Imádok olvasni - És imádok könyvtárba járni

GÜRTLER SZILVIA

Imádok olvasni - És imádok könyvtárba járni

Régen őrült módjára gyűjtöttem a könyveket. Bármi, amit megláttam és érdekelt, az a könyvespolcunkon landolt. Bújtam az antikváriumokat, és izgatottság töltött el, amikor valami kincsre, számomra érdekes olvasmányra bukkantam. Az is elég volt, ha úgy gondoltam, hogy egy klasszikusnak helye van a házi könyvtárunkban, máris megvettem a könyvet.

Aztán egyszer rádöbbentem, hogy tulajdonképpen alig-alig olvasok el ezekből a „kincsekből” valamit. Szépen mutatnak a polcon, mindenki megdicséri a szép nagy könyvkészletünket, a könyvek pedig csak porosodnak a polcon.

Az is szembetűnővé vált, hogy egy-egy könyvet mindössze egyszer, maximum kétszer olvasunk el. Akkor mi értelme a gyűjtésnek? - tettem fel magamnak a kérdést. Miért ez a nagy szenvedély?

Ekkor történt, hogy rákaptam a könyvtárba járásra. Elkezdtem olyan íróktól olvasni, akik történetei megfogtak. Már nem volt érdekes, hogy klasszikus vagy sem, sőt, éppen az volt érdekes, aki új, aki frissességet hoz az írásaival.

Sokszor azért nem vettem meg előzőleg egy könyvet, mert semmit nem tudtam a szerzőről. Ez gyökeresen megváltozott a könyvtárak által. Bátran, magabiztosan nyúltam új szerzők felé is a polcokon és kísérleteztem.

Kockázat nem volt, hiszen, ha mégsem tetszett valami, akkor egyszerűen félretettem, és mikor újra mentem a könyvtárba, másikra cseréltem. Ezt a könyvesboltban vásárolt könyv esetében azért elég bajos megtenni. Én pedig úgy éreztem, hogy a biztonságra – lásd ismert szerzőre, vagy címre – való törekvés elveszi az új megismerésének lehetőségét.

Micsoda kincsekre leltem azáltal, hogy megengedtem magamnak új választásokat! 10-15 évvel ezelőtt olvasott könyvek is beugranak, még arra is emlékszem, hogy melyik könyvtárból, melyik polcról vettem le ezeket a műremekeket.

Habzsoltam az újat. A gyűjtő-szenvedélyem továbbra is megmutatkozott, volt, hogy több könyvtárból együttesen 10-15 könyv volt nálam egyidőben. Ebben azért a párom könyvei is benne voltak, mégis 6-8 könyv rendszeresen az én választásom volt.

Ezeket a könyveket viszont el is olvastam. Tudtam, hogy határidőre kell visszajuttatnom őket a könyvtárba, ezért, ha érdekelt a történet – márpedig azért választottam, mert érdekelt -, akkor hamar a könyv végére kellett érnem, hogy időben vissza tudjam vinni.

Ennek a rendszernek a hatására heti 1-2 könyvben stabilizálódott az olvasási ritmusom. Nem volt elfekvő könyv, nem volt olvasatlan könyv. Maradt az öröm és az izgalom, hogy milyen új írót, új stílust, izgalmas történetvezetést fedezek fel magamnak újonnan.

Egy idő után hozzá sem nyúltunk a könyvespolcainkon sorakozó könyvekhez, annyira szerettük a könyvtárból kölcsönzötteket. Ekkor úgy döntöttem, ideje megszabadulni a felhalmozott, valaha kincsnek gondolt, mára már szinte kolonccá vált könyvektől. Bedobozoltuk őket, és több fuvarral elvittük a közeli antikváriumba. A végére már ajándékként hagytuk ott, boldogan, hogy másnak örömet szerzünk vele.

Maradt otthon még néhány kedvenc, amiről tudtuk, hogy biztosan kézbe vesszük újra és újra. A többi pedig azóta is a könyvtárból kerül az éjjeliszekrényünkre.

Imádjuk a könyvtárba járást is. Van annak valami különleges hangulata, amikor betérünk egy-egy csendesebb könyvtárba, és rászánjuk az időt a válogatásra. Segítőkész könyvtárosok, könyvajánlások, esetenként egyéb programok teszik élvezetessé ezt az időtöltést. Sőt: van olyan barátom, aki irodának használja a könyvtárat. Bemegy reggel, és délutánig ott olvas, jegyzetel, készíti a saját tananyagait. Élvezi a csendet, a könyvtár ódon hangulatát, és a szépséges épület atmoszféráját.

Külön hétköznap délutáni, vagy hétvégi program lehet egy-egy könyvtár meglátogatása. Gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt élményt nyújt. Nálunk a gyermekek is rákaptak a könyvtárak ízére, és nagy boldogsággal látom, hogy az unokáimat is viszik és szoktatják rá a könyvtár-járásra.

Az öröm mellett természetesen anyagi vonzata is van annak, ha vásárlás helyett könyvtárból kölcsönzünk. Éves szinten több tízezer, akár százezres nagyságrendek is megtakaríthatóak azáltal, hogy okosan, tervezetten olvasol.

Mondom ezt úgy, hogy magam is író-féle vagyok, több könyvvel a hátam mögött. Ezeket is megtaláljátok majd a könyvtárakban, amint papír alapon is nyomtatásra kerülnek. Mert a legfontosabb, hogy mindenkihez eljusson a gondolat, az élmény, és mindenki számára elérhető legyen az olvasás öröme.

Egyéb hasznos megtakarítási tippeket itt találsz: https://youtu.be/D6HtFbZvhOk