, már láttuk, hogy még ezt is, azt is el kellene végezni – emlékezik vissza Papp Krisztián Sándor. Így aztán az egész templom megújult, gyakorlatilag csak a négy fal maradt ugyanaz. – A munkálatok éppen a reformáció ötszázadik évfordulójának évében, 2017-ben kezdődtek a falkutatással. A közbeszerzés és a különféle hivatalos elrendeznivalók miatt rövid pihenő után 2018 őszén folytattuk tovább a munkát, idén júniusra lettünk készen – fűzi hozzá a lelkipásztor. „Én magam sem erőltetem az ilyen szigort: amiben kell, Az eredmény látványos: teljesen megabban szigorúak vagyunk, a többiben mi alakulunk újult a tetőszerkezet és -héjazat, a bádogborítás. A vizesedést elkerülendő a fiatalokhoz. Voltaképpen ebben egyfajta reformációt élünk kavicságyat telepítettek a templom köré, most meg.” (Papp Krisztián Sándor) valamint kívül-belül vízzáró vakolatot helyeztek fel. Új burkolatot kapott a padló, ELHÍVÁS ÉS CSALÁDI ÖRÖKSÉG és padfűtést is kialakítottak. Ez utóbbinak különösen örülnek, hiszen az Árpád-kori templom a hideg beálltával rendszerint A teljes beruházás közel hatvanötmillió forintba került, amealkalmatlanná vált az istentiszteletek megtartására, így a kölyet pályázati forrásokból, állami támogatással, saját forrászösség október 31. után minden évben a kissé szűkös gyülesal, valamint adományokkal kiegészítve tudtak finanszírozni. kezeti terembe költözött, és csak a következő év virágvasárAz adományozásból kivették a részüket Papp Krisztián Sándor napján tértek vissza. – Reménység szerint mostantól bent partnerei és saját cége is, ugyanis a gyülekezeti élet mellett a tudunk maradni télen is – bizakodik Papp Krisztián Sándor, aki családja vállalkozását is ő viszi tovább. Ez a felállás nem szokazt is elmondja, hogy a liturgikus tér is megújult, teljesen kiványos, de mára jól összeszoktak a gyülekezettel. – Jól kell cserélték a berendezést. A korábban használt kis elektromos tudni menedzselni – véli a lelkész. orgona helyét igazi vette át – ezt a felújítás örömére a lelkiPapp Krisztián Sándor tizennyolc éve vezeti az ezeregyszáz pásztor családja adományozta az egyházközségnek. Kicserélfős település háromszáz lelket számláló református közösték az elektromos hálózatot is. ségét. – A gyülekezet pont olyan méretű, hogy össze tudom A sok újdonsággal együtt azonban a feltárt évszázados tempegyeztetni a két feladatot. Egy-egy átlagos vasárnapi istenlomelemeket is meghagyták: látszik például a régi papi ülőke és tiszteleten negyven-negyvenöten vesznek részt, de sok olyan az egykori sekrestye bejárata. Másik régi tervük is megvalósult: alkalmunk van, amelyen többen vagyunk. Ami fontos: mindenemlékművet állítottak egykori lelkészeiknek, amelyet ugyanképpen a gyülekezet az első – állítja a lelkipásztor. Ez a gyacsak szeptemberben avattak. Felújították a templomkertet és a korlatban azt jelenti, hogy bárkivel lenne épp üzleti tárgyalása, parókia udvarát is, új kerítés is készült. – A munkálatokból csak ha szolgálni kell, lemondja azt. – A jó Isten – hála neki érte a parókia épülete maradt ki, de már nem sokáig. Pályázati for– adott annyi tálentumot, amennyivel élnem is kell ezekben rást kaptunk erre is, azonban a kivitelezéshez már csak jövőre a feladatokban – fogalmaz Papp Krisztián Sándor. Azt is ellátunk hozzá – magyarázza a lelkipásztor. árulja, hogy eleinte „csak” lelkész szeretett volna lenni: anyai 2019. október 27.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

„Tetszhet ugyan nekem valami, de a legfontosabb, hogy a gyülekezet jól érezze magát. Úgy néz ki, hogy ez megvalósult. Adtak ötleteket is, az egyik gyülekezeti tagunknak köszönhető például, hogy a padokon pici akasztó van a táskáknak.” (Papp Krisztián Sándor)

ágon több felmenője, közöttük dédnagyapja is az Úr elhívott szolgája volt. Öccsével együtt tulajdonképpen beleszülettek a céges életbe és – ahogy ő fogalmaz – az „egész vállalkozósdiba”: szüleik alapították a főként száraz hüvelyesek csomagolásával és forgalmazásával, sütési alapanyagok, valamint ízesített kukoricaextrudátumok előállításával és forgalmazásával foglalkozó cégüket. – Valahogy úgy alakult, hogy generációváltáskor én vettem át a stafétabotot édesapámtól. Nem tudtam választani a két feladat között... Így oda-vissza jó lett mindenkinek: a gyülekezet profitál a vállalkozói tapasztalataimból, az üzleti életben pedig én nyerek abból, hogy lelkész vagyok – osztja meg, hozzátéve: másként tárgyalnak vele, mint egy világi üzletemberrel. – Eskettem már egyik üzleti partneremet, volt, akinek kereszteltem a gyerekét, temettem a családtagját. Előfordult, hogy egy tárgyalóteremben jegyesoktatást tartottam – sorolja Papp Krisztián Sándor.

LELKI PROFIT Az, hogy elhívása és családi öröksége összeegyeztethető, a gyülekezeti életen is meglátszik. A hagyományos programok – istentisztelet, gyerekistentisztelet, bibliaóra – mellett sok egyéb közösségi alkalmat tartanak, például gyereknapot, különböző kirándulásokat. Amíg a gyerekek már rutinosan járnak együtt moziba, élményfürdőbe vagy épp szalonnasütést szerveznek a lelkésszel, addig a felnőttek most kezdenek több 18 Reformátusok Lapja

2019. október 27.

közös elfoglaltságot keresni. Nemrég például Erdélyben kirándultak: Bajzáthné Katika lelkesedéssel mesél az útról, szerinte az segített a gyülekezetnek jobban összekovácsolódni. Az eseményekre ráadásul nem csak a reformátusokat hívják: a településen bárki számára nyitott a részvétel. A jó ökumenikus kapcsolatoknak is köszönhetően sok gyermek és felnőtt él a lehetőséggel, amelyet a lelkipásztor finoman, de ügyesen használ az Ige hirdetésére. Szívügye, hogy szót értsen a fiatalokkal.

– Hazudnék, ha azt állítanám, hogy a fiatalság ugyanolyan, mint tizennyolc évvel ezelőtt, és erre igyekszünk reagálni: ahogy változik a világ, mi is úgy változunk, hozzájuk igazodva, megtartva az alapigazságokat. De be kell látni: az, hogy a kátéórán ne vegyék elő a telefonjukat, ennél a generációnál már elképzelhetetlen. Én magam sem erőltetem az ilyen szigort: amiben kell, abban szigorúak vagyunk, a többiben mi alakulunk a fiatalokhoz. Voltaképpen ebben egyfajta reformációt élünk most meg – osztja meg véleményét Papp Krisztián Sándor.

SAJÁTJUKNAK ÉRZIK Lelkészével egyetért Bajzáthné Katika is, aki lelkesen mesél a már említett kirándulásról. Katika presbiter, pénztáros, harangozó, férjével, Bajzáth Árpáddal együtt az egyházközség

| REFORMÁTUS ÉLET |

ték a régit is, de ez így nagyon különleges lett: itt a régi és az új kor találkozik – osztja meg a meghitt élményt Katika. Hozzáteszi, hogy nem csak az idősebbek örülnek a megújulásnak: a helyi fiatalok is igyekeznek részt venni a gyülekezet életében.

A presbitérium tagjai között is többen vannak, a legfiatalabb mindössze huszonhárom éves.

– A presbitertársakkal igyekszünk itt lenni minden vasárnap és amikor csak kell, hogy segíthessük a tiszteletes úr munkáját – magyarázza Katika. – Persze szeretnénk, ha mindenki itt lenne minden vasárnap, de ezt is életszerűen kell kezelni: a társadalmi élet és benne az egyének életvitele annyira megváltozott, hogy szinte mindenki a hét hat napján reggeltől estig dolgozik – egészíti ki Papp Krisztián Sándor.

ÖTLETEKET ADTAK

Bajzáthné Katika

mindenese. A házaspár a templom tőszomszédságában lakik, sokat foglalkoznak a szent hajlékkal. – A férjem nagyon a szívén viseli mindazt, ami a templom körül történik, minden szükséges munkát elvégez. Tizenhárom éve vagyunk a gyülekezet tagjai, tíz éve presbiter is vagyok, azóta dolgozunk együtt a tiszteletes úrral – magyarázza. A lelkipásztor hálásan egészíti ki: nem helyben lakóként örül annak, hogy biztos kezekben tudhatja a templomot: gyakran jönnek érdeklődők, turisták megcsodálni azt, a harangozó pedig felkészülten ismerteti velük a tudnivalókat.

A bizalom kölcsönös, Katika szemmel láthatóan szereti a közösségét és a lelkészét. Azt is elmondja, hogy ezzel nem csak ő van így. – A gyülekezet nagy várakozással és bizalommal vágott bele a felújításba, habár sejtettük, hogy a műemlékvédelem alatt álló épülettel nem lesz egyszerű dolgunk. De a tiszteletes úr személye biztonságot jelentett: tudtuk, ha ő veszi kezébe az ügyintézést, az biztosan menni fog – mosolyog Katika.

AHOL TALÁLKOZIK A RÉGI ÉS AZ ÚJ Attól sem féltek, hogy a templombelső rendhagyóan ötvözi a régit és az újat. – Huszti István és a felesége idősek, a közelben laknak. Pista bácsi sokáig presbiter volt. Már igen nehezen mozognak, nem nagyon tudnak eljönni az istentiszteletekre.

Mindig kérdezgették, mi újság van, hogy áll az építkezés. Amikor elkészültünk, megkértek, hogy segítsek nekik átjönni, mert nagyon szeretnék látni az eredményt. Amikor bejöttek a templomba, sírtak a meghatottságtól. Azt mondták, nagyon szeret-

A lelkész az elmúlt két év történéseihez visszatérve elmondja: plusz nehézséget jelentett, hogy megfeleljenek a műemlékvédelmi hivatal elvárásainak. – A cégnél én vezetem a marketinget meg a termékfejlesztéseket, úgyhogy – a presbitériummal együtt – nekem is volt elképzelésem – bújik elő cinkos mosollyal az üzletember a lelkészből. A műemlékfelügyelet péntekenként járt ki ellenőrizni, hogyan haladnak a munkálatok, velük szorosan együttműködve alakultak a színek, a kivitelezés. – Amikor elkészült a szószék, a mesterrel együtt néztük meg. Elmondtam neki, hogy szép, szép, de hiányzik még néhány dolog az előzetes terveinkhez képest. Kiderült, hogy ő minden elképzelésünket megvalósította, csak nem merte elhelyezni, mert attól félt, az túl modern lesz ide – nevet a lelkész, akinek fontos a gyülekezeti tagok véleménye. – Tetszhet ugyan nekem valami, de a legfontosabb, hogy a gyülekezet jól érezze magát. Úgy néz ki, hogy ez megvalósult. Adtak ötleteket is, az egyik gyülekezeti tagunknak köszönhető például, hogy a padokon pici akasztók vannak a táskáknak – mutat rá Papp Krisztián Sándor.

EREDMÉNYES ÖSSZEFOGÁS Nemcsak a gyülekezet támogatta a beruházást, hanem Révész Dezső polgármesterrel az élen a település vezetősége is melléjük állt. – Az első számlák kifizetésekor a polgármesteri hivatal volt a segítségünkre, és a későbbiekben is igyekeztek mindenben mellettünk lenni – derül ki a lelkész szavaiból. Az együttműködésnek köszönhetőn a református templom Nyírtét nevezetessége lett, kialakításának hála turisztikai látványosságnak számít.

A közös munka pedig nem áll meg itt: mivel a templom és a parókia a falu központjában van, az önkormányzat épülete pedig követlenül mellettük található, már a következő megvalósítandó cél is körvonalazódni látszik. – A parókia felújítását követő lépés az udvarunk közösségi térré alakítása lesz, amelyet az önkormányzattal közösen szeretnénk kivitelezni – osztja meg távlati terveiket Papp Krisztián Sándor.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD 2019. október 27.

Reformátusok Lapja 19

| RE-KONSTRUKCIÓ |

Ige Napjainkban magyarázatra szorul az az állítás, amely szerint létezik Ige, mármint Isten Igéje. Azért szorul magyarázatra, mert ma az általánosan elterjedt nézet szerint minden tudás, ami elérhető, csak és kizárólag az embertől származhat. Minden más olyan állítás a világról és az emberről, amely Istenre hivatkozik, valójában csak mítosz, amelynek semmiféle valóságos alapja nincs. Ezért az Isten Igéjében való hit, tehát a Bibliának Isten szavaként való elfogadása sem más, csak hiedelem. Egy a sok közül. Ezért a keresztyénség sem más, csak a mitologikus világmagyarázatok egyike. Azért nem más, mert nem támasztja alá igazolható tudás.

Azért problémás az az elképzelés, hogy Isten szól, kijelent, kinyilatkoztat, mert az emberen kívül nincs más, akitől és aki által bármiféle ismeretre szert tehetnénk a létezés nagy kérdéseit illetően.

Jó, ha tudatosítjuk újra és újra, hogy nincs más tájékozódási pont, csak az Ige. Nemcsak úgy, a „keresztyének hite szerint”, hanem objektíve.

Ennek az Ige létét tagadó nézetnek az eredete visszamegy a – jellemzően – felvilágosodásnak nevezett fordulathoz, amikor is az ember úgymond „megvilágosodott”, vagyis rádöbbent arra, hogy a világ magyarázatát nem Isten felől kell megalapozni, hanem pontosan fordítva: az emberi tudást kell a tudás mércéjévé tenni. Az ember lesz a végső viszonyítási pont, ahonnan nézve az Istenről való beszéd sem lesz más, mint egyszerű kivetítés. A szubjektum cselekménye és produktuma. Ez az emberközpontú ismeretelmélet – vagyis az ateizmus – ma norma. Nem az a „normális”, aki a valóságot Isten Igéjéből akarja megérteni, hanem az, aki az embert teszi meg minden magyarázat végső mércéjének.

Azért tudott ez az elképzelés normává válni, mert a természettudományok tényleg rohamléptekkel haladtak előre, és e fejlődés a mindennapi életben is átélhetővé vált. Egy jó laptop képes azt az illúziót kelteni, hogy már tényleg eljutottunk a tudás csúcsára, és minden titok birtokosai vagyunk. Így alakult ki Nyugaton az a téves képzet, hogy a modernitás és az istenhit szükségszerűen kizárják 20 Reformátusok Lapja

2019. október 27.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

egymást. Nincs már szükség Igére mint végső, abszolút és egyetlen tájékozódási pontra. A valóság megismerhető és birtokolható, az Ige fölösleges.

A probléma természetesen az, hogy ami a végső kérdésekre vonatkozó tudást illeti, abban egy jottányit sem jutottunk előbbre. Sőt, a lemondás az Igéről – mint egyetlen, végső és abszolút tájékozódási pontról – szükségszerűen azzal a súlyos következménnyel járt, hogy az ember kénytelen volt önmagát abszolúttá tenni. Eltűnt a végső viszonyítási pont, az Ige, maradt az ember önmagában.

Nincs mihez viszonyítania önmagát, bezárta önmagát önmagába. Ebből szükségszerűen az következik, hogy nem is tud semmit sem mondani önmaga létének végső, átfogó értelméről. Eltűnt a jelentés.

Vagyis eltűnt az a biztos valóságlátás, amelynek alapján bármi is válaszolható erre a kérdésre: mi végre? Mi az értelme ennek az egésznek, mármint az emberi létnek? Mondjon akárki akármit, ha erre a kérdésre nem tudunk válaszolni, akkor elvész a végső értelem, és az egész életet – mint valami lassan ölő méreg – átjárja a nagy semmi.

Jó, ha tudatosítjuk újra és újra, hogy nincs más tájékozódási pont, csak az Ige. Nemcsak úgy, a „keresztyének hite szerint”, hanem objektíve.

Mondják, ha az Igét abszolúttá, vagyis az emberi sorsról való tudás egyetlen, kizárólagos és végső forrásává teszem, akkor ezzel kizárok másokat.

Merthogy vannak más, az igazságra vonatkozó érvényes hitek, meggyőződések, valóságmagyarázatok. Vannak más „igék” is. Nos, nincsenek. Az Ige attól Ige, hogy kizárólagos. Nincsenek „alternatív igék”. Az a szemlélet, amely különböző világmagyarázatok egyenlő igazságtartalmában hisz, valamiféle vallási relativizmusban, valójában pontosan oda vezet, ahol most a nyugati világ tart: a semmihez. A meggyőződés nélküli botorkáláshoz, mert hiszen nincs semmilyen fix pont sem, amely alapján tájékozódni lehetne. A „mi végre?” kérdése eltűnik, és marad az önmagába záruló, magányos ember. Jöhetnek a pszichológusok.

Jó, ha eszünkbe véssük – a reformáció tájékán is –, hogy nincs más fix pont, viszonyítási alap, csak az Ige. Nemcsak a „mi hitünk szerint”, hanem objektíve. Istennek a testté lett és írott Igéjében kijelentett objektivitása az egyetlen hatalom, amely képes uralkodni az emberi szubjektum kilátástalan ténfergései fölött. 

| GONDOLATOK |

JAKAB-KÖVES GYOPÁRKA

Hitvallásunk tükrében

A szerző író

ILLUSZTRÁCIÓ: KALOCSAI RICHÁRD

Ősz elején, az első nőszövetségi alkalmunkon bemutatkozó kört tartottunk. Nemcsak azért, mert ült köztünk egy fiatal, új érdeklődő, hanem azért is, mert már régen volt nálunk ilyen. Pedig időnként nem árt a „frissítés”. A tagok komolyan veszik, hogy egymásra is odafigyeljenek, de a hosszú nyári szünet után mindig van miről beszámolni. Felgyógyult-e betegségéből egyik tagunk felnőtt fia? Átköltözött-e új lakásába másik testvérünk?

Egy-egy ilyen bemutatkozó körnél mindenki szükségét érzi, hogy megokolja a csoporthoz

tartozását. Miért csatlakozott, mióta jár a körbe, szeret-e odatartozni? A mi bemutatkozásunk sajátságos módon nemcsak valamilyen csoporthoz tartozásról szól, hanem hitvallássá is válhat. Miért vagyok református? Miért nevezem magam keresztyénnek?

Már vagy két hónap eltelt az alkalom óta, de most döbbenek rá, milyen furcsa és reprezentatív mindaz, amit azon az estén hallottunk. Elhangzottak hitvallások, amelyek egy az egyben megjelenítették mai keresztyén viszonyulásunkat. Egy 21. század eleji református elsősorban nem a közösség, hanem személyes élményei felől határozza meg önmaga helyét, amit akár hitélménynek is nevezhetünk, noha messze esik a klasszikus reformátori hitmeghatározástól: az ismeret, az igaznak elismerés és a szívbéli bizalom hármasától. Pedig az idősebb generációban ott van a közösségi megtapasztalás, és református identitásuk legfonto-

sabb meghatározója az, hogy gyermekkoruktól ebben a közösségben vannak. Azonban sokaknál közben volt valamilyen törés, éppen az aktív éveik alatt. Mire a gyülekezetünk szorosabb köréhez csatlakoztak volna, nyugdíjasok lettek, esetleg megözvegyültek. Évtizedek maradtak ki, annak az időszaknak a hétköznapjai, amikor munkahelyen, gyermekeik nevelése közben, közéleti szinten hitvallást tehettek volna. Mire a gyülekezetben otthonra találtak, a közösségi élmény is csorbát szenvedett, mint ahogy részlegessé vált a hitvallás is.

Ez általában néhány szűk téma körül forog. Az első a gondviselésbe vetett bizalom és az a megnyugvás, hogy az életünket a „jó Isten” vezeti. A másik, ritkább vallomás a bibliaolvasás közbeni felismerésekről szól. Még egy különös szintje van a szubjektív rácsodálkozásnak: a katartikus élmény, amelyet valamilyen szép és jó dolog vált ki, és amelyet az ember összeköt magában az Istennel való kapcsolattal. Falun volt olyan asszony, aki a szőlőben kapálás közben élte át a boldogság hullámzásának azt a felszabadító érzését, amelyet egy barátnőm hegedülés közben. „Ilyenkor érzem, hogy egészen közel vagyok Istenhez.” Más arról számolt be, hogy ráfekszik a tengerre, és ott él át valami találkozást a transzcendenssel.

Végigfuttatom magamban újra és újra, amiket hallottam, és elképedek. Hol marad Krisztus a hitvallásunkból? Hol marad ő, egész hitünk legfontosabbja, ebben a 21. századi maszatolásban? Pál apostol a rómaiaknak írt levélben summázza az igazi hitvallást: akkor üdvözülhetsz, ha „száddal Úrnak vallod Jézust”, és hiszed, hogy feltámadt a halálból. „Mert szívvel hiszünk” és „szájjal teszünk hitvallást”. Ez a kettő összetartozik. Nincs elna­ gyolt hit, amely valamilyen kellemes istenélményből fakadna. A hit konkrét tárgya Krisztus feltámadása és isten volta. A hit pedig akkor működik, ha összekapcsolódik a megvallásával: „Krisztus az Úr.”

Minden kornak, minden keresztyén közösségnek, sőt minden keresztyénnek valamilyen módon meg kell határoznia önmaga hitét abban a helyzetben, amelyben él. Soha nem ugyanaz az élettér, ezért kell újra és újra visszatérni a kérdéshez: te miben, kiben hiszel? Miért vagy keresztyén? Aztán rá kell jönni, hogy minden külső körülmény csupán díszlet a válaszhoz képest. Mert Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz.  2019. október 27.

Reformátusok Lapja 21

| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra!

LXIII. ÉVFOLYAM,

43. SZÁM,

2019. OKTÓBER 27.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

A videokazetta

LAPJA

REFORMÁTUSOK

MAI ÉLETHELYZETEK

A Mai élethelyzetek című cikksorozatban már többször rácsodálkoztunk arra, hogy Isten milyen különleges eszközökkel keresi és találja meg az elveszett embert. Ez történt Annával is, akiről ma írok. Gyermekkorában hittanra, templomba járt, és hitte is a hallottakat. De a felnőtt évtizedek elsodorták a falujából és Isten közelségéből is. Férjhez ment, fiuk is született, de férje olyan mélyre csúszott az ivásban, hogy tönkrement a házasságuk, elváltak. Felnőtt fiával mindent megpróbáltak a túlélés érdekében: videokölcsönző és -másoló szolgáltatást indítottak. Őt munka közben kereste meg a Jó Pásztor.

Egyik alkalommal éppen esküvői kazettát másolt: végig kellett követnie a felvételt, hogy lássa a minőséget, és közben hallotta az igehirdetést. Annyira megragadták az elhangzottak, hogy elhatározta: elmegy abba a templomba, ahol a felvételen látott lelkipásztor hirdeti az Igét. Rendszeres templomba járó lett. Nemcsak a gyermekkori élmények jöttek vissza, hanem egyre erősödött az Úr vonzása az életében. Három év után eljutott odáig, hogy letette bűnbatyuját Jézus keresztjéhez és átadta az életét neki. Örömmel indult el új életében.

Fia megrökönyödve vette tudomásul anyja „lépésváltását”, amely együtt járt azzal, hogy már nem volt hajlandó folytatni, amit addig hamisan csináltak. Abba kellett hagyniuk a közös tevékenységet. De az Úr megmutatta neki, hogyan tovább, mindig adott következő megoldást. Egyre jobban beépült a missziói szolgálatba is. Többeket – számos alkoholistát – segített szabadulásra.

Másik településre költözött, ahonnan visszajárt szeretett templomába, de lassan az új helyen is körülnézett. Az első alkalommal azt tapasztalta, hogy ugyan szép beszéd hangzik, de a szabadító Jézus örömhíre nem. Kitartóan segített a gyermekmegőrzésben, gyermekmisszióban és amiben lehetett.

Néhány társával együtt évekig imádkozott, hogy Isten hozza el az ébredés időit közéjük.

Isten csodálatosan meghallgatta őket. Lelkészváltásra került sor. A fiatal lelkészházaspár az első naptól kezdve Jézust hirdette. Hamarosan nagy feszültség támadt a gyülekezetben, de az élő Ige meghozta hatását. Voltak, akik otthagyták őket, de megindult az ébredés. Anna igen nagy örömmel állt oda a lelkészházaspár mögé, és ő is átélte, hogy öt-hat év alatt mintegy hetven-nyolcvanan adták át szívüket az Úrnak, köztük számos fiatal házaspár is, többen olyanok, akik korábban még templomba sem jártak.

A kazettát másoltató házaspár évek múlva elvált – nem tudni, mi lett az esküvős kazetta sorsa. Egy biztos: az a kazetta elvégezte munkáját egy emberi szívben. Az az Úr, aki Anna életébe belépett, most már nem a kazettát, hanem őt használja, hogy általa is „megkeresse és megtartsa az elveszettet”. „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19,10)  VÉGH TAMÁS

ÁRA: 320 FT

Élő víz a vizek városában REFORMÁCIÓRÓL, ÚJRAKEZDÉSRŐL, MEGÚJULÁSRÓL ÜZEN A TATAI GYÜLEKEZET

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu



MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: .........................................................................................

Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................



22 Reformátusok Lapja 2019. január 6.

Aláírás: ...................................................................................

| EGYHÁZI ÉLET |

A visszaélés nem szünteti meg a helyes gyakorlatot – Minden politika – de a politika nem minden! Valahol itt nyílik fel számomra a keresztény szabadság igazi értelme – hangsúlyozta Bogárdi Szabó István dunamelléki FARKAS ZSUZSANNA püspök A „keresztény szabadság” fogalma egykor és most címmel szervezett kerekasztal-beszélgetésen. Az alkalmon a Zsinat lelkészi elnöke mellett Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője, valamint Molnár Attila Károly és Hörcher Ferenc eszmetörténészek vettek részt.

retorikáját, érezhetők ennek a kockázatnak a különböző fokai – fogalmazott Prőhle Gergely. A keresztény szóhasználat bekerült a magyar politikai diskurzusba, ugyanakkor a keresztény szabadsággal minősített életforma igenis modern életforma.

Bogárdi Szabó István azt vallja: egy keresztény meggyőződésű országban a szabadság nem változtatja meg a naturát: a férfi férfi marad, a nő pedig nő. – A keresztény szabadság mentes a gőgtől, mert a keresztény ember nem szabadnak született, hanem megszabadíttatott – fogalmazott a református püspök. – E tekintetben a potméter Magyarországon elég alacsonyan van, ajánlanám a keresztény politikusoknak a Biblia erre vonatkozó szavait, mert amikor az ember úgy gondolja, hogy saját esze az alkotmányos szabadság, az már a gőg és a kevélység előszobája – tette hozzá.

– Ideje volt, hogy Magyarországon elkezdjünk beszélni erről a kérdésről – folytatta a református egyházi vezető. – A kom-

Egyre gyakrabban használt szókapcsolat a „keresztény szabadság”, amelynek történelmi hátteréről, változásairól és jelentéséről folytattak diskurzust a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen október 14-én. – A keresztény embernek van lelkiismerete és valamiféle tudása, amelynek korlátokat kell jelentenie számára – foglalta össze Molnár Attila Károly. Hörcher „A keresztény szabadság mentes a gőgtől, Ferenc arra emlékeztette bevezetőjében a hallgatómert a keresztény ember nem szabadnak született, ságot, hogy nem tekinthetünk el múltunktól: – Törtéhanem megszabadíttatott.” nelmünk tragikus sorsú hőseinek utódai vagyunk – a keresztény szabadságot úgy is értjük, mint a keresztémunizmusban hozzászoktattak, hogy a keresztények helye a nyek szabadságát, amelyet elvehetnek a nem keresztények. sarokban van, ahol lehetőleg szégyellniük kell magukat. Lejárt a A LEGFONTOSABB KÉRDÉS szégyen ideje, és vállalnunk kell azt a kockázatot, hogy a kimondott szónak ereje van, mert a hallgatásnál nincs förtelmesebb Bogárdi Szabó István hozzátette: már Kálvin János is úgy vélte, – tette hozzá. Ugyanakkor nem felejthetjük el Aquinói Tamás hogy amikor keresztény szabadságról kezdünk beszélni, kitör gondolatát sem: a visszaélés nem szünteti meg a helyes gyaa hisztéria – némelyek ugyanis azt hiszik, hogy ez a mindenre korlatot – emlékeztetett Bogárdi Szabó István. feljogosító szabadságot jelenti, mások pedig azt, hogy majd a keresztények kényszerítenek valamilyen értékrendet minMI BÍZATOTT RÁNK? denkire. – Minden politika. A keresztény szabadság is politikai kérdés, ahogy a vallás és a tej ára is az – de a politika nem Végül azt a kérdést válaszolták meg a résztvevők, hogy nem minden! Valahol itt nyílik fel számomra a keresztény szabadkérdőjeleződnek-e meg a normák, ha politikai termékké válik a ság igazi értelme – hangsúlyozta Bogárdi Szabó István. Maszabadság. – Minden fogalmat félre lehet siklatni, politikai ternapság sok mindent lehet érteni a keresztény szabadságon, mék lesz, ha egy politikus kezdi használni – fogalmazott Molnár de a református püspök azt hangsúlyozta: sokkal fontosabb Attila Károly. – Azért, mert egy normát nem tartanak be, az nem kérdés, mi kvalifikálja a szabadságot. – Nem minden a politika, válik rosszá – fűzte hozzá. Bogárdi Szabó István szerint az elde ne felejtsük el, hogy amikor Luther megfogalmazta tanait, múlt hetek eseményeiből le kell vonni a konzekvenciákat, szüka politika óriási szerepet játszott terjedésükben. A különböző ség van következményekre. – Én a magam részéről nem tudom vallási elvek és politikai rendszerek egymásra találása nem a übereleni a tízparancsolatot, és nem tarthatjuk zsinatunkat 21. század terméke– tette hozzá Prőhle Gergely. sem háromszázhatvanöt napos készenlétben, hogy mindig véleményt nyilvánítson egy-egy ügyben. Emberből valók vagyunk, HALLGATNI GYÁVASÁG elszomorodom, amikor visszaélésekről hallok, de nem hökkenek meg, ha ilyesmi történik. Mind emberek vagyunk, ránk az De hogy néz ki az a rendszer, amely a keresztény szabadságra egyházban pedig az bízatott, hogy folyamatosan prédikáljuk Isépül? – Az a politikus, aki a kereszténységet zászlajára tűzi, sok ten törvényét – hangsúlyozta a református püspök.  kockázatot vállal. Ha végignézzük az elmúlt harminc év politikai 2019. október 27.

Reformátusok Lapja 23

| REFORMÁTUS ÉLET |

Megerősítő élettörténetek Az egyházi nyelv ismert fordulata, hogy testvéreknek szólítjuk egymást. A nyelv valóságteremtő ereje mellé még vegyünk némi kávét, süteményt, egymásnak örvenBAGDÁN ZSUZSANNA dést – máris a Nőszövetségnél vagyunk, amelynek tagjai ismerik, szeretik, számon tartják egymást, és fontosnak tartják, hogy együtt növekedjenek Isten ismeretében. Évről évre otthonná, családi ünnepség helyszínévé válik a Zsinat Abonyi utcai székháza a Magyarországi Református Nőszövetség éves konferenciájakor. A Zsindelyné Tüdős Klára-díj október 12-i átadásán jártunk.

Már fél órával a nyitó áhítat előtt megtelt az Abonyi utcai székház földszinti tanácsterme – a messziről jövőknek is kell idő, hogy testileg, lelkileg is megérkezzenek. Ilyenkor van idő egyegy ölelésre, arra, hogy egy-egy szóval próbáljuk összefoglalni, hogyan megy sorunk – büszkeség, gyász, egymásban megvigasztaltság érzései vegyülnek össze, mint ahogyan a cukor elkeveredik a keserű kávéban. A jól ismert kilencvenedik zsoltárt már egy szívvel énekelték a résztvevők Berkesi Gábor budapest-pozsonyi úti lelkipásztor áhítata előtt.

AZ ÖRÖK REMÉNY AJTAJA Az egyházi ünnepeken és temetésekkor oly sokat énekelt zsoltár soraihoz a legtöbbeknek énekeskönyv sem kell, és a válogatott igeversek is mindenkinek ismerősek. „Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.” Vándorló, nomád nép teszi ezt a kijelentést – akiknek mégis Isten a hajlékuk. Olyan, mint a kis menedékház, amelyet derűs időben talán észre sem vesznek a kirándulók, de ahová behúzódhatnak a baj elől. Az Úr mindig a helyén van, rá mindig lehet számítani, nála mindig nyitva az ajtó. „Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be” – mondja a Jelenések könyve. Ez az ajtó az örök remény, az örök újrakezdés ajtaja. Az emberi megállapítás kissé talán pesszimista: „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.” A hívő ember azonban a nehézségei közepette is tud reménykedni. Óriási szükség van ma azokra, akik hitelesen tudnak élni, ezért a hívő ember a zsoltárossal kéri: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!”

ÉLTETŐ ÖLELÉS A bölcs szív mibenlétét – az akkor már vak – Zsindelyné Tüdős Klára egyszer így fogalmazta meg: „A nézéshez szem kell. A látáshoz szempont.” Az életpéldák erőt adnak a mindennapokban – erről beszélt Topolánszky-Zsindely Katalin kiképző családterapeuta a jelenlévők előtt. Az előadó nagyapja édestestvére volt 24 Reformátusok Lapja

2019. október 27.

| REFORMÁTUS ÉLET |

Zsindely Ferenc államtitkárnak. Tüdős Klára, a sokszínű tehetségű, kemény, katonás jellemű, szókimondó fiatal nő harmincnyolc évesen, kudarcos első házassága után lett Zsindely Ferenc államtitkár felesége, akkor fordult a színházi rendezéstől a divat világa felé. A második világháború viharaiban meghallotta a hívást, és „az üldözöttek mercédeszes védőangyala”, a Nőszövetség alapítója lett. Virgina Satir szerint az ölelés a túlélés záloga.

Zsindelyné Tüdős Klára sokakat ölelt magához, ami a második világháború idején szó szerint a túlélést jelentette nekik. Erről tanúskodik, hogy a Nőszövetség alapítóját a világ igazai között tartják számon: a kegyelmes asszony az Úr szolgálóleánya volt.

A HITVALLÁS ALKALMA Persze nem mindenkinek jut olyan vibrálóan színes élet, mint Zsindelyné Tüdős Klárának, mégis évről évre vannak, akiknek ezzel az elismeréssel köszönik meg a gyülekezeti nőszövetség keretein túlmutató, áldozatos munkájukat. – Az életpéldák felidézése azért is fontos, mert jó tudnunk, mit hogyan oldottak meg az elődeink. Ha azt szeretnénk, hogy az unokáink se sodródjanak, akkor nagyon jó lenne, ha élettörténeteket mesélnénk nekik, azokat a motivációkat, miért is találtam meg a megoldást valamire. Ez a hitvallás alkalma is – fogalmazott P. Tóthné Szakács Zita, a Magyarországi Református Nőszövetség elnöke.

Ilyen hitvallások voltak a kitüntetettek életútjai is. Dunamellékről Dankó Istvánné Lipnik Márta, a mohácsi református nőszövetség tagja, Dunántúlról a győri Názár Ferencné Takács Zsuzsanna, Tiszáninnenről a KERESZTMAMA-PROGRAM sajószentpéteri Jelényi Lászlóné Vongrey Olga, Az esemény perselyadományát a Magyarországi Tiszántúlról Kádár JóReformátus Nőszövetség Keresztmama-programjára fordítják. A kezdeményezés keretében eddig már négy és fél zsefné Cseh Katalin, a millió forinttal támogattak rászoruló kárpátaljai családokat.

Makó-Belvárosi Református Egyházközség presbitere vette át a díjat. Mindegyikük életében és szolgálatában kulcsfontosságú a misszió és a gondoskodás – legyen szó a szószékre rendre kirakott pohár vízről, gyülekezeti könyvklubról, bárminemű kétkezi munkáról, programszervezésről vagy éppen a bibliaiskolai alkalmak szervezéséről, látogatásáról.

– Hálával gondolunk vissza, és örülünk, hogy ma is vannak, akiknek szívügyük a nőszövetségben végzett szolgálat – fogalmazott a záró áhítatban Földesiné Kántor Mária hernádnémeti lelkipásztor. A filippibeliekhez írt levélről szólva emlékeztetett, hogy a korabeli Rómában a kultuszok bősége sem adott választ arra, mivégre vagyunk a világon. Aztán a rab apostol személyében „jött valaki, aki odavitte szívében Úr Jézust, akinek hatalmas szeretetével ma is szolgálhatunk”. Az igehirdető hangsúlyozta, hogy sokszor vagyunk erőtlenek: nem tudunk szeretni, megbékülni, megbocsátani, imádkozni, igét olvasni, ha nincs kapcsolatunk az Úr Jézussal. Nélküle semmire, benne mindenre van erőnk.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ 2019. október 27.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

Együtt, egy szívvel

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Regionális felekezetközi női találkozót rendeztek szeptember 28-án a Tiszáninneni Református Egyházkerület miskolci székházában.

A találkozót a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) Női Bizottsága a reformáció hónapjához kapcsolódva szervezte meg azzal a céllal, hogy szerte az országban élő női szolgálók megismerjék egymást. – A küldetésünk nem azzal kezdődik, hogy Krisztus illatát árasztjuk, és beszélünk az Isten szeretetéről, hanem azzal, hogy tudunk-e nyugtalanok lenni mások miatt, és ránk szakad-e azok hitetlensége, akik a környezetünkben élnek – hangsúlyozta igehirdetésében B. Pintér Márta evangélikus lelkész. Hozzátette: fontos, hogy mindezt egységben tegyük, mert ha nem, annak a misszió látja kárát.

– Örülök, hogy ilyen sok idő után együtt lehetünk, és együtt tudjuk hallgatni Isten igéjét – fogalmazott Domokosné Fazekas Hajnalka, a bizottság elnökhelyettese arra utalva, hogy évtizedekkel ezelőtt üléseztek utoljára az egyházkerületben. Baksy Mária rámutatott: mindenkinek egyénileg kell eldöntenie, hogy vállalja-e Krisztus útját. – Ha őt akarjuk követni, akkor minden más utat ott kell hagyni.

Vegyük fel a keresztet, és vállaljunk mindent, amit vállalni lehet Krisztus követéséért! – hangsúlyozta az abaúji esperes.

Egyházi közösség, Krisztus népe közösségben él-e? címmel tartott előadást Laczkó Gabriella egyházmegyei főjegyző, adattári igazgató. – A közösség nem attól igazi, hogy hányan vannak benne, hanem attól, ami azzá formálja őket. E közösség alapja az Úr Jézus, aki megtartó és formáló erő – fogalmazott az előadó.

P. Tóthné Szakács Zita, a Magyarországi Református Nőszövetség elnöke moderálásával Civil közösségeink címmel kerekasztal-beszélgetés is várta a résztvevőket. A Magyarországi Metodista Egyház Esterházy Kórusa és a Cantus Firmus Református Egyházkerületi Énekkar szolgálatával színesített találkozó úrvacsorás istentisztelettel zárult.  KOJSZA PÉTER, TIREK.HU

26 Reformátusok Lapja

2019. október 27.

A Zsoltárok könyvéből idézünk.

Vízszintes: 1. Az idézet első része (T, A, G). 14. Őszi pókfonál a levegőben. 15.

Mindenféle gyom. 16. Tartozást megad. 17. Horvát sziget az Adrián (OLIB). 19.

Levélmintával látja el. 20. Ötvözött részlet! 21. A végén szólni! 22. Az alaphangsor 3., 6. és 5. hangja. 24. RDM. 25. Angol sas! 27. Vánszorog. 30. Magánhangzópár. 31. TeleSport, röv. 32. Ritka férfinév. 34. Régi tömegmérték. 35. Pest megyei község. 38. Paplant levesz róla. 40. Kétségbe vont. 41. Oxigén, szén és nitrogén vegyjele. 43. Rumélia kormányzója, „Janina Oroszlánja” (két szó). 45.

Aligátorszelet! 46. Ótestamentumi himnuszok összefoglaló neve, röviden. 48.

Vis …, életerő. 50. Az utolsó magyar királyné. 51. Fürdőalkalmatosság. 52. Az őskeresztyének szimbóluma. 53. Román gépkocsijelzés. 54. ÁÁÁ! 55. Ebből az irányból. 58. Diplomata. 60. Vad betűi keverve. 62. Piláftöltelék! 63. Igen régi.

65. Lemezkiadó cég. 67. Mezei vad. 69. Becézett női név. 71. Kidolgozott kéz jelzője. 72. Part menti település Nyugat-Ausztráliában (ONSLOW). 74. Régies virágcsokor.

Függőleges: 1. Lőporadag. 2. Békében kardból kovácsolják. 3. Nehezen veszi a levegőt. 4. Karó vége! 5. A természetes logaritmus jele. 6. Francia nagyváros.

7. Szulfátiont tartalmazó vegyület. 8. Török férfinév. 9. Dolog befejezése! 10.

Maradona egyik keresztneve. 11. Mozart páratlan betűi. 12. Várát Dobó István védte. 13. Tanya. 18. Savval bemélyít. 21. Részeggé tesz. 23. Berlini hivatal!

26. Római 56. 28. Lovas versenypálya teljesítésére megadott korlát. 29. Gazdaságkutató Intézet, röv. 33. Nóta. 36. … tarda, túzok. 37. Az idézet második része (H, R, N). 38. Angol csomó! 39. Csapat tervszerű otthagyása. 40. Ismeretlen személy. 42. Győr-Moson-Sopron megyei község. 44. Iráni uralkodó. 47.

A Marshall-szigetekhez tartozó atoll (LAE). 49. Belülről kilök! 51. Konyhakerti növény. 53. Magányos szerzetes. 56. Ízletes. 57. Felvidéki város. 59. Edith Piaf vezetéknevének jelentése. 61. Anti-Corruption and Security Unit (Korrupcióellenes és Biztonsági Egység) betűszava. 64. Jeruzsálem legmagasabb dombja.

66. München folyója. 68. Két lábra támaszkodik. 70. ACD. 71. A természetben megtalálható! 73. Volfrám és jód vegyjele. 75. Kicsinyítő képző.

Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utadra gondol.

| GYERMEKEKNEK |

Különféle kelmék  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Azt olvastam a Bibliában, hogy Keresztelő János teveszőr ruhát hordott. Én még nem sok tevével találkoztam, de a vadasparkban megsimogattam egyet, és elég durva szőre volt. Nem lehetett valami kényelmes a teveszőrből készült ruha. Biztosan nagyon szúrt.

Ez így van. A teveszőr nagyon szúr. Nem is volt túl divatos viselet a bibliai időkben sem. Csak a legszegényebbek, illetve a pusztai pásztorok hordták, mert nagyon olcsó volt, és szinte elnyűhetetlen.

Ezért is hordott Keresztelő János a pusztában teveszőr ruhát (Mt 3,4), de azért is, hogy a ruházatával is hirdesse az igénytelen, egyszerű életet, amelyben nem a fényűzés a fontos, hanem a közösség Istennel.

Nagyapáéknál láttam a tanyán birkanyírást. Nagyon érdekes volt! De a tevét el sem tudom képzelni, hogyan nyírják meg…

Ne is képzeld el, mert sehogyan sem. (Vagyis elképzelheted, de elég vicces lenne…) Biztosan megfigyelted már, hogy tavasszal a kutyák és cicák hullajtják a szőrüket. Ez történik a tevékkel és a kecskékkel is, hiszen nyáron, a nagy melegben nincs szükségük annyi szőrre, mint télen. A levedlett szőrt gyűjtik össze a pásztorok, hogy a feleségeik később anyagot készítsenek belőle.

Mert teve- és kecskeszőrből elsősorban nem ruhákat, hanem takarót vagy sátorponyvát készítettek.

Hogy lesz a szőrből anyag? Mármint, hogy ruhaanyag vagy ilyesmi. Mert amikor a birkáról nyírják a gyapjút, az nem más, mint egy nagy gubanc.

Igen, először azt a nagy gubancot kell „kifésülni”. Ezt a műveletet kártolásnak is nevezik. A kifésült, rendezett szálakat a lányok és az asszonyok kézi orsóval fonallá sodorták, ez a művelet a fonás. Az orsót úgy képzeld el, mint egy kötőtűt, amivel a nagyi kötni szokott, vagy mint egy kínai evőpálcikát. Az orsót hegyes végével fölfelé tartják, és az ujjaik között pörgetve sodorják a gyapjút fonallá. Azután megfestik a fonalat, és szövőszéken megszövik. A Biblia idejében nem olyan fekvő szövőszéken dolgoztak, mint amilyet a múzeumban látsz, és amilyenen talán te magad is kipróbáltad a szövést technikaórán vagy kézműves-foglalkozáson. A szövőszék álló helyzetű volt, a függőleges szálakra egyenként súlyokat kötöttek. Ezek lehettek agyaggolyók vagy kavicsok is.

A függőleges szálak közé vetették be a vízszintes „vetülékszálakat”, és a szálak kereszteződése adta magát az anyagot. A szövés jobbára az asszonyok feladata volt, de a városokban, királyi udvarokban takácsmesterek szőtték a finomabb kelméket, a takácsok pedig férfiak voltak.

Amikor vásárolni megyünk, anyu mindig megnézi, milyen anyagból készültek a ruhák. Azt mondja, nagyon fontos, hogy pamutruhát hordjunk, mert az egészségesebb, mint a műszálas szövet. Jézus ruhája is pamutból volt? Pontosan úgy néz ki a képeken.

Nem pamutból, hanem lenvászonból. A pamut gyapotból készül, ám ez nemigen terem meg Izráel vidékén, a len viszont igen. Ráháb Jerikóban lenkórók közé bújtatta el a kémeket (Józs 2,6). Magyarországon is ismerték már régtől fogva a lent, de a mi éghajlatunkon inkább kendert termesztettek, ez volt a vászon alapanyaga. A kendert és a lent is hasonló módon dolgozzák fel. A növény rostjait kifésülik, és ugyanúgy fonják és szövik, mint a gyapjút. Szép fehér textília lesz belőle. Lenvászonból készítették a vékonyabb ruháikat, ilyet hordott Jézus is. A nagyon finoman megfont, vékony lenfonálból szőtt textil a gyolcs, amit az alsó- és felsőruhákon kívül kendőknek, fátylaknak is használtak. Fehér gyolcsba tekerték be a halottakat, és „tiszta, fénylő gyolcsba” öltözve képzelték el a mennyei lényeket is (Jel 15,6).  2019. október 27.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

ESEMÉNYEK

Október 27. Budapest | Irodalmi délutánra és beszélgetésre várják az érdeklődőket a Pestújhelyi Református Egyházközség templomában (XV. Sztárai M. tér 3.) vasárnap 16 órától. Kunszenti Ágnes műfordító és Kovács katáng Ferenc író, költő, műfordító, képzőművész a norvég népfőiskolákról, valamint egy antológia előkészületeiről tartanak előadást.

Október 27. Dunaszentgyörgy | A Zsinat elnöksége és az Agrárminisztérium vasárnap 10 órakor kezdődő úrvacsorás istentiszteletre hívja a református templomba (Rákóczi Ferenc u. 117.) mindazokat, akik lelki közösségben szeretnének hálát adni a 2019-es esztendő terméséért. Igét hirdet Szenn Péter horvátországi református püspök, a liturgiában közreműködik Rácz József esperes, dunaszentgyörgyi lelkipásztor, a megjelenteket köszönti Nagy István agrárminiszter. A részvételi szándékot a halaadas@reformatus.hu címen kérik jelezni.

A HÉT KÉPE

Október második hétvégéjén letették a Bárányfelhő Svábhegyi Református Óvoda alapkövét a XII. kerületi Felhő utcában. A jövő generációinak üzenő időkapszulába az alapító okirat, egy plüssbárány és egy csengettyű mellé belekerült a Reformátusok Lapja aktuális száma is. Az óvodába a tervek szerint 2021 szeptemberétől várják majd a hegyvidéki gyermekeket.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

28 Reformátusok Lapja

2019. október 27.

| EGYHÁZI ÉLET |

Játszókert a Reformátorok terén Átadták a Reformátorok tere fejlesztésének második ütemeként kialakított csúszdaparkot és játszókertet október 11-én Budapesten. A XVI. kerületi Sashalom városrészben még a 2017-es emlékévben alakítottak ki a fél évezrede kezdődött reformációra emlékeztető közteret. A játszókert 398 millió forintból valósult meg, majdnem teljes egészében kormánytámogatásból. A terület rendezésének első ütemében tavalyelőtt készült el a Reformátorok tere, amelynek arculatát a reformáció három nagy alakja, Luther Márton, Kálvin János és Bocskai István szobra mellett egy tizenhét méter magas kilátótorony határozza meg. A felemelt kezében a kilencvenöt tételt jelképező tekerccsel álló Luther, a Bibliát tartó Kálvin és Bocskai István fejedelem szobra R. Törley Mária szobrászművész alkotása. A most befejezett második ütemben kialakított játszókertben helyet kapott három, egyenként huszonhárom méter hosszú óriáscsúszda, hinták, trambulin, szabadtéri fitneszeszközök, egy félkör alakú, öt méter átmérőjű színpad, ivókutak, huszonnyolc parkolóhely, tizenkét kerékpártároló és egy akadálymentesített vizesblokk. A kertben kilencvenhárom fát is elültettek.  REFORMATUS.HU

ÚJRA KÖLCSÖNÖZ A RÁDAY KÖNYVTÁR

Újraindította kölcsönzési szolgáltatását a Ráday Könyvtár a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központjában (MTA KIK).

A Ráday utcai egyházkerületi székház és kollégium újraépítési és felújítási munkálatainak idfejére az olvasószolgálati részleget az MTA KIK (V., Arany János u. 1.) fogadta be. Az olvasóknak első látogatásukkor az MTA KIK könyvtárába kell beiratkozniuk, ezután ugyanott, a Ráday Könyvtár pultjánál elvégzik a szükséges adminisztrációt.

A kitelepített működés ideje alatt a Ráday Könyvtárba a beiratkozás díjtalan.

Mivel a könyvek külső raktárból érkeznek be, egy-két nap elteltével vehetők át. A folyóirattár állománya átrendezés miatt nem kérhető ki, a muzeális állományra (1850 előtti művek) vonatkozó kutatási kérést a gyujtemeny@rgy.hu címre lehet elküldeni. Az olvasószolgálat elérhetősége: +36-30-155-5993, e-mail: rk.olvasoszolgalat@gmail.com.

A Ráday Könyvtár pultja nyitva hétfőtől péntekig 9 és 17 óra között (minden hónap első péntekén zárva). 

Szivárványvilág A Református Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény (EGYMI) Debreceni Tagintézményének ötlete alapján szervezte meg első alkalommal az Újfehértói Református Általános Iskola és Óvoda a Szivárványvilág elnevezésű tanulmányi versenyt október 15-én, amely kifejezetten sajátos nevelési igényű és beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő gyerekeknek szólt. E nehézségeket kiválthatja náluk trauma, például egy közeli hozzátartozó halála, a szülők válása, vagy akár a környezet megváltozása, költözés vagy az óvoda-, illetve iskolaváltás is. Ezek a gyermekek speciális tanterv alapján tanulnak, és bizonyos területeken igen tehetségesek. A verseny célja az volt, hogy ne csak általános tantervű gyerekek vehessenek részt különböző kategóriájú versenyeken, hanem a tanulási nehézséggel küzdők is. A nyitó áhítaton Fekete Károly tiszántúli püspök hirdetett Igét, a jelenlévőket Váradi Sándorné (képünkön), az Újfehértói Református Általános Iskola és Óvoda igazgatója és Baracsi István újfehértói lelkipásztor köszöntötte. A szervezők a verseny nevével arra szerettek volna utalni, hogy nem vagyunk egyformák, Isten különbözőnek teremtett mindnyájunkat, mint ahogyan a szivárvány is különböző színekből áll. A Szivárványvilág elnevezésű versenyt a Tiszántúli Református Egyházkerület és az Újfehértón működő állami fenntartású általános iskolák tanulóinak hirdették meg több kategóriában. A versenyen tizenhárom iskolából kilencvenegy gyermek vett részt: huszonheten rajz-, hatan zsoltáréneklő, huszonnyolcan szépíró-, harmincan pedig versmondó versenyen vettek részt.  TTRE.HU 2019. október 27.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Molnár Helén magyarberétei lelkipásztorral beszélgettünk.

1

Hogyan zajlik az élet a gyülekezeteiben?

Az igei szolgálat az elsődleges, de gyerekfoglalkozásokat tartunk, az asszonyokkal, a presbiterekkel is rendszeresen találkozunk mindhárom helyen. Emellett rengeteg az adminisztratív munka, az épületek karbantartásával, javításával, a könyveléssel is kell foglalkozni. Jelenleg két pályázatunk van folyamatban: a gyerekeknek és a szülőknek szeretnénk közös programokat finanszírozni, folyMolnár Helén 1995ben végzett a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben, Szamosfalván kezdte a szolgálatot segédlelkészként, majd Sajószentandrás és Sajóudvarhely, 2013tól pedig Magyarberéte gyülekezetének lelkipásztora.

Az Erdélyi Református Nőszövetség alelnöke, két gyermek édesanyja.

teológusokat fogadunk mindhárom gyülekezetben, és közös úrvacsorás istentisztelettel, szeretetvendégséggel zárjuk.

3

Melyek a szórványlét áldásai és nehézségei?

Mindhárom gyülekezet lélekszáma száz alatti, így családias a hangulat, jobban ismerjük, támogatjuk egymást, mint egy nagyobb közösségben, jobban odafigyelünk egymásra. Sokat számít, hogy a három gyülekezetet össze tudom hangolni, közös nyelvet beszélünk, nincs magára hagyva egyik sem, tudják, hogy számíthatnak egymásra.

A fogyatkozás azonban nálunk is érezhető: kevés a gyerek, a fiatalok az iskola elvégzése után nem jönnek haza, sok az idős, és közülük is télen többen beköltöznek városra a családtagjaikhoz.

4

tatni a sítáborokat. Színházlátogatást, illetve magyarnyelv-órákat is szervezünk a román–magyar családban élő gyerekeknek. Szívesen járnak az alkalmainkra, azt mondják, többet kapnak nálunk, mint az iskolában vagy más közösségben. Ilyenkor például a Paulból Pál lesz, a Raulból Endre.

2

Milyen kezdeményezésekkel mozgósítja a közösséget?

Ha foglalkozunk a gyerekekkel, el lehet szakítani őket a képernyőtől, és a szülők is szívesen bekapcsolódnak. Néhány éve a régi felekezeti iskolánkat gyülekezeti házzá alakítottuk, itt tartjuk az ünnepségeket. Tavaly mi rendeztük meg az egyházmegyei adventi találkozót a szórványban élő gyerekeknek. Nyáron általában a Székelyföldön táborozunk, hogy lássák a gyerekek, milyen magyar környezetben lenni. Színházba, operába járunk, gyerekeknek és felnőtteknek szóló műsorokat is látogatunk. Az idei első vallásórát is a szülőkkel együtt tartottuk. Az imahetünkön már három éve 30 Reformátusok Lapja

2019. október 27.

A családi életét hogyan befolyásolta a szórványszolgálat?

Nehezebb volt, amíg a gyerekeink kicsik voltak, mert Besztercére vittük őket óvodába, iskolába.

A huszonhárom éves fiunk és tizenkilenc éves lányunk most már Kolozsváron tanul, de igyekszünk kirándulásokat, tartalmas együttléteket szervezni.

A férjem építőmérnök, aktívan részt vesz a gyülekezet életében, a közmunkákban. Szentandráson presbiter, jó viszonyban van a gyülekezetekkel. Építkezésekkor, javításoknál pedig mindig jól jön egy szakember véleménye.

5

Mi inspirálja a hivatásában, van kedvenc igéje?

Szeretem, amit csinálok, amikor örömöt tudok szerezni a közösségeknek, és látom rajtuk, ahogyan épülnek. A felszentelésünkkor elhangzott ige máig erőforrás számomra: „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7) Úgy érzem, ha velem van Isten, akkor nincs mitől félnem, és nem azért hívott el erre a szolgálatra, hogy féljek vagy panaszkodjak, hanem hogy az ő erejével, szeretetével és a józanság lelkével tudjam végezni a feladatot. Hiszem azt, hogy nem hiába vagyok itt.  BEREKMÉRI GABRIELLA, FOTÓ: KISS GÁBOR