3 minute read
Az önismeret ereje: Emberré válni a biorobot szerep helyett
Szlavitsek Szilvia
Az önismeret ereje: Emberré válni a biorobot szerep helyett
A Harvard Business Review egyik cikke nemrégiben arra hívta fel a figyelmet, hogy az önismeret napjainkban már nem csupán egy divatos kifejezés, hanem alapvető szükséglet – különösen a vezetők számára. A haladó szellemű vállalatok azonban ennél is tovább mennek: nemcsak a vezetőket, hanem a munkavállalókat is támogatják abban, hogy jobban megismerjék önmagukat. A cél már nem pusztán az, hogy „biorobotként” hogyan lehet többet eladni, hanem hogy a mechanikus működésből hogyan válhatunk valódi, érző emberré.
Az önismeret nem egy gyors tanfolyam vagy néhány napos tréning eredménye – ez egy hosszabb, mélyreható folyamat. Ám éppen ez a folyamat az, amely lehetővé teszi, hogy az ember megértse saját működését, motivációit és reakcióit. Enélkül pedig szinte lehetetlen mások viselkedését, érzéseit vagy gondolkodásmódját igazán felfogni. Gondoljunk csak bele: ha vásárolunk egy új háztartási gépet, az első dolgunk, hogy elolvassuk a használati útmutatót. Saját magunkhoz viszont ritkán kapunk ilyen kézikönyvet – pedig ha a saját „működési módunkat” sem ismerjük, hogyan érthetnénk meg a körülöttünk lévőkét?
Az önismeret szerves része az is, hogy miként lépünk kapcsolatba másokkal. A kommunikáció akkor válik igazán értékessé, ha nem ösztönös reakciókra épül, hanem tudatos jelenlétre és megértésre. Ehhez azonban nemcsak a másik ember ismerete szükséges, hanem elsősorban a saját magunké. A kommunikációs technikák elsajátítása önmagában kevés: az önismeret az, ami valódi mélységet ad az emberi kapcsolatoknak.
Egy vezető számára különösen fontos, hogy tisztában legyen saját erősségeivel, gyengeségeivel, valamint a környezete dinamikájával. Értenie és éreznie kell a munkatársak szükségleteit, motivációit, értékrendjét és világlátását – mindezt egyéni és szervezeti szinten egyaránt. Ez azonban nem pusztán könyvekből ellesett tudást jelent. Bár racionális szinten sokan „okosnak” érezzük magunkat az olvasottak alapján, ez a tudás gyakran köszönőviszonyban sincs azzal a bölcsességgel, amit a saját tapasztalataink révén, a bőrünkön keresztül szerzünk meg. Sőt, a túl sok elméleti ismeret néha gátja lehet a nyitottságnak: az ego azt hiszi, hogy „mindent tud”, és ezzel a fejlődés útjába áll. Így az ember saját maga akadályává válhat.
A valódi tudás az, amit átélünk, ami idővel bölcsességként épül be a személyiségünkbe. Sok cégnél felmerül a kérdés: „Miért fektessenek időt és energiát a munkavállalók vagy vezetők fejlesztésébe, ha aztán esetleg távoznak?” Ez a gondolkodásmód alacsony tudatossági szintre utal. Ha mindenki így vélekedne, az emberiség még mindig a fákon gyűjtögetné a gyümölcsöt. Egy magasabb tudatossági szinten működő vezető felismeri: miközben ő a mások fejlesztésébe invesztál, máshol éppen az ő jövőbeli munkatársait készítik fel. Így a fejlődés nem egyéni, hanem kollektív folyamat, amely mindannyiunkat előbbre visz.
Ugyanakkor kulcsfontosságú, hogy az erőforrásokat azokra fordítsuk, akik nyitottak, kíváncsiak és valóban szeretnének fejlődni. Dr. Molnár Gábor, egyik bölcs tanítóm szavaival élve: „Akit nem érdekel és még nem kész a fejlődésre, azt vissza kell adni a sors gyógyító szenvedésének.” Az élet kisebb-nagyobb pofonjai – kinek-kinek az ingerküszöbe szerint – előbb-utóbb mindenkit eljuttatnak arra a pontra, ahol már kellően fáj a stagnálás, és megnyílik a változás lehetősége előtt. Ez így van rendjén.
Éppen ezért a vezetők és a HR-szakemberek azok, akiknél az önismereti folyamatot érdemes elkezdeni. Ha ők tisztában vannak önmagukkal, akkor képesek másokat is támogatni, megérteni és megérezni. Az önismeret nem luxus, hanem az emberi kapcsolatok és a sikeres vezetés alapköve – egy olyan befektetés, amely hosszú távon mindenkit gazdagít.
