6 minute read
Fotelmúzeumok a kanapémról
Kovács Katalin
Fotelmúzeumok a kanapémról
A címben rejlő logikai bukfenc abból adódik, hogy nincs fotelom - sem füles, sem süppedős, sem semmilyen, van viszont egy csodaklassz, hívogatóan kényelmes kanapém, onnan vadászom az online – azaz a fotelből megtekinthető – kiállításokat kínáló múzeumokat. Én hívom őket így, egyszerűen csak „fotelmúzeumoknak”. Míg kezdetben tényleg kutatni kellet őket, manapság már szinte minden, magára valamit is adó intézményt megillet eme kitüntetés, jobbnál jobb virtuális túrákból válogathatunk a múzeumok honlapjain. Én kimondottan élvezem, hogy nem kell utazni, sorban állni és méregdrágán jegyet vásárolni ahhoz, hogy ezeket a páratlan gyűjteményeket megtekinthessem. Kanapéhuszár módjára, a nappalim melegéből is csodálhatom azokat, és nem kevesebb átéléssel teszem ezt, mintha igaziból járnám végig őket.
Ezen sorokat olvasva bizonyára többekben felmerül a kérdés: Valóban élmény- és életszerű mindez? Vagy plasztikus mítosz az egész?
A kétkedőt invitálom most. Gyere, ülj mellém! Hozz egy habos kakaót, vagy egy jófajta vöröset, nyisd meg a szívedet. Mutatom, én hogy csinálom, aztán eldöntheted.
Múzeum, mint égen a csillag, annyi van, sok is lenne mindet ismertetni, random megy a választás. Hiszem, hogy az talál meg, amivel dolgom van, így mindig arra kattintok, ami aznap leginkább hívogat.
Itt van mindjárt az első… De ne olyan sietősen! Zene is kell, valami festmények alá-festő instrumentális darab. Tél Roxfortban – kínálja a lejátszó egyből a tökéletest, mintha olvasna a gondolataimban. Nyomban elindítom ezt a sejtelmes, Harry Potter témájú muzsikát. Öveket becsatolni, felszállás! Szezám kapui tárulnak: szemeimen ömlik be a szépség áradat, mellbevág a színvilág. A zene adja a ritmust, kéreget: lépegess. Menj egyre beljebb, be a kincsesbarlang mélyére.
Feltűnt már nektek, hogy a festmények totál gondmentesek?! Állnak az idő és az őket bámuló emberáradat keresztmetszetében, és csak vannak. Kotyogós kávék, amik türelemre és alázatra intenek ebben a mai kapszula-világban. Nemesek, értékesek – nem mástól, maguktól. És suttogják: Vagyok, aki vagyok, ha nem tetszem, arrébb lehet sétálni, és mindeközben nincs bennük szemernyi lelkiismeret-furdalás sem. Bámulatos példa-képek.
De nem csak festmények várnak rám! Az túl unalmas lenne, és érdekességekért nem kell az óceánon túlra repülni. A minap akadtam rá az Országgyűlési Múzeumra, és ne nevessetek ki, de ami leginkább megfogott az az Élenjáró mérnöki megoldások című, az Országház szellőzési rendszerét bemutató rövidfilm volt. Zseniális alkotás!
„Jártam” már a Magyar Nemzeti Múzeum Seuso-kincs Pannónia fénye 3D kiállításán, ahol a lézerszkennelt és nagy felbontással digitalizált tárgyak mindeddig sohasem látott közelségből, 3D-ben tekinthetők meg. Szívesen szemezgetek régmúlt idők fekete-fehér fotográfiái között, Az arisztokrácia világa című rövid összeállítás egy válogatás a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának anyagából, ami a főúri otthonok külső és belső tereit tárja elénk, bemutatja a lakók hétköznapjait, elfoglaltságait. A képeket nézegetve néha úgy érzem, túl későn születtem.
Édes élet után következzék az Édes Birodalom, azaz Történetek a Gerbeaud-házból a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum tolmácsolásában. Jómagam sütemények között nőttem fel, nem csodálkoztam hát azon, hogy rögvest beszippantott ez a porcukor-illatú, gyönyörű grafikákkal és cukrászati érdekességgel megtűzdelt mesevilág. Így tudtam meg például, hogy Kugler Henrik és Gerbeaud Emil édességeit az tette különlegessé, hogy előszeretettel használtak egzotikus alapanyagokat (például ananászt, narancsot, mandarint) a készítményeikhez.
A misztikus dolgok kiváltképp vonzanak, ezért egy következő alkalommal a Szépművészeti Múzeum Gabona-Oziriszek kiállítására csábultam el, ami betekintést enged egy templomi rítus rejtelmeibe. Ezekbe a sírban elhelyezett, Ozirisz-sziluettet formázó fakeretekbe földet és gabonamagvakat szórtak, majd rendszeresen öntözték őket, hogy kihajtsanak. Az egyiptomiak hitvilága szerint a múmiák nem egyszerűen a halott fizikai, külső burkát, hanem a balzsamozással és a hozzá kapcsolódó mágikus rítusokkal létrehozott, már átlényegült, megistenült halottat jelentették. Ahogy a gabona-Oziriszekben az élettelennek tűnő magvakból élet sarjadt, úgy a koporsóban fekvő élettelen, mumifikált test is új életre kelt a balzsamozás és a szájmegnyitási szertartásai során, melyek által a holttest visszakapta életfunkcióit. A gabona-Oziriszekben így a múmiában kibontakozó új élet szemmel látható bizonyosságként jelent meg. Oh, Egyiptom, Te örök titokzatosság!
Aki kis hazánkon belül barangolna tovább, annak szeretettel ajánlom a Virtuális Mozaik Múzeumtúra oldalát, mint kiindulási pontot. (Az oldal megnyitása előtt erősen javasolt minden egyéb program lemondása és egy heti hidegélelem bekészítése.)
Aki nyakába venné a nagyvilágot, annak irány London, és a Victoria és Albert Múzeum, aminek gazdag választékában kerámiákat, fémmunkákat, bútorokat, különféle textileket és egyedi ruhadarabokat is megtalálunk. A Victoria és Albert Múzeum a világ vezető művészeti és dizájnmúzeuma, amely több mint 2,3 millió tárgyból álló állandó gyűjteménynek ad otthont, amelyek több mint 5000 évnyi emberi kreativitást ölelnek fel. Itt van például rögtön Elsa Schiaparelli divattervező provokátor, aki örömét lelte a tipikus öltözködési elképzelések megkérdőjelezésében. A hagyományos szabászat keretein belül dolgozott, de játszott a klasszikus sziluettekkel a felforgató részletek hozzáadásával, legyen szó nyomatról, hímzésről, díszítésről vagy szokatlan anyagokról, amelyek ruháit egyedi divatnyilatkozatokká változtatták.
Felvonultak ruhák, jöjjenek hozzá az ékszerek, méghozzá egy egész ékszergyűjtemény a Salvador Dalí Múzeumból. A kollekció központi darabja a The Royal Heart. Az ékszer tiszta aranyból készült, a közepén egy bámulatos, 46 rubinnal, 42 gyémánttal és 2 smaragddal díszített szívvel, amelynek legcsodálatosabb tulajdonsága, hogy ténylegesen olyan ütemre dobog, mint egy élő, emberi szív. A pulzáló „Királyi szív” valami egészen elképesztő, mint ahogy a múzeum udvarán álló szürreális alkotás, a Rainy Taxi. Keressetek rá, érdemes!
Végül, de nem utolsó sorban álljon itt mind közül a kedvencem, a Tönkrement Kapcsolatok Múzeuma. Ebből rögtön kettő is akad, egy Los Angelesben és egy Zágrábban, ahol a megtört szívek emléktárgyai kiállítási darabbá lényegülnek át. Földhözvágó érzelem-cunami és látványorgia felkavaró keveréke köldökszösszel és black dildoval fűszerezve. „D. hasán a testszőrzetnek sajátos elrendezése volt, ami miatt a köldöke hajlamos volt a szöszgyűjtésre.” Mindig több van a felszín alatt! - olvasom az oldal tetején, és igazat adok. Ez történhetett a másik esetben is: „A huszonhetedik születésnapom környékén a barátom adta ezt nekem. Talán azért, mert megegyeztünk, hogy nem szexelünk, amíg összeházasodunk. Négy évvel később összeházasodtunk, betartva ígéretünket. Hét évvel ezután elváltunk.” A meghökkentő jelző apró nyelvbotlásként hat eme gyűjtemény emlegetése okán.
A véget ért románcok nyomán járva azt hinnénk egy elhagyatott romantika-romra lelünk majd, melyet gyorsan ellobbanó szerelmek hamuja, múlt-szépítő moha, fatörzsekbe vésett szimbolikus szív-mementó keretez. A meghitt pillanatok és az örökkön örökké közé szorult emlékek tisztása ez. Mi másnak kacatként hat, egy szívnek bánata az.
Testközelből minden más?! Vagy mégsem? Mindenki döntse el maga! Kanapéra, kalandra fel!
