Az étel, és egyéb gondolatok

Sokféle irányból közelíthetünk a táplálkozás felé, és sokféle, sőt túl sok szempontból tekint rá minden étkezési iskola, vagy fogyókúrát támogató elmélet.

Egyetlenegy, ami véleményem szerint bizonyos, hogy az étkezés meghatározhatja az egészséget, a jóllétet, és a testsúlyt.

Mégis, milyen elvet kövessünk?

Általános iskolai technikatanárként, 1984— 1998 között főzésórákat is tartottam. Ezek a lehetőségek nagymértékben szabad kezet adtak nekem, a tanárnak abban, hogy valamiféle olyan étkezési kultúra felé vihessem el diákjaimat, ami szerintem egészségesebb. (NO chips, Cola, vagy hasábburgonya, kechuppal).

Mert a gyermek elsősorban azt eszi, amit szeret, s hogy mit szeret, az nagyon változó.

Ráadásul a korral is változhat az ízlése, azok az ételek, amelyeket szívesen fogyasztott egyik életkorban, egy másik életszakaszban már nem a kedvencei.

Természetesen folyamatosan próbálkozni szükséges, hogy az egészségesebb táplálkozás felé fordítsuk őket, hiszen azért valami bizonyára rögzül, de nem könnyű feladat.

Unokáim zsigerből tésztapártiak, legfőbb kedvenc a makaróni, a zöldségeket leginkább krémleves formájában fogyasztják el.

Úgy látom, az az elmélet, hogy a szülő példája evidens az étkezésben is, s hogy ráveheti gyermekét arra, hogy egészségesebben táplálkozzon, nem mindig működő lehetőség. Ugyanakkor nem beszélek az iskolai lehetőségekről, a menzán előforduló ételek belső tartalmáról, meg hogy a diák megeszi-e, ha esetleg ott sokkal egészségesebb ételt tesznek elé.

Elgondolkoztam.

Eszembe ötlöttek azok a főzésórák, amikor eleve megtiltottam, hogy rántott hús és hasábburgonya kombóban gondolkozzanak, és egyszer csak kiderült, hogy szívesen készítenek pogácsát, lángost, fánkot, smarnit, szilvás gombócot, kelt tésztát, az én receptjeim alapján, tehát olyan ételeket, melyek a nagyszüleink konyhájában alapvetőek voltak.

És hát a palacsinta, amely az örök kedvenc! Emlékszem, amikor az egyik osztályban egy viszszahúzódó fiú, aki félénkségével mások diszkriminációját is sokszor előidézte, a főzés óra után az utcájukban a szomszédokat megvendégelte az általa készített palacsintával. (Ezt az anyukától tudom, aki hozsannákat zengett dicséretemre, hogy Gábor fia ekkora változáson ment át e sikerélmény által, hogy tud palacsintát sütni!)

Számomra ezen étkek elkészítésének tanítása azért is volt fontos, mert egyúttal azt is megtanítottam, hogy hogyan lehet érzésre, látható, és nem mért mértékek alapján elkészíteni a finomságokat, úgy, mintha egy világtól elzárt házban kellene főzni a családnak.

De elkanyarodtam. Mert ez még mindig nem az, ami. A mai ételallergiákkal sokakat sújtó helyzetben meg kell tanítani mindezeket az ételeket gluténmentesen, laktózmentesen, vagy vegán alapanyagokból elkészíteni, belekalkulálva az árkülönbözetet.

Amiről idáig írtam, főtt ételek.

Egy-egy elmélet szerint a főtt étel se egészséges. Másik elmélet szerint, mindent főzzünk meg, meleg legyen, amit elfogyasztunk, így hát megint visszaértem az elejére, ahhoz hogy alapjában nem lehet eldönteni, hogy kinek van igaza.

Hiszem, hogy a test megmutatja, mi kell neki, még akkor is, ha ezt sokan nem fogadják el. Egy idő után kialakul aszerint, hogy mire van szüksége a testednek.

Játsszunk egy kicsit! Ha megfigyeljük, hogy a felvágott cékla úgy néz ki, mint a vérerek metszete, beigazolódik, hogy javíthatja a vérszegénységet. Ha feltörünk egy diót, belseje az emberi agyat formázza. A sárgarépa karikából saját szemünk néz vissza ránk. A paradicsom a szívet juttatja eszünkbe, sőt, azt olvastam, a gomba hasonlít a fülkagylóra, és ezért jót tesz a hallásnak! A gyömbér a gyomor segítője, a rebarbara és a zellerszár a csontoké, a citrusok a női mell megbetegedéseit akadályozhatják meg, a szőlő a szívre hat, az avokádó a méhre, az édesburgonya a hasnyálmirigyre és sorolhatnám.

A természetben megtalálható zöldségek és gyümölcsök rezgései, a bennük megtalálható tápanyagok, és az emberi találékonyság összekapcsolható oly mértékben, hogy az étel, amit megeszünk, a szervezetünkben hasznosuljon, és jól érezzük magunkat tőle.

Egy nagyon fontos tényező van még mindezekhez. Bármilyen étkezési kultúrát követünk, akár nyerset eszünk, akár főttet, vagy kapcsolva a kettőt, akármilyen az étel, amely a szánkba kerül, – és most nem beszélek azokról az élelmiszerekről, amelyeket alapvetően nem ajánl egyik étkezési mód sem, – a lényeg, hogy étkezéskor ott legyünk testben és lélekben, ahol eszünk.

Telefonmentesen, tévémentesen, veszekedésmentesen, ha lehet családilag, megtisztelve az ételt, falatokat jól megrágva, – 24-36-szor, – odafigyelve, jelenlétben.

Az étel, ami előttünk van, az étkezés legyen mindig ünnep, áldott lehetőség, hogy szerelembe essünk a saját testünkkel, a létezéssel, az építő energia bejuttatásával.