Page 1

LAPJA

REFORMÁTUSOK

LXIII. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM, 2019. JANUÁR 27. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA  ÁRA: 320 FT

Ára: 300 Ft

Mindent Krisztussal együtt tettem BESZÉLGETÉS A KILENCVENÉVES SZATHMÁRY SÁNDOR PROFESSZORRAL


2


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Enyedi Fazekas János (1619–1662) Oh, Istennek soha el nem fogyható és ki nem beszélhető drága, édes kegyelme! S erre vezető jó lelki Pásztor! Bezzeg boldog lelkek azok, akik a te nyomdokodat követik, mert ezek telnek bé csak kegyelemmel! 

18

16 A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

23

24

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Bagdán Zsuzsanna (bagdan.zsuzsi@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kun András Nándor, Petrőczi Éva. Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Köves Béla igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x

INTERJÚ

6. Közel húzó képek | Munkácsy Krisztus-trilógiájáról beszélgettünk Keserü Katalinnal

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. A nem látható dolgokra tekinteni | T. Németh László vezércikke

AKTUÁLIS

8. Református felsőoktatási körkép | Felvételi tudnivalók református intézményeinkről

INTERJÚ

11. „Mindent Krisztussal együtt tettem” | Beszélgetés Szathmáry Sándorral

REFORMÁTUS ÉLET

16. Áldás, békesség a szegénykonyhán is | Szolgálat az ökumené jegyében Szegeden

GONDOLATOK

20. Ópiát | Köntös László rovata

SZEMLE

23. „Az igazi Ady” | Petrőczi Éva írása

KITEKINTŐ

24. Megtanulni nem cselekedni | Gueth Péter idézi fel indonéziai élményeit

PORTRÉ Címlapfotó: Vargosz Gábor

30. Öt kérdés – öt válasz | Szabó Mihály nyugalmazott lelkipásztor válaszol kérdéseinkre 2019. január 27.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

STEINBACH JÓZSEF

I. 27. VASÁRNAP

I. 28. HÉTFŐ

I. 29. KEDD

I. 30. SZERDA

4

(17) „Szánakozzatok rajta…” (Jer 48,1–25) Uram, a te Igéd iránti tisztelet miatt remegve fogalmazzuk meg, mint a veled alkudozó Ábrahám, hogy szinte agyonnyom bennünket a sok ítéletes, pusztulással fenyegető szó, amelyet Jeremiásra bíztál népe és minden nép temérdek bűne miatt (1–6; 8–9; 12–15; 19–25). Köszönjük, hogy a Szentlélek által beláthatjuk, hogy igazad van, mert pontosan úgy van, ahogy mondod. Mi olyanok vagyunk, mint Móáb népe volt: alkotásainkban és kincseinkben bízunk papjainkkal és vezetőinkkel együtt. De a köznép, amely ezeket bírálja, semmivel sem különb (7). Legfontosabb, életet ajándékozó dolgunkat, az Úr dolgát hanyagoljuk (10). Gondtalanul élünk, élvezzük önmagunkat. De olyanok vagyunk, mint a seprőn hagyott, lefejtés nélküli bor, amely túl édes lett, majd megbuggyant (11). A prófétának nem szerez örömöt az ítélet hirdetése. Nem saját kegyesen frusztrált agresszivitása dühöng itt, hanem az Úr szava szól általa. Ezért a próféta, miközben ezt hirdeti, szánakozik, siratja népét, és megtérésért, megmenekülésért, megváltásért imádkozik (17–18; 28; 31; 34–39). Könyörögve kérünk, Urunk, hogy hadd halljuk meg az üzenetből kegyelmes szándékodat, amelyet Jézus Krisztusban készítettél (47)! Jn 4,46–54  71. zsoltár (45) „…a lármázók…” (Jer 48,26–47) Döbbenetes változásokat élünk meg. Arra sincs időnk, hogy ebbe belegondoljunk, erre reflektáljuk. Ennek a változásnak az egyik apró jele, hogy indulatosak vagyunk, kiabálunk egymással, letorkoljuk a másikat. A napokban Budapesten két fiatal hölgy minősíthetetlen stílusban üvöltözött egymással egy parkolóhely miatt. Egyre több ember mellett nem is lehet szóhoz jutni. Mondja, mondja, szinte levegőt sem vesz, ezzel is kifárasztja és megadásra kényszeríti a másikat. A hangos, lármás beszédben van valami letaroló, domináns, uralkodó, halálosan fárasztó energiavámpírság. A hangos beszéd gőgös, vagy bizonytalanságot leplez (29), féktelen és hamis (30). A lármázás lehet léha kurjongatás, hétvégi bulizás, de lehet mindent beindázó és leszüretelő, határtalan birtoklási vágy és ezzel együtt felelőtlen tékozlás (32–33). Minden uralkodóan, kurjongatóan lármás beszéd valójában az Úr elleni lázadás (42), amely ugyanakkor embereket tesz tönkre. Mivel egyre többen vagyunk ilyenek, egyre gyakrabban üvöltözünk egymással – nem csak parkolóhelyért... Csendesedj el az Úrban! (5Móz 27,9; Jób 33,1; Zsolt 37,7) Egyébként nincs menekvés, és jogos a rettegés, elnyel a verem, kárhozatosan fogva tart a gonosz csapdája. Jn 5,1–9  226. dicséret (3) „Jajgassatok Hesbón miatt…” (Jer 49,1–22) Gád és Rúben törzsének határán feküdt az igeszakaszunkban említett Hesbón városa, amely eredetileg Rúben törzsének öröksége lett volna. Hesbón városát azonban határvárosként Móáb (48,34) és Ammón is a magáénak tudta (3). De Isten büntetése nem ezekért éri el Ammónt, hanem azért, amiért a többi népet és a saját népét is elérte: hiszen mindegyik nép elbizakodottan csak magával dicsekedett, saját kincseiben bízott, hitetlenül élt (4). Ez a bűn. Ennek konkrét megnyilvánulása, hogy minden négyzetméterért, minden fillérért, minden elismerésért ádáz harcot vívunk, nem engedünk, mint ahogy itt Hesbón városáért is folyamatosan viaskodtak egymással a közelben élő népek. Ezért feddi meg Isten az ammónitákat is. Áldás olvasni a hatodik versben a reményteli megoldást, Isten szavát: „De végre jóra fordítom Ammón fiainak a sorsát…” (6) Ez a fordulat Jézus Krisztusban történt meg, aki megváltott bennünket, és aki örök helyet biztosított nekünk az ő országában, ahol már nem kell mulandó városokért és kincsekért veszekedni. Addig azonban – valljuk meg őszintén – ebben a harcos világban nehezen értelmezhető Jézus Krisztus követése. A krisztusi embert ugyanis megeszik itt. Jöjj, Uram Jézus (Jel 22,20)! Jn 5,10–18  180. dicséret (35) „Összetöröm Élám íját…” (Jer 49,23–39) Folytatódik a népek elleni próféciák sora Arám és fővárosa, Damaszkusz (23–27), majd az arab sivatagban élő nomád törzsek, kiemelten Kédár izmaelita nomád törzs ellen (28–33), aztán Élám ellen (34–39). Most ezt az utóbbit emeljük ki. Élám Babilontól keletre feküdt, a mai Irán területén. Ez a prófécia Cidkijjá júdai király uralkodásának kezdetén hangzott el (Kr. e. 597). Isten megígérte, hogy összetöri Élám haderejét, azaz íját, amelyet a legfőbb erősségének nevezett. Ezzel Isten alázatra kényszeríti a perzsákat. Majd

Reformátusok Lapja 2019. január 27.


| AZ IGE MELLETT |

trónját itt állítja fel az Úr, hitre vezeti őket, az utolsó időkben pedig jóra fordítja sorsukat (38–39). Tudjuk, hogy a későbbiekben éppen az ellenkezője történt, mert Élám a Perzsa Birodalom központi része lett, amely később Babilont is legyőzte. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Jeremiás üzenete és Isten Igéje tévedett volna. Ez a prófécia eszkatológiai értelmű. Eljön majd az az idő, amikor az Úr előtt minden térd meghajol (Fil 2,10–11), és az ő megváltó szeretete összetöri az íjakat, legyőzi a bűn minden következményét, a gonosz hatalmát, és jóra fordítja ennek a sokat szenvedett világnak a sorát. Erre várunk. Jn 5,19–23  416. dicséret (17) „Meghajszolt bárány Izráel…” (Jer 50,1–28) Isten népe gyakran nem báránytermészetű. Gyakran inkább báránybőrbe bújt farkasokként viselkedünk (Csel 20,29) – kár ezt szépíteni. Mégis azért nevezi báránynak az ige Isten népének tagjait, mert ennek a népnek pásztora az Úr. Megváltott bűnösök vagyunk. Ez a bárány meghajszolt, oroszlánok kergették, sokféle nagyhatalom játéka lett a történelem során, de mindig Isten tudtával és akaratával lett azzá. Megvetett, de kegyelem alatt van. Isten népének menedéke az Úr, aki nem engedi el népe kezét, visszavezeti seregét eredeti helyére itt és odaát, eltörli bűnét. Nem maradhatunk báránybőrbe bújt farkasok, mert az Isten báránya (Jn 1,29) szült újjá bennünket (Jn 1,29), és ő küldött el a szolgálatra minket (Lk 10,3; 19–20). Mi nem hivatkozhatunk arra, hogy hajszoltak vagyunk. Akit az Úr hajszol meg, még ha mások által is, és nem a saját akarnok indulatai, az Isten gyermeke, Isten népének tagja, akit Jézus Krisztus megváltott, és minden hajszoltságában is megáld. Jn 5,24–30  364. dicséret (34) „De megváltójuk erős, Seregek Ura a neve…” (Jer 50,29–46) Az Úr terve tökéletes (45). Ki merne vitatkozni azzal? (44) Isten terve lerombolja az önhitt, de roskadozó épületeket. Az Úr senkinek sem engedi, hogy istenné legyen. Legfőképpen nem engedte ezt hűtlen népének. De nem engedte ezt a korabeli nagyhatalmaknak sem, mert elbukott Asszíria, legyőzték Babilont is, és azóta hány és hány nagyhatalom lett az enyészeté! Ez megnyugtató bizonyosság. A mai hamis istenek, hatalmasságok, gőgös népek és emberek előbb-utóbb elvesznek (29–32; 35–43). Isten végső terve azonban nem a pusztítás, hanem az építés. Megváltót küld népéért, aki kiszabadítja őket a fogságból, legyőzi nyomorgatóit, és saját választott királyát emeli népe trónjára (44). Isten terve azonban sokkal több ennél! Aki ezt nem látja, az nagyon keveset remél. Erre nézve igaza van Shakespeare-nek, miszerint az élet zengő tombolás, de semmi értelme sincs. Isten terve nem engedi a letargiás nihilt. Ő megvált ebből az örök és új életre, az üdvösségre. Nincs ennél szebb terv, amely Jézus Krisztusban már meg is valósult (34). Jn 5,31–36  452. dicséret (10) „Igazságot szolgáltatott nekünk az Úr…” (Jer 51,1–19) Jeremiás részletezi Babilon ellenségeinek harci készülődését. A királyok, akik meghódítják Babilont, a médek és perzsák ellenőrzése alatt álló területekről fognak érkezni, a mai Észak-Iránból. Ezek sáskaként győzik le a hatalmas Babilont (1–14). Isten azonban hatalmasabb minden e világi hatalmasságnál (15–19). Ő megbüntette saját népét annak hűtlenségéért. De az Úr soha nem hagyja el választottait, és azok ellenségei nem maradhatnak sokáig talpon. Ez az üzenet annak áldott igazsága ellenére is hordoz veszélyt a gyarló ember számára: „Isten elpusztítja ellenségeimet, és megtart engem!” Valójában mindenki ezt hiszi, ezért könyörög. Ez a pszichikus hit. Az élő, szentlelkes, pneumatikus, krisztusi hit imádkozó reménységgel tekint ellenségeire is. Isten országa itt van, de még nem teljesedett ki, ezért ennél többet – önfeladás, hűtlenség és értelmetlen önfeláldozás nélkül – nem tudunk tenni ellenségeinkért. Ám ez a lelkület a teljes megváltásért kiált, és nem elégszik meg csupán saját győzelmével, még ha az az Úrtól nyert ajándék is. Jn 5,37–47  154. dicséret

I. 31. CSÜTÖRTÖK

II. 1. PÉNTEK

II. 2. SZOMBAT

2019. január 27.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

ebben nem vagyok biztos. Szerintem Munkácsy Mihály trilógiája révén azok is közel kerülhetnek a Bibliához, akik nem hívők. A képek közel húzhatják őket. Mindez nem valósulhatott volna meg, ha Munkácsy követte volna a hagyományos egyházi festészetben elterjedt módszert. Helyette sok tanulmányt készített emberekről és modellekről, így reális történetet és környezetet hozott lére, amelyben mégis megmutatkozik valami, pontosabban valaki más is. A festmények megjelenítik az emberek viszonyát ehhez a transzcendens világhoz, amely épp akkor romlott el – talán végzetesen –, amikor ezek készültek. Sokan akarták birtokolni Munkácsy Krisztus-trilógiájának képeit. Az eredetire is igaz ez, de most elsősorban a másolatokra gondolok. Ön szerint mi motiválja az embereket, hogy birtokolni vágyjanak egy-egy másolatot? Ezek a képek rendkívüli közönségsikert hoztak az egész világon. A Krisztus Pilátus előtt címűt nyolcvanezren, az Ecce Homót pedig már több mint háromszázezren látták Budapesten, amikor először kiállították. A közönség önmagára ismert, és arra, akit elhagyott. A hatása ennek köszönhető. Az pedig, hogy sokak vásárolhattak a kép hasonmásaiból, a kor újdonsága volt. A 19. században ugyanis litográfiaként, olajnyomatként sokszorosították a festményeket, és Munkácsy maga is festett változatokat. Így ismertebbek lettek. Munkácsy képei a Bibliát tették mindenki számára megfoghatóvá, átélhetővé, egyszerűen érthetővé.

Közel húzó képek HEGEDŰS MÁRK

Megvásárolta a magyar állam Munkácsy Mi­hály Golgota című képét. Keserü Katalin mű­vészettörténész szerint a Krisztus-trilógia a nem hívő embereket is közel húzhatja a mondanivalóhoz, a megfeszített Jézushoz.

Mit szól ahhoz, hogy állami tulajdonba került a Golgota? Az internetes hozzászólásokban sokan nehezményezték, hogy a hárommilliárd forintot, amennyibe a kép került, mennyi minden másra is el lehetett volna költeni. Nagyszerű volt hallani a hírt, noha számomra felfoghatatlan összegről van szó. Lehet, hogy az alkotómunkát egyesek nem becsülik, pedig a művészetek – köztük a festészet is – az ember alapvető kérdéseiről, képességeiről és lehetőségeiről szólnak, ezért rendkívüli jelentőségűek. Ami tehát a kritikus hozzászólásokat illeti: ezt a hárommilliárdot pontosan erre kellett költeni. Szerintem legalább ugyanannyit kell költeni a hosszú ideig érvényes tartalmakra – a kultúrára –, mint egyéb dolgokra. Ugyanis a kultúra jelentősége felbecsülhetetlen: ez teszi közössé azt a helyet, ahol élünk. Mi teszi hosszú ideig érvényessé a Golgotát? Az a közös kincs, amelyet a Biblia és az arra hivatkozó művészet ad a világnak. Persze manapság szokták azt mondani, hogy a keresztyénségnek, a vallásnak már kisebb a jelentősége, de én 6

Reformátusok Lapja 2019. január 27.

Mit jelenthet a Golgota és a többi kép a hívő embernek? Mást jelent egy katolikusnak, mint egy protestánsnak? Tudom, hogy a reformátusok az Igét mint az egyetlen ránk maradt valóságot helyezik a középpontba, de kétségtelen, hogy a 19. századdal vizuális fordulat jött létre: a kép központi szerepű lett. Munkácsy képei rendkívüli festői kvalitással készültek, de ragaszkodnak az Igéhez, ez pedig nem lehet idegen a református lélektől sem.  FOTÓ: VARGOSZ GÁBOR

NÉVJEGY Keserü Katalin egyetemi tanár, művészettörténész, a Károli Gáspár Református Egyetem és az ELTE Művészettörténeti Tanszékének professor emeritusa, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Fő kutatási területe a 19–20. századi egyetemes és magyar művészet- és építészettörténet. Megkapta a Munkácsy Mihály-, a Széchenyi- és a Prima díjat.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

 T. NÉMETH LÁSZLÓ

A nem látható dolgokra tekinteni A januárra hajlamosak vagyunk úgy gondolni, mint az év legnehezebb hónapjára. Véget értek az ünnepek fényes és idilli napjai, és újra munkába kell indulni a ködös, hideg hétköznapokban. Persze gondolhatunk arra is, hogy az ünnep pillanatait nem feltétlenül a kereskedelem által hangoztatott formában lehet és kell megélni, és a téli hidegben is érdemes időnként kimozdulni a négy fal közül. Vagy legalább kinézni az ablakon: az idei hónap harmadik hétfőjén szikrázó napsütésben még a munka nehézségeit is elfelejti az ember. Az új év alkalom arra, hogy új megvilágításban lássuk a dolgainkat abban az időszakban is, amikor még messzinek tűnik a virágzás és a gyümölcstermés ideje.

Ahogy a hol szürke, hol vakító fehér januári napok, úgy Debrecen, Pápa, Sárospatak és a Károli sem kínál semmiféle látványosságot. Teszik a dolgukat: nevelik és oktatják a keresztyén értelmiséget, szolgálják a magyar tudományos életet. Január az év legeleje, valaminek a kezdete, bizonyos értelemben mégis összegző hónap: az oktatásban bizonyosan. Az elmúlt héten írták meg középiskolai felvételijüket a hatodik és nyolcadik évfolyamos diákok, és a napokban jelentkeznek majd gyermekeink a félévi bizonyítványukkal. Alig múlt el a téli szünet, újra fáradtak, a sokszor késő estig húzódó tanulás miatt nyúzottak, feszültek. Még örülhetünk, ha nem kapják el a különböző vírusos betegségeket így a tél derekán. És azt is remélhetjük, hogy az első félévet lezáró értesítőnek, valamint a zeneiskolai vizsgaeredménynek egyaránt tudunk majd örülni. Mindenesetre jó, ha már most megtanítjuk nekik, hogy bármit érnek is el iskolásként és életük más időszakaiban, mindezért mindig tudjanak hálát adni. Bár úgy tűnhet, az egyetemisták és a főiskolások hetek óta pihennek, valójában a vizsgaidőszakot próbálják minél jobb eredményekkel teljesíteni. Emlékszem, húsz évvel ezelőtt január második felében már javában túl voltam néhány vizsgaalkalmon, az első igazi egyetemi megmére­ téseken. Számolgattuk, hányadiknak érdemes

be­menni a vizsgáztató tanárhoz, sokszor fontosabbnak tartottuk a megfelelő nyakkendőválasztást a valódi tudásnál, azon gondolkodtunk, hogy vajon sorrendben vannak-e a kihúzandó tételek. Mintha ezek és az ezekhez hasonló szokások lennének a lényeges dolgok. Talán sokkal fontosabb az, amire néhány társunkkal törekedtünk, hogy a valahogy megúszni helyett mindig a legjobb eredményt érjük el – és ehhez bizony sokat kellett forgatni a könyveket. Olyan is előfordult, hogy valaki a legjobb osztályzatnak sem tudott örülni, mondván, lehetett volna sokkal jobb is a felelete. Húsz éve már néhány hónapja a Károli-egyetem hallgatója voltam, és azóta is sokszor eszembe jutnak az ott eltöltött évek. A református egyetem szellemisége, lelkisége olyan hozzáadott érték, amellyel másutt nem találkozhat egy, az élete fontos időszakába lépő fiatal. Az év első hónapja lassan elmúlik, és jön a február, amikor majd a házasság hetében emlékezhetünk egykori fogadalmunkra, református bálokon feledhetjük vélt vagy valós nehézségeinket, és a felsőoktatási jelentkezések idején a református intézmények közül is választhatunk. Ez utóbbinál még érdemes megállnunk egy gondolatra. Mostani lapszámunkban bemutatjuk a négy református felsőoktatási intézményt. Mindegyik célja ugyanaz: a jövő református értelmiségének nevelése, és ezen túl fontos számukra, hogy – amint a debreceni rektor fogalmaz lapunknak – a hallgatóik „hívő közösségre találhassanak, és erősödhessenek a hitben egymás példája és támogatása által”. „Általában valamilyen attrakcióra van szükség ebben a felfokozott világban” – fogalmazott a közszolgálati rádió műsorvezetője az egyik beszélgetés közben. Ahogy a hol szürke, hol vakító fehér januári napok, úgy Debrecen, Pápa, Sárospatak és a Károli sem kínál semmiféle látványosságot. Teszik a dolgukat: nevelik és oktatják a keresztyén értelmiséget, szolgálják a magyar tudományos életet. A rádiós műsorvezető egy másik kérdését megválaszolva: ez a kincs az, amit ők tudnak adni. 

2019. január 27.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

Református felsőoktatási körkép

Mindössze négy református felsőoktatási intézmény működik jelenleg Magyarországon, mégsem mondható el, hogy bármelyik HEGEDŰS BENCE iskolában túljelentkezés van a hitéleti szakokra. A rektorok szerint bár a munka sok, hiába más a látszata, a munkás kevés. Debrecenben igyekeznek előnyt kovácsolni az egyre alacsonyabb hallgatói számból úgy, hogy a frontális képzés helyett inkább a szemináriumi jellegű, közvetlenebb ismeretátadás érvényesüljön. Sárospatakon már angol nyelven is hallgatható a teológia mesterképzési szak, Pápa a dunántúli lelkészképzés bástyája, míg Budapesten a természetvédelem és teremtésvédelem is nagy hangsúlyt kap. Hamarosan elérkezik az intézmények világi szakjaira vonatkozó február 15-i jelentkezési határidő, és gyorsan közelít a hitéleti képzések határideje is, ezért felkerestük a négy felsőoktatási intézményt, hogy megtudjuk, mi vár azokra a hallgatókra, akik a református felsőoktatásban szeretnék folytatni a tanulmányaikat.

Debreceni Református Hittudományi Egyetem

A Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) az ország egyik legrégebbi oktatási intézménye, amely már 1538 óta fogadja a hallgatókat. A hitéleti és világi szakjain tanulókat a „Közösség, hit, tudás” jelmondat szellemében készítik fel az egyházi és világi szolgálatra. Kustár Zoltán, az egyetem rektora elmondta: létszám alapján a tanító szak a legnépszerűbb az intézményben, ahol évente jellemzően kilencven-száz fős évfolyamok indulnak, a hitéleti képzések között pedig a tizenkét féléves, református teológia mesterszak–lelkész szakirány az, amely a legtöbb hallgatót vonzza. – Az utóbbi években nagyon népszerű lett a vallástanár szaknak az a változata is, amelyet két féléves, rövidített képzésben azoknak kínálunk, akiknek már van lelkészi diplomája – mondta Kustár Zoltán. A rektor azt is elárulta, hogy ebben a felvételi időszakban bővül a hittudományi egyetem szakkínálata: – Először tudjuk meghirdetni a vallástanár szakot szakpárban. A Debreceni Egyetemmel közös képzésben állapodtunk meg, így szeptembertől nemcsak egyszakos vallástanár szakon lehet nálunk tanulni, hanem a történelem, magyar, német és hon- és népismeret tantárggyal párban. Az intézmény arra számít, hogy így a vallástanárok még könnyebben találhatnak munkát. A statisztikák szerint kimagasló a DRHE-n végzett hallgatók foglalkoztatási aránya. A rektor szavai szerint a lelkész és a hitéleti szakoknál tulajdonképpen száz százalék a foglalkoztatási ráta, és a tanítói szakon végzőkről is elmondható, hogy nyolcvan-kilencven százalékuk három hónapon belül el tud helyezkedni. – A hallgatók jellemzően a saját egyházkerületükben találnak munkát – tette hozzá Kustár Zoltán. 8

Reformátusok Lapja 2019. január 27.


| AKTUÁLIS |

Debrecenben élénk hitélet vár a hallgatókra, az intézmény rendszeres áhítatokkal, év- és hétindító istentiszteletekkel igyekszik megteremteni az alkalmat arra, hogy a fiatalok megélhessék a hitüket. – A hallgatói önkormányzatnak lelkes, odaszánt fiatalokból álló hitéleti albizottsága van, ők is számtalan formáját keresik annak, hogy a hallgatók itt tényleg hívő közösségre találhassanak és erősödhessenek a hitben – mondta a rektor hangsúlyozva azt is, hogy a hozzájuk jelentkező fiatalokat tanulmányi, szociális és rektori ösztöndíjjakkal is segítik, illetve minden hallgatót el tudnak helyezni a kimagasló színvonalú kollégiumban.

Sárospataki Református Teológiai Akadémia

A Sárospataki Református Teológiai Akadémián elsősorban hitéleti képzések várják a jelentkezőket, az akadémián a hangsúly a lelkészképzésen van. Füsti-Molnár Szilveszter rektor szerint bár nem ez a legnépszerűbb szak az intézményben, mégis a lelkész szak a nappali képzések „zászlóshajója”. Sárospatakon 1531 óta nevelik protestáns szellemben a diákokat. – A Patakon végzett hallgatók az ország összes megyéjében ott vannak, ahogyan közvetlen határainkon túl is, sőt Ausztráliában, Kanadában és az Egyesült Államokban is végeznek lelkészi szolgálatot – mondta a rektor. A debreceni hittudományi egyetemhez hasonlóan a Sárospatakon végzett lelkészek elhelyezkedési aránya is közel százszázalékos. A sárospataki intézmény széles nemzetközi kapcsolatrendszert alakított ki, jelenleg tizenegy protestáns partnerintézmény várja a pataki hallgatókat és az akadémia munkatársait az Erasmus-programon belül, de épp a közelmúltban kötöttek hasonló megállapodást egy dél-koreai egyetemmel is. – Nagy várakozással vagyunk, akár a hallgatói, akár az oktatói mobilitást nézzük. A programnak megvannak az anyagi alapjai, így önköltség nélkül tudjuk benne szerepeltetni mind a hallgatókat, mind az oktatókat – árulta el Füsti-Molnár Szilveszter. – Ezzel is hozzájárulhatunk az egyházi szolgálatra való felkészüléshez. Nem feltétlenül csak itt, a régióban: szélesebb perspektívák is

megnyílhatnak az itt tanulók számára – tette hozzá. Mindezek mellett Sárospatak is kitágíthatja a partnerintézmények hallgatóinak látókörét, ugyanis a négy féléves teológia mesterképzési szak szeptembertől angol nyelven is felvehető. A pataki kollégium évszázados falai között persze nem csak hitéleti képzések folynak, több világi szakra is jelentkezhetnek a hallgatók nappali és levelező képzés formájában. Két éve indították el a szociális munka alapképzési szakot közösen a Miskolci Egyetemmel. – Ebben mi világi szakként is vállaltuk azt a keresztyén értékrendet, amelyet a szociális munkában mint az egyik legősibb hivatásban – ha csak Jézusra és tanítványi körére, illetve arra a diakóniai szolgálatra gondolunk, amelyet ők végeztek – képviselni szeretnénk – mondta a rektor. Sárospatakon különösen jó soruk van a hallgatóknak, ugyanis az elmúlt évekhez hasonlóan ebben a félévben is jelentősebben emelkedtek az ösztöndíjak az intézményben. A rektor szerint a több lábon álló ösztöndíjrendszernek köszönhetően az elmúlt tíz-tizenöt évben nem fordult elő, hogy egy pataki diáknak anyagi nehézségek miatt kellett volna félbeszakítania a tanulmányait.

Pápai Református Teológiai Akadémia

A húsz éve újraindult Pápai Református Teológiai Akadémia (PRTA) elsősorban a Dunántúli Református Egyházkerület lelkipásztor- és katekétaképzését végzi. Németh Tamásné Schédl Tímea rektorihivatal-vezető elmondta, hogy az akadémiai hallgatók kétharmada a teológus–lelkipásztor szakra jár, így ezt tekinthetjük az intézmény legnépszerűbb képzésének. A Pápán végzett hallgatók adják a dunántúli lelkészi kar mintegy negyedét. – Örömmel tapasztaljuk, hogy a nálunk végzett hallgatók szeretettel emlékeznek az Akadémiára, és kialakult bennük a jó értelemben vett pápai szellemiség, pápai öntudat. Ez a szórványhelyzetben is helytálló, missziói lelkületű, gyülekezetcentrikus lelkipásztor öntudata – tájékoztatott Németh Tamásné Schédl Tímea. – Intézményünk minden olyan keresztyén ember előtt nyitva áll, aki teológiát, pedagógiát, lelkigondozást, lelki vezetést 2019. január 27.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

szeretne tanulni. Ha valaki tanulmányi eredményeivel és lelkiségével bizonyságát adja elhivatottságának, tanulmányai elé nem gördíthetünk akadályt – nyilatkozta a rektori hivatal vezetője. A PRTA a Pápai Református Kollégium egyik tagintézménye, ahol minden napot reggeli igehallgatással indítanak, amelyen az oktatók és hallgatók közösen vesznek részt, az új szemeszterek is csendesnappal kezdődnek és istentisztelettel fejeződnek be. – Az intézmény közvetlen és otthonos légkört nyújt a tanulni vágyó hallgatóknak. Ez nemcsak az adottságainkból következik, hanem célunk is. Hiszen aki emberekkel foglalkozik, Igét hirdet, lelkigondoz, összefogja a gyülekezet közösségét, tehát állandó kapcsolatépítő munkában telik az élete, nem készülhet a szolgálatra rideg és személytelen környezetben. Akadémiánk erőssége ez a közvetlenség és személyesség, amellyel oktató és hallgató, hallgató és hallgató egymáshoz viszonyul – véli Németh Tamásné Schédl Tímea. Elmondta azt is, hogy a Teológiai Akadémián a tanulmányi eredményektől függően minden egyetemen kiadható ösztöndíjon és a szociális ösztöndíjon kívül számos egyéb díjjal és lehetőséggel teszik érdekeltté a hallgatókat. Ezek közé tartozik a Tudományos Diákkör rektori ösztöndíja, az Erasmus+ ösztöndíj, a Mándi Márton István Alapítvány és a Pápai Református Teológiai Akadémiáért Alapítvány ösztöndíja is.

Károli Gáspár Református Egyetem

A budapesti Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) a legnagyobb hazai református felsőoktatási képzőhely, három világi és egy hittudományi karán a diákok hét képzési területen – bölcsészettudományi, gazdasági, hitéleti, jogi, művészeti pedagógus és társadalomtudományi – folytathatják tanulmányaikat. Az egyetem stratégiai rektorhelyettese, Zsengellér József elmondta, hogy az intézmény legnépszerűbb szakjaira – mint például a KRE Bölcsészettudományi Karán a pszichológia alapképzési szak esetén nappali munkarendben több mint tízszeres, kommunikáció- és médiatudomány alapképzési szakra több mint hatszoros, szociológia alapképzési szakra három és félsze10 Reformátusok Lapja

2019. január 27.

res a túljelentkezés. – A Hittudományi Karon túljelentkezés ugyan nem volt, de mivel itt szigorú felvételi alkalmassági vizsgát tart a kar, a jelentkezők egyharmadát elutasították – tette hozzá a rektorhelyettes. Egy, a közelmúltban megjelent felsőoktatási rangsor szerint az intézmény a tizenkettedik legjobb a rangsorolt negyvenegy magyarországi felsőoktatási intézmény közül. Egy másik felmérés alapján pedig az egyetem Bölcsészettudományi Kara a harmadik legjobb az országban a bölcsészettudomány képzési területi rangsorban a hallgatói kiválóság alapján. Szintén beszédes adat, hogy az Állam- és Jogtudományi Karon jogi képzési területen végzett hallgatók kilencvennégy százaléka felsőfokú végzettséget igénylő munkakörben talált állást. A Károli-egyetem két szakkollégiumán felül további öt helyszínen tud lakhatást nyújtani a hallgatóinak, emellett az egyetem kiterjedt ösztöndíjrendszerének köszönhetően akár negyedére csökkenthető a hallgatók önköltségi kiadása. Az egyetemen tizenöt idegen nyelv tanulható, és gyakorlási lehetőség is van, ugyanis az intézménynek harminchat ország százötvenhat egyetemével van partneri kapcsolata. – Hallgatóink esküjükben a keresztyén értékek tiszteletben tartását vállalják, e gondolat jegyében minden hallgatónknak bibliaismeret és egyházismeret tárgyat kell hallgatnia, és vizsgáznia is kell belőle – árulta el a professzor. Tavaly indult el az Egyház és Társadalom Kutatóintézet kereteiben működő Ökogyülekezet Műhely, amely egyedülálló módon a természetvédelem–teremtésvédelem gondolatát is szeretné elmélyíteni a hallgatókban. – A Hittudományi Karon minden délben a diákok és tanárok áhítatra gyűlnek össze, csütörtökönként pedig professzorok tartják a buzdító igehirdetést, amely lelkesíti az ifjúságot. A többi karon az egyetem önálló lelkésze bibliaórák, istentiszteletek, beszélgetőestek keretében szólítja meg nemcsak a hallgatókat, hanem az oktatókat is – mondta a Károlin zajló hitéletről Zsengellér József. Mindent összevetve elmondható, hogy a négy református felsőoktatási intézmény világi és hitéleti szakjain végzett hallgatók jó eséllyel indulnak a munkaerőpiacon. Ebből is látszik, hogy protestáns, keresztyén szellemben nevelt fiatalokra nagy szüksége van a magyar munkaadóknak. 


| INTERJÚ |

„Mindent Krisztussal együtt tettem” Félezer tanulmánya és majdnem félszáz könyve jelent meg. Több generáció is felnőtt mellette tanítványaként. Ma T. NÉMETH LÁSZLÓ is aktív, naponta több órát dolgozik, és úgy érzi, hogy Isten különösen megáldotta és gazdaggá tette az életét. Mint mondja, az „egyház olyan titok, amely Krisztust hordozza, és ahol ez a titok megjelenik, ott olyan új életáradás kezdődik, amely messze túlmutat az egyház hagyományos életén”. Szathmáry Sándorral, a január 28-án kilencvenéves teológusprofesszorral beszélgettünk.

Az Európa Rádióban mintegy nyolcvan meditációja hangzott el, amelyek Dunántúlon könyvben is megjelentek. Az egyik rádiós jegyzetben feltette a kérdést, hogy mi végre vagyunk a világon. Mi erre a válasz? Azért vagyunk a világon, hogy felismerjük azt a titkot, hogy az élet több. Az élet nem a test, hanem az Isten országának megtalálása, vagyis átmenni a halálból az életbe, újjászületni, új szellemi valóságot találni Krisztusban. A többi dolog ráadásul megadatik, mondja Jézus Krisztus. Pedig az ember azt helyezi a középpontba, ami a ráadás: evés, ivás, ruházat és miegyéb – holott az élet ennél több. Albert Einstein mondta, hogy aki nem tud alázatosan meghajolni a világmindenség teremtője előtt, akiben nincs áhítat az előtt a csoda előtt, amely a világmindenségben 2019. január 27.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJÚ |

feltárul, az olyan, mintha halott lenne. Ő ugyan nem élte át Krisztusban az újjászületést, de a teremtést felfogta és nyilvánosságra is hozta. Az életet visszafelé lehet érteni, de előrefelé kell élni. Visszanézve látom, hogy az életem teljességét megtaláltam, de el is veszíthettem volna, ha nem találkozom Krisztussal. Hogyan talált Krisztusra? Gyerekkoromban a természettudományok érdekeltek, Életközösségre jutottam Krisztussal, lepkéket, bogarakat, ásványokat gyűjtöttem, és ezek gyöés azóta Krisztusban részesedve nyörködtettek. Majd rendkívüli fordulat jött az életemben, amely mindent megváltoztatott. 1944 augusztusában hetvennégy évet éltem át. Szilicén voltam azon az ifjúsági konferencián, amelyre Kiss Kedves igém lett a Jn 15. Antal Jenő missziói lelkész hívott. Ott olyan új tavaszi levegő fújt, amilyet én azelőtt soha nem éreztem, és amelynek Az volt a célom, hogy minél többet tudjak olvasni, vonzása alá kerültem. Éreztem, hogy Jézusról van szó. A ezzel gazdagodhatott az életem. lelkemben mély nyomot hagytak az énekek, a beszélgetések és a közösség. Az elhangzott szövegekből ugyan szinte semmit nem értettem, de hazaérve azonnal elkezdtem olvasni a Bibliát. Mindennap kerestem azt az üzenetet, amely Szilicén megérintett, de ehhez senkitől sem kaptam segítséget. Ám hamarosan választ kapott a kérdéseire. Amikor Debrecenből menekültünk az oroszok elől, Bütösi János későbbi püspöknek kezdtem el feltenni a kérdéseimet, amelyek Szilice óta foglalkoztattak. Szerettem volna megtudni, hogyan tudom megtalálni Jézust. Ő hónapokon keresztül beszélt nekem Jézus titkáról, a megigazulásról, az újjászületésről. Amikor ketten imádkoztunk, ismét nagy változás történt az életemben: olyan megvilágosodás ment bennem végbe, hogy egyszerre mindent értettem a prédikációjából, én, aki azelőtt semmit sem. Hatalmas gazdagság áradt a lelkembe. Minden életvágyamat és szomjúságomat betöltötte Krisztus, aki nemcsak a hitem, a vallásom, hanem az életem lett. Kálvin szerint a kegyelem legnagyobb ajándéka, hogy Krisztus nem rajtam kívül van, hanem bennem. Én ezt a csodát akkor éltem át, ahogyan Péter levele mondja, isteni életet kaptam. Barth igazságát is megértettem: a keresztyénség nem vallás, hanem új teremtés. Életközösségre jutottam Krisztussal, és azóta őbenne részesedve hetvennégy évet éltem át. Kedves igém lett a Jn 15. Az volt a célom, hogy minél többet tudjak olvasni, ezzel gazdagodhatott az életem. Így egyenes út vezetett a teológiára. Boldog voltam, amikor oda megérkezhettem, azonnal éreztem, hogy otthon vagyok: kutathatok, olvashatok és eredményeket értem el. Pákozdi László Márton professzor kezébe vette az életemet. Hihetetlen távlatokat nyitott meg előttem. Ő azt mondta, higgyem el, nemcsak a Krisztusban átélt érzelmi gazdagságban van az előrehaladás, hanem az ismeretben is, amely Krisztus gazdagságát mutatja meg. Egymás után nyitotta meg előttem az ajtókat. Egyik alkalommal azt mondta, hogy írjak cikket a Theologiai Szemlébe Krisztus újszövetségi méltóságneveiről. Odaad12 Reformátusok Lapja

2019. január 27.

tam neki a húsz oldalt, majd két nap múlva rengeteg javítással adta vissza a kéziratot. Én szégyelltem magam, de azt mondta, majd ő megtanít tudományos munkát írni. Pákozdi nélkül később nem írtam volna könyveket, tanulmányokat, nem lettem volna sem doktor, sem professzor, sem tanár, sem író. Másik alkalommal pályázaton indultam, de a témában egyetlen német nyelvű könyvem sem volt. Az egyik fiatal professzor segítségét kértem, aki visszautasított. Pákozdi professzor azonban kért egy közepes nagyságú koffert, és telerakta könyvvel. Első díjat nyertem a pályázattal. Ő a későbbiekben is mindig meg tudta nekem mondani, hogyan döntsek, mit csináljak. Szenvedélyemmé lett Krisztus, Pákozdi révén pedig szenvedélyemmé vált a teológia.


| INTERJÚ |

Tanítás, írás, elismerések – és folyamatos munka

Aztán summa cum laude minősítéssel doktorált. Szaktanfolyamon vettem részt, amelyen mindenki kapott feladatot, Pál apostol leveleinek tanítása a keresztyén reménységről volt a címem. Pákozdi professzor mondta, hogy a halhatatlanság vagy feltámadás az a probléma, amelyet ki kell dolgoznom. Természetesen nekiálltam a munkának. A halhatatlanság csak annyit fejez ki, hogy az emberi létnek van folytatása, a feltámadás azt jelenti, hogy van új teremtés. A Theologiai Szemlében közzétett tanulmányomra nagy támadásokat kaptam, még egy ellencikk is megjelent. Az egyik püspök üzent, hogy a kerületében többet nem tarthatok előadást. Pákozdi azt mondta, hogy nincs semmi baj, írnom kell egy disszertációt, mert ha az egyház

Szathmáry Sándor egész életpályáját meghatározza a tanítás és az írás. Tanított azon a miskolci magánegyetemen, amelyen Hegedűs Loránt püspök két teológiai tanszéket hozott létre a kilencvenes években. – A fiatalokat szerettük volna megismertetni az élet titkával, értelmével, meggazdagodásával és lehetőségeivel – mondja a professzor. Miskolcon a sárospataki teológia is indított képzést, Szathmáry Sándor ott is tanított két tantárgyat, majd Budapesten, a Károli-egyetemen egy ideig Bolyki Jánossal ketten vezették az Újszövetségi Tanszéket. Tanított Komáromban is, valamint a Sola Scriptura Teológiai Főiskolán tizennégy éve vezeti az újszövetségi tanszéket. Komáromban a hallgatók az elhangzott előadások közül az ő óráját választották ki a legjobbnak, és ezt oklevéllel is elismerték. Összesen negyvennyolc könyvet és ötszáz tanulmányt írt. Nagy hálával gondol arra, hogy Rózsai Tivadarral konfirmációs könyvet jelentettek meg, amelyet tizenhat évig használt az egyház. Részt vett a bibliafordítás munkájában is. – Amikor 1999-ben Károli-díjat kaptam, akkor az indoklásban az szerepelt, hogy könyveket írtam, fiatalokkal foglalkoztam, részt vettem a bibliafordítás munkájában, ami nemcsak teológiai kérdés, hanem a magyar nyelv, az irodalom és a kultúra ápolását is jelenti – idézi fel a professzor, aki emellett több elismerést is kapott. Az Aranygyűrűs teológiai doktor kitüntetést 2005-ben elsőként kapta meg Bolyki Jánossal. Papp Lajos szívsebésszel együtt Cambridge-ben a Nemzetközi Év Embere címet is elnyerte. 1995-ben megkapta a Magyar Köztársaság kiskeresztjét, valamint később Miskolc város elismerését is átvehette. A feltámadás és a halhatatlanság mellett Szathmáry Sándor más teológiai témákkal is foglalkozik. – Egyetemi tankönyvet írtam az eszkatológia témaköréből Barth mottójával: ha az egyház nem mindenestül és teljesen eszkatológia, akkor mindenestől és teljesen elszakad Krisztustól. Az eszkatológia a végső dolgokkal foglalkozik, hiszen az egyház egy új létvalóságot, a krisztusi létet hordozza. Az eszkatológiát tartom a legfontosabb területemnek, a másik pedig a szóteriológia, az üdvösségtan. Írtam János evangéliumáról és Lukács evangéliumáról magyarázatot igehirdetések készítéséhez, valamint foglalkoztam az ünnepekkel és az öröm teológiájával is – fogalmaz a teológusprofesszor. Szathmáry Sándor ma is dolgozik. A tiszáninenni püspöki hivatal könyvtárát vezeti, a feladattal tizenhárom évvel ezelőtt bízta meg Csomós József püspök. Katalogizálta a folyamatosan bővülő gyűjteményt, rendezi a folyóiratokat. Hálásan mondja: – Még tudok dolgozni. Német nyelvű könyveket fordítok, írógéppel végzem a munkát. Az életem úgy teljes, ha mindennap jövök a püspöki hivatal könyvtárába. Mindez olyan kegyelem, amely az életemet belsőleg frissen tartja. Akkor van értelme a napomnak, ha legalább három órát dolgozom. A feleségem és a fiam olyan háttér, amely nélkül ezt nem tudnám végezni. Úgy érzem, hogy az Isten különösen megáldotta és gazdaggá tette az életemet. Mindent, amit kaptam, kegyelemből kaptam. Mindent, amit tettem, Krisztussal együtt tettem.

2019. január 27.

Reformátusok Lapja 13


| INTERJÚ |

legmagasabb tudományos testülete azt elfogadja, akkor azután többé nem kell védekeznem senkivel szemben. Hétszáztizenkilenc oldalas disszertációt írtam. Kifejtettem, hogy nincs halhatatlanság, ahogyan Platónék hirdették, hanem a feltámadásban csodálatos új valósága van az életnek. Elfogadták a munkáját a professzorok? Azt hittem, hogy tudok mindent, de a doktori vizsgát megelőző konzultáción Czeglédy Sándor megkérdezte, hogy Barth Károly eszkatológiájáról ki írt kritikát. Erre nem tudtam válaszolni. Ő elmondta, hogy Heinrich Vogel tanulmányát feltétlenül olvassam el. Ez azonban Magyarországon elérhetetlen volt. Írtam Vogelnek, aki féléves ösztöndíjra meghívott Berlinbe. Ő minden kérdésemre válaszolt, és két év alatt elkészült az anyag. Azt kérte tőlem, hogy temetéskor soha ne mondjam azt, hogy az ember testestől-lelkestől meghal, mert ez nem igaz. Ebből mindent megértettem, hogy a lélek megítélésének kérdésében két szempont van: egy ontológiai, lételméleti és egy szóteriológiai, üdvösségtani kérdés. Az ontológiai kérdés az, hogy a létezés folytatódik-e, a szóteriológia kérdése pedig az, hogy hol van az örök élet. A létezésnek van folytatása, de teológiailag nézve az örök élet, az üdvösség csak Jézusban lehetséges.

Behozni a negyven évet, amivel elmaradtunk. Ez azt jelentette, hogy svájci segítséggel könyveket kellett kiadni arról, ahogyan a nyugati teológia megfogalmazta a jelen kérdéseit, és amilyen válaszokat adott rá. Külföldi előadókat hívtunk. Új műfajt alkottunk, naptárakat szerkesztettünk, amelyeknek az volt a célja, hogy a gyülekezetek számára érthető és érdekes legyen a teológia. Több mint száz könyv jelent meg, amelyekből a határon túli református egyházak is ingyen kaphattak. 2010-ben meglepő hívást kaptam Szászfalvi László államtitkártól, aki azt kérte, hogy folytassuk a könyvkiadást. Ő adta a pénzt, nekem azt kellett vállalnom, hogy a lelkészekhez eljussanak a kötetek. Hat könyvet adtunk ki, amelyeket elvittünk a négy egyházkerületnek.

Említette Jürgen Moltmannt. Steinbach József püspök úgy fogalmazott, hogy ön Moltmann teológiájának legavatottabb magyarországi ismerője. Személyes baráti viszony is fűzi a német teológusprofesszorhoz. Amikor először megírtam azokat a gondolatokat, amelyekkel ő foglalkozott, nem fogadták el. Azt kérdezték, hogy mit gondolok én – a szocializmus építése közben az öröm teológiájáról akarok értekezni? Miután átvettem a Tanulmányi Osztályt, többször meghívtam Moltmannt, előadásokat tartottunk, több könyvet együtt írtunk, és mintegy húsz tanulmányát fordíÚj műfajt alkottunk, naptárakat szerkesztettünk, tottam le magyarra. Néhány nappal ezelőtt hosszú amelyeknek az volt a célja, hogy a gyülekezetek számára baráti levelet kaptam tőle, amelyben leírta, hogy hívjuk meg, szívesen jönne. Most kilencvenhárom érthető és érdekes legyen a teológia. éves, és folyamatosan utazik a világban. Az ő teológiája, amely szerint az öröm a keresztyén teológia középpontja, További külföldi lehetőségek is megnyíltak ön előtt. Ezt belső egyházi harc előzte meg, amely alatt „felségsértést” olyan alapot adott nekem, amelyre építhettem. A gondolatok fokövettem el. Ebből ugyan megszabadultam, de nem volt állá- lyamatosan értek bennem, de csak akkor mertem kibontakoztatni som. Ekkor jelentkezett Christian Link tanszékvezető profes�- ezeket, amikor megismertem őt. szor Bernből, akivel több Barth-konferencián együtt voltunk, és egészen közel kerültünk egymáshoz. Ő meghívott öt évre ven- „Több az egyház annál, mint ami belőle látszik” – fogalmazott dégprofesszornak. Elküldte hozzám a helyettesét, aki egy napon korábban. Hogyan értelmezzük ezt? keresztül vizsgáztatott. Úgy tűnt, hogy hosszabb időre Svájcba Az egyházból az látszik, ami hagyományosan benne történik. Teköltözünk. De jött egy óriási fordulat, amely mindent megvál- hát a népegyház: az ünnepek, a keresztelések, esketések, temetoztatott. Svájcban működött egy olyan intézet, amely kelet-kö- tések. Az egyház ennél sokkal több. Olyan titok, amely Krisztust zép-európai vallásellenes támadásokat és azok következmé- hordozza. Ahol ez a titok megjelenik, ott olyan új életáradás keznyeit vizsgálta. Ennek vezetőjével találkoztunk Svájcban, aki azt dődik, amely messze túlmutat az egyház hagyományos életén. javasolta, hogy indítsunk nemzetközi teológiai könyvsorozatot, amely megújítja a magyarországi teológiát. Ennek szervezéséhez Az Európa Rádióban a boldogságról is szólt. Mi a boldogság azonban haza kellett mennem. Még Svájcban írtam egy könyvet alaptörvénye? Moltmannról, amelyet elvittem Tóth Károly akkori zsinati elnök- Pascal szerint a boldogság nem bennünk, nem is rajtunk kívül, höz, aki gratulált a munkához, és 1988-ban kinevezett profes�- hanem Istenben van. Gyökössy Endre szerint a növekvő és a szornak. A következő évben Kocsis Elemér kérte, hogy vegyem gazdagodó élet a boldogság. Olyan élet, amely nem áll meg egy át a Tanulmányi Osztályt, majd később a Doktorok Kollégiumát is szinten, nem is akad el, hanem olyan egyenes ívű vonal, amelyben vezethettem. Így érkeztem el oda, hogy valamit tehettem azért, belső növekedés és gazdagodás tapasztalható. Ebben az emberi ami a szenvedélyem volt: ez a teológia Krisztusban. Tizenhárom élet kiteljesedik: az ember megtalálja és átadja önmagát. Benső világomban meg kell találni azt a krisztusi gazdagságot, amellyel éven keresztül nagy szabadságban alkothattam. ő megajándékoz, és ha a Szentlélek által belülről megtaláltam IsA Tanulmányi Osztálynak melyek voltak a legfontosabb fel- tent, akkor tudom majd átadni magamat abban a gazdagságban, amit Krisztusban nyertem.  FOTÓK: VARGOSZ GÁBOR adatai? 14 Reformátusok Lapja

2019. január 27.


| CSENDES PERCEK |

IMÁDKOZZUNK! KARSAY ESZTER

Nem Istent keresik az emberek, nem őrá várnak, hanem a másik emberre, aki melléjük áll, aki szórakoztatja őket, ha félnek, ha kiüresedett az életük. Ember kell, aki meghallgat, megért, elismer és elfogad. Aki elringat és nekünk ad igazat, segít, ha bajban vagyunk, biztat, ha tanácstalanul és magányosan szenvedünk. Kalkuttai Teréz anya vállalta, hogy embere lesz a nyomorultaknak. Ő mondta, hogy a huszadik század leprája a magány. Igaz ez a huszonegyedikre is. A szemünk előtt magányosodnak el gyermekek, akiket egykeként minden anyagi jóval elhalmoznak, csak éppen időt és figyelmet, azaz szeretetet nem kapnak. Magányosak a bulizó fiatalok, akik hirdetik a szingli életmódot, de csak azért, mert nem találnak tartós párkapcsolatra, hűséges szövetségesre, hiszen azt sem tudják, hogyan keressék azt. Az idősek gyakran azért magányosak, mert túl sok csalódás és sérülés érte őket, amiket nem tudtak kezelni, gyanakodva visszahúzódnak, lemondanak a közösségi életről. Isten kellene, ha van, de megfoghatatlanul távol lehet a mennyekben, nekünk viszont itt és most, a földön kellene valaki, aki testközelből elérhető, alkalmas ember, aki akkor jön, amikor kérjük, és tapintatosan eltűnik, amikor már zavarna. Ilyen nincs sehol. „Nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe” (Jn 5,7) – panaszolja a harmincnyolc éve beteg ember Jézusnak. Nem a kérdésre válaszol, hogy akar-e meggyógyulni. Másokat okol, amiért az embertelen versenyben mindig lemarad, mert nincs, aki neki segítene. Azt hinnénk, hogy a közös sors, a betegség szolidárissá teszi a szenvedőket, de nem. Elkeseredett küzdelem folyik közöttük a gyógyító vízmozdulásért. Éppen olyan harc, mint az egészségesek között kint a városban. Mert az ember ugyanaz az orvosi rendelők és a kórházi keze­ lők várótermében, mint az üzletben, a munkahelyen. A saját igényei a fontosak, a másikéi nem számítanak. Betegek vagyunk mindnyájan, mert nincs emberünk, és mi sem tudunk embere lenni a másiknak. Az egészség jele az, hogy embertársai akarunk lenni egymásnak. Akarsz-e meggyógyulni? Teljes értékű ember lenni? Akkor ne a vizet lesd, ne a csodát várd! Nekünk kell megmozdulni, Istent keresni. Isten elküldte a világnak önmagát, az ember Jézust, hogy közel legyen. Aki Istennel találkozott, az megembereli magát, kilép a passzivitásból, és felebarátja lesz valakinek, neki is gyógyító lesz a szava. Ne becsüljük le magunkat! Keressük, hogy kinek van szüksége testvérre! Többé sohasem leszünk magányosak. 

 HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

Szeretnénk kiáltani hozzád, Urunk! Valahonnan mélyről, a legbensőbb érzéseinkből, vágyainkból. Valahonnan a legzsigeribb indulatainkból, legeltitkoltabb gondolatainkból. Kiáltani, hogy „Te vagy a mi Atyánk, és köszönjük, hogy mi a gyermekeid lehetünk”! De nélküled mi még kiáltani sem tudunk. Életünk sebei, szégyenünk foltjai ordítanak, kapcsolataink hiányai, vétkeink fájdalmai üvöltenek helyettünk. De mi csendben vagyunk. Pedig szeretnénk hegytetőkről hirdetni… De valahogy nem fakad fel szívünkből elég erővel a hála, nem töri át a némaság falát a köszönöm. Talán ha mindent a te kezedbe teszünk le, és nekünk már nem marad semmi, talán akkor kinyílik a szemünk, hogy mindenünk te vagy, és megjön a hangunk is a dicséretre. Ámen. 

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ  GYŐRI ISTVÁN

Az ígéretben bízva „Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult.” (Jn 4,50) Bizonyára nem véletlen, hogy János evangélista feljegyezte a Jézushoz jövő ember foglalkozását, még ha nem derül is ki pontosan, mivel foglalkozott. Talán a király által épített hidakat felügyelte vagy az adószedőket ellenőrizte a király bizalmasaként. Lényegesebb az, hogy kinek a megbízásából végezte. Csak ennyit olvasunk róla, hogy „baszilikosz”, azaz „királyi ember” vagy „a király embere”. Ma is mondjuk a politikusokkal jó kapcsolatban lévő emberre, hogy „a miniszter embere” vagy a „polgármester embere”. Abban az időben az uralkodónak igen nagy tekintélye volt, ez az ember bizonyára hozzá lehetett szokva, hogy neki mindenki engedelmeskedik. Azonban egyszer olyan dolog történt, ahol nem volt elég arra hivatkozni, hogy ki áll a háta mögött. Beteg lett a gyermeke, és nincs segítség. Hallott Jézus csodáiról, ezért gondolt arra végső kétségbeesésében, hogy tőle kér segítséget. Ehhez le kellett vetnie a büszkeségét, tartását. Nem tudjuk, hogy korábban istenfélő ember volt-e. Azt szoktuk mondani, hogy a kórházban még az ateisták is istenfélőkké válnak. Valóban igaz, hogy a betegségben a magukat büszkén ateistáknak nevezők is Istenhez fohászkodnak. Jézus elfogadta a királyi ember alázatos kérését, és meggyógyította a gyermekét! Mindnyájunk életében vannak olyan gondok, amelyek miatt nem tudunk továbblépni a megszokott módon, segítségre van vagy lehet szükségünk. Azt az ígéretet kaptuk, hogy bátran mehetünk Jézushoz, hiszen ő maga biztatja az őt keresőket: „Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el” (Jn 6,37), és ma is igaz a zsoltáros bizonyságtétele: „Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja.” (Zsolt 145,18) 

2019. január 27.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

Minden hónapban főznek a szegedi alsóvárosi ferences szegénykonyhán a Szeged-Honvéd téri református gyülekezet HEGEDŰS MÁRK tagjai. Voltak már itt gimnazisták és kismamakörösök is, de legtöbbször az asszonykör tagjai fogják a fakanalat. Így volt ez január 13-án is, amikor velük tartottunk, este pedig sorba álltunk, vacsoráztunk, beszélgettünk a gőzölgő raguleves mellett. A ferencesek örülnek a segítségnek, az éhes emberek pedig hálásak a finom falatokért.

Áldás, békesség a szegénykonyhán is – A többi vasárnapon megtehetem, hogy délután pihenjek, de fontos, hogy segítsek, és örömmel, szívesen jövök – fogalmaz Sashegyi Tiborné Rózsa, a főzések egyik alapembere, aki örül, hogy tehet azokért, akik nehezebb körülmények között élnek. Azt mondja, mindig megértéssel közeledik a hajléktalanokhoz, hiszen nem ismeri az élethelyzetüket: a templom előtt állóknak igés kártyát oszt, azoknak, akikkel a városban hét közben találkozik, konzervet ad. – Ugyanis mindig van belőle egy-egy a táskámban – magyarázza. Az idejét is szívesen adja.

ÚGY FŐZNEK, MINT OTTHON Csirkeragu rotyog a fazékban, amelyhez a húst évek óta az egyik gyülekezeti tag ajánlja fel. A többit – sárgarépát, krumplit, hagymát, borsót és tésztát – is ők adják össze. Negyven-negyvenöt emberre készítik az ételt. Most öten főznek, kóstolgatnak. – Kicsit még sótlan – mondja az egyikük. Végül kiegyeznek a fűszerezésben. A főzések másik állandó résztvevője Mesner Judit, aki jelenleg nyugdíjas, korábban élelmiszeripari mérnökként dolgozott. Azt mondja, úgy főz itt, mint otthon a gyerekeinek, ügyel a minőségre. – Itt sem teszek különbséget: emberek kapják az ételt, akik azért jönnek, mert éhesek, és máshol nem kapnának enni – fogalmaz az önkéntes. 16 Reformátusok Lapja

2019. január 27.

ISTENNEK TERVE VAN ITT Nem csak egyházi csoportok jönnek ide főzni: vannak, akik vegetáriánus ételt készítenek, a rendőrök pedig cupákot cupákkal adnak vacsorára – sorolja Valér testvér. – Az intézményt szándékosan nem hajléktalankonyhának hívjuk, hanem szegénykonyhának – emeli ki, és hozzáteszi: mindennap adnak vacsorát. Néhány alapvető szabályt kell csak betartani azoknak, akik itt akarnak étkezni: nem lehetnek például részegek. A házigazda szerzetes mosolyogva nyit be a hátsó udvari konyhába, hogy megkérdezze, minden rendben van-e, szüksége van-e valamire a főzőcsapatnak, és siet is tovább, hogy kinyissa a sekrestyét, mert mise lesz a templomban. Az önkéntesekről azt mondja: – Hálásak vagyunk, ez fantasztikus segítség: látszik, hogy Istennek terve van ezzel a konyhával.

NEM LENNE VACSORA Amikor az étel elkészül, az asszonyok hazamennek – újabb önkéntesek jönnek tálalni, este hétkor szolgálják majd fel a vacsorát. Hatkor már ott áll egy hajléktalan férfi a kapuban. Megszólítjuk, de nagyon udvariasan visszautasítja az interjúkérésünket. A többség nem sokkal hét óra előtt érkezik. Egyikük, Béla bácsi vállalja a beszélgetést. Az első kérdést még föl sem teszem, már mondja is: azért jött ide vacsorázni, mert ingyen van, és


| REFORMÁTUS ÉLET |

ÍGY VAN ÉRTELME AZ ÖKUMENÉNEK – Asszonykörünk tagjai vetették föl, hogy ne csak tartós élelmiszert gyűjtsünk a szegénykonyhának, hanem rendszeresen főzzünk is náluk – idézi fel Kereskényiné Nemes Lívia, a Szeged-Honvéd téri gyülekezet egyik lelkipásztora. Hozzáteszi: ennek már vagy tíz éve. Azért a ferencesekhez csatlakoztak, mert ők az ottani szeretetteljes közegben arra törekednek, hogy ne csak egy tál ételt, hanem többletet is kapjanak a vendégek. Neki reformátusként természetes az együttműködés a katolikus szerzetesrenddel, szerinte épp így kell lennie, hiszen „az ökumenikus mozgalom nem állhat meg az évenkénti egy hétig tartó találkozásban: a mozgalomnak a valódi, Jézust a legkisebben meglátó együttműködésekben van értelme”. A Szeged-Honvéd téri gyülekezet karácsony előtt is mindig gyűjt hajléktalanoknak – a nagy mennyiségű tartós élelmiszert ide, a szegénykonyhának adják. Emellett már évek óta havi rendszerességgel anyagi támogatást is adnak a ferencesek konyhájának.

Valér testvér hálás a konyhán segítő önkénteseknek

Béla bácsi nyolc éve jár ide

finomat kap. Nyolc éve jár ide, még sosem maradt éhes, nem csalódott. Megkérdezem, ha nem jöhetne, mi lenne a vacsora. – Hát, akkor nem lenne vacsora – mondja, majd hosszabb hallgatás után hozzáteszi: – Vagy lehet, lenne valami szikkadt, de azért amit itt kapunk, az kicsikét frankóbb. Béla bácsi hetvenéves, nyugdíjas, van lakása – azért jár ide, mert a fűtés és az egyéb költségek mellett ételre már nemigen jut. Beszélgetés közben beérünk a fűtött étkezőbe, ahol a tányérokban már ott gőzölög a csirkeragu. Senki sem ront rá az ételre, tudják, hogy előbb az imádság jön, amelyet az egyik szerzetes vezet, majd jó étvágyat kíván az embereknek. Ma jut bőven: aki enne még, annak ő maga viszi ki a következő adagot.

Beszélgetésünket hallva az egyik férfi felkapja a fejét, és Áldás, békesség!-gel köszön. Kiderül, a Szeged-Kálvin téri református gyülekezetbe jár, bár eredetileg katolikus. Ő sem hajléktalan: bérlakásban él, de a fenntartási költségek mellett neki is kevés marad élelemre. – Köszönetet kell mondanom a reformátusoknak, akik ezt a csodálatos csirkeragut elkészítették, nagyon finom lett. Két tányérral is megettem belőle – mondja, és hozzáteszi: azért is szeret a ferences szegénykonyhán enni, mert jó a társaság. Aztán magáról kezd beszélni: „Hiszek Istenben, napi kapcsolatban vagyok vele.” Kérdezem, van-e munkája. – A munkaerőpiacon nehézséget kell megtapasztalnom, nagyfokú egészségkárosodásom van – feleli. Nem mondja, de látszik, hogy a jobb kezét nem tudja használni. De – teszi hozzá – februártól változás jöhet, Makón dolgozhat majd szociális munkásként egy óvodában és általános iskolában. Szeretne másokon segíteni, mert megértette: annyi mindent kap Istentől, hogy abból vissza is kell adni. Decemberben például nyert a totón: ebből gyülekezetét és a kárpátaljai gyerekeket is támogatta. Amíg beszélgetünk, lassan kiürül az étkező – áldás, békeséggel búcsúzunk el egymástól a ferences szegénykonyha kapujában.  FOTÓ: KAPÁS CSILLA 2019. január 27.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |

Programozz templomépítő robotot! HEGEDŰS MÁRK

Robotok és más informatikai eszközök, például interaktív kijelzők érkeztek a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnáziumba. A gyerekeket egyelőre szakkör keretében tanítják a robotika rejtelmeire.

A hatodikosoknak tartanak éppen foglalkozást, Sándor Csaba és Budincsevich Péter párban dolgoznak a szakkörön. Ők is programozók szeretnének lenni. – Ez a jövő, ebből lehet majd a legkönnyebben megélni – mondja egyikük, aztán megmutatják, hogy Cosmo, a minirobot máris képes arra, hogy megfelelő parancsra csak a kívánt színű kockákat emelje fel. Később jelképes templomot is épít három kockából. A robotika szakkörös lányok lelkesen végrehajtják a kiosztott feladatokat, kissé arrébb Kelemen Márk egyedül dolgozik. Ő azért választotta ezt a szakkört, mert az öccse nagyon szereti a robotos filmeket, neki szeretne érdekes történeteket mesélni az igaziakról. Márk a kedvünkért úgy programozza be a robotot, hogy felemelje a terepmintás kis Bibliát, amelyet magunkkal hoztunk, aztán mozgassa a fejét, mintha a zsoltá-

18 Reformátusok Lapja

2019. január 27.

rokat olvasná. A robotba párbeszéd is programozható, Márk megkérdezi, kivel találkozzon Cosmo. Javasoljuk, hogy az illető legyen Jézus. Néhány pillanat, és a fiú mutatja: amikor az apró robot kérdezi, hogy kivel beszél, meglepődik a válaszon, és felemelt kézzel indul Jézus felé – ez utóbbit nem mi kértük, ő programozta így.

MIÉRT VAN SZÜKSÉG ERRE? A kérdésre, miért hasznos ez a különóra, Vincze Szabolcs informatika–fizika szakos tanár, a Bethlen Gábor Református Gimnázium robotikaszakkörének vezetője így válaszol: – A fiatalok megtanulják az algoritmikus gondolkodást. Amikor a gimnázium utolsó éveiben valóban ezt az irányt választják, sokkal szárazabb formában fognak komolyabb programnyelvekkel


| REFORMÁTUS ÉLET |

találkozni, de a gondolkodásmód alapja az, amit itt játékos formában elkezdtek. Cosmo a legegyszerűbb robot, tulajdonképpen a bevezető szint. Rajta kívül még négyféle robot van az iskolában, a komolyabb robotoknak vannak szenzoraik, amelyek érzékelik a fényt, a hangot, a tárgyakat is. – A cél az, hogy a diákok készségeket sajátítsanak el, hogy versenyképesek legyenek a kor kihívásaiban – mondja Hódiné Földesi Sára, az intézmény igazgatója, aki a foglalkozás alatt benéz az informatikaterembe. Hozzáteszi: a jövő munkavállalóinak már szükségük lesz ezekre az ismeretekre, az itt megszerzett tudás érték.

HATÁRONTÚL

Tíz éve ég a láng

HAMAROSAN SAJÁT ESZKÖZEIKKEL IS TANULHATNAK A legfontosabb a hálózat fejlesztése volt – mondja Králik Csaba, a gimnázium műszaki felelőse. Korábban tizenöt-húsz perc is elment azzal, hogy informatikaórán minden számítógép elinduljon, csatlakozzon, el lehessen kezdeni az oktatást – magyarázza –, a fejlesztések révén ez húsz másodpercre csökkent. Erre az új – adatátviteli sebesség és nagyszámú kapcsolat kezelésében megfelelő – hálózatra építve azt, tervezik, hogy a jövőben a diákok behozhatnák, használhatnák az iskolában saját eszközeiket: okostelefonokat, tableteket, laptopokat, mert ezek segítségével is tanulhatnak.  FOTÓK: KAPÁS CSILLA

Családias és vidám hangulatban zajlott az Égjen a láng! keresztyén zenefesztivál január 12-én és 13-án Marosvásárhelyen. A tizedik évfordulóját ünneplő esemény több mint kétezer résztvevője a Kultúrpalotában találkozott, ahol áhítatok, koncertek, bizonyságtételek, beszélgetés és slam poetry várta az érdeklődőket. Az erdélyi keresztyén ifjúsági szervezetek szerepéről fórumbeszélgetésen értekeztek a meghívottak. A rendezvény tízéves története során, 2009 óta több mint húszezer résztvevő hallhatott és énekelhetett harminchat zenekarral több mint hatszázhatvan dalt összesen ötvennégy szervező kitartó munkájának köszönhetően. Brendus Réka, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezető-helyettese az utóbbiak kitartó munkáját méltatta, Vass Levente parlamenti képviselő pedig azt kívánta, hogy a fesztivált több emberöltő után is felidézzék az utódok. Sütő Alpár főszervező, aki a kezdetektől jelen volt a fesztivál tízéves történetében, elmondta, az idei 6678 lejes adományt a nyárádszentimrei reformátusoknak ajánlották fel a tűzvészben leégett gyülekezeti ház helyreállítására.  REFORMATUS.RO

ÁLLÁS

A Kiskunhalasi Református Kollégium Szilády Áron Gimnáziuma és a Kiskunhalasi Református Egyházközség főállású vallástanárt keres. A pedagógusbértábla szerinti juttatáson felül lakhatási támogatást és kedvezményes ebédet biztosítanak. A munkába állás időpontja: 2019 februárjától folyamatosan bármikor, de legkésőbb 2019. augusztus közepe. További információért a gimnázium igazgatóságát (06-77-421-215) vagy a lelkipásztori hivatalt (06-77-421-123) kell keresni. 2019. január 27.

Reformátusok Lapja 19


KÖNTÖS LÁSZLÓ

Ópiát Különös filozófiai dokumentum jelent meg 2017ben, amely Párizsi Nyilatkozat címen vált ismertté. A kiáltványt – nevezzük így – korunk ismert konzervatív európai filozófusai írták alá. Ebben a szerintük igazi Európa szellemiségéről tesznek hitet, szemben – ahogy ők fogalmaznak – a ma uralkodó „tév-Európa” eszmeiségével. A dokumentum 24. bekezdése így szól: „A megújulás munkája teológiai önismerettel kezdődik. Tév-Európa univerzalista és mindent egyetemesítő ambíciója arra vall, hogy valláspótlékkal van dolgunk, amelynek megvannak a maga erős hitelvei és anatémái is. Ez a nagy hatású ópiát bénítja meg Európát mint politikai egységet. Nem engedhetjük meg, hogy a vallási törekvések elhagyják a maguk jogos terét, a vallást. Nem terjeszkedhetnek ki a politika, még kevésbé pedig a közhivatalok területére.

A dokumentum szerzői nem kevesebbet állítanak, mint azt, hogy nem a keresztyénség az ópium, hanem az a szellemiség, amelyik ezt mondja a keresztyénségről. Ha vissza akarjuk szerezni politikai és történelmi cselekvőképességünket, akkor az európai közéletet ismét vallástalanítanunk kell.” Ez meglepően új fogalmazás, hiszen eddig egyfolytában azt hallottuk, hogy Európa vallástalanítása már régóta tart, még egy kis idő, és teljessé válik. Ami magyarul azt jelenti, hogy a keresztyénség végképp eltűnik a színről. De nemcsak az, hanem szinte minden, amiben a régiek még hittek. Ezzel szemben a dokumentum szerzői arra mutatnak rá, hogy ez az elfordulás a régi-igazi Európától úgy viselkedik, mint valamilyen vallás – pontosabban szólva valláspótlék. Úgy működik, mint valamiféle „nagyhatású ópiát” (ópiát: az ópium és származékai, például morfium, heroin). Mint tudjuk, Európa keresztyénietlenítésének programját mindig azzal támasztották alá, hogy a vallás nem telepedhet rá az egész társadalomra, azaz az állam legyen világnézetileg semleges. Miként a dokumentum rámutat, valójában a semlegesség helyett megjelent valamiféle valláspótlék, amely mégis azzal az igénnyel lépett fel, hogy a „keresztyénség utáni kor” átfogó szellemi alapja legyen. Ez a szellemiség azonban úgy hat, mint a kábítószer. Ezen a valláspótlékon alapul tév-Európa eszmeisége. Vallástalanítani kell tehát Európát – szól a nyilatkozat. 20 Reformátusok Lapja

2019. január 27.

Szinte természetes reflexként juthat eszünkbe Marx híres mondata: „A vallás a szorongatott teremtmény sóhaja, egy szívtelen világ lelke, mint ahogyan szellemtelen állapotok szelleme. A vallás a nép ópiuma.” Nosza, hát – mondja Marx – meg kell szabadítani az embereket ettől az ópiumtól, amely Európában értelemszerűen a keresztyénséget jelenti. Mi, naivak, akiknek volt szerencsénk megtapasztalni a vasfüggönyön innen ennek a tételnek a gyakorlati megvalósítását, még abban reménykedtünk, hogy a Nyugat bezzeg nem vette be ezt a szöveget, és megmaradt keresztyénnek. De tévedtünk, és azzal kell szembesülnünk, hogy a mai Európa első számú képviselője Marx-szobrot koszorúz… A dokumentum szerzői nem kevesebbet állítanak, mint azt, hogy nem a keresztyénség az ópium, hanem az a szellemiség, amelyik ezt mondja a keresztyénségről. Az érvelés azért figyelemreméltó, mert nem a keresztyénség régiségére, kultúrtörténeti szerepére, a hagyomány fontosságára hivatkozik, és nem is áll be a múltsiratók kórusába, hanem a mai korszellem átfogó, keresztyén hátterű kritikájára hív. A kritika egyik alapfeladata pedig annak kimutatása, hogy korunk bevett gondolkodási sémája úgy működik, mint valamiféle ópiát: természetesnek, magától értetődőnek tünteti fel azt a hamis világmagyarázatot, amelyet ad. „Tév-Európa egy egyetemes közösség előfutárának szerepében tetszeleg. Az a közösség azonban se nem egyetemes, se nem közösség. Tév-Európa prókátorai a feltartóztathatatlan fejlődés babonájának álomvilágában élnek. Azt képzelik, hogy a történelem az ő oldalukon áll. E hit gőgöt és megvetést plántál beléjük, így aztán nem képesek belátni, milyen hibákkal terhes a nemzeten túli, kultúrán túli világ, amelyet építenek. Sőt, azt sem ismerik fel, hol is keresendő a tisztes emberi viselkedés forrása, pedig éppúgy a szívükön viselnék, akárcsak mi. Európa keresztény gyökereit nem veszik tudomásul, sőt kifejezetten megtagadják” – olvasható a szövegben. Ami engem illet, üdvözlöm ezt a kritikai hangot, amely ahelyett, hogy ismételgetné a szokásos siránkozó nosztalgiázást, avagy idomulna a kurrens világnézeti lózungokhoz, rámutat az Európát ma uraló eszmeiség elvi tarthatatlanságára. A dokumentum az interneten olvasható magyar fordításban, Az igazi Európa és a tév-Európa címmel a thetrueeurope.eu/ az-igazi-europa-es-tev-europa címen. 


| GONDOLATOK |

BAGDÁN ZSUZSANNA

Önkéntesség és új kezdet Minden januárban megfiatalodom lélekben, amikor eljön az Önkéntes Diakóniai Év Programirodánál a következő évadra jelentkezés határideje. A felvételi időpontjáról szóló híradást szerkesztve mindig újraélem, ahogyan elkísérem a nővéremet a német követségre, ahol megkapja a vízumot – 1999-et írunk ekkor. Öt évvel később a balzsamos májusi

ILLUSZTRÁCIÓ: REFLAP ARCHÍVUM

éjszakában szerenádozunk tanárainknak Pápán, és ünnepeljük, hogy május 1-jére virradóan kitárulnak előttünk is az Unió kapui, a szabad utazás és munkavállalás lehetőségével kecsegtetve minket, éppen felnőtteket. Vízum ekkor már tényleg nem kell, de augusztus végén riadtan böngészem a tartózkodási engedélyért folyamodó francia formanyomtatványt, és magyarázom újdonsült elzászi kollégáimnak, hogy országunkban nincs kommunista diktatúra, nem cirill betűkkel írunk, és nem pravoszláv az államvallásunk. Az ember furcsa dolgokat gondol azokról, akiket nem ismer: nővéremnek az ő kedves németjei részletesen elmagyarázzák a színes televízió intézményét és bekapcsolásának módját – öcsénktől tíz évvel később már semmit sem kérdeznek, ő egy szál személyi igazolvánnyal vág neki Észak-Olaszországnak és a tíz hónapos önkéntes szolgálatnak. Csupa régi történet, a legfrissebbnek is már lassan tíz éve. 1999-ben még kivételes lehetőség volt a fiataloknak ilyen módon külföldre jutni és Istennek ajánlani egy évet az életükből. Húsz évvel később már csak az előbbi állítás második fele igaz – talán hatványozottan is. Ma már számos más lehetőség kínálkozik arra, hogy a fiatal egy időre kibontakozzon a rá nehezedő elvárások szorításából, halassza vagy kis időre felfüggessze tanulmányait, megpróbáljon fókuszál-

ni, megkeresni a maga útját, az önkéntes diakóniai év mégis kivételes esély valami többre – úgy járni végig ezt az önismereti utat, hogy annak tiszta, leszögezett eredője és célja a szolgálat Istennek. A nekiindulás motivációi mindig nagyon színesek. Valaki a hitből fakadó cselekvésvágy indítására, más a bűntudattól űzve kezd mások segítésébe. Van, aki kalandot keres, mesélnivalót eljövendő öreg napjaira, más pedig hatékony és biztonságos lehetőséget arra, hogy anyanyelvi környezetben sajátíthasson el valamilyen világnyelvet. Van, aki menekülni próbál a külföldi önkéntes diakóniai szolgálatba, hogy legalább néhány hónapra új szövegösszefüggést, tiszta lapot kapjon – aztán persze rájön, hogy menekülni nem is olyan egyszerű. Az önkéntes évben az a szép, hogy mérhetetlenül több történik az ideje alatt, mint amennyit az ember gondolni mer. Új módon tapasztalja meg magát ebben a közegben – nem azért dolgozhat fogyatékosokkal, idősekkel, gyermekekkel vagy hajléktalanokkal, mert arra alkalmas, hanem éppen fordítva: alkalmatlansága, tapasztalatlansága ellenére. A legtöbben kivirágzanak, megérnek ebben a bizalomban. Ki ne tapasztalta volna még meg a távolságvétel identitásmegerősítő szerepét? Akkor tudja meg az ember, mi is a tiszántúliság, amikor dunántúli barátai nem tesznek tejfölt az asztalra. Amikor a másságban kiütközik, ki is vagyok, honnan is jövök – és azzal válhat igazán enyémmé az, ami a sajátom, hogy meg kell érte küzdenem. Az önkéntes év egyik talán legnagyobb ilyen küzdelme a hazatérés – és a szembesülés azzal, hogy az ember már többé nem ugyanaz, mint aki elment. Nem kell persze ezért az élményért és megérésért útilaput kötnünk a talpunkra, elhagyva a nekünk otthonos magyar nyelvterületet. Éppen elég nagy kimozdulás a fővárosi szabadult drogosnak Kárpátalja, vagy éppen a kárpátaljai cigány fiúnak Budapest. Nem mindenkinek adatik meg ez az út – de ehhez a tapasztalathoz nem is csak így juthatunk el. Határaink túllépése már az is, amikor megpróbálunk belehelyezkedni a másik ember valóságába, amely sokszor idegenebb, mint valamely távoli kultúra. Megpróbálni közös nyelvet találni. Jól élni a nyitottsággal. Kérni, hogy alkalmatlanságunk ellenére az új ember megszülessen bennünk – és azt, hogy ne csak egy évet, hanem az egész életünket oda tudjuk adni Istennek.  2019. január 27.

Reformátusok Lapja 21


| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra!

GONDOLATOK A KÁNTORPADON  JÁKOB ZOLTÁN

Az énekválasztásról Édesapám a gyönki gyülekezetben nevelkedett. Napjában a földeken dolgozott családjával. Szerette a zenét: a gyülekezetben dalárda, énekkar működött, és nem volt szokatlan a családi éneklés sem. Barátjával együtt autodidakta módon kezdett harmóniumon játszani. Az 1948-as fordulat után az ottani idősödő kántortanító még átjárt a templomba ellátni a zenei szolgálatot, de amikor betegeskedni kezdett, nyilvánvalóvá vált, hogy egyre inkább rájuk hárul az énekvezetés ügye. Nagy lelkesedéssel végezték ezt a nemes feladatot, a maguk szintjén mindig egy kicsit előrébb haladva a zenei tudományokban. Ekkor már az ébredés szelei fújdogáltak. Énekeskönyvváltásban voltak, de emellett sok ébredési éneket is tanultak, tanítottak a gyülekezetben. A két fiatal kántor olyan jó kapcsolatban állt lelkészükkel, hogy felhatalmazást kaptak változtatni az előre megbeszélteken, ha a prédikáció alatt úgy éreznék, más ének illene a záróéneknek. Ennek az élménye mélyen megmaradt édesapámban. Amikor több mint két évtizede átvettem tőle a kántorizálást, szükségét éreztem, hogy törődjek az énekválasztással. Eleinte én is istentisztelet előtt kaptam meg az énekeket. 1995-ben kezdtem naplót vezetni arról, miket éneklünk. Azt is fel-feljegyeztem, hogyan fogadott a gyülekezet egy-egy kevésbé ismert éneket. Aztán én is kezdtem énekeket javasolni. Pihentettem az agyonénekelteket, és elővettem a használatból eltűnőfélben lévőket. Nem állítom, hogy mindegyik elsőre ment, de talán sikerült életben tartani meglévő, gazdag énektárunk nagy részét, és újat tanítani a régiekből. Nagy része volt ebben énekkarunknak, amely – főleg ünnepeken – versenkénti váltakozó énekléssel, rejtett módon éneket tanított lelkészeinknek, akik énekhangjukkal is erősítették az éneklést, és természetesen az énekelni szerető gyülekezetnek. E nélkül és az Úr áldása nélkül nem ment volna. Ma már nem én játszom minden alkalommal, de ha igen, akkor – hála lelkészeink hozzáállásának – a hét második felében énekjavaslatot állítok össze, amelyet vagy jóváhagynak, vagy változtatnak rajta. Nagy segítség ez, hiszen ezekhez tudom igazítani a kíséretek, előjátékok, az istentiszteletet bevezető vagy a kimenő zene karakterét vagy hangnemét is. Ráadásul öt alkalommal énekel a gyülekezet a korábbi négy helyett. A kezdőének – amely általában zsoltár – két versszakkal szólal meg, és a prédikációt keretező énekeket is gyakran több verssel énekeljük. A gyülekezet persze folyamatosan változik: volt, aki máshová költözött, volt, aki elhunyt, és új emberek is megjelentek köztünk. Ezért is érzem égetően szükségesnek, hogy zsoltáraink, lelki énekeink, dicséreteink örömmel és – ahogy a kolossébeliekhez írt levélben olvassuk – hálaadással szólaljanak meg a szívekben, mert akkor a szájak is megnyílnak. 

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... ..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


| SZEMLE |

PETRŐCZI ÉVA

„Az igazi Ady” hatatlan kórt is, Mihályi Rozália csókjának Ha már a sors úgy hozta, hogy négyesztendős emlékét. Harmincegy éves volt, és már két koromtól elég gyakran találkozhattam Ady évtizede őrizte annak emlékét, amikor lovas Endre egyik közeli barátjával, párizsi életének szánon hajtottak el apjával, Ady Lőrinc úrral tanújával és krónikásával, Bölöni Györggyel, egy behavazott feszület mellett egy hideg akkor most az ő először 1934-ben megjelent, téli éjszakán. A tizenegy éves kiskamasz nagy port felvert, sok vitát keltett könyvének fiú ekkor még követte az apai mintát, és címét bátorkodom jelképesen kölcsönkérni dacos-dalos vidámsággal tekintett a „faratőle, Az igazi Ady szerzőjétől. gott képre”, Krisztus keresztjére. Húsz, saÉppen száz éve annak, hogy a költő öt ját sorsa keresztjeinek hordozásába bele­ tüdőgyulladás és két, kórházban töltött végső rokkant év kellett ahhoz, hogy az egykori hét után, 1919. január 27-én a Liget Szanatónyakas „kálvinista palánta” pótolja csaknem riumban elhunyt. Halálának közvetlen oka az gyermeki korban elkövetett mulasztását, és aorta repedése volt. Halotti maszkját Vedres kalapot emeljen a szenvedő Megváltó földi Márk szobrászművész készítette el – tökéképmása előtt. letesen igaza van Melocco Miklósnak, amikor Ez a vers nagyon csöndes, nagyon bensőazt írja, hogy a költő arca ekkor, a halálban séges és téli hangulatú. Egészen más a kisunyerte vissza teljes szépségét. A halálos ágy gárzása, mint a robajlóan erős Illés szekerén, köré gyűlt ezen a január végi napon a koraADY ENDRE vagy a címében biblikus, Góg és Magóg fia beli magyar irodalmi, művészeti élet minden vagyok én című magyarságversnek, de épmeghatározó szereplője, az Adyval gyakran pen csöndes szomorúságával rázza meg az rivalizáló Kosztolányi éppúgy, mint közeli baolvasókat immáron éppen száztizenegy éve. rátja és a legszebb Nyugat-megemlékezés Havas Krisztus-kereszt az erdőn, Értelmezhetjük akár ökumenikus versnek is, írója, Móricz Zsigmond. Holdas, nagy, téli éjszakában: bár Ady életében még elevenen élt a kálviAz 1877-ben született és alig több mint Régi emlék. Csörgős szánkóval nistákban a protestáns jogegyenlőtlenség negyvenegy évet élt költő református gyöValamikor én arra jártam keserű korának emléke. Latinovits Zoltán kerei nagyon erősek voltak, anyja, az „Édes”, Holdas, nagy, téli éjszakában. felejthetetlen, utánozhatatlan tökéllyel adta tiszaeszlári Pásztor Mária lelkészek leszárAz apám még vidám legény volt, elő ezeket a hitvalló sorokat, nagy valómazottja, ároni család sarja. Fia a családi Dalolt, hogyha keresztre nézett, színűséggel azért, mert ő a költőhöz hasonotthonban és az érmindszenti református Én meg az apám fia voltam, lóan egész életében a kereszthordozó emelemi iskola falai között ismerkedett meg Ki unta a faragott képet berek egyike volt. Szépen, hitelesen mondja a Bibliával és a reformáció énekkincsével. S dalolt, hogyha keresztre nézett. el ugyanezt a költeményt Tunyogi Péter és 1888-tól a nagykárolyi piarista gimnázium Két nyakas, magyar kálvinista, Máté Gábor is; a Latinovits-féle változat a növendékeként tanult – ez a szigorú intézMiként az Idő, úgy röpültünk, sok és tragikus sorspárhuzam révén válik e mény korántsem volt olyan kedves Adynak, Apa, fiú: egy Igen s egy Nem, remekmű előadásának etalonjává. Ugyanmint egyik nevezetes versében megörökíEgymás mellett dalolva ültünk az a fájdalom sugárzik ezekből a sorokból, tett „egykori iskolája”, a szeretett zilahi reS miként az Idő, úgy röpültünk. mint Ady Endre kusza bejegyzéséből, amely formátus gimnázium, amelyben 1892-től Húsz éve elmult s gondolatban lázrohamában, önkívületében széttépett egészen érettségije évéig, 1896-ig tanult. Ott röpül a szánom az éjben Károli-bibliája hátsó lapján olvasható, 1918. Ezt követték a debreceni jogi stúdiumok, a S amit akkor elmulasztottam, október 23-i dátummal: „Eli, Eli, lama sabaknagyváradi újságírói évek és a többi, jobbára Megemelem kalapom mélyen. tani”, azaz „Istenem, Istenem, miért hagytál közismert életrajzi tény. Ott röpül a szánom az éjben. el engem”. Ha a költő utolsó arcképére, illetMost azonban csak egyetlen verse teljes közlésével emlékezzünk a száz éve halott, de sokunk szívében ve halotti maszkjára tekintünk, csak nyugalmat és végtelen hálát ott élő költőre. Ez pedig istenes költeményei közül az egyik leg- érezhetünk, hiszen mindkettőn az látszik, hogy a nagyon sokat szebb, az 1908-ban írott Krisztus-kereszt az erdőn. Ady Endre szenvedett, sokat tévelygő, de mindvégig mély hitű művész végül, ekkorra már túl volt sok-sok csalódáson, testi-lelki szenvedé- a földi bánatoktól és feszültségektől végül megszabadulva megsen, és vérében ott hordozta a pusztító, akkoriban még gyógyít- érkezett megváltó Urához.  FOTÓ: WIKIPEDIA

Krisztus-kereszt az erdőn

2019. január 27.

Reformátusok Lapja 23


| KITEKINTŐ |

Három évig lakott Indonéziában, a Jáva szigetén fekvő Yogyakartában Gueth Péter református teológus. A jelenleg Vietnámban élő, első regényén dolgozó utazót, aki a pár éve megszűnt Közös(s)Ég Magazin rendszeres szerzője volt, a szigetországban szerzett tapasztalatairól kérdeztük.

Megtanulni nem cselekedni Az indonéz szigetvilág kedvelt turisztikai célpont, sokaknak egyfajta éden – annak ellenére, hogy ez az ország geológiai és társadalmi értelemben is rendkívül instabil a mélyben húzódó tektonikai és emberi törésvonalak miatt. Ezek hatása nem feltétlenül érződik egy-egy pár hetes nyaralás alatt – de huzamosabban ott élve nem kerülhető el. Péter első ilyen jellegű megtapasztalása egy szentesti mise volt. – Hosszas kutakodás után leltem rá egy katolikus templomra, amely tulajdonképpen egy falakkal körülvett, gyönyörű trópusi fákkal beültetett kert volt, a közepén egy pavilonnal, ez alatt volt az oltár. A templomot egy holland cukorgyáros testvérpár építette a húszas évek elején. Arra törekedtek, hogy építészetileg illeszkedjenek a jávai szimbólum- és motívumvilágba, hiszen egy kékszemű európai Jézus mégiscsak furcsa a barna bőrű, mandulaszemű, maláj eredetű indonéz emberek között. Hangsúlyozni akarták, hogy Jézus nem csak a gyarmatosítók istene, és különösen nem annak a szimbóluma, hogy a fehér ember a megváltó – magyarázza a teológus. Az emberek belakták a kertet, óriási kivetítőkön követték a misét. – Amikor elérkeztünk a Miatyánkig, mi is mondtuk a gyülekezettel az imádságot magyarul. A mintegy nyolcezer fős tömeg szélén álltunk. Valamiért hátranéztem, és azt láttam, hogy a mögöttünk néhány lépésre sorfalat álló rohamrendőrök ujja tettre készen a csőre töltött géppisztolyok ravaszán van. A szertartás előtt azt hittem, a keresztyéneket védik, hogy a muszlim többségű országban nyugodtan ünnepelhessenek. Másnap tud24 Reformátusok Lapja

2019. január 27.

tam meg, hogy a karhatalom erőteljes fellépése a Miatyánknak szólt. Hogy lehet itt nyugodtan énekelgetni, meg örvendezni, meg betlehemest is játszani, de azért lehetőleg az énekeken és a Miatyánkon kívül más eszébe se jusson senkinek – idézi fel. Indonézia lakosságának tíz százaléka keresztyén, akik között szintén igen különböző hitgyakorlatok vannak jelen: a valamikori portugál gyarmaton, Flores szigetén például baromfit áldoztak az oda vetődött idegenek tiszteletére a helyi katolikusok. Péter és egyik barátja egy hónapig járták a Kis-Szunda-szigeteket, így jutottak el Floresre is. – Különleges élmény volt újra harangszót és kóruséneket hallani a müezzin sokszor fülsértő, imára hívó éneke helyett. Maga a hely olyan volt, mint egy természetfilm díszlete. Az eldugott, apró hegyvidéki falvakban nem volt villany- és vízhálózat, sem térerő – idézi fel az utazó. Minden nagyon valószerűtlen volt, ők mégis igazi otthonra, befogadásra találtak az egyik, animista szertartásokat is végző katolikus faluban, ahol a helyiek pont olyan rosszul beszélték a lingua francaként használt indonézt, mint magyar vendégeik. – Azon kaptam magam, hogy mérhetetlenül otthon vagyok itt, és a hatalmas kulturális és földrajzi távolság ellenére is megértjük egymást a helybéliekkel. Lenyűgözött, hogy a hit megélése mennyire lényegi része az életüknek – osztja meg Péter. Hozzáteszi: azt tanulta meg a szigetországban, hogy amíg meg nem ismerjük a másik kultúráját a mélybe menő részletekig, addig nem ítélhetünk róluk. Pedig adná magát az ítélkezés: a Celebes szigetén élő toraják (ejtsd: toradzsák) hite szerint vízibivalyok húzzák át a halottat a


| KITEKINTŐ |

Jávai muszlimok imádkoznak

A katolikus templom

Jávai nő

Floresi gyerekek

bia, amely a vahabista és szalafista iszlám irányzatok központja, az Egyesült Államok legnagyobb szövetségese az olaj miatt. Persze, a felelősséget nem vállalja senki – állapítja meg Péter. Mindenesetre Indonézia összetett kulturális közegében keresztyénnek lenni kihívás. Az állam egyenlőtlenül áll a vallásokhoz: aki nem muszlim, az bizonyos pozíciókat elve nem kaphat meg, nem kerülhet kulcsfontosságú állami hivatalokba, nem tölthet be vezető szerepet. A tönkremenő házasságok Indonéziában is komoly problémát jelentenek. Aki katolikus, az nem válhat el, bármennyire indokolt lenne is, a muszlimoknak pedig elég tanúk Balaraghi falu előtt háromszor egymás után kijelenteni a válási szándékot. Sok keresztyén emiatt tér be az túlvilágra, ezért ezeket áldozzák fel a Indonézia összetett kulturális közegében iszlámba, amelyhez nem kell hittanórára járni, hanem temetéskor, és amíg nem sikerül elő- keresztyénnek lenni kihívás. szintén elég a mecsetben, teremteni a pénzt ezekre az áldozati állatokra, addig a konzervált holttest ott van a család minden- tanúk előtt, hangosan kimondani azokat a bizonyos szavakat. – napi életében. A halottat a ház déli szobájában helyezik el, és azt Az út befelé könnyű, kifelé szinte lehetetlen – mondja Gueth Péter. A református teológus hangsúlyozza: nekünk imádkoznunk mondják róla, hogy csak beteg. Enni-inni visznek neki naponta háromszor, és ünnepnapokon szépen felöltöztetve az asztalhoz kell a muszlimokért és a többi indonéziai vallás képviselőiért is, ültetik. Vendégként illetlenség a házba lépve nem köszönni a tudván, hogy a békesség fontosabb, de anélkül, hogy illúziókat halottnak. Sokszor évek is eltelhetnek addig, mire összegyűlik a táplálnánk. – Indonézia túlnépesedett szigetein a kaotikus közletemetéshez szükséges pénz. A toraják ezzel együtt elkötelezett kedést nehéz átlátni és megszokni. Más logika szerint zajlik ott az keresztyének: Péter a szemtanúja volt annak, ahogy az áldozati élet. Mi, európaiak sokszor azonnal tudnánk néhány racionális és körtáncokba a helyi katolikus plébános is beállt. – Az iszlámmal egyszerű tanáccsal szolgálni, mit és hogyan kellene nekik másvaló napi szintű konfrontációban fontos nekik a saját hitük ilyen ként csinálni ahhoz, hogy jobb legyen. Látva a szigetvilág csodálatos természeti szépségét és gazdagságát a benne élő emberek módon való megélése is – teszi hozzá. A rendszerváltás után többek között Szaúd-Arábia nyújtott mérhetetlen szegénységével, az utcákon halmokban elégetett segítséget Indonéziának – a terjedő szélsőségesebb iszlám egy- szemetet, a folyókban úszó műanyag hulladékot, a nyugati emre nagyobb feszültségeket okoz a társadalomban. Péter felidézi, berből könnyen előtör a lenéző és szemrehányó kritika, amellyel hogy a párizsi Bataclan nevű szórakozóhely vendégei ellen elkö- azonban leheletfinoman leplezi el önmaga előtt, hogy valójában vetett 2016-os merénylet után maszkos motorosok az ISIS fekete fogalmunk sincs arról, hogy a Tűzgyűrű mentén fekvő országban zászlaját lengetve járták a várost, és senki nem tett ellene semmit. milyen kulturális, társadalmi és lélektani törésvonalak mentén Pár nappal később az óceánparton egy férfi odalépett hozzá, és rendeződik az élet. Nekünk, európaiaknak ez az egyik gyenge elmondta, mennyre sajnálja azt, ami Párizsban történt, és hogy pontunk. Azt hisszük, hogy mindenki másnál jobban tudjuk azt, ne gondoljam ám, hogy ők, a muszlimok ilyenek. Akik lövöldöztek, amit tudni érdemes, és magától értetődő természetességgel azok nem is igazi muszlimok voltak – mondta a férfi. Az élet finto- szólunk bele más országok, más kultúrák viselt dolgaiba. Pedig ra, hogy az Indonéziába beáramló szélsőséges iszlámot többszö- van, amikor bölcsebb lenne hallgatni, és nem mindenáron cselerös áttétellel, de a fejlett nyugati világ is támogatja. – Szaúd-Ará- kedni – összegzi a református teológus.  BAGDÁN ZSUZSANNA 2019. január 27.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

 ARANY LAJOS

„Nagy a baj” A baj főnév első jelentése: ’gondot, vesződséget okozó, kedvezőtlen, rossz helyzet, állapot vagy annak átélése.’ Sokszor indokolt a drámai jelző is: „Szívszorító látvány: a jegesmedve arra vár, hogy nagyobb legyen körülötte a jég – olvasom egy megrendítő fénykép alatt az interneten. – Tényleg nagy a baj – írják –, egy kép többet mond ezer szónál, és ez különösen igaz azokra a felvételekre, amelyek a klímaváltozás hatásait tárják elénk.” Ám a média gyakran e tekintetben is túllő a célon. Nagy a baj, nagy a baj, nagy a baj… – harsogják papagájmód netes portálok az élet számos területéről szólva. „Nagy a baj! Közösségi oldalán kért segítséget” egy úgynevezett celeb. Tudniillik (illik tudni?) „szeretné „megnyitni a lakáséttermét”. A sajtóból idézett „hatalmas baj” lényege: a hölgy „még nem találta meg azt a lakást, ami megfizethető lenne, pedig sürgeti az idő”. „Megszólalt X. Y.! Nagy a baj!” Vajon elhagyta valaki? – nyúl a zsebkendőért az egereket itatni kezdő, gyanútlan olvasó. Nem, nem erről van szó. Hanem arról: e másik médiaszereplőnek „feltörték az Instagramját”, és „a fiókja el is tűnt, egyelőre nem elérhető”. Pedig „évekig építette rajongói bázisát”. „Nagy a baj” az egyik focicsapat háza táján: kiesésre állnak – írja az egyik médiafelület. Ekkora veszedelem se ért még labdarúgógárdát! – fűzhetnénk kommentárt. S egy kis nyár a télben: „Nagy a baj a Balatonnál”. Vajon mi történt? A kiszáradás fenyegetné ezt a gyönyörűséges tavat, kedvencünket? – hökken meg az olvasó. Nem, hála Istennek, nem. Az „óriási baj” tárgya: igen nehéz a szezonkezdés „a szakképzett munkaerő hiánya és az irreális bérigények miatt”. Számos kattintásvadász médiafelület e túl­dramatizáló címadási gyakorlatával úgy járhat, mint a farkast kiáltók. Mert a médiafogyasztók előbb-utóbb megunják e divatkifejezés szajkózását is. S esetleg már akkor sem hisznek a nemritkán ok nélkül riogató sajtónak, akkor se klikkelnek a már a címükben is túlzónak ható szövegekre, amikor tényleg nagy bajokról esik szó.  26 Reformátusok Lapja

2019. január 27.

A fősorokban a Példabeszédek könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (S, U, K). 13. Ellenző. 14. Belgyógyász, egyetemi tanár és dékán, az ország főorvosa a 19. században (Ignác). 15. Kelemen …, ferences szerzetes, hitszónok, egyházi író. 16. Pedzegeti. 18. Alá betűi keverve. 19. A harmadik magyar király (Sámuel). 20. A rossz tanács istennője a görögöknél. 22. Japán egyik őslakója. 24. Tomanek Nándor. 25. Orosz helyeslés. 26. Japán kikötőváros Hokkaidó szigetén. 28. Orosz női név. 30. Hajdú-Bihar megyei község. 32. Magyar kártyajáték. 34. A hét vezér egyike. 35. … Polo, velencei kereskedő, utazó és író. 37. Felém. 39. Egyetemi tagozat. 41. Harapásnyi étel. 43. Némán kibukó! 45. Szónoklat része! 46. Nitrogén és vanádium vegyjele. 48. Árnyék páros betűi. 49. Bujdosva vándorló személy. 51. Ausztrál–amerikai rajzfilmfigura (erszényes ördög). 53. Fuvallat latinul. 55. Londoni tett! 56. Vonítani kezd! 59. Péter apostol másik neve. 61. Idegen női név. 62. Természeti rezervátum egy Bodrogszerdahely melletti holtág területén. 64. Belül sikál! 65. A balti nyelvcsalád egyik kihalt ága. 67. Alt betűi keverve. 68. Folyékony zsiradék. 69. Moszkva hivatalos nyelvén. 71. Örményország angol térképeken. 73. Európai színrendszer betűjele. Függőleges: 1. Negyven rablóval együtt emlegetik. 2. Népi hangszer. 3. Részben betársul! 4. Helyeztet. 5. Kötőszó. 6. Próbálkozás. 7. Karate befejezése! 8. Templomépítő görögkatolikus pap, 1941–1981 között Hodászon dolgozik a helyi cigány közösséggel (SÓJA Miklós). 9. Egyházi tanácskozás. 10. Kofa egynemű betűi. 11. Zéró több európai nyelvben. 12. Ír költő (William Butler). 13. A zenei alaphangsor 3., 2. és 6. hangja. 17. Félig tintás! 21. Görög betű. 23. MÁV ügyfele. 25. Az idézet második része (I, A). 26. …-díj, rangos filmművészeti elismerés. 27. Futrinka-darab! 29. Petőfi Sándor is tanult ebben a Pest megyei városban. 31. Erbium és fluor vegyjele. 33. Füzet. 36. Az idézet harmadik része (É, E). 38. Ókori városállam a Közel-Keleten. 40. Mesterségesen előállított érzéstelenítő, névelővel. 42. Heveny. 44. Háziállat. 47. Esti étkezés. 49. Táncos, énekes komikus (László). 50. Növénytermesztési Intézet, röviden. 52. Fegyverrel kényszerít. 54. A három fázis betűjele. 57. Nyíregyházához csatolt település. 58. Időszerű tézis (két szó). 60. A Micimackó írója (Alan Alexander). 63. A szlovákiai Bruty község magyar neve. 65. Finom üledék. 66. Eldugott sarok. 68. Öl, táviratban. 70. Kettős betű. 72. Kiss … Kate! (musical) A 3. szám helyes megfejtése: Nem áll szilárdan – a bűnösen élő ember, – de az igazak gyökere – mozdíthatatlan.


| GYERMEKEKNEK |

Földművesek, szántóvetők szarvakat erősítettek rá. Ezt úgy kell elképzelni, mint a videojátékok botkormányát. A felszántott földbe aztán beleszórták a vetőmagot. De olyan is előfordult, hogy elszórták a magot, és utána beszántották. Vetéskor egy nagy zsákot akasztottak a nyakukba, vagy kendőt kötöttek, és a kezükkel szórták szét a magot. Ügyelni kellett arra, hova hull a mag, mert csak akkor kelt ki és hozott termést, ha jó földbe

Az aratás ideje áprilisban érkezett el, és istentisztelettel kezdődött, amikor is hálaáldozatot mutattak be az Úrnak.

A Bibliában sokszor van szó a földművesekről, de MIKLYA ZSOLT nem tudom, hogy pontosan mit dolgoznak.  DAMÓ ISTVÁN RAJZA A földműves vagy szántóvető ember, ahogy a nevében is benne van, megműveli a földet, alkalmassá teszi arra, hogy a növények termést hozzanak. Elveti a kenyérnek való gabonát, gondozza, majd learatja azt. A bibliai korokban a búza és az árpa volt a leggyakoribb kenyérgabona. A szegényebbek kölesből és tönkölyből is készítettek kenyeret. A mezőgazdasági munkákhoz tartozik a zöldség- és gyümölcstermesztés is. Izráelben sokféle gyümölcsöt termeltek, és nagy szőlőskertek is voltak. Fontos mezőgazdasági termék volt még az olajfán termő olajbogyó. Az olívaolajat nemcsak sütéshez, főzéshez, hanem világításhoz is használták.

 MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA /

Akkoriban is voltak mezőgazdasági gépek? Használtak traktort, kombájnt? Nem, a gépek csak jóval később kezdték el segíteni a földművesek munkáját. Akkoriban a földeken még minden munkát kézzel végeztek. Ahhoz például, hogy a búza megteremjen, először fel kellett lazítani a földet ekével vagy ásóval. Az eke nagyon egyszerű eszköz volt. Egy V-alakú fa egyik ágához erősítették az ekevasat – ezt úgy lehet elképzelni, mint a kés élét, csak nem volt annyira éles. A V másik szárához pedig a jármot kötötték, amelybe a vontató állatokat fogták be. Ezek leginkább ökrök voltak, ritkábban tehenek vagy szamarak. A szántás nagyon nehéz munka volt, csak férfiak végezhették. Ahhoz, hogy az ekét irányítani tudják, úgynevezett

hullott. Erről szól Jézus magvetőpéldázata. Nálunk is alkalmazzák az őszi és a tavaszi vetést, bár a kevés őszi csapadék miatt mostanában ez sok problémát okoz. Izráelben kétszer is tudtak vetni: a kései esők novemberben, a korai esők január-februárban tették alkalmassá a földet a magvak befogadására. Az érett kalászokat learatták. Az aratás ideje áprilisban érkezett el, és istentisztelettel kezdődött, amikor hálaáldozatot mutattak be az Úrnak. A családok általában együtt arattak, egyszerű kézi sarlóval. Az aratás közben elhagyott kalászokat a szegények összeszedegethették. Így ment el Ruth is kalászt gyűjtögetni Boáz földjére. Jézus egyik példázatában szerepel a konkoly. Az micsoda? A konkoly gyomnövény, szintén kalászos, mint a búza, de magvai mérgezők. A szára rátekeredik a búzáéra, ezért csak aratáskor lehet megszabadulni tőle. Kik azok a béresek? Bérmunkások, akiket egy-egy napra vagy munkaegységre (például aratás vagy szüret) fogadtak fel. Jézus a példázataiban többször is beszél róluk. A béresek általában a piacon várták a gazdát, aki felfogadta őket. Kialkudták a bért, ezt a gazda a nap végén fizette ki nekik. Általában annyi bért kaptak, amennyit dolgoztak. Jézus szőlőmunkásokról szóló példázatában viszont egyforma bért ad minden béresének a gazda, mindegy, hogy reggel kezdett neki a munkának, vagy csak délután. Ezzel akarta megmutatni, hogy Isten mindenkit egyformán szeret, és nem a teljesítményünk alapján ítél meg minket, mindegy, mennyit „dolgozunk az ő szőlőjében”.  2019. január 27.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

IMAHÉT

Mit jelent az igazságra törekedni?

Erdő Péter bíboros és Bogárdi Szabó István református püspök keresett válaszokat a fenti kérdésre január 20-án, vasárnap es­te a budapesti Deák téri evangélikus templomban, az ökumenikus imahét országos nyitó istentiszteletén. „Az igazságra és csakis az igazságra törekedj...” – ezt a mózesi parancsot (5Móz 16,18–20) választották az ökumenikus imahét idei vezérigéjévé az indonéziai keresztyének. Bogárdi Szabó István szerint az adja a felszólítás aktualitását, hogy világunkban „mindent áthat az önáltatás szelleme, a nyerészkedés lelkülete”. A Zsinat lelkészi elnöke ezzel szemben arra biztatott, hogy az igazságra törekvés töltse ki életünket, eredjünk a nyomába, azzal keljünk és feküdjünk. A hazugság és a jogta-

lanság – mint mondta – az önimádatban gyökerezik, míg az igazság a tiszta istentiszteletben, Jézus Krisztus követésében. Erről a követésről beszélt Erdő Péter bíboros is, aki Jézus fari­ zeusoknak szóló tanításának (Lk 11,37–44) tanulságait osztotta meg hallgatóságával: „ne csak a külső cselekedetekre, ne csak a formára figyeljünk”, mert nem attól leszünk tiszták, ha étkezés előtt megtisztítjuk magunkat, hanem ha megosztjuk a rászorulókkal azt, amink van, ha alázattal, szeretettel viszonozzuk Isten szeretetét. A katolikus főpásztor arra buzdított: ne kényelmesítsen el önnön teljesítményünk tudata, hanem minden helyzetben tegyünk tanúságot az evangéliumról – a társadalmi igazságosság előmozdításával és a szegények segítésével is. A Krisztus-hívők egy héten át világszerte azért imádkoznak, hogy az Isten tisztelete az igazságos cselekedetekben is megnyilvánuljon: hogy a hazugság, az intolerancia, az anyagi dolgok túlzott szeretete, mások és a teremtett világ kizsákmányolása vagy a nők tárgyiasítása ne sározza be az egyházak és a hívők tanúságtételét Jézus Krisztus szeretetéről. Az imaalkalmakon szétosztott, majd teleírt üres lapok pedig arra emlékeztetnek, hogy köteleződjünk el az igazságosság, az irgalom és az egység kézzel fogható cselekedetei mellett. A vasárnap esti Deák téri közös imádság – amelyen a magyarországi keresztyén egyházak vezetői mellett Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere és Azbej Tristan, az üldözött keresztyének megsegítéséért felelős államtitkár is részt vett – a békéért és az üldözött keresztyénekért elmondott fohásszal zárult.  REFORMATUS.HU, FOTÓ: VARGOSZ GÁBOR

FELVÉTELI

A Baár–Madas Református Gimnázium és Általános Iskola felvételt hirdet elsősorban református vallású gyerekek számára ős�szel induló általános iskolai első osztályába. Az iskoláról és a felvétel részleteiről tájékoztatást adnak a nyílt napon, amelyet február 6-án, szerdán 7.40 órai kezdettel tartanak a jelentkezők szüleinek. A jelentkezéshez szükséges adatlap letölthető az iskola honlapjáról, illetve beszerezhető az iskola portáján és a nagyobb budapesti és főváros környéki református gyülekezetek lelkészi hivatalában. Az iskola címe: 1022 Budapest, Lorántffy Zsuzsanna u. 3. Az adatlap beküldési határideje: február 18.

A HÉT KÉPE

Új értelmet nyert a gépies olvasás a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium robotikaszakkörén: a kis szerkezet a Tábori Püspökség által kiadott zsebbibliát olvasgatja (kapcsolódó riportunk a 18–19. oldalon).  FOTÓ: KAPÁS CSILLA 28 Reformátusok Lapja

2019. január 27.


| EGYHÁZI ÉLET |

AZ IMÁDSÁGRÓL NYÍRBÁTORBAN

SZOLGÁLAT

Negyvenöt éves a magyarországi Lepramisszió „1974-ben a csodával határos módon indult el a Lepramisszió magyarországi szolgálata. Egyik évtizedek óta nem látott belga misszionárius barátja látogatta meg az akkor már hetvenkét éves Dobos Károlyt (1902–2004), és beszélt neki a leprabetegek közötti misszióról. Isteni vezetésre »kapott szikrát« Dobos Károly lelke, és honosította meg nehéz időkben az akkor már éppen száz éve tevékenykedő Nemzetközi Lepramisszió célkitűzéseit hazánkban. Azóta is egyedüliként végezzük ezt a szolgálatot a közép-kelet-európai régióban a nemzetközi hálózat tagjaként. Ezért különösen hálásak vagyunk” – írta szerkesztőségünknek Riskóné Fazekas Márta, a Lepramisszió igazgatója. A misszió hűséges, elkötelezett támogatói és önkéntes munkatársak ezrei tették és teszik folyamatosan lehetővé, hogy afrikai és ázsiai országokban élő szenvedők tömegein segíthettek az elmúlt negyvenöt év során. Az adományokból ma is gyógyító, rehabilitáló, evangélizáló, jogvédelmi, missziói, oktatási, életkezdési segítséget nyújtanak családoknak, faluközösségeknek, egyéneknek. A magyar támogatók jelképes lábnyomai ott vannak Indiában, Nepálban, Kongóban, Kínában, Bangladesben, Thaiföldön, Etiópiában és még számos országban, ahová támogatást küldtek a közel öt évtized alatt. „Minden forint a legmegbízhatóbb módon járul hozzá ahhoz, hogy életek változhassanak meg, jussanak méltóságra és kapjanak reményt a megtérésre, áldott és megnyugtató jövőre. A betegek nevében is hálásan köszönjük az adományokat. Továbbra is nagy a szükség: ránk és segítségünkre várnak azok, akik most még bajban vannak. Gyermekek, fiatalok, felnőttek és idősek ma is áldozatává válnak a lepra kórokozójának, mivel még nincsen ellene védőoltás. Gyógyítani tudjuk a betegséget, mégpedig hatásosan, ezért szükséges, hogy minél előbb és minél többeket elérjünk. Ehhez kérjük további imádságaikat, segítségüket 2019-ben is. Köszönjük, ha velünk jönnek, és bizalmat adnak nekünk mindaddig, amíg szükség van ránk!” – hívta fel a figyelmet a misszió igazgatója. 

Egész napos rendezvényt tartottak a Hirdesd az Igét! elnevezésű, több éve futó programsorozat keretében Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökének vezetésével Nyírbátorban „Ti azért így imádkozzatok...” címmel január 13-án. A nap folyamán érdekes gondolatokat hallhattak az érdeklődők az imádságról, majd kötetlen kerekasztal-beszélgetésen vettek részt, amelyen lelkészek és gyülekezeti tagok beszéltek arról, ki hogyan éli meg a hitét, hogyan imádkozik. A sorozat 2015-ben indult, és fontos missziójának tekinti, hogy olyan témákat érintsenek ezeken a találkozókon, amelyek a lelkészeket és gyülekezeti tagokat segítik eligazodni a mai világban, tanúbizonyságot tenni és megélni mindezeket felgyorsult világunkban.  TTRE.HU

ESEMÉNYEK

Január 22. Budapest | A Gaál János bútorfestő tiszteletére rendezett Töretlen hittel című kiállítás megnyitójára hívja az érdeklődőket a Hagyományok Háza a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumba (I. Fő u. 6.). A kiállítást – amely március 9-ig, keddtől szombatig 10 és 18 óra között tekinthető meg – Vargyas Gábor néprajzkutató, egyetemi tanár lapzártánk után, január 22-én 16 órakor nyitjta meg. Január 27. Budapest | A Lepramisszió ünnepi rendezvényét tartja a leprások világnapján, vasárnap 16 órakor a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatalának nagytermében (XIV. Szabó József u. 16.). A műsorban a vetített képes előadás mellett megemlékeznek Dobos Károlyról, a misszió tizenöt éve elhunyt alapítójáról.

2019. január 27.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

 JEZSOVICZKI NOÉMI

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Szabó Mihály nyugalmazott lelkipásztort kérdeztük.

1

Hogyan indult el a lelkészi pályán? A szárszói Soli Deo Gloria-telep utolsó ifjúsági konferenciáján vettem részt tizenkét évesen. Amikor onnan hazamentem Balatonfüredre, Köntös Dezső tiszteletes úr megkérdezte: Miska, mi akarsz lenni, ha nagy leszel? Azt feleltem: lelkipásztor. Az Úristen vezetése volt, hogy édesapám vállalkozását államosították, és elköltöztünk Budapestre, így a Lónyay utcai gimnáziumban kezdtem a középiskolát. 1955ben mentem a teológiára, de az ‘56-os események után demokratikus államrend elleni szervezkedés vezetése vádjával börtönbe kerültem, így 1957-ben félbeszakadtak a tanulmányaim.

Szabó Mihály 1938-ban született, RákospalotaÓváros, Budafok, Bóly után Nagytétényben volt lelkipásztor. Innen tizenöt év szolgálat után vonult nyugállományba, jelenleg feleségével Budapesten, Rákoshegyen élnek. Két gyermeke és két unokája van.

2

Miként hatott mindez az életére? Sosem titkoltam a történteket az utána következő évtizedekben, egészen addig, amíg ennek csak a hátrányait éreztem. Amióta már sokan elkezdtek dicsekedni a hasonló történetükkel, én jobban szeretek hallgatni róla. A börtönben éltem meg az ökumené súlyát és lehetőségét. Huszonketten voltunk egy háromszemélyes cellában, akkoriban szinte nagyüzemben mentek a perek és az ítéletek. Az egyik cellatársamhoz, egy jezsuita paphoz becsempésztek egy fürt szőlőt. Sokan irigykedtek rá emiatt, de ő kifacsarta a levét, és a felével ő misézett, a másik felét pedig nekem adta, hogy osszak úrvacsorát a társainknak. A szabadulásom után, 1959-ben nem mehettem vissza a teológiára, így állás után néztem. Közel harminc év múlva, amely időszakot sokadrangú állampolgárként kellett eltöltenem a büntetésem miatt, folytathattam a tanulmányaimat. 30 Reformátusok Lapja

2019. január 27.

3

A közbeeső közel harminc évben mivel foglakozott? Találkoztam a feleségemmel, született két fiunk, feladatom lett a családfenntartás. Voltam víz- és gázszerelő, tetőfedő, fröccsöntő, majd egy könyvterjesztőnél voltam segédmunkás. Továbbtanulni sehol nem volt lehetőségem, valódi Isten csodája volt, hogy egy baráti jó tanácsra elvégeztem egy technikusi tanfolyamot. Beletörődtem a sorsomba, de az Úristen mindig néhány milliméterrel feljebb emelte az orromat, mint a víz színe. Az igehirdetéstől nem szakadtam el, csak nem templomban végeztem, hanem a munkahelyemen beszéltem Istenről.

4

Milyen úton került újra a teológiára? A feleségem, Éva 1980-ban olvasta a Reformátusok Lapjában, hogy a levelező tagozatra lehet jelentkezni. Biztatott, hogy folytassam a tanulmányaimat, de én akkor úgy éreztem, hogy nekem nincsen ott keresnivalóm. Telefonáltam egy régi barátomnak, aki akkoriban professzor volt a teológián, és kértem, hogy beszélje le erről a tervről a feleségemet. Ő azonban inkább behívott, és rávett, hogy felvételizzek. Felvettek, és sikeresen elvégeztem a teológiát. 1985-től, a kápláni vizsga után két évig a civil foglakozásom mellett kisegítő segédlelkészként szolgáltam. Utána kerültem Bólyba szórványlelkésznek, majd Nagytéténybe, ahol gyülekezetvezető lelkészként szolgáltam.

5

Tizenegy éve vonult nyugállományba. Hogyan élte meg a változást? Békétlen voltam, mert hetvenkét éves korában az ember még olyan sok mindent bír. De azután kezdődtek az egészségi problémák, többször kerültem kórházba, és megtudtam, hogy az Úristen jobban szerkeszti a menetrendet, mint ahogyan mi elképzeljük. Hálás vagyok azért, hogy a feleségemmel együtt tölthetjük a nyugdíjas éveket, idén leszünk hatvanéves házasok. Azért is hálás vagyok, hogy gyülekezetemben végezhetek még szolgálatokat, több időm és lehetőségem van imádkozni a szeretteinkért és azokért, akik még nem tudják, hogy nekik is szükségük van Isten megváltó és megváltoztató kegyelmére.  A SZERZŐ FELVÉTELE


2019. januรกr 6.

Reformรกtusok Lapja 31


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2019/4. szám  

Reformátusok Lapja 2019/4. szám