Lehet másképp 5. Stresszt okoz a határidő? Van remény

Lehet másképp 5.

Stresszt okoz a határidő? Van remény.

Világ életemben olyan embernek tartottam magam, akit streszszelnek a határidők…

Damoklész kardjaként éreztem a fejem felett lebegni már minden egyes általános iskolai olvasónapló leadás dátumát is, ami néha az egész nyári szünetemre képes volt rányomni a bélyegét. A sikeres érettségi után még hónapokig álmodtam arról, hogy a vizsgabizottság előtt csúfosan leszerepelve egy hang nem sok, annyi sem jön ki a torkomon, bármelyik tételt is húzom ki bármelyik tantárgyból.

Mai eszemmel visszatekintve határozottan állítom, hogy ez volt az egyik oka annak, hogy a középsuli után eszem ágában sem volt továbbtanulni, hiszen egy főiskolán aztán dögivel retteghettem volna a hasonló szituktól minden vizsgaidőszak végén…

Aztán ahogy teltek-múltak az évek valami megváltozott.

Ma már lazán hagyom akár az itteni cikkeim leadását is az utolsó pillanatra és ezt nem hanyagságból teszem. Hanem azért, mert megtanultam, hogy mindennek eljön az ideje, és amíg nem kerekedik ki bennem a történet, amit megosztani vágyom itt a virtuális hasábokon, addig hiába is görcsölnék rajta, hogy márpedig nekem írnom KELL.

Semmit nem KELL.

Csak én szívattam hosszú éveken át saját magamat azzal, hogy kötelezőként könyveltem el dolgokat, amiket a hátam közepére sem kívántam. Ahelyett, hogy vettem volna egy nagy levegőt és mikor ellenállást éreztem magamban bármivel kapcsolatban is, megvizsgáltam volna: 1. Mit érzek pontosan? 2. Miért érzem azt? 3. Mikor éreztem már korábban hasonlót? 4. Hogyan oldottam meg azt a szituációt? 5. Milyen lehetőségeim vannak MOST arra, hogy a ’nemszeretem’ dolgot kiiktassam?

Merthogy mindig mindent (IS) lehet másképp. Feltéve, hogy hajlandók vagyunk másik nézőpontból megvizsgálni egy-egy adott szituációt. Megoldás fókuszba helyezve magunkat, emlékezve rá, hogy eddig is mindig mindent túléltünk, hiszen képesek vagyunk a velünk szembe jövő helyzeteket több-kevesebb sikerrel átvészelni. Sőt mi több, mindegyikből tanulni s ezáltal egyre könnyebben és lazábban BOLDOGulni mindennel, amit feladatként kapunk a mindennapokban.

Főleg, ha az idők során egyre inkább megismerjük saját magunkat. Hogyan működünk, mire hogyan reagálunk s ezekkel a reakciókkal milyen eredményeket érünk el… Na meg persze amenynyiben meghozzuk a döntést: ezentúl legyen másképp ÉS teszünk is ezért.

Mert mindig rajtunk múlik mit és hogyan kezelünk. Minek milyen jelentést adunk és mire hogyan reagálunk. Tudatosan mérlegelve a lehetőségeket, avagy zsigerből felelve mindenre, ami velünk történik…

Gyanúsan egyszerűnek tűnhet, avagy nyakatekertnek és kivitelezhetetlennek - a csavar a dologban pedig, hogy ez is rajtunk múlik.

Nem KELL persze elfogadni feltétel nélkül az én nézőpontomat, sőt. Arra kérek mindenkit, ha úgy érzi, nem tud azonosulni a fentiekkel, bátran alaposan gondolja át és elemezze ki azt. S tegye ezt mindaddig, míg képesnek érzi magát arra, hogy nyitott szívvel és elmével fogadja az alábbi példámat, amit saját ÉletMeséim újrakeretezése révén volt lehetőségem megtapasztalni az elmúlt évek során.

Mióta elvégeztem több mint 10 éve először az Agykontroll alaptanfolyamot, vesszőparipámmá vált a gondolat nagytakarítás. Hosszú évekig az agyára mentem jó pár ismerősömnek, mikor a „próbálom”, „nincs semmi baj” és társai szavakat, kifejezéseket javasoltam elhagyni a szótárukból, ahányszor csak meghallottam tőlük. Néhanap szinte késhegyig menő vitákba voltam képes belemenni, mikor ellenreakcióba ütköztem... Kisebbfajta dührohamot kapva ekéztem (TÖBBNYIRE szerencsére persze csak magamban) az illetőt, azon puffogva: nem csoda, hogy az egész élete értéktelen, ha még arra is képtelen, hogy odafigyeljen rá, milyen szavakat használ, miket gondol, és hogyan cselekszik…

Manapság még mindig ugyanazon a véleményen vagyok, mint eddig (már a gondolat nagytakarítás fontosságát illetően), csak már jóval „lájtosabban” tudom tálalni a nézőpontomat saját magammal csevegve és másokkal kommunikálva egyaránt.

És láss csodát: mind többen és többen hajlanak rá, hogy átgondolják, lehet némi igazság a dologban.

Mi változott a korábbihoz képest?

Én magam és hogy milyen jelentést adok annak, ahogy mások fogadják, amit mondok nekik.

Hogy megértettem és elfogadtam: - ha valaki ellenkezik velem, az nem azt jelenti, hogy amit mondok nem jó, csak Ő másképp látja a világot és ezáltal másképp működik, mint én - ettől a különbözőségtől egyikünk sem jobb vagy rosszabb a másiknál, s ugyanúgy szerethetők vagyunk, akár egymás számára is, attól hogy bizonyos dolgokban (MÉG) nem értünk egyet

- joga van mindegyikünknek a saját nézőpontjához és ahhoz, hogy mindenki elfogadja és szeresse Őt úgy, ahogy van, anélkül, hogy meg akarná változtatni a saját igényei szerint - bármit mondok vagy teszek, ha szeretettel kapcsolódom a másikhoz, neki és nekem is jó lesz; neki, mert esélyt kap egy másik nézőpont befogadására, nekem, mert értéket adhatok - s elkezdhetjük tanulni, hogy minden jó, ha jó a vége, hisz amíg nem jó, addig még nincs vége

Szóval folyt. köv. a júniusi számban. Ugye velem tartanak?

Keresse weboldalunkat, Facebook, LinkedIn, Pinterest és Instagram profilunkat a magazinnal kapcsolatos friss információkért!

https://csak-pozitivan-magazin.hu https://www.facebook.com/csakpozitivanmagazin https://www.instagram.com/csak_pozitivan_magazin www.linkedin.com/company/CSAK-POZITIVAN-MAGAZIN www.hu.pinterest.com/csakpozitivanmagazin