Ne nőj fel! - Avagy a lány, aki nem költözött el

Huszka Zsuzsa

Ne nőj fel!

Avagy a lány, aki nem költözött el

A „Ne nőj fel!” parancs azok közé a mélyen belénk ivódott üzenetek közé tartozik, amelyek akadályozhatják a felnőtté válást, az önállóságot, a határok meghúzását és a felelősségvállalást. Az üzenet lényege: maradj gyerek, mert ez neked biztonságos, akkor vagy szerethető, hasznos vagy éppen irányítható. Ez a parancs nem mindig kimondott, gyakran inkább érzelmileg sugallt – például ha egy szülő a gyermek felnőtté válását veszteségként, elhagyásként, sőt árulásként éli meg, és ezt szavak nélkül is érzékelteti.

Miért nem költözöl el?

Anna 32 éves, jó állása van egy multinál, rendezett jövedelemmel és stabil kapcsolati hálóval. Mégis, továbbra is a szüleivel él egy kisvárosi családi házban. Sokan kérdezik tőle: „Miért nem költözöl el?” – ő ilyenkor mosolyog, vállat von, és ezt mondja: „Jó ez így. Kényelmes. Anyu főz, apu megszereli, amit kell. Ráér ez még.”

De belül valami feszítette. Volt már albérletkeresés, volt költözési szándék – de sosem jutott el a megvalósításig. Amikor SzomatoDráma játékában rákérdeztem, mi az, ami visszatartja, Anna hosszan hallgatott, majd kimondta: „Anyu azt mondta, ha elköltözöm, akkor ő úgy fogja érezni, hogy már nem számít. Hogy egyedül marad. Néha még azt is mondta viccből, hogy ‚meg is halok bánatomban’.”

Gyerekként Anna gyakran hallotta: „Te vagy anyának az egyetlen vigasza. Ha te nem lennél, nem tudom, mi lenne velem.” Ez az üzenet – szeretetként álcázva – mélyen beépült: önállóság = elhagyás. Felnőttként ezt már nem mondták ki neki, de elég volt anyja arckifejezése, egy félmondat, egy hosszan tartó csönd, hogy bűntudatot érezzen, ha saját életet akart volna élni.

Aztán a konzultációk során Anna felismerte: nem önzőség felnőttnek lenni. És nem kell választania a szeretet és az önállóság között – ezek megférhetnek egymás mellett is. Az első lépés az volt, hogy kimondta: „Jogom van saját térre, saját döntésekre – és attól még szeretem Anyát.”

Mi van, ha a felnőtté válásod nem is a te kezedben volt?

Mi van, ha nem te döntöttél úgy, hogy halogatod az önálló életet, hanem egy mélyen beivódott lojalitás tart vissza? Mi van, ha nem is lustaság, gyávaság vagy halogatás, amit érzel – hanem egy belső tiltás, amit nem te írtál magadba, mégis te cipeled? Ismerősek a lentiek?

● „Ne hagyj itt minket!” – Ebben a mondatban a szülők az önállósodást elhagyásként élik meg. A gyermek azt tanulja meg, hogy ha lépéseket tesz a függetlenség felé, azzal fájdalmat okoz a szeretteinek.

● „Maradj mindig a mi kicsi fiunk/lányunk!” – Ez az üzenet azt közvetíti, hogy a szeretet feltétele a „kicsi maradás”, azaz az alkalmazkodás, engedelmesség, kötődés. A gyermek a szeretet elvesztésétől fél, ha túlzottan önállósodik.

● „Nem tudsz te még erről dönteni.” – Ilyenkor a gyermek kompetenciája és ítélőképessége kerül megkérdőjelezésre. Ez megerősítheti az önbizalomhiányt, és azt az érzést, hogy „mások jobban tudják nálam, mit kéne csinálnom”.

Ez csak átmeneti?

Az ilyen típusú belső tiltások nem mindig könnyen felismerhetők. Sokan megmagyarázzák, racionalizálják a saját helyzetüket: „ez csak átmeneti”, „így praktikusabb”, „nekem ez megfelel”. Ám ha mögé nézünk a mintáknak és érzéseknek, gyakran kiderül: valójában bűntudat, félelem vagy lojalitás áll az önállóság elmaradása mögött.

Próbáld meg ezeket a kérdéseket őszintén, ítélkezés nélkül végiggondolni:

Önreflexiós kérdések:

1. Érezted valaha úgy, hogy ha túl önállóvá válnál, azzal cserbenhagynád a családodat, ahol felnőttél?

2. Visszatart-e valami attól, hogy saját döntéseket hozz vagy változtass az életeden – például lakhely, munka, kapcsolat terén?

3. Keresel-e (tudattalanul) jóváhagyást, engedélyt a szüleidtől, még felnőttként is?

4. Van-e olyan érzésed, hogy még „nem vagy kész” a felnőtt szerepekre – mintha mások jobban tudnák, mire van szükséged?

5. Tapasztaltad-e, hogy amikor saját utadat kezdted volna járni, valaki megsértődött, visszahúzódott vagy bűntudatot keltett benned?

6. Érzed-e, hogy „valami visszatart”, de nem tudod pontosan megfogalmazni, mi az?

7. Megesik, hogy a saját igényeid háttérbe szorulnak a családi elvárások vagy a „béke fenntartása” érdekében?

Felnőni szabadság is lehet!

A felnőtté válás nem azt jelenti, hogy elvágod a kötelékeket – hanem azt, hogy egyenrangúvá alakítod őket. És talán Neked is ez a valódi szeretet: amikor már nem kell kicsinek maradnod ahhoz, hogy elfogadjanak.

A „Ne nőj fel!” parancs nem egy kimondott szabály, hanem egy finoman átszivárgó, mélyen beágyazódott családi üzenet, amely hatással lehet az egész életünkre: döntéseinkre, kapcsolódásainkra, önmagunkkal való viszonyunkra. De a felnövés nem árulás. Nem szeretetlenség. Nem elhagyás. Hanem egy természetes, szükséges és sokszor felszabadító folyamat.

Amennyiben észreveszed magadon ezt a belső tiltást, az nem kudarc – épp ellenkezőleg: lehetőség a változásra, a belső autonómia kialakítására.

Ha szeretnéd megtapasztalni, milyen az, amikor a tested, a történeted és a belső szerepeid, vagy parancsaid megszólalhatnak – a SzomatoDráma játék ebben mély és gyengéd támogatást tud adni a vezetésemmel.

Mi lenne más az életedben, ha végre megengednéd magadnak, hogy igazán felnőtt legyél?

Iratkozz fel hírlevelemre, hogy olvashasd hasznos tartalmaimat és kérd a 30 perces ingyenes beszélgetést zsuzsa@huszkazsuzsa.hu email címen, vagy itt: https://huszkazsuzsa.hu/#uzenet

Huszka Zsuzsa Jól-Lét mentor

SzomatoDráma játékvezető szakember, Gyászfeldolgozás módszertani specialista, funkcionális életmód mentor, valamint közgazdászból lett coach vagyok.

Munkám során azt látom, hogy a tudattalanul tárolt érzelmek, események rendkívül nagy hatással vannak és meghatározóak az életünk különböző területeire. Vízióm, hogy tüneteinket, problémáinkat, konfliktusainkat nem hordozzuk sokáig. Egy test-fókuszú módszerrel, a SzomatoDrámával segítek, hogy a testbe ragadt érzelmek, tünetek felszabaduljanak, helyükre találjanak, így kiteljesedettebb, könnyedebb életet éljünk.

Érzékenységemet és figyelmemet strukturált és lényeglátó gondolkodásom egészíti ki, ami biztonságos közeget teremt, mély és gyakorlatban is hatékony megoldásokhoz juttatja a változtatásra nyitottakat. 33 év közgazdász alkalmazotti lét, vezetői beosztás után teret adtam annak, hogy szívből tegyem a dolgom.

Különös adottságom van arra, hogy másokból előcsalogassam az igazi lényeget, a szépséget és a természetes egyéni ragyogást. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy biztonságban, elfogadva és támogatva érezd magad. Legkedvesebb visszajelzéseim összecsengenek: „a veled való munkának köszönhetem, hogy merek önmagam lenni, ami felszabadító érzés”.

Elérhetőségeim: https://huszkazsuzsa.hu/