Reformátusok Lapja 2019/10. szám

LAPJA

REFORMÁTUSOK

LXIII. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM, 2019. MÁRCIUS 10. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 320 FT

„Az győz, aki feláldoztatik”

BÉKÉSI SÁNDOR TEOLÓGIAI TANÁRRAL KÉSZÜLÜNK A BÖJTRE

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Mikor pedig háborúság áll elő és viadalra kell mennem, tanítsd kezeimet a hadakozásra és ujjaimat a viadalra. Adj nekem bajtársaimmal együtt bátor szívet, erős kart és győzedelmes fegyvert. Fedezz be árnyékoddal, légy pajzsom és fordítsd el rólam a halálos veszedelmet.  SZIKSZAI GYÖRGY: KERESZTYÉNI TANÍTÁSOK ÉS IMÁDSÁGOK

6 A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13.

Honlap: www.reflap.hu.

E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó).

Fax: 1-217-8386.

12

16

25

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu).

Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Bagdán Zsuzsanna (bagdan.zsuzsi@reflap.hu), Hegedűs Bence (szerk@reflap.hu), Hegedűs Márk (szerk@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kun András Nándor, Petrőczi Éva.

Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs.

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája.

Felelős vezető: Köves Béla igazgató.

INTERJÚ

6. A családnak is gyógyulni kell | Hit és gyógyulás konferencia volt a Bethesdában

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. Puszta és böjt | Lovas András vezércikke

INTERJÚ

8. „Az győz, aki feláldoztatik” | Békési Sándorral készülünk a böjtre 11. Nagypéntek eltörölve | Bogárdi Szabó István jegyzete

AKTUÁLIS

12. „Perelj, Uram, perlőimmel!” | A szabadságharc nagyigmándi mártírjai

REFORMÁTUS ÉLET

16. Énekes mindennapok Hódmezővásárhelyen | A Szőnyi Benjámin Református Általános Iskolában jártunk 19. Negyedszázada alakult újra a tábori lelkészség

GONDOLATOK

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

20. Isten-kérdés | Köntös László rovata 21. Egységkétség | Nagy Károly Zsolt publicisztikája

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x

23. A nagy vacsora | Csaholcziné Kádár Marianna jegyzete

VILÁGIMANAP SZEMLE

24. Érzékeny témák, őszinte kérdések | Találkozás a Szólj be a papnak! szervezőivel 25. Festett igék Isten dicsőségére | Pótor Mirjam festményei a debreceni Nagytemplomban

PORTRÉ Címlapfotó: Sebestyén László

30. Öt kérdés – öt válasz | Balla Barna, az erdélyi Málnás lelkésze válaszol kérdéseinkre 2019. március 10.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

III. 10.

VASÁRNAP Böjt 1. vasárnap

III. 11.

HÉTFŐ

III. 12.

KEDD

III. 13.

SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(14) „Ekkor megtalálták a törvényben…” (Neh 8,13–18) Ha tanulmányozzuk Isten szavát, Igéjét és törvényét, akkor egyszer csak a Szentlélek által valamit megértünk, valami fontossá lesz abból. Itt is ez történt. Isten Igéje, szabadító üzenete megragad, és ezáltal maga Jézus Krisztus szeretete ragadja meg Isten népének, gyermekeinek szívét, életét (Fil 3,12). Nehémiás korában így olvasták és tanulmányozták a törvényt, eközben a betűk mögött felragyogott számukra valami több. Felfedezték, hogy őseik ebben az időszakban lombsátrakat szoktak állítani. A lombsátrak ünnepe nemcsak a pusztai vándorlásra emlékeztette Isten népét, hanem szabadító Urukra és a megváltás szükségességére. Ez az ünnep örömünnep volt. Miközben Isten Igéjére figyelve magasztalták az Urat szabadító tetteiért, a sátrakban lakva rádöbbentek saját mulandóságukra is. Hiszen életünk vándorlét, nem maradandó, hanem törékeny, mint egy sátor. Isten azonban az ígért örök haza felé vezet bennünket megváltó szeretetével. Ennek örülünk, és már eleve a beteljesülés örömével imádkozunk a szabadulásért.

Jn 11,45–52  32. zsoltár (2) „…vallást tettek vétkeikről…” (Neh 9,1–15) A lombsátor ünnepe után egy nap szünetet tartottak, majd ismét összegyűltek közös bűnbánatra. Ekkor elkülönültek az idegenektől, mert az ember élete legfontosabb, legszentebb pillanataiban magában, szeretteivel, legfeljebb igaz testvéreinek közösségében akar lenni (2). Ritkán adatik ez meg. Isten népe a nap egyik részében Isten törvényét olvasta (1–3). Ahol Isten Igéje mint törvény szólal meg, ott vagy ellenállást vált ki, vagy megtérésre késztet, és így belátva bűneinket, megszomorodunk azokon. Ez nemcsak az egyes vétkek, Isten és emberek ellen elkövetett bűnök listájának töredelmes szívű belátása, megbánása, hanem felkiáltás megváltóért az emberlét nyomorúságában. Itt is ezt teszik. A szabadítás utáni kiáltás azonban a szabadító Isten magasztalásává lesz. Boldog, aki a bűn ezerféle nyomorúságában is tudja, hogy szabadító Ura van. Isten népe áldotta Urát, mégpedig úgy, hogy megénekelték szabadító tetteit népük életének történetében (4–15). Hiszen, aki egykor cselekedett, ma is cselekszik, mert végérvényesen cselekedett érettünk a megváltó Jézus Krisztusban.

Jn 11,53–57  192. dicséret (20) „Jóságos lelkedet adtad, hogy értelmessé tegye őket” (Neh 9,16–37) A nép bűnbánati imádsága nagy történelmi tabló (16–21). A pusztai vándorlás során az engedetlen nép megtapasztalta Isten bűnbocsátó kegyelmét, hosszú türelmét és nagy szeretetét, amellyel nem hagyta el őket (17). Ennek a bűnbocsátó irgalomnak mindig kézzelfogható jelei vannak: a szabadító Isten táplálta, etette, itatta, vezette népét a pusztában (18–21), még a lábuk sem dagadt meg az út során (21). Ez a bűnbocsátó irgalom nagy, benne a türelem hosszú. Isten népének tagjai a negyvenéves hosszú vándorlás során nem emlékeztek az Úr csodáira, hanem visszavágyódtak a gazdag, „húsos”, egyiptomi luxusszolgaságba (16–18).

Ez a bűnbocsátó kegyelem szükséges! Hiszen ma is ilyenek vagyunk (20). Minden értelem itt kezdődik, amikor valaki belátja, hogy túl hosszú a negyven év pusztai vándorlás ahhoz, hogy saját erejével hitben, tisztán, méltósággal kibírja azt. De Isten Lelke megvilágosítja értelmünket, hogy meglássuk: a mi bűneink terhét is hordozza az Úr nagy irgalma és hosszú türelme, amelyet ő megmutatott a Jézus Krisztusban.

Jn 12,1–11  227. dicséret (40) „Nem fogjuk elhanyagolni Istenünk házát!” (Neh 10) Mit jelent hinni? Mindenekelőtt komolyan kell venni Isten Igéjét, amelynek akkor a szíve Isten törvénye volt. Hinni ma is csak így lehet: komolyan véve Isten Igéjét, amelynek a szíve Jézus Krisztus megváltó evangéliuma. Isten Igéjére figyelve hinni azt jelenti, hogy valljuk, nem bennünk van a hit, nem mi találjuk ki annak tartalmát, hanem mindezeket kívülről, felülről, Istentől kapjuk. Nehémiás korában az egész nép, élükön a vezetőkkel, írásba foglalta hitük lényegét, Isten Igéjének és rendelkezéseinek komolyan vételét (1–28). Vannak olyan időszakok, amikor el kell különülni másoktól (29–31). Ez nehéz téma. Csak az tud hinni, hitének tartalmát, értékeit megőrizni, aki rendszeresen visszavonul a saját „falai” közé, hogy ott megnyugodjon a megváltó Isten színe előtt, megerősödjön hitében, és szilárd hitének örömével és reménységével jöjjön ki újra onnan övéihez és mindenkihez. Aki nem tud elkülönülni, az elsorvad, meghal testben, lélekben, hitben. Érteni fogjuk, miről van szó, ha mindennek hétköznapi vetületét világítom meg.

Vannak olyan napszakok, időszakok, amikor nem jó másokkal találkozni, amikor csak a közvetlen szeret-

Reformátusok Lapja 2019. március 10.

| AZ IGE MELLETT |

teim legyenek körülöttem, mert eleve áldatlan lehet ilyenkor mindenféle találkozás, telefonos és személyes egyaránt: bámuló szomszéd, csengető idegen, rászoruló testvér egyaránt sérülhet egy ilyen találkozásban velem együtt – mert nekem kell újra erősödni a hitben, hogy építően tudjak találkozni velük. Hinni azt is jelenti, hogy megbecsüljük Isten népének, istentiszteletének, életének külső kereteit, ahogyan itt Isten népe megbecsülte az ő házát és annak szolgáit (32–40). A személyes hiten túl jelen lenni a látható egyházban annak minden nyomorúsága ellenére is, itt erről van szó. Ezért hitvallás ma a templomba járás. Az Úrnak van hatalma arra, hogy a külső kereteket élő, Krisztus-hittel töltse meg. De ezt ő cselekedheti egyedül.

Jn 12,12–19  330. dicséret (1) „…a szent városban lakjék…” (Neh 11) Mit ér az épület, legyen az akár templom, ha nincs benépesítve? Az ilyen épület a múlt emléke lehet csupán egy darabig. Hiszen a múltat is a mában élő emberek ápolják és őrzik. Eltűnik a múlt is, ha eltűnnek azok, akik készek ápolni a saját örökségüket. A város falait újra meg kellett tölteni élettel.

Mindig az a kérdés, lesz-e élet a falaink között. Építjük a falakat, de ez még kevés. Lesznek-e vezetőink (1), főembereink (3), papjaink (10–14), lévitáink (15–18) és embereink (19–36), akik önként jönnek (2), és hűséggel képviselik az ügyünket? Az épület fontos, de önmagában elégtelen. Ember kell, élet kell! De mit ér az épület, az ember és az élet, az örök élet Ura nélkül? Tehát az élettel megtöltött fal is kevés, mert milyen az élet Isten nélkül, a megváltó Jézus Krisztus nélkül?, A Jeruzsálemben lakó léviták közül Ászáf imádsággal és énekkel magasztalta az Urat (17). Szép az imádság, szép az Istent dicsérő ének, a felhangzó Ige, de utána az életünk mégsem szép, mert – abbahagyva a mennyei éneket – már a szent hajlék kapujában „beszólunk” egymásnak. Megváltás kell! Jézus Krisztus kell, aki könyörül halandó, nyomorult életünkön.

Jn 12,20–26  357. dicséret

III. 14.

CSÜTÖRTÖK

(8) „Ő volt a magasztaló éneklés vezetője…” (Neh 12,1–26) A fogságból hazatért papok és léviták nemcsak élettel, hanem Isten dicséretével töltötték meg a falakat. Isten magasztalása azt jelenti, hogy őt Úrnak ismerjük el, és ezt megvalljuk. Istent szabadító tetteiben ismerjük meg Úrként, de a magasztalás lényege éppen az, hogy szabadító tetteinek tapasztalata nélkül is elismerjük őt Úrnak (8), a fogságban, a nyomorúságban is Úrnak valljuk őt (Dán 3,8). Isten magasztalásának felelősei nemcsak hivatalból, hanem elhívásból, hittel vezették az Úr magasztalását hozzátartozóikkal együtt, egy közösségben. Isten magasztalása hivatalból és hitből hangzott fel általuk, ezért hiteles volt, és másokat is az Úr magasztalására indított. Isten magasztalására nem őneki van szüksége, hanem nekünk, mert miközben magasztaljuk őt, erősödünk abban a reményteli bizonyosságban, hogy életünk nem gazdátlan. Ez a megváltó bizonyosság másokat is reménységre hangol és az Úr magasztalására hív. Áldott az a család, az a közösség, az a nép, amely együtt tudja magasztalni az Urat.

Jn 12,27–33  Himnusz

III. 15.

PÉNTEK

(27) „…örvendezzenek hálaadással…” (Neh 12,27–47) Isten hívő népének élete örvendező élet. Örvendező hálaadással avatják fel Jeruzsálem várfalait. Ez a hálaadó istentisztelet látványos, két kórus indul el egymással szemben a várfalakon, akik különböző hangszerekkel dicsérik az Urat, majd a két hálaadó énekkar találkozik, és együtt zengik Isten dicséretét (40). Fontos részlet, hogy a vezető emberek nem a sor elején, hanem a végén mennek.

A vezető a munkában elöl, az ünneplésben hátul áll (12; 38). Ez az ünneplés azonban nem a látványossága miatt kiemelkedő, hanem amiatt, hogy valóságos, Isten Lelke által munkált örvendezés ez. Nem rajongás, de áldott hálaadás az Istentől kapott javakért, csodákért. Az örvendező hálaadást örvendező élet követi. Ez az öröm kísér bennünket a hétköznapokban, a családban, a gyülekezetben, a munkában, a legnehezebb napokban is. Ez az öröm hálaadással szolgálja az Úr ügyét ékes rendben, hitvalló bizonyossággal és tizedet adó áldozattal (44–47). Az örvendező élet annak az örök, üdvösséges örömnek az előíze, amelyet Jézus Krisztusban ajándékozott nekünk az Isten.

Jn 12,34–36  368. dicséret

Nemzeti ünnep

III. 16.

SZOMBAT

2019. március 10.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

ként, kórházi dolgozóként ezt kell megtalálnunk, és ezt is kell gyógyítanunk. Sokszor ez nagyon nehéz, hiszen az ember védi ezt a legbelsőbb burkát.

Hogyan lehet mégis eljutni a kétségbeesett betegek, aggódó szülők szívének mélyéig?

Például az úgynevezett kísérő mentalitással, amelyről Bajnóczi Szilvia Sára szerzetesnővér, a Budai Irgalmasrendi Kórház klinikai lelkigondozója beszélt a konferencián. A különböző felekezetű emberekhez más-más módon közelítenek, de igyekeznek úgy jelen lenni a betegek között, hogy mindenki megszólítva érezze magát. Így gyakran előfordul, hogy a lelkigondozó egy-egy mély tragédiában végül eljut a szívük mélyéig, a betegek pedig Istenhez.

A családnak is gyógyulni kell Csodás gyógyulások, családok életigenlő újraformálódásai, imádkozó orvosok és nővérek, illetve az imaláda – ezek mind témái voltak a II. Hit és gyógyulás konferenHEGEDŰS MÁRK ciának, amelyet március elsején tartottak a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházában. Bese Nórát, a kórház kommunikációs vezetőjét kérdeztük a részletekről.

Hogyan zajlik ez a Bethesdában?

A közösségi erőt érzik a betegek és a hozzátartozóik is. Van lelkigondozói csapatunk: három kórházlelkész szolgál nálunk, akik jelen vannak az igényeket keresve a szülők és betegek között. Ha hívják őket, mennek beszélgetni, ha nem keresik őket, tapintatosan megállnak, és maguk ajánlják fel a segítség lehetőségét. Van imacsoportunk és imaládánk is, ahová akár név nélkül is be lehet dobni az imakéréseket.

Nem csak hittel gyógyítanak, beszélnek is róla. Miért?

Sok olyan tapasztalat és történet gyűlik össze a Bethesdában, amelyet szeretnénk továbbadni – ezt is küldetésünk részének tartjuk. Úgy érezzük, nem elég csak megélnünk a hétköznapokban, milyen szerepe van a hitnek, közösségnek a gyógyításban, a családokkal való kapcsolattartásban, a krónikus betegek kísérésében, hanem elérhetővé is kell tennünk a történeteinket az érdeklődő szakembereknek, szülőknek.

Hit és gyógyulás volt a konferencia címe. Vannak csodálatos gyógyulások napjainkban?

Fogarasi András, a Bethesda tudományos igazgatója, osztályvezető főorvosa az előadásában kiemelte, hogy történnek csodák, de alapvetően nem ez határozza meg a gyógyítást.

Megosztott azonban egy történetet, amelyben mindenki le akarta beszélni a szülőket arról, hogy megtartsák gyermeküket, ugyanis a magzatnál súlyos elváltozásokat mutattak ki a vizsgálatok. A család mögé ekkor odaállt egy csapat, akik imádkoztak a gyermekért, aki végül teljesen egészségesen született. Az is csodás gyógyulás, ha a család élete helyreáll. A professzor erre is mondott példát: epilepsziás kisgyermek került a Bethesdába, akit végül szakmai segítséggel hazavihettek a szülei, otthon ápolják, gép segítségével lélegeztetik. Ők elfogadták az életüket, ápolják és szeretik a gyermeküket, és mertek új gyermeket vállalni, aki hamarosan meg fog születni.

Ez a család gyógyulása.  FOTÓ: VARGOSZ GÁBOR

Milyen kulcsfontosságú gondolatok hangoztak el?

Velkey György főigazgató a szolgáló szeretet lelkiségét mutatta be, amely a múltat és egyben a jövőt jelenti az egészségügy rendszerében. Csiky Miklós, a Bethesda gyermekpszichiáter főorvosa beszélt arról, hogyan kapcsolódik egymáshoz a spiritualitás, a lélek és a test. Mint mondta, minden emberben ott van sértetlenül, legalább a szíve legmélyén a spiritualitás. Gyógyító-

VISSZANÉZHETŐK AZ ELŐADÁSOK A konferencia valamennyi előadása teljes terjedelmében megtekinthető a facebook.com/BethesdaGyermekkorhaz oldalon. Bese Nóra, a református gyermekkórház kommunikációs vezetője azt mondja: tapasztalják, hogy sokan vágynak útmutatásra, lelki segítségre a kórháztól, ezért is osztják meg a konferencia felvételeit.

6

Reformátusok Lapja 2019. március 10.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

LOVAS ANDRÁS

Puszta és böjt A szerző református lelkipásztor, dunamelléki missziói referens

Megkeresztelkedése után a Lélek kivitte Jézust a pusztába, ahol negyven nap és negyven éjjel böjtölt (Mt 4,1–2). Ezek a bibliai sorok Jézus megkísértésének történetébe vezetnek, amely esemény a keresztyén egyház életében a húsvét előtti böjti időszak kezdetéhez kapcsolódik.

Mintha Isten népe évről évre, az egyházi év ritmusát követve, Jézussal együtt lépne be abba az időszakba, amelyben elcsendesedik, kissé befelé fordul, önvizsgálatot és bűnbánatot tart. Ezzel készül a húsvéti események nagy ünnepére: hogy végigjárja Jézussal az ő szenvedésének óráit, hogy ott legyen előtte megfeszítésének idején, és együtt örvendezzen vele a feltámadás hajnalán.

Mit is jelenthet ez nekünk a közelgő böjti időszak fényében? Miért a puszta? Miért a negyven nap?

Mire jó tehát a böjt mint minősített idő, amelybe az Úr hív meg bennünket? Önmagunk szívének mélyebb megismerésére, az Úr odaadó szeretetének mélyebb megélésére.

A puszta mint hely, a negyven nap mint idő olyan teret és olyan időt jelöl ki, amelyben megnyitjuk magunkat arra, hogy az Úr közel jöjjön és felkészítsen. Mind a puszta, mind a negyvenes szám gazdag jelentéssel teljes Isten népe életében. Mózes negyven nap és negyven éjjel van fenn a Hóreben, miközben Izráel a pusztában várakozik. Majd amikor Isten népe engedetlen, az Úr negyven év pusztai vándorlással bünteti őket, amely egy generációt ölel fel. Illés próféta a Kármel-hegyi istenítélet után meghalni kíván a pusztában, majd Isten angyala által táplálva negyven éjjel és negyven nap megy Isten hegyéig.

Jónás próféta negyven napot hirdet meg, mielőtt elpusztul Ninive… És az Úr megkönyörül a böjttel és zsákruhában bűnbánatot tartó városon. Majd itt áll előttünk Jézus, akit a Lélek negyven napra a pusztába visz, amikor megkezdi a szolgálatát, amelynek célja, hogy ne pusztuljon el a város…

A puszta egyszerre a próba és Isten szeretetének a helye. Így szól az Úr Izráelhez a pusztai vándorlás végén, az ígéret földjének küszöbén: „Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened,

az Úr a pusztában negyven éven át, hogy megsanyargatva és próbára téve téged megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem?” (5Móz 8,2) A puszta üres, kényelmetlen, kiszámíthatatlan, veszélyes – éppen ezért mindaz, amit sivatagnak, pusztaságnak élünk meg, az Isten kezében alkalmas arra, hogy leleplezze, mi van valójában a szívünkben. Az Úr megismeri, mi lakik valójában szívünk mélyén, és nagy jóságából vele együtt mi is megismerhetjük magunkat. Fájdalmas és áldott ismeret ez. Ebből fakad minden valódi és igaz jó, annak felismerése, hogy nem parancsolatai szerint éltünk, és ezért ebből fakad az Úrhoz fordulás nagy kegyelme.

Az emlékezésben azonban más is van: felismerhetjük, hogyan is vezetett és gondoskodott rólunk az Úr. Izráel minden pusztai lázadásával együtt mégis így szól az Úr Jeremiás által: „Emlékszem rád, ifjúkorod hűségére, mátkaságod szeretetére, amikor követtél a pusztában, a be nem vetett földön.” (Jer 2,2) Mert a pusztában, ahol már semmink sincs, (újra) Istenre szorulunk. Így lehet – paradox módon – a próba, a lelepleződés ideje és helye ugyanakkor a mély bizalom és szeretet megszületésének helyévé. Amikor nem marad már semmi, csak az Úr, amikor Isten népe nem máshol keres szövetségest, biztonságot, gazdagságot, életet, csak abban, aki maga adta érte az életét. Isten emlékszik egykori hűségünkre, valamikori szerelmes odaadásunkra, és minket is emlékeztet erre.

Mire jó tehát a böjt mint minősített idő, amelybe az Úr hív meg bennünket? Önmagunk szívének mélyebb megismerésére, az Úr odaadó szeretetének mélyebb megélésére. Nem annyira mi választjuk ezt, mint amennyire ő munkálja, ő kezdeményezi: „Azért most én csábítom őt: elvezetem a pusztába, és szívhez szólóan beszélek vele.” (Hós 2,16) Ha meghalljuk, hogy ő így szólít bennünket, engedelmes válaszunk része lehet a fizikailag is megélt böjt, valaminek a megvonása magunktól, ami nekünk kedves, de csak azért, hogy hiánya emlékeztessen arra: az Úrnak van találkozása velünk. 

2019. március 10.

Reformátusok Lapja

7

| INTERJÚ |

„Az győz, aki feláldoztatik” 8

Reformátusok Lapja 2019. március 10.

| INTERJÚ |

– Amikor eljön a böjti időszak, akkor az Úristen arra a próbára helyez, hogy nézzek szembe önmagammal, a lelkemmel, T. NÉMETH a személyiségemmel, és adjak magamLÁSZLÓ nak igaz választ, ne legyek képmutató.

Nem a külsőségek, az ünnepi formák jelentik az igazi böjtöt, hanem az, amikor önmagamnak teszem fel a kérdést: igazán az Úristen akarata szerint élek? – fogalmaz Békési Sándor teológiai tanár.

A Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezető egyetemi docensével a böjt bibliai, hitvallási, művészeti és etikai kérdéseiről beszélgettünk.

Református keresztyén emberként hogyan tekintsünk a böjtre?

A kálvini irányra jellemző, hogy gyakran szóba kerül az önvizsgálat: az, hogy bűnösök vagyunk. Minden héten úgy megyünk az istentiszteletre, hogy megvalljuk bűneinket. A böjti időszakban ez fokozottan így van. A keresztyén embernek példát kell mutatnia a társadalom felé. Ne sikerében nézzenek fel rá, hanem abban, hogy töredelmes szívű, és a gyengék és az elesettek mellé áll. Érdemes lenne a társadalom számára felmutatni, mi a böjti időszak valódi üzenete, és nagyon fontos az őszinte ünnepre készülés is. Ézsaiás próféta a böjttel kapcsolatban a képmutatás ellen szól.

A böjt lényege valóban Ézsaiásnál, majd Jézusnál fogalmazódik meg. A böjt kapcsán mindig arra gondolunk, hogy az megszabott idő: vízkereszttől húshagyó keddig tart a karneváli időszak, majd hamvazószerdától húsvétig jön a böjt. De ez csak a felszín. Jézus pusztai megkísértése és a pusztai vándorlás kapcsán alakult ki az egyházban a negyvennapos böjt gyakorlata. Ézsaiás könyve (Ézs 58) szerint a böjt az, hogy „megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat”. Azt is hozzáteszi, hogy „az éhezőnek megszegd a kenyeredet”. Pedig az egyházi szokások szerint azt gondolnánk, hogy a böjtben visszafogjuk a táplálkozásunkat. Hamvas Béla úgy beszél erről a hivatalos, képmutató viselkedésről, hogy ebből fakad az úgynevezett direkt morál, amely erős, kemény törvényt vet mások elé arról, hogyan kell cselekedni: például böjti időszakban csak módjával szabad enni. Ez a direkt morál azonban elfedi a valóságot. A valóság Ézsaiásnál olvasható: a böjt igazán az, hogy kenyeret adok az éhezőnek, a bilincseket széttöröm. A legszebb, amikor arról beszél, hogy segítsek a szegényeknek és legyek őszinte önmagamhoz: „a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat”.

Az Ószövetségben más helyen is találkozunk a böjttel.

Igen, Mózesnél törvény írja elő a böjtöt. A Leviticusban olvashatunk a hetedik hónap tizedik napjának engesztelési ünnepéről, a jóm hakkipurímról: ez a szombatok szombatja, a sabbat sabbaton. A Károli-fordítás szerint erre a napra előírták, hogy „sanyargassátok meg magatokat” (3Móz 23,27), és aki „nem sanyargatja meg magát ezen a napon, az irtassék ki az ő népe közül” (3Móz 23,29).

Mi jelent ez a sanyargatás?

Nem a test sanyargatásáról szól, hanem „sanyargassátok lelketeket” – mondja a héber szöveg, amelyben az áná nefes kifejezés szerepel. A nefes nemcsak a lelket, hanem a személyiséget is jelenti. A 35. zsoltárban is találkozunk ezzel a szókapcsolattal: „Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, böjttel gyötörtem lelkemet”. Amikor eljön a böjti időszak, akkor az Úristen arra a próbára helyez, hogy nézzek szembe önmagammal, a lelkemmel, a személyiségemmel, és adjak magamnak igaz választ, ne legyek képmutató. Nem a külsőségek, az ünnepi formák jelentik az igazi böjtöt, hanem az, amikor önmagamnak teszem fel a kérdést: igazán az Úristen akarata szerint élek?

Az imént idézett bibliai gondolatok nem arról szólnak, hogy mondjak le valamiről, hanem arról, hogy éljek másként.

Az említett direkt morál szerint másoktól követelem meg, hogy mitől vonják meg magukat. Ilyet nem lehet találni sem az Ó-, sem az Újszövetségben a böjttel kapcsolatban. Ehelyett kifejezetten az önvizsgálat a lényeges, hogy ne hazudjak magamnak. Az önmagamnak való hazugság ellen való a böjt. Ez a legmélyebb értelme. Mert az ember állandóan hazudik önmagának. Próbálja megnyugtatni a lelkiismeretét, mert tudja jól, hogy amit csinál, amilyen környezetben él, amelyhez igazodik, az hamis és rossz. Egyik énünk nyilvánvaló, amelyet mutatunk magunkból, a másik az igazi, a rejtett én, amelyet meg kell ismernünk.

Miközben szerepeket játszunk, ismerjük meg önmagunkat? Így van. A szerep fontos, mert például képviselünk valamilyen közösséget: a lelkipásztor az egyház képviseletében megy temetni, esketni, istentiszteletet tartani – palástban, mert ennek a képviseletnek ez a formája. De a valódi böjt nem a külsőségekről szól. Nem is az a lényeges az Istennel való kapcsolatunkban, hogy eszünk-e kolbászt nagyhéten vagy sem – ez inkább méltatlan az Úr szenvedéséről való megemlékezéskor.

A Második Helvét Hitvallás is azt mondja, hogy nem az ételtől, hanem a vétektől kell tartózkodni, és Jóel próféta is a bűnbánatra szólít föl. Ez a böjt egyik eszköze?

2019. március 10.

Reformátusok Lapja

9

| INTERJÚ |

Igen, és ott kezdődik a bűnbánat, hogy az ember teljesen átadja magát Istennek. Mezítelenül, tisztán megnyílva, hogy semmi se takarhassa el a rejtett vétkeket.

A hegyi beszédben és Az apostolok cselekedeteiben az imádság fontossága hangzik el a böjttel kapcsolatban.

A böjt és az imádság szorosan összekapcsolódik, mert a bűnbánat formája az imádság. Ebben vallja meg az ember igazán az egész életét szemtől szemben az Úristennek. Az énjét, amelyet maga szennyezett be.

Jézus arra is utal, hogy a böjtnél ne legyünk olyanok, mint a farizeusok, akik szomorú arcot vágnak. Rudolf Bohren Böjt és ünnep című könyvében utal rá: Jézus arról szól, hogy amikor böjtölünk, akkor az ünnepre készüljünk föl. A böjtben „felhasad mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ” – olvassuk Ézsaiásnál. Jézus és a próféta itt is ugyanazt üzeni: a böjthöz hozzátartozik az ünnepre készülés, és böjt nélkül nincs ünnep.

A böjt és az imádság szorosan összekapcsolódik, mert a bűnbánat formája az imádság.

Ebben vallja meg az ember igazán az egész életét szemtől szemben az Úristennek.

Miért a külsőségekben látja meg maga számára az emberek nagy része a böjt értelmét?

A vallásos életvitelnek vannak külsőleges formái a személyes imádságon túl: ilyen a közösségi imádság, a közösségi istentisztelet, amelyhez szükséges épület, liturgia, kellenek szabályok és az egyházi évnek az ünnepei. Heinrich Bullinger nagyon jól látja, hogy az istentiszteletünk kétféle. A belső istentisztelet a legfontosabb, mert ez határozza meg a külsőt. A külsőnek megvannak a formái, amelyek egy idő után elkezdenek önállósulni és fontosabbá válni a tartalomnál. Ez mindig is így volt.

A próféták akkor szólaltak meg nagyon szigorúan, amikor látták, hogy kiüresedett az istentiszteleti forma. Amikor már csak a szokások maradtak meg. Szükség van a közösségi istentiszteletre, de nem maradhat el az önvizsgálat sem épp a közösség reformálása érdekében. Erre utalnak a próféták és Jézus Krisztus tanítása is.

a törvényt, és aszerint élnek. De Jézus rávilágított, hogy a holt betű mögött az éltető Lélek a fontos.

Kálvin az Institutióban közböjtről és magánböjtről szól, és nem helyesli a „negyvennapi böjt babonás megtartását”.

Etikátlan dolog megkövetelni másoktól a negyvennapos böjtöt, amely valóban félreértése a valódi böjtnek. Nem az a fontos, hogy Jézus a negyven nap alatt a pusztában böjtölt, hanem az, hogy a tanítása előtt kiment a pusztába önvizsgálatot tartani, miközben ellenállt a Sátán kísértésének. A próbatétel mindig az Úristentől jön, a látszólag jó dolgok pedig az ördögtől. Jézus a próbatételt végigjárta, míg a kísértésnek ellenállt (Mt 4,1–11).

Manapság mintha nem néznénk a betű mögé.

A mai társadalom, a nyugati civilizáció rabszolgát csinált az emberből. Ez az egész struktúra rákényszerít arra, hogy ami az Istennek fontos, azt ne vegyük komolyan, hanem csak a megélhetésünkkel törődjünk. Ézsaiás erre is rávilágít, amikor azt mondja, hogy nyisd meg a bilincseket. Tehát legalább mondjuk ki, hogy amiben ma élünk, az istentelen, nem jó, ránk kényszerített élet. Nem külső forradalomra van szükség, hanem fokozatosan meg kell változni először önmagunkban, aztán az egyházban és végül a társadalomban. A böjtnek ez lehet a társadalmi értelme. Felmutatni, hogy az Isten útja az üdvözítő. Ez az éntől indulhat ki, aki már nem hazudik magának, hanem teljesen átadja magát Istennek. Ez olyan példamutatás, amelyet a világ is egyszer csak észrevesz. Amint ifjabb Plinius is felfigyelt a keresztyénekre, amikor a jelentésében Traianus császárnak írt róluk: ezek az emberek nem házasságtörők, nem lopnak, nem szegik meg esküjüket, istentiszteletet tartanak, hajnalban énekelnek, este pedig elfogyasztják egyszerű vacsorájukat.

Kegyességi kérdés a böjt?

Azzá lehet. Jézus a farizeusokkal, egy kegyességi mozgalom tagjaival vitatkozik, akik törvénytisztelők voltak, jó emberek akartak lenni Isten szemében. Megfogadták, hogy betű szerint betartják

Mindezt a keresztyénüldözés idején.

A példamutatással ez együtt jár. Ha nincs keresztyénüldözés, az a gyanú merülhet fel, hogy a keresztyének belesimultak a fogyasztói társadalomba, ezzel a világ rabszolgái lettek. A fiatalok

10 Reformátusok Lapja

2019. március 10.

| GONDOLATOK |

BOGÁRDI SZABÓ ISTVÁN

nagyon éleslátók, és fölfigyelnek arra, ha valahol elkezdődik az őszinte, tiszta, lélekvizsgáló élet. Csak minőségi életet szabad fölmutatni, akkor van értelme az ézsaiási és a jézusi böjtnek.

Az igazi böjt tehát meghatározza jövőnket?

Igen. A mai globális fogyasztói társadalom azt sugallja, hogy érezzük jól magunkat, és ehhez ő megad minden lehetőséget.

Erre azt kell felelnünk, hogy köszönjük szépen, majd mi élünk azzal, amivel szeretnénk. Ahogyan Pál apostol mondja: mindent ki lehet próbálni, de nem minden használ. „Tudok megaláztatni is, tudok bővölködni is, mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.”

Akkor a böjt ne csupán a most következő negyvennapos időszakhoz kötődjön, hanem folyamatos legyen?

Igen, és a böjtnek létezik például kulturális oldala is. Erről ír Bohren, amikor azt mondja, hogy nincs művészeti alkotás böjt nélkül.

Az őszinte alkotás előtt szükséges az imádság, a megpróbáltatás, az önvizsgálat. Különösen megfigyelhető ez az ikonfestőknél. Rubljov és társai tanult teológusok, szerzetesek voltak, és mielőtt nekiálltak az ikonfestésnek, böjtöt tartottak, majd tiszta ruhába öltöztek és hozzáláttak az alkotáshoz. Amikor elkészült a kép, eljutottak a böjttől az ünnepig.

A böjtöt ábrázolják is a művészek?

Id. Peter Bruegel Farsang és böjt harca című festménye jó példa erre. Két csoport ütközik egymással: a kocsmánál önmagukból kivetkőző farsangolók és a templomnál képmutató módon böjtölők. Amikor 1552-ben Bruegel éppen átutazóban volt Lyonon, ott szembesült azzal, hogy kivégeztették Kálvin tanítványait a hitükért. Bruegel a megoldást is megfogalmazta: a kép hátsó részén elrejtve láthatók a szegényeket segítő böjtölők és a puritán módon ünnepelők.

Tehát böjti feladatunk: önvizsgálat, bűnbánat és imádság.

Ez az alap. Arról kell tanúskodnia az életünknek, hogy mi változást hajtunk végre magunkon. És ez sokszor szenvedéssel jár.

A hegyi beszéd felhívja rá a figyelmünket, hogy a kísértések ellen küzdenünk kell.

A kísértés az is, hogy az előrejutással, a karrierrel törődünk. Ez az ördög szava, a boldogság máshol található. De ezt elfogadni nagyon nehéz, ehhez szükség van önmagunk megsanyargatására.

Vállalnunk kell a mártíromságot, ha a Krisztus útját választjuk. Ez nagyon sok hátratétellel, nyomorúsággal járhat, ugyanakkor felszabadít a béklyóinktól, és magunkkal szemben őszinték tudunk lenni. Nem máshoz kell igazodnunk. Luther mondja, hogy a teológia sub contrario, tehát ellentétek alatt érthető meg. Úgy tűnik, hogy a keresztyén élet is ellentmondás: olyan lemondás, amellyel nyer az ember. Tehát a böjt segíti életünket a valódi győzelemhez, ugyanis az győz, aki feláldoztatik.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

Nagypéntek eltörölve Régen történt, még lakótelepi lelkipásztor koromban. Véletlenül megtudtam egyik roppant zárkózott gyülekezeti tagunk születésnapját. Elmentem meglátogatni, hogy felköszöntsem. Rémülten, zavartan, idegesen fogadott.

Azt hittem, valami nagy ünneplésre törtem rá, de látva értetlenkedésemet azt mondta: „Tiszteletes úr, én mindig magányosan ünneplek.” „Úgy nem lehet” – vágtam rá –, „az ünnephez legalább kettő kell!” „Hát” – felelte kesernyésen – „itt van a jobbik meg a rosszabbik énem.”

Azért idézem fel ezt a régi esetet, mert a hírek szerint Ausztriában eltörlik nagypénteket mint hivatalos állami ünnepnapot, és ezután ez, úgymond kompromisszum gyanánt, személyes ünnep lesz, vagyis aki akarja, három hónappal előre bejelenti ünneplő szándékát, és a munkáltatója köteles lesz aznap, vagyis nagypénteken elengedni a munkából. Ám a kiesett napot máskor majd le kell dolgoznia. Mindez az antidiszkrimináció jegyében történik.

Nem akarok most sem jogfilozófiai, sem ünneptörténeti eszmefuttatásokba bonyolódni. És riadóztatni sem akarok senkit, hogy lám, eldőlt a dominó, és előbb-utóbb ez lesz a sorsa a többi ünnepnek is, ha majd azokat is magánünneppé teszik, amikor majd ki-ki jó előre bejelenti, mintha orvosi vizsgálatra menne vagy közhivatalba saját személyes ügyét intézni, úgy kell majd elkéredzkednie egy napra, amely évszázadokon keresztül az ország közös ünnepe volt. De az mindenképpen fölötlik bennem, hogy milyen magányos az ilyen ünnep! Nevezhetjük ezt időtöltési opciónak is, amely személyes szabadságjogból fakadva megtartható, de senki mást nem korlátoz, hogy dolgozzon vagy dolgoztassák.

Magányos ünnep. De hiszen – jut eszembe a régi szavam – az ünnephez kettő kell legalább. Most Ausztria ünnepet törölvén politikailag korrektül, de magányosan koccint önmagára, és persze nagyvonalúan meghagyja a bátor keresztyéneknek, hogy fejet hajtsanak az előtt, aki véghetetlenül magára hagyva halt meg a kereszten mindannyiunkért – az osztrákokért is.

A döntést sokan keserű pirulának nevezik. Hiszen ünnepet elvenni és az embert ünnepeitől megfosztva magára hagyni valóban keserű dolog. De nem pirula, hanem civilizációs csőd. Arra biztatom az olvasókat, hogy itt, Magyarországon, ahol éppenséggel néhány esztendeje lett ünnepnap a nagypéntek, bátran készüljünk majd, hogy böjt múltán a mindannyiunkért megholt és feltámadott Krisztust ünnepeljük, mert ő a halál fölötti győzelmének magasztos ünnepét velünk közösen akarja megülni.  2019. március 10.

Reformátusok Lapja 11

| AKTUÁLIS |

„Perelj, Uram, perlőimmel!”

Százhetven évvel ezelőtt, 1849. július 12-én végezték ki Haynau pribékjei Szikszai János református lelkipásztort és KISS SÁNDOR katolikus szolgatársát, Manszbarth Antal plébánost. A dunántúli Csákberény és Nagyigmánd népe ma is hűen őrzi emlékezetüket.

Császári katonák verték fel 1849. július 10-éről 11-ére virradóan a református parókia és a katolikus plébánia éjszakai csendjét Csákberényben, hogy a vértesbeli falucska két lelkipásztorát, a református Szikszai Jánost és a katolikus Manszbarth Antalt rögtönítélő bíróság elé állítsák. Jóvátehetetlen bűnük volt a magyar szabadságharc fölött győzedelmeskedő császári hatalom szemében, hogy pár hónappal korábban a szószékről kihirdették a Habsburg-ház trónfosztását kimondó debreceni függetlenségi nyilatkozatot.

A katonák Móron át Nagyigmándra hurcolták a lelkészeket, ahol rövid tárgyalás után előbb kötél, majd „kegyelemből” golyó általi halálra ítélték őket. – A drámának a református parókia akkor üresen álló épülete adott helyet: a mai hálószobában ülésezett a bíróság, és a mai gyerekszobában tartották fogva az elítélteket – árulja el Sugár Tamás nagyigmándi lelkipásztor, aki pillanatnyi meghökkenésünket látva hozzáteszi: nincs ebben semmi különös, 12 Reformátusok Lapja

2019. március 10.

csak megy tovább az élet. Kiderül, nemcsak mi lepődünk meg, hanem a nagyigmándi hittanosoknak is elkerekedik a szeme, amikor először hallják tőle, hogy ott lőtték agyon a két lelkipásztort a parókia udvarán, ahol ők éppen játszanak. A parókiaépület oldalában is van egy mementó: egy vakablak, amely annak az ablaknak őrzi az emlékét, amelyen át százhetven évvel ezelőtt a helybéliek elemózsiát csempésztek be az éhező fogvatartottaknak.

A hagyomány szerint július 12-én a dél körüli órákban a két lelkész énekelve ment a vesztőhelyre. Az ötvenéves Szikszai János a Perelj, Uram, perlőimmel kezdetű zsoltárt, a mindössze huszonhét éves Manszbarth Antal pedig a Boldogasszony anyánk kezdetű himnuszt énekelve vonult ki a fegyveresek sorfala elé. Holttestüket elrettentésül közszemlére tették, és a helyi katolikus papnak csak az éj leple alatt, szertartás nélkül engedték eltemetni őket. A nagy melegben legyek lepték el az arcukat, de egy falubéli asszony, Fehér Dánielné nem nézhette a gyalázatot, ezért leplet terített rájuk, amiért az osztrák katonaság szekérhez kötve, szoknyáját felhajtva, a falubéliek szeme láttára csaknem halálra botoztatta.

Nem lehetett azonban megtörni a helyieket: a lelkészek sírjait másnap reggelre vörös rózsával borították be. Csákberényben pedig, amint a szomorú hírt megkapták, a tiltás ellenére megszólaltak a harangok, az emberek pedig tiszta ruhát öltve a templomokba gyűltek.

| AKTUÁLIS |

Sobor Antal a mártír lelkészekről szóló Perelj, Uram! című kisregényének 2018as kiadása, alatta a szomorú történethez is kapcsolódó korabeli jegyzőkönyvi bejegyzésekkel

Csákberény látképe a már 1848–49-ben is álló katolikus és a református templommal

Szikszai János és katolikus szolgátársa sírköve

Szijj Ferencné presbiter és Sugár Tamás lelkipásztor

FELEKEZETI MEGBÉKÉLÉS A VÉRTANÚK PÉLDÁJÁN A két lelkipásztor Nagyigmándon már 1908-ban fekete márvány­obeliszket kapott, amely ma, a második világháború gránátrepeszeitől megtépázva ugyan, de büszkén áll a Szikszai János és a Manszbarth Antal utca találkozásánál, a Vértanúk terén, a református templom melletti parkban. Szolgálati helyükön mártíromságuk százötvenedik évfordulóján, 1999-ben állítottak nekik közös emlékművet, korábban a két templom és a református parókia falán kaptak emléktáblát, és természetesen Csákberényben is hirdetik nevüket viselő utcák az emléküket.

Szijj Ferencné nagyigmándi presbiter, a település korábbi polgármestere tősgyökeres falubéli, aki szerint a tragédia mélyen beivódott a nagyigmándiak tudatába, hiszen ma is minden helybéli már kisiskolásként megtanulja a vértanúk történetét. Településvezetőként maga is sokat tett Szikszai János és Manszbarth Antal emlékének a megőrzéséért, így például ő indítványozta még 1985-ben, hogy ne csupán március 15én kerüljön szóba a lelkipásztorok áldozata, hanem évről évre szervezzenek a kivégzésük napján megemlékezést, ahova nemcsak egy-egy neves szónokot hívnak meg, hanem Csákberény küldöttségét, valamint másfél évtizede a Szikszai-leszármazottakat és a Manszbarth-rokonságot is.

A megemlékezést mindig a július 12-éhez legközelebb eső vasárnapon tartják. Csákberényben, ahol a nagyigmándiak küldöttsége is megjelenik, istentisztelettel és szentmisével indul a nap, majd a gyülekezetek a templomaikból kijőve az emlékműhöz vonulnak koszorúzni. Délután a csákberényiek küldöttsége megy Nagyigmándra, ahol a két sírnál koszorúznak. Itt megemlékező beszédet mond vagy a katolikus, vagy a református lelkipásztor, és az ökumenikus gyülekezet elénekli a vértanúk fentebb már idézett két énekét. A temetőből a református templom melletti Vértanúk terére vonulnak a megemlékezők, ahol a polgármester vagy egy-egy neves szónok mond beszédet, végül hol a katolikusoknál, hol a reformátusoknál szeretetvendégséggel zárul a nap.

Szikszai János és Manszbarth Antal példája nemcsak a két dunántúli falut, hanem Csákberény népét is összehozta. A reformátusok és katolikusok viszonya, főként az ellenreformáció korában ejtett sebek miatt, koránt sem volt felhőtlen. Az egyébként jó barátságot ápoló lelkipásztorok sorsának tragikus összefonódása azonban feloldotta az ellentéteket, hozzájárult a megbékéléshez. – Szép példája ennek, hogy a templomuk nyolcvanas évekbeli belső felújításakor a reformátusok a katolikus templomban tarthatták az istentiszteleteket, később pedig a katolikusok jöhettek hozzánk, amikor náluk zajlottak 2019. március 10.

Reformátusok Lapja 13

| AKTUÁLIS |

munkálatok – idézi fel Brunner Vilmos lelkipásztor az együttélés szép epizódjait, hozzátéve, a mieink még az istentisztelet időpontját is eltolták a katolikus plébános kedvéért, mert neki tizenhat helyen kell vasárnaponként misét tartania.

TITOKZATOS IDEGEN AZ EMLÉKMŰNÉL Szikszai Jánosnak és Manszbarth Antalnak állít emléket az a kisregény is, amelyet egy székesfehérvári tanárember, Sobor Antal írt még a nyolcvanas években. Az elmúlt évtizedekben kétszer is megjelent művet a csákberényi önkormányzat, a gyülekezet és egy történeti alapítvány együttműködésének köszönhetően 2018-ban harmadszor, most bővítve és javítva, immár tusrajzokkal illusztrálva sikerült kiadni – büszkélkedik Vécsei László pol­gármester, a csákberényi gyülekezet tiszteletbeli presbitere.

A könyv alapján színdarab is született. Vécsei László a helyi tudat szempontjából olyannyira fontosnak tartja a mártír lelkipásztorok emlékének ápolását, hogy az önkormányzat nevében korábban ötven helybéli tanárt, civil szervezeti és egyházközségi vezetőt hívott meg a székesfehérvári Vörösmarty Színház Perelj, Uram! című előadására, március 14-én pedig negyven csákberényi diák mehet el a darab Nemzeti Színház-beli bemutatójára.

Persze az igmándiak sem akarnak lemaradni a berényiek mögött: lelkipásztoruk vezetésével huszonöt fős gyülekezeti küldöttséget menesztettek a darab március 2-i előadására a királyok városába.

Néhány hete a csákberényi polgármester egy férfit vett észre a vértanúk emlékművénél, amint az illető gyertyát próbált gyújtani a nagy szélben. Amikor a településvezető afelől érdeklődött

14 Reformátusok Lapja

2019. március 10.

Brunner Vilmos csákberényi református lelkipásztor

tőle, mi szél hozta a falujukba, kiderült: a színdarabtól felbuzdulva azért kerekezett ki Fehérvárról, hogy lerója kegyeletét a két lelkipásztor előtt. – Hadd ajándékozzam meg egy könyvvel! – mondta Vécsei László megrendültségében, de az ismeretlen nem fogadta el, mert megvette már a polgármesteri hivatalban.

HŰSÉG ISTEN ÉS A HAZA IRÁNT Csákberény és Nagyigmánd mai református lelkipásztorait, Brunner Vilmost és Sugár Tamást faggatva egyaránt azt firtatjuk, mire lehet példa számukra, számunkra Szikszai Jánosék története. Bár nem beszéltek össze, talán mégsem meglepő, hogy azonos választ adnak: a hűségre. A hűségre az Isten, az egyház, a hit, valamint a szűkebb és a tágabb közösség, a falunk és a hazánk iránt.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

„MINDIG LESZ, AKI MEGKONDÍTSA A HARANGOT” Sobor Antal Perelj, Uram! című kisregényéből Román Károly írt azonos címmel színdarabot. A Szikszai János és Manszbarth Antal vértanúságának emléket állító művet Szikora János rendezésében a székesfehérvári Vörösmarty Színház állította színpadra, a történelmi dráma ősbemutatóját tavaly október 6-án, az aradi vértanúk napján tartották, azóta több sikeres székesfehérvári bemutatón van túl, és továbbra is szerepelni fog a fehérvári teátrum műsorán. Legközelebb március 14-én, a nemzeti ünnep előestéjén 19 órától játsszák a budapesti Nemzeti Színházban.

Szikszai János református lelkipásztort Gáspár Sándor alakítja a színpadon. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész szerint a darab két főszereplőjének kapcsolata cseppet sem papírízű, hanem valódi emberi dimenziók tárulnak fel előttünk benne: kiderül belőle, hogyan tudják az emberi gyengeségből ezek a testvérré vált papok egymást egészen odáig felemelni, hogy végül emelt fővel állnak a kivégzőosztag elé. „A sortűzzel nincs vége a történetnek, mert az ellenállást és az igazság kimondásának elpusztíthatatlan igényét be lehet ugyan tiltani, de nem lehet elfojtani. Mert mindig akad egy kéz, amely megkondítja a harangot. A történelem ezt igazolja: mindig lesznek olyanok, akik az elnémított harangokat megkondítják” – nyilatkozta korábban Szikora János rendező az előadásról.  FOTÓ: KISS LÁSZLÓ

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Egyetemistákkal tanulmányozzuk az Ószövetség egyik könyvét. Beleakadtunk a szokott nehézségbe, egy népirtás történetébe, amelyet Sámuel próféta Isten parancsaként ad tovább Saul királynak és népének. Az eredeti szöveg a ’cherem’ szót használja, amely egy nép teljes megsemmisítését jelenti. Megbotránkoztak a fiatalok. Nem lehet igaz, hogy a teremtő Isten ilyet parancsol: „Számon tartom, hogy hogyan bánt Amálék Izráellel, hogy útját állta, amikor kijött Egyiptomból. Most azért indulj, verd le Amálékot, és irts ki mindent, amije van! Ne kíméld, hanem öld meg a férfiakat és a nőket, a gyermekeket és a csecsemőket, a marhákat és a juhokat, a tevéket és a szamarakat!” (1Sám 15,2–3) Isten ezt akarná, hogy ne csak a harcoló katonákat, hanem nőket és csecsemőket is gyilkoljanak meg, amiért egykor az amálékiak ősei megtámadták Isten népét?

A fiataloknak nemcsak az igazságérzetük, a morális és kulturális neveltetésük, hanem a Jézus Krisztusban megismert istenképük is tiltakozott ez ellen. Föltették a régi és gyakran előkerülő teológiai kérdést: vajon az ószövetség Istene azonos Jézus Krisztus Atyjával, aki irgalomra és megbocsátásra tanít? Nekik is nehéz erre megnyugtató magyarázatot találniuk, de lett egy még súlyosabb kérdésük: hogyan lehet a Bibliát olyan emberek kezébe adni, akik nem kaptak előzetes tájékoztatást róla, és gyakran csak találomra kezdik olvasni a Könyvek könyvét? Milyen mondanivalót kapnak belőle Istenről?

Mert nem lehet mindenki mellé valakit odaállítani, hogy megmagyarázza, ha egyáltalán képes rá, hogy mit jelentenek ezek a történetek. Nehéz egy ifjúsági óra alatt az üdvtörténet kétezer éves történelméről átfogó képet adni, és meggyőzni a tagokat arról, hogy az Ó- és Újszövetség ugyanarról az Istenről szól, aki egyszerre igazságos és szerető mennyei Atyánk.

Egy ilyen rövid írásnak a keretein belül sem lehet kielégítő választ adni a hasonló kérdésekre. Mégis kell ezekről gondolkodnunk és beszélnünk, mert régi bibliaolvasóknak is fejtörést, sőt szenvedést okoznak ezek az ellentmondások. Egy hívő asszony vallotta be egyszer zavartan: alig várja, hogy a Bibliaolvasó Kalauzban túljussunk a vérengzős, háborús részeken. Olvassa, mint egy kötelező leckét, de nem érti és nem szereti ezeket. A legtöbben valószínűleg menekülésképpen átlapoznak az újszövetségi szakaszhoz. De a kérdés marad: Isten szent és igazságos, vagy szeret és barátságos? Bosszút áll és büntet, vagy irgalmasan könyörül? Rosszul tesszük fel a kérdést. (Folytatjuk) 

IMÁDKOZZUNK!

IMÁDSÁG KÖZBEN Egy megszokott mozdulat, és imádságra kulcsolom kezem.

Rakom egymás mellé a gyenge és tétova szavakat.

De mintha a lelkemben kapaszkodna össze minden törékeny akarat, szándék és elhatározás, hogy Veled találkozzanak, bátorodik, s lesz Tieddé a szó, békül a lélek, a lelkem.

Köszönöm, Uram, hogy te formálsz mai is imádságot bennem. ÁMEN  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Jövőépítés Ezsdrás és Nehémiás könyveiben, a babiloni fogság utáni nehéz időszak elnyúló évtizedeiben, évszázadában különös jelentőségű a múlt feldolgozása és a jövő építése. Az ország, a központi intézmények, a falak építése mellett lelki elköteleződésre és építkezésre is szükség van.

Heti ószövetségi olvasmányainkban, a nehémiási szakaszokban a jövőbe tekintő reménység és a múlttal szembenézés fonódik össze. A törvénykönyv felolvasását a pusztai vándorlás évtizedeire, a törvényadásra emlékeztető szövetségmegújítással, a lombsátrak ünnepének megtartásával pecsételik meg.

Visszaemlékezve és egyúttal előre is tekintve lombsátrakat készítettek, ezekben laktak. „Bizony nem tettek így Izráel fiai Józsuénak, Nún fiának az ideje óta egészen eddig. Igen nagy volt az öröm.” (Neh 8,17) Az örömünnep után böjt, bűnbánat, gyász következett, amikor újból meghallgatták Isten törvényét és bűnvallást tettek.

Megrázóan mély és magával ragadóan magasztos a hitvalló imádság (Neh 9), amely őszinte szavakkal foglalja össze Izráel egész addigi történetét. Isten hatalmas tetteit, hűségét, irgalmasságát saját népük sorozatos engedetlenségével, hűtlenségével, méltatlanságával, törvényszegésével állítja szembe.

Mégsem hagyta el, semmisítette meg Isten saját választott népét, „mert kegyelmes és irgalmas Isten vagy” (Neh 9,31).

Könyörögnek azért, hogy a szövetséges és a történelem során hű Úr a jelen nyomorúságában is legyen velük. Ezek után írásban és ünnepélyesen kötelezték magukat, hogy az országban minden téren és szinten „Isten törvénye szerint élünk, amelyet Isten az ő szolgája, Mózes által adott, és hogy megtartjuk és teljesítjük Urunknak, az Úrnak minden parancsolatát, előírását és rendelkezését” (Neh 10,30). A jövő építése nem lehetséges valódi lelki elköteleződés nélkül.  PAP FERENC

2019. március 10.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

Énekes mindennapok a Szőnyiben Szűk lett huszonöt év alatt a hódmezővásárhelyi Szőnyi Benjámin Református Általános Iskola épülete. Már több mint HEGEDŰS háromszáz diák jár az intézménybe, mégMÁRK is családias hangulatú maradt az iskola – mondják a diákok és a tanárok is. A jövőben szaktantermeket szeretnének létrehozni ebben a – névadójához méltóan – éneklő iskolában, de még előttük van az özönvíz.

A Szőnyi-iskola az ország száztizennyolcadik általános iskolája egy hazánk mind a háromezer-négyszáz iskoláját számba vevő rangsor szerint. – Majdnem minden tanárunk gyülekezethez tartozik, a többségük a fenntartó Hódmezővásárhely-Ótemplomi Református Egyházközség tagja. Ez az alapja iskolánk lelkiségének – mondja a gyülekezet lelkésze, Bán Csaba. Hozzáteszi: az iskola lelki életében fontos a naponkénti áhítat, a két hittanóra, a havi egy közös családi istentisztelet és a nyári tábor.

HÍVŐ ISKOLAI KÖZÖSSÉG Épp lyukasórája van Lantosné Schmidt Klára tanítónőnek, így van ideje beszélgetni velünk. Vallja, hogy nem véletlenül van itt az iskolában: Isten úgy rendezte a szálakat, hogy ez 16 Reformátusok Lapja

2019. március 10.

megvalósulhasson, hiszen már aznap, amikor úgy érezte, új munkahelyet kellene keresnie, egyik ismerőse jelezte, hogy tanítóra van szükség a Szőnyi Benjámin Református Általános Iskolában. Mint mondja, örült a lehetőségnek, mert régóta vágyott arra, hogy keresztyén iskolában tanítson. Egy hét múlva aláírták a szerződést – ennek tizennyolc éve. A pedagógus nem bánta meg a váltást, noha azt mondja, előző munkahelyein is megélhette keresztyén hitét, de azért itt, a református iskolában mások az alapok és a háttér. A tanítónő szerint a reggeli áhítatok összetartják az iskolát, a diákokat és a kollégákat is.

A hittanórák sokat formálnak a diákokon – véli Bacsáné Lévai Krisztina magyar–hittan szakos tanárnő, a hódmezővásárhely-csúcsi gyülekezet presbitere, aki huszonkét éve tanít a Szőnyiben. – A hittanórákon sok olyan lehetőség adódik, amikor bibliai példákkal egészen hétköznapi kérdésekben mutatunk irányt a gyerekeknek. Például arra, hogyan szóljanak egymáshoz, hogyan lehet segíteni a másiknak akár már azelőtt, hogy valaki könyörgőre fogná. Az a hitem, reményem, hogy miután elhagyják az iskolát, nem távolodnak el Istentől és az egyháztól – osztja meg a tanárnő. Hozzáteszi: jó látni, amikor régi diákjai részt vesznek az istentiszteleten, vagy együtt úrvacsorázhatnak. A Szőnyit nagyon szereti, ez az első munkahelye, reméli, soha nem is kell másik állás után néznie.

| REFORMÁTUS ÉLET | KAPCSOLAT Szőnyi Benjámin Református Általános Iskola 6800 Hódmezővásárhely Deák Ferenc utca 4-6.

Telefon: +36-62-534-235. Mobil: +36-30-678-2483, +36-30-998-3155 Email: iskola@szonyibenjamin.hu

NÉV SZERINT ISMERIK A GYEREKEKET Két lánya jár a Szőnyibe Elek Andrásnak, a fenntartó hódmezővásárhely-ótemplomi gyülekezet presbiterének. – Családias az iskola: hiába van már több mint háromszáz gyermek, a tanárok mindenkit név szerint ismernek, tudják, melyek az örömeik és bánataik. Amikor negyed nyolc körül behozom a lányaimat az iskolába, gyakran csak úgy énekelnek a diákok a folyosón az igazgatónővel – mondja az édesapa, aki presbiterként úgy gondolja, hogy a múlt kötelezi az ótemplomi gyülekezetet az iskola fenntartására. – Amióta a reformáció megjelent Hódmezővásárhelyen, van református oktatás a városban. Fontos, hogy a gyerekek – és rajtuk keresztül a szülők is – ebből a táptalajból növekedjenek fel a társadalom tagjaivá – jelenti ki, és hozzáteszi: nem minden család tagja a gyülekezetüknek, mégis a közösség fontos és erős bástyája az általános iskola.

JÉGKORCSOLYA ÉS VÍVÁS Lőrincz Ildikó Lujzának is két lánya jár a Szőnyibe. Azt meséli, beiratkozáskor sok szülőt eltántorít, hogy nincs saját sportcsarnoka az intézménynek, de az évek alatt épp ez vált az iskola előnyévé. A kötelező testnevelésórák keretében ugyanis négy egyedi sportlehetőséget is megismerhetnek a gyerekek: télen korcsolyázhatnak, tavasztól úszhatnak. Emellett az egyik közeli tükrös tornacsarnokban profi tanárokkal néptáncolhatnak, és vívni is viszik a diákokat a közeli vívócentrumba. Persze, mint mondja, jó lenne, ha idővel lenne saját tornacsarnoka az iskolának, és reméli, lesz majd külön énekterem is – ugyanis lányai tehetséges népdalénekesek.

GYEREKEK – AZ ISKOLÁJUKRÓL A tanárok kedvesek – vélik a szőnyis diákok.

Ambrus Adél, Deák Ervin, Gyovai Balázs, Holler Anikó, Kotormán Iringó Szejke és Sütő Ákos abban is egyetértenek, hogy az iskolának alapvető előnye, a családias légkör, és a viszonylag kis létszám. Az egyik lány azt emeli ki, hogy szereti az iskolai szabályokat, főleg azt, hogy nem lehet telefont használni, „így ha kitalálunk valami játékot, senki sem bámulja a telefonját, hanem együtt tudunk játszani”. Az egyik fiú pedig azt mondja, azért szereti az osztályközösséget, mert „ha hibázik valaki, azt nem kürtöljük szét”. Másvalaki azért szeret ide járni, mert több unokatestvérével is egy osztályba járhat. Az egyik lány az év végi kirándulást emeli ki, ahol a tanárok lazábbak, mint a tanteremben.

ÓRIÁSI BIZTONSÁGBAN Az édesanyának az is nagyon fontos, hogy – amiként fogalmaz – óriási biztonságban tudhatja a lányait. Egyrészt jó a pedagógusközösség, másrészt az esetleges civakodásoknak gyorsan elejét veszik a tanárok, és megbeszélik a gyerekekkel a konfliktusokat.

– Így a diákok nem zaklatottak, nincsenek szélsőséges megnyilvánulásaik, és nincs széthúzás sem – magyarázza Lőrincz Ildikó Lujza. Mindehhez hozzátesz szerinte az, hogy reggelente áhítattal kezdődik a nap a Szőnyiben. Ez nyugalmat ad a gyerekeknek és a tanároknak is. Különösen fontos ez egy-egy olyan reggel után, amikor nehezen sikerül elindulni otthonról.

A névadó Szőnyi Benjámin életművéhez méltóan (lásd bővebben keretes írásunkat – a szerk.) az egyházi éneklésre is nagy hangsúlyt fektetnek az intézményben. A diákok többsége legalább húsz, de akár negyven zsoltárt is tud fejből. – Ez jellemez bennünket a legjobban – mondja Gilicze Rózsa Judit, az iskola igazgatója. Az iskolában az éneklés és az ige a mindennapok része. Arra, hogy a diákjaik jól énekelnek, külön büszkék: egyik öregdiákjuk kántori szolgálatot is végez az Ótemplomban.

2019. március 10.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET | Lőrincz Ildikó Lujza

Bán Csaba

SZŰK LETT A NÉGY FAL Az iskola most ünnepli alapításának és fennállásának huszonötödik évfordulóját, ugyanis 1994-ben indulhatott el a tanítás.

– Ez az idő annyi egy intézmény életében, mint egy ember életében a csecsemőkor – mondja az igazgatónő. Formálódnak, növekednek, bővülnek. Az induláskor minden évfolyamon egyetlen osztállyal számoltak, ma már az első öt évfolyamon dupla osztályok futnak. Terveik szerint a jövőben minden évfolyamon két osztályban tanulhatnának a gyerekek.

Gilicze Rózsa Judit

Lantosné Schmidt Klára

Az iskola névadója és öröksége Vannak ennél nagyobb álmaik is: szaktantermi rendszer kiépítését szeretnék, vagyis külön informatika-, kémia-, fizika-, biológia- és zenetermet építenének. – Fontos lenne, hogy minél hamarabb lehetőségük legyen a gyerekeknek a minél szélesebb körű tapasztalatszerzésre – fogalmaz Gilicze Rózsa Judit. Hozzáteszi: úgy érzik, az oktatási irányelvek között háttérbe szorultak a természettudományok, és szeretnének ezen változtatni.

Egyelőre erre nincs lehetőség, kicsi a jelenlegi épületük: „szűk az a négy fal már, amely körbevesz minket”. Az igazgatónő nem felejti: amikor ebben az iskolában kezdett dolgozni, Istennek volt számára üzenete. – Azt mondta, szűkek lesznek még nektek ezek a falak. Ez akkor annyira nevetséges volt, mint amennyire a bárkaépítés a szárazság idején Nóé számára – idézi fel az intézményvezető. Aztán teltek az évek, és megértette, hogy Istennek igaza volt. Épp ezért, bár most úgy tűnik, nehézségekbe ütközik az iskola bővítési terve, nem aggódik, hiszen bízik Isten ígéretében: – Hogy telket vásárolunk és építünk-e? Vagy egy nagylelkű adományozó segít majd nekünk? Esetleg elnyerjük a közeli szecessziós épületet?

Nem tudom még, de meg fog oldódni. A bárka is elkészült.  FOTÓ: KAPÁS CSILLA

18 Reformátusok Lapja

2019. március 10.

Szőnyi Benjámin polihisztor volt. Református lelkész, költő, író, énekszerző, aki negyvenhat éven keresztül volt Hódmezővásárhely lelkipásztora. Iskolát épített, gyülekezetet erősített. Gyermekeknek fizikakönyvet írt, Hódmezővásárhely érdekében pedig verset, egyenesen a bécsi királyi udvarba, hogy ne költöztessék szét az egész várost egy református parasztlázadás miatt. Számos imádságoskönyv szerzője, valamennyi imádsága énekelhető valamelyik zsoltár dallamára. Szentek hegedűje című könyve tizennyolc alkalommal jelent meg, még életében tizennégy kiadást megélt. A Magyar halleluja és az Istennek trombitája is népszerű kötete lett. Dicséretei közül öt ma is ott van a református énekeskönyvben (242, 304, 321, 349, 366). Mit tanulhatnak a mai diákok az iskola névadójának életéből? – A hűséget – feleli határozottan a kérdésre Bán Csaba lelkipásztor, hiszen ez jellemezte Szőnyi életét: hűségesen állt helyt a városban, és mindig kiállt Isten ügye mellett. A másik, amit szerinte a diákok Szőnyitől tanulhatnak, az imádság fontossága, szeretete, gyakorlása. – Úgy gondolom, hogy Szőnyi Benjámin naponta olvasta, értette, megélte az Igét, naponta imádkozott, könyörgött. Ma is érték, hogy ilyen szellemiségben nevelik a gyerekeinket a Szőnyiben – mondja Bán Csaba, és hozzáteszi: – A gyülekezetünk sokkal szegényebb lenne az iskola nélkül. 

| EGYHÁZI ÉLET |

Negyedszázada alakult újra a tábori lelkészség

Nagyszabású rendezvényen emlékeztek meg a Honvédelmi Minisztérium (HM) Tábori Lelkészi Szolgálatának huszonöt évvel ezelőtti újraalakulásáról a budapesti Honvéd Kulturális Központban.

Egyházi, világi és katonai vezetők jelenlétében tartottak ünnepséget a Tábori Lelkészi Szolgálat (TLSZ) újraalakulásának negyedszázados évfordulóján február 26-án Budapesten. A Honvéd Kulturális Központban megrendezett esemény fővédnöke Áder János köztársasági elnök volt, köszöntőjét fő hadsegédje, Szegő László dandártábornok olvasta fel. A köztársasági elnök szerint a magyar honvédségben az egyházi jelenlét ma sem pusztán a vallásos katonák támasza, hanem felekezeten túli lelkigondozás, a sajátos élethelyzethez al-

kalmazkodó, egyedi pasztoráció. „A tábori lelkész kísér, segít, meghallgat. Pótolhatatlan munkatársak abban, hogy a katonák mentális egészsége megmaradjon” – írta üzenetében Áder János.

Benkő Tibor honvédelmi miniszter beszédében kiemelte, hogy a katonai tábori szolgálatot nem parancsszóra alapították újra 1994-ben, hanem azért, mert a vezetők felismerték, hogy a katonáknak szükségük van a lelkészek támogatására. – A katonáknak szükségük van a hitre, amely megkönnyíti szolgálatukat, és szükségük van a tábori lelkészekre, akik közéjük viszik a szeretetet és a törődést – mondta a miniszter. „Őrhelyemre állok és megállok a bástyán” – kezdte Habakuk próféta szavaival beszédét az ünnepségen Huszár Pál, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke.

Szerinte messze vagyunk még attól az ézsaiási próféciától, attól az ideális állapottól, amikor majd a népek kardjaikból kapákat, dárdáikból metszőkéseket csinálnak és „nép népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul”. Úgy véli, a világ és benne Európa jelenlegi értékválsága szükségessé teszi a nemzeti hadsereget. – Akkor is szükség van rájuk, ha hittel és meggyőződéssel énekeljük: „Bízzál, ügyed az Istené, népét ő el nem ejtené.” Mennyei gazdánk tőlünk is elvárja, hogy az ő segítségét kérve mi magunk is megtegyünk, elkövessünk minden tőlünk telhetőt önmagunk és értékeink védelmében – mondta ünnepi beszédében Huszár Pál.  HEGEDŰS BENCE, FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

2019. március 10.

Reformátusok Lapja 19

KÖNTÖS LÁSZLÓ

Isten-kérdés Mondják az okosok, hogy az Isten-kérdéssel, amely sokáig lekötötte a nyugati gondolkodást, nem sokat kell már bajlódnunk. Isten fogalmára addig volt szükség, amíg az ember úgy gondolta, hogy nélküle nem magyarázható a világ igazi mibenléte. De aztán jött a tudományos gondolkodás korszaka, amely egy csapásra fölöslegessé tett minden olyan feltételezést, amely szerint Isten feltételezése nélkül nem tárulhat fel a világ végső jelentésének a titka. Eszerint tehát nem kell többé semmiféle Isten-képzet, hogy a valóságot érteni lehessen. Következtetésképp az Isten-kér-

Marad tehát az Isten-kérdés. És marad az Anyaszentegyház, amely minden hiedelemmel ellentétben nem semmisült meg, és nem is fog, mert olyan üzenetet képvisel és közöl, amely válasz a világgal szembenálló, egyszersmind a világhoz kötött ember örök kérdéseire. dés is lekerül végre a napirendről, mert kiderül róla, hogy az emberi tudatlanság történeti korszakának a szükségszerű kelléke volt. Ez, ugye, érthető. Végtére is ha az ember szemben áll az ismeretlennel, akkor is szüksége van valamiféle magyarázatra, és ha nem állt rendelkezésre objektív tudás és ismeret, akkor mindig kéznél volt az Isten-eszme, amely magyarázatot adott mindenre. Ebből viszont nyilvánvaló, hogy ahogyan gyarapszik az objektív tudás, úgy szorul vissza az Isten-képzet mint magyarázó elv. Ó, milyen egyszerű hely lenne a világ, ha a megismerés mechanizmusa így működne! De nem így működik. Minden okoskodó jóslattal szemben az Isten-kérdés nem vált a történelmi múlt martalékává. Az igaz, hogy a régi keresztyén Európában az Isten-kérdést jóformán csak az egyház tematizálta, de az már nem igaz, hogy az egyháziasság hanyatlásával maga az Isten-kérdés is egyszer és mindenkorra letűnt a napirendről.

Nem ártana, ha erre a körülményre azok is figyelnének, akik hajlamosak azt gondolni, hogy a nyugatias egyháziasság kétségtelen hanyatlása egyúttal magát az Isten-kérdés problematikáját is véglegesen megoldotta: az egyház térvesztésével magának a keresztyén üzenetnek az igazsága omlott össze. Nem omlott össze semmi sem.

20 Reformátusok Lapja

2019. március 10.

Ezt csak azok hihetik, akik valamiféle végtelenül leszűkített és korlátolt látással azt feltételezik, hogy a valóság birtoklásához immár nincs szükség semmiféle hitre, semmiféle Isten-képzetre.

Holott az igazság az, hogy az Isten-kérdés aktualitása nem korfüggő, hanem örök, amíg ember az ember, minthogy az emberi léthelyzet állandó.

Engem mindig meglep az olyan történelemszemlélet, amely egyenesen azt képzeli, mintha egyes korszakokban maga az ember cserélődött volna ki. Ha így lenne, akkor az egyik korszak embere képtelen lenne megérteni valamelyik másik korszakét. Holott a helyzet az, hogy mindig van valami állandó.

Hogy mi az állandó? Nos, az ember világba ágyazottsága, legyen bármi is a világ, és legyen bármi is az ember. Az Isten-kérdés elhalásáról szóló jóslatok azért hamisak és megalapozatlanok, mert az ember és a világ szembenállásának a lényege: szembenállás a végtelennel, minthogy a végtelenről épp onnan tudunk, hogy a világ véges létezők összessége.

Márpedig ha létezik tudás és érzet a végtelenről, sőt az minden ember sajátja, akkor kikerülhetetlenné és meghaladhatatlanná válik az Isten-kérdés. Nem véletlen, hogy minden jóslattal ellentétben – lehet, hogy nem feltétlenül az egyháziasság körén belül, de – az embereket igenis foglalkoztatja ma is az Isten-kérdés. Valójában ez a természetes és érthető, hiszen haladás ide vagy oda, a valóság nagy titkairól semmit sem tudunk.

Sőt, minél többet tudunk, annál inkább tudjuk, hogy mennyire nem tudunk semmit sem.

Marad tehát az Isten-kérdés. És marad az Anyaszentegyház, amely minden hiedelemmel ellentétben nem semmisült meg, és nem is fog, mert olyan üzenetet képvisel és közöl, amely válasz a világgal szembenálló, egyszersmind a világhoz kötött ember örök kérdéseire. Lehet, hogy ebben a válaszban sokan kételkednek ma. De ennek nem az az oka, hogy meglelték a végleges igazságot, hanem sokkal inkább az, hogy bedőltek olyan nézeteknek, amelyek szerint a Biblia igazsága immár a múlté. De ez tévedés. Minden okom megvan annak feltételezésére, hogy az Írásban kijelentett Isten nélkül a világ nem érthető, s nem is lesz az.

Az Isten-kérdés tehát marad. 

| GONDOLATOK |

NAGY KÁROLY ZSOLT

Egységkétség

A szerző kulturális antropológus, az MTA BTK Néprajztudományi Intézetének tudományos munkatársa

A SZERZŐ ILLUSZTRÁCIÓJA

„A magyar reformátusok számára 2019 az egység éve...” – olvasom a Generális Konvent legutóbbi üléséről szóló híradást a reformatus.hu oldalon.

Valóban, immár tíz esztendeje, hogy – felidézve az egyházi sajtó akkori narratíváit – gyógyítottuk a szétszakadt közösségek sebeit, „leromboltuk Trianon falait” és „összenőtt, ami összetartozott”. Érdekesek azonban ezek az évfordulók, mert néha vannak furcsa, sőt olykor szimbolikussá is váló összecsengések, amelyek mint valami interferencia, felerősítik – vagy kevésbé szerencsés esetben kioltják – egymást. Itt vannak ezek a

„kilencesek”: 1919, 1949, 1959, 1989 és persze 2009. 1959 első látásra talán nem tűnik olyan fontosnak, jóllehet egyházunk számára végzetes események kezdetét jelentette. Annak az évnek a tavaszán – a március 19-én megjelent rendelettel – indult meg ugyanis a „mezőgazdaság szocialista átalakításának” harmadik nagy hulláma, amely gyakorlatilag visszavonhatatlanná tette a magyar paraszti társadalom felszámolásának folyamatát.

A téeszesítés a református egyházat is nagyon erősen érintette, hiszen tagságának 61,4%-a mezőgazdasággal foglalkozott, 56%-a pedig a tízezer léleknél kevesebbet számláló községekben élt, éppen ezért a hatalomnak sem lehetett közömbös a református egyház viselkedése.

A megfelelő viselkedés programját Victor János fogalmazta meg egy cikkében, még 1950 szeptemberében: világos cselekvési stratégiát javasolt a gyülekezeteknek. Véleménye szerint „a kialakuló új életforma lényege szerint is kedvünk szerint

való kell, hogy legyen, ha az életet Isten igéjének a világánál nézzük”, hiszen „a termelő munkának közösségekbe való összefogásáról van szó, tehát arról, hogy a benne részt vevő egyes ember ne a maga gazdálkodását folytassa, amelyben ő mindenkitől független úrnak álmodhatja magát (hogy ez amúgy is álom csak, azt ma már mindenki tudhatja), hanem társaival együttesen közös munkába illeszkedjék bele. Ez az emberi rendeltetésünk, amely ellen büntetlenül eddig sem vétkezhettünk sohasem”.

Ezzel Victor a kollektivizálást igazoló legfontosabb, később is folyamatosan hangoztatott teológiai érvet fogalmazta meg. A cikk folytatásában pedig kifejtette, hogy mivel a keresztyén ember a szolgálatra rendeltetett, és ennek megvalósításában a közösségi létforma magasabb rendű, a mezőgazdaság átalakítása „olyan fordulat, amelyet nemcsak belenyugvással kell vennünk, hanem egyenesen örömmel kell üdvözölnünk, és minden tőlünk telhető módon elő kell segítenünk”. Ennek a „tőlünk telhető módnak” az összefüggésében először leszögezi, hogy az egyháznak minden élettevékenységét így kell folytatnia: „Nem szabad kétségnek fennmaradnia e tekintetben, hogy egyházunk nem áll az útjában ennek az átalakulásnak, sem nem áll azoknak pártján, akik útjában akarnának állani annak.” Ehhez pedig végül hozzátartozik az, hogy a közelgő presbiteri tisztújítás során a presbitériumokból távozzanak a megítélt osztályok képviselői, azok, akik útjában állhatnak ennek a nagy változásnak, vagy egyáltalán ez feltételezhető róluk.

Annak, hogy az egyház hivatalosan és sokszor helyi képviselői révén sem állt ki a tagságának jelentős részét kitevő parasztság mellett, sőt a szószéket is agitációra akarta használni, végzetes következménye lett, hiszen megroppant a gyülekezetével sorsközösséget vállaló lelkész karaktere, és megrendült az emberek egyházba vetett bizalma. Az így létrejött megosztottsággal pedig egyházunk a mai napig nem tudott szembenézni.

Nem beszélünk róla, és nem mondtuk ki magunk, az egyházban maradt vagy attól elfordult túlélők és leszármazottaik, de legfőképp Isten előtt: bűn volt, bocsáss meg. Az egység évében, lerombolva a hallgatásból és feledésből épített falakat, érdemes lenne ezt megtenni.  2019. március 10.

Reformátusok Lapja 21

| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra!

Légy örömmondó, békekövet!

Jézus mondja: „Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre!” (Mt 25,41) Ugyancsak Jézus mondja: „Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta.” (Mt 25,33) Nem vagyok az a lelkész, aki előszeretettel prédikál az eljövendő haragról, a kárhozat tüzéről, arról, mi vár mindazokra, akik semmibe veszik Jézus Krisztus értünk hozott áldozatát, halálát és feltámadását. Nem gyakran riogatom ezzel a híveket, mert úgy vélem, jobb, ha nem a félelem vonzza őket az Úrhoz, hanem inkább az ő szeretete, amelyet nap mint nap megtapasztalunk, és amely legnyilvánvalóbban Jézus Krisztusban van előttünk. Mindazonáltal fontos látnunk, hogy a Szentírás nem véletlenül beszél az örök büntetésről, hanem azért, hogy ezzel tisztában legyünk, és igyekezzünk inkább bemenni a szoros kapun a mennybe. Amiről az Isten Lelke által ihletett Írás beszél, arról nekünk is beszélnünk kell, mert semmi sem hiába vagy véletlenül jegyeztetett fel az Igében.

A Ráday-kollégiummal kapcsolatos tragédia még inkább felnyitotta a szememet ezzel kapcsolatban. Ahogy olvastam, illetve hallgattam a diákok beszámolóját az eseményekről, hogyan figyelmeztették egymást és igyekeztek mindenkit megmenteni a közelgő pusztító tűztől, az jutott eszembe: hasonló esetben bizonyára mi is igyekeznénk mindenkit megmenteni, mindenkit figyelmeztetni az eljövendő veszedelemre.

Van azonban olyan, legalább ennyire nagy és valóságos tűz és veszedelem, amely a Krisztus nélküli embereket sújtani fogja: az örök kárhozat. Olyan furcsa templomba járó, mély hitben élő szülőket, nagyszülőket látni, akik látják a gyermekeik, unokáik Isten nélküli életét, és úgy látszik, nem törődnek vele. „Ez az ő életük, az ő döntésük, mi nem szólunk bele” – mondják. Vajon a hívő ember belegondol-e ilyenkor abba, mekkora felelőssége van a körülötte élők iránt? Nekünk sónak és világosságnak kell lennünk ebben a világban. Küldetésünk van. Ahogy a 397. dicséret is int: „egy lélekért se érjen vádja téged, hogy temiattad nem látta meg őt!” Természetesen sok figyelmeztetés maradhat kedvező válasz nélkül, viszont imádságban akkor is kötelességünk hordozni a mieinket, mert „nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének” (Jak 5,16).

Hála az Úrnak, hogy mi nemcsak az eljövendő veszedelemnek a hírét vihetjük az emberek felé, hanem ennek az ellenkezőjét, a boldog örömhírt is. De ez a kettő szervesen összetartozik: aki elfogadja Jézus Krisztust az ő Üdvözítőjének, és igyekszik Isten parancsolatai szerint élni, az megmenekül az örök kárhozat tüzétől. Éppen ezért mindenkit szeretettel biztatok arra, hogy az előbb idézett ének refrénjét is igyekezzen saját magára értelmezni, és legyen örömmondó, békekövet: és hirdesse, hogy a Szabadító elközelgetett!  SÁNDOR TÖHÖTÖM

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu



MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: .........................................................................................

Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................



22 Reformátusok Lapja 2019. január 6.

Aláírás: ...................................................................................

| VILÁGIMANAP |

A nagy vacsora Március 1-jén tartották az ökumenikus világimanapot.

A felekezetközi mozgalom – amelynek Magyarország már évtizedek óta tagja – célja egymás missziói munkájának megismerése, a közös imádkozás és a kölcsönös segítségnyújtás. Ez alkalomból közöljük Csaholcziné Kádár Marianna óbudai lelkipásztor imanaphoz kapcsolódó gondolatait a Lk 14,15–24 alapján.

Nem illetlen dolog manapság nagy vacsoráról beszélni, amikor a világnak van egy gazdagabb és egy szegényebb fele? Nem bántunk meg ezzel embereket, akik legfeljebb csak álmodnak nagy vacsoráról? Nem kétséges, ilyen srófra jár az agyunk manapság, különösen itt, Európában, érzékenyítő programok között. Igazából van is helye annak, hogy az önzés világában az együttérzést élesszük, a szolidaritást erősítsük. Erre való ez az imanap is. De ahol már az is kérdés, hogy nem illetlen dolog-e a keresztet köztéren elhelyezni, nem sértünk-e ezzel másokat, ott már egészen biztosan rossz az irány. Krisztus missziói parancsa egyértelmű és ugyanolyan érvényes, mint amikor elmondta.

Illetlenség lenne ma erről beszélni? A kérdésre a válasz mégis az, hogy nem, mert a nagy vacsora példázata minden korban, minden körülmények között időszerű és hirdetésre méltó. Maga Jézus is társadalmi, vallási feszültségekkel terhes korban mondta el a Római Birodalom peremvidékén élőknek példázatait, itt épp egy lakomán egy főember házában, rávilágítva ezekre a feszültségekre. A meghívó szót különösen a szegények és megalázottak fogadták be, azok, akik különben kívül rekedtek az ilyen nagy lakomákról. De hiszen a szegény emberek is tudnak és óhajtanak nagy lakomát készíteni egy-egy jeles napon, a lányuk vagy fiuk esküvőjén, és ki ne vágyna egy nagyúr elegáns, nagyvonalú vacsorameghívására? Nekünk, magyaroknak a szegényvilágból hozott emlékeink közt is megjelennek ilyen képek. Sírva vigad a magyar, tartja a mondás.

A felvetett kérdésre a meggyőző válasz mégis az, hogy Jézus nem földi lakomáról beszél, noha hívóképnek használja, hanem Isten országának vendégségéről szól. Mert ő azért jött, hogy meghívja az embereket Isten országába. Saját népe hivatalosait, akik közé küldetett. Amikor azok mondvacsinált ürüggyel visszautasítják, előjön a B terv a példázatban: az utcáról szedik össze a szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat, vagyis a korabeli közmegítélés szerint méltatlannak tartottakat, hogy megtöltsék a házat. Jönnek a Zákeusok, a samáriai asszonyok, a Bartimeusok és a perifériára szorultak. Nem marad el a nagy vacsora.

Látjuk, hogy a valamikori keresztyén Európa többségében hitehagyottá vált, lassan keresztyén gyökereit és jelképeit sem vállalja. Eközben a világ más tájain sokan üldöztetést, akár mártíriumot is vállalnak Krisztusért és a hitükért. A világ legüldözöttebb vallása lett a keresztyénség. Ez az igazi kontraszt. A keresztyén világ ma két részre oszlik: van puhány és van üldözött keresztyénség. Itt, Európában az önzés és anyagi érdekek mentén haladva, mindenféle ürügyet találva lelki restségben, süketségben és vakságban folyik az üdvösségre meghívás vis�szautasítása, a hitehagyás és az önfeladás.

A vezetők felelőssége ma éppoly nyilvánvaló, mint Jézus korában volt. De ne feledkezzünk meg az egyéni felelősségről sem.

A kezünkben van a meghívó Isten országába, a nagy vacsorára.

Mi, akik talán régebben megkaptuk a meghívást a vendégségre, frissítsük fel időről időre az első szeretetet, emlékezzünk arra az időre, amikor talán először csodálkoztunk rá a Biblia igazságára. Amikor először hozzánk szólt, megérintett Isten Igéje és életünket formálta, milyen lelkesek, elszántak is tudtunk lenni!

Kosztolányi Dezső Hajnali részegség című versének záró sorait idézve: „mégiscsak egy nagy, ismeretlen úrnak vendége voltam”, csodálkozzunk rá arra is, hogy nemcsak itt, a földi keretek közt, de majd vendégek lehetünk valamikor, valahol ennek a nagy Úrnak a vendégségében. Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára (Jel 19,9).  FOTÓ: VARGOSZ GÁBOR 2019. március 10.

Reformátusok Lapja 23

| SZEMLE | ITT SZÓLHATSZ BE A PAPNAK LEGKÖZELEBB Debrecenben március 25-én lesz a következő, sorban a 21. rendezvény, az immáron kétéves eseménysorozat e havi témája a megtérés lesz. Budapesten március 18-án az egyház bűneinek témakörében lehet majd kérdezni, míg március 27én Szombathelyen a hit és tudomány viszonyát járják körül az eseményen. Pápán március 21-én folytatódik a sorozat.

Érzékeny témák, őszinte kérdések HEGEDŰS BENCE

A Szólj be a papnak! című eseménysorozat eredetileg Debrecenből indult, de ma már Budapesten, Pápán, Szentendrén és Szombathelyen is rendeznek vitaesteket, amelyeken három felekezet papjai, lelkészei, szerzetesei fogadják a közönség provokatív kérdéseit.

A reformáció ötszáz éves jubileumának köszönhető az elmúlt évek egyik legnépszerűbb egyházi kezdeményese, a Szólj be a papnak! nevű vitaestsorozat. – A debreceni Árpád téri gyülekezetben tartott bibliakörön tettük fel magunknak a kérdést lelkészünk, Veres János vezetésével, hogy a jubileumi készülődésünk csak valamiféle visszatekintés, ünnepélyes alkalomsorozat lesz-e, vagy valamilyen módon tényleg aktivizálódunk, és megpróbáljuk az új reformáció koncepcióját megvalósítani – osztja meg a kezdetekről Berecz Péter presbiter, az egyik ötletgazda.

KOCSMAI EVANGELIZÁCIÓ Végül megszületett az esemény váza: a hallgatóság három felekezet papjainak, lelkészeinek tehetett fel kérdéseket, a provokatív címadású vitaestek helyszínéül pedig a város egyik szórakozóhelyét választották. – Ezeken az esteken sokszor olyan kérdések is előkerülnek, amelyeket sokáig hordoztak magukban az emberek, mert nem volt olyan hely vagy alkalom, ahol fel tudták vagy fel merték volna tenni őket – mondja Berecz Péter.

Arany Barbara, aki a Debreceni Református Egyetemi Gyülekezet lelkészeként önkénteskedik a szervezőcsapatban, úgy véli, a kocsma valójában nem extrém, hanem semleges helyszín. – Egy-egy gyülekezeti terembe vagy templomba nehezebben megy be az, aki nem jár gyülekezetbe. Az egyetemen mi is sokszor szervezünk programokat a templomon kívül, mert bemenni Isten házába már egy lélektani határ átlépését jelenti – magyarázza a lelkipásztor.

24 Reformátusok Lapja

2019. március 10.

TÉMÁK ÉS PAPOK A református kezdeményezés végül ökumenikus eseménysorozattá nőtte ki magát, és nem csak azért, mert a közönség kérdéseire válaszoló papok három különböző felekezetet képviselnek: a vallási sokszínűség tetten érhető a szervezőgárdán is. Berecz Péter elmondja, hogy az elmúlt két év alatt közel ötven pappal, lelkésszel és szerzetessel dolgoztak együtt, akik felkérés után mondtak igent a részvételre.

Arany Barbara tapasztalata az, hogy az esemény neve miatt a papok-lelkészek sokszor tartanak a felkéréstől, mert félnek, hogy pellengérre fogják őket állítani: „Sokan azt gondolják, hogy itt tényleg hatalmas beszólások vannak, pedig itt inkább kérdeznek.” A vitaesten feltett kérdések témái között a szexualitásnak és a papi cölibátusnak bérelt helye van, ezekből a témakörökből szinte biztos, hogy lesz egy-egy kérdés, még ha aznap este éppen a metálzene és a templom kapcsolatáról, vagy a vallás és a háború viszonyáról, esetleg a házasságról zajlik is a beszélgetés.

FRANCHISE Az elmúlt két év alatt nemcsak Debrecen határát hagyta el a kezdeményezés, hanem már az országét is: a kálvinista Róma mellett Budapesten, Pápán, Pécsett, Szombathelyen és Szentendrén is tartottak már vitaestet, de a müncheni magyar közösség is érdeklődött iránta. Az eseményeket Facebookon is meghirdetik, a témáknak pedig a nem csak keresztyének számára írt blogjukon, a szoljbeapapnak.blog.hu oldalon ágyaznak meg.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

| SZEMLE |

Festett igék Isten dicsőségére Pótor Mirjam gyermekkora óta alkot: akrilfestményeiből készült bibliai igés képeit január óta tekinthetik meg az érdeklődők a debreceni Nagytemplom időszakos kiállításán. Közel öt éve szerveznek tárlatokat az épület keleti karzatán kialakított galériában, ahol az elmúlt években különféle képzőművészeti ágak alkotói mutatkozhattak be: kerámia-, festmény- és textilkiállítás is szerepelt a kínálatban.

– Az alkotóknak rendszerint van valamilyen gyülekezeti vagy debreceni kötődésük, de ez nem feltétele egy-egy kiállítás létrejöttének. Nem előírás az sem, hogy református felekezetű legyen a képzőművész, de jellemzően keresztyén alkotók szoktak kiállítani nálunk. Fontosnak tartjuk, hogy az időszaki tárlatok illeszkedjenek a Nagytemplomhoz és a hely szellemiségéhez – mondja Lucski Zsófia, a Nagytemplom kommunikációs és turisztikai referense.

SZEMEIMET A HEGYEKRE EMELEM Az idei év első időszaki kiállításán Pótor Mir­ jam tanítónő és képzőművész festményeit, illetve kerámiáit csodálhatja meg a közönség.

A március végéig látogatható tárlatról eddig csupa pozitív visszajelzést kaptak a szervezők a látogatók és a gyülekezet tagjai részéről is. – A turisták is hosszasan el tudnak időzni a galérián, hiszen mindegyik festményen egyegy bibliai igevers is olvasható, így nemcsak a képek, hanem a szavak is üzenetet adnak át – véli a turisztikai referens.

– Amikor megértek valamilyen bibliai igazságot, vagy Isten nagyon közel hoz hozzám egy-egy igét, akkor azt ki kell festenem magamból – mondja Pótor Mirjam a képek keletkezésének körülményeiről. Nagyon szeret utazni, ezért kedvenc helyszínei köszönnek vissza a festményekről. Változó, hogy egy adott igéhez készít-e képet, vagy valamilyen képhez keres megfelelő igét. – Többnyire bátorító, áldó igéket választok a képekhez – árulja el a fiatal képzőművész.

VIDÁM, SZÍNES A kiállítás januári megnyitóján Molnár Szabolcs debreceni lelkipásztor vidámnak és színesnek nevezte a galérián kiállított több mint negyven alkotást. Pótor Mirjam már tíz éve készít festett igéket, a képeit először tavaly októberben mutatta

A turisták is hosszasan el tudnak időzni a galérián, hiszen mindegyik festményen egy-egy bibliai igevers is olvasható, így nemcsak a képek, hanem a szavak is üzenetet adnak át

meg nagyobb nyilvánosság előtt, a nagytemplomi a harmadik kiállítása. Mint mondja, meglepte, hogy a kiállítások után a látogatók meg szerették volna vásárolni a képeket. – Inkább csak ajándékozni szoktam – felelte akkor a megkeresésekre. Az alkotó mindig tart magánál néhányat a képeiből készült kis kártyákból, naptárakból, amelyeket a legváratlanabb helyzetekben ajándékoz annak, akiről úgy gondolja, hogy szüksége lehet rá. Engedve a nyomásnak, tavaly internetes boltot nyitott Festett ige néven, ahol bárki vásárolhat reprodukciót a közel száz képből álló sorozatából.

Bár a képek témája változó, a rajtuk szereplő ige sosem marad le. – Hiszem, hogy azért kaptam ezt a talentumot, hogy kamatoztassam Isten neve dicsőségére. Az a célom, hogy az ő neve legyen felemelve – vallja meg Pótor Mirjam.  HEGEDŰS BENCE, FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

2019. március 10.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

„Bébibumm” Legutóbb szóltunk arról, hogy két ember szerelmének, majd házasságának üdvös kiteljesedését, az áldott, „reményteljes állapotba” kerülést, a gyermekvállalást és a legszebb misztériumot, a gyerekszülést, -születést újabban nemegyszer babaprojektként emlegetik. Amiképp léteznek a mai nyelvhasználatban úgynevezett szerelemprojektek is!

Ennek tanújelei a következő médiamondatok: „Az Arthur Newman világa vérbeli független filmes szerelemprojekt arról, hogyan talál egymásra két ismeretlen, akik látszólag nem is különbözhetnének jobban, ám valami mégis összeköti őket.” Továbbá: „a funból szerelemprojekt lett, és most komolyan gondoljuk a hangulatos, társaságorientált, de high end instance-eket is célba vévő guild létrehozását” – olvasom – anyanyelvünk megszállott rajongójaként – fejcsóválva a sajtóban. (Ez utóbbi mondat tolmácsolására ugyanis érdemes volna műfordítót felkérni.)

S akinek még ez sem elég, a médiában találkozhat a következő (elképesztően „nagy” hírértékű) értesüléssel: „Bébibumm: tizenhét sztárbaba érkezik őszig.” (A citált közlés mesterséges, erőltetett szóösszetételét értsd így: ’a születési hullámhegy idejét éljük’.) Sőt, ez év elején azt írta az újság: „Elképesztő bébibumm a magyar állatkertekben!” (Értsd: eredményes szaporítás nyomán tavaly nagymértékű szaporodást tapasztaltak.

– Az angol boom egyik jelentése: ’nagyfokú gyarapodás, szaporodás’.)

Anyanyelvvédő „projektünk” újabb darabját olvasták. De inkább: örülünk, ha tehettünk néhány javaslatot arra, hogy a gagyi nyelvhasználat ellenében hatalmas szinonimatárunk mely tartalmas szavaiból merítsünk. Na bumm… (’kit érdekel?, és akkor mi van?’) – mondhatja erre kerülendő, lapos szófordulattal az igényes nyelvhasználat iránt közönyös. De talán akadnak, akik meghallják a nyelvápolók szavát, és a szüntelen nyelvőrzés nyomán nagy bumm (értsd: erős hanghatás) éri ezt az ólomszürke közlésfolyamatot, és rátérünk végre a választékos, szép magyar kifejezésmódra. Bámulatosan gazdag szókészlet van hozzá. Beszélő, író – már kevesebb.  ARANY LAJOS 26 Reformátusok Lapja

2019. március 10.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A Példabeszédek könyvében így szól a teremtő bölcsesség.

Vízszintes: 1. Az idézet első része (A, T, L, E, S). 13. Köröm anyaga. 14. Francia területmérték. 15. Irányvonal. 16. Értelmi képesség. 17. Hamlet barátja és diáktársa. 20. Zaj betűi keverve. 21. A szilícium vegyjele. 22. A görög főisten testvére és felesége. 23. Összetételekben mindent jelent. 25. Éden egynemű betűi. 26.

Londoni kapu! 28. Poroszló, idegen szóval (SBIRR). 30. Kárpátaljai nagyközség. 32. … et orbi (pápai áldás). 34. Egyenlő a teniszben. 36. Igekötő. 38. Ritka női név. 40. Ökölvívóbajnok, mesteredző (Zsigmond). 42. Hangtalanul nótázó! 43. A szenvedőhöz lehajló jóság. 44. Talajművelő eszköz. 45. Alaszkai folyó. 47. Az egyik szülő kedveskedő megszólítása. 48. Iskolai tárgy a diákok nyelvén. 50. Germán eredetű férfinév. 52. Német író testvérpár (Heinrich és Thomas). 53. Autós csillagtúra. 55.

Andorra la …, európai főváros. 58. A győzelem istennője a görög mitológiában.

60. Kalauz nélküli, röv. 61. Egykori lovas nép. 63. Összetételek előtagjaként a vele összetett fogalom külső voltát jelöli. 65. Fordított kettős betű. 66. Zúdít. 68. Latin eredetű főnévképző utótag, egyik jelentésében egy nép műveltségével foglalkozó tudományágat jelöl. 70. Hasznavehetetlen. 71. Egészségügyi célokat szolgáló étrend. 73. Töltött elemi részecske. 74. Vonat, angolul.

Függőleges: 1. Járóka Sándor. 2. Földrész. 3. TAZ. 4. Stroncium vegyjele. 5. Felhőszakadás. 6. Mennyiségi egység. 7. … et labora! (bencés jelmondat). 8. Traktormárka. 9. Egyiptomi istenség. 10. Angol úr, röv. 11. Olasz felfedező, zoológus és festő (Leonardo FEA). 12. Egoista viselkedés. 16. Az idézet második része (Y, Ö, T, E, R, N). 18. Női becenév. 19. I. István fia. 22. Hajózási vállalkozó, később szalámigyáros (Ármin). 24. Heves megyei község. 27. Gyömöszöl. 29. Sárral beken. 31. Kézzel érinteni. 33. Szünetelő szólamnak jelet ad a folytatásra. 35.

Görög betű. 37. Tuskeverék! 38. Járom. 39. Könnyűfém rövid neve. 41. A Tenkes kapitánya (Máté). 46. … dant vitia, tétlenség a bűnök forrása. 49. Évben, latin kifejezéssel. 51. Veszélyre figyelmeztető felhívás. 52. Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, színész (Károly). 54. … Hall, Woody Allen 1977-es vígjátéka. 56. Biokatalizátor. 57. Német folyó (LEINE). 59. A katolikus liturgia egyik fontos imájának a közneve. 62. Volt cseh tehergépkocsi gyár Liberec központtal. 64. Híres londoni galéria. 67. Témafej! 69. Vissza: sétapálca.

70. Somogy megyei város. 72. Tantál vegyjele. 75. Rák Kati.

Múlt heti rejtvényünk megfejtése: A bűnösök szavai vérszomjasak, – de a becsületeseket – megmenti beszédük.

| GYERMEKEKNEK |

Szolgák és rabszolgák A rabszolgák nem zsidók voltak?

Jobbára nem. Sokáig nagyon kevés rabszolga volt a zsidók körében, mert a rabszolgák leginkább a hadifoglyok közül kerültek ki. Igazán attól kezdve nőtt meg a rabszolgák száma, amikor Dávid király, majd a fia, Salamon nagy építkezésekbe kezdett, és szükség volt a munkáskézre. Zsidó csak akkor vált rabszolgává Izráelben, ha elveszítette minden vagyonát, és teljesen eladósodott. Akkor önmagát vagy gyerekeit eladhatta adósrabszolgának. De amíg a rabszolgák életük végéig – vagy addig, amíg el nem

Így történt Józseffel is, aki bár rabszolgaként került Egyiptomba, végül mégis a fáraó segítője lett, lényegében ő kapta meg a gazdasági miniszteri posztot.

 MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Mi a különbség a szolgák és a rabszolgák között?

A szolgák szabad emberek voltak, a rabszolgák viszont nem. A szolgák bért, fizetséget kaptak a munkájukért, a rabszolgák nem. Amikor a Bibliában szolgákról olvasol, az leggyakrabban rabszolgákat jelent. Persze a szolga szó kifejezheti azt is, hogy valaki alárendeltje a másik embernek. Például a szegény a gazdagnak, vagy hogy az Úr szolgája minden hívő ember.

Nekem nagyon furcsa elképzelni, hogy a gazdag embereknek nemcsak szolgáik, hanem rabszolgáik is voltak. A rabszolga tényleg mindent köteles volt megtenni az urának? És az ura akár meg is ölhette?

Mivel a gazda tulajdona volt a rabszolga, bármilyen parancsot adhatott neki, teljesítenie kellett.

Ha nem tette, a gazdája megbüntette, akár az életét is elvehette, és bármikor el is adhatta. Ha a rabszolga felvette a zsidó vallást, akkor viszont szombatnapon neki sem volt szabad dolgoznia, akármit parancsolt is az ura.

adták őket – az uruk tulajdonai voltak, az adósrabszolgákat és családtagjaikat a hetedik évben fel lehetett szabadítani a rabszolgaságtól, és legkésőbb a jubileumi (ötvenedik) évben kötelező volt. Az izráeli rabszolganőt feleségül vehette az ura. A zsidók maguk is (rab)szolgák voltak Egyiptomban, majd később Babilonban.

Ki tarthatott rabszolgát?

Minden szabad ember. De egy rabszolga nagyon sokba került. Az árát a kora, egészségi állapota, képzettsége határozta meg, így általában csak a gazdagabb emberek tarthattak a házukban rabszolgákat. Ezek a házi szolgák az uraik munkáját segítették és végezték el. A legképzettebbek beleláttak a gazdájuk gazdasági tevékenységébe, és akár irányító feladatokat is elvégezhettek. Így történt Józseffel is, aki bár rabszolgaként került Egyiptomba, végül mégis a fáraó segítője lett, lényegében ő kapta meg a gazdasági miniszteri posztot. A ház körüli munkákat is rabszolgák végezték, a főzéstől kezdve a kertgondozáson át a ruhák rendben tartásáig. A ház lakóinak jólétét is szolgálhatták, mert nemcsak a cselédek, társalkodónők voltak rabszolgák, hanem a gyerekek tanítói is. A legjobb dolguk a házi rabszolgáknak volt, mert ők szinte családtagként éltek. Ám azok a rabszolgák, akik a királyi építkezéseken, bányákban, útépítéseken vagy a földeken dolgoztak, nem éltek ilyen kényelmes életet. Végkimerülésig dolgoztatták őket, éppen ezért nagyon korán meg is haltak.  2019. március 10.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

ÁLLÁS

PÁLYÁZAT

Az Oberwart/Felsőőri Református Egyházközség (Ausztria) a 2019. augusztus végén nyugdíjazás folytán megüresedő lelkipásztori állásra pályázatot hirdet. Egyházközségünk az Osztrák Református Egyház (Evangelische Kirche Helvetischen Bekenntnisses in Österreich) tagja. A szolgálat háromnegyed részben német, egynegyed részben magyar nyelvű, ezért a német nyelv legmagasabb szinten való ismerete alapfeltétel. A díjazás az Osztrák Református Egyház szabályai sze­rint történik. Modern lelkészlakás és digitális irodai felszerelés áll a lelkipásztor rendelkezésére. A lelkipásztor a gyülekezeti feladatai mellett (istentisztelet, bibliaóra, ifjúsági és gyermekmunka, diakóniai és ökumenikus szolgálatok, magyar nyelvű kultúrmunka stb.) köteles heti 8 órában iskolai hitoktatást végezni és az egyházközséget a világi hatóságokkal szemben képviselni. A közel 450 éves egyházközség a magyar kálvinista tradíciókból kiindulva új, német nyelvű református identitás kifejlődésének irányában halad, ezért hitépítő és hídépítő munkára és személyiségre van szüksége. A pályázat benyújtásának határideje: 2019. március 31. További felvilágosítással a Lelkészi Hivatal szolgál: a kirche.hb.ow@aon.at villámpostacímen és a 0043-3352-32416 telefonszámon.

ESEMÉNYEK

Március 10. Budapest | Soós Gábor orgonaművész ad hangversenyt a Kálvin téri református templomban (IX. Kálvin tér 7.) vasárnap 17 órakor. A koncertet, amelyen Scheidemann, Bach és más barokk szerzők művei csendülnek fel, 18 órakor esti istentisztelet követi. Igét hirdet Kun András Nándor református lelkipásztor.

Március 12. Budapest | Nyugdíjas lelkészek bibliaórájára hívják a nyugalmazott lelkipásztorokat és lelkészözvegyeket kedden 11 órára, a Kálvin téri gyülekezet (IX. Kálvin tér 7.) udvarában lévő épület 1. emeletén a szokásos terembe. A téma: Tolle, lege!

– Vedd és olvasd! Az áhítatot Nagy Károly nyugalmazott lelkipásztor tartja, az előadás szolgálatát Daxner Tamás, a Szentírás Szövetség vezetője végzi.

28 Reformátusok Lapja

2019. március 10.

A Békési Református Egyházmegye esperese az MRE 2013. évi I. törvényének 61. §-a alapján, a vonatkozó presbitériumi határozatnak megfelelően pályázatot hirdet a vésztői református gyülekezet nyugdíjazás miatt megüresedett lelkészi állásának betöltésére. A gyülekezet fenntartásában egy általános iskola, valamint egy bentlakásos szeretetotthon és a hozzá tartozó szociális gondozó központ is működik. A lelkipásztor az MRE törvényeiben meghatározott szolgálati kötelezettségeinek teljesítéséért a lelkészi díjlevél alapján bruttó 200 000 Ft/hó helyi készpénzjavadalomban részesül, amelyet kiegészít az egyházközség által fenntartott szeretetotthonban végzendő szolgálatokért járó bruttó 80 000 Ft/hó javadalom. Ezt kiegészíti még a helyi gyakorlat szerinti stóladíj és a központi kifizetőhely által biztosított hittanóradíj. A javadalom része egy ötszobás szolgálati lakás teljes rezsiköltséggel. Az alkalmazás feltétele, kiemelt gyülekezet lévén, a legalább ötéves lelkészi szolgálat. Szakirányú végzettség előnyt jelent. A pályázathoz benyújtandó a lelkészi oklevél hitelesített másolata, az illetékes esperes által kiállított szolgálati bizonyítvány – Tiszántúlról kívülről az illetékes kerület püspökével záradékoltatva –, a pályázó önéletrajza, a törvényben előírt nyilatkozatai és hiteles törzskönyvi lapja. A pályázat beérkezési határideje április 2., a dokumentációt a Békési Református Egyházmegye Esperesi Hivatalába (5630 Békés, Széchenyi tér 21., tel./fax: 06-66-411-357, mobil: 06-20-9299-935, e-mail: bekesi.em@reformatus.hu) kell beküldeni.

JÓTÉKONYSÁG

Támogatás Debrecenből

Átadták a Debreceni Református Hittudományi Egyetem hallgatói a Ráday Kollégium károsultjainak a támogatásukat. Négyszázezer forinttal és könyv­ adománnyal segítették a tűzesetben érintetteket. – A pénz mellett százhatvan példányból álló könycsomagot is vittünk, amelyet az egyetemünk közössége gyűjtött össze, valamint az elveszett-utakon.hu felajánlását, egy háromszor tizenöt fő részére szóló túrázási lehetőséget teljes ellátással – mondta Kicska László. A debreceni hallgatói önkormányzat elnöke szerint jó érezni, hogy a teológusok közössége összetart nemcsak helyi, hanem országos szinten is. Az adományt kedden adták át Czikó Györgyinek, a Károli-egyetem Egyetemi Hallgatói és Doktorandusz Önkormányzata elnökének.

A HÉT KÉPE

A kaposvári református gimnázium csapata nyerte a 25. SDG Bibliaismereti Verseny teszt részét, amelyen közel negyven csapat vett részt március 1–2-án Mezőtúron – gratulálunk a győzteseknek!  FOTÓ: SZÉKELY GERGŐ

| EGYHÁZI ÉLET |

Elindult a Magyar falu program Az egyházi közösségeknek és a helyi önkormányzatoknak szóló pályázati kiírást tett közzé a magyar kormány. Közösségi célú ingatlanfelújításra és programok szervezésére összesen huszonhárommillió forintot nyerhetnek el az ötezer főnél kisebb településeken szolgáló reformátusok.

– Ez olyan átfogó program, amely azt üzeni, hogy a falvakban lakók élete legalább olyan fontos a kormány és a magyarok többsége számára, mint a városokban, illetve a fővárosban élőké – mondta a Magyar falu program most megjelent pályázatait bemutató szerdai sajtótájékoztatón Soltész Miklós. Az egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár hozzátette: az egyházi felújításokkal és közösségeik erősítésével az egész település gazdagodni fog.

A Magyar falu program keretében az egyházi közösségek tizenötmillió forintig pályázhatnak egyházi tulajdonú, de már funkciójukat vesztett ingatlanok felújítására, hogy közösségi tereket hozzanak létre. A felújított terekben megvalósítandó programokhoz ötmillió forintot lehet elnyerni, további hárommillió forintot pedig a programokat szervező világi személy egy évig tartó alkalmazásához. A három célterületre összesen huszonhárommillió forintot nyerhet el egy egyházi közösség.

A Magyar falu program 2019-ben százötvenmilliárd forint támogatást kap, amelyből hetvenötmilliárd forint pályázati úton lesz elérhető az ötezer főnél kisebb települések számára. A közszolgáltatások színvonalának emelését és a falusi életminőség javítását tizennyolc támogatott célterület fogja át: tizenhatnak az önkormányzatok, kettőnek pedig az egyházak a kedvezményezettjei. A kormány a költségvetésben hétmilliárd forintot különített el erre a célra, az önkormányzati közösségi terek megújítására további hatmilliárd forint áll rendelkezésre. Ez összességében tizenhárommilliárd forintot jelent ebben az évben, amiből számítások szerint öt-hatszáz közösségi tér jöhet létre.

Gyopáros Alpár, a modern települések fejlesztéséért felelős kormánybiztos elmondta: az egyházi közösségeknél a történelmi keresztény egyházak a kedvezményezettek, hiszen a katolikusok, reformátusok és az evangélikusok számottevően vannak jelen a magyar falvakban. Arra is felhívta a figyelmet, hogy szeretnék kizárni a párhuzamosságokat a településeken, ezért – tekintettel a nagyszámú, üresen álló egyházi ingatlanra – előnyben részesítik az egyházi pályázókat, így az önkormányzatok vezetői számára fontos lehet az egyeztetés az egyházi közösségekkel.

A támogatási kérelmek benyújtására március 18. és április 25. között van lehetőség. További részletek a Miniszterelnökség honlapján, a www.kormany.hu oldalon megjelent felhívásban olvashatók.  REFORMATUS.HU

TOVÁBBKÉPZÉS

A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézete, az Evangélikus Hittudományi Egyetemmel és a Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskolával együttműködésben 2019 szeptemberétől akkreditált mentálhigiénés lelkigondozó szakirányú továbbképzést hirdet. A felvétel kritériuma: BA, MA, főiskolai vagy egyetemi hitéleti végzettség, egyházi ajánlás és személyes alkalmasság. A képzés időtartama: 4 félév, 560 óra (havonta 2 nap + 2 intenzív képzési hét). Jelentkezési lap és bővebb információ az SE Mentálhigiéné Intézet honlapján található: www.mental.semmelweis.hu. A képzésről sze­mélyes tájékoztatást ad Török Gábor Pál (06-20-6632-389, torok.gabor@ public.semmelweis-univ.hu). ÁLLÁS

A váci Bernáth Kálmán Református Gimnázium teljes munkaidős református vallástanárt keres. Az önéletrajzot és a végzettséget igazoló dokumentumok másolatát a keri.vac@reformatus.hu címre várják.

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Adás-vétel | Gyűjtő venne bélyeggyűjteményt, régi postai levelezőlapot. Tel.: 0620-522-5690, 06-1-3228-439.

Szolgáltatás | Minőségi ötvösmunka: klenódiumok javítása, restaurálása. Imrei Imre, 06-20-316-8217.

Quasi-Modo Kft. Padfűtés (svájci fűtőfóliával), harangvillamosítás, toronyóra-felújítás, -kiépítés, programórák, hangosítás, dallamjáték, énekszámkijelző. Honlap: www.quasi-modo.hu, e-mail: kapcsolat@quasi-modo.hu, tel.: 06-30-940-8223 (Sárdi György).

Egyéb | Szálláshely Zamárdiban! Hittantábo­ rok, gyülekezeti csoportok részé­re az egyházi épületben 17 férőhely, valamint az udvaron sátorhelyek 20 főig. Érdek­lődni lehet az apostolanna838@gmail.com címen vagy a +36-30-69-15-615-ös telefonszámon.

2019. március 10.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Balla Barnát, az erdélyi Málnás falu gyülekezetének lelkipásztorát kérdeztük.

1

Mikor és miért döntött úgy, hogy lelkipásztor lesz?

Hetedikes voltam, amikor a konfirmációra felkészítő lelkészünk – többé-kevésbé komolyan – azt mondta: „Barna, belőled, ejsze, jó pap lenne.” Bár hízelgő és vonzó volt a gondolat, abban a kommunista világban a lelkészi pálya csak nagyon kevesek számára volt nyitott. Amúgy is informatikusnak

Balla Barna Márton 1998-ban végezte el a teológiát, 2011 óta a Kovászna megyei Málnás lelkipásztora. A szolgálatot a sepsiszentgyörgyi vártemplomi gyülekezetben kezdte, majd Keresztvár, később pedig Komolló református lelkésze lett.

készültem, így messze vetettem magamtól a gondolatot. Aztán jött a rendszerváltás, kinyílt a világ, rájöttem, hogy az informatika nekem túl rideg lesz.

A gondolat visszatért, és egyre inkább erősödni kezdett bennem. A lelkészi hivatás Istennel és emberrel közösségbe ágyaz, ugyanakkor teret enged a kreativitásnak, és – amire akkoriban nagyon-nagyon vágytunk – viszonylag nagy mozgásteret, szabadságot biztosít. Az inkább Istenhez, mint világhoz kötöttség gondolata egyre inkább vonzott.

A tizenegyedik osztályt már úgy kezdtem el, hogy tudtam: lelkész szeretnék lenni.

2

Mi a lelkész legfontosabb feladata a gyülekezetében?

Az, hogy híveinek Isten és egymás felé utakat nyisson, ezeket tisztán, járhatóan fenntartsa, és minél többek számára kívánatossá tegye. Elhárítsa az akadályokat az emberek és Isten találkozása elől.

Igehirdetései, előadásai, írásai, csoportos vagy egyéni beszélgetései mind-mind katalizátorként szolgáljanak Isten jóságának megismerésére, és 30 Reformátusok Lapja

2019. március 10.

ezáltal az emberi jóság felszítására. Ha ez sikerül, a többi a Szentlélek munkája. A gyülekezet „beindul”, és attól kezdve önmagát viszi előre. Ekkor már „lentről” jönnek a kezdeményezések, és örömmel vállalják azok megvalósítását is. Így az élet minden területére kiterjedhet a közösség figyelme, és be tudja tölteni lelki többletet adó és megtartó hivatását. Ha ez megvalósul, a lelkésznek öröm a munka, az igei tanítás mellett leginkább csak koordinál.

3

És mi a legnehezebb?

A fiatalok világa egyre gyorsul, átalakulnak a kommunikációs szokásaik, igényeik, miközben az idősebbek maradnának a hagyományok, a megszokott dolgok mellett. Lelkészként mindegyikük életében jelen kell lennem, és megfelelő kommunikációval segíteni kell az útkeresésben. A korosztályos alkalmakon nincs gond, csak az ös�szgyülekezeti alkalmak hangolása nehezebb. Nagy feladatnak érzem úgy lépést tartani a haladókkal, hogy nem hagyom le a maradókat.

4

Van hobbija, amelyet esetleg kamatoztatni is tud a közösségében?

Játékos ember vagyok. Szeretem a számítógépes és a különféle kvízjátékokat. Öt évvel ezelőtt szerepeltem a közszolgálati televízió egyik vetélkedőjében, és nyertem is. Úgy érzem, hogy a gyorsan váltó gondolkodás, a kvízek miatt és által mindig friss tudás sokat segíthet az igehirdetésre készülésemben és a beszélgetések vezetésében is. Ugyanakkor a hobbim sokszor segít a szabadabb alkalmainkat – mint például a vallásóra – játékosabbá, így szórakoztatóbbá és vonzóbbá tenni.

5

Melyik az a bibliai igeszakasz, amely jellemző lelkészi munkájára?

A 23. zsoltár. Egyszerre adja meg a hitbeli erőt, hogy életemet Isten kezében biztonságban érezzem, és ösztönöz, hogy a magam lelkipásztori szolgálatában, az ott leírt eszményi képhez hasonlóan terelgessem a rám bízott nyájat. Próbálok olyan pásztor lenni, aki segít, hogy lehetőleg senki el ne vesszen.  HEGEDŰS BENCE, FOTÓ: BALLA LEHEL

| EGYHÁZI ÉLET |

KIVÁLASZTOTTÁK EGYHÁZUNK IDEI BORAIT

Országos szavalóverseny Törökszentmiklóson

Hetedszer szervezték meg a Kárpát-medencei református szőlészek és borászok fórumát, a BORUMOT, immár a Református Gasztrokulturális Programok részeként. A hagyományosan március első hétvégéjén megrendezett találkozónak ebben az évben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Cserépfa-

A törökszentmiklósi Bethlen Gábor Református Általános Iskola szervezte meg a nyolcadik Wass Albert Országos Vers- és Prózamondó Versenyt február 22-én. A rendezvényen huszonhat általános iskola, köztük tizenkét református intézmény mintegy száz diákja versenyzett hét kategóriában.

Virágné Katona Zsuzsanna igazgató köszöntőjében kiemelte: Wass Albertet élete derekán Erdélytől távolra, száműzetésbe kényszerítette a politika, de még így is „örökkön élő érdemeket szerzett az egyetemes magyar kultúra terjesztésében”. A 2018 és 2019 februárja közötti időszak az író születésének száztizedik, halála huszadik évfordulója tiszteletére tartott emlékév volt. A 25 órás Wass Albert-felolvasómaraton a Kárpát-medencében és azon is túl elnevezésű programhoz a versenyen részt vevő iskolák is csatlakoztak. 

Lengyelországi kirándulás

A kiskunhalasi Szilády Áron Református Gimnázium ötvenkét diákja a Wacław Felczak Alapítvány pályázatának segítségével öt napot töltött Lengyelországban. A január 27-én kezdődő tanulmányi kirándulás a felvidéki Árva várának meglátogatásával indult, majd a Krakkó belvárosában tett séta után Auschwitz volt az úti cél. Ezután a világörökség részét képező wieliczkai sóbányák következtek, majd a harmadik napot Krakkó belvárosában töltötték a diákok. A városnézést a Wawel-dombbal kezdték, ahol a székesegyházat és a királyi palotát tekintették meg. A negyedik napot a szállásuk helyszínén, Zakopanéban töltötték, itt siklóval mentek fel a Tátra egyik hegyére, az 1123 méter magas Gubalówkára. A magyarul beszélő lengyel idegenvezetők az út során különféle helyi érdekességekkel, történetekkel egészítették ki a látottakat. Hazafelé Szlovákián keresztül utazva a diákok megálltak Nedec váránál, amely évszázadokig a magyar királyság legészakabbra található határvára volt – tájékoztatta szerkesztőségünket Hegedűs Gabriella 9. a osztályos tanuló. 

lu adott otthont. A BORUM 2013-ban indult útjára, eddig mindegyik találkozót más-más történelmi borvidéken rendezték meg. A programra ellátogató borászok idén is szakmai előadások segítségével ismerkedhettek meg a legújabb borászati trendekkel, lehetőségekkel és egymással. Néhány éve a Magyarországi Református Egyház borversenyének is otthont ad a rendezvény.

A megméretésre összesen kilencvenhárom borral neveztek, a nyerteseket ez alkalommal is a BORUM zsűrije választotta ki, amelynek egybehangzó véleménye alapján a Magyarországi Református Egyház bora 2019 címet fehérbor kategóriában Vass Attila erdélyi borász 2018-as évjáratú Pinot Gris-je, vörösbor kategóriában pedig Mészáros Pál 2016-os évjáratú Ohmerops Cuvée-je nyerte el – így a Mészáros Borház Kft. a tavalyi siker után ismét győzött kategóriájában. A fórumot jövő év márciusában a tokaj-hegyaljai Erdőbénye, 2021-ben pedig a Balaton-felvidék vár­ja majd.  REFORMATUS.HU

2019. március 10.

Reformátusok Lapja 31