ÉletMese Újrakeretező - 5. - Mindig jobb jön

ÉletMese Újrakeretező - 5.

- Mindig jobb jön

Szebb, több, értékesebb. Feltéve, hogy készen állunk azt beengedni, elfogadni, hálás szívvel megtapasztalni – tudva, hogy megérdemeljük. Harmatfriss leckém az Élettől, melyet lassan, de biztosan tanulok én is.

Legutóbbi újrakeretezett ÉletMesém záró fejezete sok érdekességet tartogatott számomra. Mikor karácsonyi meglepetésként egy olyan programban való részvétellel ajándékozott meg a Gondviselés, ahol 14 Mentor segítségével kezdhettem el egy sokrétű életmódváltást, még fogalmam sem volt, milyen eredményre számíthatok, mire kitavaszodik.

Egyet tudtam, nagyon vágyom már valami újra, még sokkal inkább, mint korábban. Mert hiába jártam évek óta tréningről előadásra, tanfolyamról konzultációra, folyamatosan azt éreztem még mindig hiányzik valami és nem kerek a történet. Az igazi átütő transzformáció váratott magára.

Egészen mostanáig.

Mert mindeddig olyan mélységben voltak az elakadásaim, hogy esélyem nem adódott hozzájuk férni bármilyen módszerrel nyúltam is egyegy témához, amiben fejlődni akartam jó ideje.

Ezúttal azonban valami egészen más megközelítéshez volt szerencsém. Oly sokféle területen munkálkodva adódott alkalmam összehangolni a látható változást a belső átalakulással, hogy az erőfeszítéseimet siker koronázta május közepére.

1. Teljesítettem a saját magam számára előirányzott két ruhaméretnyi csökkenést.

2. Ha még nem is váltam Parádés Sportolóvá - ahogy Dobler Mesterünk hívja a tanítványait - de már sikerült beiktatnom az életembe a rendszeres mozgást. Mégpedig nem is akárhogy. Képes voltam magam hetente háromszor rávenni, hogy reggel 5 és fél 7 között letudjam az aznapi edzést. Nem mondom, hogy könnyen ment, de mint tudjuk: a cél szentesíti az eszközt. Én pedig piszok büszke lehettem magamra, hogy mikor sokan még épp csak a másik oldalukra fordulva húzzák tovább a lóbőrt, én aznap már nem hiába keltem fel hajnalok hajnalán.

3. Hónapokon át főzőcskéztem magamnak a számomra előírt ketogén-mediterrán étrend szerint, melyet a januári vércsepp analízis után javasolt számomra Bagi doktornő. Akinek a Program során messze többet köszönhettem, mint egy diagnózis, jó pár ajándék táplálék kiegészítő vagy néhány személyre szabott recept. Kaptam egy teljesen új nézőpontot, megértettem a fegyelem és kitartás fontosságát, s jó adag motivációt arra, hogy a kreativitásomat a konyhában is megélhessem időről időre. Na, ez aztán igazi újdonság, mondhatom.

4. Kipróbáltam magam mindenféle egyéb kreatív foglalkozásban is a főzésen kívül. A jobb agyféltekés rajztól kezdve a pontozásos meditációs technikán és a bútorfóliázáson át egészen a táncig bezárólag jó pár dolog szerepelt a repertoárban az elmúlt 4,5 hónap alatt. Igen, volt, amiről megállapítottam, inkább elrettentő példának volt jó, de legalább megtudtam, mi az, ami nem az enyém - EGYELŐRE. Ez is egyfajta eredmény, ráadásul azért is nagyon beszédes számomra, mert volt, amire ezek közül hosszú évek óta készültem… Éppen ennek fényében megdöbbentő és egyúttal felszabadító felismeréseket köszönhettem neki.

5. Megtudtam milyen színtípusba tartozom, mi áll jól és mit érdemes elajándékoznom a gardróbomból, ha a mindennapokban is az a terv a továbbiakban, hogy úgy ragyogjak a környezetemre, hogy mindenkinek jó kedve legyen már csak attól, hogy láthat engem. És ehhez oly kevés kell: megfelelő színek és fazonok, egy hozzám passzoló rúzs, na meg a hit, hogy igenis hatással lehetek már a puszta megjelenésemmel mások hangulatára. És ez felelősség.

6. Részt vehettem egy fotózáson, ahol nem egyszerűen csak kisminkelve, belőtt hajjal pö-

röghettem-foroghattam egy meseszép ruhában, hanem életre szóló élményt kaptam azáltal, hogy megtapasztaltam: él bennem egy bohókás királylány, akit néha érdemes szabadjára engedni ahhoz, hogy megélhessem annak örömét, hogy gyönyörűnek tudom látni saját magamat.

7. Megtanultam jelen lenni a saját életemben, tudatosan megfigyelni melyek azok a dolgok, amik viszik az energiámat és mik azok, amikre koncentrálva töltődni tudok, hogy én magam is értéket adhassak jó példát mutatva másoknak.

8. Na meg persze felfrissítettem az angoltudásomat is, ráadásul könnyedén és játékosan szómagolás és nyelvtan biflázás helyett. Már nem okoz nehézséget a mindennapokban összerakni egy érthető választ, ha valaki mondjuk útbaigazítást kér tőlem a város közepén vagy a munkám során angolul beszélő ügyfélbe botlok.

9. Számos személyiségtesztet kitöltve megismerkedhettem magammal és alkalmam adódott megérteni, miért úgy működöm, ahogy. Na meg persze azt is, hogy miért jó ez nekem. Ráadásul képet alkothattam arról is, mások cselekedeteinek, felém tanúsított magatartásának mi lehet a mozgatórugója, s hogyan kezelhetem én úgy ezeket a szituációkat, hogy mindannyian nyertesként jöhessünk ki belőle.

10. S végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, megismertem kb. két tucat csodálatos embert a Mentorok és Kiválasztott társaim személyében, akiknek kimondhatatlanul sokat köszönhetek már most is. És bár az „átváltoztatóshow” május 15én lezárult, az igazi közös munka még csak most kezdődik számunkra. Tovább vinni és terjeszteni a környezetünkben azt a fajta nézőpontot és hozzáállást, hogyan tehetjük a mindennapjainkat olyanná, amilyenné szeretnénk, s hogyan BOLDOGuljunk napról napra egyre jobban, ügyesebben és lazábban.

Ami pedig ebben a jó hír minden olvasó számára: a magazin hasábjain folyamatosan készülök beszámolni a haladásról és az eredményekről. Tartsanak velem hónapról hónapra és változ(tass)anak velem együtt, amennyiben úgy érzik, eljött az ideje.