Örökbefogadás – Ismerkedés – átkelés a múltból a jövőbe

RÉMÁN IZABELLA

Örökbefogadás – Ismerkedés – átkelés a múltból a jövőbe

Egy örökbefogadásra várakozó gyermekkel mindig egy átmeneti időszakban találkozunk. Újszülött gyermek örökbefogadása esetén ez egy nagyon rövid, bár a gyermeki lélekben örök lenyomatot hagyó időszak. Idősebb gyermek esetén már hosszú, legtöbbször évekig tartó, sokszor drámai eseményekkel terhelt előélet. Mind a gyermek, mind a potenciális szülők felfokozott érzelmi állapotban találkoznak egymással – és e rövid idő végén egy életre szóló döntés születik.

Cikksorozatom előző írásában (Örökbefogadás – Rápillantás – az első személyes találkozás meghatározó élménye) a rápillantás folyamatát és kihívásait ismertettem részletesen. Amennyiben a rápillantás után az örökbe fogadni szándékozó szülő(k) pozitív választ ad(nak), elindulhat az ún. ismerkedés folyamata. Ennek az időszaknak a legfontosabb célja egymás megismerése, a gyermek-szülő kapcsolat megalapozása, egy alap bizalom kialakulása a gyermekben, amellyel képes lesz néhány napon vagy héten belül elhagyni addigi élete helyszínét és elsődleges gondozóit, és megérkezni végleges otthonába és családja körébe.

Újszülött gyermek esetén ez nem is a klasszikus értelemben vett ismerkedés, hiszen egy csecsemő földi életbe való belépésének első időszakában alapszükségleteinek kielégítésére törekszik – ösztönös módon: nincs kialakult személyisége, nincsenek szokásai. Itt elsősorban a jogi procedúrák lefuttatása, továbbá a születés körüli fizikai körülmények (baba egészségügyi állapota, esetleges különleges ellátás igénye) határozzák meg az időszak hosszát. Ez optimális esetben nem hosszabb néhány napnál. Az örökbe fogadó szülők természetesen intenzív időszakot élnek meg, hiszen néhány nap leforgása alatt válik valósággá mindaz, amire éveken keresztül várakoztak.

Nem újszülött gyermek örökbe fogadása esetén a nem együtt töltött időszak jellemzően már évekre nyúlik ki. Változatos okai lehetnek annak, hogy egy gyermek miért idősebb korban kerül örökbe fogadható státuszba. Pl. vér szerinti családból való későbbi kiemelés, jogi nehézségek (vér szerinti szülők nem mondanak le róla) stb. Ebben az időszakban a gyermek nevelőotthonban, egy vagy több nevelőszülőnél fordulhat meg. Elkezd kialakulni a személyisége, amit persze erősen meghatároznak az életkörülményei, amelyek minden esetben drámaiak. Talán egy szóval lehet összefoglalni azt a sokféle lehetséges negatív behatást, ami egy gyermeket ilyen helyzetben ér: bizonytalanság. A bizonytalanság pedig félelmet szül. Egy gyermeknek az egészséges fejlődéshez ennek pontosan az ellenkezőjére lenne szüksége: biztonságra – amiből a bizalom táplálkozhat.

Az örökbefogadási protokoll minimum 8 találkozást ír elő az ismerkedés folyamatában. Amennyiben indokolt, ez az időszak meghosszabbítható, a találkozások száma növelhető. Fontos azonban, hogy az ismerkedés fokozatosan növekvő intenzitású legyen: egyre gyakoribb találkozások, egyre hosszabb egymással töltött idő. Az ismerkedés folyamatának sikerességét nagymértékben meghatározzák a folyamatban résztvevő harmadik személyek is: a gyermek gyámja, nevelőotthoni gondozói vagy nevelőszülei. Amennyiben ők jól ismerik a gyermek személyiségét, fizikai és lelki szükségleteit, és ezt képesek előre mutatóan megosztani az örökbe fogadni szándékozó szülőkkel, az jelentősen megkönnyítheti az összeszokás folyamatát. Sajnos nem ritka eset, hogy a gyermek elsődleges gondozói nem ismerik eléggé a gyermeket és/vagy nem tudják, nem akarják megkönnyíteni a zökkenőmentes átmenetet, ezzel jelentősen megnehezítik gyermek és szülő(k) dolgát, a legrosszabb forgatókönyv szerint akár meg is akadályozhatják a sikeres örökbe fogadást.

Egy célját beteljesítő ismerkedési folyamatban a gyermeket örökbe fogadni készülő szülők a lehető legrészletesebben megismerik a gyermek személyiségét, testi és lelki szükségleteit, napirendjét, szokásait, a számára biztonságot nyújtó tényezőket. Ez a szülőknek segít eldönteni, hogy valóban képesek-e gondoskodni arról a gyermekről, másrészt pedig megkönnyíti a gyermek beillesztését későbbi családjába mind fizikai, mind lelki értelemben. Az igények és helyzetek annyi félék lehetnek, ahány gyermek, ahány élettörténet. Amit azonban minden gyermek kíván a lelke mélyén: a biztonság érzése. Annak bizonyossága, hogy őt elfogadják – pontosan olyannak, amilyen; hogy képesek lesznek róla gondoskodni – az ő igényei, és nem előre gyártott elképzelések szerint; hogy soha többé nem hagyják el őt – semmilyen körülmények között. Egyszóval: szeretik. Feltétel nélkül.

Ahhoz, hogy a szeretet létrejöjjön és bizonyossággá érjen, idő szükséges. Ez nem lehetséges néhány nap, de még néhány hét alatt sem. Ez a rövid időszak arra lehet elegendő, hogy megszülessen a bizalom, amiből a szeretet növekedésnek indulhat. Ez az időszak a gyermek számára átkelés a félelemmel teli múltból a bizonyosságot ígérő jövőbe.

Legyünk együttérző tanúi a gyermeki lélek bátor átkelésének. Legyünk együttérző tanúi saját szülővé válásunknak. Legyünk jelen.

Történetem megosztását követően sok, nagyon személyes és megindító levelet kaptam ismerősöktől és ismeretlenektől, akik beszámoltak saját, életkoruknál fogva már elmulasztottnak gondolt, vagy még megvalósításra váró vállalásaikról örökbefogadás, vagy gyermekekről való gondoskodás számos más formájának témakörében. Ha Önnek is van ezzel kapcsolatban személyes története, amit megosztana, írja meg nekünk – névvel vagy név nélkül –, hogy másoknak is inspirációval szolgálhasson. Hiszem, hogy minden gyermek személyes életfeladattal, és ennek megfelelő képességekkel és kísérőkkel születik – legyen minden találkozás egy lépés a beteljesülés felé.

E-mail: hello@cspm.hu

A szerzőről: egyedülálló örökbefogadó anya. Szívügyei, amelyeket fordítóként, szerkesztőként, könyvkiadóként könyvek, kiadványok és előadások formájában képvisel: egyszerű gyermekkor (szelíd születés, örökbefogadás, kötődő nevelés, szabad tanulás, szabad játék), zero waste – hulladékcsökkentés, vegán szemlélet- és életmód, alternatív társadalmi modellek.