Page 1

LAPJA

REFORMÁTUSOK

LXIII. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM, 2019. SZEPTEMBER 22. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 320 FT

„A szakképzés szociális kérdés is”

DIÁKOK ÉS TANÁROK A HEVESI REFORMÁTUS SZAKISKOLÁBÓL


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Tanítsd ujjamat a bajvívásra és karomat az hadra, adj észt, bátor szívet, bizodalmat. (…) Nem bízom erőmben, fegyveremben, semmi emberi segítségben, csak te benned: no, azért Atyám, ím szembe megyek a te ellenségeddel, te nevedben.  MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER (1536–1572)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

6

12

18

24

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Bagdán Zsuzsanna (bagdan.zsuzsi@reflap.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu) Kun András Nándor (szerk@reflap.hu) Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x Címlapfotó: Sebestyén László

INTERJÚ

6. A Kárpát-medence református ízei | A Református Ízek Találkozójából Zila Gábor ad kóstolót

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. Hétköznapi spiritualitás | Siba Balázs vezércikke

AKTUÁLIS

8. „A szakképzés szociális kérdés is” | A hevesi Eötvös József Református Oktatási Központban jártunk

INTERJÚ

12. Eljutni a jelenlétig | Művészetről, hitről, flow-ról kérdeztük Hegedűs Gyöngyit az Ars Sacra apropóján

REFORMÁTUS ÉLET

16. Imádsággal épített iskola | Látogatóban a megújult Pécsi Református Kollégiumban 18. Új tanév, új helyszínek a Károlin | Körkép az egyetemi változásokról

RE-KONSTRUKCIÓ

20. Jóság | Köntös László rovata

GONDOLATOK

21. Katica barátai és a boldogság | Jezsoviczki Noémi publicisztikája

KITEKINTŐ

23. Evangélium és cserkészet | Magyar reformátusok is jártak a legutóbbi dzsemborin

PORTRÉ

30. Öt kérdés – öt válasz | Dénes Ágota tiszacsegei lelkipásztor válaszolt kérdéseinkre 2019. szeptember 22.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

IX. 22. VASÁRNAP

IX. 23. HÉTFŐ

IX. 24. KEDD

IX. 25. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(20) „…dicsőítették az Istent…” (ApCsel 21,17–26) Amikor Pál beszámolt a jeruzsálemi gyülekezetben a pogányok megtéréséről, azt hangsúlyozta, hogy mit cselekedett Isten általuk. A küldött soha nem homályosíthatja el a küldő Urat. Ahol pedig Isten cselekszik, ott az ő népe mindig őt dicsőíti (Mt 5,16). Ez azt jelenti, hogy Isten népe a krisztusi megváltás evangéliumának továbbadását tartja a legfontosabbnak, és hálát ad Isten cselekvéséért ott, ahol ezt az örömhírt befogadhatták emberek, népek, legyenek bárkik is azok (17–20). Az evangéliumi lényegen belül vannak sajátosságok, hiszen mindenki máshonnan jön: a zsidókeresztyén is meg a pogánykeresztyén is. Egy ponton túl azonban el kell engedni azt a régit, amely akadályoz az Isten dicsőítésében és Jézus Krisztus követésében. A pogányoknak el kell hagyniuk az istentelen szokásokat, a zsidóknak pedig a törvény imádatát. Más dolog megtartani Isten mindenkor időszerű törvényét, és más rajongani a mózesi törvényért. Istent is imádjuk, és nem rajongunk érte. Az Istent imádó leborul az Úr előtt, kegyelmére bízza magát, a rajongó pedig gyarló indulattal a törvényből, Istenből, de még az evangéliumból is bálványt csinál (20). Pál aláveti magát a mózesi törvénynek (21–26). Az apostol szabad Jézus Krisztusban még arra is, hogy így dicsőítse az Istent. Mégis adódik a kérdés: meddig mehetek el a másik szokásainak tiszteletében, ahol már azokat igazolom, és nem a krisztusi szabadságot? Ebben a világban, ahol az emberek az igenekből és a nemekből értenek, egyértelmű példák kellenek (Mt 5,37). Ugyanakkor ez rettenetes is, mert nem lehet mindent igenekkel és nemekkel elintézni. Éppen ezért szorulunk kegyelemre. Prédikátor 1,1–11  79. zsoltár (27) „Fellázították az egész sokaságot…” (ApCsel 21,27–40) Mire képes az emberi indulat! Az apostolt gyilkos indulattal elfogták, és vádolták (31–36): mindenki a maga vélt panaszát olvasta rá. A zsidók azzal vádolták, hogy pogányt vitt be a templomba, és megszentségtelenítette a templomot (27–30). A rómaiak pedig azt hitték róla, hogy az apostol egyiptomi szervezkedő, aki fellázította a szélsőségeseket Róma ellen (38). Mi mindent gondolunk, beszélünk a másikról, mert mi azt hisszük, hogy… Sőt hitelt adunk a szóbeszédnek, amely gyarló indulatból fakad, és ugyanazt szít (27). Az apostol nem indulatos, mert bízik az Úrban, aki szolgáját most az örökölt római polgárjoga által védte meg a korbácsolástól és a kínvallatástól (39). Pál élt ezzel a jogával, vagyis hálával vette a kegyelmi időt. Ő elfogadta a mártíromságot, de soha nem kereste azt. Akinek a mennyben van polgárjoga, az nem lesz indulatos (Fil 3,20–21), hanem üdvbizonyossággal, az erő, a szeretet és a józanság lelkétől vezetve él meg minden helyzetet. Hányszor lesz úrrá rajtunk a gyarló, másokat el- és minket megemésztő indulat? Urunk, végy birtokba bennünket! Prédikátor 1,12–18  265. dicséret (3) „…így rajongtam Istenért…” (ApCsel 22,1–21) Rajongva… Pál bűnbánattal visszatekintett a korábbi, a mózesi törvényhez, vallási örökségéhez hajthatatlan szigorral ragaszkodó óemberére. Nyilvános bűnvallás volt ez: szigor (3), mások gyilkos üldözése (5), megkövezése (17–20), rajongás, mégpedig rajongás az Istenért (3). Nincs rettenetesebb a rajongásnál, főleg, ha valaki Istenre hivatkozva rajong, miközben gyűlöl másokat és imádja magát. Akin az Úr Jézus Krisztus könyörült, mint Pálon a damaszkuszi úton, az megújul és sokféle gonosz dolgából is megtér, legelsőként vallásos és kegyes rajongásából, túlhajtott, embertelen buzgóságából (6–16). A józanság Lelkével megáldott ember (2Tim 1,7) pedig hűséggel tanúságot tesz mindenkor minden népnek Isten megváltó szeretetéről (15) rajongás és ítéletes szigor nélkül, de prófétai bátorsággal. Prédikátor 2,1–11  28. zsoltár (24) „…vigyék a várba…” (ApCsel 22,22–30) Pál beszéde bűnbánattal teli hitvallás volt, bizonyságtétel Isten megváltó szeretetéről, amelyet Jézus Krisztusban minden népnek kijelentett (22,1–21). Az óembernek azonban elviselhetetlen, ha más is részesül valamiből, amelyről úgy gondolja, hogy az csak neki jár. Pált félbeszakították, és a halálát követelték. Kimondatlanul, de így vagyunk az Isten üdvözítő gazdagságával is. Ezzel nem azt mondjuk, hogy mindenki üdvözül, de nem is akarunk a kérdésbe, azaz Isten kiválasztó kegyelmének titkába belekukucskálni, hiszen ezeket ő elzárta előlünk (22–23). A pogány, római ezredes tűnt irgalmasabbnak, aki védelmébe vette Pált, és a várba vitette a feldühödött zsidók elől (24; 30). Ott ugyan megkorbácsoltatta az apostolt,

Reformátusok Lapja 2019. szeptember 22.


| AZ IGE MELLETT |

de mi ez a megkövezéses kínhalálhoz képest? Sőt, ez a próbatétel sem volt hiábavaló: Isten gyermekeinek életében nincsenek véletlenek, mert közben kiderült, hogy Pál római polgár. Ez pedig jogi védelmet adott neki. Isten így sietett most az apostol segítségére (25–29). Ki tudja, mitől ment meg bennünket a mi Urunk, amikor testi szemekkel értékelve valami rossz történik velünk. Prédikátor 2,12–26  454. dicséret (11) „Bízzál…!” (ApCsel 23,1–11) Az apostol egy kínzó nap után még nehezebb nap elé néz. Éjszaka ilyenkor a legrosszabb és legreménytelenebb gondolatokkal kísérthet a gonosz. Jézus Krisztus azonban hatalmasabb mindeneknél! Az Úr övéi segítségére siet! Így állt oda éjszaka az elgyötört Pál mellé is, és biztatta, hogy vele van, megőrzi őt, mert bizonyságtétele nemcsak Jeruzsálemben, hanem Rómában is el fog hangozni (11). Bízhatunk, noha sok aggasztó ember, jelenség, tünet, esemény, baj vesz körül bennünket mindenütt. Sok a „meszelt fal” vezető és vezetett között egyaránt (1–5). Nekünk a feltámadott Jézus Krisztus jelenléte, szava az egyetlen vigasz és biztatás. Bízhatunk, noha minden emberi igazság, gondolat- és eszmerendszer, teológia olyan gyarló, mint amilyen az emberi érdekrendszer. Amíg van közös ellenség, összefogunk – ezért néha közös ellenséget gyártunk –, de utána, vagy még közben egymásnak esünk, szakadunk, hasadunk, széttépjük egymást, mint itt a farizeusok és a szadduceusok teszik ezt a teológiai vita közben (6–10). Nekünk a feltámadott Jézus Krisztus jelenléte, mellénk állása, szava az egyetlen biztatás. Az Úr az egység Ura, abban az értelemben mindenképpen, hogy a mi gyarló, öncélú szakadásainkat nem támogatja. Bízhatunk, mert megőriz bennünket az Úr, mert szolgálatunk van, mert az ő ügyében járunk (11). Prédikátor 3,1–8  90. zsoltár (12) „…átokkal kötelezték magukat, hogy nem esznek és nem isznak addig, amíg meg nem ölik Pált.” (ApCsel 23,12–22) Amikor valaki a saját nézetét csak mások ellenében tudja megfogalmazni, akkor ártó hatalmak kezdtek munkába. Ekkor már csak helyzet, alkalom, habitus függvénye, hogy az adott kulturális keretek között miként mondunk nemet és hatástalanítjuk a másikat. Ennek legszélsőségesebb formája az a magatartás, amelyet azok a radikálisok gyakoroltak, akik fogadalmat tettek, hogy addig nem esznek és isznak, amíg meg nem ölik Pált (12–15). Jézus Krisztus követése, ügye nem mások ellenében határozza meg saját magát, végképp nem bánthat, nem emelhet kezet senkire sem, csak szolgálhat. Ebben van a keresztyénség sebezhetősége. De üdvözítő Urunknál nincs nagyobb, ezért nem félünk! Nagyon leegyszerűsítve kimondhatjuk: soha nem támadhatunk, de védekezhetünk! Tökéletes megoldás, recept, etika itt nincs: megváltás kell, és az Úr naponkénti, segítő irgalma, amelyet Pál is megtapasztalt, és mi is bizonnyal tapasztalunk (16–22). Prédikátor 3,9–22  225. dicséret (31) „…a kapott parancs értelmében átvették Pált, és elvitték az éjszaka folyamán…” (ApCsel 23,23–35) Az események külső kerete az, hogy Klaudiusz Liziász, a helyi római ezredes Pált egy kísérőlevéllel Jeruzsálemből Cézáreába, Félix római helytartóhoz vitette (23–30). Az események belső folyamata pedig azért veszélyes, mert ez mindenkinek a saját ügye. Nehezen gondolunk bele abba, hogy micsoda kiszolgáltatottságot kellett újból, nem először átélnie Pálnak. Tehetetlen állapot ez: katonák, fegyveresek között, parancsokat teljesítve, miközben éjszaka cipelték az apostolt fogolyként innen oda, meghallgatásokra. Abszurd, hogy éppen ezzel védelmezték Pált, mert már agyonverte volna a másik oldal. Mit érezhetett Pál? Ez nem is téma. Pál az evangélium ügye miatt vállalta ezt a kiszolgáltatottságot. Tehát nem csak úgy sodródott. Ez lényeges szempont. Az események felülről való értelmezésére azonban csak a hit szeme képes. Ez felülír mindent. Pál tudta, hogy nem Liziász, nem Félix, hanem az Úr Jézus Krisztus áldott, óvó, megtartó kezében van az élete (23,11). Ez a bizonyosság mindenre elégséges! Prédikátor 4,1–6  129. zsoltár

IX. 26. CSÜTÖRTÖK

IX. 27. PÉNTEK

IX. 28. SZOMBAT

2019. szeptember 22.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

gazdasága adja, ahol csirkét, mangalicát és marhát tenyésztenek. Mindezt mintaként szeretnék bemutatni. Szombaton közös főzés is lesz: az előzetesen regisztráló csoportok kaphatnak ezekből a húsokból, hogy kipróbálják őket. Főzőverseny is lesz? Nem, abban bízunk, hogy így sokkal inkább a közösségformáláson lesz a hangsúly, nem a vetélkedésen. Persze mivel egymás ételeit megkóstolhatják a jelenlévők, így végül is mindenki szavaz majd a tányérjával. De hivatalos zsűrizés nem lesz. Kik főzhetnek? Bárki nevezhet a főzésre. A tavalyi tapasztalatunk az, hogy együtt főzött egy gyülekezet csapata, mellettük a püspök kavargatta a különböző finom ételeket. Tényleg nincs megkötés, várjuk a csoportokat, baráti társaságokat, családokat. Ha előre regisztrálnak, választhatnak a már említett húsokból, de minden mást maguknak kell hozni, az alapanyagokat és a főzéshez, tálaláshoz használni kívánt eszközöket is. Abban sincs megkötés, mit főzzenek. Sőt, azt szeretnénk, hogy a résztvevők hozzák el Hajdúnánásra a Kárpát-medence ízeit. Mindenkit bátorítunk, hogy valamilyen tájspecifikus ételt főzzön, amely a szűkebb hazájára jellemző, így is segítve egymás gasztronómiájának megismerését, hogy lássuk, mi a különbség egy felvidéki és egy baranyai pörkölt vagy éppen a gulyások között.

A Kárpát-medence református ízei A bioélelmiszerek állnak majd az idei Református Ízek Találkozójának középpont­ jában. A másodszor megrendezendő talál­ HEGEDŰS kozó célja, hogy még szorosabb kap­csolatot MÁRK teremtsen református gazdálkodók között – foglalkozzanak akár tejjel, mézzel, gabonával, fűszerpaprikával vagy állattenyésztéssel. A részletekről Zila Gábort, a szervező Református Közéleti és Kulturális Alapítvány titkárságvezetőjét kérdeztük. Második alkalommal szervezik meg a Református Ízek Találkozóját. Ezek szerint igény mutatkozott az újabb rendezvényre a tavalyi kopácsi találkozó után? Igen, nagy igényt tapasztaltunk a horvátországi találkozót követően. Örömmel teremtjük meg a lehetőséget, hogy a református gazdák, termelők ismét tudjanak találkozni, szakmai kérdésekről beszélgetni. Dolgozzanak a mezőgazdaság akármelyik szegmensében, ők jól megértik egymást, hiszen napi szinten tapasztalják Isten kegyelmét. Ráadásul már Kopácson megkaptuk a hajdúnánási reformátusok meghívását erre az esztendőre. Idén a fő téma a bioélelmiszerek és az ökológiai gazdálkodás lesz. Miért? A helyi környezettel és néprajzi sajátosságokkal ismerkedünk meg. Az apropót Hajdúnánás önkormányzatának ökológiai 6

Reformátusok Lapja 2019. szeptember 22.

Vásárt tartanak? A résztvevők szombaton kiállítják a különböző termékeiket, terményeiket, így egy kis piac alakul majd ki, ahol bárki vásárolhat, és beszélgethet a református gazdálkodókkal. Említette már, hogy a gazdák napi szinten megtapasztalják Isten kegyelmét. Közös hálaadásra lesz lehetőségük? Ez is célja a Református Ízek Találkozójának. Október 6-án záró istentiszteletet tartunk a hajdúnánási református templomban, ahol nemcsak a találkozóért, hanem az idei év terméséért, gondviseléséért is hálát adunk majd.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ JELENTKEZÉSI FELTÉTELEK A Református Ízek Találkozóját Hajdúnánáson rendezik meg október 4. és 6. között. A kiállítóknak – megjelölve, hogy milyen termékekkel érkeznének –, valamint azoknak, akik szállást szeretnének igényelni, szeptember 22-ig kell regisztrálniuk az rkk.reformatus.hu honlapon. Október 5-én, szombaton bárki regisztráció nélkül is részt vehet a programon: a vásáron, az előadásokon és akár a főzésen is. Ugyanakkor ha valaki hajdúnánási húsból főzne, ugyancsak regisztrálnia kell előzetesen.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

SIBA BALÁZS

Hétköznapi spiritualitás A szerző a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának dékánhelyettese

„Mindenki forradalmat akar, csak mosogatni senki sem szeretne” – írja Tish Harrison Warren egyik könyvében. A lelki élet területén is igaz ez a mondat, hiszen sokszor szeretnénk forradalmi változásokat a saját és még inkább mások életében. De mi van akkor, ha a hétköznapi cselekedetek vezetnek a valódi változásokhoz? A mindennapok kegyességének nehézsége talán abban rejlik, hogy a hétköznapokban nem különleges térben (belső szoba, templom) és időben (ünnep) találjuk magunkat, hanem olyan közegben élünk, amelyhez egyszerre kellene kapcsolódnunk, egyszersmind más normákat képviselünk. A vi-

Isten az, aki a hitet ajándékozza. A már meglévő kapcsolatra való ráébredés és az ez előtti megnyílás szándékával van lehetőségünk tudatosabb tanítványokká válni Krisztus követésében. lágban, de nem a világból valóként élni mind az egyénnek, mind pedig az egyház közösségének elhívása. Ez az egyidejű „világban létel” és „Krisztusban létel” nem mindig feszültségmentes, nemcsak a kommunikációs folyamatokban, hanem önmagunkon belül sem, hiszen érzelmi szempontból és kevésbé tudatosan is végbe kellene mennie az elvek gyakorlatba ültetésének. A Szentírásban is olvashatunk erről a feszültségről. Ahogy Máté evangéliuma fogalmaz: „a lélek kész, de a test erőtelen.” (Mt 26,41) A bűn eredendően része emberi természetünknek, és az is emberi működés, hogy teljes akaraterővel szállunk harcba a bűnök és rossz szokásaink ellen. Ha nem sikerül leküzdenünk őket, akkor eleinte kétségbeeséssel, és ha hozzászokunk a sikertelenséghez, akkor esetleg szégyenérzettel élünk. Vajon nem szokhatunk-e hozzá a meghirdetett kegyelemhez, és nem eshetünk-e túl könnyen vissza életünk régi kerékvágásába? Az egyház története során sokan próbálták segíteni a kegyes élet megélését. Volt, amikor a testvéri közösséget hívták segítségül, és volt, amikor a kereteket próbálták úgy alakítani, hogy az elvekből életvitel legyen. A reformáció kritikát gyakorolt a szerzetesi életformával szemben, és arra irányította a figyelmet, hogy a hétköznapokban és világi hivatásokban is meg lehet élni a kapcsolatot Istennel, és nincs szükségünk külső szabályokra.

Kálvin szerint a hívők hit által kettős kegyelemben részesülnek, Krisztus kétféleképpen tisztítja meg őket a megigazulás és a megszentelődés által. Az igaznak nyilvánítás már Krisztus érdeméért elvégeztetett, a megszentelődés pedig folyamatként megy végbe a hívő életében. A megigazulás magában foglalja bűneink bocsánatát és az örök élet ígéretét, ezért központi jelentősége van a keresztyén tanítás szempontjából. A megigazulás az a talaj, amelyből aztán a keresztyén életvitel, a megszentelődés következményként nő ki. A hívőnek nem kell aggódnia, mert már igaznak nyilváníttatott, így szabad arra, hogy nem kényszerből, hanem saját akaratából és hálából éljen Isten dicsőségére. Az isteni kegyelem fényében nyer értelmet Augustinus híres mondata: „Szeresd az Istent, és tégy, amit akarsz!” Hiszen minél inkább Isten kegyelmének erőterében akarok maradni, annál inkább törekszem olyan életet élni, hogy lehetőleg ne válasszam el magamat attól, akit viszontszeretettel szeretek. Isten az, aki a hitet ajándékozza. A már meglévő kapcsolatra való ráébredés és az ez előtti megnyílás szándékával van lehetőségünk tudatosabb tanítványokká válni Krisztus követésében. Az alázat, szolgálat és szeretet Krisztus követésének princípiumai, így ezek az alapelvek, bármilyen lelki gyakorlatról legyen is szó, megjelennek benne. Isten mindig nagyobb, mint elképzeljük. Életünk során többször törhet össze az a kép, ahogy addig értettük őt. Isten maga töri azt össze. A másik ok pedig – miszerint minden ember másféle talentumokkal rendelkezik – szabadságot jelent arra nézve, hogy ki mikor és hogyan imádkozik, mivel ez nem a teljesítményről, hanem a Krisztussal való élő kapcsolatról szól. Ha Krisztusban vagyunk, akkor érvényes a következő mondat: „Imádkozz úgy, ahogy tudsz, és ne úgy, ahogy nem tudsz!” Bár a reformáció egyházai is kifejlesztettek szokásokat az évszázadok során, de a protestánsokban megmaradt a gyanú a hitbeli szokásrendszerek kialakításával szemben. Valami oknál fogva azzal növünk fel, hogy a lelki életünk csak akkor lehet „igazi”, ha az spontán. De ez nem feltétlenül van így, hiszen van, amikor egy-egy választott keret segíthet az Istennel való kapcsolat ápolásában. Miért is ne lehetne, hogy a magunk vagy a közösségünk által választott keretek ne megkötözöttséghez, hanem éppen szabadsághoz vezessenek?  2019. szeptember 22.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

„A szakképzés szociális kérdés is” A református oktatásról beszélve elsőre mindenkinek a nagyhírű református kollégiumok, aztán az ötvenes évek előtti református iskolahálózat jut az eszébe – sokan BAGDÁN ZSUZSANNA vannak még gyülekezeteinkben, akik ilyen iskolába jártak gyerekként, amire nagyon kedves emlékként tekintenek vissza. De vajon hogyan működik a református szakképzés? Erre voltunk kíváncsiak, amikor az egyik szeptemberi péntek reggelén beléptünk a hevesi Eötvös József Református Oktatási Központ kapuján. Épp kezd derengeni, amikor felhajtunk az autópályára. A szemközti irányban már reggel hatkor sor áll: a főváros minden reggel belélegzi, este kilélegzi az ingázó munkásokat a három ország átmenő forgalmát vivő M3-ra. Kelet felé persze alig van ilyenkor forgalom. Nagyfügednél lekanyarodva út menti fasorok, míves kőhíd és kisebb kúriák tanúskodnak a valamikori ottani nagybirtokokról a mai Kádár-kockás kistelepülések között. Heves vidékét pár éve még a harminchárom leghátrányosabb helyzetű magyar térség között tartották számon, amin az ott élők szerint az azóta végbevitt fejlesztések sem változtattak számottevően. 8

Reformátusok Lapja 2019. szeptember 22.

KERESIK A HELYÜKET A járási központként működő kisvárosban Kisköre felé fordulunk – elsőre elhajtunk az Eötvös József Református Oktatási Központ (EJROK) székhelye mellett, amelynek hatalmas park­ ja szerényen húzódik meg az út mellett. Nem így képzeltük a dél-hevesi régió egyik legnagyobb munkahelyét, ahol csak a munkatársi gárda létszáma meghaladja a száz főt. Együd László igazgató tapintatos megértéssel fogad bennünket: sokakban él valamiféle romantikus kép a református szakképzésről, amelyhez az évszázados kollégiumi hagyományokat, illetve a falusi református iskolák nosztalgikus hangulatát társítják. A református szakiskolák azonban sem ebbe, sem az állami elvárásrendszerbe nem illeszkednek maradéktalanul. A szakképzéseket sújtó rögvalósággal – mint például a demográfiai mélypont, a diákok alacsony tanulási motivációja, nagyarányú lemorzsolódása, illetve terhelt családi háttere – szükségszerűen együtt járó minőségbeli elmaradások mellett az is nehézség, hogy az állam nem minden szakma oktatását támogatja. – Mi eddig mindig megkaptuk a kvótáinkat, amiért hálásak is vagyunk. A térség egyetlen szellemi műhelyeként senkiről nem mondhatunk le, nem tehetjük meg, hogy csak olyan szakmákat tanítunk, amelyekre az egyházi szociális intézményekben szükség van. Fontosnak tartjuk, hogy legyenek


| AKTUÁLIS |

egy Magyarországon gyárat nyitó világcég felkérése nyomán a gumiabroncs-készítő szakképzésük, de arra nincs biztosíték, hogy évtizedeken át szükség lesz az itt kiképzett fiatal szakemberekre. Már csak azért sem, mert ideális esetben már tizenhat-tizenhét évesen kikerülnek a munkaerőpiacra, ahol kiskorú munkavállalóként sok szempontból nagy hátránnyal indulnak. Az olyan események, mint a közelmúltbeli jászberényi gyárbezárás, szintén nem sok optimizmusra adnak okot.

KINYITNI NEKIK A VILÁGOT

református szellemiségben felnőtt kőművesek, varrónők, mezőgazdasági gépészek is, mert itt olyan általános erkölcsi alapot kapnak, amely az egész életükre hatással van – szögezi le az igazgató.

HELYTÁLLNI A VÁLTOZÉKONY KÖRNYEZETBEN Az EJROK hét éve, 2012-ben került a Tiszáninneni Református Egyházkerület fenntartásába. Képzési kínálatuk az óvodától a felnőttképzésig ível, saját nyelvvizsga- és ECDL-központjuk is van – missziós feladat ez a valaha katolikus többségű, mára identitását vesztett vidéken, ugyanis a legközelebbi középfokú oktatási intézmény harminc-negyven kilométerre található. Komolyan is veszik a feladatot: ottjártunkkor például Boros Lajos tartotta a hétzáró reggeli áhítatot, és a rendészet és közszolgálat szakos szakgimnazistákkal osztotta meg börtönéveinek és megtérésének történetét. A szakképzés körül szinte napról napra változó feltételekre jó példa a rendészeti képzés, amely iránt az utóbbi egy évben radikálisan visszaesett az érdeklődés, veszélybe sodorva ezzel a nagy hagyományú hevesi képzési rendszert. Ugyanez a kiszámíthatatlanság azonban a többi szakmáról is elmondható: pár éve indult

A fő kérdés az, hogy sikerül-e megtanítani a fiataloknak azt a nyelvet, amellyel képesek lesznek kapcsolódni a leendő munkahelyükhöz – magyarázza Rátkainé Sárándi Eszter szak­oktató, református presbiter, aki magasépítő üzemmérnökként került az EJROK tanári karába. Kőművesek, festők, asztalosok és szerkezetlakatosok tanulnak tőle főleg elméletet. Szintén a rögvalóság része, hogy csak minden második diák szerez képesítést – a szakoktató úgy tapasztalja, hogy aki végigmegy a képzésen, az már elég érett ahhoz, hogy munkát vállaljon. A lemorzsolódás oka, hogy sokak rossz hozzáállása megváltoztathatatlan: a családi determinációt nehéz felülírni. Akkor sikeres az oktatás, ha a család és az iskola elvárás- és normarendszere összefésülhető – ez a szakképzésben nem megy könnyen, különösen a szegregátumokból érkező gyermekek esetében. Együd László szerint a duális képzés nem rossz forma: a gyakorlati helyen kapott hatások is fordíthatnak életet. Sok külön foglalkozást szerveznek, hogy minél többet lássanak a diákjaik a világból: kibontakozóban van a református egyházon keresztül holland kapcsolat, Makay László iskolalelkész a tengerentúlon keres együttműködő partnereket, és harminc éve van gyergyószentmiklósi testvériskolájuk.

KÜZDENI A TEHETETLENSÉGBEN IS A szakképzés az előbb említett nehézségek miatt alapvetően szociális kérdés Magyarországon. A református egyház ehhez a keresztyén szellemiséget tudja odatenni, ami nem kevés – vallja Együd László. – Ezzel együtt be kell látni, hogy sok mindenben tehetetlenek vagyunk, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell küzdenünk: a nehéz körülmények közül jövő gyerekek fele mégis szakmunkásvizsgát tesz, és talál is munkát. Azt látjuk, hogy azok a tanulóink a legeredményesebbek, akik érettségi után, érettebben, motiváltabban jönnek szakmát szerezni. Az ilyen fiataloknak óriási becsületük van a munkahelyükön 2019. szeptember 22.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

– teszi hozzá. Ezt igazolja, hogy az elmúlt években a Szakma Sztár Fesztivál versenyein is jól szerepeltek az EJROK-osok: volt, hogy az iskola egyik szerkezetlakatos tanulója hozta el az első díjat, és az első tízben végzett még egy cukrász és két varrónő is. Ők mind az érettségi után választottak szakmát.

A JÓ UTAT KERESVE – Az elmúlt huszonöt évben több nagy változáson is átment a szakképzés. 1994-ben hároméves iskolai rendszer volt, amelyben egy hétig elméleti, egy hétig gyakorlati oktatás folyt. Aztán volt időszak, amikor négy-öt évet kellett tanulni egy-egy szakma megszerzéséért. Ebben a felállásban minden szakmacsoport kétéves általános előkészítőn vett részt, amelyen általános szakmai kérdésekkel foglalkoztak, közismereti tárgyakat tanultak, a további két-három évben pedig gyakorlatot szereztek. Voltak ennek előnyei az iskolarendszer átjárhatósága szempontjából, de mivel ezek a gyerekek nem motiváltak a tanulásra, ezért vissza kellett térni a hároméves képzési struktúrához, amellyel teljes évfolyamokat, így normatívát vesztettünk. Most három év alatt szereznek szakmát a diákjaink. A 10–11. évfolyamon alig van már közismeret, de a hivatalos szervek újra előkészítő évfolyamokon gondolkodnak, mert olyan kompetenciahiányokkal jönnek a gyerekek, hogy nem lehet belőlük jó szakember. Például a kőművesnek tudnia kell derékszöget szerkeszteni, felületet számolni. Sokat hallani a duális képzésről is, amelyre korábban is volt példa. Sajnos a céges vállalkozói kultúra Magyarországon nem kész még tanulókat fogadni – ehhez nagy cég, kapacitás és átláthatóság kell. Az egyik gumigyártó világcég partnerünk kiváló 10 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 22.

példa erre, akik tudják, hogy invesztálni kell a szakképzésbe. Ugyanis a szakoktatáshoz szükséges eszközök rendkívül költségesek – magyarázza Együd László, amikor a műhelyek felé sétálunk. Ilyen eszköz például a Tiszáninneni Református Egyházkerület által finanszírozott gyönyörű, új tantraktor, amelyen vezetni tanítják a fiatalokat és a felnőtteket, de elég csak a műhelyekbe belesni: az egyik teremben épp a mérték­ egységeket gyakorolják, a másikban a motordiagnosztikai eszközöket állják körül a munkaruhás fiatalok.

AZT TANULJUK, AMIT SZERETÜNK Mivel a tizedik osztályt már a gyakorlati helyen kezdik, így az iskola eszközei a kilencedik osztály tananyagához állnak rendelkezésre. Ahol nem tudnak külső gyakorlati helyet szervezni, ott az iskolán belül oldják meg a 10–11. osztály szakoktatását – például a mezőgazdasági gépészek, kőművesek vagy varrónők esetében. A mezőgazdasági gépészeket nagyon keresi a szakma – erről beszél Zsákai Levente is (címlapképünkön), aki most végzős a gépésztechnikusi képzésben. A fiatalember nem agrárcsaládból jön, de gyerekként megtetszettek neki a nagy erőgépek, ezért választotta az EJROK-ot. – Szeretünk ide járni, főleg most, hogy már csak azt tanuljuk, amit szeretünk: a nyári gyakorlatokon szerelünk és gépeket is vezetünk, nagyon élvezzük a 13. osztályt – mondja a fiatalember. Rajongása teljesen érthető: a mostani precíziós technológia már nem rázza szét az ember gerincét, viszont állandó önképzésre készteti a munkavállalót. Ugyanis a több millió forintos eszközöket nem bízzák rá akárkire a munkáltatók – egy technikusnak a GPSés dróntechnológiát is tudnia kell kezelni.


| AKTUÁLIS |

„Minket Átányban a közösség arra nevelt, hogy reformátusokként mások vagyunk, más minőséget képviselünk. Ezt a rátermettséget kell megmutatnunk az életünkkel, munkánkkal az öntudatát vesztett vidéken.” (Együd László) NEM FÉLNEK ÁLMODNI

A REFORMÁTUS MINŐSÉG

Rövid sétánkhoz Czók Zsolt is csatlakozik, ő felel a szakmai gyakorlatok megszervezéséért. Az iskola műhelyeiben szerkezetlakatosok tanulják a fémmunkát, a műszaki rajzot és annak olvasását, az anyagelőkészítés vagy a méretre vágás lépéseit, és ők végzik a mezőgazdasági gépek karbantartását is. Gondosságukról az udvaron álló, korát meghazudtolóan hetyke Zetor tanúskodik. A kőművesek az alapfogásokat próbálják elsajátítani a benti tanműhelyben. Mint kiderül, két olyan szakoktató is dolgozik az intézményben, akik az EJROK öregdiákjai, egyikük a tangazdaságot vezeti. Utóbbi léte egyedülálló jelenség az egyházi oktatás keretein belül. Az intézményben kétszázhúsz hektáros területet művelnek a kilencvenes évek közepétől – nagy harc volt, hogy az egyházi fenntartás mellett is megtarthassák a tangazdaságot. – Elsősorban szántóföldi növényeket termelünk, amelyeket értékesítünk is, de sokkal többet szeretnénk realizálni – avat be Együd László. Mint mondja, az állam mindeddig nem fordított nagy erőforrásokat a mezőgazdasági szakképzés fejlesztésére, ők viszont ebben az irányban szeretnének növekedni. – Raktározási, szállítási kapacitást építenénk, és az állattenyésztés felé is nyitnánk, amelyre sertésfeldolgozó üzemünk épülne, ahonnan a református intézmények konyháira kerülne minden. Ez az álmunk. Csak az eszközállomány majdnem egymilliárd forintba kerülne, de óriási lépés lenne ez a fejlesztés – foglalja össze az igazgató.

Együd László iskolaigazgató, testnevelő tanár a környék egyetlen színreformátus falujából, Átányból származik. Huszonöt éve dolgozik az intézményben, ott is érettségizett. Tizenegy éve vezeti az EJROK-ot. – Elég speciális a helyzetünk, hiszen nagy intézmény vagyunk, de reformátusként abszolút kisebbségben vagyunk. Minket Átányban a közösség arra nevelt, hogy reformátusokként mások vagyunk, más minőséget képviselünk. Ezt a rátermettséget kell megmutatnunk az életünkkel, munkánkkal az öntudatát vesztett vidéken. Úgy kell hirdetnünk az evangéliumot, mintha pogányok között tennénk, kilépve a felekezeti szekértáborokból. Sokan ezen a vidéken soha nem találkoztak még a keresztyén tanítással, pedig az emberek ugyanazokra a nagy kérdésekre keresik a válaszokat, mint az őseik, csak a beszélt nyelv változott meg – mondja az intézményvezető. Ebben a misszióban óriási szolgálatot töltenek be az iskolák: csak az EJROK hétszáz gyereket ér el. Az intézmény munkatársai úgy látják, hogy az emberek egyre nyitottabbak, és nagy bizalmuk van az egyházakban: úgy gondolják, ott jobban számon tartják a gyerekeket. – Rendszeresen tartunk evangélizációkat, esti alkalmakat is. Ezek jó lelkületű rendezvények, amelyekre nyolcvan-száz ember is eljön. Nagy szó ez, hiszen a templomokba ma már nem mennek harminc-negyven főnél többen – sorolja Együd László. Ezeken az alkalmakon nem példanélküli, hogy nem hívő kollégáikat is megérinti valami – volt, akiben eleinte nagy ellenállás volt, ma pedig már aktív szolgáló a helyi gyülekezetben.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ 2019. szeptember 22.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJÚ |

Eljutni a jelenlétig KOCSIS JULIANNA

2007 óta minden év szeptemberének harmadik hetében megszervezik az Ars Sacra Fesztivált, amely a különböző művészeti ágakon keresztül ad teret a szakralitásnak. A programhoz kapcsolódóan szeptember 12-én Fragmentum – kortárs szakrális fotográfia címmel nyílt kiállítás a Hegyvidék Galériában Budapesten, amely az emberi megismerés és emlékezés töredékességét vizsgálja. A húsz kiállító között van Hegedűs Gyöngyi fotóművész, költő, akivel művészetről, hitről, flow-ról és botrányosságról beszélgettünk.

12 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 22.


| INTERJÚ |

Fotóművész, költő, orvos, feleség, anya, hívő nő – hogyan lehet ennyiféle szerepben helytállni, egyensúlyt teremteni? Talán úgy, hogy az egyik tölti a másikat. Az orvosi hivatás – ha tényleg szívvel-lélekkel csinálod – nagyon sok energiát kivesz az emberből. Sokszor van arra szükség, hogy a kommunikáció alapszintű legyen azért, hogy a beteg megértse. Jó, hogy a művészetben nem kell azzal törődnöm, hogyan fogják megérteni az emberek. Önzőnek tűnhet, de amikor képet készítek vagy írok valamit, akkor nem szempont az, hogy a másik megérti-e. Egyáltalán nem? Nem. Az a szempont, hogy van valamiféle mélység bennem, amelyet így tudok szóra bírni. Az az érdekes, hogy mindig van valaki, aki erre rácsodálkozik, és olyan is, akiben viszont ez nem indít el semmit. Mányoki Endre – aki segített nekem az induláskor, ő kezdte el publikálni a verseimet – mondogatta, hogy a befogadónak is van kockázata: van, amikor olyan fázisban vagy, hogy jobb neked, ha abba a mélységbe most nem mégy – nem tudnád elhordozni. Emellett mindannyian más tapasztalatból jövünk: még a leghétköznapibb mondat sem ugyanazt jelenti az egyik és a másik embernek.

Mikor kezdett el alkotni? Körülbelül negyvenéves voltam. Egybeesett egyfajta középéletidős válsággal, de a krízisek lehetőségek is, hogy szervesen tovább épülj, mélyülj; hogy rákérdezz a legalapvetőbb dolgokra, amelyeket addig sose kérdőjeleztél meg. De attól kezdve, hogy rákérdezel, és utána adsz valamilyen egzisztenciális választ – amely talán megegyezik az addigival –, már nem azért teszel többé valamit, mert például a szüleid rád testálták. Apám (Hegedűs Loránt püspök – a szerk.) mindig azt mondta, hogy Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei. Miért kezdett ilyen későn? Nem volt bennem késztetés. Viszont remek olvasó voltam! Gyerekkorom óta így volt: olvasás közben elsüllyedt körülöttem a világ. Aki tud – ahogy Esterházy Péter mondta – életre-halálra olvasni, lehet, hogy valamikor művész lesz. Van, aki a befogadásban művész. Az írás, fényképezés valaminek az első olvasata. Aztán jönnek a befogadók: a második, harmadik, negyedik olvasat.

Veszélyes a beszélgetés is. Filozófiai probléma, hogy nem ugyanazt értjük ugyanazon a szón. Különösen igaz ez a képi lélegeztetésre, amit az Új Forrásnál csinálok. Ez folyamatos írás: nincsenek írásjelek, így elmosódnak a mondathatárok. Ha csak kicsit arrébb megy a hangsúly, és ott zárja le valaki magában a mondatot – hiszen valamilyen mondattördelést automatikusan csinálunk –, sokszor komplementeren teljesen más értelme lesz. Én nem a szavak jelentéséig akarok eljutni, hanem a jelenlétig. Amikor elindul bennem valami, és elkezdem írni, fogalmam sincs, hogy közben mennyi idő telik el – ez a művészeknél a flow –, írom, írom, és engem is meglep, hogy néha kulcsmondatokhoz jutok el így. A férjemet kérdeztem valamikor, szerinte mi lenne igazán jó magyar szó arra, hogy „flow”. Nagyon jó fordítást mondott: vitetés. Benne van a Bibliában is: „Bizony, bizony, mondom neked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod.” (Jn 21,18) Ez a „nem az én akaratom dönti el” egyfajta ősbizalommal teli ráhagyatkozás. Mint az úszás: akkor jó, amikor rájövünk, hogy a víz nem legyőzendő közeg, hanem valami, amire ráhagyatkozhatom, ami megtart.

Az írás vagy a fotózás jött előbb? Kicsivel előbb az írás. Úgy kezdtem el fotózni, hogy hamarabb vettem észre az árnyékot, mint azt, ami vetette. Ezt nevezhetjük akár neurózisnak is, amelyben van egy mikropszia-makropszia nevű jelenség: kisebbnek vagy nagyobbnak látod a dolgot, mint amilyen valójában. Mondhatjuk úgy is, hogy közelebb érzed magadhoz. Amikor meglátok valamit, az belém mélyed. A mélységnek van élessége, így mélyed belém, és a fotográfia pont ezért érdekes: kétdimenziós, a harmadik dimenziója mindig maga a fotográfus. Az köszön vissza a befogadóban, amit megjárt bennem. Ezért nem csak „kattintgatás” a fotográfia. Ha fotózok, pszichikailag elfáradok: mindig érzem, amikor valami átkattan bennem, és attól kezdve teljesen más jelenléttel vagyok ott, másképp hallom, látom a környezetemet. Ez van a versírással is: nem tudom, mennyi időt töltök egy arasznyi szöveggel, de amikor abbahagyom, zsilipelni kell az időt. Ez néha nehéz, de a családom elnézi. A férjem látja a nézésemből, ha írok: úgy vagyok ott, hogy nem vagyok ott. Amikor a gyerekeim kisebbek voltak, egyszer Csanád fiam mondta a lányomnak: ugyan, Csenge, mit szólítgatod anyát? Tudod, hogy amikor így néz, akkor nem hall. Ez egy anyának azért elég éles mondat. Persze mindig volt egyfajta standby üzemmódom ilyenkor, hogy köz- és önveszélyes állapotokra reagáljak. Ezért tömbösítettem a rendelést is: az harminc óra, ott kell lennem a betegekkel, és nincs standby. Hihetetlenül elfáradok ilyenkor.

Könnyebben megy felnőttként a ráhagyatkozás? Furcsa, hogy ez valamiféle visszatért gyermeki bizalom. Számomra a szavak jelentése is elkezdett képlékennyé – formálhatóvá, átjátszhatóvá, elmozdíthatóvá – válni. Ez gyermeki állapot. Bennük több nyitottság van. Felnőttként sok dologban lezárunk. Művész az, akiben valami újra kinyílik, vagy be sem záródik.

Nemibeteg-gondozás és bőrgyógyászat a szakterülete – van valamiféle nehezen megfogalmazható feszültség a munkája napi valósága és a művészete elvontsága között. Bölcsész akartam lenni, de jó voltam a természettudományokban is. Miközben a magyar és a történelem érdekelt a legjobban, tudtam: ha majd ki kell állnom az osztály elé, két perc múlva el2019. szeptember 22.

Reformátusok Lapja 13


| INTERJÚ |

visznek a mondandómért. A rendszerváltást akkor még nem láttuk előre. Ezért döntöttem az orvoslás mellett, szerettem volna segíteni. Nem ez volt a szívem csücske, de sokkal jobb világlátásom lett tőle. Utólag örülök, hogy nem vagyok bölcsész. Orvosként nagyobb súllyal nehezedik rád, amit mondasz. Amúgy is: egy teremtés van, nincs külön bölcsészetmeg természettudományos. A matematika, a fizika magasabb fokon már költői jelleget hordoz. Orvosként vagy művészként közvetíti könnyebben a hitét? A kátéban van olyan kérdés, hogy munkálkodik-e a Szentlélek az egyházon kívül. A válasz az, hogy igen. Gyakran eszembe jut: mi van, ha valójában ott már jobban munkálkodik? Az egyházi teret sokszor lefojtottabbnak élem meg, mint a világit. Utóbbi-

Tud a nem klasszikus egyházi értelemben vett szakrális művészet evangélizálni? Meg tud nyitni csatornákat. Böszörményi Gyula íróról olvastam, hogy keresett sok vallásban, de mély hitre nem jutott. Ő izomsorvadással él. Egy interjúban elmondta, hogy volt egy álma: sötét veremben volt, körülötte fehér alakok. Megjelent Jézus, aki rátette a kezét a lábára, verejtékezett, nagyon koncentrált, érezte, ahogy átforrósodik a tenyere. Aztán eleredt Jézus könnye, és azt mondta: ez még nekem sem megy! Böszörményi Gyula megosztotta ezt pap barátjával, aki azt mondta: irigyli, hogy találkozott Jézussal. Ez az ember nem lett hívő, de volt Isten-tapasztalása. Gyakran a legmélyebb vallásos irodalomban sem jön át az a tapasztalat, amely ennek a nagyon mély szenvedéstörténetű embernek az álmában megjelent.

Általában nem a vallásos irodalomban olvasunk hasonlóról. Számomra a szavak jelentése is elkezdett képlékennyé Békési Sándor dogmatikatanár és grafi– formálhatóvá, átjátszhatóvá, elmozdíthatóvá – válni. kus is írt az úgynevezett építő irodalomEz gyermeki állapot. Bennük több nyitottság van. ról, amely nem lebecsülendő. A korábban említett Túrmezei Erzsébetet például Felnőttként sok dologban lezárunk. nem becsülöm le, ugyanakkor azt gonMűvész az, akiben valami újra kinyílik, vagy be sem záródik. dolom, hogy más szint az, amelyet igazán mély irodalomnak vagy képzőművészetnek hívunk. A középkorban, amikor az egyházi és a világi lét még nem vált el ennyire élesen egymástól, ban nagyobb nyitottságot tapasztalok. A Térey Jánoshoz kapCaravaggiót és társait nevezték művészeknek. Botrányos életet csolódó művet is azért hoztam el a kiállításra, mert ő reformáéltek, de a műveik elementáris erővel hordozzák a szakralitást. tus ember volt. Reflektál-e arra az egyház, hogy elment egy nagy művész közülünk? Nem úgy volt református, hogy TúrmeA botrányosság visszaköszön a Bibliából is, elég, ha csak a hitzei Erzsébet verseihez hasonlókat írt, hanem radikálisan rákérhősöket említjük. dezett az alapokra. Megint előjön belőlem a természettudós: Ha azokat mind kiiktatjuk, és csak a „jó” embereket tartjuk meg… régen azt gondolták, hogy a szervezet nem termel ellenanyagot Mészöly Miklós szerint a műben az egyes szám első személy az ősi struktúrák ellen. Rájöttek, hogy ez nem így van: gyenge nem azt jelenti, hogy én: amikor én írok, fotózok, az nem az egó. ellenanyagokat termel, amelyekkel lefedi ezeket a struktúráÉn ezt magamnak úgy fogalmaztam meg, hogy az egocetrumból kat, például a mitokondriumokat, amelyek így nem pusztulnak kimozdulok az echocentrumba. Az ember – akár én is most az el akkor sem, amikor olyan baktérium ellen védekezik az iminterjúban – tévedhet és csinálhat olyasmiket, amikre azt mondmunrendszer, amelynek az antigénszerkezete nagyon hasonlít juk: ez keresztyénként nem hiteles. De a művet az alkotó élete a mitokondriumokéra. A művészet nem az, hogy klónozom az nem hitelteleníti! Igaz, nem is hitelesíti. Lehet valaki nagyszerű, ősi struktúrákat, ahogy sok konzervatív keresztyén gondolja. jó ember: a műve nem feltétlenül lesz hiteles. Mint amikor Jézus Nem is az, hogy – a másik végletbe esve – elpusztítom azt. A azt mondja, hogy hagyjátok, mert neki sok vétke volt, és sok boművészet az ősi struktúrák ellenében képzett ellenanyag, hogy csáttatott meg. Ez a kegyelem. Erre mondta apám – van ilyen megvédje őket. Ez az ellenanyag pedig a rákérdezés. Édesapám teológiai tétel –, hogy az ember egyetlen tökéletessége Istenre mindig azt mondta, hogy végső soron minden kérdés az Isszorultsága. Nézetem szerint minden kiválasztottság rászorultten-kérdéssé radikalizálódik. Merjünk rákérdezni az ősi struksági alapon van. Ez óv meg az önteltségtől. túrákra! Ne csak klónozni akarjunk, mert abban nincs benne az emberi kétely, az, hogy megküzdök a hitemért! Becsüljük a Akkor minden alkotás töredékes? kételyt, a rákérdezést, mert aki nem kérdez, az közönyös nyuIgen. Ahogy erre a kiállítás címe is utal: Fragmentum. Habár algalomban van. Akit ez egzisztenciálisan érdekel, az foglalkozik kotó és mű vonatkozásában benne van, amit Keresztelő János vele, és néha háborog a lelke. Szerintem az ilyen embereket mondott Krisztusra mutatva: nagyobb van itt nálam.  FOTÓ: SEmeg kell becsülni. Szeretném, ha kicsit efelé is nyitnánk emberként, hívőként, egyházként. BESTYÉN LÁSZLÓ 14 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 22.


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

A bántalmazás fogalma bizonyos változáson ment át az elmúlt évtizedekben. Régen egyértelműen tettlegességre gondoltunk, ha ezt a szót hallottuk. A fizikai erőszakot, ütést, verést értettük rajta, amit minden korban szomorúnak és fájdalmasnak értékelt minden jóérzésű ember. Még az is, aki ütött, és az is, aki tanúja volt, és esetleg helyesnek vagy jogosnak vélte. A keresztyén nevelésnek része volt és lehetett a testi vagy lelki kegyetlenség az egyéni, családi életben és intézményes keretek között. Ma viszont gyakran halljuk a verbális bántalmazás szóösszetételt, mint ami ugyancsak az erőszak megnyilvánulása, és elítélendő. Korábban senki nem botránkozott meg azon, ha egy-egy szülő kiabált a gyermekével, ha szidalmazta és szigorúan büntette. Magánügy volt a házasságon és családon belüli szóbeli vagy tettleges erőszak. Mára sokat fejlődött és finomodott az ember és az emberiség igazságérzete, ítélőképessége, az emberi jogok iránti érzékenysége. Általánosságban megtanulta, ha nem is szöveg szerint, de megértette és elfogadta az emberi jogokról szóló egyetemes nyilatkozatot. Vagy ennek alapját, a tízparancsolatnak a felebarát iránti tiszteletet kívánó követelményét, Jézus hegyi beszédének aranyszabályát – „Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük” (Mt 7,12) –, és a Jézus szerinti nagyparancsolat második felét: „szeresd felebarátodat, mint magadat” (3Móz 19,18 és Mt 19,19). Ezek átmentek a közgondolkodásba, és a közvélemény elfogadta. Senkivel sem lehet kegyetlenül, embertelenül és megalázó módon bánni, vagy kínzó bánásmódnak alávetni. Elméletileg tudjuk. Kérdés, hogy meg is tanultuk-e az indulatainkat kezelni és a bántó viselkedésünket szabályozni? Nem egészen. Sok tanulnivalónk van még. A legfontosabb annak tudatosítása, hogy mit és hogyan mondunk és teszünk egyéni kapcsolatainkban és a közösségben. Meglepően sok erőszakról hall a lelkigondozó még egyházon és gyülekezeteken belül is. Megfélemlítésről, tettlegességről házasfelek között. (Nem is mindig egyértelmű, hogy melyikük az erőszakosabb: a feleség a botrányos beszédstílusával, zsarolásával, vagy a férj kemény tenyerével, zsarnoki követelményeivel.) Lelkészek és presbiterek, gyülekezeti tagok még mindig nem tanultuk meg a kölcsönös tiszteletet megadni egymásnak. Szavakkal bántunk, és minket is bántanak. Minősítünk, megalázunk, és minket is minősítenek és megaláznak. Tudnánk-e több önfegyelemmel, szelídséggel és humorral intézni vitás ügyeinket? 

IMÁDKOZZUNK!

Hálát adok, Uram, hogy engeded megtapasztalni, milyen az, amikor Igéd újra életre hív közösségeket. Amikor emberek eljutnak a pénzükből, idejükből, magukból adás csodájáig. Mert egyik sem megy csak úgy magunktól. Hiszen éppen az mutatja meg legjobban sok ember nyomorát, hogy képtelen adni. Azt gondolják, az adás egyben feladás, lemondás, veszteség. Uram, hálás vagyok, hogy te, és csak te tudod elvégezni emberekben azt a csodát, hogy megnyíljanak, életük, értékrendjük teljes megújuláson essen át. Te mindent odaadtál értünk, olyan kevés az, amit mi hálából fel tudunk neked ajánlani. Kérlek, fogadd el önként, hálából felajánlott életem, hogy porszem ember létem szolgálhassa mások rád találását. Ámen.  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Megvan az ideje Az elmúlt század második felétől kezdve több gondolkodó megfogalmazta azt a megállapítást, hogy az ember legnagyobb ellenfele az idő. Különösen igaz ez napjainkra, hiszen a felgyorsult élet, a hihetetlen információáradat tempóját képtelenek vagyunk tartani. A „most és azonnal” üzenetek, hívószavak mindennapossá váltak. Heti bibliai szakaszaink között a Prédikátor könyvében a következőket olvassuk: „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” (3,1) A könyv szerzője nem utasítja el az idő meglétét és annak emberre kiható következményeit, de rámutat arra, hogy Isten idő felett álló, mert ő öröktől fogva van. Az ember erőlködhet, megfeszítheti magát, megpróbálhatja felvenni a világ kínálta sebességet, de tudnia kell: „megvan az ideje minden dolognak az ég alatt”, azaz minden csak akkor következik be, ha azt az Úristen engedi és akarja. A Prédikátor ellentétpárokat sorol fel, amelyeket mindig így vezet be: „megvan az ideje” a születésnek-halálnak, ültetésnek-ültetvény kitépésének, ölésnek-gyógyításnak, rombolás­ nak-építésnek, sírásnak-nevetésnek, gyásznak-táncnak, kö­vek szétszórásának-kövek összerakásának, ölelésnek-öleléstől való tartózkodásnak, megkeresésnek-elvesztésnek, meg­őrzés­nek-eldobásnak, eltépésnek-megvarrásnak, hallgatásnak-beszédnek, szeretetnek-gyűlöletnek, háborúnak-békének (3,2–8). Az idő adja meg ezeknek az ellentétpároknak az értelmét, hiszen önmagában a születés és a meghalás nem mond semmit, csak akkor, ha megmondjuk: mikor. A mi és a mikor összefüggésére mutat rá a Prédikátor, amit jó lenne mindnyájunknak megtanulnunk. „Szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni…” (3,11)  SZETEY SZABOLCS

2019. szeptember 22.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

Imádsággal épített iskola Sok munka és még több imádság kísérte a Pécsi Református Kollégium új általános iskolai épületének elkészülését. A diákok örülnek a szép tereknek, a kényelmes paHEGEDŰS MÁRK doknak, a tanárok pedig imádkoznak tovább, hiszen szeretnék, hogy minél több gyermek megtalálja Istent e falak között. A tanév kezdetén ellátogattunk hozzájuk, hogy bepillantsunk az iskola egy hétköznapjába. A diákokkal kezdjük, hiszen ők vannak a legtöbben egy iskolában: mit is gondolnak a régi után az új iskolaépületről? Legtöbben a kulccsal zárható saját szekrényt említik – épp olyan, mint az amerikai filmekben. Ez az újítás nagy sikert aratott a diákok körében. A második nagy kedvence a gyerekeknek az, hogy bőségesen van helyük, van az oktatáshoz elég tanterem még olyankor is, amikor csoportbontásban zajlanak az órák. Az egyik diák azt emeli ki, hogy „kényelmesebbek a padok és a székek, jobb így, mint az előző iskolaépületben”. Van, aki az informatikaterem felszereltségének örül, más pedig a minden tanteremben felszerelt árnyékolót említi. Egy másik diáknak a VIRÁGZIK AZ EGYSÉG MANDULAFÁJA A kollégium rendszeresen tart kiszállásokat a Sztárai Mihályról elnevezett programja jegyében, főleg a Baranyai Református Egyházmegye gyülekezeteibe. Évente néhány alkalommal a történelmi Alsó-Baranyába is eljutnak – így voltak már Laskón és Harasztiban is. A Magyar Református Egységet hivatott szimbolizálni az iskola aulájában a híres pécsi mandulafa ábrája is. A fa levelein olyan kárpátaljai, erdélyi és amerikai magyar református gyülekezetek nevei olvashatók, amelyekkel különösen jó kapcsolatot ápol a Pécsi Református Kollégium. Még vannak üresen álló levelek, a listát a jövőben szeretnék bővíteni.

16 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 22.

belső tér tetszik – valóban, az épületet úgy alakították ki, hogy a gyerekek az egyes emeletek eltérő színvilágának segítségével könnyebben eligazodnak az épületben.

NÉMETÜL IS OLVASSÁK A BIBLIÁT Fekete Etelka némettanár lelkileg is sokat remél az új helyszíntől. – Szeretném, ha a diákoknak az új épület, az új tanterem otthonos hellyé válna, ahol érzik, hogy figyelnek rájuk. Célunk az is, hogy az egész környezet olyan legyen, ahol ők is tudnak figyelni: a tanulásra és Istenre. A tanárnő örömmel idézi fel, hogy a beszélgetésünk előtti tanóráján maradt arra idő, lehetőség és kellő nyugalom, hogy németül is felolvasson a Bibliából: – Ezt azért is fontosnak tartom, mert így nemcsak ismeretanyagot adok át a diákoknak, hanem lelkileg is nevelem őket. Úgy érzem, ebben segít ez a hely is, itt könnyebb a ráhangolódás – árulja el Fekete Etelka. Van, amit még nem sikerült befejezni az új épületben: hamarosan „modern, korszerű természettudományos szaktantermet” alakítanak ki – mondja a leendő tanterem egyik szaktanára, Sebők Zsolt. A terem azért is hiánypótló, avat be a részletekbe a pedagógus, mert tapasztalata szerint – inspiráló környezet híján – nagyon csekély a diákok érdeklődése bármely természettudományos tárgy iránt. A természettudomány részleghez biofizika-szertár, kémiaszertár és vegyi fülke is tartozik majd: a teremben harminckét diák tud itt majd egyszerre tanulni. Eddig a Pécsi Református Kollégium Gimnáziumának természettudományos szaktantermét használtuk – emlékszik vissza a tanár, de, ahogyan fogalmaz, az „nagyon szegényes volt”. Épp ezért sok tervük van, az új labor kiszélesíti majd a lehetőségeket. Az ötödikes és hatodikos, valamint a hetedikes és nyolcadikos diákjaik részére új szakkört indítanak, valamint a gimnáziumi kísérleti órákat is itt tartják.


| REFORMÁTUS ÉLET |

– Bízunk abban, hogy lesz tíz-tizenöt olyan diák, akinek felkeltjük az érdeklődését, és később ebben az irányban tanul tovább – fejezi ki reményét a pedagógus.

A LEGEMLÉKEZETESEBB PILLANAT

A közös tanévnyitóra nem volt kötelező eljönnie az iskola minden tanulójának, hiszen nem lett volna hely a több mint ezer diáknak és a sok vendégnek, így egy rövidebb tanévnyitó ünBIBLIAI IGÉK AZ ÉPÜLET FALÁN nepséget is tartottak az első tanítási napon. Ekkor a piros-fehér-zöld szalag mögött már nem politikusok, egyházi vezetők Nem csak színek, bibliai igék és fontos szimbólumok ékesítik és az iskola elöljárói álltak, hanem a diákok. Bartos Erika erről a az iskola falait, megjelenik a szőlőtő, a kakas, a csillag is. Az elpillanatról azt mondja, neki ez volt a legemlékezetesebb az ünsősök például még nem tudnak olvasni, de így már találkoznak nepségsorozatból: – A szalagátvágás után beléptek a gyerekek keresztyén szimbólumokkal. Bartos Erika igazgató azt mondja, az iskolába, csodálkozó szemekkel és nagy örömmel nézészrevette, ahogyan az olvasni tudó tek körbe – idézi fel az igazgató. kisebb gyerekek hangosan betűzve BARTOS ERIKA Ezeregyszáz diákra százhúsz pedagógus jut – mind­ olvassák fel egymásnak a Szentírásannyiukra pedig egy intézményi lelkész, akire ezáltal ból vett igéket a falról, és „ezt jó volt sok feladat hárul. Az áhítatok, csendesnapok, bibliaórák látni, hiszen a keresztyén identitásuszervezése és megtartása mellett Kovách Péter fontos kat erősíti”. szerepe, hogy lelkigondozói A keresztyénség azonban nem debeszélgetéseket folytasson a koráció az intézményben. Az igazgató diákokkal és a tanárokkal. A felidézi: az épület „tízéves imatörfelnőttek közvetlenül keresheténet beteljesülése”. Az új iskoláért tik meg a lelkészt, a gyerekeket szülők, pedagógusok, volt tanárok általában a tanárok küldik hozhittel és reménységgel imádkoztak zá. – Ilyenkor igyekszem, hogy együtt. Hozzáteszi: tudja, hogy mindminél hamarabb baráti beszélehhez kellett az állami támogatás, és getés alakuljon ki – mondja sok más tényező is közrejátszott, de Kovách Péter, aki néha hetekig, az biztos, hogy Isten bőkezű áldáde akár egy féléven át is szinte sa nélkül nem lenne új iskola. Amint mentorként segíti egy-egy diák Bartos Erika elmondja, mostantól életét. – Előfordul, hogy én váazért imádkoznak, hogy minél jobban KÁDÁR PÉTER lasztok ki gyerekeket, akiken tudjanak a lehetőséggel élni, „kihaszlátom, hogy szükségük van rá, nálni az adott körülményeket, hogy de leggyakrabban a kollégáim küldik hozzám őket – avat minél több olyan gyerek jöjjön az isbe Kovách Péter. Idén egy állami gondozott hatéves kisfiút kolánkba, akiket el tudunk indítani az vett a szárnyai alá. A mentorálás beszélgetést, közös taIstenhez vezető úton”. Ennek egyik KOVÁCH PÉTER nulást, a napi problémák megbeszélését és időnként a súeszköze lehet a diákoknak hetente lyosabb kérdésekről való beszélgetést foglalja magában. tartott áhítat. Az új épület már arra is ad lehetőséget, hogy legyen ilyen alkalom külön-külön az alsós A REFORMÁTUS EGYSÉG ISKOLÁJA és a felsős diákoknak is. Az áhítatokon egyébként a diákokból álló Refi Band szolgál, vagyis a gyerekek kísérik az énekeket. Az új épület mellett atlétikai pálya is készült mini lelátóval, A Refi Band tagjai kérdésünkre elmondják, mi inspirálta őket vala­mint játszótérrel is bővült az iskola udvara. Mindez több arra, hogy ebben a zenekarban játsszanak. Egyikük azt emeli ki, mint egymilliárd forintból, háromévnyi munkával valósult hogy „jók a dalok, hiszen Istent dicsőítjük, amikor játszunk”. A meg. Kádár Péter, a Pécsi Református Kollégium főigazgatója zenekari tagok minden áhítaton szerepelnek, ehhez természefelidézi: húsz éve raktársorból és műhelyekből alakították ki az tesen sokat próbálnak is. Az egyik diákzenész azt mondja, hogy első tantermeket, több helyen voltak szétszórva az osztályok, szívesen szolgálnak a saját iskolájukban, de jártak már Horvátvolt, hogy épületet kellett bérelni, ahol a diákok tanulhattak – országban is egy magyar református közösségben, ahol ő ös�kétségkívül szükség volt az új épületre. – Az iskolát a Magyar szebarátkozott az ottani magyar fiatalokkal. Társa szerint pedig Református Egység helyévé szeretnénk tenni – mondja a főaz a nagy jelentősége a csapatuknak, hogy nemcsak a hagyoigazgató. Pécsen mindez testközelből átélt valóság, hiszen a mányos énekeskönyvbeli dicséreteket énekelik, hanem dicsőítő Délvidék közelsége miatt érzik a felelősségüket. Kádár Péter zenéket is játszanak. A zenekar a Kárpát-medencei református örömmel mondja: vannak tanulóik a horvátországi magyar retanévnyitón is játszott, amelynek a Pécsi Református Kollégium formátusok köréből is, Horvátországban ugyanis nincsen maadott otthont augusztus 31-én. gyar református oktatási intézmény.  2019. szeptember 22.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |

Új tanév, új helyszínek a Károlin FEKE GYÖRGY

Korszerűen felújított iskolaépületben kezdték a 2019/2020-as tanévet a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Tanítóképző Főiskolai Karának budapesti hallgatói. Az újpesti képzési helyszínt szeptember 9-én, az egyetemi tanévnyitó istentisztelet után vették birtokukba a tanárok és a diákok. A Hittudományi Kar hallgatói pedig a Ráday utcai épület felújítása alatt ideiglenes helyszínen folytatják tanulmányaikat.

– Újpest és a Károli kapcsolata már több évtizedre nyúlik vissza, akárcsak ennek a lakótelepi iskolának a története – fogalmazott Zsengellér József rektor a református egyetem új, Árpád út 161–163. szám alatti képzési helyszínének avatásán. Az egykori Árpád úti iskolát még az előző évtizedben bezárták, a panelházak közötti épületben egy alapítványi iskola működött két évvel ezelőttig. Jelenleg az önkormányzati ingatlanon a Tanítóképző Főiskolai Kar budapesti képzései egy Waldorf-iskolával osztoznak. Az épület tetőfelújítását, hőszigetelését, nyílászáróinak cseréjét a város végeztette el, a belső felújítást és a berendezést pedig a Károli-egyetem fizette pályázati forrásból. A református egyház és a IV. kerületi önkormányzat ciklusokon és kormányokon átívelő együttműködését méltatta az ünnepségen Molnár Szabolcs, Újpest alpolgármestere. Mint mondta, a helyi vezetőknek mindig is fontos volt a hosszú távú tervezés, ennek részeként az is, hogy legyen felsőoktatási intézménye a kerületnek. Ezért bocsátot-

18 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 22.

ták a KRE rendelkezésére a ’90-es években a Viola utcai, majd most az Árpád úti ingatlant. A tanítóképző diákjai az önkormányzati intézményekben végezhetik szakmai gyakorlatukat, az ott dolgozóknak pedig szakmai előadásokat tartanak az egyetem oktatói.

SZÁZNYOLCVAN ÉVE KÉPEZNEK TANÍTÓKAT A DUNAMELLÉKEN 1839-ben indított tanítóképzést a Dunamelléki Református Egyházkerület Nagykőrösön. A kommunizmusban államosított, majd megszüntetett felsőoktatási intézmény 1990-ben indult újra, azután pedig a megalakult Károli Gáspár Református Egyetembe integrálódott. A Tanítóképző Főiskolai Kar 2012-től hirdet képzéseket Budapesten; jelenleg a tanító, az óvodapedagógus, valamint a csecsemő- és kisgyermeknevelő alapképzési szakokat lehet a fővárosban tanulni. Szenczi Árpád leköszönő dékán az ünnepségen köszönetet mondott az egyetem Állam- és


| REFORMÁTUS ÉLET |

Ezt a tanévet további bővüléssel indítja a Károli, elindult ugyanis a református egyetem ötödik kara: a Szociális és Egészségtudományi Karra jelentkezők egyelőre a diakónia, a szociális munka és a szociálpedagógia alapképzési szakok közül választhattak.

Jogtudományi Karának, amiért az elmúlt években befogadták Viola utcai épületükbe a tanítóképzést. Pap Ferenc megbízott dékán a Vizsolyi Biblia fakszimile kiadását adományozta az új képzési helyszínnek. Mint mondta: „hitünk, kultúránk építőeleme Károlyi Gáspár bibliafordítása”, amely nélkül nemzetünk nem lenne olyan, amilyennek ismerjük. – Munkája során az vezérelte, hogy nem érheti be kevesebbel a legjobb eredménynél. Mi is a legjobbat szeretnénk nyújtani szakmailag. Erre is emlékeztessen ez a Biblia – fogalmazott az ajándékról Pap Ferenc.

VÁLTOZÁSOKKAL KEZDŐDÖTT A TANÉV Ugyancsak hétfőn tartották az egyetem tanévnyitó istentiszteletét a fasori református templomban: Bogárdi Szabó István püspök prédikációja után beiktatták rektori tisztségébe Zsengellér Józsefet. Balla Péter korábbi rektor Pro Universitate Díjat vehetett át az ünnepségen, amelyen az elsőéveseket egyetemi polgárokká avatták. Ezt a tanévet egyébként további bővüléssel indítja a Károli, elindult ugyanis a református egyetem ötödik kara: a Szociális és Egészségtudományi Karra jelentkezők egyelőre a diakónia, a szociális munka és a szociálpedagógia alapképzési szakok közül választhattak. Több kar vezetésében is változás történt 2019-ben: az Államés Jogtudományi Kar dékánja február 1-től Miskolczi-Bodnár Péter, a Kereskedelmi Jogi és Pénzügyi Jogi Tanszék vezetője, míg a Tanítóképző Főiskolai Kar megbízott dékánja július 1-től Pap Ferenc, a Hittanoktató és Kántorképző Intézet vezetője. A most induló Szociális és Egészségtudományi Kar megbízott dékánja Mogyorósi András orvos-jogász, egészségügyi szakmenedzser, a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar új dé-

kánja pedig október 1-től Horváth Géza, a Német és Holland Nyelvű Kultúrák Intézetének vezetője lesz.

IDEIGLENES HELYRE KÖLTÖZÖTT A TEOLÓGIA A Hittudományi Kar a januári tűzben megsérült Ráday utcai épület felújítása miatt ideiglenesen a Csopaki utcába költözött. – A tűzkár utáni vizsgálatok megállapították, hogy az épületet sajnos nem lehet megmenteni. A tervek elkészültek, engedélyt kaptunk rájuk, közbeszereztetés után még az ősszel hozzálátunk a bontásához és egy új, korszerű kollégium építéséhez – nyilatkozta Bogárdi Szabó István püspök az Inforádiónak. A Baár–Madas Gimnázium közelében álló, egyházi kezelésben lévő villaépületben helyet kapott a tantermek és az irodák mellett a Török Pál Kari Könyvtár egy része, valamint több közösségi tér is. A költözésben a teológushallgatók is segítettek, akiket évfolyamonként egy-egy külső helyszínen szállásoltak el. Ez az átmeneti állapot a tervek szerint a Ráday utca 28. szám alatti épületegyüttes teljes felújításának és átépítésének a végéig tart majd – írta meg a Parókia Portál. A lebontásra ítélt épületrész helyén korszerű, tágasabb diákszobákat és tantermeket alakítanak ki, de az épen maradt szárnyat is felújítják, ott oktatói termek, könyvtár és közösségi terek kapnak helyet. A többmilliárdos beruházást a magyar kormány támogatja, az építkezés leghamarabb jövő év elején kezdődhet el és várhatóan másfél évig tart majd.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

2019. szeptember 22.

Reformátusok Lapja 19


| RE-KONSTRUKCIÓ |

Jóság A keresztyénséget gyakran éri az a vád, hogy csak a rosszat látja az emberben, pedig nyilvánvalóan vannak jó emberek. Ki ne találkozott volna már a jóság ezernyi megnyilvánulásával, néha egészen váratlan helyzetekben is? Igenis, van az emberekben jó, és az a keresztyén szemlélet, amely abból indul ki, hogy senki sem jó, egyrészt végtelenül pesszimista, másrészt egyszerűen nem igaz. A segítőkészségtől kezdve a részvétig, a gondoskodástól kezdve az önfeláldozásig egészen széleskörű élettapasztalatot és tudást gyűjthetünk össze annak igazolására, hogy a jóság az egyetemes emberi természet része, kortól, kultúrától, vallástól, világnézettől függetlenül. Az a keresztyén állítás, amely szerint senki sem jó, minden valóságalapot nélkülöz. Ezért aztán nem csoda, ha nagyon sokan szinte zsigerből elutasítóan

A keresztyén hit alapélménye épp a meghaladhatatlan emberi tökéletlenség fölötti mélységes megrendültség. Kyrie eleison! reagálnak erre a végtelenül negatív emberképre. A keresztyénséggel az a „baj”, hogy miközben egyfolytában a szeretetről papol, valójában „mizantróp”: nem szereti, sőt gyűlöli az embert mint embert. Mit lehet erre mondani? Látszólag ugyanis tényleg igaza van ennek a keresztyénségkritikának. Egyrészt valóban igaz, hogy az emberekben lévő jó ezernyi változatával találkozhatunk nap mint nap, másrészt az is igaz, hogy a keresztyénség tényleg arra teszi a hangsúlyt, hogy az ember nem jó. Nos, ellenvetésül csak két kérdésünk van. Az egyik az: mihez képest jó a jó? Mert amikor arról megy a vita, hogy jó-e az ember, avagy sem, akkor megkerülhetetlenül szembe kell nézni a kérdéssel: mihez viszonyítunk? Minek alapján hozhatunk általános erkölcsi ítéletet az emberről? Ki vagy mi fogja eldönteni a jóság kritériumát? Az ugyanis kétségtelen, hogy nem létezhet ember a jóság ideája nélkül, ám az már kérdéses, hogy a feltételezett, áhított, maradéktalan jónak mi a valóságos tartalma. A kérdés tehát a viszonyítási pont. A másik kérdésünk pedig ez: az emberben valóban meglévő jóság egyedi és töredékes megnyilvánulásaiból vajon következtethetünk-e arra, hogy a jóság az emberi természet egyetemes része? Más 20 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 22.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

szavakkal: egy konkrét ember jó cselekedetéből egy adott helyzetben következtethetünk-e arra, hogy az ember egyetemlegesen, minden helyzetben és minden viszonylatban jó? Avagy nem lehetséges-e, hogy ugyanaz az ember az egyik viszonylatban jó, de a másikban már nem? Mert ha azt állítjuk, hogy van „jó” ember, ez azt feltételezi, hogy az ember nemcsak bizonyos szempontból, bizonyos szituációban, bizonyos viszonyrendszerben, hanem egyetemlegesen jó. Ha tehát a jóság kritériumát rendszerszinten nézzük, kikerülhetetlen ellentmondásokba ütközünk. Ez egyébként akkor válik nyilvánvalóvá, ha feltesszük azt a kérdést: létezik-e tökéletes ember? A válasz természetesen az, hogy nem. De ez a válasz azért tűnik magától értetődőnek, mert a jóság ideája (tényleg, honnan is jön a jóság eszméje?) magában foglalja az egyetemességet. A jó mindig, minden szempontból, mindenféle relációban, mindenféle érdektől függetlenül jó. Innen nézve máris nyilvánvaló, hogy csak Isten jó. Amikor tehát a keresztyénség a jóság kritériumát Istenből eredezteti és Istenhez méri, akkor nagyon is racionálisan abból a mélységesen realista belátásból indul ki, hogy Istenhez képest senki sem jó, mert senki sem tud megfelelni az ő törvényének. Ez bizony nem pesszimizmus, nem mizantrópia, hanem reális látás, amely az Istenhez mért jó alapján kimondja az ember mindenkori és általános erkölcsi elégtelenségét. A keresztyén hit alapélménye épp a meghaladhatatlan emberi tökéletlenség fölötti mélységes megrendültség. Kyrie eleison! A második kérdésünkre pedig az a válasz, hogy valóban, miközben a jóság töredékes megnyilvánulásairól mindenkinek lehet tapasztalata, addig a helyzet mégiscsak az, hogy messze nem beszélhetünk a jóság egyetemes jelenlétéről, főleg nem az uralmáról. Sőt, amiről beszélnünk kell, az a rossz egyetemes jelenléte. Ha ugyanis nem így volna, az ember már rég megteremthette volna a tökéletes világot. Aki azt mondja, hogy az ember jó, annak javaslom, hogy hallgasson, nézzen, olvasson híreket, vagy tanulmányozza a történelmet. Még az a „szerencse”, hogy noha nincs egyetlen „jó ember” sem, mert egyedül csak Isten jó, mégsem kell ebben a kegyetlenül realista és megsemmisítő erkölcsi önképben élnünk. Van kegyelem. Aki ezt nem érti, az nem értheti azt sem, hogy ugyan mitől örömhír az örömhír. 


| GONDOLATOK |

JEZSOVICZKI NOÉMI

Katica, a barátai és a boldogság

A szerző újságíró

ILLUSZTRÁCIÓ: FREEPIK.COM

A régi emailjeimet szelektáltam, mivel a rendszeres gyomlálás ellenére is közel négyezerre duzzadt a létszámuk. Az a gondolatom támadt, hogy megfordítom a sorrendet, és a legrégebbiekkel kezdem. Meglepődtem, mert több mint tíz év termése nézett rám. Ki emlékszik már arra, mikor szerelte fel a képzeletbeli postaládát, mi foglalkoztatta akkoriban, milyen ügyeket intézett? A legelső beérkező üzenetet az egyik kedves bará-

tom küldte, a tárgy rovatban „Coca-Cola-reklám” megjegyzéssel. Ez a kifejezés az elmúlt hónapokban kétségtelenül sokakat megmozgatott, gondoljunk csak a híres-hírhedtté vált plakátokra, amelyek izzó vitákat gerjesztettek, billentyűk elé ültettek megannyi keresztyént, nem hívőt, különféle meggyőződésű embereket. Már csak ezért is, kíváncsiságból megnyitottam a levében küldött kisfilmet: mit üzent egy évtizeddel ezelőtt az üdítőital gyártója, mennyit változott azóta a reklámok hangvétele, vajon mivel akartak 2009-ben vásárlásra buzdítani? Egy fiatalembert látunk, aki fekszik a nyári réten. Láthatóan piknikezni érkezett oda, és talán a meleg tompította el, vagy talán már megevett mindent a kosárból, és elszunyókált. Az arra szálló katicabogár szemet vet a férfi mellett heverő, hideg üdítőre. Csábítja a harmatosan csillogó palack, de mivel túl nagy feladat egyedül megszerezni azt egy ilyen pici lénynek, a környék összes rovarja összefog, hogy segítsen neki elcsenni a nedűt. A közös

munkának hamar meglesz a gyümölcse: az üveget jó messzire elgurítják, majd a szarvasbogár leszedi a kupakot, és mindenki boldogan szürcsölget. Kivéve a tulajdonost, aki felébredve meglepetten látja, hogy eltűnt az innivalója. Ennyi a filmecske, a végén pedig a reklámokban szokásos összefoglalás, a jelmondat, amely még – ha jól tudom – ma is használatos a cégnél: „Nyiss a boldogságra!” Vajon csak egy vidám nyári reklámot akartak készíteni, hogy jobban fogyjon az üdítő? Aligha, hiszen többnyire szükséges valamilyen üzenet, tanulság is ahhoz, hogy megragadjon az emlékezetünkben az, amit láttunk, és a legközelebbi vásárlásunkkor a reklámban látott terméket válasszuk. Ha nagyon szőrszálhasogatók akarunk lenni, természetesen beleköthetünk a filmbe, hiszen ezek a kedves, vicces bogárkák éppen lopnak valakitől, de egyértelmű, hogy nem ettől fog bárki kedvet kapni más piknikkosarának a kifosztásához. A közösség erejét mint pozitív üzenetet azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, és ez teszi a filmecskét is olyanná, hogy nem kell aggódnunk, ha gyermekeink megnézik. Legfeljebb ezután majd többször kell kólát vásárolnunk, és nehezebb lesz megmagyaráznunk nekik, hogy miért nem egészséges sok üdítőt inni. A fontosabb kérdés: vajon boldoggá tehet-e engem, téged, bárkit egy üveg kóla? Az, hogy meg tudom venni, mert van elég pénz a tárcámban? Vagy az, hogy nem egyedül iszom meg, hanem megosztom a barátaimmal? Boldogíthat-e az a bizonyos életérzés, amelyre hatvan évvel ezelőtt szüleink még csak irigykedve vágytak? Minden bizonnyal nem. Az üdítőital legfeljebb felfrissít néhány percre, vagy felvidít, ha éppen jó társaságban iszom, de boldoggá nem tehet. Nem kellemes élethelyzetekben megtapasztalható, hamar elillanó jó érzés, hanem Isten nekünk szánt ajándéka, hangulatunktól, körülményeinktől független állapot a boldogság. Bármennyire ezt sugallja is a reklám, nem a palackból jön, nem filmecske által bemutatott ideális világban rejlik, és nem is a másik embertől vagy bogártól függ. A valódi katicák és társaik tudják ezt, ezért is nem lopnak kólát, hanem repkednek, színesítve a világot Isten és ember gyönyörűségére.  2019. szeptember 22.

Reformátusok Lapja 21


| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra! LAPJA

REFORMÁTUSOK

Az Isten közelsége oly igen jó nékem Isten szava így szól hozzánk: „Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled. De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.” (Zsolt 73,27–28, Károli-fordítás) Nagyon sokan nem ismerik választásuk súlyos következményét. Isten szava pedig határozottan és világosan szól. Létfontosságú e kijelentés megfontolása, mert akik nem keresik Isten közelségét, hanem eltávolodnak tőle, elvesznek az örök kárhozatra. Isteni kegyelem az, hogy akik az Úrba vetik reménységüket, megtartatnak. Van tehát választási lehetőség. Az én életem is bizonysága annak, hogy az Isten közelsége mindig gazdagította lelki életemet. Számomra ez azt jelentette, hogy a Szentírás volt mindig a legfőbb erősségem. Az 1944-ben kapott első bibliámba ezt a bejegyzést írtam: „A Te igéd igazság.” (Jn 17,17b) Ezzel a meggyőződéssel kezdtem rendszeresen olvasni 1944. november 10-től. Ezzel a bibliával jártam végig leventeként a német hadseregben eltöltött fél évemet 1945 januárjától. Ebből olvastam fel a kihurcolt, elkeseredett fiataloknak. Sokan hittek, komolyan vették Isten Igéjét, és nyugalmat nyertek. Sőt, a végén már ők kérték, hogy olvassak fel nekik a Szentírásból. Ezt mindig örömmel meg is tettem. Áldott lelki szolgálat volt ez számomra Isten megbízásaként. Megtapasztaltuk, hogy Isten közelsége mindig olyan jó volt nekünk ebben az elhagyatottságunkban. Legyen áldott a mi megváltó Krisztusunk, hogy általa Isten közelségét tapasztalhattuk meg igazán mindnyájan! Ez a közelség megmaradt hazaérkezésem után is, a mai napig. Naponta olvassuk a Bibliát feleségemmel együtt a reggeli csendes óránkon és az esti áhítatokon. Sok áldást kapunk ezeken az Isten közelségében eltöltött csendességeinken. Áldást jelent számomra a Biblia tanulmányozása is. Ha elénk kerülnek elgondolkodtatóbb bibliai üzenetek, azoknak részletesebben utánaolvasunk, keressük a nekünk szóló üzenetet, és megbeszéljük az összefüggéseket. Mivel súlyos beteg vagyok, járókerettel közlekedem a szobában. Nagyon kell vigyáznom, hogy meg ne szédüljek, el ne essek. Sajnos ez néhányszor már megtörtént, volt, hogy súlyos koponyasérülést szenvedtem. De Isten megőrző kegyelme megakadályozta, hogy nagyobb bajom essen. Hálát adok az én mennyei Atyámnak megőrző kegyelméért, örökkévaló közelségéért. Ővé legyen a dicsőség és a hálaadás mindörökké!  SZENCZI LÁSZLÓ

LXIII. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM, 2019. SZEPTEMBER 22. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 320 FT

„A szakképzés szociális kérdés is”

DIÁKOK ÉS TANÁROK A HEVESI REFORMÁTUS SZAKISKOLÁBÓL

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... ..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


| SZEMLE |

PETRŐCZI ÉVA

Iránytű Bihar fővárosához

KORMÁNYOS LÁSZLÓ: NAGYVÁRAD KRÓNIKÁJA, NAGYVÁRAD, HOLNAP KULTURÁLIS EGYESÜLET – VARADINUM ALAPÍTVÁNY, 2019.

Szép, nemes hagyományai vannak kultúránkban a városkalauz műfajának. Hogy most csak néhány példát említsek: Szirtes Gábor, a Pro Pannonia Alapítvány alapítója, könyvkiadó igazgató, irodalom- és művelődéstörténész számos értékes, a régi Pécset bemutató munkája, vagy Szabó Lajos Kassához kötődő írásai, vagy éppen a szenvedélyes levéltári kutatóból lett Körmöcbánya-krónikás, a magyarul, németül és szlovákul publikáló Kriskó Pál. De Biharország nagy múltú fővárosának, a magyar reformáció és egyben a honi puritanizmus egyik fővárosának, Nagyváradnak a története is egész könyvtárra való értéket termett. Így Csernák Béla először 1934ben, majd új kiadásban 1992ben megjelent egyháztörténeti kézikönyvét, A református egyház Nagyváradon (1557–1600) címűt, amely természetesen az előzményekkel, így László királyunk Várad életében betöltött szerepével is foglalkozik. De ne felejtsük el a város szerelmesének, Tóth István költő-műfordítónak Phoebus forrása – A váradi latin nyelvű humanista költészet antológiája (Literator Könyvkiadó, Nagyvárad, 1996) című, katolikus és református szerzőket egyaránt szerepeltető válogatását, vagy éppen – ugyanebből az esztendőből – Fleisz János munkáját, a költői című, de adatokban is gazdag Város, kinek nem látni mását című művét, amely a dualizmuskori Váradra vezet el bennünket. Mindezen, önmagukban is ritka értékű munkák és mellettük számos anyaországi publikáció kínálkozik az egyes résztémák mélyebb „búvárlására” Kormányos László tudós, ugyancsak igazi nagyváradi patrióta tanárember tizenkét éven át, aprólékos műgonddal és szeretettel összeállított város­ krónikája címszavaiban és annak bibliográfiájában. E hatalmas vállalás szerkesztője Szűcs László volt. Csak a teljes elismerés hangján szólhatunk arról a biztos arányérzékről, amellyel Kormányos László a komoly és a könnyedebb témákat elegyíti, hatalmas munkája holdudvarába vonva tudós olvasókat, diákokat, ugyanakkor az ipar- vagy a divattörténet, a lakáskultúra, a színháztörténet vagy

akár a helyi anekdoták iránt érdeklődőket is. Vagy éppen – ha már nyári megjelenésű könyvről van szó – említést érdemelnek a váradi fürdőkultúrát különböző korszakokban bemutató címszavak is. De helyet kaptak ebben a további olvasásra sarkalló témában iskolatörténeti – így többek között a katolikus és protestáns peregrinációt, külföldi egyetemjárást tárgyaló – címszavak, és nem kevés orvostörténeti érdekesség is, köztük az európai hírű szemészorvos-dinasztia, a Grósz-család négy generációjának bemutatása. Kiemelt hangsúlyt kap a könyvben Nagyvárad 1660. augusztus 27-én bekövetkezett veszte, és az azt megelőző, virágzó időszak az 1657-től készülő Váradi Bibliával, a 17. századi váradi református lelkészek és tanárok, tudósok, továbbá I. és II. Rákóczi György szerepének bemutatásával. Másik hosszabb, nagyon alapos fejezet vázolja Várad és Debrecen kapcsolatát, az 1660-as éveket, amikor a török megszállás miatt a kálvinista Róma fogadta be a Nagyváradról elmenekült tanárokat és diákokat. A fentiekből nyilván látható, hogy e sorok írója milyen nagyra becsüli a Nagyvárad krónikája szerzőjét és minden munkatársát. Egyetlen, halk megjegyzést azonban, úgy is, mint a Váradi Biblia egyik hasonmás kiadása kísérőtanulmányának szerzője, és több évtizede a puritán irodalom kutatója, mégis meg kell tennem. Olyan szó nincs sem a magyar, sem az angol nyelvben, hogy „puritanista”, legfeljebb olyan létezik, hogy „puritán, puritánus”, illetve „puritan”, olykor „puritanical”. Ehhez képest a kötetben három ilyen, furcsán csengő címszó is található: Tolnai Dali János és a puritanista mozgalom kezdete, Várad és a puritanista szellem, Várad városa és a puritanisták. Mindez természetesen semmit nem von le a könyv értékéből. A Nagyváradhoz kötődő olvasóinknak örömmel jelzem, hogy a súlya miatt bizony csak aranyárban szállítható könyv nemcsak a határ túloldalán kapható, hanem terjesztésére vállalkozott a Kossuth Kiadó bolthálózata is. De nyilván ugyancsak bekerül a magyar történelmi egyházak könyvkereskedelmi rendszerébe, különös tekintettel a katolikus, református és zsidó témákra! A könyv hazai forgalmát még növelheti az a számos konferencia, amelyeknek során az anyaország kutatói a Partiumi Keresztény Egyetemen adnak elő.  2019. szeptember 22.

Reformátusok Lapja 23


| KITEKINTŐ |

Evangélium és cserkészet A négyévente megrendezett, a sorban a huszonne­ gye­ dik cserkész-világtalálkozó helyszíne idén az USA-beli West Virginia volt, ahol százötvenöt ország­ ból közel harminchatezer 14–18 éves cserkész és kilencezer önkéntes segítő ápolta a cserkésztestvériséget, és szembesült a főtéma felhívásával: „Nyiss egy új világ felé!” Magyarországról háromszázan vettek részt a dzsemborin július 22. és augusztus 1. között. Az eseményről Bóna Zoltán, a Magyar Cserkészszövetség ICHTHÜSZ Cserkészközösségének vezetője, a Nemzetközi Protestáns Cserkésztanács delegációjának tagja, dunavarsányi lelkipásztor küldött beszámolót lapunknak. Mint köztudott, éppen száz esztendővel ezelőtt szervezte meg az első cserkésztáborhoz hasonlót gyermekeknek a Tolna megyei Alsópélen Szilassy Aladár orvos és Megyercsy Béla, a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) lelkésze. Ezt hamarosan követte 1910-ben az első magyar cserkészcsapat megalakulása 1. sz. BKIE cscs. – Budapesti Keresztyén Ifjúsági Egyesület – néven, majd pedig 1912. december 28-án alakult meg a Magyar Cserkészszövetség a Kálvin téri egyházközség gyülekezeti termében. A magyar cserkészet, ahogy az alapító Lord Baden Powel anglikán papfiú – akkor már élemedett katonatiszt – fogal24 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 22.

mazott, „magától értetődően spirituális/vallásos” szervezet volt, a KIE-n keresztül minősített evangéliumi mondandóval. Azonban 1920-ra ez az evangéliumi tartalom megfakult, ezért jött létre az egységes magyar cserkészmozgalmon belül Karácsony Sándor vezetésével az ICHTHÜSZ Cserkészközösség. A csoport célja ma is az, hogy a mozgalom követőinek szívére helyezze az Evangélium örömét és erejét, és így a mozgalom mozgatórugójává tegye azt, szemben a tematikus vagy vulgáris szekularizmussal, továbbá a formális vallásossággal. Az éppen harminc éve újjáalakult magyar cserkészetben ez az igyekezet ugyanezzel az elnevezéssel mind a mai napig él. Az ICHTHÜSZ Cserkészközösség kiadványokkal és programokkal hirdeti, hogy Jézus Krisztus a cserkészetnek is Ura, aminek valós következményei vannak azok életében, akik e gondolat jegyében öltenek egyenruhát, tesznek fogadalmat Isten, haza és embertárs hűséges szolgálatára, és vállalják a testvériséget az összes többi cserkésszel. A 24. dzsembori főtémája így hangzott: „Nyiss egy új világ felé!” Ezt istentiszteleteken, áhítatokon, tematikus – többek között környezetvédelmi, fenntarthatósági, béketeremtő, vallásközi – munkasátorokban bontották ki. E sorok írója a Jel 21,1–5a versei alapján az új ég és új föld látomására hívta föl a figyelmet a vasárnapi protestáns istentisztelet ezres nagyságrendű gyülekezetében. Az új világ csak akkor lesz jobb, ha a teremtő és megváltó Isten új teremtésére nyitunk. Minden-


| KITEKINTŐ |

napos tapasztalatunk, hogy nem minden jó, ami új. A velünk folyamatosan új szövetséget kötő, szerető Atyánk Jézus Krisztusban azonban erre az új égre és új földre való nyitottsággal ajándékoz meg bennünket. Ezért kell levetkőznünk magunkról az önzést, a felelőtlenséget, a szeretetlenséget, az igazságtalanságot, a szellemi, lelki, fizikai környezetszennyezést. A tematikus sátrak sorában a legnagyobb részt az úgynevezett vallások zónája alkotta, amelyben a katolikus, ortodox és protestáns felekezetek mellett természetesen a zsidó, az iszlám, a buddhista, a hindu, a szikh és a mormon közösségekről szerezhettek ismereteket a résztvevők. Nagy élmény volt itt szolgálni német, amerikai és afrikai cserkészekkel. Volt a sátrunkban kézműves foglalkozás, kvíz Luther életéről és rengeteg összehasonlító beszélgetés keresztyén és nem keresztyén, protestáns és katolikus, vagy protestáns és protestáns viszonylatban egyaránt. A magyar kontingens mintegy ötvenfős

Emlékeztetnünk kell ma is magunkat és egymást, hogy a cserkészetben a spiritualitás nem hozzáadott formalitás, hanem az az erő és inspiráció, amellyel Krisztus nagy parancsolatát tudjuk betölteni mások és a magunk javára. protestáns közösségének reggeli áhítatáról, istentiszteleteiről és igény szerinti lelkigondozásáról az ICHTHÜSZ Cserkészközösség megbízásából Nagyné Csobolyó Eszter cserkésztiszt, a dunavarsányi gyülekezet beosztott lelkésze gondoskodott, és velünk tartott Széplaki Mercédesz dunavarsányi katekétajelölt is. Az ICHTHÜSZ Cserkészközösség három szolgálattevőjének költségeihez a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. Nemzeti Együttműködési Alap pályázata nyújtott segítséget. Elmondhatjuk, hogy a vallás a cserkészetben – legalábbis a szándék és a formalitások szintjén – világméretekben ma is jelen van. Arra a kérdésre viszont, hogy a negyvenötezer résztvevőből hányan voltunk jelen élő hittel, formális vallásossággal vagy vállalt szekularizmussal, továbbá hogy milyen volt a keresztyének és nem keresztyének aránya, nem hiszem, hogy bárki is tudna válaszolni. Az viszont biztos, hogy a missziónak, az evangelizációnak ma is óriási lehetősége és talán még nagyobb szükségessége van a cserkészeten belül, mint valaha. Tudnunk kell, hogy a cserkészet feladatainak betöltéséhez elengedhetetlenül szükséges hit, remény és szeretet forrása Jézus Krisztusnál van. Emlékeztetnünk kell ma is magunkat és egymást, hogy a cserkészetben a spiritualitás nem hozzáadott formalitás, hanem az az erő és inspiráció, amellyel Krisztus nagy parancsolatát tudjuk betölteni mások és a magunk javára.  2019. szeptember 22.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

Influencerek outfitje „Az influenszerek több tízezer vagy százezer, esetleg még több követőhöz tudják eljuttatni az üzeneteiket”; „Az igazán nagy boom 2016ban indult el az influenszer-marketingben”; „a mai fiatalok negyede influenszer akar lenni” – olvasom a neten. És még számos idézetet lehetne hozni; burjánzik a médiában ez a divatszó. Influencernek (influenszernek) egyébként olyan (fiatal) személyt neveznek, akinek a közösségi médiában sok követője van, mások (főleg ifjak) vélekedését, szemléletét, nézeteit befolyásol(hat)ja, afféle „véleményvezér”. E foglalatosságot, tevékenységet, „foglalkozást” (minek is nevezzük?) nem feladatunk minősíteni. Inkább arra utalunk: kétséges, hogy ez az idegen kifejezés valaha is szerves részévé válik a magyar szókincsnek, mindenesetre a szép magyar kifejezések közé aligha kerül. (Magyar megfelelője, a „véleményvezér” összetétel szókészletbeli helye is később dől majd el. A magyar nyelv értelmező szótára még nem tartalmazza.) Ugyancsak bizonytalan, mennyire válik majd a honi szókincs szerves részévé az outfit. Ez az angolból átvett kifejezés (jelentése: ’öltözék, felszerelés’) a Textilipari magyarázó szótár értelmezése szerint „a női felsőruházatban komplett öltözék, együtt viselt ruhadarabok kombinációja”. A média persze máris nyakló nélkül használja: a blogger „összeállított egy csinos őszi outfitet”; „az outfitről természetesen fotó is készült”; „Ennek az outfitnek már a nevében is ott a lényeg: egyszerre megnyerő és alkalmi”. A divatszavakat a sajtó előbb-utóbb elkoptatja. Egyebek között a média által „sztárnak” nevezett figurából is annyi van már, mint fűszál a réten – hogy erre vonatkozóan egy finom kifejezést tartalmazó szóláshasonlattal éljünk. Előfordulhat hasonló túlkínálat – önjelölt vagy a média által „gyártott” – influenszerekből is. Ha pedig szüntelen halmozzuk az idegen szavakat, és azokból tákolunk össze szószerkezeteket (az „influenszer outfitje”, az „az executive chef pancake-je” stb.), egymás megértése is veszélybe kerül.  ARANY LAJOS 26 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 22.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A Zsoltárok könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Szintén. 3. Az idézet első része (G, B, N, E, D, Ó). 13. Téli sportot űző. 14. Cigányasszony, franciául. 15. Gyülekezet kezdete! 16. Használhatatlan, ócska. 17. Kenőcstartó kisebb edény. 18. Csattanó. 19. Tarajos mészkőszikla. 21. Régi iskolatípus. 23. Lyka Károly. 24. Indulatszó. 26. Biflázik. 28. Északi férfinév. 30. Éltet. 32. Egyetemi tankönyv. 34. Fagylaltozik. 35. Mező…, Tileagd, Nagyváradhoz közeli falu magyar neve. 37. Nádszál része! 38. Magyar film 1942-ből Tolnay Klári főszereplésével. 40. Előny. 41. Apró svájci falu Wallis kantonban (APROZ). 43. Török katonai rang. 44. Szárazföld a vízben. 47. 2018-ban alakult svájci metál együttes (AARA). 48. Makulátlanul. 50. Előír. 52. Folyócska Hessenben (ASEL). 53. Amerikai zeneszerző, énekes, meditációs tanár (David Hykes). 54. Súlyarány, röviden. 55. Mutató szócska. 57. Várpalotával egyesült. 59. Olasz férfinév. 61. Magasba tart. 63. Észak-walesi sportszergyártó cég. 65. Íme betűi keverve. 67. Fordított útpálya! 68. Forog, angolul. 69. Híres regénye: Spartacus (Howard). Függőleges: 1. Az idézet második része (E, E, E, I, É). 2. Hant. 3. Ülőbútor. 4. Erdő egynemű betűi. 5. Ámít. 6. Tigris egyik fele! 7. Londoni acél! 8. National …, nemzeti park Washingtonban (MALL). 9. Évődik. 10. Germánium vegyjele. 11. Klasszikus én. 12. Szerszámfogantyú. 17. A hip-hop zene egyik stílusa. 18. …-hártya, nyelvemlék a 15–16. század fordulójáról. 20. Vonatkozó névmás. 22. Női név. 25. Materiális. 27. Az alkén régi megnevezése. 29. Csapadékmentes. 31. Orosz női név. 32. Hevesi Tamás slágere. 33. Rohan fővárosa Tolkien műveiben. 36. Függ. 39. Mindenható. 42. Labdatovábbítás. 45. Letétbe helyezett tárgy birtoklója. 46. Csavarog. 49. Román folyó. 51. Belgiumi város. 53. Csipkéjéről híres alföldi település. 56. Dicsőít. 58. Házfedél. 60. Arab férfinév. 62. Könyörög. 64. Betét közepe! 66. Napszak. 68. Rece egynemű betűi. 69. Madridi hit! Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Amikor az Úr jóra fordítja népe – sorsát, – ujjong majd Jákob és örül Izráel.


| GYERMEKEKNEK |

Jól emlékszel, majdnem így volt. Azért csak majdnem, mert Józsefet kútba dobták, és az volt a szerencséje, hogy már nem volt benne víz, kiszáradt. A kútban a talajvíz gyűlik ös�sze, a ciszternában pedig az esővíz, ez köztük a különbség. A ciszternákat egyébként tényleg használták börtönként is. Jeremiás prófétát is egy félig kiszáradt ciszternába dobták le, amikor Jeruzsálem pusztulásáról prédikált.

Vizek mindenütt  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Nyáron a parkban vékony csöveket fektettek le a virágágyásokba, és úgy locsolták a növényeket. Apukám szerint így nem pazaroljuk a vizet, mert az rögtön a növény gyökeréhez jut, elég néhány csepp, és már hajt is a növény. Azt mondta, hogy ezt a módszert Izraelben találták ki. A bibliai időkben, gondolom, nem voltak ilyen öntözőrendszerek… Nem bizony. Izraelben a víz az egyik legnagyobb kincs, és ősidők óta nagyon vigyáznak a forrásokra és kutakra. A kutak a talajban lévő vizet gyűjtik ös�sze. Ám a kútásás nagy munka, és sokszor nagyon mélyre kell hatolni, hogy vizet találjanak – ha egyáltalán találnak. Víz nélkül azonban nincs élet. Embernek, állatnak szüksége van a vízre. Éppen ezért már akkor hatalmas érték volt a kút, amikor Izráel népe még le sem telepedett, hanem vándoroltak egyik helyről a másikra. Azon, hogy ki birtokolja a kutakat, nagyon sok vita zajlott a pásztorok és a törzsfők között. A kutaknak nevet is adtak, és éppen a folyamatos veszekedés miatt Izsák egyik kútjának a neve Észek, amely civakodást jelent (1Móz 26,20). A víz akkora kincs volt, hogy még az esővizet is összegyűjtötték. A száraz évszakban ugyanis szinte egyáltalán nem esett az eső. Éppen ezért ciszternákat, azaz olyan kikövezett vagy sziklába vájt víztározókat építettek, amelyekben fel tudták fogni az esős évszakban lehulló csapadékot. A ciszternára emlékszem! Oda dobták le Józsefet a testvérei, amikor meg akarták ölni!

Források nem is voltak Izráelben? De voltak, és vannak is, csak jóval kisebb számban, mint nálunk, ezért sokkal jobban meg is becsülték azokat. A sivatagban az oázis olyan, mint valami kézzelfogható csoda: tenyérnyi zöld folt a kopár kövek és sziklák között, amely az életet jelenti az ottlakóknak és az utazóknak egyaránt. De forrásvíz nélkül sosem lesz a sivatagból oázis. A forrást, forrásvizet ezért nagyon sokszor hasonlítja a Biblia Isten éltető szavához, jelenlétéhez. Az első zsoltár úgy írja le az Istenben hívő embert, mint a folyóvíz mellé ültetett fát, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. A 36. zsoltárban pedig ezt olvassuk (8–10. versek): „Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek. Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot. Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.” Jézus is az örök élet vizét kínálja azoknak, akik követik őt. Igen, erre is emlékszem! A samáriai asszonynak mondta ezt Jézus. Jut eszembe! Már hittanórán is meg akartam kérdezni, hogy miért nem volt ott a kútnál akkor senki más, csak ez az asszony. Olyan kicsi város volt Samária? Vagy mindenki házában volt vízvezeték, csak annak a szegény asszonynak nem? Samária nagy városnak számított, és biztosan sokan jártak a kútra, mert akkoriban csak a leggazdagabbaknak volt saját fürdőszobájuk. A rómaiak már építettek vízvezetékeket, fürdőket is, de az egyszerű zsidóknak vagy a samáriaiaknak ilyesmire nem volt lehetőségük. Ők rendszeresen eljártak a kútra, amely valamiféle találkozóhely is volt. Főleg a fiatal lányok, asszonyok töltötték ott szívesen az időt, beszélgetve és persze pletykálkodva is. Éppen őket akarta elkerülni a samáriai asszony. Ő délben ment, a legnagyobb hőségben, hogy ne találkozzon senkivel, mert szégyellte magát elrontott házasságai miatt. Ám aznap Jézussal találkozott a kútnál, és megszabadult a bűneitől, így nem kellett többet szégyenkeznie.  2019. szeptember 22.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS

A Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora pályázatot hirdet gazdasági csoportvezetői munkakörre, az egyetem működésével kapcsolatos pénzügyi, gazdasági feladatok ellátására. A jelentkezés feltétele felsőfokú gazdasági, pénzügyi végzettség és legalább 5 év (hasonló munkakörben eltöltött) szakmai gyakorlat. A pályázati feltételekről az egyetem honlapján, a www.drhe.hu weboldalon az „álláshirdetések” menüpont alatt érhető el tájékoztatás. Jelentkezését fényképes önéletrajzzal, motivációs levéllel és a végzettségét igazoló dokumentumokkal a rektori@drhe.hu címre várjuk 2019. szeptember 30-ig. APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Gyűjtő venne bélyeggyűjteményt, régi postai levelezőlapot. Tel.: 06-20-522-5690, 06-1-3228-439. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS

A Dömsöd-Nagytemplomi Református Egyházközség pályázatot hirdet a fenntartásában működő Szőnyi Károly Pszichiátriai Otthon vezetői állására. A pályázat beadási határideje: október 15. Érdeklődni lehet Szabó Péter lelkipásztornál a 06-30-5889500-as telefonszámon.

Templom és iskola – Az Isten által kínált szabadság felér egy feltámadással: új reményt, életkedvet és örömet ad. Mezőtúr megújult teret kapott, a szellemi-lelki örökség terei bővülnek, és ezeket az ajtókat pedig ki kell nyitni a látogatók számára – fogalmazott Fekete Károly tiszántúli püspök a mezőtúr-belvárosi református Nagytemplomban szeptember 1-jén. A Mezőtúri Református Kollégium négyszázkilencvenedik tanévét megnyitó ünnepségén a Mezőtúri Református Látogatóközpontért és az általános iskolások új tornaterméért adtak hálát. Koncz Tibor nagykunsági esperes Reményik Sándor Templom és iskola című versét idézte fel, kiemelve e kettő fontosságát és összekapcsolódását. – Igazán szimbolikus, hogy a templom és az iskola egyszerre újult meg – hangsúlyozta Latorcai János, a Mezőtúri Református Oktatási Intézmények Igazgatótanácsának elnöke, az Országgyűlés alelnöke. A fejlesztésnek köszönhetően sikeresen megújult a mezőtúri református Nagytemplom. Emellett a templomtorony, a 2011-ben történelmi emlékhellyé avatott és Magyar Örökség Díjas Ókönyvtár, valamint a gimnázium díszterme is további turisztikai funkciókkal várja a látogatókat. A látogatóközponton belül három helyen érhetők el interaktív, érintőképernyős információs felületek, és ingyenes audioguide szolgáltatást is biztosítanak az érdeklődőknek – mondta el Mihalina László mezőtúri lelkipásztor.  TTRE.HU A HÉT KÉPE

Az Árpád téri református templom kakasa napnyugtakor Debrecenben 2019. szeptember 10-én  FOTÓ: CZEGLÉDI ZSOLT/MTI 28 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 22.


| EGYHÁZI ÉLET |

Tornacsarnokavatás Veresegyházon Új tornacsarnokáért adott hálát a veresegyházi Kálvin Téri Református Általános Iskola szeptember 8-án. A beruházás kormányzati támogatással, valamint közegyházi és gyülekezeti adományok segítségével valósult meg. A 2007-ben indult iskolának korábban mindössze egyetlen apró tor-

KONFERENCIA

Budapest ad otthont október 2526-án a Németországi Református Szövetség (RBD) Újság és Biblia című, jubileumi Barth-konferenciájának, amelyen európai református egyházak képviselői a Krisztusról való tanúságtétel politikai felelősségéről tanácskoznak. A konferencia nyelve angol, de német hozzászólások is elhangzanak. A szervezők biztosítanak fordítást. A részvétel díja száz euró. Az RBD szeptember 30-ig várja a jelentkezéseket a philippus-akademie@ekir.de címen.

HÍREK

naszobája volt, ezt használta a nyolc évfolyam mind a tizenhat osztálya. Az ünnepi istentiszteleten Nyilas Zoltán, az Északpesti Egyházmegye esperese igehirdetésében a kitartó hűséget, a hitben való állhatatosságot hangsúlyozta. Arra kérte az ünneplő közösséget, hogy vegyék komolyan az istentiszteletre hívogató meghívón szereplő bibliai igét: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézs 40,31) Pásztor Béla, Veresegyház polgármestere arról beszélt, mennyire fontosnak tartja a városban működő felekezetek segítését, és örömmel tölti el a református iskola léte, előrehaladása, amelynek létrehozásában a város is segített. A köszönetmondások után az ünneplő gyülekezet átvonult a tornacsarnokhoz, és a részt vevő lelkészek igei köszöntése után Simon Tamás, Tuzson Bence közszolgálatért felelős államtitkár kabinetfőnöke, Nyilas Zoltán esperes, Fukk Lóránt lelkipásztor és Fukkné Fukász Enikő igazgató asszony átvágták a nemzeti színű szalagot, hogy a négyszázhatvanegy gyermek birtokba vehesse a gyönyörű, új épületet.  KOVÁCSNÉ ÉLES EDINA

Szeptember 21. Kaposvár | Az Ars Sacra Fesztivál keretében Petrőczi Éva Ida és Gyula – Dédszüleim története című könyvének bemutatója lesz szombaton 17 órakor a református gyülekezeti házban (Kossuth u. 37., volt Mozimúzeum épülete). Közreműködik Jónás Zoltán (hegedű) és Bellai Zoltán (zongora). Szeptember 28. Pápa | A Pannonia Reformata Múzeum (Fő u. 6–8.) Musica Pannonia Reformata című hangversenysorozatának legközelebbi alkalma szombaton 18 órakor lesz. Az előadók között szerepel Szabadi Vilmos (hegedű), Onczay Csaba (cselló) és Németh-Vékes Erzsébet (zongora). Szeptember 21. Budapest | Egy úton címmel szerveznek közösségi és családi napot szombaton a Pestszentimrei Sportkastélyban (XVIII. Kisfaludy u. 33/c). A XVIII. kerület egyházai, gyülekezetei és önkormányzata támogatásával megvalósuló rendezvényen kicsik és nagyok egyaránt megtalálhatják a kedvükre való elfoglaltságot: 9 és 14 óra között Bibliai Családi Park, Egészség Expo és Habán udvar várja az érdeklődőket. 9.30-tól Süvegesné Rudan Margit és Süveges Gergő tart előadást Hogyan fejlődik egy közösség? Természetesen címmel. 11.30-tól missziós istentiszteleten vall az Istennel való kapcsolatról Pécsi Rita neveléskutató, Gyárfás István „Gyafi” jazzgitáros, Pintér Béla énekes, Süveges Gergő műsorvezető és Végh Tamás lelkipásztor. 2019. szeptember 22.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Dénes Ágota tiszacsegei lelkipásztort kérdeztük.

1

Mi vezette a lelkészi pályára? Amikor megkérdezték, mi szeretnék lenni nagykoromban, már három-négyévesen azt mondtam, hogy „pap néni”. Az anyai nagymamám volt, aki elindított az Isten megismerésének útján. Ő olvasott nekem először történeteket a gyermekbibliából, vele mentem először istentiszteletre. Ezek után természetes volt, hogy hittanra, hittanversenyekre, konfirmációs táborokba járok, majd református gimnáziumban és hittudományi egyetemen tanulok.

Dénes Ágota 2018 áprilisa óta szolgál a tiszacsegei gyülekezetben. Az Úr elhívott, hűséges és kitartó szolgájaként nyílt szívvel és erős lélekkel vezeti a rábízott közösséget. Élete jól példázza, hogy a Teremtő a legmélyebb helyzetekből is felállítja övéit.

jöhetek ide, Tiszacsegére, az nekem olyan lelki töltetet adott, amely kirántott a hatalmas mélységből. Nagy áldásként éltem meg azt, hogy újra szolgálhatok, hogy meg tudtuk oldani, hogy a kislányom is mindig itt legyen a közelemben, hogy egy épületben van a hivatal, a gyülekezeti terem, a parókia. Nem kellett háttérbe szorítani sem az anyaságomat, sem a lelkészségemet.

3

Hogyan tudja a mindennapok kihívásait összeegyeztetni? Anyukám ideköltözött hozzánk, ő hatalmas segít­ ség. Amikor különféle alkalmak vannak, vagy meg kell jelennem valahol, tudom, hogy Zselyke jó kezekben van. A másik segítség pedig az egész tiszacsegei gyülekezet, akik mindenben partnerek és támogatnak. Segítenek abban, hogy a lelkész és egyedülálló édesanya kerek egész legyen.

4

2

Nehéz időszakot élt meg a házasságában, miközben kislányát várta. Hogyan hatott ez lelkileg önre, illetve a szolgálatára? Mind lelkileg, mind fizikailag megviselt az, amivel szembe kellett néznem. Nehéz körülmények között készültem az anyaságra. Ennek ellenére hálát adhatok azért, hogy a lelkipásztor testvéreim, a családom és a barátaim mellettem álltak. Olyan�nyira, hogy ez az időszak nem befolyásolta a hitemet, sőt inkább megerősített abban, hogy az Úr hívott el erre a szolgálatra. Elváltam a férjemtől, de nem gondoltam azt, hogy így nem maradhatok lelkész. Ezekben a nehézségekben is lehet a hitbe kapaszkodni, hiszen „mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem” (Fil 4,13), és „ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé” (Fil 3,14). Az adott erőt, hogy nem adhatom fel sem a kislányom miatt, sem pedig azért, mert az Úristen elhívott engem a szolgájának. Amikor kiderült, hogy 30 Reformátusok Lapja

2019. szeptember 22.

Már készülnek az októberi beiktatására. Mit jelent az ön számára a tiszacsegei szolgálat? Én már egy hónap után úgy éreztem, hogy otthonra és testvérekre találtam itt. Lelki megerősödést, folyamatos fejlődést, alkalmakat és lehetőségeket kaptam arra, hogy új dolgokban is megmérettessem magam. Számomra Tiszacsege azért is válhatott ilyen kedvessé és igazi otthonná, mert úgy érzem, az egész település olyan közösség, amely valóban segítő szándékú.

5

Mit üzen lelkipásztorként és nagy mélységeket megélt emberként azoknak, akik nem látnak kiutat nehéz élethelyzetükből? Ha valakinek megvan a hite és a hitbeli bizonyossága, hogy az Úristen a próbák idején is ott van vele, a keresztet nem egyedül kell cipelnie. Attól kezdve akármilyen mélyen van is, és akármilyen sötétnek látszik is az alagút, a végén úgyis ott van a fény, és észre kell vennie az Isten útmutatását. Ha megvan a hitünk, akkor az Úristen irányítani fogja a lépéseinket. Ezt az én életem is megmutatja: hiába voltam hatalmas mélységben, mégis kivezetett belőle az ő útmutatása.  KOMORNÉ CSERNÁTH ERZSÉBET


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2019/38. szám  

Reformátusok Lapja 2019/38. szám