Page 1

LAPJA

REFORMÁTUSOK

LXIII. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM, 2019. JANUÁR 13. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 320 FT

Ára: 300 Ft

„Mindig a gyülekezet volt a szívügyem” BESZÉLGETÉS HAMAR ISTVÁN LELKIPÁSZTORRAL


2


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Bocskai István imádsága (részlet) Add, Uram, hogy áldásodat egész népem: gazdag és szegény egyaránt érezze! Ne árnyékolja be életünket a csüggedés és a nyomor! Kerülje el minden veszély és baj! Végezetül kérlek: vedd erős oltalmadba szegény népemet, mert nélküled oly árvák és gyöngék vagyunk! Gondoskodásod óvja meg beteg népemet, hogy lelkükben béke, nyugalom, boldogság és szeretet lakozzék, bárhol élnek szerte e nagyvilágban. Ámen. 

8

6 A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB.

16

24

Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Bagdán Zsuzsanna (bagdan.zsuzsi@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kun András Nándor, Petrőczi Éva. Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Köves Béla igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x

INTERJÚ

6. Kiszabadítani pedagógiai gyakorlatunkat | Győri L. János válaszol kérdéseinkre

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. Bölcs szívvel az egyirányú utcában | Kovács Mihály vezércikke

AKTUÁLIS

8. A remény kisközösségei | Konferenciát tartott az Ökogyülekezeti Mozgalom

INTERJÚ

12. „Mindig a gyülekezet volt a szívügyem…” | Hamar Istvánnal beszélgettünk

REFORMÁTUS ÉLET

16. Mi vagyunk Isten temploma | Szilicén jártunk

GONDOLATOK

20. A gondolkodás szabadsága | Köntös László rovata 21. Álarcos idők | Vitéz Ferenc publicisztikája

MAI ÉLETHELYZETEK

22. Ma is érvényes? | Végh Tamás jegyzete

SZEMLE

24. Lélekpillanatok | A. Tóth Sándor-kiállítás nyílt Pápán

PORTRÉ

Címlapfotó: Vargosz Gábor

30. Id. Kocsis Attila válaszol kérdéseinkre 2019. január 13.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

STEINBACH JÓZSEF

I. 13. VASÁRNAP

I. 14. HÉTFŐ

I. 15. KEDD

I. 16. SZERDA

4

(26) „De az Úr elrejtette őket.” (Jer 36,20–32) Tényleg elrejt az Úr? Hiszen nyilvánosságában olyan kiszolgáltatott, mindenféle emberi indulatnak kitett az Úr szolgálata, Isten meghasadt, okoskodó, gyakran hűtlen népén belül és azon kívül egyaránt. Nem rejt el az Úr átvitt értelemben sem, mert szolgálatunk látszólag gyakran tele van kudarccal, pedig odaszántuk az egész életünket: Jeremiás szavaira nem térnek meg; nem hallják meg beszédében az isteni szót; nem tartják azt Isten Igéjének; nem rettennek meg; nem tartanak bűnbánatot (24); az üzenetet tartalmazó tekercset elégetik (20– 23); a próféta és írnoka ellen hajtóvadászatot indítanak (25–26). Gyakran nem rejt el az Úr ténylegesen sem, hanem kiszolgáltat az ellenségnek. Most ugyan még megmenekült Jeremiás és Báruk, de a következő fejezetben már elfogják és börtönbe vetik a prófétát (37,15–16). A szent elrejtettség mégis áldott tapasztalata a hívő embernek és Isten hívő népének, mert Jézus Krisztusban vagyunk. Ő minden nyilvánosság „szemétdombján” is elrejt bennünket. Az Úr a testi szemekkel látható kudarcokon keresztül is az ő ügyét munkálja általunk. Amikor pedig újra kell kezdeni valamit, akkor még többet ad a romokon (27–32). Amikor a tekercset újra le kellett írni, még sokkal több üzenet került ahhoz (32). Ha nem rejt el az Úr, ha meghalunk is, akkor is az örök élet szent elrejtettségében vagyunk, ahonnan kivirágzik majd az életünk, ahogy a tulipán tavasszal feltámad a gumóból. Jn 1,19–34  36. zsoltár (17) „A babilóniai király kezébe kerülsz!” (Jer 37) Jeremiás hűséges a rá bízott üzenethez. Miközben Babilon ostromolta Jeruzsálemet, Egyiptom felvonult Babilon ellen. A babiloni király szüneteltette a város ostromát, amíg le nem győzte Egyiptomot. Remény támadt sokakban, hogy talán megmenekültek. Jeremiás azonban hűséggel csak azt az üzenetet mondta, amelyet az Isten rá bízott (9–10; 17): Babilon elfoglalja és fölperzseli a várost (1–10). Ebben a hűségben akkor sincs szünet, amikor a próféta a saját ügyeit intézi. Emberileg talán ez a legnehezebb ebben a szolgálatban: nincs magánügy, privát szféra. Jeremiást éppen akkor fogják el, amikor saját dolgait intézi (11–12). A fogságban is hűséges, noha tudja, ha a vizes tömlöcben hagyják, hamarosan meghal. Kéri az enyhítést, de nem változtat azon az üzeneten (13–21). Isten népére egyetlen üzenet bízatott, amely független a kor történéseitől: Isten megváltó szeretete a Jézus Krisztusban (Bonhoeffer) – vagyis, ha Isten jogos ítélete felperzselné is az életünket, nem hagy bennünket elveszni, újjáépíti azt. Isten kezében vagyunk, nem idegen hatalmak kezén (17). Jn 1,35–51  183. dicséret (13) „…kiemelték a ciszternából.” (Jer 38,1–13) Jeremiás egy föld alatti üregben raboskodott sokáig (37,16), majd a király megkönyörült rajta, és a börtön udvarán tartották fogva a prófétát (23). Jeremiás azonban nem volt lojális, hanem ott már kiabálva hirdette a rá bízott Igét, nevezetesen, hogy Isten a babiloniak kezére adja a várost, tehát nincs értelme ellenállni. A még megmaradt harcosok elcsüggedtek ennek hallatán. Lehetetlen helyzetbe került a király: visszaéltek jóságával, a próféta továbbra is ellene dolgozott. Melyikünk örülne ilyen helyzetnek? Jeremiást likvidálták, bedobták a város főemberei egy üres, sáros kútba (1–6). Mi nem iktatnánk ki Jeremiást, ha a király helyében lennénk? Még Isten is lojalitást kíván népétől: megszabadítottalak, hálából tégy úgy ezután, ahogyan én mondom azt neked. Jézus Krisztusban világossá lett, hogy Isten szeretete ennél sokkal több. Legyünk lojálisak, vagy ne? Ebed-Melek azonban közbenjár a királynál Jeremiásért (7–8), így kihúzzák a biztos halált jelentő kútból (9–13). Soha ne felejtsd el, hogy ki húzott fel a halál ciszternájából. Meghálálni nem tudod, de hűséges életet élhetsz, tapintatos határozottsággal hirdetve Isten megváltó szeretetét. Jn 2,1–12  436. dicséret (28) „Ott volt, amikor elfoglalták Jeruzsálemet.” (Jer 38,14–28) Lelkigondozói beszélgetés alakul ki a király és a próféta között. A királyt nem is érdekli a város, csak saját maga. Ez döbbenetes. Attól fél, hogy ha fogságba vetik, egykori politikai ellenfelei, a már fogságban lévő, magukat megadó júdai vezérek közé kerül. Jeremiás még határozottabban fogalmaz, hogy a királyt kimozdítsa ebből az önző látásmódból – hiába: Feleségeiteket és gyermekeiteket is elviszik, ki tudja, mit művelnek majd velük? A várost felperzselik. Téged pedig, király, mindenki cserben hagy majd, még a legjobb barátod is (19–23). Cidkijjá azt kéri, hogy a próféta mindezt tekintse lelkigondozói beszélgetésnek, ne adja tovább. A palotában ugyanis minden kiderül, jönnek majd a kíváncsiskodók. Jeremiás most lelkigondozóhoz méltóan hallgat, de ez csak egy

Reformátusok Lapja 2019. január 13.


| AZ IGE MELLETT |

epizód. Jeremiás továbbra is próféta maradt, aki egy ember ügye helyett Isten egész népét látta maga előtt, és nem hallgatott, hanem szólt (24–27) – szava pedig be is teljesedett (28). Jn 2,13–25  153. zsoltár (18) „…életedet ajándékul kapod…” (Jer 39) Mennyi életre vezető intést kapott a Jeruzsálemet utolsó leheletével védelmező Cidkijjá király és népe, hogy engedjék el Jeruzsálemet, úgy kapaszkodjanak az Úrba. Életet nyerni döntő helyzetekben úgy lehet, ha elengedjük azt, amivel tele van a kezünk és a szívünk, hogy csakis az Úrra hagyatkozhassunk. Életünk ajándék, kegyelem, mint ahogy az Úrra való hagyatkozásunk is kegyelem. Enélkül nyomorultul elveszíthetünk mindent, ahogyan ezt Cidkijjá király és a vele lévők megtapasztalták, sőt, elveszhetünk mi magunk is. Ők meg akarták nyerni az életüket, és elvesztették azt (1–10; Lk 17,33). Jeremiás és Ebed-Melek élete, szolgálata, hűsége mutatja, hogy hitünket, hűségünket, szenvedésben is engedelmes szolgálatunkat, a földi világon túlmutató örök életünket ajándékba kaptuk, az Úrtól (11–18). Jn 3,1–21  323. dicséret (4) „…leveszem a kezedről a láncot.” (Jer 40) A próféta sorsa egy a népével. Jeremiást is láncra verték, és vitték a foglyok között Babilóniába (1). A próféta nem igényel magának külön bánásmódot, noha ő volt az, aki hűséges igehirdetésével éppen ezt a nyomorúságos helyzetet akarta megakadályozni. Isten kegyelmének érvényesülése akkor ugyanis a város feladása lett volna. Mi azonban utolsó markolásig ragaszkodunk szerzeményeinkhez. Isten akaratának ellenében is ragaszkodnánk azokhoz. Amikor Gedalja helytartó összeszedi az otthon maradottakat, az is ennek az emberi erőlködéssel való ragaszkodásnak, hamis reményekkel megtöltött csalfa léggömbje (7–12), amelyet – ennek jelzéseként – azonnal éles tárgy, kipukkadás, azaz gyilkos merénylet fenyeget (13–16). A prófétát is láncra verték, de Jeremiás mégis, és ez a „mégis” a kegyelem, láthatóan megtapasztalta azt a kegyelmet, amelyet ő maga még az ítéletes próféciákban is hirdetett: levették róla a láncot, megszabadult (4). Jeremiás látszólag népének árulója volt, mint aki az ellenséges Babilónia oldalára állt, próféciáiban hirdetve a Babilon elleni lázadás hiábavalóságát. Ezért is emelték ki a láncra vert foglyok közül, ezért kapott választási lehetőséget, hogy Babilonba menjen, vagy pedig a még az országban szétszóródott népe között maradjon Gedalja helytartóval Micpában (2–5). Hogyan értékelnénk mi Jeremiást, csak úgy, a történeti tények ismeretében? Hogyan értékeljük egymást az események láttán? Vigyázzunk! Micsoda kegyelem! A testőrparancsnok pontosan emlékszik Jeremiás szavaira, aki az Úr Igéjeként és büntetéseként hirdette az eseményeket, minden szándékos aktuálpolitikai felhang nélkül. Persze az Igének ma is lehet aktuálpolitikai áthallása, de azt bátran vállalni kell, noha mi csakis az Úr üzenetéhez vagyunk hűségesek (2–3). Emberi megítéléssel nem foglalkozunk. Az igazi lánclevétel csakis a krisztusi megváltás! A többi átmeneti libikóka: hol fent, hol lent, hol láncok nélkül is megkötözve, hol láncokkal is szabadon, majdnem mindegy, mert egyik sem jó, noha hittel elhordozható. De megváltás, tényleges szabadulás kell! Jn 3,22–30  286. dicséret (1) „…Jismáél…” (Jer 41) Gedaljá, a Babilonhoz hű helytartó ideje alatt a maradék nép körében egyre elevenebb lett az élet. Jismáél azonban a Babilon-ellenes politika híve volt, a szomszédos ammóniak támogatásával orvul megölte Gedalját és a vele lévőket. Hiába figyelmeztették Gedalját, hogy vigyázzon, mert az életére törnek (40,13–16). Asztalközösségben voltak egymással, a békesség közösségében, amikor Jismáél a mészárlást elkövette (1–3). Ezután Jismáél a szomszédos ammóni király mögé bújva tovább öldökölt népe körében. Zarándokokat vágott le, akik gyászolva indultak a hetedik hónapban, az őszi ünnepek idején a lerombolt templom felé (4–9). Lám, éppen megelevenedett a maradék nép körében az élet és a kegyesség, amikor Jismáél tarolni kezdett. A maradék népet, köztük Jeremiást is foglyul akarta vinni az ammónitákhoz, amikor Jóhánán, a megmaradt nép haderejének vezetője ezt megakadályozta. Ekkor Jismáél gyáván elmenekült (10–15). Mi volt a célja, mi hajtotta őt? Milyen ügy igazolhat ennyi galádságot? Márpedig, csak gondoljunk bele, a mi életünk sem különb. Mire, kire hivatkozunk? Mi mozgat valójában bennünket? Uram, irgalmazz! Jn 3,31–36  234. dicséret

I. 17. CSÜTÖRTÖK

I. 18. PÉNTEK

I. 19. SZOMBAT

2019. január 13.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

re, mert a tanítvány maga is igyekszik majd megfelelni ezeknek a kihívásoknak. Az így gondolkodó tanár szereti az iskoláját is, mint azt a helyet, ahol ennek a pedagógiai gyakorlatnak naponta alkotó részese lehet. Min alapszik az ön iskolája iránti szeretete? 1972-ben félárva lelkészgyermekként kerültem a Debreceni Református Kollégiumba. Megtapasztalhattam, mit jelent, ha a közösség felkarol valakit. Tandíjmentesen tanulhattam, ez akkor sokat segített a családunkon. Amikor 1983-ban magyar–német szakos tanárként visszakerültem egykori iskolámba, kötelességemnek éreztem, hogy minél többet visszaadjak abból, amit itt kaptam. Hamarosan lehetőségem nyílt a tanítás mellett a kutatómunkára, 1988-ban megírhattam a Debreceni Kollégium és a magyar irodalom című fejezetet a Kollégium alapításának négyszázötvenedik évfordulójára készülő monográfiába. Kutatói tevékenységem elismeréseként csökkentett óraszám mellett 2005-től a Református Művelődés- és Iskolatörténeti Kutatóintézetet is vezetem, hálás vagyok ezért a feladatért.

Kiszabadítani pedagógiai gyakorlatunkat A tanár legyen szigorú önmagával, diákjai felé pedig forduljon szeretettel – vallja Győri L. János, a Debreceni Református HEGEDŰS MÁRK Kollégium Gimnáziumának magyar–német szakos tanára, irodalom- és művelődéstörténész, aki 2018 decemberében megkapta a Tiszántúli Református Egyházkerület pedagógiai díját. Mit jelent önnek a tanítás? Életszemléletet és életformát. Keresztyén emberként vallom, hogy az oktatás tényezői közül a diák a legfontosabb, minden érte történik. Tanárként szeretettel kell viszonyulnunk hozzá mint embertárshoz – ez megóvhat attól, hogy dogmaként tekintsünk a pedagógiai elvekre. Aki szereti a diákjait, szereti a tantárgyait is, hiszen a célja az, hogy minél többet nyújtson növendékeinek. Az ilyen magatartás szakmai igényességet szül, ez pedig szigort és következetességet eredményez. Utóbbiakat a tanárnak először is magával és nem a diákjaival szemben kell gyakorolnia. Ahol a diák látja, hogy tanára szeretettel fordul felé, a szaktárgyai iránt igényes, önmagával szemben szigorú és következetes, ott nemigen lesz szükség külső kényszerek6

Reformátusok Lapja 2019. január 13.

A közelmúltban vette át a Tiszántúli Református Egyházkerület pedagógiai díját. Mit jelent ez önnek? Jólesik, hogy e nagy múltú intézmény fenntartója elismeri a munkámat. Úgy gondolom, az elismerés nemcsak az én igyekezetemnek szól, hanem az egész közösségnek is, amelyben és amelyért dolgozom. A kitüntetés egyúttal még erősebb helytállásra, több munkára sarkall.

Például mire? Idén kutatótanár lettem, a következő öt évre annak vizsgálatát vállaltam, hogy az egykori debreceni diák, a 20. század jeles magyar pedagógiai gondolkodója, Karácsony Sándor elvei hogyan ültethetők át a napi gyakorlatba. Diákjainkat ma rengeteg elméleti ismerettel terheli az iskola, amiből valahogyan ki kellene szabadítanunk pedagógiai gyakorlatunkat. Karácsony Sándor szemlélete mélyen gyökerezik a református iskolakultúrában, ebben elmélet és gyakorlat szervesen kapcsolódik össze, így méltán kereshetünk nála ösztönzéseket a kitörési kísérlethez.  FOTÓ: BARCZA JÁNOS MÁSOKAT IS DÍJAZTAK További kitüntetéseket is odaítélt a Tiszántúli Református Egyházkerület: így a Gyarmati-díjat Szalay Máriának, a Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola szakvezető tanárának, valamint Szilágyi Évának, a Szatmárnémeti Református Gimnázium volt igazgatójának. A Debreceni Református Kollégium Igazgatótanácsa által alapított Bethlen Gábor-díjat Berényi Györgyné, a Debreceni Református Kollégium Általános Iskolájának igazgatója vette át.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

 KOVÁCS MIHÁLY

Bölcs szívvel az egyirányú utcában A SZERZŐ NYUGALMAZOTT ESPERES

Egyszer egy kisebb társaságban azt mondta az egyik közeli ismerősöm, hogy minden elmúló és újonnan kezdődő év olyan, mint az egyirányú utca: visszanézni szabad, de visszafordulni nem. Gyorsan hozzátette: tulajdonképpen az egész életünk ilyen. Sokszor eszembe jut ez a szemléletes hasonlat, amelyet azzal lehetne még kiegészíteni, hogy nem is lehetséges visszafordulni. Életünk születésünktől a halálunkig halad előre, és amit az autó a térben tesz meg, azt mi, emberek az időben. Születésünk és halálunk két időhatára között az események emlékké válnak, és már nem ismételhetjük meg azt, amit elmulasztottunk.

Az ember hajlamos arra, hogy nyugtalanul kérdezgesse, mit hoz a holnap, a bölcs szívhez jutott ember azonban tudja, hogy élete útja az Úr kezében van. 90. zsoltárunk oldja fel az idő múlásának e sokszor borongós hangulatát. A zsoltár a helyes isten- és emberismeretre akar elvezetni, ezért hajléknak nevezi Istent. Maga a kifejezés az emberek tartózkodási helyére utal, mégis több annál: azt a biztonságot jelenti, ahová szükség esetén menekülhetünk, és amelyet Istennél találunk meg. Mielőtt e világ formáltatott, ő már öröktől fogva létezett (2), csak az ember mulandó (1Móz 3,19). A biológia törvényei alá van vetve a leghosszabb életű ember is, de Isten nem vonta meg végleg az ő szeretetét tőlünk. A mulandóság tudata hamar elkeseríthet és eltéríthet Istentől és rendeltetésünktől, ezért a zsoltáros azt kéri az Úrtól, hogy tanítsa meg helyesen viszonyulni őhozzá és küldetéséhez. Az ehhez vezető út felismerését kéri, amikor bölcs szívért könyörög. Mi jellemzi a bölcs szívű embert? Mindenekelőtt annak tudata, hogy munkája nem hiábavaló. Van értelme az életnek. Az ilyen ember tud hosszabb távon is gondolkodni, és Isten kiemeli őt a máról holnapra élés körforgásából. Neki az idő nemcsak múlik, hanem telik is. Pál apostolnál ez különleges értelmet nyer, amikor az Úrban végzett munka fontosságára hívja fel a gyülekezet figyelmét (1Kor 15,58). Valaki egyszer a stafétafutáshoz hasonlította az emberi életet. Ahogy a futók

váltják egymást és adják tovább a stafétabotot a sportpályán, úgy adjuk tovább mi is a következő generációnak azt, amit kaptunk tanulmányaink, neveltetésünk során, hitünkben. Nem elég csak megérinteni az utánam következőt, át is kell adni neki, ami nálam van, mert ha valaki nem adja át, amit kapott, akkor érvénytelen még a leggyorsabb futó teljesítménye is. Küldetésünk van. A bölcs szívhez jutott ember tudja, hogy az élet több az eledelnél, a test az öltözetnél (Lk 12,23). Életünk nagy kísértése a telhetetlenség és az aggodalmaskodás. Az előbbi a gazdagokat, az utóbbi az átlagembereket környékezi meg. Jézus örökérvényű szavaiban arra mutat rá, hogy aki hiszi és vallja, hogy mindent Istennek köszönhet, az egész életét rábízhatja az ő gondviselő szeretetére. Ő, aki az állat- és növényvilágot életben tartja, még inkább gondol azokra, akiket az ő hasonlatosságára teremtett, még akkor is, ha az ember elpártolt tőle. Az ember hajlamos arra, hogy nyugtalanul kérdezgesse, mit hoz a holnap, a bölcs szívhez jutott ember azonban tudja, hogy élete útja az Úr kezében van. A bölcs szívű ember tudja, honnan jött és hová megy. Ebben maga Jézus a példa előttünk, aki egyszer úgy vallott önmagáról, mint aki a világ világossága (Jn 8,12–14). Tisztában volt küldetésével, és ezt adta tovább tanítványainak is. Az elmúló évtől sok helyen hangos jókedvvel búcsúztak az emberek. Mi is elbúcsúztunk, de a mi örömünk a hála azért, hogy Isten naponként velünk volt, nem rakott ránk nagyobb terhet annál, mint amit el tudtunk hordozni. A hála mellett könyörögjünk bölcs szívért is, amely által új értelmet nyerhet életünk! Ne kerítsen minket hatalmába a hiábavalóság tudata, jussunk el arra a többre, amely Isten közelébe emel! 2019-ben is erősítsen meg valamennyiünket rendeltetésünkben az Úr, ő adjon további célokat, menedéket hétköznapjaink nehéz óráiban. Így lehet az Úrnak jókedve mirajtunk, és így teheti kezünk munkáját állandóvá (17). 

2019. január 13.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

A remény kisközösségei Elhúzódó ökológiai válságra kell berendezkednünk, figyelmeztetnek a témával foglalkozó szakemberek. A környezetszen�nyezés és az abból fakadó klímaváltozás BAGDÁN ZSUZSANNA megváltoztathatatlan tény, kiutat egyedül az olyan prófétai módon élő és ható kisközösségek mutathatnak, mint például a gyülekezetek – erről is szó volt többek között a január 5-i ökogyülekezeti konferencián a zsinati székházban Budapesten. Válságos időről szól 2019 első kijelölt napi olvasmánya Jeremiás próféta könyvéből. A fogságba hurcolt zsidóknak a 29. fejezet első hét versében megírtak szerint hosszú ottlétre kell berendezkedniük kényszerlakhelyükön. A próféta felszólítása szerint azonban új életkörülményeik között is az a feladatuk, hogy építsenek házakat, ültessenek kerteket, és egyék annak gyümölcseit, illetve kössenek házasságot, ne fogyjanak. A három parancs középpontjában a természet megóvásának, fenntartásának és művelésének parancsa áll, mind az életkörülményeket, mind a családi életet ezzel összhangban kell kialakítani.

NAPJAINK VALÓSÁGA Távolinak tűnik a jóval az időszámításunk kezdete előtti történet, azonban leszögezhető: ma is elhúzódó válságra kell berendezkednünk. Napjaink népesedési és környezeti katasztrófáját – amelyek többek között a népességvándorlásban, a Föld emelkedő átlaghőmérsékletében vagy a szennyezett víz és levegő miatti korai halálozások növekvő számában öltenek testet – rendre tetézi gazdasági, politikai és háborús válság is. Ma is sokan vannak, akik önkéntes száműzetésben, például gazdasági migránsként igyekeznek az élet normális kereteit kialakítani, jó esetben dolgozva annak a közösségnek a jólétén is, ahol élniük adatott. 8

Reformátusok Lapja 2019. január 13.


| AKTUÁLIS | KAPCSOLAT Magyarországi Református Egyház Ökogyülekezeti Mozgalom E-mail: info@okogyulekezet.hu Internet: www.okogyulekezet.hu Facebook: www.facebook.com/Okogyulekezet

MINEK NEVEZZELEK? Amikor próbáljuk valahogyan megközelíteni keresztyénség és ökológia kapcsolatának témáit, makrancosan fordulnak velünk szembe a szavak. A klímakutató statisztikákat mutat, a teológus a bibliai szövegek allegóriáit fejtegeti – látszólag nincs közöttük kapcsolat. Külön tudományág, a humánökológia keresi azt a beszédmódot, ahogyan összekapcsolható más, klasszikus diszciplínák tudása arról, miért vagyunk most ebben a válságban, és mit tehetünk ennek megállítására. A Biblia arról tanúskodik, hogy napjaink, akárcsak az ókori idők krízise, mind-mind antropológiai eredetűek is: velük kapcsolatban kikerülhetetlen a mohóság, az önzőség, illetve a felelősségvállalás és a mértékletesség témája is. Ma úgy vagyunk, mint Jeremiás: kész helyzet előtt, mégis elkötelezve a reménységre, amely Krisztusba vetett hitünkből születik.

mutathatnak kiutat. Őket gyűjti össze például az ELTE-n oktató Takács-Sánta András egyetemi docens, a humánökológia mesterszak szakigazgatója által megálmodott Kisközösségi Program is. A kutató – aki a csákvári református gyülekezet presbitere – hangsúlyozza: „mai világunk ökológiaellenessége egyúttal istenellenesség is, hiszen a teremtett világot pusztítjuk”. Úgy véli, a keresztyén közösségek lehetnek az új, ökologikus kultúra kovászai, akik segíthetnek a világnak visszatalálni a világon túlihoz.

PÉLDÁT MUTATNI

Az ökogyülekezeti létben nincsen semmi különös. Sok helyütt természetes az, hogy gyűjtik a jó minőségű használt cikkeket, amelyeket eljuttatnak a rászorulókhoz, minél kevesebb papírés műanyagszemetet termelnek, helyi termelők szezonális termékeit fogyasztják a szeretetvendégségeken, odafigyelnek GYÜMÖLCSFÁS HITVALLÁS a széndioxid-kibocsátásra, komposztálnak és gondot viselEz a reménység pontosan tisztában van azzal, hogy a baj túlnőtt nek a parókia területén élő állatfajokra, mert hiszik és vallják, rajtunk – azonban még mielőtt üdvözölné a visszatérő Messiást, hogy ma is érvényes az első emberpárnak adott parancs, hogy őrizzék és gondozzák a kertet. Ehhez képest elülteti a kezében lévő almafát. Nemcsak meglepő, hogy a gyülekezeti közösségeknek Luther Márton és Jochánán ben Zákkáj rabbi A mozgalom csak kis hányada jelentkezik ökogyülekezemondása ez, hanem ezt teszi az „Őshonos több fesztiválra is ti címre és díjra – igaz, idén először határon gyümölcsfák egyházi kertekben” ökumenikitelepült már re-poharaival, túli gyülekezet, a felvidéki Oroszkai Egyházkus teremtésvédelmi program, amely tavaly hogy így csökkentsék község csatlakozott az ökogyülekezeti címet kapott nemzetközi elismerést. A Tápiószelei a műanyagszemét mennyiségét kapottak sorához. Növényi Diverzitás Központ koordinálásával csak 2017-ig több mint hatezer darab ősFELELŐSEN AZ ÉLETÉRT honos magyar fát ültettek el református parókiákon, százhatvanöt gyümölcsbemutató A mozgalom – amely tavalytól a Károli Gáspár kertben. E fáknak szó szerint, más kezdeméReformátus Egyetem Egyház és Társadalom nyezéseknek átvitt értelemben lehet jó talaKutatóintézetének egyik műhelyeként műja egy-egy gyülekezet közössége – ugyanis ködik tovább – leendő nagy feladata, hogy a környezeti válságból, amelyben élünk, csak a megszerzett tudást, az összegyűjtött jó a környezet iránt elkötelezett kisközösségek gyakorlatokat minél többeknek továbbadja. 2019. január 13.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

Takács-Sánta András humánökológus

Ma már nem lövészárkokban esnek holtan össze nemzettársaink tízezrei, hanem a városok utcáin, és nem egy-egy ellenséges lövedék, hanem a szennyezett levegő okozta szív- és érrendszeri betegségek, például szívinfarktus oltja ki az életüket. A keresztyén ember egyik legfontosabb feladata az élet védelme: ez magában foglalja, hogy nem hallgathat a légszennyezés vagy az éghajlatváltozás problémájáról. Arról, hogy az 1,2 fokos középhőmérséklet-emelkedés miatt már április elején megszólalnak a mezei tücskök, akik csak májusban hallatnak magukról először. Az éghajlatváltozás első áldozatai a rovarok lesznek – az ő kipusztulásuk súlyos következményeiről kérdezzünk meg egy méhészt, vagy saját lelkiismeretünket.

PÉLDA AZ ÚJ TEREMTÉSRE A válságról szóló beszédhez a tudomány megtalálta a számokat és a grafikonokat – a Biblia pedig szavakat kínál ezek antropológiai és etikai aspektusaihoz, valamint biztos alapot a reménység ellenére reménykedni. – A Biblia sokszor beszél arról, hogy Isten ránk bízta a világot, amelyet jónak teremtett, hogy őrizzük és műveljük azt, de ezzel mi nem tudtunk igazán élni. A Szentírás megkerülhetetlen üzenete, hogy maga Isten, aki megteremtette ezt a világot, teremtménnyé lesz, a láthatatlan láthatóvá lesz Jézus Krisztusban, és példát mutat az új teremtésre nézve – hangsúlyozza Kodácsy Tamás, az Ökogyülekezeti Mozgalom elnöke.

ESZMECSERÉRE BUZDÍTANAK A teremtett világgal való gondos bánásmód mindannyiunk feladata. Az ökogyülekezeti konferencia, valamint a mozgalom további programjai is keresik a kapcsolatot más, a teremtésvédelemmel és a környezettudatos neveléssel foglalkozó szervezetekkel, közös eszmecserére hívva minden felelősen gondolko10 Reformátusok Lapja

2019. január 13.

Sokat számít, ha szezonális alapanyagokból készülnek a szeretetvendégség fogásai

dó embert, állami és civil szervezetek képviselőit egyaránt. Ilyen közös eszmecserére adnak alkalmat például az Ökogyülekezeti Mozgalom és a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület közös, Ökoestek című ismeretterjesztő előadásai, amelyekből a soron következőnek a Károli Gáspár Református Egyetem ad otthont január 17-én, csütörtökön 18 órakor Budapesten a VIII. Reviczky utca 4. szám alatti épület 104-es termében. Az alkalmon a mesterséges környezetről tart előadást Victor András, az ELTE nyugalmazott tanára.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD / VARGOSZ GÁBOR


| AKTUÁLIS |

Mozgalomból egyetemi műhely A konferencián a mozgalom új szervezeti keretéről Zsengellér József rektorhelyettest, az Egyház és Társadalom Kutatóintézet vezetőjét kérdeztük.

A díjakat Szűcs Boglárka ökogyülekezeti referens és Kodácsy Tamás, az Ökogyülekezeti Tanács elnöke adta át

Ökogyülekezetek 2018 A Magyarországi Református Egyház Ökogyülekezeti Mozgalma idén is pályázatot hirdet az Ökogyülekezeti cím és díj elnyerésére. A felhívásra olyan keresztyén gyülekezetek, egyházi közösségek és intézmények (óvodák, iskolák, kollégiumok, felsőoktatási intézmények, idősotthonok) jelentkezhetnek, amelyek szemléletükkel, önkéntes működésükkel aktívan tesznek a teremtett világ megóvásáért. Az Ökogyülekezeti cím elnyerésével egy oklevél és az Ökogyülekezeti Mozgalom logójának használata jár. Azok a közösségek, amelyek vállalják, hogy három éven keresztül teljesítik az ökogyülekezeti cím célkitűzéseit, valamint saját teremtésvédelmi programjukat is kidolgozzák, ökogyülekezeti díjat kapnak. A január 5-i konferencián a Lónyay Utcai Református Kollégium, a felvidéki Oroszkai Református Egyházközség, az Újlétai Református Egyházközség, a Bódvaszilasi Református Egyházközség, az Üdvhadsereg Józsefvárosi Gyülekezete és a Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség kapta meg az Ökogyülekezet címet. Az Ökogyülekezeti díjat idén a Budai Református Egyházközség, a Hajdúnánási Református Egyházközség és a Telkibányai Református Egyházközség vette át.

Mit kaphat az egyetem az ökogyülekezeti mozgalomtól? Egyetemünk képzi azokat a – remélhetőleg a jövőben a református egyházban dolgozó – pedagógusokat és más szakembereket, akik majd a következő nemzedéket nevelik. Ha komolyan gondoljuk azt, hogy a teremtett világ felelőssége az ember kezébe is adatott azáltal, hogy alakíthatjuk, rombolhatjuk, de építhetjük is valamilyen módon, vagy legalábbis megpróbálhatjuk nem rombolni a környezetünket, akkor nagyon fontos az, hogy az egyetem át tudja adni a leendő oktatóknak azt a tudást és látást, amelyet az ökogyülekezeti mozgalom már összegyűjtött, felhalmozott, illetve amelyet képvisel. Hogyan kell ezt elképzelni? Miben változik majd meg a mozgalom eddigi működése? Az Ökogyülekezeti Mozgalom eddig a református egyház keretein belül kifejezetten a gyülekezetekre koncentrálva működött és működik. Azzal, hogy integráltuk a Károli Gáspár Református Egyetembe, picit módosul, bővül az arculata, de úgy gondolom, hogy az eredeti célt és elképzelést sem kell elvetni. Itt jelenik meg az egyetemi lét másik vetülete és lehetősége: mivel a felsőoktatási intézmények az oktatás mellett kutatómunkát is végeznek, így azt tudjuk biztosítani, hogy az Ökogyülekezeti Mozgalom azt a munkát, amelyet eddig végzett, részben továbbfolytatva, részben bővítve kis műhelyként részt vegyen a magyarországi ökotudatos környezetvédelmi munkában. A mozgalom kicsit talán árva gyerekként élt a Zsinaton, mert egész más beállítottságot igényel, mint az itt folyó munka többi része – remélem, hogy megtalálja majd a helyét az egyetemen. 

2019. január 13.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJÚ |

„Mindig a gyülekez a szívügyem” JEZSOVICZKI NOÉMI

Elhívatása szerint mindig is gyülekezeti lelkipásztornak készült, sosem vágyott tudományos karrierre vagy magasabb beosztásra. Szintén lelkipásztor feleségével együtt Nagykőrösön, Albertirsán, majd harminc évig, nyugdíjba vonulásáig Szolnokon szolgált, de emellett időt szakított az egyházzenére és a bibliatudományok művelésére is – Hamar István nyugalmazott lelkipásztorral beszélgettünk.

Abban a korszakban kezdte el a teológiát, amikor nem volt dicséretes dolog lelkipásztornak jelentkezni. Mi vitte mégis e hivatás felé? Amikor gimnazista koromban pályát kellett választanom, már világos volt előttem, hogy emberekkel kívánok foglalkozni. A gépek soha nem érdekeltek, a természet már jobban, de leginkább maga az ember és a Biblia. Szóba jött a tanári pálya, orvos édesapám pedig szerette volna, ha pszichológus leszek. Nagyapám lelkipásztor volt, és édesanyám is lelkész volt, hitoktatóként dolgozott Budapesten a negyvenes években, de én nem ezért, hanem személyes elhívás miatt lettem lelkész. Kértem Istent, hogy adjon nekem útmutatást, és ő a 2Tim 1,8–9 szavaival válaszolt imádságomra: „Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, (…) hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által. Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással.” Ekkor döntöttem el, hogy gyülekezeti lelkész leszek, mint Timóteus, és sosem bántam meg, egy pillanatig sem volt olyan érzésem, hogy mégiscsak tanárnak kellett volna mennem. Nagy segítségem volt a szolgálatban, hogy a feleségem is Krisztus elhívott tanítványa volt, és egymást erősítettük. A közelmúltban elhunyt felesége is lelkipásztor volt. Ön szerint a szolgálatra nézve jó, ha egy házaspár mindkét tagja lelkész? Voltak, akik annak idején óvtak ettől, mondván, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában, nem jó, ha a lelkipásztor felesége is lelkész, mert állandóan vitázni fognak. Tapasztalatom szerint ennek az ellenkezője igaz: a lelkészt a másik lelkész érti meg a legjobban. A gyülekezet gondjait együtt éljük át, hordozzuk és oldjuk meg. Mi mindent együtt csináltunk a feleségemmel, Julikával. Azt a gyönyörű virágcsokrot is, amelyet a zsinati ünnepségen az oklevél mellé kaptam, rögtön elvittem a lányommal a sírjára. Ez az ünnepség a Zsinat 2018. évi őszi ülésszakán volt, ahol Aranyokleveles teológus kitüntetést kapott. Az életművét díjazták az elismeréssel? 12 Reformátusok Lapja

2019. január 13.

Kaptam az életműnek szóló elismeréseket, például Szolnok városától 2001-ben az Ezüst Pelikánt, majd 2012-ben a magyar államtól a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét, de az Aranyoklevél kifejezetten a tudományos munkát ismeri el. A Doktorok Kollégiuma sorra veszi azokat, akik annak idején képesek lettek volna doktorálni, de nem volt rá módjuk. Teológuskoromban egy ideig egyáltalán nem lehetett teológiai doktori címet szerezni. Ugyanígy nem doktorált Cseri Kálmán vagy Czanik Péter, és voltak még jó néhányan a korosztályomból, akik pedig a teológiai tudományos munka terén képesek lettek volna rá. Később lett volna lehetőségem, de akkor már nyakig voltunk a feleségemmel a gyülekezeti munkában. Összeszedtem a doktori disszertációhoz való anyagot, de többféle vizsgát kellett volna letennem, és ezt a már akkor romló látásommal csak nagyon sok energiával tudtam volna véghezvinni, ez pedig a gyülekezeti munka rovására ment volna. Gyermekkorom óta romlik a szemem, de még mindig látok. Talán megadja Isten, hogy most már kihúzom vele életem végéig. Végül a disszertáció anyaga egy könyvben látott napvilágot. Az ember a teremtett világ élén címmel jelentettem meg 1989-ben. Tudomásom szerint akkor ez volt az egyetlen magyar nyelvű teológiai munka ebben a témakörben. Később megjelent több is, nem találtam bennük olyasmit, ami miatt jelentősen módosítanom kellett volna a nézeteimet. 1976ban voltam ösztöndíjjal Wittenbergben, akkor gyűjtöttem össze az anyagot Konrad von Rabenau professzor mentorsága alatt, azután tíz évig dolgoztam a könyvön. A gyülekezeti munka mellett nehéz írni, én pedig nem vagyok éjszakázó alkat, ha nem alszom eleget, másnap használhatatlan vagyok. Az ember a teremtett világ élén címről eszükbe juthat az olvasóknak a teremtés hete vagy az ökogyülekezeti mozgalom. Az ön könyve, bár régebben íródott, összhangban van ezekkel a törekvésekkel?


| INTERJรš |

zet volt

2019. januรกr 13.

Reformรกtusok Lapja 13


| INTERJÚ |

Kettős megbízást kaptunk Istentől: hogy műveljük és őrizzük a ránk bízott földet. A „műveljük” gyönyörűen működik, az „őrizzük” viszont elhanyagolódott. Az én véleményem változatlanul az, amit a könyvemben is kifejtettem: nem arról van szó, hogy most már ne műveljük, csak őrizzük a földet. A fehér ember civilizációja aránytalanul nagy súlyt fektetett a művelésre és keveset az őrzésre – ez baj. Azonban mindez nem azt jelenti, hogy akkor a művelést hagyjuk abba, mert ahol abbahagyták, ott viszont óriási éhínség keletkezett. Például Indiában, ahol csak őrizték és tisztelték a természetet, milliók haltak éhen. A két dolog tehát csak együtt igaz. A könyvemben azonban nem ökológiai szemszögből, hanem a keresztyén teológia szemszögéből vizsgálok mindent, amelynek az a feladata, hogy a Bibliát kutassa Kettős megbízást kaptunk Istentől: és aktualizálja. Ehhez hozzátartozik hogy műveljük és őrizzük a ránk bízott a nyelvészet, a kortörténet, a bibliai földrajz, a nem bibliai vallásokkal való földet. A „műveljük” gyönyörűen működik, összehasonlítás is, de mindez úgy, az „őrizzük” viszont elhanyagolódott. hogy annak tükrében nem relativiket kísérni. Liszt Ferenc mondta: hogyha egy napig nem gyakorzáljuk a Bibliát, hanem pontosan a sajátosságait akarjuk lok, észreveszem én, ha két napig nem gyakorlok, észreveszik a jobban megérteni. Hogy mit üzen Isten rajta keresztül. tanítványaim, ha három napig nem gyakorlok, észreveszi a köTöbb keresztyén ének szövegét is ön írta, a dunamelléki ének- zönség. A szemem miatt nem tudok kottát olvasni, csak nagyífüzetekben is találhatunk belőlük. Mindig része volt az életé- tóval, ezért fejből játszom az énekeket. nek a zene? Nyolc évig tanultam zongorázni, és szóba került, hogy zenei pályá- Hogyan élte meg, amikor nyugállományba vonult? ra menjek, de annyira nem voltam tehetséges, hogy az élvonalba Ahogyan telt az idő, fokozatosan éreztem, hogy egyre kevesebkerülhettem volna. Nem is éreztem hivatásomnak a zenélést, de bet bírok, és amikor úgy tűnt, hogy már nem tudom tartani azt óriási hasznát vettem a későbbiekben. Abban az időben, amikor a szintet, amelyet a különféle szolgálatokban elértem, akkor feleségemmel az ifjúsági munkát végeztük, nem voltak nekik szó- hatvanöt éves koromban kértem a nyugdíjazásomat. A munka ló énekek. Elkezdtünk hát gyűjteni, írni vagy éppen íratni ifjúsági azonban nem állt meg, csak a gyülekezetvezetést tettem le. énekeket, amelyek közül jó néhány ma is használatban van. Több Rendszeresen vállaltam igehirdetési szolgálatokat és előadásoénekgyűjteményt is összeállítottunk így. Albertirsán, Szolnokon, kat. Nyugdíjasként nagyon sok helyen voltam vendégszolgálatde már nagykőrösi segédlelkész korunkban is rendszeresen ös�- ban. Megjelent egy prédikációskötetem Én is ember vagyok címszejártunk, és négy szólamban énekeltünk a különböző feleke- mel, írtam több tanulmányt, amelyek a menyem jóvoltából az zetű lelkészcsaládokkal. Akkoriban a baptisták egy gyermek- és interneten is megtalálhatók. Ma már nem vállalok istentiszteleti ifjúsági énekfüzetet állítottak össze, és kérték, hogy régi magyar, szolgálatot, Rákoshegyen, ahol a lányom lelkipásztor, férfikört vallásos népi énekekre írjak evangéliumi szövegeket, illetve fordít- vezetek és beugró kántor vagyok. Egy istentisztelet megtartása sak külföldi szövegeket, elsősorban német és svéd énekeket. Az ő olyan pszichés igénybevétel, amelyet már nem vállalok. gyűjteményükbe nagyjából harminc éneket írtam és fordítottam, Ha doktorált volna, másképpen alakult volna az élete? ennek egy része bekerült a református füzetekbe is. Biztosan nem. Főfoglakozású tudományos vagy oktatói munkaA nappalijában, ahol beszélgetünk, áll egy zongora. Ma is ját- körben komoly nehézséget jelentett volna a gyenge látásom. De ha ez valahogy áthidalható lett volna, akkor sem éreztem volna szik rajta? Ez a hangszer végigkísért a lelkészi szolgálatban. Albertirsai magam a helyemen. A nagykőrösi Hitoktató- és Tanítóképző lelkész korunkban vásároltuk a feleségemmel, majd Szolnokon Főiskolán öt évig oktattam ugyan ószövetségi tárgyakat, de ez harminc évig volt társunk, tizenkét éve pedig már nyugdíjas- csak kéthetente fél napot vett igénybe. Öt év után ezt is letettem. ként játszom rajta. Mindennap gyakorlok egy órát, ami nemcsak Nekem mindig a gyülekezet volt a szívügyem. Hozzánk folyamahasznos, hanem öröm is. Ennek köszönhető, hogy a gyülekeze- tosan jöttek, az emberek egymásnak adták a kilincset, én pedig tünkben, Rákoshegyen helyettesítő kántorként tudok még éne- akkor voltam boldog, ha ezt csinálhattam.  FOTÓ: VARGOSZ GÁBOR 14 Reformátusok Lapja

2019. január 13.


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Egy kosár

víz – erről szól az alábbi tanmese. Az öregember a hegyek között élt az unokájával. Reggelente kint ült a konyhában, és olvasta régi, kopott Bibliáját. Az unoka mindenben igyekezett utánozni a nagyapját, mert szeretett volna ugyanolyan lenni, mint ő. Egyik nap megkérdezte: „Papa, én is próbálom olvasni a Bibliát, mint te, de nem értem. Amit értek, azt is elfelejtem, amint becsukom. Mire jó a bibliaolvasás?” Az idős férfi szenet tett a tűzre, majd csendesen odafordult a gyermekhez, és azt mondta: „Fogd meg ezt a szeneskosarat, menj le a folyóhoz, és hozz egy kosár vizet!” A fiú úgy tett, ahogy a nagyapja mondta neki, de az összes víz kicsurgott a kosárból, mielőtt visszaért volna a házhoz. „A következő alkalommal egy kicsit jobban szedd a lábad!” – biztatta a nagypapa, és visszaküldte a fiúcskát a folyóhoz. Ő azonban hiába rohant a vízzel, a kosár mégiscsak üres lett, mire hazaért. A szuszból kifogy­ va panaszolta nagyapjának, hogy lehetetlen a kosárban vizet hozni, és elindult, hogy kerítsen helyette egy vödröt. Az öregember azonban azt mondta neki: „Most nem azt szeretném, hogy vödörrel hozd a vizet: én egy kosár vizet kérek tőled. Meg tudod te azt csinálni, csak nem igyekszel eléggé.” Ezzel maga is elindult, hogy megnézze, hogyan sikerül a következő forduló. Bár a fiú tudta, hogy lehetetlenség, amit a nagyapja kér, most már csak azért törte magát, hogy a férfi lássa az igyekezetét. Megmerítette a kosarat, és futott, ahogyan csak tőle telt. Természetesen a kosárból már jóval azelőtt kicsurgott minden csepp víz, hogy elérte volna a nagyapját. Alig bírt beszélni a futástól: „Látod, papa, nincs értelme. Ugye, te is így gondolod?” Az öregember így válaszolt: „Fiam, nézd meg most a kosarat!” A fiú ránézett, és a kosár egészen másmilyen volt, mint előtte. A régi, piszkos szeneskosár helyett egy tiszta kosarat látott. Ez történik, amikor a Bibliát olvassuk. Lehet, hogy nem mindent jegyzünk meg, bár jó megtanulni a reménységet adó igeszakaszokat, mondatokat, hogy legyen, ami eszünkbe jut, amikor bajban vagyunk, és szükségünk van rá. Isten munkája bennünk, hogy közben megtisztít, és lassan Krisztushoz, az ő Fiához hasonlók leszünk. „Ezért aki így reménykedik benne, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.” (1Jn 3,3) Ha nem értjük is, vagy néha elfelejtjük, amit olvastunk az Igéből, azért szánjunk rá mindennap időt! Megtisztítja lelkünket, mint a szenes­­kosarat a vízhordás. 

IMÁDKOZZUNK!

TEÉRTED (Mt 10,39)

Éveim, Uram, eléd teszem le. Napjaim, látod, nem őrizgetem. Rányitok, Veled, a végtelenre. Elvesztem, megnyerem az életem. Ámen.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ  PAP FERENC

Templomtisztítás Jézus egyik nagyon jelentős prófétai tette a jeruzsálemi templom megtisztítása, amelyről mind a négy evangélium beszámol. Máté (Mt 21,12–13), Márk (Mk 11,15–19) és Lukács (Lk 19,45–46) evangélisták szerint ez az esemény a virágvasárnapi jeruzsálemi bevonuláshoz és az utolsó héthez kapcsolódik, János részletes elbeszélésében (Jn 2,13–24) azonban Jézus első tettei közé tartozik, és egész megváltói küldetésének lényegét vetíti előre. A páskaünnep közeledtével a szent hely területén az áldozati állatok buzgó és kegyes adásvétele zajlott. Ez a jeruzsálemi papi elit vagyonát is növelte, de a piaci hangulat összeegyeztethetetlen volt a hely szellemével és rendeltetésével. Jézus kötélből korbácsot font, kiszórta a pénzt, felborította az asztalokat, kiűzte a pénzváltókat, árusokat, állatokat a templom területéről, a galambárusoknak pedig, akik a szegények áldozati állatait árulták, csak annyit mondott, hogy vigyék azokat el (Jn 2,15–16). A templomtisztítás a heródesi templomban zajlott. Az edomita Heródes, aki sajátos körülmények és módszerek révén lett a zsidók királya, a templom újraépítésével akarta bizonyítani kegyességét és odaszánását, és Kr. e. 20-tól hatalmas ráfordítással gyakorlatilag új jeruzsálemi szentélyt építtetett a zsidóknak. Amikor Jézus a templom lerombolásáról és újjáépítéséről beszélt, akkor zsidó vitapartnerei lekicsinylően a majdnem fél évszázados építkezésre utaltak: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted?” (Jn 2,20) Még Jézus idejében sem fejeződhetett be a munka, de a nagy művet Kr. u. 70-ben a rómaiak kifosztották, és az épület az enyészeté lett. Egyedül a ma is ismert egyik külső fal, az úgynevezett siratófal maradt meg memento moriként. Jézus „azonban testének templomáról beszélt” (Jn 2,21). 

2019. január 13.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

FARKAS ZSUZSANNA

A Szilicei-fennsík csak nevében tűnik síknak, valójában kanyargós utak vezetnek át rajta, ezen a dimbes-dombos tájon jutunk el a terület névadó településére, Szilicére, hogy újabb református gyülekezet és középkori templom történetét ismerjük meg. Idei első felvidéki riportunkban olyan közösséget mutatunk be, amelynek tagjait villámcsapáson keresztül is szólította már meg Isten.

Mi vagyunk Isten temploma Húsz éve szolgál a festői környezetben fekvő településen és környékén André János lelkipásztor. Ő maga fogad bennünket a parókia udvarán, amely – stílusosan – a Pap utca elején áll. Az már utazásunk alatt is feltűnt, hogy a falut nehéz, hétvégén tömegközlekedéssel pedig szinte lehetetlen megközelíteni, de amikor kiderül, hogy a lelkipásztorhoz tartoznak még Szalóc, Borzova és Vígtelke református gyülekezetei is, még elgondolkodtatóbbak a távolságok. – Azt szokták mondani, ez a világ vége, de a feleségem erre mindig azt feleli, hogy inkább az eleje – válaszolja meg a ki nem mondott kérdést André János. A lelkész felesége ugyanis a fennsíkról származik, a borzovai gyülekezet kántora és presbitere volt, amikor megismerkedtek, jelenleg pedig segítsége, háttere és támasza a szolgálatban. A gyülekezetek szempontjából ma is kulcsfontosságú a presbiterek, illetve minden jóakaratú és segítőkész ember szolgálata, szeretete is. Elkél a segítség, mert a nyilvántartás szerint Szilicén kétszázötvennégy, Szalócon hetvenhét, Borzován hetvenkilenc, Vígtelkén pedig harmincnégy tagja van a gyülekezeteknek.

KÜLÖNLEGES TÜKÖR Bár a gyülekezet hajléka középkori műemlék templom, amelyet a 14. században említenek először, a református közösség soká­ig nem akart tudni a katolikus múltról – jegyzőkönyvükben 160616 Reformátusok Lapja

2019. január 13.

ra datálták a lelki otthon építését. – Ma is vannak katolikusok a településen, de mára már olyan jó a viszonyunk, hogy egymás ünnepi alkalmaira is eljárunk. Volt egy Barkáról idekerült katolikus néni, akinek nagyon fájt a két felekezet közti ellentét, így sokat imádkozott azért, hogy békében éljenek katolikusok és reformátusok. Imája meghallgatásra talált – fogalmaz a lelkész. A faluban nagyon kis létszámban Jehova tanúi is vannak: – Én nem utasítom el őket, szívesen beszélgetek velük nemcsak itt, hanem Rozsnyón és a környéken is. Több ilyen beszélgetésből kiderült, hogy református gyökerűek, de azért mentek el tőlünk, mert a családban nem beszéltek velük a hit kérdéseiről, ezért egy-egy nehéz időszak után a tanúknál találtak válaszokat – ami a mi szegénységünk is. A tevékenységük viszont tükör előttünk, hiszen ők évente legalább kétszer végiglátogatják a falu lakóit, így a mi gyülekezeti tagjainkat is – már akik beengedik őket. Valójában nekünk is ezt kellene tennünk, hiszen a személyes kapcsolat, törődés lenne a gyülekezetépítés egyik alappillére – mondja André János. Nehéz koordinálni a négy gyülekezet életét, sok az adminisztratív tevékenység is, ennek ellenére a lekipásztor igyekszik időt szakítani a családlátogatásra is. – Nem volt még olyan beszélgetésem gyülekezeti tagokkal, amelyből én ne kaptam volna. Minden alkalommal feltöltődve jöttem haza – hangsúlyozza. – Nehéz elindulni, főként annak, aki küzd a csüggedéssel, az elke-


| REFORMÁTUS ÉLET |

seredéssel, lustasággal, de amikor sikerül, áldott alkalom minden egyes beszélgetés. Engem is gyógyít. Különleges szolgálat még a Fiatal Reformátusok Szövetsége (Firesz) borzovai tinitábora, amelyet több generációváltással már tizenhat éve, nyaranta szerveznek meg azokkal a munkatársakkal, akik szívügyüknek érzik a fiatalok közötti missziót. A tábor helyszínét a lelkipásztor örömmel ajánlja ifjúsági csoportoknak is, hasonló nyári hetek vagy hétvégék lebonyolítására. – Az egyik álmom az, hogy kis létszámú, tematikus táborok legyenek itt és a többi Firesz-központban, illetve a kihasználatlan parókiákon, iskolaépületekben, ahonnan a résztvevők feltöltődve, megedződ­ ve, tapasztalatokat szerezve mennének vissza a gyülekezetbe – így az itt megszerzett tapasztalatokat aztán közösségeink építésére lehetne használni – teszi hozzá.

A VILLÁM, A GOMB ÉS A CSIRKECSONTOK Beszélgetés közben átsétálunk az utca másik végében álló templomhoz, amelyet távolról is jól látható, középkori kőfal vesz körül. –1993-ban villám csapott a toronyba, és hiába esett az eső, nem tudta eloltani a tüzet. Ez annyira megrázta a lakosságot, hogy voltak, akik ennek hatására fordultak az egyházhoz, és lettek templomjárókká. Akkoriban csak beszolgáló lelkész volt a településen, a szocializmusban pedig a gyülekezet is megfogyatkozott, de ez a csapás többeket elgondolkodtatott, össze-

fogásra, adakozásra, segítségnyújtásra vagy éppen az Istenhez fordulásra késztetett – mutat fel a toronyra André János. Az eset után lelkész is került a gyülekezetbe Spisák István személyében, és a templom felújítási munkálatai is megkezdődtek. Kicserélték a tetőborítást, majd 1999-től a külső felújítás következett, amelynek során lőrésszerű ablakok kerültek elő. Ebből a műemlékvédők arra következtettek, hogy a középkori katolikus templomhoz a 18. században klasszicista stílusban építettek bővítést. A középkori templomépület beosztása hagyományos – szentély, sekrestye, templomhajó – lehetett, emellett bel- és külterületére is temetkeztek, a feltárások során több csont is előkerült. Mivel korábban erődtemplomként használták, a kőfalon belül az oda menekülők ellátására alkalmas épületek is állhattak. A belső feltárás alkalmával felszentelési keresztek kerültek elő a falon, a mennyezetet a megfelelő színekkel a régi minta szerint állították helyre, és mozgatható padok kerültek a templomtérbe. Amikor felszedték a padlót, középkori sírokra és freskótöredékekre bukkantak, valamint egy rézgombot is találtak, amely azért izgalmas lelet, mert egy időben nemesi kiváltság volt gombot hordani. A lelkipásztor a templomba érve még egy érdekességet említ: a földben találtak egy baromficsontokkal teli cserépedényt, amely régen pogány épületáldozat lehetett. Érdekes emléke ez annak, hogy a népi vallásosságban mennyire összeolvadtak a keresztyén rítusok és a pogány hagyományok. 2019. január 13.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |

MEGÉRINTJÜK A MÚLTAT A freskótöredékek előkerülése miatt hozzáláttak a falak szondázásához, de ekkor nem találtak festményeket. – Folytattuk a munkálatokat, elkezdtük leverni a vakolatot, csakhogy miközben egyre több réteg került le a falról, sikerült kibontanom egy újabb freskótöredéket – teszi hozzá nevetve André János. – Ekkor a műemlékvédelem is elkezdett komolyabban foglalkozni a kérdéssel, és mire megtárgyalták, miként folytassák a munkát, még egy felszentelési keresztet találtam. Bár a gyülekezet először nem fogadta kitörő örömmel a felújítás során előkerülő leleteket, amelyek miatt egyre hosszabbra nyúltak a munkálatok, mára már büszkék műemlék templomukra. – Esténként van igazán különleges hangulata a templomtérnek, volt már olyan, hogy csak feljöttem elpakolni a padokat, de sokáig itt felejtettem magam – idézi fel a lelkipásztor. A falakat nézve hamar felfedezzük a különböző korok vakolatrétegeit: mint megtudjuk, az egyik fres- A gyülekezetek szempontjából kótöredék az 1520-as évekből származhat, ezen két ma is kulcsfontosságú a presbiterek, templom és egy glória látszik, míg egy másik képrészleten csupán három láb – azonban már ebből is illetve minden jóakaratú és segítőkész ember arra következtetnek a restaurátorok, hogy a Szent szolgálata, szeretete is. László-legenda ábrázolása lehetett, mert általában így festették meg László király és a kun vitéz harcát. André János a falon található kis mélyedésekről elmondja: valójában középkori ujjlenyomatok, valószínűleg a vakolás alkalmával valaki véletlenül belenyúlhatott. – Egyszer egy cseh turista csodálkozva nézte, majd megkérdezte, hozzányúlhat-e. Lenyűgözte, hogy megérintheti a múltat – emlékezik vissza a lelkész.

GONDOLKOZZUNK KÖZÖSSÉGBEN! A restaurálás történetét hallgatva értjük meg igazán, mennyi feladatot ró egy gyülekezetre és annak mindenkori lelkészére egy műemlék templom. Szilicén a feltárás kisebb-nagyobb megszakításokkal gyakorlatilag a mai napig tart. – Nem biztos, hogy ideális gyülekezet vagyunk, hiszen népünkkel együtt a megmaradásunkért küzdünk. De ezzel nem csak mi vagyunk így, sok hasonló gyülekezetet, közösséget látok magam körül – teszi hozzá a lelkipásztor. Mint mondja, nem feltétlenül az a jó megoldás erre, ha a gyülekezeti gondolkodás elsősorban az épületekre fókuszál – legyen szó műemlékről vagy bármilyen templomról. – Az Isten temploma a gyülekezet, ezért közösségben kell gondolkodnunk. Látunk összedőlni templomokat ott, ahol már nincs gyülekezet, azonban ahol lesz gyülekezet, ott talán újra magáénak fogja érezni a hitre jutott, hitben járó közösség azt a templomot is, amelyben ősei élték meg a hitüket – vallja André János. – Figyelve a létszámokat, nem mindig biztató a jövő, de tudom, hogy Istennek van hatalma ébredést adni, és megérinteni az emberek szívét.  FOTÓ: SZARVAS LÁSZLÓ

18 Reformátusok Lapja

2019. január 13.


| REFORMÁTUS ÉLET |

„Esténként van igazán különleges hangulata a templomtérnek, volt már olyan, hogy csak feljöttem elpakolni a padokat, de sokáig itt felejtettem magam.”

Az Isten temploma a gyülekezet, ezért közösségben kell gondolkodnunk.

„Szilicén a feltárás kisebb-nagyobb megszakításokkal gyakorlatilag a mai napig tart.”

„A falakat nézve hamar felfedezzük a különböző korok vakolatrétegeit.”

„Bár a gyülekezet először nem fogadta kitörő örömmel a felújítás során előkerülő leleteket, amelyek miatt egyre hosszabbra nyúltak a munkálatok, mára már büszkék műemlék templomukra.”

2019. január 13.

Reformátusok Lapja 19


KÖNTÖS LÁSZLÓ

A gondolkodás szabadsága Izgalmas könyv jelent meg a napokban a Kálvin Kiadó gondozásában. A szerzője Marylinne Robinson amerikai író, akinek Gilead című regényét a magyar olvasó is ismerheti. Ez a mostani kötet esszégyűjtemény, amelynek ezt a provokatív címet adták: A gondolkodás szabadsága. Nos, ami engem illet, a szabadság szótól már összerezzenek. Nem szeretem. Hiába, no, senki sem menekülhet a kortól, amelyben élnie adatott. És a kor, amelyben élünk, olyan kor, amelyben a szabadság szó le van foglalva. A történet visszamegy egészen a felvilágosodásig, noha elég bajos meghatározni, hogy mikor is kezdődött a felvilágosodás. Talán Descartes híres tételével, aki azt

Jöjjön hát új felvilágosodás: „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog.” (Ézs 9,1) találta mondani, hogy „cogito ergo sum” – gondolkodom, tehát vagyok? Ez az ártatlannak tűnő mondat ugyanis nem egyebet állít, mint azt, hogy a valóság megértéséhez az emberből kell kiindulni. Ő, mármint az ember a fix pont. A szabadság tehát abban állna, hogy az emberi léthelyzetet nem Isten felől kell megérteni, hanem az embert magát kell az abszolút kiindulóponttá tenni. El kell vetni mindent, ami abból a hitben megfogalmazott feltételezésből indul ki, hogy az emberi lét annak az értelmes egésznek a része, amely mögött Isten áll. Nem Isten többé az értelemadó létalap, hanem maga az ember, akinek az így megtalált szabadságában egyetlen feladata van: le kell fejtenie önmagáról a gondolkodását gúzsba kötő, régi dogmákat, és racionálisan be kell látnia, hogy minden, amiben addig hitt, valójában téves. Nem a hitben látott, Isten által megalapozott egészből kell levezetnie önmagát, hanem pont fordítva: rá kell döbbennie arra, hogy nincs más ismeret és tudás, csak az, amit önmagában és önmagából előbányászhat. Az olyan szavakat pedig, mint kijelentés, kinyilatkoztatás, el kell felejteni, mert azok csak a gondolkodás szabadságának a keresztyénség által „kitermelt” korlátai. 20 Reformátusok Lapja

2019. január 13.

Szóval efféle gondolatok jutottak eszembe, amikor Robinson könyvét a kezembe vettem. De pillanatok alatt rájöttem, hogy nem erről van szó, hanem a szabadság fogalmának új értelmezéséről. Azzal ugyanis, ahogyan a felvilágosodásban bekövetkezett fordulat és annak folyományai megalkották a szabadság fogalmát, új dogma jött létre. Ez a dogma úgy szól, hogy a világ és benne az emberi lét Isten nélkül is érthető. Ez olyan mélységesen átjárta a keresztyén Nyugatot, hogy ma már szinte evidenciaként tűnik fel. Mint ahogy magától értetődőnek tűnik fel az is, hogy amit a régiek mondtak, az mind butaság, egy mítoszoktól uralt kor bizonyságai. A „sötét középkor”, szemben a felvilágosodás új korszakával, amelyben az ember végre megvilágosodott, és rájött arra, hogy gondolkodói függetlenségének a záloga, ha megszabadul ezektől az ósdi-régi keresztyén valóságmagyarázatoktól. De hát ez mítosz. Mítosz az, hogy a modernitás nem tud mítoszokat gyártani. Amint erre Robinson is rámutat, a gondolkodás szabadsága ma éppen abban állna, hogy meg kell szabadulni a korunk emberét gúzsba kötő felvilágosult-ateista, modern mítoszoktól. Például attól a mítosztól, hogy hit és ész szemben áll egymással, és ami észszerű, az szükségképpen hitetlen. Talán sokkal inkább arról van szó, hogy a modernitásnak ez a mítosza egyszerűen kisajátította a racionalitás fogalmát, és úgy tüntette fel a dolgot, mintha az észszerűség fogalma eleve kizárná azt a valóságmagyarázatot, amelyben Istennek mint a valóság végső, egyetlen és objektív alapjának helye lehetne. De – teszem fel a kérdést – miért nem racionális az, ha az ember a valóság mögött valamely végső értelmet feltételez, és miért racionális az, ha az istenkérdést kitörli a gondolkodásából? Igaza van Robinsonnak: az efféle, minden racionális alapot nélkülöző kliséktől, a modernitás mítoszaitól sürgősen meg kell szabadulnunk. Ez ma a keresztyén gondolkodás szabadsága. Jöjjön hát új felvilágosodás: „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog.” (Ézs 9,1) 


| GONDOLATOK |

VITÉZ FERENC

Álarcos idők A népi kultúra okosan teremtett egyensúlyt nemcsak a hétköz- és ünnepnapok, de a szakrális és profán időszakok között is. Vízkereszttel lezárul a karácsonyi ünnepkör, kezdődik a farsang, amely hamvazószerdáig tart. Kezdőpontja tehát állandó, záró aktusa azonban mozgó dátumra esik: 2019-ben január 6. és március 6. között farsangolunk. Ez a báli idő, ez ILLUSZTRÁCIÓ: TURCSÁNYI BÉLA FESTMÉNYE

a maszkok ideje is. Az álarcos idők figyelmeztetése, hogy bár azt hisszük, a gonosz elől elrejtőzhetünk, ha maszkot öltünk, ha álruhába bújunk – de a gonosz is mindig maszkosan és álruhában jelenik meg előttünk. Az íróasztalomon állandóan ott van két könyv. A többi folyton cserélődik, de a Biblia és az értelmező szótár mindig kéznél van. Az Ige – és az igék, névszók, jelzők, határozók. Munkám alapanyaga a nyelv (laborando élek a szavakkal), de munkám alapereje az Ige (orando merítek belőle). Az álarcról a szótár azt mondja, hogy az arc elváltoztatására való kellék, a megtévesztő viselkedés, a tettetés jelképe. Maszkabálban a sötétséget akarják elűzni a népek, Jób könyvében (24,16) azonban a gonosz parázna sötétségként lopakodik be a házakba, és arcára álarcot tesz. Pál Korinthusiakhoz írott második levelében (2Kor 3,18) írja, mintegy hozzátoldva Szeretethimnuszához, hogy az Úrnak dicsőségét mindannyian fedetlen arccal szemléljük, és mindannyian ugyanarra az ábrázatra változunk, az Úr Lelkének dicsőségét sugározva.

A cserélődő könyvek közt került az asztalra Kurt Vonnegut kötete: Mi szép, ha nem ez? Tanévzáró beszédek gyűjteménye, de csupa bölcsesség, humor, szeretet. Világhírre Az ötös számú vágóhíddal tett szert, mások a Gépzongorára és a Macskabölcsőre esküsznek. Én a Kékszakállra, a félszemű örmény festő történetére. Hiszen a kegyetlen és gonosz embertelenséget, erőszakot csak a teremtő szellem győzheti le. „Jó kis bolygó a Föld – írta. – Ha nem vagyunk ilyen rohadtul gyarlók és lusták, akár meg is menthettük volna.” Az alábbi mondatáról pedig még a bohócnak is eszébe jutna, hogy nincs szükség cirkuszra, farsangra, elég a világban vagy a világhálón szétnézni: „Elmebeteg társadalomban a normális egyén is szükségszerűen elmebetegnek hat.” S egyetért az egyébként nem vallásos Voneguttal az emberi élet célját illetően: „Szeresse azt, aki épp ott van, hogy szeresse.” Éppen itt egy festmény Turcsányi Bélától. A bohóc a művész önarcképe. Mint Picasso, Chagall, Miro és Klee clown-jai. Valaminek a vége és kezdete egyszerre. Halál és újjászületés. Az emberi élet körforgása, visszatérés Istenhez, kopogtatás az Éden ajtaján. A kép a melankólia megtestesülése: a szomorúságban való megmerülés boldogsága. Jól érzi magát a bohóc a fájdalomban? – Minden hajnal katarzist jelent számára. Megtisztul saját könnyeiben. Szíve nádpálcán hegedül. Belehal a zenébe, a hiányt kitöltő reménységbe, hogy halálából újra fölnevessen. De most arra gondol, hogy jó volna szeretni valakit. „A gyűlölet vitaminja körülbelül annyira tápláló, mint a cián.” Ezt is Vonnegut mondta egy 1978-as diplomaosztón. Az új korosztály nem olyan fásult, mint ahogy azt a sajtó és az előző generáció láttatja. Csak még nem tanulta meg a gyűlöletet, ami az idősebbeket hajtotta. Tragikus, hogy az emberek mennyi lelkesedést, energiát merítenek a gyűlöletből. Akkor én tizenhárom éves voltam, az életről semmit sem tudtam. Eltelt közben négy évtized, most sem tudok többet. Sokat hallottam a gyűlöletről, de nem éltem át. Gyűlölködőkkel is találkoztam – sajnáltam őket. A gyűlölet helyett én felháborodást éreztem. Az igazságtalanság miatt, vélt vagy valós sérelmek, érdekeim semmibe vétele miatt. Meg szomorúságot is – gyakran a saját viselkedésem miatt. Ugyanígy érzek most is. Mintha föl sem nőttem volna. Talán csak annyit tanultam, hogy felelős vagyok a saját tetteimért. A saját arcomért. Hogy ne kelljen soha álarcot ölteni.  2019. január 13.

Reformátusok Lapja 21


| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra!

MAI ÉLETHELYZETEK  VÉGH TAMÁS

Ma is érvényes? Fiatal lány jelentkezett felnőtteknek szóló konfirmációs tanfolyamunkra. Meg akart keresztelkedni, de ehhez felnőttkorban hozzátartozik a konfirmációi előkészítő is. Hamarosan elhozta magával a barátját, majd megjelent az alkalmakon a barátja húga, később annak a barátnője is. Mindnyájan rácsodálkoztak a bibliai igazságokra. Újdonságot jelentettek nekik. A magas fiatalember megörült, amikor megtudta, hogy hetente kosárlabdázunk iskolánk tornatermében. El is jött a következő alkalomra. Amikor szünetet tartottunk a játékban, éppen egymás mellett ültünk. Nyomban megkérdezte: „Ugye, lelkész úr, ma már nem ugyanúgy érvényes a Tízparancsolat minden igéje, mint régen?” Visszakérdeztem: „A hetedikre gondol: Ne paráználkodjál?” „Éppen arra gondoltam” – felelte. „Ugyanúgy érvényes ma is, csak az emberek nem veszik komolyan” – válaszoltam neki. Hamarosan kiderült a háttér is: a fiatalember jó ideje együtt élt a barátnőjével. Most, amint megértette, hogy Isten Igéje ma is ugyanúgy érvényes, mint amikor elhangzott, azt javasolta kedvesének, hogy álljanak meg testi kapcsolatukban, készítsék elő a házasságkötésüket, és akkor folytassák. Meglepett a fiatalember határozottsága és engedelmessége. Hány templomos testvérünk él együtt a párjával! Ez a fiatalember talán háromszor-négyszer volt az órán, és máris nyitott szívvel, engedelmességre készen fogadta a megértett igét. Utólag azt mondta, hogy nagyon boldog időszak volt ez az életében. Pedig igazi szerelemmel szerette párját, és ma már szép családi életet élnek két nagyobb gyermekkel. A fiatalember húga is nagy szomjúsággal fogadta a tanítást. Hamarosan elhozta a barátját, aki ugyan nagyon szerette őt, de a hit nem érdekelte. Amikor a leány komolyan vette Jézus követését, elmondta neki, hogy nem tudja tovább folytatni a kapcsolatot, mert lépten-nyomon ütközik az akaratuk, ha engedelmeskedni akar az Úrnak, hiszen barátjának magától értetődő, hogy a „világ” szerint kíván élni. A fiút annyira felbőszítette ez a döntés, hogy a végére akart járni a dolognak. Hiszen ő úgy képzelte el az életét, hogy kiváló számítógépes szakemberként Kanadába megy és meggazdagszik, de szerelme kedvéért itthon maradt… Most meg a leány adja ki az útját „holmi hitbeli szempontok” miatt. Se Kanada, se barátnő?! Az már az Úr csodája, hogy „a dolgok után járásban” a fiatalembert is megragadta Jézus szeretete. Boldog párrá lettek, négy gyermekük született, az édesapa presbiter, az édesanya a gyermekmegőrzős szolgálat vezetője a gyülekezetükben – és anyagilag is szépen megélnek… Minden esetben áldott életet jelent a Krisztus követése, de nem minden esetben ilyen happy endes a folyamat. Örülünk, hogy ezeknél a pároknál ez így történt. 

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... ..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


| REFORMÁTUS EGYSÉG |

Összeköt időn és A magyar reformátusság idén ünnepli újraegyesülésének tizedik évfordulóját, ezért ez FARKAS az esztendő számunkra az ZSUZSANNA egység jegyében telik majd. Ennek kezdetén arról kérdeztük a Magyar Református Egyház néhány tagját, mit jelent ez számukra – válaszokat pedig óceánon innen és túlról is kaptunk.  REFORMATUS.HU

bennünket téren át VASS ZOLTÁN,

A KANADAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZAK SZÖVETSÉGÉNEK ELNÖKE

A református egység az összetartozásunk ereje, a biztosíték, hogy nem vagyunk magunkra hagyva itt, messzi idegenben. Nagy változás, hogy vállalnak bennünket, érezzük, hogy hitben is a nemzethez kapcsolódunk. Más nemzetek valahogyan nagyobb figyelmet szenteltek egységüknek, ebben volt némi elmaradásunk, ezért nagy erő rejlik abban, hogy mára már az egyházi és a nemzeti politikában egyaránt megjelenik a törekvés ennek a hangsúlyozására. Nekünk, akiket az óceán elválaszt, ez megnyugvás és összetartozás-érzés, így mi A NAGYDOBRONYI REFORMÁTUS magunk is jobban össze tudunk fogni itt, LÍCEUM IGAZGATÓNŐJE és segítség, hogy még eredméA Nagydobronyi Református Líceum igazgatójaként nyesebb munkát tudjunk egyik fő feladatom az iskola színes csapatából – diákok, végezni a magyartanárok, nevelők, kisegítők, személyzet – olyan egységet koság körében. KATÓ BÉLA, vácsolni, amely közösen mozdul meg célja elérése érdekében. A AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS református közösségben ez csakis Istenre figyelve valósítható EGYHÁZKERÜLET PÜSPÖKE meg. Ő mindnyájunkat más feladattal bízott meg, és a legfonAmikor az egységre gondolok, bármilyen tosabb, hogy igyekezzünk ezeket Isten országát építve elvéegységről legyen szó, mindig az Úr Jézus gezni, nem csak kötelességből tenni dolgunkat. Közösségünkfelhívása jut eszembe: „mindnyájan egyek legyeben a reggeli áhítaton százhetven diák együtt zeng dicséretet, nek” (Jn 17,21). Mindnyájan tudjuk, hogy ebben a és tapasztalja meg nap mint nap Isten erejét. A bentlakásban világban a diabolos is folyamatosan munkálkodik, és átélhetik a diákok, hogyan működik a Líceum mint egység. a mindent szétdobáló tevékenysége olyan választóA mezőgazdasági tevékenységekbe is betekinthetnek, ezzel falakat épít fel, amelyek lerombolásához isteni erőre nemcsak a tanárok, de a többi dolgozó tevékenységét is van szükségünk. A Magyar Református Egyház tíz évvel ezelőtti egysége, egymásra találása is ennek láthatják. A diakóniai szolgálatokon keresztül gyermekottaz isteni erőnek a következtében jöhetett létre. honokban és öregek otthonában tapasztalhatják meg a A hegek még sokáig fognak látszani, de belül segítségnyújtás örömét. Fő feladatunk, hogy tanulóink a már a közös ereken egységesen átfolyik líceumot elhagyva, a nagyvilágban szétszóródva hasznos az az életerő, amely továbbra is tagjai legyenek a magyar református közösségünknek. megtart minket. Reménykedem, hogy iskolánk méltóképpen

GÁL ERIKA,

ellátja ezt a küldetést.

BOZSOKI ARTÚR,

A TAKSONYI REFORMÁTUS MISSZIÓI EGYHÁZKÖZSÉG PRESBITERE Ahogyan hazatért tékozló fiúként megtalált református hitem összeköt az időn túl rég meghalt nagyszüleimmel, ugyanúgy összeköt térben minden magyar ajkú hittestvéremmel. Ez a valódi egység, amelyet nem tudnak szétszabdalni sem természetes, sem mesterségesen meghúzott határok, sem pedig eltérő politikai rendszerek vagy kulturális különbözőségek. Nem több és nem kevesebb történt 2009. május 22-én, mint ennek a széttörhetetlen, mindig is létező egységnek a deklarációja. Ennek személyes vonzata számomra, hogy bárhol, bármerre járjak is, ahol református templomban magyarul hirdetik az evangéliumot, ott mindig otthon leszek.

SZARVAS ERZSÉBET,

A JÁNOSI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG LELKÉSZE A református egység számomra családot jelent. De nem csupán a maga nagy, elméletben létező, szívet melengető összetartozás-tudat szintjén. Három kisgyermek édesanyjaként kezdem látni, mennyi hasonlóság van a mi kis családunk és a reformátusok nagy családja közt. Lelkészként tudom és hirdetem is, hogy egyek vagyunk, ám ennek valóságos, ünnepeken kívüli megtapasztalása megdöbbent és rácsodálkozni késztet egy még hatalmasabbra, az egységre Krisztusban. Apróságokra gondolok: egy bátor „áldás, békesség” a kamaszlány szájából, egy ölelés az istentisztelet végén, egy Facebook-üzenetben kért segítség. Tudom, hogy ott van az a másik ember, aki hozzám hasonlóan Krisztust követi, református és magyar. Ha szükségben vagyok, számíthatok rá, és magam is – Isten dicsőségére – szívesen segítek, ha tudok. Ha ünnep van, együtt ünneplünk, ha gyász jön, abban is osztozunk. Imáinkkal támogatjuk egymást. Szeretettel és hálával a szívünkben gondolunk a másikra. Éppen úgy, mint egy családon belül – csakhogy ez az egység nem kötött sem időhöz, sem térhez, sem pedig e világhoz. 2019. január 13.

Reformátusok Lapja 23


| SZEMLE |

Lélekpillanatok A. Tóth Sándor műveiből nyílt állandó kiállítás a Pápai Református Teológiai Akadémia épületében. A Pápai Református Kollégium egykori tanárának alkotásaiból fia, Tóth Gábor Sándor és felesége válogatta ös�sze a múzeumokban és magángyűjteményekben őrzött képek és bábok másolataiból álló anyagot, amely a művész szinte teljes életművét bemutatja. A magyar expresszionizmus alkotói közül kiemelkedő A. Tóth Sándor alkotásai között a pápai helyeket és pillanatokat megörökítő képek mellett a városhoz kötődő írók portréi – például Veres Péter, Illyés Gyula, Nagy László, Csoóri Sándor, Lőrincze Pápára A. Tóth Sándor mindig hazatér Lajos, Rab Zsuzsa vagy Vathy Zsuzsa – is helyet kaptak a Lélekpillanatok címet viselő tárlaton. – Egy festőművész kiállítása – még évtizedekkel az alkotó halála után is – egyfajta lelki kitárulkozás, művészi titokfeltárás, al- mértant a Türr István Gimnáziumban is tanított. Évtizedeken át kotói megszólítás. Kiállított alkotásainak figyelmes és türelmes vezette a Jókai Művelődési Központban a Képzőművész Kört, és nézői találkozhatnak a képek szerzőjének legtitkosabb gondola- számos tehetséget indított el a művészi pályán. 1991-ben a Koltaival, bepillantást nyerhetnek az érzésvilágába, megismerhetik légium Jókai utcai falán leplezték le a művésztanár emléktábláját alkotóművészi értékrendjét. Az igazi műalkotások szólhatnak képmásával. 1993-ban a Jókai Művelődési Központ Galériájában hozzánk, felfedhetik előttünk titkaikat, ha elegendő időt és fi- állandó kiállítás nyílt műveiből, és a galéria is az ő nevét vette fel. gyelmet szentelünk nekik – mondta a kiállítás 2018. december Művei megtalálhatók a Budapesti Nemzeti Galériában és a Pápai 29-i megnyitóján Huszár Pál, a Magyarországi Református Egy- A. Tóth Sándor Galériában, valamint magángyűjtőknél.” 1922-ben A. Tóth Sándor beiratkozott a budapesti Képzőműház Zsinatának világi elnöke, dunántúli főgondnok. vészeti Akadémiára, majd hos�A kiállítás képeinek alkotója országosan ismert, Kétségbevonhatatlan tehetsége mellett hallatlan szabb időt töltött London, Párizs és Berlin műtermeiben, alkonemzetközileg is jegyzett munkabírásának, töretlen szorgalmának is tóművészi köreiben. Nem volt alkotóművész. Idézve az szerepe volt az érvényesülésben. vagyonos patrónusa, aki fedezte 1997-ben megjelent Pápai Pedagógus Lexikont: „A. Tóth Sándor (Rimaszombat, 1904 – Zala- volna külföldi tartózkodása költségeit, ezért az említett városokegerszeg, 1980) középiskolai rajztanár, festőművész, bábművész, ban portréfestésből tartotta fenn magát. Pályakezdő festőműcserkészparancsnok. A 20. század derekának egyik meghatározó, vészeknek általában nem lehetett könnyű az effajta önellátás, nagy pápai tanáregyénisége. Azzá tette nagy műveltsége, sokol- de úgy látszik, A. Tóth Sándor portréi már ifjú korában is olyan dalú – angol, francia, német, orosz, spanyol és szlovák – nyelv- művészi színvonalúak voltak, hogy nem jelentett gondot az értudása és nagyfokú érdeklődése a világ, elsősorban a művészet tékesítésük, így megfelelő körülmények között élhetett külföldi iránt. A Képzőművészeti Főiskola befejezése után 1928-tól 1931- tartózkodása alatt. 1929-ben részt vett a párizsi Salon d’ Automig Londonban, Párizsban és Berlinben élt. Képeivel a budapesti ne-on. Nagy megtiszteltetés lehetett ez a huszonöt éves ifjú képMűcsarnokban 1926-ban lépett a nyilvánosság elé. Párizsi tanul- zőművésznek, hiszen a legismertebb, legkiválóbb alkotók között mányai alatt készített művészi bábjai révén a hazai bábjáték egyik szerepelt műveivel. Biztosak lehetünk benne, hogy egyértelműúttörője lett. 1932-ben Pápán telepedett le. Előbb a Református en műalkotásai szerezték meg számára a belépőt ebbe a rangos Kollégium, majd a Petőfi Sándor Gimnázium tanára volt nyugdíj- társaságba. Két évvel később, 1931-ben az Art Hongrois Moderba vonulásáig, 1967-ig. Rajzot, művészettörténetet és ábrázoló ne-en olyan, már befutott művészekkel együtt szerepelt, mint 24 Reformátusok Lapja

2019. január 13.


| SZEMLE |

Bábjátékos

Cserkész

Öreg Iskola (A Pápai Református Kollégium)

A kiállítás létrehozását a Nemzeti Kulturális Alap, az A. Tóth Sándor Alapítvány és a Pápai Református Teológiai Akadémia támogatta. A tárlat az elkövetkező vasárnapokon a 10 órai istentisztelet után, valamint hét közben előre egyeztetett időpontokban látogatható a Pápai Református Teológiai Akadémia Március 15. tér 13–14. alatti épületében.

Tihanyi, Czóbel vagy Farkas István. Kétségbevonhatatlan tehetsége mellett hallatlan munkabírásának, töretlen szorgalmának is szerepe volt az érvényesülésben. Átérezte, hogy a kapott talentumok felelősséget rónak rá, küldetést kell teljesítenie. Párizsi tartózkodása alatt ismerkedett meg Blattner Gézával, akinek hatására a bábművészet iránt is elkötelezte magát. Tagságot vállalt a Blattner által vezetett bábszínházban, sőt a Bábművészek Nemzetközi Szövetségében is. Alapjában festőművész maradt, de a bábművészetet is magas fokon művelte. Olyan ember volt, akivel érdemes volt találkozni, mert mindenkinek volt mondanivalója, sem szakmai szűkkeblűséggel, sem művészi önteltséggel nem lehetett megvádolni. A szó legnemesebb értelmében vett emberi vonások jellemezték habitusát, kisugárzása felejthetetlenné tudta tenni a személyes találkozást.  REFLAP-ÖSSZEÁLLÍTÁS  FOTÓ: ADORJÁN ZOLTÁN, PRTA

2019. január 13.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

 ARANY LAJOS

„Per pillanat” Nyelvünk művészei nemegyszer éltek a – latin eredetű – per elöljárószós kifejezésekkel. „A szegletes úr öccsét csak úgy per tangentem [’futólag’] üdvözölve, egyenesen őhozzá lépett, s mindkét karját bizalmasan megveregetve becéző tenyereivel, nyájasan és magyarul szólítá meg” – olvassuk Jókai A kőszívű ember fiai című regényében. „Én a magam világdrámáját – egy cserkészcsapat nyelvén írtam, s a csapat farkaskölykeit a bölcselet, a vallástörténet per absolute [’teljesen, teljességgel’] nem érdekli” – mondta Határ Győző Életút című interjúportréjában. Szerencsére sok olvasó napjainkban is érti ezeket a szavakat. A mai nyelvhasználatot sűrűn éktelenítik az említett elöljárószó mintájára keletkezett, a latin prepozíciót magyar kifejezésekkel vegyítő szófordulatok: „Min dolgozol per pillanat?”; „Az épület per pillanat nem a legszebb arcát mutatja”; „A magyar labdarúgó-válogatottnak per pillanat két sztárjátékosa van”; „Nem tudom, hány nő él a földön per pillanat”, „Jut eszembe, hogy per ma mennyi fuvar terheli, azt nem tudták”; „Arra akartam csak rávilágítani, hogy per ma makrogazdaságilag pár dolog elég világosan látszik számomra” stb. Modoros, a beszédet és írást szürkítő, és legfeljebb a bizalmas, a társalgási nyelvben tűrhető – ám abban is kerülendő! – szógyártmányok ezek. Mint a Magyar etimológiai szótár írja: „a per pillanat, per ma semmivel sem indokolható, fontoskodó zagyvaság”. A következők pedig nemcsak beszédcsúfítók, hanem nevetségesek is: „Per pillanatnyilag (még) nem húznám le a filmet (annál is inkább, mert az első két részt kifejezetten szeretem)”; „Na, az lesz az, amitől majd a többi kedves, per pillanatnyilag közömbös lakótárs is majd szorgalmazni fogja a javítást”. Az idézett erőltetett, mesterséges nyelvi képződmény helyett a választékos nyelvhasználatban ezeket mondhatjuk: pillanatnyilag, e pillanatban, most, jelenleg, egyelőre. Természetesen nemcsak most, nemcsak pillanatnyilag, hanem mindig értelmesre, tartalmasra cserélendő a citáltakhoz hasonló badar beszéd…  26 Reformátusok Lapja

2019. január 13.

Tóth Árpád Január című költeményéből idézünk két sort. Vízszintes: 1. Kicsinyítő képző. 3. Az idézet első része (O, U, O). 9. Ötven százalék. 12. Amely személyt. 13. Tupoljev felségjele. 14. Ausztrál politikus, zsidó közösségi aktivista, Sydney David … 16. Olasz sziget. 18. Rajeczky Benjámin. 20. Ragadozóhal, névelővel. 21. Kén és rénium vegyjele. 22. Szilícium-dioxid. 25. Összetételekben egyenességre utal. 26. Szakácsművész Rejtő Jenő több művében. 28. Az idézet második része (Ő, N). 30. A tetejére. 32. Régi tömegmérték. 33. Növényi hajtás. 34. Rádium és hidrogén vegyjele. 35. Katonai szolgálatból elbocsátó levél. 38. Kossuth-díjas néprajzkutató és népzenegyűjtő (Zoltán). 40. Ételízesítő. 41. Ötvös …, Bujtor István egyik híres filmszerepe. 43. Por …, kérem spanyolul. 45. Kétes! 47. …-dabra, varázsige. 49. Becézett Attila. 51. Kettőzött kettős betű. 53. Kétéltű állat. 54. Női énekhang. 55. Sértetlen. 61. Angol hosszmérték. 62. Bölcs Salamon apja. 63. Berlini egy! 65. A Csongor és Tünde boszorkánya. 67. Jelenleg. 68. Hasznavehetetlen. 70. Jó felépítésű. 72. Virágrész. 74. Török eredetű ritka férfinév. 75. Az egyik oldal. 76. Női becenév. Függőleges: 1. Háziállat. 2. Szándékában áll. 3. Visz. 4. Csatár páros betűi. 5. Cégforma, röv. 6. Kettőzve: brit szintipop együttes. 7. A mélybe. 8. JIA. 9. Ugart ekével megművel. 10. Toronymagasan vezető versenyző. 11. Összedől! 15. Vonuló fácánféle madár. 17. Sopron patakja. 19. Parázs, spanyolul (BRASA). 23. Világifjúsági Találkozó, röv. 24. Könnyűvérű. 27. Angol női név. 29. Kelta eredetű női név (ORLA). 30. Az idézet harmadik része (S, N). 31. Állami Biztosító, röv. 36. Fordított kettős betű. 37. Az idézet negyedik része (E, J, A). 38. Rögzítés elszabadul. 39. … voce, fojtott hangon (adandó elő). 42. Állat bundája. 44. Indonézia autójele. 46. Arab és szanszkrit eredetű szórványos női név. 48. Állatok részére elkerített terület. 50. Félkész! 52. Csavarvonal. 54. Adolfka. 56. … Pelin, bolgár író (tkp. Dimitar Ivanov Sztojanov). 57. Ünnepélyesen átadó. 58. Jódkeverék! 59. Itt van, fogd! 60. Nagy finn állóvíz. 64. Görögkeleti szentkép. 65. Tündérkirálynő a Szentivánéji álomban. 66. Vagyon fele! 69. Londoni kupa! 71. Súlyarány, röv. 73. Ragadozó …, halfajta. Az 1. szám helyes megfejtése: Későn kel a nap, teli van még, – csordultig az ég sűrű sötéttel.


| GYERMEKEKNEK |

Tengeri utakon

tudósít, hatalmas, többszintes bárka volt. Ráadásul maga Isten tervezte. Nóé építette, aki Istentől kapta rá az utasítást, és az Úr azt is pontosan megmondta, hogy mekkora legyen a hajó. Százharmincöt méter hosszú, huszonkét és fél méter széles, tizenhárom és fél méter magas volt, három szinten lehetett elhelyezni az állatokat. Milyen hajókat építettek a föníciaiak? Kétféle hajót építettek. Az egyik a harci gálya, amely körülbelül huszonöt-harminc méter hosszú volt. Háromszintes volt ez is: alul két sor evező, amelyeket rabszolgák húztak. Felül pedig a harcosok helyezkedtek el.

A világ első hajója, amelyről a Biblia tudósít, hatalmas, többszintes bárka volt. Ráadásul maga Isten tervezte. Nóé építette, aki Istentől kapta rá az utasítást...

Izrael a Földközi-tenger partján fekszik. Biztosan bejárták a tengereket a zsidók is.  DAMÓ ISTVÁN RAJZA Nem igazán. Már csak azért sem, mert a Földközi-tenger izraeli partszakaszán a bibliai korban alig volt igazán jó természetes kikötőhely. Bár Dán és Áser törzse a tengerparton telepedett le, a hajózást meghagyták a nagy tengerjáró népeknek.

 MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT

Akkor kik hajóztak? Az ószövetségi időkben főleg a föníciaiak. Kiváló hajós nép voltak, bejárták az egész földközi-tengeri partvidéket, eljutottak a mai Spanyolország partjaira is. Itt lehetett az egykori kikötőváros, Tarsís is, ahová Jónás Ninive helyett el akart jutni. Később a görögök, majd a rómaiak uralták a vizeket mind kereskedelmi, mind katonai értelemben. Salamon király maga is építtetett hajókat a föníciaiakkal. A Vörös-tengeren nyitott kikötőt, innen indított Ófírba, a (valószínűleg) Dél-Arábiában fekvő országba hajókat, amelyek azután arannyal és drágakövekkel megrakodva tértek onnan haza. Amikor Horvátországban voltunk, láttunk olyan hatalmas hajókat, amelyek többemeletesek voltak. Építettek ekkorákat a bibliai korokban is? Olyan nagyokat nem, mint az óceánjárók vagy a Titanic. De a világ első hajója, amelyről a Biblia

A kereskedők a könnyebb, rövidebb hajókat használták, amelyek jobbára a szél energiájára hagyatkoztak, de nagy távolságokat, akár több ezer kilométert is képesek voltak megtenni. Valószínűleg ilyen hajó lehetett az is, amelyik Tarsísba indult, és amelyre Jónás felszállt Jáfó kikötőjében. Pál apostol is sokat utazott a tengereken. Ő milyen hajóval utazott? Valószínűleg ő is kereskedőhajóval. Amikor fogolyként Rómába vitték, és hajótörést szenvedtek Málta szigeténél, egy gabonaszállító hajóval utazott, amelyen kétszázhetvenhat utas tartózkodott. A kereskedőhajók egyébként rendszerint utasokat is felvettek, mivel akkoriban még nem volt tömegközlekedés, se hajó-, se repülőjáratok, így a tengereket csak a kereskedők hajóin lehetett átszelni. Hogyan tájékozódtak a tengereken? Hiszen akkoriban még nem volt radar, de még iránytű sem. Valóban, éppen ezért, ha tehették, csak a part mentén hajóztak. Ha át kellett vágniuk a nyílt tengeren, akkor az égitestek állására hagyatkoztak. A nap mindig keleten kel fel, és nyugaton nyugszik. Éjszaka pedig a csillagok segítettek az irányok meghatározásában. Part mentén hajóztak azért is, mert a tengeri út nagyon veszélyes volt. Nyílt vízen lehetett igazán megtapasztalni, hogy az ember milyen parányi, és milyen hatalmas erők határozzák meg az életét.  2019. január 13.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

SZOLGÁLAT

Tisztújítás a tanáregyesületben Az Országos Református Tanáregyesület (ORTE) tisztújító közgyűlést tartott november 30-án a Debreceni Református Kollégiumban. A következő négyéves ciklusra a közgyűlés elnökké választotta Csernaburczky Ferencet (Kazincbarcika), az ORTE titkára Seregi Ágnes (Kazincbarcika) lett, a négy alelnöki pozíciót pedig Horkay Anna (Sárospatak, Tiszáninnen), Illés Dániel (Tata, Dunántúl), Győri József (Debrecen, Tiszántúl) és Földi János (Szentendre, Dunamellék) tölti be a következő négy esztendőben. A választmányi tagságra jelöltek közül Ráczné Váradi Éva (Szerencs), Téczelyné Balázs Zsuzsanna (Pécs) és Irinyi Tamás (Debrecen), a számvizsgáló tisztségre Együd László (Heves), Győri János (Debrecen) és Kurgyis András (Debrecen) kapott megbízást. Veress Bertalant, az egyesület ügyészét a közgyűlés újraválasztva erősítette meg korábbi pozíciójában – tájékoztatta szerkesztőségünket az egyesület.

ESEMÉNYEK

Január 13. Budapest | A Kálvin téri templomban (IX. Kálvin tér 7.) vasárnap 17 órakor Kalocsay Károly ad orgonahangversenyt Buxtehude, Bach és Couperin műveivel. A koncert után 18 órától istentiszteletet tartanak. Január 19. Budapest | A Kelenföldi Barokk Esték huszadik évadjának első hangversenyét tartják szombaton 17 órakor a kelenföldi református templomban (XI. Október 23. u. 5.), ahol Alföldy-Boruss Csilla előadásában Johann Sebastian Bach orgonaművei hangzanak el. Igét hirdet Takaró János lelkipásztor. Január 20. Budapest | Az Ökumenikus Imahét országos nyitó istentisztelete vasárnap 18 órakor lesz a Deák téri evangélikus templomban (V. Deák Ferenc tér 4.). Igét hirdet Erdő Péter bíboros és Bogárdi Szabó István református püspök, a liturgiában a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tagegyházainak vezetői szolgálnak. Az imahét anyaga a www. meot.hu honlapról letölthető. 28 Reformátusok Lapja

2019. január 13.

KULTÚRA

Könyvkiadó reformátusok A székesfehérvári Vörösmarty Színház 2018 októbere óta játssza a Perelj, Uram! című darabot, amelyet Sobor Antal hasonló című történelmi könyve alapján állítottak színre. A kötetet most – a Móra Ferenc Könyvkiadó és a Református Sajtóosztály ’80-as évekbeli kiadásai után – a csákberényi reformátusok adták ki újra, közösen az önkormányzattal. A képen a pákozdi gyülekezet néhány tagja látható Árgyelán Ádám társaságában, aki a színpadon az egyik csákberényi legényt alakítja – írta szerkesztőségünknek Kardos Péter pákozdi református lelkipásztor.

A HÉT KÉPE

Fekete Károly tisztántúli püspök is tagja volt annak a harmincöt fős, felekezetközi lelkész- és papcsapatnak, akikkel a debreceni óriáskeréken beszélgethettek az érdeklődők január 5-én ég és föld között, a Szólj be a papnak! mozgalom szervezésében. A beszélgetések, amelyekre nagyon hamar elkeltek a helyek, meglepő dolgokra mutathattak rá az azokra vállalkozók életében.  FOTÓ: OROSZ ÉVA


| EGYHÁZI ÉLET |

FELSZENTELÉS

Harangokkal gazdagodott a sajóládi templom Beemelték a toronyba a sajóládi református templom két új harangját december 9-én. A felszentelésen Szőnyi Tamás, a Borsod-Gömöri Református Egyházmegye esperese, Pásztor Dániel, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspökhelyettese és Victor Anna lelkipásztor közösen áldották meg a harangokat, majd Tállai András miniszterhelyettes mondott köszöntőt. A 215 és 80 kilogrammos harangokat Gombos Ferenc készítette vörösrézből és ónból, amelyeken a gyülekezet 100. zsoltárból vett hitvallásait is feltüntették. A költségeket adományokból és az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásából fedezték. A sajóládi református templom is adakozásból épült, épp egy évvel ezelőtt, a reformáció 500. évfordulója alkalmából szentelték fel. Az épület alapkövét 2014-ben tették le, abban az évben, amikor az október végi perselypénzeket a gyülekezet építkezésének támogatására ajánlották fel. Az összegyűlt 17,5 millió forintból a szigetelés, a burkolás, a festés, a fűtés- és vízhálózat, az ajtók-ablakok, valamint a karzat kiépítése valósult meg.  TIREK.HU

ÚJJÁÉPÍTÉS

Leégett a református közösségi ház

Leégett az Erdélyben található nyárádszentimrei református gyülekezet közösségi háza. A november 28-án éjjel történt tűzeset után az épületből csupán a téglafalak és a tornác egy része maradt meg. Mivel a gyülekezet tizenharmadik században épült műemlék temploma fűtetlen, a hideg miatt a téli időszakban a gyülekezeti ház imatermében tartották igei alkalmaikat. A nyárádszentimrei református gyülekezet presbitériuma kéri a gyülekezeteket, hogy lehetőség szerint adományaikkal támogassák a gyülekezeti ház újjáépítését, és hordozzák a gyülekezetet könyörgéseikben. Pénzügyi adományaikat a gyülekezet bankszámlájára juttathatják el. A kedvezményezett neve: Parohia Reformata Eremieni, számlaszáma: RO73RNCB0193157342340001 BCR bank, Marosvásárhely, swift kód: RNCB RO BU.  REFORMATUS.HU

ÚJ HAJLÉK TISZATELEKEN

Templomszentelő istentiszteletet tartottak december 22-én a tiszateleki református templomban. Végh Miklós lelkipásztor köszöntötte a jelenlévőket, majd Fekete Károly tiszántúli püspök és Gaál Sándor nyírségi esperes végezte el a felszentelés szolgálatát. „A gyülekezet életében sokszor felvetődött a templom építésének a kérdése. 2010 augusztusában egy hatalmas vihar következtében a gyülekezeti ház tetőszerkezete megrongálódott, így életveszélyessé vált. Ekkor még aktuálisabb és sürgetőbb lett a kérdés. 2012-ben elkészültek a tervek, 2013 tavaszán pedig megkezdődött a munka, amely aztán félbeszakadt – hangzott el az istentiszteleten. A gyülekezet adománygyűjtést hirdetett: sokan adakoztak, a település lakóitól és az egyházkerülettől is érkezett támogatás, így sikerült befejezni az építkezést. A felszentelt templom kapuja, ahogyan eddig is, most is nyitva áll a betérők előtt, hogy együtt, közösségben élhessék meg hitüket a templom épületében.  TTRE.HU APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

SZOLGÁLTATÁS

Quasi-Modo Kft. Padfűtés (svájci fűtőfóliával), harangvillamosítás, toronyóra-felújítás, -kiépítés, programórák, hangosítás, dallamjáték, énekszámkijelző. Honlap: www.quasi-modo.hu, e-mail: kapcsolat@quasi-modo.hu, tel.: 06-30-940-8223 (Sárdi György). 2019. január 13.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

 BUZÁS BORBÁLA

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Id. Kocsis Attila nyugalmazott lelkipásztort kérdeztük.

1

Milyen volt régen vidéken szolgálni? 1958-ban választottak meg Bükkaranyosra lelkésznek, ahol tizennyolc évet szolgáltam. Itt egy tömbben élt nyolcszáz református. Háború után voltunk, az újjáépítés időszaka volt ez. Nem akadályoztak minket semmiben, a gyülekezeti munkát teljesen zavartalanul végezhette a lelkipásztor. Minden ünnepet megtartottunk, még azt is, amelyeket abban az időben nem ünnepeltek. Negyvenéves elmúltam, amikor Kazincbarcikára hívtak, aminek azért is örültünk, mert a feleségem Református családban született, édesapja és egyik testvére is a lelkészi hivatást választotta. Id. Kocsis Attila lelkipásztor hatvanöt évig szolgált a BorsodGömöri Egyházmegyében, Bükkaranyoson és Kazincbarcikán, jelenleg Hajdúnánáson él. Munkatársa volt a Reformátusok Lapjának is.

rokonai ott éltek. Akkoriban még csak harmincnyolcezren lakták a várost, és mintegy háromszázan vettek részt az istentiszteleteken. Minden felekezettel jó kapcsolatunk volt, szerettünk ott élni. A hosszú szolgálat után hova vezetett az út? 1996-ban mentem nyugdíjba, egy kis faluban, Dövényben vettünk házat. Egyszer azonban szólt az akkori esperes, hogy a lelkész, aki eddig ott szolgált, beteg lett, ezért helyettesítenem kellene pár hónapig. Ez négy évig tartott, négy gyülekezetben végeztem egyedül minden szolgálatot. Az Úr Isten rendelése volt, hogy folytathassam. A dövényi műemlék templomot helyreállítottuk, emellett Jákfalván ökumenikus templomot építettünk a katolikusokkal és az evangélikusokkal közösen. Ezután is többször helyettesítettem, majd a feleségem nagyon beteg lett, ezért el kellett jönnünk a faluból, és így kerültünk a hajdúnánási református idősek otthonába.

2

30 Reformátusok Lapja

2019. január 13.

3

Mindig ennyire aktív volt? A lelkipásztori feladatok mellett többek között a Reformátusok Lapja munkatársa is voltam. Több mint hatszáz cikket és tanulmányt írtam, de más lapoknak is, például az amerikai Reformátusok Lapjának. Nagyon szerettem a kertészkedést, mert jó alkalom volt az elmélkedésre. Most sem vagyok passzív, készítettem egy könyvet Tanítottak, neveltek címmel a nagyenyedi református gimnáziumról és kollégiumról, amely a hajdúnánási református gimnázium testvériskolája. Tulajdonképpen a diákoknak íródott a régi tanárokról, a követelményekről, és hogy mennyire összetartozott az egyház, a haza és a család. Azt, hogy ilyen jól vagyok most is, kilencvenhez közel, isteni ajándéknak tekintem. Volt az életében nagy pillanat, az elhívás pillanata? Amikor magyar–német szakra jelentkeztem az egye­temen, azt mondták, hogy minden további nél­kül felvennének, ha nem lenne pap az apám. Akkor választottam a teológiát, és egy percig nem bántam meg, hogy a lelkészi pályára kerültem. Az őseim példája vezérelt. Állítólag édesanyám és családja Dévai-Bíró Mátyásnak az utódjai. Többször voltam espereshelyettes és egyházkerületi jegyző. Felemelő érzés volt tavaly átvenni a vasdiplomát a Debreceni Református Kollégiumban – felemelő azért is, hogy még élek, és hogy még mai napig végezhetek lelkipásztori szolgálatot az idősek otthonában és alkalmanként a gyülekezet közösségében.

4

5

Volt példaképe? Czeglédy Sándor professzor volt a gyakorlatiteológia-tanárom. Akit ő tanított, az egy életre megtanult prédikálni. Ő volt az egyik nagyon kedves példaképem. Minden professzorunk nagy odaszánással tanított bennünket, maradandó útravalót kaptunk. Én ma nem adhatok egyértelmű tanácsot senkinek, mert minden nemzedék más. Az unokámnak, Áronnak, aki szintén lelkész, azt szoktam mondani, hogy hallgass a hitedre, a tudásodra, a lelkedre, és tudni fogod, hogy jól csinálod-e, amit csinálsz.  A SZERZŐ FELVÉTELE


2019. januรกr 6.

Reformรกtusok Lapja 31


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2019/2. szám  

Reformátusok Lapja 2019/2. szám