Reformátusok Lapja 2019/26. szám

LXIII. ÉVFOLYAM,

26. SZÁM,

LAPJA

REFORMÁTUSOK

2019. JÚNIUS 30. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 320 FT

„Hatalmas dolgot tett ezekkel az Úr” GYÜLEKEZETI OTTHON ÉPÜLT SZÉKESFEHÉRVÁRON

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Tartsd meg, oh, Atya, Fiú, Szentlélek közöttünk a te szent Igédnek szabad hirdettetését, tartsd a te igaz tiszteletedet; ruházd fel a tanítókat bölcsességgel, értelemmel és bátorsággal, áldd meg a hallgatókat a te szent Igédhez való buzgó szeretettel és kegyes engedelmességgel!  GELEJI KATONA ISTVÁN (1589–1649)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13.

Honlap: www.reflap.hu.

E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó).

Fax: 1-217-8386.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

6

8

11

25

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu).

Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Bagdán Zsuzsanna (bagdan.zsuzsi@reflap.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu) Kun András Nándor (szerk@reflap.hu) Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu).

Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs.

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája.

Felelős vezető: Papp Tibor igazgató.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x

INTERJÚ

6. Megerősíteni a peremen szolgálókat | Az Együtt-egymásért program részleteiről Dani Esztert, a Missziói Iroda vezetőjét kérdeztük

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. Bízzál! | Kovács Mihály vezércikke

AKTUÁLIS

8. Több mint rendezvény | Isten országáról szól majd a Csillagpont 10. Marslakók a Csillagponton | Tudománynépszerűsítés a fiatalok között

INTERJÚ

11. „Az a dolgunk, hogy ne mondjunk le róluk” | Bányai Sándor trénert kérdeztük a Bárka tábor hátránykompenzációs munkájáról

REFORMÁTUS ÉLET

16. „Hatalmas dolgot tett ezekkel az Úr” | Gyülekezeti otthon épült Székesfehérváron

GONDOLATOK

20. Halhatatlanság | Köntös László rovata 21. Üldözés, áldozat, emlék | Nagy Károly Zsolt publicisztikája 22. Igazi gyerek vagy? | Kocsis Julianna jegyzete

PORTRÉ

30. Öt kérdés – öt válasz | Sipos Judith Éva tolnai és mözsi lelkipásztor válaszolt kérdéseinkre

Címlapfotó: Sebestyén László

2019. június 30.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

VI. 30.

VASÁRNAP

VII. 1.

HÉTFŐ

VII. 2.

KEDD

VII. 3.

SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(27) „Az Isten nem a holtak Istene…” (Mk 12,18–27) Az „egyházi emberek” közül sokan nem hiszik a feltámadást, az örök életet. Pedig nagy részük gyülekezetekben buzgólkodik, akár tisztséget is vállal. A szadduceusok – koruk tudós, értelmiségi csapata – nem is titkolják, sőt egy agyafúrt kérdésen keresztül jelzik Jézusnak, hogy nem hiszik a feltámadást (18–23). A részletekre rákérdezés, a „miként lesz odaát” feszegetése eleve a hitetlenségről árulkodik, hiszen e hasadt világ elemeiből összerakva, emberi értelemmel akarja megragadni azt, amit csak hit által lehetséges befogadni. Merészeljük-e komolyan venni a kijelentést, amely szerint Isten nem a holtak, hanem az élők Istene (27)? Ellenkező esetben nem ismerjük el az Írásokat, és nem ismerjük Isten hatalmát sem (24). Az örök életet ennek a világnak dimenzióiból megragadni és saját értelmünkkel „kóstolgatni” olyan, mintha egy hatalmas, szeméttel és sittel teli konténert a saját erőnkkel akarnánk megmozdítani. Lehetetlen. De jön a hidraulikus autó, és játszi könnyedséggel emeli a magasba. Tévedünk, ha nem adunk hitelt az Írásoknak, és nem merjük az Isten hatalmára bízni magunkat (24).

Bír 5  77. zsoltár (31) „Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.” (Mk 12,28–34) Mennyire világos, logikus, kristálytiszta képlet ez: szeresd az Urat teljesen, és szeresd felebarátodat, mint magadat! Nincs ennél nagyobb parancsolat. Tényleg, csak erre lenne szükség, és minden működhetne. Csakhogy éppen az a bűn, hogy képtelenek vagyunk erre. Hárításként ezernyi kérdésünk támad: Mit jelent teljesen szeretni az Urat? Ki a felebarátom? Más kultúrák gyermekeitől hogyan várható el mindez? Vagy ez csak a saját köreinkre vonatkozik? Nemcsak saját erőnkből vagyunk erre képtelenek, hanem ebben a világban hívő emberként is igen nyomorult módon és szűk körben lehetséges mindezt megélnünk. A közvetlenül ránk bízottak szeretetét is gyarlóan tudjuk abszolválni. A hívő ember töredékes életén látszik igazán, hogy mennyire kegyelemre szoruló emberek vagyunk. Megváltásra van szüksége ennek a világnak. Megváltottak vagyunk. Jöjj, Uram, Jézus!

Bír 6,1–24  235. dicséret (38) „Őrizkedjetek az írástudóktól…” (Mk 12,35–44) Mi a baj az írástudókkal? Nem az a baj velük, hogy a főhelyeken ülnek. Van, amikor annak az ideje van, hogy az ember első helyeken üljön, de az felelősséggel jár. Aztán ez az időszak elmúlik az Istentől kiszabott rendben, így hátrébb szorul az is, aki korábban elöl ülhetett (39). Az írástudókkal az a baj, hogy az elöl ülést szeretik, a felelősséget nem. Megvetendő, ha valaki a dicsőséget óhajtja, de a felelősséget nem vállalja (40). Az is baj, hogy látványosan kegyesek: tökéletesen ismerik és idézik a Bibliát, kifogástalan a teológiai tudásuk, hibátlanul és szépen imádkoznak, az életükben sincs semmi tetten érhető kivetnivaló, mégis rettenetesen kegyetlenek (40).

Harmadszor az a baj, hogy hiú dicsőségvágyók. A díszlet változott, de a majomkodó pojácaság nyomorúsága ma is kísért bennünket. Ha nem járunk is hosszú köntösben, mint akkoriban, de azt szeretjük, ha észrevesznek bennünket. Persze ez mindenkinek jólesik, ne legyünk képmutatók. De egyszerre rettenetes és szánalmasan komikus, amikor valakinek az élete csak erről szól. Őrizkedjünk az ilyen ítéletes mintáktól! (38) Urunk, irgalmazz!

Bír 6,25–40 161. dicséret (3) „…az Olajfák hegyén ült, a templommal szemben…” (Mk 13,1–20) Az elsőként elhívott négy tanítvánnyal együtt ment Jézus az Olajfák hegyére (1,16–20). Azokkal, akik kezdettől fogva tanúi voltak. Márk evangéliumában a hegy mindig a kinyilatkoztatás helye, mégpedig a tanítványok számára, ezen belül is gyakran a belső körnek, a három, illetve négy tanítványnak (3). A helyszínváltás szimbolikája beszédes: Jézus a templommal szemben ült. Elhagyta a jeruzsálemi templomot (1), annak pusztulását meghirdette (2). Tehát Jézus nyilvánosan szemben áll annak a kegyességnek és tanításnak lényegével, amelynek centruma a jeruzsálemi templom. Ez a szembenállás a gyarló végvárás és messiásvárás ellenében is megfogalmazódott. Jézus eljövetelével minden megtörtént már. A tanítványok értetlenkedve kérdezték: mikor lesznek a számukra kedvező végidők (4)? Jézus visszajövetelét nem lehet egy éppen aktuális történeti eseményhez vagy egy sztárolt ember megjelenéséhez odakötni, így a templom pusztulásához sem lehet odakapcsolni „mindenek megoldását”. Végképp tilos ezt az egyetemes megoldást kizárólag a saját önző érdekeink érvényesítésére ellopni. A napot és az órát még a Fiú sem tudja, hanem csak az Atya (32). Ne a véget várjuk, hanem azért adjunk hálát, hogy Jézus az üdvösséges jövőt már elhozta a jelenbe, ezért a vég nyomorúságán mi hit által már túl vagyunk. Adjunk hálát a jelen örömeiért és próbatételeiért is. Mindenben meglátva a majdani öröm csíráit.

Bír 7  393. dicséret

Reformátusok Lapja 2019. június 30.

| AZ IGE MELLETT |

(23) „…megmondtam nektek…” (Mk 13,21–37) Jézus összefoglalta a végidők eseményeit (7–20), hangsúlyozva, hogy mindezeket előre megmondta a tanítványoknak (23). Ő a történéseket előre tudta, de az eljövetele nem földi eseményekhez kötött, hanem az Isten elrendeléséhez. A hamis próféták azt hangsúlyozták, ha elpusztul a jeruzsálemi templom, akkor itt a földi világ vége, Jézus Krisztus eljövetelének ideje (21). Erre a feltételezésre hangzik az evangélium válasza: Vigyázzatok! Ne higgyétek! Semmiféle rendkívüli vagy látványos esemény, jelnek és csodának tűnő mutatvány nem tévesztheti meg a választottakat (22). Jézus tanítványainak nem az eseményekre kell figyelniük, hanem az Úr szavára. Nagyon is benne élünk a világ eseményeiben, ám azokat sem le, sem túl nem becsüljük. Nem a véget várjuk, hanem az élet Urát. Ennek idejét nem eseményekhez kötjük, hanem az ő kijelentéséhez. Világosan elmondta, hogy az Úr eljövetelének idejét senki sem tudja, csak az Atya (32). Ezért mindig az Úr szavára kell figyelni, és mindig készen kell lenni (Mt 24,44). Az Úr szavára figyelés több valamiféle kegyességi kategóriánál. Olyan, mint amikor az ember mentőövbe kapaszkodik, amíg meg nem érkezik érte a mentőcsónak, és ki nem emeli őt az elnyeléssel fenyegető habok közül. Az ég és a föld elmúlik, de az Úr beszédei nem múlnak el soha (31).

Bír 8,1–23  257. dicséret (4) „Mire való a kenetnek ez a pazarlása?” (Mk 14,1–11) Elkeserítő, amikor valaki a szegényekre hivatkozva vet tőrt az ellenségének. Nincs ennél képmutatóbb indulat, mert valójában gyarló, önző szándék vezérel minden ilyen olcsó hivatkozást. Aki megszánja a szegényeket, az lehetőségeinek keretei között segít rajtuk – mégpedig dobpergés nélkül. Mindenkinek adatott valamilyen lehetőség erre a szolgálatra. De nagyon vigyázzunk azzal, hogy a szegénység világméretű nyomorúságát csak úgy odadörgöljük valakik orra alá. Soha nem szabad kijátszani egymással a mi Urunk és az ő ügye iránti áldozathozatalt, valamint a szűkölködők sorsát. Sőt, aki hisz az Úr Jézusban, és látható testét, egyházát táplálja, az lesz igazán kész a rábízott rászorulókat cselekvő szeretettel észrevenni. Mennyi diakóniát végzett és végez az egyház szeretetszolgálati egységeiben, gyülekezeteiben, intézményeiben, és ennél sokkal nagyobb méretű a névtelen gondoskodás ezernyi fajtája. Dicsőség az Úrnak! Ez a történet azonban a szeretetszolgálatnál többről szól. Egy asszony meglátja Jézusban a Megváltót, és minden bűnét és vagyonát leteszi az Úr elé. Fellélegzik az ember, ha a megváltó Úr kegyelmére ráhagyatkozhat. Ahol az evangéliumot hirdetik, ott ezt az asszonyt is hirdetik, mint aki a megváltott ember mintája előttünk. Nem erkölcsi példa ő, hanem a Jézus Krisztus megváltó szeretetének és a megtérő ember megújulásának meghirdetése, mindenkor. Nem az asszony pazarolta a kenetet, hanem Jézus tékozolta ránk határtalan szeretetét – övéi életében nem hiába tette ezt!

Bír 8,24–35  394. dicséret (22) „…odaadta…” (Mk 14,12–25) Jézus vette a kenyeret, megtörte, és áldást mondva odaadta tanítványainak, majd vette a poharat, hálát adott, és tanítványainak adta. A mozdulat a családfő páskavacsorán gyakorolt szertartásos mozdulata volt a közös étkezés után. Így emlékeztek az Isten szabadító tettére, amikor népét kihozta Egyiptomból, valamint így adtak hálát szeretetéért (22–23). Jézus azonban magyarázatot fűz a megszokott mozdulathoz: „Vegyétek, ez az én testem” (22), és „ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik” (24). A múltbeli esemény a jelenben ható új értelmet nyert. Isten nemcsak egy bizonyos nyomorúságból szabadította meg népét, hanem egyszer és mindenkorra megszabadítja őket egyszülött Fia által. Az Úr ma is táplál bennünket örök életet ajándékozó Igéjével és jelenlétével. A testi táplálék fontos, de újra megéhezünk, és halálra éhezünk meg: valódi megoldás kell. Van megváltás, mert ahogy Jézus odaadta a kenyeret és a bort a tanítványoknak, ő úgy ajándékozta oda halála és feltámadása által nekünk az üdvösséget: önmagát odaadta értünk, azzal együtt mindent. Jézus szavai a múltbeli eseményt szabadítóan elevenné teszik a jelenben, és bizonyosságot adnak a jövőre nézve. A mi Urunk Isten országának mennyei valóságáról beszél, ahol halála után helyet készít övéinek. Van örök élet, olyan kézzelfogható valóságként, mint ahogyan kenyeret eszünk és bort iszunk (25).

Bír 9,1–21  251. dicséret

VII. 4.

CSÜTÖRTÖK

VII. 5.

PÉNTEK

VII. 6.

SZOMBAT

2019. június 30.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

Látni, ahogyan az egyetemet végzett nem cigány, és a kevésbé képzett cigány testvéreink együtt haladnak az úton, gyarapodnak, gazdagodnak a közös szolgálatban. Megindító volt, hogy cigány testvéreink megrázó történeteket osztottak meg az életükből, közel engedve magukhoz így a többieket. Ezáltal összetartó közösséggé kovácsolódott a csoport.

Megerősíteni a peremen szolgálókat A Református Cigánymisszió képzéssel szeretné támogatni a gyülekezetek peremen élők között végzett szolgálatát. A képzést HEGEDŰS elvégzők saját gyülekezeteikbe visszatérMÁRK ve a lelkész munkatársaiként baba-mama kör, ificsoport, bibliakör és más közösségi programok szervezésében segíthetnek, vagy akár vezethetik azokat. Az Együtt-egymásért program részleteiről Dani Esztert, a Zsinati Missziói Iroda vezetőjét kérdeztük.

Mi a program célja?

Szeretnénk segíteni, hogy a cigány közösségek megtalálva erőforrásaikat, hatékonyan tudjanak tenni önmagukért. A képzés nem azt a hagyományos attitűdöt táplálja, hogy mi, akik jobb körülmények között élünk, lehajolunk és segítünk felemelkedni. A közösségfejlesztésnek azt a szemléletét próbálja átadni, hogyan tudunk egymástól tanulni, egymás értékeit felfedezni. Megérteni, hogy szövetségesek vagyunk. Mindezt Isten szeretetéből és elhívásából közösen merítve tesszük. Szeretnénk, hogy akik elvégzik a képzést, megerősödjenek az elhívásukban, spirituális és közösségfejlesztő ismereteikben, és hatással legyenek a helyi közösségükre, társadalmi környezetükre.

Már egy éve zajlik ilyen képzés. Mi volt a legnagyobb élménye az első kurzus résztvevőivel?

6

Reformátusok Lapja 2019. június 30.

Mit tanulnak a résztvevők?

Például azt, hogyan lehet felkészülni a közös bibliatanulmányozásra. Tanulnak állampolgári ismereteket is, ahol a résztvevők olyannyira gyakorlati tudást szereztek, hogy az óra után azonnal kamatoztathatták is. A csoportot nem akarták beengedni egy étterembe, egyikük azonban szelíden, de határozottan elmondta a tanultak alapján, hogy joguk van bemenni oda. Nem lett belőle sem hangos ös�szeszólalkozás, sem konfliktus, hanem a pincér beengedte őket.

Ezek szerint ez gyorsan használható tudás. Egyházon belül használható gyakorlati tudást is szereznek?

Természetesen. Már most úgy ment el mindenki nyári szünetre, hogy valamilyen programot szerveznek a nyáron. Munkájukat mentor segíti, ő a programokra személyesen el fog menni. A gyülekezetek, lelkészek részéről pozitív a visszajelzés, örülnek, hogy olyan munkatársakat kapnak, akik kreatívak, ötleteik vannak, segítenek. Célunk is, hogy ne egyéni akcióba kezdjenek, hanem mindig az adott gyülekezettel, lelkésszel együtt dolgozzanak. A második évtől már a képzés alatt is szolgálatot végeznek: bibliakörbe segítenek be, ifit szerveznek, baba-mama körben segítenek, csoportot szerveznek és irányítanak egy-egy gyülekezetben.

Kik és hogyan jelentkezhetnek az ősszel induló új évfolyamba?

Krisztus iránt és a peremen élők közötti szolgálat iránt elkötelezett embereket várunk. Szeretnénk, hogy egy gyülekezetből cigány és nem cigány résztvevők is jöjjenek, együtt járják ezt az utat, kiegészítve, megismerve egymást, felismerve Isten elhívását a másikban. Fontos, hogy egyenrangú partnerként tekintsenek egymásra a résztvevők. A képzéseket öt hétvégén tartjuk, általában Berekfürdőn, a Megbékélés Házában. Július elejéig várjuk a jelentkezéseket az egyutt-egymasert@reformatus.hu címen vagy a 06-30-737-4986-os telefonszámon.  EGYÜTTMŰKÖDNEK MAJD AZ ÉVFOLYAMOK A képzésben már ott vannak a fővárosi gyülekezetek mellett Bódvaszilas, Bodaszőlő, Jánoshalma, Dunaújváros és Hajdúbagos gyülekezeteinek munkatársai. Az őszi képzések a két évfolyam számára egy helyen és egy időben lesznek – közös programokkal, hogy összetartó közösség épülhessen.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

KOVÁCS MIHÁLY

Bízzál!

A szerző nyugalmazott esperes

A címben jelölt szót nemrég egy lakás fali mondásaként olvastam. Eddigi útjaim során sok aranymondást láttam már különböző lakások fali díszeként, de olyat, mint ez, még sosem. Ráadásul éppen akkoriban nagy szükségem volt a biztatásra, így a szó egyszerre Igévé, majd erőforrássá vált számomra. Elgondolkoztatott: milyen nagy szükség van a bizalomra, és milyen kevés van belőle napjainkban.

Olyan világban élünk, amelyben az adott szó, ígéret, elvárás a külső hatásoknak engedve gyakran változik, és ez sokszor okoz zavart emberi, társadalmi kapcsolatainkban. E módosulások óhatatlanul is csalódásokhoz, csüggedéshez vezetnek. Rádöbbenünk arra, hogy emberekben vagy önmagunkban bízni ingatag dolog, de biza-

Valakiben megbízni békességet jelent. Annak tudatát, hogy jó helyen vagyok annál, akire rábíztam az életemet, mert ő megóv akár az élete árán is. Nagy ajándék, hogy Istenre rábízhatjuk egész életünket mindenkor, ő megőriz és gondot visel rólunk.

lom nélkül sem élhetünk. Amikor felszállunk egyegy autóbuszra, villamosra, feltételezzük, hogy a vezetőnek megvan a munkájához szükséges gyakorlata. Amikor orvoshoz megyünk, azt abban a tudatban tesszük, hogy az ember, aki a fehér köpenyben fogad bennünket, ért ahhoz, hogy felismerje betegségünket, és képes arra is, hogy felírja a szükséges orvosságot. Amikor iskolába íratjuk a gyermekünket, bízunk abban, hogy ott képes lesz a megfelelő ismereteket elsajátítani.

Bizalmunk van afelől, hogy az áruházban, a boltban kapható áruk megfelelnek a közegészségügyi követelményeknek, és nem utolsósorban a bizalomra épül minden házasságkötéskor kimondott igen és a házasságban eltöltött idő is. A megelőlegezett bizalom része mindennapi életünknek és kapcsolatainknak. Félreértések, tévedések, balesetek, előre nem látható körülmények azonban arra intenek, hogy „nem lehet feltétlenül bízni emberekben, akármilyen hatalmas, tekintélyes is legyen valaki, s akkor sem, ha hozzánk közelálló.

Nincs ereje ahhoz, hogy másokat megtartson,

természeténél fogva megbízhatatlan az ember és halandó” (Jer 17,5, Bibliai Lexikon).

Sokan ennek keserű tapasztalatai miatt vetik bizalmukat valamilyen bűvös erejű tárgyba, amelyben ugyancsak nem lehet bízni. Azok sem jelentenek biztonságot az ember számára, mert nem látnak, nem hallanak, így segíteni sem tudnak.

Ugyanez érvényes az állatokra, valamint az ember alkotta ideológiákra is.

A Biblia arra tanít, hogy egyedül az Istenbe vetett bizalom biztonságos és maradandó. Miért?

Mert Isten élő személy, aki öröktől fogva van. Mindenható és szuverén úr. Sokaknak azonban, akiket foglalkoztat ez a kérdés, téves elképzelésük van Istenről. Vannak, akik számára úgy hat az ő neve, mint valamely megközelíthetetlen, könyörtelen és bosszúálló hatalomé, aki „duplán” fizet meg botlásainkért, bűneinkért. Valahol „a fellegekben lakik” – tehát megfoghatatlan. A Biblia azonban nemcsak a teremtő, gondviselő Istenről szól, hanem prófétai kijelentések nyomán a kegyelmes Istenről is, aki Szabadítót küldött, könyörülve mindazokon, akik hittel őhozzá fordulnak. Ez a messiási prófécia egyértelműen Jézusra vonatkozik (Jn 3,16). Ő a megbocsátó, szerető Isten személyét hozta el erre a világra (Lk 19,10). Így vált a köznyelvben emlegetett Jóistenné. Jézus azonban arra is megtanította övéit, hogy az általa testté lett Isten az édesatyánk is, akiben úgy bízhatunk, mint a gyermek biztonságot adó atyjában.

Valakiben bízni támaszt is jelent. Jól tudjuk, hogy mindennapi életünkben szükségünk van kapaszkodókra a közlekedésben és az élet más területein is. Jézus közelében is sok volt a beteg, fogyatékos ember, és voltak olyanok is, akiknek reménytelennek tűnt a jövőjük. Ilyenkor nagy ajándék egy-egy biztató szó, bátorító kézmozdulat, amely felemel, valaki, aki betartja az ígéretét. Így szólította meg Jézus a gutaütöttet és a vérfolyásos asszonyt: „Bízzál…” (Mt 9,2) Tanítványainak pedig ezt mondta: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (Mk 6,50) Valakiben megbízni békességet jelent. Annak tudatát, hogy jó helyen vagyok annál, akire rábíztam az életemet, mert ő megóv akár az élete árán is. Nagy ajándék, hogy Istenre rábízhatjuk egész életünket mindenkor, mert ő megőriz és gondot visel rólunk.  2019. június 30.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

Több mint rendezvény – A Csillagponton is megélhetjük, hogy a keresztyén hit nem elavult, hanem Isten országa jelen van és körbevesz bennünket – hangsúlyozta Bedekovics Péter ifjúsági irodavezető a rendezvényt megelőző, június 19-i sajtótájékoztatón Budapesten. A július 23. és 27. között Debrecenben zajló református ifjúsági találkozón arra buzdítják a fiatalokat, hogy azon gondolkodjanak, miként tudják úgy alakítani a világot, hogy az egyre jobban hasonlítson Isten országára. Emellett több mint száz teológiai, kulturális, közéleti, tudományos, lelki, pszichológiai, zenei és sportprogram várja az érdeklődőket.

A találkozón a szervezők a lelki és popkulturális programok megfelelő egyensúlyával szeretnék hangsúlyozni: a hitéleti programoknak vannak kísérőrendezvényei, nem pedig fordítva. A reggeli idősávokban többféle áhítat közül lehet majd választani, emellett az egyéni csendességre is bátorítják a fiatalokat. Nagy hangsúly lesz a kiscsoportos beszélgetéseken és a dicsőítésen, valamint a főelőadások megújult struktúrája is a könnyebb befogadást segíti majd. Az egyórás előadás helyett ugyanis szerda, csütörtök és péntek délelőtt is egy-egy húszperces előadás, bizonyságtétel és művészeti produkció segíti a téma megértését. Emellett persze rengeteg szórakozási lehetőség is lesz: Lóci Játszik, Platon Karataev, The Biebers, Magidom, Pál Feri és Kádár Annamária, Marvel kvízest, videó- és designworkshopok, élő könyvtár és várostrom, valamint kézműves foglalkozások – csak néhány példa az idei Csillagpont rendkívül széles programkínálatából, amely a találkozó honlapján, a csillag.reformatus.hu oldalon érhető el.

8

Reformátusok Lapja 2019. június 30.

A KÖZÉPPONT: KRISZTUS – A Csillagpont azért van, hogy erősítse a gyülekezeti ifjúsági munkát – fogalmazott Bedekovics Péter, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Ifjúsági Irodájának vezetője. A budapesti egyetemi lelkész elmondta: a találkozó célja, hogy az odalátogató fiatalok számára lehetőséget biztosítson a találkozásra egymással és Istennel, megmutatva nekik, hogy a 21. században is lehet és érdemes Krisztust követni. – Hiszek abban, hogy ma is el lehet és el is kell mondani, mit hiszünk: erős üzenet, hogy emiatt gyűlnek össze a fiatalok a Csillagponton – fogalmazott az irodavezető.

– A Csillagpont több mint rendezvény: közösség. Kétévente találkozunk, és együtt veszünk részt a különböző programokon. Ezen a néhány napon is megélhetjük, hogy a keresztyén hit nem elavult, Isten országa jelen van és körbevesz bennünket. Ehhez hozzátartozik az imádság, az áhítat és az Istenre figyelés, de más programok és a különböző, tudományos, kulturális vagy művészeti érdeklődés is – tette hozzá Bedekovics Péter. Az élmények és tapasztalatok segítségével pedig a fiatalok lélekben megerősödve térhetnek haza és vissza a közösségeikbe. – Ezzel segítjük a fiatalok gyülekezetekbe gyűjtését, és megmutatjuk, milyen sokszínű is egyházunk. A célunk olyan Csillagpont, amelynek középpontjában Krisztus áll – szögezte le az irodavezető.

– Örülünk, hogy a Csillagponton olyan közösséget ismerhetünk meg, amely fontos nekünk, hiszen a dobosunk és a billentyűsünk is református – fogalmazott Csorba Lóci, a Lóci Játszik zenekar frontembere. Mint mondta, különleges műsorral ké-

| AKTUÁLIS |

gondolkozzanak, miként tudják úgy alakítani a világot, hogy az egyre jobban hasonlítson Isten országára. Kérdezzenek, gondolkozzunk közösen, formáljuk környezetünket – mondta a találkozó témája kapcsán Járay Márton teológus, egyetemi oktató, lelkigondozó, a Csillagpont idei főelőadója.

Járay Márton azt vallja, mindennap fontos kérdés, hogyan is kell keresztyénként élni. – A Csillagpont főelőadásait összekapcsoló gondolat, Isten országa egyszerre közeli és nagyon bonyolult fogalom. Együtt kutathatjuk, hogyan kapcsolódunk ehhez személyesen, hogyan van jelen bennünk és a közösségeinkben, de azt is, hogyan érzékelhetjük a A találkozó célja, hogy az körülöttünk levő világban – hangodalátogató fiatalok súlyozta a főeladó, aki kreatív köszámára lehetőséget zös gondolkozásra hívta a találkozó résztvevőit: „magokat szórunk el biztosítson a találkozásra a délelőtti előadáson, és reméljük, egymással és Istennel, hogy ezek közösen növekednek megmutatva nekik, hogy a majd tovább a kiscsoportokban.” – Remélem, minden fiatal úgy megy 21. században is lehet és haza, hogy felismeri, Isten szereteérdemes Krisztust követni. te veszi körbe, és megtartó közösség tagja – tette hozzá Prikryl Edina, a találkozó koordinátora.

CSILLAGPONT-APPLIKÁCIÓ

szülnek a találkozóra, amelynek szerdai napján a frontember a Marslakók tudománynépszerűsítő programon Kiss László csillagásszal is beszélget.

A TÉMA: KÖRBEVESZ Az idei Csillagponton a szervezők azt szeretnék meg­mutatni, hogyan vesz körbe Isten országa mindnyájunkat akkor is, ha nem érezzük, vagy még nem ismerjük. – Néha úgy látom, mintha az egyetemisták azt élnék meg, hogy meg kell tanulniuk alkalmazkodni ehhez a világhoz, mert úgy tudnak érvényesülni. Én ellenben azt szeretném, hogy a fiataljaink azon

Az idei találkozó egyik nagy újdonsága a Csillagpont-alkalmazás, amelyet hamarosan mindenki ingyen letölthet androidos telefonjára. A Google Play áruházban várhatóan legkésőbb a találkozó előtt néhány nappal már elérhető lesz az applikáció, amelyen keresztül a résztvevők elérik a teljes programkínálatot, ös�szeállíthatnak saját programlistát, megtalálják benne a találkozó digitális énekfüzetét, a reggeli csendességet segítő kérdéseket, a fesztivál térképét, valamint a találkozóról született híreket is. – Nagyon hálásak vagyunk a református mérnökmisszió önkénteseinek az alkalmazásért. Nekik hála, a programfüzet méretének csökkentésével és az énekfüzet digitalizálásával is érvényesíthetjük a teremtésvédelmi szempontokat – fogalmazott Prikryl Edina.

Az ötnapos fesztiválon a teremtett világ védelmét a szelektív hulladékgyűjtés, a repoharak használata, illetve a felhasznált papír mennyiségének csökkentése – többek között a rövidebb programfüzettel és a csak rendelésre nyomtatott énekfüzettel – is szolgálja. A fesztiválra a csillagreg.reformatus.hu felületen keresztül lehet regisztrálni.  REFORMATUS.HU, FOTÓ: SZARVAS LÁSZLÓ 2019. június 30.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

MARSLAKÓK BUDAPESTEN AZ ÁTRIUMBAN Október 17-én, csütörtökön Bánffy Eszter, a Német Régészeti Intézet frankfurti kutatóintézetének első külföldi és első női igazgatója, a magyar régészettudomány nemzetközi büszkesége, december 4-én, szerdán Csíkszentmihályi Mihály, a XX. századi életpszichológiai irányzatok legjelentősebb nemzetközi tekintélye, a Flow című könyv írója beszélget az életéről Vecsei H. Miklós színművésszel.

Marslakók a Csillagponton A legenda szerint az Amerikai Egyesült Államokban élő magyar kutatókat, tudósokat nevezték marslakóknak. A név a 20. század első felében ragadt rájuk, amikor Szilárd Leó fizikus tréfásan így szólt a földönkívüli élet kutatójához, Enrico Fermihez: „Itt vannak közöttünk, de magyaroknak mondják magukat.” Az amerikaiak ugyanis úgy vélekedtek a magyar tudósokról, hogy ezek a különleges figurák, akik minden bonyolult kérdést képesek megoldani, és valamilyen furcsa nyelven beszélnek egymás között, csakis marslakók lehetnek.

CÉLKÖZÖNSÉG A FIATALSÁG A Károli Gáspár Református Egyetemen működő RefCOO, azaz a Református Művelődésért Kutatóműhely szeretné a fiatalokhoz is közelebb vinni a tudományt, ezért a közelmúltban beszélgetéssorozatot indítottak útjára, amelyre elismert, nemzetközi karriert befutott tudósokat hívnak meg, hogy beszéljenek a tudományukról, az életükről, a pályájukról. Számos izgalmas kérdéssel bombázzák a marslakókat, többek között azt szeretnék megtudni tőlük, hogyan lehet valakiből világszerte elismert szakember, milyen áldozatokat kellett hozniuk a siker érdekében, ki vagy mi segítette őket pályafutásukban, hogyan változott meg a világról alkotott képük.

A beszélgetéseknek a budapesti Átrium Színház ad otthont.

A talkshow-t Vecsei H. Miklós Junior Prima-díjas színművész vezeti, azonban a beszélgetés egy pontján kérdéseket intéz a tudósokhoz egy református lelkész, valamint a Károli-egyetem egy oktatója és hallgatója is. A RefCOO vendége volt már Barabási Albert-László világhírű hálózatkutató, a Képlet és a Behálózva című bestsellerek írója, valamint Márka Szabolcs, a New York-i Columbia Egyetem asztrofizikusa, annak a Nobel-díjjal kitüntetett kutatócsoportnak a tagja, amely bizonyította a gravitációs hullámok létezését.

Bársony Márton, a RefCOO kutatóműhely vezetője fontosnak tartotta, hogy a július 23-án kezdődő debreceni Csillagpont Református Ifjúsági Találkozóra is elvigyék a produkciót, 10 Reformátusok Lapja

2019. június 30.

hiszen célközönségük a fiatalság. – Nem is találhattunk volna jobb alkalmat, mint a Csillagpont, hogy teljesítsük vállalásunkat, a tudomány népszerűsítését a fiatalok között. Szeretnénk megnyitni egymás felé a hitet és a tudományt, hiszen nem egymástól elkülönülve léteznek ezek a fogalmak. A marslakók a magyar szellem kreativitását hirdetik világszerte. A Csillagponton Csorba Lóránt zenész, énekes kérdezi majd Kiss László csillagászt. A Széchenyi-díjas professzor kakukktojás az eddigi marslakókhoz képest, mert itthon él, bár Ausztráliában lett igazán elismert csillagász. Kiss László remek mesélő, elhivatott ismeretterjesztő, aki nagy izgalommal várja, hogy megossza az égi titkokat a fiatalokkal – fogalmazott Bársony Márton.

JÓZANUL MEGÉLNI A FONTOS PILLANATOKAT A Lóci Játszik zenekar frontembere, Csorba Lóránt nemcsak a tudomány világában kalandozik majd, hanem a Csillagpont színpadán is debütál. A zenész azt mondja, nagyon szereti azokat a fesztiválokat, amelyek valamiben különlegesek. – A legtöbb fesztivál hasonlóan zajlik, a Csillagpont azonban más, hiszen rengeteg előadás, sportolási és játéklehetőség is lesz, és ne feledkezzünk meg a lelkiségről sem. Abban is eltér a többitől, hogy a résztvevők nem a munkából esnek be egy esti koncertre, hanem az egész napot a fesztivál területén töltik, így valóban elmélyülhetnek a programokban, beszélgetésekben. A református ifjúsági találkozó azért is különleges, mert alkohol- és drogmentes – véli Csorba Lóránt, és hozzáteszi: – A zene ereje mindig hat, bebújik a testrészekbe anélkül, hogy bármilyen tudatmódosítót kellene fogyasztani. Én magam is szeretem józanul megélni a fontos pillanatokat. Így volt ez akkor is, amikor megnyertük a Nagy-Szín-pad! című tehetségkutatót, és a Szigeten léphettünk fel. Bár ott volt a kísértés, hogy megigyak valami erősítőt a nagy izgalom ellen, figyelmeztettem magam, hogy mindig tisztán akarok majd emlékezni erre a számunkra kivételes napra. A Csillagpontra különleges műsorral készülünk, lesz sok pörgős-táncos dal és olyan számok is, amelyek mélyebb lelki tartalommal bírnak, hiszen a reformátusok között biztosan értő fülekre találnak majd.  FEKETE ZSUZSA

| INTERJÚ |

„Az a dolgunk, hogy ne mondjunk le róluk” KOCSIS JULIANNA

Hátránykompenzáció szeretettel és élménypedagógiával – ez az, amit célul tűzött ki a Magyarországi Református Egyház Bárka tábora a Kalandok és Álmok Szakmai Műhellyel közösen. Bányai Sándor trénert, a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely vezetőjét kérdeztük a részletekről. Élménypedagógia – hangzatos, egyszerűnek tűnő, ám mégsem általános kifejezés. Mit jelent?

Az élménypedagógia egy Magyarországon csaknem tizenöt éve önállóan megjelenő pedagógiai irányzat, amely elsősorban nem tantárgyakra koncentrál, hanem a szociális kompetenciák fejlesztését célozza meg.

Melyek azok a szociális kompetenciák?

A gyerekek azon készségei, amelyek nélkül nem tudnak létezni az őket körülvevő világban, nem tudnak eligazodni az osztályközösségben, nem lehetnek majd megfelelő érdekérvényesítő szereplői a munkaerőpiacnak. Az elmúlt egy-két évben megjelent az élményalapú oktatás is, amely inkább adott tantárgyakhoz köthető. Üdvözlöm ezt a törekvést, de a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely által képviselt pedagógiai irányzat kifejezetten nevelési célú. Úgy használjuk az élménypedagógiát a gyerekek fejlesztésére, hogy javuljanak társadalmi képességeik: a kommunikációjuk, az együttműködésük, az önbizalmuk, a feladatvállalásaik és vitakészségük. A mi célunk és küldetésünk a mindennapi életben nélkülözhetetlen készségek és képességek fejlesztése.

Mióta foglalkozik ezzel a módszerrel?

Hogyan jött létre az ön által vezetett pedagógiai műhely?

Körülbelül húsz éve született meg, egy rövidítésből kapta a nevét. Az első akkreditált képzésünk címe az volt, hogy Kalandok és álmok az iskola falain belül, és szabadidő-pedagógiáról, illetve annak rendezvény- és táborszervezési hátteré2019. június 30.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

ről szólt. Aztán a név rövidült, és így vette fel a nevét a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely. Kicsivel több mint tizenöt éve foglalkozunk élménypedagógiával. Majdnem egy évet töltöttem Pennsylvania államban, Pittsburghben a Pressley Ridge Alapítvány ösztöndíjasaként, ahol már százharminc éve foglalkoznak halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel. Hihetetlen szellemi tudás halmozódott ott fel, és én részesülhettem ennek átadásából. Leginkább az élménypedagógia ragadott meg, amit igyekeztem megismerni, megtapasztalni. Magyarországra érkezve pedig az első ebben a témában akkreditált pedagógus-továbbképzésnek lettem a gazdája. Ez tizenhárom éve történt, azóta több mint háromezer-ötszáz pedagógus végezte el a képzést a Kárpát-medencében, ami jól látható, nagyon erős igényre reagál: a pedagógusok folyamatosan új utakat keresnek. Felismerik, hogy a klasszikus oktatási modell nem működik, kell valami új, valami több. Szerencsére nagyon sok olyan tanár van, aki nem csupán értetlenkedik, hogy „micsoda korosztály ez”, hanem keresi a hozzájuk vezető utat, azokat az eszközöket, amelyekkel ennek az egészen különleges körülmények között felnövő generációnak elérik az értelmét, és elérik őket érzelmi alapon is. Ennek nem kizárólagos, de lehetséges és kiváló eszköze az élménypedagógia.

Vannak más képzéseik is?

A szakmai műhely az élménypedagógiára mint módszerre alapoz más képzéseket is. Kifejlesztettük az iskolaierőszak-megelőzés célzatú kurzusunkat, amelyben az élménypedagógia kifejezetten adott irányú felhasználását tanítjuk. Ez népszerű, mert a pedagógusok érzik, hogy sajnos rossz irányba halad a társadalom, és ez leképeződik az iskolában is: megjelenik az erőszak gyerek és gyerek, valamint gyerek és felnőtt között.

A képzésünk prevenciós célú, tehát nem annak szól, akinek az intézményében az erőszak már kirobbant, hanem annak a gondolkodó és előrelátó pedagógusnak, aki még a baj bekövetkezte előtt akar tenni. Folyamatban van az akkreditációja a bibliai élménypedagógiai képzésünknek, amelyben kifejezetten bibliai keretben oktatjuk az élménypedagógia alapjait, a hitbéli elmélyítést szolgálva. Sajátos nevelési igényű gyerekekkel kapcsolatos képzésünk arról szól, hogyan tudjuk elfogadóan és a problémájukra nyitottan megközelíteni az ő különleges valóságukat. Ők a többségtől eltérően reagálnak az őket körülvevő világra: nagyon fontos, hogy ők is az osztályközösség, a társadalom értékes részének érezhessék magukat.

Az eddig felsorolt képzések mindegyike megjelenik a Bárka táborban?

Igen. Nagyon jó, hogy a Zsinati Iroda lehetővé teszi, hogy a pályázati költségvetés terhére megtartsuk ezeket a képzéseket azoknak az önkénteseknek és oktatóknak, akik aztán közreműködnek a táborban. A Bárka tábor négyéves program, ez hosszú távú tervezést tesz lehetővé. Folyamatosan emel12 Reformátusok Lapja

2019. június 30.

ni tudjuk a színvonalat, reagálhatunk a történtekre. Az első év rengeteg tapasztalattal járt. Nagyon nehéz helyzeteket hozott: a hátránykompenzációs programban hátrányos helyzetű gyerekek jelennek meg ennek minden veszélyével és nyűgével.

Fontos elmondani az oktatóknak, hogy mire készüljenek. Ez nem elit nyaralótábor. Ez nagy létszámú, hangos, hús-vér gyerektábor sok-sok programmal, fáradt, jókedvű, viselkedés- és magatartás­zavaros, nagyon rossz családi háttérrel vagy családi háttér nélkül felnövő gyerekekkel, akik természetesen magukkal hozzák valamennyi problémájukat. Ez nem olyan, mint amikor a válogatott tanulók elmennek egy harmincfős, exkluzív, háromcsillagos erdei iskolába. Ez maga a valóság. Itt együtt kell élni, mégpedig a komforthelyzettől távoli körülmények között, abszolút életszerű szituációkban. Ami pedig ezeknek a gyerekeknek az életében a leginkább fontos, hogy a pályázati megvalósításnak köszönhetően olyan létszámmal vagyunk mi, pedagógusok jelen, amilyet más tábor nem tud biztosítani: százhetven-kétszáz gyerek mellett negyven felnőtt segítő működik közre.

Akik nagyon alapos felkészítést kapnak.

Akik képzést és felkészítést kapnak, folyamatosan építik magukat, tanulnak, intenzív kapcsolatban vannak egymással, felkészülnek a táborokra. Ez teszi lehetővé, hogy nagyon erős hatást gyakoroljunk a résztvevőkre. Ezt abból tudjuk, ahogyan az első évet követően a gyerekcsoportokat elkísérő pedagógusok beszámoltak az otthon tapasztalt változásokról. Erre reagálva a második évben tudományos alapon is mérni fogjuk a Bárka tábor gyerekekre gyakorolt közvetlen hatását.

Van, ami kifejezetten a református kötődés kapcsán jelent kihívást a gyerekekkel végzett munkában?

A gyerekek egyházi fenntartású intézményekből, de ezen belül

| INTERJÚ |

„A gyerekek egyházi fenntartású intézményekből, de ezen belül nagyon különböző szociális helyzetből jönnek. Vannak kifejezetten magas társadalmi státuszú, jó anyagi helyzetben lévő szülők, akik az igényesebb oktatói-neveországi ösztöndíját szakította félbe nagyon különböző szociális helylői munka reményében járatják a gyereküket azért, hogy velünk lehessen. A közrezetből jönnek. Vannak kifejezetreformátus iskolába. Az ő gyerekeik találkoznak működők nagyon különbözőek. Nemten magas társadalmi státuszú, jó az egyház karitatív fenntartású nevelőszülői, tanodai hálózatában élő fiatalokkal. Ezek csak pedagógusok, hanem diákok, anyagi helyzetben lévő szülők, akik óriási különbségek – és nemegyszer óriáfelsőéves középiskolások, különböző az igényesebb oktatói-nevelői munsi feszültségek. Nekünk az a dolgunk, szakmájú emberek, például vegyészka reményében járatják a gyereküket hogy megmutassuk nekik azt, mi mérnökök is erősítik a csapatot. Nagy református iskolába. Az ő gyerekeik tabennük a közös érték.”

lálkoznak az egyház karitatív fenntartású nevelőszülői, tanodai hálózatában élő fiatalokkal. Ezek óriási különbségek – és nemegyszer óriási feszültségek. Nekünk az a dolgunk, hogy megmutassuk nekik azt, mi bennük a közös érték. Mi az, ami a református közösséget formálja, egybetartja, ami jellemző rá akkor is, ha az egyiknek annyi pénze sincs, hogy lángost vegyen magának a strandon, a másik pedig akár még a barátait is meghívhatja, az egyik márkás, kiváló minőségű ruhákkal érkezik, a másikat pedig a Zsinati Iroda gyűjtéseiből származó adományokból tudjuk felszerelni úgy, hogy a tábor hat napjára elegendő ruhája legyen. Tehát intenzív karitatív tevékenység is társul a táborhoz. Jelentős szerepe van a lelkiségért felelős munkatársaknak, az áhítatoknak, dicsőítéseknek abban, hogy a gyerekek erős benyomásokat kapjanak arról, hogy egyformák vagyunk. Hogy akkor is lehet szeretni a másikat, ha elém állt a sorban az ebédlőben. Hogy ha nem szeretem is, akkor sem ököllel kell a konfliktust elintézni. Hogy a származása alapján nem lehet a másikat megítélni.

Erre kitűnő a sok szabadidős program, ahol keveredő csoportok vesznek részt olyan játékokban, amelyekben egymásra vannak utalva, amelyek együttműködésre késztetik őket.

Honnan jönnek a munkatársak?

Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a munkatársak a Kárpát-medence minden szegletéből érkeznek, sőt van, aki finn-

érték, hogy eszerint a társadalom képes azt felmutatni, hogy nem csak a professzionálisan gyerekekkel foglalkozók szintjén tartja fontosnak a velük való törődést. Hiszen a normális társadalom együtt neveli a társadalom gyermekeit, nem kizárólag a pedagógusra bízza azt. Ez a táborban megvalósul, hiszen a legkülönbözőbb szakmák képviselői vannak jelen.

Adódik a kérdés, hogy valójában mit lehet elérni egyetlen hét alatt azokkal a gyerekekkel, akik az év többi napján nagyrészt merőben más hatásoknak vannak kitéve.

A legfontosabb megmutatni nekik, hogy létezik olyan gyerek-felnőtt kapcsolat, amely a bizalmon, elfogadáson alapul, amelyben nincs büntetés, nincs számonkérés. Sajnos nagyon gyakran találkozunk azzal, hogy az iskola nem befogadó szellemben kezeli ezeket a gyerekeket. Persze nagyon nehéz őket így kezelni: ők nem jó tanulók, nem jó magatartásúak, hanem égetnivaló, rosszcsont csibészek. Sokszor nagyon súlyos magatartászavarral küzdenek – nem csupán apró csínyekről van szó, hanem komoly, szándékos szabályszegésekről. Az a dolgunk, hogy ne mondjunk le róluk, ne taszítsuk őket abba, hogy ezen az úton menjenek végig. Azt hat nap alatt is fel lehet villantani, hogy van másik lehetőség. A fiatalnak meg kell ismernie, bele kell kóstolnia, hogy van esélye egy jobb életre.  FOTÓ: DEMJÉN IZABELLA

2019. június 30.

Reformátusok Lapja 13

| AKTUÁLIS |

Hivatalosan is útnak indult a Bárka Megnyitották a Magyarországi Református Egyház (MRE) Bárka táborának második évadát június 19én, a megújult balatonszárszói SDG Családi Hotel és Konferencia-központ avatásán.

Tavaly nyáron indult az MRE Bárka tábor elnevezésű, nagyszabású esélyteremtési programja, amelynek köszönhetően négy év alatt hatezer-ötszáz – idén több mint ezerhatszáz – gyermek táborozhat ingyenesen két helyszínen, Balatonfenyvesen és Balatonszárszón. Az Európai Unió nyolcszázmillió forintos pályázati forrásából megvalósuló eseménysorozatban főleg a református fenntartású köznevelési, tanoda- és nevelőszülői hálózatban nevelkedő, 1–11. osztályos, hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű, valamint sérült gyerekek vehetnek részt. Ettől az esztendőtől az SDG Családi Hotel és Konferencia-központban lényegesen jobb körülmények között pihenhetnek a táborozók, akik a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely munkatársainak és önkénteseinek köszönhetően élménypedagógiai fejlesztő foglalkozásokon és jól szervezett szabadidős programokon keresztül szerezhetnek életre szóló élményeket.

A megnyitón Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke a Zsolt 127,3–4 alapján köszöntötte a résztvevőket: „Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak.” Steinbach József arra kérte a táborozókat, hogy azt az áldást és örömöt, amit a táborban kapnak, otthon 14 Reformátusok Lapja

2019. június 30.

adják tovább. – Mint a hős kezében a nyilak, olyanok vagyunk az Isten kezében – emlékeztette a gyerekeket, biztatva őket, hogy elhiggyék: ha az ő kezében vannak, akkor minden a javukra lesz.

Illés Boglárka ifjúságpolitikáért és esélyteremtésért felelős helyettes államtitkár kiemelte, a kormány támogatásának köszönhetően a gyerekek nem csupán a rövid tábori élményt kapják meg. – A táborban Istenhez vezető iránytűt is kaptok, amely, ha megőrzitek, az élet valamennyi nehézségén átvezet titeket – fogalmazott a politikus.

Az eseményen fellépett Pápai Joci énekes-dalszerző, a Bárka tábor jószolgálati nagykövete. A zenész a tábor minden turnusában meglátogatja a gyerekeket, hogy zenéjével szórakoztassa, elért eredményeivel pedig bátorítsa a táborozókat.  KOCSIS JULIANNA, FOTÓ: VARGA GYÖRGY/MTI

MEGÚJULT A KONFERENCIAKÖZPONT Hétszázötven millió forint kormányzati támogatással újul meg idén az SDG-hotel és konferencia-központ – mondta el az eseményen Steinbach József. Már korszerűsítették a központi vizesblokkokat, szigetelték a homlokzatot, kicserélték a hotelszobák zárjait. Csere vár a tetőburkolatra is – előreláthatólag októberre készül el teljesen. Új konyhai berendezéseket vettek, felújították a sportpályát, amely mellett hintákkal, kötél- és akadálypályával ellátott játszótér is épült, utóbbit a Bárka tábor munkatársai is beilleszthetik foglalkozásaikba. Az újításnak köszönhetően a felnőtt vendégeket kültéri fitneszparkkal várják.

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Debóra nevezetes alakja az Ószövetségnek. Neve azt jelenti: méh. Méze édes és tápláló, de szúrása fájdalmas. Édes a népének, éles szúrás az ellenségnek. Lappidót felesége.

Bizonytalan, hogy ez a megjelölés egy férfi, a férje neve, vagy inkább a nő jellemének kifejezője, mivel fáklyát jelent. A világosság, a tűz asszonya volt. (Ha lett volna férje, valószínűleg nem engedte volna a feleségét a harcmezőre.) Bírói széke a pálmafa alatt volt, ami szintén szimbolikus lehet, hiszen a pálma Izráel győzelmi jelképe volt.

Isten útjai néha rendkívüliek és meglepőek, és ő nem személyválogató: Debórát hívta el és választotta ki prófétájának és népe bírájának. Bizonyára nem a külseje miatt. Két rangos hivatásával Isten akaratát közvetítette, és tanácsolta, lelkigondozta, vigasztalta népét, ítéletet hozott vitás ügyeiben. Amikor Isten népe elfordult az Úrtól, és azt tették, amit rossznak ítélt, rájuk szabadította ellenségüket, Sisera félelmetes seregét. Húsz éven át sanyargatták és rémítették őket. Akkor segítségért kiáltottak Istenhez, és ő megkönyörült rajtuk. Kijelentést adott Debórának, aki magához hívatta Bárák hadvezért, és harcra szólította fel. Egyértelműen megmondta, mit kell tennie. Egyszerű, sőt naiv stratégiának látszott, amit mondott, Bárák úgy tudta csak elfogadni, ha biztosítékot kap Debóra személyes jelenlétével. Bárák, a harcos férfi reális és józan ember volt. Ragaszkodott ahhoz, hogy a prófétanő menjen vele a csatába: „Ha velem jössz, elmegyek, de ha nem jössz velem, én sem megyek.” (Bír 4,8) Gyávaság volt ez vagy az önbizalom hiánya? Vagy Debórát akarta próbára tenni? Talán nem bízott az isteni kijelentésben, hiszen nem ő kapta Isten szavát, hanem Debóra. A prófétanő pedig erős volt hitében, határozottsága átsegítette a vonakodó hadvezért a dilemmán.

Készségesen eleget tett a kérésének, de figyelmeztette a férfit: „Nem a tiéd lesz a dicsőség azon az úton, amelyen elindulsz, mert asszony kezére adja az Úr Siserát.”

(9) Egy asszony vezényli Isten akarata szerint, az ő eszközeként a hadműveletet. Nem Bárák helyett cselekszik, nem veszi át a szerepét, mégis ő mondja meg, mit kell tenni. Bárák pedig hallgat rá, és engedelmeskedik neki.

Debóra vállalta a felelősséget, és ehhez kell igazán a bátorság. Hatalmi harcok helyett ilyen szelíd és határozott vezetésre van szükség, legyen férfi vagy nő, akit Isten választ, hogy szolgálja népét. Nők és férfiak egymáshoz való viszonya így oldódhatna meg békességben, az előítéletek lebontásával. 

IMÁDKOZZUNK!

Egészen Krisztusé Te szólsz, Te cselekszel bennem. Átjár, átértelmez a kegyelem.

Már nem feszít, nem szakít szét, hogy mivé kell lennem.

Rendelkezz, Uram, Te velem. Ámen.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Kő kövön Jézus sokszor tanított a jeruzsálemi templomban, láthatták és hallhatták ellenfelei és mindazok, aki keresték a találkozás lehetőségét vele. Már tizenkét éves korában is így szólt a szüleihez: „Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?”

(Lk 2,49) A zsidó vezetők, főpapok és vének ragaszkodással védték a templomot, hiszen azt gondolták, hogy az köti őket össze Istennel, és addig nem érheti őket semmilyen veszedelem, amíg az épület áll. Elfelejtették Jeremiás próféta intését, aki így prédikált a Salamon által épített templom kapujában: „Jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, akkor megengedem, hogy továbbra is ezen a helyen lakjatok! Ne bízzatok ilyen hazug szavakban: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma van itt!” (Jer 7,3–4) Jézus tanítványaival jött ki a jeruzsálemi templomból – ahogyan heti bibliai szakaszaink sorában olvashatjuk –, amikor egyikük így szólt hozzá: „Mester, nézd, mekkora kövek és mekkora épületek!” (Mk 13,1) Úgy látszik, mintha ez a tanítvány dicsekedne a templommal és azzal, hogy az elődök milyen nagy áldozatot vállaltak, amikor megépítették a szent helyet. Mintha csak egyedül a falakban és a kövekben bízhatnának, mintha ezek jelentenék a megmaradást. Sokszor mi magunk is ekként tekintünk az ősök hitére, épületeinkre, bástyáinkra, aranybetűkkel írt egyháztörténetünkre, és elfelejtjük, amit Jézus mondott: „Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.” (Mk 13,2) Ne csak a láthatókra tekintsünk, hanem a templomnál is nagyobb Istenre! Emlékezzünk arra, hogy Jézus testének templomát lerombolták, majd harmadnapon feltámadt (Jn 2,19). „Nektek, a hívőknek drága kincs, a hitetleneknek pedig az a kő, amelyet megvetettek az építők, sarokkővé lett…” (1Pt 2,7)  SZETEY SZABOLCS 2019. június 30.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

„Hatalmas dolgot tett ezekkel az Úr” Különleges helyzetben van a Székesfehérvári Református Egyházközség: bár hivatalosan egy gyülekezet van a városban, valójában három gyülekezetrészre osztható fel a százezres megyeszékhely reformátussága. Ezek közül a legnagyobb és egyben HEGEDŰS legrégebbi a Széchenyi úti közösség. A második legnagyobb a legkésőbbi alapítású BENCE Budai úti, a legkisebb pedig a maroshegyi gyülekezetrész, amely a hatvanas években néhány évig önálló egyházközség is volt, de aztán visszaolvadt az anyaegyházközségbe. A székesfehérvári gyülekezet Budai úti gyülekezeti házát és parókiáját május 19-én szentelték fel, így huszonöt év után végre helyben lakó lelkésze lett a közösségnek, és méltó helyen tarthatják meg alkalmaikat.

16 Reformátusok Lapja

2019. június 30.

| REFORMÁTUS ÉLET |

A Budai út kétszer két sávján autózók elől sem marad rejtve a modern református templom, ahogy kimagasodik égbe törő tornyával a családi házak közül. A huszonöt éve elkészült épület körül sokáig csak hatalmas hársfák álltak, mára viszont parókia és gyülekezeti terem épült mellé, és kialakítottak egy nyolcvannégy férőhelyes parkolót is.

– A Budai úton sosem létezett parókia, nem volt helyben lakó lelkész, és ez mindig is egy kicsit afféle mostohagyerekké tette ezt a gyönyörű templomot és a gyülekezetet is – mondja Berze János, az egyházközség lelkészi elnöke. Tapasztala-

állt rendelkezésre annak teljes fedezete. A szükséges százötvenhárom millió forintot végül állami, egyházkerületi, önkormányzati és persze gyülekezeti adományból gyűjtötték össze.

– Mindig is jellemző volt a székesfehérvári gyülekezetre, hogy rendkívül nagylelkűen adakoztak és dolgoztak benne az emberek, ha létezett kitűzött cél. A lehetőség, amelyet kaptunk, megmozdította a Budai útiakat is – fogalmaz a lelkipásztor. Nem titkoltan büszke arra, hogy az építkezés költségének egytizedét, mintegy tizenöt millió forintot a gyülekezeti adományok tették ki. Az összeg másfél év alatt gyűlt össze.

Berze János szerint a 126. zsoltár adja vissza legjobban, mit érzett az eklézsia az új gyülekezeti központ felépülése után: „…olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön.” Éppen ezért olvasható a 126. zsoltár harmadik verse azon a márványtáblán, amelyet a gyülekezeti ház bejárata mellett helyeztek el: „Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, ezért örvendezünk.”

A GYÜLEKEZETI KÖZPONT – 2017. augusztus 28-án történt az első kapavágás, idén ja­ nu­ ár­ ban pedig már megvolt a használatbavételi engedé­lyünk is – mondja az elnök-lelMUNKÁSOK A KÖZÖSSÉG ÉLÉN kész. Az elkészült modern, több mint háromszáz A Székesfehérvári Református Egyházközségben két parókus lelkész szolgál. Szász Zoltán a Széchenyi úti négyzetméter hasznos gyülekezetrész lelkésze, Berze János a Budai úti közösség alap­­te­rü­letű épület gyüleállandó lelkésze és az egyházközség lelkészi elnöke. kezeti központ és parókia Az ő munkájukat segíti Ujvári Sándor Csaba beosztott is egyben. A gyülekezeti lelkész, Ludvigné Izsay Szilvia beosztott lelkész, Deák részben nyolcvan személy Péter ifjúsági segédlelkész és Varga Zsófia segédlelkész.

A hitoktatásban Ellenbruckné Kiss Aranka és V. Szabó befogadásra alkalmas ta szerint sokan úgy tekintettek a Gergelyné Berecz Zsófia beosztott lelkészek vesznek részt nagyterem és multifunktemplomra, mint egyszerű prédia vallástanárok és a parókus lelkészek mellett. ciós kisterem található, és kálóállomásra, ami szerinte „nagylett hely kis teakonyhának mértékben visszafogta a gyülekeés mosdóknak is. A kistezet fejlődését”. remben tartják a baba-mama kör alkalmait, a bibliaórákat és a A lelkipásztor jól emlékszik arra az öt évvel ezelőtti zsinati gyermek-istentiszteleteket is, a nagyteremben pedig szeretetkörlevélre, amely a gyülekezetek fejlesztési igényeit mérte fel. vendégségek, filmvetítések és nagyobb gyülekezeti események – Táblázatba kellett beírni, milyen szükségeink vannak. Háralkalmával találkoznak. mat is feltüntettünk, köztük azt, hogy szeretnénk gyülekezeti A parókiát és a gyülekezeti részt a lelkészi hivatal köti össze. házat építeni a Budai útra. Az összes kérés közül csak ennek A korábban a Széchenyi úton lakó lelkész idén áprilisban költöadtak helyt. Akkor persze már bántuk, hogy harmincmillió fozött feleségével és három gyermekével a Budai útra. Berze János rintot írtunk az igénylésbe, mert ez az építkezés első ütemére hozzáteszi, hogy a gyülekezeti rész felett lévő padlástér még besem volt elég, mint később kiderült – idézi fel mosolyogva. építhető, és bízik abban, hogy hamarosan szükség is lesz erre. Ott JÓKEDVŰ ADAKOZÓK akár ifjúsági termet, akár vendégszobákat is kialakíthatnak.

– Bámulatos, amit a gyülekezet megalkotott az összefogáA Dunántúli Református Egyházkerület jóváhagyta a gyülekesával – mondja Szabó József főgondnok, aki hálás a közösségzeti ház építését, így meg is kezdődött a munka, noha még nem 2019. június 30.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

nek azért, hogy nem kellett hitelt felvennie az egyházközségnek az építkezéshez. Felidézi, hogy annak idején a Széchenyi úti templom, majd később a parókia renoválásakor a presbitérium vállalt kezességet a munkálatok miatt felvett kölcsönökre. – Az igazi ajándék ezt követően jött, amikor a Budai úton már nem kellett ekkora kölcsönöket felvenni, hanem meg tudtuk valósítani az egyházkerület, az állam, az önkormányzat és persze a gyülekezet adományaiból – összegzi.

Természetesen van még mit csinosítani a Budai úti ingatlanon. Az új kerítésnek még csak az oszlopai készültek el, és a parkosítás folyamatban van, ahogy – a telek hátsó felében – az új játszótér kialakítása. Ez a tervek szerint a nyári napközis tábor idejére el is készül.

VÁROSI MISSZIÓ A gyülekezet nem fejezte be az építkezést: nemrég telket vásároltak a Maroshegyen, ahová háromfunkciós épületegyüttest építenek majd. Ez egyszerre lesz templom, gyülekezeti ház és parókia. – Álmunk, hogy ott majd épül egy ehhez hasonló ingatlan – mutat körbe a nagyteremben Berze János.

A fizikai építkezés mellett a lelki építkezés megerősítését is tervezik. Ennek része a maroshegyi beruházás, mert a jelek szerint egy parókus lelkész jelenléte kedvező hatással van a gyülekezet életére is. A főgondnok szerint meg kell erősíteni az egyházi jelenlétet Székesfehérvár új kertvárosában, a Feketehegyen is. – Harminc éve még kihalt utcák, felparcellázott, hobbiként használt telkek voltak azon a részen, családi ház alig akadt. Mára viszont több száz ház épült a körzetben, 18 Reformátusok Lapja

2019. június 30.

amelyekben többnyire középosztálybeli családok laknak – mondja Szabó József, akinek szívügye a lelki munkából kieső városrészben élők evangélizációja.

LELKIGONDOZÁS AZ ÓVODÁBAN Székesfehérváron hivatalosan csak egy egyházközség működik három gyülekezetrésszel, de Berze János szerint a százezres város akár hat-hét gyülekezetet is képes lenne fenntartani. Ezeknek stabil bázisuk lehetne az egyházközség óvodája és iskolája is.

Az Olajfa Református Óvoda, amely idén ünnepelte fennállásának huszadik évfordulóját, a fehérvári vasútállomás közelében található. Az intézmény négy csoportjába összesen nyolcvannégy gyermek jár. Szabó József felidézi, hogy nem csak a rossz állapotban lévő, szocreál épület miatt volt nehéz az Olajfa ovi indulása. – Az első időkben sokak nagy kérdése az volt: mit csinálnak itt a reformátusok? Szerencsére áthidaltuk ezeket a nehézségeket, türelemmel és szép szóval az óvodában ugyancsak megindult a lelki munka. Ez sokat jelent a szülőknek is – véli a főgondnok. A lelkész hozzáteszi: az intézményben rendszeresek a lelki alkalmak, amelyeken bibliaórát tartanak a dolgozóknak. Szerinte sokat segít az, hogy saját intézményi lelkésze van az óvodának, aki nemcsak hitoktatással, hanem lelkigondozással is foglalkozik. – Erre is egyre nagyobb szükség van. Rendkívüli nehézségeink adódnak a családokkal, a szülőkkel. Rengeteg a válás, sok a mozaikcsalád és a gyermekét egyedül nevelő szülő – magyarázza a lelkipásztor.

| REFORMÁTUS ÉLET |

Az egyházközségnek sikerült megállapodnia az önkormányzattal az óvoda és a hozzá tartozó telek megvásárlásáról. Ez azért is fontos lépés, mert ezzel bekerültek a Magyarországi Református Egyház óvodaprogramjába, amelynek segítségével hamarosan új, a modern igényeknek megfelelő intézményt építhetnek a telek üres részén. – Jelentős vagyonnal gyarapodott így az egyházközség. Ami ennél is fontosabb: a fejlesztéssel korszerűbbé tudjuk tenni a városban végzett missziónkat – véli a lelkész.

TALENTUM REFORMÁTUS ÁLTALÁNOS ISKOLA A székesfehérvári gyülekezet 1824-ben alapított iskolát a megyeszékhelyen, ahol 1948-ig folyt a református szemléletű oktatás. A Széchenyi úti templom közvetlen szomszédságában fekvő intézményt a második világháború után államosították, majd zeneiskolát működtettek a helyén. Az egyház az ezredforduló után kapta vissza az intézményt, 2002-ben indulhatott újra a tanítás. – Előttem van, amikor először tartottunk presbiteri ülést az egyik osztályteremben, és a szünetben körbenéztünk. Siralmas állapotban volt az épület. Ott és akkor Berze János szerint a 126. zsoltár adja nem is hittük, hogy ebből vissza legjobban, mit érzett az eklézsia valaha is színvonalas iskola az új gyülekezeti központ felépülése után: lehet. Ám az Isten megadta nekünk azt a lehetőséget, „… olyanok voltunk, mint az álmodók. hogy fel tudjuk újítani. Most Akkor megtelt a szánk nevetéssel, ha benyitunk bármelyik tanterembe, ápolt, tiszta körés örömkiáltás volt nyelvünkön.” nyezetet találunk– emlékeÉppen ezért olvasható a 126. zsoltár zik vissza Szabó József. harmadik verse azon a márványtáblán, Ebben az intézményben is tervezik a fejlesztést, amelyet a gyülekezeti ház bejárata mellett erre szeretnének pályázati helyeztek el: „Hatalmas dolgot forrást is igénybe venni – a tett velünk az Úr, ezért örvendezünk.” pályázat elbírálása folyamatban van. Ha kedvező döntés születik, az iskola egyik szárnyának elbontása után új épületrésszel gazdagodhat az intézmény.

Az iskola nyolc évfolyamán összesen százhetvenegy gyermek tanul, nincs minden hely kihasználva. – Célunk, hogy specializációt is adjunk az iskolának, nyelvi tagozatban gondolkodunk – avat be a tervekbe Berze János. Most még csak az angolórák számát emelte meg az intézmény, de az új épületszárnyban csoportbontáshoz szükséges tantermeket és nyelvi labort is kialakítanak majd. – Reméljük, megerősödünk.

Ha nyerünk, akkor a beruházás is segít ebben, és a nevének megfelelő színvonalra hozhatjuk az iskolát – reménykedik a főgondnok. Az oktatás nívójára most sem lehet panasz: az idén végzett huszonhat diák közül tizenhatan gimnáziumban, nyolcan pedig szakgimnáziumban folytatják a tanulmányaikat.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

2019. június 30.

Reformátusok Lapja 19

KÖNTÖS LÁSZLÓ

Halhatatlanság Mondják, hogy alig-alig tartható fenn ma a keresztyénségnek a halhatatlanság iránti igénye.

Ugyanis semmi nem támasztja alá azt az elképzelést, hogy létezhet örök élet. Az ember a természet része, s mint ilyen, alá van vetve a mulandóság törvényének. A halhatatlanság gondolatához csak azok ragaszkodnak, akik nem mernek ezzel a törvényszerűséggel szembenézni. Lám, mennyivel bátrabbak azok, akik tudomásul veszik, hogy a természet örök körforgása ellen nincs mit tenni, és az alól az ember sem kivétel.

Azt sem állítanám, hogy a keresztyénséget magát soha nem kísértette meg az örök életbe vetett hit iránti kétely. Ennek sokféle formája lehetséges. Megnyilvánulhat abban a soha nyíltan ki nem mondott érzületben, hogy az örök élet hirdetése úgymond a „papok dolga”, az csak dogma, amit nekik mondaniuk kell, legfőképpen temetés-

Az örök élet nem valamiféle ábrándozás egy, a végtelenségig meghosszabbított életről, hanem sokkal inkább a beteljesedése annak, amit amúgy az ember végességében és átmenetiségében folytonosan átél: hogy része valaminek, ami több saját időbe zárt világánál. kor. Vagy akár úgy is, hogy a keresztyén üzenetből eltűnik, hangsúlytalanná válik az örök életre vonatkozó távlat, és így amolyan humanista-világmegjobbító eszme lesz belőle.

Pedig ha kivesszük a keresztyén mondanivalóból az ember végső jövőjéről, vagyis az örök életről szóló üzenetet, akkor gyakorlatilag megszűnik a keresztyénség értelme. Teljesen tévesnek gondolom azt az érvelést, amely szerint a keresztyén igehirdetés ma azért nem éri el az embereket, mert túl sokat beszél a halálról és az örök életről. Sokkal inkább alkalmazkodnia kellene a mai általános világképhez és mentalitáshoz, amely tényként fogadja el, hogy az ember halandó. De az ilyen alkalmazkodás a korszellemhez egyenlő lenne a keresztyénség önfelszámolásával. Ha van valami, amit a keresztyénség mondani tud, akkor az csakis az emberi lét végső jövőjéről, vagyis az örök életről szóló üzenet.

Ráadásul ez az üzenet messze nem olyan érthetetlen és megmagyarázhatatlan, mint amilyen20 Reformátusok Lapja

2019. június 30.

nek a mai általánosan elfogadott hitetlen világkép igyekszik beállítani. Ez a világkép természetes adottságnak veszi a halált, és azt feltételezi, hogy az emberi élet elmúlásának a ténye nem szorul magyarázatra. Élünk és meghalunk. Ez ilyen egyszerű, és ha van is valamilyen feltételezés az élet folytatásáról, akkor az csakis a biológiai utódokban képzelhető el. Az ember: biologikum. Test.

Természet. Nincs tehát mit kérdezni a halálról.

A keresztyén üzenet úgymond irracionális, mert nem akarja tudomásul venni az embernek csakis a természetben, a testiségben, a biologikumban adott létét.

Viszont nem gondolom, hogy ettől az érveléstől hasra kellene esni. Inkább azt kell mondani, hogy eléggé beszűkült az a gondolkodás, amely nem lát problémát a halandóságban, mert nem hajlandó tudomásul venni azt, ami az emberben sajátszerű, hogy tudniillik több mint természet. Ön-tudata van. Ugyanis a valódi kérdés nem az, miért hal meg az ember, hanem az, hogy mitől képes kérdéseket megfogalmazni a saját halálával kapcsolatban. Magyarán: mitől képes az ember arra, hogy a mulandóság tényét egyáltalán meg tudja fogalmazni, és azt szembe tudja állítani azzal, ami örök? Honnan van az, hogy az ember képes arra, hogy saját végességét lássa?

Nos, vélhetően onnan, hogy az emberben van valami, ami több testnél és természetnél, és ez a valami éppen az, ami képessé teszi arra, hogy a saját végességére és mulandóságára reflektáljon. Akárhogyan is, az ember szellemi lény, még ha a természet része is. A halandóság nem azért elfogadhatatlan, mert az ember ösztönszerűen tiltakozik ellene, hanem azért, mert az emberi lényegben van valami, ami megszüntethetetlenül kapcsolódik ahhoz, ami túlmegy a természet világán.

Ezért az örök élet nem valamiféle ábrándozás egy, a végtelenségig meghosszabbított életről, hanem sokkal inkább a beteljesedése annak, amit amúgy az ember végességében és átmenetiségében folytonosan átél: hogy része valaminek, ami több saját időbe zárt világánál. 

| GONDOLATOK |

NAGY KÁROLY ZSOLT

Üldözés, áldozat, emlék

A szerző kulturális antropológus, az MTA BTK Néprajztudományi Intézetének tudományos munkatársa

A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS JÚNIUS 29-ÉT A KULÁKÜLDÖZÉS IDEJÉN TÖNKRETETT MAGYAR GAZDÁK EMLÉKNAPJÁVÁ NYILVÁNÍTOTTA 2012-BEN. ILLUSZTRÁCIÓ: FORTEPAN (1936)

Minden diktatúra kitermeli a maga ellenségképeit, és kialakítja azokat a fogalmakat, amelyekkel ezekre hivatkozik. Ezek általában elég konkrétak ahhoz, hogy az emberek mindennapi tapasztalataihoz kapcsolódjanak, és elég képlékenyek is, így elviselik az ellenségkép folyamatos változását. Ilyen volt a kommunista diktatúra számára az önálló gazdatársadalomra vonatkoztatott, oroszból importált „kulák” kifejezés is, amely hatékony eszköznek bizonyult a megsemmisítésre ítélt parasztság szövetkezetekbe kényszerítésére. E szót kezdetben

csak meghatározott birtok- és gazdaságméret felett használták, de ahogy a propaganda egyre több negatív tartalommal telítette, úgy vált alkalmazhatóvá lényegében mindenkire, akit a vidéki társadalomban a hatalom el akart lehetetleníteni. Abban az időben a reformátusok jelentős része még falun és mezőgazdaságból élt. A presbitériumokban többnyire a helyi társadalmak meghatározó, tekintélyes gazdacsaládjainak fői ültek, nemritkán generációkon át örökítve a tisztet és a hozzá kapcsolódó tudást. Ez a rendszer – nyilvánvaló problémái ellenére – a jelentős mértékben vidéki bázisaira épülő egyház stabilitásának fontos összetevője volt. Ezt a hatalom is minden bizonnyal látta, így a parasztság térdre kényszerítése – számára – az egyház megroppantásának hasznával is kecsegtetett, és három nagy hullámban, alig több mint tíz év alatt mindkét célját el is érte.

Amikor a parasztság – és vele együtt egy, az egyházias vallásgyakorlással szorosan összefonódó életmód, egy kultúra – pusztulásának temérdek áldozatára emlékezünk, fel kell tennünk

a kérdést: miként volt jelen egyházunk ebben a folyamatban? Az 1950-es években a politikai indoktrináció eszközeként megjelenő, Református Egyház című lapban e jelenlét „jó gyakorlataiból” szemezgető Bottyán János idézi az akkori tiszalúci lelkész beszámolóját: „Amikor arról volt szó, hogy egy tekintélyes középparasztot meggyőzzön, a sáfárságról szólt neki, hogy semmi se az övé, hanem minden Istené, aki azt akarja, hogy azzal a lehető legjobban sáfárkodjék, s a legjobb sáfárkodás erkölcsi szempontból az az út, amelyen már oly sokan járnak, amelyen ha itt-ott van is még rög, de általában megelégedettek az emberek. Az illető belépett a szövetkezetbe, ahová sokan követték, s egy év múlva boldog tanúbizonyságot tett, s áldotta az Urat, s lelkipásztorát, hogy megtanította őt. A község legjobb dolgozója pedig, aki átélve teljesen az ige tanításait, találkozott egy zúgolódó atyafival, aki terhekről, nyomorúságokról beszélt neki, s ő ezt válaszolta: »Neked teher, nyomorúság ez az élet, de nekem kegyelem, mert megtanultam másokért dolgozni, másokat szeretni, másokért imádkozni. Ha nem úgy történt volna, ahogyan történt, úgy bizonyosan mint önző, magamnak élő lélek elvesztem volna. Kövesd példámat.«” A szöveg sok kérdést vet fel, hiszen alakjai, nar­ ra­ tívái túl ideálisak, ráadásul propagandaanyagban jelent meg. Azt is nehéz megmondani, hogy megtörtént esetről van-e szó, vagy csak a lelkész menekülési stratégiájáról, hogy a „kötelező beszolgáltatásba” ő is beletegye a maga sikertörténetét.

E fontos kérdések ellenére azonban számos ilyen esetről tudunk még, hiteles forrásokból is, és tudjuk azt is: az egyház a maga egészében nem állt ki hívei mellett. Sőt saját sírját ásva a „megítélt osztályok képviselőit” – sokszor az önkéntes lemondás látszatát keltve – eltávolította a presbitériumokból, és háttérbe szorította a gyülekezetekben. Ennek súlyos örökségét nemzedékek hordozzák, következményei pedig ott vannak a szertefoszló, eltűnő gyülekezetekben, és ott vannak az egyház hitelvesztettsége mögött is.

Talán itt lenne az ideje tehát, hogy közösségi emlékezetünknek ez a része is felforrósodjon, hogy megszólaljanak végre az el nem mondott történetek, hogy megbocsátást kérhessünk és kaphassunk, hogy az emléknap ne a jelenről, hanem a múltról szóljon végre.  2019. június 30.

Reformátusok Lapja 21

| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra!

LXIII. ÉVFOLYAM,

26. SZÁM,

Igazi gyerek vagy?

LAPJA

REFORMÁTUSOK

JEGYZET

Nyolcévesforma kisfiú áll a szabadidő-szervező mellett.

A hőségben menedékként szolgáló árnyékos terasz falán függő térképet nézik. A felnőtt sorban olvassa a településneveket. – Itt laktam már – szólal meg a kisfiú. Nagy, sötét szemekkel figyeli, ahogy a felnőtt tovább olvas, és időnként újra meg újra azt mondja: „Itt is laktam már.”

– Mondd, te igazi gyerek vagy? – kérdezi hirtelen.

Az őszülő férfi értetlenül néz rá vissza.

– Te igazi gyerek vagy, vagy olyan, mint én?

A szabadidő-szervező pedagógus, korábban is látott már nehéz körülmények között nevelkedő gyereket, mégis szíven üti a kérdés. A kicsi nevelőszülői hálózatban él, az elmúlt években öccsével együtt családtól családhoz kerültek.

– Mind igaziak vagyunk – szólal meg végül. – Te is, én is.

Csak van, akinek jobb helyzet adatik, például van apukája meg anyukája. De egyformák vagyunk: te is, én is igazi gyerekek vagyunk.

Itthon vagyok. Kánikula van, nincs kedvem kimenni a lakásból. Ülök a kedvenc fotelemben, nézegetem a táborban készült fotókat. Nézem a sok igazi gyerek arcát, akik alig éltek még pár évet az életből, mégis több nehézségen vannak túl, mint idősebb ismerőseim többsége. Pedig kicsit sem rajtuk múlt, hogy hová születnek. Egy hete ilyenkor nem ültem.

Nem is aludtam sokat azon a héten, csúnyán leégtem, a balatoni szúnyogok összehangolt támadást intéztek ellenem, ráadásul egy halom félbehagyott munka várt otthon. Ám a Magyarországi Református Egyház Bárka táborában nyaraló százhetven halmozottan hátrányos helyzetű, sérült, vagy családi helyzetét tekintve ugyan kiegyensúlyozott, mégis figyelem- és szeretetéhes gyerkőcért mindez csekély áldozatnak tűnt. Így gondolta ezt negyven munka- és önkéntestársam is, akik között akadt pedagógus, mérnök, pszichológus, diák, újságíró és még sorolhatnánk a különböző szakmákat. Erre a hétre mindannyian felfedezők, kapitányok, kormányosok, fedélzetmesterek, halászok és matrózok lettek, hogy együtt hajózzunk a Bárkán. Azon, amely az elfogadásról, az esélyteremtésről, a szeretetről szól. No nem amolyan giccses, képeslapba illő módon, hanem igazából. Úgy, hogy időnként fájt ez a képzeletbeli hajózás. Mert jöttek olyan kérdések, hogy „te igazi gyerek vagy?” Mert az elfogadás egyáltalán nem könnyű.

Kőkemény munka előítéletekre, elvárásokra épített falakat lebontani. Néha ököllel, néha könnyel vívott csaták mutatják meg a gyerekeknek és nekünk, felnőtteknek is: nem számít, hogy világosabb vagy sötétebb bőrrel születtünk, a vérünk ugyanolyan piros, a könnyünk ugyanúgy áttetsző.

Amikor özönvíz pusztította el a földet, egyedül a bárka jelentett menedéket. Isten ezeknek a gyerekeknek is készített egy Bárkát. Hiszem, hogy célba ér.  KOCSIS JULIANNA

2019. JÚNIUS 30. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 320 FT

„Hatalmas dolgot tett ezekkel az Úr” GYÜLEKEZETI OTTHON ÉPÜLT SZÉKESFEHÉRVÁRON

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu



MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: .........................................................................................

Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................



22 Reformátusok Lapja 2019. január 6.

Aláírás: ...................................................................................

| SZEMLE |

Mi meghalljuk?

Kovács Mihály nyugalmazott esperes, lelkipásztor, lapunk rendszeres szerzője, aki más elmélkedései mellett hosszú éveken át írta hétről hétre az Ige mellett rovat bibliamagyarázatait, a közelmúltban ünnepelte kilencvenedik születésnapját. Ebből az alkalomból rendezte kötetbe huszonöt, a Reformátusok Lapjában 2009 és 2018 között megjelent írását a Kálvin Kiadó.

Kovács Mihály: Ma, ha az ő szavát halljátok.

Bibliai üzenetek ünnepnapokra és hétköznapokra.

Kálvin Kiadó, Budapest, 2019.

Misi bácsi – ahogyan sokan nevezik őt, hiszen édesapáink, nagyapáink, sőt dédapáink korosztályát képviseli – derűs, szelíd természete átszüremlik az írások hangvételén. Azt is érezzük, hogy nem ismer megalkuvást, amikor a hit dolgairól, az üzenet átadásáról van szó: valódi, féltő szívű, felelősségteljes pásztorként próbálja terelgetni a nyájat, ez esetben az olvasókat. Hiszen nem kisebb a tét, mint az üdvösségünk, ő pedig arra tette fel az életét, hogy rámutasson az Isten kegyelmére, ajándékaira, és segítsen a helyes ösvényen haladni, amely nem mindig sima és napsütötte. Ezt a szer-

ző is jól tudja, hiszen megélte két évszázad jeles és kevésbé jeles eseményeit, a mai napig számos gyülekezetben szolgált és szolgál, sokféle emberrel találkozott, van honnan témát merítenie az írásaihoz. Éppen ezért érezzük sorait olvasva, hogy jól ismer bennünket, tudja, milyen kísértések, hitpróbák vagy apró-cseprő hétköznapi dolgok jöhetnek elénk, amelyekben szükségünk van arra, hogy odafigyeljünk Isten szavára, és tovább is adjuk azt.

Az olvasó a kötetet lapozgatva, (újra)olvasva a Reformátusok Lapjából már ismert elmélkedéseket rácsodálkozhat, mennyire bátorító látni, hogy egy-egy sokat megélt, tiszteletreméltó lelkipásztor is ugyanolyan esendő ember lehet, mint a gyülekezeti tagok.

A szerző betekintést enged saját tépelődéseibe, kudarcaiba, sőt élettörténetének legfájóbb, ugyanakkor leginspirálóbb pillanataiba is, hogy ezáltal is rámutathasson a kegyelemre, a megoldásra, Istenre. Nem fentről lefelé, valamiféle képzeletbeli díszes szószékről szól, hanem beszélgetőtársként kezeli az olvasókat, és biztat arra, hogy éljük meg hitünket ott, ahová Isten helyezett bennünket. Mert „a hit ugyan személyes, de nem magánügy. Nem örökölhető és nem pótolható olvasmányokból, mások elbeszéléseiből” – mondja a Boldogok, akik nem látnak, és hisznek című írásában, ugyanakkor hozzáteszi: „…a hitnek közüggyé is kell válnia jócselekedeteink által.”

A kötet címlapján megjelenő templomtorony sziluettje mellett másik szimbólum, egy hegedű F-nyílása is feltűnik. Kovács Mihály gyermekkorától kezdve hegedült, eredetileg zenei pályára készült, egy családi tragédia által innen hívta el az Isten – erről is ír a Sorsdöntő találkozás című fejezetben. A könyvben azt is megkérdezi, hogy szoktunk-e bocsánatot kérni, hogy kihez tartozunk, de tanácsot ad a lelkünk lomtalanításához és a helyes imádkozáshoz is. A kötet első részében az ünnepekhez kapcsolódó írásokat olvashatjuk, a másodikban pedig, amelynek a címe Hétköznapok, az imént említett szövegek mellett az Észrevétlen szavak-sorozat is helyet kapott. A Reformátusok Lapját rendszeresen olvasóknak ismerősek lehetnek a Ha, a Jaj, a Majdnem, a Magától és a Több címek – ezeket most is érdemes és érdekes egymás után fűzve újra elolvasni. Kovács Mihály az ünnepekben, a hétköznapokban és az alig észrevehetőt is észrevéve szolgálja Istent és az olvasókat, hogy mi is meghallhassuk azt a bizonyos szót.  JEZSOVICZKI NOÉMI 2019. június 30.

Reformátusok Lapja 23

| SZEMLE |

PETRŐCZI ÉVA

RÓZSAGIRLANDOS…

Nagymamának

Rózsagirlandos tűzzománc bonbonnière.

Ebből az íz-kikötőből ívelt benned a vágy a kopár kis nyugdíj-utáni Balaton-szeletig. Édességre áhítozó ínyednek – félrehajítva minden válogatást – egyként örömére szolgáltak a bécsi bonbonok és a szerény mártott ostyácska, amit annyira, gyermek-módra kívántál.

Mindkettő legyen áldott.

Gondolatok egy bonbonos dobozkáról Az Úr 1880. esztendejében, tehát kicsi híján százötven éve kapta szemérmes első ajándékul dédanyám, Ida az ezen a képen látható kis tűzzománc bonbonos dobozkát vőlegényétől, Gyulától, fedelén egy finom, apró rózsákból font koszorúval. Évtizedekig családi, majd ipartörténeti emlékként tekintettem csupán erre a halkságában is nagyon szép kis tárgyra, amely gyerekkoromban még olykor (nagyon ritkán!) szerény édességek körbekínálására szolgált. De ahogy most újra és újra elmerülök a rózsás dobozfedél gyönyörű látványában, nemcsak egy tiszta és szemérmes szerelem és fél évszázadon át tartó szerelmi házasság jelképét látom benne, hanem átfut agyamon a rózsák egyházi „sorstörténete” is.

Az egyházatyák, Tertullianus és Alexandriai Kelemen még pogány eredetű hívságnak tartották a rózsákból készült fonadékokat és azok ábrázolását, de a középkor későbbi szakaszában már megkezdődött ennek a nemes virágnak a rehabilitációja.

Ekkorra ugyanis a mártírium virágának, a szentek szenvedéséről tanúskodó, szakrális tartalmat hordozó növénynek kezdték tekinteni, de gondolhatunk itt akár Árpádházi Erzsébet legendájára is. Ugyancsak nagy tisztességhez jutott a rózsa a reformáció jóvoltából, igaz, nem a vörös, a rózsaszín vagy a sárga, hanem a fehér színben pompázó változat. A német földön közismert történet szerint Luther felesége, Katharina Bora hímezett

24 Reformátusok Lapja

2019. június 30.

férjének meglepetésül egy éppen ilyen virágot, ez lett az evangélikus egyház jelképe, a Luther-rózsa.

A rózsák szeretetéből, ápolásából a református egyház is kivette azután a részét. Gondoljunk csak a mi Lorántffy Zsuzsannánk pompázatos sárospataki virágoskertjére. De ugyanakkor arra a rózsákat kedvelő kálvinista férfiemberre is, Czeglédi Péter lévai prédikátorra, akiről szeretett városában, a Felvidéken református gimnáziumot neveztek el. Ő a gályarabságból való szabadulása tiszteletére választotta élete vezérelvéül a következő latin jelmondatot: „Per spinas ad rosas”, vagyis „töviseken át a rózsákhoz”. Ez a mondat igazgatja, erősíti ma is a róla elnevezett iskola tanárait és diákjait.

Ehhez a kis elmélkedéshez tartozik végül egy hétköznapi, de számomra nagyon fontos, személyes emlék. Nagymamám, aki édesanyjától megörökölte ezt a később hozzám került, formájában is harmonikus tűzzománc dobozkát, a szűkös ötvenes-hatvanas években már azt igazi ünnepnek érezte, ha bonbonok helyett egy-egy Balaton-szeletet vásárolhatott magának. Ezt a változást nemrég éppúgy versbe írtam, ahogyan most prózában osztottam meg az ismeretlen, régi mesterember gonddal és művészettel készült remekének látványa nyomán támadt gondolataimat. Legyen tehát ez a néhány sor e képes jegyzet lírai zárszava.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

| EGYHÁZI ÉLET |

Családi nap Hajdúböszörményben Nyolcadik alkalommal rendezett családi napot a hajdúböszörményi Kálvin János Református Szociális Szolgáltató Központ június első szombatján. A mintegy négyszáz embert megmozgató alkalomnak több célja van az érzékenyítéstől egészen a gyülekezetépítésig.

A parkolóban elmélyülten rajzoló gyermekek, vérnyomásmérés az egészségsátorban, keresztyén könyvvásár, kézműves foglalkozás kicsiknek és nagyoknak, a gyülekezet ifiseinek zenei műsora – többek között ezek a programok fogadják az érkezőket a Kálvin János Református Szociális Szolgáltató Központ családi napján. – 2011-ben nyílt meg az intézmény. A megalakulásunk olyan nagy mérföldkő volt a fenntartó, a Kálvin téri Református Egyházközség életében, hogy azóta minden év júniusában családi nappal emlékezünk meg róla – mondja Kertész Andrea, a központ vezetője. Az eleinte elsősorban az ellátottak családtagjait megszólító rendezvény mára háromszázötven-négyszáz főt megmozgató alkalommá nőtte ki magát, ahová a gyülekezetből és a környékről is eljönnek. – Ma már nyílt napnak is tekinthető a program – teszi hozzá Kertész Andrea.

ÉRZÉKENYÍTÉS ÉS ELFOGADÁS Jókedvű, vidám arcokat látni mindenhol, a munkatársak – akik a szabadnapjukat feláldozva sürögnek-forognak az udvaron – is mosolyogva tesznek azért, hogy minden zökkenőmentesen menjen. Az idős és a fogyatékkal élő lakók is műsorral készülnek, hiszen a rendezvény célja többek között az érzékenyítés és a sztereotípiák ledöntése. – A környék lakossága eleinte fenntartásokkal fogadta a hírt, hogy sérült emberek fognak itt lakni. Jó érzés ma azt látni, hogy előadásukkal könnyet csalnak az idelátogatók szemébe, akik megtapasztalhatják, hogy

a fogyatékkal élők ugyanolyan emberek, mint ők. Isten csak tökéleteset alkot – így kell őket elfogadni – mondja az intézményvezető, aki hangsúlyozza, hogy az alkalomnak nem utolsósorban gyülekezetépítő hatása is van. – Akik eljönnek ide, de gyülekezetbe nem járnak, talán elgondolkodnak azon, hogy ahol ilyen jól működő közösség van, oda jó tartozni – jegyzi meg Kertész Andrea.

A családi napra évente meghívnak egy sztárfellépőt is, aki kötődik az egyházhoz, a hithez. Ezúttal Mészáros János Eleket kérték fel. – Ő már szerepelt az egyházközségben, dalai mindenkinek ismerősek – mondja az intézményvezető. A programok összeállításánál fontos szempont volt, hogy minden korosztály megtalálja, ami érdekli. Délben mindenkit ebéddel várnak, amelyet pályázati forrásból finanszíroznak.

ÉREZHETŐ A FELEKEZETI HOVATARTOZÁS Az intézményben hat szolgáltatási terület működik: szociális étkeztetés, házi segítségnyújtás, idősek és fogyatékkal élők nappali, valamint bentlakásos ellátása. Tizenkét sérült és húsz idős személy él az otthonban. Minden héten tartanak bibliaórát mindkét csoportnak: a fogyatékkal élőkkel is szeretnék megértetni az Ige üzenetét. – A számukra szervezett bibliaórához kicsit más eszköztár szükséges – magyarázza Kertész Andrea, akinek nagyon fontos az otthon lelkisége.

– Felekezeti hovatartozástól függetlenül munkatársaink elköteleződnek, hogy magukévá teszik az egyházi fenntartású intézmény szellemiségét. Ők nem csak idős vagy sérült embereket látnak. Ahogy Bölcskei Gusztáv püspök úr is mondta: a diakóniai intézmények meglátják az emberben a szenvedő Krisztust. Én hiszem és vallom, hogy a mi intézményünkben így tesz minden munkatárs.  KOMORNÉ CSERNÁTH ERZSÉBET 2019. június 30.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

„Lábbal szállnak a lélekbe” Beszéltünk már róla: lépten-nyomon találkozunk manapság az írásban és beszédben is agresszív tartalmú szavakkal. „Embertelen hangod van” – dicsért a zsűritag egy versenyzőt. Magyarul: elbűvölő, káprázatos, illetve különleges, jellegzetes, páratlan, erőteljes, átütő, zengő a hangja. „Embertelen küzdés kell” a kézilabdacsapattól, hogy győzni tudjon – írja az újság. Magyarán szólva: mindent latba vető, emberfeletti küzdés, titáni küzdelem. „Embertelen teljesítmény: öt napon át evezett” szörfdeszkán egy férfi a Csendes-óceánon – olvashatjuk a sajtóban.

Bámulatos, szenzációs, elismerésre, csodálatra méltó, rendkívüli teljesítményről kell inkább beszélnünk.

X. „páros lábbal szállt bele” Y-ba; Z. „búcsúzásképp még beleszáll” Zs-ékbe; a sportszakember „eléggé ünneprontó nyílt levéllel, páros lábbal szállt bele egykori tanítványa lelkébe”; „igyekszik páros lábbal beleszállni az okoshangszórók piacába” – harsogja a meglehetősen homályos és képzavaros kifejezéseket a média. Bizonyára kemény sportjeleneteket (pl. durva becsúszó szerelést) idéző kifejezést alkalmaznak itt a beszélők más területekre. Mert egyébként vajon hogyan szállhat bele valaki valakibe – sőt valakinek a lelkébe – lábbal? Vagy éppen valamibe, például a piacba? Pontosabb a vitába száll, kemény kritikával illet, megró, leszól, elítél, támad, illetve megbánt stb. Attól függ, ténylegesen milyen jellegű és mértékű egyet nem értésről, kifogásolásról, illetve sértésről stb. van szó.

Napjaink erőszakos tartalmat hordozó szavai között emlegettük már e hasábokon a brutális melléknév és határozóragos változata, a brutálisan túlzott terjedését. Fokozva a nyelvi agressziót, újabban két ilyen tartalmú kifejezést össze is kapcsolnak. A minap hallottam a tévében: „brutálisan beleszállt” valaki valakibe. Növelhető még a verbális erőszak?

S amellett, hogy kakofemisztikus (nyers, durva) kifejezések az idézettek, használatuk következménye nemegyszer a pontatlanság, a túlzás, a félreérthető közlés.  ARANY LAJOS 26 Reformátusok Lapja

2019. június 30.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A Zsoltárok könyvéből idézünk.

Vízszintes: 1. Tud. 6. Az idézet első része (A, A, I, O, E). 13. Levegőben végrehajtott bukfenc. 14. Fővárosunk egyik fele. 15. Annál lejjebb. 16. Szerb–amerikai fizikus, feltaláló (Nikola). 17. Tízcentes érme az USA-ban. 18. Gyűlöl. 19. II. Rákóczi Ferenc parasztgenerálisa (Tamás). 20. Pályaudvar, röviden. 21. Ázsiai ország. 23. Nóta egynemű betűi. 24. Új-Zéland és Spanyolország autójele. 25.

Román. 27. Az egyik szülőhöz kötődő. 29. Csüggedten. 32. Mexikó területén élő, ősi kultúrájú nép. 34. Klasszikus kötőszó. 36. Kacat. 37. Hozzátesz. 39. Lavina része! 40. Szín. 42. Angol költő (William). 44. Komornyik. 45. Szakma fele! 46. Ázsiai súlyegység. 47. Osztrák barokk zeneszerző, karmester és orgonista (Johann Joseph). 49. Diplomáciai testület. 50. A Baleárok egyik tagja. 52. Embertömeg. 55. …-Murr, mesebeli macska. 57. Megszólítás. 58. Egy csepp kölni! 60. A természetes logaritmus jele. 62. Londoni csapda! 64. Kettős betű. 65. Európai nép. 66. El. 68. Szétszerel. 70. Gyalázatos. 71. Váltott evezőlapát. 72. Spanyol folyó. 73. Osztrák zoológus és ornitológus (Konrad).

Függőleges: 1. Az idézet második része (H, Á, K, GY, L, M). 2. Alkohol. 3. Önálló iparos. 4. Francia divatlap. 5. Tar betűi keverve. 6. Csapadék. 7. Nitrogén és bizmut vegyjele. 8. Kerékabroncs. 9. Német–lengyel határfolyó. 10. Súlyarány, röv. 11. …

King Cole, dzsesszmuzsikus. 12. Hagyományos skót család. 17. Arab sátortanya (DUÁR). 18. Cári parancs. 20. Ólomzár. 22. Csökken a szint. 25. Mosópormárka.

26. Uralkodás. 28. A némafilmbeli Pan társa. 30. Csomót bont. 31. Konok a végéig! 33. Színházi idény. 35. Számítástechnikai adatszerkezet. 38. Hirtelen megmerevedik. 41. Kisváros München közelében (LAIM). 43. Vadászrejtek. 44. Fixálás része! 46. Filmrendező (Béla). 48. Nagyhatalom. 51. Női név. 53. Német filozófus (Immanuel). 54. Nagy hagyományú osztrák sör. 56. Zsidó vallási tanító. 59. Nagy park Prágában (LETNÁ). 61. Idegen Noé. 63. … és Bess (Gershwin). 65. Az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet nevének francia rövidítése. 67. Vatikáni és román gépkocsijelzés. 69. Nagycsaládosok Országos Egyesülete, röv. 70. Bő, táviratban.

72. A zenei alaphangsor 3. és 4. hangja. 73. Láng József.

Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem.

| GYERMEKEKNEK |

elég nehezen hitte el Ábrahám, hiszen akkor még nem volt gyermeke. De végül is csak Istennek lett igaza, hiszen becslések szerint csak a zsidók több mint tizenhárommillióan vannak ma a világban.

A választott nép  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

A Biblia sokszor írja Izráellel és a zsidókkal kapcsolatban, hogy ők a választott nép. Ki választotta ki őket? Volt valamilyen szavazás, hogy melyik nép a legjobb? Vagy hogyan történt?

Nem, nem volt semmiféle szavazás. Isten választotta ki a zsidókat a népek közül, szóval nem szavazással történt. Igazán azt sem mondhatjuk, hogy a zsidók „jobbak” lennének bármelyik népnél. Isten egyszerűen csak őket választotta ki, és kész. A Biblia így ír erről: „Téged választott ki Istened, az Úr valamennyi nép közül, amely a földön él, hogy az ő tulajdon népe légy. Nem azért szeretett meg, és nem azért választott ki benneteket az Úr, mintha valamennyi népnél nagyobbak volnátok – hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép között –, hanem azért, mert szeret benneteket az Úr, és megtartja azt az esküt, amelyet atyáitoknak tett.” (5Mózes 7,6–8) A kiválasztás hogyan történt? El sem tudom képzelni. Mert ma bemondhatnák a tévében, vagy közzétehetnék az Instagramon. Persze csak ha lenne Istennek Instagramja… De akkoriban hogyan derült ki? Honnan tudták meg a zsidók, hogy ők a választott nép?

Az a helyzet, hogy nem volt szükség tévére, internetre, de még futárra sem. Isten maga jelentette be a hírt Abrámnak, Izráel ősatyjának, amikor neki ígérte Kánaán földjét. Meg is változtatta a nevét Ábrahámra, ami azt jelenti: sok nép atyja. Mert Isten azt ígérte, hogy annyi leszármazottja lesz, mint égen a csillag, vagy mint a tengerpart homokja. Ezt

Miért „csak”? A tizenhárommillió is elég sok, nem?

Persze, de Ábrahám leszármazottjai nemcsak a zsidók, hanem a muszlim vallású arabok is. Ábrahámnak ugyanis két fia volt: Izmael és Izsák. Izmael a felesége szolgálólányától, Hágártól született. Izsák édesanyja pedig Sára volt, Ábrahám felesége. Izmaeltől származnak az arabok, Izsáktól a zsidók. A keresztyénség is a judaizmusból (izraelita vallásból) nőtt ki, ezért ezt a három vallást (judaizmus, iszlám, keresztyénség) szokták ábrahámi vallásoknak nevezni. Ma a világ népességének több mint fele, közel négymilliárd ember, az ábrahámi vallások valamelyikét hiszi.

Azért nagyon menő lehetett szövetséget kötni Istennel. Volt még valaki, akivel ez megtörtént?

Nem tudom, mennyire érezte menőnek a dolgot Ábrahám. Sokkal inkább félelem és rettegés fogta el az Úr jelenlétében. De Isten megerősítette a szövetségét Ábrahám fiával, Izsákkal, és az ő fiával, Jákóbbal is. Jákób egy egész éjszakán át tusakodott az Úrral, végül az Izráel nevet kapta tőle. Később Mózes számára is elég félelmetes volt, amikor az Úr megjelent a Sínai-hegyen. Korábban pedig Nóéval kötött Isten

Az utolsó szövetségkötés Jézus kereszthalálakor történt, amikor Isten minket is fiaivá fogadott, és megígérte, hogy Jézus miatt megbocsátja a bűneinket. szövetséget az özönvíz után, amikor kijöttek a bárkából. Biztosan nagyon örültek, hogy megmenekültek, de amilyen állapotok uralkodtak akkor a földön, azt sem lehet menőnek nevezni. Isten megígérte Nóénak, hogy sohasem pusztítja el többé a földet özönvíz által. Az utolsó szövetségkötés Jézus kereszthalálakor történt, amikor Isten minket is fiaivá fogadott, és megígérte, hogy Jézus miatt megbocsátja a bűneinket.  2019. június 30.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

BIBLIAISKOLAI KÉPZÉS

A Biblia Szövetség Egyesület a 2019–20-as tanévben is elindítja kétéves péceli bibliaiskolai képzését, jelentkezni július 15-ig lehet az alábbi elérhetőségeken. A képzés főbb célkitűzései: alapfokú ismeretet nyújtani az Ó- és Újszövetség könyveinek tartalmáról; megismertetni a Szentírás magyarázatának egyszerű, de nélkülözhetetlen szabályait, amelyek segítik helyesen érteni a Biblia üzenetét; segíteni a Jézus Krisztusba vetett hitben való meggyökerezést és növekedést, a gyülekezeti közösségbe történő bekapcsolódást és aktív részvételt. A tanfolyam helyszíne az egyesület péceli székháza, szeptembertől májusig havonta egy szombati napon. Évnyitó és első tanítási nap: szeptember 7-én. Részletes tájékoztatás található a www.bibliaszov.hu honlapon, de kérhető e-mailben: bsz@bibliaszov.hu, munkaidőben telefonon: 06-28-452-334, levélben: 2119 Pécel, Kálvin tér 2/b. Szeretettel hívjuk leendő hallgatóinkat!

Villámárvíz, gyors segítség A hirtelen lezúduló csapadék miatt villámárvíz károsította több család otthonát és ingóságait a Heves megyei Nagyvisnyón. A Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) elsődleges feladatai közé tartozik a természeti katasztrófák idején nyújtott segítség, ezért a villámárvíz hírét hallva a szervezet önkéntesei és munkatársai azonnal útnak indultak, hogy támogatni tudják a károsultakat. Folyóként hömpölygött a megáradt patak Nagyvisnyón. A közel ezer fős településen több házat és pincét is elöntött a víz, ha-

HALOTTUNK

Vályi Sándorné Boldog Julianna kilencvenéves korában hazatért Teremtőjéhez. Újléta presbitere, később gondnoka volt, majd Debrecenben a szabadságtelepi gyülekezetben folytatta áldozatos szolgálatát. A debreceni Köztemetőben június 13-án ravatalánál a vigasztalás Igéjét Nagy Gábor lelkész hirdette.

Kárász Józsefné Balogh Margit a Hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium nyugalmazott német–francia szakos tanára június 14-én, életének kilencvenkettedik esztendejében elment a minden élők útján. Kárász József írónak negyvennégy éven át volt hűséges segítőtársa.

Június 24-én Isten vigasztalását kérve vettek búcsút tőle a hódmezővásárhelyi Dilinka temetőben. „Így fognak visszatérni azok, akiket az Úr kiváltott, és ujjongva vonulnak a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.” (Ézs 35,10)

talmas károkat hagyva maga után. Az MRSZ azonnali segítségnyújtásként ötven tartósélelmiszer-csomagot, negyven flakon tisztítószert, ruhaadományt, valamint ágyakat és háztartási berendezéseket adott a károsultaknak. A Nagyvisnyói Református Egyházközség lelkipásztora, Deliné Horkay Márta elmondta: szinte hihetetlen volt megtapasztalnia, hogy a hír hallatán azonnal keresték az MRSZ munkatársai, miben segíthetnek az árvízkárosultaknak. Kérte, hogy hordozzák imádságban a falu lakóit, hiszen nehéz helyzetbe sodorta őket a természeti katasztrófa. Az elmúlt időszakban sajnos nem ez volt az egyedüli eset, amikor a hirtelen esőzések villámáradáshoz vezettek. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Dédestapolcsányt május végén öntötte el a Bán-patak, és hiába csak egy napig tartott az áradás, hatalmas károkat okozott. Az MRSZ itt is élelmiszercsomagokkal, tisztítószerekkel, műszaki cikkekkel támogatta a károsultakat, valamint szivattyúkkal segítették a mentési munkát. A következő napokban, a száradás után Nagyvisnyón nagy mennyiségű tisztítószerre és festékre lesz szükség, így az MRSZ arra kéri a segítő szándékú embereket, hogy támogassák bajba jutott embertársaikat. Az adományok célba juttatásával kapcsolatban Horváthné Sebestyén Mártát kereshetik a sebestyen.marta@ jobbadni.hu címen vagy a 06-30-196-5374-es telefonszámon.  JOBBADNI. HU, FOTÓ: NEMÉNYI MÁRTON

28 Reformátusok Lapja

2019. június 30.

| EGYHÁZI ÉLET |

Vallásközi párbeszéd Tihanyban Közös gondolkodás a jövőről – felelősségünk táguló körei címmel vallásközi konferenciát rendeztek Tihanyban. A kétnapos találkozó célja annak vizsgálata volt, hogy milyen felelősséggel tartoznak a hívő emberek a teremtett világért és embertársaikért. Az UNESCO és a Miniszterelnökség konferenciája minden évben arra keresi a választ, ki az ember és milyen felelősséggel bízta meg Isten. A kétnapos találkozón Mihályi Norbert Jeromos, a programnak otthont adó Tihanyi Bencés Apátság perjele, Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke, Korzenszky Richárd nyugalmazott perjel, valamint Réthelyi Miklós, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke is megosztotta gondolatait a jelenlévőkkel. Fekete Károly tiszántúli református püspök, a Zsinat lelkészi alelnöke előadásában arra emlékeztetett, hogy „hitünk szerint Jézus Krisztus úr, ezért az állam, az ideológia, a kultúra, a gazdaság és média nem az. Krisztus a világ ura és Megváltója, neki adatott minden hatalom mennyen és földön. Ahol Jézus Krisztust kulturális haszonból fakadó okok miatt imádják, ott nem úrként imádják, vagyis: nem is imádják”. A vallásközi párbeszédben a téma szakértői és a kormány képviselői is kifejthették álláspontjukat, képviselve saját felekezeti kultúrájukat is, mivel mások mellett a keresztyénség, a zsidóság és a muszlim vallás vezetői is szót kaptak az előadásokon és kerekasztal-beszélgetéseken – tájékoztatott a parokia.hu.  FOTÓ: FÜLE TAMÁS / PAROKIA.HU

Elismerés a lelkipásztornak

A debreceni Csokonai Színház évadzáró társulati ülésén művészeti és társadalmi díjakat, elismeréseket osztottak ki június 21-én. Az adott évadban kiemelkedő teljesítményt nyújtók között Csanak József-díjjal ismerték el Tóth-Mihala Veronika, a Debrecen-Kossuth utcai Református Egyházközség beosztott lelkipásztora, a Tiszántúli Református Egyházkerület missziói és felnőttképzési tanácsosa munkáját. A díjjal elismerték mindazt, amit a lelkipásztor tett és tesz a Tiszántúli Református Egyházkerület térségéért, Debrecenért és az itt élők továbbképzéséért, lelki életéért, a közösségekért. Tóth-Mihala Veronika 2018-ban kezdte el programvezetőként a Magyar Református Egység Napjának szervezését, amely a Kárpát-medencei és tengeren túli református közösségek összetartozásának egyik legnagyobb ünnepe.  TTRE.HU

ESEMÉNYEK/KÖZLEMÉNYEK A Dunamelléki Református Egyházkerület püspöki hivatala (IX. Ráday u. 28.) július 1-től augusztus 16-ig munkanapokon 9 és 14 óra között tart ügyeletet.

Augusztus 12–18. Tahi | Új énekeskönyv és gyülekezeti kórusok címmel hétfőtől vasárnapig rendezik meg az idei egyházzenei hetet. A résztvevők elsőként ismerkedhetnek meg a megújuló énekeskönyv tartalmával, beosztásával, használatával, de nem maradnak el a zenei hét immár szokásos kóru­sszolgálatai és más eseményei sem. További tudnivalók az egyházzene.reformatus.hu honlapon érhetők el.

HALOTTUNK Nagy Lajos Pro Pannonia Reformata díjas református lelkipásztort, a Dunántúli Református Egyházkerület egykori püspöki titkárát és tanácsosát, egyházkerületi tanácsost és zsinati képviselőt, a Veszprémi Református Egyházmegye korábbi esperesét, a szentgáli-városlődi-kislődi református gyülekezetek nyugalmazott lelkipásztorát és a veszprémi Csolnoky Ferenc Kórház kórházlelkészét életének hatvanhatodik évében június 21-én szolgálatba küldő Ura hazahívta.

Temetése június 30-án 16 órakor lesz a pápai Alsóvárosi temetőben. A koszorúmegváltást a Balatonalmádi Református Egyházközségért Alapítvány 11748083-20010623 számlájára kérik adományozni.

2019. június 30.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Sipos Judith Évát, a tolnai és a mözsi gyülekezet lelkipásztorát kérdeztük.

1

Miként került a lelkipásztori pályára?

Gimnazista voltam, amikor egy súlyos betegség miatt elvesztettem az édesapámat. Szárnyaszegett madárként kerestem helyemet a világban. Érettségi után háromszor felvételiztem a felsőoktatásba, de egy pont híján mindig lemaradtam. Elhatároztam, soha többé nem próbálkozom.

Aztán megérlelődött bennem, hogy felvételizek a

Negyedszázada, a budapesti teológia elvégzése óta pásztorolja a tolnai és a mözsi gyülekezetet Sipos Judith Éva, aki a szomszéd faluból, Bogyiszlóról származik, onnét hozva a paraszti ősöktől örökölt, karakán kálvinista hitét.

3

Hogyan emlékezik a tolnai és mözsi kezdetekre?

1993-ban megürült a Mözs-Tolnai Társegyházközség lelkészi státusza, a gyülekezet pedig kikérte a szomszéd faluból származó ötödéves teológát az egyetemtől. A mözsiek jobbára felvidéki és bihari reformátusok, de a tolnai közösség valóságos kis bogyiszlói gyülekezet falumbeli elszármazottakból. Mivel sűrűn váltották egymást az elődeim, a helyiek örültek egy környékbelinek, akit családi szálak kötnek a vidékhez. Az első igeszolgálatomat 1994 nagypéntekén végeztem a gyülekezetben, a beiktatásomra – amelyet néhai Hegedűs Loránt püspök úr végzett – három évvel később, 1997-ben került sor.

4

lelkészképzésre. Bár sok volt a jelentkező, felvettek a budapesti teológia utolsó levelezős évfolyamára.

A dolog súlyát, a lehetőség kivételes voltát azonban csak az első konzultációra megérkezve éreztem át.

Tudtam, bármilyen nehéz lesz is a következő öt év, mindent meg fogok tenni a helytállásért, nehogy szégyent hozzak Istenre és az ő elhívására.

2

Mit jelentenek önnek a gyökerei? Édesanyám falujában, Bogyiszlón nőttem föl. Törzsökös református közösségben, amelynek gyökerei a reformáció idejére nyúlnak vissza.

Tolna sem volt akármilyen város a reformáció idején, és a családomnak több jel szerint is van olyan ága, amelyik ide gyökeredzik. Óriási erőt ad, ha arra gondolok, milyen hatása lehetett Sztárai Mihály igehirdetéseinek a felmenőim hitére. Édesapám katolikus volt, de nem engedte volna, hogy akár csak egyetlen gyermek-istentiszteletről is elmaradjunk a testvéremmel. Azt hiszem, mély hitük mellett mindkét családtól a kitartást, a küzdeni tudást kaptam örökségül.

30 Reformátusok Lapja

2019. június 30.

Mi az elmúlt negyed évszázad summája?

Olyan a lelkész és a gyülekezet kapcsolata, mint egy házasság. Huszonöt év alatt pedig sok minden történik: jó is, rossz is. Mindenkinek sajnos nem lehet megfelelni. Markáns, olykor kissé hirtelen személyiség vagyok. Ez azzal jár, hogy a véleményemet nem rejtem véka alá, és mástól is elvárom, hogy egyenesen megmondja azt, amit gondol.

Ebből következően előfordult olykor, hogy talán hamarabb és határozottabban mondtam ki dolgokat, mint kellett volna. Istennek legyen hála azért, hogy mindezek ellenére nem váltunk meg egymástól, hogy fontos nekik az ittlétem, hogy ennyi idő után is él a gyülekezet, hogy ez az elmúlt huszonöt év egyáltalán megtörténhetett.

5

Hogyan látja a gyülekezet jövőjét?

A lelki építkezéshez szinte minden fizikai feltétel adott: a mözsi imaház egy helybéli család adományából újult meg korábban, a tolnai állami forrásból négy évvel ezelőtt. Igaz, a parókiával még lenne mit kezdeni. A jövő csak azon múlik, hogy felismerik-e a tolnaiak és a mözsiek is az Isten, az egyház, az egymás iránti felelősségüket, hogy ráébrednek-e arra, ebben a bizonytalanságokkal és nehézségekkel teli világban ők is csak a keresztyénségükbe kapaszkodhatnak, mert egyedül az Úrnál van a szabadítás és az élet.  KISS SÁNDOR