Page 1

LXIII. ÉVFOLYAM,

14. SZÁM,

2019. ÁPRILIS 7.

LAPJA

REFORMÁTUSOK

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 320 FT

A jövő most kezdődik BEMUTATKOZNAK A KÁRPÁT-MEDENCEI IFJÚSÁGI MUNKA RÉGI-ÚJ MŰHELYEI


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Könyörgünk hozzád azért, hogy te Igéd akadálytalanul és tisztán hirdettessék az egész világon. Fogyatkozzék azoknak roppant száma, akik még nem hallottak rólad, azoknak számával együtt, akik hallottak, de elfeledkeztek rólad.  RAVASZ LÁSZLÓ (1882–1975)

8

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386.

12

16

24

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Bagdán Zsuzsanna (bagdan.zsuzsi@reflap.hu), Hegedűs Bence (szerk@reflap.hu), Hegedűs Márk (szerk@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kun András Nándor, Petrőczi Éva. Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Köves Béla igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x

Címlapfotó: Sebestyén László

INTERJÚ

6. A kísértő arcai | A száz éve kikiáltott Tanácsköztársaság és az egyházak viszonyát feldolgozó konferenciáról kérdeztük Hatos Pál történészt

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. Lehorgasztott és felemelt fővel a Krisztus-testben | Bella Violetta vezércikke

AKTUÁLIS

8. A jövő most kezdődik | Fókuszban az ifjúságivezető-képzés 11. Önkénteseket vár a Csillagpont | Folytatódik a kiválasztás

INTERJÚ

12. Szavak pásztora | Magay Tamás lexikográfus vall életéről

REFORMÁTUS ÉLET

16. Tompa Mihály tornácán | Látogatóban a hanvai gyülekezetnél

GONDOLATOK

20. Történelem | Köntös László rovata 21. Szíriai protestánsok: a kisebbségek kisebbsége | Ablonczy Bálint publicisztikája

EGYHÁZI ÉLET / SZEMLE

23. Látogatás a Közel-Keleten | Magyar delegáció járt a szír protestánsoknál 24. Kékre festett álmok Tiszakécskén | Kovács Miklós Kossuth-díjas kékfestőmester műhelyében jártunk

PORTRÉ

30. Öt kérdés – öt válasz | Somogyi László hajdúböszörmény-Kálvin téri lelkipásztor válaszol kérdéseinkre 2019. április 7.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

IV. 7. VASÁRNAP

Böjt 5. vasárnapja

IV. 8. HÉTFŐ

IV. 9. KEDD

IV. 10. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(8) „A mi segítségünk az Úr nevében van…” (Zsolt 124) A szabadító Isten dicsérete. Ez a zsoltár általánosan fogalmazza meg a népét veszedelemből megszabadító Isten dicséretét. A zsoltáros szándékosan elhagyja a magasztalás mögött rejlő konkrét esemény megnevezését. Az általánosítás teszi lehetővé, hogy teljesen a magunkévá tegyük az üzenetet. Ez a szabadítás mindig ugyanabból a veszedelemből ment meg. Hiszen a „hasadt”, bűntől rontott világban két irányból érhet bennünket halálos veszedelem: ránk tör az emberi gonoszság ezernyi életért, többért, presztízsért, hatalomért folytatott küzdelem alakjában, amelyben elevenen zabáljuk fel egymást, illetve ránk törhet ezernyi áradat, természeti csapás. Ez a szabadítás az Úr műve. Csak ő szabadíthat meg. Adott helyzetekből is csak ő menthet meg, még ha azt a szerencsének tulajdonítanánk is. Ha nem lett volna velünk az Úr, már nem élnénk (1). Minden kegyelem, mert törékeny madarak vagyunk, és sok a tövis, a durva „drót”, a tőr és a vérengző vadállat ebben a világban (6–8). Csak az Úr szabadíthat meg akkor is, amikor ebben a világban már nincsen segítségünk. Jn 16,23b–28  156. dicséret (2) „…népét pedig az Úr karolja át…” (Zsolt 125) Aki az Úrban bízik, az bizonyosságban él. Mit jelent bizonyosságban élni? Megtapasztalod, hogy átölel az Isten. Mint ahogyan a Kárpát-medencét is hegyek veszik körül, ami védelmet, óvó biztonságot jelent. Mit jelent az, ha valakit átölelek? Odalépek a szeretteimhez, az enyémekhez, túl a társadalmi szerepeken, átlépve az illendő kommunikációs távolságon, és megölelem őket. Így ölel át bennünket az Úr. Az Úr népét átölelő mozdulata a megváltó, gyöngéd, óvó, örök biztonságot adó szeretet evangéliumát hirdeti meg. Átölel, elhatárol bennünket a maga számára, elkülönít, tulajdonaivá tesz bennünket az Úr (2). Ez a bizonyosság megszilárdít. Akik az Úrban bíznak, nem ingadoznak. Aki szilárd, akit az Isten szilárdított meg, az mindig szelíd. Aki nem szelíd, az valószínűleg nem szilárd, hanem nagyon is ingatag, és emiatt agresszív (1). Ez a bizonyosság megtart. Az Úr átölel, megszilárdít, hogy az igazak nehogy a bűnösök útjára vetemedjenek. Nem engedi, hogy az ő rendjének „határát” túllépjük, nem engedi, hogy bedaráljon bennünket az élet (3–5). Jn 16,29–33  204. dicséret (4) „Fordítsd jóra sorsunkat, Uram…” (Zsolt 126) Isten népe már megtapasztalta, milyen az, amikor az Úr hatalmasan cselekszik népéért, és jóra fordítja megnyomorított életüket (3). Minden itt, a halál árnyékának völgyében megtapasztalt szabadítás azonban csak előíze annak a tökéletes szabadításnak, amely Jézus Krisztus visszajövetelekor lesz a miénk. Addig, mint az álmodók, bizonyossággal már most a szabadítás örömében élünk (2–3). Ezzel a bizonyossággal reméljük, hogy az Úr egykor teljességgel jóra fordítja sorsunkat (1). Addig azonban marad a könyörgés: „Fordítsd jóra sorsunkat, Uram…” (4) Mert jólétben és szükségben, egészségesen és betegen, öregen és fiatalon egyaránt a „délvidéki, kiszáradt patakokhoz” hasonlít az életünk. Sír itt mindenki: az elkényeztetett, arcátlan, szemtelen, agresszív és követelő gyerek ugyanúgy, mint az idős és testi kínokban szenvedő haldokló, sírnak itt a jachtos buli orgiáiban ugyanúgy, mint az aknamezők poklában, de sírnak az Isten népének hitükben gőgös kegyesei is, akik a saját, kizárólag igaznak tartott tanaik és gyakorlataik mankóira támaszkodnak a feltámadott Jézus Krisztus helyett. Reménységünk, hogy akik eközben tényleg sírnak megszomorodva, megváltás után kiáltva, azok vigasztalást, örök szabadítást nyernek (Mt 5,4), „így aratnak majd” (4–6). Jn 17,1–5  344. dicséret (3) „De akit az Úr szeret…” (Zsolt 127) Isten áldása az ő megváltó, szabadító, vezető jelenléte földi életünkben, amely által mi is áldássá lehetünk ebben a világban. Az ő áldása nélkül hiábavaló minden emberi erőlködés (1–2). A zsoltáros úgy beszél Isten áldásáról, hogy olyan az, mint a hős kezében a nyilak. Isten fogja a nyílvesszőt, kiveszi azt tegzéből, ráhelyezi az íjra, biztos kézzel irányba helyezi azt, remegés nélkül megfeszíti a húrt, és a nyílvessző pontosan célba talál. Picit megrezdül, majd megnyugszik ott. Mindez úgy történik, hogy akármilyen csendben suhan a nyílvessző, vele együtt még a levegő is az általa mutatott, biztos irányba hasít. Isten felhasznál bennünket, hiszen mi az ő eszközei vagyunk. Továbbgondolva a képet, ha nekünk kell céloznunk, és remegne a

Reformátusok Lapja 2019. április 7.


| AZ IGE MELLETT |

kezünk, akkor odaáll mellénk, mint apa a fia mellé, és segít célozni, nem másokat lenyilazni, hanem mindent örök rendjének örömébe irányítani. Isten népe az örök rend irányába állított nép. Ennek az irányba állított életnek, vagyis Isten áldásának bizonyítékai a házasság, a család és a gyermeknevelés hitben megélt nagy ajándékai (3–5). Jn 17,6–19  233. dicséret (4) „Ilyen áldásban részesül az az ember…” (Zsolt 128) Isten áldása az ő ajándékait hirdeti, amelyeket csak ő adhat. Ezek az istenfélőknek adott ajándékok (1). Isten áldása, ha valaki a saját keze munkájából élhet, nem szorul másokra, egészséges, ezért tud dolgozni, és munkájának kellő gyümölcse van, amelyet ő használhat fel, vagyis nem vesznek el tőle mások, hanem ő adhat másoknak. Nincs ennél nagyobb ajándék (2). Isten áldása, ha valakinek van családja, felesége, gyermekei. Ez a zsoltár a család dicsérete. A Biblia családmodellje egyértelmű. Minden egyéb áldások forrása ez – az Úrban (3). Isten áldása azonban akkor is megtapasztalható, ha ezeknek híjával vagyunk, ha még nem látjuk munkánknak gyümölcseit, ha egyedül maradtunk, vagy családi életünk kudarcot szenvedett. Itt emelkedik igazán mennyei magasságokba a zsoltár, hiszen Isten áldásáért imádkozik, azokat is magához ölelve, akik nem Isten földi ajándékaiban tapasztalják meg az ő áldását. Jeruzsálem majdani jólétét meglátni (5), ahogyan az imádság fogalmaz, túlmutat az e világban megtapasztalható áldások keretein. Ez a zsoltár egyértelművé teszi azt, hogy miként ölthet testet Isten áldása ebben a világban. Nagy szabadságunkban sokfelé kereshetjük a boldogságot, de csak az istenfélő ember, aki az Úr útján jár, tapasztalhatja meg azt itt, és maradéktalanul odaát: jólétben és próbatételekben, békességben és békétlenségben egyaránt (4–6). Jn 17,20–26  397. dicséret (5) „Megszégyenülnek, meghátrálnak majd Sion gyűlölői mind.” (Zsolt 129) Hitvalló zsoltár ez, amelyet a gyülekezeti istentiszteleten énekeltek. Ilyenkor Isten népe visszatekintett múltjára, majd így összegezte: sokan szorongatták őket, hitüket, mégsem bírtak velük (1–3). Isten azonban igazságos volt. Nem engedte népét vég nélkül bántani, megszégyenítette gyűlölőiket. Ezek előbb-utóbb kitépett fűcsomókká lettek, amelyeket nem érdemes az aratáskor kévébe kötni. Isten áldásának hiányára mutat ez a kép. Kárt szenvednek mindazok, akik Isten népét bántják. Az áldás hiánya átok (4–8). Hitvalló, hitvédő, harcos zsoltár ez. Valóban, világunkban, ahol illatozik mindenféle virág, csak hitvalló, bátor bizonyossággal lehet megmaradni a hitben. Ugyanakkor Jézus Krisztus még ennél a harcos hitnél is nagyobb bizonyossággal szolgált közöttünk, és minket is erre a bizonyosságra váltott meg, miszerint édeskevés az a lelkület, amely harcosan állítja, hogy neki van igaza, és átkot szór másokra, mert őt az istene úgyis megsegíti. Jézus Krisztus sokkal többet ajándékozott nekünk ennél a primitív szemléletnél. Valóban megszégyenülnek az Úr ügyének gyűlölői. Éppen ez a bizonyosság ad nekünk erőt és szelídséget ahhoz, hogy mi senkit ne gyűlöljünk, hitünkre és igazságunkra hivatkozva se. Jn 18,1–11  334. dicséret (5) „Várom az Urat…” (Zsolt 130) Samuel Beckett sírjánál álltam nemrégiben. Eszembe jutott a Godot-ra várva című drámája. Egy nagy szemétkupacon ülve várnak többen egy Godot nevezetű emberre, aki majd, ha megjön, akkor minden jobb lesz. Várunk, mítoszokat gyártunk, emberekben reménykedünk: majd jobb lesz, mert most rossz. Az ember alapproblémája túlmutat a társadalmi és e világi összefüggéseken. Az emberlét mélységét, az ember „világba kivetett” árvaságát és halandóságát (Hankiss Elemér: Az emberi kaland) nevezi a zsoltáros bűnnek, amely persze tényleges bűnök forrása. Itt lehetne sorolni a Tízparancsolat valamennyi passzusának megszegését (1–4). Valódi reménységünk: emberen túli reménység, az élő Istenbe, a teremtő és megváltó Úrba vetett reménység. Ő az, aki Jézus Krisztusban megmutatta, hogy a bűnt nem lehet felmentéssel vagy megtorlással semmivé tenni, csak megbocsátással. Isten az, aki megbocsáthatja a bűnöket. Ez a kegyelem fénysugara. Mi ezt az Urat várjuk, az ő ígéreteiben bízunk, az ő megváltó szeretetéből élünk (5–8). Jn 18,12–18  3. zsoltár

IV. 11. CSÜTÖRTÖK

IV. 12. PÉNTEK

IV. 13. SZOMBAT

2019. április 7.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

A gyakorlatban volt különbség a százharminchárom nap és a negyven év között? Az elvek közösek voltak: szétválasztani az egyházat az államtól, elkobozni az egyházak vagyonát, megszüntetni a vallás közéleti funkcióját, azaz magánüggyé nyilvánítani. De azt hozzá kell tenni, hogy 1919 márciusában a kommunizmus még sokakat megtévesztett. Baltazár Dezső tiszántúli református püspök táviratban köszöntötte a forradalmi kormányzótanácsot, és úgy vélte, a kommunizmus krisztusi elv, ezért elvileg keresztyén alapon nem tehető kifogás ellene. A püspök ennek ellenére sem kerülhette el a bántalmazásokat és a börtönt. Voltak lelkészek, akik a Tanácsköztársaság bizonyos lépéseit üdvözölték, például az alkoholtilalmat, mert az az egyszerű hívek legfőbb kísértőjét tiltotta be.

A kísértő arcai Az érzelmeket kikapcsolva, de beszélni kell a Tanácsköztársaság idején történtekről – mondja Hatos Pál történész, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közép-Európa KutaHEGEDŰS MÁRK tóintézetének munkatársa, aki egyik előadója lesz a száz éve kikiáltott Tanácsköztársaság és az egyházak viszonyát feldolgozó budapesti konferenciának. Miért fontos emlékeznünk, kutatnunk a történelmet? A történelem mi magunk vagyunk. A döntéseinket nagymértékben meghatározza, ahogyan őseink bizonyos helyzetekben cselekedtek vagy éppen mulasztottak. A történelem így szembesít önmagunkkal. A történelemkutatás ezért a jelennek szól, de fontos, hogy a pozitív vagy negatív elfogultságot kikapcsoljuk, és megértsük, hogy a rég elhunyt történelmi szereplők miért úgy cselekedtek, ahogyan tették. Kikapcsolva az érzelmeket, milyen volt a Tanácsköztársaság és az egyházak viszonya? Az 1919-es proletárdiktatúra a hazai kommunizmus első ámokfutása volt, bár roppant rövid ideig tartott, csupán százharminchárom napig. Azonban a Tanácsköztársaság rendszere hadat üzent az egyházaknak is, mivel azt vallották, hogy az eljövendő kommunizmusban nem lesz szükség vallásra, hitre. Így okkal és joggal rossz emlékű időszak ez az egyházaknak. Ez a korszak azonban a rövidsége miatt nem okozott akkora károkat, mint később a negyven év kommunizmus, amely egyébként elődjeként tekintett a proletárdiktatúrára. 6

Reformátusok Lapja 2019. április 7.

Mivel foglalkozik majd a konferencián? A proletárdiktatúra nem a semmiből fakadt, hanem a világháború utáni összeomlásból. Megelőzte az 1918. októberi őszirózsás forradalom, amelynek megítélése sokkal összetettebb volt, hiszen a Vatikán elsőként ajánlotta fel a Magyar Népköztársaságnak a diplomáciai elismerést, volt tevékeny protestáns államtitkárság is. 1918–1919-ben azonban másodpercek alatt évszázadok fordultak. Előadásomban a korszak két református vezetőjének szemszögéből vizsgálom meg a korszakot: a már említett Baltazár Dezső püspök mellett Ravasz László püspökön keresztül is, aki 1918–1919-ben még Kolozsváron volt püspökhelyettes, de 1921-től a magyar reformátusság legfontosabb vezetője lett. Tanulhat a mai kor embere a Tanácsköztársaság és az egyház viszonyából? Ne felejtsük el azt, ami történt, ugyanakkor „harag és kedvezés” nélkül érdemes vizsgálni ezt a korszakot is, hiszen sok kiváló szellem volt kezdetben a Tanácsköztársaság híve. Illyés Gyula, aki vöröskatona volt 1919-ben, később ezt írta: „De ha még hetéra volt is az angyal, aki csábította őket, annál inkább kellene beszélniök róla, a mosolyáról, fogásairól, a bérről, amit kér, nehogy mások is megjárják vele, hasztalan járva a veszélyeket! Mert a kísértés is, a veszély is örök.”  FOTÓ: VÁLASZ ONLINE/VÖRÖS SZABOLCS

RÉSZLETEK A KONFERENCIÁRÓL A Tanácsköztársaság és az egyházak: egyházpolitika, keresztyénüldözés, egyházi útkeresés címmel április 12-én, 9 órától a Ráday u. 28-ban tartják a Ráday Gyűjtemény és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történettudományi Intézetének közös konferenciáját. Köszöntőt mond Bogárdi Szabó István püspök, a Zsinat lelkészi elnöke, valamint Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

BELLA VIOLETTA

Lehorgasztott és felemelt fővel a Krisztus-testben A szerző győrszemerei beosztott lelkész, győri egyetemi lelkész

„Különbözhetek anélkül, hogy ez meghiúsítaná vagy károsítaná a kapcsolatot” – ezt a lehetőséget választották a hittanos és egyetemista fiatalok is, amikor arról kérdeztem őket, mitől érzik jól magukat egy-egy közösségben. Húszból tizennyolcan ezt jelölték a legfontosabbnak a tíz megadott válaszlehetőség közül. Hallgathassak más zenét, olvashassak más irodalmat, hordhassak mást anélkül, hogy ezért kivetne vagy kinevetne a csoport. Tartozhassak valahova anélkül, hogy fel kellene adnom magam. Ilyen a jó család is: tagjai mind más személyiségek, más korúak, mindnek más a maga szerepe, felelőssége és ízlése, de együtt mozdulnak, dolgoznak vagy épp ünnepelnek. Bibliai képünk erre a Krisztus-test. Ilyenek vagyunk-e mi, az egyház? Eltűrjük-e, meg-

Az egyetemista korosztály már nem ismeri a teremtés vagy a bűneset történetét, amely az én mindössze tíz évvel idősebb korosztályomnak még az alapműveltség része volt. Tudjuk-e velük a nulláról kezdeni a tanulást? tartjuk-e, szeretjük-e magunk között például azt, akinek más a szókincse? Vagy azt, akinek eltérő háttere miatt más kifejezések teltek meg eddig tartalommal, és egyelőre üres számára egy-egy református fordulatunk? Mondjuk szolgatárs helyett kollégát, böjti csendesnap helyett lelkigyakorlatot, éneklés helyett dicsőítést, igehirdetés helyett tanítást mond. Vagy épp azt sem tudja, hogyan nevezze meg ezeket. Mihez kezdünk azzal, aki még nem rágta át magát a keresztyénség múltján, jelenén, és még nem ebből a szempontból áll a világ etikai kérdéseihez? A múlt héten például arról vitatkoztunk, miért is nem öljük meg a súlyosan és tartósan betegeket (hiszen jelentős terhet rónak a társadalomra). Az illető nem provokálni akarta a csoportot, hanem most ért el ezekig a kérdésekig, most próbálná kialakítani a saját álláspontját. Vissza tudunk-e menni érte és vele a dolgok elejére? A hittanosok számára a templom tetején lévő jelkép bizony buzogány, amíg el nem mondjuk nekik, hogy az csillag egy adott kor ábrázolásában. Értük fiatal koruk miatt könnyebben visszamegyünk, de mi a helyzet az idősebbekkel? Az egyetemista korosztály már nem

ismeri a teremtés vagy a bűneset történetét, amely az én mindössze tíz évvel idősebb korosztályomnak még az alapműveltség része volt. Tudjuk-e velük a nulláról kezdeni a tanulást? Sok mínuszból és hátrányból indulóból lett nagy hatású bizonyságtevő. Hogyan vagyunk azokkal, akikkel vélemények, ízlés dolga választ el bennünket? Tudunk-e közösségben lenni például azokkal, akiknek más zene kedves, mint nekünk? Tapasztalatom szerint a komolyzenészeink megbecsülése kedvéért elhallgatjuk, hogy éppen berobbanóban van a keresztyén könnyűzenei kultúra. Hogy még akár kereskedelmi rádióba is eljut bizonyságtétel néhány vállaltan keresztyén alkotó zenéjén keresztül. Miért is kellene ezeknek ellentétben vagy harcban állniuk egymással? Az utolsó zsoltárban én úgy olvasom, minden eszközzel kell az Urat dicsérni. A vélemény- és ízléskülönbségek tekintetében van pár mondat, amelyet meg kellene tanulnunk ebben a nagy családban. Valahogy így kezdődnek: tudod, nekem ebben a témában nagyon sok érzelmem van már, szerzett sérülések és tapasztalatok, de elfogadom, hogy téged így szólít meg az Úr. Vagy: nagyon más az ízlésem, de örülök, ha te ebben találsz Istenhez utat. Vagy: köszönöm, hogy a te szemeddel is láthatok, mert eddig ez nekem nem adott semmit, de most megláttam, hogy ez is közelebb vihet Krisztushoz! Káin és Ábel története érintett meg ezzel kapcsolatban. Miért lett ellenérzés, majd gyilkos indulat abból, hogy most épp a másik kapott áldást? Káin mondhatta volna magában: jó, most neked, később talán nekem. Most örülök veled, a tiédnek, aztán majd örülj te is velem az enyémnek, ha úgy adja az Úr… A történet kulcsát Istennek azokban a szavaiban látom, amikor megkérdi Káint, miért horgasztja le a fejét. Ha jót cselekedtél, emelt fővel járhatsz – és valóban, amennyire tudjuk, Káin nem tett rosszat eddig, mégis lehorgasztotta a fejét, bezárkózott ezzel Isten és ember előtt, csak a maga belső monológjára hallgatva. Ha felnéz, meglátja Istent, meglátja a testvért, kérhet és kaphat az Úrtól választ a különbözőségre, vagy épp az embertárs indíthatja a különbözőség ellenére szeretetre. Lehorgasztott fejjel vagy emelt fővel járunk-e a Krisztus-testben?  2019. április 7.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

A jövő most kezdődik FARKAS ZSUZSANNA

– A mi felelősségünk, hogy ne az utolsókként, hanem velünk egyenlő gyülekezeti tagokként gondoljunk fiataljainkra – vallja Ablonczy Áron gazdagréti lelkipásztor. Néhány lelkésztársával március utolsó hétvégéjén szervezték meg azt a másfélnapos ifivezető-képzést, amelyre az ország számos részéből érkeztek fiatalok, hogy újabb ismeretekkel gazdagodjanak.

IVK – érdemes megjegyezni a rövidítést, mert azt egyre többször hallhatjuk majd gyülekezeteinkben és a fiatalok között. A tapasztalatok szerint az érintettek leginkább ezzel a három betűvel nevezik meg az ifjúsági vezetőképzést, mert – ahogy azt a program egyik résztvevője magyarázza – egyszerűen nincs idő mindig kimondani a képzés teljes nevét. Arra azonban a jelek szerint több száz fiatalnak volt ideje, hogy március utolsó hétvégéjét Budapesten töltse, és még több ismeretet szerezzen szolgálati területéről. Az IVK lényege röviden így foglalható össze: a fiatalok támogatása a hitük elmélyítésében és abban, hogy másokat is kísérni tudjanak ezen az úton. Az Ifjúságépítők elnevezésű, fiatal lelkipásztorokból álló közösség ennek jegyében harmadszorra szervezte meg az ifjúsági vezetők képzését, amelyen a résztvevők a főelőadásokon túl több program közül is választhatnak. A különleges alkalomra az ország minden területéről 8

Reformátusok Lapja 2019. április 7.

várták azokat a régi és új, önkéntes vagy főállású munkatársakat, akiknek fontos a fiatalok között végzett szolgálat.

MEGKERESNI ÉS ELHÍVNI A rendezvény a Kárpát-medencei ifjúsági munka koncepciójához is illik, ugyanis a Zsinati Ifjúsági Iroda kiemelt célja a fiatalok között végzett munka támogatása, és az is, hogy tizenöt éven belül minden ifjúsági csoportnak legyen képzett ifjúsági vezetője – ebben olyan partnerek segítségére számítanak, mint az Ifjúságépítők csapata. – Sokszor azt mondják, hogy a fiatalok a jövő egyháza, de ez nem igaz: ők már a jelen egyháza, velünk együtt. Ők is ugyanúgy Krisztushoz tartoznak, mint bármelyik felnőtt gyülekezeti tagunk – vallja Bedekovics Péter, a Zsinati Ifjúsági Iroda vezetője, aki egyetemi lelkészként is látja, mennyire fontos a kamaszok között végzett szolgálat. Mint mondja, ezeknek a tapasztala-


| AKTUÁLIS |

Channel elnevezésű hálózatot, amelynek kapcsán havonta találkoznak és támogatják egymást – ebből nőtte ki magát a vezetőképzés gondolata. – Egyre inkább éreztük, hogy ilyen szupervízióra és közös imádságra nemcsak nekünk lenne szükségünk, hanem mindenkinek, aki fiatalokkal foglalkozik. Észrevettük, hogy erre van igény, megpróbáltunk kilépni a megszokottból, és most itt vagyunk több száz fiatallal együtt – magyarázza a lelkiKRISZTUS A KÖZÉPPONT pásztor. A koordinátor számára a szervezés alatti felmérések és a tavalyi visszajelzések is fontosak voltak: mindegyik megerősíA Zsinati Ifjúsági Iroda és parttette benne, mennyire fontosak az ilyen találkozások. nerszervezetei ifivezető-kép– Lelkészként sokszor nem vezetőként gondolok magamra, zése Krisztus-központú képzési inkább együttműködő közösségben szeretek jelen lenni, de azt rendszer, amelynek célja, hogy tartom a legfontosabbnak, hogy jó vezetői minták vannak előta keresztyén ifimunkában részt tem – teszi hozzá Kapitány Flóra. Mint „Ezeken a képzéseken megtanulhatják, hogy a jó vezető mondja, egyházunkban sokszor hangsúlyos a hierarchia, de programjaikon elsősorban vezetett, aki képes hátralépni, és nem nagyon figyelnek rá, hogy a résztvevők a a saját feje után menni, hanem az Úrra figyelni.” szervezőkhöz is bármikor személyesen odafordulhassanak kérdéseikkel és kéréseikkel. – Isten szemévevő összes szolgáló szakmai ben mind ugyanolyan értékesek vagyunk – de nagy felelősség, és lelki háttere, valamint közha az ő országát építve lehetünk vezetők. Mi mindig Istent képpontja legyen. viseljük, neki számolunk el tetteinkkel, én pedig azt szeretném – Az ifimunka azért fontos, ezekkel a tettekkel megmutatni, hogy Isten szeret. Vannak kemert segítenünk kell a fiataljainreteink és szabályaink, de az alap ez a szeretet, amely megtartja kat Krisztushoz találni. Azonban a vezetőket és a vezetetteket– jelenti ki a lelkész. őket saját közegükben és kultúrájukban kell megkeresnünk, KÖZÖS FELELŐSSÉGÜNK ezért nemcsak hívogatnunk kell őket, hanem gyülekezetként is – A mi felelősségünk, hogy ne az utolsókként, hanem velünk közelebb kell menni hozzájuk, egyenlő gyülekezeti tagokként gondoljunk fiataljainkra – mondmelléjük kell állnunk, ehhez peja Ablonczy Áron gazdagréti lelkipásztor a fiatalok szerepéről az dig kellenek a fiatal vezetők, akik egyházban. A főszervező meglátása szerint a fiatalok maguk a könnyebben meg tudják szólíjövő, de ahhoz, hogy megmaradjanak egyházunkban, szükségük tani őket – hangsúlyozza Bevan találkozási lehetőségekre és képzéseke. – Fontos, hogy stradekovics Péter. Az irodavezető tégiai pontként is figyeljünk rájuk, de ez csak emberi gondolat. A szerint ezért fontos, hogy az IVK területén belül is több lehetőséBibliában is azt látjuk, hogyan hív el Jézus tanítványának szinte gük legyen: olyan inspirációt adó konferencia, mint a gazdagréti kamaszokat is – magyarázza a lelkész, majd hozzáteszi: különhétvége, ahol rengeteg program közül választhatnak, és olyan, böző kutatások is igazolják, hogy a fiatalok egyre inkább szerettöbb alkalomból álló képzés, amelyen a vezetéshez szükséges nek vezető szerepet vállalni. – Ezt látom a saját környezetemben alapkészségeket sajátíthatják el a fiatalok. is. Vannak, akiket egyszerűen követnek a többiek, de van olyan is, – Ezeken a képzéseken megtanulhatják, hogy a jó vezető elakit tudatosan kérünk fel, ő pedig szívesen vállalja a szolgálatot, sősorban vezetett, aki képes hátralépni, és nem a saját feje után élvezi a felelősséget, miközben olyan ajándékokra talál saját mamenni, hanem az Úrra figyelni – magyarázza Bedekovics Péter gában, amelyeket korábban nem vett észre – idézi fel. – El kell dönteniük, mik szeretnének lenni: vezetők, akiket megAblonczy Áron hangsúlyozza: nemcsak huszonöt-harminc dicsérnek, mert feladatokat vállalnak, vagy olyan gyülekezeti évesen lehet valaki vezető, hanem már tinédzserként is – tagok, akik azokért vannak, akiket vezetnek. Azt tanácsolom, a ehhez azonban fel kell készíteni őket. E gondolatok alapján leendő vezetőink bátran legyenek vezetettek, és merjenek valókezdték el saját képzésüket is néhány évvel ezelőtt. Eredetileg ban odafigyelni azokra, akiket vezetnek – teszi hozzá. csak saját ifivezetőiknek szerettek volna segítséget nyújtani, de hamar kiderült, hogy erre igény lenne a környező gyülekeKÉPVISELNI A LEGFONTOSABBAT zetekben is, így mára több százan érdeklődnek másfél napos képzésük iránt. – Előttem is vannak példaképek, de sokszor Kapitány Flóra, a Budapest–Budai Református Egyházközség túlidealizáljuk a vezetőket. Szerintem nem létezik „a jó vezető”, lelkésze programkoordinátorként segítette az IVK szervezéhiszen a bibliai hithősök is sokszor elbuktak, követtek el hibákat, sét. Évekkel ezelőtt néhány teológustársával indították el az Ifi toknak köszönhetően az ifjúsági iroda munkatársai is folyamatosan keresik azokat a lehetőségeket, amelyekkel még inkább támogatni tudják a vezetőket és a vezetővé válni vágyókat.

2019. április 7.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

de ettől ők még hitünk hősei. Azt szeretnénk megmutatni, hogy a jó vezető alázatos saját vezetőjével, vagyis Istennel szemben: akkor marad jó vezető, ha időről időre őt kérdezi – véli a lelkipásztor. Ez azonban nagy feladat a vezetői szolgálatban, mert minél inkább teszi valaki a dolgát, annál többet bíznak rá, így pedig háttérbe szorulhat az imádság – a képzéssel az ilyen eshetőségekre is próbálják felkészíteni a fiatalokat.

A TISZTA EVANGÉLIUMOT HIRDETNI – Előttem is példa az a tizenéves fiatalom, aki nem elsősorban a közösség miatt jön el hétről hétre, hanem azért, mert kérdései vannak, szeretne imád„A cél elsősorban az, kozni és dicsőíteni Istent. hogy a fiatalok találkozhassanak, Jó látni, hogy ilyen szív dobog a fiataljainkban – kapcsolatok épülhessenek közöttük, mondja a lelkész, de hozamelyeknek hála záteszi: ahhoz, hogy ezek nehezebb időszakokban is a fiatalok ne csak most legyenek közöttünk, haszámíthatnak majd egymásra.” nem a jövő egyházává is válhassanak, mindkét oldalon nagy a felelősség. – Ne azt érezzük, hogy ők majd mindent megcsinálnak, és ne rakjunk rájuk minden, olykor alantas munkát! A fiatalok pedig ne az állandó ingereket keressék, hanem merjenek elcsendesedni és a közösség tagjává válni – figyelmeztet Ablonczy Áron, aki szerint ebben minden lelkész és gyülekezeti tag segíthet. – Hirdessük a tiszta evangéliumot és imádkozzunk értük! Amikor ez megérinti őket, akkor eljönnek hozzánk, és az evangélium mozgatja majd tetteiket – mondja a lelkipásztor. Az IVK-t is ez a lelkület tölti be. A cél elsősorban az, hogy a fiatalok találkozhassanak, kapcsolatok épülhessenek közöttük, amelyeknek hála nehezebb időszakokban is számíthatnak majd egymásra. – Lelki megújulásra vágyunk, ezért imádkozunk, és programjaink központjában Jézus Krisztus áll. A résztvevők ilyenkor kicsit kiléphetnek az otthoni környezetből, mert ilyenkor nem nekik kell szolgálniuk, hanem nekik szolgálnak, így feltöltődve térhetnek vissza gyülekezeteikbe – foglalja össze Ablonczy Áron.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

10 Reformátusok Lapja

2019. április 7.


| AKTUÁLIS |

ÖT NAP A KAPCSOLATOKÉRT Kétévente több ezer, tizennégy és harmincöt év közötti Kárpátmedencei református fiatal gyűlik össze öt napra a Csillagponton, hogy Istenre figyeljen, majd lélekben megerősödve és ismeretekkel gazdagodva térjen vissza otthoni közösségébe. Jó alkalom ez arra, hogy kapcsolatok épüljenek a magyarországi és a határon túli fiatalok között, és ennek segítségével is meg tudjuk élni egységünket.

Önkénteseket vár a Csillagpont – Mindenkinek vannak olyan képességei, amelyeket fejleszthet az önkéntességgel, és olyanok is, amelyeket ennek köszönhetően fedezhet fel magában – mondja FARKAS ZSUZSANNA Prikryl Edina, a Csillagpont koordinátora. A Kárpát-medencei református ifjúsági találkozó első, március 30-i önkénteskiválasztása eredményesen zárult, de a szervezők folyamatosan várják az önkénteskedni vágyó fiatalok jelentkezését. A Csillagpont különlegessége, hogy fiatalok szervezik fiataloknak: ahhoz, hogy a találkozó létrejöjjön, több száz önkéntes munkájára, gondolataira, ötleteire, szerető odafigyelésére és odaszánására van szükség. Ennek valóságát tapasztalhatták meg mindazok, akik március utolsó szombatján részt vettek az idei első önkéntesnapon. A kiválasztó nap valójában csapatépítő alkalom volt a leendő önkénteseknek, amelyen személyesen is meghallgatták őket, és játékos formában segítettek megtalálni a hozzájuk leginkább illő feladatokat. A Kárpát-medence szinte minden tájáról érkeztek olyan fiatalok, akik júliusban több mint egy hetet szeretnének arra szánni, hogy segítsék a Csillagpont lebonyolítását. – Ahhoz, hogy hitelesek legyünk a résztvevők előtt, fontos, hogy tényleg minél több kortársukkal együtt szervezzük meg a Csillagpontot – hangsúlyozza Prikryl Edina. Számára is öröm látni, milyen sokan jöttek el az önkéntesnapra, és milyen hamar megtalál-

ták helyüket a szervezés folyamatában. – Mindenkinek vannak olyan képességei, amelyeket fejleszthet az önkéntességgel, és olyanok is, amelyeket ennek köszönhetően fedezhet fel magában. Mindnyájunkat formál, amikor ezeket megtaláljuk – ha foglalkozunk velük, erősebbé válhatunk – véli a koordinátor. Ugyanezt gondolják a szervezői csapat tagjai is, akik elszánt és lelkes önkéntesekkel találkoztak az önkéntesnapon. Nekik is megerősítő tapasztalat volt látni, milyen tudatosan és önmagukat ismerve választottak feladatot az érdeklődők. – A saját életünkön és tetteinken keresztül tudjuk megmutatni hitünk mélységét. Azt látom, az önkénteseink ebben a szolgálatban is szeretnék megélni, hogy Isten országa már itt van közöttünk. Ők is ennek az országnak a tagjai, ezt szeretnék építeni. Emellett abból is sokat tanulhatunk, ha látjuk, hogyan keresik mások Isten országát, és abból is, ha rájövünk, hogyan segíthetünk nekik ebben – fogalmaz Prikryl Edina. Ilyen segítség lehet az önkéntesség bármely formája, a közös ima és az egymásra figyelés is. A munkacsoportok vezetői ezek jegyében választották ki alapcsapatukat, de további önkénteseket is várnak, a jelentkezés folyamatosan tart a csillag.reformatus.hu oldalon. Az új jelentkezőket a következő hetekben hívják majd el egy-egy beszélgetésre és játékos kiválasztó alkalomra, hogy valóban mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbb helyet. Annyi azonban már most biztos, hogy – a Csillagpont idei mottójával élve – a lelkesedés és az önzetlenség körbeveszi a találkozó szervezését.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ 2019. április 7.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJÚ |

Szavak pásztora BAGDÁN ZSUZSANNA

Több mint ötven szótár, két gyermek, hét unoka, két (és egy hamarosan születendő) dédunoka, egy megszervezett anglisztika tanszék – számok a Kaposvárról származó Magay Tamás lexikográfus életéből, akinek munkásságát a közelmúltban lovagkereszttel ismerték el. Hangsúlyozza: nincsenek véletlenek. A kilencvenegy éves, ma is aktív tudóssal kalandos életútjáról beszélgettünk.

12 Reformátusok Lapja

2019. április 7.


| INTERJÚ |

Asztalán ma is ott sorakoznak az ábécérendbe rakott cédulákra feljegyzett kifejezések. Gyakran gondolkozik el a szavakon? Igen, előfordul – például az imént épp azon töprengtem, vajon mi, reformátusok is templomszentelésnek hívjuk-e a templomszentelést. Félig azért katolikus is vagyok: azt szoktam tréfásan mondani, hogy katolikus papi családból származom, mivel anyai nagyapám kispap volt a bécsi szemináriumban, egyébként klasszika-filológia tanár, aztán beteg lett és valahogy kiugrott. Egy lóversenyen ismerkedett meg a nagymamámmal, aki ráadásul evangélikus volt. A lóverseny ökumenizmusa – innen van a lovak szeretete? Erre nem is gondoltam, de talán innen van, és a lovagkereszt is a lovakra utalhat. Félretéve a viccet: nagyon jólesik az embernek, amikor elismerik a munkáját. A lexikográfusi élethez hozzátartozik a humor? Mindenképpen – erről tanúskodik a Szavak pásztora című könyv, amelyet kollégáim, tanítványaim, barátaim szerkesztettek a nyolcvanötödik születésnapomra. Ez az én Kossuth-díjam – még annál is több. A szavak világában és bűvkörében éltem eddig is és most is. Nem tudok leállni, de nem is akarok. Új szavakat vadászok, keresek, próbálom elkapni őket – a múlt héten írtam alá szerződést az Akadémiai Kiadóval, ahol 1957 óta dolgozom. Ezt értékelik is, de egyre kevesebb igény van a kinyomtatott szótárakra. Nemigen veszik a papírszótárt az emberek, okostelefonról használják például a református énekeskönyvet is. Azonban a tartalmat nem tudja pótolni a technika, azt nekünk, embereknek, lexikográfusoknak kell megadni. Többféle metaforával illették már a pályafutását: az előbb felidézett Szavak pásztora lelkészi végzettségére is utal, de nevezték már az angol–magyar lexikográfia óriásának is… Így akartak méltatni a gyülekezetünk, a pasaréti reformátusok Áldás, békesség! című hírlevelében is. Mivel ennek én vagyok az olvasószerkesztője, azt mondtam, hogy okvetlenül kihagyjuk ezt a megnevezést. Óriása nem, legfeljebb jeles figurája lehetek ennek a szakmának – mindenesetre azt hiszem, azért valamit letettem az asztalra szótárügyben. Ebben a munkában kulcsszereplő az anyanyelvi lektor: a kedvenc kéziszótáram a Magay–Országh Magyar–angol szótár, amelynek az utolsó kiadása 2012-ben jelent meg. Ezt Peter Sherwood magyar származású nyelvész, lexikográfus lektorálta, aki ötvenhatos menekültként került Nagy-Britanniába, kint szerzett tudományos fokozatot, abszolút kétnyelvű: irodalmi szinten tud angolul és magyarul is. Ez ritka adomány – Kosztolányi Dezső a Nyelv és lélekben óva intett a kétnyelvűségtől, mert azzal szerinte pont a szinonimák, az anyanyelvi gazdagság szerepe vész el. Kosztolányi sorolta fel a tíz legszebb magyar szót, és tőle származik az a kedves idézetem, a Gondolatok a nyelvről, amelyet kint is tartok a falamon – a feleségem készítette nekem. Ő saj-

nos már nincs velünk: három éve ment el, magyar–francia szakos bölcsész, vérbeli pedagógus volt, kiváló humorral. Élete másik meghatározó Dezsője az Eötvös Collegium egykori igazgatója, Keresztury Dezső – fél év után ő közölte, hogy kizárják a kollégiumból. Tizenkilenc éves fejjel nem értettem, miért történhetett ez meg. Országh László, későbbi mesterem, tanárom az Eötvös Collegiumban, akinél akkor angol szakosként tanultam, nem volt elégedett velem: az első vizsgám jóra sikerült, nem jelesre. Akkor mondták a nagy kollégisták, hogy „egy Eötvös-kollégista jelesnél rosszabbra nem vizsgázhat”. Valójában a származásom volt a baj: édesapám bíró volt, dunántúli nemesi család sarja, aki megtagadta a belépést a népbíróságba. A Collegiumból való kiűzetésem tulajdonképpen nemcsak a tanári kar döntése volt, hanem a diákok közösségéé, azonban amit ott tanultam – Keresztury Dezső szavaival szólva, hogy „Szabadon szolgál a szellem” –, az egész életemben elkísért. A mai napig alapvető jelentőségűnek tartom a kritikus gondolkodást, amely minden tudományos munka alapja. Talán az ennek a tanulsága, hogy az embert végső soron mégsem lehet kiűzni onnan, ahová tartozik. Egész életemben tapasztaltam Isten vezetését. Amikor az Eötvös Collegiumból kitettek, egyúttal az egyetemről is kizártak – én azonban szerettem volna egyetemre járni. Sebestyén Jenő, a budapesti Teológiai Akadémia dogmatikaprofesszora, édesapám jó barátja közbenjárására egy skóciai farmra kerültem dolgozni – nem voltam katona, de az olyan volt nekem, a vékony kaposvári úri fiúnak, mint a katonaság. 1947 októberétől 1949-ig éltem Skóciában. Az első félévben a farmon kilencven marha, közöttük negyven fejőstehén volt a gondjainkra bízva. A gazda rendes, de szigorú ember volt, reggeltől estig dolgoztunk. Szabadnap nem járt: egyetlen szabad délelőtt volt, akkor pedig templomba mentünk a skót protestánsokhoz. ‘48 karácsonyán Victor János és Dobos Károly is megjelentek vendégként a farmon – csodálatos emberek voltak. Az ő segítségükkel kaptam ösztöndíjat az edinburghi egyetem New College-ába – először csak egy félévre, de miután már magyar református teológust nem engedtek ki az országból, így a két ösztöndíjas hely egyikét én, a másikat a szintén Skóciában tartózkodó Pap Géza jogász kapta meg a ’48–49-es tanévre. Sok barátot szereztem, igazi gavallérként viselkedtek velem. A legnagyobb élményem az volt, hogy tolmácsolhattam a londoni olimpián – a mai napig őrzök egy, a szüleimnek küldött képeslapot, amelyet a magyar olimpiai bajnokok szignáltak, a tíz aranyérmesből kilencen aláírták. Más volt érzelmileg angolul gyakorolni a hitet, mint magyarul? Más volt: a skótok kedves, melegszívű emberek. Szerettem az igehirdetéseiket, az énekeiket. Sebestyén Jenő elintézte, hogy közben felvegyenek a pesti teológiára, hogy legális legyen a skóciai ösztöndíjam. Izgalmas, színes nemzetközi társaságba kerültem: 2019. április 7.

Reformátusok Lapja 13


| INTERJÚ |

Jordániától Japánig számos helyről érkeztek az edinburghi egyetemre teológiát tanulni. Jártam egyszer egy gael nyelvű közösségben is, ahol a szigetükön százszázalékos volt az istentisztelet látogatottsága, pedig a szertartás rendkívül hosszú volt, még az ebéd után is folytatódott. Volt, hogy eljátszottam a gondolattal, hogy ott leszek lelkész – azonban csak addig voltak velem kedvesek és támogatók, amíg vendég voltam. A szüleim azt szerették volna, ha haza sem jövök, de én tudtam, hogy Magyarországon akarok élni, családot alapítani, gyakorolni a hivatásomat. 1949-ben hazatért, elvégezte a teológiát, majd Országh László meghívására az Akadémiai Kiadó munkatársa lett. Amikor megjöttem Angliából, Országh megtudta, felkeresett. Rendkívüli ember volt. Azt mondta: „Én akkor nem álltam ki maga mellett, és szeretném ezt helyrehozni.” Felkért, hogy szerkesszek a nagy sikerű, 1948-ban megjelent kéziszótárából kisszótárt. Ez lett az Akadémiai Kiadó kisszótársorozatának első kötete. Olyan volt nekem ez a lehetőség, mint a vízbefúló után dobott mentőöv. Elégedettek voltak a munkámmal, így 1957-ben felvettek a kiadóba és az egyetemre is. Az utóbbi elég vicces történet: pontosan tíz évvel az után, hogy kirúgtak, táviratban értesítettek arról, hogy levelező tagozaton folytathatom a tanulmányaimat. A kiadóban sosem furcsállták, hogy lelkészként szerkeszt? A pártba sosem léptem be, de soha nem is akartak beléptetni. Rögtön a legelején tisztáztam az áldott lelkű személyzetissel: „Misi, mind a ketten hívő emberek vagyunk: te hittél az ellenállókban és az antifasisztákban negyvennégyben, és vásárra vitted a bőrödet. Aki képes az életét feláldozni egy eszméért, azt én tisztelem. Én másban hiszek: Jézus Krisztusban. Hívő emberek vagyunk – tőlem ne várjatok semmiféle olyan közeledést, amit esetleg más megtenne.” Akkor már presbiter voltam Cseri Kálmánnál, az esküvőnkön az egész párt ott volt a kiadóból. Ez az áldott emlékű személyzetis aztán sokat utaztatott, mindenfelé vittem a hírét Magyarországnak. Már harminchat éve annak, hogy „beléptem az EU-ba” – azaz az Európai Lexikográfiai Társaságba (EURALEX: European Association for Lexicography), amelynek közel háromszáz szótármegszállott ember a tagja a világ minden tájáról. Megalakulásakor, 1983-ban, engem is beválasztottak az intézőbizottságba, majd 1988-ban az Akadémián én rendeztem az EURALEX harmadik kongresszusát, a BudaLEX-et, ami nagy szó volt a szocialista rendszerben. Sosem gondolt arra, hogy lelkészként szolgáljon? A beszéd nem feltétlenül a kenyerem és az erősségem – nem tudtam volna elképzelni, hogy hétről hétre tudjak újat mondani igehirdetőként. Viszont a kommunizmus alatt az összes fontos egyházi terminust beloptam a szótáraimba. Micsoda aknamunka! Aknamunka, bizony. Ahogy a zenei kifejezéseket is, mert Országh László nem szerette a zenét, én viszont rajongok érte. 14 Reformátusok Lapja

2019. április 7.

A családjában is elplántálta a szótárak szeretetét – lánya díjat is kapott, egyik unokájával pedig éppen egy magyar–angol orvosi szótáron dolgoznak. Milyen könyv lesz ez? Hat-hétezer szavas kiadványban gondolkodunk. A nagy kihívása a szótárírásnak, hogy minden benne legyen, amit az emberek keresnek. Persze minden nem lehet benne – az alapul használt angol szótárban százhuszonötezer orvosi kifejezés van, az oxfordi nagyszótár címszómennyisége ötszázezer. Bibliai eredetű magyar–angol kifejezés- és közmondásgyűjteménye is családi körben született. Annak az a története, hogy felkértek az Angol–magyar szólásszótár megszerkesztésére. Amikor az 2009-ben megjelent, Barnabás unokámmal elkezdtünk dolgozni a magyar–angol köteten is, amelyet azonban csak online terveztek közzétenni. Akkor már eleve az volt a koncepcióm, hogy ebbe a szólásszótárba nem vettem fel az obszcén, trágár szavakat, inkább bibliai kifejezéseket emeltem be. Ez a gondolat megtetszett a Tinta Kiadónak, tőlük származik a Bibliai eredetű kifejezések, közmondások, bölcsességek magyarul és angolul című kiadvány ötlete. A magyar nyelvből indultam ki, úgy érkeztem meg a Bibliához, nem fordítva. Aztán az élet úgy hozta, hogy 2017 decemberében végül mégis kinyomtatták a Magyar-angol szólásszótárt. Munkásságában a több mint ötven szótár mellett előkelő helyen áll a huszonöt éve újraindult Károli Gáspár Református Egyetem anglisztika tanszékének megszervezése. Hogyan emlékszik vissza erre az időszakra? Még a teológián barátkoztunk össze Hegedűs Loránttal. Emlékszem, éppen a Külügyminisztériumban fordítottam Antall József beszédeit, amikor csörgött a telefon, Lóri keresett, hogy vállaljam el az anglisztika tanszék indítását a születő református egyetemen. Végigjártam volt kollégiumi társaimat, és valahogy mégis elindult a munka. Persze a leglelkesebb segítőm és támogatóm az egyébként kiváló pedagógus, drága feleségem volt. Eleinte mindent tanítottam: leíró nyelvtant, nyelvtörténetet, fonetikát… Örülök, hogy Fabiny Tibor vette át ezt a munkát – és szomorúan emlékszem a kiváló Kállay Gézára, akit a fiamként szerettem, ő lett a közvetlen utódom. Élete és munkássága teljében hagyott itt minket. Sok élményről tudnék még beszámolni az angol tanszék életéből, nagyszerű kollégáimról és a csillogó szemű, lelkes hallgatóimról. Mégis, befejezésképpen azt az élményemet említem meg, amelynek főszereplője református egyházunk egyik emblematikus alakja volt. 1972-ben édesapámmal meglátogattuk Ravasz Lászlót, a Dunamelléki Református Egyházkerület egykori püspökét leányfalui otthonában a kilencvenedik születésnapján. A püspök úr ezt jegyezte be dedikálásképpen az általa átdolgozott Újszövetségbe: „Legyen világosság!” (1Móz 1,3) Ez nekem is életre szóló óhaj, kívánság, parancs. Ez lett a vezérigém. A világosság emberei vagyunk, nem a sötétségé.  FOTÓ: ASSZONYI ESZTER


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Új parancsolatot ad Jézus a tanítványainak az utolsó vacsora után, nagycsütörtök estéjén. A görög nyelvben két szó van az új kifejezésére. Az egyik a ’neos’, amely olyan valami, ami régen is volt, és időről időre megújul, mint a természet, az új tavasz vagy az újhold. János evangéliumában másik szó szerepel, a ’kainos’, amely egészen újat, lényegében és merőben újat, vadonatújat jelent, olyat, ami nem volt korábban. Jézus ezt képviseli, amikor Isten országáról beszél, és új szövetségét kínálja a vacsorán (Lk 22,20). „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek egymást ti is.” (Jn 13,34) Magyarázható és ízlelgethető az adás szó is, hiszen a görög ’didomi’ ige nagyon gazdag tartalmú, és csak a szövegösszefüggésből derül ki, hogy melyik jelentésével fordítsuk: ajándékozást, átadást, szerzést, biztosítást, hagyományozást, megengedést vagy elrendelést is jelent. Jézus végrendelkezik, ráhagyja a tanítványaira, a tizenegyre mindenét, a legnagyobb gazdagságot, amelyet Istentől hozott: a szeretetét. Nem katonai parancs ez, ezért nem fegyelmi kérdés Péter tagadása sem. Azt is lehetne csinálni belőle: ha tetszik, ha nem, csak szeresd a másikat, akkor is, ha gúnyol, gáncsol vagy megfélemlít! Ez a szeretet nem az érzelmeken alapul. Péter ösztönös lelkesedéssel fogadkozik, hogy az életét is odaadná Jézusért, ahogyan a szerelmes ember lehozná a csillagokat az égről. De ez a hevület nem szokott sokáig tartani. Belebukunk, mielőtt a kakas egyszer vagy kétszer megszólal hajnalban. A magatartásoddal szeress, ne szavakkal! Éld, ne szónokolj! Új ez a szeretetparancs, mert határtalanított. Forrása Isten, mércéje maga Jézus, aki vállalja a keresztet, és valóban odaadja az életét Isten-szeretetből és emberszeretetből. A vele élő kapcsolatban maradó tanítványok vehetik tőle a kincset. (Messze járunk már az ószövetség irtóhadjárataitól.) A régiek törvénye megengedte az ellenség gyűlöletét. Jézus pedig azt mondja: „Szeressétek ellenségeiteket!” (Mt 5,44) Megmondatott a régieknek – én pedig azt mondom nektek… Óriási feszültség van ebben. Mózes és Isten szolgái Istenre hivatkozva mondták a régiek törvényét. Jézus Isten nevében mond mást, az azt messze felülhaladó újat. Mivel Jézus Isten legteljesebb kijelentése, ettől kezdve Jézus Krisztus szellemében olvashatjuk az ószövetséget: az érvényes, ami egyezik a krisztusi kijelentéssel. Ahol pedig ütközik vele az igazság, ott Jézus Krisztus szavára kell hallgatnunk. 

IMÁDKOZZUNK!

Uram, Istenem! Az a sóvárgás, az az űrt hagyó vágy van bennünk, hogy jelenj meg közöttünk erővel és hatalommal! Szeretnénk, hogy súlya legyen a te jelenlétednek. Hogy a mi gyakran gyengülő hitünk bizonytalankodásai között is fényként legyen jelen Igéd. „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” Mi sokszor csak a láthatóra tekintünk, és csak magunkat látjuk. És csak várunk. Várunk rád akkor is, amikor már ott vagy. Köszönjük, hogy a te nézőpontod egészen más. Mert te nem azt nézed, hogy mire vagyunk képesek önmagunkban, hanem arra tekintesz, hogy te mivé leszel bennünk, és hogy mi mindent cselekedhetünk általad. Ámen.  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

A szenvedéstörténet kezdete János evangélista megdöbbentő mélységű teológiai látással és értéssel, finom nyelvezettel vezeti végig az olvasót Jézus történetén. Nagyhétre készülve János segítségével olvassuk a szenvedéstörténet kezdetét. A negyedik evangélium nem említi az Olajfák hegyét, a Gecsemáné-kertet, habár tudjuk, hogy ugyanott zajlik az elfogatás, mint a többi evangéliumban. János szerint a Kidrón-patakon túl „volt egy kert” (Jn 18,1), oda ment a Mester tanítványaival együtt. A passiótörténet végén szintén egy, a megfeszítés helyéhez közeli kertről olvasunk, az ottani új sírba temetik Jézus testét (Jn 19,41). A kert szó emlékeztet bennünket az Édenkertre, amely a teremtett ember, Ádám és Éva otthonaként szolgált egészen a bűneset utáni kiűzetésig. Jézust a kertből kilépve fogják el (Jn 18,4), és a kigúnyolt, a helytartóságról a zsidók elé vezetett Krisztust ekként mutatja be saját népének Pilátus: „Íme, az ember!” (Jn 19,5) Az elfogatáskor háromszor, nyíltan hangzik el: „Én vagyok.” (Jn 18,5.6.8) Jézus nem rejtőzködik, hanem az árulóval és az ellene törő sokasággal szemben isteni erővel bíró, földre taszító szava által jelenti ki magát (Jn 18,6). A karddal hadakozó és vagdalkozó tanítvány, Simon Péter a kakas megszólalásáig háromszor tagadja meg Urát: „Nem vagyok”, és letagadja Jézust (Jn 18,17.25.27). Pilátus háromszor nyilvánítja ki a zsidók előtt, hogy semmiféle bűnt, vétket nem talál Jézusban, hiába próbálják a halálos ítéletet kimondatni vele. Majd megzsarolják. Péter faszénből készült tűznél, parázsnál melegszik a hideg tavaszi hajnalon a főpapi udvarban (Jn 18,18), a feltámadás után parázson sült halat talál (Jn 21,9), hogy ezután Ura három szeretetteljes kérdésére válaszolhasson: „Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?” (Jn 21,15–19)  PAP FERENC

2019. április 7.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

Az utóbbi két évtized legnehezebb időszaka a 2004-es népszavazáshoz köthető. Emlékszem, hazamentem szavazni Ócsára, majd másnap, amikor már tudtuk a végeredményt, szégyenkezve sétáltam fel a templomhoz. Az egyik gyülekezeti tag azt mondta, nem is várt mást – és ez rosszabb volt, mintha csalódtak volna – idézi fel Nagy Ákos.

16 Reformátusok Lapja

2019. április 7.


| REFORMÁTUS ÉLET |

Tompa Mihály tornácán –

Olyan ez, mint egy nagy család: ide született a négy gyermekünk, ha Isten engedi, nyugdíjba is innen megyünk – FARKAS mondja a Pest megyei születésű Nagy ZSUZSANNA Ákos Róbert református esperes, aki a felvidéki Gömörben talált otthonra. Gyülekezeti riportsorozatunk következő állomása Hanva, ahol azt is megnéztük, mit látna ma az ablakból Tompa Mihály, a közösség hajdani lelkipásztora. Hanva a Sajó völgyében, a határtól alig nyolc kilométerre fekszik, a dombon álló református temploma elől tiszta időben átlátni Magyarországra. A templomtorony is kiváló iránytű: már messziről észrevesszük. A településen szolgált egykor Tompa Mihály költő-lelkipásztor – erre emlékeztet a református parókia udvarán található tábla is, amely Arany János 1855-ös látogatásának állít emléket.

ABLAK MÚLTRA ÉS JELENRE A hanvai gyülekezet első írásos emléke 1590-ből származik, amelyből sejthető, hogy az itt élő hívek már korábban elfogadták a Második Helvét Hitvallást: a szöveg arról árulkodik, hogy addigra már volt protestáns iskola, és a lelkészi javadalmak rendje is kialakult. A gyülekezet büszkén őrzi gályarab prédikátora, Beregszászi István emlékét is, aki bár gályán nem szenvedett, a pozsonyi vésztörvényszék után nem tagadta meg hitét, ezért először várbörtönbe került, majd onnan szabadulva bejárta Európa nagy részét, arra kérve a korabeli uralkodókat, hogy álljanak ki a protestánsokért.

A HAL MEG AZ ÁR Nagy Ákos Róbert, a Gömöri Református Egyházmegye esperese és felesége, Nagyné Révész Andrea lelkipásztor tizennyolc éve szolgálnak Hanván, illetve a környező településeken: Runyában, Lénártfalván, Csízben, Hubón és Sajólenkén. – A sárospataki teológián ismerkedtünk meg Andreával. Amikor arra került a sor, azt mondta: válasszak, hol szeretnék szolgálni. Már akkoriban is sokan költöztek a Felvidékről Magyarországra, én meg úgy voltam vele, hogy „a döglött hal úszik az árral”, inkább maradjunk – emlékszik vissza Nagy Ákos. Hozzáteszi: bár a nagynak mondható Ócsai Református Egyházközségben nevelkedett, mára a saját, kisebb gyülekezeteiben – Runyában, Hubón és Sajólenkén – érzi magát otthon. – Olyan ez már, mint egy nagy család: ide született a négy gyermekünk is, ha Isten engedi, nyugdíjba is innen megyünk – jelenti ki az esperes. Hanván jelenleg hatszáznyolcvan fő lakik, ebből kétszázötvenen reformátusok. A településen nincs más felekezet, viszont a leányegyházközségek falvaiban katolikusok is élnek – Sajólenkére és Runyába ráadásul az előző században szlovákokat telepítettek, akik főleg evangélikusok –, de mára már elcsendesedtek a nézeteltérések, így ők is a helyi református templomokban tartják meg gyülekezeti alkalmaikat.

– Mellette természetesen Tompa Mihályra is nagyon büszke a gyülekezet, aki 1851-től egészen 1868-ban bekövetkezett haláláig a településen szolgált. Érdekesség, hogy a templomot az 1830-as években építették, a harangtornyot pedig tíz évvel később, majd amikor meghívták Tompát, azt mondták neki, hogy olyan parókiát építenek, amilyet szeretne. Így az ő kívánsága szerint készült el ez a ház, amelyben ma élünk – meséli Nagy Ákos. A parókia jelenleg műemlékvédelem alatt áll, az udvarán pedig apró múzeum állít emléket a költő-lelkipásztor munkásságának és Hanván töltött szolgálati éveinek. Mivel az épületet az azóta eltelt közel százötven évben nem alakították át, így a mai napig az a kilátás fogadja a tornácon ülőket, mint egykor Tompa Mihályt és vendégét, Arany Jánost. 2019. április 7.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |

Az emlékház mögül báránybégetés hallatszik. – Jó néhány éve tartok már állatokat, számomra ez rekreációs tevékenység. Sokat vagyunk gyülekezeti tagjainkkal, hordozzuk nehézségeiket, fájdalmaikat, így esténként jólesik még kint is tevékenykedni – magyarázza a lelkipásztor. Mint mondja, volt olyan eset, amikor esperesként fáradtan ért haza az egyházmegye egyik gyülekezetéből egy keményebb hangvételű presbiteri gyűlés után, de még kiment az állatokhoz, ahol látta, hogy kisbárány született. – Ettől egyből jobb kedvem lett, és sokkal nyugodtabban tértem aludni – idézi fel Nagy Ákos, akinek ezért nem is kérdés, legyenek-e állataik.

MAGYAR REFORMÁTUSOK, REFORMÁTUS MAGYAROK Beszélgetés közben átsétálunk a parókiával szemben álló templomhoz – Tompa Mihály sírját a mai napig sokan látogatják meg a templomkertben. A sírkőtől nem messze ismerős versre leszünk figyelmesek: a budapesti Kálvin térről örökbe fogadható kövek egyike vezet a templom bejáratához. – Egyik ismerősünk jelezte a lehetőséget, mi pedig láttuk, hogy egyetlen olyan kő van, amelyen Tompa-vers szerepel, ezért ezt gyorsan ki is választottuk, majd ide helyeztük, a templomkertbe – magyarázza Nagy Ákos. A templom érdekessége műemlék orgonája: különleges szokás, hogy ezen a hangszeren csendül fel úrvacsorák alkalmával Tompa Mihály úrvacsorai éneke is. Azt is megtudjuk, hogy a helyiek általában a gyülekezetben emlékeznek meg nemzeti ünnepeinkről is. – Gömörben ez a jellemző. Kultúránkat is Istentől kaptuk örökségül, ezért kötelességünk megőrizni – hangsúlyozza a lelkipásztor. Mint mondja, a reformátusok Szlovákiában általában magyarok – a szlovák lakosság is A templom érdekessége műemlék orgonája: így gondol rájuk –, ezért a Felvidéken a reformátusságnak jelentős nemzetmegtartó különleges szokás, hogy ezen a hangszeren szerepe van. csendül fel úrvacsorák alkalmával Tompa Mihály A lelkészházaspár hat gyülekezete mellett – a magyar közösséget segítve – még úrvacsorai éneke is. a hanvai idősek otthonát is vezeti, amelyet eredetileg a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház építtetett, de néhány évvel ezelőtt a gyülekezethez került. Ide a környező településekről érkeznek az idősek, jelenleg negyven fő él az intézményben. – Lenne igény több férőhelyre, most is van várólistánk. Leginkább azok jönnek, akik már nem tudnak gondoskodni önmagukról – mondja Nagy Ákos. Nekik általában nagy törés, hogy dolgos életük végén otthonba kerülnek. Mindennapjaikat a lelkészek azzal próbálják megkönnyíteni, hogy vasárnaponként istentiszteleteket, hét közben pedig bibliaórákat tartanak.

ÁRVA SORS Az idősek otthona azért is fontos a lelkészházaspárnak, mert szeretnék támogatni az egyedül maradt szépkorúakat, hiszen „sokan külföldre költöznek, ezért nekik is megnyugta­ tó, ha jó kezekben tudják szüleiket”. – Gazdaságilag nehéz helyzetben van a régió, nagy a munkanélküliség is, így 18 Reformátusok Lapja

2019. április 7.


| REFORMÁTUS ÉLET |

fogynak a gyülekezeteink – ezt nem lehet elhallgatni – teszi hozzá Nagy Ákos. Szolgálatuk kezdetén még háromszáznegyven fős volt a hanvai gyülekezet, és évente-kétévente tartottak konfirmációs ünnepséget, mára azonban egyre kevesebb a gyermek a településen. A régió nehézségei a trianoni döntésig vezethetők vissza, már az első Csehszlovák Köztársaság is a magyarság számára hátrányos döntéseket hozott. Például szerették volna bezáratni a gyülekezet egykori iskoláját: az akkori népegészségügyi hivatal megállapította, hogy az nem felel meg az előírásoknak – de a kormány ígéretet tett új, szlovák iskola építésére. – A gyülekezet azonban egy év alatt építtetett az előírásoknak megfelelő iskolát, hogy megmaradhasson a magyar, református oktatás – idézi fel az esperes. Ez a kitartás sokáig erőt adott a környéken élő magyaroknak, de helyzetüket tovább nehezítette a második világháború, és az is, hogy a határ folyamatosan vándorolt a fejük felett. – Az utóbbi két évtized legnehezebb időszaka a 2004-es népszavazáshoz köthető. Emlékszem, hazamentem szavazni Ócsára, majd másnap, amikor már tudtuk a végeredményt, szégyenkezve sétáltam fel a templomhoz – idézi fel Nagy Ákos. – Az egyik gyülekezeti tag azt mondta, nem is várt mást – és ez rosszabb volt, mintha csalódtak volna. A lelkész arra is felhívja a figyelmet, hogy a felvidéki magyarság sokszor azt érzi, nem tartozik sem Magyarországhoz, sem pedig Szlovákiához, így az asszimiláció legtöbbször nem más, mint az erre a kettőségre adott válasz. – Árva sors ez, de sokat jelent a kettős állampolgárság lehetősége. Bár aki felveszi a magyart, elveszíti a szlovákot, ez mégis megerősít abban, hogy egy nemzethez tartozunk – fogalmaz Nagy Ákos.

A gyülekezet büszkén őrzi gályarab prédikátora, Beregszászi István emlékét is, aki bár gályán nem szenvedett, a pozsonyi vésztörvényszék után nem tagadta meg hitét, ezért először várbörtönbe került, majd onnan szabadulva bejárta Európa nagy részét, arra kérve a korabeli uralkodókat, hogy álljanak ki a protestánsokért.

NEKÜNK KELL CSELEKEDNÜNK! Mi lehet a megoldás ebben a nehéz helyzetben? A lelkipásztor szerint elsősorban a régióban maradókat kell megerősíteni, és jobban oda kell figyelni a gyerekekre. – A legtöbb gyülekezet tragédiaként éli meg, ha elköltözik egy-egy tagja, de azt gondolom, úgy kellene vezetni és tanítani a közösséget, hogy máshol is vágyják hallani az Igét, és ha elköltöznek is, keressék meg a helyi református gyülekezetet – figyelmeztet. Szlovákiában a rendszerváltás után az egyház visszakapta a kommunizmus idején elkobzott földek egy részét – az esperes szerint ez is segítségére lehet a helyi reformátusoknak. – Vannak földjeink, ezeken gazdálkodni kellene. A hanvai gyülekezetnek például negyven hektár földje van, amivel már érdemes lenne foglalkozni. Ha azt szeretnénk, hogy életben maradjanak a gömöri falvak, az a kérdés, hogy ebbe bele merünk-e vágni – hangsúlyozza Nagy Ákos, majd hozzáteszi: – Ha csendesen asszisztálunk a fogyatkozáshoz, hiába a dicső múlt, csak az emlékünk marad. Eljött a cselekvés ideje! A folyamatos imádság mellett nekünk, magunknak is új utakat kell keresnünk, és sokat kell tennünk gyülekezeteinkért.  FOTÓ: SZARVAS LÁSZLÓ 2019. április 7.

Reformátusok Lapja 19


KÖNTÖS LÁSZLÓ

Történelem Mi, emberek, már csak olyanok vagyunk, hogy a történetünket csak az emberi történelmen, vagyis ennek a világnak a történetén és idején belül tudjuk elképzelni. Van tehát a világ, amelynek van története, amely azon események összessége, amelyek eddig megtörténtek és meg fognak történni. E történeten belül van a múlt, a jelen és a jövő. Arra már kevésbé gondolunk, hogy annak a történelemnek is, amely a múlt, jelen és jövő ös�szessége, egyszer vége lesz. Annyi azonban logikailag is könnyen elképzelhető, hogy annak, ami valamikor az időben elkezdődött, egyszer szükségszerűen véget is kell érnie. Ha tehát a világ-

A nagyhét a húsvéttal bezárólag nem pusztán fontos és jeles keresztyén ünnep, hanem az ember történetének legfontosabb eseménye. Ha úgy tetszik, a Te életed legfontosabb eseménye. Mert ekkor derült ki véglegesen, hogy Isten az embert be akarja vonni a saját életébe, és nem akarja, hogy az ember története a holtak története legyen. nak, benne az ember történetének volt valamikor kezdete, akkor minden bizonnyal lesz vége is. A jövő: véges. Erről tud a természettudomány is. Ha viszont ez így van, akkor ebből szükségszerűen adódik az a nagyon is racionális gondolat, hogy az elképzelés, amely az emberi lét titkát, értelmét, jelentését csak az embernek ebben a világban eltöltött történetén belül próbálja megmagyarázni, téves. Más szavakkal: könnyen belátható, hogy az a történelem, amelyben mi élünk, és amelyet mi, emberek hajlamosak vagyunk úgy elgondolni, mint olyan egységet, amelyen kívül nincs más, valójában része egy nagyobb, átfogóbb történelemnek, avagy történetnek. Csakhogy erről az emberi történelmen túli, avagy azon kívüli átfogó történetről mi, emberek semmit sem tudunk. A sötétben botorkálunk, ha elgondoljuk, hogy ez az emberi történelem csak része a nagyobb és átfogóbb történetnek. Viszont maga az a tény, hogy ez logikusan elgondolható, jelzi azt, hogy az ember történetét önmagában nem lehet megérteni. Nagyhét felé közeledve nem árt, ha újra tudatosítjuk magunkban: készülődésünk nem pusztán előkészület valamely nagy ünnepre, hanem sokkal inkább felkészülés annak a ténynek a befo20 Reformátusok Lapja

2019. április 7.

gadására, hogy Isten Jézus Krisztus történetén keresztül tette az ember számára nyilvánvalóvá, hogy az a történelem, amelyben mi, emberek élünk, valójában milyen nagyobb és átfogóbb történetnek a része. Lehet azt mondani, hogy Jézus Krisztus feltámadása a mai természettudományos racionalitás számára nem értelmezhető esemény, de ez valójában csak azt jelenti, hogy az ember önmagától soha nem tudja meghaladni saját történetének a korlátait, még ha van is sejtése arról, hogy ez az emberi történet mégiscsak része egy átfogóbb történetnek. Mert az ember története az, ami már elmúlt és ami mulandó. Az ember története: a holtak története. „Miért keresitek a holtak között az élőt?” – kérdezi a két fénylő ruhába öltözött férfi az asszonyokat. A nagyhét, Jézus Krisztus története attól valódi fordulat, hogy az ember történetén belül túlvisz az ember e világban eltöltött és eltöltendő történetén, nyilvánvalóvá, megismerhetővé teszi azt a nagyobb és átfogóbb történetet, amelynek ez a mi emberi történetünk, a holtak története a része. Mindebből az következik, hogy a nagyhét a húsvéttal bezárólag nem pusztán fontos és jeles keresztyén ünnep, hanem az ember történetének legfontosabb eseménye. Ha úgy tetszik, a te életed legfontosabb eseménye. Mert ekkor derült ki véglegesen, hogy Isten az embert be akarja vonni a saját életébe, és nem akarja, hogy az ember története a holtak története legyen. Természetesen ezt megérteni – és főleg elfogadni – csak hit által lehetséges. Ám ki meri ma azt állítani, legyen bármilyen racionalista is, hogy hit nélkül lehetséges meglátni ama nagyobb és átfogóbb történetet, amelynek a mi földi történetünk csak a része? Semmi okom nincs kételkedni abban, hogy amit Isten kijelentett Jézus Krisztus történetén keresztül, az igaz. Még jó, hogy ez az igazság. Mert különben az ember története csak a holtak története lenne. 


| GONDOLATOK |

ABLONCZY BÁLINT

Szíriai protestánsok: a kisebbségek kisebbsége

A szerző újságíró, a Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társadalom Kutatóintézetének munkatársa

A HOMSZI PROTESTÁNS TEMPLOM KAPUJÁNAK GOLYÓLYUGATTA OSZLOPA. ILLUSZTRÁCIÓ: BOGÁRDI SZABÓ ISTVÁN

A város úgy néz ki, mintha gonosz óriás taposta volna szét a házakat és vájta volna bele sarkát több helyen az úttestbe. Az operatőrt szállító autó óvatosan kerülgeti a krátereket, majd a kamera egy irdatlan erő által összevissza hajigált autóroncsokat, elhagyott lövészgödröket és szétmorzsolt épületeket mutat. Mindent belep a szemét, a törmelék, a szürkén szitáló sivatagi por. A kelet-szíriai Baghuzról a SkyNews hírcsatornán leadott riport az elmúlt időben általam látott legnyomasztóbb tudósítások egyike. Pedig a háború pusztítását bemutató képsorokat a remény ellenpontozza. Baghuz az Iszlám Állam által ellenőrzött utolsó nagyobb település volt, amelyet nyugati légierők által támogatott kurdok foglaltak el nemrégiben. Bár a legtöbb szakértő arra figyelmeztet, hogy a terrorszervezet területi hátország nélkül is képes lehet csapást mérni, jó hír a fekete zászlós gyilkosok államának megsemmisítése. Engem viszont nem hagy nyugodni a gondolat: mi lesz az emberekkel, különösen a szíriai keresztyénekkel, ha a háború miatt így-úgy rájuk irányuló nemzetközi figyelem az Iszlám Állam legyőzésével ellankad? Hogyan kezdhetik újra életüket a nemrég még létükben fenyegetett közösségek azokon a területeken, ahonnan a keresztyénség egykor elterjedt? Szinte már nem is emlékszünk, hogy a szíriai konfliktus 2011-ben kezdődött egy polgárháborúval, amely később az Iszlám Állam terjeszkedésével, a nagyhatalmak és a regionális befolyásra törekvő államok részvételével nemzetközi konfliktussá terebélyesedett. Az ENSZ becslései szerint közel félmillióan haltak meg, millióknak kellett el-

menekülniük. A Szíriában évszázadok óta fontos szerepet játszó keresztyének különösen sokat szenvedtek a háborúban. A vérengzés kirobbanása előtt az ország tíz százaléka keresztyén volt, mára arányuk a tömeges menekülés és a gyilkosságok miatt jelentősen csökkent. Többségük különféle ortodox felekezetekhez tartozik, de léteznek szíriai protestáns közösségek is, akik a keresztyén kisebbség kisebbségét alkotják. Ezért fontos, hogy a Magyarországi Református Egyház 2016 óta élénk kapcsolatot épített ki a térség protestánsaival, és az is, hogy a Magyar Református Szeretetszolgálat kampányt indított idehaza a szíriai vasárnapi iskolák támogatására. A kezdeményezés nemcsak a háború miatt traumatizált keresztyén gyerekeknek segítség: a programokon szülői engedéllyel részt vevő muszlim fiatalokban a kortársaikkal való játék során talán csökkennek a keresztyénellenes előítéletek is. A református szeretetszolgálat tájékoztatója szerint a tizenkét szíriai gyülekezet vasárnapi iskolai programjain 3-14 év közötti gyermekek vesznek részt. Az ehhez hasonló külhoni segítő programokkal kapcsolatban időnként felmerül a kérdés, miért segélyezzünk messzi országokat, amikor idehaza is annyi a baj. A legtöbb tennivalónk persze szűkebb környezetünkben van, mégsem felejtkezhetünk meg a tőlünk messze élőkről. Erre nemcsak a bibliai parancsok, hanem az elemi jóérzés is kötelez minket. Ha ugyanis mi a magunk szerény eszközeivel nem próbálunk segíteni közel-keleti hittestvéreinken, akkor vajon ki fog? Ők nemcsak vallásunk bölcsőjének őrei, hanem élő bizonyítékai is annak a keveset emlegetett ténynek, hogy ma a világon a keresztyénség a legüldözöttebb vallás. Az ügyben egyik legaktívabb nemzetközi civil szervezet, az Open Doors (Nyitott ajtók) éves jelentése szerint tavaly 245 millió keresztyént üldöztek, 4500-at meg is öltek hite miatt. Nagy részüket Nigériában – a legveszélyesebb államok sorába Afganisztán, Szomália, Líbia, Pakisztán, Szudán és Szíria tartozik még. Ezért kötelessége az egyházaknak és a kormányoknak segítséget nyújtani a kisebbség kisebbségének, a szíriai protestánsoknak.  2019. április 7.

Reformátusok Lapja 21


| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra!

MAI ÉLETHELYZETEK

A nagy meglepetés Férfiak csendeshetén szolgáltam. A résztvevők között volt olyan is, aki nemcsak hogy ilyen héten nem járt még, de azelőtt messze volt a hittől, Bibliától. Ezt a bemutatkozáskor őszintén el is mondta. A hét közepén kérte, hogy üljünk le beszélgetni, mert nagyon megérintették az elhangzottak, és szeretne hitre jutni. Megkérdeztem tőle, hogyan jutott el egyáltalán a csendeshétre. – Jaj, ne is kérdezze, különös helyzetbe kerültem. A szomszédunkban lakik egy hívő házaspár. Hasonló korúak, mint mi. Alapjában véve jó szomszédok vagyunk, de a hit kérdését nemigen érintettük. Egyszer azzal állt elém a szomszédasszonyunk, hogy „beírattalak egy férfi csendeshétre, igaz, addig még van néhány hónap, de neked is meg kell ismerned Jézust, rád fér”. Mondtam neki, hogy hagyjon engem a hittel, dehogy megyek ilyen helyekre, nincs is időm erre, meg nem is érdekel, de ő azt felelte: „Nem baj, addig még meggondolhatod. Készülj csak, előtte szólok, mikor kell indulni, mit kell vinni…” Lerázhatatlan volt. Megjegyeztem az időpontot, de eltökéltem magam, hogy semmiképpen nem hagyom magam rábeszélni. Micsoda képtelenség ez?! – sorolta a férfi. Ám az időpont egyre közeledett. – Felkészültem, mit felelek neki, ha újra jön az ötletével. De nem ő jött át, hanem átküldte a férjét, aki csendes, inkább gátlásosnak mondható ember. Amikor megjelent, már a kapuban a kezeit tördelte, izzadt, próbálta megfogalmazni, miért jött. A váratlan helyzetben megesett rajta a szívem, és azt mondtam: „Ne erőlködj, szomszéd, elmegyek a hétre.” Magam lepődtem meg a legjobban, hogy ilyen hirtelen eldöntöttem. Ha az asszony jön, biztosan visszautasítom a javaslatot. De most már tudom, hogy ezt a hetet az Úr készítette el nekem. Szinte minden hozzám szól napról napra. Megértettem, hogy nekem is le kell tennem a bűneimet Jézus keresztjéhez. Ezért is jöttem, hogy segítsen ebben nekem – kérte. Láttam, megérett benne: nemcsak bűnbocsánatot kér, hanem átadja az életét Jézusnak. Mondtam előtte az imát, és bátorítottam: csak azt mondja utánam, amit ő is úgy gondol. Az új élet örömével és izgalmával indult haza a hétvégén. Azóta már vagy húsz év is eltelt. Hamarosan a felesége is hitre jutott. A kis hegyvidéki falujuk gyülekezetének máig hűséges tagjai, másokat is igyekeznek hitre segíteni. Az ő megtérésük indítását látva még inkább értem az igét: „a mi alkalmas voltunk Istentől van.” (2Kor 3,5) Valóban így van ez. Igazából nem a gátlásosabb férj beszélte rá a szomszédját a hétre, de ő volt Isten alkalmas eszköze – igaz, az indításban pedig a feleségét használta fel az Úr. Ő mindnyájunkat alkalmassá tehet, csak legyünk készek az ő rendelkezésére állni!  VÉGH TAMÁS

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... ..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


| EGYHÁZI ÉLET |

Látogatás a Közel-Keleten Együttműködési megállapodást kötött a Magyarországi Református Egyház (MRE) a közel-keleti örmény és arab nyelvű református közösségekkel. – Megtanultuk, miFEKE GYÖRGY lyen az, amikor a bajban segítséget kapunk, most mi szeretnénk segíteni testvéreinknek megőrizni a reményt ezekben a nehéz időkben – fogalmazott Bogárdi Szabó István püspök, a Zsinat lelkészi elnöke a nyilatkozat aláírásakor március 27-én. Az MRE delegációjának 2017-es libanoni és szíriai szolidaritási látogatása, valamint a tavalyi magyarországi találkozók után magyarországi református egyházi vezetőkből TÖBB TELEPÜLÉST IS MEGLÁTOGATTAK álló delegáció utazott Bejrútba március 26-án. Másnap egyeztettek a Szíriai és Libanoni NemBejrút mellett a szíriai Damaszkuszba, Homszba és Aleppóba is elutazó magyar zeti Református Zsinat és a Közel-keleti Örmény küldöttséget Bogárdi Szabó István zető köszönetet mondott a maReformátus Egyházak Uniójának képviselőivel, püspök, a Zsinat lelkészi elnöke vezette. gyar reformátusok és a kormány jártak az általuk közösen működtetett teológiai A delegáció tagjai Fekete Károly tiszántúli anyagi támogatásáért is. akadémián, majd megtekintették a magyarorpüspök, a Zsinat lelkészi alelnöke, A Magyar Református Szeszági egyházi és állami támogatásból megvalóÁbrám Tibor tiszáninneni főgondnok, a Zsinat világi alelnöke, Vad Zsigmond retetszolgálat már másodszor suló szíriai programokat. debreceni esperes, a Zsinat külügyi indított adománygyűjtést a – Mi, magyarok ismerjük azt az érzést, mibizottságának elnöke, Sümeghy Gyula, szíriai reformátusok vasárnapi lyen a történelem veszteseinek lenni, ahogy azt a Károli Gáspár Református Egyetem iskolai programjának támois, milyen az, ha senki sem ért meg minket – nemzetközi igazgatója, Juhász Márton, gatására, a Kárpát-medencei mondta Bogárdi Szabó István püspök, és hozzáa Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető igazgatója, Harmathy András református egyházi vezetők tette: – Megtapasztaltuk azt is, milyen az, amiszentendrei lelkipásztor, Ódor Balázs, pedig a szíriai református iskor a bajban segítséget kapunk, éppen ezért mi a zsinati külügyi iroda vezetője, Erdélyi kolák ösztöndíjprogramját is is segíteni szeretnénk testvéreinknek megőrizni Diána külügyi referens és Sztojka Szabina támogatják. Emellett az MRE a reményt ezekben a nehéz időkben. teológushallgató voltak. évi tízezer eurót ajánlott fel a – Kisebbségi egyházként számunkra az a legközel-keleti református egyhánehezebb, ha mások azt mondják, nincs jövője a zak projektjeinek megsegítésére abból az összegből, amelyet keresztyénségnek Libanonban és Szíriában. Ez rosszabb, mint a a németországi Gustav Adolf Werk segélyszervezettől kap. Így háború vagy a gazdasági válság – fogalmazott Megerdich Kaközvetett módon a magyarországi reformátusok is hozzájárageozian. A Közel-keleti Örmény Református Egyházak Uniójárultak ahhoz, hogy újjáépülhetett a harcokban megrongálónak elnöke hangsúlyozta, a pénzügyi támogatásnál is többet ér dott aleppói Immánuel-templom. a magyarországi reformátusok látogatásának üzenete: „Az önök A különböző csereprogramokat is megelőző együttműködési jelenléte erősíti a mi hűségünket.” megállapodások segítik a diakóniai szolgálat és a testvérkap– Amikor száz éve elődeinknek menekülniük kellett a hazácsolatok építését, illetve a humanitárius segítségnyújtást. Az jukból, az arabok befogadtak minket. Most az új hazánk van egyházi vezetők ilyen megállapodásban erősítették meg közös bajban, nem hagyhatjuk magára. A maradásunkat segíti az odaszánásukat és együttműködésüket Istentől kapott küldetéis, hogy érezzük, nem vagyunk egyedül – jelentette ki Harout sükben: „Krisztus követeiként, a béke és megbékélés szószólóiSelimian, a Szíriai Örmény Református Gyülekezetek Közösként (…) határozottan elítéljük a vallási diszkrimináció, elnyomás ségének elnöke. és üldöztetés minden formáját.” A megállapodás szerint a három Joseph Kassab, a Szíriai és Libanoni Nemzeti Református egyház különös figyelmet fordít arra, hogy a közel-keleti kereszZsinat elnöke elmondta, bár a keresztyének közül is sokan eltyén közösségeket abban támogassák, hogy „szülőföldjükön menekültek a háború elől, egyháza nem mondott le arról, hogy maradva szolgálhassák Istent és tanúskodjanak Krisztus evanhatással legyen az egész társadalomra, valamint segítse a mugéliumáról”.  FOTÓ: HARMATHY ANDRÁS szlimok és keresztyének közötti megbékélést. Mindhárom ve2019. április 7.

Reformátusok Lapja 23


| SZEMLE |

Kékre festett álmok Tisza­ kécskén HEGEDŰS MÁRK

Már az ükapja is kékfestő volt Kovács Miklósnak, aki március 15-én Kossuth-díjat kapott. A most kilencvenegy éves tiszakécskei kékfestőmester elődeinek és utódainak is hálás, és erőt kér Istentől, mert szeretne egészséget, amíg át tudja adni tudását az unokáinak.

– A Kossuth-díj a legnagyobb állami elismerés, amelyet valaki megkaphat, és örülök, hogy ennek részese lehetek – mondja Kovács Miklós kékfestő, aztán gyorsan sorba veszi, mennyi mindenkit illet még a díja. Sokakat felsorol: például feleségét, Margitot, aki nemcsak házastársa, hanem munkatársa is volt az elmúlt évtizedekben, illetve édesapját, akitől a szakmát tanulta. Hálás két lányának és az unokáinak is, akik között van, aki nyitott arra, hogy továbbvigye a kékfestés családi hagyományát: tulajdonképpen ez Miklós bácsi nagy vágya. – A teremtő Istent arra kérem, tartson meg addig munkabíró, egészséges állapotban, amíg az utánam következőket, az unokákat meg tudom tanítani a mesterség csínjára-bínjára – osztja meg Kovács Miklós. Egyik lányának kékfestőboltja van Szentendrén, ahol igyekeznek olyan termékeket is kínálni, amelyek megfelelnek a mai kor ruházati elvárásainak. Egyik unokája rendszeresen jár hozzá tanulni – nagyapja így biztosnak látja a szakma továbbadását.

KÉTSZÁZ ÉVES CSALÁDI TRADÍCIÓ Érthető az idős mester vágya és aggodalma, hiszen már csaknem kétszáz éves a családi tradíció. Elődei közül már az ükapja 24 Reformátusok Lapja

2019. április 7.

is kékfestéssel foglalkozott, az ő emlékét, munkásságát őrzi a kecskeméti Festő utca neve. Mint mondja, édesapja tudását a kezdetektől nagyon tisztelte, szoros munkakapcsolatban voltak, szeretettel, tisztelettel emlékszik rá. – Rendkívül sokat tanultam tőle, nagyon jól tudtunk együttműködni. Vasárnap, az istentisztelet után a virágboltba megyek, onnan apám sírjához – teszi hozzá. Egyszer már úgy tűnt, megoldódott a hagyomány átörökítése: Kovács Miklós annak idején felvértezte a szakma minden titkával egyik vejét. A betanítás évei után fél évig ő végezte a munka oroszlánrészét, csak arra kellett figyelni, hogy segítséget tudjon kérni, ha elakad. Azonban a férfi az egyik március 15-ére virradóra szívrohamban elhunyt. – Visszaszálltak rám a munkák, a feladatok – teszi hozzá a kékfestőmester, aki összesen már több mint hetven esztendeje vezeti a műhelyt. Most újra van remény, hogy a tudás nem vész el, mert Miklós bácsi szerint az egyik unokája nagyon tehetséges. Amikor egyszer tanítgatta őt, ráhagyta, hogy fejezzen be egy mintázást. Ez az a folyamat, amikor az anyagra felviszik a különböző mintákat. A nyomógép görgőjére ilyenkor úgy kétszáz méter anyag van felcsavarva – ezt megmintázni legalább egy óra. Miklós bácsi elment a szokásos délutáni pihenőjére, és megkérte unokáját, keltse fel, ha végzett. Másfél óra múlva, amikor felébredt és visszament a műhelybe, riadtan hallotta, hogy még mindig megy a gép. Kiderült, hogy nem történt baj, csupán újabb mintázásra állította a szerkezetet az unoka.


| SZEMLE | AZ ÉRTÉKTEREMTŐ MUNKÁT ISMERTÉK EL Áder János, Magyarország köztársasági elnöke nemzeti ünnepünk, március 15. alkalmából adományozott Kossuth-díjat Kovács Miklós tiszakécskei kékfestőmester, népi iparművész, a népművészet mestere részére a magyar népi kultúra hagyományainak ápolását és gyarapítását az évszázados múltra visszatekintő kékfestő mesterség művészi szintű gyakorlójaként és továbbadójaként több évtizede szolgáló, értékteremtő munkája elismeréseként.

MI AZ A KÉKFESTÉS?

A kékfestők senkinek sem árulják el, pontosan mit és milyen arányban kevernek be a mintázáshoz. Kovács Miklós is őrzi a családi, évszázadokon átörökített receptet, amelyet két kisebb füzetben kapott meg az édesapjától.

A textília egyszínűre, jelen esetben kékre festését hívják kékfestésnek. Az anyagot a festékbe merítés előtt titkos recept alapján készült nyomómas�szába mártott mintázóval – szaknevén nyomódúccal – díszítik. Ezeket a részeket nem fogja be a szín, így jön létre a kék-fehér színvilág a textilen. Az ezzel a technikával készült anyagok évszázadokon át meghatározták a magyar népi életet. Az emberek kékfestő ruhákban jártak, és a lakásdekorációban, a hétköznapi használati tárgyakban is nagy szerepük volt a kékfestők által készített szöveteknek: edényfogó, terítő, falvédő, függöny, párna is készült belőlük. – Sosem kérdeztem, ki miért veszi meg az anyagot – mondja Kovács Miklós, de azért tudomására jutott, hogy még fürdőruha is készült az általa készített textíliából.

FÉLTVE ŐRZÖTT TITKOK: KÉKFESTŐKÖNYV A kékfestők senkinek sem árulják el, pontosan mit és milyen arányban kevernek be a mintázáshoz. Kovács Miklós is őrzi a családi, évszázadokon átörökített receptet, amelyet két kisebb füzetben kapott meg az édesapjától. Amikor kilencvenéves lett, ő is megírta kékfestői testamentumát két lányának. – Ez a füzet tartalmazza a kécskei kékfestőműhely hetvenévnyi titkos eseményeit, rejtelmeit, receptjeit – avat be a mesterember.

A BÉRELT HELYEK Kovács Miklós már kisgyermekkorában hittanórára járt. A mai Tiszakécske egykor több falu összevonásával született meg,

Miklós bácsi újkécskei volt, ez volt a katolikus falu. A református templom Ókécskén volt – innen járt át a segédlelkész a maréknyi újkécskei református gyerekhez. Kovács Miklós hetven éve tartozik a gyülekezethez. Később a Kecskeméti Református Kollégiumban tanult, ahol, mint mondja, „megfelelő református hitben” nevelték. 1940-ben Szolnokon tanult tovább, erről azt mondja, ott már elég erős volt a személyes hite. Persze munkájából adódóan előfordult, hogy a vásár miatt a piacon kellett lennie vasárnap, hiszen bérelt helye volt, az emberek várták a kékfestő textíliát. A rendszerváltáskor bizakodó volt: azt hitte, elegendő nyugdíjat kap majd a megélhetéshez, így nem futott a vásári helyekért, amelyek épp a rendszerváltással alakultak át. Később rádöbbent, hogy a tisztes megélhetéshez kevés lesz a nyugdíj, folytatni kell a munkát, de a piaci, megszokott – korábban bérelt – helyein már mások árultak. Ezen azonban nem szomorkodott.

HETVEN ÉVE A KARZAT ALATT – Felszabadultak a vasárnapjaim, és így egyre többet tudtam istentiszteletre járni – mondja a Kossuth-díjas kékfestő. A templomban megmaradt a megszokott helye: hetven éve kifigyelte, hogy az orgonás karzat alatt, a tartóoszlopok mellett kényelmesebb ülni, mert ott tizenöt centivel szélesebb a pad, mint másutt. – Hallani nem annyira jól lehet innen, de a hallókészülékkel innen is jól értem a prédikációkat – magyarázza.  FOTÓ: KAPÁS CSILLA

2019. április 7.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

Egy „darab” ember Azt írja az újság egy drámáról, illetve annak adaptációjáról szólva: „Egy darab főszereplő van benne”. Dehogy akart sérteni az újságíró, midőn a színműismertetés során idézte a nyilatkozót! Pedig végül azt tette. Ami élőszóban megbocsátható modorosság, azt nem tanácsos nyomtatásban is leírni! Az interjúalany nem sértődött volna meg: ellenkezőleg, bizonyára örömmel fogadta volna, ha a citált, végeredményben kissé sértőre sikeredett mondat így köszön vissza nyomtatásban: a drámában van egy főszereplő; a drámának egy főszereplője van. Illetve: Csak egy vagy (mindössze) egy főszereplős. (Ismeretes: drámai alkotásban két, három stb. fontosabb szerep is lehet, gondoljunk Madách Az ember tragédiája vagy Beckett Godot-ra várva című művére.) „A rekord, ha jól emlékszem, hét darab néző volt, szó szerint kongott a terem” – olvasom egy internetes oldalon. Bőven elegendő lett volna ennyi: …hét néző volt. Egy közösségi oldalon leltem e felhívásra: „Már csak kettő darab ember hiányzik a százhoz!” Udvariasabban és szabatosan: Már csak ketten hiányzanak… „Egy darab ember ment el” egy brit tehetségkutató egyik helyi válogatójára – írja egy sajtóbeszámoló. Pontosabb és tapintatosabb lett volna ez a közlés: Mindössze egy jelentkező volt… Vagy: Már csak két támogató hiányzik… „Amúgy csupa ismert arc, csupa kompetens szakértő, politológus/ szociológus és egy darab művész” volt ott a rendezvényen – írja a sajtó. Kevésbé jópofa itt a darab szó, mint amennyire fölösleges. Hozzáfűzzük: a darab főnév használata a számnév után még tárgyak esetében is mellőzendő. Azt olvasom a neten: „Egy dolgozó maximum 3 darab előfizetés igénybevételére jogosult.” (Tíz alatti számoknak az írása folyó szövegben számjeggyel: túl hivatalos pontoskodás. Írhatjuk ezeket betűvel, sőt így jobb papírra vetni.) A mondat tehát – a hibákat kiküszöbölve, az idegen szót magyarítva – így szabatos és precíz: Egy dolgozó legfeljebb három előfizetés igénybevételére jogosult.  ARANY LAJOS 26 Reformátusok Lapja

2019. április 7.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A fősorokban A példabeszédek könyvéből idézünk Vízszintes: 1. Az idézet első része (A, I, S, A, N). 13. Kossuth-díjas festőművész (István). 14. Fafúvós hangszer. 15. Guvatféle madár. 16. Vas megyei község. 18. Budapesti egyetem névbetűi. 20. Brazil tagállam. 21. Számítógépes programozási nyelv. 22. Magunk. 24. A zeneirodalom óriása (Johann Sebastian). 26. NTG. 27. Szolmizációs hang. 28. Káposztaféle, értékes ipari növény. 30. … Lake City, USA-beli város. 32. Híres a csipkéje. 33. Szárazföldi talapzat. 34. Televízió, röv. 35. Település a Kiskunsági Nemzeti Park szomszédságában. 37. Magányos szerzetes. 39. Behívó részlete! 40. Noé hajója. 42. Növény, textilipari alapanyag. 43. Sete. 45. Bűncselekmény része! 46. Fiatalos táncot bemutat. 49. Két csapat által ütővel játszott labdajáték. 50. Nóta egynemű betűi. 51. Magához tér. 52. Magyar származású amerikai filmrendező (George). 54. Akta eleme. 55. Dél-amerikai emlős. 56. Ókori egyiptomi napisten. 57. A hangosság mértékegysége. 59. Könnyű, ellenzős katonasapka. 61. Oda-vissza: falatozna. 62. Költői levegő. 63. Férceli. 65. Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének rövid neve 67. Szláv eredetű női név. 70. Érdekszövetség. 72. Vízi átkelő. 74. Ír énekesnő, dalszerző. Függőleges: 1. Pest megyei falu. 2. A választott nép tagja. 3. Görög betű. 4. GKK. 5. Zokogni kezd! 6. Világhírű japán író (Kóbó). 7. Lengyel ferences rendi minorita szerzetes, vértanú (Maximilian). 8. Középkori pogánylázadás vezetője. 9. Lóránd Hanna. 10. Részben ráapplikál! 11. Verne Gyula egyik kapitánya. 12. A kelet-európai országok rádiós és televíziós szervezete volt, betűszóval. 17. Magasba tart. 19. Festőszerszám. 23. Gazdasági ág. 25. Aleppó másik neve. 27. Az idézet második része (E, Ö, L, S, L). 28. Koncepciós perben elítélt egykori belügyminiszter (László). 29. Uradalomban dolgozó mezőgazdasági bérmunkás. 31. Liszt Ferenc. 32. Csata. 33. Római sztoikus filozófus, drámaíró, államférfi (Lucius Annaeus). 34. A bölcsesség istene az egyiptomiaknál. 36. Heveder. 38. Kecskebeszéd. 39. Kézzel meg tud fogni. 41. Nyílászáró. 44. Omnia vincit …, a szerelem mindent legyőz (Vergilius). 47. Konyhakerti növény. 48. Nagyító. 51. Kis vízfolyás. 53. Ázsiai nagyhatalom. 54. Meghitt. 55. Rejtély. 56. Kossuth-díjas matematikus, egyetemi oktató (Alfréd). 58. Spanyol cserépfazék (OLLÁ). 60. Máté Péter-díjas basszusgitáros (Egon). 62. Osztrák nagyváros. 64. Jód, kálium és foszfor vegyjele. 66. Vonatkozó névmás. 68. Vadászrejtek. 69. Palack páros betűi. 71. Kipling kígyója. 73. Kettőzve: szülő. Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Gyűlöli az igaz a hazug beszédet. – A bűnös pedig szégyent – és gyalázatot okoz.


| GYERMEKEKNEK |

Piros tojás, nyulak és bárányok megújulás jelképe lehetett. A húsvéti bárány viszont fontos keresztyén jelkép. Jézus az Isten báránya, aki feláldozta magát a bűneinkért: ő halt meg a keresztfán, hogy Isten megbocsássa a mi bűneinket (Jn 1,29) A juh és a kecske a zsidó vallásban az egyik legfontosabb áldozati állat volt. Gyakran szerepelt a mindennapi áldozatok között is, de a legfontosabb szerepe az engesztelés napján és páska ünnepén volt. Az engesztelés napján egy kost és két kecskebakot áldoztak Istennek. Sorsot vetettek a két bakra, az egyiket levágták és égő áldozatként mutatták be Istennek az oltáron, a másikat ki-

 MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Én a húsvétot nagyon szeretem, mert ilyenkor végigjárjuk a családot, és meglocsoljuk a lányokat. Persze ők utálják, még a nagyi is azt szokta mondani, hogy „csak kicsit locsolj meg, kis unokám!” De miért is locsolkodunk? A húsvét a keresztyének legnagyobb ünnepe. Jézus feltámadására emlékezünk ilyenkor. A locsolkodás is a feltámadás, az újjászületés jelképe. Mostanában csak kölnivel vagy parfümmel „locsolkodunk”, de ötven-száz évvel ezelőtt, főleg faluhelyen egy nagy vödör vízzel zúdították nyakon a lányokat. Sőt, volt olyan vidék is, ahol az itatóvályúban fürösztötték meg őket, hogy frissek legyenek a következő évben. Hasonlít ez a szokás a kereszteléshez.

A húsvéti bárány viszont fontos keresztyén jelkép.

Miért festünk tojást ilyenkor? A tojásból madárfióka kel ki, új élet születik, így a tojás is a feltámadás, az újjászületés jelképe lett. Egy régi legenda szerint Jézus kereszthalálakor egy as�szony tojásokat vitt a piacra. Krisztus vére ráfröc�csent a tojásokra, és pirosra festette azokat. A néprajzkutatók szerint ez a legenda lehet az alapja, hogy húsvétkor pirosra festett tojásokat adnak a lányok a fiúknak.

vetették a pusztába, ahol úgy vélték, Azazél, az ördögök fejedelme lakik. Ez volt a „bűnbak”, amely a zsidó nép bűneit jelképezte. A kos és az egyik bak feláldozásával, a másik bak kivetésével a zsidó nép egy évre megtisztult a bűneitől. A páskabárány azonban nem innen ered, hanem az egyiptomi fogságból szabadulás idejéből. Amikor a tizedik csapás miatt minden elsőszülött fiú meghalt Egyiptomban, a zsidó családoknak le kellett vágni egy egyéves hibátlan kost vagy kecskebakot, hogy annak a vérével meghintsék az ajtófélfát. Amikor a pusztító angyal végigjárja a házakat, ebből tudta, hol élnek a zsidók, és nem bántotta az ő fiaikat. Az Egyiptomból szabadulás emlékére ülik meg azóta is minden évben a zsidók a páska, vagy eredeti nevén peszah ünnepét, ami annyit jelent: elkerülés, átugrás, utalva arra, hogy a pusztító angyal elkerülte a zsidók házait. Ilyenkor a báránysült mellé keserű füveket és kovásztalan kenyeret fogyasztanak, jelezve, hogy a nagy sietségben nem volt idő a kenyér kelesztésére.

És mi van a nyuszival meg a húsvéti báránnyal? A nyuszinak nem sok köze van a húsvéthoz, Krisztus kereszthalálához pedig semmi. A nyuszi nagyon szapora állat, ezért valószínűleg szintén a tavaszi

Jézus is megülte a páskavacsorát? Igen, minden bizonnyal, minden évben. Az utolsó vacsora, amelyre úrvacsoravételkor emlékezünk, ilyen páskavacsora volt.  2019. április 7.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

TOVÁBBKÉPZÉS

A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézete az Evangélikus Hittudományi Egyetemmel és a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolával együttműködésben 2019 szeptemberétől akkreditált mentálhigiénés lelkigondozó szakirányú továbbképzést hirdet. Felvétel kritériuma: BA, MA, főiskolai vagy egyetemi hitéleti végzettség, egyházi ajánlás és személyes alkalmasság. A képzés időtartama: 4 félév, 560 óra (havonta 2 nap + 2 intenzív képzési hét). Jelentkezési lap és bővebb információ: az SE Mentálhigiéné Intézet honlapján található: www.mental.semmelweis.hu. A képzésről személyes tájékoztatást ad: Török Gábor Pál (06-20-6632-389, torok. gabor@public.semmelweis-univ.hu). APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Egyéb | Szálláshely Zamárdiban! Hittantáborok, gyülekezeti csoportok részére az egyházi épületben 17 férőhely, valamint az udvaron sátorhelyek 20 főig. Érdeklődni lehet: apostolanna838@gmail.com vagy a +36-30-6915-615-ös telefonszámon. Szolgáltatás | Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70-630-9502, honlap: www. egyhaziszabo.eoldal.hu. Minőségi ötvösmunka: klenódiumok javítása, restaurálása. Imrei Imre 06-20-316-8217.

Új számítógépeket kaptak a kollégisták Százötvenhét kiváló minőségű notebookot adományozott a Dunamelléki Református Egyházkerületnek a Tigra Kft. és a HP Magyarország Kft. A közel húszmillió forint értékben felajánlott eszközöket a két hónappal ezelőtt tűzkárokat szenvedett Ráday utcai kollégium lakói kapják meg. A tűzeset során sok diák személyes tárgyai, köztük telefonok, fényképezőgépek, notebookok égtek bent vagy sérültek meg a kollégiumi szobákban. A nagy értékű adomány kétharmadát a magyar tulajdonú informatikai cég, egyharmadát a notebookokat gyártó cég adományozta. Az informatikai eszközöket március 25-én, hétfőn a Ráday Kollégium udvarán adták át. Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök, a zsinat lelkészi elnöke a diákok, az egyetem és a fenntartó nevében is köszönetet mondott az adományozóknak, azért különösen is, hogy ugyan nem mindegyik diák laptopjában keletkezett nagy kár, a felajánlás mégis mindannyiukra vonatkozott. A gépeket még aznap elkezdték kiosztani a hallgatók között. Az egyetemisták elmondták: sokféle és különböző kár érte őket, de a notebook mindannyiuk számára jól jön. Van, akinek a hőterhelés miatt már nem úgy működik a régi eszköze, mint azelőtt, másoknak teljesen pótolta a tűzeset miatt keletkezett hiányt az adomány.  PAROKIA.HU TEMPLOMFELÚJÍTÁS

ÁLLÁS

Angol–német szakos főiskolai vagy egyetemi végzettségű tanárt keresünk teljes állásra 2019 szeptemberétől. Igény esetén szolgálati lakást is tudunk biztosítani az intézmény szomszédságában. Munkavégzés helye: Tiszakécskei Református Általános Iskola és Gimnázium, 6060 Tiszakécske, Templom tér 3. Telefon: 76/441052, e-mail: realisgimi@realisgimi.hu. A REFORMÁTUS NYUGDÍJASHÁZ SARKAD

összkomfortos apartmanokkal várja önálló életvitelre képes leendő kedves lakóit. Érd.: Koncz Zsolt lelkipásztor. Tel.: 06-20-4291285. Web: www.reformatus-sarkadbelvaros.hu.

28 Reformátusok Lapja

2019. április 7.

Kívül-belül megújult a több mint kétszáz éves református templom és a lelkészlakás a Szerencstől tíz kilométerre fekvő Taktaharkányban. A megvalósítást a Tiszáninneni Református Egyházkerület segítette, a vidékfejlesztési programban negyvenhétmillió forintot nyert az egyházközség. A főként támogatásokból megvalósult beruházásokért március 31-én ünnepi istentiszteleten adott hálát a gyülekezet.  TIREK.HU


| EGYHÁZI ÉLET |

ÁLLÁS

A Ceglédi Református Általános Iskola és Óvoda intézményvezetőt (igazgatót) keres. Szolgálati lakást tudunk biztosítani. Érdeklődni lehet Hánka Levente lelkipásztornál április 30-ig, tel.: +36-30-162-5139, e-mail: ceglednagytemplom.ref@gmail.com. Weboldal: reformatusiskola.hu. HALOTTUNK

Korsós István nyugalmazott református lelkipásztor életének 87. esztendejében, hosszú betegség után március 23-án hazatért Megváltójához. A noszvaji református temetőben április 6-án, szombaton 14 órakor vesznek búcsút tőle szerettei. A koszorúmegváltás felajánlható a Noszvaji Református Egyházközség javára, a 62800259-11012122 számlaszámra.

ESEMÉNYEK

Április 9. Budapest | Bibliaórát tartanak nyugdíjas lelkipásztoroknak és lelkészözvegyeknek kedden 11 órakor a Kálvin téri gyülekezet (IX. Kálvin tér 7.) udvarában lévő épület első emeletén, a szokásos teremben. A téma: evangéliumhirdetés a menekülttáborokban. Az áhítat és az előadás szolgálatát egyaránt Dobos Ágoston békésszentandrási lelkipásztor végzi. Július 29. – augusztus 1. Sárospatak | A Magyar Református Lelkészegyesület hétfőtől csütörtökig tartja konferenciáját Sárospatakon. Részvételi díj: 14 000 Ft. Jelentkezni július 10-ig lehet Szőnyi Tamás mb. elnöknél a 3574 Bőcs, Hősök tere 16. és a cseketunde@freemail.hu címen. Telefon: +3630-638-2777. Április 13. Pápa | Hiány és jelenlét – a pápai zsinagóga címmel nyílik kiállítás Zoltai Bea festményeiből a Pannonia Reformata Múzeumban (Fő utca 6–8.) szombaton 15 órakor. A kiállítást köszönti Köntös László gyűjteményi igazgató és Áldozó Tamás polgármester, bevezetőt mond Simon Zsolt helytörténész. A tárlatot megnyitja Körösvölgyi Zoltán művészettörténész. A megnyitó után az érdeklődők megtekinthetik a zsinagógát és környezetét is Simon Zsolt vezetésével.

50 éve ha­rang­ön­tés Őrbottyánban

GOM­BOS MIK­LÓS

Arany­ko­szo­rús ha­rang­ön­tő mes­ter

Kiváló magyar szakemberek ál­ tal készített, külföldön is elismert magyar termékeket gyártunk a harangokkal kapcsolatos bármely munkában.

Referencia: www.ha­rangontes.hu Levélcím: 2162 Őrbottyán, Rákóczi u. 134. Pf. 10. Telefon: (00-36) 06-28-360-170 Mobil: +36-30-9489-575, +36-30-7288-161 E-mail: gombosmi@harangontes.hu info@harangontode.hu

2019. április 7.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Somogyi Lászlót, a hajdúböszörményi Kálvin téri gyülekezet lelkipásztorát kérdeztük.

1

Ki állt példaként ön előtt a hitben, és mikor hívta el az Úr? Élő hitű lelkészcsaládból származom. Szüleimen túl két barátjuk, Cseri Kálmán és Sípos Ete Álmos élete és szolgálata volt nagy hatással rám. Így talán nem is csoda, hogy tudatosan választottam a lelkészi életformát, amikor 1979-ben a budapesti teológiára jelentkeztem. Abban az

tésben élnek!" Legnagyobb örömöm pedig mindig az, amikor egy-egy távolról induló szív nyitni kezd az Úr felé. Szeretem az Istent kereső emberek kérdéseit, akkor is, ha azok nehezek, kényesek vagy akár provokatívak. Szívesen beszélgetek egyházról, Bibliáról, a hívő élet kihívásairól – akár egészen őszintén, tabuk nélkül is, mert csak így lehet közel hozni Istenhez a bizonytalanokat.

3

Van hobbija, amely az Istennel való kapcsolat mellett feltölti? Az Úrral megélt folyamatos kapcsolat mellett leginkább a hosszabb távú autózás az, amely közben kitisztulnak a gondolataim, ugyanígy, ha van rá lehetőségem, a motorozás is kikapcsol. Kerékpározni is szeretek, de egy-egy jó keresztyén film vagy könyv is feltölt.

Székesfehérvárról érkezett a Hajdúságba Somogyi László, aki lelkészcsaládból származik, a teológiai tanulmányait Budapesten végezte, szolgált dunamelléki és dunántúli gyülekezetekben is, most a hajdúböszörményi Kálvin téri gyülekezet lelkipásztora.

4

időben ez éppen csak megtűrt foglalkozás volt, nem számíthattunk előmenetelre a társadalmi ranglétrán. Ezért különösen is fontos volt Isten előtt megtusakodni, hogy valóban ő küld-e a lelkészi szolgálatba. Sokáig mérnöki pályára készültem, de végül Isten Igéje és egy kialakuló belső meggyőződés arra vezetett, hogy a teológiára adjam be a jelentkezésemet. Aztán két év sorkatonai szolgálat következett, ahol ateista, szekularizált közegben újra át kellett gondolnom a hitemet és az elhívatásomat. Hála az Úrnak, megerősített mindkettőben.

2

Szolgálatában mit tart nehéznek és mit a legszebbnek? Nehézségnek leginkább az újonnan született hívő emberek széthúzását élem meg, mert komolyan hiszek a 133. zsoltár igazságában: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetér30 Reformátusok Lapja

2019. április 7.

Mi hívta a Hajdúságba? Fontos, hogy mindig figyeljünk arra, Isten mit tervez az életünkkel. Azelőtt sosem pályáztam, de akkor mégis azt éreztem, hogy meg kell tennem, mert új helyen képzel el az Úr. Végül három jelölt közül a gyülekezet engem választott. Új lendületet kaptam az Úrtól, de nem szeretnék mindent felforgatni a gyülekezetben, csak látni, hogy mi működik, és mi nem. Amit jónak és áldottnak látok, azt szeretném Hajdúböszörményben is megvalósítani.

5

Mit üzenne a ma fiataljának, aki keresi azt a támaszt, amelyet az Úr ad? A fiataloknak azt üzenem – például a Róm 8,32 alapján –, hogy bízzanak teljes szívvel Isten szeretetében. Használják a tudományt, illetve a tudásukat Isten keze munkájának felkutatására, mert ez által is egyre több örömük lesz a Biblia megbízhatóságában. Szerény ismereteimmel magam is látom, hogy a természet minden részletében a végtelenül bölcs Teremtőt dicsőíti, ahogyan a Róm 1,19–20-ban is olvassuk. Illetve keressenek meg bátran, mert ahogyan mondtam, őszintén kérdezhetnek, mert őszinte válaszokat kapnak.  BUZÁS BORBÁLA, FOTÓ: BARCZA JÁNOS


| EGYHÁZI ÉLET |

Zürichi konferencia a Második Helvét Hitvallásról magyar résztvevőkkel

Közbenjáró imádságot mondó küldöttek az istentiszteleten

Ötszázadik évfordulót ünnepel 2019-ben a zürichi Grossmünster katedrális református gyülekezete: a város reformátora, Huldrych Zwingli 1519. január 1-jétől „a megváltó Krisztus történetét” kezdte el hirdetni, folyamatosan végigprédikálva a Máté evangéliuma igéit. Ettől a prédikációsorozattól számítják Zürich város reformációjának kezdetét. A jubileumi év rendezvényeinek legutóbbi eseménye március 23-án és 24én a Második Helvét Hitvallás jelentőségéről szóló konferencia volt, amelyen Christoph Sigrist és Catherine McMillan lelkipásztorok meghívására svájci, amerikai, ausztriai, hollandiai, németországi, skóciai, erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és magyarországi küldöttek vettek részt. Az egyháztestek képviselői három kérdéskörben osztották meg gondolataikat egymással: Milyen szerepet játszik ma egyházuk életében a Második Helvét Hitvallás? Milyen kihívások érték az elmúlt tíz évben egyházukat? Milyen „kincse” van az egyházuknak, amelyet jó példaként mutathatnak be és ajánlhatnak egymásnak? A Kárpát-medencei magyar reformátusság képviseletében Fekete Károly tiszántúli, Zán Fábián Sándor kárpátaljai és Kató Béla erdélyi püspök mondta el válaszait a fent említett kérdésekre. A kisebb zürichi protestáns közösségek beszámolói között a városban működő magyar protestáns gyülekezet életéről Michna Krisztina lelkipásztor beszélt. A budapesti Németajkú Református Egyházközséget Balog Zoltán lelkipásztor képviselte, a Felvidékről pedig Fazekas László püspök volt jelen. Március 24-én, böjt harmadik vasárnapján ünnepi istentisztelet zárta a konferenciát. A két igehirdető – Barbara Ann Sweetin skóciai lelkésznő és Kató Béla erdélyi püspök – igazodva a gyülekezet rendjéhez, a Mt 19,27–30 alapján hirdette az igét. A gyülekezetet köszöntötte Michel Müller lelkipásztor, a Zürichi Kantonális Református Egyház elnöke.  TTRE.HU

Politikus–lelkész futball Diósgyőrben A Magyar Parlament SE és a Kárpátaljai Református Egyház válogatottja játszott egymással barátságos labdarúgó mérkőzést Miskolcon. A meccsnek az év stadionja címet elnyerő DVTK Stadion zárt kapuk mögött adott otthont március 23-án szombaton. A két csapat utoljára 2016-ban találkozott Beregszászban, a parlamenti képviselők akkor 6:2-re nyertek a házigazda lelkészek ellen. A kárpátaljaiaknak ezúttal idegenben nyílt lehetőségük visszavágni és a játékuk alapján minden esélyük megvolt a győzelemre, a küzdelmes meccs végeredménye azonban 3:2 lett a parlamenti csapat javára. Az országgyűlési képviselőkből, politikusokból és a parlament őrségének tagjaiból

álló csapat kapitánya, Kövér László házelnök a mérkőzés után a tirek.hu portálnak elmondta: sportszerű játék zajlott a miskolci stadionban, kevés szabálytalankodással. Az országgyűlés elnöke hangsúlyozta: a mérkőzés jó lehetőséget adott arra, hogy ápolják a kapcsolatot a határon túli magyarokkal. Balogh Attila református esperes, a kárpátaljai lelkészek csapatkapitánya szerint nagyon jó érzés volt profi körülmények között játszani, és bár a képviselők kondícióban, felkészültségben és összeszokottságban is jobbak voltak, nem a meccs végeredménye számít. „Számunkra a legfontosabb, hogy közösségben lehettünk anyaországi testvéreinkkel, és ezáltal is kifejezhettük összetartozásunkat” – monda az esperes.  TIREK.HU 2019. április 7.

Reformátusok Lapja 31


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2019/14. szám  

Reformátusok Lapja 2019/14. szám