Szabadság igen vagy nem?

Az elmúlt évben megtapasztaltuk mindannyian milyen is, amikor kívülről behatárolnak. Ezek a határok védtek, de el is választottak. Sokáig tartott nekünk, így lehetőséget kaptunk arra, hogy befelé forduljunk.

Ha sokáig vagyunk egy helyben, bezárva, akkor egyre nagyobb jelentőséget kap számunkra a szabadság és a változtatás lehetősége. Ilyenkor megnőhetnek a vágyaink, és ezáltal a motivációnk is arra, hogy felszámoljuk mindazt, ami elnyom, visszafog.

Mit is mutat egy ilyen korlátozás és mire ad még lehetőséget?

Neked milyen ajándékot, értéket hozott?

Igen, ezt a két kérdést nagyon is komolyan gondolom. Minden nehézség ugyanis valamilyen pozitív tapasztalatot hordoz és lehetőséget ad a gyors belső változásra. Segít tágítani a tudatunkat, új nézőpontokat fedezünk fel általa. Sőt, új erőforrásokból meríthetünk, ha merünk belül is változtatni.

Ilyen például az önmagunkért vállalt felelősség, amit most az egészségünkkel kapcsolatosan volt időnk begyakorolni. Nézzük azonban, mi történik, ha a korlátok megszűnnek. Valóban tudunk, merünk élni ezzel a szabadsággal?

Mi is valójában a szabadság és milyen szinteken érdemes felszabadítani magad?

Ahhoz, hogy ezt a kérdést mélységében megválaszoljuk, érdemes magát a korlátot is megvizsgálni. Miben, hogyan jelennek meg életedben a korlátok?

Ez lehet fizikai korlát, amikor nem tudsz helyet változtatni. Ezt könnyedén észrevesszük. Vannak azonban másfajta korlátok is.

Korlátozott lehet a gondolkodásunk is. Például amikor azt gondoljuk, hogy nekünk úgysem sikerül vagy amikor elhisszük, hogy nem vagyunk megfelelőek. Ezek a negatív, önkínzó gondola-

tok sajnos tartósabbak, mint egy karantén. Ezek sokszor egy életen át elkísérhetnek anélkül, hogy tudnánk, ezen bizony lehet változtatni.

Néha eszembe jut az a gondolat, hogy vajon miért hisszük el a saját gondolatainkról, hogy az az egyetemes igazság, amelyet mindenkinek követni kell?

Mi lenne, ha ezeket megkérdőjeleznénk?

Lehet, hogy jobban éreznénk magunkat?

Bevallom, azért szeretem Byron Katie 4 kérdés módszerét, mert segít abban, hogy rájöjjünk milyen gondolati minták fogságába ragadtunk bele. Megkérdőjelezi a saját gondolatainkat, és ezáltal lehetőséget ad új, pozitív gondolatok beépítésére. Sőt tovább megy. Azt kérdezi, milyen érzés, amikor az adott negatív gondolatot elhiszed.

Például: A férfiak mindig bántanak - gondolat.

Ha megvizsgálod milyen érzés, akkor frusztráció, csalódottság, negatív elvárások, félelmek és harag is megjelenhetnek erre a gondolatra. Ezekkel az érzésekkel közelítve egy új férfihoz, bizony eléggé rontja az esélyedet.

Mi lenne azonban, ha úgy tekintenél az aktuális kapcsolatra, hogy ezt a gondolatot figyelmen kívül hagyod? Gondold végig, képzeld el, hogyan viselkednél, milyen érzések lennének benned e-nélkül a gondolat nélkül. Na vajon, ez milyen érzéseket hoz a számodra?

Ha kipróbálod, te is megtapasztalhatod, hogy ez nem is olyan rossz. Kifejezetten kellemes.

Tehát a probléma ezek szerit nem a férfiakkal, hanem a hozzájuk fűzött gondolattal van. Ennek a módszernek az egyszerűsége lenyűgöz, ezért is használom terapeutaként sokszor.

Visszatérve az eredeti témánkra, nézzük tovább, hogy hol lehet még olyan korlát, amit érdemes felszámolni.

Ez az érzelmi szint. Vajon hány csontvázat őrzöl a szekrényben?

Mennyi régi seb az, ami még most is fáj, mert se megbocsátani, se elfeledni nem tudtad?

Te őrizgetsz ilyen csalódásokat?

Mit gondolsz, ettől nem kellene megszabadulni?

Azt hiszem azzal, hogy megint kinyílt a világ, talán érdemes újraértékelni a korlátainkat és ideje a szabadság felé indulni. Te mit gondolsz?

Megéri ezzel foglalkozni? Igen vagy nem?