Kézen fog és elvezet

GÓDOR ANITA

Kézen fog és elvezet

Létezik-e olyan hely, ahol csak külső szemlélői lehetünk egy történetnek, vagy, ha úgy akarjuk szerves részévé válhatunk a gondolataink által, ahol egyetérthetünk, vagy másképp gondolhatunk, ahol utána megbeszélhetjük, vagy csak emésztgethetjük csendben magunkban az eseményeket. Bárhogy is teszünk, bárhogy is gondoljuk, megnyugtató végig a tudat, hogy másvalaki problémája, nem nekünk kell dönteni, nem rajtunk múlik majd a végkifejlet.

Igen, létezik ilyen hely.

Ez a hely a színház, ahol minden este varázslat vagy gyomros vár.

Gyökereiben változtak meg a színházba járási szokásaink 2020 tavasza óta. Nem a megnézett előadások számának csökkenésére gondolok, hanem arra, hogy egyszerűen annyi negatív impulzus ér nap, mint nap, hogy -végig nézve az excelt- azt a következtetést vontam le, hogy a dráma teljesen eltűnt a listánkról, és hétről hétre csak és kizárólag musical, vagy vígjáték az, ami miatt elindulunk.

Az utolsó gyomros talán az Árvák című darab volt a Radnóti Színház Tesla Laborban. Emlékszem utána napokig „dolgozott bennem” a történet. Kiszámíthatatlanul volt izgalmas és lebilincselő. Szélsőséges, a normális emberhez méltó viselkedéssel, erkölccsel összeegyeztethetetlen, mégis hihetetlen, hogy telnek a percek és azt veszed észre, hogy képes lettél azonosulni a gyilkos karakterrel.

Az ő fájdalma, meg nem értettsége, gyűlölete egycsapásra lesz a miénk, nézőké. Bármennyire áll távol tőlünk az agresszió, empátiával tudunk fordulni a probléma felé, és kimondva vagy kimondatlanul magunkban a jó megoldásokat keressük.

A színház a saját lelki állapotunk javítása mellett tökéletesen alkalmas a társadalmi problémákra való figyelemfelhívásra, az emberek érzékenyítésére. Megadja a lehetőséget, hogy az ember párhuzamot vonjon, magára ismerjen, dönteni tudjon, és felelősséget vállaljon életének irányításában. Minden darab hatással van ránk, tükröt tart, melyben körvonalazódik a saját életünk, teljesen mindegy milyen életkorban, milyen élethelyzetben vagyunk.

Színházba járni élmény.

Még, ha mostanában úgy is érzem, hogy nem akarok gondolkodni, problémát megoldani, csak ülni és élvezni a darabot. Ha nem találok olyan újat, ami ezt nyújtaná, akkor biztosra megyek, és beülök újrázni.

Sokszor kérdezik, hogy lehet ugyanazt a darabot újra és újra megnézni. Ilyet csak olyan kérdez, aki nem nézett még meg soha egy darabot kétszer (vagy háromszor vagy tízszer vagy már kiszámolja, annyiszor).

A színház nem mozi, olyan még sose volt, hogy kétszer ugyanazt láttuk volna. A darab nem felvett mozgókép, bár a történet ugyanaz, a színész ember, a szereposztás változó, a technika időnként maga az ördög, így az előadás mindig más. Arról nem is beszélve, hogy a közönség sem ugyanaz, bár vannak olyan kisszínpadi előadások, ahol eskü mindig ugyanazzal a 80-100 emberrel találkozunk.

Általánosításnak tűnhet, de nekem tény az is, hogy egy délelőtti vagy délutáni előadás soha nem olyan hangulatú, mint egy esti, a bemutatón megnézett darab ritkán olyan ütős, mint, amikor már játsszák egy ideje, a szabadtéri előadások hangulata jó, de a nézőtér kialakítása sok helyen akkora távolságot generál, a színész és a néző között, ami elvesz a varázsból. Mondjuk kevés kivételt, de azért tudnék mondani, ami egész biztos életre szóló élmény marad a szerencséseknek, akik láthatták például Sopronban felszállni a helikoptert a Miss Saigon-ban, vagy a Szarvasi Vízi Színház Monte Cristo grófja közben égbe emelkedő hőlégballont.

Van olyan darab... ...amit meg kell nézni. Egyszer. ...amit meg kell nézni, még egyszer. ...amit meg kell nézni, időnként. ...amit meg kell nézni, minden hónapban (ha műsoron van). ...amit látni kell a másik szereposztással is. ...amit meg kell nézni megint az előző szereposztással (hogy mégis úgy emlékezzünk rá). ...amit már régen láttunk, de jó volt. ...ami egy ideje már nem volt, és most újra, ezért muszáj látni. ...ami olyan jó, hogy már a szünetben azon gondolkodsz, mikor jössz legközelebb. ...amire egyből színház után (még a parkolóházban) veszel jegyet másnapra. ...ami teljesen rabul ejt. ...ami elvarázsol. ...ami elgondolkodtat. ...ami szórakoztat. ...ami miatt az ember képes leutazni Szegedre, Bajára, Kecskemétre, Győrbe, Veszprémbe vagy akár Salgótarjánba.

Nekem a jó darab az - szóljon bármiről -, ami kikapcsol. Amikor nem agyalok. Semmin. Csak ülök, nézek és benne élek.

Persze van olyan is, amikor mellé nyúlok, és olyan a darab... ...amit egyszer is sok végig ülni, ...ami untat, ...ami szörnyen vontatott, ...ami kívül esik az érdeklődési körömön, ...amire hónapokat várunk, mert azt olvastam, hogy... közben mégsem, ...ami alatt arra gondolok, hogy de jó, hogy nem ilyen minden előadás, mert többé sose tenném be a lábam a színházba, ...amin elkalandozok, hogy vajon a lépcsőtologatók táncosok vagy berendezők a színpadon, ...ami alatt eszembe jut, hogy holnap reggelre bundáskenyeret ígértem, de otthon se kenyér, se bunda, és hazafele meg kéne állni a boltban...

Na ezek a nem újranézősek.

Hát ezért nem is olvashattok tőlem kritikát. Nem tudnék objektív maradni. Ráadásul volt olyan darab, ami elsőre és másodikra nem tetszett. Harmadikra a másik szereposztással már nem utáltam annyira, de bárhol olvastam róla, mindenhol egekig magasztalták. 1 évvel a bemutató után valaki odaírt egy bejegyzés alá egy kommentet, amiben kifejtette a véleményét az általa látottakról és arról, hogy nem igazán érti, hogy tényleg csak ő ült végig háttal a moziban. Ő ugyanúgy látta, ahogy én, de mi voltunk a kisebbség.

Hosszú pályafutásunk alatt, bár többször majdnem, de igazából egyetlen egyszer fordult elő, hogy hazajöttünk az első felvonás után. Végsőkig kitartunk, ha már rászántuk az estét, akkor megadjuk az esélyt, hogy a végére jó legyen, és ha mégsem, akkor csak megtiszteljük az alkotókat és a befektetett munkát. Akkor is, ha az éppen ott nekünk nem jött át.

Azoknak, akik kitartottak, és eljutottak a litánia ezen pontjáig természetesen ajánlok is valamit.

1×3 néha 4 (One For The Pot) – Veres 1 Színház

Elhunyt cégtársa egyetlen örökösét, Billyt keresi az idős, dúsgazdag Jonathan Hardcastle. 100 ezer font a tét: ekkora összeget szándékozik Billynek ajándékozni azzal a feltétellel, hogy a fiún kívül ne jelentkezzen más örökös. Billy és ügyvédje egy születésnapi összejövetel kellős közepén jelennek meg a családi kastélyban. Ha azt hinnénk, hogy az örökség simán eljut a címzetthez, itt akár vége is lehetne a darabnak. Ha viszont arra tippelünk, hogy nem Billy az egyetlen jelentkező, illetőleg nem Billy az egyetlen Billy, akkor közelebb járunk a vígjátéki igazsághoz, mely az örökség megszerzésének fordulatos, olykor az eszeveszett ámokfutás határait súroló komédiája felé löki a megjósolhatatlan végkifejletet…

Novemberi előadások:

2022. november 3. GYŐR

2022. november 7. SZEKSZÁRD

2022. november 20. BUDAPEST RAM

2022. november 23. VÁC

További infók és jegyvásárlás: https://veres1zszinhaz.jegyx1.hu/kereses/eloadas

Színházi élményekben gazdag, csodás novembert kívánok!