Page 1

LAPJA

REFORMÁTUSOK

LXIII. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM, 2019. FEBRUÁR 3. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 320 FT

Ára: 300 Ft

Füst, könnyek, reménység LEÉGETT A RÁDAY KOLLÉGIUM


2


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Felemelem hozzád szememet nagy kárvallásomban és az emiatt való szomorú nyugtalanságomban. (…) Te bocsátod ránk az örvendetes és a szomorú dolgokat, mind a gonosz, mind a jó a te parancsodból jön. (…) Meglátogatásoddal együtt küldj nekem kegyelmet is annak béketűréssel való viselésére. (…) Ingyen irgalmadból Jézus Krisztusért. Ámen.  Szikszai György: Keresztyéni tanítások és imádságok, 1786

16

6 A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386.

28

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

30

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Bagdán Zsuzsanna (bagdan.zsuzsi@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kun András Nándor, Petrőczi Éva. Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Köves Béla igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x

INTERJÚ

6. Összefogásban megélt egység | Beszélgetés Fekete Károly püspökkel

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. Tűzben próbált emberek | P. Tóthné Szakács Zita vezércikke

AKTUÁLIS

8–14. Füst, könnyek, reménység | Leégett a Ráday utcai kollégium

REFORMÁTUS ÉLET

16–19. Lovasberény reflektorfényben | Látogatóban egy intézményfenntartó gyülekezetnél

GONDOLATOK

20. Identitás | Köntös László rovata

SZEMLE

23. Az összekötő magyar kultúra | A Kölcsey Társaság ez évi díjazottjairól 24. A család – az Isten kegyelmének drámája | Békési Sándor könyvajánlója

PORTRÉ

30. Öt kérdés – öt válasz | Juhász Edit fertősalmási presbiter válaszol kérdéseinkre

Címlapfotó: Kalocsai Richárd

2019. február 3.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

II. 3. VASÁRNAP

II. 4. HÉTFŐ

II. 5. KEDD

II. 6. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(36) „Íme, én perlem peredet…” (Jer 51,20–40) Szíven ütött ez a mondat. Mivel Babilon bűnéről és büntetéséről, vagyis a fejezet szövegösszefüggéséről már szóltunk, ezért most bátran kiemelem ezt a sort. Egy idősotthonunk hálaadó ünnepségén egy fából készített alkotást is átadtak az udvaron. Az alkotás egy alakot ábrázolt, amely megőrizte a fa törzsének és koronájának formáját, kezei levelekben végződtek, és fején korona volt, mellkasán, „nagy szívén” egy virág. Az idős férfiarc szíve felett a virág a nő szimbóluma, a teremtés rendje szerint. Igen, mire megidősödünk, megkötöz bennünket a betegség, helyhez kötöttek leszünk, mint a fa. Kezeink megerőtlenednek, már nem képesek megragadni a dolgokat, de simogathatnak, mint a puha levél, és letehetjük a terheket, sérelmeket, azaz nagy lehet a szívünk, tele szeretettel – mert Jézus Krisztusban miénk az életnek koronája. Az Úr kifaragott bennünket az üdvösségre, perelte perünket, harcolt érettünk (36). Így mi megbocsáthatunk, megbékülhetünk, hálaadással elengedve azt, amit az Úr elvesz. Így boldog magasztalással tekinthetünk a múltba, reménységgel a jövőbe. Egy madárrajban nem tudjuk megszámolni, hányan vannak. Az Úr tudja, hányan vagyunk, és hogy az övéi vagyunk. Jn 6,1–15  501. dicséret (59) „Ezt parancsolta Jeremiás próféta Szerájának…” (Jer 51,41–64) Süllyedés vagy megmaradás? Szerájá, Jeremiás parancsára, Babilon pusztulásáról szólt, az Eufráteszbe dobott, ítéletes próféciákat tartalmazó tekercs elsüllyesztésével fejezte ki Isten üzenetét, miután azt felolvasták (59–64). Szent bátorság és alázat: komolyan venni azt, amit a másik mond. Áldott hit: komolyan venni Isten Igéjét, amely megszólal a Bibliában, hitvallásaink medrében. Felülről való bölcsesség: a másik beszédét higgadtan az Úr elé vinni, az Ige mérlegén. Isteni küldetés: nem félni, és mondani azt, amit az Úr ránk bízott, szándékosan senkit nem bántva, de mennyei hűséggel. Kegyelmi állapot: szentlelkes szűrővel meghallani az Úr ítéletét is, és megalázkodva nem ellenállni, nem erőlködni és fáradozni (64), hanem a kegyelmet megragadni. Egyébként elsüllyedünk. Mi, ha csak lehet, zsigerből azonnal visszafeleselünk Istennek és embereknek egyaránt. Nagy szabadságunkban mindezt lehet. Ezért sül�lyesztünk és süllyedünk – minden süllyed (64). Ez ítéletes állapot, és jogos az ítélet, Isten azonban megmaradást akar! Istenünk Jézus Krisztusban mindezt kijelentette, népének meghirdette, abban őt részesítette, ezt az örömhírt rá bízta. Jn 6,16–21  300. dicséret (3) „Bizony, az Úr haragja miatt történt ez…” (Jer 52) Isten Igéje beteljesedik mint ítélet. Jeremiás könyvéhez később (Kr. e. 561-ben) fűzték hozzá ezt a záró fejezetet, hogy hirdessék, igazolják Isten Igéjének beteljesedését, amelyet Jeremiáson keresztül üzent. Isten beteljesedett Igéje mint ítélet rettenetes. Cidkijjá király fellázadt Babilon ellen, mert nem vette komolyan a prófétai intést, miszerint adják meg magukat most engedelmesen az Isten büntetésének, mert éppen ez az Isten akaratának való engedés jelentheti majd a megoldást. Ezért a babiloni király Kr. e. 588-ban megkezdte Jeruzsálem ostromát, és kiéheztetve a várost Kr. e. 586-ban bevonult oda. A rettenet részleteit olvassuk el az Igéből! Isten beteljesedett Igéje mint elfogadott és megtisztító ítélet majd megoldássá lehet. Nehezen megy nekünk ennek belátása. Nehezen megy a „megadás”, Isten jogos, de megtisztító ítéletének alázatos elfogadása. Ehelyett ellenállunk Istennek, embereknek, küzdünk, erőlködünk, feleselünk, perlekedünk. De Istennel nem lehet vitatkozni. Isten Igéje azonban beteljesedik mint kegyelem az őneki mindenkor engedők életében. Kr. e. 587 után eltelt huszonhat esztendő, amikor Kr. e. 561-ben a fogoly Jójákin király kegyelmet kapott Evíl-Meródak babiloni királytól (31–34). Ez már az eljövendő krisztusi kegyelem ígérete. Jn 6,2–27  172. dicséret (4) „Gyászolnak a Sion útjai…” (Jsir 1) A Sion kifejezés egyre inkább Isten lakóhelyét, Isten jelenlétét jelentette. Akkor kezdi értékelni az ember a saját kincseit, amikor azokat elveszítette. Akkor kezdjük majd visszasírni Isten jelenlétét, amikor ez az éltető és áldó jelenlét elhagyott bennünket. Isten népe sem becsülte meg élő, szabadító Istenét, hitét, templomát, papjait, prófétáit, hitéből fakadó gyönyörű kultúráját, ünnepeit és hétköznapjait, hanem hűtlenül más kincsek után járt. Ezért Isten megszomorította, megítélte népét sok vétke miatt (5). Isten elvette

Reformátusok Lapja 2019. február 3.


| AZ IGE MELLETT |

tőlük a rájuk bízott kincseket, azokat idegenek dúlták fel, szétszórták, és őket magukat is idegen földre vitték fogságba. Most az eddig bálványozott kincsek között sírhatnak a sajátjuk után. Gyászolnak a Sion útjai, mert néptelen a templom felé vezető út, nincsenek ünnepek, nincs istentisztelet, nincs Isten-jelenlét, nincs hit, csak a felszínes semmi, léggömb, kirakat, a fájdalmas üresség. Ennél még az is jobb, ha valaki legalább keseregni, sírni tud azért, ami korábban az övé volt, és újra elkezdi értékelni azt. Meg kell várnunk Isten ítéletét, hogy mi is felfedezzük a saját kincseinket? Jn 6,28–34  479. dicséret (22) „…összehívtad mindenünnen azokat, akiktől iszonyodtam.” (Jsir 2) A próféta siralmaiban úgy éli meg a pogány babiloniak otthoni pusztítását, valamint az idegen földre kényszerítő száműzetést, mint amikor olyanokkal kell egészen közeli kapcsolatba kerülnünk, akiktől egyébként iszonyodunk. Ebben a megállapításban senkire nézve sincs semmiféle minősítés. Egyszerűen arról van szó, hogy ami vagy aki nekem kedves, az a másiknak idegen, riasztó is lehet és fordítva. Ezért először mindenki becsülje meg a sajátját, aztán nyisson mások felé, hogy ezzel megtanulja tisztelni a másikat és aztán még jobban a sajátját. Amikor tehát olyanokkal vagyunk összezárva, akik egészen mások, mint mi, az maga a halál, mert az egyik „kicsapja” a másikat. Olaj és víz nem szíveli egymást. Ilyenkor démoni erők kezdenek el rombolni. Gondoljunk csak bele abba, hogy még a hozzánk hasonlók közelsége is lehet kellemetlen. Amikor katonák voltunk, tizenhatan voltunk egy körletben, és a folyosók kialakítása miatt az emeletes vaságyak kétszer négyesével egymáshoz voltak tolva. Csak túlélni lehetett ezt a közelséget, a zsúfoltságot. Képzeljük el ezt a közelséget azokkal kapcsolatban, akik sok tekintetben távol vannak tőlünk, és mi is tőlük – ha az Úr összehívja őket, és ők kezdenek el uralkodni… Jn 6,35–40  290. dicséret

II. 7. CSÜTÖRTÖK

(1) „…az Úr haragjának botja miatt.” (Jsir 3) Egy nép szenvedése mindig egyes emberek szenvedése. Ezért fogalmaz Jeremiás először egyes számban: „Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott…” (1) A próféta részletezi ezt a szenvedést: elsorvadunk, sötétben tapogatózunk, tehetetlenségünkben falakba ütközünk, „ragadozók” támadnak ránk, nevetségessé lehetünk, keserűséggel lakhatunk jól, miközben tele van életünk méreggel, békétlenséggel és sokszor nélkülözéssel is. Joggal csüggedhetünk el (1–20). Jeremiás rámutat a szenvedés okára is, amikor az Úr haragjának botjáról beszél (1). Milyen biblikus volt nagyanyám, amikor elkeseredésében azt mondta: „Tudod, ha az Isten szeret és haragszik, úgy megbüntet, hogy még a botját is utánad vágja!” Nem volt ebben a mondatban semmi istengyalázás, hanem egy sokat szenvedett nemzedék minden kínja, benne a saját életének sok sebe, és mégsem perlekedéssel, hanem bűnbánattal. Jeremiás végig úgy beszél a szenvedésről, hogy Isten cselekszi azt népe életében. Egyetlen lehetőségünk marad, az Úrhoz menekülni, őhozzá könyörögni (19), és újra megtelik szívünk reménységgel (21). Szeret az Úr, azért nincs még végünk (22). Jn 6,41–51  173. dicséret

II. 8. PÉNTEK

(20) „Az Úr fölkentje…” (Jsir 4) Jeremiás panaszolja, hogy királyuk, az Úr fölkentje foglyul esett. Valóban, Cidkijjá királyt megvakították, és Babilonba vitték a többiekkel együtt. Isten népe tisztelte királyát, az Úr küldöttének tartotta a vezetőt. Ezért „éltető leheletnek” nevezi itt Jeremiás a királyt, akinek fogságba vitele oltalmuk és reménységük elvesztése is volt (20). Az Úr hűséges fölkentje nélkül, felelős vezetés nélkül, valamint a vezetés tisztelete nélkül szétesik az élet, és a szabadságban is foglyok vagyunk. Ebben a helyzetben minden reménytelenné lesz. Azt gondoltuk, hogy jobb lesz, és rosszabb lett (20). Micsoda aktualitást fogalmaz meg Jeremiás: „Még a lépteinket is figyelték, a szabadba sem mehettünk ki.” (18) Az Úr igaz fölkentje, Jézus Krisztus feltámadott. Ő éltető leheletünk, az ő oltalma örök. Ővele a legreménytelenebb helyzet sem reménytelen. Jn 6,52–59  437. dicséret

II. 9. SZOMBAT

2019. február 3.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

sek és dóczysták végzős diákjainak nyitótáncával kezdődik. Büszkék vagyunk arra, hogy évről évre növekszik a jótékonysági szándékunkat támogató szervezetek, vállalkozások, cégek, gyülekezetek, intézmények és magánszemélyek száma. Ez teszi lehetővé, hogy jelentős segítséget adjunk közös áldozatvállalással.

Összefogásban megélt egység HEGEDŰS MÁRK

Derűs együttlétet ígér, így segít a Tiszántúli Református Jótékonysági Bál, amelyet ezúttal február 15-én tartanak Debrecenben. A rendezvény bevételével a lévai református gimnáziumot támogatják, jegyek még kaphatók. A részletekről Fekete Károly püspököt kérdeztük.

Miért szervez bált az egyházkerület? A tiszántúli református bálok a kulturált találkozás alkalmai, amikor ápoljuk a kapcsolatainkat. A keresztyén embertől Isten elvárja a természetességet. A keresztyén embernek éppúgy szüksége van vidám, felszabadult, derűs együttlétekre, mint bárkinek, de ilyenkor is meg tudunk maradni a keresztyén életformához illő határokon belül. Generációk és tájegységek, családok és barátok, lelkészek és egyházi alkalmazottak, presbiterek és érdeklődő egyháztagok vagyunk együtt négy-ötszázan a debreceni Kölcsey Központban. Közben pedig mindig van olyan jól átgondolt cél, amelyet buzgón segítünk. Mit jelent az egyházkerület életében a jótékonysági bál? A jótékonysági bál egyháztársadalmi esemény, amelynek rangja és jelentősége van a cívisvárosban, a Tiszántúli Református Egyházkerület székhelyén, Debrecenben. A rendezvény lehetőséget nyújt a találkozásra a kerület területén működő kilenc egyházmegye asztaltársaságainak. A Tiszántúl református intézményei is képviseltetik magukat óvodától az egyetemig. Hagyománnyá vált, hogy az est a debreceni refi6

Reformátusok Lapja 2019. február 3.

Ki a kedvezményezettje a XII. Tiszántúli Református Jótékonysági Bálnak? Most a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház elnöksége tehetett javaslatot a kedvezményezettre. Fazekas László püspök a Léván működő Czeglédi Péter Református Gimnáziumot nevezte meg, mi pedig örömmel segítjük őket a bál bevételével. Miért ragaszkodnak ahhoz, hogy határon túli református és magyar intézményt, közösséget támogassanak a befolyt összegből? A 2019. esztendőben hálát adunk Istennek, hogy immár tízéves a Kárpát-medencei reformátusság egysége. Ismerjük egymás gondjait, hiányait, szükségeit, ezért jelezni szeretnénk, hogy testvéreink nincsenek magukra hagyva ezekben. Az elmúlt évek örömteli tapasztalata, hogy a kölcsönös teherhordozáson áldás van. Átélni az összetartozást – ez táplálja önazonosságunk forrásait. Napról napra tanulunk, időről időre vizsgázunk összetartozásból. Nemcsak beszélni kell egymásról, hanem tenni is kell egymásért. Összetartozásunk értékőrzés, értékmegosztás és értékgyarapítás. Mindhárom feladatkörnek eleget teszünk, ha számon tartó szeretetünkkel és adományainkkal segítjük a felvidéki Léván működő református gimnázium tanulóit. Ha valaki nem tud elmenni a bálra, másképp is támogathatja a lévai gimnáziumot? Igen, a debreceni Püspöki Hivatalban támogatói jegyek is kaphatók, és pénzadományt is gyűjtünk.  FOTÓ: SZARVAS LÁSZLÓ

ÍGY VEHET JEGYET A BÁLRA Jegyeket február 11-én 12 óráig lehet vásárolni a Tiszántúli Református Egyházkerület Püspöki Hivatalának Titkárságán. Kétféle támogatói jegy kapható: az egyik tizenkétezer forintba kerül, amelyből ötezer forint szolgál jótékonysági célt, a másik kilencezer forint, ebből kétezer forintot fordítanak jótékony célra. Kapható diák- és családi jegy is. Pénzadományt az alábbi számlaszámra lehet küldeni: OTP 11738008–20011428. A közleménynél kérik feltüntetni: 111151 – BÁL. További információ kérhető a +36-52-614-500-as telefonszámon.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

P. TÓTHNÉ SZAKÁCS ZITA

Tűzben megpróbált emberek A szerző a Magyarországi Református Nőszövetség elnöke, nyugalmazott lelkipásztor

Tizennégy évvel ezelőtt tűz pusztított a parókiánkon. Néhány óra alatt semmivé lett, ami addig az életünk volt. Hála Istennek, hogy senki nem volt az épületben, mert nem élte volna túl az 1600 fokos izzást. Amikor olvastam január 23-án este a hírt, és láttam a képeket, összeszorult a szívem: olyan érzések tolultak fel bennem, amelyekről azt hittem, hogy már régen magam mögött hagytam őket. Tudom, mit jelent tehetetlenül nézni, ahogy az enyészeté lesznek az értéknek hitt dolgaink. Mert amit nem emésztett fel a tűz, azt tönkretette a víz. Örökölt intarziás bútoraink rózsaként nyíltak ki a bent keletkezett gőzben, szeretett könyveink izzottak,

„Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én, az Úr vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!” (Ézs 43,2–3) majd lángra kaptak, amikor kihozták őket az épületből. Az irodánkban félméteres gödör tátongott az íróasztal és a rajta lévő számítógépek helyén, nagyméretű színes fénymásolónk olyanná olvadt, mint egy tepsi. A szekrény, amelyben a klenódiumok, az úrasztaliterítő-garnitúrák és az anyakönyvek voltak, kívülről szénné égett, de belül minden érintetlen volt. Istennél más az értékrend. Tudom, mit jelent más ruhájában és kölcsönpalástban menni a szószékre. Megtanultuk, hogy több az élet. Megtapasztalhattuk, hogy Isten a tűzben is velünk volt, és annyi segítséget, szeretetet kaptunk nemcsak a gyülekezettől, hanem az egész településtől, távoli barátoktól, ismerősöktől, amennyit nem gondoltunk volna. Hosszú hónapokba telt, mire felmértük, mi minden kárunk lett. Szörnyű érzés volt válogatni a füstszagot árasztó könyvek és ruhák között. Aztán új időszámítás kezdődött: életünk tárgyai és eseményei tűz előtti és tűz utáni kategóriákra, korszakokra oszlottak. Megviselt, hogy lángokban láttam a Ráday Kollégiumot. Ott tanultam öt évig én is. Hálát adtam, amikor azt hallottam, hogy minden diák megszabadult, de gyötört a miértje, hogy egy édesapának

meg kellett halnia. Nehéz elfogadni, hogy nem tudjuk, mely órában ér véget az életünk. Legyetek készen, mondja Jézus. Csak bízni tudunk abban, hogy ő készen volt! Imádkozzunk a családjáért, hogy Isten Szentlelke adjon igaz vigasztalást nekik, és ne csak most segítsünk rajtuk, hanem folyamatosan! Az édesapát nem tudjuk visszaadni, de támogatásunkkal segíthetünk feldolgozni a veszteséget. Jó érzés volt megtapasztalni, hogy milyen sokan megmozdultak. Mai befelé forduló és csak magával törődő világunk emberében mégiscsak működik ott belül a szeretet: a másik megsegítése a bajban. De azt az érzést át kellett élnie a diákoknak, tanároknak, ott dolgozóknak, családjaiknak, hogy ami volt, az már nincs, vagy nem úgy van, ahogy eddig megszoktuk. Sok minden pótolható, de vannak dolgok, amelyek már csak emlékek maradnak. Új időszámítás kezdődik: tűz előtt és tűz után. Hónapokba telik, mire az ember felfogja, mi történt. Az első szó a hálaadásé Istennek, hogy nem ért bennünket nagyobb veszteség. De jönnek a miértek is: miért pont velünk, most és itt történt mindez? Biztosan azért is, hogy ez a közösség kézzelfoghatóan átélje Isten szabadítását. Nem lesz könnyű az életkezdés más kollégiumokban. Új rendet kell megszokni, másokkal kell együtt élni, kíváncsi emberek számtalan kérdésére kell válaszolni. Ez óriási missziói lehetőség is: református fiataljaink bizonyságot tehetnek olyanok előtt az Isten szabadító kegyelméről, akik eddig talán Isten nevét sem hallották, vagy tudatosan ateistának nevelték őket. El tudják mondani nekik az örömhírt – és hinni fognak nekik, hiszen ők tűzben kipróbált emberek. Ezek a fiatalok beszélhetnek arról, hogy a keresztyén ember életében is vannak megpróbáltatások, de aki Istenbe vetett hittel és bizalommal éli az életét, az nem roskad össze, hordozni tudja a terheket, el tudja viselni a veszteségeket, mert tudja, hogy vele van Krisztusa. Az ilyen ember ezért nem reménytelenül éli tovább az életét, mert „megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet” (1Kor 13,13).  2019. február 3.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

Leégett a Ráday utcai kollégium Futótűzként terjedt a hír a közösségi médiában, hogy kigyulladt a budapesti Ráday Felsőoktatási Diákotthon. A duBAGDÁN namelléki egyházkerület épületkompZSUZSANNA lexumában január 23-án, szerda este fél kilenckor csaptak fel a lángok. Még most sem tudni, hogy miért égett le a Ráday utca 28-ban található, százhatvanöt főt befogadó kollégium második és harmadik szintje. A tűz egyetlen áldozata, Farkas Zoltán, négygyermekes édesapa, az egyik vendégszoba lakója volt. A diákok nem sérültek meg. A kollégiumot valószínűleg újjá kell építeni. Csütörtök éjjel fél egykor már szállingóztak vissza a lakók a Ráday utca 28. szomszédos épületeibe, ahonnan a sűrű füst és a felcsapó lángok miatt evakuálták őket a Katasztrófavédelem munkatársai. A környék azonnal összefogott: a 9. kerületi önkormányzat és a Patrona Hungariae Gimnázium is melegedőhelyet nyitott a bajbajutottaknak, és minden diáknak lett szállása ismerősöknél, barátoknál, parókiákon. A tragédia híre az egyház egész közösségét megrázta: sok olyan lelkipásztor szülő aggódott itt élő gyermekéért, aki valamikor maga is a kollégium lakója volt.

8

Reformátusok Lapja 2019. február 3.


| AKTUÁLIS |

MI IS SEGÍTHETÜNK

Egyházunk bankszámlát nyitott, amelyen keresztül bárki támogathatja a tűzeset áldozatának árván maradt négy gyermekét és édesanyjukat. Adományukat az alábbi számlaszámra küldhetik el: Magyarországi Református Egyház 11100104-19024048-40000004. A közlemény rovatba, kérjük, írják be: „tűz”. A diákoknak szánt adományokat a Károli Gáspár Református Egyetem 11705008-20492223-as számú bankszámlájára utalhatják át, a közlemény rovatban feltüntetve: „tűzeset”. A református egyház és a Károli-egyetem vezetése azt kéri, hogy mindenki imádkozzon a gyászoló családért és a diákokért.

EGYMÁST RIASZTOTTÁK A tüzet az egyik hatodéves teológus észlelte. – Jöttem hazafelé a bevásárlásból, amikor füstre lettem figyelmes. Szóltam a barátomnak, és amikor azt láttuk, hogy egyre nagyobb a füst, azonnal elindultunk, hogy szobáról szobára járva figyelmeztessük a társainkat, hogy meneküljenek – mondja Borza Ferenc. Egyik teológustársuk megpróbálta poroltóval megfékezni a lángokat, de akkor már látszott, hogy ennél lényegesen nagyobb a baj. Az ötödik emeleten lévő könyvtárba is felmentek, tudván, hogy ott is van valaki – sokan az utolsó pillanatban értek ki az épületből, mindenüket hátrahagyva. Mivel vizsgaidőszak van, és többen is már mindegyik kollokviumukat letették és hazautaztak, illetve kiköltöztek, nem lehetett pontosan tudni, hányan voltak az épületben: hajnalra tisztázódott, hogy minden hallgató jól van. Az áldozat egy vendég volt.

ÖRÖM ÉS GYÁSZ A kollégium második és harmadik emelete szinte teljesen kiégett, az alsóbb szintek is megrongálódtak. A kollégisták másnap, január 24-én hatósági kísérettel pár percre visszamehettek a legszükségesebb dolgaikért. Ugyan a tantermekben nem esett jelentős kár, de mindent hamu borít, ezért a diákokat hazaküldték, felfüggesztve félévüket – kell még idő, mire újraindulhat az élet a feketébe borult falak között. Lányi Gábor, a kollégium igazgatója azt mondja, nehéz éjszakán vannak túl: minden nagyon gyorsan történt, sokat kellett rögtönözni, megpróbálni kideríteni, hogy mindenki épségben kijutott-e a házból. – Azon az estén hatvanhárman voltak bent az épületben, és további harmincnyolcan voltak Budapesten. Borzasztó

érzés volt várakozni, amikor valaki nem vette fel a telefonját, és nem tudtuk, életben van-e. Örülünk, hogy minden diák jól van, ugyanakkor mindannyiunkat megviselt, hogy mégis van egy halálos áldozat – mondja a lelkipásztor.

HOSSZÚ TÁVÚ MEGOLDÁST KERESNEK Az egyházkerület és a Károli-egyetem vezetőinek válságstábja a tűz másnapján döntött a szállásfelajánlások koordinációjáról, számlát nyitottak a beérkező pénzadományoknak, és felkérték a Magyar Református Szeretetszolgálatot a tárgyi felajánlások gyűjtésére és kezelésére – hangzott el az aznapi sajtótájékoztatón. Mint mondták, hosszú távú megoldást keresnek arra, hogy a tűzkárosult kollégistáknak mind az oktatást, mind a lakhatást lehetővé tegyék (lásd keretes írásunkat – a szerk.). Az épület számos intézménynek adott otthont: itt található a püspöki hivatal, a Bibliamúzeum, a Bibliás Könyvesbolt, a Magyar Református Presbiteri Szövetség irodája, a Parókia Portál szerkesztősége, a Török Pál Kari Könyvtár, a Ráday Könyvtár és Levéltár is – utóbbi kettő beázott az oltáskor. Az épületben keletkezett károk felmérése több napon át tart, addig nem térhetnek vissza az ott dolgozók, hiszen nincs fűtés, áram és víz.

AZONNAL ÖSSZEFOGTAK A tűz másnapján a református drogmisszió által működtetett Adna Café fogadta a felajánlott meleg ruhákat, cipőket, amelyeket önkéntesek válogattak szét nemek és méret szerint, és készítettek csomagokat társaiknak. A kávézó munkatársai ebédet is főztek a kollégistáknak. – Ez a legkevesebb, 2019. február 3.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

amit tehetünk – mondta Ambrus Kiry Noémi, a kávézó vezetője. A Magyarországi Református Nőszövetség félmillió forint gyorssegélyt utalt át és közadakozást hirdetett, a Kőris utcai gyülekezetben hétszázezer forint gyűlt össze, amellyel a kollégisták hazautazását támogatták. Január 25-én a Tatai Református Gimnáziumban és országszerte számos helyen gyűjtöttek adományokat.

MEGTARTÓ KÖZÖSSÉG A diákoknak szóló csütörtök délutáni tájékoztatón az egyetem más karainak hallgatói és a Hittudományi Kar tanárai is részt vettek. Mint mondták, a legnagyobb szükség most a közösségre és az összefogásra van. A Ráday 28. portája előtt együtt álltak sorba, együtt sírtak és nevettek hallgatók és tanáraik, várva, hogy felmehessenek azokba a lakószobákba, amelyek statikailag biztonságosak, és elhozhassák esetlegesen megmaradt dolgaik közül a legfontosabbakat. – Persze, itt vagyok, hol lennék? – válaszolja a telefonba füstös kesernyésséggel az egyik lakó. Egy másik fiatalember kaján mosollyal mutatja meg a csillogó, ezüst színű női pulóvert, amelyet kölcsönkapott. – Amink az előtérben volt, az mind elolvadt a nagy hőtől, de a szobában sok minden sértetlen maradt: ott volt az asztalomon, a csészém, benne a kávémmal, mintha mi sem történt volna – mondja az egyik teológa. Egyik társa hitetlenkedve veszi ki, majd rakja vissza összekormozódott alkalmi bőrcipőjét a nála lévő zacskóba – idő kell még, mire feldolgozza, ami történt. Ezt ki-ki a maga módján próbálja segíteni jó szóval, kérdéssel, öleléssel, támogató jelenléttel. – Épp a napokban beszéltük meg, hogy mennyire belaktuk, megszerettük ezt a helyet. Most nagyon kijózanító látni, mennyire törékeny és mulandó ez a földi otthon – mondja az egyik alsóbb éves fiú. Pár perccel később már a 90. zsoltárt éneklik – belekapaszkodva abba, hogy a hajlék, az örök, nem ég meg semmilyen tűzben. 

A KORMÁNY IS SEGÍTSÉGET ÍGÉRT

Az első hírek után azonnal számos felajánlás érkezett: az egyetem csütörtök déli válságstábja döntött a felajánlott szálláshelyek koordinációjáról, valamint egy külön számla létrehozásáról, amelyre a pénzadományokat várják. Bogárdi Szabó István hangsúlyozta: „sokaknak a kevés kis diákvagyonuk égett bent”, pótolni kell irataikat, eszközeiket. A tárgyi felajánlásokat a Magyar Református Szeretetszolgálat gyűjti és koordinálja. Felajánlotta segítségét a magyar kormány is: Orbán Viktor miniszterelnök péntek reggel személyesen látogatott el a helyszínre, és együttérzését fejezte ki Bogárdi Szabó István püspöknek, valamint felajánlotta, hogy a kormány segítséget nyújt a károk elhárításához és az épület rendbetételéhez.

10 Reformátusok Lapja

2019. február 3.


| AKTUÁLIS |

JAKAB BÁLINT MIHÁLY

Füst, könnyek, reménység Már második napja keringtek hírek, zajlottak beszélgetések arról, hogy leégett a kollégium, ahol a gyermekeink laktak: a Ráday. Nehéz volt a szívünk és mégis könnyű, hogy ők és minden gyerek kiszabadult a romlásból. Kettejük közül egyiküknek mindene megmaradt, a másiknak majdnem mindene odaveszett. A gyors szülői leltár és mérleg a vigasztalás, hogy rongy, eszköz, papír, okmány, minden pótolható, csak az élet nem. Az pedig megvan. Amikor itthon beléptek a házba az átható füstszagú bőrönddel, negyedéves orvostanhallgató lányom azonnal zokogni kezdett. A hazatérés biztonsága kimondatta vele a napok óta hordozott gondolatot, a számára legnagyobb veszteséget, az elvesztett közösséget: „Apuka, nem lesz többet hova visszamenni!” A statisztikában a Ráday 28. egy épület, de nekünk, reformátusoknak több: örökség, lelki, szellemi, kulturális központ. Igen, ez a Ráday. De még ennél is több: teológusok, lelkészgyerekek, határon inneniek és túliak otthona a főváros szívében. Azon a szerdai estén elsőéves egyetemista fiunk pizsamára kapva melegítőjét futott ki sokakkal az épületből. Remegő hangja még mindig itt cseng a füleimben: a tizenkilenc éves fiúé, aki látta lángba borulni tartózkodása helyét, és várta a nővérét, akiről annyit tudott, hogy nincs bent – és ez akkor vigasztalás volt. Éjfél előtt szeretet ölelte körül őket, vacsorát kaptak és szálláshelyet – ahogy mindenki, minden gyerek azon az estén. Valahonnan mélyről szólalt meg az ige: „Akik az Istent szeretik, minden javukra van azoknak.” Nem a romlás, a tűz, a menekülés és az elvesztett holmik a fontosak, hanem a megtapasztalt szeretet. Budapest névtelenségbe rejtőző reformátusai jelezték létüket, a szeretet arcot öltött. Száz-valahány gyerek három és fél óra után otthonra talált az arctalan nagyvárosban. Mintha az apostoli kor igazsága éledne: „Ne félj, nekem sok emberem van ebben a városban!” A lányom könnyei és fiam sápadt némasága a találkozás pillanatában mély hálát ébresztettek bennem. Nem az elveszett anyagit siratták, hanem az elveszett közösséget. A Ráday melegét, a bibliaórákat, a református együttlétet, amely talán egy életre meghatározza orvosok, teológusok, mérnökök, matematikusok, bölcsészek, szociológusok és ki tudja, kik összetartozását, akiknek lelki otthon, biztos pont és viszonyítási alap volt az ottani diáklét. Szülőként én sem az anyagit, hanem gyermekeimmel együtt a közösséget siratom, amely a Ráday volt. Köszönöm szülőként a Rádaynak, hogy nemcsak alvóhelye, hanem lelki otthona is volt gyermekeinknek. Egy kicsit a miénk is. És szeretnénk, ha újra az lenne. Orvostanhallgató lányom hazaérkezése másnapján korán ébredt, érződött zaklatottsága: „Apuka, én máskor a vizsgák után mindig hazavágytam és jöttem, most mégis ott maradtam. Ha nem maradok, akkor a testvérem egyedül lett volna. De így együtt voltunk a bajban is.” Tudod, mondtam, Istennél nincsenek véletlenek: mi, reformátusok hiszünk a predestinációban. Átélted, hogy vannak a miértek. És Istennek is vannak válaszai a miértekre. 2019. február 3.

Reformátusok Lapja 11


| AKTUÁLIS |

Országos összefogás Huszonnégy és félmillió forint érkezett a diákok megsegítésére a Károli-egyetem bankszámlájára január 28-án, hétfő délutánig. A legnagyobb összeg – egymillió forint – a sárospataki teológiáról érkezett, de volt több olyan magánszemély is, aki a teljes fizetését átutalta, hogy segítsen. Számos református gyülekezet felajánlotta a vasárnapi perselypénzét a diákoknak, illetve a tűzvészben elhunyt Farkas Zoltán családjának megsegítésére. A tűzkárosultakért imádkoznak a budapesti Egyetemi Református Misszióban lapzártánk után, január 30-án, szerdán 19 órától (1117 Budapest, Magyar tudósok körútja 3.). Az istentiszteleten befolyó adományokat a gyászoló családnak ajánlják fel. A református egyház és az egyetem vezetősége azt kéri, hogy mindenki imádkozzon a gyászoló családért és a diákokért. Több mint négyszázötven férőhelyet ajánlottak fel a leégett Ráday Felsőoktatási Diákotthon lakóinak. A felajánlások fele rövid távú, a másik része akár a tanév végéig biztosíthatja a diákok lakhatását. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem negyven, az ELTE ötven, a Szent István Egyetem huszonhat helyet, egy magánkézben lévő hotel pedig hatvan férőhelyet kínált a diákoknak. A Károli Gáspár Református Egyetem január 28-án kezdi meg a tárgyalásokat a szálláshelyekről. Az biztos, hogy mindenkinek lesz helye – jelentette ki Zsengellér József, az egyetem stratégiai rektorhelyettese. A Ráday Felsőoktatási Diákotthon százhatvanöt diákja közül harmincketten jelezték, hogy önállóan oldják meg a lakhatásukat, így százharminchárom hallgató elhelyezéséről kell az egyetemnek gondoskodnia, közülük negyvenketten a teológián tanulnak. A tűzben használhatatlanná váltak az egyetemen tanító professzorok szolgálati lakásai is, így több oktatónak és családjának kell lakást találni. A Dunamelléki Református Egyházkerület már tárgyal a bajbajutottak elhelyezéséről.  KOMMUNIKÁCIÓS SZOLGÁLAT

12 Reformátusok Lapja

2019. február 3.

SZÁZTÍZ ÉVE ITT LAKTAK

1855-ben indult meg Budapesten a protestáns lelkészek képzése, tíz évvel később vált külön az evangélikus és a református teológiai képzés, majd miután a mai Kálvin téri épületek szűknek bizonyultak, 1909-ben a Dunamelléki Református Egyházkerület bérbe vette a volt Ferencvárosi Dohánygyár épületét, azt alakította át teológiai akadémiává, internátussá, és itt helyezte el a Ráday Pál családjától 1861ben megvásárolt értékes könyvtárat. A kollégium jelenlegi lakóinak egy része a budapesti református teológia hallgatója, amely a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karaként működik annak 1993-as megalapítása óta. A fiatal teológusok hatéves tanulmányaik alatt nemcsak a Ráday utca 28. szám alatti épületben élnek, hanem az óráikat is itt hallgatják.


| AKTUÁLIS |

SZABÓNÉ LÁSZLÓ LILLA

Zoli nagyon szerette az életet... Negyvenhat éves, négygyermekes veszprémi családfenntartó hunyt el a január 23-i tűzesetben a Ráday utca 28. szám alatt működő református teológia kollégiumában. Farkas Zoltánra, a kollégiumtűz áldozatára a Parókia Portál írásával emlékezünk.

KÖSZÖNET A SEGÍTSÉGÉRT

A Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke január 24-i reggeli közleményében köszönetet mondott a tűzoltóknak, hogy a riasztástól számított nyolc perc alatt a helyszínre értek, és emberfeletti erőfeszítéseket tettek a tűz megfékezésére. Száz tűzoltó harminc gépjárművel, több óra megfeszített munkával, tizenkét vízsugárral és három vízágyúval oltotta el a lángokat hajnal háromra. A hivatásos tűzoltók munkáját a rózsadombi önkéntesek támogatták. Megköszönte a rendőrség munkáját, valamint a diákok megsegítésére érkezett több ezer felajánlást. Bogárdi Szabó István külön köszönetet mondott a 9. kerület polgármesterének, Bácskai Jánosnak, aki azonnal megnyitotta a közeli önkormányzat épületét a téli hidegben kint rekedt diákok előtt. Az önkormányzati dolgozók hajnalig bent maradtak a hivatalban, hogy segíteni tudjanak. A diákok biztonságban töltötték az éjszakát. A püspök köszönetet mondott a felajánlásokért a Magyarországi Evangélikus Egyháznak, a Magyar Református Szeretetszolgálatnak, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának, a lelkipásztoroknak, gyülekezeti tagoknak és minden jó szándékú embernek.

Zolit családi barátként ismerhettem. Igaz, leginkább felesége barátnőjének mondhatom magam, akivel együtt kísérgettük gyermekeinket az óvodába, majd újból és újból összehoztak az iskoláskor és a családi élet kérdései. Zolit azokon a reggeleken és délutánokon ismertem meg közelebbről, amikor egy-egy pesti tanításomkor felajánlotta autós segítségét. Zoli nagyon szerette az életet, benne a családját, feleségét, gyermekeit. Gondoskodó, figyelmes, gyöngéd férjként ismertem meg, akinek mindig van egy-egy jó szava, kedves mozdulata. Nemcsak részt vett a négygyermekes család mindennapjaiban, hanem rajongott feleségéért és lányaiért. Ugyanakkora és mégis megkülönböztetett szeretettel mesélt a lányokról – amolyan mesélős édesapa volt, aki nemcsak tanulta a népi mesemondást, hanem élte a gyermekeivel. Akinek volt türelme odatelepedni a gyermeki játék- és képzeletvilágba, és lelkesen építeni a fakockákat, játszani a playmobil-figurákkal és keresgetni a további játékhoz szükséges mütyüröket. Zoli nagyon szerette az életet, és kereste annak mélyebb értelmét is. Bár komoly református felmenőt mondhat magának, a pápai teológiát felvirágoztató Mándi Márton teológust és filozófust, az Istennel való élő kapcsolatot felesége oldalán, a bakonybéli bencés közösségben találta meg. Családapaként ebben a közösségben vezette gyermekeit a katolikus hitben és vett részt tevőlegesen is a közösség gazdagításában. Hasonló lelkesedéssel munkálkodott a bakonyi néptáncos közösség ügyein is a BakonyFolk Egyesület elnökeként, lelkes néptáncosként, népzeneszerető emberként. De a Bakonyhoz leginkább természetszeretete kötötte. Fiatal éveitől kezdve járta egyedül is a rengeteget, nem is nagyon vágyott távolabbi helyekre, elég volt neki a bakonyi erdő. Zoli nagyon szerette az életet és nagyon élvezetesen tudott mesélni róla. Azokon a közös autós utazásokon a reggeli dugóban araszolva lelkesen mesélt az aznapi munkájáról. Nem is annyira a programozói problémákról, hanem a közösségről, az emberekről, akikkel dolga volt. A hardverek, szoftverek, különböző technikai megoldások mellett és mögött is meglátta, értette és együttérzett a hús-vér emberrel, akiben ott vannak az élet igazi kérdései. Hitt a közösségben, a szabad és bizalomra épülő csapatmunka áldásaiban, az emberarcú munka örömében. Nem csoda, hogy munkatársakat bíztak rá, akiknek közösségépítő, csapatépítő tréninget szervezett még pár hete Bakonybélben. 2019. február 3.

Reformátusok Lapja 13


| AKTUÁLIS |

Zoli nagyon szerette az életet, amelyben egyszerre igyekezett helytállni felelős, dolgozó, alkotó, a világot jobbá tevő férfiként és családját vezető, egzisztenciális biztonságot nyújtó családapaként, szerető férjként. Miközben munkája egy nagyon speciális szakterületen tartotta, mindig is nyitott és érdeklődő maradt a világ megannyi szegmense felé. Magas szinten, nemzetközi szakirodalmi tájékozottsággal foglalkozott elméleti fizikával, de ugyanígy érdekelték az emberi lélek és tudat kérdései, a két terület kapcsolópontjai, az idő fogalma és az időérzékelés az emberi tudat és tudattalan határán. De Zolival bármiről lehetett beszélgetni, mert félelmetes memóriája volt. Amit egyszer elolvasott, benne maradt bármilyen témában. Nem is csoda, hogy a szokásos hétfő esti kikapcsolódása a Kocsma-Kvíz volt, ahol veszprémi csapatát az országos 10-be segítette. Zoli széleskörű, magas szintű tudása ellenére sem volt amolyan elméleti magaslatokba zárkózó tudóstípus, mert ízig-vérig társasági és közösségi ember is volt. Könnyen teremtett bárkivel kapcsolatot. Általános derűje, nyitottsága, vicces szófordulatai, játékos megjegyzései hamar jókedvet, felszabadultságot teremtettek környezetében. Sokan kötődtek és fordultak hozzá. Amolyan jó kedélyű ember volt, akivel jó volt egy légtérben lenni, megkérni valami szívességre, felhívni, hogy beszélgessen vele az ember.

SEGÍTSÉG A CSALÁDNAK

Zoli nagyon szerette az életet. És nem futamodott meg a nehéz és próbákkal teli időszakoktól sem. Harcolt bennük. Jó volt nyíltan, őszinte megosztásokban beszélgetni az élet közepén, derekán felmerülő kérdésekről, családi, munkahelyi, közéleti megpróbáltatásokról, új utak kereséséről. A felelős, a személyes és közösségi növekedést adó bölcsesség útját kereste ő is, mint mindnyájan életünknek ebben a szakaszában. Érthetetlen és megmagyarázhatatlan az az értelmetlen halál, ami véget vetett ennek az útkeresésnek. Ebben az érthetetlen és értelmetlen veszteségben csak az élő hitbe foglalt reménység ad vigaszt: Zoli nagyon szeretett élni. Hitünk és reményünk, hogy immár övé az örök élet gazdagsága és nekünk ígért bősége. Krisztusban övé lehet a mennyei élet teljessége. A családfenntartó hiánya, egy édesapa, férj után maradó űr leírhatatlan, elképzelhetetlen. Nekünk, a tragédiát átélő közösségnek – és mindazoknak, akik közel álltak hozzá vagy csak hírből hallottak róla, de együttérzésre indult a szívük – azokat a szavakat tudom itt, a megrendültség napjaiban felidézni, amelyeket éppen a haláleset előtti napon jegyeztem fel összefoglalásként a lelki naplómba egy barátom özvegyekről és hajadonokról szóló igehirdetését hallgatva: „Életreményt kap, aki érzi a közösség biztatását, hordozását. Ez az igazi istentisztelet. Meglátogatni az özvegyeket, védelmezni a hajadonokat. Miközben az, ahogy Isten az egyedülálló ember mellett áll, lehet áldás. Így lehet az özvegy is, a hajadon is valamiképp mégis áldott állapotban.” 

Farkas Zoltán Nagyatádon született, Barcson járt középiskolába, majd a veszprémi Pannon Egyetemen végzett informatikus mérnökként. A munkája már egy ideje hosszabbrövidebb időszakokra a fővároshoz kötötte. Az utóbbi fél évben egy piacvezető pénzügyi tanácsadó cégnél az információs biztonságban dolgozó informatikus csapatnak lett a vezetője, emellett doktori tanulmányokat is folytatott az ELTE Pszichológiai Karán, így a hétből egy-egy napot a Ráday utcában szállt meg, hogy ezeken az estéken zavartalanul foglalkozhasson kutatási témájával. Halála leírhatatlan űrt hagyott maga után. Gyászolják felesége, gyermekei, édesanyja, édesapja, testvére, annak családja, felesége családja, további rokonai, barátai, munkatársai, mindazok, akik valamilyen módon kapcsolódtak hozzá, és akiknek megindult a szívük az elmúlt napokban, értesülve a kollégiumban történt tragédiáról. A Magyarországi Református Egyház minden lelki és anyagi segítséget megad a gyászoló családnak, támogatásukra a következő számlaszámot különítették el: Magyarországi Református Egyház, 11100104-19024048-40000004. A közlemény rovatba, kérjük, írják be: „tűz”. Kérjük, aki szeretné támogatni az árván maradt gyerekeket, az a fenti bankszámlaszámra küldje el adományát.

14 Reformátusok Lapja

2019. február 3.


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Teológusnyelven teodíceának nevezzük azt, amikor Isten hatalmára és szeretetére, valamint a kettő összefüggésére kérdezünk rá. A tragédiák és balesetek mindig felvetik ezt: Isten vagy szeret, de nincsen hatalma, hogy megmentsen a rossztól, vagy van hatalma, de nem szeret, ezért engedi megtörténni a bajt. Nincs jó válasz. Ösztönösen bűnösöket keresünk, így akarunk értelmet adni az érthetetlennek. Félelmünkben és tehetetlenségünkben hamis biztonságérzetbe ringatjuk ezzel magunkat: nem minket ért a veszteség, mert mi jobbak vagyunk, ők bizonyára megérdemelték. Jézus szerint nem így van. „Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámnál, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Nem! Sőt azt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy elvesztek.” (Lk 13,4–5) Miért történnek tragédiák? Irányítja valaki, vagy véletlenül esnek meg a dolgok? Jézus válasza rejtélyes: ők nem voltak bűnösebbek, mint azok, akik ezúttal nem lettek áldozattá. Lehet, hogy életvitelükben vannak jobbak és rosszabbak. De a tűzeset, árvíz, sárlavina, háború, gyilkosság, földrengés nem Isten ítélete a bűnös emberen. Pedig mi szeretjük így értelmezni, hogy babonásan távolra toljuk magunktól ezek esélyét. Egyszerűbb esetekben, amikor valakit elbocsátanak, alulmarad egy vitás helyzetben, betegség éri, úgy gondoljuk, biztosan ő hibázott. Hogy érdemeink és vétkeink szerint történnek a dolgok. Jézus azonban nem ezt tanítja. Isten irgalmasságáról és szeretetéről beszél, mindnyájan ebből élünk. Akkor miért történik meg az egyik emberrel a rossz, a másikkal pedig miért nem? A biológiai és természeti törvények érvényesülnek. Ilyen egyszerű és rideg a valóság. Nem irgalmasság vagy büntetés kérdése a gravitáció törvénye. Összedőlt a torony, aki ott volt, azt megölte. Ugyanakkor a baj és a tragédia hitünk próbája is. Teszt. Nem magától értetődő az egészség, a harmónia, az élet. Meddig tart Jób hite? Hűséges marad-e Istenhez akkor, amikor szenved és nem érti? A katasztrófa és az ember bűne nem áll egyenes arányban egymással. Mit akar a teremtő Isten? Az ő akarata valósul meg, vagy az emberé? Én irányítom az életemet, vagy Isten? Beleszól ügyeimbe, lehetőséget ad, vagy én döntök magamról? A válasz: nem vagy-vagy, hanem is-is. Rajtunk is múlik. Isten akarata érvényesül, és szabad akaratot ad nekünk is. Isten kezében vagyunk a katasztrófák idején is, nem a véletlen vagy a sors szeszélye dobál bennünket. De rajtunk múlik, hogyan válaszolunk a tragédiára. 

IMÁDKOZZUNK!

Veled

Amire vártam, itt van. Eljött az, akit hívtam. Te vagy az, eljöttél, Uram. Élek, és nem vagyok magam. Ámen.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Hiábavaló látomások Izráel történelmében többször találkozunk olyan udvari prófétákkal, akik nem az Úr szavát hirdették és mondták, hanem azt, amit az uralkodó vagy a nép akart hallani. Az ilyen „megélhetési” prófétákkal szemben többször léptek fel az Úr által elhívott próféták. Ennek egyik jeles példája Jeremiás próféta esete, aki vitába keveredett Hananjá prófétával (Jer 28). Jeremiás ebben a vitában elmondta Hananjának, hogy mi különbözteti meg az igaz prófétát a hamis prófétától: „a prófétai ige beteljesedésekor majd kiderül, hogy valóban az Úr küldte-e azt a prófétát.” (Jer 28,9) Heti bibliai szakaszaink között, Jeremiás siralmaiban azt olvashatjuk, hogy a babiloni fogságba kerülés egyik oka a hamis próféták megtévesztő tevékenysége: „Prófétáid hiábavaló látomásokkal ámítottak téged! Nem leplezték le bűnödet, hogy fordítsanak sorsodon, hanem hiábavaló látomásokkal félrevezettek téged.” (JSir 2,14) Nem az Úr szavát keresték, hanem csak emberi vágyakat, reményeket hirdettek, embereknek akartak tetszeni és nem az Istennek (vö. Gal 1,10). Rendkívül veszélyes ez a fajta lelkület és hozzáállás, hiszen nemcsak arra hoz veszedelmet, aki mondja, hanem egy egész közösségre és népre. Bizony ma is előfordul, hogy emberi vágyakat és terveket úgy akarunk beállítani, mintha az Isten terve és akarata lenne. Merjük és akarjuk keresni Isten akaratát és szándékát, és tudjuk kimondani, ha kell: „ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.” (Mt 26,39) Fogadjuk meg Pál apostol intését: „Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből, jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak, és nem mint embereknek, mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól.” (Ef 6,6–8)  SZETEY SZABOLCS

2019. február 3.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

Lovasberény reflektorfényben Február harmadikán akár sok százezren is láthatják majd a lovasberényi református templomban tartott istentiszteletet, HEGEDŰS ugyanis az alkalmat a Duna televízió közBENCE vetíti. A kétezerötszáz lakosú község lakosságának negyede vallja magát reformátusnak, közülük száznegyvenen szerepelnek az egyházközség választói névjegyzékében. Lovasberényben az általános iskolát és a két óvoda egyikét a református gyülekezet tartja fent. Már az első pillanattól látszik a gyülekezet odaadó gondoskodása és jó sáfárkodása, legalábbis erre gondolhatunk, ha rápillantunk a felújított parókiára, templomra és az iskola épületére. Az 1786-ban épült, azóta többször felújított templom a parókia udvarán áll, tőle jobbra a gyülekezeti terem, majd az óvoda és az iskola épületei nyújtóznak, balra pedig a lelkészlak és a lelkészi hivatal található. – 2006 óta vagyunk itt lelkészek a feleségemmel, Líviával – mondja kérdésünkre Hajdú Szabolcs Koppány lelkipásztor, miközben a lelkészi hivatalban beszélgetünk. Az íróasztalon kaotikus rendben keverednek egymással a különböző kérdőívek, jelentések, református kiadványok és folyóiratok, sok az adminisztrációs feladat.

LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE A negyvenes éveiben járó lelkészre jellemző, hogy általában nincs egy szabad perce sem, és úgy tűnik, munkája nem is lesz kevesebb. Néhány hónapja ugyanis a Vértesaljai Református Egyházmegye lelkészi főjegyzőjévé választották, így most az egyházi törvények értelmében rá vár a feladat, hogy helyettesítse a közelmúltban tisztségéről lemondott esperest. – Most különösen igaznak érzem azt a bibliai tanítást, amely szerint minden napnak megvan a maga baja, még ha nem bajként tekintek is ezekre a szolgálatokra – mondja mosolyogva a lelkipásztor. Az ezredforduló után és a 2006 óta eltelt bő egy évtizedben nagy fejlődésen ment keresztül a lovasberényi egyházközség. Megújult az évszázados református templom, ahogyan a parókia és a lelkészi hivatal is. Az egyház átvette az önkormányzattól a falu egyetlen iskoláját, amelyet kibővítettek, két éve 16 Reformátusok Lapja

2019. február 3.

pedig egy óvodát is alapítottak. – Ha egy gyülekezetben vannak eredmények és látszik a fejlődés, azt áldásnak nevezzük. Mi csak tesszük a dolgunkat, de mindez nem egy ember munkája, hanem egy közösségé, egy csapaté. Mi itt ezt a csodát éltük meg az elmúlt tizenhárom évben – mondja a lelkipásztor. Csodákból pedig, úgy tűnik, nincs hiány Lovasberényben.

ISTEN AJÁNDÉKA A feljegyzések már 1600 után megemlítik a település református iskoláját, amelyet 1948-ban államosítottak és ös�szevontak a katolikus felekezet iskolájával. Több mint hatvan év elteltével azonban, 2012-ben a református egyház, önkormányzati megkeresés után, átvette az intézményt. – Hiszem, hogy az iskolát ajándékba kaptuk az Úristentől – kezd az iskola átvételének történetébe Hajdú Szabolcs Koppány. Elbeszéléséből kiderül, hogy már 2007-ben megkereste a


| REFORMÁTUS ÉLET |

Ide tényleg csak azok hozzák a gyerekeiket, akiknek ez a keresztyén, református értékrend szimpatikus, vagy ebben élnek ők is – mutat rá a lelkipásztor, aki szerint már most látszik a munka eredménye. Nemcsak abban, hogy az innen iskolába kerülő gyermekeknek már teljesen más a hozzáállásuk az egyházhoz, hanem abban is, hogy három év alatt kinőtték a régi ebédlőből kialakított óvodaépületet.

gyülekezetet az önkormányzat ezzel kapcsolatban, de a végső szavazás eredményeként az intézmény akkor nem került egyházi fenntartásba. – Utólag csak hála van bennem ezért, mert akkor még csupán egy éve voltunk itt, fiatalok, komoly tapasztalat nélkül. Abban az időszakban inkább arra volt igény, hogy energiáinkat a gyülekezet építésére fordítsuk, mintsem elkezdjünk intézményes életet élni. Ezért most azt mondom, hogy akkor annak nem volt itt az ideje. Viszont 2012-ben, amikor újra megkérdezte az önkormányzat, hogy át tudnánk-e venni az iskola működtetését, már mögöttünk állt ebben a kérdésben egy erős, stabil presbitérium, elkötelezett emberekkel, akik képesek voltak átlátni ezeket a folyamatokat – idézi fel a kezdeteket a lelkipásztor. 2012 szeptemberében kezdte el működését a Reményik Sándor Református Általános Iskola lovasberényi székhellyel

és egy vértesacsai tagintézménnyel, összesen kétszázhetvenhárom beiratkozott tanulóval. A következő évben nemcsak a pátkai kis református iskola tagozódott be az intézményrendszerbe, hanem elkezdődött az alapfokú művészeti oktatás is mindegyik településen. Az intézményt ettől a tanévtől kezdve Reményik Sándor Református Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolának hívják. A reformátusok bár megtehették volna, hogy gyökeres változásokat vezetnek be az iskola életében, nem ez történt. – Azt tapasztaltam meg a saját életemben is, hogy Isten engem semmire sem kényszerített. Valahogyan megtalált, magához vonzott, és azt kéri tőlem is, hogy legyek szabad abban, ahogyan őt szolgálom, és legyek nyitott. Ő utakat mutat nekem, de helyettem nem akar dönteni, helyettem nem fog élni. Mi ezt az Istentől kapott szabadságot akartuk valamiképpen visszatükrözni az intézmény felé. 2019. február 3.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |

Például úgy, hogy nem tettünk kötelezővé plusz alkalmakat. Hiába lett református általános iskola, tudjuk, hogy mi érkeztünk ebbe a rendszerbe. Hetente van áhítat, és havonta egyszer családi istentiszteletet tartunk itt, a templomunkban – mondja a lelkipásztor.

AZ ALAPOK A lovasberényi intézmény időközben szinte teljesen megújult, és többszörösen is kibővült. A régi épület mellé új étkezőt és tálalókonyhát is építettek az önkormányzattal közösen, hogy a diákoknak ne kelljen különálló épületbe átmenniük, ha eljön az ebéd ideje. A megüresedett régi ebédlőnek otthont adó, egyházi tulajdonú épület sorsa is hamar eldőlt. – Egyszer elsétáltam az épület előtt és eszembe jutott, hogy itt lehetne az alapokat lefektetni – idézi fel az óvodaalapítás ötletét Hajdú Szabolcs Koppány. Elmondása szerint korábban is észrevették, hogy a református iskolába járó diákok híján vannak a protestáns, keresztyén nevelés alapjainak. Nem tudják, hogyan gondoljanak Istenre, vagy mit gondoljanak a templomról, és hogy egyáltalán mi zajlik benne. Végül 2016 szeptemberében megnyitott a Reménység Óvoda. – Mivel ezt nem örököltük, hanem mi alapítottuk, bátrabban nyúltunk hozzá. Itt nem meglepő, ha a szülői értekezletet énekkel és áhítattal kezdjük. Mivel van önkormányzati óvoda is a faluban, ezért ez csak a második a sorban. Ide tényleg csak azok hozzák a gyerekeiket, akiknek ez a keresztyén, református értékrend szimpatikus, vagy ebben élnek ők is – mutat rá a lelkipásztor, aki szerint már most látszik a munka eredménye. Nemcsak abban, hogy az innen iskolába kerülő gyermekeknek már teljesen más a hozzáállásuk az egyházhoz, hanem abban Vasárnap már az egész ország megismerheti a befogadó, is, hogy három év alatt összetartó és büszke lovasberényi gyülekezetet, kinőtték a régi ebédlőamely az elmúlt évek alatt a környék legnagyobb ből kialakított óvodaépületet. Nagy örömöt foglalkoztatója lett, ugyanis az intézményrendszeren belül szerzett a gyülekezetösszesen nyolcvankét embernek adnak munkát. nek és az intézménynek, hogy az országos református óvodafejlesztés első körébe bekerültek, így építkezésbe kezdhetnek a szomszédos telken, amelyet már korábban megvásárolt a gyülekezet. Közben a lelkészi hivatalból átsétálunk az iskolába, ahol egymásnak adják a kilincset a napköziből hazainduló gyerekek. „Áldás, békesség!” – köszönnek egymás után a tiszteletesnek, akit az egyik kislány még meg is ölel, miközben elszalad mellette. A bejárattal szemben a névadó Reményik Sándor agyagból készült portréja fogad, amelyet néhai Ütő Endre operaénekes, később keramikus ajándékozott az iskolának. Rajta a sokat idézett Reményik-gondolat: „Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát!” 18 Reformátusok Lapja

2019. február 3.


| REFORMÁTUS ÉLET |

A falakat a művészeti iskola tanulóinak alkotásai díszítik, amelyek közé néha egy-egy környezettudatosságra nevelő információs tábla is vegyül. A negyedikesek osztálytermébe tartunk, ugyanis nemsokára rájuk figyel majd az egész ország.

A KÖZVETÍTÉS – Néhány hete csörgött a telefon: vállaljuk-e azt, hogy február harmadikán Lovasberényből közvetítse a Duna televízió a vasárnapi istentiszteletet. Mi pedig igent mondtunk – emlékezik vissza Hajdú Szabolcs Koppány a felkérésre, amelynek híre hamar végigszaladt Lovasberényen. – Izgatott lett a gyülekezet és az egész a falu. Már olyan emberektől is kaptam kérdéseket ezzel kapcsolatban, akik nem is a gyülekezetünk tagjai. A gyomrunk most szűkebb, mint amilyen lenni szokott.

A művészeti iskolában felmenő rendszerben tizenkét évfolyamon zajlik a zene-, képző- és iparművészeti oktatás, a különböző tanszakok középiskolásoknak és felnőtteknek is elérhetők. De a szerkesztő azt mondta, hogy nem kell aggódnunk, legfeljebb úgyis csak egymillió ember láthat majd bennünket, és ettől teljesen megnyugodtunk – mondja Hajdú Szabolcs Koppány, aki tréfálkozva megjegyzi azt is, hogy mivel előre kérik az istentisztelet forgatókönyvét, így hamarabb meg kell majd születnie a prédikációnak, mint ahogy általában szokott. A tévés közvetítés napján épp családi istentisztelet lesz, amelyen az iskola negyedik évfolyama szolgál majd. Osztályfőnökük, Magyarné Szita Melinda elmondása szerint az egész osztály nagyon izgatott, mint amilyenek általában a fellépések előtt lenni szoktak. – Nagyon jó közösség a negyedik osztály, szeretnek szerepelni. Erősségük a próza és a színjátszás – árulja el a pedagógus. A diákok az istentiszteletre igei szolgálattal, imádsággal és egy rövid történet előadásával készülnek, illetve zenekarral kiegészülve énekelni is fognak. A gyerekekkel már sokat beszélgettek a vasárnapi feladatról, de azt még nem fogták fel, hogy ennyire sokan is nézhetik majd őket a tévében. – Majd talán a szombati főpróbán, a kamerabeálláskor tudatosul bennük. Most még nincs lámpalázuk – mondja az osztályfőnök. Vasárnap már az egész ország megismerheti a befogadó, összetartó és büszke lovasberényi gyülekezetet, amely az elmúlt évek alatt a környék legnagyobb foglalkoztatója lett, ugyanis az intézményrendszeren belül összesen nyolcvankét embernek adnak munkát. – Nem titkolom, ezt nem tudnánk csinálni, ha nem éreznénk azt a szeretetet, azt a megbecsülést, amelyet a gyülekezettől, a presbitériumtól kap az egész családom – vallja be a lelkipásztor. Közben már újra az utcán sétálunk, a téli napsütésben csak úgy szikrázik a hófehér templom.  A SZERZŐ FELVÉTELEI 2019. február 3.

Reformátusok Lapja 19


KÖNTÖS LÁSZLÓ

Identitás Az identitás napjaink divatszava. Mintha ma mindenki az identitását keresné: a nő, a férfi, a család, a nemzet, Európa, a civilizáció. Az ember. Ez arra utal, hogy napjaink szinte egyetemes élménye a megroppant, avagy elveszett identitás utáni hajsza. A kérdés nagyon egyszerű: hogyan „szerezhetünk” identitást? Még egyszerűbben: hogyan érezhetnénk jól magunkat a saját bőrünkben? A témának mára már óriási szakirodalma van, teóriák sokasága született az identitás meghatározására. Vélhetően azért, mert noha fogalmilag meg tudjuk ragadni, mi az identitás, az önmagunkkal azonosulás képessége, valahogy mégis van itt valami titokszerű, ami rendre kicsúszik a kezünk közül. Ha ugyanis az önazonosság nem magától értetődő, hanem olyasmi, amit meg kell szerezni, fel kell

Ha tehát azt kérdezzük, melyik az a végső és legteljesebb azonosulási pont, amellyel a megélt közösség az ember identitásának végső alapja, akkor a válasz teljesen egyértelmű: Isten. építeni, el kell érni, meg kell őrizni, akkor ez azt jelenti, hogy van olyan is, amikor az ember nem érzi azonosnak magát önmagával. No, ez a titok. Honnan van az, hogy az ember tudja önmagát kívülről is látni, és ezzel együtt még arra is képes, hogy nem tud igazán önmaga lenni? Honnan van az, hogy az ember képes reflektálni önmagára, kívülre kerülni önmagán, de egyáltalán nem olyan magától értetődő, hogy azonosuljon önmagával? Ez a kérdés elvezet a szellem titkához, de ezt most hagyjuk. Minden jel arra mutat, hogy az önazonosság elérésének az a titka, hogy az embernek valami mással kell azonosulnia ahhoz, hogy önmaga lehessen. Korunk nagy identitáskérdései mögött ez a nagy kérdés áll: mivel lehet azonosulni? Ha pedig arra keressük a választ, hogy korunk válságtüneteit miért lehet összefoglalóan identitásválságnak nevezni, akkor a válasz az, hogy megroppantak a régi-hagyományos identitáskeretek, vagyis azok az azonosulási pontok, amelyekben még hinni lehet. Mintha minden, amivel korábban még azonosulni lehetett, ami még magától értetődőnek tűnt, elvesztette volna az érvényét. Helyette megszületett a „független” egyén, aki már mindent megkérdőjelez, akinek semmi sem állandó, aki mindent csak kí20 Reformátusok Lapja

2019. február 3.

vülről néz – legfőképpen önmagát. Nincs már férfi, nő, család, nemzet, nincs már közösségi kultúra, civilizáció, de nincs már keresztyénség sem, egyáltalán semmi sincs, amivel azonosulni lehetne. Ha pedig nincs mivel azonosulni, akkor eleve elvész az önazonosság megszületésének a lehetősége. Az ember már csak olyan, még ha ez titok is, hogy azonosulnia kell önmagán kívül valami mással, hogy önmaga lehessen. Ha nincs eszme, nincs vízió, ha nincs semmi sem, amiért lelkesedni lehet, akkor az önazonosság utáni hajsza eleve reménytelen, és marad az önmagától elidegenedett egyén, aki arra van kárhoztatva, hogy soha ne érezze jól magát a saját bőrében. Így lesz az identitásvesztés korunk alapélménye, amelynek az a tartalma, hogy az ember soha nem tud önmagán belülre kerülni, mert önmagán kívülre került. Látja önmagát, de már nem azonos önmagával. Nincs lelkesültség, ami, azt hiszem, az identitás legbelső lényege. Ez az állapot természetesen visszautal az identitásvesztés alaptörténetére, az Istennel való teljes közösség megroppanására, amikor is Ádám és Éva a bűnesetet követően meglátták önmagukat, hogy tudniillik meztelenek. Kívülre kerültek önmagukon, mert kívülre kerültek az Istennel való közösségen. Ha tehát azt kérdezzük, melyik az a végső és legteljesebb azonosulási pont, amellyel a megélt közösség az ember identitásának végső alapja, akkor a válasz teljesen egyértelmű: Isten. Az ember már csak olyan, hogy az Istennel való közösség nélkül nem tud igazán teljesen önmaga lenni. Isten az emberi identitás végső alapja. Ebben természetesen van valami misztikus, amit a keresztyén üzenet úgy fogalmaz meg, hogy „unio mystica cum Christo”. A Krisztussal való misztikus egyesülés. „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” Ettől még természetesen nem szűnnek meg az e világi közösségi identitáskeretek, sőt inkább arra adattak, hogy az Istennel való közösség felé mutassanak. Hamis tehát az a nézőpont, amelyik azt feltételezi, hogy a hagyományos azonosulási közösségek immár érvényüket vesztették, és majd a mindentől izolált és független egyén megalkotja önmaga identitását. Nem alkot meg semmit sem, csak szembetalálja önmagát a nagy semmivel. Ám mégis, mindezeken túl látnunk kell, hogy Isten az identitásunk végső alapja, akivel azonosulni lehet – mert ő azonosult velünk a Krisztusban. 


| GONDOLATOK |

FAGGYAS SÁNDOR

Okosvilág A szerző újságíró, a Magyar Hírlap Táncsics Mihálydíjas szerkesztője, csillaghegyi presbiter, a Protestáns Újságírók Szövetsége alelnöke

ILLUSZTRÁCIÓ: BOOKING.COM

A magyar internetezőket aligha rázta meg az a január közepén megjelent hír, hogy Sasebo japán város egyik hoteljében a menedzsment úgy döntött, a robotalkalmazottak felét leépíti. Hogy miért? Mert a munkaerő-takarékos gépek több problémát okoztak, mint amennyit megoldottak, emiatt egyfolytában emberi beavatkozásra volt szükség a zavartalan működéshez. A Henn na volt az első robotok által működtetett szálloda, s a menedzsment a különleges vendégélmény mellett hatékonyságot is várt a robotgárdától, de sajnos nem így történt. Így az okosgépek helyett részben vissza kell venniük az

emberi alkalmazottakat. Pedig úgy tűnt, a japán robothotel már annak a „szép új világnak” egyik úttörő terméke, amely a mesterséges intelligencián alapul. Korunk egyik sztártörténésze, Yuval Noah Harari új könyvében (21 lecke a 21. századra) olvasható, hogy 2017. december 6-án újabb kritikus mérföldkőhöz érkeztünk. Ugyanis a Google egyik új szoftvere legyőzte az addigi számítógépes sakkvilágbajnokot, bár nem programoztak bele semmiféle sakktudást, ehelyett a legújabb gépi tanulási elveket alkalmazva úgy tanult meg sakkozni, hogy saját maga ellen játszott. A sakkot évszázadokon át az emberi intelligencia egyik koronájának tartották, az AlphaZero azonban négy óra alatt jutott el a teljes tudatlanságtól a mesteri kreativitásig, mégpedig mindenfajta emberi segítség nélkül. Harari szerint ugyanez az áttörés megtörténhet az élet bármely területén, bármely szakmában és munkahelyen, és a technológiai forradalom új hulláma hamarosan milliókat, sőt milliárdokat lökhet ki a munkaerőpiacról, és globális mértekben

létrehozhat egy hatalmas és hasznavehetetlen társadalmi osztályt, olyan felfordulást okozva, amit egyetlen ismert ideológia és politikai-gazdasági struktúra sem lenne képes kezelni. Harari technológiai jóslata, illetve társadalmi borúlátása korántsem az első. Korunk egyik leg­ sokoldalúbb és egyben legsikeresebb technológi­ai guruja, a milliárdos Elon Musk már évekkel eze­lőtt figyelmeztetett arra, hogy a mesterséges intel­ ligencia az emberiségre leselkedő legnagyobb egzisztenciális veszély, „a démont idézzük meg” vele. Ezt azonban (még) nem érzékeli az emberek túlnyomó többsége, akik mohón vásárolják az újabb és újabb csúcstechnológiai kütyüket, okoseszközöket. Például egy felmérés szerint a magyar férfiak 79 százaléka vásárolna mesterséges intelligencia (MI) által vezetett, vagyis önvezető autót, s a megkérdezettek közel fele mondta azt, hogy befeküdne olyan műtétre, amelyet robot végez. Honfitársaink többsége szerint az MI hatékonyabbá teszi a munkát, megkímél a rutinfeladatoktól, emeli a szolgáltatások színvonalát, megkönnyíti a kommunikációt, az utazást és a házimunkát. Súlyos fenyegetésnek csak a kutatásban részt vevők 23 százaléka nevezte. Jelenleg a biotechnológia és az információtechnológia – egymással egyre inkább összekapcsolódó – forradalmát éljük meg, ami gyökeresen átalakítja világunkat. És nemcsak a munkát, a kommunikációt, a közlekedést, a szolgáltatásokat, hanem magánéletünket, személyes kapcsolatainkat, belső világunkat is. Ha a mesterséges intelligencia a gazdasági, társadalmi, kisközösségi és egyéni élet egyre több területén átveszi az irányítást az emberektől, az beláthatatlan következményekkel járhat. Ugye emlékszünk Goethe bűvészinasára, aki a mester távollétében önálló szellemidézésbe fog, és a seprű és a vizesvödör szolgáló eszközből önálló szellemmé válnak, nem engedelmeskednek a buta inasnak. A víz már-már elönti a varázslólakot, de a mester épp idejében ér haza, ő zabolázza meg az elszabadult eszközöket. Nekünk is van Mesterünk, s ha nem hallgatunk a szavára, nem az ő parancsolatait, hanem saját kíváncsiságunkat és kívánságainkat követjük, akkor a mesterséges intelligencia épp így kiszabadulhat az irányításunk, ellenőrzésünk alól, és az okos gépek fognak uralkodni rajtunk, balga emberek fölött. Úgy tűnik, a japán robothotelben még idejében észbe kaptak.  2019. február 3.

Reformátusok Lapja 21


| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra!

Hogyan nyertem békességet Istentől? Már kisgyermekkoromban hallottam a bűnről, amikor Balla Rebeka diakonissza testvér felolvasott nekünk egy-egy fejezetet a Tamás bátya kunyhója című könyvből az árvaházban. Szóba került, hogy mi is rabszolgák vagyunk: a bűn rabszolgái. Amikor rosszak vagyunk, akkor a bűn uralkodik rajtunk. Isten azonban meg tud szabadítani ebből a rabságból – magyarázta Rebeka testvér. Ezért küldte el Fiát, Jézus Krisztust, hogy megváltson minket bűneink rabságából. Ezt akkor, háromévesen még nem értettük. Ahogy nőttünk, egyre világosabbá vált előttünk, hogy mi is bűnösök vagyunk. Megváltozott gyermeki imádságaink tartalma, bűnbocsánatért is kezdtünk imádkozni, de még több évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy igazi bűnbánatra és megtérésre jussunk. A konfirmációm alkalmával kapott Bibliámat elkezdtem rendszeresen olvasni. A Szentírás egyre több bűnömre mutatott rá. Ezek kezdetben csak bántottak, később egyre jobban mardosni kezdtek. Nyugtalan lettem. Kerestem a megoldást. Az imádság rövid időre enyhített valamicskét feszültségemen, de nem szabadított meg a bűneimtől. Nem volt lelki békességem, sem Istenbe vetett reménységem. Katasztrófának éreztem volna, ha nem tudom idejében és megfelelő módom legyőzni a bűn mardosását. Rájöttem, hogy a saját erőmből nem tudom ezt megtenni. Keresni kezdtem az Istennel való békesség útját. Ő világosan meg is mutatta nekem azt Jézus felhívó szavával: „Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,15) Ez azt jelentette számomra, hogy nem magamtól függ a bűneimtől szabadulás, hanem az Isten kegyelmének ajándéka. Bár az emberi érdem ki van zárva, a felhívás számomra is rendületlenül fennáll a megtérésre. Ezt hirdette Keresztelő János (Mt 3,2), Jézus és az apostolok is. A Biblia sok helyen beszél a megtérésről (Mt 13,15; 18,3; ApCsel 3,26; 14,15). Megértettem, hogy a megtérés bűnbánatot, bűnünk teljes bevallását jelenti, és azt, hogy az ember minden gonoszságát bizalommal leteszi Isten kezébe. A továbbiakban azzal a bizalommal kell belekapaszkodnunk a kegyelembe, amelyet Jézus isteni szeretete szül a megnyíló szívben. Megindult a bűnvallomásom. Elősorakoztak bűneim, amelyeket ki kellett mondanom, amíg végül saját dicsőségemből nem maradt semmi. Ezután vártam, hogy az Úr szóljon. Szólt is: „Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet (…) szeretettel és irgalommal koronáz meg.” (Zsolt 103,3–4) A bűn megkínzott rabszolgájából megszabadított ember lettem. Szívemnek teljes hálájával köszönöm az én mennyei Atyámnak az ő megváltó szeretetét.  SZENCZI LÁSZLÓ

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... ..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


| SZEMLE |

Az összekötő magyar kultúra Zsigmond Dezső filmrendező és Gróh Gáspár irodalomtörténész vette át idén a magyar kultúra napja alkalmából rendezett ökumenikus istentiszteleten január 20-án, Szatmárcsekén a Kölcsey Társaság elismeréseit. A díjakat a társaság tavaly év végi tisztújító közgyűlésén elnöknek választott Bölcskei Gusztáv, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem professzora adta át, aki úgy véli, hogy Kölcsey Ferenc neve, életműve közös nevező a különbözőségekben. AZ ÖSSZETARTÓ ERŐ Meglepetten, de örömmel fogadta tavaly év végén a Kölcsey Társaság felkérését a szervezet elnöki posztjának betöltésére. Első püspöki szolgálata Szatmárcsekén volt, éppen a magyar kultúra napjához kapcsolódó ökumenikus istentiszteleten, így ettől kezdve életének és szolgálatának része volt ez az alkalom, amely a társaság egyik kiemelkedő eseménye. – Nagy érték, ha valami olyasmit tehetünk, ami ebben a sokszor darabjaira hulló világban le tud ültetni egymás mellé nagyon különböző gondolkodású embereket. Azt gondolom, Kölcsey Ferenc neve, életműve, a Himnusz, a magyar kultúra ápolásának ügye olyan közös nevező lehet, amely fontosabb, mint az ellentétek és különbözőségek – emeli ki a társaság elnöke, majd hozzáteszi, hogy szerinte szükség van az ilyen közös pontokra. Bölcskei Gusztáv szerint a magyar kultúra megőrzése köré szerveződő munka hozzájárulhat ahhoz, hogy ne a szétforgácsoló, hanem a közösséget alkotó erők legyenek túlsúlyban.

AMI JÓ, AZT NEM KELL MEGVÁLTOZTATNI A Kölcsey Társaság elindulása óta eltelt több mint harminc év megmutatta, hogy vannak rendkívül jó kezdeményezések, amelyek beváltak és kiállták az idő próbáját, mint például a Szatmári Irodalmi Napok. – Ezen nem szabad és nem is kell változtatni – véli az elnök, aki kiemeli: – Nem vagyok a hirtelen változtatások embere. Úgy gondolom, valamit, ami jól működik, csak azért nem kell megreformálni, mert ezt kívánja a korszellem.

Bölcskei Gusztáv fontosnak tartja, hogy a társaság autonómiája minden tekintetben megmaradjon. Ez a szolid, de megbízható anyagi bázis megteremtésére vonatkozik, amely lehetővé tenné, hogy a társaság minden programját tudja finanszírozni. – Ezért fogom javasolni az elnökségben, hogy vezessük be a pártolói tagság fogalmát. Ez minden korban egy társaság mecénási körét jelentette, olyan embereket, akik megtehetik, hogy a hagyományos tagdíjnál jelentősebb ös�szeggel járuljanak hozzá a társaság működéséhez – hangsúlyozza a Kölcsey Társaság elnöke.

AKIK VÁLLALJÁK A Kölcsey emlékplakett volt az az elismerés, amelyet eredetileg odaítélt valakinek a társaság, azonban emellett a Kölcsey Társaságért-díjjal is kitüntet egy személyt. Az emlékplakettet olyan művész, alkotó kaphatja meg, aki életművével hozzájárult a Kölcsey szellemében munkálkodó, erkölcsi-etikai alapokon álló magyar kultúrához. Ebben az évben ezt a díjat Zsigmond Dezső Balázs Béla-díjas filmrendező kapta, aki több mint harminc éve dolgozik ebben a szakmában. A másik elismerést olyan embereknek szokta adni a társaság, akik egész tevékenységükkel segítették a Kölcsey Társaság működését. Ezt az elismerést idén Gróh Gáspár irodalomtörténész kapta, akiről Bölcskei Gusztáv elnök így fogalmaz: „mindig vállalt bennünket”.  BUZÁS BORBÁLA, FOTÓ: BARCZA JÁNOS

2019. február 3.

Reformátusok Lapja 23


| SZEMLE |

A család – Isten kegyelmének drámája A tavalyi év jegyében mind az állam, mind az egyház a család jelentőségére, támogatására hívja fel a figyelmet. Azt tapasztaljuk, hogy egyre több szó esik a család társadalomalapító intézményéről és semmi mással nem helyettesíthető megtartó erejéről. Szaporodnak a családról szóló kiadványok, a szociológia és a pszichológia tudományos vizsgálatának egyik fő területét képezi immár a család. Molnár Miklós: Isten munkája a család életében, Kálvin Kiadó, Budapest, 2018.

A politika és a tudomány érdeklődésének ebben a hangos kavalkádjában alig észrevehetően, szerényen feltűnik egy kis enchiridion, Molnár Miklós Isten munkája a család életében című könyve a Kálvin Kiadó jóvoltából. A 2004-ben megjelent és hamar elfogyott kiadványnak második, változatlan utánnyomása ez a kötet, amely Molnár Miklós református lelkipásztornak a budapesti Kálvin téri gyülekezetben elmondott prédikációsorozatát tartalmazza egységes, izgalmas olvasmán�nyá szerkesztett formában. Ez a kis könyvecske ugyanis abból a szempontból vizsgálja a családot, amelyről sem a politika, sem a szociológia, sem pedig a pszichológia nem beszél, pedig a leglényegesebb a család alapvetését, életét és sorsát illetően. Ez pedig az a tétel, hogy valójában a család Isten kegyelmének drámája.

Molnár Miklós a család tárgyalásánál nem ideális képet fest, mint a dicsekvő Facebook-oldalak vagy a művi módon kiszínezett reklámok, az ideálist célnak kijelölő tudományok vagy a hol�lywoodi mosolyra építő vallásos giccsek, hanem Emil Brunner antropológiájához híven ahogyan az embert, úgy a családot is őszintén, minden szépítgetés nélkül, betegként mutatja be. Az eredendő bűn okán mi, emberek valamennyien megromlottak vagyunk, és bizony a kívülállók felé mutatott tökéletes felszín mögött családunk is betegségtől szenved. Mindez azért van, mert miután a család önmaga erejéből nem képes az egészséges életre, a család tagjaival együtt szenvedő kegyelmes Isten munkálkodásában végig kell járnia a mélységeket és magasságokat egyaránt. A családról szóló szépirodalom ismeri ezt az isteni dramaturgiát, hiszen sokszor erre az üdvtörténeti szálra fűzik föl történeteiket az írók – gondoljunk például Jókai Mór Mire megvénülünk című regényére. Teológiai megközelítésben Molnár Miklós a krisztusi drámán végigvezető vezérfonalat az 1Móz 37–50 bibliai részekben szereplő József és családjának történetében találja meg, amelyben a látszólagosan jó családtól eljutunk a gyűlölet okozta robbanásig, majd a testvérei által ciszternába hajított Józsefen keresztül a legnagyobb mélységekig. Megismerhetjük a kitaszítottság és a teljes kiszolgáltatottság állapotát, a kísértéseket, ugyanakkor a megkötözöttségek ellenére létező belső szabadságot, az elveszített család helyett a világ szolgálatát, valamint az önismeretre és családtagjaink ismeretére jutást, amely valójában Isten-ismeret. A mindezen stációkat végigkísérő imádság nyomán pedig arra a döbbenetes tapasztalatra jutunk, hogy bármennyire megromlottak is családjainkban a belső viszonyok, azokban a viszonyokban Krisztus hal meg és támad fel, hogy számunkra újjáteremtse kapcsolatainkat szeretteinkkel.  BÉKÉSI SÁNDOR, FOTÓ: BUDAHÁZI ANIKÓ

24 Reformátusok Lapja

2019. február 3.


| GONDOLATOK |

PETRŐCZI ÉVA

„És nem vesz rajtuk erőt a halál”  ILLUSZTRÁCIÓ: KALOCSAI RICHÁRD

A Ráday utca 28. számunkra nem egyszerűen egy épület, hanem sokkal több annál. Mivel a közvetlen közelben lakunk, nagyon korán észleltük az épületegyüttes diákszállásának égését, a lakásunk utcai frontjáig elhatoló, fojtogató füstöt, a kint villódzó nyugtalan fényeket és a csöndes utcánkban szokatlan zajokat. Azután felbukkantak az interneten az első megrázó képek és hírek a tűzről, amely nemcsak a teológiai kollégiumot tette füstölgő rommá, hanem az ott lakó diákok földi javai is porrá és hamuvá lettek. A hírek sorában a legtragikusabb történés azonban csak több nappal az események után kerülhetett napvilágra. Az, hogy az egyik rendszeres szállóvendég, egy családapa, aki most is az épületben készült éjszakázni, a lángok martaléka lett. Már e hír vétele előtt, a január 23-ról 24-re virradó álmatlan éjszakán számtalan, „a Rádayhoz” kötődő emlék kavargott bennem. Az az időszak, amikor 1989 őszétől ide jártam, levelező teológiai „öregdiákként”, azután számtalan, az elpusztult épületrésszel szomszédos Ráday Könyvtárban és Ráday Levéltárban kutatással töltött boldog óra, továbbá számos művem itteni könyvtári premierje. S azok az évek, amikor férjem ugyanitt régi könyvek, a reformáció kegyességi irodalmának kincsei között dolgozott főállásban. De elsősorban az a három, visszahozhatatlanul boldog esztendő, amikor a Károli Gáspár Református Egyetem bölcsész docenseként a hittudományi karon is számos tárgyat taníthattam, s több itteni hallgatónak pótanyja lehettem. Meglehet, csak most, a tűzben vált semmivé az a két, sötétkék alapon nap- és holdmintás függöny, amelyet egy különösen kánikulai vizsgaidőszakban ajándékoztam egy gyötrelmesen forró diákszoba egyik lakójának. Van azonban olyan, nagyon komoly emlékem, amely talán segíthet a mostani helyzet feldolgozásában, keresztyéni értelmezésében. A hála Istennek épen maradt teológiai tantermek egyikében beszéltem ugyanis egy népes szeminárium hallgatóinak, számos egyéb téma mellett a vallásos világlíráról is, e tantárgy keretein belül Wales harminckilenc éves korában elhunyt költő-vagabundjáról, Dylan Thomasról. Aki – minden kicsapongása ellenére – ugyanolyan bibliás poéta volt, mint a mi Ady Endrénk. Megbeszéltük többek között az egyik legnagyobb versét, amelynek bonyolult címe így hangzik: Visszauta-

sítja, hogy meggyászolja egy gyermek londoni tűzhalálát (A Refusal to Mourn the Death, by Fire, of a Child in London). A vers a második világháború egyik gyilkos londoni szőnyegbombázása után született, ahol az áldozatok között volt egy babakorú kislány. Dylan Thomas, a haláltagadó költemények walesi bárdja ezt írta a gyermek haláláról: „és engem ismét befogad kerek vízgyöngy-Sion s búzaszem-zsinagóga én addig hang-árnyat nem tisztelek és só-magam nem hintem kendő-völgybe, gyász darócba gyászolni kisgyerek égő nagy halálát.. …….. Hol az első holt, megnyugszik London lánya (...) a gyásztudatlan Temze. Első halál után nincs második.” (WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA)

Hála Istennek és a lánglovagok hősiességének, egy második vagy éppen sokadik tűzhalál korma most nem dúlja fel a szívünket. Végezetül egy másik, szintén a szomszédos otthonunkban gyakran és szeretettel fogadott teológusokkal együtt elemzett Dylan Thomas-vers költői próféciája jár a fejemben. Olyan gondolatok, amelyeket most szerény vigaszul osztok meg elsősorban a számomra ismeretlen áldozat családjával és mindazokkal, akiknek fáj a Ráday utca 28. kiégett diákotthonszárnyának sorsa, de ugyanakkor az 1953-ban, nagyon fiatalon meghalt walesi költővel (ezúttal egy másik, úgyszintén halálcáfoló, feltámadásban hívő, sokat idézett verse, az És nem vesz rajtuk erőt a halál soraival) és velem együtt hisznek abban, hogy: És nem vesz rajtuk erőt a halál. ………… Lényegük általüt a százszorszépeken, S nap felé tör, amíg csak a nap áll, És nem vesz rajtuk erőt a halál. (KÁLNOKY LÁSZLÓ FORDÍTÁSA) 

2019. február 3.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

PÁLYÁZAT

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A Bagaméri Református Egyházközség mint fenntartó pályázatot hirdet a Bagaméri Református Szeretetotthon intézményvezetői munkakörére. A munkaviszony határozatlan időtartamú, a munkavégzés helye: 4286 Bagamér, Bocskai u. 10–15. Az illetményre vonatkozóan az 1992. évi XXXIII. törvényben, illetve a 257/2000.(XII.26.) számú kormányrendeletben foglaltak az irányadók. Pályázati feltételek: az 1/2000.(1.7.) SzCsM rendelet 6. §. és 3. melléklet szerinti szakképzettség, illetve szakképesítés, büntetlen előélet, magyar állampolgárság, legalább öt év szakmai gyakorlat. Jelentkezési határidő: 2019. február 10. További információ: +36-30-5169054; bagamer@reformatus.hu. ÁLLÁS

A váci Bernáth Kálmán Református Gimnázium teljes munkaidős református vallástanárt keres. Önéletrajzot, a végzettséget igazoló dokumentumok másolatát a keri. vac@reformatus.hu címre várjuk. ÁLLÁS

A Kiskunhalasi Református Kollégium Szilády Áron Gimnáziuma és a Kiskunhalasi Református Egyházközség főállású vallástanárt keres. A pedagógus-bértábla szerinti juttatáson felül lakhatási támogatást és kedvezményes ebédet biztosítunk. A munkába állás 2019 februárjától folyamatosan bármikor lehetséges, de legkésőbb 2019. augusztus közepe. További információért a gimnázium igazgatóságát (06-77-421-215) vagy a lelkipásztori hivatalt (06-77-421-123) kereshetik.

50 éve ha­rang­ön­tés Őrbottyánban

GOM­BOS MIK­LÓS

Arany­ko­szo­rús ha­rang­ön­tő mes­ter

Kiváló magyar szakemberek ál­ tal készített, külföldön is elismert magyar termékeket gyártunk a harangokkal kapcsolatos bármely munkában.

Referencia: www.ha­rangontes.hu Levélcím: 2162 Őrbottyán, Rákóczi u. 134. Pf. 10. Telefon: (00-36) 06-28-360-170 Mobil: +36-30-9489-575, +36-30-7288-161 E-mail: gombosmi@harangontes.hu info@harangontode.hu

26 Reformátusok Lapja

2019. február 3.

A fősorokban a Példabeszédek könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (A, A, U, A). 13. Elgondolást papírra vet. 14. Portugál kisváros az ország északkeleti csücskében (IZEDA). 15. Ezüst vegyjele. 16. Kapcsolatot szégyell. 17. Kusza keverve! 18. Épületrész. 19. Tagadószó. 20. Nedves. 22. Kakasdísz. 24. Amerícium vegyjele. 25. 50%-ban. 26. Legendás gót király. 28. Ursa …, Kismedve (csillagkép). 29. A nemzet csalogánya (Lujza). 30. Parajelenségeket kutató gépészmérnök, szakíró (György). 32. Lerakat. 34. A számítógépes információ egysége. 36. Moszat. 37. Kaucsuktej. 38. Az elektronikus zene amerikai úttörője (Robert Arthur). 40. Prímszám. 41. Megállítóberendezéssel felszerelt (jármű). 42. … Hill, népszerű angol színész, humorista. 43. Az udvaron, népiesen. 45. … Baška, falu a Krk-szigeten. 47. Lovairól híres horvát település. 49. Kérdőszó. 50. Angol úr, röv. 51. Belgiumi kisváros, a mustárgáz névadója. 52. Olasz filmproducer és forgatókönyvíró (Carlo). 53. Részben kiemel! 54. Depó vége! 55. Olimpiai bajnok kenyai atléta (Paul). 57. Ókori nép Közép- és Nyugat-Európában. 59. Kén-monoxid. 60. Folyton folyvást. 61. Gondozott gyep. Függőleges: 1. Azt követően. 2. Holttest. 3. Vezetékben kering. 4. Elavul egynemű betűi. 5. Kitűző. 6. Névelő. 7. Halkan neszez. 8. Szokás, ismert latin szóval. 9. Rekord fele! 10. Kitöltendő nyomtatvány. 11. Feltéve. 12. Egyik megyénkkel kapcsolatos. 17. Görög népi tánc. 18. Győr ókori neve. 21. Kettőzve: Fülöp-szigeteki város. 23. AAH. 25. Olasz alapítású sportszergyártó cég. 26. Ritka férfinév. 27. Az idézet második része (D, E, E, É, K). 28. Összetaposó. 29. Londoni áldás! 31. Lég betűi keverve. 33. Czuczor Gergely álneve. 35. Töltött elemi részecske. 37. A burgenlandi Lockenhaus magyar neve. 38. Ugyanis. 39. Olimpiai és Európa-bajnok vízilabdázó, edző (Dezső). 41. Karattyoló. 42. Útzár. 44. Német névelő. 46. Kockáztatott összeg. 48. Győzelmet érő dobás a cselgáncsban. 49. Francia impresszionista festő (Claude). 50. …-alkohol, faszesz. 52. Település a Hernád partján. 53. Német női név. 56. Holland férfinév (RYK). 58. Leszív páros betűi. 60. Tova. 61. Lepedődarab! A 4. szám helyes megfejtése: A derék asszony urának koronája, de mint a csontszú, olyan a szégyentelen.


| GYERMEKEKNEK |

Mesterségek a Bibliában Az ácsok egyszerűbb bútorokat is készítettek. Jézus apja, József és maga Jézus is ács volt. Ács Az ácsok famegmunkálással foglalkoztak és foglalkoznak ma is. Általában a házak építkezésénél végzik el a fával kapcsolatos munkákat: elkészítik az ajtókat, ablakokat, a házak gerendázatát. Mivel Izráelben nem esett sok eső, és a havat is alig ismerték, lapos tetejű házakat készítettek, amelyeknek nem volt nehéz megácsolni a tetőszerkezetét. Az ácsok egyszerűbb bútorokat is készítettek. Jézus apja, József és maga Jézus is ács volt.

 MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Voltak a bibliai időkben gyárak, vagy mindent a kézművesek készítettek? A gyárakat sokkal később „találták ki”. A bibliai időkben még mindent a mesteremberek vagy maguk a gazdálkodó emberek készítettek. Ma ezeket kézműves termékeknek nevezzük. De akár csak száz évvel ezelőtt még hazánkban is rengeteg minden készült a falusi mestereknél vagy akár odahaza is. Miket készítettek otthon? A textíliák nagy részét a háziasszonyok készítették el. Minden családban volt néhány juh vagy kecske. Ezeknek a gyapját lenyírták, megtisztították, és az asszonyok fonalat fontak belőle, amelyet azután szövőszéken megszőttek. Ezek a szövőszékek nem olyanok voltak, mint a régi magyar parasztházakban, hanem függőleges állásúak, és alulról felfelé szőttek rajta. A gyapjúból vastagabb, melegebb ruhaféléket készítettek. Lenből a vékonyabb vásznakat szőtték. A legfinomabb gyolcsot, amelyet például Jézus temetésekor is használtak az asszonyok, csak azok tudták otthon megszőni, akik nagyon ügyesek voltak. Így a gyolcsot és finomabb kelméket inkább a takácsmesterek szőtték, és már Jézus korában is sokan a kereskedőktől vásárolták. Sokféle mesterséget űztek a bibliai időkben. Most bemutatunk néhányat.

Fazekas A háztartásban használt edényeket a fazekasok készítették. Ezek nemcsak korsók vagy tálalóedények voltak, hanem sütő-, főzőedények is. A mai fazekasokhoz hasonlóan korongon, agyagból készítették el az edényeiket. A korongot kezükkel vagy lábukkal pörgetve alakították ki az edény formáját. Kezdetben csak a napon szárították ki az edényeket, később kemencében ki is égették, majd mázzal vonták be. Ézsaiás próféta Isten munkáját a fazekaséhoz hasonlítja. Sátorkészítő Izráel népe a pusztában sátrakban lakott, sőt, maga Isten is a szent sátor „lakója” volt, de a későbbi korokban is fontos volt a sátor a zsidók életében. Pál apostol maga is sátorkészítő volt, és a barátaival, Akvilával és Priszcillával közösen dolgozott. A sátrakat vagy kecskeszőrből készült ponyvákból, vagy bőrökből készítették. Kovács Nagyon megbecsült szakma volt, hiszen a kovács készítette a fegyvereket és a szerszámokat is. A Biblia feljegyzi az első kovács nevét: Káin fia, Tubalkain dolgozott először üllőn, pörölyével, nagy kalapácsával alakítva a forró anyagot. A vas kovácsolásához egyébként sokáig csak a filiszteusok értettek, ők birtokolták ezt a tudást Palesztinában. Vasból készült harci szekereiktől rettegtek az izraeliták.  2019. február 3.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

ÁLLÁS

A nyíregyházi Jókai Mór Református Álta­ lános Iskola keres fizika–matematika, vagy fizika–informatika szakos tanárt teljes munkaidőben március 1-jei munkakezdéssel. A jelentkezéseket személyesen a Nyíregyháza, Színház u. 3. sz. alatti igazgatói szobában (tel.: +36-42/870-064) vagy a jmri.nyh@gmail.com címre lehet leadni. FELVÉTELI

A Pápai Református Teológiai Akadémia felvételt hirdet a 2019/2020-as tanévre református teológia osztatlan, és katekéta– lelkipásztori munkatárs alapképzési szakjaira, állami ösztöndíjas és önköltséges képzésre. Jelentkezési határidő: 2019. február 28. Az akadémia felvételt hirdet továbbá a református hit- és erkölcstanoktatói szakirányú továbbképzési szakjára, önköltséges képzésre. Jelentkezési határidő: 2019. augusztus 16. További információ: www.prta. hu, +36- 89-312-331, +36-30-748-1620. HALOTTUNK

Tóth Pál Zoltánné született Szalóczy Sarolta, néhai Tóth Pál Zoltán szendrőládi református lelkipásztor özvegye január 3-án kilencvenhét éves korában hazatért Teremtő Urához. Hamvait a miskolci Deszkatemplomból január 17-én kísérték végső nyughelyére. A temetési szolgálatot Antal Mariann, a diósgyőr-vasgyári gyülekezet lelkipásztora és Kovács Imre nyugalmazott lelkipásztor végezte. „Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!” (Zsolt 73,26)

ALAPKŐLETÉTEL

Templom épül Herenden Több éves tervezési folyamat ért véget, amikor január harmadik szombatján lerakták a református templom alapkövét Herenden. Az épülő hajlék alapkőletételén részt vett a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, Steinbach József is. – A herendi reformátusok régi vágya, hogy helyben legyen egy igei együttlétekre alkalmas hely. Herenden bő két évtizede harminc-negyven fős istentiszteleti közösség volt, amely megszűnt. Jelenleg az ott élő százötven-kétszáz reformátusból öt-tíz fő jár át istentiszteletre Szentgálra – mondta Kovács Botond Árpád, a templomépítésre vállalkozó szentgáli gyülekezet lelkipásztora a Reformátusok Lapjának. – Tudjuk, hogy Isten terve volt, hogy ez a templom, amely imádságainkat és sóhajunkat messze felülmúlja, a világhíres Herendi Porcelán Manufaktúra Kft. látogatóközpont tőszomszédságában épüljön meg, és a manufaktúrával egy közösségi térben helyezkedjen el – közölte a gyülekezet lelki vezetője. Az alig száz négyzetméter alapterületű templom az Emberi Erőforrások Minisztériuma kilencvenmilliós pályázati forrásából épülhet fel, a szentelést a reformáció 502. évfordulójára tervezik.  FOTÓ: VEOL.HU

APRÓHIRDETÉSEK

Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

SZOLGÁLTATÁS

Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70630-9502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu.

A HÉT KÉPE

Rend, derű, közösség, vitalitás, megfelelő keretek – mindez eszünkbe juthat a lovasberényi református iskola dekorációját látva (kapcsolódó írásunk a 16–19. oldalon).  FOTÓ: HEGEDŰS BENCE

28 Reformátusok Lapja

2019. február 3.


| EGYHÁZI ÉLET |

SZOLGÁLAT

Tisztújítások Kárpátalján Alakuló közgyűlést tartott a Kárpátaljai Református Egyház január 26án a derceni református templomban. Zán Fábián Sándor újraválasztott püspök a családban megélt küldetéstudat fontosságát hangsúlyozta igehirdetésében. A szavazatok alapján az egyházkerületi vezető tisztségeket Zán Fábián Sándor püspök, Nagy Béla főgondnok, Héder János lelkészi főjegyző és Petrusinec Vladimir világi főjegyző tölti be. Zán Fábián Sándor püspöki beszámolójában, az év témájához kapcsolódva, a figyelmet a családokra irányítva vette számba a 2018-as esztendőt. Felsorolta és hálát adott azokért a missziói és szolgálati területekért – Reformáció Gyermekei Program, Testvért Szeretnék Program, hitoktatás, a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet alkalmai, egyetemi és főiskolai gyülekezetek alkalmai, gyülekezeti evangelizációs hetek, Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Misszió, idősek otthona Beregszászban és Nagydobronyban, beteggondozás – amelyeken keresztül elérik és építeni tudják a családokat.  KÁRPÁTALJA.MA

NÉGY ÉVTIZEDE A SZOLGÁLATI HELYEN

Immáron negyven éve szolgál lelkészként a Debrecen-Kossuth utcai gyülekezetben Derencsényi István, a Tiszántúli Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője. Ennek alkalmából január 27-én hálaadó istentiszteletet tartottak a Verestemplomban. Derencsényi Istvánt 1979. január 15-én nevezték ki a Debrecen-Kossuth utcai gyülekezet helyettes lelkészének, azóta végzi ott folyamatosan a lelkészi szolgálatot.  TTRE.HU, FOTÓ: BARCZA JÁNOS

ESEMÉNYEK

Január 29. Tata | Szentessy László grafikusművész 80. születésnapja alkalmából rendezett kiállításának megnyitójára hívják ezúton is az érdeklődőket kedden délelőtt 9.45-re a Tatai Református Gimnázium MIND Galériájába (Kossuth tér 10–11.). A tárlat – amelyet Kövesdi Mónika művészettörténész nyit meg – a Tatai Helytörténeti Egyesület közreműködésével jön létre, és március 15. péntekig, tanítási napokon 8 és 16 óra között tekinthető meg. Február 16. Budapest | A Kelenföldi Barokk Esték huszadik évadjának következő hangversenyén, szombaton 17 órakor a kelenföldi református templomban Vadász Attila orgonaművész ad elő J. S. Bach műveiből. Igét hirdet Takaró János lelkipásztor. Február 23. Budapest | A Budai Református Egyházközség jótékonysági bálját tartják szombaton 18.30-tól a Budavári Önkormányzat (I. Kapisztrán tér 1.) termében. Díszvendég: Dévai Nagy Kamilla Liszt Ferenc- és Kazinczy-díjas énekes, előadóművész, tanár, érdemes művész. A Budabál vendégei a felvidéki Oroszka község templomépítő gyülekezetének tagjai és a környező református gyülekezetek, a bál bevételét az oroszkai templom építésének támogatására fordítják. Adományjegyek ára: 5000 Ft (amely a meleg vacsorát is tartalmazza) és 3000 Ft (támogatói jegy, vacsora nélkül). További információk a www.gyulekezet.hu honlapon olvashatók, vagy a misszio@gyulekezet.hu címen kérhetők. Március 1–3. Cserépfalu | A Református Gasztrokulturális programok részeként, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány szervezésében idén is megrendezik a Kárpát-medencei református szőlészek és borászok fórumát, a Borumot. A programok kiemelt eleme a borverseny, amelyen szakmai zsűri döntése alapján a nyertes ital egy évig viseli a Magyarországi Református Egyház bora címet. További információ és a részletes program a borum.reformatus.hu oldalon olvasható.

ISTEN HARCOL ÉRTÜNK

Az ökumenikus imahét budapesti I. kerületi záró alkalmán Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdette az Igét január 27-én a budavári evangélikus gyülekezetben. Az imahét utolsó napjára kijelölt igei szakasz a Zsolt 27,1–4 és a Jn 8,12–20 volt. „Dávid zsoltárában elmondja, hogy hiába voltak a körülményei kilátástalanok, megtapasztalta Isten segítségét. Ez ma nekünk is azt üzeni, hogy az Úr nem marad hűtlen, a legnagyobb veszélyből is kiemel” – fogalmazott a püspök. Mint mondta, ma a legtöbben azok közül halnak meg, akik kiállnak hitükért, mégis emlékeznünk kell arra, hogy Isten harcol értünk. Csűry István arra is emlékeztetett, hogy az Úr ad valódi otthont, ahol jelen van az erő, a segítség és a világosság.  FOTÓ: CSŰRY CSABA

2019. február 3.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

KOCSIS JULIANNA

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Juhász Edit presbitert kérdeztük. Juhász Edit a kárpátaljai Fertősalmáson született 1959ben, a mai napig ezt a települést vallja otthonának. Korábban szabás-varrást oktatott a Péterfalvi Református Líceum növendékeinek, ma ugyanitt nevelőtanárként tevékenykedik. A fertősalmási református gyülekezet egyedüli női presbitere és jegyzője.

1

Varrónő, presbiter, nevelő – hogyan hat egymásra a három hivatás? Nem vagyok diplomás tanár, mégis szinte a kezdetektől a Péterfalvi Református Líceumban dolgozom, szabás-varrást oktattam a lányoknak. Mindig azt mondom, hogy az Istentől kaptam a diplomámat. Ma már nem tanítok, de a varrás miatt lehetőségem van hosszabb ideig figyelni a hozzám betérőkre. Amíg elkészül egy-egy ruhadarab, otthon a falubeliek, a líceumban a tanárok, diákok telepednek le mellém, és öntik ki a szívüket. Főként a magányosabbak találnak meg. Akik pedig nem tudnak eljönni, azokhoz én megyek el. Almáson mindig egy órával korábban indulok el az istentiszteletre, és körbejárom a rám bízottakat – az ágyhoz kötött Sárika nénit és másokat, akikkel együtt megéljük az imádkozás lehetőségét, élményét.

2

Ha öt évre előre kellene elgondolnia, hogy a szolgálatában mit szeretne megvalósítani, mit emelne ki a tervei közül? Szeretném végiglátogatni a családokat, hogy egyenként kérjem őket: vegyék elő az Isten Igéjét. Legyenek a helyükön az édesapák, édesanyák. Azért tartom ezt fontosnak, mert az iskolában szembesülünk azzal, hogy a diákok mennyire árvák. Még ha családban élnek is, a legtöbb esetben nincs meg az a lelki élet, amely után vágyódnak. A nagymértékű kivándorlás miatt szétszakadnak a családok. Ez megterheli a gyülekezetet – egyre fogyunk, de a legnagyobb vesztesei ennek a folyamatnak minden vonatkozásban a gyermekek. 30 Reformátusok Lapja

2019. február 3.

A kollégiumban azt látom, hogy nyitottak az Isten Igéjére, és ez örömmel tölt el. Egy-egy evangélizáció után sokat beszélgetünk, a megtérésemről kérdeznek, és elmondhatom nekik, hogy Isten olyan utakon vezethet bennünket, amilyeneket el se tudnánk képzelni. De a gyülekezetekből eltűnnek a fiatalok. Almáson is kis létszámú csapat között folyik az ifjúsági munka. Egyre nehezebb bevonzani őket.

3

Ki a három legmeghatározóbb személy az életében? Az Úr Jézus! – mondja nevetve. – Tudom, a kérdés emberekre vonatkozik, de én megtanultam az életem folyamán, hogy emberekben igazán bízni nem lehet. Hálás vagyok, hogy minden időszakban voltak olyan személyek, barátok a mindennapjaimban, akikkel megoszthattuk ügyes-bajos dolgainkat, együtt imádkozhattunk. Ma is vannak ilyen számomra kedves személyek – Tiszapéterfalván és Fertősalmáson egyaránt.

4

Milyen különlegessége van a gyülekezetüknek, amiért érdemes ellátogatni önökhöz egy vasárnapon? Almás félreeső falu, úgy szoktam mondani, hogy az Isten háta mögött, de a tenyerén vagyunk. Átadott életű lelkészünk van, a tiszta Igét hallhatjuk a gyülekezetünkben, hetven-száz ember vesz részt egy átlagos vasárnapi istentiszteleten. Sok lelkészt adott Kárpátaljának a gyülekezetünk: Zsukovszky Miklós, a Taracközi fivérek, Szűcs Erzsébet, Tegze Lóránt – mindannyian tőlünk indultak.

5

Melyik bibliai ige jelenti az ön számára a legtöbbet? A rám bízott diákokat arra bátorítom, tárcsázzák az isteni hívószámokat, olvassák, memorizálják a támaszt nyújtó igéket. Számomra édesanyám halála után Ézsaiás próféta könyve 41. részének tizedik verse vált vigasztalóvá, vezérfonallá: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” 


2019. januรกr 6.

Reformรกtusok Lapja 31


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2019/5. szám  

Reformátusok Lapja 2019/5. szám