Page 1

LXIII. ÉVFOLYAM,

28. SZÁM, 2019. JÚLIUS 14.

LAPJA

REFORMÁTUSOK

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 320 FT

Mennyei casco

A VIHARBAN MEGPRÓBÁLT SZABOLCSI GYÜLEKEZETEKBEN JÁRTUNK


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Tudod, miben szűkölködöm, látod, mi hiányzik nekem, add meg azért nekem, nem az én akaratom, hanem a te akaratod szerint. Ha az egészség hasznos nekem, adj egészséges testet, hogy annál serényebben forgolódhassam hivatásomban, melyben helyeztél.  SZIKSZAI GYÖRGY (1738–1803)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

12

16

19

29

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Bagdán Zsuzsanna (bagdan.zsuzsi@reflap.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu) Kun András Nándor (szerk@reflap.hu) Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x Címlapfotó: Kalocsai Richárd

INTERJÚ

6. A cigány keresztyén értelmiség képzését szolgálják | A református cigány szakkollégiumok munkájáról beszélgettünk Dezső Attilával, az Országos Református Cigánymisszió kommunikációs munkatársával

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. Aratni örömmel, hittel | Pálinkás Gyula vezércikke

AKTUÁLIS

8. Mennyei casco | A viharban megpróbált szabolcsi gyülekezetekben jártunk

INTERJÚ

12. „Az én részem kies helyre esett” | Látogatóban Steinbach Józsefnél

REFORMÁTUS ÉLET

16. „Akik az Úrban bíznak, erejük megújul” | Riport az országos fogvatartotti imanapról

GONDOLATOK

20. Akkor | Köntös László rovata 21. Jövevénységünk ideje | Jakab-Köves Gyopárka publicisztikája

SZEMLE

24. Előhang két új zsoltárfordításomhoz | Petrőczi Éva jegyzete

PORTRÉ

30. Öt kérdés – öt válasz | Kormány László nagyszekeresi lelkipásztor válaszolt kérdéseinkre 2019. július 14.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

VII. 14. VASÁRNAP

VII. 15. HÉTFŐ

VII. 16. KEDD

VII. 17. SZERDA 4

STEINBACH JÓZSEF

(43) „…a nagytanács tekintélyes tagja, aki maga is várta az Isten országát; bátran bement Pilátushoz…” (Mk 15,42–47) A vagyonos arimátiai József cselekszik az elfutó tanítványok helyett. Istennek mindig vannak emberei. Isten ügye nem embereken múlik. Fontos vagy az Úr ügyében, hűséggel végezd el a rád bízott szolgálatot, de ne gondold, hogy rajtad múlik az Úr ügye (42)! Arimátiai József rangban, hatalomban, vagyonban tekintélyes ember lehetett. Erre utalnak az evangéliumok. A rang, a hatalom, a vagyon azonban megfakul, mint ahogyan az emberi élet is elmúlik, és egyszerre csak nem számít többé semmi cifrang. Csak az marad meg, csak az tart meg bennünket, ami Józsefet is megtartotta: hitte és várta az Isten országát. Aki pedig hiszi és várja a megváltó Urat, az egyszerre előlép, és bátran hitvallást tesz emberek, vezetők, az akkori társadalom előtt. A hitvalló nem mérlegel, nem elemez, hogy ki kivel van, meg mi lehet ennek a következménye, hanem bátran, hittel szól és cselekszik. Így tett József is, amikor Pilátustól kikérte Jézus testét (43). Jézus valóban meghalt. Pilátus megvizsgáltatta és jelentést kért a halál tényéről. Fontos teológiai tény ez, hitvallásunk lényegi része. Jézus igaz Isten és igaz ember. Őbenne nem egy ember istenült meg, és nem is egy isteni tünemény jelent meg, akinek csak „látszatteste” volt. Ő valóban meghalt. Így ragyog fel igazán a húsvéti öröm, Jézus istenfiúsága: ő valóban feltámadott (44–45). Nem emberektől függ az Úr ügye. Ugyanakkor milyen hatalmas az Isten, hogy az ő ügye mellé állított és állít minden időben tekintélyes embereket is, akik azért hittel anyagi áldozatokat is hoznak (46). Bír 15  82. zsoltár (1) „…a magdalai Mária és Mária, Jakab anyja, valamint Salómé…” (Mk 16,1–8) Mi már tudjuk: az Úr ügye nem egy halott emlékének ápolása. Ez hamarosan felragyogott a Jézus temetését távolról szemlélő, majd a testét másnap reggel megkenni induló asszonyok előtt is. Ezek az asszonyok távol álltak, féltek, aggódtak, állandóan kérdeztek, de Isten Lelke által elindultak. Ezeknek az asszonyoknak szólal meg először a világtörténelem legnagyobb örömhíre, az első angyali, keresztyén igehirdetés: Jézus Krisztus feltámadott. Eleve beszédes: asszonyoknak, és nem férfiaknak. Sőt, ezek az asszonyok kapták az első megbízatást arra, hogy hirdessék a feltámadott Urat. Ők hirdethették az örömhírt: Nem kell félni! Üres a húsvéti sír, elhengerítették az emberi erővel mozdíthatatlan követ. Mindenféle kő, amely mázsás súlyként, halálos reménytelenségben fojtogat, íme: „el van hengerítve”! Az asszonyok vitték is a hírt a tanítványoknak: Jézus feltámadott, amint megmondta. A tanítványok, a férfiak féltek, elbújtak, és egyelőre nem adták tovább az örömhírt. Az Úr hatalma azonban a „kirakaterős”, valójában félős férfiakat, még ezeket a tanítványokat is, képes a feltámadott Úr ügyének szolgálatába állítani. Bír 16  254. dicséret (15) „…hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” (Mk 16,9–20) A feltámadott Jézus megjelent a tanítványoknak. Márk itt is hangsúlyozza a tanítványok hitetlenségét. Az evangélista végig negatív tanítványképet állított elénk (14). Ezzel azt hangsúlyozta, hogy az értünk meghalt és feltámadott Jézus Krisztusba vetett hit mindenestől Isten ajándéka. Ma is az. Senki se kérkedjék (Ef 2,8)! Aki hisz, azt szolgálatra küldi az Úr. Márk a missziói parancsot ebben az egyetlen versben foglalja össze (15). Hangsúlyozza, hogy az evangéliumot, a feltámadott Jézust kell hirdetni. Az evangéliumot hirdetni kell, mert a hit hallásból van (Róm 10,17). Minden helyzetben, minden örömben és nyomorúságban, kegyelmet nyert méltatlanságunkban is hirdetni, mondani kell az evangéliumot! Ez nem azt jelenti, hogy velünk csak erről lehet beszélni, de ha nem erről beszélünk, akkor is erről szólunk. Az evangéliumot minden teremtménynek hirdetni kell! Márk hangsúlyozza az evangélium egyetemességét. Mindenkinek hirdetjük, de senkit nem kényszerítünk, mert a hitet Isten cselekvése csíráztatja, növeszti, érleli, akiben akarja. Az evangéliumot úgy tudjuk hirdetni, hogy elindulunk: „Menjetek el…” Ki kell mozdulni önigazságunkból, önzésünkből, ki kell mozdulni belterjességünkből. Ugyanakkor ez a kimozdulás nem azt jelenti, hogy el kell mennünk a világ végéig, hanem azt, hogy elsősorban a magunk helyén van missziói feladatunk. Bír 17  207. dicséret (4) „…várjátok meg az Atya ígéretét…” (ApCsel 1,1–14) Hogyan indulunk el? A feltámadott Jézus Krisztus tanítványainak szóló parancsa erre vonatkozik. Mielőtt a mi Urunk felment a mennybe, megparancsolta tanítványainak, hogy ne távozzanak el addig Jeruzsálemből, amíg a Szentlélek hitet, erőt, vezetést, mennyei tisztánlátást nem ajándékozott nekik (4–8). A

Reformátusok Lapja 2019. július 14.


| AZ IGE MELLETT |

feltámadott Jézus Krisztus parancsa ez. Ez a parancs egyben ígéret, amely szerint kapni fogják a Szentlélek ajándékát, azonban szent diktátum is, amely pontosan azt jelenti, hogy maradjunk veszteg addig, amíg ezt nem kértük. Addig várjunk! Az ő ígérete beteljesedett, ő feltámadott, Szentlelke által hitet, erőt, vezetést, mennyei tisztánlátást kaptunk ezáltal. De naponta szükségünk van arra, hogy ezért imádkozzunk, erről halljunk, enélkül ne induljunk el. Vegyük komolyan ezt a parancsot (4). Isten Szentlelkének áldása nélkül nem megy (Zsolt 127). Akkor inkább várjunk! A hétköznapi feladataink és nagy dolgaink tekintetében ugyanúgy érvényes ez, mint az Úrról való tanúskodás szent szolgálatában, hiszen mindenkor, mindenhol az Urat képviseljük (8). Bír 18  43. zsoltár (18) „…lezuhant, kettészakadt…” (ApCsel 1,15–26) Be kellett teljesednie az Írásnak, amit Isten Igéje megmondott Júdásról. Itt Dávid azt panaszolja, hogy még a legjobb barát, akivel együtt eszünk, az is ellenünk támadhat (Zsolt 41,10). Valóban ez teljesedett be Jézus elárulásakor. Kálvin hozzáteszi: Júdás nem menthető fel azon az alapon, hogy a próféciák szóltak arról, ami vele megesett, ugyanis nem a prófécia kényszerítő ereje, hanem saját gonosz szíve miatt bukott el. A tizenkettő közé tartozott, ő is részt kapott a szolgálatból. Esetéből kiderül, hogy látványosan Jézus közelében lenni, a látható tanítványi sereg tagjaként „harsányan” szolgálni nem feltétlenül az üdvösség jele. Aki mezőt vagy bármi mást szerez gonosztette jutalmaként, az úgy jár, mint Júdás. Minden gonosztett Jézus Krisztust árulja el. De a gonosztett csúcsa, ha magát a Megváltó Urat áruljuk el. Aki így szerez „mezőt”, vagyont, hatalmat, sikert, hírnevet, nőt, az egyszerre csak fejjel lezuhan, kettészakad, és egész belső része kifordul. Ezt nem lehet tapintatosabban megfogalmazni. Ez a test csúfos bukása, de a sorok mögött ott feszül az egész ember kárhozata, életének teljes szétesése. Zuhanunk. Az itteni világ törvénye a szétesés. Isten kegyelme tarthat meg. Ő tartotta meg azt a tagadó Pétert is, aki most éppen Júdás bukásáról szónokolhat. Bír 19,1–21  512. dicséret (1) „…mindnyájan együtt voltak…” (ApCsel 2,1–13) Együtt voltak Isten népének tagjai. Együtt ünnepeltek. Együtt adtak hálát az aratási ünnepen az Úrnak. Noha szétszóródtak, Istenük, Írásuk, hitük, ünnepük összetartotta őket. Amikor együtt áll meg Isten népe az Úr előtt, akkor adatik a Szentlélek, a Lélek ajándékaként az Ige üzenete és a Jézus Krisztusba vetett hit. Isten Lelke láthatatlan, de látható erővel munkál, mint a szél. Isten Lelke fellelkesít, de nem pörget túl, miközben melegít, világít, megtisztít, akárcsak a tűz. Isten Lelke megnyitja életünket az ő felséges dolgaira, Igéjére, Jézus Krisztusban megmutatott megváltó szeretetére, hogy nyelvünk is őt dicsérhesse. Sokféle a nyelv, de egy az üzenet: Jézus Krisztus. Ez a nyelvcsoda! Egy a Megváltónk, értjük az ő szavát, ezért értjük egymást mindenkor. Akik nem tartoznak a gyülekezet közösségébe, azok nem kapják a Lelket, nem értik az üzenetet, és mivel az teljesen idegenné lesz nekik, csak gúnyolódni és vádaskodni tudnak. Könyörögjünk Isten Szentlelkéért! Bír 19,22–30  140. zsoltár (16) „…ez az, amiről Jóel így prófétált…” (ApCsel 2,14–28) A mi Urunk is textust vett fel beszédéhez a szent könyvekből, amikor a názáreti zsinagógában prédikált, majd ezt alkalmazta a mára, mégpedig magára alkalmazta azt a mában (Lk 4,15–17). Péter pünkösdi igehirdetése is ugyanezt a „módszert” alkalmazta: textust vett az őskeresztyénség Bibliájából, az Ószövetségből, Jóel próféta könyvéből és a 16. zsoltárból, majd Jézus Krisztusra alkalmazta a magyarázatot. Sokan tudnak szépen, értelmesen, okosan, hatásosan, megragadóan beszélni minden időben. Az igehirdetés teljesen más műfaj. Ma is csak az nevezhető igehirdetésnek, amely a Biblia egy szakasza alapján szól, azt magyarázza, hűséggel követve az akkori gondolatmenetet, és közben alkalmazza azt a mában és Jézus Krisztusra, hirdetve a megváltás örömhírét (22–24). Hisszük, hogy igehirdetés közben megtörténik a pünkösdi csoda: nem mi szólunk, hanem a mi Urunk szól általunk. Majd ő szólít meg általunk sok halandót, akik a Szentlélek által hallanak, látnak, „jókedvűek” lesznek, de nem a bortól, hanem Isten elmúlásból kiemelő (25–28), megváltó hatalmától és csodáitól. Bír 20,1–28  133. zsoltár

VII. 18. CSÜTÖRTÖK

VII. 19. PÉNTEK

VII. 20. SZOMBAT

2019. július 14.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

művészeti és audiovizuális területen fejlődhetnek a szakkollégisták. A hallgatók gondozzák a tanulmányi kertet, és ők élvezik annak gyümölcseit is. Miért tart fenn a református egyház két cigány szakkollégiumot? Magyarország térképe a válasz: ugyanott tömörül a reformátusság hazánkban, ahol a cigány népcsoportok. Éppen ezért fontos a református egyháznak foglalkoznia a cigánysággal, a jövő cigány értelmiségével. Miért fontos a társadalomnak, hogy már tizenegy intézménye van a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózatnak? Krisztusi küldetésünk, hogy a peremen lévőket, a leszakadt térségekben élőket segítsük. A lehetőségekhez hozzá kell juttatnunk egymást, és ebből nemcsak az fog profitálni, aki például diplomát szerez, hanem hosszú távon a társadalom is, ahol aztán a szakkollégium hallgatói dolgoznak, cselekednek, hatnak majd.

A cigány keresztyén értelmiség képzését szolgálják A leszakadt térségekben élők segítése, a lehetőségek eljuttatása hozzájuk – ebben vállalnak szerepet a református ciHEGEDŰS gány szakkollégiumok. Dezső Attilával, MÁRK az Országos Református Cigánymisszió kommunikációs munkatársával a kollégiumi felvételi apropóján beszélgettünk arról, mit jelentenek a szakkollégiumok a református egyháznak, a társadalomnak és azon belül a cigányságnak. Milyen képzés, élet folyik a két református intézményben? A szakkollégium azért több az átlagos kollégiumoknál, mert szakmai képzést nyújt a bentlakóknak. A debreceni Wáli István Református Cigány Szakkollégium és a RefoRom, azaz a Budapesti Református Cigány Szakkollégium is kínál spirituális, közismereti és a roma kultúrát megismertető modulokat. Emellett más-más hangsúllyal, de vannak önismereti tréningek, nyilvánosbeszéd-kurzusok és nyelvoktatás is. Milyen egyedi kezdeményezések vannak? A debreceni szakkollégiumban saját gyakornoki program működik. Hallgatóink főleg a nyári időszakban helyezkednek el olyan cégeknél, ahol releváns szakmai gyakorlatot szerezhetnek. A fizetést a gyakornoki időszak alatt a kollégium adja nekik, így nem kell szaktudás nélküli diákmunkát végezniük a szünetben. Többször előfordult, hogy a munkaadók annyira elégedettek voltak a gyakornokokkal, hogy a diploma megszerzése után állást ajánlottak nekik. A RefoRomnak saját alkotóháza van, ahol 6

Reformátusok Lapja 2019. július 14.

Cél-e, hogy a roma hallgatókat a cigány és keresztyén identitásban megerősítsék a szakkollégiumok? Cél-e, hogy integrálják őket az értelmiségi létbe? Mindkettő cél: a cigány keresztyén értelmiség képzését szolgálják ezek az intézmények, így a két református szakkollégium is. Az alumnirendszerre nagy hangsúlyt fektetünk, követjük öregdiákjaink életét. Közülük sokan dolgoznak, van vezető beosztású volt hallgatónk, és olyan is, aki lelkészként szolgál. Az elmúlt nyolc év tapasztalata összességében ez: van értelme a szakkollégiumokban végzett munkának. Mit jelent a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat a hazai cigányságnak? Sokszor hallottam már, hogy romák azt mondják a diplomás, értelmiségivé lett társaikra, hogy ők már nem is cigányok. Ez azért jelzi, hogy nincs könnyű helyzetben a szakkollégiumi hálózat. Feladatunk tehát, hogy példaképeket mutassunk fel, hidat építve a cigány társadalom és a roma értelmiség között.  FOTÓ: VARGOSZ GÁBOR AUGUSZTUS ELEJÉIG LEHET JELENTKEZNI A debreceni szakkollégiumba augusztus 10-ig, a budapestibe augusztus 8-ig lehet jelentkezni. A két intézményben összesen hatvan férőhely van. A felvételivel kapcsolatos tudnivalókat a www.wisz.hu és a www.reforom.hu honlapokon tették közzé.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

PÁLINKÁS GYULA

Aratni örömmel, hittel A szerző milotai és uszkai lelkipásztor

Nem könnyű lelkipásztorként egy-egy falusi közösség számára rendezvényeket szervezni Péter-Pál napja után, amikor „a búza töve megszakad”. „Aratáskor, tiszteletes? Mi nem érünk rá olyankor!” – figyelmeztetnek komolyan, ha mégis felmerülne bennem, hogy valamilyen gyülekezeti programot hirdessek a betakarítási munkálatok idejére. Valamiben igazuk van: az aratás elhalaszthatatlan pillanat, egyszersmind ünnep, hiszen tükröt tart elébük az Isten, hogyan tudták előkészíteni, elvégezni munkájukat az adott időjárási viszonyok között, tehetségükkel, szorgalmukkal és lehetőségeikkel. Aratáskor az életükből minden egyebet kizárva mennek ki a földjeikre, szabadtéri templomaikba azért, hogy áldást gyűjtsenek.

Hiszem, hogy vetés és aratás folyamatosan történik szeretett egyházunkban. Valamikor régen értünk kérte valaki az aratás Urát, de ma a mi feladatunk és kötelességünk felismerni: „az aratnivaló sok, de a munkás kevés”. Kérjük tehát az aratás Urát, hogy küldjön bennünket is az aratásába! Nálunk, Milotán még előfordul, hogy a gazdák az aratás előtt megkérnek: „Tiszteletes, imádkozzon majd vasárnap az aratásért!” Mert a legtöbbjük a templomban hallotta, hogy a választott nép is áhítattal ünnepelte a „zsenge kéve” ünnepét, az aratás első napját. Természetesen örömmel imádkozom munkájuk megáldásáért velük, vagy olykor nélkülük. A földműves aratása a vetéssel kezdődik, és egyáltalán nem mindegy, hogy abban mennyire alapos és gondos. Mint ahogyan az egyházban sem mindegy, hogy mit és hogyan vetünk, ahogyan a Biblia tanítja: „Aki álnokságot vet, bajt arat…” (Péld 22,8) Nem mindegy, milyen szándékkal szeretnénk aratni: „…mert aki a maga testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet.” (Gal 6,8) Az aratásra maga Isten küld el minket, hitünket megvalló gyülekezeti tagokat. Erre tanít minket Jézus, ahogyan arról az evangélium is beszámol: „Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Ekkor így szólt tanítványaihoz: »Az

aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.«”(Mt 9,36–38) Urunk megadja az aratás örömét és gyönyörűségét. Soha nem felejtem el nagyapám büszke arcát, ahogyan harminchárom esztendővel ezelőtt a presbiterek sorában ott állt az úrasztalánál, várva, hogy az elébük járuló frissen konfirmált tizenhárom ifjúval – közöttük velem, az unokájával – kezet fogjon. Tudom, hogy áldott aratás volt ez öntudatos, református szívében, amelyre az aratás Ura küldte a sok-sok templomos szülővel, nagyszülővel együtt. Ez az aratás az, amelynek a lényege nem valamiféle siker, anyagi javak vagy dicsőség megszerzése, hanem az, hogy Isten szeretete által az Ige magvait vető ember számára nyilvánvalóvá válik a Szentlélek munkája. Szolgálati helyünkön hosszú éveket eltöltve azt látjuk, hogy az Istent kereső emberről megfeledkező Európában csak vetünk, és alig aratunk. Pedig aratás is történik. Szép bizonyossága volt ennek számomra az a pillanat, amikor május 18-án Debrecenben a Magyar Református Egység Napján a gondosan szervezett imalánc egyik szakaszának felelőseként boldogan tapasztaltam meg, mennyire sokan jöttek be a Kollégium kápolnájába azért, hogy őszinte, egyszerű, szívből jövő imádságban, boldogan kérjék egyházunkért, keresztyénségünkért az aratás Urát. Az egységnap áldásai, a Csillagpont református ifjúsági találkozó üdesége, egy kicsi gyülekezetben bájos kisbabával, büszke szülőkkel, toporgó keresztszülőkkel megtartott keresztelő, egy-egy áldott gyülekezeti nap lelkes szervezőkkel, szolgálni kész, serény gyülekezeti tagokkal, egy-egy keresztyén gyermektábor vagy az Isten előtt őszinte sóhajokban vigasztalást nyújtó házi úrvacsora mind Jézus kérésének engedelmeskedő, vele együtt örömmel, hittel megcselekedett aratás. Hiszem, hogy vetés és aratás folyamatosan történik szeretett egyházunkban. Valamikor régen értünk kérte valaki az aratás Urát, de ma a mi feladatunk és kötelességünk felismerni: „az aratnivaló sok, de a munkás kevés”. Kérjük tehát az aratás Urát, hogy küldjön bennünket is az aratásába! 

2019. július 14.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

Mennyei casco HEGEDŰS BENCE

Még az idősebbek sem emlékeznek olyan pusztító erejű viharra, mint amely június 27-én délután tombolt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Szinte összeírni is nehéz azt a mérhetetlen kárt, amit az orkánerejű szél okozott. De nemcsak az épületekben tett kárt a vihar, hanem az emberek lelkében is.

GEMZSE Az M3-as autópályát elhagyva Gemzsére tartunk, hogy Csegei István esperest, a Szabolcsi Református Egyházmegye vezetőjét a június 27-i viharról kérdezzük. Alig teszünk meg néhány száz métert a 41-es úton, amikor az út mellett feltűnik az első, tövestől kidőlt fa. Szinte fel sem fogjuk, amit látunk. Felocsúdni sincs idő, mert jön a következő kidöntött fa, aztán még egy. – A vihar csütörtökön délután, két óra után néhány perccel tört ki – emlékezik vissza az esperes, aki szerint az erős szél a Nyírségi Egyházmegye felől érkezett, és letarolva a tájat Kisvárda felé haladt tovább. Az egyházmegye hetvenegy gyülekezetéből tizennégyben okozott kárt az ítéletidő. Van, ahol csak néhány cserepet szedett le a parókia vagy a templom tetejéről, de akad olyan egyházközség is, ahol a szél elvitte a lelkészlak tetejét, vagy megbontotta a toronysüveg lemezelését. A tövestől kidőlt vagy éppen a derékban kettétört fák is számos helyen okoztak kárt, zuhanás közben leszakították az ereszcsatornát, az elektromos kábeleket, és megrongálták a gázvezetéket.

ILK Csegei István Ilken szolgál, az ottani templom sem úszta meg kár nélkül, a szél letörte a harminchét méter magas tornyot díszítő csillagot, az alatta lévő gömböt és a szélkakast, de a református jelképek mellett a földre került a villámhárítót tartó vasszerkezet is. – Istennek adunk hálát azért, hogy a lehulló elemek nem autóra vagy járókelőre estek – mondja az esperes. 8

Reformátusok Lapja 2019. július 14.

ILK


| AKTUÁLIS |

NYÍRMADA A mázsás szerkezeti elemet a templom előtt lévő bokrok között találták meg, Csegei István szerint a csillag még használható, de a gömb darabjaira hullott a becsapódáskor. – Épp most készülünk a templom külső-belső tatarozására, tervben volt a toronysüveget és a templomhajót fedő bádoglemezek cseréje is, de így új gömböt is kell készíttetnünk, és sürgősen vissza kell szerelni a villámhárítót is. Az esperes a vihar után körbelátogatta a kárt szenvedett egyházközségeket, de Fekete Károly tiszántúli püspök is személyesen nézte meg, mekkora pusztítást végzett a vihar, hol milyen segítségre van szükség. – Június 28-án egyházmegyei közgyűlésünk volt, és a püspök úr, bár Csongrád megyébe ígérkezett aznap, a vihar miatt jobbnak látta, ha Szabolcs megyébe látogat. A közgyűlés után együtt találtuk meg a csillagot a bokorban. Tapasztalata szerint a viharral sújtott településeken nagyon megviseltek az emberek. – A legtöbb lakóépületen nincs biztosítás. Nálunk, az egyházmegyében keretbiztosítás van az egyházközségi vagyontárgyakra, a templomokra, a parókiákra és a melléképületekre. Nem fordulhat elő, hogy ne legyen biztosítása egy gyülekezetnek, mert az roppant nagy felelőtlenség lenne.

NYÍRMADA Ilkről Nyírmadára tartunk, a néhány kilométeres úton szintén egymást érik a kidőlt fák, amelyeket a legtöbb helyen már fel is daraboltak, és csak elszállításra várnak. A falu sok házán kuszák a cserepek, van, ahol hiányzik a fél tető, másutt már sikerült fóliával letakarni az elbontott részeket. Uzsoki András lelkipásztort épp a templom előtt találjuk, ahol a gyülekezet egyik tagjával a károkat szemléli. Van is mit felmérni: a templomkertben három fenyőt és egy gesztenyefát döntött ki a vihar, míg a parókiaudvaron fenyőket tört ketté, illetve egy dió-

GYULAHÁZA fát csavart ki gyökerestől az orkánerejű szél. A parókia és az egyik melléképület tetejéről lefújta a cserepeket, és a lezúduló víz a parókia egyik falát is megrepesztette. A templomnak két ablaka kitört, és levált egy mázsás darab a talapzatból. Uzsoki András és felesége, Zsófia már két éve szolgálnak Nyírmadán és Pusztadoboson. Június 27-én éppen az ablaknál álltak, hogy a hirtelen kialakult, látványos szupercellát figyeljék. – Amikor láttuk, hogy az egyik fát úgy csavarja ki, mint ahogyan egy fűszálat tép ki az ember, már éreztük, hogy többről van szó, mint egyszerű viharról. A feleségem sírt és imádkozott, én pedig próbáltam őt csitítani. Életemben nem éreztem még magam ennyire kicsinek, ilyen semminek, megdöbbentett, hogy csupán ennyi az ember – emlékezik vissza a lelkipásztor. – Másképpen éltük meg a vihart a férjemmel. Én végig imádkoztam, úgy éreztem, hogy Isten haragszik ránk, amiért ilyen hitetlenek vagyunk. András pedig azt mondta, hogy pont ellenkezőleg, Isten megmentette az életünket. Én is beláttam, hogy ez valóban így van. Kegyelem volt ez, mert a fák dőlhettek volna ránk vagy a templomra, és történhetett volna nagyobb katasztrófa is – mondja Uzsoki Andrásné Zsófia. A templom udvarán a fenyőfák és a parókia udvarán a diófa is úgy dőlt, hogy a lehető legkevesebb kárt okozta. – A diófa az autó mellé esett. Soha nem szoktam oda parkolni, ahová akkor, valószínűleg fentről kaptam a sugallatot, hogy ide kell állnom. A leeső cserepek pedig körbevették a kocsit, de egy sem esett rá. Mintha védőburok lett volna körülötte: a mennyei casco.

GYULAHÁZA A gyulaházi templom nem volt ennyire szerencsés. A hatalmas szél betörte a torony ablakait, és megbontotta a süveg borítását. Balla László sem emlékszik még akkora viharra, mint 2019. július 14.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

TISZAKANYÁR

ANARCS

amilyen akkor csütörtökön tombolt a térségben. – A szemünk előtt döntötte ki a diófát. Lassan, nagy zúgással. Félelmetes, hogy milyen hangja volt és mekkora ereje. Ilyet még soha nem tapasztaltunk – mondja a lelkipásztor, aki hálás Istennek, amiért a harmincéves diófa nem a parókiára dőlt. A templomon keletkezett kárt a vihar után vették észre. – Kimentünk az utcára, és akkor láttuk meg, hogy a szél minden oldalról felbontotta a torony szoknyalemezét. A szakemberek szerint valószínűleg alulról, a betört ablakokon keresztül nyomta fel az egészet. A statikus szerint nem mozdult meg a torony és a toronysisak. Ideiglenes megoldásként csavarokkal rögzítik az elmozdult részeket, a végleges helyreállításra majd csak augusztusban kerülhet sor. A toronyóránk is elromlott, mert bár jár, nem pontos. A nyírkarászi templom, ahol Balla László felesége, Balláné Majoros Hilda szolgál, szintén megsérült. – Ott fel is gyűrte a lemezt. Kisebb a torony, de valószínűleg gyengébb volt a faszerkezet, amelyhez rögzítve volt. Azt is megnézték az alpinisták, és szintén rögzítik. Augusztusban ott is ki kell cserélni a lemezrészt, és festeni is kell majd – tudjuk meg a lelkipásztortól.

ANARCS A Gyulaházával szomszédos Anarcsot sem kímélte a vihar. A templom mellett álló több tíz méter magas fenyők közül már többet kivágtak az elmúlt évben, ennek köszönhető, hogy csak egyet tört ketté derékmagasságban a szél. A föld felé zuhanó fa ágaival lesöpört néhány cserepet a templom tetejéről, és leszakította az ereszcsatornát, de súlyosabb kárt nem okozott. A parókia már nem volt ennyire szerencsés, a szél belekapott a manzárdtető lemezborításába, és több négyzetméternyi darabot leszakított belőle. 10 Reformátusok Lapja

2019. július 14.

– Éppen nyári tábort tartottunk azon a héten, a gyerekekkel a kisvárdai moziban voltunk, amikor elsötétült az ég, és lecsapott a vihar, még az áram is elment – emlékezik vissza a lelkipásztor, aki azt is látta, hogyan viszi a szél a helyi középiskola lemezborítású tetejének egy darabját végig az utcán. De nem csak a parókián pusztított a vihar, a református temetőben, a dombon álló síremlékek közül többet is ledöntött. – Némelyik ketté is tört. Sajnos a biztosítás a temetőre nem terjed ki – árulja el Diák Péter.

TISZAKANYÁR Kántor Gábor lelkipásztor és felesége testközelből tapasztalhatták meg a vihar hihetetlen erejét. Éppen Kisvárdáról tartottak haza, amikor elsötétült az ég. Már elhagyták Kékcsét, amikor egyre több faágat kezdett hordani az útra a szél. – Vissza akartunk fordulni, amikor hatalmas csattanást hallottunk, a feleségem ölébe pedig nemcsak a szélvédő szilánkjai hullottak, hanem a jég is – idézi fel a történteket a lelkipásztor. A kocsira szemből, az utasoldalon dőlt rá egy embervastagságú faág. A házaspár úgy érzi, Isten gondviselő kegyelme óvta meg őket a nagyobb bajtól, ugyanis előttük, a becsapódás előtti pillanatokban nyolc-tíz fa fordult gyökerestől az útra. – Ha nem állunk meg akkor, azok a fák ránk dőlnek, és most nem beszélgetünk itt – mondja a lelkipásztor. Miután a vihar elvonult, a totálkáros autót otthagyva, gyalog indultak haza. – A legelőn át jöttünk, mert az úton nem lehetett még gyalog sem haladni. Amikor hazaértünk, láttuk, hogy a parókia udvarán álló négy hatalmas fenyőfát is gyökerestől fordította ki a szél. Szintén Istennek adunk hálát azért, hogy nem a parókiára dőltek, hanem az útra – mondja Kántor Gábor. A kidőlő fák elszakították a ház előtt futó elektromos vezetékeket,


| AKTUÁLIS |

DOMBRÁD összetörték a kerítést, és megrongálták a gázvezetéket is, így napokig nem volt sem áram, sem gáz a tiszakanyári parókián. A vihar lefújt néhány cserepet is a parókiával szomszédos gyülekezeti házról, de ezeket hamar pótolni tudták.

DOMBRÁD Sipos Kálmán a dombrádi parókián fogad bennünket, ahol már a vihar utáni órában helyükre kerültek a szél által lefújt cserepek. – Isteni kegyelem volt, hogy befelé fordította a szél a cserepeket, és a padlásra estek – véli a lelkész. Az eső intenzitásáról sokat elárul, hogy az alatt a félóra alatt, amíg a vihar tartott, a fürdőszoba és a hálószoba teljesen beázott, és még napokig csöpögött a víz a mennyezetről. – A kert végében van a Református Idősek Klubja, az az épület is beázott, mert leszedte róla a cserepeket a szél – mondja Sipos Kálmán. Miközben átsétálunk a templomhoz, amelynek udvaráról tavasszal vágtak ki tíz hatalmas fenyőfát, így ezek nem dőlhettek a templomra, észrevesszük, hogy a gyülekezeti terem ereszcsatornáját is leszakította a vihar néhány méteren, és a melléképület kúpcserepeiből is leszórt néhányat a földre.

KISVÁRDA – Kisvárdát sújtotta talán leginkább a vihar. Az idősek is azt mondják, hogy emberemlékezet óta nem láttak ilyet. A fényes nappalból pillanatok alatt éjszakai sötétség lett. Az óránkénti száz kilométeresnél is erősebb szél konzervként nyitotta ki a házak tetejét, tövestől csavarta ki a fákat, még egy kamiont is felborított a főúton – festi le a vihart Százvai László, a gyülekezet lelkipásztora, és hozzáteszi: – Istennek tényleg különös kegyelme volt az, hogy a parókia környékén szinte semmi komolyabb

KISVÁRDA káresemény nem történt. A lerepült cserepek miatt voltak beázások, letörtek antennák, kidőlt a kerítés, de ezek elhanyagolható dolgok. Amit nagyon sajnálunk, az egy több mint százhatvan éves tujafa elvesztése: gyökerestől fordította ki a szél. Négy példányt ültettek eleink az 1800-as évek közepén, már csak kettő maradt belőlük, és az egyiket el is törte a vihar. Százvai László elmondja, hogy a nagyobb kár a gyülekezet gimnáziumának nemrég átadott szárnyában keletkezett, amelynek tetejéről hat napelempanelt szakított le a szél, illetve a tetemes mennyiségű csapadék betört az épületbe, ahol eláztatta az alagsorban lévő irodákat, raktárakat és a konyhát. Az áramszolgáltatás napokig nem állt helyre, így sem az orgona, sem a templom légkondicionálója nem működött. – Ahogyan a régiek mondják, száraz kántorral énekeltünk. Sokan megjegyezték utána, hogy különös ereje és súlya volt így. Állítani merem, hogy a gyülekezet sokkal szebben és hangosabban énekelt, mint egy átlagos vasárnapon. Most különös erővel szólaltak meg az énekek és az üzenetek az istentiszteleten. Valaminek a hiánya néha sokkal figyelemfelkeltőbb, mint amikor megszokott módon történnek a dolgok.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD ÖN IS SEGÍTHET A Magyar Református Szeretetszolgálat országos gyűjtést hirdetett a június 27-i vihar károsultjai számára, amelyhez a Tiszántúli Református Egyházkerület is csatlakozott. Az adományokat erre a bankszámlára lehet eljuttatni: 1070201985008898-51100005 (CIB Bank). A közlemény rovatban kérik feltüntetni: „Viharkár”. Nemzetközi bankszámlaszám: HU041070-2019-8500-8898-5010-0002; SWIFT-kód: CIBH HU HB. Adományvonal: 1358, amelyen egy hívás vagy SMS 250 forintnak felel meg.

2019. július 14.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJÚ |

„Szentgál, ahol laktunk, csak huszonöt kilométerre van a Balatontól, gyerekkorunkban mégis az volt nekünk a nagybetűs kirándulás, hogy a szüleink évente egyszer elhoztak minket a Balatonra. Harminc éve itt vagyunk, az első helyünkön. Egyházi vezetőként is fontos számomra a gyülekezeti munka. Terepen kell maradni. Mindennap megköszönöm az Úristennek, hogy itt lehetek lelkész.”

12 Reformátusok Lapja

2019. július 14.


| INTERJÚ |

„Az én részem kies helyre esett” HEGEDŰS BENCE

Több mint tíz éve vezeti a Dunántúli Református Egyházkerületet, tavaly megkapta a Magyar Érdemrend középkeresztjét, idén pedig tiszteletbeli doktorrá avatta a Károli Gáspár Református Egyetem. Steinbach József püspökkel beszélgettünk.

Miért választotta a teológiai pályát, és miért lett lelkész? Népegyházi keretben nőttem fel a múlt rendszerben, kisgyerekkorom óta az egyházban élek. Az életünk része lett az istentisztelet, a gyülekezet, az igehirdetés. Még most is emlékszem prédikációfoszlányokra, üzenetekre, a lelkész hanghordozására. Apám kétkezi munkából élő ember volt, ragaszkodott ahhoz, hogy nekem is tisztes szakmám legyen, így lettem szőlő- és gyümölcskertész, aminek örülök is. Az elhívást középiskolás koromban kaptam meg, miközben válaszokat kerestem a bennem felmerült kérdésekre. A szakmai tárgyak mellett mindig érdekeltek a bölcsészettudományok, a filozófia, a művészetek és az irodalom. Szerb Antal A világirodalom története című könyve szerint haladva végigolvastam a világ- és a magyar irodalom műveit, és mellette mindennap forgattam a Bibliát. A Veszprém megyei könyvtár szinte a második lakóhelyem volt. Bejáró voltam Füredre, Veszprémben volt az átszállás – tanítás után zárásig a könyvtárban tanultam, olvastam, komolyzenét hallgattam. Megtalálta a kérdéseire a választ a könyvtárban? A kérdésekre a választ a Szentírásban, azon belül Krisztus evangéliumában találtam meg, amelyet az első keresztyének így fogalmaztak meg: Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó. Megértettem, hogy a kérdésekre egyetlen válasz van: az Isten Krisztusban közölt szeretete, az örök élet, a megváltás és a megtartatás. Rájöttem, hogy ezt szeretném hirdetni, ezt szeretném szolgálni. Tudtam, hogy ez az én utam. A középiskola után egyből a teológiára ment? Volt még egy érdekes közjáték. Egyrészt nem éreztem magam felkészültnek, másrészt kellett valamiféle megerősítés, hogy nem csak a fiatalkori lendület visz ebbe az irányba. Elmentem dolgozni a szakmámban, és két évig érleltem magamban a döntést. Ezalatt egy intézményben füvet nyírtam, gondoztam a kertet, de éjjel-nappal olvastam, és ugyanúgy jártam a Veszprém megyei könyvtárba. Hiszem, hogy nincsenek véletlenek, mert ott erősödött meg bennem, hogy ez az út, csakis ez. Ekkor ismertem meg

a feleségemet, akinek nyolc éven át udvaroltam, ő az első és az egyetlen nő az életemben. Érte naponta hálát adok! Amikor felvettek a teológiára, még egy megerősítést kaptam, mert a tanulmányaim megkezdése előtt másfél év sorkatonaság várt rám Marcaliban. Jól emlékszem, mit jelentett ott a hit és az ökumené, hogy mindannyian Jézus Krisztusban bízunk. Mi, különböző felekezetű lelkészjelöltek együtt erősítettük egymást. Hatalmasat érlelt ott az Úristen. Így kezdhettem el a teológiára járni, és a sokszoros belső elhívás után jött a külső elhívás intézményes formája. A teológia elvégzése után segédlelkészként került a Balatonalmádi-Balatonfűzfői Református Társegyházközségbe. Hogyan érezte, hogyan érzi most itt magát? Szentgál, ahol laktunk, csak huszonöt kilométerre van a Balatontól, gyerekkorunkban mégis az volt nekünk a nagybetűs kirándulás, hogy a szüleink évente egyszer elhoztak minket a Balatonra. Harminc éve itt vagyunk, az első helyünkön. Egyházi vezetőként is fontos számomra a gyülekezeti munka. Terepen kell maradni. Mindennap megköszönöm az Úristennek, hogy itt lehetek lelkész. Hogyan élte meg a gyülekezet, hogy az évek múlásával lelkészükből a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke lett? Örömmel és hálaadással. Viszont azóta is csodálom a gyülekezeteim türelmét, amellyel elhordozzák, hogy kevesebbet vagyok köztük. Szerencsére az Úristen megáldotta a püspökség előtti időszakot, és jó munkatársi közösség alakult ki. Rengeteg kiskörünk van, mindegyiknek van rátermett vezetője. A vasárnap délelőtti istentiszteleten azért itt tudok lenni, de a pasztorációt már nem tudom ugyanúgy végezni, mint korábban, bár nagyon szeretném. Kettős dolog ez, mert öröm van a gyülekezetben, de félig-meddig elveszíti a lelkipásztorát. Több mint tíz éve vezeti az egyházkerületet. Változtatott-e az elmúlt évtized valamit az egyházról való gondolkodásában és Istennel való kapcsolatában? Nagyon sok tapasztalattal lettem gazdagabb, és nagyon hálás vagyok az Úristennek ezért a szolgálatért. Az volt a fő célom, hogy egyházi vezetőként is továbbvigyem a gyülekezeteimben megtanult pasztorációs lelkületet. Ez személyes kapcsolattartást, látogatást, gyülekezeti együttlétet és az emberekkel való beszélgetést jelent. Erre törekedtem, és úgy érzem, hogy ez minden nehézség ellenére sikerült is. Van egy egységes Dunántúl, ahol – remélem – jó reformátusként élni és szolgálni. 2019. július 14.

Reformátusok Lapja 13


| INTERJÚ |

Én ezért imádkozom, és mindenkitől bocsánatot kérek, ha valakit megbántottam, de erre törekedtem. Nagyon hálás vagyok a családomnak, hogy nemcsak elhordoz, hanem mindenben mellettem van, és mindenben örömmel támogat. Nagyon nagy félelem volt bennem az elején, mert tényleg nem számítottam erre a tisztségre, és abszolút nem ambicionáltam magam erre. A legszomorúbb tapasztalatom az, hogy az egyházban is nagyon sokan visszaélnek minden jó szándékkal. Nem tudják, hol a határ, viszont haragszanak, ha nemet mondunk. Mi a krisztusi szeretetre hivatkozva nagyon demokratikus módon működünk, és igencsak nehéz így egyházat kormányozni. „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?” – kérdezi Pál apostol. Nagy nehézséget jelent összeegyeztetni a fegyelmet a krisztusi szeretettel. De minden nehézség ellenére sincs csalódás bennem, sőt még szenvedélyesebben szeretem ezt a szent ügyet: a Krisztus és szeretett egyházunk ügyét. Június végén tiszteletbeli doktori címet vett át a Károli-egyetemen. Mit jelent önnek ez az elismerés? Nagyon meglepett, és nagyon örültem neki. Én ezt olyan nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy innen is szeretném megköszönni a szenátusnak és mindazoknak, akik gondoltak rám ebben a tekintetben. Azt is mondhatnám, hogy életem egyik betetőzése ez. Azért is köszönöm, mert voltam doktorandusz, sok mindent elvégeztem ez ügyben, publikáltam, de amióta püspök vagyok, be kell látnom, hogy már nem lesz időm és energiám a doktori cím megszerzésére. Bízom benne, hogy valamit tettem ezért az ügyért, és alázattal, szinte méltatlanul, de nagyon hálás vagyok mindenkinek. Most még nagyobb legitimációval fogom végezni a Pápai Református Teológiai Akadémián az oktatói munkát. Kocsev Miklós dékán szerint a „tiszteletbeli doktori cím annak szól, aki egyházkormányzóként is megmaradt teológusnak”. Ön is így érzi? Megmaradt teológusnak? Nagyon remélem, mert ez a legfontosabb: megmaradni igei embernek és teológusnak, és teológusként magyarázni az Igét, bizonyságot tenni és szolgálni. Már közel negyven kötete jelent meg. Most is dolgozik valamin? Folyamatosan. Tizenegy éve mindennap írom az Ige mellett című rovatot, amelyet hétről hétre közöl a Reformátusok Lapja. Ezekből áll össze a könyveim jó része. Készül egy új, képmeditációkat tartalmazó kiadvány is, amelyeket a visszajelzések szerint nagyon szeretnek az emberek, illetve minden évben megjelenik Püspöki prédikációk című igehirdetéses kötetem, amelynek a szolgálati napló is része. Szerintem püspökként kötelességünk megmutatni, hogyan tanítjuk az embereket igehirdetőként az Ige egyházában, hogyan hirdetünk Igét. Mindezek mellett évente egy-két tanulmányt is publikálok a homiletika tárgykörében, és naponta írok szubjektív naplót is, amelyben a gyülekezetünk történetét, illetve a püspöki munkát dolgozom fel. Ezt majd a levéltárba fogom leadni. 14 Reformátusok Lapja

2019. július 14.

Hogyan jut ideje minderre? Ahogy telik felettem az idő, egyre nagyobb kihívás ez. Most már érzem, hogy úgy nem fog menni, ahogy eddig. Ezekre a munkákra hajnali három és reggel hét óra között van csak időm, mert aztán elindul a nap, és menni kell. Próbálok korán lefeküdni és öt órát aludni, mondjuk tíztől hajnali háromig. De irdatlan mennyiségű munkát tudok elvégezni egy-egy hosszabb úton is. Ha csak Pápára megyek, ahol a püspöki hivatal van, az oda-vissza két óra, ami alatt rengeteg mindent meg lehet csinálni, egy-egy budapesti vagy debreceni útról nem is beszélve. Minden időt próbálok hasznosítani, de most már vissza kell fognom a tempót. Köszönöm az Úrnak, hogy megőrzött, és nem akarom a kelleténél jobban feszegetni a határokat. Már harminc éve szolgál a Balaton partján. Mennyire tudja kihasználni a tó adta lehetőségeket? Szokott mondjuk horgászni vagy esetleg vitorlázni? Volt olyan nyár, hogy egyetlenegyszer sem fürödtem a tóban. Utána elhatároztam, nem telhet el többé úgy nyár, hogy ne menjek le a partra. Korábban napi kapcsolatom volt a Balatonnal, mert huszonöt éven keresztül minden reggel elmentem futni. Gyönyörű helyeket fedeztem fel a parton, olyan utakat ismertem, amelyeket senki más. A kocogásnak az imádság mellett ez a legnagyobb ajándéka. Nem lehetett nem észrevenni, hogy az elmúlt években drasztikusan lefogyott, sokan aggódtak is ön miatt. Én is hallottam híreket arról, hogy nagyon beteg vagyok. E tekintetben elmondhatom: hála az Úrnak, még nem vagyok beteg, szándékosan le akartam fogyni. Miután abbahagytam a futást, és folyamatosan etettek bennünket a szeretetvendégségeken, nagyon rám jöttek a kilók, de védekezésből nem álltam mérlegre. Ha megnézem az akkori képeket, magam is megijedek. Egy felülvizsgálaton viszont mérlegre állítottak, és akkor el sem kellett határoznom, hogy ennek itt vége. Ez 2017 márciusában volt. Újra mozogni kezdtem, és nagyon szigorú böjtnek vetettem alá magam. Csak gyümölcsöket, zöldséget és halat ettem két éven keresztül. Ha lenne két hete, hova utazna el szívesen? Meggyőződésem, hogy először ismerje meg mindenki a saját kultúráját és utána a távolabbi világot. Így lehet csak értékelni mások kultúráját, ami erősítheti a saját hitünket és identitásunkat is. Európában számos helyet megnéznék, például azokat a földközi-tengeri szigeteket, ahol a keresztyén kultúra a domináns. Engem a keresztyén kultúra kincsei érdekelnek. Legjobban a saját életterem harminc kilométeres körzetében található szépségekre szeretnék rácsodálkozni, mert azokat kellene még jobban ismernem, hiszen „az én részem kies helyre esett”, ahogy a zsoltáros énekli.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

A mosolygós depresszióról és depressziósokról olvastam egy írást, amelyben a szerző arra a veszélyre hívja fel a figyelmet, hogy nem lehet gyógyítani azt, aki maszkot hord. Mert a mosoly mindent elfed, az emberek pedig általában örülnek, ha vidám arcot látnak maguk körül. Nem kell foglalkozniuk mások bajával, éppen elég a sajátjuk. Van, aki ennek megfelelően szívesen tréfálkozik is, amikor hogyléte felől érdeklődünk, csak hogy ne vegyük észre tartós rosszkedvét és levertségét, és vidám könnyedség mögé rejti kétségbeesettségét, reménytelenségét. Szerepet játszik mindig mindenki, talán önmaga előtt is, gyakran nem is tud róla, milyen nagy bajban van. Nem fordul szakemberhez, és ha egy barát vagy együttérző családtag mégis rákérdez, inkább letagadja. Pedig nem mindegy, hogy szomorúsága átmeneti hangulat vagy válságos lelkiállapot-e. Jézusról azt olvassuk, hogy a Gecsemáné kertben rettegni és gyötrődni kezdett, és ezt ki is mondta belső tanítványi körének: „Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok!” (Mk 14,33–34) Máté evangéliuma hozzáteszi: „velem” (Mt 26,38). Az eredeti szövegben szereplő görög szavak súlyos, felkavaró érzéseket és élményt jeleznek: félelem, rémület, remegés, gyötrődés. Lukács az agónia görög szót is használja Jézus halálos küzdelmére imádsága közben. Az Emberfia testileg-lelkileg szenved. Együttérzést kér, hogy akik vele vannak, vele legyenek, virrasszanak. De nem velük, hanem külön, magányosan imádkozik. Nincs imaközösség. Egyedül vívja meg a harcot emberlétével, teste egészséges életösztönével, hogy békességgel igent mondjon Isten akaratára, és a Lélek győzzön benne. Csak legyenek ott a barátai. Ennél többet nem adhatunk mi, emberek egymásnak. Mégsem adjuk. A tanítványok elaludtak. Nem álmosak voltak, hanem ahogyan Lukács evangéliuma mentegeti őket: a szomorúságtól kimerültek (Lk 22,45). A lelki-szellemi éberség hiánya miatt depresszív állapotba süllyedtek. Éppen az hiányzott belőlük, amit Jézus kért. Jézusnak nincs, nem lehetett társa a szenvedésben. Példát ad arra, hogy saját harcainkat nekünk is meg kell vívnunk. Életünk nagy döntései előtt és közben, és majd egyszer az utolsó állomásnál, a halál kapujában egyedül kell küzdeni, átlépni, és Isten elé állni. De Jézus ott lesz velünk. Ő, aki legyőzte a halálos szomorúságot és félelmet. Most is velünk van álmatlan éjszakáinkon, gyötrődéseinkben. Előtte nem kell a torz mosolyt erőltetni, mert tudja, mi van az álarc mögött. Megért, erőt ad. 

IMÁDKOZZUNK!

Nélküled Mi lakik a szívben, / ha bennem / nem te vagy jelen? Mivel telik meg / a lelkem, / ha tőled távol / minden olyan sötét / és reménytelen? Nélküled, Uram, / kicsúszik minden / a kezem közül. Jöjj, kérlek, / emelj fel, / tarts meg engem, / hogy ne legyek / nélküled / egyedül! Ámen.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Delila

Egy asszony, akinek a neve összeforrt az árulással. A nő, aki mintha bájitallal bűvölte volna meg a szerelmes Sámsont, míg a hős, talán dús hajkoronáját hátrasimítva, feltárta előtte élete legbelső titkát. Sámson történetének utolsó előtti szakasza csupa ármány és cselszövés. Pedig minden olyan ártatlanul kezdődött: egy férfi megszeretett egy nőt. Az elbeszélés végén viszont ez a férfi megalázva, megvakítva halad az ősellenség városa felé. A két jelenet között az eseményeket nem Isten választottja, hanem szerelmének tárgya tartja kezében. Deliláról a nevén kívül semmit sem tudunk. Lehet, hogy magányos szépség volt, lehet, hogy özvegy. Sámson szerette, de az nem derül ki, hogy ő viszonozta-e érzelmeit. A legérdekesebb és a történet (Bír 16) értelmezését alapvetően befolyásoló elem az, hogy nem ismerjük származását sem – sokan azt gondolják, hogy filiszteus volt, de ezt a Szentírás nem állítja. Lakóhelye, a Szórék-völgy Izráel és Filisztea határa, az itt élők, bármelyik népcsoporthoz tartoztak is, ismerték egymást. Kétségtelenül hátborzongató belegondolni, de igaz: Delila akár izraelita is lehetett. Ebben az esetben ő a legelvetemültebb személy a Bírák könyvében, aki kíméletlenül kihasználta Sámson gyengeségét. Magához édesgette, rászedte, elárulta – pénzért. Sok pénzért. Ha viszont Delila filiszteus volt, más színben tűnik fel egész szereplése. A filiszteus Delila maga is hős, aki busás jutalom reményében bár, de saját népe nevében állt bosszút, és nyilván sok további szenvedéstől mentette meg övéit Sámson kiiktatásával. Nyilván emlékezett a felperzselt földekre és a Lehíben agyonvert ezer honfitársára is, akiknek halálát a lábai előtt heverő férfi, Izráel bírája okozta. Lehet, hogy igaz a mondás, és a szerelem tényleg vak. Sámson szenvedése árán, a malmot hajtva gondolhatta végig, hogy vakká tesz.  HODOSSY-TAKÁCS ELŐD 2019. július 14.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

„Akik az Úrban bíznak, erejük megújul”

Hosszú bekötőút vezet az Annamajorhoz, ahol a baracskai objektum épületei találhatók. A kereszteződés elején rozsdásodó tábla figyelmezteti az arra járót, hogy csak engedéllyel szabad behajtani. Néhány kilométer után egy leágazásnál sorompó akadályozza a továbbhaladást. A sorompó után, az út mellett a Kádár-kockának is hívott házakból áll néhány, egészen falusi hangulatot kölcsönözve az intézménynek, de beljebb kerülve lerombolja az illúziót a magas, szögesdrótos kerítések látványa. Az imanapra érkező lelkészeket, papokat, egyházi képviselőket és az újságírókat a parancsnoki épület légkondicionált nagytermében pogácsa, üdítő és kávé várja. Kávézás közben Magyarné Balogh Erzsébet lelkipásztorral, a Református Missziói Központ (RMK) igazgatójával beszélgetve világossá válik, hogy a fogvatartotti imanapot a református börtönlelkészi szolgálat kezdeményezte, és évről évre a fogvatartottak bibliaköreinek, imaköreinek szervezik. Elmondja azt is, hogy sok esetben az intézményektől függ, mennyire támogatják a fogvatartottak részvételét, mert az utaztatásukhoz gépkocsit és kísérőállományt kell biztosítani. Idén az ország kilenc másik büntetés-végrehajtási intézményéből érkeztek résztvevők Baracskára, az előadásokat és hitvallástételeket százegy rabruhás ember hallgatta végig.

BÖRTÖN ÉS LELKÉSZE

Ritkán hallani olyan őszinte bizonyságtételeket, mint amilyenek Baracskán hangzottak el a IX. Országos Fogvatartotti Imanapon. Az eseményen tíz büntetés-végrehajtási intézet százegy HEGEDŰS BENCE fogvatartottja vett részt a börtönlelkészekkel, valamint a börtönmisszióhoz kötődő szervezetek és gyülekezetek képviselőivel együtt a Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet baracskai objektumában június 27-én, csütörtökön.

16 Reformátusok Lapja

2019. július 14.

Mielőtt szigorú kíséret mellett átvonulnánk a börtön ebédlőjébe, eligazítást kapunk arról, mit lehet és mit nem a fogvatartottak között. Például nem beszélgethetünk bármelyikükkel, és személyiségi jogaik védelme miatt nem is fényképezhetjük őket úgy, hogy látszódjon az arcuk. Mivel még van egy kis időnk, Darvas Szilárdot, a Tiszalöki Országos Büntetés-Végrehajtási Intézet új börtönlelkészét faggatom arról, miért vállalta el a szolgálatot. – A börtönben is emberek vannak, akik terheket és bűnöket hordoznak, nekik is szükségük van az evangélium üzenetének meghallására. Amikor az előttem ott szolgáló lelkész távozott, megkeresett az intézet képviselője, hogy vállalnám-e a börtönlelkészi feladatokat. Mivel lassan húsz éve végzek szolgálatokat e missziói területen, egyszerre bizalomnak és megtisztelőnek éreztem ezt a felkérést. Lelkészi végzettségem mellett börtönlelkészi képesítésem is van. Így igent mondtam, és Isten további segítségét kértem erre a feladatra. A kinevezésem előtt öt évig a Tiszáninneni Református Egyházkerület börtönmissziós lelkésze voltam Sátoraljaújhelyen, emellett már korábban is szolgáltam kinevezett he-


| REFORMÁTUS ÉLET |

lyettes börtönlelkészként Tiszalökön – osztja meg a börtönlelkész. Darvas Szilárd tizenkilenc éve szolgál helyben lakó lelkipásztorként az Alsó-Felsőberecki Református Társegyházközségben, mégis szükségét érezte annak, hogy missziós területtel is foglalkozzon, igyekezve nem különbséget tenni a börtön és a hagyományos gyülekezet között lelkészi szolgálatait tekintve. – A reszocializációs folyamat során arra van a legnagyobb szükség, hogy az elítéltek tudják azt, hogy szabadulásuk után gyülekezeti közösségre, templomra találhatnak, ahol megállhatnak Teremtőjük, Megváltójuk előtt, elkérve a Szentlélek erejét megváltozott életük folytatásához a Krisztusban. Igyekszem úgy végezni a munkámat, ahogyan bármely gyülekezet közösségében tenném azt – összegzi a lelkipásztor. Közben megérkezik Csuka Tamás dandártábornok, nyugalmazott protestáns tábori püspök is, majd a fegyőrök gyűrűjében átvonulunk az imanap helyszínére. Idegesen berreg a mágneszár a kerítés kapuján, majd egyenként átmegyünk a fémkereső kapun, miután arcképes igazolványunkkal igazoltuk magunkat. Rekkenő hőségben sétálunk száz-százötven métert – noha mindegyik fogvatartotti épülethez külön sétaudvar tartozik, a kánikulában senkinek sincs kedve kint lenni a rabok közül.

A fogvatartottak társadalmi visszailleszkedése elképzelhetetlen az egyházak részvétele nélkül. Ez nem mindig volt így: a szocialista Magyarország börtöneiben egészen 1989-ig tilos volt a vallásgyakorlás.

MI AZ A BIZTONSÁG, AMIBEN BÍZOL? Az ebédlőben mellbevágó hőség fogad, a fogvatartottak már egy ideje az asztalaiknál ülnek, előttük műanyag pohár és egy-egy üveg ásványvíz. Szénási Jonathan Sándor református lelkipásztor, a házigazda baracskai intézet lelkésze megnyitja az imanapot, amelynek vezérigéje Ézsaiás próféta könyvéből szól az egybegyűltekhez: „Mi az a biztonság, amiben bízol?” Szerinte ez örök érvényű kérdés, amelyet sokszor feltesznek nekünk, amikor az ördög támad, és kétségbe akarja vonni, hogy őszinte hit van a szívünkben. – Pontosan az ézsaiási történetből tudhatjuk, hogy Isten számára nincs reménytelen ember és nincs reménytelen helyzet – hangsúlyozza az igehirdető. Az imanapnak nemcsak vezérigéje, hanem éneke is van, méghozzá a Kárpát-medencei református énekeskönyv 468. dicsérete, amely többször is felcsendül az együttlét alatt. Éneklés után Kiszely Pál dandártábornok, a baracskai intézmény parancsnoka köszöntőjében kiemeli, hogy a fogvatartottak társadalmi visszailleszkedése elképzelhetetlen az egyházak részvétele nélkül. Emlékeztet rá, hogy ez nem

ELÉG EGY BÁTOR KÉRDÉS A baracskai objektum negyedszer adott otthont az országos fogvatartotti imanapnak. 2011-ben az első ilyen rendezvény helyszíne is Baracska volt, majd ott tartották meg a másodikat is. Ezután vándorútra indult az esemény, amelyet többek között Pálhalmán és Budapesten is megszerveztek, majd tavaly ismét Baracska lett a helyszíne az imanapnak. A Közép-dunántúli Országos Büntetésvégrehajtási Intézetnek láthatóan nagy rutinja van már az igei rendezvények lebonyolításában, talán nem is véletlen, hogy ebből a börtönből indult útjára a fogvatartotti imanap. Szénási Jonathan Sándor szívesen gondol vissza arra, hogyan bólintott rá a börtön akkori parancsnoka az első ilyen rendezvényre. Visszaemlékezése szerint egy baracskai program után együtt ebédelt Bogárdi Szabó István püspök, L. Molnár István börtönlelkész, Cséri Zoltán, az akkori börtönparancsnok és ő. – L. Molnár István talán kicsit irigyelte, hogy az én baracskai parancsnokom több szabadságot ad programszervezésben, mint az övé, és így szólt a parancsnokhoz: „Parancsnok úr! Látva, hogy itt, Baracskán minden milyen jól megy, arra gondoltam: mi lenne, ha – a püspök úr védnöksége alatt – tartanánk egy országos imanapot itt, Baracskán?” Mi erre hirtelen szólni sem tudtunk, sem püspök úr, sem a parancsnok úr, sem én. Majd egy gondolatnyi szünet után a parancsnok megszólalt: „Megpróbálhatjuk, mi helyet adunk neki” – idézi fel a kezdeteket a lelkipásztor.

2019. július 14.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |

BAJAIAK AZ IMANAPON A fogvatartotti imanapok szinte állandó vendége a Bajai Református Egyházközség küldöttsége, amelyet idén R. Füzesi Nóra, a gyülekezet presbitere vezetett. Elmondja, hogy Baján kicsi a gyülekezet, mégis minden évben támogatják a büntetés-végrehajtási intézetből szabadultak beilleszkedési programját. – Isten segítségével találtunk olyan közös pontot a börtönmisszióval, ahol segíteni tudunk. Ez szerény anyagi juttatás, amely lényegében a frissen szabadultak családi életbe való visszailleszkedését, beilleszkedését támogatja. Azért jövünk el minden évben, hogy jelenlétünkkel is támogassuk a rabokat, azt üzenve nekik ezzel, hogy falak nélkül, egy légtérben, a kánikula adta együtt izzadásban a bűnöket izzadjuk itt ki közösen. Elgondolkodtató, hogy ugyanolyan nyomot hagy a szép ruhámon, mint a fogvatartottak öltözetén – veti fel a presbiter.

megváltoztatta az életét, amikor rájött, hogy Isten szemében ő értékes ember, „nem egy nulla”. Rabtársa már tavaly is itt volt az imanapon, és megtiszteltetésnek érzi, hogy újra itt lehet. Elmondása szerint nagyon sokat jelent számára, hogy találkozhat olyanokkal, akik már szintén befogadták szívükbe Jézust. Az előadások között újra felhangzik a 468. dicséret, szinte már mindenki fejből tudja a három versszak szövegét. Az előadások között igei köszöntőt mond Szabó József, a Magyar Evangéliumi Börtönmisszió elnöke, Csuka Tamás nyugalmazott protestáns tábori püspök és Böjte Csaba ferences szerzetes is, majd zenés előadások következnek. Utána a Váci Fegyház és Börtön bibliaköre áll színpadra: hegedűvel, gitárral és énekkel dicsőítik Istent. A dalok meglepően jól szólnak, legalább úgy, mint egy dicsőítő zenekar előadása valamelyik keresztyén fesztiválon. Az imanap végén zárszóként a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának nevében Szilassy Roland őrnagy beszél az egybegyűlteknek, és egy Babits Mihály-idézettel zárja a IX. Országos Fogvatartotti Imanapot: „…s képekből összeáll a képtelen / korlátokból korlátlan végtelen.”

DALLAMOK mindig volt így: a szocialista Magyarország börtöneiben egészen 1989-ig tilos volt a vallásgyakorlás. Szerinte az elmúlt harminc évben a börtönök nem tudták volna elvégezni azokat a feladatokat az egyházak segítsége nélkül, amelyeket a jogszabályok előírnak, és ezért is tartja fontosnak, hogy segítsék a lelkészek tevékenységét, és mindent megtegyenek azért, hogy a fogvatartottak gyakorolni tudják vallásukat. Magyarné Balogh Erzsébet beszéde elején L. Molnár Istvánról emlékezik meg, aki a közelmúltban bekövetkezett haláláig vezette a börtönlelkészi szolgálatot. Az RMK lelkész-igazgatója felidézi, hogy L. Molnár István minden írását, beszédét így kezdte és így zárta: soli Deo gloria, azaz egyedül Istené a dicsőség. Felidézi, hogy tőle származik a fogvatartotti imanapok gondolata, a kezdeményezés élére pedig Bogárdi Szabó István püspök állt. L. Molnár István odaadó börtönlelkészi munkájára egy, az ebédlő bejáratában felállított tabló is emlékezteti a közösséget.

HITVALLÁSOK A köszöntések után elkezdődnek a fogvatartottak előadásai, sokan mondják el, hogyan tértek meg, míg mások egy-egy vers elszavalásával szolgálnak. Egy sopronkőhidai rab arról tesz bizonyságot, mennyire 18 Reformátusok Lapja

2019. július 14.

Sokan már fészkelődnek, ami két és fél óra egyhelyben ülés után teljesen érhető, de még nincs vége az eseménynek, most következik ugyanis a baracskai bibliakör szolgálata: cigány dallamokra énekelnek evangéliumi tartalmú énekeket. A színpadon álló tizennyolc ember lelkesebben dalol, mint egy nyári táborban a tábortűz mellett a Tüzed, Uram, Jézust éneklő ificsoport. Az imanapot lezáró áldások után Szénási Jona­ than Sándor elmondja, hogy a bibliakörbe járókat nem igazán érintették meg Balassi Bálint dicséretei, viszont nagyon szívesen énekelték saját dalaikat, amelyeknek a szövege nem nagyon illett az alkalomhoz. Majd Osváth Zoltán orgonista, hangmérnök segítségével rögzítettek jó néhány dalt a börtönben; e dalokhoz Szénási Jonathan Sándor írt bibliai tartalmú szöveget. A börtöndalokból készült CD minden példányát elkapkodták az előző cigány imanapon. – Nekem igazából az a jó, amikor kiengednek valakit pár napra a családjához, és a második alkalommal már azzal jön vissza, hogy „Atyám, az otthoniak már ezzel a szöveggel éneklik”. Ezek az énekek úgy terjednek most, mint a népdalok, vagy mint a reformáció korában, Drávaszögben az énekeink – magyarázza a lelkipásztor.  FOTÓ: BVOP – TÖRÖK ÁDÁM


| REFORMÁTUS ÉLET |

Találkoztak a Kárpát-medencei református pedagógusok 1996 óta minden nyáron találkozót szerveznek a Kárpát-medence református középiskolái, és hatodik éve a református általános iskolák is tartanak seregszemlét. Utóbbiak küldöttei – igazgatók, tanárok, lelkipásztorok, diákok – a debreceni Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskolában gyűltek össze június 28–30. között, a középiskolák képviselői pedig a hevesi Eötvös József Református Oktatási Központ vendégszeretetét élvezték július 4. és 7. között. A negyven református alapfokú oktatási intézményt képviselő százötven pedagógus – köztük a református tanügyirányítási és pedagógiai szakmai szolgáltató szervezet munkatársai az „Orando et laborando”, imádsággal és munkával jelmondat szellemében osztották meg egymással tapasztalataikat. A találkozó végén zárónyilatkozatot fogadtak el, amelyben hangsúlyozzák: támogatják az egyház azon törekvését, hogy az intézményrendszer stratégiai fejlesztése jól meghatározott célrendszer alapján, erős gyülekezeti háttértámogatással történjék. Fontosnak tartják, hogy felhívják a figyelmet az időtálló keresztyén értékeket közvetítő nevelés fontosságára. Egyetértenek a közoktatás értékalapú megújítását célzó kormányzati törekvésekkel, várják a hosszú távú fejlesztési terveket és az új Nemzeti Alaptantervet. Véleményük szerint a szakma erősítésének elengedhetetlen feltétele a pedagógusbérek mielőbbi rendezése, mégpedig oly módon, hogy azok értéküket megőrizhessék. A Szabó Magda írói munkásságát meghatározó debreceni helyszínek megismerése megerősítette abbéli

hitüket, hogy a szülőhely vagy a választott lakóhely alapos ismerete nélkülözhetetlen a „holtig haza” érzésének elmélyítésében. Hálát adnak Istennek az erősödő iskolarendszerért és a tanév sikereiért, élményeiért. A huszonkét magyarországi, öt erdélyi, két partiumi, egy felvidéki, egy kárpátaljai középiskola és egy pedagógiai-szakmai szolgáltató szervezet küldöttei tájékoztatták egymást az országaikban folyó magyar református középiskolai oktatás helyzetéről. A találkozó végén elfogadott zárónyilatkozatban számot adnak a szellemi és infrastrukturális gyarapodásról: szerte a Kárpát-medencében oktatási intézmények épülnek, újulnak meg, és hatékonyan működnek a református oktatási rendszert támogató intézmények és szakmai programok. A maguk feladatait és felelősségét keresve készülnek 2020-ra, a Nemzeti Összetartozás Évére. Méltatják a Református Oktatási Stratégia jelentőségét, javasolva, hogy a nevelőtestületek ismerjék meg azt a jövő tanévben, ugyanis ütemezett megvalósításával az aktuális köznevelési problémák a megoldás irányába terelhetők. Sürgetik a pedagógusbérek rendezését, hogy növekedjen a pálya vonzereje. Az óvodapedagógusok esetében támogatják a nyelvvizsgaelvárás újragondolását. Szükségesnek tartják a kiszámítható oktatáspolitikai tervezést és kommunikációt. Kiemelik: a református nevelés támaszkodik a szellem alkotó erejére, amelynek fontos feltétele az autonóm személyiség formálása, az értelmiségi lét- és -magatartásformák megbecsülése, a pedagógiai innovatív műhelyek működése. Köszönetüket fejezik ki a találkozó szervezőinek és támogatóinak.  MUNKATÁRSUNKTÓL 2019. július 14.

Reformátusok Lapja 19


KÖNTÖS LÁSZLÓ

Akkor Az ember attól ember, hogy képes elmondani, megfogalmazni, értelmezni azt, ami vele történt. De van egy nagy bökkenő: a történetet csak akkor lehet valamiképpen összefoglalni, ha már véget ért. Amíg az ember benne van, és nem látja a végét, nincs abban a helyzetben, hogy teljes egészében megragadja azt, ami vele történik. Mindig csak utólag. Utólag viszont mindenki „nagyon okos”. Ilyenkor születnek a mindenféle magyarázatok, miért történt minden pont úgy, ahogy történt. Arról nem is beszélve, hogy ezek az utólag született történetmagyarázatok nagyban függnek attól, aki emlékezik. Ezért van az, hogy ugyanannak a történeti eseménynek sokféle magyarázata lehetséges. Mi több, az is gyakran megeshet, hogy saját életünkön belül másként emlékezünk ugyanarra az eseményre. Előszedsz egy-egy régi képet, amiről mondtál

Az evangélium az egyetlen üzenet, amely az ember történetének, vagyis az emberlét egészének értelmet, jelentést tud adni, és amely meghaladja a történetbe, az időbe zártság öntudatlanságát.

valamit tíz évvel ezelőtt, és most csodálkozol azon, amit akkor gondoltál. Egy történet mindig az, amit az emlékezet megfogalmaz. Viszont ha ez így van, ha tényleg csak utólag lehet bármit is mondani arról, ami történt, akkor nagy kérdés, mit lehet mondani az ember történetéről. Sőt, ez az egyetlen kérdés. Mert hiába van meg mindenkinek a maga története, az egyéni élettörténetek mégiscsak valamely nagyobb, teljesebb történet, az ember történetének részei. Igazán ez a nagyobb, teljesebb narratíva az, amelynek minden egyes egyéni életút a részese. Ezért aztán ha az ember ad valamit magára, mármint intellektuálisan, nemcsak az az igény él benne, hogy saját életének történetét valamiképp megragadja, jelentést adjon neki, hanem fel kell tennie azt a kérdést is, hogy a saját élete vajon milyen nagyobb, teljesebb történet részese volt. Vagyis nem kerülhető meg az a kérdés, hogy mit tudunk mondani az ember történetéről, amelynek az én egyéni élettörténetem is a része. 20 Reformátusok Lapja

2019. július 14.

Nos, van egy rossz hírem: semmit sem. Hiszen ebben az esetben is érvényes az igazság, hogy egy-egy történetről csak akkor lehet igazán bármit is mondani, ha már véget ért. Utólag. De hát az ember története még nem ért véget, és senki sincs abban a helyzetben, hogy utólag visszatekintsen rá. Ez azért elég riasztó, hiszen az ember, bármennyire értelmes lény is, sok mindent képes megismerni és megfogalmazni, csak arra az alapvető kérdésre nem tud válaszolni, hogy valójában mi történik vele, miközben éli a történetét. Mert ehhez látni kellene az egész történetet, és mintegy a vége felől visszatekinteni rá. Ha van valami, ami az emberlét feszültségét, feloldhatatlan dilemmáját, ellentmondásosságát adja, akkor ez az. Tudnia kellene, miben van, mi történik vele, de nem tudja. Ezért van az, hogy ami történik, mindig több is és más is, mint akaratok, szándékok számtani összessége. Az, amit az ember tesz, és ami történik vele, nem ugyanaz. Ha ez a kettő ugyanaz lenne, akkor a történelem tervezhető lenne. De nem az. Ebben csak az e világi üdvösség prófétái hisznek. A keresztyénség tud erről a feszültségről. Sőt, csak erről tud igazán. Nem véletlen, hogy az evangéliumi üzenet alapvetően a végső időkről szól. Arról, mi lesz azután, ha az ember története véget ér. Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre. S ebben a mondatban minden benne van: a most és az akkor feszültsége. A most homálya és az akkor világossága. Az akkor: a lezárult emberi történet utániból visszatekintés a mostra. Mondják az okosok, hogy ez csak spekuláció. De mit tudnak mondani az ember történetéről? Semmit sem. Keresztyén az, aki már most az Isten által kijelentett „akkor”-ból, az emberi történet lezárulása utániból, az időn túliból tekint vissza a jelenre, a mindenkori mostra: saját magára. Akárhogyan is, az evangélium az egyetlen üzenet, amely az ember történetének, vagyis az emberlét egészének értelmet, jelentést tud adni, és amely meghaladja a történetbe, az időbe zártság öntudatlanságát. Mert az öntudat valódi szintje nem az, hogy ismerem az időbeli történetemet, hanem az, hogy tudom, mi történt velem és Istennel a történetemben. Minden más csak kilátástalan botorkálás a jelen homályában. 


| GONDOLATOK |

JAKAB-KÖVES GYOPÁRKA

Jövevénységünk ideje

A szerző író

ILLUSZTRÁCIÓ: KALOCSAI RICHÁRD

Két héttel ezelőtt, vasárnap este ellopták a kézitáskámat, benne az összes fontos iratommal. Először el sem akartam hinni, hogy ez megtörténhetett, felkutattunk a táska után mindent. Végül el kellett fogadnom, hogy nincsen sehol. Az aggodalom szinte gúzsba kötött. Fogalmam sem volt, mit kell ilyenkor tenni, de szép lassan végigfuttattam magamban: rendőrség, azután iratok után járni. Másnap reggel korán indultam volna vizsgázni, nyolcra ott kellett volna lennem. De se személyi igazolványom, se diákigazolványom, se jogosítványom nem volt. Az

eltűnt táska miatti szorongásom és az egész dolog elképesztő volta mellett még többszörös teherként nehezedett rám a tudat, hogy a vizsgára nem tudok elmenni. Talán automatikusan egyest kapok, miközben olyan sokat készültem, ráadásul egyik kedves tantárgyamról volt szó. Éjjel mindez szinte fölém nőtt, ide-oda hánykolódtam, és forgattam magamban mindazt, amit másképp kellett volna tennem, meg azt, ami majd rám vár. Reggel vizsga helyett a rendőrségre siettem. Mentem az épület felé, és ekkor, a reggeli verőfényben végiggondoltam, miért is érzem oly igazságtalannak azt, ami történt. Lajstromoztam az eltelt évet, amely eseménydús volt, de sok szomorú fordulattal. Rokonságomban többen meghaltak, emellett életünk egyfajta bizonytalanságban telt azóta, hiszen a hónapok óta tartó parókiafelújítás sok türelemre és áldozatra ítélt minket. Közben számtalan más, felkavaró eset is zajlott életünkben, és mindez folyamatosan tudatosította bennem a jövevénylétünket. „Bolyongó

arámi volt az ősöm, aki lement Egyiptomba, és jövevény volt ott kevesedmagával, de nagy, erős és hatalmas néppé lett ott” – mondja a Biblia egyik nagyon fontos hitvallása (5Móz 26,5). Ez az önsajnálat nélküli kijelentés arról, hogy igenis „jövevény” vagyok, számomra is világossá vált. Mert jövevények vagyunk, és mindaddig azok maradunk, amíg haza nem találunk. A hazatérésünk pedig eljön majd abban az időben, ami még előttünk van, de ami ígéretként életünk reménységét adja. Az a jeremiási hazatérés a 31. fejezetből, amellyel év közben rengeteget foglalkoztam, most még mélyebb értelmet nyert. Mert ahogyan egy régi, üres táskát kocogtatva a vállamon mentem a reggeli verőfényben, nemcsak megértettem sok mindent, hanem azt éreztem, hogy szabadabb vagyok, mint valaha. Most egyetlen lehetőségem az volt, hogy rábízzam minden gondomat, minden nehézségemet az Úr Istenre. Belefeküdjek az ő mindennél hatalmasabb tenyerébe, amely óv és megsegít. És én akkor ráhelyeztem az életem az ő tenyerére. Nem voltak irataim, és egy csomó mindenem eltűnt a táskámmal együtt, de éreztem, hogy szabad vagyok, és békességem van. A rendőrségen másfél óra alatt végeztem, aztán siettem, hogy megkezdjem az irataim beszerzését. Ekkor érkezett az a segítség, amely emberi jóság formáját nyerte el, mégis tudtam, hogy annak a nagy-nagy kéznek a munkája. Először teológustársam telefonált, és szólt, hogy még sokan várnak a sorukra a vizsgán. Talán odaérnék. Ekkor hívtam fel lihegve ott, az utcán a férjemet, aki kérés nélkül ajánlotta: „Figyelj, gyere haza! Az iratok ráérnek. Én elviszlek. Talán még odaérsz.” Így esett, hogy aznap nem csak a rendőrséget jártam meg, de beértem vizsgára is. Milyen tételt kaptam? Isten gondviseléséről kellett beszélnem a hitvallások alapján. A gondviselésről, amelyet én aznap úgy tapasztaltam meg, hogy éreztem, ahogy tenyerében tart az Úr. Maróthi György gyönyörű énekét gyakran szoktuk énekelni: „E világ mióta fennáll ő mivolta, sűrű változás. (…) Nincsen benne állandóság, minden hiábavalóság.” S a barokkos siralmat egyszerre felváltja a hitvallás: „Csak te vagy állandó, nincs más maradandó!” Mindig sajnáltam, hogy itt ezt a részt a kórusvezetőnk lehalkította. Mert nagyobb hangsúly, nagyobb örömteli híradásunk nem lehet. Minden változik, de az Úr állandó.  2019. július 14.

Reformátusok Lapja 21


| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra! LXIII. ÉVFOLYAM,

28. SZÁM, 2019. JÚLIUS 14.

Adózás és adakozás

LAPJA

REFORMÁTUSOK

JEGYZET

Adózni és adakozni nem ugyanazt jelenti. Az adó és az adózás szent dolog, minden jóhiszemű állampolgárnak illik adót fizetnie. Vannak ugyan adóelkerülők, bliccelők, de szerencsére kevesen. „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré” – mondja Jézus, és igaza van. Szükség van az adóforintokra, hogy az állam működni tudjon. Ha az adókat kifizettük, hátradőlhetünk, mondván, hogy megtettük, amit megkövetelt a haza. Azonban Jézus kevésnek találja, ha megadtuk a császárnak, ami a császáré, mert így folytatja: „És adjátok meg Istennek, ami az Istené.” A Mester olvasatában nem az a nagy kérdés, hogy megadjuk-e a császárnak, ami a császáré, hanem az, hogy megadjuk-e Istennek, ami az Istené. A császárnak meg kell adni, ami megilleti, ez a törvény. A farizeusok és a Heródes-pártiak is tudták ezt, csak tőrbe akarták csalni Jézust. Azt is tudták, hogy Istennek is adósai, ezért megtartották a törvényt, tizedet adtak a kaporból, mentából, hetente kétszer böjtöltek, mint az a bizonyos farizeus, aki a vámszedő mellett imádkozott. Ezek a derék farizeusok úgy gondolták, hogy ők nem csak a császárnak, de az Istennek is adóznak, vagyis megadják neki, ami jár. Jézus hallatlanul bölcsen cselekszik, amikor kér egy dénárt, és megkérdi: „Kié ez a kép és ez a felirat?” „A császáré” – mondják az ellenlábasai, mire Jézus így válaszol: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.” A dénáron Augustus császár képmása volt, az emberen viszont az Isten képmása van, mert a maga képére és hasonlatosságára teremtett minket: „Egy istenarc van eltemetve bennem…” (Reményik Sándor) Az istenképűség azonban meglehetősen töredezett, némelyek szerint meg is semmisült bennünk. A császárnak adni, adózni vagy az Istennek, nem ugyanaz. Adózni azt jelenti, hogy adok, mert muszáj adni. Odaadóan adni, adakozni csak az tud, akinek van miből, aki megajándékozott ember. Az adakozás nem zseb, hanem szív kérdése. A Názáreti szegény volt, nem volt a fejét hová lehajtania, nem volt dénárja, mégis adakozó életet élt, hisz mindenét odaadta, amije csak volt, még az életét is. Az igazi adás, adakozás nem más, mint odaadás, önmagunk odaajándékozása. Ahogy az édesanya odaajándékozza magát csecsemőjének, úgy adhatunk mi is magunkból Istennek és embernek. Aki adakozó ember, az nem fél az idejéből, erejéből, türelméből, javaiból és a szeretetéből, az életéből adni másoknak. Nem az a kérdés tehát, hogy a császárnak megadjuk-e, ami megilleti, hanem Istennek megadjuk-e, ami az Istené, vagyis az adakozó nagylelkűség jellemző-e ránk, vagy adózó, fukarkodó életet élünk-e. Lehet lecsavart lángon, fukarkodva élni, de lehet lobogva, adakozva is. Aki Isten nagylelkűségét megízlelte, az nem csak adózni, de adakozni is fog, megadja a császárnak, ami a császáré, és megadja Istennek, ami az Istené.  SIMON ISTVÁN

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 320 FT

Mennyei casco

A VIHARBAN MEGPRÓBÁLT SZABOLCSI GYÜLEKEZETEKBEN JÁRTUNK

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... ..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


| SZEMLE |

Értékek és ellentétek, avagy két világ találkozása Volt már olyan érzésed valakivel kapcsolatban, hogy annyira különbözik tőled, mintha egy másik világból jött volna? Ugyanúgy mosolyog, mint te, hogyha valamilyen öröm éri, és ugyanúgy elcsügged, ha valami nehézséggel áll szemben, mégsem érted, mit miért csinál. Más az értékrendje, más szavakat használ, mások a motivációi, más kérdések foglalkoztatják, más környezetben nőtt fel és más élethelyzetben éli a mindennapjait. Egy reggel azonban beülsz egy ilyen ismeretlennel az autóba, hogy két hónapon keresztül együtt utazzatok. Tony Lip, az olasz származású bronxi fenegyerek éjszakai bárokban ügyel a biztonságra. A kemény munka mellett igyekszik jó apa és férj lenni. Habár nehezen tudja fedezni családja mindennapi kiadásait, mégis boldogan él a maga kis világában. Ezzel szemben Don Shirley az Amerikai Egyesült Államok egyik legjobb zongoristája, igazi virtuóz. A leningrádi zeneakadémián tanult és New York legelitebb negyedében lakik, magányosan. Kifinomult ember, aki mestere a klasszikus zenének. A két személyiség mondhatni ég és föld, azonban Shirleynek a következő turnéjához megbízható sofőrre van szüksége, aki minden helyzetben tudja, hogy mi a dolga. 1962-t írunk ugyanis, és Shirley színes bőrű. Az út pedig a déli államokba vezet, ahol a rabszolgamunka még mindennapi valóság. Ne-

hezen képzelhető el, hogy konfliktusok nélkül megússza a turnét, ahol fehérek előtt kell színpadra lépnie, még akkor is, ha Shirley igazi sztárnak számít. A baljós körülmények miatt a munkát Tony Lip kapja meg. Két nagyon más ember, két külön világ, két merőben eltérő értékrend. Azonban óhatatlanul beszélgetésbe elegyednek egymással, hiszen Tony nem az a visszafogott, csendes típus. A film elképesztő finomsággal mutatja meg, miért lehet mély konfliktus a különböző hátterű emberek között. Mindeközben arra keresi a választ, hogyan lehet félretenni az ellentéteket a közös ügy sikeréért: miként lehet toleranciából őszinteség, távolságtartásból kölcsönös tisztelet, kimért ellentétből pedig örömteli nevetés. A filmben megjelenő érzelmek és gondolatok segítik újraértelmezni, hogy valójában kik vagyunk mi és kik embertársaink; kiket nevezünk felebarátunknak és meddig terjed felelősségünk a többi emberért; hogyan lehetünk pozitív hatással egymásra és hogyan állhatunk ki egy nemes ügyért, példát mutatva másoknak. Olyan film, amely poénjaival szórakoztat, mégis olyan kérdések elé állít, amelyeket mindenkinek érdemes átgondolni. A Zöld Könyv – Útmutató az élethez című alkotás nem hiába érdemelte ki idén a legjobb filmnek járó Oscar-díjat.  VÍGH TAMÁS 2019. július 14.

Reformátusok Lapja 23


| SZEMLE |

27. zsoltár Ha az ÚR világol bennem, s megszabadít, vajh ki taszíthat félelembe? Ha Ő erődje életemnek, nem ismerem a rettegésnek kínjait. Amikor esendő testemet falánk gonoszok veszik körül, a szorongató ellenségeket az ÚR buktatja el, s énrajtam könyörül. Ha tábort állnak ellenem, nem reszket és nem fél szívem. Hogyha háború zúg köröttem, kibírom, bizalomba öltözötten. Egyet kérek én csak URAMTÓL, könyörgésem egyre ezért szól: hogy életem minden napján lakozhassak szent házában, gyönyörködjek szent arcában, otthon legyek otthonában. Őriz engem menedékben, a gonoszok idejében rejt sátrának rejtekében, sziklacsúcsra emel engem. Emelt fővel, magasan, ott lakozom ellenségeim fölött, áldozok az Ő sátorában, ujjongást érzek, örömöt, szüntelen csak az ÚRNAK zengek, zsoltározok. Hallgasd meg, URAM , hangomat, s küldd el nekem irgalmazó válasz-szavad! „Keressétek az én arcomat!” Üzeneted visszhangozza szívem. Arcodat, én Uram, szüntelen keresem. Ne rejtsd el arcodat előlem, szolgád elől haragvón el ne bújdokolj! ne hagyj magamra, Te, aki eljöttél, hogy segítsen, ne hagyj el engem, szabadító Isten. Ha kivet házából apám, s anyám, befogadsz engem, én URAM, Atyám. Utaid, URAM, mutasd meg itt, s a rám leselkedők elől egyenes ösvényre menekíts. Szorongatóim torkába ne dobj! A hazug tanúságok száma sok, s törvénytelen tanúk tömege acsarog. Hittel hiszem, hogy URAM jóságát már e földön megtapasztalom. Várj hát az ÚRRA, Légyen szíved bátor és erős, így várjad Őt!  PETRŐCZI ÉVA FORDÍTÁSA

24 Reformátusok Lapja

2019. július 14.

Előhang két új zsoltárfordításom Kegyelmi ajándékként élem meg még ma is, hogy a zsoltárok, ezen belül a régi magyar zsoltárfordítások világával nagyon korán, alig háromesztendős koromban alkalmam volt megismerkedni. AkkoriPETRŐCZI ÉVA ban pályakezdő sebészorvos, egyszersmind oratóriuménekes keresztapám, Nemerey Péter ugyanis az Úr 1954. esztendejében minden otthoni, szabad percében Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusának tenorszólóját, ha úgy tetszik, Dávid, a zsoltáros király „szerepét” gyakorolta. Ha pedig valami klinikai vészhelyzet miatt abba kellett hagynia Kecskeméti Végh Mihály 55. zsoltár-változatának – a Psalmus halhatatlan szövegének – éneklését, az ajtóig futottam utána, nemegyszer sírva-ríva, kezemben a fekete műbőrbe kötött kottával, és szüntelenül ezt ismételgettem: „Kérem a mikorondávidot.” 2012 nyarán, amikor keresztapám szülei és nővére, édesanyám mellett a pécsi temetőben nyert nyughelyet, kis borostyánkoszorúnk szalagjára e csodálatos tizenhatodik századi református szövegkincs és a belőle kivirágzott, világhírű zenemű egyik sorát írattam: „Az igazakat te mind megtartod.” Zsoltárhűségem azonban nem ehhez az egyetlen eseményhez kötődik: első régi magyaros szemináriumi dolgozatomban az unitárius Thordai János zsoltárfordításait elemeztem, első doktori disszertációmban pedig idéztem a Magyarországon is járt angol lovag-költő, Sir Philip Sidney A költészet védelmében című munkájával kapcsolatban a zsoltárokról írott gondolataimat. Saját zsoltárparafrázisaim, zsoltárfordításaim és e műfajhoz kötődő tudományos dolgozataim száma sem kevés. Írtam például a 42., a 23. és legutóbb a 13. zsoltár Sidney-féle variánsáról, előadásaimat minden esetben e zsoltárok saját átültetésével is illusztrálva. Külön fejezete volt szakmai életemnek az az időszak, amikor női zsoltárszerzők, „Davidák” néhány munkáját mutattam be, I. Erzsébet királynőtől egészen a testvérével közös alkotókörben dolgozó Mary Sidneyig, aki öccse tragikus halála után saját szövegeivel egészítette ki a Sidney-féle zsoltároskönyvet, amelynek darabjait még Angliában sem éneklik ugyan, de szerves és fontos része az angol reneszánsz vallásos költészetnek. Ezek után már századunkba átlépve: éppen tizenöt évvel ezelőtt, 2004-ben írtam előszót a Mátészalkán élő és alkotó Losonczi Léna költőnő, magyar szakos tanár és hitoktató Zsoltár minden időben című teljes psalteriumához, amelyet a Kálvin Kiadó jelentetett meg, és amely iránt mindmáig nagy az érdeklődés. Hét évvel később, 2011-ben, ugyancsak a Kálvin Kiadónál jelent meg zsoltáros című saját versfüzérem, A patak éneke, amelyhez Steinbach József püspök úr írt előszót. Nagy öröm


| SZEMLE | ILLUSZTRÁCIÓ: KAPÁS CSILLA

mhoz számomra, hogy ez a kis könyvem több helyütt – például a kispest-rózsatéri gyülekezetben – beépült a közösség életébe. Valószínűleg ezek az itt vázolt események is közrejátszhattak abban, hogy Zalatnay István lelkipásztor felkérésére azon költők egyike lehettem, akiket meghívtak a Reménység Szigetére, a budapesti erdélyi gyülekezetbe, hagyományos évi programjukra, a Németh Géza-emlékkonferenciára, amelynek ezúttal a Zsoltárok egészen másképpen volt a címe és a tematikája. Egyben azon felkért költők egyike lehettem – Benkő Ildikó, Fazekas István, Iancu Laura, Kiss Judit Ágnes, Kovács András Ferenc, Lackfi János, Mezei Balázs, Szabó T. Anna, Visky András és Vörös István mellett –, akik a huszonegyedik század hangján szólaltathatnak meg egy csokornyi zsoltárt. A nyersfordításokat Balogh Csaba kolozsvári teológiai tanár készítette, új fordításaink, átirataink – ha Isten is úgy akarja – közös kötetben fognak napvilágot látni. A június 16-án megrendezett emlékkonferencián ugyan személyesen nem tudtam részt venni, azonban a programot és a szándéknyilatkozatot, annak alapos ismeretében, röviden össze tudom foglalni. Az istentiszteletet Zalatnay István tartotta, ezt követően a résztvevők megkoszorúzták Németh Géza kopjafáját, ez alkalomból fia, Németh Zsolt emlékezett meg édesapjáról. A délelőtti programot záró szolgálattévő a Németh Géza költészetét elemző Mezei Balázs volt. Délután következett a Zsoltárok egészen másképp című beszélgetés Visky András vezetésével, zárásként pedig a nyersfordításokat készítő Balogh Csaba tartott előadást A héber nyelvű költészet világa címmel. A rendezők szándéknyilatkozatából is idézek végül: „A költészet világának különleges és több ezer éve élő részét alkotják a bibliai zsoltárok. Fordításuk azonban szinte mindig csak egyházi-teológiai szempontokat követ: a költészet és ezzel tartalmuk mélyrétegeinek üzenete így nem jut felszínre. A budapesti Erdélyi Gyülekezet neves költőket kért fel arra, hogy egy válogatott zsoltárcsokorhoz készítsenek fordítást-utánköltést: a hagyományokat zárójelbe téve, az ősrégi szövegekre hagyatkozva.” Addig is, amíg a további hat nyersfordítás és nagyon aprólékos háttérmagyarázat ugyancsak Kolozsvárott elkészül, és azok birtokában további saját változataimat el tudom készíteni, szeretettel ajánlom a Reformátusok Lapja olvasóinak figyelmébe a magam eddigi kis fordításcsokrának egyik szálát, amelyben igyekeztem elsősorban az eredeti szövegekhez hűséges tolmács, műfordító maradni, hiszen számos egyéni hangú zsoltárfordításom korábbi publikálása mellett most, kötöttségei ellenére, ezt a szemléletet, ezt a megoldást éreztem igazán méltónak a zsoltárhoz, a legszentebb költészeti műfajok egyikéhez. 

Zsoltárok 32 Dávidé. Elmélkedés. Boldog, kinek hűtlensége törölve, és minden vétke. Boldog, ki Jahve előtt ártatlanul áll, s lelkében a csalárdság helyet nem talál. Mert elhallgattam bűneim, naponta kínban senyvedtek csontjaim. Nehéz volt éjem, s nappalom, mint a mezőé, egy nyári, forró napon. Szelá. Így szóltam hát: Jahvénak megvallom bűnömet, És így a vétket rólam elröpteted. Szelá. A megtöretés idején csakis az imádság segít, akkor is véd, ha ránk zúdulnak vizeink. Te vagy az én rejtekhelyem, békémet Nálad meglelem, óvó karod szabadítóm leszen. Szelá Engedd, hogy én tanítsalak, mutassam utadat, tanácsom és tekintetem veled marad. Ne szeszélyes ló vagy makacs öszvér módjára lépjetek, hozzám ne zablával és kantárral jöjjetek közelebb. Számos kín gyötri a gonoszt, de ki Jahvéban bízik, annak kegyelmet oszt. Örüljetek hát Benne, ti, igazak, s ujjongjatok, s adjatok e vígságból azoknak, kiknek szíve Érte dobog.  PETRŐCZI ÉVA FORDÍTÁSA

2019. július 14.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

Egyesek vagy némelyek? Az egyes főnév többes számú alakja német mintára terjedt el a nyelvhasználatunkban: „vannak tárgyak, melyeket egyesek nem értékelnek, másoknak viszont akár az életet jelentik”; „egyesek úgy vélik, hogy az alma talán nem is esett olyan messze a fájától”. Választékosabb e szerepben a némelyek forma: vannak tárgyak, amelyeket némelyek nem értékelnek; némelyek úgy vélik… Mint a Nyelvművelő kéziszótár is utal rá, az egyesek a beszédben egyébként kifejezhet gúnyt, és a konkrétumok elhallgatására is használható: „Miért van az, hogy egyesek nem tudnak kérdést megfogalmazni, hanem egyszerűen egy kijelentő mondat végére kérdőjelet raknak?”; „egyesek nem végezték el ezt a munkát”; „látom, egyesek nem értenek meg” (a beszélő – talán – tudja is, kik azok, de nem akarja őket nevükön nevezni). Illyés Gyula már egy nyolcvan esztendeje kelt kritikájában figyelmeztetett: az „egyes mifelénk azt jelenti, ami magányos, ami nem kettős. Egyes ember nálunk az, akinek nincs társa; egyes kocsik, amelyek elé csak egy ló van fogva. Miért dobjuk el ezt a szót az einige meg a quelques-uns kedvéért, mikor erre ott van a kitűnő némely, némelyek?” S ő be is tartotta ezt a szabályt. Kiviláglik ez például egyik nyilatkozatából: „Két elsőrangú magyar költő halt meg a harcmezőn, fegyverrel a kezében. Az egyik Petőfi, aki 1849-ben halt meg. Ő egy kissé Shelley szép alakját eleveníti föl. A másik a reneszánsz hatalmas személyisége, Balassi, akit némelyek, talán egy kissé elsietve is, a »magyar Ronsard«-nak neveztek”. S pontosan alkalmazta ezt a szót mások között Csoóri Sándor is – egyik ilyen esetben épp Illyésről szólva: „Az ő humora is népiségéből ered, de soha nem elégszik meg ezzel az eredettel. A folytatásban fölváltva villog Rácegres és Párizs. Ha némelyek mától ferdén néznek is rám, akkor is kimondom, hogy az urbánusnak, a budapestinek tartott Karinthy Frigyes humorához az övé áll legközelebb.” Reméljük, ezzel a felvetéssel nem csak némelyek értenek egyet…  ARANY LAJOS 26 Reformátusok Lapja

2019. július 14.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A Zsoltárok könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (G, S, K, Z, T). 13. Gyomnövény. 14. Kötőszó. 15. Ismert német cég, fő profiljuk a fürdőszobai és konyhai csaptelepek. 16. … Satanas! Távozz tőlem, Sátán! 18. Csúnyán megfogja a nap. 20. Érzősejt. 21. Erzsébet férje, Keresztelő János édesapja. 23. Selymes, hosszú szőrű (állat). 25. Rövid angol férfinév. 26. Csinos. 27. Az egyik szülőhöz vonzódó. 28. Ebben a pillanatban. 29. Forrósít. 30. Szintén. 31. Részben beválogat! 33. Pénzmozgás nélküli fizetés. 35. Orozná. 37. Hajtás. 39. Webber-musical. 41. Küzdőtér. 42. Jegyespárt összead. 44. Nagy finn állóvíz. 46. Orosz illuzionista (Igor). 48. TeleSport. 49. Optikai készülékeket gyártó és fejlesztő német cég. 51. Szepességi város magyar neve. 53. Német eredetű női név. 54. Dologtalan méh. 55. Kettős betű. 57. Viszonyszó. 59. Kártyával játszott szerencsejáték. 61. Alkotórész. 62. Pál apostol korábbi neve. 64. A római mitológiában a gabonaültetés és az anyai szeretet istennője. 65. Ráma. 67. Forma. 69. Hunyadi László jegyese Erkel Ferenc operájában (Mária). Függőleges: 1. Siló egynemű betűi. 2. Nyugat, oroszul. 3. Optikailag átlátszatlan. 4. Svájci város Ticino kantonban. 5. Ellentétes kötőszó. 6. Tribünön ülve nézelődhet. 7. Madridi hármas! 8. Az ámítás görög istennője. 9. Saját kezűleg. 10. Krokodilféle. 11. Nagyfokú ismerettel rendelkező személy. 12. Német-lengyel határfolyó német neve. 16. Az idézet második része (L, T, É, K, D). 17. Esőcsatorna. 19. Vasöntőmester, gyáros (Ábrahám). 22. Ezen a helyen szintén ne! (két szó) 24. Tegezben található. 27. Attól az időtől fogva. 28. Evangélista. 29. Orosz női név. 30. Italt fogyasztani. 32. Ismert újságíró, sportriporter (István Zoltán). 34. … Osim, jugoszláv válogatott labdarúgó, edző (IVICA). 36. Tüskés …, sugarasúszójú hal. 38. Főbb ismertetőjegyeket felsorol. 40. Okos, mint a tavalyi … 43. Berlini részlet! 45. Hivatásos középkori énekmondó. 50. Koros. 52. Éltető elem. 53. Fémpénz előlapja. 54. A 12. állatövi csillagkép. 55. Kispadon ülő játékos. 56. Fejvédő. 58. Kifent. 59. Bécsi zéró! 60. …-szigetek, három szigetből álló csoport Írország nyugati partjainál (ARAN). 63. AAÖ. 66. Varróeszköz. 68. Kötekedni kezd! Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Hálóba kerítettél minket, – nehéz terhet raktál a hátunkra.


| GYERMEKEKNEK |

Jézus királyi, messiási hatalmát jelöli, és az a lényege, hogy ő a népek szabadítója. Jézus teljes neve tehát egyben hitvallás is, amely azt jelzi, hogy ő a megígért Messiás, aki a világ minden népének üdvösséget hozott.

Jézus Krisztus Megváltó  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Nemcsak Istennek, hanem Jézusnak is sokféle megnevezése van a Bibliában. De mi az eredeti neve? Az anyukája hogyan szólította? Gondolom, nem Békesség Fejedelmének… Nem, de nem is Jézusnak, hanem valószínűleg Jésuának, ami a Jósua név egyik változata. Jézus tehát Józsuéról, a nagy hadvezérről kapta a nevét, aki Mózes után bevitte Kánaán földjére a zsidókat, és meghódította az országot. A Jósua név jelentése: az Úr az üdvösség, a szabadítás. A Jésuából a görög fordítás nyomán lett Jézus. A zsidóknak nem volt olyan vezetéknevük, mint nekünk, hanem az édesapjuk neve után nevezték meg őket. Jézus az emberek előtt József fia volt, tehát valószínűleg így nevezték: József fia Jézus. Akkoriban arámul beszéltek Izráelben, így Jézus neve így szólhatott: Jésuaben Joszif. Ezek szerint a Krisztus nem a vezetékneve Jézusnak? Akkor micsoda? A tisztségét jelöli. A Krisztus – görögül Krisztosz – az arám mesicha, messiás szó fordítása. A zsidók évezredeken keresztül várták a Szabadítót, a Messiást, akit Jézus Krisztusban küldött el az Úr. A zsidók ezt nem fogadják el, még ma is várják a Messiás megjelenését. A mesicha szó felkentet jelent. A zsidók nem koronázták meg a királyaikat, hanem szent olajjal kenték fel őket. A Krisztus név

Jézusnak jele is van, úgy tudom. Láttam egy autón egy halmatricát, és anya mondta, hogy keresztyéneké a kocsi. De miért a hal lett a keresztyének jele? Az egyik legősibb hitvallás így szól: „Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó.” A hitvallás görög szavainak kezdőbetűi – IKHTHÜSZ – a görög „hal” szót adják ki, ezért lett a hal a keresztyének egyik jelképe. A keresztyéneket ugyanis évszázadokon keresztül üldözték. Halállal lakolt, ha valakiről kiderült, hogy Jézust követi. A hal olyasmi volt, mint egy titkos jelszó. Ha valaki beszélgetés közben halat rajzolt a porba, és társa értette, mit jelent, akkor nyugodtan beszélgethettek, mert tudták, hogy mindketten keresztyének.

Mit jelent a Megváltó szó? Ha valami rosszat teszel, akkor apukád megbüntet érte, igaz? Ez a büntetés jogos, akkor is jár, ha apukád nagyon szeret. Isten is nagyon szereti az embereket, de bizony, mi is sok rosszaságot teszünk. Már az első emberpár, Ádám és Éva is megszegte Isten parancsát, amiért büntetés járt: Isten kiűzte őket az Édenkertből, ahol nagyon boldogok voltak, és mindennap személyesen találkozhattak és beszélgethettek vele. Ádám és Éva óta az emberek egyre több bűnt követtek és követnek el. Jézus, aki bűntelen volt, magára vette ezeket, és meghalt értünk a kereszten. Ezzel kiváltott, vagyis megváltott minket a büntetéstől. Kereszthalála és feltámadása után helyreállt a rend Isten és az ember között, Isten megbocsátott nekünk Jézus miatt. Ezért nevezzük Megváltónak. 

2019. július 14.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

ESEMÉNYEK/KÖZLEMÉNY

ESEMÉNYEK

A Dunamelléki Református Egyházkerület püspöki hivatala (IX. Ráday u. 28.) július 1-től augusztus 16-ig munkanapokon 9 és 14 óra között tart ügyeletet. Augusztus 12–18. Tahi | Új énekeskönyv és gyülekezeti kórusok címmel hétfőtől vasárnapig rendezik meg az idei egyházzenei hetet. A résztvevők elsőként ismerkedhetnek a megújuló énekeskönyv tartalmával, beosztásával, használatával, de nem maradnak el a zenei hét immár szokásos kórusszolgálatai és más eseményei sem. További információk az egyházzene.reformatus.hu honlapon olvashatók.

ÁLLÁS

A váci Bernáth Kálmán Református Gimnázium teljes munkaidős pedagógus-álláshelyeket hirdet: kereskedelmi szakoktató, vendéglátóipari szakoktató, vendéglátóipari szakmai tanár, biológia–kémia–természetismeret szakos tanár, magyar–történelem szakos tanár, testnevelés szakos tanár, angol szakos nyelvtanár, református vallástanár, informatika szakos tanár, matematika szakos tanár. Önéletrajzot, a végzettséget igazoló dokumentumok másolatát a keri. vac@reformatus.hu címre várják.

Augusztus 3. Abaújvár | Második alkalommal tartja Abaúji Lelkesítő néven családi napját szombaton 8.30-tól az Abaúji Református Egyházmegye. Áhítatok, bizonyságtételek, beszélgetések, zenés dicsőítés, evangéliumi gyermekkoncert és bűvészműsor, a 4 Érzék Színház előadása, esti evangélizáció és számos további program várja a kicsiket és a nagyokat. A részvétel ingyenes, a programokról részletes tájékoztatás a +36-30-424-8982 vagy a +36-30-639-2939-es telefonszámon kérhető. Július végéig lehet jelentkezni az őszi egységes lelkészképesítő vizsgára, valamint ugyanez a határidő vonatkozik azokra is, akik honosítanák külföldön megszerzett lelkipásztori végzettségüket, illetve különbözeti vizsgát tennének. Várják mindazon egyháztagok jelentkezését, akik valamelyik lelkészképző intézetben református lelkészi egyetemi oklevelet szereztek, de lelkészképesítő vizsgát még nem tettek, illetve akik református lelkészi képesítést kívánnak szerezni, akik lelkészi képesítésüket honosítani szeretnék, valamint a Magyarországi Református Egyházban lelkészi állást kívánnak betölteni. A vizsga ideje: szeptember 17–18. (kedd–szerda), jelentkezési (postára adási) határidő: július 31. (tértivevényes levélben). A benyújtott vizsgaanyagot papíralapon három példányban lefűzve és elektronikus adathordozón (1 CD), jeligével ellátva kell beküldeni az Egységes Lelkészképesítő Bizottság címére (1146 Budapest, Abonyi u. 21.; postacím: 1440 Budapest 70. Pf 5.). A jelentkező köteles az egységes lelkészképesítés rendjéről szóló szabályrendelet szerinti igehirdetés elkészítésére és benyújtására valamely szeptemberi vasárnapra kiírt igeszakasz alapján a Bibliaolvasó Kalauz vagy a perikóparend szerint. A kazuális igehirdetési vázlatot, a katechetikai munkatervet, valamint az egyház és társadalom témakört a mellékelt szempontrendszer és tételsor alapján kérik számon. További információ a reformatus. hu oldalon olvasható vagy a lelkeszkepesites@reformatus.hu címen, illetve a +36-30-395-5801-es telefonszámon kérhető.

A HÉT KÉPE APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

SZOLGÁLTATÁS Quasi-Modo Kft. Padfűtés (svájci fűtőfóliával), harangvillamosítás, toronyóra-felújítás, -kiépítés, programórák, hangosítás, dallamjáték, énekszámkijelző. Honlap: www.quasi-modo.hu, e-mail: kapcsolat@quasi-modo.hu, tel.: 06-30-940-8223 (Sárdi György). EGYÉB Olyan becsületes, józan életű hölgyet keresünk, aki szeretettel „istápolna” egy nehezen mozgó hölgyet az Őrségben. Természetbarát, lehetőleg hobbikertészt várnánk esetleg barátságos kutyussal. Jogosítvány szükséges. Tel.: 06-20-58-78-580.

28 Reformátusok Lapja

2019. július 14.

A június 27-i vihar nem kímélt sem embert, sem állatot, a gondviselő kegyelemre azonban mindannyian számíthatunk – az égi kapocs összeköt.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD


| EGYHÁZI ÉLET |

Keressétek az Urat! Megtartotta tanévzáró ünnepi istentiszteletét és akadémiai közgyűlését a Pápai Református Teológiai Akadémia közössége június 29-én. Átadták az okleveleket a végzősöknek, és ünnepélyes palástátadással kibocsátották szolgálatra a hatodéves gyakornok hallgatókat. A pápai Ótemplomban szervezett eseményen Tóth András, a Pápai Református Egyházmegye esperese hirdetett Igét az Ézsaiás 55,6–11 igeszakasz alapján. Az esperes prédikációjában elmondta: valamilyen módon mindannyian az élet értelmét keressük, változó intenzitással és eredménnyel. Isten maga kijelenti, hogy mi az élet kérdéseinek megoldása: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!” (6) Ez a felszólítás egyaránt szól lelkipásztoroknak, leendő lelkészeknek, évtizedek óta hívőknek és nemrég megtérteknek. Keresni kell az Urat közösségben és egyénenként, naponta és szüntelenül. Azért kereshetjük, mert ő is keres minket – fogalmazta meg az igehirdetés első üzenetét az esperes. Tóth András ezután arról szólt, mi a következménye annak, amit a 11. vers így fogalmaz meg: „ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.” Az ige útjának eredményessége végső soron nem az embertől függ. Ez a tudat megóvja a lelkipásztorokat az elkeseredéstől és az önostorozástól, ugyanakkor bizalomra és reménységre indít. Isten igéje egyéni életünkben is elvégzi munkáját: „Megáll az Istennek Igéje, / És nem állhat senki ellene, / A nagy Isten vagyon mivelünk, / És Szentlelke lakozik bennünk” (RÉ 171) – zárta gondolatait az igehirdető.

Az ünnepi istentiszteleten több alkalommal szolgált az ezekben a hetekben Pápán tanfolyamot tartó Dunántúli Református Kántorképző kórusa. A tanévzáró akadémiai közgyűlésen Németh Tamás rektor Az imádság teológiája Barthnál címmel tartott rövid előadást. – Karl Barth eljutott odáig, hogy kijelentse: a teológiával való foglalkozás első és alapvető lépése az imádság. A hit nem lenne hit, ha nem lenne imádság. Mert imádkozni mindig azt jelenti, hogy a magasságba és a jövőbe tekintek – idézte a svájci teológust Németh Tamás. A vezető ezt követően sorra vette az elmúlt tanév eseményeit. Kiemelte az Erasmus programban és külföldi konferenciákon, tanulmányutakon megvalósult oktatói és hallgatói mobilitást, a Kárpát-medencei Protestáns Teológusok Találkozóját, a könyvkiadásokat. Gratulált az Országos Tudományos Diákköri Konferencián helyezést elért és különdíjat nyert Jakabné Köves Gyopárkának. Idén kilenc hallgató kapott oklevelet: hatan református teológia szak, lelkipásztor szakirányon, két hallgató katechéta–lelkipásztori munkatárs szakon, egy hallgató pedig református hités erkölcstanoktatói szakirányú továbbképzési szakon. A tanévzárón ünnepélyes palástátadással kibocsátották szolgálatra a hatodéves gyakornok hallgatókat. A közgyűlés elköszönt Hanula Gergely professzortól, aki szeptembertől a Károli Gáspár Református Egyetemen folytatja munkáját. Huszár Pál-díjat vehetett át Sárközi Gergely Antal, az Akadémia öregdiákja az egyháztörténet tárgykörében végzett kiemelkedő kutatásáért. A tanévzáró ünnepi közgyűlés Gerecsei Zsolt egyházkerületi jegyző gondolataival zárult.  MUNKATÁRSUNKTÓL

PÁLYÁZAT

Az Abaúji Református Egyházmegye esperese, egyetértésben az érintett egyházközség presbitériumával, a 2013. évi I. törvény 61. § (1) szerint pályázatot ír ki az Abaújszántói Református Egyházközség megüresedett lelkipásztori állására. A pályázatot az Abaúji Református Egyházmegye Esperesi Hivatala címére (3860 Encs, Táncsics út 6.) ajánlott küldeményként kell benyújtani a pályázat megjelenésétől számított 60 napon belül. A pályázatnak tartalmaznia kell mindazokat az okiratokat, amelyeket a Lelkészek Szolgálatáról és Jogállásáról szóló 2013. évi I. törvény 56. § (7) előír. A lelkipásztor kötelezettségeit és jogait a hivatkozott törvény VII. és VIII. része részletesen körülírja. Az egyházközség tulajdonában lévő vendégszobákkal kapcsolatos tennivalók szervezése is a lelkipásztor feladata. A megválasztott lelkipásztort megilleti az Abaújszántói Református Egyházközség díjlevelében megállapított készpénzjavadalom, havi 101 176 Ft (nettó 86 000 Ft), stóla a helyi gyakorlat szerint, hitoktatói óradíj a megtartott órák alapján, valamint négyszobás, nappali/étkezős parókia teljes rezsiköltséggel. A pályázat elkészítéséhez minden további információ csak az Abaúji Református Egyházmegye Esperesi Hivatalán keresztül kérhető: abauj.em@reformatus.hu; 46-587-464; 30-639-2939. 2019. július 14.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Kormány Lászlót, a nagyszekeresi gyülekezet lelkipásztorát kérdeztük.

1

Hogyan vezetett az út Nagyszekeresre? Szatmári születésű vagyok, Fehérgyarmaton születtem, és a gyermekéveimet is a közelben töltöttem, a sokak által ismert Szatmárcsekén. Fehérgyarmaton érettségiztem, majd a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen folytattam felsőfokú tanulmányaimat. A segédlelkészi éveimet a Hajdúvidéki Egyházmegyében töltöttem, Nehéz, de áldásos a kisfalvak lelkipásztorának lenni. A közelmúltban iktatták be Kormány Lászlót, a Nagyszekeresi Református Egyházközség lelkipásztorát, aki több éve szolgál a településen és a két szomszédos református gyülekezetben.

3

A beiktatásáig hosszú idő telt el. Mi volt ennek az oka? Sokszor felmerült, de mindig volt fontosabb teendő. Amint kiléptem az egyetem kapuján, megérkeztem ide, és nagyon sok minden várt fiatal lelkészként, például rögtön templomépítésbe csöppentem. Akkor újították a kisszekeresi templomot, ezt a gyülekezeti ház követte, majd Nagyszekeresen a haranglábat és a parókiát kellett felújítani. Zsarolyánban gyülekezeti házat renováltunk, jelenleg pedig az ottani templom külső felújítása az égető feladat. Emellett sok lelki építkezés is megindult, közös alkalmak, kirándulások kicsiknek és nagyoknak egyaránt, és ez mindmind ahhoz vezetett, hogy összeértek a gyülekezetek, és összenőttek a lelkésszel, így még szebb és felemelőbb volt a beiktatás alkalma.

4

majd esperesi hívásra visszatértem a nagyszekeresi és a kisszekeresi gyülekezetbe, itt szolgálok már hét éve. 2014 óta pedig a zsarolyáni gyülekezetben is ellátom a szolgálatokat.

2

Milyen Nagyszekeres és az ottani gyülekezet? Szabolcs-Szatmár-Bereg megye északkeleti csücskében található a falu. Gyönyörű középkori temploma van, amely kiemelkedő éke a Szatmári Református Egyházmegyének. Elmondható, hogy a Szamos, a Kraszna és a Tisza egyszerre oltalmazta és pusztította ezt a vidéket, olyan lápvidék alakult ki, amely évszázadokon át menedéket nyújtott az itt élő embereknek. Fontos kereskedelmi útvonalon feküdt, ezért sokszor fosztogatták. Ettől csak a templom menekült meg, amely a gótikus korszak végének szatmári hagyományait mutatja. A templom szószékkoronája 1773-ban, míg a karzat 1783-ban épült. A település lélekszáma ötszáz fő körül mozog, a lakosság kilencven százaléka református. Kicsi, de élő gyülekezet vagyunk. 30 Reformátusok Lapja

2019. július 14.

Mivel tud közösséget építeni a kicsiny településeken? Az állandó jelenlét nagyon fontos, de emellett sokféleképpen próbáljuk építeni a közösséget. Három településen szolgálok, a már említett kisszekeresi és nagyszekeresi gyülekezetekben, valamint Zsarolyánban. Mindhárom település gyermekeinek tanodaprogramot indítottunk, ennek köszönhetően szoros kapcsolat alakult ki a gyerekekkel és általuk a szülőkkel, így ők is közelebb kerülnek Istenhez.

5

Mennyire nehéz a szatmári falvakban, kis gyülekezetekben helytállni? Kezdetektől fogva gyülekezeti lelkipásztornak készültem. Talán a szívem mélyén mindig is vis�szavágytam Szatmárba. Azt tapasztalom, hogy a munkánknak mindig beérik a gyümölcse, bár nem könnyű a 21. században lelkészi szolgálatot ellátni. Nagyon sok akadállyal kell megküzdenünk, és sokféle keresztet kell hordoznunk, de az én életem vezérigéje Józsué könyvéből az, hogy „Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz.” Ezt az elmúlt években számtalanszor megtapasztaltam, és bízom benne, hogy ez így lesz a jövőben is.  BUZÁS BORBÁLA, FOTÓ: BARCZA JÁNOS


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2019/28. szám  

Reformátusok Lapja 2019/28. szám