Page 1

LXIII. ÉVFOLYAM,

27. SZÁM,

2019. JÚLIUS 7.

LAPJA

REFORMÁTUSOK

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 320 FT

Isten országa körbevesz A CSILLAGPONT IDEI FŐELŐADÓJA: JÁRAY MÁRTON


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

A mi sok titkos és nyilván való bűneinket bocsásd meg minekünk, s kegyelmezz meg nemzetünknek, és ne fizess minekünk a mi álnokságaink szerint, hanem inkább a te véghetetlen nagy irgalmasságodból nemzetünkben letelepített anyaszentegyházadat igaz istentiszteleteddel egyetemben az ördögöknek és e világi istenteleneknek dühössége ellen tartsd meg mindvégiglen.  MELOTAI NYILAS ISTVÁN (1571-1623)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

8

11

16

24

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Bagdán Zsuzsanna (bagdan.zsuzsi@reflap.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu) Kun András Nándor (szerk@reflap.hu) Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x Címlapfotó: Sebestyén László

INTERJÚ

6. Támogatják az elkötelezetteket | A Károli leendő elsőéves jogászainak támogatásáról kérdeztük Miskolczi-Bodnár Pétert, az Állam- és Jogtudományi Kar dékánját

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. A kenyér és szépség diakóniája | Beszterczey András vezércikke

AKTUÁLIS

8. Gyors látlelet a szabolcsi viharkárról | Adománygyűjtés indult a június 27-i ítéletidő károsultjainak 11. A teológia szerelmesei | Tiszteletbeli doktori címet kapott Steinbach József

INTERJÚ

12. Isten országa körbevesz | A Csillagpont főelőadója: Járay Márton

REFORMÁTUS ÉLET

16. A könnyedségben rejlő érték | Körkép a Múzeumok Éjszakájáról

GONDOLATOK

20. Világ | Köntös László rovata 21. Magyar mediterrán | Bagdán Zsuzsanna publicisztikája

SZEMLE

24. Közösségben – református énekekkel | Beszámoló a tizennyolcadik Református Énekek hangversenyről

PORTRÉ

30. Öt kérdés – öt válasz | Szarka Géza, a nábrádi gyülekezet gondnoka válaszolt kérdéseinkre 2019. július 7.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

VII. 7. VASÁRNAP

STEINBACH JÓZSEF

(27) „Mindnyájan megbotránkoztok…” (Mk 14,26–42) A tanítványok megbotránkozása azt jelenti, hogy Jézus szenvedése és halála során gyengeségük, gyarlóságuk, hitetlenségük legyőzi őket, miközben kiderül, hogy Jézus-követésük nem bír el ekkora erőpróbát. Ahol nincs hit, ahol nincs jelen a Jó Pásztor, ott szétszéled a nyáj (Zak 13,7). Ez a megbotránkozás: megváltó hit nélküli teljes szétesés egyéni és közösségi, testi és lelki értelemben, egyházban és világban egyaránt (27). Hangsúlyos Márk tanítványszemléletében: mindnyájan megbotránkoznak a tanítványok. Nincs kivétel. Dicséreteket énekelve, a látható egyházban is ki vagyunk téve ennek (26). Önmagunktól, a magunk erejéből egyikünk sem különb a másiknál (29–31). A mi Urunk azonban tudja, milyenek egykori és mai tanítványai. Éppen ezért, éppen értük és értünk jött el erre a világra. Megváltó szeretetét nem vonja meg tőlünk, megbocsát, de megtisztít és megerősít. Bátorító szava most is hangzik, megbújik a sorok mögött, amit hittel hallunk és tapasztalhatunk meg: „De miután feltámadtam, előttetek megyek…” (28)

Bír 9,22–57  66. zsoltár

VII. 8. HÉTFŐ

(50) „Ekkor valamennyien elhagyták őt, és elfutottak.” (Mk 14,43–52) Beteljesedett Jézus szava, mert a tanítványok közül valamennyien elhagyták őt és elfutottak (27). Jézus mindenkitől elhagyatottan, egyedül szenved. Valójában nem ő az elhagyatott, hanem az ember. Jézus elfogatásának jelenete, annak minden eleme erről beszél. A Nagytanács – vallásossággal leplezett hatalomféltéssel – Jézust politikai lázadónak állítja be, és rendőrségükkel, a templomőrséggel indulnak egyetlen ember ellen (43). Mérhetetlen elhagyatottság ez, amely kardokkal, botokkal, erőszakkal ragaszkodik hatalmához. Júdás árulása rettenetes elhagyatottság, amely a tisztelet és hódolat csókjával árulja el Mesterét (44–45). Elhagyatottak a félelmükben menekülő, hitükben megingó, megbotránkozó tanítványok (50). Elhagyatott a karddal másikra lecsapó „valaki” (47). Halálosan elhagyatottak vagyunk, hiába akarjuk uralni a helyzetet, egy idő után csődöt mondunk. Jézus az, aki ugyan a legelhagyatottabb ebben a helyzetben, a kereszten mindenekfelett azzá lesz (15,34), ő mégis Ura a helyzetnek (48–49). Ő az Úr, aki átélte, megjárta, elhordozta a mi elhagyatottságunkat, és isteni hatalmával kihozott bennünket abból.

Bír 10  10. zsoltár

VII. 9. KEDD

(55) „…bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy kivégeztethessék…” (Mk 14,53–65) Micsoda gonoszság! Előbb volt meg az eltökélt szándék, amely szerint a Nagytanács kivégezteti Jézust, csak ezután keresték az igazolást. Előbb volt meg az ítélet, csak ezután keresték a bizonyítékokat. Jézus esetében így volt ez. A történelemben sok hasonlóról tudunk. Micsoda irgalom! Jézus mégis az egyetlen, aki az Isten eleve szerzett, mindeneknek előtte rendelt végzését érvényesítve halálával és feltámadásával üdvösséget ajándékoz népének. Isten tökéletes akarata és megváltó szeretete felülírja az ember halálos gonoszságát. Föld és ég módján más az ember és más az Isten (Ézs 55,9). Ami a gyarló ember részéről halálos gonoszság, ugyanaz a szent Istentől megváltó irgalom. Jézus, az Isten Fia azért jött el erre a világra, hogy halálos gonoszságunkba bele ne fulladjunk, és végképp bele ne fojtsuk abba egymást, a világot, mindent, hanem Isten eredeti teremtői szándéka érvényesüljön – az élet, az új élet, az örök élet. – Aki azonban éppen Jézus istenségén, éppen az Isten üdvözítő szándékán botránkozik meg, mint itt a Nagytanács tagjai teszik, az továbbra is halálos áradatban sodródik (64). Ezek az írást ismerő kegyesek, akik kimondják a halálos ítéletet, pont ők maradnak halálban?!

Bír 11,1–28  21. zsoltár

VII. 10. SZERDA

4

(72) „És sírásra fakadt.” (Mk 14,66–72) Láttam már olyan arckifejezést, amelyre néma rettenetként ült ki a pánik. Az illető nem volt pánikbeteg. Normális, lelkileg is kiegyensúlyozott életet élt, de egy váratlan, tragikus fordulat pillanatok alatt teljesen kizökkentette őt élete okosan felépített egyensúlyából. Szeretünk mítoszokat gyártani arról, hogy mi micsoda hősként bírjuk a megpróbáltatásokat, a fájdalmat, félelmet, betegséget. Nyilván sok példa van erre is, hiszen sokunkat megerősít, felvértez az Úr egy-egy helyzetben. Ő erősít meg, akár elismerjük, akár nem. Mi azonban mindig ezeket a „hősies példákat” harsogjuk. Ám adatnak olyan helyzetek, amikor az Úr nem erősít meg, hanem hagy elbukni, kétségbeesni. Lám, ennyire futja a saját erődből! Péter tagadásának története megindító, mert emberi, nyomorult. Ne legyen illúziónk! Ha nem könyörül az Isten, tagadóvá leszel. Vedd észre, hogy könyörülő Istened van! Péteren ezzel a tagadással is könyörült az Úr: pánik, taga-

Reformátusok Lapja 2019. július 7.


| AZ IGE MELLETT |

dás, átkozódás, teljes kiborulás után keserves sírás, a bűnbánat zokogása. Amikor életünk tengelye kimozdul a helyéről, a világ tengelye, az Úr irgalma akkor is a helyén van. Bír 11,29–40  262. dicséret

(2) „Mire ő így válaszolt neki…” (Mk 15,1–19) Jézus a Nagytanács előtt nem felelt a hamis vallomásokra. Ezekkel nem is vitatkozott (14,60–61), a főpap lényeget érintő kérdésére felelt csupán. Ezt a kérdést a főpap a saját rendszerük szerinti jó teológusként úgy fogalmazta meg, hogy Isten nevét nem ejtette ki, mert ez halálra méltó bűn lett volna: „Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?” Erre Jézus határozott igennel felelt (14,61–62). Ugyanez történt Pilátus előtt. Jézus őelőtte is hallgatott minden hamis vád esetében (3–5). Isteni hatalom hallgatni minden erre rendelt időben, provokatív helyzetekben különösen. Nem véletlen, hogy Pilátus igen elcsodálkozott ezen (3–5). Aztán rákérdezett a lényegre. Ezt Pilátus a maga „politikai rendszerében”, annak szóhasználata szerint tette, de valójában ugyanazt kérdezte, mint a Nagytanács tagjai, csak másképp: „Te vagy a zsidók királya?” Az egyik vallási, a másik politikai lázadót keresett. Ekkor a lényegre irányuló kérdésre Jézus egyértelműen és stílusosan felelt. Jézus a lényegre mindig megfelel nekünk. Ő a zsidók, a népek, mindenek Megváltó Királya, az Isten Fia. Feltámadása megpecsételte ezt.

VII. 11. CSÜTÖRTÖK

Bír 12  256. dicséret

(31) „Másokat megmentett…” (Mk 15,20–32) A kereszten szenvedő Jézus azért járta meg a kárhozat elhagyatottságát, hogy másokat megmentsen, miközben önmagát odaadta értünk. Pontosan ezzel, küldetésének lényegével kísértették a gúnyolódók Jézust, amikor újabb csodát kérve azzal gyalázták, hogy szálljon le a keresztről, ha ő az Isten Fia. Az emberi gondolkodás szerint ugyanis csak az tud segíteni másokon, aki magán is képes volt segíteni. Ehhez az emberi logika mindig hozzákapcsolja a látványos tetteket, csodákat. Jézus esetében a hitetlenek újra meg újra a csodákkal akarták ellenőrizni Jézusban az „istenit”. Jézus mindezekre nemet mondott. Ő nem magán segített. Megmutatta, hogy leginkább önmegtagadással tudunk valamit is segíteni embertársunkon. Az önmegtagadás nem önfeladás, hanem lemondás halálosan önző énünk gátlástalan képviseletéről. Jézus feltámadott, azaz legyőzte a bűnt, a halált, a kárhozatot. Ő az Isten Fia, a mi megmentőnk, egyedül csak ő. Nem kell több, más, látványos csoda. A feltámadott Úr újjászüli életünket az önmegtagadásra. Az önmegtagadó, de nem önfeladó élet is az Úr csodája.

VII. 12. PÉNTEK

Bír 13  62. zsoltár

(34) „…én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mk 15,33–41) Mi fel sem foghatjuk azt az elhagyatottságot, amelyet Jézus élt át a kereszten. Az emberi hasonlatok soha nem fejezhetik ki a kereszt helyettes elégtételének titkát és ajándékát. Ez a magány elhagyatottsága. A szenvedő Jézust mindenki gúnyolta és káromolta a kereszten: a Nagytanács tagjai és – Márk szerint – az a két lator is, akiket Jézussal együtt feszítettek keresztre. Jézus emberileg teljesen elhagyatottá lett (29–32). Ez az igazságtalanság elhagyatottsága. Jézus elhagyatottságát növeli a méltatlanság, hogy őt, aki csak segített és aki szertejárt, hogy jót tegyen (ApCsel 10,38), azt most két gonosztevővel egy szintre emelték. Jézus emberi szempontok szerint igazságtalanul szenvedett és halt meg. Bűnösök közé sorolták (Ézs 53,12). Ez a teljes reménytelenség elhagyatottsága. Az igazi elhagyatottság ugyanis túl van az eddig felsoroltakon. Ezt akkor tapasztalta meg Jézus, amikor az Isten is elhagyta őt (34). Keveset mondunk, ha ezt a teljes reménytelenség elhagyatottságának nevezzük. Emberek elhagyhatnak, de ha az Isten teszi ezt, az maga a kárhozat. Jézus a mélységek mélységét járta meg miattunk, értünk, helyettünk. Van szabadulás az elhagyatottságból? Mi vagyunk méltók a halálra, és ő hal meg! Ez megváltó, minket megmentő halál, amelyet feltámadás követ, hogy végre vége legyen minden magánynak, igazságtalanságnak, reménytelenségnek, és vége legyen a bűn, a halál, a gonosz hatalmának. Bír 14  145. dicséret

VII. 13. SZOMBAT

2019. július 7.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

A most felvételizők július 10-ig még módosíthatják a megjelölt intézmények sorrendjét. Azok között, akik végül a Károlira nyernek felvételt, honorálják majd, ha valaki első helyen jelölte meg az egyetemet. Hogyan? A Károli olyan rendszert vezetett be, amely szerint az egyetem elsőéves, nappali tagozatos hallgatói az első két félév költségtérítésének akár hetvenöt százalékát is visszakaphatják ösztöndíj formájában. Fontos kitétel azonban, hogy csak azok az elsőévesek pályázhatnak rá, akik úgy kerültek be a jogi karra, hogy első helyen jelölték meg a végül befutó szakot.

Támogatják az elkötelezetteket A jog és az erkölcs kutatása kiemelt téma a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Állam- és Jogtudományi Karán (ÁJK). A joHEGEDŰS gászképzés pedig fontos része a reformáMÁRK tus egyetemi oktatásnak. Hiába szűntek meg néhány éve szinte teljesen az állami férőhelyek, a hallgatói létszám emelkedik a Károli jogi karán. Most a leendő elsőéveseknek is segítséget kínál a kar. Miskolczi-Bodnár Pétert, a KRE ÁJK dékánját kérdezzük. Milyennek látja a jogászképzést a Károlin? Az egyetem szempontjából ez fontos képzés. A felsőoktatásban csökken a hallgatói létszám, nálunk azonban növekszik. A kar nyereséget termel, amely úgymond a közös költségvetés részét képzi, ezzel például a hittudományi képzés finanszírozását is támogatjuk. A jogi kar képzései rendkívül fontosak a református egyház szempontjából, hiszen képviseljük a református szellemiséget az oktatásban, és később az egykori hallgatóink közül lesznek, akik az egyházban találják meg a munkahelyüket. Február óta vezeti az Állam- és Jogtudományi Kart. Milyen tervei vannak? A meglévő kedvező folyamatokat szeretném folytatni. Az oktatók létszámának, tudományos felkészültségének növelésén dolgozom. Nagyon szeretném elérni, hogy az oktatóink ne egyedül kutassanak, hogy kutatói közösségek jöjjenek létre, például a jog és az erkölcs témájának folyamatos vizsgálatára. 6

Reformátusok Lapja 2019. július 7.

Más támogatásra is jogosultak az első évfolyamosok? Van még két másik ösztöndíjunk: a Károli Kiválósági Ösztöndíjra nappali tagozatos egyetemisták pályázhatnak, akik valamilyen középiskolai tanulmányi versenyen kiválóan szerepeltek. Az Eötvös Károly Ösztöndíjra pedig a nappali tagozatos hallgatók mellett levelezősök is jelentkezhetnek. Ez utóbbival azokat jutalmazzuk, akik a legmagasabb pontszámokkal jutottak be a képzéseinkre. Néhány éve szinte teljesen megszűnt a jogászképzés állami támogatása. A hallgatók túlnyomó részének önköltséget – köznyelven tandíjat – kell fizetnie. Emiatt érezték úgy, hogy ösztöndíjat kell indítaniuk? Az egyik ok kétségkívül anyagi: látjuk, tudjuk, hogy egy családnak – különösen, ha vidéken él – nagy anyagi áldozatvállalás a fiatalok tanulmányait finanszírozni. Ha lehetőségünk van valamennyit csökkenteni a terheken, azt meg kell tennünk. Egy keresztyén egyetemnek ez bizonyos fokig kötelessége is. Az adó egyszázalékának felajánlásából befolyó összeget például csak ösztöndíjakra fordítjuk. A másik oka a támogatásnak, hogy szeretnénk az összetartozás érzését növelni. Ezért támogatjuk kiemelten azokat, akik első helyen jelentkeztek hozzánk. Tőlük azt reméljük, azért tettek így, mert érzelmileg-erkölcsileg kötődnek a Károlihoz, bízunk benne, hogy sikeresek és szorgalmasak lesznek.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD NÉVJEGY Miskolczi-Bodnár Péter a KRE Állam- és Jogtudományi Karának dékánja. Oktatott tárgyai között megtaláljuk például a Fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok című kurzust. Tanított a Miskolci Egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karain. Dolgozott a Gazdasági Versenyhivatalban. Több jogi szaklap szerkesztője. Egyik felmenője Miskolczi Bodnár Mihály református lelkész, aki az ellenreformáció idején bíróság előtt sem tagadta meg hitét. Rá emlékezve büszkén viseli a Miskolczi nevet.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

BESZTERCZEY ANDRÁS

A kenyér és szépség diakóniája A szerző a Magyarországi Református Egyház Szeretetszolgálati Irodájának vezetője

Minden ember vágya és életének egyik célja, hogy nyugalomban, biztonságban élhessen. Arról viszont megoszlanak a vélemények, hogy mi kell ennek megvalósulásához. A 27. zsoltárnak ez az „alcíme”: Békesség Istennél. Ez az a békesség, amely a testi-lelki jólétet jelenti, és amelyet csak az Úrnál lehet megtalálni. A zsoltáros vágya, hogy Isten házában éljen, abban gyönyörködjön, életének része legyen a harmónia, az egyetértés, a szépség, az igazságosság. Távol legyen a rosszakaróitól, ne bánthassák őt. Ezt a néhány bevezető sort olvasva az olvasó megkérdezheti magától: mi közük ezeknek a gondolatoknak a diakónia vasárnapjához? Célom,

Ezen a vasárnapon kiemelt figyelem irányul a diakóniára. Adjuk oda a kenyeret, és vezessünk minden hozzánk fordulót a szépség forrásához, Istenhez!

hogy néhány sor erejéig leírjam, miért végezzük a diakóniai szolgálatot, a szeretetszolgálatot egyházunkban, gyülekezeteinkben, társadalmunkban, teremtett világunkban. Mit várnak tőlünk azok, akik őszinte szeretettel és építő kritikával szemlélik tevékenységünket? Azt szeretnék, hogy a diakónia mindenütt jelen legyen, minél gyorsabban segítsen, szakszerűen és példamutatóan lépjen oda a rászorulók mellé, és mindezt úgy tegye, hogy az igazságos legyen. Jól és pontosan határozza meg és nevezze néven a szükséget. Nem válogathat a segített személyek között, mindenki számára nyitottnak, hozzáférhetőnek kell lennie, és a legcélravezetőbb eszközöket kell használnia a segítésben. Csak ennyi? Elmosolyodunk, és kimondjuk: „Ez teljesíthetetlen!” Mégis meg kell tennünk az első lépéseket, mert így kezdődik el minden: a diakónia, a szeretetszolgálat legyen igazságos! Korábbi olvasmányaimban fedeztem fel a következő két alaptételt a segítés, azaz a diakónia igazságosságáról: „A szegényeknek joguk van a kenyérre! A szegényeknek joguk van a szépségre!” Nagyon nehezen lehetne ennél összeszedettebben

megfogalmazni ezt a feltételrendszert. Ez a diakónia feladata. Istenre figyelve, tőle kérve az erőt és bölcsességet tegyünk ennek a két jognak az érvényesüléséért emberi és tárgyi erőforrásainkkal! Kenyér és szépség – szívet melengető fogalompár, de szinte azonnal eszünkbe jut egy másik: kenyér és cirkusz. Ez utóbbi sokkal inkább a mindennapjaink része, mert magunk körül látjuk, halljuk, tapasztaljuk ennek a „mély”, emberi bölcsességnek a következményeit. Hiszen éppen most mondana csődöt, ami bevált az ókorban és azután minden korszakban? Ha célom a saját dicsőségem, hatalmam és gazdagságom, akkor jó úton haladok. El is mehetek a nélkülözők mellett, hiszen ők nem részei a szórakoztató világomnak, az én kenyeremet pedig csak én kaptam és én eszem meg. Az igazságosságnak azonban nincs más útja, csak a kenyér és a szépség útja, ha a célom Isten dicsőségének felmutatása és az ember békességének munkálása. Úgy, ahogyan azt a zsoltáros megfogalmazza. Számára a szépség az Úr házában lakozás és az abban gyönyörködés. Fordítsuk le ezt a mindennapi életünkre! A diakónia, mint az Isten által ránk bízott szolgálat, adjon kenyeret, és vezessen be az Isten templomába, az örök szépség helyére. Vigye az embert Isten közelébe, mutassa meg a mindennapokban, milyen az a világrend, amelyet az Isten békessége és szépsége ural. Ma Magyarországon csaknem harmincötezer rászorulót segítünk az intézményes diakónia keretei között. Legtöbbjüket a saját otthonukban gondozzuk, napról napra felkeressük őket, és nem egy esetben tényleg mi visszük a kenyeret a megterített asztalra. Reménységem szerint ennek sokszorosa azoknak a felebarátainknak a száma, akiket a gyülekezeteinkben megszervezett, nem intézményes diakónia emel fel és segít meg a hétköznapokban. Gyülekezeteink nem feledkezhetnek meg erről a szolgálati águkról, mert ha ezt teszik, lemondanak arról, ami miatt őket közösségnek, gyülekezetnek lehetne nevezni. Ezen a vasárnapon kiemelt figyelem irányul a diakóniára. Éljünk ezzel a lehetőséggel, ne lankadjunk a buzdításban és tettekben! Adjuk oda a kenyeret, és vezessünk minden hozzánk fordulót a szépség forrásához, Istenhez!  2019. július 7.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

Hiányzó tetőrész az anarcsi parókián

Gyors látlelet a szabolcsi viharkárról Hatalmas vihar csapott le június 27-én, csütörtök délután az ország keleti részére, kidőlt fákat, villanyoszlopokat, megrongált épületeket, összetört autókat, leszakított tetőket hagyva maga után. A legnagyobb kár Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét, Kisvárda környékét érte. A Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) országos gyűjtést hirdetett, amelyhez a Tiszántúli Református Egyházkerület is csatlakozott.

tennek adunk hálát azért is, hogy az éppen hazatartó Kántor Gábor tiszakanyári lelkipásztor és felesége egyetlen karcolás nélkül szállt ki abból az autóból, amelyre a letarolt útszéli fák közül rádőlt az egyik” – olvasható a püspöki beszámolóban. A szöveg hangsúlyozza, hogy a hálaadás mellett szomorú látni azt a pusztítást, amelyet az ítéletidő a kialakult szupercellák következtében maga mögött hagyott. „Híveink szépen gondozott portái és egyházközségeink féltve őrzött épületei is sokfelé kárt szenvedtek” – írja Fekete Károly.

Villámcsapásszerűen érkezett a pusztító vihar Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe június 27-én. Ami eleinte könnyű nyári zápornak tűnt, rövid időn belül komolyra fordult: több mint huszonhatezer fogyasztói helyszínen még múlt hét pénteken sem volt áram, harmincegy épület lakhatatlanná vált, nyolcvan főnek azonnal el kellett hagynia az otthonát a megyében. A hatóságok egy nap alatt ötszázkilencvenegy káresetet tudtak felszámolni, további nyolcszáz helyszínen még másnap is dolgoztak. A környék valamennyi hivatásos és önkéntes tűzoltója szolgálatot teljesített a kármentésben.

KÁRKÖRKÉP

NEM VOLT HALÁLOS ÁLDOZAT A vihar másnapján a helyszínre látogatott Fekete Károly tiszántúli püspök, aki beszámolót is küldött tapasztalatairól szerkesztőségünknek. „Ahogyan az minden nyáron lenni szokott, most is elkezdődtek a bibliatáborok a gyülekezetekben. Így történt ez a Szabolcs-Beregei Egyházmegyében is. Istennek adunk hálát, hogy a június 27-én jött ítéletidő, amelynek centruma Dombrád, Kisvárda és Nyírmada térségében volt, sem a gyermekek, sem a velük foglalkozó felnőttek közül nem követelt emberáldozatot, pedig a táborozók Dombrádon, Kisvárdán, Anarcson és Gyulaházán is éppen együtt voltak a foglalkozásokon. Is8

Reformátusok Lapja 2019. július 7.

Dombrádon a parókia ázott be nagy területen az igen nagy mennyiségű víztől. A templom egyik oldalát szinte végigborotválta a vízsugár, az iskola tornácának tartóoszlopai közül pedig többet kimozgatott a helyéből. Tiszakanyáron a parókia nagy fái tarolták le a kerítést, az úttestre is kiborulva, leszakítva az áramvezetéket és megrongálva a gázcsonkot. Szabolcsveresmarton kisebb tetőkárt okozott a vihar az egyházi épületekben, és a templomkert közösségi építményét zúzta össze használhatatlanná. Kisvárdán a nemrég átadott új iskolaszárny napelemeiből tépett le néhányat, és a tetőzetben keletkezett kár, valamint az iskola konyhájába zúdult be jelentős mennyiségű víz. A gyermektábor résztvevőit éppen a templomban zajló foglalkozás óvta meg a viszontagságoktól, miközben az udvar és a templomkert romhalmazzá vált. Ajakon, ahol lakóházak tömegében esett kár, a parókia tetőszerkezetét is megbontotta a légzuhatag. Gyulaházán és Nyírkarászon a templomtorony bádogszerkezete vált el a falazattól és szenvedett komoly kárt. Ilken a templomtorony csúcsdísze és csillaga zuhant le, miközben a szél letépte a villámhárító egész szerkezetét. A Nyírségi Református Egyházmegyéhez tartozó Nyírmadán is


| AKTUÁLIS |

A csúcsdíszétől megfosztott torony Ilken

Sérült templomsüveg Gyulaházán

GYŰJTÉS INDULT A KÁROSULTAKNAK Az MRSZ országos gyűjtéséhez a Tiszántúli Református Egyházkerület is csatlakozott. Az adományokat az 10702019-85008898-51100005-ös (CIB Bank) bankszámlaszámra várják, a közlemény rovatban kéri feltüntetni: „Viharkár”. Nemzetközi bankszámlaszám: HU04-1070-2019-85008898-5010-0002. SWIFT-kód: CIBH HU HB. Az 1358-as adományvonalon hívásonként 250 forinttal segíthetik a bajbajutottakat.

Megsérült sírok Anarcson

A feldúlt parókiaudvar Tiszakanyáron

2019. július 7.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

nagy károk estek az egyházi épületekben, és a kisváros egésze csatatér képét mutatja, Jármiban pedig a temetőt tarolta le csúnyán a vihar. „Mindez csupán néhány jelenet abból a látványból, amellyel szembesül az ember a szabolcsi tájon. Ugyanakkor reménységre ad okot, hogy a helyreállítás elkezdődött, áramfejlesztők zsongása hallatszik, a katasztrófavédelem és a tűzoltóság emberei erejüket megfeszítve segítenek, és a falvakon megszokott ös�szefogással teszi ki-ki a dolgát” – hangsúlyozza az egyházi vezető, és mindenkit arra buzdít, hogy lehetőségeihez mérten segítse adományaival a károsultakat a Magyar Református Szeretetszolgálat által meghirdetett módon.

BEZÁRT A BIBLIATÁBOR ANARCSON Anarcsról Diák Péter lelkipásztor küldött részletes beszámolót. „Nálunk ezen a héten bibliatábor volt mintegy hatvan gyerek részvételével. Éppen moziban voltunk velük Kisvárdán, amikor lecsapott a vihar. Nagyon megrémültek, amikor Az összetört autó elment az áram, és a mozi is sötétségbe borult. Csak nehezen tudtuk őket megnyugtatni. A vihar lecsendesedése után hazaindultam, de csak többszöri próbálkozás után tudtam kijutni a városból, ugyanis a legtöbb utca járhatatlanná vált a leszakadt villanyvezetékek vagy kidőlt fák miatt. Már a hazaúton telefonon hívott a gondnok, hogy sajnos nagy kárt okozott az orkánerejű szél a parókia tetőszerkezetében, és a templomhéjazatot is megbontotta. Hazaérve szembesültem a szomorú valósággal: a szél több helyen levitte a lindab fedést a parókia északkeleti részéről, és a parókia kertjének a közepén mintegy száz méterre repítette el, az egyik kéményt pedig kis híján ledöntötte. A parókia tetőtere több helyen beázott. A templom mellett lévő régi fenyőfát kettétörte a szél, amely esés közben súrolta a templom falát, megrongálta a vízelvezető csatornát és a cserépfedést. A templomhajón több helyen felforgatta, illetve levitte a szél a cserepeket. A közösségi házunk szomszéd felőli lemezkerítését, amelyet néhány éve készítettünk, szinte teljes hosszában bedöntötte a szél. A szépen parkosított udvarban több fát is kicsavart vagy kettétört a szél. Jellemző, hogy az udvaron felállított trambulint azóta sem találjuk, azt a szél a parókiakerten keresztül egyszerűen elrepítette. 10 Reformátusok Lapja

2019. július 7.

Csegei István esperes és Fekete Károly a csillag és a villámhárító maradványaival Ilken

Összetört pingpongasztal, romok, letördelt ágak, kicsavart fák látványa kíséri a vihar utáni helyzetet. A református temetőben is jelentős károk keletkeztek, körülbelül húsz síremlék dőlt le, rongálódott meg. A melléképületekben – garázs, fatároló – a tetőhéjazatban keletkezett kár. A biztosítót értesítettük a káreseményről, illetve hozzákezdtünk a kárenyhítéshez, az állagmegóváshoz és a romok eltakarításához. Hálát adok Istennek, hogy nem otthon ért bennünket a vihar hatvan gyerekkel. A bibliatábort idő előtt bezártuk a kárenyhítési munkák miatt.”

AZ MRSZ SEGÍT A BAJBAN A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat közgyűlésének elnöke, Seszták Oszkár, valamint Román István kormánymegbízott az MRSZ-hez fordult segítségért. Azt írták: ebben a természeti csapásban a magyar lakosság összefogására van szükség, hiszen teljesen kilátástalannak tűnik helyzetük. Az MRSZ június 28-án országos adománygyűjtést hirdetett a viharkár érintettjei számára. Felhívásukban azt hangsúlyozzák: bármilyen kis összeg nagy segítséget jelent, hiszen több száz család otthona szenvedett kárt a hirtelen lesújtó, pusztító erejű viharban. – Abban bízunk, hogy mint korábban oly sokszor, most is megtapasztalhatjuk református testvéreink összefogását és segítő szándékát. Szeretnénk mi magunk is tanúbizonyságot tenni vezérigénkről: „Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be Krisztus törvényét” (Gal 6,2) – tette hozzá Oláh István, a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány kuratóriumi elnöke.  FOTÓ: BARCZA JÁNOS, DIÁK PÉTER


| AKTUÁLIS |

A teológia szerelmesei – Steinbach József előbb volt református teológus, mint egyházkormányzó. A tiszteletbeli doktori cím annak szól, aki egyházkormányzóként is megmaradt teológusnak – fogalmazott Kocsev Miklós dékán a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának diplomaosztó ünnepségén, amelyen kiosztották az arany-, a gyémánt- és a vasokleveleket, valamint tiszteletbeli doktori címet adományoztak Steinbach József dunántúli püspöknek. Százhatvanharmadik tanévét zárta a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara (KRE HTK), ahol ezen a tavaszon tíz teológushallgató és huszonkét hittanár–nevelőtanár mesterszakos hallgató vette át diplomáját, hárman pedig doktori oklevelüket. Kocsev Miklós, a HTK dékánja megemlékezett a január 23-i tűzesetről is, köszönetet mondva mindenkinek, aki segítséget nyújtott a nehéz időszakban.

AZ ÚR NAGY TETTEI A KRE Hittudományi Karán már hagyománnyá vált, hogy díszoklevéllel köszöntik az ötven, hatvan és hatvanöt éve végzett lelkipásztorokat, így ebben az esztendőben azokat, akik 1969-ben, 1959-ben és 1954-ben fejezték be tanulmányaikat. – Meghatódva vettük át ezeket a diplomákat, hálásan köszönjük, hogy az alma mater nem feledkezett meg rólunk, idős lelkipásztorokról – mondott köszönetet az immár gyémántdiplomás Varga László saját és társai nevében. 1969-ben végzett, ezért aranydiplomát kapott Bérces Istvánné Szalóky Éva, Fónagy Miklós, Kuti Géza és Hatvani István. 1959-ben végzett, így gyémántdiplomát kapott Czanik

Péter, Mátyás Lajos, Varga László, Horváth Emil, Deme Bertalan és Huszár Györgyné Görgényi Margit.1954-ben végzett, ezért vasdiplomát kapott Boross Gézáné Szappanos Márta, Molnár András és Szénási Sándorné Szabó Judit.

A SZOLGÁLAT ELISMERÉSE A Károli Gáspár Református Egyetem Szenátusa tiszteletbeli doktori címet adományozott Steinbach Józsefnek, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének. – A tiszteletbeli cím a gyakorlati teológia területén végzett kiemelkedő munkásságának elismerése – fogalmazott Kocsev Miklós dékán laudációjában. Mint mondta, a jelenlevők közül sokan évfolyamtársukként ismerik Steinbach Józsefet, aki teológiai tanulmányai 1990-es befejezése óta a Balatonalmádi-Balatonfűzfői Református Társegyházközség lelkésze. Emellett a ’90-es években vallástanári oklevelet is szerzett, majd 2008-ban az elsők között végezte el az antropológia–etika–társadalomismeret-tanári szakot Veszprémben. A Hittudományi Karon csak kivételes esetekben élnek a tiszteletbeli doktori cím adományozásának lehetőségével, de a dékán szerint a dunántúli püspök a gyakorlati teológia tudományterületén kiemelkedő eredményeket elérve ezt kiérdemelte. – Steinbach József előbb volt református teológus, mint egyházkormányzó. A tiszteletbeli doktori cím annak a teológusnak szól, aki egyházkormányzóként is megmaradt teológusnak – zárta gondolatait Kocsev Miklós. Doktori oklevelet kapott Thoma László, a Budapest-Gazdagréti Református Egyházközség lelkipásztora, Csabai Ágnes református lelkész–egyiptológus és Szabados Ádám teológus.  REFORMATUS.HU, FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD 2019. július 7.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJÚ |

Isten országa valahol erről szól: hogyan tudjuk már itt, a Földön láthatóvá, érzékelhetővé tenni. Nagyon örülnék annak, ha lennének emberek, akiket ez a találkozó motiválna arra, hogy ne egyszerűen a túlélésre rendezkedjenek be.

12 Reformátusok Lapja

2019. július 7.


| INTERJÚ |

Isten országa körbevesz A közösség és az egység témáját járják körül a Csillagpont nevű református ifjúsági találkozó előadásai július 23. és 27. között Debrecenben. A Csillagpont főelőadója Járay Márton teológus, egyetemi oktató, lelkigondozó, akivel a találkozóról és munkájáról is beszélgettünk. Kevesebb mint egy hónap múlva kezdődik a Csillagpont Debrecenben, amelynek idén ön a főelőadója. Mit gondol, miért önt kérték fel? Tudom, hogy a korábbi években többször felmerült a nevem, és kaptam megkeresést is. Talán azért, mert sokat foglalkoztam ezzel a korosztállyal, és a szervezők között többen is vannak, akik abból az időszakból ismernek. Miért vállalta el? Bevallom, nem annyira szeretek prédikálni, de azt érzem, hogy egy-két évente ér annyi impulzus és számos élmény az Istennel való kapcsolatomban, hogy jó azokról beszélni. A Csillagponton most a feladat is foglalkoztatott. Nagyon szeretem ezt a generációt, fontos kérdés az, hogyan tudjuk megszólítani vagy motiválni őket arra, hogy felfedezzék a saját magukban lévő potenciált. Azt hiszem, hogy még mindig bennem van az elköteleződés e felé a korosztály felé, bár most már nem fiatalokkal foglalkozom elsősorban. Ez a meghívás nekem is emlékeztető, hogy igen, fontos nekem ez a korosztály. Még mindig szeretném támogatni őket, ahogy csak lehet, segíteni az előrelépésüket. Mit csinál a főelőadó a Csillagponton, mi lesz a feladata? Idén kicsit változik a Csillagpont struktúrája. Korábban közel negyvenperces előadások, igemagyarázatok voltak, most húszperces blokkok lesznek minden délelőtt: az előadásrész után valamely művészeti ágban születik majd egyéni vagy akár közösségi alkotás, és húsz perc jut bizonyságtételre is. Az előadásaim témája Isten országa lesz. Az idei találkozó fő gondolata a közösség és az egység. Hogyan illeszkedik ebbe Isten országa? Témaválasztás közben azt kerestem, mi az a lelkigondozás és a teológiai nyelvén, ami segít abban, hogy közösségben és egységben legyek saját magammal, a keresztyén közösségemmel és a világgal. Ennek legizgalmasabb megközelítési lehetősége az Isten országa, amely ott van bennem, ott van a közösségben is, amikor összegyűlünk, és jelen van a teremtett világban is. Egyszerre könnyű és nehéz is felfedezni. Isten országa nagyon jó fogalom arra, hogy végiggondoljuk a közösség, egység gondolatát. Lehetek-e úgy egységben

magammal, hogy nem vagyok egységben a közösségemmel, vagy lehetek-e úgy egységben a közösségemmel, hogy nem vagyok egységben a teremtett világgal? Hogyan kell kezelni a feszültséget, amikor ellentmondások vannak? Hogyan lehet ezeket hordozni? Mit tud mondani egy lelkigondozó ebben a témában? A különböző megközelítések, a dogmatika, az egyháztörténet mellett speciális hang a lelkigondozóé. A lelkigondozásban fontos fogalom a kapcsolódás. Számomra természetes kérdés, hogy tudunk-e kapcsolódni azzal, aki segítséget kér tőlem, és ez a kérdés átjárja majd az előadásokat is. Mennyire tudok magamhoz, a közösséghez és a teremtett világhoz kapcsolódni, amikor Isten országához kapcsolódom? Hangsúlyozni kell majd, mit jelent a kapcsolat vagy annak hiánya, és mi segíthet, hogy létrejöjjön a kapcsolat. Mi a célja az előadásokkal? Ahogy gondolkozom a Csillagpontról, meg erről az egész helyzetről, egyre inkább azt szeretném, ha ez a fiatal generáció nem a túlélésre hajtana. Tapasztalatom szerint a mai fiatalok élethez való hozzáállásában van némi fatalizmus: „én már a világon nem tudok változtatni, be kell rendezkednem arra, hogy valahogy túléljem”. Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy mindig azok a keresztyének tudtak valami jót vagy maradandót alkotni, akik elgondolkoztak azon, hogy mégis lehet változtatni a világon. Isten országa valahol erről szól: hogyan tudjuk már itt a Földön láthatóvá, érzékelhetővé tenni. Nagyon örülnék annak, ha lennének emberek, akiket ez a találkozó motiválna arra, hogy ne egyszerűen a túlélés legyen a céljuk. Amikor nem főelőadó a Csillagponton, akkor a Semmelweis Egyetem Mentálhigiénés Intézetében oktat. Mit lehet erről tudni? Szívügyem a kétéves szakirányú lelkigondozói képzés, amely során már tizenhét éve segítünk hitéleti felsőfokú végzettséggel rendelkező embereket, lelkészeket, papokat, szerzeteseket, hitoktatókat abban, hogy lelkigondozókká váljanak. A képzés egyharmada önismeret, egyharmada lexikális tudás, egyharmada pedig gyakorlat. Célunk, hogy azok, akik ott vannak a gyülekezetben, hittanórákon, kapjanak muníciót ahhoz, hogyan tudnak lelkigondozói szemmel jelen lenni ezekben a közösségekben, tevékenységekben. Emellett részt veszek a szociális intézmények vezetőinek szóló kötelező képzésben is. Ez is nagyon érdekes terület, ezt is nagyon szeretem. Valódi kihívás találkoznom azzal a realitással, amelyet most a szociális szféra jelent. 2019. július 7.

Reformátusok Lapja 13


| AKTUÁLIS |

Az utóbbi három évben az Antropos Mentálhygiénés Egyesület titkára volt. Mi volt a feladata? Amit tanítunk, azt gyakoroljuk az egyesületen belül is. A cél az volt, hogy azok számára is elérhető legyen a mentálhigiénés segítségnyújtás, a családterápia, a párterápia, az egyéni lelkigondozói kísérés, akiknek egyébként vagy nagyon kevés anyagi erőforrásuk van, vagy nincs. Az Antropos abszolút nyitott mindenki számára. Mi a különbség a lelkigondozó és a mentálhigiénés szakember munkája között? A gyakorlat felől tudom leginkább megközelíteni. Nálunk az vehet részt lelkigondozói képzésben, akinek van teológiai alapvégzettsége. Ha lelkigondozóként ülök le valakivel, az feltételezi, hogy a kísérés folyamata Isten jelenlétében történik, és valahogy közösen próbáljuk meghallani, megérteni, mi történik az egyéni útján annak, akit kísérek. Az egész folyamatban ott van Isten és az ő gyógyító jelenléte. A lelkigondozás fontos sajátossága a mentálhigiénés segítségnyújtáshoz képest, hogy folyamatosan abban a mély elkötelezésben történik, hogy végső soron Isten tudja hozni a gyógyulást. A lelkigondozói képzésben tudatosan foglalkozunk is azokkal a kérdésekkel, hogyan van jelen Isten a kísérésben, mikor és hogyan tesszük ezt verbálisan is nyilvánvalóvá, illetve hogy egyáltalán hogyan foglalkozunk Istennel. A lelkigondozás nem lelki vezetés, nem az egyén istenkapcsolatával foglalkozik, de a lelkigondozó tudja, hogyan emelje be a beszélgetésbe Istent. Fontos a hallgatók spirituális önismerete, hogy reflektáljanak arra, ők milyen kapcsolatban vannak Istennel. Tapasztalata szerint mikor és kik szoktak lelkigondozóhoz fordulni? Ez nagyon érdekes dolog. Egyre többen vannak, akik kimondottan lelkigondozást szeretnének. Amikor felkeresnek, elmondják, hogy voltak pszichológusnál, de nekik most hívő szakember kell. Olyan, aki érti az istenkapcsolatukat. Persze mi tudjuk, hogy a pszichológusok között is vannak keresztyén és nem keresztyén szakemberek egyaránt, de a segítséget kérők szemszögéből a lelkigondozás összekapcsolódik az istenkapcsolattal, és ez rendben is van. Ugyanakkor kettős a megélésem. Egyrészt nagyon örülök, hogy elterjedt annak a kultúrája, hogy egy-egy olyan életszakaszban, amelyben el vagyok valami miatt akadva, lehet és érdemes segítséget kérni. Az emberek már nem betegségként gondolnak erre, nem hiszik, hogy megbolondultak, hanem tudják, hogy segítségre van szükségük. Másrészt az lenne jó, ha maguk a közösségek látnák el ezt a funkciót. Ha olyan gyülekezeteink lennének, ahol ez sokkal természetesebben működik, hogy lelkigondozóként is ott tudunk egymás mellett állni. A képzéssel ilyen szemléletet szeretnénk adni a gyülekezetvezetőknek, lelkészeknek, plébánosoknak, szerzeteseknek, akik a közösségek14 Reformátusok Lapja

2019. július 7.

ben vannak, hogy ez ne valamiféle kiszervezett, önálló tevékenység legyen, hanem a közösség minél inkább meg tudja úgy szervezni magát, hogy akinek segítségre van szüksége, az ott helyben megkaphassa azt. Úgy tudom, börtönlelkésznek készült, aztán mégis az egyetemi missziót és a lelkigondozást választotta. Miért? A börtönpasztorációs munka javarészt lelkigondozásból áll, ezen van a hangsúly. Amikor felvettek a budapesti teológiára, akkor sokat jártunk be a börtönbe gyakorlatra. Aztán azt vettem észre, hogy nekem ez szívügyem, szeretem, de az én karakterem nem alkalmas erre. Ez fontos felismerés, szembesülés volt. Rá kellett jönnöm, hogy vannak, akik erre sokkal inkább alkalmasak. Ezzel egy időben az ifjúsági misszió egyre nagyobb teret kapott az életemben, végül azt láttam, hogy az az én utam. Hogyan állnak a fiatalok a lelkigondozáshoz? Ennek az új generációnak a lelkigondozás már nem tabu, sokkal nyitottabbak, hamarabb bejelentkeznek pár- vagy családterápiára, ha azt érzik, elakadtak. Ugyanakkor azt is látom, hogy felnő egy olyan korosztály, amelynek tagjai nem kérnek segítséget, úgy gondolják, nincs szükség külső emberre, meg tudják oldani maguk is a gondjaikat. Sőt, a mostani generáció hamarabb megy el coach-nak meg tanácsot adni, mint hogy tanácsot kérjen. Érdekes, hogy inkább a harminc-ötvenévesek korosztálya talál meg minket, amikor már sok mindent megpróbáltak, tanácsot is adtak, de valahol megrekedtek. Ha jól tudom, ön három gyermek édesapja. Valóban: a fiaim tizenhárom és tizenegy évesek, a kislányom pedig hétéves. Amikor a gondjaikkal önhöz fordulnak, akkor mint édesapa válaszol, vagy előbújik önből a lelkigondozó? Édesapaként. Nyilván vannak helyzetek, amikor tudom, mit kellene felelnem lelkigondozóként, hiszen bennem van az a tudás vagy szemlélet. Sokszor azt is tudom, hogy lelkigondozóként sem csinálnék mást, mint meghallgatnám, és esetleg megpróbálnám azt visszajelezni neki, mit értettem meg. Édesapaként viszont hamarabb jönne a tanács, és olyankor nem baj, hogy a lelkigondozói énem kiegészíti ezt az édesapai működést. Semmiképpen sem lelkigondozóként foglalkozom a gyerekeimmel. Szakembert még tudnak választani, de az édesapjuk én vagyok. Tőlem ezt várják, erre van szükségük.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Párhuzamot lehet vonni a Bírák könyvében olvasható több mint háromezer éves történetek és a mi korunk között. Izráel vándorló törzsei a honfoglaló harcok után letelepedtek Kánaán földjén, és földműveléssel kezdtek foglalkozni. Új nemzedék született és nőtt föl, akik nem ismerték (el) Istent, nem volt személyes élményük arról, hogyan hívta és vezette népét a pusztában, milyen szövetséget kötött szüleikkel és nagyszüleikkel. Lassan eltávolodtak és elfordultak tőle, és inkább a kánaáni népek isteneit kezdték tisztelni, főként a Baálokat és Aserákat, a termékenységet képviselő bálványokat, amelyek az örök megújulást és az élet élvezetét hirdették, nekik mutattak be áldozatokat a jó termés reményében. Az volt akkor a szekularizáció: elvilágiasodtak, összeházasodtak más népek fiaival és lányaival, így nemzeti, vallási és hitbeli identitásuk elmosódott. Csapdába estek. Ekkor jött mindig az ellenség. A veszély, a szükséghelyzet figyelmeztette és kirázta őket a kényelem csapdájából. Az ellenség soha nem azért jött, hogy elpusztítsa őket, hanem azért, hogy felébressze a közönyből, Isten felé fordítsa és küzdelemre buzdítsa a népet. A Bírák könyvében minden történetben visszatérő mondatok, hogy amikor elfordultak az Úrtól, a meg nem hódított területek népei fenyegetni és sanyargatni kezdték őket. Akkor mindjárt segítségért kiáltottak Istenhez, aki meghallgatta őket, megkönyörült rajtuk, és szabadítást adott a bírák, a karizmatikus vezetők által. Az ellenség mindig túlerővel támadt, Isten választottjai pedig kevesek, kicsik, de leleményesek és bátrak voltak, mert Isten velük volt. Isten szeretetének, pedagógiájának példázatai ezek a történetek. Isten meghagyja a csapdákat, nem azért, mintha öröme telne abban, hogy beleesünk, hanem azért, hogy figyelmesek maradjunk. A mi nemzedékünk, a háború utáni második és harmadik generáció is úgy nőtt fel, hogy nem szerzett bibliaismeretet, nem kapott vallási, erkölcsi nevelést, és hiányzik az egy igaz Isten ismerete. Hajlamosak vagyunk mi is eleink hitétől elszakadva hasonulni a környezetünkhöz, és a körülöttünk élők bálványainak – pénznek, hatalomnak és élvezeteknek – hódolni önálló gondolkodás helyett. Vagy sértetten maradtunk őseink hitében, valódi Isten-kapcsolat és öröm nélkül, és nem hiszünk az ő győzelmében. Pedig Isten kisegít a csapdákból ma is, küldött Szabadítót. Jézust is gyakran próbálták csapdába ejteni ellenségei, de nem tudták. Nem kerülte ki, hanem fölé emelkedett, úgy győzött. Ő ki tud szabadítani, de akarunk-e harcolni? 

IMÁDKOZZUNK!

Urunk, Istenünk! Most azokért a szülőkért könyörgünk, akik beteg gyermeküket tartják karjaikban, és a kiszolgáltatottság, bizonytalanság hullámai között nem látják a kapaszkodót. Azokért, akiknek a szívét a kétségbeesés és az aggodalom tölti meg keserűséggel, mert naponta élik meg tehetetlenségüket és azt a fájdalmat, hogy a betegség nagyobb úr náluk, és nem tudják megvédeni gyermeküket. Urunk, segíts, hogy akkor se fogyjon el türelmük, amikor elérik emberi határaikat a fáradtságban és a szomorúságban! Te legyél az, akinek szeretete átragyog egy-egy orvos odafordulásán vagy egyegy nővér mosolyán keresztül! Te legyél az, aki kisimítod a körülmények ráncait, és erőt ad az elviselhetetlen cipeléséhez! Hisszük, hogy te úr vagy a betegség felett is, és hogy feltámadásoddal tiportál a halál fejére. Ámen.  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Jefte bírává tétele A Bírák könyvének utolsó mondata talányosan összegzi a honfoglalás utáni és az izráeli királyság megalapítása közötti időt: „Abban az időben nem volt király Izráelben: mindenki azt csinálta, amit jónak látott.” (Bír 21,25) Ez a megállapítás kiemelheti a bírák korának eszményi jellegét, mely szerint egyedül az Úr uralkodott Izráel törzsei között, de egyúttal jelentheti a széttagoltság miatti egyenetlenségeket is. Időről időre „bírákat támasztott az Úr, és azok megszabadították őket fosztogatóik kezéből” (Bír 2,16). Azonban az ellenségtől való megszabadítás után Izráel fiai és törzsei újból és újból visszatértek tévelygéseikhez: nem Isten parancsolatai szerint éltek, más isteneket imádtak. Amikor nyomorúságban voltak és segítségért kiáltottak, „az Úr szabadítót támasztott Izráel fiainak” (Bír 3,9.15). Jefte története a hosszabb bíraelbeszélések közé tartozik. Könnyelmű fogadkozása, győzelme, egyetlen lánya tragédiája tette híressé a gileádi erős vitézt, aki parázna nő fia volt (Bír 11,1). Jeftét elűzték közvetlen rokonai, azonban az ammóniak Izráel ellen kezdett harcai miatt mégis visszahozták saját földjére. A vének arra kérték, hogy legyen a vezérük. Jefte ezt ahhoz a feltételhez kötötte, hogy győzelem esetén a vezetőjük szeretne lenni (Bír 11,8–9). Jefte az egyetlen bíra, akiről azt olvassuk, hogy a „nép pedig a maga fejévé és vezérévé tette őt” (Bír 11,11). Azt mondhatjuk, hogy felkérték saját vezetőjüknek. Az ammóniakkal való sikeres csatározás belviszályt is szított az efraimiakkal. „Jefte hat évig volt Izráel bírája.” (Bír 12,7) A gileádi bíra, Jefte nevét megtaláljuk a hithősök sorában Gedeon, Bárák, Sámson társaságában: „Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be.” (Zsid 11,33)  PAP FERENC

2019. július 7.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

A könnyedségben rejlő érték BAGDÁN ZSUZSANNA

Időutazás, chansondallamok, műtárgyles a püspöki hivatalban, éjjeli orgonaavató – mindez része volt a Múzeumok Éjszakája június 22-i programjainak. Körképünkben annak járunk utána, milyen eseményeket kínáltak a magyarországi református közegyházi gyűjtemények az érdeklődőknek.

BUDAPEST A január 23-i tragikus tűzesetre tekintett vissza a Bibliamúzeum és a Ráday Műemlékkönyvtár programja a Múzeumok Éjszakáján. A Tűz és víz – másképp című rendezvényen az állandó és az időszaki kiállításokhoz kapcsolódó tárlatvezetések, zenei programok mellett egyéjszakás kiállítás, pódiumbeszélgetés és a megsérült épületrészben vezetett séta is várta az érdeklődőket. Aki nem akart a füstös folyosóknak nekivágni, az Füle Tamás és Kalocsai Richárd képein is szemlélhette a tűzeset pusztítását. – Először megijedtem ettől a témától, de a munkatársaim nagyon jó érzékkel nyúltak hozzá, és a Műemlékkönyvtár, valamint a levéltár és a Ráday Könyvtár dolgozói is egyre jobb ötletekkel jöttek – vallja meg Timár Gabriella, a Bibliamúzeum igazgatója, aki örül annak, hogy sok érdeklődő látogatta meg a Ráday utcai székházat. – Azt hiszem, ebben az is benne van, hogy látni akarják, hogyan éltük túl ezt az egészet. Aki itt dolgozik, azt mindennap, amikor ide belép, megcsapja a korom szaga. Múzeumos és könyvtáros együtt, egy csapatként próbáljuk menteni mindazt, ami érték. Az előttünk lévő hetekben el kell költöztetnünk a könyvtár anyagát ideiglenes helyre, ez nagy feladat. Mindezzel együtt szeretnénk talpon maradni, szervezni a kiállításainkat, hírt adni magunkról. Nem akarjuk, hogy a Ráday 28. feledésbe menjen az újjáépítés ideje alatt: se a múzeum, se az élet, ami itt volt – teszi hozzá az intézményvezető.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

MELANKOLIKUS NOSZTALGIA Forró hírek hideg fejjel címmel Jakus Ágnes, a Parókia Portál újságírója beszélgetett Berecz Ágnessel, a műemlékkönyvtár vezetőjével. Ezzel egy időben az érdeklődők bejárhatták a megrongálódott épületrészeket Az elégett jövőkép című vezetett sétán. A megmentett könyvritkaságokból Kovácsné Pázmándi Ágnes szervezett kiállítást, Bíró Gyöngyi a könyvmentésről tartott előadást, a leselejtezett példányokból pedig könyvvásárt tartottak, amelynek bevételével a Ráday Könyvtárat támogatják. Volt azért hely a játéknak is: a résztvevők kipróbálhatták a könyvkötést és a nyomtatást is. Az állandó kiállításon Németh Pál és Timár Gabriella, a Párizs! Paris! című időszaki kiállításon Nemes Judith kalauzolta az érdeklődőket. Zenével szolgált a William Byrd Kamarakórus, illetve Veér Csongor hegedűs és Wagner-Puskás Péter harmonikás. Utóbbi duó fogalmazta meg legplasztikusabban azt a melankolikus nosztalgiát, amelyet az ember akkor érez, amikor belép a tűzben sérült dunamelléki székházba.

16 Reformátusok Lapja

2019. július 7.


| REFORMÁTUS ÉLET |

2019. július 7.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |

Kecskemét

Kecskemét

Kecskemét

Debrecen

Sárospatak

A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei idén nem vettek részt a nagy eseményfolyamban, hiszen – ahogy arról már beszámoltunk – felújítás alatt áll a Kollégium épülete. A Nagykönyvtár jelenleg is látogatható – tájékoztatott Éger Gábor könyvtáros. Mint mondta, a munkálatok várhatóan júliusban kezdődnek meg.

– A Múzeumok Éjszakája bolondos, könnyed alkalmának mindig az a célja, hogy minél alaposabban megismertessük a kiállításainkat a hozzánk látogatókkal – mondja Fogarasi Zsuzsa, a kecskeméti Ráday Múzeum vezetője. Erre most többek között az Időutazók a múzeumban – 21. századi találkozások a hely szellemeivel című múzeumandragógiai program keretében került sor az intézményben. A termekben az ott bemutatott tárgyak korának megfelelő viseletbe öltözött, nevesített szereplők, múzeumi munkatársak várták az érdeklődőket. Az egyházművészeti állandó kiállításban Ráday Gedeonné Szentpéteri Katalin, a REformáció – REkonstrukció című kiállításban Gaál Péterné tanárfeleség, polgárasszony, a Muraközy János festői életművét bemutató tárlaton pedig Veres Judit szobalány voltak a 17–19. századi helyek „szellemei”, az adott kor hangulatát pedig zenei szemelvények alapozták meg. – Örömmel tapasztalom, hogy az emberek egyre nyitottabbak. Szeretnek, szeretünk utazni, bejárni a világot. Ez a kulturális érdeklődésre, a megismerés vágyára is igaz. Tapasztalom, hogy a világ nagyvárosaiban a múzeumok, kiállítóhelyek mindig zsúfoltak. Ugyanakkor azt is tudom, hogy sokan nem az elmélyült, akadémiai tudás megszerzése, hanem az élményszerzés, a könnyed, nem szokványos formák kedvelése miatt jönnek a múzeumi intézményekbe. Az időutazás általunk választott fikciója mindkét célt teljesítette: kulturális információkat, ismereteket, ugyanakkor élményt adott – foglalja össze Fogarasi Zsuzsa. Az időutazás lehetősége sokakat vonzott: ezerháromszázhuszonkét fő vett részt a június 22-i programokon. IDŐUTAZÁS KECSKEMÉTEN A kecskeméti múzeumok a kezdetektől, tizenhárom éve együtt dolgoznak a Múzeumok Éjszakája programjának kialakításában. Minden alkalommal választanak közös témát, amelyre a különböző intézmények felfűzik, megtervezik, kitalálják a saját kínálatukat. Ebben az esztendőben az utazás, az élmény témájára került a sor. – Nekünk erről azonnal az igazán tartalmas utazás, a peregrináció jutott eszünkbe – mondja Fogarasi Zsuzsa. Ennek a protestáns egyetemjárásnak a fő és koronként változó célállomásairól (Wittenbergtől Oxfordig, Genfig), a tandíjakról, a kurzusok tartalmáról és az ifjúság mindennapi életéről Szabó András irodalomtörténész tartott képekkel illusztrált előadást. Kulturális utazást jelentett Zeke Gyula történész Budapest kávéházi kultúrájának múltjával és jelenével foglalkozó előadása. Kriston Vízi József, a Szórakaténusz Játékmúzeum alapító igazgatójának prezentációja a vándorló játékmotívumokról – például labdajátékok, labirintus, malomjáték – adott évezredeken átívelő összefoglalót, a református lelkészcsaládban született (Hegymegi) Kiss Áron pedagógiai szakíró játéktörténeti műveiből kiindulva. További barangolást, kulturális élményt jelentettek Leányfalusi Károly és Barna Tamás előadásai, amelyek több szállal kötődtek a Ráday Múzeumban látható érem- és ásványgyűjteményekhez. Az első a festmények, festői életművek numizmatikai feldolgozásával, megjelenítésével foglalkozott, utóbbi az ásványokhoz kapcsolódó évezredes múltú, máig élő babonákat, hiedelmeket foglalta össze és cáfolta meg. Az árnyképkészítés szintén évezredes múltú, ám virágkorát a 18. században élte. A sziluett XIV. Lajos pénzügyminiszteréről, Etienne de Silhouette-ről nyerte nevét, és a 18. században sziluettnek neveztek minden profilból ábrázolt arcot. Ezt a technikát élteti tovább Dluhopolszky László grafikus, aki az udvaron, a múzeumi sátorban több mint száz saját sziluettre vágyó árnyképét készítette el. A játszóházban régi játékokat (zúgattyú, pörgettyű) mutattak be, készítésükben segédkeztek a múzeumpedagógusok. A kulturális, térben és időben történő utazás lehetőségét megteremtő múzeumi este a Gregus Tárogató Kvartett műsorával zárult. A tárogatónak, a kuruc táborok hajdani hadi jeladó hangszerének hangjával, a zenei darabokkal II. Rákóczi Ferenc előtt tisztelegtek, az emlékévhez kapcsolódva.

18 Reformátusok Lapja

2019. július 7.


| REFORMÁTUS ÉLET |

Debrecen

Debrecen

Egy hónapja, a Magyar Református Egység Napján tömegek hömpölyögtek a Debreceni Református Kollégium Múzeumának termeiben és a Kollégium udvarán. Nem volt ez másképp a Múzeumok Éjszakáján sem. – Mindig öröm, ha látjuk, hogy népszerű egy-egy program, és attól egyelőre nem kell tartanunk, hogy elmúlik a Múzeumok Éjszakájának varázsa – fogalmaz Gáborjáni Szabó Botond gyűjteményi igazgató. A rendezvényen eddig minden évben több mint kétezren vettek részt. Idén több újdonságot is tartogattak a szervezők, például a városban először tartottak a Debrecenben tanuló külföldi egyetemistáknak idegen nyelvű tárlatvezetést, amelyen a Forradalmárok, utazók, kivándorlók – Magyarok Amerikában című időszaki tárlatot ismerhették meg az érdeklődők. A kiállítás bemutatta az első magyar hittérítőket, a legkorábbi magyar nyelvű útleírásokat, betekintést kínált a Kossuth-emigránsok életébe, rálátást adva az Amerikába utazó nők motivációira és a másfélmillió kivándorló honfitársunk sorsának alakulására. Népszerűek voltak a Szabó Magda Emlékház rendezvényei is, amely programjai színvonalával és látogatottságával is kezd felzárkózni a Kollégium mellé. Új ajtó is megnyílt az év egyik legrövidebb éjszakáján a látogatók előtt: a püspöki hivatal műtárgyait – közöttük Orlai Petrich Soma és Kiss Bálint festményeit – ismerhette meg a közönség Fekete Károly püspök vezetésével.

FILMZENÉTŐL A DIXIELANDIG A Szabó Magda Emlékházban filmzenék is felcsendültek, a Női sorsok a filmvásznon címmel hangzott el előadás, majd Szabó Magdához kapcsolódó személyes emlékeiről is szólt Csikos Sándor Jászai-díjas színművész az este folyamán. A zenei programok között egyaránt volt népzene táncházzal, gospel, dixieland, a Kántus zenés tárlatvezetése és orgonakoncert is. Az érdeklődők nemcsak a fazekasmesterségbe, hanem a linómetszés rejtelmeibe is belekóstolhattak, a kisebbeket bábszínház, az idősebbeket pedig Seres Géza fotóművész tárlatvezetése, illetve Venkovits Balázs és Gyarmati Lajos tudományos előadása várta, amelynek alkalmából kamarakiállítás is látható volt Bíró Lajos pápua új-guineai gyűjteményéből. Mindez persze csak ízelítő a debreceni programokból, amelyről az országos rendezvény honlapján, a muzej.hu oldalon olvashatnak bővebben az érdeklődők.

Pápa

Pápa

Ifjú múzeum fellendülőben – így foglalható ös�sze a pápai Pannonia Reformata Múzeum június 22-i éjszakája. Voltak látogatók, akik az egész estét a református múzeumban töltötték, pedig több intézmény is kínált még programokat, este még a város polgármestere is átjött egy másik helyszínről, hogy meghallgassa az új elektromos orgonát, amely ezen az éjszakán szólalt meg először a nagyközönség előtt. – Úgy érezzük, hogy a település lakói és vezetői is örülnek a Pannonia Reformatanak, amely különleges, rendhagyó közösségi tere, új színfoltja a városnak. Az egyházkerületen belül pedig kiemelt közösségi tér, ősi hajlék a múzeumunk: nekünk, a dunántúli reformátusok nagy családjának a közös otthona. Ezért nagyon fontos számunkra, hogy minél több gyülekezet, hittanos és konficsoport, református iskola és óvoda látogasson el hozzánk, érezze és tapasztalja meg, hogy ez mindannyiunké, olyan hely, ahová többször is érdemes visszatérni – mondja Halászné Kapcsándi Szilvia, a múzeum igazgatója. ZENE, JÁTÉK, TÁNC A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUSOK OTTHONÁBAN Az este folyamán nagy érdeklődés kísérte Tóth Cseperke lelkipásztor rendhagyó tárlatvezetését, amelyben az állandó kiállítás teológiai üzeneteit értelmezte, különös tekintettel a feltámadás, a húsvét üzenetére. Szintén nagy sikere volt Parola Csaba orgonaművész éjszakai orgonakoncertjének, amely egyben a múzeum új, digitális orgonájának avatója is volt. Sokakat vonzottak a piramisok titkairól és a mumifikálás rejtelmeiről szóló előadások, az új digitális játékok, illetve a pápai zsinagóga ihlette időszaki kiállítás is Zoltai Bea érzékeny, mégis átütő erejű képeiből. Az este folyamán az érdeklődők részletet láthattak a Gizella/ Gizellák című táncszínházi előadásból is.

2019. július 7.

Reformátusok Lapja 19


KÖNTÖS LÁSZLÓ

Világ A világ önmagában soha nem lehet az a hely, amelyben az ember felhőtlenül és önfeledten otthon érezhetné magát. A világ valójában irracionális, kiszámíthatatlan, ismeretlen hely. Ugye milyen meghökkentő mondatnak tűnik ez ma? Persze hogy annak! Ha az általános gondolkodást rabul ejti az e világi üdvösség ideája, akkor makacsul tartja magát az illúzió, hogy a világ valójában jó, és ha vannak is problémák, azokat egy kis igyekezettel ki lehet javítani. Ezt hívják haladásnak. De az már nem világos, hogy mire fel ez az általános optimizmus. Miféle racionális és reális alapja van annak, hogy az ember tényleg otthon érezhesse magát ebben a világban, és ne az legyen létének alapélménye, hogy a hely, amelyben élnie adatott, a folytonos fenyegetettség, a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság, az átmenetiség helyszíne? Semmilyen sem.

A keresztyénség mindig is érthetetlen marad azoknak, akik képtelenek szembesülni az emberlét állandó és meghaladhatatlan nyomorúságával. Ehelyett inkább azt kérdezik: mi a bajuk a keresztyéneknek a világgal? Hát, csak annyi, hogy a világ olyan, amilyen. Eléggé tökéletlen hely, elég csak kicsit szétnézni. Nem kell ennek megállapításához semmiféle kutakodás, csak fel kell tenni bizonyos kérdéseket. Például azt, mitől van a létbiztonság állandó hiánya. Ez a folyamatos és fenyegető kitettség az ismeretlennek? Avagy létezhet-e ember, aki teljes biztonsággal meg tudná mondani, mi fog vele történni holnap? Ahogy mondani szokták, mindig közbejön valami. Egyszer hideg van, egyszer meleg. Kiderül, hogy rákos vagyok. Történik egy baleset. Tömegkatasztrófa. Állandó gyilok a megélhetésért. Létharc. Háború. Aggódás. Küzdelem a túlélésért. Szóval, akárhogyan is, én nem a keresztyénség kőkeményen realista világlátásán csodálkozom, hanem ezen a túlfűtött, de rövidlátó optimizmuson, amely képtelen felfogni, hogy van itt valamilyen alapvető diszharmónia, meg nem felelés az ember szellemi-lelki igénye és a világ között. A világ irracionális hely, nem úgy működik, ahogyan az a logikusan felépíthető emberlét számára elvárható lenne. 20 Reformátusok Lapja

2019. július 7.

Egyáltalán nem kell csodálkozni tehát azon, ha a keresztyénség idegenként tekint a világra, messze nem úgy, mint létének végső, örök és ideális helyszínére. Inkább azon a rövidlátó világnézeten kell csodálkozni, amely nem hajlandó tudomásul venni azt a valójában kétségbeejtő helyzetet, amellyel a mindenkori embernek mindig is szembe kell néznie. Valójában ez az emberlét egyetlen, valódi gondja. Az, hogy a világ miért nem olyan, amilyennek az ember legbensőbb szellemi-lelki igénye szerint lennie kellene. Fölösleges kérdés? Inkább bele kellene nyugodnunk abba, hogy a világ olyan, amilyen? Don’t worry, be happy? A kérdés egyáltalán nem felesleges, és egyáltalán nem megalapozatlan. Mert a kérdés nem az, hogy a világ miért rossz, hanem az, miért láthatja az ember a világot elégtelennek és idegennek. Talán csak nem azért, mert az emberben tényleg van valami, ami eredendően több is és más is, mint amit a világ adni tud? De az e világi üdvösség tana már kérdezni is elfelejtett. Pedig csak fel kellene lapozni a Bibliát, mondjuk ott az elején, és feltenni azt a kérdést, hogy az ember története miért pont a bűnesettel, vagyis az Istentől való elszakadással és következményeinek leírásával kezdődik. Miért nem valami mással? Azért, mert ez az alapprobléma. Valamiféle diszharmónia a világ és az ember között. „…legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed. Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél.” De persze, a keresztyénség mindig is érthetetlen marad azoknak, akik képtelenek szembesülni az emberlét állandó és meghaladhatatlan nyomorúságával. Ehelyett inkább azt kérdezik: mi a bajuk a keresztyéneknek a világgal? Hát, csak annyi, hogy a világ olyan, amilyen. Eléggé tökéletlen hely, elég csak kicsit szétnézni. Még az a „szerencse”, hogy az ember csakis azért tudhat erről, mert istenképűsége, vagyis a kapcsolat Istennel nem szűnt meg teljesen. Ezért lehetséges az, hogy a világot nem csak önmagában lehet látni, hanem a Teremtő felől. Hogy az önmagában vett világ kétségbeejtő kilátástalanságán túl mégiscsak átragyog Isten végérvényes és értelemadó szeretete. 


| GONDOLATOK |

BAGDÁN ZSUZSANNA

Magyar mediterrán

A szerző Rát Mátyás-díjas újságíró, a Reformátusok Lapja munkatársa

ILLUSZTRÁCIÓ: ASSZONYI ESZTER

Túlvagyunk a nyári napfordulón. Aki akarja, most már elégedetten nyugtázhatja, hogy egyelőre még nem feltétlenül érezhetően, de bizonyosan napról napra hosszabbodnak az éjszakák. Azért is áldás ez most, mert ebben a forróságban leginkább az éjszakák kínálnak lehetőséget fellélegezni, kimozdulni, élni, úgy, ahogyan ez tőlünk pár száz kilométerrel délre mindennapi gyakorlat a melegebb hónapokban. A kontinentális éghajlathoz szokott embernek elsőre furcsa is látni, ahogyan, mondjuk Dél-Olaszországban, este tíz, tizenegy felé kitárulnak a nap-

közben zárva tartott spaletták, a szűk utcácskák megtelnek rozoga műanyag székekkel, rajtuk kedélyesen beszélgető emberekkel, főleg idősekkel. A gyerekek fociznak, a fiatalok szorosan egymáshoz bújnak kicsi robogóikon – olyan egy-egy déli város, mint valamiféle éjszakánként kinyíló, üde virág. Mostanában azok is megtapasztalhatják, hogy néha a hegy jön Mohamedhez, akiknek eddig nem volt módjuk megismerni a mediterrán (egyes forróbb napokon már-már szubtrópusi) életérzést. Házhoz jött afrikai élményutazás, ironizálhatunk egy-egy kiugróan forró nap végén, amelynek itt-ott egy-egy erősebb vihar vet véget. A mostani szélsőséges időjárási jelenségek nem csodák, tudniillik azok három napig tartanak, ezek a viharok pedig húsz perc leforgása alatt elverik a termést, elviszik a tetőt, villámárvízzel öntik el a településeket. Átrobognak felettünk lassítás nélkül – jóformán feleszmélni sincs idő a bajra. Aki már látott ilyet, az sosem felejti, ahogyan a szél, mint tréfás kedvű ember az építészhallgató makettjén, megemel tetőt, lesodorja a templomról a csillagot, szinte a földig hajlítja a fákat, aztán továbbáll, mintha sosem járt volna arra.

Ettől a viharos zárástól nem valódi mediterrán ez a mi kis alakuló magyar mediterránunk. Előbbi ugyanis rend, amelyben élet fakad, mostani valóságunk pedig a rend felbomlása, amely életeket nyomorít meg. Mindez persze nem valamiféle nekünk, magyaroknak készített, exkluzív sorscsapás: más országokban is halálos hangsúlyeltolódásra lehetünk figyelmesek, ha még bírjuk követni a híreket. „Spanyolországban mindig fúj a szél, ám ez most sokkal inkább forró hullámokban közlekedő, száraz szélpokol” – olvastam egyik ismerősöm helyszíni tudósítását a világhálón. Katalónia tartományban pusztító erőtüzek lobognak, Franciaországban 2003 óta nem volt ilyen forró a helyzet, gondolva a szélsőséges melegre és a klímatüntetők elleni rendőri fellépés hevességére egyaránt. „Nyár van, kisleányom, és nyáron mindig forróság van, dolgozni meg csak kell” – hallom lélekben a nagyanyám bölcs hangját. Igaza van. Dolgozni meg csak kell, különösen most: éppen az aratás idejében járunk, járnak odahaza. Rend és rendetlenség valamiképpen szétválaszthatatlanul egyszerre van jelen a világban. Sokszor ezzel mentjük fel magunkat: hogy hát jelen van a rend is. Nyáron általában meleg van, Spanyolországban mindig fúj a szél, június vége időnként zivataros, a hatalom eltorzítja az embert, a fontos dolgok nincsenek a mi kezünkben, a szerelem egy idő után elmúlik, az élet küzdelmes, pontosabban szólva nehéz. Van nekünk, embereknek rendünk, némiképpen más, mint Istené, de azért ragaszkodunk hozzá, mert a miénk. Vannak belső hangjaink és belső hallásunk is – utóbbi egyre érzéketlenebb bizonyos üzenetekre. Úgy lehet, mint a koldus az Ékes-kapuban, aki tudta, hogy tehetetlen nyomorult helyzetével szemben, kénytelen kényszermegoldásokat elfogadni, rajta úgysem áll semmi. Aztán jön két férfi, akik kérik, hogy nézzen rájuk: ők a Názáreti szegény, nincstelen, tanulatlan követői, akiken nem sokkal később csodálkozni fognak a zsidó politikai vezetők, hogy nyilvánvaló alkalmatlanságuk ellenére ezrek hisznek nekik. Jön ez a két férfi, és ráparancsol, hogy keljen fel. A folytatást pedig ismerjük. Az apostolok és a sánta férfi is megtapasztalták, hogy valójában nem tehetetlenek. Hogy a jézusi út sosem alamizsnálkodás, hanem helyreállítás, botránkoztatóan egyértelmű viszonyulás. Ideje felkelni. Aratásidő van.  2019. július 7.

Reformátusok Lapja 21


| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra! LXIII. ÉVFOLYAM,

27. SZÁM,

2019. JÚLIUS 7.

Kegyelmi ajándék

LAPJA

REFORMÁTUSOK

JEGYZET

Boldogan tapasztaltam, hogy Isten ajándékaként tudtam őt szolgálni betegen is. Amikor kórházban voltam, a betegtársaimmal sikerült lelki kapcsolatot teremtenem, előttük Jézus Krisztus szeretetéről bizonyságot tennem. Egy fiatal betegtársam különösen fogékony volt a lelki dolgok iránt. Beszélgettünk Jézus Krisztusról, az ő megváltó kegyelméről. S ez a fiatalember azonnal vitte is a betegek és ápolók közé a tőlem hallottakat. Így komoly lelki pezsdülés indult meg a kórházban, sokan imádkoztak, Istentől kérték gyógyulásukat. A nővérek pedig nagyobb szeretettel foglalkoztak a betegekkel. Annyira megható volt ez a változás! Különösen a búcsúzásom. Az osztályon dolgozó összes orvos és nővér felsorakozott, amikor könnyek között búcsút vettem a kórháztól. A kórház elhagyása után az itthoni betegágyon folytattam a bizonyságtételt. Elsősorban a családunkban, de a látogatóknál is. Közben Isten kegyelméből egyre javult egészségi állapotom. Áldott legyen az én mennyei Atyám gyógyító szeretetéért! Ahogyan Victor János írja prédikációjában: „Abban mutatja meg igazában, hogy kicsoda ő és milyen nagy a hatalma, hogy amikor összetör és megaláz, az csak eszköz, amely által épülésünket, gazdagodásunkat, felemeltetésünket akarja munkálni.” A lelkipásztor rámutat: megsebzésünk is már része annak a gyógyításnak, amelyet Isten éppen így akar elvégezni rajtunk. Ha megsebesít is, csak azért, mert különben sohase tudhatnánk meg, milyen áldott kézzel tud aláhajolni megsebzett életünkhöz, hogy bekötözzön, ápolásban részesítsen, és új erőket árasztva bele, egészen és tökéletesen éppé tegye megint. „Előbb az Isten ítélete alatt meghajló szív keserves bűnbánata, aztán az Isten fiainak, a bűnbocsánatban részesült, megigazult embereknek boldog bizonyossága. Előbb sok csalódás, kudarc, kettétört és semmivé vált terv, aztán az Isten akaratába egészen beolvadó ember nagy békessége. Előbb a sír felé haladó, romladozó élet minden nyomorúságával, aztán a feltámadás romolhatatlan dicsősége mindörökké.” Az Úr elvégzi rajtunk az ő munkáját. Belenyúl életünkbe, hogy „észrevegyük: nem vagyunk sorsunk gazdái, hanem ő a mi Urunk. Ezért sebez meg sokszor úgy, hogy néha már felsikoltva lázadozunk kíméletlen keze ellen. Máskor meg ezért önti ki ránk gyógyítást adó erőit, és kötözi be sebeinket úgy, hogy elmúlik minden fájdalmunk”. Ez mind-mind azért történt velünk, hogy az övéi legyünk, és ne maradjunk a magunkéi. „A maga tulajdonává farag bennünket akkor is, amikor titokzatos műhelye éles szerszámaival nyúl hozzánk. A maga tulajdonává akar tenni akkor is, amikor szelíd, jóságos kezével simogat.” Éppen ezért biztat Victor János, hogy mondjuk magunknak és egymásnak is igaz, bűnbánó szívvel: Jöjjetek, térjünk vissza az Úrhoz mindnyájan, akik eltávolodtunk tőle, mert különben örökre elveszítjük az örök élet ajándékát!  SZENCZI LÁSZLÓ

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 320 FT

Isten országa körbevesz A CSILLAGPONT IDEI FŐELŐADÓJA: JÁRAY MÁRTON

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... ..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


| EGYHÁZI ÉLET |

„Én vagyok az ajtó” Letették a diósdi reformátusok templomának alapkövét június 30-án, vasárnap délután. A modern stílusú lelki hajlék várhatóan egy év alatt épül fel kormányzati támogatással. Több mint százan gyűltek össze Diósdon a vasárnap délutáni hőségben, hogy jelen lehessenek a Diósdi Református Missziós Egyházközség templomának alapkőletételén. A szabadtéri hálaadó istentisztelet a 65. zsoltár eléneklésével kezdődött, majd Pogrányi Károly, a gyülekezet lelkipásztora felolvasta az Ezsdrás könyvéből szóló lekciót. Az Igét Nyilas Zoltán, az Északpesti Református Egyházmegye esperese hirdette az Efézusi levélből vett igeszakasz alapján. Az esperes elmondta, hogy a Salgótarjántól Diósdig terjedő Északpesti Református Egyházmegye ötvenhárom gyülekezete ad hálát ma a diósdi alapkőletételért, majd felidézte, hogy az egyházmegye gyülekezetei között létezik négyszáz évnél idő-

sebb, vannak kétszáz-kétszázötven évesek, számos a második világháború után szerveződött, és több olyan is akad, amelyik a rendszerváltás után kapott Istentől hívást. A hivatalosan 2015 januárja óta létező Diósdi Református Missziós Egyházközség majdnem a legfiatalabb tagja az egyházmegyének. Az igehirdető igei párhuzamot is vont Ninive és Diósd között – mint elmondta: úgy tekint az egyházmegye a városra, ahogyan Jónás próféta tekintett Ninivére. – Úgy nézünk most mi Diósdra, mint Isten városára. Ezért fontos számunkra, hogy legyen méltó istentiszteleti kultuszhelye is a reformátusoknak – mondta Nyilas Zoltán. Hozzátette: a legnagyobb áldás az, hogy Diósdon lesz még egy szent hely, amely nem elsősorban a diósdiaké, hanem az élő Istené. – A mi református esszenciánk, hogy Jézus Krisztus tulajdona az életünk, Isten szentsége pedig az épülő templomon keresztül gazdagíthat egy várost és a más felekezetűeket is – hangsúlyozta az esperes. Az alapkövet a Dunamelléki Református Egyházkerületet képviselő Veres Sándor főgondnok, az Északpesti Református Egyházmegyét képviselő Nyilas Zoltán András esperes és P. Tóth Zoltán gondok, illetve a diósdi gyülekezetet képviselő Bogyó Csaba jelenlétében tették le. Az alapkő alatt időkapszulát is elhelyeztek, amelynek acélhengerébe a diósdi presbitérium a gyülekezet hetvenkét nevet tartalmazó választói névjegyzékét, egy példányt a Reformátusok Lapjából, egy fotót a presbitériumról, egy 500 forintos bankjegyet és az épülő templom tervét tette. Az alapkőletétel után az egybegyűltek a köszöntéseket hallgatták végig. Aradszki András országgyűlési képviselő szavait Eőry Zsolt titkár tolmácsolta, majd Bogó László, Diósd polgármestere fejezte ki elismerését és háláját az épülő református templomért. Pogrányi Károly lelkipásztor is mondott igei köszöntőt, amelyben figyelmeztetett: hajlamosak vagyunk manapság azt gondolni, hogy az evangélium megítéli a bűnöst és megdicséri az igazat. De szerinte az evangélium felmenti a bűnöst és megítéli az önigazultat. „Én vagyok az ajtó, ha valaki rajtam át megy be, megtartatik…” – idézte Jézus szavait János evangéliumából a lelkipásztor. – Úgy látszik, hogy önmagunktól egyikünk sem tud bemenni, de ez a templom azt hirdeti majd, hogy be lehet jönni – zárta köszöntőjét a diósdi gyülekezet lelkipásztora. A diósdi református templom építési munkálata a gyülekezet reményei szerint még idén nyáron elkezdődhet, és várhatóan tizenkét hónapig tart majd. Az építkezés teljes egészében állami támogatásból valósul meg, amelyhez a kormányzat kétszázötvenmillió forintot adott az egyházkerületen keresztül.  HEGEDŰS BENCE, FOTÓ: BERTALAN JOHANNA 2019. július 7.

Reformátusok Lapja 23


| SZEMLE |

24 Reformátusok Lapja

2019. július 7.


| SZEMLE |

Közösségben – református énekekkel JEZSOVICZKI NOÉMI

Tizennyolcadik alkalommal tartották meg a Református Énekek hangversenyt a Művészetek Palotájában június 29-én. Az immár nagykorúvá érett koncert-istentisztelet ezerhétszáz fős hallgatósága megtöltötte az épület Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermét, hogy a kórusművek, dicséretek és zsoltárok hallgatásával, valamint közös énekléssel is dicsérje Istent.

Hogy az alkalom nem csupán koncert, hanem egyben istentisztelet, az is jelzi, hogy a nézőtér nem sötétedik el, mint a hangversenyeken szokás, megerősítve a hallgatókban, hogy ők is résztvevői az estének. Ezt hangsúlyozza az a pillanat is, amikor a koncertsorozat és a Református Zenei Fesztivál igazgatója és szervezője, Böszörményi Gergely meglepetéssel kezdi bevezetőjét, és megkéri az egybegyűlteket, hogy a 143. zsoltár versével – Megáldjon téged az Isten… – köszöntsék azokat a nézőket és művészeket, akik ezen a napon születtek, illetve a Pétereket és Pálokat, akik június 29-én tartják névnapjukat. Hiszen, ahogyan az igazgató fogalmaz: – Ritkán adódik olyan alkalom valakinek az életében, hogy egyszerre ezerhétszázan köszöntsék fel. Az oldott, mégis ünnepélyes pillanatok után négy esperes olvassa fel a bibliai bevezetőket az egyes részek előtt: Gaál Sándor a Nyírségi, Tóth András a Pápai, Baksy Mária az Abaúji és Balogh Attila az Ungi Egyházmegyéből segítenek ráhangolódni az énekek nyitott szívvel hallgatására. A négy egységre osztott koncert karmesterei – Jámbor Zsolt, Berkesi Boglárka, Arany János és Süll Kinga – vezényelik a Debreceni Kollégiumi Kántus, a Psalterium Hungaricum, a Központi Református Kórus, a székesfehérvári Csomasz Tóth Kálmán Kórus és a Dunántúli Ökumenikus Kórus, a Baptista Központi Kórus, a Nyírségi Református Kórus, a Kelenföldi Református Énekkar, a Kecskeméti Református Általános Iskola Gyermekkara, a Kecskeméti Grádics Kórus, az Abaúji Református Egyházmegye Kórusa, az Ungi Református Egyházmegye kórusa, a Bácskossuthfalvai Református Énekkar, a Koltói Kamarakórus és a Felvidéki Református Énekkar mintegy háromszázötven énekesét. A műsor szünetében a kosdi református gyülekezet tagjaival beszélgetünk a koncertről. Szépold Béláné, Kovács Lajosné és Berta Józsefné elárulják, hogy harmincegyen érkeztek a hangversenyre, és ez az első alkalom, hogy részt vesznek a Református Énekeken. Örömmel várták ezt az estét, és nem csalódtak, különösen felemelőnek tartják, hogy a közönség is együtt énekelhet egy-egy versszakot a kórusokkal. – Egy éve már a gyülekezetünknek is van énekkara, és helyi hagyományőrző kórusban is énekelnek közülünk – mondja Szépold Béláné, aki szerint jövőre is ott a helyük a Református Énekek nézői között. Az erre az estére ismét együtt éneklő Kárpát-medencei kórus szép példája annak, hogy Isten dicsőítésében eltűnnek a határok időben és térben. A kecskeméti iskolások kórusa pedig üdí-

tő színfolt az érett felnőtthangok között. „Áldjátok Istent szent templomában…” – éneklik sok más mellett, kézzelfogható valósággá téve az igét: „Gyermekek szája által szereztél dicséretet…” (Mt 21,16) A zsoltárok és dicséretek között Szak Antal, Goudimel egy-egy zsoltáros kórusműve és Nagy Attila kortárs zeneszerző – aki személyesen is megjelent a hangverseny hallgatói között – 168. dicséretet feldolgozó alkotása is felcsendül az est folyamán. A zenei bevezetéseket és a kíséretet Szotyori-Nagy Gábor orgonaművésztől halljuk, aki – ahogyan Böszörményi Gergely a koncert végén a bemutatások során fogalmaz – „a hátán viszi a koncertet”.

Bagi Katalin, a budapest-rákoshegyi gyülekezet tagja a hangverseny végén kérdésünkre így összegzi élményeit: – A hangverseny négy része számomra tökéletesen mintázta a helyes istentiszteletet: a lelkünk felkészítése, ráhangolódás az alkalomra, könyörgés segedelemért a nehéz időkben, majd a megnyugvás az Úrnál és hálaadás, végül Isten dicsőítése. Legjobban az érintett meg, hogy itt megélhettük a felekezetek felett átívelő egységet is a közös imádsággal és az együtt, egymás kezét fogva elénekelt Himnusszal. Először voltam ilyen koncerten, de hiszem, hogy nem utoljára, mert rendkívül jó alkalom arra, hogy nagy közösségben is megéljem a hitemet.  FOTÓ: MARTINEK IMRE 2019. július 7.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

SZÓRVÁNYSTRATÉGIA ÉS HÍDÉPÍTÉS

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Határozott keresztyén/keresztény címmel tartotta hittudományi tanácskozását június 20–23. között Balatonfüreden a Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat (NYEMRLSZ). A több mint ötven résztvevővel zajló konferencia főelőadója Korzenszky Richárd bencés szerzetes, a tihanyi apátság volt elöljárója és Fekete Károly tiszántúli református püspök volt. A hittudományi tanácskozás ökumenikus távlatban foglalkozott az európai társadalom keresztyénség iránti közönyének problémájával. A NYEMRLSZ vezetőségi tanácskozásán Bereczki András nyugalmazott lelkipásztort lelkészi alelnöknek, Ormós Ajtonyt megbízott titkárnak választották. A konferencia úrvacsorás istentisztelettel és Steinbach József dunántúli püspök igehirdetésével zárult.  REFORMATUS.HU

PÁLYÁZAT

Az Abaúji Református Egyházmegye Esperese, egyetértésben az érintett egyházközség presbitériumával, a 2013. évi I. törvény 61. § (1) szerint pályázatot ír ki az Abaújszántói Református Egyházközség megüresedett lelkipásztori állására. A pályázatot az Abaúji Református Egyházmegye Esperesi Hivatala címére (3860 Encs, Táncsics út 6.) ajánlott küldeményként kell benyújtani a pályázat megjelenésétől számított 60 napon belül. A pályázatnak tartalmaznia kell mindazokat az okiratokat, amelyeket a Lelkészek Szolgálatáról és Jogállásáról szóló 2013. évi I. törvény 56. § (7) előír. A lelkipásztor kötelezettségeit és jogait a hivatkozott törvény VII. és VIII. része részletesen körülírja. Az egyházközség tulajdonában lévő vendégszobákkal kapcsolatos tennivalók szervezése is a lelkipásztor feladata. A megválasztott lelkipásztort megilleti az Abaújszántói Református Egyházközség díjlevelében megállapított készpénzjavadalom, havi 101 176 Ft (nettó 86 000 Ft), stóla a helyi gyakorlat szerint, hitoktatói óradíj a megtartott órák alapján, valamint négyszobás, nappali/étkezős parókia teljes rezsiköltséggel. A pályázat elkészítéséhez minden további információ csak az Abaúji Református Egyházmegye Esperesi Hivatalán keresztül kérhető: abauj.em@reformatus.hu; 46-587464; 30-639-2939). 26 Reformátusok Lapja

2019. július 7.

A Zsoltárok könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (B, T, É, N). 13. Vértanúk városa. 14. Kihalt nyelv. 15. Lágy hangsor. 16. Római 51. 17. Orosz vadászrepülőgép-típus. 19. Világbajnok olasz labdarúgó (Paolo). 21. Amerícium vegyjele. 22. Nemzeti alaptanterv. 24. Pinceszag. 26. Kötözőszer. 27. A végén eldobni! 28. Kis értékű ezüstpénz az ókori Athénban, amelyet a halott nyelve alá tettek. 31. Ókori nép a mai Franciaország területén. 33. Következmény. 35. Kíntorna része! 37. Földre helyez. 39. Ennivaló. 40. Kuruc dalból ismert vitéz. 42. A pincébe. 43. Szomorúság része! 44. Hétvégi ház. 45. Szövet páros betűi. 46. Tabi László. 47. Kossuth- és József Attila-díjas költő, író (Dezső). 48. Afrikai ország. 50. Levegőben megfog. 52. Belül kivisz! 53. Svájci magaslati üdülőhely. 54. Gabonanövény. 56. Nobel-díjas amerikai drámaíró (Eugene Gladstone). 58. Sereg. 60. Belgiumi kisváros (ANS). 62. Dal betűi keverve. 63. Vissza: a távolabbi helyen. 65. Tova. 66. Moszatos. 68. Felvert tejszín. 70. Helyet foglal. 71. Svájci mondahős (Vilmos). 73. USA-elnök (Barack). 75. Kodály Zoltán daljátéka (János). Függőleges: 1. Víziállat. 2. Dalbetét. 3. Éneklő szócska. 4. Kevert mód! 5. Számítógépes programozási nyelv. 6. Kicsinyítő képző. 7. Metró belseje! 8. Éles, szaggatott hangon szól. 9. Nélkülözés. 10. Becézett női név. 11. Kettőzve: sportfogadás. 12. Fosztóképző. 18. Hónap közepe a régi rómaiaknál. 20. A pénztári kiadás és bevétel közötti különbözet. 22. Az idézet második része (E, R, R, Á, U). 23. Vallásos tiszteletnek örvendő tárgy. 25. A nándorfehérvári győztes (János). 27. Bolero egynemű betűi. 29. Táncos mulatság. 30. Párkány Szlovákiában. 32. A román pénz többes száma. 34. Gyűrű alakú korallzátony. 36. Csőrös fuvola. 38. Ágyban töltött nyugalmi állapot. 40. TYN. 41. Országos Lelkipásztori Intézet, röv. 44. Az éjjelt követi. 45. Régi magyar személynév alakváltozata. 47. Kopasz. 48. Cirill páratlan betűi. 49. Déli gyümölcs. 51. Fürdőalkalmatosság. 53. Verdi-opera. 55. Szigetlakó nép. 57. Távolabb is érezteti befolyását. 59. … iacta est, a kocka el van vetve (Julius Caesar). 61. Dél-arábiai ókori állam. 64. Szabadságharcos, a Korinthoszi-csatorna építésének egyik szervezője (István). 66. Női énekhang. 67. Perzsa uralkodó. 69. Bór, hidrogén és nitrogén vegyjele. 72. Egymást előző betűk az ABC-ben. 74. Mányoki Ádám. 76. Fél zsák! Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám.


| GYERMEKEKNEK |

Isten nevei  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

A Biblia nagyon sokféle néven nevezi Istent. Miért? Ha valakit szeretünk, akkor beceneveket adunk neki. Bence barátodat nevezheted Benusnak, Bencinek, Bennek. De előfordul, hogy valamilyen tulajdonságot jelölünk a becenévvel. Hívhatunk valakit Pöttömnek, Coffinak vagy éppen Göndörnek is, ha kicsi, copfos vagy éppen göndör a haja. Izráel népe is nagyon szerette Istent. De nemcsak szerette, hanem tisztelte is. Ezért sokféle névvel illették őt. Ráadásul a harmadik parancsolat így szól: „Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét” (2Móz 20,7), ezért a zsidók inkább kerülték Isten nevének kimondását, és sokszor az „Adonáj, Uram!” megszólítással éltek. De mi Isten igazi neve? Isten önmagát így nevezte meg: Vagyok, aki vagyok, és még hozzáfűzte az értetlenkedő Mózesnek: „Így szólj Izráel fiaihoz: A »Vagyok» küldött engem hozzátok.” (2Móz 3,14) Persze Mózes ettől nem lett nyugodtabb: hogyan hívhatnak valakit úgy, hogy Vagyok? Pedig tényleg ez a legjobb név a világmindenséget teremtő Isten számára. Hiszen ő a kezdet és a vég, a feltámadás és az élet. A Mózessel való szövetségkötéskor, amikor Isten kijelenti a Tízparancsolatot, Isten önmagát így nevezi meg: én vagyok Jahve, a te Istened.

Nem csoda, hogy tetszik, hiszen ez erőteljes név. Izráel Istent tekintette fővezérének, ezért is vitték magukkal a csatákba sokszor a szent ládát. Biztosak voltak benne, hogy Isten – hacsak meg nem haragítják – mindent megtesz a győzelmükért, hiszen Gibeonnál még a Nap és a Hold is megállt, hogy Józsué serege nyerhessen. De Isten nemcsak az izráeli seregeknek és királyoknak parancsol, hanem a világ minden királyának és seregének, úgyhogy ő alakítja azt, hogy mi történik a világban. Sőt, a földi seregeken és hatalmasságokon túl az égi seregeknek is parancsol. Ez így még izgalmasabb, nem? Igen! Ez tényleg nagyon menő! Isten minden neve ilyen hatalmasságot fejez ki? Hát persze, hiszen ő a leghatalmasabb a világmindenségben! Gyakran nevezik úgy is, hogy Teremtő, mivel ő alkotott meg mindent, neki köszönhetjük, hogy létezik a Föld, léteznek a növények, az állatok és mi magunk is. Neki köszönhetjük az égitesteket és azok mozgását, rendjét. Istent gyakran nevezték Élnek is, ami azt jelenti, hogy istenek atyja, meg azt is, hogy hatalmas. Az Él Saddaj minden-

De Isten legfontosabb neve, hogy ő Jézus Krisztus Atyja, így a mi Atyánk is. hatót jelent, ami arra utal, hogy Isten bármit meg tud tenni, mindennek és mindenkinek parancsol. Nevezik még Örökkévalónak és Élő Istennek is, utalva arra, hogy Isten valódi, cselekedni tudó és tenni képes Isten, nem úgy, mint a bálványok, amelyek csupán faragott szobrok. Gyakori a Felséges megszólítás is, amivel királyi méltóságát és hatalmát jelölik. A Zsoltárok könyve úgy írja le Istent, mint aki a felhőkön ül (Zsolt 68,35) vagy éppen a kerúbokon lovagol (Zsolt 99,1), akik Isten fennhatósága alá tartozó szárnyas lények. De Isten legfontosabb neve, hogy ő Jézus Krisztus Atyja, így a mi Atyánk is. 

Milyen neveken hívták még? Nekem a Seregek Ura nagyon tetszik! 2019. július 7.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

JUBILEUMI DIPLOMA

A Debreceni Református Hittudományi Egyetem jubileumi diplomát ajánl fel a Tisza István Egyetemen, illetve a Debreceni Református Theológiai Akadémián 50, 60, 65, 70, 75 éve végzetteknek (első lelkészképesítő vizsga). Kérik, aki elfogadja az egyetem felajánlását, a drhe.hu honlapon megtalálható formanyomtatványon, írásban jelezze július 31-ig az egyetemen (4026 Debrecen, Kálvin tér 16.). A visszajelzésnek tartalmaznia kell a jelentkezési lapot és az ott megjelölt mellékleteket. A jubileumi diplomákat szeptember 28-án, szombaton délelőtt a Debreceni Református Kollégium Oratóriumában adják át. ÁLLÁS

A váci Bernáth Kálmán Református Gimnázium teljes munkaidős pedagógus álláshelyeket hirdet: kereskedelmi szakoktató, vendéglátóipari szakoktató, vendéglátóipari szakmai tanár, biológia–kémia–természetismeret szakos tanár, magyar–történelem szakos tanár, testnevelés szakos tanár, angolszakos nyelvtanár, református vallástanár, informatika szakos tanár, matematika szakos tanár. Önéletrajzot, a végzettséget igazoló dokumentumok másolatát a keri. vac@reformatus.hu címre várják. APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

SZOLGÁLTATÁS Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70-6309502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu.

Nő az egyházi szociális intézmények normatívája Továbbra is átvállalja a kormány a minimálbér és a garantált bérminimum emelkedésével járó többletkiadásokat az önkormányzati, egyházi és civil fenntartású szociális intézményektől – jelentette be Fülöp Attila szociális ügyekért felelős államtitkár június 24-én Budapesten, a Schweitzer Albert Református Szeretetotthonban. A tervek szerint a hozzájárulás a jövő évtől beépül a normatív támogatásba. Az elmúlt években nagymértékben nőtt a minimálbér és a garantált bérminimum, ami érintette a szociális és gyermekvédelmi területet is, az állam pedig gondoskodik arról, hogy a munkáltatók ki tudják fizetni a megemelt összeget – hangsúlyozta az államtitkár. Mint mondta, eddig egyedi döntések formájában történt az átvállalás, a jövő évtől azonban a hozzájárulás beépül a normatív támogatásba, ezáltal csökken az intézmények adminisztrációs terhe, működésük pedig kiszámíthatóbb és stabilabb lesz. A jövő évi költségvetésben már szerepel az erre a célra szánt mintegy negyvenmilliárd forint. Fülöp Attila példaként elmondta: az olyan, időseket ellátó otthonoknak, mint a Schweitzer Albert Református Szeretetotthon eddig az egy ellátottra jutó finanszírozási normatívája 652 ezer forint volt évente; a többlettámogatás 313 ezer forint, így jövőre már 965 ezer forint lesz az intézmény normatívája. A fogyatékkal élő emberek nappali intézményeinek normatívája eddig ellátottanként ötszázezer forint volt, ez jövőre 189 ezer forinttal emelkedik, egy demens ellátást nyújtó idősotthon 769 ezer forintos fejenkénti támogatása 372 ezer forinttal nő, a gyermekotthonok 866 ezer forintos normatívája pedig 516 ezer forinttal lesz több ellátottanként. Beszterczey András, a Magyarországi Református Egyház Szeretetszolgálati Irodájának vezetője elmondta, a református fenntartású intézményeknek két szempontból is fontos a mostani döntés: egyrészt érzik, hogy a kormány nem feledkezik meg a szociális ellátórendszerről, másrészt pedig nagy segítség, hogy nem kell már külön igényelniük a támogatást, így csökkennek az adminisztrációs terheik.  FORRÁS: MTI A HÉT KÉPE

50 éve ha­rang­ön­tés Őrbottyánban

GOM­BOS MIK­LÓS

Arany­ko­szo­rús ha­rang­ön­tő mes­ter

Kiváló magyar szakemberek ál­ tal készített, külföldön is elismert magyar termékeket gyártunk a harangokkal kapcsolatos bármely munkában.

Referencia: www.ha­rangontes.hu Levélcím: 2162 Őrbottyán, Rákóczi u. 134. Pf. 10. Telefon: (00-36) 06-28-360-170 Mobil: +36-30-9489-575, +36-30-7288-161 E-mail: gombosmi@harangontes.hu info@harangontode.hu

28 Reformátusok Lapja

2019. július 7.

A mennybemenetel ünnepén a helyi református kollégium hagyományos csendesnapjának délutánján mintegy ötven fiatal mondta fel a káté kérdéseit és tett konfirmációi fogadalmat Kisújszálláson. Örömteli érdekessége az alkalomnak, hogy néhány pedagógusuk is ez alkalommal keresztelkedett meg és konfirmált – írta Szilágyi Gábor lelkipásztor szerkesztőségünknek. 


| EGYHÁZI ÉLET |

Ősszel visszaköltözhetnek a kigyulladt anyaotthon lakói Négy és félmillió forintot gyűjtött a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) a tűzkárt szenvedett Árvácska Anya- és Csecsemőotthon lakóinak. Ebből az összegből be tudják majd rendezni a várhatóan őszre újjáépülő intézményt. A támogatást Juhász Márton ügyvezető igazgató adta át június 26án Steinbach József püspöknek.

– Sáfárai vagyunk mindannak, amit Isten azért ruházott ránk, hogy segíthessünk vele felebarátunkon, és kötelesek vagyunk ezekről számot adni. Akkor gazdálkodtunk helyesen, ha mindezt a szeretet törvénye szerint vittük véghez – idézte Kálvin János gondolatait Juhász Márton a somogyi anyaotthon számára összegyűjtött adományok átadásakor. Az MRSZ ügyvezető igazgatója a genfi reformátort idézve azt is hangsúlyozta: „a keresztyénektől többet is lehet kívánni annál, hogy vidám arccal járjanak, s nyájas szavakkal tegyék kedvessé szolgálataikat”, át kell érezniük annak helyzetét, akiről látják, hogy segítségre szorul. – Fontos, hogy milyen lelkülettel adunk, ezért mondom mindig, hogy mi nem segélyszervezet, hanem szeretetszolgálat vagyunk. Szolgálatunkkal az isteni szeretetről igyekszünk bizonyságot tenni, amelyet mi is úgy kaptunk – tette hozzá Juhász Márton. 2018. november 30-án leégett a Somogy megyei Nágocson található Árvácska Anya- és Csecsemőotthon új épületszár-

nya. A református intézményben olyan nők és gyermekek élnek, akik családon belüli erőszak elől menekültek el. Az otthonnak eddig harmincegy lakója volt, akik közül hét gyermek és tizenkét felnőtt tartózkodott szobáiban a tűz keletkezésekor. Istennek hála senki sem sérült meg, a 2002-ben épült intézmény harmincöt férőhelyéből tizenötöt ért kár, több lakónak mindene odaveszett. Az MRSZ már másnap országos gyűjtést hirdetett, felhívásukra eddig 4 501 374 forint érkezett. Ez az összeg elsősorban a 1358as adományvonalra indított hívásokból és céladományokból gyűlt össze. – A jó ügyért sokan megmozdultak egyházon belül és kívül is – tájékoztatott Juhász Márton. Emellett nagyon sokan vittek tárgyi adományokat a károsultaknak, a dunántúli gyülekezetek pedig virágvasárnapi perselyadományaikat ajánlották fel az otthon megsegítésére. – Hatalmas erőt adott, hogy az MRSZ ilyen gyorsan mellénk állt – mondott köszönetet az intézményt fenntartó Dunántúli Református Egyházkerület püspöke. Steinbach József hálát adott, amiért a nehézségekben megtapasztalhatták az ige igazságát arról, hogy mit jelent egymás terhét hordozni, hogy hitükben megerősödtek, valamint hogy nem történt személyi sérülés. – Megtapasztaltuk, hogy minden nap kegyelem – fogalmazott a püspök, aki az adomány átadása után beszámolt a felújítási munkálatok helyzetéről: a szolgálat a tűzeset után csökkentett létszámmal ugyan, de újraindult az anyaotthonban, az újjáépítés is megkezdődött. – Az elmúlt hónapokban megtörténtek az előkészítő munkálatok, terveink szerint a nyár folyamán elindul a felújítás, reménység szerint a lakók szeptember közepén már újra birtokba vehetik az épületet – összegezte Steinbach József. A Szeretetszolgálaton keresztül érkezett adományokat a berendezés teljes felújítására fordítják. A felújítási munkálatok támogatására továbbra is van lehetőség. Adományaikat a 10702019-85008898-51100005 számlaszámra juttathatják el, a közlemény rovatban kérik feltüntetni: „Árvácska”.  FEKE GYÖRGY, FOTÓ: DOBÓ MÁRTI 2019. július 7.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Szarka Gézát, a nábrádi gyülekezet gondnokát kérdeztük.

1

Közrejátszott a családi hagyomány abban, hogy elvállalta a gondnoki tisztséget? Hithű családban nőttem fel, édesapám hosszú időn keresztül volt presbiter Nábrádon, igazság szerint ő lett volna az ideális jelölt a gondnoki tisztségre, de szerénységből és idős korára hivatkozva végül nem vállalta. Felnézek rá, és mindenben kikérem a véleményét, ő pedig támogat bennünket a háttérből.

Szarka Géza ötvenegy éves, két gyermek édesapja. Bár eredetileg gépészmérnökként végzett, jelenleg testvérével gyümölcstermesztéssel foglalkoznak SzabolcsSzatmár-Bereg megyében.

3

Hogyan telik egy napja? Minden reggelem azzal kezdődik, hogy előveszem a Bibliát, és elolvasom a Bibliaolvasó kalauz szerinti napi igeszakaszt. Van egy imádságos könyvem is, ezt szintén olvasom reggelente. Mindig annyival korábban kelek, hogy a bibliaolvasásra és az imádságra legyen időm. Nem megyek addig ki a házból, amíg ezek meg nem történtek. Így minden reggel kapok napi indítást, és tudom, hogy Isten ma is figyelni fog rám, és kísérni fogja az utam. Ha valami miatt mégis kimaradna, akkor egész nap lelkiismeret-furdalásom van.

4

Azért mondom, hogy bennünket, mert a testvérem, Szarka Tamás a fehérgyarmati gyülekezet gondnoka. Amikor 2005-ben Nagy Béla tiszteletes úr Nábrádról Berettyóújfaluba került, az akkori gondnok idős kora miatt nem vállalta tovább a tisztséget, és engem kértek fel a 2006-os tisztújításon. Már fiatalkorom óta aktív szerepet vállaltam a gyülekezetben, tizenkét évig voltam egyházfi, majd 1989-től presbiternek is megválasztottak. A gondnoki kinevezésre örömmel mondtam igent, és azóta már a harmadik ciklusomat töltöm.

2

Mi a legnehezebb a szolgálatban? Szerintem a kiszámíthatatlanság, és hogy felgyorsult a világ. A sokféle feladat még nem is lenne gond, csak minden kiszámítható volna! A legnagyobb baj, hogy ma már az emberek szavának nincsen súlya. Amit kimondunk, ahhoz tartanunk kellene magunkat. Egy kimondott nem sokkal többet ér, mint a határozatlan igen. Ha nemet mond valaki, azt tudomásul vesszük, és másként intézzük a dolgainkat, de ha csak ígérgetnek, az nem visz előre. 30 Reformátusok Lapja

2019. július 7.

Vannak olyan szakaszok a Bibliában, amelyek nagy hatással vannak az életére? Természetesen vannak. Az egyik Pálnak a filippibelieknek írt levelében olvasható, a negyedik fejezet hatodik versében: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” A másik pedig a 90. zsoltár 17. verse: „Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!” Az első azért fontos, mert ez megnyugvást ad az embernek, hogy mindig van kihez elvinni a gondjainkat, bajainkat. A másik pedig azért, hogy áldja meg az Isten kezünk munkáját, hogy hiábavalóban ne dolgozzunk. Mindennap el szoktam mondani ezeket.

5

Játszik hangszeren, vagy tagja a gyülekezeti énekkarnak? Egyik sem, egyáltalán nincs énekhangom. Pont emiatt nem lettem lelkész annak idején. Amikor a középiskolába kerültem, ott mindenkinek énekelnie kellett az énekkarban. Én a huszonnegyedik voltam a névsorban, előttem mindenkit beosztottak valamelyik szólamba. Amikor elénekeltem, amit kellett, azt mondták: „Fiatalember, maga elmehet!” Persze ettől függetlenül van kedvenc énekem az énekeskönyvből, például az Isten bárányára kezdetű 459. vagy a 434. dicséret.  HEGEDŰS BENCE, FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2019/27. szám  

Reformátusok Lapja 2019/27. szám