Page 1

LAPJA

REFORMÁTUSOK

LXIII. ÉVFOLYAM, 33. SZÁM, 2019. AUGUSZTUS 18. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 320 FT

Az államalapítás a mi ünnepünk is AUGUSZTUS 20. REFORMÁTUS SZEMMEL


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Áldom azért szent nevedet gyermekségemtől fogva velem közölt kegyelmedért, megnyugszom gondviselésed igazgatásában, és megelégszem ezzel az állapottal, amelyet nekem rendeltél. Kérlek, légy könyörülő ebben hozzám, és a te isteni jóvoltodnak tégy részesévé.  SZIKSZAI GYÖRGY: KERESZTYÉNI TANÍTÁSOK ÉS IMÁDSÁGOK (1786)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

6

8

12

16

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Bagdán Zsuzsanna (bagdan.zsuzsi@reflap.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu) Kun András Nándor (szerk@reflap.hu) Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x Címlapfotó: Kalocsai Richárd

INTERJÚ

6. Szeretettel magyarul | Szorongásmentes magyar nyelvi élmények és szeretet – a Károli Gáspár Református Egyetem Nagykőrösi Tanítóképző Főiskolai Karának csángóföldi táborairól kérdeztük Lázár Enikőt

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. Az első zsenge | Futó Zoltán vezércikke

AKTUÁLIS

8. Élni akarás a patakparton | Látogatás Nyíriben, a béke szigetén

INTERJÚ

12. Mi közünk a szent királyhoz? | A református augusztus 20. nyomába eredünk Pap Ferenc dékánnal

REFORMÁTUS ÉLET

16. Gyarapodó gyülekezet Kolozsvár mellett | Hálaadást tartottak Kisbácson

RE-KONSTRUKCIÓ

20. Halál | Köntös László rovata

GONDOLATOK

21. Offline létezés | Vitéz Ferenc publicisztikája

PORTRÉ

30. Öt kérdés – öt válasz | Csatári Bíborka, a budai gyülekezet beosztott lelkipásztora válaszolt kérdéseinkre 2019. augusztus 18.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

VIII. 18. VASÁRNAP

VIII. 19. HÉTFŐ

VIII. 20. KEDD

VIII. 21. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(20) „…hirdették az Úr Jézust.” (ApCsel 11,19–26) A Római Birodalom akkori harmadik legnagyobb városa volt az úgynevezett szíriai Antiókhia. A Jeruzsálemből Antiókhiába menekült ciprusi és cirénei (a mai Tripoli helyén) zsidókeresztyének nemcsak az ottani zsidóknak, hanem görögöknek, azaz nem zsidóknak is hirdették az Úr Jézust (19–20). Ahol az élő, feltámadott Urat hirdetik, ott ő cselekedni kezd: sokan hittek Antiókhiában a nem zsidók között (21). Éppen ez a bizonysága annak, hogy élő Urunk van, aki Igéje és lelke által velünk van, embereket szólít meg ma is. Nem aggódni kell Krisztus ügye miatt, hanem hirdetni kell minden népnek az Úr Jézust. Ennyi elég. De ezt tegyük ma is! Antiókhiában nevezték Jézus követőit először keresztyéneknek, mert itt jött létre az első pogánykeresztyén gyülekezet, így Jézus Krisztust emlegetve többé nem zsidó mozgalomról van szó, hanem egyetemes, megváltó üzenetről. Az üzenet tartalma azonban az élő Úr maga, akiről szól a bizonyságtétel, és aki akarata és jó tetszése szerint élővé és hatóvá teszi ezt a bizonyságtételt mindenkor, minden ember számára (26). 1Krón 27  50. zsoltár (29) „A tanítványok pedig valamennyien elhatározták…” (ApCsel 11,27–30) Ebben a szakaszban a keresztyének közösségéről van szó, akik odafigyeltek egymásra, mert odafigyeltek a látható rendre, az egységre. Ezért Jeruzsálemből Barnabást küldték Antiókhiába. Odafigyeltek egymásra, mert tudták, hogy az egység nem egyformaság. Barnabás megkapta azt a bölcsességet az Úrtól, hogy támogassa az antiókhiai – a helyi sajátosságok miatt más, de lényegében ugyanazon – gyülekezet fejlődését, és ne irigyen megfojtsa azt. Barnabás örült az ottaniak láttán, bátorította őket. Ehhez az építő magatartáshoz Szentlélek és hit kell. Ezt a szent hozzáállást megáldja az Úr: Antiókhiában is igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz (22–24). Odafigyeltek egymásra, mert a júdeai éhínség idején az antiókhiaiak segítettek a jeruzsálemieknek, adományaikat Barnabással és Saullal küldték el. A keresztyének nem akarták mindjárt a világ összes nyomorúságát megoldani, de gondot fordítottak egymásra, és azokra, akik között éltek. Itt soha nem maradt el a kézzelfogható segítség krisztusi szeretete (27–30). 1Krón 28  48. zsoltár (5) „…a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez.” (ApCsel 12,1–5) A keresztyénség történetével egyidős az üldöztetés. Heródes Agrippa király úgy akarta megszilárdítani hatalmát Palesztinában, hogy kegyetlenkedni kezdett a jeruzsálemi gyülekezet tagjaival. Jakabot, a vezetőjüket megölette, Pétert pedig elfogatta, és a zsidók ünnepe után akarta kivégeztetni (1–4). Minden keresztyén, aki Jézust Úrnak vallja, ki van téve az üldöztetésnek. A keresztyénüldözés bonyolult kérdés, amelybe az elemzések során belekeverhetjük a keresztyénség és a hatalom viszonyát, a keresztyénségen belüli megosztottságot, a keresztyén gyülekezetek egymás közötti viszonyát, a keresztyén vezetők és gyülekezeti tagok kapcsolatát, a keresztyénné lett hívők gyökereit, a keresztyénség korábbi bűneit. Minél mélyebben beleássuk magunkat a téma pró és kontra elemzésébe, annál inkább emberi érdekek és indulatok foglyai leszünk. Ehelyett fogadjuk Isten kezéből az üldöztetést mint próbatételt hittel, szüntelen imádsággal (1Thessz 5,17), a szabadulás reménységében (5–7). 1Krón 29  92. zsoltár (17) „…hogyan vezette ki az Úr a börtönből…” (ApCsel 12,6–19) A mi Urunk szabadulást ad az üldöztetésből. Ha adott helyzetben nem tapasztaljuk meg a tényleges szabadulást, akkor is tudjuk, hogy ő már szabadítást adott az Úr Jézus Krisztusban. Az üldöztetések elszenvedése közben is tudjuk, hogy bármiképpen alakul földi sorsunk, mindez hitünk megerősödését ajándékozza nekünk. A keresztyén ember nem önmegvalósító, hanem önmegtagadó, ugyanakkor sohasem önfeladó, hanem mindig hitvalló. Ennek következményeit vállaljuk. Nem keressük a szenvedést, még Jézus Krisztus ügyéért sem, de ha Isten megpróbál bennünket érte, akkor azt elfogadjuk az ő kezéből, és hisszük, hogy Urunk nem próbál meg bennünket erőnk felett. Az üldöztetések közben valljuk, hogy Jézus Krisztus egyetlenegy, tökéletes áldozata mindenre elégséges (1Kor 13,10; Zsid 7,28). Ezért mi nemcsak önmagunknak, hanem a ránk bízottakért is élünk. Ezért merünk áldozatot hozni a másikért, noha nem kell magunkat feláldozni másokért. A rendkívüli helyzetekben pedig ha önfeláldozásra lenne szükség a Krisztus ügyének képviseletében, akkor ehhez is megkapjuk a hitet és az erőt. 2Krón 1,1–17  269. dicséret

Reformátusok Lapja 2019. augusztus 18.


| AZ IGE MELLETT |

(21) „…Heródes felöltözött királyi ruhába…” (ApCsel 12,20–25) „Abban az időben Heródes király…” (12,1) Ismerni kell azt a kort, hogy értsük az akkori eseményeket, és jobban értsük azt is, ami saját korunkban történik velünk. Ismerni és értelmezni persze fontos, de ennél többre van szükség. Hitre van szükség, nem „látásra” (2Kor 5,7). Ki volt ez a Heródes, aki abban az időben kegyetlenkedni kezdett a jeruzsálemi gyülekezettel? Ki volt ez a király, aki nemcsak a keresztyének ellen támadt, hanem ellenséges indulattal volt mások irányában is, majd békét kötött velük, ha az érdekei úgy diktálták (20)? Ki volt ez a Heródes, aki gyönyörű ruhába felöltözött, a trónjára ült, szép beszédeket mondott, a nép pedig istenként dicsérte őt gyarló félelmében (21–22)? Ki volt ez a király, aki szerelmes volt önmagába, mint ahogy sokan ma is? Hosszan sorolhatnám a történelmi tényeket, hogy eligazodjunk a sokféle Heródes között. De itt ez most teljesen lényegtelen. A történelmi tények persze fontosak, mert azok mögött úgy hemzsegnek a bajok, mint a kövek alatt a férgek (23). Figyeljünk inkább Heródes Agrippa életének végére (23; Zsid 13,7), amely megtérésre, alázatra, ugyanakkor hívő, felelős vezetésre hív bennünket a magunk helyén. Heródes életének vége arra hív bennünket, hogy imádkozzunk Isten ügyéért és a vezetőinkért (1Tim 2,2). 2Krón 1,18–2,17  9. zsoltár (4) „…a Szentlélektől kiküldve…” (ApCsel 13,1–12) A Szentlélek hordozza Jézus Krisztus evangéliumát. Pált és Barnabást a Szentlélek küldte el az evangélium hirdetésére, de ezt imádság, böjt, szolgálat előzte meg, valamint az antiókhiai gyülekezet jóváhagyása és kiküldése követte. Ki küld el bennünket? Van-e felhatalmazásunk Istentől és emberektől (1–3)? Pál és Barnabás hiszi, hogy útirányukat is a Szentlélek mutatja meg. Az Úr vezet, ha az evangélium ügyében járunk, megnyit és lezár utakat: engedelmesen figyelni kell az eseményekre, hiszen azoknak is Ura az Isten (4–6). Pál és Barnabás tapasztalja, hogy ahol munkál a Szentlélek, ott támad a gonosz is. Ciprus helytartója intelligens, eszes, nyitott ember volt, akit ugyanúgy érdekelt az okkult varázslás, mint a Pál és Barnabás által hirdetett új tanítás. Sok az okos, intelligens, eszes ember. Mégis, mennyi a nyomorúság a világban, mennyi az elferdített út, mennyi a kiferdült élet (8–9). A Szentlélek azonban nem engedte elferdíteni az Úr egyenes útját. Nem mi győzünk, hanem az Úr Lelke, evangéliuma győz vakoskodó életünk felett az üdvösség jóllétet (nem jólétet!) ajándékozó világosságával (10–12). 2Krón 3  480. dicséret (14) „…továbbmentek…” (ApCsel 13,13–22) Menni tovább! Az apostol megy tovább, a ciprusi Páfoszból a dél-kis-ázsiai Pergébe, ahol most nem áll meg, hanem a nagyobb város, a pzidiai Antiókhia felé igyekszik (13–14). Először a nagyobb városokban kell hirdetni az evangéliumot, Pergébe majd még visszatér (14,25). Az apostol megy tovább, noha János Márk elvált tőlük, és visszament Jeruzsálembe (13). Ez a tény később bővebben, kifejtve olvasható: János Márk elhagyta, otthagyta őket (15,38). Okát csak találgatni tudjuk, de októl függetlenül fájhat, ha otthagynak bennünket. Az apostol megy tovább, noha a tengerparti lapály után hatalmas és veszélyes hegyláncon kell átkelniük, síkos pallókon a vízesések fölött, kitéve banditáknak, megmászva ezerötszáz méter magasságot. Az apostol megy tovább, pedig nagyon beteg, erőtlen, szinte nem lát (Gal 4,15). Az apostol megy tovább, noha oly mérhetetlenül sok szenvedés kíséri az Úr ügyének képviseletében (2Kor 11,23–33). Az apostol megy tovább, mert szabadító Ura vezeti, viszi, hordozza őt. Megyünk tovább, mert az Úr ügyében, az ő követségében járunk, őróla tanúskodunk, az ő mindenre elégséges erejét, örömét, oltalmát élvezve! 2Krón 4  152. dicséret

VIII. 22. CSÜTÖRTÖK

VIII. 23. PÉNTEK

VIII. 24. SZOMBAT

2019. augusztus 18.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

hogy jól ismerik a Bibliát, így magyar nyelvű bibliai történetek segítségével is tanulunk. Reggelente áhítatot tartunk, már ott elhangzik a történet, és ha minden magyar szót nem ismernek is, abból kön�nyen kikövetkeztethetik a hiányzó szavakat. De a leghatásosabb eszköz a szeretet, hogy élmények által kapcsolódjanak egymáshoz a gyerekek, illetve a tanárok is. Fontosnak tartottuk, hogy a gyerekek jól érezzék magukat a magyar nyelvi közegben, mert az iskolában általában megszólják őket, ha akár csak egymás között is magyarul beszélnek.

Szeretettel magyarul Társadalmi felelősségvállalás, szakmai gyakorlat – hivatalosan ezekkel a kifejezésekkel lehetne leírni a Károli Gáspár Református HEGEDŰS Egyetem (KRE) Nagykőrösi Tanítóképző FőisMÁRK kolai Karának csángóföldi táborait. A valóság azonban ennél sokkal több: az óvodapedagógus, tanító és hittanoktató szakos hallgatókat a pedagógia fontosságában és szépségében erősítik meg, a csángó gyerekeknek szorongásmentes magyar nyelvi élményeket és szeretetet adnak ezek a hetek. Lázár Enikővel, a KRE Tanítóképző Főiskolai Karának oktatójával, a csángóföldi tábor vezetőjével, hittanoktatóval beszélgettünk. Miért kell magyarul tanítani a csángókat? A csángó gyerekek magyar szókincse inkább passzív, főleg románul beszélnek. Nincs elég magyar tanító. A román iskolarendszer biztosít a délelőtti oktatásban három magyarórát. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége gondoskodik a délutáni fakultatív magyaroktatásról a hét minden napján, olyan módon, hogy magyar anyanyelvű tanítókat alkalmaz, akik tanítói lakást és külön fizetést kapnak. Ehhez a kezdeményezéshez kapcsolódnak a mi nyári táboraink. A táborunkban a tanító szakosok mellett óvodapedagógus és hittanoktató szakos hallgatók is szolgáltak. Mivel telik egy-egy hetük? A cél, hogy magyarul tanuljanak a gyerekek. Ehhez olyan feladatokat kapnak, olyan játékokat játszunk együtt, ahol magyarul kell megszólalniuk. A csángók istenfélő emberek, ezért is gondoltuk, 6

Reformátusok Lapja 2019. augusztus 18.

Mit ad mindez a Károli tanítóképző szakos hallgatóinak? Kiderült, hogy volt olyan hallgatónk, aki azért jött el, hogy a táborban őt érő benyomások alapján eldöntse: miután átveszi a diplomáját, tanító legyen-e vagy keressen jobban fizető állást. Olyan is volt, aki a tábor első napjaiban bizonytalanodott el, hogy egész életében tudná-e ezt csinálni. Örömmel mondhatom, hallgatóinkat megerősítette a gyerekek szeretete, nyitottsága abban, hogy tanítaniuk kell. Hány hallgatójuk vett részt a táborokban, és hány csángó fiatalt tanítottak? Az évek alatt csaknem negyven főiskolai hallgatónk jutott el Csángóföldre, ahol több száz gyermekkel foglalkoztunk az elmúlt öt év táborai alatt. Lábnyikon harminc, Magyarfaluban negyven gyermeket tanítottunk magyarul csak ezen a nyáron. Lesz folytatás? Mindenképpen lesz. Ráadásul többen mondták, hogy szeretnének visszajönni, ezért lehet, hogy jövőre már három kisbuszra lesz szükségünk. Támogatóink is vannak: a KRE Nagykőrösi Tanítóképző Főiskolai Kara saját kisbuszával és sofőrjével segített bennünket, idén a másik kisbuszt a Fiatalok a Moldvai Csángókért Egyesülettől kaptuk, és támogatott bennünket a Vasárnapi Iskola Alapítvány és a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége is.  RITKÁN SZÓL ISTEN IGÉJE MAGYARUL A csángók többsége katolikus, de nem magyar anyanyelvű papok szolgálnak közöttük: a misék nyelve román. Bákóban néhány hónapja havonta egyszer van magyar mise. – Azt mondták nekünk a csángók, hogy ez nagy előrelépés, és hogy tele van a templom, örömmel hallgatják magyarul Isten Igéjét – mondja Lázár Enikő táborvezető. A moldvai csángók között néhány református közösség is volt, de ők gyorsan asszimilálódtak a katolikus többséghez. Ilyen volt például Szászkút, ahol ugyan a 18. században még erős református gyülekezet volt, a 2002-es népszámlálás szerint már csak négyen vallották magukat reformátusnak.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

FUTÓ ZOLTÁN

Az első zsenge A szerző sarkad-újteleki lelkipásztor

Alsós koromban az egyik idős rokonunknál segítettünk az ikertestvéremmel. Júliust írtunk ekkor. Emlékszem, hogy kimentünk hozzá a kertbe, és láttuk, amint letépi, megtörli és e szavakat mondva bekapja az első érett ringlószilvákat: „Újság hasamba, betegségem pokolba!” Nagyon rossz érzés fogott el. Nemcsak azért, mert önző kis szívem megtelt keserűséggel – „Nekünk még csak nem is adott belőle…” –, hanem azért is, mert még nem értettem, de éreztem, hogy itt valami az Isten ellenére történt. Valahonnan mélyről, belülről tudtam, hogy bűn az, amit láttam. Úgy vélem, az emberi vallásosság mindig jelentőséget tulajdonított az első termésnek. Az új élet születése, az új kezdet, az egészség, a jövő lehetősége mindig titok marad: miért adatik meg

A Szentírás egésze arra tanít, hogy amink van, bármilyen verejtékes munkával szereztük is meg, mennyei Atyánk ajándéka. Neki tartozunk érte köszönettel, hálával és hódolattal. Az új kenyérért való hálaadás, amelyre készülünk, nem a kenyeret, végképp nem az új kenyeret dicsőíti, hanem az örökkévaló Istent, aki megadta azt nekünk! az egyiknek, és a másiknak miért nem? Miért adatik több, jobb az egyiknek, és miért nincs a másiknak? Az egyiknek sikerül – a másiknak miért nem? A mindent kezében tartani akaró, mégis gyakran tehetetlennek bizonyuló ember vívódása ez: akarom az újat, a többet, az áldást, a hasznot, a jót, ami mégsem csak rajtam múlik. Ezért azt, amit nem érhetünk el saját erőből, saját munkával, tiszta utakon, azt erőszakkal, a másik kifosztásával, csalással vagy mágiával, babonával (a természetfeletti „kényszerítésével”), az események irányításával akarjuk megszerezni. Ebben így vagy úgy, de szerepe van az első termésnek, az új kenyérnek is. Megrendítő, amikor a címerező diákokat, a sokat ígérő munkára elutazókat dolguk végeztével fizetség nélkül zavarják haza: örüljenek, hogy nem verik meg őket. Ugyanolyan gyalázatos és utálatos ez Isten előtt, mint amikor valaki babonával, mágiával akarja bebiztosítani az egészséget: például az új gyümölcs befalásával, varázsigék mondásával. Ezért olyan jelentős és súlyos parancs

Isten törvényei között, hogy legyen az első termés az Istené. Nem az enyém, nem a démonoké és a démonivá válóké, hanem az Úré! Aki ezt komolyan vette, az nem csak ezt tartotta törvényének. Az, hogy az első termés az Úré, azt jelentette, hogy az élő Isten van mindenek felett. Aki azt is mondta, hogy „a napszámos bére ne maradjon nálad másnap reggelig”. Hogy úgy arass és szüretelj, hogy maradjon a jövevénynek, árvának, özvegynek is (3Móz 19,9–13). Ne csak magadra gondolj! Add oda javaid egy részét azoknak, akik segítségedre szorulnak (5Móz 26,13)! Mert ha tudjuk, hogy az új termés, az új kenyér az Úré, azt is számon tartjuk, hogy minden az Úré. „Az Úré a föld és annak teljessége!” (1Kor 10,26) Az új kenyérért való hálaadás – ha jól értjük – nem csupán hálaadás a gondviselésért, hanem sokkal több annál. Meghajlás az élő Isten előtt: tiéd vagyok mindenestül, Uram! Járjunk azokkal egy úton, akik először az Istennek szánt adományukat veszik ki a termésből, fizetésből! Talán tizedet, talán más, annál kisebb vagy annál nagyobb részt. Akár gabonából, akár gyümölcsből, akár a munkánk ellenértékéből: az első rész a Mindenhatót illeti. A Szentírás egésze arra tanít, hogy amink van, bármilyen verejtékes munkával szereztük is meg, mennyei Atyánk ajándéka. Neki tartozunk érte köszönettel, hálával és hódolattal. Az új kenyérért való hálaadás, amelyre készülünk, nem a kenyeret, végképp nem az új kenyeret dicsőíti, hanem az örökkévaló Istent, aki megadta azt nekünk. Pár hónapja még szorongtunk, hogy lesz-e aratás, olyan nagy volt az aszály. Most a közepesen jó termésért mint Isten drága ajándékáért adhatunk hálát. Ő őrzött meg minket, és nem törte el a kenyér botját hazánkban. Legyen az Úré az első zsenge a kenyérből és mindenünkből! Adjunk hálát mindenért egyedül az Istennek! Az elsőt mindig a Mindenhatónak adjuk, hogy szívünk soha ne hajoljon se a babonák, se a démoni önzés felé. Hiszen bármilyen lehetőségünk van is, tudjuk, hogy az élő Isten az életünk Ura, a Gondviselőnk, akinek legyen dicsőség örökkön örökké! 

2019. augusztus 18.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

Élni akarás a patakparton KOCSIS JULIANNA

8

Összeboruló lombkoronák között vezet az út a Zemplénben található Nyíri felé. A valószerűtlenül szép tájon autózva önkéntelenül vágyakozni kezdünk néhány nap nyugalomra, kiszakadásra a szorgos hétköznapokból. Ez az érzés aztán még inkább megerősödik bennünk, amikor megpillantjuk a Nyíri Református Egyházközség májusban felavatott ifjúsági és turistaszállását, a Patakparti Vendégházat.

Reformátusok Lapja 2019. augusztus 18.


| AKTUÁLIS |

A szálláshely – nevéhez hűen – a Kéthegy-forrásból eredő patak partján, a füzéri várral szemben, a domboldalon helyezkedik el. A református templom mellett álló épület teraszán viruló színes muskátlik láttán joggal érezheti a látogató, hogy a béke szigetére jutott el. Azonban nem volt mindig ennyire idilli a kép. A hívogató, takaros ház egy évvel ezelőtt még igencsak szomorú látványt nyújtott az új parókia hatalmas, majdnem egyhektáros udvarán. A 2014 óta a gyülekezetben szolgáló Orbánné Verók Zsuzsanna lelkipásztort elszomorította, amit látott. – Lassan öt éve, hogy megérkeztem Nyíri, Hollóháza és Füzérkomlós gyülekezeteibe. Az akkori gondnokkal, Kajati Andrásnéval felmértük, mi tartozik hozzánk. Azonnal szembeötlött a szép új parókia mögötti lepusztult épület. Kiderült, hogy az volt a régi lelkészlak. Fájt látni, hogyan megy lassan tönkre, ezért elhatároztuk, hogy megmentjük a pusztulástól – emlékezik vissza a lelkipásztor.

KUDARCOK UTÁN SIKEREK Még az előzőleg itt szolgáló lelkész, Deliné Horkay Márta ötlete volt, hogy hasznosítsák szálláshelyként az egykori lelkészlakot. Orbánné Verók Zsuzsanna felidézi, hogy pályázati úton igyekeztek forrást találni az építkezéshez, de próbálkozásaik rendre kudarcba fulladtak. Végül lehetőségük nyílt tanácsot kérni Soltész „Az Úristen mindig megadja azokat a segítőket, Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős álakik odaállnak egy-egy alkalom mögé, akikre számíthatunk: lamtitkártól, aki figyelmükbe ajánlotta ahogy az építkezés kapcsán is megtapasztaltuk, ő megáldotta az egyházak közösségi célú programa munkánkat. Nélküle képtelenség lett volna véghezvinni jainak és beruházásainak támogatására meghirdetett pályázatokat. Az ifjú mindezt. A legapróbb dolgokban is megmutatkozott, hogy lelkész megfogadta a tanácsot, ennek gondját viseli ennek a gyülekezetnek.” eredményeként pedig ötmillió forintot kaptak a tető felújítására. A Tiszáninneni Református Egyházkerülethez is nyújtottak be kérelmet. segíteni. Amikor a mostani építkezéskor időnként kétségbeMivel a vezetőség látott jövőt az elképzelésben, melléjük állestek, hogy kevesen vagyunk hozzá, nem lesz, aki dolgozzon, tak, így 2018 augusztusában a gyülekezet építkezni kezdett. mindig arra emlékeztettem őket, hogy azt a korábbi építkezést – Nehéz volt elhinni, hogy négy év sikertelen küzdelem után ma már nem tudnánk megcsinálni: sokan elköltöztek, az időegyszer csak beindul a gépezet – mosolyog a lelkipásztor. Így sek még idősebbek lettek. Ki tudja, hogy később lenne-e lehevoltak ezzel a presbiterek is. – Amikor kiderült, hogy megvalótőségünk arra, amit ha fáradságos munkával is, de most el tusulhat a felújítás, alig tudtuk elhinni, hiszen annyira romos volt dunk végezni? Ráadásul a miénk mindig is építkező gyülekezet az egész terület – magyarázza Matusz Árpádné. volt: mindegyik itt szolgáló lelkipásztor ideje alatt fejlesztettek valamit. Az előző rendszerben Hörcsik Lajos engedély nélkül MEGŐRIZNI, AMIT LEHET látott neki a templom tatarozásának, a gyülekezeti terem pedig – amelynek felújítását most kezdtük – Ötvös Károly idején A gyülekezet hitt a lehetőségben, a kezdetektől támogatta készült, pedig a hatóságok ezt sem nézték jó szemmel. Petró vezetője elképzeléseit. Persze akadtak félelmeik is, hiszen a Béla templomot épített Hollóházán, Deliné Horkay Márta peszáztizenkét tagot számláló közösségre is igaz az, ami a legdig új parókiát épített – idézi fel a lelkésznő. több, határhoz közeli kis településre jellemző: a falu lassan A régi lelkészlak története során többször is leégett, de újra és elöregedik, kevés fiatal él életvitelszerűen helyben. De Orbánújra felépítették. A most felújított épület kétszáz éves, de a falak né Verók Zsuzsanna nem hagyja, hogy a hívek elengedjék makiállták az idő próbáját. Tehát az itteniek mindig a munka mögé gukat. – A gyülekezeti tagok elmesélték nekem, hogy évekkel álltak. – Ha arra nézünk, amit örökségül kaptunk, eszünkbe kell ezelőtt, amikor az új parókiát építették, milyen sokan jöttek 2019. augusztus 18.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

jutnia annak, hogy nem mindegy, mit hagyunk magunk után – hangsúlyozza a lelkipásztor. – Ezért is célunk, hogy minden régi építményt megmentsünk az enyészettől és használjuk azokat. Kitaláltuk például, hogy a régi, használaton kívüli fatárolóból pavilont készítünk. Mindent, amit elődeink építettek, igyekszünk megmenteni az utókornak – teszi hozzá.

NEM VÁRTAK MÁSRA A biztatás és a remény, hogy lehet jövője, megtette hatását: a közösség összefogott, és egy évvel ezelőtt hozzálátott a munkálatokhoz. Horváth Endréné gondnok vezetésével a gyülekezeti tagok maguk végezték el mindazt a munkát, amit csak tudtak. Ebben élen járt a presbitérium, amelynek nyugdíjas asszonytagjai is festettek, függönyt varrtak, parkosítottak, ha kellett, követ, földet talicskáztak. – Azt mondták, nincs értelme arra várni, hogy majd jön valaki, aki magára vállalja ezeket a feladatokat, inkább ők maguk végzik el – emlékezik vissza Orbánné Verók Zsuzsanna. De nem maradtak egyedül a teherhordozásban. A településen felekezeti hovatartozástól függetlenül mindenki támogatta a kezdeményezést, sokan jöttek önzetlenül segíteni. – Annyi helyről kaptunk segítséget! Egy másfél és egy hároméves kislányunk van, akkoriban szültem, amikor belevágtunk ebbe a feladatba. A helyettesítő lelkipásztorok segítőkészen vállalták, hogy kicsit tovább maradnak. Hiszen ahhoz aligha lett volna egyedül erőm, hogy kisgyermeket neveljek, gyülekezetet vezessek és közben a pályázatokkal foglalkozzak: ehhez kellett a segítség – mutat rá a lelkipásztor, aki azt is hozzáteszi, hogy kollégái mellett a helyiek is segítették őket. – Felekezeti hovatartozástól függetlenül az egész falu támogatta az elképzelést. A parókia szomszédságában élő katolikus férfi például vállalta, hogy meghegeszti és felszereli a kerítéspaneleket. Ugyancsak katolikus az a fiatalember, aki saját szerszámaival készítette el a lambériát és a küszöböket. Az utómunkálatok befejezéséhez szintén katolikus testvér szállította a cementet, a sódert, vagy amire épp szükség volt – osztja meg tapasztalatait Orbánné Verók Zsuzsanna.

ERŐS GYÖKEREK – ERŐS KÖZÖSSÉG Azok is az ügy mögé álltak, akik ma már nem élnek Nyíriben, de úgy érzik, oda tartoznak. Ennek szép példája az az összefogás, amelynek köszönhetően sokan hazatértek az elszármazottak közül a gyülekezet márciusi jótékonysági báljára, és jelenlétük mellett anyagiakkal is támogatták a kezdeményezést. – Körülbelül félmillió forintot sikerült összegyűjteni, amelyet tereprendezésre fordítottunk. Ez a közösség létszámát tekintve nem kis összeg – fogalmaz Szabados Erzsébet. – Az elszármazottak mindig örömmel veszik, amikor a honlapunkon vagy a gyülekezet Facebook-oldalán megosztunk egy-egy hírt. Érezni lehet, hogy attól függetlenül, hogy épp hol élnek: Budapesten, Debrecenben vagy bárhol a világban, Nyíri a gyökereket jelenti számukra. Az, hogy elmentek innen, nem 10 Reformátusok Lapja

2019. augusztus 18.

VÁRJÁK A VENDÉGEKET A Patakparti Vendégház huszonnyolc férőhellyel, két fürdőszobával, jól felszerelt konyhával, nyitott és fedett terasszal, kisebb és nagyobb közösségi terekkel, tágas, zárt udvarral várja a látogatókat. Nem csupán gyülekezeteket várnak – mindenkit szívesen látnak, aki szeretne a környéken kirándulni, vagy elcsendesedéshez alkalmas helyet keres. Igény esetén étkezést is biztosítanak. További információ a verokzsuzsanna1@ gmail.com címen kérhető.

jelenti azt, hogy lezártak egy fejezetet az életükben. Jólesik nekik hazagondolni, és időnként vissza-visszajönnek. Ez jó érzés – összegzi a presbiter, aki falukutatással is foglalkozik. Az általa talált feljegyzések fényében pedig állítja: ez a gyülekezet mindig élni akart.

VENDÉGHÁZ A KÖZÖSSÉGÉRT A hittel, elszánt munkával és összefogással megépült Patakparti Vendégház három nyolcágyas, pótágyazható szobával, két vizesblokkal, jól felszerelt konyhával, nyitott és fedett terasszal, kisebb és nagyobb közösségi terekkel, tágas, zárt udvarral várja a látogatókat. Nem csupán gyülekezeteket, hanem mindenkit szívesen látnak, aki szeretne a környéken kirándulni, vagy elcsendesedésre alkalmas helyet keres. Igény esetén a szomszédos Pálháza egyik vendéglőjével való együttműködésnek köszönhetően ételrendelésre is van lehetőség.


| AKTUÁLIS |

A gyülekezet vágya, hogy a vendégek elégedettek legyenek, jó hírüket vigyék és visszajárjanak. Ez segítene abban, hogy az egyházközség fenntarthassa önmagát. Orbánné Verók Zsuzsanna hozzáteszi: örülnének, ha nem csupán a gyülekezet, hanem a falu is profitálna a vendégházból. A nehézségek ellenére ugyanis a nyíriek hiszik, hogy van, lehet jövője a településnek.

ÉLNI AKARNAK – Élni akaró közösség ez. Itt senki nem reményvesztetten áll a dolgokhoz – magyarázza a lelkipásztor. Ebben a szellemben szervezik kitartóan gyülekezeti alkalmaikat is. Az istentisztelet és hitoktatás mellett közösségi programokat is rendeznek. A társgyülekezetekkel közösen kirándulnak, családi napot tartanak. Az elmúlt években és az idén konfirmált fiatalok együtt táboroznak, és van egy kicsi kórusuk is. – Az Úristen mindig meg-

adja azokat a segítőket, akik odaállnak egy-egy alkalom mögé, akikre számíthatunk: ahogy az építkezés kapcsán is megtapasztaltuk, ő megáldotta a munkánkat. Nélküle képtelenség lett volna véghezvinni mindezt. A legapróbb dolgokban is megmutatkozott, hogy gondját viseli ennek a gyülekezetnek – állítja Orbánné Verók Zsuzsanna, aki bevallja: eleinte ő maga is nehezen tudta elhinni, hogy az elképzelésük megvalósulhat. – Furcsa volt látni, hogyan születik újjá az addig romos épület, hogyan kap új tetőt, nyílászárókat. Még közvetlenül az építkezés megkezdése előtt, tavaly júniusban is hihetetlennek tűnt, hogy augusztusban végre elkezdődnek a munkálatok, és kevesebb mint egy évvel később már a felújított, berendezett ifjúsági szállásért adhatunk hálát. Nagyon boldogok vagyunk, hogy sikerült ezt a tervet megvalósítani. Tényleg azt kell mondanunk, hogy Isten mindent nagyon jól intézett, mert minden úgy alakult, ahogy annak lennie kellett – összegzi a lelkipásztor.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD 2019. augusztus 18.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJÚ |

„Istvánban én elsősorban a keresztyén királyt látom, aki Krisztushoz vezette a népét. Ha a koronára gondolok, mindig megdöbbent, milyen részletgazdag tárgy, erősen keresztyén szimbólum – rajta van Krisztus, a tetején ott a kereszt. Ez mindannyiunké. Augusztus 20. mára szekularizálódott, a magyar identitás ünnepe lett, amelybe mi, magyar reformátusok is beletartozunk.”

12 Reformátusok Lapja

2019. augusztus 18.


| INTERJÚ |

Mi közünk a szent királyhoz? HEGEDŰS MÁRK

A római katolikusok 1083, míg az ortodoxok 2000 óta tisztelik szentként István királyt. Miért és mióta tartjuk számon augusztus 20-át a protestáns gyülekezetekben? Mit gondolt Ravasz László István királyról? Hogyan változott az ünnep megítélése az évszázadok alatt? Kerülhet-e gluténmentes kenyér az úrasztalára? Nemzeti ünnepünk kapcsán Pap Ferenccel, a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Újszövetségi Tanszékének docensével, a KRE Tanítóképző Főiskolai Kar dékánjával beszélgettünk.

A Bibliában többször megjelenik az aratás eseménye. Az egyház is aratásünnepen született, mégsem önálló ünnepnap az aratás a magyar reformátusságnál. Miért alakult ez így? Ennek sok oka van. Keresztyén szempontból a legfontosabb, hogy nem is az aratás a lényeg, hanem a hálaadás a gondviselő Isten tápláló kegyelméért. A keresztyén, református ember számára Isten kegyelmi ajándéka az, hogy dolgozik, majd a munkája gyümölcsét eszi. Az aratás fontos, hiszen garantálja, hogy egy újabb évre megkapjuk Istentől a kenyeret, az élelmünket. Ma már sokféle kenyeret lehet kapni a pékségekben, tehát országonként, kultúránként változó az, mit értünk kenyéren. Ami viszont közös, hogy a mindennapi kenyérben látjuk a mindennapi megtartatást, Isten kegyelmének kiáradását. Ezért van, hogy a népi-paraszti kultúrában az aratás lezárásához hozzátartozik az ünnep. Fontos volt a megállás, de nem önmagukat, hanem a teremtő, gondviselő Istent és az ő ajándékait ünnepelték. Viszont az aratás június végén, július elején zajlik. Az ünnepet, amelyről beszélgetünk, augusztus 20-án tartjuk. Ennek van egyháztörténeti előzménye: az aratásért a pünkösd utáni tizenkettedik vasárnapon adtak hálát, amely – a pünkösd idejétől függően – néhány hét csúszással számolva, de közel esik augusztus 20-hoz. A nemzeti ünnep alapvetően katolikus vallási ünnepből nőtte ki magát, 1891-ben lett először munkaszüneti nap. 1831-ben már hivatalos állami megkeresés érkezett a református és az evangélikus egyházhoz azzal kapcsolatban, hogyan is viszonyulnak a protestánsok ehhez az eseményhez. Az első válasz az volt, hogy sehogy, mert ez katolikus ünnep. Van forrásunk arról, hogy 1834-ben már közös istentiszteleten emlékeztek meg István királyról a protestánsok a pesti Deák téri evangélikus templomban. A 20. században jelent meg igazán a kérdés, hogy mit kezdjünk István királlyal mi, reformátusok. István király halálának ezeréves évfordulóján, 1938-ban Ravasz László püspök istentiszteleti rendtartást dolgozott ki. Nem liturgiát, inkább ajánlást arra nézve, hogy augusztus 20. körül tar-

talmilag miről lehet, legyen szó egy-egy istentiszteleten. Ravasz László a magyar és a zsidó nép történetével összefüggésben láttatta a keresztyén István királyt, az államférfit. 1938-ban eleven seb volt Trianon, az István király által alapított-megszilárdított – Kárpát-medence méretű – ország részbeni elveszítése. Hosszú ideje szükségszerű volt a szembenézés az ünneppel? Vagy politikai döntés lehetett Ravasz László istentiszteleti rendtartásának megalkotása? Mindezek bonyolult összefüggése. Ravasz László a református teológia mérlegén akarta látni és láttatni István királyt. Biblikusan akart róla gondolkodni, azért, hogy mi, reformátusok merjünk a saját történetünkről beszélni. Hiszen valahol István királlyal kezdődött az a történelmi folyamat, amely a 16. századra elvezetett a reformációhoz. A reformátusok a magyar államnak, nemzeti közösségnek is tagjai. Nem tehetünk úgy, mintha nem lenne a miénk az is, ami a reformáció előtt történt. István királyt a nemzet egybetartójaként láttatni 20. századi szemüveggel – ez lelki feladat is volt. Ravasz László erőteljesen hozta a bibliai példákat is Istvánnal kapcsolatban, például Mózeshez hasonlította őt. Ma mit jelent ez az ünnep? Istvánban én elsősorban a keresztyén királyt látom, aki Krisztushoz vezette a népét. Ha a koronára gondolok, mindig megdöbbent, milyen részletgazdag tárgy, erősen keresztyén szimbólum – rajta van Krisztus, a tetején ott a kereszt. Ez mindannyiunké. Augusztus 20. mára szekularizálódott, a magyar identitás ünnepe lett, amelybe mi, magyar reformátusok is beletartozunk. A lelkészeket számos települési, városi ünnepélyre hívják kenyérszentelésre, megemlékezésre, sokszor katolikus kollégájukkal együtt. Ön szerint eleget kell-e tenni egy-egy ilyen felkérésnek? Már Jeremiás próféta is arra tanított minket, hogy a város javáért kell imádkoznunk és dolgoznunk. A települések, váro2019. augusztus 18.

Reformátusok Lapja 13


| INTERJÚ |

MIÉRT NINCS MINDEN VASÁRNAP ÚRVACSORA? Mit tehetünk? sok vezetőinek és az egyházaknak Sok helyen évente néhány alkalommal van Védjük a teremtett világot, de nem részben egy célt, az emberek javát csak úrvacsora, bár egyre több gyülekezetben öncélúan, hanem azért, mert fekell szolgálniuk, még ha más-más havonta legalább egyszer-kétszer tartanak lelősséget érzünk Isten művéért. eszközökkel teszik is ezt. A megolyan istentiszteletet, amelyen élnek a Nekünk is meg kell tennünk, amit tépázott 20. századi történelem sákramentummal. Hogyan alakult ki a megtehetünk: le kell kapcsolnunk sajátossá teszi ezt az ünnepet, így református istentiszteleti hagyományban az úrvacsora és annak gyakorisága? – Kálvin a villanyt, ha már nincs rá szükség, benne a lelkészek szerepét is, akikJános azt szerette volna elérni Genfben, szelektíven kell gyűjtenünk a hullanek nehéz megtalálni a helyüket hogy minden vasárnap legyen úrvacsora. Ez dékot, és így tovább. Ez ma, a túlegy-egy önkormányzati ünnepsévégül a genfi tanácson megbukott. Nekünk fogyasztás világában nem egyszerű gen. Van egy divatos szó, ami naazt kell tudatosítanunk, hogy a hirdetett és feladat. A fogyasztás bűvkörében gyon passzol ide: a biodíszlet. Sok a látható Ige alkot egészet. Az úrvacsora nem függeléke, hanem fontos része az élünk, az elég kultúrája pedig szinte helyen csak így tekintenek a lelkéistentiszteletnek – emlékeztet Pap Ferenc. ismeretlen. Mondom újra: hálásnak szekre, papokra. Azonban a kenyér kell lennünk azért, amink van. Rá és az ország mindannyiunké, így kell csodálkoznunk arra, ami adanekünk akár ilyen világi felkérésre tott. Sajnos az ember sokszor már csak akkor döbben rá, hogy is meg kell jelennünk, és bölcs egyensúllyal bizonyságot kell valami milyen jó volt, amikor elmúlt. Most kell megbecsülnünk tennünk arról, mit jelent számunkra a kenyér. Azt kell monazt, ami adatik. Izráel népének sose volt jó semmi a vándordanunk és tennünk, ami a biblikus küldetésünk. Mivel a reforlás évtizedei alatt. Ha kevés volt az élelem, az volt a baj, ha mátusok nem szentelnek tárgyakat, így a lelkészek kérjenek sok manna és fürj volt, akkor meg az volt a baj. A mi életünk áldást a jelenlévőkre, és adjanak hálát a kenyérért. Jöhetnek is egyfajta pusztai vándorlás. Meg kell tanulnunk egyik napról aktuális politikai szólamok, de a lelkészeknek azt kell képvia másikra élni. Ne felejtsük el, a vándorlás alatt csak egynaselniük, hogy Isten az, aki bennünket táplál. Ilyen értelemben pi mannát szabadott gyűjteni, kivéve ünnepekkor, amikor két ez az ünnep felkiáltójel is, hogy álljunk meg, gondoljuk át az adagot lehetett. Aki be akart spájzolni, annak nem adatott, hiéletünket, és becsüljük meg azt, amink van, mert az ajándék, szen megromlott a manna (2Móz 16,11–31). és egyáltalán nem természetes. Ma Magyarországon nem kell éheznünk, de a világ számos részén problémák vannak, Van annak különösebb jelentősége, hogy a kenyér, amelyért és ha így folytatódnak a dolgok, a gondok súlyosbodni fognak. hálát adunk, megjelenik az úrvacsorában is? Gondviselő, tápláló Istenünk van, de nekünk, embereknek is A kenyérben, így az úrvacsorában ott van az emberi munka, de megvan a felelősségünk. többre mutat: az isteni irgalomra. A reformáció kora óta mindig nagyon figyeltek rá a püspökök, lelkészek, hogy ne akármilyen Egy hivatalos, az Országos Meteorológiai Szolgálat által pubkenyér kerüljön az úrasztalára, hanem kifejezetten a mindennapi likált előrejelzés szerint néhány évtizeden belül az ország déli kenyér. Nálunk ez a szép, nagy, kelt, kovászos cipót jelenti. részében – ahol nagy területeken termelnek búzát – jelentősen melegebb lesz, kevesebb csapadékkal. Lehet, hogy néhány évEgyes becslések szerint Magyarországon közel kétszázezer tized múlva egyre őszintébben adunk majd hálát, jobban beember gluténérzékeny, így nekik a mindennapi kenyér mást csüljük majd, hogy kenyér kerül az asztalunkra? jelent, mint a búzalisztből sütött cipó. Az ő kenyerüknek van Ha most nem tudunk őszintén hálát adni a termésért, akkor helye az úrasztalán? nincs miről beszélni. Az emberiségnek ma kell választ adni a Igen, ez természetes. Tudok olyanról, aki csak rizstlisztből süklímaváltozás kérdésére. Nekem nem ez a szakterületem, de tött kenyeret ehet, és mindig visz egy darabot az úrvacsorához. a biblikus válaszom az, hogy keresztyén emberként kötelesA lelkészek ismerik a gyülekezetüket, tudnak arról, ha valakiségünk a teremtett világ megőrzése. A klímaváltozás elleni nek egészségügyi problémája van. Amikor gyülekezeti lelkész küzdelemben pedig az egyháznak a társadalom élő lelkiismevoltam, nekem is volt olyan gyülekezeti tagom, akinek jelképes retének kell lennie. darabka kenyeret adtam csak, mert súlyos cukorbetegként nem ehetett kenyeret. Ez megállapodás volt köztünk, amiből ő mindig Hogyan segíthet a hit a klímaszorongás oldásában? érezte, hogy figyelünk rá. A keresztyén ember tudja, hogy az élete nagyobb összefüggés része. Ahogy a Római levélben olvassuk: „akár éljünk, akár halÚgy lesz igazán közös az úrasztala, ha mindenki hozzáférhet. junk, az Úréi vagyunk.” (Róm 14,8b) Nagy támasz és lehetőség, Csak így lehet közös! Ez az asztal mindannyiunk asztala: a kehogy tudjuk: gondviselő Istenünk van, aki felelősséget is akar gyelem, az elfogadás, az Isten bűnöket föloldó, szerető, bennünébreszteni bennünk. Rá kell mutatnunk arra, hogy a teremtett ket körülvevő irgalmának asztala.  FOTÓ: KAPÁS CSILLA világban minden falat kenyér, minden csepp víz ajándék.

14 Reformátusok Lapja

2019. augusztus 18.


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Ha megfordítjuk a két szót, amelyekről az előzőekben gondolkodtunk, kijelenthetjük: ha létezik kegyes hazugság, sajnos létezik hazug kegyesség is. Ez az igazán keserves jelenség. Nem is hisszük, hogy ez rólunk szólna. Hívő emberek természetesen törekednek arra, hogy őszinte kapcsolatuk legyen Istennel és embertársaikkal. Néha tapasztaljuk azonban magunkon is, hogy csalárd a szívünk. Becsapjuk magunkat, és ezt a félrevezetett, kozmetikázott önmagunkat visszük Isten elé. Aztán nem értjük, hogy Isten miért nem szól, miért nem válaszol a kérdéseinkre, miért nem érezzük jelenlétét és útmutatását. A szívünk nem tiszta, a szemünk nem elég világos. Jézus boldogmondásainak csúcsa: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.” (Mt 5,8) Meg lehet-e tisztítani a szívünket, hogy a kegyességünk, hitéletünk és imádságunk őszintébb legyen? Magunktól nem megy, Isten Lelke mos tisztára minket. De önvizsgálatot tarthatunk, mégpedig nagyon őszintén. Vigyázzunk: az őszinte önvizsgálat nem öngyűlöletet, nem önostorozást jelent! Nem megvetni kell magunkat, hanem kíváncsian beletekinteni lelkünk tudatos és tudattalan rekeszeibe, és vállalni azt, ami benne van! Ne csak a tetteinket és beszédünket tegyük mérlegre, hanem a lelkünk ismeretlen, ám nagyon is élő és ható mélységeit is! Milyen vagyok valójában? Szelídnek mutatkozom magam és mások előtt, kedves, vidám és barátságos embernek. De ahogyan ráförmedek a házastársamra, a gyerekemre, az öreg szülőmre vagy a munkatársaimra, nincs-e abban durva türelmetlenség vagy erőszak? Az ilyen eseteinkről hamar elfelejtkezünk. Inkább emlékezünk arra, amikor mások bántottak meg minket. Megsebeztek, félretettek azok, akiktől szeretetet vártunk. Meg tudtunk-e bocsátani? Hetedszer is? Hetvenszer hétig már el sem tudunk számolni. Ha tévedtünk, el tudjuk-e ismerni és hangosan bevallani? Tudunk-e a vitában visszavonulni, tiszta szívvel engedni abból, hogy mindig nekünk legyen igazunk? Érdekel-e egyáltalán a másik érzése, békessége, vagy csak a saját sérelmünk áll a középpontban? Hogyan és miért imádkozom? Dédelgetem vagy elhazudom gyilkos indulataimat? Ebből a háttérből kérem Isten Lelkét, hogy vezessen? Hogy segítsen legyőzni ellenfeleimet, akikkel csatázom? A testvéremet, aki elörökölte a nagyobb részt, vagy a gyerekemet, aki rám vágta az ajtót? Ha megkötöznek indulatok és harag, megosztott a szívem, megfér benne a jó és a gonosz. Hazug kegyesség. A szív tisztasága az, ha egyedül és osztatlanul Istennek adom az uralmat. Akkor mindenben őt látom meg. (Folytatjuk) 

IMÁDKOZZUNK!

Nyári este …és ha hűvös alkonyatkor közöttünk jársz, Uram, ebben a látszólag gondozott, magunknak berendezett kertben, szeretve kérlelő szavadra hajlandók leszünk-e előbújni szégyentelenségünk nyomorult rejtekéből? Segíts, mert te tudsz segíteni, hogy ami nekünk lehetetlen, az mégis úgy legyen! Ámen.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Megtérjenek és éljenek Az első pünkösd után, az üldözés miatt sok keresztyén elmenekült, és vitték magukkal az evangéliumot a pogányok közé is, akik nem tartoztak Izráelhez, a szövetséges néphez. Az apostolok cselekedeteiről szóló könyv azt mutatja be, hogyan jut el az evangélium egészen az akkori világ fővárosáig, Rómáig. Ezzel kezdődött el a misszió korszaka, és folytatódott a bibliai idők után is. Közel egy évezreddel később a keresztyén hit eljutott a magyarsághoz is. Augusztus 20-án erre emlékezünk. Időközben az európai keresztyénség nagyon megerőtlenedett, ma a kontinens inkább pogánynak nevezhető. Egyrészt Isten nevét többször emlegetik átkozódva, káromkodva, mint hálaadással, dicsőítve. Másrészt a véleményformáló politikai vezetők olyan dolgokat hirdetnek és tesznek szinte kötelezővé az „emberi jogokra” hivatkozva, ami a bibliai időben Isten népe között elő sem fordulhatott, esetleg csak a pogányok között. Közben hallunk híreket arról, hogy a korábban pogány területeknek tartott országokban példa nélküli módon terjed a keresztyénség. Afrika és különösen Ázsia ma már inkább mondható keresztyénnek, mint a vén, megfáradt Európa. Egyre több misszionárius érkezik onnan ide. Nálunk is több koreai református misszionárius dolgozik szociális területen és a gyülekezetépítésben. Szinte felcserélődtek a korábbi szerepek. Akárhogy is, de az Úr munkálkodik. Örüljünk a jó híreknek, és könyörögjünk, hogy István király örökségét hordozó népünk megújuljon lelkileg, a környező népekkel együtt! Ez adna megoldást a szomszédos országok közötti feszültségekre is. Így lehetünk hasonlóak az első, jeruzsálemi gyülekezethez: „Amikor mindezt hallották, megnyugodtak, dicsőítették Istent, és így szóltak: Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten, hogy megtérjenek és éljenek!” (ApCsel 11,18)  GYŐRI ISTVÁN

2019. augusztus 18.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

Gyarapodó gyülekezet Kolozsvár mellett Kevés erdélyi református közösség mondhatja el magáról, hogy az utóbbi évtizedekben gyarapodott. A Kolozsvár melletti Kisbács viszont szórványból jelentős gyülekezetté fejlődött, huszonöt évvel ezelőtt templomot is épített. Erre a jubileumra emlékeztek a településen. Verőfényes napsütés és hőség várta június harmadik vasárnapján a kisbácsi híveket. A délben kezdődő istentiszteletre már jóval tizenegy óra előtt kezdtek szállingózni az emberek. A kórustagok még próbát tartottak a fellépés előtt, a presbiterek pedig a kultúrotthonban szorgoskodtak, hogy az ünnepség utáni szeretetvendégségen is minden a legnagyobb rendben legyen. – Huszonhat éve vagyok presbiter, a templomot pedig huszonöt éve szentelték fel. Én már akkor az egyházközség presbitériumában voltam, amikor még az imaházban tartottuk az istentiszteleteket. Ötünket is megválasztottak asszonyként, a férfiak nem mindig vállalják a megbízatást, így ránk is szükség van – mondja Koruzsán Julianna.

FALUROMBOLÁSBÓL ÉPÜLŐ KÖZÖSSÉG A települést már a 13. században említik a katolikus egyház iratai. A Kolozsvárral mára szinte egybenőtt falu életében a reformáció sem hozott nagy változást, hiszen a második világháború végéig egyetlen református sem élt itt. Ortodoxok viszont annál inkább, ugyanis a román parasztság a 17. században telepedett le a környékre. Kisbács 1949-ben még a szucsáki egyházközség szórványaként szerepelt, négy lélekkel. A kolozsvári teológia tanára, Horváth Jenő az intézet hallgatóinak bevonásával kezdte meg itt a missziós munkát. 1958-ban már huszonnégyen voltak, és a kis gyülekezet imaházat vásárolt. A diktatúra falurombolási terve miatt lakótelep létesült faluban, így a gyülekezet lélekszáma is megemelkedett: 1989-re már száznyolcvanöt főt számlált az akkor már leányegyházközségnek számító közösség.

BEVONNI A BETELEPÜLTEKET A diktatúra utolsó évében került a gyülekezet élére Oláh József lelkipásztor, a hívek pedig templomról kezdtek ál16 Reformátusok Lapja

2019. augusztus 18.


| REFORMÁTUS ÉLET |

modni. Nem kellett sokat várniuk: két év múlva már alapkőletételt ünnepeltek. A három év alatt, nagy összefogással és holland segítséggel elkészült épületet éppen negyedszázada avatta fel néhai Csiha Kálmán püspök. A gyülekezet ugyanebben az évben vált anyaegyházközséggé, és Kolozsvár rohamos fejlődésének köszönhetően azóta is gyarapodik. A 2011-es népszámlálás szerint Kisbács hatezer (azóta valószínűleg több mint nyolcezer) lakosának valamivel kevesebb mint harminc százaléka magyar, a reformátusok száma nagyjából kilencszáz főre tehető. – A gyülekezet lélekszáma azonban még a hatszázat sem éri el, sokan ugyanis vis�szajárnak a kolozsvári templomokba, vagy annak az egyházközségnek a tagjai maradnak, ahonnan Kisbácsba költöztek – magyarázza Oláh József. A fiatalok Kolozsvárra járnak be a magyar tannyelvű iskolákba, Kisbácsban ezért mindig nagy gond egy-egy magyar osztály beindítása. – Idén nincs konfirmandusunk, jövőre heten lesznek. Örvendetes, hogy ebben az évben még nem volt temetés, csak keresztelő és házasságkötés – teszi hozzá a lelkipásztor, aki harminc éve szolgál a gyülekezetben. Szerinte sok türelmet igényel az a munka, amellyel a településre beköltözötteket igyekeznek bevonni a gyülekezeti életbe. – Sokan költöznek ma is a faluba, de az egyházközségbe kevesen iratkoznak be – jegyzi meg Lacz Ferenc, aki négy éve presbiter a gyülekezetben. Az ő családja akkor költözött a településre, amikor ő maga még gyermek volt. – Fennállásának huszonötödik évfordulójára sikerült kívül-belül felújítani a templomot, a festés mellett kicseréltük például a tetőzetet – mutat büszkén a templom tornya felé a presbiter. 2019. augusztus 18.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |

PÉLDÁT MUTATNI

AZ ÉPÍTKEZÉS ÖSSZEKÖT A templomszentelést követő negyedszázad alatt sok minden történt. 1997 végére elkészült a parókia épülete, az egyházközség pedig a szinte már elnéptelenedett nagyilondai református gyülekezet parókiáját vette gondozásba. – A kisbácsi reformátusok anyagi gyarapodása mellett a nagyilondai építkezéseknek nagy szerepük van abban, hogy megmaradt az erős közösségi szellem a gyülekezetben, illetve az együttmunkálkodásnak köszönhetően létrejött és mélyül a kapcsolat az idősebb és ifjabb hívek között – vallja Oláh Mátyás, a lelkipásztor fia, aki maga is a papi pályát választotta. Mint mondja, számos tábort szerveznek Ilondára, ahová a gyerekeket és a fiatalokat viszik nyaranta. Manapság kevés gyülekezet mondhatja el magáról, hogy az utóbbi harminc évben nem apadt, hanem jelentősen gyarapodott. A Kolozsvár mellett fekvő Kisbács ezeknek sorába tartozik. Kicsiny szórványközösségből az Úr kegyelméről bizonyságot téve három évtized alatt életképes gyülekezetté növekedett. A falu az építkezéseknek köszönhetően továbbra is fejlődik. Kérdés, hogy az újonnan érkezőket az egyház hogyan tudja a közösségi életbe bevonni, és a messziről érkezők meghallják-e a hívó szót.  SOMOGYI BOTOND, FOTÓ: KISS GÁBOR

18 Reformátusok Lapja

2019. augusztus 18.

A negyedszázada felépült templomért hálát adó ünnepi istentiszteleten Kató Béla püspök a Mt 6,13 alapján hirdetett Igét. – Minden jubileum alkalmával megvan a kísértés, hogy önmagunkat próbáljuk dicsérni. Soli Deo gloria! – ezt szokták mondani a reformátusok Kálvin óta. Ha viszont elfeledkezünk erről, az Ige figyelmeztet: mert tied a dicsőség! – fogalmazott prédikációjában a püspök. – Sikerorientált világunkban jó tudatosítani magunkban ezt, és huszonöt év múlva a gyülekezetnek ismét fogadalmat kell tennie, hogy életében továbbra is Isten dicsősége a legfontosabb. Csak így lehetséges a megmaradás. A kisbácsiaknak példát kell mutatniuk másoknak, hogyan lehet megmaradni a nagyváros közelében. Hiszen ma a tendencia az, hogy vidékről az emberek felkerekednek megélhetést keresni a nagyvárosok közelében – fogalmazott az egyházi vezető, aki arra buzdította a gyülekezetet, hogy legyen kész befogadni azokat, akik távolról érkeztek és közösségre vágynak. Az igehirdetés után Oláh József lelkipásztor köszöntötte a gyülekezetet és a meghívottakat, a délvidéki Piros testvérgyülekezetének mintegy negyvenfős küldöttségét, a hollandiai Drachten gyülekezetének és a Vriendenkring Oost-Europa Alapítvány képviselőit. A templomépítés történetének ismertetése után a lelkipásztor elmondta, hogy szeptemberben lesz huszonöt éves a gyülekezet kórusa, addig szeretnék a megvásárolt régi orgonát felújíttatni és felavatni. Ez a közösség legújabb terve.


| REFORMÁTUS ÉLET |

Mosoly került százötven gyermek hátizsákjába

Az MRSZ állandó programjainak megfelelően és az aktuális igényeket, szükséget szem előtt tartva folyamatosan segít a rászorulókon. Legyen szó katasztrófahelyzetről vagy tehetséggondozásról, a nagylelkű adományokra mindig szükség van. A szolgálat munkáját többféleképpen segíthetjük: adakozhatunk online, bankkártyával; a 1358-as adományvonal tárcsázásával hívásonként kétszázötven forinttal; sárga csekkes befizetéssel – sárga csekk az mrsz@jobbadni.hu címen vagy a +36-52-516-983-as telefonszámon kérhető. Az MRSZ bankszámlaszáma: 10702019-85008898-51100005. A szervezet aktuális programjairól a www.jobbadni.hu oldalon tájékozódhatnak.

A nyár első napján indított Mosolyt a hátizsákba! címmel adománygyűjtést a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) azzal a céllal, hogy százötven olyan kárpátaljai gyermek egyhetes nyári táboroztatását támogassa, akik számára nincs más lehetőség a felüdülésre. Bárhol és bármilyen körülmények között éljünk is, a nyárról szinte mindenkinek a pihenés, a kirándulás, a kikapcsolódás jut először az eszébe. Nagyszerű lehetőséget biztosítanak erre az egyház, az állam vagy az iskolák által szervezett nyári táborok, hiszen ezekben a kisdiákok különféle szórakoztató és tehetségfejlesztő programokon próbálhatják ki magukat. Tehetik pedig mindezt családbarát, kedvező árakon. Kárpátalján is szerveznek a gyülekezetek ilyen programokat, szülői hozzájárulásként mindössze ötszáz forintot kérnek. Azonban sok család ezt sem engedheti meg magának – az MRSZ táborai nekik jelentenek segítséget. A június elsején elindított adománygyűjtés eredményeként a szervezet a Kárpátaljai Református Egyházkerülettel kö-

zösen százötven olyan gyermeket örvendeztetett meg, akik igen súlyos anyagi és szociális terhekkel küszködő családban nőnek fel. A helyi gyülekezetek lelkipásztorai segítettek felkutatni azokat a kisdiákokat, akik számára nem lett volna más lehetőség arra, hogy nyáron úgy tölthessenek el egy hetet, hogy ne kelljen a szegénységgel szembesülniük, és egyszerűen csak gyerekek lehessenek. A nagylelkű adományozóknak köszönhetően a banki átutalásokból és a 1358-as adományvonal hívásából befolyt összeggel sikerült összegyűjteni a szükséges egymillió-százhuszonötezer forintot. Így július utolsó hetében Csonkapapiban, augusztus 5-től Ráton, augusztus második felében pedig Aklihegyen pihenhet együtt ötven-ötven óvodás és általános iskolás kisdiák. Fejlesztő és közösségépítő játékok, strandolás, kirándulás, éneklés és közös áhítat, imádság színesítik a tábori programot. Az MRSZ hálásan köszöni minden jószívű adományozónak, aki hozzájárult ahhoz, hogy a mélyszegénységben élő gyermekek által várt táborok létrejöhessenek, és a kicsik néhány napra elfelejthessék a mindennapi gondokat, és felhőtlenül élvezhessék a gyermekkort.  FORRÁS: JOBBADNI.HU 2019. augusztus 18.

Reformátusok Lapja 19


| RE-KONSTRUKCIÓ |

Halál Tulajdonképpen döbbenetes, hogy manapság mennyire nem téma a halál. Legfeljebb lelkigondozói kérdésként, a gyászjelenség kihívásaként vetődik fel, ami persze fontos, ám valójában nem tárja fel a problematika valódi mélységét. Mert a kérdés nem az, hogyan kell elviselni a halált, hanem az, miért van halál. Erre persze már hallom is az „okos” választ: ez buta kérdés. Ilyet csak a gyerekek tudnak feltenni. (Erre csak annyit mondhatok: bárcsak a kérdéseinkben is tudnánk felnőtt fejjel gyermekek maradni. Úgy tűnik, a felnőtté válás folyamata azt is jelenti, hogy leszokunk bizonyos kérdésekről.) Akik azzal érvelnek, hogy a „miért van halál?” kérdése értelmetlen, valójában azt a nézetet képviselik, hogy a halál természetes: nincs mit megérteni és magyarázni rajta. Adottság, amely

Egészen döbbenetes, ahogy a Biblia első lapjain a halál eredete összekapcsolódik az öntudatra jutás mozzanatával. (…) Az ember az egyetlen lény, aki látja önmagát a saját végességében. Meglátja saját meztelenségét. De éppen az a tény, hogy képes meglátni önmagát, képes az önreflexióra, képes megfogalmazni saját halálát, természetben létét, egyúttal utal teremtettségének eredetére, az Istennel való teljes és örök közösségre. Ez adja az emberi lét örök feszültségét.

az ember testiségéből, vagyis abból a megszüntethetetlen tényből következik, hogy az ember mindenestől a természet része. Nos, van itt egy probléma. Erősen kétlem ugyanis, hogy a tudatosság szintjén más élőlény is képes lenne kérdéseket feltenni a saját halálával kapcsolatban, és a halál tényével szembesülve meglátni saját végességét. Mert itt válik igazán izgalmassá a halál kérdése: mi az a valami az emberben, ami képes reflektálni önmagára, ha egyszer az ember állítólag mindenestől a természet része? Magyarán, mi az a valami az emberben, ami tud a végtelenről, az örökkévalóról, az időntúliról, ha egyszer az ember csak a természet része? Vajon nem lehetséges-e, hogy az ember olyan lény, aki csakis azért döbbenhet rá önmaga végességére, halálára, mert már eleve 20 Reformátusok Lapja

2019. augusztus 18.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

tud a végtelenről? Vajon nem lehetséges-e, hogy az emberi öntudat lényege éppen az önmaga végességéről való tudás, de amely tudás csakis azért lehetséges, mert van valami az emberben, ami több, mint természet? Vagy, ha úgy tetszik, az ember a természet azon része, amely valamiképpen meghaladja önmagát. Ezért aztán az a nézet, amely szerint a halál kérdése valójában felesleges, mert úgymond a természet mindent megmagyaráz, teljességgel hamis, felszínes, és csak arra való, hogy elodázza a szembenézést az emberi lét valódi kérdéseivel. Mert az élet legnagyobb kérdése természetesen a halál. De ez már nem pusztán az életösztön igénye, amely az ember természetiségéből fakad, tehát nem pusztán a biológiai lét fenntartásának és meghosszabbításának az igénye, hanem az Istennel való eredeti közösség visszaállításának a vágya. A keresztyénség tudja ezt. Vajon miért az az örömhír, hogy Krisztus feltámadott, és ezzel megnyílt az út az ember számára Istentől rendelt eredeti léte rekonstrukciójára? Miért nem valami más? Azért, mert ez az alapkérdés. Miért van halál? Nincsen más lényegi kérdés. Egészen döbbenetes, ahogy a Biblia első lapjain a halál eredete összekapcsolódik az öntudatra jutás mozzanatával. Az ember akkor látja meg véges önmagát, amikor kihull az Istennel való közösségből. „Ki mondta meg neked, hogy meztelen vagy?” – kérdezi Isten. Az ember az egyetlen lény, aki látja önmagát a saját végességében. Meglátja saját meztelenségét. De éppen az a tény, hogy képes meglátni önmagát, képes az önreflexióra, képes megfogalmazni saját halálát, természetben létét, egyúttal utal teremtettségének eredetére, az Istennel való teljes és örök közösségre. Ez adja az emberi lét örök feszültségét. A szembenézés igénye a halál kérdésével tehát messze nem valamiféle pesszimizmusból, depresszióból, avagy tragikus életérzésből, hanem az emberi lényeg valódi mélységeinek a megismerési vágyából származik. Mondják a keresztyénségre, hogy az örök élet illúziójával traktálja az embert. Miközben az az igazság, hogy nincs realistább emberértelmezés a keresztyénségnél, amely egyszerre látja az ember végességbe zárt nyomorúságát, ugyanakkor annak meghaladását az Istennel való végső közösségben. 


| GONDOLATOK |

VITÉZ FERENC

Offline létezés A szerző főiskolai docens, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék vezetője, újságíró

A SZERZŐ ILLUSZTRÁCIÓJA

Amióta az internet uralkodik, egyre többet hallani, hogy aki nem online, nincs a rendszerhez kapcsolva (nem érhető el telefonon vagy a virtuális térben), az lemarad, hátrányt szenved, végső soron nincs is. Hogy miről marad le, az nehezen definiálható még az úgynevezett élménykultúrát követő társadalomban is, hiszen az élmény mindenkinek mást jelent. Az istenélményt sokan nem is értik, az olvasmányélményt lenézik, a sikerélményhez kell a befektetett munka – marad az élménypark, a hétköznapi kaland, még inkább a virtuális élmény, a

percélmény, a jelen habzsolása. A közösségi hálók és digitális platformok jelenlétélménye azért is a hazugság egyik válfaja, mert virtuális: látszólagos, nem valódi, egyfajta álvalóság (noha a virtuális szó jelentései közt van a várható és vélhető, a benne rejlő és lappangó, a lehetőség és képesség is). Egyre többen hiszik, hogy csak online tudják bizonyítani önnön fontosságukat, nem akarnak lemaradni a percről, a hírről, a hírnévről. Hogy ez utóbbi pontosan mit takar, nem tudom, de eszembe jut az amerikai populáris kultúra ikonja, Andy Warhol sokat idézett mondása 1968-ból: a televíziónak köszönhetően a jövőben mindenki híres lehet tizenöt percre. Azóta eltelt több mint fél évszázad, és a világháló még jobban megnövelte ennek valószínűségét, de eközben a hírnév és a teljesítmény sokszor igen távol kerül egymástól. Elég egy-egy ordenáré beszólás, politikai akció, tudatosan agresszív és felháborító vagy ösztönösen ostoba viselkedés,

élőben közvetített „villámcsődület”, normaszegés, határfeszegetés, provokáció, és máris hír lesz belőle: sok lájk, komment, megosztás. Ne felejtsük azért a szakmai, művészeti, tudományos és sportsikereket sem, bár ezek (a világraszóló eredményektől eltekintve) erőtlenebb visszhangot keltenek, mint valamely közéleti hazugság, büntetőjogi cselekmény, az erkölcsi káosz jeleinek megéljenzett sokasodása. Ráadásul annyi hír özönlik ránk online, hogy agyunk már több energiát fordít a haszontalan hírek (és álhírek) törlésére, mint a produktív tevékenységre, miként ezt már az évezred elején megfogalmazta Almási Miklós filozófus. Ha már a filozófiánál tartunk, emlékezzünk: az ókori görögök két kifejezést használtak az idő megjelölésére. Az egyik volt a kronosz, a másik a kairosz. A mai ember a kronosz szorításában él, a múló idő prédájaként. Minden percet ki szeretne használni, nem akar lemaradni, folyamatosan rohan, élni akar, kiélvezni a pillanatokat, nem véve tudomásul, hogy egyszer elfogynak számára a percek. Nem veszi észre a létezését. Úgy folyik el élete az álvalóságok személytelenségében, hogy nem marad utána semmi. Hiába próbálja visszalapozni virtuális élménynaplóját, és hiába mondjuk, hogy „az internet nem felejt”, élete visszafordíthatatlan, ideje visszahozhatatlan. A kronosz tehát a múló és elfolyó idő, a kairosz viszont a telő idő. A minőségi idő, amely egyre jobban megtelik a létezés élményével: növekedik, kiteljesedik. Alkalmas idő, hogy valami megnyíljon előttünk, ami addig rejtve volt. Hogy beteljesedjék, valósággá váljék mindaz, ami addig virtuális volt. A minőségi időt kegyelminek is szoktuk nevezni. Mint ahogy nemrég olvastam egy lelkipásztori tanúságtételben: nem a hosszúsága, hanem a bensőségessége, intenzitása számít. Ettől a minőségtől, bensőségességtől, a létezés különleges, kegyelmi pillanatainak átélésétől foszt meg az online élet. Ha a kronoszt, az elfolyó időt online életnek nevezzük, ellentéte, a kairosz az offline létezésnek felel meg. Mindezeket ugyan magam is online írom, de amint kikapcsolom a gépet, offline lehetőséget adok magamnak, hogy elgondolkozzam: elmúló életem miként tud kiteljesedni – a létezés felé. Csak ha offline vagyok, tudok igazi „online” kapcsolatba lépni Istennel, minőségivé tenni a rám szabott időt. 

2019. augusztus 18.

Reformátusok Lapja 21


| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra! LAPJA

REFORMÁTUSOK

Krisztus kenyere és bora Manapság sem az embernek, sem a kenyérnek nincs akkora becsülete, mint hajdan volt. Régen, amikor az „élet fájáról lehullt egy levél”, azaz elhunyt valaki, elsiratták. Amikor földre esett egy darab kenyér, fölvették és megcsókolták. Mindezt azért tették eleink, mert meg voltak győződve arról, hogy mindkettőben van valami égi, ami a szemnek láthatatlan, mégis valóságos. Jézus is így gondolkodott, ezért azonosította magát, a testét a kenyérrel, amelyet megtört: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik...” Ugyancsak ezt mondta a borról, amikor kezébe vette a kelyhet: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.” Eszerint a kenyér, amelyet megtörünk és a szánkba veszünk, és a bor, amelyből kortyolunk, nem csupán a Gondviselőre, hanem a Megváltóra is emlékeztet minket, a Lélek által. Az úrvacsorában, a kenyérben és a borban magával Jézussal találkozunk, hogy elrejtőzzünk benne, és ő mibennünk. „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne.” (Jn 6,56) Nyilvánvaló, hogy itt spiritualitásról, a Lélek általi találkozásról, Jézus szenvedésében és halálában való osztozásról van szó. „Az, hogy megtöretett a teste és kiontatott a vére” (Ady) nem az ítéletről, hanem a kegyelemről szól. Arról, hogy a szenvedés nem büntetés, hogy az Isten könyörületes, és osztozik a sorsunkban, a nehézségeinkben és a szenvedésünkben. Mert olyan, mint egy falat kenyér, ezért lehet Jézus az élet kenyere, az Isten kenyere, amely a mennyből szállt le. Íme, kenyér és bor, mint szakrális táplálékok, beavatnak minket az élet nagy misztériumába, a szenvedés, a halál és az örök élet titkába. „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van...” (Jn 6,54) Azonban a kenyér nemcsak az Örökkévalóval, hanem egymással is összeköt minket, közösséggé formál bennünket. A közösen megtört kenyéren áldás van, jut belőle mindenkinek, lásd az ötezer ember megvendégelését, ahol senki sem maradt éhesen. Szép és közös vállalkozás a Magyarok Kenyere program is, amely úgymond tizenötmillió búzaszemből áll ös�sze, amelyek a Kárpát-medencében teremtek a szegények és árvák számára. Ez a jelképes kenyér az összetartozás, a szolidaritás és a szeretet megtestesítője, amely nem csupán testi, hanem lelki táplálék is egyben. Az Isten kenyeréből enni és borából inni, Jézussal eggyé lenni az áldozatos szeretetben képessé tesz arra, hogy megtörjük a kenyerünket, és megosszuk azt egymással. A kenyér és a bor testi-lelki táplálékunk: ha hálás szívvel és örömmel fogyasztjuk, szárnyakat kapunk, egyszerre ég és föld polgárai vagyunk.  SIMON ISTVÁN

LXIII. ÉVFOLYAM, 33. SZÁM, 2019. AUGUSZTUS 18. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 320 FT

Az államalapítás a mi ünnepünk is AUGUSZTUS 20. REFORMÁTUS SZEMMEL

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... ..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


| REFORMÁTUS ÉLET |

Fesztiválmisszió: összeér a szent és a profán Az egyházak húsz éve ott vannak a hazai könnyűzenei fesztiválokon. Egy ideig a Szigeten is részt vettek, még úrvacsorát HEGEDŰS is osztottak. Vajon Jézus is velük tartott? A MÁRK KözösPont ökumenikus fesztiválmisszióról, az áhítatot megzavaró punk fiúról, a felelősségről, a közös pontokról és a jövőről is beszélgettünk a Csillagpont találkozón Horváth-Csitári Boglárkával, a hatfős szervezői stáb evangélikus lelkész tagjával és Demeter Lászlóval, a hatok református laikus tagjával. Miben különbözik a Csillagpont vagy a Szélrózsa közönsége azoknak a fesztiváloknak a résztvevőitől, ahová nyaranta kitelepül a KözösPont? Demeter László: Nagyon más a résztvevők ismerete és hozzáállása. Egy-egy világi fesztiválon általában azt sem tudják, mit jelent az, hogy református. A Csillagpont vagy a Szélrózsa pedig reklámlehetőség nekünk, hogy bemutassuk a szolgálatunkat, és fiatalokat toborozzunk az önkénteseink sorába. Horváth-Csitári Boglárka: A többi fesztiválon a jelenlétmisszió eszközével vagyunk ott: hogy bizonyságot tegyünk a hitünkről. Mit jelent az, hogy jelenlétmisszió? Mennyiben más ez, mint amit a misszió szón értünk? Horváth-Csitári Boglárka: Ez nem közvetlen misszió, nem evangélizáció, tehát nem arról van szó, hogy kimegyünk egy fesztiválra, és ott mindenkihez odalépünk, hogy szeretnénk megtéríteni. Sokkal inkább azt jelenti, hogy megmutatjuk: mi is jelen vagyunk a világban. Szeretnénk a jelenlétünkkel, az elfogadásunkkal, a nyitottságunkkal, a befogadásunkkal bizonyságot tenni Istenről. Ez a jelenlétmisszió. Jelen lenni a fiatalok világában – ez 2019-ben azt jelenti, hogy jelen vagyunk egy fesztiválon?

Demeter László: Igen, és ha már így van, akkor mi fontosnak tartjuk, hogy rajtunk keresztül Jézus is megjelenjen egy-egy fesztiválon. Tényleg ott van Jézus a fesztiválokon? Horváth-Csitári Boglárka: Egyértelműen igen, és nem csak rajtunk keresztül. Hiszem, hogy Isten mindenhol ott van. Isten a fesztiválokon is támogatja, megőrzi a fiatalokat, akár a megpróbáltatásokban, akár a magasságokban vagy épp a mélységekben. Érzik ennek a felelősségét? Demeter László: Folyamatosan. Amikor felvételt nyertem a KözösPontba mint önkéntes, még alkalmatlannak is éreztem magam. Ki vagyok én, hogy egy fesztivál közönsége előtt bármit mondjak hitbeli kérdésekről, életvezetésről? A felelősséget ma is érzem vezetőségi tagként, de sokat segített a tapasztalat. Rádöbbentem, magamat kell adnom a beszélgetésekben. Ha igénylik a betérők, a saját élményeimet is elmesélem. A lényeg, hogy megosszam a fiatalokkal, miért jó református keresztyén fiatalnak lenni. Horváth-Csitári Boglárka: Szerintem az a fontos, hogy a betérők megtapasztalják, hogy ítélkezés nélkül fordulunk feléjük. A KözösPont sátrában bármit elmondhatnak: vannak, akik fel is tárják előttünk, hogy például abortuszra készülnek, vagy, hogy már túlvannak egy magzatelhajtáson, és hordozzák ennek a terhét. Nem túl nehéz ez időnként? Horváth-Csitári Boglárka: Nagyon nehéz, és tényleg nagy felelősség. De mondom újra: nem akarjuk megítélni őket. Ha igénylik, megosztjuk velük a saját tapasztalatunkat, véleményünket, de a legfontosabb, hogy kísérjük őket a feltárt krízishelyzetben. De meddig lehet valakit egy fesztiválon kísérni? Horváth-Csitári Boglárka: Amíg engedi. Van olyan, akivel egyszer beszélgetünk, de olyan is van, aki bejön első nap, aztán 2019. augusztus 18.

Reformátusok Lapja 23


| REFORMÁTUS ÉLET |

mindennap visszatér akár órákon át tartó beszélgetésre, és egyre közelebb enged magához bennünket. Hívjuk őket az esti áhítatokra is, van, aki oda is eljön. Egy lelkésznek, aki vasárnap kőtemplomban áll a szószéken, milyen érzés egy fesztivál poros sátrában, koncertek háttérzajában prédikálni, imádkozni? Ha felidéznek egy ilyen áhítatot, mi jut az eszükbe? Horváth-Csitári Boglárka: Hihetetlen érzés. A kérdés fölidézte bennem, ahogyan morajlik a háttér körülöttünk, a KözösPont sátorban mégis csönd van. Nem fizikai értelemben, hanem úgy, hogy megjelenik Isten a szavakban, énekekben, a gitár pengetésében és az ima csöndjében. Nagyon jó ezt az ambivalenciát megélni. Demeter László: Van egy nagyon meghatározó emlékem a 2012es Hegyalja Fesztiválról. Már énekeltünk, amikor berontott a sátorba egy két méter magas punk fiú, és szó szerint üvöltözni kezdett velünk a saját sátrunkban. Olyasmiket kiabált, hogy miért vagyunk itt egyáltalán, meg mit is csinálunk. Mindannyian meghökkentünk, és tanácstalanok voltunk, egyedül az áhítatot tartó katolikus pap őrizte meg a nyugalmát. Ránézett a fiúra, közelebb lépett hozzá, és hívta, hogy üljön le közénk. Ő meghökkent, és csöndben leült. Bár nem maradt végig ott az áhítaton, biztos vagyok benne, hogy nem felejtette el, ami történt. Én is őrizgetem ezt a történetet, azt, hogyan lehet higgadt szeretetettel leszerelni egy tomboló punkot. Horváth-Csitári Boglárka: Erről eszembe jut még a Sziget, ahol 2010-ben voltunk utoljára. Még ma is azt mondom – pedig már kilenc éve történt –, hogy lelkészi pályám csúcsa volt ott istentiszteletet tartani vasárnap, ahol a profán és a szent ennyire összeért. Osztottunk úrvacsorát is, az is nagyon magasztos élmény volt, kézzelfogható volt Isten jelenléte. Mit üzennek azoknak, akik minderre azt mondják, hogy ez blaszfémia, istenkáromlás, vagy épp a Mt 7,6-ot idézik, hogy „ne adjátok azt, ami szent, a kutyáknak, gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé, nehogy lábukkal megtiporják azokat”? Horváth-Csitári Boglárka: Szerintem ma már elfogadják, hogy van létjogosultsága ennek a missziónak. Anyagi támogatást még szívesen fogadnánk az egyházak részéről, mert jobban tudnánk a misszióra összpontosítani, ha nem pályázatokat kellene írnunk. Lehet, hogy akár több fesztiválra is el tudnánk menni, mert sok helyre hívnak minket. Lehet, hogy néhány püspököt újra elhívunk a fesztiválokra, hogy lássák, hogyan működik a KözösPont. Idén hány fesztiválon volt vagy lesz jelen a KözösPont? Demeter László: Már évek óta öt fesztiválon veszünk részt, idén is így van, bár végül a VOLT helyett az erdélyi Double Rise Fesztiválra mentünk, mert a VOLT-ról kiszorultunk. Emellett ott voltunk az EFOTT-on, az Ördögkatlan Fesztiválon, megyünk a Strandra és a Szegedi Ifjúsági Napokra. Horváth-Csitári Boglárka: Rajtunk is múlik, hogy gyarapítjuk-e a fesztiválok számát, amelyeken részt veszünk. Korábban 24 Reformátusok Lapja

2019. augusztus 18.

KIK AZOK A HATOK? A hatok a KözösPont vezetőségét jelentik. Tagjai között a három alapító-fenntartó egyház – a római katolikus, a református és az evangélikus – egy-egy lelkésze és egy-egy laikus tagja van. Feladatuk, hogy tartsák a kapcsolatot saját egyházuk vezetőivel, koordinálják a KözösPont önkénteseit, segítsék a fesztiválokra induló sátorvezetőket és a csapatok munkáját.


| REFORMÁTUS ÉLET |

évente három rendezvényre települtünk ki, most már tartjuk az évi ötöt. Többet is tudnánk vállalni, mert általában túljelentkezés van önkéntesekből. Az egyházaknak is jót tenne, ha több fesztiválra mennénk, mert az önkéntesség elkötelezettebb híveket ad nekik. Összhangban tudnak együtt szolgálni a katolikus, evangélikus, református önkéntesek, lelkészek, spirituálisok? Demeter László: Soha nem tapasztaltam jelentősebb konfliktust a KözösPonton belül. A szeretet a fontos, és szó szerint a közös pontok, amelyeket együtt tudunk képviselni a fesztiválozók előtt. Ezek amúgy is sokkal hangsúlyosabbak annál, mint amiben különbözünk. Egyetlen vitás helyzetre emlékszem, amikor egy görögkatolikus szeminaristával vitatkoztunk egy napvégi, oldott hangulatú beszélgetésben. Megbeszéltük, miben különbözünk, de a végén levontuk a következetést, hogy vannak dolgok, amelyeket másképpen látunk, de Krisztus mindkettőnkért meghalt, és arra buzdít bennünket, hogy szeressük egymást. Azóta is jóban vagyunk, és úgy érzem, mindketten értékes tagjai vagyunk a KözösPontnak. Ezért is szép ez a misszió. Horváth-Csitári Boglárka: Én az évtizedeken és felekezeteken átívelő szeretetet tapasztalom meg a KözösPontban. Nekem barátságokat adott ez a közösség, nem hitvitákat. Nem a tanításbeli különbségekre összpontosítunk, hanem a szeretetre, amelyet megtapasztalunk Istenben és egymáson keresztül is. A képzésünkben egyébként fontos, hogy szekcióbeszélgetést tartunk az önkéntesekkel a lombikprogramról, az eutanáziáról, az öngyilkosságról és az abortuszról. Itt a spirituálisok, lelkészek a saját egyházuk álláspontját ismertetik, majd megvitatjuk azokat, akár véleményeket is ütköztetünk, a Biblia szaván keresztül újra és újra átmossuk a kérdéseket. Frissítő, hogy évről évre megbeszélhetjük ezeket a kérdéseket a katolikus és református kollégákkal.

MI TÖRTÉNIK A SÁTORBAN? A legnépszerűbb programok közé tartozik a Rajzolj egy csokiért!, hiszen a fesztiválokon a magas árak miatt minden élelmiszer kincs a fiataloknak. Másik szintén népszerű lehetőség, hogy a betérők írhatnak levelet saját maguknak, amelyet borítékba zárnak, megcímeznek maguknak, majd otthagynak a KözösPont sátorban. A misszió tagjai egy év múlva postán feladják ezeket. Egy nyár alatt több száz ilyen levelet küldenek ki – mosolyogtató, meglepő vagy éppen elgondolkodtató élményt nyújtva ezzel.

Húszéves jubileumot ünnepelnek idén. Két évtized múlva is lesz KözösPont? Horváth-Csitári Boglárka: Ezen dolgozunk. Tudatosan keressük, figyeljük azokat, akik évek múlva alkalmasak lehetnek a vezetőségbe, a hatok közé lépni, vagy alkalmasak lehetnek sátorvezetésre. Spirituálisokat is folyamatosan keresünk. Igény is lesz húsz év múlva a fesztiválmisszióra? Demeter László: Szerintem igen, de azért kicsit bizonytalan vagyok, mert a fesztiválok folyton változnak. Jó példa erre az idei VOLT, mert erről a kezdés előtt egy hónappal tudtuk meg, hogy mégsem mehetünk. Most a VOLT-on kisebb területen, kevesebb szervezettel, dinamikusabb civil jelenlétet próbáltak ki. Ha ez általános trend lesz mindenhol, akkor át kell gondolnunk a dolgot, mert nekünk a meghitt beszélgetések a fontosak, nem a pörgés. Szerintem mindig lesznek olyan fesztiválok, ahol lesz ránk igény, úgy is, ha nem látványos programokat csinálunk, hanem várjuk beszélgetni, rajzolni, vagy éppen önmaguknak levelet írni a fesztiválozókat.  FOTÓK: KAPÁS CSILLA 2019. augusztus 18.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

Egy oskolamester dicsérete

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

„1829-ikben Tiszt. Tudós Hajas István úr prédikátorságában festette Patkó András oskolamester.” Patkó András szentgyörgyvölgyi oskolamester keze a virág-közepű nap, s egy ragyogó csillag mellé az Őrség egy messzi zugában bárányfelhők sokaságát álmodta e gyakran sorsverte, kicsi templom minden jótét lelket magasba röpítő kazettás mennyezetére. A kéklő égen játszadozó, bodros felhők százaival szűkös jelenüknek, s a majdaniaknak, azaz nekünk is üzent: „Tiéidet és magadat sose féltsd! Istenünk minden időben vigaszt nyújtani kész.”  PETRŐCZI ÉVA

A Példabeszédek könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Ellenszegülés. 4. Az idézet első része (Ű, L). 10 Hélium és kén vegyjele. 13. Egyesével elkéri. 14. Személyhívó eszköz közkeletű neve. 16. Antal Imre. 17. Fémpénz előlapja. 19. Erdei gyümölcs. 20. Tornaeszköz. 21. Félig zárt! 23. Gyilkolni. 24. Megreformált eszperantó. 26. Kárpátaljai város magyar neve. 28. Az idézet második része (I, E, R, L). 30. Német hegység. 32. Oxidásvány, vörös változata a rubin. 33. Nünüke része! 34. Germán eredetű magyar női név. 35. Alatta lévő helyre. 37. Kós Károly. 38. Irídium és hidrogén vegyjele. 40. Közkereseti társaság, röv. 41. Belül szétcsap! 43. Benkó Sándor. 45. Karóráiról és számológépeiről ismert japán vállalat. 47. Csendben keresztüllopakodik. 49. … hatalmas harmadik (Gárdonyi, 2 szó). 51. Háziállat. 53. Gyalogol. 56. NIÉ. 57. Cimbalomművész (Aladár). 58. Fordított kettős betű. 59. Barátságtalan. 61. Község a Kőszegi-hegység lábánál. 63. A Kárpátok északi része. 65. Arrafele! 66. Ókori évkönyv. 68. … Dietrich, német színésznő. 70. Járom. Függőleges: 1. Az idézet harmadik része (K, Á, V). 2. Török férfinév. 3. Kettős betű. 4. Jobban mondva. 5. Elegyít. 6. Erre a helyre tevő. 7. Béke, oroszul. 8. Vanádium és szén vegyjele. 9. Részben besárgul! 10. Kérdőszó. 11. A csoportból valaki. 12. Szózat páratlan betűi. 15. Londoni szavazás! (POLL) 18. Szétszórt. 20. Olasz színész, rendező (Alberto). 22. Eszméletét vesztett. 25. Nóta. 27. Hidrogénmonoxid. 29. Gyónás része! 31. A Bakony fővárosa. 36. Parányi alkotórész. 39. Az idézet negyedik része (A, S). 40. Fitneszbajnok, légtornász, a végén keresztneve kezdőbetűjével. 42. Fekete István önéletrajzi ihletésű regénye. 44. Indonéz női viselet. 46. Ásó betűi keverve. 47. Gyümölcsfát mással metszet. 48. Összecsukható japán legyező. 50. Megszégyenítene. 52. Iszák vége! 54. Pest megyei város. 55. Milánói torony! 60. Német vadászpilóta (Günther RALL). 61. Bárium és jód vegyjele. 62. Kezelés kezdete! 64. Mázkeverék! 65. Idegen Anna. 67. Tiltószó. 69. Eszenyi Enikő. Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Magasztaljátok Istenünket, az Urat, – és imádjátok őt szent hegyén.

FOTÓ: BILKEI IRÉN

26 Reformátusok Lapja

2019. augusztus 18.


| GYERMEKEKNEK |

A bírák tényleg nagyon menők voltak. Annak kellett lenniük, mert Izráel népét akkoriban minden oldalról ellenséges népek vették körül. A filiszteusok a tengerparti városokat lakták, keleten, a Jordánon túli területeken pedig az arámok, ammóniak, móábiak, délen az edómiak lakták a szomszédos területeket. Ezek a népek mind uralkodni akartak a zsidókon: ha tehették, elvették tőlük a learatott gabonát, elhajtották az állataikat, rabszolgának adták el asszonyaikat, gyermekeiket. De nem ez volt a legnagyobb baj, hanem hogy bálványimádásra kényszerítették Isten népét. Sőt, sokszor nem is kellett kényszeríteni őket, hanem maguk a zsidók állítottak fel bálványszobrokat, vagy végeztek bálványáldozatokat a halmokon, a szent fák alatt. Isten ezekben az időkben küldte a bírákat, akik nemcsak az ellenséges népek ellen harcoltak, hanem visszaállították Isten tiszteletét a zsidók között.

Bírák és királyok  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Hamarosan itt lesz augusztus 20., amikor államalapító királyunkra, István királyra emlékezünk. A zsidóknak is volt ilyen államalapító királyuk? A zsidók Dávidot tekintik Izráel legnagyobb királyának. De a helyzet náluk kicsit bonyolultabb volt, mint nálunk. Izráel ugyanis Isten népe, elsősorban az ő uralma alatt áll. Az Úr a legfelsőbb vezető, a legnagyobb király, akire minden izraelitának, így a királyoknak is hallgatniuk kellett, vagy kellett volna. Isten a történelem ura, ő döntötte el azt is, hogy Kánaán földje a zsidóké lesz, hogy oda térnek vissza az egyiptomi szolgaságból. Tehát Izráel államalapítója maga Isten. Jó, de azért csak voltak vezetői Izráelnek… Természetesen voltak. Az ősidőkben a családfők és a vének irányították a közösség életét. Még a honfoglalás idején és jóval utána is laza törzsszövetségben éltek, amelyet a közös hit tartott össze. Igen ám, de Kánaánban rengeteg veszély leselkedett a zsidókra, éppen ezért időről időre szükség volt egy Isten által elhívott, erőskezű vezetőre, aki összefogta a törzseket. Ők voltak a bírák.

Hány bírája volt Izráelnek? Nők is voltak közöttük? Izráelnek sok bírája volt, tizenkettőt említ név szerint a Bírák könyve. A legjelentősebbek, akikről itt részletesen olvashatunk: Otniél, Éhúd, Debóra, Gedeon, Jefte és Sámson. Izráel bírája volt Sámuel próféta is, talán mindnyájuk között a legjelentősebb, róla külön könyvben olvashatunk. Amint látod, egy nő is volt a bírák között, Debóra. De csak voltak királyaik is a zsidóknak… Mint például Dávid. Voltak bizony, de ez nem igazán tetszett Istennek. És nem is lett jó vége a dolognak. A nép kívánságára Sámuel próféta először Sault kente fel királlyá, akit maga Isten választott ki a feladatra. De Saulnak hamar fejébe szállt a dicsőség, ezért az Úr elfordult tőle, és Dávidot tette királlyá. Dávid után a fia, Salamon lett Izráel királya. Ők mindketten hatalmas uralkodók voltak, de Salamon király fia már nem tudta összetartani az országot, amelyet elődei felépítettek. A nagyobb, északi terület megtartotta magának az Izráel nevet, a déli terület, amelynek a fővárosa Jeruzsálem maradt, a Júda nevet kapta. Izráel kettészakadásának időszakában számtalan király uralkodott mindkét államban, ám Isten szavára kevesen hallgattak. 

2019. augusztus 18.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

ESEMÉNYEK

Augusztus 19. Szólád | Krausz Vilmos (1853–1921) szóládi születésű egykori debreceni főrabbi emlékművének felavatására várja – a leszármazottak hozzájárulásával – az érdeklődőket a Szóládi Református Egyházközség presbitériuma hétfőn 17 órakor a szóládi református gyülekezeti házak parkjába (Kossuth Lajos utca 44–46.). A részvételi szándékról a parokia@refszolad. hu címre kérnek előzetes jelzést. Augusztus 19–20. Hajdúböszörmény és Debrecen | Orgona-mesterkurzuson vehetnek részt az érdeklődők Szathmáry Zsigmond – a freiburgi Zeneművészeti Főiskola professzora, az Oszakai Művészeti Egyetem állandó vendégtanára – vezetésével Hajdúböszörményben és Debrecenben. A kurzuson a hajdúböszörmény-Kálvin téri református templom Angster orgonája és a debreceni Kistemplom Kiszel orgonája szólal meg. A részletekről Sárosi Dánielnél lehet érdeklődni a +36-30-289-5597 telefonszámon vagy a sarosi.org@gmail.com címen. A kurzus első napját 18 órakor a hajdúböszörményi Kálvin téri templomban ünnepi orgonaesttel zárják, fellépnek: Szathmáry Zsigmond és volt növendékei, valamint a kurzus legkiválóbb hallgatói.

A HÉT KÉPE

ÁLLÁS

A Kistarcsai Református Egyházközség hit­ oktatót keres tíz óra megtartására, amelyből nyolc óra iskolai, két óra óvodai csoport. Jelentkezni a 06-30-638-4737-es telefonszámon lehet. ÁLLÁS

A váci Bernáth Kálmán Református Gimnázium teljes munkaidős pedagógus álláshelyeket hirdet: kereskedelmi szakoktató, vendéglátóipari szakoktató, vendéglátóipari szakmai tanár, biológia–kémia–természet-­ ismeret szakos tanár, magyar–történelem szakos tanár, testnevelés szakos tanár, angol nyelvtanár, református vallástanár, informatika szakos tanár, matematika szakos tanár. Önéletrajzot, a végzettséget igazoló dokumentumok másolatát a keri.vac@refor­ matus.hu címre várják.

28 Reformátusok Lapja

2019. augusztus 18.

A szeged-Honvéd téri volt hittanosok, immár felnőve, egybegyűltek a világ és az ország különböző pontjairól, és retro-hittantábort szerveztek Zamárdiban lelkipásztorukkal, Kereskényi Sándorral és feleségével, Líviával. A nosztalgia jegyében felelevenítették az emlékeket, de tartalmas lelki programokban is közösségben voltak egymással – tájékoztatta szerkesztőségünket az egyik résztvevő, Imrényi Dániel. 


| EGYHÁZI ÉLET |

„Köszönjük, hogy tábort adtál” A pápai Pannonia Reformata Múzeum júliusban három tematikus tábort indított az általános iskolás korosztály számára. A jelentkezők száma, a gyermekek és a szülők visszajelzései alapján elmondható, hogy egyházi múzeumok esetében is egyre nagyobb az igény a gyermekek tartalmas időtöltésére és minőségi foglalkoztatására. Az első héten Boros Zita művésztanár vezetésével a természetes anyagokra épített kézműves-foglalkozások iránt érdeklődő gyerekeket várták. A programban többek között kavicsfestés, plakát-, ládika- és papírmetszet-készítés, batikolás szerepelt, a gyerekek terméseket, leveleket, ágakat gyűjtöttek, amelyeket különböző kompozíciókban használtak fel. A résztvevők baglyot, gyíkot is összeállítottak természetes anyagokból a pillanatművészet jegyében, majd a hét végén mini tárlatot rendeztek az alkotásokból. A Halászné Kapcsándi Szilvia múzeumpedagógus által vezetett második táborban a Hori titkai elnevezésű kiállítás segítségével kerültek közelebb a gyermekek az ókor világához. A Pannonia Reformata Múzeumban található festett egyiptomi koporsó és múmia nemcsak hazánkban, de világviszonylatban is jelentős műkincs. A tábor résztvevői nem csupán az erre vonatkozó tudnivalókkal gazdagodtak, de a korról, az egyiptomi kultúráról, a hieroglifákról, a szimbólumvilágról is sokat megtudtak. Festettek saját múmiát, oszlopfőt, építettek piramist, a papiruszkészítés rejtelmeibe és a hieroglifák írásába is belekóstoltak, valamint drót- és rézékszer is került a résztvevők nyakába. A Bibliai honfoglaló elnevezésű tábort Pető Tímea Enikő hitoktató vezette. A gyerekek Józsué könyve alapján játékos módon jutottak bibliai, történelmi és földrajzi ismeretekhez, valamint az ő életükben is jelen lévő emberi problémákról beszélgettek. A táborozók közösen írt imádságukat mondták el kezdésként: „Köszönjük, Istenünk, hogy tábort adtál nekünk. Kérünk téged, Atyánk, hogy adj barátokat nekünk, és élményekkel gazdagodva áldásod legyen velünk.” A bibliai történetekhez kézműves-foglalkozások kapcsolódtak, és a hét folyamán lovaskocsikázás, kirándulás, táncház, valamint pápai helytörténeti séta is várta a gyerekeket. A táborok vezetőit Füstös Gáborné, a múzeum munkatársa segítette, valamint diáksegítőként Böröczky Anna és Kálmán Luca is közreműködtek abban, hogy a résztvevők minél több élménnyel térhessenek haza. 

ÖNKÉNTESEKET VÁR AZ ADNA

A Református Drogmisszió a finanszírozási feltételek megváltozása miatt kávézója, a budapesti Adna Cafe működését és a programok szervezését szeptember 1-jétől csak önkéntes alapon vállalt munkákkal tudja fenntartani. Számos feladat vár az önkéntesekre, ezért továbbra is keresnek munkatársi közösségükbe lelkes és elkötelezett csapattagokat. Az önéletrajzokat és a motivációs leveleket a jelentkezes.cafeadna@gmail.com címen várják. Az írásban jelentkezők számára a következő önkéntestalálkozó augusztus 21-én, szerdán 17 órakor lesz az Adna Caféban (IX. Török Pál u. 6.). A találkozóra várják az újonnan csatlakozókat és azokat is, akik már az első hirdetésre jelentkeztek, és részt vettek az előző találkozón. 

APRÓHIRDETÉSEK

Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

SZOLGÁLTATÁS Református palást, Bocskai-öltöny készítését rövid határidőre vállalom. Honlap: www.reformatuspalast.hu, e-mail: revertgy@index.hu. Cím: Gyál, Rákóczi út 3/2. Tel.: 06-30-368-0907.

MUNKATÁRSUNKTÓL

2019. augusztus 18.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Csatári Bíborkát, a budai gyülekezet beosztott lelkipásztorát kérdeztük.

1

Ki állt ön előtt példaként a hitben? A családom apai és anyai ága is megerősített abban, hogy hívő ember legyek. Az apai nagyszüleim kántortanítók is voltak, az anyai nagymamámat folyamatosan hallottam imádkozni és énekelni. Nagyapám a kántortanítóság mellett iskolaigazgató volt a Partiumban. Példaértékű emberek mindannyian, ahogyan a gyermekkori lelkipásztorom is az volt. Úgy érzem azonban, hogy nincs racionális válasz arra, miért a teológiát választottam, hiszen még lelkész sincs a családomban. Egyszerűen Isten elvégezte bennem a munkáját. Szerető, hitben élő családba született Szatmárnémetiben, művészeti gimnáziumba járt, de végül a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen szerzett lelkész diplomát a budai gyülekezetben szolgáló Csatári Bíborka, aki eltáncolta az első napi főelőadás mondanivalóját az idei Csillagponton.

lő történetekre, amelyből a szakdolgozatom is született. A gyakorlati rész megerősödéséhez a budapesti életem segített hozzá. A csúcspontja a Csillagpont volt, amikor a főelőadás igei üzenetét nagy közönség előtt eltáncolhattam. A legfontosabb az volt, hogy az Úr üzenetét közvetítsem. Azok, akik látták, azt mondták, hogy megértették a mozdulatok üzenetét. Úgy gondolom, ha egy ilyen táncban meglátjuk Istent, akkor a táncos- és lelkészélet máris összeegyeztethető.

4

Hogyan fogadják a táncos lelkésznőt a gyülekezetben? Rendkívüli módon támogatnak. A táncban lehetőséget látok, egyrészt a fiatal generáció miatt. Még nem megszokott módszer, de mint művészeti ág, lelket nyitogató. A fiatalokon túl más korosztályokkal is szeretném ezt megismertetni. Mindebben a budai gyülekezet, a vezető lelkészem és a kollégáim is bátorítanak. A kortárs­–modern táncot képviselem, szeretnék minél több helyre eljutni és minél több táncossal, koreográfussal megismerkedni, hogy folyamatos inspirációkat szerezhessek a további eltáncolt prédikációkhoz.

5

2

Hogyan került Budapestre? A teológia elvégzése után Debrecen környékén szolgáltam, de mindig a fejemben járt Budapest, mert tudtam, hogy ott sok lehetőségem lehetne arra, hogy a lelkészség mellett táncoljak. Semmit nem tettem azért hogy a fővárosba kerüljek – a két évvel ezelőtti Csillagponton viszont olyan barátokkal találkoztam, akikkel a szakmai dolgok mellett a táncról is beszélgettünk. Ezeket hallva ők segítettek felvenni a kapcsolatot a budai gyülekezettel.

3

Hogyan tudja a táncost és a teológust ös�szeegyeztetni önmagában? Teológuskoromban kerestem az elméleti alapo­ kat, mellette táncoltam és táncot tanítottam. A Bibliában sorban rátaláltam a táncot kieme30 Reformátusok Lapja

2019. augusztus 18.

Mire alkalmas még a tánc ezen kívül? Például lelkigondozásra. Ez a másik módszer, amelyet képviselni szeretnék az egyházamban: a mozgás- és táncterápia. Nem egyházi körökben önismeretre használják, de megláttam azt, hogyan alkalmazható gyülekezeti közösségekben is. Ez a módszer Istennel teljesen más kapcsolódási lehetőséget nyújthat, amelyben a hívő lélek megmozdul, táncol, és hallja az Igét. Mindezt bibliai történetek is bizonyítják, például amikor Isten népe átjut a Vörös-tengeren, Mirjam vezetésével tánccal adnak hálát. De lehetne folytatni Dávid király táncaival és más történetekkel. A Biblia megerősített engem abban, hogy a tánc a hitélet fontos része, a közösségek különleges ajándéka. A célom: eláncolt prédikációkat, valamint gyülekezeti mozgás- és táncterápiás alkalmakat tartani. Hiszem, hogy lesznek majd emberek, akik követni fognak ebben.  BUZÁS BORBÁLA


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2019/33. szám  

Reformátusok Lapja 2019/33. szám