Ha megérted, a dühöd jó iránytű!

Huszka Zsuzsa

Ha megérted, a dühöd jó iránytű!

Amikor a düh fellobban, egy egész kémiai és pszichológiai szimfónia játszódik le bennünk. Az agyban olyan területek aktiválódnak, amelyek kapcsolatba hozhatók az érzelem feldolgozással és a döntéshozatallal. Ebben az állapotban a fizikai aktivitás szintje is jelentősen megemelkedik. Aki érti, és képes átalakítani a dühét, néha az életét nyeri vissza vele.

A gyerekek dühe a felnőttek feladata?

A tudomány jelenlegi állása szerint az érzelmi fejlődés a terhesség korai szakaszaiban kezdődik. Már a magzatoknak is vannak érzéseik, ám ezek még egy komplex fejlődésen mennek keresztül. Szülőként nemtetszésünket váltja ki, ha gyermekünk dühös vagy hisztis, számára viszont az nyújt biztonságot és megnyugvást, ha érzelmeit elfogadóan vissza tudjuk tükrözni. A gyerekektől nem várhatjuk el, hogy érzéseiket kezelni tudják, ebben nekünk érdemes támogatást és támaszt adni. Ezért is fontos felnőttként gondoskodnunk saját érzelem-szabályozásunkról, akár megfelelő segítséget is kérve.

Az elnyomott düh rossz hatással van az immunrendszerre. Akik hajlamosak krónikus betegségekre, jellemző, hogy nem tudják megfelelően kezelni és kifejezni az érzelmeiket és mások szükségleteit gyakran a sajátjuk elé helyezik. Ezért nehezen állnak ki önmagukért és nehezen mondanak nemet is. Hasonló folyamat megy végbe a sejtek, szövetek és szervek szintjén is. Vagyis az immunrendszer működése mindeközben szintén zavart szenved, ami miatt képtelenné válik a saját és nem saját megkülönböztetésére, vagy elveszíti a védekező képességét.

Rossz választás?

Lya dühével és kétségbeesettség érzésével akart játszani egy SzomatoDráma játék keretében. Ebben az élményszerű önismereti foglalkozásban egy kerek szőnyegen vezettem a „játékát”, mely szőnyeg a belső világát, az életét hivatott szimbolizálni.

A 60-as éveinek elején járó hölgy rákban szenved. Elmesélése szerint dönthetett a kezelési módok között és ő a sugárkezelést választotta, mert nem szerette volna, hogy kivezessék a belét. A sugárzás után viszont óriási fájdalmakat érez székelés előtt és leginkább közben, ami a lábában egészen a kisujjáig hatol. Nagy dühöt érez önmaga felé, hogy miért ezt a megoldást választotta, miért nem inkább a műtétet. Közben aggasztja, kétségbeesettnek érzi magát, mert súlya fogy és a kórházban több ijesztő esetet látott, ami fogyással indult.

Lya a másik két résztvevő közül ráérzésszerűen kiválasztotta, ki képviselje düh érzését és ki legyen a kétségbeesése. Mindkét szereplőt beállította: a Düh szereplőjét egy fel-le járkáló nyugtalan mozgásba helyezte, a Kétségbeesés szereplőjét pedig egy asztalnál magába roskadtan jelenítette meg. A szereplők a dramatikus térben mindenféle további instrukció nélkül ráéreztek arra, hogy mi jön a szerepből, akár testi érzetek, érzések, mozdulatok, vagy szavak formájában. Lya játékában, ahogy a játékosok megelevenedtek, a Düh néha még lökött is egyet a Kétségbeesésen és egyértelműen őt hibáztatta: „Te tehetsz róla, hogy itt tartunk”.

Hogy képzeled, hogy beteg vagy?!

Közben Lya kívülről nézte a történéseket. Máris beugrott neki, hogy a Dühviselkedése a fiára emlékezteti, aki (Lya megélése szerint) szívtelenül bánik vele. Lya is belépett a játékba és megkérte a Dühöt, hogy legyen a fia. Lya szívesen élt a lehetőséggel, hogy elmondja neki, mi van benne, mi az, ami nem esik jól neki; mit szeretne máshogy a fiától. Azonban nem jutott túl sok szóhoz, mert közben a fia (szereplője) felháborodottan beszélt hozzá: „Mégis hogy képzeled, hogy beteg vagy és mi ez az egész? Elegem van már ebből, hogy állandóan csak haldokoltok: először a nagyi, aztán a nagypapi, aztán apám – már mind meghaltak egymás után. Most meg te is kezded.”

Minderre a Kétségbeesés reagált, felróva a fiúnak, hogy nem ezt érdemli, mikor ő mindent megtett érte. Visszatükröztem Lyának, hogy kívülről feltűnő, hogy ő nem válaszol a fiának – azt mondta nincs mit mondania, le van sújtva. A Kétségbeesés szerinte most már a Testét szimbolizálja.

Folytatásként felajánlottam neki azt a lehetőséget, hogy beállhat a fia szerepébe. Lya máris kapott az alkalmon és elemi erővel jelentek meg benne fia gondolatai és érzései. Ki is hangosította, hogy ő (mint a fia) nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel és mivel a felesége és az anyja között feszült a viszony, állandóan úgy érzi, választania kell kettőjük között. Ő pedig nem akar egyedül maradni és ezért a feleségét választja, akinek meg is esküdött, hogy kitart jóban-rosszban. Lya csak ámult, ahogy átérezte, hogy fia képtelen máshogy cselekedni és nem rosszindulat vezérli, egyszerűen most ez van.

Fia szerepében megmerítkezve felmerült a lehetősége, hogy saját testének megadhatná mindazt, amit valahol a fiától vágyott megkapni. Lya a Testéhez fordult, megköszönte neki, hogy végigcsinálta eddig ezt a sok nehéz helyzetet, és átölelve megígérte neki, hogy jobban fog rá figyelni, többet fogja ápolni és babusgatni. Ahogy a fia látta ezt a mozzanatot, hirtelen kedve támadt mégis foglalkozni Édesanyjával.

“Azt érzem, mégis van erőm!”

Másnap Lya így jelzett vissza a messengeren: „Nagyon köszönöm, hogy ma vezetted a játékomat. Azon gondolkoztam éjjel, hogy én is annyi mindent tanultam és alkalmaztam is, de amikor Anyut láttam összeesni, újraéleszteni olyan gyerek lettem, ahogy Gábor fiamnál láttam. Ma sokkal kevesebb fájdalmam volt! Pihentem. Jó volt éreznem, hogy van mégis erőm! Hogy van választás! Biztonságban éreztem magam Veled. Jó érzés volt!”

A düh kirobbanása nemcsak egy egyszerű érzelmi pillanat, hanem egy összetett reakció, amely mind mentális, mind fizikai szinten megváltoztatja a testünk működését. Ezért történhet meg, hogy valaki dührohamában szívinfarktust kap szélsőséges esetben. Lehetőségünk van azonban dühünket irányítani, vagy akár mögé nézni, átalakítani, elengedni. Ezen az úton szívesen támogatlak!

A szerzőről:

Huszka Zsuzsa SzomatoDráma játékvezető szakember, gyászfeldolgozás módszertani specialista, funkcionális életmód mentor, valamint közgazdászból lett coach. Hatékonyan segít azoknak, akik úgy érzik, hogy elvesztették az irányítást a saját életük felett, akik kiutat keresnek a túlterheltségből, akik feje fölött folyamatosan összecsapnak a hullámok vagy a régóta tartó fájdalmuk okát szeretnék megérteni. www.huszkazsuzsa.hu