Reformátusok Lapja 2019/12. szám

LAPJA

REFORMÁTUSOK

LXIII. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM, 2019. MÁRCIUS 24. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 320 FT

Harci zajban, küzdelemben oldalunkon áll…

JÁKOB JÁNOS TÁBORI PÜSPÖK VALLOMÁSA HITRŐL ÉS HONVÉDELEMRŐL

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Áldott légy örökké, teljes Szent Háromság, / Az ki bír mindennel, ő a hatalmasság, / Hiszem, hogy nékem is lészen irgalmasság, / Tőle megadatik üdvösség s boldogság. Ámen.  PETRŐCZY KATA SZIDÓNIA (1658–1708)

6

16

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13.

Honlap: www.reflap.hu.

E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó).

Fax: 1-217-8386.

25

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu).

Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Bagdán Zsuzsanna (bagdan.zsuzsi@reflap.hu), Hegedűs Bence (szerk@reflap.hu), Hegedűs Márk (szerk@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kun András Nándor, Petrőczi Éva.

Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs.

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája.

Felelős vezető: Köves Béla igazgató.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x

Címlapfotó: Sebestyén László

23 INTERJÚ

6. Felújítások Sárospatakon | A tervezett beruházásokról kérdeztük Csomós József tiszáninneni püspököt

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. Prédikáció vagy produkció? | Kovács Mihály vezércikke

AKTUÁLIS

8. Segítőkész közösség a diaszpórában | Bemutatjuk a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasait 10. Egy év a segítség jegyében | Martin Vivien portréja

INTERJÚ

12. „Harci zajban, küzdelemben oldalunkon áll…” | Jákob János tábori püspök vallomása hitről és honvédelemről

REFORMÁTUS ÉLET

16. „Mindig ide vágytam” | Gyülekezeti riport Nagybalogról 19. Református kitüntetettek | Állami elismerés a nemzeti ünnepen

GONDOLATOK

20. Predestináció | Köntös László rovata 21. Katartikus csillagórák | Faggyas Sándor publicisztikája

SZEMLE

23. Károlis kisfilmek Mátyás királyról | Református részvétel a Mátyás király Emlékévben 25. Ilyennek látjuk a református egyházat | Bemutatjuk az egységnapi fotópályázat nyertes képeit

PORTRÉ

30. Öt kérdés – öt válasz | Batizán Attila, az erdélyi Szentgerice lelkipásztora válaszol kérdéseinkre 2019. március 24.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

III. 24.

VASÁRNAP Böjt 3. vasárnapja

III. 25.

HÉTFŐ

III. 26.

KEDD

III. 27.

SZERDA 4

STEINBACH JÓZSEF

(1) „Boldog ember az, aki az Urat féli…” (Zsolt 112) Az eszményi állapot az, amit a zsoltáros itt leír (Zsolt 1). Az istenfélelem áldásai: a vagyon, a tekintély, a siker, ezzel párhuzamosan a megszégyenült ellenség bosszankodása, valamint az istenfélő ember hosszú ideig tartó emlékezete a földön. Az istenfélelemből fakadó áldások sora azonban sokkal több ennél. Mert ezek az áldások éppen ott teljesednek ki igazán, ahol a hívő ember és Isten hívő népe a fentieknek éppen az ellenkezőjét tapasztalja, mégis megmarad az Úr útján. Az istenfélelemnek lehet járulékos következménye az ebben a világban megmutatkozó áldások sora is, de mindennél nagyobb áldás az, amikor az ember szegénységében is gazdag, megalázottságában is a hit elvehetetlen tekintélye rajzolódik ki rajta. Hiszen a földi élet kiszámíthatatlanul változó, bizonytalan. Az istenfélő ember azonban tudja, hogy élete minden körülmények között az Úr kezében van. Az istenfélelem igazi áldása azonban túlmutat ezen a világon, arra az örök életre, amelyet Isten Jézus Krisztusban készített nekünk.

Ez sokkal jobb mindennél (Fil 1,23).

Jn 14,1–6  63. zsoltár (1) „Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt 113) Dicsérjük az Urat mint szolgái! Napkelettől napnyugatig, vagyis az egész világon dicsértessék az ő neve.

Hiszen ezen a világon mindenki az Úr szolgája, az ő küldötte. Életünknek csak ez adhat értelmet, hogy mint az ő szolgái, a magunk helyén dicsérjük az Urat, és általunk áldott lesz az ő neve nemzedékről nemzedékre, mindörökké. Az ember nyomorúsága is éppen abban van, hogy a maga dicsőségére él, és önző módon tönkretesz mindent maga körül (1–2). Dicsérjük az Urat magasztos felségéért! Ő magasan fölötte van minden népnek. Ravasz László írja: az élő Isten nem egy népnek, hanem minden népnek, az egész világnak Istene, az ő dicsősége túlhaladta a földet, nem fér el az égben, kinő a teremtett mindenségből (4–5).

Dicsérjük az Urat mélységes irgalmáért, aki a magasból aláhajol a legkisebbért és a legbűnösebbért is (Jn 3,16). Ő az, aki otthagyja a kilencvenkilencet az egyért (Lk 15,4). Ő a nincstelenek, a szegények Istene is, de a gazdagoké is, akik nem is tudják, hogy milyen szemétdombon ülnek, és milyen meddő az életük. Isten megváltó szeretete tesz bennünket igazán „előkelőkké” (6–9).

Jn14,7–11  228. dicséret

(8) „…a sziklát bővízű tóvá változtatta…” (Zsolt 114) A mindenható és megváltó Isten cselekvése felfoghatatlan, hiszen amikor ő cselekszik, az emberileg lehetetlen válik lehetségessé. Éppen ez Isten cselekvésének lényege, egyben hitünknek tárgya (Mt 19,26). Isten cselekvése: az ő kiválasztó kegyelme, amellyel népét elkülönítette minden barbárságtól. Nem tudunk enyhébb kifejezést használni, mert ez szerepel itt. Isten szentté tette népét, Izráelt és Júdát, hogy közülük szülessen meg a világ megváltója, Jézus Krisztus, aki minden nép között munkálkodva megvált minket az emberi bűn barbárságából (1–2). Isten cselekvése meghatározott szabadító tettekben mutatkozott meg (3–6): kivezette népét a szolgaság házából, amikor kettévált a tenger (2Móz 14,21), országot adott népének, amikor Józsué vezetésével a Jordán folyón át otthont találtak az Ígéret földjén (Józs 3,16). Az ő országának rendjét, alkotmányát kapták meg a Sínai-hegyen a Tízparancsolatban (2Móz 19–20). Isten cselekvése ma is ilyen meghatározott és szabadító népe életében, ahol az ő országa, az ő országának üdvözítő rendje megjelenik és fokozatosan kiteljesedik. Isten cselekvése azonban az itteni világunkban megtapasztalható, szabadító tettein túl akkor is érvényes, ha éppen ezeket nem látjuk, vagy nem azonnal élhetjük meg. Isten cselekvése Jézus Krisztusban mindent elintézett: a lehetetlen vált lehetségessé, ahogyan Mózes a sziklából vizet fakasztott (2Móz 17,6), úgy Isten Jézus Krisztusban legyőzte a halál és a gonosz hatalmát. Ő a föld Ura, aki a legkeményebb, „sziklás” időkben is éltet, és amikor sziklák zuhannának ránk, és agyonnyomnának bennünket, ő akkor sem hagy elveszni. Mindenkor emlékezzünk erre! (7–8) Jn 14,12–14  475. dicséret (1) „…a Te nevednek szerezz dicsőséget…” (Zsolt 115) Dicsérjük az Urat! (18) Micsoda kegyelem: Isten rajtunk keresztül, az ő népén keresztül szerez nevének dicsőséget. Ugyanakkor kegyelmi állapot az is, hogy az ő dicsősége érvényesül és nem a mienk. Az ember dicsősége mindig sok nyomorúságot okoz másoknak (1). Csak amikor az Isten dicsősége ragyog fel, akkor

Reformátusok Lapja 2019. március 24.

| AZ IGE MELLETT |

kerülnek üdvözítő helyükre emberek, események, dolgok, azaz minden. Ezért mindenkori imádságunk, hogy ragyogjon fel Isten dicsősége, és ennek mi is engedelmes eszközei lehessünk. A bálványok ellenében ő legyen az Úr mindenkor (3–8). A bálványok ugyanis élettelenek, és hozzájuk hasonlók lesznek a készítőik is, vagyis azok, akik a bálványokban bíznak. Pedig sok-sok bálványa van a ma emberének (8). Bízzunk az Úrban, az ő mindeneket helyreállító dicsőségében, megváltó szeretetében! Csak az Úr ad áldást, ő azonban meg fog áldani, sőt már gazdagon megáldott bennünket a Jézus Krisztusban. Őbenne hatalmasan megmutatta, hogy kié a dicsőség égen, földön és a föld alatt, vagyis még a halál fölött is (9–18).

Jn 14,15–21  372. dicséret (1) „Szeretem az Urat…” (Zsolt 116) Alig van zsoltár, amelyikben az érzelmek ilyen gazdagságával találkoznánk, mint ebben. Itt a zsoltáros azt vallja meg, hogy Istenével szeretetviszonyban van (1). Isten nemcsak erős, hanem gyengéd is. Ő nemcsak igazságos, hanem irgalmas is (5), akinek fáj az ő szeretteinek szenvedése, rettegése, „haldoklása” (2). Isten lehajol az elesettekhez, azokhoz, akiket mások megvetnek (6). Ő akkor is megmarad mellettünk, amikor minden ember elhagy, mert kiderül, hogy „minden ember hazug”, azaz mindenki csak magával törődik (11). De Isten nemcsak szánakozik az emberein, hanem cselekszik is értük. Ő meghallgatja könyörgésünket, hozzánk fordul (2–4), minden körülményben jól bánik velünk (7). De az Úr még ennél is többet tesz: megszabadít a haláltól (8), ennek nyomán pedig megnyugtat (7). Az ember válasza erre a kegyelemre csak a hálatelt, szolgáló élet lehet (12–19).

Felemeljük életünk poharát, és odaöntjük őelé mindenünket, amink van szent „italáldozatul” (13), hiszen ő már mindent odaadott értünk Jézus Krisztusban (2Kor 4,15).

Jn 14,22–24  511. dicséret (1) „Dicsérjétek az Urat mind, ti népek…” (Zsolt 117) Lomtalanítás közben gyakran találok olyan „kütyüket”, amelyekről nem tudom, hogy mik is valójában. Ezek letörtek, leszakadtak valahonnan, és így önmagukban – az eredetük, az egész nélkül – értelmetlen, kidobni való szemétté lettek. Ilyen „rész”, ilyen „töredék” az ember az élő Isten nélkül, „Eredete” nélkül. Minden emberi élet ilyen értelmetlen, kidobni való az Úr nélkül. Ez a bűn egyetemessége. Töredéknek tartották ezt a zsoltárt, mert rövid. Pedig a töredék, a rész Istent dicsőítve lesz egész. Ez a zsoltár is egész, mert minden népet az Úrhoz hív. Az Úr dicsérete az ő egyetlen, tökéletes, szent valójának, hatalmának és rendjének elismerése. Ugyanakkor ő az egyetlen, aki hatalmát megváltó szeretetében és örök hűségében mutatta meg, amellyel megkeresett és megváltott bennünket (Lk 19,10). A bűn egyetemességéből következik megváltásra szoruló állapotunk egyetemessége. Ravasz László szerint ez a zsoltár igazi egyetemes, „ökumenikus” zsoltár. Az egész lakott föld állapotát és egyetlen lehetőségét hirdeti meg.

Jn 14,25–31  371. dicséret (1) „Adjatok hálát az Úrnak…” (Zsolt 118) Ez egyéni hálaének, amely egyre inkább a gyülekezet közös hálaadásává lett. Ez az ének Jézus Krisztusért ad hálát, aki az Úr nevében jött Szabadítónk (26). Hálát adunk az Úrnak, mert örökké tart szeretete (1–4; 28–29). Minden istenfélő ember és nép boldog bizonyossága, hogy Isten szeretete örök. Minket megelőző, a jelenben hordozó, az örök jövőben megtartó szeretet ez. Hálát adunk az Úrnak, mert örök szeretete megszabadít bennünket (5–18). Ez a szabadító szeretet kihoz minket minden nyomorúságból (5) az örök élet tágas terére (17). Ez a szabadító szeretet velünk van, ezért ember nem árthat nekünk (6–13). Magasztaljuk az Urat ezért a szeretetért: erőnk és énekünk az Úr (14). Hálát adunk az Úrnak, mert örök szeretete üdvösségünk kapuja (19–27), örök napunk, amelyet ő szerzett (23), életünk mindent összetartó sarokköve (22), minden örömünk forrása (24).

Jn 15,1–8  338. dicséret

III. 28.

CSÜTÖRTÖK

III. 29.

PÉNTEK

III. 30.

SZOMBAT

2019. március 24.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

szikusan leánykollégium – szeretnénk felújítani és átalakítani a mai kor követelményeinek megfelelően. Erre hatszázmillió forintot költünk. A Mudrány éttermet is fel szeretnénk újítani. Ezt az egyik korábbi öregdiákunk adományából építették eleink, és az adományozó nevét viseli a mai napig.

Klasszikus nevén ez a tápintézet – fel kell újítani nemcsak az épületet, hanem a konyhatechnológiát is. Erre több mint ötszázmillió forintot költünk.

Felújítások Sárospatakon Uszodaépítés, parkrekonstrukció, múzeumfelújítás és a Kollégium homlokzatának helyreállítása is része annak a grandiózus tervnek, amelynek megvalósításához 3,5 HEGEDŰS MÁRK milliárdos kormányzati támogatást és az öregdiákok több százmillió forintos felajánlását kapta meg a Sárospataki Református Kollégium. A beruházásokról Csomós József tiszáninneni püspököt kérdeztük.

Mivel és hogyan segítenek az öregdiákok?

Most az uszoda építését szervezzük, ebben segítenek az öregdiák támogatók. A Sárospataki Református Kollégium területén van a történelmi Magyarország első sportcsarnoka is, amely műemléki védettség alatt áll, de már nagyon rossz állapotban van, ezt szeretnénk felújítani. Öregdiák mecénásaink már korábban is milliárdos nagyságrendben segítették az alma matert: informatikai labort, folyosó-felújítást, legutóbb pedig a kézilabdacsarnok építését finanszírozták, utóbbit tao-támogatásból.

A három és fél milliárd forintos központi költségvetési forrásból érkező támogatásból mit valósítanak meg?

Leginkább felújításokat. Az Erdélyi-internátust – amely klas�6

Reformátusok Lapja 2019. március 24.

Mi fog történni a múzeummal?

A Kollégium udvarán áll a múzeum, a legrégebbi épületünk. Már évtizedek óta szeretnénk modernizálni, felújítani – ez hatalmas feladat. El kell vinni a raktárakat, vonzóbbá kell tenni az idegenforgalmi elvárások szerint. Ez több mint kilencszázmillió forintos beruházás lesz. Heteken belül nekilátunk a munkának, az első lépés a tetőfelújítás lesz. A Sárospataki Református Kollégium főépületének felújítását is be szeretnénk fejezni. Ez az elmúlt években pályázati forrásokból és saját erőből már részben sikerült, de műemlék épületnél ez sosem könnyű feladat. Itt külsőhomlokzat-felújítás, nyílászárócsere és a tetőzet felének kicserélése a cél.

Ha mindennel elkészülünk, abban bízom, hogy ezzel az elkövetkező évtizedekre teljesen rendben lesz a pataki Kollégium valamennyi épülete.

Szálláshely kialakítását is tervezik?

Ha marad még forrásunk, a Deák Ilona leányinternátus épületének felújításával vendégszállásokat szeretnének kialakítani, ahol az érettségi elnököket, a vendégkutatókat és akár turistákat tudnánk elszállásolni. Továbbá a szolgálati lakásokat szeretnénk rendbe tenni. Ez Sárospatakon nagyon fontos: egyrészt hagyomány, másrészt a földrajzi elhelyezkedésből adódik, hogy szolgálati lakást kell biztosítanunk az állás mellé, ha tanárt keresünk. 2020 végére, de legkésőbb 2021 közepére mindennel szeretnénk elkészülni.  FOTÓ: KAPÁS CSILLA

KOSSUTH A KOLLÉGIUM FELÉ FORDUL A Sárospataki Református Kollégium a város szívében áll, vele szemben terül el az úgynevezett iskolakert. A több hektáros közparkban kapott helyet a tornacsarnok, az internátusok, és itt lesz az uszoda is. A hathektárnyi zöldterületen lévő szoborparkban található többek között Kossuth Lajos szobra is, amelyet a rekonstrukció során negyvenöt fokkal elfordítanak, így ezentúl a Kollégiumra néz majd az egykori kormányzó. A felújítás során új fákat telepítenek, sétányokat alakítanak ki, kandelábereket állítanak fel, és visszaállítják a több száz méter hosszú kovácsoltvas kerítést is. A park az egyház és a város egyezsége alapján 7 és 19 óra között lesz nyitva a városlakók előtt.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

KOVÁCS MIHÁLY

Prédikáció vagy produkció?

A szerző nyugalmazott esperes

Az egyik budapesti gyülekezetben az istentisztelet után a hívek közül többen is gratuláltak az igehirdetőnek „a szép prédikációhoz”. A lelkipásztor egy darabig elengedte a füle mellett a hízelgő szavakat, aztán az a gondolata támadt, hogy egyszer Igét hirdet az igehirdetésről, és hármas felosztás szerint taglalja mondanivalóját: arról beszél, mi az igehirdetés lényege, előadási módja és veszélye.

Először is elmondja, hogy a prédikáció szón sokan kioktató, ostorozó jellegű szónoklatot értenek.

Az igehirdető azonban nem szónokol, hanem Igét hirdet: bizonyságot tesz Jézus Krisztusba vetett hitéről a gyülekezet előtt. Szavaival Isten Igéje

Azt is tudatosítani kell magunkban, hogy az egyetemes papság elve alapján mi, igehallgatók is valamennyien igehirdetők vagyunk, csak másképp. Amit az igehirdető lelkipásztor palástban és Bibliával a kezében végez vasárnaponként és más alkalmakkor, azt mi, igehallgatók adjuk tovább és végezzük a hétköznapok világában családunkban, szűkebb-tágabb környezetünkben. alapján az ő üzenetét tolmácsolja, amelynek lényege Isten szabadítása, irgalma. Maga Jézus ennek az üzenetnek a hordozója, ő maga ez a jó hír, az evangélium és annak hirdetője is. A Bibliai Lexikon szavai szerint „ő a megígért Szabadító, aki testben eljött erre a világra … és feltámadása a halottak feltámadásának proklamációja…”

Ezek után következhet a kérdés: mi jellemzi az igehirdetés módját? Ebben is – mint minden másban – Jézus a példa, akinek személyesség és szemléletesség jellemezte megszólalásait. Nem előadást tartott, nem értekezett valamely témáról, nem hittételek száraz fejtegetésével foglalkozott, hanem a közösségvállalás érződött szavaiban.

Feddő beszédeiben is a jóindulatú figyelmeztetést, nem pedig a kívülálló közömbösségét vehetjük észre. Példázatai, hasonlatai szintén kiemelkedtek kora jellegzetes megnyilvánulásai közül: kön�nyen érthetővé tette szavait egy-egy közismert kép alkalmazása. Igehirdetéseinek e személyes és szemléltető módszere emelte őt kora legszíveseb-

ben hallgatott előadói közé: szavainak lebilincselő erejét a hegyi beszéd elhangzása utáni percekben élte át a sokaság (Mt 7,28–29).

Arról is beszélni kell, mi a veszélye az igehirdetésnek. Az első ilyen, hogy sokan úgy hallgatják az igehirdetést, mint amely nem elsősorban hozzájuk szól. Ez a veszély a korai keresztyénséget is fenyegette, ezért inti Jakab apostol levelében olvasóit (Jak 1,21–25). Szintén veszélyes, amikor retorikai teljesítményként értékeljük az igehirdetést, és nem elsősorban a nekünk szóló üzenete, hanem annak „művészi színvonala” kelti fel az érdeklődésünket. Ilyenkor válhat a prédikáció produkcióvá.

Az ilyen szemlélet egyre távolodik az igehirdetés eredeti rendeltetésétől, nem az Ige üzenetére figyel, hanem valamiféle műalkotást, esztétikai élvezetet vár az igehirdetéstől. Óvakodjunk ettől, és legyünk az Igének elsősorban hallgatói, alkalmazva annak üzenetét elsősorban önmagukra! Ez nem jelenti azt, hogy lényegtelenek az igehirdetés formai követelményei, előadásmódja. Ennek érdekében is mindent meg kell tenni, az Ige üzenetének maradéktalan tolmácsolása mellett.

Végül azt is tudatosítani kell magunkban, hogy az egyetemes papság elve alapján mi, igehallgatók is valamennyien igehirdetők vagyunk, csak másképp. Amit az igehirdető lelkipásztor palástban és Bibliával a kezében végez vasárnaponként és más alkalmakkor, azt mi, igehallgatók adjuk tovább és végezzük a hétköznapok világában családunkban, szűkebb-tágabb környezetünkben. Ez nem elsősorban a szavaknak, hanem az életünknek a beszéde, nem produkció. Pál apostol a filippibeliekhez írott levelében erre utal (Fil 2,16). Minden istentisztelet ezekre a továbbadásokra készít fel, hogy akár mint férj vagy feleség, akár mint nagyszülők, iskolatársak vagy munkatársak, ismerősök vagy rokonok egyegy mosollyal, segítő gesztussal, jó szívvel békességet és lelki támaszt nyújtsunk e nyugtalan, kavargó világunkban környezetünknek. Amikor az ámen elhangzik, vége az igehirdetésnek, de csak a szószéken. A templomból kilépve mi magunk leszünk az igehirdetők, akik magatartásunkkal, példamutató életünkkel adjuk tovább azt, aminek a hirdetett Igét hallgatva magunk is részesei voltunk.  2019. március 24.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

„Kimozdít a megszokottból, ugyanakkor rengeteg ismerős helyzet adódik, így lehet fejlődni.”

Segítőkész közösség a diasz­pó­rában FEKE GYÖRGY

Egyházi ösztöndíjjal bővült a diaszpóra magyarságát támogató Kőrösi Csoma Sándor Program a tavalyi évben: ennek köszönhetően hat református lelkész, teológus és hitoktató szolgál nyugat-európai és tengerentúli magyar közösségekben. Kilenc hónapos ösztöndíjuk feléhez érkezve eddigi tapasztalataikról kérdeztük őket.  FOTÓ: VÉKONY DOROTTYA

 KÖZELEG A JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ Ismét lehet pályázni a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjaira, szeptembertől harminc lelkipásztor, hitoktató és teológushallgató végezhet szolgálatot a diaszpórában. A kérelmeket – egyházi pályázók esetében püspöki ajánlással együtt – március 25-ig kell postára adni. Részletek: korosiprogram.hu, nemzetiregiszter.hu, reformatus.hu.

8

Reformátusok Lapja 2019. március 24.

ADAMEK NORBERT feleségével együtt pályázta meg az ösztöndíjat, három gyermekükkel együtt költöztek ki Hannoverbe. A református lelkész azt mondja, számukra öröm, hogy egyszerre vannak idegen országban, mégis otthonos, nagyobb részt magyar közösségben. Ösztöndíjasként olyan feladatokat végez, akárcsak itthon: istentiszteleteket, bibliaórákat, ifjúsági alkalmakat vezet. Minden hónapban hat alsó-szászországi városba jutnak el: kicsi, de annál lelkesebb magyar református közösségekbe. – Kulturálisan kisebbségi helyzetben felértékelődik minden, ami az otthonhoz köt. Persze nem mindenkinek van igénye erre, aki valaha ide menekült vagy vándorolt, de akinek igen, annál ez felerősödve jelenik meg – véli a lelkipásztor. Meglátása szerint nagyon fontos az anyanyelvi közeg a hit megéléséhez is: „Aki imádkozott már idegen nyelven, az tudja, mi a különbség.”

„Különleges rálátást kaptam arra, mit jelent magyarnak lenni, és azt nem feladni, akárhol éljen is az ember.”

ADAMEKNÉ NÉMETH ZSÓFIA gyermek-istentiszeleteket tart, Brémában segített a baba-mama kört beindítani és különféle gyülekezeti, közösségi programokat szervez. Úgy látja, sok olyan magyar család vagy egyedülálló ember él kint, akiknek fontosak a magyar gyökereik, nem akarnak és nem is tudnak erről megfeledkezni, még ha ideiglenesen vagy végleg más országba költöztek is. – Sokat ad nekik az otthonról érkezők jelenléte, nekem pedig öröm, hogy azt érzem, szükség van a munkámra, arra, amit tanultam és amiben a szolgálat évei alatt gyakorlatot szereztem – fogalmaz Zsófia. Úgy érzi, ösztöndíjasként érdemi segítséget tud nyújtani azoknak, akik a helyi magyarság lelki és kulturális életét szervezik, családjának pedig nagy ajándék, hogy több időt tudnak együtt tölteni.

| AKTUÁLIS |

„A jézusi fegyvertárat: a krisztusi életpéldát és tanítást mindenhová vigyük magunkkal!”

„Olyan magyar közösségre találtam, amelyet egyben második családomnak is tekintek.”

2017-ben, amikor első alkalommal nyert a Kőrösi-program pályázatán, még nem hirdettek egyházi ösztöndíjat, de fogadószervezete, az amerikai Kálvin Zsinat Egyházkerület már ekkor is lelkészt kért. Így került KERTÉSZ ADRIENN Sárospatakról a pennsylvaniai Ligonierbe, az amerikai magyar reformátusok egyik lelki központjába. – Olyan szeretetteljes légkörre, lelki békességre és példaértékűen segítőkész közösségre találtam, akikkel öröm az időtöltés és minden szolgálat – mondja, ezért nem volt számára kérdés, hogy 2018-ban ismét pályázik. Lelkészi szolgálatai mellett rendszerező munkát végez a Bethlen Közösség archívumában és múzeumában, programokat és alkalmanként még kiállításokat is szervez. Az ösztöndíjról úgy vélekedik, az „nem csupán szolgálat, hanem kifejezi azt is, hogy a diaszpórában élő magyarok is számon vannak tartva, figyelmet fordítunk rájuk, és ahogyan az lehetséges, segítjük és támogatjuk őket otthonról is”.

RÁKSI LAJOS három badeni városban, Freiburgban, Karlsruhéban és Mannheimben végez gyülekezetszervezői munkát.

A partiumi magyar református lelkész már az ösztöndíjprogram előtt felvette a kapcsolatot fogadó szervezetével, a Németországi Magyar-ajkú Protestáns Gyülekezetek Szövetségével, mivel gyermekorvos felesége a régióban kapott állást, ő pedig csak lelkészként tudta elképzelni a folytatást.

Amikor megtudták, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Programon belül egyházi helyek is lesznek, nem volt kérdés, jelentkezik-e. – Ha valaki teljesen új környezetbe kerül, nem ismeri tökéletesen az ország nyelvét, írott és íratlan szabályait, kevés emberi kapcsolata van, akkor számára nagyon fontos az identitás kérdése – osztja meg tapasztalatait Ráksi Lajos.

Ezért igyekszik minél több emberhez elvinni Isten örömüzenetét és megtalálni a hangot minden magyarral, a keresztyénekkel és a még keresőkkel egyaránt.

„Megtanultam, hogy pont ilyennek kell lennem: európainak, magyarnak.”

„Isten gyermekeként Hollandiában is biztos talajon állok.”

– Sokfélék a templomba látogatók, de egy kis segítséggel, egy mécsesgyújtással talán meglátnak és hazavisznek valami többet – mondja NÉMETHNÉ SCHERMAN PIROSKA, aki a hágai és a zwollei gyülekezetben szolgál. A programról az utolsó pillanatban értesült, a határidő napján sikerült postára adnia pályázatát – így ebben az évben ő is „mécsesgyújtó” lehet a diaszpórában. Húsz éve azért döntött a néderlandisztika szak mellett, mert valamilyen módon építeni, támogatni szerette volna a két ország közötti kapcsolatot. Feladatai közé tartozik a hittanoktatás, a bibliaórák szervezése, a kapcsolatépítés és a családlátogatás. Szolgálatában a legnagyobb öröm, hogy földrajzilag egy helyen, egy közösségben gyűlhetnek össze a Kárpát-medence minden magyarlakta vidékéről érkezők.

– Az ausztráliai magyarok többsége politikai menekült, sokan nem tekintik otthonuknak ezt az országot, mégis annyi minden köti őket ide, hogy nem tudnak elmenni. Ebben a helyzetben kell igazán az igehirdetés – véli SVANTNER GERGŐ sydney-i ösztöndíjas. A frissen végzett teológus külföldi tapasztalatokra vágyva jelentkezett a programba. Tábort szervez, úrvacsorát oszt, bibliaórát tart a helyi idősotthonban, konfirmációra készít fel fiatalokat vagy épp március 15-i ünnepi műsort rendez – vigasztalja, bátorítja a helyieket. Szolgálatát egy olyan gyertyához hasonlítja, amellyel újra meggyújtják a többi gyertyát. – Ugyanakkor én is nagyon sok szeretetet kapok, és azt a szemléletet viszem haza, hogy a közös értékekre figyeljek, legyek büszke arra, ami magyar – hangsúlyozza Svantner Gergő.

2019. március 24.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

Egy év a segítség jegyében – Nincs olyan, amihez az ösztöndíjas nem ért, csak olyan, amit még nem tanult meg – vallja Martin Vivien, a Petőfi FARKAS Sándor Program egyik résztvevője. A ZSUZSANNA felvidéki Léván dolgozó közösségszervezővel a programról, a pályázat feltételeiről és az elmúlt időszak tapasztalatairól beszélgettünk.

– Olyanoknak ajánlom ezt a lehetőséget, akik szeretnék magukat minél több területen és minél jobban kipróbálni – fogalmaz Martin Vivien, aki a Petőfi Sándor Programnak köszönhetően második évét tölti közösségszervezőként a felvidéki Czeglédi Péter Református Gimnáziumban és a Léván működő Reviczky Társulásnál. A kárpátaljai Zápszonyról származó fiatal egész életében közösségi munkával foglalkozott, egyetemi évei alatt csatlakozott a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetségéhez, ahol azoknak segített, akiket valamiféle megkülönböztetés ért magyarságuk miatt. – Ungváron jártam egyetemre, matematikatanár vagyok, bár alig dolgoztam a szakmámban. A tanulmányaim alatt végig az volt a célom, hogy kulturális programokat szervezzek, és megtartó magyar közösség alakuljon ki a városban – teszi hozzá.

A pályázatot két évvel ezelőtt az egyik ismerőse ajánlására nézte meg, aki szintén a Petőfi-program segítségével jutott el Erdélybe egy évre. – Azonnal megtetszett a pályázati kiírás, nem is gondolkoztam sokat a jelentkezésen – emlékszik vissza Vivien. A feltételeknek megfelelően beküldte önéletrajzát és egy ajánlást, illetve összefoglalta, milyen feladatokat végez szívesen, így találták meg végül a számára legjobb helyet.

NINCS LEHETETLEN Martin Vivien 2017 szeptemberében érkezett meg Lévára, és a mostani tanév végéig marad ott. – Azt tudtuk, hogy nagy a túljelentkezés, végül a személyes interjúk után, áprilisban derült ki, hogy kiválasztottak, aztán Budapesten volt az egyhetes felkészítő alkalom. Így visszagondolva ez kicsit kevés, de mindenképp hasznos – az igazi felkészülés úgyis az érkezéssel kezdődik, amikor megkeressük helyünket a fogadószervezetnél – osztja meg. Ösztöndíjasként olyan programokat szervez a gimnáziumban és a városban is, amelyeken több generáció találkozhat, emellett az iskola adminisztratív feladatai közül is sokat átvállal.

10 Reformátusok Lapja

2019. március 24.

Filmklub, karaoke, palacsintasütés, közös karácsonyvárás – olyan alkalmak, amelyeken Martin Viviennek köszönhetően valóban jobban megismerhették egymást a lévai magyarok. Számára nincsenek leküzdhetetlen akadályok: karácsony előtt például megtanulta a helyi, hagyományos ostyasütési technikát, hogy aztán közösen is elkészíthessék a süteményt. – Mindig azt mondom, hogy nincs olyan, amihez az ösztöndíjas nem ért, csak olyan, amit még nem tanult meg – jegyzi meg nevetve.

A Vivien által szervezett programok népszerűek a fiatalok körében. – Az a célom, hogy a gimnazisták ne csak az intézmény falai között tanuló diákok legyenek, hanem barátok is – hangsúlyozza az ösztöndíjas. Emiatt arra kérte őket, hogy ne magázzák őt, legyen a kapcsolatuk személyesebb.

– Szerintem nem itt kezdődik a tisztelet, és én nem is tanítom őket. Az a feladatom, hogy segítsek, ahol tudok, ehhez pedig fontos a közvetlenség és az, hogy merjenek hozzám fordulni – magyarázza. Jó lehetőségnek tartja azt is, hogy a gimnáziumhoz tartozó kollégiumban lakhat, ahol még inkább megismerheti a fiatalokat. – Itt nincsenek kötelezettségeim, de személyiségemből fakadóan szervezek különböző közösségi programokat. Szeretem az ott lakó, színes társaságot, jó látni, mennyire hálásak ezért a kollégiumért, emlékeznek még arra, mennyire nehéz volt mindennap órákat utazni – teszi hozzá.

„ÖRÜLÖK, HA SEGÍTSÉG LEHETEK” Ennyi élmény után Vivien számára nem volt kérdés, hogy maradna-e még egy évet, ami a megváltozott pályázati feltételeknek köszönhetően könnyen ment: a Petőfi-programban jelenleg ötévente kétszer lehet pályázni, és az ösztöndíjasok másodszorra is választhatják ugyanazt a helyet. – Bár újra be kellett nyújtani a pályázatot, és részt kellett venni a kiválasztáson is, mégis így van lehetőségünk igazán jó munkát végezni és hasznossá válni a fogadószervezetnél – mondja. Ugyan már javában tart a második félév, neki még sok terve van, reméli, hogy pozitívan bírálják el az egyik, év végi pályázatát, és még szervezhet egy táncházat a fiataloknak.

– Nagyon hálás vagyok azért, hogy itt lehetek. Azt látom, hogy az elmúlt évszázadot a felvidéki magyarság szenvedte meg a legjobban, a kitelepítés miatt nagyon megcsappant a számuk, ezért örülök, ha segítség lehetek közösségük építésében – fogalmaz Vivien. Mint mondja,

| AKTUÁLIS | PETŐFI-PROGRAM A SZÓRVÁNYBAN ÉLŐKÉRT A szórványban élő magyarságot segítő Petőfi Sándor-program ösztöndíjaira március 25-ig lehet jelentkezni: a szeptemberben induló kilenc hónapos programban hetvenöt hely van. BoszniaHercegovina, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Macedónia, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna szórványban élő magyar közösségei várják a pályázókat. Részletek: petofiprogram.hu.

az első év a bizalom kiépítéséről szólt, mostanra érzi magát eredményesnek, de ebben az is segíti, hogy reformátusok között lehet. – A hit komolyan megjelenik az itteni nevelésben, a tanárok példát mutatnak, és nap mint nap foglalkoznak a lelkiséggel. Megerősít, amikor látom, hogy azt szeretnék, a fiatalok minél jobban megismerjék önmagukat – mutat rá.

REMÉNY ÉS KITARTÁS – Szerintem minden anyaországi magyarnak érdemes kipróbálni ezt a lehetőséget, hogy megismerjék a határok túloldalán élő testvéreiket és azt, ahogy nehéz körülmények között is megtartják nemzetiségüket – vallja Martin Vivien.

Ennek szellemében úgy érzi, szívesen jelentkezne egyszer

a diaszpórabeli közösségeket segítő Kőrösi Csoma Sándor Programra is – de ha hazamegy, akkor szeretne dolgozni és családot alapítani.

Az ösztöndíjas azoknak ajánlja a Petőfi-programot, akik már foglalkoztak közösségépítéssel és emberekkel, keresik a kihívásokat és nyitottak az új lehetőségekre. – Ez az ösztöndíj azoknak való, akik kíváncsiak rá, milyen kihívásokkal küzdenek a külhoni magyarok. A fogadószervezetnél töltött idő megmutatja, hogy a magyarok képesek megmaradni ott, ahol minden ellenük szól, és azt is, mennyi remény és kitartás van bennük. Aki úgy gondolja, tudna nekik ebben segíteni, és fontosnak tartja az identitás, a kultúra, valamint a nyelv ápolását, mindenképp jelentkezzen – foglalja össze tapasztalatait.  FOTÓ: SZARVAS LÁSZLÓ

2019. március 24.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

„Harci zajban, küzdelemben oldalunkon áll…”

HEGEDŰS BENCE

– A Bibliában a katonák szerves részei a történéseknek. A golgotai kereszt alatt az egyik legszebb bizonyságtétel a római százados szájából hangzott el: „Bizony, Isten Fia volt ez!” (Mt 27,54) – mondja Jákob János protestáns tábori püspök, akivel a tábori lelkészi szolgálat negyed évszázaddal ezelőtti újraalakulása kapcsán beszélgettünk.

12 Reformátusok Lapja

2019. március 24.

| INTERJÚ |

beli dolgaiban kap meg minden támogatást, hanem emberi tarMi a múltja a református egyháznak a katonai szolgálatban? tásban, erkölcsi kérdésekben is. Ezért békében éppen úgy, mint Református vonatkozásban az első írásos dokumentumok közé éles helyzetben a lelkipásztor az, aki szükség esetén elkíséri őt a tartozik Szőllösy Mihály Bujdosó magyarok füstölgő csepűje halál árnyékának völgyébe is. Sőt, ha úgy adódik, adott helyzetcímű, 1676-ban Kolozsváron megjelent kötete, a harcoló katoben ő az, aki hirdeti a vigasztalás igéit, valamint bizonyságot tesz nák imádságos könyve. Ez utal a végvári vitézek, a Bocskai és a harctéren a bajtársaknak a feltámadás evangéliumáról.

Rákóczi hajdúi közötti lelkészi szolgálatra. A csatapap jelenlétét megfigyelhetjük az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Hány református tábori lelkész szolgál jelenleg? idején is: számos református lelkipásztor ment el akkor önként A Protestáns Tábori Püspökség tizenkét státusszal rendelkezik, tábori lelkésznek. Közöttük a talán legismertebb Tompa Mihály, amelyeket jelenleg kilenc református és három evangélikus lelaki írásaiban őszintén emlékezik a harcokban töltött szolgálati kész tölt be, akik különböző helyőrségekben teljesítenek most idejére. A református egyház az első világháború környékén kapszolgálatot. Református tábori lelkész jelenleg Hódmezővásárcsolódott be szervezett formában a katonai lelkigondozásba. Az helyen, Debrecenben, Kecskeméten, Veszprémben, Várpalotán, első világháború volt az első nagy megpróbáltatás, amikor egyes Székesfehérváron, Kaposváron és Budapesten van. Ők helyőradatok szerint kétszáznegyven református lelkészt hívtak be a ségekben, valamelyik katonai alakulatnál szolgálnak. monarchia területéről. Tudunk a hadszíntérre önkéntesen kivonuló lelkészekről, akik beálltak a katonák közé. Természetesen meg kell emlékeznünk azokról is, akik A jelenlétünk is szolgálat, így mindig rendelkezésre a sárospataki és debreceni teológiáról hallgatóként állunk, hiszen a mindennapjaink békében és háborúban mentek a frontvonalakra, később pedig a hadifogolytáborokban látták el a lelkipásztori szolgálatot. egyaránt produkálnak olyan élethelyzeteket, A pontos számuk mind a mai napig nehezen becsülamelyekből nehéz segítség nélkül jó irányba elindulni. hető meg. Hivatalosan 1923. február elsején alakult meg a Protestáns Tábori Püspökség D. Soltész EleBékeidőben mi a feladatuk? mér püspök vezetésével.

Tábori lelkészként bekapcsolódunk az adott katonai szervezet kiképzési rendjébe. A parancsnokkal egyeztetve vagyunk jeMost ünnepelte újraalakulásának huszonötödik évfordulóját a len a napi feladat végrehajtásban. A jelenlétünk is szolgálat, Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálata. Mi vezeígy mindig rendelkezésre állunk, hiszen a mindennapjaink bétett a megszűnéséhez, és mi tette lehetővé az újraalakulást? kében és háborúban egyaránt produkálnak olyan élethelyzeA második világháború utáni években belső átrendeződés indult teket, amelyekből nehéz segítség nélkül jó irányba elindulni. el az országban. Az 1948-as kékcédulás választások után megIlyenkor elárasztja a gondolatainkat, szívünket a létezésnek az szüntették az egyházi intézményeket, államosították az iskoláa különös érzése, ami semmi máshoz nem fogható. Ezeknek inkat. A tábori lelkészi szolgálat néhány év alatt ellehetetlenült, az élethelyzeteknek a kezeléséhez felkínáljuk közösségünmajd 1951-re teljesen elsorvadt és megszűnt. A fordulat az ket, szervezett istentiszteleteinket, bibliaóráinkat, ünnepi al1990-es évek elején következett be: szinte alulról szerveződve, kalmainkat, csoportos és egyéni lelkigondozói beszélgetések lassan újraindult a szolgálat. A társadalmi nyomás mellett közrelehetőségét. Továbbá keresztelünk, konfirmálunk, esketünk játszott ebben az is, hogy nagyon sok belső feszültséget hordoés temetünk, kiszolgáltatjuk az úrvacsorai jegyeket. Kicsinyzott magában az akkori Néphadsereg. Gondoljunk például arra, ségünk ellenére – a helyőrségekben, a határ menti szolgálamilyen gyakori volt a sorkatonák közötti öngyilkosság abban az tokban, a missziókban, katasztrófahelyzetekben, megoldhaidőben! A szabad vallásgyakorlásról szóló törvény megjelenése tatlannak tűnő problémák, stabilitásukat veszítő kapcsolatok, garantálta a katonák számára is hitük szabad megélését. Itt meg fájdalmak és betegségek közepette, a gyász terhét hordozók kell emlékeznünk Für Lajos honvédelmi miniszterünkről, aki sokat mellé állva éppen úgy, mint az örvendezők között – segítjük a tett a szolgálat újraalakulásáért. Az előkészítő bizottság hosszas honvédelem ügyét szolgálókat. A Bibliában a katonák szerves munkája nyomán 1994-ben újraindult a tábori lelkészi szolgálat. részei a történéseknek. A golgotai kereszt alatt az egyik legszebb bizonyságtétel a római százados szájából hangzott el: Miért fontos az, hogy az egyház ott legyen a katonák között? „Bizony, Isten Fia volt ez!” (Mt 27,54) A katonai szolgálat általában zárt körletben zajlik, főleg missziós vagy hadműveleti területen, ahova civil nem teheti be a lábát. A Külföldi missziók alatt is állandó a tábori lelkészi jelenlét? külszolgálatban részt vevők fokozottan igényelték a lelkészi jeIgen, jelenleg Boszniában, Koszovóban és Irakban látunk el lenlétet. Az ember önmagán érezte, hogy meglátszik a feladat missziós feladatokat. A protestáns tábori lelkészek külföldi szolvégrehajtásán is, ha meginog a sokféle nyomás alatt álló katogálati ideje hat hónap, a másik félév szolgálatát katolikus lelkész nalélek. A belső bizonytalanság rontja az egység harcértékét, végzi. Egy misszión belül egyetlen református, evangélikus vagy hadrafoghatóságát. Fontos, hogy a katona érezze: nemcsak hit2019. március 24.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

katolikus lelkész van, minden katona őt keresi meg. Szolgálatunk ökumenikusan működik, másként nem is tud. Amikor utoljára külföldön szolgáltam, nyolc felekezet tagjaiból állt a gyülekezetünk. Mindig azt mondtam, hogy aki Jézus Krisztust személyes megváltójának tartja, és nem okoz gondot számára, hogy leüljön a másik felekezetű mellé imádkozni és énekelni, az jöjjön. És jöttek, mindig. Ahol a halál kaszája suhog, ott nincsenek felekezeti különbségek, ott élet-halál kérdéséről van szó. Minősített élethelyzetekben átértékelődnek a fogalmak.

Hogyan lehet valakiből tábori lelkész?

Tábori lelkész bárkiből lehet, aki valamelyik delegáló egyház teológiáján lelkészi diplomát szerez, és legalább öt év gyülekezetben eltöltött gyakorlati időt tud igazolni. Ezen a területen a tapasztalatlan lelkész alól hamar kicsúszik a talaj.

A bizonytalan zengésű trombitára senki nem indul harcba.

A katona őszinte ember, őszintén is kérdez, és meggyőző választ vár. Összeegyeztethető-e a lelkészi hivatás a katonai esküvel?

Véleményem szerint maximálisan. Van, aki a szememre veti, hogyan szolgálhatom a mammon-istent, illetve a háború istenét, hiszen a szeretet Istenének tettem fogadalmat. A válaszom az, hogy nem a háború istenét szolgálom, hanem azokat a katonákat pásztoroljuk, akik az életüket ajánlották föl egy-egy társadalom, nemzet békéjéért, biztonságáért.

Prédikálhat-e a tábori lelkész arról, hogy „ne ölj”?

Hogyne, természetesen. Ha pontosan fordítjuk a héber szöveget, a szavak eredeti jelentése: „élvezetből ne gyilkolj!” Harcterületen, a frontvonalon nincs semlegesség. A katonának a harcban a feladata a támadó ellenség megsemmisítése. Ott vagy én halok meg, vagy a másik. Vagy veszítek, vagy győzök. A katona nem azért van ott, hogy élvezetből öljön, hanem azért, hogy védelmezze nemzetét. Az élet kioltása persze mindig gyilkosság marad. Azonban a katona minősített feladatot lát el, és hiszem, hogy cselekedete más megítélés alá esik. Krisztus az igaz bíró, aki ítél élőket és holtakat.

A tábori lelkész kihez fordulhat, ha segítségre van szüksége?

Ez a probléma jellegétől függ. Általában a lelkészek az Úristenhez fordulnak, ami „első körben” helyén is van. Azonban felelősségünk, hogy azután szakemberekhez fordulva orvosoljuk a gondjainkat. A Mindenható gyakorta használ fel eszközként embereket a segítésünkre. Fáj kimondani, de a lelkészek egy része menekül a problémái, a gondjai elől. Sokuk saját magához sem őszinte, vagy egyszerűen szégyelli vállalni a törékeny cserépedény mivoltát. Bizony a lelkész is ember, nem felsőbbrendű lény.

Igyekszem a szolgatársaimat bátorítani a földi segítség igénybevételére. Ez még nem jelenti a kegyelmes Isten háttérbe szorítását, a Szentlélek hátratételét.

14 Reformátusok Lapja

2019. március 24.

D. SOLTÉSZ ELEMÉR ALTÁBORNAGY, PROTESTÁNS PÜSPÖK (1874–1957) D. Soltész Elemér huszonöt évig volt az 1923-ban alakult Protestáns Tábori Püspökség vezetője. A református és evangélikus katonák lelkigondozására hivatott szervezet első vezetőjeként tizennégy katonalelkész munkáját irányította. Nagy gondot fordított az eltérő szertartási szokások figyelembevételére, a felekezeti sérelmek elkerülésére. Tevékenységének középpontjában a protestáns katonai egyházközösségek megalakítása állt. Az egyes katonai területek egy-egy protestáns gyülekezetet alkottak, és ez alapján a feleségek, gyerekek kikerültek a rendes egyházközösségi szervezetből. Ezt a civil református és evangélikus lelkészek sérelmezték. Mindvégig a felekezeti ellentétek elkerülésén és megszüntetésén munkálkodott, és az alakulatok gyakori meglátogatásával személyesen is igyekezett segíteni az állandó létszámhiányon.

Mi a legnehezebb ebben a szolgálatban?

Számomra a családtól való távollét az egyik legnehezebb. Nehéz a katonafeleségnek megélnie, hogy a férje hetekre, hónapokra eltűnik. Kettős teherviselővé és kényszercsaládfővé válik, ami még nehezebb. A tábori lelkészeket köti a titoktartást is magában foglaló katonai fogadalmuk, információmegosztás nélkül kommunikálni, benne lenni egy közösségben pedig határozottan teher, ami gyakran árnyékot vet a családra is.

Miért választotta a tábori lelkészi szolgálatot?

Mert nem tudtam elfogadni a szocializmusban, hogy az élet védelmezői ne ismerjék meg az élet Urát. Vallom, a katonák is Isten gyermekei. Nem értettem, hogy azok, akik az életüket áldozzák a hazáért, miért nem részesülhetnek abban a kegyelemben és szeretetben, amelyet Isten nekik is elkészített. Szívemben azóta égő vágy, hogy tanúságot tegyek közöttük az örömhírről. Eredetileg nem lelkésznek készültem. Lakatosként végeztem, keresztyén családban nőttem fel, és a sorkatonai szolgálat közben érett meg bennem a döntés, hol a helyem.

Isten váltót állított az életemben, olyan helyre állított, amelyet előtte nem terveztem.

Milyen tervei vannak a Protestáns Tábori Püspökségnek?

Szeretnénk elérni, hogy minden helyőrségben legyen protestáns tábori lelkész, ez további státuszok létrehozását vonja maga után. Célkitűzésem az egységes munkakörülmények megteremtése, garantálása, hogy a lelkészi szolgálat tagjainak egyformán váljon lehetővé az elhelyezés (iroda, felszerelés, egységes istentiszteleti hely). Van olyan laktanya, ahol ez már szépen kiépült, most pedig ígéretet kaptunk rá, hogy ebben az évben a többi helyen is megvalósul.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ, KALOCSAI RICHÁRD

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Dávid király istenképe kirajzolódik a róla szóló történetekben.

Bátran szembeszáll Góliáttal, teljesen biztos abban, hogy a mindenható Isten megsegíti őt. Izráel nagy királyaként azt énekli: „Ő tanítja kezemet a harcra” és „bos�szút áll értem az Isten.” (2Sám 22,35.48) Zsoltáraiban pedig alázat és reménység szól, Isten megtisztító és szabadító kegyelmére hivatkozik (Zsolt 51). A próféták szenvedtek Isten megbízása alatt, gyakran személyes sorsukkal kellett hirdetniük Isten üzenetét. A zsoltárok írói a magasztalás hangja mellett mertek vitatkozni és perlekedni, számonkérni Istentől, hogy miért megy jobban a bűnösök útja, mint az igazaké. Isten emberei sokféleképpen élték át Istent, azt írták róla, amit megértettek. Babits Mihály hite ilyen: „Ő az Áldás, Ő a Béke / nem a harcok istensége. / Ő nem az a véres Isten: / az a véres Isten nincsen” – írja Zsoltár gyermekhangra című versében. Ez csak költészet, gyermeki hit, a pacifizmus naiv vágya? Ki tudja, ki ismeri Isten szent arcát?

Nekünk Jézus istenképe a zsinórmérték. Ő mutatja be Istent a leghitelesebben az evangéliumokban. Istenhez így szól: „Abbá”, Atyám. Eszerint Isten mennyei szülő, anyai apa, erős szeretet, megváltó hatalom, igazság és irgalom. Pál apostol arra biztat, hogy mi is kiálthatunk hozzá így a Szentlélek által. „Aki engem lát, látta az Atyát” – mondja Jézus János evangéliumában (Jn 14,9).

Jézus és az Atya egyek, tehát Isten olyan, mint Jézus.

Követőit is arra tanítja a hegyi beszédben, hogy legyenek olyanok, mint Isten: irgalmasak és végtelenül megbocsátók. Kér olyat tőlünk Isten, amit ő maga nem tesz meg? Akkor hát Jézus Istene másvalaki, nem ugyanaz, mint az ószövetségi háborúk Ura? Amikor Jézus elkezdi igehirdetését a názáreti zsinagógában, meglepő dolgot tesz. Felolvassa Ézsaiás próféta könyvéből: „Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét. Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült.” (Lk 4,18–20) Még hozzáteszi: „Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára.” (Lk 4,21) A mondat közepén abbahagyta, és nem olvasta tovább Ézsaiást úgy, ahogyan az utolsó mondat eredetileg írva volt: „Istenünk bosszúállásának napját” (Ézs 61,2). Jézus örömhírt hozott: nem bosszúálló, hanem megbocsátó, szabadító és megváltó az Isten. 

IMÁDKOZZUNK!

Uram, olyan könnyű beleesni abba a csapdába, hogy úgy akarok valami nagyot tenni, valami nemes dolog előmozdítója lenni, hogy közben a létem fundamentumai nem stabilak. Nekünk, gyermekeidnek nagy kísértésünk, hogy másokon segíteni akarunk, közben a magunk gyengeségeivel, hibáival, hiányosságainkkal nem törődünk. Nyisd fel a szemünket, Uram, hogy előbb magunkkal foglalkozzunk, saját sorsunkkal, elrontott dolgainkkal merjünk szembenézni, és ha tudunk, változtassunk azokon!

Mert nincs annál szomorúbb, mint a nagy segíteni akarásban tönkrement, széthullott keresztyén élet. Ha mindig fontosabbak mások, közben a mi életünk nem vonzó, akkor hátráltatói, nem előmozdítói vagyunk szent ügyednek. Add, hogy ezt megértsük! Ámen.  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Ne nyugtalankodjatok!

A nyugtalanságot az evangélium azzal a szóval fejezi ki, mint amikor a víz felkavarodik. Nem is olyan egyszerű a korábbi, csendes állapot visszaállítása. Az ember nyugtalansága az eredendő engedetlenségből fakad. Ha az emberi lélek nyugtalanná válik, nehéz visszatérni a korábbi, nyugodt állapothoz. Tudta ezt Jézus, ezért mondja tanítványainak kétszer is: higgyetek, higgyetek! Ne magatokban bízzatok, ami ma divatos, hanem abban, aki erősebb, és meg tud tartani!

Jézus tanítványait nyugtalanság fogta el, amikor meghallották, hogy milyen út vár szeretett mesterükre: a szenvedés és a halál útja. De végül az Atyához megy, és helyet készít mindenkinek. Mégis csak akkor hitték el Jézus szavait, amikor látták az üres sírt, és találkoztak a feltámadott Úrral.

A nyugtalanság a bizonytalan jövő miatti félelemből fakadt, nem tudták, mi lesz velük a szeretett Mester nélkül. Jézus arra biztatja az övéit, hogy bízzanak benne – amit megmondott előre, az mind igaz. Elmondja nekik, hogy nehéz úton megy előre, a tanítványok számára ez mégsem lesz járatlan út. Erősíti őket: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (Jn 14,6) Nekünk is szól ez a biztatás. Bármilyen nehéz helyzetbe kerülünk, tudhatjuk, hogy Jézus előttünk járt, még a halálon is átment. Húsvétra készülve ez lehet a vigasztalásunk. Amikor Jézus magáról azt mondja, én vagyok az út, az nemcsak annyit jelent, hogy követhető példát adott nekünk, hanem ő maga az út, amelyen járni lehet, általa visszajuthatunk az Atyához, az eredeti nyugalomba. Ahogyan énekeljük: „De Krisztus kézen fog, s vezet világos utakon.” Krisztusra nézve nem kell nyugtalankodnunk, még ha a halál árnyékában járnánk is.  GYŐRI ISTVÁN

2019. március 24.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

„Amikor felvettek a teológiára, néhány hét alatt más világot ismertem meg, hívő fiatalok és új emberek vettek körül. Éreztem, hogy ott a helyem.”

„Mindig ide vágytam” FARKAS ZSUZSANNA

– Ameddig vannak gyülekezetbe járók, addig nem engedhetem meg magamnak, hogy elkeseredjek – vallja Gebe László lelkipásztor, aki gyülekezeteiben egyszerre tapasztalja meg a fiatalos lendületet, az önzetlen közösségvállalást és az egyháztagok fogyatkozását is. Riportsorozatunk a gömöri Nagybalogon folytatódik.

Épp uzsonnázni készülnek a napközis táborban részt vevő gyerekek, amikor a Rima-medencében fekvő Nagybalogba érkezünk. A bibliahét közkedvelt program, ebben az évben is harminc gyerek vesz rajta részt, nagy részük a gyülekezethez tartozik. Pontosabban Nagybalog, Uzapanyit vagy Balogtamási református gyülekezeteinek egyikéhez, hiszen e három közösségben szolgál Gebe László, immár tíz éve.

Az anyaegyházközségnek gyerekekkel együtt körülbelül kétszáz tagja van, a másik kettőnek jóval kevesebb, de a 16 Reformátusok Lapja

2019. március 24.

három közösség folyamatosan segíti egymást, büszkék ös�szetartozásukra. A táborban is szolgáló presbiterek egy emberként vallják: azért esküdtek fel erre a tisztségre, hogy ott segítsenek, ahol csak tudnak.

VAN HOVA HAZATÉRNI – 2012-ben konfirmáltam, azóta mondom azt, hogy a gyülekezethez tartozom. Ebben a ciklusban már presbiterként is szolgálhatok, igazi áldás ez a testület, mind ugyanazt szeretnénk. Élő közösséget látok magam körül, amiért folyamatosan hálát adok – mondja a gyülekezetéről Elek Márta. Hasonló tapasztalatokról számol be Pecsők Éva is, aki nem hívő családból származik, mégis tizennégy éve konfirmált, tizenkét éve pedig ő is a gyülekezet egyik presbitere. – Nagy törés volt az életemben, amikor elvesztettem a testvéremet, utána nehéz időszak következett, de itt megtaláltam a békét. Ezért igyekszem én is tenni a közösségért – fogalmaz a nagybalogi presbiter. Tóth Krisztián és Ibos Zsuzsa évekkel ezelőtt még a

| REFORMÁTUS ÉLET |

gyermek-istentiszteleteket és -táborokat látogatták, ahol sok mindent megtanultak, most pedig teljesen természetes, hogy segítenek, amikor hazajönnek az egyetemről. – Az iskola miatt mostanában nem tudok templomba jönni vasárnaponként, de jó tudni, hogy van hova hazatérni – teszi hozzá Ibos Zsuzsa.

A JÖVŐ ZÁLOGA Gebe László a gyülekezet múltjáról és jelenéről azt mondja, a település különleges helyzetben van: innen még nem költöznek el nagy számban a családok. – A gyülekezetben negyven év az átlagéletkor, hálásak vagyunk, hogy sok a fiatal család. Őket elérhetjük a bibliahéthez hasonló programokon és a gyerekek révén, akiknek pedig fontos, hogy lássák: a szüleik is jönnek vasárnaponként – fogalmaz a lelkész.

Ebben a misszióban mérföldkő a vasárnapi gyermek-istentisztelet, amelyet a presbiterasszonyok tartanak, általában tíz-tizenkét gyereknek. A közösség a közelmúltban vis�szaszerezte gyülekezeti házát, így ennek kisebb helyisége ad otthont a hétvégi alkalmaknak. Ősztől tavaszig az istentiszteleteket is ebben az épületben tartják, amikor nehezebb megközelíteni a dombon álló templomot, és a levegő is lehűl.

– Vannak, akik elhozzák a gyerekeket a vasárnapi alkalomra, viszont nem maradnak velünk, és vannak olyanok is, akik így csatlakoztak a gyülekezethez. A téli időszakban istentiszte-

leteken is többen vagyunk, ilyenkor azok az idős testvéreink is eljönnek, akik a templomba már nem tudnak felsétálni – magyarázza Gebe László. Ezek mellett a nagybalogi gyülekezet aktív cigánymissziós szolgálatot is végez: a HEKS svájci protestáns segélyszervezet támogatásával indult projekthez kapcsolódott a közösség, céljuk a felzárkóztatás, a fejlesztés és a közösségépítés.

AMEDDIG CSAK VANNAK A források szerint a település a középkorban végvárnak számított, ezért a huszita harcok során és a török időkben is sokat szenvedett a falu lakossága – az eredeti templomot és az erődfalat még a husziták építették. A 16. század második felében már volt protestáns lelkész a faluban, a következő század elejére a teljes lakosság áttért az evangélikus vagy a református vallásra, majd felépült az első protestáns templom is. 1606-ban már református prédikátor is szolgált helyben, hozzá tartoztak Uzapanyit, Pádár, Perjése, Meleghegy és Bakti közösségei is.

1699-ben kezdődött meg a gyűjtés a templom újjáépítésére. Ennek eredményeként a jelenlegi templomot a régi alapokra építették – 1740-ben –, majd 1780-ban kibővítették a nyugati résszel és a toronnyal, amely azóta is a hívek méltó otthona.

2019. március 24.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

VELÜNK ÉLŐ TÖRTÉNETEK Ahogy a legtöbb határainkon túli gyülekezetben, úgy Nagybalogon is fontos nemzetmegtartó erő rejlik a református közösségben. A nemzeti ünnepeken kívül például gyülekezeti keretek között emlékeznek meg a málenkij robot áldozatairól. – Ilyenkor istentiszteletek után koszorúzunk, meghívjuk az utolsó túlélőt, és emlékezünk. Dédnagyapám is odaveszett a kényszermunkában. Ezek olyan történetek, amelyek velünk élnek, amelyeket fel kell idéznünk – véli a lelkipásztor.

Gebe László számára az ilyen, generációkon átívelő történetek határozták meg a pályaválasztást is: Rozsnyó melletti szülőfalujában nem volt templom, családja elköltözése után régi házuk lett a gyülekezet otthona. – Ott tartották a református és az evangélikus istentiszteleteket is, sokszor visszajártunk.

Amikor vártuk a lelkipásztort, mindig arra gondoltam, milyen lenne, ha én lennék a lelkész. Megszoktuk, hogy minden vasárnap ott a helyünk a templomban, és elkísért a lelkészi hivatás gondolata is – teszi hozzá. Visszanézve úgy látja, nem ő választotta szolgálatát, inkább olyan elhívásnak érezte, amely mellett „nem volt más választás”. – Amikor felvettek a teológiára, néhány hét alatt más világot ismertem meg, hívő fiatalok és új emberek vettek körül. Éreztem, hogy ott a helyem – emlékezik vissza Gebe László. – A szolgálatom alatt megerősödött bennem, hogy ez nem az én döntésem volt, az Úr hívott erre az útra. Emiatt mindig örömmel tudom végezni a feladatokat. Ha belegondolok, rájövök: mindig ide vágytam – teszi hozzá.  FOTÓ: SZARVAS LÁSZLÓ

18 Reformátusok Lapja

2019. március 24.

SZEMÉLYES MEGKERESÉS, ÖSSZEVONT BIBLIAÓRÁK A nagybalogi gyülekezet büszke történetére, és igyekszik ápolni hagyományait, de Gebe László azt is elmondja, másik két közösségének kevesebb a reménysége: azok a falvak lassan elöregszenek, a fiatalabbak a munka reményében elköltöznek, és lassan kiszorul a magyarság. – Érzi az ember a tanácstalanságot, de ameddig vannak gyülekezetbe járók, addig nem engedhetem meg magamnak, hogy elkeseredjek – vallja a lelkipásztor, aki azzal is segíteni próbálja a közösségek életét, hogy a kisebb települések bibliaóráit összevonja, és ő maga megy el a tagokért.

| EGYHÁZI ÉLET |

Többen kaptak kitüntetést a Károli-egyetem munkatársai közül is

Református kitüntetettek Több ismert református személyiség és református intézmények munkatársai is állami elismerésben részesültek nemzeti ünnepünk, március 15. alkalmából.

Magyarország köztársasági elnöke Kossuth-díjat adományozott Kátai Zoltán énekmondó-zeneszerzőnek a Kárpát-medence magyarságának összetartozás-érzését, nemzettudatát a régi magyar zene és irodalom népszerűsítésével, valamint a régi magyar krónikás énekek élményszerű megjelenítésével erősítő több évtizedes, példaértékű és hiteles történeti énekmondói pályafutása elismeréseként. Kátai Zoltán leginkább reneszánsz költők, históriás énekesek szerzeményeit énekli.

Nemzetközi és országos népzenei és történelmi fesztiválokon, irodalmi esteken, református egyházi ünnepeken lép fel, az iskolákban tartott rendhagyó óráival segítséget nyújt az ének-zene, az irodalom és a történelem oktatásához.

Kossuth-díjban részesült továbbá Kovács Miklós kékfestő mester a magyar népi kultúra hagyományainak ápolását és gyarapítását az évszázados múltra visszatekintő kékfestő mesterség művészi szintű gyakorlójaként és továbbadójaként több évtizede szolgáló, értékteremtő munkája elismeréseként. Tiszakécskei családi műhelye nemcsak a hazai, hanem az európai ipartörténeti ritkaságok közé tartozik, amelynek a szűkebb-tágabb közösség szolgálatán túl ma már az is fontos küldetése, hogy „kiveszőfélben lévő, egész nemzeti kultúránkhoz hozzá tartozó mesterségbeli tudást örökítsen tovább”.

Széchenyi-díjat kapott Kulin Ferenc irodalomtörténész, író, kritikus, szerkesztő a reformkori magyar irodalom és eszmetörténet területén elért kimagasló kutatási eredményei, a Mozgó Világ élén végzett nagy jelentőségű szerkesztői tevékenysége, valamint közéleti és oktatói pályája elismeréseként. Kulin Ferenc 1999-től a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Bölcsészettudományi Kara újkori magyar irodalom tanszékének tanszékvezető docense, 2005–2008 között a kar dékánja volt.

A Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozat kitüntetést kapta Bársony István református villamosmérnök. A Széchenyi-díjas kutatóprofesszor korábban a hit és tudomány kapcsolatáról beszélt a református mérnökmisszió rendezvényén.

Kiemelkedő színvonalú munkájáért Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozat kitüntetésben részesült Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház ügyvezető igazgatója, a Budahegy­ vidéki Református Egyházközség presbitere, Magay Tamás lexikográfus, a KRE nyugalmazott egyetemi tanára, valamint Szólláth Tibor Zoltán hajdúnánási polgármester, a helyi gyülekezet presbitere.

Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést vehetett át Erdélyi-Takács István, az Érdi Református Egyházközség lelkipásztora, valamint – „a magyar református templomépítészetet egyszerre liturgikus térkialakítású és funkcionális új épületekkel, valamint számos műemlék templom rekonstrukciójával gazdagító, magas színvonalú munkája elismeréseként” – id.

Kálmán Ernő építészmérnök.

Magyarország Érdemes Művésze díjjal ismerték el Pál István „Szalonna” Liszt Ferenc-díjas népzenészt. József Attila-díjjal tüntették ki Füzesi Magda költőt – verseit a Magyarországi Református Egyház közéleti és kulturális lapjában, a Confessióban is több alkalommal olvashattuk – és Takaró Mihály irodalomtörténészt, a Dunamelléki Református Egyházkerület korábbi főgondnokát. Liszt Ferenc-díjat kapott Szilasi Alex zongoraművész, a KRE tanára.

Trócsányi László igazságügyi minisztertől Miniszteri Elismerő Oklevelet vehetett át a KRE Állam- és Jogtudományi Karának három munkatársa: Homicskó Árpád Olivér dékánhelyettes, a Munkajogi és Szociális Jogi Tanszék tanszékvezető-helyettese, Stipta István egyetemi tanár, a Jogtörténeti, Jogelméleti és Egyházjogi Tanszék oktatója, valamint Törő Csaba Attila dékán, a Társadalomtudományok és Nemzetközi Tanulmányok Intézet vezetője.  REFORMATUS.HU, FOTÓ: GÉMES SÁNDOR 2019. március 24.

Reformátusok Lapja 19

KÖNTÖS LÁSZLÓ

Predestináció Az eleve elrendelésről szóló tanítást mindig nagy értetlenség vette körül. Hogyan lehetséges az – kérdezik sokan –, hogy Isten az egyéni emberi sorsok végső jövőjére nézve is rendelkezik? Ha Isten valóban ilyen, vagyis előre eldönti az emberi életutak végső kimenetelét, akkor ő csupán valamiféle despota, aki abban leli örömét, hogy bábut csinál az emberből. Nem beszélve arról, hova lesz így az a mindennapos tapasztalat, amely szerint az embernek mégiscsak szabad akarata van, tud dönteni, racionálisan tudja tervezni az életét. A predestináció tana – szól az érvelés – nélkülöz

A predestináció tana tehát nem tagadja az ember cselekvőképességét, nem behódolás a vaksorsnak, hanem annak a titoknak a megfogalmazása, hogy az emberi cselekvések összességén túl mindig marad valami, ami több is és más is, mint a cselekvések összessége. mindenféle racionalitást. Az ember attól ember, hogy az ész képességével birtokolni tudja az életét, dönthet, tervezhet, megszervezheti saját jövőjét. Ha valóban létezne Istentől eleve elrendelt sors, akkor fölöslegessé válna mindenféle emberi igyekezet, tervezés, jövőre irányuló akarat és főleg az ész képességébe vetett hit. A predestináció tana tehát teljességgel irracionális, mert tagadja az emberi lét racionális birtokolhatóságát.

Holott a helyzet az – véli a predestinációellenes nézet –, hogy az élet igenis racionálisan birtokolható, a jövő tervezhető, a történelem irányítható.

A predestináció tana pedig valójában fatalizmus, az emberi ész és akarat behódolása a vaksorsnak, amely elidegenít, elbizonytalanít, aláássa az ember hitét önmagában. Ráadásul gyávaság is, mert felmenti az embert döntései felelőssége alól. Ha ugyanis Isten eleve mindent meghatároz, és ebben áll az ember végső jövője feletti urasága, akkor az ember immár nem felelős semmiért sem, és mindent az eleve elrendelő Istenre háríthat. Ez a tanítás csak az önállótlan és gyáva embert „termeli ki”, aki még arról a képességéről is lemond, amije amúgy van, nevezetesen az ész hatalmáról és saját akaratáról. Én pedig mindig csodálkozom azokon, akik hisznek az emberi sors racionális tervezhetősé20 Reformátusok Lapja

2019. március 24.

gében. A predestináció tana nem valamilyen légből kapott, agyament teológusok íróasztalánál kitalált dogma, hanem az a kétségtelen tapasztalat, titokszerű igazság az alapja, hogy ami az emberrel történik, akár egyéni, akár közösségi szinteken, mindig több is és más is, mint akaratok, tervek, szándékok, döntések számtani összessége. Ha az élet valóban tervezhető lenne minden dimenziójában, ha az ember tényleg képes lenne az önmaga sorsa feletti végső rendelkezésre, akkor a jövő is birtokolható lenne. De ha van az embernek állandó történelmi tapasztalata, akkor az éppen az, hogy saját jövője nem birtokolható. „Az ostoba szaporítja a szót, pedig nem tudja senki, hogy mi fog történni. Ki is tudná megmondani, hogy mit hoz a jövő?” (Préd 10,14) Mindig csak utólag derül ki, hogy miközben az ember tesz, cselekszik, tervez, racionálisan dönt, valójában mi is történik vele. Mert tetteinek összessége mindig túlnő azon, amit tesz – végül a kérdés nem az, amit tesz, hanem az, hogy mi történt vele, miközben ezt vagy azt tette. Az, hogy mi történik vele: titok. Nincs ember, aki saját életének végső jelentését birtokolhatná, miközben persze dolgozik, tervez, igyekszik és dönt. „Tudom, Uram, hogy az ember nem ura élete útjának, és aki azon jár, nem maga irányítja lépteit!” (Jer 10,23) A predestináció tana tehát nem tagadja az ember cselekvőképességét, nem behódolás a vaksorsnak, hanem annak a titoknak a megfogalmazása, hogy az emberi cselekvések ös�szességén túl mindig marad valami, ami több is és más is, mint a cselekvések összessége. A jövő birtokolhatatlanságának belátása pedig éppenséggel nem gyávaságot és önállótlanságot szül, hanem pontosan ellenkezőleg: sziklaszilárd belső függetlenséget ad. Ez a függetlenség a végső jövő mindent meghatározó alapját nem az ember által alakított körülményekben látja, hanem a mindenható és szuverén Isten hatalmában, aki a feltámadott Jézus Krisztusban döntött az emberi sorsról, mielőtt még az ember döntött volna.

Még jó, hogy van predestináció, különben nekünk, embereknek annyi volna. 

| GONDOLATOK |

FAGGYAS SÁNDOR

Katartikus csillagórák A szerző újságíró, a Magyar Hírlap Táncsics Mihály-díjas szerkesztője, a Protestáns Újságírók Szövetsége alelnöke

IFJ. SZLÁVICS LÁSZLÓ: GÖRGEY ARTÚR FOTÓ: KOSZTOLÁNYI BENCE

„Előre hát, oh nemzetem, ne állj meg, / Hogy állanál meg pályád közepén? / Félútadon vagy, fölértél a hegyre, / S könnyű már annak, aki völgybe mén. / Elő, elő a zászlóval, kezedben, / Egész Európa te utánad jő. / Te vagy, hazám, most a világ vezére… / Mily nagy szerep, milyen lelkesitő!” – írta Petőfi Jött a halál című versében Pesten, Budavár vis�szavétele napján. A győzelem napján Debrecenben, az országgyűlés délutáni ülésén Szemere Bertalan miniszterelnök diadalittasan szónokolt: „Eljött az idő, midőn kimondhatjuk, hogy Magyarország szabad.” Javaslatára az országgyűlés és a

kormányzó-elnök a haza szolgálatában szerzett érdemeiért az első osztályú katonai érdemrenddel és altábornagyi ranggal jutalmazta meg Görgei Artúr vezérőrnagyot, ám a dicsősége zenitjére érő fővezér sem a kitüntetést, sem az előléptetést nem fogadta el. Százhetven éve, 1849 májusában a magyar honvédsereg valóban „fölért a hegyre”, de nem lett könnyű a „völgybe szállás”. Mindenek­ előtt azért nem, mert az akkori európai nagyhatalmak – kivétel nélkül! – nem az alkotmányos szabadságáért és nemzeti függetlenségéért harcoló magyar nemzet, hanem az ellenforradalmi, abszolutista Habsburg-birodalom mellé álltak.

Az egész kontinensen legtovább kitartó magyar szabadságharc kivívta Európa közvéleményének csodálatát, mert az iszonyú túlerőben levő ellenség (osztrákok, oroszok, fellázadt hazai nemzetiségek) harapófogójába szorult, legyőzöttnek hitt honvédsereg 1849 első hónapjaiban összeszedte magát, és május végére – a nemzet erőit összpon-

tosítva, minden külső segítség nélkül – felszabadította az ország (Erdélyt is beleértve) területének kilenctizedét. A százhetven évvel ezelőtti dicsőséges tavaszi hadjárat a magyar történelem legragyogóbb csillagórái közé tartozik, amelyeknek katartikus élménye az akkori nemzedék szemléletét, magatartását, egész pályáját meghatározta. Az akkori hősök tettei, példamutatása, áldozata – ha olykor halványulva is, de – máig él a nemzeti emlékezetben, de vajon tudjuk-e, hogy a politikai és katonai vezetőkön túl hány jeles honfitársunk vállalt aktív szerepet a szabadságharcban?

Például Petőfiről közismert, hogy honvéd őrnagyként „ott esett el a harc mezején”, de kevesebben tudják, hogy két költő barátja, Arany János és Tompa Mihály is egy ideig nemzetőr volt 1848 őszén. A későbbi dunamelléki református püspök, Szász Károly, aki elsőként fordította le magyar nyelvre Dante Isteni színjátékát és számos Shakespeare-tragédiát, húszévesen utászként szolgált a honvédseregben. Könyves Tóth Mihály, az „aranyszájú” debreceni református lelkipásztor tábori lelkész volt a debreceni nemzetőrség mellett, szónoki tehetsége teljes erejével lelkesítette a nemzetőröket és honvédeket, erősítette az ingadozókat, vigasztalta a sebesülteket, búcsúztatta a halottakat. Az aradi vár ostromakor elesett magyarok temetésén elmondott prédikációjában mintegy megismételte a világforradalom Petőfit idéző látomását, és azt sürgette a kormánynál, hogy a honvédek mellé is rendeljenek tábori lelkészeket, mert a papok nagyon sokat tehetnek a szabadság védelmére, szimpátiát ébreszthetnek a haza ügye iránt. Könyves Tóth Mihály végig ott állt Kossuth Lajos és a szabadságharc ügye mellett, ezért az osztrák császári hadbíróság – éppen a negyvenedik születésnapján – mint lázítót és ellenszegülőt kötél általi halálra ítélte. Végül „kegyelemből” húsz év várfogság várt rá. Amikor Ferenc József császár Olmützben maga elé vezettette a foglyokat és lábukról levetetni parancsolta a bilincset, a református lelkész így szólt az uralkodóhoz: „Engem éppen úgy ékesítenek láncaim, mint felségedet a koronája…”

Ne feledjük 1848–49-es hős elődeinket, mert rájuk is érvényes Ravasz László szentenciája: „Áldott minden szó, minden betű, tett és példa, melyből a magyarság erkölcsi megújhodása fakad.”  2019. március 24.

Reformátusok Lapja 21

| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra!

GONDOLATOK A KÁNTORPADON

Az orgonairodalomról Ha az ember meghallja azt a szót, hogy orgona, általában monumen­tális hangzású hangszer képe jelenik meg képzeletében, hatalmas sípsorépítménnyel. Nos, a magyar református orgonák nagy része nem ilyen, hanem inkább a közepes vagy a kis orgonák közé tartozik.

Templomunk orgonája is ilyen hangszer. 1877-ben építette Leopold Steinreich budapesti mester. A kor romantikus ízlésétől eltérően kicsi, barokk hangzásképet mutató instrumentumot alkotott. Az egymanuálos, tízregiszteres, mechanikus traktúrájú orgona érdekessége, hogy ismétlőpedálja van, és a magas lábfekvésű, fényes hangzást nyújtó mixtúrák bontottak, tehát több variációra adnak lehetőséget. Ezek alkalmassá teszik az itáliai mesterek darabjainak korhűbb megszólaltatására is. Nem véletlen, hogy Karasszon Dezső orgonaművész e hangszeren készítette el 1985-ben Frescobaldi canzonáit bemutató lemezfelvételét.

Idővel nekem is rá kellett jönnöm, hogy az orgona adottságaihoz válasszak darabokat. Elsősorban manualiter vagy kismértékű pedálhasználatot igénylő műveket kerestem.

A Régi olasz versettók, a Régi olasz orgonazene vagy J.G Walther, Pachelbel, Zachow és más német szerzők korálelőjátékai, partitái tökéletesen megfeleltek a célnak.

A könyvtárakból előbányászott spanyol, portugál, illetve angol reneszánsz, barokk orgonás gyűjtemények szintén hamar a kedvenceimmé váltak. Nemcsak istentiszteletet keretező tételekként, hanem korálelőjátékként, úrvacsora alatt átvezető zeneként is szívesen alkalmaztam őket.

Ezért is fogadtam nagy örömmel a Magyar Egyházzenei Társaság Organum Officians köteteit, mert hasonló, az istentiszteletek zenéjébe jól beilleszthető, rövid darabokat találtam bennük. Nagyon hálás vagyok azokért a német, holland gyűjteményekért is, amelyeket édesapámtól örököltem, és a régi mesterek mintáit alapul vevő historizáló feldolgozásokat tartalmaznak. Természetesen azokat a romantikus vagy épp modernebb stílusú darabokat is szívesen játszom, amelyeket még „elbír” az orgona, jól hangzanak rajta.

Nagy segítséget nyújtanak, hiánypótlók és jól használhatók, sőt továbbgondolásra ösztönzők a Draskóczy László szerkesztésében megjelent intonációs füzetek, Bessenyei Mihály Cantate Domino című intonációs füzete és Sepsy Károly Zengjetek, orgonák című, hasonló témájú gyűjteménye. Énekeskönyvváltás idején különösen fontos lenne egyszerűbb, de igényes, akár többféle letétet és intonációt, alkalmi zenéket tartalmazó összeállításokat közreadni, mert nagy szükség lenne rá, hogy a szerényebb képességű, több esetben polgári foglalkozás mellett kántorként szolgáló testvéreink bátrabban végezzék önként vállalt feladatukat.  JÁKOB ZOLTÁN

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu



MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: .........................................................................................

Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................



22 Reformátusok Lapja 2019. január 6.

Aláírás: ...................................................................................

| SZEMLE |

Károlis kisfilmek Mátyás királyról HEGEDŰS BENCE

Izgalmas és szórakoztató kisfilmeket készítettek a Károli Gáspár Református Egyetem diákjai a Mátyás király Emlékévhez kapcsolódóan. Az elkészült alkotásokat később bárki megtekintheti az interneten, a középiskolás diákok pedig a történelemórákon is láthatják őket.

Mátyás királlyal kapcsolatban semmit sem lehet lezártnak tekinteni, így az emlékévet sem – mondta a megnyitón Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) főigazgatója a Mátyás király Emlékév projektzáró bemutatóján március 18án. A MNL Országos Levéltára Bécsi kapu téri épületében megrendezett eseményen bemutatták az emlékévre készült, A Hunyadiak címereslevelei című, hiánypótló kiadványt, illetve levetítették azokat a már elkészült, Mátyás királyról szóló kisfilmeket, amelyeket a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, illetve a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) diákjai készítettek.

Bozsonyi Károly, a KRE általános rektorhelyettese beszédében köszönetet mondott annak a négy diáknak, akik több száz órát áldoztak arra szabadidejükből, hogy a filmek elkészüljenek. – A tudományos pálya közepén az ember már jobban örül diákjai sikerének, mint a sajátjának – fogalmazott a rektorhelyettes, aki büszke a hallgatókra, mert kreatívan és magas szakmai színvonalon tudták megoldani a feladatot.

Hét filmet forgatnak a károlis diákok, ezekből három már készen van, a többi a közeljövőben ölt majd formát – osztotta meg Bozsonyi Károly, aki szerint a hallgatók valódi alkotó-

AZ EMLÉKÉV Hunyadi Mátyás trónra lépésének 560. és születésének 575. évfordulója alkalmából Mátyás királyról szólt a 2018-as év, amelyet a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága emlékévnek nyilvánított.

Ennek fényében nem csak emlékérmét adtak ki az emlékévhez kapcsolódóan, de számos kiadvány, fejlesztés foglalkozott az igazságos Mátyás királlyal.

munkában vehettek részt a levéltár munkatársaival közösen.

Az általános rektorhelyettes szerint az egyetem várhatóan külön is elismeri odaadó és profi munkájukat, mivel a diákok a kisfilmeket nem az órarendi óráik és a tankötelezettségük keretein belül készítik.

Az elkészült kisfilmek bemutatóján a négy károlis diák közül csak ketten vehettek részt, a csapat másik felének zárthelyi dolgozatot kellett írnia. Barta Miranda, a KRE mesterképzésre járó, színháztudomány szakos hallgatója izgalmasnak találta a feladatot, bár kicsit megterhelő volt számukra a munka a téli vizsgaidőszak miatt.

Takács Mercédesz kommunikáció–médiatudomány szakos hallgató szerint a legnehezebb feladatuk az volt, hogy a nyersanyagot úgy vágják meg hét perc hosszúságúra, hogy az tömör, de érthető legyen, emellett bírjon valódi tartalommal és ne legyen unalmas. – A célunk az volt, hogy ne csak a tényeket közöljük a filmekben, hanem izgalmas részletek is legyenek benne – jegyezte meg az alkotó.

Bozsonyi Károly elmondta, hogy a kisfilmek a tervek szerint nemcsak a legnagyobb internetes videómegosztóra és a Mátyás király Emlékév hivatalos oldalára kerülnek majd fel, hanem a KRE honlapjára is. A rektorhelyettes bízik abban, hogy a filmek hatására több középiskolás diák is jobban utánajár majd Mátyás királynak.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD 2019. március 24.

Reformátusok Lapja 23

| SZEMLE |

Tízszer tizenhárom perc Luther Luther Kiadó, 2017

Nagy várakozással ültem le a tévé elé, hogy megnézzem az ajándékba kapott dvd-t Luther életéről.

A 2017-re elkészült tízrészes rajzfilmsorozatot Richly Zsolt rendező és Lackfi János forgatókönyv­író nevei fémjelzik. Richly Zsolt Háryja alig valamivel korábban örvendeztetett meg bennünket lányommal, és mivel a borítón feltüntetett sárga 6-os is zöld jelzést adott, ezért most is együtt ültünk le, és indítottam el a lejátszást.

Az első benyomás: igényes kivitelezés, sajátos, fametszet stílusú arcok, kicsit sötét színek. A karakterek nem egyértelműen rosszak vagy jók, ugyanakkor nem lehet beléjük szeretni, egyáltalán nem követik a mai szépségideált. Az első részt kiválóan értette a közel tizenegy éves gyermekem, az ez után következő részeket azonban már egyáltalán nem. A párbeszédek néhol oly mélységbe lopóznak, amely talán a gimnazistáknak – ha jó volt a történelemtanáruk és hallottak például a nominalizmus–realizmus vitáról, amely rögtön a második epizódban előkerül –, de inkább humán szakirányú egyetemistáknak érthető. Ezért a 6-os sárga karikát kissé túlzásnak érzem, bár nyilván rátehető, mivel erőszakot és pornográf jelenetet nem tartalmaz.

Túlzás lenne azt állítanom, hogy Lackfi műveit ismerem, de azt véletlenül tudtam, hogy katolikus, ezért kicsit tartottam attól, hogy túlságosan katolikus lesz a Luther-metszete. De el kell ismernem, hogy egyáltalán nem így van. Ugyan ez a

24 Reformátusok Lapja

2019. március 24.

Luther-kép sem mentes bizonyos kliséktől, mégis élettel teli. A film művészi színvonala második benyomásra is megkérdőjelezhetetlen, sőt, ha jobban belegondolok, éppen attól válik egyedien érdekessé, hogy a benne szereplő alakokba nem lehet beleszeretni, és a sötét tónus is izgalmas az egészen más rajzfilmvilághoz szokott gyermek(és felnőtt)szemnek.

Kicsit utánanézve a filmnek megtudtam, miért választották az alkotók a tizenhárom perces játékidőt. Arra törekedtek, hogy az epizód megtekintését két beszélgetés keretezze, három részre bontva a negyvenöt perces általános iskolai órát.

Az ötlet kiváló. Főképpen azért, mert segédanyagot is ad hozzá a Luther Kiadó. Ez utóbbit nem szereztem be, de jó reménység szerint színvonalában ez sem múlja alul a rajzfilmet. Talán nem is baj, ha a lelkésznek vagy hitoktatónak is utána kell olvasnia egy-egy témának – feltéve, hajlandó rá.

A sorozat jó, ha felkészült pedagógussal nézik meg, ugyanis a míves felszín legalább ugyanen�nyire míves mélységet rejt. És ez lehet a gyengesége is: az emberi tényező. Mert segédanyag ide, segédanyag oda, ha nem készülünk fel a rajzfilmes órára, akkor nem sok mindent fognak magukkal vinni a nebulók. Ugyanezen mélység miatt viszont egészen kiváló néznivaló lehet nem csupán a kon­ fir­mandusok, hanem az ifi, sőt még a felnőttek szá­ mára is, főképpen, ha utána beszélgetéssel foly­ tatódik az alkalom.  KÓKAI NAGY VIKTOR

| SZEMLE |

1.

Burián Norbert: Hegyi beszéd

Ilyennek látjuk a református egyházat Hegyi beszéd, Merengés, Isten háza és a mi házunk, Végtelen – kiválasztották a Tiszántúli Református Egyházkerület fotópályázatának díjazott képeit. A szervezők a Magyar Református Egység Napjára készülve azt várták a pályázóktól, hogy jelenítsék meg, milyennek látják ők a református egyházat.

2.

Nagy Zoltán: Merengés

Egykép címmel hirdetett fotópályázatot a Tiszántúli Egyházkerület azzal a céllal, hogy megtalálják a május 18-i Magyar Református Egység Napja kampányfotóját. A felhívásra százkilencven fotó érkezett, a szakmai zsűri Burián Norbert Hegyi beszéd című képét ítélte a legjobbnak. A második helyezett Nagy Zoltán Merengés, a harmadik Ujvári Csaba Isten háza és a mi házunk című fotója, a különdíjat pedig Szőke Anita kapja Végtelen című munkájáért. A közönségdíjas képre az egyházkerület Facebook-oldalán lehetett szavazni. A nyertes Ördög Sándor Naplemente Kolozsváron című képe lett. A fotókból április elején nyílik kiállítás.  FORRÁS: REFORMATUS.HU / TTRE.HU

Különdíj Szőke Anita: Végtelen

3.

Ujvári Csaba Isten háza és a mi házunk

Közönségdíj Naplemente Kolozsváron

2019. március 24.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

Celeb, híres, hírhedt Annyi a „sztár” itthon – legalábbis a sajtónyelvben –, mint égen a csillag… Ha pontos kifejezést használna, a média kizárólag azt a hírességet (tehát közismert embert) nevezné sztárnak, aki népszerű személyiség, egyszersmind maradandót alkot(ott).

Az elcsépelt szó további tűrhetetlen jelentésbővülésének felismerése lehet az egyik oka, hogy a média újabban a celebritás rövid formáját, a celeb szót használja sűrűn. Talán tényleg rájöttek: kezd komikussá és kínossá válni, hogy lassan több a „sztár” a médiában, mint az, akit nem illetnek e titulussal. Ám az a szó, amelyből a celeb rövidült, a celebritás jelentése hasonló a sztár szóéhoz: ’ünnepelt személyiség, híresség, előkelőség’. Személyiség, azaz jelentős személy (például író).

De a celeb kifejezés az online lexikon szerint „mellékjelentésként azt a tartalmat is hordozza, hogy az ismertség alapja nem (vagy nem szükségszerűen) az illető tudása, illetve egyéb autonóm képessége, hanem egy, a média által róla mesterségesen kialakított kép, amely beépült a fogyasztók (olvasók, nézők) gondolatvilágába. (...) E mellékjelentés nem tagadja, hogy az egyébként celebnek kikiáltott személyek társadalmilag valóban értékes teljesítményt produkálhatnak, csupán arra utal, hogy e produktum nem szükségszerű.”

Mivel a média celebnek nevez olyan ismert (média)figurákat is, akik (kiemelkedőt) nem alkotnak, e divatszó használata összemossa az értékeket, nyomában értékzavar támad(hat).

Célszerű volna a tömegkommunikációban feltűnő, ám bizonytalanul megítélhető teljesítményű szereplőket egyszerűen híres embereknek nevezni, mint régen tették. Híres, akit tevékenységéről széles körben ismernek.

Tudomásul véve: az is lehet híres, aki nem alkot, főleg nem maradandó értékűt.

Ha pedig valaki olyannyira nem sztár, hogy hírhedtté, rossz hírűvé vált személy, akkor tanácsos ezt a szót használni. Az igazat mondani. Lehet, hogy ez kíméletlen őszinteség volna, de pontos szóhasználattal élne a média.  ARANY LAJOS

26 Reformátusok Lapja

2019. március 24.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A Példabeszédek könyvéből idézünk.

Vízszintes: 2. Az idézet első része (A, K, S, E, E, A). 13. Jézus édesanyja. 14.

Termetes. 15. Falatot szószba helyez. 16. Mutatószó. 17. A rendszer ellen beszél.

19. Libikóka. 20. A Micimackó írója (Alan Alexander). 22. Az abszolút nyomás egysége. 24. Pillér fele! 25. Zápor első cseppjei! 27. Amerikai teniszbajnok (Robert RIGGS). 29. Ír énekesnő, dalszerző. 31. Megnövekedett szaglószerv. 33.

Pontyféle halfajta. 35. Talmi. 36. A Sangihe-szigetek tagja a Celebesz-tengeren (RUANG). 37. A sivatag hajója. 38. Evangélista. 40. Irinyi János szabadalma.

42. Becézett szülő. 44. Londoni nyakkendő! 45. Akol egynemű betűi. 47.

Mesterember. 49. 1934-ben Gyöngyösfaluba olvadt település. 51. Részben koldul! 53. Fáradságos járás, munka, angolul (PLOD). 54. Magyar lakatmárka. 56.

Azeri terület. 58. Dorgál. 59. Felszólítás imádkozásra, latinul. 60. Római 2. 61. A kottaírás G-kulcsa. 63. Kacat belseje! 64. Kortyolná. 66. Tenyészállat származási lapja. 68. Női becenév. 70. Gubanc kezdete! 71. Olaszország sportjele.

Függőleges: 1. Ellentétes kötőszó. 2. Importárura kivetett adó. 3. Vezetékben kering. 4. Fordított határrag. 5. Kisváros Ausztrália délnyugati partján. 6. Teret kitöltő anyag. 7. Mixolíd hangsorban van! 8. Catherine …-Jones, Oscar-díjas walesi színésznő. 9. Szintén. 10. Vonatkozó névmás. 11. Világítóeszköz. 12. … et orbi, pápai áldás. 16. Az idézet második része (S, G, M). 18. Vér szerinti férfirokon felesége, népiesen. 19. Berlini kéz! 21. Ügyvéd, politikus, publicista a 19. században (Dániel). 23. Katonai gyakorlat színtere. 26. Portéka. 28. Kén és germánium vegyjele. 30. A trópusi lakosság egyik fontos tápláléknövénye. 32.

Növényi szaporítóanyag. 34. Miskolc hegye. 35. Dalbetét. 37. Tajvani szurdok, nemzeti park (TAROKO). 39. Keresztülhajít. 41. Osztrák zeneszerző, karmester (Leo). 43. Ayers Rock a helyiek nyelvén. 46. Arrafelé igyekszik. 48. Német folyó.

50. Vajdasági mesemondó (Árpád). 52. Építmény, ahol az úszást tanítják, vagy fürdeni lehet. 53. Az idézet harmadik része (B, E, D). 54. Iráni falu az ország nyugati részén (TAMARK). 55. Monori …, Jászai-díjas színművésznő. 56. BácsKiskun megyei város. 57. Japán őslakói. 61. Vanádium, foszfor és jód vegyjele.

62. NRŐ. 65. Ing betűi keverve. 67. Esztendő. 69. Klasszikus diftongus.

Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Amit mond az ember, – annak a gyümölcsével lakik jól.

| GYERMEKEKNEK |

A nyugalom napja A nyugalom napján elmentek a helyi zsinagógába, ott tartották az istentiszteletet: a Tórából olvastak fel, és magyarázták is azt.

 MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

A hittanon azt hallottam, hogy Mózes törvényei szerint a zsidóknak szombaton nem szabad dolgozniuk. Már Jézus korában is volt szabad szombat?

Igen is, meg nem is. A szombat valóban „szabad” volt a munkától, de ez nemcsak azt jelentette, hogy tilos dolgozni, hanem azt is, hogy meg kell szentelni a nyugalom napját. Tehát a sabbat, a nyugalom napja sokkal inkább hasonlít a mi vasárnapunkra, amikor templomba megyünk.

Akkor a szombat vagy a vasárnap a nyugalom napja?

Erről régóta vitatkoznak a teológusok. A lényeg az, hogy Isten a teremtés hetedik napján megpihent, majd megáldotta és megszentelte azt. Később a népének megparancsolta, hogy tartsák meg a nyugalom napját. Ez a zsidó hit szerint a szombat vagy sabbat. A keresztyén felekezetek nagy része a vasárnapot szenteli meg, de itt is akadnak kivételek. A lényeg nem az, hogy melyik napot szenteljük meg, vagy annak mi neve, hanem hogy legyen egy kijelölt nap a héten, amelyet Istennek szentelünk.

Sabbatkor ugyanúgy szóltak a harangok Jeruzsálemben, és mindenki elment a templomba, mint nálunk?

Nem egészen. Egyrészt akkoriban még nem ismerték a harangokat. Másrészt csak egy templom volt, Jeruzsálemben, oda pedig nem tudtak elutazni minden sabbatkor. A nyugalom napjára már előző napon készülni kezdtek a zsidók, hiszen ez az egyik legfontosabb ünnepük. Mivel a nyugalom napján semmiféle munkát nem lehetett végezni, még főzni vagy vizet hordani sem, ezeket elvégezték előre. Az előkészületek része volt a tisztálkodás, az ünnepi ruha előkészítése, felvétele, illetve a mécsesek meggyújtása is. Ézsaiás azonban arra figyelmeztette a népét, hogy ne csak ilyen dolgokkal készüljenek a sabbatra, hanem a lelküket is tisztítsák meg. A nyugalom napján elmentek a helyi zsinagógába, ott tartották az istentiszteletet: a Tórából olvastak fel, és magyarázták is azt.

Jézus is megtartotta a szombatnapot?

Igen, de nem pontosan úgy, ahogyan a farizeusok gondolták. Isten Igéje ugyanis nem ad pontos utasításokat arra, hogy milyen munkát szabad végezni szombaton. A farizeusok ezért több száz rendelkezést találtak ki, hogy véletlenül se sértsék meg a szombat törvényét. Pontosan kiszámolták, mennyi lépést lehet megtenni szombatnapon, hány betűt szabad leírni, de még azt is meghatározták, meg szabad-e enni azt a tojást, amelyiket szombatnapon tojt a tyúk, hiszen az állatokat sem szabad dolgoztatni ilyenkor. Jézus azonban úgy gondolta, hogy a szombatnap akkor teljesedik be, ha nemcsak a törvények külső megtartására figyelünk, hanem a lelki tartalmára is. Ezért ő gyógyított is szombaton, élelmet adott tanítványainak, és azt mondta, hogy „a szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért”. 

2019. március 24.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

„Hittem, ezért írtam!”

Tizedik éve működik Telkibányán a református egyházközség szervezésében a Hittem, ezért írtam! című rendezvénysorozat, amely művészeket, tudósokat, politikusokat, lelkészeket invitál évente egy-két alkalommal a településre, hogy előadásaikkal gazdagítsák a helyi és környékbeli kulturális életet. Az ez évi tavaszi rendezvényen az ötletgazda, szervező lelkipásztor Szalay László Pál bemutatta a Telkibányai Református Bulletin időszakos kiadványt, amely a 2018-as esztendő helyi történéseit mutatja be a község hétköznapjai és ünnepei iránt érdeklődő olvasónak. A rendezvény vendége Kegye János pánsípművész volt, aki többek között a reformáció ötszázadik évfordulójára készült református énekeskönyvi énekek pánsíp-feldolgozásait adta elő. A megvásárolt hanghordozókkal a Dévai Szent Ferenc Alapítvány árváit támogatta a művészetkedvelő közönség.  ÁLLÁS

A váci Bernáth Kálmán Református Gimnázium teljes munkaidős református vallástanárt keres. Az önéletrajzot és a végzettséget igazoló dokumentumok másolatát a keri.vac@reformatus.hu címre várják.

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Szálláshely Zamárdiban! Hittantá­bo­rok, gyü­ lekezeti csoportok részére az egyházi épü­letben 17 férőhely, vala­mint az udvaron sátorhelyek 20 főig. Ér­dek­lődni lehet az apostolanna838@gmail.com címen vagy a +36-30-69-15-615-ös telefonszámon.

A Garai Református Egyházközség (Baja mel­ lett) szeretettel várja a gyülekezeti csoportokat, családokat nyaralásra, táborozásra. Tel.: 06-30-636-5836. E-mail: titirusz@freemail. hu; gara-vaskut-csatalja@reformatus.hu.

28 Reformátusok Lapja

2019. március 24.

Felavatták a Horkay-termet Debrecenben A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának közössége, nyugdíjas tanárai és Horkay László gyermekei és családtagjai együtt emlékeztek a neves gimnáziumi tanár életpályájára március 5-én. Horkay László a két világháború között gazdagította a Hajdúnánási Református Gimnáziumot mint vallástanár és 1944–1947 között mint igazgató. Innen a debreceni Dóczy Intézetbe került vallástanárnak, majd a Dóczy államosítása után, 1952-től a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában tanított magyart és angol nyelvet. Az emlékező gyülekezetet Győri József gimnáziumi igazgató köszöntötte, Fekete Károly tiszántúli püspök nyitó áhítatában a példaállítás jelentőségét emelte ki az 1Tim 4,12–13 alapján. Erre az alkalomra jelent meg Horkay László utolsó, A magyar nyelvű filozófia története a XVII. század közepétől a XIX. század végéig című művének újraszerkesztett változata. A kiadvány a Tiszántúli Református Egyházkerület Református Művelődéstörténeti Füzetek sorozatának hetedik köteteként látott napvilágot. A könyvet és a szerző munkásságát Győri L. János kutatótanár mutatta be. A család nevében Horkay György nyugalmazott tanügyi főtanácsos mondott köszönetet az emléknapért. A délután a Horkay-terem – a Péterfia utcai épület II/024-es nyelvi terme – felavatásával zárult. TTRE.HU A HÉT KÉPE

Az Álomzug Társulás Aranyszőrű bárány című bábműsora varázsolta el március elsején a pákozdi gyülekezet gyermekeit, akik közül többen az előadás szereplőjévé is előléptek. 

| EGYHÁZI ÉLET |

ESEMÉNYEK

Nemzeti ünnep Pápán Ünnepelni tudni kell. Ha nem megy, akkor meg kell tanulnunk, kicsinek és nagynak, fiatalnak és idősnek egyaránt. Ahhoz, hogy március 15. üzenete a lélekig érhessen, a Pannonia Reformata Múzeum a művészeteket hívta segítségül március idusán. Kifejezetten középiskolás fiataloknak szerveztek játékos verselésre invitáló alkalmat március 15-én. Meghirdették a PilvaxReformata. ma irodalmi kávéházat, ahol az irodalomé és a játéké volt a főszerep. A #JátékbanFORRaDALOM elnevezésű program játékmestere Csukárdi Sándor író, rendező volt, aki a nagy előd, Petőfi mintájára berohant a kávézó fiatalok közé, és elmondta a Nemzeti dal általa írt alternatív változatát, a Hazánk énekét.

A váratlan kezdés után változatos feladatok következtek. A főleg versfelismerésekre épülő vetélkedőt a Könyvmolyok csapata nyerte, de minden résztvevő kapott ajándékot: Csukárdi Sándor Hazánk éneke című versét nemzetiszín szalaggal átkötött tekercsen.

Másnap, március 16-án a Musica Pannonica Reformata hangversenysorozat első koncertjére várták az érdeklődőket az Ótemplomba. A négyalkalmas bérlet első koncertjének fellépői Bálint János fuvolaművész és Németh-Vékes Erzsébet zongoraművész voltak. A művészeket és a közönséget Halászné Kapcsándi Szilvia, a múzeum vezetője köszöntötte, köszönetet mondva Pápa önkormányzatának támogatásáért, és reményét fejezve ki, hogy a koncert hosszú éveken át életképes komolyzenei hangversenysorozat nyitánya lehet.

Bálint János jelenleg a német Detmoldi Zeneművészeti Főiskola és az olasz Accademia Musicale di Imola professzora, valamint a Nemzeti Filharmonikus Zenekar szólófuvolása. Szólistaként fellépett több európai fesztiválon, járt az USA-ban, Japánban, Tajvanon, Koreában és Izraelben. Koncertezett neves európai kamara- és filharmonikus zenekarokkal. Rendszeresen tart külföldi mesterkurzusokat. Bálint János elragadtatással szólt az Ótemplom akusztikájáról, hangulatáról – mint mondta, őt is megérintette az épület egyedülálló légköre.

A művész a pápai koncertre úgy válogatta össze a darabokat, hogy lehetőség szerint ritkán játszott tételeket hallhasson a közönség. Francis Poulenc, Claude Bolling és Astor Piazzolla egy-egy műve után, a hangverseny második felében Doppler Ferenc, Jules Massenet műveit hallhatták a zenebarátok. A koncertet Liszt Ferenc II. Magyar rapszódiájának átirata zárta.  HORVÁTH ANDREA ÁLLÁS

A Szentmártonkátai Református Egyházközség (2254 Szentmártonkáta, Rákóczi út 1.) pályázatot hirdet a fenntartásában működő szentmártonkátai Székely József Református Általános Iskola (2254 Szentmártonkáta, Mátyás király tér 1.) intézményvezetői munkakörének ellátására. A pályázat benyújtásának határideje: 2019. április 30. A pályázattal kapcsolatosan további információt Vizi Zsuzsanna lelkipásztortól kaphatnak a 06-29-462128-as telefonszámon, a szentmartonkata.ref@gmail.com címen vagy a www.szekelyrefisk.hu honlapon.

Március 23. Budapest | A Bach Mindenkinek Fesztivál keretében szombaton 15.30-tól fiatal orgonisták részvételével hangversenyt tartanak a Kálvin téri református templomban (IX. Kálvin tér 7.). A koncert után közös koráléneklés lesz a templom előtti téren, majd 18 órakor újabb orgonakoncert lesz főtemplomok orgonistáinak közreműködésével.

Március 30. Budapest | A Magyar Református Presbiteri Szövetség szombaton 10 órától tartja évi rendes közgyűlését a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatalának dísztermében (XIV. Abonyi u. 21.), ahová minden érdeklődőt hívnak és várnak. Április 6. Budapest | A Bethánia CE Szövetség szombaton 10 órától Nyitott ajtó címmel országos csendesnapjára hív minden érdeklődőt a József utcai baptista templomba (VIII. József u. 12.). Április 29 – május 4. Felsőőr | Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem ötvenedik, jubileumi konferenciáját tartja Milyen közösségben az erő? címmel Felsőőrön (Ausztria).

Idén is mindenkit várnak együttgondolkodásra az akadémiai napokra a Kárpát-medencéből és a nyugati szórványmagyarságból is. További információk és jelentkezési lap a www. empsz.eu oldalon található.

Megjelent a Bethánia CE Szövetség gondozásában a Halleluja! című evangéliumi énekgyűjtemény harmadik kiadása. Gyülekezetek részére is megrendelhető levélben vagy e-mailben a 1094 Budapest, Angyal u. 30. vagy a miklossy.jozsef@ce-union.hu címen.

SDG-BÖJT 2019

A balatonszárszói Soli Deo Gloria Konferenciaközpontban böjti lelkigyakorlatot tartanak, amelyen a résztvevők együtt kereshetik Isten vezetését, és istentisztelettel, imádsággal, csendességgel, elmélkedésekkel hangolódnak a húsvétra. Szolgálnak: Pallagi Andrea és Szakács György lelkipásztor-lelkigondozó, valamint a Sotto Voce énekegyüttes. Időtartam: április 5–7., 3 nap/2 éj. Elhelyezés kétágyas, fürdőszobás szobákban.

Kedvezményes részvételi díj: szállás 2350 Ft/fő/éj+IFA, reggeli 1250 Ft/fő/nap, ebéd 2250 Ft/fő/nap, vacsora 1750 Ft/fő/nap.

Jelentkezés és további információ: vass. pal@sdghotel.hu, +36-30-811-4557.

2019. március 24.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Batizán Attilát, az erdélyi Szentgerice lelkipásztorát kérdeztük.

1

Mivel foglakozik a mindennapokban?

Szentgericén megválasztott, Bedén és Szentháromságon beszolgáló lelkész vagyok, most pedig ideiglenesen még három gyülekezettel bővült a sor, így hat közösséget pásztorolok. A falu közügyeivel is foglalkozunk saját egyesületünkön keresztül, illetve közösen az unitárius egyházközséggel. A Marosvásárhelyi Református Kollégium háttérintézményeként működő egyesület elnökeként, valamint a Gecse Dániel Református Orvosi és Egészségügyi

Batizán Attilának, a Maros megyei Szentgerice örökmozgó lelkipásztorának a gyülekezeti munka, közösségépítés és misszió mellett a doktori képzésre, tanításra is jut ereje, sosem feledkezve meg a családjáról: két fiú és egy kislány után feleségével a negyedik gyermeküket várják.

Szakkollégium lelkész-igazgatójaként is igyekszem megállni a helyem. Mindezek mellett idén szeretném befejezni a doktori képzést, illetve ettől a félévtől poimenikát tanítok a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben. A család pedig sosem maradhat ki a sorból, három iskolás gyerekünk van, nemsokára születik a negyedik.

2

Hogyan sikerül a sokféle szolgálatot kézben tartani?

A feleségem megértő és támogató, sokszor tartja a frontot a gyülekezetben, illetve nagyon ügyes a munkatársi csapat, a presbitérium, a nőszövetség, szinte önműködő az egyházközségünk. Csupán kétszáznyolcvan lelkes, de van pénztárosunk, könyvelőnk is – egyházmegyénkben egyedüliként nálunk nem a lelkipásztor könyvel. Valahányszor új megbízatást kaptam, mindig megbeszéltem a presbiterekkel, mielőtt elvállaltam. Általában reggel hattól éjfélig vagy még tovább tart a napom.

30 Reformátusok Lapja

2019. március 24.

3

Honnan van ereje mindehhez?

Igyekszem a kiapadhatatlan mennyei erőforrásból meríteni. Nem mindig sikerül: néha abba a hibába esem, hogy hirdetem, minden napot igeolvasással kell kezdeni, időt kell szánni az imádságra, de a sok munka miatt bizony nekem is el-elmarad.

Ilyenkor érzem, hogy az erőm is elfogy. Talán ez az a pont, amikor nem dicsőség, hanem a gyengeség jele a sok vállalás. Úgy gondolom, hogy az Úrtól kapott tálentum, tűz az, amely belülről mozgat. Fentről jön az erő, a küldetés, hivatás, és abban bízom, hogy a kellő támogatás is jön a munka elvégzéséhez.

4

Második mandátumát kezdi az Erdélyi Egyházkerület igazgatótanácsában.

Hat évvel ezelőtt, harminckét évesen a legfiatalabb igazgatótanácsi tag voltam, előtte az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) elnökeként tevékenykedtem. Ez a munka nagyon sokat segített, hogy más szemszögből is meglássam a problémáinkat, szolgálatunk jellegét. A jövőben pedig arra kellene fókuszálnunk, hogy megmaradhassunk reformátusoknak, szüntelen reformálva egyházunkat Isten Igéjének mércéje alatt, megfelelően kihasználva megújult infrastruktúránkat és intézményeinket a misszió érdekében.

5

Szórványban kezdte szolgálatát. Mit nyújtott ez az időszak?

Hunyad megyében szolgáltam 2004 és 2010 között. Az ott töltött idő inspirált a missziológiával foglalkozásra, a doktori dolgozatom megírására.

Sokan kérdezik, minek befektetni a kihalóban lévő közösségekbe. Ha valaki közöttük él, többé ilyen kérdést nem fog feltenni. Hiszen hús-vér emberek, akik ugyanúgy igénylik a foglalkozást, szeretetet, igehirdetést, sőt sokkal jobban értékelik. Ha a szórványban megmentünk egy templomot, az olyan, mintha egy várban a leomlott bástyát felépítenénk. Az egész várnak, az összmagyarságnak építjük a bástyát, mert az is a miénk, szimbolikus ereje van. Általa láthatjuk, hogy kitartunk, az értékeink maradandók, az életet és életerőt képviselik.  BEREKMÉRI GABRIELLA, FOTÓ: KISS GÁBOR