Page 1

LAPJA

REFORMÁTUSOK

LXIII. ÉVFOLYAM, 31. SZÁM, 2019. AUGUSZTUS 4. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 320 FT

Isten országa körbevesz KÖZÖSSÉGBEN A DEBRECENI CSILLAGPONTON


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Igazgasd e mai napon is járásunkat, lépésünket, szíveinknek gondolatait, szánknak szólásai kedvesek legyenek, Uram, teelőtted. Hajtsd le, Uram, füleidet, kedveljed a mi óhajtásainkat, szedegesd tömlődbe könnyhullatásainkat, a te keblednek szerelméért, a mi lelkünk gyönyörűségéért, a Jézus Krisztusért.  KÖLESÉRI SÁMUEL (1634-1683)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

8

16

23

28

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Bagdán Zsuzsanna (bagdan.zsuzsi@reflap.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu) Kun András Nándor (szerk@reflap.hu) Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x Címlapfotó: Sebestyén László

INTERJÚ

6. Szélesre nyitni a teológia kapuját | Kustár Zoltánnal, a DRHE rektorával csillagpontos élményeiről és egyetemük világi egyháztagoknak szóló teológiai képzéseiről beszélgettünk

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. Biztonsági zóna | Kocsis Julianna vezércikke

AKTUÁLIS

8. Isten mindig nagyobb | A Csillagpont református ifjúsági találkozón jártunk

REFORMÁTUS ÉLET

16. Ahol a kevés is sokat jelent | A szatmári Milotára látogattunk

GONDOLATOK

20. Rendeltetés | Köntös László rovata 21. A megmaradás záloga | Faggyas Sándor írása

REFORMÁTUS ÉLET

23. Megújulás előtt a Református Udvar | Riport a Művészetek Völgye fesztivál református helyszínéről

EGYHÁZI ÉLET

28. Hanautól a Ráday Gyűjteményig | Értékes könyvritkaságot kapott a református egyház 30. Öt kérdés – öt válasz | Szabó Béla jánkmajtisi lelkipásztor válaszolt kérdéseinkre 2019. augusztus 4.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

VIII. 4. VASÁRNAP

VIII. 5. HÉTFŐ

VIII. 6. KEDD

VIII. 7. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(34) „…hogy megszabadítsam őket.” (ApCsel 7,17–43) István beszéde az Úr szabadító tetteire úgy mutatott rá, hogy meghirdette: Isten szabadítása Jézus Krisztusban teljesedett be (7,52–53). Ma is ez a bibliai írásmagyarázat egyetlen módja és lehetősége, amelyet megáld az Isten. A többi mind retorikai bűvészkedés gyarló emberi öncélok szolgálatában. A krisztusi szabadítás nem csak sokféle hitetlenségtől, „testvéri” és emberi irigység gyilkos dühétől, nem csak a jelen megannyi keserves „egyiptomi fogságából”, megkötözöttségéből szabadít meg bennünket. Ebben a szabadításban nem arról van szó, hogy majd végérvényesen nekünk lesz igazunk mások ellenében. Hanem: a krisztusi szabadítás örök, maradéktalan, valóságos, igaz és kegyelmes. A krisztusi szabadítás megváltó szabadítás. Bizonnyal érkezik az Úr szabadító irgalma. A test és a lélek már-már megszakadhat a fájdalomtól, emberileg pedig tehetetlenül állunk a szenvedő mellett, de az Úr érkezik, nem marad el. Nem csak az egyén, a közösség is szenvedhet. Közösségben is szenvedhetünk egymástól, illetve együtt szenvedhetünk más közösségektől. Egyénenként és közösségként is megnyomoríthatjuk egymást. Együtt, könyörgéssel valljuk: az Úr megváltó szabadítására van szükségünk (39–43). 1Krón 13  4. zsoltár (49) „…hol van az én nyugalmam helye?” (ApCsel 7,44–53) Istentől elszakadt állapotunk legbeszédesebb jele az emberlét nyugtalansága. A jóléti társadalmakban ez túlpörgésben, önző tevékenységmániában vagy kedélybetegségek sorában mutatkozik meg. Minden vibrál körülöttünk. A világméretű feszültségek kitapinthatók. Az ember kitikkad ebben a nyugtalanságban. Fontos a templom! A látható épület, a látható egyház puszta létével hirdeti az élő Isten jelenlétét, megváltó szeretetét és azt az üdvösséges nyugalmat, amelyet az Úr népének szánt (44–47). Ez a nyugalom a hit ajándéka. Nem passzív, tétlen nyugalom, hanem az üdvösség bizonyosságának nyugalma már ebben a világban, a legnehezebb helyzetekben is. Ez a nyugalom megtapasztalható, ha az ember a világ zajából kilépve beül imádkozni egy templom csendjébe. Ezt a nyugalmat mindenestől Isten ajándékozza nekünk (50), és mi az ő kegyelme által elfogadhatjuk, helytállhatunk vele a világ nyugtalanságában, és továbbadhatjuk bátorítva, megnyugtatva másokat. Éppen ebben a szolgálatban lesz aktívvá, áldottá ez a nyugalom. Ez a nyugalom Jézus Krisztusban van. Isten nem kőből épített házakban lakik (48), mégis kell a templom, amely az ő népének lakóhelye, Igéje hirdetésének, az üdvösséges nyugalom örömhírének színtere. Nagy kérdés, hogy gyülekezeteink belső életében, szolgálatában tetten érhető-e ez a szent nyugalom (52–53). 1Krón 14  124. zsoltár (59) „Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” (ApCsel 7,54–60) István vértanúhalált halt Jézus Krisztusért. Isten nem mindig úgy mutatja meg velünk lévő, szabadító hatalmát, hogy kiemel bennünket a szorongattatásból, hanem úgy, hogy velünk van abban, és nem engedi, hogy hitünkben meggyengüljünk – sőt, hitünket erőnk felett felvértezi. István tudta, hogy Jézus Krisztus vele van, látta őt, megtapasztalta őt. Nem a látomás a lényeg, hanem a bizonyosság (55–56). István imádkozott, ahogyan a mi Urunk Jézus Krisztus tette ezt a kereszten (Lk 23,46). István a megváltó Jézus Krisztus kezébe tette le életét, testét-lelkét (59). Hívő életünk minden percének folyamatos imádsága lehet ez a könyörgés. István az ellenségeiért is imádkozott (60), krisztusi lélekkel (Lk 23,34). Hívő életünk legnehezebb feladata, hogy tudunk-e könyörögni azokért is, akik nem szeretnek bennünket, akik méltatlanul ellenünk mesterkednek, akik üldöznek minket (Mt 5,44). „Minket…” Itt nem személyes ügyeinkről, érzékenységünkről, sérelmeinkről van szó, hanem az Úr ügyéről. István hitvalló halála ugyanakkor tükröt tart elénk, mert az önigazolt hitükben indulattal háborgó, fogukat csikorgató, hangosan kiáltozó vallási vezetőkben sokszor felismerhetnénk megcsontosodott kegyességünk, teológiánk „kegyetlenségét” (54; 57). 1Krón 15  134. zsoltár

(4) „…szétszóródtak, elmentek, és hirdették az Igét.” (ApCsel 8,1–8) Fülöp diakónus Samáriában hirdette az Igét (4). Ahol Isten Igéje igazán megszólal a Szentlélek által, ott csodák történnek. A testi szemekkel látható, látványos testi-lelki gyógyulások az evangélium erejét, a feltámadott Jézus Krisztus megváltó jelenlétét bizonyították. Ezek fontos, de időleges jelek (7), mert ebben a világban csak egy időre gyógyulunk meg. Az igazi gyógyulás az üdvösség. Nagyobb csoda volt ennél az,

Reformátusok Lapja 2019. augusztus 4.


| AZ IGE MELLETT |

amikor zsidók és samaritánusok között ledőlt az évszázados válaszfal, mert Jézus Krisztushoz térve eggyé váltak, egy szívvel és lélekkel hallgatták az Igét (6). Krisztusban romba dőlnek évszázados válaszfalak (Ef 2,14). A legnagyobb csoda pedig az öröm, a megváltott ember öröme. Jogos lenne minden szomorúság megváltás nélkül. A megváltott ember azonban megszomorodva is örvendező, mert sír a bűn felett, de látja az egyetlen megoldást, ebben részesült, ezt hirdeti, ebből fakad minden öröme. Együtt örültek azok, akik hittek az Úrban (8). 1Krón 16  105. zsoltár (10) „…az Isten hatalmasnak nevezett ereje.” (ApCsel 8,9–25) A látványos jelek veszélyesek is lehetnek (9). Ki van mögöttük? Milyen erők? Ezek az erők bizony könnyen a gonosz romboló hatalmának játékszereivé tehetik a magát erősnek gondoló, valójában gyenge és halandó embert (10). Csak az Isten ereje épít, minden más erő ront, rombol, letaszít (14– 17). A gonosz legnagyobb kísértése az, amikor elhiteti az emberrel, hogy annyira erős, hogy még Istenre is tud hatni: abban a korban varázslással, ma okos stratégiákkal. Sőt, olyan erősnek gondolja magát az ember, hogy azt hiszi, Isten nélkül, a maga erejéből megoldhatja problémáit. Így kerül át a hangsúly Isten erejéről az ember erejére, illetve olyan személytelen, nagy erőre, amely az emberben van, csak különböző technikákkal elő kell hívni (11–13). A legrosszabb, amikor az ember pénzért akarja megvásárolni ezt az erőt: belekeverve, ha kell, még az Isten erejét is. Ahol a pénz, ott vannak az igazán nagy mélységek, ott minden összekeveredik. A pénzes emberek többsége szabados. Nagy, egyetemes egységet hirdetnek valamiféle személytelen általános szeretet és erő nevében (18–19). Könyörögjünk egymásért, ezért a világért az Úrhoz, és el ne hallgasson az evangéliumot hirdető szavunk! Az evangélium a megváltás örömhíre, az egyetlen, krisztusi megoldás hirdetése, amely adott esetben világos intést is tartalmaz, megtérésre hív (20–24). 1Krón 17  132. zsoltár (35) „…az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust.” (ApCsel 8,26–40) Fülöp új célt, új szolgálatot kapott a gázai út mellett. Erre szükség is volt Simon mágus esete miatt, amelyet Fülöp kudarcként élhetett meg, hiszen gazdagon megáldott samáriai missziója megbicsaklott Simon miatt. Egy ember mennyi mindent tönkretehet! Egy összetett eredőjű hiba életkudarcot vonhat maga után. Az Úr azonban nem engedi itt megrekedni Fülöpöt, ezért küldi új szolgálatba. Köszönjük, Urunk, hogy a szolgálat mélypontjain is átsegítesz! Az etióp „anyakirályné” kincstárnoka Jeruzsálemben járt, mert hallani akart az egyetlen, élő Istenről. Hazafelé az ott vásárolt ézsaiási tekercset olvasta, de nem értette (27–33). Fülöp szolgálata éppen az volt, hogy megmagyarázza az olvasott szakaszt. Fontos, hogy Fülöp valójában nem is az adott szakaszt magyarázta, és nem is az etióp kincstárnok kortörténetnél leragadó kérdésére adott választ (34), hanem az Írás ama helyéből kiindulva hirdette neki a Krisztust (35). Igehirdetésünk azóta is a feltámadott Jézus Krisztus és a megváltás evangéliumának hirdetése a Biblia egy adott helyéből kiindulva (36–40). 1Krón 18  106. zsoltár

(4) „…földre esett…” (ApCsel 9,1–9) Földhöz csapott az Úr! Ez a megtérés. Kevesebből aligha értenénk. Saját önző indulatától, érdekeitől, meglátásaitól vezetett, fenyegető, öldöklő, lihegő embert állított itt meg az Úr (1): földhöz csapta (4), megrázta, hogy végre leálljon, elcsendesedjen, figyeljen. Pedig ez a Saul vallásosan igen buzgó ember volt, aki az Istent szolgálva lihegett. Legalábbis ő azt hitte. Akit a földhöz csaptak, az kénytelen levegő után kapkodni, és ebben a kényszerpihenőben végre másvalaki is megszólalhat. Itt az Úr szól. Kegyelmi állapot, ha ebben a csendben ő szólal meg, ő szól bele az életünkbe. Amikor „felkanalaznak” bennünket a földről, akkor fáj minden lélegzetvétel, joggal fáj minden porcikánk, segítségre szorulunk. Ez is része óemberünk összetöretésének: el kell fogadni a másik segítségét. Valóban, nincs ennél nehezebb, mint a másikra szorulni. Közben ismét szól az Úr, és megadja életünk új, vitathatatlan irányát, értelmét… 1Krón 19  273. dicséret

VIII. 8. CSÜTÖRTÖK

VIII. 9. PÉNTEK

VIII. 10. SZOMBAT

2019. augusztus 4.

Reformátusok Lapja

5


Mi lenne, ha megelégednénk a könnyű újszövetségi igékkel? Szegényebbek lennénk, ha nem ismernénk az Ószövetséget. Isten fokozatosan, az ószövetségi iratokon keresztül készítette fel a világot Krisztus eljövetelére, így Krisztust nem tudjuk igazán megérteni, ha nem ismerjük az üdvtörténeti előzményeket. De imáink megfogalmazását, bölcs eligazodást a mindennapi életben és etikai kérdéseink eldöntését is nagyban segíti az Ószövetség. Ha valaki nem elégszik meg az egyórás beszélgetéssel, érdemes jelentkeznie a DRHE teológia minor képzésére? Mit kínálnak a jelentkezőknek? Ez két féléves képzés, amely nem ad diplomát, de laikusoknak is betekintést enged a teológia alapvetéseibe. Sok minden belefér egy évbe: a jelentkezők tanulhatnak a Szentírásról, annak kialakulásáról és üzenetéről, az egyház történetéről, hallgathatnak dogmatikát és etikát. A képzésen ugyanazok az oktatók tanítanak, akik a lelkészeket és vallástanárokat is képzik. Egyébként aki nem hitéleti alapdiplomával végzi el a minort, jogosultságot szerez arra, hogy jelentkezzen valamelyik hitéleti MA szakra – tehát a tanulmányi előrehaladásban is lehet szerepe a képzésnek. A képzésre augusztus 22-ig lehet jelentkezni. A drhe.hu honlapunkon elérhető a jelentkezési űrlap, ezt kell kitölteni, majd postai úton elküldeni a tanulmányi osztálynak.

Szélesre nyitni a teológia kapuját Az Ószövetségről beszélgetett a Csillagpont fiataljaival Kustár Zoltán, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) rektora, ószövetséges professzor. Az egyeHEGEDŰS temtől nem áll távol, hogy laikusoknak MÁRK adjon részletesebb teológiai tudást: szeptembertől ismét indul a teológia minor részismereti képzés, amelyre még lehet jelentkezni. Meglepte, hogy érdekli az ifjúsági találkozó közönségét az Ószövetség? Nem lepett meg, hiszen a keresztyén egyházban kétezer éve téma az Ószövetség. Egyrészt természetes, hogy a Bibliának része az a könyvgyűjtemény, amely a zsidóság szent iratát is alkotja. Ugyanakkor folyamatos bizonyítást, indoklást igényel, hogy hogyan egyeztethető össze az Ószövetség az Újszövetség istenképével.

Végül a háttérről: miért indították a képzést? Küldetésünk az egyházon belüli laikusképzés, például a presbiterek képzése. Szintén fontosnak tarjuk, hogy az egyházhoz nem kötődő, de érdeklődő emberek első kézből származó, hiteles ismereteket szerezhessenek a hitről és az egyházról. Szeretnénk minél szélesebbre nyitni a teológia kapuját.  FOTÓ: KAPÁS CSILLA

„À LA CARTE” KÉPZÉS IS INDUL

Ez adja a nehézségét is. Az Újszövetséget könnyebb érteni és befogadni – különösen a jézusi szeretetet, nem úgy, mint az Ószövetség sokszori olvasásra is nehezen érthető részeit. Ez akkor igaz, ha az Újszövetséget csak mazsolázva olvassuk, és a legcsodálatosabb, legmagasztosabb szakaszait forgatjuk előszeretettel, mint például a hegyi beszéd vagy bizonyos részletek Pál leveleiből. Ám ha a mélységébe is alászállunk, amikor az Apostolok Cselekedeteit, a Jelenések könyvét vagy valamelyik páli levelet tanulmányozzuk, akkor észrevesszük, hogy a kora keresztyén egyház sem volt kísértéseiben, a bűnre hajlásában más, mint az Ószövetség népe. Így már nem is akkora a különbség. 6

Reformátusok Lapja 2019. augusztus 4.

A jövő tanévben tervezik elindítani az új, kötetlen tanrendű „À la carte” képzést, ahol a résztvevőknek negyvennegyvenöt kredit értékben tantárgyakat kínálnak, és a jelentkezők maguk választják ki azt a tizenöt-húsz kreditnyi tárgyat, amelyet tanulni szeretnének. A minor képzésekhez képest itt szélesebb körből választhatnak – például a gyakorlati teológia, a bibliai nyelvek, a filozófiatörténet, a pszichológia területéről, de akár a tanító szak előadásait, szemináriumait is felvehetik. A képzés igazolással zárul, de nem ad diplomát. A tervek szerint az órák nappali és levelezős rendszerben is látogathatók lesznek.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

KOCSIS JULIANNA

Biztonsági zóna A szerző újságíró, lapunk munkatársa

Fiatalok ezrei ülnek körülöttem a szárazságtól elsárgult fűben. A tűző nap ellenére megfeszült figyelemmel isszák az előadó – az Ige szavait. Aztán az előadásnak vége lesz, felállunk, megy ki-ki a maga dolgára: ők kiscsoportos beszélgetéseken veszik sorra a hallottakat, én pedig aznapi feladataim számbavételéhez látok. Nem először járok a Csillagponton. Ott voltam 2011-ben Tatán, amikor szinte a találkozó legelejétől zuhogott az eső – embert próbáló volt fesztiválozni, pláne sátorozni. De a szervezők mindent megtettek, hogy a programok zárt helyre kerüljenek, és az elázott sátrak lakói száraz helyen tölthessék az éjszakákat. Így hát a legtöbb résztvevő maradt, és két év múlva visszatért, mert érezte: ez a cselekvő, segítő kezet nyújtó szeretet hiteles.

Isten országa körbevesz. A maga képmására teremtett – generációkkal ezelőtt és ma is az ő arca van eltemetve bennünk. 2013-ban Mezőtúron pont olyan nagy szárazság volt, mint most Debrecenben. A tatai esetből okulva bekészített meleg felsőt és hosszúnadrágot csak rakosgattam a kicsinek bizonyuló utazótáskában, és életemben talán először voltam hajlandó felkelni korán egy ifjúsági találkozón csak azért, hogy az otthonról hozott hagyományos egyházi keretek után az újdonság erejével ható különböző stílusú reggeli áhítatokon részt vehessek. Idén Debrecenben csatlakoztam az Istent és közösséget kereső fiatalokhoz. Most is pont ugyanolyan várakozással teli izgalom áraszt el, mint akkor először, Tatán. Majd háromezer fiatal, majd háromezer különböző élethelyzet, kérdés. Az előző évekhez képest kiemelkedően magas a Csillagponton első alkalommal részt vevők aránya. Hirtelen elfog a félelem: vajon tudunk-e ennek az egészen különleges körülmények között felnövekvő generációnak útmutatást adni? Vajon tudjuk-e közvetíteni feléjük számukra is érthető, értékelhető formában az evangéliumot? Vajon tudunk-e kapcsolódni hozzájuk, mielőtt legyintenek, és máshol keresik a válaszokat, amelyek ugyan ránk bízattak, de nem tudtuk jól átadni őket?

A színpadon az előadással és a bizonyságtétellel összefonódva táncol egy fiatal, gyönyörű nő. Táncművész és lelkész egy személyben. Mozgása az egekig ér – teste valóban a Lélek különleges temploma. Rendhagyó igehirdetése nyomán a következő reggeleken egyre többen kelnek fel korábban a Lélektánc áhítat miatt, hogy úgy kapcsolódjanak Istenhez, ahogy eddig talán még soha. Mert mi, keresztyének a testtel többnyire nehezen tudunk mit kezdeni: inkább tiltásnak megélt korlátok kapcsolódnak hozzá, mintsem az Isten imádata. Aktív eszmecsere folyik a fantasy műfaját körüljáró kerekasztal-beszélgetésen. A Marvel-univerzumon felnövő korosztály mindennapjait átitató témáról most nem haszontalan időtöltésként esik szó, hanem a kapcsolódás lehetőségeként. Kisebb tömeg állja körbe a fiatal teológust, aki alázattal vizsgálja, mit ír a Szentírás a homo­ szexualitásról. Sorra veszi a téma kapcsán felbukkanó igerészeket. Őszintén, nyíltan beszél. Nincs ítélkezés, finoman, de következetesen hárítja az itt is felbukkanó megmondóemberek keménységét. Szelíd határozottsága nyomán pedig a körülötte állók kérdezni kezdenek. Tinik és fiatal felnőttek, akik nemcsak a tévéből ismerik a másság fogalmát, hanem jó eséllyel saját környezetükben is találkoztak már vele. Vitatkoznak. Bízni tanulnak az egyház és a közöttük gyakran ütközőpontként felbukkanó téma kapcsán is. Isten országa körbevesz. A maga képmására teremtett – generációkkal ezelőtt és ma is az ő arca van eltemetve bennünk. Már nem félek attól, hogy tudjuk-e egyházunkban ennek az ifjú társadalomnak az evangéliumot közvetíteni. Képesek vagyunk rá. Pont olyan kemény munkára, elhivatottságra és szeretetre van hozzá szükség, mint egy-két generációval korábban, nagy adag nyitottsággal kiegészítve. Ha mutogatás és megmagyarázatlan tiltások helyett képesek vagyunk alázattal beszélgetni, lehetünk hitelesek. Csak így tudunk kapcsolódni, együtt megélni Isten országát. A Csillagpont pedig az a biztonsági zóna, ahol elsőként reagálnak a változó világra, a rohamos tempóban fejlődő technológia és az új népvándorlás korában szocializálódó fiatalok lelkének rezdüléseire.  2019. augusztus 4.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

Isten mindig nagyobb – Anya, képzeld, itt mindenki kedves! De tényleg: bárkitől kérdezek valamit, mindenki kedvesen válaszol – csípem el a lelkendező telefonbeszélgetést, és nem KOCSIS tudom megállni, hogy hátra ne forduljak, JULIANNA és mosolyogva nyugtázom a fiatal lány meglepett, örömteli arcát. A Csillagpont Református Ifjúsági Találkozón vagyunk Debrecenben, ahol közel háromezer fiatal gyűlt össze a világ minden szegletéből, hogy július 23. és 27. között együtt keresse Isten országát, válaszokat hittel, egyházzal kapcsolatos kérdéseire, és hogy barátokra, közösségre találjon. A Csillagpontot kétévente rendezik meg, az idei már a kilencedik találkozó. Megvan benne minden, ami egy fesztivált fesztivállá tesz, mégsem sorolható a többi közé. A találkozónak otthont adó Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma területén ugyanis nem árulnak alkoholt, annak fogyasztása a program ideje alatt sem a helyszínen, sem azon kívül nem engedélyezett. Dohányozni is csak a kijelölt helyen szabad, ott is csak a tizennyolc éven felülieknek. Még az esti koncerteken sem látni tudatmódosító szerek hatása alatt álló, kontrollálatlan mozgású testeket, mégis fergeteges a hangulat. 8

Reformátusok Lapja 2019. augusztus 4.

A VILÁG LEGJOBB HELYE

A fesztivált fiatalok szervezik fiataloknak: a vezetők mellett az idei Csillagponton hatszáznyolcvankét önkéntes segédkezik, akik az adminisztratív feladatoktól kezdve a kulturális programok szervezésén át a műszaki és operatív kérdésekig sokféle munkaterületen helytállnak – ehhez a találkozót megelőző időszakban feladatkörönként magas színvonalú szakmai felkészítést kaptak. Ami azonban igazán hatékonnyá teszi munkájukat, az a lelki elhívás, amelyre válaszul önkéntesnek jelentkeztek. Ők már napokkal korábban megérkeztek, és együtt készítették elő a lelki és a fizikai terepet. Arra törekednek, hogy a Péter első levelében említett „kitartó szeretettel” szeressék egymást és a résztvevőket akkor is, amikor fogy a türelem, az erő. A nem könnyű feladathoz segítséget is kapnak. – Isten lelki ajándékokkal is megáld bennünket, mindannyian kapunk tálentumokat. Nagyon fontos, hogy ezeket el lehet kérni tőle. Ő úgy akar szolgálatba küldeni, hogy ad hozzá készséget, képességet – emlékeztette őket Bedekovics Péter, a találkozót szervező Zsinati Ifjúság Iroda vezetője, lelkipásztor a Csillagpontot megelőző napon tartott úrvacsorás kibocsátó istentiszteleten. Úgy tűnik, a munkatársak megfogadták a tanácsát, és az eredmény nem marad el: mindenkinek jut egy jó szó, ismeretlenül is összemosolygunk a türkizkék, „Önkéntes” feliratú karszalagot viselőkkel. Miattuk is igaz lehet, amit Feri, az egyik visszajáró résztvevő úgy fogalmaz meg, hogy „a Csillagpont kétévente néhány napra a világ legjobb helye”.


| AKTUÁLIS |

A közösség fontosságára többek között az hívja fel a figyelmünket, hogy Isten az evangélium terjesztését is ránk, esendő emberekre bízta.

ZSEBBEN A PROGRAMOK Több mint száz kulturális, közéleti, tudományos, pszichológiai, zenei és sportprogram várja az érdeklődőket. Lóci játszik, Platon Karatev, The Biebers, Magidom, Common vibe – Várkonyi csibészek, Helyes_Beat, Keresztkérdés, Romano Glaszo koncert, Pál Feri és Kádár Annamária előadása, Marvel-kvízest, video- és designworkshopok, élő könyvtár és kézműves foglalkozások, bibliai szabadulósátor, 3D-s nyomtatás, verseny a robottal, kémiai és biológiai kísérletek, hogy csak néhányat említsünk a rendkívül széles programkínálatból. Nagy népszerűségnek örvendenek a tabudöntögető, őszinte előadások és beszélgetések szexről, házasságról, homoszexualitásról, lelkészi hivatásról. De van lehetőség magyarságról, a fake news-jelenségről, tudományos kutatásokról, pénzügyekről és katonai élményekről is hallani. A sok-sok választási lehetőség között kapaszkodót nyújt az idei találkozó egyik nagy újdonsága, a Csillagpont-alkalmazás, amelyet bárki letölthet androidos okostelefonjára. De az alkalmazás nem csak a programok közötti könnyebb eligazodást szolgálja.

ÖKOTUDATOSSÁG – NEM CSAK JÚLIUSBAN A szervezők már a korábbi években is nagy hangsúlyt fektettek a környezetvédelemre, évek óta törekszenek például arra, hogy a résztvevők az üdvözlőcsomag részeként ajándékba kapott repoharat használják, ezzel is csökkentve a hulladéktermelést. Idén

még tudatosabban jelenik meg a teremtésvédelem. Ökoponton segítenek eligazodni, ha valaki környezettudatosabban szeretne élni: játékok mélyítik el az ismereteket, a hölgyek nagy örömére elsajátítható a natúrkozmetikumok készítésének mikéntje, és lehetőség van ellátogatni a közeli megújulóenergia-parkba, valamint a Hortobágyi Nemzeti Park Madárkórházába is. Az ötnapos fesztiválon a repoharak mellett szelektív hulladékgyűjtéssel és lebomló evőeszközök használatával is óvják bolygónkat. A felhasznált papír mennyiségét is csökkentették – idén lényegesen karcsúbb a programfüzet, és énekfüzetet is csak az kap, aki a regisztráláskor külön igényelte azt. Ezek az eddig papíralapon elérhető hasznos kellékek most az alkalmazásban kaptak helyet. A református mérnökmisszió által fejlesztett applikációban a résztvevők elolvashatják a teljes programkínálatot, összeállíthatnak belőle saját listát, emellett megtalálják benne a találkozó digitális énekfüzetét, a reggeli egyéni csendességet segítő kérdéseket, a fesztivál térképét, valamint a találkozóról született híreket is. A változatos programkínálatot átfutva azonban valami rögtön szembeötlik: nagyon sok lelki alkalom van. Ez nem véletlen: a szervezők különösen ügyelnek arra, hogy a Csillagponton a hitéleti programoknak legyenek kísérőrendezvényei, és nem fordítva.

ISTEN ORSZÁGA KÖRBEVESZ Az idei Csillagponton a szervezők azt szeretnék megmutatni, hogyan vesz körbe Isten országa mindnyájunkat akkor is, ha nem érezzük, vagy még nem ismerjük. Ezt segítik a különböző stílusú reggeli áhítatok, amelyek egyik újdonsága a Lélektánc. Ezen Csatári Bíborka budapesti lelkipásztor vezetésével mozgás- és táncterápiás elemek, valamint zene kíséretében kapcsolódnak a fiatalok a Mindenhatóhoz. Fontos szerepet töltenek be a kiscsoportos beszélgetések, amelyeken lehetőség nyílik kötetlenül, szűkebb körben megbeszélni a délelőtti előadáson és az esti áhítaton elhangzottakat. Ez arra is jó alkalom, hogy ha valami nem érthető, vagy kérdések merülnek fel a hallottakkal kapcsolatban, az a csoportok vezetőin keresztül eljusson az előadókig, hogy reagálni tudjanak rá. A zenei hangolódásban az Első lépés zenekar vezette dicsőítések segítenek. Az eddigi tapasztalatokat és a célközönség, a tizennégytől harmincöt éves korig terjedő korosztály tulajdonságait és szocializációját figyelembe véve megújult a főelőadások struktúrája is: egyórás előadás helyett délelőttönként húszperces előadás és egy bizonyságtétel, valamint egy művészeti produkció segíti a téma megértését. 2019. augusztus 4.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

ISTEN MINDIG NAGYOBB – Tudatosítsuk magunkban, hogy bárhogyan gondolkodunk, beszélgetünk róla, az Isten mindig nagyobb – hangsúlyozza Járay Márton teológus, egyetemi oktató, lelkigondozó, a Csillagpont idei főelőadója szerdán délelőtt, aki az egyén, a közösség és a mindent átfogó történet, keret kapcsán vizsgálja, hogyan jelenik meg Isten országa. Járay Márton szerint fontos az egyén szintjén tisztázni, hogy saját jelzőink, címkéink, mindaz, amivel azonosítjuk, amivé „építjük” magunkat, az csupán szubjektív, változó része lényünknek. – Identitásunk legmélyebb alapja, hogy Isten teremtett minket, és neki fontosak vagyunk – mutat rá az előadó. A lelkigondozó szerint a közösség fontosságára többek között az hívja fel a figyelmünket, hogy Isten az evangélium terjesztését is ránk, esendő emberekre bízta. – Nem azért, mert nem tudná ezt másként megtenni – emlékeztet Járay Márton Lukács evangéliumának 19. részére: „ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani” –, hanem azért, hogy kapcsolódjunk, hogy közösségben legyünk egymással – fogalmaz. A történet szempontjából Járay Márton szerint szükséges az őszinteség egyházunk és benne a magunk részéről: szembe kell néznünk azzal, hogy mit rontottunk el, mit érdemes másképpen tennie ennek a generációnak, hogy Isten országa körülöttünk és bennünk éljen, terjeszkedjen. – Olvassátok a Bibliát, legyetek tudatosak és emlékezzetek: Isten mindig nagyobb – összegzi az előadó.

ISTEN CSODÁLATOS TEREMTMÉNYEI – Kevés olyan dolog van, amely működött tíz évvel ezelőtt és működik napjainkban is az igehirdetés módszerei között. E kivételek egyike a bizonyságtétel – osztotta meg véleményét a Jó lelkész? című kerekasztal-beszélgetésen Czeglédi Péter Pál hajdúbagosi lelkész, a találkozó nyitó és záró istentiszteletének igehirdetője. A bizonyságtétel éppen ezért a Csillagponton is hangsúlyos szerepet kapott, a főelőadások után az egyházban szolgáló személyek osztják meg, hogyan vette őket körbe Isten országa megtérésükkor és most, a mindennapjaikban. Egyikük Prikryl Edina, az idei Csillagpont koordinátora, aki rendkívül nehéz életutat járt be, míg eljutott addig, hogy Isten csodálatos teremtményeként lássa önmagát, és ezt az üzenetet a találkozón tudatosíthassa a részvevőkben is. – János evangéliuma huszadik részének tizennegyedik versében ezt olvassuk: „Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek.” Isten nemcsak a saját képmására teremtett minket, hanem bennünk van. Nézzétek ma meg magatokat és gyönyörködjetek magatokban! Kívánom nektek, hogy éljétek meg itt, a Csillagponton, hogy Isten csodálatos teremtményei vagytok – biztatta a fiatalokat a koordinátor. 10 Reformátusok Lapja

2019. augusztus 4.

„Isten nemcsak a saját képmására teremtett minket, hanem bennünk van. Nézzétek ma meg magatokat és gyönyörködjetek magatokban! Kívánom nektek, hogy éljétek meg itt a Csillagponton, hogy Isten csodálatos teremtményei vagytok.”


| AKTUÁLIS |

KÖZÖSSÉGBEN ERDÉLYTŐL SZÍRIÁIG A Csillagponton különleges ízelítőt kaphatnak a résztvevők az egységből és az összetartozásból. A nyitó és záró istentiszteleten a bibliai igeszakasz nem csupán magyarul hangzik: egy pakisztáni és egy szír keresztyén is felolvassa azokat a saját anyanyelvén. A fesztivál egyébként valóságos kulturális kavalkádot idéz: tizenegy ország tizenhat partneregyházából érkeztek vendégek. Sokszínűségüket meg is mutatják az érdeklődőknek: a Giccsparti elnevezésű programon kiderül, milyen furcsa tárgyakat, giccseket rejtegetnek külföldi barátaink otthonukban, amelyek saját kultúrájukat, hazájukat jellemzik, és azt is elárulják, hogy tetszik nekik, amit Magyarországon és a fesztiválon tapasztalnak. Sőt meg is mutatják azt: a péntek esti táncházban senki sem ropja olyan lelkesen, mint a nemzetközi delegáció tagjai. A Kárpát-medencéből is sokan érkeztek, minden vidék képviselteti magát. Különösen magas idén az erdélyiek részvételi aránya: több mint ezer fiatal látogatott el Debrecenbe. Nem könnyű feladat hát a közös erdélyi csoportkép elkészítése, de nem adják fel, és egy profi fotós segítségével a záró istentisztelet után elkészül a vidám hangulatot megörökítő fénykép.

KERESNI ÉS MEGTALÁLNI – Két héttel ezelőtt voltam egy nem egyházi fesztiválon, és szerintem össze sem lehet hasonlítani a kettőt – árulja el az úrvacsorás záró istentisztelet után a huszonnégy éves Lídia, akinek ez a második Csillagpontja, és idén már kiscsoportvezetőként van jelen. – Mindkét helyen jó a közösség, de itt tényleg meg lehet élni, hogy Isten országa közöttünk van. Semmivel sem lehet összehasonlítani azt, hogy megérezhetjük: egy családhoz tartozunk. Együtt veszünk úrvacsorát, együtt hallgatunk, együtt megyünk az úton. Ez nagyon nagy érték. Azon a másik fesztiválon azt láttam, hogy csak keresnek valamit az emberek. Itt pedig meg is találtuk azt – összegzi a fővárosi lány.  FOTÓK: SZARVAS LÁSZLÓ, KALOCSAI RICHÁRD, SEBESTYÉN LÁSZLÓ


| AKTUÁLIS |

Nyugalmat ad a zúgó tengeren – Legyen halló fületek, és szálljatok be egymás életének hajójába, mert akkor töltjük be krisztusi küldetésünket, ha nem sétálunk el a másik mellett – engedte útFARKAS ZSUZSANNA jára Czeglédi Péter Pál a kilencedik Csillagpont résztvevőit. Az idei találkozó is úrvacsorai közösségben zárult. Öt nap, több mint háromezer résztvevő, megannyi program és lelki alkalom – címszavakban ez a Csillagpont. Ebben az évben pedig a résztvevők megtanulhatták, hogyan adjunk egymásnak enni, hallottak arról, hogy Isten csodálatos teremtményei vagyunk, hogy ő minden bűnünk ellenére szeret bennünket, hogy szükségünk van egymásra, hogy nála lehetünk igazán otthon, hogy az egyházban nincsen VIP, és hogy ő betölt az ő Lelkével. Ezekre a gondolatokra és tapasztalatokra építve beszélt a szombati záró istentiszteleten Czeglédi Péter Pál hajdúbagosi lelkész Jézus vízen járásának történetéről a Mk 6,45–52 alapján. A lelkipásztor elmondta, a találkozón sokszor gondot okozott a konnektorok hiánya, ezért elképzelte, milyen lenne, ha az információs pultnál maga Jézus lenne a töltő. – Bár Jézus nem jelent meg ott, tudom, hogy közöttünk volt, és feltöltött mindnyájunkat. A lelkemet nem kellett konnektorba dugni, hiszen

12 Reformátusok Lapja

2019. augusztus 4.

lassan megtelt azzal a kevéssel, amit hoztunk – hangsúlyozta a lelkipásztor és kiemelte: – Isten megsokasította, amink volt, de ez nektek is köszönhető, mert ti voltatok az atyai kéz, amely megfogott engem. Czeglédi Péter Pál az elmúlt öt nap szép pillanatain keresztül adott hálát a Csillagpontért, amelyen mindenki megtapasztalhatta Isten végtelen szeretetét. – Megérezhettük, hogy az Úr nem gyorstöltő vagy rapid randi. Ő megérint – és ehhez sokszor a ti és a mi kezeinket használja – fogalmazott, majd hozzátette: – A telefonom már lemerült, de a lelkem csordultig van. Szeretnéd te is ezt a töltést átadni, körbevenni a világot azzal a szeretettel, amelyet kaptál? – Ne ijedjünk meg, ha úgy érezzük, ez nekünk egyedül nem megy – hangsúlyozta az igehirdető –, hiszen a tanítványok egyharmada halász volt, aki jól ismeri a vizet, a vihar mégis erősebbnek bizonyult náluk. Ez a történet is a feltöltődésről szól: amikor megérkezik Jézus, feltölti őket. De nem az a kérdés, hogy erre itt ráéreztünk-e, hanem hogy ráérzünk-e, amikor hazamegyünk, és át tudjuk-e adni ezt a tapasztalatot a környezetünknek. Ha nem, akkor nem ér semmit, de ha átadod, te magad is újratöltődsz – emlékeztetett a lelkipásztor. Mint mondta, Isten még a saját istenségénél is nagyobb. – El akar menni a tanítványok mellett, de meggondolja magát. Ebben van az evangélium: ő meggondolja magát, és beszáll mellénk – mutatott rá az igehirdető. A Bibliában nincsenek VIP-szereplők, Isten mindnyájunkkal közösséget vállal, és velünk együtt húzza az evezőt. – Így tölt fel és mond rád igent. Ő sokszor váratlanul száll be csónakunkba, és talán meg is rettenünk attól, akit elküld hozzánk, de ne féljünk beengedni egymást – biztatta a hallgatóságot Czeglédi Péter Pál.


– Legyen halló fületek, és szálljatok be egymás életének hajójába, mert akkor töltjük be a krisztusi küldetésünket, ha nem sétálunk el a másik mellett, hanem megfogjuk az evezőt, egymás életét, keresztjeit, bánatát és örömeit – hangsúlyozta a lelkész életre szóló küldetésünket. Emlékeztetett: aki minket lát, Jézus Krisztus testvéreit, az Atya gyermekeit látja. De mit látnak rajtunk? Atyánkat ábrázoljuk ki? – Hiszem, hogy ha nem megyünk el egymás mellett, Isten kegyelméből lecsendesül a vihar, és átjutunk a túlsó partra – zárta gondolatait Czeglédi Péter Pál, aki végül emlékeztetett: – A túlparton is várnak a feladatok és a nehézségek, de Jézus ott lesz velünk. Ennek tudatában vegyétek körbe egymást, és ne eresszétek el a másik kezét!  FOTÓ: SZARVAS LÁSZLÓ, MOLNÁR EMESE, SEBESTYÉN LÁSZLÓ SEGÍTSÜK EGYMÁST HITRE JUTNI – A református egyház azért tartja jónak, támogatja és szereti a Csillagpontot, mert a mi tapasztalatunk, hogy miként biciklizni sem tudunk megtanulni magunktól, a hitben járást is tanulnunk kell – olykor gyerekektől, de inkább az idősebbektől – hangsúlyozta Bogárdi Szabó István a Csillagpont nyitó istentiszteletén. – Engedjetek a vezetőitek, a kiscsoportvezetők és az itt lévő „veterán” fiatalok szavának, késztetésének: ők a hitben járásban szeretnének segíteni benneteket, hogy biztonságosan haladhassatok az élet fontosabb dolgaiban. A dunamelléki püspök felidézett egy emléket: egyszer egy barátja arra kérte, nézzen fel egy galambfészekre, amikor pedig a lomboktól nem látta, és társa ezért kigúnyolta, azt füllentette, észrevette. – Ne mondjátok soha, hogy látjátok, ha nem látjátok – figyelmeztette a hallgatókat a püspök –, hanem kérjétek meg a barátotokat, hogy emelje fel a kezét, és mutassa meg. Erről mondja Pál apostol a rómaiakhoz írt levélben, hogy egymás hite által épüljetek. Segítsük egymást hitre jutni!

2019. augusztus 4.

Reformátusok Lapja 13


| AKTUÁLIS |

FARKAS ZSUZSANNA

Mégis szeretlek téged!

– Házigazdaként köszöntelek benneteket, hiszen hiába zsinati rendezvény ez a találkozó, a Tiszántúli Egyházkerület is felelősséget érez értetek, a Csillagpontért és azért a jövőért, amely egyházunk közösségéé – köszöntötte Fekete Károly, tiszántúli püspök a Csillagpont résztvevőit a rendezvény második estéjén. Kiemelte: nehéz dolog vezetőként az Atyáról szóló áhítat előtt beszélni a fiatalabb generációhoz, mert ez könnyen átcsaphat atyáskodásba, ami el is riaszthatja a fiatalokat. – Eltorzíthatja az igazi, bibliai atyai arcot, sziruposíthatja azt, amiről a tegnapi nyitó istentiszteleten volt szó: hogy nekünk kellene egymásnak eledelt adni – magyarázta a vendégátó egyházkerület elöljárója. A püspök szerint ez tekintélyeskedéshez vezethet, és így az egyház mentalitása riasztóvá válhat. Azon kell dolgoznunk, hogy ez megváltozzon. – Meg kell akadályoznunk, hogy apák tegyenek tönkre fiakat, főnökök beosztottakat, lelkipásztorok gyülekezeteket, politikusok országokat – tette hozzá. – Nem püspöki jogon köszöntelek benneteket, hanem azon a jogon, hogy veletek együtt hiszem a Heidelbergi Káté 26. kérdésére adott válasz alapján, hogy Isten a teremtő Isten és Atyám – ez adja a keresztyénség valóságát – fogalmazott. Fekete Károly szerint ez visz közelebb minket egymáshoz. Miközben az örök létet szeretnénk megélni, törékeny testünk bármikor bajba kerülhet, mégis tudhatjuk, hogy Isten formálja a véges és végtelen közötti távolságot is. – Legyen ez mértéktartó találkozó, amelyen háttérbe tudunk szorítani minden atyáskodó szándékot, és olyan közösségért imádkozunk, amelyben az Atya szeretete tart össze bennünket – zárta gondolatait a püspök.

ELFOGADÁS NÉLKÜL A Felvidékről érkezett Langschadl István a tékozló fiú példázata alapján beszélt az Atya szeretetéről. Elmondta, személyesen is jól tudja, milyenek a mindennapok egy dackorszakát élő gyermekkel, amikor mindennek ellenére is azt kell tudnunk mondani: mégis szeretlek! – Úgy kell szólnom, hogy az tényleg belőlem szóljon. Ezért fontos példázat ez, én magam is érzem belőle, hogy az Atya szeret – magyarázta. – Azt tanulom belőle, hogy bármit mond is a kisfiam, én az apja vagyok. Érezhető, hogy a történetben szereplő gyermekek nincsenek jóban sem egymással, sem pedig édesapjukkal. – De ne nézzük 14 Reformátusok Lapja

2019. augusztus 4.

le őket, hiszen van elképzelésük önmagukról, és mernek kemény döntéseket hozni – csak az Atya szeretetének elfogadása hiányzik – emlékeztetett Langschadl István. Hiába különbözik a két fiú, döntéseik is lényegtelenné válnak: egyedül a származásuk menti meg őket – az Atya gyermekei maradnak, bármit tettek vagy mondtak is.

FONTOS VAGY! – Atyánk bennünk mutatja meg önmagát: mindabban, akik vagyunk és akik lehetnénk – hangsúlyozta Langschadl István. Hiába választott hát teljesen különböző utat a két fiú, az Atya mégis megmutatta magát rajtuk keresztül. A tékozló fiú és idősebb testvére nem tudott ráhangolódni az Atyára. Abból indultak ki, mi az, ami hiányzik számukra. – Mindig azt hisszük, hogy mínuszból indulunk – de ameddig hiányaink adnak célokat, sosem leszünk elégedettek – tette hozzá a lelkipásztor. Azt pedig, hogy milyen, ha a hiány bénít meg, jól példázza a két fiú: nem érzik az alapot, azt, hogy az Atya fiai. – Ne a hiányainkat akarjuk hát betölteni – hangsúlyozta –, mert már vagyunk valakik: az Atya gyermekei. Az ő elkényeztetett gyermeke vagyok én is. Már a megtérésemkor megmutatta, mi lesz a megoldás bizonytalanságaimra – emlékezett vissza Langschadl István. Amikor fiatalként elkeseredett romló tanulmányi eredményei miatt, Isten az édesapját küldte segítségül. – Nem mindig találta a megfelelő szavakat, de megéreztem gyengédségét, azt, hogy fontos vagyok neki – fogalmazott az igehirdető, hangsúlyozva, hogy így kell belefeledkeznünk nekünk is gyermekségünkbe és elfogadnunk, hogy eleve Istenhez tartozunk, mert ez vezet az újrakezdés esélyéhez. – Kemény feladat az életed, de nem a semmiből és nem egyedül kell felépítened! A hiányok mindig velünk vannak, de származásunk segíteni fog, Atyánk velünk van, megmutatja magát bennünk és abban, akikké leszünk – bátorította a fiatalokat. Sokszor jelezhetjük gyermeki dacossággal, hogy nem szeretjük őt, de Isten akkor is elénk jön, lehajol és válaszol. – Nem érezheted magad olyan kicsinek, hogy meg ne találna és a szemedbe ne mondaná, hogy mégis szeret téged. Ez az Atya eredendő szeretete, csak erre építhetsz – de erre egy egész életet – zárta igehirdetését Langschadl István.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD, PATAKI BOTOND


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

A hazug embertől menekülni kell. Jobban tette volna Sámson is, ha feltámadt volna benne az egészséges gyanakvás, és elhagyta volna Delilát, amikor az szerelmet színlelve, hamis hízelgéssel őszinteséget követelt tőle, ereje titkát kutatta harmadszor is. Mégis miért adta ki magát? Az első két esetben Sámson – amikor nem az igazat mondta el neki, csak kitalált meséket – az asszony reakciójából megtudhatta, megérthette volna, hogy csalfa és álnok ellensége ő, hiszen a filiszteusokat hívta rá, hogy elfogják és megkötözzék. Ennyi nem volt elég ahhoz, hogy tanuljon belőle? Mit gondolt és mit hitt? Hogy szerelme majd megváltozik és megtér? Sámson is hazudott. Elsősorban önmagának. Nem akarta látni az igazságot. Ha magunkat csapjuk be, az legalább akkora bűn, mintha mással tesszük ezt. Kábítjuk magunkat igazunk fölényével, önhittséggel, gőggel, oktalan mesékkel, sokféle hiedelemmel vagy alkohollal, kábítószerrel, mámorral. Jobban szeretjük a hazugságot az igazságnál? Pedig a vesztünket okozza. Úgy járunk, mint az az ember, aki nem bontja fel a fizetésre felszólító számlákat, eldugja maga elől is, és azzal áltatja magát, hogy elbújhat a következmények elől. Előbb-utóbb elárverezik a házát. Ki vagy mi ébreszti föl hamis biztonságából? Meg kellene tanulnunk magunkat megvédeni. Olykor saját magunk hazugságaitól, máskor a hitető beszédű és határozott fellépésű szélhámosoktól. Meg kellene tanítani gyermekeinket is a helyes és szükséges önvédelemre nemcsak fizikai értelemben, hanem lelkileg is. Főként akkor, amikor szent meggyőződésünkről, hitünkről, hivatásunkról, Isten-kapcsolatunk megőrzéséről van szó. „Ne adjátok azt, ami szent a kutyáknak, gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé, nehogy lábukkal megtiporják azokat, majd ellenetek fordulva széttépjenek titeket.” (Mt 7,6) Jézus tanítása figyelmeztet. A felnőtté válás lelki folyamatának része az, hogy felmérjük, kinek mit mondunk el magunkról. Mondjunk igazat, de legszentebb dolgainkról csak azoknak beszéljünk, akik arra méltók. Tudjunk különbséget tenni barát és ellenség között, felületes, laza ismeretség és meghitt kapcsolat között. Van, akivel csak az időjárásról lehet beszélgetni, mert ha mégis kicsal belőlünk mélyebb gondolatokat, utólag bánjuk, mert fölösleges félreértés, kényszerű bizalmaskodás vagy visszaélés, esetleges ellenségesség születik belőle. Az igazi baráti, testvéri együttlétben és a jó házasságban viszont lelkünk mélyebb érzéseit is őszintén megmutathatjuk, mert kölcsönös befogadásra és visszhangra találunk. (Folytatjuk) 

IMÁDKOZZUNK!

Elődök, ősök (Nagymamám születésnapján) de bukdácsolva is téged kereső, követő kicsinyke létük példáját, kincsét eléd borulva köszönöm meg neked, Uram! Ámen.

Közel sem biztos, hogy minden biblikus tétel világos volt előttük, s rendszerré állt össze a fejükben a teológiád,

 HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Saulusból Paulus Az apostolok cselekedeteiről szóló könyv elbeszélései javarészt két nagy apostolunk, Péter és Pál személye és történetei köré csoportosulnak. Emberileg szólva azt is mondhatnánk, hogy a Krisztust hirdető és hordozó, a Megváltóért mártírhalált halt szolgák a Lukács által írt bibliai könyv főszereplői. Péter az evangéliumok szerint Krisztus követőjeként megjárta a hitvallás, a tagadás, a bűnbánat útját, és ekként lesz tanúja a Szentlélek kitöltetésének és a keresztyén egyház megalakulásának (ApCsel 2). Pállal azonban csak később, István diakónus megkövezésének szomorú története végén találkozunk először, amikor még az Izráel első királyát megidéző Saul néven említi a szentíró. Az elbeszélés szinte csak mellékesen érinti, hogy a megkövezés tanúi „egy Saul nevű ifjú lába elé tették le felsőruháikat” (ApCsel 7,58). Ez az említés észrevétlenül vezet el bennünket Pál nagy történetéhez. Heti szakaszainkból megtudjuk, hogy Saul egyetértett István megölésével, ő maga is üldözte és pusztította Isten egyházát (ApCsel 8,1.3). Az „öldökléstől lihegve” főpapi levéllel a Damaszkuszban lévő Krisztus-követőket akarta elfogni, azonban az oda vezető út élete nagy találkozásának és fordulópontjának helyszínévé lett: Krisztus földre taszította, és új ember született (ApCsel 9), aki Isten egyházában évekig készült arra, hogy a népek apostolává lehessen. A tizenharmadik apostol a jelképes Pál (jelentése: kicsi) néven csak a későbbiekben, az ApCsel 13,9-ben fordul elő először: „Saul pedig, akit Pálnak is hívnak.” Élettörténetének egyes elemeit az Apostolok cselekedetei, valamint az általa írt levelek tartalmazzák. A Galatáknak írt levélben vis�szatekint addigi életére, és megrendítő hittel azt írja, hogy az anyai méhben már kiválasztotta őt az elhívó Úr (Gal 1,15).  PAP FERENC

2019. augusztus 4.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

Ahol a kevés is sokat jelent Hosszú út vezet Budapestről az ízes nyelvéről és finom ízeiről híres Szatmárba. A határ mentén húzódó kis falvak alkotta vidék ugyan nem tartozik az ország leggazdagabbjai közé, KOCSIS JULIANNA lakói mégis vendégszeretők, az idegeneket is pont olyan lelkesedéssel fogadják, mintha rég látott kedves ismerősök térnének be hozzájuk.

16 Reformátusok Lapja

2019. augusztus 4.


| REFORMÁTUS ÉLET |

Mi is úgy ülünk a kilencszázötven lelket számláló Milota parókiáján, mintha hazajöttünk volna, pedig először találkozunk a Pálinkás lelkészházaspárral. A családias légkör egyébként az egész Szatmári Református Egyházmegyére jellemző. A hetvennégy, többségében apró gyülekezet között erős összetartás tapasztalható, egy-egy evangélizációra akár ötven kilométerről is eljönnek a hívek, hogy megtöltsék azokat a templomokat, amelyekben év közben átlagosan húsz-harminc fő vesz részt a vasárnapi istentiszteleteken. Ebben fontos szerepet játszik a lelkipásztorok hozzáállása.

ÉRTÉKELIK A TÖRŐDÉST Pálinkás Gyula és felesége, Pálinkásné Balogi Beáta immár tizenhárom éve szolgál a három kis szatmári településen, Milotán, Magosligeten és Uszkán. A három kisgyermeket nevelő lelkészházaspár nagyon szereti a vidéket, habár jól tudják, nem könnyű feladatot kaptak hivatásul. – Teológuskorom meghatározó élménye volt, amikor Mérán voltam legációban Kusnyír Lászlónál. Ő akkoriban hét pici közösségben szolgált. Emlékszem, a végére végtelenül elfáradtam: mivel éppen pünkösdi bűnbánati hét volt, összesen harminckétszer prédikáltam. Akkor fogalmazódott meg bennem a kérdés, hogy vajon miért végez valaki ilyen megterhelő feladatot. Hiszen okos, művelt ember – emlékezik vissza Gyula. – Azt azonban láttam, hogy mindenütt nagy szeretettel fogadják. Azóta több mint húsz év telt el, és mi ma ugyanezt éljük át. Ezek a kis közösségek valamilyen szinten tisztában vannak gyengeségükkel. Épp ezért sokkal jobban értékelik a törődést: nekik a kevés is sokat jelent. Azonban a nehézség is pont ebből fakad: frusztrációikat valamilyen módon mindig ránk vetítik ki. Tehát úgy működünk, mint egy család. A családot pedig mindig hordozni kell – magyarázza a lelkipásztor.

ÚT A ROMÁK LELKÉHEZ Nem csak a térség sajátos, aprófalvas településszerkezete okoz nehézséget. Szatmárra is jellemző a roma lakosság nagy arányú jelenléte. Uszkán és Magosligeten ők alkotják a többséget. Az uszkai cigányok mindemellett szabadkeresztyének, ami időnként kihívás lehet a lelkészeknek. A magyarok és romák egyébként alapvetően békességben élnek egymással, nincsenek lopások, így bűnözésből adódó problémákat nem kell elsimítani. Annál nagyobb kérdés, hogyan lehet közöttük gyülekezetet építeni. Pálinkás Gyula szerint sokan közülük eltérő kultúrájukból, szocializációjukból adódóan nem nyitottak a református istentiszteletekre: nekik nehézséget okoz elfogadni „komor” templomainkat, zsoltárainkat. Azt sem tartja azonban jó megoldásnak, hogy külön alkalmakat szervezzenek számukra „református” címszó alatt, hiszen az igény az önálló program szervezésére már önmagában is azt bizonyítja, hogy nem integrálódtak a gyülekezetbe. – De találkozunk olyan cigányokkal is, akik járnak a gyülekezetünkbe, mindhárom településen

van erre példa. Olyan is akad, aki a szabadkeresztyénektől jött el hozzánk. Persze ettől függetlenül ők nem „térnek át”, megtartják az ott megszokott dolgaikat, ugyanakkor hozzánk is eljönnek – ez szokatlan dolog, de ilyen is előfordul. Ráadásul a cigányokra fokozottan igaz az, ami egyébként az egész vidékre: hatványozottan hálásak, ha emberi hangot hallanak – állítja a lelkipásztor. Szép példája az együttélésnek, hogy temetések alkalmával a romák a halott búcsúztatásakor – a lelkésszel egyeztetve – gitároznak a temetőben, de mindig úgy teszik ezt, hogy ne sértsék meg a református hagyományokat. – A harang szavának, a palástnak tekintélye van a szemükben, szabadkeresztyénként is sokszor keresnek meg minket. Lerombolhatom ezt azzal, hogy szemükre vetem, hogy nem fizetnek egyházadót és a többit, nem jár temetés, nem közénk valók – de ezzel nem jutok sehová. Vagy megpróbálhatom ezt úgy eléjük tárni, ahogy számukra is fontos üzenetet hordoz. Például hogy a harang a feltámadás harangja, a palást pedig az igehirdetés jelentőségét hirdeti: adott egy ember, aki bár nem méltó rá, mégis szólnia kell – ezeket a képeket ők néha sokkal jobban értik, mint az átlagos, szekularizált társadalomban nevelkedett embertársaik – magyarázza a lelkész. 2019. augusztus 4.

Reformátusok Lapja 17


A házaspár szerint a romák lelkéhez az alázaton keresztül vezet az út. – A közösségvállalás a legtöbb, amit tehetünk értük. Leülünk, és együtt vagyunk velük. Ez is misszió – nem olyan, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva és ahogy „kellene” azt végezni, de ez is egy módja. Sőt talán ez az egyedüli módja – hangsúlyozza Pálinkásné Balogi Beáta.

VESZTESÉGBŐL NYERESÉG A vidék másik különlegessége a határ menti létből fakad. Az Ukrajnában tapasztalható magyarellenes hangulat és gazdasági hanyatlás miatt Kárpátaljáról sokan áttelepülnek Magyarországra. Az idősebbek többsége azonban nem akar messzire szakadni szülőföldjétől, ezért a határ menti településeken vásárol házat. Az ő gyülekezetbe kapcsolódásuk többnyire zökkenőmentesen, természetes módon történik. – Ki kell mondanunk: ami Kárpátaljának veszteség és szomorúság, az nekünk ebben az esetben nyereség, hiszen a mi közösségünkbe integrálódnak az ide költözők – osztja meg tapasztalatait Pálinkás Gyula.

AHOL AZ ÖSSZEFOGÁS NEM UTÓPIA A terhek hordozásában a házaspár nincs egyedül, lelkésztársaik segítségére szinte minden területen számíthatnak. A lelkipásztor szerint a tehetősebb egyházmegyék több gyülekezetében felüti a fejét a rivalizálás annak következtében, hogy a lelkészek kényszerűségből menedzserré avanzsálnak, hiszen az egyházközségükhöz tartozó intézményeket valahogy működtetniük kell. Ezen a vidéken viszont kevés a hasonló, anyagilag jelentősebb lehetőség, és ennek a látszat ellenére pozitív hozadéka is van. – Elsődleges feladatunk maradt, hogy Igét hirdessünk, hitoktatást végezzünk, nem frusztrál minket a tudat, hogy me18 Reformátusok Lapja

2019. augusztus 4.

nedzserré kell válni – ami egyébként nem rossz dolog, mert a mai világban a lelkésznek sajnos ehhez is értenie kell. De tény, mivel itt erre nemigen van lehetőség, „unalmunkban” lelkészzenekart hozunk össze vagy elmegyünk együtt túrázni – foglalja össze Pálinkás Gyula. A kapcsolatépítés pedig működik, az egyházmegyét áthatja a családias hangulat. A lelkészházaspár abban látja ennek gyökerét, hogy a gyülekezetek hasonló sorsúak. – Szatmár sűrűn lakott vidék – mutat rá a feleség. – Ebből következik, hogy a gyülekezetek nagyon közel vannak egymáshoz, így adja magát a lehetőség, hogy közös programokat szervezzünk. Rendszeresen összefogunk például a szomszédos Tiszabeccsel. A két falu kórusai gyakran lépnek fel együtt – a próbák hol itt, hol ott vannak, és ezzel együtt jön a kapcsolatok elmélyülése, a szeretetvendégség is. Mivel pedig már tizenhárom éve itt vagyunk, sokfelé helyettesítettük a kollégákat, így a környező gyülekezetek tagjai is ismernek minket – és mi is őket – összegzi Beáta.

ZENÉLŐ LELKÉSZEK, ÉNEKLŐ GYÜLEKEZET A házaspár mindkét tagjának jó a zenei érzéke, és ezt a tálentumot a gyülekezeteikben és egyházmegyéjükben is kamatoztatják. A Borsodból származó Beáta még gyerekként szerette meg a zongorát. Mindössze hetedikes lehetett, amikor az akkori lelkésze kántorképzőbe küldte. Néhány héttel később már szolgált a szalonnai gyülekezetben. A kínálkozó zenei pálya ellenére mégis inkább az egyházat választotta, mint fogalmaz, ez a kötődés erősebb volt. De a zenei és egyházi lét számára folyamatosan kéz a kézben jár, és kíséri őt férjével együtt, akivel 2005-ben házasodtak össze. A zene első szolgálati helyükön, Törökszentmiklóson is segítségükre volt. – Habár nem olyan profin, mint a feleségem, de én is ze-


| REFORMÁTUS ÉLET |

A Szatmári Református Egyházmegyében ötödik esztendeje szerveznek rendszeresen – tavasszal és ősszel – evangélizációs esteket. Ezek különlegessége, hogy az alkalmakat nem azonos helyszínen rendezik: tavasszal szerte az egyházmegyében a nagyobb, ősszel pedig regionális jelleggel a kisebb templomokba várják az igehallgatókat. A program célja, hogy a térség sajátos, aprófalvas településszerkezete miatt év közben húsz-ötven fő között mozgó gyülekezetek megtapasztalják: templomuk megtelik, részei az egyházmegyének – összetartoznak.

nélek, gitározom, és sok örömöm fakadt abból, hogy a zenén keresztül még a legengedetlenebb gyerekkel is szót értettem a törökszentmiklósi általános iskolában, ahol hitoktató lelkész voltam. Azokban az években indult a Megasztár elnevezésű tehetségkutató, amelyben a törökszentmiklósi származású Molnár Ferenc Caramel is indult, és együtt szurkoltunk neki a helyi gyerekekkel – ez is segített, hogy befogadjanak, hogy kapcsolódni tudjunk – emlékezik vissza Pálinkás Gyula. Szatmárba kerülve aztán folytatták, amit elkezdtek. Az énekelni szerető milotai gyülekezetnek kórusa is van. – Mindhárom gyülekezetben használjuk az új énekeskönyvhöz tartozó előkészítő füzetet. Amikor majd elkészül a gyűjtemény, a mi gyülekezeteinknek nem lesz újdonság, hiszen ittlétünk tizenhárom éve alatt sok hasonló jellegű éneket énekeltünk az énekeskönyviek mellett. Egyháztagjaink nyitottak a könnyedebb műfajok felé is – osztja meg Pálinkásné Balogi Beáta, aki kántori szolgálatot is végez.

Különlegesség, hogy az egyházmegyében lelkészekből alakult együttes is működik, amelynek a Pálinkás házaspár oszlopos tagja. A Hirdesd az Igét zenekar 2015 óta lép fel az egyházmegye különböző alkalmain. Az énekeket úgy dolgozzák fel, hogy együtt énekelhessék azokat a gyülekezetekkel. A visszajelzések szerint pedig sokat jelent a szatmáriaknak, hogy lelkészeik fogtak össze és zenélnek együtt.

ELMENNI ÉS VISSZAVÁGYNI A házaspár őszintén megvallja: időnként nekik is szükségük van az eltávolodásra, a pihenőre. Erre pedig hatékony technikájuk van: ilyenkor lehetőség szerint elutaznak gyermekeikkel. Szeretnek együtt biciklizni, kirándulni. – Nem teljesen ugyan, de kizárjuk a feladatokat, megkeressük a lehetőségét annak, hogy kicsit hadd legyünk csak apa, anya, gyerekek, és nem tiszteletes úr vagy tiszteletes asszony – mondja Pálinkás Gyula. – Időnként vágyunk elmenni, kiszakadni kicsit, de alig várjuk, hogy visszatérjünk. Szeretünk itt élni – teszi hozzá felesége. A házaspár különösen fontosnak tartja szolgálati helyükkel kapcsolatban, hogy a szatmáriak nagyon elnézők, és a hibákat meg tudják bocsátani – nagyon nagyot kell ahhoz rontani, hogy ez ne következzék be. – A kicsi közösségek a keveset is nagy hálával viszonozzák. Mi valamelyest megtanultunk ezzel jól együtt élni – és gyakorlatilag mi is csak hálából végezzük feladatainkat. Korábban talán megtehettük volna, hogy elmegyünk innen, anyagilag kifizetődőbb helyet választunk, de úgy döntöttünk, maradunk amolyan „mezítlábas” szatmári lelkészeknek – összegzi mosolyogva a lelkipásztor.  FOTÓK: KALOCSAI RICHÁRD, PÁLINKÁSNÉ BALOGI BEÁTA, PALÁDI PÉTER

2019. augusztus 4.

Reformátusok Lapja 19


KÖNTÖS LÁSZLÓ

Rendeltetés Van olyan nézet, amely szerint az ember világában nem kell semmiféle rendeltetést látni. Merthogy nincs benne. Aki tehát ilyesmit keres, az téved. Az emberlétnek nincs semmiféle magasabb rendű, mintegy kívülről, nem az ember által meghatározott rendeltetése. A keresztyénség nem jól gondolja, hogy a világnak valamiféle világon túli értelmet tulajdonít. Ha van is a világnak értelme, az csakis a világban magában van, és ezt az értelmet nem valamilyen istenség, hanem maga az ember határozza meg. Ez a cél pedig nem lehet más, mint folytonosan törekedni a világ jobbá tételére. De ezzel a nézettel van egy alapprobléma. Mégpedig az: nem mer szembenézni azzal a kézenfekvő ténnyel, hogy a világnak egyszer vége lesz. Könnyen belátható, hogy ami egyszer létrejött, annak egyszer vége is lesz. Ha viszont ez

Szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a világ, mint az emberi lét színhelye, igencsak törékeny jelenség az ember örökkévalóság iránti igényének a megalapozásához.

így van, akkor mégiscsak fel kell tenni a kérdést: vajon mi értelme magában a világban keresni az emberi lét rendeltetését, ha egyszer ez a világ csak átmeneti jelenség? A világ megjobbításának mint az emberi lét végső céljának az ideája azért rövidlátó, mert nem tud mit kezdeni a világ időbe zártságának a tényével. Ezt a dilemmát úgy „oldja meg”, hogy valamiféle örök adottságként tekint a világra. Az a nézet, amelyik tagadja azt, hogy a világnak lenne bármiféle világon túli rendeltetése, a világot teszi meg az örökkévalóság helyszínének. Ebből csak az látszik: az ember veleszületett természetéhez tartozik, hogy kötődik ahhoz, ami abszolút, ami nem átmeneti, ami nem mulandó. Értelemadás és az időtlen állandóság iránti leküzdhetetlen igény összetartozik. Ez az összefüggés hozza létre a történelemben újra és újra felbukkanó utópiákat is, azt a makacs, ám alapjában téves illúziót, hogy a világot – a nem is távoli jövőben – egy kis igyekezettel az öröklét valóságos paradicsomává lehet átváltoztatni. 20 Reformátusok Lapja

2019. augusztus 4.

Egészen különös: miközben ezek a világjobbító illúziók egyfolytában tagadják azt, hogy az emberi létnek lenne bármiféle, az emberin túlról meghatározott rendeltetése, mégiscsak érzékelik azt az alapfeszültséget, amely az átmenetiség és az emberi öntudat állandóság iránti igénye között fennáll. Ezt úgy oldják meg, hogy nem a transzcendensből, az emberen túliból, Istenből vezetik le a világ értelmének a meghatározását, hanem a világot „növelik” transzcendenssé, és úgy állítják be, mintha az emberi ittlét maga volna az időtlenség. De nem a világot kell örökkévalónak látni és láttatni, hanem igenis szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a világ, mint az emberi lét színhelye, igencsak törékeny jelenség az ember örökkévalóság iránti igényének a megalapozásához. Így állhat elő az a fura helyzet, hogy miközben gyakran a keresztyénséget vádolják azzal, hogy utópisztikus, a keresztyénség az, amely egyszer s mindenkorra leszámol mindenféle világias utópiával, és nem hiszi azt, hogy az emberi rendeltetés meghatározása magából a világból levezethető volna. Ugyanakkor annak ellenére, hogy a világ önmagában elégtelen arra, hogy az emberi rendeltetésnek, vagyis az emberi lét végső értelmének és céljának jelentést adjon, Istennek mégis úgy tetszett: a világot, a végességek világát jelöli ki a végső értelemnek, a rendeltetés nyilvánvalóvá válásának a helyszínéül. Ezért az az üzenet, mely szerint az Ige testté lett, eléggé botrányos, hiszen egyszerre mond nemet és igent a világra. Leszámol azzal az illúzióval, hogy az emberi rendeltetés magából a világból levezethető lenne. Hiszen ha így volna, akkor ugyan mi szükség lenne az Ige, a Logos megjelenésére? Ugyanakkor mégiscsak kimondja a világ rangját, amelyet Isten arra méltatott, hogy Jézus Krisztusban, az emberben, a testben teszi nyilvánvalóvá a végső cél és értelem, vagyis az emberi rendeltetés végső tartalmát és jelentését. Semmiféle racionális okom nincs arra, hogy bevegyem azt a mesét, amely szerint a keresztyénség a világtól elidegenedett utópia. Sokkal inkább utópisztikus az a nézet, amely úgy akar megfelelni az ember örökkévalóság iránti meghaladhatatlan igényének, hogy az ember világát teszi meg végső viszonyítási ponttá Isten helyett. 


| GONDOLATOK |

FAGGYAS SÁNDOR

A megmaradás záloga

ISTVÁN KIRÁLY SZOBRA KUNHEGYESEN

Az augusztus az egyik legszebb, de egyúttal talán a leg­ ellentmondásosabb, „Janus-arcú” hónapunk. A so­ kaknak legkedvesebb évszak, a nyár utolsó hónapja, nyárutó, amelynek közismert neve az első római császárra emlékeztet, aki kétezeröt évvel ezelőtt, augusztus 19-én halt meg. Régi magyar nevén Kis­asszony hava, Szűz hava – ami egyaránt utal az augusztus 15-i katolikus Mária-ünnepre (Szűz Mária mennybevétele, Nagyboldogasszony napja) és a hónap asztrológiai jegyére, a Szűz csillagképre. Szent István napja is összefügg Nagyboldogasszony napjával, mivel I. László, a szeretve tisztelt „lovagkirály” 1083-ban erre a napra, első királyunk halálának negyvenötödik évfordulójára hívta össze Székesfehérvárra az országos zsinatot, ahol öt nap múlva szentté avatták István királyt. Így augusztus 20. a legrégebbi – egyszerre nemzeti, állami és a protestánsok által is tisztelt katolikus egyházi – ünnepünk, a magyar nemzeti azonosságtudat és összetartozás legfőbb jelképe. A 2011 húsvétján elfogadott új alaptörvényünk Nemzeti hitvallása is megerősíti: „Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.” Mégis, miért ellentmondásos a „lángsugarú nyár” utolsó hónapja? Nem csak azért, mert a közelítő őszre figyelmeztet, ahogyan Petőfi írta a magyar költészet egyik legszebb darabjában: „Elhull a virág, eliramlik az élet…” Augusztus a magyar nép zivataros századaira, nemzeti katasztrófáira is emlékeztet. A nemzeti történettudatunkban szereplő öt nagy sorscsapás közül kettő is – a mohácsi vész (1526) és a világosi fegyverletétel (1849) – augusztusban történt. Augusztus 29-e ráadásul többszörösen gyászos nap, hiszen régente ekkor emlékezett meg Keresztelő János lefejezéséről a katolikus egyház. A világhódító oszmán szultán, I. Szulejmán hadseregével 1521. augusztus 29-én vette be Magyarország déli kapuját, Nándorfehérvárt, és öt évvel később ugyanezen a napon a mohácsi csatában megsemmisítő vereséget mért a magyar seregre, majd

1541-ben is ugyanezen a napon foglalta el Buda várát – ennek következtében a Magyar Királyság területe másfél évszázadra három részre szakadt. A török és a német (Habsburg) birodalom harapófogójába szorult magyarság élet-halál harcot vívott a megmaradásért. A csaknem két évszázadon át tartó, szinte folyamatos hadakozás, a török megszállás, fosztogatás és a bécsi udvar által vezetett „felszabadító” hadjáratok következtében a déli és a középső országrészben, majd Erdély nagy részén is megfogyatkozott a magyar lakosság. A hiányt a jelentős délszláv, román, szlovák és német spontán bevándorlás, illetve szervezett betelepítés pótolta. A török hódítás és a Habsburg-gyarmatosítás következtében került kisebbségbe a magyar etnikum saját hazájában a nemzetiségekkel szemben, ezért Trianon végső oka Mohács. Ha már Trianonnál tartunk, ne feledjük azt sem, hogy az országot feldaraboló és a magyar népet szétszakító nagyhatalmi békediktátum közvetlen előzményeként 1919 augusztusában a román királyi hadsereg megszállta Budapestet és az ország legnagyobb részét, és néhány hónap alatt olyan hatalmas mértékű rablást, kifosztást vitt végbe, amelyhez hasonlót csak 1944–45-ben szenvedtünk el, előbb a németek, majd az oroszok részéről. De ahogyan túléltük Mohácsot, a török hódoltságot, majd a Habsburg-gyarmatosítást, a Világos utáni megtorlást és elnyomást, a világháborús összeomlást és a trianoni nemzetgyilkossági kísérletet, ugyanúgy túléltük a második világháborút és a szovjet megszállás-gyarmatosítás évtizedeit is. „A magyar a katasztrófák nemzete, s hogy ennek ellenére mégis életben maradt, ez főképpen megújhodási képességének volt köszönhető” – írta a trianoni katasztrófa után hat évvel gróf Klebelsberg Kuno. A katolikus államférfi és kultúrpolitikus éppúgy az erkölcsi és szellemi megújulást hitte és vallotta a magyar megmaradás és fejlődés alapjának, mint kortársa, Ravasz László református püspök. Ezért Janus-arcú hónapunkban ne csak nemzeti sorscsapásainkra emlékezzünk, hanem arra is, hogy ezer évvel az államalapító István király után is itt élünk mi, magyarok Kárpát-Európában, és ha megtartjuk keresztyén hitünket, őrizzük és gyarapítjuk nemzeti és kulturális örökségünket, akkor a hitünk és kultúránk is megtart, megvéd minket.  2019. augusztus 4.

Reformátusok Lapja 21


| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra! LAPJA

REFORMÁTUSOK

„Vele tűrök, vele szenvedek…”

LXIII. ÉVFOLYAM, 31. SZÁM, 2019. AUGUSZTUS 4. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 320 FT

Mint annyiszor, az idei nagyon szeszélyes, viharokkal átszőtt nyáron is találkozhattam egyik szép, régi hitéleti szövegünk, ezúttal a házastársi eskü egyetlen mondattöredékének megtestesülésével, hétköznapi élethelyzetbe épülésével. Méghozzá ott, ahol a legkevésbé számítottam rá: egy gyógyfürdőben, nyakig a termálvízbe merülve. Pontosabban akkor, amikor egy velünk szemközti, árnyékos ülőpadkára egy rokonszenves, szép, kora harmincas házaspár telepedett le. Ez még önmagában nem lett volna csoda, az azonban igen, hogy az egyenletesen barnára sült, világítóan kék szemű férfi egyfolytában simogatta-becézte felesége finom vonású, hatalmas szalmakalappal árnyékolt arcát, amelynek harmóniáját még az sem tudta megtörni, hogy a fiatalasszonyon szétszórtan, de erőteljesen a pigmenthiány hatalmas fehér foltjai látszottak. A férj minden mozdulata, halk, nyugtató beszéde üzenet volt, sőt, több annál, igazi szerelmi vallomás. Minden gesztusa arról árulkodott, hogy olyan ember, aki komolyan veszi és szó szerint követi a „vele tűrök, vele szenvedek” ígéret szépen hangzó, de sok-sok kapcsolat esetében soha meg nem valósuló szavait. Bevallom, alig tudtam levenni a szememet róluk, olyan szépek voltak így, együtt: egyikőjük fiatalsága teljes szépségében, a másik egy látványos, nők esetében különösen is zavaró tünet fogságában. Az egyes vélemények szerint genetikai, mások szerint stresszhátterű pigmenthiány, a vitiligo kezelése hosszadalmas és bonyolult folyamat. Egy azonban bizonyos: a gyógyfürdőben látott ifjú feleségnek az átlagosnál jobbak a gyógyulási vagy legalábbis javulási esélyei, hiszen férje természetes kedvességű, lovagias viselkedése ehhez kellő lélektani hátteret nyújt. Mindenki, akinek nem csupán az elhangzás napján, az esküvő emelkedett hangulatában jelent valamit ez a fogadalom, ehhez az ismeretlen férfihez hasonlóan tudja enyhíteni-oldani párja betegségeit, testi és lelki megpróbáltatásait. Hiszen Isten ezért teremtett Ádámokat és Évákat. Igaz és igazi szövetségesül, nem pedig – mert, fájdalom, ilyen is van bőven manapság – a Facebookon osztogatható dísztrófeaként, akivel a külvilág előtt nagyképűen, birtokosi önérzettel lehet „villogni”! Nyáron, a testi gőg kitüntetett időszakában, jusson eszünkbe ez is.  PETRŐCZI ÉVA

Isten országa körbevesz KÖZÖSSÉGBEN A DEBRECENI CSILLAGPONTON

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:.........................................................................................

..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


| REFORMÁTUS ÉLET |

Megújulás előtt a Református Udvar Több szempontból is különleges a Művészetek Völgye a hazai fesztiválok sorában. Nemcsak azért, mert ez az egyik legrégebbi és a legtöbb programot kínáló, nem mellesHEGEDŰS BENCE leg valóban a művészetekre fókuszáló fesztivál, hanem mert aktívan kiveszik belőle a részüket a történelmi egyházak is. Korábban volt, hogy hat település adott otthont a Művészetek Völgyének, azonban az elmúlt években már csak három falu, Vigántpetend, Kapolcs és Taliándörögd várja a fesztiválozókat. A 77-es úton közeledve már messziről látszik a Vigántpetend határában felállított hatalmas cirkuszi sátor, amely jelzi a látogatónak, hogy jó helyen jár. Vasárnap van, délelőtt kilenc óra, de már most rengeteg autó áll a kijelölt parkolókban és az út szélén, az emberek pedig az úttesten sétálnak. Kapolcs innen csak egy kilométerre fekszik, sokan nem várnak a fesztivál ideje alatt a települések között közlekedő Csigabuszra, hanem inkább gyalogolva teszik meg ezt a utat. Nekünk erre nincs időnk, Taliándörögdre tartunk a református istentiszteletre. Először észre sem vesszük a völgybe épített aprócska református templomot, amelynek csak a csillaga látszik a főútról, szerencsére a Tarisznya Evangélikus Udvarban hamar útba igazítanak: „Kicsit vissza, közvetlenül a kocsma mellett.”

Végül sikerül néhány perccel a fél tízes kezdés előtt megérkezni, a kapun besietve furcsa látvány fogad. Raklapok alkotnak kerítést egy omladozó ház előtt, rajtuk fényképek és egyéb tárgyak sorozata látható. Mielőtt kiderülne, hogy mit is látunk magunk előtt, felcsendül a háromszáz éves templom tornyából a hívogató harangszó. A kis hajlék hamar megtelik, többeknek már csak állóhely jut, még az elektromos orgona előtti székre is leültet egy fiút az egyik szervező, közben megnyugtatja, hogy nem kell játszania a hangszeren. Ugyanis az évtizedes hagyománynak megfelelően zenés istentiszteletre várják a Művészetek Völgye látogatóit, az elcsendesülésen a Zsongom dicsőítő zenekar kíséri a gyülekezetet, és a végén rövid koncertet is adnak. A padsorokat megtöltő, nagyjából ötven ember közül többeknek ott a Völgy programjaira belépést biztosító karszalag a csuklóján, akad olyan is, aki saját énekeskönyvvel érkezett. Az istentiszteleten Bölcsföldi András lelkipásztor a vak Bartimeus történetén keresztül arról prédikál, miért is fontos a változás, mit jelentenek a sorsfordító események. Közben világossá válik, hogy részben a raklapokkal elbarikádozott kántortanítói házról is szól az igehirdetés, illetve arra is választ kapunk, hogy milyen fotók azok, amelyek a barikádon láthatók. Ugyanis az istentisztelet végén, a Zsongom minikoncertje után megnyitják a templomban látható Mester és tanítványa képzőművészeti kiállítást, illetve az udvari fotókiállítást is. 2019. augusztus 4.

Reformátusok Lapja 23


| REFORMÁTUS ÉLET |

REFORMÁTUSOK A MŰVÉSZETEK VÖLGYÉBEN Az istentisztelet után Szabóné László Lilla és Bölcsföldi András lelkipásztorokkal, valamint Füle Tamással, a Parókia Portál szerkesztőségvezetőjével beszélgetünk a múltról, az elmúlt évek Református Udvaráról és a két kiállításról. Bölcsföldi András visszaemlékezése szerint 2001 óta van tudatosan jelen a református egyház a Művészetek Völgyében. – Sok nagy dolognak nem olyan világos a kezdete – kezd bele a múltidézésbe a Károli Gáspár Református Egyetem spirituálisa. A kétezres évek elején vették át a kiállítások szervezését az öcsi és a taliándörögdi templomban, miután a művészek olyan tárlatot is a falak közé vittek, amely a gyülekezet szerint nem volt méltó a szakrális helyhez. Különböző programokat is rendeztek: 2004-től Öcsön, majd 2011-től Taliándörögdön. – Akkor a missziói osztályon dolgoztam, és úgy gondoltam, missziói lehetőség, hogy egy fesztiválon részt vegyünk – indokolja az egyházi jelenlét fontosságát Bölcsföldi András.

A KÁNTORTANÍTÓ HÁZA Néhány évig csak kiállítások voltak az öcsi templomban, majd a taliándörörögdi gyülekezet kérésére az ő templomukban is rendeztek tárlatot. – Az első kiállítást az én fotóimból rendeztük – mondja Füle Tamás, aki felidézi, hogy akkor minden este koncert is volt a dörögdi templomban. Emlékszik, hogy akkor még a templommal közös portán álló, már romos állapotú, lakatlan ház le volt zárva. – Engem izgatnak az ilyen elhagyott helyek és a régi dolgok. Egyszer felmerült bennünk, hogy nyissuk ki, nézzük meg, mi van bent. Egészen különös hangulata volt, és nagy hatással volt rám. Egy évig érlelődött bennem a gondolat, hogy kezdeni kellene valamit a házzal, nyissuk meg a kiállítás számára is. Így lett végül a Református Udvar állandó helyszínének elválaszthatatlan része az egykori kántortanítói ház, ahol egyik évben hatalmas tévéképernyőkön mutatták be, hogy milyen lehetett az élet az egykor szebb napokat is látott házban, de volt itt irodalmi kávéház és festőműhely is. – Az elején még kicsit tapogatóztunk, aztán a ház megnyitása után beindult az udvar is. A kiállítások, az irodalmi kávéház, a különböző programok miatt az egész élő udvarként működött, ezt a Művészetek Völgye szervezői is nagyon értékelték – mondja Bölcsföldi András. Megosztja, hogy az előző nap bejött az udvarra egy látogató, akinek a tavalyi szalag rá volt kötve a táskájára, és ő foglalta össze, hogy mit is jelentettek neki az elmúlt évek Református Udvarai. – Szerinte ez az udvar őrzi leginkább a Művészetek Völgye eredeti célját, szellemiségét: bejönnek ide az emberek, kapnak, találnak és magukkal visznek valamit, főleg a lelkükben. Nagyjából ezt szeretnénk kifejezni a hitünkkel, a művészettel kapcsolatban, közösségi élményt adva. Ezek mind afelé terelik az emberek ittlétét, gondolkodását és keresését, ami szerintem ennek a szellemiségnek a lényege. 24 Reformátusok Lapja

2019. augusztus 4.

FÉNYKÉPEK A BARIKÁDON Tavaly és egyben utoljára az Ember háza című kiállításnak adott otthont a kántortanító háza, ma viszont már építési terület, ahová belépni sem szabad. Füle Tamás elmondja: tavaly ősszel derült ki, hogy az épület bekerült a Dunántúli Református Egyházkerület felújítási programjába, ezért idén már nem szervezhettek programokat az épületbe, sem az udvarra. A raklapokból emelt barikád éppen ezért kétfunkciós: egyrészt kötelező kerítés, amely távol tartja az omladozó, aládúcolt tűzfalú épülettől a látogatókat, másrészt pedig kiállítási tér, ahol az elmúlt nyolc év Református Udvarainak emblematikus pillanatait bemutató fotókat és néhány relikviát állítottak ki. Szabóné László Lilla elárulja: amikor tavaly ősszel világossá vált, hogy nem használhatják a házat, több lehetőség is felmerült bennük, hogyan lehetne mégis Református Udvar az idei fesztiválon is. – Gondolkoztunk az együttműködésen az evangélikusokkal, vagy hogy betársulunk egy másik ház portájára, esetleg vándorlós útvonalat építünk ki, de nem éreztük, hogy áldás lenne bármelyik elképzelésen. Végül arra jutottunk, hogy most ezt a házat és az eddigieket el kell engednünk – avat be a lelkipásztor. A szervezők végül úgy döntöttek, hogy visszatérnek a kezdeti koncepcióhoz, a zenés istentiszteletekhez és a templomi kiállításhoz, amelynek idén a „Ki viszi át” címet adták.


| REFORMÁTUS ÉLET |

Boglárkát, aki éppen Victor András A földnek sója című előadását hallgatta végig, sikerül megállítanunk néhány szó erejéig. – Különlegesen érdekes előadás volt részben arról, hogy milyen komolyan kellene vennünk azt, hogy mi vagyunk a föld sója, és hogy mi mindent jelent sónak lenni. Hogy ízesítsünk, tartalmat adjunk, hogy tartósítsunk, tartósak legyünk, karakteresek legyünk. Egyáltalán, jelleget adjunk a világnak, hogy értelme legyen – foglalja össze az előadás lényegét néhány mondatban. Elárulja azt is, hogy szombaton és vasárnap a vártnál többen látogattak ki a Művészetek Völgyébe és az ő pavilonjukba is, ahol a bibliai ételkóstoló és a mikroszkóp volt a legnépszerűbb program, nem csak a gyerekek körében. Miközben ezekről beszél, mintegy igazolásképp egy házaspár telepedik le a mikroszkóp elé, és álmélkodva figyelik, hogyan lesz valóságos csoda egy pillangó szárnyából vagy éppen egy darázs gubójából. A teremtésvédelmi programok közül – a korai kezdés ellenére – sokan kíváncsiak voltak a növényvédelmi sétára is. Szombat reggel kilenc órakor kisebb tömeg indult Victor András vezetésével Kapolcs zöldebb útvonalain, hogy megismerkedjenek az útjukba kerülő növényekkel – olyanokkal, amilyenekkel nap mint nap találkozik az ember, mégsem tud róluk semmit. – Meggyőződésünk, hogyha jobban megismerünk valamit, személyes kapcsolatunk alakul ki vele, attól kezdve már sokkal közelebb is érezzük magunkhoz – árulja el Szűcs Boglárka.

VISSZA A REFORMÁTUS UDVARRA MESTEREK ÉS TANÍTVÁNYOK Bölcsföldi Andrástól azt is megtudjuk, az utóbbi években egyre inkább arra törekedtek, hogy – mivel dunántúli rendezvényről van szó – a Református Udvar is egyre többet merítsen a dunántúli református gyökerekből. Nagy segítség volt ebben, hogy a Pápai Református Teológiai Akadémián tanító Szabóné László Lilla is beállt a szervezők sorába, a tavalyi udvar vezérgondolatát adó Képtelen kertet és Isten arcai kiállítást már az ő irányítása és szervezése alatt valósították meg. Elmondása szerint az elmúlt években valóban érezni lehetett, hogy a Dunántúli Református Egyházkerület, a Dunántúlon alkotó művészek és maguk a reformátusok is elkezdték egyre inkább sajátjuknak érezni az udvart. Ennek a törekvésnek a része, hogy idén a Mesterek és tanítványok című kiállításon a Pápai Református Kollégium Művészeti Szakgimnáziuma tanárainak és diákjainak művei láthatók. Öt alkotópáros egymásra felelő művei alkotják a tárlatot, a falakon különböző technikával készült alkotások, metszetek, fényképek, krétarajzok, olajfestmények és plasztikák ötvözik az elképzeltet a valósággal, a múltat a jelennel, és kacsintanak ki a jövőre.

MŰVÉSZETEK ZÖLDJE Egy időre búcsút intünk a Református Udvarnak, hogy visszamenjünk Kapolcsra, ahol a Művészetek Zöldje nevű udvarban meglátogatjuk az Ökogyülekezeti Műhelyt. A műhely referensét, Szűcs

Délutánra már szinte mozdulni sem lehet Kapolcs utcáin, olyan sokan vagyunk. Az autósok türelmesen kerülgetik a keskeny járdáról le-lelépő tömeget, a nyári hőségben felmelegedett aszfaltot egy múzeumból megszökött tűzoltóautó locsolja fel időközönként. Mi is visszatérünk a dörögdi református templomba, hogy a Művészetek Völgyének főszervezőjével, Oszkó-Jakab Natáliával váltsunk néhány szót. – Nagyon reméljük, hogy hamarosan elkezdődik a kántortanító házának felújítása, és hogy jövőre be is fejeződik. Akkor majd régi fényében lesz látható a Református Udvar – mondja a főszervező, aki hozzáteszi: nagyon „vagány helynek” tartja a reformátusok udvarát. – Vagány, de közben mindig tükröződött rajta az esztétikai és gondolati mélységet összerakó munka. Gyakorlatilag művészi installáció volt a Ludwig Múzeum minőségében – fejti ki Oszkó-Jakab Natália, aki fontosnak tartja, hogy gondolati síkja is legyen a fesztiválnak. Úgy véli, a Művészetek Völgyébe látogatók másként szeretnének kikapcsolódni, agytompítás helyett inkább elgondolkodnának, beszélgetnének, arra vágynak, hogy megérintse őket a fesztivál, és valódi emlékkel térhessenek haza. – Ehhez kapcsolódnak a különböző beszélgetések, irodalmi programok, illetve az egyházi megmozdulások is – mondja a főszervező, aki szerint a Református Udvarra mindig is jellemző volt az ízléses installáció és az értékes mondanivaló, „amikor valami elkezdi piszkálni a lelkedet, valami megmozdul benned”.  2019. augusztus 4.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

FELVÉTELI

A Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Tanítóképző Főiskolai Kara felvételt hirdet nagykőrösi képzési helyére a 2019/2020as tanévre református hittanoktató BA (N/L) szakra, hat félévre és kántor BA (N/L) szakra, hat félévre. A képzéseken állami ösztöndíjas formában is részt lehet venni. Jelentkezés a www.kre.hu/tfk oldalon, további információk találhatók a KRE honlapján, illetve a +36-30-564-9331-es nagykőrösi telefonszámon kérhetők. PÓTFELVÉTELI

A Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Tanítóképző Főiskolai Kara felvételt hirdet budapesti és nagykőrösi képzési helyeire a 2019/2020-as tanévre csecsemő- és kisgyermeknevelő BA (N/L) szakra, hat félévre, óvodapedagógus BA (N/L) szakra, hat félévre és tanító BA (N/L) szakra, nyolc félévre. A képzéseken csak önköltséges finanszírozási formában lehet részt venni. Jelentkezni a felvi.hu oldalon keresztül július 29. és augusztus 7. között lehet. További információk találhatók a KRE honlapján, illetve a +36-30564-9331-es nagykőrösi és a +36-30-6558577-es budapesti telefonszámon kérhetők. TOVÁBBKÉPZÉS

A Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Tanítóképző Főiskolai Kara továbbképzéseket hirdet a 2019/2020-as tanévre pedagógus szakvizsga szakirányú továbbképzési szakra. A képzések időtartama: négy félév. Az oklevélhez a hallgató a képzés alatt 120 kreditet szerez. A jelentkezés feltétele: három év gyakorlat. Képzések tanító szakhoz tartozó műveltségi területeken külön szervezés alapján, elegendő jelentkező (tíz fő) esetén: ének-zene, angol nyelv (négy félév), magyar nyelv és irodalom, matematika, természetismeret, testnevelés. A képzések időtartama: általában két félév. A hallgató a képzés alatt 60 kreditet szerez. A képzések levelezőn és csak önköltséges finanszírozási formában indulnak. Konzultációt félévente öt alkalommal (szombati napokon) tartanak Nagykőrösön. Jelentkezési határidő: szeptember 1., további információk a www.kre.hu/tfk oldalon találhatók. 26 Reformátusok Lapja

2019. augusztus 4.

A Zsoltárok könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (A, E, O, K, T). 13. Dávid király hettita hadvezére. 14. Ritka női név. 15. Nyitvatermő növény fürtös virága. 16. Félig rongál! 17. Papagájalakú madár. 20. Német mérnök, a gépkocsitechnika egyik úttörője (Karl). 21. Matematikai műveletet végez. 23. Jégen vágott nyílás. 24. Ös�szetételekben földre utal. 26. Babasírás. 27. Sallai András. 28. Történelmi éra. 30. Épületelem. 31. Könyörög. 32. Egyiptomi napisten. 33. Kétségbe von. 35. Minden, New Yorkban! 37. Az Ószövetség egyik könyvének rövidítése. 39. Rádiós és televíziós bemondó, előadóművész (Gábor). 41. Ételt a saját gyomrába juttat. 43. Olajsav. 45. Még jó! 46. Elkerített városrész. 48. Hord. 50. Spanyol politikus és üzletember (Jesús Gregorio GIL). 51. Edgar Burroughs kitalált karaktere. 53. A fiúgyermek felesége. 55. Kettőzve: Gábor művésznő keresztneve. 57. Hálával emleget. 58. Színültig. 59. … ipso, magától értetődően. 60. Mutatószó. 61. Síp betűi keverve. 62. Egykori ruhagyár névbetűi. 63. Az egyik evangélista. 65. Oscar-díjas olasz zeneszerző (Nino). 67. Korty. 70. A párizsi metró kistestvére. 72. Becézett női név. 74. Németország, német rövidítéssel. 75. A távolabbi helyre. Függőleges: 1. Például Dávid király lantja (két szó). 2. Svájci magaslati üdülőhely. 3. Osztrák nagyváros. 4. Szolmizációs hang. 5. GSK. 6. Glutén. 7. Tagozat. 8. Londoni őrült! 9. Gazdasági társaság, röv. 10. Alias Földes László. 11. Japán író (Kóbó). 12. Belföldi. 18. Spanyol Formula–1-es pilóta, világbajnok (Fernando). 19. Jelez a kutya. 22. Szlovák. 25. Alkatrész. 29. Nyilatkozat része! 30. Bálvány. 31. Hátat fordít. 32. Ritka női név. 33. Expedíciós hegymászó (Dávid). 34. Koloncdarab! 36. Részben helyes! 38. Enged a fagy. 40. Női becenév. 42. Alt betűi keverve. 44. A Keleti-Kárpátokban uralkodó száraz szél. 47. Időmérők mestere. 49. Talál. 52. Cseh iparváros. 54. Tagadószó. 56. Lakás része. 58. Arany János hőse (Miklós). 59. Olasz karmester (Alberto). 61. Atomváros a Duna mellett. 62. Költemény. 64. Mózes testvére. 66. Tizedelés kezdete! 68. Itterbium és oxigén vegyjele. 69. Hajórész. 71. Számítógépes memória egyik fajtája. 72. Az idézet második része (G, G, S). 73. Etán egynemű betűi. 76. Kiss … Kate! (musical). Múlt heti rejtvényük megfejtése: Szeretet és hűség találkoznak – igazság és béke csókolgatják egymást.


| GYERMEKEKNEK |

Próféták és tanítványok  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

A próféták nagyon érdekes emberek voltak. Sőt! Egyik érdekesebb, mint a másik. Kíváncsi volnék, melyik prófétát szerették legjobban a zsidók. Egyiket sem. Legalábbis amíg éltek, nem szerették őket. Mert a próféták eléggé „kellemetlen” emberek voltak, hiszen akkor is Isten igazságát hirdették, amikor az nem nagyon tetszett a népnek vagy a királyoknak. Izráel egyik bűne gyakran éppen az volt, hogy a hamis prófétákra hallgattak, azokra, akik csupa szépet és jót mondtak, az igaz prófétákat pedig megvetették. Ám haláluk után több száz évvel, amikor világossá vált, hogy az adott személy nem afféle izgága alak volt, hanem Isten valódi küldötte, mert minden úgy lett, ahogyan Isten általa megmondta, nos, akkor már nagyon tisztelték őket. Akkor kit tartanak a legnagyobb prófétának? Mózest, hiszen ő vezette ki Egyiptomból a zsidókat, és az ő közvetítésével kapta meg a nép a Tízparancsolatot, Izráel legfontosabb törvényét. Isten Mózesnek mondta el, hogy hol, milyen helyen szeretne lakni, az ő utasításai alapján építették meg a szent sátrat, és Mózes rendelkezéseit tartják be a mai napig is a hívő zsidók.

Csak Mózes az igazán nagy próféta? Nem, természetesen nem. Mózes után Sámuel következett, aki Sault és Dávidot is királlyá kente. De a zsidók Illést tartják Mózes után a legnagyobb prófétának, aki szembeszállt a bálványimádó Aháb királlyal és feleségével, Jezábellel, akik halálra üldözték, és csaknem kiirtották az igaz prófétákat. Illés bátran kiállt a Baal-papok ellen a Kármel-hegyen, hogy egy istenítélet által bebizonyítsa: Izráel Istene az egyedüli, igaz Isten. Illést a hívő zsidók ma is visszavárják, hiszen a Biblia tanúsága szerint nem halt meg, mint más ember, hanem tüzes szekér ragadta fel a mennybe. Prófétai tisztét Elizeus próféta vette át, aki aztán sok csodát tett. És hogyan kapták meg Isten üzenetét a próféták? Gondolom, nem SMS-ben vagy e-mailben. Isten személyesen szólította meg őket. Voltak, akik csak hangot hallottak, mint mondjuk Sámuel. Másoknak látomásuk volt, de az is előfordult, hogy álomban kapták meg Isten üzenetét. Az Újszövetségben is vannak próféták? Keresztelő János volt az utolsó „nagy” próféta, Illéshez hasonló, aki Jézus útját építette. Jézus maga is próféta volt, sőt annál több, Isten fia, aki Isten üzenetét hirdette és mutatta meg kereszthalálával és feltámadásával. Ennél többet és nagyobbat nem lehet prófétálni, ezért az Újszövetség idején már másképp hangzik a prófétai szó, mint Jézus Krisztus előtt. De az Újszövetség is ismeri a prófétálást mint a Szentlélek ajándékát, és tud is olyan keresztyénekről, akik prófétáltak. Néhány próféta és prófétai lélekkel megáldott tanító kapott a Szentlélektől üzenetet Antiókhiában is, hogy Pál apostol Barnabással missziói útra induljon a pogányokhoz. 

2019. augusztus 4.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

ÁLLÁS

A váci Bernáth Kálmán Református Gimnázium teljes munkaidős álláshelyeket hirdet pedagógusoknak: kereskedelmi szakoktató, vendéglátóipari szakoktató, vendéglátóipari szakmai tanár, biológia–kémia–természetismeret szakos tanár, magyar–történelem szakos tanár, testnevelés szakos tanár, angol nyelvtanár, református vallástanár, informatika szakos tanár, matematika szakos tanár. Önéletrajzot, a végzettséget igazoló dokumentumok másolatát a keri.vac@reformatus.hu címre várjuk.

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

SZOLGÁLTATÁS Református palást, Bocskai-öltöny készítését rövid határidőre vállalom. Honlap: www.reformatuspalast.hu, e-mail: revertgy@index.hu, cím: Gyál, Rákóczi út 3/2. Tel.: 06-30-368-0907.

EGYÉB Olyan becsületes, józan életű hölgyet keresünk, aki szeretettel „istápolna” egy nehezen mozgó hölgyet az Őrségben. Természetbarát, lehetőleg hobbikertészt várnánk esetleg barátságos kutyussal. Jogosítvány szükséges. Tel: 06-20-58-78-580.

50 éve ha­rang­ön­tés Őrbottyánban

GOM­BOS MIK­LÓS

Arany­ko­szo­rús ha­rang­ön­tő mes­ter

Kiváló magyar szakemberek ál­ tal készített, külföldön is elismert magyar termékeket gyártunk a harangokkal kapcsolatos bármely munkában.

Referencia: www.ha­rangontes.hu Levélcím: 2162 Őrbottyán, Rákóczi u. 134. Pf. 10. Telefon: (00-36) 06-28-360-170 Mobil: +36-30-9489-575, +36-30-7288-161 E-mail: gombosmi@harangontes.hu info@harangontode.hu

28 Reformátusok Lapja

2019. augusztus 4.

Hanautól a Ráday Gyűjteményig Templomtoronyban rejtegették, elásták, és négyszer kapott új borítót az a Hanaui Biblia, amely mától hivatalosan is a budapesti Ráday Gyűjteményt gazdagítja. Az értékes magyar nyelvű könyvritkaság örököse, a Dániában élő Zsófia Nagy Dorliis július 24-én ajándékozta oda a kalandos utat bejárt Szentírást, amely létezése óta a családja tulajdonában volt. Az ajándékozási szerződés aláírásának, valamint a könyv ünnepélyes átadásának a Bibliamúzeum adott otthont. A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteményének igazgatója, Berecz Ágnes mutatta be a kötet történetét és születésének körülményeit is: – Gyűjteményünk szokott adományként kapni különféle bibliakiadásokat, de a Hanaui Biblia igazi ritkaság. A vizsolyi után másodikként, 1608-ban jelent meg. Egyik érdekessége a sok közül, hogy Szenci Molnár Albert, aki felügyelte a kiadást, előkészítette a szöveget, és javította a Vizsolyi Biblia sajtóhibáit, új zsoltárfordítást készített, amely sokkal gondosabb volt a Károli-bibliában találhatónál. Megőrizte azt is, de függelékként hozzácsatolta a saját munkáját. Szenci Molnár tizenhat-tizenhét éves kamaszként tanúja volt a Vizsolyi Biblia kiadásának, hiszen egyfajta futárként Károli Gáspár üzeneteit hozta-vitte a nyomdászok, szedők és korrektorok között. Emlékezetébe vésődött az, hogy a két kötetben napvilágot látott könyv nagy és vaskos, nehezen forgatható. Templomokban, gyülekezetekben őrizték a példányokat, amelyek abban az időben még nem az otthoni olvasgatás célját szolgálták – osztotta meg a hallgatókkal az igazgató. Szenci Molnár Albert szeme előtt olyan teljes Biblia lebegett, amely valóban kézbe vehető. Az akkori körülmények a magyarországi nyomtatást nem tették lehetővé, ezért jelent meg végül a németországi Hanauban. Annyira népszerű volt ez a kiadás, hogy nagyon hamar elfogyott, így 1612-ben – ismét Szenci Molnár Albert gondozásában – újra kellett nyomtatni. A most adományozott Szentírás különlegessége, hogy létezése óta a család birtokában volt. Hanauból abrakos tarisznyában csempészték haza két másik példánnyal együtt, de csak ennek az egynek a sorsa ismert. Négy-


| EGYHÁZI ÉLET |

szer kötötték át az évszázadok alatt, de az utolsó borító is elveszett. Zsófia Nagy Dorliis a kalandos sorsú bibliát édesapjától, Nagy Lajostól kapta. Az ő kézzel írott neve is szerepel a könyvben mint tulajdonos. A bejegyzés valószínűleg akkor került bele, amikor Zsófia nagyapja, aki a felvidéki Búcson volt kántortanító, 1919 környékén a könyvet egy Dunakanyar-közeli, név szerint nem ismert református lelkészre bízta. Ő a templom tornyában rejtegette a Hanaui Bibliát, amelyet évtizedek múlva, 1943-ban ismét el kellett bújtatnia a családnak. Ekkor elásták, majd ’45 után kitelepítették a nagyszülőket a Felvidékről, de a könyv ott maradt. – Nagynéném valamikor a hetvenes években áthozta Magyarországra azzal, hogy itt van a helye” – ­ tudtuk meg az adományozótól. Zsófia Nagy Dorliis megmutatta azt a kézzel írott papírlapot is, amelyet az Ó- és az Újszövetség között találtak. – Ezen az egyik nagynéném bejegyzése olvasható, aki 1943-ban elásta azzal, hogy ez az apám tulajdona, és aki megtalálja, juttassa vissza hozzá. Édesapám akkor hadifogságban volt Salzburg mellett, de a család nem tudott róla semmit, csak várták haza.  Sok mindennek ki volt téve ez a könyv. 1970 után újságpapírba volt becsomagolva, hogyha bármi történne, a rablók ne ezt vigyék el először – árulta el az adományozó, és hozzátette: nem tartották méltónak ezt a borítást, ezért az édesapja egyik barátja készíttetett egy dobozt a bibliának, ebben tartották mostanáig. Az ajándékozási szerződés értelmében a Ráday Gyűjtemény vállalja, hogy két éven belül restauráltatja a Hanaui Bibliát. A hiányzó helyett új borító készül majd rá, némelyik lapját tisztítani kell, esetenként a gyűrődéseket kisimítani, de azután már bátran forgatható lesz. Berecz Ágnes igazgató a könyv új otthonáról elmondta: a gyűjtemény most nehéz időszakot él át, mert a januári tűzvész a levéltárat és a modern könyvtárat is sújtotta. Ezek anyagát a Fővárosi Levéltár és a Magyar Tudományos Akadémia könyvtára fogadta be, illetve ad helyet a raktári állománynak. Az átépítés alatt valószínűleg a katasztrófa által legkevésbé érintett muzeális állomány és maga a múzeum is csak korlátozottan lesz hozzáférhető, de reményeik szerint a megújulás után sokkal szebb és kényelmesebb körülmények között fogadhatják majd a Ráday Könyvtárba érkezőket.  JEZSOVICZKI NOÉMI, FOTÓ: VARGOSZ

TETŐ NÉLKÜL KEMECSE TEMPLOMA Nagy erejű és hosszan tartó vihar csapott le július 26-án, pénteken este Nyíregyháza környékére. A külső felújítási munkák alatt álló kemecsei református templom már megbontott bádogszerkezetét a hatalmas szél felgöngyölte, leszakította, és a templomkertbe dobta. A vihar a korábban lefedett és lebontott részen lévő fóliát tönkretette, így nagy mértékű beázás keletkezett a

templomhajóban. A várható esőzésekre tekintettel a tűzoltók és a kivitelező szakemberei elkezdték a tető ideiglenes megvédését. A templombelső megóvása érdekében összegyűlt gyülekezeti tagok és presbiterek munkáját a város polgármestere, Lipők Sándor és a gyülekezet gondnoka, Molnár István irányította. A rendkívüli esemény hírére még az este folyamán a helyszínre érkezett Fekete Károly tiszántúli püspök, Gaál Sándor esperes, Nyeste Ferenc egyházmegyei gondnok és Vári Attila egyházkerületi főépítész.  TTRE.HU 2019. augusztus 4.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Szabó Bélát, Jánkmajtis lelkipásztorát kérdeztük. Hogyan vezetett az út Jánkmajtisba? Református lelkészcsalád sarja vagyok. Sárospatakon a református gimnáziumba jártam, de időközben a családunk Debrecenbe költözött, és én az ottani teológiára szerettem volna járni. Később öt évig segédlelkész voltam a kerekestelepi gyülekezetben. Megházasodtam, született két gyermekünk, 2014 őszén költöztünk Jánkmajtisra. Itt két gyülekezetben szolgálok, mert régen két külön település volt Jánk és Majtis. Közigazgatásilag ugyan összevonták őket, de a két gyülekezet megmaradt. Emellett még Darnó tartozik hozzám.

1

Szabó Béla Kárpátalján, Beregszászban született. A Jánkmajtison szolgáló lelkipásztor családi hagyományok révén került kapcsolatba az igehirdetés szolgálatával, de pályaválasztás előtt a saját bőrén tapasztalta meg: üdvösséghez, elhíváshoz, szolgálathoz személyes döntésre van szükség.

2

Mikor döntött a családi örökségen túl is a lelkészi hivatás mellett? A sárospataki refibe már úgy mentem, hogy a lelkészi pályára készültem. Azonban ott volt egy időszakom, amikor bizonytalan voltam, megingott a hitem és az abba vetett reménységem is, hogy lelkész lehetek. Ezért az érettségi után egy évig alkalmi munkákból éltem. Abban az évben Isten keményen belenyúlt az életembe: elvesztettük édesapámat. Ez volt az a pont, amely elgondolkodtatott, ezután jelentkeztem a teológiára. Az az év már elvárásmentes döntést, őszinte elhatározást eredményezett. Valójában az Isten hívására adott válasznak nevezném. Miért érdemes ellátogatni a gyülekezetükbe? Amikor olyan társaságba kerülök, ahol nem tudják, hogy lelkész vagyok, és beszélgetni kezdünk, rendszerint jönnek a kifogások: „hiszek én a magam módján”, meg „nem kell templom ahhoz, hogy hig�-

3

30 Reformátusok Lapja

2019. augusztus 4.

gyek az Istenben”. Mindig megpróbálom elmondani, hogy a „magad módján” nem hihetsz Istenben, egyedül csak az Isten módján hihetsz benne. Szeretem a sportot, szoktam példákat meríteni belőle. Ha a labdát a falnak rugdossuk, folyamatosan visszapattan. Ez hamar unalmassá válik, kellenek játékostársak. Ugyanígy kellenek olyanok, akik ugyanabban az Istenben hisznek, ugyanazokat a célokat keresik. Óriási lehetőség, ha ilyen közösséget találunk. A gyülekezettel próbáljuk ezt tudatosan segíteni, szívesen fogadni azokat, akik belépnek a templomba.

4

Ha már a sportot említette: szeret túrázni? Bekapcsolódtam már néhány szervezett túrába, emellett minden évben elmegyünk Vágáshutára a hittanosainkkal, ott is sokat kirándulunk. Sok dolog megérthető Isten kijelentéseiből a természeten keresztül, ezt igyekszünk a gyermekeinknek is átadni. Néha focizunk és hetente szervezünk pingpongmeccseket a községünkben. Nagy öröm, hogy a résztvevők közül több férfi bekapcsolódott a gyülekezetbe. Van, aki már a családját is hozza, és van, aki időközben presbiter lett. Jó megélni, hogy szórakozhatunk is együtt a gyülekezeti tagokkal. Erre kevés lehetőség van a faluban, így én feladatnak is érzem, hogy hasonló alkalmakat teremtsünk. Van olyan ige, amely különösen fontos önnek? Abban a bizonyos érettségi utáni évben egy utcai evangélizáción megszólított Zákeus megannyiszor hallott története. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy engedjek az Isten hívásának. A másik ige pedig a lelkésszé szentelésemhez kötődik: „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tiszta életben.” (2Tim 4,12) Sokszor vívódom azzal, hogy fiatalként hogyan fogalmazzak az idősebb gyülekezeti tagoknak úgy, hogy az ne kioktatásnak tűnjön. Amellett, hogy sorra veszem ezeket, mindig oda lyukadok ki, hogy engem Isten nem arra hívott el, hogy kerüljem a kényelmetlen helyzeteket: ha a szívemre helyez valamit, akkor azt mondani kell. Nekem ez a feladatom.

5

 KOCSIS JULIANNA, FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2019/31. szám  

Reformátusok Lapja 2019/31. szám