Page 1

LXIII. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM, 2019. MÁRCIUS 3.

LAPJA

REFORMÁTUSOK

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 320 FT

Szellemi központ Erdély szívében A DIZSERI-DÍJAS KATÓ IBOLYA VENDÉGEI VOLTUNK ILLYEFALVÁN


2


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Add áldásodat a gyülekezet úrvacsorai közösségére, hogy szent jegyekben részesedve kegyelmed ereje járjon át mindnyájunkat, akik asztalod körül összegyűlünk, és akik betegágyukban lesznek részesei ajándékaidnak. Adj békét, testvéri érzést, örömszerző jócselekedetet minden hozzád megtérő bűnösnek, Krisztus Urunk érdeméért. Ámen.  ECSEDY ALADÁR (1902–1990)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386.

6

12

16

23

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Bagdán Zsuzsanna (bagdan.zsuzsi@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kun András Nándor, Petrőczi Éva. Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Köves Béla igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x

INTERJÚ

6. Könnyen érthető források | Hegyi Ádámot a dél-alföldi reformátusok dokumentumainak digitalizálásáról kérdeztük

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. Igazat mondok Krisztusban | Pecsuk Ottó vezércikke

REFORMÁTUS ÉLET

8. Szellemi központ Erdély szívében | A Dizseri-díjas Kató Ibolya vendégei voltunk Illyefalván

INTERJÚ

12. Elgondolkodtatni a hit dolgairól | Istenről, családról, szolgálatról beszélgettünk Szegedi Csaba operaénekessel

AKTUÁLIS

16. A mérnökök is Isten dicsőségére dolgoznak | Mérnökmissziós találkozót tartottak Budapesten 19. Bellai Zoltántól búcsúzunk

GONDOLATOK

20. Bűn | Köntös László rovata 21. Márciusi ifjak | Vitéz Ferenc publicisztikája

BIBLIAVASÁRNAP

23. Kézbe venni az Igét | Beszámoló a Magyar Bibliatársulat munkájáról

PORTRÉ Címlapfotó: Mohai Balázs/MTI

30. Öt kérdés – öt válasz | Gogola István, a beregszászi református gyülekezet presbitere válaszol kérdéseinkre 2019. március 3.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

III. 3. VASÁRNAP

III. 4. HÉTFŐ

III. 5. KEDD

III. 6. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(1) „Jeruzsálem várfalainak a javítása előrehaladt…” (Neh 4,1-8) Felemás helyzet az építkezés. Egyrészt örömteli munka ez annak minden nehézsége ellenére, hiszen a külső építkezés mindig megmozgatja a „lelkeket” is. Ugyanakkor mégis egyre inkább kiver a víz, ha meglátok egy építkezést. Hiszen az építkezés maga a káosz, a rendetlenség szó szerint és átvitt értelemben egyaránt. Az építkezés, a legnagyobb odafigyelés ellenére is, ellentmondásos körülmények tengere. Az építkezés legnagyobb nyomorúsága azonban mindig az, hogy a másik, nevezzük a szomszédnak, elirigyli a gyarapodást. Mindig feltámad ilyenkor Tóbíjjá és Szanballatt, meg a velük tartók, akik először gúnyolódnak, aztán zavart keltenek, majd támadnak és harcot indítanak ellenünk, le akarnak gyilkolni (5). Mindegyik lelkület mögött az irigység áll és az, hogy nem ők gyarapítanak, nem ők gyarapodnak, nem ők állnak a középpontban (1–2). A háttérben drukkolók is valójában a bukásunkat lesik. Ez a folytonos harc, valamint a munka pénzt, idegrendszert, fizikai erőt felemésztő fáradsága magát az építkezőt is halálosan elcsüggesztheti (4), és egymást is a munka feladására biztatjuk (6). A reménytelenség is terjedhet, mint a ragály. Jn 10,11–15  231. dicséret (14) „Istenünk harcol értünk!” (Neh 4,9–17) Nehémiás vezetésével a nép fő szolgálata volt, hogy megvédjék azt, amit az Úr nekik adott: hitüket, városukat, kultúrájukat, szeretteiket, kincseiket. Mindenki becsülje meg azt, amit ő kapott az Úrtól. Aki a saját kincseit értékeli, csak az tud igazán tisztelni másokat is. Nehémiás emberei nem támadnak, csak védekeznek: éjjel őrködnek (16), nappal pajzzsal a kezükben munkálkodnak, építik a várfalat (10–11), mert még kényszerhelyzetben sem vihet mindent a gyilkos harc! Az Úr cselekszik népéért (9; 14). De ebben az esetben is igaz: hinni és tenni, imádkozni és dolgozni. A sorrend persze nem mindegy. Az elsőből áldottan következhet a másik. És még valami: ezek az emberek itt nemcsak a sajátjukat, hanem a közös ügyet, nem mellesleg az Isten ügyét, azaz Jeruzsálem városfalát védik. Nem csak a saját ügyünkben járunk el. Kell a saját is, hogy áldottabb és hitelesebb lehessen a közösért, az Úrért végzett szolgálatunk. Amit építünk, azt itt hagyjuk örökül. Az Ige kürtje hívjon az Úrhoz, hitre és abból fakadó cselekvésre (12–14). Jn 10,16–21  260. dicséret (13) „…kiráztam ruháim ráncait…” (Neh 5,1–13) Az Úr erejével sok külső harc elhordozható. De ha legbelül gyarlóbb a helyzet, mint az életveszélyes külső, „pogány” küzdelemben (8–9), akkor bekövetkezhet az összeomlás. Ha nincs rendben a saját életünk, ha bennünk is harcok dúlnak, ha a családunk romokban hever, ha a gyülekezetben, a testvérek közösségében képmutató ügyeskedések és nyílt csaták terhelnek bennünket, akkor nincs esély. Azért sincs, mert Isten nem áldja meg így az életünket és a szolgálatainkat. A korábban hazatért, gazdagabb és előkelőbb „hívők” uzsorás kölcsönt adtak a most hazatért testvéreiknek, zálogként földjeiket, lányaikat vették el tőlük, miközben azok éheztek, és teljesen kiszolgáltatottá lettek. Sajnos Nehémiás sem volt mentes ettől a bűntől (10). Az elkeseredettek panasza (1–5) azonban bűnbánatra, azonnali cselekvésre késztette a vezetőt és az érintett uzsorásokat (6–9). A határozat így hangzott: a sajátjaiktól nem vesznek kamatot, az eddigi kamatot is visszaadják nekik zálogba elvett tulajdonaikkal együtt (11–12). Bizony, van még itt feladatunk nekünk, Isten népének is: önvizsgálatot tartva az Úr előtt, hitelesebben tisztelve és szeretve egymást, először egymást. Bizony, hitbeli, kegyességbeli, tanbeli harcaink mellett vagyoni, birtoklási, pénzügyi és mindennapi csaták is terhelnek bennünket önző, irigy, pökhendi lelkülettel. Nincs visszataszítóbb a hit és a gőg találkozásánál. Urunk, rázd ki életünket, vasald ki ráncainkat! Köszönjük, hogy néped életében minket megalázó szigorod is kegyelmed jele. Jn 10,22–30  201. dicséret (19) „…mindazt, amit ezért a népért tettem!” (Neh 5,14–19) Nehémiás azt kéri, hogy sok lemondását az Úr ügyében, odaadó szolgálatát Isten népének tartsa emlékezetében az Úr, az ő javára (19). Valóban, sok emberi áldozatot hozott Nehémiás (16–18). Ez a kérés egyrészt nem éppen szimpatikus, hiszen mindenki a maga életét tartja túlterheltek, fontosnak, értékesnek. Mindenki azt érzi, hogy ő hoz áldozatokat egészsége, családja, önmaga rovására. Másrészt ez a kérés mégis lehet áldott akkor, ha elhívottan, az Úr ügyében járunk (15). Aki a megváltó Úr ügyét képviseli ebben a világban, akármilyen gyarlón is, de ezért tényleg lemond, életének nagy darabját ennek szenteli, és valóban nem csak a saját dicsőségéért ügyeskedik ebben, akkor a „jutalomra” irányuló imádsága nem elvetendő. Mi már tudjuk, hogy

Reformátusok Lapja 2019. március 3.


| AZ IGE MELLETT |

töredékes szolgálatunk lehetősége és jutalmunk is kegyelem, amely már eleve a miénk. Áldozatot hozhatunk az Úr ügyéért, mert ő már tökéletes áldozatot hozott értünk. Az üdvösség már eleve a miénk, és közben saját ügyünk is áldást nyerhet. De ha végül felemészt is a szolgálat, akkor sem futottunk hiába. Jn 10,31–42  335. dicséret (16) „…Istenünk segítségével lehetett véghezvinni ezt a munkát…” (Neh 6) Sokszor kell Budapestre utaznom. Az ember csak néz maga elé a forgalmi dugóban... Egyszer csak felnéztem a várakozás közben. Háromnaponta itt autózom el, és nem látom, milyen gyönyörűséges házak emelkednek fölém? Megdöbbentem, hogy noha tudtam, eddig nem vettem észre ezt a csodát. Más tudni valamit, és más részesülni abból. Nézzünk fel az Úrra, a mi feltámadott Urunkra (Zsid 12,1–3)! Nézzünk fel az Úrra, hiszen olyan ócska természetű világban élünk, ahol a bűn a legkomiszabb arcát mutatja felénk ebben az ellentmondásos jólétben. Noha a munkánk soha nem lehet tökéletes (1), elkeserítő, hogy minden igyekezet ellenére alig van visszajelzés, csak folyamatos megjegyzések, beszólások, észrevételek, gyanakvások, aljas hárítások, szóbeszédek, zsarolások, provokátorok, „gyilkos merénylők” (2–9). Nézzünk fel az Úrra, mert ővele mégis felépül a várfal sokak bizonyságára (15–16), hiszen velünk az Isten (Mt1,23), feltámadott az Úr (Lk 24,34), aki bölcsességet ad, hogy ne legyünk bizalmatlanok, de átlássunk a trükkökön (10–13), és soha ne féljünk (13), valamint merjük Istenre bízni mások tetteinek megítélését (14). Jn 11,1–16  409. dicséret (3) „…őrségeket kell fölállítani…” (Neh 7) Most, az adatvédelem korában olvasunk a Jeruzsálembe először hazatértek jegyzékéről (5–6), azokról, akik Kr. e. 538-ban, Zerubbábellel tértek haza, közel ötvenezren (66). Ez származás alapján összeállított lista volt. Isten népének ez a származás nem emberi feltételek, hanem az Isten Jézus Krisztusban közölt kegyelme által igazolható – vagyis nem pecsétes papírral, hanem a Szentlélek pecsétje által. Azért, hogy érthető legyen az üzenet, tegyük hozzá: a Szentlélek hitet ajándékozó munkája mindig betagol Isten látható népének fegyelmezett, engedelmes közösségébe. A sokat emlegetett, kritizált, félreértett templomba járás ezért ma a hitvallás első számú formája lett, túl minden személyes hiten és kegyességen (6–65). Vannak olyan idők, amikor őriznünk kell az Isten népét, hitünket, örökségünket, városainkat (1–3). Légy jelen az Úr soha nem tökéletes, de kegyelemben megtartott, látható egyházában. Drága kincsünk őrzése, megőrzése itt kezdődik. Légy rajta a látható listán. Aki a láthatón rajta van, az vállalta a közösséget az Isten ügyével. Ez a mai bátor hitvallás pedig eleve a kegyelem jele, amely bizonnyal élő hitté érik. Jn 11,17–32  402. dicséret (11) „Csillapodjatok…” (Neh 8,1–12) A megújulás kapcsán soha nem nehezen meghatározható, „lelki” megújulásról van szó, hanem szentlelkes megújulásról. Ennek pedig Isten látható népének közösségében megélt, látható jelei vannak. Isten Igéjét olvasták fel azok előtt, akik egy emberként összegyűltek erre. Ki mire mozdul, mire gyűlik össze. Akik Isten Igéjének közelébe gyűlnek össze, azok az ő megújult népének tagjai. Ne vonjuk kétségbe az Ige köré gyülekezettek hitét valamiféle homályos lelki, magunk kegyessége által gyártott feltételek okán (1). Isten Igéje ebben a bűnös világban törvény, amely világosan kimondja, hogy mit kell tenni és mit nem szabad cselekedni, ezáltal világosan meghatározza a világ buja őserdejében a biztos, életre vezető ösvényt. De csak az képes ezt megérteni, aki kegyelem alatt van (2–4). Isten Igéjének magyarázatát hallgatta az ő népe tisztelettel, arra áment mondva, az akkor előírt liturgikus mozdulatokkal, leborulással és felemelt kezekkel is kifejezve ezt a tiszteletet és engedelmességet. A külsőségek változhatnak, de akkor is kellenek, hogy kifejezzék a lényeget: leborulunk Isten előtt, engedelmesen az ő utat mutató, üdvözítő szavára figyelünk ebben a kaotikus világban (5–8). Isten Igéje lecsillapodást, erőt, örömöt ajándékoz nekünk (9–12), az örök élet előízét, magát Jézus Krisztust. Nincs megújulás, ha őbenne nem csillapodunk le, és nem ezzel a nyugodt örömmel és erővel indulunk tovább (10–11). Jaj, elég volt az egyházat újítgató „lelkesekből”! Jn 11,33–44  295. dicséret

III. 7. CSÜTÖRTÖK

III. 8. PÉNTEK

III. 9. SZOMBAT

2019. március 3.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

Mi érhető már el? A legtöbb forrásunk hódmezővásárhelyi, megvan például az ottani reformátusok szabad vallásgyakorlásának jogát biztosító irat, amelyet a Károlyi grófi család adott ki. A Törő Pál-féle parasztmozgalomról is töltöttünk fel dokumentumot. Az 1750-es években volt egy alföldi parasztfelkelés, amelyben alapvetően a református jobbágyok lázadtak fel a fennálló rend ellen, a háttérben gazdasági indíttatás állt. Ennek történetét Szőnyi Benjámin hódmezővásárhelyi református lelkész írta meg 1753-ban. Előkerült az a II. Rákóczi György erdélyi fejedelem által kiadott oklevél is, amely nemesi joggal ruházza fel az 1790-es években Csongrád vármegyébe áttelepült Sarkadi-Nagy családot. Ez az 1650-es, függőpecsétes dokumentum is megtekinthető az adatbázisban.

Könnyen érthető források Keresik, feldolgozzák és közérthetően publikálják a dél-alföldi reformátusok egy­ház­ történeti forrásait egy kutatócso­port tagHEGEDŰS jai. Találtak nemesi oklevelet, meg­találták MÁRK horvátországi gyülekezetek eltűntnek hitt levéltári anyagát, ám a bánsági német ajkú reformátusok dokumentumait még keresik. Hegyi Ádám vezető kutatóval, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusával beszélgettünk a részletekről. Miről gyűjtenek most református egyháztörténeti forrásokat? A 18. századból, főképp az 1711–1821 közötti időszakból, a Békési Református Egyházmegyéről – ezt hívták később Békés-Bánáti Egyházmegyének. Földrajzilag ez a Magyar Királyság déli része volt a Körösöktől egészen az Al-Dunáig, az ország határáig. Hogyan működik az online forrásgyűjtemény? Négyéves kutatási program zajlik, a forrásokat eredeti formában digitalizáljuk, majd feltöltjük a bekref.bibl.u-szeged.hu oldalra. Az időszakra főleg latin és német nyelvű iratok jellemzők, ezeket kivonatoljuk, hogy az átiratokból – magyar nyelven összefoglalva – könnyen érthető legyen a forrás. Mindezt szabadon hozzáférhetővé tesszük. Teljes fordításra nincs kapacitásunk, viszont a dokumentumok kereshetők gyülekezet, dátum, lelőhely, szerző és cím szerint. 6

Reformátusok Lapja 2019. március 3.

A Dél-Alföldön az elmúlt évszázadokban változtak a határok, az elnevezések. Ez milyen nehézségeket okoz? Aki Magyarország történetét kutatja, annak nemcsak a mai Magyarország területén kell keresnie forrásokat, hanem a Kárpát-medencében és azon túl is. Járjuk az erdélyi és délvidéki területeket, gyülekezeteket és állami levéltárakat. A katolikus püspökségek iratait is kutatjuk, hiszen a 18. században a katolikus püspök joga volt a protestáns gyülekezetek ellenőrzése, az erről szóló jegyzőkönyveket ott kell keresni. A határokat nem követik azonnal a forrásanyagok: ezt jól mutatja, hogy Szerbiában, Bácsfeketehegyen kutatva megtaláltuk a mai Horvátország területén élő magyar reformátusok levéltári anyagát. Van forrás, amelyről nagyon remélik, hogy előkerül? Ilyenek a Bánságban élő német ajkú reformátusok gyülekezeteinek anyagai, amelyek meggyőződésem szerint valahol Németországban vannak. Amikor lakosságcserével visszatelepültek, vihették magukkal az irataikat, de hogy hova kerültek ezek, azt nem tudjuk. Tervezünk kutatásokat Bécsben és Németországban is. Történészeknek vagy laikusoknak szánják a forrástárat? A szakmai érdeklődés megvan, emellett célunk, hogy mindenki számára elérhetővé tegyük a dél-alföldi reformátusok történetét. A források fontosak a gyülekezetek történetének kutatásához, és akár egy-egy család is megtalálhatja valamelyik felmenőjének iratanyagát.  FOTÓ: KAPÁS CSILLA TÖRTÉNÉSZ–LELKÉSZ A KUTATÁSBAN Hegyi Ádám mellett a kutatócsoport tagja Szabadi István, a Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár igazgatója, Tóth Levente, az Erdélyi Református Egyházkerület Gyűjtőlevéltárának levéltárosa, Presztóczki Zoltán, a hódmezővásárhelyi levéltár munkatársa és Szász Lajos történész, a budafoki gyülekezet lelkésze. Az adatbázis technikai hátterét a Szegedi Tudományegyetem könyvtára biztosítja.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

PECSUK OTTÓ

Igazat mondok Krisztusban (Róm 9,1) A szerző a Magyar Bibliatársulat Alapítvány főtitkára, református lelkipásztor

Gyülekezeti, családi és baráti beszélgetések közben is gyakran felbukkan a kérdés, amelyet Vörösmarty még csak általában a könyvekre értett, de mi, megfáradt, 2019-es keresztyének a Könyvek Könyvére alkalmazhatunk nap mint nap: ment-e a Biblia által a világ elébb? Használ-e nekünk bármit is, hogy naponkénti bibliaolvasók vagyunk, ha a környezetünk folyamatosan és joggal emlékeztet minket arra, hogy nem tudunk eléggé az evangélium szerint élni? Bevallom, olyan ez nekem, mint a kocsi hátuljára ragasztott, hal alakú autóembléma: inkább nem teszem fel, nehogy Jézust szidják a mögöttem haladók, amikor nem tartom be a közlekedési szabályokat, vagy egyszerűen csak ügyetlenül vezetek.

„Krisztusban lenni” azt jelenti, hogy testestől, lelkestől, gyengeségeimmel, bűneimmel és büszkeségeimmel együtt mindenestül Krisztushoz tartozom, és ebből az állapotból semmilyen módon nem eshetek ki. Merjem-e elmondani társaságban, hogy a Biblia tanulmányozásából táplálkozom napról napra, arra törekszem, hogy az legyen gondolataim sorvezetője és ösvényem világossága, miközben nyilvánvalóan sokkal gyarlóbbnak és bűnösebbnek bizonyulok lépten-nyomon, mint azok, akik soha ki sem nyitják a Szentírást? Nem válok egyszerre nevetségessé és hiteltelenné az ilyen „coming out”-tal? Mindezek ellenére azt merem mondani, hogy a Biblia olvasásának és ismeretének számos gyakorlati haszna van, amelyek közül most csak egyet említek. Pál apostol a leveleiben majd’ ötvenszer használt egy kifejezést, amely azóta is sok fejtörést okoz a bibliafordítóknak és a bibliamagyarázóknak: „Krisztusban”. Különleges dolog ez, mert nem helyhatározó, nem állapothatározó, nem módhatározó, de valahol mindegyik, és arra utal, milyen különleges tisztességet és méltóságot jelent az, hogy mi Krisztushoz tartozhatunk. Nem arról van szó, hogy „befogadjuk Jézust a szívünkbe”, hogy „elfogadjuk Jézust megváltónknak” vagy „hiszünk Jézusban” – ezer ilyen csereszabatos kifejezést használunk arra, mit jelent Krisztushoz

tartozni, keresztyénnek lenni. A Pál apostoltól tanult „Krisztusban lenni” azonban mindezeknél nagyságrendekkel többet jelent. Azt jelenti, hogy a vallásos életem nem csupán egyik része annak, aki vagyok, nem egyik területe az életemnek. Hogy testestől-lelkestől, gyengeségeimmel, bűneimmel és büszkeségeimmel együtt mindenestül Krisztushoz tartozom, és ebből az állapotból semmilyen módon nem eshetek ki. Ha zötykölődöm reggel a buszon, ha pofátlanul befurakodnak elém a sorban, ha legszívesebben kihagynám – és néha ki is hagyom – a kötelező értekezletet, ha nem vagyok a legpéldásabb állampolgár, akkor is Krisztushoz tartozom, és nem kell skizofrén vagy képmutató módon vallásosnak lennem a templomban, hogy aztán egészen másik emberként éljem a szekuláris mindennapjaimat. Amióta megkereszteltek, de valójában az anyaméhtől fogva Krisztushoz tartozom, és ebből az állapotomból nem ragadhat ki semmi és senki. A bűneimért, a fogyatkozásaimért csak neki tartozom elszámolással. Nem kell kétségbeesnem, ha mostanában nem jutott elég időm a csendességre, vagy két hete nem jutottam el a templomba. Attól még az övé vagyok, mert őbenne élek, mozgok és vagyok. Ha két műszakban kell dolgoznom, ha holtfáradtan esem be az ágyba esténként, akkor is még mindig Krisztusban vagyok. Ez olyan muníció, amely nekem egy ideje már elegendő az élethez, amely átsegít lelkifurdalásaimon és válságaimon. És Krisztust, aki már egy ideje élni segít, nem másból, mint a Bibliából ismerhetem meg. Büszke vagyok arra, hogy olyan egyházhoz tartozhatom, amely száztizenöt éve tartja ünnepei között a Biblia vasárnapját. Büszke vagyok arra, hogy egyházam olyan szolgálati területén kaphattam feladatot, ahol a Biblia képviselete, terjesztése és terjedésének szolgálata a „munkaköri leírásom”. A fenti kéretlen vallomásból azért kiderülhetett, hogy nem kis lelkiismeretfurdalással szolgálok, mert „nem vagyok méltó”, de a tény maga most is végtelen hálára indít. Idén a Magyar Bibliatársulat immár hetven éve szolgálja a református és másik tizenegy magyarországi egyház bibliamisszióját. Gyülekezeteink körében, a tizenegy testvéregyház és így az egyetemes keresztyén Anyaszentegyház közösségében, vagyis „Krisztusban” adjunk ezért is hálát március 3-án.  2019. március 3.

Reformátusok Lapja

7


| REFORMÁTUS ÉLET |

Szellemi központ Erdély szívében

Pszichológus, tanárnő, anya, nagymama, törődő lelkészné, intézményvezető egyesül Kató Ibolya aktív, erős, szeretetteljes szeBEREKMÉRI mélyében. A Keresztyén Ifjúsági és DiakóGABRIELLA niai Alapítvány (KIDA) és az illyefalvi gyermekfalu Dizseri-díjas vezetőjével, a mentálhigiénés képzések, illetve a Pető-módszerre alapozó konduktorképzés erdélyi alapítójával beszélgettünk. Kató Ibolya és férje, Kató Béla püspök nevét a székelyföldi Illyefalvához kötjük, de itteni szolgálatuk előtt nyolc és fél évig Cófalván élt a család. A lelkészházaspár imaházat épített, lakhatóvá tette a teljesen lepusztult parókiát, és feljavította a földrengésben megsérült templomot. Itt születtek a gyerekeik, és szolgálatuk idején a közösség mindenesei voltak: lelkész, mentős, gyógyszerész, lelkigondozó, tanár… Úgy éltek, mint egy nagy család. A nehézségeket leginkább a körülmények okozták: a vidék hideg, szeles időjárása, nagy havazásai, a Sepsiszentgyörgyre ingázás a két kicsi gyerekkel úgy, hogy sokáig autójuk sem volt. – De ennek is megvolt a szépsége, tanulságos volt, és sok erőt tudtunk meríteni a nehézségekből, jobban tudtuk utána értékelni, ha valamihez könnyebben jutottunk hozzá. Az emberek kedvessége, az egyház iránti odaadása sok mindenért kárpótolt – vallja Kató Ibolya, és hozzáteszi: nagy segítség volt, hogy a szüleire, édesanyjára teljes mértékben számíthattak, így tanárként vállalhatott munkát.

AZ ELNYOMÓ RENDSZER ÁRNYÉKÁBAN A házaspár 1988-ban, a településrendezésnek álcázott falurombolások időszakában került Illyefalvára, ahol lehallgatások, fenyegetések, telefonos zaklatások nehezítették az életüket. – Gondterhelt időszak volt: szürkeség, kilátástalanság, pes�szimizmus lengte be az emberek életét, mindenki reménytelen volt. Az illyefalvi vár sok helyen leomlott, négy bástya a földig rombolódott, a templom is rossz állapotban volt – idézi fel Kató Ibolya. A templomban nem volt fűtés, és a téli időben sokszor 8

Reformátusok Lapja 2019. március 3.


| REFORMÁTUS ÉLET |

feljutni sem volt könnyű a dombtetőre, így a gyülekezet a parókia egyik szobájában tartotta az istentiszteleteket. – A férjem ötlete volt, hogy a meglevő nagy csűrt alakítsuk át gyülekezeti házzá. Mivel csak belső átalakítás folyt, nem kellett hozzá építkezési engedély, gyorsan haladtunk, de amikor már majdnem befejeztük a munkálatokat, az egyik falubeli fizetett szekus alkalmazott feljelentett minket. Meghurcoltatások sora következett: hét különböző bizottság érkezett, a férjemnek fél évre megvonták a fizetését, a palástját is el akarták venni, az imaházat pedig buldózerrel akarták lerombolni. Ekkor a gyülekezet az alig fél éve odaérkezett papja mellé állt, minden őrá kirótt büntetést kifizetett, és közös hitbeli építkezés kezdődött el. Minket tulajdonképpen a ‘89-es események mentettek meg – foglalja össze röviden a kommunista rendszer visszaéléseit Kató Ibolya. – A gyerekek nem teljesen értették, mi történik körülöttük, de éreztek valamit, amit nem tudtak szavakba önteni. Igyekeztünk, hogy a lehető legkevesebb sérüléssel kerüljenek ki ebből az egészből. Ezek a Kató Ibolya: „Mindig valami olyasmit próbáltam meghonosítani Erdélyben, ami még nem volt itt, de óriási szükség lenne rá.”

történések szinte minden lelkész életében előfordultak, aki valamivel többet tett az előírtaknál. Rosszabbul is végződhetett volna – jegyzi meg a lelkészné. Az imaház azóta is áll, novembertől húsvétig most is ott tartják az istentiszteleteket.

ILLYEFALVA, AZ ÚJDONSÁGOK, TALÁLKOZÁSOK KÖZPONTJA Az 1989-es fordulat után vált lehetővé az illyefalvi vártemplom és vár újjáépítése. Ez azonban csak úgy valósulhatott meg, ha valamilyen rendeltetést kap a műemlékegyüttes. A várban nyári ifjúsági táborozóhelyet szerettek volna kialakítani, így indult el a gyűjtés ‘90 nyarán: svájci konfirmandusok ajánlották fel az építkezéshez szükséges első adományt. Tervkészítés közben fogalmazódott meg az a felismerés, hogy megfelelő infrastruktúra és állandó személyzet nélkül nem tartható fenn az intézmény, így készült el 1992 októberére a konferencia- és képzőközpont, amelynek működtetésére létrejött a Keresztyén Ifjúsági és Diakóniai Alapítvány. Ezzel párhuzamosan 1993 májusára a templom és a bástyák is elkészültek. A helyszín ma is az ifjúság találkozóhelye: a bástyákban szobákat, színpadot rendeztek be, a várfalakon belüli tágas tér pedig ideális a szabadtéri foglalkozásokhoz. Az intézmény ugyanakkor fontos feladatának tekinti az állandó képzést és továbbképzést is, nagy szerepet szánva az egymásra találás, a kapcsolatépítés, a szolidaritás, az egymás általi gazdagodás eszméinek.

MÁR A HETEDIK NEMZEDÉK TANUL ILLYEFALVÁN – Az első tizenöt évben rengeteg rendezvény volt, néha egyszerre százötven-kétszáz személyt is vendégül láttunk. A központ megalakulása idején nem voltak ehhez hasonló intézmények Erdélyben, így mindenféle kulturális és egyházi rendezvény Il�lyefalván zajlott: egyházi vezetőségi ülések, ifjúsági és színjátszó találkozók, munkatársképzők, közgazdászok, jogászok, orvosok, néprajzosok konferenciái. Külföldről és itthonról is nagyon sokan látogattak meg bennünket. Az ele„Nem volt egyszerű ennek jén nagyon nehéz volt, hiszen az egész ügyintézés az évek során a fenntartása, mert a koncepció teljesen új volt, nem létezett ehhez alakult ki, saját tapasztalatainkból tanultunk leginkább. Reggeltől eshasonló Romániában, tig dolgoztunk, mert mindig voltak vendégeink. Fokozatosan kezdtek de még Európában sem.” az országban hasonló intézmények létrejönni, így lassan csökkent a forgalom, de olyan évünk is volt, hogy tizennégyezer ember fordult meg itt. Mindennel kellett foglalkozni, az azonnali cselekvésé volt az idő, nem tudtunk az apróságokon fennakadni, elmélázni – szemlélteti a sürgést az intézmény vezetője, hozzátéve, hogy: „szép idők voltak ezek, és maguk is sokat tanultak belőle.” A KIDA központja adott otthont az első erdélyi mentálhigiénés képzésnek is tizenhat évvel ezelőtt. Az intézmény ma a Károli Gáspár Református Egyetem konzultációs központjaként működik, és ma már a hetedik nemzedék tanul Illyefalván. 2019. március 3.

Reformátusok Lapja

9


| REFORMÁTUS ÉLET |

MINDENT A GYEREKEKÉRT

KITARTÁS A BIZONYTALANSÁGBAN

Kató Ibolya pszichológiát tanult Kolozsváron, azonban harmad­ éven Ceauşescu utasítására megszűnt a képzés, ezért filozófia– történelem szakon fejezte be tanulmányait. Társaival annyi en­ gedményt kaptak az egyetemtől, hogy párhuzamosan ta­nulhattak és államvizsgázhattak pszichológiából. Iskolapszic­ho­­­­lógusként került Sepsiszentgyörgyre, de hamarosan a pszichológusi állásokat is megszüntették. A tanfelügyelőség a magánéletébe is megpróbált beleszólni: kifogásolták, hogy lelkipásztorhoz megy feleségül. Végül nehéz szociális helyzetű gyerekek iskolai felzárkóztatására kapott lehetőséget. Szép, eredményes időszakként emlékszik ezekre az évekre: rengeteget olvastak, szavalóesteket tartottak, mindennap meglátogatta a hiányzó gyerekek családjait. Ezután kisegítő iskolában tanított kilenc évig, ehhez pedig a gyógypedagógia terén is fejlesztenie kellett magát autodidakta módon, de mindezt végül a gyermekfaluban is kamatoztathatta. – 1992-ben kezdtünk el azon gondolkodni, mit tehetnénk az árvaházakban tengődő, a kórházakban hagyott picinyekért. Elhatároztuk, hogy létrehozunk egy intézményt a gyermekáldás örömeiben osztozni nem tudó szülőknek és az elhagyott, árva gyerekeknek. Így készült el 1994 októberére az illyefalvi gyermekfalu, ahol családi rendszerben működő nevelést szerettünk volna megvalósítani, hiszen minden gyereknek joga van ahhoz, hogy családban nőjön fel, és ez a legegészségesebb nevelési környezet számukra. Nem volt egyszerű ennek a fenntartása, mert a koncepció teljesen új volt, nem létezett ehhez hasonló Romániában, de még Európában sem, különösen, hogy alapítvány által működtettük – foglalja össze a gyermekfalu indításának körülményeit Kató Ibolya.

Az intézmény hat év alatt népesedett be, és hét családban huszonkilenc gyereknek adott otthont. Sajátos elképzelés szerint működött 1995 szeptemberéig: a szülők csecsemőkortól az életbe kilépés pillanatáig nevelték a befogadott gyerekeket. Ebben a munkában a KIDA a szociális védőháló szerepét vállalta, biztosítva a feltételeket: például berendezett lakást, kertet, az anyák bérét, a közköltségek fizetését, a ruházat, zeneterápia, sportórák költségeit, a tanácsadást. Az édesanyák egy tanári fizetésnek megfelelő összeget kaptak, az apáknak kötelező volt munkát vállalniuk. 2005-ig az alapítvány nem kapott semmilyen támogatást a gyermekfalu működtetésére, mindent a maga erejéből kellett előteremtenie. Tizenegy évig működött ez a rendszer, aztán egyik napról a másikra minden megváltozott. Az alapítvány felügyeleti jogát visszavonták, ugyanis civil szervezet nem tarthat fenn hivatásos nevelőszülői hálózatot Romániában. A szülőket kötelezték a hivatásos nevelőszülői képzés elvégzésére, a felügyeleti jog a gyerekjogvédelmi intézmény kezébe került, de a családok továbbra is a gyermekfaluban maradtak, mert nem volt hová

10 Reformátusok Lapja

2019. március 3.


| REFORMÁTUS ÉLET |

menniük. – Nagyon nehéz volt ez az év mindannyiunknak: lenullázták a tevékenységünket, bizonytalanság uralkodott el mindenen, a szülők féltek, hogy elveszítik a gyerekeiket, és a gyerekek is a szüleiket. Csak a kegyelem és gondviselés tartott meg mindannyiunkat – idézi fel a pszichológus.

KÜLÖNLEGES KAPCSOLAT A szakember úgy véli, az árva és elhagyott gyerekek családban nevelésének az volt az előnye, hogy egész pici korukban, babaként kerültek ide, és szétválaszthatatlan kötelékek alakultak ki nevelőszüleikkel. Most a kis lakók felnőttek, gyerekeik születnek, a családalapítás időszakában vannak – meséli büszkén Kató Ibolya, a folyamat vezetője, lelkes mindenese, majd hozzáteszi: ma is sokukkal tartják a kapcsolatot, három család maradt Illyefalván, többen a környéken telepedtek le, és az egyik szülőpárra bízták a konferenciaközpont adminisztrációját. A projekt tavalyelőtt fejeződött be, amikor mindegyik gyerek betöltötte a tizennyolc évet, és a családok saját otthonaikba költöztek. – Nem volt diadalmenet ez a huszonhárom év, voltak nagyon nehéz időszakok, de úgy gondolom, hogy teljesen más volt ezeknek a gyerekeknek az élete, mint ha intézetben nőttek volna fel. Sok ügyes fiatal került ki közülük, van, aki egyetemet, van, aki asszisztensképzőt végzett, sokan dolgoznak már és nevelik a saját gyerekeiket – magyarázza Kató Ibolya.

ÚJ REMÉNY ÚJ CSALÁDOKNAK A gyermekfalu megüresedett házait mára teljesen átalakították, ide költözött be a Semmelweis Egyetem Pető András Karának kihelyezett tagozata, a Pető András Fejlesztő- és Képző Központ. – Mindig valami olyasmit próbáltam meghonosítani Erdélyben, ami még nem volt itt, de óriási szükség lenne rá. Már több éve szerettük volna a képzést áttelepíteni, tehát volt rá igény, befogadó közeg. A rehabilitáció már öt éve folyik Illyefalván, és nem utolsósorban voltak alkalmas épületeink is. 2017 szeptemberében indult el a konduktorképzés, és most már a második évfolyamot is beiskoláztuk – mondja a kezdeményezésről Kató Ibolya.

A konduktorképzés módszerének lényege, hogy lehetőséget ad a személyiség minden oldalú kibontakoztatására, ugyanakkor lehetővé teszi a társakkal való együttműködést is. Pető András gyógymódjának alapgondolata, hogy idegrendszerünknek a károsodások ellenére is vannak tartalékai, lehetőségei új kapcsolatok kiépülésére, és ezek a tanulási-tanítási folyamat megfelelő vezérlésével mozgósíthatók. A foglalkozások során összetett személyiségfejlesztés történik, a gyerekeknek pedig az a legjobb, ha minél korábban megkapják a diagnózisukat. – Ha kicsi kortól hozzák a gyereket, csodálatos eredményeket lehet elérni bizonyos esetekben. Olyanok is vannak, akikről sohasem gondoltuk volna, de mára önállóan járnak. Igaz, mindez nagyon sok munkát igényel, és a családokat is keményen igénybe veszi, ezért is szeretnénk létrehozni a mentálhigiénések segítségével a szülők, hozzátartozók támogatócsoportjait – mondja terveikről Kató Ibolya. A távolabbi jövőben hasznos lenne román ajkúakat is bevonni a képzésbe, esetleg kiterjeszthető lenne a módszer a Balkánra is. A képzés hazai akkreditáltatása szintén a jövő feladata, amelynek első követelménye a konduktordiploma megszerzése. – Négy éve nyugdíjas vagyok, de többet dolgozom, mint azelőtt. Ha az egészségem engedi, nem szeretnék végérvényesen visszavonulni. Több időt szeretnék az unokáimmal tölteni, csak még nem találtunk olyan embert, aki az egész itt folyó tevékenység lényegét átlátná, átvehetné, és lelkiismeretesen végezné. Nehéz megfelelő munkaerőt találni, nagyon sokan elhagyták Erdélyt, de Zsóka kolléganőnk, aki konduktorképzést végez, leveszi a terhek egy részét a vállamról – ismerteti a jelenlegi helyzetet Kató Ibolya, aki a rengeteg említett tevékenység mellett püspökasszonyként is megállja a helyét férje mellett, és a sok utazás, feladat, hivatalos teendő mellett is mindig szakít időt a családra, két unokájára.  FOTÓ: KISS GÁBOR, VARGOSZ GÁBOR

2019. március 3.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJÚ |

Elgondolkodtatni a hit dolgairól JEZSOVICZKI NOÉMI

Református lelkésznek készült, ma a Magyar Állami Operaház egyik legtöbbet foglalkoztatott művésze. Szülőfalujában operafesztivált szervez, a színpadról siet haza feleségéhez és gyermekeihez, és elárulja, hogyan lehet valaki átjáró az opera és a civil világ között. Szegedi Csabával beszélgettünk.

12 Reformátusok Lapja

2019. március 3.


| INTERJÚ |

Egy hagyományos interjú azzal a kérdéssel kezdődhetne, hogy miért akar egy perkupai fiú operaénekes lenni. Önnek azonban szokatlanul indult a pályaválasztása. Gyermekkori nagy álmom volt egészen az érettségiig, hogy református lelkész legyek. A miskolci Lévay József Református Gimnáziumba jártam, utána a debreceni teológiára mentem felvételizni, de – és ezt ne értse félre senki – hála Istennek, nem vettek fel. Nagyon kevéssel maradtam le, igazából megmagyarázhatatlan okokból. Soha nem felejtem Fekete Károlynak, az akkori rektornak a szavait: „Csabám, inkább énekelj!” Mi az, hogy énekeljek? Alig tudtam kottát olvasni, azt sem tudtam, mi a C-dúr. Az alaptudásom megvolt, amelyet a gimnáziumi énekórákon szereztem, de semmi más. Úgy éltem az addigi életemet, hogy lelkész leszek, azt gondoltam, hogy nem is lehetne ennél szebb, Istennek tetszőbb dolog – és most mégsem sikerül? Ma már hálás vagyok ezért, hiszen így indultam el a zenei pályán. Volt egy kis elkalandozásom a miskolci jogi egyetem 0. évfolyamára, de otthagytam a Miskolci Nemzeti Színház miatt, ahol meghallgattak és felvettek a kórusba. Egy év elteltével azt mondták, hogy most már szólókat kellene énekelnem, de én úgy gondoltam, hogy inkább először megtanulok énekelni. Így kerültem a budapesti Bartók Béla Konzervatóriumba, ott kezdődött el minden 2001 és 2003 között. Hirtelen sok váltás történt az életében. A szüleimet és az egész környezetemet megviselte, hogy nem sikerült a felvételim a teológiára, hiszen annyira készültem. De hitték, hogy nem véletlenül történt mindez. Már az is nagy változás volt, amikor Perkupáról Miskolcra kerültem gimnáziumba, szinte a saját lábamra kellett állnom, de ugyanekkora váltás volt Miskolcról Budapestre költözni. Itt nem voltak ismerőseim, barátaim, teljesen egyedül voltam. De valójában mégsem, mert Isten, akinek ez volt a terve velem, vigyázott rám. Következett a konzervatóriumi két év, amely nagyon kemény felkészülési időszak volt. A felvételin Fekete Mária tanárnő és Szabó Tibor igazgató hallgatott meg. Annyit láttak, hogy bejön egy nagydarab vidéki fiú, aki összevissza énekel, de szép nagy hangja van. Úgy vélték, hogy ebből még lehet valami, és az utófelvételin bekerültem. Jól ment a felkészülés, nagyon sokat köszönhetek Krasznai Gáspár szolfézs-összhangzattan magánóráinak. 2003-ban felvettek a Zeneakadémiára, ami önmagában is hihetetlen, mert száztizenheten felvételiztünk, nyolcunknak sikerült, köztünk olyanoknak, akik már beleszülettek a zenei világba, nekem pedig csupán két év zenei múltam volt. Ezután az útja a Magyar Állami Operaházba vezetett, ahol 2008 óta énekel. Hogyan tudja a hitét átadni ezen a látszólag nagyon is világi pályán? Sokan nem is gondolnák, mennyire közel áll egymáshoz a lelkészi és az operaénekesi pálya, pedig mindkettőben ugyanúgy

„Legyen az ember ács, fafaragó, bányász, szakács, újságíró vagy operaénekes, ha hittel és tisztességgel tudja a munkáját végezni, akkor az ugyanolyan értékes Isten előtt, mintha lelkész lenne.”

kiállunk az emberek elé, a szívünk-lelkünk ugyanúgy ott van a szószéken, akár a színpadon. Hálás vagyok, hogy operaénekes lettem, így sokkal több emberhez, sokkal változatosabb közönség elé tudom elvinni azt, amiben hiszek. Nemcsak olyan emberekhez jutok így el, akik az istentiszteletekre járnak vasárnaponként, hanem a távolabb lévőkhöz is. Hiszem azt, hogy legyen az ember ács, fafaragó, bányász, szakács, újságíró vagy operaénekes, ha hittel és tisztességgel tudja a munkáját végezni, akkor az ugyanolyan értékes Isten előtt, mintha lelkész lenne. Jólesik az a sok üzenet, amelyet a hivatalos Facebook-oldalamra kapok azzal, hogy hiteles, amit csinálok. A visszajelzésekből az olvasható ki, hogy átjáróként működöm a civil világ és az opera világa között, miközben el tudok gondolkodtatni embereket a hit dolgairól is. Szerintem nagyon jó, hogy ez a feladat adatott nekem, mert ez egyfajta misszió. A szülőfalujába mit visz, amikor hazautazik? Az elmúlt tíz évben sokszor énekeltem otthon. A környék templomaiban adtam kisebb koncerteket, amelyek mindig a nevem alatt futottak, majd arra gondoltam, mi lenne, ha ebből hagyományt teremtenénk, de a szülőfalum legyen a középpontban, ne az én személyem. Így született meg a Perkupai Operafesztivál, amelyből már három mögöttünk van, idén lesz a negyedik. Vágyam és célom, hogy olyan rendezvényt sikerüljön hagyománnyá tenni, amely az ott lakóknak, az ország minden szegletéből, sőt külföldről is érkezőknek, vendégeknek, fellépőknek egyaránt olyan lelki táplálékot ad, amely hosszú hónapokig elkíséri őket, és örömmel gondolnak vissza rá a hétköznapokban is. Az embereknek nagyobb szükségük van Perkupán az operafesztiválra, mint gondolnánk. Azokat, akik betegség vagy anyagi gondok miatt nem tudnak eljutni a Magyar Állami Operaházba, nem szabad megfosztani attól az élménytől, hogy operát hallhassanak. Tavaly már kétnapos volt a fesztivál, idővel háromnapos lesz, és nemcsak operát hall majd a közönség, hanem más művészeti programokat is élvezhetnek. A legnagyobb hangsúly a minőségen van. Hálás vagyok a kollégáimnak, hogy eljönnek az ország egyik legtávolabbi pontjára, és az otthoni, perkupai csapatnak is Molnár Zoltán polgármesterrel az élen, mert én ehhez egyedül kevés lennék. Milyen érzés azok előtt énekelni, akik látták kisfiúként biciklizni, labdázni a falu utcáin? 2019. március 3.

Reformátusok Lapja 13


| INTERJÚ |

Amikor a perkupai templomban énekelek, karnyújtásnyira vannak tőlem az emberek, akik kisgyerekkorom óta ismernek. Az Operaház más, ott van köztem és a közönség között a nagy zenekari árok, a díszlet, a jelmezek, a világítás, ezek kicsit elterelik rólam a figyelmet. Nem vagyok egyedül, mert nagy produkciónak lehetek alkotóeleme. Viszont ha kiállok a perkupai református templom közepére, ott szinte meztelen vagyok, hiszen minden azonnal kiderül. Ott is ugyanolyan minőségben kell teljesíteni, mint valamelyik nagy színpadon. A fesztiválon nem a jelmez vagy a világítás a lényeg. Ott közel van mindenki, és ezt szeretem. Törekszem a természetességre, de persze emögött is rengeteg gyakorlás van. Van olyan áriám, amelyben tizenöt év munkája is van.

„Hiszem, hogy amikor színpadra lépek, valaki előttem megy, aki fogja a kezemet.”

Kiegyensúlyozott ember benyomását kelti, aki a helyén van. Csodálatos feleségem van és két kisfiam, hála Istennek, rendben van a szakmai életem és a családi oldal is. Többen azt mondták nekem régen, hogy vagy karrier, vagy család, de a kettő együtt nem működik. Hála Istennek működik. Ember kell hozzá, társ kell hozzá, erős hit és nagy türelem. A gyermekeim rengeteget hozzátesznek az én szakmámhoz is, mert ők rángatnak vissza a földre. Egy-egy előadás után akár több ezer ember fölállva tapsol, vagy éppen bravózik, virágcsokrok a kezemben, aztán hazamegyek pelenkázni, altatni. Nem az van, hogy az ember lustán hátradől, és fürdik a saját sikerében, ül a babérjain, hanem az élet megy tovább, vannak civil feladatok. Ezek segítenek embernek maradni. De ugyanígy át tudok alakulni, amikor elindulok otthonról, és megyek be a színházba. Ez oda-vissza működik, és mindenféleképpen segíti a munkámat, mint az is, hogy egy csapat vagyunk a családommal, a feleségemmel. Ő érti, hogy miért kell próbálni mennem, esetleg miért érek haza későn, tudja, mi a hivatásom. Hogyan lehet megállni a művészvilág sokféle kísértése között? Az ördög nem alszik, szoktuk mondani, és valóban, mi fokozottan ki vagyunk téve a kísértések széles skálájának. Az embernek hittel, két lábon kell állni, és mindig emlékeznie kell arra, honnan indult. Nagyon fontos nekem, hogy soha ne felejtsem el a gyökereimet, Perkupát, hogy milyen csodálatos gyerekkort éltünk meg ott a húgommal, hogy mennyire hálásak lehetünk a szüleinknek. De nem feledkezhetek el Tóth Ferenc tanár úrról, a miskolci Lévay egyik nevelőtanáráról, Sólyom-Nagy Sándorról, zeneakadémiai professzoromról, aki 14 Reformátusok Lapja

2019. március 3.

nevelt, példát mutatott. Meg kell említenem Miller Lajos operaénekest is, aki a zeneakadémiai évek után lett mentorom, szakmai tanácsadóm, és csodálatos ember, a mai napig számíthatok rá. Mindig voltak segítségeim, mindaz, amit elértem, nem csak az én érdemem. Önnek is álma a New York-i Metropolitan Operaházban énekelni, mint a legtöbb operaénekesnek? Nem mindenkinek az álma ez, de én hiszem azt, hogy a tehetségem, predesztináltságom elérhet addig. Eljuthatok oda, vagy akár a milánói Scalába is, mert kaptam olyan tálentumot Istentől. Boldog vagyok, hiszen itthon is megbecsülnek, és gyönyörű feladataim vannak. Közel hatvan szerep van már mögöttem az elmúlt tíz év alatt. Ez egy életre elég lenne, mind szép nagy szerepek, egy-kettőt kivéve, amelyek még a pályakezdésem elején voltak. Amit tanulok, főleg, amióta gyerekeim vannak, a türelem. Nem szabad siettetni semmit, mindennek eljön a maga ideje. Csak türelemmel kell várni. A lényeg, hogy a tehetségemhez mérten tegyek meg mindent. Ne azért, hogy én ide vagy oda eljussak, mert ha csak az a cél lebeg a szemem előtt, akkor nem fog megvalósulni. Nem azért énekelek, és nem azért törekszem mindig a tökéletesre, hogy díjakat kapjak, hanem azért, mert a legjobb tudásom szerint szeretném ezt a munkát végezni. A lényeg az, hogy úgy nézhessek minden reggel és este a tükörbe, hogy amit tudtam, ma is megtettem. Hiszem, hogy amikor színpadra lépek, valaki előttem megy, akinek a lábnyomain bemegyek oda, aki fogja a kezemet. Ilyenkor szoktam is kérni, hogy ne egyedül álljak ott, hanem segítsen Isten viselni a „terhet”. És ez, hála neki, működik. Amikor pedig előadás után kimegyünk a tapsrendre, mindig megköszönöm, hogy itt voltam, hogy egészséges lehettem, hogy tudtam énekelni. Mert ez kegyelem.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD, MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Ha valaki beteg, akkor bűnös is. Úgy tanították a mózesi törvény alapján a zsidó vallás vezetői, hogy Isten büntetése van rajta. Legtöbbször mi is ezzel az ősi borzongással, titkolt feltételezéssel és gyanakvással közelítünk a súlyos beteghez. Ezzel talán öntudatlanul is egyfajta távolságot tartunk a betegségtől. Azt reméljük, hogy velünk ez nem történhet meg. A betegségnek mindig oka van, csak meg kell tudni, ki kell vizsgálni, hogy mi vagy ki az, úgy aztán elkerülhető. A vakon született koldus láttán a tanítványok teologizálnak (Jn 9,1kk). Érdekes, megfejtésre váró elméleti kérdés, hogy ki vétkezett: ő vagy a szülei? A szomszédok hitetlenkednek, nem tudják, vagy nem merik azonosítani azt, aki tisztán látva jött vissza a Siloám tavától. A szülők félnek és hárítanak, éppen csak ki nem tagadják őt. Mintha semmi közük nem volna hozzá: kérdezzétek meg őt, nagykorú már, beszéljen ő arról, hogy mi történt vele. Csak a gond volt rajtuk addig is, hiszen lehet, hogy Isten az ő bűnüket ítélte meg a vaksággal. Most viszont, hogy a fiuk lát, még nagyobb teher lett, csak bajt okoz nekik. Kapcsolatba került a veszélyes tanítóval, aki miatt őket is kizárhatják a közösségből. A farizeusok moralizálnak az eset fölött, mert nagy bűn esett, ha a vak valóban meggyógyult: Jézus munkát végzett, amikor a törvény ellenére szombaton gyógyított. Vallatják a volt vakot, újra meg újra elmondatják vele, hogyan történt a gyógyulása. Ha Jézus nem könyörült volna meg a vak emberen, már akkor is túl sok vétsége volt a vallási vezetők szemében. De megállt, és bűnös módon levette a bűn átkát a betegről. Maga is bűnné lett érte és vele, amikor kirekesztették a zsinagógából. A történetben többször elhangzik a benne szereplőktől ez a két szó: nem tudom. Nem tudjuk. Valójában senki sem tudta, hogy mi történt. Hogyan lehetséges, hogy a biztosnak vélt alapok most megrendültek? A farizeusok tudták, hogy milyen az Isten, és mit követel az embertől. A törvényt. Tudták, hogy mi a bűn, és hogyan kell azt büntetni. Jézus romba döntötte minden tudásukat, amely addig biztos volt Mózes törvényei alapján. Botrányos, hogy Istenről egészen más képet mutat, és ezzel célt ad az értelmetlen betegségnek és nyomorúságnak is: „Azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.” (Jn 9,3) Vak az, aki csak a bűnt látja mindenben. „Talán mi is vakok vagyunk?” (40. v.) Ez az elbizonytalanodó kérdés lehetne a kezdete annak, hogy egyre többet értsünk és lássunk meg Isten irgalmasságából. 

IMÁDKOZZUNK!

Uram, nincs olyan élethelyzet, amely ne lenne alkalmas arra, hogy a te cselekedeted nyilvánvaló legyen abban! Köszönöm, hogy ez végtelen szereteted bizonyítéka! Mert az, ami nekünk tragédia, az neked lehetőség arra, hogy valami többre juttass el minket! Az, ami nekünk szégyen, neked lehetőség arra, hogy megújulva kerüljünk ki belőle! Az, ami nekünk megaláztatás, neked lehetőség arra, hogy életünk hozzád méltóvá váljon! Ezért kérünk, adj tiszta szívet, hogy érthessük: nem az a cél, hogy elkerüljük a nehézséget, hogy életünk állandó menekülés legyen vélt vagy valós félelmeink elől! Add, hogy tisztán lássuk: a hozzád fordulókat te nem veted el magadtól, és sehol nincs olyan biztonságban az életünk, mint a te kezedben! Ámen.  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Mária és Márta A két nőtestvérrel, Máriával és Mártával a Lukács evangéliumán túl (Lk 10,38–42) heti újszövetségi olvasmányaink között is találkozhatunk. A lukácsi történet jól szemlélteti a testvérpár személyiségjegyeit. Ha röviden jellemeznünk kellene őket, akkor azt mondhatnánk, hogy Mária a csöndes szemlélődő, Márta pedig a túlbuzgó. Az elbeszélésből az is világossá lesz, hogy Mária pontosan tudja és érzi, mikor minek van itt az ideje, míg Márta nem tudja megérteni a minősített időt. Amikor Jézus vendégségben volt náluk, Mária ült a Mester lábainál (Lk 10,39), mert tudta, hogy különleges az alkalom, amíg Márta arra törekedett, hogy illendőképpen vendégül lássák a hozzájuk betért vendéget. Hasonlót tapasztalhatunk Jézus betániai megkenetésekor is, hiszen itt is Márta szolgálta fel a vacsorát, miközben férfitestvérük, Lázár Jézussal ült az asztalnál. Mária pedig felismervén az alkalmas időt, nárdusolajjal kente meg Jézus lábát, és hajával törölte meg azt (Jn 12,3). Máriát és Mártát ott találjuk testvérük, Lázár sírja körül is, ahol mind a ketten beszéltek Jézussal, és mindketten ugyanazt mondták neki: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” (Jn 11,21.32) Csakhogy Márta hozzáteszi azt is: „De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten” (Jn 11,22), Mária viszont nem mond semmi mást, csak sír. A legszembetűnőbb különbség a testvérek között az, ahogyan Jézussal viselkednek. Megfigyelhető, hogy Mária mindig alázattal viszonyul Jézushoz: ül a lábainál, lehajol és megkeni a lábát, a Lázár sírjánál való találkozásukkor pedig „leborult a lába elé” (Jn 11,32). Márta azonban nem teszi meg mindezeket. Közeledő böjti időszakunkra készülve gondoljuk végig: mi hogyan közelítünk Jézushoz? Mária vagy Márta módjára?  SZETEY SZABOLCS

2019. március 3.

Reformátusok Lapja 15


| AKTUÁLIS |

A mérnökök is Isten dicsőségére dolgoznak Harmadik alkalommal gyűltek össze Dunamellék református mérnökei, ezúttal február utolsó szombatján a zsinati székházHEGEDŰS ban Budapesten. A mértékadó konferencia BENCE idén a beruházásokra fókuszált, kiemelten foglalkozva az egyházi építkezésekkel, a gazdasági célú és a gyülekezetbe való beruházással is. A mérnöktalálkozót Veres Sándor dunamelléki főgondnok nyitotta meg, aki több évtizedes szolgálata alatt több száz egyházi beruházás fölött bábáskodott. Beszédében felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy alkotás közben az ember hajlamos elfeledkezni arról, hogy felelősen kell használnia az Úristentől kapott képességét. – Felelősen, mert amit alkotunk, az lehet, hogy nem embertársaink javát szolgálja, hanem veszélyhelyzetbe sodorja őket – mondta az előadó. Veres Sándor szerint az ember nemcsak azért felelős, hogy alkotása ne veszélyeztessen másokat, hanem azért is, hogy az ne rombolja a teremtett világot, ne szennyezze önkényesen a vizet, a földet és a levegőt. 16 Reformátusok Lapja

2019. március 3.

ISTEN A TEREMTŐ – Az utóbbi időben egyre inkább látjuk azt is, hogy az ember megpróbál túlnőni teremtettségén, és úgy gondolja, hogy nemcsak alkot, hanem teremt is. Isten a teremtő. Egyedül csak az örökkévaló és az maradandó, amit Isten teremt – világított rá Veres Sándor, aki szerint végső hivatásunk Istenhez eltalálni, de úgy, hogy közben megéljük az emberi lét teljes valóságát. – Zarándokok vagyunk ezen az úton. Tudjuk, hogy minden, amit alkotunk, mulandó. Mégis teljes tudásunkból, ismeretünkből, minden képességünkből a lehető legjobbat akarjuk alkotni, hogy alkotásunkban az Örökkévalót dicsőítsük – tette hozzá.

JOBBAN BOLDOGUL KETTŐ, MINT EGY Esztergály Előd Gábor, Csömör és Nagytarcsa református gyülekezeteinek lelkipásztora, közgazdász Beruházási szemlélet a Bibliában című előadásában a csömöri közösség épülő gyülekezeti otthonáról és templomáról számolt be, valamint párhuzamba állította a Biblia tanításait a modern beruházásokkal. Érzékletes példája szerint a jeruzsálemi templomépítés felfog-


| AKTUÁLIS | A Mérnökmisszió idén is részt vesz a Csillagponton, ahol a tervek szerint állandó sátorral lesznek jelen, sőt ők készítik a Csillagpont hivatalos mobilapplikációját is.

A továbbiakban Fürjes Balázs, a Miniszterelnökség Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkára a Budapesten lezajlott, illetve még folyamatban lévő nagyberuházásokról tartott beszámolót. Közben azt is elárulta, hogy a Duna Aréna építése közben vált rendszeres igeolvasóvá.

RÉGI PARÓKIA, MODERN ELVÁRÁSOK

ható ingatlanfejlesztési beruházásként is, amelyben Isten a tervező és az építtető, Salamon király az építési menedzser, a választott nép pedig részben a kivitelező és egyben a felhasználó is. A lelkipásztor szerint ennél is fontosabb az, amit a Biblia tanít nekünk az emberi kapcsolatokról, amelyek döntő jelentőségűek egy-egy beruházás eredményessége szempontjából. – Hármas kapcsolatról beszélünk Isten, én és az embertárs, vagy mondhatnánk, hogy munkatárs között. Ha megkapjuk a választ arra a kérdésre, hogy Isten mit akar a beruházástól, akkor megkapjuk majd arra is, hogy nekünk mi a szerepünk benne – mondta. „Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, föl tudják segíteni egymást. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki” – idézte a Prédikátor könyvét az előadó a munkatárs és a csapatmunka fontosságáról, és további példákkal is szolgált. – Mózes és Áron, Illés és Elizeus, Jézus és a tanítványok vagy Pál és Barnabás. Mind-mind olyan példa a Szentírásból, amely azt bizonyítja, hogy Isten nem hagy bennünket magunkra abban a szolgálatban, amelybe állít, hanem segítőket rendel mellénk – hangsúlyozta a lelkipásztor. Esztergály Előd Gábor szerint Pál apostol hasonlata, amelyben az egyházat testhez hasonlítja, szintén párhuzamba állítható egy beruházással. – Egy test vagyunk, amelynek testrészei vannak, és mindannyiunknak megvan az Istentől kijelölt helye és szolgálata. Ez a fajta biblikus szemlélet segít egymás elfogadásában, a kölcsönös tisztelet megadásában és abban, hogy társai legyünk egymásnak, így szolgálva a közös cél elérését – magyarázta az előadó.

Idén az egyházi épületberuházások, a gazdasági célú beruházások és a gyülekezetbe való beruházások témáiban felmerült kérdésekre keresték a válaszokat a mérnöktalálkozó fórumbeszélgetésein. Az egyházi épületberuházások témájában Veres Sándor főgondnok, Seres László építőmérnök-presbiter és Esztergály Előd Gábor válaszoltak a kérdésekre, például arra, ki tudják-e szolgálni a mai igényeket a száz évvel ezelőtt épült templomok és parókiák. Mindhárman egyetértettek abban, hogy az az optimális, ha új templom, parókia épül, de Seres László szerint a felújítást sem szabad elvetni, ha jó a szerkezet. Veres Sándor tapasztalata szerint a régóta létező gyülekezeteknek megfelelnek a hagyományos megoldások, míg az újonnan alakuló közösségek inkább modern igényeket támasztanak. Ezeket a Csömörön gyülekezeti házat és templomot építő Esztergály Előd Gábor testközelből tapasztalta meg. Szerinte ma már a gyülekezeti házból nem hiányozhat a baba-mama szoba, a kivetítő és természetesen a wifi sem. Abban mindhárman egyetértettek, hogy nem szabad meglévő templomot lerombolni egy új kedvéért.

LELKI ÉPÍTKEZÉS Esztergály Előd Gábor szerint a lelkésznek akkor is részt kell vennie a beruházásban, ha nincsenek meg hozzá a szakmai kompetenciái. – Neki kell meghatároznia a beruházás célját, annak fázisairól tájékoztatnia kell a gyülekezetet, és figyelnie kell, hogy az milyen hatással van a közösségre. Úgy vélem, a fizikai és a lelki építkezést nem lehet szétválasztani. Amikor templomot építünk, gyülekezeti otthont újítunk fel vagy parókiát bővítünk, az pozitívan hat a gyülekezet lelki építkezésére is – nyilatkozta a lelkipásztor. A Csömörön épülő református templommal kapcsolatban elmondta, hogy szerinte a beruházás egyedül Isten akaratából valósulhatott meg. Hozzátette: Isten különös ajándékaként éli meg, hogy templomépítő lelkipásztor lehet, akárcsak egykor evangélikus lelkipásztorként szolgáló szépapja, akinek nevéhez a péteri evangélikus templom építése köthető.

ROSSZ BERUHÁZÁSOK, FELELŐTLEN TERVEK Veres Sándor, aki szolgálatához kapcsolódva számos templom, parókia és további egyházi épületberuházást, korszerűsítést vezet és felügyel, elárulta, hogy közel százötven beruházás zajlik jelenleg Dunamelléken. Elmondta, hogy sajnos akadnak rossz beruházások is. Ezek közé tartoznak azok, amelyeknél rosszul 2019. március 3.

Reformátusok Lapja 17


| AKTUÁLIS |

Németh Balázs szólt az egyetemi misszió idei céljairól is. Az is elhangzott, hogy a Mérnökmisszió idén is részt vesz a Csillagponton, ahol a tervek szerint állandó sátorral lesznek jelen, sőt ők készítik a Csillagpont hivatalos mobilapplikációját is.

mérték fel a költségeket, vagy nagyobb épület épül a szükségesnél. – Ilyenkor a közegyház kényszerhelyzetben van, és segít, hogy a beruházás befejeződjön, de ez olyan többletet igényel, amely a többiektől vesz el teljesen jogos támogatást – magyarázta a főgondnok. Szerinte szintén rossz beruházásokra vállalkoznak azok a magukban nem bízó gyülekezetek, akik kisebbet akarnak építeni a szükségesnél. Az egyházkerület igyekszik minden gyülekezet felmerülő igényét támogatni, de a túlárazott terveket és a funkcionalitáson túlmutató elképzeléseket elutasítják. Veres Sándor szerint inkább józanságra, mintsem mérnöki diplomára van szüksége a lelkészeknek ahhoz, hogy belevágjanak egy-egy beruházásba és sikeresen végigvigyék azt. – Észre kell venniük, hogy vannak olyan gyülekezeti tagok, akár presbiterek is, akik alkalmasak ilyen feladat koordinálására, és őrájuk kell rakniuk ezt a terhet – tanácsolta Veres Sándor. A főgondnok szívesen gondol vissza a békásmegyeri református templom építésére, amelyet – akkor még presbiterként – egyik presbitertársával közösen felügyeltek. A templom alapkövét 1999 decemberében rakták le, a 2000. év karácsonyi istentiszteletét pedig már az új épületben tartották.

MÉRNÖKMISSZIÓ A III. Budapesti Református Mérnöktalálkozó lezárásaként az eseményt szervező Mérnökmisszió vezetője, Németh Balázs beszámolt a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen működő szolgálat elmúlt évi eredményeiről, és beszélt az egyetemi misszió idei céljairól is. 18 Reformátusok Lapja

2019. március 3.

Veres Sándor elárulta, hogy szívesen gondol vissza a békásmegyeri református templom építésére, amit akkor még presbiterként egy presbitertársával közösen felügyeltek. A templom alapkövét 1999 decemberében rakták le, a 2000. év karácsonyi istentiszteletét pedig már az új templomban tartották.

A dinamikusan növekvő, ifjú mérnökhallgatókból álló közösség a középiskolákba szervezett pályaorientációs eseménysorozatokon, interaktív bemutatókon és előadásokon keresztül népszerűsítené a mérnöki hivatást a fiatalok között. – Mivel ez túl öncélú lenne, ezért szeretnénk az egyetemi közösségünket is ismertté tenni, hogy akár a budapestiek, akár azok, akik vidékről érkeznek Budapestre, az otthoni közösségük, gyülekezetük mellett olyan református egyetemista közösséget találjanak a fővárosban, ahol a hitüket is meg tudják élni – mondta a lelkipásztor. A Mérnökmisszió idén a mérnökök közötti szakmai háló erősítése mellett kiemelt figyelmet fordít a mérnökhallgatók közötti szakmai közösségformálásra is, távlati céljuk pedig egy református mérnököknek létesített szakkollégium elindítása. A Mérnökmisszió idén is részt vesz a Csillagponton, ahol a tervek szerint állandó sátorral lesznek jelen, sőt ők készítik a Csillagpont hivatalos mobilapplikációját is.

VAN RÁ IGÉNY Németh Balázs a rendezvény végén elárulta azt is, hogy jövőre is lesz református mérnöktalálkozó. Veres Sándor, aki a kezdetektől támogatta és segítette az eseményt, azt sem tartotta elképzelhetetlennek, hogy esetleg évi két alkalommal és más helyszíneken is tartsanak konferenciát a református mérnököknek. – Egy ideje tervezzük már, de nem volt még rá idő, hogy Dunamellék déli megyéiben, Kecskeméten vagy Pécsett is megrendezzük a mérnöktalálkozót – mondta a főgondnok, aki szerint a rendezvényen tapasztaltak alapján elmondható, hogy nagy igény van a konferenciára.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD


| EMLÉKEZÜNK |

In memoriam Bellai Zoltán Bellai Zoltán testvérünk, szolgatársunk hamvainál hangzott fel Ézsaiás próféta könyvéből a jól ismert, biztató üzenet: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saSTEINBACH sok…” Hazahívott szolgatársunk vezérigéje volt ez az ézsaiási JÓZSEF prófécia. Szülei ezzel az igével indították el a teológiára. Szolgálatát végigkísérte a fenti igéből fakadó biztatás, el egészen a tavalyi kaposvári REND-ig, amelynek vezérigéje lehetett ez a megerősítő igevers. Bizonyosságból fakadó erővel adunk hálát Bellai Zoltán életéért, miközben hálát adunk az ő bizonyosságból fakadó erejéért is. Egész személyiségében az Úr ereje mutatkozott meg. Az Úr ereje adott neki markáns, határozott kiállást. Ez a határozott kiállás azonban megalapozott volt. Személyiségének része volt tájékozottsága, szakmai tudása, amelyet mindenki elismert. Szakmaiságának ismeretek, tények, összefüggések adtak tartást. Ez valóságos tudást jelentett, az Úrtól kapott tehetség és bölcsesség erejével. Véleményének súlya volt. Szakmai tudása pedig teológiai mederben érlelődött, a klasszikus református kegyesség talaján hajtott ki és termett gyümölcsöket. Őt nem lehetett megelőzni, még autóval sem. Őrá figyelni kellett. De ő is figyelt. Az Úr ereje mutatkozott meg Bellai Zoltán szeretetében. Klasszikus református kegyessége a józanság Lelkével szárnyalt (2Tim 1,7). Ő soha nem volt érzelgős, de nagyon is érzékeny volt. Az Úr ereje mutatkozott meg Bellai Zoltán széles körű szolgálataiban, amelyek egyházunk minden szintjét áthatották. Mindvégig a látható egyház, szeretett református anyaszentegyházunk építésén munkálkodott. Ezért ő konfliktusokat is vállalt, de építő kompromisszumokat is kötött. Ügyszeretete gyakran vállalta a konfrontációt, de Krisztusunk és egyházunk ügyében tette ezt – ugyanakkor az ügyszeretet érdekében tudott visszalépni is. Mindig „összegyházban” gondolkodott, azaz egyházunk egységét képviselte: a család mint kis gyülekezet; a saját gyülekezet; a közegyház oda-vissza ható hármasságában. Az Úr ereje mutatkozott meg Bellai Zoltán elmenetelében is. Az Úr ereje nem lankadt benne – ha megrendült is, melyikünk ne rendülne meg –, amikor szeptember 19-én a részletes vizsgálatok eredménye megérkezett, és ezt a szűk munkatársi körnek is megírta. Ez az erő naponta megújult, még a legnagyobb erőtlenségek közepette is. Amikor testileg már nagyon gyenge volt, akkor is ezzel a mennyei erővel tartotta magát, igyekezett elrendezni a dolgokat, szinte az utolsó napig dolgozott, miközben készült a hazavezető útra. Ezzel az erővel prédikált élete utolsó napjaiban, amikor már testi szemekkel látva öntudatlan volt, de igazából a Szentlélek ereje adta szájára a Római levél kivehető textusait, és a még el nem mondott prédikációkat. Így mehetett el. Bellai Zoltán főtanácsos másik kedves igéje a 23. zsoltár negyedik verse volt: „Akik pedig az Úrban bíznak, ha a halál árnyékának völgyében járnak is, nem félnek semmi bajtól, mert az Úr velük van, itt és az örökkévalóság színről színre látásában.” A 23. zsoltár a Bonhoeffertől való parafrázissal együtt lesz vigasztalóvá most: Csodás hatalmad biztos rejtekében nyugton várjuk, mire ébredünk, velünk az Isten minden reggel, este; és minden új napon, bizonnyal velünk. Bizony, ő mindenkor velünk van! Bellai Zoltánnal tíz éven át szolgálhattuk együtt az Urat. Hitbeli bizonyosságnak tartom, hogy az adott helyzetben is az egység mellé állt, hogy egy egységes Dunántúlon együtt szolgálhassunk. Az Úrba vetett bizalom legnagyobb próbája éppen ez: tudunk-e együtt szolgálni, és elsősorban az Úr ügyét nézni, a ránk bízottakra tekintve. Kedves éneke ugyanezt a bizonyosságot zengi: „Kegyelmes Isten, kinek kezében életemet adtam, Hogy mind holtomig szívem legyen víg, téged magasztalván, mindenekelőtt és mindenekfölött szent nevedet áldván.”  FOTÓ: VARGOSZ GÁBOR 2019. március 3.

A cikk a február 23-i, Bellai Zoltán püspöki főtanácsos életéért hálát adó kaposvári istentiszteleten elhangzott igehirdetés szerkesztett változata

Reformátusok Lapja 19


KÖNTÖS LÁSZLÓ

Bűn Egyik ismerősöm, aki amúgy ateista, azzal jött nekem, hogy ő azért nem szereti a keresztyénséget, mert az állandóan csak a bűnről beszél. Ez nem jó – mondta –, mert az emberekben csak felesleges bűntudatot idéz elő. Arról nem is beszélve, hogy lehetetlenség nem látni, hogy az emberek többségében igenis ott van a jó szándék, az önzetlenség, az áldozatkészség, a segíteni akarás. Vannak persze gonosz, rossz emberek is, de a többség igenis törekszik a jóra. Fölösleges tehát az embereket kriminalizálni, és úgy tekinteni rájuk, mint valamiféle bűnözőkre. Amúgy pedig nagyon nem szerencsés,

Dehogy van itt szó arról, hogy a keresztyénség csak a bűnről beszél! Sokkal inkább arról, hogy az embernek, annak ellenére, amilyen, mégis a feltámadott Jézus Krisztusban adott jövője van. hogy azonnal azt vágják a templomba pusztán érdeklődésből betévedő ember fejéhez, hogy ő bűnös. Nem csoda, ha a keresztyénség ma ott tart, ahol, hiszen ki vevő az ilyen üzenetre? Nem állítom, hogy abban, amit az ismerősöm mondott, nincs igazságmozzanat. Én is hallottam már prédikáció gyanánt elmondott erkölcsi szózatot, amelyben semmi részvét nem volt, és főleg nem volt benne evangélium. Ám mégis, azt gondolom, hogy templomainkban az evangélium szól, és messze nincs igaza az ismerősömnek. Ha probléma van a keresztyénséggel, merthogy az unos-untalan a bűnről beszél, akkor az nem azért van, mert a keresztyénséget boldoggá tenné valamiféle erkölcsi fölénytudat, amelynek a magasából szitkait szórhatja a bűnös világra. Sokkal inkább arról van szó, hogy a keresztyén üzenet – szemben olyan vélekedésekkel, miszerint a hívők csak amolyan jámbor, szépelgő lelkek – valójában radikálisan realista. Fel mer tenni olyan kérdéseket, amelyeket az amúgy önmagukat realistáknak gondolók rendre a szőnyeg alá söpörnek. Ezek közül is az egyik legfontosabb – ha már bűnről van szó –, hogy honnan van a rossz a világban. S miért nem lehet leküzdeni? Ha van valami, ami a Biblia igazságából tapasztalati úton is igazolható, az éppen az emberről szóló tanítás. Ha valakinek kétségei lennének arról, milyen az ember, és mi az, ami végigkíséri egész történetét, akkor a válasz nagyon kézenfekvő: a rossz állandó 20 Reformátusok Lapja

2019. március 3.

jelenléte. Ha ugyanis az ember valóban olyan jó, akkor vajon miért nem lehet megteremteni az ideális világot? Miért van az, hogy a történelem háborúk szakadatlan sorozata, folytonos hatalmi-birodalmi igények állandó harca? Miért nem lehet szeretetben, békességben, igazságosságban élni? Minek kellenek fegyverek? Mitől van az, hogy a világbéke csak fizikai erők törékeny egyensúlya? Nos, akinek kétségei lennének afelől, milyen az emberi természet, az tegyen fel hasonló kérdéseket. Aki abban az illúzióban ringatja magát, hogy „majd egyszer” eljön az ideális világ, az jobb, ha leszámol az efféle csacskaságokkal. Az ember eddigi története semmiféle valós alapot nem szolgáltat ahhoz, hogy ilyen álomvilágban ringassuk magunkat. A keresztyénség számol a bűn egyetemes és állandó valóságával. Szó nincs viszont arról, hogy ebbe beletörődne, vagy megadóan elfogadná a rossz állandó jelenlétét. Éppenséggel azok ringatják illúzióban magukat, akik elhiszik, hogy az ember képes önerőből meghaladni a rosszat, és az úgynevezett „történelmi fejlődés” elhozza majd a várva várt szép, új világot. Aki efféle mítoszokban hisz, jobb, ha készül a háborúra. A keresztyénség végképp leszámol az ember önjavító és önmegváltó képességeivel, de nem nyugszik bele, hogy az ember már csak ilyen. Ehelyett arra mutat rá, hogy az ember mindig is Istenre utalt. Ugyan, miért is lenne szükség Isten megváltó szeretetére, egyáltalán, a megváltásnak mi értelme lenne, ha amúgy a világ képes lenne megoldani önmaga állandó válságát? Eme válság pedig abban áll, hogy soha nem tud azzá válni, amivé szeretne. Az örömhír az, hogy a rossz állandó és leküzdhetetlennek tűnő jelenlétével szemben a világot mégis lehet Isten hatalmával összefüggésben látni. Sőt, csak így lehet igazán és reálisan látni. Nem véletlen, hogy a keresztyén üzenet kulcsszava a bűnbocsánat. Ez bizony meghaladja a bűn-büntetés könyörtelen logikáját, és éppen az ember végérvényes jövője felé mutat. Dehogy van itt szó arról, hogy a keresztyénség csak a bűnről beszél! Sokkal inkább arról, hogy az embernek, annak ellenére, amilyen, mégis a feltámadott Jézus Krisztusban adott jövője van. Meg kellene halnia, mégis élhet. De ezt csak az értheti meg, aki képes szembesülni az emberi lényeg, az önmagában vett történelem lesújtó valóságával. 


| GONDOLATOK |

VITÉZ FERENC

Márciusi ifjak A szerző főiskolai docens, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék vezetője, újságíró

FRA ANGELICO ANGYALI ÜDVÖZLETE (1430–1432)

A márciusi ifjak nem forradalmiak, inkább játékosak és bölcsek. Olyanok, mint Weöres Sándor. Örökké gyermeklelkűek maradnak, ám keresik a létezés nagy titkait, hogy szétszórhassák kincseiket, és maguk legyenek a gazdagság. Mindig ott vannak, ott lebegnek két valami között. Már nem – és még nem. A március: ígéret. A csipkebogyó már nem ifjú, de még szedhető, puha. Zsenge a pitypang és a cakkos levelű salátaboglárka, a kalendáriumi tavasz kezdetén nőni kezd a zamatos turbolya, és hamarosan duzzadni készülnek a diófarügyek. Hiába lengi körbe ibolyaillat,

megtréfálhatja a fakadásnak indult ifjakat a fagy. Sír a télutón metszett szőlő venyigéje, bolondozik az időjárás: azt hiszed, hogy már igen, aztán kiderül, hogy még nem. (A tavasz kezdetét egyébként nem mindig a naptár, hanem az időjárás jelöli ki. Mindig csak utólag derül ki, hogy tavasz volt-e már.) A tavasznak „most készül bársony és smaragd zekéje / s a barna föld ölén dús haja serked” – írta Juhász Gyula a márciusi újjászületésre várva. Radnótinál: „Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad, / vidám, kamaszfiús / szellőkkel jár a fák alatt / s zajong a március.” A komponisták is talán a tavaszhoz írták a legtöbb zeneművet. Mahler, Haydn, Beethoven, Mozart, Schubert, Debussy, Stravinsky, Grieg, Rahmanyinov, Vivaldi; és Csajkovszkijnál a március: Csalogánydal. Mindenki mocorog, készülődik: „Tavaszi szél vizet áraszt”. Ezt a hónapot Márai Sándor nem a tavasz kezdetének, hanem önálló évszaknak tartotta: „semmi köze télhez, tavaszhoz. Külön világítása van. […]

Még fűtünk, de már felöltjük délelőtt az átmeneti kabátot. Ez még nem a szerelem hónapja, mint a május, s már nem a szövődmények hónapja, mint a február. Nincs külön dallama, nincs nagy tétele. Ez a közzene.” Nincs nagy tétele – de nagy tétje van. Valami történik. Vagy történni készül. Összekapaszkodik a „már” és a „még”. Mint Weöres Sándor egyszavas verseiben: „Szárnysötét.” – „Tojáséj.” – „Liliomszörny.” – „Remetebál.” – „Sugárpehely.” – „Királyország.” A versnek csak a tulajdonképpeni hívószavát olvassuk, amelyből kifejlődik majd a vers. Két szó addig szokatlan összekapcsolása új nyelvi minőséget teremt, a fogalmak közti távolság növelésével a szavak logikai teherbíró képességét teszi próbára a költő. Teherbíró képességünket leméri a március is. Téli díszletek között szellőztet az Idő. Szellőztetek én is, most éppen Máraival, aki azt mondja, hogy ez a készülődés – amikor „a napsugár úgy hatol a világ viháncoló testébe, mint egy arany oltótű” – maga a kaland. S valóban: nagy és örökkévaló kaland van készülőben. Amikor megduzzadnak azok a bizonyos csúcsrügyek a diófa ágán, de még nem hajtanak ki, „gyümölcsoltásra” vár a világ. A biblikus kalendáriumi hagyomány a hónap végére, 25-ére teszi Gábriel látogatását Máriánál, amikor Erzsébet már a hatodik hónapban volt. Lukács számol be az „angyali üdvözlésként” ismert találkozásról a „kegyelembe fogadott” Máriával, aki előbb megijedt, majd döbbenete után gondolkodóba esett. De az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.” (Lk 1,30–31) Ezt a találkozást a reneszánsztól kezdve gyakran úgy ábrázolják a festők, hogy az angyal szavai nyomán – és amikor Mária így szól: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” (Lk 1,38) – a Szentlélek fénysugara árasztja el a szűz méhét. Ez az a pillanat, amikor a „még nem” átváltozik a „már igen” minőségévé. A fogalmak közötti távolság megszűnik. A márciusi zsengék már látják a létezés nagy titkait, és szétszórják kincseiket, hogy maguk legyenek a gazdagság. Március az ígéret. Míg egyre jobban föld- és fűszagú, madárszavú, levelező-rügybontogató lesz az idő: az ígéret megfogan. Talán ezért lehet valóban önálló évszak a március.  2019. március 3.

Reformátusok Lapja 21


| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra!

PETRŐCZI ÉVA

Csáki Róbert egyik festményéről – biblikusan Az 1964-ben született, ma már európai hírű Csáki Róbert festőművész, akit Párizsban, a képzőművészet fővárosában különösen is nagyra becsülnek, 1997 óta van jelen a varázslatos Társalgó Galéria életében – most éppen egy december közepétől február közepéig számtalan látogatót vonzó tárlatával. Ez a baráti munkakapcsolat a Kossuth Kiadónak köszönhetően egy gyönyörű albumot is termett a „black rococo” (fekete rokokó) hol lidérces, hol megnyugtató szépségű műfajában alkotó festőművész eddigi életművének legjavából. Az eddigi elemzők és szakemberek elsősorban spanyol – például Velazquezre és Goyára utaló – elemeket fedeztek fel remekműveiben, de ködös-esős tájain felsejlik az angol Turner is. Jómagam a művész legutóbbi Társalgó Galéria-beli tárlatán, Pihenő című festményében egy neves magyar festő és fotográfus, Borsos József (1821–1883) 1850-ben készült, nagy sikert aratott Báléj utáni reggelének parafrázisát, újrafogalmazását érzékeltem. Ami a kiállításon és a Csáki-album Borsos Mihály „fényírónak” köszönhetően kivételes szépségű festményreprodukcióin egyaránt feltűnt nekem, az a festőművész világában eluralkodó, hosszú hajjal ékeskedő nőalakok sora. Olyannyira meghatározó figurák ők, hogy láttukra (ötvenkét éves koromig magam is a „fátyolhajúak” közé tartozva) a Károli-biblia sorait kezdtem mondogatni magamban: „Az asszonynak pedig, ha nagy haja van, ékesség az néki, mert a haj fátyol gyanánt adatott néki.” (1Kor 11,15) Most, amikor ezeket a sorokat írom, már végéhez közeledik a karneváli időszak, amelynek kavargásából, az öröm és a bálokban szövődő szerelmek (szüleim is így ismerték meg egymást, 1949 februárjában egy pécsi egyetemi bálon) mellett nem hiányoznak a danse macabre, a haláltánc sötétebb színei és vonásai is. Az itt közölt Csáki Róbert-kép ugyan az Ősz címet viseli, ám ez nem annyira az évszakra utal, hanem valószínűleg a tükör előtt ülő, bálba készülődő hölgy életének közelgő őszére. Fátyol szépségű haja pedig sokunkban felidézheti a fenti bibliai sorokat. Mi, akik a gönci prédikátor páratlan szövegén nőttünk föl, minden élethelyzetben, akár egy festményben gyönyörködve, a lélegzetvétel természetességével együtt élhetünk az általa tolmácsolt bibliai üzenetekkel.

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:.........................................................................................

 ILLUSZTRÁCIÓ: ŐSZ, BORSOS MIHÁLY REPRODUKCIÓJA

..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


| BIBLIAVASÁRNAP |

Szlovák és litván jelnyelvi fordítók műhelymunkája Budapesten

Kézbe venni az Igét Bibliavasárnapon nemcsak az Igéről, hanem a Szentírás kézbe vehető változatáról, annak terjesztéséről, és a misszió, az adományozás lehetőségeiről is szó esik. A Magyar Bibliatársulat Alapítvány ez alkalomból visszatekint az elmúlt év főbb eseményeire, valamint hosszabb távú terveivel is szeretné megismertetni az olvasókat. Az elmúlt év decemberében adott otthont a Magyar Bibliatársulat Alapítvány annak a nemzetközi jelnyelvi bibliafordítással foglalkozó szakmai műhelymunkának, amelyen a magyar fordítók mellett Litvániából, Szlovákiából, Romániából, az Egyesült Királyságból, Hollandiából és az USA-ból érkezett résztvevők osztották meg egymással tapasztalataikat és kérdéseiket. Nagy kihívás jelnyelvre átültetni az egyes bibliai részleteket úgy, hogy azok teológiai tartalma ne vesszen el, de a jelnyelvi környezetben is érthető maradjon, és ezáltal a hallássérültek számára is azon a nyelven szólalhasson meg Isten Igéje, amelyet a legjobban értenek. A fordítók olyan témákkal kapcsolatban hallgattak meg előadásokat, mint a bibliai metaforák fordítása, vagy a költői szakaszok tolmácsolása jelnyelven. A megismerkedés a külföldi kollégákkal és a fordítás közben felmerülő problémák közös megvitatása pedig a visszajelzések szerint még ennél is értékesebb segítség a bibliafordító munkacsoportoknak.

BIBLIA A TIZENNÉGY ÉVESEKNEK Egy szülő több okból adja a gyermekét egyházi iskolába. Ezek között ott van az oktatás színvonala is, de a szülők a legtöbbször azzal indokolják döntésüket, hogy szeretnék, ha a gyermekük biztonságos környezetben, a magasabb erkölcsiséget és a lelki életet is támogató intézményben töltené el napjai nagyobb részét. A református iskolákban a Bibliára épülő oktatói és nevelői

munka kiemelten is fontos, ehhez szeretne a Magyar Bibliatársulat Alapítvány is hozzájárulni a maga eszközeivel. Egy névtelen adományozó jóvoltából lehetőség nyílt arra, hogy a Zsinattal és a Generális Konvent iskolaprogramjával karöltve 2019-ben és 2020-ban minden református középiskolába bekerülő tizennégy éves diáknak bibliát ajándékozzanak. Ez a program évente mintegy négyezer bibliát jelent, amelyből kétezer-hétszáz a társulat adománya, ezerháromszázat pedig a református egyház ad ajándékba. Ugyanezt az akciót az evangélikus egyházzal együttműködésben az evangélikus középiskolákban is elindították.

SEGÍTSÉG A VENEZUELAIAKNAK A Magyar Bibliatársulat Alapítvány karácsonyi hírlevelében hívta fel támogatói és a református gyülekezetek figyelmét arra a helyzetre, amely a szemünk előtt bontakozik ki a dél-amerikai Venezuelában. Az ország évek óta válságok sorozatán megy keresztül, de 2019 elején soha nem látott állapotok jellemzik. A bolíviai és brazíliai határokon át eddig már több mint hárommillióan menekültek el – ez meghaladja a 2015-ös szíriai menekülthullámot is –, és azok, akik mégis maradnak, üres bolti polcokkal, áramkimaradásokkal és katasztrofális közbiztonsággal néznek szembe. A dolgozó emberek többsége havi egydolláros (!) fizetéssel számolhat. A Venezuelai Bibliatársulat irodáját 2018-ban négyszer fosztották ki az utcai zavargások alatt, a főtitkár, Javier Chacón családja, miután őket is kirabolták az autópályán, elhagyta az országot, és Mexikóba menekült. Javier és hat munkatársa maradt, és továbbra is végzi a bibliamissziót, lelkipásztoroknak tartanak bibliai továbbképzéseket, két törzsi nyelvre (uwottüja és curripaco) fordítják és terjesztik a Bibliát, amelyre hatalmas igény, bár minimális fizetőképes kereslet mutatkozik. A Magyar Bibliatársulat Alapítvány vállalása, hogy támogatói segítségével közreműködik a Venezuelai Bibliatársulat ellátásában külföldön nyomtatott spanyol bibliákkal.  2019. március 3.

Reformátusok Lapja 23


| SZEMLE |

Féltve őrzött családtörténet Bodoky Richárd: Gyanútlanok, Luther Kiadó, 2018.

A napokban mutatták be Bodoky Richárd családtörténeti írásainak hetedik kötetét a Bethesda Gyermekkórházban. Az 1996-ban elhunyt szerző, aki 1937 és 1951 között a Filadelfia Diakonissza Intézet és a Bethesda Kórház, 1938-tól a Filadelfia Diakonissza Alapítvány lelkész-igazgatója volt, a hatvanas évek második felében kezdte el írni a Jövevények és vándorok könyvsorozatot, amely a Biberauer–Bodoky család hagyatékában szokatlanul épen és nagy számban fennmaradt feljegyzéseket és iratokat vette alapul a visszaemlékezéshez. A Luther Kiadó gondozásában megjelent Gyanútlanok az előző könyvekből hiányzó időszak krónikája, amelyet korunk – talán kissé idealizálva – „boldog békeidőkként” ismer. Az 1870 utáni, 20. század eleji időszak története mindeddig hiányzott a kiadott könyvek sorából. A korszakról csupán egy negyvenéves, erősen hiányos kézirat maradt a szerző után, amelyet utolsó éveiben már nem tudott kötetbe rendezni. A kiterjedt család köréből végül előkerültek azok a dokumentumok is, amelyekkel teljessé válhatott ennek az időszaknak is a krónikája – mondta el a könyvbemutatón Csanády Andrásné Bodoky Ágnes, Bodoky Richárd leánya. A naplótöredékből és feljegyzésekből összeállt kötet első része családtörténeti és történelmi szem-

szögből egyaránt bemutatja az 1870-től 1908-ig, a szerző születéséig terjedő időszakot. Megismerhetjük a nagyapát, Theodor Biberauert, aki vasúti mérnökként került Magyarországra, és részt vett a magyar vasutak, többek között a Nyugati pályaudvar építésében is. Az ő fia volt idősebb Biberauer Richárd, aki 1903-ban megalakította a Filadelfia Diakonissza Egyesületet. Ott lehetünk az új Bethesda-kórház megszületésénél, végigkövetve az intézmény mostani helyének megtalálását, a protestáns egyház megújítására tett törekvéseket, miközben szemtanúi lehetünk a családi eseményeknek is. A könyv második, Ház a Balatonnál című részében Bodoky Richárd – aki e nevet az 1940-es években vette fel, hogy magyarságát ezzel is vállalja – a saját születésével kezdi a családtörténet e fejezetét. Vele együtt élhetjük át az első világháború kirobbanását, annak hatását családjára és második otthonára, a Bethesda-kórházra. A történelmi események tárgyilagos leírása mellett személyes vallomásokat, emlékeket is talál az olvasó – például arról, hogyan tapasztalta meg a szerző még gyermekként azt, mit jelent a halál valósága, amikor hirtelen elpusztultak a kórház udvarában nevelgetett, szeretett nyulai. „Csak néztem dermedt rémülettel, hiszen gyermek voltam még, nem ismerős a halállal. S akkor az emeleti ablakból leszólt egy kicsit rekedtes férfihang: – Akár Sabácnál… Nem gúnyolódott, nem mulatott gyászomon, csak tárgyilagosan megállapította, és éppen ebben volt valami megdöbbentő. – Ott feküdtek így a magyar katonák. Felnéztem. A hadikórházzá alakított részből sebesültek néztek ki a nyitott ablakon.” A könyv záró fejezete is az elmúlás döbbenetével szembesít: Tisza Istvánt 1918. október 31-én gyilkolták meg a Biberauer család otthonának közelében. A tragédia kapcsán teszi fel idősebb Biberauer Richárd a családtörténet kötetein átvonuló kérdést: „És velünk mi lesz?” Különleges korrajzot és izgalmas családtörténeti beszámolót tarthatunk a kezünkben a Gyanútlanokkal. Elolvasása sok örömöt szerezhet az idősebbeknek, akik még talán szüleiktől hallottak a „régi” Bethesdáról, és a fiataloknak is, akik szeretnének református szemszögből betekinteni abba a korszakba, amelyben még nem a közösségi oldalak, hanem míves betűkkel teleírt, féltve őrzött naplók hordozták a családok történeteit.  JEZSOVICZKI NOÉMI, A SZERZŐ ILLUSZTRÁCIÓJA

24 Reformátusok Lapja

2019. március 3.


| SZEMLE |

A naplemente ragyogása Naomi Kawase japán filmrendező kilencedik nagyjátékfilmje elgondolkodtató mozgóképi meditáció a látás képességéről. A film a 2017-es cannes-i filmfesztiválon elnyerte az ökumenikus zsűri díját, mivel lehetőséget ad arra, hogy elgondolkodjunk és beszélgessünk életről és halálról, múltról és jelenről, elmúlásról és reményről, a mások jobb megértéséről és megismeréséről. egészségi állapota egyre romlik, miközben arról is tudomást Miszako (Ayame Misaki) fiatal lány, aki audionarrátorként dolszerzünk, hogy édesapja eltűnt (ezt a japán társadalmi jelenségozik egy stúdióban, hangkommentárokat ír mozifilmekhez get mutatja be Shohei Imamura Egy ember eltűnik című, 1967látássérülteknek. Nemcsak a munkában, hanem időnként az es dokumentumfilmje). Apja csupán a tárcáját hagyta hátra, életben is narrálja a látottakat. A film a stúdió aktuális projektamelyből egy fénykép kerül elő, amely ugyanazon a helyszínen jével indul: a film a filmben egy idős férfiről szól, akinek szembe készült, mint Nakamori egyik híres fényképe egy naplementéről. kell néznie felesége elvesztésével. (A veszteség, a gyász gyakori Mindeközben Miszakót nem hagytémája Kawase filmjeinek.) Miszako ja nyugodni a munkafilm, találkozót a kísérőszöveg első verzióját teszteli A naplemente ragyogása a kér a rendezőtől, hátha sikerül meggyengénlátók és vakok kis csoportja világosság, a fény meglátásának tudnia tőle, hogyan kell értelmezni előtt. A csoport tagjai megjegyzéa filmjét, hogy minél hűségesebben seket fűznek, javaslatokat tesznek lehetőségéről, felelősségéről, tolmácsolhassa azt a nem látók száa szövegéhez. Minden szó, minden képességéről és reménységéről mára. A rendező csupán annyit kér mozzanat számít. Egyes jelenetektőle, hogy egyszerűen írja le, amit nél túlságosan keveset mond, vagy szól, és olyan metaforákkal lát: a cselekményt, a helyszínt, a szetúlságosan homályosan fogalmaz, dolgozik, amelyek a keresztyén replőket, de hagyjon teret a közönugyanakkor a túl sok leírás tolakodó gondolkodásnak is részei lehetnek. ség képzelőerejének is. Igyekezzen és fölösleges lehet, hiszen éppen atelkerülni, hogy rájuk erőltesse saját tól fosztja meg a „nézőket”, hogy az szubjektív olvasatát. Amikor a film a filmben veszteséget átélt egyetlen kiváltságukat gyakorolhassák: elképzelhessék, mi is főszereplője belenéz a naplementébe, az Miszako számára azt történik a mozivásznon. A legélesebb kritikát Nakamori (Masajelenti, hogy remény tölti el. Miszakónak (és talán a rendezőnek toshi Nagase), a híres fotográfus fogalmazza meg, akit nem sok is) ez a szelíd optimizmusa áll szemben Nakamori (és a film a választ el attól, hogy teljesen elveszítse látását, és aki kétségfilmben rendezőjének) keserűségével és dühével. beesetten ragaszkodik a látók életének számára megmaradt A naplemente ragyogása a világosság, a fény meglátásának töredékeihez. Állandóan magánál hordozza fényképezőgépét, lehetőségéről, felelősségéről, képességéről és reménységéhatalmas nagyítóállvány segítségével igyekszik munkáját elvéről szól, és olyan metaforákkal dolgozik, amelyek a keresztyén gezni. Miszako munkájával szembeni kritikája mögött keserűgondolkodásnak is részei lehetnek. Talán a hegy kontúrjai mösége áll. A film egyik szála kettejük kapcsolata. gött lenyugvó nap ismételt látványa, vagy a veszteség és reNem lepődünk meg a filmben elénk táruló érzékeny, gyengéd mény kérdéseivel történő szembesülés az oka, hogy miközben és lenyűgöző képi világ láttán, ha már láttunk a rendező korábbi a stáblista pergett a szemem előtt, a zsoltáros kérdése tért újfilmjei közül néhányat (például Siratóerdő, Víztükör, A remény ból és újból vissza: „Tekintetem a hegyekre emelem: honnan jön receptje). A nagyváros lüktetését ellensúlyozzák Miszako édesaz én segítségem?”  RÁCSOK GABRIELLA anyjánál tett látogatásai az egyik vidéki kisfaluban. Édesanyja 2019. március 3.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

ESEMÉNYEK

Március 12. – Budapest | A II. Ferencvárosi Szakrális Kórustalálkozóra várja az érdeklődőket a szervező Stereo Kft. és a Ferencvárosi Önkormányzat kedden 18 órakor a Patrona Hungariae dísztermébe (IX. Knézich u. 3–13.). Fellép a Lónyay Utcai Református Gimnázium Kórusa, a Budapesti Unitárius Kórus, a Szent Kereszt Plébánia énekkara, az Ars Nova Sacra Énekkar, a Soli Deo Gloria Kórus, az Andor Ilona Baráti Társaság Kodály Zoltán Női Kara, a Károli Gáspár Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának női kara, valamint a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont Leánykara. A belépés díjtalan, a szervezők szívesen fogadnak adományt. Március 22–24. Ráckeresztúr | Családkonzultációs hétvégét tartanak a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszióban (Dózsa u. 4.) pénteken 17 órától vasárnap 14.30-ig. A hétvége célja segíteni a hozzátartozókat a szenvedélybetegek hatékony támogatásában, a motiváció, a gyógyulás és az azt követő rögös, de nem reménytelen út megtervezésében és kivitelezésében. A részvételi díj 30 000 forint, amely a szállást és a teljes ellátást tartalmazza. Kedvezmény kérhető a jelentkezéssel együtt a kérés részletes indoklásával. A részvétel regisztrációhoz kötött, jelentkezni a KIMM honlapján szereplő linken lehet. További információ Vargáné Veszeley Erzsébettől kérhető a tovabbkepzes@kimm.hu címen vagy a +36-30-314-3417-es telefonszámon. Április 5–6. Sárospatak | Vallástudomány a teológiai képzésben címmel a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiumának Vallástudományi Szekciója és a Sárospataki Református Teológiai Akadémia (SRTA) konferenciát rendez pénteken és szombaton a teológia épületében (Rákóczi út 1.). További információk az SRTA honlapján olvashatók, illetve a +36-47-950-828as telefonszámon kérhetők. Május 20 – június 21. Emmaus–Tahi | A Dunamelléki Egyházkerület lelkészek, illetve lelkészek és hitveseik megpihenésére, megújulására szolgáló csendesheteinek ez évi időpontjai: a Kecskemét melletti Emmaus-telepen május 20–24-ig, Tahiban június 17– 21-ig. Jelentkezni lehet a Kárpát-medence területéről. Részletesebb információ és jelentkezés a hetek vezetőjénél, Végh Tamásnál: tvegh@fasor.hu; +36-30-377-4863. 26 Reformátusok Lapja

2019. március 3.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A fősorokban a Példabeszédek könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. A homok asszonya írója (Kóbó). 4. Az idézet első része (A, K, V, É, A). 14. Félig dagadt! 15. Virágrész. 16. … Nielsen, dán némafilmcsillag. 17. Virágkáka (ELECS). 19. Köhögés része! 20. Siófok déli városrésze. 22. Bern folyója. 23. Modellvasút-készítő német cég. 25. Orosz születésű izraeli táncos és koreográfus (Valerij). 26. Benkó Sándor. 27. … Madrid, patinás sportklub. 29. Angol helyettes admirális, felfedező (Francis). 31. Bibliai zsidó lány, akiből királyné lett. 33. Település a svájci Zug kantonban (BAAR). 34. Garasoskodni kezd! 36. Zalatnay Sarolta beceneve. 37. Hömpölyög. 40. Inas egynemű betűi. 41. Londoni vég! 43. Belgiumi és észak-rajna–vesztfáliai folyócska (OLEF). 44. Citál. 46. Üzemi baleset, röv. 48. Hasonlóságot mutató. 50. Olasz származású belgiumi énekes, dalszerző (Salvatore). 51. Kacat. 53. Német többszöröző képző. 54. A Duna jobb oldali mellékfolyója Ausztriában. 56. Ifjúsági Magazin, röv. 59. Abody Béla. 60. … Mahal, indiai síremlék. 61. Orosz férfinév. 62. Filippinó falucska Panay szigetén (RALLANO). 65. Foglalkozás. 67. Részben variál! 68. Igefajta. 70. Arborétum. 72. Az R-Go frontembere (Róbert). 74. Zenei félhang. Függőleges: 2. Reneszánsz költő (Bálint). 3. Várát Dobó István védte. 5. BSS. 6. Kerget. 7. Sors bona … aliud (Zrínyi Miklós jelmondata). 8. Időtlen. 9. Kén-monoxid. 10. Tömkelegben van! 11. Égéstermék. 12. Kötél. 13. Az alapmérték trilliomodrészét jelöli. 14. Az idézet második része (S, E). 18. Svájci sportórakészítő cég. 21. Indusztriális. 23. Brazil tagállam. 24. Arrafelé ballag. 28. Azonos betűk. 30. Német férfinév. 32. Veszne, de csak a végén! 33. Tévés személyiség (György). 35. Vérszegénység. 38. Kétkerekű közlekedési eszköz. 39. Katolikus Iskolák Diák Sportszövetsége, röv. 42. Éden egynemű betűi. 45. Orosz helyeslés. 47. Fenyítési mód. 49. Palack páros betűi. 50. Világhírű svéd popegyüttes. 52. Cukoripari melléktermék. 53. Az idézet harmadik része (N, B). 55. József Attila Altatójában szereplő férfinév. 57. A vezér támadása a sakkban. 58. Kopasz. 60. Komárom-Esztergom megyei bányásztelepülés. 63. Idegen női név. 64. A győzelem görög istennője. 65. Kén és vas vegyjele. 66. Londoni művészet! 69. Középre kerül! 71. Rövid morzehang. 73. Izsó Zita. Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Az igazság ösvényén élet van, – és útja nem a halál felé vezet.


| GYERMEKEKNEK |

Halászok  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

A nagypapám nagyon szeret horgászni, engem is kivitt nemegyszer a Tiszára halat fogni. Mi a különbség a horgászat és a halászat között? A horgászok horoggal fogják a halat, a halászok hálóval. A zsidók az egyiptomi szolgaság idején ismerték meg a horgászatot, és a sekélyebb partszakaszokon szigonnyal is fogtak halat. De leginkább hálóval halásztak, mert így tudtak igazán sok halat befogni. A tengeri halászatot is ismerték? Mivel a zsidók nem voltak nagy hajós nép, nem halásztak a tengereken, csak az édesvizeken. Leginkább a Galileai-tavon, amelyet Genezáret-tónak vagy Tibériás-tengernek is neveztek. A Jordán vizében ritkábban halásztak, mert gyors folyású, szeszélyes folyó. A Holt-tengerben pedig nem is lehet halászni, hiszen semmilyen élőlény nem marad meg benne, annyira sós a vize. Hogyan halásztak a bibliai időkben? Voltak nagy halászhajóik? Nem, nem voltak. A halászhajóik inkább nagy csónakok voltak, ezekből halásztak, általában éjjel. Miért éjjel? Mert nappal, a nagy melegben a halak beásták magukat a tó fenekén a hűvös iszapba. Éjjel viszont feljöttek a víz színére, és ilyenkor viszonylag kön�nyen ki lehetett őket fogni. Nappal azonban szinte lehetetlennek tűnt a halfogás. Ezért is volt csoda, hogy amikor Péter Jézus szavára nappal kiment a Genezáreti-tóra halászni, és olyan sok halat fogott, hogy szakadozni kezdtek a hálók. Hol dolgozták fel a halakat? Akkoriban nem voltak halfeldolgozó üzemek. Amikor a halászok kikötöttek, az első dolguk volt, hogy kiválogatták a halakat. A zsidók nem ehettek meg mindenféle halat, csak amelyeket Mózes törvényei

tisztának tartottak, amelyeknek uszonyuk és pikkelyeik voltak. A jó halakat aztán frissiben el is adták a piacon. A halászok munkájához hozzátartozott a hálók megtisztítása és szárítása is. A hálószemek közül ki kellett venni a beleakadt hínárokat és más vízi növényeket. Ilyenkor meg is javították az elszakadt hálókat. Majd kiteregették a partra, hogy estig megszáradjanak, és újra lehessen őket használni. A hálókat a halászok általában saját maguk csomózták. Jézus tanítványai között is voltak halászok? Igen, két testvérpár: Simon Péter és András, valamint János és Jakab. Miért mondta azt Jézus a tanítványainak, hogy emberhalászok lesznek? Ezzel azt akarta mondani, hogy ha őt követik, hasonló lesz a feladatuk, mint a halászoknak: az embereket Jézushoz fogják hívni és vonni, nagy türelemmel és hozzáértéssel.

A zsidók nem ehettek meg mindenféle halat, csak amelyeket Mózes törvényei tisztának tartottak, amelyeknek uszonyuk és pikkelyeik voltak. Sok halat ettek a zsidók? Igen, valószínűleg sokat. A hal lehetett az a húsféle, amelyhez a legszegényebbek is hozzá tudtak jutni. Hogy mennyire hétköznapi étel volt a hal, az is mutatja, hogy az ötezer ember megvendégelésénél a kisfiú halat és kenyeret vitt magával „uzsonnára”, és azt sokasította meg Jézus. A feltámadása után, amikor a tanítványok szellemnek nézték, azt kérte tőlük, hogy adjanak neki valamit enni (hiszen egy szellem nem eszik). A tanítványok egy darab sült halat adtak neki, mivel az volt kéznél. Jeruzsálem egyik kapuját a mai napig Hal-kapunak hívják, mert ott volt a halpiac. Ehetett Jézus halászlét? Amilyet ma eszünk, olyat biztosan nem, mert a paprikát, amellyel a halászlét ízesítjük, Amerikából hozták be Európába. Amerikát pedig akkor még fel sem fedezték. Általában sülve ették a halakat, sokszor nyílt tűzön, parázson sütötték meg őket. A babiloni fogságban megismerték a hal tartósításának módját, így Jézus idejében már lehetett szárított, sózott és füstölt halat is kapni.  2019. március 3.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

ÁLLÁS

ÁLLÁS

A váci Bernáth Kálmán Református Gimnázium teljes munkaidős református vallástanárt keres. Az önéletrajzot és a végzettséget igazoló dokumentumok másolatát a keri.vac@reformatus.hu címre várják. PÁLYÁZAT

Az Oberwart/Felsőőri Református Egyházközség (Ausztria) a 2019. augusztus végén nyugdíjazás folytán megüresedő lelkipásztori állásra pályázatot hirdet. Egyházközségünk az Osztrák Református Egyház (Evangelische Kirche Helvetischen Bekenntnisses in Österreich) tagja. A szolgálat háromnegyed részben német, egyharmad részben magyar nyelvű, ezért a német nyelv legmagasabb szinten való ismerete alapfeltétel. A díjazás az Osztrák Református Egyház szabályai sze­rint történik. Modern lelkészlakás és digitális irodai felszerelés áll a lelkipásztor rendelkezésére. A lelkipásztor a gyülekezeti feladatai mellett (istentisztelet, bibliaóra, ifjúsági és gyermekmunka, diakóniai és ökumenikus szolgálatok, magyar nyelvű kultúrmunka stb.) köteles heti 8 órában iskolai hitoktatást végezni és az egyházközséget a világi hatóságokkal szemben képviselni. A közel 450 éves egyházközség a magyar kálvinista tradíciókból kiindulva új, német nyelvű református identitás kifejlődésének irányában halad, ezért hitépítő és hídépítő munkára és személyiségre van szüksége. A pályázat benyújtásának határideje: 2019. március 31. További felvilágosítással a Lelkészi Hivatal szolgál: a kirche.hb.ow@aon.at villámpostacímen és a 0043-3352-32416 telefonszámon.

50 éve ha­rang­ön­tés Őrbottyánban

GOM­BOS MIK­LÓS

Arany­ko­szo­rús ha­rang­ön­tő mes­ter

Kiváló magyar szakemberek ál­ tal készített, külföldön is elismert magyar termékeket gyártunk a harangokkal kapcsolatos bármely munkában.

Referencia: www.ha­rangontes.hu Levélcím: 2162 Őrbottyán, Rákóczi u. 134. Pf. 10. Telefon: (00-36) 06-28-360-170 Mobil: +36-30-9489-575, +36-30-7288-161 E-mail: gombosmi@harangontes.hu info@harangontode.hu

28 Reformátusok Lapja

2019. március 3.

A Békési Református Egyházmegye esperese az MRE 2013. évi I. törvényének 61. §-a alapján, a vonatkozó presbitériumi határozatnak megfelelően pályázatot hirdet a vésztői református gyülekezet nyugdíjazás miatt megüresedett lelkészi állásának betöltésére. A gyülekezet fenntartásában egy általános iskola, valamint egy bentlakásos szeretetotthon és a hozzá tartozó szociális gondozó központ is működik. A lelkipásztor az MRE törvényeiben meghatározott szolgálati kötelezettségeinek teljesítéséért a lelkészi díjlevél alapján bruttó 200 000 Ft/hó helyi készpénzjavadalomban részesül, amelyet kiegészít az egyházközség által fenntartott szeretetotthonban végzendő szolgálatokért járó bruttó 80 000 Ft/hó javadalom. Ezt kiegészíti még a helyi gyakorlat szerinti stóladíj és a központi kifizetőhely által biztosított hittanóradíj. A javadalom része egy ötszobás szolgálati lakás teljes rezsiköltséggel. Az alkalmazás feltétele, kiemelt gyülekezet lévén, a legalább ötéves lelkészi szolgálat. Szakirányú végzettség előnyt jelent. A pályázathoz benyújtandó a lelkészi oklevél hitelesített másolata, az illetékes esperes által kiállított szolgálati bizonyítvány – Tiszántúlról kívülről az illetékes kerület püspökével záradékoltatva –, a pályázó önéletrajza, a törvényben előírt nyilatkozatai és hiteles törzskönyvi lapja. A pályázat beérkezési határideje a hirdetés első megjelenésétől számított 30. nap, a dokumentációt a Békési Református Egyházmegye Esperesi Hivatalába (5630 Békés, Széchenyi tér 21., tel./fax: 06-66-411-357, mobil: 06-209299-935, e-mail: bekesi.em@reformatus.hu) kell beküldeni. APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

EGYÉB | Budapest XI. kerületi idős hölgy egyedülálló női lakótársat keres. Kisebb háztartási munkáért cserébe különálló szobában díjtalan lakhatást biztosítunk. Érdeklődni: este 20 óra után, 06-70-366-7169. ADÁS-VÉTEL | Gyűjtő venne bélyeggyűjteményt, régi postai levelezőlapot. Tel.: +36-20-522-5690, +36-1-3228-439. SZOLGÁLTATÁS | Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70-6309502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu. A HÉT KÉPE

Taroltak a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának diákjai a református középiskolák közötti biológiaversenyen. Mind a hét debreceni diák dobogós lett az érettségi feladatoknál is nehezebbekkel vívott küzdelem után. 


| EGYHÁZI ÉLET |

Ülésezett a Zsinati Tanács Tárgyszerűségnek, fegyelmezettségnek és tartalékképzésnek kell jellemeznie az egyház gazdálkodását – mondta Bogárdi Szabó István püspök, a Zsinat lelkészi elnöke a Zsinati Tanács február 20-i ülésén. A tanácskozáson megemlékeztek a nemrég elhunyt Bellai Zoltánról, elfogadták a közegyházi intézmények idei költségvetését, és megállapították a 2018. évi lelkészi átlagjavadalom mértékét is. A tanácskozás megkezdése előtt megemlékeztek a néhány napja elhunyt Bellai Zoltán kaposvári lelkipásztorról, dunántúli püspöki főtanácsosról. Bogárdi Szabó István püspök harcos vitatkozó kedvére, bölcs kompromisszumaira emlékeztetett, valamint példamutatását hangsúlyozta az egyház ügyeinek képviseletében.

A BAJBAN ISMERSZIK MEG AZ IGAZ BARÁT A püspök köszönetet mondott a Dunamelléki Református Egyházkerület nevében azért a sok szeretetért, áldozatkészségért és támogatásért, amelyet a január 23-i Ráday utcai tűzeset óta tapasztaltak. Megköszönte a hatóságok lelkiismeretes munkáját, a fedél nélkül maradt lakókat ideiglenesen és hosszú távra befogadók nyitottságát, valamint azok felajánlásait, akik pénzbeli vagy tárgyi adományokkal segítették a rászoruló diákokat és a tűzben elhunyt férfi családját. Az édesapa nélkül maradt gyerekek megsegítésére harminchét és fél millió forint gyűlt össze, az összeget egyházunk már át is utalta az özvegynek. – A kollégium újjáépítése roppant feladat lesz – fogalmazott a dunamelléki püspök, de mint mondta, nem maradtak magukra, a kormányfő támogatásáról biztosította az egyházkerületet. Jövő héten várhatóan megkezdődnek az órák, és bepótolhatják az elmaradt vizsgákat is a budapesti teo-

lógián. A püspök elmondta: megerősítő volt megtapasztalni ezt a sok támogatást az őket ért katasztrófa után.

NYUGDÍJÜGYEK, KÖZEGYHÁZI KÖLTSÉGVETÉSEK – Egyszerre van könnyű és nehéz dolgunk, mert nagy és roppant számokat, szerteágazó tevékenységek fedezetét tárgyaljuk, de intézményeink vezetőik szigorú, pontos és tárgyszerű költségvetést készítettek – fogalmazott a napirendre utalva a Zsinat lelkészi elnöke. Bogárdi Szabó István három szempontot javasolt a költségvetések tervezéséhez és elfogadásához: a valódiság elvét, hogy a betervezett összegek valóban azt a célt szolgálják, amelyre beállították azokat, a fegyelmezettség szempontját, hogy intézményeink törvényesen és elszámoltathatóan gazdálkodjanak, és a tartalékképzés elvét, amely szintén egyre elterjedtebb a közegyházi intézmények gazdálkodásában. Az ülésen elfogadták a Bethesda Gyermekkórház, a Református Missziói Központ, a Szeretetszolgálati Iroda, a Kálvin Kiadó, a Reformátusok Lapja, a Református Pedagógiai Intézet, a Református Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézet, a Károli Gáspár Református Egyetem, a Református Lelkészi Nyugdíjintézet, a Wáli István Református Cigány Szakkollégium és az Oktatási Iroda idei költségvetését. A Zsinati Tanács a 2018. évi lelkészi átlagjavadalmat – a nyugdíjintézeti befizetések alapján számítva – havi 201 252 forintban állapította meg fejenként. Az összeg évenkénti meghatározása a lelkészi nyugdíjkiegészítések kiszámításához szükséges. Szabó Gergely nyugdíjintézeti igazgató beszámolt arról is, hogy megkezdte munkáját a decemberi zsinati tanácsi ülésen felállított testület, amelynek feladata a Nyugdíjintézet ingatlanvagyon-kezelésének koordinálása. A befektetésnek ettől a formájától a református lelkészi nyugdíjrendszer hosszú távú működéséhez szükséges megtakarítást várja a testület.  REFORMATUS.HU, FOTÓ: VARGOSZ GÁBOR

2019. március 3.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyü­ lekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Gogola Istvánnal, a beregszászi református gyülekezet presbiterével beszélgettünk.

1

Ha öt évre előre kellene elgondolnia, hogy szolgálatában mit szeretne megvalósítani, mit emelne ki a tervei közül? Presbiterként két területen szolgálok igazán szívesen. Az egyik a tanügy, a másik a diakónia. Az utóbbihoz kapcsolódó érzékenység, az emberekről gondoskodás áll igazán közel hozzám: leendő szociális munkásokat oktatok, emellett a Kár-

Gogola István Beregszászban született 1980-ban, azóta is a városban él. Pályafutását medikusként kezdte, később pszichológus lett. Jelenleg a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Szakképzési Intézetében tanít. Beregszászi presbiterként immár a negyedik ciklusban szolgál.

pátaljai Keresztyén Diakóniai Alapítvány égisze alatt működő Otthoni Beteggondozó Szolgálatot irányítom. Leginkább ebben ötvöződik az, aki vagyok: a személyem, a tanulmányaim és presbiter voltom. A szolgálat során kétkezi segítséget nyújtunk a rászorulóknak, akikre elsősorban a gyülekezeten keresztül van rálátásom. Ha kívánhatnék, akkor az a munkatársak, az utánpótlás hatékonyabb képzése, az ifjak mentorálása lenne, hogy lássanak jövőt azon a helyen, ahol élnek, a gyülekezetben, ahol rájuk is szükség van.

2

Milyen lelki útravalót vinne magával a jelenlegi gyülekezetéből, ha máshová szólítaná a szolgálata, munkája? A kapcsolatokat, illetve azoknak a felépítését. Hogy az emberek olyan minőségi kapcsolatokban éljenek, amelyekben tudják, mire van szüksége a másiknak, és el tudják fogadni a feléjük irányuló segítségnyújtást. Talán ez lenne a legfontosabb, hiszen kutatások is igazolják, hogy az emberi élet 30 Reformátusok Lapja

2019. március 3.

minőségét és hosszát a kapcsolatainak minősége határozza meg. A gyülekezet mindig a közösségről szól: közösség az Úr körül. Ahol nincsenek minőségi kapcsolatok, hívhatjuk esetleg társaságnak vagy tömegnek, de gyülekezetnek nem.

3

Kik a legmeghatározóbb személyek az életében? Nehéz bárkit is kiemelni. A család, ahonnan jövök, mindenképp meghatározó. Vagy például egy középiskolai tanárom, akitől diákként a tantárgypedagógiában sok útmutatást kaptam – akkor még nem tudtam, hogy később az életem jelentős részét tanítással töltöm majd. Sok olyan ember is példaképem, akivel nem találkozhattam személyesen, de könyveken keresztül a gondolataik befolyásoltak. Összességében ők mindannyian olyan emberek, akik pozitív értékeket képviseltek és adtak tovább. Olyanokat, amelyek ma kincsnek számítanak, mert már annyira nem tekinthetőek általánosnak. Sokan vannak akiket példaképül ajánlanék másnak, csak meg kell őket keresni, és nem csak a világ negatív részére figyelni.

4

Miért jó az önök gyülekezetébe tartozni? Lehetőség van a közösség kialakítására, valamint arra, hogy bárki hallja az örömhírt, és kiszakadjon a hétköznapok monotonságából.

5

Melyik bibliai ige az életének vezérfonala, vagy melyik fejezi ki legjobban a szolgálatának lényegét? Két igerészen szoktam sokat gondolkodni. Pszichológusként a Példabeszédek könyvében található gondolatot nagyon fontosnak tartom: „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet.” (4,23) A másik a lelkigondozáshoz kötődik. Eléggé sok mélységnél kell ott lennem, emiatt a 23. zsoltár sokat jelent nekem: „…a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek…” – az az igazán nagy dolog, hogy miért nem félek. Pontosabban félek, rettegek, de van támaszom, aki miatt elmondhatom, hogy mégsem a félelem határoz meg.  KOCSIS JULIANNA


| EGYHÁZI ÉLET |

Célba ért a pénzadomány Átutalta a Ráday utcai kollégiumtűzben elhunyt férfi családjának az adományozóktól befolyt csaknem harminchét és fél millió forintot a Magyarországi Református Egyház. Január közepén három kamasz gyújtogatott Budapesten, a 9. kerületben, a Ráday Református Felsőoktatási Kollégium Markusovszky térre eső részén. A kollégium lángra kapott, és szinte teljesen kiégett. Az épület második emeletén az egyik vendégszobában tartózkodó negyvenhat éves férfi életét veszítette a tűzben, mindenki más épségben hagyta el a kollégiumot. A tűz egyetlen áldozata családjának megsegítésére a református egyház még a temetés előtt hárommillió forint gyorssegélyt utalt át. Ezután az egyház a férfi özvegye és négy gyermeke számára önálló számlát különített el, és nyilvános adakozást hirdetett. A felhívásra reagálva az ország több száz médiuma, országos és helyi televíziók, rádiók, internetes portálok, valamint a református egyház minden médiuma és közösségi oldala adakozásra buzdított, több millió emberhez eljuttatva a hírt. Február 20-ig 37 555 320 forint érkezett az elkülönített számlára. Jó szándékú közösségek és emberek ezrei adakoztak, köztük különböző felekezetek, református gyülekezetek és református egyházi vezetők. A kollégium fenntartója – a Dunamelléki Református Egyházkerület – bár maga is a tűz károsultjává vált, hiszen százhatvanöt diák maradt otthon nélkül, és a becslések szerint milliárdos kár keletkezett az épületben – minden tőle telhetőt megtett, hogy enyhítse az áldozat családjának veszteségét. A református egyház február 20-án, szerdán a Farkas család részére adományként érkezett teljes összeget átutalta az özvegy számlájára. Köszönjük szépen az adakozók eddigi és jövőbeni jó szándékú támogatását, adományait.  A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ KOMMUNIKÁCIÓS SZOLGÁLATA

A köszönet szavai „A közösség támogató és megtartó erejének olyan megkérdőjelezhetetlen megnyilvánulása ez, amely még sokáig velünk marad.” A Ráday utcai tűzben elhunyt négygyermekes családapa, Farkas Zoltán szerettei levelet írtak mindazoknak, akik az elmúlt hetekben támogatták őket. Nehéz szavakat találni mindarra, ami az elmúlt közel egy hónapban velünk és körülöttünk történt. A fájdalom és a veszteség érzése mellett hálatelt szívvel köszönjük mindazok segítségét, akik ebben a nehéz időszakban mellettünk álltak, és gyászunkban bármilyen módon osztoztak. Megindító és felemelő volt a felénk áradó önzetlen szeretet és támogatás számtalan formáját megtapasztalni – ismerősöktől és ismeretlenektől egyaránt. Köszönjük azoknak, akik akár anyagi támogatásukkal, akár imáikkal és gondolataikkal, akár személyes üzeneteikkel, biztató mondataikkal jelen voltak és vannak családunk életében. A közösség támogató és megtartó erejének olyan megkérdőjelezhetetlen megnyilvánulása ez, amely még sokáig velünk marad. Különösen köszönjük Bogárdi Szabó István püspök úrnak és a Magyarországi Református Egyháznak, hogy ezekben az embert próbáló időkben gyorsan és hatékonyan intézkedve, egy ország segítő szándékát összefogva álltak mellénk. Imádkozunk, hogy életüket és munkásságukat továbbra is kísérje Isten áldása.  A GYÁSZOLÓ CSALÁD

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS

A Magyarországi Református Egyház Zsinati Oktatási Irodája a Magyarországi Református Egyház köznevelési törvényének [1995. évi I. tv.] 14. § (5) bekezdése alapján pályázatot hirdet az országos református szakértői névjegyzékre történő felvételre. A pályázatok benyújtási határideje: március 18. A pályázatokat a következő postacímre kell eljuttatni: MRE Zsinati Oktatási Iroda, 1427 Budapest, Pf.: 643. A pályázat feltétele az 1995. évi I. tv. 70. § (2) bekezdésének való megfelelés, vagyis „feladatainak ellátásához szükséges szakirányú felsőfokú végzettséggel és szakterületén szerzett tízéves gyakor­ lattal rendelkezik, szakterületének elis­ mert képviselője”. A pályázathoz csatolni kell a szakmai önéletrajzot, a szakirányú felsőfokú végzettséget igazoló dokumentumok másolatát, az állami jegyzékeken szereplés igazolásainak másolatát, valamint szakterületéről két referenciát. Amennyiben a pályázó nem református köznevelési intézmény alkalmazottja, úgy csatolnia kell lelkipásztorának igazolását arról, hogy a pályázó egyházunk konfirmált tagja. A névjegyzékekre felvételt javasolhatja „bármelyik természetes személy vagy református egyházi jogi személy” [1995. évi I. tv. 70 § (3) bekezdése]. A pályázat benyújtásakor a pályázó meghatározza azt a szakterületet és szakirányt, amelyen szakértői munkáját kifejteni kívánja. A szakértői szakterületeket és szakirányokat a köznevelési szakértői tevékenység, valamint az érettségi vizsgaelnöki megbízás feltételeiről szóló 15/2015. (III. 13.) EMMI rendelet 1. melléklete szerint határozzák meg: A pályázatok és a javaslatok elbírálására – a Zsinat Oktatásügyi Szakbizottságával egyeztetve – várhatóan március hónapban kerül sor. A névjegyzékre felkerülő új szakértők megbízatása szeptember 1-jétől öt esztendőre szól. A Zsinati Oktatási Iroda felhívja a figyelmet, hogy a református mesterpedagógusok névjegyzékére szakértőként csak azok kerülhetnek fel, akik az országos református szakértői névjegyzék 11. szakterületére előzetesen felvételt nyernek.  2019. március 3.

Reformátusok Lapja 31


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2019/9. szám  

Reformátusok Lapja 2019/9. szám