Page 1

LXIII. ÉVFOLYAM, 21. SZÁM,

2019. MÁJUS 26.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 320 FT

Egységnapi találkozások Debrecenben ÜNNEPELT A MAGYAR REFORMÁTUSSÁG


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Újíts meg, adj új lelket, szívet, azaz a Krisztus igazsága palástját, mint egy fehér stólát, szép ruhát add reám, (…) tulajdonítsd nekem ingyen kegyelmedből a Krisztus érdemét, igazságát, életét, csinálj énbelőlem, hitetlenből Krisztus javaival igazat.  MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER (1536–1572)

6

11

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386.

23

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Bagdán Zsuzsanna (bagdan.zsuzsi@reflap.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (szerk@reflap.hu) Kun András Nándor (szerk@reflap.hu) Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Köves Béla igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x Címlapfotó: Szarvas László

14 INTERJÚ

6. Újra itthon, újra együtt | Krasznai Csabával, az Amerikai Egyesült Államokban található Kálvin Egyházkerület püspökével egyházuk múltjáról és jelenéről beszélgettünk

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. Jézus mennybemenetele | Peres Imre vezércikke

AKTUÁLIS

8. Bővüléssel ünnepeltük az egységet | Ülésezett a Magyar Református Egyház Zsinata 11. Egységéért adott hálát a Magyar Református Egyház | Beszámoló a május 18-i ünnepségről

REFORMÁTUS ÉLET

16. Egységnapi találkozások Debrecen főterén | Hegedűs Bence riportja

GONDOLATOK

20. Hit | Köntös László rovata 21. Tudomány vagy szembesülés? | Jakab-Köves Gyopárka publicisztikája

EGYHÁZI ÉLET

23. Új énekeskönyv – új lehetőségek | Meghívó a Tahi Egyházzenei Hétre 28. Az újrakezdés ideje | Új rektor a Károli élén

PORTRÉ

30. Öt kérdés – öt válasz | Vida Máté kismarjai lelkipásztor válaszolt kérdéseinkre 2019. május 26.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

V. 26. VASÁRNAP

V. 27. HÉTFŐ

V. 28. KEDD

V. 29. SZERDA 4

STEINBACH JÓZSEF

(14) „Tizenkettőt választott ki…” (Mk 3,13–21) A hegy, ahol a tanítványok elhívása történik, az imádságnak, az Isten közelségének, a kinyilatkoztatásnak a helye (13). Márk ezzel is jelzi, hogy Jézus isteni hatalommal, emberi képességektől függetlenül hívta el azokat, akiket akart, és ők követték is őt. Senki sem kérdezheti tehát: miért éppen ezek, tizenketten? A tanítványság lényege, hogy a tanítványok mindig Jézussal vannak, küldetésük az, hogy Jézus tanúi legyenek (14). Ők az első igehirdetők. Az egyház a tizenkettő üzenetét viszi tovább, akik viszont Jézus szava alapján, az ő cselekedeteit látva szóltak. Nemcsak szólhatnak, hanem cselekedhetnek is a Jézustól kapott hatalommal: megkötözött emberek kötelékeit oldhatják meg (15). Jézussal lenni nem kegyes öncélúság. Ő nem elégszik meg a tizenkettővel: minden nép felé nyitott (8). A tizenkettő nem lezárt kör. A középpont fix: Jézus Krisztus. A kör sugara Isten akarata és kegyeleme szerint bővül. A tanítványok felsorolása jelzi, hogy habár sokfélék, mégis ők Isten új népének magjai (16–18). Vagyis a tizenkettő az új Izráel, az egyház. Történeti szerepük páratlan: csak ők az apostolok, nem választhat senki helyükbe másokat. Márk ugyanakkor nem teszi emberfelettivé a tizenkettőt: Jézus ügyének nem ők a biztosítékai, hanem maga az Úr. Végig ő cselekszik. Egyedülállóságuk nem jelent minőségi különbséget: őbennük látjuk a húsvét utáni keresztyénség minden gyengeségét, bűnét, kísértését, de elhívását és küldetését is. A tanítványok szerepe sem Jézus földi életében, sem húsvét után nem volt egyformán aktív és jelentős. Több név már a felsorolásban is eltűnik az ügy mögött, amelyre Jézus elhívta őket. 5Móz 11  30. zsoltár (28) „…minden bűn meg fog bocsáttatni…” (Mk 3,22–30) Jézus kétféle bűnt említ: a cselekedeti és az Istent káromló, gyalázó bűnöket (28). Az egyiket az ember embertársa, a másikat az Isten ellen követi el. A cselekedeti bűnök mindig magukba foglalják annak csíráját: a gondolatot. Ide tartoznak a másikat bántó szavaink és a jó cselekvésének elmulasztása is. Jézus – a korabeli zsidósággal szemben – ennél tovább nem osztályozza a bűnöket (28). Viszont mindkettővel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy van rájuk bocsánat Istennél. Jézus a „kis” bűnöket is kárhozatosnak ítélte, és ezekkel együtt a „nagy” bűnökre is meghirdette Isten bűnbocsátó kegyelmét. Általános amnesztiát hirdetett minden bűnösnek (28). Csak egy kivétel van: létezik egy harmadik fajta bűn, a Szentlélek káromlásának bűne (29), amely megmarad örökre. A kijelentést megelőző példázat (23) a „hallók” számára teszi érthetővé, hogy mit jelent a Szentlélek ellen szólni (4,11). Jézusban a Szentlélek által maga az erős Isten szól és cselekszik. Ezért ő az embernél erősebb gonoszt és seregét is le tudja győzni (27). Az írástudók is elismerték a letagadhatatlan tényt: Jézus legyőzi a gonoszt, betegek gyógyulnak, megszállottak tisztulnak, majd mindezt ördöginek minősítették (22). Isten Lelkének munkáját tisztátalannak tüntették fel. Vigyázzunk, mert Isten kegyelmét korlátozni, az ő erejét leminősíteni és a bűnbocsánat lehetőségét szűkíteni emberi, felekezeti, tanbeli és kegyességi szempontok szerint, vagyis gyarló emberi kézbe venni az isteni kegyelmet – ez is lehet azzá, amiről Jézus beszél. 5Móz 12,1–19  141. zsoltár (34) „Íme, az én anyám és az én testvéreim.” (Mk 3,31–35) Döbbenetes kontraszt: Jézus a sokasággal bent van egy házban (20), a hozzátartozói pedig megálltak kint, és beküldtek érte valakit. A korábbi szakasz szerint anyja és testvérei különc viselkedése miatt mentek érte, mert azt hitték, hogy megzavarodott (21). Jézus „bent”, vér szerinti rokonai „kint”, sőt „ellene” voltak (31–32). A mis�szió a családban a legnehezebb – szoktuk mondogatni. Rokonaidat különösképpen rád bízta az Isten. Éppen ezért a családod nem missziói terület. Ők nem a kegyes szolgálat, program, stratégia, cél részei. Sok családfő veszítette el e földi világban végérvényesen gyermekeit, szüleit azért, mert családtagjaiban elsősorban missziói küldetést látott. Családodat mindenekelőtt szeretni kell! Persze felelős vagy, hogy hitben és hitelesen éljetek a családban. Jézus még a kereszt kínjai között is törődött anyjával (Jn 19,27). Családtagjaid nem a hitben testvéreid. Ők azok, akiket Isten minden tekintetben rád bízott. Hitre vezethetsz, noha hitet nem adhatsz – minden egyebet azonban igen. Jaj neked, ha kegyes indoklásokkal elengeded a vér szerint rád bízottak kezét (35). 5Móz 12,20–31  439. dicséret (19) „…de az élet gondja, a gazdagság csábítása…” (Mk 4,1–20) Vizsgáljuk meg az akadályokat ott, ahol a sziklás talajra és a tövisek közé hullott a mag. Vannak, akik örömmel fogadják az Úr szavát, de pillanatnyi helyzetük felülír mindent (17–18). Ők az örömelv-keresztyének: úgy gondolják, hogy Jézus Krisztus azért jött, hogy nekik szép, boldog életük legyen, hiszen ő hozott áldozatot értük, és

Reformátusok Lapja 2019. május 26.


| AZ IGE MELLETT |

nem nekik kell áldozatot hozni az Úr ügyéért. Nem véletlenül fogalmazta meg Kálvin, hogy nem értünk van minden, hanem az Isten dicsőségének szolgálatáért. Ez népének is a legjobb, mert ahol dicsősége érvényesül, ott maradéktalanul rendeződnek a dolgok. Ne becsüljük le a pillanatnyi helyzetet, mert szenvedni mindig csak a jelenben lehet, és olyankor derül ki, hogy valójában mit tudunk elhordozni. Tudunk-e az Úr követségében járva szenvedést és üldöztetést vállalni (16–17)? Az élet gondjai, a gazdagság és egyéb dolgok csábítása mindannyiunk nyomorúsága (18–19). Testi szemekkel itt alig látni a különbséget Isten népe és a világ között; alig érzékelhető a harmincszoros, hatvanszoros, százszoros gyümölcstermés (20). Hisszük, hogy ennek ellenére adatik (11). 5Móz 13  130. zsoltár (24) „Amilyen mértékkel mértek…” (Mk 4,21–25) Jézus Krisztusban mindenünk megvan (25). Üdvösséget kaptunk az Úrtól ajándékba, érdemtelenül. Akinek pedig van, az nem rejti el, nem szégyelli, hanem nyilvánvalóvá teszi azt, amit kapott. A lámpásnak elrejtve nincs értelme, csak a lámpatartóban, ahol világít (21–22). Jézus megfordítja a gondolatot. Ugyanis amilyen mértékkel mi mérünk másoknak, az annak a jele, hogy tudatában vagyunk-e annak, mit és kitől kaptuk azt. Aki ezzel tisztában van, az az ember továbbad belőle másoknak. Mindenkinek nem tudunk adni, de mindig vannak olyan emberek az életünkben, akiknek adhatunk: Igét, evangéliumot, segítséget, támogatást, erőt és vigaszt. Ilyenkor Krisztust adjuk. Amilyen mértékkel mérünk másoknak, az jele az üdvbizonyosságunknak. Nem érdem, hanem pecsét (24). Aki hálából ad kapott dolgaiból másoknak, az gazdagszik meg igazán már ebben a világban, mert annak még adatik. De aki állandóan panaszkodik, mert azt hiszi, hogy őneki nincs, attól azt is elveszik, amije van (25). 5Móz 14  358. dicséret (26) „…az ember elvetette a magot…” (Mk 4,26–29) Ezt a várakozást odaadó munka előzte meg. A gazda gondosan előkészítette a földet, elvetette a magot: kikeléséig nem tehet többet. Ő nem olyan, mint a profi munkatársak, akik mindig pontosan érkeznek és mennek haza, megtesznek mindent, amit kiadtak nekik munkaként, de egy rezdüléssel sem tesznek többet. Profi béresek, de nem szívügyük a feladatuk. A gazda nem profi béres, de szívügye a földje, mindent megtett érte, amit csak tehetett (26). Ez a várakozás rámutat lehetőségeink határaira. Az odaadó munka után a gazda elmegy, otthagyja a magot, lefekszik és felkel – vár. Istenünk, az egyetlen Gazda eszközeiként cselekszünk ebben a világban, de egy ponton túl az Úrra kell bíznunk a történéseket. Ez a várakozás: alázat és hit – ráhagyatkozás (27). Türelem és reménység arra nézve, hogy amikor mi munkálkodtunk, akkor is az Isten cselekedett, aki Jézus Krisztusban már mindent megtett értünk; amikor már nem tudunk cselekedni, ő akkor is dolgozik, és növekedésbe lendíti a vetést az emberi életek szántóföldjén. A feltámadott Úr hatalmától növekszik, szárba szökken és terem az üdvösség (28–29). 5Móz 15  359. dicséret (32) „…felnő és nagyobb lesz minden veteménynél…” (Márk 4,30–34) Jézus példázatban szólt tanítványaihoz (30). Meg is magyarázta a történetet, ezáltal pontosan megértették Jézus igehirdetésének üzenetét (33–34). A példázat ebben az esetben a Palesztinában ismert legkisebb magról, a mustármagról szól, amely mégis a legnagyobb fává lesz, és árnyékában fészket raknak a madarak. Ilyen az Isten országa is (31–32). Isten országa kicsi, sokak szemében jelentéktelen, megvetendő módon mutatkozik meg ebben a világban (31). Az Úr az igehirdetés bolondsága által akarja megszólítani ezt a világot (1Kor 1,21). Ma azt mondanánk, hogy még mindig idejétmúlt műfajjal próbálkozunk. Istennek mégis úgy tetszik, hogy így magyarázza meg országának titkát tanítványainak (33–34). Nem az előkelőket, a bölcseket, a tekintélyeseket választotta ki magának, és nem korhoz kötötten modern, hanem örök módszerekkel dolgozik (1Kor 1,27; 4,13). Isten országa a kellő időben kilép elrejtettségéből, és megmutatja valóságát, nagyságát. Ez a nagyság nem taszít alá másokat, hanem oltalmat, védelmet, enyhülést ajándékoz még az égi madaraknak is (32). Az a baj, hogy mi, mai keresztyének nem tudunk imádságos szívvel várni és elhordozni az elrejtettség kicsiségét, azonnal és nagyon látszani és csillogni akarunk, mint a közösségi oldalakon a világ. Csak ha Isten láttat, azon van áldás. 5Móz 16  378. dicséret

V. 30. CSÜTÖRTÖK

V. 31. PÉNTEK

VI. 1. SZOMBAT

2019. május 26.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

be”. Valójában mindig ez a leghosszabb út: hogy egy gondolat megérkezzen az érzéseinkig.

Újra itthon, újra együtt – Az, hogy egyek lehetünk, egyháztörténeti esemény és áldás a világ magyar reformátusságának, beleértve a mi egyházFARKAS kerületünket is – vallja Krasznai Csaba, az ZSUZSANNA Amerikai Egyesült Államokban található Kálvin Egyházkerület püspöke. Tengerentúli testvéreink a május 18-i debreceni egységnapot megelőző zsinaton csatlakoztak a Magyar Református Egyházhoz, ebből az alkalomból múltjukról és jelenükről beszélgettünk vezetőjükkel. A Krisztus Egyesült Egyházához tartozó, magyar gyülekezeteket tömörítő Kálvin Egyházkerület eddig is élő kapcsolatot ápolt a Magyar Református Egyházzal. Miért csupán most kérvényezték csatlakozásukat? Az 1800-as évek végén Amerikába érkező magyar lelkipásztorok megalapították az első gyülekezeteket, mert bennük volt a vágy, hogy tovább végezzék a szolgálatot a kint élő reformátusok között. 1921-ben azonban úgy döntött a közösség, hogy szeretné elhagyni az akkori magyar református egyházat. Kérdés, miért pont a trianoni döntés után szerettek volna kiválni, hiszen akkor fokozottan nehéz helyzetben volt a magyarság, de erre nem tudjuk a választ. Ahogy teltek az évek, a kint élő magyarokban végig ott volt a törekvés, hogy tartsák a kapcsolatot az anyaországi reformátusokkal és a Kárpát-medence magyarságával, ezért teljes mellszélességgel álltak ki mellettük, akár adományokkal is segítve őket természeti katasztrófák esetén, vagy támogatva az intézményeiket. Tudtunk a Magyar Református Egyház 2009-es megalakulásáról, de ez valahogy nem jutott el „az agyból a szív6

Reformátusok Lapja 2019. május 26.

Milyen folyamat vezetett a május 17-i ünnepi zsinatig, ahol a Kálvin Egyházkerület csatlakozott egyházunkhoz? Az elmúlt két évben, a püspökségem alatt alakult ki a szándék, hogy kezdjünk el tárgyalni a csatlakozás lehetőségéről. Végül februárban Veres Lajos jogtanácsos meglátogatott bennünket, amikor egyházkerületi tanácsgyűlésünk volt. Ott beszélhettünk erről a lehetőségről, amelynek köszönhetően a tanács tagjai megszavazták a csatlakozást – pontosabban a visszatérést. Hálás vagyok, hogy ez az egységnapot megelőző zsinaton megvalósulhatott. Az, hogy egyek lehetünk, egyháztörténeti esemény és áldás a világ magyar reformátusságának, beleértve a mi egyházkerületünket is. Hogyan fogadták gyülekezeteik a lehetőséget, hogy újra a Magyar Református Egyházhoz tartozhatnak? Izgalmas volt az elmúlt hónapokban előkészíteni, hogy a gyülekezetek presbitériumai felhatalmazást adjanak a csatlakozáshoz. A februári gyűlésünk után továbbvittük a javaslatot presbitériumi szintre, ahonnan egy lelkész és egy gondnok írásbeli szavazatával döntöttek. Örömmel mondhatom, hogy több mint kétharmados többséggel választották a csatlakozás lehetőségét. Ez is mutatja, hogy mennyire fontos számunkra a Magyar Református Egyház tagjaivá válni. Önnek milyen érzés volt egyházkerülete képviseletében aláírni a csatlakozásról szóló dokumentumot? Óriási megtiszteltetés és öröm volt, hiszen itthon vagyok Debrecenben, mert itt végeztem teológiai tanulmányaimat. Az a gondolat volt bennem az aláíráskor, hogy kétszeresen tértem haza: úgy, mint egykori diák, de úgy is, mint egyházkerületem püspöke. Hálás vagyok, hogy tagokká válhattak, akiket képviselek.  FOTÓ: SZARVAS LÁSZLÓ

REFORMÁTUSSÁG, MAGYARSÁG, KULTÚRA – Huszonegy gyülekezetünk van szétszórva nyolc államban. Ezek kis létszámú közösségek, de mindent megpróbálunk megtenni, hogy fenntartsuk mind reformátusságunkat, mind pedig a magyarságunkat és a kultúránkat. Mindig is erre a háromra helyezték a hangsúlyt eleink, református lelkipásztoraink és gyülekezeteink, templomaink emiatt úgy épültek fel, hogy van bennük egy tér az igehirdetésnek és egy nagy terem rendezvényekhez, közös étkezésekhez. Ez egyedülálló, hiszen az anyaországban nem ilyen módon függ össze a reformátusság, a magyarság és a nemzeti kultúra – mondja egyháza helyzetéről Krasznai Csaba.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

PERES IMRE

Jézus mennybemenetele A szerző egyetemi tanár

Jézus élettörténetének és az egyház hitének elmaradhatatlan része az Úr mennybemenetele. Ez olyan szorosan hozzátartozik Jézus életéhez, mint születése, halála és feltámadása. Joggal állapíthatjuk meg, hogy Jézus földi élete végének nem lehet(ett) más alternatívája, mint a mennybemenetel. Ugyanakkor tudjuk, hogy még ezzel sincs egészen befejezve Jézus működése, vagy bátrabban szólva: Jézus üdvcselekedete, mert ebből hátra van még a parúzia (azaz második vis�szajövetele), amikor igazán teljessé válik a Jézus által szerzett üdvösség, illetve annak eszkatológiai kiteljesedése, élvezete. Az apostoli egyház nagy figyelmet szentelt Jézus mennybemenetelének a Jézus-esemény fontos részeként. Egyértelműen mondhatjuk, hogy az újszövetségi írók teljes összhangban vannak Jézus mennybemenetelét illetően: Márk (16,19)

De Jézusnak nemcsak az emberi bűnnel volt küzdelme, hanem a kozmikus és alvilági hatalmakkal is, ezért parúziája alkalmával másodszor is eljön a mennyből, hogy lába alá tudja vetni ellenségeit, és ezzel végleg helyreállítsa a teremtést és kiteljesítse Isten országát. Akkor fejeződik be Jézus váltságműve. és Lukács (Lk 24,51; ApCsel 1,9–11) narratív elbeszélésben rögzítették ezt az eseményt, az apostoli levelek szerzői pedig rövid reflexiók gyanánt utalnak rá (például Róm 10,6; Ef 1,20; Zsid 9,24; 1Pt 3,2). Talán innen érthető az, hogy ezekben az utalásokban némi pluralitás is észlelhető. Ez nem vonatkozik az esemény alapvető mozzanataira (Jézus feltámadása után felemeltetett a mennybe, látták őt felmenni tanítványai, az Atya jobbjára került). Sokkal inkább azt variálják az apostoli levelek, ami emberi eszközökkel nehezen ragadható meg Jézus mennybemenetelében: hogyan került a feltámadott Jézus a mennybe, az Atya jobbjára? Így Jézus mennybemenetelét olyan, általában passzív igékkel fejezik ki, mint ’felvitetett’, ’felemeltetett’, ’elragadtatott’, ami Isten titokzatos háttérbeli cselekvését rejti. Az apostoli egyház nem zavartatta magát ezeket az igéket és sémákat használni akkor sem, amikor a környező pogány világ szintén hasonlóan nyilatkozott

a maga mitikus vagy történelmi alakjairól, és az istenekhez sorolta őket (deifikáció). Sőt, azért is használta ezeket a közismert hellenisztikus sémákat és hasonlóságokat, mert a misszióban vagy az apológiában alkalmasak voltak Jézus istenségének felmagasztalására. Mégsem mondhatjuk, hogy az apostolok számára a pogány világgal való polémián lenne a fő hangsúly. Láttuk, hogy leírják és elmondják azt, ami a mennybemenetel folyamatáról elmondható. A különböző kontextusok, amelyekben ez a téma előjön, mégis inkább azt sugallják, milyen nagy volt Jézus mennybemenetelének a jelentősége az apostoli egyház és tanítása számára. Ezt pedig több síkon és több módon is hangsúlyozták. Ilyen volt például az a törekvés, hogy az egyház kifejthesse: Jézus valóban Isten Fia, aki a mennyből jött el, és oda tért vissza, tehát Isten volt, illetve Istennek minősül. Jézus most az Atyánál van. Földi élete és feltámadása utáni megjelenései mennybemenetelével befejeződtek, és most a Szentlélek által lesz jelen az egyházban és e világban. Jézus elment (mintegy előrement), hogy az Atyánál helyet készítsen az övéinek. Feltételezhető, hogy ezzel a történettel az apostoli egyház ki akarta mutatni azt is, hogy akik őbenne hisznek és hozzá ragaszkodnak, azok is ilyen úton követik majd, és ott lesznek, ahol ő: a mennyben. Miközben az egyház tagjai itt vannak a világban, Jézus felment, hogy közbenjárjon értük az Atyánál. Ő biztosítja azt, hogy földi életünkben is szabad menetelünk legyen az Atya mennyei trónjához. De Jézusnak nemcsak az emberi bűnnel volt küzdelme, hanem a kozmikus és alvilági hatalmakkal is, ezért parúziája alkalmával másodszor is eljön a mennyből, hogy lába alá tudja vetni ellenségeit, és ezzel végleg helyreállítsa a teremtést és kiteljesítse Isten országát. Akkor fejeződik be Jézus váltságműve. A nagy látomás Jézus mennybemeneteléről azonban jelenleg nagy türelemre és alázatra tanítja az egyházat, hogy hittel várja Jézus visszajövetelét, és reménység által legyen erős szolgálatában és a hétköznapok harcaiban. 

2019. május 26.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

Bővüléssel ünnepeltük az egységet Az amerikai Kálvin Egyházkerület is csatlakozott a Magyar Református Egyházhoz a május 17-i ünnepi zsinati ülésen a debreceni Nagytemplomban. A Generális Konvent tagjai visszatekintettek a magyar református egység elmúlt évszázadaira, és hálát adtak az egyre szorosabb testvéri kötelék áldásaiért. – Jézus Krisztus Isten jókedve, általa vagyunk Urunk gyermekei és egy közösség – fogalmazott Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök a Magyar Református Egyház ünnepi zsinatát megnyitó áhítatában. A magyarországi egyházi vezető a 90. zsoltár 17. verse – „Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata!” –, valamint Zakariás próféta könyve 11. fejezetének válogatott versei alapján hirdette az Igét. – Valamennyien tudjuk, milyen Isten jókedvével élni, de azt is, milyen anélkül. Éppen ezért fohászkodunk nap mint nap azért, hogy hajoljon le hozzánk, terjessze ki ránk kegyelmét, legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jókedve mirajtunk. Elhatározta, hogy ő a maga gyermekeivé fogad bennünket jókedve, vagyis Krisztus szerint. Éppen ezért fontos kijelentenünk: Krisztus a jövő, együtt követjük őt – mondta a püspök. Bogárdi Szabó István azt is hangsúlyozta, hogy a magyar Himnusz éneklése szintén fohász, amellyel Istenünk jókedvéért, jókedvű áldásáért imádkozunk. Emiatt is sajnálatos, hogy egyes Kárpát-medencei területeken nem olyan egyértelmű lehetőség nemzeti imádságunk éneklése, mint akár néhány hónapja.

ÚJRA ITTHON A május 17-i ünnepi zsinaton csatlakozott a Magyar Református Egyházhoz az Amerikai Egyesült Államokban működő Krisztus Egyesült Egyházához tartozó, magyar gyülekezeteket tömörítő Kálvin Egyházkerület. 1921-ben döntött úgy több magyar református gyülekezet, hogy önálló egyháztestként, az amerikai református és presbiteriánus egyházakkal karöltve végzik szolgálatukat. – Ma azonban a Kálvin Egyházkerület hazatalált, ennek pecsétje Isten és emberek előtt csatlakozásunk aláírása – fogalmazott az erről szóló egyhangú döntés után püspökük, Krasznai Csaba. – Egyek lettünk veletek, keresztyén református testvéreink, akik a Kárpát-medencében vagy a világ bármely táján éltek, és tagjai vagytok a Magyar Református Egyháznak. Köszönöm Zsinatunk nevében azt az áldást és szeretetet, hogy visszafogadtátok gyermeketeket – jelentette ki az egyházi vezető. A tengerentúli egyháztest befogadásának előfeltétele volt, hogy az amerikai gyülekezetek kinyilvánítsák csatlakozási szándékukat, majd valamelyik Kárpát-medencei részegyház – jelen 8

Reformátusok Lapja 2019. május 26.


| AKTUÁLIS |

A Magyar Református Egyház Zsinatának ünnepi nyilatkozata Tíz évvel ezelőtt Debrecenben erősítettük meg összetartozásunkat mi, magyar reformátusok. Hálát adunk Istennek, hogy az elmúlt évtizedben megtartott bennünket. Szabadságot kaptunk az evangélium hirdetésére és az egyház építésére. Hálásak vagyunk, hogy százéves kényszerű elszakítottságunk ellenére is megmaradhatott testvéri egységünk. Hálás szívvel állunk meg az ünnep évfordulóján Isten színe előtt, hogy zsinati közösségünkben újra megerősítsük szövetségünket. Elkötelezzük magunkat, hogy az egyháztestek, akik az egységes Magyar Református Egyház Zsinatát alkotják, továbbra is hűek maradunk Isten szent Igéjéhez, a kálvini tanításhoz és hitvallási iratainkhoz. Hálásak vagyunk, hogy bibliafordításunk revízióját és Kálvin János fő művének, az Institutiónak új magyar fordítását együtt végezhettük, és közösen dolgozhatunk énekeskönyvünk, istentiszteleti rendtartásunk és egyházalkotmányunk megújításán. Az egység kimondása óta eltelt évtizedben szorosabbra fűztük egyházkerületeink kapcsolatát. Közösen végezhettük a misszió, a diakónia és a tanítás szolgálatát. Tovább munkálkodunk egységünk egyházjogi összhangján. Dolgozunk a lelkészképzés követelményeinek egységesítésén. Elősegítjük a magyar református diaszpóra szervezett tudományos kutatását. Segítő kezet nyújtunk egymásnak természeti csapások és váratlan katasztrófák esetén. Testvéri szolidaritást vállalunk a magyar és más nemzethez tartozó, szükséget szenvedő keresztyén közösségekkel. Közösen buzdítjuk a világban élő magyar reformátusokat, hogy imádkozzanak a hitükért üldözött keresztyénekért, hiszen mindannyian egy test tagjai vagyunk. Imádkozunk a világ népeinek vezetőiért, akik országok sorsáról döntenek, hogy teljes erejükkel szolgálják a békességet, és elkötelezetten dolgozzanak azon, hogy minden nép és nemzet a maga hazájában békében és bőségben élhessen. Elkötelezzük magunkat arra, hogy az evangélium hirdetésével, a közjóért való fáradozással és minden ember iránti szolgálattal az igazságot szeretetben követve igyekszünk Isten nevének dicsőséget szerezni. Krisztus a jövő, együtt követjük Őt! 2019. május 26.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

esetben a Dunamelléki Református Egyházkerület – átadjon néhány képviselői helyet a különleges alkalmakkor összehívott közös zsinatban. Ennek megfelelően az ülésen módosították a Magyar Református Egyház alkotmányát, amelyet a Generális Konvent tavalyi lillafüredi ülésén hozott határozat értelmében a részegyházak jogharmonizációját előmozdító bekezdéssel is kiegészítettek.

a Magyar Református Egyház Zsinata már bizonyította, hogy követi Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus egységre felszólító parancsát. Mai világunkban, amelyben az egyházakat számos megosztottság fenyegeti, az egység keresése rendkívül fontos érték, olyan keresztyén erény, amelyet meg kell becsülnünk – hangzott el.

HEGYEN ÉPÜLT VÁROS AZ ALFÖLDÖN

Az ülésen megemlékeztek a tíz évvel ezelőtti újraegyesülés előzményeiről is: magyar református egyházról az 1567-es debreceni zsinat óta beszélhetünk, amikor elfogadták a Második Helvét Hitvallást, ugyanakkor az országos szintű egységes egyházszervezet létrejötte történelmi okok miatt 1881-ig váratott magára. A százharmincnyolc évvel ezelőtti, szintén debreceni tanácskozás jelentőségéről és későbbi hatásairól Baráth Béla Levente, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektorhelyettese tartott előadást: ekkor fektették le az egyház alkotmányának elveit és kezdték összehangolni a különböző egyházkerületek működését. A folyamatot a trianoni döntés törte meg, és csak a rendszerváltás után kezdődhetett el a fokozatos közeledés, amelyben kiemelt szerepe volt a Magyar Református Világszövetség első elnökének, Bütösi Jánosnak. – Nem egyszerűen sorscsapást, hanem küldetéses feladatot látott abban, hogy a magyar reformátusság szétszóratott a világban – mondta róla egyik tanítványa, Gaál Sándor nyírségi esperes. „Ha az egyházak nem veszik komolyan missziói felelősségüket, Isten talál utakat arra, hogy engedelmeskedésre kényszerítse őket” – vallotta az 1991-es református világtalálkozó szervezője, és az őt méltató Gaál Sándor szerint épp a Krisztusnak engedelmeskedés tehet minket egységessé.

– Utat és irányt jelölt ki a református egyház a nemzet számára tíz évvel ezelőtt – köszöntötte az ünnepi tanácskozás résztvevőit Gulyás Gergely. A Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint a reformátusok egységtörekvései segítik a különböző országokba szakadt magyarságot abban, hogy újra részesei legyenek egymás életének. A tíz éve újraegyesült Magyar Református Egyházat levélben köszöntötte Áder János köztársasági elnök is, aki szerint az erdélyi, a kárpátaljai, a délvidéki, a magyarországi és a hozzájuk csatlakozó egyháztestek között kimondatott együvé tartozás által tovább erősödött nemzetünk egysége. Papp László, Debrecen polgármestere szintén a Kárpát-medence és a világ reformátusságának nemzetformáló erejéről beszélt az ünnepségen: – A Magyar Református Egyház szolgálata erőt ad a világ reformátusainak hinni Istenben és hazában, ha ez így marad, a magyarság győztese lesz a 21. századnak. – Az egymásra utaltság és szolidaritás jegyében jött létre a magyar református egység – osztotta meg evangélikus testvéreink perspektíváját Fabiny Tamás elnök-püspök, aki köszöntőjében a protestánsok egységét is szorgalmazta. – A Magyar Református Egyház felismerte és helyreállította azt az organikus egységet, amelynek Krisztus a feje, amelyben mindenkire szükség van, és ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi – tette hozzá. A katolikusok Rómában hasonlóan otthonosan érezhetik magukat, mint ahogy a reformátusok Debrecenben – fogalmazta meg Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök. A katolikus egyházi vezető köszönetet mondott, hogy a „kálvinista Rómában” nem csak a reformátusok érezhetik otthon magukat. – Az által, hogy itt ünnepli egységét a Magyar Református Egyház, az alföldi település hegyen épült város tud lenni, az egység, a szeretet, az összetartozás jele – tette hozzá. Najla Kassab, a Református Egyházak Világközössége (REV) elnöke több mint százmillió református köszöntését adta át. – Az önök zsinata a feltámadás erejének jele a világban. A megosztottság történelmi tapasztalatai után a magyar reformátusoknak volt bátorsága kimondani, hogy a határok nem választják el őket, és úgy kapcsolódni egymáshoz, mint Krisztus testének tagjai – fogalmazott a lelkésznő. Olav Fykse Tveit, az Egyházak Világtanácsa (EVT) főtitkárának köszöntő üzenetét Vasile-Octavian Mihoc, a szervezet ökumenikus kapcsolatokért, valamint a Hit és Egyház Bizottságért felelős programigazgatója tolmácsolta. – Rövid története során 10 Reformátusok Lapja

2019. május 26.

MÚLT, JELEN, JÖVŐ

KRISZTUSRA MUTATÓ ÉLET A ‘90-es évek különböző egységtörekvései a Magyar Református Egyház 2009. május 22-i létrejöttéhez vezettek, amelynek az elmúlt tíz évben számos gyümölcsét élvezhettük – ezek közül a május 17-i ülésen beszámoltak a formálódó egységes istentiszteleti liturgiáról, a Kárpát-medencei összefogással készülő magyarországi énekeskönyvről, a Kárpát-medencei Református Oktatási Alap és a Kárpátaljai Református Nyugdíjas Lelkészsegélyezési Alap működéséről. Végül Zán Fábián Sándor kárpátaljai püspök arról beszélt, hogyan éli meg egy kis egyháztest a közösséget. – Leginkább az elmúlt tíz év megtartó és építő hatásáért vagyunk hálásak. Azért, hogy a nehéz helyzetekben megtapasztaltuk a közös teherhordozás áldását – osztotta meg. Mint mondta, a testvérgyülekezeti kapcsolatok, az intézmények segítségnyújtása, a gyűjtések számukra a megmaradást és a növekedést jelentik. Köszönetet mondott azoknak is, akik egy évtizede tagjai voltak annak a közösségnek, amelyik „szorgos munkájával, találékonyságával és hűségével” hozzájárult az egység létrejöttéhez.  FEKE GYÖRGY, SZŰCS PÉTER, FARKAS ZSUZSANNA, FOTÓ: SZARVAS LÁSZLÓ


| AKTUÁLIS |

Egységéért adott hálát a Magyar Református Egyház – Hálát adunk Istennek, hogy az elmúlt évtizedben megtartott bennünket, és hogy százéves, kényszerű elszakítottságunk ellenére is megmaradhatott testvéri egységünk – mondta Bogárdi Szabó István, a Zsinat lelkészi elnöke május 18-án, a Magyar Református Egység napján. A debreceni Nagytemplom előtti téren tartott ünnepi megnyitó és a délutáni úrvacsorás istentisztelet egyaránt az egységet és a megélt közösséget helyezte a középpontba. A Magyar Református Egyház egységesülésének tíz évvel ezelőtti kimondása nagy jelentőségű jelképes cselekedet volt, erőteljes képekkel és motívumokkal: maréknyi föld, dús lombkoronájú, erős gyökérrel kapaszkodó fa, nyilatkozat egymásért, minden világtáj magyar reformátusait magába ölelő és egyesítő menet, felszabadult éneklés, Debrecen főterét és a résztvevők szívét betöltő úrvacsorai közösség – idézte fel a megnyitó áhítatában Fekete Károly. A tiszántúli püspök figyelmeztetett, hogy az összegyülekezésünk önvizsgálatra hívás is: képesek vagyunk-e együtt örülni az örülőkkel és sírni a sírókkal? Illesztgetjük-e folyamatosan egymáshoz tagjainkat, vagy még mindig húzódozunk egymástól? – Együtt kell várnunk Isten Szentlelkét, hogy fújja ki életünk völgyeiből, patthelyzeteink holtpontjaiból a reménytelenséget, és a középpont, Krisztus felé tereljen bennünket, akinél minden töredezettség egészséggé és éppé válik. Boldog az a nép, amely Isten kezében óhajt egy lenni. Legyünk mi ilyen nép! – buzdította a résztvevőket a püspök. Bogárdi Szabó István, a Zsinat lelkészi elnöke a május 17-i zsinati ülés teljes egyetértésben elfogadott nyilatkozatát ismer-

tette. – Tíz évvel ezelőtt Debrecenben erősítettük meg összetartozásunkat mi, magyar reformátusok. Hálát adunk Istennek, hogy az elmúlt évtizedben megtartott bennünket. Szabadságot kaptunk az evangélium hirdetésére és az egyház építésére. Hálásak vagyunk, hogy százéves, kényszerű elszakítottságunk ellenére is megmaradhatott testvéri egységünk – hangzott el.

ÉPÍTŐ KÖZÖSSÉGBEN Az ünnepi megnyitón felszólalt Najla Kassab, a Református Egyházak Világközösségének (REV) elnöke is, aki az egység hídépítő szerepét és az egyházaink közötti partneri kapcsolatot méltatta. – A ti egyházatok segített megerősíteni a református közösséget Libanonban és Szíriában, hogy a háború közepette is hűségesen tanúskodjunk Krisztus evangéliumáról – mondta az elnök, és hozzátette: – Ma a tíz évvel ezelőtt, 2009. május 22-én Debrecenben, a magyar református közösségen belül felépült hidakat ünnepeljük, amelyek a Magyarország határán innen és túl élő református egyházak között közösséget teremtettek. Amit a háború szétválasztott, azt a hídverésetek egyesítette. Najla Kassab szerint az egységkeresés nem gyengeség, nem a kisebbségi lét kényszere, hanem erő, készség arra, hogy sóvá és világossággá legyünk a világban. – Az egység tanít meg arra, hogy közösen kell munkálkodnunk a megbékélésért. Továbbra is azon az úton akarunk járni, amely az igazságosságra és a békére vezet, mert abban reménykedünk, hogy egymást gazdagítva magával Istennel lehet találkozásunk – hangsúlyozta a REV elnöke. Juhász Márton a világban élő nyolcszázhuszonegymillió éhezőre hívta fel a figyelmet – közülük százötvenegymillió gyermek. A Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető igazgató2019. május 26.

Reformátusok Lapja 11


| AKTUÁLIS |

ja hangsúlyozta: sáfárai vagyunk mindannak, amivel kötelesek vagyunk a szeretet törvénye szerint segíteni a körülöttünk élő, ránk bízott rászorultaknak. – Fel kell ismernünk, hogy a teremtett világban mi a mi felelősségünk, és mi nem az. A feladatunk, hogy Isten országát építsük a földön – a legnagyobbat, a világ megváltását Isten Jézus Krisztusban már elvégezte – mondta Juhász Márton, aki végezetül azt kívánta az együtt ünneplőknek, hogy adják össze talentumaikat, és Isten indítsa őket cselekvő szeretetre.

KÖZÖSSÉGRE HÍVÓ TŰZ A reformátusság és Debrecen évszázadokon átívelő nemzetmegtartó szerepéről beszélt Papp László polgármester, aki utalt 1567-re, amikor Méliusz Juhász Péter, Károli Gáspár és az akkori református közösség a Második Helvét Hitvallás elfogadásával létrehozták a magyar református egyházat. Mint mondta, kevesen hitték akkor, hogy döntésük az egész magyar nemzet jövőjét meghatározza majd. A magyar nemzet szinte reménytelen helyzetben, részekre szakadva kereste az esélyt az életben maradásra. – Amikor már nincs földi erő, amelybe egy nemzet kapaszkodni tud, akkor jön a hit, amely erőt ad a felemelkedésre. A református hit lehetett a remény a szétszakított nemzetrészek összetartására, és ennek gondolata itt született meg Debrecenben – hangzott el. A polgármester méltatta a református egyházat mint nemzetmegtartó lelki köteléket, és felidézte a tíz évvel ezelőtti ünnepet, „amelyre sokan jöttek hitet tenni a református egyház és a magyar nemzet egysége mellett, amely gyógyír volt a 2004-es népszavazás okozta sebekre, tanúságot téve arról, hogy van kötelék, amely örökre összetart bennünket: hitünk és magyarságunk”. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter nagykunsági kálvinistaként és Magyarország Kormánya képviseletében szólt az egybegyűltekhez. Messzire világító tábortűznek nevezte a magyar reformátusok egységét, amely magához vonzza az embereket. Kiemelte: az egyes égő hasábok csak együtt adhatnak elegendő fényt és meleget. Mint mondta, az egységes nemzet és egységes egyház összetartozó fogalmak. A miniszter hangsúlyozta: a magyar kormány folytatja 2010-ben megkezdett útját, és a magyarság egészének érdekeit szolgálja, nemzetben, családban, keresztyén kultúrában gondolkodik. Kifejtette, hogy a magyarság adhat új lendületet a megfáradó Nyugat-Európának gazdasági, szellemi és spirituális értelemben egyaránt, és felhívta a figyelmet a közelgő európai uniós választásokra és a szavazók felelősségére. – Hiszem, hogy ma is a protestáns szellem, a keresztyén hit értékei adják azt az erős alapot, amelyre építve folyamatosan eredményesek lehetünk – zárta beszédét a miniszter.

EGYÜTT AZ ÖRÖMHÍR TOVÁBBADÁSÁBAN – Az egyház küldetésének lényege, hogy megossza a világgal a meghallott evangéliumot, a megváltás csodálatos 12 Reformátusok Lapja

2019. május 26.

örömhírét – fogalmazott Fekete Károly tiszántúli püspök a hálaadó istentiszteleten elhangzott igehirdetésében. Szombaton délután a debreceni Nagytemplom előtt több ezer magyar református vett részt az úrvacsorás alkalmon, amelyen az Egyesített Református Kórus szolgált. Fekete Károly az egységnap vezérigéje, a Zak 8,23, valamint a Mk 1,36–38 alapján hirdette az Igét. Prédikációjában hangsúlyozta: mindkét bibliai ige Isten álmáról beszél. – Isten álma ugyanis az volt, hogy az a nép, amelyet ő a népek tengeréből kiválasztott, megismerve őt, hirdeti majd akaratát, képviseli életszemléletét, és a népek világosságává lesz. Útjelzővé, hogy ők is rátaláljanak az egy, igaz Istenre – fogalmazott a püspök. Isten hűséges, akaratát szem előtt tartó népre vágyott, de csalódnia kellett – mondta Fekete Károly, aki bemutatta, hogy milyen útra lépett az általa kiválasztott nép: – Emlegették az igéket, de nem bíztak benne mindhalálig. Volt fülük, de nem értettek. Néha nosztalgiáztak Istenről, de elfelejtettek vele beszélgetni. Isten azonban nem mondott le az ő nagy álmáról, és Zakariás prófétát már szinte reménytelen helyzetben hívta el, hogy vázolja fel Isten vágyálmát a boldog jövendőről. Fekete Károly a prófétára utalva így fogalmazott: – Vegyétek komolyan a saját küldetéseteket, mert Isten komolyan vesz bennünket, és érdekünkben valóra akarja váltani az álmát minden újabb és újabb korszakban, ma is.


| AKTUÁLIS |

„LEGYÜNK EGYHÁZ”

KÖZÖSSÉGBEN AZ ÚRASZTALÁNÁL

Amikor Isten belenyúl az emberek viszonyába és a személyek élettörténetébe, az mindig emlékezetes. – Helyreáll és kiigazodik, amit az ember összegubancolt és konfliktussorozattá bonyolított. Ilyenkor Isten a rendező erő. Ez az a történelmi tapasztalat, amely Zakariást a reménység prófétájává emeli. Ahol és amikor egyedül Istené a dicsőség, ott feltámad az életösztön és az életkedv, és ezt mondják: hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten – fogalmazott Fekete Károly az istentiszteleten. – A minőségi életet élők áldott életpéldája vonz legjobban az Úristenhez. Mert a megáldottság vonzereje páratlan – hangsúlyozta a püspök. Isten maga vette kezébe álmának a megvalósítását, elküldte Jézus Krisztust, akinek látóköréből nem esnek ki a testi-lelki bajokban szenvedők sem, és aki sokakat meggyógyított. – Jézus nem tudja elnézni a bajbajutottat és nem tetszik neki, hogy mi kívülállóként a lelátóról nézzük válságos világunkat. Ő hallótávolságba hív bennünket, behív a történések sűrűjébe, ahol az ő Igéje működik, hogy halljuk meg végre szavát, mert a hit hallásból van. Az egyház küldetésének lényege, hogy megossza a világgal a meghallott evangéliumot, a megváltás csodálatos örömhírét – mondta Fekete Károly, aki igehirdetésének végén arra hívta a hallgatókat, hogy „legyünk egyház, ki folyvást tanul, legyünk egyház, ki emberi, legyünk egyház, ki igazmondó, legyünk egyház, ki táplál, legyünk egyház, ki azon van, hogy nagyság, nagylelkűség és jóság legyen közöttünk”.

A Miatyánk elmondása után Csűry István királyhágómelléki püspök emlékeztetett arra, hogy az istentisztelet adományait a Nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Gyermekotthonnak ajánlják fel a szervezők. Elmondta azt is, hogy az úrvacsorai kenyeret a Magyarok Kenyere Programban összegyűjtött és a gyülekezetek által felajánlott búzából sütötték, a bort pedig Mészáros Pál szekszárdi borász ajánlotta fel. Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök úrvacsorai tanításában hangsúlyozta: – Hogy kik voltunk tíz éve, kik vagyunk most, és milyeneknek is kellene lennünk, azt abból kezdhetjük megérteni, amit az apostol így mond a szereztetési igében: „ezt cselekedjétek”. Ennek a parancsnak kérdés formája is van. Pünkösd napján azt kérdezik Péter apostol igehirdetését hallva a jeruzsálemi zarándokok: mit cselekedjünk, atyámfiai? Ő ezt feleli: térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindannyian a Jézus Krisztus nevében, a bűnök bocsánatára – fogalmazott a püspök, majd hozzátette: – Vegyétek a kenyeret és osszátok meg a pohárt, és hirdessétek az Úr Jézus Krisztus halálát, míg eljövend. Az úrvacsora a tökéletes áldozatra emlékeztet, és a reményt hirdeti, amikor végképp elvétetik Isten és ember között minden elválasztó akadály. Az istentiszteleten a Generális Konvent elnökségi tagjai szolgáltak, a résztvevő reformátusok pedig az úrvacsora közösségében is megélhették egységüket.  BAGDÁN ZSUZSANNA / HEGEDŰS BENCE, FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ, SZARVAS LÁSZLÓ

2019. május 26.

Reformátusok Lapja 13


| AKTUÁLIS |

Gyökereink és kultúránk Faültetéssel kezdődött református egységünk hálaadó ünnepe a Magyar Református Egyház (MRE) Zsinatának május 17-i ülése előtt. Egyházunk püspökei és a Kárpát-medencei egyházmegyék képviselői közösen ültettek el egy tölgyfát a Debreceni Református Kollégium díszudvarán, ezzel is kifejezve összetartozásunkat. – Tíz évvel ezelőtt helyreállt valami, ami száz éve elszakított minket egymástól. Akkor államhatárokat húztak közénk, ami szinte felért egy vasfüggönnyel: a szülőföldjükön élő reformátusoktól el akarták venni a templomot és az iskolát, igyekeztek éket verni közénk ideológiai átneveléssel, nemzetköziséget kínálva hit és nemzet egysége helyett – fogalmazott köszöntőjében Kustár Zoltán, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora. Az egység ünnepe azt hirdeti, hogy ez nem sikerülhetett. Bennünket, magyar reformátusokat egyszerre köt össze a nemzeti kultúránk, a hagyományaink és az, hogy a Kárpát-medencében a reformáció kora óta jelen vagyunk. Ezt fejezi ki az egységnap szimbólumául választott famotívum, emlékeztetve arra, hogy egységünk nem tízéves, 2009-ben csupán újra formális, szervezeti kereteket talált. – 2009-ben kinyilvánítottuk, hogy igenis összetartozunk, egy Istent imádunk, együtt, magyar nyelven magasztalva őt – hangsúlyozta a rektor. Mint mondta, valóban együtt követjük Krisztust őseink református hitvallásai szerint, egymás terheit hordozva és osztozva a másik örömében. – Krisztus a jövőnk – hangzott tíz éve és hangzik ma is, mi pedig együtt követjük: szabadon és büszkén; egymás és a világ szemébe nézve – tette hozzá. A fa egyszerre utal gyökereivel a történelmi múltra, amelyből kinő a törzs, és a folyóvíz mellé ültetett fa biblikus képére, amely képes gyümölcsöket teremni. A faültetés üzenete ezért még mélyebb: a Kárpát-medence minden református egyházmegyéjéből hoztak a zsinatra érkező tagok egy-egy cserépnyi földet, 14 Reformátusok Lapja

2019. május 26.

amelyet a tölgyfa gyökerére szórtak. – Így kell összeadnunk közös értékeinket is – emlékeztetett Kustár Zoltán. A rektor azt is felidézte, az eltelt évtized megmutatta, hogy egységünk él és élni akar – ahogy egy fa is. – Él, éltet és folyamatosan növekszik. Változik, alkalmazkodik, ha kell, de lényegében ugyanaz marad. Ennek a szimbolikus fának és a tölgyfának az ágai is az ég felé nyúlnak, Istentől várva a fényt és az áldást, hűs árnyékot kínálva mindenkinek, aki minket Krisztus útján követni akar – fogalmazott Kustár Zoltán. A tölgyfa már mindig arra emlékezteti az előtte elhaladókat, hogy a magyar reformátusok egységben és közösségben szeretnének élni. – Azt fogja hirdetni, hogy 2019-ben összegyűltünk és megerősítettük összetartozásunkat – zárta gondolatait Kustár Zoltán. Az összetartozást ünnepelték az egység napjának május 17-i gálaestjén is a Csokonai Színházban. – Ennek az estnek a gondolata azért fogalmazódott meg bennünk, mert igazi hálaadással a szívünkben készültünk az egység ünnepére – emelte ki Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke köszöntőjében, aki szerint műveink, zsoltáraink, népi kultúránk hordozza hitünket és gondolatvilágunkat, és ez emlékeztet bennünket arra, hogy Isten örökségének a várományosai vagyunk. – Amikor belelapozok a Magyar Református Egység Napjának programfüzetébe, az az érzés fog el, hogy jó reformátusnak lenni. Jó magyar reformátusnak lenni a Kárpát-medencében: nehéz és felemelő – szólt a közönséghez Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár, majd kezdetét vette a műsor. Közreműködött Tímár Sára és zenekara; Hűvösvölgyi Ildikó színművész; a Collegium Musicum Kamarazenekar Király Zsolt Levente vezényletével; Kátai Zoltán énekmondó; a Credo Együttes; a Debreceni Kollégiumi Kántus; Gundel Takács Gábor műsorvezető, aki érthetően közvetítette a Magyar Református Egység Napjának üzeneteit.  REFORMATUS.HU/TTRE.HU, FOTÓ: SZARVAS LÁSZLÓ


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Mi okozza a meghasonlást egyéni életünkben, az egyházban, nemzeti és az emberiséget jelentő méretekben? Több ös�szetevője lehet ennek, ezért többféle választ is adhatunk a kérdésre. Meghasonlást okoz a bűntudat, amikor nem értek egyet magammal, hadakozom az ösztöneimmel, nem tudom elviselni azt, amit tettem vagy ahogyan döntöttem. Ez is én vagyok? Inkább letagadnám a bennem élő „sötét felebarátot” – ahogyan Gyökössy Endre nevezte –, énem rosszabb felét, vagy, ahogyan C. G. Jung nevezte, a tudattalanból előtörő árnyékszemélyiségemet, a bennünk lévő bűnt. Ugyancsak meghasonláshoz vezet az elégedetlenség saját magunkkal, másokkal és a körülményekkel. Többre és másra vágyunk, kevés az, ami van. Másokat hibáztatunk azért, hogy nem jutottunk el álmaink beteljesüléséhez. Szűknek érezzük az életterünket, gúzsba kötve boldogtalankodunk, szeretnénk, de nem tudunk kitörni. Meghasonlást okoz az is, ha valaki érzékeny, és olyan finom hangolású lelkiállapotban él, hogy mindent, ami történik, saját magára vesz, személyesen rajta fut át, őt sebzi meg. Megsérti és megbetegíti a világ állapota, a körülötte élők bánata és kudarca, azok az ő élményei. Mind a három tényező és állapot jó tulajdonság önmagában, előresegít, lendítőerő a változáshoz. Túlzásaiban azonban megoszláshoz, meghasonláshoz vezet, ös�szedőléssel és kiborulással fenyeget. Pál apostol azt írja a Róm 14,22-ben: „Boldog, aki nem kárhoztatja magát abban, amit helyesel.” (Károli ford.) „Boldog, akinek nem kell elítélnie önmagát abban, amit helyesel.” (RÚF) Lehet és kell tépelődni és kínlódni azon, ha valamire igent mondunk, mégsem aszerint cselekszünk. Munkálnak bennünk a rossz és gonosz erők, ösztönök, harcolnunk kell ellenük. Néha mások kedvéért és tetszéséért beszélünk és cselekszünk másként, mint akik vagyunk. Utólag azután kárhoztatjuk magunkat, mert nem mindegy, hogy szeretetből igazodunk és alkalmazkodunk másokhoz, vagy feladjuk identitásunkat, és mindenféle akaratnak engedünk, vagy sodródunk a többség véleményével. Furcsa módon azzal vádolták Jézust az írástudók, hogy ördög van benne, és a gonosszal űzi ki a gonoszságot. Ezt a képtelenséget világítja meg egy rövid, egymondatos példázattal, bizonyítva, hogy a rosszat nem lehet önmagával gyógyítani: „Ha egy ország meghasonlik önmagával, nem maradhat fenn az az ország; és ha egy háznép meghasonlik önmagával, az a háznép sem maradhat fenn.” (Mk 3,24–25) Meg kell találnunk önazonosságunkat, hogy egyensúlyban legyünk hitünkkel és békességet nyerjünk. 

IMÁDKOZZUNK!

Szeretetedbe minket is bevonzó Úr Jézus Krisztus! Még emlékszünk azokra a pillanatokra, amikor a mi méltatlanságunk és a te kegyelmed először találkozott. Amikor felismertük, hogy mennyire semmit nem tudunk tenni azért, hogy kiérdemeljük a te bűnbocsánatod és szereteted. Hogy bármennyire akarjuk, elhatározzuk, eldöntjük – valahogyan gyengeségünk, hűtlenségünk, hitetlenségünk árja újra és újra maga alá temeti életünket. Nehéz a saját halálunkkal szembesülni. De te megragadtál és megmentettél minket. Kegyelemből. Kiemeltél a pusztulásból és új, örök életet ajándékoztál. Hát hogy ne akarnánk – hálából – egész életünket neked szentelni?! Ámen.  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Márk evangélista leírása szerint, amikor Jézus elhívja tanítványait, új közösség alakul azokból, akik Istennek engedelmeskednek. Később az első pünkösdtől már természetes volt, hogy a gyülekezet tagjai egymást testvéreknek tekintették. Majd az üldözések között a keresztyénség gyors elterjedését szolgálta az is, hogy a kívülállók látták, mennyire szeretik egymást a testvérek, és ez vonzóvá tette a keresztyénséget. Ma sokan beszélnek a keresztyén értékekről, hagyományról, közben inkább fogyatkozunk, kevesen vannak, akik cselekszik is Isten akaratát, és szeretettel fordulnak az elesettek, nincstelenek felé. Sokat hallunk az arab világban és Kínában üldözött keresztyénekről. A bántások elviselésén túl sokkal nagyobb az a bizonyságtételük, hogy ilyen helyzetben is ragaszkodnak Isten akaratának kereséséhez. A templomban mi is használjuk a testvér megszólítást, legalábbis a lelkész így szól a gyülekezethez. De tényleg testvérnek tekintjük-e egymást? A tapasztalat szerint sokkal könnyebb a tőlünk távol élő testvéreinket szeretni. Például egy kattintással elküldünk valamennyi pénzt az afrikai éhezők megsegítésére, és magunkkal megelégedve mondjuk, hogy „megsegítettem az ottaniakat, milyen jó, hogy a távolság ellenére testvérek vagyunk,” de a közelünkben levőtől elfordulunk. Egyházunk és népük akkor fog megújulni, ha komolyan vesszük Jézus intését és ígéretét: Istennek engedelmeskedve lehetünk az ő követői és egymásnak testvérei. Pünkösdre készülve énekeljük hát: „Nevelj minket egyességre, / Mint Atyáddal egy te vagy. / Míg eggyé lesz benned végre / Minden szív az ég alatt; / Míg Szentlelked tiszta fénye / Lesz csak fényünk és napunk, / S a világ meglátja végre, / Hogy tanítványid vagyunk.”  GYŐRI ISTVÁN

2019. május 26.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

Egységnapi találkozások Debrecen főterén Igazi fesztiválhangulat uralkodott Debrecenben május 18-án, miután a Nagytemplom előtti teret, a környező utcákat és épüHEGEDŰS leteket is megtöltötték azok a reformátusok, BENCE akik a Magyar Református Egyház újraegyesítésének tízéves évfordulójára érkeztek a városba. Kórustalálkozó, pódiumbeszélgetés, játszóház, számos színes program várta a közel tízezer résztvevőt. Alig tudom átküzdeni magam a sokaságon a debreceni főtéren felállított nagyszínpad előtt, pedig még van fél óra a hivatalos megnyitóig. A hatalmas pódium elé kirakott székeket már jó előre elfoglalták azok, akik közelről szerették volna látni a Magyar Református Egység Napját megnyitó prominens személyeket, köztük Bogárdi Szabó István dunamelléki püspököt, a Zsinat lelkészi elnökét és Fekete Károly tiszántúli püspököt, aki házigazdája is a szó szerint világraszóló rendezvénynek. Utóbbi jelző abban az értelemben nem túlzás, hogy nemcsak a történelmi Magyarország területén élő egyháztestek képviseltetik magukat Debrecenben, hanem többek között az amerikai, a kanadai és a luxemburgi magyar református diaszpóra is.

VERŐFÉNYES NAPSÜTÉS ÉS ESERNYŐK Nagyon sokan esernyők alatt várják a 10 órai megnyitót, ugyanis százágra süt a nap. Akik nem voltak ennyire előrelátók, azok a tér árnyékosabb padjait és területeit igyekeznek elfoglalni. Vannak persze, akik dacolnak a napsütéssel, és büszkén emelik fejük fölé a magukkal hozott táblát. Előttem a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye képviselői állnak, kicsivel arrébb Nagydobos tábláját látom. A hidasnémetiek magyar zászlóra írták fel településük nevét, két ember kell hozzá, hogy a magasba emeljék. Nem úgy a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye tábláját, amelyet egy kézzel is lehet tartani. A teret átszelő villamossín mindkét oldalán egyre nagyobb a zsúfoltság, persze lehet még szabad helyet találni. Két asszony éppen arról beszélget, hogy tíz évvel ezelőtt moccanni sem lehetett a téren, olyan sokan jöttek el a Magyar Református Egyház egységének kimondására. Szóba is elegyednék velük, de elkezdődik a megnyitó. Közben egymás után érkeznek a villamosok – a síneken állókat vagy a pályán sétálókat színes, szeretethidas pólóba öltözött fiatalok próbálják leterelni a szerelvények útjából, a villamosvezetők pedig roppant türelmesek. Ugyanezek a színes pólós fiatal segítők ásványvizet és poharakat visznek körbe a hallgatóság között, és töltenek egy pohár frissítőt annak, aki kér. 16 Reformátusok Lapja

2019. május 26.


| REFORMÁTUS ÉLET |

ÚTON A KISTEMPLOM FELÉ Az egységnapot szervező egyházkerület számos helyszínnel és rengeteg programmal készült a jeles alkalomra. Nehéz is választani közülük, a párhuzamosan futó események mindegyike érdekes, de lehetetlen mindegyiken ott lenni. A legtávolabbi helyszínre, a Kistemplomban zajló Kárpát-medencei kórustalálkozóra tartva futok össze Molnár Zsuzsannával, aki pályázati referensként dolgozik a Dunamelléki Református Egyházkerületnél, de a rendezvényre magánszemélyként érkezett. – Az előbb az Őrálló dicsőítő zenekar koncertjén voltam, és nagyon jó volt, előtte pedig az Üstökös egyik fellépőjét Szenn Péter: „Éreznünk kell, hogy is meghallgattam – osztbármerre nézünk is a Kárpát-medencében, ja meg, és indul is tovább, mert hamarosan kezdődik mindig mindenhol otthon érezhetjük a házasság, vegyesházasmagunkat. Ma már mindenki nyugodt, ság témakörében tartott pódiumbeszélgetés, amea református egység nem az újdonság lyet szeretne meghallgaterejével hat, hanem ez már újra ni, utána pedig a közélet, a természetes dolog.” politika és az egyház kapcsolatát feszegető beszélgetésre ül be. Mint mondja, elsősorban lelki feltöltődést vár az egységnaptól, és azt, hogy új emberekkel ismerkedhessen meg. Meg persze azt, hogy találkozzon a régi ismerősökkel is. – Három-négyméterenként ismerősbe botlok. Tudtam, hogy velük egyszer majd találkozni fogunk, de nem gondoltam, hogy pont itt, Debrecenben – teszi hozzá. Továbbmenve azon gondolkodom, mennyire igaza van. Én például szinte a rendezvény legelején összetalálkoztam Szabó Zsuzsa kecskeméti lelkipásztorral, aki annak idején megkeresztelt. Még el sem érek a Kistemplomig, amikor meglátom Szenn Pétert, a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház fiatal püspökét. – Tíz évvel ezelőtt is nagyon jól éreztem magam, és most is nagyon jól érzem magam – szögezi le az elején. – Amit most itt kapunk, egyszerűen nem elég hazavinni, ezzel már együtt kell élni. Éreznünk kell, hogy bármerre nézünk is a Kárpát-medencében, mindig, mindenhol otthon érezhetjük magunkat. Ma már mindenki nyugodt, a református egység nem az újdonság erejével hat, hanem ez már újra természetes dolog. Nyugodtan követjük Krisztust, nem kapkodunk – magyarázza a püspök.

A KÓRUSTALÁLKOZÓN A Kistemplom szinte tele van, éppen a baróti Zathureczky Gyula Református Énekkar műsorát hallgatjuk. Miután befejezték, a templom előtt két kórustag arról beszélget, hogy elcsúsztak egy hanggal az ének végén – azonban ez a hallgatóságnak fel sem tűnt. Tordai Árpád, a kórus egyik tagja elmondja, hogy már tegnap megérkeztek Magyarországra, az éjszakát Hajdúszoboszlón töltötték. Reggel óta a kórustalálkozón vannak, majd csak később lesz idejük részt venni a többi programon. A szintén kórustag Baló András reméli, hogy valami többletet kaphatnak 2019. május 26.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |

majd az Úr morzsáiból, bár szerinte az egyszerű együttlét is felemelő, ha Istennel telve vagyunk.

LEHETŐSÉGEK PIACA Meglepően sokan állnak a villamossín két oldalán berendezett Lehetőségek Piaca kis faházai előtt, ahol a református egyházhoz szorosan vagy érintőlegesen kapcsolódó szervezetek munkásságába pillanthatnak bele az érdeklődők. A Magyar Református Presbiteri Szövetség pavilonja mellett Veres Sándorral, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnokával találkozom. Mint mondja, szerinte nemcsak a bőrünkön, hanem a bensőnkben is érezhetjük a szétáradó melegséget, mert azokkal találkozhatunk, akikkel régebben is, és persze számos új ismerőssel. – Valahogy itt azt érezzük, hogy jobban elfogadjuk egymást – teszi hozzá. A Pannonia Reformata Múzeum standja mellett egy karon ülő csecsemőt tartó édesanyát szólítok meg, aki láthatóan kicsit ideges. Hamar kiderül, hogy Debrecenben él a családjával, és két órával ezelőtt kellett volna találkoznia anyósával, a Temesvárról érkező, nyolcvanéves Margit nénivel, aki nem volt a megbeszélt helyen. Az idős asszonynál nincs telefon, és eddig hiába keresték. Felírom az édesanya telefonszámát, és megígérem neki, hogy értesítem, ha összefutnék Margit nénivel. Az egyik pavilon árnyékában két idős asszony ül. Egyikük a felvidéki Tornaljáról, míg új barátnője Pányokról, a szlovák

18 Reformátusok Lapja

2019. május 26.

határ mellől érkezett. A felvidéki Bódi Pálné Éva azt mondja, Tornaljáról két busz is jött az egységnapra. Ő nagyon nehezen mozog, nem tudja végiglátogatni a programokat, már a délutáni hálaadó istentiszteletre vár, viszont fia és unokája a gyerekeknek szánt eseményeken vannak, talán a bábszínházban. A pányoki Menyhért Pálné Aranka negyvenfős falujából hárman jöttek el, az abaújváriakkal közösen utaztak egy kisbusszal. Bódiné Éváról hamar kiderül, hogy szereti a közösséget: az egyik téren erdélyi és kárpátaljai asszonyokkal beszélgetett, mielőtt a kis faház árnyékába húzódtak volna. – Olyan jó, ha a magyarság összejön. Szép ez, nagyon szép dolog, nagyon jó, hogy megszervezték. Ha a Jóisten éltet és segít, akkor öt év múlva ismét eljövök – jelenti ki.

BÁBSZÍNHÁZ FELÉ A gyerekprogramok felé haladva át kell vágni az Ízek utcáján, ahol borászok, sajtkészítők és más finomabbnál finomabb portékát kínálók standjai állnak. Nem is értem, hogy az Európa Rádió munkatársai, akik ennek az utcának az elején kaptak helyet és innen közvetítik az eseményt, hogyan bírnak dolgozni ennyi finomság mellett. A Kollégium épülete felé tartva a Zilahról érkezett Gáspár Attilát szólítom meg. A nyugdíjas zenetanárt arról faggatom, miért döntöttek úgy, hogy vállalják a nem éppen rövid utat Debrecenig. – A reformátusok egységének napján illik megemlékezni arról, hogy valamikor mit is jelentett a


| REFORMÁTUS ÉLET |

reformáció és az egységes egyház– mondja határozottan. – Jó együtt lenni ennyi hívő embernek, mert azt gondolom, a legtöbben azért jöttek, mert hívők, akik tudják, hogy az egyház nem önmagáért létezik, hanem valójában Jézus Krisztus földi teste. Ez összefog bennünket, mint egy testnek a tagjait. Így is kellene gondolkodni, nem széthúzni, hanem segíteni egymást – teszi hozzá. A Kollégiumba érve elbúcsúzunk. Bent kettesével szedem az évszázados falépcsőket, mert hamarosan kezdődik az utolsó bábszínházi előadás. A levegő mintha kevés lenne, de úgy tűnik, a rohangáló gyerekeket ez egyáltalán nem zavarja. Valószínűleg a bábszínház a legnépszerűbb program a gyerekes családok között a játszóház, illetve a Magyar Református Szeretetszolgálat hatkerekű terepjárója és mentőkutyái mellett. Így látja a Tokaj melletti Tiszanagyfalu lelkipásztora is, aki családjával és a gyülekezet tagjaival együtt érkezett az egységnapra. Andrássy Gergely és felesége, Andrássyné Kovács Réka négy gyermekükkel két bábelőadást is végignéztek, előtte pedig a játszóházban töltötték az időt. Tíz évvel ezelőtt is itt voltak, igaz, akkor még jegyespárként. – Felemelő érzés volt sokan itt együtt lenni. Szerettem volna a gyerekekkel is eljönni – mondja Andrássyné Kovács Réka. Nevetve hozzáteszi, hogy valószínűleg öt év múlva könnyebb lesz majd, mert akkor a gyerekek nagyobbak lesznek – a legkisebb ma már egyszer eltűnt néhány percre. – A játszóházban voltunk, lab-

dázott, de elgurult a labda, ő pedig utánament, és eltűnt a szemünk elől – meséli az édesanya. Szerencsére a játszóház védett udvaráról a kisfiú nem tudott kimenni, és hamar meglett.

MARGIT NÉNI Az édesanyát hallgatva eszembe jut az idős asszony, akit talán még azóta is keres a családja. A hálaadó istentiszteletre sietve meglátok a tömegben egy magányosan sétáló, kezében nagy cekkert cipelő, ősz hajú, nyolcvan év körüli nénit, akire illik a Lehetőségek Piacán kapott személyleírás. Mellé lépek és megszólítom: Margit néni? – Igen! – jön a válasz. – Temesvárról? – kérdezem, mert a több ezer ember között több Margit néni is lehet. – Igen! – válaszolja csodálkozva. Nem érti, honnan tudom a nevét és azt, honnan érkezett, hiszen ő már három órája el van veszve. Egyből telefonálok, Dianna pedig perceken belül megérkezik. – Magamon csodálkoztam, hogy még nem is idegeskedtem, csak mind imádkoztam, hogy gyere már, Dianna, kerülj már elém – mondja az idős asszony. Kiderül, hogy tíz éve is itt volt Debrecenben, amikor kimondták a Magyar Református Egyház egységét. – Most is azért jöttem el, mert egyek vagyunk. Aztán, ha már itt voltam, amikor a marék földet hoztuk és leraktuk, akkor most is itt akarok lenni. És főleg azért, hogy ezt a kicsike békát is lássam – teszi hozzá Margit néni, és rámosolyog az unokájára.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD, SEBESTYÉN LÁSZLÓ, SZARVAS LÁSZLÓ

2019. május 26.

Reformátusok Lapja 19


KÖNTÖS LÁSZLÓ

Hit Mindig csodálkozom azokon, akik vallják azt a ma divatos nézetet, amely szerint „régen” volt a hit korszaka, de az már véget ért, mert eljött a racionalitás, az ész korszaka. De ez a fordulat, amelyet szokványosan a felvilágosodásnak neveznek, valójában csak valamiféle illúzió eredménye, amely abból a téves képzetből származik, hogy az emberi lét problematikus volta az emberből magából megoldható. Erre a tévhitre épülnek a szekuláris messianizmusok. Aztán persze mindig kiderül, hogy hiába minden, az ember maradt a régi. Az emberi lényeg változatlan, mégis makacsul tartja magát az el-

Isten valósága az, aki közli magát írott és testté lett Igéjében, aki hitet ébreszt, és aki hit által képesé teszi az embert arra, hogy meglássa önmagát létének teljes valójában. S bizony, ez nem kivetítés, hanem az ember számára adott nagyon is objektív tudás mindarról, amit az emberi létről egyáltalán tudni lehet.

képzelés, hogy a régiek hitét immár felváltotta a felvilágosult értelem világa. Szokás ma a hitet úgy beállítani, mintha bizony az csak a szubjektum belső ügye lenne, mert „mindenkinek hinni kell valamiben”. Éppen ezért a hit „magánügy”, mindenki azt hisz, amit akar, és ebbéli szabadságában nem is illik zavarni. A hit a privát szféra területe, belső érzelmi ügy, az egyén intim világának az eseménye. A hit valójában csak vélekedés, éppen ezért semmi köze nem lehet a megismeréshez. Ha tehát az a kérdés, hogy mi ez az egész, mármint az emberi élet, úgy, ahogy van, mivégre az emberi sors, akkor a hit úgymond nem alkalmas a válaszadásra, mert hiszen az csak a szubjektum belső világának a kivetítése lenne. Arról már nem esik szó manapság, hogy azok, akik a hitet mint a megismerés, a valóság megragadásának eszközét lekicsinylően elvetik, avagy az egyén zűrzavaros belső világa szüleményének tartják, semmit sem tudnak a helyébe állítani. Mert hiszen mi is mondható az emberi sors végső kérdéseiről? Semmi sem. A kérdést manapság úgy oldják meg, hogy a szőnyeg alá söprik. De miután ez a gondolkodás az embert bezárta önmagába, 20 Reformátusok Lapja

2019. május 26.

és mindent az emberből eredeztet, fel sem vetődik (holott racionálisan is felvethető lenne) az a lehetőség, hogy a hit mint a végső megismerés eszköze nem feltétlenül az emberi lélek „terméke”. Ez a szekularista-ateista nézőpont mindig azt hozza fel a keresztyén hitfogalom ellen, hogy az voltaképpen nem más, mint kivetítés. Menthetetlenül antropomorf. A helyzet azonban az, hogy a hit kritikájának és elutasításának ez a szemlélete menthetetlenül emberközpontú, mert az embert teszi meg az univerzum központjának, és azt feltételezi, hogy az emberből magából lehet megragadni az embert. Ezzel az ember maga lesz az abszolútum, és eltűnik az emberi lét viszonylagossága. Elvész a valóságértelmezésnek a távlata, ahonnan nézve megválaszolható az a kérdés, kicsoda az ember. Ha az ember abszolút, akkor önmagát természetes, magyarázatra nem szoruló jelenségként látja. Így lesz belőle színtiszta matéria, anyag, biokémiai folyamatok összessége, amelyet le lehet írni. Csakhogy ettől még nyitva marad az a kérdés, hogy ha ez valóban így lenne, akkor miért megválaszolhatatlan mégis az a szimpla titok, hogy az emberi lét mégsem úgymond természetes adottság, hanem valami olyasmi, amelynek célja, mi több, erkölcsi rendeltetése van. Különös módon az emberben meglévő erkölcsi rendeltetés eszméje olyannyira egyetemes, hogy még azok is ezzel érvelnek az élet mindennapi harcaiban, akik amúgy végzetesen beleragadtak az anyagelvűség szűkös világába. Isten valósága az, aki közli magát írott és testté lett Igéjében, aki hitet ébreszt, és aki hit által képesé teszi az embert arra, hogy meglássa önmagát létének teljes valójában. S bizony, ez nem kivetítés, hanem az ember számára adott nagyon is objektív tudás mindarról, amit az emberi létről egyáltalán tudni lehet. Úgyhogy, ami minket illet, inkább bízunk az Isten cselekvésében gyökerező hit valóságlátásában, semmint a végső kérdések megválaszolásáról eleve lemondó, ám mégis öntelt emberi értelem erejében. Mert nincs is más eszközünk, csak a hit. 


| GONDOLATOK |

JAKAB-KÖVES GYOPÁRKA

Tudomány vagy szembesülés?

A szerző író

A SZERZŐ ILLUSZTRÁCIÓJA

Nemrég rengeteg teológiai szakkönyvet olvastam végig, illetve tanulmányoztam át egyes részeket. Többek között két 19. századi dogmatikai alapmunkát, Charles Hodge (1797–1878) amerikai presbiteriánus teológus háromkötetes munkáját, a Szisztematikus teológiát, illetve a hesseni német Heinrich Heppe (1820–1879) hasonló jellegű összefoglaló kézikönyvét, A református egyház

dogmatikáját. Kitűnő és alapos könyvek. Heppe a 16–17. századi klasszikus kálvinizmus szövegein tájékozódik, és minden tételét hosszú latin nyelvű idézetekkel támasztja alá, sőt, minden tárgyalt témakört egy-egy szemelvénygyűjtemény követ. Hodge viszont azt a módszert követi, amely ma is visszaköszön komoly tankönyvekben: ismerteti egy-egy kérdés különböző filozófiai, teológiai megközelítéseit, és mindegyikkel szembesíti is saját elgondolásait. Az amerikai tudós könyve 1872-ből még ma is sistereg attól a megfeszített gondolkodástól, amelyet minden egyes kérdés kiprovokál. Valahol itt van a teológia mint a tudomány igazi sava-borsa. Hogy mennyire éles ellentét lehet egy pusztán összegző, leíró jellegű munka, és a vitáktól, diszkurzusoktól sem mentes könyv között, az a két kötet olvasása közben egészen szembeötlően mutatkozott meg számomra. A német teológus munkáját Karl Barth, a nagy 20. századi gondolkodó is jól ismerte, és ahogyan elmeséli találkozását a kötettel, az első benyomást így írja le: „olyan, mint egy logaritmustáblázat”. Heinrich Heppe elképzelése az volt, hogy a kálvinizmust valamiképpen elfogadhatóvá

kellene tenni a lutheránus többség számára, mégpedig azzal, hogy a melanchtoni örökséget hangsúlyozza. Így aztán megjelenik a Luther mellett leginkább mérvadó evangélikus teológus egy-két fontos elképzelése, de végül minden egyes tantételbe bekerülnek akár olyan nézetek is, amelyek nem egyeztethetők össze egymással, olykor egészen spekulatív tanok, amelyek abból a kétszáz éves távlatból már igazán legalább mérlegelés alá kerülhettek volna. Így persze meglehetősen rideg szöveg született, amely kevéssé tudott számot adni személyes élményeiről: a kételyeiről, a bizonytalanságáról, a megrendüléséről, a csodálatáról. Talán ez a hiány fogalmazódott meg személyesen is Heppében, aki végül követőjévé vált a liberális teológia atyjának, a nagy Schleiermachernek, aki szerint minden racionálison túl a vallási élmény az egyetlen meghatározó. Charles Hodge, aki több mint két évtizeden keresztül vezette a princetoni teológiát, s aki csaknem 3000 diákot – későbbi lelkipásztort – tanított, maga is találkozott fiatalkori tanulmányi útján Schlei­ermacherral, s ismerkedett az új európai szellemi áramlatokkal. Ennek ellenére kitűzött célja volt a konzervatív kálvinizmus felelevenítése és megtartása. Kitűnő alapokat vetett, amelyeken több mai egyesült államokbeli kálvinista teológia is él. Hodge sem alkotott roppant eredetit, könyve éppúgy, mint Heinrich Heppe műve kitűnő összefoglaló kézikönyv, nagyszerű tankönyv a mai napig, de nincsenek eredeti megközelítési módjai. Ám megtanít kritikusan gondolkodni. Nemcsak kijelent, nemcsak ellenállást nem tűrően megfogalmaz, hanem személyes kételyt, bizonytalanságot, de egyben személyes meggyőződést is képes egy komoly tudományos műben meghagyni. Ez az, ami miatt ma is izgalmas olvasni, mint ahogy izgalmas ma is olvasni Kálvint, Augustinust, de ugyanígy ezért olyan izgalmas végigkövetni Pál apostol gondolatmeneteit egy-egy kérdésben. Érezzük a személyességet és a személyes érintettséget. A teológia a tudományosság mellett sem nélkülözheti soha azt, hogy szembesüljön, mégpedig nem mással, mint Krisztussal. Enélkül csak rideg és kongó okoskodás marad. Viszont minden Krisztus-hitvallás életet lehel a legszürkébbnek tűnő cikkelyekbe is.  2019. május 26.

Reformátusok Lapja 21


| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra! LXIII. ÉVFOLYAM, 21. SZÁM,

2019. MÁJUS 26.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

Az énekek hangmagasságáról

LAPJA

REFORMÁTUSOK

GONDOLATOK A KÁNTORPADON

ÁRA: 320 FT

Gyermekkorom vasárnapi gyermek-istentiszteletein sok gyermekdalt tanultunk, de lelkésznőnk, Szabó Éva néni arra is gondot fordított, hogy a gyülekezeti énekeket is megismerjük. Ezek közé tartozott a „Zengd Jézus nevét, zengd, világ” kezdetű angol egyházi himnusz, amely rendkívül ünnepélyes hangon dicsőíti Krisztust. A népek, nemzetek fölötti Úrként koronázza meg a királyok királyát: Jézust. A mai napig szeretem énekelni és kísérni ezt a dicséretet. Tapasztalatom szerint, noha sok gyülekezetben ismerik, sajnos nem merik énekelni nagy hangterjedelme és a hosszabb kitartást igénylő magas hangok miatt. Bevallom, nálunk sem fordul elő gyakran. Leginkább a virágvasárnapi istentisztelet záróénekének szoktam javasolni. Néhány éve az első négy verset egy egész hanggal mélyebben játszom, és a két utolsó versszakot emelem meg egy-egy félhanggal, váltódomináns akkord segítségével, így az utolsó vers már a fénylő A-dúrban zárja a himnuszt. Persze így az első versek szólnak sötétebben, és az alsó hangok szólalnak meg nehezebben, de talán könnyebben veszik az éneklők ezt az akadályt, mint a zárósorét. Ha mégis az eredeti hangnemben játszom végig, akkor kettő-négyütemes közjátékot iktatok be legalább egy helyen. Így levegőhöz jut a gyülekezet, és jobban fel tud készülni a továbbiakra. Akkor is szoktam alkalmazni ezt az eljárást, amikor négy versszaknál többet énekelünk valamelyik énekből: meghálálja magát, és már a gyülekezet is megszokta. Ha kevesen vannak az alkalmon, és kevés közöttük a jól éneklő, vagy nincs énekvezető, illetve nem ismerik a dallamot, hamar elszürkül, dörmögővé válik a gyülekezet éneke. Szomorú, habár érthető mindez, de még inkább szomorú, hogy a nagyobb hangterjedelmű vagy magasabban lejegyzett énekek ez által inkább kikerülnek az énekelt repertoárból. Általában a közölt hangnemben kísérem az énekeket, mert akkor bomlik ki a szépségük. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy van néhány ének, amelyet én is egy hanggal mélyebben kísérek: például a 205., 264., 270., 357., 390. dicséreteket. Másokat éppen ellenkezőleg, feljebb transzponálok – akár egy egész hanggal is –, mert úgy sokkal szebben szólnak, főként ráfelelő vagy záróénekként. Ilyen például a 225., 278., 485., 487. dicséret. Zsoltáraink és dicséreteink jellegzetes részei egyházi életünknek: igazi kincsek, tündöklő jelek, bizonyságok a lassacskán passzivitásba burkolózó társadalmunknak. Nem mindegy, hogyan szólalnak meg. Imádkozzunk azért, hogy a „várfalakra őrök álljanak”, akik szeretik énekeinket, és hangszerükkel vagy énekhangjukkal bátran szolgálják az énekügyet!  JÁKOB ZOLTÁN

Egységnapi találkozások Debrecenben ÜNNEPELT A MAGYAR REFORMÁTUSSÁG

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... ..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


| EGYHÁZI ÉLET |

Új énekeskönyv – új lehetőségek Idén ősszel lesz éppen tíz éve, hogy egyházunk vezető testülete döntést hozott az 1948 óta használatos énekeskönyv megújításáról. A tájékozódás, a szempontok megvitatása és az énekek válogatása mellett az első évek kiemelkedő eseménye volt 2013 októberének végén a Megőrzés és megújítás című nemzetközi konferencia, amelyen svájci, holland és cseh testvéreink énekléséről, énekeskönyveik megújulásáról is tájékozódhattunk. A tanácskozás címe egyben a két legfontosabb célt is megjelölte: őrizzük meg értékes énekkincsünket, egyszersmind újítsuk meg énekeskönyvünket, gyarapítva annak énekanyagát is. Egyházi éneklésünk az elmúlt hetven év alatt sokat változott. Ezt az új énekeskönyvnek is követnie kell. A 2016-os, Lélekkel és értelemmel című első füzetben ezt olvassuk: „Gyülekezeteink élete az óvodától az idősotthonokig, a bibliaórától a kirándulásig manapság sokkal tágabb horizonton bontakozhat ki”, mint hetven évvel ezelőtt. Ezzel együtt azonban oda kell figyelnünk arra is: melyik énektípusnak hol van a helye? Legyen az istentiszteletnek átgondolt rendje és legyenek meghatározott énekei, de ez nem ugyanaz, mint a különböző bibliakörök és korcsoportok énekigénye. Ebből következik egy további kérdés: mit tartalmazzon mindezekből az énekeskönyv? E gondolatok nyomán született meg 2018 tavaszán a zsinati döntés az énekeskönyv új beosztásáról. Ez nemcsak azért szükséges, hogy a bővülő énekanyag könnyebben helyet találjon. Az új szerkezet elsősorban a gyülekezeti alkalmak jellegéhez és tematikájához illő énekek megtalálását, azaz a gyűjtemény használatát szeretné segíteni. A megújított énekeskönyvet is a százötven zsoltár nyitja majd, ezt azonban még kiegészítik a – többnyire magyar – zsoltárdicséretek, az úgynevezett zsoltárparafrázisok. A zsoltárrész után a dicséretek alkotják új énekeskönyvünk fő gerincét. A mostani, Fohászkodások című fejezet (151–200.) párhuzamaként – a 201. számtól 350-ig – az istentiszteleti rendhez illeszkedve sorakoznak majd az általános, ünnepi időkön kívüli énekek, majd Hitünk alapjai címmel a két sákramentumhoz, valamint más alapvető hitigazságokhoz, szentírási helyekhez (pl. Miatyánk, boldogmondások) kapcsolódó dicséretek. Az ünnepkörök énekei a 351. és a 600. szám között kerülnek sorra, adventtől kezdve az egyházi év végéig. Az Egyházi év kifejezéssel a karácsonyt és húsvétot keretező ünnepi időszakok is hangsúlyt kapnak. Az új énekeskönyv harmadik részében, a 701. számtól kezdve a heti bibliakörök énekei és más, többnyire személyes hangvételű

énekek kapnak helyet a keresztyén élet témái (könyörgés, bűnbánat, megtérés, hála a kegyelemért, bizalom Istenben, szolgáló élet) szerint. Ez a Lelki énekek vagy Bibliaköri énekek elnevezésű harmadik nagy rész stílusban, hangvételben is más, mint az objektívebb, közösségi jellegű dicséretek. Dicséret és lelki ének – nem egymást kizáró énekcsoportok ezek, hanem szerepükben más, de egymást kiegészítő két kategória, mindegyikre szükség van a maga helyén. A 2018 februárjában megjelent, kilencvenkét új éneket tartalmazó második előkészítő füzet beosztása már jól szemlélteti az elmondottakat. Örvendetes, hogy mintegy száz gyülekezet ismerkedik már ezzel a gyűjteménnyel. Az új énekeskönyvi szerkezet természetesen az énekek újraszámozásával jár. Ez talán az egyik legizgalmasabb változás, hiszen a zsoltárok kivételével minden ének új számot kap. Jól ismert dicséretek kerülnek el egymás közeléből, hogy máshol, új környezetben találjunk rájuk. Sok változást, újdonságot tartogat tehát az új énekeken túl is megújuló énekeskönyvünk – hogy jövőre, a megjelenés évében már ismerősként vehessük kézbe, már most kezdjünk el ismerkedni vele! Ennek egyik alkalma augusztus 12. és 18. között lesz, amikor a Tahi Zenei Héten az új énekeskönyv lesz a középpontban. A résztvevők ott elsőként ismerkedhetnek majd a még szerkesztés alatt lévő új gyűjtemény tartalmával, beosztásával, használatával. A zenei hétről – amelyen hagyományosan a kórus­éneklés is nagy szerepet kap – bővebb információt az egyhazzene.reformatus.hu oldalon találnak az érdeklődők.  BÓDISS TAMÁS, FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

2019. május 26.

Reformátusok Lapja 23


| EGYHÁZI ÉLET |

Sorskérdések református szemmel A Magyar Református Egység Napjának egyik vezető programja volt az a sok érdeklődőt vonzó négy pódiumbeszélgetés, amelyet Média és hit, Teremtés, Házasság – vegyes házasság, valamint Közélet, politika, egyház címmel tartottak a debreceni Kollégium épületében május 18-án. A Kollégium épülete több érdekes egységnapi programnak, többek között a népzenei színpadnak is helyszínt adott, így volt, hogy zene és énekszó kísérte a meghívott szakemberek beszélgetését a változatos, mégis az egységhez kapcsolódó témakörökben. A pódiumbeszélgetések közötti szünetben Ábrám Tibor tiszáninneni főgondnok mondott köszöntést a Generális Konvent, a Kárpát-medencei magyar református egyházi vezetők testülete elnökségének nevében, hangsúlyozva azt, hogy az egység, amely tíz évvel ezelőtt lett láthatóvá és kimondottá, csupán keret. – Hogy ezt a keretet milyen tartalommal töltjük meg, rajtunk múlik, akik az egyes tájegységeken a református gyülekezetekben élünk. Ebben alapvető tényezők az emberek, a gyülekezetek, az intézmények közötti kapcsolatok. Ezek tekintetében a nap legfontosabb rendezvénye ez a pódiumbeszélgetés, mert a szónak, a párbeszédnek nagy ereje, lehetősége és felelőssége van. A párbeszédnél pedig csak egy fontosabb van: a nyilvános beszéd. Ilyen az evangélizáció és ez a négy pódiumbeszélgetés is – mutatott rá a főgondnok.

ÉRTHETŐEN ÉS HITELESEN SZÓLNI Az egyik ilyen volt a média és a hit kapcsolata, amelyen Köntös László dunántúli főjegyző, a Magyarországi Református Egyház (MRE) Zsinata Kommunikációs Bizottságának elnöke, a reposzt. hu blog szerzője úgy fogalmazott: a világi médiában erősen jelen van a keresztyénellenes hangulat. – Ez leginkább akkor érzékelhető, amikor belső ellentmondásokat vagy bűnöket találnak, olyasmit, amit – sokszor megalapozottan – meg lehet fogalmazni a keresztyénség kritikájaként. Ilyenkor ettől zeng a sajtó, egy része legalábbis biztosan. Ugyanakkor más kultúrköröket, vallásokat, a más világnézeti beállítottságúakat nem ezzel a kritikai éllel kezelik. Ilyenkor különös módon működik a kettős mérce – hívta fel a figyelmet a főjegyző. Fekete Zsuzsa, az MRE kommunikációs vezetője hangsúlyozta: a média hajlamos a hírek elferdítésére, a valótlanságok közlésére, de a református média az egyházat szolgálja, és próbálja megmutatni azt a sok jót, ami ott történik. – Amit az online és nyomtatott egyházi sajtóban olvashatnak, az mind hiteles, és olyan emberektől származik, akik adják a nevüket hozzá – mutatott rá a kommunikációs vezető. 24 Reformátusok Lapja

2019. május 26.

– A sajtó szerepe a tájékoztatás és a felvilágosítás. Nem hiszem, hogy csak az egyház küzd azzal a problémával, hogy bizonyos gondolatokat hogyan tegyen tálalhatóvá. Ma mindent a gyorsaság határoz meg, de úgy vélem, hamarosan rájönnek majd a médiamunkatársak is, hogy az elsődleges nem az, hogy gyors, hanem hogy pontos, ellenőrzött információt közöljünk. A felgyorsult világban vissza kellene térnünk a régi gyakorlathoz, azaz hogy kevés szóval súlyosat mondjunk – hangsúlyozta Ambrus Attila, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka, a Brassói Lapok főszerkesztője. Mindhárom szakember egyetértett abban, hogy az egyházi újságírásnak érthetőnek és közérthetőnek kell lennie, hogy azokat, akik kívül állnak, ne riasszuk el, hanem meg tudjuk szólítani, fel tudjuk kelteni az érdeklődésüket.

MEGISMERNI A TEREMTÉST Kevés olyan ember van, aki sosem keresett volna választ arra, vajon hogyan jött létre Földünk, miként fakadt élet rajta. Ezzel kapcsolatos véleményünk nagyban befolyásolja állásfoglalásunkat az egyes életkérdésekben. A Teremtés című pódiumbeszélgetésen a teremtéstudomány, eredet kérdéskörének különböző megközelítési lehetőségeit, jelentőségét vitatták meg a résztvevők. Pauk János, a Szeged-Újszegedi Református Egyházközség gondnoka, a Biblia Szövetség Egyesület Protestáns Teremtéskutató Köre tudományos tanácsadója, a Szegedi Gabonakutató kutatási igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia doktora szerint minden ember életében van olyan szakasz, amikor választ keres eredetére: honnan jött, hová tart, mi létezésének értelme. Az emberiség tágabb értelemben véve is keresi a válaszokat, segítségül hívva például az űrkutatást: vajon mi az, ami körülveszi világunkat. Ezért Pauk János szerint nagyon fontos a Biblia teremtésre vonatkozó tanításának ismerete. – A világ megismerése fontos, de állandóan kutatni felesleges – hangsúlyozta a szakember. Szilágyi Imre Miklós, a Budapest-Nagyvárad téri Református Egyházközség presbitere, az említett kör társalapítója és vezetője szerint fontos tisztázni, hogy a keresztyénség nem áll szemben a tudománnyal, sőt pártolója annak. A beszélgetőpartnerek rámutattak: az evolúciós elmélet szinte minden pontja megkérdőjelezhető – új magyarázatok kellenek, ebben játszik jelentős szerepet a teremtéstudomány. Pauk János szerint elengedhetetlen, hogy a témát kutató tudós újjászületett, hívő ember legyen, ugyanakkor a kutatás eszközei, módszerei nem különböznek más tudomány­ ágaktól. Szilágyi Imre Miklós szerint a munka jelentős részét képezi a már meglévő adatok evolúciós értelmezéstől független elemzése. – Ha kutatóként jó tudományt akarunk csinálni, a valóságot kell felismerni – hangsúlyozta Szilágyi Imre Miklós.


| EGYHÁZI ÉLET |

Média és hit

Házasság, vegyes házasság

Teremtés

Közélet, politika, egyház

ISTENRE NÉZVE A CSALÁDBAN IS A keresztyén ember nemcsak szavaival, hanem életvitelével is, így a párválasztásával, gyermekei nevelésével is bizonyságot tehet – hangzott el a házasság és vegyes házasság témájáról, illetve ehhez szorosan kapcsolódva a keresztyén családról szóló pódiumbeszélgetésen. – A Szentírás számunkra zsinórmérték – emlékeztette a hallgatókat Kánya Zsolt Attila egyházmegyei aljegyző, kémeri lelkipásztor, aki elmondta, hogy az Ószövetség kiterjedt „háza népe” után az Újszövetségben Jézus Krisztus az emberek számára megalkotta a napjainkra is érvényes családmodellt. Ahol ez felbomlik, ott nem az Úr a hibás, az ember fordult el, és ha nem akarja figyelembe venni ezt az áldást, ott csak romlani fognak a dolgok. Az isteni gondolat tudja egyben és egészségesen tartani a házasságot és a családot, de ehhez vissza kell mennünk az általa rendelt alapokhoz. Csűry István királyhágómelléki püspök megemlítette az Erdélyben tapasztalható magyar–román házasságok nyelvi és identitásbeli nehézségeit, például amikor a vegyes nemzetiségű, sőt sokszor a magyar házaspárok is román iskolába íratják gyermekeiket, azok későbbi boldogulására tekintve. A püspök hangsúlyozta: minden házasság- és családmodell alapvető kérdése, hogy abba az irányba nézünk-e, amelyet Isten mutat meg nekünk.

KÖZÉLET, POLITIKA, EGYHÁZ Az egyház és a közélet, még inkább a politika kapcsolata sarkalatos kérdés hívő és világi körökben egyaránt. Ennek egyik különösen

fontos része a nemzetpolitika. Répás Zsuzsanna, a Külgazdasági és Külügyminisztérium Nemzetközi Szervezetek Főosztályának főosztályvezetője szerint a Kárpát-medencében az egyház szerepe az evangélium hirdetése mellett elválaszthatatlanul összekapcsolódott a nemzeti identitás megtartásával. – A naponta támadásnak kitett közösségeknek szükségük van a lelki támaszra – fogalmazott Répás Zsuzsanna. A lelki oldal mellett a magyarság megőrzésének alappilléreit képezik az egyház közreműködésével működtetett különböző oktatási-nevelési és szociális intézmények. Fontos tehát az állásfoglalás, a közéleti szerepvállalás, és a református egyházra különösen igaz az, hogy nemzetmegtartó szereppel bír ezeken a területeken. Répás Zsuzsanna szerint ugyanakkor ezt a feladatot nehéz úgy betölteni, hogy az egyház mentes maradjon a közéleti csatározásoktól, a túlzott politizálástól. Lányi Gábor, a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa tengerentúli tapasztalatait összegezve rámutatott: a diaszpórában a személyi jelenlétnek van fontosabb szerepe. Az Amerikai Egyesült Államokban egyre nagyobb igény van az úgynevezett utazó lelkipásztorok szolgálataira, akik az egymástól távol élő magyar gyülekezeteket látogatják. A lelkipásztor szerint a nyugaton élő magyarság számára az egyház társadalmi központot is jelent: nemcsak az Ige miatt keresik fel a gyülekezetet, hanem a magyar nyelv, a magyar közösség miatt is. – Az elsődleges célunk az evangélium hirdetése – hangsúlyozta Lányi Gábor, rámutatva, hogy a nemzetpolitika református részről történő erősítése járulékos plusz.  JEZSOVICZKI NOÉMI, KOCSIS JULIANNA, FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ 2019. május 26.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

JEGYZET

A találkozásról A Kollégium udvarán a nyár fénye ragyog a sötét, esős napok után. Az elővigyázatosságból odakészített esernyők most a mármár forró napsugaraktól védik tulajdonosaikat. Néptáncosokkal, zeneszóval, árnyékban beszélgető emberekkel van tele a boltíves udvar. Talán a számos program, egymásra csodálkozás teszi, de úgy szalad el a megnyitótól a záró istentiszteletig tartó idő a Magyar Református Egység Napján, hogy az ember jóformán fel sem ocsúdik. Mennyien imádkoztak ezért a napért, nem tudjuk. Hogy mennyien teszik ezt a találkozó alatt, azt sem tudjuk meg talán soha. Nem is kell: ki-ki belső szobájának a titka ez. Az egységnap egész napon át húzódó programja az imalánc: minden egyházkerület egy-egy vállalt témáért könyörög énekkel, zsoltárolvasással, hangos és a belső szobában elmondott imádsággal. Pontosabban mondva közös téma is van: mindenki egységesen tusakodik lélekben azért, hogy a rendezvény valóban betölthesse küldetését. Csendesen nyílik és záródik a Kollégium imatermének ajtaja: Dobos Ágoston helyszínfelelős lelkipásztor hegedűszóval gyűjti össze az imádkozni érkezőket. A vonó mozdulatai a folyosón várakozókból is előcsalják a dicséretek dallamát. Észre sem vesszük, hogyan, de máris együtt, egy akarattal imádkozunk. Az egész nap dicsőítéstől hangos, Debrecennek ez a zuga csendes, végre csendes. Fohászkodunk harmincadmagunkkal az örülni tudásért, hosszabb-rövidebb földrajzi és lelki értelemben vett, ide vezető útjainkért, szabadulásért, hogy valóban örülhessünk. Van, akiből csak annyi szakad ki: „Köszönöm, Uram, hogy a nehézségek ellenére itt lehetek.” A kijelölt húsz perc úgy suhan el, mint a sóhaj. Talán nem véletlen, hogy az utolsó két imatéma ugyanaz: öröm és hálaadás, istentisztelet és megújulás. Az Úrtól tanult imádság elmondása után szinte lábujjhegyen osonunk ki a kápolnából. Az udvaron, akárcsak fél órája, csicsereg az élet, bennünk mégis csend van, és a zsoltár szava: „Boldog, akit kiválasztasz, és közeledbe engedsz, hogy udvaraidban lakozzék.” (Zsolt 65,5)  BAGDÁN ZSUZSANNA 26 Reformátusok Lapja

2019. május 26.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

„…mert ilyeneké a mennyek országa” – mondja Jézus a tanítványainak Máté evangéliumában. Vízszintes: 1. Az idézet első része (E, J, E, G, M, E). 13. Énekek …, ótestamentumi irat. 14. Monda. 15. Kossuth- és Liszt-díjas operaénekes (Erzsébet). 16. Londoni nővér! 18. Francia zeneszerző (Maurice). 20. Belül kies! 21. Email. 23. Rövid angol férfinév. 24. Kopasz. 25. Napszak. 27. Korallzátony Francia Polinéziában (HAO). 28. Ázsiai ország lakója. 30. Névelő. 31. Hullámos díszítésű. 33. A Micimackó írója (Alan Alexander). 35. Részekből összerakott csomag. 37. Új-zélandi őslakos. 39. Egykori nép a Balkánon. 40. Fuvallat jelzője. 42. A mélybe. 43. Mókusféle. 44. Ellentétes kötőszó. 46. Tórium és oxigén vegyjele. 47. Regény nagyon tömör tartalma. 49. AAAA! 50. Világbéke része! 52. Még nem jár suliba. 54. Orvos, barátok között. 58. Komputertomográfia, rövidítve. 59. Levélmintával lát el. 60. Csillag hirtelen kifényesedése, majd lassú elhalványulása. 61. Bács-Kiskun megyei község. 63. Hatalmas csőrű trópusi madár, névelővel. 65. Török gépkocsijelzés. 66. Idea. 67. Több pápa neve. 69. …-Nagy Mária, színésznő. 71. Kettőzve: Fülöp-szigeteki város. 72. Jómódban van! 73. Aleppo páratlan betűi. Függőleges: 2. A végén kenni! 3. Fa belső része. 4. Összetételekben külső voltot jelöl. 5. Tart valakit valaminek, angolul (DEEM). 6. Vércsatorna. 7. Hangköz. 8. Evangélikus Gimnázium Aszód, rövidítve. 9. Elegyít. 10. Némán koholó! 11. Szamárhang. 12. Fiatalos köszönés. 13. Az idézet második része (N, A, L). 17. Kabátot fölsegít.19. Holland sajtvárosból való. 22. Berlini szabvány! 24. Hullámos jel a lexikonban. 26. Szöveg fele! 27. Az idézet harmadik része (J, J, K). 28. Sziget, olasz földrajzi nevekben. 29. A szabadba. 31. A magasban. 32. Soha egynemű betűi. 34. Személyénél. 36. Pertu. 38. Egyenruhás és fegyveres hatósági személy. 41. Kérdőszó. 43. Részvénycsomag a tőzsdén. 45. Felsőfokú oktatási intézmény. 47. Férfinév, amely egy ótestamentumi könyv rövidítése is. 48. A panasz szava. 51. Fejre álló. 53. ITF. 55. Olaszország latin neve. 56. Népi kabátféle. 57. Megzavarodott. 58. II. Lajos király veszte. 62. KRESZ-tábla. 63. Hordómérték. 64. NEÖ. 66. Svéd váltópénz. 68. Nagy Jenő. 70. Forrasztófém. Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Füves legelőkön terelget, – csendes vizekhez vezet engem.


| GYERMEKEKNEK |

Ne imádd és ne tiszteld azokat.” (2Móz 20,3–5) Tehát Isten nem az állatok és az emberek ábrázolását tiltotta meg, hanem a bálványszobrok faragását és tiszteletét. Márpedig a bálványszobrok ember- vagy állatalakot viseltek. Az egyiptomi fogság idején rengeteg isten-

„Ne legyen más istened rajtam kívül! Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat.” (2Móz 20,3–5) séggel megismerkedtek a zsidók. Ezeket a bálványisteneket szobor formájában imádták. Voltak közöttük teljes embervagy állatalakok, de keverék lények is, akik emberi testet, de állatfejet viseltek. A pusztai vándorlás során a zsidók egyik bűne éppen az volt, hogy arany borjúszobrot készítettek maguknak, és azt imádták. Éppen ezért tiltotta meg Isten a bálványszobrok készítését és tiszteletét. A zsidók, hogy elkerüljék a bajt, többnyire inkább csak növényi mintákkal díszítették a tárgyaikat, épületeiket. De éppen a legszentebb helyen, a szentek szentjében szárnyas kerúbok őrizték a szent ládát, akik angyalszerű, keverék lények voltak.

Mi lenne egy Biblia korabeli képtárban?  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Hétvégén a Szépművészeti Múzeumban jártunk, és rengeteg festményt láttunk. És bizony jó részüket meg sem érteném, ha nem jártam volna hittanra, mert egy csomó festmény bibliai történetekről szól. De mindet jóval később festették. Melyik múzeumban vannak festmények a bibliai időkből? Szívesen megnézném Mózes eredeti portréját vagy egy korabeli olajfestményt a vörös-tengeri átkelésről. Ilyen múzeumot és ilyen festményeket sajnos nem fogsz találni. A bibliai korokban ugyanis nem értettek az olajfestéshez. A zsidók egyébként is tartózkodtak az emberek és az állatok ábrázolásától. Természetesen díszítették a sátraikat, majd később a palotáikat, házaikat is, de ezek a falfestések, kőfaragások vagy fémből készült domborművek leginkább növényi vagy geometriai formákat ábrázoltak. De miért nem festettek embereket meg állatokat? Isten megtiltotta nekik? Az emberek és állatok ábrázolását határozottan nem tiltotta meg Isten, viszont az egyik legfőbb parancsa így szólt: „Ne legyen más istened rajtam kívül! Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak.

Ezek szerint nem is maradt semmiféle kép arról, hogyan néztek ki a bibliai hősök? Festmény vagy képi ábrázolás egyáltalán nem maradt róluk. Persze ezt elég nehéz elképzelni manapság, amikor naponta több szelfit lövünk, mint ahány portrét készítettek például a középkorban egy királynéról egész életében. Az arckép, az arcvonások megőrzése a fotográfia feltalálásáig csak a gazdagok kiváltsága volt. Csak ők tudták megfizetni a festőket, akik elkészíthették portréikat, hogy unokáik, dédunokáik vagy sok száz év múlva élő leszármazottaik is láthassák az arcukat. A bibliai időkben is készültek arcképek, szoborportrék az egyiptomi, görög vagy római előkelők udvaraiban. De Izráelben ez vallási okok miatt nem volt szokás. Nem tudjuk, hogy például Dávid hogyan nézett ki, viszont megismerhetjük tetteit a Biblia lapjairól. A Biblia hőseinek arcképét a Szentírás szerzői szavaikkal „festették”, és őrizték meg nekünk sok ezer év távlatából.  2019. május 26.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

ESEMÉNYEK

Június 3–7. Nyírmeggyes – Járj előttem! cím­mel evangélizációs hetet tartanak hétfőtől péntekig 19 órai kezdettel a református templomban (Rákóczi u. 2.). Igét hirdet id. Pocsai Sándor csongori (Kárpátalja) lelkipásztor. Keddtől péntekig reggelente 8 órától áhítatra is várnak mindenkit a gyülekezeti házban. ÁLLÁS

A Tatai Református Gimnázium matematika–fizika szakos középiskolai tanárt keres. Információ és jelentkezés: Illés Dániel igazgatónál az igazgato@refi-tata.hu címen. ÁLLÁS

A Békési Református Egyházmegye esperese a Magyarországi Református Egyház (MRE) 2013. évi I. törvényének 61. §-a alapján, a vonatkozó presbitériumi határozatnak megfelelően – a korábbi eredménytelen pályázat miatt – ismét pályázatot hirdet a vésztői református gyülekezet nyugdíjazás miatt megüresedett lelkészi állásának betöltésére. A gyülekezet fenntartásában egy általános iskola, valamint egy bentlakásos szeretetotthon és a hozzá tartozó szociális gondozóközpont is működik. A lelkipásztor az MRE törvényeiben meghatározott szolgálati kötelezettségeinek teljesítéséért a lelkészi díjlevél alapján bruttó 200 000 Ft/hó helyi készpénzjavadalomban részesül, amelyet kiegészít az egyházközség által fenntartott szeretetotthonban végzendő szolgálatokért járó bruttó 80 000 Ft/hó javadalom. Ezt kiegészíti még a helyi gyakorlat szerinti stóladíj és a központi kifizetőhely által biztosított hittanóradíj. A javadalom része egy ötszobás szolgálati lakás teljes rezsiköltséggel. Az alkalmazás feltétele, kiemelt gyülekezet lévén, a legalább ötéves lelkészi szolgálat. Szakirányú végzettség előnyt jelent. A pályázathoz benyújtandó a lelkészi oklevél hitelesített másolata, az illetékes esperes által kiállított szolgálati bizonyítvány – Tiszántúlról kívülről az illetékes kerület püspökével záradékoltatva –, a pályázó önéletrajza, a törvényben előírt nyilatkozatai és hiteles törzskönyvi lapja. A pályázat beérkezési határideje a hirdetés első megjelenésétől számított 30. nap, a dokumentációt a Békési Református Egyházmegye Esperesi Hivatalába (5630 Békés, Széchenyi tér 21. Tel./fax: 06-66-411-357, mobil: 06-20-9299-935, e-mail: bekesi.em@ reformatus.hu) kell beküldeni. 28 Reformátusok Lapja

2019. május 26.

Találkoztak a Kárpát-medencei protestáns teológusok A Pápai Református Teológiai Akadémia adott otthont az évente megrendezett Kárpát-medencei Protestáns Teológus Találkozónak április 26. és 28. között. A találkozón több mint száz hallgató vett részt. A háromnapos rendezvény fő témája az ősegyház és a mai egyház kapcsolata volt. A programokban áhítat, istentisztelet, igemeditáció, előadások, fórumbeszélgetés, borkóstoló, koncert, sport, városnézés és kikapcsolódás szerepelt. Németh Tamás rektor nyitó áhítatában a Jn 21,20–23 alapján elmondta, hogy a lelkipásztori szolgálatban mindent megelőz a személyes kapcsolat Istennel, és minden nagy döntést Krisztus követésében, nem pedig az emberekre tekintettel kell meghozni. A rektor biztatta a résztvevőket, hogy használják ki a találkozó adta lehetőségeket, és épüljenek egymás hite által. Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke megnyitó beszédében úgy fogalmazott: bár a teológushallgatók a Kárpát-medence különböző területeiről érkeztek a találkozóra, egy közös nemzettest tagjai, összeköti őket a közös Megváltó, a közös reformátori örökség és a közös szolgálat. Szombaton Balla Ibolya prorektor tartott áhítatot a Gal 1,1–9 alapján. A rektorhelyettes arról beszélt, hogy a lelkipásztor feladata határozottsággal továbbadni a rábízott igét. Bátorította a teológushallgatókat, hogy maradjanak meg az elhívásban, amelyet kaptak, és ragaszkodjanak hitük alapjához. A találkozó fő témájához kapcsolódva Barta Zsolt docens az őskeresztyén istentiszteletről, míg Németh Tamás rektor a mai református istentiszteletről tartott előadást. Az előadásokat a Hanula Gergely egyetemi tanár által vezetett fórumbeszélgetés követte, amelynek vendégei Polgárdi Sándor evangélikus esperes és Boncz Zoltán baptista lelkész voltak. Szombaton este az Ótemplomban a kolozsvári Flauto Dolce régizenei együttes adott koncertet. Vasárnap délelőtt a teológustalálkozó közössége úrvacsorás istentiszteleten vett részt. Igét hirdetett Köntös László, a Dunántúli Református Egyházkerület főjegyzője. Igehirdetésének fő üzenetét a Gal 1,11–12 alapján fogalmazta meg: nincs más evangélium, csak amit Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából kaptunk. A lelkipásztoroknak a tiszta evangéliumot kell hirdetniük, szolgálataikban és küzdelmeikben pedig csak az ige igazsága alapján állhatnak meg.  REFDUNANTUL.HU


| EGYHÁZI ÉLET |

Az újrakezdés ideje Újjáépítik a Ráday Kollégiumot, Zsengellér József személyében új rektort neveznek ki a Károli-egyetem élére (képünkön), és Hajdú Szabolcs Koppány lett a vértesaljai egyházmegye új esperese. Megemlékeztek a nagycsütörtökön elhunyt Lovas Miklós csillagászról, és a Dunamelléki Református Egyházkerület intézményeiben történt személyi változásokról is beszámoltak az egyházkerület május 13-ai közgyűlésén. A Ráday Kollégium január 23-i tűzesete miatt az internátust le kell bontani, helyére kormányzati támogatással új épületet emelnek, az építkezés ütemezéséről még folynak a tárgyalások – mondta püspöki jelentésében Bogárdi Szabó István, aki köszönetet mondott valamennyi gyülekezetnek határon innen és túl, az egyházmegyék espereseinek és vezetőinek, a testvéregyházaknak, magánszemélyeknek és Orbán Viktor miniszterelnöknek, akik a kiégett kollégium újjáépítésére felajánlásokat tettek. A Károli Gáspár Református Egyetem rektora, Balla Péter kitöltötte szolgálati idejét, őt Zsengellér József váltja a rektori székben. Bogárdi Szabó István püspök megköszönte Balla Péter fáradozását, amelynek köszönhetően „a Károli-egyetem helyzete stabilizálódott, némely kara pedig a legjobbak közé tartozik”. Hajdú Szabolcs Koppányt választották meg az esperesi tisztségre a Vértesaljai Református Egyházmegye presbitériumai. A korábbi esperes, Szabó Ferenc magánéleti okok miatt lemondott mányi lelkipásztori tisztségéről és esperesi, valamint egyházkerületi főjegyzői tisztségéről is. Utóbbi betöltésére Bogárdi Szabó István püspök javaslatára már nem írnak ki újabb választást, a főjegyzői feladatokat az év eleje óta a dunamelléki esperesek látják el, a rang­ idős Takaró András délpesti esperes szükség esetén helyettesíti őt. A közgyűlés megemlékezett a nagycsütörtökön elhunyt Lovas Miklós csillagászról, és foglalkozott a magyar református egység napjával is. A veresegyházi Kálvin téri Református Általános iskola igazgatója augusztus 15-től Fukkné Fukász Enikő lesz, a Zsinati Tanács lelkészi helyére Rácz József esperest, világi helyére pedig P. Tóth Zoltán északpesti egyházmegyei gondnokot jelölte a közgyűlés. A testület határozott arról is, hogy az egységes lelkészképesítő vizsgára jelentkezőknek július 31-ig kell beadniuk teljes dokumentációjukat, azzal együtt az Egyházkerületi Tanács ajánlását.  PAROKIA.HU

Találkozó

A Sárospatakon végzett presbiterek találkozóját és továbbképzését tartják május 31. és június 2. között a Sárospataki Református Kollégiumban, a konferencián minden öregdiák jelenlétére számítanak. Rákóczi-emlékév lévén az előadások a fejedelemről és koráról szólnak majd. A sárospataki gyülekezet Lorántffy-termében szombaton tartandó előadásokra, a vasárnapi ünnepi istentiszteletre, valamint az azt követő koszorúzásra minden érdeklődőt várnak. További tájékoztatás Biró László szervezőtől kérhető a +36-30-2126844 telefonszámon, illetve a biro.laszlo.rg@gmail.com címen.

KÁNTORKÉPZŐ TANFOLYAM DUNAMELLÉKEN

A Dunamelléki Református Egyházkerület kántorképző és kántortovábbképző tanfolyamot rendez 2019. július 14-től augusztus 3-ig Budapesten, az Evangélikus Hittudományi Egyetem épületében (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.). Jelentkezés: 2019. június 17-ig a következő címen: Dunamelléki Református Egyházkerület,1092 Budapest, Ráday u. 28. A borítékra írják rá: Kántorképző tanfolyam. A jelentkezéshez csatolandó: rövid önéletrajz, lelkészi ajánlás, egészségügyi igazolás („közösségbe mehet”), felbélyegzett és megcímzett válaszboríték. Részvételi díj: 29.000 Ft (határon túliaknak kedvezményesen, a kedvezmény mértéke egyéni elbírálás szerint), amelyet a tanfolyam első napján kell befizetni. Az összeg tartalmazza a reggelit, ebédet, vacsorát, a szállást és a tandíjat. Először jelentkezőknek június 22-én felvételi beszélgetésen kell részt venniük (előzetes telefonos egyeztetés után), amelyre a Református Énekeskönyv következő énekeinek első verseit tanulják meg kívülről: 42, 65, 90, 134, 165, 225, 299, 390. További információk kérhetők telefonon Hegedüs Nóra tanfolyami titkártól +36-30-423-9758 vagy Monostori Ferenc tanfolyamvezetőtől +36-30-747-3638. E-mail: dre.kantorkepzo@gmail.com. Honlap: www.kantorkepzo.zsoltar.hu. 

FELVÉTELI

A Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány felvételt hirdet Protestáns Felsőoktatási Szakkollégiumába (1121 Budapest, Eötvös út 35.) református és evangélikus hallgatók számára. A felvételi időpontja 2019. június 29–30. Információk a szakkollégiumról és a felvételi feltételeiről a www.profesz.hu honlapon vagy a (361) 391-90-50 telefonszámon hétfő és csütörtök között 9-től 13 óráig. A jelentkezés beérkezési határideje: 2019. június 14.  2019. május 26.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Vida Máté kismarjai lelkipásztort kérdeztük.

1

Mikor döntötte el, hogy a lelkészi pályát választja? Honnan jött az elhívás? A konfirmáció volt az a pont az életemben, amikor eldöntöttem, hogy lelkipásztor leszek. Ettől kezdve mindent ennek rendeltem alá. Céltudatosan készültem rá, mindent megtettem azért, hogy Isten szolgálatába állhassak. Ezért jelentkeztem a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumába. A középiskolai

Vida Máté, a kismarjai gyülekezet helyettes lelkipásztora három és fél éve szolgál a református közösségben, ahol az egyik legnagyobb gond a népesség csökkenése. Arra törekszik, hogy a nehézségek ellenére is minél több emberhez eljuttassa Isten élő és ható Igéjét.

4

éveim alatt volt, amikor elbizonytalanodtam, de végül az Úr megerősített az ő akaratában, és jelentkeztem a Debreceni Református Hittudományi Egyetemre.

2

Kismarja az első szolgálati helye. Mi a legnehezebb feladat, és mi a legnagyobb áldás az itteni szolgálatában? Sajnos Kismarjáról is elmondható mindaz, ami ma nagyon sok falusi gyülekezetről: csökkenő népesség, szerény anyagi lehetőségek, a lelkész elmagányosodása. Mindezek ellenére érezhető az isteni gondviselés, hiszen a presbiterek és a gondnok elhívott társaim a szolgálatban, minden istentiszteleten ott vannak, minden rendezvényen tevékenyen részt vesznek, és valóban magukénak érzik a gyülekezetet. Hálát adok érte, hogy olyan segítőket kaptam, akik hajlandóak lelki és anyagi áldozatot is hozni a közösségért.

3

Milyen lehetőségeket lát a gyülekezet? A miénkhez hasonló kis falusi gyülekezetekben már az utolsó utáni pillanatban vagyunk. 30 Reformátusok Lapja

A mi közösségünk ugyan nagyon aktív, de munkahelyet nem tudunk teremteni, a fiatalokat nem tudjuk megtartani. Sokakkal együtt úgy tekintek önmagamra, mint egyfajta hospice-lelkészre, aki elkíséri az utolsó időszakban a gyülekezet közösségét. Én ezt is nagyon fontos szolgálatnak tartom, és természetesen ebben a helyzetben is mindent megteszek azért, hogy az Ige minél több lélekhez eljuthasson. Éppen ezért tartok alkalmakat gyermekeknek, fiatal felnőtteknek és időseknek is. A fiatal felnőttek bibliaórájára azok a Debrecenben élő ifjak járnak, akik hétvégenként hazalátogatnak a családjukhoz, őket csak addig tudjuk megtartani, amíg nem alapítanak családot. Csüggednünk azonban nem szabad, mert a jövőt csak az Úr ismerheti, aki megtart és éltet bennünket minden helyzetben.

2019. május 26.

A nehézségek ellenére mi tartja meg nap mint nap a szolgálatban? Amikor az ember arra teszi fel az életét, hogy Istennek szolgáljon, nem szabad elkeserednie akkor sem, ha nem ideális körülmények között kell helytállnia. Akkor tudjuk igazán értékelni azt, amink van, ha megjárjuk a mélységet és a magasságot is. Hiszem és érzem, hogy az életemnek, a református egyháznak és az egyházközségünknek is van pásztora, van Istenünk, aki gondot visel rólunk. A szolgálati hűség, a szeretet, a megerősödés az Úrban, ezek viszik az embert az egyik napról a másikra, és nem hagyják elcsüggedni a nehéz időszakokban sem.

5

Fiatal lelkészként milyen jövőképet lát maga előtt? Bizakodásra ad okot, hogy mind az egyházmegye, mind az egyházkerület arra törekszik, hogy megerősítse a kis falvak lelkészeinek státuszát is. Emellett azt gondolom, hogy hívő emberként, a fiatalokat jellemző tenni akarással és lendülettel nem adhatom át magam a csüggedésnek. Isten iránti bizalommal hiszem, hogy egyházunknak, gyülekezeteinknek és mindezekben jómagamnak is van jövőm, amelyben az Úr akarata teljesedik ki.  KOMORNÉ CSERNÁTH ERZSÉBET


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2019/21. szám  

Reformátusok Lapja 2019/21. szám