A PLETYKA ANATÓMIÁJA

Kovács Katalin

A PLETYKA ANATÓMIÁJA

Az a pletyka, amelyik senkit sem érdekel –nem terjed.

Előző számunkban folytatást ígértem, mert ha valami megérint, azt ismerni és megérteni kívánom, töviről-hegyire megvizsgálva, mozgatórugóit feltárva. Számomra kedvesebb felállás az, ha nem embertársaink életét boncolgatjuk, így a vizsgálat középpontjába maga a hírhedt, mindenki számára jól ismert pletyka került. Lecsupaszítva, a rárakódott tartalmi rétegeket lefejtve próbáltam választ találni arra a kérdésre: Vajon tényleg mindig negatív tendenciájú, vagy létezik egy pozitív oldala is? Mit gondol, kedves olvasó?

A nagy hódító jött, látott, győzött. Hitték volna, hogy a mindennapi kommunikáció közel kétharmadát uralja? A kétkedők ezt olvasva most hangosan felszisszennek: „Szóbeszéd az egész!”. A helyzet paradoxona, hogy eme kijelentésükkel pont, hogy megerősítik a fenti tényállást. Igen, a pletyka nem más, mint zártkörű szóbeszéd, jelen nem lévő, más személyekről folytatott értékelő tartalmú társalgás. Ha egyszerűbben akarnék fogalmazni, azt mondanám, csupán csak annyi történik, hogy egyesek -másokat kibeszélnek a hátuk mögött. Hétköznapi jelenet, tudjuk jól, csak a szokásos…

Elítélendő? Ki ne szeretne kedvező feltételekkel hozzájutni a számára létfontosságú dolgokhoz?! A pletyka, mint az informálódás legolcsóbb eszköze pont ezért piacvezető saját szektorában, a kommunikációs iparágban. A pletyka köszöni szépen, él és virul, mert olcsón adja azt, amire mindenki vágyik, a bennfentesség, kiválasztottság, és a másoknál különb vagyok érzését. Ha ráadásként hozzácsapjuk a ’jó üzletet kötöttem’ gazdaságossági eszméjét, elmondhatjuk, hogy az ego és a lélek egyaránt jóllakik ebben a folyamatban. Bátran állíthatjuk tehát, hogy álruhában köztünk járó jóságos királyunk mindenki jóllétét szívén viseli. Csoda-e hogy szüntelen áldozunk oltárán?

E különleges, önmagát menedzselő árucikk esetén vajon mi lehet a hatalom gyakorlásának és a terjeszkedésnek a leghatékonyabb módja? Ugye mindenkinek rögtön bevillant az MLM-maffia rémséges képe? Az egészben a legzseniálisabb, hogy a hálózat önműködően szerveződik a drog köré, ami maga a történet. Ez az izgalmas, csiklandós, titokzatos valami, amire soha el nem fogyó vággyal tekintünk, amire szó szerint ki vagyunk éhezve. Az üzlet igen veszélyes, mert a sztori végének kifutása teljességgel megjósolhatatlan. Létrejöttének pillanatában elszabadul, önálló életre kel, és megállíthatatlanul terjed tovább. És bár ebben a folyamatban súlyos információtorzulást szenved, a tények mégis azt igazolják, hogy megéri vállalni érte a kockázatot. Azért oly népszerű, mert sokkal élvezetesebb mások hibáit beazonosítani és nevesíteni, mint a magunkéival szembenézni. Sőt, a másik háta mögött megfogalmazott kritika lehetővé teszi a nyílt konfrontáció elkerülését is.

A pletyka egyértelműen negatív jellegű, aktuális, most zajló, és név szerinti. Sértés arra nézve, akire mondják, viszonzandó és lekötelező gesztus azonban annak, akinek mondják. A pletyka, ami keletkezésének helyszínén még csak egy egyszerű, nem publikus információ, a kommunikációs csatornarendszer szövevényes hálózatát bejárva teljesen átalakul, s nyilvánosságként bukkan a felszínre. Ha akarjuk, ha nem, onnantól kezdve az összes létező csapból ez folyik. Mindig morális felháborodás követi, mert a tárgya rendszerint valamiféle kihágás, a közösség normáitól való eltérés, deviáns viselkedés.

A pletyka az adott közösség értékrendszere alapján meghozott ÍTÉLET. Közösségre mutató, ám mégis személyes, mert az ítéletet publikáló fél -állásfoglalása kinyilatkoztatásával- akaratlanul is feltárja jellemét.

A pletyka az adott közösség értékrendszere alapján meghozott ÍTÉLET. Közösségre mutató, ám mégis személyes, mert az ítéletet publikáló fél -állásfoglalása kinyilatkoztatásával- akaratlanul is feltárja jellemét. Fény derül nézeteire, mögöttes szándékaira, motivációjára, és hogy a normákat magára nézve is kötelező érvényűnek tekinti-e. A pletyka sosem mély merítés, csupán egy spontán mérés, nem célja a részletes megismerés, egy kiragadott részlet az, mit közszemlére és egyben mérlegre tesz. Egyedi válogatás, mert a feltálalt tartalom és az előadás milyensége nagyban függ az előadó személyétől. A közösség mondja meg, kinél mi fogadható el legitim vétségnek, ám ez a döntési folyamat nem mindenkire nézve egységes, a szituáció lelki szemeink előtti megjelenítéséhez elég felidéznünk Jupiter-kisökör viszonyát. Maga az ítélet gyakran túlzott, túlzó, átlagon felüli mértékű, szemben a történet valóságtartalmával, ami csak nyomokban lelhető fel. Elsődleges célja büntetni a normaszegőket, rombolni azok hírnevét, lefegyverezni és elhallgattatni azokat, akik nem értenek egyet a csapat többi tagjával. Kiközösít, bomlaszt, klikkesít.

A pletykát többek között arról ismerjük fel, hogy be tudjuk azonosítani mind a díszletet, mind a szereplőket, és van valamiféle érintettségünk, közös kapcsolódási pontunk. Ha e körön kívül vagyunk, a hallottakat valószínűleg sima információként kezeljük. Nagyban függhet attól, hogy pletyka-e a közlés, hogy milyen szövegkörnyezetben hangzik el, milyen hanghordozás kíséri és mi a mögöttes szándék, ami miatt terítékre kerül?

Az a pletyka, amelyik senkit sem érdekel – nem terjed.

A 3K –konfliktus, krízis, katasztrófa– a másik véglet, ez az, ami a leggyorsabban terjed.

Ahol pedig nincs információ, - ott keletkezik. Ingerszegény környezetben pillanatok alatt felüti a fejét a tartalomgyártás.

Minden társaságban van egy „pletykabubus”, a legnagyobb személyes hírportál, a megmondó ember, aki mások felé terel, és saját érdekeit szem előtt tartva, tömegmanipulációs eszközként használja a pletykát. Dübörög benne a bezzegÉNtudat, elsődleges célja a saját hírnevének fenntartása és növelése agresszív marketingje által. Jellegzetessége, hogy amikor csak teheti, színre lép, hisz nincs olyan történés, amiről ő ne tudna. Szent meggyőződése, hogy e jólinformáltság okán ő a hatalom egyedüli birtokosa, ami által befolyást gyakorolhat a közösség többi tagjára. Amire igazán szüksége van, az a validálás. Az, hogy valaki elismerje, hogy jól gondolja, jól csinálja, jól látja a dolgokat, de ezt általában csak valaki más kárára tudja megszerezni. Ha több esetben hazugságon kapják, fordul a kocka, és ő maga is gyorsan a kiközösítettek táborában találja magát.

Amiket érdemes pontról pontra mérlegelni, s ezen kérdések mentén önmagunknak felelni:

Mit vállalok fel a pletyka alapjául szolgáló információ közhírré tételével?

Az intimitás megteremtésétől a botrányig igen széles lehet a spektrum, ezért a FELELŐSSÉG óriási. A pletyka elindítóját terheli ugyan az erkölcsi felelősség, ám a következmények mégis az áldozatot sújtják. A megjelenített viselkedésforma által akár többszörösen is, ugyanis kompromittálhatja a főszereplő egy másik aspektusát is, a jelentéstapadás okán hihetjük azt, hogy az a bankár, aki sikkaszt a munkahelyén az hűtlen férj is egyben. Ezek után el lehet gondolkodni, szívesen lennénk-e az áldozat helyében? Mielőtt kinyitnánk a szánkat, érdemes átengednünk a közlésre szánt információhalmazt Arisztotelész hármas szűrőjén, s csak akkor beszélni, ha mindhárom kérdésre igen választ adtunk. Nevezetesen 1. Megbizonyosodtam-e arról, hogy a hír igaz? 2. Amit mondani akarok, valami jó dolog? 3. Hasznára válik-e annak, aki hallgatja?

Amikor hallok egy pletykát:

• elhiszem-e azt, egyetértek-e vele, merem-e ellenvéleményemet kinyilvánítani vállalva az esetleges következményeket

• továbbadom-e, esetleg határhúzással meggátolom a terjedését

• megváltozik-e a véleményem az adott személyről, máshogy viszonyulok-e hozzá ezután

• akarok-e én ehhez a csoporthoz tartozni?

Egyetlen egy dolgot nem tehetek, hogy úgy élek tovább, mintha nem hallottam volna.

Mi az, amit tehetek?

Választhatom azt, hogy felhasználom. Én, mint EGYÉN tanulok az esetből, fejlődök, változok általa. Választhatom azt, hogy ezen információ innentől nekem dolgozik, és a szolgálatomba állítom. Választhatom azt, hogy magamra formálom, és csak annyit veszek ki belőle, ami az én valóságomba beilleszthető, megvizsgálom, nekem ebből mi működik.

Választhatom azt, hogy nem teszem magamévá.

Választhatom, hogy kívül maradok. A pletykában való részvétel és azok ismerete elvárás a csoporttagokkal szemben, mert aki kívül marad, egyértelműen jelzi, hogy nem érdeklődik a csoport eseményei iránt, és egyben azt is, hogy nem tartja azokat mértékadónak. Nem mindenki tartja cikinek, ha eltér az átlagtól. Számomra fárasztó az egész pletykálkodási procedúra, és túl drágának tartom az időmet ahhoz, hogy erre pazaroljam. Ami a könnyedséget adja, hogy ma már nem kell alárendelődni a közvélemény akaratának. A pletyka hatalma igencsak meggyengült az utóbbi évtizedek folyamán, már nincs az az erős visszatartó ereje, mint rég, egyre inkább merünk mások, vagyis igazából önmagunk lenni. Lazult a szigorúság, kitolódtak és egyre rugalmasabbak a felállított határok.

Választhatom, hogy viszonyítási pontként tekintek rá. Benne rejlik a feloldódás, feloldozás és valahol az önigazolás lehetősége is, hiszen kell, hogy valamihez képest értékelhessük magunkat, de kéretik ezt az egészet helyén kezelni, és a konzekvenciákat alapos megfontolás után levonni.

Választhatom azt, hogy a csoport ítéletét én magam is mérlegre teszem. Alapvetően megkérdőjelezek minden pletykából származó tartalmat, hiszen nem voltam ott az eredeti eseménynél, nem láttam a saját szememmel, és egyáltalán nem ismerem az „elkövető” indítékait sem. Az igazságot kiolvasni belőle lehetetlen, hisz az már erőteljesen torzított formában ér el hozzám. Az igazság mindig szubjektív, és a másik igaza nem feltétlenül az én igazam. Számomra elsődleges, hogy önmagamat találjam meg minden helyzetben.

Pozitívumok, melyek a pletykálkodás mellett szólnak:

• kevesebb erő és időbefektetéssel sajátíthatunk el stratégiákat vagy hozhatunk döntéseket

• személyiségfejlődésünk irányában motivációként hat

• oldja a stresszt, támogatja az érzelmi kontroll megteremtését, növeli az önismeretet

• segíti az érzelmek megjelenítését (kétség, izgatottság, szorongás), megfogalmazását és kimondását

• az események kibeszélése által csökken a bűntudat

• olyan információkat ad, amihez más csatornán keresztül nem juthatnánk hozzá

Szvetelszky Zsuzsanna szerint a pletykának pozitív közösségi funkciója is van, általa értesülünk az esetleges normaszegésekről, így járul hozzá a társas rend fenntartásához, és segíti elő a felek közti együttműködést. Véleményem szerint kétélű a dolog, egyes esetekben összehozza, míg másokban szétszakítja a bandát és igen vékony a kettőt egymástól elválasztó képzeletbeli vonal.

Mindig lesz valaki, aki megítél és kibeszél. Ahány ember, annyi vélemény. Haragudhatok ezekre az emberekre, mert így viselkednek, de őket megváltoztatni nem tudom és igazából nem is akarom. Mindenki azt a világot látja, ami benne van. Egyvalamit tartok fontosnak, hogy saját magammal szembe tudjak nézni, döntéseimmel együtt tudjak élni. Egyedül a tetteim azok, amik minősítenek.

Választás kérdése minden. Választhatom végszóként azt, hogy nevetek az egészen. Kurkászó beszélgetés – szerintem ez a legmurisabb megfogalmazás, amivel a pletykát valaha illették. Elég csak elképzelnem a fenti jelenetet, máris fülig ér a szám. Amikor viccessé varázsolom félelmem tárgyát, elveszti hatalmát felettem.

A cikk Szvetelszky Zsuzsanna, Bodor-Eranus Eliza: A pletyka természete c. könyvének felhasználásával készült